8. tétel: A dolog és a vagyon (jószág) fogalma. A dolgok fajtái, értéke. Az elévülés és az elbirtoklás.

A dolog fogalma:
- A materiális értelemben vett testi tárgyaktól, a dolgoktól megkülönböztetjük az inmateriális értelemben vett
testetlen tárgyakat, azaz a jogokat
- A zálog mint szerződési biztosíték ismeretes volt a magyar rendi magánjogban, de inkább zálogszerződés formájában
- Hasonló a helyzet a szolgalmi jog rendszerbeli elhelyezésével
- Döntő súlya a személyes szolgalomnak volt, azon belül is a haszonélvezeti jog játszott jelentős szerepet, amit a
mindennapi életben özvegyi jog, illetve hajadoni jog néven ismertek
- A dolog jogi értelemben minden testi tárgy, amely jogviszonynak önálló tárgya lehet
- Ugyanakkor vannak olyan jogok, amelyek nem tekinthetők testi tárgynak, de a természetes személy számára mégis
meghatározó erővel bírnak vagyoni viszonyait illetően - haszonélvezeti jog, a vadászati és a halászati jog
A vagyon (jószág) fogalma:
- A vagyon bizonyos közös cél szolgálatára rendelt, gazdasági érdekű (dologi és kötelmi) jogok, illetve kötelezettségek
összessége
- Attól függően, hogy a jogok vagy a kötelezettségek vannak-e túlsúlyban különbséget teszünk aktív és passzív vagyon között
- A korabeli magyar jogi terminológiában a dolog megfelelője a jószág volt, amely vagyont, jogot, fizikai tárgyat egyaránt
jelentett
A forgalomképes és forgalmon kívül dolgok fajai:
- Forgalmon kívüli dolgoknak tekintették a kánonjogi szabályok értelmében az ún. szentelt, azaz az egyház
használatára rendelt dolgokat: templomok, kápolnák, szertartási kellékek stb.
- E körbe tartoztak az egyház számára rendelt javak is
- E vonatkozásban érvényesült Magyarországon is a holtkéz intézménye, amely azt jelentette, hogy ha egy dolog
egyszer az egyház tulajdonába került, onnan nem kerülhetett ki onnan még hűtlenség esetében sem
- Forgalmon kívüli dolognak minősültek az ún. kincstári javak, amelyeket a király és az udvartartása számára rendeltek
- Forgalmon kívüli dolognak minősültek továbbá, a vármegyékben, a közösség javára rendelt vármegyeház, szabad
királyi városokban a városi fundus
Ingók és ingatlanok:
- Ingó dolognak minősült az a tárgy, amely mozog, vagy állagsérelem nélkül elmozdítható (például a tehén vagy az
asztal), de a Hármaskönyv értelmében ingónak minősült a zálogba adott ingatlan, a legalább 50 lóból álló ménes, a
könyvtár, illetve az ősipénz is, mely azt az összeget jelentette, amely ősi birtok eladásából származott
- Általános fogalom szerint ingatlan az a dolog, mely állagsérelem nélkül nem mozdítható el, például a föld, a rajta épült
épület, ám 18. századi jogunkban ingatlannak minősült minden olyan vagyontárgy is, amely az ingatlanhoz tartozott és
annak rendes megműveléséhez szükséges volt (így a gazdasági eszközök, illetve a föld megműveléséhez szükséges
állatállomány)
- Az ingatlan fogalmán belül különbséget tettek nemesi, paraszti és városi ingatlan között
Ősi és szerzett javak:
- A jószágok eredete szerint különbséget tettek ősi és szerzett, ezen belül adománybirtok és vásárolt jószág között
- Ősi, örökölt az a kötött dolog, amely elidegeníthetetlen, megterhelhetetlen és felmenőről lemenőre legalább egyszer
törvényes öröklés útján szállt át, vagy osztályra bocsátották
- Az ősi birtokot kezén tartó természetes személy sajátos tulajdonos, hiszen rendelkezési joga az ősi birtokon rendkívül
korlátozott
- El nem idegeníthette, csak abban az esetben, ha az öröklésre jogosultak, az ún. osztályos atyafiak ehhez hozzájárultak
