Hajós Lothár: Úgy Mondják Magyarul...

IMLH
ui.:
így kezdetlegesen
illetőleg élőszó helyett
elöljáróban ide még annyit,
hogy ezen mutatványpéldány
nem jöhetett volna hiába létre
hasznavehetetlen ráfordítások
és felesleges erőfeszítések
végeláthatatlan
hiányának
lámpalázas
magatehetetlensége mellett,
vagyis hát lényegében
soha
mint munkánk még mindenesetre,
mi mondhatni manapság már méltán megpecsételődött… –
VHL
VHL: Tiszta lappal…
https://b-m.facebook.com/V-Hajós-Lothár-561183917579041/
https://www.facebook.com/pages/category/Public-Figure/V-Hajós-Lothár-561183917579041/
#TENeMes #VHL
#ÚjMagyarországMa
#úmm #2019
(#azigazságodaátvan)
..,
ÚGY MONDJÁK MAGYARUL
ismeretlen szerzők szöveggyűjteménye
(fordításkötet)
V Hajós Lothár
Szerkesztő:
Horváth Lajos M
Kiadja a Hajós Lothár kedvéért létrehozott képzeletbeli és nevesincs alkalmi kiadó,
avagy az „IMLH – International Manuscripts of Literary Hungarians Ltd.:
Határtalan Θlvasói Látleletű Magyarok Irodalomkedvelői Zrt.”.
Szerkesztette: Ifjabb „Maradi-önkényszer-késztette” Horváth Lajos „Magyartalan”
Lektorálta: Hódító Anomália (Hatévnyi Szuszával)
Fordította: „Vétlen” Hajós Lothár
A kötet kiadását támogatta:

Az „Iskoláját! – Létező Okoskodók Nemlétező Alapítványa”, 2020.
Munkacsoport felelős: Legeslegelső Egetverő Arrogancia
© Horváth Lajos „M”, 2019
A könyv másolása, sokszorosítása, adathordozó rendszerben tárolása

csak a szerkesztő és a szerzők hozzájárulásával történhet.
Készült az „IMLH™” egyik meg nem nevezett, evilági környezetbarát nyomdájában,

az úgynevezett Hajós Lothár kedvéért létrehozott „IMLH®” alkalmi kiadó jóvoltából,
kis példányszámú újrahasznosított nyomdatermékként, a kétezer-tizenkilencedik évben.
Felelős kiadó: Időssebb „Mértéktartó” Horváth Lajos
ISBN ('la libelle'): 978-615-00-7226-5

ISBN (PDF): 978-615-00-7227-2
Tördelés: V. Hajós Lothár

Nyomdai előkészítés: Sokadik Rövidlátó Alfonz
A borítót tervezte: V. Hajós Lothár
Illusztrációk: ifjabb Ajtósi Albert és a számára is ismeretlen alkotótársai
ÚGY MONDJÁK MAGYARUL
ismeretlen szerzők szöveggyűjteménye
(fordításkötet)
V Hajós Lothár
Az „Életiskolája Nemlétező Alapítvány”

2017–2019. évi anyanyelvi és művészeti diákpályázat-sorozatának
válogatott írásművei
az egykori tanulótársak közreműködésével.
Hajós Lothár kedvéért létrehozott

képzeletbeli és nevesincs alkalmi kiadó
Zugló – Szabadka, 2019.

Vilma néni
&
Kati néni
szeretetteli
emlékének;
a
mindmáig
„minősíthetetlen”
biopoétika
jegyében,
s
#nemközépiskolásfokon:
VHL, 2019.
„még viccnek is rossz”
† Kretén, 2009
„nevetségesen gagyi”
† Holmi, 2014
„felháborítóan gyenge”
† Nagyvilág, 2016
„kivételesen sz@r”
† Népszabadság, 2016
„értelme nincs, de tényleg!”

† Magyar Nemzet, 2018 / 2019
Elég lapra
A
(from a)
[ismeretlen szerző:]
VHL
Animato
(e stretta da capo al fine comodo, bene coda umoristico due, quasi del segno rubato)
H
A
T
É
V
NY
I
SZ
U
SZ
Á
V
A
L
(V. Hajós Lothár fordítása)
*
*
Víg Hálaének Lelkesen
Spiritoso
(e poco a poco parlando, andante poi scherzando, e tanto brio burlesco, al fine ancora piú)
Hiába lehetetlen vállalás,

Azért attól még elkerülhető,
Tökéletes tévedés, nem vitás,
És ki tudja – bár –, mit hoz a jövő;
Valóban érdekesebbnek tűnik,
NYilvánvaló, hogy hiábavaló,
Igen pirongató e botfülig,
SZerintem úgy később se volna jó;
Ugyan ma már a tehetség kevés,
SZó, mi szó, ne helyezze más elé,
Ámbátor pedzegetvén zár a rés,
Visszfényt vet loknijára hajzselé;
Azonmód zsoltárának hajnalán
Legeslegelsőségét hallanám… –
(to be)
B
1.
Tanár úr, kérem…
Megrágalmaztak, sőt úgy csalták el a béred,

Emberileg megaláztak, nem csak szakmailag.
Szidtak, megfenyegettek, zaklattak, kritizáltak,
Tudtad jól, nyomorult, csúfos a köznevelés.
Budapest, Erzsébetváros, Zsidónegyed,

2017. augusztus 25.
2.
Lábjegyzet szülinapomra*
Harminckét éves lettem én De nem lettem olimpikon,

vagy késő, játszi szerzemény, csak végtag a másodikon,
vágy-ok valag
vagyok. alak.
Kötetlenségem meglepi Voltam gyerek, komisz kamasz,

magamajánló meglepi, ifjú titán, minő igaz,
mi gaz hiú
vigasz. fiú.
Holmi harminckét év alatt Felnőttem persze én is és

hétszer műtötték lábamat: így lettem sérült, majd mesés
két térd hasas
kitért. pasas.
Lehettem volna sportoló, Immár a múlt történelem,

nem ilyen tudáspártoló imára múlt tört én-elem
szamár ekképp
tanár. e kép.
-----------------------------------
* Hány lesújtó lépés letör, míg prózavers gyanánt gyötör a kincs, ha nincs. De dallamos
díjátadón valótlan világfájdalom, ha szív a szív. Mikor hajmeresztőn lohad, sok eredeti
másolat hideg ideg. Így mégse nyer bocsánatot a fenntartható állapot, akár a kár: éles
maroklőfegyverek, míg szemed előtt lepereg, nyom a nyoma, néhány gyanútlan hallgató
vakfoltokba kapaszkodó helyén hülyén. Habár az élet hajnalán bomolt a hosszú haj, na
lám, szevasz tavasz! Az édes éden elveszett, a tördelés ízekre szed, avagy a vágy, mi
látszólag gyerekkori: a túlélésre játszani felesleges.**
Tőlem bárhogy is iszkol a hiába minden veszteség,
sok régi és új iskola, a jó szemüveg épp elég
alább hibát,
a láb ha lát:
megállja még roppant helyét, eszébe jut talán, hogy ő

mint egy szakasztott hű cseléd se volt olyankor megnyerő,
a pót- de rég
apót. derék;
(Bár nincs már bölcsességfogam, pedig lehetne bármi más,

se mandulám, a bú ugyan dicsérheti egy nagy rakás
sötét sima
beszéd: ima,
a pályakezdő, köztudott, míg látszatra esetlenül

fél lábbal itt, fél lábbal ott szemünk elé esetlen ül
is ép, jövet-
ha lép; menet.)
Budapest, Angyalföld, Göncz Árpád városközpont,

2017. szeptember 16.
-----------------------------------
** Feltéve féltett ötletét, mikor senkit se köt le tét, akaszt a kaszt. Kárpótol illő
kattanás, miközben egy rakat tan ás, mint a minta, betűzve büszke, balga lak, sőt
érthetetlen hangalak: pazar pozőr. Ám háttérben könnyen lehet öngyilkos és
erőltetett alap a lap. Ha zöldfüllel nehéz szülés a komolytalan leütés, cseng e zsenge,
bolondos és süket duma: mi fejedelmi lakoma, ha nyers a vers; rá se ránts, mióta fáj a
huzavonák nótafája, ne bánd, ha bánt; nem került a kéz alá sok ész se, mondjuk
elvonások énekének…
3.
Nemzeti KAR*
Lábhoz magyar! Bánt a haza? A Honatyánk ostort akart:

Örülj, hogy a póráz laza! Lendített jobb nemzeti kart,
Kutyák vagytok, nem magyarok! Hogy a Pannon-medencét ne
Ez a helyzet! Kotródjatok! – Legelje le a csürhéje!
A KAR A KAR
Kutyák lesztek mindhalálig, Megmondja majd a jogállam,

Míg e nemzet itt tanyázik, Mi a magyar mostanában,
Ha a sok korcs ugat, persze, Csak a párthű, tiszta lélek,
Ebül jár az istenverte! Boldogulhat, ez a lényeg!
A KAR A KAR
Utolsó kis jöttment senki, Ide Horthy, oda Kádár,

Ki füttyszóra nem ugrik ki Lesz még Budán kutyavásár:
A bőréből, ha a Gazda Palotást járt párt nyakára
Talpnyalónak őt akarja! Vár a nemzet kutyafája!
A KAR A KAR
Budapest, Belváros-Lipótváros, Az ötödik vízitábor szemközti vásártere,

2018. március 15.
* A KAR: Kötelező Alternatív Refrén…

a) A magyarok istenével / Odavész, / Odavész, kinek nem tetszik / Az egész!
b) A magyarok istene, ha / Menekül, / Menekül majd minden párttag / Egyedül!
c) A magyarok istene is / Belehal, / Belehal, ha a hazája / Vele nyal!
d) A magyarok istenére / Fütyülünk, / Fütyülünk, mert teli már a / Fütyülőnk!
e) A magyarok istene se / Szabadul, / Szalonna lesz a kutyából / Magyarul!
f) A magyarok istenének / Sokat ér, / Sokat ér, ha hazatér a / Csatatér!
4.
Anyád! [x=PVZS:B+!]
– köszöntés helyett születésnapodra – :’(
Már egy hete csak az anyádra

gondolok, nyilván ezt se várta… :D
Miattad áldott föld ölében
forgolódik a szerencsétlen. :-O
Mióta idegbeteg vagy, már

vasfoggal hóba vért harapnál,
s bilit borítva vered a nyálad:
tudod, hogy erre nincs bocsánat. =P
Csak menj és teregess ki szépen,

azért se szidlak, majd túlélem. 8-|
Annak, kit ordas eszme hajt csak,
józan ésszel mire is hassak? :42:
Maszületettként maradj magadnak:

szavalj jogfosztó párturaknak,
s fejszenyéllel, veszett vadállat,
kötelezzed a jó anyádat! XD
FU, PVZS! ;)
Budapest, Külső-Ferencváros, Illatos út,

2018. április 11.
5.
Sokadik hangűr-porból
Tanár Úr emlékére
töredék
Kedves elődöm, hogy kipirultam e dal melegétől,

nem hangoltam a szót, ma is egyszerűen fütyülök rá.
Félbehagyott nótát.
Máshogy, másképp törekedtem
fújni, azért is! a nap, vagy e fényes, szórakozott Nap
megkap: rajta, derülj!
Majd megpihenek, ha a csend rám
támad, akár idefent bárkánk derekán a mosolygás.
Fölkelnél.
E tavasz se kiáltott érted.
Az égen
ráhederít ma a nyár vak tükre, lesüt szememen pár
rügybe borult szűk járdaperembeli pongyola pitypang.
Kőre ki lép itt?
Most is zöld gaz a gyom, fal a méreg,
hogyne virulna sok apró, tiszta szirom csupa rom közt.
Távlatokat nyer.
Koszorúz? Vagy láncra ver inkább?
Rejt a talajban a sárba vetett nevenincsen utókor
tényleg nyomtalanul?
Már hamvad a csikk a nevedben.
Bágyaszt, – elnyom a hír.
Csak bambán csuklik a szempár.
Tört léptekben kattog a kongó légüres álom,
felmos a lépcsőházbeli gazság, szívlakatot zúz
nappal a gőg, hamisítva kövez sok néhai emlék,
mint ma a hant alant –
Többé se nyomasszon a holnap!
Budapest, Hegyvidék, Farkasréti temető,

2018. július 19.
6.
FVIT*
IN MEMORIAM :P DICTVS MAGISTER
(2008–2018)
Volt is persze némi bája

közönséges káröröm
kellemetlen életpálya
kegyelmének köszönöm
törölhet álmos alja kor
dalom bocsát el tiszta sor
a folyosó ügye lett
a folyosóügyelet
* Vö. „fvck’d vp if trve”. FUIT 2018. [online].
Budapest, Zugló, Városliget, Olof Palme sétány,

2018. augusztus 31.
6 0.
FVIT*
IN MEMORIAM :P DICTVS MAGISTER

(2008 2012–2018)
Volt is persze némi bája

közönséges káröröm
kellemetlen életpálya
kegyelmének köszönöm
törölhet kit izgat álmos alja kor
dalom bocsát el tiszta sor
a folyosó ügye lett
a folyosóügyelet
* Vö. „fvck’d vp if trve”. FUIT 2018. [online].
Budapest, Józsefváros, Kerepesdűlő, Fiumei úti Sírkert,

2018. november 1.
7.
I. M. L. H.
ANNO MMDCCLXXI AUC
ITT LELT NYÍLT NYUGALOMRA IDÉZETT SZELLEMEM ÚJFENT:

MÍG KIBE TŰZI ÖRÖK VÁROS, HAJT, HOL ALÁBB
LÁTNI SE FOGJÁK TÖBBÉ ARCÁTLAN KOPONYÁJÁT;
HOGY FELEDÉSBE MERÍT, NÉZD EL KÉPTELENÜL.
Róma, Palotahalom, Tiszteletreméltó Fenségek Háza,

2018. november 27.
8.
Hódító Anomáliának ;)
- avagy a 69-es pozitúra „egy kis sekszpirkedés” után, szabadon -
Úgy kell nekem, mint egy falat kenyér,

Vagy mint csípős ízű hidegzuhany;
Ízekre szedvén, szűkmarkú tenyér
Szemérmeként viszonylik, mint alany.
Büszkén és élvezettel íziben
Kétlem, hogy lopva lesnék, míg kihág,
Most kincsem számít csak, enyém legyen,
Majd jobb lenne, ha látná a világ,
Elnézve mégis elfog a csömör,
Mígnem szempillantásra éhesen
Élvhajhászatában sincs már gyönyör,
Védem: muszáj volt, el kellett vegyem.
Emészt és émelyít az élvezet,
Felfaljam mindenét, vagy elveszett. :P
Róma, Palotahalmi Vetésszentély, Hazugságvizsgáló Arcátlanságkútfő,

2018. december 15.
9.
éklapra
Né ócska tű zene és dj ól e beledbe fi adna

agy örök ül aki unsz AH AZ A MIN DE NE LŐTT
Róma, Folyamivásárhely, Bőségszentély,

2019. január 22.
10.
Akarod?
Szavatolt zárszóvégleg
(„üzenet egykori iskolámnak”)
Akarod? Hangsúlyos légy önmagadban?
A védtelen fejében légy a tégla?

Lépcsővé taposott alaki más?
Ekevas légy? Alávaló kaszás?
Hasító ék? Hátba szúrt tőr hegye?
Túlzásba vitt, szélsőséges mocsok?
Hitvány, bitang gaz? Rontás a világra?
Álnok gyalázat? Aljadék galádja?
Miattad rohadjon meg minden úgy?
Légy durván elkendőzött sírhalom?
A némaságba fojtott torkolat?
Tettlegességig kezelt markolat?
Ne tudd többé, hová légy, mit teszel?
Légy önmagad romló szemében átok?
Légy rémes árny? Átlátszó tetszhalott?
Meg se kérdőjelezd rút látszatod?
Légy ócska éji bábja vakvilágnak?
Légy ellenszenves? Rohadék áruló?
Ki világgá kürtöl csúfos hibákat?
Légy ártó szándék, mi rombolva támad?
Míg tébolyultan mindent tönkre vág majd?
Ki szemétként alant babért arat?
Vagy hulladék légy? Immár mindörökkön?
Míg el nem süllyedsz végleg önmagadban?
Légy mérgező gyom? Légy légy kiirthatatlan?

