Ön irigylésre méltó, mert minden egyes

Jennyyelpikáns olvasmányélmény vár

Önre
- Sose házasodj meg, öregem! *
- Eltekintve attól, hogy most éppen nincs, akit elvegyek,
ugyan miért ne? - tudakolta Edward Bowie a barátjától.
- Mert csak gyomorfekélyt okoz. Gyomorfekélyt és ma­
gas vérnyomást. Aztán egyszer csak jön az a pont, amikor
altató és alkohol után nyúlsz - mondta Phil.
- Amitől, mivel sosem voltál nős, te annyira idegen­
kedsz!
Phil Sayers nevetett és olyan erőteljesen veregette meg
barátja vállát, hogy az kénytelen volt megkapaszkodni egy
kirakati bábuban.
- Na, szépen vagyunk! Jótanácsokat adok neked, te pedig
hálából kigúnyolod titkos szenvedélyemet, ami tulajdon­
képpen nem is szenvedély.
-Hanem?
- Pusztán csak környezettanulmány, amelynek a termé-'
keit itt láthatod magad körül. - Phil a falon függő képeire
mutatott..- Mit gondolsz, mit tartanának rólam az emberek,
ha azokban a bárokban, ahol megfordulok, csak kávét vagy
tejet innék?
Edward Bowie felelet nélkül hagyta ezt a kérdést, ehe­
lyett a kirakati bábut üdvözölte egy kedélyes „Hello szivi!"-
vel. A bábu azonban kifejezéstelen arccal bámult rá tovább­
ra is. Ed elengedte és felsóhajtott.

5
 - Látod, Phil, így vagyok én mindig a nőkkel. Barátságos
„Hello, szivi!"-t mondok nekik, ők pedig úgy néznek át raj­
tam, mintha levegő volnék. Hogy is gondolhatnék így nő­
sülésre, Phil? Már az is boldoggá tenne, ha végre megismer­
hetnék egy olyan nőt, aki nem utasítja vissza a vacsorameg­
hívásomat.
Phil Sayers kétségbeesetten tekintett a mennyezetre.
' - Na, már megint kezdődik! - kiáltotta. - Hányszor
mondjam még, hogy a nők vonzónak találnak Nem mind,
de nagyon sokan. Pontosan azokról a nőkről beszélek, akik­
nél én nem rúghatok labdába. Ezek a nők egyszerűen iste­
nítenek téged, és ha végre egyszer kinyitnád a szemed, te is
tudomásul vehetned. Hiszen nem is lehet nem észrevenni.
Letette az üvegasztalra a kezében tartott poharat és órá­
jára pillantott. - Még van egy óránk. Ma este nem számít­
hatunk másra, csak kaliforniai pezsgőre. Mit szólnál hozzá,
1
ha felkeresnénk egy kis bárt és ellenőriznénk, vajon mindig
jó-e a sörük?
Eddie megvonta a vállát. - Te vagy a főnök. Én csak
csatlakozom... vagyis várj csak... - Belenyúlt bőrkabátja
belső zsebébe, majd a külső zsebeket tapogatta végig. Aztán
a nadrágzsebe került sorra. Arca percről percre jobban meg­
nyúlt.
Philt mulattatta barátja lázas igyekezete. - Szegény, jó
öreg Ed. Már megint nem hoztál pénzt magaddal. A hitel­
kártyádat is otthon hagytad. Remélem, legalább a lakáskul­
csot nem felejtetted el, a házmestert legutóbb, amikor neki
kellett kinyitnia a lakásodat, meglehetősen bosszúsnak láttam.
Eddie ragyogó arccal húzta elő lakáskulcsát kabátzsebé-
ből. - A kulcsom nálam van.
- Nos, ez is valami. Gyere, meghívlak! Hiszen én vagyok
a vendéglátód. - Ezzel Phil karonfogta barátját.

6
 Ebben a pillanatban éles női hang töltötte be a szobát, és
mindkét férfi önkéntelenül behúzta a nyakát.
- El akar menni, Phil? Csak nem akar magamra hagyni
a közönségével? - A hang gazdája a hátsó helyiségek felé
vezető ajtóban állt és biztos lehetett benne, hogy akkor is
ráirányul minden figyelem, ha egy szót sem szól.
Mirinda Flowers három férjet élt túl, és ami megmaradt
ezekből a házasságokból, az a Conneryn lévő „Dream Val-
ley" butik volt, San Francisco legelőkelőbb boltja. Az üzlet
Mirinda ügyes pénzügyi manőverezéseivel és a divat iránti
rendkívüli érzékével aranybányává nőtte ki magát, függet­
lenül attól, milyen magasra srófolta az árakat. Egyértelmű
volt, hova tűnt el pénzének nagy része: a plasztikai sebé­
szeknél és a szépségfarmokon. És tagadhatatlan volt, hogy
Mirinda e tekintetben a legtökéletesebb terméke volt eme
iparágnak, hiszen kora ellenére - bár az igazi korát senki
sem tudta - izgató nő tudott maradni. Szűk, testhez simuló
fehér bőrkosztümöt viselt, amely mintegy második bőrként
tapadt kifogástalan alakjára. Művészi lezserséggel kompo­
nált frizurája a fodrásznak bizonyára több órai munkába,
neki pedig egy alkalmazott egy heti fizetésébe kerülhetett.
Karcsú nyakán az igazgyöngy minden kétséget kizáróan fe­
dezte volna egy másik butik megnyitásának költségeit.
Ennek ellenére úgy tűnt, Phil nincs különösebben elra­
gadtatva a hölgy megjelenésétől.
- Épp azt javasoltam öreg barátomnak, Ednek, hogy
ugorjunk el egy sörre valahova. Még legalább egy óránk van
az első látogatók megjelenéséig. Különben, Ed, engedd
meg, hogy bemutassalak Mirinda Flowersnek. Mirinda a fő­
nöke ennek az üzletnek és gazdája ezeknek a szűzlányok
álmát megtestesítő ruhakölteményeknek, amiket itt látsz.
Mirinda Edward felé nyújtotta a kezét. Majd Philre tekin­
tett. - Nekem pedig engedje meg, hogy bemutassam Phil
Sayerst, San Franciscovlegnagyobb életművészét, ezen mű­
vek alkotóját, melyek az én falaimon találtak otthonra. Re­
mélem, csak rövid időre.
- Mirinda természetesen részesül a képeim eladásából -
sietett felvilágosítani Phil a barátját. - Ez érthetővé teszi ezt
a jámbor óhajt.
- Naná, hogy részesülök. Végtére is nem vagyok alkoho­
listák menedékhelye. Mindenesetre, ha Mr. Sayers tehetsé­
ge csak fele akkora, mint...
- Mint a micsodája? - tudakolta Phil mosolyogva.
- Mint szívtipró híre a hölgyek között, akkor biztos lehe­
tek benne, hogy ezektől a szörnyűségektől hamarosan meg­
szabadulok Nos, akkor induljanak, de itt legyenek időben.
A közönség ma este kivételesen nem engem akar látni,h.a-
nem a mestert.
- Ennek ellenére ön lesz az est attrakciója - talált rá Ed-
ward ösztönösen azokra a szavakra, amelyeket a hölgy hal­
lani akart.
Mirinda diadalmas mosollyal nyugtázta a bókot és elgon­
dolkozva nézett a két férfi után, amíg a bejárati ajtó be nem
csukódott az udvaron álló százéves olajfák között.
Ez az Edward Bowie nem is olyan rossz! Különösen a
szeme keltette fel Mirinda érdeklődését. Egy koravén kisfiú
tekintetét vélte felfedezni Edward szemében. Phil szemtelen
és célratörő volt, Ed tartózkodó, ugyanakkor pajkos.
Gondolataiba merülten állt és nem vette észre, hogy va­
laki megállt mellette.
- Mrs. Flowers? - Angéla Anthony volt, az egyik eladója,
a legjobb a JDream Valley"-ben. Mirinda persze tartotta
magát ahhoz a maga alkotta törvényhez, hogy sohasem mu­
tatta ki elégedettségét alkalmazottaival szemben.
- Igen, Angié? - mondta ezért kissé leereszkedően. Nem

8
kis művészet volt tíz, hiszen eladónője jóval magasabb volt,
mint ó.
- Tehetek még valamit? - tekintett rá Angéla Anthony
elfogulatlanul gyönyörű, hatalmas szemeivel. Mirinda va­
gyonokat lett volna hajlandó adni annak a plasztikai sebész­
nek, aki ilyen szemeket operált volna neki.
- Nem, Arigie. Amennyire meg tudom ítélni, minden a
helyén van. - Szeme vizsgálódva végigszaladt a vitrineken,
a pezsgőspalackokon és a poharakon. - Ami még hátravan,
azt majd elintézik a felszolgálók, akiket megrendeltem. Pi­
henje ki magát!
Végigmérte Angéla égővörös szabadidőruhába bújtatott
alakját. - Vagy inkább használja ki az időt és vegyen valami
tisztességes öltözéket. így nem üdvözölheti a vendégeket.
A belvárosban mi vagyunk a legelőkelőbb üzlet, és én éppen
eleget fizetek magának, hogy a boltom első eladójához mél­
tóan Öltözködjék.
Könnyen beszél - gondolta Angéla. A fizetése csak arra
volt elég, hogy üggyel-bajjal felszínen tartsa magát egy
olyan városban, mint San Francisco. Zöld szemének nyu­
godt és hűvös pillantása azonban semmit sem árult el ezek­
ből a gondolatokból. - Akkor én most eltűnök a hátsó szo­
bában és átöltözöm. Ha szüksége van rám, csak kiáltson,
Mrs. Flowers.
- Angéla?
- Igen, Mrs. Flowers?
- Ma este szólíthat Mirindának.
- Ahogy kívánja, Mrs. Flowers. - Angéla mindent értett.
A ma este arra vonatkozott, majd ha a vendégek megérkez­
tek. Olyankor szívesen tündökölt az újságírók, művészek és
egyéb előkelőségek előtt a nemes anyagokból és szolgálat­
kész eladókból álló birodalom jóságos uralkodójának szere­
pében.

9
 Angeía eltűnt a hátsó ajtó mögött. Mirinda Flowers fel­
sóhajtott. Ennek a kislánynak még ebben a kitérdesedett,
formátlan szabadidőruhában is remekbe szabott alakja van.
És ahogy a szőke fürtök leomlottak a piros felsőrészre,
majdnem a derekáig... Még jó, hpgy Miss Anthonynek fo­
galma sincs arról, hány férfi jár kifejezetten az ő kedvéért a
„Dream Valley"-be és vásárolja üresre az üzletet a felesé­
gének, csakhogy láthassa őt. És ezek közül a módos férfiak
közül sokan otthagytak volna érte csapot-papot, ha lett volna
hozzá bátorságuk. Többen tettek ajánlatot neki, de Angéla
egyiküket sem akarta. Válogatós volt, és ebben főnöknője
teljes támogatását élvezte.

- Úgy tűnik, új tisztelőre találtál - mondta Phil minden gú­

nyos él nélkül és barátja elé tolta a söröspoharat.
- Egészségedre, Phil! - emelte meg poharát Ed. - Hiszen
éppen erről beszéltem neked. Mindig csak a nem megfelelő
nőknél van esélyem.
- Csirió - mondta Phil és nagyot húzott a sörből. - Az
igazi nők nem ilyen rámenősek és tartózkodóak.
- Na, ennyire azért nem kellene tartózkodniuk.
- Talán változtatnod kellene a külsődön is. A bőrkabátod
például úgy néz ki, mintha már a kaliforniai aranyláz idején
is szolgált volna. A farmerednek remek a szabása, de talán
mégsem ez illenék egy kiállítás megnyitására. Az inged le­
hetne színesebb és egy nyakkendő sem ártana.
Eddie kétkedve tekintett barátja lazacszínű ingére és
ugyanolyan tónusú csokornyakkendőjére. - Nos, igen -
mondtaaztán kimérten. - Te azért jóval többet keresel, mint
én. Bérlakásod van Sausalitóban, egyik kiállításod követi a
másikat, a ház előtt ott a sportkocsi, a szabód kitárja előtted
az ajtót. Soroljam tovább? Te minden kívánságodat teljesít­
heted. De mi vagyok én? Beosztott grafikus egy lemeztár-

10
saságnál. A tény, hogy az „Unlimited Records"-ot mindenki
ismeri, és lemezborítóimról a zenekritikusok elismerően
szólnak, az én helyzetemen semmit sem változtat. A nők
bizonyára az orromról leolvassák, hogy nincs pénzem. Va­
lamilyen oka csak van, hogy állandóan hoppon maradok
Phil komolyan nézett a barátjára. - Nem akartalak meg­
bántani, nem akartam, hogy rosszkedvű légy. Most nem en­
nek van itt az ideje. Számomra ez a mai ünnepnap, hagyjuk
hát a komoly témákat. Egy időre legalábbis. Csapos, még
két sört! Mondja csak, nem lehet, hogy amióta legutóbb itt
jártam, ezek a poharak összezsugorodtak?
- Ön még sosem volt itt - mondta a csapos zavartalanul
és két új pohár után nyúlt. ,
- Milyen igaza van - sóhajtott fel Phil. - Egy csapost nem
lehet becsapni. Igazán megjegyezhettem volna már. Azt hit­
tem, ismerem ezt a helyet, mert ezeket az alakokat mintha
már láttam volna. Például azt az ügynököt odaát, aki itt üti
agyon az idejét a következő bevetésig, és titkos pillantásokat
vet á bárszéken trónoló kiábrándult, enyhén kapatos házi­
asszony felé. Vagy ott hátul ül az a férfi, aki már tegnap este
óta vedel egyfolytában, a zsebében összesen öt dollár lapul
és kénytelen lesz felíratni a csaposnál a fogyasztását. Aztán
ott van az a hölgy, akinek egy fillér sincs a táskájában, de
reménykedik hogy valamelyik gavallér csak meghívja egy­
szer egy italra.
- Tényleg jól kiismered magad - mondta Ed. - Jó lehet
mindenütt ismerősökkel találkozni.
- Kell is. Azonnal észrevehető lerme a képeimen, ha nem
teljes szívvel csinálnám. Most viszont a te sikeredre iszunk
fiú! Biztos vagyok benne, hogy rövid időn belül meghívsz
a saját kiállításodra.
A bár félhomályos sarkában egymás felé bólintottak és
mindketten ittak egy kortyot.
 - Lehet, hogy igazad van, Phil, valószínűleg túl sötéten
láttam mindent az elmúlt időben. Meglátom, mit tehetek, és
figyelni fogok arra is, amit a nőkkel kapcsolatban mondtál.
Néha magam sem értem, miért vagyok ilyen borúlátó.
- Én pontosan értem - mosolyodott el Phil. - Hiányzik
mellőled egy nő. De vigyázz, nehogy azonnal szerelmes le­
gyél ! Te az a típus vagy, aki meggondolás nélkül rohanna a
vesztébe. Mielőtt körülnéznél, már meg is nősültél. Azt meg
tudod, erről mi a véleményem.
Ed sóhajtott. - Ezzel újra elérkeztünk a kiindulási pon­
tunkhoz. De ha már témánál vagyunk; mit csinál Betty? Ő
is jön ma? ,
- Sajnos nem. *
- Pedig jó lenne, hiszen neked olyan fóntos-ez a mai nap...
Phil Sayers kisimított egy hajtincset a homlokából. - Biz­
tosan eljött volna, ha teheti. De ma este koncertje van oda­
lent Hollywoodban. Bruce Springsteen előprogramjában
lép fel. Az utóbbi időben alig láttam. Ha éppen nem turné­
zik, akkor lemezfelvétele van vagy televíziózik Mindig van
valami.
- Úgy tűnik nem vagy túl szomorú emiatt. - Eddie ér­
deklődve tekintett világoskék szemével a barátjára.
- Nem tudok rajta változtatni. Azonkívül van abban jó is,
hogy nem tapad rám örökké. így legalább van időm a fes­
tésre, na meg annyi szép. virágszál nő mindenfelé.
- Akik mind csak arra várnak hogy leszakítsd őket -
lökte oldalba Edward széles mosollyal PhilL
- így igaz, Eddie. - Phil úgy vizsgálgatta üres söröspo­
harát, mintha reménykedne benne, hogy talán csak nem vett
észre némi maradékot benne. - De akkor is, én kedvelem
Bettyt. És hiányzik is. El sem tudod képzelni, milyen óriási,
amikor váratlanul megjelenik és a nyakamba ugrik Szá­
momra elképzelhetetlen lenne minden nap ugyanabban az

12
időben hazamenni, letenni ugyanabba a sarokba a diploma­
tatásicát és csókot nyomni a hitves homlokára.
- Nem is tudnálak elképzelni diplomatatáskával a kezed­
ben. Nézd csak, hiszen még festékes az ujjad!
Phil rezignáltán állapította meg, hogy barátjának igaza
van. - Ugyan, semmiség! Ilyen az igazi művész. így leg­
alább mindenki azonnal látja, hogy én igazi vagyok. Azon­
kívül a rózsaszín kiválóan illik a nyakkendőmhöz. - Ezzel
felállt és egy húszdollárost tett a pultra. - Na gyere, mert
még Mrs. Flowers leharapja a fejünket, ha elkésünk!

13
Két óra múlva a „Dream Valley" úgy megtelt emberekkel,
hogy a pincérek alig találtak utat maguknak a tálcákkal. A
háttérben egy emelvényen barokk zenét játszott egy trió, és
a látogatók egymást taszigálták Phil Sayers képei előtt. Az
első képeken vörös pont jelezte a vendégeknek, hogy a mű­
vek eladók. Mirinda Flowersnek minden oka megvolt rá,
hogy elégedett legyen. Ha valaki nem érdeklődött túlságo­
san a képek iránt, az is megjegyzett magának néhány kiál­
lított ruhát, és bizonyosan vissza fog térni, hogy vásároljon.
Ezen túlmenően pedig ismét sikerült elérnie, hogy beszél­
jenek a butikjáról, hiszen tényleg mindenki ott volt, aki San
Franciscóban számított valamit.
Miközben Mirinda Flowers egyik csoporttól a másikig
ment, hogy mindenkit üdvözöljön, és Phil Sayerst körülra­
jongták a csinosabbnál csinosabb nők, Edward elmerülten
beszélgetett egy feketébe öltözött ifjú hölggyel. A lány nir
hája egyszerű szabású, teljesen zárt volt, ami kiemelte arca
sápadtságát és szeme alatt az enyhe^árnyakat. Rövid haját
szigorúan hátrafésülte, így hasonlított kissé a húszas évek
gigolóira.
- Nem érdekelnek a férfiak - rebegte síri hangon, miköz­
ben "figyelmesen méregette Edwardot.
- Ugy tűnik, ez eléggé elterjedt nézet - válaszolta Ed­
ward. - Miért van az, hogy az ember néha olyan fölös­
legesnek érzi magát? .

14
 A lány figyelembe sem vette Edward közbevetését, így
a fiú tényleg nem érezte magát helyénvalónak.
- Ez nem modem és végső soron így már nem is menő -
magyarázta a lány, és a tíz centiméter hosszú papagáj, ame­
lyet az egyik fülében viselt, ide-oda ingott, mintha nyoma­
tékosítani akarta volna a nő szavait. - Manapság a saját sze­
mélyiség fontos. Ha saját magammal ném vagyok tisztában,
hogy lehetnék az a férfiakkal?
Edward hallgatott.
- Ön is művész? - kérdezte a fekete szépség.
- Kisebb mértékben - válaszolt Ed szerényen.
- - Pedig meglehetősen magas - mustrálta Végig a lány
Edward százkilencven centis alakját tetőtől-talpig.
- Az „Unlirnited Records"-nak dolgozom.
- Ó, az a provinciális lemeztársaság azzal a reménytele­
nül konzervatív zenével! - mondta a lány lekicsinylően. -
A rockzene már évek óta halott, és ez a Betty Carlisle is csak
a testét árulja. Amit csinál, annak igazán nem sok köze van
a művészethez.
- Én szeretem a zenéjét - mondta Edward egyszerűen.
- És maga mit csinál? Zenész? Úgy tűnik, mintha láttam
már volna a televízióban.
- Akkor téved. Én csak a lemezborítókért vagyok felelős.
- Azokra a színes kartonborítókra gondol, amik arra hi­
vatottak, hogy olyasmit adjanak el, ami nincs is a lemeze­
ken? Amik azt hazudják nekem, hogy valami értékessel és
rendkívüHvel van dolgom?
- Én készítem ezeket a borítókat az „Unünrited Re-
cords"-nak - ismételte meg Edward, mert nem volt egészen
biztos benne, hogy ugyanarról a dologról beszélnek
- Ó, milyen érdekes! - fanyalgott a lelkesedés legcseké­
lyebb jele nélkül beszélgetőpartnere. - Bocsásson meg, de

15
feltétlenül beszélnem kell az egyik ismerősömmel - szólt a
lány és már tovább is lépett.
Ennyit az én őrülten érdekes foglalkozásomról! - gon­
dolta Edward kissé keserűen és egyhajtásra kiitta a pezsgő­
jét. Ekkor hirtelen egy meztelen, aranykarkötőkkel teliag­
gatott női kar nyúlt feléje.
- Hello, Eddie! Egy ilyen férfi, mint maga, teljesen egye­
dül? Vannak még csodák. - Mirinda Flowers volt.
- Nos, már nem egyedül - korrigálta Edward.
- Mit is akartam kérdezni... - Mirinda egyik ujjával rá-
koppintott a férfi flanelingére. - Ön is fest? '
- Eddig csak az „Unlimited Records"-nak - felelte Ed­
ward.
Mirinda kérdőn nézett rá. - Mit lehet festeni egy lemez­
társaságnak?
- Lemezborítókat. És mivel csak alkalmazott vagyok ná­
luk, ezért minden egyes borítónál igyekeznek biztosítani en­
gem, hogy alig érdemlem meg azt a pénzt, amit kapók.tőlük.
- És otthon? - tudakolta Mirinda csábító pillantás kísé­
retében,
- Odahaza alig jutok hozzá, hogy fessek.
- Ha egyszer összegyűlne egy kiállításra való képe, iga­
zán megharagudnék, ha nem nálam jelentkezne. Talán szer­
vezhetnék önnek is egy kiállítást a „Dream Valley"-ben.
Végül is Phil barátai az én barátaim is, és én mindig támo­
gattam az ifjú tehetségeket.
, - Köszönöm az ajánlatát, Mirinda.
Szívesen - húzta vissza a kezét a nő". - Most sajnos, a
többi vendég után kell néznem. Talán majd máskor folytat­
hatnánk a beszélgetésünket. - Mielőtt Edward bármit vála­
szolhatott volna, már el is tűnt a tömegben.
Ekkor a nevét hallotta. Phil volt az, akinek sikerült egy

16
kis időre megszabadulni a rajongó hölgyektől. - Jól szóra­
kozol, öregfiú?
s
- Rettentően igyekszem. ,
- Ez nem hangzik túl biztatóan. Ha nem érzed jól magad,
az csak rajtad múlik. Folyik a pezsgő, jó a zene, a nők a
legszebbek, akiket Friscóban csak találni lehet. Kitűnő ké­
peimről, mint háttérről, nem is beszélve. - Még egy utolsót
intett Edward felé, majd a tisztelők gyűrűje ismét bezárult
körülötte.
Edward felsóhajtott." Elhatározta, hogy Phil képeinek
szenteli magát. Eddig annyi ideje sem volt, hogy egyetlen
pillantást is vessen rájuk.
De ezúttal sem sikerült a kiállítás céljának eleget tennie...
Tekintete rnár kereste a zenészek melletti falon az első
képet, amikor hirtelen megpillantott valamit, ami legalább
száznyolcvan centi magas volt, nőnemű és a legszebb háttal
rendelkezett, amit Edward eddig valaha is látott. Szőke haj-
zuhatag omlott alá a vállán átvetveegészen a hímzett övig.
A haj egyetlen dísze a ruhával színben harmonizáló fehér
rózsa volt. És a ruha! A vékony pántos felsőrészt, amely
szabadon hagyta a hátat, a szivárvány minden színét visz-
szatükröző, csillogó pikkelyek díszítették gazdagon. A fel­
sőrésszel ellentétben a ruha szoknyája bő volt, földig érő,
csak a magas sarkú cipő orrát engedte látni.
Egy öntudatos, bátor nő, aki magassága ellenére sem akar
lemondani a tűsarokról! - gondolta Ed. És bizonyára gaz­
dag, hiszen efféle ruhák nem teremnek minden bokorban.
Alakja, melyet csak sejtem lehetett, tökéletesnek látszott, „
Edwardot lenyűgözte a látvány.
A fiatal nő egy kép előtt állt, amelyen egy hatalmas bár
üvegén át látható magányosan iddogáló férfi ült egy fáradt
mixer társaságában. A bár előtti éjszakai utca üres volt, és
a gyér közvilágítás gyenge fénye visszatükröződött néhány

17
pocsolyában. A kép kitűnő példája volt a magány és a me­
lankólia megfogalmazásának.
Ed a fehér ruhás lány mellé lépett. - Érezte már így magát
valaha?
Angéla Anthony, aki tényleg pont erről gondolkodott,
összerezzent. Az idegen egyenes utat talált lelkébe, gyomra
összerándult. Nem emlékezett rá, hogy valaha is hallott-e
ilyen kellemes hangot.
Lassan Edward felé fordította a fejét, és alig hallhatóan
suttogta: - Igen.
Edward meglepődve kérdezte magát, vajon hova tűnt kö­
rülük hirtelen az egész világ. Az egymással beszélgető em­
bereket rnintha a föld nyelte volna el, a zene elhallgatott, és
mindenekelőtt fogalma sem volt, mit is mondott az imént.
Csak a nagy, zöld szemeket látta, melyek úgy tekintettek rá,
rnintha épp azt jegyezte volna meg mellékesen az imént,
hogy öt perc múlva itt a világvége.
Csak lassan tudta kiszabadítani magát a lány pillantásá­
ból. Edward egy görög szobor arcát látta maga előtt, egy'
istennő arcát. E pillanatban ez az arc ugyanolyan rezzenés­
telen volt, mint a kirakati bábuké. Valami azt súgta neki
belül, hogy föltétlenül másmerre kellene néznie, ha ismét
talajt akar érezni a lába alatt.
Tekintete lejjebb vándorolt, de ez csak rontott a helyze­
tén. Két erőteljes, gömbölyű keblet látott, melyeknek csak
egy részét fedte a fehér ruha. És az apró, csillogó pikkelyek
láttára a mellek tökéletes ívén bárki férfiember eszét veszt­
hette volna.
Ekkor Edward kissé magához tért. Hát persze, a képről
mondott valamit az imént. - Én elég gyakran érzem magam
úgy, mint az a férfi a képen, magányosnak és elhagyatott­
nak.

