GALAKTIKA

TIKUS MAGAZIN
OMÁNYOS-FANTASZ (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ TUD

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. FEBRUÁR

335
ENERGIA CSERNOBILBÓL
ÚSZÓ NAPERŐMŰ
ÚT AZ ŰRBE

+
DEDMAN
CZÖVEK
KOVÁCS
WHATES
BOGDANOV

Előfize
tőknek
ALEKSZEJ CSAK
Kalugin 1000 Ft
!

Nemere
ISTVÁN

A SCI-FI LEGJAVA 18335

9 770133 243018

B1-B4.indd 1 2018.01.23. 20:38:31

 EGY SZAKÁCS A MINIÁLLAMOKRA
SZAKADOZOTT EURÓPA POLITIKAI
BOSZORKÁNYKONYHÁJÁBA TÉVED.
VAJON MIT TUD KIFŐZNI?

BRIT SF-DÍJAS DISZTÓPIKUS KÉMREGÉNY

W W W.G A L A K T I K A B O LT. H U
B1-B4.indd 2 2018.01.23. 20:38:26
 GALAKTIKA
2018. február

GALAKTIKA
Első szó helyett
ZIN
ZTIKUS MAGA
OS-FANTAS (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
Ú TUDOMÁNY
AZ ELSŐ SZÁM

Jelen magazinunk már a 160., amit mi szerkesztünk, és van WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. FEBRUÁR

szerencsém bejelenteni, hogy a Galaktika ismét nyert! Ponto- ENERGIA

335
CSERNOBILBÓL
ÚSZÓ NAPERŐMŰ

sabban nem is a magazin, hanem a Metropolis Media kiadó ÚT AZ ŰRBE

nyert egy nagy nemzetközi megmérettetésen. 227 európai (eb- + DEDMAN

ből 10 magyar) pályázó közül, hazánkból egyedüliként. Össze- CZÖVEK

KOVÁCS

sen 33-an nyertünk. WHATES

BOGDANOV

A feltételek nagyon kemények voltak, ezért is vagyunk na- ALEKSZEJ Előfize

tőknek
CSAK
gyon büszkék az eredményünkre. Nincsenek illúzióink, a ha- Kalugin 10 0 0 Ft!

zai médiába ez a hír nem fog bekerülni, mint ahogy arról sem Nemere
adott hírt senki, amikor mi lettünk Európa Legjobb SF Kiadó- ISTVÁN
ja. Azt mondták nekünk, hogy ez nem hír, hanem reklám, ezért A SCI-FI LEGJAVA 9 770133 243018
18335

nem hozzák le az elismerést az ÉS-ben például.

Sebaj, mi azért örülünk és dolgozunk, s az idén már nemcsak a zsánerirodalom legjobbjait
mutatjuk be a magyar közönségnek, de a kortárs európai szépirodalom díjnyertes gyöngy-
szemeit is. Sőt… 2018-tól a Galaktika Fantasztikus Könyvek (GFK) mellett még 4 különböző
sorozatot indítunk.
Ahogyan a zsánerirodalomban már megszokhatták tőlünk a minőségi munkát, a legjobbak
bemutatását, pont ugyanerre törekszünk majd új, friss sorozatainkkal is. Reméljük, hogy el-
nyerjük velük olvasóink tetszését, egy próbát mindenesetre megér!
Szolgálati közleményként pedig mindenkinek javaslom az előfizetést, mivel így sokkal elő-
nyösebb feltételekkel vásárolható meg a Galaktika. Végezetül pedig megkérek minden Olvasót,
hogy könyveinket, lehetőségük szerint, az idén megújuló galaktikabolt.hu áruházunkban vásá-
rolják meg, így ugyanis kevesebbe kerül, miközben kiadónknak több pénze marad a folyamatos
fejlesztésre, mivel az itt vásárolt portékákat nem terheli 50-53%-os terjesztői jutalék. Érdemes
megnézni különleges ajándéktárgyainkat is (galaktikás egérpad, puzzle, bögre, póló, stb.).

Burger István
főszerkesztő

2018. február 21., 18:00 – Az SF Irodalmi Szakosztály közönségtalálkozója

Magyar Írószövetség, I. emelet, Klub (1062 Budapest, Bajza u. 18.)

Évfordulós klasszikusok: sikerszerzők a múltból

az est házigazdája: S. Sárdi Margit irodalomtörténész, egyetemi oktató
Az első szó jogán
3

003-elsoszo.indd 3 2018.01.23. 20:35:05

 GALAKTIKA XXXIX. évfolyam, 335. szám
Alapítva: 1972-ben 20
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Burger Ist ván
Lapigazgató: Dr. Mund Katalin
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Cs. Fehér Katalin
Kommunikációs munkatárs: Kóbor Júlia
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Kovács Eszter
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Projektmenedzser: Kozák Tibor
(olvasas@galaktika.hu)
Lapterv/grafika: Varga Balázs
Terjesztési vezető: Mátyás Melinda
(terjesztes@galaktika.hu )
Hirdetés/marketing: hirdetes@galaktika.hu

A borítón Yuhton Chung (Tajvan) munkája.

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet-
ének tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
Réz András esz téta
Lőrincz L. László Zsoldos Péter-díjas író
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
Alföldi István ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép-
tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Kvadrát Print • www.kvadratprint.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 12 000 Ft (1000 Ft/hó) • csoportos
beszedési megbízással: 1000 Ft/hó • Digitális Galaktika: 9990 Ft
• Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri 40
kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési
megbízással: 2250 Ft/hó
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt. 10403181–
50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon a Metropolis 97
Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre.
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink:

004-005-tartalom.indd 4 2018.01.23. 20:37:22

 GALAKTIKA
2018. február

57
58

novellák cikkek
6 Stephen Dedman: A rajongó (befejező rész) 20 Út az űrbe
24 Czövek Andrea: Férfiak nélkül 40 Zöld jövő
42 Alekszej Kalugin: Mit csinálunk itt? 57 A jövő otthona
60 Kovács Attila: Emlékképtár 58 Filmajánló
66 Ian Whates: Joy ajándéka 65 Galaktika a nagyvilágban
82 Nemere István: Kirándulás 80 Obszervatórium
104 Alekszandr Bogdanov: A halhatatlanság ünnepe 97 Intelligens dizájn
98 Képregény a Galaktikában
Galaktika XL 103 Kapcsolatfelvétel
115 Bevezető
116 Alekszej Kalugin: Berkovitz közlegény karácsonya
129 Alekszej Kalugin: A Varázsló
138 Alekszej Kalugin: Elveszett lelkek hajnala
147 Alekszej Kalugin: Idő – vissza!
168 Alekszej Kalugin: Szerjozsik
194 Alekszej Kalugin: Verseny a Nap körül
200 Alekszej Kalugin-életrajz

Tartalom 5

004-005-tartalom.indd 5 2018.01.23. 20:37:23

 GALAKTIKA
2018. február
Energia
Csernobilból
Csernobilban elkészült és helyére került a
szarkofág, amely lefedi a sérült reaktort.
A  munka azonban nem állt meg. Folyik az
építkezés utáni takarítás, eltávolítják a régi
szarkofág elbontott részeit, elhagyott épülete-
ket tüntetnek el. Hatalmas hely szabadul fel,
amelyet nem akarnak kihasználatlanul hagy-
ni és átengedni a természetnek.
A területet ismét energiatermelésre fogják
használni: egy kisebb napelemparkot telepí-
tenek a felszabadult részre. A német–ukrán
együttműködéssel épülő telep közvetlenül a
szarkofág mellett, mindössze 100 méterre ka-
pott helyet. A projekt szinte csak kísérletinek
tekinthető 1 megawattos teljesítményével és
szolid egymillió eurós építési költségével. Az
ukrán kormány kedvcsinálónak szánja.
A magasabb háttérsugárzás miatt a terü-
let emberi életre és mezőgazdasági terme-
lésre nem alkalmas. A kormány kifejezetten
olcsón kínálja, és az átlagnál magasabb, ál-
lamilag évekre garantált felvásárlási ár ked-
vet csinál a zöldenergia-termelő cégeknek.
A most épülő parkot működtető cég szeretné
a termelést 100 megawattra felfejleszteni.
A  lehetőség után francia és kínai cégek is
érdeklődnek, akik gigawattos méretekben
terveznek beruházást.
6
006-018-dedman.indd 6
Ú
GY MÁSFÉL nappal később
– kubai idő szerint kora reggel –
lebotorkáltam a nyugdíjasokkal
telezsúfolt Airbus gépről a José
Martí nemzetközi reptérre, mely isten tudja,
hány gépeltérítő úti célja volt az évek során.
Tinával ellentétben én nem voltam olyan sze-
rencsés, hogy a Concorde-on vagy a business
osztályon kapjak helyet (a hitelminősítésem
ezt nem fedezte; a Garudával repültem vol-
na, hogy megspóroljak némi pénzt, ha nem A
csapatszállítóként üzemeltek volna a gépeik),
és közvetlen járatra vettem jegyet, hogy utol-
érjem őket. A Quantas minden tőle telhetőt
megtett, hogy elviselhetővé tegye a Csendes-
óceánon túli járatot, ezért ehető volt az étel,
a tea pedig forró és erős, de az időzónaváltás A
így is rendesen padlóra küldött, mire megér-
keztem a LAX-re. Amennyi időt csak tudtam,
annak szenteltem, hogy elolvassam Tina nap-
lóját és Jason e-mailjét; mindkettőt olyan óva-
tosan fogalmazták, hogy akár kódolt szöveg
is lehetett, se Kubát, se az utazást nem emlí-
tették. Emellett a Lonely Travel útikönyvébe
és a spanyol fogalomtárba is belemerültem,
és csak akkor néztem filmet repülés közben,
amikor már nem bírtam a szövegre koncent-
rálni. A filmeknek nem sok értelmük volt, de
nem tudom, hogy azért, mert meg voltak vág-
va, vagy azért, mert a kulcsjeleneteken foly-
ton elbóbiskoltam, vagy azért, mert egysze-
rűen ostoba filmek voltak. Kevesebb mint egy
órát töltöttem Miamiban, ami épp csak arra
volt elegendő, hogy amerikai valutát váltsak;
Kubába szinte olyan gyakran jártak gépek,
mint a buszok.
A taxi, ami a szállodához vitt, egy öreg
Lada Riva volt, és egy szikár rasztafári vezet-
te, aki úgy festett, mintha a negyvenes évei
végén járna.
– Hé, nem akarsz te menni oda, mon –
mondta, amikor közöltem vele az úti célomat
2018.01.23. 20:34:29
 GALAKTIKA
2018. február

Egy fiatal lány

titokzatos eltűnése
nagyon messzire
AR
DITdM
íjas ny vezet... nem
gé
kisre
mindennapi emberi
kapcsolatok is
szóba jöhetnek...
IS
EAlöLlt
AUdR je
íjra ény g
kisre

LIS
AU REsAze rző Stephen Dedman (befejező rész)
díjas

A RAJONGÓ
–, az öregeknek való. Viszlek el jobb helyre,
sok-sok üres szoba. Minek jössz ide, amúgy?
– Egy barátommal találkozom – feleltem.
– Az Eldoradóban.
– Messzire jössz baráttal találkozni. Angol
vagy?
– Ausztrál. És gondoltam, ha már itt va-
gyok, vásárolgatok egy kicsit.
Elvigyorodott. Csorba, nikotinfoltos fog-
sora olyan volt, mint egy modern műalkotás.
– I dig, mon. Hát, akármit akarsz, elvisz-
lek, ahol kapsz legjobb árat.
– Azt reméltem is. Na és ha fegyver kell?
– Könnyű, mon. Mekkora és mennyi?
– Kézifegyver, kicsi. És egy sokkolóbot
is, ha ismersz valakit, aki árulja. – Megfor-
dult a fejemben, hogy hozzak magammal,
de az amerikai vámosok átkutathatták vol-
na a csomagjaimat. Végül csak kevés holmit
hoztam magammal, olyan kis táskában, ami
kézipoggyásznak számított, néhány könyvet,
A rajongó
néhány váltás ruhát, egy kamerát, néhány ál-
lítható napszemüveget, egy ceruzalámpát és
egy svájci bicskát.
A sofőr vállat vont. Lassan haladtunk elő-
re, elakadtunk egy 51-es Oldsmobile mögött,
amit huzalok, plakátfesték és santería szim-
bólumok tartottak össze; még a bringások is
gyorsabban haladtak nálunk. A taxiban nem
volt légkondi – se szervókormány –, és por,
dohányfüst, és égett műanyag szaga terjen-
gett benne, noha az időjárás kellemesen hű-
vösnek tűnt a perthi nyárhoz képest.
– Elviszlek egy helyre, amit tudok – mond-
ta. – Még valami?
– Na és egy kórház?
Rám nézett a visszapillantó tükörben, a
napszemüvege ellenére is egyértelmű volt a
kíváncsisága.
– Minek kórház, mon?
– Gondoltam, bedrótoztatom a fejem – vá-
laszoltam. Rám meredt, majd hahotában tört
7

006-018-dedman.indd 7 2018.01.23. 20:34:30

 GALAKTIKA
2018. február
ki, és majdnem belerohantunk az Oldsmobile
farába. Pár másodperccel később lecsillapo-
dott, és megrázta a fejét.
– Fenébe, mon, ha akarsz szuvenírt, miért
nem tetováltatsz? Azt hiszed, bárkinek árul-
nak fejdrótot, aki bemenni utcáról? – Nem
válaszoltam. – Akinek van drót, annak van
szokás – folytatta. – Van drót, nem kell kokó,
cukor, speed, eksztazi, meg ilyen szarság.
Most a családok, akik fejdrótot árulnak, árul-
ják a szarságot. Értesz probléma?
– Azt hiszem. – Erre eddig nem is gondol-
tam, pedig nem volt olyan bonyolult. – In-
kább olyan vevőt akarnak, aki folyamatosan
fizet.
– Ja. Szóval csak akkor adnak fejdrót szar-
ságot, ha szerintük nagy-nagy szívességet te-
szel egyszer. Író vagy, mon?
– Miért?
– Sokat kérdezel, de nem tudsz válaszokat.
Ha testőr vagy idegenvezető kell, hívsz fel. –
Adott egy kártyát, rajta a nevével – Raphael –
és egy telefonszámmal. – Ismerem a szigetet,
évek óta élek itt, te meg nem ismersz itt sem-
mit. – Keresztülvitt a nemzetközi negyeden, a
Vedadón, ahol a nagy, régi hotelek fölé üveg,
fém és öntöttbeton-felhőkarcolók tornyosul-
tak, mint szinte bármelyik nagyvárosban a
világon. Többé nem lehetett látni plakátokat
és hirdetőtáblákat Castro és Che emlékére,
se kubai zászlót; minden felirat angolul volt,
legtöbbjük ismerős logókkal és szlogenekkel.
A Malecón üresebb volt, mint az útikönyv
alapján vártam, és az órámra pillantottam:
február 14, reggel hét óra negyvenhárom
perc. Eltűnődtem, vajon ki lehet a santería
megfelelője Szent Bálintnak, és úgy döntöt-
tem, nem kell tudnom. Raphael elvitt egy zá-
logházba, ahol vettem egy Grendel P–12-est
extra tölténytárral, egy bokapisztolytáskát,
egy Hyundai sokkolóbotot, egy rugós csuk-
lótartót a bothoz, egy tekercs szövetszalagot,
8 A rajongó
006-018-dedman.indd 8
néhány kisebb jeladó csipet és egy nyomköve-
tő készüléket. – Kérsz mellényt is, mon?
– Már van rajtam egy. – Bélelt, szintetikus
pókselyem darab volt, elméletileg bármilyen
kézifegyver ellen védett, kivéve a tűpuskát;
anyám vette még az Egyesült Államokban,
és nekem adta, amikor nyomozó lettem. –
Mennyivel jövök?
Kétszer annyiba került, mint amennyit
Miamiban fizettem volna, beleértve Raphael
jutalékát, papírmunka és várakozási idő nél-
kül.
– Most hova?
– Az Eldoradóba.
Raphaelnek igaza volt az Eldoradóval kap-
csolatban; riasztóan hasonlított egy öreg-
otthonhoz, még a fertőtlenítő szaga is
majdnem olyan kellemetlen volt, mint az
izzadság és romlás szaga odakint, az ut-
cán, de tudtam, miért ezt a helyet válasz-
totta Jason. Az egész szállodát nyilvánvaló-
an akadálymentesítették, sehol egy lépcső,
mozgólépcső vagy meredek rámpa. Bejelent-
keztem, körülnéztem a lobbiban, és az egyik
oldalon megpillantottam egy kávézót, ahon-
nan remekül rá lehetett látni a liftekre és a
bejárati ajtóra. Fölmentem a szobámba, ami
úgy nézett ki, mint bármelyik másik hotel-
szoba klónja, ahol megfordultam, leszámítva
a nyomornegyedre nyíló kilátást. Gyorsan
lezuhanyoztam, chino gatyámat és pulóve-
remet öltönyre és nyakkendőre cseréltem,
majd visszatértem a kávézóba. Volt egy sor
amerikai, kanadai és európai újságjuk; köl-
csönvettem egy kemény fedeles The Times
példányt, és kontinentális reggelit rendel-
tem kubai kávéval, majd leültem egy helyre,
ahonnan feltűnés nélkül szemmel tudtam
tartani a lobbit. Elővettem a kompademet,
és e-maileztem Ratcliffe-nek, hogy be tud-e
jutni a szálloda számítógépébe, megerősíte-
2018.01.23. 20:34:32

ni, hogy Tina és Jason valóban bejelentke-
zett. Eléggé üzletembernek néztem ki ah-
hoz, hogy a személyzet békén hagyjon, csak
a zavaros kávémat töltötték újra. Az újságot
olvasgattam, abban a hiábavaló reményben,
hogy találok valami hírt Ausztráliából, majd
neteztem, megnéztem a kubai magánklini-
kákat (örömmel láttam, hogy a közkórházak
túlélték Castro halálát), és az amputáltak-
kal foglalkozó fétisoldalakat. A reklámok új
hardcore videókat ajánlottak, és nők széles
választékát kínálták – többnyire afrikai és
ázsiai nőket, valószínűleg taposóaknák ál-
dozatait, de volt néhány kaukázusi nő is, és
beharangoztak egy „különleges dupla ampu-
táltat” is, az év második felére. Valószínűleg
csak véletlen egybeesés volt, de olyan rossz
ízt hagyott a számban, hogy még a kávé se
tudta elnyomni.
Ratcliffe visszaírt, és megerősítette, hogy
Tina és Jason tegnap, röviddel dél előtt je-
lentkezett be a 311-es szobába, és ma reggel
nyolc harminckor a szobájukba kérték a reg-
gelit. Azt nem tudta megmondani, hogy még
mindig a szobában tartózkodnak-e, ha nem
néztek fizetős tévécsatornát vagy telefonáltak,
márpedig egyiket sem tették. Vártam, és néz-
tem az embereket. Az Eldorado jó híre mellett
szólt, hogy óránként alig egyszer zavartak
meg, és semmi illegálisabbat nem kínáltak
a perui kokainnál. Tina és Jason délután egy
óra előtt három perccel lépett ki a liftből, és
Jason az étterem felé tolta a kerekes széket.
A tenyerembe rejtettem a kamerámat, és ké-
szítettem néhány fotót, majd visszatettem az
újságot az állványra, és követtem őket.
A Tináról látott fotók nyomába sem értek
a valóságnak, noha közel jártak hozzá. Talán
csak azért, mert a mosolya most sokkal őszin-
tébb volt, mint a képeken, a szeme elevenebben
csillogott az izgalomtól – noha nyilvánvalóan
még mindig aggasztotta valami. Az asztalom
A rajongó
006-018-dedman.indd 9
GALAKTIKA
2018. február
nem volt elég közel ahhoz, hogy kihallgathas-
sam a beszélgetésüket, sem ahhoz, hogy akár
használni tudjam a kompadem mikrofonját,
és sose tanultam meg szájról olvasni, de sem-
mi sem utalt arra, hogy ne szabad akaratából
jött volna ide; sőt, egyenesen nászutasoknak
néztek ki. Eljöhettem volna – elkészítettem
a fotókat Mrs. Hillnek, és határozottan úgy
tűnt, hogy Tina biztonságban van –, valami
azonban még mindig nem stimmelt. Senki
sem jön át Perthből Havannába sugárhaj-
tású géppel, ha tisztességesek a szándékai;
az olyan, mintha csak a tengerpart kedvéért
menne Casablancába. Igaz, hogy Bali kiesett
az indonéz polgárháború miatt, de rengeteg
egyéb hely volt a világon, ahová elutazhattak
volna egy romantikus nyaralásra.
Néztem, ahogy megebédeltek, majd kö-
vettem őket, amikor Jason végigtolta Tinát
a huszonharmadik utcán, a La Rampán a
Malecón felé. Megkönnyítette a dolgomat,
hogy Jason folyamatosan bocsánatot kért –
„Dispenseme, elnézést, elnézést” –, ahogy
navigálni próbálta a tolószéket az egyenetlen
talajon és a tömegen keresztül. Rengeteg tu-
rista és helybéli mögé el tudtam bújni; a tu-
risták jól tápláltak voltak, a helyiek pedig jól
öltözöttek, és senki sem sietett sehová.
Jason és Tina néhány órát városnézéssel
töltött a Maleconon és a Centro Habanában,
megcsodálták az art deco és korai barokk
épületeket, az ólomüvegeket és a régi hom-
lokzatok ódon szépségét, az utcai zenészeket,
a santería szentélyeket és a strandolókat a pa-
rányi bikinijükben, majd visszatértek a szál-
lodába. Követtem őket, közben eltűnődtem,
hogy várjak (de mire?), konfrontálódjak ve-
lük, vagy hagyjam az egészet, és nézzek körül
Havannában. Volt egy olyan érzésem, hogy
csak az időmet pazarlom, és túl sok pénzt
tettem fel egy nem túl megbízható előérzetre.
Amikor Jason betolta Tinát a liftbe, utánuk
9
2018.01.23. 20:34:32
 GALAKTIKA
2018. február
szóltam, hogy tartsák. A harmadik emeleten
kiléptem a liftből, és felajánlottam, hogy segí-
tek átemelni a tolószéket az ajtón.
– Ausztráliából jött? – kérdezte Tina, Jason
bosszúságára.
Nem is gondoltam, hogy ennyire árulkodó
az akcentusom.
– Igen. Perthből.
Tina felnevetett.
– Ez hihetetlen! Most először járok a ten-
gerentúlon, és az első ember, akivel összeaka-
dok, szintén otthonról jött. Tina vagyok.
– Nick.
Jason pislogott, Tinának azonban semmi
sem tűnt fel.
– Mi szél hozta Kubába? Üzleti ügyben jár?
– Igen. És maguk?
Tina habozott, és Jasonre pillantott, aki
alig láthatóan megrázta a fejét.
– Csak nyaralunk – felelte Tina kimérten.
– Nos, volna kedvük együtt vacsorázni ve-
lem? – kérdeztem. – Nagyon rég nem talál-
koztam már senkivel otthonról.
– Attól tartok, nem lehet. – Mostanra oda-
értünk a 311-es ajtóhoz. – Nekünk… nos, más
terveink vannak.
– Na és holnap este?
– Nem, mi… – Jason kinyitotta az ajtót.
Betoltam a tolószéket, és kihasználtam az al-
kalmat, hogy a karfája alá rejtsek egy jeladót.
Jason nyitva hagyta az ajtót; nyilván arra
várt, hogy távozzak. – Sajnálom – mondta –,
de elég zsúfolt a napirendünk.
– Milyen kár!
Tina elmosolyodott.
– Örülök, hogy találkoztunk, Nick.
– Én is – feleltem ugyanolyan őszintén. –
Megtenne nekem egy apró szívességet?
– Mit? – kérdezte Jason, mielőtt Tina vála-
szolhatott volna. Rá se hederítettem.
– Hívja fel az anyját! – mondtam Tinának.
– Mondja meg neki, hogy jól van, és magya-
10 A rajongó
006-018-dedman.indd 10
rázza el, hogy miért jött ide anélkül, hogy
szólt volna neki! Aggódik magáért. – Hosszú
hallgatás következett, majd Jason egy lépést
tett felém, ökölbe szorított kézzel. Elmoso-
lyodtam, és elfordítottam a csuklómat, hogy a
kezembe csússzon és kinyíljon a sokkolóbot,
a bekapcsológombbal a hüvelykujjam alatt, a
hegyével tíz centire Jason arcától. – Vissza, és
csukd be az ajtót! – mondtam halkan. – Az-
tán mondd el, mit kerestek itt, és elmegyek.
Jason hátralépett a bot elől, és becsukta az
ajtót maga mögött.
– Nagyon egyszerű – felelte mereven. –
Nem mintha bármi köze lenne hozzá, de
transzplantációra jöttünk. Egy itteni labor új
lábat klónozott Tinának.
– Lábat nem lehet klónozni.
Vállat vont.
– Valójában lehet, de csak egy többé-ke-
vésbé teljes test részeként, agy nélkül. Tudom,
hogy ez Ausztráliában illegális, de semmi
akadálya, hogy hazamenjünk, ha itt elvégez-
ték az operációt. Nem mintha testrészeket
csempésznénk, vagy ilyesmi. Nem szólhat-
tunk a szüleinek, mert az apám nem hitte,
hogy titokban tudnák tartani; talán meg is
állítottak volna, ha megtudják, hová jövünk.
Így ez… – Egy pillanatra elhallgatott.
– Fait accompli? – kérdeztem. Jó tudni,
hogy egyszer az egyetemi latin is hasznomra
válhat.
– Pontosan.
– Nem lehetett olcsó.
Vállat vont.
– Apám ajándéka volt. Most pedig elmen-
ne a faszba a szobánkból?
Csak bámultam rá, semmi sem jutott az
eszembe, elképesztően ostobának éreztem
magam. Még mindig nem tudtam megbízni
benne, se megkedvelni, de nyilvánvaló volt,
hogy rosszul ítéltem meg; ennél jobb bizo-
nyítékot keresve se találhattam volna arra,
2018.01.23. 20:34:32

hogy Tina jobban érdekli, mint az amputá-
ciója. Nem igazán volt véleményem a test-
részekért végzett emberi klónozásról; még
sose volt szükségem ilyesmire, és nem vár-
tam, hogy valaha is lesz. Ehelyett Tinára pil-
lantottam; sokkal ártatlanabbnak tűnt, mint
egy tizennyolc éves, de gondolom, elszigetelt
életet élt. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint
akit fogva tartanak, vagy veszélyben van, és
tőlem szemmel láthatóan jobban félt, mint
Jasontől. Kikapcsoltam a sokkolóbotot, és
összecsuktam.
– Persze – feleltem –, de tegyél meg nekem
valamit, jó? Hívd fel anyádat, amint lehet!
– Nem megyek haza többé – mondta Tina
csodálatra méltó nyugalommal. – Perthbe
igen, de nem… – Megfogta Jason kezét. Bó-
lintottam.
– Sok szerencsét! – mondtam. – Elnézést a
zavarásért. – Visszamentem a szobámba, fel-
hívtam Mrs. Hillt, és szóltam neki, hogy Tina
jól van, majd átküldtem e-mailen a fotókat.
Aztán felhívtam a légitársaságot, és lefoglal-
tam a legolcsóbb jegyeket visszafelé Perthbe.
Mint kiderült, ez azt jelentette, hogy hétfő
reggel indulok Havannából, aminek minden-
nél jobban örültem.
Az időzónaváltástól még mindig nem tud-
tam aludni, ezért úgy döntöttem, várost né-
zek, amíg még megtehetem. Fölszálltam egy
zsúfolt helyi buszra, a guaguára, és elmentem
a Habana Viejára, majd visszasétáltam a ten-
gerpart felé, és csak nézelődtem. A történelmi
múlt, a nagy események visszhangja, a szép-
ség iránti rajongás, és a bősz, de kiolthatatlan
büszkeség benyomása Perthből és Melbourne-
ből mindig is hiányzott. Napnyugta volt, mire
elértem a Malecont; a tengerpart kezdett ki-
ürülni, de a sugárút még mindig zsúfolt volt.
Észrevettem egy vonzó fiatal nőt, egy tiné-
dzsert és egy kisgyereket egy plakát mellett,
mely a Sans Souci kaszinót reklámozta, akik
A rajongó
006-018-dedman.indd 11
GALAKTIKA
2018. február
a guaguára vártak. A kisgyerek egyéves lehe-
tett, és szemmel láthatóan nemrég tanult meg
járni. A lány tizenhárom évesnek nézett ki,
és bő pulóvert viselt a parányi bikini fölött;
majdnem olyan hosszú lába volt, mint a ledér
nőnek a plakáton, de nem volt olyan kihívó
a tekintete. A nő viszont – talán a nővére? –
sokkal nyíltabban nézett rám, én azonban
udvarias mosollyal elhaladtam mellettük.
Nincs semmi bajom a szexmunkásokkal, de
rajtam már nem működik a bűbáj; ha egyszer
tudom, hogy hazudnak nekem, én…
Valami a helyére kattant a fejemben, alig
észlelhetően, mintha kimúlt volna valami
apróság. Megpördültem, és visszanéztem a
plakátra, a lányra és a kisgyerekre. Majd azt
suttogtam:
– Ó, a fenébe! – És a telefonomért nyúltam.
Felhívtam az Eldoradót, és kértem, hogy
kapcsolják a 311-es szobát. Nem vették fel.
Megkérdeztem a recepcióst, hogy mikor
mentek el. Azt hazudtam, hogy megbeszél-
tük, hogy együtt vacsorázunk, de késésben
vagyok. Hatkor érkezett értük a taxi, mondta.
Nem tudja, hová mentek? Nem beszéltük meg
előre az éttermet. Nem, nem tudta. Megkö-
szöntem, majd megszakítottam a hívást, és
eltűnődtem, mihez kezdjek. Több mint egy
percbe is beletelt, mire eszembe jutott a csip
Tina tolószékén; sajnos a lokátort a szobám-
ban hagytam. Felhívtam Raphaelt, hogy jöj-
jön értem.
A csip egy jeladó volt, limitált elem-élettar-
tammal; sikerült aktiválnom a lokátorral, és
követtük a jelet a reptér felé.
– Van errefelé valamilyen kórház?
Raphael vállat vont.
– Nincs, mon. Ez raktárnegyed.
– Valami más?
– Klubok és kupik – mondta pillanatnyi
habozás után. – Privát, csak tagoknak.
11
2018.01.23. 20:34:32
 GALAKTIKA
2018. február
– Fétis? – Erre csak nézett, és a szó nem
szerepelt az útikönyvemben. – Kink? Fura
szarság?
– Nem tudom, mon. Sose voltam bent.
Bemértem a jelet, és sikerült leszűkíteni
a forrás helyét egy jelzés nélküli épületre
egy gyanúsan üres, pálmafákkal szegélye-
zett utcában; se autók, se biciklik, se labdázó
gyerekek. Egy hatalmas faajtó, egy portale
volt a fehérre meszelt kőfalban, fölötte bal-
konok, de a földszinten nem voltak ablakok.
A portalén volt egy kisebb ajtó, szemma-
gasságban egy kémlelőnyílással. Felirat, ki-
írás sehol, csak egy kis tábla, rajta a 88-as
számmal, a boltívet pedig mindkét oldalon
befalazták. Megköszöntem Raphaelnek, és
megkértem, hogy parkoljon egy háztömbbel
lejjebb, és várjon. Kifizettem, majd kiléptem
az utcára, a pálmafák alá.
Lassan körbejártam a háztömböt, hát-
ha találok egy hátsó ajtót. Nem találtam,
hacsak nem a 88-as számhoz tartozott a
közvetlenül mögöttük lévő épület, ami el-
képzelhető volt; az ajtók és dísztáblák szin-
te teljesen egyformák voltak. Mindkettő
új építésű ház volt, és valószínűleg csak
tankkal lehetett volna áthatolni a falaikon.
A falak túl simák voltak ahhoz, hogy föl-
másszak valamelyik balkonra. Úgy fél órá-
ig csak néztem a 88-as számot, és teljesen
hülyén éreztem magam, amikor hirtelen
kinyílt a kis ajtó, és kilépett egy robusztus
férfi, majd rágyújtott egy cigarróra. Bármi
volt is ez a hely, odabent tilos volt a dohány-
zás. Fakó szürkészöld kezeslábast viselt,
egy kórházi szolga uniformisát. Néhány
másodpercig figyeltem, majd átkeltem az
utcán, és hátulról megközelítettem. Mire
négy méterre voltam tőle, megfordult, és
kissé gyanakvóan nézett rám. A tárcámért
nyúltam, és megszólítottam:
– Hé! Mennyiért mehetek be?
12 A rajongó
006-018-dedman.indd 12
Sandán nézett rám, és kifújta a füstöt az
utcára.
– Rossz ajtó, cimbora. A másik oldalon.
– Elnézést. Nem ez a kórház?
– De, csak… mi kéne?
A bal kezemmel elővettem egy ötvenest a
zsebemből, és közelebb léptem hozzá.
– Csak néhány percre.
A bankó eltűnt a hatalmas kézben.
– Még néhány másodpercre se, ha nem
mondod meg, mi kéne – mondta, majd össze-
vonta a szemöldökét. – Riporter vagy?
– Nem, dehogyis – csattantam fel. – Én
csak… – Lázasan gondolkoztam. Mi az ördö-
göt akarhat valaki egy kórházban? – Öt percet
kérek a gyógyszerraktárban. Ez minden.
Felsóhajtott.
– Ez nem a kisbolt. Talán meg tudom sze-
rezni, amit akarsz, ha megmondod, mi kéne,
de vissza kell jönnöd két óra múlva, mondjuk
úgy kilenckor.
– Oké. Mennyi hypert tudsz adni ennyiért?
– Elővettem még két bankót, és közelebb lép-
tem. Az amerikaiak szentül hisznek abban,
hogy az alaptörvényük, hacsak nem maga az
Ótestamentum, előírja, hogy a bankóiknak
egységes méretük és színük kell hogy legyen,
így közelről meg kell vizsgálni az istenverte
papírokat, hogy meg lehessen különböztetni
az egy dollárt a száz dollárostól. A kórházi
szolga még mindig a bal kezemben tartott
bankókat nézte, amikor a kezembe csúsztat-
tam a sokkolóbotomat, és lesújtottam vele a
halántékára. Nekizuhant az ajtónak, és lecsú-
szott a földre. Amilyen gyorsan csak tudtam,
visszadugtam a sokkolót a ruhaujjamba, át-
vonszoltam a férfit az út túloldalára, levettem
az egyenruháját, és visszavettem a pénzemet.
Néhány centivel alacsonyabb volt nálam, de
az egyenruha elég bő volt ahhoz, hogy ez ne
számítson. A cipővel viszont gond volt; az ő
cipője kicsi volt rám, az enyémnek viszont
2018.01.23. 20:34:32

más volt a színe. A bőrszínemmel és a hajam-
mal se tudtam mit kezdeni – ausztrál vagy
európai szemmel nézve átlagos volt, de itt
Kubában szokatlanul világosnak számított.
A kábultság nem tart sokáig, ezért gyorsan
leragasztottam a száját, összekötöztem kezét-
lábát, majd átrohantam az úton, és becsuk-
tam magam mögött az ajtót. Egy udvaron
találtam magam – szerencsére üres volt –,
sima betonjárda futott végig a macskakövön,
díszes csempék a falak tetején, és egy lift volt
a túlsó végén. Kamerákat nem láttam, és nem
fecséreltem arra az időmet, hogy megkeres-
sem őket. A legközelebbi ajtónál megálltam
hallgatózni. A csörgésből ítélve konyha lehe-
tett, ezért átmentem az udvar másik oldalára,
és újra megpróbáltam. Csend. Kinyitottam az
ajtót, és egy üres irodában találtam magam.
Itt se láttam kamerákat, kivéve azt, amelyik a
monitor tetején volt. A lokátorom szerint Tina
fölöttem lehetett, északnyugati irányban –
legalábbis a tolószéke –, és a jeladó eleme már
lemerülőben volt. A szemközti ajtó résnyire
nyitva volt; hallgatóztam, és ismét csend fo-
gadott. Kinyitottam, és megpillantottam a
folyosót, amiben reménykedtem, mely egy
lépcsőhöz vezetett. Már majdnem ott voltam,
amikor kinyílt mögöttem egy ajtó. Tovább-
mentem, hátha nem vesznek észre. Nem jött
be. Egy férfihang spanyolul mondott valamit.
Csak mentem tovább.
– Hé! – szólt ugyanaz a hang, úgy négy mé-
terre mögöttem. – Állj!
Mentem tovább.
– Biztonsági, seggfej! – mondta. Talán csak
képzeltem a vesszőt; talán ez volt a hivatalos
beosztása. Fémes kattanást hallottam, és
megfordultam.
A biztonsági seggfej alacsony volt, még
Sobieskinél is kisebb, de sokkal muszklisabb.
A fegyvere is túlzás volt; egy Steyr géppisz-
toly, valószínűleg tíz milliméteres, a lézeres
A rajongó
006-018-dedman.indd 13
GALAKTIKA
2018. február
célzóberendezés parányi vörös keresztet vetí-
tett a mellkasomra.
– Nem ismerlek – mondta. – Mit keresel
itt?
Ha az életemért kellett volna hazudnom –
márpedig úgy tűnt, hogy ez volt a tét –, né-
hány másodpercig akkor se jutott eszembe
semmi hazugság, még az igazság biztonságos
változata se.
– Itt van egy barátom – szólaltam meg vé-
gül. – Látnom kell.
Nem volt elég meggyőző, és nyilván túl so-
káig haboztam ahhoz, hogy bármit is elhig�-
gyen abból, amit mondtam.
– Tényleg? És te ki vagy?
– A nevem Norman – feleltem. – Nézze,
lefizettem a fickót a kapunál az egyenruháért,
azt mondta, nem lesz gond.
Elfintorodott.
– Mennyid maradt?
– Pár száz amerikai dollár. Nem tudom
pontosan.
Nem lett barátságosabb az arca.
– Mit akarsz?
– Van itt egy nő, beszélni akarok vele.
A fintor hasonlóan ocsmány vigyorrá
torzult.
– Beszélni, mi?
– Igen. Fiatal, csinos, szőke, féllábú. – Ezt
spanyolul is elismételtem; betanultam a kife-
jezést. Pislogott egyet.
– Azt ismerem – mondta.
Mély levegőt vettem.
– Csak látni szeretném néhány percre –
mondtam. – Adok érte kétszáz dollárt.
– Vagy lelőhetlek és elvehetem.
A fenébe!
– Akkor csak annyit kap, amennyi nálam
van, és nem jövök vissza holnap még többel.
Ezen elgondolkozott, majd bólintott.
– Oké. – A jelek szerint egy szerencsejáté-
kossal álltam szemben. – Emelet. Lassan.
13
2018.01.23. 20:34:32
 GALAKTIKA
2018. február
Fölmentem a lépcsőn, ő pedig három-négy
méterre lemaradt mögöttem. Nem voltak
olyan izmosak a combjai, hogy kacsázzon,
de tudtam, hogy le tudnám hagyni, ha el kel-
lene futnom előle. Volt némi esélyem arra,
hogy meglepjem a lépcsőfordulóban, kike-
rülhettem volna a látóteréből elegendő időre
ahhoz, hogy elővegyem a fegyveremet a bo-
katáskából, de ezzel csak annyit értem volna
el, hogy mindkettőnknél fegyver lett volna,
és amelyikünk nem habozik lőni, az lelövi a
másikat. Nem voltam benne biztos, hogy a
.380-asommal meg tudnám ölni vagy béní-
tani, akár közvetlen közelről sem, míg az ő
Steyr pisztolya valószínűleg tüzelésre készen
állt. A félemeletre terelt, egy alacsony, rosszul
megvilágított folyosón át egy ajtóhoz.
– Odabent van – mondta. – Dobd a pénzt a
padlóra, és menj be! Szólok, ha lejárt az időd.
Elővettem négy ötvenest a zsebemből.
– Kétszáz dollár, tizenöt perc?
– Öt, hacsak nincs több.
Hozzátettem még egy ötvenest.
– Tíz?
– Ja, oké. – Nem hittem neki, de talán hagy
nekem annyi időt, hogy kitaláljak valamit.
Kinyitottam az ajtót, benéztem, és ledermed-
tem a döbbenettől.
Az ágyon fekvő nő szőke volt, ez igaz,
és féllábú – de ez egy jobb láb volt, és a nő
valószínűleg harminchoz közeledett, nem
tizenkilenc éves. Meztelen volt, leszámítva
egy fekete combfixet. Nyitva volt a szeme, de
nem látott engem; sőt, gyanítom, hogy mást
se. Egy vékony, fekete kábel vezetett a kopo-
nyájától egy parányi vezérlőegységig, egy
másik kábel pedig onnan a konnektorhoz a
falban. Az ágy mellett volt egy kis szekrény,
és egy összecsukható tolószék a szobában.
Még mindig csak álltam és bámultam, ami-
kor a biztonsági seggfej kinyitotta az ajtót,
és belépett.
14 A rajongó
006-018-dedman.indd 14
– Kihúzhatod a kábelt, ha akarod – je-
lentette be nagylelkűen. – Fel van töltve az
aksija; bőven elég tíz percre.
– Lekapcsolhatom?
– Megszakítani a programot? Ja, le lehet
kapcsolni, de a csaj nem fog örülni. Úgy fél
óra, amíg lassan magához tér, mielőtt bármi
értelmeset tudna mondani.
A nő arcát néztem; ismerősnek tűnt, és
hirtelen eszembe jutott, miért. Láttam a ké-
pét néhány weboldalon: több videóban is sze-
repelt Lorelei néven.
– Így viszont boldog lesz, bármi törté-
nik – mondta a seggfej. – Még reagál is; ha
megdugod, úgy élvezi, mintha egy szexisten
lennél. A fenébe is, még érzéstelenítő se kell,
ha levágják a lábát. Na igyekezz, fogy az időd.
– Mikor fogják… – Nem tudtam befejezni
a mondatot.
– Azt hiszem, holnap. – Az órájára pillan-
tott. – Na, mire vársz még? Ha beszélni akarsz
vele, hát beszélj!
– Magunkra hagyna? – kérdeztem keserű-
en. Vállat vont, és elfordult. Amilyen gyorsan
csak tudtam, előhúztam a sokkolóbotomat,
de meghallhatta a hangot, mert megpördült,
és felemelte a fegyverét. A fegyvert tartó
csuklóját találtam el, és reménykedtem, hogy
nem fog görcsbe rándulni. Nem kellett aggód-
nom. Igaz, nem is ájult el – ritkán szoktak egy
periferikus ütéstől –, de átmenetileg lebénult
a jobb karja, az ujja hegyétől a könyökéig.
Próbálta meghúzni a ravaszt, ám amikor
az ujjai nem engedelmeskedtek, nem paza-
rolta az idejét; amilyen erősen csak tudta,
meglendítette a pisztolyt, és fejbe vágott. Ta-
lán volt már személyes tapasztalata a sokko-
lókkal, talán csak sejtette, hogy egy második
ütés arra a karra nem tud több kárt okozni;
mindenesetre, okos húzás volt. Ösztönösen
megpróbáltam kivédeni, de sikerült kiütnie
a sokkolót a kezemből. Elvigyorodott, és a
2018.01.23. 20:34:32

bal öklével célba vette az arcomat. Lebuk-
tam, és beleöklöztem a tökébe, az egyetlen
testrészbe, amit semennyi súlyemeléssel
nem lehet izmosabbá tenni. Felhördült, és
hátralépett; ami nem volt sok, de oldalra
tudtam fordulni, és sikerült megragadnom
a sokkolóbotomat. Ha több esze lett volna,
a bal kezével megpróbálta volna meghúzni
a ravaszt; szerencsémre azonban nem volt
egy észlény. Fölkászálódtam a sokkolóval
a kezemben, és balról támadtam. Kivédte a
fegyverrel, így csak a bal combját találtam
el, és elbotlott. Megpördült és elzuhant, köz-
ben lesújtottam a bal vállára is. Kikerültem
vakon rugdosó jobb lábát, és leguggoltam,
majd előhúztam a Grendelt.
– Jól van – mondtam, és a tökére fogtam a
fegyvert. – Normál esetben mondanám, hogy
dobd el a fegyvert, de tudom, hogy nem tu-
dod.
– Mit akarsz csinálni?
Vállat vontam.
– Vagy megbénítalak, vagy megöllek, mie-
lőtt újra használhatnád a kezedet, ami körül-
belül öt perc múlva lesz. Szóval, ha válaszolsz
néhány kérdésre, megígérem, hogy csak a
sokkolót használom. Oké?
A lokátor szerint a tolószék szinte közvetle-
nül fölöttem volt, ezért gyorsan, de halkan
visszasiettem a lépcsőhöz. Az egyik kezem-
ben a Steyrt fogtam, amit a biztonsági segg-
fej ujjai közül szedtem ki (nem a halott és
kihűlt ujjai közül, pedig nagy volt a kísértés),
a másikban a lokátort; nem mondhatnám,
hogy nem voltam feltűnő, de a biztonsági
seggfej elárulta, hogy egy másik felfegyver-
zett biztonsági seggfej is van az épületben, és
nem akartam, hogy felkészületlenül találjon
rám. A következő emeleten magasabban volt
a mennyezet, márványból a padló, a folyosó
szélesebb és világosabb, és olyan benyomá-
A rajongó
006-018-dedman.indd 15
GALAKTIKA
2018. február
som támadt, mintha a fedélközből az első
osztályra tévedtem volna. Kihalt volt a hely,
és a lokátor egy széles ajtóhoz vezetett, ólom-
üveg ablakkal. Zsebre tettem a lokátort, és
kopogtatás nélkül beléptem. Tina felült az
ágyon, áttetsző köntöst viselt, és a derekáig
felhúzta a takarót; Jason az ágy túloldalán
ült, és a kezét fogta. Mindketten felém for-
dultak, ahogy becsuktam az ajtót, majd meg-
dermedtek, amikor meglátták a kezemben a
fegyvert.
– Mi a faszt keres itt? – kérdezte Jason.
Elléptem az ajtótól, és megálltam a túlsó
sarokban.
– Fél órámba telt, mire megtaláltam a bibit
a sztoritokban – mondtam lassan. – Persze,
nem kerestem eléggé.
– Miféle bibit? – kérdezte Tina nyugtala-
nul.
– A klónod – feleltem. – Láttad egyáltalán?
Néhány másodpercnyi feszült csend követ-
kezett.
– Nem ajánlották – mondta Jason halkan.
– Azt mondták, csak felzaklatná. Nem olyan,
mint egy szív vagy egy vese, hanem… – Olyan
hirtelen csukta be a száját, hogy hallottam a
fogai csattanását; végre felfogta. Tinához for-
dultam.
– Mikor adtad nekik a sejtmintát a klóno-
záshoz?
– Áprilisban vagy májusban – felelte Tina,
és Jasonhöz fordult. – Nem igaz?
– Április végén – felelte Jason tömören.
– És egyszer sem gondolkoztatok el azon,
hogyan tudnak felnőtt emberi testet növesz-
teni kevesebb mint egy év – mi több, kilenc
hónap alatt? Olyan hosszú és erős csontozat-
tal, mely elbírja egy felnőtt súlyát, és nem fog
tovább nőni?
– A veséket kevesebb… – kezdte Jason, de
elhalkult a hangja, és elvörösödött az arca.
Látszott, hogy zavarba jött, ugyanakkor ha-
15
2018.01.23. 20:34:32
 GALAKTIKA
2018. február
ragudott, amiért közbeavatkoztam. Talán azt
hitte, egyedül ő védheti meg Tinát. Talán ez is
a vonzalom része volt.
– Igen – feleltem –, azoknak, akiknek még
mindig van egy működő veséjük. A beültetett
szerv tovább nő, de még egy kicsi vese is jobb
a semminél. Egy klónozott szívnek több mint
egy évre van szüksége, hogy elég nagyra nő-
jön a transzplantációhoz. Jesszusom, nektek
azért tudnotok kellene egyet s mást a fizio-
lógiáról és az anatómiáról; meg sem fordult
a fejetekben, hogy ez egy kicsit túl könnyű?
Nem tudjátok, mi történik a lábizmokkal, ha
valaki kómába esik? Eltűnődtetek azon, ho-
gyan edzik egy agy nélküli klón lábát? Egyál-
talán nem is érdekelt?
– Nincs klón? – kérdezte Tina bizonyta-
lanul.
– Nem tudom – feleltem. – Lehet, hogy
van, de nem tőle kapod a lábat. Egy nő fek-
szik az alattunk lévő szinten; ha itt maradsz,
az ő jobb lábát kapod. Elég erős láb lehet; ez
az egyetlen neki. A bal lábát évekkel ezelőtt
vesztette el, egy gyári balesetben. Azóta abból
él, hogy fétisoldalaknak készít pornót, Lorelei
néven. – Jasonre pillantottam, akinek meg-
rándult az arca a név hallatán.
– Haldoklik?
– Nem. Eladta a lábát, cserébe bedrótozták
az örömközpontját, így többé nem érdekli. És
neki is klónozott lábakat ígértek – feltéve, ha
meg tudják növeszteni őket. Még az is lehet,
hogy igazat mondtak; valakinek el kell ját-
szania a kísérleti patkány szerepét, nem igaz?
De addig is, pornófilmekkel és prostitúcióval
16 A rajongó
006-018-dedman.indd 16
fizet. – Vállat vontam. – Nem kell hinned ne-
kem. Kérd, hogy mutassák meg a klónodat, de
ne lepődj meg, ha nemet mondanak! Én me-
gyek innen. Legyen szép az életed!
– Várjon! – szólt Tina, mielőtt megmoz-
dulhattam volna. – Láthatom ezt a… Loreleit?
– Igen – feleltem –, de a saját világában él,
és nem tud beszélni. Az őr, akiből mindezt
kiszedtem, maga is eszméletlen. Mutatom az
utat.
– Nem szükséges – mondta Tina szomorú-
an. – Csak tudni akartam, hogy nem hazu-
dik. Elvinne innen?
Elmosolyodtam.
– A legnagyobb örömmel.
– Várj! – kiáltott fel Jason, és mély levegőt
vett. – Nézd, drágám, kaphatnál egy lábat!
Még ha nem is értelmetlen a sztorija, márpe-
dig valószínűleg az, ez a nő már beleegyezett,
kifizették, és úgy gondolja, hogy jobb lesz így
neki…
– Nem! – csattant fel Tina. – Van értelme
annak, amit mondott, és miattam senki ne
veszítse el a lábát! – Belekapaszkodott az ágy
fölötti fogódzkodóba, és felhúzta magát. – Ve-
lünk jössz?
Jason habozott. Tudtam, hogy még min-
dig rengeteg gondot okozhat, ha hívja a biz-
tonságiakat; talán van olyan ostoba, hogy
azt hiszi, ha megakadályozza, hogy Tina
elmenjen, rábeszélheti a dologra… vagy
megoperáltathatja a beleegyezése nélkül,
abban a reményben, hogy utólag Tina há-
lás lesz érte. Talán, ha el tudnám érni, hogy
emberi lényként tekintsen Loreleira, nem
2018.01.23. 20:34:35