Mérgezett gyomorral emészthetetlen???
Róma, Csengőszóhalom, Aranyház,

2019. február 11.
11.
(Ma ne olvassa versemet…)
Ma ne olvassa versemet,
ki félreismer és temet,
hisz mennyi mindennel adós
e világtalan űrhajós,
ha képzeletben sincs jelen

e hallhatatlan fémjelen:
míg korlátlanul fennakad,
valóvá hangadón lakat.
Róma, Folyamivásárhely, Vágyálom-színtér,

2019. február 14.
12.
Egy gondola vár tengeren

(tűrés támogat)
Egy gondola vár tengeren:

Hullámra, életképtelen!
Hajrá, fütyüljön rá, kivel kiszúrt,
Mert ördög és pokol rá is lesújt:
Önkényét nyomta volna el magán,
Lám, hogyne vetnék halandók lazán.
Bocsáss meg érte, jó Uram,
Más vétkévé vált untalan!
Lett volna tégla, lépcső vagy vas ék, ám
Nemhogy szél, még kendő se lett, se némán,
Kezét emelve „Csend!”, dagályos álom;
Átlátszó délibáb se vakvilágon.
Nem lett gázzá, mint gályarab,
Se villanyvezeték-darab,
Se szikrázó láng, villámló fényeső,
Se tutajt űző, robajló őserő:
„Szavatoltságig”
Szikkadva ázik,
Letojja bár Nyugati, Keleti,
Visszhangjaként se sír sirály neki:
Nem jegyzi nevét
Se szó, se beszéd,
Nem hordja vitézi habokra ladikként,
Névlegesen se a ténybeli törvényt:
Nem hányja a húrra hamis hegedű,
Nem ússza meg élve a balga betű,
Úgy állja sorát
Több pontja tehát,
Írásjelek árja „Nagy” ékezetekkel,
[Habtól itat], [itt rag is ül be], kinek kell… –
[Vágá bocskor], [sás kezd, mily hegy hazám],
[Zeusz is, ha tény], [s hol jót, ha vár]:
Holdudvarában, gyönge gyertyafényben,
Élőhalottjaként dermeszti éjjel,
Míg szóvá tett valója mendemonda,
„Szavatolt zárszóvégleg” hull a nóta!
Róma, Fuvallókörpálya, Naphidalás,

2019. február 15.
13.
Újmagyar ária
(víg alom [kétezer körül])
Egykori betűhű közlés kiejtése szerinti szövegének áttördelt olvasatában:
Volnék írástudatlan, „Nem osztják az észt”,

Írásba süppedek: „Szégyen, hogy még itt van”,
Búval alszok, ébredek. „Vérehulló fecskefű”,
Választ világom dúl: „Lap kell tizenkilencre”,
Sírva fáj dalom túl; „Egy híján, ha húsz”,
Ez is örömmel hull… – „A nyelvrokona finn is”,
Ó, én eszes húradóm, „Tiszta szívvel” „török”,
Igén égő fájdalom; „Értelmetlen úgyis”,
Síró nyelvét tekintsd hát, „Tértivevénnyel”,
Búval bélelt könnyű had. „Belemagyarázás”,
Számon hang se szólam, „Hazaáruló”,
Kínos csend fog szótlan: „Mit rontja a levegőt”,
Hű vérét vallatja, „Legyen úgy, mint régen”,
Láthatóvá, hallga: „Ásó, kapa, nagyharang”,
Valag valaga „Kolbászból kerítés”,
Vallaná valaha, „Sült galambra” „várj csak”,
Hangalakkal hallanák: „Majd elmegy magától”,
Lélegezzék lelki láng! „Bezzeg, amikor még”,
„Úgy kell neki” „még szép…”, „Úgy volt jó, ahogy”,
„Zsidó” „cigány” „buzeráns” „soros”
„Szabadgondolkodó” „barom”
„Húzza meg magát”
Vagy „ott dögöljön meg, ahol”,
„Nincs kegyelem” „irgalom”,
„Tudod, hogy nincs bocsánat…”:
Szűzanyánk, könyörülj!
Ott hont foglal „Hű…” „Marad!”
Ma gyarló körének árja:
Istentelen, hun nyilas.
Róma, Jóslóhegyi Prófétaváros, Angyalvár,

2019. február 21.
14.
Hogy Fúriákra talált ott, így fütyült csak rájuk
az VValdorfia kis „pestis-triumvvirátusának” őrületesen személyeskedő rimánkodására
A vvilágba nézek én is, VVégül, de nem utoljára,

Három „Nyájas” árny űz mégis, [Osonója lila] pára:
Ugyan egyikük se Eris, Haragossá szított pálya
Számukra a vviszály: fétis. Párkapárja tébolyára.
[A lapítóm új] boszorkány: Három a magyar igazság,

Féltékenység maga, torkán, VVégtelenszám tátongatják
Bár szelet vvet, vvihart pusztán Szeméremajkukkal, míg tág:
Mégsem arat, mint vvad orkán. „Húzz el innen, te méregzsák!”.
Megint másik oldalborda, Fúriákkal szót se érthet,

Mint [a drága háló inna]: Kit e hármasságkísértet
Tudásvvágya csalafinta, Dührohamra késztvvén éltet:
Bosszúszomjjal kerget sírba. S „Fenségükképp” nő a vvégzet.
(VV. Hajós Lothár fordítása)
Róma, Palotahalom, Tiszteletreméltó Fenségek Háza,

2019. március 8.
15.
Címkéző, kedvves vvagdalkozás
– elbocsátó, szép üzenet helyett –
(szabadvvers-befőtt, gyalázkodó vvéleménynyilvvánítók – leginkább csak önmagukat minősítő,

de ha mégis csupán másokat lejárató – nevvetséges szid-alma mellé, kiegészítésképpen)
Gondolom: fejben és lélekben, Tartsam csuklómhoz szorult hegnek,

Próbáljak mégis megbékélni Torkomra szegvve, felvvágósan,
Ezzel a kedvves, szép helyzettel. Amíg szép szóval ránevvelnek.
Mikor mindennek mondtak, vvéltek, Penge vagy, fejben és lélekben?

Tartsam magamban, tanulságképp, VVágod és/vvagy ész nélkül is vvágd,
Tartsam titokban, avvagy féljek. Ellenben vvágyott szabad szemmel.
Mikor mindenre tesznek, tojnak, Hálám jeléül, köszönet érte,

Gondolom: fejben és lélekben, Kinek is árthat néhány zokszó:
Tartsam közönynyelt, fájó pontnak. „vvagdalkozzék csak kedvére”, persze... –
Róma, Marhavvágóhídmenti Szívv- és Érsebészeti Ügyelet,

Sürgősségi Betegellátó Osztály,
2019. március 19.
16.
Ha Loti beszédes
– gyermekrabszolgaemberrabló lélekkufárság –
Egy kispesti vvendéglőbe

egy kis pesti vvendég lő be:
tiszta sor s költői túlzás;
„tisztán soros szál, kiúttól…”
amikor csak poronty szól, „fáj”,
bolond lyukból bolond szél fúj,
Ha. Loti is bolondjuk lesz,
beszédes könyörgés sem száll.
– beszédes könyörgés helyett –
VVoltam kint fa, szépen kértem,

mint vvakfolt a szemtérképen:
ma se tény, aki tagra már
etika és magyartanár;
szerep, kelet, hamu, por, sár,
persze, lehet kamu sorpár:
legyeknek lúd, lóg a család,
úgy kell neked csaló galád... –
Róma, Marhavvágóhídmenti Szívv- és Érsebészeti Ügyelet,

Sürgősségi Betegellátó Osztály,
2019. április 1.
17.
Erőlködni lehet
Bolond, ki félrenézvvén hallgat és tűri csendben,

megannyi rágalom közt, miként gyalázza ember,
de persze, hagyja inkább, jobb a békesség, és
hiába tudja jól, hogy kell a közbelépés,
már kérdeznék, miért is? vvissza se szólna, mert
megütötték bokáját annak, ki szólni mert.
Pedig bolond a büszke, ha némán elvvakult,
s bénán elnézi csendben, míg elfajult a múlt,
társa holnapra emlék, rohadt szemét köcsög,
aljas galád bitang, sőt mocskos, mihaszna dög…
De nincs mit tenni persze, ez vvan, ezt kell szeretni,
muszájból, becsületből, a béketűrés ennyi:
na most, mi a gond ezzel! örülj, hogy luk vvan rajtad,
maradj csak együltődben, különben vvéged: hagyhat
magadra még szerencséd, bizalmas, jó barát,
vvilágunk vváltozatlan hibát hibázva lát,
sőt rosszabb sem lehet már, ahogy még jobb se vvolt,
inkább csak engedd el, hogy szemed torkodba fojt, –
nem is olyan nehéz ez! mi mindent nem szabad!
Maradj hát csendben, s „tényleg?”, hallgass! húzd meg magad!
Róma, Égi-dombos Forrásvvízlelőhelyek Útja,

Szentséges Legszebbek Nyugvvóhelye,
2019. április 21.
18.
VVarázsigétlenül
VVáltozatos
VValód zajos:
Hazai jós
Lothár Hajós.
Ingermánia, VVilágegyetemi Hegyrengeteg Láthatára, VVándorkőcsúcs,

2019. április 30.
19.
Megmondták a háborgásról
- harmadannyi harmatgyenge részlet -
Hol lázongás volt, tetézvén kegyes kéjjel,

ott láz-adás volt ócskán a késő éjjel,
rögvest egy árva hangért, ilyen kifogáspéldán,
verés járt már, ha szó ért, látszólag méltán
ártott a gondolat, mi gond lett, oktalan szájjal,

támadó gondnokötlet, nincstelent árnyal,
hibáztató öröklét azért is;
lázadó öklét romantikus poézis
akaratlan szíjára ostoba imákká

juttatta balga pára, mentette, bár rá
ott lapult tétlen akképpen nézett,
saját göncszekrényében; nem tette zsebre bűntett,
inkább csak így járt pórul igazi mostoháját

gyanútlan vágyakon túl, semmibe vette hát,
álmában ritkán ingyenélő rokonság
rettegő rejtély titkán, nevében
idétlenkedésképpen ám csak
sokadmagával, túlzottan nem vigyáznak,
tehetetlenként rávall
hiába bosszúsága
változókorban, ront önmagára
állandóan, hogy jól van, idegroncsként.
nem éppen szemtelenség, céltudatosan megsért,
kegyes hazugság hanyatt lábadsz az

rágalma átvág, ágyon s nincs vigasz,
igen csalóka üzlet rendbe tesz egyből kétszer,
szajhája csókot enged de fütyül rá a kényszer,
tovább magának, persze, -------

igazán részeg szemre, -------
átkozott torkát fojtja
neki a falnak fogva; -------
-------
hogy aztán édes vérrel ------;
okozón érvel -------
rontásról és mi másról,
váltott világgá láncol, (…)
…
Róma, Bőséghalom, Rémfarkasrom,

2019. május 5.
20.
Csak a szemét sérti
Megérti az egész világ, Megértik, miképp tetszeleg,

ha nem élő a művirág, hogy érzéketlen egyveleg,
csak a szemét sérti. csak a szemét sérti.
Megérti, más, miről beszél, Megértem persze én is azt,

bárminő köznapi levél, ki önmagától elhalaszt,
csak a szemét sérti. csak e szemét sérti.
Megérti hívő lelki lék,

földi nyelve se hulladék,
csak eszemét sérti.
Róma, Folyamivásárhely, Főtéri Versengők Díszcsarnoka,

2019. május 19.
21.
Halotti beszéd
„ALIUM SILERE QUOD VOLES, PRIMUS SILE.”
Látványos harccal itt annyit ért csupán,

Mintegy összetört, gyöngyszemnyi óceán:
Ismerős arc, árulkodó tekintet;
csak megszívta, hogy mindig rendre intett!
Hát ennyi…
vagy „ennyike”:
volt, nincs; na, de
az semmi… –
Okult volna kisiskolás példán.

Hisz tanárember. Büfészakos példány.
Lesz is belőle több és volt elég,
s mi fán terem a kocsmatöltelék,
azt a rábízott nemzedék se látja.
Nézzenek oda, rég korcs mát se lát, „ja!”,
pusztán szemét. De ahhoz volt esze,
hogy nem minősült inkább; nos, nesze
neked tekintély,
ha máig rejtély,
miért is hitte, hogy helytáll, miközben
jól tudta: mihelyst elnyomják, kizökken.
Akárki helyére lép, lesz hát hajrá.
Mindenki fújhatja újfent: „földet rá”.
Ahogy kezelte ezt vagy azt a könyvet
s szólt „azt a kutyafáját, ez de könnyed”
a „hangzavart” azért csak „helyre tette”,
hol így, hol úgy, mikor „mit látott benne”,
de persze nem süllyedt el szégyenében:
„megalázó”, „mit mond”, „mit gondol”, „kérem”,
a „szóhasználat” és a „nyelvhelyesség”
nem éppen „fennkölt”, „mit képzel”, mi „tessék”
azon, mi csak „belemagyarázás”,
mert „úgy rossz, ahogy van”, és mégse „hálás”:
nem volt „élmény”, mikor nem volt „dráma”,
csak „költői túlzás”, s mind „hiába”.
Felesleges volt, meglehet, de vége,

magyarul eztán más tanít cserébe,
az utca embere, mondhatjuk úgy is,
simlist a szende, sőt süldőt a bakfis.
Nem volt bizony
pótolhatatlan, mint a bérviszony.
Kevés, de annyi baj lett volt felette,
az is csoda, hogy a fene megette.
Kedves munkatársak, mindegy is érte,
nem volt nagy ember, így akkor miért ne
hagyjuk szó nélkül, továbbá magára,
maholnap elfelejti ifjúsága,
ahogy mi is, kár érte hálakönnycsepp,
valljuk be, egyszóval, nélküle könnyebb.
Ott rohadjon meg, ahol van, de tényleg,

rút alávaló szöveggyűjteménynek.
Ne is említse más, egy szót se többet!
Lót-fut, mint árvízi hajós, ha öt lett.
Róma, Folyamivásárhely, Szentséges köztéri út őskori temetkezője,

2019. május 22.
22.
Corruptio optimi pessima
Nóta: Mind Önök meghallják, és jól megtanulják...
Siralmas énekem magyarul íródott,

Áldott Magyarország immár elátkozott;
Valljon honfivérem, hogy világgá lett legott!
Hű lelkemet hagyják leheletnyi hangnak,

Szellememet szidják szemtelen szólamnak.
Hazátlan száműznek az újkori hunok,

Hazámból elüldöznek a pogány árulók.
Hazám a mindenem, anyanyelvem magyar,

Vigasztalan vagyok a szülőföldemen.
Isten látja lelkem, áldott Magyarország,
Immár szakít velem minden szabatosság.
Mindezt szóvá tették Budavára alatt,

Vétlen Hajós Lothár öröksége miatt,
Róma, Folyamivásárhely, Szentséges Családi Tűzhelyek Szűzháza,

2019. június 4.
23.
A laikus monológja
Ha látlelet kígyózó ősi voltad,

a zárszó lelkes, megosztó királyság:
zavart semmiség szóvá téve folytat,
aztán négyszemközt, néma csendben átvág.
Lám hallgatod: mikor már rég megmondtad,

ej, mindhiába, csak azért se fogják!
szemenszedett almamaggá fonnyad
zilált, vergődésbújt, rózsálló zöld ág.
Mutatványoddal volna számvetésed,

azért is szemellenzésképp csitul -
igen messzi vetnéd el azt a sulykot.
Itt nincs helyed: magában vár az élet,

magától imád állítmány balul,
akárhol jelződdé vált lelki hurkod.
Róma, Istenségfolyam, Megtestesült Átlényegülések Tárháza,

2019. június 9.
24.
Hajósnóta
Hajós Lothár azt üzente,

Elfogyott már a türelme!
Ha nem szürke marhahúsa,
Mindnyájunknak hangár jussa!
Vesszen a bolygó kormányzó,
Süllyed a hajó!
Hajós Lothár íródeák,

Úgy kell neki a valóság!
Minekután letört szarva,
Hivatalból sok a dal ma!
Süllyed a hajó!
Világverő vihar vallja,

Hajós Lothár a legalja!
Lekezelő füttyét hányja
Magyarán a tenger árja!
Süllyed a hajó!
Róma, Aranypart, Óriási Küzdőtér,

2019. június 29.
25.
Nimbusz
Győztes, vezesd a Hazát Értünk mindent tárgytalan,

Ármánnyal, Hadúrral, Bor, búza, békesség,
Bizton üsd-vágd, nem apád, Értünk minden tárgy alany,
Légy hát elvhű tolvaj; Csak tessék, mi tessék!
Hazudj még magadnak is, Ellenséges gondolat
Lelkesítsd anyádat, Egyenlőtlen ültet
Maradj álszent és hamis, Mandulafát, hej, olyat
Hiteled lejárat! Nem látott, ki mint vet…
Ősiséget esküdött Ám a vétkesek között

Nagy Lajos királynak Cinkosa, ki néma,
Árpád népe, mielőtt Hallatlanul levegőt
Polgári lett átlag. Venne már a nép ma;
Hitelképes szabadság, A külföldi idegen
Aki kapta, marha, Világosa példa?
Birtokviszony manapság A külföldi: idegen.
Mondattani példa. Világos a példa!
Elnyomás vagy „el, nyomás!”, Várállott könyv mosd, ha lom:
Oszt ám vad nép-ének, Ésszel laktanyába!
Nyilvánvaló túlkapás Forr a dal, mi víg alom
Semmitől se véd meg. Vár csupán utána… –
Rendszerint a rendszer int, Hass, alkoss és gyarapíts,
Jó napot kívánnak, Jót és jól, titokban,
Vesztes éggel eltekint, Érthetőbb az ócska giccs,
Győz az izzadságszag. Vess magadra, ez van.
Bujt az üldöződ fel és Győzze víg tor a Hazát,

Nyúlként nyúlsz ki nyúzva, Hadúrral, Ármánnyal,
Rémületes rettegés Bálványozza, kit imád,
Kiugraszt, „de durva!”… Míg dicsfénye árnyal;
Isten látja lelkedet, Hazudj még magadnak is,
Mondhatnád magadnak, Lelkesítsd anyádat,
Istenhívő lelkeket Maradj álszent és hamis,
Miattad maratnak. Hiteled lejárat!
Róma, Vérmezei Hadszíntérnyi Légiótábor, Mindenhatóságok Szentélye,

2019. július 2.
26.
Születésnapomra 2.0
Harmincnégy éves lettem és két éve írtam verset is, középszerűt.

