JÁNOS EVANGÉLIUMA

1.-2. és 3. fejezet

Tükör fordítás

Mirror Bible

Francois du Toit
Megjegyzés: LEKTORÁLÁS ELŐTTI SZÖVEGVERZIÓ.

JÁNOS EVANGÉLIUMA - TÜKÖR BIBLIA

1 Ha visszamennénk a kezdethez, ott találnánk a

2Szót (Szó, Logosz, Isten logikája, az isteni késztetés és
vágy) amely már eleve 3jelen van ott; 4szemtől-szembe
Istennel. A Szó az 3Én vagyok; benne visszangzik Isten
2ékes beszéde és benne is 4fejeződik be. A Szó (Ige)
egyenrangú/egyenlő Istennel. (A kezdetben, 1arche, a
sor, idő, hely, rangfokozat elején való lét. A Szó, 2logos,
Istennel volt; itt és a második versben János a görög pros
előjárószót használja, felé; szemtől-szembe.

Három alkalommal használja János ebben a mondatban az

3eimi ige aktív, indikatív, tökéletlen alakját, vagyis aen (ἦν)
lenni,  [a kezdetben “volt” a Szó stb...] amely nem utal arra,
hogy a kezdet az Istenért vagy a Logoszért lenne, hanem
pusztán folyamatos létezést jelent, “Én vagyok”. Az
egeneto ige teljesen mást jelent, “válik valamivé/valakivé”,
János 1:14-ben bukkan fel a Logosz Inkarnációjának a
kezdetét jelezve. A Szó testté “vált”. Nem a testet öltés
jelenti Jézus eredetét. Lásd az éles megkülönböztetést
János 8:58-ban, “mielőtt Ábrahám volt (született, genesthai
a ginomaiból deriválva), én vagyok.” Az eimi szó, én
vagyok; a lét esszenciája, mintegy időtlen létezésre utalva.
Lásd a megjegyzéseimet 1 Péter 1:16-ról)

2 A kezdet az Istennel szemtől-szemben lévő Szót

tükrözi. (Isten lényét semmi nem zavarja meg, ami

a Szóban tanúsítható. “Ha engem láttál, az Apát láttad

tükrözi. (Isten lényét semmi nem zavarja meg, ami

a Szóban tanúsítható. “Ha engem láttál, az Apát láttad

[János 14:9].A Szó kezdettől fogva van, még nem volt
leirva vagy kimondva; egyszerűen csak szemtől-szemben
volt az Istennel! A kezdet hirdeti a Szó sorsát, amely kivétel
nélkül mindig Isten lénye és Istenben fejeződik be.)

3 A Logosz jelenti a forrást; minden belőle indul el. Ő

marad a kizárólagos Szülő referenciájuk minden
létezésére. A Szón kívül semmi sem eredeti! Isten
Logikája határozza meg az egyetlen lehetséges helyét
az emberiségnek, ahová az eredetüket
visszavezethetik. (Minden általa lett; semmi sem lett
nélküle, ami létrejött. KJV Lásd Kolossé 1:16)

4 Az ő élete az a fény amely meghatározza az

életünket. (Az ő életén keresztül az emberiség felfedezi az
élet világosságát.)

5 A sötétséget áthatolta és képtelen volt befogadni

vagy elhomályosítani a fényt. (A sötétség az emberiség
megváltott önazonosságáról és ártatlanságáról való
tudatlanságát jelenti [Ézsaiás 9:2-4, Ézsaiás 60:1-3, Efézus
4:18, Kolossé 1:13-15].)

6. Azután volt ez a János nevű ember (Jézus

unokatestvére), akit Isten bízott meg; 

7. Az volt a küldetése, hogy az életük világosságára

hívja fel a figyelmüket, hogy aminek tanúi voltak hitet
ébresszen őbennük (ugyancsak arról, hogy az ő eredeti
életük meg lett váltva)

8. Nem az volt a szolgálata, hogy elvonja a figyelmet a

fényről mintha ő maga lenne a fény, hanem inkább
ébresszen őbennük (ugyancsak arról, hogy az ő eredeti
életük meg lett váltva)

8. Nem az volt a szolgálata, hogy elvonja a figyelmet a

fényről mintha ő maga lenne a fény, hanem inkább
hogy rámutasson a fény Forrására. 

9. Egy új nap virradt az emberiségre. Az élet hiteles

fénye amely megvilágosít mindenkit, akik a világban
készen állnak a hajnalodásra! (Ez a nap jelentené az
időszámításunk kezdetét és annak, hogy az emberiség
történelme örökre Krisztus előtti és utáni időszakokra
választódik. A testet öltés az Isten képét emberi formában
tenné láthatóvá. Benne - aki a mi életünk tervrajza - több
mint elegendő fény áll rendelkezésre arra, hogy minden
emberben eloszlassa a sötétséget. Ő a valódi fényesség
amely minden embert megvilágosít! [Kolossé 1:15; 2:9, 10;
2 Korintus 4:6])

10 Bár senki sem vett tudomást róla, nem volt idegen a

világnak; ő mindig ott volt és ő maga mindennek a
szerzője.

11. Nem mintha idegen bolygóra érkezett volna; a

sajátjaihoz jött, de az övéi nem 1ismerték őt fel. (A
zsidóknak kellett volna először felismerniük! Jelenések
19:12. Továbbá Zsoltárok 24:1 “Az Úré a föld és annak a
teljessége, a föld kereksége és annak lakói (Károli
Gáspár). A 1paralambano szó a para szóból ered,  egy
olyan elöljárószó amely közvetlen közelséget jelez, egy
hatások gömbjéből eredő dolgot , miközben sejteti, hogy a
lakóhelyén (kiindulópontján) egység van jelen, amely a
szerzőjétől és annak odaadójától rugaszkodott el, tőle
ered, jelezvén a cselekvés kiindulópontját, a bensőséges
kötődést; és lambano, felfogni, megérteni, azonosulni
vele.)
ered, jelezvén a cselekvés kiindulópontját, a bensőséges
kötődést; és lambano, felfogni, megérteni, azonosulni
vele.)

12. Mindenki, aki felismeri a benne rejlő

összetartozását, 6meggyőződésre jutott arról, hogy ő
jelenti 2erdeti életüket és arról, hogy az ő neve
határozza meg őket, Isten bizonyosságot 5ad nekik,
hogy valóban az ő 4leszármazottjai és tőle 2születtek;
ő szentesíti a fiúságuk jogszerűségét. (Gyakran ‘elvesz,
elfogad’ - ként fordítják a 1lambano szót, amely valójában
azt jelenti, hogy ‘kézhez venni, felfogni, megérteni,
azonosulni vele’. Ez a szó azt érzékelteti, hogy bár ő a
sajátjaihoz jött, vannak olyanok akik nem 1azonosulnak a
saját, valódi benne kijelentett 2eredetükkel, és sok
farizeushoz hasonlóan egy idegen apa, a hazugság apja
[János 8: 44]. gyerekeiként viselkednek. Istennek sem az
emberiséghez fűződő apai viszonya, sem pedig az ahhoz
kapcsolódó tulajdonjoga nem fér kétséghez; a probléma az
emberiség közömbös hozzáállása a valódi 2eredetükhöz.
Az Evangélium ezt címzi meg kristálytisztán Jézus Krisztus
személyében. Jézus azért jött, hogy az emberiséget újra
bemutassa önmagának; az emberiség elfelejtette miféle
embereknek lettek tervezve!  [Jakab1:24, 5 Mózes 32:18,
Zsoltárok 22:27]. 
2Genesthai, a ginomai szóból eredő szó annyit tesz, mint
létrehozni; válni valamivé/valakivé; János ezt az igét Aorist
főnévi igenévvel illeti, amely azt sugallja, hogy az idő egy
pontjához képest előbb fejeződött be egy cselekvés. A
görög főnévi igeneveknek lehet jelen idejű és Aorist
alakjuk.A két alak közötti kontraszt sokkal inkább van köze

az aspektushoz, mint az időhöz. A jelen idejű főnévi igenév

alakjuk.A két alak közötti kontraszt sokkal inkább van köze

az aspektushoz, mint az időhöz. A jelen idejű főnévi igenév

progresszív vagy tökéletlen aspektust hivatott kifejezni.
Úgy ábrázolja az igével leírt cselekvést, mint amelyik
éppen folyamatban van/történés alatt áll. Az Aorist főnévi
igenév azonban nem hivatott előrehaladó aspektust
kommunikálni. Úgy képezi le az ige által
kommunikált cselekvést, mint egy olyan befejezett egység,
amely valahol elkezdődik de vége is szakad. Ezt fontos
megemliteni, ugyanis sok forditás úgy adja vissza ezt a
verset, mintha azt érzékeltetné hogy nekünk kell először
tennünk valamit valamit hogy Isten válaszként  bennünket
fiaivá tegyen, mintegy rábírni, hogy Isten cselekedjen!  A
mi megértésünk (lambano) valójában nem más csupán
minthogy ráébredünk arra a tényre, hogy a teremtésünk a
Logoszban már végbement  [Lásd János 1:3] A Logosz a
forrás. 
Minden őbelőle indul ki. Ő marad az exkluzív szülő-
referenciájuk a születésüknek. Semmi sem eredeti a Szón
kívül. Mi vagyunk az ő leszármazottjai [Lásd továbbá
ApCsel 17:28].  “Jött, hogy értelmet adjon az ő, mint igaz
megismeréséhez, és hogy felismerjük, hogy mi őbenne
vagyunk, az igazban [1 János 5:20].) Exousia-t gyakran
“erő”-ként fordítják, mint egy összetett szót, mintha az Isten
gyermekeivé való 2váláshoz az “erő” oda lett volna adva;
ek = mindig eredetet vagy forrást jelöl, + eimi = én vagyok;
azaz, abból, aki vagyok. Ez adja a 3jogosultságunk és
tekintélyünket a fiúságra; 4teknon = leszármazott,
gyermek. 

