Petőfi Sándor szerelmi költészete

(1823-1849)
Neve a magyar irodalmi közvéleményben összeforrott a költészet fogalmával.
A romantika stílus képviselője volt. A romantika fontos fogalmai: a
hazaszeretet, érzelmesség, nosztalgia, elvágyódás. A magyar romantika
jellegzetességei a nemzeti szabadságvágy, pátosz, történelmi idealizálás. Ezek
mind jelen vannak Petőfi művészetében is.
1823. január 1-jén született Kiskőrösön és 1949. július 31-én tűnt el a segesvári
csatában.
Szerelmi költészetének három múzsája volt. Közülük az első Csapó Etelke volt,
ám a lány 15 évesen elhunyt és csak halála után döbbent rá Petőfi, hogy szereti.
A lányhoz írott versei a Cipruslombok Etelke sírjáról című kötetben 1845-ben
jelent.
Ugyanebben az évben ismerkedett meg Mednyánszky Bertával Gödöllőn. Ez
egy újabb sikertelen szerelem volt. Megkérte a lány kezét, de a lány apja hallani
sem akart a házasságról.
A Bertához írott verseket a népköltészetből átvett metaforák, a népdalok friss és
üde hangvétele jellemzi. Bertához szól a Szerelem gyöngyei ciklus, melynek
kiemelkedő verse a Fa leszek, ha… kezdetű népies műdal.
1846. szeptember 8 - án a nagykárolyi megyebálon megismerte a 18 éves
Szendrey Júliát. A nőnek rokonszenves volt a költő, de bizonytalan volt az
érzéseiben. Apja ellenezte a kapcsolatot. Júlia végül azt javasolta, hogy várjanak
tavaszig, akkor találkozzanak újra, a levelezést az apa megtiltotta.
Szerelmük történetének minden fordulata megtalálható a versekben és Júlia
naplójában.
Petőfi boldog, de boldogsága nem felhőtlen. > Júlia szeszélyesen, rejtélyesen
viselkedett vele.
1847 januárjában jelent meg az Életképekben a Reszket a bokor, mert… kezdetű
vers, amelynek a következménye lett a házasság, amit 1847 szeptember 8-án
megtartottak. A mézesheteket Koltón töltötték.
A hitvesi költészet megteremtője Petőfi, mert szerelme a későbbi felesége, hozzá
szólnak szerelmi versei.
A Júlia versek jellemzői:
Műfaji sokszínűség
Pl.:Népdalszerű költemény: Reszket a bokor mert…
Elégia: Szeptember végén
Rapszódia: Minek nevezzelek
Helyzetdal: Bírom végre…
Érzelmek:
• Őszinteség
• Egyszerűség
• Természetesség
• A boldogság képein az elégikusság uralkodik
• A költő számára az asszony egy társ, partner a szerelemben
Szeptember végén
Koltón, a mézeshetek alatt írta, a cím a keletkezés hónapjára utal, személyes
természeti élményből indul ki tehát
1. vsz.: szembeállítás: nyár >< ősz
(itt-ott, közel-távol szembeállítása is: „völgy” –„amottan” „bérci tető”)
Konkrét tájleírás
Párhuzam az életkorával
(nyár) ifjú szív >< őszülő haj (ősz)
(belső vívódás: külsőleg öregszik, lelke még fiatal)>
IDŐ MÚLÁSA
   2. vsz: tételmondattal kezd: elmúlik az élet, virág ~ élet
(„Elhull a virág, eliramlik az élet”)
megszólítja a szeretett nőt, vigaszt a felesége adhat
költői kérdések Júliához („Mondd, ha előbb halok el…?”, „rábírhat-e majdan
egy ifjú szerelme…?
  3. vsz: „ha egykor” > JÖVŐKÉP >  elképzelt jövő, látomás > VÍZIÓ
(nyomasztó kép számára, aggódik szerelméért > saját halála utáni kép, mely
misztikus, kísérteties hangulatot teremt a temető helyszíne
 temetői légkör >< szerelmi vallomás még erőteljesebb ezzel
 akkor >halála után
 ott > sírban
  ÖRÖKKÉ > nincs vége a szerelmének a halála után sem
Műfaja: elégia (magasztos hangvételű, szomorkás költemény).
Minek nevezzelek?
Kifejezi a Júlia iránt érzett szerelem nagyságát.
Minden szakasz eleje a reménykedő bizakodás ><Vége tehetetlen kétségbeesés
> nem talál szavakat Júlia szépségére.
Az elragadtatott költő a szenvedéllyel szeretett asszony szépségéből a szemét, a
tekintetét, a hangját és az ajkát emeli ki természeti képekkel.
A kedves szeme: bűvös sugarú esti csillag; tekintete: szelíd galamb; hangja:
tavaszt hirdető csalogánydal.
A refrén tízszeresen ismétli: „Minek nevezzelek?”
A három jelző (Édes szép ifjú hitvesem) tökéletesen összefoglalja mindazt, amit
a költő elmondott a versben.
Az első három versszakban az imádott nő tulajdonságait írja le, s a vers a
negyedik strófában éri el a csúcspontját.
A befejezés azonban nyitott marad, ami azt tanúsítja, hogy a nyelv szegényes
eszköz Júlia szépségének méltó kifejezésére.
Az egész vers egy metafora:
Szeme = csillag
Tekintete = szelíd galamb
Hangja = csalogány hangja
Ajka = lángoló rubintkő
Megszólítása: Édesanya, tündérleány, ragyogó valóság, kincs