3. Jobbágykérdés a XVIII-XIX.

században

Magyarországon járunk a 18. és 19 századba…

Előzmények:

III. Károlynak (1711-1740) nem volt fiú örököse, ezért még életében el kellett
fogadtatnia a Birodalomban a leány-ág öröklését. Megalkotta a Pragmatica
Sanctio (törvényes szabályozás) nevű törvényt, melyet el akart fogadtatni a birodalom
különböző területeivel. A magyar országgyűlés 1722-23-ban cikkelyezte be jelentős
ellenállás nélkül. Ez azért ment ilyen simán, mert a magyar rendek még mindig tartottak
a töröktől és ez a szerződés biztonságot nyújtott egy esetleges támadás ellen, továbbá
az uralkodó biztosította a nemesi adómentességet és a vallásszabadságot, ezen
felül az országot a saját törvényei szerint fogják kormányozni. Kialakultak azok a
viszonyok, melyek 1918-ig meghatározóak maradtak hazánkban. 1740-ben meghalt III.
Károly, a trónt lánya Mária Terézia örökölte.

Mária Terézia (1740-80)

Apja halála után rögtön kitört a Habsburg örökösödési háború, mely 1740-48-ig
tartott. II. Frigyes porosz uralkodó hadüzenet nélkül megrohanta Sziléziát, a spanyolok
és a franciák pedig a Habsburg területek felosztását tervezték. Mária Terézia a magyar
rendekhez fordult, akik 1741-ben a pozsonyi országgyűlésen 35.000 katonát
adtak (“életünket és vérünket”) a harcok lezárásához, de előbb törvénybe iktatták újra
a nemesi adómentességet. A háború végén végül is Szilézia porosz kézen maradt,
sőt, a hétéves háborúban (1756-63) sem sikerült visszaszerezni.

Mária Terézia a háborúk után nekilátott a birodalom belső rendjének

megszervezéséhez. Abszolutista intézkedéseket hajtott végre, ami azt jelenti, hogy
a rendek háttérbeszorításával rendeleti úton hajtotta végre felülről jövő
reformjait. 1764-ben létrehozta az Államtanácsot, mely az ország központi szerveit
koordinálja és tartja a kapcsolatot az udvarral. Reformjainak kidolgozásában fontos
szerepet kapott Kaunitz kancellár, aki 12 pontos paktumot készített terveiről. 1765 után
nem hívott össze országgyűlést.
Belső intézkedései:

1754-ben kettős vámhatárt állított fel. Egy határ húzódott az egész birodalom
körül, mely az osztrák- és cseh ipart védte a külföldi riválisoktól. A másik határt
pedig Magyarország köré húzta, azért, hogy a magyar ipar ne fejlődhessen és a
birodalom felvevőpiaca legyen. Viszont kedvező volt a mezőgazdaság számára, tehát
az ország a birodalom éléskamrája lett.

1764-ben sor került a mádéfalvi veszedelemre, amikor a székelyek uraik ellen

fordultak a magas adók miatt. Ebben a korban a jobbágy nagyon sokat fizetett, ezért
érthetőek a megmozdulások. Tartoztak az államnak 15-30 forintos hadiadóval, a
háziadóval a vármegye költségeinek fedezésére, fizették a porciót és a forspontot. A
jobbágy tartozott a földesúrnak is a robottal, a kilenceddel, az ajándékkal, a
dézsmával. Volt továbbá kötelező pénztartozása is. Ezek mellé jöttek az úgynevezett
banalitásjogok, vagyis a földesúri monopóliumok. Ez azt jelentette, hogy csak a földesúr
malmában őröltethet, csak a földesúr kocsmájában fogyaszthat bort, és csak urán
keresztül adhatott el húst… Ezen felül fizették az egyházi tizedet.

1755 és 1778 között több urbáriumot adott ki (az az irat, melyben a földesúr lefektette
az őt megillető szolgáltatásokat) Ezek közül legfontosabb az 1767-es, melyben
szabályozta a jobbágyi terheket. Meghatározta az egységes jobbágytelek
nagyságát (16-40 hold) és az utána fizetett járadékokat. A jobbágy 52 napi igás- vagy
104 napi gyalogrobottal tartozott, de ettől “dologidőben” el lehetett térni. Kötelezte a
földesurat a terhek beszedésére, de tiltotta a túlkapásokat, mert féltette az állami
bevételeket (“Etetni kell a juhot, hogy nyírni lehessen!”) Meghatározta a telek
tartozékait is. A belső telekhez tartozott a ház és a konyhakert, a külső telekhez tartozott
a szántó, a kaszáló. Az redőket és a legelőket a falu közösen használta. A telki
állományon kívüli földek közé tartoztak az irtványok, a szőlő és a bérelt föld. Ezeken
többnyire zsellérek gazdálkodtak.