pedig testrészek halmazaként, nem kellene
használnom rajta a sokkolót. Csak bámult
rám, úgy tűnt, túlságosan is sokáig, majd
esdeklően nézett Tinára. Tina higgadtan
állta a tekintetét, és rádöbbentem, mennyi-
vel erősebb a fiúnál.
– Oké – mondta Jason, majd lesütötte a
szemét, és észrevette a lézerkeresztet a jobb
térde fölött. Elmosolyodtam, és leeresztettem
a Steyrt, ahogy kifutott a vér az arcából.
– Jó – nyugtáztam –, akkor menjünk!
Használtál már fegyvert, Tina?
– Igen. – Levettem a Grendelt a bokámról.
– Évekkel ezelőtt, de nem pisztolyt.
– Én igen – szólt Jason üres, de éles han-
gon.
Rá se hederítettem.
– Azért csak vedd el – mondtam Tinának
–, de ne mutogasd! Jason, hozd a csomagjai-
tokat, és maradj előttünk! Én tolom a széket.
– Miért pont én menjek előre?
– Mert téged senki se merne lelőni; ahhoz
túl sokat érsz. Ráadásul engem így nem vesz-
nek észre szemből, és fedezni tudom magun-
kat hátulról. – Elfordultam, amíg Tina felöl-
tözött, de szemmel tartottam Jasont. – Amint
készen álltok.
A klinika biztonsági rendszerét nyilvánva-
lóan a behatolók ellen tervezték, nem azért,
hogy megakadályozzák a szökéseket, és gond
nélkül kijutottunk az utcára. Örömmel lát-
tam, hogy jól ítéltem meg Raphaelt; elindult
felénk, amikor már félúton voltunk az utcán.
Mielőtt odaért hozzánk, újra kinyílt a kis ajtó,
A rajongó
006-018-dedman.indd 17
GALAKTIKA
2018. február
és megjelent benne egy puskacső. Rálőttem a
portaléra, repültek a faszilánkok, és a puska-
cső gyorsan visszahúzódott.
– Oké, vedd át a széket! Ha kell, itt hagy-
juk. Én visszatartom őket. Siessetek, mielőtt
megkerülnek a túloldalról!
Jason fogta a tolószéket, és futott; gyorsabb
volt, mint vártam, igaz, elfelejtettem, hogy
atléta, és feleannyi idős, mint én. Lassan el-
hátráltam az ajtótól, és figyeltem, hogy újra
megjelenjen a fegyver; hallottam, hogy a Lada
néhány méterre megállt, és kinyílt az ajtó. El-
indultam a motor és a hangok felé, és addig
nem néztem feléjük, amíg meg nem hallot-
tam a húsnak csapódó hús hangját. Raphael
odahajtott mellém, és az utolsó pillanatban
elkanyarodott.
– Kell egy fuvar, mon? A srác itt akart
hagyni, de mondtam, már fizettél. – Belenéz-
tem a visszapillantó tükörbe, ahogy bemász-
tam az anyósülésre. Jason orra vérzett, és az
egyik orcáján tisztán látszott egy kéznyom.
– Én nem ütöttem meg – mondta Raphael
vigyorogva. – Hová, mon?
Hátrafordultam Jasonhöz és Tinához.
– Nálatok vannak az útlevelek? A jegyek?
– Bólintottak. – Semmi lényegeset nem hagy-
tatok az Eldoradóban? Nem drága holmira
gondolok, hanem lényegesre, amit ne tudná-
nak egyszerűen utánatok küldeni.
– Nem – felelte Tina, mielőtt Jason meg-
szólalhatott volna.
– Helyes. Egyenesen a reptérre! – A fegyve-
reket Raphaelnek adtam, borravaló gyanánt,
és megígértem, hogy körbevezetem Perthben,
17
2018.01.23. 20:34:35
 GALAKTIKA
2018. február
ha valaha is a városban jár, majd Tinával és
Jasonnel felszálltunk az első, Miamiba induló
gépre. Ők a Park Centralban szálltak meg, én
meg a Hostel Internationalben, és addig nem
láttam újra Jasont, amíg márciusban el nem
látogattam az irodájába.
Az íróasztalán ott volt a fénykép Tináról, amit
még májusban készített. Tina örült, hogy lá-
tott. Jason nem.
– Most meg mit akar? – kérdezte, és inge-
rülten meredt rám, ahogy nekidőltem az ajtó-
félfának. – Nem fizették ki?
– De igen.
– Már így is túl sokba került nekünk –
csattant fel. – Tudja, hogy Tina elment?
– Az anyja azt mondta, jól van – feleltem.
A szülők is elváltak, és eladták a dalkeithi há-
zat. – Egy közeli lakásban él, de nem árulta
el a címet.
– Nem akar látni engem – mondta Jason,
és a harag önsajnálatba csapott át. – Szinte
mindennap felhívom, de nem enged ennél
közelebb magához. Maga látta őt?
Igyekeztem ártatlanságot színlelni, noha
ritkán válik be.
– Én még a telefonszámát se tudom – felel-
tem, ami igaz volt. – Nézd, még mindig van
néhány kérdésem. Kitől hallottál a klónokról
és a kórházról?
– Kapja be!
Megráztam a fejem.
– Nyilván olyasvalakitől, akiben megbíz-
tál. Hogy fizetted ki? – Csak nézett. – Oké,
apád hogy fizette ki? Vagy rábízta valakire,
például Normanre?
– Nem tudom – felelte élesen, de valószí-
nűleg őszintén.
– És ő nem járt utána? Apád nem arról
híres, hogy vakon megbízik az emberekben,
főleg, ha a beavatkozás egy kisebb vagyonba
kerül. – Fintor. – Tudod, kié a klinika?
18 A rajongó
006-018-dedman.indd 18
– Nem. Na és maga?
– Nem, de kiderítem. – Természetesen
Ratcliffe és Teri segítségével. – Tudod, meg-
fordult a fejemben, hogy igaz, hogy drága
beavatkozás volt, Tina akaratlanul is egy két
lábon járó reklám lett volna a klinikának. Egy
gyönyörű, fiatal nő, az ország egyik legkívá-
natosabb facér férfija oldalán, néhány kép a
közösségi oldalakon és a pletykalapokban,
pletykák a weben egy drága és exkluzív kis
beavatkozásról…
Felhorkant.
– Na ja, maga aztán marha jó detektív, nem
igaz? Jesszusom, még egy lány telefonszámát
se tudja megszerezni!
Vállat vontam. Láttam Tinát mostanában,
de nem élőben, és nem telefonon. Olykor
megjelent az álmaimban; máskor már ott
volt, és várt rám.
– Majd megszerzem, ha szükségem lesz rá
– feleltem. – És ő is tudja, hol talál meg. Nem
kell fölállnod; egyedül is kitalálok.
Biccentett, és alig hallhatóan azt mondta:
– Én tényleg szeretem őt, Mr. Horne.
Nem válaszoltam. A fénykép nézte, ahogy
eljöttem. Jason nem.
Horváth M. Zsanett fordítása
Stephen DEDMAN
Ausztrál író. Perthben született 1959-ben,
és azóta is ott él. Gyermekkora óta talál ki
képtelen történeteket saját szórakoztatásá-
ra. Egy ideje azonban mások már fizetnek
is neki érte. Volt színész, segédszerkesztő,
könyvesbolti eladó, közben le is diplomá-
zott. Első elbeszélése 1977-ben látott nap-
világot, azóta pedig már négy önálló köte-
ten is túl van. Két regényből álló Magistrate
sorozata kortárs amerikai környezetben ját-
szódó vámpírthriller. Magyarul eddig egy
Shadowrun-regénye volt olvasható, vala-
mint az „Idegenforgalom” című novella a 197.
Galaktikában.
2018.01.23. 20:34:36
 FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
ARANY, PLATINA ÉS
GYÉMÁNT KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI
ENGEDMÉNYEK!
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% A FAN
KEDV TASZTIK
E U
• CIRKO-GEJZÍR FILMSZÍNHÁZ: 20% AJÁN ZMÉNYEK S
DÉ É
FOLYA KOK KÖRÉ S
• FANTASMANIA.HU: 10% MA T
B ŐV Í T O S A N
• TRAFÓ: 10-20% TJÜK

• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%

• VR LAB: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30%

Z Z A MEG MAGÁT VAGY SZER

DÉKO ETTE
N
AJÁ VÁLTSON KLUBKÁRTYÁT MOST! IT!
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB

019-klub.indd 19 2018.01.23. 20:34:17

 GALAKTIKA
2018. február
ÚT AZ ŰRBE
Egy rakéta útja nem akkor kezdődik, amikor alatta felcsap
a láng, vagy a hangszórókból felhangzik a visszaszámlálás.
Az egész folyamat évekkel korábban veszi kezdetét.
M
INDEN ŰRUTAZÁS évek-
kel, akár évtizedekkel a tény-
leges start előtt kezdődik.
Valakik megálmodják, hogy
az űrbe küldenének egy eszközt, amelynek
egy vagy több konkrét funkciója van. Ha
ezt kitalálták, akkor a legfontosabb feladat a
pénz előteremtése. Egy műhold vagy űrszon-
da megtervezése, megépítése és Föld körü-
li pályára állítása több száz millió dollárba
kerülhet. Az ára nem véletlenül ilyen magas.
Egyetlen küldetés során több száz szakma
legkiválóbb szakemberei dolgoznak a cél
érdekében, nem ritkán több tízezer ember
munkájából adódik össze.
Gyakorlatilag minden, űrbe juttatott esz-
köz egyedi, ezekhez képest még a pár tucat
példányban gyártott hipersportkocsik is so-
rozatgyártásban készülnek. Még az azonos
célokat szolgáló műholdak, mint például a
GPS, sem teljesen egyformák. Minden egyes
darabot egyedileg építenek, mire az egyik
után megépül a másik, változnak a tervek,
modernebb alkatrészek kerülhetnek bele.
Egy-egy ilyen, űrbe juttatandó egység ter-
vezése és építése is hónapokba, akár évekbe
telhet. A tervek alapján szimulációk száza-
iban tesztelik az adott eszköz tervezett mű-
ködését. Ezután jöhet a teljes építés, ennek
végeztével tesztek százait hajtják végre, hogy
minden hibalehetőséget kiszűrjenek. Ha va-
lami az űrben hibásodik meg, azt már nem
lehet kijavítani.
20 Út az űrbe
020-023-tudomany.indd 20
Az Európai Űrügynökség, amelynek
Magyarország is a tagja, Európa különbö-
ző országaiban építi a rakétákat és a mű-
holdakat, a start azonban Francia Guya-
nában történik. A leggyakrabban használt
hordozó az Ariane–5 rakéta. Ennek építé-
se is nemzetközi együttműködés eredmé-
nye. A   rakéta Vulcain 2 nevű hajtóműve
például francia tervezésű és kivitelezésű,
de magát a rakétát Németországban állít-
ják össze. A  gyorsítórakéták Olaszország-
ban készülnek.
Maga a központi, folyékony hajtóanyagú
rakétafokozat egy 1,13 MN tolóerejű hajtó-
műből és egy 30,5 méter magas tartályból
áll, amely két részre van osztva. Tízemeletes
háznyi magassága ellenére súlya alig több
mint tíz tonna. A rakétát függőleges helyzet-
ben szerelik össze, szinten minden részletre
kiterjedően tesztelik. Elkészülte után elfekte-
tik, becsomagolják, egy speciális szállítójár-
műre helyezik, amely a kikötőbe szállítja. Itt
egy különleges teherhajó veszi a fedélzetére
a kényes szállítmányt, hogy Dél-Amerikába
hajózzon vele.
A hajó meg sem áll egészen Francia
Guayanáig, pontosabban a Kourou nevű
városig. Szintén ide érkeznek hajóval a
gyorsítórakéták is. A kikötőből a különle-
ges járműveket az űrkikötő megfelelő léte-
sítményeibe vontatják. A négy legfontosabb
a műhold-előkészítő csarnok, a rakéta-elő-
készítő épület, a végső összeszerelő hely és
2018.01.23. 20:33:57

a starthely. Ezek biztonsági okokból több
kilométerre vannak egymástól.
A műhold-előkészítő csarnokba érkez-
nek a rakétával pályára állítandó műholdak.
Ezeket általában Európából, repülőgépen,
speciális, légmentesen zárt konténerekben
szállítják. Ebben a konténerben kerül a
csarnokba a műhold. Tiszta környezetben a
műholdat kicsomagolják, ellenőrzik, és elő-
készítik arra, hogy rászereljék a hordozóra-
kéta tetejére. Itt tankolják fel hidrazinnal, a
műhold üzemanyagával is. A műhold ezután
légmentesen zárható konténerbe kerül, ame-
lyet nitrogéngázzal töltenek fel.
A rakéta-előkészítő épület egy 58 méter
magas csarnok, ahol függőlegesen szerelik
össze a több darabban érkező rakétát. Első lé-
pésként a legnagyobb darabot le kell emelni a
kamionról, és függőlegesbe állítani. A hozzá-
értők szerint nem bonyolult és nem is nagyon
veszélyes, csak lassan és nagy odafigyeléssel
kell csinálni. A kevés rendelkezésre álló hely
Út az űrbe
020-023-tudomany.indd 21
GALAKTIKA
2018. február
miatt ez egy nagyon kényes művelet, a legki-
sebb kilengésre vagy nem tervezett mozdulat-
ra megszólalnak a szirénák, és minden leáll.
Ezután a fődarabot mozgódaruval ráhelyezik
az indítópadra, ahonnan a startig el sem fog
mozdulni.
A két, szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétát
egy másik csarnokban készítik fel. Ezek üre-
sen egyenként 37 tonnát nyomnak, 31 m ma-
gasak és csupán 3 m átmérőjűk. Ezekbe ke-
rül bele a helyben gyártott 240 tonna szilárd
hajtóanyag, amelynek a java része egyszerű
alumíniumpor. A rakétákat szintén függőle-
ges helyzetbe állítják, és úgy szállítják a ra-
kéta-előkészítőbe, ahol a főrakétára erősítik.
Körülbelül még egy hét van az indításig.
Az indítópadot ezután a négy kilométer-
re álló végső összeszerelő csarnokba húzzák.
Egy speciális teherautón szintén ide érkezik a
műholdat rejtő konténer is. Megérkezés után
kinyitják, a műholdat kiemelik, és a rakéta
csúcsára erősítik. Ezután kap egy védőburko-
21
2018.01.23. 20:33:58
 GALAKTIKA
2018. február
latot, amely az indítás viszon-
tagságaitól védi meg az értékes
szállítmányt. Itt kerül besze-
relésre a „semlegesítő rend-
szer” is, amely tulajdonképpen
több tucat robbanótöltet. Ha a
rakéta repülés közben letér a
pályájáról, a fedélzeti számí-
tógép vagy a földi személyzet
ezt érzékeli, és felrobbantja a
járművet.
Ha mindent felszereltek és
ellenőriztek, lecsatlakoztatják
a több száz kábelt, és eltávolítják a szerelő-
állványokat. 24 órával az indítás előtt elindul
utolsó felszíni útjára. Az indítópadot a rajta
lévő rakétával együtt a négy kilométerre ta-
lálható starthelyre vontatják. Az indítópad
két sínpáron gurul, a közötte lévő betonúton
megy a vontató. A négy kilométeres utat ki-
lencven perc alatt szinte lépésben teszik meg.
Ez talán a legveszélyesebb művelet. Az indító-
padon csupán a gravitáció tartja a több száz
tonnás, készre szerelt rakétát, egy erős szél is
katasztrófát okozhat.
A starthelyre érkezés után végrehajtanak
egy utolsó ellenőrzést. Ha mindent rendben
találnak, már csupán egyetlen utolsó mun-
kafázis maradt, a folyékony hajtóanyag tartá-
lyainak feltöltése. Az egyikbe 130 tonna folyé-
kony oxigént, a másikba 25 tonna folyékony
hidrogént töltenek. Az üzemanyagot tároló
hatalmas tartályok soktengelyes tréleren ér-
keznek a rakétához. A feltöltés végeztével már
csak az indítóparancsra várnak.
Az építés minden egyes fázisa rendkívül
veszélyes. Szinte minden területen mérgező
vagy robbanásveszélyes anyagokkal dolgoz-
nak. Ennek megfelelően a biztonsági intéz-
kedéseket is rendkívül szigorúan veszik. Bár-
hova csak többszörös ellenőrzés után lehet
bejutni, a különböző helyszínek között sincs
22 Út az űrbe
020-023-tudomany.indd 22
szabad átjárás. Minden egyes művelet alatt az
adott helyszínen csak azok tartózkodhatnak,
akiknek ott feladatuk van. A legveszélyesebb
lépéseknél, mint amilyen a rakéták vagy az
üzemanyag mozgatása, a műveleti területet
kiürítik, csak a legszükségesebb személyzet
maradhat.
A starthely nemcsak az indítóállvány,
ahonnan a rakéta indul, hanem egy speci-
álisan kialakított terület. Enélkül a rakéta
gyakorlatilag megsemmisítené önmagát.
Amikor a gyorsítórakéták és a Vulcain 2
hajtómű beindul, hihetetlenül erős hanghul-
lámokat bocsátanak ki. Ezek olyan erősek,
hogy akár a rakétát is darabokra téphetnék.
Erre dolgoztak ki egy különleges megoldást.
A starthely alatt hatalmas, lefelé néző és
oldalra forduló „kémények” vannak. Ezek
messze oldalra vezetik a hanghullámokat és
az égéstermékeket.
Az indítópadon várakozik ez a lélegzetel-
állító szerkezet. Súlya összesen 800 tonna, de
ebből csak körülbelül egy százalék a hasznos
teher, és további kilenc százalék a rakétaszer-
kezet. A többi kilencven százalék üzemanyag.
Ezek után nem marad más, csak a vissza-
számlálás: 10... 9… 8...
Kovács „Tücsi” Mihály
2018.01.23. 20:34:00
 GALAKTIKA
A FÖLD NEVŰ VÁROS KÍNOS LASSÚSÁGGAL HALAD 2018. február

ELŐRE SÍNEKEN MOZGATVA EGY TITOKZATOS CÉL

FELÉ. IDEGEN, ELLENSÉGES KÖRNYEZETE MINDEN
ESZKÖZZEL IGYEKSZIK MEGÁLLÍTANI.

AZ ANGOL SF DÍJNYERTES KLASSZIKUSA

23
W W W . G A L A ÚtKazTűrbeI K A B O L T . H U
020-023-tudomany.indd 23 2018.01.23. 20:34:08
 GALAKTIKA
2018. február
Hová tűnt a hó?
Kalifornia államot évek óta tartós szárazság
teszi próbára. Ennek egyik legfontosabb oka,
hogy télen nem esik elég hó a hegyekben. De
hová tűnt csapadék? Egy lehetséges válasz
Alaszkából érkezett.
A Dartmouth College, a Maine-i Egyetem
és a New Hampshire-i Egyetem tudósai két
jégmintát elemeztek, amelyeket az alaszkai
Denali Nemzeti Parkban, a Hunter-hegyről
gyűjtöttek négyezer méter magasságban.
A kutatás szerint az ipari korszak bekö-
szöntével jelentősen megnőtt az Alaszkai-
hegységben hulló hó mennyisége. Az 1800-as
évek közepe óta megduplázódott. Míg 1600 és
1840 között évente 2,5 méter hó esett a térség-
ben, azóta az évi átlag 5,5 méterre nőtt.
A kutatókat teljesen megdöbbentette ez a
hatalmas változás. Háromszor is ellenőrizték,
hogy biztosak legyenek abban, amit találtak.
A tudósok szerint az ipari termelés okozta ká-
rosanyag-kibocsátás okozza a bolygó felmele-
gedését, a trópusi óceánok felmelegedésének
köszönhetően felerősödik a meleg, nedves
levegő áramlása, és ez okozza a hómennyiség
növekedését. A téli időjárás teljesen más
most, mint 200 évvel ezelőtt.
24
024-039-czovek.indd 24
A
PRÓCSKA porszemként él-
tünk a Földön, mindennapi
gondjainkkal foglalkoztunk, és
csak akkor tekintettünk felfelé
az égre, ha vihar közelgett, vagy éppen hul-
lócsillagokat akartunk nézni.
Én sem tettem másképp. Érdekelt is en-
gem, mi történik odafent! Inkább folyton
azon dohogtam, micsoda hímsoviniszta
világban élünk, hogy ugyanazért a pénzért
többet kell melóznom, mint egy férfinak.
A  barátnőim meg persze piszkáltak, sze-
rezzek be a fiamnak egy apát, ha már a bi-
ológiai egy igazi tahó, én pedig köszöntem
szépen, nem kértem belőle.
Azon az álmos, júliusi reggelen éppen
a munkahelyem felé utaztam, amikor éles
fékcsikorgással megállt a busz. Miután be-
vertem a fejem, ízeset káromkodtam, ugyan
mi lelte azt a jó embert ott elöl, de néhányan
azonnal mentőért kiáltottak. Előrefurakod-
tam, hátha tudok segíteni. Mint kiderült,
egy utas látta, hogy rosszul lett a buszveze-
tő, lehúzta a székéről, a helyére ült, és bele-
taposott a fékbe. Mire odaértem, addigra a
sofőr egész testében rángatózott, véres hab
folyt ki a száján, majd a szeme fennakadt, és
nem egész öt percen belül a tekintete végleg
elhomályosult.
Az idegenek okozta járvány 2019. június
30-án kezdődött, és Európában mindössze
négy férfi élte túl…
Pécs, Szentágothai János Kutató-
központ, 2029. augusztus 20.
– Jelentést! – parancsoltam.
Aliz sápadtan állt előttem.
– Minden a tervek szerint halad, de Ede…
– Mi van Edével?
– Fizikailag jól van.
Megszokásból az AK–47-esem után nyúl-
tam.
2018.01.23. 20:33:49

Férfiak nélkül
– Ha valami baja történik, én…
Nem vártam meg Aliz válaszát, felpat-
tantam, és az emeleti védett zónába siet-
tem.
Valaha ez a részleg hármas biztonsági
szintű víruslaboratóriumként működött,
biotechnológiai kutatások, teljes genom-
szerkezeti analízisek folytak itt. A járvány
kitörésekor Ede éppen egyedül dolgozott
bent, amikor megszólalt a vészjelző, és a
rendszer hermetikusan lezárta a részleget.
Ede végignézte az üvegfalon túl dolgozó
férfikollégák rövid haláltusáját, miközben
a nők tehetetlenül álltak felettük. Aztán két
napig éhezett, mire többszörösen fertőtlení-
tett ételhez jutott. Hiába könyörgött, hogy
engedjék ki, végül rájött, hogy akár élete
végéig a labor lehet az otthona.
– Mi történt? – kérdeztem, miután be-
kapcsoltam a hangszórót a falon. Ede ma-
gába roskadva ült a széken. A hangomra
Férfiak nélkül
024-039-czovek.indd 25
GALAKTIKA
2018. február
A világ sokkal
keményebbé vált,
mint előtte volt...
Czövek Andrea
felemelte a fejét, arcán könnycsepp gördült
végig.
– Nem bírom tovább, Lívia!
A nevem hallatán borzongás futott végig
rajtam, egyedül ő volt képes ennyire szenv-
telen hangon kimondani, mégis baljósan
csengett.
– Hozzuk vissza a tévét?
– Nekem nem kell a rohadt tévé! – ug-
rott fel dühösen. – Elegem van, érted? Nem
akarok itt megdögleni, ki akarok menni!
Engedj ki!
– Sajnálom…
– Sajnálod? Úgy tartasz itt, mint vala-
mi kísérleti patkányt! Ki akarok menni
az emberek közé, rávetődni az első igazi
nőre, aki szembejön…
Ede visszahuppant a székére, és zoko-
gásban tört ki. Sokáig keményen tartot-
ta magát, éjjel-nappal lázasan kutatott a
vírus ellenszere után, de lassan belátta,
25
2018.01.23. 20:33:50
 GALAKTIKA
2018. február
hasztalan minden próbálkozása. A la-
borban töltött tíz év megviselte, a szívem
szorult össze, ha ránéztem, rossz volt lát-
ni, ahogy apránként megőrül a bezártság
miatt.
Nem akartam ezt, pedig tíz évvel ko-
rábban számtalanszor a pokolba kívántam
őt, amikor még csak egyszerű eladónőként
dolgoztam.
– Össze kell szedned magad, most nagy
szükség van rád!
Ede nem szólt. Felállt, letörölte a kön�-
nyeit, és a labor hátsó falához sétált.
– Újabb tégely sperma kell? – kérdezte
aztán flegmán, miközben nekem a hátát
mutatta.
Legszívesebben berontottam volna hoz-
zá, hogy arcon vágjam, hátha magához tér.
– Sokkal nagyobb feladat vár rád: az
emberiség fennmaradása függ majd tőled.
Ede megfordult, egészen közel jött az
üvegfalhoz. Rövid, göndör, sötétbarna
haja a halántékánál erősen őszült, és az
utóbbi időben kis pocakot eresztett. Vilá-
gosbarna szemét rám villantotta.
– Miről beszélsz? Mindent megtettünk
már, amit csak lehetett. Ha ezzel akarsz
vigasztalni, inkább hagyjuk!
– Komolyan mondom. A NASA terve…
– Hölgyeim, önök Lívia legújabb meséit
hallják!
Elöntött a düh. Éppen valami szaftosat
akartam beszólni neki, de aztán meggon-
doltam magam: felesleges szócséplés lenne
az egész, amitől mindketten csak kiborul-
nánk, viszont erre nincs mód, se idő.
– Majd visszajövök később, ha jobban
érzed magad.
Megfordultam, hogy visszainduljak az
irodámba.
– Lívia, várj! Melyik terv?
Megtorpantam, aztán újra elindultam.
26 Férfiak nélkü
024-039-czovek.indd 26
Az irodában Aliz várt rám egy köteg
papírral. Szoros kontyba rendezett, bordó-
vörös haja csillogott, márványfehér bőre
teljesen kisimult, cseresznyeajkán szolid
ajakfény csillogott. Új pasival járt, jobban
mondva, egy átműtött nővel. Kész iparág
szakosodott arra, hogy a nőket rövid időn
belül átoperálják.
Pedig eleinte sokunk örült a férfiak eltű-
nésének, mert végre bebizonyíthattuk, hogy
vagyunk legalább annyira tökösek, mint
ők, és nem kell tovább szolgálnunk őket, de
nem telt bele másfél év, és rájöttünk, nem-
hiába alakult ki a két nem, nélkülük fél-
emberek vagyunk. Egyszerűen hiányoztak.
A helyüket ugyan gyorsan átvettük, nem lé-
tezett olyan szakma, amit ne tudtunk volna
ellátni. Azt hittük, Kánaán lesz az élet, ám
akárhová is néztünk, mindenütt csak nőket
láttunk. Az átműtöttek pedig olcsó férfi-
utánzatok voltak, és bár mindent megtettek,
hogy hasonlítsanak, hiányzott belőlük az a
megmagyarázhatatlan plusz, amit csak az
igazi férfiak tudtak adni.
Nekem meg nem fűlt a fogam az új nem-
zedékhez, inkább minden szexuális vágya-
mat edzésbe fojtottam. Többet akartam an-
nál, mint eladónőként tengetni az életemet,
ezért katonának álltam, és hamarosan az
izmok mellé – Széth segítségével – vezetői
pozíciót is kaptam.
A nagy kihalás utáni káoszban új rend
alakult. Bár látszólag a politikusok kormá-
nyoztak Pesten, valójában a városokban
lévő elit egységek irányították az országot,
melyeknek a pécsi Vipera-kommandó feje,
Széth – korábbi nevén Erwin Anna – paran-
csolt. A Vipera-csoport képzett katonákból
állt: gyorsak, halálosak és a végletekig ke-
gyetlenek voltak.
A világ is sokkal keményebbé vált, mint
előtte volt, a megmaradt maroknyi túlélőt
2018.01.23. 20:33:50

pedig radikalizálódott hordáktól kellett
megvédeni, mert szerintük a férfiak halálos
bűnt követtek el Isten ellen, ezért pusztul-
niuk kell.
A kommandóba véletlenül, névegye-
zés miatt kerültem be, és miután kiderült,
nem engem vártak, át akartak helyezni, de
Széth nem engedte, inkább maga mellé vett.
Amikor rájött, hogy a fegyverismeretem
csupán az otthon barkácsolt csúzlira meg
a konyhakésre terjed ki, még elszántabban
próbált katonát faragni belőlem. A kiképzés
alatt sokszor a pokolba kívántam a Viperá-
kat, aztán magamat is, de túléltem. Aznap
fogadtak igazán maguk közé, amikor egy
bevetés során hidegvérrel keresztüllőttem
egy túszt azért, hogy a terrorista ne tudja
felrobbantani a bombát.
Ha pedig valamit nagyon el akartam érni,
akkor elővettem a legerősebb fegyveremet, a
szavakat. A politikusoknál ez rendkívül ha-
tásosnak bizonyult.
A Kutatócentrum korábbi vezetője, egy
víruskutató-mérnök úgy vélte, biztonsá-
gosabb lenne Edét átszállítani Pestre és ott
őrizni, de Széth ezt nem engedhette, so-
kat veszített volna. Felszólította a vezetőt,
hogy mondjon le a pozíciójáról az ő javára,
de a kutató nemet mondott. Széth ekkor a
kommandó segítségével puccsot követett el.
Elfoglalta az irodákat, és Edéhez is fegyve-
reseket állíttatott azzal, hogy vagy marad
Ede, és nagyobb védelmet biztosít neki a
kormány, vagy átlövi az üvegfalat. Szóváltá-
sa az akkori vezetővel tettlegességig fajult,
végül puszta kézzel megfojtotta őt. A  hi-
vatalos jelentés szerint belegabalyodott a
kilógó kábelekbe, és megfulladt. Széth így
is, úgy is megölte volna, ha nem ott, akkor
később. Szeretett kegyetlenül ölni, és sze-
rette a hatalmat is, ám mindig elkövetett
egy hibát, ami miatt teljes egészében nem
Férfiak nélkül
024-039-czovek.indd 27
GALAKTIKA
2018. február
kaphatta meg azt. Persze a követeléseit és a
hatalomátvételt nekem kellett odafent a po-
litikusokkal elfogadtatni.
A Kutatócentrum köré többszörösen fa-
lakkal, légvédelmi ütegekkel megerősített
erődöt építettünk. A komplexum vezetője
– a katonai puccsot követően – én lettem.
Széth engem jelölt, mert jól bántam a sza-
vakkal, és őt Pesten sosem fogadták volna
el, így inkább visszavonult a kommandó
élére. Viszont semmi kétségem sem volt
afelől, hogy ha ellenkezek, netán elárulom,
akkor simán eltesz engem is láb alól.
Egykedvűen tologattam a köteg papírt,
amit Aliz adott oda az imént.
– Kiadták a parancsot, ma elkezdjük az
Exodus-projekt végrehajtását – mondtam
közömbösen.
Aliz arcából kifutott a vér, azt hittem,
menten összeesik, aztán végül bólintott, és
kiment.
Nem sokkal később Széth jelentkezett be
URH-n:
– Lövöldözés történt a Nagy Imre út és
a Berek sétány kereszteződésénél. Öt fej-
kendős fegyveres öli halomra az embereket,
úton vagyunk.
– Egyet fogjatok el élve! Tudnom kell, mi-
ért bukkantak fel, szimplán káoszt akarnak,
vagy előkészítenek egy nagyobb támadást.
– Nem ígérhetek semmit…
– Kiadták a parancsot. Ma mindennek si-
kerülnie kell! Fogd vissza az embereidet, és
hozzatok be egy terroristát! Hallod, Széth?
Széth néhány másodpercig hallgatott, az-
tán bontotta a vonalat.
Két órával később a védett zónában ismét
szemben álltam Edével az üvegfalnál, aki
némi alvás után nyugodtabbnak látszott.
– Új-Zélandon hogy állnak az ionizáló
ernyővel? Számításaim szerint huszonnégy
darab elég lesz belőlük. Ha fel tudják erő-
27
2018.01.23. 20:33:50
 GALAKTIKA
2018. február
síteni a természetes ionizáló sugárzást az
egészségügyi határérték fölé, akkor pár
órányi működéssel elpusztul a vírus. Sokan
fognak meghalni a különböző daganatos
betegségekben, de néhány generáció után
visszaállhat a nemek közti egyensúly.
– Ede, az ernyőket nem tudjuk kiküldeni
a világűrbe, a földönkívüliek azonnal lelö-
vik. Ráadásul az idegen bionanitok is mu-
tálódnak. Már a terápiás röntgensugárzás
sem elég az elpusztításukhoz, és az emberi
szervezet nem bírja sokáig a megemelt dó-
zist. Egyelőre az űrhajóik csak keringenek
felettünk, és várják, hogy a mesterséges ví-
rusuk kiirtson minket.
– Csak várjanak! Addig kidolgozzuk a
tervet, aztán lepucoljuk őket az égről! Sze-
rencsére arra nem számítottak, hogy en�-
nyire leleményesek vagyunk, hiába pusztí-
tották ki szinte az összes Y-kromoszómával
rendelkező élőlényt, meg tudjuk oldani a
szaporodást másképp is. Ugye, ez az a terv,
amiről két órával ezelőtt beszélni akartál
velem?
– Parancsot kaptam az Exodus-projekt
végrehajtására.
– Micsoda? Azt akarják a NASA-nál,
hogy hagyjuk el a Földet? Harc nélkül? Totál
megőrültek! – emelte fel a hangját Ede.
– Ugye emlékszel, mi történt, amikor
szembeszálltunk az ufókkal? Lepucolták az
összes katonai bázist, a repülőtereket, meg-
bénították a kommunikációt, milliók haltak
meg. Aztán újból Föld körüli pályára álltak,
mintha mi sem történt volna. Egy dobásunk
van: az életben maradt férfiakat ki kell jut-
tatnunk épségben az űrbe, hogy a féregjá-
raton át elhagyhassák ezt a naprendszert.
Ettől függ az emberiség jövője.
– Ne mondd, hogy tíz év alatt nem fej-
lesztettünk ki egy rohadt fegyvert sem, ami-
vel seggbe lőhetjük őket!
28 Férfiak nélkü
024-039-czovek.indd 28
– Ezt én nem mondtam – mosolyodtam
el.
Megpróbáltam hideg fejjel beszélni vele,
hátha előbb megnyugszik, bár sejtettem,
hogy amit hallani fog, megviseli majd.
– Tudod, az űrlényeknek sajátos elképze-
lésük van az invázióról. Ráadásul egyet sem
sikerült elkapnunk, se élve, se holtan, sőt
soha nem is láttuk őket, csak a hajóikat kint
az űrben, meg a mesterséges vírusukat a
mikroszkóp alatt. Minden hím állat elpusz-
tult a járvány kitörésekor, a méhek eltűnése
pedig megadta nekünk a kegyelemdöfést.
Lassan elfogy az élelem, aztán egymást
esszük meg, hacsak ettől nem halunk meg
előbb…
– Mit csinálsz? – kérdezte Ede kissé za-
vartan, amikor meglátta, hogy vetkőzöm.
Odaálltam közvetlenül az üvegfal elé, és
levettem a sportmelltartómat is. Ede tágra
nyílt szemmel nézett rám. Eszembe jutott,
hogyan bámult engem húsz évvel ezelőtt, de
rögtön el is hessentettem az emléket.
– Említettem, hogy a bionanitok mu-
tálódnak. Úgy viselkednek, mint egy nor-
mális földi vírus. Először cseppfertőzéssel
terjedtek, de mivel ez nem volt nekik elég
gyors, a levegőben fertőztek tovább. Most
elérték a következő szintet, rövid időn belül
hozzákapcsolódnak az X-kromoszómához,
és akkor vége a dalnak! Látod ezt? – mutat-
tam magamra. – Már látszik a romboló ha-
tásuk: úgy nézek ki, mintha a visszereimet
a mellemen hordanám. A bőrömön megjele-
nő szürkésfehér foltoktól pedig fára mászok.
Elhitettük az emberekkel, hogy ez az állapot
csak átmeneti, felesleges aggódniuk. Igazá-
ból lövésem sincs, mi történik.
– Hát persze! – csapott a homlokára Ede,
majd az asztalához sietett. – Szükségem len-
ne egy mintára, hogy bebizonyíthassam az
elméletemet.
2018.01.23. 20:33:50

– Nincs minta, túl veszélyes lenne!
Mondd meg, mit keressünk, és megkapod
az eredményeket!
Ede visszajött az üvegfalhoz, mélyet só-
hajtott, közben a mellemen felejtette a tekin-
tetét. Eszembe jutott néhány kedves emlék,
és hogy még mindig félmeztelen vagyok.
Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat,
majd megkértem, magyarázza el, mégis mi
az, amitől ennyire izgatott lett.
– Egy ideje sejtettem, de most már biz-
tos vagyok benne, hogy egész végig rossz
úton jártunk. Azt hittük, hogy az idegenek
ki akarják pusztítani az emberiséget, de
nem így van! Átalakítanak minket, jobban
mondva, titeket, nőket. A két nem, illetve
az X/Y kromoszómarendszer kialakulása
úgy száznyolcvanmillió éve fejeződött be,
aminek következményeként az X-ből mu-
tációval és összezsugorodással alakult ki az
Y-kromoszóma. Az űrlények valószínűleg
a mindössze húsz gént tartalmazó Y-t nem
gondolták elég stabilnak az átalakításhoz –
szemben az X ezres génszakaszaival –, ezért
kiirtották a selejtet.
– Ki hitte volna, hogy a földönkívüliek-
nek is van humorérzékük…
Ede, aki addig széles kézmozdulatokkal
magyarázott, szinte megállt a levegőben.
– Szóval, erről van szó, igaz? Nos, rend-
ben! Én, Héjássy Ede – váltott át színpadias
hangnemre –, mint a férfinem egyik utolsó
képviselője, ezennel társaim nevében meg-
követlek benneteket, nőket. Bocsássátok
meg minden alávaló tettünket, amit ellene-
tek elkövettünk! Mindvégig tudtuk, hogy
szívósabbak vagytok nálunk, és rendkívül
irigyek voltunk arra, hogy csak ti tudtok
életet adni, ezért inkább elnyomtunk titeket.
Így most jó? – nézett rám kérdő tekintettel.
Elmosolyodtam. Unatkozni fogok nélkü-
le, az biztos! Pedig az elején annyira dühös
Férfiak nélkül
024-039-czovek.indd 29
GALAKTIKA
2018. február
FI LM M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT LXI . É VFO LYAM , 02. SZ ÁM 2018. febr uár 490 FT / 8, 60 RO N
w w w. fi l mvi l ag. h u
SZÉPSÉG ÉS SZÖRNYETEG
K Á D Á R - K O R I Á L M O K / / G E O R G E LU C A S
18002 CIRKO
MOZI-JEGY
50%
Samuel Maoz: Foxtrott – Cirko Film
9 770428 387007
A Szép és a Szörnyeteg, a harmónia és az
őserő találkozása Lovecrafttól Del Toróig.
Az ifjú George Lucas vad kísérleti korsza-
ka. A Filmvilág februárban is fantasztikus.
voltam rá, hogy életben maradt, és hogy mi-
ért pont ő. Ő, aki a szememben nem érde-
melt mást, csak hosszú, kínkeserves halált.
– Inkább azt folytasd, amit elkezdtél, és
ha lehet, érthetően!
– A lényeg: átváltoztatnak minket, talán
a saját képükre. Talán a világukban történ-
hetett egy katasztrófa, ami miatt erre kény-
szerülnek. Talán csak túlélni próbálnak,
mint mi.
– Valahogy nem tudom sajnálni őket.
– A kérdés csupán az, hogy mennyi idő
van hátra. Az átalakulás, úgy tűnik, nem
elég gyors, beletelhet még akár tíz-tizen-
öt évbe is. Ezalatt a gyengék elpusztulnak,
csak az erősek változnak át.
– Addig az űrlények mit csinálnak oda-
fent? Malmoznak?
29
2018.01.23. 20:33:51
 GALAKTIKA
2018. február
– Odafent nincsenek űrlények. Úgy ér-
tem, biológiai jellemzőkkel rendelkező lé-
nyek nincsenek, csak gépek, robotok. Hiszen
éppen te mondtad, hogy soha nem láttunk
egyet sem. Egyetlen biológiai jellemző van,
a bionanit idegen sejthártyája, ami körülve-
szi az ismeretlen fémből álló burkot – foly-
tatta –, amiben az örökítőanyag van. Ebből
áll az alig negyven nanométernyi bionanit,
ahogy mi nagy általánosságban nevezzük.
Vírusként addig viselkedett, amíg a selejtet
– ezt a szót külön kihangsúlyozta – el kellett
pusztítani, utána génátíró sejtté mutálódott.
Arra kellene rájönnünk, hogy a bionanitok
önálló mesterséges intelligenciával rendel-
keznek-e, vagy csak parancsot követnek, és
felülről irányítják őket. Nekünk az utóbbi
lenne jobb, mert ha lepucolnánk a földön-
kívülieket az égről, akkor a bionanitok is
leállnának.
– Rendben, utánanézetek!
Aliz állt a hátam mögé, a fülembe súgott,
aztán elsietett.
– Most mennem kell, Ede, később vissza-
jövök.
Alighogy az irodámba értem, Széth je-
lentkezett URH-n. Közölte, hogy a város
tiszta, viszont a kialakult lövöldözés során
mindegyik terrorista meghalt.
– Ezek is olyanok, mint az ufók – méltat-
lankodtam –, soha egyet sem sikerül élve el-
kapni! Megyek, megkérdezem a hírszerzést,
hátha náluk nagyobb sikerrel járok.
Széth nem válaszolt, csak hallgatott,
majd köszönés nélkül bontotta a vonalat.
Ám ez a hallgatás beszédesebb volt bár-
minél. Ha Széth egyáltalán ki is adta a
parancsomat, azt az emberei nem vették
komolyan. Sportot űztek abból, ki milyen
gyorsan és kegyetlenül tud végezni a bű-
nözőkkel. Éjjeli portyázásaik során, ha egy
civil keresztezte útjukat, vagy csak rossz
30 Férfiak nélkü
024-039-czovek.indd 30
helyen tartózkodott, bizony nem ment haza
többet. Csendben és alattomosan közle-
kedtek, nem ismertek könyörületet. Így a
lakosság sötétedés után már nem mert az
utcára menni. Ismertem őket, közéjük tar-
toztam én is.
A Viperáknak köszönhetően Pécs lett
az ország egyik legbiztonságosabb városa.
Erényeiket táblák, reklámok garmada hir-
dette Magyarország-szerte, sőt Széth még
egy rövidke propagandafilmet is forgatta-
tott, melyben a kommandót az egekig ma-
gasztalták. Nem értettem ezzel egyet, mert
így jobban magunkra vontuk a radikálisok
figyelmét, viszont Széth nárcizmusa nem is-
mert határokat.
A Mecsek lábánál elterülő nagyvárosból
– a járványt követő káosz után – falakkal,
barikádokkal és szögesdrótokkal körülvett
börtön lett. A civileket folyamatosan ellen-
őrizték, és akinek nem volt tartózkodási en-
gedélye, azzal nem teketóriáztak. A hőerő-
mű megmaradt, csak átalakították, hogy a
szeméttől a hullákon át mindent el tudjanak
égetni benne.
De Széth nem elégedett meg ennyivel:
a panelházak tetejére napkollektorokat, a
Mecsek szélcsatornáiba pedig szélerőműve-
ket építtetett, és végül elérte, hogy a város
magának termelte az áramot, nem kellett
rászorulnunk senkire. Folyton kitalált vala-
mit, amivel foglalkoztathatta a civil lakos-
ságot, hogy az esetleges lázadásokat elke-
rülje.
Nem ilyennek képzeltem a jövőt. Gondo-
lataimban egy virágzó város képét láttam,
magasra törő házakkal, hologramokkal,
óriáskivetítőkkel, intelligens, tovasuha-
nó autókkal és nyüzsgő emberekkel. Úgy
terveztem, miután lassan leperegnek öreg
éveim, a fiam karjai közt halok meg. Szép
álom…
2018.01.23. 20:33:51

Ehelyett arra értem haza a járvány kitö-
résekor, hogy a fiam a padlószőnyegen rán-
gatózik, kis keze a fájdalomtól ökölbe szo-
rul, és segítségért könyörög. Felfektettem az
ágyára, ekkor vér bugyborékolt ki a száján,
tekintete pedig elhomályosult. Hiába ölel-
tem magamhoz, hiába néztem felfelé, és hi-
ába üvöltöttem könnyek közt, hogy: ne őt,
engem vigyél! Már késő volt…
Lehuppantam az irodai székemre. Gon-
dolataim ismét a védett zónában elhangzott
szavak körül jártak: ha igaz, amit hallottam,
abból én nem kérek, de előbb Edének el kell
indulnia!
Aliz érintésére riadtam fel. Szomorúan
nézett rám azzal a vakítóan kék szemével,
amivel szinte olvasott a gondolataimban.
Mentaillat lengte körül, mint a két évvel az-
előtti éjjelen, amikor meglátogatott az iroda
melletti szobámban.
Sosem tudtam lazítani, még a fikarcnyi
szabadidőmben is a munkán kattogott az
agyam. Aliz egyszer csak hívatlanul megje-
lent azon az éjjelen, építési terveket hozott.
Megkérdeztem tőle, mit keres még bent az
irodában, amikor eltávot kapott. Erre ud-
variasan elköszönt, megfordult az ajtó felé,
de nem indult el. Fejét kissé oldalra billen-
tette, hogy hófehér, vékony nyaka jobban
láthatóvá váljon, és várt. Tudtam, mit akar,
és hogy az akkor csak nekem szólt, sen-
ki másnak. Hozzáléptem, megpusziltam a
fülénél, és lassan lehúztam róla a katonai
zubbonyt, amely alatt fekete fűzőt viselt
fekete selyemrózsákkal a vállától a dereká-
ig. Megoldottam a szalagot, lefejtettem róla
a fűzőt, és belefeledkeztem Aliz hamvas,
márványfehér bőrébe. Lágy csókokkal hal-
moztam el, aztán olyan élményben volt ré-
szem, mint azelőtt sohasem. Talán ez rémí-
tett meg, vagy inkább az, hogy női testben
férfiként szerettem egy nőt, és miután Aliz
Férfiak nélkül
024-039-czovek.indd 31
GALAKTIKA
2018. február
felöltözött, közöltem vele, hogy nem lesz kö-
zöttünk több ennél, majd egyszerűen kiad-
tam az útját. Aliz gyönyörű szemébe könny
szökött, vékony ajkát összeszorította, nem
szólt semmit, csak kihátrált, és rám csapta
az ajtót. Világéletemben utáltam a whiskyt,
de akkor elővettem a vendégeknek félre-
tett üveget. Megbontottam, és meghúztam
egyszer, kétszer, ötször, ki tudja, még hány-
szor, közben kusza gondolatok kavarogtak a
fejemben: Aliz, a vele eltöltött óra, a bőre,
aztán pedig, ahogy megmondom neki, hogy
ennyi volt. Ugyanúgy viselkedtem vele,
mint a fiam apja húsz évvel azelőtt velem.
A  fürdőszobai tükörbe néztem, szembe
azzal, akivé lettem. Amikor beléptem a se-
regbe, hosszú szőke hajamat kopaszra nyí-
rattam, és a sok edzés miatt a nőies alakom
eltűnt, mellem izommá változott. Mégis ki
vagyok én, hogy csak úgy használok egy em-
bert, mint egy ruhát, aztán egyszerűen eldo-
bom? Hogy merek játszani más érzéseivel,
amikor nagyon is jól tudom, milyen rossz
ez? Mi ütött belém, amikor azt gondoltam,
hogy minden további nélkül lefeküdhetek a
beosztottammal? És mikor váltam ennyire
korccsá? Az utolsó emlékem az, amikor az
ajtóhoz vágtam az üveget, aztán filmszaka-
dás. Másnap reggel a vécécsésze mellett éb-
redtem a saját hányásomban.
Aliz érintése rántott vissza abba a valóság-
ba, amiből szívem szerint menekültem volna,
mert szerettem őt teljes lényével együtt, és
közben undorodtam saját magamtól, hogy
egy nőbe vagyok szerelmes. A szüleim, bi-
gottak lévén, arra neveltek, hogy egy nő csak
egy férfit szerethet, és fordítva, a többi tiltott
gyümölcs és nagy bűn. Átkozott beidegződés!
Hol volt már a régi családmodell: anya, apa,
gyerekek? Hol vagytok, férfiak?
– A francba, Ede! – ugrottam fel, és kis
híján lefejeltem Alizt.
31
2018.01.23. 20:33:51
 GALAKTIKA
2018. február
– Mindjárt megérkezik…
– Teszek rá! Ha már itt van, vezesd a Ka-
vicsba! A kutatócsapat pedig vizsgálja meg,
hogy a kis dögök maguktól is képesek-e
ölni, vagy fentről irányítják őket! A felszál-
ló-egység meg álljon készen az indulásra!
Mit állsz még itt? Nem érünk rá! – rivalltam
rá, és rögtön meg is bántam.
Ne haragudj! Ezt kellett volna monda-
nom, de már csak Aliz hátát láttam. Szó
nélkül kiment, én meg – miután jelentést
tettem a NASA-nak – visszaindultam Edé-
hez a védett zónába. A Kavicsnál azonban
megtorpantam, jobbnak láttam, ha mégis
saját magam ellenőrzöm le, hogyan halad-
nak a felszálló-egység előkészítésével.
„A hegyről lezúduló kavics”, ezt mond-
ták arról a belülről átalakított épületrészről,
ahol valaha előadásokat tartottak. Szerin-
tem meg inkább kerekded, idegen csésze-
aljra hasonlított, ami akkor szállt rá a két
fehér, többemeletes épület közötti alacsony
átjáróra, amikor még nem kötött meg a
beton, és belesüllyedt. Értettem én az effé-
le művészi meglátásokhoz! Egyszer akar-
tam kislányfejjel híres írónő lenni, meg is
mondtam édesapámnak, ő pedig csendesen
annyit mondott: „Te legfeljebb az irodalom
Sancho Panzája lehetsz.” Méghogy szőrös,
meg sörhasú? Na, azt már nem! Többé a mű-
vészetek közelébe sem mentem. Így, mint
kétkezi munkások szegény gyermeke, bolti
eladónő lettem.
A Kavics-előadóterem külső burkolata
tökéletesen eltakarta azt az önálló felszálló-
egységet, ami Edével a fedélzetén kilő majd
az űrbe, összecsatlakozik a többi ugyan-
ilyen modullal, hogy a Földtől mintegy hét-
százezer kilométerre lévő féregjáraton át a
Menedék naprendszerbe utazhassanak.
Aliz közeledett felém, majd megállt előt-
tem.
32 Férfiak nélkü
024-039-czovek.indd 32
– A légvédelmi ütegek álljanak készenlét-
ben!
– Értettem – bólintott, és elsietett volna,
ha nem fogom meg a karját, így visszafor-
dult felém.
– Két éve az irodámban hagytad – nyúj-
tottam neki a régi szájfényét. – Oda akar-
tam már korábban is adni…
– Köszönöm – mondta alig hallhatóan.
A  szemembe nézett, de nem szólt, nem is
kellettek a szavak. Tekintetében minden
benne volt, amit tudni akartam, hogy sze-
ret, annak ellenére, ahogy bántam vele,
hogy bármikor újrakezdhetjük, amikor
csak akarom. Szívem szerint megcsókoltam
volna. Csak álltam ott, és akkor ocsúdtam
fel, amikor elment.
A védett zónában Ede látszólag egyked-
vűen ült az asztala mellett. Amint meglá-
tott, azonnal az üvegablakhoz jött.
– Létezik egy amerikai dokumentum –
vágott bele rögtön a közepébe –, amit idegen
invázió esetére készítettek el. Ebben benne
van, hogy abban az esetben, ha nem szer-
ves lények támadják meg a bolygót, elég, ha
tízszázaléknyi veszteséget okozunk nekik…
– Három óra múlva felszállsz az egy-
séggel.
– Mi? – értetlenkedett.
– Nincs sok időd felkészülni.
– De hát épp most mondom, hogy nem
kell elmennem! Ha nem is árulhatod el, én
tudom, hogy titokban kifejlesztettünk olyan
fegyvert, amivel leszedhetjük az űrhajókat
az égről.
– Ez nem vita tárgya!
Ede néhány másodperces hallgatás után
megszólalt:
– Nem megyek, maradok!
– Tessék?
– Jól hallottad! Egy hajszálnyira vagyunk
a megoldástól!
2018.01.23. 20:33:51
 GALAKTIKA
2018. február

– Tönkretennéd csomó ember munkáját?