Harmincnégy év elég kevés, koszorúm sincs babér, tövis, mi szép, ha üt,
mint Szegedről a hír tavaly: Hódító Anomália üzent csupán; ám mit sem
ér e macskajaj, rimámra sem támad fel a faszent sirám… A Hivatalnak
annyit írt, hogy értekezésem nagyon magyartalan: úgy rossz, ahogy van,
épp ezért nyelvészprofesszort javasolt: betett e tett. Nyugtattak,
persze, gesztus ez: jobb, mintha Dunába lövet, csak csend legyen! Mióta
így pofám lapos, anyám pilótaként tapos agyon: hagyom... Szülőföldemen
ostobán anyanyelvem a mostohám: pogány magány. S már öngyilkos se,
sem beteg, csak hajóskapitány leszek: ugy kell neki!
Róma, Jóslóhegyi Prófétaváros, Szentséges Sziklacsarnoki Kúpkilátó Kupoladobja,

27.
Falfirkák
I. M.
IÖTTMENT, ÚTBAN VAGY, MONDD CSAK MEG A MOSTANIAKNAK:

MEGNYUGVÁS MINEKÜNK, HOGY TUDTUNK MAGYARUL... –
L. H.
LÁMCSAK, SZÓBA KERÜLT NYÍLT ISKOLAPÉLDÁM ITT IS;

HOGYSMINT LÁTSZATA VÉLT: ÚGY MONDJÁK MAGYARUL.
(V. Hajós LOthár fordítása)
Róma, Folyamivásárhely, Irattár,

2019. október 31.
ESETE /MUSZÁJBÓL
SZOLGÁLTA / SZÁZADÁT;
TÚLBUZGÓN /MÉRLEGELVE
S / SZABADOS / FÉLESÉGKÉNT / HETVENKEDVÉN,
EHELYÜTT / LELT / BÉKÉT: / FIAI / ÁLLÍTÁSÁBAN.
Nemkutyavilág
A/1
A révbe ért hajó
IN MEMORIAM SINE NOMINE VULGUS.
„Hagyva, mi kész, elmész a leendőért. Birodalmat

kaptál, s újat akarsz lelni a föld kerekén.”
Sivár, kihalt a dúlt öböl, Mert poshadt koszban tündököl,

Kietlen rég a part, Mióta nyughelyén
Csak egy ütött-kopott hajó, E hajthatatlan hős hajó
Mi nyugtalan kitart. Leroskadt könnyedén.
Bár fénye sincsen, messziről Míg minden távlatot kiöl

Rivallja sok sirály, Magából, mit se félt,
Hiába is, nyilvánvaló: Hiszen nem is vitatható,
Nem nyelte el dagály. Azonnal révbe ért.
Csak önmagában elmerül, Míg másokat megtört az ár

Úgy árad már, noha Szemvillanás alatt,
Hiába hányja száz vihar: Itt elnézve a láthatárt,
Nem süllyed el soha. Csak hullámsír apadt.
Úgy várja menthetetlenül, Vitorlarúd, árbockosár

Hogy hűlt helyet cserél, Hánykódhat súlytalan,
Mindent magáénak akar, Gályázhat bárki más, nem árt,
Mikor már mit sem ér. Itt úgysem lesz olyan.
E szikkadt sziklák zátonyán És parttalan kalandokat
Hajléktalan a híd, Másoknak sem kíván,
Lehorgonyzott és képtelen Halott deszkák között feszeng,
Siralmas sors vakít. Mint roppant karaván.
Kormánylapátja dísz csupán, Mindegy, hogy hajnal, alkonyat,

Nem csalta meg szirén, Késő az ébredés:
Csak szétporladt gerinctelen Miközben örökké mereng,
Minden fedélzetén. Egy élet is kevés.
Elkorhadt mentőcsónakok Ilyennek álmodták meg őt,

Dohos ölén a vágy: De nem bírtak vele:
Még ép evező sem maradt, Hogy hátrahagyták, épp elég,
Nemhogy hordós csapágy. Nem szállt tengerre se.
Orrán a gőg rideg, konok, Elvetették idő előtt,

Hát névtelen mered: Nem várta óceán,
Egy tűzmadár-véset miatt Hány léleknek lett menedék
Várná a végzetet… Hitvány idők során!
Szemközt vele pompás sziget Míg ellepték patkányok és

Békés tájába lát, Férgek, kivert kutyák:
Érzéketlen fanyar röhej, Varjak, hollók, szarkák után
Csak egy óriásplakát. Kígyóknak lett világ.
Ha ellenpélda is, süket: De már egy vízözön kevés,

Megbánást nem mutat, Sőt kénköves eső
Nem járja át üres zörej, Se mozdíthatja őt zugán,
Titáni indulat. Nem bántja túlerő.
A végítélet ócska frigy Hamvassza menthetetlenül
Számára, nem csoda: Ezer villámcsapás!
Hasítsa oldalát rokon Levert, öntelt természetét
Lélek, nem néz oda! Támassza öncsalás!
Megsemmisíthetetlen így Bár önmagában elmerül,

Hiába fuldokol, Hazug hantjába száll,
Önt örvénylő hullámokon Álmos fővel átkos beszéd
Sárba tiprott pokol. Merít, alja sikál…

2017. január 22.
A/2
Ballada az ismeretlen szerző

munkahelyéről való távozásának
feltételezett okáról*
„Új rablói vannak a Nyárnak,”
Köztudott, kinek mit jelent sőt szellemgyárak oldalán

egy sokszor meg nem énekelt beérte régi-új dal, ám
mesébe illő iskola, nem győzte a sárga úton,
mikor javában tombol a hol mágus volt egy vén kujon,
dacos kamaszkor szertelen, s a Holdat ugató kutyát
a kiégett Varázshegyen, cudar banyára hagyta hát;
hol nemhogy megállt az idő, rugdosta a sintér neje,
de eltűnt nyomában se nő, mihaszna dög, pusztulj bele
se férfi nincs, ki szerfelett (a kutyaütőknek lehet
a társak kárán nem nevet; az állatkínzás élvezet),
de viccet félretéve is, s köp az agyatlan szalmabáb
hol még az öngúny sem hamis, késő! kacag, kotródj odább,
sőt kastélyán se ront a per, húzzál el innen, takarodj
az átváltozás kész siker. vagy kicsinálunk valahogy,
Hol volt, hol nem volt hűlt helyén s dúl a szívtelen pléhpofa
öt éven át e víg egyén, vesszen a korcs, orront oda
kívántak neki, csakhogy értsd, s bádogfején ütött szöget,
helytállón kéz és lábtörést; az ellenszenves gyűlölet,
nyilvánvaló, ebből mi lett, s míg nyalogatta sebeit,
csak fejre állt két láb helyett, új állat zordonmódra szid
miközben még továbbtanult, (ugyan töketlen szőrkupac),
s ócska közhellyé vált a múlt, te senkiházi, mit ugatsz,
nem vagy bizony közénk való, ám mindez mégse feltűnő,
mert mindenki pótolható, ha mindeközben egyre nő
s a hitvány szájhős mit se lát, évről évre a létszám itt,
csak bottal üthették nyomát; ezzel együtt úgyse számít,
míg gyomrossá vált a pofon, hogy mi jogos vagy mi dögös,
gombóc akadt a torkokon, és ki okos vagy ki tökös,
bár taposták is eleget, míg ősztől nyárig ösztönös
a történteknek vége lett, mindenki, mint az üstökös.
ám volt, nincs már ebadta lét, A vétkesek közt szép világ,
lerágott csont a szóbeszéd, ha győz a cinkos némaság,
míg így ápol és eltakar, hiszen ártatlan sem marad,
minden szózat csak képzavar, aki vegytiszta és szabad,
hogy rászolgált, ki érti, de s miféle földalatti harc,
ha mégis úgy kellett ide, ha példakép a régi arc,
akár embereknek a só, a költészet is gyerekes,
lett volna versben bujdosó, ahol pénzt senki sem keres,
és így járt az, akit legott s ha változnak a jelszavak,
a hallgatás visszafogott. (hűség, igazság) mind vacak,
A történet attól kerek, míg kárt okoz, félrevezet,
hogy elmennek az emberek, nincs ellenállóbb szervezet,
s ha mégis marad egyszer egy, és számkivet a formanyelv,
az egy meg egy azért se megy, mikor a jelentés az elv,
mint átok a diadémon, mi éppen arról értesít,
nem mindig Ady a démon, hogy hátba szúrt, de mégse szít:
lehetsz akármilyen alak, méltatlan kéz tollat ragad,
feldolgoz a futószalag, az áruló sor megtagad,
s míg ajtón állsz, zavarba ejt sőt mit rosszallón összesúg,
ha láb alatt vagy persze, mert hivatalosan is hazug,
mit Jónásnak tökhasonlat! és akkor bizony nincs mese,
míg a józan ész nagyon vad, a gáncsoskodás győztese
nem hathat, ha hajlamunk a elüldöz úgy, ahogy szokás:
mindennapos kajla munka, a nyomás mindig elnyomás,
hol járulékos veszteség
sőt előbb-utóbb bizonyos,
a következő nemzedék,
hogy te leszel majd a Soros…
mert zsákutca, mi kénszagú,
míg bűzlik, erős a gyanú,
AJÁNLÁS
névleg hiába illatos,
ha elárasztja már a fos, Sokaknak az is agymenés,
ökölbe szorulnak kezek, mikor az érvelés kevés,
mikor a közeg is beteg, nevetséges a nyílt levél,
hol egyik kutya, másik eb, ha a közérdek mit sem ér,
a menhely rég sintértelep, hiába minden parafrázis,
s ki nem talál rá szavakat, mert para a szörnyű frász is,
egy füst alatt vihart arat, mikor a főnök toszogat,
habár a büszke bárd szerény, szádon csak maradjon lakat,
Máglyára! el! igen kemény -, mert bárki bármit mond vagy ír,
a fülcsengés úgyis elég, hűtlen szavakra nincsen ír;
ha feltüzel a toldalék, majd elmész, ha nagyon muszáj,
majd árnyékot vet rá a rím míg ajtó, ablak nyitva áll,
a töredékes romjain; s ha nem riaszt a kárhozat,
mert hiába a műfajok, lehetsz még rendszeráldozat.
hol törvény vérzik, jog sajog,
Budapest, Zugló, Városliget, Ajtósi Dürer sor,

2017. július 27.
A/3
elégia az ismeretlen szerző

korábbi munkahelyén közelebbről is megismert,
néhai kedvesével való szakításának nevetségesen,
sőt talán itt-ott már-már igen személyeskedő módon is
eltúlzott, továbbá kínosan hosszúra nyújtott és szinte
végeláthatatlan, gyerekes hátteréről
(kizárólag erős idegzetűeknek, persze!) :-*
„Maradjon meg az én nagy álmom

Egy asszonyról, aki szeret”
van úgy hogy furcsa vonzalom- miközben rég hozzászokott

