A devianciák fogalma, fajtái, elméletei

Devianciák: az átlagostól, az uralkodó normáktól, az elvárt és még tolerálható magatartási

formáktól eltérő viselkedések halmaza.

- a deviáns magatartássá nyilvánítás mindig a társadalmi értékítélettől függ, ezért

történelmi korhoz köthető, földrajzi, kulturális meghatározottsága van
- tehát a társadalom dönti el, hogy mely magatartásokat tűr el vagy tilalmaz
- társadalompolitika szempontjából azok a magatartások relevánsak, amelyek ön-
és/vagy közveszélyesek és az adott társadalmi viszonyok között intézményes
reakciókat váltanak ki;
- ezek az intézményes reakciók általában beavatkozások, amelyek lehetnek gyógyító,
kezelő, nevelő, büntető jellegűek.
- fontos garanciális szempont, hogy a beavatkozás során mennyiben tartják tiszteletben
az emberi szabadságjogokat, ill. az emberi méltóságot
- így a politikai értékválasztás mentén dől el, hogy az államhatalom mennyiben szól
bele a jogviszonyokba, hogyan szankcionálja a jogsérelmeket; a büntetés a
beavatkozás leghagyományosabb, de egyben a legvégsőbb eszköze

Utalnék Durkheimre: a deviancia jelensége egy társadalomban normális. A közösség számára

iránymutatás, hogy mit szabad és mit nem, ill. a büntetés erősíti a normakövetést és a
kohéziót.

Deviancia modern fogalma tehát: „az átlagostól, az uralkodó normáktól, az elvárt és még
tolerált magatartási formáktól eltérő olyan ön- és/vagy közveszélyes magatartások halmaza,
amely a többségi társadalom oly mértékű erkölcsi rosszallását váltja ki, hogy a féken
tartásukra – a szaktudományok fejlettségének és az uralkodó felfogásoknak megfelelő –
intézményes reakciókat rendszeresít.”

Devianciakontroll: célzatos intézkedések és intézményes reakcióknak az összessége,

amelyek arra hivatottak, hogy az ön- és/vagy közveszélyes jelenségek káros következményeit
csökkentsék és karbantartsák, ill. javítsák a társadalom önvédelmi képességét.

Mikor érzik úgy a társadalom tagjai, hogy szükség van intézményes beavatkozásra? A
reagálás több tényezőtől függ:
- a társadalom toleranciaképességétől
- a demokratikus hagyományoktól
- a szaktudományok fejlettségétől
- és a rendelkezésre álló eszközökből mit választ ki a szakpolitika vagy a hatalmi
politika
- anyagi lehetőségek
- az intézmények mennyiben képesek kezelni a kialakult helyzetet
Devianciák: bűnözés, öngyilkosság, alkoholizmus és kábszerfogyasztás, prostitúció;
Durkheim korában az elmebetegségek, homoszexualitás is.
 - Önmagában egy deviánsnak tartott magatartás csökkenése (pl.: öngyilkosság)
még nem jelentheti, hogy megnyugodjunk. ISMERNI KELL EGY DEVIÁNS
VISELKEDÉSFORMÁVAL KAPCSOLATOS STRUKTÚRÁT, ANNAK BELSŐ
SZERKEZETÉT ahhoz, hogy hatékony beavatkozást lehessen kidolgozni.
- a devianciák nem egyformán érintik a különböző társadalmi rétegeket. A hátrányos
helyzetben élőknél sokkal gyakoribb (erőszakos és vagyon elleni bcs-ek,
alkoholizmus, mentális betegségek, stb.) és amíg nem érintik a társadalom magasabb
rétegeit (mértékadó rétegét, azaz a középosztályt), addig nem érzik szükségét a
beavatkozásnak.
- bizonyos intézmények a káros, önpusztító esetek, folyamatok eltitkolására
ösztönözhetnek (Pl. a biztosító nem fizeti ki az életbiztosítást, ha öngyilkosság
történt), ezáltal bizonyos cselekmények, devianciák látenciában maradnak
- az egyes deviáns magatartások egymást erősítik, ezért összefüggéseiben kell vizsgálni
ezeket

A deviancia fajtái a társadalmi reakciók alapján

Tiltott (kábítószer-fogyasztás)
Tűrt (cigarettázás, prostitúció)
Tolerált (alkoholfogyasztás)

A devianciákra adott intézményes reakciók lehetnek: büntető, kezelő, gyógyító, nevelő

Ezeknek az intézményesített reakcióknak egymásra figyelemmel kell lenni, egymást ki kell

egészíteniük a megelőzés, kezelés és büntetés rendszerében. Ha az egyensúly ezek között
megbomlik, akkor beindul a devianciaspirál.
Pl.: alkoholisták kezelése

Ebből következően figyelni kell a deviáns jelenségek újratermelődését, ill. a különböző

devianciák egymást erősítő / gyengítő hatását.

Miközben az egyik deviancia csökken, egy másik (ezzel összefüggésben) emelkedhet. Pl.: az
öngyilkosságok / más önpusztító tevékenységek és az emberölések/ más erőszakos
cselekmények összefüggései