Ede összefonta a karját maga előtt. LÁNYOK, NŐK,
– Szükséged van rám!
– Még ha így is van, akkor sem marad- ASSZONYOK,
hatsz! Beszéltem a NASA-val, ők már tud-
ták azt, amire te rájöttél, és ha minden igaz, most igazán rátok
akkor a kutatócsoportunk is igazolni fogja gondoltunk!
az állításodat, de nem kockáztathatunk! És
nagyon remélem, tényleg fentről irányítják
a kis rohadékokat. Egy korty galaxis
– Nem bízol az amcsikban?
– Szeretek biztosra menni.
– Pont ezért van rám itt szükség!
LIMITÁLT
– Nem! Mész!
– Akkor kényszerítened kell rá. Gyere
KIADÁSÚ
csak be nyugodtan! – szólt flegmán, engem
pedig elöntött a düh.
BÖGRÉNKBŐL!
– Szépen összepakolod a cuccaidat, és
felkészülsz az utazásra, most! – feleltem
csendesen.
– Különben?
– A szentségit! Legalább a halott fia-
dért tedd meg, Ede! – csattantam fel, aztán csak
azonnal el is hallgattam. Egész testemben
remegtem, és nemcsak az idegesség miatt,
1490 Ft
hanem azért is, mert eljárt a szám. Sosem
akartam elmondani neki, hogy a fiamnak,
Krisztiánnak ő volt az apja, pláne nem az
indulás előtt, valahol mélyen belül pedig
mégis örültem, mert sokat szenvedtem emi-
att. Nem tudtam a könnyeimnek parancsol-
ni, régi seb szakadt fel újra.
Ede elsápadt.
– Krisztián az én fiam volt? – kérdezte,
aztán a székéhez botorkált, és lerogyott.
Egypercnyi csend után folytatta: – Azt
mondtad, hogy elvetetted, aztán összejöttél
egy mérnökkel, és tőle született a fiad. Egész
végig a szemembe hazudtál!
– Szerettelek, de te eldobtál, mint egy
rongyot! Elküldtél abortuszra, csakhogy én W W W.G A L A K T I K A B O LT. H U
az utolsó pillanatban eljöttem a kórházból.
Férfiak nélkül 33

024-039-czovek.indd 33 2018.01.23. 20:34:03

 GALAKTIKA
2018. február
Az albérletben pedig nem te, hanem a leve-
led várt. A sznob szülők nem egy eladónőt
képzeltek el a kicsi fiacskájuknak, unokáik
anyjának meg pláne! Ezért szakítottál, igaz?
Krisztián a kezemben halt meg! Tudod te,
milyen érzés végignézni, ahogy az egyet-
len gyermeked meghal, és nem tehetsz érte
semmit? Alig múlt tízéves… Úgyhogy szedd
össze a holmid, és szállj fel arra a rohadt
gépre!
Letöröltem a könnyeimet, mégiscsak egy
komplexum vezetője vagyok, nem sírhatok
az embereim előtt, legbelül azonban meg-
könnyebbültem. Ede nem szólt, csak ült
némán, aztán pár perc múlva felém fordult:
– Vegyük át a tervet!
Bólintottam, és rögtön bele is vágtam.
– Ahogy látod, a légzsiliptől kiépítettünk
egy steril műanyag alagutat a Kavicsig. Fel-
veszed a védőruhát, átmész a felszálló-egy-
séghez, és beszállsz.
– Mennyi időre elég az oxigén a védőru-
hában?
– Tizenöt percre. Azalatt átérsz. Útköz-
ben mindenhol, és a Kavicsban is mobil
röntgengépek vannak, másképp nem tudtuk
megoldani a fertőtlenítést, úgyhogy sietned
kell, különben túl nagy dózist kapsz. Amint
becsuktad magad mögött a felszálló-egység
zsilipjét, és beindítottad a hajtóművet, ki-
robbantjuk a Kavics tetejét.
– A műanyag alagúttal mi lesz?
– Az egységhez kapcsolódó végét az in-
dulás előtt a mérnökök leválasztják.
– Mennyi idő kell a mérnököknek a ki-
jutáshoz?
Elhallgattam. Ede kérdőn tekintett rám,
aztán megértette.
– A mérnököket akkora sugárzás érte már
eddig is – folytattam –, megváltás lesz nekik,
ha beindítod a hajtóművet. A terv az, hogy
minden túlélő férfit, és az idáig szintén steril
34 Férfiak nélkü
024-039-czovek.indd 34
körülmények között élő húsz fogamzóképes
nőt egyszerre indítják el Európából.
– Csak húsz nő?
– Ennyi maradt. Ők azok, akik nem fer-
tőzöttek, és képesek gyereket szülni. Több
mint tízezer nőt választottak ki az Exodus-
projekthez, a többszörös fertőtlenítés miatt
sokuk már nem él, vagy meddővé vált.
– Akkor öt jut nekem! – vigyorodott el
Ede.
– Nem, a duplája.
Ede arcáról lefagyott a mosoly.
– Hogyhogy tíz? – kérdezte, miközben
nagyon is sejtette a választ.
– A horvát Ante szívrohamot kapott,
nem tudták megmenteni. A román Nelu
meg az Iszlám Állam bombázása során halt
meg, amikor megtámadták Konstancát.
Gondoltad volna tíz évvel ezelőtt, hogy ha
eltűnnek a férfiak, az addig elnyomott nők
nemhogy felszabadulnak, hanem még fa-
natikusabbá válnak? Ehelyett kegyetleneb-
bek lettek, mint valaha. Amióta meg szö-
vetkeztek a Boko Harammal és más ázsiai
terrorszervezetekkel, nagyon veszélyessé
váltak. Folyton toboroznak az utóbbi idő-
ben, egyre több kisrepülővel rendelkeznek,
és kamikaze módon bárhova berepülnek a
radarszint alatt. A kilövéskor ezért indul
földrészenként mindenki egyszerre. Ha a
huszonkét modul egyszerre indul el Euró-
pa huszonkét városából, több az esély arra,
hogy ti Ulrichhal kijuttok épségben az űrbe.
– Ha a némettel söröznöm kell, felmon-
dok!
– Szerencséd van, Ulrich a bort szereti,
a Bier szót hallani sem bírja – nevettem el
magam.
Ede szája lekonyult.
– Nem tudom, hogy ép ésszel kibírom-e
egy idegen világban. Nem vagyok sem űrha-
jós, sem felfedező.
2018.01.23. 20:34:03

– Én is félek, mint te, de egyszerűen sike-
rülnie kell! Ma délelőtt megérkezett Egerből
Viktória.
Ede felugrott, és egészen közel jött az
üvegfalhoz.
– Elkészült az android?
– Ja. Eléggé darabosan mozog, és plati-
naszőke parókája van… végül is ez lényeg-
telen. Viszont annyi adatot tároltak bele,
amennyit csak tudtak. Számtalan mérésre,
analizálásra képes, bár a hangja olyan, mint
egy rikácsoló varjúé. Nem igaz, hogy nem
futotta volna egy normális hangszoftverre!
Már az egységben vár rád, kedvelni fogjátok
egymást. Viktória a kolonizációban elen-
gedhetetlen, legalább annyira fontos, mint
te, de társaságnak nem ajánlanám, szörnyű.
– Akkor olyan, mint én.
– Igen… körülbelül – mosolyodtam el. –
Amint az európai felszálló-egységek a Föld
felett összekapcsolódnak, nagyobb lesz a
hely, most egy kissé szűkös. Mindenre felké-
szültünk, akár két-három összekapcsolódott
modul is elég, hogy átjusson a féregjáraton
keresztül. A vatikáni antigravitációs hajtó-
mű nélkül most elég nagy bajban lennénk.
Esélytelen, hogy biztonságosan átszállít-
sunk akár egy közeli faluba is.
Ede a szemembe nézett, sejtettem, mit
akar kérdezni.
– 15:25-kor indulsz, és legkésőbb 16:00-
kor fel kell szállnod. Nem várhatunk to-
vább! A kémelhárítás szerint támadás ké-
szül ellenünk, és most vagyunk a féregjárat
alatt.
– Senki sem furcsállja – szólalt meg, mi-
közben visszament az asztalához –, hogy
az idegenekkel egy időben megjelent egy
féregjárat mindössze kétholdnyi távolságra
a Földtől, amin oda-vissza küldözgetünk
szondákat, és nekik egyszer sem jutott
eszükbe megsemmisíteni?
Férfiak nélkül
024-039-czovek.indd 35
GALAKTIKA
2018. február
– Már megfordult a fejünkben, és az is,
hogy onnan jöttek. Talán így hagynak ne-
künk egy kis menekülőutat, vagy pont erre
várnak, és így mérik ránk a végső csapást.
De nincs más választásunk! Túloldalt a
bolygó, akár a Mars ikertestvére is lehet-
ne, a féregjáraton át mindössze tíz napra
van, a mi Marsunk meg évekre. Van ott
belélegezhető légkör, és elegendő men�-
nyiségű tiszta, fagyott víz, sőt egy ehető
zuzmófajta is nő a landolásra kijelölt hely
környékén.
– Ha zuzmó van, lehetnek állatok is – for-
dult felém.
– Feltérképeztük a bolygót, de nem lát-
tunk állatokat. Ha vannak, a ti feladatotok
lesz háziasítani és szaporítani őket. Amint
átjutottatok az új naprendszerbe, utánatok
küldünk egy szondát, és robbantással insta-
billá tesszük a járatot.
– Ahogy mondtad, az idegenek megadták
az esélyt arra, hogy a fajunk fennmaradjon.
– Ezt nevezed te esélynek, a sok halált és
a káoszt, ami követte? Tíz éve rohadsz ebben
a laborban, az életed pedig minden egyes
nap hajszálon függ! Egy aprócska hiba, a
bionanitok bejutnak, és véged van! Ez neked
esély? Ugyan már! Csak felidegesítesz vele.
Inkább megyek, rengeteg dolgom van még.
– Lívia, várj!
– Többet amúgy sem tudok mondani ne-
ked. A mérnökök biztosítottak, hogy ami
a kolonizációhoz feltétlenül szükséges, azt
magatokkal viszitek. Ja, igen, az étel. Nos,
az nem lesz gusztusos látvány, ízre viszont
nem rossz.
– Férgek és rovartojások.
Bólintottam, aztán elindultam.
– Szeretlek, Lívia! Hiányozni fogsz – szólt
utánam.
Megtorpantam, de nem fordultam felé.
– Jó utat, Ede!
35
2018.01.23. 20:34:03
 GALAKTIKA
2018. február
Búcsúzkodásban sosem voltam jó. Fájt a
szívem, hogy megint elveszítem őt. Az igaz,
hogy nem hal meg, legalábbis reményked-
tem benne, de nem fogunk többé találkozni,
egy egész univerzum választ el majd min-
ket. Maradhattam volna még mellette akár
egy órát is, de gyengének éreztem magam
hozzá. Ó, hányszor a pokolba kívántam őt!
Most tényleg oda megy. Ki tudja, életben
marad-e, hogy sikerül-e nekik megtelepedni,
egyáltalán túlélni? És mi lesz itthon, ha el-
megy? Mit fogok csinálni? Harcolunk majd a
terroristák ellen, míg végleg meg nem halunk
vagy átalakulunk? Ennyi? Ez a vég! Nincs to-
vább. Akár főbe is lőhetném magam. Idáig
volt célom, megvédeni és biztonságban tar-
tani őt. Mi lesz ezután?
Reménytelenül magányosnak éreztem
magam. Arra eszméltem, hogy az irodában
ülök, és Aliz áll az ajtóban.
– A felszálláshoz minden készen áll, a
visszaszámlálás elindult – mondta, és miu-
tán nem kapott választ, kiment.
A hűtőhöz battyogtam, kinyitottam az aj-
taját. Ellentétben Edével, én imádtam a sört.
– Nézzünk egy kis hazait! Hm… Pécsi
Sör, ez jó lesz! Viszlát, Ede!
Közben átfutottam a jelentéseket, és el-
indítottam én is a visszaszámlálást az órá-
mon. Váratlanul berontott Aliz.
– Jönnek! Kisrepülőket láttak közeledni a
radarszint alatt, észleltek egy vadászgépet is!
Megszokásból az AK–47-esemért nyúltam.
– Az ütegek azonnal tüzeljenek, amint
lőtávolba érnek a gépek! Hozzatok vállról
indítható rakétákat is! A Kavics álljon ké-
szen, Ede pedig induljon el a védett zónából,
most!
Megszólaltak a légvédelmi szirénák.
A műveleti helyiségbe rohantam.
– Látjátok a repülőgépeket a radaron? –
kérdeztem az egyik lokátorost.
36 Férfiak nélkü
024-039-czovek.indd 36
– Csak a vadászgépet. Ez lehet az, amit
Bulgáriából loptak el.
– Kérjetek légvédelmi támogatást Mün-
chenből! Mennyi idő alatt érnek ide a né-
metek?
– Harminc perc.
– És a vadászgép?
– Huszonöt perc.
– A francba! Nincs magyar Gripen a kö-
zelben?
– Kilőtték őket Konstancában a támadás-
kor.
Kínomban megvakartam a fejem. Addig
sosem volt rá példa, hogy az Iszlám Állam
fanatikusai Magyarország légterébe me-
részkedtek volna, ráadásul ezúttal csak ma-
gunkra számíthattunk. Öt percig kell fel-
tartani a vadászgépet, amíg a felmentősereg
megérkezik: kész örökkévalóságnak tűnt.
Aliz jelent meg az ajtóban.
– Tíz kisrepülő érkezik kelet felől.
– Ede elindult már?
– Még nem.
– Mi az, hogy még nem? Mi a francot csi-
nál? – emeltem fel a hangom.
– Már felvette a védőruhát, amikor ész-
revette, hogy van egy kis szakadás a karján.
Negyedórán belül bejuttatunk hozzá egy
másikat.
– Rendben. Igyekezzetek! Menj, légy ott,
amikor elindul, és felügyeld az útját egészen
a Kavicsig! Addig ne szálljon fel, amíg meg
nem érkeznek a németek, de álljon készen!
Ők majd biztosítják az útját az űrbe. Nem
történhet hiba! Érted?
Aliz bólintott, aztán elviharzott.
Az AK–47-esemet a sarokba hajítottam,
és kint az udvaron a fal mellől felemeltem
a vállról indítható rakétavetőmet. A Javelin
148-as igazi veteránnak számított már, én
viszont nem cseréltem volna le semmi pén-
zért a modernebbekre, azokat az embere-
2018.01.23. 20:34:04

imnek adtam. A Javelin sosem hagyott cser-
ben. A célkereszttel egyszerűen kijelöltem
az egyik közeledő duplacsavaros kisrepü-
lőt, a célkövető rendszerrel jelzést küldtem
a rakétának, és bumm, a rakéta autonóm
megkereste, majd telibe találta a gépet.
A légvédelmi ütegek is működésbe léptek, a
kisrepülők meg sem tudtak közelíteni min-
ket. Csend lett. Újratöltöttem a Javelint, a
vadászgépet még sehol sem láttam.
A déli oldal felől több tucat apró drón
bukkant fel, mindegyik robbanótöltetet
hozott magával, végigsorozták az udvart.
A légvédelmi ütegek hatástalanok voltak el-
lenük, ágyúval nem lehet verébre lőni.
Visszarohantam a műveleti szobába.
– Hol van a vadász? – kérdeztem a loká-
torost.
– Tíz percen belül ideér.
– A Viperák induljanak el a városba!
Végezzenek a drónok irányítóival, a közel-
ben kell lenniük! – üvöltöttem, miközben
felkaptam a sarokba hajított fegyveremet,
és kirontottam az udvarra. A tudat, hogy
a Viperák rövid időn belül megtisztítják a
terroristáktól a várost, némi nyugalommal
töltött el. Sosem jöttek vissza úgy, hogy ne
teljesítették volna a küldetésüket.
Kint már javában ugattak a gépfegyve-
rek. A bombákkal felszaggatott udvaron
dróndarabok és halottak feküdtek szerte-
széjjel. A váratlanul felbukkanó első világ-
háborús, duplafedeles, légcsavaros repülő-
gépre azonban nem számítottunk.
– Ezt vajon melyik múzeumból szalasz-
tották? – dünnyögtem magam elé meglepe-
tésemben.
Az ütegkezelők későn kapcsoltak, azalatt
a pilóta ráfordult a védett zóna épületére,
majd belecsapódott.
A robbanás szele a hátamra döntött. Alig
kászálódtam fel, újabb lövéssorozat érte az
Férfiak nélkül
024-039-czovek.indd 37
GALAKTIKA
2018. február
udvart és az épületeket. A lopott vadászgép
süvített át felettünk. Tudtam, hogy vissza-
fordul, és ha kilövi ránk a rakétáit, esélyünk
sincs a túlélésre.
Felálltam, felemeltem az AK–47-esemet,
nem mintha komolyabb kárt tehettem volna
vele a repülőben, és célra tartottam.
Az újabb robbanásba beleremegtek az
épületek. A vadászgép apró darabokban
hullott alá az égből. Két, német felségjelű
repülő húzott át felettünk az égbolton.
A védett zóna teljesen megsemmisült,
a belécsapódott duplafedeles lángolt még.
Csak remélni mertem, hogy Ede időben el-
indult.
– Oltsátok el a tüzet! – üvöltöttem.
A koromfekete füstben egy ember botor-
kált felém. Elkaptam a karját.
– Láttad Alizt?
A fejével nemet intett, aztán továbbállt.
Az egész komplexum romokban hevert.
A Kavics felé vettem az irányt, ami távol-
ról érintetlennek látszott. A levegőben ke-
rozinnal vegyes, égett emberi hús szaga
terjengett. Jajkiáltást, nyöszörgést hallot-
tam mindenütt. Kicsit tisztulni kezdett a
homály, és a földön megpillantottam egy
ismerős nőt.
– Aliz? Aliz! – Odarohantam hozzá, hogy
segítsek neki. Felém közelebb lévő oldala
teljesen épnek tűnt, mégsem mozdult. Le-
térdeltem mellé. Jobb szeme üvegesen tekin-
tett az ég felé, arca és teste másik oldalába
repeszek fúródtak, bőre csúnyán megpör-
kölődött, bordái közül fémrúd állt ki. Bor-
dóvörös haja kibomlott a szoros kontyból,
ajkának ép felén még ott csillogott a száj-
fény, amit még a Kavicsnál adtam neki vis�-
sza. Halálában is gyönyörű volt.
Ekkor kirobbant a Kavics teteje, a felszál-
ló-egység pedig Edével együtt kilőtt az űrbe,
és amíg az életben maradottak örömkiáltá-
37
2018.01.23. 20:34:04
 GALAKTIKA
2018. február
sa hallatszott mindenfelől, belőlem kitört az
elkeseredett, testet rázó zokogás.
Amit nem mondtam el Edének, de nagyon
is jól sejtette, hogy a járvány kitörésekor az
idegenek nem pusztították el az összes ka-
tonai létesítményt. Az invázió kezdetekor
még nem rendelkeztünk elég erős fegyverrel
a földönkívüli hajók ellen, viszont az azt kö-
vető tíz év alatt százezerszeresére emeltük
a megmaradt lézerágyúink hatótávolságát.
Információink szerint a huszonkét eu-
rópai felszálló-egységből csak tizenhárom
kapcsolódott össze a Föld felett, köztük
Ulriché… és az apádé. Az orosz, ázsiai,
amerikai konvojok után kilenc órával ők is
elhagyták a naprendszerünket, az utánuk
küldött szonda pedig berobbantotta a féreg-
járatot, annak ellenére, hogy a földönkívü-
liek a legkisebb jelét sem mutatták a táma-
dásnak. Közben Európa-szerte a föld alatti
silókban lévő rakétáinkkal célba vettük az
idegeneket, és amint berobbant a féregjárat,
az összeset kilőttük rájuk. Ezután néhány
kisebb űrhajójuk belépett a Föld légterébe,
rengeteg embert megöltek, a lézerágyúk-
kal sikerült azonban akkora kárt tennünk
a kinti anyahajóikban, hogy aztán egytől
egyig továbbálltak. Ez volt az új időszámí-
tásunk kezdete.
A jelentések szerint a bionanitok a föl-
dönkívüliek távozása után megdermedtek,
majd elkezdtek felszívódni, de nem mer-
tünk kockáztatni, és a terrorszervezetekkel
folytatott harcok leverése után felküldtük az
ionizáló ernyőket.
Akkor tudtuk meg, hogy igazán győz-
tünk, amikor kilenc hónapra rá világszerte
fiúcsecsemők sírtak fel, köztük te, fiam. Ez
mára történelem, viszont szerettem volna,
ha megismered az eseményeket az én szem-
szögemből is.
38 Férfiak nélkü
024-039-czovek.indd 38
Tudom, nehéz neked úgy látni engem,
hogy az elmúlt tizenhat évben nem voltam
melletted. Én kértem, hogy amint eléred a
kort, adják oda ezt a felvételt, mert biztos
vagyok benne, már megfelelő értelmi és
érzelmi intelligenciával rendelkezel ahhoz,
hogy megértsd, mi miért történt.
Megpróbálom elképzelni, milyen lehetsz
most, melyikünkre hasonlítasz jobban,
apádra vagy rám, milyen a hajad, a hangod.
Az ionizáló ernyők nagy dózisú sugár-
zása miatt százezrek haltak meg daganatos
betegségekben. Nekem is csak óráim van-
nak hátra, és szerettem volna még a halálom
előtt elbúcsúzni tőled.
A te és az utánad következő generáci-
ók feladata, és egyben nagy felelőssége
lesz visszaállítani a nemek közti egyen-
súlyt. Nő és férfi egyenlő, egyik sem lehet
felsőbbrendűbb a másiknál.
Az eddig veled eltöltött hat hónap maga
volt az igazi csoda. És azt akartam, fiam…
hogy tudd… mindennél jobban szerettelek
ezen a világon.
Üzenet vége. Orosz Lívia dandártábornok,
Pécs, az új időszámításunk kezdete után két
évvel…
CZÖVEK Andrea
Magyar írónő, 1979-ben született, mérnök-
informatikusi végzettséget szerzett. Két
nyelven alkot, magyarul és németül, mind-
két nyelven jelentek már meg írásai. Kezdet-
ben inkább németül publikált. Írt verseket
és ismeretterjesztő cikkeket is. Az első SF-
novellája 2010-ben látott napvilágot, innen-
től kezdve több-kevesebb rendszerességgel
jelentkezett a Holnap Magazin kiadványai-
ban és az Új Galaxis antológiákban. 2015-
ben megnyerte a Preyer Hugo-díjat. A Galak-
tikában Pusztai Andreával közösen írt „Nél-
küled a világ” című novelláját olvashattuk ko-
rábban, a 318-as számban.
2018.01.23. 20:34:04
 A LEGKORSZAKALKOTÓBBGALAKTIKA 2018. február

TALÁLMÁNYOK VÉLETLENÜL
SZÜLETNEK. A LEGÚJABB MEGINT FEJE
TETEJÉRE ÁLLÍTHATJA A VILÁGOT. AKÁR
KÉT KÜLÖNBÖZŐ KORBAN.

LÉLEGZETELÁLLÍTÓ SF-THRILLER
MICHAEL CRICHTON MÉLTÓ
UTÓDJÁTÓL
Férfiak nélkül 39
W W W.G A L A K T I K A B O LT. H U
024-039-czovek.indd 39 2018.01.23. 20:34:05
 GALAKTIKA
2018. február
Harc az élelemért
SEREGHERNYÓK
S
EREGHERNYÓ: egy apró lény,
amely életének ebben a fázisában
olyan veszélyes, hogy önálló nevet
kapott. Több lepkefaj hernyója a
kártevése révén jobban ismert, mint maga a
kifejlett rovar. Ilyen a bagolylepke is. A hely-
zet kétségbeejti a gazdákat, és lassan már Eu-
rópát is veszélyezteti.
A főleg Kanadában és a Sziklás-hegységtől
keletre kiterjedő nagy síkságokon őshonos
hernyó időről időre óriási tömegben jelent-
kezik, és közel-távol az egész fűtermést leta-
rolja. De a gabona és más lágy szárú növény
is áldozatául esik az éhes seregnek, amely
jóformán teljesen eltünteti a föld zöldjét. Ha
már egy helyen végzett a munkájával, odébb
vonul. A hernyósereg katonás rendben, zárt
nagy tömegekben masírozik. Ezért is kapta
az armyworm nevet. Illetve még „amerikai
sereghernyó”-ként is szokták emlegetni.
A szelek szárnyán érkeznek. Rövid éle-
tük során egyenként 2-3000 petét képesek
lerakni, mindegyik egy potenciális hernyó,
hatalmas étvággyal. A gazdák legértékesebb
földjeit pusztítják. Alapvető táplálékuk a ga-
bonafélék: a búza, a zab és az árpa. De ugyan-
ilyen szívesen kap rá a kukoricára és összesen
vagy százféle kultúrnövényre. Tejgazdaságo-
kat tehet tönkre csupán azzal, hogy felfalja a
szénának szánt fűféléket.
A sereghernyó minden évben az Egyesült
Államok déli részéről Kanadába vándorol.
A gazdák jól tudják, hogy a hernyók úton van-
nak, de azt nem, mikor és hányan érkeznek.
Országosan figyelik a rovarok mozgását. A kö-
40 Zöld jövő
040-041-zold.indd 40
zelgő invázió első jeleit a feromonvizsgálatok
és a fénycsapdák szolgáltatják. Normális
esetben heti öt-tíz bagolylepkét fognak be. De
időnként hatalmas példányszámban bukkan-
nak fel, ilyenkor jobb minél hamarabb értesí-
teni a gazdákat. Azonban még így is képesek
meglepni mindenkit.
Egy, a Niagara vidékén élő farmer mesélte
el a történetét. Tejgazdasága van, évente több
ezer szénabálára van szüksége az állatainak
etetésére. A szénát saját kaszálóiról gyűjti
be folyamatosan. De hirtelen megjelentek a
sereghernyók. Voltak gazdák, akik azonnal
permetezni kezdtek. Ő nem gondolta, hogy
komoly a baj, azonban másnap reggelre a her-
nyók mindent elleptek, majd letaroltak. Egy
fűszálon akár 10-12 hernyó is volt. Egyik nap
még megvan a termésed, két napra rá már le-
velek sincsenek.
A sereghernyó-veszedelem a sáskajárással
vetekszik. Egy rossz évben annyi kárt okoz-
nak, mint a Katrina hurrikán. 2012 őszén egy
sereghernyó-fertőzés futótűzként terjedt el
Montana, Tennessee és Kentucky államok-
ban. A fertőzés New York déli részén letarolta
a mezőgazdaságot. Illinois államban hét me-
gyét természeti katasztrófa sújtotta terület-
nek nyilvánítottak.
Amerikában, ahol hatalmas farmok van-
nak, viszonylag könnyebb megoldani a vegy-
szeres védekezést. De a fejlődő országokban
sokkal komolyabb károkat okozhat a sereg-
hernyó. Egy nagyobb fertőzés akár egy szegé-
nyebb ország élelmiszerpiacának összeomlá-
sát is jelentheti.
2018.01.23. 21:00:00

Épp ezért volt hatalmas ijedség, amikor
2016 januárjában az Amerikában honos őszi
sereghernyó példányait találták meg Afrika
nyugati partjain. Rejtély, hogyan került oda,
valószínűleg repülőgép fedélzetén. Ez volt az
első alkalom, hogy a kártevő mindkét faja
megvetette a lábát Afrikában. Elsősorban a ku-
koricát és a többi gabonafélét károsítja, mint az
Amerikában honos rokona. Mindössze két hó-
napot vett igénybe, hogy Dél-Afrika hat orszá-
gában, Zimbabwéban, Malawiban, a Dél-afri-
kai Köztársaságban, Zambiában, Namíbiában
és Mozambikban felbukkanjon. De találtak
példányokat Ghánában és Nigériában is.
A nagy-britanniai székhelyű mezőgazda-
sági kutatóközpont, a CABI szakemberei arra
figyelmeztetnek, hogy az amerikai seregher-
nyó gyorsan terjed Afrikában, veszélyeztetve
a kontinens kukoricatermését, csapást mérve
a mezőgazdasági termékek kereskedelmére.
Az amerikai sereghernyó leginkább a kukori-
cát támadja meg, befúrja magát a csírahajtás-
ba és a kukoricacsőbe. De nagy károkat okoz
a rizsben, a cukornádban, a cukorrépában és
a káposzta-, valamint a szójababtermésben is.
Zöld jövő
040-041-zold.indd 41
GALAKTIKA
2018. február
Ha elárasztja Dél-Afrikát, akár a termesztett
növények háromnegyedét is elpusztíthatja.
A sereghernyó jelenleg még szinte ismeretlen
az afrikai gazdák körében, nem rendelkeznek
a kártevővel kapcsolatos tapasztalatokkal, és
ismeretlenek számukra az ellene való védeke-
zés lehetőségei.
Pont azokban a szegény országokban a leg-
nagyobb a veszély, ahol a legnagyobb szükség
van az élelmiszerre. Ráadásul az afrikai fer-
tőzés épp röviddel a hatalmas, rekord mére-
tű aszály után érkezett, aminek hatására a
régióban 40 millió ember számára 15%-kal
kevesebb élelmiszer áll csak rendelkezésre.
Egy masszív hernyóinváziónak súlyos hatása
lenne a fejlődő országok élelmiszer-ellátá-
sára. Ha a világ fő termőterületeit egyszerre
érné pusztítás, valószínűleg az élelmiszerárak
a duplájára, akár a háromszorosára is emel-
kednének.
A CABI szakemberei arra is figyelmeztet-
nek, hogy a kártevő néhány éven belül elérhe-
ti Ázsiát és a Földközi-tenger térségét is.
Kovács „Tücsi” Mihály
41
2018.01.23. 21:00:00
 GALAKTIKA
2018. február
Úszó naperőmű
A naperőművek telepítésének egyik hát-
ránya, hogy jelentős területet igényelnek,
elfoglalva termelésre vagy más emberi te-
vékenységre alkalmas földfelületeket. Ezek
alól talán csak a sivatagos részek kivételek.
Egy kínai cég azonban ötletes megoldással
állt elő. Miért ne úszhatna egy naperőmű?
A kínai Huainan városa közelében van
egy tó, amelynek már a története is érde-
kes. A terület alatt szénbányászat folyt, és
a heves esőzések miatt a meggyengült talaj-
szerkezet összeomlott. Hatalmas mélyedés
keletkezett, amelyet feltöltött a víz, így ala-
kult ki az új tó, amelynek vize a bányászat
miatt szennyezett.
Egy merész ötlettel itt hozták létre a
Longjanghszia Dam Solar Parkot. A tó fel-
színén úszó platformokon helyezték el a nap-
elemtáblákat. Először egy húsz megawattos
blokkot telepítettek, majd a múlt évben ezt
megduplázták. A tervek szerint 26 négyzet-
kilométeres felületet szeretnének használni,
így 850 megawatt kapacitással 200 ezer ház-
tartást láthatnának el árammal.
Az úszó naperőmű nem csak azért elő-
nyös, mert nem vesz el a felületet az amúgy
is zsúfolt területről. A víz használható a
rendszer hűtésére és tisztítására, és a tó
részleges lefedésével csökkentik az édesvíz
párolgását is.
42
042-056-kalugin.indd 42
K
RIVOSIP és Satun1 kifordultak a
„451 gramm Fahrenheittől” bár-
ból, és bárgyún nézegettek össze-
vissza. Meggyőződvén arról, hogy
a világ nem sokat változott az elmúlt éjjel, meg-
nyugodtak, és egy kis padra ültek.
Épp csak világosodott. A Zónát, ameddig
a szem ellátott, mocskos vattafoszlányokhoz
hasonló szürke köd borította. Csupán egyet-
len pillantás erre a tájra, és a lélekre bánat és
nyomorúság ereszkedik. A tegnap este ros�-
szul kezdődött. Először valami piszkos képű,
hosszú orrú jöttment stalker úgy látta, hogy
Krivosip ferdén nézett rá, és a csavargója osto-
bán, indoklás nélkül verekedést kezdeménye-
zett. Amikor aztán – immár az asztal alatt – a
stalker elcsendesedett, Satun közölte barátjá-
val, hogy Szuicid égetett szeszt adott el nekik.
A csapos esküdözött, bizonygatta, hogy a vod-
ka a lehető legkitűnőbb, de ha Satun egyszer
valamit a fejébe vett, már lehetetlen volt más
belátásra téríteni. Még szerencse, hogy a bará-
tainál volt pénz, hogy kifizessék az összetört
bútorokat és edényeket. Igaz, Satun elégedetle-
nül dörmögött valamit arról, hogy a hadsereg
kordonja mögött egy belga hálószoba-garnitú-
ra is olcsóbb, mint Szuicid bárjában két csám-
pás hokedli. De már düh nélkül, pusztán az
illendőség kedvéért. Ezt Szuicid is tökéletesen
megértette, így aztán nem veszekedett, csupán
a pénzecskét számolgatta.
A koncert, amelynek kedvért a stalkerek össze-
verődtek a bárban, a lehető legundorítóbbnak
bizonyult. Michael Jackson messze nem a leg-
jobb formájában volt. Úgy ugrált a ládákra fek-
tetett deszkákból összerakott színpadon, mint
egy sánta bakkecske, és érthetetlenül bégetett
valamit az alákevert zenére. Talán azt feltéte-
lezte, hogy a Zóna elvadult lakóinak, akik évek
óta nem láttak már napfényt, ez is jó lesz? Hát,
ha azt hitte, akkor, az ördögbe is, nagyot téve-
2018.01.23. 20:33:18

Ó
RdO SsZzeKrző
íja s
NZ
BRO
C SsIszeA
G rző
d í ja
Mit csinálunk itt?
dett! A Zónában a tévék talán nem is fogtak
semmi jobbat az MTV-nél, mégis, a stalkerek
értettek a jó zenéhez. Az előadó silányul el-
rontott harmadik vagy negyedik dala után
a bárban rosszalló zúgolódás kezdődött. Az
ötödik vagy hatodik után fütty hallatszott, és
néhány, felettébb tárgyilagos kiáltást címeztek
az énekesnek. A hatodik után – ez már pontos
adat – Michaelhez csikkek repültek. Uborkát,
paradicsomot nem dobáltak – a friss zöldség
túl drága a Zónában. Mégiscsak vitamin, ami
nélkül – csak cigarettán és vodkán élve – senki
nem húzza sokáig.
Amivel a stalkerek bőségesen el voltak látva, az
a fegyver volt. És bár Szuicid kitartóan követel-
te, hogy minden látogató adja le a fegyverét a
bejáratnál a Quasimodo gúnynevű púpos őr-
nek, valaki okvetlenül becsempészett egy Be-
rettát a hátizsákja legmélyén, vagy egy Uzit a
köpenye szárnya alatt. Nem valami rossz szán-
Mit cisnálunk itt?
042-056-kalugin.indd 43
GALAKTIKA
2018. február
A Zónában
mindenki egyenlő:
gazdag és
szegény, híres és
ismeretlen...
Alekszej Kalugin
dékkal, hanem csak úgy, minden eshetőségre.
A nép már csak ilyen volt – minden második
mintha meztelennek érezte volna magát fegy-
ver nélkül forgalmasabb helyen. Minden első
pedig azt hangoztatta, hogy a pisztolyt aján-
dékba kapta az anyukájától még újszülött korá-
ban. Stalkerek – mi mást kéne még hozzáfűz-
ni? De mind tudták a rendet, ezért a bárokban
ritkán volt lövöldözés. Szerfelett ritkán. Csak
ha már nem lehetett kibírni. Ezúttal a Lunyek
gúnynevű stalker idegei nem tartottak ki.
– Aaa, hogy vinne el az ördög! – ordított fel
hirtelen velőtrázóan.
Azzal előrántott a ruhája mellrészéből egy
kétcsövű vadászpuskát, és erősen a mennye-
zethez verte. Lunyeket azonnal padlóra küld-
ték, majd ráesett Kaban, őrá meg Borov, utána
Vepr2, legfelül pedig Paska-Krokodil foglalt he-
lyet. A bal kezében – Paska-Krokodil balkezes
volt –antik Peacemaker Coltot tartott, amely az
Ülő Bika által harcba vezetett sziú törzsekkel
43
2018.01.23. 20:33:18
 GALAKTIKA
2018. február
vívott háború idejéből származott. Krokodil
már meglehetősen részeg volt, és valószínűleg
nehezen értette meg, hol is van, és miből lett a
rakás, ezért el akarták tőle venni a pisztolyt. Ő
azonban megtagadta, hogy csak úgy simán át-
adja a revolverét. Ekkor már senki nem törődött
Michael Jacksonnal. Aki, el kell ismerni, helye-
sen értékelte a szituációt, és kihasználta, hogy
senki sem figyel a színpadra: a deszka válaszfal
mögé surrant, ahol művészöltözője volt. Lunyek
meg, ahogy kikecmergett Kaban alól, elkezdett
asztalról asztalra szökellni – két hete komolyan
elhatározta, hogy elsajátítja a parkourt3.
– Mi a fenének cipelte ide Szuicid ezt a Mic-
hael Jacksont? – kérdezte már többedszer Sa-
tun Krivosiptől. Mintha a barátja legalábbis a
hajdan dicsőített énekes menedzsere volna, és
pont az ő hanyagsága és trehánysága miatt ke-
rült Michael dicsősége lejtőre. Most pedig eljött
az idő, hogy feleljen a következményekért.
Egyszóval, az éjszaka pocsékul telt.
A stalkerek mégsem vesztették el a kedvüket.
Nem volt szokásuk. Ott nyúltak előttük a Zóna
mérhetetlen térségei, a Zónáé, amely kész gaz-
dagon megjutalmazni mindenkit, akinek van
bátorsága kesztyűt dobni neki. Már ha, termé-
szetesen, ezek után életben marad. Krivosip
esőkabátjának a zsebében ott lapult egy iskolai
füzetkéből kitépett kockás lap, amin piros ce-
ruzával rajzolt térkép volt, rajta egy kereszttel
megjelölve az a hely, ahol a gombás konténert
elrejtették. A csavargó szerint, aki Krivosipnek
a lapot adta, egy stalker rajzolta, akit ő – a csa-
vargó – haldokolva talált Parapeny mellett. Ez
a stalker személyesen gyűjtött egy egész kon-
téner gombát, azokból válogatva, amik köz-
vetlenül a csütörtöki esőcske után bújtak elő a
földből. Azonban már nem tudta elvonszolni
a dílerhez – bekerült a turmixba. Csoda, hogy
még élt. Hogy hogy hívták, a csavargó nem tud-
ta. Azt állította, hogy elhúzta a laboránsokhoz,
akik az Opál-tavon vízmintát vettek. Ő maga
44 Mit cisnálunk itt?
042-056-kalugin.indd 44
nem ment el a gombákért, mivel tudta, hogy
nem tudna odajutni. A hely, ahol a konténert
eldugták, halott, csak tapasztalt stalkernek van
esélye elérni. Ezért is kereste, kinek adhatná el
a térképet. Nem kért sokat, hiszen ha elnyújt-
ja, és sokáig alkudozik, a gomba még a hűtött
konténerben is megrohad.
– Most mit csináljunk? – nézett Satun a ba-
rátjára. – Ha, Krivosip?
Amaz közömbösen vállat vont.
Satunnak, miközben bocsánatot kért
Szuicidtól a széttört bútorzat miatt, sikerült a
csapostól egy kis munkát szerezni. Egy elha-
gyatott pelenkagyárat kellett megtisztítani az
ott élősködőktől. Az üzem és a vele szomszé-
dos terület a Patrióták frakcióhoz tartozott.
Ezek az urak jobbnak látták, ha minden pisz-
kos munkát más kezekkel végeztetnek. Így hát
megkérték Szuicidot, hogy béreljen néhány
szabad stalkert a teljesen elgátlástalanodott
kreatúrák kilövésére. Ugyanis az utóbbi pár
hétben a Patrióták veszteségei maximálisan
közelítettek a katonaiakhoz.
– Na, mi lesz, indulunk?
A terv egyszerű volt. Először kipucolják
a gyárat – egynapi járóföldre van. Onnan a
Tök-ártérig, ahol – ha a térképnek hinni le-
het – a gombát elrejtették, toronyiránt két
nap gyalog. Az út tiszta, leszámítva, hogy át
kell vágni a kőművesek területén. A kőmű-
vesek – hát, furcsa egy népség. Lehet, hogy
átengednek, de az is megeshet, hogy vadá-
szatot szerveznek az idegenre. Azt beszélik,
az agyukkal nincs minden rendben, mert a
területükön található a Lelkek Kútja, amiből
időnként kihallatszik a Hang. Azt nem tudni,
kihez tartozik. Mindenféle badarságot mor-
mol. De egyszer egy ember, miután meghal-
lotta a Hangot, elvesztette az eszméletét, és
valami hihetetlent művelt. Hogy pontosan
mit, azt senki se tudta. De nem is akarta tud-
ni. A Lelkek Kútjából jövő Hang a Zóna egyik
2018.01.23. 20:33:18

legbaljósabb átka volt. Volt még a Nagy Pöce-
gödör meg a Fehér Féreg Odúja. Sok micsoda
volt a Zónában, mindet el se lehet sorolni. De
jobbára mindegyik felettébb förtelmes.
Satun vállának támasztva hátrarántotta
PP–2000-esének závárzatát, felvillantotta a lé-
zeres irányzék zöld fényecskéjét, és megnyom-
ta a ravaszt. Az ürességbe csapódó ütőszeg
szárazon csattant. Satun elégedetten elvigyo-
rodott, és tenyerének rövid ütésével beterelte a
nyélbe a negyvennégy töltényes tárat.
– Menjünk!
A stalkerek hirtelen talpra ugrottak, hátuk-
ra vetették a hátizsákokat, és sietség nélkül, ki-
mérten megindultak előre, nehéz katonai ba-
kancsuk talpával letaposva a szürke, elszáradt
füvet és az abban mászó rovarmutánsokat.
– Hé! Stalkerek! Várjatok!
Azonnal körbenéztek. Nyomukban botla-
dozva futott egy furcsa figura, széles karimájú
kalapban, sötét napvédő szemüvegben, flitte-
rekkel kivarrott fekete zubbonyban és keskeny,
sovány combjára szorosan simuló fekete nad-
rágban.
A stalkerek értetlenül néztek össze.
– Mit akarhat, vissza akarja adni a koncert
árát? – kockáztatta meg a számára teljesen he-
lyénvalónak tűnő feltevést Krivosip.
– Nem – rázta meg a fejét Satun. – Azt hi-
szem, valamire kellünk neki.
– Talán… – Krivosip meghökkenve meg-
vakarta fekete borostával benőtt arcát – talán
tegnap mi…
– Nem. – Satun nem hagyta befejezni a kér-
dést.
– Akkor mi a fene… – mutatott Krivosip a
feléjük futó művészre.
– Mingyá’ megtudjuk – köpött ki közönyö-
sen Satun.
Barátjától eltérően ő rendíthetetlen, nyu-
godt természetű volt.
– Stalkerek! Barátaim! Testvérek!
Mit cisnálunk itt?
042-056-kalugin.indd 45
GALAKTIKA
2018. február
A stalkerekhez érve Jackson a földre dobta
tömött hátizsákját és egy hosszú, ponyvából
készült tokot, aztán kétrét görnyedt, tenyeré-
vel behajlított térdére támaszkodott, és néhány
mély lélegzetet vett.
– Na mi kell? – Krivosip szemöldökét rán-
colva, ridegen nézett Michaelre.
Jackson gyorsabban magához tért, mint az
várható volt. Ahogy kifújta magát, felegyene-
sedett, mint egy harci kakas, könyökét a bor-
dáihoz szorította, felugrott, körbefordult a sar-
kain, és kalapját az orrára billentette. Vékony,
rúzsozott ajka egy méregkeverő álnok moso-
lyára húzódott.
– Stalker-testvérek, a Zónába mentek?
– De hát itt, akármerre mész, mindenütt a
Zóna van – mosolyodott el Krivosip.
– Vigyetek magatokkal!
A stalkerek csodálkozva néztek egymásra.
Bármi egyebet vártak volna az utánuk loholó
Michael Jacksontól, csak ezt nem. Mindenki
tudta, hogy már régen nem százas. De hogy
ennyire!
– Mi a fenét kezdenénk vele? – kérdezte ba-
rátját Krivosip.
Satun némán vállat vont.
– Mi a fenét kezdenénk veled? – tette
fel ugyanazt a kérdést Krivosip egyenesen
Michael­nek.
– Muszáj. – Jackson továbbra is gonoszul
mosolyogva kezét a mellére tette. – Feltétlenül
a Zónába kell jutnom.
– Minek? – hunyorgott gyanakodva
Krivosip.
– Azt mondják, a Zóna közepén van a Ha-
talmas Tömb, ami minden kívánságot teljesít.
– Nos, engedelmeddel, nem mindet, csak a
leghőbbet – pontosított Satun.
– Kitűnő! – bólintott élénken Michael. – Ez
megfelel nekem!
– És azzal tisztában vagy-e, hogy mes�-
sze nem minden stalkernek sikerül eljutnia a
45
2018.01.23. 20:33:18
 GALAKTIKA
2018. február
Tömbig? – tájékoztatta Krivosip ünnepélyesen,
ahogy az íratlan szabályok előírják.
– És azok közül, akik odajutnak, nem sokan
térnek vissza – folytatta Satun ugyanazzal az
emelkedettséggel.
– Hallottam erről – bólintott Jackson. – De
kész vagyok kockáztatni.
– Hallotta! – bökött barátja oldalába auto-
matája agyával Krivosip. – Kész kockáztatni!
– Nekünk meg, ebből kifolyólag, csak úgy
meg kell szakadnunk a röhögéstől – fejezte be
társa gondolatát Satun.
Michael alsó állkapcsa csodálkozva lebil-
lent, de kezével gyorsan a helyére igazította.
– És ti? Ti talán nem a Tömbhöz mentek?
– Mit akarnánk tőle? – legyintett Satun. –
Nélküle is egy rakás dolgunk van.
– Na de hogyhogy? – Michael teljesen ös�-
szezavarodott. – Ti talán nem akarjátok, hogy
a Tömb teljesítse az összes kívánságotokat?
– Hiszen világosan mondjuk neked, Májki:
a Tömb csak a leghőbb kívánságokat teljesíti.
Kapiskálod? – Krivosip Jackson felé emelte szé-
les, koszos körmű ujját. – A leghőbbeket!
– Na igen – bólintott gyorsan Michael. –
Természetesen! A legesleghőbb kívánságokat!
– Természetesen – utánozta meggörbülve
Satun. – És te tudod a leghőbb vágyadat?
– Persze! Azt akarom…
– Senki nem kérdezte, mit akarsz! – szakí-
totta félbe, végig sem hallgatva Krivosip. – Ar-
ról van szó, ami a lelked legmélyén van elrejt-
ve! Felfogod?
– Nnnos… – húzta el a szót döbbenten Jackson.
– Francokat se tudsz a saját lelkedről – len-
dítette indulatosan Michael felé a kezét Satun.
– És senki más se tud. Ezért az értelmes em-
berek jobbnak látják nem kockáztatni. Csak az
ördög tudja, mi mászik elő a lelkedből.
– Pontosan! – erősítette meg Krivosip. –
Olyasmit lehet művelni, hogy aztán nincs
olyan Szuperpöcs, aki jóvá teszi!
46 Mit cisnálunk itt?
042-056-kalugin.indd 46
– De hát én pontosan tudom, mit akarok! –
vert a mellére meggyőződéssel Jackson.
– Na és mit, ha nem titok?
– Olyan akarok lenni, mint régen!
– Mi, fekete és göndör?
– Nem, gazdag és híres.
– Aaa – húzta el jelentőségteljesen Satun. –
Akkor értem.
– Vigyük magunkkal! – döntött váratlanul
Krivosip.
– Mi a fenét kezdjünk vele? – nézett Satun
értetlenül barátjára.
– Jó lehet tolvajkulcsnak4.
– Hát, ha csak annak nem. – Satun pillantá-
sával felmérte Jacksont. – Viszont az öltözéked,
Májki, nem megfelelő a Zónában való sétafiká-
láshoz.
– Ó, van mindenem!
Jackson ledobta magáról a flitteres zub-
bonyt; alóla páncélmellény tűnt elő, amit a
Reanimátorok frakciójának hozzáértő emberei
készítettek. A páncél nem rossz, a biológiai vé-
delem meg kell a fenének, csak a látszat fontos.
Michael kigombolta hátizsákja felső zsebét,
előhúzott belőle egy teljesen az alkalomhoz
illő porköpenyt, majd a páncél fölé kanyarin-
totta. A fekete, széles karimájú kalap a bokorba
repült, a helyét bőr repülős sisak foglalta el, a
homlokára tolt, óriási szemüveggel.
– Nem rossz. – Krivosip kénytelen volt elis-
merni. – És hogy állsz fegyverrel?
Jackson felemelte a földről a hosszú ponyva-
tokot, és kihúzott belőle egy HRSR30-ast – egy
Batir hordozható rakéta-sorozatlövő rendszert.
– Komoly! – csettintett a nyelvével majd-
nem irigykedve Satun.
Krivosip közelebb lépett, ujja hegyét végig-
vezette a kék acélhengeren, amelybe hat forgat-
ható rakétacsövet rejtettek, és így érdeklődött:
– Honnan vetted?
– A KPP zászlósától – felelte Jackson.
– Hogy vetted?
2018.01.23. 20:33:18