má nő a szörnyű fájdalom lelkén a bot hagyott nyomot
szenvedély lesz a szenvedés s meglehet rosszul bánt vele
a bántalmazott szenved és a kínvallató kedvese
kínzójához kötődni kezd mégis megfelelt válaszul
mígnem magára ráijeszt mert a kényszer bizony nagy úr
ha elmarad a büntetés míg felbecsülve érdemét
vagy nincs már több ütés-verés előbb a sorsán lesz pecsét
mert meggyőzi a türelem majd félreáll önkéntesen
ez az igazi szerelem lelép vesztőhelyén terem
s hiába is tartós szünet és meseország szigetén
ha se veled se nélküled, szomorkodik az ösztön-én
sőt egyszerű ragaszkodás- mert árva lett és mostoha
sá nő a lelkifurdalás sőt fáj, hogy mi lett volna ha… -
noha a belső késztetés s bár szebb az ősz, legszebb a tél
sugallja mit fejébe vés csak önmagával visszaél
éppen attól idegbajos mikor vesztére csúfot űz
ha rajta senki sem tapos magából is e szőke szűz
mert esténként ha holdra néz a munkásököl-vasököl
a hallgatás olyan nehéz s úgy szidja régi kedvesét
rögvest vonyítva felzokog hogy visszajön az estebéd
a társa miért volt konok csakúgy öklendez és okád
és szeme előtt lepereg hányja hányaveti okát
míg feltépődnek a sebek és akinek elég e táp
sok szép emlék kedves vonás szemmel se kövesse tovább
az első nagy találkozás mert amit magából kiad
az első szó mi nem komoly a széplelkekre is kihat
az első ártatlan mosoly (s kit a Kos-út nem öklel át
az első bók éppoly mesés szívhat talpas szimfóniát):
az első nagy beszélgetés
akár az első kézfogás az áldozatnak nyers erő
az első félénk vallomás a félreismert szerető
és így tovább alighanem kit példamódra falra hányt
míg elsül a nagy szerelem s mert fogékony a kép iránt
mi minden akadályt legyőz nyomokban bekeretezi
mint tigris meg a szelíd őz bár azt se mondja hogy köszi
és attól se lesz szívbajos csupán elemzi a betyár
a nyughatatlan panaszos míg rávetül a holdsugár
hogy már mint árnyékbokszoló hogy miből is lett galiba
míg csapása sem mérvadó, s miért lett ő szarvashiba
csakúgy mereng a holdra hát de persze tudja legbelül
nem hagyja a dagadt ruhát hogy leginkább ő járt csehül
ólmos ég alatt összemos mert a semmi ága helyett
láza míg harminchat fokos a gép előtt foglalt helyet
szabad szállást hazátlan és aki gyermekké tette őt
istentelen a békülés harminc csikorgó tél mögött
mert szíve újra lángra kap egy tollvonással nemdebár
mint a pompeji lávalap hogy figyelmezteti akár
és önkéntelenül kitör jó tanulót a semmiért
mert ezzel ő senkit se sért a dunánál mert karóval
ha több mint fél évszázada jött persze) de ha felszólal
megszületett ám mit ad a na az aztán az agymosás
hazája jussaként neki beképzelt bálványrombolás
azóta megemlegeti mit annyi értekezleten
saját szülinapja helyett elérhet büntetéstelen
áldhat magyar költészetet mert ő tűr tilt vagy támogat
mert így határozott a párt szolgája minden gondolat
miért viszont szívébe zárt noha az ellenvélemény
minden derék magyartanárt: öngyilkosság mi mégse tény
a könyvmolyoknak úgysem árt sőt mellette semmi se szent
a megtépázott becsület se jegyzőkönyv se házirend
mert becsúszik a baleset s ha szerinte a föld lapos
bár barátilag riogat a gömb már nemkívánatos
mint balatonit a vonat: gombot se varrj arra ja a
rád fér a beugró szerep kis gömböc is halál fia:
a sebesnél is sebesebb bár a holdkóros kiakad
s külvárosi éjjel eléd nézi az összehányt falat
okádja szépművészetét és elcsalja a holdas éj
mert nem maradhat már alul míg rátör újra annyi kéj
míg megvetéssel bevonul látja lelki szeme előtt
mint megszálló lánctalpasok mint végzet asszonyát a nőt
megszállottja elszáll a sok sőt hallja már hangját, elő-
parancsa hol az értelem buggyan mélységes hangerő:
hasztalan díszítőelem szakma kell nem közismeret!
hogy a dalnokok vesszenek! kinek nem tetszik elmehet
addig nem nyugszik úgyse meg mert mindig mindent megtehet
míg nem szól róla érte sem mindenki míg megszervezett:
víg hálaének lelkesen ;-] nincs irgalom se kegyelem
vagy intézménye nem szaval s tágul a világegyetem
köszöntőt (levegőt sokall de mindent lát a kedvese
(a hold csupán üvegszeme): hogy mindezt csak érted teszi
olyan nevelőoktató mert jobb neked ha jobb neki
hogy névelő és névutó míg felpofoz ha nincs apád
is egyben ő az ige sőt vagy indulatának ad át
a fő-név a név-más előtt! úgy lesz anyád helyett anyád
tévedhetetlenség fedi ha rád is unt majd elbocsát
hozzá képest a pápa ki?! és rázendít a zenekar
fújja és zörög a haraszt hogy az lesz amit ő akar
ő szopta a spanyolviaszt minden bizonnyal így terem
mert senki sem számít csak ő sok üdv a szülőföldeden
mindenki mocskos pártütő nem érhet újabb veszteség
és arról koldul az ének miatta más se rontja rég
hogy a szemében ki féreg a lelkedet a test után
mert viszket már a tenyere bár szellemed pislog bután
s elcsépel az eszmecsere mert szerinte nem is vitás
s ha fel is fordul a gyomor erről szól a közoktatás
azért még megerőszakol míg a kormánypárt megkopaszt
pár szóval mert a bölcselet csak kussoljon a sok paraszt:
hogy tanuld meg hol a helyed! miközben felharsan ama
és még jobban elszigetel fülsüketítő szólama
ő állhat csak hozzád közel hogy ő csak ő csak ő lehet
s míg utasít olyan kegyes a sorsod és a végzeted
lenyom térdelj le és szeress! és már a hold akár a bor
sőt nyeljed a békát koma fejedbe száll és dalcsokor-
míg gallyra vág a fapina ban mondod el mi baj mi fáj
bár háton hasít hempereg és részegít a táj a báj
csak nyalj míg betör a nyereg ha visszajár repeszt a zár
majd porba döngöl nem remeg hogy nincs is már többé határ
sárosan leszel műremek kár érte kár ha mesze száll
hogy áldja már a kúria de nem vagy bár egy kékszakáll
s kitör a hiszti-ária leolt mi volt betold a folt
hogy holt a bolt ha hold sikolt fenntartja a művész-szakág
és benned él akár acél zúgolódhat sosincs vége
isten kinél hitet herél sőt fajsúlyos sötétsége
a vak remény a nagy talány tapsra dobhártyádra támad
hogy akkor most ki volt a lány szedheted a sátorfádat!
de már a nő tovább dalol mert elkészült a vádirat
kirántja bal melle alól (a kasztrálás úgysem divat)
sok büszke hivatalsegéd levált a változókora
nemzeti íróeszközét pucájában sincs vér nosza
mint felhevített konyhakést inkább csak tintás lesz nesze
felnyög: fiam, eszedbe vésd száradna le mindkét keze
amíg szeretsz emlékezel! vág anyanyelven esztelen
addig ugyan nem enged el rémálom a csaló jelen
a csapnivaló összhatás máris hörögve felsikolt
míg hátravan egy felvonás noha képszakadása fojt:
bár az lesz aztán feltűnő neki önkínzás minden ének
mikor a farka is kinő szeretné ha szeretnének
ha immár kilóg a lóláb de sajnálja nem fog menni
akár alföldön az ősláp ez van így jártál nos ennyi
mígnem megfordul az állás megtör testileg-lelkileg
s kései a sárdobálás! ^_^ tornyosul omlik úgy liheg
zúg téli szél míg táncba kezd
és úgy nézel magad elé meg se rebben ki tűri ezt
mint cirkuszra a kabaré mert ahogy intézményt vezet
elképeszt a könnyűzene na az aztán az élvezet!
úgy vagy vele egye fene megpecsételte sorsodat
ha hangfekvése macera majd pezsgőt bont csakúgy mulat
éltesse a vígopera mellette sose volt helyed
s ha világából kikerget előre figyelmeztetett
ki húzza a rövidebbet nézz szét! sarokba! félre hát!
míg mély hangszíne ritkaság vagy ő néz majd apád-anyád
után s elbeszélget kicsit mint önmagad kísértete,
velük: mit gondoltak! na mit? most felköszönt itt név szerint,
a magyar munkavállaló így lásson, ki csak rád tekint,
nem jó ha nem zsarolható (bár távolságunk ránk szabott
mert a kiemelt figyelem mintegy hét hídnyi varratot,
csak ellenőrző fegyelem a múltunk attól még örök-
az nem megkülönböztetés ké él bennünk s rajtunk röhög):
ugyan súlyos törvényszegés ha leírtad a nevemet,
lesz papíron a semmiség én is leírom a tied,
de épp elég bizonyíték és leszek akkora ökör,
míg felmenthetnek majd: avagy mutatom, milyen a tükör, :-Þ
megterhelő hogy ennyi vagy… bárki bármit hebeg-habog
és a képtelen hangzavar kezdődhet az adok-kapok
a fejedben úgy felkavar mert nyugodtan lefestheted
hogy vele együtt dalra kel akárkinek a képemet
lila nyakkendőd s énekel ha nem félsz majd pofán böfög
mígnem hülyefejed bezsong hogy gyere ki a hóra köcsög!
mint rommá égett gyertyacsonk sőt ha tényleg kiállsz elém
hogy ki lökött s ki-kit lökött úgy megfejellek ilyetén
s inkább világgá kürtölöd újabb szótaggal is mit bánom
mit a képére zúdítasz hogy szolgám leszel a másvilágon!
bár nincsen nálatok terasz s ha mindezt komolyan veszed
végül mégis rázendítesz örök harcunk nászunk lehet
hol nem szarod le, hogy kicsesz! és sose nyersz bocsánatot
(azért van itt erő, izom, hiába lettél agyhalott
mert mindennap tejet iszom…) csúfoljon minden évfolyam
s kérned se kell már büntet is amíg nem kérsz nyilvánosan
hát próba-szerencse: te kis elnézést majd mindenkitől
madárka, szánd meg kedvesed, kit elüldöztél egyfelől
ki egykor érted szenvedett, s bár kornyikálásod hamis
s csontig, velőig fekete, megcsalt a bolond április
már nem lelhetsz feloldozást attól még nehezen felejt
bőröd marad szarvas palást bár neked kívánja ugye
mi képedről végül lesül a legszebbeket többnyire
mert ráncba sem szed legbelül míg valamelyik csacska dal
míg hajadon a koponya születésnapodra szaval
marad agancsos korona addig is noha nem ital
s korhadt kezedben a jogar érd be itt az alábbival
karód na azt dugd fel hamar amit gyászoló lovagod
magadnak hát jó kedvvel és pár sorban így összecsapott
bőséggel míg a gáncsvetés neked a régi szép idők
kielégít ízléstelen emlékére míg bőg a gőg
habár győzelmed förtelem benne és benned egyaránt
míg fennkölt szólamokba fog- más se bánja még te se bánd
nak a bolondos dallamok mert aki ezt mind elhiszi
ám mindörökre megmaradj vagy túl cuki vagy túl ciki
áp-ri-lis bo-lond-ja vagy ám hogyha méregzsák leszel
dohányod füstje marja ki rólad egy újabb bőrt leszel
a tüdődből a zsarnoki e kerge eb (vakkantva itt
veszett ügyet és rákfenét nyúzott pukkancsát újra) kit
röhögő görcs álljon beléd hiába tettél talonba
mint botfülű zenebohóc mégse lett persze szalonna
támadjon manduládra góc bár mit fent-lent kívánt e gaz
mondandódon te is nevess annak a fele sem igaz
ha indoklásod röhejes s ha látott is benned hibát
de száradjon ki a szemed attól még örökké imád
hacsak kiolvasod neved mert úgy megcsapta a huzat
és ne bocsásson meg neked nem is harap csak hát ugat
ki téged így el nem feled hogy cserebere fogadom
ha jó mulatságod után lesz még belőled fogalom
ez férfimunka volt csupán sőt biztosan a szebb jövő
mert számodra ki már selejt majd miattad marad dicső
s ha túl sok már e mostani
próbáld te is elfojtani
mint az alábbi köszöntőt
mielőtt még felköszönt sőt
csukd be szemed nyisd ki szád (csönd…),
s mindezt csak magadnak köszönd!
Vidítsa fel bús, régi dal,

A kedve se legyen cudar,
Rózsaszín felhő, lila köd
Gondűzőn bunkócskázza őt,
Akármi legyen az ábra,
Zabolázzák hordószámra:
Sok a „pint: érné” a belét
Utol a kínos közbeszéd!
Zúgja költői kerület,
Susogja tűrt tantestület:
A fejétől bűzlik a hal!
No lám, a fagyi visszanyal:
Ne vesse a víg asztalon
A gyászhuszárt vigasztalón! (^o^)／

2017. augusztus 11.
A/4
Románc az ismeretlen szerző

egykori kedvesével való megbékéléséről
és helyzete elfogadásáról*
„A tengerbe most hanyatlik a Nap,

Most fut leggyorsabban a vonatunk,
Most jön a legtöbb, nagy emlékezés:”
Úgy illene elkezdenem, Noha egy gonddal kevesebb

hogy tényleg sajnálom (de nem), a lelkünkben megannyi seb
elvégre voltam annyira amit az idő helyre tesz
vállalhatatlanul buta, mint (bízzunk benne) minket ez
hogy szóvá tettem azt, banyek, s ordas eszmeként nem uszul
mit megannyi kamasz benyög, visszafordíthatatlanul
ha túl sok már a jóból és bár szebb jövőnk hiú remény
a hidegvér nehéz szülés, mint vénlánynak az agglegény
mikor rám szálltál persze, hogy míg szemedben több jogszabály
tőlem aztán bekaphatod… marad balladai homály…
Bár fájó pontunk sem mai Bár megosztó elégiád

mert épp csak az történt ami szemedre hányt elég iá-t
miközben a felszín fecseg de tőled aztán belefér
de ígérem rövid leszek mint a visszavont munkabér
és veszteségnek könyvelem mit ledolgoztattál viszont
hogy nem vagy már mindig velem hogy megszüntesd a jogviszonyt
s nincs pocsék nap álmatlan éj és úgy kétes sikert arass
mikor az emléke csekély néhány fogadhoz vert garas
mindannak ami nélküled édeskevés még édesem
szép és jó volt vagy még lehet… bármekkora a sérelem…
De csapkodhatsz asztalt megint Ettől még ünnepelheted
mert igazából név szerint félévente más énedet
elmondhatod megtörtelek noha elgondolkodtató
mint éveket hideg telek melyik fél volt nagyobb csaló
vagy művészt makacs tanerő míg nem súlyos törvényszegés
míg a mű vészt idéz elő névleg a kettős könyvelés
s bárki boldog-boldogtalan ha nevezettnek a lapján
ugyancsak ajánlom magam kétes keltezés alapján
míg szemünk előtt lepereg tizenkilenc s húsz egy híján
e rémes rímű rengeteg… a pontatlan időhiány…
Persze a Szép szó mit sem ér S megkésve bár de törve nem

ha folytatólag visszatér csak megfeszül az értelem
e végeláthatatlanul míg pislog hogy most mi a gyík!
makacs málészájú ficsúr az idő kinek dolgozik?
sőt rászólhat a hivatal ugyanakkor ha félni kell
hogy mindig legyen szép a dal hogy néhány másodpercnyivel
mert túlzás a papírhalom lecsúszol a kapunyitás-
míg lom a szépirodalom kor ám nem te vagy hibás
s hasztalan ellenszegülés mit számít holmi baleset!
e téves önértékelés… ha fejed elveszítheted…
Ki-ki így kiírná magát Mert olyan világban, ahol

a megtisztulás nem saját a részletek miatt lakol
így hát méltányos gondolat az ember az ördög helyett,
hogy hátrahagyva mit szabad kisangyalként sincsen helyed,
míg nem lesz bárhogy is remegsz bár elhúzott nótád felett
a búcsúcsókból búcsú szex attól még beképzelheted,
ha a kései sirató hogy az a sok nyolcszor tízes
gyerek kezébe nem való keret kezedben mit keres,
de késő bánat már utána ha a belefeledkezés
az ember tragédiája… sorozatos kínszenvedés:
Rég várt egy meseszép mező, Elvétve jelentéktelen
mindörökké előkelő, mértékben késett is, de nem
mi épp a Mars uralta Kos jelezte soha (úgy bizony,
nefelejcsétől illatos; becsszó!), hogy jön, úgyhogy iszony-
hol porból lett a méhviasz, tató, ahogy itt fennforog,
s újjászületés a tavasz jelentem, így áll a dolog…
természetünknek is, mikor Ám egy hónap és nefelejcs
a nefelejcsnek udvarol névnap lesz, hát el ne felejts,
kasnyi méhecske, s ki csak él, drága Nap, ki rám is legyint,
mézesmázosan döngicsél. de süss le és szúrj meg megint!
Habár helyzetük kritikus, Lelki szemében jópofa

sőt az egész kas neve Kuss, dunántúli mandulafa
mert szépségük nehéz fejét lesz jómaga a kas előtt,
elcsavarta az égi lét: ha a Nap fénye éri őt
és napraforgóként inog, a nemzetközi férfinap
mikor a Nap így ráragyog alkalmából, míg visszacsap
(bárcsak szemében kapta meg, téli névnapján így, ki más,
kiégett egy érző ideg): a nefelejcs, mint lódarázs!
napszúrást kap a nefelejcs, mert fejében a nagyvilág
s rászólt a Nap, mától jelents! régóta csak nebántsvirág…
Jelents hideget-meleget! S a nefelejcs szeme után,

s megkezdődik a művelet, ott kapta meg a napsugár,
úgy gondolta, majd néhanap immár virágzó illata
az első dongóra lecsap, szaglik, mint büdöske maga,
mert a napszúrás égetőbb, s levelére csókot vetett
mint a poszméhcsípés utóbb… a dongó, mert mi mást tehet,
S egy szép nap azzal áll elő: ha megcsalta a virága
immár súlyos törvényszegő és rászedte a világa;
a dongó, kinél rossz szokás, de bármit is köp rá az ex,
hogy nem méh és nem is darázs! csak halottnak a búcsúszex…
Fullánkjával áldotta meg Miközben úgy adott tovább
virágát dongónyi szöveg, mint öncsalást a délibáb
s a nefelejcs, míg nyelvet ölt, rokon közönnyel eleve
dongóméreg nyelvhegybe dőlt, míg falba koppan szelleme
s virágszirma csakúgy dagadt; hogy te is mielőbb belásd
szó bennszakad, hang fennakad; a sorsszerű tiltakozást
míg elszáll s virágszál marad, elfeledtethetetlenül
egy fecske sem csinál nyarat, rád égetik körülbelül
mert így járt, már könnyet se ejts, egy csapásra egy perc alatt
a dongó és a nefelejcs… hogy életen át megmarad…
S nem szégyen azt bevallani Mint megbélyegzett húscafat

ha véget ért a bajnoki életreszóló pillanat-
mérkőzés hogy hát hiába ként a homlokodra sütött
maradtunk kínzó-csigába boldogtalan pecsét mögött
a titok úgyis egyremegy míg semmihez sincsen közöd
ha öncsaló a hiszekegy hogy magad vagy ki-beköpött
s ha fáj a kínzás csúfolás s mint minden lében két kanál
mindenki mindenben hibás önmagadnak felmondanál
míg szirmait tépkedheted mert képmásod alábecsül
hogy most szeret vagy nem szeret? megleckéztethetetlenül…
Ám nem mondod el senkinek Bár elragadó alkalom

míg megmondták mindenkinek ha annyi költészetnapon
hogy elmondhattak senkinek elszavaltad a ringatót
sőt elmondták mindenkinek míg éppúgy hányt és ringatott
mi félig már ki is bukott az a sajka még téged is
belőled noha köztudott ahogy másokat sok hamis
kinek és mit jelenthetett és megtévesztő állítás
a közben feljelentetett mi papíron lehet csalás
rólad míg jót rosszat külön miközben téged név szerint
próbált súgni szájon fülön… visszamenőleg is megint…
A semmiért persze csakúgy és elkerülsz te is hova
rossz tréfából s viccből csak úgy… féltékenységi tébolya
az arcoskodó agyament elüldöz téveszméivel
hogy döntésére adj „amen”-t hogy szenvedj az is félsiker
s figyelmeztetve értesít de rajtad így uralkodjon
nosza nézz drágám kincseid- nefelejcs a szemétdombon
re míg majd a körmödre néz akár valóban közhelyes
kinek csak móka az egész felvágott nyelvű s pikkelyes
a létfenntartó hatalom saját farkába harapó
gyakorlója: e buzgalom fáradhatatlan őslakó…
a legfőbb erénye neki mikor magának vermet ás

míg jól a fejedbe veri önpusztító feltámadás
hogy az első sárga után tévképzetét csodálva meg
az eltiltásod jön csupán a fajsúlytalan testtömeg
és ha ez így szabálytalan önhitt kiútvesztőhelyén
rád száll azért mozgalmasan s magába lát a tünemény
mert részéről nebántsvirág s néz hogy megnézheted magad
ki képes és egyből berág ha szívszorítón fennakad
mikor a játékvezető benned porszemként egy marék
úgy fúj hogy megáll az idő… rendre tátongó szakadék…
ám izomból ájulásig míg egyre-mássá annyi más

rég a szarral gurigázik átalakított arcvonás
s közben a figyelmeztetett árnyát orcátlanul feded
zuhanyozni máris mehet elviselt álarcod felett
asszony nélkül s asszonyostul mint tükör előtt tépkedett
míg a csókba belepusztul levedlett kígyóbőrödet
persze nehéz követni ezt és önmagadban eltemet
ha szóvá tesz mi épp kikezd a lenyúzott énképkeret
előbb-utóbb csak unalom alatt dióhéjban na lám
ér utol a halálsoron: mint véges számú hagymahám…
miután nincs többé elég és részéről a kényelem
megfoghatatlan semmiség csak zsarnoki önkény-elem
s kézzelfogható veszteség s királynőként is meztelen
lesz láthatatlan légi lék de képzeli hát szertelen
mi megragadhatatlanul fészkében ő mi tagadás
üres zsebbe kapkodva dúl háziméh-evő lódarázs
felfoghatatlan és lyukas mi gyíklesőjére guvad
kezed alatt potyautas míg végzetes románcukat
módra,míg kiesik szemed úgy látja így kifejtve most
tudattalanul s önfeledt… (semmihez sem hasonlatost)…
akár a rögtelen közös még ha nem is kérem szépen,