18
 - Nem - mondta álmodozva a lány.
Edward ismét a lány szemébe nézett és egyáltalán nem
jutott el az agyáig, hogy az valamit mondott volna. - Még
akkor is, ha rengeteg ember van körülöttem. Nyáron, ha lent
vagyok a teli strandon, még ott is magányosnak érzem ma­
gamat.
- Nem - mondta újra a lány. *
- Nem? - kérdezte Edward zavartan.
- Nem! - felelte a lány nyomatékosan, mert egyszerűen
képtelen volt elhinni, hogy egy ilyen remek férfi egyedül
érezheti magát. Bizonyára minden ujjára akad egy nő, aki
bolondul utána, és vele most csak játszik, mert a kisujja még
éppen szabad. De vajon megmondhatja-e ezt neki?
- Ó... hát persze - javította ki magát sietve.
Edward beletúrt a hajába. Hát, nem egyszerű beszélgetni -
ezzel a nővel? - Érti, mit akartam mondani?
- Igen - suttogta a lány, de arckifejezése épp az ellenke­
zőjét sugallta. Ami nem volt csoda, hiszen agyában egymást
kergették a gondolatok Ez az vajon? - kérdezte magától. Itt
volt a nagy pillanat, amiről annyit hallott már, aminek annyi
neve van, és amit legismertebben úgy hívnak hogy szere­
lem első látásra? Není tudta eldönteni, hiszen sosem élt még
át ilyen helyzetet. Ajka zárva maradt. Valami mintha belül­
ről boxolta volna a gyomrát, de ennek a valaminek leg­
alábbis vattából kellett lennie, mert fájdalmat nem érzett.
Angéla látta, hogy a fiatalember szája, melyet legszíve­
sebben azonnal megcsókolt volna, enyhén elhúzódik.
Mondj valamit! - parancsolta magának. - Ha most nem
nyitod ki a szádat, mindent elrontasz.
Edward is komolyan aggódott a beszélgetés Folytatása
miatt. Végre egyszer találkozott egy nővel, akinek láttára
azonnal lángra gyúlt, és íme máris mindent elrontott! Óva-

19
tosabbnak kellett volna lennie. Attól tartott, örökre elijesz­
tette magától.
Angéla megpróbált elmenekülni. Mint általában a nők,
akik bizonytalanul érzik magukat, hirtelen bőbeszédűséggel
igyekezett menteni magát.
- Bocsásson meg, lehetetlenül viselkedem. De annyira el
voltam merülve a gondolataimban. Ez a kép nagyon nagy
hatással van rám. Mintha magamat látnám rajta, pedig egy
férfit ábrázol. De miért ne erezhetnék magukat a nők is ma­
gányosnak?
Ugyanazt a gondolatot, amit Angéla az imént nem tudott
kimondani, Edward most bók formájába öntötte.
- Lehetetlen - mondta csodálkozva. - Hogy egy ilyen nő,
mint maga, magányos lehetne? Hiszen bizonyára csapatos­
tul járnak maga után és nincs egy szabad perce sem tőlük.
- Azok a férfiak, akikkel nekem dolgom van, a maguk
rámenősségével, tolakodásával szinte kivétel nélkül az át­
laghoz tartoznak. A legtöbbnek, akivel a foglalkozásom ré­
vén kapcsolatba kerülök, túlságosan sok a pénze, így azt
képzelik, mindent megvásárolhatnak.
- Csak a foglalkozása révén kerül kapcsolatba férfiak­
kal? - lepődött meg Edward, és egy csipetnyi remény is
bujkált a kérdésben.
Angéla bólintott. - Kizárólag. Ha befejeztem a munkát,
már meglehetősen későre jár, és én olyan fáradt vagyok,
hogy egy gyors vacsora után azonnal elalszom. Hétvégéken
pedig a felgyülemlett házimunkát kell ellátnom. - Felneve­
tett, kivillantak hófehér fogai. - Láthatja, nincs időm férfiak
után szaladgálni, azonkívül nem is lesz az ember egyik pil­
lanatról a másikra szerelmes. -
. - Ebben én nem vagyok olyan biztos - mondta Edward.
- Korábban nekem is ez volt az álláspontom, de most meg­
változott.

20
 A lány ösztöne megérezte, mire gondol a férfi. Lehetsé­
ges, hogy ő is belészeretett? Talán csak egy életművész, aki-,
vei naponta megesik ilyesmi!
- Lehet, hogy igaza van - adta meg magát. - Tegyük fel,
hogy létezik szerelem első látásra. Amit azonban mondani
akartam, ahhoz már nagyon sok időre van szükség. Hogy
olyan embert találjunk, akiben meg is bízhatunk Nos, ebből
a fajtából én nem sokat ismerek.
Edward a lány felé nyújtotta a kezét. - Különben Edward
Bowie vagyok és hozzátenném: az ön híve.
Angéla nevetve simította hátra haját.
- Vigyázzon, Eddie! Van még egy másik nevem is. A
szüleim túlságosan finomnak találhatták az Angéla nevet
egy üvöltő bébihez, így még hozzáfüggesztették a „Ra-
ven"-t is.
- De bizonyára csak formálisan.
- Nem mondhatnám. Én ugyanolyan vagyok mint a két
nevem. Egyszer kedves és szófogadó, minden elvárásnak
megfelelek. Aztán jön egy pillanat, és ezzel vége a jómo-
dornak helyes viselkedésnek Vége a jólneveltségnek! Hi­
szen ez hosszú távon olyan unalmas. Ilyenkor előjönnek a
sötét tulajdonságaim. Ezért aztán figyelmeztetem, Eddie!
Legyen nagyon óvatos! - kacsintott a fiúra.
- Kesztyűs kézzel fogok magával bánni, Angéla.
- Erre talán nem lesz szükség - jegyezte meg a lány. -
De mi járatban van itt? Szintén művész?
Edward szeme sarkában megjelent néhány apró ránc. Hát
helyben vagyunk ismét! Már megint ez az ostoba kérdés?
Semmi kedve sem volt másodszor is blamálni magát. Min­
denesetre meg kell akadályoznia, hogy ez az elragadó lány
egy „Ó, milyen érdekes!" felkiáltással a többi vendég felé
forduljon. Kell, hogy legyen valami megoldás, amivel to-

21
vábbra is maga mellett tarthatja. - Némelykor - válaszolta
hát meggondoltan.
- Úgy érti, szabadidejében?
- Úgy van.
- És napközben mit csinál?
- Az „Unlimited Records"-nál dolgozom.
De Angéla, Edwardhagy sajnálatára, tovább faggatózott.
- És mit csinál ott?
Ha most azt mondja, hogy övé az egész társaság, elkö­
vetkezik az a nagy pillanat, amikor a lány ajánlja magát és
továbblép, - Én vagyok a főnök - mondta ezért lehetőleg
olyan olyan hanyagul, mintha a világ legtermészetesebb
dolga lenne. Amint kimondta, már meg is bánta. Úristen,
hogy ebből mi lesz!
- Ó, milyen érdekes! - jegyezte meg Angéla.
Edward ökölbe szorította a kezét. Most mindjárt elfordul
és eltűnik. - Aligha lehet ezt állítani - sietett ezért egy leki­
csinylő mozdulattal hozzátenni. - A munkám semmivel sem
érdekesebb, mint mondjuk... egy... grafikusé.
- Alig hiszem - válaszolt Angéla kissé álmatagon. - Az
összes sztár mindig maga körül van. Szinte irigylem. Tudnia
kell, hogy nagy rajongója vagyok Betty Carlisle-nak. Min­
den lemeze megvan. Ügy gondolom, nagyon is érdekes a
munkája. Ezzel szemben egy grafikus balálra unhatja ma­
gát, különösen, ha mondjuk történetesen Betty lemezeinek
borítóját kell elkészítenie.
Edward meglepetésében tágra nyitotta a szemét. - Miből
gondolja ezt, Angéla?
- Szörnyűnek tartom a lemezborítókat. Amennyire sze­
retem Betty zenéjét, olyannyira utálom azt a csomagolást,
amiben eladják! Muszáj pont ilyen absztrakt dolgokat ter­
vezni hozzá? Elég csinosnak tartom ahhoz, hogy egy fotó
elég legyen a borítóra. De nem, ehelyett a legutóbbi nagy-

22
lemezén háromszögletű arccal volt látható. A zenekara meg
úgy nézett ki, mint apró szörnyek hordája.
- Grafikusunk munkáját a lemezreferensek többször is
megdicsérték - tiltakozott Edward. - Szerintem is kitűnő
munkát végez.
- Igazán példamutató, hogy így védelmébe veszi az al­
kalmazottait - mosolygott rá Angéla. - Én azonban inkább
egy fotóst alkalmaznák. Nem tudom elhinni, hogy a rajon­
gók szíve gyorsabban verne egy orr és fül nélküli háromszög
láttán.
Edward, aki meglehetősen feszengett, elhatározta, hogy
sürgősen témát vált. - Ha ennyire szereti Betty Carlisle-t,
talán szerezhetek egy dedikált lemezt tőle.
- Ó, ennek igazán örülnék, Eddie.
- Meglesz - ígérte meg a férfi. - És maga, Angéla? Mivel
keresi a kenyerét?
Angéla most először vette le a tekintetét a férfiról, amióta
beszélgettek Mit is válaszolhatnék ennek a jóképű, fiatal
lemezgyárosnak? Eladónő? Bizonyára elképedne, ő, aki
naponta találkozik olyan sztárokkal, mint Betty Carlisle! -
Találja ki! - mondta, csakhogy időt nyerjen.
Edward megvakarta az állát. Hümmögött, majd újra te­
tőtől talpig végigmérte a lányt. - Biztos vagyok benne, hogy
a divatszakmában dolgozik.
- Helyes - bólintott Angéla. - De hogy találta ki? Nem
tudtam, hogy az orromról le lehet olvasni.
- A ruhája - mondta Ed. - Ez az egyik legszebb ruha,
amit valaha láttam. És annyira jól áll magán, hogy nem lehet
konfekció. És mivel nem csukom be a szemem a kirakatok
előtt, így biztosan állíthatom, hogy ebből a ruhából nem lé­
tezik még egy példány Kaliforniában.
- Eddie; maga hízeleg nekem. Köszönöm a bókot. Tény­
leg saját tervezés.

23
 - Ezek szerint divattervező - vágta ki Eddie határozottan. •
Divattervező. Nos, ez jól hangzik - töprengett Angéla.
És tulajdonképpen nem is hazudott. Hát nem személyesen
magán viseli a bizonyítékot? Tehát bólintott.
- A saját üzletemben igen - tette hozzá. Ez sem volt túl
nagy eltérés a valóságtól. Hát nem ismert mindenkit név
szerint a „Dream Valley"-ban?
- Feltételezem, hogy általános elismerésnek örvendenek
a modelljei.
- Természetesen. Hiszen maga is épp ezt tette. - Néha
Mirinda Flowers is csináltatott néhány Angéla tervezte mo­
dellből egy-egy szériát. Filléreket fizetett érte, és Angélának
minden alkalommal az volt az érzése, hálából elvárná, hogy
térdre hulljon előtte.
Angéla elnézést kért Edwardtól, rövid időre eltávozott,
hogy felfrissítse magát. Ed ezekben a percekben azt próbálta
kitalálni, hogyan is folytatódik az este. Lehetetlen volt meg­
hívni Angélát az ő pirinyó lakásába. Az első pillanatban ki­
találná, hogy az nem lehet egy lemeztársaság-tulajdonos ott­
hona.
Lehet, hogy tán Phil a megoldás. Különben miért tart az
ember barátokat? Ed megpillantotta Philt, amint egy lép­
csőn ülve bizalmasan pusmogott egy izzó szemű, szőke
szépséggel. Sajnos meg kellett zavarnia az idillt.
- Phil, beszélhetnék veled pár percet négyszemközt? -
kérdezte.
- Természetesen - válaszolta a festő és bocsánatot kért
újdonsült ismerősétől. - Hát hol szorít a cipő, öregem?
- Phil, feltétlenül kölcsön kell adnod erre az éjszakára a
lakásodat. Különben nagy bajba kerülök.
Philnek csak rövid időre volt szüksége ahhoz, hogy min­
dent értsen.

24
 - A fehér ruhás hölgy - mondta mosolyogva. - Gratulá­
lok, Eddie. ő tényleg megér egy hazugságot. Termé­
szetesen, odaadom a kulcsokat.
- És te hol leszel? - nézett lelkijsmeret-furdalástól borús
tekintettel barátjára Eddie. . '
Phil új barátnője felé intett a fejével. - Ragaszkodik hoz­
zá, hogy megmutassa nekem művészi próbálkozásait. Elfo­
gadom az invitálását és megnézem a képeit. Látod, jó passz­
ban vagy! De miért kell ehhez az éh lakásom? Miért nem jó
a tied?
De Ed már nem hallotta ezeket a szavakat. Kitépte Phil
kezéből a lakáskulcsot és Angéla felé rohant, aki épp akkor
érkezett vissza.
Phil felsóhajtott. A barátját rendesen elkapta a gépszíj!
Remélhetőleg eligazodik majd odakint Sausalitóban, hiszen
eddig mindössze egyszer volt a lakásban. És Ed bizonyára
arra sem gondolt, hogyan jusson el a lakásáig. Phil az autó­
kulcsa után nyúlt. Aztán meggondolta magát. Nem, az au­
tókulcsot megtartja. Ed nem tett rá éppen józan benyomást.
Mivel Angéla összetalálkozott a főnöknőjével, Philnek
még maradt annyi ideje, hogy néhány dollárt csúsztasson
barátja kezébe. Edward hálásan megköszönte és suttogva
biztosította barátját, hogy amint tudja,megadja a pénzt.
Mirinda Flowers elképedve nézett Angéláról Edre,.aki
karon fogta új ismerősét.
- Ha nem segíthetek már önnek; Mirinda, akkor én most
elmennék - ezzel Angéla Ed segítségével felöltötte a ruha­
tárból kiváltott kabátját.
Főnöknője hűvösen végigmérte, miután meggyőződött
róla, hogy egyetlen vendég sincs a közvetlen közelükben. -
Mrs. Flowers - javította ki az eladónőt.
Angéla szemei harciasan villogták - Akkor megyek

25
Mirinda - mondta nyomatékosan. - Kellemes hétvégét -
Mirinda!
Ed kezet nyújtott a „Dream Valley" tulajdonosnőjének,
ami azonnal elragadó mosolyt csalt annak arcára. - Jó éjt,
Eddie! És gondoljon a megállapodásunkra!
- Miféle megállapodásra utalt? - kérdezte Angéla, ami­
kor már az egykori konzervgyár bejárata előtt álltak.
, Ed megvonta a vállát. - Fogalmam sincs. Semmiben sem
állapodtam meg vele.
Angéla szorosabbra húzta mag4n a kabátot. Fázott az
öböl felől fújó hideg szélben. - Mirinda néha különös tud
lenni. Gyakran teszem föl a kérdést magamnak, miért is ál­
dozok rá annyi időt az életemből.
Ed belekarolt, a lányba. - És mit'kezdünk a félbemaradt
estével? - kérdezte Angélát. - Nem szeretném olyan gyor­
san elengedni, amikor még alig teszélgettünk egymássál.
Angéla az órájára pillantott. - Öt óra maga szerint kevés?
- kiáltott fel. - Remélem, hazakísér?
- Jobb ötletem van! Mit szólna Sausalitóhoz? Én minden­
esetre olyan frissnek érzem még magamat, hogy fákat tud­
nék kicsavarni, és bizonyára maga elől sem szalad el a hét
végi házimunka. Igazán nagy kedvem lenne meginni még
magával valamit.
- Sausalito? - kérdezett vissza gyanútlanul Angéla. - Fá­
kat kicsavarni?
- Van ott egy kis lakásom. - Edward ártatlanul bámult a
lányra világoskék szemeivel.
Mielőtt Angéla egyáltalán megértette volna, mit is tesz,
már el is fogadta a meghívást.
- Még sosem voltam odaát Sausalitóban - mondta álmo­
dozva. - Pedig már régóta lakom Friscóban. Suasalito. Már
a neve is friss narancsot és virágzó almafákat idéz fel ben­
nem.

26
 - Sausalito nem más, mint a világ egyik kis sarka - szólalt
meg Edward lekicsinylően. - Persze, ha maga szereti, az
más. ,
- Okay - egyezett bele Angéla. - De csak egy pohárkára.
- Csak egyre - biztosította őt Edward.
De mindketten tudták, hogy nem fognak megelégedni
ennyivel.
A taxi a Palace Of Fine Árts és a Parada Grounds melett
haladtel. •
- Eddie - mondta Angéla a vezetőre való tekintettel hal­
kan. - Egy valamit még tudnia kell. Akármit is gondol most
magában, én nem vagyok az a fajta nő, aki az első férfival
csak úgy elmegy. Még sose tettem ilyet eddig. Talán most
az az oka, hogy nem vagyok teljesen józan. - Ezzel mintegy
aláhúzandó a mondottakat kissé távolabb húzódott a férfitól.
' Eddie azonban nem engedte el a lány kezét. - Én pedig
nem vagyok az a fajta férfi, aki minden nap más nőt visz fel
a lakására. Maga kivétel. Eszemben sincs hagyni, hogy
azonnal elmenjen, miután épp csak megismerkedtünk.
Azonkívül meg is egyeztünk, hogy csak egy italra jön föl
hozzám.
- Hát persze - bólintott Angéla. - így tehát tisztáztuk a
helyzetet.
Egy italra, igen, rendben van, de milyen italra? - tűnődött
Edward. Nem volt más választása, meg kellett várnia, vajon
Phil mit tartogat a bárszekrényben. így aztán nem is tett
további ígéreteket Angélának.
Mindketten hallgattak, arra gondoltak, néhány perc múl­
va egyedül lesznek, néha egymásra néztek, vagy merengve
kibámultak a taxi ablakán. Épp a Golden Gate-nídon hajtot­
tak keresztül. Ködbe kerültek, így sem Alcatrazt, sem San
Francisco fényeit nem láthatták. Hamarosan felszállt a köd,

28
 elhagyták a hidat és eléjük tárult Frisco művésznegyedének
elővárosa, Sausalito.
A taxi megállt a ház előtt, amelyben Phil lakása volt. Az
épület előtt posztoló őr figyelmesen végigmérte őket. Csak
akkor tűnt el a bizalmatlanság az arcáról, amikor Edward
kulccsal nyitotta ki a bejárati ajtót.
Angéla alig tudta levenni a szemét a megvilágított előker­
tekről, -r Mondtam már, hogy Sausalito nem valami külön-
, leges dolog - jegyezte meg mintegy mellékesen Ed. - Jöj­
jön, fentről sokkal jobb a kilátás.
Beszálltak a liftbe, amely fölvitte őket a legfelső emelet­
re. Angélának nem tűnt fel, hogy a férfi túl sokáig kereste a
villanykapcsolót, mert el volt foglalva a folyosó márvány­
csempéinek és faburkolatának szemlélésével. így azt sem
vette észre, milyen tanácstalanul húzogatja Ed flanelingé­
nek gallérját. A férfi elátkozta magát, amiért ivott néhány
pohárkával, ugyanis komoly problémát kellett megoldania,
ami ha nem sikerül, végzetes kimenetelű lehet: a folyosóról
legalább három lakásba nyíltak ajtók, ám névtábla egyiken
sem volt.
Kivette a kulcscsomót a bőrkabátjából és rámutatott a fo­
lyosó végén lévő óriási panorámaablakra. - Onnan csodá­
latos kilátás nyílik az öbölre - mondta Angélának, és remél­
te, nem tévedett túl nagyot.
A lány elindult az ablak felé. Ednek így elég ideje volt,
hogy szerencsét próbáljon az első ajtóval. Próbálkozása elég
hangosra sikerült, így nem csoda, hogy az ajtó tényleg ki is
nyílt: A bejáratnál platinaszőke hölgy állt szaténpongyolá­
ban. Részegnek látszott.
- Hello, édesem! - üdvözölte a megkövült Edwardot,
mintha már évek óta ismernék egymást.
- Hello - nyögte ki hosszú szünet után a férfi. - Bocsás­
son megpúgy látszik, eltévesztettem az ajtót.

29
 A szőke szépség kacsintott. - Ó, nem, nem, te éppen meg­
felelő vagy nekem. Nem kell szabadkoznod, gyere csak be.
Angélát eddig még nem vette észre, a lány azonban a
Beszélgetés zajára ekkor közelebb lépett.
EdWard a nő válla fölött bepillantott a lakásba, hogy biz­
tos lehessen benne, az nem Philé.
- Ne félj - nyugtatta meg a nő elkapva a pillantását -
egyedül vagyok. De ne álldogálj itt ilyen sokáig! Ne aggódj!
Nem harapok.
- Efelől semmi kétségem, Madám - hebegte Ed. - Én a
szomszéd lakásba akartam bemenni.
A pongyolás nő csak most vette észre Angélát, akinek Ed
riadalmára ráncba szaladt a homloka. - Kár - mondta a nő
szomorúan. - Talán majd máskor.
Ed szó nélkül a második ajtóhoz lépett és lélegzetét
visszafojtva bedugta a kulcsot a zárba. Az ajtó simán kinyílt,
a férfi megkönnyebbülten felsóhajtott és hívó mozdulatot
tett Angéla felé. - Jöjjön, már eleget fáztunk. Mindjárt be­
gyújtok a kandallóba. - Előző látogatása alkalmával mintha
látott volna ilyesmit a lakásban.
Angéla ugyan belépett a lakásba, de szigorú arckifejezése
néni változott. - Furcsa ismerősei vannak.
- Szomszédok - vonta meg a vállát Ed, mintha ez a szó
önmagában mindent megmagyarázna.
- Pusztán szomszédságról van szó? - kétkedett Angéla.
- Úgy nézett ki, mintha nem először fogadta volna magát
pongyolában.
- Tényleg csak úgy nézett ki - mondta Edward és idege­
sen a hajába túrt. - Ha az embert csak egy fal választja el a
másiktól, közvetlenül viselkedik vele. Különben is itt, Sau-
salitóban nem sokat adnak a formaságokra.
- Csak egy fal választja el - mormolta maga elé Angéla.

30
Sajnálkozva gondolt arra, hogy élső gondolata Edward
playboy mivoltáról kezd beigazolódni.
K
A férfi lesegítette a lány kabátját. - Foglaljon helyet!
Mindjárt meleg lesz - intett a kandalló felé. Úgy tűnik, a
legnagyobb akadályt ügyesen vette. Szerencsésen bejutot­
tak Phű lakásába, és igazán nem lehet a sors olyan kegyetlen
hozzá, hogy újabb csapdákat állítson neki. •
Angéla csak jelezte,hogy előbb inkább megnézné magá­
nak a lakást. Miközben szobáról szobára járt és dicsérő sza­
vakat mondott a tágas helyiségekről és a nagyvonalú, mo­
dern berendezésről, egyszer csak Betty képére esett a tekin­
tete, amely meztelen felsőtesttel és csábos mosollyal ábrá­
zolta a sztárt.
Edwardnak épp az járt a fejében, hogy a lánynak bizo­
nyára kevésbé tetszett volna az ő aprócska, antik darabokkal
berendezett lakása, amikor észrevette, miféle képet is néze­
get merően Angéla.
- Betty Carlisle - mondta gyorsan, mintha magyaráznia
kellene, kit is ábrázol a fotó.
- Tényleg? - kérdezett vissza Angéla. - Nem is ismertem
fel ebben a szerelésben. A feje nem is háromszögletű. No
nézd csak, a művésznő legelőnyösebb oldalait a mester úgy
látszik magának tartogatja, míg a rajongóknak meg kell elé­
gedni a karikatúrával.
- Ajándékba kaptam tőle - remegett megEdward hangja.
Kétségbeesetten gondolt arra, ugyan miféle meglepetéseket
tartogat még Phil lakása. - Bizonyára abban reménykedett,
hogy ezzel a szabadelvű ábrázolással talán engem is hasonló
gondolatok felé terelhet.
- De maga természetesen keményen ellenállt - jegyezte
meg gúnyosan. Angéla.
- Természetesen - válaszolta Edward, mintha egyéb el­
képzelhetetlen lett volna.

31
 - Nem is vártam mást - mondta a lány és leült egy karos­
székbe a kandalló mellé. Kár - gondolta magában. Olyan
férfival találkozott, aki még a kalandjait sem vallja be.
Ed egy szekrény előtt állt, amiről feltételezte, hogy a bár,
de poharakon kívül egyebet nem talált benne. - Úgy látszik
a legutóbbi partin minden ital elfogyott, és a házvezetőnő
még nem ért rá utánpótiásról gondoskodni - kiáltotta a ven­
dége felé. - Mindjárt kinézek a konyhába.
A konyha ugyan remekül el volt látva mindennel, de ital­
ként csak sört talált. Ed magában káromkodott egy cifrát,
amikor eszébe jutott barátja előszeretete a sör iránt. - Lehet
sör is? - kiáltotta át a lánynak.
- A sör pont jó lesz most - válaszolta Angéla. - Elegem
van mára az édes pezsgőből.
Végre egy jó hír - gondolta Edward. Kitöltött'két sört és*
visszatért a nappaliba. - Az arany nappalokra és a bíbor
éjszakákra - emelte koccintásra a poharát.
- Legyen - mondta Angéla, de a Betty fotójára vetett
pillantása elárulta, nem gondolta komolyan.
- És most megpróbálok tüzet csiholni - jelentette be Ed­
ward. Figyelmesen körülnézett, hol is találhat néhány fada­
rabot. - Valahol kell még lennie néhány hasábnak - mosoly­
gott cinkosán Angélára, de ez csak a látszat volt. Valójában
azon tűnődött, mit tegyen, ha nem talál semmi égethetőt.
Közvetlen közelében egyelőre semmi ilyesmit sem látott. -
Körülnézek, hátha találok valamit.
Ezzel elkezdett kutatni a lakásban valami tüzelőféle után,
de nem járt szerencsével. Pillantása egy lépcsőre esett, ami
Phil műtermébe vezetett fel. Eh, ott" bizonyára nem talál
semmit.
•-.» Hova vezet ez a lépcső? - kérdezte Angéla, követve a
férfi tekintetét.
- Hm, hát néhány tetőhelyiségbe, ami a lomokkal van tele

32
 - válaszolta Ed lehetőség szerint közömbösen. - Megnézem
a konyhában. Ez az utolsó reményem.
Miután a konyhában sem talált semmit, szíve a torkában
dobogott. Bárcsak ne kezdett volna bele ebbe a hazudozás-
ba!
Mit nem adna érte, ha meg nem történtté lehetne tenni az
egészet!
Vállvonogatva tért vissza Angélához. - Sajnos, semmi -
mondta szomorúan, majd elnémult az eléje táruló látványra.
Vendége kényelmesen ült a karosszékben, kezében cigaret­
ta és merengve nézett a kandallóban égő tűzre.
- Hogy... mi? - dadogott végül.
Angela feléje fordította a fejét. - Ja, ez? Gsak fel kellett
kattintanom az öngyújtómat.
Edward kínosan mosolygott. - Hát persze! Teljesen»ki-
ment a fejemből, hogy gázzal működik.
- Tényleg ilyen feledékeny, vagy csak meg akart viccel­
ni? - kérdezte Angela és olyan pillantást vetett a férfira,
amitől az csak még jobban összezavarodott.
Ed színpadias mozdulattal a homlokához kapott. - A
stressz! - kiáltotta. - A stressz az oka. Senki sem tudja el­
képzelni, milyen keményen dolgozom, éjt nappallá téve!
- De igen. Én el tudom képzelni - mondta Angela túlzott
megértéssel. - A szomszédok nagyon kimerítőek tudnák
lenni.
Edward úgy tett, mintha nem hallotta volna ezt a meg­
jegyzést, és körülnézett, vajon merre lehet a lemezjátszó.
Csak a zene segíthet - gondolta. Végignézte Phil CD-gyűj­
teményét. Egy Betty Carlisle-lemez lenne jó, lassú számok­
kal. Ha Angela úgyis szereti őt hallgatni, talán lendít valamit
szorult helyzetén.
Közben a lány figyelte a férfit. Valami különös van ben­
ne! - gondolta. Úgy viselkedik, mint egy kamasz az első

33
randevún. Talán nem is olyan rutinos nőcsábász, mint fel­
tételezte róla csak néhány perccel ezelőtt? Na majd meglát­
juk. Egyelőre nem tudott eligazodni rajta.
Eközben Edward egyre növekvő idegességgel állapította
meg, hogy barátja a free-jazz rajongója. Pontosan azé a ze­
nei irányzaté, amitől neki égnek állt a haja, nem beszélve
arról, hogy ez minden volt, csak nem a megfelelő aláfestés
egy intim kettesben eltöltött estéhez. Bettytőí egyetlen le­
mezt semtalált, ami meglepte a férfit, hiszen Phil évek óta
barátságban volt az énekesnővel.
- Szívesen hallgatnék valamit Betty Carlisle-tól - mond­
ta Angéla.
Na már csak ez hiányzott - gondolta Eddie. Nem maradt
más hátra, újra hazudni kellett. - Barátok! - tárta szét a ke­
zét. - Az ember kölcsön adja nekik lemezgyűjteménye felét,
és eszükbe sem jut visszaadni. Phil legalább három hete el­
vitte Betty Carlisle lemezeit.
- Szegény, szegény lemezgyár-tulajdonos! - nézett rá
gúnyolódva Angéla. - Még a saját termékei sincsenek meg
neki.
- Amit nyújtani tudok magának, az jazz. Ez minden.
- Nem, ha nem muszáj, akkor inkább nem - tiltakozott a
lány, majd a falon függő gitárra mutatott. - És mi lenne, ha
ezzel próbálkozna? Bizonyára nem csak dísznek van felló­
gatva.
- De, tulajdonképpen igen - dadogott Ed igencsak gyér
gitártudományára gondolva.
- Ne kéresse magát - próbálta biztatni Angéla. - Valamit
csak ki tud hozni belőle, maga lemezgyáros. '
- De legalább öt éve nem volt a kezemben hangszer -
tiltakozott a férfi. - Ez az igazság, - Gondolatban hozzátet­
te: kivételesen.
De Angéla nem tágított, amíg Ed le nem vette a gitárt a

34
falról. A férfi emlékezetébe idézett néhány egyszerű dalt,
amit még kamaszkorában játszott és énekelt.
Először eljátszott néhány dalt az America együttestől,
majd az „If You're going to San Francisco" következett
Scott Mckenzie-től, aztán a Paff, a bűvös sárkány.
. Angéla levette a cipőjét és lábát a tűz irányába nyújtotta.
Szemét lehunyta és csak akkor mozdult, ha cigarettáját szív­
ta. Arra gondolt, mi lenne há Edward letenné a gitárt és meg­
csókolná. £s ekkor meghallotta, ahogy a férfi tényleg á fal-
hoz támasztotta a gitárt, aztán... aztán érezte, hogy valami
puha végigsimít a száján. Lassan kinyitotta a szemét és Ed-
ward arcát látta maga előtt.
- Mi volt ez? - kérdezte zavartan, de Ed kiérezte a hang­
jából, hogy nem haragszik rá. '
- Paff, a bűvös sárkány - suttogta a férfi Angéla fülébe.
A lány érezte Edward forró leheletét a tarkóján.
- Üzenem a sárkánynak, hogy meglehetősen szemtelen
- mondta halkan. - Kihasználja egy nő védtelenségét.
Edward megszeppenve dörzsölgette a kezét. - Sajnálom,
Angéla. Nem tehettem mást. Valami odavonzott magához.
Kifejezetten kedves a gyámoltalansága - gondolta a lány.
- Úgy! - fenyegette meg játékosan a férfit. - Szeretem
az ilyesmit. Mindig kibújni a felelősség alól - mondta és
újra lehunyta a szemét. - Eddie, üzenem a sárkánynak, hogy
még egy csókot kérek.
- Máris - hallotta a férfi hangját, ami most először nem
remegett, amióta beléptek a lakásba. - Újra érezte Ed száját
az ajkain, enyhén borostás állát a bőrén. - Nem haragudnék,
ha kicsivel több tüzet okádna ez a sárkány - sóhajtotta.
Csók követett csókot, nyelvük játéka egy időre lekötötte
őket. Angéla átkarolta Ed nyakát és magához szorította, uj­
jai simogatóart szántottak végig a férfi puha haján.
Ed ráült a karosszék karfájára, úgy hajolt a lányhoz. Mi-

35
csoda szerencsém van! - ujjongott magában. Azok után, ami
eddig történt, arra számított, hogy a lány pillanatokon belül
faképnél hagyja. Ehelyett most olyan odaadással csókolja,
amit eddig elképzelni sem tudott.
- Jó volt - suttogta a lány, amikor Edward elengedte és
a lábai elé kuporodott egy selyemmel bevont kínai zsámoly­
ra. Megfogta Angéla kezét és rajongva nézett föl rá. - Sze­
retnéd még?
Heves bólogatás volt a válasz. - Remélem, elegendő sár­
kánycsók van még raktáron. Jobb, ha tudod, telhetetlen va­
gyok.
Ed belecsókolt a lány tenyerébe, majd sorra vette az uj­
jait. - Tudod, hogy egész este erre vágytam? Csókolni téged
végnélkül!
- Nem, fogalmam sem volt róla. - Angéla csillogó szeme,
mosolygó ajka azonban az ellenkezőjéről árulkodott. - Azt
hittem, csupán egy pohár italt kapok, semmi mást. Aztán
meg az Volt a gyanúm, hogy egész éjszaka rossz tréfákat
akarsz űzni velem.
Ed úgy gondolta jobb, ha inkább tovább csókolja a lányt,
mint a szavaira válaszol. Angéla ajka engedelmesen elnyílt,
hogy szabad utat adjon a férfi nyelvének. Edward erősen
szorította a lány vállát, majd ujjai egyre lejjebb csúsztak,
míg meg nem állapodtak Angéla lágy mellén.
A lány mellbimbója azonnal megmerevedett. Jólesik ne­
ki - gondolta Edward, így tovább merészkedett. Levette a
ruha felsőrészét, szabaddá téve ezzel a jól formált melleket,
s felváltva cirógatta az ágaskodó mellbimbókat.
A lány teste minden egyes érintésre enyhén összerándult.
- Angié - suttogta Ed felemelve a fejét, keze azonban nem
szűnt meg simogatni a lány bársonyos bőrét. - Kívánlak,
akarlak. Mégpedig most rögtön. Ha még egy másodpercek
várnom kell, tényleg tüzet okádok.