– Mi? – Michael nem értette.
– Mennyit fizettél, azt kérdem.
– Ja, hétszázhuszonhármat.
– Teljes harci készletért?
– És két tartalék ajándékba.
Krivosip Satunra nézett. Komoran.
– Nekem meg egy hete Rektor pont ugyan-
ilyen két darabért be akart verni. Igaz, vadonatúj
volt, nem használt, még tiszta zsír. De – Krivosip
sajnálkozva széttárta a kezét – csak két darab.
– Rektor már csak ilyen – mosolyodott el Sa-
tun. – Tudja, hogy nem fogsz a KPP-zászlóshoz
menni. Pontosabban, nem érsz oda. Agyonlő-
nek, mihelyt lőtávolba kerülsz.
– Érdekes lenne tudni, vajon internetes
áruházból meg lehet-e rendelni – töprengett
Krivosip. – Hogy, mondjuk, Szuicid bárjába
kézbesítsék. Mit gondolsz, elhoznák?
– Hát elhozni lehet, hogy elhoznák. De csak
saccold meg, mennyibe kerülne neked ez a kéz-
besítés!
– Igaz – értett egyet némi átgondolás után
Krivosip. – Olcsóbb Rektortól megvenni.
– És engem magatokkal visztek? – kérdezte
reménykedve Michael Jackson.
A stalkerek összeszokott módon pillantot-
tak egymásra. Az érintkezés nonverbális ké-
pessége már régen megszokottá vált közöttük.
Nem félszavakból, de félpillantásokból is értet-
ték egymást.
– Elviszünk – bólintott Krivosip.
– Yes! – Michael Jackson fellökte a jobb ke-
zét, és megint megpördült a sarkán.
Amikor szokása szerint az orrára próbálta
billenteni a sisakot, az orrhegye levált. De sike-
rült elkapnia, és ügyesen a helyére tapasztotta.
Úgy látszott, nem először fordult elő ilyesmi.
– Ezt hagyd abba! – nézett rá szigorúan
Krivosip.
– Mit? – Michael nem értette.
– Az egy helyben forgást. Különben,
neadjisten, még csapdába esel. Ez itt a
Mit cisnálunk itt?
042-056-kalugin.indd 47
GALAKTIKA
2018. február
Zóna, nem valami Madison Square Garden,
érted?
– Értem. – Michael egyik kezével a háti-
zsákját, a másikkal a Batirt ragadta meg, és
megdermedt, mint egy viaszfigura Madame
Tussaud panoptikumában.
– Tehát a következő lesz – pattintott ujjával
Satun. – Gyorsan megyünk, keveset beszélünk.
Bármely utasítás gyorsan és pontosan teljesül.
Ha sokat gondolkodsz, és kérdéseket teszel föl,
nem sokáig húzod. A Zóna nem szereti a túl
okos embereket. Érthető?
– Persze!
– Akkor fogd! – Satun odadobta a hátizsák-
ját Jacksonnak, vállára kanyarintotta az auto-
matát, és frissen, könyedén előrelépett.
– Ügyes fiú vagy, Májki, gyorsan felfogtad.
– Krivosip is átadta a hátizsákját, és Satun nyo-
mába eredt.
Michael szélsebesen topogva váltogatta vé-
konyka lábait. Mint aki igyekszik sprinter mód-
jára eliramodni a starttól, de sehogysem találja a
támaszkodási pontot az elrugaszkodáshoz.
– Hé… Megálljatok!
A saját hátizsákját a hátára vetette,
Krivosipét a jobb vállára, Satunét meg a balra,
tetejükbe hajította a Batirt, és elég élénken ko-
cogott, hogy utolérje őket.
– Hé! Stalker-testvérek!
– Mi kéne? – dörmögte Satun, hátra se for-
dulva.
– Hát… szabad kérdezni?
– Rajta, kérdezz! – bólintott kegyesen Satun.
– Miért cipelem a holmitokat?
– Mert ez a szokás.
– Tényleg?
– Persze. Satun meg én tapasztalt stalkerek
vagyunk, nem először tapossuk a Zónát. És te
régóta vagy itt?
– Nem.
– Na, akkor téged illet a hátizsákunk cipe-
lése.
47
2018.01.23. 20:33:18
 GALAKTIKA
2018. február
– Miért? – Jackson most se értett semmit.
– Csicskáztatásról hallottál már? – nézett rá
féloldalasan, a vállán át Satun.
– Ó, igen! Csicskáztatásról hallottam! Sokat
hallottam!
– Na, hát ez éppen az.
Jackson felvonta kiszedett szemöldökét.
– Most, úgy tűnik, kezdem érteni…
– Na, mit mondtam neked? – bökte meg
barátja oldalát a könyökével Krivosip. – Jó fel-
fogású legény ez!
– Ez ám a legény! – mosolygott ferdén Satun.
– Jól van, ne szőrözz a szavakon!
Jobbra az ösvénytől, amelyen haladtak, a bok-
rokban valaki megmoccant. A stalkerek levet-
ték és kibiztosították a fegyverüket, majd meg-
merevedtek. Először Jackson is nyúlt a Batirért,
de aztán hagyta; megértette, hogy még mielőtt
harci készültségbe helyezné a lövegét, már
minden lezajlik.
A bokorból előmászott egy ember. Nem túl
magas, az öltözéke ugyanolyan, mint a töb-
bi szabad stalkeré – sárral mocskolt csuklyás
porköpeny és foltos katonanadrág. Satun fel-
emelte a PP–2000-esét, majd gondosan golyót
röpített pont az ismeretlen két szeme közé. Két
kezét széttárva – mintha repülne – a férfi élet-
telenül a hátára esett.
– Mit csináltál? – visított fel Jackson.
– Mit üvöltesz? – nézett rá értetlenül Satun.
– Te! – Jackson ujjával a földön heverő holt-
testre bökött. – Te megöltél egy embert!
– Nem – rázta a fejét Satun. – Ez egy zombi
volt.
– Igen? – Michael egy kissé megnyugodott.
– És miben különbözik az embertől?
Satun elgondolkodva vakargatta borotvá-
latlan arcát.
– Hát, gyakorlatilag semmiben.
– Honnan jöttél rá, hogy ez zombi, nem em-
ber?
48 Mit cisnálunk itt?
042-056-kalugin.indd 48
– Nos, Májki, ehhez a stalkernek különleges
szimatra van szüksége. – Satun arcán önelé-
gült mosoly terült szét. – Ha nincs szimatod,
az azt jelenti, hogy nem vagy stalker. A Zóna
felfal. Lehet, hogy nem azonnal, de felfal. Min-
denképpen.
– Tudod, Satun – szólalt meg Krivosip –, ne-
kem úgy tűnik, Szoszót lőtted le.
– Na igen – Satun nem vitatkozott –, hason-
lít Szoszóra… Lehet, hogy tényleg ő az.
– És ki az a Szoszó? – kérdezte Jackson.
– A Patrióták felderítője – felelte Krivosip.
– Ha a Patrióták megtudják, hogy lelőttük a
felderítőjüket, jobb lesz, ha elkerüljük a terü-
letüket.
– Hát rendben – ráncolta homlokát elégedetle-
nül Satun. – Lehet, hogy Szoszó, de mégis zombi.
– Eláshatnánk – ajánlotta Krivosip. – A bű-
nösség miatt...
– Csak feleslegesen vesztegetnénk az időt –
legyintett Satun. – Ahogy besötétedik, a hét-
farkú macskamutánsok megrohanják, és egy-
szerre mindent felzabálnak.
Az ösvény lankás lejtőbe futott. Onnantól ha-
ladni is könnyebben lehetett. Ám délidőhöz
közeledve, mikor a nap már melengető lett, az
álbögölyök bosszantani kezdték őket.
A stalkerek kénytelenek voltak befújni ma-
gukat rovarriasztóval, a fejükre meg hálót bo-
rítottak.
– Figyeld csak meg – mondta halkan Satun,
hogy a mögöttük lépdelő Jackson ne hallhas-
sa –, Májki háló nélkül jön, a bögölyök mégse
csipkedik.
– Mert annyi smink van a pofáján, mint egy
balerinának – mosolyodott el Krivosip. – Egy
versztára bűzlik a kozmetikumoktól.
– Gondolod, hogy ezért?
– Mi másért?
Satun nem válaszolt. De hallgatása annyi-
ra jelentőségteljes volt, hogy világossá vált: a
2018.01.23. 20:33:18

stalkernek erről a dologról saját, külön vélemé-
nye van.
Már esteledett, mire elhagytak egy területet,
ahol szinte minden csapdát megjelöltek már
a stalkerek talált holmikkal – itt egy cipővel,
ott egy elhajolt fegyvercsővel, amott egy letört
karral. Távolabb vad földek terültek el, amelye-
ken minden lépés halálos veszélyt jelentett.
Krivosip kivett a zsebéből egy csomag ve-
gyes ízű cukorkát, kinyitotta, és Satun felé
nyújtotta. Az két ujjal kivett egyet, és a szájába
helyezte.
– Citromos – mosolygott elégedetten Satun.
– Tudom, melyiket szereted – mosolygott
vissza félszegen Krivosip.
– Hé, Májki! – kiáltott Jacksonnak Satun.
– Gyere csak ide… Dobd le a zsákokat, ezután
mindenki viszi a sajátját… Most nézz ide fi-
gyelmesen! Látod? – mutatott fel egy két ujja
közé szorított cukorkát. – Most eldobom ezt a
cukrot, te pedig pontosan oda mész, ahova le-
esik. Megértetted?
– Nem nagyon – ismerte el becsületesen
Jackson.
– Mit nem értettél? – sóhajtott mélyet Satun.
– Miért nem adod ide csak úgy egyszerűen
a cukorkát?
– Én nem édességgel kínállak, ütődött! Az
utunkat jelölöm ki! Vágod?
– Ah, hát erről van szó! – mosolygott meg-
világosodva Jackson. – Szóval a cukrot nem
kell összeszedni?
– Nos, hát majd, ahogy tudod.
Satun még egyszer megmutatta Michaelnek
a cukorkát, azután messze előredobta. Jackson
a nyakát kinyújtva követte pillantásával a röp-
pályát.
– Na, miért állunk? – Satun egy újabb dara-
bot dobott a szájába.
– Ööö… – nyújtotta el Jackson meggyőző-
dés nélkül. – Azt hiszem, szem elől tévesztet-
tem azt a helyet, ahol leesett…
Mit cisnálunk itt?
042-056-kalugin.indd 49
GALAKTIKA
2018. február
– Micsináltál? Meghibbantál, Májki? – Mint
a kánya, úgy szállt Jacksonra Krivosip. – Te azt
hiszed, cukorkával tömtem meg a hátizsákom?
– Ööö… Nem próbáltatok cukor helyett csa-
varokat használni?
A stalkerek összenéztek.
– Mi van, ez hülyének tart minket?
– Nagyon úgy néz ki.
– Nem-nem, félreértettetek! – ugrott egyet
izgatottan Jackson.
Olyan hirtelen, hogy megint levált az orra
hegye. Nyomában pedig a napszemüveg is le-
csúszott az állára. Michael elkapta az orrát, és
a helyére ragasztotta. De amíg nem tette vis�-
sza a szemüveget az orrára, Satunnak volt ide-
je, hogy megpillantsa a szemét – fehéres volt,
mintha porral hintették volna meg. Mint a főtt
sügérnek. Vagy egy hullának.
– Mellesleg, Májki, a csavarok vasból van-
nak – fejtette ki oktató hangon Krivosip. – És
Szuicidnál egy kiló csavar százötvenbe kerül.
Egy kiló vegyescukor meg csak egy húszas. És
a cukrot, eltérően a csavartól, meg lehet enni.
Érzed a különbséget?
– Igen, de…
– Bezár a bazár, Májki – vetett véget a csa-
varok érdemeit és hiányosságait taglaló társal-
gásnak Satun. – Mindjárt ránk sötétedik, és
a rejtekhelyünkig még sokat kell taposnunk.
Látod? – mutatott Jacksonnak egy újabb, ujjai
közé szorított cukorkát. – Most nézd meg jól,
hova repül! – És széles mozdulattal elhajítot-
ta. – Láthattad, tiszta röpte volt. Tehát nincs az
úton semmilyen csapda. Előre, Májki!
Jackson a szemöldökéig húzta a sisakot,
ellenőrizte, hogy az orra a helyén van-e, majd
gyorsan oda lépdelt, ahova – ahogy ő látta – az
eldobott cukor leesett.
– Nézz csak figyelmesen! – suttogta Satun, a
tolvajkulcs hátába fúrva tekintetét.
– Hova? – Krivosip nem értette.
– Michaelre.
49
2018.01.23. 20:33:18
 GALAKTIKA
2018. február
– Mi a gond vele?
– Minden… Na! Láthatod! Kitért oldalra!
– Na és?
– Megkerült egy Fürtöcskét… Látod, ami
mellett a fűszálak meg vannak csavarodva…
Szándékosan azon keresztül dobtam a cukrot.
Hiszen a Fürtöcske csak a lábat tudja támadni,
röptében nem kap el semmit… Májki meg ol-
dalt kikerülte.
– Na, hát jól tette.
– Hülye vagy te, Krivosip – nézett csügged-
ten barátjára Satun. – Michael összesen egy
napja van a Zónában. Honnan tudhatna a Für-
töcskéről?
– Nos… – Krivosip körmével kicsípett a
csuklójából egy halványrózsaszín sarjadékot,
ami egy álbögöly csípése helyén nőtt. – Nem
tudom.
– És az orra is folyton leválik, láttad?
– Na mondd már! Az orra… Hát, erről még
az újságok is írtak!
– Az újságok még sok egyebet is írnak. De
egy normális embernek az orra nem válik le.
És a szeme is, mintha nem is élne.
– Ezért hord szemüveget.
– És nem lenne nehéz neked, mint
Májkinak, három hátizsákkal meg egy hor-
dozható rakétafelszereléssel a nyakadban fut-
kározni?
– Hát igen, nem vártam tőle ilyen sebességet
– ismerte el Krivosip.
Michael elérte a helyet, megfordult és inte-
getett.
– Hé!
Satun egy cukorkát dobott a szájába.
– Nem tetszik nekem a fiú, Krivosip.
– Mint énekes, vagy mint tolvajkulcs?
– Mint ember.
Krivosip zavartan beharapta az ajkát.
– Az Omlásnál fogunk éjszakázni?
– Aha – bólintott Satun.
– Legutóbb eldugtam ott egy üveget.
50 Mit cisnálunk itt?
042-056-kalugin.indd 50
– Minek?
– Hát ki megy Szuicidhoz saját vodkával?
– Logikus – értett egyet Stir5.
Michaelhez érve, mutatott neki egy újabb cu-
korkát, aztán eldobta. Olyan messze, hogy maga
sem látta, hova esett le. De Michael szófogadóan
lépdelt előre. Elhaladt egy Forgó mellett – még a
vállával se érintette; átugrotta a lidérckocsonyás
árkot, a forróságot sugárzó Petróleumfőzőre egy
pillantást se vetett –, megállt, felvette a földről az
édességet, és intett a stalkereknek.
– Figyelj, tök ügyesen csinálja! – bökte ol-
dalba barátját Krivosip.
– Túlságosan is ügyes – morogta válaszul
komoran Satun.
A Michael háta mögött megvillanó árnyat
észlelve Krivosip kirántotta automatáját a kö-
nyöke alól, és felkiáltott:
– Feküdj!
Jackson hasra vetette magát, Krivosip meg
egy hosszú sorozattal ledöntötte a már levegő-
be szökkent repülő sárkányt. Odarohant a föl-
dön tekergőző, bűzös nyálkával borított test-
hez, leszorította a lábával, majd késével levágta
a fejét, méregtől csöpögő fogakkal teli szájával
együtt.
– Elviszed emlékbe? – nyújtotta a fejet a tér-
deplő Michaelnek.
Az tagadólag rázta meg a fejét, de úgy, hogy
levált az orra és a bal füle.
– Figyelj, valami probléma van az ábráza-
toddal. – Krivosip meghajolva, figyelmesen
nézett Jacksonra.
– Nem, minden rendben. – Michael gyor-
san a helyükre tapasztotta arcának eltávolo-
dott fragmentumait.
– Előre, Májki! – Satun nekilendült, és eldo-
bott még egy citromízű szemet. – Leereszke-
dünk a folyóhoz, ott könnyebb lesz.
A folyónál sűrűn rajzottak a szúnyogok. Mé-
retesek, vérszomjasak. De csapda, ahogy Sa-
2018.01.23. 20:33:18

tun ígérte, jelentősen kevesebb lett. A stalker
most egyre gyakrabban dobott cukorkát a
saját szájába. És mindenféle mérges vadnak
sem volt olyan egyszerű odalopódzni a nyílt
térségen. Hiszen csak az álcácska tudja kő-
darabnak vagy régi, korhadt fatörzsnek mu-
tatni magát, hogy elkapja a könnyelmű zsák-
mányt, amikor az egészen közel ér.
– Figyelj, Májki! – kiáltott Krivosip a fris-
sen lépkedő és az álcácskáról mit sem tudó
Jacksonnak. – Ki kéne találnunk neked egy
csúfnevet.
– Csúfnevet? – fordult oda széles mosol�-
lyal Michael. – Nem tudom, mi az a csúfnév.
– Gúnynév. Vagyis, jobban mondva, álnév.
– Minek? Hiszen így is mindenki ismer
engem. Arcról.
Arca említésére Jackson megtapintotta
annak részeit. Minden eshetőségre. Hogy
meggyőződjön róla, hogy minden a helyén
van.
– Így illik – hangsúlyozta nyomatékkal
Krivosip. – Minden stalkernek kell hogy le-
gyen… álneve.
– Ez valami olyasmi, mint a mágia – tette
hozzá Satun. – Hogy elhárítsuk a rontást.
– A rontást? – Jackson újra megérintette
az orrát. – Nem ellenzem.
– Minek kereszteljük a tolvajkulcsunkat?
– Á, mindegy – legyintett Satun. – Mondd
az elsőt, ami eszedbe jut!
– Nem, így nem lehet. – Krivosip tűnődve
nézett Jacksonra. – Figyelj, Májki, hívjunk
téged Mordának6?
– Mordának? – kérdezett vissza Michael.
– És ez mit jelent?
– Hát, ez ugyanaz, mint az arc, csak…
– Királyabb – súgott Satun.
– Pontosan! Királyabb!
– Királyabb – bólintott Michael. – Ó,
igen! Groovy7! Benne vagyok! Morda! Morda
vagyok!
Mit cisnálunk itt?
042-056-kalugin.indd 51
GALAKTIKA
2018. február
– Na, hülye – csóválta a fejét együttérzőn
Krivosip.
– Mit akarsz, nem látod, hogy tetteti magát?
– sziszegte fenyegetően Satun.
– Hagyd már! – legyintett Krivosip. – Egy-
szerűen csak nem érti a lényeget.
Mire a titkos üreghez értek, már rájuk estele-
dett. Az építési hulladék halma alatt kiásott
gödör sötét volt, ráadásul förtelmesen bűzlött
– valamelyik stalker eldobta vagy csak itt felej-
tette a kapcáját. De a szabad ég alatt éjszakázni,
amikor az árnyak előbújtak, hogy vadássza-
nak, kész öngyilkosság lett volna.
Krivosip egy rezsót húzott elő a zsákjá-
ból, és zümmögő vezetéket csatlakoztatott
hozzá. Két perc sem telt el, és a főzőlap spi-
rálja izzásig hevült. Krivosip bádogedény-
két tett rá, a folyóból szerzett vizet töltött
bele, beledobott egy fertőtlenítő tablettát,
pár marék finommetéltet, egy maréknyi
hajdinát, egy fej durvára vágott hagymát,
három gerezd fokhagymát, egy doboznyi
babot, egy csomag bacon ízesítésű chipset
meg egy Mu-Mu húsleveskockát. A levet
szójaszósszal meg japán tormával fűszerez-
te, majd egy kanállal megkeverte az edény
tartalmát.
– Meg kell várni, amíg felforr – magyarázta
Michaelnek.
Az válaszként nem túl nagy meggyőződés-
sel bólintott. Lehet, hogy Krivosip nem tartotta
magát rossz szakácsnak, de Michael véleménye
szerint az, ami az edényben készült, nem volt
alkalmas belső hasznosításra. Ezért aztán ami-
kor a stalker nekiállt a szagos lötty tányérokba
osztásának, Jackson elzárkózott az evéstől, úgy
döntve, hogy beéri vitaminokkal és két anti-
depresszáns tablettával.
– Te meg miért vagy folyton ebben a sötét
szemüvegben? – nézett ferdén Michaelre Sa-
tun.
51
2018.01.23. 20:33:18
 GALAKTIKA
2018. február
– Az erős fénytől fáj a szemem – simította
a füle mögé ujjhegyével az arcába hulló fekete
fürtöt Jackson.
– Most mintha nem nappal lenne.
Az üregben csak egy bágyadt lámpa égett,
ugyanarról a zümmögő drótról ment, mint a
rezsó.
– Nekem ez a fény is erős. Ez a látásom sa-
játossága.
Satun jelentőségteljesen Krivosipra nézett.
De az éppen a második adagot szedte magának
a csodás levesből, és semmit nem vett észre
maga körül.
Satun ledőlt, hátizsákját a feje alá helyez-
te. Az automatát úgy tette maga mellé, hogy
egyetlen mozdulattal felkaphassa.
– Én őrködöm először.
Krivosipnek nem volt ellenvetése. De miu-
tán a szája foglalt volt, csak bólintott válaszul,
és nekilátott, hogy kanalával kikaparja az
edényből az odakozmált maradékot.
– Furcsa. – Morda-Michael feküdt, két ki-
nyújtott lábát keresztbetéve; a karját a feje
mögé vetette. – Már egy napja a Zónában va-
gyok. És semmit sem érzek.
– És mit akartál érezni? – kérdezte Satun.
– Hát, nem is tudom. – Jackson felemelte
a kezét, és párszor megmozgatta ujjai he-
gyét. Satun közben csak úgy magának meg-
jegyezte, hogy még most, lefekvéskor sem
vette le a kesztyűt. – Hiszen ez egy teljesen
más világ… Egyáltalán nem olyan, mint a
katonai kordon mögött. Itt, úgy képzeltem,
minden át van itatva titokzatos, természet-
feletti lehelettel.
– Trutymóval van itt átitatva minden – hají-
totta Krivosip kanalát az üres csajkába.
– Eljutottatok már középkori várba? – kér-
dezte könyökére feltámaszkodva Michael.
– Nem – ismerte el őszintén Krivosip. – De
egyszer voltam egy elhagyott pelenkagyárban.
Ott is van látnivaló.
52 Mit cisnálunk itt?
042-056-kalugin.indd 52
– Tudjátok – Michael mintha meg sem hal-
lotta volna, mit mondott a másik –, az ősi vá-
rakban olyan az atmoszféra… Nehéz szavakkal
átadni… Olyan benyomása van az embernek,
hogy nincs egyedül. Mintha mindazok, akik
valaha azon a helyen éltek, figyelnének a hátad
mögül. Megesik, hogy mész a folyosón, az ös�-
szes ajtó-ablak zárva, és hirtelen, nem is érted,
honnan, léghuzat támad… Hideg, nyirkos…
Mintha egy sírból jönne…
– Ezt a sír témát fejezd be! – förmedt rá Sa-
tun.
– Igaza van – mutatott ujjával a barátjára
Krivosip. – A Zónában nem beszélünk rossz-
ról. Inkább énekelj valamit, Morda!
– Nem – feküdt vissza Jackson. – Most
nincs kedvem énekelni… És mondjátok, mit
gondoltok a Zónáról?
– Semmit se gondolunk róla – felelte
Krivosip gondolkodás nélkül.
– Hogyhogy? – csodálkozott Michael.
– Hát csak úgy – nevetett halkan a stalker. –
Mit kéne gondolkozni róla? Van. És ez jó.
– Jó?
– Az hát! Mihez kezdenék, ha nem lenne
a Zóna? Mit csinálna Satun? Mihez fognának
azok, akik könyveket írnak a Zónáról? Akik
filmeket forgatnak… Na? Hiszen te magad is
idejöttél turnézni, Morda!
– Nem lehet máshogy a Zónába kerülni.
– Ne mondd már! – legyintett Satun. – Mi
is itt vagyunk.
– Ti stalkerek vagytok – sóhajtott keserűen
Jackson.
– Te meg? – élénkült fel Satun.
– Én meg… magam se tudom, ki vagyok.
– Tényleg? Nahát! – Satun megint próbált
a pillantásával jelt adni Krivosipnek. Újra
csak sikertelenül, mivel az csak forgolódott
egyik oldaláról a másikra, megpróbálva
minél kényelmesebben elfeküdni a csupasz
földön.
2018.01.23. 20:33:18

– Na, és mit gondoltok, ki hozta létre a Zó-
nát? – Michael szemmel láthatóan nem volt
álmos. – Földönkívüliek, a jövőből vagy egy
másik dimenzióból érkezett vendégek?
– Az a hülye, aki a lyukat is fúrni kezdte –
morogta válaszul Krivosip.
– A lyukat? – kérdezett vissza csodálkozva
Jackson.
– Mi az, még sosem hallottál a lyukról?
– Nem.
– Na, akkor figyelj! – Krivosip a feje alá iga-
zította a hátizsákját. – Azt mondják, hogy a
legmélyebb lyuk a földön a Kola-félszigeten ta-
lálható. És több mint tizenkét kilométerre hatol
a földbe. De ez mind hazugság. Alapvetően ez
a tizenkét kilométeres lyuk a Kola-félszigeten
több mint valószínű, hogy létezik. Csakhogy
nem ez a legmélyebb. Mert a legmélyebb itt,
a Zóna közepén helyezkedik el. Egy bizonyos
törtető újgazdag kezdte el fúrni pontosan az-
után, hogy kitört a világgazdasági válság, és ő
potom áron vett egy vadonatúj fúróberende-
zést. A tanácsadói javasolták, mert, úgymond,
pontosan ezen a helyen zajlik a földkéreg töre-
dezése, úgyhogy könnyű lesz fúrni. Na, neki is
fogott. Nem maga, persze, munkásokat vett fel,
mérnököket, mindenféle szakértőket…
– És minek? – szakította félbe Michael.
– Hát látod, ez az újgazdag egy sosem látott
mélységből szivattyúzott elit ásványvíz palac-
kozását és eladását akarta megszervezni. Ennek
megfelelően a vizecske ára is magasabb lett vol-
na, mint az Everest. Másrészt meg ilyen mélység-
ből sosem hozod fel a vizet, és hát a mi hősünk
erről nem tudott. Nem volt senki, aki megsúgta
volna neki. Vagy inkább senki se akarta. Hi-
szen jó pénzt fizetett a munkáért. No, fúrtak
is rendesen. Tartsd szem előtt, Morda, hogy
mindezek az események a gazdasági válság ide-
jén zajlottak, akkoriban az emberek bármilyen
munkához ragaszkodtak. Így hát fúrtak, fúrtak,
addig fúrogattak, amíg a cső mélyebbre nem
Mit cisnálunk itt?
042-056-kalugin.indd 53
GALAKTIKA
2018. február
ment, mint a kolai. El tudod képzelni, Morda?
És mindez itt történt. Isten tudja, meddig fúrtak
le. Egyesek azt mondják, hogy egészen a pokol
tüzéig, ahol a bűnösök teste és lelke az extrém
magas hőmérséklet hatására mutálódik és meg-
változik a teljes felismerhetetlenségig. Mások
szerint az Ősnép lakhelyéig, akik valamikor a
Nap alatt uralkodtak, de aztán az örök sötétség
világába száműzték őket. Szerintem nagyobb
különbség nincs a kettő között. A lényeg, hogy
ebből a csőből valami olyan dolog tört föl, ami
elkezdett hatni a környező világra, a teljes felis-
merhetetlenségig megvetemítve és eltorzítva azt.
Még szerencse, hogy az anomália hatásterülete
korlátozottnak bizonyult, és az a vidék határol-
ja, amit manapság Zónának nevezünk. Eleinte
próbáltak küzdeni ezzel a csapással. Betonnal
akarták kitölteni a lyukat, bombát dobtak rá,
mérgező anyagokkal próbálkoztak. Minden
hasztalan volt. Semmi nem tudta megállítani ezt
a szerencsétlenséget. Akkor a Zóna határánál
katonai kordont állítottak, hogy ezek a helyi te-
remtmények szét ne szaladjanak a környező vi-
dékeken. Na meg egyúttal azért is, hogy kintről
különleges engedély nélkül senki ne hatolhasson
be a Zónába. Egyszóval, a dolgot állami ellenőr-
zés alá helyezték. Azóta is így áll a helyzet. Va-
gyis felügyelet alatt van. Hétköznapi nyelven ez
azt jelenti, hogy azok, akik kint vannak, semmit
se tudnak arról, mi van odabenn.
– Én olvastam egy csomó könyvet a Zónáról
– próbált ellenvetést tenni Jackson.
– Csupa hazugság! – legyintett Krivosip. –
Hősi szellem és pátosz, plusz leépülés!
– És mi van a szörnyszülöttekkel, mután-
sokkal, élőhalottakkal? Az anomáliákkal és
parajelenségekkel? És legvégül, a gombákkal?
– Mindezeknek megvan a maga helye –
mondta beleegyezően Krivosip. – Csak hát,
hogy hogyan, miért, minek, erről senkinek
fogalma sincs. És a legfontosabb kérdés: mit
jelent mindez?
53
2018.01.23. 20:33:18
 GALAKTIKA
2018. február
– Te mit gondolsz ezzel kapcsolatban?
– Én semmit nem gondolok. Én stalker va-
gyok, nem laboráns. Számomra csak annak
van jelentősége, hogy a Zóna létezik. A többi
azoknak való, akik az Opál-tónál nyaralókat
építettek.
– És a Hatalmas Tömb? Az hogy jelent meg?
– Félek, hogy csalódást kell neked okoznom,
Morda, de van egy olyan feltételezés, hogy a
Tömböt maguk a stalkerek állították, a neppe-
rek irányításával, akik a kívánságok teljesülé-
séről szóló mesét is kitalálták.
– Minek?
– Hogy jobban menjen az üzlet. Kapiskálod?
A Hatalmas Tömb a Zóna egyik legfontosabb
nevezetessége, és mindenki, aki idetolakodik,
kötelességének érzi, hogy meglátogassa. Ext-
rém turizmus, mutáns-szafari, George Romero
Világa. Ezt mind a nepperek szervezik, és mi,
profi stalkerek dolgozunk idegenvezetőként. És
mindenki megkapja a maga kis pénzecskéjét.
És a Tömbért, ami amellett, hogy a kívánságo-
kat teljesíti, még a legnehezebben megközelít-
hető helyen is van, külön kell fizetni.
– Tényleg nehéz eljutni a Hatalmas Tömb-
höz?
– Hát nem nehezebb, mint a Pampers gyár-
hoz – mosolyodott el Krivosip. – De a turistát
nem csak az egyenes úton lehet vezetni, elbo-
lyonghatunk a mocsarakban, kilövünk három-
négy zombit az úton, és mintha csak véletlenül
tévednénk a törpe-emberevők tanyája felé.
Hogy a vendég kattintgassa a fényképezőgépét,
és elégedett legyen a kapott benyomásokkal.
– Figyeljetek, fejezzétek be a fecsegést! –
morgott elégedetlenül Satun. – Neked, Krivosip,
hamarosan el kell kezdened az őrködést. És ne
rinyálj holnap, hogy nem aludtad ki magad!
– Mindenki, alvás!
Krivosip a fejére húzta a csuklyát, a fal felé
fordult, és nemsokára ütemesen szuszogni
kezdett.
54 Mit cisnálunk itt?
042-056-kalugin.indd 54
Satun a lámpa fényét – közvetlenül a kijá-
ratnál – a mennyezetre irányította, úgy, hogy
azonnal észrevegye, ha a nyílásban feltűnne
egy árnyék.
És nem is kellett sokáig várakoznia. Óvato-
san felemelkedve a helyéről, Jackson a kijárat
felé indult.
Satun alvást színlelt, de alighogy Michael
kijutott a bunkerből, csendesen felkelt, fogta
a már előre odakészített automata fegyvert, és
utánament.
A lámpát az üregben hagyta, így a hold-
fényben nem vette azonnal észre a bokrokban
rejtőző Jacksont. Nesztelenül a háta mögé lo-
pódzott, és az automata csövét a tarkójához
szegezte.
Michael megremegett.
– Ne mozdulj! – figyelmeztette fenyegetően,
félig suttogva a stalker.
– Satun! – sóhajtotta megkönnyebbülten
Jackson.
– Kinek Satun, kinek Két Lábon Járó Halál
– nevetett a másik.
– Rendben, mi van, Satun?
– Véged van, Morda. Le vagy lőve.
– Mi? – Michael megint próbált hátranézni.
– Állj fel, neked beszélek! Hova igyekeztél az
éjszaka közepén?
– Hát… nos, én… tulajdonképpen… nekem
kellett…
– Szóval kellett? És hova, Morda, hova kel-
lett menned?
– Hát… a bokorba… Mint minden ember-
nek… Érted? Fiziológia…
– Te nekem ne gyere a fiziológiával! – Satun
elég érzékelhetően tarkón bökte Michaelt az
automata csövével. – Megértetted?
– Nem – ismerte el nyíltan Jackson.
– Egy stalker se mászik ki éjszaka a bunker-
ből, hogy holmi bokor alá szaladjon!
– Hát akkor hogyan…?
– Ne tettesd magad!
2018.01.23. 20:33:19
 GALAKTIKA
2018. február

– De hát én komolyan kérdezem… – De hogyhogy, Satun...

– Aha? – Ha visszabújsz a bunkerbe, lelőlek. Vágod?
– Aha. – Satun!
– Hogy hova megyünk, azt tudod? – És ne ordíts! Felébreszted Krivosipot, ki-
– Azt mondtátok, hogy a Hatalmas Tömb- mászik dühösen, félálomban, és biztos lelő. In-
höz. kább eredj épségben, egészségben... Ég veled,
– És előtte? Morda!
– A Pampers gyárba. Michaelt a célkeresztben tartva, Satun las-
– Na látod! san hátrált, és besurrant a bunkerbe. Morda-
– Mit látok? Jacksont nem is annyira ijedten, mint zavaro-
– A stalkerek Pamperst használnak, érted? dottan hagyta.
Katonait! Olyat, hogy egy hétig is lehet horda- Satun felébresztette társát, amikor eljött az
ni. Érted? A gyár tele van velük! A Patrióták- ideje, hogy átvegye az őrséget. Krivosip a sze-
nak saját seftjük van ott, eladják a felvásárlók- mét dörzsölgetve nézett körül.
nak. Azok meg nekünk, stalkereknek. – Hát Morda hol van?
– Hát ezt nem tudtam! – Elment.
– Nem tudtad, azt mondod? Hát a páncél- – Hogyhogy elment? – rántotta fel csodál-
mellényt honnan szedted? kozva Krivosip a szemöldökét.
– A bárban vettem, ahol felléptem. – Hát csak úgy – állt fel, aztán egy szó nél-
– A csapostól? kül kimászott a bunkerből.
– Igen. – Mi ütött beléd? – Krivosip csodálkozása
– De akkor Szuicid a mellényhez pelenkát is fokozódott. A fejét is ingatta. – Nem más, mint
ajánlott. Követsz? egy kifacsarodott. Nézd, még a holmiját se vit-
– Nem. te el.
– Nem tudom, Morda, miért másztál ki éjjel – Hát, én is erre jutottam. – Satun biztos
a bunkerből... Egyet mondok: nem vagy ember. helyre állította az automatát, a falnak fordult,
– Hanem mi vagyok? elfedte a szemét a dzsekije gallérjával, és abban
– Feltételezem, hogy valami kifacsarodott... a pillanatban elaludt. Nyugodtan és zavartala-
– Mi? nul aludt. Mint egy szent életű. Mint egy olyan
– Vagy becsavarodott... ember, akinek a lelkében nincs egyetlen szálka
– Még jobb... sem.
– Egyébként, nekem egykutya. Csak azt kell
eldönteni, mit csináljak veled. Amikor felébredt, mosolygott. Azért, mert
– Figyelj, Satun! megérezte a Krivosip főzte kávé illatát. A kávé-
– Fogd be, gondolkozom. hoz vajaskenyér is tartozott – konzervsonkával
Sokáig gondolkodott. Három percig. Vagy meg szardíniával. Élni tudni kell!
inkább három és negyedig. – Morda nem mutatkozott? – kérdezte Sa-
– Jól van, Morda – mondta, meghozva végre tun, kezébe véve a forró kávésbögrét.
a döntést. – Nekem meg Krivosipnek egyelőre – Nem – rázta a fejét Krivosip. – Minden
semmi rosszat nem tettél. Ezért tűnj innen! csendes volt. Csak valami hullafattyú mászott
– Mi? be reggeltájt. Még lőnöm se kellett, kupán vág-
– Megsüketültél? Takarodj, azt mondom. tam a puskatussal, el is húzott a fenébe. Bár le-
Mit cisnálunk itt? 55

042-056-kalugin.indd 55 2018.01.23. 20:33:19

 GALAKTIKA
2018. február
het, hogy ez is Morda volt. Hisz a sötétben nem
lehet kivenni.
– Jól van – bólintott elégedetten Satun.
Megreggelizvén, a stalkerek kellemes han-
gulatba kerültek. Morda-Jacksonra többet nem
gondoltak. Nem azért, mert elfelejtkeztek róla,
hanem mert nem volt többé. Egyszerűen el-
tűnt. Ahogy a tegnapi nap is eltűnt.
– Mondd csak, barátocskám! – fordult Sa-
tun Krivosiphoz. – Mit csinálunk mi itt?
– Megyünk a Pampers gyárba, hogy meg-
tisztítsuk a parazitáktól.
– Mi értelme? – Satun zárójelekké görbítette
ajkait. – Ma kinyírunk vagy tizenötöt, holnap-
ra újak gyűlnek oda.
– Vagyis, megint lesz munka – mosolygott
Krivosip elégedetten.
– Hm, elsunnyoghatnánk ezt a munkát? –
váltott összeesküvő suttogásra Satun. – Mikor
visszatérünk Szuicidhez, azt mondjuk, hogy
mindent elintéztünk. Ki fogja ellenőrizni?
Aztán egy hónap se telik bele, és meglátod, a
Patriótáknak megint kell egy gyártisztogatás.
Ráadásul ne felejtsd el, hogy lelőttem Szoszót!
A Patrióták hogy ne agyalnának a vérbosszún?
Elkezdik védeni az érdekeiket, keresni a bűnö-
söket... Aztán idővel minden elfelejtődik. Hi-
szen így van, nem?
– Nos... egészséges, józan gondolatmenet
– vakarta az arcát Krivosip. – Csak a gombás
konténert kell még megszerezni.
– És minek neked a gomba?
– A sefteseknek tolhatnánk.
– A gombáért nem adnak sokat. Csak to-
vább tartana az út. A gázálarc szűrőbetétjét
is lemerítjük, újakat kéne venni... Egy ilyen
Batirért, amit Morda itt hagyott, százszor töb-
bet kapunk.
– Ez is igaz – értett egyet Krivosip.
– Tehát eldöntöttük! – csapott a térdére Sa-
tun. – Elüldögélünk itt pár napocskát, kicsit
felhizlaljuk magunkat, aztán visszamegyünk.
56 Mit cisnálunk itt?
042-056-kalugin.indd 56
– Ej – csóválta a fejét Krivosip. – Kár, hogy
Morda-Jackson elment. Talán énekelt volna va-
lamit. Vidámabbak lettünk volna.
– Hát ha muszáj, én magam is énekelek ne-
ked!
Satun beindult, és már nem lehetett megál-
lítani.
Valóban rázendített.
És hát melyik stalker nem szeret dalolászni,
mikor a munkát elvégezte, és nem kell többet
feltennie a kérdést: tulajdonképpen mit csiná-
lunk mi itt?
Végh Erika fordítása
1: Gúnynevek: a krivosip forgattyút, a satun hajtókart
jelent.
2: Ezek is gúnynevek: a kaban szó jelentése vaddisznó, a
borové ártány, a vepré vadkan.
3: Parkour vagy parcour, pár éve keletkezett kültéri
sport, a helyváltoztatás művészetének is nevezik.
4: A tolvajkulcs szó helyett lehetne csalétket, aknakere-
sőt vagy detektort is használni. A lényeg, hogy a tolvaj-
kulcs megy elöl a – többnyire csavarok segítségével – ki-
tűzött úton, és ha valami anomália adódna, ő húzza a
rövidebbet, így a többiek elkerülhetik a bajt.
5: Igazából nyilván Satun, de az író szeret néha effélekép-
pen „viccelődni”. Stir: csapszeget, pecket jelent
6: (Állati) pofa
7: Klassz!
Alekszej KALUGIN
1963-ban született orosz szerző. Első gyer-
mekkori olvasmányai közt szerepelt egy
Wells-novelláskötet, és ez, úgy tűnik, megpe-
csételte sorsát. Hatévesen már saját elbeszé-
lést írt, akkor még csak az íróasztalfióknak. Ta-
nult orvostudományt és élelmiszeripari isme-
reteket. Közben tovább írt. Első regényét egy
kiadói pályázatra küldte be 1996-ban, de vis�-
szautasították. A kiadó látott azonban benne
annyi fantáziát, hogy egy novelláját újabb re-
génnyé bővíttette vele, és ezt már ki is adta.
Azóta több mint 50 kötete megjelent már –
remélhetőleg hamarosan magyarul is többet
megismerhetünk.
2018.01.23. 20:33:19

Futárokra felkészülni!
E
GYRE INKÁBB terjed az online
vásárlás, aminek egyenes követ-
kezményeként folyamatosan nö-
vekszik a vásárlóhoz kézbesített
termékek mennyisége. A futárszolgálatoknak
egyre több a munkája, a jövő egyértelműen
a drónokkal történő árukiszállításé. Ennek
fejlesztése már olyan stádiumban van, hogy
bármikor engedélyezhetik a használatukat.
De vajon mi, vásárlók készen állunk-e a foga-
dásukra?
A kiszállítást elsősorban repülő drónok
fogják végezni. Azonban a csomagot fogad-
nunk kell, biztosítanunk kell egy leszálló-
helyet, illetve egy csomaglerakó helyet. Egy
kertes ház esetében viszonylag egyszerű: a
kertben vagy egy nyitott teraszon kényel-
mesen tud landolni a csomag, valószínűleg
egy megjelölt helyre. Még csak otthon sem
kell lennünk, hogy megérkezzen a vásárolt
termék.
De mi a helyzet akkor, ha esik az eső?
A drón leteszi a csomagot, és mivel a szabad
ég alatt áll, mire érte megyünk, esetleg rong�-
A jövő otthona
057-jovo.indd 57
GALAKTIKA
2018. február
gyá ázhat. Nem igazán gusztusos látvány egy
szétázott papírdoboz. Valószínűleg erre majd
a csomagkihordó cégeknek kell reagálniuk,
és az eddigi barna kartondobozokat fel fogja
váltani egy vízhatlan változat, amelyet bátran
ki lehet tenni az időjárás viszontagságainak.
Ennek azonban megvan az a sajnálatos követ-
kezménye, hogy környezetkárosítóbb csoma-
golást kell használni.
Más problémával szembesülnek a lakóte-
lepeken és a toronyházakban lakók. Nekik
nincs kertjük vagy teraszuk, ahova a drón
leszállhatna. Nekik hogy fogják megoldani a
kiszállítást? A technika alkalmas lenne arra,
hogy egy drón berepüljön akár egy teraszra,
akár egy ablakon keresztül egy helyiségbe.
De ez akár veszélyforrás is lehet. Biztonsági
okokból nem lehetne a közelben ember. És
mi a helyzet egy kutyával vagy egy macská-
val? Ők komoly gondot jelenthetnek. Megsé-
rülhetnek, de akár ők is okozhatnak kárt a
drónban.
Megoldás lehetne olyan közösségi
tárolódobozok elhelyezése, amelyeknek ajta-
ját csak egyszer használatos kód birtokában
lehetne nyitni. Ha a drón alkalmas az ajtó
kinyitására, elhelyezheti benne a csomagot.
Ezt a vásárló tudja csak kivenni ugyanannak
a kódnak, vagy csak a számára generált újabb
kódnak a használatával.
Lehetséges megoldás az is, hogy az ilyen
helyekre csak abban az időpontban szállíta-
nak, amikor a vásárló át tudja venni a cso-
magot. Így tetszőleges helyre lehetne csoma-
got kiszállítani, viszont ilyenkor a vásárlót
kell egyértelműen azonosítani. Erre már lé-
tezik technológia, a vásárló mobiltelefonján
megjelenő vásárlási kódot olvassa le a drón
kamerája.
57
2018.01.23. 20:33:11
 GALAKTIKA
2018. február

Harry Potter nulladik kalandja

M
ÁR MINDEN bizonnyal
mindenki megnézte az új Star
Wars-filmet, vagy hegyekben
olvasta róla a beszámolókat
az interneten, beszéljünk most hát egy másik,
szintén nagyon népszerű filmről!
Van egy tizenegy éves kisfiú. Harry Pot-
ternek hívják. A családjával nincs minden
rendben. A fiúcska új közegbe kerül, ahol
találkozik egy boszorkánnyal. A boszorkány
oktatását követően egy bizonyos pálcával
Harry képes lesz varázsolni. Nem sokkal ké-
sőbb pedig legyőz egy trollt.
Ismerős, ugye? Hát persze, mondaná nagy-
jából bárki a világon: ez az 1997-ben megje-
lent könyv, a Harry Potter és a bölcsek köve.
Vagy az azonos című, 2001-es film.
Én pedig azt mondom, nem. Ez a Troll
című film zanzája, amely 1986-ban készült.
Igen, Harry Potter. Igen, pálca. Igen, vará- emberek nyerték, és elrekesztették a mágikus
zsol. Igen, tizenegy évvel J. K. Rowling Harry lényeket. Eunice őrzi a világok közötti átjárót,
Pottere előtt. mert tudja, hogy Torok ismét támadni fog…
A történet szerint a kis Harry Potter és És támad.
aránylag diszfunkcionális kis családja új la- Abban a pillanatban pedig, amikor a tár-
kásba költözik egy lepukkant társasházban, sasház összes lakását az uralma alá hajtja,
tovább gazdagítva az amúgy is elég excent- megnyílnak a kapuk, és Torok bizarr, vér-
rikus lakók palettáját. Lakik itt üldözési má- szomjas tündértestvérei meghódítják a mit
niás középkorú férfi, egy Eunice Saint-Claire sem sejtő Földet. Amikor Eunice is áldozatul
nevű, nyíltan boszorkánykodó hölgy, vagy esik a troll mágikus gyűrűjének, Harry Pot-
egy Barry Tabor nevű fickó, aki minden gond ter az egyetlen, aki mágiájával a szörny útját
nélkül társalog a halálról négyéves kislányok- állhatja.
kal. Ezek abszolút nem furcsa dolgok, ugye? A film kicsit olyan, mintha a gimnázium al-
De nem csak a bizarr lakóközösség miatt sóbb osztályaiba járó Robert Rodriguez a heti
rendkívüli ez a társasház: itt él ugyanis egy ötdolláros zsebpénzéből, folytonos LSD-má-
elátkozott lény, Torok, a troll, aki egykoron morban készítette volna a tajtrészeg Guillermo
szerelmes volt Eunice Saint-Claire-be. Szerel- del Toróval: rendkívül olcsónak tűnő báb-
mük soha nem teljesedhetett be (hála isten- szörnyek, gőzölgő szárazjég, zéró hangosítás,
nek) Torok kapzsisága miatt: a hódítani vágyó kifejezetten összefüggéstelen, rémálomszerű
troll mágus felborította az egyensúlyt a tün- párbeszédek és a troll oldaláról rendkívül
dérvilág és az embervilág között, a háborút az erőszakos jelenetek jellemzik a filmet. Reme-
58 Filmajánló