végtelenségig körkörös kibontja mint a mesében
pályázatán mint héjanász a jelképes tartalmakat
a megkövesült csigaház mi nyilván egy tőről fakad
vak útvesztőjén tekergő ugyanakkor két képi sík
istentelen emberöltő mi pusztán egymásnak esik
mi persze így légből kapott hősnőnk képletes vázlatán
s előbb adsz el egy startup-ot míg szemtelen az unt banán
lezárásképpen mintsem a kirajzolódva ugyebár
göcsörtös görcsből lesz sima mint lankadt szárnyú héjapár…
sérelemmentesség habár tépelődőn csakhogy hamar

a csillagos ég a határ teljes legyen a képzavar
noha a filozófia immár lelki szeme által
nála rég Fehérlófia teljes erőbedobással
miért ha késve érkezel egyik-másik torkára hág
dívád is dúvadként kezel lódarázs és nebántsvirág:
de hát a vád divatjamúlt a nefelejcs mikor jelent,
mikor a lófaszért tanult lódarázsként majd csak elejt
a beképzelt kedves fejes s a dongó lesz nebántsvirág
ki sosem volt tökéletes és kit érdekel ha berág!
S habár darázsfészekbe nyúlt, egyikük se csodabogár
miközben egymásra lesújt s ha varjú látja mondja kár!
a türelem két bajnoka, dehogy lesz mégis akkora
mert van arra bőven oka, egyazon vesszőparipa
mi éppen ilyen vagy olyan, szívedben népdallá ahogy
bár nem vehető komolyan felnő és azt se tudja hogy
vagy így vagy úgy, ezért-azért, mivégre trapéz és korlát
s viszonylag sok gyalázat ért ha mások ismerős poklát
nincs-bocsánatért: a tusa, ekképp járják meg ifjak s vének
akár rossz dalszerzők tusa: míg lecseng a virágének…
mint szerelmesek aktusa Vadászból úgy lesz áldozat,

vagy épp egy nem komplex USA ha üldözője épp sötét:
s mint nemek nem-komplexusa noha a büntetőrúgás
mikor vitájuk fókusza attól még pont nem túl regés,
kibogozhatatlan s kusza ha a bíró se fújja be;
de persze minden más laza de láss csodát, a csiribá
s idővel eldől gondolod most azzal képez alapot,
mígnem elvágják a csomót hogy a sípja mögött lapít,
s a végtelen torzsalkodás és bár szerinte megszeged,
hiába lesz torz alkotás… úgy fúj, hogy mindjárt megszakad
a mérkőzés, mi téttelen, Késni baszod sosem szabad
de maradsz szenvedőalany elvétve se tízperceket!
mindaddig, mígnem összecseng számítson rá a büszke nép,
a sallanggal a hang s a rang, ha nyolcórás a munkanap,
mi épphogy akkora melák: de egyhétnyi a szenvedés,
nincs egytizednyi százalék minek böjtje negyvennapos:
a teljes egésze előtt, féléve majd fél életét
mi persze úgy kerül alád, egyetlen pillanat alatt
hogy felnagyítja az elit, tönkreteszi (s a népvezér
míg nem túlzás, te vagy szemét. miatt bedől a kártyavár)…

A/5
Rapszódia az ismeretlen szerző

önkéntes szerepvállalásáról,
korábbi kedvese vállalhatatlan intézkedéseivel szemben*
„Győzöm a harcot bús haraggal

S késik az álmom s a halálom.”
Egy gondolat bánt untalan, Míg gyümölcse koraszülött,

hogy kedvesemnek nyugta van, olvashat a sorok mögött
mikor rég szót se érdemel, szívélyes kedvességeket,
holott még nem engedtem el, ha együltében megreked
de mit tegyek, mikor kicsit a méltán véres veríték,
se hat meg már a ronda csitt! mint hideghegyes csapadék,
ám azon, mi fülébe jut, mígnem már szúrja oldalát
lépjen túl rajta ő, ha tud. sok érdes nyelvű kis galád
Elhallgatom majd így (emez rím s kínrím a sorvégeken,

kisiskolás lejárt lemez, mit tüskék foncsor vége ken
de véndiákként felteszem, petyhüdt combjára dörzsölőn,
míg sandán néz a ferde szem), mi nyögve nyelve is kijön,
mi neki csak süket duma, míg általa torkán akad,
hogy megütheti a guta, mint kerítésen a lakat,
bár biztos ellepi nyakig, az időközben megutált,
ha kínjában csak sünt szarik. nagy vargabetűs becsinált.
De kit izgat, hogy ellep-e rólad, hogy csak egy senki vagy,
megigazgatott ülepe, jobb lesz, ha meghúzod magad!
mi így a száján is kifér, Kóros neked a rigolya?
mint romok ormán honfivér, Az érvényszerzés tébolya
mi beárnyékolja (akár számára csak műalkotás,
repedő keblét tüskevár) sőt megszállott ragaszkodás:
a méltánytalan és sötét torz élménye sokk-állapot,
munkáltatói jogkörét. majd te leszel kitaszított.
De még bántóbb a gondolat, Nem mész innen magadtól el?

hogy sünt szarik rád, úgy fosat, Részéről az is kész siker,
miközben, mint rút kiskacsa, hiszen akkor pár múltheti
hazugsággyárrá rontja a eszközét is bevetheti:
rábízott művésziskolát, súlyos törvényszegő leszel
gerendájától mit se lát: papíron, majd ő ránevel,
más szálka szemet szúr neki, ha besároz és befogod,
mi tüskeként csőrét böki. perselyként e föld befogad!
Elvétve késtél önhibán Vagy betetézhet hat lapát,

kívül? Lecsap tüstént, simán! ha megállapít, ki lapít:
Számára gyűlölt förtelem, kényszerszabadság lesz az ár,
mi másnak jelentéktelen. mit visszamenőleg kiír
Még mit képzelsz! Szóvá teszed? neked, miközben bosszúra
Sátorfád sürgősen te szedd! éhes és szomjas háttere,
Mert helyedre volt már jelölt mintegy posztmodern Tantalosz
Bőven előtted is! Üvölt nyugtat: isteni tente lesz!
Szóval inkább ott folytatod, de ettől még továbbmegyek:
hol abbahagytad: lakatot örüljön az idegbeteg
tettek volna a szádra, hát művész-intézményvezető,
inkább a szíved nyújtod át, hogy szakadékba vezet ő
lelakatolva múltadat, nemcsak mintegy hatszáz kamaszt,
rongálják csak, a múlt adat ám öngyilkolón szétrohaszt
neked helyettük is helyet ismét egy újabb iskolát,
száz szívben, mi szívből szeret. mert mit számít ezer család…
Persze, ettől még röhejes, sőt mint rém-álmos buszsofőr,

ha helytelen írás helyes, ki féktelen sötétbe tör,
mert előbújt a megviselt, szemet huny, önhibát tagad,
s benned hangemberére lelt míg halállal torkon ragad
a Nagy Magyar Peresztrojka iszonyú téli éjszakán:
(fedőnevén „Tank Aranka”), végzetes bukása után
hogy nem éppen okos dolog, újabb kerülőutakon
ha kínomban okoskodok… még hány utast vesztébe von?

2017. október 11.
A/6
Episztola az ismeretlen szerző hiábavaló hallgatásáról,

egykori kedvese szemérmetlen szélhámosságai miatt*
„Egy percig újra fellángoltam,

Álom volt, balga, játszi fény;”
Édes néném, immár megírhatom,

nem maradtam tétlen a vén hajón,
habár letört volt és ütött-kopott,
még tákoltam rá mentőcsónakot,
hogy túléljék a fuldoklók sokan,
ha kiáradna mégis a folyam…
pár szálkám, persze szúrta hány szemét
kis szárazföldi patkány rút szemét,
kikben a kóros gazdaszervezet
járványként terjesztget rossz híreket,
és vesztükre se hat csúfos bukás,
se akadálymentes ámokfutás,
de ladikjaim, hogy süllyedjenek!
szétcincálta a rágcsálósereg.
Édes néném, kendnek dögunalom
a telhetetlen kártevő-alom,
mert bomlasztó és rothadó közeg
a jó ízléssel ellentétesek;
csak korhadt bárkán rágódnak, holott
önpusztításuk zátonyra futott,
romhalmazuk így helybenhagyható,
mint önkényes rabszolgaszállító;
de gáncsolhat bár bukott akarat,
biztos lábakon állom a sarat,
gályázásom se hiábavaló,
míg hajógyárunk nem gyorstalpaló,
önzetlen munkámat se érte csőd,
megtettem minden tőlem telhetőt.
Édes néném, már jobb helyen vagyok,

itt az aranypart mindent túlragyog,
a hídfők alatt két szerény sziget
melengeti a békülő szívet;
emlékeim példátlan szolgamód
üvegbe zárom, mint papírhajót,
áttetsző habok fényén megdicsért
merengések hullámvasútjaként;
hű távlatok közt mindent elfeled,
akár elúszott álmos képzelet,
mi régi ócska bárkavájta mély
hideg kékvérén ringó dinnyehéj,
mit fogában tartva visz át csekély
révészként az alábbi nyílt levél:
Tisztelt Intézményvezető Áldás, hogy Önre nem hat ott
Asszony! Feltételezhető, a kóros elmeállapot,
hogy Önnek a köznevelés inkább magától elköszön,
csak átkozott kínszenvedés, mi Önnek így kapóra jön,
míg Ön szerint rég közröhej mert elrettentés, félelem,
a vállalt oktatási hely, Önnél a rend és fegyelem,
hol a teljes tantestület bár minden egyes túlkapás
rég Önpusztító látlelet, csak szemfényvesztő öncsalás,
miáltal minden tanuló így vesztesként nyer táptalajt,
csak zárt osztály mögé való… mit puszta kézzel végrehajt.
Mi tagadás, Ön egy csaló.

Ha kell, Ön is leváltható.
Bár törvényekre rég legyint,
hatályos jogszabály szerint
Önre nem kell panasz, se vád,
hogy szembeköpje önmagát.
Lopjon, hazudjon, élje ki
vélt hatalmát, mint Döbrögi,
s ne csodálja, ha taps helyett,
majd pálcát törnek Ön felett!

2017. november 11.
A/7
Hangjáték az ismeretlen szerző egykori kedvesének

ártatlan aranykoráról és idő előtti bukásáról
a néhai munkahelyen*
(részletek a szakiskolai látványosságok töredékekben fennmaradt képeskönyvéből)
„Milyen régen csupán azt keresem,

Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból”
I. A saroképület
Ócska a római cirkusz, bóvli a kínai nagy fal,
Villám sújtja a Púp Megváltó-szoborujját,
Piszkos a Könnycsepp-sírbolt, tisztátlan koszolódik,
Kell neki látogató, sok jöttment idegen;
Néptelen őskövületként állja a dúlt csodaszámot
Hegynyereg és sivatag, sőt maja félsziget is:
Mindjük bűzlik az Illatos út saroképületének,
Bár áll, az se csoda, tartson akár napokig.
II. A ferde torony
Meglelhette hazáját Költőnk abban az évben,
Épp miután a vidék újkőkor-leletet
Tárt fel, bár keletebbre, a sályi Szamos-part
Páratlan peremén, ott, hol a ferde torony
Árnyában született meg Költőnk nemzeti napján
Intézményvezetőnk, újkori kaptafa-lány,
Fejbe verődtek bunkó népi igék Vele, így lett
Szép Szó képeivel lelketlen szavaló:
Egykor a ferde toronyhoz vitte mamája miséért,
Most csak a ferde gerinc sújtja a régi hitét,
Költőnk gyermeki táján sarkon fordul az Asszony,
Költött sírba csupán álmos időkre forog.
III. A haza bölcse

Járás és kerület még nem volt benne ütődött,
Gyarmat törzse fehér szín-székhelymezején,
Csizmadiák meg a vargák kézműves hagyatékát
Kontárként örökül kapta a durva deák;
Rég nem a Vátesz Költő állt a Szakiskola-névben,
Épp csak a Hű Párttag verte belé oroszul
Névleg a szellemiséget, mit nagy bölcsen elismert
Intézményvezetőnk, lánykori Szarka Veránk;
Bár a besúgók buzgó ügynökeként nevelődött,
Mégse utálta magát, sőt csak a melle dagadt,
Büszkén ellevelezvén szakmunkás-bizonyítványt
Szerzett, csalva helyén új Haza Bölcse nevét.
IV. A feljelentők sora
Álszent semmirekellővé megyeszékhelye síkján
Vált a hamis szabados, gömböccé dagadó,
Elfoglalta a hont, mint sokra becsült hozományát,
Szűzhártyán becsapódó meteort lovagolt,
Gyenge kalászt kaszabolván, éppúgy nyírta a birkát,
Sőt még tapsra se várt, romlott címzetesen.
V. Beteljesült álom
Persze a Bűnös-várost nézte ki végül a feslett
Rongyláb-tárogató, torkos férfifaló.
Epreskert ligetén, bár átfestette a múltját,
Rózsásan kosaraz, Gertrúd lánya gyanánt.
VI, a. Elnyomás
Évtizedes csendélet várta az új hivatalban,
Épp csak a Műegyetem rakpart-lelke maradt.
VI, b. Szolgasors
Mű-szaki végzettséggel társra talált a Boszorkány,
Willendorfi babánk elsárgult vörösen:
Mégis sírba tiporta az egykori férjet az Asszony,
Gyászra cserélte sötét, ébenszín köpenyét.
VII. Rend ezer évig
Végül az Illatos útra került diliházvezetőként,
Verte a mellét, majd szögre akasztja magát,
Mert ugye Ő volt mindig hű katonája a Pártnak,
Új seprű kisöpört elnyűtt bútorokat;
Míg betanult, leköszönt, bár mégsem húzta a lóbőrt,
Egymás ellen uszít mű-vészmestereket,
Megtépázta a társait és a helyettesi szakmát,
Szárnyalt, mint a nyakas, kínzó dögkeselyű,
Marta a máját rablánc-sorsú tűzlovagoknak,
Sziklaszilárd csemegét rendre magába tömött!
Máig törtet a hóhér Rajztanodát vezető nő,
Ügynökmúltja miatt értik a hexametert.
VIII. A nép legjobb ereje

Méltatlan kerülőkkel szőnyeg alá besöpörték
Hantolt múltszekerét, míg elklikkesedett.
IX. Munkára, harcra

Égő lávakövét úgy hányta magából a Központ,
Intézményvezető Asszony a Szarka Veránk,
Felfújt hólyag a lelke, azért is játszik a tűzzel,
Néz a fedélzeti nép, süllyed már a hajó.
X. Új értelmet
Persze az Illatos úton sok sérült fenevad van,
Nézd csak a könyvtáros rossz-dérlepte szemét,
Mint a Mirigy, mese nincsen, lánya a rókatekintet
Bűbájos, hamisítatlan férge, a Párt
Mókus, a kígyónyelvű, rágalmazva lejárat:
Két kormányos emígy fúrja a roncskereket.
XI. Más idők

Lépre került Kapitányuk rég zátonyra verődvén
Hagyta el úgy a hidat, hogy felemelte az ár.
Úgy menekült a csaló, mint gyenge Zalán a csatában:
Sintérné letarolt meddő, puszta ugart;
Majd szül egy újabb Álmost, ejtse meg ősi turul csak!
Kappanhágóként táltosodott a tojó.
XII. Súlyos örökség

Balga bohóca a várnak bárkavitorlarudat csak
Nyári viharra hagyott, majd betetézte a sors;
Bocskora és a palástja az ostorral betömített
Intézményvezetőnk tág hüvelyébe került;
Új jövevényét várva, beképzeli állapotát is,
Sátánfajzata torz, rettentő örökös!
Döglött vérsüne halvaszületve feszeng a kezében:
Nyersen falja mohón rémálmos tetemét.
XIII. A múlt átka
Ármány hányta a szörnyet lánykori Szarka Verának,
Jöttment durva Vezért retteg az Illatos út;
Jobb keze Mákos Páris, bal keze Alja Sebestyén,
Eltipor és leüvölt mindenkit, de ki szót
Merne emelni a kényuralommal szemben előttük:
Hitler falra kerül, Garcia Lorca halott!
XIV. A puszta lég

Nincs csodalámpa, varázsládát se találsz, ne reménykedj:
Könnyelműn buborék-romkocsmát nyomorít;
Elsüllyedt a hajóval az életpuszta jövőkép,
Győzze az Illatos út fojtott hangja után!

2017. december 11.
A/8
V. Lothár
IN MEMORIAM DR. K. H. G.
„De mit
Tett ő, herczeg, hogy bészennyezheti
Anyánkat?”
Szürkés, szennyes a nap, „A jogszabály nem ügy,

Tüntet a tiszta lap, A törvény csak ürügy! -”
Az iskolaépület „Álmos nagyasszonyom
Elhagyatott, süket Huzatod terhe nyom,
Dumára sem felel. Puha párnád: örülj!”
„Ki ő? mi van? na és? -” Sok az üres üveg,

„Nagyasszonyom, kevés Szemenszedett szöveg,
Időd maradt: csupán Fejébe száll a szesz
Lothár pulpitusán - Agyára ment a nesz -,
Magyarázod magad.” Úgy les hátrafelé.
Hallgatásba reked, „Megmérgezett, holott

Boldog ünnepeket Számomra már halott -”
Kívánt az ifjúság, „Megkísértett a múlt,
Díszes fenyőfaág Gyógyszered elgurult,
Megfagy a hűlt helyén. Lothár csak rémmese.”
Vakablaka alatt Önmagában beszél,
Betlehembe szalad: Tudathasadva fél:
Szentlelke kergeti, Magából nem ereszt,
Tömegművészeti Szemét kettős kereszt
Jézust Máriázgat. Elsötétítgeti.
„Tettem érvénytelen, „Adjonisten, Lothár!

