Bármilyen mélységű és szélességű kapcsolatnak konfliktusa van.

Nem számít, jól ismerünk-e valakit, vagy

mennyire kompatibilisak vagyunk vele, a konfliktus mindenképpen bekövetkezik. Lehet, hogy ezek nem
feltétlenül teljes harcok, de érvek és véleménykülönbségek valóban megtörténnek. Két statisztika
bizonyította ennek nagyságrendjét: a felmérők 81% -a ismerte el a barátaival való konfliktusokat, míg a
többi 19%, akik kapcsolataikat konfliktusmentességnek vallják, elismerték, hogy a beszélgetés során
nézeteltérések és feszültségek történtek. Egy másik statisztika arról értesít, hogy az egyetemisták arról
számoltak be, hogy hetente körülbelül hét vitában vesznek részt.
Bár problémásnak tűnik konfliktusok kialakulása, valójában előnyös a kapcsolat szempontjából. A trükk az,
hogy kezeljük őket, amikor felszínre kerülnek, ahelyett, hogy megpróbálnánk elkerülni a problémákat. A
konfliktus alatti hatékony kommunikáció valójában megerősíti és megerősíti a kapcsolatokat.
Öt különböző módszer létezik a konfliktusok kezelésére. Ezek közül az első az Elkerülés, vagy a Lose-
Lose forgatókönyv. Ez akkor fordul elő, amikor az emberek nem öntudatosan figyelmen kívül hagyják a
konfliktust. Ez lehet fizikai, például elkerülheti, hogy valakinek ne legyen vitája, vagy társalgás, ha elkerüli
a témát vagy tagadja a problémát. Ez a módszer a konfliktussal szembeni pesszimista hozzáállást tükrözi
azzal, hogy azt gondolja, hogy nincs jó módszer a helyzet megoldására, ezért jobb, ha ezt teljesen
figyelmen kívül hagyja. Veszteség-veszteségnek számít, mert egyik fél sem határozza meg a győzelmet
vagy az előnyét. Bár az elkerülés problémákat ideiglenesen megoldhat, ez általában kielégítetlen
kapcsolatokat eredményez. Az elkerülők nem törődnek a saját és a másik ember igényeivel. Az elkerülés
nem mindig rossz dolog, ha az elkerülésnek olyan logikája van, amely nem provokál fizikai harcba
keveredni vagy jelenetet teremteni a nyilvánosság előtt.
A befogadás , vagyis a Lose-Win akkor fordul elő, ha megengedi másoknak, hogy a saját módjukon
álljanak, és ne a saját nézőpontját állítsák. A szállók alig aggódnak önmaguk iránt, és nagyon aggódnak
mások iránt. A befogadás fontos konfliktuskezelési tulajdonság. Valóságos jóindulatnak vagy szeretetnek
tekintik, ha valaki feláldozza preferenciáit valaki másért. Leggyakrabban ezt a tulajdonságot úgy tekintik,
hogy mások gyengék vagy lökdösőek, a cselekvések inkább gondozásból vagy n apatikus megközelítésből
fakadnak, nem pedig a problémák nyomásgyakorlásaként.
Versengő, amely akár Win-Lose, akár Lose-Lose véget érhet, akkor fordulhat elő, amikor egy párt tagjai
versenyeznek azért, hogy utat érjenek el egy konfliktus eredményeivel. Az emberek hajlamosak
versenyezni, amikor a helyzetek általában vagy: vagy azt kapom, amit akarok, vagy te, amit akarsz. Ez a
konfliktus kilátás sok területen, például sporteseményeken vagy választásokon. Ennek ellenére a
versenyzés pozitív hatással lehet és javíthatja a kapcsolatot. Bizonyos intim kapcsolatokban a férfiak és a
nők versenyt találtak interakciójuk gazdagítására, ilyenek az együttes sportolás, hogy győztesnek
minősítsék, vagy összehasonlítsák az eredményeket. Bár ez visszaeshet, ha a verseny gömbölyödéssé válik,
vagy amire végül az egész kapcsolat összpontosul, és veszteség-veszteség kapcsolattá alakul. A hatalom az,
ami különbséget tesz abban, hogy a versengő konfliktuskezelés hogyan oldja meg magát.
A kompromisszumos , részleges veszteség-veszteség minden párttagnak megadja legalább azt, amit akar,
de szándékainak és céljainak egy részét fel kell áldoznia. Sok helyzetben a kompromisszum a legjobb
megoldás, mert egy párt minden tagja a legkevésbé kapja meg azt, amit akart, ahelyett, hogy teljesen
elveszítené. A tárgyalások félúton történő megkötése általában jó menedzsment stílus. Néha azonban ez
rossz megoldásnak tekinthető. A kompromisszum negatív kifejezés lehet, mert ahelyett, hogy a probléma
legjobb eredménye felé törekednének, az emberek megtelepednek, és nem kapnak meg mindent, amit
akarnak, ahelyett, hogy mindenki nyerne. Legtöbbször minden érintett személy kedvezően jön ki ebből a
helyzetből, mert nem feltétlenül veszített.
Az együttműködés , a Win-Win megoldás úgy ér véget, hogy a pártban mindenki nyer. Az érintett
emberek nagyon aggódnak saját maguk és mások iránt, és nem szeretnek részlegeset veszíteni, ha azt
akarják, hogy mindkét fél nyerjen. Az együttműködők nem a „magam utamnak” vagy az „utadnak” tekintik
a megoldásokat, hanem inkább a „mi utunknak”. Az együttműködés célja egy olyan megoldás megtalálása,
amely kielégíti az összes érintett igényt és együtt dolgozik a megoldás eléréséig. Bár az együttműködés
nem biztos, hogy minden megoldáshoz sikerül, cél az, hogy mindenki elégedett és boldog maradjon.
Számos tényező határozza meg, hogy melyik konfliktusstílus melyik helyzetben működik a legjobban. A
kapcsolat, a helyzet, a másik ember és a személyes céljaid általában eltérítenek egyes stílusokat
másoktól. Vannak olyan helyzetek, amikor nyerni akar, például egy jobb osztályzat megszerzése egy
tanártól, amely eggyel alacsonyabbat adott, mint amit Ön szerint megérdemelt, vagy egy másik személlyel
döntött arról, hogy melyik filmet nézze meg. A legjobb, ha áttekintjük a forgatókönyvet, mielőtt
eldöntenénk, melyiket alkalmazzuk - nem kerülne úgy, hogy az osztályzatát emelje, ha elkerüli a helyzetet,
és egyáltalán nem kezeli azt. A menedzsment stílus kiválasztása ugyanolyan fontos, mint egy konfliktus
vagy vita megoldásához való eljutás.