Ő adott, 5didomi, amely ez esetben annyit tesz, minthogy

odaadni valakinek azt, amely már eleve hozzájuk tartozik;
azaz visszaadni. Visszaadni, azt már meglévő tényt, hogy

ők az övéi, felülről születtek, és azt, hogy az őbelőle

Ő adott, 5didomi, amely ez esetben annyit tesz, minthogy
odaadni valakinek azt, amely már eleve hozzájuk tartozik;
azaz visszaadni. Visszaadni, azt már meglévő tényt, hogy

ők az övéi, felülről születtek, és azt, hogy az őbelőle

kiinduló 2kezdetünk és az őbenne való létezésük most
megerősítésre kerül azzal, hogy tudomásul van veszik azt.
Meggyőződni = 6pisteo; az 7ő neve = onoma az emberiség
családneve. [Lásd Eph 3:15]. “Az ő cselekedete volt, hogy
a valódi önvalójukat, az Isten-gyermek létüket megélték./
Neki köszönhetően történt meg az, hogy a valódi
önmagukat megélték, azaz, hogy Isten gyermekei” (angol
Message fordítás magyarra való átfordítása)

13 Ezek azok, akik felfedezik a természetes

fogantatáson túlnyúló Istenből lévő születésüket! Itt
nem a vérvonalunkról van szó, sem arról, hogy vajon
kívánt vagy nem kívánt gyermekek lennénk-e - itt az
Istentől való származásunkról (születésünkről) van
szó. Mi vagyunk a valóra vált álma! Nem a szüleink
találmánya vagyunk!. Valójában te vagy Isten valaha is
létezett legnagyobb ötlete! (Lásd Jeremiah 1:5; 29:11 &
John 3:2-7)

14. Hirtelen a láthatatlan, örök Szó 1látható formát ölt -

a megtestesülés, egy hús és vér ember Személyében
megmutatkozva, mint egy tükörben! Őbenne, és most
bennünk is megerősítésre talált! Az Isten
legpontosabb, kézzelfogható és örök gondolata emberi
életben talál kifejeződésre! A Szó emberi lénnyé lett;
mi vagyunk az ő lakcíme; bennünk lakik! Magával
ragadja a tekintetünket! A dicsőség, melyet ott látunk
nem egy vallásos közhely; ő a hiteles szülött Fiú. A
dicsőségről (melyet Ádám szem elől tévesztett) most
teljesen lehullt a lepel! Csak a kegyelem képes az
igazságot egy ilyen teljes kontextusban közölni! 
(Őbenne felfedezzük, hogy mi nem a véletlen műveként
vagy valami baleset folytán kerültünk de, vagy egy földi
szülő vágya révén, és azt hogy csupán fizikai fogantatás
termékei vagyunk; a létezésük Isten vágyának
dicsőségről (melyet Ádám szem elől tévesztett) most
teljesen lehullt a lepel! Csak a kegyelem képes az
igazságot egy ilyen teljes kontextusban közölni! 
(Őbenne felfedezzük, hogy mi nem a véletlen műveként
vagy valami baleset folytán kerültünk de, vagy egy földi
szülő vágya révén, és azt hogy csupán fizikai fogantatás
termékei vagyunk; a létezésük Isten vágyának
kifejeződése, hogy megmutassa önmagát a hústestben. Az
ő örök, láthatatlan Szava, a Szellem-gondolata, 1testet
öltött = giomai = mintegy megszületett, és 2theomai =
nézni őt, felismerni. Láttuk az ő 4dicsőségét, 4doxa,  a
véleményének megmutatkozása); a dicsőségét, mint az
eredeti, hiteles Atyától való származását, telve
kegyelemmel és igazsággal”   Ő az “egyszülött”,
3monogenes; csak az Apától született, nem pedig a
hústestből; őbenne felismerjük, hogy honnan is
származunk/honnan kezdődött az életünk, mint egy hiteles,
eredeti öntőforma. A halottak közül is ő az elsőszülött,
kihirdetve az új születésünket. Kolossé 1:18, 1Péter 1:3). Ő
a teljességünk megtestesülése/megjelenése.
És az ő teljességéből (-ből = ek)! Az ek elöljárószó minden
esetben a forrására/a kiindulópontra mutat vissza.
Kegyelem a kegyelemben tükröződik, 5garin anti garitos.
Mert a törvény Mózesen keresztül adatott, a kegyelem és
igazság Jézus Krisztus által. Ő aki az Apa kebelén van, az
egyetlen eredeti, hiteles szülöttje az Apának; ő a mi
útbaigazítónk, aki teljes pontossággal jelenti ki és
tolmácsolja a bennünk lévő láthatatlan Istent. Érdekes,
hogy a Megtestesülés kijelentése a 14-dik versben nem a
2-dik és a 3-dik versek után következik, hanem a 12-dik és
a 13-dik után! 1 Mózes 1:26 ki lett váltva/meg lett váltva!
Lásd 2Korinthus 3:17, 18.) 

15. Bemerítő János felemelte a hangját és

nyomatékosan bejelentette, hogy az ő szolgálata és
prófétai üzenete teljes egészében Jézusról szól.
Kihirdette, hogy Jézusnak - bár fiatalabb tőle, ugyanis
1tanúja volt az ő 2születésének - magasabb a
fontossági rangja és fölötte áll Messiási küldetésben
Kihirdette, hogy Jézusnak - bár fiatalabb tőle, ugyanis
1tanúja volt az ő 2születésének - magasabb a
fontossági rangja és fölötte áll Messiási küldetésben

- mert az ő “vagyok”-ságában ő mindig kiemelkedő

volt. (2A szemeim előtt 2született meg - láttam a
születését, azaz fiatalabb nálam; 1emprosthen mou
2gegonen  [a ginomai-ból] oti protos mou 3ean   [eimi]- de
ő már a 2születésem előtt 3volt - Később Jézus emlékeztet
bennünket, hogy mielőtt Ábrahám született,  [ginomai] én
vagyok [eimi].)

16. A teljességünk 1forrása ő. Most mindenki

felismerheti a teljességét, amint az őbenne is
megbizonyíttatott. Ez a tükörben visszatükröződő
kegyelem! (Kolossé 2:9-10-re emlékeztet Az Istenség
teljessége Krisztusban megtestesülve tükrözi a saját
teljességünket! Az ő teljességéből (1ek = ből) kaptunk mi
mind! Az ek elöljárószó minden esetben a forrására/a
kiindulópontra mutat vissza. Az ő teljessége forrása
mindennek, amelyet a kegyelem a mi részünkként közöl.
Kegyelem kegyelemben tükröződik - 2garin anti garitos. Az
anti szó azt jelenti ,hogy ellen - tehát, tükröződik benne.)

17. A törvény Mózesen keresztül érkezett; a kegyelem

és az igazság genezise (elindulása/kezdete/eredete)
Jézus Krisztusban van. A háttérben lévő szigorú
törvénnyel szemben, amelyben Mózes az emberiség
elítélt állapotát jelképezi/képviseli, Jézus Krisztus a
kegyelmet és igazságot leplezi le! (Mózes a cselekedet-
alapú rendszert az egyén Isten előtt való megállás
alapjaként képviseli; Jézus Krisztus a megtestesült
kegyelem és igazság! Ő a mi tervezetünk élete emberi
formában, mintegy tükörben.) 

18. Isten mindeddig láthatatlan maradt; most a

kegyelem és igazság! Ő a mi tervezetünk élete emberi
formában, mintegy tükörben.) 

18. Isten mindeddig láthatatlan maradt; most a

1hiteles, testet öltött, szült Fiú, a tervezetünk eredeti
lenyomata, aki Isten legbelsőbb lényét képviseli, a Fiú,
aki az Apa keblében van, mutatja meg őt
teljességében. Ő a 2hivatalos tekintély, aki képes Istent
bejelenteni! Ő a mi útmutatónk, aki pontossággal
hirdeti ki és tolmácsolja le a bennünk lakozó
láthatatlan Istent. (Egyedül csak Istentől született,
1monogenes. Hivatalos vezető/útmutató, 2eksegesato, a
forrást jelző “ek” elöljárószóból, és hegeomaiból = az “ago”
megerősített formája, amely annyit tesz mint vezetni,
ahogyan a juhpásztor vezeti az ő bárányait; a hegeomai
jelentése tehát hivatalos kinevezés hatalmi pozícióba.)

19. A zsidók papoknak és lévitáknak küldöttségét

küldték Jeruzsálemből azért, hogy Bemerítő Jánost
kérdezgessék; amikor feltették neki a kérdést, hogy
“Most akkor te ki vagy valójában?” így válaszolt nekik.

20. Határozottan világossá tette számukra, hogy nem

összetévesztendő a Krisztussal. 

21. Elképzelhető, hogy netán te lennél reinkarnálódott

Illés? Amelyre igy válaszolt: “Nem, semmiképpen
sem!” Akkor bizonyára te vagy az a Próféta, amely
Mózes szerint el fog jönni? “Nem!” - így szólt, “Nem én
vagyok.” [5 Mózes18:15; János 6:14; Apostolok
cselekedetei 3:22]

22 Akkor tehát kicsoda vagy? Mit mondjunk a minket

küldőnknek? Te mit mondanál magadról.

23. Én visszhangozom Ézsaiás prófétai hangját,

sürgősséggel kiáltva a pusztaságban, “Azonnal!
Egyengessétek el az Úr útját! A késés nélkül jelenik
meg és már látókörön belül van!” 
22 Akkor tehát kicsoda vagy? Mit mondjunk a minket
küldőnknek? Te mit mondanál magadról.

23. Én visszhangozom Ézsaiás prófétai hangját,

sürgősséggel kiáltva a pusztaságban, “Azonnal!
Egyengessétek el az Úr útját! A késés nélkül jelenik
meg és már látókörön belül van!” 

24. Ezek a papok és léviták, akiket János kérdésére

küldtek, mind a farizeusi párt tagjai voltak.

25. "Tehát ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem az

a Próféta, akkor mi a célja és jelentősége a
bemerítésednek?” 

26. János így válaszolt: “Én vízbe meritek; de aki itt áll

köztetek még fel sem ismeritek!”

27. A bemerítésem utat készít annak, aki utánam jön;

nem azért vagyok itt, hogy bármi módon levegyem róla
a figyelmet, vagy hogy magamnak nevet szerezzek!
Még rabszolgának sem vagyok alkalmas, aki megoldja
a szandálját!

28. Ez a beszélgetés Betániában zajlott le, a Jordánon

túl, ahol János bemerítette az embereket. 

29. Másnap, János látta Jézust hozzámenni, és

felkiáltott: “Nézzétek csak az Isten Bárányát!; ez az, aki
1felemeli a 2cosmosról a bűnt, miként a horgonyt a
tenger fenekéről, hogy az emberiség szabadon
vitorlázhasson!” (Ez példátlan, még soha nem hallott!
Nem egy bosszúéhes istenről szól, aki áldozatot kívánna;
ez a ti Édesapátok és Teremtőtök áldozatként
kínálva önmagát. A mi bűneinkért bemutatott végső áldozat
sose volna valami olyasmi, amelyet kiengesztelés céljából
mi tettünk vagy hoztunk Isten elé; a megdöbbentő botránya
a keresztnek jelenti a tényt, hogy az emberiség szembesül
az ő Készítőjének bőkezű, zavarba ejtően nagyméretű

szeretet-mennyiségével; az Édesapa, a Fiú és a Szellem a

mi tettünk vagy hoztunk Isten elé; a megdöbbentő botránya
a keresztnek jelenti a tényt, hogy az emberiség szembesül
az ő Készítőjének bőkezű, zavarba ejtően nagyméretű

szeretet-mennyiségével; az Édesapa, a Fiú és a Szellem a

legnevetségesebb végletekig elmennének annak
érdekben, hogy végre meggyőzzenek az irántunk viselt
szívéről!  Isten a legdurvább áldozati bárány nyelvezetét
használja, hogy rábírjon bennünket a valódi értékünk
felismerésére: “Nézzétek csak az Isten Bárányát, aki
elveszi [airo - felemeli] a világ bűneit!”  Ez teljességgel
lefegyverezi a vallást! Most már semmire sem vagyunk
képesek annak érdekében cselekedni, hogy meggyőzzünk
Istent őszinte szándékainkról; Isten az, aki meggyőz
bennünket örök szerelmi álmukról! Az αἴρων - 1airo szó,
elsődleges ige; felemelni; közvetve annyit jelent, hogy
felvenni vagy elvenni; kifejezetten úgy, mint ahogy a
horgonyt felemelik, hogy felszabaduljon a hajó a mozgásra.
Lásd János 12:32-t Amikor felemeltetek a földről, minden
ítéletet magamhoz vonok! Szintén János 19:15 - Emeld fel!
Emeld fel! Feszítsd meg!” A 2kosmos szó az
Újszövetségben a teljes emberiség családjára utal, és azok
társadalmi berendezkedéseire.)