De Én megtehetem! -” Szemtelen szembogár!”
„Nagyasszonyom, vigyázz! „Szemed se rebben így,
Megtébolyít a gyász, Asszonyom, ez a frigy
Révbe ért a hajód.” Ládaszámra fogyaszt.”
Önfeledten cseveg, Az álmos nő remeg,

Megnyugszik a beteg: Bujdosójára meg,
Nem tetszik a dolog, Lélektükrén belül,
Bolondos dallamok Lelki szemére ül
Ajkán hápog keze. Maradék esze is.
„Nekem mindent szabad! „Hagyj hát idegbajos

Ha törik, ha szakad!” Hős mérget, hű hajós!”
„Pöffeszkedsz, eszement? „Kivétel a szabály,
Neked semmi se szent? Éljen Edward király!
Süllyedj el magadtól!” Emelem poharam!”
Mérge torkán akad,

Agybaján túlpörög;
Gyógyszere sem marad,
Téli álma örök:
Lelketlen felhörög…

2017. december 23.
A/9
J. Á.
(2012-2017)
R. I. P.
Többen látni se bírták arcátlan koponyáját,

egykori munkahelyén, mígnem az új vezető
szóvá tette a karhatalomnak, hogy neki késő,
bár feledésbe merült, nézd el képtelenül…
Budapest, Kőbánya, Óhegy, Kőrösi Csoma Sándor út,

2017. december 30.
S/ESETE/MUSZÁJBÓL/S
Z Z
O Á
L Z
G A
Á D
L Á
T T
A /TÚLBUZGÓN/ MÉRLEGELVE
S /SZABADOS/ FÉLESÉGKÉNT
HETVENKEDVÉN / EHELYÜTT
L E L T /BÉKÉT/ F I A I
Á L L Í T Á S Á B A N
Meseországban
B/1
Jutalomjáték
Két kiskarácsonyi ének
1. verzió 2. verzió
Ki rí, ó fájdalmas Isten? Hat kíváncsi libát vonó

Nyár dongna, Húrrege bőgj!
Ó tán nem ez kell… Igát vívj Rudi!
Tanári e zene: Erein tán ez a

Tiszta boly, Gyep lop, pereg
Lány ront edzve… Bal szotyit.
Erre bőgj húg! Hol város hajt,

Lacid a Rozin csalna, Melleken nótáz
Kacsát hív no, libát óvni. S ezer dik a nőn.
Itt Oleg kíván. Na, dán rongy,

Tág úri díj vív, Narancsod laza Cili.
Őr a zsenidnek. Ki vont e tálig?
Pop gerle gyep, Imid sógora benn,

Holt sóhaj vár: Rend nyel. Távoz.
Nem is bordó a gin! Mór isten kisfia áldja.
Budapest, Pestszentlőrinc, Határ út,

2005. december 24.
(Bitay Zsolt, Daróczi Anna Csilla, Eizen Renáta, Gombosi Adrienn, Horváth Lajos,
Hujber Gergő, Kelemen Zoltán, Majsai Dániel Kristóf, Nagy Nándor, Poppe Gergely,
Szőke Adrienn, Vági Nikolett, Vígvári Judit, Visontai-Kovách Bálint, Vendrey Zoltán)
A Kalózok Rejtélye
(valami zagyvaság)
Ford. Újra színen. Nos, e bagázs

A tág jel indul… Gólba rohan…
Rabló a LAN! Zebra lett a rab.

Témás sík, Cifra hal mosd,
De sémád hív… Rámol a szifon…
Se rozs, se tó: Sok e tánc evvel,

Kifli ragot óv, Divat dámás
Bár a nyár igen. Kin nád visszajut.
Boltnak is az a Kit szeress…

Narancsos gőz Netán szuper tan
Ragad. Nox, eladón. Mártást vonni?
Ami ide sajnál, Csipetsarok,

Ó! A tóban írni! Bősz agy rogy:
Barom iszik tisztán! A dáma nyír-e?
Ön ragaszt lent, szú? Nos, a katica

Sok kín ragad, Bárd a jókig.
Teli a lábasa… Nyirokról szánd!
Apró étket Nass alakítva
Ép gitár ver, A sas, ki emut
Ha dús jege üli. Vár, ó messze télen.
Az ám dobás! Ír dajka lennék, aki píszt ír.

Mák bong, rák tarol, Kord javít ki,
Vas toknyom szúr! Neki vív íjad!
Firkát szokok. Rossz a derűn a dac.

A zsengékig lő a A Niagara-csend
Manó mustárt! Hajóst vár. Hol?
Soltvadkert, Zuglói Gyermektábor, Tavirózsa utca,

2007. július 25.
(Ondrej Fruzsina, Lajgút Dániel, Balla Nóra, Kiss Máté, Méhes Dávid, Soós Eszter,
Fogl Viktória, Bárány Regina, Szabó Katalin, Szőcs Gór Anna, Gondos Alexandra,
Majsai Dániel, Bíró Antónia, Szombati Krisztián, Göttler Zsuzsanna, Kardos Kinga,
Sallai Beáta, Szabó Ágnes, Balogh Nóra, Tetzel Barbara, Flamisch Dóra, Molnár
Zsófia, Kovács Levente, Tamás Dávid, Dunajszki István, Kiss Eszter, Pruneán
Zsanett, Márton István, Kocsis Petra, Szabó György, Mayer Diána, Csóka Anita,
Kajdi Gábor, Rozsnyik Lóránd, Kató Péter, Virág Péter, Hegedűs Júlia, Szabó Ádám,
Márton Boglárka, Turnovszky Soma, Kozák Kristóf, Kőszegi Angéla, Tamus Márton,
Vasas Katalin, Kussa Tímea, Mészáros Levente, Kajdiné Perlaki Krisztina, Kajdi
Viktor, Kajdi Vivien, Szűcs Andrea Dóra, Csaniga Andrea, Horváth Lajos)

B/2
Sör és kedves
V HAJÓS LOTHÁR
Az én nagyasszonyom
Mit bánom én, ha dolgozik titokba

Csak adjon ennem háromszor naponta.
Álljon vigyázba mindig, hogyha meccs megy:

„Kérsz sört szerelmem? Kettőt vagy csak egyet?”
Legyen szívélyes, jó alakú, néma,

Csak a kocsmába engedjen el néha.
Ha vad vihar van kint és fél a drága:

Mint kis nyuszi kerüljön ő az ágyba.
S ha néhanapján vendégségbe jönnek:

Vasalja ingem, kösse nyakkendőm meg.
Ha részegen fetrengek kinn a kertben:

nappalinkba is smárok közt cipeljen.
Langyos vízzel majd mossa gyöngéd hátam:

Úgy várjon rám beágyazván hibátlan.
Mindig dicsérjen, áldjon és szeressen:

S ha bunkó vagyok, csitítson felessel.
Ha munkahelyem sem lesz többet, akkor

Majd dolgozzon helyettem Ő, az Asszony.
Az arca legyen rendre üde, kedves:
És egy jött-menttől se legyen már terhes.
Viseljen értem láncot és bilincset,

Kívánságom is teljesítse, mindet.
Bevásárolni is egyedül járjon,

És istenítsen, Ő legyen az álmom.
Úgy élnénk, mondván:

Mennyország az élet,
Melletted, oh, te drága, tiszta lélek!”
Édesapám, nem csúszik a sör ma
Édesapám, nem csúszik a sör ma,

olyan keserű a pohár!
felvizezik tán –
mert a szívem még annyira csapzik emitt,
hogy a sör, hogy a sör
sem segít immár...
Húszszavas
Habzó sörök a pult előtt a bárban,

Üvegpohárban úszó képzetek.
Nem mostam ki magam után a kádat.
Mi lenne nélküled...
Vándor másnapi dala
Minden korcsma zárva

Régen,
Nincs már egy árva
Fillérem,
Felkelt a Nap.
Hogy öklömet zsebembe vágom,
Lel édes álom,
E létalap.
*
Szuszt
Este a nappaliban szuszt kértem, már alig álltam

Lábamon, ámde a nőm szólt, soha nincsen időm
Rá! Noha mindig sír, tegyem ezt meg, vagy vegyem azt meg,
Még mielőtt hazajön! Untam ezért, nosza, hát
Szóltam: Kedvesem, értsd meg, egész nap a munkaidőmben
Dolgozok érted amíg kell, de te mit se csinálsz!
Tedd csak a dolgodat, úgy ahogy én, most nézem a meccset,
Moss, főzz és takaríts: a csoda pénzbe kerül!
Veszprém, Egyetemünk, LIV. évfolyam, 2010/2.

B/3
Tisztelgő röpke szösszenet
- a KARINTHY 125+1 versíró-pályázat egyik helyezést elért, könyvjutalmas rögtönzése* –
Oda az óda, ha röhögő görccsel

kifigurázza a villamosúton
ragyogó elmék lelkesedését,
ha nem ízlik a koszt? ó, lány! ide zsömlém’!
hogy hizlal a csók? ó, naiv ítész… mi hájjal!
hol a bab itt, s mi hályog váj? hajh!
persze Faludy mondta róla e pár sort.
Írj, sose ríj és gyúl a pátosz,
mi füst, mi láng koponyája körül!
tetőfedő sem ad (ács) ím, revüt!
még, ha kar inti, frigye, sorát,
megörökítve ki ír hogyan
hajóz, s e fa, ti latrok,
virágba borul, ha kilombosodik
hamar, ha maradi nyugatot
kinevet, ki nevet, és,
ki nevet kinevet, ha kar inti.
* Karinthy Frigyes Reménytelen szerelem című kötete azonban sosem érkezett meg
sajnos a szervezőknek megküldött postacímre, s Itt Mégse Látszódjék Hiába… VHL
Pedig csak Steinmannként halandzsált
viccelve Ármány és Hadúr
kötéltáncát torz agydaganattal
mikor már újfent riadt hona
elköteleződött
a sógorokkal oldalán.
Bőszen felszállt hős prófétaként hányadmagával
mint testet öltött előhírnöke
a történelem agyvérzésének,
mit élcelődve, rossz tréfát, űzött
a megtépázott nemzeti rongyos
villamosúton feladva magát
fütyült és felcsendült hahotája.
Budapest, Zugló, Törökőr,

2014. április 1.
B/4
Verstablók
– (nem éppen) rólatok, Nektek… – ;)
a)
Itt az ének
Ó, virtus! Cián kaki! Vak Ámor!

Vert a pribék, Dórt bibe ró,
hatón tett… ex-bili adu,
sajtod a hari.
Izgi sirály vág
deli kamarán. Góltan berreg
Fogd be! Jó szán- orra. Nézd,
gebe ekkor fatál. hat zsebóra! Mami, ne te!
Vedd, gitár! Női bál Urnafaj, vissza!

taj csibetorna, Banya gitten
itt lábon ken kitelő pánik.
némi kárral.
Szivar kilót rak. Kurafin

ledér PIN csalogat, mi?
Ural a hév, kiissza…

2014. június 18.
(12/A [Tizenkét A], Kun-Kovács Viktória Mária, Veréb Patrik, Tóth Anett,
Szilágyi Virág, Makra Dániel, Bogdán József, Fekete Boglárka, Gerő Bálint Dávid,
Csorja Bettina, Bán Nikolett, Kalmár Irén, Bódi Róbert, Budai Alex, Sohajda Rita,
Gangel Róbert, Réz Andor, Szabó Emma Henrietta, Vajas Fruzsina, Nagy Bettina,
Lipták Enikő, Karl Fruzsina Viktória, Glodics Petra Miléna, Suha Réka Szilvia.)
b)
Tettbe nőzik…
Orrom igen csinos, Mo. Betilt pár kór.

Giga kőre ma Eresszen, aki von
répás Mentos hét karót!
cidrizne, ám ló.
Retikültok int,
Bal hintám mer, Dr. Ér, heringcár
de randa waxra lel, sikere-e ennyi kő?
s dán ex danol arra,
mit öböl mása Egy szertan
kénsavózik bit-arc reze
sokkba rám. bal csikk-nass.
Boci fal, ez rizse. Tar ebed hittan.

Az ex becikizné, Kincs. Toleráltuk.
belepi nap a sast. Van tere. Bor a gázsidra,
s nyilallak bél!

2014. június 23.
(12/B [Tizenkettő B], Mosoni Imre Csongor, Makai Gergő, Sámson Péter,
Móricz Dániel, Hammer Bálint, Walder Alexandra, Sándor Alexandra, Ömböli Tamás,
Vaszkó Niké, Bakos Márk, Berczeli Szofia, Bezeczki Xénia, Appel Sebastian,
Lipták Róbert, Szenes Veronika, Tóth Réka, Kürti Nikolett, Régner Richárd,
Kenyeres Enikő, Nagy Eszter, Berecz Rita, Cs. Kiss Blanka, Hati Bernadett,
Kulcsár Nikolett, Vadász Regina Roberta, Illyés Blanka.)
c)
Kőzetet, cint.
Imaszóra, imára!
Szebbre rí a zivatar! Bikaatka irt,
Olaszé max e sár, uralunk a
harc e Pest- szentelt darabbá.
re leivódni? Kert, kitusolnak!
Ex andal karóra- Hó csetteng;

szett, rab ágon. nana, egy x dalra
Atlasznak mi is a ne róhattad!
kis nádsors?
Agyi söröd gyón
Cinez Vid; ring Atyaorrot! Vád
a csend, ha ma koronát ad be,
neo-hun kontya, kerge bili illata.
az zsarukitin-nerc.
No, vág a csikk,

rabkarba eressze
ikrám ollód, ni!
Nox, Vácra, soká.

2014. június 26.
(12/C [Tizenkettő C], Sima Mária Róza, Vízi Barbara Eszter, Mészáros Alexa,
Cseh Petra, Dóri Evelin, Róka Alexandra, Bogár Zsanett, Matis Zsaklin, Kiss Sándor,
Vincze Ingrid, Cseh Amanda, Enkhtuya Onon, Czauner Krisztina, Karaba Kitti,
Kun Laura, Balázs Bernadett, Karkus Nikolett, Tóth Csenge, Nagy Alexandra,
Tóth Andrea, Gyöngyösi Dóra, Árva Dorottya, Kondor Beáta, Litkei Gabriella,
Kovács Kinga, Szekeres Barbara, Molnár Ildikó, Kovács Roxána.)
d)
Cet ez itt, nők!
Virágfalus az ész. A filc se szül.

Bucizd, kit korty Csalizol… a tavaszi izzik,
vet tál-csokikon! nekik osztja ő…
Társa ebeké.
És öt elefántnak lesi a
tar torony, gaz dac: Ó, aki lop ma,
a vize vert vinni ártós mafla!
a taxin e ronda kacsával. Maró ara szid,
sav-dara szór.
Az ó kefe festi,
aki Duna-helyi,
akaratlan az se hinni
szektáinkra rá.

2015. június 20.
(12/C [Tizenkettő C], Figlár Éva Zsuzsa, Dobruczky Kitti, Kovács Nikolett,
Köteles Léna Stefánia, Garancz Dorottya, Vaitzner Vivien, Kovács Alexandra Anita,
Füzes Csilla, Szakolczai Szilvia Zita, Sztojka Enikő, Érsek Beáta, Póka Imola,
Tamás Flóra, Rózsa Armida, Szarvas Dóra, Fekete Zsófia, Heiny Klaudia,
Helisz Anna Katarina, Krizsák Renáta.)
e)
Te az intőket…
Toknyi tulok-les
állásra fest, Sic! zord sámán, aki
pizsit rak réten tavi írói bilincs, az
egy bongása. ex öv inti, gally beveri,
nem lát borral.
Kárra, nos, ebed,
mint benzin-cerka Van kerti bratyi is fókaészre,
mintás pávát mosd gaz rom-talány,
tíz cápa is balra. csel-rizsa is, kémleld:
kiontod, mit én.
Zsákos vért, mi órai
bogárpokol-sáv, ti Na, e birka a tan
kanban a irtó tövi kar, ő,
deli kor, itt dión jut s ahol a raguja,
Hawaiin szórtan kvarc. kék arca íve mos át.

