A gyermek Hitler

Adolf Hitler az Osztrák–Magyar Monarchia

területén, 1889. április 20-án született a Linztől 90
km-re lévő felső-ausztriai Braunau am Inn
kisvárosban, a német határtól nem messze. Alois
Hitler (1837–1903) vámügyi tisztviselő és
unokahúga, egyben harmadik felesége, Klara Pölzl
negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot. A
házaspár hat gyermeke közül csak Adolf és Paula
érték meg a felnőttkort.
Apja, Alois Hitler házasságon kívüli gyermekként
született és anyjának vezetéknevét
(Schicklgruber) viselte egészen 40 éves koráig,
1876-ig, amikor is mostohaapja, Johann Georg
Hiedler nevét vette fel. A névváltoztatáskor a
Hiedler név betűzését minden valószínűség
szerint egy hivatalnok változtatta „Hitler”-re.
Adolf Hitlert később többször érte támadás emiatt
– politikai ellenfelei azzal vádolták hogy valójában
nem igazi Hitler, hanem Schicklgruber, bár ezt a
nevet sohasem viselte, már születésekor Hitlernek
anyakönyvezték. A szövetséges propaganda is
kihasználta a Adolf apjának névváltoztatását
mikor a második világháború alatt Heil
Schicklgruber feliratot tartalmazó szórólapokat
dobtak a német városokra.
• Hitler nem volt biztos apai nagyapjának
kilétét illetően, ám minden valószínűség
szerint Johann Georg Hiedler vagy annak
öccse, Johann Nepomuk Hiedler volt az.
• Alois Hitlernek foglalkozásából adódóan
családjával együtt gyakran kellett elköltöznie
először Braunauból Passauba, aztán
Lambachba, majd Leondingba és Linzbe. A
fiatal Adolf általános iskolai évei alatt még jó
tanuló volt, ám hatodikos korában
(1900/1901) első gimnáziumi évében
megbukott és évet kellett ismételnie.
• Hitler ezt később apjával szembeni
lázadásként magyarázta, aki mindenáron azt
akarta, hogy fia kövesse őt a vámtisztviselői
pályán, miközben Adolf valójában festő
szeretett volna lenni. Miután Hitler apja 1903
. január 3-án, 65 éves korában elhunyt,
fiának iskolai teljesítménye nem javult és
végül 16 évesen, érettségi nélkül hagyta ott
az iskolát.
• 1905-től az apja halála után kapott árvasági támogatás,
valamint az anyjától és nagynénjétől kapott pénz
viszonylag kényelmes megélhetést biztosított számára.
• A bécsi Művészeti Akadémia felvételi vizsgáján két
alkalommal is megbukott (1907 és 1908) mely
érzékenyen érintette, ám ezután sem kezdett újabb
munka vagy más szakma keresésébe. Ezt követően
festőként próbált megélni Bécsben, képeslapokról
másolva festményeire látképeket, melyeket aztán
kereskedők és turisták vásároltak meg. Becslések szerint
körülbelül 2000 festményt készített az első világháborút
megelőző években.
• Hitler Bécsben kezdte magáévá tenni az antiszemita
nézeteket. Bécs ekkoriban nagy létszámú zsidó
kisebbségnek adott otthont, akik közül sokan
Kelet-Európából odavándorolt ortodox zsidók voltak.
Hatással volt rá ez időben többek közt az antiszemita
Lanz von Liebenfels fajelmélete és az olyan antiszemita
politikusok agresszív retorikája, mint Karl Lueger bécsi
polgármester, vagy Georg Ritter von Schönerer, a
pángermán mozgalom vezetője („Führer”-e).
• Hitler magáévá tette az „árja faj” felsőbbrendűségébe
vetett hitet és azt a nézetet, miszerint a zsidók az árja faj
természetes ellenfelei és Németország gazdasági
problémáinak elsődleges okozói. Ez a fajta ideológia
alapozta meg Hitler későbbi politikai nézeteit. Ám ez
időben még nem volt aktív politikailag. Közeli barátja és
ezekben az években szobatársa, August Kubizek
visszaemlékezései szerint sokkal inkább érdekelték
Richard Wagner operái, mint a politika.