36
 Angéla felemelte a szemhéját, és hosszú szempillái alatt
a kandalló fényét visszatükröző szemmel nézett aíérfira. -
Én is akarlak, Eddie. De azt hiszem, segítened kell levetni
a ruhámat.
Annak ellenére, hogy Ed idegei pattanásig feszültek a
várakozástól, óvatosan kihámozta a lányt fehér ruhájából.
Majd letérdelt és újfent végigsimította a most már csak egy
apró bugyival fedett puha, illatos női testet. Angéla combjai
szétnyíltak, hogy közelebb engedhesse magához a férfit és
a ruhán keresztül is érezte erős felindultságát.
- Ha te vagy Paff - lehelte a Tány alig hallhatóan -, akkor
ez az apróság itt kicsoda? Talán Paff kis barátja, Jackie Pa­
per?
- Lehet - válaszolt Ed. Tetszett neki a pajkos utalás egy
régi gyermekdalra. - Sosem láttam őket egymástól elvá­
lasztva.
- Szeretném, ha velünk is így lenne - hallatszott a lány
elhaló hangja.
- Ennek semmi akadálya - mondta Edward, de azonnal
eszébe villant, hogy ez sajnos nem így van, az ő kapcsola­
tuknak számtalan akadálya van, kezdve a hazudozásain.
Nem tudta, meddig lesz képes folytatni. Mikor fog Angéla,
akinek izgató testét most a karjaiban tartja, irtózva elfordul­
ni tőle, mért megtudta az igazságot?
Mindenesetre most ezt a rövid időt, ami még rendelkezé­
sére állt, ki akarta használni. Aggódott, hogy talán túlságo­
san is hűvös lesz itt ilyen késő ősszel, de a kandalló tüze
felforrósította testüket, vagy talán valami más? Talán a fel-
indultság, hogy mindketten arra gondoltak, közel a perc,
amikor megajándékozzák egymást olyasmivel, ami mind­
kettőjüket boldoggá teszi?
- Edward lehúzta Angéla bugyiját és gyapjasán puha, sötét
Vénusz-dombjára helyezte a fejét, miközben ujjai gyöngé-

37
den cirógatták a lány combját. Angéla hátradőlt és átadta
magát az élvezetnek. Vágyakozva nézett le az izmos, erős
férfira, aki a lábai előtt hevert és olyan tartózkodó, majd­
hogynem szégyenlős benyomást keltett benne, pedig becé-
zései gyengédségük mellett is követelőzőek voltak.
Edward fölemelkedett és miközben Angéla száját keres­
te, behatolt a lányba. Angéla teste engedelmesen közelebb
nyomult hozzá, megkönnyítve Ed férfiasságának útját, és
amikor önmagában érezte a férfit, gyönyörrel felnyögött.
Teste megfeszült, amikor Ed ránehezedett. Erőteljesen szo­
rította Ed testét és keze alatt érezte az izmos férfimedence
ritmikus mozgását.
A lassú, óvatos lüktetés hamarosan eksztázissá fokozó­
dott. Angéla a szájára szorította a kezét, nehogy hangosan
felsikítson. Ed egyik kezével a lány hosszú haját simogatta,
ami leomlott a karosszék támlájáról, a másikkal pedig ruga­
nyos mellét tartotta.
- Nagyon jó - nyögte Angéla, majd az izgalomtól már
szólni sem tudott. Keze ökölbe rándult, nyelve ismét őrült
játékba kezdett, testét teljesen átadta a szenvedélynek.
A csúcspont mindkettőjük számára szinte fájt. Felhevült,
párás testük úgy forrt össze, mintha sosem akarna szétválni.
- Nagyon szép volt - suttogta a lány rekedten.
Ed megelégedéssel nyugtázta a lány arcán tündöklő bol­
dogságot. Mégiscsak megérte hazudni. Majd azon tűnődött,
miért is kell folyton arra gondolnia, hogy nem az igazat
mondta el. Nem felejthetné végre el? Legalább egy rövid
időre?
Angéla továbbra is hozzásimult, keze lágyan cirógatta Ed
hátát. Az ő gondolatai sem voltak valami vidámak. Vajon
akkor is így kívánná őt a férfi, ha csak egyszerű, átlagos
eladónő?

38
Ed számára most minden volt a lány, csak éppen átlagos
nem. Újra és újra végigsimította testét, nem tudott betelni
kemény, formás melleivel. De nemcsak szép volt a lány,
hanem minden olyan tulajdonsággal rendelkezett, amit a
férfi nagyra értékelt. Majdhogynem kényszerítenie kellett
magát, hogy elváljon tőle. Két újabb sört ígérve kiment a
nappaliból, hogy fölkutassa a hálószobát. Biztosra akart
menni, semmi kedve sem volt az újabb kellemetlen megle- -
petésekhez.
A hálószobában mindent rendben talált, így megnyugod­
va kiment a konyhába és kivett két sört a hűtőszekrényből.
Amikor visszatért a nappaliba, újra csodálattal töltötte el
Angéla szépsége, aki kéjesen nyújtózkodott éppen a kandal­
ló előtti szőnyegen. ' .
- Eddie? - dorombolta a lány pajkos mosollyal.
-Igen?
- Mit csinál Jackie Paper? Talán már aludni tért?
- Ó, nem - tiltakozott Ed.
- Hát akkor...
- ...most iszunk egy sört, aztán átvonulunk a hálószobá­
ba. Épp most kapcsoltam be a fűtést, így ott sem kell lemon­
danod a melegről.
- Ettől féltem a legkevésbé - mondta, felemelte mindkét
söröspoharát, és kényelmesen befészkelte magát Eddie kar­
jába, aki felemelte és a hálószobába vitte őt. .
Amit a kandalló előtt oly viharosan elkezdtek, most las­
san és gyöngéden folytattak tovább. Ez a játék mindkettő­
jüket maximálisan kielégítette. Már pirkadt, amikor elége­
detten, jóllakottan, de halálosan kimerülten végre elaludtak.

39
A reggeli párát, ami a tenger felől érkezett, hamarosan to­
vábbröpítette a könnyű szellő és a ragyogó napsütés.
Angéla azonnal fölébredt, amint a napsugarak az arcát
érték. Kiszabadította magát Ed karjaiból, aki egész éjjel át­
ölelve tartotta őt, nyújtózkodott és ásított.
Edward még aludt. A lány könnyű csókot lehelt az arcára,
kisimította a haját a homlokából és az ablakhoz lépett. Lé­
legzetelállítóan szép kilátás nyílt innen a San Franciscó-i
öbölre, a még ködfátyolba burkolózó Golden Gate-hídra és
a félszigetre, ahol a felhőkarcolók üvegfalai vakító szikrá­
zással verték vissza a nap sugarait. Csodálatos nap kezdő­
dik! - gondolta a nő, ugyanolyan csodálatos, mint az éjszaka
v
volt.
Angéla elhatározta, hogy reggelit készít, így kiosont a
konyhába és szisztematikusan végignézte a készletet. Né­
hány kanál maradék nescafé kivételével azonban semmit
sem talált, ami megfelelő lett volna a reggelihez. így tehát
zuhanyozott, felöltözött és elindult bevásárolni. Sietnie kel­
lett, szeretett volna elkészülni mindennel, mielőtt Ed feléb­
red.
A ház előtt vette észre, hogy a kabátjára tulajdonképpen
nem lett volna szüksége, de nem szívesen ment volna estélyi
ruhában bevásárolni. így is épp elég feltűnést keltett kivé­
teles megjelenésével: Több férfi is utána fordult ennek a

40
titokzatos mosolyú, magabiztos járású nőnek. Angéla cso­
dálatosan érezte magát ezen a reggelen, és ez látszott is rajta.
Élelmiszerápiház nem volt a közelben, meg kellett elé­
gednie egy kisebb üzlettel. Amikor azonban megpillantotta
az árakat, egy pillanatra kevés lett a levegő körülötte. Majd
összeszedte magát, erszényébe tekintett és megállapította,
hogy a kaviárról és a pezsgőről le kell mondania. Szendvics-
kenyeret vásárolt, lazacot, francia sajtot és narancslét. Fel­
sóhajtott. Biztos jobbhoz van szokva a férfi, habár a hűtő­
szekrénye nem ezt tanúsította.
Visszaindult á lakásba. Átment a bérház tágas előterén,
benyomta a lift legfelső gombját és a folyosón nem felejtett
el egy bosszús pillantást vetni a szomszéd lakás ajtajára.
Amikor belépett a lakásba, a fürdőszobából zuhanyozás
zaját észlelte. Mosolyogva figyelte, ahogy Ed hangosan
énekli a Paff, a bűvös sárkány című dalt. Csak ekkor jutott
eszébe, hogy talán írnia kellett volna néhány sort, mielőtt
elment. De a kézitáskáját úgyis itt hagyta, azt biztosan ész­
revette Ed, azonkívül már úgyis késő volt. Sietnie kellett,
különben nem lesz kész, mire Ed végez a fürdéssel.
Amikor elindult a konyha felé, hirtelen visszahőkölt,
mintha falba ütközött volna. Hajszálon-múlt, hogy nem ej­
tett ki a kezéből mindent.
A konyhai bár előtt ott állt a kandallón lévő fotó eredetije.
Kétséget kizáróan Betty Carlisle volt, igaz fedett felsőtest­
tel, és arcáról is hiányzott a csábos mosoly, de ő volt. Már
csak a narancsszínű haját sem lehetett eltéveszteni. Fekete
bőrtrikót viselt piros lakkszoknyával, amely épp csak hogy
takarta a fenekét.
Betty épp egy hatalmas papírzacskó tartalmát pakolta ki
a pultra. Egyértelmű volt, hogy fejedelmi reggeli készül.
Angéla francia pezsgőt, ráksalátát vélt felfedezni áz aszta­
lon. És rhindehhez a lány, akivel Angéla bárhol másutt szí-

41
vesén ismerkedett volna meg, még barátságosan rá is mo­
solygott.
- Hello, Betty Carlisle vagyok. Örülök, hogy megismer­
telek - mondta és nyújtotta a kezét. <
Angélának esze ágában sem volt elfogadni a feléje nyúj­
tott kezet. Ehelyett kipréselt magából egy „Hello !"-t, ami
olyan élesen hangzott, mint egy szamurájkard.
Betty Carlisle megértően és továbbra is barátságosan né­
zett rá. - Ahogy látom, az én kicsikém semmit sem változott.
Az én hibám. Biztos meg kellene mondanom neki előre,
mikor jövök. De valahogy soha nem jön össze. Azonkívül
szeretem a meglepetéseket.
- A meglepetés tökéletesen sikerült - jegyezte meg hű­
vösen Angéla.
- Ó, ez már nagyon gyakran előfordult - nevetett fel
Betty és zavartalanul helyreigazította melleit a trikóban. -
Meg akarom lepni az én kicsikémet és egy másik nővel ta­
lálom együtt Ilyenkor mindig sajnálom ezeket a szegény
nőket. Némelyik talán azt gondolja, most eljött a nagy sze­
relem, én pedig berobbanok és mindent elrontok.
- Semmit sem rontott el - fakadt ki keserűen Angéla, t
Ez a kitüntetés egyedül őt illeti. - Szikrázó szemekkel intett
a fürdőszoba felé. - Bizonyára nem veszi tőlem rossznéven,
ha most lelépek a színről. Semmi kifogásom maga ellen,
Betty, de egyikünk itt felesleges.
összepakolta a bevásárlózacskóját, felkapta a kézitáská­
ját és határozott léptekkel kiment az ajtón, amit úgy bevágott
maga után, hogy az ablaküvegek beleremegtek.
Ebben a pillanatban elhallgatott a zuhany zaja. Néhány
perc múlva nyílt a fürdőszoba ajtaja és csöpögő hajjal Ed-
ward jelent meg.
- Mi az ördög törteink itt? - tudakolta.
A konyha közepén álló, kezét kétségbeesetten a szája elé

42
kapó Betty nemigen volt olyan állapotban, hogy válaszoljon
erre a kérdésre. - Úgy tűnik, tényleg valami kalamajkát
okoztam - mondta végre, mikor megállapította, hogy nem
Phil az, aki előtte áll.
- Angéla? - kérdezte értetlenül Edward.
- Attól tartok, az ön Angélája épp most búcsúzott el. -
jegyezte meg Betty szárazon. - Most hova rohan? - kiáltott
a férfi után, aki ész nélkül rohanni kezdett a bejárati ajtó
felé. - Csak nem akar.így emberek közé menni?
Ednek már a kilincsen volt a keze^amikor hirtelen végig­
nézett magán és konstatálta, hogy meztelen. - Utána kell
mennem - kiáltotta, egyetlen ugrással a nappaliban termett
és úgy vizesen kezdte magára rángatni a holmijait.
Betty kinézett az ablakon. - Fölösleges úgy sietned, szivi,
épp most száll be egy taxiba - jelentette.
Ed lerogyott egy karosszékbe és kétségbeesetten a hajába
túrt. Hogy történhetett ez? Már megint túl korán kezdett
örülni, legendás balszerencséje ismét utolérte. Aki peches,
az peches is marad.
- Ha felhúznád a nadrágodat, talán rájönnék, honnan is­
merlek - közeledett feléje Betty. - Úgy tűnik, már láttalak
valahol.
Edward önkéntelenül engedelmeskedett a parancsnak.
- Hát persze - kiáltott Betty. - Az „Unlimited Records"-
1
nál dolgozol.
- Ott - válaszolt rosszkedvűen a férfi.
A lány hozzálépett, karjára tette a kezét és barátságosan
így szólt: - Nincsen olyan probléma, amit ne lehetne meg­
oldani.
- Lehet, hogy nálad így van, de nálam nem.
- Azt javaslom, először is reggelizzünk. Közben elme­
sélheted nekem, mi szél fújt erre. Biztos még nem ettél sem­
mit.

43
 - Nem, már reggeli előtt elveszítettem álmaim asszonyát
- szólt síri hangon Edward.
- Na, ide figyelj! Ha már egyszer ma reggel nem talál­
kozhattam Phillel, oszd meg velem te, amit reggelire hoz­
tam. Mindjárt derűsebb gondolataid támadnak teli hassal.
De csak részben történt így. Valamit azonban tényleg
enyhült a pesszimizmusa, amikor jóllakottan hátradőlt a
székében. A reggeli alatt elmesélte Bettynek, hogyan is ke­
rült a barátja lakásába.
- Sajnálom, hogy ma reggel néni tudom maradéktalanul
értékelni a meghívásodat - mondta a lánynak, aki szintén
elégedetten ütött a hasára. - A reggeli tényleg elsőrendű
volt.
- Jó, jó, drágám - intette le Betty. - Ne szabadkozz! Tu­
dod, különben, hol tekereg Phil? Reméltem, hogy ma végig­
vezet a kiállításán. Tegnap ugyanis Hollywodba kellett
mennem, így lemaradtam a diadalmenetéről.
- Fogalmam sincs, hol lehet - válaszolta Ed zavartan.
- Látom - bólintott Betty. - Biztos megint elcsábította
valami szőke csoda, neked meg kínos ezt megmondani ne­
kem. De ne aggódj. Én már megszoktam. Neki is szemet
kell hunynia az én kapcsolatom fölött közös főnökünkkel.
Ednek elkerekedett a szeme.
- Albert Montgomeryre gondolsz? Ezek szerint mégis
igaz a pletyka?!
- Mit gondolsz, hogy lehet manapság lemezszerződéshez
jutni? Nálam mindenesetre így volt. Mindent meg kellett
tennem, hogy jószívű legyen hozzám.
\ - De most már nem kell - vetette ellen Eddie. - Már nem
vagy rászorulva a támogatásra. Úgy gondolom, nincs ember
az Államokban, aki ne tudná, ki vagy.
- Igazad van. De talán meg kellene egy kicsit vigasztal-

44
nom téged is. Azt hiszem, nagyon is szükséged lenne rá,
hogy valaki feldobjon - kacsintott a férfira a lány.
- Betty, meg kell értened...
- Jó, jó! Ha nem, nem - válaszolta Betty barátságosan,
egy cseppet sem sértődötten. - Ezek szerint te tényleg ala­
posan megpörkölődtél. Talán azon kellene gondolkoznunk,
hogyan hozhatnánk vissza az éltető tüzet melléd.
- Egész idő alatt ezen töröm a fejemet.
- Hívd fel! De még jobb, ha elmész.hozzá és őszintén
elmondasz mindent. Ha akarod, veled megyek és segítek.
Edward felsóhajtott. - Nem ilyen egyszerű. Semmit sem
tudok róla, csak a nevét.
- Akkor viszont megtalálhatod a címét a telefonkönyv­
ben. Hacsak nem túl gyakori névről van szó, igazán nem
nehéz ügy.
- Aztán még annyit tudok, hogy ismeri a „Dream Valley"
tulajdonosát, ahol Phil kiállítása van. De Mirindát nem sze­
retném terhelni a problémámmal.
- Hát ez is valami - állapította meg Betty. - Ott az író­
asztalon megtalálod San Francisco telefonkönyvét. Próbáld
meg először azzal!
így tehát Edward először a telefonkönyvvel próbálko­
zott. Kis idő múlva azonban hatalmas csattanással dobta fél­
re a vaskos kötetet. - Semmi - mondta borúsan a rocksztár­
nak. - Illetve még annál is kevesebb. Friscóban legalább
harminc Angéla Anthony van. Nem is tudtam, hogy ez a
város ilyen nagy. És egyetlen sincs közülük, akinek a má­
sodik neve R-rel kezdődne.
- Akkor viszont valamennyit föl kell hívnod - mondta
elszántan Betty.
- Akkor^ inkább már bemerészkedem az oroszlán bar­
langjába, és megkérdezem Mirindától a címét.

45
 Ed az órájára pillantott. - Ezzel azonban várnom kell hét­
főig. A „Dream Valley" fél órája bezárt.
- Jobb is így. Ő is megnyugszik egy kicsit. Nagyobb esé­
lyed van rá, hogy végighallgat. - Betty elnyomott egy ásí­
tást.
Edward fölvette a bőrkabátját. - Én pedig most elmegyek
és iszom valamit - jegyezte meg lehangoltan. - Isten veled,
Betty. És még egyszer köszönöm a reggelit.
- Nincs mit - ásított újra Betty. - Szívesen mennék veled,
de inkább itt maradok és megvárom Philt. Valószínűleg
azonnal elalszom. Ez a koncert eléggé elfárasztott, a hosszú
utazásról nem is beszélve. Valahol az ajtó előtt ott kell len­
nie a testőreimnek. Megmondhatod nekik, hogy most né­
hány órára szabadok.
- Rendben.
Betty egy párna után nyúlt és kinyújtózzott a kanapén.
Ed a nappali asztalára tette a Philtől kapott kulcsot és el­
hányta a lakást.
Amikor léért a lifttel a földszintre, meg kellett állapítania,
hogy egyáltalán nincs most kedve beülni valahova inni. In­
kább hazamegy, zenét hallgat és visszagondol az elmúlt éj­
szakára.

46
Angéla számára a hétfő ugyanúgy kezdődött, mint minden
más hétfő. Kevés vevő tért be a „Dream ValleyM-be, pedig
Angéla nem bánta volna, ha telt ház lenne, így talán köny-
nyebben felejtené Edet. Még Phil képei sem vonzottak több
látogatót, mint egyébként.
A lány ránézett a falon függő magányosan iszogató férfi
képére. Legszívesebben levette volna a falról, hiszen tulaj­
donképpen az egész ezzel a képpel kezdődött. És ráadásul
ugyanilyen magányosnak és elhagyatottnak érezte magát
tegnap meg tegnapelőtt este, amikor whiskybe próbálta foj­
tani bánatát, aminek azonban olyan íze volt a szájában, mint
a petróleumnak.
Angélán kívül csak Carrie volt még bent, aki egy fél éve .
dolgozott a „Dream Valley"-ben. Mirinda valószínűleg a
másnaposságát kúrálta, de az is lehet, hogy a teniszpályán
volt. Majd csak másnap fog feltűnni, hogy az alkalmazottak
körmére nézzen. Angéla csak örült a távollétének, így leg­
alább a főnöknője nem idegesítette. Az eladásban sohasem
volt különösebben nagy segítség.
Amikor elérkezett az idő, és a környékbeli irodák bezár­
tak, a Conneryn lévő kávéházak pedig megteltek, a butiknak
is hirtelen több látogatója akadt.
Angéla épp néhány új modellt akasztott ki az állványra,
amikor hallotta, hogy valaki belép az üzletbe. Mivel látta,

47
hogy Carrie elindul az új vevő felé, tovább folytatta a mun­
kát.
- Miss Anthonyval szeretnék beszélni.
Úristen, ez a mély, kellemes csengésű hang, ami annyira
tetszett Angélának! Majdnem eltörte a kezében lévő mű­
anyag vállfát, olyan görcsösen kapaszkodott belé. Hideg
futkosott a hátán és olyan merevnek érezte magát, hogy kép­
telen volt megfordulni.
- Angié? - hallotta aztán a kedves hangot közvetlen kö­
zehői.
Nagy nehezen összeszedte magát és megfordult. Az első,
ami feltűnt neki a férfin, mennyire megváltozott a szeme.
Az a tűz, ami két pappal ezelőtt égett benne, kialudt. A haja
nem volt olyan kócos, mint ahogy emlékezett rá. Bizonyára
nemrég borotválkozott, mert még érezte borotvaszeszének
fanyar illatát. A bőrkabátja alatt fehér inget viselt, hozzá
világosbarna nyakkendőt.
Csak most jutott eszébe, hogy bizonyára nem úgy néz ki,
mint egy divattervező, akinek kiadta magát. Indián módra
hímzett blúzt viselt egyszínű farmerrel. Haját simán hátra­
kötötte. Aztán azzal nyugtatta magát, hogy annak már sem­
mi jelentősége sincs, milyen hatást gyakorolt erre a play-
boyra. Végtére ő is csak egy azok közül a férfiak közül, akik
a csillagot is lehazudják neki az égről, csak hogy elfogadja
a vacsorameghívásukat, miközben a feleségük éppen a leg­
újabb párizsi modelleket húzza magára a próbafülkében.
• - Mit kíván, uram? - Minden erejére szüksége volt, hogy
ne remegjen a hangja.
- Téged. - Edward mélyen a lány szemébe nézett.
Angéla állta a pillantását. - Uram - kezdte aztán -, ma
ön a harmadik vevő, aki egyértelmű ajánlatot tesz nekem.
Szombaton öten is ugyanezt tették. A péntek az jó nap volt,

48
csak egyetlen ajánlatot kaptam. - Majd kis szünet után hoz­
zátette. - De az bőven elég volt!
Ed wardnak azonban eszébe sem jutott, hogy róla van szó.
- Angié - kérte még egyszer halkan. - Nem beszélget­
hetnénk nyugodtan egymással? Meg kell adnod nekem ezt
a lehetőséget! Mondd meg, mikor végzel, én odakint meg­
várlak, nem zavarlak itt. De addig úgysem mozdulok el az
ajtóból.
- Remélhetőleg nem tapos a lábára a többi tisztelőmnek,
akik szintén értem akarnak jönni. Meg kell mondanom,
hogy láttam már jobb példányt is a szerelmi bánatban szen­
vedő kandúrból. - A lány hangja továbbra is közömbös volt
és a munkáját sem hagyta abba. - Talán vásárolni is akar az
úr valamit számtalan barátnőjének? Nagyon szép alsónemű
érkezett. Talán megmutathatnám a kollekciónkat? Vagy in­
kább a pongyolák érdeklik? Odaát találja őket, épp most
érkeztek Párizsból.
Angéla kolléganője időközben rájött, hogy ez a magas
fiatal férfi nem új vevő, és szemüvege fölött kíváncsian pil­
lantott feléjük A férfiak furcsa dolgokat csináltak már Miss
Anthony miatt, de eddig ez volt a csúcs.
Úgy tűnt, Edward nincs tudatában a másik eladónő jelen­
létének, mert meglehetősen erélyesen így kiáltott: - Hagyd
már abba ezt a cirkuszt! - Majd még hangosabban hozzá­
tette: - Szeretlek!
Mintha jégszegeket verték volna Angéla szívébe. Hiszen
pontosan erre vágyott, ezt szerette volna hallani, de nem
ilyen körülmények között és nem azok után, amit a férfi tett
vele. Rettentően megalázottnak érezte magát. De annyira
őszintének látszott, mikor kimondta! Tényleg lealacso­
nyodna egy playboy odáig, hogy itt az üzletben handaban­
dázzon? Majd arra kellett gondolnia, hogy az is nagyon