30. Jézus az, amiről, akiről a szolgálatomban és a

prófétai üzenetemben minden szól. Ő fiatalabb ugyan,
mint én, de fontosságban feljebbvaló,  hiszen ő mindig
volt. (Lásd János 1:15)

31. Nem azért vagyok itt, hogy csupán emberi

szemszögből, unokatestvéremként 1mutassam be őt; a
vízbe való bemerítésemmel nyíltan hirdetem ki
Izrael számára, hogy ő a Messiás akit a Próféták
hirdettek! (1Nem ismerem őt; más szóval, a róla való
ismeretem nem csak testi véleményre degradálandó - én is
csak kijelentés alapján ismerem őt, a prófétai szó alapján.

Habár János a saját természetfeletti születésének drámai

kontextusán belül nőtt fel, nem állította, hogy az ő
hirdettek! (1Nem ismerem őt; más szóval, a róla való
ismeretem nem csak testi véleményre degradálandó - én is
csak kijelentés alapján ismerem őt, a prófétai szó alapján.

Habár János a saját természetfeletti születésének drámai

kontextusán belül nőtt fel, nem állította, hogy az ő
unokatestvéréről, Jézusról való ismerete valami olyasmi
lett volna, amelyről emberi vélemény vagy instrukció
alapján szerzett volna ismeretet . Lásd Lukács 1:5-80)

32. Ekkor János ezt a határozott kijelentést tette:

“Csodálattal 1ámultam (és bámultam) és láttam a
Szellemet leszállni a 2mennyeiekből és láttam azt
3galambként megnyugodni rajta, amely 4jóváhagyta az
ő 5maradandó kenetét rajta, így egyesítve a mennyet a
földdel a megtestesült Krisztusban”. (János a
1theaomai szót használja, amely annyit takar, mint
figyelmesen nézni valamit, elmélkedni rajta, és ismeretet
szerezni róla azáltal, hogy megfigyeli; ámulattal való
bámulást próbál sejtetni Lásd 1János 4:13-14. Az “ek”
elöljárószócska mindig forrást, vagy kiindulópontot (eredőt)
jelent. A galamb szó, 3peristeran, a görögben nőnemű
főnév. Az 4”epi” elöljárószó folyamatos befolyást,
egymásra helyezést, irányítani valamit, azaz jóváhagynit
sugall 5meno = folyamatosan jelenlenni, egy
zökkenőmentes egységben, megmaradni/maradni. Nem
mintha Jézus életéből eddig hiányzott volna a Szellem; ez
a ráereszkedés egy profetikus pillanata volt, amelyben
jóváhagyta a szolgálatát; egyesítve a mennyet és a földet a
testet öltött Krisztusban.)

33. Nem pusztán azt vettem számításba, amit test

szerinti tudtam Jézusról, mint unokatestvéremről,
hanem aki a felhatalmazást adta, hogy
vízbe merítsem az embereket, ő tudatta velem tisztán
érthetően, hogy az akire látod a Szellemet leszállni és
megnyugodni, ő 1merít bele a szent Szellembe. (János
bemerítése a megtestesülést hirdeti; azonban viszont  az
csak kizárólagosan egy próféciai képét hivatott
kommunikálni annak, amelyet a Jézus szellembe való
bemerítése értelmez az emberiségnek az ő halálában
történő együttes bennfoglalásáról és egybefoglaltatásáról,
vízbe merítsem az embereket, ő tudatta velem tisztán
érthetően, hogy az akire látod a Szellemet leszállni és
megnyugodni, ő 1merít bele a szent Szellembe. (János
bemerítése a megtestesülést hirdeti; azonban viszont  az
csak kizárólagosan egy próféciai képét hivatott
kommunikálni annak, amelyet a Jézus szellembe való
bemerítése értelmez az emberiségnek az ő halálában
történő együttes bennfoglalásáról és egybefoglaltatásáról,
feltámadásáról és felemelkedéséről/mennybemeneteléről.
A megtestesülésben a prófétai szó mutatkozik meg
számunkra, amely során az emberi alak felvételével az
emberiség történelme kerül beavatkozásra; ahol a láthatjuk
istenség összeforrását az emberiséggel, hirdetvén a tényt,
hogy semmi sem tartóztatja fel őt attól, hogy belelépjen a
poklunkba és annak legmélyebb bugyraiba. A mi halálunk
meghalásával Isten minden Ádám bukásától örökölt
romboló gondolkozásmódnak és hiábavaló gyümölcsnek
véget vet. Amiképpen a vízből feljött a bemerítés során, a
feltámadásában mi is vele együtt hozattattunk fel az élet
újságába! Hózseás 6:2; Efézus 2:5. 1Baptizo, tőalakja a
bapto = belemerit, elárasztani)

34. Látván pontosan mindazok, amiket megmondtam

nektek, teljes bizonyossággal hirdetem, hogy Jézus
valóban az Isten Fia!

35. A rákövetkező napon János két tanítványával

álldogált. 

36. Miközben figyelmesen bámulta Jézust, ezt a

bejelentést tette: “Nézzétek csak! Az Isten Báránya!”

37. Jánosnak ezen két tanítványa figyelmesen

hallgatott és nyilvánvalóan érdekesnek találták a
szavait, úgyhogy azon nyomban 1csatlakoztak
Jézushoz az úton. (János az akaloutheo szóval él itt,
amely az egység szórészeként plusz a keleuthos = út
szóból áll össze, amely azt hivatott érzékeltetni, hogy
“hozzáverődni valakihez egy közös úton, elkísérni.)

38. Jézus megfordult és a szemükbe nézett, majd

megkérdezte: “Mi az amit kerestek?” Így feleltek:
Rabbi, amely annyit jelent, hogy Tanárom, hol 1van a
amely az egység szórészeként plusz a keleuthos = út
szóból áll össze, amely azt hivatott érzékeltetni, hogy
“hozzáverődni valakihez egy közös úton, elkísérni.)

38. Jézus megfordult és a szemükbe nézett, majd

megkérdezte: “Mi az amit kerestek?” Így feleltek:
Rabbi, amely annyit jelent, hogy Tanárom, hol 1van a
nyugvóhelyed/hol 1laksz? (János a 1meno szót többet
használja az Újszövetségben, mint bárki más. Meno =
folytatni egy zökkenőmentes egység állapotában, lakni/
nyugodni. Ez a szó sokkal többre utal, mint csupán egy
földrajzi hely vagy egy cím alapján behatárolható fizikai
lakhely. Ez a szó valójában kulcsfontosságú jelentőséggel
bír Jánosnak a megtestesülés felől való kijelentés
értelmezésében/megértésében; mintegy a helyreállított
helyünket (állapotunkat, tudatállapotunkat) jelöli, ahová
helyeztettünk hogy ott legyünk, ahol ő van, az Édesapa
keblén; ugyanakkor hogy megértsük, hogy amiképpen ő az
Édesapában van, akképpen vagyunk mi is őbenne, és ő
mibennünk! János 1:18 és János 14: 2,3,10 és 20.
Továbbá lásd 1János 5:20 Ez vált számunkra
összetéveszthetetlenül nyilvánvalóvá: az Isten Fiának
eljövetele Isten küldetésének a sikeres bételjésítése! Ő a
megtestesült Krisztus. A pillanat, amelyre a teljes
Írás mutatott végre elérkezett! A Fiú jelen van! Őbenne
Isten a legnagyobb ajándékot adta, azt az elmét, amellyel
megismerhetjük őt, az igazat; és ugyanebben a tudatban
megtaláljuk ott magunkat őbenne, az igazban! Az
emberiség teljességgel bele lett  helyezve és benne, az Ő
Fiában, Jézus Krisztusban találtatik; ez azt jelenti, hogy
amiképpen Jézus Fiúsága tény, úgy igaz ez ránk is. Ez az
igaz Isten; ez a korszakok élete!)

39. Így felelt: “Gyertek velem és 1nézzétek meg”

Eljöttek tehát, megnézték hol 2szállt meg, és végül ott 
2maradtak vele a nap hátralevő részére. Késő délután
volt már, amikor ez történt. (János az ὁράω szót
használja itt - 1opsesthe, a horao szóból deriválva =

ti magatok fogjátok meglátni (megérteni). Ismét a 2meno

szóval illeti. Nem sokkal ezután Jézus a nyilvános és
volt már, amikor ez történt. (János az ὁράω szót
használja itt - 1opsesthe, a horao szóból deriválva =

ti magatok fogjátok meglátni (megérteni). Ismét a 2meno

szóval illeti. Nem sokkal ezután Jézus a nyilvános és
közfelháborodást keltő templomtisztogatása miatt
valószinűleg hajléktalanná válhatott. Lásd Máté 8:20: “A
rókáknak barlangjai és a madaraknak fészkei vannak..”
Továbbá Máté 12:46: Miközben Jézus még beszédét
intézte a néphez, az anyja, a fiú- és leánytestvérei kivül
álltak, és kérték, hogy beszélni szeretnének vele.)

40. Az egyik a kettejük közül András, Simon Péter

testvére volt. 

41. Azonnal elment a tesvéréért, Simonért, hogy

szóljon neki, hogy “Megtaláltuk a Messiást”, amely
görögül annyit jelent, a “Krisztus”. (Akkoriban az arámi
nyelv volt a köznyelv, és görög volt az akadémiai nyelv,
amelyen az Újszövetség is íródott.)