1777-ben kiadta a Ratio Educationist, melyben kötelezővé tette az elemi iskola

elvégzését. A rendelet hatására több iskola épült az országban (pl. 1778-Révai elődje
Győrben)
– Katonai főiskolát alapított.
– Létrehozta a Teresiumot, mely egy hivatalnokképző intézet volt.
– Feloszlatta a Jezsuita rendet, törekedett az egyház visszaszorítására.

Testőrségét magyar nemesifjakkal töltötte fel, de nem azért, mert annyira be akarta
volna vonni őket az európai műveltségbe, hanem akart egy biztos, hozzá hű réteget a
magyar társadalomban.
II. József (1780-90)

1765-től Mária Terézia társuralkodója a birodalomban, halála utána gyakorlatilag

Magyarország királya. Azért gyakorlatilag, mert nem volt megkoronázva, kalapos
király volt, hogy ne kössék a magyar törvények. Nehezen kezelhető gyerek volt, nem
kedvelte az udvari pompát, a vadászatokat és a társaságot. Gazdasági és filozófiai
műveket olvasott. Kedvelte a zenét. 1765-től Falkenstein gróf álnéven járta az
országot (második Mátyásnak is nevezte a nép). Felsége Mária Izabella volt.

Uralkodása során kb. 6000 rendeletet hozott. Takarékossági intézkedéseket hozott,

ennek jegyében 1780-ban lecsökkentette az udvar és a testőrség létszámát. A palota
egy részét is lezáratta. Enyhítette a cenzúrát.

Megszüntette a megyerendszert, (hogy háttérbe szorítsa a rendeket)

helyette tíz kerületet hozott létre. Központok: Nyitra, Besztercebánya, Kassa, Munkács,
Nagyvárad, Temesvár, Buda, Pécs, Zágráb, Győr. A kerületek élére biztosokat
állított. Megszüntette a főispáni címet is. Az alispán választását pedig ő maga
gyakorolta.

Egyik legfontosabb rendelete az 1781-es türelmi rendelet, mely biztosította

a szabad vallásgyakorlatot. Betiltotta a “nem hasznos tevékenységet” űző
rendeket (tanítás, gyógyítás), ezért lett az addig kolduló Bencés rend oktató rend.
Egyházellenessége miatt VI. Pius pápa 1782-ben felkereste és kérte, hogy enyhítsen a
szigoron. (“fordított Canossa-járás”)

Mindent egységesíteni akart, ezért 1784-ben a birodalom hivatalos nyelvévé tette a

németet. Kimondta a törvény előtti egyenlőséget és eltörölte a
halálbüntetést. Csökkentette az úriszék (földesúri bíróság) hatáskörét.
1785-ben kiadta a jobbágyrendeletet, mellyel jelentősen javította a jobbágyság életét.
Eltörölte a “jobbágy” elnevezést, megvalósította a szabad költözést. Lehetőséget adott
az önálló hivatásválasztásra, a jobbágy foglalkozhatott bármivel, amivel akart. Ezekkel
az intézkedésekkel gyakorlatilag megszüntette az örökös jobbágyságot.

Meg akarta adóztatni a nemességet is, de a halál közbeszólt. Halálos ágyán minden
rendeletet visszavont, kivéve a türelmi és jobbágyrendeletet.

II. József hibája az volt, hogy nem volt tekintettel az egyes tartományok
fejlettségére. Mindent egységesen akart látni, túl gyorsan és erőszakosan próbálta
megreformálni az országot. Halála után újjáéledtek a megyék, nőtt a nemzeti
öntudat és terjedtek a forradalmi eszmék.

Felvilágosult abszolutizmus

Néhány XVIII. századi monarchia politikájának, kormányzati rendszerének működési

jellege, amely összefügg a felvilágosodás mozgalmával fő vonása a polgári reformok
előtérbe helyezése: például oktatásügy, merkantilista gazdaságpolitika, vallási türelem,
közigazgatási központosítás. pl: (Mária Terézia, II. József).