2016. június 15.
(12/A [Tizenkettő A], Sulyok Nikolett, Sáfár Stella, Péter Krisztina, Bogya Ágnes,
Sándor Rebeka, Zink Bence Martin, Stomp Ádám István, Balázs Patrícia,
Mészáros Viktória, Polákovits Gábor, Bak Anna, Dóri Nikolett Judit,
Schwarz Anna Viktória, Császár Dominika, Bíró Cintia Szilvia, Gölley Vivien Beatrix,
Molnár Albert, Safranyik Erzsébet Viktória, Magyar Zoltán, Kiss Mercédesz Lilla,
Tonté Dominik, Baranek Anita, Törő Viktória, Hajagos Laura, Kovács Réka Tímea.)
f)
Kezdőt itt ne!
Zsaluid, ha kancáid,
kiáraszt, kin pár Álcímre is a
ezer ima, igen dokinál, min cefre zár,
sebes borz álla. iramban gatya ki.
Nyál-decink ez, de
Eb itt bőrig kan, hoki-terror, unnám.
hol bige-ív van.
Nyomásán éj dob, Te rab rag, hó!
cicabál vonz, rúg Éber tett adná,
karós tánca. az sem párád.
Étke is zaklat, amire tud, Csaták szerte,

becsben kór irt, földi, az sóz:
a kacsákér’ vonna. kár a cseppért! ;)

2016. június 22.
(12/D [Tizenkettő D], Dancsházi Klaudia, Parák Krisztián, Mezei Regina, Szeles Borbála,
Benkő Brigitta, Balogh Vivien, Bédy Ámon János, Boncz Virág Luca, Takács Nóra,
Kertész Mietta Klaudia, Kis Bence Róbert, Kovács Réka Anna,
Cserháti Emília, Lázár Ferenc Dominik, Gyarmati Bianka, Nedeczky Dániel,
Márton Erik Hunor, Haga Róbert, Máté Bernadett, Szuper Ádám,
Takács Eszter, Zöld Zsófia, Karpács Péter.)

g)
Dobvitás égiszét!
A lant is késik, atyai nesz hun szén,

pár évtized híd, láz-kar buszt sáncoló,
ha a nyáron a mód is; szám kelyhed, s hagymáz
ej, nyáron essek, gallyá a kéz

a gyöngy is merne, haramia gitárt,
győzi, nyer, s görnyed; kis szatír, az nyal;
bezárom, ige színi, de atyád

a rendi sámlivá, lilán patikai,
filc a tó húrjait; itt is salak-
tánc visz rá;
gyors jazz öt gólyán
libát neszel:
rím s eb drót… – :42:
Budapest, Józsefváros, Palotanegyed, Múzeum körút,

(Vébé [védési bizottság], É. Kiss Katalin, Dávidházi Péter, Hódosy Annamária,

Kenyeres János, Eisemann György, Szőnyi György Endre, Mezei Gábor, Vásári Melinda,
Tóth-Czifra Júlia, Hetényi Zsuzsanna, Kulcsár-Szabó Zoltán, Szegedy-Maszák Mihály,
Kállay Géza, Hargitai Márta, Szalay Krisztina, Zsadányi Edit, Pikli Natália, Kiss Attila,
Rácz István, Józsa György Zoltán, Szele Bálint, Smid Róbert)

 VHL: NOTA BENE ARRABONA 
#HajráMagyarország #aMiVálasztásunk #MagyarországVálaszt #magyarOrszágVálaszt
Számvetés
C:
NAGYMESTERHANGZATOCSKA
– szövegkönyvkoszorú-dalcsokor –
(auctor ignotus:)
I. M. L. H.
ANNO MMDCCLXXI AUC
ITT LELT NYÍLT NYUGALOMRA IDÉZETT SZELLEMEM ÚJFENT:

MÍG KIBETŰZI ÖRÖK VÁROS, HAJT, HOL ALÁBB
LÁTNI SE FOGJÁK TÖBBÉ ARCÁTLAN KOPONYÁJÁT;
HOGY FELEDÉSBE MERÍT, NÉZD EL KÉPTELENÜL…*
(satura translatinis ab Alaudaronauto)
____________________________________
* PS. „Indie Music Lives Here”

in memoriam lectori humano e Lothairus Hieronymus Vaticinus
tam absurda tamque immania mentiendo litterarum humanioram doctor;
aut Nemo Lercher alias Alaudaronautes cui anima requiescat in sempiterna pace,
ut laus honoris seu ex testamento fecit locum huius sepulcri curavit pecunia sua:
iurare in verba magistri legati haec se ad suos relaturos dixerunt, quo facilius concoquatur,
ab eo ego heres factus Anonymus Notarius et Janus Pannonius iam Ignotus Hungaricus qui eius dicavit,
ut laudem eorum ab oblivione hominum vindicarem; ne multus sim post fata resurgam, ut te viderem… ;)
(XVI)
Lehetnél persze életképesebb, / őrszemre szűzi elsőáldozó

olyan, tudod, magától érthető, / tilalmas áldozással sújt a szó
mint példaképes földi magvető / tükörbe szív álságos négy betű,
belátott táján eljátszott szerep: / ezért-azért bár más szemléletű:
utol sem ért e színlelt lelki seb… / különben is rákényszerül ki hű
talány marad, hiába rossz, minő / találatod se kézzelfogható
cafatnyi cáfolat, fényárverő / újult vizek mélyén a hangerő
alá való tenyérnyi roncstelep; / sokadmagán bár száműzöd magad
előleged kötetlen mélybe ránt, / okul belőle más hol meg se hat
gondoltál volna másra is, mi bánt, / törött szájzárak űrmértéke lő
yolo helyett fomo nem insta/face – / akad kezedbe míg szétzúz a fő
hibát hibára halmozás iránt / lehetsz hibás valóban hány lakat
életvonallá semmisült egész / laposra ver hogy énkép sem marad
tévútra szánt Hiányjeledbe Vész… / Ilyen Mikor az önértékelő
(XV)
Igaz, miképpen jó előre

leírtak mindennek, mikor
lehettek volna mások őre,
azért is elnyomott e kor,
tagadta bár a bűnt – hiába
okulhatott – az ostobája
sikerként elkönyvelte, hogy
újult erővel összerogy;
tudták ugyan, mi járja, persze,
kerékbe tört a toll, papír,
egyéb iránt volt arra ír;
tilalma szembe csalt, mint mersze…
tetézte még, intő helyett,
ő írt előbb – szégyen –: Neked! :P
(XIV)
Nem hittem volna lényegében azt,

ilyen szíves viszontagság során:
nincs ellenemre – bármiképp nyomaszt –
cáfolt megkésettségem, túl korán;
süket fülekre lelt hány vészmadár,
míg méltatlan mocskolták híredet,
állandó céltáblaként sincs határ:
reménytelen vagy, bárhogy hirdeted…
vigyázó szemmel tartsd a szádat és
észnél legyél, mikor torkon ragad
gondoskodó családi kör: kevés
esélyed volt, s már másra sem marad…
sokkalta többet ért miként lehetsz-
e helyt ki ért: s csak lét ez és e hecc.
(XIII)
A változatlan csillagűrnyi kör

zavarta meg („Mmagyartalan” tükör)
értéktelenné vált mivoltodat;
lenézett osztály- s főnök-öntudat:
egyik napról másikra hátba szúrt
tekintélyelvű nagycsaládi múlt
hetedhét határán túl lesve esd:
e nemleges lantdalt ne emlegesd!
jaj annak, aki megtagadja, mit
nem tenne meg magától: adjam itt
az álomból felkelvén is szavalt
jó versenydalt, mígnem puffaszt a kard?
által mennél elsüllyeszt jókora
nemes kés és szünettelt cím bora
(XII)
Barátilag, ki termelőerő
égövrázásán színleg szellemes,
kitér hitéből, sőt ha szemre más
eszmél: bár rátermett furább ura;
vagy hagyd el, nevet, megtagad gatyád:
inog atyáiról nagy- és kereszt-;
lehetőleg még jól meg is kopaszt,
átlátszó áldozat átkára nyit:
gondot visel rá, elhallgasd, mikor
nincsen hely másra világán belül,
a rossz gondolat kancsalként kacsint;
pedig kifordult önmagára ront,
jól elvetélt ötlet hogy’ évül el:
alig nyal, lant rak, űz távoli csőr…
(XI)
Ó hajtott kedvtelésem ámora

életvonallá semmisült egész –
tévútra szánt Hiányjeledbe Vész;
rám nem hat már, ha ment bármekkora
ártatlan szenvedély, beteg, fura,
helyettesíthető fogásnyi kéz:
talán ha létem volt kupámban ész,
ott hontalan sem élt ki más soha.
Látszólag bújt az önérték elő:
sokadmagával temetvén sirat;
óvást se nyújtó hivatástudat
laposra ver, hogy énkép sem marad.
Ilyen mikor az önértékelő
barátilag kitermelt őserő.
(X)
Idétlen alkotás csalárd tükör:

yolo helyett fomo az insta-face,
hibát hibára halmozás iránt
rogyásig tajga tosz, hol mélybe vész
az újszülöttgyilokhívő ökör,
yeah! úgy üvölt róla is, hogy lökött,
gondolkodás nélkül vesztébe ránt,
amint a tévhit torzóként leköt;
meredten ismeretlen tényező
határértéke láttán váltogat:
javíthatatlan mértékű mora
akad kezedbe, míg szétzúz a fő,
lehetsz hibás valóban hány lakat:
ó, termet, hova kést ejt, lám, oda!
(IX)
Ne is csodáld szép arca is merő

előleged kötetlen mélybe ránt
gondoltál volna másra is mi bánt
belophat mérlegnyelvén nyers erő
legyél hozzá mindig ilyen minő
tévképzetében díszszemlékre-szánt
elégedetlenkedő jótevő
leginkább szó nélkül egyébiránt
üres szavak helyett családi kör
olyan voltál mindig akárcsak ő
az lesz örökké mit magából ad
okul belőle más hol meg se hat
törött szájzárak űrmértéke lő
idétlen alkotás csalárd tükör
(VIII)
Unalma semmitmondó rejtelem,

cafatnyi cáfolat, fényárverő
alá való tenyérnyi roncstelep
örökre megfelelten fennakad;
egészen töretlenül vakmerő
dióhéjban fikarcnyi sejtelem:
ártatlan nagyapán halálca csap,
zokon ne vedd; felfordította lap
derék bajuszkupát átvágva kap,
e körtelen gyümölcsfosztott alap…
Hamvába holt vállalkozásba lep
újult vizek mélyén a hangerő,
sokadmagán, bár száműzöd magad,
ne is csodáld, szép arca: ismer ő!
(VII)
Idővel annyit ér ború, derű:

utol se mérte szín-lelt lelki seb…
talány ma az hibádra, sors, mi nő-
lovallta délibábos felmenő,
nincs abban aztán semmi meglepő:
nagy obsitoddal öklöződ e zseb.
Határtalan hat rá alant szerep,
a lant repeszt hátra talán, ha tar,
na persze túl sokat tudott se szebb:
végtére héthatáron lékelő
napestig leiterjakab nemtelen;
különben is rákényszerül, ki hű…
tol este kézfogót, ha láz a dal:
ural mementód, majmol is, te nem…
(VI)
Akár az ismeretlen végtelen

mint példaképes földi magvető
belátott táján eljátszott szerep
célzatként lett volt mindent megvető
ügyetlen hathat náddal ringató
a kár ha elmélyülteknek terep
kikezd is másokat hisz ring a tó
rémülten gyűrűző ölébe lenn
elővigyáz hatós hatásnyi mű
írhatnám rólad „ikonod itt mén”
ez látszik hogy vagy „ki ontod mit én”
tükörbe szív álságos négy betű
ezért-azért bár más szemléletű
idővel annyi tér ború derű
(V)
Példád lehetne tényleg nagyszerű.

Lehetnél persze életképesebb
olyan tudod magától érthető
sajátos öntudatnyílt lelki seb:
lesz hét élen perelte pék se eb…
Lágy mód adottan utolérte hő
és nyíltan öt buta sajtolt kis de
gaz déltelent ránt: egy lényed se hű!
y[ipszilon]-nemzedékként vagy jelen
hordozható hős háttértároló
lemeztelen lukkártya-olvasó:
őrszemre szűzi elsőáldozó;
tilalmas áldozással sújt a szó
akár az ismeretlen végtelen… –-
(IV)
Ódon vágy válsághelyzetén babér

csavarta el fejetlenül mi több
sirámba rejtett veszteségre köp
ő járt mindig pórul mint fél kövér
de persze kisgyermek volt és szegény
anyátlan és apátlan árva csöpp
zabos panasza sem volt megvetőbb
se kunfajta sőt nagy szemű legény
Verte az isten is hiába hű
ép ésszel fel nem fogható maradt
továbbállt volt lelencként hírtelen
órát se mért vad nyomban lett jelen
és létre bukott részeg ész alatt
példád lehetne tényleg nagyszerű
(III)
Reményt, hitet sújt könnyed élvezet,

egész nyugodtan hidd el, nincs tovább,
jelentsen bármit: sorsod délibáb,
tenyérnyi hely sincs szabadon, de szed-
jed össze sürgősen magad helyett
e nyers erőfölényt, hiába táp-
lált egykoron: kiált megálljt a láb,
egyből szoríts másodnak fekhelyet!
sokadmagán se osztozik, ki kér,
zavart okoz, míg öleléssel öl,
utálat undorán utána un;
gond nélküli utánzatként ehun
leplezze fojtott ölelés elől
ódon vágy válsághelyzetén babér… –
(II)
Utal, min takar, a zöldebbre mér:

nem élt e házban és nem alkotott
jókedvű volta – mint nyugalmazott –
olybá tűnik, itt lelvén, mit sem ér
sok nyílt idézés, dombszerű tenyér;
előbb olvas rá jól jósolt fivér
példátlanul rejtett utálatot:
hát fogd csak meg a forró vasalót!
végtére pöttöm tenyeredbe fér…
int is ma is kin árván irt nosz[a]
legalja bosszúszomj, mert elveszett
lelkére vette létét, mit kusza
erőfitogtatást habár dicsér,
reményt hitet sújt könnyed élvezet…
(I)
Egyetlen életképes ötleted

fejébe szállt e talpalatnyi föld:
ügyelt imáddal megváltást üvölt,
ráadásul hangolt vallást levet;
egyébiránt árva hangokra költ
dióhéjban merészen testi tett:
illőbb titokként nászi őrület
úgymond hétpecsétes lakatba tört…
túlontúl sokat tudott, túl sokat
is hitt magáról, persze, köztudott:
leginkább önsorsrontón szítja vér;
alább magyarok istenére hat,
percpontosan újujjá nő ki ott
uralt közdarabbal: e nem mi tér.
************
[A+B-(C:D)=+Ф]
№·Ø0.
– lefordíthatatlan segélykiáltás –
„beszéljen a nagy művekről, melyek tömören s plasztikusan példázzák és jellemzik az embert”
egyetlen életképes ötleted / eye for an I now that was all she knew
uralt miközben elmaradt a bér / unfortunately delegitimized
reményt hitet sújt könnyed élvezet / raped first and then mutilated anew
ódon vágy válsághelyzetén babér / obligating her self to do get spliced
példád lehetne tényleg nagyszerű / somehow with each and every outworn space
akár az ismeretlen végtelen / corrupting word by word long story short
idővel annyit ér ború derű / evanescent but as in blindfold race
unalma semmitmondó rejtelem / pity her Mock of auld free-minded fort
ne is csodáld szép arca is merő / terrible things have happened Lately Here
idétlen alkotás csalárd tükör / incapable of acting by the book
óhajtott kedvtelése mámora / cry for Victorian regimes to hear
barátilag kitermelt őserő / immunified by loyal easy look
a változatlan csillagűrnyi kör / save that to die you rope-spinning machine
nemeskés és szünettelt cimbora / my love had hung aryan heroine
Budapest, Józsefváros, Palotanegyed, I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika,

2017. május 1.
*
*
:D
[IMLH]
RÁADÁS
(#úmm)
– vvall[(óm/Ohm)]om[ ]ás[(ó)(Ω)]okká hangoló leplezetlenségében –
t
ú
l
s
o
k
a
t
t
u
d
o
t
t
(V. Hajós LOthár fordítása)
Szabadka, KDTG – Kosztolányi Dezső Emlékszoba,

2019. november 1.
 VHL: NOTA BENE „CASTELLUM” VALCUM 
#HajráMagyarország #aMiVálasztásunk #MagyarországVálaszt #magyarOrszágVálaszt
Végjegyzet
Hívőalkotások képmellékletforrásai
– hivalkodó szarkalábakkal –
(V Hajós LOthár)
ILLUSZTRÁCIÓK MEGMÁSÍTHATATLAN LISTÁJÁNAK HAMISÍTVÁNYLAJSTROMA:

