Arany János: Szondi két apródja

A Szondi két apródja (1856) egy kétszólamú, történelmi ballada, amely a nagykőrösi korszakban
keletkezett. A vers a Drégely 1552-es török ostromát mutatja be. A főszereplő, Szondi György
figurája már a reformkori balladaírás gyakori témája volt, és az önfeláldozás, a hősiesség és a
hazaszeretet kapcsolódott hozzá. A Szondi két apródja arra a kérdésre keresi a választ, hogy a
hősi tetteket és a tragikus elbukást követő mindennapokban milyen erkölcsileg követhető
magatartáslehetőségei vannak a túlélőknek, köztük a közösséghez tartozó költőknek.

Az elbeszélő pontosan meghatározza a balladai cselekmény kezdetének idejét, utal az

előzményekre, és három térbeli pontra irányítja a figyelmet. A várrom és Szondi sírja egymással
szemben magaslaton helyezkedik el, míg a harmadik tér, a völgy lent található, itt van a törökök
tábora. A három térbeli ponthoz két idősík kapcsolódik: a múlt a Drégely romjához, a jelen pedig
a hegyormhoz és a völgyhöz. Az első és második versszakban bemutatásra kerülnek a három
helyszín: a vár, a sír és a völgy. A harmadik versszaktól kezdve a narrátor elhallgat, és átadja a
szót a szereplőknek. Ezután a balladában folyamatosan drámai párbeszéd zajlik.

A harmadik és negyedik versszakban Ali és szolgája párbeszéde zajlik, az ötödik versszaktól

kezdve pedig a páratlan strófák az apródok énekei, a párosak pedig a török küldött beszédei. Az
ötödik versszak elején lévő három pont azt jelzi, hogy az apródok régóta siratják Szondit. Két
különböző erkölcsi világ, két egymással ellentmondó lelkület és értékrend áll egymással
szemben. Az apródok éneke olyan, mint egy 16. századi krónikás éneke, amely bemutatja a
dicsőséges múltat és Szondi dicsőségét. Ez a szál teljesen önálló és folyamatos. Ali szolgája
viszont a jelenről beszél, beleavatkozik a történetbe, még az is megtörténik, hogy
elragadtatottan beszél Szondiról és az ellenségről.

A szolga közbevágásai jelenetekre tagolják a történetet: Márton pap követsége (a török

megadást kéri Szonditól), Szondi válasza (elutasítja a felkínált békét), Ali ostromparancsa, Szondi
készülődése az ostromra, gondoskodás az apródokról (elégetik a vagyontárgyakat, szép ruhát
adnak az apródoknak, nem engedik őket harcolni), az ostrom alatti hősiessége és vitézsége,
majd dicső halála (az apródok megátkozzák a török hódítót). A szolga hiába próbál meggyőzni
Szondit, hogy fogadja el a török megadást, Szondi hű marad az elveihez és a hazájához, és
inkább a hősies küzdelem és a tiszta halál mellett dönt. Az apródok is követik őt ebben a
döntésben, és hűségesen segítik Szondit az ostrom alatt.

Az ostrom során Szondi és az apródok hősiesen harcolnak a törökök ellen. Szondi kiemelkedő
bátorságot és ügyességet mutat az ellenséggel szemben, és több török harcost is legyőz. Az
apródok is kitűnően helytállnak, és bátran veszik fel a harcot a törökökkel.

Végül, amikor Szondi már sebesülten és kimerülten küzd, egy török harcos megöli őt. Az apródok
kétségbeesetten siratják urukat, és megátkozzák a török hódítót. Szondi halála tragikus, de
hősies, és a ballada végén a sírja mellett állva az apródok tovább éneklik Szondi dicsőségét és
hősiességét.

A Szondi két apródja ballada a hősies küzdelem, a hazaszeretet és az önfeláldozás témáit

dolgozza fel. Arany János remekül ábrázolja a középkori lovagi világot és az abban uralkodó
erkölcsi értékeket. A ballada drámai és érzelmi hatást kelt, és a mai napig népszerű és elismert
mű a magyar irodalomban.