49
őszintén hangzott, amikor a bizalomról beszélt. Nem, nem
fog még egyszer bedőlni neki!
így nyomatékosan Carrie felé intett, aki látszólag a kira­
katot tanulmányozta elmélyülten. - Uram, ha nem vette vol­
na észre, nem vagyunk egyedül. Jó lenne, ha ezt figyelembe
venné. - Idegességében kicsúszott az egyik ruha a kezéből.
Lehajolt, hogy felvegye. - Nos, akar valamit vásárolni, vagy
csak ügynök és életbiztosításra akar rábeszélni? Maga... ma­
ga bizalmi ember!
Ed önkéntelenül is behúzta a nyakát. Bűnösnek érezte
magát és belátta, hogy itt hangos szerelmi vallomással
ugyan célt nem ér. Ez csak azt a szemüveges leányzót szó­
rakoztatná, aki úgy tesz, mintha odakint az utcán valami
különlegesen érdekes dolog kömé le a figyelmét.
Muszáj beszélnie Angélával! - Tulajdonképpen azért jöt­
tem, hogy Mirinda Flowerstől elkérjem a címedet - mondta
ezért olyan könnyedén, amennyire csak telt tőle. - És íme,
itt találtalak téged személyesen. Igazán szerencsém volt.
- Hogy mivel volt szerencséje, azt én nem tudhatom -
mondta Angéla elnézve a férfi válla fölött. - És hogy őszinte
legyek, egy fikarcnyit sem érdekel.
- így legalább nem kell terhelnem Mirindát a problé­
mámmal - folytatta Edward. - Mit csinálsz itt tulajdonkép­
pen? Én azt hittem, hogy egy divattervező műteremben dol­
gozik. Mint mondjuk Phil.
Angéla reakciója kicsit eltúlzott volt, idegesen fordult a
férfi felé. - Miért ne segíthetnék néha Mirindának, amikor
kevés az embere és betegnek érzi magát?
- Ki érzi betegnek magát? - hangzott a bejárati ajtó felől.
Mirinda Flowers épp ebben a pillanatban lépett be az üzletbe
és majd kicsattant az egészségtől.
- Épp azt magyaráztam ennek az úrnak, aki maga után

50
érdeklődött, Mirinda, hogy vajon mi lehet az oka, amiért
eddig nem mutatkozott.
- Mrs. Flowers - javította ki Mirinda. Majd széles gesz­
tussal Ed vállára tette a kezét, és ehhez a művelethez lábujj­
hegyre állt. - Igazán kedves öntől, Eddie, hogy benézett
hozzám.
Angélát feldühítette ez a bizalmas gesztus. íme, tehát a
csábító - munka közben! Vágyakozva tekintett a bejárati
ajtóra, azt kívánta, bárcsak jönne egy vevő, hogy magára
hagyhassa ezt a két nemszeretem embert. Nem érdekelte
sem Edward hangos szerelmi vallomása, sem Mirinda csá­
bítási trükkjei.
És tényleg nyüt az ajtó, belépett rajta egy. hölgy fehér
bundában, ami ebben az évszakban még túl melegnek tűnt.
Carrie, aki közelebb állt hozzá, már indult is az új vevő fo­
gadására, de Angéla szemének villanása megállította.
Edward, aki teljesen kiszolgáltatva érezte magát Mirin-
dának, vágyakozva nézett a lány után. -Tudta előre, hogy ez
a mai akció nem járhat sikerrel, és íme be is igazolódott a
feltételezése.
Mirinda Flowers figyelmét nem kerülte el a férfi érdek­
lődése eladónője iránt. - Hagyja ezt a naiv teremtést, hadd
menjen! - mondta aztán. - Ha inkább a vevővel akar törőd­
ni, hát tegye. - Ezzel a hátsó szoba felé vonta Edwardot. -
Jöjjön, odabent zavartalanul beszélgethetünk. Ha nem téve­
dek, még maradt egy kis pezsgő a kiállítás megnyitásáról.
Ed legszívesebben lerázta volna magáról Mirindát, ami­
lyen rosszkedvű volt. De annyira letört és erőtlen volt, hogy
hagyta magát bevezetni a hátsó szobába.
A kényelmesen berendezett helyiségben Mirinda egy ka­
napé felé irányította Edwardot, két pohárba kaliforniai pezs­
gőt töltött, majd a férfi mellé telepedett a kanapé karfájára

51
és koccintásra emelte poharát. - Igyunk a szerencséjére a
nőknél!
- Szép kis szerencse - mormolta Ed alig érthetően.
Mirinda számára érthetetlen volt ez a közbevetés, hiszen
ő a nőkön természetesen önmagát értette. - Angéla azt
mondta, engem keresett - villantott elő-egy reménytelen
mosolyt. - Mivel szolgálhatok?
Edward hallgatott és egyetlen hajtásra kiitta a pezsgőjét.
- Bizonyára nemcsak azért jött, mert szomjas - mosoly­
gott Mirinda kihívóan. - Elmondhatja nekem nyugodtan, mi
nyomja a szívét. Itt teljesen zavartalanul beszélgethetünk. -
Abban a reményben, hogy valami intim dolgot tudhat meg,
közelebb hajolt a férfihoz.
Ebben a pillanatban Carrie lépett a szobába.
- Mit keres itt? - kiáltott rá ingerülten a főnöknője.
- Csak a szendvicsemet akartam kivenni a hűtőszekrény­
ből, Mrs. Flowers - válaszolt ijedten az eladónő.
- Itt nem eszünk, hanem a vevőkkel foglalkozunk. Talán
addig várjanak odakint, amíg elmegy a kedvüksa vásárlás­
tól? Mars, menjen vissza a munkájához!
- Igen, Mrs. Flowers. - Carrie rémült ábrázattal hagyta
el a helyiséget.
- Mi történt? - kérdezte Angéla, aki épp most kísért ki
egy vevőt az ajtón.
- Pont velem kell ennek mindig megtörténnie - mondta
a kolléganő és égnek emelte a szemét. - Azt látnod kellett
volna: Mirinda bevetésben!
- Vagy úgy! - intette le bosszúsan Angéla. - Nem érde­
kel! - Ha végre ez az Ed letűnne az életéből!
Eközben Angéla főnöknője Edward vállára tette a kezét:
- Még hogy a szendvicsét akarta! - mondta megvetően. -
És mit akar ön, Eddie? - kérdezte sokkal halkabban.

52
 Edward időközben kissé magához tért. Újra a pezsgős­
pohár után nyúlt, ami megint tele volt. Ugyanolyan gyorsan
lehajtotta, mint az imént és lassan megpróbált kibontakozni
Mirinda öleléséből. - Azt hiszem, Miss Anthony félreértett
valamit - momdta, miközben felállt. - Igazán kedves öntől,
Mirinda, hogy meghívott egy pohár pezsgőre, de most már
mennem kell! 'f
-Mennie kell?
- Igen, sajnos. Találkozóm van. Viszontlátásra, Mirinda.
- Viszontlátásra, Eddie. És ha újra megszomjazna... - A
férfi azonban már nem hallotta a mondat befejezését.
Carrie kénytelen volt elnyomni vihogását, amikor meg­
látta az arcán páni félelemmel menekülő fiatalembert. Úgy
látszik, főnöknője ezúttal túllőtt a célon.
Természetesen mindezt Angéla is megfigyelte, de mi­
előtt még feldolgozhatta volna magában a látottakat, Ed­
ward már mellé lépett. Istenem, milyen ártatlan szemei van­
nak! És a szája azt suttogta neki, hogy nem adja fel. Majd
rövid üdvözlés után kilépett az üzletből.
Angélának ismét az volt az érzése, hogy a férfi komolyan
gondolta, amit mondott. Nem, tényleg nem számíthatott rá,
hogy föl fogja adni. De a legszörnyűbb az egészben az volt,
hogy nem tudta eldönteni, ő mit akar tulajdonképpen.
Ekkor csapódott egy ajtó és az üzleten végigsüvöltött
Mirinda hangja, olyan hangerővel, hogy végigfutott a lá­
nyok hátán a hideg. - Nem azért fizetem magukat, hogy
ácsorogjanak. Akkor is van tennivaló, ha nincs vevő az üz­
letben!
Angéla elhatározta, nem veszi tekintetbe főnöknője sze­
szélyét. - Tudom, Mirinda - válaszolta barátságosan.
Nem volt ideje azonban tovább töprengeni a történteken,
mert újabb vevők érkeztek. Angéla az órájára pillantott és
felsóhajtott. Még két és fél órát kellett kibírnia zárásig!

i
53
 Edward gyalog tette meg a két mérföldet a Cannerytől a
Chinatownig, ahol a lakása volt. Amikor becsukta maga mö-
• gött az-ajtót, nem tudott számot vetni vele, hogy jutott el
hazáig. Nem is volt ideje azonban tovább törni a fejét, mert
csengett a telefon..
Phil volt az.
- Halló, Eddie! - üdvözölte a barátját vidáman. - Finom
kis dolgokat hallok itt Bettytől. De valahogy nem tudok ki­
okoskodni belőle semmi értelmeset. Szeretném tőled hallani
áz egész történetet.
Ed leereszkedett a kanapéra, miután a festőpalettáját és
néhány doboz festéket a földre söpört. - Igazán nincs mit
mesélnem.
- Nem tűnsz valami boldognak.
- Nem is vagyok az.
- Hát minden szót harapófogóval kell kihúzni belőled? -
türelmetlenkedett Phil.
így aztán Ed elmesélte sorban a szerencsétlen véletlenek
halmozódását, csak a számára oly csodálatos éjszaka rész­
leteit hallgatta el.
Amikor befejezte, barátja rövid ideig hallgatott. - Azt
hiszem, egyetlen választásod van - mondta aztán. - Tiszta
vizet kell öntened a pohárba.
- Azt akarod ezzel mondani, hogy valljam be neki, nem
vagyok én lemeztársaság-tulaj, csak egy jelentéktelen, sze­
gény ördög, és a sausalitói lakás sem az enyém?
- Pontosan. Ezt gondolom,
- Nem, ezt nem tehetem! - tiltakozott Ed. - Semmi esetre
sem. Mit kezdjen egy gazdag nő, aki milliomosok között
válogathat, egy kis grafikussal? Ha ezt megtudja rólam, pil­
lanatok alatt eltűnik az életemből.
- Ennél rosszabb már nem történhet veled - emlékeztette

54
Phil. - így viszont minden megmagyarázhatsz neki. Az
összes félreértést, többek között azt is, hogy nem vagy le­
meztársaság-tulajdonos és szoknyabolond sem. Biztos,
hogy nem,vagy közömbös ennek a Miss Anthonynek, kü­
lönben nem reagált, volna féltékenységgel.
- Nem, nem tudom megtenni - ismételte Ed valamivel
határozatlanabban. - Borzasztóan szégyellném magamat.
Ha te lennél az én helyzetemben, jobban meg tudnál érteni.
- Biztos megvan az okod erre, de azt tanácsolom, még
egyszer alaposan gondold át az egészet.
- Azt fogom tenni - ígérte meg Edward.
- Épp a „Dream Valley"-be indulok Bettyvel - mondta
Phil. - 0 még nem látta a kiállítást, viszont az üzlet hama­
rosan bezár, úgyhogy sietnem kell.
A „Dream Valley". Angéla valószínűleg ott van - gon­
dolta Ed. Kétségbeesésében minden szalmaszálba beleka­
paszkodott. - Phil? - kérdezte óvatosan. Hallotta, hogy ba­
rátja elneveti magát a vonal másik végén.
- Tudom, mi következik most, öregfiú. Rendben van,
majd meglátom, mit tehetek. Talán meg lehet szervezni,
hogy váltsak pár szót a szíved hölgyével. Feltéve persze, ha
még ott lesz.
- Egész életemben hálás lennék neked, Phil. De inkább
felejtsd el az egészet. Ahogy ismerlek, biztosan elszólnád
magad és azonnal lelepleznéd a hazugságaimat.
- Úgy látom, a javulás útjára léptél. Már hazugságokról
beszélsz. Természetesen tiszteletben tartom az elhatározá­
sodat, és semmi olyat nem mesélek, ami károdra lehetne.
De hazudni nem fogok miattad, ezt előre megmondom.
- És ha Betty esetleg megemlítené, hogy ő velem soha...
- Akkor az egész egy mulatságos Broadway-komédia
lenne tárlatlátogatás helyett - vetette közbe vidáman Phil. -
Hogy képzeled tulajdonképpen? Ott állunk az üzletben, tele

55
van vevőkkel, mi pedig a szerelmi életünkről tartunk kise­
lőadást, Bettyéről, a tiedről, vagy ne adj' Isten, még az
enyémről is? Na, ne keseregj, meglátom, mit tehetek. Most
viszont mennünk kell!
-Phil!
- Igen?
- Te tényleg igaz barát vagy - mondta Ed egyszerűen.
- Igen, de a te igaz barátod százszor is meggondolja leg­
közelebb, hogy kölcsönadja^e neked a lakáskulcsát.

Mirinda Flowers, miután kitöltötte rosszkedvét alkalmazot­

tain, eltűnt. Angéla és Carrie fellélegeztek, amikor az ajtó
becsukódott mögötte.
Angéla még sosem várta ennyire a zárást, mint ezen a
hétfőn. Egyedül akart végre maradni a gondolataival. Zú­
gott a feje, nyugalomra volt szüksége, hogy mindent tisz­
tázzon magában.
Dé úgy tűnt, nem egyhamar lesz, mire hazamehet. Épp
ekkor lépett be egy pár a butikba. A férfiban Angéla Ed
barátját, a falakon függő képek festőjét ismerte fel.
És a narancsszínhajú, elképesztő frizurás nő, aki két go­
rillát hagyott az üzlet ajtaja előtt, nem volt más, mint - Betty
Carlisle! A mód, ahogy ketten kéz a kézben, bizalmas sut­
togásban beléptek a helyiségbe, Angéla előtt nyilvánvalóvá
tette, hogy szerelmespárral áll szemben.
Úgy látszik ez a nő minden megszerez magának, ami két
lábon jár és naponta borotválkozik!
Phil egyetlen mozdulattal a pultra dobta széles karimájú
kalapját, és Carrie-t figyelemre sem méltatva elragadó mo­
sollyal indult Angéla felé.
- Hello, drágám! Csak beugrottam, hogy a barátnőmnek
megmutassam a kiállítást. Sietni fogunk. Távol álljon tőlem,
hogy miattam esetleg túlórázzanak.

56
 - A barátnője? - ismételte kétkedve Angéla, miközben
végigmérte Bettyt.
- Hello - mondta Betty, majd Phil felé fordult és magya­
rázatként hozzáfűzte: - Mi már ismerjük egymást. Nahát,
milyen jól nézel ki, te .lány! Mit nem adnék, ha ilyen szép
szőke hajam lenne, mint neked!
- Igen, persze, a barátnőm - erősködött Phil. - Miéért ké­
telkedik benne? Csak mert pénteken valaki mással látott itt?
Angéla teljesen elképedt, hogy a férfi mindezt ilyen ma­
gától értetődő természetességgel vallja be Betty előtt. Csak
egyetlen magyarázat jöhetett számításba, és ezt ki is mond­
ta: - ő nem a maga barátnője!
Phil szeme elkerekedett. íme, egy vadidegen ember, aki
felvilágosítja őt saját szerelmi életéről!
Mielőtt még bármit válaszolhatott volna, Betty intett felé,
jelezve, hogy ő akar megfelelni erre az állításra.
- Figyelj ide, édesem - szólt Angélához. - De jól figyelj,
ne száladj el, mint szombat reggel.
Carrie tágranyílt szemekkel figyelte a páros fellépését és
a továbbiakban is megtett mindent, hogy közehői figyelhes­
se az eseményeket.
Angéla ezért feléje fordult. - Elmehetsz, Carrie. Tudom,
hogy hétfőn mindig tornaórára sietsz. Vevő már nem na­
gyon lesz, hozzájuk meg elegendő vagyok én is. Úgyhogy
minden jót, viszontlátásra.
Még egy utolsó kíváncsi pillantás a rocksztárra, és az el-
adónő végre eltűnt. Angéla ismét beszélgetőtársai felé for­
dult.
Betty eközben felült a pultra. - Esküszöm neked, hogy
én azzal az Eddel nem feküdtem le. Igaz, hogy fölajánlottam
neki, de te annyira elcsavartad a fejét, hogy életemben elő­
ször kosarat kaptam. Néhanapján láttam őt futólag az „Un-
limited Records"-nál, de ennyi az egész.

57
 Angéla zavartan nézett Bettyről Philre. - Mit is mond­
hatna mást, amikor maga mellett áll a barátja?
Betty elnevette magát. - Akkor nem ismersz engem, ara­
nyom! - Gyöngéden belecsípett a férfi karjába, - Phil az
összes szerelmi ügyletemről tud. És én is ismerem az övéit.
Nincs titkunk egymás előtt.
- Ezek szerint csak azért jöttek el, hogy meggyőzzenek,
Mr. Edward Bowie jámbor, szerény, tartózkodó, uram bo­
csa', tisztességes fiatalember.
- Ezekkel a szavakkal meglehetősen jól jellemezte Ed-
dié-t - mondta Phil. - Még ha nem is akarja elhinni és min*
den ellent látszik mondani ennek. De, természetesen nem a
maga agyát akarjuk tisztára mosni. Én tényleg meg akarom
mutatni Bettynek az új képeimet.
Betty Angéla vállára tette a kezét. - Valamit tisztázni
kell, Angié. Én nem Ed miatt mentem Sausalitóba, hanem
Phil miatt. Edet előtte név szerint nem is ismertem. Csak te
nem adtál rá lehetőséget, hogy tisztázzam a helyzetet.
Angéla zavara egyre nagyobb mértéket öltött. Idegesen
matatott a haját összefogó pánt körül. - De egyvalamit nem
értek. Hogy került a lakásba?
- Philtől kaptam egy kulcsot - mondta Betty az igazság­
nak megfelelően. - Láthatod, minden nagyon egyszerű.
Angélának azonban nem ez volt a véleménye. - Miféle
szörnyű helyzetbe keveredtem? h- kiáltott fel. - Itt állunk a
munkahelyemen zárás előtt, és egy olyan férfi erkölcseiről
vitatkozunk, akit mi ketten a múlt héten még nem is ismer­
tünk. Itt állok Kalifornia legismertebb festőjével és Betty
Carlisle-lal, akinek minden lemeze megvan nekem odahaza.
Tényleg nem tudom, hol áll a fejem.
1
- Te szereted a dalaimat?
- Ki nem szereti? - válaszolt Phil Angéla helyett.

58
 Betty belekotort apró, aranyszínű kézitáskájába. - Egy
hét múlva koncertem lesz a Louise M. Davies Hallban -
mondta és két belépőjegyet nyomott Angéla kezébe. - Fogd
kézen a te Eddie-det, és gyertek el! Óriási előadás lesz! Min­
den bele fogok adni!
- Mint mindig - hunyorított rá Phil. *•
- Kösz - mondta Angéla és automatikusan elvette a je­
gyeket.
- Na, ez már mindjárt másként hangzik - nyújtotta a kezét
a énekesnő. - Legyünk barátok, Angié! Rendben?
- Rendben - szólt Angéla némi habozás után.
- Na, lányok, hagyjátok a kézrázogatást - avatkozott köz­
be Phil. - Teljesen úgy néz ki, mint az Oscar-díj kiosztásá­
nak ünnepsége. Végtére is nem ezért jöttünk.
Betty erre a férfiba karolt. - Te pedig hagyd abba a szá-
jalást, a te képeid is sorra kerülnek. Bocsáss meg,'Angié.
Angéla Anthony még mindig kővé váltan állt a „Dream
Valley" közepén, kezében a koncertjegyekkel. Egyik kezé­
vel a homlokát masszírozta, de ez sem segített.
Haza kell mennem - mondogatta magának. - Otthon
majd megpróbálok rendet teremteni a fejemben.

59
Betty még azt a javaslatot tette Angélának azon az estén,
mielőtt elváltak, hogy látogassa meg őt az „Unlimited Re-
cords" stúdiójában.
- Szinte minden nap ott vagyok az új nagylemezem fel­
vételei miatt.' Gyere be, nézz körül egy kicsit. Még az is
lehet, hogy Eddel is összeszaladsz. Na, mit szólsz az ötlet­
hez?
Angélának először egyáltalán nem tetszett, de minél töb­
bet gondolkozott rajta, annál jobban megbarátkozott Betty
javaslatával. Nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy bu­
tán viselkedett Eddel, és szívesen adna neki még egy lehe­
tőséget. Ha pedig újra csalódást okozna neki a férfi, akkor
végérvényesen és lelkiismeret-furdalás nélkül visszavonul­
hatna.
Mielőtt még meggondolta volna magát, szabadságot kért
Mirinda Flowerstől, és épp úton volt az „Unlimited Re-
cords" felé.
Haját vastag copfba fonta és bizonyára nemcsak az égő­
vörös bőrkabát vonta magára oly sok férfi elismerő pillan­
tását. Fekete, testhez tapadó stretch nadrágot viselt, és a szé­
dítően magas sarkú cipő csak még jobban kiemelte hosszú,
formás lábát.
Az „Unlimited Records" hatalmas, felhőkarcoló üvegpa­
lotában székelt. Az előcsarnokában aranylemezek voltak ki-

60
állítva, amelyekkel a cég sztárjait tűntették ki az elmúlt
években.
Számtalan biztonsági ember őrködött mindenütt az épü­
letben. A portás nem engedte Angélát csak úgy egyszerűen
továbbmenni. A lány elmagyarázta neki, hogy Bettyt keresi,
aki valószínűleg valamelyik stúdióban dolgozik éppen.
A portás telefonált, majd sajnálkozva ingatta meg a fejét.
- Betty Carlisle röviddel ezelőtt befejezte a munkát. Való­
színűleg már elment.
- Nem baj - felelte Angéla. - Hol találom meg Edward
Bowie-t?
A portás rövid ideig tanulmányozott egy listát. - Harma­
dik emelet 302. Aneve ki van írva az ajtóra - mondta aztán
készségesen.
- Köszönöm - bólintott feléje Angéla.
- A lift ott van hátul - szólt utána a portás és azonnal a
telefon után nyúlt, Eddie számát tárcsázta. - Halló, Eddie?
Itt Róbert. Csak gratulálni akartam neked. Épp most igyek­
szik hozzád egy nő, aki megérdemli, hogy rendbe szedd ma­
gadat kissé, mielőtt odaér. •
- Látogató? - kérdezte Edward hitetlenkedve.- - Hoz­
zám? •»
- Igen, hihetsz nekem. Pontosan, mert olyan szokatlan a
dolog, gondoltam fölszólok neked.
- Hogy néz ki?
A portás olyan leírást adott, hogy az nyugodtan illett vol­
na Miss Californiára, de Eddie azonnal kapcsolt.
- Miért engedte föl, Robbie? - kiáltotta a kagylóba olyan
hangerővel, hogy a kollégái fölkapták a fejüket.
- Nem kellett volna, Eddie? - kérdezte a portás zavartan.
Még sosem hallotta ilyen ingerültnek a grafikust.
- Nem, tényleg nem kellett volna! - csapta le a kagylót
Ed. Majd a tükörhöz rohant, belenézett, de az eredmény nem

61
 lehetett valami kielégítő, mert hangosan elkáromkodta ma­
gát. ;
- Ki jön hozzád? - kérdezte Emest, a kissé testes reklám-
szövegíró. Épp egy hamburgert rágcsált, és az kissé érthe-
í tétlenné tette a beszédjét. - Talán Betty Carlisíe?
- Sokkal rosszabb! - nyögött fel Ed.
- Sokkal rosszabb? - Burt, a sportos alkatú reklámgrafi­
kus nagy szemeket meresztett Edre. - Úgy gondolod, hogy
"csinosabb?
- Igen, pontosan úgy gondolom. De ahelyett, hogy en­
gem kérdezgettek, inkább segítsetek nekem. Van valakinek
fésűje?
- Hát persze - mondta Ernest, és ráérősen kutatni kezdett
a zsebében.
- Gyorsabban, Érnie! Minden pillanatban itt lehet! - Ed
lassan pánikba esett. Angéla itt van és hozzájön! - Csak ez
zakatolt az agyában. Lehet, hogy ezt Philnek köszönheti.
Vagy Bettynek. Csak azt nem tudta, örülhet-e ennek. Mu­
száj volt pont a munkahelyére jönnie?
Burt egy apró üveget halászott elő a táskájából és Ed felé
nyújtotta.
- Erre van szüksége a férfiembernek, hogy még férfia­
sabb legyen - kacsintott huncutul. - Legalábbis az anyósom
szeript.
- Hagyjátok abba a hülyéskedést, és tartsátok meg ma­
gatoknak az anyósokat! - Edwardnak meg kellett kapasz­
kodnia az íróasztalában, mert hirtelen inogni kezdett lába
alatt a talaj. - Megtalálod végre a fésűt, Emié, vagy holnapig
kell várnom rá?
Kollégája megvonta a vállát és továbbra is a hamburge­
rének szentelte magát. - Sajnálom, Eddie^ úgy látszik, ott­
hon felejtettem. Ó, hát most jut eszembe, hogy évek óta nem

62
használok fésűt - mosolyodott el kedélyesen és beletúrt tüs­
kés hajába.
- Komikusnak kellett volna menned - kiáltott fel Ed
bosszúsan, és egy radírt dobott kollégája felé, aki azonban
ügyesen elhajolt, így a dobás célt tévesztett, és a radír az
asztalon álló kóláspohárba esett.
- A kólám! - jajdult fel Ernest kétségbeesetten.
- Elmehetsz a kóláddal együtt a sóhivatalba! - mondta
Eddie mérgesen. - És még valamit, fiúk. Ez a lány nagyon
fontos nekem. Hálás lennék, ha a jó oldalatokról mutatkoz­
nátok meg előtte, ha ilyesmit egyáltalán fel tudtok fedezni
magatokban.
- Még kételkedik a jó tulajdonságainkban, hallatlan! -
nevetett Búrt.
- Mi mindig a legjobb oldalunkat, mutatjuk - tódította
Ernest és egyenként nyalogatni kezdte az ujjait.
- Ettől tartottam - nyögött fel kétségbeesetten Eddie.
Majd lehalkította a hangját, mintha attól tartana, hogy láto­
gatója már az ajtóban áll és meghallhatja a szavait. - Ha
mindent megtesztek, amit kérek, meghívlak benneteket va­
csorára. Ne kérdezősködjetek! Tegyétek, amit mondok!
Még ha furcsának is találjátok.
A két kolléga összenézett. Most már végképp nem értet­
tek semmit. -

Időközben Angéla közeledett célja felé. Csak rövid időre

állt meg, mert a liftből kiszállva, Bettybe ütközött, aki ba­
rátságosan üdvözölte őt. -
- Igazán klassz, hogy eljöttél! Sajnos nem a legjobb idő­
pontot választottad. Most fodrászhoz rohanok, utána meg a
fotóssal van randevúm.
- A portás azt mondta, hogy már nem vagy a stúdióban.