1. A Szűz és az angyali Szentlélek által megkoronázott Gyermek-ének metszete.
Ifjabb Ajtósi Albert, 1520. =
https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Albrecht_D%C3%BCrer_-
_The_Virgin_and_Child_Crowned_by_One_Angel_(NGA_1943.3.3546).jpg
2. Szent Jeromos az Oroszlánnal. Ifjabb Ajtósi Albert, 1492. =
https://www.wikiart.org/en/albrecht-durer/st-jerome-1492
3. Idősebb Ajtósi Albert. Ifjabb Ajtósi Albert, 1486. =
https://www.wikiart.org/en/albrecht-durer/albrech-durer-the-elder
4. Kamaszkori önarckép. Ifjabb Ajtósi Albert, 1484. =
https://www.wikiart.org/en/albrecht-durer/self-portrait-at-13-1484
5. Katonabajtársak. Ifjabb Ajtósi Albert, 1489. =
https://www.wikiart.org/en/albrecht-durer/soldiers
6. Meztelen nő. Ifjabb Ajtósi Albert, 1492. = https://www.wikiart.org/en/albrecht-
durer/nude-1493
7. Ifjúkori önarckép, avagy az Újvilág felfedezése. Ifjabb Ajtósi Albert, 1492. =
https://www.wikiart.org/en/albrecht-durer/self-portrait-with-a-wrap-1492
8. Szűzanya és Gyermek, zenélő angyalokkal. Ifjabb Ajtósi Albert, 1485. =
https://www.wikiart.org/en/albrecht-durer/madonna-and-child-with-musical-
angels
9. Bacchanália szilénusszal, avagy szüreti mulatság erdőszéli részegekkel. Ifjabb
Ajtósi Albert, 1481. = https://www.wikiart.org/en/albrecht-durer/bacchanal-
with-silenus
10. Német zsoldosok bajvívó lovaskatonái. Ifjabb Ajtósi Albert, 1489. =
https://www.wikiart.org/en/albrecht-durer/fencing-reiter
11. Katonabajtársak a Kereszt alatt. Ifjabb Ajtósi Albert, 1489. =
https://www.wikiart.org/en/albrecht-durer/soldiers-under-the-cross
12. Krisztus mint fájdalmas halandó. Ifjabb Ajtósi Albert, 1493. =
https://www.wikiart.org/en/albrecht-durer/christ-as-the-man-of-sorrows-1493
13. Önarckép. Ifjabb Ajtósi Albert, 1493. = https://www.wikiart.org/en/albrecht-
durer/self-portrait-1493
14. Jézuska földgömbbel. Ifjabb Ajtósi Albert, 1493. =
https://www.wikiart.org/en/albrecht-durer/jesus-boy-with-globe-1493
15. Idősebb Ajtósi Albert képmása. Ifjabb Ajtósi Albert, 1490. =
https://www.wikiart.org/en/albrecht-durer/portrait-albrecht-d%C3%BCrer-
the-elder-1490
16. Valóságos honvédtársadalom lóháton. Ifjabb Ajtósi Albert, 1489. =
https://www.wikiart.org/en/albrecht-durer/society-on-horseback
17. Vízimalom hegyi levegőn. Ifjabb Ajtósi Albert, 1490. =
https://www.wikiart.org/en/albrecht-durer/watermill-at-the-monta%D1%81a
18. Szentjánostemplom. Ifjabb Ajtósi Albert, 1489. =
https://www.wikiart.org/en/albrecht-durer/saint-john-s-church-1489
19. Királyi hódolat. Ifjabb Ajtósi Albert, 1493. =
https://www.wikiart.org/en/albrecht-durer/adoration-of-kings-1493
20. Barbara képmása, mint külföldi pogány idegen. Ifjabb Ajtósi Albert, 1490. =
https://www.wikiart.org/en/albrecht-durer/portrait-of-barbara-1490
21. Bolondok hajója, részlet. Ifjabb Ajtósi Albert, 1494. =
https://www.wikiart.org/en/albrecht-durer/the-ship-of-fool-1
22. Bolondok hajója, részlet: türelmetlen bolond, avagy Midas királyi óhaja. Ifjabb
Ajtósi Albert után szabadon, ismeretlen képalkotó munkája, 1520. =
http://www.spaightwoodgalleries.com/Pages/Durer_Fools_4.html
23. Bolondok hajója, részlet: sértegető bolond, avagy Midas királyi jókedve és bősége.
Ifjabb Ajtósi Albert után szabadon, ismeretlen képalkotó munkája, 1511. =
http://www.spaightwoodgalleries.com/Pages/Durer_Fools_4.html
24. Családi címer. Ifjabb Ajtósi Albert, 1490. =
https://www.wikiart.org/en/albrecht-durer/alliance-coat-of-arms-1490
25. Káin és Ábel, avagy a testvérgyilkosság rémképének metszete. Ifjabb Ajtósi
Albert, 1511. =
_Cain_Killing_Abel_(NGA_1943.3.3671).jpg
26. Bábeli szajha, avagy a közelgő végítélet előképének metszete. Ifjabb Ajtósi
Albert, 1498. = https://www.wikiart.org/en/albrecht-durer/the-whore-of-
baylon-1498
27. Ádám és Éva, avagy a bűnbeesés előképének metszete. Ifjabb Ajtósi Albert,
1504. = https://www.wikiart.org/en/albrecht-durer/adam-and-eve-1504-1
28. Krisztus Kajafás előtt, avagy a halálbüntetés rémképének metszete. Ifjabb
Ajtósi Albert, 1511. =
_Christ_before_Caiaphas_(NGA_1943.3.3645).jpg
29. A végítélet lovasai, avagy a bosszúhadjárat előrémképének metszete. Ifjabb
Ajtósi Albert, 1498. = https://www.wikiart.org/en/albrecht-durer/the-four-
horsemen-of-the-apocalypse-death-famine-pestilence-and-war-1498
30. Hamiskás jóslatú kisló tárlatvezetésének metszete. Ifjabb Ajtósi Albert, 1505.
= https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Albrecht_D%C3%BCrer_-
_The_Small_Horse_-_Google_Art_Project.jpg
külön köszönet jár ezúton is
mindazon névtelen értékközvetítőknek,
akik megosztó jellegű világhálós ténykedésükkel,
ráadásul még imígyen is, közkinccsé tétették vagy tették
ifjabb Ajtósi Albert mintegy félévezredes munkáit
ezen csodálatraméltó, negyedik ipari forradalom
végérvényesen hagyományőrző leleményeként;
csupaszív fennköltséggel
és végtelen egyszerűséggel
lélegzetvételnyi Lelkesedését küldi
az őrök Városligetéből
a Hallottak napján:
V
V. „Vénséges-Vén” Hajós LOthár
„Vélt-Vagy-Valós- Véletlen” Vándorvadsága
Hivatalos
Hadurizálójának
Lovagiasan
Lakatocskalapos
Válsághelyzetlekicsinylője.
Leszámolás az értelmi szerzőkkel
A SZERZŐKRŐL a szerzők hallották, miszerint a szerző „sajnos” halott. Persze, a

szerzők a szemetek. Imígyen tehát a szerzők sem lehetnek mások, mint a végítélet
igazságosnak álcázott „magyaros” éllovasai, avagy a kisstílű nemes bosszú öntörvényű
érdekképviselői. Főállásban magából a szürke hétköznapoknak számító valóságból
csúfot űző pünkösdi királyságok rituális nevettetői (részint pedig a kortárs magyar
irodalom hamisítatlan fenegyerekei, ha úgy vesszük). Mellékállásban épphogy az
újhullámos szeméttelepi „hulladékkultúra” hazai örökösei (ill. irigyei, vagyis afféle
nyelvművelő hüvelykmatyik és nyelvöltögető babszemjankók, sőt nyugodtan nyelvelő
paprikajancsik bolondos gyülekezete). A szerzők ugyan így bárkik lehetnek, de azért
nyilvánvalóan mégsem akarnak akárkik lenni (vagy nem lenni, de ez már részletkérdés)!
Főméltatlanságuk tehát és éppen ezért a kötetlenségükben is testet öltött V. Hajós
LOthár uraság, akinek nincs is más szórakozása, csupán az öncélú nem-szépművészeti
„olcsójáték” megosztó jellegű magamutogatása, afféle örökérvényű
„hülyegyerekeknek”: amilyenek egyébként azok a mára már milliárdok által méltán
ismeretlennek minősülő, sokak számára pedig épphogy csak semmitmondó, sőt szóra
sem érdemes, néhai életműszerzők is, akiket már életük során és pusztán, csak
temetett úgymond a többség. Nyughatatlan szellemükkel mégis minduntalan
kísértésbe hoznak minket (méltatlanul maradi, majd menthetetlenül mulatságos,
mérvadó mulandóságunk miatt). Műveik azonban mégsem lehettek anyagi
természetűek, legfeljebb ha alaptantervi óravázlatok a nemzetes tekintetek
hallatlanul csalhatatlan, tekintélyparancsoló célkeresztjében (amiért pl. száműzték a
szerzőt az értékközvetítő művelődéstörténetük népnevelő hatásvadászatába, mint
egy hasztalanul mismásoló, gyenge utánzatát a világias környezetükben több mint
fenntarthatatlan, újrahasznosított műanyaggyártásnak). Vagyis akinek büdös a munka,
jobban jár, ha nem üti bele itt minden sz@rba az orrát. Hiszen mindabból aztán, sőt
elvégre is, már végképp nem lehet valódi várat építeni (hiába haladna az ember a korral,
mint terhével a sz@rbogár). Terméketlen táptalaja lesz úgy mindez a múltbéli és
magatehetetlenül élősködő, mindenhatósági élmények dackorszakszerű
feldolgozásának, noha köztudomású: a kiváló salakanyag jeles nagyúri nyomdok (avagy
éppenséggel „a gazda jele az igen jó trágya”). Egyszóval jó sz@órakozást hozzá! ;) VHL
 VHL: NOTA BENE ALAUDARONAUTES 
#Wikipédia #ASzabadEnciklopédia #IMLH #19691029 #20190922
TART V LOM
Elég lapra
VHL – Víg Hálaének Lelkesen
Tanár úr, kérem…
Lábjegyzet szülinapomra
Nemzeti KAR
Anyád! [x=PVZS:B+!]
Sokadik hangűr-porból
FVIT
I. M. L. H.
Hódító Anomáliának ;)
Éklapra
Akarod?
(Ma ne olvassa versemet…)
Egy gondola vár tengeren
Újmagyar ária
Hogy Fúriákra talált ott, így fütyült csak rájuk
Címkéző, kedves vagdalkozás
Ha Loti beszédes
Erőlködés helyett
VVarázsigétlenül
Megmondták a háborgásról
Csak a szemét sérti
Halotti beszéd
Corruptio optimi pessima
A laikus monológja
Hajósnóta
Nimbusz
Születésnapomra 2.0
Falfirkák
Nemkutyavilág
A révbe ért hajó
Ballada…
Elégia…
Románc…
Rapszódia…
Episztola…
Hangjáték…
V. Lothár
J. Á.
Meseországban
Jutalomjáték
Sör és kedves
Tisztelgő röpke szösszenet
Verstablók
Számvetés
NAGYMESTERHANGZATOCSKA–RÁADÁS
Végjegyzet
Hivatkozásszerű képmellékletek
Leszámolás az értelmi szerzőkkel
TART V LOM
† VHLM
„Én Istenem Jóistenem,
lecsukódik már a szemem,
de a tiéd nyitva Atyám,
amíg alszom vigyázz reám,
vigyázz az én szüleimre,
és az én testvéreimre,
mikor a nap újra felkel,
csókolhassuk egymást reggel,
ámen.”
„Szép Istenem, Jóistenem,
lehunyódik már a szemem.
legyen szívem nyitva, Atyám,
amíg alszom, vigyázz reám!
Vigyázz kedves Szüleimre,

és a Jótestvéreimre,
ha a Nap is újfent felkel,
örüljünk egymásnak reggel!
Amen!”
[akárki:]
vétlen hányja lóhalálában

Hálistennek, Jóistenem,
Lehajthatom mára fejem.
Legyen nyitva ajtónk: kutyám
Helyettünk is vigyáz reám.
Vigyáz majd a szüleimre,

Vigyáz a testvéreimre,
Ha rémálmos napunk felkel,
Lázas haddal visszanyergel.
Ámen.
Balatonfüred, Hatlépcsős, Jókai Mór utca,

2017. január 1.
„DE MORTUIS NIL, NISI BENE.”
† VHL
(1984/1989[?!]–2010/2019[!?])*
* FECIT VIVENS SIBI LOCUM CENOTAPHI E VHLM
Megjelent kis példányszámú „visszabeszélő/feles-elő” szövegkönyvekként.

Illetőleg a füzetszerűvé tűzdelt újmagyar neobarokk stíl jegyében.
Lényegében a Hajós Lothár kedvéért létrehozott képzeletbeli és nevesincs
HΘLMI „IMLH”, 2019 alkalmi kiadó gondozásában…
Jelen e-könyv az ISBN 978-615-00-7227-2 kiadásának megfelelően

mint afféle ’portable document format’ hozzáférhető
„Vétlen” Hajós Lothár & V. Hajós Lothár személyes arckönyvi oldalán (@IMLH2019),
2019. december 30. napjával kezdődően,
mint a Facebook, Inc. ® felület egyik oktatási célokra felhasználható terméke:
nyomtatott szövegkiadása (’la libelle’) szintén közhírré tétettetett
az IMLH magánkiadó jóvoltából, 2020. január 22. napjával,
az eredeti művel megegyező világhálós fordításváltozat hasonmáspéldányaként,
a korábban már kiutalt ISBN 978-615-00-7226-5 számon.
Kiadta az „IMLH” - – International Manuscripts of Literary Hungarians Ltd.:

Határtalan Θlvasói Látleletű Magyarok Irodalomkedvelői Zrt., 2019 alkalmi kiadó.
Első kiadás. Oldalszám 160. Felelős kiadó idősebb „Mértéktartó” Horváth Lajos.
Borítóterv „Vétlen” Hajós Lothár. Felelős szerkesztő ifjabb „Maradi-önkényszer-
késztette” Horváth Lajos „M”. Nyomdai előkészítés utóbbi Horváth Lajos
„Magyartalan”, BP14. Nyomta Hódító Anomália (Hatévnyi Szuszával), BP13. A
kötet megjelenését V. „Világmegváltó” Hajós Lothár mellett Legeslegelső Egetverő
Arrogancia és Sokadik Rövidlátó Alfonz, továbbá ifjabb és idősebb Ajtósi Albert,
illetve még a számukra is ismeretlen alkotótársaik egyaránt (beleértvén tehát:
egyszóval a Szerzők is mind): igen megértően lelkes határozottsággal támogatták.

Hajós Lothár: Úgy Mondják Magyarul...

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Hajós Lothár: Úgy Mondják Magyarul...

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

IMLH

Szerkesztette: Ifjabb „Maradi-önkényszer-késztette” Horváth Lajos „Magyartalan”

Lektorálta: Hódító Anomália (Hatévnyi Szuszával)

Fordította: „Vétlen” Hajós Lothár

A kötet kiadását támogatta:

© Horváth Lajos „M”, 2019

A könyv másolása, sokszorosítása, adathordozó rendszerben tárolása

Készült az „IMLH™” egyik meg nem nevezett, evilági környezetbarát nyomdájában,

Felelős kiadó: Időssebb „Mértéktartó” Horváth Lajos

ISBN ('la libelle'): 978-615-00-7226-5

Tördelés: V. Hajós Lothár

Az „Életiskolája Nemlétező Alapítvány”

Hajós Lothár kedvéért létrehozott

„értelme nincs, de tényleg!”

(V. Hajós Lothár fordítása)

Víg Hálaének Lelkesen

Hiába lehetetlen vállalás,

(V. Hajós Lothár fordítása)

Tanár úr, kérem…

Megrágalmaztak, sőt úgy csalták el a béred,

(V. Hajós Lothár fordítása)

Budapest, Erzsébetváros, Zsidónegyed,

Harminckét éves lettem én De nem lettem olimpikon,

Kötetlenségem meglepi Voltam gyerek, komisz kamasz,

Holmi harminckét év alatt Felnőttem persze én is és

Lehettem volna sportoló, Immár a múlt történelem,

megállja még roppant helyét, eszébe jut talán, hogy ő

(Bár nincs már bölcsességfogam, pedig lehetne bármi más,

a pályakezdő, köztudott, míg látszatra esetlenül

(V. Hajós Lothár fordítása)

Budapest, Angyalföld, Göncz Árpád városközpont,

Lábhoz magyar! Bánt a haza? A Honatyánk ostort akart:

Kutyák lesztek mindhalálig, Megmondja majd a jogállam,

Utolsó kis jöttment senki, Ide Horthy, oda Kádár,

(V. Hajós Lothár fordítása)

Budapest, Belváros-Lipótváros, Az ötödik vízitábor szemközti vásártere,

* A KAR: Kötelező Alternatív Refrén…

– köszöntés helyett születésnapodra – :’(

Már egy hete csak az anyádra

Mióta idegbeteg vagy, már

Csak menj és teregess ki szépen,

Maszületettként maradj magadnak:

(V. Hajós Lothár fordítása)

Budapest, Külső-Ferencváros, Illatos út,

Kedves elődöm, hogy kipirultam e dal melegétől,

(V. Hajós Lothár fordítása)

Budapest, Hegyvidék, Farkasréti temető,

Volt is persze némi bája

(V. Hajós Lothár fordítása)

* Vö. „fvck’d vp if trve”. FUIT 2018. [online].

Budapest, Zugló, Városliget, Olof Palme sétány,

IN MEMORIAM :P DICTVS MAGISTER

Volt is persze némi bája

(V. Hajós Lothár fordítása)

* Vö. „fvck’d vp if trve”. FUIT 2018. [online].

Budapest, Józsefváros, Kerepesdűlő, Fiumei úti Sírkert,

ANNO MMDCCLXXI AUC

ITT LELT NYÍLT NYUGALOMRA IDÉZETT SZELLEMEM ÚJFENT:

(V. Hajós Lothár fordítása)

Róma, Palotahalom, Tiszteletreméltó Fenségek Háza,

- avagy a 69-es pozitúra „egy kis sekszpirkedés” után, szabadon -

Úgy kell nekem, mint egy falat kenyér,

(V. Hajós Lothár fordítása)