42. Amikor bemutatta őt Jézusnak, az rászegezte a

tekintetét és így szólt hozzá: te Simon vagy, a 1Jóna
fia; 2Petrosként azaz Szikla Úrként leszel 3ismeretes.
(A héber 1yona [Jóna] galambot jelent. 3Kaleo =
vezetéknevet adni, név szerint azonosítani. Kéfás arámul a
görög 2Petros = kő, kőtörmelék - letöredezett darabja egy
régi kőtömbnek! Lásd Máté 16:13-18. Ez a beszélgetés
gyönyörűen emlékeztet bennünket az Énekek Éneke 2:14-
re: “Ó galambom [yona, Jóna], te aki a szikla hasadékaiban
és a sziklaszirt repedésében vagy, hadd lássam az
arcodat, hadd halljam a hangodat, mert a hangod édes, az
arcod bájos. A sziklaszirt repedése a sziklai gerlicék
lakhelye és lakcíme! Fészkük a madaraknak van!)

43. Másnap Jézus szándékosan távozott onnan és

Galileába ment. Ott találkozott Fülöppel az út során és
megkérte, hogy kísérje őt el. (Ismét a kolouthe szót
használja János; mely az egység szórészeként plusz a
keleuthos = út szóból áll össze, más szóval, “hozzáverődni
valakihez egy közös úton, elkísérni.)
lakhelye és lakcíme! Fészkük a madaraknak van!)

43. Másnap Jézus szándékosan távozott onnan és

Galileába ment. Ott találkozott Fülöppel az út során és
megkérte, hogy kísérje őt el. (Ismét a kolouthe szót
használja János; mely az egység szórészeként plusz a
keleuthos = út szóból áll össze, más szóval, “hozzáverődni
valakihez egy közös úton, elkísérni.)

44. Fülöp Bethsaidából származott, amelyben András

és Péter is laktak. 

45. Fülöp azonnal elment, hogy megkeresse Nathanielt,

majd közölte vele a hirt! Megtaláltuk azt, akiről Mózes a
Tórában irt, és akit a Próféták harangoztak be amikor
Jézusról  [a Megváltóról] beszélt, József fiáról,
Názáretből. (Lásd 5 Mózes 18:15 “Az ÚR a te Istened
Prófétát támaszt nektek, hozzám hasonlót, közületek, a
testvéreitek közül valót, őrá figyeljetek."
5 Mózes 18:18 (Új fordítású Biblia): “Prófétát támasztok
nekik atyjukfiai közül, olyant, mint te. Az én igéimet adom a
szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én
parancsolok.” . 1 Mózes 49:10 (Új fordítású Biblia): “Nem
távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül,
míg eljő Siló, akinek engednek a népek”. Ézsaiás 7:14 (Új
fordítású Biblia): “Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni:
Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és
Immánuelnek nevezik el.” Továbbá Ézsaiás 53:1-12;
Ézsaiás 9:6,7 (Új fordítású Biblia): “Mert egy gyermek
születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán
lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős
Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma
növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid
trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja
törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A
Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt!” Dániel
9:24-27; Jeremiás 23:5-6. Továbbá lásd János 5:39-40 (Új
fordítású Biblia): “Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt

gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig

9:24-27; Jeremiás 23:5-6. Továbbá lásd János 5:39-40 (Új
fordítású Biblia): “Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt

gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig

azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok
hozzám jönni, hogy életetek legyen.” János 5:46-47 (Új
fordítású Biblia): “Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek
nekem: mert énrólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem
hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?")

46. Erre Nátánael igy válaszolt: “Hogy illik Názáret bele

Isten megígért jóságának képébe? Fülöp így szólt
hozzá, “Gyere csak, és nézd meg magad”. (A  τι
ἀγαθὸν = “Mi jó?” kérdésével Nátánael az
Szentírásokra utal, mint Jeremiás 33:14 és 15 (Új fordítású
Biblia): “Eljön még az idő - így szól az ÚR -, amikor valóra
váltom azt a jót, amit Izrael és Júda házáról ígértem.
Azokban a napokban és abban az időben igazi sarjadékot
sarjasztok Dávidnak, aki jog és igazság szerint jár el az
országban.” Továbbá Mikeás 5:2 (Új fordítású Biblia): “Te
pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda
nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki
uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a
hajdankorba, a távoli múltba.” Nátánael kérdés
látszólagosan arra utal, hogy szerinte nem Názáret, hanem
Bethlehem lesz a Messiás születési helye.)

47. Ahogy Jézus látta Nátánaelt közeledni felé, a

következő észrevételnek adott hangot: “Itt egy izraeli
ember, akiben nincsen ravaszság”. (Figyeld meg Jézus
bölcsességét: ahelyett, hogy az Írások körüli tani vitákba
bocsátkozna Nátánaellel, jóváhagyja őt.)

48. Nátánael meglepődött. Honnan tudhatnád, hisz

még sose találkoztunk?” Jézus így válaszolt: “Jóval

azelőtt, hogy Fülöppel beszélgettél, láttalak a fügefa

alatt”.
48. Nátánael meglepődött. Honnan tudhatnád, hisz
még sose találkoztunk?” Jézus így válaszolt: “Jóval

azelőtt, hogy Fülöppel beszélgettél, láttalak a fügefa

alatt”.

49: Nátánael felkiáltott: “Rabbi, te vagy az Isten Fia! Te

vagy az Izrael királya!”

50. Jézus így szólt: “Tehát azért hiszel, mert azt

mondtam, hogy láttalak a fügefa alatt ülni? Még
semmit sem láttál!” (Lásd Lukács 24 végén a Nátánael-
ről szóló jegyzetet. Ezzel Jézus nem azt értette, hogy ezek
után még több csodát fog látni, hanem inkább azt, hogy a
küldetése az volt, hogy újra bemutassa magunkat
önmagunknak, hogy úgy ismerjük magunkat, mint ahogy
mindig is ismerve voltunk! Elfelejtettük, hogy miféle
emberek vagyunk! Már azelőtt ismert, hogy anyánk
méhében megformált volna bennünket! Jakab 1:17, 18,
23-25. Jeremiás 1:5; 1 Korinthus 13:12)

51. Igazán mondom neked (egyes számban), amiért aki

vagyok (létemnél fogva), bizony meglátjátok (többes
számban - ti az emberiség - minden egyes család
mennyen és földön) a mennyei szféra és a föld között
zajló kommunikációt, amely szélesre ki lett 1tárva, és
amint az Isten angyali pásztor-hírvivői felszállnak és
le e r e s z k e dne k a t e s t e t ölt öt t e m be r fiá r a .  A
megtestesült által összeér a menny és föld! (Benne az
elválasztottság és a távolság minden fogalma megszűnt!
Ézsaiás 55:10, 11: “Mert ahogyan az eső és a hó lehull az
égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet
(minden testet), termővé és gyümölcsözővé teszi; magot
ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az
én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám
üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért
küldtem.”A prófétai szó arra volt szánva, hogy testté váljon;
az emberi élet minden zugát és hasadékát a testetöltés tölti
meg! Az 1aneogata szó, amely Tökéletes Aktiv
Részeshatározós Tárgyeset, Egyes Számú Hímnemű,
Kettes Ragozási Forma; az a valaki, aki felfelé vezetett
ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az
én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám
üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért
küldtem.”A prófétai szó arra volt szánva, hogy testté váljon;
az emberi élet minden zugát és hasadékát a testetöltés tölti
meg! Az 1aneogata szó, amely Tökéletes Aktiv
Részeshatározós Tárgyeset, Egyes Számú Hímnemű,
Kettes Ragozási Forma; az a valaki, aki felfelé vezetett
minket - az anoigo, ana, fölfelé és agoo = vezetni! Jézus
emlékezteti Nátánaelt 1 Mózes 28:12-14-re (Új Forditású
Biblia): “És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva,
amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon
fel és le. Odafönt pedig az ÚR állt, és ezt mondta: Én
vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak
Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te
utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora,
terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és
áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden
nemzetsége.” Lásd Efézus 3:15 és Efézus 1:3: “Ünnepeljük
Istent! Minden áldást ránk árasztott a mennyekből
Krisztusban! Továbbá Efézus 4:8-10 (Új Fordítás): “Az Írás
megerősíti, hogy trófeáiként vezetett minket a győzelmes
mennyei bevonulásában/menetelésében; újra birtokba
vette az ajándékot (hasonlatosságot) emberi formában.
(Lásd Efézus 2:6 Bennünket is felemelt magával a
felemelkedésével, hogy mi is egyaránt üdvözölve legyünk a
mennyei világ tróntermében, ahol most vele együtt lettünk
ültetve az ő tekintélyével. A héber szövegből idézve,
Zsoltárok 68:18 így szól:  lakachta mattanoth baadam,
ajándékul emberi formát fogadtál el, Ádámban.  [Azokat az
ajándékokat, amelyeket nekünk osztott ki, bennünk kapta
meg/fogadta el, az ő megtestesülésében és az ő
megtestesülésénél fogva; Adam Clarke kommentárja].
Efézus 4:9: a tény, hogy felment megerősíti az ő győztes
leszállását az emberi kétségbeesés legmélyebb bugyraiba.
(Lásd János 3:13 Új Fordítás: “Mert nem ment fel a
mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az
Emberfia.” A teljes emberi faj fentről származik; mi
anouthen, azaz fentről valók vagyunk [Lásd Jakab 1:17,
18]) 

Efézus 4:10 Ő most a legmélyebb régiók legmagasabb

rendfokozatú tekintélyének birtokosa, ahova lehajolt, hogy
mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az
Emberfia.” A teljes emberi faj fentről származik; mi
anouthen, azaz fentről valók vagyunk [Lásd Jakab 1:17,
18]) 

Efézus 4:10 Ő most a legmélyebb régiók legmagasabb

rendfokozatú tekintélyének birtokosa, ahova lehajolt, hogy
a mennyek legmagasabb tekintélyébe mentsen meg
bennünket, ezzel teljességgel betöltve az ő küldetését. (A
bukott emberiség teljesen helyre lett állítva az eredeti
tervezetük hiteles életének tekintélyébe. [Zsolt 139:7,8
Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a
mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában
feküdnék le, te ott is ott vagy.!]) “Jézus egyesítette a
mennyet és földet, az Isten életét és az emberi életet
önmagában, pont úgy, ahogy el volt tervezve a korszakok
ideje előtt.” - Baxter Kruger)

2.
1. Három nappal később házasságkötési ünnep volt
egy Galileai faluban, Kánában, amelyre Jézus anyja
elment.

2. Jézus és követői is hivatalosak voltak.

3. Amikor Mária megtudta, hogy kifogytak a borból,

megmondta Jézusnak.
3. Amikor Mária megtudta, hogy kifogytak a borból,
megmondta Jézusnak.

