A magyarországi rendek számára Mária Terézia politikája valamivel kedvezőbb volt, mint apj+

+áé, III. Károly királyé, de az ő uralkodása alatt is folytatódott a magyar rendek háttérbe

szorítása. Elődjéhez hasonlóan Mária Terézia is folytatta a betelepítéseket Magyarországra. Az
államkincstár költségén több tízezer német ajkú telepest hoztak a Birodalom nyugati
tartományaiból, akiket Pest, Vecsés, Buda és Esztergom környékén, a Pilisben, Szatmár
vármegyében (a Rákóczi-szabadságharc során kipusztult magyar lakosság
helyébe), Baranyában, a Délvidéken és a Bánságban (e három utóbbi helyen a török
hódoltság idején kipusztult magyar lakosság helyére) telepítettek le. A Bánságot, bár a magyar
korona része volt, császári megbízott igazgatta, itt egészen 1778-ig megtiltották a magyar
lakosság visszatelepülését. Mária Terézia uralkodása alatt Magyarország, a Bánság és Erdély
területére 350-400 000 román települt be a Kárpátokon túlról. A Kárpátokon túlról való román
bevándorlás és az elsősorban az Alföld keleti peremére irányuló erős magyar kivándorlás
lényegesen megváltoztatta az erdélyi lakosság etnikai arányait. 1765-től uralkodásának
végéig felvilágosult abszolutista módszerekkel kormányzott, ebben az időben országgyűlést sem
hívott össze.