A NAP, A HOLD ÉS AZ ESŐ

A Nap, a Hold és az Eső az emberek között élt. Jártak-keltek a föld

felszínén. De merthogy a Nap az emberek között élt, mindenhol nagy
forróság uralkodott. Elküldték hát a Napot keletre, s amíg aztán onnan az
égen megtette útját, nappal volt. De a világosság tovább tartott akkor is,
amikor a Nap eltűnt. Hiszen a  Hold még a Földön időzött. Olyan erősen
fénylett, hogy az emberek nem alhattak tőle. Ezért aztán őt is elküldték:
– Maradj a Nap közelében, de azért ne közvetlenül mellette! – mondták neki.
– Ha a Nap eltűnik, megjelenhetsz.
Most már csak az eső élt az emberek között. Ezért aztán mindenki mindig
nedves volt. Elküldték hát az esőt is. Így szóltak hozzá:
– Ha a Nap nagyon forrón süt, majd hívunk.
Az eső megkérdezte:
– Hogyan fogtok hívni?
– Tának nevezünk – válaszolták.
– Ha Tát hívjuk, gyere, és üdíts fel bennünket!
Az esőt még ma is Tának hívják azon a vidéken.
(indián népmese)