– zálogba sem adhatta, csak az atyafiak hozzájárulásával
- E szigorú szabály alól csak két kivételt ismertek: a végszükség esetét, amikor halálos ítélettől vagy hadifogságból a birtokot
kezén tartó csak úgy szabadulhatott, ha ősi birtokát áruba bocsátotta, s a megváltáshoz szükséges pénzt csak így tudta
megszerezni
- A másik lehetőség az volt, ha az ősi birtok értékének növelése céljából a birtok egy részét azért idegenítették el, hogy
az ezért kapott pénzt a maradék ősi birtokba fektessék be, így annak értékét jelentős mértékben megnöveljék
- Szerzett birtoknak tekintették azt a jószágot, melyet a tulajdonos saját maga vásárolt, adományba kapott vagy elbirtokolt
- Szerzett birtok felett tulajdonosa szabadon rendelkezett élők között és halála esetére egyaránt
- Ha valaki életében nem rendelkezett, a szerzemény utódaira szállt, s ezzel a szerzett birtok ősivé alakult át
- Nem lehetett szerzeménynek tekinteni azt a birtokot, amelyet ősi birtok eladásából eredő pénzen vásároltak
- Az adománybirtokban benne rejlett a király, a Szent Korona joga is
- Az adománylevél egyik nélkülözhetetlen záradéka meghatározta, hogy az adománybirtokot kik örökölhették
- Az adománylevélben meghatározott örökösök hiányában, az adománybirtok visszaszállt a koronára
- Tipikusan csak a fiúk számára adományozták királyaink a birtokot
- Ha a fiág kihalt, a birtok visszaszállt a koronára, hiába voltak nőiági rokonok
- A király abba nem szólt bele, hogy fiúk életében a leányok is örökölhessenek
- Az első szerzőnek jogában állt az adománybirtok öröklésében leányait is részesíteni
Nemes jószág:
- A magyar birtokrend kezdetben a nemzetségi kötelékeken nyugodott
- A honfoglaló magyarok törzsenként, nemzetségekként telepedtek le, s ennek megfelelően az elfoglalt földterület a
nemzetségek tulajdonába került - ezt nevezzük szállásbirtoknak
- Amikor a törzsi-nemzetségi szervezet felbomlott, a szállásbirtok is az egyes családok tulajdonába ment át
- Szent István jogilag is megkülönböztette a szállásbirtokot a király által adományozott birtoktól
- Az adománybirtok alapját a királyi jog képezte, mert az államalapítást követően minden ingatlan főtulajdonosa Mo-on is a király lett
- A királyi főtulajdonjog alapja részben közjogi (várbirtok, uratlan és urafogyott birtok, a büntetésül elkobzott
birtokok) részben magánjogi (királyi család magánbirtoka) természetű volt
- Szent István az általa adományozott birtokokat a nemzetségi szállásbirtokokkal teljes egészében azonosította
- Ez a szabály Kálmán uralkodásáig maradt érvényben, amikor Könyves Kálmán az általa adományozott birtokokra az
ági öröklés elvét léptette életbe
 - Ezzel az oldalági rokonokat, azaz a nemzetségi tagokat kizárta a király által adományozott birtok örökléséből
- A nemesi jószág állhatott ősi, adományos és saját pénzen szerzett birtokból, amelyet jobbágyi szolgáltatások nem
terheltek
- A nemesi jószághoz az évszázadok során meghatározott vagyoni jogok, ún. királyi kisebb haszonvételek járultak
- E jogok közé sorolták a kocsmatartás és a mészárszéktartás jogát, a malomjogot, a pálinkafőzés jogát, valamint a
királyi privilégiumokkal biztosított vásártartás jogát
A paraszti birtok:
- A paraszti birtok a községi földközösségből fejlődött ki
- A közszabadok a középkorban falusi földközösségekben éltek, ami azt jelentette, hogy a falu egésze volt a
tulajdonosa a faluhoz tartozó szántónak, legelőnek, rétnek, erdőnek, halászható vizeknek