Miután másodszor is megbukott a Művészeti
Akadémia felvételijén, Hitler kezdett kifutni a
pénzből. 1909-ben egy hajléktalanszállásra
költözött be, majd 1910 elején egy szegény
munkásotthon lett az állandó lakhelye.
Építkezéseken dolgozott segédmunkásként, és
képeslapokat festett, így jutott némi pénzhez.
1913-ban kisebb összegű apai örökségének
kézhezvétele után Münchenbe költözött. Itt
érdeklődése egyre inkább az építészet és
Houston Stewart Chamberlain rasszista írásai
felé fordult, ám továbbra sem tett semmit azért,
hogy szakmát szerezzen magának. A
Németországba költözéssel egy időre ki tudott
bújni az ausztriai hadkötelezettsége alól, ám az
osztrák hatóságoknak végül sikerült
letartóztatniuk. Salzburgi orvosi vizsgálatát
követően és egy kérvény benyújtása után
engedélyezték számára, hogy visszatérjen
Münchenbe. Bár az osztrák katonai szolgálatot
így el tudta kerülni, 1914. augusztus 16-án a
Német Birodalom háborúba lépését követően
szinte azonnal önkéntesként jelentkezett a bajor
hadseregbe.
• A 16. bajor „List” tartalékos gyalogezred
tizedese, szinte a háború teljes időszaka alatt
futárszolgálatot látott el a nyugati fronton.
Feladata az ezredparancsokság és a fronton
harcolók lövészárkai közötti üzenetek
eljuttatása volt, gyakran súlyos tüzérségi- és
géppuskatűz alatt. 1914 decemberében a
Vaskereszt második fokozatával tüntették ki.
1916 októberében az észak-franciaországi
harcokban sebesülés érte a lábán;
felépülése után, 1917 márciusában tért
vissza a frontra. 1918. augusztus 4-én
megkapta a Vaskereszt első fokozatát.
• Felettesei elismeréssel nyilatkoztak róla, ám
bajtársai között nem volt népszerű a
tisztekkel szembeni kritikátlan hozzáállása
miatt, melyet így jellemzett később, a
sörpuccsot követő 1924-es per során: „A
feletteseket tisztelni, senkinek nem
ellentmondani, vakon engedelmeskedni”.
• Nem sokkal a háború vége előtt, 1918.
október 14-re virradó éjjel, egy brit
mustárgáz-támadás áldozata lett Wervicktől
délre, az ypres-i front közelében, melynek
következtében átmenetileg elveszítette
látását. Rövid belgiumi kezelése után a
pomerániai Pasewalkba szállították. Az ottani
kórházban érte a háború végének híre.
Hitler politikai fordulópontja a Nagy Gazdasági Világválság
során érkezett el, amely Németországot 1930-ban érte el. Az
1919-ben megalakított demokratikus rendszert a
konzervatívok sosem fogadták el igazán, ugyanakkor a
fasizmust ellenezte ez a rendszer. A szociáldemokraták és a
hagyományos parlamenti pártok nem tudtak megbírkózni a
válság problémáival. 1930-ban a Náci Párt hirtelen a
viszonylagos ismeretlenségből 18,3%-ot szereztek és 107
képviselőt a Reichstagban, amellyel második legnagyobb
párttá váltak.
Hitler a német parasztok, háborús veteránok,
középosztálybeliek támogatására apellált, akik az 1920-as
infláció és a gazdasági válság munkanélküliségének
legnagyobb szenvedői voltak. A városi munkásság általában
közönyös volt Hitler nézeteire, így Berlin és a Ruhr-vidék
különösképpen ellenséges volt. Az 1930-as választások
kifejezetten bukásnak számított a jobb-közép kormánynak,
amelyet most egy többségi ellenzék fogadott a
Reichstagban.