4. Így válaszolt: “Nos, drága Asszony, ez az ő

problémájuk - vagy azt szeretnéd, ha ellopnám a
műsort itt valaki más lakodalmán most, hogy még a
küldetésem betöltésének órája nem érkezett el? (A
vallás bora elfogyott. “Jézus úgy élt, hogy tudatában volt
küldetésének, amely az volt, hogy megvásárolja és
helyreállítsa a korszakok egységének és románcának
örömteli ünneplését,  összeházasítva az emberiséget az
istenséggel!” Habár ő parti igazi öröme és bora,
tökéletesen értette mibe fog neki kerülni az emberiség
igazságtalanságának és erőszakának poharának kiivása a
kereszten! Lásd János 12:27 “Most megrendült az én
lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától
engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem!”) 

5. Mária felsorakoztatta a felszolgáló személyzetet,

hogy segítsenek Jézusnak: “Bármit mond, tegyétek
meg!”

6. Volt ott hat üres, a zsidók tisztálkodási ceremóniáira

használt kővödör. Egyenként körülbelül 23 literesek
voltak.

7. Jézus szólt a pincéreknek, hogy a töltsék teljesen

tele ezeket a kőkorsókat vízzel. (Semmi sem marad
érintetlenül a testet öltött Szónak az emberi életre gyakorolt
teljes hatásától - minden zug és és hasadék - szellem,
lélek és test! Lásd János 1:51 továbbá 1 János 5:18
Tükörfordítás meggyjegyzéseit)

8. Ezután mondta nekik, hogy azonnal merítsenek a

víztartályokból és vigyék oda és mutassák meg a
Tükörfordítás meggyjegyzéseit)

8. Ezután mondta nekik, hogy azonnal merítsenek a

víztartályokból és vigyék oda és mutassák meg a
lakodalom szervezőjének, amelyet habozás nélkül
megtettek.

9. A rendezvény házigazdája megkóstolta az akkora

már borrá vált vizet, de fogalma se volt annak az
évjáratáról vagy származásáról. A szolgák egy szót
sem szóltak neki, úgyhogy magához hívatta a
vőlegényt. (Tradicionálisan a vőlegény gondoskodik a
házasságkötésre szánt borról - Jézus itt profetikus
értelemben betölti a vőlegény szerepét!)

10. Miért hagynátok a legjobb bort utoljára? Mindenki a

bor javát szolgálja először, hogy mire az olcsóbb bor
felszolgálásra kerül, senki ne tudja megállapítani a
köztük lévő különbséget - de ti itt mindannyiunkat
megleptetek azzal, hogy e kitűnő bort hoztátok ide a
tárházaitokból. Habár már sokat ittunk, képtelenség
nem észrevenni annak felsőbbrendű voltát! (Még az
alsóbb rendű, vallásos zsargonnal megrészegedett elmék
is azonnal meg tudják állapítani a különbséget, amikor a
Szent Szellem hétköznapi beszélgetést egy csodálatos,
életvidámsággal teli kijelentés-borává és az élet boldog
ünneplésévé transzformálja át!)

11. Ezekkel a kezdeti jelekkel, amelyeket Jézus a

galileai Kánában megrendezett esküvőn tett,
mindenkinek előízt adott a küldetése szándékának
gyönyörűségéről. A tanítványai is hittek benne. (1Doxa
= gyakran dicsőségnek van forditva, a “dokeo” szóból
deriválva: véleményt, nézetet, ötletet vagy szándékot
alkotni  - a véleményünk lesz a szemünk, szemüvegünk -
ahogyan látni fogjuk a dolgokat. [Baxter Kruger]
Ha Jézus meg tudta ezt tenni vízzel, képzelheted, hogy
milyen minőségben képes a mindennapi rutinunkat
átváltoztatni az Isten szerinti életünk megélésének
= gyakran dicsőségnek van forditva, a “dokeo” szóból
deriválva: véleményt, nézetet, ötletet vagy szándékot
alkotni  - a véleményünk lesz a szemünk, szemüvegünk -
ahogyan látni fogjuk a dolgokat. [Baxter Kruger]
Ha Jézus meg tudta ezt tenni vízzel, képzelheted, hogy
milyen minőségben képes a mindennapi rutinunkat
átváltoztatni az Isten szerinti életünk megélésének
felpezsdítő kalandjává! Az “ELSŐ” csodálatos jele egy
edényen belül végbemenő változás volt! Egy kőkorsóban.
A külső tisztogatás helyett fejbeni gondolkodási folyamatok
belső átalakulására váltunk. Ezek teljesen átalakultak,
egészen a “káváig”. És ez nem is ivóvíz volt, hanem “az a
fajta, amelyet szertartásos mosakodáshoz használtak”.
Nincs semmi, amelyet Jézus kihagyni szándékozott volna
ebből a transzformációból! És bár még nem jött el
Jézusnak az ideje, hogy még aznap este adja a borát
Kánában, úgy vélem, nem véletlen volt ez az első csoda.
Vajon lehetett volna erőteljesebb kép a szolgálatáról, és
arról, hogy mit fog tenni a bora a közönséges edények
életében? Így leplezte le a dicsőségét! [E Meaney.] “Nincs
boruk”. Ennyit mond Mária Jézusnak azután, hogy
észrevette az újdonsült házasok zavartságát. Virágnyelven
szólt. Habár Jézus így is tudja, mit akar Mária, nem érzi,
hogy készen állna. Tudatja vele, hogy még nem jött el a
dicsősége leleplezésének az ideje és annak, hogy a
következményektől szenvedjen. A bor, amelyet
elkészítene, a vendégek ingyen kapnák, neki azonban
sokba kerülne. Mária egyenesen a felszolgálói asztalhoz
megy, mintha Jézus “semmi problémát” mondott volna
“semmiképpen” helyett. Egyszer Mária már mondott igent,
amelynek ára volt. Jézustól egy nem-et nem fog elfogadni,
amikor nincsen boruk. Az emberi történelemről beszél, az
élet csalódott vendégeiről, akik időtlen-idők óta üres
poharakkal járkálnak körbe-körbe. Elég sokat várt már,
hogy a hatalmasok bukjanak, a szegény táncolhasson a
menyegzőn, hogy a királyság gyógyító balzsama
ömölhessen végre. Három perzsa nagyúr már egyszer
térdet hajtott (a fiának). Miért még mindig csak ácsolgat
Názáretben? A házból akarja kirakni. Végül (Jézus) enged

neki és pazar mennyiségben folyékony mennyet csinál.

ömölhessen végre. Három perzsa nagyúr már egyszer
térdet hajtott (a fiának). Miért még mindig csak ácsolgat
Názáretben? A házból akarja kirakni. Végül (Jézus) enged

neki és pazar mennyiségben folyékony mennyet csinál.

Ránk pazarolja, akik még a rotgutot sem tudjuk
megkülönböztetni Rotschildtől. Ő válik azzá a pazarlóvá,
akire szükségünk van. Köszönjük Mária imáját; amikor
visszakozunk engedelmeskedni a hívásunknak, ó Istenem,
küldd Máriát nekünk, hogy emlékeztessen, hogy
“nincs boruk”. Penderíts ki minket a házból. [M. Luti])

12. Ezután csatlakozott a családjához és követőihez, és

lementek Kapernaumba, ahol néhány napot töltöttek.
13. Jézus aztán időben felment Jeruzsálembe a zsidók
húsvéti ünnepére.
14. Amikor Jézus bement a templomban, ledöbbent a
rengeteg  kereskedő láttán, akik az áldozati tárgyaikat,
marháikat, juhaikat és galambjaikat árulták. Még a
pénzes ügynökeik is kényelmesen be voltak
rendezkedve a szentélyben. (A vallási gondolkodásban a
bűn-tudatosság üzlete uralkodott el - egész addig, ameddig
Jézus megérkezik.)

15. Ezután egy ostorral, melyet kis 1szálakból font,

mindenkit kihajtott  a templomból a juhaival és ökreivel
együtt, és a pénzügynökök asztalait úgy felborogatta,
hogy a pénzeik szerte-szét szóródtak. (Jézus drámaian
leleplezi, hogy az Apa nem leli örömét a mi vallásos,
áldozati rendszerükben és a bűn-tudatunk valutájában.
1σχοινίων - schoinos, talán a skenos -ból = sátorszentély
vagy bőr - bőrszíjak - egy mély profetikus kép a saját
felszakadt bőréről, amely ostorrá lett, hogy kiűzze a bűn-
tudatosságunkat az elméinkből - a templom végső
megtisztításával - a mibennünk lévő Isteni szentélyben! 1
Péter 1:18,19.)

16. A galamb-árusokat is kikergette, “Hogy

merészelitek az Apám házából bevásárlóközpontot
tudatosságunkat az elméinkből - a templom végső
megtisztításával - a mibennünk lévő Isteni szentélyben! 1
Péter 1:18,19.)

16. A galamb-árusokat is kikergette, “Hogy

merészelitek az Apám házából bevásárlóközpontot
csinálni?”

17. Ez az incidens emlékeztette a tanítványait az

Írásokra, amelyek így szólnak: “Apám háza iránt való
buzgóság emészt engem!” (Zsoltárok 69:9 Isten
buzgósággal ég érted! Te vagy Isten háza, a templom - a
lakcíme - a lakhelye!)

18. A zsidók igyekeztek Jézust faggatni, hogy vajon az

imént a templomban véghezvitt tettei miként
mutathanának az ő messiási küldetésének a
fontosságára. “Mutass nekünk egy jelet!”

19. Jézus erre így felelt: “A templom teljesen le lesz

rombolva a ti kezeitek által és három nap múlva én
feltámasztom.” (1Lusate = visszacsinálni, lerombolni,
Aoriszt, passzív, felszólító mód); az Aoriszt igeidejű
felszólító mód és a jelenidejű felszólító módok között
aspektusbeli különbség van és nem feltétlenül igeidőbeli
eltérés. Más szóval tehát “lezárni vagy bevégezni valamit!”

Lásd Máté 12:39-40. Azonban ő így felelt: “Gonosz és

házasságtörő generáció jelet kíván; de nem kapnak jelet,
kivéve Jónás próféta jelét. Mert amiképp Jónás három nap
és három éjjel tartózkodott a bálna gyomrában, úgy lesz az
ember fia három nap és három nap a föld szívében."