- Ezekből a szántót és a rétet évente felosztották a falu egészét képező családok között - ez volt a „füvön osztás”
- Ez azt jelentette, hogy a falu kollektív tulajdonosa volt a hozzá tartozó ingatlanoknak, de a szántó és a rét egyéni
használatba, azaz az egyes családok birtokába ment át, míg a legelő, az erdő és a vizek továbbra is közös
használatban maradtak
- A földközösség felbomlása egybeesett az előkelők földigény-növekedésével, amikor az uralkodótól egyre több
birtokadományt igényeltek
- Ha ez nem volt elegendő, elvették a birtokaik szomszédságában lévő bomló faluközösségek földjeit
- A földjét féltő paraszt védelemért a legközelebbi földesúrhoz fordult, felajánlva földjeit az előkelő úrnak
- Ezzel a paraszti tulajdon nemesi tulajdonná változott, és a paraszt gyakran ugyanazt a földet kapta vissza
megművelésre
- Ekkor már elvesztette tulajdonjogát, csak az adott birtok használati joga volt az övé, amelynek használatáért
termény-, munka- és pénzjáradékkal tartozott földesurának
- A nem nemesi birtokkal járó szolgáltatásokat a kora középkorban nem határozták meg pontosan
- Nagy Lajos 1351-ben rögzítette először a paraszti birtok után fizetendő kilencedet mint terményadót
- A török hódoltságot követően, illetve Mária Teréziának 1767-ben kiadott urbáriumát követően változott a helyzet
- Elfogadottá vált, hogy meghatározott keretek között a jobbágy korlátozott tulajdonnal is rendelkezhetett
A jószágok értéke:
- A dolog értékének háromfajtáját ismerte: a közbecsűt, az örökbecsűt és az igazbecsűt
A közbecsű érték:
- A közbecsű az ingóknak és ingatlanoknak a bírói gyakorlatban, a 16. század elejére kialakult állandó értéke volt
- A közbecsű érték megmerevedését jól mutatja, hogy Werbőczi a Tripartitumában közzétett egy közbecsű
értéktáblázatot
- A bírói gyakorlat szerint, ha ismerték a szóban forgó vagyontárgy évi hozadékát, akkor ennek tízszeresét tartották a
dolog közbecsű értékének
- Később már nem állapították meg az évi hozadékot, hanem a táblázatokban foglalt közbecsű értékeket alkalmazták
- A Hármaskönyvben megtalálható közbecsű tábla értelmében egy lakott, megművelt jobbágytelek közbecsű értéke
egy márka, az elhagyott, dezerta jobbágytelek közbecsű értéke egy arany forint volt
- Bíróságaink leggyakrabban ezt a közbecsű értéket alkalmazták a bírságok, a perköltségek, az adósság
meghatározásakor
- A közbecsű értékének megfelelően foglalták le és adták zálogba az elmarasztalt vagyonát
- Közbecsű értékben adták ki a leányoknak a leánynegyedet, az özvegyeknek a hitbért
Az örökbecsű érték:
- Az örökbecsű értéket csak az ingatlanoknál, vagy a „birtokjogoknál” alkalmazták
- Értéke pontosan tízszerese volt a közbecsűnek - csak kivételesen, büntetőszankcióként ítélték meg
- Egy kivétel volt, ha a szerződő felek kölcsönösen örökbecsűben állapodtak meg
- Büntetőszankció jelleg érvényesült és ezért örökbecsűben marasztalták azt, aki hatalmaskodva szerzett magának
birtokot házára, jószágára vagy egyházi birtokra
- Örökbecsűben marasztalták azt is, aki mást el nem követett hűtlenséggel vádolt, s ezen a címen akarta magának
megszerezni a bevádolt birtokát
Az igazbecsű érték:
- Az igazbecsűről, azaz a méltányos értékről már Werbőczi is beszélt, mely a gyakorlatban nem volt más, mint a piaci
ár
- A 18. század gyakorlatában a közbecsű érték szerencsére lassanként jelentőségét veszítette
- A bírói gyakorlat helyette egyre következetesebben az igazbecsűt alkalmazza ítéleteiben
A birtok:
- A birtok egy jogilag védett tényleges állapot valamilyen vagyontárgy felett
