A király visszatér – Jeanne du Barry-A szerető kritika

Johnny Depp újra a hivatását űzi hosszú kényszerszünet után. Az Amber Heard-el való botrány után a
Jeanne du Barry az első filmje, a nagy visszatérése. Ez azért fontos, mert Depp egy kiváló színész, és
pár éve úgy tűnt, hogy az exfelesége végleg elássa a karrierjét. Legutóbb 2019-ben szerepelt A
barbárokra várva című filmben, ezután a per miatt nem kérték fel szerepekre, a meglévő szerződéseit
is bontották, például Legendás Állatok: Dumbledore titkai-ban Madds Mikkelsen vette át a szerepét
mint Grindelwald. Aztán 2022 végén Depp megnyerte a pert, és a filmvilág visszafogadta. Mióta
kiderült, hogy ő fogja játszani XV. Lajost a francia művésznő, Maiwenn legújabb filmjében, a Jeanne
du Barry-ban, minden filmszerető elkezdte várni a nagy visszatérést.

Jeanne Bécu egy szerzetes és egy szakácsnő törvénytelen gyermekeként látta meg a napvilágot, majd
szerény körülmények között nevelkedett. Anyja kolostorba küldi, ahol egy ideig Istennek tetsző életet
él, ám felfedezi az erotikus könyveket, a testiséget. Emiatt az apácák kiutasítják a zárdából, Párizsba
megy, ahol prostituáltként egyre gazdagabb szeretőkre tesz szert. Jean-Baptiste du Barry grófnak
köszönhetően nemesi nevet vesz fel, ezután pedig a király ágyasai között találja magát, és hamarosan
ő lesz Lajos kedvence.

A film, afféle 18. században játszódó Micsoda nő, a csábító és okos nő felemelkedésével és
szerelmével a középpontban, emelett a film még a társadalmi különbségekről is szól. Jeanne-t az
alsóbb rétegek fogadják be igazán, nem pedig az előkelő arisztokrácia. Igazi otthona valójában a
párizsi bordély, nem pedig a Versailles-i kastély. Ő jól érzi magát mindkettőben, de azért
természetesen a királyi udvar van tetszésére, azonban Versailles-ben sincs kolbászból a kerítés.
Szerelmét gyakran elragadja a kötelesség, az illem, az íratlan szabályok. A film hűen ábrázolja, hogyan
is zajlott a király körül az élet. Azt is kitűnően megmutatja, hogy mai szemmel milyen röhejesnek
tűnnek az akkori formalitások, például, hogy több tucat nemes nézi a király reggeli rutinját, vagy hogy
az uralkodónak nem lehet hátat fordítani, csak lehajtott fővel hátrafele lépkedve lehet távozni. A
rendező bemutatja, hogy milyen gonosz játszmákat űztek Jeanne-nal, hogy végig utálták, pletykáltak
róla. Mindenki az udvarban megveti Jeanne-t, csak az utcalányt látják benne. Jól ábrázolja a film az őt
érintő nehézségeket, azonban nem képes arra, hogy elérje, hogy együtt is érezzünk a főszereplővel,
hogy a megpróbáltatások miatt igazán sajnáljuk. Jeanne nem tesz semmit Franciaországért, nem
érdekli a politika, csakis a király és a fényűzés. Egyedül a kapott szolgájával, Zamorral foglalkozik, ami
kevés a nézők szimpátiájának az elnyerésére. Nincs eléggé kibontva a központi karakter. Eredetét és a
francia forradalom során bekövetkezett tragikus végzetét is csak narráció során ismertetik, amikor egy
filmnek pont meg kellene mutatni a történéseket szimpla elmesélés helyett. Túlságosan is egy dologra
összpontosít a film, mégpedig Jeanne és Lajos kapcsolatára, ami szintén nincs kellő módon elmélyítve.
Egy ilyen érzéki kapcsolatban lényegesek a párbeszédek arról, hogy két fél mit érez, mit gondol,
miben ért vagy nem ért egyet. Egy kapcsolat nélkülözhetetlen része a kommunikáció. Ezt pedig nehéz
hitelesen visszaadni, ha Johnny Depp tőmondatokban beszél franciául, emellett a főszereplőt alakító
rendezőnő is kínosan keveset beszél az anyanyelvén a közös jelenetekben.

Érezhető, hogy a marketing miatt adták Johnny Depp-nek a szerepet, jót tett a reklámozásnak az,
hogy ez lesz a nagy színész legújabb filmje, illetve az is, hogy ezzel az alkotással nyitották az idei
filmfesztivált Cannes-ban, de díjat nem nyert. E kettő tényező nélkül feltehetőleg jóval kevesebb
figyelmet kapott volna a film. Sem a király karaktere, sem a címszereplő sincs megfelelően megírva, a
történet gyenge, az viszont tagadhatatlan pozitívum, hogy történelmileg hű. A film hiányosságai miatt
Johnny Depp-nek sajnos egy középszerű kosztümös drámában sikerült visszatérnie.