“Kérjetek egy jelet az Úrtól, az Istenetektől; legyen akár az

mély, mint a Sheol vagy magas, mint a menny. De nem
kértek, ezért az Úr maga ad nektek jelet. Íme, egy szűz fog
méhében foganni és Fiút szülni, és Immánuelnek fogja őt
hívni.” Ézsaiás 7:11-14. “Mert egy gyermek születik
nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és
így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten,
Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma
mély, mint a Sheol vagy magas, mint a menny. De nem
kértek, ezért az Úr maga ad nektek jelet. Íme, egy szűz fog
méhében foganni és Fiút szülni, és Immánuelnek fogja őt
hívni.” Ézsaiás 7:11-14. “Mert egy gyermek születik
nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és
így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten,
Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma
növekedésének és a békének nem lesz vége” Ézsaiás
9:6-7 (Új Fordítás)

Harmadnapon a feltámadásában Isten az emberiséget

együtt fogja vele megeleveníteni és vele együtt fog
bennünket feltámasztani! Hózseás 6:2, Efézus 2:5. Az
emberi élet újra Isten sátor-szentélye lesz! “Három nap
múlva királynői ruhába öltözött Eszter, és megállt a királyi
palota belső udvarán, szemben a királyi palotával. A király
pedig királyi trónján ült a királyi palotában, szemben a
palota bejáratával. Amint meglátta a király, hogy Eszter
királyné ott áll az udvaron, kegyelmes volt hozzá, és
kinyújtotta Eszter felé a király a kezében lévő aranypálcát.
Akkor odament Eszter, és megérintette a pálca végét.”
Eszter 5:1-2

“És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve

elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.”
Lukács 24:27. Ekkor így szóltak egymásnak: "Nem hevült-
e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor
feltárta előttünk az Írásokat?" Lukács 24:32. Majd így szólt
hozzájuk: "Ezt mondtam nektek, amikor még veletek
voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva
rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a
zsoltárokban." Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék
az Írásokat, és így szólt nekik: "Így van megírva: a
Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell
támadnia a halottak közül” Lukács 24-44-46; Továbbá lásd
Zsoltárok 22 és Ézsaiás 53.
Máté 16:21 Ettől fogva kezdte Jézus a tanítványoknak
megmutatni, hogy Jeruzsálembe kell mennie és sokat kell
szenvednie a vének, a főpapok és az írástudók miatt, és
meg fogják őt ölni, de a harmadik napon fel fog támadni. )

20 A zsidók ezzel válaszoltak: “Ezt a templomot

negyvenhat éven át építették, és te mindössze három
nap alatt fel fogod építeni? Haha!”

21 Nem értették, hogy a templom, amelyre Jézus utalt, az

emberi test volt. (Őbenne, az Isten egyetlen igaz
lakcímében kellett az emberi életet megváltani a
feltámadásban! Lásd Hózseás 6:2 “Két nap múltán életre
kelt, harmadnapra föltámaszt bennünket!” Továbbá Efézus
2:5 és 1 Péter 1:3; Apostolok Cselekedetei 7-47-50 “De
Salamon épített neki házat. A Magasságos azonban nem
emberkéz alkotásaiban lakik, ahogyan a próféta mondja: A
menny az én királyi trónusom, a föld pedig lábam
zsámolya. Miféle házat építhetnél nekem - mondja az Úr;
vagy hol van az én nyugalmam helye? Nem az én kezem
alkotta-e mindezt?”

A hieros szó a nagyobb templomépület jelöli, annak

minden külső udvarával stb., míg a Jézus által itt használt
szó a naos, ez pedig a belső szentély - ezt a szót
használja Pál is az 1Korinthus 6:19-ben "nem veszed
észre, hogy a tested Isten szándéka szerint  az ő Lelkének
szentélye?! ” Ez a legszentebb hely az univerzumban! Az
egész örökkévalóságban nem volt soha semmi, ami ezzel
felér! Lásd János 1:14 „És az Ige testté lett, és most
bennünk lakozik! És 14:20 Azon a napon megtudjátok,

hogy én az én Atyámban vagyok és ti énbennem és én

szentélye?! ” Ez a legszentebb hely az univerzumban! Az
egész örökkévalóságban nem volt soha semmi, ami ezzel
felér! Lásd János 1:14 „És az Ige testté lett, és most
bennünk lakozik! És 14:20 Azon a napon megtudjátok,

hogy én az én Atyámban vagyok és ti énbennem és én

bennetek! ”)

22. Jézusnak ezen szavai, valamint azoknak az

Írásokhoz jelentősen profetikus kapcsolódásai  tiszta
kontextust adtak a tanítványoknak, amikor később a
feltámadást követően vissza emlékeztek mindezekre. 

23. Most a Húsvét (Páska) ünnepekor Jeruzsálemben

sokan hittek az ő Nevében - a jelei valóban
megerősítették a messiási küldetését, mint aki a világ
Megváltója. (Héber Páska szó, jelentése "megmentés",
egy arab eredetű szógyökből, ami azt jelenti, hogy
kiterjedni megmenteni. Lásd Lukács 4. fejezetének
bevezetőjét.)

24. Jézust azonban nem igazán érdekelte az ő

látszólagos támogatásuk - nem bízta volna rájuk
magát, hiszen mindent tudott. (Tudta, hogy a saját hitük
végül cserben hagyja őket. Nem helyeselte a jelektől
felbuzdult izgalmukat, amelyet a hitük érvényes alapjaként
láttak. A jelek nem forrásai a hitnek - a jelek követik a
hitet! Jézus meggyőződése a belső lényünk feddhetetlen
voltáról az, ami megment minket azokból a hazugságokból,
amit magunk felől hiszünk.)

25. Tudta, hogy a csekély hitük csupán a pillanat

felületes hevén alapul, nem pedig azon, amivel ő a
1lényük legbensőjét megváltani készült. Jobban
ismerte őket, mint ők önmagukat! Nem volt szüksége
az 2emberi fajról alkotott bármiféle elméletre, hogy
megerősítse mindazt, amit ő mindig is igaznak tudott
velük kapcsolatban. (Csia Lajos fordítás: “Nem volt
szüksége arra, hogy valaki tanúságot tegyen valamely
emberről, mert maga is jól tudta, hogy mi 1lakik az
emberben. “1eimi / én vagyok; a létezésünk/a lényünk!
ismerte őket, mint ők önmagukat! Nem volt szüksége
az 2emberi fajról alkotott bármiféle elméletre, hogy
megerősítse mindazt, amit ő mindig is igaznak tudott
velük kapcsolatban. (Csia Lajos fordítás: “Nem volt
szüksége arra, hogy valaki tanúságot tegyen valamely
emberről, mert maga is jól tudta, hogy mi 1lakik az
emberben. “1eimi / én vagyok; a létezésünk/a lényünk!
Pontosan ezért jött, nem azért, hogy példa legyen
számunkra, hanem hogy egy példa legyen közülünk! Hogy
úgy ismerjünk, ahogy mindig is ismertettünk! Máté 13:44, 2
Kor 4:7. Az 2emberi fajt jelzó szó, férfi vagy nő =
anthropos, “ana” -ből, amely “felfelét” jelent, és a
“tropos”, életmód; karakter; hasonló módon. Lásd János
1:51)

3.
3:1 Volt közöttük egy férfi, aki egyik előkelő vezetője
volt a zsidóknak, egy farizeus, akit Nikodémusnak
hívtak.

3:2 Eljött az éjjel leple alatt, hogy meglátogassa Jézust,

és így szólt: “Rabbi, teljesen 1világos számunkra, hogy
te Istentől 2jöttél Tanitóként - a jelek, amelyeket
cselekszel, bizonyítékai annak, hogy Isten 6veled van!
3Senki sem 4képes ezeket a jeleket megcselekedni,
5ha nincs 6egységben Istennel. (A következő 6 szóból
származó gondolatok Jézusnak Nikodémusnak intézett
válaszában ismétlődnek: 1oidamen, az “eido” szóból =
felfogni, meglátni/látni; felismerni. 2eleluthas, az
“erchomai” - ból = származni valahonnan/jönni
valahonnan ; 3oudeis = senki sem; 4dunamis =
képességgel bírni; képes; erőt birtokolni dolgok
teljesítésére. 5ean me = hacsak nem; ha nem; 6meta =
együtt valamivel/valakivel; bevéve/belefoglalva lenni
válaszában ismétlődnek: 1oidamen, az “eido” szóból =
felfogni, meglátni/látni; felismerni. 2eleluthas, az
“erchomai” - ból = származni valahonnan/jönni
valahonnan ; 3oudeis = senki sem; 4dunamis =
képességgel bírni; képes; erőt birtokolni dolgok
teljesítésére. 5ean me = hacsak nem; ha nem; 6meta =
együtt valamivel/valakivel; bevéve/belefoglalva lenni
valamibe; egységben lenni valamivel/valakivel.)

3:3 Jézus határozott hangnemben így felelt neki: senki

sem volna képes bármit is Isten uralmából
származottként felismerni, hacsak nem eleve fentről
van születve! Maga a tény, hogy képes vagy felismerni
az Istennel való egységemet, miközben ember vagyok,
ez az emberiség fentről való születettségéről
tanúskodik!  (Figyeld meg az előző versben miként él
Jézus a Nikodémusnak feltett kérdésében a szavak
játékával. Jézus itt az “anouthen” szót használja, amely
azt jelenti = felülről/fentről - lásd Jakab 1:17, minden jó és
tökéletes ajándék anouthen jön [fentről/felülről]).

3:4 Nikodémus egyáltalán nem értette ezt a választ és

így szólt hozzá: “Hogyan születhet meg akárki is eleve
felnőttként? Minden bizonnyal képtelenség újra az
anyaméhbe visszamenni és másodjára
megszületni?" (Nikodémus a témát csak fizikai
szemszögből nézi. Az ő “másodjára megszületése” nem
ugyanaz mint a Jézus “fentről való születése”. Godet
megjegyzéseivel élve: “nem érti a különbséget egy
második kezdet és egy másféle kezdet között.”) 

3:5 Jézus ezt válaszolta: “meg kell értened, ha valaki

nem születik a vízből (anyaméh) és a Szellemből, nem
volna lehetséges annak az Isten birodalmával
kapcsolatot létesítenie!

3:6 Amit a hústest hoz létre, az hústest; azonban ami a

volna lehetséges annak az Isten birodalmával
kapcsolatot létesítenie!

3:6 Amit a hústest hoz létre, az hústest; azonban ami a

Szellemből fakad, mint Forrásból, az szellem! (A
Message angol fordítás szerint, amikor rátekintesz egy
babára, csak ennyit látsz: egy testet, amelyet láthatsz és
meg tudod érinteni. Azonban a formát öltött személy egy
általad láthatatlan és érinthetetlen valami által lett
megformálva - a Szellem által.)

3:7 Ne érjen meglepetésként, hogy azt állítom (nektek,

az emberiségnek - többesszám!), hogy nem lennétek
most itt a hústestben, ha nem fentről születtetek volna!
(Lásd János 1:13 Ezek azok, akik felfedezik a természetes
fogantatáson túlnyúló Istenből lévő születésüket! Itt nem a
vérvonalunkról van szó, sem arról, hogy vajon kívánt vagy
nem kívánt gyermekek lennénk-e - itt az Istentől való
származásunkról (születésünkről) van szó. Mi vagyunk a
valóra vált álma! Nem a szüleink találmánya vagyunk!.  [Te
vagy Isten valaha is létezett legnagyobb ötlete!])

