A közös szorce-ú FET-es erősítő

A FET legyakoribb kapcsolása. A fő ED

feszültségforrást az Rd ellenálláson a drain és a
source közé kapcsolják, ezzel az ellenállással
tudjuk állítanu a munkaegyenest és a
munkapontot. A gatet az Rg ellenálláson
keresztül az EG feszültségforrás polarizálja. Az
Rg ellenállás értéke elég nagy
kell, hogy legyen azért, hogy megakadályozza,
hogy a váltakozó jel az EG feszültségforráson
keresztül a testre kerüljön. A kimeneti
felerősített jel az Rd ellenálláson jelenik meg. A
CS1 és CS2 csatolókondenzátorok a váltakozó
jelet választják el az egyenáramú
tápfeszültségtől. Felírhatjuk:
VDD  U DS
RD I D  U DS  VDD  I D 
U V
  DS  DD  y kxn
RD RD RD
A kapott egyenlet emlékeztet az egyenes
egyenletére, ez lesz az erősítő
munkaegyenese. Ez a munkaegyenes egy
olyan grafikonon szerepel, ahol az ID áram
lineárissan függ az UDS feszültségtől
V DD
( I D  f (U DS ) ), a pedig állandó. A
RD
munkaegyenes hajlásszögét az Rd ellenállás
nagyságahatározza meg és annál nagyobb
minnél kisebb az Rd ellenállás nagysága.
U DS VDD
B pont: I D  0     0  U DS  VDD
RD RD Kikapocsolt állapot, az erősítőn nem folyik áram.
V
C pont: U DS  0  I D  DD  I D max Telítettségi állapot, amikor maximális draináram folyik.
RD
A pont: a FET-es erősítő munkapontját úgy kell megválasztani hogy a lehető legkissebb legyen
VDD
a torzítás, ami akkor lesz, ha munkapont a munkaegyenes közepére kerül: U DSQ  és
2
VDD
I DQ  . A munkapontra hatással van sokminden, mint pl a hőmérséklet. Ugyanúgy, mint a
2 Rd
bipoláris tranzisztoroknál, a FET – nél is további áramköri elemek szükségesek, amelyek
biztosítják a munkapont stabilitását.
Az egyik megoldás szerint a source áramkörbe kapcsolják az Rs ellenállást. Így
automatikus előfeszítést végzünk.

1
 Ezzel az ellenállással párhu-
zamosan kapcsolják a CS konden-
zátort a váltakozójel elvezetésére.
Az Rg ellenállás (értéke 0,1 –
10MΩ). Ez egyben az erősítő
bemenő ellenállása is. Az RG - n
átfolyó IRG elhanyagolható :
I RG  0 .
Felírhatjuk:
U GS  RS I D  VG  0
U GS  RS I D  VG
VG  Rg  I RG  Rg  0  0

UGS  RS I D  0  UGS   RS I D  0
A FET tipikus átviteli karakterisztikái
ID=f(UGS) láthatók. a II. görbe tipikus a FET–
re, az I. görbe minimális és a III. görbe
maximális. A FET valós karakterisztikái
valahol a minimális és a maximális közé
kerülnek.
A gate és a source közötti feszültség az
Rs ellenálláson jelenik meg, az Rg
ellenállásnak erre nincs hatása mivel nem
folyik rajta keresztül áram. Az adott áram és
U GS
feszültség irányok esetén: I D  
RS
Ez az összefüggés az átviteli karakte-
risztikán berajzolt munkaegyenes egyenlete. A munkapont a jelleggörbék és a munkaegyenes
metszéspontjában található (A, A', A"). Látható, hogy mindhárom munkapont az átviteli
karakterisztika közepén helyezkedik el, és ez a szerepe az automatikus előfeszültségnek. Ha
külön EG polarizációs feszültséget használnának, akkor csak a II karakterisztikán elhelyezkedő
munkapont lenne optimális helyen.

2
 Az átviteli és a kimeneti jelleggörbe szerepe a amunkapont az A pontban van:

A MOSFET helyettesítő képe hasonló a FET

helyettesítőképéhgez, csak a kimenő vezetőkepesség
(g0) helyett a drainellenállás van (RD).
A kép alapján az Id drain áram egyenlő az
áramgenerátor áramával: I d  g m U GS
A kimenőáramkör az Rd ellenálláson keresztül zárul be:
U 2  U DS   Rd I d . A bemenő feszültség az UGS: U1  U GS .
U  Rd  I d  Rd  g m U GS
Az erősítő erősítése: A  2     Rd  g m
U1 U GS U GS
mA
Például: Rd  5k , g m  5  A  5 :A negatív előjel azt 1800-os fázisfordítást jelent.
V
A CS kondenzátor méretezése: közép és magas frekvenciákon ennek a kondenzátornak rövidzárlatként
kell viselkednie. Alacsony frelvenciákon novekszik az impedianciája és ez már az erősítés rovására megy.
g
Méretezése a meredekségi paramétertől (gm) és az erősítő alsó határfrekvenciájától (fd) függ: C S  m
2f d
mA
3 10 3
mA V  0,003  9,55F
Például: g m  3 és f d  50Hz  CS 
V 2 50 Hz 314