058-059-film.indd 58 2018.01.23. 20:32:57


kül hozza viszont a hamisítatlan nyolcvanas
évekbeli szörnyfilm stílust: a bábok, a (nem
rossz) stop motion trükkök, a kezdetleges szá-
mítógépes rásegítés mind igen nosztalgikus
hangulatba hozhatja az embert, és olyan bájt
kölcsönöz a Trollnak, amit nem lehet tőle elvi-
tatni. A színészek (többek közt a Végtelen tör-
ténet Atreyuja, Noah Hathaway) szemlátomást
semmiféle rendezői instrukciót nem kaptak,
értetlenül adják elő a párbeszédeket, mintha
abban sem lennének biztosak, hogy ez most
gyakorlás, vagy már pörög a felvétel – a han-
gulat viszont még a kínos jelenetek ellenére is
meglepően eredeti és kellemes tud lenni.
Viszont mára a film legérdekesebb oldala
egyértelműen a fent is vázolt, igen bizarr ös�-
szecsengése Rowling Harry Potter-univerzu-
mával. A rendező, John Carl Buehler szigorú-
an (és nyilvánvalóan) azt állítja, hogy Harry
Potter az ő találmánya, akit J. K. Rowling köl-
csönvett tőle. Magát az írónőt is nem egy in-
terjúban kérdezték a vitatható minőségű film
és a kis túlélő kapcsolatáról, ő pedig többször
elismerte, hogy látta a Trollt, de (szintén nyil-
vánvalóan) kitart amellett, hogy Harry Pot-
tert száz százalékban ő találta ki, és ebben
nem hatott rá semmi.
Filmajánló
058-059-film.indd 59
GALAKTIKA
2018. február
Az igazság valószínűleg soha nem fog
kiderülni ez ügyben, és pontosan emiatt
érdekes ma is a Troll – mindenki maga kell
hogy eldöntse, mennyire köszönnek vissza
a film adott elemei, párbeszédei, szituációi
Rowling könyvében. Természetesen akár ha-
tott a Troll Rowlingra, akár nem, az ő Harry
Pottere összehasonlíthatatlanul értékesebb,
jelentősebb és magasabb minőséget képvi-
sel, mint Buehler hol röhejes, hol bizarr, hol
kínos, hol horrorisztikus Trollja, amelyet
ennek ellenére bátran ajánlok a nyolcvanas
évek filmjei és a furcsa filmtörténeti kurió-
zumok kedvelőinek is.
Az érdekesség kedvéért annyit még hozzá-
tennék, hogy a filmnek két folytatása is van:
a Troll 2-ben vegetáriánus goblinok itatják
tejjel a balszerencsés embereket, amitől azok
növénnyé változva ehetők lesznek számukra
is, míg a Troll 3-ban (The Crawlers végleges
címmel) már a goblinok is elmaradnak, és
gonosz, radioaktív gyökerek gyilkolnak.
Úgy tűnik, drága dolog trollokat alkalmaz-
ni egy filmben, ha már a folytatásokba egy
sem jutott.
Holló-Vaskó Péter
59
2018.01.23. 20:32:57
 GALAKTIKA
2018. február
Kovács Attila
EMLÉKKÉPTÁR
V
ASÁRNAPI ebédnél ültek,
és főtt krumplit ettek. Anya,
két pici szöszke kislány. A na-
gyobbik élvezettel lapította el
szájpadlásán a falatot, mindig ezt szokta
csinálni. A kicsi boldogan hadonászott
kanalával, közben vékony egérhangon
dúdolgatott valamit. Valami érthetetlen
dalocskát, melyet ő talált ki magának.
Se dallama, se szövege, amolyan gyerek-
zagyválás az egész, mégis jól elszórako-
zott vele.
– Évi, maradj már nyugton! – szólt rá
az asszony. – Ha jók lesztek, ebéd után
kizsilipelünk, és sétálunk egyet. Esetleg a
Múzeumba is elmehetnénk…
– De jó, Anya! Még sosem voltunk a Mú-
zeumban!
– Mert kicsik voltatok. De most már na-
gyok vagytok, szépen megnőttetek a finom
krumplitól.
60 Emlékképtár
060-064-kovacs.indd 60
Egy olyan
világban,
ahol már
szinte minden
elpusztult, még
mindig fellelhető
az emberi kultúra
nyoma...
Erre mindkét lányka csodálkozó szemmel
nézett a tányérjába. Aztán tovább kanalaztak.
A krumpli jó dolog. Az asszony, aki
azelőtt gazdaságtörténetet tanított az
egyetemen, tudta, hogy a burgonyának
volt köszönhető a középkort sújtó éhínsé-
gek megszűnése. Igaz, hogy ugyancsak a
krumpli, pontosabban a burgonyavész volt
a felelős az 1846-os nagy írországi kiván-
dorlásért is. Az írek túl sok krumplit ettek,
így aztán két év rossz termése élelmezési
katasztrófához vezetett. Hát, most ők is túl
sokat esznek belőle, mert más nemigen te-
rem meg ebben az új világban.
– Mondd, Anya, a lovat is megnézzük? –
kérdezte Évi.
– A lovat? – ocsúdott fel az anya a mé-
lázásból. – Ja, igen! Persze hogy a lovat is
– mosolyodott el hirtelen.
Hetente kétszer hagyhatták el a házat.
Pontosabban a régi bérház pincelakását,
2018.01.23. 20:32:36

ahová az állam költöztette őket, mint ha-
diözvegyet és hadiárvákat. Ebből az egyik
kiszállás a garantáltan szennyeződésmen-
tes krumpli és ivóvíz vételezéséhez kellett.
A másik alkalommal szabadon gazdálkod-
hattak. Az elosztó állomáson mindig kap-
tak eldobható kezeslábasokat a legközelebbi
kiszálláshoz, valamint jódot az ivóvizükbe
és fertőtlenítőt a házi zsilipelőjükbe. Befelé
jövet a használt ruhát levetették, bezsákol-
ták, és pucéran beálltak a zsilipkamrába.
A kicsik ezt mindig roppant mód élvezték.
Kacagtak és sikongattak, amint a szerkezet
sziszegve fújta rájuk a vízgőzt. Volt rákötve
egy napkollektor is, így a vegyszeres lemo-
só tavasztól őszig kellemesen meleg volt. És
ezt is az államtól kapták. Meg a többi csa-
lád is, akik szintén pincelakásokban éltek,
nyolc-tíz percnyi gyaloglásra egymástól.
A  közöttük levő romos házakban nem la-
kott senki.
Hirtelen árnyék futott az asszony arcá-
ra. A régi időkre gondolt. Nagyapa szen-
vedélyes múzeumlátogató volt. Vasárnap
délutánonként ő felhúzhatta pöttyös vagy
virágos kartonruháját, és nagyapával kéz
a kézben ballagtak. Az öreg magyarázott,
mindig magyarázott, ő pedig hiúan lépdelt
mellette. Végig a belvárosi kirakatok előtt,
aztán a kongó termek hosszú sorain. A fest-
ményekre már nem igazán emlékezett,
azok a sokadik terem után összefolytak a
szeme előtt. De a cirádás, széles aranyozott
kereteket, a lakkozott parketta csillogását,
a teremőr sovány arcát, rajta az elvárt szi-
gorral, most is tisztán látta maga előtt…
Rövid időutazásából kizökkentette a
rossz érzés, mely már évek óta mindennap-
jainak viszonyítási pontját adta. Férjének
hiánya a kezdeti lüktető fájdalomból idővel
tompa, egyenletes zsibbadássá szelídült.
Így öt év múltán pedig nem volt egyéb,
Emlékképtár
060-064-kovacs.indd 61
GALAKTIKA
2018. február
mint a széles-nagy üresség, mely az egész
várost is betöltötte. Utolsó e-mailjében,
amelyet tőle kapott, még azzal nyugtatta,
hogy ne aggódjon miatta, biztonságban
lesz, mert mélyen a föld alatt fog dolgoz-
ni; a drónvezénylő központba helyezték át.
Az asszony azt már sosem tudta meg, hogy
az ellenség robotvakondjai a háború első
napjaiban legelőször ezeket a központokat
pusztították el. Az acélfalat átfúrva lila
nukleáris tűzzel töltötték meg a bunkert,
melyben az emberek rövid szisszenéssel
változtak pernyefelhővé.
Langyos májusi nap volt. A kis család
szürke kezeslábasba öltözve kilépett az
üres utcára. Régi bérházak sorakoztak egy-
másnak támaszkodva, sötét ablaknyílásaik
fogatlanul ásítottak. A  belső udvarokban
fuvallat kószált, némelyikben derékig ért a
dús fű. A járda réseit fölverte a gyom, a fa-
lak arasznyi repedésein indák kandikáltak.
Béke volt.
Sétáik során nemegyszer őzekbe vagy kí-
váncsi vadmalacokba botlottak, amint azok
lármásan csörtettek át az úton egyik telek-
ről a másikra. Itt, a város közepén! „Ha
élne Bojtos, biztosan jól megkergetné őket”
– gondolta az asszony. De hát jó pár éve
kimúlt már. És a többi kutya is a Földön.
Túl érzékenyeknek bizonyultak a szennye-
ződésre, és néhány év alatt elrákosodtak.
Úgyhogy a kutyusok szépen kihaltak.
Az asszony kényelmesen, ingó csípővel
lépdelt, a picik hancúrozva előre-előrefu-
tottak. A kockaköves út – mint valami el-
nyűtt terítő – ráncokat vetett.
A hatalmas téren csak néhány ember sétál-
gatott, mindenki a kötelező szürke kezeslá-
basban. Kóstolgatták a friss tavaszi levegőt.
Persze nem túl sokáig, mert némi szen�-
nyezettség még mindig kimutatható volt
61
2018.01.23. 20:32:36
 GALAKTIKA
2018. február
benne. A felvonulási terület végében va-
laha félköríves hősi emlékmű állt, melyen
oszlopokkal elválasztva királyok szobrai
sorakoztak egymás mellett. Szám szerint
tizennégy. Az emlékműnek csak az alapza-
ta maradt meg. A félkörívek fókuszában a
háború előtt egy kőtorony magasodott, te-
tején arkangyallal, kiszélesedő talapzatán
az ősi vezérek lovasszobraival. A vezérek
lovastul-mindenestül eltűntek, csak a leg-
elöl léptető nagyfejedelem lova maradt ép-
ségben.
A tér bal oldalán klasszikus épülettömeg
magasodott, ez volt a Múzeum, ahová a kis
család is igyekezett. Régen nem magában
állt itt; a tér túloldaláról egy pont ugyan-
olyan múzeum nézett vissza görög oszlop-
fős homlokzatával. Az asszonyt kislányként
ez zavarta. Mintha versenyezni akart volna
nagyapa kedvenc múzeumával, pedig ki-
sebb is, csúnyácskább is volt annál. Mára
ez a probléma megoldódott; a szemközti
épület helyén kilencven méter széles, tizen-
öt méter mély gödör ásított, az alján némi
iszapos talajvízzel. A cirkálórakétát, mely
a krátert ütötte, minden bizonnyal valame-
lyik közeli külképviselet épületének szán-
ták, de elvéthette a házszámot.
Az asszony és a kislányok megálltak az
egyetlen épségben maradt szobor előtt. Ez
volt a ló. Pontosabban, a LÓ. Fejét leszegte,
inai megfeszültek, majd szétvetette a vis�-
szafojtott energia. Hatalmasnak tűnt ott
fenn, a kicsik tátott szájjal, kicsit megszep-
penve bámulták.
– Tudjátok, gyerekek, ennek az emlék-
műnek megépítették a pontos mását. Kíná-
ban – mesélte az asszony.
És ez így is volt. Sanghaj mellett a ké-
tezres évek elején létesítettek egy Global
Paradise nevű turisztikai központot, tele
a világ látványos épületeinek másolatával.
62 Emlékképtár
060-064-kovacs.indd 62
Sajnos a rossz helyszínválasztás miatt a
központ két év alatt csődbe ment, és ezt kö-
vetően rövidesen a helyi parasztok legeltet-
ték állataikat a Brandenburgi kapu, a gízai
piramisok és a Hősök tere közötti réteken.
– És ott megvan a többi ló meg a lovasa
is, Anya? – kérdezte a nagyobbik lány oko-
san.
– Igen, Dóri, biztos vagyok benne –
mondta az asszony. Valójában abban sem
volt biztos, hogy Kína megvan-e még egy-
általán, vagy annak is egy kráter tátong a
helyén. Egy olyan földrésznyi méretű, for-
tyogó mélyén közvetlen kapcsolattal a Po-
kolba. Nem volt szép gondolat, de az futott
át rajta, hogy ennyit minimum megérde-
melnének, cserébe azért, amit a világgal
műveltek.
– Na, és a lónak a fütyije, az megvan? –
kérdezte a kicsi huncutkodva.
– Micsoda? Na várj csak, te csibész, ezért
elkaplak! – kiáltotta az anyjuk nevetve,
mire a kislányok nekiiramodtak a tágas
térnek. Csámpás lábbal nagy köröket futot-
tak, miközben sikítoztak, az asszony pedig
kacagva kergette őket. De azért csak úgy
tessék-lássék módon, nehogy a kicsik fel-
bukjanak a durva kövezeten.
Ez egy csodás délután volt.
Az előcsarnokban már várakoztak néhá-
nyan. Tétova visszhangot vert az emberek
beszélgetése. A mondatok a magas falaknak
ütközve darabokra hullottak, és összekeve-
redve, érthetetlenül érkeztek vissza. A tár-
latvezetőt várták, aki hamarosan feltűnt a
terem másik végében. Negyvenes, őszülő
halántékú férfi volt, zöld kezeslábasban.
Amikor a várakozók csoportjához ért, az
anyára, majd a kislányokra mosolygott,
akik erre rémülten az anyjuk nadrágszá-
rába kapaszkodtak. Az asszonynak viszont
2018.01.23. 20:32:36
 GALAKTIKA
IDŐUTAZÓ 2018. február

nagyon jólesett ez a mosoly, zavartan viszo-

TÖRTÉNELEMTUDÓSOK
nozta.
– Köszöntöm önöket, hölgyeim és ura-
FORGATJÁK FEL A MÚLTAT,
im, ezen a szép tavaszi vasárnapon! Örülök,
hogy múzeumunk megtekintését válasz-
PEDIG BEAVATKOZNI SEMMI
tották délutáni időtöltésképpen – kezdte a
mondókáját a kelleténél kissé talán teátrá-
ESETRE SEM AKARTAK.
lisabb hangon. Az asszonyt ez nem zavarta,
egyelőre a férfi nagy igyekezetének tudta
be a dolgot. – Mint tudják, a tárlat látoga-
tásához manapság elengedhetetlen egy jól
képzett szakember segítsége. Amennyiben
elfogadnak ebben a szerepkörben, kérem,
kövessenek! A középső szárnyat tekinte-
nénk meg talán először. Erre tessék…!
Az első terem, ahová beléptek, a kisebbek
közé tartozott. A mennyezeten több méte-
res hasadék tátongott, peremén vadszeder
hajtásai tekerődztek. A résen keresztül kel-
lemes légáramlat öblögette a helyiséget.
– Itt a tizenhatodik századi németalföldi
mesterek képei voltak láthatók – kezdte az
ismertetést a férfi. – Ezen a helyen függött
Anthony van Dyck Szent János evangélis-
tája. Hatvannégyszer ötven centiméteres,
fára festett munka. A finom vonású, hul-
lámos hajú modellt van Dyck több képén
is megörökítette. A lángoló vörös köpeny-
be burkolt férfialak baljában aranykelyhet
tart, jobb kezét a kehely elé emeli. Valahogy
így – mutatta a férfi a kéztartást. – A szen-
vedélyesen nyugtalan ábrázolásmód, a tü-
zesen ragyogó színezés egyébként Rubens
tanításának hatására vall.
A látogatók le voltak nyűgözve.
– Micsoda ecsetkezelés! Na és azok a vö-
rösek! – álmélkodott egy idős hölgy. EGY MULATSÁGOS
– Bámulatos! – értett vele egyet a mellet-
te álló szikár úriember.
– Valóban, egyedülálló alkotás – bólin-
SOROZAT NYITÁNYA!
tott a tárlatvezető. – No de talán haladjunk
is tovább!
W W W.G A L A K T I K A B O LT. H U
63

060-064-kovacs.indd 63 2018.01.23. 20:32:41

 GALAKTIKA
2018. február
Az emberek utánacsoszogtak.
– Mielőtt bemutatnám a következő ké-
pet, engedjék meg, hogy felhívjam a fi-
gyelmüket a múzeumbarátok körének jövő
keddi összejövetelére. Jöjjenek minél töb-
ben, mert jó néhány csoportos kompozíciót
szeretnénk megjeleníteni. Pedro de Orrente
Az emmausi vacsorájához még hiányzik két
férfi szereplő, valamint egy durvább kidol-
gozású székre is szükségünk lenne. Egy ki-
sebb mozsárnak és egy piros, tizenhatodik
századi fejfedőre hasonlító sapkának szin-
tén örülnénk. Lesz még „Ki tud többet a
részletekről?” vetélkedő, a végén pedig teát
és kekszet szolgálunk fel. No de meg is ér-
keztünk! Ebben a teremben voltak kiállítva
Francisco de Goya művei, A korsós lány, A
köszörűs, vagy a Jelenet a spanyol független-
ségi háborúból.
– Anya! – súgta a nagyobbik lány, kö-
zelebb bújva az asszonyhoz. – Hiszen… itt
nincsenek is képek! Egyetlenegy sem!
– Persze hogy nincsenek. Tönkrementek
a sugármentesítéskor.
– Ide figyeljen, fiatalasszony! Miért
mondja ezt a gyereknek? – lépett oda hoz-
zájuk egy rideg arcú, középkorú nő. Az a
típus, akinek a Teremtőtől kapott előjoga
volt bármikor, bárkinek megmondani, mi
a helyes. És mindig élt is ezzel a jogával. –
A képek itt vannak. Ott egy Van Dyck, egy
Rubens, egy Rembrandt, egy Goya… Én lá-
tom őket!
A kislányok riadtan pislogtak. Az anyá-
nak nagyon nem tetszett az efféle kiokta-
tás. Saját erőszakos anyjának köszönhetően
bőven volt benne része életében. Még most
is a hányinger kerülgette, ha iskoláséveire
gondolt. De az akkori, lelki terrorral zsu-
gorított, bizonytalan énje nem volt már
sehol. Itt volt helyette ez a mostani, amely
acélkeménységűre edződött a Nagy Bíbor
64 Emlékképtár
060-064-kovacs.indd 64
Tűzben. „Szikkadt vén kurvája” – gondolta,
amint farkasszemet nézett a nővel. Végül
visszafogta magát.
– Ne zavarja össze a gyerekeket! És tö-
rődjön a maga dolgával! – felelte fagyosan,
majd továbbvezette a kislányokat.
– Nahát, még ilyet! – hangzott mögöttük
a méltatlankodás.
Később úgy érezte, hogy túlreagálta a
dolgot. Ez a nő nem akart rosszat. A többi-
ekkel együtt ő is csak dédelgeti az emlékeit,
mint a gyerekek az utolsó kiskutyákat. És
megért ez a show annyit, hogy feldobják
némi hazugsággal.
Néhány teremmel odébb ezt kérdezte Évi:
– Anya, ha megnövök, mert ügyesen sok
krumplit eszek, én is látni fogom a képeket?
Hangja tisztán csilingelt a csupasz falak
között.
– Sajnos nem, kicsim. A Múzeumba csak
azért járunk, hogy történeteket hallgas-
sunk a régi időkről. De azért érdekes, ugye?
– Igen, igen! – felelték kórusban a kicsik.
A tárlatvezető még hosszasan mesélt, az
emberek újra és újra körülvették őt. Van
Dyck, Rubens, Rembrandt, Goya…
Hunyorogva léptek ki a késő délutáni
napsütésbe.
KOVÁCS Attila
Magyar szerző, 1963-ban született, Kalocsán.
Villamosmérnök, egy budapesti szoftverfej-
lesztő cégnél dolgozik ügyvezető igazgató-
ként, valamint címzetes egyetemi docens-
ként órákat ad a BME-n (mesterséges intel-
ligenciák alkalmazása témakörben). 22 éves
korában kezdett el írással foglalkozni, a Ga-
laktika 91. számában jelent meg egy novel-
lája („Negyvenesek paradicsoma”). Azután
hosszú szünet következett, és csak néhány
éve kezdett el újra írni. Három novellája is
megjelent azóta az új Galaktikában, a 318.,
325. és 328. számokban.
2018.01.23. 20:32:42
 GALAKTIKA
2018. január

Galaktika a nagyvilágban
Kedves olvasónk, dr. Vass Gábor ezúttal egészen különleges helyre
vitte magával a Galaktikát. Nem annyira a távolság vagy az egzo-
tikum miatt, hanem mert másik kedvenc hobbiját, a siklóernyőzést
párosította lapunk olvasásával. Az ausztriai Karintiában került sor
Galaktikánk „reptetésére”, közel 2000 méter magasságban. És mivel
ekkor épp egy népes siklóernyős-találkozó is zajlott, több százan le-
hettek tanúi lapunk első, szó szerinti szárnypróbálgatásainak.

KERÜLJÖN BE ÖN IS A GALAKTIKÁBA!
Egyben buzdítjuk minden olvasónkat, hogy vigye magával a Galaktikát,
és örökítse meg, hogy merre járt, akár barátai, családja körében, mi pe-
dig bemutatjuk a magazinban.

A fényképeket és az utazások rövid történetét a következő e-mail

címre várjuk: kommunikacio@galaktika.hu

Galaktika a nagyvilágban 65

065-nagyvilag.indd 65 2018.01.23. 20:32:27

 GALAKTIKA
2018. február
InTovS F
BdR
íja s
ella
JOY AJÁNDÉKA
C
ONRAD BESÉTÁLT a Lacey’s
bárba, és elfoglalta szokásos he-
lyét az egyik magas bárszéken,
ami egy nyugtalanító billenés-
sel csúszott a helyére. Kicsit fészkelődött,
hogy stabilabb helyzetben megálljon, ami-
től a szék lába keserűen megnyikorgatta a
műfa burkolatot. Roach felpillantott, és egy
savanyú arckifejezéssel jutalmazta, amiben
egy mosoly és egy grimasz ötvöződött – ez
volt a szokásos üdvözlési formája.
Roach egy állandó jellegzetesség volt a
Lacey’sben. Ott evett, ivott és dolgozott.
Amennyit Conrad tudott róla, lehet, hogy
ott is aludt.
– Egy újabb pocsék nap – állapította meg.
– Melyik nem az? – válaszolta Conrad,
befejezve egy rituálét, amit már régóta ki-
alakítottak maguk közt. My-Ling jelent
meg a pult másik oldalán, egy félénk mo-
sollyal és egy üveg finoman gyöngyöző sör-
rel felfegyverkezve. Nem volt szemérmes,
66 Joy ajándéka
066-079-whates.indd 66
Egy újabb pocsék
nap... különleges
meglepetéssel...
Ian Whates
ezt Conrad nagyon is jól tudta; az egész
csak az álcának volt a része, amit a munka-
helyén viselt. Conrad mordult egyet, és pár
érme után nyúlt a zsebébe, áterőltetve ujjait
nadrágjának szoros gyűrődésén, és azt kí-
vánta, bár gondolt volna rá, hogy elővegye
a pénzt, mielőtt leült.
A sört kifizetve a tekintete a televízión
állapodott meg. A készülék magasan a bár-
pult felett ült, jelenleg nyilvánvalóan egy
közéleti hírműsort sugárzott. A kép egy
komoly riporterről Kelly elnök közelijére
váltott, a tudósítás ránézésre egy minapi
beszédéről szólt. Szürkéskék szemek bá-
multak a kamerába egy pillanatra, a tisz-
tesség csöpögött markáns, majdnem-jóké-
pű arcának minden pórusából. A hangerő
túl halkra volt állítva, hogy ki lehessen
venni az egyes szavakat – egy kisebb áldás,
amiért Conrad hálás volt. A kép egy totálra
váltott ugyanerről az eseményről, az elnök
kezet rázott egy-két előkelőséggel.
2018.01.23. 20:32:08

– Muszáj ennek az izének mennie? – rek-
lamált Conrad. Megvolt a maga oka, hogy
nem akarta többször látni az elnököt a szük-
ségesnél.
My-Ling vállat vont, de nyilvánvalóan
nem akarta kikapcsolni a tévét. Szándé-
kosan makacskodott – tudta, hogy Conrad
mennyire utálta nézni azt a férfit, és azt is,
hogy miért.
– Utálom ezt a várost! – mondta Roach
csak úgy a levegőbe.
Nem, nem utálta; ez is csak álca. Newhill
nem az a hely volt, ahol bárki maradt volna,
hacsak nem így akarta, és Roach már hosz-
szabb ideje itt volt, mint bárki emlékezett
rá. A megjegyzés nem igényelt választ, és
Conrad kötelességtudóan ignorálta.
A történet szerint a város alapítói azért
nevezték az új települést Newhillnek, „új
hegynek”, mert egy új kezdetet reprezentált,
a lehetőséget az újrakezdésre, új kihívások-
ra. De Conradnak megvolt a maga elmélete.
Úgy gondolta, azért hívják a helyet így, mert
hideg, zord és szürke. Persze nem mindenki
osztotta ezt a kissé irigy nézetet – minden
nézőpont kérdése, és az ő nézőpontja alulról
nézett fölfelé.
Mint minden hely, ami már létezett egy
ideje, Newhill is elkerülhetetlenül kialakí-
totta saját körzeteit és rétegeit. Voltak azok,
akiknek nagyon jól ment – gazdagok, akik
szép, felsőkategóriás külvárosokban éltek.
Ha valaki csak ezeket a részeket látta, meg-
bocsátható módon azt hihette, hogy ez egy
szép hely az életre. De ez csak a cukormáz
volt; ha megemelted, hamar előbukkantak
alóla egy száraz süti porladozó rétegei.
Conrad nem idevalósi volt, pár évvel ez-
előtt érkezett, és rögtön tudta, pont megfe-
lel neki. Hamar megtalálta a saját szintjét,
valahol a kupac alján, ahol az emberek nem
nagyon érintkeztek egymással, és nem érez-
Joy ajándéka
066-079-whates.indd 67
GALAKTIKA
2018. február
ték szükségét, hogy túl sok kérdést tegyenek
fel. Nem mintha a kérdésekkel probléma lett
volna; a válaszok bizonyultak volna kissé ké-
nyelmetlennek.
Mindennek kontrasztjaként a nő, aki épp
besétált a bárba, és most bizonytalanul lé-
zengett az ajtóban, nyilvánvalóan a szociális
spektrum túlsó végéhez tartozott, a cukor-
mázhoz. Magas volt, szőke, porcelánbőrű,
hibátlan sminkkel. Dizájnercipőt viselt, ami
tökéletesen illett a leghasználhatatlanabb
típusú táskájához, ami túl kicsi volt ahhoz,
hogy bármit tartani lehessen benne. Az
együttest egy hosszú, divatosan szabott ka-
bát egészítette ki, amit biztosan nem a kör-
nyéken vásároltak… hacsak nem egy nagy,
névtelen teherautó hátuljából, de Conrad
hajlandó volt neki megelőlegezni a bizalmat.
Elnézett másfelé, de a szeme sarkából to-
vábbra is a nőt leste. Mellette Roach is fel-
figyelt rá, és ugyanígy tett. Mindketten az
esélyeket latolgatták. A nő úgy kitűnt a kör-
nyezetéből, mint egy sellő a sivatag közepén,
és nem lehetett túl sok magyarázat a jelenlé-
tére. Úgy kalkulált: vagy eltévedt, vagy keres
valamit. Ha az utóbbi, valószínűleg a szá-
mos illegális izgalmak egyikét keresi, ahová
Roach kalauzolhatja el; de lehet, hogy az ő
különleges szolgáltatásai érdeklik.
A nő tétován elindult a bárpult felé.
Conrad és Roach továbbra is közönyt szín-
lelt.
További bizonyíték, hogy nem a saját kö-
zegében mozgott: olyan drága koktélt ren-
delt, aminek abszolút nem volt esélye, hogy
megfelelően legyen elkészítve egy ilyen le-
bujban. My-Ling megtette, amit tudott, és
egy magas poharat szolgált fel, ami a kért
ital egy elég jó megközelítését tartalmazta –
legalábbis Conrad tapasztalatlan szemének.
Aztán elektronikusan akart fizetni, és
teljesen zavarba hozta My-Ling fejrázása.
67
2018.01.23. 20:32:08
 GALAKTIKA
2018. február
Ügyetlenül tapogatózni kezdett zseb nagy-
ságú táskájában pénzérmék után, mintha
elfelejtette volna, mire jó a valódi pénz.
– Keresek valakit...
Conrad és Roach is hegyezték a fülüket.
– Úgy értem... azt mondta valaki, hogy
egy Conrad nevű férfi néha itt iszik...
Roach összeroskadt kissé.
My-Ling szeme Conrad irányába lebbent
egy pillanattal azelőtt, hogy a férfi a legmeg-
nyerőbb mosolyával odafordult volna.
– Akkor rosszul mondták önnek, höl-
gyem. Én mindig itt iszom.
– Ó! – Feszült nevetése elragadó volt.
A férfi egy sarokasztalhoz vezette, ahol
diszkrétebben tudtak beszélni. Ahogy
mindkettőjük italát elhozta a bártól, elkapta,
hogy My-Ling nézi, kiolvashatatlan arckife-
jezéssel.
– A nevem Joy – állította előtte a jelenés.
Mennyire találó!
– Egy barátom ajánlotta magát, Anna.
Conrad elmosolyodott és bólintott, mint-
ha ez mindent megmagyarázott volna. Iga-
zából három nőt ismert ezen a néven, bárme-
lyikük lehetett ez a bizonyos Anna. Vagyis,
javította ki magában, bármelyik a kettő kö-
zül, a fiatalkorú junkie-t Sandra szomszéd
masszázsszalonjából leszámíthatjuk.
– Nekem azt mondták, hogy ön... Már-
mint Anna mondta...
Hagyta vesződni egy percre, kis örömöt
szerezve magának, hogy nézheti. Tényleg
gyönyörű volt, és fiatalabb, mint először
feltételezte. A jól szabott ruha és a szakér-
tő smink nagyobb érettség és kifinomultság
illiúzióját keltette, mint ami valójában léte-
zett abban, akit ékesítettek. De egyáltalán
nem volt ostoba, szemmel láthatóan meg-
fosztotta magát minden ékszertől, mielőtt a
városnak ebbe a részébe merészkedett volna.
Egy kivételével.
68 Joy ajándéka
066-079-whates.indd 68
– Ön házas.
A jegygyűrűk viselete újra divatba jött az
utóbbi években.
Arca csinosan elpirosodott.
– Igen. És?
Ez jogos kérdés volt. Amit megfigyelés-
nek szánt, biztosan vádlón hangzott, és
hiba volt ezt így kibökni. A nőnek kétségei
voltak. Ennyi látszott az arcán is. Feltételez-
hetően nagy bátorságot igényelt idejönni, és
az elhatározás, ami idáig elhozta, ingadozni
kezdett. Conrad átkozódott magában saját
ostobaságán, és hozzáfogott, hogy kijavítsa
a kárt bátorítással, szép szavakkal és meleg
mosolyokkal, amíg a nő újra ellazult.
Aztán ideje volt megbeszélni a fizetséget.
Egész idő alatt méregette a nőt, mérlegel-
te nyilvánvaló fenntartásait és feszültségét
látható jómódúságával, és a ténnyel, hogy
itt volt egyáltalán. Végül úgy döntött, meg-
emeli szokásos díját ötvennel, és vidáman
azt mondta:
– Kettőszázötven.
A nő vacillált, szeme kitágult kissé. Túl
sokat kért? Több volt, mint amit Annától
kért? Több, mint amit a barátnőjétől hallott
és várt? Valószínűleg, de bízott az ösztöne-
iben.
Bármit is gondolt, azt megtartotta magá-
nak, végül egy szimpla bólintással felelt –
egy gyors, felületes biccentéssel.
– Készpénzben – hangsúlyozta a férfi, úgy
érezte, ezt ki kell emelnie a bárpultos műsor
után.
– Igen, természetesen. Direkt vettem ki...
– A táskájáért nyúlt.
– Ne itt! – tartotta fel a férfi a kezét. – Vár-
hat, amíg kevésbé publikus helyen leszünk.
– Ó... persze. – Visszahúzta a karját a
combjára.
Amikor Conrad úgy érezte, készen áll, ja-
vasolta, hogy távozzanak.
2018.01.23. 20:32:08

Figyelt rá, hogy ne nézzen My-Ling irá-
nyába kifelé menet.
Lakása közel volt, a sarkon túl. Kevesebb
mint öt perc alatt ott voltak. Ritkán fordult
elő, hogy egy kliens tudatosítsa benne ottho-
nának hiányosságait. Nem tűnt ennyire ko-
pottnak, amikor reggel itthagyta, és ennyire
hidegnek sem.
– Bocsánat, kicsit hűvös van.
Felkapcsolta a kandallót, érezte, hogy ez
mennyire furcsának tűnhet. A nő lakhelyén
a fűtés bizonyára teljesen automatizált; de az
is lehet, hogy olyan integrált rendszere van,
ami a hőmérsékletet, a páratartalmat – a
teljes légkört – folyamatosan meghatározott
szinteken tartja a napszaknak és az évszak-
nak megfelelően.
Visszafordult Joy felé, és látta, hogy az
ágyat bámulja. Az ilyen pillanatokban ez
a bizonyos bútordarab mindig dominálni
látszott a szobát, mintha valahogy megnőtt
volna az alkalomra.
– Egy italt?
A nő megrázta a fejét. Kár. Lehet, hogy
kicsit megnyugtatta volna. A bárban is
alig nyúlt az italához – nem mintha hibáz-
tatta volna, My-Ling nem számított profi
koktélmixernek. Az is világos volt, hogy ide-
gessége csak növekedett, mióta elhagyták a
bárt, de nem állt szándékában megengedni,
hogy kihátráljon. Kétszázötvennel a kockán,
semmiképp.
Magának öntött egy skót whiskyt.
– Biztos benne?
Ismét nemet intett.
– Most fizessek?
Mindig megkönnyebbülés volt, amikor az
ügyfél további kérés nélkül maga ajánlotta
fel. Elfogadta a pénzt, és olyan gyorsan tün-
tette el, hogy szinte egy mutatványnak tűnt.
A szoba nem volt nagy, és a tűz hatása
már érződött, elvitte a hideg élét.
Joy ajándéka
066-079-whates.indd 69
GALAKTIKA
2018. február
Kisegítette a kabátjából a nőt, ujjai egy
pillanatnyival tovább maradtak, mint kellett
volna – egy rövid, kényeztető simogatás a
vállán és a karján. Biztosan érezhette, hogy
az érintés szándékos volt, de nem húzodott
el. Ez jó jel.
– És most, Joy – mondta, megfelelően
megnyugtató mosollyal az arcán –, van va-
lami konkrét dolog, amire gondolt?
Pontosan tudta, hogy lesz.
– Tulajdonképpen… – kapkodott levegő
után; vagy a várakozás, vagy az idegesség
eredményeként… vagy mindkettő. Conrad
várta, hogy folytassa, de úgy tűnt, a mondat
befejezetlen marad.
– Még sosem csinált ilyet, ugye?
Nem kellett zseninek lennie, hogy megál-
lapítsa.
A nő megrázta a fejét.
– Nyugodjon meg! – Felemelte a kezét,
hogy megsimogassa az arcát. – Elvileg azért
van itt, hogy jól érezze magát.
Nevetett – idegesen csuklott egyet a fel-
gyülemlett feszültségtől.
– Sajnálom. Én csak… úgy értem, most,
hogy tényleg itt vagyok…
Rátette a kezét a vállára.
– Semmi baj. Nem sietünk.
A nő a mellére hajtotta a fejét, és egy pilla-
natra összeölelkeztek. Beitta a nő illatát, ami
finom volt, és igéző, nem erőszakosan erős;
mezei virágokra emlékeztette, anélkül, hogy
túlságosan virágillatú lenne. Karolta, amíg a
nő nem engedett a szorításából, és hátra nem
lépett.
– Gondolom, a barátnője, Anna elmond-
ta, mit csinálok.
Válaszul egy megerősítő bólintást kapott,
azzal a gyors, rövid mozdulattal – mint egy
madár, amint magot csipeget.
– Mivel egyenesen engem keresett, felté-
telezem, hogy valami konkrét dolog érdekli.
69
2018.01.23. 20:32:09
 GALAKTIKA
2018. február
– Igen. – Ismét habozott, de ezúttal nyilván-
valóan sikerült megtalálni a bátorságot, hogy
befejezze a mondatot. – Kínos, de… az elnök.
– Az elnök – ismételte. Már megint! Mit
találnak a nők ebben az átkozott emberben
vonzónak?
Csalódásából valamennyi megjelenhetett a
hangjában.
– Ez probléma?
– Nem, egyáltalán nem probléma – bizto-
sította, miközben arra emlékeztette magát,
hogy az ügyfélnek mindig igaza van. Csak egy
kicsit több eredetiségre számított a nőtől, egy
kicsit nagyobb kihívásra.
– Szükségem van pár percre, amíg elő-
készülök – mentette ki magát, és átlépett a
másik szobába. Az egyetlen másik szobába,
amivel a lakása büszkélkedhetett. Egy kicsi,
szekrényszerű hely, amiben csak egy egysze-
rű ágynak volt hely, és amit öltözőként és rak-
tárként használt.
Egy vékony kézitáskát vett ki az egyik fi-
ókból, és kinyitotta. Úgy nézett ki, mint egy
ódivatú laptop, de igazából valami annál sok-
kal különlegesebb volt. Lehet, hogy a lakás
elnyűtt, és régi a fűtésrendszere, de ez csúcs-
technológiának számított, és büszkeséggel
töltötte el.
Leült a szoba egyetlen székére, kivette a
vékony fejpántot a tokjából. „Emlékező fém”
– ez állt rajta. Amint szétnyitotta, a pánt té-
vedhetetlenül a megfelelő alakra ugrott, pon-
tosan illeszkedve a feje köré. Kicsit ügyetlen-
kedett a vékony dróttal, ami az egyik oldalon
lógott, és beillesztette a csatlakozóba, ami
diszkréten a bal füle mögött rejtőzött.
– Azt hittem, mind maga – mondta a lány
az ajtóból. – Nem tudtam, hogy egy gépet
használ.
Lenyelte a hívatlan megjelenése miatti
bosszúságát, sikerült rámosolyognia, még egy
kicsit elnézően is.
70 Joy ajándéka
066-079-whates.indd 70
– „Mind” én vagyok. Egy nagyon ritka
fajból származom – tette hozzá. Hirtelen le
akarta nyűgözni, milyen szerencsés helyzet-
ben is van. – Ez csak információt továbbít –
érintette meg a fejpántot. – Minél több rész-
letet kapok, annál közelebb tudok kerülni az
eredetihez. Magának az elnök kell, megkapja
az elnököt. A saját anyja nem tudná megkü-
lönböztetni.
– És a felesége? – csipkelődött a nő. Ebből
örömmel következtetett arra, hogy visszatért
a hangulat.
– Szerénységem tiltja, hogy válaszoljak. És
most, ha megbocsát… – tessékelte el a szemével.
– Ó, bocsánat! – És az ajtó újra üres volt.
Becsukta volna az ajtót, ha lett volna; ez volt
az egyik dolog egy hosszú lista tetején, amin
majd végig kell mennie valamikor.
Mély levegőt vett, összeszedte magát, a tes-
tére és a fejpántból érkező információáramra
figyelt, analizálta az eltéréseket. A kicsi, lát-
szólag ártalmatlan laptop, amihez most hozzá
volt csatolva, közel ezer egyén részletes sajá-
tosságait tartalmazta. Mindannyian közéleti
személyek voltak. Az adatbázis naprakész volt
abban az időben, amikor... megszerezte – a lo-
pást mindig olyan durva szónak tartotta. Saj-
nálatos módon ez már három vagy négy éve
volt, és a profilok száma, amik még mindig
aktuálisnak számítottak, folyamatosan csök-
kent, ahogy telt az idő.
George Arnold Kelly megválasztása a
legfelsőbb hivatalba egy nagyon szerencsés
fordulat volt. Mivel korábban is prominens
figurának számított, a karizmatikus politikus
személyes adatait régebben feltérképezték
és eltárolták már. Ez az információ áram-
lott most Conrad agyába: a férfi magassága,
súlya, felépítése és alakja, aprólékos rész-
letekre törve; több száz bitnyi információ
bőrpigmentációról, csont- és izomsűrűségről,
súlyeloszlásról, hajszínről, csigolyagörbület-
2018.01.23. 20:32:09

ről és minden más elemről, amik Kelly fizikai
megjelenését alkották. Az adat önmódosító
volt, azaz a rendszer figyelte a hírműsorokat
és más médiaforrásokat, és az idő elteltével
frissítette a részleteket, hogy hozzáigazítsa
azokat annak a bizonyos személynek a válto-
zó megjelenéséhez, akinek a jellemzőit tartal-
mazta.
Conrad lassan változni kezdett. Az elnök
egy kicsit magasabb volt, mint ő: a magassá-
ga ennek megfelelően nőtt. Az emberi gerinc
úgy épül fel, hogy egy bizonyos fokú mozgás-
ra képes – az átlagos ember egy picivel alacso-
nyabb a nap végén, mint a kezdetén, pusztán
annak eredményeként, hogy a gravitáció ös�-
szenyomja a csigolyákat. Conrad teste ennél
sokkal többet tudott, az ő gerince sokkal haj-
lékonyabb és rugalmasabb volt, mint a legtöbb
emberé. A folyamatot képes volt tudatosan
irányítani. Izmok és porcok duzzadtak meg,
hogy meghosszabítsák a gerincet, elhúzva
az anyagot a gyomortól, ami összehúzódott,
hogy Kelly lapos hasú fizikumát utánozza;
rugalmas bőre megnyúlt, hogy hozzáidomul-
jon megnövekedett magasságához, miközben
belső szervei elhelyezkedtek testének kissé
megváltozott alakjában. A haja nőtt egy ki-
csit, és megnövelte a melaninszintjét, hogy a
színét a megfelelő színű árnyalatra sötétítse.
Apró változtatások százai gyűltek gyorsan,
melyeket kényelmesen elrejtettek szándéko-
san bő ruhái.
A finom változások egyenként órákat vet-
tek volna igénybe, de itt jött a képbe az adat-
bázissal való kapcsolat, ami a bonyolult rész-
leteket egyenesen a tudatalattijába töltötte.
Ez a szükséges metamorfózist programozott
lépésekké alakította, kiígazítások véletlen
sorozata helyett. A transzformáció pillanato-
kon belül teljes volt. Csak egy bizonyos fizikai
jellemzőt változtatott meg tudatosan; és még
egyetlen hölgy sem panaszkodott, hogy ez a
Joy ajándéka
066-079-whates.indd 71
GALAKTIKA
2018. február
bizonyos testrész nagyobb, mint ez eredeti el-
nöké. Pedig a méret nem számít – legalábbis
ezt állították.
Belépett a szobába.
– Istenem… – mondta a nő, kezét a szájá-
hoz emelve.
– Köszönöm, de nem olyan magasra céloz-
tam; csak az elnök vagyok.
– Még a hangja is hasonlít!
– Persze. – Miért csodálkoznak mindig
ezen? – A hang nagyban függ a fizikai jellem-
zőktől.
Már előtte állt, Conrad kikapcsolta blú-
zának legfelső gombját, a nő keble fokozott
tempóban süllyedt és emelkedett. Megcsókol-
ta. A szája meglepően hűvös volt, miközben
lehelete halványan mentát sugárzott. A blúza
elolvadt a keze alatt, közel fehér színű és fi-
noman formázott vállakat fedve fel, olyanok
voltak, mint egy elegáns hegygerinc, amit
szűz hó borít, elkerülhetetlenül lefelé irányít-
va a szemet, végigsöpörve lejtőin, ezek ebben
az esetben telt, hetyke mellekben végződtek.
Mindkettőt kicsiny bimbó és udvar koronáz-
ta, sötéten és büszkén meredeztek alabástrom
bőrén. Ahogy Conrad lehajolt, hogy kezébe
vegye őket, és megcsókolta előbb az egyiket,
aztán a másikat, úgy érezte, elborítja a lány
finom, feromonnal részegített illata. Ujjai vé-
gigszántották bőrének tökéletes simaságát,
ami a melegség és sápadtság bűvös ellent-
mondása volt.
Ruháik úgy hámlottak le, ahogy a törede-
zett festék lehullik a leghalványabb érintésre,
és mire az ágyra estek, mindketten meztele-
nek voltak.
Conrad számára ez egy munka volt; ilyen
találkozásokból élt. Általában érzelmileg
kívülállóan tartotta magát, képes mentá-
lisan elválni a fizikai cselekedettől, saját és
kliense teljesítményét szenvtelenül, analiti-
kusan megfigyelni. De ezúttal nem így tör-
71
2018.01.23. 20:32:09
 GALAKTIKA
2018. február
tént. Joy aktív és fantáziadús szeretőnek bi-
zonyult, éppoly gyakran vette át a vezetést,
mint amennyire hagyta, hogy vezessék. És
olyan gyönyörű volt. Teljesen magával ra-
gadta szeretkezésük, újra felfedezte a szex
legértékesebb összetevőjét: a szenvedélyt.
A beteljesülés hamarabb bekövetkezett,
mint amihez hozzászokott.
Szétváltak, egymás mellett feküdtek az
ágyon. A lány egy félénk, esetlen mosollyal
jutalmazta.
– Köszönöm.
Ő köszöni neki?
A második alkalom gyengédebb volt, de
nem kevésbé kielégítő. Ezúttal többet irányí-
tott, nagyobb figyelmet fordított a lány gyö-
nyörére – az előzőnél ezt nem tudta teljesen
tudatosan csinálni.
A kikötött óránál sokkal több eltelt, mi-
kor a nő végül távozott.
– Visszajöhetek valamikor? – kérdezte
az ajtóban, amikor szemérmes búcsúcsókot
váltottak.
Nagyon megható volt, de Conrad tudta,
hogy bármilyen emléket is visz magával a
lány vissza mindennapi életébe, nem vele
szeretkezett, hanem George Kelly elnökkel.
Felkattintotta a villanyt – amíg ágyban
voltak, közben valamikor megérkezett az
este, az alkonyat szokásos málháit hozva
magával, azt a bizonyos majdnem sötét ál-
lapotot –, mint valami utazó, aki már félig
kipakolta a táskáit, de nyilvánvalóvá tette,
hogy több is van ott még, ahonnan ez jött.
Ott ült a szobában, ami Joy távozásával
hirtelen kiürült, úgy képzelte, mintha érezné
a lány illatának halvány árnyékát, és rádöb-
bent, máshol akar lenni… bárhol máshol.
Ettől az iránytalan döntéstől vezérelve fel-
öltözött, megragadta a tárcáját és a kulcsát,
és elmenekült otthona és az élete klausztro-
fóbiájától.
72 Joy ajándéka
066-079-whates.indd 72
De hová? A Lacey’sbe vissza nem, ebben
biztos volt. Túl valószínű, hogy elkapja va-
lami követelődző vendég, a legkevésbé ezt
akarta. Ezenkívül a Lacey’s valószínűleg azt
jelentené, találkoznia kell Roachcsal, és egé-
szen biztosan találkoznia kell My-Linggel.
Az egyetlen társaság, amire vágyott, a saját-
ja volt.
Így hát az ellenkező irányba indult, hagy-
ta, hogy a lába vigye, ahová akarja. Nemtö-
rődöm módon haladt át utcákon, amik csak
mérsékelten voltak izgalmasak – kávézók és
bárok között, amelyek az első esti látogató-
kat fogadták, ahogy a munka véget ért, és el-
kezdődött a pihenés. Hamarosan egy olyan
kerületben találta magát, ahol a neon domi-
nált: villogó reklámok bántó fényei szaggat-
tak ki darabokat a lassan gyűlő alkonyból,
sztriptízklubok, játéktermek, drogbarlangok
és válogatott klubok viaskodtak egymással
az erre járók figyelméért.
Olyan gyorsan haladt át, ahogy csak tu-
dott, mint ahogy egy olajozott test vág át a
vízen, hagyva, hogy környezete átsöpörjön
rajta, anélkül, hogy megérintené, vagy rá-
ragadna. Végül a folyópartra ért – sűrűn
tele bárokkal, amiknek asztalai és székei
elöntötték a kövezett udvarokat és a zsúfolt
járdákat. Egy díszes, acélkeretes gyaloghíd
ívelt át a vízen, egy mágnes ellenállhatatlan
erejével vonzva a hasonló helyeket. Csóna-
kok, ladikok, sajkák és kenuk szedett-vedett
gyűjteménye billegett kikötve alatta, kissé
vészjóslóan festve a rájuk hullott fényben.
Éppúgy kerülte a hidat, ahogy a bárokat,
ezért jobbra fordult, egy szűk deszkajárdán
haladt tovább, a folyó az egyik oldalán, túl-
árazott vízparti lakások sötét falai a mási-
kon. A tömeg szinte rögtön megszűnt, és
lépéseinek szaggatott dobogása hallhatóvá
vált – halk, tompa dobolás, ami valahogy
nem hasonlított arra, ahogy egy cipőnek a
2018.01.23. 20:32:09
 GALAKTIKA
2018. február

fán hangoznia kellene, de hangulatához tö-

kéletesen illett.
A pallójárda véget ért, és ő füvön haladt
tovább; még mindig a folyó mentén, de
TÁMOGASSUK EGYÜTT
most már egyedül – mindenki mást mö- A MAGYAR SF-KULTÚRÁT,
götte magába szívott a neonfény és a zaj,
mint lepkéket a láng. A fű betonnak adta át
A KÖNYVTÁRAKAT
a helyét, amikor keresztezett egy utat – ami ÉS KÜLÖNLEGES,
viszont hirtelen megszakadt a meder szé-
lén, mintha arra invitálna mindenkit, hogy EGYEDI KIADVÁNYOK
bukdácsolva átessen a peremen, és a vizes LÉTREHOZÁSÁT,
sírban végezze.
Az országút után a pusztaság jött, elha- A TEHETSÉGES FIATAL
gyott autók, törött üvegek, kopott limlo- ÍRÓKAT, GRAFIKUSOKAT
mok és kidobott gépek szeméttelepe; egy
ipari társadalom mechanikus lefolyója. ÉS KÉPREGÉNY-
Lehet, hogy pusztaság volt, de messze nem RAJZOLÓKAT!
volt elhagyatott. Ha az ő társadalmi státu-
sza Newhillben a szociális létra alján volt,
az itt élők a legmélyebb pincéhez tartoz-
AZ ESEMÉNYHORIZONT
tak, életük éppoly lezüllött, akár a körül- ALAPÍTVÁNY
ményeik.
Veszélyes hely volt ez, különösen éjszaka. MINDEZEKET
Pislákoló fény árulkodott egy közelben gyúj- MEGVALÓSÍTJA
tott, ámde nem látható tűzről, miközben, ha
figyelt, alig hallható hangokat hallott – vagy A TÁMOGATÁSOKBÓL.
képzelt. A számító szemek, amik az árnyék-
ból követték, kétségtelenül valódiak voltak,
és az autóhullák közötti villanásnyi mozgá-
sok is azt tanúsították, hogy nincs egyedül.
Bátran lépkedett a roncsok között, jelen-
léte egy állásfoglalás volt, viselkedése egy
kihívás. Várta, hogy valaki észrevegye és
reagáljon, örült volna a lehetőségnek, hogy
forrongó frusztrációját a fizikai erőszak csa-
tornáján vezesse le. ESEMÉNYHORIZONT
De semmi nem történt. Talán azok, akik ALAPTVÁNY
figyelték, visszarettentek magabiztosságától,
talán érzékeltek benne valamit abból, ami ADOMÁNYOZÓI
valaha volt: egy gyilkos. SZÁMLASZÁM:
Hazatérése hasonlóan eseménytelen volt. 16200137-18534922
Elfordulva a folyótól maga mögött hagyta
Joy ajándéka 73

066-079-whates.indd 73 2018.01.23. 20:32:09

 GALAKTIKA
2018. február
a szeméttelepet, bedeszkázott házak közti
utcákon sétált, amiket időnként éjszaka vi-
lágító fények kakofóniájában fluoreszkáló
graffitik csúfítottak el, mintha csak a fo-
lyónál feljebb virágzó neonéletet próbálnák
utánozni. Az utcák itt üresek voltak, leszá-
mítva pár kiégett autót, és azt az egy kis
fekete alakot, ami hason csúszva átlopako-
dott előtte egy ponton, és aztán beolvadt a
düledező házak közé. Conrad nem szerette a
macskákat. Tisztelte őket, mint vadászokat;
de sosem szerette.
Néhány sarokkal odébb a szomszédság
minőségi szintje érzékelhetően megnöve-
kedett, a romostól egészen a majdnem lak-
hatóig. A pár autó, amit erre látott, legalább
mozgott. Egy kicsit tovább haladva elhaladt
az első szembejövők mellett, mióta elhagyta
a pallókat – egy fiatal párt, akik épp hazafe-
lé tartottak, vagy isten tudja, hová. Az ilyen
találkozások egyre gyakoribbá váltak, ahogy
az utcák jobban meg voltak világítva.
Aztán hazaért, kiégve a ráborult agresszi-
ótól és frusztrációtól, újra megerősítette ma-
gában, hogy micsoda egy szar hely Newhill
valójában. A démonok, amik ólálkodtak kö-
rülötte, még mindig ott voltak, de legalább
egy kicsit le lettek halkítva.
Töltött magának még egy whiskyt, leült,
és próbált nem gondolni az ürességre – a la-
kásának az ürességére, és az életének… ami-
hez hamarosan csatlakozott az üveg üressé-
ge is.
Másvalaki jelenlétére ébredt a szobában…
az ágyban.
– Élvezted őt, a kicsi fehér babát? – My-
Ling suttogott a fülébe. – Jól megbasztad?
A whisky jobban megütötte, mint gondol-
ta; nem is hallotta a nőt bejönni.
– Mondd el! – parancsolta a hangja, vala-
honnan fentről a sötétségből.
74 Joy ajándéka
066-079-whates.indd 74
A matrac megmozdult, ahogy pozíciót vál-
tott, és érezte, hogy lehúzzák róla a ruháit.
– Mondj el mindent! – mondta a nő, egy
pillanattal azelőtt, hogy megcsókolta volna a
köldökét, egy pillanattal azelőtt, hogy nyel-
vének hegye megindult lefelé.
Korábbi komor hangulata eltűnt, leg-
alábbis most, ő pedig behunyta a szemét, és
átengedte magát a sodrásnak.
A katasztrófa másnap ütött be.
Amikor felébredt, My-Linget már nem
találta ott – mindketten saját életüket élték.
Aznapi órarendje teljesen tele volt. Egy késő
reggeli foglalása volt egy törzsvendégétől,
aki egy öregedő, férjezett nő volt, egy bizo-
nyos sportcsillag utáni fixációval. Már több
mint egy éve járt hozzá, sosem változtatott,
sosem akart másvalakit. Az ebédidős idő-
pontja egy másik ügy. Fiatal, egyedülálló,
egyáltalán nem volt csúnyának tekinthető, ő
mindig másvalakit akart. De úgy alakultak a
dolgok, hogy Conrad nem tudhatta meg, ki
tetszett meg neki ezen a héten. Mióta csak
vissza tudott emlékezni, ez volt az első alka-
lom, hogy le kellett mondania egy időpontot.
Amiatt, ami az első időpont alatt történt;
helyesebben, ami nem tudott megtörténni.
Impotencia. Nem olyasmi, amit tapasztalt
volna már korábban, és nem olyasmi, amire
fel volt készülve.
Pénzt visszafizetni egy elégedetlen ven-
dégnek, és tudni, hogy ezzel búcsút intett
egy rendszeres bevételnek, csak súlyosbítot-
ta a dolgot. Egyedül maradva megpróbálta
feléleszteni a helyzetet, de sikertelenül. Így
kötelességének érezte, hogy lemondja az
időpontokat a nap maradék részén is, hogy
elkerülje a további kudarcok szégyenét. Még
My-Ling, akit egy kétségbeesett telefonhí-
vással sietve hazahívott a munkából, még ő
sem tudott reakciót elérni.
2018.01.23. 20:32:09