- A magyar jogban nem alakult ki éles különbség a birtok és a tulajdon között
- Sőt a korabeli jog elsődlegesen a birtokot védte, a birtokban ülő fokozott jogvédelemben részesült
- Birtokosnak nevezzük azt, aki valamely fekvőjószágot részben jövedelmének beszedésére, részben a jobbágyi
szolgáltatások teljesítésére nyilván, valóságos és békés uralmában tart
- A magyar jogrendszerben a birtok, a posessio kifejezést két értelemben használták:
o 1. „a birtok valamely ingó vagy ingatlan dolog uralma, használata és kormányzása”
o 2. „a ius possessionarium alatt általában a várakat, kastélyokat, erősségeket, városokat, mezővárosokat,
falukat, birtokrészeket, földeket, réteket, erdőket és pusztákat kell érteni”
A birtokos jogai:
- A birtokost meghatározott jogok illették
- A birtokost megillető jogosultságok közül a magyar magánjog a birtokost védte, akinek jogában állt a támadót, aki őt
a birtokából ki akarta vetni, erőszakkal is elűzni - érvényesül a vim vi repellere elve
- Ha a jogtalan támadó a birtokost kivetette birtokából, a kivetés időpontjától számított egy éven belül a birtokos erővel
is visszaszerezhette birtokát
 - A birtokláshoz különböző előnyök kapcsolódtak, amelyek közül az egyik legfontosabb volt, hogy a birtokosnak nem
kellett igazolnia birtoklásának jogcímét
- A vélelem amellett szólt, hogy a birtokos jogosan tartja kezében a birtokot
- Nem terhelte a birtokban lévőt a bizonyítási kötelezettség
- A bizonyítási teher mindig arra hárult, aki kívülálló volt, aki be akart jutni a birtokba
- Ennek kellett az erősebb jogot bizonyítania
- Nem volt különösebb jelentősége annak, hogy jóhiszemű vagy rosszhiszemű-e a birtokos
- De bizonyos korlátozott következmények mégis kapcsolódtak a jó- és rosszhiszeműséghez
- A jóhiszemű birtokosnak joga volt a dolog gyümölcsére, ezt tőle a tulajdonos sem perelhette vissza
- Werbőczi tanítása szerint a magyar jogban két esetben volt jelentősége a rosszhiszeműségnek
- Rosszhiszeműnek minősült a birtokos, aki nem akarta elfogadni a szerződéses vagy törvényes zálogjoggal biztosított
tartozás teljesítését azért, hogy a zálogbirtokot továbbra is a kezében tarthassa, élvezze annak gyümölcseit
- Rosszhiszemű volt továbbá az az özvegy, aki megtagadta a hitbér elfogadását, hogy továbbra is élvezze férje birtokát
- Az ilyen rosszhiszemű birtokosok nemcsak a birtokot, de követelésüket is elveszítették
Elévülés és elbirtoklás:
- Az elévülés és az elbirtoklás két egymást kiegészítő jogintézmény
- Amíg az elévülés időmúláshoz kötött jogvesztést jelent, addig az elbirtoklás időmúláshoz kötött jogszerzés
- A magyar rendi jogban az elévülés a kereseti jog elvesztését, míg az elbirtoklás, az elbirtoklás előnyeinek a
megszerzését jelentette
- Ellentétben a római joggal, ahol elévülés tulajdonjogvesztést, az elbirtoklás tulajdonjogszerzést eredményezett
Az elbirtoklás feltételei:
- Ahhoz, hogy a „hosszas birtok", azaz az elbirtoklás megvalósuljon, meghatározott feltételeknek együttesen kellett
teljesülniük
- Elbirtokolhatónak kellett lenni a dolognak, a jogban meghatározott időnek el kellett telnie és zavartalanul kellett
birtokolni a szóban forgó vagyontárgyat
Az elbirtokolhatóság:
- Nem volt elbirtokolható rendi jogunkban az osztályos atyafiak között az osztályrész
- Idegen elbirtokolhatott osztályrészt. Nem lehetett elbirtokolni a hitbért és a leánynegyedet
- Nem volt elbirtokolható a zálogbirtok
- Nálunk csak a kézizálogot ismerték, a jelzálogot nem.