63
 Betty legyintett. - Onnan már egy fél órája eljöttem. A
nagyfőnöknél voltam - kacsintott Angélára. - Ez a szörnye­
teg egyszerűen letépte az egyik pántomat - mutatott a ne­
onszínű pólójára, amiről tényleg hiányzott az egyik pánt. -
Rettentően ki lehet éhezve. Ilyen vadnak még sosem láttam.
Angéla rémülten nézett rá, és azon tűnődött, jól
hallotta-e. Már megint mit akar ez jelenteni?!
A rocksztárnak azonban nem tűnt fel a lány tépelődő ki­
fejezése, már rohant is a várakozó lift felé, onnan még bá­
torítóan visszaintegetett.
- Viszlát, édes! Sajnos, most tényleg nincs időm. Gyere
vissza holnap! - és már el is tűnt a becsukódó liftajtó mögött.
Angéla azon gondolkozott, visszaforduljon-e. Aztán
eszébe jutott, azért jött, hogy tisztázza a helyzetet. És meg
is fogja tenni!
Elkapta a düh. Hát tényleg azt hiszi ez a Betty Carlisle,
hogy olyan könnyen jégre viheti Angéla Raven Anthonyt?
Először azt mesélte be neki, hogy alig ismeri Edet, most
meg, hogy letépte a ruháját? És mindezt szemtelen maga­
biztossággal?
Edward Bowie viszont most nem fog elmenekülni a ma­
gyarázat elől, ebben biztos lehet!
Tekintete semmi jót nem ígért. Amikor belépeti a stúdió­
ba, Ed éppen azon igyekezett, hogy elfoglalt ember benyo­
mását keltse. így aztán idegesen tárcsázta a pontos időt.
- Ide figyeljen, uram! - kiáltotta keményeri és könyörte­
lenül a kagylóba. - Tudja, hány óra van? Tizenkét óra tíz!
És a minta még mindig nincs az asztalomon! Nekem teljesen
mindegy, hogy csinálja, de hamarosan itt legyen! - Ezzel
lecsapta a kagylót és idegesen végigsimított a homlokán.
Most tényleg úgy nézett ki, mint egy űzött menedzser.
Úgy tett, mintha csak most pillantotta volna meg Angélát.
- Angié! - kiáltotta meglepetten. - Micsoda meglepetés! Mi

64
 - A barátnője? - ismételte kétkedve Angéla, miközben
végigmérte Bettyt.
- Hello - mondta Betty, majd Phil felé fordult és magya­
rázatként hozzáfűzte: - Mi már ismerjük egymást. Nahát,
milyen jól nézel ki, te lány! Mit nem adnék, ha ilyen szép
szőke hajam lenne, mint neked!
- Igen, persze, a barátnőm - erősködött Phil. - Miért ké­
telkedik benne? Csak mert pénteken valaki mással látott itt?
Angéla teljesen elképedt, hogy a férfi mindezt ilyen ma­
gától értetődő természetességgel vallja be Betty előtt. Csak
egyetlen magyarázat jöhetett számításba, és ezt ki is mond­
ta: - ő nem a maga barátnője!
Phil szeme elkerekedett. íme, egy vadidegen ember, aki
felvilágosítja őt saját szerelmi életéről!
Mielőtt még bármit válaszolhatott volna, Betty intett felé,
jelezve, hogy ő akar megfelelni erre az állításra.
- Figyelj ide, édesem - szólt Angélához. - De jól figyelj,
ne szaladj el, mint szombat reggel.
Carrie tágranyílt szemekkel figyelte a páros fellépését és
a továbbiakban is megtett mindent, hogy közehői figyelhes­
se az eseményeket.
Angéla ezért feléje fordult. - Elmehetsz, Carrie. Tudom,
hogy hétfőn mindig tornaórára sietsz. Vevő már nem na­
gyon lesz, hozzájuk meg elegendő vagyok én is. Úgyhogy
minden jót, viszontlátásra.
Még egy utolsó kíváncsi pillantás a rocksztárra, és az el-
adónő végre eltűnt. Angéla ismét beszélgetőtársai felé for­
dult.
Betty eközben felült a pultra. - Esküszöm neked, hogy
én azzal az Eddel nem feküdtem le. Igaz, hogy fölajánlottam
neki, de te annyira elcsavartad a fejét, hogy életemben elő­
ször kosarat kaptam. Néhanapján láttam őt futólag az „Un-
limited Records"-nál, de ennyi az egész.

57
 Angéla zavartan nézett Bettyről Philre. - Mit is mond­
hatna mást, amikor maga mellett áll a barátja?
Betty elnevette magát. - Akkor nem ismersz engem, ara­
nyom! - Gyöngéden belecsípett a férfi karjába. - Phil az
összes szerelmi ügyletemről tud. És én is ismerem az övéit.
Nincs titkunk egymás előtt..
- Ezek szerint csak azért jöttek el, hogy meggyőzzenek,
Mr. Edward Bowie jámbor, szerény, tartózkodó, uram bo­
csa', tisztességes fiatalember.
- Ezekkel a szavakkal meglehetősen jól jellemezte Ed-
die-t - mondta Phil. - Még ha nem is akarja elhinni és min­
den ellent látszik mondani ennek. De, természetesen nem a
maga agyát akarjuk tisztára mosni. Én tényleg meg akarom
mutatni Bettynek az új képeimet.
Betty Angéla vállára tette a kezét. - Valamit tisztázni
kell, Angié. Én nem Ed miatt mentem Sausaütóba, hanem
Phil miatt. Edet előtte név szerint nem is ismertem. Csak te
nem adtál rá lehetőséget, hogy tisztázzam a helyzetet.
Angéla zavara egyre nagyobb mértéket öltött. Idegesen
matatott a haját összefogó pánt körül. - De egyvalamit nem
értek. Hogy került a lakásba?
- Philtől kaptam egy kulcsot - mondta Betty az igazság­
nak megfelelően. - Láthatod, minden nagyon egyszerű.
Angélának azonban nem ez volt a véleménye. - Miféle
szörnyű helyzetbe keveredtem?! - kiáltott fel. - Itt állunk a
munkahelyemen zárás előtt, és egy olyan férfi erkölcseiről
vitatkozunk, akit mi ketten a múlt héten még nem is ismer­
tünk. Itt állok Kalifornia legismertebb festőjével és Betty
Carlisle-lal, akinek minden lemeze megvan nekem odahaza.
Tényleg nem tudom, hol áll a fejem.
- Te szereted a dalaimat?
- Ki nem szereti? - válaszolt Phil Angéla helyett.

58
 Betty belekotort apró, aranyszínű kézitáskájába. - Egy
hét múlva koncertem lesz a Louise M. Davies Hallban -
mondta és két belépőjegyet nyomott Angéla kezébe. - Fogd
kézen a te Eddie-det, és gyertek el! Óriási előadás lesz! Min­
den bele fogok adni!
- Mint mindig - hunyorított rá Phil.
- Kösz - mondta Angéla és automatikusan elvette a je­
gyeket.
- Na, ez már mindjárt másként hangzik - nyújtotta a kezét
a énekesnő. - Legyünk barátok, Angié! Rendben?
- Rendben - szólt Angéla némi habozás után.
- Na, lányok, hagyjátok a kézrázogatást - avatkozott köz­
be Phil. - Teljesen úgy néz ki, mint az Oscar-díj kiosztásá­
nak ünnepsége. Végtére is nem ezért jöttünk.
Betty erre a férfiba karolt. - Te pedig hagyd abba a szá-
jalást, a te képeid is sorra kerülnek. Bocsáss meg, Angié.
Angéla Anthony még mindig kővé váltan állt a „Dream
Valley" közepén, kezében a koncertjegyekkel. Egyik kezé­
vel a homlokát masszírozta, de ez sem segített.
Haza kell mennem - mondogatta magának. - Otthon
majd megpróbálok rendet teremtem a fejemben.

59
Betty még azt a javaslatot tette Angélának azon az estén,
mielőtt elváltak, hogy látogassa meg őt az „Unlimited Re-
cords" stúdiójában.
- Szinte minden nap ott vagyok az új nagylemezem fel­
vételei miatt. Gyere be, nézz körül egy kicsit. Még az is
lehet, hogy Eddel is összeszaladsz. Na, mit szólsz az ötlet­
hez?
Angélának először egyáltalán nem tetszett, de minél töb­
bet gondolkozott rajta, annál jobban megbarátkozott Betty
javaslatával. Nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy bu­
tán viselkedett Eddel, és szívesen adna neki még egy lehe­
tőséget. Ha pedig újra csalódást okozna neki a férfi, akkor
végérvényesen és lelkiismeret-furdalás nélkül visszavonul­
hatna.
Mielőtt még meggondolta volna magát, szabadságot kért
Mirinda Flowerstől, és épp úton volt az „Unlimited Re-
cords" felé.
Haját vastag copfba fonta és bizonyára nemcsak az égő­
vörös bőrkabát vonta magára oly sok férfi elismerő pillan­
tását. Fekete, testhez tapadó stretch nadrágot viselt, és a szé­
dítően magas sarkú cipő csak még jobban kiemelte hosszú,
formás lábát.
Az „Unlimited Records" hatalmas, felhőkarcoló üvegpa­
lotában székelt. Az előcsarnokában aranylemezek voltak ki-

60
 állítva, amelyekkel a cég sztárjait tüntették ki az elmúlt
években.
Számtalan biztonsági ember őrködött mindenütt az épü­
letben. A portás nem engedte Angélát csak úgy egyszerűen
továbbmenni. A lány elmagyarázta neki, hogy Bettyt keresi,
aki valószínűleg valamelyik stúdióban dolgozik éppen.
A portás telefonált, majd sajnálkozva ingatta meg a fejét.
- Betty Carlisle röviddel ezelőtt befejezte a munkát. Való­
színűleg már elment.
- Nem baj - felelte Angéla. - Hol találom meg Edward
Bowie-t? -
A portás rövid ideig tanulmányozott egy listát. - Harma­
dik emelet 302. A neve ki van írva az ajtóra - mondta aztán
készségesen.
- Köszönöm - bólintott feléje Angéla.
- A lift ott van h^tul - szólt utána a portás és azonnal a
telefon után nyúlt, Eddie számát tárcsázta. - Halló, Eddie?
(Itt Róbert. Csak gratulálni akartam neked. Épp most igyek­
szik hozzád egy nő, aki megérdemli, hogy rendbe szedd ma­
gadat kissé, mielőtt odaér.
- Látogató? - kérdezte Edward hitetlenkedve. - Hoz­
zám?
- Igen, hihetsz nekem. Pontosan, mert olyan szokatlan a
dolog, gondoltam fölszólok neked.
1
- Hogy néz ki?
A portás olyan leírást adott, hogy az nyugodtan illett vol­
na Miss Californiára, de Eddie azonnal kapcsolt.
- Miért engedte föl, Robbie? - kiáltotta a kagylóba olyan
hangerővel, hogy a kollégái fölkapták a fejüket.
- Nem kellett volna, Eddie? - kérdezte a portás zavartan.
Még sosem hallotta ilyen ingerültnek a grafikust.
- Nem, tényleg nem kellett volna! - csapta le a kagylót
Ed. Majd a tükörhöz rohant, belenézett, de az eredmény nem

61
lehetett valami kielégítő, mert hangosan elkáromkodta ma--
gát.
- Ki jön hozzád? - kérdezte Emest, a kissé testes reklám-
szövegíró. Épp egy hamburgert rágcsált, és az kissé érthe­
tetlenné tette a beszédjét. - Talán Betty Carlisle?
- Sokkal rosszabb! - nyögött fel Ed.
- Sokkal rosszabb? - Búrt, a sportos alkatú reklámgrafi­
kus nagy szemeket meresztett Edre. - Úgy gondolod, hogy
csinosabb?
- Igen, pontosan úgy gondolom. De ahelyett, hogy en­
gem kérdezgettek, inkább segítsetek nekem. Van valakinek
fésűje?
- Hát persze - mondta Emest, és ráérősen kutatni kezdett
a zsebében.
- Gyorsabban, Érnie! Minden pillanatban itt lehet! - Ed
lassan pánikba esett. Angéla itt van és hozzájön! - Csak ez
zakatolt az agyában. Lehet, hogy ezt Philnek köszönheti.
Vagy Bettynek. Csak azt nem tudta, örülhet-e ennek. Mu­
száj volt pont a munkahelyére jönnie?
Burt egy apró üveget halászott elő a táskájából és Ed felé
nyújtotta.
- Erre van szüksége a férfiembernek, hogy még férfia­
sabb legyen - kacsintott huncutul. - Legalábbis az anyósom
szerint.
- Hagyjátok abba a hülyéskedést, és tartsátok meg ma­
gatoknak az anyósokat! - Edwardnak meg kellett kapasz­
kodnia az íróasztalában, mert hirtelen inogni kezdett lába
alatt a talaj. - Megtalálod végre a fésűt, Érnie, vagy holnapig
kell vámomra? •
.•
Kollégája megvonta a vállát és továbbra is a hamburge­
rének szentelte magát. - Sajnálom, Eddie, úgy látszik, ott­
hon felejtettem. Ó, hát most jut eszembe, hogy évek óta nem

62
használok fésűt - mosolyodott el kedélyesen és beletúrt tüs­
kés hajába.
- Komikusnak kellett volna menned - kiáltott fel Ed
bosszúsan, és egy radírt dobott kollégája felé, aki azonban
ügyesen elhajolt, így a dobás célt tévesztett, és a radír az
asztalon álló kóláspohárba esett.
- A kólám! - jajdult fel Ernest kétségbeesetten.
- Elmehetsz a kóláddal együtt a sóhivatalba! - mondta
Eddie mérgesen. - És még valamit, fiúk. Ez a lány nagyon
fontos nekem. Hálás lennék, ha a jó oldalatokról mutatkoz­
nátok meg előtte, ha ilyesmit egyáltalán fel tudtok fedezni
magatokban.
-Még kételkedik a jó tulajdonságainkban, hallatlan! -
nevetett Burt.
- Mi mindig a legjobb oldalunkat mutatjuk - tódította
Emest és egyenként nyalogatni kezdte az ujjait.
- Ettől tartottam - nyögött fel kétségbeesetten Eddie.
Majd lehalkította a hangját, mintha attól tartana, hogy láto­
gatója már az ajtóban áll és meghallhatja a szavait. .- Ha
mindent megtesztek, amit kérek, meghívlak benneteket va­
csorára. Ne kérdezősködjetek! Tegyétek, amit mondok!
Még ha furcsának is találjátok.
A két kolléga összenézett. Most már végképp nem értet­
tek semmit.

Időközben Angéla közeledett célja felé. Csak rövid időre

állt meg, mert a liftből kiszállva, Bettybe ütközött, aki ba­
rátságosan üdvözölte őt.
. - Igazán klassz, hogy eljöttél! Sajnos nem a legjobb idő­
pontot választottad. Most fodrászhoz rohanok, utána meg a
fotóssal van randevúm.
- A portás azt mondta, hogy már nem vagy a stúdióban.

63
 Betty legyintett. - Onnan már egy fél órája eljöttem. A
nagyfőnöknél voltam - kacsintott Angélára. - Ez a szörnye­
teg egyszerűen letépte az egyik pántomat - mutatott a ne­
onszínű pólójára, amiről tényleg hiányzott az egyik pánt. -
Rettentően ki lehet éhezve. Ilyen vadnak még sosem láttam.
Angéla rémülten nézett rá, és azon tűnődött, jól
hallotta-e. Már megint mit akar ez jelenteni?!
A rocksztámak azonban nem tűnt fel a lány tépelődő ki­
fejezése, már rohant is a várakozó lift felé, onnan még bá­
torítóan visszaintegetett.
- Viszlát, édes! Sajnos, most tényleg nincs időm. Gyere
vissza holnap! - és már el is tűnt a becsukódó liftajtó mögött.
Angéla azon gondolkozott, visszaforduljon-e. Aztán
eszébe jutott, azért jött, hogy tisztázza a helyzetet. És meg
is fogja tenni!
Elkapta a düh. Hát tényleg azt hiszi ez a Betty Carlisle,
hogy olyan könnyen jégre viheti Angéla Raven Anthonyt?
Először azt mesélte be neki, hogy alig ismeri Edet, most
meg, hogy letépte a ruháját? És mindezt szemtelen maga­
biztossággal?
Edward Bowie viszont most nem fog elmenekülni a ma­
gyarázat elől, ebben biztos lehet!
Tekintete semmi jót nem ígért. Amikor belépett a stúdió­
ba, Ed éppen azon igyekezett, hogy elfoglalt ember benyo­
mását keltse. így aztán idegesen tárcsázta a pontos időt.
- Ide figyeljen, uram! - kiáltotta keményen és könyörte­
lenül a kagylóba. - Tudja, hány óra van? Tizenkét óra tíz!
És a minta még mindig nincs az asztalomon! Nekem teljesen
mindegy, hogy csinálja, de hamarosan itt legyen! - Ezzel
lecsapta a kagylót és idegesen végigsimított a homlokán.
Most tényleg úgy nézett ki, mint egy űzött menedzser.
Úgy tett, mintha csak most pillantotta volna meg Angélát.
- Angié! - kiáltotta meglepetten. - Micsoda meglepetés! Mi

64
 szél hozott erre? Ne, ne hidd, hogy nem örülök neked! Csak
egy kicsit nagy itt a hajtás.
« Angéla meglepődött, hogy nem egyedül találja Edwar-
dot. Még két férfi dolgozott az íróasztalok mellett, akik
olyan buzgalommal görnyedtek munkájuk fölé, hogy az
nem lehetett igazi.
Búrt és Emest majdnem elejtették az eszközeiket, amikor
megpillantották Angélát, akit dühösen villogó szemei, ha
lehet, még elragadóbbá tettek.
De a lány nem volt olyan hangulatban, hogy tekintetbe
vegye a tényt: Eddie láthatóan ideges, sok a dolga és nincs
is egyedül. Azzal nyitotta a csatát, hogy figyelembe sem
vette a férfi feléje nyújtott kezét és jeges hangon megjegyez­
te: - Épp most találkoztam Bettyvel.
- Aha, tehát Bettyvel találkoztál - ismételte Ed, aki nem
tudta, mit kezdjen ezzel az újsággal. Nem kerülte el azonban
a figyelmét a lány harcias hangulata.
- Éppen tőled jött - tette még hozzá Angéla vésztjóslóan
halkan.
- Tőlem? - engedte le Ed végre a lány felé nyújtott karját.
- Láttam a ruháját is; teljesen szét volt szaggatva. - An­
géla úgy gondolta, nem árt egy kis túlzás. Nem érdekelte,
hogy Edward kollégái homlokukat ráncolva, elkerekedett
szemekkel meredtek rá. - És te tehetsz erről, ő mondta ne­
kem. Azt hittem, hogy olyan céghez jövök, ahol lemezeket
gyártanak, de úgy tűnik eltévesztettem a házszámot, mert itt
valami egészen más folyik.
- Betty Carlisle nem volt itt - mondta Ed és segélykérőn
nézett a kollegáira. - Hát ne üljetek itt, mint a levelibékák,
hanem mondjátok meg a hölgynek, hogy téved.
Emest, aki gondolatban már a vacsora fogásait is össze­
állította, amit Ed kontójára fog elfogyasztani, azonnal vála­
szolt. - Nem, kisasszony, Betty Carlisle nem volt itt.

65
 - Akkor hát a liftben erőszakoltad meg! - kiáltotta An­
gela és rábökött a férfi mellkasára, mintha le akarná döfni.
- Senkit sem erőszakoltam meg a liftben - tiltakozott Ed.
A bejárati ajtó felől ekkor hangok szűrődtek be. - Kihez
került túl közel a mi kedves Edward Bowie-nk a liftben? -
kérdezte egy körülbelül ötvenéves, karcsú, elegáns öltönyös
férfi, aki épp ekkor lépett be a helyiségbe. Ezüstösen csillo­
gó haja és hatalmas bajusza tengeri kalóz küllemet kölcsön­
zött neki.
Albert Montgomeryre, mert ő állt az ajtóban, az „Unli-
mited Records" főnökére, illett is ez a leírás. Szabadrabló­
alkat volt. Azonnal megszerezte magának, ami tetszett neki.
És ez a lány, aki á" szoba közepén állt, azonnal rendkívüli
módon megtetszett neki.
Edet halálra rémítette főnöke hirtelen megjelenése. Ezzel
aztán minden összeomlott, amit fáradságosan felépített. A
következményekre pedig nem is mert gondolni.
- Betty Carlisle-hoz - válaszolt most a szép ifjú hölgy a
kérdésre.
- Úgy, úgy, Betty Carlisle - ismételte Albert Montgo­
mery vésztjósló pillantással. - A liftben.
Ed úgy érezte, most aztán kézzel-lábbal tiltakoznia kell,
különben valami jóvátehetetlen történik pillanatokon belül.
- Mindenki tisztában volt vele a cégnél, hogy a főnököt nem­
csak üzleti szálak kötik a sztárhoz.
- Ma nem is láttam Bettyt - mondta gyorsan. - Azonkívül
ma még el sem hagytam ezt a helyiséget. Ebédszünetet sem
tartottam. Kérdezze meg Burtöt és Ernestet! Ők tanúsíthat­
ják! így van? Hát mondjatok már valamit!
- így igaz - mondta Ernest.
- Tökéletesen - bólogatott Burt. - Egész idő alatt itt volt.
Albert Montgomery határozatlanul megvakarta a fejét. -
Mr. Bowie, kérem, jöjjön majd be az irodámba. Persze, csak

66
ha szoros időbeosztása ezt megengedi. Semmiképpen sem
akarom megakadályozni ennek a cirkusznak a folytatásá­
ban, amit itt rendez éppen.
- Igen, Mr. Montgomery.
A főnök ezzel Angela felé fordult. - Ezideig az urak kö­
zül egyik sem tartotta kötelességének, hogy bemutasson ön­
nek. A nevem Albert Montgomery - mondta és úgy mosoly­
gott rá, ahogy általában a nőkre szokott, akiket zsákmányul
szemelt ki magának.
- Angela Anthony - mondta a lány.
- És mivel foglalkozik, Miss Anthony?
- Divattervező vagyok - Ed előtt mindenképpen tartania
kellett magát ehhez a hazugsághoz.
- Miss Anthony, örülnék ha később felkeresne az iro­
dámban. Itt van mindjárt a folyosó másik oldalán. Nem lehet
eltéveszteni. - A barátságosságnak még a szikrája is eltűnt
az arcáról, amikor Edward felé fordult. - ön pedig, Mr. Bo­
wie, remélhetőleg a jövőben inkább azzal foglalkozik hogy
eladja a zenémet, és nem molesztálja a nőket a liftben! Be­
hozhatja nekem munkája eredményét bemutatásra, feltéve
persze, ha rendelkezik ilyesmivel.
És ezzel ugyanolyan gyorsan, ahogy jött, el is tűnt.

Ed nagyot sóhajtva rogyott le a székbe. Búrt és Ernest ve­

gyes érzelmekkel figyelték összeomlását.
- Ki volt ez? - kérdezte Angela. Nem tudta, mit tartson
ennek az ellentmondást nem tűrő férfinak a megjelenéséről.
Burt már épp válaszra nyitotta a száját, de Edward egyet­
len pillantással elhallgattatta.
- Egyik énekesünk - mondta kapásból. - Még sohasem
hallottál Albert Montgomeryről? Nem csoda. Az ő csöpö-
gős dalait inkább idősebb hölgyek hallgatják Szereti a nagy

67
jeleneteket, minden alkalmat megragad a szereplésre. De
azért második Dean Martin sose lesz belőle.
Ed hazudott, mint a vízfolyás, és közben árra kellett gon­
dolnia, hogy hozza egyik hazugság magával a másikat, míg­
nem aztán veszélyes is lehet a dolog. De lehet-e az ő számára
a helyzet még ennél is veszélyesebb? Megsemmisítőén pil­
lantott Ernie-re, amikor hallotta, hogy az alig tudja vissza­
fogni a vihogását.
Búrt készségesebben sietett kollégája segítségére. -
Szörnyű alak - erősítette meg a hallottakat. - Úgy tesz, mint­
ha mindig színpadon állna, és minden nő őt ostromolná.
Úgy, és ő minden nőt ostromol - gondolta Angéla. Épp,
mint az ő Eddie-je. Még mindig nem tudott teljesen hinni a
három férfi esküdözéseinek. Valami neki itt nem stimmel!
Miért ne vágna vissza ő is hasonló eszközzel! Ez az Ed tény­
leg ostobának nézi őt?
- Rám nem tett olyan rossz benyomást - jegyezte meg.
- Udvarias, jóképű. Egy férfi, akiben van erő és tudja, mit
akar.
- Hogyan? - kérdezte hitetlenkedve Ed.
- Jól hallottad, Ed. De ne velem törődj, hanem Bettyvel!
Azt hiszem, van mit jóvá tenned nála.
- Esküszöm neked, hegy sem ma, sem tegnap nem láttam
őt, még távolról sem. Azonkívül gyűlölöm a liftet. Mindig
gyalog járok - nézett könyörögve a lányra.
- Igaz, gyűlöli a liftet - erősítette meg Burt.
- Mint a pestist - kontrázott Ernest.
- Nem beszélhetnénk nyugodt körülmények között,
négyszemközt egymással? - kérte Ed. És amikor nem érke­
zett válasz, halkan még hozzátette. - Kérlek.
, - Már késő - intette le Angéla és elfordult. Elégedetten
konstatálta a válla fölött, hogy Ed követte őt a folyosón,

68
amíg csak el nem tűnt egy ajtó mögötti amin az Albert Mont­
gomery névtábla díszelgett.
Edward tehetetlenül ökölbe szorította a kezét. Mi történt
ezzel a nővel? Beront ide, fecseg össze-vissza Bettyről, le­
tépett ruhákról meg liftről. Miért jött tulajdonképpen? Nem
tudta megfejtem. Csak nem azért, hogy összeszűrje a levet
ezzel az undorító Albert Montgomery vei? Na nem, az azért
nem lehet! Annál azért jobban ismerte!
Forrt benne a düh, amikor visszatért az irodába. Kollégái
cinkos mosollyal fogadták.
- Jók voltunk? - tudakolta Búrt.
- Azt hiszem, megszolgáltuk a vacsorát - jelentette ki
Ernest.
- Nagyszerűek voltatok, fiúk - mondta Ed bosszúsan. -
Most pedig hagyjatok békén a további kérdéseitekkel!
- Föl kell készülnie a főnökkel való beszélgetésre - ma­
gyarázta Ernest a kollégájának gúnyos mosollyal.

Albert Montgomery azonban ebben a pillanatban egyetlen

gondolatot sem szentelt a beosztottjainak Annál sokkal job­
ban foglalkoztatta az az ifjú hölgy, aki épp az imént foglalt
helyet nála az egyik karosszékben. Magában azon morfon­
dírozott, hogy kerülhetett össze ilyen kisstílű alak mint Ed­
ward Bowie ezzel az észbontóan csinos divattervezőnővel.
Igaz, jóképű, mindig jókedvű, de ugyan mit tud nyújtani egy
ilyen bombanőnek?
Angela számára a látogatás már betöltötte szerepét. Si­
került neki féltékennyé tenni Edet. Ezt egyértelműen le le­
hetett olvasni az arcáról. Albert Montgomery teljesen hide­
geri hagyta, így aztán meglehetősen hűvösen érdeklődött,
mit is óhajt tőle.
Albert Montgomery először is egy filmbe illő, tanítani-
való mosolyt villantott rá. - Néhány perccel ezelőtt ön el-

69
mondott egy történetet, amiről szívesen tudnék meg valami
közelebbit.
- Miféle történetet? - kérdezte Angela gyanútlanul és
unottan kinézett az ablakon.
- Bettyről és Edward Bowie-ról. Szerepelt benne még
egy lift is.
- Nem tudom, mennyiben tartozik ez önre. - Angela
egyáltalán nem próbálta meg palástolni, mennyire untatja
ez a beszélgetés.
A férfi arcáról egycsapásra eltűnt a mosoly. - De még
mennyire hogy rám tartozik - mondta kedvesen. - Végtére
is Betty nekem több, mint egyszerű barátnő. így nekem, a
barátjának és pártfogójának jogom van megtudni, ha más
férfibarátai is vannak. Hiszen én alkottam meg őt is, és nem
azért tettem, hogy aztán megcsaljon - nyilatkoztatta ki, mi­
közben idegesen húzogatta a bajuszát.
Angela nem akart riinni a fülének. Ez a nő egyetlen útjába
kerülő férfi mellett sem tud elmenni? ő is a legmegfelelőbb
embert választotta ki bizalmasául. - Ó, vagy úgy? - húzta
föl a szemöldökét.
Albert Montgomery bólintott. - Jól hallotta. Most pedig
hálás lennék, ha mindent elmondana nekem, amit Betty Car-
lisle-ról tud.
Mindent nem fogok elméseim - gondolta Angela. Mi kö­
ze van hozzá, mi van Betty és Phil Jcözött? Ezt már az éne­
kesnőnek magának kell megmondania. De az bizonyára
nem árthat, ha énnek a limonádéénekesnek elmeséli talál­
kozását Bettyvel.
- A folyosón talákoztam Bettyvel. Épp Edward Bowie-
tól jött. Eredetileg hozzá indultam a stúdióba, mert meghí­
vott. De nagyon sietett, csak a ruhája leszakított pántját mu­
tatta meg, ami Mr. Bowie léikén szárad. Meglehetősen le-

70
kicsinylően nyilatkozott gyengédségének ilyetén megnyil­
vánulásáról.
Beszélgetőpartnere érdeklődve előrehajolt. - Betty kife­
jezetten az ő nevét említette?
Angela kis ideig gondolkozott. - Nem, tulajdonképpen
nem - rázta meg a fejét. - Csak annyit mondott, hogy a
nagyfőnök bánt el így vele.
Angela meglepődve látta, hogy a vele átellenben ülő férfi
szeme az utolsó mondatoknál majdnem kiugrott az üregé­
ből. - És önnek hogy jutott eszébe, hogy ez a panasz Mr.
Bowie-ra vonatkozhat? - kérdezte Montgomery, és kezei
görcsösen kapaszkodtak az íróasztal szélébe.
A férfi reakciója semmiképpen sem illett a lány róla al­
kotott képébe. - Hát tisztán és világosan megmondta nekem,
hogy a főnöktől jön - válaszolta nyugodtan és összefonta a
karját a melle előtt. - Az pedig nem más, mint Mr. Edward
Bowie.
Albert Montgomery arca elvörösödött, állkapcsa üteme­
sen mozgott, mintha vaiami rágós mócsing akadt volna ép­
pen a fogai közé. - Ha Mr. Bowie itt a főnök - kiáltott végül
olyan hangerővel, hogy Angela összerezzent -, akkor ki va­
gyok én? Meg tudná ezt mondani nekem?
Angela önkéntelenül az ajtó felé pillantott, felmérte,
mekkora utat kell megtennie, ha menekülésre kerül a sor. A
legjobb, ha most megőrzi a nyugalmát. Talán még Edről is
megtudhat valamit. - Ön? Énekes - mondta közönyösen. -
És a nők imádják. A legjobb úton, van, hogy Frank Sinatrát
lelökje a trónusáról.
- Ki mondta ezt önnek?
- A rajongói.
A férfi türelmetlenül közbevágott. - Nem, nem ezt kér­
deztem. Azt mondja meg, ki állította, hogy itt Mr. Bowie a
főnök?

