Zrínyi Miklós: Szigeti Veszedelem

Pár mondat Zrinyi Miklós életéről: 1620-ban Csáktornyán született. Arisztokrata család sarja.
Édesapja korán meghal, fia neveltetését Pázmány Péterre bízta. Tanulmányai: Grazi jezsuita
iskola, bécsi és nagyszombati egyetem. Sok helyen megfordul: Itáliában: Nápoly, Róma, Firenze.
Élete fő célja: Török kiűzése a középső területről. Példaképe: Mátyás király, mert állandó
hadserege volt. Ráébredt arra, hogy saját céljai és a magyarság érdekei ellentétben állnak a királyi
politikával.1664-ben Csáktornyán egy vadkan áldozatául esett (a közvélemény szerint merénylet
a Habsburgok részéről)
A műfaja barokk eposz, valóságos realisztikusan ábrázolt eseményeknek a misztikus, vallásos
szférába emelése. Eposzi magaslatra emeli a magyar várvédelmet a törökökkel szemben. A barokk
a XVI. század. közepétől (Magyarországon a XVII. században) fellépő korstílus. Kedvelte a
súlyos, heroikus témákat, a monumentális műfajokat. Kavargás, szenvedélyesség, szélsőségek,
monumentalitás, mozgalmasság és dinamika jellemző rá, kedveli az ellentéteket (realitás-irrealitás,
ég és föld ellentéte). Az érzelmekre kíván hatni, gyorsan és erősen. Zrínyi mintái a klasszikus
eposzok voltak, Homérosz Vergilius művei (fabula és história keverése). Megtartja a klasszikus
eposzok több formai hagyományát is, eposzi kellékeket. Ilyenek a propozitio (téma megjelölése),
invocatio (segélykérés), in medias res(kezdés), anticipáció előre utalás, enumeratio seregszemle,
isteni közbeavatkozás, deus ex machina – Istennek nem tetszett a magyarok viselkedése, ezért
bogarat ültetett Szulimán fülébe, hogy rontsanak a magyarokra megtorlásképp. A mű végén
angyalok serege viszi Zrínyit a mennybe. Ezzel az isteni beavatkozás keretet ad az eposznak.
Protestáns jeremiádok vallásos történetszemléletét folytatja a szigeti veszedelem. A protestáns
teológiai felfogás szerint az ének feladata a biblia mondanivalójának, sőt lehetőleg szövegének
tolmácsolása. Lírai, didaktikus, propagandisztikus és epikus énekeiknek témáit ezért a reformáció
énekszerzői túlnyomó részben a bibliából merítették, énekeik jórészt a biblia szövegének
parafrázisai. A magyarok a sok jóért hálátlanok voltak, elárulták Istent, büntetést mér a nemzetre.
Haragja az újabb török hadjárat lesz. Zrínyi az eposz kezdő énekében a magyarság nemzetvesztő
vétkeit sorolja fel. Az eposz hőse kivétel, más, mint a magyar urak. Zrínyi Miklóst a költő
Szigetvár kapitányát, Krisztus katonájaként mutatja be. Isten mártíromságával tiszteli meg,
csatavesztését, közelgő halálát jutalommá változtatja.
Zrínyi, a szigetvári hős. A költő a „rossz oldal", az alvilág által támogatott török sereg
bemutatásával indítja az eposzt. Zrínyit csak késleltetve, a második énekben lépteti föl, mintha
Szulimánnak nem lenne ellenfele. Zrínyi felbukkanása annál reményt keltőbb, hiszen rögtön egy
különleges szituációban látjuk: abban a rendkívüli és csodás kegyben van része, hogy maga Isten
szól hozzá, nyilatkoztatja ki neki magát. Ez leginkább az egyház szentjeinek legendáiban fordul
elő - Zrínyit is szinte szentnek kell látnunk). A keresztény tanítás mélységes ismeretére vall, hogy
a költő ugyanakkor nem titkolja, nem tagadja el e „szent" bűneit sem. Történelmi tény, hogy
hatalmát, vagyonát erőszakoskodással, ármánykodással, ügyeskedéssel szerezte meg az öreg
Zrínyi, s dédunokája előtt sem titok, hogy se legkevésbé sem volt bűntelen ember. Ugyanakkor
mind a hős, mind a költő hisz benne, hogy hőstettei, önfeláldozása jóvá tehetik e bűnöket (katolikus
felfogás!), s ezért is mondja a bán a kirohanás elött: „Mai nap széttépi min-den elmúlt dolgunk”.
Zrínyi tehát Isten kegyelmében bízó, vele közvetlen kapcsolatban álló, kiválasztott lény, aki
ugyanakkor nem valami prófétai vagy hitbuzgalmi hévtől fűtve cselekszik, hanem nagyon is
tudatosan, átgondoltan. Ezt bizonyítja az ötödik énekben elmondott buzdító beszéde is, melyben
igen racionálisan, szinte pontokba szedve mondatja el vele a költő végső elszántságuk okait és
céljait: megvédeni a kereszténységet és a hazát, megmenteni a családtagokat, védteleneket, s
megerősíteni saját hírnevüket, dicsőségüket. De nem hallgatja el a bán a legkézenfekvőbb okot
sem: magáért az életükért is küzdeniük kell, azt sem kívánják önként eldob.
Zrínyi teremti meg, hősiességével és győzni akarásával. Példaképpé növi ki magát a magyar nép
körében. Szózatot intéz katonáihoz, beszédeivel ösztönzi a magyarokat, a törökök csak
létszámfölényben vannak és képes meggyőzni seregét a lehetetlennek kinéző küldetésre. Krisztus
katonájaként van bemutatva. A kis sereggel is képes sikereket elérni. Szigetvárat szilárd egység
jellemzi, vitézi hősiesség, erkölcsi emelkedettség, kitűnő vezér a csapat élén. Eszköze az
ideálteremtés. Példát akart adni saját kora magyar nemességének törökellenes küzdelmeihez, ezért
a korban nagy érteknek számító hősiességét, önfeláldozást vissza vetítetté dédapja alakjába és
korába. Követendő példaképpé akarta tenni dédapját, Zrínyi Miklóst, aki a kereszténységért,
Krisztus nevéért önzetlenül hősi halált halt, és aki megvetette a világi javakat.
Másfelől a magyar eposzban szembeötlő a „história” kifejezésnek egy ettől eltérő alkalmazása is.
Számos esetben félreérthetetlenül a cselekményt, pontosabban az epikus elbeszélés
főcselekményét, a heroikus szálat jelöli vele a költő,12 s gondosan megkülönbözteti tőle részint a
Zrínyi Péter által „példának” nevezett fiktív történeteket (mint például Delimán és Cumilla
tragikusan végződött szerelmét, Juranics és Radivoj hősi önfeláldozását, Farkasics Péter temetését
stb.)
Számomra Zrínyi Miklós Szigeti Veszedelem című könyve, azért marad meg az emlékezetembe,
mert a saját nemzetem múltjának kiemelkedő hőseiről olvashattam. Habár eposzi magaslatra van
téve ez a csata, számomra tökéletesen mutatja be a könyv a magyar embert, aki a vereség ellenére
is képes emelt fővel járni. Ez a nép nem csak a vesztes csatakról ír, hanem a vesztes csatakról is
tudunk beszélni.