A délután mindkettőjüket a lakásba zár-
va találta. Conrad úgy viselkedett, mint egy
fejfájós medve. Voltak orvosok, akikhez el-
mehetett volna – egy kuruzsló például, aki,
My-Ling megesküdött rá, csodákat művel
akupunktúrával és egy szekrénnyi hagyo-
mányos keleti gyógymódokon alapuló báj-
itallal –, de még nem állt készen arra, hogy
megossza balszerencséjének hírét bárki
mással, és a javaslatra csak egy morgással
és átkozódással válaszolt. Nyilvánvaló meg-
könnyebbüléssel fogadta, hogy My-Ling ki-
mentette magát, és visszament a Lacey’sbe
az esti műszakra. Igazából örült, hogy el-
ment, mert így zavartalanul el tudott merül-
ni az önsajnálatban.
Az este közeledtével a lakás falai megint
összezárulni látszódtak körülötte. Kifelé
indult, azon gondolkodva, hogy vajon ez a
klausztrofóbia a saját otthonában mániává
vált-e.
Tudatosan elkerülve a bárt, visszament
ugyanoda, ahol előző este járt. De ezúttal,
ahelyett, hogy gyorsan keresztülvágott volna
a bulinegyeden, megállt egy félig üres bár-
ban, véletlenszerűen. Épp csak megkóstolta
az első sört, amikor megszólította egy leple-
zetlenül kacér lány – feltűnő, vörös, flitteres
ruhában és túl sok szájfénnyel. Elsőre leg-
alábbis feltételezte, hogy lány. Közelebbről
megvizsgálva kénytelen volt felülbírálni az
álláspontot. Hangszíne egy árnyalatnyival
elcsúszott az ő tapasztalt fülének, és a test-
tartása is túl maszkulin volt. Nyilvánvalóvá
tette neki, hogy nem érdekli, mire egy tesz-
toszteronban túltengő kidobó hasonlókép-
pen kinyilvánította, hogy többé ő sem szíve-
sen látott vendég.
A következő hely kevéssé volt válogatós,
beérte azzal, hogy békén hagyja. Ideális hely
volt leülni és gondolkodni. Vagy inkább leülni
és tépelődni, ha őszinte akart lenni magához.
Joy ajándéka
066-079-whates.indd 75
GALAKTIKA
2018. február
Amikor először jött a városba, az egy me-
nekülés volt, egy kísérlet, hogy saját életet
éljen, és kinyilvánítsa függetlenségét; egy
elkeseredett próbálkozás, hogy megőrizze
ép elméjét. Más képességei is voltak az alak-
utánzáson kívül; olyan dolgokra képezték
ki, melyeknek mindig lesz piaca. Az volt a
trükk, hogy úgy éljen, hogy a legkevesebb
figyelmet vonja magára – a bérgyilkosok
túl nagy port szoktak kavarni. Másrészről
viszont pénzt elfogadni, hogy lefeküdjön
nők végtelen sorával, úgy tűnt, kevesebb
hullámot kelt, és túl csábító ajánlat, hogy
ellenáljon neki. Persze új foglalkozása sok-
kal kevésbé bizonyult varázslatosnak, mint
eleinte tűnt, és az újdonság varázsa is hamar
elhalványult. A nők, akik keresték, nagyon
gyakran nem voltak sem vonzók, sem lel-
kesítők. Ritkán találkozott olyan dolgok-
kal, mint a szépség és a szenvedély – inkább
olyanokkal, mint a szájszag, a testszag vagy
az epekedő vágy valami mikrohíresség után.
Ebből meg lehetett élni, de lehetett erre
egy életet alapozni?
Egyre gyakrabban gondolt vissza sóvár-
gó nosztalgiával régi életére; de legalább az
életszínvonala pokolian jobb volt. Összesen
annyit ért el a meneküléssel, hogy lecserél-
te az egyik típusú börtönt egy másikra…
ezúttal a saját börtönére talán, de akkor is
csak börtönre. Hirtelen fogyatékossága csak
megerősítette benne az érzést, ami már egy
ideje tudat alatt kerülgette, és bizonyossággá
kristályosította. Ideje továbbállni.
Tuladjonképpen, gondolta magában, az
impotenciája ugyanennek a dolognak lehet a
tünete. A stressz és a boldogtalanság volt a fő
ok kétségkívül – valószínűleg a tudatalattija
közölte vele, hogy ideje új legelők után nézni.
Mihelyt elköszön a várostól és a saját maga
állította korlátoknak az életben, minden újra
rendben lesz.
75
2018.01.23. 20:32:09
 GALAKTIKA
2018. február
Így felbátorodva hazaindult a lakásba. De
már várta ott valaki.
Egy alak ült a kedvenc székében, ami ar-
rébb volt húzva, hogy egyenesen az ajtóra
nézzen. Egy olyan férfi volt, akit nagyon is
jól ismert, valaki, akit évek óta nem látott –
csak a rémálmaiban. Reynolds.
– Helló, Si, rég találkoztunk. Bocsánat,
most „Conrad”, ugye?
– Tehát megtaláltál. – Örömmel hallotta
saját hangját, hogy milyen nyugodt. Belül, a
szíve hevesen dobogott.
– „Megtaláltalak?” – Rövid nevetés. – Az
első naptól kezdve tudtuk, hogy hol vagy.
Felhívtak tíz perccel azután, hogy beléptél a
Lacey’s ajtaján.
Conrad kevésbé lepődött meg, mint kellett
volna. Legbelül mindig furcsállta az üldözés
hiányát, és kételkedett a képességében, hogy
olyan sikeresen el tud tűnni, különösen egy
értékes céges hardverrel a zsebében.
Összeszedte higgadtságát, amennyire
csak tudta, besétált a szobába, és lassan leült
az ágy szélére. Reynoldstól úgy érezte magát,
mintha egy idegen lenne a saját szobájában.
– Akkor miért...? – Szavai elhaltak, értel-
mük nyilvánvaló volt.
Reynolds szélesen megvonta a vállát.
– Ez épp olyan jó helynek tűnt, mint bár-
mi, hogy eltegyünk valahová, amíg nincs
szükség rád. Ezenkívül meg, úgy gondol-
tam, rád fér egy kis pihenő.
Pihenő? Ha pihenni akart, választhatott
volna sokkal kényelmesebb helyet, mint ez
a nyomorúságos hodály... Kitörni még csak-
csak – megszerezni a szabadságát –, de hogy
vakációzni? Aligha.
Kezdte felismerni a részleteket, ahogy
figyelme felszabadult a sokkból, hogy Rey-
noldsot ott találta. Látta a nyitott üveg whis-
kyjét – az utolsót – az asztalon a behatoló
keze ügyében, és a poharat mellette. Aztán
76 Joy ajándéka
066-079-whates.indd 76
látta a kézitáskát, benne az értékes szemé-
lyiség-adatbázissal, és reményeinek utolsó
maradványai is összeomlottak.
– Mit csinálsz itt? – Csak ennyit bírt mon-
dani.
– Azt akarjuk, hogy gyere vissza. A játék-
időnek vége.
– Vissza? Hogy mit csináljak?
– Mégis mit gondolsz? Dzsigolókra nincs
szükségünk, kösz szépen. Különben is, úgy
hallottam, egy kis problémád van azon a te-
rületen mostanában.
Vigyora sokatmondó volt.
– Te szemét!
Reynolds csak mosolygott.
– Mi az, egy toxin? Egy vírus?
– Egy nanovírus, egy olyan, amire egész
büszkék vagyunk, igazából. Meglátogathatsz
annyi kuruzslót, amennyit csak akarsz, tele-
pumpálhatod magad annyiféle csodaszerrel
és garantált merevedés-segítővel, amen�-
nyit csak találsz – mindegyiket semlege-
síti. Ó, és ez így lesz mindaddig, amíg úgy
nem döntünk, hogy deaktiváljuk. Gondolj
rá úgy, mint lassú igazságszolgáltatásra,
egy késleltetett büntetésre. Végül is leléptél
egy nagyon drága felszereléssel, ami nem a
tiéd. – Szórakozottan megérintette a táskát,
miközben beszélt. – Persze, enélkül és a má-
sik... felszerelési tárgy nélkül új munka után
kellene nézned.
Conrad figyelmen kívül hagyta a szurká-
lódást. Forrongania kellene, de ingerültsége
már csillapodott, lassan hűlt a beletörődés
felé. Minden mással keveredve egy erős
megkönnyebbülést érzett; megkönnyeb-
bülést, hogy impotenciájának egy külső
oka volt, és megkönnyebbült attól is, hogy
menekülőutat kínálnak neki a zsákutcából,
amivé az élete vált. A reakció meglepte. Ez
további elemzést igényel majd, de nem eb-
ben az adott pillanatban.
2018.01.23. 20:32:09

– És feltételezem, boldogan kikapcsolod a
kis gyengítő anyagot, ha visszatérek a nyájba.
– Egyből rájöttél.
– Pontosan mit akarsz, mit csináljak?
– Semmi olyat, amit korábban nem csi-
náltál. Van egy kis... idő előtti halálesetünk.
– Nyilvánvaló óvatossággal választotta meg
a szavait.
– Milyen hosszan lenne? – kérdezte. Úgy
értette, milyen hosszú ideig kellene az ide-
gen életet élnie.
– Ki tudná megmondani? Nem sokáig, ta-
lán egy hónapig. Addigra biztosan túljutunk
a létfontosságú időszakon, és a halál hivata-
los lehet.
Egy hónap. Rosszabb is lehetett volna.
Mint legutóbb. Akkor egy színész volt, ko-
rának legnagyobb sztárja. A férfi olyan nagy
népszerűségre és jövedelemre tett szert,
hogy a vagyona volt az egész gazdaság moz-
gatórugója. Hirtelen halála egy drogokkal
fűtött szadomazochisztikus orgián pénz-
ügyi katasztrófát ígért. Így hát Conrad újra
életre keltette, még az utolsó két filmjében is
szerepelt – ami a kritikusok szerint nem tar-
tozott a legjobbak közé. A megszemélyesítés
három hosszú évig tartott, ami alatt a ható-
ságok csöndben intézték a gazdasági átalakí-
tásokat, tőkéket mozgattak és befektetéseket
helyeztek biztonságba. Ez elég idő volt arra,
hogy felkészüljenek a nagy ember végső bú-
csújára. Minden résztvevő balszerencséjére,
Conrad nem sokkal a tervezett kilépés előtt
tört össze.
Az előtt a feladat előtt a megbízása min-
dig annyi volt, hogy meggyilkoljon egy cél-
pontot, és rövid időre helyettesítse, amíg az
idevágó küldetés nem teljesül. A halált tudta
kezelni; az élet bizonyult nehéznek. Másva-
lakinek lenni egy pár napig vagy hétig egy
dolog; de más bőrében élni három évig, ki-
derült, egész más. A kontroll teljes hiánya
Joy ajándéka
066-079-whates.indd 77
GALAKTIKA
2018. február
volt az egyik ok, az érzés, hogy az élete többé
nem az övé, de akadt még más is. Bár méltá-
nyolta az iróniát, hogy egy egyszerű híresség
váratlan halála jobban destabilizálhat egy
gazdaságot, mint, mondjuk, egy tőzsdemág-
násé, a három év tiszta pokol volt Conradnak.
A hírnév és csillogás elég élvezetes volt, külö-
nösen az elején. De egy csomó mással is járt.
A pasi hajlama a hedonisztikus dőzsölésre
messze meghaladta a saját ízlését, és sokkal
többnek bizonyult, mint amit le tudott volna
nyelni. Próbálta limitálni a részvételét, de ez
túlságosan ismert része volt ennek a felvett
életstílusnak, hogy nagy mértékben mérsé-
kelni lehetett volna, legalábbis anélkül, hogy
kellemetlen kérdéseket vetett volna fel.
Minél többet tapasztalt Conrad, annál in-
kább utálta és annál nehezebb lett a színle-
lés. Úgy érezte, mintha a lelke fokozatosan
elszáradna belül. Minden eseményen, min-
den mocskos tettnél elsorvadt kicsit. Úgy
érezte, az összeomlás szélén billeg, így hát
fogta magát, és pánikszerűen elmenekült.
Most azt akarták tőle, kezdje az egészet
elölről. Kivéve, hogy senki nem lehet an�-
nyira rossz. Akárkit is akarták, hogy meg-
személyesítsen, sosem lehet olyan stresszes
vagy olyan lehetetlen, mint a színész volt. Jó,
lehet, hogy ez egy nagyszabású zsarolás, de
tudta, hogy valószínűleg túl sok kifogás nél-
kül el fogja fogadni.
Különben is volt egy sejtése, kiről lehet
szó. Ha Reynolds személyesen itt van, csak-
is valaki „Rendkívül Fontos” lehet. Conrad
csakis egy jelöltre tudott gondolni.
Összeszedte magát, és megkérdezte:
– Ki az?
A másik egy szó nélkül a belső zsebébe
nyúlt, elővett egy fényképet, és átnyújtotta.
Conrad hitetlenkedve bámulta. Megné-
mult egy pillanatra, de aztán bátortalanul
kinyögött egy mondatot:
77
2018.01.23. 20:32:09
 GALAKTIKA
2018. február
– Most viccelsz?
Reynolds egykedvűen bámult vissza rá.
– Csináltál már ilyesmit korábban.
– Igaz, de… – Conrad idegesen megned-
vesítette a szája szélét. – Hogy tudtátok ezt
titokban tartani? Még csak suttogni sem hal-
lottam róla.
– Igen, hirtelen történt az egész. Szívin-
farktus. Mindenkit meglepett.
– Mikor?
– Holnap.
Reynolds pillantása nyársként meredt
rá, figyelve a legapróbb reakcióit is, így hát
csak mereven ült, emésztve ennek az egy
szem végzetes szónak a teljes összefüggéseit.
Ugyanebben a pillanatban tört rá a felisme-
rés, hogy a megbízást többé nem utasíthatta
vissza, már ha valaha is lehetősége lett volna
rá. Legalábbis, ha élni akart ez után a talál-
kozó után.
– Miért?
– Biztonsági kockázat. Ennyit kell tudnod.
– És ő tudja?
– Nem.
Conrad össze volt zavarodva, gondolatai
egyik témáról a másikra csapongtak, túl sok
kérdést akartak tisztázni egyszerre. Aztán
megállapodott egynél, ami még mindig za-
varta.
– Hogyan? Úgy értem, a megfertőzésem a
nanovírussal… Hogy csináltátok?
Reynolds csak mosolygott, egyfajta felhí-
vás gyanánt, hogy találja ki ő maga.
Belecsempészhették az italába vagy az
ételébe… De nem, Reynolds nem így gon-
dolkozott… Szexuális úton terjedő fertőzés
– annak kell lennie. Egy arc úszott be lelki
szemei elé, és hirtelen rájött.
– Joy. – A név hamuvá vált az ajkai között.
A másik mosolya még szélesebbé vált.
– Látod, még mindig tudsz gondolkodni,
ha rákényszerülsz. Jó volt a csaj, mi?
78 Joy ajándéka
066-079-whates.indd 78
Conrad agyán egy pillanatra átfutott,
hogy milyen értelemben kérdezi – jó szí-
nésznő, vagy jó az ágyban. Nem mintha szá-
mított volna; lehetett bármelyik, és mind-
kettő hozzájárult ugyanahhoz: hogy jó volt
a munkájában.
Váratlanul jött elő; hisztérikus, gyomrot
rengető, görcsös röhögés tört fel belőle va-
lahonnan mélyről. Hasát fogva borult el az
ágyon. Valahogy Joy cinkosságának leleplezé-
se volt az utolsó csepp. Könnyes szeme mögül
átpillantott Reynoldsra. Az általában kontrol-
lált arcon látható döbbent riadalom elég volt
hozzá, hogy újra feltörjön belőle a nevetés.
Végül elég higgadtságot tudott magára
erőltetni, hogy visszaküzdje magát ülő po-
zícióba.
– Add ide azt az üveget!
Reynolds megjegyzés nélkül megtette.
Mielőtt nagyot húzott volna belőle, Conrad
tisztelgett egyet egykori és jövőbeli főnöke
előtt. Aztán visszaadta az üveget a fénykép-
pel együtt – ami egy összetéveszthetetlen ar-
cot ábrázolt: az elnök feleségét, a First Ladyt.
A nőt, akivé válnia kell majd.
Tóth László fordítása
IAN WHATES
Angol író, szerkesztő, kiadó, 1959-ben szüle-
tett. Első elbeszélése 1987-ben jelent meg.
Ezt hosszabb szünet követte, 2006-ban kez-
dett csak újra publikálni. Három évvel ké-
sőbb már önálló novelláskötete látott nap-
világot The Gift of Joy címmel. 2010-ben in-
dította útjára első regénysorozatát a City of
Dreams & Nightmare-rel. A trilógia gőzpunk
elemekkel fűszerezett városi fantasy. A Noise
című sorozat két kötete (2010–11) vérbeli űr-
opera, csakúgy, mint a legfrissebb széria, a
The Dark Angels (2015–). A Galaktika 332.
számában olvashattuk már „Az Asszisztens”
című írását.
2018.01.23. 20:32:10
 GALAKTIKA
2018. február

ZSOLDOS
PÉTER
MŰVEI ÚJ KIADÁSBAN!
W W W . G A LJoy
AK ajándéka
T I K A B O LT. H U 79

066-079-whates.indd 79 2018.01.23. 20:32:39

 GALAKTIKA
2018. február

Marokkó, avagy irány a Mars!

Vajon mik lehetnek az első lépések egy űrszondás kutatás
megtervezése során, hogy minél több információt kaphassunk a
Vörös Bolygóról, noha csak néhány korlátozott mérést végezhet
a szonda? Egy ilyen kutatás megtervezése nem egyszerű,
de nem is lehetetlen. Ehhez nyújt segítséget az úgynevezett
„analóg” területek (tehát a marsihoz részben hasonló vidékek)
vizsgálata a Földön, amilyen analóg terület Marokkó is.

B
OLYGÓTUDOMÁNYI, terepi
analóg kutatómunkát végeztek a
magyar szakemberek 2016. szep­
tember 15–21. között a marokkói
Atlasz és Anti-Atlasz közötti és az attól délke­
letre elhelyezkedő sivatagos vidéken. Ezen a
területen nagyrészt még kősivatagokkal talál­
kozhatunk, kevés vándorló dűnével, illetve sok
száraz és látványos felszínformával. Az egyhe­
tes munka célja elsősorban a szél és a víz által
szállított és felhalmozott üledékek vizsgálata
volt, hogy elősegítsük az ExoMars rover ter­
vezett marsi fúrásainak értelmezését. A Csil­
lagászati és Földtudományi Kutatóközpontban
dolgozó szerzők munkáját az NKFIH COOP-
NN-116927 pályázata támogatta. Az egyhetes
terepgyakorlatot emellett az EuroPlanet H2020
program pénzügyi támogatásából fedeztük.
Marsi táj az Atlaszban
80 Obszervatórium
A Mars-analóg kutatásoknál számít a pon­
tos tervezés, tehát hogy honnan veszünk min­
tát (sík terepről vagy a kibukkanó meredek fal­
ból), fontos lehet még a vizsgált kőzetdarabok
mérete, a mintavételezés sűrűsége és a terület
általános feltártsága. De az egyik leginkább
kritikus tényező, hogy pontosan ismerjük a
terület geológiai hátterét. Ennek megfelelően
terveztük meg a marokkói expedíciót is.
A háromtagú magyar expedíciós csoport
helyi vezetője Gian Gabrielle Ori, olasz szár­
mazású professzor volt, aki a Marrakechben
található Ibn-Battuta Centre nevű Mars-ana­
lóg terepi helyszíneket koordináló intézet ve­
zetője. Gian személye elengedhetetlen volt a
hét folyamán, mert sivatagi ismeretei nélkül
esélytelen lett volna megtalálni azokat a tu­
dományos szempontból érdekes helyszíneket,
amelyek megjelenésük mellett, az ott lezajló
folyamatok miatt is a marsi környezetre emlé­
keztetnek.
Az előre megtervezett útvonal Ouarzazate-
Erfoud-Zagora-Ouarzazate városokat érintve
haladt: az összesen kb. 850 km megtétele alatt
70 megállóhely, 10 mintavételezési pont volt, és
4 helyszínen fúrást is végeztünk. A mindenna­
pok hasonlóan zajlottak: néhány órás vezetés
után megálltunk a fontosabb helyszíneken.
Először mindig a terület dokumentációja zaj­

080-081-obszervatorium.indd 80 2018.01.23. 20:32:00


A fúrás folyamata egy kiszáradt vádi medrében
lott (fotózás, általános geológiai leírás), és ha
valóban érdekes volt a terület, akkor ásás, fú­
rás (kézi erővel, szúróbottal) következett, majd
furatlyuk falának beszkennelése mini kamerá­
val és a mintagyűjtés.
Két megálló között sem unatkoztunk, mi­
vel az út során folyamatosan fotóztuk a közeli
nagyobb geomorfológiai formákat (műholdké­
pes összehasonlítás végett, illetve extrapoláció
céljából, hogy a Marson a magasból látható
képződmények milyenek lehetnek közelről).
A  terepmunka még kalandosabb volt, ha a
vizsgálandó helyszín egy­egy magányos kuny­
hó közelébe esett – mert még ezeken a gyéren
lakott területeken is mindig előbukkant egy
Obszervatórium
080-081-obszervatorium.indd 81
GALAKTIKA
2018. február
helybéli, aki dísztárgyakat próbált eladni a
kutatóknak. Értetlenül figyelték, hogy mit is
csinálunk pontosan. Az egyik alkalommal épp
egy időszakos vízfolyás (vádi) kavicsokkal és
homokkal telehordott kiszáradt medrében dol­
goztunk, amikor megérkeztek a helyi munká­
sok is. Feltehetőleg egy építkezésre lapátolták
a homokot egy kisteherautó platójára – amíg
mi is ástunk, és néhány kis zacskóval mintát
is gyűjtöttünk.
A hazahozott minták között a törmelékes
üledékes anyag mellett nagyobb kőzetdarabok
is vannak, további elemzések céljából. Bár né­
hány kérdésünkre már a terepen is megkap­
tuk a választ, de számos, fontos információkat
nyújthatnak a minták laboratóriumi vizsgá­
latai. Az így kapott információkat kell majd
összekapcsolni a terepmunka során rögzített
geológiai kontextussal, és így születik átlát­
hatóbb kép az eredetükről. A két módszer ki­
egészíti egymást, mivel a terepen találhatjuk
meg a vádik üledékes rétegei között a lassú
vízáramlásra utaló finomszemcsés anyagot, de
a mikroszkóp alatt az egyes szemcsék felületi
morfológiája is vizsgálható, ami utalhat a szál­
lítási módra. Ezeket az információkat tudjuk a
Marsra kiterjeszteni, ami segíthet következtet­
ni a marsi üledékek keletkezési körülményeire.
A marokkói terepmunka nemcsak használ­
ható referenciákat nyújt a 2020­ban startoló
ExoMars rover küldetéséhez, hanem abban is
közreműködik, hogy miként érdemes a Mar­
son majd a rovert irányítani.
Kapui Zsuzsanna, Kereszturi Ákos
81
2018.01.23. 20:32:01
 GALAKTIKA
2018. február

A földlakók
kiköltöztek a
Naprendszerbe,
az itt maradtak
most különleges
programra
indulnak...
ON
EU ROszCerző
díja s

S
LDO
ZSO ER
PÉsTszerző Nemere István
díja

Kirándulás
C
AREL ARRA ébredt, hogy
valaki monoton hangon ismé-
telgeti:
– Keljen fel, uram!  Keljen
fel, uram!  Elérkezett az ébresztésre kije-
lölt időpont. Jó reggelt kívánok!
Carel teljes neve CAREL1223/
Bolikat444 volt, de ezt csak hivatalosan,
azaz ritkán használta. Végre magához
tért. Már tudta, hogy a házirobot, Rob126
ébresztette fel. A „Rob” névkezdetet csak
gépeknek adhatták. Igaz, vannak már
olyanok is, amelyek szinte semmiben
sem különböznek az igazi emberektől.
A folyton újjáéledő városi legenda szerint
már valahol, valakik megalkották a ha-
zudós robotot, ráadásul olyan minőség-
ben, hogy azok akár éveken át el tudják
játszani, hogy igazi emberek – de ez sze-
rencsére mindig csak kitalált történetnek
82 Kirándulás
bizonyult. Bár a pesszimisták és egyben
lázítók nemegyszer megkérdezték már
a kétkedőket: „És a feleséged, a férjed,
a barátod? Biztos vagy benne, hogy iga-
zi ember? Nem találtál még rajta, benne
semmi furcsát?” Ravasz a kérdés, mert
hát mindenkiben lehet találni ezt-azt,
ilyen-olyan furcsaságot, de hogy az ille-
tő ettől robot lenne… Ma is használható
a kezdetekben ajánlott teszt: „Hívd meg
vacsorára!” Legyen az akár nő-, akár fér-
fiutánzat, enni úgysem tud. A mosdóba
se megy ki, mert hát minek is? A robotok
nem esznek, nem isznak, értelemszerűen
nem járnak vécére. Ám ha mégis kétsé-
geid vannak, a netes világpiacon már
egészen kis helyen elférő házi röntgen-
készülékeket is árulnak, felakaszthatod
festménynek álcázva a falra, vagy betehe-
ted a konyhai eszközök közé, és egy óvat-

082-096-nemere.indd 82 2018.01.23. 20:58:03


lan pillanatban csinálhatsz felvételt, így
megtudod, mit rejt az a szép, vagy nem
annyira szép test…
Ilyen gondolatok jártak a fejében, mi-
közben készülődött. Megnézte Rob126-
ot, hát őt aztán senki sem tévesztené
össze egy emberrel. Régimódi, kicsit
szögletes – egyesek azt mondanák rá: ot-
romba, múlt századi –, de nagyon bevált
típus, először 2219-ben kezdték gyártani,
és azóta már több nemzedéknyi embert
szolgált ki. Carelt  érdekelték a robotok,
már csak szakmai szempontból is. A tör-
ténetükben is jártas volt, bár nem csak
ebből szerzett diplomát.
Az okosház remekül kiszolgálta őt. Mi-
óta egyedül maradt száztizenhat évesen,
egészen jól elvolt. Találhatott volna párt;
olykor rövidebb időre össze is jött vala-
kivel, de eddig nem vágyott hosszabb és
tartósabb kapcsolatra. Jó volt így. Hiszen
majdnem mindene megvolt, a robotok jól
szolgálták. Igazából szexrobotot is vehe-
tett volna, de erre talált jobb megoldást:
hétvégeken a munkahelyéről vitt haza
egy-egy nagyon szép robotnőt. Ha kicsit
hibás volt, kijavította, mielőtt hazavitte
HétNegyedik napon, majd HétElsőnapon
visszavitte, és többé nem találkozott vele.
Ezzel a módszerrel megkapta azt, amire
szüksége lehetett.
De most minderre nem gondolt, mert
készülődött. Ez egy HétHatodik nap,
és tudta, hogy a 4/4-esek már lázasan
készülődnek. Így van ez, ha az ember
százhúsz felé jár, és már a negyedik ge-
neráció követi őt. Apa, fia, unokája és
dédunokája… Nagyon gyorsan repül az
idő, vágott bele ismét. Mostanában gyak-
ran jut eszébe, de igyekszik valahogy
mindig a tudata aljára söpörni. Mint
most is.
Kirándulás
082-096-nemere.indd 83
GALAKTIKA
2018. február
Ideje volt indulni. Szólt az Okosagynak,
minden ügyét az intézi, ha itthon van.
Most hívott egy lebegőt, és már közölte,
mikor érkezik: „kettő perc tizenhat má-
sodperc múlva”. Carel éppen befejezte
az öltözést, megigazította a haját, azt a
keveset, ami még maradt. Nem vett ma-
gához semmit, mert minek is? A bal keze
hüvelykujja és mutatóujja között, a puha
húsban lapul a csip, amellyel bárhol azo-
nosíthatja magát, de fizethet is, ha kell.
Kilépett a ház elé. Okosagy bezárta
mögötte az ajtót, és felügyel majd min-
denre, míg ő hazaér. Ha baj lenne, értesíti
a csipen keresztül.
Az áttetsző gömb leereszkedett. Hal-
ványzöld volt, és miután Carel belépett,
a szerkezet ajtaja nesztelenül bezárult.
A  székbe ült, és bemondta a címet, amit
a gép lefordított a maga nyelvére, máris
tudta a célkooordinátákat egyméteres
pontossággal. Carel már felülről nézhe-
tett le a városra. De nem nézett, mert
nem érdekelte a látvány, túlontúl is jól
ismerte. A tekintetét inkább a felhőkre
függesztette, azok legalább szépek voltak.
A gyerekek rettenetes zajjal robogtak le-
felé a lépcsőn.
Latta figyelt rájuk: ennek elesés lesz a
vége. De elég ravasz volt már ahhoz, hogy
megelőzze a bajt. Hangos kiáltással utasí-
totta a ház Okosagyát:
– G-fék!
A gravitációs fék azonnal működésbe
lépett. Csak olyan házakban alkalmaz-
zák, ahol kicsi gyerekek, vagy már sé-
rülékeny, bizonytalanul mozgó, nagyon
idősek laknak. Elég sok energiát fo-
gyaszt, hát vigyázni kell vele. Latta azon-
ban most nem habozott, látta is, hogy jó
érzékkel kapcsoltatta be: Boll, a fiú már
83
2018.01.23. 20:58:03
 GALAKTIKA
2018. február
leért a földszintre, de Sina, a kislány min-
denáron utol akarta érni a bátyját, ezért
nem nézett a lába alá. Még négy lépcsőfok
volt előtte, amikor elbotlott, és zuhant
volna. De az okosház agya, Latta utasí-
tására, bekapcsolta a gravitációs fékezőt,
egy pillanatra az egész házban minden
lebegni kezdett, persze alig észrevehető-
en. A leggyorsabb mozgású „tárgy” éppen
Sina volt, aki puhán ért le a szőnyegre.
Amikor az Okosagy ezt érzékelte, ismét
visszakapcsolta a normális gravitációt. A
reggelizőasztalon néhány kistányér apró
csörrenéssel huppant vissza az abroszra
a még üres csészével együtt, és Jozefa,
az öreg mamamacska – a gyerekek hív-
ták így a nőstényt, aki a harmincadik
évében járt, és megszámlálhatatlan utó-
dot hozott már e világra – is visszacsú-
szott a párnájára. Mellesleg átaludta az
egészet, és fogalma sem volt arról, hogy
most éppen egy 3,6 másodperces, mes-
terséges, lokális gravitációs anomália
alanya volt.
– Mikor indulunk már? – kérdezte
Sina. Ötéves volt, és már Hétnapja ké-
szült erre a kirándulásra. Boll, a  bátyja
a hetedik évét taposta, és naponta há-
rom órát kellet töltenie az OR előtt. Az
OktatóRobot egy jól kimunkált program
alapján tanította a kisfiút, és mindennap
felvette az egész folyamatot, este pedig a
gyorsított változatot lejátszotta Lattának.
– Asztalhoz! Reggelizni! – vezényelte
Latta. Mióta tudta, hogy ismét terhes, és
ezt már órákkal a teherbeesése után meg-
tudhatta, hát vigyázott magára. Főleg
az idegeire. Még hét hónap, és itt van a
következő fiú, akit valószínűleg Bertnek
fognak hívni. Bár még nem jött a világ-
ra, az ER-ben már kapott azonossági
számot és nevet is. Hiszen az Egészség-
84 Kirándulás
082-096-nemere.indd 84
ügyi Rendszerben a genetikai vizsgálata
már megtörtént, az előrejelzések alap-
ján minimális beavatkozásra lesz szük-
ség, ha „idősebb” lesz a magzat. Néhány
szekvenciát kivágnak a génláncból, más-
sal helyettesítik, és éppen úgy nem lesz
semmi baja, mint a testvéreinek vagy a
szüleinek. Régen az emberek valamiféle
„kórházakba” kerültek, ha megbeteged-
tek. Lattának erről csak halvány sejtései
voltak. Még a nagyanyja sem született
meg, amikor már alig képeztek orvoso-
kat, és azok a bizonyos „betegségházak”
is eltűntek. Most itt a városban, úgy sej-
tette, valamelyik egyetemen van klinika.
De oda is inkább csak a balesetek sérült-
jeit viszik, mert ugyan ki lenne beteg ma-
napság?
– Mami, mami, tényleg elmegyünk ma
az üveggömbbe? – Ezt persze a nagyon is
élénk Sina kérdezte, miközben letelepe-
dett az asztal mellé. A robotok már oda-
készítették az ételeket.
– Tényleg elmentek, szívem. – Latta
arcára mosoly ült. Jó így, ebben a nyu-
galmas házban. A férje még alszik, mert
este későn jött haza. Mesterséges vihart
csináltak három tartománnyal odébb,
erős szeleket generáltak, hogy megtisz-
títsák az ottani levegőt valami vulkáni
hamutól. – De nem üveggömb az, hanem
üvegkupola. És tulajdonképpen nem is
üvegből van.
Boll a húgára nézett.
– Nem gömb, hanem kupola, és nem
üvegből van, érted? Ilyen okos vagy.
– Én igenis okos vagyok! – lázadt fel
a kicsi, de közben az ajka lefelé görbült.
Latta tudta: most kell közbeszólni. Nagy
gyakorlata volt már ebben.
– Sina, ne sírj, mert neked is igazad
volt. Régen az emberek „üvegnek” nevez-
2018.01.23. 20:58:03

ték az átlátszó anyagokat. Ma már ilyene-
ket nem gyártanak, a kupola átlátszó mű-
anyagból van. Ami legalább olyan szépen
csillog, mint az a régi üveg.
Sina a bátyjára pillantott: „Ugye meg-
mondtam, és jól mondtam!” Boll leszegte
a fejét, és azon töprengett, hogyan vágjon
vissza a húgának. De semmi sem jutott
eszébe, hát témát váltott:
– Akkor ma nem kell az OR-ba ülnöm?
– Ma nem, szívem. Ezt megúsztad.
Boll ennek nagyon örült. Sina már vég-
zett az első reggeliadaggal, amit ötéves
gyerekeknek ajánlanak. Finom volt. Ivott
a vitaminos tejből, majdnem az egész
arca eltűnt a széles bögre mögött, aztán
letette, és most rajta volt a kérdezés sora:
– Mikor jön Carel papa?
Latta az órára nézett. Az Okosagy min-
den helyiségben mutatott egy kisebb kép-
ernyőt, és ha valakinek előre jelzett prog-
ramja közeledett, öt perccel korábban a
nevén szólította. Most csak a számokat
mutatta, hangtalanul.
– Carel Négypapa, jó, ha tudod – így
Latta kedvesen –, ami azt jelenti, hogy
ő volt először, aztán lett az ő fia, vagyis
az én apám, aztán lettem én a harmadik
nemzedék, és ti vagytok a negyedik nem-
zedék.
– Mi az a nemzedék?
Miközben Latta magyarázta ezt a fo-
galmat több-kevesebb sikerrel, a gyere-
kek figyelmét ismét elvonta valami. Az
Okosagy hangosan jelentette:
– Agy Lattának: közeledő lebegőről
üzenetet kaptam.
– Halljam!
– „Érkezés tizenkét perc múlva.” Üze-
nő azonosító száma…
– Nem kell a szám, tudom, ki küldte.
– Latta egy pillanatig gondolkodott, hogy
Kirándulás
082-096-nemere.indd 85
GALAKTIKA
2018. február
egy robottal felébresztesse-e a férjét, de
aztán úgy döntött, hadd aludjon még.
Most úgysem kell dolgoznia, elég, ha dél-
ben felkel. Ez a napja szabad lesz, hát pi-
henjen!
– Gyerekek, indulás! Mindjárt itt lesz
a nagypapa.
– Azt mondtad, Négypapa! – nyelvelt
Boll, láthatóan örült, hogy az anyját téve-
désen kapta rajta. De Latta végigsimított
a gyerek szöszke fején.
– Nektek Négypapa, de nekem csak
Hárompapa, hiszen a nagyapám. 
Sina vállat vont, neki mindegy
volt. Kedvelte Carelt, akárhányadik papa
is, neki vagy a maminak, mindegy.
Igaz, szívesen megkérdezte volna,
hogy vannak-e Ötpapák és Hatpapák, de
nem maradt rá idő. Már csak egy szan-
dált kaptak fel, és kicsődültek a ház  elé.
Boll komoly, felnőttes képpel, tenyerével
ernyőzve szemét, nézett felfelé. Amikor
meglátta a zöldes, áttetsző gömböt, ami-
ről már tudta, hogy nem üvegből van,
amely jól láthatóan éppen az ő udvarukra
ereszkedett lendületesen, már kiáltott is:
– Itt jön Carel papa!
Molla besietett a kapun, ami mindig tár-
va-nyitva volt.
Senki sem tudta, mióta nem csuk-
ták be. Egyszerűen nem volt miért be-
zárni, hát  úgy maradt. A 2-es számú
ÁrvaOtthont legalább száz éve alapítot-
ták, így Molla nem emlékezhetett azokra
az időkre. Igaz, ő még korábban született,
de hát az már a múlt, ne háborgassuk –
szokta gondolni. Egész Európában csak
két  ÁrvaOtthon volt, egy északon és egy
délen. A földrészen összesen csak húsz-
egynéhány árva gyerek van, hiszen a szü-
lők egészségesek és hosszan élnek. Kivé-
85
2018.01.23. 20:58:03
 GALAKTIKA
2018. február
ve, amikor utazás vagy sportolás közben
baj éri őket. Az a tizenegy gyerek, akik
most itt vannak, közöttük két testvérpár
is, ezért kerültek ide. Majdnem mind-
egyikre jut egy nagyon felkészült nevelő.
Délelőtt a gyerekek is az OR előtt ülnek,
de ebéd után a kicsik játszanak, a na-
gyobbak kertészkednek és életgyakorla-
tokat végeznek. Az ügyesebbek robotikát
is tanulhatnak, és hetente kétszer mű-
vészkednek is. Festenek, korongoznak,
szobrokat vésnek, rajzolnak, faragnak –
bármit tehetnek. Hetente egyszer zenével
foglalkoznak, és egyszer matematikadél-
utánt is tartanak. Sportolni pedig min-
den reggel mehetnek, a napot úszással és
tornával kezdik.
Mire Molla beért az épületbe, a kol-
légák már tudták, hogy jön. Hiszen az
Okosagy észlelte a csip jelzését.
– Itt jön Molla!
Ezt természetesen Brikken kiáltotta,
aki egy skandináv városban született fe-
lemás szülőktől. Az apja fekete volt, az
anyja fehér. Űrhajósok voltak mindket-
ten, de a gyerekük miatt csak rövid utak-
ra vállalkoztak, főleg a Marsra jártak
teherűrhajókkal. Minden hónapban egy
hetet itthon töltöttek. Aztán egy napon
nem jöttek haza, a hajójukat meteorta-
lálat érte. Valaki később azt mondta az
egyik tévében, hogy ezért nem szabadna
házaspároknak együtt hajózniuk az űr-
ben, ha baj van, mindkét szülő odavész.
Azóta hoztak már ilyen szabályt, de az
csak gyermekes párokra vonatkozik.
Brikken szülei számára későn jött az új
törvény.
Brikken tejcsokoládé arcán széles volt
a mosoly. Nemrég lett kilencéves, két éve
van itt. Szerencsére a történtek ellené-
re most már mindig jókedvű, és szereti
86 Kirándulás
082-096-nemere.indd 86
Mollát. A gyerek a széles folyosón rohant
az asszony elé, két kicsi kar fonódott egy
nagyobb testre, két nagyobb kar ölelt egy
kicsi testet. Nem is szóltak, mert minek?
A  mozdulatok nyelve is érthető.
Az ÁrvaOtthon vezetője, Rinelda as�-
szony a maga százharminckét évével na-
gyon is fiatalosan mozgott. De ha valamit
nem bírna elvégezni, megteszi helyette az
„R-284”-es emberszabású robot, aki már
külsejével is ezt sugallta. Egykori kikötői
rakodómunkásra vagy bányászra emlé-
keztetett, átlagos élőember-magasságot
fél fejjel meghaladó termetével és roppant
széles vállával tűnt ki. Nagyon élethű
volt, ezért – hogy eloszlassanak minden
kétséget – „R-284” homlokára egy nagy
piros „A”-betűt festettek. A robotot itt
mindenki csak Olafnak hívta, és hallga-
tott is a nevére.
– Olaf, légyszíí, kérlek, emelj fel a leg-
felső polcig!
– Olaf, kérlek, hozd be a bringámat, a
játszótéren hagytam, és esik az eső!
Olafot úgy programozták, hogy gyer-
mekhangoknak is engedelmeskedjen, de
csak akkor, ha elhangzik a „kérlek” is.
Most éppen egy kis kocsit tolt Rinelda
mögött. Az igazgatónő rengeteg képle-
mezt, filmeket, tanszereket hozott. Volt
ott két láda festék meg egy jókora adag
gyurma, és vagy harminc kiló agyag a ko-
rongozáshoz.
– Olaf, kérlek, vidd a raktárba, és rakd
szét, mindent a maga helyére! Aztán gye-
re vissza!
Molla megölelte a többi gyereket is.
Volt ott még három nő, az egyik nagyon
fiatal, alig múlt harminc, hát itt a sze-
mélyzetben csitrinek számított.
– Molla, Molla, ugye ma megyünk arra
a szigetre?
2018.01.23. 20:58:03
 GALAKTIKA
2018. február

– De hiszen már mondtam reggel is,

hogy ma kirándulunk – így Susanna, a Magyarország
„csitri”. Még nem találta meg a hangot
a gyerekekkel, akik nem vették őt komo- legtermékenyebb
lyan. mesemondója ízig-
– De mi Mollától akarjuk hallani!
– Molla, mondd, hogy igaz! vérig SF regényében
– Hát persze hogy igaz! – mosolygott az emberi felelősség
Molla, és a gyerekek fölött a tekintete
összeakadt Rinelda szemével, aki szintén kérdését boncolgatja:
bizonygatta: jobbíthatjuk-e mások
– Igen, lányok és fiúk, ma hosszú útra
indulunk. Az Arbor-szigetig legalább há-
sorsát akaratuk ellenére,
rom órát kell majd repülni! összeegyeztethető-e
– Három órát? Az rengeteg idő! – rik-
kantotta Brikken, és Ingrid meg a legki-
a humánussággal,
sebb lány, Anna arcán is csalódás ült. ha embertársainkból
– Mit fogunk csinálni útközben? csinálunk kísérleti
– Filmeket nézünk – így Molla. – De a
tájat is nézhetitek ám! Átrepülünk Euró- egereket?
pa fölött.
– Európa…! – legyintett Brikken olyan
arccal, mint aki már százszor látta azt
a földrészt felülről, a könyökén jön ki.
Rinelda ezen jót mulatott, és Molla is ne-
hezen fogta vissza a nevetést.
– Készüljetek, kapunk egy tizenöt sze-
mélyes hosszújáratú légibuszt, most je-
lezték, hogy már úton van felénk.
– Mi az, hogy hosszújáratú?
– Nagy távolság megtételére képes. –
Rinelda igyekezett szabatosan magyaráz-
ni, hogy a gyerekek megtanulják a még
ismeretlen szavakat is.
– Hát milyen messzire megyünk? –
kérdezte az egyik kislány.
– Ezerötszáz kilométerre.
– Az mi? Kiló vagy méter? Súly vagy
távolság? – Brikken mulatságosan ösz-
szevonta a két szemöldökét. Ilyenkor a
homloka olyan ráncos lett, mint egy kö-
lyökkutyáé. Míg Rinelda elmondta, mi is WWW.GALAKTIKABOLT.HU
Kirándulás 87

082-096-nemere.indd 87 2018.01.23. 20:58:04

 GALAKTIKA
2018. február
az a kilométer, addig Molla összeszed-
te a gyerekeket. Éppen jókor, mert nagy
árnyék vetült az ÁrvaOtthon udvarára:
megérkezett a hosszújáratú légibusz. Egy
fiú abba kötött bele, hogy miért nevezik
„légi” busznak? Hiszen minden jármű
légi, mert a levegőben halad. Nagyon cso-
dálkozott, amikor Rinelda elmagyaráz-
ta, hogy volt idő, amikor minden jármű
a földön haladt, a buszoknak kerekeik
voltak, és elvittek egyszerre negyven-öt-
ven embert, és semmi sem repkedett a
levegőben. A gyerek ezt egyszerűen nem
hitte el.
Carel már látta a célt.
Repülés közben fárasztotta a semmit-
tevés. Ugyan bekapcsolhatott volna egy
filmet – legalább tízezer közül választ-
hatott –, a gyerekekkel nézhetett volna
természetfilmeket vadakról, halakról,
madarakról. Néha felhők kerültek a gépe
alá, ilyenkor viszont a napsütést élvez-
te. Ahogy emelkedett a hőmérséklet, az
automata pilóta kétszer is megkérdezte,
ne sötétítse be a repülő gömb mennyeze-
tét, hogy utasa árnyékba kerüljön? Carel
minden alkalommal nemet mondott.
Sina és Boll is hallgattak. Az első fél-
órában még bámulták a terepet, de aztán
elaludtak. Carel nem bánta, a gondola-
taival lehetett. Mit kezdjen az életével?
Száztizenhat év nem azt jelenti, hogy bár-
minek is vége szakadna. Jószerével most
jött ki a „középkorú férfi” kategóriájából,
annak felső határát éppen hogy átlépte –
közben valahol a tudata mélyén sejtette,
hogy ezzel csak önmagát próbálja vigasz-
talni. Lehet, hogy nem lesz már  párja,
és mint oly sok hasonló korú ember, ő is
kénytelen lesz beérni az unokákkal, déd-
unokákkal? A 4/4 másoknak sok örömet
88 Kirándulás
082-096-nemere.indd 88
okozhat, egyesek elérik az 5/5-öst is – de
hát nehogy már az életben csak a saját
utódaival foglalkozzon! Mennyi minden
lehet még a világban azokon kívül?
Közben persze azért ügyelt a gyere-
kekre is. Nézte Bollt, aki a fia lányának
a gyereke volt. Furcsa dolgokat művel-
nek ezek az élethosszabbító módszerek.
Régen alig volt olyan ember, aki megérte
volna a dédunokáinak a korszakát. Most
meg már ez a normális. Carel csipjében
is volt vagy száz fotó a negyedik nem-
zedékről, erről a két kicsiről is, bármi-
kor előhívhatta őket. Vagy éppenséggel
megmutathatta bárkinek. De mostaná-
ban már nem nagyon mutogatta. Nem
volt kinek.
A gépe közben kilendült a tenger fölé.
Erre már a gyerekek is felélénkültek.
– Nézd csak, Sina! Az ott a tenger!
– Látom. – A kislány figyelmesen néz-
te a nagy vizet. – Ezt láttuk tavaly is,
amikor nyaraltunk?
– Nem, az egy nagy óceán volt – felel-
te tudálékosan a fiú. Carel hagyta őket
beszélni, de közben előre figyelt. Tud-
ta, útjuk már nem tart sokáig. Az a szi-
get hamarosan felbukkant a láthatáron.
A  robot­ pilóta megszólalt rokonszenve-
sen, bizalmat keltően, bizonyára egy szí-
nész kölcsönözte a hangját:
– Kedves utasaim, kilenc perc múlva
érkezünk az Arbor-szigetre. Az időjárás
kitűnő.
„Hát persze hogy kitűnő, másféle nem
is lehetne, hiszen mesterségesen szabá-
lyozzák itt is, meg máshol is” – futott át
a férfi fején. Pont itt lenne eső, erős szél
vagy vihar? Hiszen a szigetre nap mint
nap legalább ezer ember érkezik, és min-
denki ugyanazért. Ott biztosan mindig
süt a nap, és a tenger is nyugodt. Semmi
2018.01.23. 20:58:04

sem zavarhatja meg az emberek örömét,
akik mind azt akarják látni.
Kortens úr – mindig megkövetelte, hogy
így szólítsák, ezért aztán a neve már
szinte összeforrt ezzel a szóval, a szige-
ten „kortensúrnak” nevezték még a háta
mögött is – kijött a két szigetet összekö-
tő keskeny alagútból. Ide csak kevesen
jöhettek be. A legtöbben nem is tudtak
arról, hogy a híres és sokat látogatott
Arbor-sziget mellett van egy másik, ki-
sebb sziget is. Amit híd nem köt össze a
nagyobbikkal, és jószerével nem is látni,
hogy van ott valami. Csak egy kívülről
átlátszatlan tízhektáros valami, amit a
vízből alig kiálló kupola borít. Ha valaki
rákérdez, azt mondják, az Arbor-sziget
energiatárolója található a kupola alatt.
De ritkán kérdezi valaki.
Kortens hát kijött az alagútból. Mögöt-
te zárult az önműködő ajtó. Mindennap
volt egy szabad órája, ezt általában dél
körül vette ki. Ebédnek nevezte, de sok-
szor nem evett, csak kiült a partra, nézte
a tengert. A feleségétől negyvenöt évesen,
vagyis hat éve vált el. Talán azért is, mert
az asszony nem szült neki gyerekeket, és
afrikai árvákat sem fogadtak örökbe. Igaz,
hatalmas volt értük a tülekedés, egy-egy
gyerekért olykor harminc-negyven pár is
vetélkedett, bonyolult pontozással szerve-
zett, több évig tartó versenyben, pályázati
rendszerben kellett értük küzdeni… Naara
hamar föladta. Aztán elváltak, és Kortens
azóta jól elvolt egyedül is. Vagy azt hitte.
Mindenesetre évente egyszer rendelt egy
képes beszélgetést Naarával meg a roko-
nokkal, köztük az apjával, és ennyi volt a
családi-társasági élete. A munkája sokkal
jobban érdekelte, néha bemesélte önmagá-
nak is, hogy az betölti az egész életét…
Kirándulás
082-096-nemere.indd 89
GALAKTIKA
2018. február
De azért naponta adott magának ötven
percet arra, hogy vagy ebéd közben, vagy
a parti napernyők alatt üldögélve figyelje
a nőket, és ábrándozzon róluk. Az ideális
partnert kereste, de persze nem találta,
már hat éve. Azonban nem adta fel, „még
előttem az életem második fele”, szokta
mondani. Mostanában már csak önma-
gának.
– Ez hát az Arbor-sziget!
– Miért hívják így?
– Nézd azt a hajót! Mekkora…!
– Én nem is láttam még ilyen nagyot.
– Figyeld azt a kikötőt a félkör móló-
val!
Carel kisegítette a gyerekeket a gömb-
ből, amely ismét emberhanggal köszön-
te meg, hogy őt vették igénybe. Amikor
a reptér szélén a kijárathoz ballagtak, a
hangszórókból egy kedves női hangot
hallottak:
– Üdvözöljük a szigeten, kedves Carel-
Bolikat úr! Üdvözlet Sinának és Bollnak
is!
Mivel az előbb egy csip-érzékelő mel-
lett haladtak el, amelyet nem is álcáztak,
hát már a gyerekek is tudták, honnan is-
meri a nevüket „az a néni, akit nem lá-
tunk”, mint Sina megjegyezte.
Nagyon kellemes volt itt. A levegőben
egzotikus illatok úsztak, és Carel remél-
te, hogy nem mindegyik mesterséges
eredetű. A tenger jódillata is belekeve-
redett, örült, hogy ismét érzi. Járt már
az Arboron, bár az már régen volt. Egy
információs automatához vezette a két
gyereket. Egyre több volt körülöttük az
ember, megfogta hát a kezüket, nehogy
elszakítsák őket. Az ismerős nagy épület
bejárata előtt már kisebb tömeg verődött
össze. Óránként engedték be a csoporto-
89
2018.01.23. 20:58:04
 GALAKTIKA
2018. február
kat. Az automata, érzékelve, ki áll előtte,
személyre szabott infókat adott Carelnek:
– Kedves Carel-Bolikat úr, az előjegy-
zés szerint ön és a két gyermek a tizen-
három órakor induló csoportban foglal-
hatja el a százegy-kettő-három számú
helyet. Addig válasszon egyéb program-
jainkból! – És kezdte sorolni véget nem
érően, mivel lehet eltölteni az időt a szi-
geten addig is.
De Carel tudta a magáét. Volt neki más
programja is, amiről a gyerekeknek, sőt
Lattának sem beszélt. Igaz, előbb bemegy
a gyerekekkel az Arbor-Kupola alá, amely
a mesterséges sziget közepén terült el, és
amit mindenhonnan látni lehetett. Hi-
szen a sziget eleve azért épült, hogy azt
éltesse, és a Föld lakosságának megmu-
tassa. Háromszáz év alatt jutottunk idá-
ig, gondolta Carel kicsit borúsan. Mindig
elszomorodott, ha eszébe jutott a sziget,
és a cél, ami miatt azt felépítették.
Természetesen kellett fagyit venni, az-
tán megnézték a virtuális kalandparkot,
igaz, nem volt annyi idejük, hogy min-
den játékot kipróbáljanak. Carel folyton
szemmel tartotta az óráját, de erre nem
is volt szükség. Tizenkettő-negyvenötkor
körüzenet kaptak a csipjükön keresztül
mindazok, akik a tizenhárom órás cso-
portban indulhattak le. Vagy háromszáz-
ötvenen lehetnek, becsülte Carel szemé-
vel a tömeget, amikor bejutottak már a
váróterembe. Nem kértek tőlük semmi-
lyen igazolást vagy jegyet, hiszen a csipek
tárolták az összes információt.
– Nagyon izgulok! – vallotta be a kis-
fiú. A lány már majdnem rávágta, hogy
„én meg egy csöppet sem!”, de aztán
mégsem. Láthatóan izgult, és megillető-
dött. Annyit tudott, hogy most olyasmit
fognak látni, amit már csak itt, ezen az
90 Kirándulás
082-096-nemere.indd 90
egyetlen helyen láthatnak. A földi em-
berek kiköltöztek már a Naprendszerbe,
ezt persze Sina nem így nevezte, még
csak néhány bolygó nevét ismerte, meg
a Holdét, de annyit érzékelt, hogy so-
kan várnak erre a perce. Amerre a gye-
rekek néztek, mindenütt izgatott felnőt-
teket és gyerekeket, fiatalokat láttak, és
akadt néhány meglehetősen öreg is, mint
Carel, a „Négypapa”. Bizony a felnőttek
is nagyon izgultak. Valaki azt mormolta
mögöttük a sorban, hogy „Még sohasem
láttam azt!” Egy másik ugyanolyan fátyo-
los hangon suttogta: „Olyan régóta sze-
rettem volna megnézni… El sem hiszem,
hogy mindjárt meglátom!” Ettől Boll is
elhallgatott. Lopva felnézett Carel arcá-
ra. A  Négypapának olyan most az arca,
„mintha kőből faragták volna”. Sina meg
arra gondolt: ha este hazaérnek, a mama
biztosan megkérdi, milyen volt ez a nap?
„Furcsa”, válaszolja majd, mert hát tény-
leg fura itt már minden reggel óta.
Végre összeállt a tizenhárom órás csa-
pat, több mint háromszáz ember. Az előző
csapat más útvonalon vonult ki, valahol a
fejük felett, és oldalra irányították őket.
A bevonulók alatt lejtett a talaj, csúszás-
mentes műanyag padlón siettek be. Sen-
ki nem akart elveszíteni egyetlen percet
sem. Még nem volt egészen tizenhárom
óra, amikor gyerekek és felnőttek özön-
löttek be a föld alatti folyosón. A kupolát
látták meg előbb, a magasban feszült a
látogatók fölött. Zöldes volt, és napfény-
ben úszott. Carel mindkét tenyerével egy-
egy gyermekkezet markolt, igyekezett az
áramlat szélén maradni, ott valamivel
több volt a hely. Oldalra pillantva látta: az
alig öt-hat éves kicsiktől a százötven éves
öregekig, mindenki sietett befelé. Bizto-
san voltak közöttük, akik már látták azt,
2018.01.23. 20:58:04
 MÚLT ÉS GALAKTIKA
JÖVŐ,
TITOKZATOS VILÁGOK
2018. február

ÉS TITOKZATOS
de a többség most először jött. Elárulta
ezt a feszült arcuk, el-elakadó lélegzetük. LÉNYEK!
Aztán végre bejutottak a nagy, kör ala- A GALAKTIKA FANTASZTIKUS
kú terembe. A kupola alatt magasodott
KÖNYVEK ÜNNEPI, 300.
az, ami most útjuk célját jelentette. Nagy
volt, karcsú, zöld. Felül szétterjedő, a kö- KÖTETÉBEN 25 ÍRÓ 24
zepén barna… Kitágult szempárok százai ELBESZÉLÉSE AD KÖRKÉPET
meredtek rá. ARRÓL, MILYEN A JÓ SF, MIÉRT
Ott állt a Fa. LEHET ANNYIRA SZERETNI.
A bolygó utolsó és egyetlen fája.