71
 - Ő maga. - Angela nem tudta elképzelni, mitől lett ilyen
dühös a férfi. Nem sejthette, hogy ezzel a leleplezéssel
mennyit ártott Edward Bowie-nak.
- Es maga meg elhitte? - ingatta a fejét Albert Montgo­
mery. - Hogy ő az „Unlimited Records" főnöke? Hogy vi­
szonya van ezzel a fecsegő Betty Carlisle-lal? És hogy én
énekes vagyok?
- Hát persze hogy elhittem - mondta Angela. - Ugyan,
miért hazudott volna? - Ekkor azonban hirtelen eszébe ju­
tott, hogy ő sem volt őszinte, és szörnyű gondolata támadt.
- Nos, akkor azt hiszem, fel kell önt világosítanom - dőlt
hátra kissé nyugodtabban Albert Montgomery. - Több mint
húsz éve én vagyok a főnöke ennek a vállalatnak. A sem­
miből építettem fel a céget. És az öri Edward Bowie-ja nem
több, mint egy grafikus, aki a lemezboritókért felelős. Eddig
legalábbis. De pár percen belül semmiféle funkciója sem
lesz már itt, miután kezébe adom a felmondását.
Angela megrémült attól, milyen következményekkel jár­
ták meggondolatlan szavai. - Ne tegye, Mr. Montgomery.
Feltételezem, hogy jó oka volt ehhez a szélhámossághoz. És
végül is nem okozott olyan nagy bajt.
- Hogy az ön szemében lefokozott engem, az ön szerint
lovagias tett volt?
- Nem, nem - tiltakozott a lány. - ön azért nem olyan
könnyű nevetségessé tenni. - Elégedetten alapította meg,
hogy ez a szimpla bók célba ért, és beszélgetőtársa arcán
oldódott a feszültség. - Azonkívül ne feledje el, hogy jó
munkát végez. Ugye ő tervezte Betty Carlisle lemezborító­
ját is?
A férfi bólintott. - Igen. Azokat a szörnyű, háromszög­
letű fejű figurákat.
Angélának eszébe jutott, hogy szinte ugyanezeket a sza­
vakat mondta annak idején Edwardnak. - A kritikusok

72
azonban nagyra értékelték. És valljuk be őszintén, nem is
olyan rossz ötlet. Az embereknek ilyesmire van szükségük
- sorolta az érveit, miközben mardosta a rossz lelkiismeret.
- Ha ennyire beveti magát egy ilyen semmirekellőért,
akkor kénytelen leszek behunyni az egyik szememet - mo­
solyodott el kényszeredetten Montgomery. Eszemben sincs,
gondolta magában. Majd megmutatom én ennek a szemte­
len kölyöknek!
Angélának viszont már egész máson járt az esze. - Ha
nem Mr. Bowie szaggatta le Betty ruháját, akkor ki? Saját
szememmel láttam a bűnjelet. - Inkább magától kérdezte,
mint a férfitól. Amikor azonban megpillantotta Albert
Montgomery arcát, azonnal tudta a választ. Hát persze! Hi­
szen Betty azt mondta, hogy a főnöktől jött. Ő pedig Edet
vonta felelősségre. De ha nem a lemeztársaság főnökeként
mutatkozik be, akkor ez nem történt volna így.
Egyetlen lánc hiányzott még gondolatmenetéből. - Ezek
szerint nincs is lakása Sausalitóban? - kérdezte Albert
Montgomeryt, mert egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy
Eddie az alkalmazott grafikusi fizetéséből fönn tudna tartani
egy olyan lakást azon a környéken. t .
- Ezt is ő mondta önnek? - ingatta a fejét rosszallóan
Montgomery, majd újra a bajuszát kezdte húzogatni. -
Ahogy tudom, egészen kis lakása van a Chinatownban -
húzta fel az orráf. - Nem is tudom, hogy lehet ott élni.
- önnek természetesen Nob Hillben van villája?
- Természetesen - válaszolta a férfi. Figyelmét teljesen
elkerülte a kérdésben rejlő ironikus felhang. - És nagy örö­
mömre szolgálna, ha egyszer megmutathatnám önnek.
Angéla nem válaszolt, de minden jel-arra mutatott, hogy
menni készül.
- Még nem mondta, hogy eljön-e hozzám? - kérdezte a
férfi nyomatékosan.

73
 - Ha megígéri, hogy Mr. Bowie-nak nem esik bántódása,
akkor talán beszélhetünk róla. - Gondolatban hozzátette:
Soha!
- Megígérem - jött túlságosan is gyorsan a felelet.
Nem hangzik túl meggyőzően! - villant át Angéla agyán.
De meg volt róla győződve, hogy Ed nem hagyja magát
olyan egyszerűen kirúgni. Persze, ha ez megtörténne, akkor
is talál munkát máshol. - Ne felejtse el az ígéretét! - figyel­
meztette még egyszer a férfit.
- De hát nem is tudom, hol érhetem el - mondta a férfi
segélykérően.
- A „Dream Valley"-n keresztül - Angéla nem aggódott.
Ott csak egy lesz a számos hódolója közül, akit Mirinda
Flowers vagy lekoptat, vagy a saját baráti köréhez csatol.
Albert Montgorhery elgondolkozva nézett a lány után.
Egy nő, akit nehéz meghódítani - gondolta. De épp ez bi­
rizgálta a vadászösztönét. Na várj csak! - fantáziált. - Ha
egyszer a karomban tartalak, majd te is elolvadsz, éppúgy,
mint a többiek.
A telefon után nyúlt és kiszólt a titkárnőjének. - Millie,
mondja meg Mr. Bowie-nak, hogy azonnal jöjjön be hoz­
zám. . .
Néhány perccel később Edward mappájával^a hóna alatt.
ott állt a főnök íróasztala előtt.
- Foglaljon helyet, Mr. Bowie - mutatott Montgomery a
karosszékre, amelyben röviddel ezelőtt Angéla ült.
- Elhoztam a terveimet a Betty Carlisle-kazettákhoz -
tette a mappát az asztalra Ed.
- Ezt most hagyjuk! - tolta el maga elől a rajzokat Mont­
gomery.
Ed magabiztosan belevágott mondókájába. - Most sem
mondhatok mást, csak azt, hogy soha semmi dolgom nem
volt Betty Carlisle-lal. Sem a liftben, sem azon kívül.

74
 - Már ez sem érdekel - válaszölt Montgomery Edward
legnagyobb meglepetésére, majd előredőlve feléje morogta:
- Maga nagyfőnök!'
Ebben a pillanatban Edward már tudta, honnan fúj a szél.
Ezek szerint Angela mindent kipakolt. Nem is bánta és
egyáltalán nem neheztelt a lányra. - Mr. Montgomery, ez
csak tréfa volt - próbálta menteni a helyzetet. - Nincs semmi
jelentősége. Egyáltalán nem akartam önt megsérteni a po­
zíciójában. Túl sokat ittam és kicsúszott a számon.
- És az énekes, aki a nők bálványa?
Ed kényelmetlenül fészkelődött a karosszékben. - Ez is
csak tréfa volt. Semmi esetre sem akartam személyeskedni.
- Nekem viszont erről egészen más a véleményem, Mr.
Bowie! Engem nevetségessé tett Miss Anthony előtt! Bizo­
nyára ez is volt a célja, a nagyfiút akarta játszani előtte.
Tulajdonképpen igaza volt, hát Edward inkább hallgatott.
- El akarta kápráztatni ezt a nőt - folytatta a főnök. -
Természetesen ez érthető, ha az ön társadalmi pozícióját
összevetjük Miss Anthonyéval. Nem gondolt arra, hogy ez
a madár túl magasan szárnyall magához képest?
Hát ez jellemző Albert Montgomeryre! - gondolta Ed;
madárhoz hasonlít egy nőt. Hirtelen elege lett abból,, hogy
a főnöke így kioktassa. - Nem értettem pontosan az utolsó
megjegyzését, Mr. Montgomery - vetette közbe tettetett ár­
tatlansággal. - Végtére is majdnem két méter magas va­
gyok.
Montgomery azonnal elértette a célzást az ő lényegesen
alacsonyabb termetére. - Pontosan tudja, hogy nem erre
gondoltam, hanem a pozíciójára - mondta, majd nyomaték­
képpen megismételte: - A társadalmi pozíciójára.
Ed azonban nem zavartatta magát. - Olyan országban
élünk, ahol mindenki, akinek van egy kis sütnivalója, viheti
valamire - válaszolta. - Ön erre a legjobb példa. Tányérmo-

75
sogatóból lett milliomossá. Ez pedig nem egyedi eset. így
aztán nem tudhatja, uram, vajon nem egy leendő milliomos
áll-e ön előtt.
Az „Unlimited Records" főnöke dühtől lila fejjel felug­
rott és mindkét kezével megkapaszkodott az íróasztalában.
- Mr. Bowie - sziszegte. - Mindent el fogok követni,
hogy ez magának ne sikerüljön. Legalábbis nem az én cé­
gemnél. Én csak lojális alkalmazottakat léptetek elő.
Ed felállt. - Mr. Montgomery, tudom, hogy ostobaságot
követtem el. Rettentően sajnálom, hogy sértve érezhette
magát ezáltal és bocsánatot kérek. Egyszerűen csak arra
gondoltam, milyen jó lenne néha másnak lenni. '
És ezzel ki is szolgáltatta magát nekem - gondolta Mont­
gomery, akinek hízelgett ez az utolsó megállapítás, azonkí­
vül beosztottja őszintének tűnő bocsánatkérése sem maradt
rá hatás nélkül. Mindjárt jobb kedvre derült. Bowie-t szem­
lélgetve nem is tudta elképzelni, miért is akarna ez a jóvá­
gású fiatalember más bőrébe bújni, leszámítva a szerény fi­
zetését. *
- Visszamehet a munkájához Mr. Milliomos - bocsátotta
el Edet nagyvonalú gesztussal. - De amíg meg nem szerezte
az első millióját, törődjöna borítókkal. Ne felejtse el, ennek
a kazettának sikeresnek kell lennie.
Ed újra hóna alá vette a mappát és kiment. Egyáltalán
nem figyelt arra, mit mondott a főnöke.
Angélára gondolt, az ajkaira, és mindent odaadott volna
egy újabb csókért.

76
Angéla manzárdlakásának ablaka előtt állt és gondolataiba
feledkezve nézett le a Golden Gate-parkra, amelyet ezen a
meleg őszi délutánon kocogok, görkorcsolyázók és. gör­
deszkások tömege töltött meg. A városban bekapott egy
csirkecombot és most azon tűnődött, mit kezdjen mindazzal,
amit Mr. Montgomerytől tudott meg Edről.
Igazán nevetséges volt az egész! Edward Bowie egysze­
rűen lemeztársaság-tulajdonosnak adta ki magát, ő meg di­
vattervezőnek. Még a lakás sem volt az övé, ahova meghív­
ta, hanem biztos a barátjáé. Nem azt mondta-e Betty Carlisle
azon a szombat reggelen, hogy Philhez jött? Minden világos
volt. Ezek szerint Edward nem az a playboy, akinek tartotta
őt, hanem egyszerűen csak lódított. Ugyanúgy, ahogy ő.
Az ablaktámlának támasztotta a fejét. Legjobb lesz, ha
még egyszer beszél Eddel. Igazat kellett adnia a férfinak,
végre nyugodt körülmények között kell beszélgetniük egy­
mással. Vajon jelentkezik újra? Nem tartotta valószínűnek,
azonkívül nem is szerepelt a telefonkönyvben. Tehát csak a
„Dream Valley"-ben találhatná meg, de Angéla nem volt
benne biztos, hogy a férfi a történtek után újra eljön.
Mi lenne, ha felhívná? Manapság már a nők is kezdemé­
nyezhetnek! De mit is mondhatna nejti? Megkérdezze tőle,
hogy a főnöke széttépte-e? Vagy milyen egyéb következ­
ményekkel járt a leleplezés?

77
 Állj ! - intette egy belső hang. Ne tedd! Miért kellene fel- '
tétlenül bevallanod a hibádat? Nem kell, hogy fecsegőnek
tartson, különben sem fog többé ez előfordulni. Csak játssza
tovább a szerepét...
Igen, Ednek magának kell belátnia, hogy nem szélhá-
moskodhat tovább.
És ő? Hiszen ő is hazudott neki? Igaz, nem olyan nagyon,
és ezt nem kell mindjárt a férfi orrára kötni.
így aztán mosolygó szájjal és azon gondolkodva, mit is
mondjon, energikusan a telefonkönyv után nyúlt.

Ed visszavonult kisebbik szobájába, megpróbálta valami­

képpen levezetni ennek a szörnyű napnak az izgalmait. Fes­
téket kevert, kezébe vette a palettát és elmélyülten húzogatta
az ecsetet egy hatalmas méretű, harsány színekkel teli,
absztrakt festményen. Közben szokása szerint hangosan tár­
salgott saját magával. <
- Ez itt, Mr. Montgomery - mondta és egy rikító piros
pacnit ejtett a kép közepére -, az orrod, amit mindenbe be­
leütsz. Na, mit szólsz, főnök, igazán remekül sikerült? Most
pedig megpróbálkozunk azzal a sátáni mosollyal, amivel a
titkárnődet szoktad elkápráztatni, ha éppen valami vétségen
kapod. - Ezeknél a szavaknál vörös cikkcakkot pingált az
orr alá, ami inkább emlékeztetett villámra, mint szájra.
Ekkor megszólalt a nappaliban a telefon.
- Hát persze - mormolta Ed. - Az íróasztalán álló szu­
permodem telefon még hátra van. Hiszen az a főnök szemé­
lyiségének elengedheteüen része. - Éz a kép egyre jobban
emlékeztet engem egy óriási fánkra - méregette Ed kedv­
telve az alkotását.
A telefon szünet nélkül csengett. Végre úgy tűnt, Ed is
tudomást vett róla. Azonnal Angélára gondolt. Abban a re-

78
menyben, hogy tényleg a lány hívja, bal kezébe tette át az
ecsetet és jobbal a kagyló után nyúlt. - Halló?
- Halló, Ed? - mondta egy üde női hang. - Itt Angéla.
- Ó, hello, Angié! - Ednek nem jutott eszébe, mi mást
mondhatna üdvözlésképpen.
- Szerencse, hogy megtaláltalak a telefonkönyvben -
csacsogott a lány. - Én ugyanis nem vagyok benne. De nem
Grand Avenue áll ott címként? Először attól tartottam, nem
te vagy ezen a számon, de ezek szerint szerencsém van. Elő­
ször ugyanis sausalitói cím alatt kutattam Edward Bowie
után.
- Van egy kis lakásom itt a Chínatownban - mondta
gyorsan Ed.' Ezek szerint a főnöke nem fedte fel az ő kilétét,
így tovább kell játszania a szerepét, - Most már tudod, miért
olyan üres a hűtőszekrény Sausalitóban. Egy kicsit messze
van naponta kimenni oda, így rendszerint csak hétvégén va­
gyok ott.
- Ja úgy! - csodálkozott Angéla. - Azt hiszem, meggya­
núsítottalak valamivel, amit nem követtél el - folytatta kis
szünet után.
- Én is attól tartok - szólt a férfi.
- Mr. Montgomery volt a tettes - hangzott a kagylóból.
- Igaz, távol állt tőle, hogy ezt bevallja, de a reakcióiból
egyértelműen erre következtettem.
- És mit akart ez a liliomtipró tőled?
Angéla halkan elnevette magát. Nos, ezek szerint ezúttal
kivételesen Edward Bowie féltékeny. - Elő akarta adni ne­
kem a csábítás trükkjét. De a te helyedet sosem foglalhatja
el.
- Nem? - kérdezte Ed bizonytalanul.
- Hiszen végtére is te vagy a főnök, nem?
- Bizonyos értelemben. - Túl szép ahhoz, hogy igaz le­
gyen - szőtte tovább gondolatait Ed. - De nem kell szabad-

79
koznod - mondta nagyvonalúan. - Nem haragszom rád. Mit
szólnál hozzá, ha...
- ...erről személyesen győznél meg engem? - fejezte be
a mondatot Angéla. - Rendben van. - Ekkor különös zajt
hallott a vonal másik végéről. - Mi törtéíit, Eddie? Félre­
nyeltél?
- Nem, nem, semmi - dadogott a férfi. Nehezen tudta
volna megmagyarázni a lánynak, hogy afölötti örömében,
amiért Angéla találkozni akar vele, bal kezével végig akart
simítani a haján, csak épp az ecsetről feledkezett meg. -
Csak elkentem egy kis festéket. - Bepillantott a tükörbe. A
homloka sötétzöld volt.
- Átöltözöm és érted megyek - mondta Angié.
Edward épp ezt akarta elkerülni. - Nem, nem - tiltakozott
hevesen. Gondolatban már látta a bérház elé gurulni Angéla
bizonyára méregdrága kocsiját. - Erre nincs szükség. Külö-
ben is, mióta mennek a nők a férfiakért?
Angéla számolt ezzel az érvvel. - Én a Fulton Streeten
lakom, a Golden Gate-parknál. 23-as szám. Mikor tudsz itt
lenni a kocsiddal?
A kocsim! - mondta Edward magában. Nem tudott róla,
hogy lenne neki: Gondolkodott. Rengeteg dolgot kell elin­
téznie még. - Két óra múlva. Rendben?
- Rendben, Eddie. Két óra múlva. Csak csöngess föl, és
én lejövök. Aztán a feje tetejére állítjuk a várost. Szia!
- Szia, Angié! '
Alig tette le a kagylót Ed, lázas tevékenységbe kezdett.
Rengeteg dolga volt. Fel kellett hajtania egy autót, valami
tisztességes öltözéket és pénzt is kellett hozni a bankból. De
legelőször is ezt a szörnyű zöld festéket kellett lemosnia a
homlokáról.

80
Edward a Bodega Seafood vendéglőt javasolta Angélának,
mert tudta, hogy a felsőbb körök látogatják és hangulatos.
Szerencséjükre csak egy félórát kellett várakozniuk, mire
fölszabadult egy asztal. Halat ettek és francia bort rendeltek
hozzá. Most jóllakottan várták a desszertet és a kávét.
Angéla mindenáron ki akarta ugratni a nyulat a bokorból.
- Bizonyára roppant drága hely - mondta, miközben még
egyszer végigpillantott a berendezésen.
Edward csak legyintett. - Te mondtad. És én teljesen el
is fogok adósodni, hogy kifizethessem a számlát. - Kivéte­
lesen most nem hazudott. - Ha nem fogadják el a csekkjei­
met, majd fölajánlom, hogy lemosogatom a tartozást. Rövid
időn belül milliókat kereshetek ezzel a foglalatossággal. -
Jó, hogy már túl volt a főfogáson, mert újra eszébe ötlött a
főnöke, és teljesen elment az étvágya. - Na, de nem hívhatok
meg egy ilyen divattervezőt, mint te, a McDonaldsbe.
- Van valami kifogásod a hamburger ellen? - kérdezte
Angéla és mélyen a férfi szemébe nézett.
- Nem, nem. De attól tartok, hogy ott igencsák kitűnnél
a tömegből a Cardin-kosztümöddel - mondta Edward, a
lány pillantásától kissé zavartan.
Angéla jóleső érzéssel kiáltott fel. - Nocsak, nem minden
férfi ismerte volna fel!
- Nem volt nagy kunszt - mosolyodott el kisfiús pajkos­
sággal Edward. - Láttam a cimkét, amikor segítettem leülni
neked. De én azt hittem, hogy egy ilyen nő, mint te, csak
saját .tervezésű ruhákban jár.
Angéla, aki a borvörös kosztümöt egy leárazás alkalmá­
val vette a Cennery egyik kis butikjában, nem hagyta magát
olyan gyorsan elbizonytalanítani.
- Ez is az én tervezésem - állította büszkén. - Cardin csak
megvette. - De itt volt az ideje, hogy ezt a számára kényes
beszélgetést kissé más irányba terelje.- - Szép autód van -

81
jegyezte meg. - Csak véleményem szerint az ilyen szeles
városban, mint Frisco, nem túl gyakran lehet leereszteni a
tetőt.
- így igaz - sóhajtott fel Ed egy szenvedő Cabrio-tulaj-
donos képével. Az utolsó pillanatban hozta el Phil az autót
azzal a megjegyzéssel, hogy ő aztán tovább nem fogja fe­
dezni Ed hazugságait, és ez tényleg az utolsó eset, hogy ki­
segíti. Edward biztosította Philt, hogy valamikor meg fogja
mondani Angie-nak az igazságot. De ennek nem pont ma
kell megtörténnie!
Most csodálattal nézte a lányt. Angéla apró loknikba csa­
varta szőke haját és ez a férfi szemében angyali kifejezést
adott arcának. Mindehhez á ruha kissé harsány vörös színe
olyan kontrasztot teremtett, amit Edward egyenesen lehen­
gerlőnek talált.
Edward ma este sem tudott lemondani bőrzakójáról, amit
azonban kint hagyott a kocsiban. Otthon szerencsére
hosszas keresés után megtalálta egyetlen valamire való
nyakkendőjét is. Fehér inget viselt lezser pulóverrel, amit
évekkel ezelőtt édesanyja kötött neki. A ruhák utáni keresés
közben tudatosodott benne, hogy változtatnia kell az élet­
módján, ha meg akar tartani'egy olyan lányt, mint Angéla.
Nem jelenhet meg minden alkalommal ugyanazzal a nyák­
kendővel például. Mindezidáig nem sokat adott az öltözkö­
désre.
De Angéla, aki épp a desszertet kanalazgatta, e pillanat­
ban nem figyelt a férfi öltözékére. Csak a fiatalságát, férfias
báját és a szemében csillogó örömöt vette észre. Ügy érezte,
az ő társaságában ül a leghelyesebb férfi az egész étterem­
ben. Edward Bowie-ban nyoma sem volt annak az unott ele­
ganciának, ami a többi, valószínűleg törzsvendéget jelle­
mezte. Nem, rajta látszott, élvezi, hogy itt lehet és hálás min­
den egyes vele töltött percért.

82
 Egyikük sem beszélt a félreértésekről, amik köztük tör­
téntek. Fő, hogy újra együtt voltak. Csak most jöttek rá,
mennyire hiányoztak egymásnak az elmúlt napokban.
Az egyetlen keserű gondolat Edward számára csak az
volt, hogy elképzelni sem tudta, hogyan végződhet ez a ka­
land. Nem játszhatta vég nélkül a nagyfőnököt. Na meg a
gazdagot sem!
Angéla elégedetten dőlt hátra a széken. - Azt hiszem,
mindkettőnknek jót tenne egy kis mozgás. Mit szólnál az
£rtasy-hoz? Vagy van valami kifogásod a tánc ellen?
Ednek egy pillanatra elállt a lélegzete, mert tudta, hogy
az Extasy a város egyik legdrágább klubja. De azt is tudta,
hogy egy ilyen estére, mint a mai, nem egyhamar kerül sor.
Ha pedig nem lesz elég a pénze, nála van a hitelkártyája is.
- Nincs kifogásom ellene, ha táncolni akarsz - mondta
mosolyogva és szeme boldogan tükrözte vissza az asztalon
égő gyertya fényét. .

Angéla és Ed szívvel-lélekkel táncoltak sokáig. Aztán a

disc-jockey lassúbb számokat rakott fel, és ők egymáshoz
simultak odaadóan. A világ megszűnt körülöttük létezni.
Az Extasy egy gyárépület legfelső emeletén volt. Hatal­
mas abalakaiból lélegzetelállító kilátás nyílt a San Francis­
co-i öbölre, amelyen a hajók fénye mint megannyi magá­
nyos csillag tükröződött vissza. A két szerelmes azonban
ebből mit sem látott. Az ég csillagaira nem vetettek egyetlen
pillantást sem. Elfelejtették a disco szupermodern berende­
zését és a többi vendéget is. Az egyetlen, amit éreztek, az a
zene volt a vérükben és a partner a karjaik között.
Az asztalon, amelyet otthagytak, hogy táncolhassanak,
ott állt az égővörös rózsacsokor, amit Ed vásárolt egy árus­
nál Angélának És mellette a félig kiürült gin-tonikos poha­
rak. A disco hatalmas reflektorai kialudtak és átadták helyü-

83
ket a gyér, vöröses színben játszó világításnak. Edward és
Angéla egymáshoz simuló testét is tűz égette. Biztonságban
érezték magukat a táncparkett félhomályában, szenvedélye­
sen csókolóztak, és Edward úgy szorította a lányt, mintha
sosem akarná elengedni.
A férfi egyik kezével a lány fejét simogatta, amely az ő
vállán nyugodott, a másikkal Angéla derekát fonta át, és a
ruhán keresztül jól érzékelte a domború csípő ütemes ringá-
sát. A lány melle szinte égette Ed felsőtestét. A férfi már a
legrosszabbtól tartott, ha sürgősennem mennek el valahova,
ahol egyedül lehetnek. Edward még sosem vágyott úgy sen­
kire, mint most Angélára. De hova menjenek? Az ő lakásába
semmiképpen sem mehetnek, mert az minden volt, csak
„szerelmi fészek" nem.
Angéla hátrahajtotta a fejét. - Eddie - suttogta. - Men­
jünk. Azonnal. Vagy azt akarod, hogy itt a parketten legyek
a tiéd? Ha nem megyünk el innen, nem állok jót magamért.
Edward kézen fogta a lányt és az asztalukhoz vezette. -
Szívemből beszélsz - mondta halkan. Egy pillantás az órá­
jára, és ijedten állapította meg, hogy már rég elmúlt éjfél. -
Menjünk gyorsan! Már nincs sok időnk. Nem tehetem meg,
hogy elkéssem a munkából.
- Ó, biztos fontos találkozód van - mormolta Angéla alig
felismerhető iróniával a hangjában.
- Az egyetlen fontos találkozóm nekem csak Miss An­
géla Anthony lehet - mondta Ed és intett a pincérnek. - És
én olyan gyakran szeretném ezeket a találkozókat, amilyen
gyakran csak lehet.
Az étteremhez hasonlóan Edward az £xíasy-banis tekin-
télyes borravalót adott. Nem annyira Angélának akart ezzel
imponálni, inkább másokat is részesíteni akart boldog-
ságából. És azon a rongyos pár dolláron már igazán semmi
sem múlt.