Míg Brüning rendeletei kevés gazdasági fejlődést hoztak, a
kormány igyekezett elkerülni az 1932-es elnöki
választásokat, és abban reménykedtek, hogy náci segédlettel
sikerul Paul von Hindenburg elnökségét meghosszabbítani.
Hitler elutasította, és Hindenburg ellen lépett fel az 1932-es
elnöki választáson, másodikként futva be mindkét
Hindenburg feloszlatta a kormányt és újat nevezett ki a konzervatív Franz Papen
vezetésével, amely azonnal új parlamenti választásokat indított. 1932 júliusában a Náci Párt
230 képviselőt nyertek és a legnagyobb parlamenti párttá váltak a Reichstagban. Mivel a
nácik és kommunisták most többséget szereztek a parlamentben, egy középpárti kormány
alakítása lehetetlenné vált. A Papen kormány bizalmatlansági indítványon, 84%-kal elbukott.
Papen és a Katolikus centrum Párt tárgyalni kezdett a nácikkal egy új kormány alakításáról,
de Hitler túl nagy követelményeket támasztott: kancellári címet, és az elnök hozzájárulását,
rendkívüli intézkedésekhez. Így az ajánlatot elutasították, és mivel a náci párt a munkások
támogatását nem nyerte el, néhány náci szimpatizáns elpártolt. Mivel Papen nem tudott
többséget szerezni, Hindenburg Schleicher tábornokot nevezte ki, aki azt igérte, hogy
többséget szerez a szociáldemokratákkal, és a disszidens náci frakcióval, akiket Strasser
vezetett.
Papen meg akarta Hindenburgot győzni, hogy Hitlert kancellárrá nevezze ki, és ő majd
kézben tarjtja. Amikor Schleicher koalíciós kísérlete megbukott, akkor a parlament egy
újabb menesztését kérte, de Hindenburg buktatta, és Hitlert nevezte ki kancellárnak, Papent
alkancellárnak. A kabinetnek 4 náci tagja volt, Hitler, Göring, Goebbels és Frick. 1933-ban
Hitlert hivatalosan kancellárrrá nevezték ki.
. Hogy bebiztosítsa magát, még
legnagyobb ideológiai ellenfelével,
Sztálinnal is hajlandó volt paktumot
kötni. Lengyelország megtámadása
után Anglia és Franciaország is hadat
üzent a németeknek. 1940-ben Hitler
megindította szintén gyorsan véget
ért nyugat-európai hadjáratát.
Franciaország kapitulációját
követõen remélte, hogy békét köthet
Angliával, de Churchill
következetesen folytatta ellene a
harcot. 1941 nyarán döntõ lépésre
szánta el magát:
megtámadta a Szovjetuniót. A kezdeti
sikerek után nyilvánvalóvá vált, hogy
Németország erejét meghaladja egy
kétfrontos háború. Miután Moszkva
elõtt megállították hadseregét, nem
bízván tábornokaiban, maga vette
kezébe a hadsereg irányítását. Szinte
ezzel egyszerre hadat üzen az USA-
nak is. 1942-ben a német csapatok
újabb szovjet területeket foglalnak el,
de folyamatosan utánpótlási
nehézségekkel küzdenek.
Afrikában az el-alameini, európában a
sztálingrádi csata hozza el a fordulatot. A
folyamatosan hátráló és súlyos
veszteségeket szenvedõ tengely-haderõ
már csak kevésszer tudja átvenni a
kezdeményezést, de azt is csak
idõlegesen. 1944 júliusában, látva
Németország kilátástalan helyzetét, a
sokadik Hitler-ellenes összeesküvés
aktív lépésre szánja el magát. A Füher
könnyû sebesüléssel vészeli át a
Stauffenberg által elkövetett
bombamerényletet, melynek ürügyén a
náci vezetés nemcsak a merénylõkkel, de
vélt és valós ellenzékével is leszámol.