Brikken és a többiek döbbenten álltak.

Molla még  sohasem járt itt, hát a léleg- A NT Ü N N
zete is elakadt. Rinelda már nem tudta O L E PI
KÖN KER ÓGIÁN
levenni a szemét a Fáról, furcsa, megha- Y VE ESSE K AT
SB O A
tott kifejezés ült az arcán. Eljött az a pil- LTO
K BA
lanat, amiről az idegenvezetők tudnának N!
mesélni. Nap mint nap, óránként látják és
átélik maguk is. Az első percek, amikor a
tömeg odaér a korláthoz, minden oldalról
körbeveszi a fát. Ki tudná ma már, mi volt
a fajta neve? Nincs jelentősége, hiszen
csak ez az egy példány maradt.
A hangszóróban egy női és egy férfi-
hang felváltva mondta a szöveget. Hogy
valaha sok ilyen Fa élt a Földön, de aztán
egy ismeretlen növénybetegség pusztíta-
ni kezdte őket. Addig mindenhol nőttek,
olyanok voltak, mint a „Föld szőre”, be-
borították a hegyeket és völgyeket, nyolc-
száz éve még egész földrészeket is. De
mára csak ez az egy maradt. Milyen so- Tom Anderson • Antal József • Benedek
kat dolgoztak a szakemberek, a biológia Szabolcs • Bojtor Iván • Orson Scott Card
és a növénytan tudósai már csak azért is, • Arthur C. Clarke • Valerio Evangelisti •
hogy legalább ezt az egyet megmentsék, Herbert W. Franke • Sergio Gaut Vel Hartman
és megmutathassák az újabb nemzedé- • Hász Róbert • Robert A. Heinlein • Mihail
keknek! Nehéz elhinni – mondta a hang Jemcev • Diana Wynne Jones • Kasztovszky
valahol a fejük felett –, de egykoron er- Béla • Ursula K. Le Guin • Lőrinczy Judit •
dők álltak szerte mindenfelé… Nemere István • Jeremej Parnov • Robert J.
– Mi az, hogy erdő? – kérdezte Boll. Sawyer • Sirokai Mátyás • Szélesi Sándor •
Carel magyarázta volna, de egy kü- Toochee • Varga Csaba Béla • John Varley •
lönös érzés némaságra ítélte egy pil- Ian Watson

WWW.GALAKTIKABOLT.HU91
082-096-nemere.indd 91 2018.01.23. 20:58:08
 GALAKTIKA
2018. február
lanatig, Valami elszorította a torkát.
Erdő… Már ő sem látott olyat. Neki ez
éppen olyan mese volt, mint amit gyer-
mekként hallott a szüleitől: hogy valahol
a hetedik galaxison túl, amerre a mágne-
ses mezők eltérítik még a fénysugarakat
is, él egy nagyon ijesztő szörny, aki feke-
te lyukakat eszik. Ennél azonban jobban
tetszett neki az a mese, ami itt, a Földön
játszódott. Sok-sok növény nőtt egymás
mellett, laktak benne állatok és emberek,
és a szél süvített az ágak között… Nem
tudta, mik azok az „ágak”, és úgy igazán
az erdő szót sem ismerte. Az erdő akkor
az ő fejében nőtt és terebélyesedett, ké-
sőbb valósággal burjánzott. Nagy volt,
sötét és áthatolhatatlan, egyszerre ijesztő
és vonzó.
Most merőn nézte azt az egyetlen Fát.
Nagyon nehezen született meg a válasz,
ami végre áttörte a torkában a gátat:
– Az erdő, az sok fa. Ahol ilyenek, meg
ennél kisebbek és nagyobbak álltak egy-
más mellett, sűrűn. Annyira sűrűn, hogy
néha még a gyalogos, magányos ember is
alig tudott elmenni közöttük.
Sina hallgatott, ő sem vette le a szemét
a Fáról. Boll szeretett volna legyinteni
egyet. „Ugyan már, hát ezért utaztunk
órákon át? Hogy nézzünk egy ilyen…”
Nem tudta, minek nevezze, és ez kis ha-
ragot ébresztett benne. De akkor végre si-
került elszakítani a tekintetét a Fáról, és
Carel papára nézett. A férfi arcán látott
valamit, nem tudta, mi az. De valahogy
az sugárzott le Carelről, hogy nagyon, na-
gyon fontos dolog az, amit látnak. Hát a
kisfiú ismét a látvány felé fordult.
Az emberek a kezdeti ünnepélyes és
döbbent csönd után előbb suttogni, majd
beszélgetni kezdtek. Idegenek úgy for-
dultak egymáshoz, mintha barátok len-
92 Kirándulás
082-096-nemere.indd 92
nének, és abban az órában azok is lettek.
A Fa így hatott rájuk. A gyerekek moz-
dultak elsőnek, fel és alá futkostak. Molla
és Rinelda még igyekeztek egyben tartani
a csoportot, majd feladták. Tudták, senki
sem veszhet el, még ha ki is megy a kupo-
la alól. A csipek révén bárkit megtalálnak
másodpercek alatt.
Molla elment két kislánnyal, valamivel
távolabb. A gyerekek más oldalról is lát-
ni akarták a Fát. Éppen azt magyarázta
nekik – amit ő is csak dokumentumfilm-
ben láthatott –, hogy amikor erős szél fújt
azon a régi Földön, akkor a fák lombjait is
megmozgatta, sőt a nagyon erős viharok
egyenesen kicsavarták a fákat a földből.
Ezt persze nem akarták elhinni. Hiszen
ha ez a Fa ilyen nagy és erős, a törzse vas-
tagabb egy férfi derekánál, ugyan milyen
veszély fenyegethetné…? „Nem láttak
még igazi vihart”, gondolta Molla, az-
tán eszébe jutott, hogy hiszen ilyet már
ő sem láthatott. Ma már szabályozzák az
idő­j árást.
Akkor pillantották meg egymást. Az
előbb még majdnem elmentek a másik
mellett, de valami összekapcsolta a te-
kintetüket, kutató szemek tapogatták a
másik arcát, aztán majdnem egyszerre
kiáltottak fel:
– Molla!
– Carel!
A férfi önkéntelenül kitárta karját.
Molla pedig, feledve a gyerekeket, a kol-
légáit, sőt talán még a Fát is, sietett feléje.
Összezárultak a karok, öleltek testet, rég
feledett vágyakat.
– Nem is tudtam, hogy itt vagy –
mondta a férfi, és persze rögtön megbán-
ta: micsoda ostobaság! Honnan is tud-
hatta volna ezt, vagy bármi mást, hiszen
legalább… mennyi is?
2018.01.23. 20:58:08

– Nyolcvan éve – suttogta Molla kiszá-
radó szájjal, ő is erre gondolt hát. Nyolcvan
év, villant bele a férfiba, miközben kibon-
takoztak az ölelésből. Sina és Boll kicsit
megszeppenten álltak a férfi mellett, nem
tudták, mit kell ilyenkor tenni. A két felnőtt
mintha megfeledkezett volna róluk. Nem
láttak mást, csak egymást. Boll kicsi, de
forrongó lelkében ez most mégsem ébresz-
tett lázadást, sem apró haragot. Inkább úgy
érezte, valami jó történik, még ha a húgával
együtt nem is értette, mi ez most itt.
– Molla… Olyan régen nem láttalak… –
kezdte a férfi, és a nő fejezte be:
– De nem felejtettelek el.
Akkor, és csak lassan kezdett lepattogni
róluk a varázs, és a zavar is, ami azért ott
lüktetett bennük. Ezer kérdésük lett vol-
na, de akkor felfogták, hogy hol is vannak.
Carel közelebb húzta a két gyereket.
– Ők Sina és Boll.
– Az unokáid?
– A dédunokáim. – Ezzel a régies kife-
jezéssel meglepte Mollát. Aki az elterjedt,
egykori keleti szokás szerint alig észreve-
hetően meghajolt a gyerekek előtt.
– Üdv nektek, Carel Négypapa utódai!
A gyerekek is meghajoltak.
– Üdv neked, Carel Négypapa… ismerőse!
Sina „barátot” mondott, így a kórus kicsit
összezavarodott. Molla megsimogatta a gye-
rekek fejét, miközben a férfi magyarázott:
– Tudjátok, már nagyon-nagyon régen
nem találkoztunk. Annyi megbeszélniva-
lónk lenne!
Molla látta, hogy közeledik az ő csapata.
Rineldával az élen mosolyogva meneteltek
éppen feléjük. Egy pillanat alatt elintézte,
hogy Boll és Sina az árvákkal maradjon itt,
és majd odakinn találkoznak. Carel sem
ellenezte a megoldást. Boll és Brikken egy-
másra néztek. Ugyan volt köztük korkü-
Kirándulás
082-096-nemere.indd 93
GALAKTIKA
2018. február
lönbség, de valami rögtön szövődött a lel-
kükben. Mert a csokibarna „északi” gyerek
csak annyit kérdezett a fehér fiútól:
– Unamuna vagy Federon?
– Naná, hogy Federon, az Unamuna ki-
csiknek való – felelte Boll, és ezzel eldőlt:
barátok lesznek. Carel még fél füllel hal-
lotta a két, egész világon a gyerekek által
játszott, véget nem érő bonyolult internetes
társasjáték nevét, és már tudta: ők ketten
jól megértik egymást.
Öt perccel később elhagyták a Fát. Ke-
vesen tartottak még a kijárat felé, nem volt
nehéz dolguk. Még nem volt két óra, mes�-
sziről látták a tizennégy órás csoportot, az
talán még nagyobb volt, mint egy órával
korábban az övék. De most ez sem számí-
tott. Carel megfogta Molla kezét, egy perc,
és már ott ültek a PalmaPanorama kávézó
teraszán. Ez a tengerre nyílt, és aki ott he-
lyet foglalt egy-egy narancsvörös napernyő
alatt, az elláthatott egészen addig, ahol a
tenger és az égbolt összeértek.
– Nyolcvan év, hát az nagyon sok idő!
– Molla arcán nem is látszott, mennyi is?
Carelnek eszébe jutott, hogy a lány hét
évvel volt fiatalabb, amikor szerették egy-
mást. „Én voltam harmincvalahány, ő meg
huszon… mennyi is? Én száztizenhat va-
gyok, ő százkilenc. Mindegy már. A lényeg,
hogy találkoztunk.
– Játsszuk azt, hogy nagyon röviden, tő-
mondatokban válaszolunk a másik kérdésére!
– Jó ötlet, így hamarabb túlesünk a rég-
múlt dolgokon. – Carel nem tette hozzá,
hogy „akkor aztán rátérhetünk a jelenre”,
bár e gondolatoktól már halvány nyugta-
lanság ébredt benne. Máskor is tartott az
ismeretlen dolgoktól, pedig ebben a nagyon
is rendszerető világban minden olyan ki-
számítható. Látta Molla szemét, ami fia-
tal volt, és különben is, az egész nő olyan,
93
2018.01.23. 20:58:08
 GALAKTIKA
2018. február
mintha maximum hatvan lenne: sportos,
erős, gyors.
Nem tudhatta, hogy Molla is hasonló
gondolatokat forgat a fejében, ő is szemügy-
re veszi egykori barátját.
– Gyors házasság, hamari bánat – kezdte
a férfi. – Négy év múlva válás, új munka-
hely, másik szakma tanulása. Újabb elsie-
tett házasság, ezúttal Afrikában, ez majd-
nem tíz évig tartott, de annak is vége lett.
Egy fiúgyermek, félvér, később jól menő
genetikus lett, neki is van egy fia. Azután
harmadik kapcsolat, immár nem házas-
ság, ebből született két lány, az egyiknek az
unokáival jöttem ide. „Négypapa” vagyok,
mint láttad. Harminc éve robotokkal fog-
lalkozom, egy javító és programozó cégem
van. Most már ritkábban járok be.
Elhallgatott, és az asszony tudta: most
rajta a sor. Nem habozott:
– Nekem is volt két házasságom, rövidek
és félresiklottak, de gyerek egyikből sem
született. Talán mert ösztönösen megtet-
tem mindent, nehogy a világra jöjjenek.
Aztán ötven körül a harmadik férjem-
nek kezdtem el szülni, négyszer egymás
után. Ezektől a gyerekektől van hét uno-
kám, vagyis harmadik nemzedék, és egy
negyedik nemzedékes. Vagyis már én is
„Négymama” vagyok, de az a gyerek a szü-
leivel Antarktisz-Tizenkettőben él. Valami-
lyen nagy, jég alatti kutatóintézetben dol-
94 Kirándulás
082-096-nemere.indd 94
goznak. Egy másik unokám űrhajós lett. Az
utolsó kapcsolatom tizenegy éve ért véget.
Most egy árvaházban dolgozom, tudod, én
mindig gyerekekkel foglalkoztam.
Világos volt, mit kell tenniük. Ez az év-
század a gyors döntéseké, a gyors embere-
ké. Akik nem sokat töprengenek azon, mi a
dolguk, mert értik, érzik és tudják. Két kéz
találkozott a levegőben.
– Megpróbáljuk újra…? Hatvan év kiha-
gyás… sok idő.
– Másoknak talán, de nem nekünk. Én
tulajdonképpen… sokszor gondoltam rád.
– Én sem felejtettelek el. Csak úgy gon-
doltam, ha már egyszer vége lett, nem avat-
kozhatom bele az életedbe.
– Sejtettem, hogy továbbléptél, ezért
nem kerestelek.
– De most lám, mit tesz a véletlen…
Molla látta: egy kávébarna bőrű, negyve-
nes férfi tart feléjük. Máris odaért, és Carel elé
lépett, aki felpattant, és megölelte az idegent.
– Szia, „Hárompapa” Carel…
Carel Molla felé fordult.
– Bemutatom az unokámat, Kortenst. Itt
dolgozik.
– Szia! – Milla rámosolygott. – Csak
nincs valami közöd a Fához?
– Mondhatjuk, hogy van. – Kortens le-
ült melléjük. Elég volt egy pillantást vetni
mindkettőjükre, hogy tudja, mi a helyzet.
De azért megkérdezte:
2018.01.23. 20:58:08

– Ti együtt vagytok?
– Teljes tíz perce – mosolygott Carel.
Molla pedig segített:
– Valaha együtt is éltünk, de azóta sok
év telt el.
– Remélem, együtt maradtok – így
Kortens, fekete szeme egyik arcról a másik-
ra röppent, aztán a nagyapjához beszélt: –
Amikor tegnap ideszóltál, hogy ma érkezel,
rájöttem: születésnapod van.
– Nekem…? – Carel egy pillanatig gon-
dolkodott, aztán földerült az arca: – Tényleg!
Tudod, mostanában már nincs, aki emlékez-
tessen rá, és nem is szoktam ünnepelni.
– Gondoskodtam egy kis meglepetésről.
Egy ajándékról, amit… amit csak nagyon
kevesen kaphatnak meg. – Kortens Mollára
pillantott, és zavarba jött. De rögtön rámo-
solygott az asszonyra: – Eredetileg egysze-
mélyes a meglepetés, de mire leérünk, el-
intézem, hogy téged is beengedjenek. Csak
mondd meg a teljes nevedet és a számodat!
Molla azt hitte, a Fához mennek. Ám
azt látták, hogy Kortens egy másik, föld
alatti bejárathoz vezeti őket. Valakivel be-
szélt közben, aztán mire az ajtó elé értek,
a csipek jelzését vette egy automata, és
mindhármukat beengedte. Föld alatti lej-
tős folyosón mentek. Ki volt világítva, de
látszott, ritkán járnak erre. Kortens elma-
gyarázta, hogy mindössze öten dolgoznak
itt. Csak nagyon megbízható személyek
kapnak belépési jogot, de ő, Kortens, kezes-
kedett értük. Az utóbbi években mindössze
négy látogatójuk volt.
– Veletek együtt most már összesen ti-
zenegyen ismerik a titkot – mondta ki-
fürkészhetetlen arccal. Aztán egy másik
automata elé álltak, melynek képernyőjén
felvillant a figyelmeztetés: most ellenőrzik
őket és az adataikat. Kortens kicsit ünne-
pélyes arccal szólt. Az automata berendezés
Kirándulás
082-096-nemere.indd 95
GALAKTIKA
2018. február
több kamerával figyelte őket, felvette arcuk
minden rezdülését.
– Mondjátok utánam: Én…
Egymásra pillantottak. Ezek a szavak és
a helyzet egy élet-összekötési szertartásra
emlékeztette őket. A réges-régi esküvők he-
lyett így adták össze a párokat, már azt a
keveset, akik még igénylik az ilyen rítust.
Egy lelketlen gép kamerái előtt…? Mond-
ták a nevüket, és Kortens után ismételték
a szavakat:
– …a mai napon megesküszöm, hogy
amit az Arbor-sziget idegenek számára
nem látogatható területén láttam, soha sen-
kinek semmilyen módon nem hozom tudo-
mására. A titkot megtartom!
Molla és Carel egymásra mosolyogtak.
Nagyon jól érezték magukat, és mindketten
tisztában voltak azzal, hogy ezt a másik je-
lenlétének köszönhetik. Molla évek óta egy-
fajta szelíd letargiában élt, tette a dolgát, és
élvezte, hogy gyerekek között lehet, de be-
lül folyton égette a lelkét a hiány. Carel meg
most mintha megfiatalodott volna, egészen
izgalmas erőket érzett magában pezsegni.
Élményekre vágyott, és Molla társaságára.
Elég volt az asszony csillogó szemébe nézni,
és már el is feledte szokásos bajait.
Onnan egy lejtős folyosón mentek af-
féle rámpán, látszott, hogy itt néha na-
gyobb terheket szállítanak, keréknyomok
bukkantak fel. Végre beértek egy kisebb
helyiségbe. Kortens még egy szigorú pil-
lantást vetett vendégeire, aztán a nagyap-
ja arcát fürkészve a tekintete ellágyult.
– Tudom, milyen sokat jelent neked
a Fa. Mesélted gyermekkoromban, hogy
ha régebben születsz, kétszáz évvel ko-
rábban, akkor biztosan erdőben élnél. –
És kitárta a széles ajtót.
Molla ledermedt. Carelnek a szája is
tátva maradt.
95
2018.01.23. 20:58:08
 GALAKTIKA
2018. február
Egy erdőt láttak!
A fényt árasztó nagy kupola alatt,
ameddig elláttak, fák álltak. Nem egy Fa!
Kicsik és nagyok, lombosak és tűlevelű-
ek, szélesen terpeszkedők és gyertyaként
felmeredők. Moha volt némelyik törzsén,
bokrok alattuk. Ezüstös fenyő csillant,
amott hatalmas tölgy lombjait mozgatta
az időnként hol innen, hol onnan feltá-
madó mesterséges, langyos szél. Kortens
tudta csak a nevüket, hiszen a kisebbek
születésénél is bábáskodott. A nagyokat,
régieket még az elődei hozták létre, me-
sélte most.
Érdekes illat töltötte be a teret. Egy
ösvényen mehettek be a fák közé. Molla
döbbenten nézte, hogy némelyik milyen
magas – talán van akkora is, mint az a Fa
a másik kupola alatt? Amelyről azt hitte
eddig, hogy az egyetlen a Földön, és mil-
liárdok hiszik ezt továbbra is?
Nem tudtak megszólalni. Kortens köz-
ben halkan magyarázta:
– Az egyszerű, régimódi klónozás
nem vált be, új módszereket kellett ki-
dolgoznunk. Ez időbe került. Szerencsére
nemcsak az egyetlen Fa biológiai anyaga
állt rendelkezésünkre, találtunk itt-ott a
földben régi magokat, meg rábukkantunk
egy huszonegyedik századi, sarki jég alá
került génbankra, volt ott bőven vető-
mag. Sok ember dolgozik ezen már vagy
negyven éve. Míg a világ a Fát csodálja,
mi szép csöndben dolgozhatunk ezen.
Ők ketten a legszívesebben elfutottak
volna. Molla egy bükkhöz szaladt, bár
nem tudta, hogy ez a neve. Megölelte a
törzsét. Majdnem ugyanakkor Carel egy
foltos, világos fát ölelt magához. Platán
volt. A tűleveleket kerülték, de a férfi
lopva megsimogatta egy fenyő kis ágát.
Meglepte, milyen puhák a tüskéi. Valami
96 Kirándulás
082-096-nemere.indd 96
finom illatot is érzett. Ez lenne a gyanta-
szag? Erről is olvasott régi könyvekben,
és nem igazán tudta, mi az a gyanta.
Kortens lassan ment utánuk. Örült,
hogy Hárompapa ennyire izgalomba jött.
Lopva megnézte Mollát is. Összeillenek,
állapította meg csöndes derűvel. Amikor
végre ismét sikerült visszaterelni őket az
ösvényre – még csak a sajátos kis liget kö-
zepén jártak –, folytatta a történetet:
– Már nincs messze az idő, amikor
kiléphetünk ezzel a világ elé. Óvatosan,
egyenként ültetjük szét a fákat az ös�-
szes földrészen, állandó megfigyelés alatt
lesznek éveken át, nem esik-e bajuk… Az-
tán szaporítjuk őket. Előbb csak egy-egy
erdő lesz mindenfelé, aztán tíz és száz, és
még több. Ismét lesznek erdők a Földön,
és nem csak itt! Ahol emberek élnek más
bolygókon, oda is viszünk belőlük.
Molla és Carel ezt már alig hallották.
Egymásba kapaszkodva indultak futás-
nak. Kerülgették a fákat, mindig talál-
tak közöttük annyi helyet, ahol ketten
elfértek. Kortens még nézett utánuk, de
aztán eltűntek egy tölgyfa széles törzse
mögött.
NEMERE István
1944 -ben születet t, és iskolái után az élet
sok területén kipróbálta magát. Végül az
írásnál kötöt t ki, aminek alighanem örül
népes rajongótábora. Az egyik legtermé -
kenyebb hazai szerző, bármelyik zsáner-
ben, de az SF már kora if júsága óta közel
áll szívéhez. Több mint 500 köny ve jelent
meg, és elbeszélései is rendszeresen tűn-
nek föl különböző kiadványokban immár
jó 30 éve. A Galak tikában a 27. számban
mutatkozot t be, legutóbb pedig a 328.-ban
szerepelt egy elbeszélése, az „Időváltó”.
Kiadónknál jelent meg Elveszettek című
kötete is.
2018.01.23. 20:58:08

A LEGO új generációja
2
018 ELEJÉN a Las Vegas-i for-
gatag újabb színfolttal bővült, a
CES kiállításnak ez a város adott
helyet az idei évben. A technikai
és kütyü-újdonságokat felvonultató rendez-
vény rengeteg új termékkel szolgált a látoga-
tók számára. A VR-technológia és a robotok
mellett okosotthon-kiegészítőkkel is talál-
kozhattunk. Kissé kilóg a sorból, de érdemes
megemlíteni a gyerekeknek szánt Logitow-t.
A gyerekek térlátása körülbelül 9 hónapos
korban kezd kifejlődni, a finommotorikát pe-
dig 4 éves kor körül el kell kezdeni fejleszteni,
amihez a vastag ceruzák mellett a gyurmák
és építőkockák is remek segítőtársak lehet-
nek, feltéve ha lekötik őket a kézzelfogható
játékok.
Több kutatás bizonyítja, hogy az ovis­
korú gyerekek már jobban értenek az
okostelefonokhoz, mint a felnőttek. A szülők
örülnek ugyan, hogy a gyerekek elfoglalják
magukat a tablet és az okostelefon nyomko-
dásával, de azért van bennük egy adag ne-
gatív érzés, hogy nincsenek elég időt a sza-
badban, és játék közben is a képernyőt nézik.
A  felsorolt problémák miatt van létjogosult-
sága a Logitow nevű építőkockáknak és a ha-
Intelligens dizájn
097-ID.indd 97
GALAKTIKA
2018. február
sonló kütyüknek a gyerekek fejlesztésében.
A 3D-s építőkockákat kedvük szerint illeszt-
hetik össze, és bármit megépíthetnek belőle,
amit csak elképzelnek. Ez nem túl egyedi,
hiszen bármelyik más építőkockával megte-
hetik ugyanezt. A Logitow különlegességét
az adja, hogy a kockákhoz jár egy szoftver is,
amit akár telefonra, akár tabletre letölthetnek
a szülők. Az extrát egy program jelenti, ami
az építőkockákat érzékeli, így a képernyőn
nyomon követhető az építés folyamata, és a
komplett alkotás is elmenthető, amit aztán
a gyerekek kedvükre kiszínezhetnek, hogy
élethűbb építmények legyenek. A  program-
ban természetesen van lehetőség a 3D-nyom-
tatásra is, és arra is, hogy a közösségi hálón
megosszák a szülők gyermekeik alkotását.
A  csomag tartalma egy USB-kábel, 30 db
építőkocka, egy befejezőkocka, valamint egy
úgynevezett kulcskocka, ami kommunikál a
szoftverrel. A kockákhoz tartozó szoftver in-
gyenesen letölthető az internetről. A gyártó
2016 óta fejleszti a játékot, és a kutatások alap-
ján a gyerekek a játékidő 80%-át az építéssel
töltik, és maximum 20%-ban nézik a képer-
nyőt, ami egészen jó arány, ha az a célunk,
hogy gyermekeinket visszahozzuk a való vi-
lágba, és kiszakítsuk a képernyő fogságából.
Gricman Kata
97
2018.01.23. 20:31:18
 GALAKTIKA
2018. február

Walter Ernsting (Clark Darlton)

(1920–2005)

W
ALTER ERNSTING, is-
mertebb nevén Clark Darlton
1920. június 13-án született
Koblenzben.
A második világháborúban egy híradós
egységnél szolgált, majd 1945-ben szovjet
fogságba esett, ahonnan csak 1952-ben sza-
badult. Ezután fordítóként dolgozott a brit
megszállóknak, ekkor ismerkedett meg köze-
lebbről az amerikai pulp fictionnel.
A Pabel kiadónál lett szerkesztő, majd 1955-
ben több társával együtt megalapította a ma
is létező Science Fiction Club Deutschlandot,
melynek évekig az elnöke volt. Ugyanebben
az évben publikálta első regényét Ufók az éj-
szakai égen (1955) címen. A könyv angol ál-
néven jelent meg (Clark Darlton), sajátja csak ven is megjelentek az angolon kívül, franciául,
fordítóként szerepelt. Megjelenése után két hollandul, vagy éppen oroszul. Ernsting egyéb
évvel a regény megkapta a német Hugo-díjat, műveit további nyelvekre is lefordították, így a
így az író megmaradt ennél a névnél. magyaron kívül például csehre is.
1961-ben Karl-Herbert Scheerrel közösen Ernsting a nyolcvanas évek elején Írország-
kitalálták Perry Rhodan figuráját, és elkezdték ba költözött. Főhősétől 1992-ben búcsúzott,
írni az űropera kalandjait. Egyes vélemények hivatalosan az 1622. kötetig írt a sorozatba.
szerint a főhős nevét is Ernsting találta ki. Az A 15 265 Ernsting (1990 TG13) aszteroidát,
író műveinek kiadója, a Pabel azonban nem melyet 1990-ben fedeztek fel, 2003-ban róla
lelkesedett a sorozatért, így azokat a münche- nevezték el.
ni Moewig adta ki végül. A vékony füzetekből Egészségügyi okok miatt később visszaköl-
csak harminc kötetet terveztek, azonban mára tözött Európába.
már a 2913. kötet is napvilágot látott. Életének 84 éve alatt háromszáz regényt és
A kezdeti történetek valóban kissé milita- több tucat novellát írt. Könyvalakban magya-
risták voltak, de későbbiekben a sorozat térben rul A titokzatos bolygó és a Hádész – a szám-
és időben kitágult, és a földi konfliktusok jelen- űzöttek világa jelent meg.
téktelenné váltak. Perry Rhodan maga is em- Az író 2005. január 15-én, Salzburgban
berfeletti hőssé vált, galaktikus és kozmikus hunyt el.
léptékű problémákkal foglalkozott. Darlton Életrajzát Heiko Langhans írta meg Az em-
három évtizeden éven át ontotta a folytatá- ber, aki elhozta a jövőt címmel.
sokat, a sorozatban 192 füzetes regénye jelent
meg. Perry Rhodan történetei több más nyel- Zsoldos Endre nyomán írta: Kiss Ferenc
98 Képregény a Galaktikában

098-102-kepregeny.indd 98 2018.01.23. 20:30:11

 GALAKTIKA
2015. április

Kapcsolatfelvétel 99

098-102-kepregeny.indd 99 2018.01.23. 20:30:12

 GALAKTIKA
2017. március

100 Képregény a Galaktikában

098-102-kepregeny.indd 100 2018.01.23. 20:30:15

 GALAKTIKA
2015. április

Kapcsolatfelvétel 101

098-102-kepregeny.indd 101 2018.01.23. 20:30:16

 GALAKTIKA
2017. március

102 Képregény a Galaktikában

098-102-kepregeny.indd 102 2018.01.23. 20:30:19

 GALAKTIKA
2018. február

15 éves a <19 Szabad-

fogású Számítógép Verseny

2
017-BEN 15. alkalommal rendezték
meg a <19 Szabadfogású Számítógép
Versenyt. A C3 Alapítvány 2003-ban
életre hívott megmérettetése és tehetséggon-
dozó programja a kezdetektől arra törekszik,
hogy a különböző digitális kütyükkel alkotó
fiatalokat támogassa, ráirányítsa a figyelmet
a 19 év alatti korosztály kreativitásának sok-
szor rejtve maradó innovatív kezdeménye-
zéseire, alkotásaira, amelyek csupán ritkán
jutnak a szélesebb nyilvánosság elé. A beadott
pályamunkáknál nem az jelent előnyt, ami
szép, trendi vagy ízlésesen tálalt, hanem ami
izgalmas, egyedi, magas színvonalú vagy újí-
tó szándékú. ismert, akár nagy múltú műfajok megújítást
A megmérettetés abból a szempontból is is, legyen szó fényképezésről, digitális videó-
egyedülálló, hogy kategóriák és megkötések ról vagy animációs filmekről. Számos olyan
nélkül, szabadon lehetett nevezni bármivel, pályamű található az idei díjazott alkotások
ami multimédiás eszközzel készült: legyen között, amelyek technológiai feltételei még a
az akár rajz, videó, animáció, zene, játék, közelmúltban is csak korlátozottan voltak el-
honlap, YouTube-csatorna, kiegészítő al- érhetőek a hétköznapi ember számára.
kalmazás, mobilkommunikációs fejlesztés, Kiváló példa erre a 16 éves soproni Horváth
robot, saját készítésű szoftver vagy hardver, Roland alkotása. Az idei versenyre több inno-
illetve bármilyen egyéb informatikai meg- vatív munkával is pályázott, de mind közül a
oldás. Az eddigi versenyekre több mint 6 kiterjesztett (AR) és a virtuális valóság (VR)
000 pályázat érkezett, beleértve a határon előnyeit ötvöző Project AVR – Új technológia
túli munkákat is. A több mint 400 alkotás mobil VR mozdulatvezérléshez című alkalma-
közül idén is egy ötfős zsűri választotta ki a zása nyűgözte le leginkább a zsűrit. Roland
11 nyertes pályázatot. alkotása egyfajta alternatív megoldást kíván
Egy korosztály ötletei és eszköztára raj- adni a még mindig viszonylag drága és komp-
zolódik ki a munkákból, ami már most jól lex eszközparkot igénylő VR-szettekre. Elég
körvonalazza, hogy a jövőben ezek a fiatalok egy mobil VR-headset vagy egy Cardboard,
mire lehetnek képesek a technika segítségé- valamint két okostelefon, hogy bárki számára
vel. Megannyi esetben a beérkezett pályamű- elérhetővé váljon a mozdulatvezérlelt virtuá-
vek sokkal komolyabbak annál, mint amit lis valóság élménye.
ettől a korcsoporttól várnánk. A rájuk jel-
lemző szabad kísérletezés teszi lehetővé már Ács Bálint
Kapcsolatfelvétel 103

103-kapcs.indd 103 2018.01.23. 20:29:56

 GALAKTIKA
2018. február
A HALHATATLANSÁG
ÜNNEPE Alekszandr Bogdanov
I.
Ezer esztendő telt el azóta, hogy Fridé, a
zseniális fizikus feltalálta a fiziológiai
immunelixírt, melynek befecskendezése
megújítja a szervezet szöveteit, és elősegíti,
hogy az emberek örökké fiatalok maradja-
nak. A középkori alkimisták, filozófusok,
költők és királyok álma megvalósult…
Városok – mint már korábban is – nem
léteztek. Miután könnyű és mindenki
számára elérhető lett a légiközlekedés, az
embereket nem feszélyezték a távolságok,
széttelepültek a földön elegáns, zöld nö-
vényzettel és virágokkal körülvett villák-
ban.
A spektrotelefon minden villalakást
összekötött a színházakkal, a szerkesz-
tőségekkel és közösségi intézményekkel.
Otthonában mindenki szabadon élvez-
hette az énekesek játékát, nézhette a kép-
104 Retro: A halhatatlanság ünnepe
104-112-bogdanov.indd 104
A mindentudás
nem csak áldás...
átok is... attól
függ, honnan
nézzük.
ernyőn a színielőadásokat, hallgathatta a
szónokok beszédét, társaloghatott az is-
merőseivel…
A városok helyén kommunisztikus köz-
pontok maradtak fenn, ahol hatalmas,
többemeletes épületekben üzletek, isko-
lák, múzeumok és más közösségi intézmé-
nyek kaptak helyet.
A Föld igazi gyümölcsöskertté válto-
zott. Szakértő erdészek mesterséges úton
tenyésztették a vadakat a különleges par-
kokban…
Nem szűkölködtek vízben sem. Villany-
áram segítségével nyerték elő oxigénből
és hidrogénből… Szökőkutak frissítették
zubogó vízsugaraikkal az árnyas parko-
kat. A  sokféle haltól hemzsegő tavacskák
ezüstösen csillogtak a nap fényében, szim-
metrikus csatornák díszítették a Föld fel-
színét.
2018.01.23. 20:29:01

A sarkokon rádium táplálta mestersé-
ges napok feloldották a jégtakarót, éjsza-
kánként elektromos holdak emelkedtek a
bolygó fölé, és puha, becéző fénnyel árasz-
tották el.
Csupán egy veszély fenyegette a Földet
– a túlnépesedés, mivel az emberek nem
haltak meg. A népi törvényhozó ülés jó-
váhagyta a kormány által előterjesztett
törvényt, melynek alapján végtelen éle-
te során egyetlen nő sem tudhatott maga
mellett harmincnál több szülöttet. Akik
ezenfelül jöttek világra, miután elérték
ötszáz esztendős, érett korukat, herme-
tikusan lezárt hajókban más bolygókra
kellett hogy átköltözzenek. Az emberi élet
végtelensége lehetővé tett rendkívül távoli
utakat is. S az emberek eljutottak a Nap-
rendszer legközelebbi bolygóira.
II.
Miután felkelt szupervékony platina- és
alumíniumszálakból font fekvőhelyé-
ről, Fridé hideg zuhanyt vett, elvégezte
szokásos tornagyakorlatait, könnyű ter-
moszövet ruhát öltött, ami nyáron hűvö-
sen, télen melegen tartotta testét, majd
elfogyasztotta tápláló vegyi lemezkékből
és besszarábiai bor zamatát idéző, fából
kivont koncentrátumokból álló reggelijét.
Mindez egy órát vett igénybe. De hogy ne
pazarolja fölöslegesen idejét, miközben
reggeli öltözködését intézte, a fürdőszo-
bát mikrofonnal összekötötte a szerkesz-
tőséggel, és meghallgatta, hogy mi újság a
nagyvilágban.
Az öröm, hogy erős és egészséges, telje-
sen hatalmába kerítette szívós és karcsú,
csupa izom és csont testét.
Fridének eszébe jutott, hogy ma éjjel
tizenkét órakor lesz pontosan ezer esz-
tendeje annak, hogy az ember halhatat-
Retro: A halhatatlanság ünnepe
104-112-bogdanov.indd 105
GALAKTIKA
2018. február
lan… Ezer esztendő!... Gondolatban ön-
kéntelenül is megvonta az elmúlt évezred
mérlegét…
A szomszédos szobában – művei könyv-
tárba gyűjtve, közel négyezer általa megírt
kötet. Ugyanitt van a naplója is, amit éle-
tének nyolcszázötvenedik évében hagyott
félbe. Hatvan hatalmas fóliáns, egyszerű-
sített szillabikus írásmóddal lejegyezve,
ami az egykori gyorsírásra emlékeztet.
Távolabb, a dolgozószoba mögött egy
műterem, szoborstúdió kapott helyet,
mellette egy terem, a dekadens ízlést fel-
váltó varienocturne stílusban. Fridé itt
írt verseket. Majd végül egy koncertterem
következett billentyűs és vonós hangsze-
rekkel, amelyekből elképesztő mechani-
kus áttételek segítségével hihetetlenül telt
és erős hangokat csalt elő. Legfelül, a ház
felső részén fizikai-kémiai laboratórium
foglalt helyet.
Fridé sokoldalú zseni volt, s egyik anyai
ági elődjének, Baconnek a zsenialitására
emlékeztetett, aki nem csupán nagy tudós és
drámaíró volt, s műveit sokáig Shakespeare-
nek tulajdonították. Egy évezreden át Fridé a
tudomány és művészet majd minden terüle-
tén sikereket mutatott fel.
A vegytanról, ahol bevallása szerint
már szellemének minden erejét és lehe-
tőségét kimerítette, áttért a szobrászatra.
Nyolcvan esztendőn keresztül szobrász-
nak is ugyanilyen nagy volt, s számtalan
remekművel ajándékozta meg a világot.
A szobrászattól az irodalom felé fordult:
száz év alatt kétszáz drámát alkotott, s
vagy tizenötezer kisebb verset és szo-
nettet. Majd vonzalmat érzett a festészet
iránt. Középszerű festőnek bizonyult.
Egyébként a festészet technikáját tökéle-
tesen elsajátította, s amikor művészi pá-
lyafutásának ötvenedik évfordulóját ün-
105
2018.01.23. 20:29:08
 GALAKTIKA
2018. február
nepelte, bírálói egyöntetűen fényes jövőt
jósoltak neki. Mint reményteljes művész,
vagy ötven esztendeig dolgozott, majd ze-
nével kezdett foglalkozni: szerzett néhány
operát, némelyik sikert is aratott. Külön-
böző korokban Fridé elkötelezte magát az
asztronómia, a mechanika, a történettu-
domány, s végül a filozófia iránt. Ezután
már nem tudta, mihez fogjon… Mindazt,
ami a modern művészetet éltette, ragyogó
elméje szivacsként szívta magába – s ismét
visszatért a kémiához.
Laboratóriumi kísérleteket végezve
megoldotta az egyetlen és utolsó problé-
mát, amivel az emberiség Helmholtz óta
sokáig küszködött, a szervezetek spontán
keletkezését s a halott anyag élővé alakítá-
sát. Több probléma nem maradt.
Fridé reggelente dolgozott. A hálóból
egyenest felment a laboratóriumba.
Miután elektromos berendezésével fel-
melegítette a lombikokat, s gondolatban
végigfutva a már régóta ismert képleteken,
amelyeket le sem kellett jegyeznie, fura, az
utóbbi időben mind gyakrabban rátörő ér-
zés kerítette hatalmába.
A kísérletek nem érdekelték és nem ör-
vendeztették. Foglalatoskodása közben
már régóta nem érezte az örömteli lelke-
sedést, ami korábban feltüzelte, megih-
lette, s hihetetlen boldogsággal töltötte el
lelkét. Gondolatai kedvük vesztve a már
jól ismert utakat járták, változatok százai
tűntek elő és vesztek a semmibe ismétlő-
dő és unalmat ébresztő összefüggésekben.
Gyötrődött, nyomasztotta lelkének üressé-
ge, csak állt, és erre gondolt:
„Fizikailag az ember Isten lett… Ural-
kodhat a világok és térségek felett. De igaz
lenne, hogy az emberi gondolkozásnak,
amelyről a keresztény korban azt mond-
ták, hogy végtelen, mégis vannak határai?
106 Retro: A halhatatlanság ünnepe
104-112-bogdanov.indd 106
Lehetséges lenne, hogy az agy, amely meg-
határozott mennyiségű neuronnal rendel-
kezik, csupán adott mennyiségű gondola-
tot, elképzelést és érzést képes előhívni, és
nem többet?...
Ha ez így van, akkor...”
Fridén kezdett elhatalmasodni a féle-
lem a jövőtől.
S korábban, foglalatosságai alatt soha
nem tapasztalt mély megkönnyebbülés lett
úrrá rajta, amikor meghallotta automata
órájának muzsikáját, mely jelezte, hogy a
munkaideje lejárt…
III.
Két órakor Fridé már a közösségi étkező-
ben volt, melyet naponta csak azért látoga-
tott, mert itt találkozott nagyszámú utó-
daival, melyek többségét nem is ismerte.
Csupán ötven gyermeke volt, két-
ezer unokája és néhány tízezer déd- és
ükonokája. A különböző országokban, mi
több, világokban szétszóródott utódaival
a régi időkben benépesíthettek volna egy
nagyobb várost.
Fridé nem táplált rokoni érzéseket uno-
kái, gyermekei iránt, ami jellemző volt
elmúlt korok lakóira. Túl sokan voltak ah-
hoz, hogy szívébe szeretet költözzön min-
den egyes családtagja felé. Valamennyit
azzal az elvont, nemes szeretettel illette,
ami hasonlatos volt az emberiség iránti
általános szeretetéhez.
Az étkezőben a nyilvános tisztelet jele-
ivel fogadták, s bemutattak neki egy egé-
szen ifjú embert, dédunokáját, a kétszáz-
ötven éves Margót, aki az asztronómiában
ért el nagy sikereket.
Margo nemrég tért vissza huszonöt éves
távollétéből, a Mars bolygón vett részt egy
expedícióban, s most lelkesen számolt be
útjáról. A Mars lakói – a megalantropok –
2018.01.23. 20:29:08

gyorsan befogadták a Föld minden kulturá-
lis vívmányát. Szívesen meglátogatták volna
tanítómestereiket a Földön, ám hatalmas
termetük meggátolja őket abban, hogy óha-
juk teljesüljön, s most az a kérdés köti le őket,
hogyan építsenek nagy légi járműveket.
Fridé szórakozottan hallgatta az elő-
adást a Mars flórájáról és faunájáról, a
csatornákról és a marslakók ciklopszi
építményeiről… S egy cseppet sem érin-
tette meg mindaz, amiről Margo olyan
nagy szenvedéllyel beszámolt. Háromszáz
évvel ezelőtt elsőként repült el a Marsra, s
hét évet töltött ott… Majd még két-három
rövid sétát tett ugyanott. A Mars minden
szegletét legalább olyan jól ismerte, mint
a Földet.
Ám hogy mégse sértse meg dédunokáját
figyelmetlenségével, megkérdezte:
– Mondja, ifjú kolléga, nem találkozott
a Marson régi barátommal, Levionahhal,
hogyan él?
– Már hogyne, találkoztam vele, tisz-
telt pátriárka – vágta rá elevenen Margo.
– Levionahot most egy grandiózus, az
Elbrusz magasságával vetekedő torony
építése köti le.
– Sejtettem, jól sejtettem – jegyezte meg
rejtélyesen mosolyogva Fridé. – Megjósol-
tam, hogy egy bizonyos korban minden
marslakót elragad a szenvedély, hogy épít-
sen valami hatalmasat. Akkor, ifjú kollé-
gám, a viszontlátásra… Sietnem kell, van
egy fontos dolgom. Sok sikert kívánok!
IV.
Margarita Ancs, ez a virágzó hétszázötven
éves asszony, Fridé utolsó felesége, aki-
vel a kapcsolat már kezdett a férfi terhére
lenni, a filozófiabarátok klubjának elnöke
volt. Néhány versztával villája előtt Fridé
fonogramjával értesítette közeledéséről.
Retro: A halhatatlanság ünnepe
104-112-bogdanov.indd 107
GALAKTIKA
2018. február
Fridé és Ancs külön éltek, hogy ne kor-
látozzák egymás önállóságát.
Ancs urát a titkok és csodák alkóvjá-
ban fogadta, egy elképesztő pavilonban,
melyet nyolc spektrum terjedelmű, lágy
ultrakromolit fény árasztott el, ezt az el-
múlt korok emberei fejletlen látásukkal
nem érzékelték, ahogy vadember őseik
nem érzékelték a zöld színt.
Az asszony térdig érő, mutatós selyem-
tunikája nem zavarta a mozgásban, lazán
és könnyedén követte sudár alakját. Ki-
bontott fekete haja hullámos tincsekben
borult a hátára. Finom és érzéki parfümil-
lat áradt felőle.
– Örülök, hogy látlak, drága Fridé –
üdvözölte urát, és megcsókolta magas,
előreugró, márványszoborhoz méltó
homlokát. – Szükségem van rád egy fon-
tos dologban…
– Éreztem, amikor legutóbb a
telefonoszkópon beszélgettünk – felelte
Fridé. – Bevallom, kissé meglepett titok-
zatos arckifejezésed… Nos, miről van szó?
Miért ez a rendkívüli sietség?
– Azt szerettem volna, drágám… –
kezdte csábos mosollyal Ancs. – Lehet,
hogy ez szeszély, de… néha olyan vágyak
ragadnak el, amelyekről nehéz lemonda-
ni… Különben hol köszöntjük ma éjjel a
halhatatlanság ünnepét? Hiszen, ha em-
lékszel, ma lesz pontosan nyolcvanhárom
esztendeje, hogy házastársi szövetséget
kötöttünk…
„Azonban…” – folytatta magában
Fridé, s kényszeredetten válaszolt:
– Nem tudom… Még nem gondoltam rá.
– Hát persze, ugye együtt fogjuk ün-
nepelni? – kérdezte kissé nyugtalanul
Ancs.
– Hát, természetesen – felelte Fridé.
S miután kellemetlen érzés áradt szét ben-
107
2018.01.23. 20:29:08
 GALAKTIKA
2018. február
ne, gyorsan témát váltott. – Mi ez a fontos
dolog?
– Mindjárt elmondom, kedvesem… Az
új évezredre meglepetést szerettem vol-
na készíteni. Az ötlet, amivel hamarosan
megismerkedsz, már több évtizede foglal-
koztat, de csak most öltött végleges for-
mát.
– Hmmm… Valami az irracionális
pragmatizmus köréből? – fogta tréfára
Fridé.
– Ó, nem! – válaszolt bájos mosollyal
Ancs.
– Akkor valami a politika köréből?
– folytatta Fridé. – Ti, nők valami miatt
mindig a férfiak előtt akartok járni…
Ancs elnevette magát.
– Drágám, jók a sejtéseid. Igen, egy
olyan társaság szervezésén dolgozom,
mely állampolgári fordulatot készít elő a
Földön, s szükségem van a segítségedre…
A szövetségesem és a gondolataim terjesz-
tője kell hogy legyél. Te ezt társadalmi
befolyásod és kapcsolataid révén könnyen
megteheted.
– Minden attól függ, miféle gondolato-
kat dédelgetsz – tiltakozott rövid töpren-
gés után Fridé. – Látatlanban semmit nem
ígérhetek.
Ancs finoman összevonta gondosan ki-
húzott szemöldökét, és folytatta:
– Az ötletem lényege, hogy semmisít-
sük meg az utolsó törvényes láncszemeket,
melyek még a Földhöz kötik az embereket.
Hadd valósítsa meg minden ember egyé-
nileg, amit régen államnak neveztünk,
legyen autonóm lény… Senki ne korlátoz-
hassa semmilyen béklyóval… Csak a gaz-
daságot szervezze központi hatalom…
– De hiszen lényegében most is ez van
– vetett ellen Fridé. – Mondd, mivel és mi-
kor korlátozza az állam a polgárait?
108 Retro: A halhatatlanság ünnepe
104-112-bogdanov.indd 108
Ancs tűzbe jött, és hevesen belefogott:
– Na és a törvény, hogy egy nő csak
harminc családtagot szülhessen? Ez tán
nem korlátozás? Ez vajon nem kegyetlen
erőszak a nő személyiségén?... Igaz, ti,
férfiak nem érzitek ennek a törvénynek a
nyomasztó voltát.
– De hiszen ez a törvény gazdasági
szükségszerűségből ered!...
– Akkor a döntést nem a természet vé-
letlenére, hanem a tudat bölcs beavatko-
zására kell bízni… Miért kellene lemon-
danom a harmincötödik, negyvenedik, és
így tovább, fiamról, s meghagynom csak a
harmincadikat? Hiszen negyvenedik gyer-
mekem lehet zseni, miközben a harmin-
cadik csupán szánalmasan középszerű?...
Hadd maradjanak a Földön csak az erősek,
a kiemelkedők, s távozzanak a gyengék!
A Föld a zsenik gyűjtőhelye kell hogy le-
gyen…
Fridé hidegen megjegyezte:
– Mindez megvalósíthatatlan fantáziá-
lás, ráadásul nem is újdonság. Másfélszáz
évvel ezelőtt a biológus Madlen már kifej-
tette… Nem verhetjük szét a rendet, ami a
legbölcsebbnek tűnik… Mellesleg meg kell
jegyeznem, hogy régmúlt korok asszonyai
nem így gondolkodtak. Megvolt bennük
az, amit anyai együttérzésnek nevezünk, a
gyönge és torz gyerekeket jobban kedvel-
ték, mint az erőseket és szépeket… Nem,
nem leszek a szövetségesed… Mi több,
mint a kormány, a „Százak Tanácsának”
tagja, megvétózom az ügyködésedet…
– De hiszen te zseni vagy, nincs mit fél-
ned a lázongásoktól!...
– Igen… Ám, mint zseni, már előre lá-
tom azt a szörnyűséget, ami majd történni
fog a Földön, ha a széttelepítést a polgá-
rok szabad akarata dönti el. Olyan harc
tör ki a Föld birtoklásáért, ami elpusztítja
2018.01.23. 20:29:09
 GALAKTIKA

az emberiséget… Igaz, az emberiség el-

6. ÁsványBörze
2018. február

a MOM sportban
Budapest XII. ker., Csörsz u. 14-16.
kerülhetetlenül elpusztul más okok miatt
is, bezárkózik a változatlanság kiúttalan 2018. FEBRUÁR 24-25.
körébe – fejezte be Fridé, mintegy önma- SZOMBAT, VASÁRNAP: 10:00-19:00
gával vitázva –, ugyan minek siettetnénk
erőszakkal a végzetes pillanatot?...
Ancs hallgatott. Semmiképp nem szá-
mított elutasításra. Majd szigorú, klasz-
szikus arcélét hidegen Fridé felé fordítva,
sértődötten kijelentette:
– Tégy, ahogy gondolod!... Egyébként
észrevettem, hogy az utóbbi időben mintha
valami hiányozna a kapcsolatunkból… Nem
tudom, lehet, hogy neked a terhedre van…
– Lehetséges – felelte szárazon Fridé.
– Már jó előre hozzá kell szokni a gon-
dolathoz, hogy a szerelem a Földön nem
örök… Életem során te vagy a tizennyol-
cadik asszony, akivel házastársi szövet-
ségre léptem, és a kilencvenkettedik, akit
szerettem…
– Hát persze!... – jelentette ki Ancs, és
dühösen beharapta az ajkát, s rózsaszín Ásványok, ősmaradványok, drágakövek, meteoritok
foltok tűntek elő finom aranyszínű ar- valamint az ezekből készült dísztárgyak és ékszerek
cán… – De ti, férjek megkövetelitek, hogy kiállítása és vására
110 kiállító és változatos programok 2000 négyzetméteren
a nő végig hűséges maradjon hozzátok,
• Ásványkiállítás: „A 2018-as év ásvány a fluorit”
s valamiért csak magatoknak tartjátok
• Fotókiállítás: „A sokszínű fluorit”
fenn a jogot, hogy elsőként csaljátok meg
• Magyarhoni Földtani Társulat „Év ásványa és Év
a nőt… ősmaradványa kiállítása
Fridé vállat vont. • Interaktív földtudományos • Kreatív gyermekfoglalkoz-
– Ez az erősebbik joga, éppen az, amire játszóház (ingyenes) tatók
elméleted az előbb építetted… • Csillagszekér planetárium • Egészségsziget
Ancs felháborodottan összerezzent, de (ingyenes) • Ezoterikus szolgáltatások
ügyesen erőt vett magán, s büszke nyuga- • Ingyenes Drágakő-határozás • Előadások (ingyenes)
lommal jegyezte meg: • Aranymosás • Kisállatsimogató
– Tehát elválunk… Nos, hát legyen... A programváltoztatás jogát fenntartjuk!
Sok sikert kívánok eljövendő életedben!
BELÉPŐJEGY ÁRAK
– Tiszta szívemből kívánom ugyanezt
felnőtt: 1200 Ft diák/nyugdíjas: 800 Ft
neked is! – felelte Fridé, s igyekezett nem
észrevenni a nő szavainak mérgét. 6 év alatt a belépés ingyenes
A nyomasztó fájdalom volt az egyetlen 17:00 után egységesen 800 Ft a belépés mindkét nap!
érzés, ami úrrá lett rajta… Miközben
WWW.ASVANYBORZE.COM
109
+36 70 340 7471 /ASVANYBORZE