3:8 A szél hatását szemmel követhetjük és hallhatjuk a

hangját, amikor dolgokat megérint - de mégsem azok a
dolgok határozzák meg a szelet; magától jön és megy -
ha az élet eleve nem a szellemből született volna,
képtelenség lenne a szellem hatását követni! Mi a
tervezésünk szerint szellem-kompatibilisek
vagyunk!" (A Szellem az eredetünk, nem pedig az anyánk
méhe! Lásd Korinthus 3:3 A Napnál is világosabban
fénylik, hogy ti Krisztus által írott Levél vagytok! A mi
szolgálatunk erről szól. Az Isten Szelleme az élő tinta. A
Szellem befolyásának minden egyes a szíven található
nyoma ad folyamatosságot ennek a beszélgetésnek. Nem
törvény-nyelvet használunk mi itt; ez dinamikusabb és

maradandóbb, mint a kőbe vésett betűk. Ez a beszélgetés

belső tudatosságotokba van beleszőve. [Ez az eredeti
Szellem befolyásának minden egyes a szíven található
nyoma ad folyamatosságot ennek a beszélgetésnek. Nem
törvény-nyelvet használunk mi itt; ez dinamikusabb és

maradandóbb, mint a kőbe vésett betűk. Ez a beszélgetés

belső tudatosságotokba van beleszőve. [Ez az eredeti
tervezeteteknek az élete, amelyet a kegyelem
visszhangoztat bennetek])

3:9 Nikodémus erre így felelt: “Hogy lehetséges ez?

Miféle születés lehet ez?”

3:10 "Te vagy az Izrael tanítója, de mégsem tudod

ezeket a dolgokat? 

3:11 Nikodémus, hallgass ide, [amen, amen,], a

beszélgetésünk abból fakad, amelynek mi, az
emberiség mindig is tanúi voltunk; azt általunk
látottakat hagyjuk jóvá. Hogy lehet az, hogy a ti
vallásos perspektíváitok ennyire vakon tartanak
benneteket? (Lásd Pál utalását Róma 1:3 -ra: Isten Fiának
Dávid magvában van a természetes vérvonala; 1:4
azonban a Szent Szellem által a halálból való hatalmas
feltámadása Istenben találja és megerősíti az ő személyét
és fiúi voltát. A 18-dik versben ezután azt mondja, hogy a
mi saját makacs hitetlenségünkkel elnyomhatjuk az
igazságot, de lsd. 1:19 Isten senki számára sem idegen;
minden, ami megismerhető Istenről, az minden emberi
életben nyilvánvaló. 1:20 Istenről tanúskodik a természet;
maga a látható kozmosz szerkezete is arról beszél, hogy
nem a véletlen műve. Egyértelműen bizonyítja a láthatatlan
Istennek a szüntelen jelenlévő fenntartó erejét és
intelligenciáját, így az emberiség érvényes kifogások nélkül
áll, hogy miért hagyhatná Istent figyelmen kívül. Lásd
továbbá Galata 1:15-t “Isten örök szerelmi álma választott
el engem az anyám méhétől; az ő kegyelme lett az
önazonosságom. 1:16 Ez az örömhír szíve, amelyet
hirdetek; a fiúság bennem való leleplezésével indult el,
felszabadítván engem, hogy a nem-zsidó
embertömegeknek bejelentsem ugyanezt a fiúságot. Nem
éreztem azonnal sürgetést, hogy egyezkedjek azokkal,
továbbá Galata 1:15-t “Isten örök szerelmi álma választott
el engem az anyám méhétől; az ő kegyelme lett az
önazonosságom. 1:16 Ez az örömhír szíve, amelyet
hirdetek; a fiúság bennem való leleplezésével indult el,
felszabadítván engem, hogy a nem-zsidó
embertömegeknek bejelentsem ugyanezt a fiúságot. Nem
éreztem azonnal sürgetést, hogy egyezkedjek azokkal,
akik a Krisztust pusztán történelmi szemszögből ismerik.)

3:12 Ha emberi nyelven beszélek hozzátok (többesszám

- tihozzátok, a zsidó törvényalapú-vallásos vezetőkhöz) és
ez nem győz meg a közös eredetünkről, akkor hogyan
fognak a mennyei dolgok meggyőzni benneteket? (Itt
vagyunk személyesen, szemtől-szembe(!) a hús-vér testet
öltött prófétai szóval!)

3:13 Senki sem tud teljességgel a mennyei

perspektívából látni, kivéve, ha megérti/felismeri
mennyei eredetét! Az Emberfia hirdeti ki az emberiség
vele közös, fentről való eredetét! 

3:14 (A küldetésem ez: lásd meg a profetikus jelentést - így

fog a lepel lehullani!) Emlékezz hogyan emelte fel
Mózes a 1kígyót a pusztában; ekképp lesz az emberfia
felemeltetve! (János 12:31 Most zajlik ennek a világnak az
ítélete, most lesz ennek a világnak az uralkodója kivetve;
János 12:32 és Én, amikor Én felemeltetem a földről,
minden ítéletet magamra vonok. János 12:33 Azért mondta
ezt, hogy megmutassa, milyen halált kell majd halnia.
Jelenések 12:9. János 3:13 és 14 versek a
legfontosabbak, ugyanis Jézus Küldetésének a lényegére
mutatnak: az emberi fajnak a vele való közös együtt-
születése/közös forrásból eredése,  most pedig
helyreállítottságunk a mi vele együtt való keresztre
feszítettségünkkel és harmadnapon az élet újságában való
feltámadásunkkal. 1 Péter 1:3 Kígyó a görögben az 1ophis.
Lásd Jelenések 12. fejezete végén a Részletes jegyzeteket
az Ophisról, az öreg Kígyóról.

3:15 Ugyanezen profetikus mintázat szerint minden

ember szeme láttára felemeltetem és megismernek
Lásd Jelenések 12. fejezete végén a Részletes jegyzeteket
az Ophisról, az öreg Kígyóról.

3:15 Ugyanezen profetikus mintázat szerint minden

ember szeme láttára felemeltetem és megismernek
engem a *korszakok élete **visszhangjában amely
most megváltatik bennük. (*Ford.megj.: korszakok élete
= az ógörögben a zoen aionionból származtatott szó,
amely korszakokon átivelő (örök), Istentől eredő isteni élet,
természetfeletti, megelevenítő életet takar; **Ford megj.:
visszhangjában = az élet)

3:16 A teljes 5kozmosz Isten szeretetének tárgya. Nem

fogja az ő teremtését most csak úgy 1magára hagyni -
a Fiának az emberiség iránti 2ajándéka az, hogy
felismerjék az eredetüket abban, aki tükrözi az ő
3hiteles születésüket - tudniillik nem a testtől, hanem
az Apától való születésüket! (Lásd János 1:13. E
4meggyőzés során a 6korszakok élete visszhangozik
az egyénben (Ford.megj.: 6korszakok élete = az
ógörögben a 6zoen aionionból származtatott szó, amely
korszakokon átivelő (örök), Istentől eredő élet,
természetfeletti, megelevenítő életet takar) és bejelenti,
hogy a megbánás és az 1elveszettség-érzés napjainak
vége szakadt. (A King James Version angol Biblia
így fordítja: “...aki csak hisz őbenne, nem fog elpusztulni,
hanem örök élete lesz.” Ugyanazon szó, amelyet a KJV
“elpusztul”-nak fordít, a Lukács 15 “elveszve lenni”-ként
adja vissza. Hogy hangsúlyozza, milyen nagy az egyén
értéke, Jézus a híres 3 példázatot meséli el Lukács 15-ben
az elveszett juhról, pénzérméről és a fiúról; ezennel mind
megkerült, épségben és egészségben! Mindenkiben az
1elveszett szót ismételgeti, azaz apollumi = elveszíteni;
ezzel azt hangsúlyozza, hogy egyáltalán képtelenség
elveszned, ha nem adott a valakihez való tartozásod! Az

1apollumi továbbá a használhatatlanság érzését is

sugallja, amely pusztítani jön és semmi nem lesz belőle.
ezzel azt hangsúlyozza, hogy egyáltalán képtelenség
elveszned, ha nem adott a valakihez való tartozásod! Az

1apollumi továbbá a használhatatlanság érzését is

sugallja, amely pusztítani jön és semmi nem lesz belőle.
A 2didomi szó annyit takar, mint adni, ebben az esetben
tehát odaadni valamit valakinek, egy olyan dolgot, amely
már eleve hozzá tartozik, azaz, visszaadni. Hozzá
tartoznak (az emberiség), felülről születtek, benne van a
kezdetük és létezésük, és most azzal, hogy felismerik ezt a
tényt, mindez megerősíttetést nyer (megpecsételtetik). Ő,
az “egyszülött”, 3monogenes; csak az Apától született,
nem pedig a hústestből; őbenne felismerjük, hogy honnan
is származunk/honnan kezdődött az életünk, mint egy
hiteles, eredeti öntőformából. Lásd a János 1:12-ről írt
kommentáromat . 4visszhang = tartani, vagy átfogni,
átölelni, mint a visszhangban. A 5kozmosz az
Újszövetségben a teljes emberiségre utal.)

3:17 Istennek nem áll szándékában akárkit is

ítélni (fordító megjegyzése: kárhoztatni/elítélni) - nem
azért küldte a Fiát, hogy a világ Ítélőbírája legyen,
hanem a Megmentője.

3:18 Nem a hústest, hanem a hit határoz meg téged!