Hitler ezt követõen minden vereség
mögött árulást lát. Õ maga irracionális
elképzeléseket vázol fel környezetének a
háború megnyerésérõl. A végsõ fázisban
utasítást ad minden infrastruktúra
elpusztítására. Berlin ostromának utolsó
napjaiban a bunkerben feleségül veszi
Eva Barunt, majd 1945. április 30-án
mindketten öngyilkosságot követnek el.
• A Reichstag felgyújtása után, amelyben a kommunistákat vádolták, Hitler az
állampolgári szabadságjogok felfüggesztését rendelte el. Sok kommunista és
szociáldemokrata képviselőjelöltet börtönbe zártak, külföldre üldöztek. Így a
márciusi választásokon a nácik 43,9%-ot nyertek. A párt többséget szerzett a
parlamentben a DNVP-vel való koalícióban. Hitler a maradék kommunista
képviselőket kitiltotta, és így sikerült megszavaztatnia az ú.n. Engedély Törvényt,
amely Hitlernek diktátori jogokat adott. A náci kabinet a Reichstag kikerülésével
adhatott ki rendeleteket. A kabinet csak a kancellár által engedélyezett
rendeleteket adhatta ki, és ez négy évig tartott volna. Természetesen a törvényt
négy év múlva megújították.
• Ezek után egy sorozat rendelet következett, amely minden más pártot és
ellenzéki mozgalmat betiltott. Pár hónap alatt Hitler autoriter hatalmat nyert.
Hindenburg meghalt 1934-ben. Új elnökválasztás helyett Hitler kabinetje egy új
törvényt adott ki, amely az elnöki és kancellári jogokat összevonta, és azt a
"Vezér és Nemzeti Kancellár" cím alatt Hitlernek adta. Ezt a rendeletet a náci párt
szerint 90%-os többséggel megszavazták egy show szavazáson. Ezek után egy
addig példátlan lépéssel Hitler elrendelte, hogy a hadsereg minden egyes tagja
személyes esküt tegyen a személye iránti hűségre.
Bernás - Bernás : Merénylet Hitler ellen
Bezimenszkij : Hitler halála , The death of
Adolf Hitler
Boldt : Hitler : The last ten days
Bullock : Hitler
Bullock : Hitler and Stalin
Corvaja : Hitler és Mussolini
Cova : Eva e il Führer
Dolan : Adolf Hitler
Fest : Hitler
Gárdos : A panoptikum raktára
Haffner : Megjegyzések Hitlerhez
Hamann : Bécs és Hitler
Hamsík : A középszerűség géniusza
Heiden : Hitler
Hillgruber : Hitlers strategie
Hitler : [Képeskönyv]
Hitler hatvannyolc tárgyalása
Hitler's secret book
Hitler : Asztali beszélgetések
Irving : Hitler's war
Kershaw : Hitler : profiles in power
Kershaw : The 'Hitler myth' / A Hitler-mítosz
Knopp : Ne féljünk Hitlertől!
Lukacs : A történelmi Hitler
Melnyikov - Csornaja : Hitler
Melnyikov : Összeesküvés Hitler ellen
Miskolczy : "A Führer olvas"
O'Donnell : The bunker
Ormos : Hitler
Ormos : Hitler / Krausz : Sztálin
Ormos : Hitler élete és kora
Ormos : A Hitler-életrajz buktatói
Petrova - Watson : Hitler halála
Picker : Hitlers Tischgespräche im Führerhauptquartier
Rauscher : Hitler und Mussolini
Rauschning : Hitler bizalmasa voltam
Secret conversations with Hitler
Schmidt : Hitler tolmácsa voltam
Schwarzwäller : Hitler pénze
Thomas : Adolf Hitler halálának rejtélye
Toland : Adolf Hitler
Trevor-Roper : The last days of Hitler
Zitelmann : Adolf Hitler