Szigeti veszedelem

Bevezetés: Műfaja eposz (magyarul hősköltemény), és 1648-ban fejezte be

megírását Zrínyi Miklós, a híres magyar költő és hadvezér. A magyar irodalom
egyik legnagyobb, legkidolgozottabb alkotása. A törökök és a magyarok harcát
örökíti meg, de nem csupán történelmileg beszéli el az eseményeket, hanem a
szépirodalom eszközeivel és az eposz magasztos, hősies, szárnyaló műfajával
dolgozza ki, emeli dicsőségessé. A hosszú török-magyar küzdelemből csupán
egyetlen eseményt, Szigetvár ostromát emeli ki, ezt mutatja be részletesen.
Nem véletlenül választotta éppen ezt az ostromot Zrínyi. Saját dédapja
(szintén Zrínyi Miklós nevű) 1566-ban ugyanis Szigetvár kapitánya, védője volt
a török ellen. A százezres nagyságú török sereggel szemben mindössze 2500
emberrel szállt szembe (nagy jampi!). A mű főhőse tehát Zrínyi Miklós, a költő
dédapja, és a történet igaz, megtörtént eseményen alapul. Különlegessége, hogy
bár Zrínyiék vereséget szenvedtek a túlerővel szemben (magát Zrínyit is megölték
a törökök), mégis hősökként, erkölcsi, benső győztesekként mutatja be a magyar
várvédőket. Arra tanít ezzel, hogy a fizikai erőnél és győzelemnél fontosabb,
példaértékűbb az az erkölcsi tisztaság és bátorság, amivel Zrínyi rendelkezett.
Ez azért fontos, mert a magyarok abban az időben éppen ezeknek a
tulajdonságoknak voltak híjával: rossz erkölcsűek, züllöttek, összetartás nélküliek
voltak. Ezzel szemben csillagként ragyog közöttük Zrínyi erkölcsisége, igaz
bátorsága.
15 énekből áll a mű és összesen 1566 versszakból! Ezzel a formai
szerkesztéssel is utal a szigetvári ostrom évére, 1566-ra.
Tárgyalás: Zrínyi meglátása szerint az egész török veszedelem a magyarok
bűnei miatt zúdult az országra. Isten látta a magyarok erkölcsi romlottságát, és
ezért egy ördögi lelket küldött Szulimánhoz, a török vezérhez, hogy arra tüzelje
fel őt, hogy a magyarok ellen hadba induljon. A költő Zrínyi tehát nem szépítget,
nem takargat, nem ártatlan áldozatoknak mutatja be a magyarokat, hanem nagyon
is kihangsúlyozza gonoszságukat.
A mű a szigetvári ostromot az eposzi kellékek felhasználásával mutatja be,
ezek a kellékek a következők:
- propozíció (témamegjelölés): „Fegyvert s vitézt éneklek…”
- invokáció (fohász, segítségkérés valamilyen felsőbb hatalomtól a mű
sikeres megírásához) Zrínyi nem az ókori görög-római istenektől kér
ehhez segítséget, hanem Szűz Máriától, a magyar kereszténység
oltalmazójától.
- enumeráció (seregszemle, azaz a szereplők, a két szemben álló oldal, a
törökök és magyarok részletes bemutatása, felvonultatása.)
- deus ex machina – vagyis a természetfeletti hatalom, az Isten
közbeavatkozása a földi eseményekbe (pl. azzal, hogy Szulimánt
felingerli a magyarok ellen)
A mű nem elfogultan mutatja be a két szemben álló tábort, hanem rámutat,
hogy a törökök között is vannak őszinte, derék emberek, és a magyarok
között is lehetnek gyávák, árulók és önzők. Mielőtt a legnagyobb, utolsó
ütközet elmeséléséhez érne, előtte még elbeszél több előzményt, több kisebb
ütközetet, konfliktust is.
Nagyon fontos szerepe van a műben a kereszténységnek, az igaz, istenfélő
erkölcsiségnek. Ezt a leginkább Zrínyi, a várvédő hős képviseli. Már a mű
elején is térdelve, imádkozva látjuk őt, amint Isten segítségét kéri a törökkel
szemben. A vallási különbségek is szembeállítják tehát a két tábort. A
törökök a maguk iszlám hitével gaz pogányok, míg a magyarok az igaz
keresztény hit gyakorlói. Zrínyi úgy cselekszik a műben, mint Krisztus
katonája („athleta Christi”).
Az utolsó, végső török rohamra tulajdonképpen csak egy szerencsétlen
véletlen miatt kerül sor: a törökök elfognak egy magyaroktól indított
postagalambot, melyből kiderül, hogy már csak nagyon kevesen maradtak a
várban, azok is megfelelő felszerelés nélkül…
Megindítják tehát a véres támadást. Zrínyi hősiesen kiront a várból
megmaradt embereivel, és hősi halált halnak. Lelküket azonnal maga Gábriel
angyal viszi a mennybe Isten elé.
Befejezés: Összegzésként elmondhatjuk, hogy a Szigeti veszedelem az egész
akkori magyar történelmi helyzetet, társadalmat hitelesen bemutató mű, mely
egyúttal tanító, erkölcsjavító, nevelő célzatú is. Örök példaként állítja elénk
a becsületességet, a tisztaságot és a bátorságot. A látszólagos bukás, a
vereség valójában erkölcsi győzelem emiatt.