- Elbirtokolhatatlan volt a szomszédok közti telekhatár is
Az elbirtoklási idő:
- Az elbirtokláshoz meghatározott időnek is el kellett telnie
- Rendi jogunk a különböző birtoktípusok elbirtoklásának feltételeként különböző elbirtoklási időt határozott meg
- Királyi birtokok, koronajószágok csak 100 esztendő alatt voltak elbirtokolhatok, egyházi javak 40 év, nemesi
jószágok 32 év, városi birtokok 12 év alatt, de valószínűbbnek tűnik, hogy Werbőczi itt téves időt adott meg, mert
városi javakban is egy év és egy nap volt az elbirtoklási idő, mint a paraszti birtokban
Zavartalan elbirtoklás:
- Az eredményességhez zavartalannak kellett lennie a birtoklásnak
- A birtoklást kétféle módon lehetett megzavarni: ténylegesen, amikor a birtokost kivetették a birtokából és jogilag,
amelynek három változatát ismerték: a tiltakozást, a bírói megintést és a perindítást
- A birtoklást leggyakrabban tiltakozással zavarták meg
- Ehhez nem kellett más, mint hogy a tulajdonos megjelenjen valamelyik hiteles hely előtt, ott jegyzőkönyvbe mondja
jogfenntartó nyilatkozatát
- Bírói megintés esetén a tulajdonos az ország valamelyik nagybírójához fordult
- Tőle bírói parancsot eszközölt ki a birtokban ülőhöz címezve, amely bírói parancsban a nagybíró felszólította a
birtokban ülőt, hogy adja át a birtokot a parancsot kieszközlőnek
- Ez a bírói megintés tulajdonképpen perindító előzmény, mely rendeltetése az, hogy ha el lehet kerülni a pert, akkor
arra ne kerüljön sor
- A tulajdonos keresetlevelet nyújtott be a bírósághoz, amellyel pert kezdeményezett
- A keresetlevél benyújtásakor kellő gondossággal kellett eljárni, mert ha a perindítónak nem álltak a rendelkezésére
mindazon bizonyítékok, amelyekben saját igazát maradéktalanul alá tudta támasztani, akkor elveszítette a pert, beállt
a res iudicata, az ítélt dolog esete, ami azt jelenti, hogy még egyszer ugyanabban az ügyben pert indítani nem lehet
- A birtokos ilyenkor fordulhatott a királyhoz adománylevélért, amivel tulajdonjogát is bizonyítani tudta
Az elbirtoklás megszakadása:
- E jogi intézmények bármelyikének alkalmazása esetén az elbirtoklás megszakadt
- Ez azt jelenti, hogy az addig eltelt idő elvész, s abban a pillanatban új elbirtoklás kezdődik
Az elbirtoklás nyugvása:
- A nyugvás kezdete előtti és a nyugvás befejezése utáni időt össze kell adni
- Az elbirtoklás kezdetétől eltelt egész időhöz hozzá kell adni a nyugvás idejét
- Az elbirtoklás nyugvásának két fő típusa volt, az országos nyugvás és egy adott konkrét birtokra vonatkozó nyugvás
- Szünetelt az elbirtoklás országosan, ha azt időben később alkotott törvény visszaható hatállyal rendelte el
- Az országos nyugvásnak rendi jogunkban mindig konkrét rendelkezés volt az alapja
- Ezek az országos nyugvások rendszerint külső vagy belső háborúhoz tapadtak
- Nyugodott az elbirtoklás egy adott birtokra vonatkozóan, ha az apa hadifogságban vagy száműzetésben volt, és
otthon nem volt a jog megvédésére alkalmas családtag
- Nyugodott az elbirtoklás abban az esetben is, ha az árva aló. életévét még nem töltötte be
- Mint láttuk tehát, a magyar jogban az elbirtokláshoz elbirtokolható dolog, zavartalan elbirtoklás és elbirtoklási idő
kellett, a római jogban szükség volt a jóhiszeműségre is
- Ezért az eredménye is más az elbirtoklásnak
- A római jogban tulajdonjogot, a magyar jogban csak az elbirtoklás előnyeit szerezte meg az elbirtokló