Mária Terézia Bécsben született, 1717. május 3-án.

Habsburg-házból származó osztrák uralkodó

főhercegnő, 1740–1780 között magyar és cseh királynő, I. Ferenc német-római császár felesége, a
Habsburg-Lotharingiai-ház ősanyja.
Miután 1754-ben bevezette a vámrendeletet az osztrák piac védelmére, a nemesek elkezdték növelni
majorsági területeiket és növelni a robotterheket melyek veszélyeztették az adóalap fennállását. Az
állami adóképsség bebiztosítása érdekében hozta létre 1767-ben az Úrbéri rendeletet (másnéven:
Urbárium). A rendeletben szabályozta a földesurak területeit és a jobbágyokat terhelő szolgáltatásokat
is. Az egész telekkel rendelkező jobbágyokat évi 52 nap igás (állatokkal végzett), vagy 104 nap kézi robot
elvégzésére volt köteles. Mindennek Magyarországon volt főbb jelentősége, hiszen addig itt volt a
jobbágyság leginkább kihasználva a birtokos nemesek által. Ebből adódóan a rendelet a birodalom
legtöbb részén enyhítette a korábbi jobbágyterheket és kihasználtságukat. Habár néhány helyen, ahol a
földesúr annyira tehetős volt, hogy kevesebbet dolgoztak a rendelet előtt, mégis a terhek növelését
eredményezte és így egyes helyeken a feszültség fokozását érte el. A királynő intézkedéseinek a
jelentőséget az adta, hogy az ország lakosságának nagy része jobbágy volt és ezzel próbált rajtuk segíteni
és egyenlőséget alkotni. Merthogy főképp őket terhelte az állami terhek kifizetése és emellett családjuk
fenntartása is.
Továbbá két alapvető dolgot szabályozott a jobbágyok helyzetében az úrbéri rendelet. Meghatározta a
jobbágy kezén lévő telek nagyságát és a jobbágy haszonélvezeti jogát, szabályozta a jobbágyterhek
mértékét is. A törvény célja a jobbágy adóképességének megőrzése volt.