84
 Miután lementek a kivilágított külső lifttel, Edward taxi
után nézett. Túl sokat ivott, így nem mert beülni Phil drága
autójába. A várakozás fel sem tűnt nekik, túlságosan is el
voltak foglalva egymással.
Amikor végre beültek a taxiba, Ed hanyagul az első ülés­
re dobta a rózsákat és Angéla címét mondta be a vezetőnek.
- Nem, nem - tiltakozott a lány. - Menjünk a Grand Ave-
nue-ra! - Majd valamivel halkabban Eddie felé fordulva"
folytatta. - Feltétlenül meg akarom ismerni a városi lakáso­
dat. Ha csak fele olyan szép, mint a sausalutói, akkor az én
lakásom elbújhat mellette. - Ugyanúgy félt, hogy esetleg a
lakás egyszerű berendezése nem nyeri el a másik tetszését.
- És sokkal közelebb is van.
- De drágám - Ed hangja szinte könyörgő volt. - Egyál­
talán nem készültem vendégfogadásra.
- Ez Sausalitóban is így volt - emlékeztette Angéla. -
Mégis nagyon kellemesen éreztük magunkat - mosolygott
sokatmondóan.
- Az azért más volt - mondta Edward. - Nálam minden
szanaszét van, nem valami felemelő látvány.
- Az nem tesz semmit, amíg együtt vagyunk - simogatta
meg a férfi kezét gyengéden Angéla. - Hajtson, kérem, a
Grand Avenue-ra! - szólt a sofőrnek. Ed nem mert tovább
tiltakozni. Angéla fellélegzett. Végre saját környezetében
szerette volna látni az ő Eddie-jét és nem egy kölcsönkért
lakásban.
Hamarosan áthajtottak a Busk Street pagodakapuján, és
máris az aranyban és pirosban pompázó Chinatownban vol­
tak, ahol aranybetűs kínai feliratok váltakoztak sárkány for­
májú lámpákkal. A késői óra ellenére az utcán még élénk
élet folyt. A teázók teli, és sokan vásároltak vagy éppen be­
kaptak valamit az apró kis vendéglőkben.

85
 A taxi megállt egy kínai étterem előtt. - Itt laksz? - kér­
dezte tágra nyílt szemmel Angéla.
Na most ez csodálat volt, vagy megütközés? Edward nem
tudta eldönteni. - Nekem tetszik - mondta egyszerűen.
- Nekem is! - kiáltott lelkesen a lány. - Minden olyan
színes. És hozzá ez a zene! Hogy emberek hogy tudnak ilyen
magas hangon énekelni, ez számomra örök talány. - Bele­
szagolt a levegőbe. - Ugyanaz a keleti illat, amit annak ide­
jén az ifjúsági könyvek olvasása során elképzeltem magam­
nak. És nézd csak, milyen étvágygerjesztő! - mutatott az
apró konyhákra, ahol kacsát, libát, csirkét, disznóhúst és
mindenekelőtt számtalan halat kínáltak. - Miért nem idejöt­
tünk vacsorázni? Vigyél innen gyorsan, különben újra meg­
éhezem!
- Ezen könnyen segíthetünk - mosolygott Edward, és
egy nem különösebben feltűnő kapu felé húzta a lányt. A
lépcsőházban az étterem konyhájának ajtaja nyitva állt.
- Lin! - kiáltott be Ed a világos, tiszta helyiségbe.
A háttérből egy apró termetű, testes kínai futott elő olyan
sebesen, amit egyáltalán nem tételezett volna fel róla senki.
- Jó estét, Mr. Bowie - mondta meghajolva. - Isten hozta,
Miss - bólintott Angéla felé.
- Fel tudsz nekem küldeni két adag wan tant, Lin?
- Szilvaborral, uram?
- Igen - bólintott Edward.
- Én szaladni gyorsan, megnézni, van-e wan tan. - És
ugyanolyan gyorsan, ahogy jött, eltűnt a polcok között.
- Ha a televíziónál dolgoznék, azonnal leszerződtetném
- nevetett Angéla. - Ügy néz ki, ahogy a nagykönyvben meg
van írva; Biztos az r-t sem tudja kiejteni.
- Az attól függ, éppen milyen kedve van - kacsintott Ed.
- Csak óvatosan, Angéla. Lin egész szépen lépre csalt téged
is. Pontosan ezt a hatást akarja elérni. Hiszen ő is néz tele-

' 86
víziót. így pontosan tudja, milyennek akarják látni őt az em­
berek. A felkínált szerepet pedig bizonyára visszautasítaná.
Napközben ugyanis docens egy egyetemen, este meg főz a
saját vendéglőjében. És az „Égi Sárkány" igazi aranybánya.
- Értem - mondta Angéla. Lin épp akkor ért vissza hoz­
zájuk. - Néhány perc múlva felviszem a rendelést. - És íme,
kiejtésében nyoma sem volt az akcentusnak. - Ed bizonyára
elmondta már önnek, kisasszony, hogy filozófiát tanítok az
egyetemen.
- Igen, Mr. Lin - bólintott feléje barátságosan Angéla.
- És mivel a filozófusoktól elvárják, hogy minden alka­
lommal valami bölcsességgel rukkoljanak elő, és mivel lá­
tom, olyan elégedettek mindketten, ahogy csak egy kiadós
vacsora után lehet az ember, csak annyit mondhatok, hogy
a saját tálból elfogyasztott rizs hamar feledteti az idegen,
tálból valót. Száz szónak is egy a vége, elvárom, hogy leg­
közelebb az én konyhámat részesítsék előnyben.
- Megígérjük - mondta Angéla.
Remélhetőleg lesz legközelebb, és Angéla nem menekül
el, ha meglátja a lakást - gondolta Ed. - Hát akkor várunk,
Lin - intett a kis kínainak, és Angéla előtt elindult fölfelé a
lépcsőn.

- Csodálatos! - lelkesedett Angéla. - Egy lakás, különbejá-

ratú étteremmel. Ha itt laknék, hamarosan elhíznék.
Ed vegyes érzelmekkel nyitotta ki lakása ajtaját és felkat­
tintotta a villanyt.
Angéla ijedten felkiáltott. - Úristen, Eddie! Időközben
betörtek hozzád!
- Ó nem - tiltakozott szégyenkezve Edward. - Nálam
mindig így van. - Tényleg úgy nézett ki, mintha egy betörő
valami értékes tárgy után kutatva feje tetejére állította volna
az egész lakást.

87
 Edward azonnal lázas pakolásba fogott. Beszaladt a
konyhába, ahonnan egy vízzel teli vázával tért vissza. Az
ezidáig a vázában tárolt aprópénzt egy dunsztos üvegbe ön­
tötte át.
Angéla kivette alcezéből a vázát, beletette a rózsákat és
az egészet egy alacsony asztalkára helyezte.
- A pakolás most várhat - jelentette ki határozottan, mi­
közben átölelte a férfi nyakát és magához vonta a fejét. - Ez
viszont nem tűr halasztást.
- Hm - Eddie-től csak ennyi telt. Szeretett volna gyorsan
rendet rakni, már amennyire lehetett, persze.
Á lány csókja végtelennek tűnt. így Ednek csak arra volt
ideje, hogy letakarítsa az asztalt és a kanapét. Két poharat
kerített, és Lin kopogott az ajtón. Az apró termetű kínai el­
tűnt a konyhában, ahonnan két tányérral került elő. Angéla
szájában összeszaladt a nyál az illatos tésztában sütött da­
ráithús látványára. A kínai az üveg szilvabort is hozta, ami­
ből épp most töltött ki két pohárkával. - Mr. Ed bizonyára
megengedi, hogy visszavonuljak - kacsintott huncutul.
- Tűnj el, jó öreg - mondta nevetve Edward. - És ne
felejtsd el fölírni a többihez.
- Ti ketten olyanok vagytok, hogy Buddha bizonyára^
mosolyogva legelteti rajtatok a szemét - mondta Lin egyik­
ről a másikra pillantva, majd mély hallgatás után elhagyta a,
lakást.
- Felhívom figyelmedet a mártásra - szólt Ed.
- Egyszerűen fantasztikus! - lelkesedett Angéla két ha­
rapás között.
- L i n nemcsak jó tanár, de kitűnő szakács is - hagyta
helyben Ed.
Miután belakmároztak, Ed kivitte a szennyes edényt a
konyhába. Angéla időközben gyertyát gyújtott és feltett egy
Betty Carlisle-lemezt.
 Edward a lány lába elé kuporodott és a combjára hajtotta
a fejét. - Angéla - kezdte halkan. - Nekem csak egy kíván­
ságom van. v
- Igen? - szólt a lány és beletúrt Ed hajába.
- Maradj itt reggelire! Nem sok mindent tudok nyújtani,
de amióta megismertelek, azon gondolkodom, milyen lehet
veled reggelizni.
- Csacsikám! Hát persze, hogy itt maradok.
A lány szemében Ed olyan fiatalnak és sérülékenynek
látszott, mintha egy „nem" darabokra törte volna a szívét.
Ugyanakor érezte a férfi erejét is, amely minden problémá­
val megküzd.
- örülök - mondta egyszerűen "a férfi.
• - Én is - mosolygott Angéla, kioldotta a férfi nyakken­
dőjét és kigombolta ingének felső gombjait.
Edward pedig minden érzékével nyitottan fordult a lány
felé. Beszívta a rózsa és Angéla bőrének izgató illatát. Arcán
érezte ruhájának puha anyagát, és amikor lassan simogatni
kezdte lábát, keze alig tudott betelni a lány finom bőrével.
A gyertya fénye táncolt Angéla alakja körül, szeméből vá­
gyakozás tüzelt, Betty Carlisle mély, erotikus hangja me-
lankóliával töltötte be a szobát.
- Attól tartok, meg kell válnod Monsieur Cardintől -
mondta Edward a ruha cipzárját keresve. - Közénk állt.
r Nem fog nehezemre esni - segített neki Angéla levetni
a ruhát. Ednek olyan érzése támadt, mintha angyalt vetkőz­
tetne. Óvatosan terítette le a ruhát egy székre.
Angéla most a pulóvert húzta le a férfiról. - Milyen jó
puha - simogatta meg. - Ilyen pulóvert csak az anyák tudnak
kötni.
- így igaz - bólintott Ed, miközben kibújt a nadrágból és
az ingéből. Angéla megbabonázva tekintett Edward ágas­
kodó férfiasságára, amely immár nem marad rejtve. Izgatott

89
sóhajjal simult a férfihoz, teljes odaadással szorította magá­
hoz.
- Olyan boldog vagyok - suttogta Ed. - Legutóbb akkor
voltam ilyen boldog, amikor apám"elvitt Disneylandbe.
- És az elmúlt hétvége? Az talán nem számit? - méltat­
lankodott Angéla, miközben kibújt a bugyijából.
' - Az, az... egészen más volt. Nem tudom, miért.
Angéla tudta a választ. Akkor nem volt otthon, nem tudta
elengedni magát, mint most. Ez a lakás sokkal jobban illett
hozzá, mint az a hideg, kínosan pedáns sausalitói hely.
Edward óvatosan lenyomta a lányt a kanapéra és ismét a
lábai elé telepedett. Angéla érezte hajfürtjei csiklandozását
a combján és ujjait, ahogy egyre följebb csúsztak a lábán.
Amikor ezek az ujjak simogatni kezdték legérzékenyebb
pontját, egész testében megremegett.
Később a kezét felváltotta a szája, a férfi nyelve gyengé­
den, de erőteljesen tört Angéla gyönyörének központja felé.
A lány feje hatrahanyatlott. A szája azt mondta a férfinak,
hogy ne hagyja abba, kezének nyomása Edward tarkóján
pedig arra biztatta, ne legyen olyan tartózkodó. Ahol csak
megérintette Ed, apró tüzek gyulladtak benne, és a férfi egy­
re táplálta ezeket a tüzeket.
Csak simogatta Angéla testét, ujjai minden zugot felfe­
deztek, érintésére a lány megremegett és közelebb bújt hoz­
zá. Becézései, simogatásai akkora gyengeséget keltettek
Angélában, hogy teljesen elérzékenyült.
A lány ekkor Ed füléhez hajolt. - Ha nem fogsz hozzá
azonnal a tűz oltásához, amit okoztál, akkor hamarosan hív­
hatjuk a tűzoltókat. Vagy nem veszed észre, hogy elégek?
Ed lassan lefektette Angélát a kanapéra. - Nincs itt szük­
ség semmiféle segítségre. Magam is megbirkózom vele.
- Hát akkor gyere, te gyújtogató! - követelte Angéla és
maga felé húzta Edwardot. Teste a férfi felé feszült, meden-

90
céjét felemelte, úgy várta, hogy a férfi belehatoljon. Amikor
megtörtént, feje búbjától a lábujja hegyéig elöntötte a gyö­
nyör. Most már nemcsak a karjaiban érezte Edwardot, ha­
nem legbelül, mélyen a testében is. v
Ed szája csókok százaival borította be Angéla arcát, nya­
kát és tarkój át, miközben szorosan magához feszítette a lány
medencéjét. Edward nemcsak a lehető legmélyebben merült
el a lány testében, de a lelkét is megérintette. Mindketten
levetkőzték gátlásaikat, és egyetlen gondolatuk volt: gyö-
nyört.adni és kapni. Ha ebben a pillanatban képesek lettek
volna beszélni egymással, mindent bevallottak volna.
Edward mozdulatai egyre hevesebbé váltak. Szájába vet­
te a lány egyik mellbimbóját, ami az eksztázisig fokozta
Angéla gyönyörét. Körmeit belevájta a férfi izmos hátába,
nyitott száját a férfi hajába dugta, hogy feltörő kiáltását el­
fojtsa.
Ed érezte, hogy közel a csúcspont. Egy pillanatra abba­
hagyta a ritmusos mozgást, hogy még egyszer a maga tel-
jességébeiY kiélvezhesse ezt a semmihez sem hasonlítható
pillanatot.
Angéla gyengéd szavakat hallott suttogni a fülébe, majd
áramütéshez hasonló lökést érzett. Az utolsó, amit még ér­
zékelt, az volt, hogy Ed kimerülten ráomlott és mozdulat­
lanná merevedett. Aztán már semmit sem érzett, mintha
mély szakadékba zuhant volna.
Arra eszmélt, hogy Ed a fülébe súgja: - Csodálatos volt!
Angéla kinyitotta a szemét. - Eddie, én félek - vallotta
be halkan.
- Félsz? - kerekedett el Ed szeme ijedten.
Angéla sóhajtott. - Ha minden alkalommal jobb lesz,
mint előzőleg, akkor egyszer szívrohamot kapok, vagy nem
fogok magamhoz térni.
Edward komolyan nézett rá. - Ez bizony már gyakran

91
előfordult. Az újságban is olvastam. Csak figyeld a címeket.
A legutóbbi úgy hangzott, hogy aszongya: „Halál a pásztor-
órán". Ez nem játék. Aztán meg ne felejtsd el, hogy nem
bízhatsz bennem. Mindent el fogok követni, hogy ilyen kel­
lemes halálnemet találjak neked.
- Te csibész - kuncogta Angéla. Majd türelmetlenül hoz­
zátette. - Mikor?
- Amikor akarod.
- Most! - kiáltotta Angéla.
Edward halkan elnevette magát. Angéla most világosab­
ban látta az apró nevetőráncokat a férfi szeme körül. Ezek
szerint már virrad. Ijedten nézett az ablakra. És tényleg, oda­
kint a Chinatown pagodatetői fölött halványan derengeni
kezdtek a hajnali fények.
Edward követte a lány pillantását, majd az órájára tekin­
tett. - Még van időnk, hogy nyugodtan megreggelizzünk -
állapította meg. - Azokat kellene meglincselni, akik felelő­
sek érte, hogy az ilyen éjszakák véget érnek.
- Ennek az éjszakának vége - suttogta Angéla. - De ez
az egyetlen, ami véget ért.
- Igazad van - bólintott Ed. - Megengedem a vizet a
fürdőszobában.
- Együtt fürdünk?
- Hát persze.
Mialatt Edward eltűnt a fürdőszobában, Angéla élvezet­
tel kinyújtózott és az utcáról beszűrődő neszekre figyelt.
Chinatown ébredezett. Hallotta a söprű surrogását az asz­
falton, az első teherautók zúgását, amelyek élelmiszert szál­
lítottak a Grand Avenue-ra és a rolók zaját, amint felhúzták
őket. Mennyire szerette a nagyváros zajait! Ebből tudta,
hogy nincs egyedül a világban! Ezek a hangok és Edward
dúdolása a fürdőszobából olyan reggeli szimfóniává olvad-

92
tak össze fülében, melyre minden reggel szívesen ébredt
volna.
Később egymás mellett feküdtek a fürdőkádban, ami tel­
jesen normál méretű volt, ennélfogva meglehetősen szűk
két embernek, de ugyan mit számít ez két szerelmesnek,
akik így még közelebb kerülnek egymáshoz?
Miközben Edward hátát mosta, Angéla körülnézett a tá­
gas fürdőszobában, amely ugyvanolyan rendetlen volt, mint
a lakás többi része. - Én azt hittem, hogy egy lemezgyáros
akár egy tucat bejárónőt is megengedhet magának, aki kicsit
rendben tartja a környezetét.
Edward bűntudatosan nézett körül. - És akkor hogyan
találnám meg a holmimat? Nem, ide nem engedek be sem­
miféle nőt, itt mindennek megvan a maga helye. - Egy-két
kivétellel - tette hozzá gondolatban, mert eszébe jutott, mi­
lyen nehezen került elő a nyakkendője.
- És én? Nem segíthetnék egy kicsit? Vagy akkor engem
is kidobsz?
- Arról szó sem lehet - tiltakozott Ed. - Talán nekiállhat­
nánk egyszer közösen. Persze, csak ha van kedved. Be kell
látnom, hogy az én városi lakásom nem éppen a legmegfe­
lelőbb hely olyan hölgyek méltó fogadására, mint te vagy.
- Ez igaz! - bólintott Angéla. - Ha legközelebb jövök,
legyen itt legalább egy inas, egy pincér és egy szakács. Ja
igen, és egy udvarmester.
- Valóban? - kérdezte Edward elbizonytalanodva.
- Természetesen. És ez a minimum.
Ajaj - gondolta Edward. - Újabb probléma.
- Addig azonban magunknak kell elkészíteni a reggelin­
ket - nyilatkozta ki Angéla. - Mit szólnál hozzá, ha te kávét
főznél, én pedig leszaladnék valami melegért?
- Jó ötlet - mondta Ed. - Persze, csak ha szándékodban
van visszajönni.

93
 - Visszajövök - biztosította mosolyogva Angéla. - Ne
gondold, hogy lemondok a reggeli kávémról. Van valami,
amit nem szeretsz? Csak azért kérdezem, nehogy azt hoz­
zak.
- Kutyabefőttön és rántott kézitáskán kívül mindent rrieg-
eszek - mondta Ed. - Bármit találsz, felhozhatod
Angéla belebúit Ed nadrágjába, ingébe és a bőrkabátját
is kölcsönvette, mert nem akart feltétlenül a Cardin-kosz-
tümjében bevásárolni. Edward meglepetten konstatálta,
hogy még ezek a szániára túlméretezett férfiruhák is jól áll­
nak a lánynak.
A bevásárlás fényesen sikerült. A kávéhoz és a friss man-
góléhez rákot ettek rizzsel és különböző gyümölcsöt, grá­
nátalmát, banánt és kiwit. f
- Ez volt a legjobb reggeli, amit valaha ettem! - állapí­
totta meg Angéla, és elégedetten törölgette száját a szalvé­
tájával.
- Mert ez az első közös reggelink - jegyezte meg Edward.
- Bettytől kaptam két jegyet a legközelebbi koncertjére.
Azt mondta, ragadjalak karon és vigyelek magammal -
mondta Angéla.
- A drága jó Betty - válaszolt a férfi. - Nem kell erősza­
kot alkalmazni, önként veled megyek.
- Különben Bettynek és a barátodnak, Philnek köszön­
heted, hogy tegnap bementem az „Unlimited Records"-ba.
- Majd meghálálom nekik - jegyezte meg Ed. - De kon­
certjegyeket én is szerezhettem volna.
- Eddie, van itt még valami. Miközben te fogat mostál,
én a kisszobában voltam. Lehet, hogy kíváncsinak tartasz,
de el kell mondanom, hogy az a kép, amit ott láttam, nekem
nagyon tetszett.
- Igen? Tényleg? - kérdezte hitetlenkedve a férfi.

94"
 - Egy kissé ugyan a lemezborítókat készítő grafikusokra
emlékeztet, de feltétlenül meg kellene próbálnod eladni.
Magad mondtad, hogy az emberek szeretik az ilyesmit. És
van benne valami dühös.
- Kell is - mondta Ed. Újra a főnöke jutott az eszébe-.
Majd az órájára nézett és felkiáltott. - Ha most gyorsan el­
kezdünk elpakolni, akkor még éppen időben beérek a mun-.
kába. És veled mi a helyzet?
- Először hívok égy taxit és hazamegyek. Neked biztos
remekül állnak ezek a holmik, de számomra mégsem az iga­
zi, és Cardin-kosztümben sem akarom elkezdem dolgos hét­
köznapjaimat. Találkozunk ma este? - nyúlt át az asztalon
Eddie kezéért.
- Ha túlélem ezt a napot, semmi másra nem leszek képes,
csak hogy ágyba bújjak - jósolta Eddie. - Nem is csoda,
hiszen egy teljes álmatlan éjszaka van mögöttem. Nagyon
megharagszol, ha nemet mondok?
- Nem, nem haragszom. - Hiszen ő sem volt épp a leg­
frissebb. 0 is örülni fog, ha túl lesz ezen a napon. Este az is
kielégíti majd, ha Edre gondolhat és arra, milyen lesz újra
találkozni vele. Majd ágyba bújik, és igyekszik róla álmod­
ni.
- Fölhívlak ma este - mondta. - Pihend ki magad! Ter­
veim vannak veled.
-Például?
- Például - kacsintott kópésan Angéla -, néhány álmatlan
éjszakát okozni neked.

95
Másnap történt, hogy Mirinda Flowers kezében egy borí­
tékkal, arcán kétértelmű mosollyal bukkant elő az irodájá­
ból.
- Miss Anthony! - kiáltott Angélának. - Ismét írt egy
tisztelője. A reggeü postával érkezett.
Angela abbahagyta a rendcsinálást, és kezébe vette a ró­
zsaszínű borítékot. Neki szólt a levél, a „Pream Valley" cí­
mére. Az írás cirkalmas volt ugyan, de tiszta és korrekt. -
Nem tudtam, hogy minden nap leveleket kapok az úgyne­
vezett tisztelőimtől - nézett hűvösen a főnöknőjére. Gyaní­
totta, hogy Mirinda megint féltékeny, és főnöknője követ­
kező megjegyzése meg is erősítette ezt.
- Ezúttal egészen nagy halat fogott ki. A maga helyében
őt nem ráznám le olyan gyorsan, mint néhány napja azt a
szegény Eddie-t. - Az utolsó szavaknál bizalmas suttogássá
halkult a hangja. Angela a feladóra pillantott. Albert Mont­
gomery. Csak ennyi. - Ismeri?
Mirinda bólintott. - Ki nem ismeri? De sajnos csak név­
ről.
- Önnek adom! - válaszolt Angela lekicsinylően és hátat
fordított Mirindának.
- Az „UnlimSted Records" főnökét? - suttogta Mirinda
áhítatos tisztelettel, mielőtt újra eltűnt a hátsó szobában.
Angela unottan bontotta fel a levelet. Nem csodálkozott

96
volna^ha illatosítva van. A tartalmát amúgy is el tudta kép­
zelni magának.
így is volt. Finom papírra írt vacsorameghívást tartott ke­
zében Albert Montgomery Nob Hill-i villájába. Szemtele­
nebb és direktebb már nem is lehetne - gondolta. Ugyan
minek tartja őt ez az ember? Azt képzeli, hogy a pénzével
és a befolyásával minden nőt megkaphat?
Csak rövid ideig gondolkodott és máris tudta, hogy ez
Betty Carlisle-nak való eset. Ezen az úton valószínűleg örök
időre lerázhatja ezt a tolakodó alakot; Hol érheti el vajon
Bettyt? Legvalószínűbb, hogy a lemeztársaságon keresztül.
Szerencséje volt. Betty éppen szünetet tartott, így Angéla
beszélhetett vele telefonon. A lány először elnézést kért az
alkalmatlanságokért, amit esetleg neki okozott, mire Betty
gyöngyöző nevetéssel válaszolt: - Ne csacsiskodj, édesem!
Az én hibám, hiszen tudtam, milyen hamis játékot űz veled
Ed. Ha azonban csak egyetlen szót is szólok, örök életre
mégharagudott volna rám. 'De most már mindent tudsz, és
az én hibám is volt, hogy olyan homályosan fejeztem ki
magam azon a délutánon. Ahogy hallottam, a nagyfőnökkel
is összeszaladtál.
- Bevitt a szobájába.
-És?
- Hú! - kiáltott fel Angéla. - Már csak éppen ez a vén
kéjenc hiányzott nekem.
- Értem, mire gondolsz. Most már el tudod képzelni, mit
álltam ki évek óta vele. Legszívesebben a pokolba kíván­
nám.
- Azt hiszem, tudok neked ebben segíteni, Betty. Egye­
lőre azonban semmit sem mondok, mert épp most jött be a
főnököm és hegyezi a fülét. Inkább beteszem egy borítékba
és elküldöm neked. Tegyél vele legjobb belátásod szerint!

97
 - Kíváncsivá tettél.
, - Hova címezzem a borítékot? Sausalitóba?
- Igen, a koncertemig Friscóban maradok. És itt mindig
Philnél lakom.
Angéla feltételezése tehát, hogy a lakás, amiben az első
éjszakát töltötte Eddel, Philé, beigazolódott. - Sok szeren­
csét, Betty! - mondta. - Úgy.gondolom, hogy amit nekem
szánták, te sokkal jobban tudod hasznosítani.
- Tényleg nem akarsz semmi közelebbit mondani?
- Sajnálom, Betty. Most be kell fejeznem. Épp bejött egy
vevő. , - ->
- Okay, Angié. Kösz a hívást.
- Nincs mit, Betty.

Betty Carlisle szerette, ha felülhetett testőre mögé a motor­

kerékpárra. A többi sztárlegalábbis Rolls Royce-szal furi-
káztatta magát mindenüvé, ő viszont imádta a motorkerék­
párt.
Narancsszínű haját lobogtatta a szél, rniniszoknyája pe­
dig oly magasra csúszott, hogy számtalan férfi megfordult
utána.
Betty a kézitáskájában lapuló meghívóra gondolt. Minél
idősebb lett Albert Montgomery, annál több volt a pénze.
És minél több pénze lett, annál primitívebb módszerekkel
közelített a nőkhöz. Egyszerűen küldött kiválasztottjának
egy intim meghívást közvetlen csatlakozással az ágyba! És
mindezt rózsaszín papíron! Mit képzel ez az alak tulajdon­
képpen?
Betty elhatározta, hogy ma véget vet évek óta tartó meg­
alázó helyzetének. Most már megáll a maga lábán is, nincs
szüksége erre a hitvány producerre! Úgyis csak kihasználta
őt, minden tekintetben.
Hát ennek most vége!

