Alapszövetrendszer

Fejlődéstanilag ugyancsak elsődlegesek és másodlagosak lehetnek, attól függően, hogy

milyen eredetű osztódószövetből keletkeznek.
Élettani feladataik alapján három csoportba soroljuk őket: valódi alapszövetek, mechanikai
alapszövetek és kiválasztó alapszövetek.

Valódi alapszövetek (parenchima):

Gömbölyded vagy többé kevésbé megnyúlt, vékony- vagy közepesen vastag falú sejtekből
állnak.
Működésük alapján csoportosítjuk őket.
A táplálékkészítő vagy asszimiláló alapszövet (clorenchyma):
Sejtjei nagyok, plazmában dúsak, színtestekben gazdagok. Elhelyezkedhetnek szorosan
egymás mellett oszlopokba rendeződve, vagy sejtközötti járatokban gazdag szivacsos
szerkezetet mutatva.
A fotoszintézis színtere. Megtalálható minden zöld növényi részben, de legnagyobb tömegben
a lomblevelekben, ahol a levéllemezt képezi.
A raktározó alapszövet
A tápanyagok hosszabb ideig történő raktározását végzi keményítő, fehérje vagy növényi
olajok formájában. Sejtjei általában vékony-vagy közepesen vastag falúak, dús
plazmatartalmúak, gyakran tartalmaznak színtelen színtesteket.
Rendszerint a fénytől elzárt növényi szervekben (pl. hagyma, gumó, gyöktörzs) fordul elő
nagyobb mennyiségben.
A víztartó alapszövet
A száraz viszonyok között élő növényekre jellemző. Sejtjei vékony falúak, nagyok,
plazmájukban egy vagy több nyálkatartalmú sejtüreggel. A felvett vizet ezekben a
sejtüregekben tárolják. Kialakulhatnak növények szárában (kövirózsa, kaktusz) vagy a
levelekben (pl. varjúháj, kövirózsafajok). A sok víztartó szövettel rendelkező hajtásokat
tartalmazó növényt pozsgás (szukkulens) növényeknek nevezzük.
átszellőztető alapszövet (aerenchyma)
Sejtjei vékonyfalúak, elválnak egymástól, ennek következtében sejtközötti járatokban gazdag.
A sejtközötti járatok mindig levegővel teltek, így egyrészt segítik a gázcserét, másrészt
könnyebbé teszik a szervet. Mocsaras területeken élő fák gyökereiben, a vízi növények
szárában, lomblevelében, a szárazföldi növényeknél a lomblevelek levélnyelében találjuk.
Mechanikai alapszövetek
Mindig erősen megvastagodott falú sejtekből állnak, a hajtások szilárdítását végzik.
a kollenchimaszövet:
A bőrszövet alatt található, szorosan illeszkedő, apró sejtekből áll.
A kollechimák elsősorban a lágyszárú növények szárainak merevítői.
A sarkos kollenchima sejtjeinek a sejtfala csak egyes részein vastagszik meg, máshol vékony,
így az anyagok diffúzióját nem akadályozza.
szkelerenchimaszövet:
Teljes feületén megvastagodott falú, hosszúra nyúlt, vékony sejtekből áll. A növényi rostok
egyik típusa. Rendszerint nyalábokba rendeződve fordul elő.
(A növényi rost gyűjtőfogalom. Minden, megnyúlt sejtekből álló, vastagfalú, általában
szilárdításban szerepet játszó sejtköteget rostnak szoktak nevezni. Valójában különbséget kell
tennünk az alapszöveti eredetű rostok – ilyenek a szkelerenchimák – és a szállítószövet
eredetű rostok, a háncselemekből vagy a faelemekből származó rostok között. A
háncselemekből származók a háncsrostok, a faelemekből származók a farostok. A
rostnövényként ismert, a textilipar által felhasznált gazdasági növények, a len, a kender, a
jutta rostjai szkelerenchimatikus eredetű alapszöveti rostok, részben szállítószövet eredetű
háncsrostok. A faelemekből származó rostokat elsősorban a papírgyártás hasznosítja.)
Kiválasztó és váladéktartó alapszövet
Vékonyabb vagy vastagabb falú sejtekből áll. Az anyagcsere-folyamatok során feleslegessé
váló anyagokat választja ki, és tárolja a sejtjeiben. Ezek egy részét a sejtek előbb-utóbb
eltávolítják, más részét közömbösített formában elkülönítik, és úgy őrzik. Ide tartoznak a
tejcsövek, amelyek hosszúra nyúlt, egyetlen sejtből származó tömlők, például a
kutyatejféléknél, vagy ezek összeolvadásból származó, például a mákfélékre jellemző
tejedények, a különböző nyálkatartó sejtek, amelyek gyakran ugyancsak összefüggő
kiválasztórendszert képeznek, mint például a hagymaféléknél.
Ide soroljuk a fenyők gyantajáratait is.