Amennyiben az ember meggyőződésre jutott, hogy a
hiteles fiúság az övé,  az 1elválasztottság vagy
elutasítás nem létezik! Ha valaki úgy dönt, hogy nem
fogadja el (ford.megj.: nem foglalkozik vele) ezt a tényt
(ford.megj.: hogy nem a test, hanem a hit határozza meg
az illetőt), az önmaga ítélete alatt marad, melyet a
személyes teljesítményen alapuló, hiábavaló
igyekezetével állandósít.
Ezzel makacs hitetlenséggel 1utasítja vissza azt, amely
csak az Atyától és nem a testtől született Fiú Nevében
jelentetett ki és váltatott meg. (1Krino = elválasztani;
elutasítani; elítélni/ítélni; vádolni, kárhoztatni. Az Ő Fia
Jézus megnevezésében az Atya nyíltan bejelenti a mindig
is létező határozatát, azaz hogy megmentse és
helyreállítsa az ő képét és hasonlatosságát a testté lett
Ezzel makacs hitetlenséggel 1utasítja vissza azt, amely
csak az Atyától és nem a testtől született Fiú Nevében
jelentetett ki és váltatott meg. (1Krino = elválasztani;
elutasítani; elítélni/ítélni; vádolni, kárhoztatni. Az Ő Fia
Jézus megnevezésében az Atya nyíltan bejelenti a mindig
is létező határozatát, azaz hogy megmentse és
helyreállítsa az ő képét és hasonlatosságát a testté lett
fiúságban. Ahogy Pál is Efézus 3:15-ben említi: minden
család (Ford.megj.: Károli -> nemzettség) mennyen és
földön belőle származik (Ford. megj.: hozzá vezethető
vissza minden család származási vonala); az emberiség
családneve az övé, és ő marad minden nemzet hiteles
önazonossága. Továbbá Titusz 2:11: Az Isten kegyelme
olyan világos, mint a nappal, amely az emberiség
üdvösségét tagadhatatlanul láthatóvá teszi. Galata 1:16 Ez
az evangélium szíve, amelyet hirdetek; a fiúságom
leleplezésével kezdődött bennem, felszabadítván engem,
hogy bejelenthessem a nem-zsidó ember-tömegekben lévő
közös fiúságunkat. Nem éreztem azonnal késztetést, hogy
azokkal egyezkedjem azokkal, akik Krisztust csupán
történelmi és emberi szemszögből ismerték. Lásd továbbá
Zsidók 1:1-3)

3:19 Ez pedig a 1krízis (nehéz élethelyzet, válság,

fordulat, amikor valami súlyos dolog történik): a
világosság itt van jelen, azonban az emberek annyira
*hozzászoktak a saját sötétségükhöz (*Ford. megj.:
függőségben vannak tőle), hogy jobban szeretik a 2az
izzadságos munkával és nehézségekkel teli, bosszús
életet! (A 1krisis szót gyakran helytelenül “ítélet”-nek
fordítják. A gonosz, azaz 2poneros, pedig nem
“gonosz" (aminek fordítani szokás), hanem "nehézségekkel
teli”.)

3:20 Amikor valaki 1értéktelen dologgal foglalja el

magát, gyakran attól fél, hogy kiderül; ezért a
világosság számukra a fenyegetettség érzését kelti!
(1Phaulos = értéktelen; Jakab 3:16-ban is ezt a szót

használja az író, mint “mindenféle értéktelen/jelentéktelen

törekvések)
világosság számukra a fenyegetettség érzését kelti!
(1Phaulos = értéktelen; Jakab 3:16-ban is ezt a szót

használja az író, mint “mindenféle értéktelen/jelentéktelen

törekvések)

3:21 (Van azonban egy jó hírem számodra, Nikodémus!

Soha többé nem kell újra a sötétségben bujkálnod!) Aki
felfedezi a az igazság 1költészetét, a világosság felé
szégyenkezés nélkül fordul oda - annak az élete bátran
*mutatja meg (*Ford. megj.: megmutatkozik, és nem fogja
szégyellni azt mások előtt) az Istennel való egységének
művészi eredményét! A munkái önmagukért beszélnek
- “A mennyben készültek - és az Istenben lettek
kidolgozva!” (Nikodémushoz hasonlóan, sokan követnek
“kényelmes” távolságból, álruába bújva - ők is meg vannak
hívva, hogy forduljanak oda és szembesüljenek Isten
szerete fényének megváltó világosságával!)

3:22 Innen Jézus és követői Júdea környékére mentek

és mély, *1közösségépítő (*ford. megj: olyan együtt töltött
minőségi idő, amelyben a közösségi felek bensőségesebb
baráti kapcsolatba kerülnek egymással) beszélgetésekkel
2foglalták el magukat. (A 1diatribo szóban magában
hordozza az együtt bejárt utat, amelyen hosszasan együtt
tartózkodnak a rajta járók. A szöveg azt mondja, hogy
Jézus bemerített ott; ezzel szemben ugyanez az
evangélium a János 4:2-ben megjegyzi, hogy Jézus senkit
sem merített be. A  **2baptitso szó (**ford megj.: más
Biblia-fordítások keresztelésnek vagy bemerítésnek
fordítják) ***belemerítést jelent (***Ford. megj.: mintegy a
beszélgetésbe, közösségbe.)  Gondolhatunk a kapcsolati
kötődésre és a tisztára mosásra, amely egy beszélgetés
során történik. “Ti már tiszták vagytok a szavak által,
amelyeket mondtam nektek” János 15:3. Nem cáfolni
szándékozom, hogy a kontextus itt a vízbe való bemerítés

mosakodási rituáléja; de Jézus bemerítkezése a vízről,

során történik. “Ti már tiszták vagytok a szavak által,
amelyeket mondtam nektek” János 15:3. Nem cáfolni
szándékozom, hogy a kontextus itt a vízbe való bemerítés

mosakodási rituáléja; de Jézus bemerítkezése a vízről,

mint prófétikus szimbólumról   a hangsúlyt  a
"gondolatokba, szellemi  üzenetbe való merítésre" helyezi
át. Jézus tisztában van ezzel és ezt is kommunikálja, hogy
az a bemerítkezés, amellyel Isten Bárányaként az
emberiség halálába merítkezik bele, az az, amire eleve a
János profetikus bemerítése mutatott.) 

3:23 János és tanítványai nem messze voltak onnan,

Salimhoz közel, a Forrásokkal Teli Helyen azaz
Aenonban, amely ezért népszerű bemerítőhelynek
számított. 

3:24 Nem sokkal azelőtt történt ez, hogy János

börtönbe került volna.

3:25 János néhány tanítványa vitában volt ott egy

zsidóval, akit valószínűleg Jézus tanítványai merítettek
be. Ezeknek a tisztálkodási rituáléknak a jelentésén
ment a disputa és hogy vajon  Jézus és János
bemeritése közül melyik lehet a legfontosabb. (Lásd
Zsidók 6:2 A ceremoniális mosakodások (bemerítések),
a kézrátételek (mely a levágott feláldozott állattal való
azonosulást jelképezte!), és a  bűntudatossággal
kapcsolatos tanítások egyike sem fontos már, ide értve
a halálból való feltámadást követő ítélettel való
szembesülést. (Mindezek a jelképek és árnyképek
Krisztusban zárultak le és teljesedtek be, aki ezek *valódi
élő tartalma (*ford megj.: élő szubsztanciája/eleven lényegi
tartalma). Az ő feltámadása tanúskodik az ítéletről,
amellyel ő szembesült az emberiség képviseletében,
valamint a romboló bűn-tudatosságtól való szabadságról,
melyet most hirdet. [Rom 4:25; ApCsel. 17:31; Jn 12:31-33]
Jézus így szólt, “amikor felemeltek a kereszten, minden
ítéletet magamra vonok” [Zsid 9:28])
tartalma). Az ő feltámadása tanúskodik az ítéletről,
amellyel ő szembesült az emberiség képviseletében,
valamint a romboló bűn-tudatosságtól való szabadságról,
melyet most hirdet. [Rom 4:25; ApCsel. 17:31; Jn 12:31-33]
Jézus így szólt, “amikor felemeltek a kereszten, minden
ítéletet magamra vonok” [Zsid 9:28])

3:26 Aggódva közölték Jánossal, hogy az, akivel a

Jordánon túl volt, akinek életét és küldetését
támogatta és tanúja volt, mindenkit odavonz magához -
a Jézus keresztsége kirakhatja őket az üzletből!

3:27 Erre János így felelt: nyilvánvalóan a menny áll

mögötte, úgyhogy ne féltékenykedjünk; mind-mind
ajándék, amink van!

3:28 Hallottátok, amint megmondtam, hogy nem én

vagyok a Messiás - a küldetésem Krisztus bemutatása
volt, nem a vele való verseny. 

3:29 A vőlegény tanúja nem száll versenybe a

vőlegénnyel, hogy magára vonja a figyelmet - az ő
feladata a vőlegény támogatása és hogy örvendezzen,
amikor meghallja annak hangját! Ez az én örömem -
ezért jöttem! 

3:30 A prófétai küldetésemnek fontossága szimplán

abban rejlett, hogy őt emeljem fel! (Lásd 1:15
Bemerítő János felemelte a hangját és nyomatékosan
bejelentette, hogy az ő szolgálata és prófétai üzenete teljes
egészében Jézusról szóltak. Kihirdette, hogy Jézusnak
magasabb a fontossági rangja és János előtt “született”,
mivel Jézus mindig is létezett!)

3:31 Két dimenzióval van itt dolgunk: az első amely

fentről jön, ez mindenek felett uralkodik; míg a másik
érvelés - amely csupán a földi
perspektívából származik - a földi kommunikációra

korlátozódik le. A mennyei eredetű beszélgetésé az

érvelés - amely csupán a földi
perspektívából származik - a földi kommunikációra

korlátozódik le. A mennyei eredetű beszélgetésé az

utolsó szó. (Lásd János 3:13 Senki sem tud teljességgel a
mennyei perspektívákban foglalatoskodni, kivéve, ha saját
mennyei eredete felismerésre kerül! Az Emberfia hirdeti ki
az emberiség közös, fentről való születését!)

3:32 Bár láttam és hallottam mennyei dolgokat, mégis

úgy tűnik számomra, hogy senki nem szívleli meg az
általam tanúskodottakat! Lemaradtok a valódi
tartalomról azzal, hogy egy halványuló prófétai
perspektívát próbáltok védelmetekbe venni! A lényeg
oszlatja el az árnyékot, nem pedig fordítva! 

3:33 Aki megragadja ezt a bizonyságtételt, annak belső

tudatában ott rezonál Isten igazságának bizonyítéka,
akár egy  dombornyomott pecsét, amit egy
pecsétgyűrű nyomott volna rá.

3:34 Mert aki Istentől elküldetett, az Isten ajándék-

nyelvén beszél a Szellem kimeríthetetlen forrásából
merítve.

3:35 Ennek a beszélgetésnek a témája az Apának a Fiú

iránti extravagánsan bőkezű szeretetét ünnepli - és
őbenne jelentetik ki Istennek minden ajándéka - ő az
Isten kezének kiterjesztése; ő az Isten ölelése, amellyel
az emberi fajt öleli magához! 

3 : 3 6 A F i ú b a n l e l e p l e z e t t fi ú s á g u n k r ó l v a l ó
meggyőződés egyenlő a *korszakok életében való
teljes részvétellel (*Ford. megj.: korszakok élete = örök
élet; az ógörögben a “zoen aionion”- ból származtatott

szó, amely korszakokon átívelő (örök), Istentől eredő isteni

élet, természetfeletti, megelevenítő életet takar)! A
meggyőződés egyenlő a *korszakok életében való
teljes részvétellel (*Ford. megj.: korszakok élete = örök
élet; az ógörögben a “zoen aionion”- ból származtatott

szó, amely korszakokon átívelő (örök), Istentől eredő isteni

élet, természetfeletti, megelevenítő életet takar)! A
fiúságról való nem-meggyőződés pedig azt jelenti,
hogy be van kötve a szemed és nem látod az itt és
most jelenvaló életet, és felcseréled az eredeti
tervezetünk életének szerzőjével való közösségedet
egy félelmetes, bosszúálló, kegyetlen isten képével -
ami pont az ellenkezője a szerető Apának, akit a Fiú
jelent ki!