104-112-bogdanov.indd 109 2018.01.23. 20:29:10

 GALAKTIKA
2018. február
a kapcsolatukat magyarázta az asszonya-
inak, harmincegyszer hallotta ezeket a
szavakat, tapasztalhatta ugyanezt az arc-
kifejezést, hangot, tekintetet…
„Milyen ósdi mindez!... Hogy unom
már!..” – futott végig rajta, s beszállt ke-
cses, játékszernek tűnő aeroplánjába….
V.
Az estét Fridé egy légben lebegő platón töl-
tötte, ötezer méter magasságban, számta-
lan fiatalember társaságában, akik Margo
érkezésének tiszteletére gyűltek össze. Egy
hatalmas, forgó asztalt ültek körbe, mely-
nek fedőlapja légpárnán siklott, s hozta és
vitte a virágokat, gyümölcsöket, élénkítő
és jókedvre derítő, hihetetlen illatú és kel-
lemes ízű italokat.
Lent vakító, tűzijátékszerű fényárban
úszott a föld. A tükörsimára burkolt uta-
kon sportemberek autói siklottak, akik
megengedték maguknak, mint ritka él-
vezetet, a helyváltoztatásnak ezt az ósdi
módját. Az elektromos holdak foszfo-
reszkáló ragyogást árasztottak, puha kék
fénnyel takarva be a kerteket, villákat,
csatornákat és tavakat – s a fény és színek
árnyalataiban a föld mintha ezüstös háló-
ba burkolózott volna.
A fiatalok lelkesen élvezték az elébük
táruló kép szépségét, főképp a Földet hu-
szonöt éve nem látott Margo…
Elfordította az irányítókart. S a szék,
amelyben ült, egy tengelyen az asztal fölé
emelkedett, így a jelenlévők valamennyien
láthatták a beszélőt.
– Barátaim!... Emelem poharamat, és
javaslom a himnusz eléneklését a világ-
mindenség tiszteletére!
– Nagyszerű!... – csatlakoztak örömmel
az egybegyűltek. – Pohárköszöntő és him-
nusz!
110 Retro: A halhatatlanság ünnepe
104-112-bogdanov.indd 110
A vigasság alatt gyakran énekelték a
családok legidősebb tagjai által szerzett
nemzeti himnuszokat. Ezért az első után
Margo tett még egy javaslatot:
– Barátaim!... Miután asztaltársasá-
gunkat az a megtiszteltetés érte, hogy
körünkben van a megbecsült pátriárka,
Fridé, ezért azt javaslom, énekeljük el
himnuszát, a „Halhatatlan”-t.
Valamennyien tekintetüket Fridére sze-
gezték, aki gondolataiba merülve ült, de
amikor elhangzott a neve – egyetértően
biccentett.
A nagyszerű szimfónion kíséretében
erős férfi és női hangok harsantak, és har-
sányan énekelni kezdték a bátor, derűs
hangnemben íródott himnuszt.
Áldott legyen a Világmindenség egységes,
homokszemcsékben és csillagokban egyfor-
mán szétömlő lelke, áldott legyen a mindent
tudás, mert ez az örök élet forrása…
Áldott legyen a halhatatlanság, mely Is-
tenhez tette hasonlatossá az embereket!...
Ünnepélyes korálként szállt a melódia,
mintha az ég, a titokzatos és távoli mélysé-
geit a Föld felé közelítő ég sóhajtotta volna
el imáját…
Csupán Fridé ült közömbösen minden
iránt, mi körötte történt… Mikor a him-
nuszt befejezték, a tekintetek ismét rá
irányultak. S egyik legközelebbi unokája,
a vegyész Lincs vette a bátorságot, hogy
megkérdezze:
– Tisztelt pátriárka! Mi van magával?
Nem énekelte velünk kedvenc himnuszát!
Fridé felemelte a fejét… Először az vil-
lant fel benne, hogy talán nem kellene ké-
tellyel elhomályosítani a fiatalok vidámsá-
gát, ám ezt nyomban egy másik gondolat
váltotta fel: előbb vagy utóbb valamen�-
nyien óhatatlanul át fogják élni mindazt,
amit most ő.
2018.01.23. 20:29:10

S megszólalt:
– Ez a himnusz szellemem legnagyobb
eltévelyedése… A mindent tudás és a hal-
hatatlanság nem áldást érdemel, hanem
átkokat… Igen, legyenek elátkozva!...
Valamennyien meglepve fordultak a
pátriárka felé. Kis szünetet tartott, szomo-
rúsággal teli tekintettel körbepillantott a
jelenlevőkön, majd így folytatta:
– Az öröklét elviselhetetlen szenve-
dés… A világban minden ismétlődik, ez
a természet kegyetlen törvénye… Világok
születnek a kaotikus anyagból, fellobban-
nak, kihunynak, összeütköznek, eleme-
ikre hullnak szét, s ismét megszületnek.
S így folytatódik véget nem érőn… Ugyan-
azok a gondolatok, érzések, vágyak, tettek.
És még az a gondolat is, hogy minden is-
métlődik, vagy ezerszer az eszünkbe jut…
Ez rettenetes!
Fridé a fejéhez kapott. Úgy érezte, hogy
belebolondul…
Körötte valamennyien elképedtek a sza-
vain.
Egy pillanat múlva Fridé ismét beszélni
kezdett, hangosan és szigorúan, mintha
valakit párbajra hívott volna:
– Az emberi lét micsoda hatalmas tra-
gédiája, megszerezni az isteni erőt, s au-
tomatává válni, amely egy szerkezet pon-
tosságával ismétli önmagát!... Előre tudni,
hogy mit cselekszik a marslakó Levionah,
vagy mit mond majd neked szeretett as�-
szonyod!... Örökké élő test és örökké holt,
hideg és közömbös szellem, mely akár a
kihunyt nap!...
Hallgatói közül senki nem tudta, mit felel-
jen erre. Csak a vegyész Lincs tért magához
egy kis idő múlva Fridé szavainak első hatá-
sától, s e szavakkal fordult a nagy öreghez:
– Tisztelt Tanítónk! Úgy gondolom,
van kiút ebből a helyzetből. Mi van, ha
Retro: A halhatatlanság ünnepe
104-112-bogdanov.indd 111
GALAKTIKA
2018. február
újjáteremtjük az agy kis részecskéit, s
újra megteremtjük magunkat, újjászüle-
tünk!...
– Ez nem megoldás – nevette el magát
keserűen Fridé. – Még ha ez az átalaku-
lás lehetséges is, azt fogja jelenteni, hogy
mindaz, ami bennem az igazi, létező
„énem”, gondolataimmal, érzéseimmel és
vágyaimmal, nyomtalanul eltűnik… Egy
számomra ismeretlen és idegen valaki fog
gondolkodni és érezni. Elmúlt korokban
az emberek meséket költöttek arról, hogy
az ember lelke a halála után, feledve ad-
digi életét, átköltözik egy másik lénybe.
Ugyan miben fog eltérni megújult és új-
jászületett állapotom a korábbi halálok-
tól és átalakulásoktól, amiben hittek a
vademberek? Semmivel… Érdemes volt
az emberiségnek arra pazarolni a zseni-
alitását, hogy eljutva a halhatatlanságig,
végül visszatérjen a halál ősi problémá-
jához?...
Fridé váratlanul félbehagyta, hátradőlt
a lebegő platón karosszékében, és üdvöz-
lő szavakkal búcsúzott:
– Megbocsássatok, barátaim, hogy el-
hagylak titeket… szomorúan látom, hogy
szavaimmal tönkretettem asztali vigas-
ságotokat…
Készülődve, hogy visszarepül a földre,
az aeroplánról még odakiáltotta:
– Akárhogy is vesszük, csak a halál
vethet véget a lélek szenvedéseinek!...
A rejtélyes kiáltás mindenkit megle-
pett, s lelkükben a közelgő tragédia zava-
ros előszelét ébresztette… Margo, Lincs
s őket követve a többiek karosszéküket a
lebegő plató széléhez gördítették, s nyug-
talan tekintettel, sokáig követték, hogyan
imbolygott, majd áttetsző, kékes fénnyel
villogva eltűnt az éji messzeségben Fridé
aeroplánja…
111
2018.01.23. 20:29:10
 GALAKTIKA
2018. február
VI.
Fridé úgy döntött, hogy öngyilkos lesz, ám
nagy nehézséget okozott, hogy kiválassza
a halál módját. A modern orvostudomány
ismerte az eszközöket, melyekkel életre le-
het kelteni a holttestet, s helyre lehet állí-
tani az emberi szervezet egyes részeit. Az
öngyilkosság összes ősi módja – ciánkáli,
morfium, szén-dioxid, ciánhidrogén – al-
kalmatlannak tűnt…
Milliónyi darabra zúzhatta testét rob-
banó anyaggal, vagy magasba repülhetett
egy hermetikusan zárt űrhajóval, s válha-
tott valamelyik bolygó holdjává… Fridé
azonban az önkéntes tűzhalált választot-
ta. Mi több, ősi, barbár formáját, máglyán,
jóllehet kora technikája már lehetővé tette,
hogy rádiummal egy szempillantás alatt
elégessenek óriási mennyiségű anyagot.
– Máglyahalál!... Ez legalább szép lesz!...
Végrendeletet írt:
„Ezeresztendős életem során arra a kö-
vetkeztetésre jutottam, hogy az öröklét
a Földön egy folytonosan ismétlődő kör,
ami kiváltképp a zseni számára elviselhe-
tetlen, aki mindig újra vágyik. Ez a termé-
szet újabb antonímiája. Öngyilkossággal
oldom fel.”
A titkok és csodák alagsorában máglyát
gyújtott. Lánccal egy öntöttvas oszlophoz
kötözte magát, melyet körberakott éghető
anyaggal.
Értelmes pillantással végigmérte, mit
hagyott a Földön.
Semmilyen vágya, vonzalma nem ma-
radt. Szörnyű magány üldözi, amiről az
embereknek az elmúlt korokban fogalmuk
sem volt… Akkoriban, a régmúltban azért
voltak magányosak, mert környezetükben
nem lelt válaszra kutató lelkük. Most vi-
szont más a magány – a lélek semmit nem
keres, nem kereshet, meghalt…
112 Retro: A halhatatlanság ünnepe
104-112-bogdanov.indd 112
Fridé nem sajnálta, hogy elhagyja a Föl-
det.
Még utoljára felidézte a Prométheusz-
legendát, s arra gondolt:
„Az isteni Prométheusz egykor meg-
szerezte a tüzet, s az embereket eljuttat-
ta a halhatatlanságig. Adja hát ez a tűz a
halhatatlan embereknek mindazt, amit a
bölcs természet előírt: a lélek pusztulását
és megújulását az örökké létező anyag-
ban!”
Pontosan éjfélkor felröppenő rakéták
jelezték az emberi halhatatlanság máso-
dik évezredének beköszöntét. Fridé meg-
nyomta a gombot, a gyújtózsinór lángra
lobbant, s a máglya meggyulladt.
Gyermekkorából zavarosan felbukka-
nó, szörnyű fájdalom torzította el az arcát.
Teste szabadulást keresve görcsbe rándult,
s emberfeletti üvöltés harsant a pincé-
ben…
Ám a vaslánc keményen tartotta…
A lángnyelvek teste körül kígyóztak, s ezt
sziszegték:
– Minden ismétlődik!...
Földeák Iván fordítása
Alekszandr BOGDANOV
Szovjet-orosz forradalmár, orvos, filozó-
fus és író, 1873-ban született. Tudományos
munkásságában megteremtette a rendszer-
elmélet alapjait, és vérátömlesztések segít-
ségével kísérletezett az emberi szervezet
megfiatalításával. Legismertebb írói műve a
Krasznaja zvezda (1908) című utópisztikus
regény, melynek atomrakétán utazó hőse a
Marson működő kommunista társadalomra
bukkan. 1913-ban aztán megírta a történet
előzményét, Inzsenyer Menni címmel. A tri-
lógia harmadik kötetét már nem fejezhette
be, 1928-ban egy félresikerült vérátömlesz-
tési kísérletben életét vesztette.
2018.01.23. 20:29:16
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
ARANY, PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1000 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 12 000 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 27 000 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE.
A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS
3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA
WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 990 FT) ÁRA: 1190 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 990 FT) ÁRA: 1190 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 990 FT) ÁRA: 1190 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN

GALAKTIKA GALAKTIKA
WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN

TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2016. OKTÓBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2016. NOVEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2016. DECEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. JANUÁR TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. FEBRUÁR TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. ÁPRILIS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. MÁJUS

319 320 321 322 323 325 326

BÚJJUNK A FÖLD ALÁ! MI HIÁNYZIK AZ ŰRKUTATÁSHOZ? GALAKTIKUS ÜTKÖZÉSEK 3D-SZERVNYOMTATÁS NAGYVÁROSI KLÍMAVÁLTOZÁS A TRAPPIST-1 ÉS BOLYGÓI
ATOMMAL VAGY ANÉLKÜL? OKOSBÖLCSŐ HARC AZ ÉLELEMÉRT INTELLIGENS ZOKNI AZ IGAZI ZOMBIK
ÜZENET AZ ŰRBE OROSZ HATÁRŐRROBOT LEBEGŐ ALAGÚT SZUPEREMBEREK EHETŐ ROBOTOK VIZES BOLYGÓ
WIFI-MŰHOLD
+ + + +
Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 €

+
Románia: 35 Lei Románia: 35 Lei Románia: 35 Lei

+
SZILVÁSI
BENEDEK
ROBERTS CAINE
GA
Z IN ELŐFIZ
E
TRENHOLM
VARGA
SHINER
VERBA GA
Z IN ELŐFIZ
E
YU
HAKLIK

TŐ
DAS

AM
KOVÁCS SUHNER
A

GYAGYISCSEV AMODEO

I
TŐ
AM

Á RA
HEUVELT
I

KAGANOV Plati naká BENTIVOGLIO

Á RA

MOLNÁR ERDÉSZ TYERINA rtyával

LALUMIÈRE
KARINTHY + OLIVER DAVIES
Plati nak
csak ártyáva
1000 Ft! l
PUSZTAI
SIMON
JONES
csak
1000 Ft! JOHNSON
BOJTOR GA
Z IN ELŐFIZ
E

TŐ
AM
KÜNSKEN BARR

I
GÁRDONYI GRIFFITH

Á RA
BRUCE
WEINER SENNYEY Lovas JAMES PATRICK JORGE LUIS
GA
Z IN ELŐFIZ
E
JEFF LEWIS csak
Plati naká
1000 Ft!
rtyával
A

ARTJUSKIN
TŐ
AM

McAllister Gyűjtsd HOWARD LAJOS

Kelly Borges Carlson Shiner
I
Á RA

JOHNSON
nyerj!
és KULIKOV Waldrop csak
Plati nak
ártyáva
l
Erdész 1000 Ft!
Grendel Nemere Erdész Benedek
JAMES PATRICK
Varga
HERNÁD
Kelly
RÉSZL
A MAGA ETEK BACCHUS
ZINBAN
RÓBERT GULL CSABA BÉLA LAJOS ISTVÁN RÓBERT SZABOLCS

OLVASS A JÖVŐBE! 16319

OLVASS A JÖVŐBE! 16320

OLVASS A JÖVŐBE! 16321

OLVASS A JÖVŐBE! 17322

OLVASS A JÖVŐBE! 17323

OLVASS A JÖVŐBE! 17325

OLVASS A JÖVŐBE! 17326

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243025 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT ALAPÍTVA: 1972-BEN

TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. JÚNIUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. JÚLIUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. AUGUSZTUS TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. SZEPTEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. OKTÓBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. NOVEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXVII. ÉVF., 2017. DECEMBER TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS IRODALMI MAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2018. JANUÁR

327 328 329 330 331 332 333 334

HÉLIUMBÁNYA A HOLDON ŰRKÖZPONT A DZSUNGEL MÉLYÉN NUKLEÁRIS ŰRHAJÓ KILENCEDIK VAGY TIZEDIK BOLYGÓ? NEGYEDIK IPARI FORRADALOM A VOYAGER-KÜLDETÉSEK ORSZÁGOK VÍZ ALATT ENERGIA A TENGER KÖZEPÉRŐL
DRÓNIRÁNYÍTÓ SZEMÜVEG TENGERVÍZBŐL IVÓVÍZ KLÍMA A PAPLAN ALATT VÍZNYELŐ KONTINENSEK AMIKOR AZ ÖRÖK FAGY FELENGED FELMELEGEDÉS – ÚJ BETEGSÉGEK KÉSZPÉNZ NÉLKÜL MEGÉRKEZETT A RÁMA
VISSZATÉRT AZ X–37B JÉGHEGYVONTATÁS ZSOLDOS DÁVID-INTERJÚ GIROBUSZ SZARKOFÁG FUKUSIMÁBAN A ZENE HATÁSA DRÓNFUTÁROK ÉLETMENTŐ TETOVÁLÁS

+ + +
Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 € Szlovákia: 8 €

CHANDLER
MÁRKI + +
BUCKRAM Z IN ELŐFIZ
BOJTOR
SCHWEITZER Z IN ELŐFIZ
+
KARIKA
+
SAMAR
+
KLAGES
MOMMERS
SCHOEN
GA E GA E IN ELŐFIZ
NELSON BOJTOR GA
Z
CHANDLER
A

E
NELSON
TŐ

TŐ

KERTÉSZ COLE KOVÁCH

AM

AM

VARGA
A

TŐ
I

AM

KRUGLOV
Á RA

Á RA

SAXEY
I

SZÉLESI
Á RA

KOVÁCS Plati naká GAUT VEL HARTMAN Plati naká LANDIS DAJCS KÖRTVÉLYES
ACSAI BRACKETT csak rtyával csak rtyával Plati naká YOSS
csak rtyával
ENGLAND
Z IN ELŐFIZ
GRANT 1000 Ft! BRASILI 1000 Ft! DAVEY NEPP MISIN
1000 Ft! BARTA
GA E
IN ELŐFIZ
IN ELŐFIZ

Sárdi
Z Z
A

GA
TŐ

GA E
AM

Fedina Rejtő Lovas

A
I

IAN R.
A

TŐ
TŐ

AM
Á RA

AM

IAN DARIO STEPHEN

I
I

Plati naká
Á RA

MacLeod
Á RA

csak
1000 Ft!
rtyával
MARGIT csak
Plati naká
1000 Ft!
rtyával LÍDIA JENŐ LAJOS csak
Plati naká
1000 Ft!
rtyával
Whates IN ELŐFIZ
Tonani Dedman GA
Z IN ELŐFIZ
E

Nemere
Z

Varga
GA

A
E

TŐ
AM
Dragomán Molnár Kiss
A

I
KIJ KIR MICHAEL
TŐ
AM

Á RA
IÁ RA

Plati naká
CSABA BÉLA ISTVÁN Johnson Bulicsov Swanwick GYÖRGY csak
Plati naká
1000 Ft!
rtyával
CSABA JUDIT ÁGNES
csak
1000 Ft!
rtyával

OLVASS A JÖVŐBE! 17327

OLVASS A JÖVŐBE! 17328

OLVASS A JÖVŐBE! 17329

OLVASS A JÖVŐBE! 17330

OLVASS A JÖVŐBE! 17331

OLVASS A JÖVŐBE! 17332

OLVASS A JÖVŐBE! 17333

OLVASS A JÖVŐBE! 18334

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.

Márciusi számunk várható tartalmából:
A
MÁ 336
RC . sz
az I
újs US 6 ám
• A leghalálosabb vulkánkitörés ág -
os ÁTÓ
ok
• Fedina Lídia kisregénye ná L
l!
• Dario Tonani és Juhász Roland novellája
• Tamásfi László miniképregényei

The Devotee © 2000 by Stephen Dedman (Eidolon) • Férfiak nélkül © 2018 by Czövek Andrea • Sto mü gyelajem
zgyesz? © 2010 by Alekszej Kalugin (Nasztojasaja fantasztyika) • Emlékképtár © 2018 by Kovács Attila • The Gift of Joy ©
2007 by Ian Whates (TQR) • Kirándulás © 2017 by Nemere István • Prazdnyik besszmertyija/Bezszmertnüj Fride ¤ 1912 by
Alekszandr Bogdanov (Probuzsgyenyije) • Rozsgyesztvo rjadovovo Berkovica © 2000 by Alekszej Kalugin (Nye szotvori
szebje vraga) • Koldun © 2002 by Alekszej Kalugin (Porog) • Rasszvet potyerjannüh dus © 2002 by Alekszej Kalugin
(Jeszli) • Vremja – nazad! © 2005 by Alekszej Kalugin (Jeszli) • Szerjozsik © 2000 by Alekszej Kalugin (Nye szotvori
szebje vraga) • Tur vokrug Szolnca © 2000 by Alekszej Kalugin (Nye szotvori szebje vraga)
W W W. G A L A K T I K A . H U

113-beharangozo.indd 113 2018.01.23. 20:29:58

 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

usi
m árci -ben: Y
A L R
k t ika X K PER I!
la A
Ga TÓDN ANDJA Z IN ELŐFIZ
YTA AL GA E
FOL DAN K Shols: k

TŐ
AM
RHO W. W. haderő

I
s

Á RA
után
Am
Gyémán
csak t kártyáv
al
2250 F
t!

18335

3 350133 243018

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!
Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!
114-xl.indd 114 2018.01.23. 20:27:48

Bevezető
A
Z OROSZ fantasztikus irodalom
gyökerei messzire nyúlnak vissza,
de ha csak az SF-re koncentrálunk,
akkor is Nagy Katalin uralkodá-
sáig, a 18. század végéig. Az európai mintákat
követő orosz felvilágosodás az irodalmi irány-
zatokban is kifejezésre jutott, így klasszikus utó-
piák lapjain próbálta felvázolni a társadalom kí-
vánatos fejlődési irányát. Vaszilij Levsin hősei a
Holdban keresték ideáljaikat, Mihail Scserbatov
pedig a legendás bibliai Ofír földjén.
A 19. század elején Vlagyimir Odojevszkij a
4338. évbe repítette olvasóit, a radikális forradal-
mi eszméket hirdető Nyikolaj Csernyisevszkij
ugyanakkor álomként tálalva mutatta be az el-
jövendő idilli világot. Utóbbi egyik legnagyobb
rajongója, Vlagyimir Iljics Lenin mintegy ötven
évvel később elkezdte a gyakorlatba is átültetni
elképzeléseit – közismert eredményekkel.
Az utópiák nyomában persze az antiutópiák
sem járhattak messze lemaradva, a gogoli sza-
tírákon izmosodott irányzat már az 1800-as
években olyan műveket szült, mint Szaltikov-
Scsedrintől az Egy város története vagy az Egy
nevetséges ember álma Dosztojevszkijtől.
A század rohamos ipari fejlődése a társadal-
mi fikciók után kitermelte a technikai jövendö-
lések irodalmát is, a valódi tudományos fantasz-
tikumot. Konsztantyin Ciolkovszkij például,
akinek neve szétválaszthatatlanul összeforrt
az űrkutatás hőskorával, már az 1900-as évek
végén regények útján hirdette elméleteit idegen
égitestek meglátogatásának lehetséges, sőt szük-
ségszerű voltáról.
A 20. század eleje valóságos robbanást ho-
zott a fantasztikus kalandregények zsánerében.
ABevezető
Varázsló
115-202-xl.indd 115
XL GALAKTIKA
2018. február
Alekszandr Bogdanov, Valerij Brjuszov, Alek-
szandr Kuprin, majd az októberi forradalmat
követően Alekszej Tolsztoj, Marietta Saginjan,
Ilja Ehrenburg, Alekszandr Beljajev és Vlagyi-
mir Obrucsev mind remek, jelentős szerzők vol-
tak, de toronymagasan kiemelkedett közülük
két név: Jevgenyij Zamjatyiné és Mihail Bulga-
kové. Előbbi elsősorban Mi című disztópiájával
vált világszerte ismertté, mely jó ideig csak saját
hazájában nem láthatott hivatalosan napvilágot.
Bulgakov hasonlóképp folyamatos harcot vívott
a cenzúrával, aminek egyik eredményeként fő
műve, A Mester és Margarita csak jóval halála
után jelenhetett meg.
Az egyszeriben veszélyesnek megbélyegzett
zsáner helyét a szocialista realizmus vette át,
és szinte semmi előrelépés nem történt egészen
az űrkorszak kezdetéig. Ekkor tűntek föl a szí-
nen olyan szerzők, mint Ivan Jefremov, Georgij
Martinov vagy Viktor Szaparin, majd valamivel
később, az új hullámnak számító nemzedék,
élén a Sztrugackij fivérekkel, Kir Bulicsovval,
Dmitrij Bilenkinnel, Vagyim Sefnerrel és a töb-
biekkel, akiknek hatása annyira át- meg átjárta a
szovjet-orosz irodalom egészét, hogy manapság
már szinte bárhová nézünk, SF-et látunk, Szer-
gej Lukjanyenkótól, valamint a S.T.A.L.K.E.R.-
és Metró-regényektől kezdve Szorokinig és
Pelevinig.
Most ennek az irodalmi térképnek egy újabb
pontja kerül nálunk is berajzolásra, ajánlom fi-
gyelmükbe az új hullám kibontakozásával egy
időben született Alekszej Kalugin sokszínű el-
beszéléseit. Jó szórakozást!
Németh Attila
115
2018.02.05. 17:06:23
 GALAKTIKA XL
2018. február

A háború csendjében
– hihetetlen, de –
megjelenik az ünnep...
ZK OőN
O S
Rdíjas s rz
ze

NZ
BROIGA
CíjaSs szerző Alekszej Kalugin
d

BERKOVITZ
KÖZLEGÉNY
KARÁCSONYA
Ú
GY ÉREZTEM, hogy meg-
haltam.
A fenébe is, egyáltalán
nem volt olyan rossz, mint
ahogy egy élőnek tűnhet. Különösen egy
olyan élőnek, aki sosem tartózkodott
olyan pillanatban az első védelmi vona-
lunkban, amikor a traggok éppen masz-
szív ágyútüzet zúdítanak ránk.
Nekem úgy tűnt, hogy mindenki meg-
halt. Én – ez magától értetődik. Aztán
Snirin hadnagy, a lövegparancsnokunk,
és két jó barátom, Dinelli és Berkovitz
közlegények, akikkel már ötödik hete
ültem egy sáros és bűzös homokgödör-
ben, egy böhöm erős acélszörny mel-
lett, amiből időről időre – a parancs-
nokság utasítása szerint – valahova az
116 Berkovitz közlegény karácsonya
égbe lőttünk. Az egész löveg azért épült,
hogy lövedékeink okvetlenül eltalálják a
traggok lövészárkait. Lehet, hogy így is
lett. Csak éppen erről semmit nem tud-
tunk. Jobbnak láttuk, ha nem hajolunk
ki a mi lövészárkunk mellvédje mögül.
Egyszerűbb volt így – a háború átalakult
rutintevékenységek sorozatává, amiket
mindannyiunknak teljesítenie kellett.
Így ment ez idáig, míg egy eltévedt
tragg lövedék, valami egészen hihetetlen
röppályát bejárva, fel nem robbant, a lö-
vészárkunk hátsó falába fúródva.
A legnagyobb örömet a túlvilághoz
– úgy tűnik – szervesen hozzátartozó
teljes némaság okozta nekem. Csend a
háborúban – ez szinte hihetetlen dolog.
Egész idő alatt dörög-dübörög valami az

115-202-xl.indd 116 2018.02.05. 17:06:24


ember körül, lőnek vagy robbantanak.
A  legrosszabb esetben a parancsnok or-
dít, mint egy kikiáltó, próbálja túlkiabál-
ni a sztatikus zavarok recsegését, abban
a reményben, hogy jelentését meghallják
a parancsnokságon. Egy idő után az ilyen
percekben kételyeim támadtak, van-e
egyáltalán valaki a vonal másik végén,
vagy a hadnagy csak a pusztába kiált,
hogy meggyőzze magát és minket, a pa-
rancsnokság még nem felejtkezett el ró-
lunk.
Nem, természetesen nem feledkeztek
meg. Az élelem, a víz, a posta és – ami a
legfontosabb! – a lőszer utánpótlása zök-
kenőmentesen működött. Nem sokkal a
minket leterítő robbanás előtt a homok-
pusztaság azon részéből, amelyet olyan
kétségbeesve védtünk, egy távvezérelt
targonca érkezett lövészárkunkhoz, és
egy halom alumíniumdobozt szórt a föld-
re. Általános örömünkre a szabványosan
felcímkézett tárolóedények között még
egy postazsák is feltűnt.
Egy kupac újságot félredobva – már
régen senki se olvasta őket – előkotortuk
a zsákból a leveleket. Három jött Snirin
hadnagynak, egy nekem, kettő-kettő
Dinellinek és Berkovitznak.
Utolsóként a levelek mellől kibontako-
zott egy kis kartondobozka is.
– Ez anyukámtól jött – közölte áhítato-
san, félig suttogva Berkovitz, mikor kezé-
be vette a küldeményt.
Mind lélegzet-visszafojtva figyeltük,
ahogy kinyitotta a dobozkát. Mintha ab-
ban reménykedtünk volna, hogy valami
csoda történik.
De nem történt csoda. A dobozban
házi sütésű torta volt, amiből – mire a
küldemény átjutott a katonai posta min-
den ellenőrző állomásán, aztán átrepült
Berkovitz közlegény karácsonya
115-202-xl.indd 117
XL GALAKTIKA
2018. február
a Földről a Marsra – csak száraz, kőke-
mény, formátlan és helyenként penészes
darabok maradtak. Berkovitz megpró-
bált elrágni egyet, amit előzőleg egy
bögre forró teába áztatott, de alig kós-
tolta meg, azonnal kiköpte, és kidobta
az árok túlsó végébe, ahol a szemétdom-
bunk volt.
Azonban még előtte Berkovitz egy pár
piros, kézzel kötött gyapjúzoknit húzott
ki a csomagból. Annak semmi baja nem
esett a szállítás folyamán.
Az egyik zoknit a kezére húzva először
megszagolta azt, majd a fejét kicsit lehajt-
va lassan végighúzta sáros, egyhetes bo-
rostával benőtt arcán.
Arckifejezése váratlanul megváltozott.
Gyorsan lehúzta a kezéről a zoknit. A kö-
zépső- és a mutatóujja között kis, téglalap
alakú képeslap maradt, ami feldíszített
fenyőt ábrázolt.
– Hát ez meg micsoda? – nézett cso-
dálkozva a lapra a hadnagy.
Berkovitz megfordította a fényes kis
téglalapot, és elolvasta a hátoldalán levő
szöveget.
– Karácsonyi üdvözlet – mondta.
És vékony ajka boldog mosolyra húzó-
dott.
– Karácsonyi? – kérdeztem csodálkoz-
va. – Hiszen újév már elmúlt.
– Nálatok, oroszoknál minden más-
hogy van – legyintett felém nevetve
Dinelli. – A karácsony újév előtt van egy
héttel.
– Tényleg? – néztem hitetlenkedve
Dinellire. Az olasz mindenféle játék mes-
tere volt.
– Pontosan – erősítette meg szavait
egy bólintással Snirin hadnagy. – A ka-
tolikusoknál a karácsony egy héttel újév
napja előtt köszönt be.
117
2018.02.05. 17:06:24
 GALAKTIKA XL
2018. február
– Figyelj, te nem zsidó vagy? – kérdez-
tem Berkovitzot.
– Az vagyok – bólintott.
– De hát milyen vagy, ilyenkor katoli-
kus?
– Nem mondom, hogy katolikus va-
gyok.
– Talán a zsidóknál is van karácsony?
– Nálunk, ugyanúgy, mint azoknál,
akik tiszta formalitásból sorolják magu-
kat a keresztény világhoz, a karácsony
már rég ünneppé vált, de semmilyen
kapcsolatban nincs a vallással – felelte
Berkovitz. – Inkább előkészületnek te-
kinthető az újévi ünnepléshez.
– Ez esetben hol a parancsnokság hi-
vatalos üdvözlete? – érdeklődött Dinelli.
– Honnan tudjam? – vont vállat a
hadnagy. – Egyébként tudja valaki,
hanyadika van?
Senki nem tudott válaszolni.
Mióta a Marsra érkeztünk, az idő
megszűnt létezni számunkra. Eltűnt,
nem tudni, hová: hol darabokra sza-
kadt a traggok veszett kutyaként vonító
lövedékeitől, hol elolvadt a következő
ágyúlövésre való gyötrelmes várakozá-
sunkban. Feltehetőleg a vöröses marsi
alkonyok sem segítettek a nappalok és
éjszakák új váltakozási rendjéhez tör-
ténő gyors és fájdalommentes alkal-
mazkodásban. Habár valószínűleg arról
volt szó, hogy egyheti lövészárokbeli
tartózkodás után oly mértékben undo-
rítóvá és ugyanakkor közömbössé vált
minden, ami körülöttünk zajlott, hogy
tudat alatt abbahagytuk az idő múlására
való odafigyelést. Végül is mit számít,
milyen sokáig üldögélsz a koszos, büdös
lövészárokban, a lejárt konzervvel kín-
lódva, ami nem okoz akkora teltségérze-
tet, mint amekkora kínzó gyomorégést,
118 Berkovitz közlegény karácsonya
115-202-xl.indd 118
és ha leöblíted a teljesen íztelen, barnás
löttyel, amit annak függvényében hí-
vunk hol teának, hol kávénak, hogy mi
szerepel a címkén, ha végeredményben
mindnyájunkat ugyanaz az ajándék vár:
egy véletlenül az árokba tévedt ellensé-
ges lövedék.
Véletlenül – mert a traggok termé-
szetesen nem céloztak konkrétan a mi
lövészárkunkba vagy valaki máséba.
Egyszerűen csak vaktában csépelték a
területünket. Mi meg ugyanúgy válaszol-
tunk nekik.
Egy ilyen háború a végtelenségig foly-
tatódhatott.
Hogy tulajdonképpen mi miatt kezdő-
dött, azt mi, akik kis híján két hónapja
ülünk itt, egyre mélyebben beásva ma-
gunkat a vöröses marsi homokba, való-
színűleg már sosem tudjuk meg. A hábo-
rút az elnökök meg a hátuk mögött álló
tábornokok kezdik. Nekünk, egyszerű
sorkatonáknak, őrmestereknek, ahogy
egyébként az alacsonyabb rangú tisz-
teknek is, mint a lövegparancsnokunk,
Snirin hadnagy, csak a hősi halál joga
megengedett ebben a háborúban. Ha fel-
lapozzuk az újságokat, amiket már rég
nem olvasunk, akkor a hadmozdulatok-
ról szóló oldalakon ott találjuk a külö-
nösen kiváló és ezért magas kormányki-
tüntetésekben részesülő katonák listáját,
mellette az általuk véghezvitt hőstettek
leírásával. Lehet, hogy a Földön valaki
ezeket a jelentéseket készpénznek veszi,
de mi pontosan tudjuk, mennyit érnek.
Egy embert darabokra szaggattak a tragg
lövedékek, amikor kimászott a lövész-
árokból, hogy nadrágját leengedve pár
percig nyugodtan, a többiektől félrevo-
nultan guggolhasson, erre az újságban
azt írják, hogy hadművelet közben halt
2018.02.05. 17:06:24

meg hősiesen, utolsó leheletéig teljesítve
katonai kötelességét.
Ostoba, értelmetlen háború.
Talán nem lenne ennyire szörnyű az
egész, ha mindannyian világosan el tud-
nánk gondolni, miért harcolunk és ha-
lunk meg egy olyan bolygón, amelyen
korábban senki Föld-fiának nem volt
semmi dolga.
A Mars gyarmatosításának ideája mi-
att úgy tíz éve egy nagy, kövér keresztet
szállítottak ide, miután az újabb kísérlet,
hogy vízkészleteket találjanak rajta, ku-
darccal végződött. Volt víz, de nem akko-
ra mennyiségben, hogy a telepesek széles
körű gazdasági tevékenységbe kezdhesse-
nek. De az is lehet, hogy egyszerűen csak
nem sikerült megtalálnunk. Micsoda kü-
lönbség! A lényeg, hogy a stratégiai terve-
zés nemzetközi szervezete – meghallgat-
va a léghajózási és űrkutatási bizottság
képviselőjének jelentését – azt a hatá-
rozatot hozta, hogy az adófizetőknek a
Mars kutatásába fektetett pénze haszon-
talan költekezés. És kész. A Naprendszer
bolygójának kutatási és birtokbavételi
programja véget ért. Az erre szánt eszkö-
zöket más, ígéretesebb mederbe irányí-
tották át.
A Marson két vagy három geológiai
expedíció folytatta a munkát. De mindez
csak rutin volt. Csak jeleztük jelenlétün-
ket a Marson, és egyáltalán nem igyekez-
tünk utat keresni a szinte felfedezetlen
bolygó lehetséges kincseihez. Azokkal a
szegényes eszközökkel, amelyek a Marsot
tanulmányozó szervezetek rendelkezé-
sére álltak, gyakorlatilag esély sem volt
olyan felfedezésre, ami ismét ide irányít-
hatta volna a nagyközönség figyelmét.
Ha nem tévedek, a Marson dolgozott
még egy archeológiai expedíció is, egy
Berkovitz közlegény karácsonya
115-202-xl.indd 119
XL GALAKTIKA
2018. február
bizonyos gazdag mecénás szervezte, aki
abban reménykedett, hogy a vörös homok
alatt földönkívüliek ittjártának nyomára
bukkan, és ezzel egyidejűleg halhatat-
lanná teszi a saját nevét is. De amennyire
tudom, az expedíció semmiféle, még csak
reményt keltőnek nevezhető eredményt
se ért el.
A Mars csak akkor jutott megint
eszünkbe, amikor megjelentek a traggok.
Valószínűleg már senki nem tudja
felidézni az események láncolatában azt
az első szemet, ami a legvégén háború-
hoz vezetett. Lehet, hogy csak a traggok
tudják, mi is történt valójában. Mi meg,
ahogy mindig, a saját titkolózó politi-
kánk – ami természetesen kizárólag a
nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozott
– áldozataivá váltunk.
Az első pillanattól fogva, amint a Föld
Államközi Tanácsa közleményt adott ki a
Naprendszer határai felé közeledő idegen
űrhajóflottáról, minden, az adott témá-
val kapcsolatos információra rákerült a
„szigorúan titkos” bélyegző. Miután meg-
tanácskozták a dolgot, az állami vezetők
arra a következtetésre jutottak, hogy ha
ilyen tárgyú közleményt adnak le a tömeg-
kommunikáció csatornáin keresztül, az
óhatatlanul pánik kitöréséhez vezet a la-
kosság körében. Hogy elkerüljék az infor-
máció kiszivárgását, minden asztrofizikai
laboratóriumot hadiállapotba helyeztek.
Az alkalmazottaknak tilos volt elhagyni
az obszervatóriummal határos területe-
ket, amelyeket szögesdróttal és különleges
rendeltetésű ellenőrző csapatokkal vettek
körül. Hazatelefonálni csak folyamatos
szűrőn át lehetett, amely azonnal bontotta
a kapcsolatot, ha elkapott egyet a memóriá-
jába táplált pár ezer kulcsszóból, amelyeket
szigorúan tilos volt kiejteni. Természetesen
119
2018.02.05. 17:06:24
 GALAKTIKA XL
2018. február
a labor összes számítógépe a világhálótól
elszigetelve dolgozott, ami kétségtelenül
problémákat okozott az űrkutatóknak.
Azonban a mindent titokban tartani
akarók mesterkedései ellenére az idegen
hajókról szóló információ valahogy mégis
kiszivárgott a külvilágba. A hír az erdőtűz
sebességével terjedt, és a hírügynökségek
közleményei, amelyek igyekeztek cáfolni a
dolgot, csak olajat öntöttek erre a tűzre.
Egyébként senki nem tudja, hogy jelent
meg az idegenek elnevezése. Már jóval az-
előtt traggoknak kezdték hívni őket, hogy
az Államközi Tanács feje bejelentette, a
Föld fölött idegen invázió fenyegetése lebeg.
Berkovitz azt mondta, hogy egy régi fantasz-
tikus tévésorozatban nevezték így az idege-
neket. Nem tudom, én nem emlékszem ilyen
sorozatra.
Hogy ki folytatott tárgyalásokat a
traggokkal, milyen kérdéseket vitattak meg,
és mi lett ennek az eredménye, azt szintén
titok övezi. A jövevények csillagflottájának
jelenlétéről csak azután kaptunk hivatalos
közleményt, miután leszálltak a Marson.
És ez azt foglalta össze, hogy szembe kell
szállnunk – nem, nem szimplán csak kell, de
kötelességünk! – az idegen agresszorokkal,
akik behatoltak a területünkre. Ami – úgy
döntöttek – az egész Naprendszert magába
foglalja. A hivatalos propaganda arról győz-
ködött, hogy a traggok csak harci bázisnak
választották a Marsot. Alapvető céljuk min-
den kétséget kizáróan a Föld, amelyre akkor
mérnek majd csapást, ha megerősödnek a
szomszédos bolygón. Mi persze – magától
értetődik – ezt nem tűrhettük, és muszáj
volt megtámadni őket az ő, vagyis a mi te-
rületünkön. Rövidebben: nem adjuk drága
Marsunkat az ellenségnek!
120 FOLYTATÁS A GALAKTIKA XL-BEN! Berkovitz közlegény karácsonya
115-202-xl.indd 120
Én magam kezdettől fogva képtelen sü-
letlenségnek éreztem ezeket a kijelenté-
seket. Egyetlen tragg űrhajó sem lépte át a
marsi pályát, hogy akár csak megpróbál-
jon a Földhöz közeledni. Számításba véve,
hogy a Földnek nem volt semmiféle orbitális
biztonsági rendszere, a traggok hajói harc
nélkül is uralkodó helyzetbe tudtak volna
kerülni a Föld körüli térségben. Ezek után
egyszerűen egyetlen földi űrhajó sem tudott
volna felszállni a bolygónkról.
A traggok azonban ehelyett leszálltak a
Marson. Ez pedig azt jelentette, hogy pont a
Mars kellett nekik, nem a Föld.
Berkovitz eszes legény. Őszintén elis-
merem, hogy amikor a traggok inváziójá-
ra terelődik a szó, hajlamos vagyok nagy-
mértékben hinni a feltevéseinek. Ezeket
ő azon eseményláncolat analitikus re-
konstrukciójának nevezi, ami az általunk
ismert eredményekhez vezetett, mint pél-
dául a hivatalos propaganda közleménye-
ihez, amelyek még éppen csak azzal nem
vádolták meg a traggokat, hogy vallási
szertartásaik alkalmával emberi csecse-
mőket áldoznak fel.
Berkovitz verziója szerint a traggoknak
semmiféle agresszív szándékuk nem volt.
Utaztak az űrben, hogy az élet számára
alkalmas bolygót keressenek. Berkovitz
vagy tíz lehetséges okot is megnevezett,
ami a traggokat arra késztethette, hogy
elhagyják szülőhelyüket: az ökológiai ka-
tasztrófától kezdve a másként gondolko-
dóknak egy őrült diktátor által irányított
világból való meneküléséig mindenfélét
felsorolt. A traggok számára a Mars tel-
jességgel alkalmas bolygónak mutatkozott
egy új kolónia alapítására. És mivel lakat-
lan volt, jogot formáltak rá.
2018.02.05. 17:06:24
 A Sz trugackij fivérek világa
új életre kel!

ÚJ!

W W W . G A L A K T I K A B O L T . H U

B1-B4.indd 3 2018.01.23. 20:38:45

 MEGJELENT!
K Ü LÖ N LEGES KI A DVÁ N Y U N K
AZ ID EÁ LIS A JÁ N DÉ K

E ZT N EM CSA K OLVAS N I ,
ÍR N I IS L E H E T !
B1-B4.indd 4 2018.01.23. 20:38:56