98
 Egyébként diszkréten taxival szokott jönni, most azon­
ban nem titkolózott tovább. Ezért is vitte magával a testőreit.
Még az is lehet, hogy szüksége lesz rájuk Albert Montgo­
mery nem az a típusú férfi volt, akinek egyszerűen csak „Is­
ten hozzád !"-ot lehetett mondani.
A két hatalmas motorkerékpár meglehetősen nagy zajjal
robogott az élőkelő negyed még előkelőbb villája elé, nem
kevés kíváncsiskodót csalogatva a gondosan lefüggönyzött
ablakok mögé.
Betty leszállt és intett tagbaszakadt gorilláinak hogy itt
várjanak a bejárat előtt. A kapunál lévő kamera lencséjére
hanyagul rágógumit nyomott, ezzel megakadályozva, hogy
odabent azonosíthassák. - Én vagyok - lehelte negédesen a
mikrofonba.
A személyzet egyik tagja engedte be. - Mr. Mongomery
néhány perc türelmét kéri, Miss Carlisle - mondta a mexikói
szolgálólány, aki nem tudhatta, hogy a ház ura valaki mást
várt. - Fáradjon addig a szalonba.
- Köszönöm, Maria.
Betty bement a szalonba, ahol már begyújtottak a kan­
dallóba. Közlebb húzott egy karosszéket a tűzhöz, és jóked­
vűen várakozott Albert Montgomeryre.
A férfi alakja még nem volt látható, csak a hangja harso­
gott át a szomszéd szobából. - Jó estét, kisasszony! Örülök
hogy eljött, ígérem, nem fogja megbánni.
- Hello - válaszolt Betty alig érthetően.
- Azonnal jövök - hangzott fel újra a férfi hangja. - Szol­
gálja ki magát addig a bárnál.
Jó ötlet - gondolta Betty és az italkészletet mustrálgatta,
majd kevert magának egy Manhattant.
- Már itt is vagyok - Albert Montgomery sietős léptek­
kel, maga elé nyújtott kézzel lépett a szalonba. Lendülete
azonnal megtört, amint megpillantotta vendégét. Mintha lát-

99
hatatlan falba ütközött volna, hirtelen megállt! - Betty! -
kiáltott fel meglepetten.
- Hello, édesem! - mosolygott rá Betty és leült egy ha­
talmas karosszékbe. - Teljesen úgy néz ki, mintha valaki
mást vártál volna. Talán rosszkor jöttem?
- Igen - sietett a válasszal Montgomery. - Egy üzletfe­
lemet várom. Nagyon fontos tranzakciót kell megbeszél­
nünk.
- A kandallóban lobogó tűz, gyertyák az ebédlőben, a
szmokingod és hogy egy kisasszonyt üdvözöltél, na meg a
fürdősód illata arra enged következtetni, hogy nem épp egy
üzletfeledet várod.
- Pedig így van - válaszolta a férfi. - És most hálás len­
nék, ha nem zavarnál tovább.
- Ó, hát hirtelen zavarok? - Betty még mindig mosoly­
gott. - És milyen az üzletfeled? Csinos? De hát ez nem is
annyira fontos. Inkább azt kérdezem, gazdag-e. Ne fáraszd
magad a válasszal! Tudom, hogy gazdag, különben szóba
sem állnál vele. így inkább itt maradok. Szeretném megis­
merni.
- Ezt nem teheted, Betty - csóválta meg a.fejét Albert
Montgomery.és kérlelőre fogta a dolgot. - Tedd meg nekem
azt a szívességet, hogy egyedül hagysz. Ez a férfi nagyon
fontos nekem és az „Unlimited Records"-nak. - Ujjai nyug­
talanul igazították meg csokornyakkendőjét, majd ing­
gombjain matattak tovább.
- Annyira örültem ennek az estének! - kiáltott fel tettetett
csalódottsággal Betty. - Lehet, hogy már nem szeretsz?
- De, de - jött a túl gyors válasz. - Éppúgy szeretlek, mint
korábban. És megígérem neked, hogy amint lehet, bepótol­
juk ezt az estét. De most tényleg nem maradhatsz tovább,
az üzletfelem minden pillanatban itt lehet. Maria majd kikí­
sér. ' -f- •

100
 Betty ártatlan szemeket meresztett. - Ha megbeszélésed
van ma estére, akkor miért küldted nekem ezt a meghívót?
Ráadásul olyan kedves formában, amit egyáltalán nem
szoktam meg tőled?
- Meghívót? Neked?
- Igen - bólintott Betty.
A férfi újra idegesen a nyakkendőjéhez kapott. - Ez os­
tobaság! - fakadt ki aztán. - Ha küldtem volna neked meg­
hívót, arról nekem is kellene tudnom. Végtére is nem va­
gyok még abban a korban, hogy ilyesmit elfelejtsek.
- Pedig én azt hiszem, igen - jegyezte meg Betty és ki­
húzta kézitáskájából a rózsaszín levelet. - Meg tudnád ne­
kem mondani, hogy akkor ez micsoda? Mindenesetre nem
az „Unlimited Records" legújabb körlevele.
Albert Montgomery megkövülten meredt a levélre és
agyában egymást kergették a kérdések. Hogy juthatott ez a
meghívó BeAy kezébe? Lázasan kutatott valami magyarázat
után, de semmi használható nem jutott eszébe.
. - Minden stimmel. A mai dátum, az időpont. És alá is
írtad. Vagy le akarod tagadni?
- Ö... mmh... nem.
- Na látod »• mondta Betty elégedetten és hátradőlt a ka­
rosszékben. Szórakozottan figyelte Albertet, aki szemmel
láthatóan szenvedett. Amikor kiélvezte a férfi zavarát, hir­
telen felpattant, lejjebb rántotta a szoknyáját, és Montgo­
mery elé lépett. Orra már majdnem elérte a férfiét, amikor
felkiáltott.
- Vége a színháznak! Ha nem mondod el végre, mi tör­
ténik itt, majd én megteszem. Nem engem vártál, hanem egy
másik nőt. Es engem le akartál rázni miatta. így van?
Albert Montgomery még mindig nem válaszolt, hanem
átment a bárhoz, és egy kiadós whiskyt töltött magának.
- Nos, ez nem éppen a nagyfőnök irántam érzett szere-

101
tétének tévedhetetlen jele - folytatta Betty. - Most már tu­
dom, milyen piti kis szerepet játszottam az életedben. De
megvigasztalhatlak, hogy ez fordítva is igaz. Drágám, be
kell vallanom, hogy én is elhagynálak egy másik férfiért.
Éppen ezért, szerintem itt csak egyetlen megoldás létezik.
A lemezgyáros újra belekortyolt az italába és kérdően
nézett a lányra.
Betty nekidőlt a kandallónak és koktélospoharát vizsgál­
gatta. Majd halkan így szólt.- Ostobaság lenne, ha úgy foly­
tatnánk, mint eddig. Végtére is felnőtt emberek vagyunk.
Ezért javaslom, hogy ezentúl csak Betty Carlisle találkozik
a lemeztársaság főnökével, ha muszáj, és semmi több.
Egyetértesz?
Albert Montgomery még mindig hallgatott és úgy nézett
a lányra, mintha nem akarna hinni a fülének.
Betty most látta először ilyen tehetetlennek a férfit. Ezek
szerint mégis jelentek neki valamit - gondolta. De akkor
sincs tovább értelme! Csak Philre tudott gondolni már. -
Látom, egyetértesz - és a férfi poharához koccintotta az
övét. - Isten veled, drágám!-Néha igazán jó volt veled!
- Isten veled - suttogta mechanikusan a férfi. Még akkor
is az ajtóra meredt, amikor Betty már rég messze járt.
- Grand Avenue - kiáltotta a lány odakint kísérőjének,
és felugrott a motorkerékpár hátsó ülésére. - Amilyen gyor­
san csak lehet! - adta ki jókedvűen az utasítást. Úgy érezte,
hatalmas kő esett le a szívéről.

102
A Chinatownban Betty már emelkedett hangulatban találta
Philt, Eddie-t és Angélát. Ed alacsony asztala körül ültek a
padlón, és úgy tűnt, már nem az első üveg szilvabort kor­
tyolgatják.
Betty sóhajtva lerogyott közéjük, megcsókolta Philt és a
poharakra mutatott.
- Adjatok nekem is egy kortyot! Teljesen mindegy, hogy
mi az, de most ünnepelni kell.
Ed feléje nyújtott egy teli poharat.
- Milyen volt? - kérdezte Phil, aki Edward fekete kimo-
nójában pompázott.
- Mindjárt - mondta Betty. - Csak elóbb innom kell va­
lamit. Hm, ez jól esett! Tehát - azt hiszem, végleg megsza­
badultam tőle. '
- Minden nagyobb jelenet nélkül? - hitetlenkedett Phil.
- Minden nagyobb jelenet nélkül - biztosította a lány. -
És ezt Angie-nak köszönhetem, aki a legjobbkor gondolt
rám.
- Szóra sem érdemes - bólintott feléje Angéla, aki fekete
bőrnadrágot és egy maga varrta ugyancsak fekete^ bő se­
lyemblúzt viselt. - Remélem én is megszabadultam tőle.
- És én? - nyögött fel hangosan Edward. - Ki tudja, med­
dig kell még nekem elviselni őt? - Ma estére nagyon kicsípte
magát. Új öltöny volt rajta, ugyancsak vadonatúj nyakken­
dővel. Ha a nyakkendő egy kicsit szélesebb és kalapot is tett

103
volna a fejére, bármelyik Hollywood-filmben meggyőző
gengsztert alakíthatott volna. - Örülök, hogy eljöttél ma es­
te, Betty. Azt gondoltam, hogy egy üyen nő, mint te, a szom­
bat estéjét mással tölti és nem egy majdhogynem idegen
férfi vacsorameghívásával törődik.
- Szívesen jöttem, Eddie. Elég nekem a felhajtás a turné­
imon. Örülök, hogy egyébként nem történik annyi minden
körülöttem és nem kell minden pillanatban autogrammot
adnom. A vad évek különben is már a múlté.. Ezentúl kizá­
rólag Philnek szentelem magam - veregette meg kedvesen
a mellette ülő férfi vállát.
Phil komolyan nézett rá. - Betty, mondani akarok neked
valamitj és azt hiszem, ez a megfelelő alkalom. Kellemes itt
együtt, hamarosan megérkezik a vacsoránk, és valameny-
nyien le akarjuk zárni a múltat. - Ezeknél á szavaknál jelen­
tőségteljesen pillantott Edwardra. - Betty tette meg ez ügy­
ben a kezdő lépést. Én azonban még innék egy kis bort.
- Kérésed parancs - ugrott fel Ed és teleöntötte barátja
poharát.
- Hogy más nőkkel is dolgom volt, abban nagy szerepe
van annak, hogy magányosnak éreztem magamat, amikor
állanóan turnéztál, drágám - nézett gyengéden Bettyre. -
Na meg azon a gyerekes vonásomon, hogy állandó bizo­
nyítási kényszert éreztem. De rnindahányszor csalódtam,
mert hozzád senki sem ér fel, Betty. Egyszer fölajánlottad
nekem, hogy kísérjelek el a turnédra. Ha még áll az ajánlat,
ezúttal örömmel megteszem.
- Ó, drágám, hiszen ez csodálatos! - kiáltott fel Betty és
a férfi nyakába ugrott. Majd hirtelen eszébe jutott valami. -
És mi lesz a festéssel? - kérdezte. - Eddig mindig ez volt
az akadály. Csak nem akarod abbahagyni? Ahhoz túlságo­
san is jók a képeid!
- Nem, nem akarom feladni a festészetet - mondta Phil

104
és a bőrtáskájába nyúlt. - Egyszerűen csak megváltoztatom
a képeim formátumát. - Óvatosan előhúzott valami apró
holmit, ami nem volt nagyobb tízszer tíz centiméternél. - Ti
vagytok az elsők, akiknek megmutatom. Hölgyeim és ura­
im, zsebművészetnek hívják az ilyent! A tartozékok elfér­
nek egyetlen bőröndben. És miközben te a színpadon éne­
kelsz, én vagy ott leszek veled, vagy á szállodában festek.
Aszerint, éppen milyen kedvem van.
- Óriásinak tartom, hogy elkísérsz. - Edward és Angéla
attól tartottak, Betty megfojtja Philt, olyan szorosan hozzá­
bújt.
- Jól van Betty! - bontakozott ki Phil az ölelésből és Ed
felé fordult. - Azt hiszem, Ed barátomnak is nyomja valami
a szívét. Gyerünk, ne kerülgesd tovább, mondd el!
A házigazdán a zavar egyértelmű jelei mutatkoztak. -
Nos, igen - kezdte, majd hosszabb szünetet tartott. - Először
is szeretném megköszönni Angie-nek, hogy ma délután
annyit segített nekem. A segítsége tényleg aranyat ért,, ha
csak arra gondolok, hogy a városi lakásom... - Ennél a pont­
nál kérdően Philre nézett. - ... eddig hogy nézett ki és most
milyen állapotban van.
- Nem ismertem rá a kéglire - vetette közbe Phil. - Azt
hittem először, hogy eltévedtem. Azonkívül egy vadidegen
állt az ajtóban, aki nyakkendőt viselt. Nagyon lakályos lett
- fordult Betty felé. - Korábban úgy nézett ki, mint a Uni-
versal filmstúdió kelléktára.
- Hát annyira azért talán nem volt szörnyű - próbált meg
védekezni Edward.
- De bizonyára nemcsak ezt akarod elmondani nekünk -
Phil biztatóan nézett a barátjára.
- Nos... ö... azt gondoltam, hogy először talán vacsorá­
zunk. Farkaséhes vagyok.
- Felőlem - nevetett fel Phil. - De ez az utolsó haladékod.

105
 Edward lement az „Égi Sárkány" konyhájába és szólt
Linnék, hogy hozhatja a menüt. f
Gyönge tésztalevessel kezdtek, amelyben húsgombócok
úszkáltak, majd keserédes mártással következett a kebaljan,
végül licsi tejszínhabbal. Sokat nevettek közben, és Edward
kivételével valamennyien felszabadultak voltak.
Angela nyögdécselve hátradőlt. - Úristen, szétpukka­
dok!
- Azért jól vagy? - kérdezte aggódva Edward.
- De még mennyire! - kiáltott fel a lány. - Ahogy elné­
zem, nem is kell olyan sok pénzt kiadnod, és Lin is örült,
hogy méltányoljuk a konyháját.
- Albert Montgomery biztos nem érzi most ilyen jól ma­
gát - vetette közbe Betty. - Ma két nő is cserben hagyta. És
ezen a rengeteg pénze sem segít.
- Ez a végszó - mondta Phil és oldalba bökte a barátját.
Edward az állát simogatta. - Azt hiszem, várok vele,
amíg egyedül leszek Angélával. Hiszen tulajdonképpen ez
csak rá tartozik.
- Szabad megkérdezni, mi folyik itt tulajdonképpen? -
kérdezte a két lány szinte egyszerre.
- Láthatod, általános az érdeklődés - mutatott körbe Phil.
- Ha pedig most elmegyek és nem figyelek rád, biztos, hogy
nem nyitod ki a szádat, ahogy ismerlek.
- Hát jó - adta meg magát Edward és Angélához fordult.
Hirtelen túl akart lenni az egészen, ezért gyorsan belekez­
dett a vallomásába. - Angié, be kell vallanom, hogy hazud­
tam neked. Remélem, meg tudsz bocsátani. Na végre, kint
van! -
- Hogy micsoda? - kérdezte Angié gyanútlanságot tet­
tetve. '
- Magyarázd már meg egy kicsit részletesebben - biztatta
Phil. - Látod, hogy semmit sem ért ez a lány.

106 '
 - De hiszen már mindent elmondtam - vágott szenvedő
képet Ed és körbetekintett, ám csak kérdő tekinteteket látott
maga körül. - Jó, jó! Hát nem kíméltek! Angié, azt mondtam
neked, hogy az ^Unlimited Records" főnöke vagyok.
- Igen - bólintott Angela rezzenéstelen arccal.
- Ezt csak kitaláltam. Grafikus vagyok a cégnél, aki le­
mezborítókat tervez. - Feszülten nézett a lányra, de annak
arca semmit sem árult el. - Csak azért tettem, mert féltem
tőle, hogy elveszíthetlek Hogy unottan elfordulsz tőlem és
eltűnsz az életemből.
Angela még mindig nem szólt semmit.
- Sajnálom...
- - És a sausalitói lakás? - tudakolta a lány.
- Nem az enyém, hanem Philé - válaszolta teljesen letör­
ten Edward.
- És Albert Montgomery? - kérdezett könyörtelenül to­
vább Angela. ' / .
- A főnököm - nyögte a férfi és lehajtotta a fejét. Majd
felpillantott és így szólt. - És? Még mindig akarsz engem?
Azok után, hogy hazudtam és egyáltalán nem vagyok nagy­
menő?
- Nem látod, hogy már itt sem vagyok? Hiszen engem
csak a pénz érdekel, ezért is ráztam le ezt a szegény Albert
Montgoméryt.
- Ostoba voham - kapott a fejéhez Edward. - Magam
sem értem, miért tettem...
- És fogsz még nekem hazudni? - kérdezte Angela, aki
érezte, már nem sokáig tudja megőrizni komolyságát.
- Soha! - kiáltotta Edward. - Hát nem haragszol rám?
- Nem, feltéve, ha megtartod az ígéretedet. - Ezzel Eddie
vállára tette a kezét. - Eddie, nekem is mondanom kell va­
lamit.

107
 - Mit? - kérdezte a férfi boldogan a megkönnyebbülés­
től. E pillanatban bárkinek megbocsátott volna mindent.
Phil volt az első, akiben gyanú támadt. - Csak nem azt
akarod mondani, hogy...
- De igen - hajtotta le a fejét Angéla bűntudatosan.
- Hát ezt nem lehet kibírni - nevette el magát Phil, széles
jókedvében a combját csapkodva.
- Nem értek semmit - szólt Edward.
- Nem vagyok divattervező - suttogta a lány. - Igaz, hogy
néha magam varrom a ruháimat, de ez minden.
- Aha - mondta Edward hosszú szünet után és összehú­
zott szemekkel figyelte a lányt.
- Valószínűleg engem ugyanaz vezérelt, mint téged - vé­
dekezett Angéla. - Hogy mondhattam volna egy lemezgyá­
rosnak, hogy eladónő vagyok? Azt akartam, hogy komolyan
vegyél! Hát most tudsz mindent!
- Úgy - mondta Edward. - És a Cardin-kosztüm?
- Az tényleg eredeti volt.
Ed nézte a lányt. Majd elkezdett remegni az álla és hirte­
len kacagni kezdett. - Hát ez hihetetlen! - nyögte. - Tehát
te is. - Erre már valahányan nevetésben törtek ki. Betty volt
az utolsó, aki megértette a helyzet komikumát.
Amikor kicsit megnyugodtak, újra Edward jelentkezett
szólásra. - Van még egy meglepetésem - mondta titokzato­
san.
- Ó, én szeretem a meglepetésekét - jegyezte meg Betty
még mindig nevetve.
- Van ennek valami köze a kisszobához, ahova egész nap
be sem tehettem a lábam? - tudakolta Angéla.
- Van - bólintott Edward. Odalépett a kisszoba ajtajához
és kitárta. - Nos, látsz valamit, Angié?
- Semmit sem látok.
- Hát ez az - mondta huncut mosollyal a férfi.

108
 Ekkor Angéla észbekapott. - Hiányzik a kép.
- Eladtam.
- Eladtad azt a szörnyűséget? - hitetlenkedett Phil. - Azt
a kaotikus portrét a főnöködről? Hát ehhez csak gratulálni
lehet.
- De ez még nem minden - szólt Eddie. - Nem fogjátok
elhinni, de az^Unlimited Records"-nak adtam el. Az előtér­
ben fog lógni, és Mr. Montgomery minden nap megcsodál­
hatja.
. — Hogy sikerült ez? - kérdezte Betty.
- Az ötlet Angéláé, ő kérdezte meg, nem akarom-e elad­
ni a képet - mondta Eddie és újra lekuporodott a földre. -
Azonnal fölkerestem Pete Millert, ő felelős nálunk az iro­
dák berendezéséért. Munka után eljött hozzám, és annyira
megtetszett neki a kép, hogy még aznap elszállíttatta. Ügy
látszott, félt, hogy meggondolom magamat. És egy hárome­
zer dolláros csekket hagyott itt nekem.
- Volt hozzá bátorságod, hogy a képet a főnök portréja­
ként add el? - nyugtalankodott Betty. - Albertnek ez egyál­
talán nem fog tetszeni.
- Nem untam meg az életemet - rázta meg a fejét Ed. -
Azt a címet adtam neki, hogy „Rockkoncert".
- Nem is rossz - mondta Angéla. - Koccintsunk a sze­
rencsédre és hogy el ne hagyjon!
- Érdekes - tűnődött Edward -, ugyanezeket a szavakat
mondta Pete Miller is, meg hogy további képek is érdekel­
nék.
- Na látod - emelte magasra poharát Phil. - A második
Picasso. És ott van még Mirinda Flowers is, aki bizonyára
szívesen kiállítja a képeidet. .
- Ne aggódj! - vigasztalta Edward a kissé ijedt arcot vágó
Angélát/ - Ez az utolsó lehetőség, amit figyelembe veszek.

109
 - Eddie - kérdezte Betty a ház urát. - Hívnál nekünk egy
taxit?
- Már menni akartok? i
- Ó, én már tudom, mit jelent ez a pillantás Betty szemé­
ben - avatkozott közbe magyarázóan Phil. - Már megint
tervbe vette, hogy darabokra szaggat - kacsintott kópésan.
- Tedd meg, hogy hívsz egy taxit, mert ha nem érkezik meg
időben, előfordulhat, hogy rajtad próbálja ki vadmacskakör­
meit.
- Hé! - kiáltott fel Angéla. - Én is itt vagyok!
- Nyugi - mondta Betty és megcsókolta Philt. Úgy nézett
ki, mint egy lakmározni készülő ragadozó. - A te EddieTd
nekem egy kicsit hagy falat. Azonkívül kétlem, hogy egy
bizonyos Miss Anthonyn kívül más nő is érdekelné.
Miközben Ed lekísérte a vendégeket, Angéla visszavitte
az edényeket az „Égi Sárkány'' konyhájába. Amikor Ed-
ward visszatért a lakásba, már várt rá, a nyakába ugrott és
lehúzta maga mellé a földre. A férfi egy pillanatig mozdu­
latlanságra volt kárhoztatva, amikor Angéla leszorította a
kezét a szőnyegpadlóra.
- Addig nem eresztelek, amíg nem válaszolsz egy kérdé­
semre - fenyegette meg Edwardot.
- Csak egy kérdés? Ennyi az egész? - kérdezte csalódot­
tan Ed és megpróbált kiszabadulni. De Angéla erősen szo­
rította.
- Természetesen több. Sokkal több. De csak szépen sor­
ban, egyiket a másik után. - Angéla szép zöld szeme fenye­
getően villogott. - Először csak egyetlen kérdésre akarom
a választ.
- Mi lenne, ha feltennéd végre a kérdést?
- Szeretsz?
- Hát persze, hogy szeretlek.
- Túl gyorsan yálaszoltál ahhoz, hogy igaz legyen.

110
 - Épp mivel ez az igazság, nem volt szükség hosszas gon­
dolkozásra. .
- Mondd még egyszer! - kérte Angéla.
-.Szeretlek.
- Őszintén hangzik..
- És te?
- Mi van velem?
- Te is szeretsz?
- Persze, hogy szeretlek. De mivel én vagyok a nő, neked
kell bizonyítani.
- Hogy bizonyítsak, ha mozdulni sem tudok?
- Nos, rendben van, nagyfőnök. Elengedlek. - Teljes sú­
lyával ráfeküdt a férfira és csókolta, ahol érte, miközben
gombolni kezdte az ingét. Edward mozdulatlanul feküdt és
csendes gyönyörűséggel élvezte a lány becézését. Angéla
szája izgatóan siklott a tarkójára és ujjai a férfi meztelen
felsőtestét cirógatták. Amikor tekintete véletlenül az ablak­
ra tévedt, ijedten felkiáltott.
Edward értetlenül nyitotta ki a szemét. - Mi történt., drá­
gám?
- Nem fogod elhinni, Eddie. De egy kínai néz be az ab­
lakon.
Mivel a férfi amúgy sem volt abban a helyzetben, hogy
megfordulhasson és ellenőrizze ezt az állítást, nyugodtan
újra lehunyta a szemét. - Kedvesem, a második emeleten
vagyunk. Ez lehetetlen. Inkább szeress tovább, kis divatter­
vezőm.
- Eddie - engedte el Angéla a férfit. - Nézd meg magad,
hogy nem hazudok.
Edward fölemelkedett és az ablak felé nézett. És tényleg
egy csodálkozó kínai arcot látott benne, de csak egy pilla­
natra, aztán eltűnt.
- Eltűnt - mondta Angéla elképedve.

111
 - Látsz valamit? - kérdezte Edward, aki most zajt hallott
felszűrődni az utcáról.
- Ó, szegényke! - kiáltott fel Angéla. - Odakint valamit
ünnepelnek. Hatalmas nyulat látok egy feldíszített teherautó
tetején.
- Igazán kedves Roger Nyuszitól, hogy meglátogat ben­
nünket - sóhajtott fel Ed.
- És néhány gyereket látok, egyenruhában vannak és
egymás nyakában állnak. És a fiú, aki legfeíül volt, annyira
megijedt az én Eddie-mtől, hogy megingott és leesett. De
úgy tűnik, nem történt nagyobb baj.
- Inkább a te tested lehetett rá ekkora hatással - nevetett
Ed, aki már szintén az ablaknál állt. Áz utcán rengeteg em­
ber gyűlt össze egy táncoló sárkány körül és a zenekar is­
meretlen hangszereken kezdett eljátszani.
Angéla egyetlen mozdulattal elhúzta a függönyt. - Na,
így már senki sem zavarhat bennünket - mondta és lehúzta
Edet a padlóra. - Hol is tartottunk?
- A nadrágnál.
- Helyes. - Angéla azonnal el is távolította Edről a kér­
déses ruhadarabot. Edward magához vonta a lány felsőtestét
és belefúrta arcát tarkójának hajlatába. Gyengéden harap­
dálta a puha fülcimpákat. Angéla halkan dorombolt és a
mellére vonta Edward fejét. A férfi szájába vette a felindult­
ságtól megmerevedett mellbimbókat, egyiket a másik után.
Angéla hátravetette a fejét és igyekezett minél szorosabban
bújni Edwardhoz.
Ed most élvezettel felnyalt egy izzadságcseppet a lány
mellei közül. Angela-íze volt, Angéláé, aki itt volt vele és
láthatóan kívánta őt.
A lány kibontakozott a férfi öleléséből és lejjebb csúszott,
hogy mindenütt csókokkal borítsa a testét.

112
 Edward felnézett a mennyezetre. Ebből a perspektívából
még sohasem látta a lakását. Úgy tűnt, mintha a szoba meg­
nőtt volna. A padlószőnyeg puha volt, és a gyertyák táncoló
fénye aranycsillogással vonta be a föléje hajló szeretett tes­
tet. Angéla hosszú haja majdnem betakarta Ed teljes alsó­
testét.
Ekkor a férfi lehunyta a szemét. Semmit sem akart, csak
érezni. Érezni, ahogy a lány ajkai végigcsókolják a testét.
Hevesen próbálta Angie-t kiszabadítani a ruhájából. -
Gyere, drágám, nem bírom tovább.
- Azt el is hiszem - nevetett Angéla, és mint a kígyó,
amikor levedli régi bőrét, olyan hirtelen bújt ki ruhájából,
ő is az elviselhetőség végső határáig izgatott volt. Újra a
férfi fölé került és néhány pillanat múlva érezte, hogy
összeforrnak.
- Eddie - suttogta. - Ma szombat éjszaka van.
- Tudom - válaszolta a férfi.
- Ma egész éjjel együtt lehetünk, úgyhogy ne siess kiadni
az erődet.
Pedig Edward épp erre készült. Megmarkolta a lány csí­
pőjét, hogy még közelebb kerüljenek egymáshoz és heves
mozgásba kezdett.
Ed nem tudta levenni a szemét Angéláról. A lány föléje
magasodott, hátrafeszítette a fejét, haja a vállára omlott, ar­
cát megfényesítette a túláradó érzelem. Ed számára maga
volt a paradicsom látni, mekkora gyönyört tud okozni a
lánynak.
Majd Angéla egész testében összerándult, combjai, keze
még erősebbei} szorították a férfit.
Edward is elveszítette most az uralmát maga fölött. Be­
lekapaszkodott Angéla vállába és egy utolsó erőteljes moz­
dulattal a csúcspontra röpítette mindkettejüket. Amikor újra
kinyitotta a szemét, Angéla kisimult arcát látta maga előtt.

113
- Már megint csodálatos volt önnel, Mr. Bowie - suttogta
elragadó mosollyal.
- Önnel is, Miss Anthony - válaszolt Ed. Összefonta a
karját a feje alatt, kinyújtózott. Egyszerűen jól érezte magát.
Az utca újra csendes volt, az ünneplők már továbbvonultak.
- Eddie? - kérdezte Angéla halkan. - Ágyban reggeli­
zünk holnap?
v
- Ha el nem tűnsz addig.
Angéla belemarkolt Edward hajába. - Igazán abbahagy­
hatnád. Elég valószínűtlen, hogy Betty feltűnik. Azt hiszem,
más dolga is van most, mint hogy minket zavarjon.
Edward hirtelen a homlokára csapott. - Tudtam, hogy
elfelejtettem valamit - kiáltotta. - A reggeliről teljesen meg­
feledkeztem. Az egyeden, amivel szolgálhatok, az a szilva­
bor. Persze, csak ha maradt még.
Angéla mutatóujjával Eddie mellére bökött. - Látod, mi­
lyen jó, hogy itt vagyok. Épp ideje, hogy némi rend legyen
az életedben. Talán elkerülte a figyelmedet, mekkora sza­
tyorral érkeztem. Abban volt a reggelink.
- Te angyal! - lelkesedett Eddie.
- És az angyal még egyszer hallani szeremé a varázsszót.
- Miféle varázsszót?
- Hát hiszen tudod...
- Szeretlek, Angié - mondta Edward azonnal.
- Igazán?- - kérdezett vissza mosolyogva Angéla. .
- Igazán - biztosította Edward. - A hazugságoknak vége.

114
 Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda
A nyomdai megrendelés törzsszáma: 7889.66-14-2
Készült Debrecenben, az 1992. évben •
Felelős vezető.: György Géza