Az irodalom egy olyan terület, amely az emberi élet és érzések széles skáláját

dolgozza fel. Az írók az életüket, tapasztalataikat és gondolataikat öntik szavakba,

és hagyják ránk azokat az évszázadokra. Az egyik ilyen író, akinek munkássága
rendkívül gazdag, Mikszáth Kálmán. Életrajza és művei egyszerre jellemzik a korabeli
Magyarországot és az emberi természetet.

Mikszáth Kálmán, a XIX. században élt író, a magyar irodalom egyik legnagyobb
alakja. Az életútja tele volt kalandokkal és fordulatokkal. 1847-ben született a Mátra
lábánál fekvő Szklabonyán, egy kis faluban. Az író kiválóan ismerte a magyar
paraszti életet és a kisvárosi életformát is, és ezekből az élményekből merített ihletet
műveihez. Mikszáth nagy hatással volt a korára és a magyar irodalomra. Novellái
azóta is kötelező olvasmányok közé tartoznak.

Mikszáth a XIX-XX. Században élt, őt tartják a legnagyobb magyar elbeszélőnek.

(Jókait pedig a legnagyobb magyar mesélőnek). Újságíró is volt, valamint
regényeket is írt. (pl.: Beszterce ostroma, Fekete város, Szent Péter esernyője,
Gavallérok, Noszty fiú esete Tóth Marival, Különös házasság stb.)

A szülőföld világa ihlette őket, a palócföld tájai: a valóság ihlető ereje: Szklabonyán
született (Szlovákia területe, felvidéken van). Ezért olyan meghatározó az életrajzi
háttér: patrialhális viszonyok, erkölcs, zárt közösség, érték, anekdotázás. (Majd
később ez lesz, ami Móricznál megváltozik).

A különcök alakjai: a körülötte megforduló emberek, valóságos alakok megidézése,

az anekdoták szerepe. Szereplői parasztok: parasztábrázolása nagyon fontos.
Fontos a babonákban való hit is. Az emberek egy idillikus, harmonikus világban
élnek, amit sokszor a szenvedély bont fel, de a felbomlott erkölcsi rend a végén
helyre áll. A természet és az ember az elején még egy közösségben élt, a pénz nem
érdekelte őket.

Írói indulásának első sikerei a két novelláskötete megjelenésekor jött: 1881: Tót
atyafiak (Itt a hősök mind magányosak, s a természethez közel érzik magukat.) és
1882: A jó palócok (15 rövidebb, 2-3 oldalas balladaszerű elbeszélés). Ezeket a
novellásköteteit több nyelvre is lefordították.

A tót atyafiak című novellája különösen népszerű. Ebben a novellában Mikszáth a

palócok életéről ír, akiknek kultúrája és hagyományai a magyar kultúra részei. A tót
atyafiak története arról szól, hogy a jó szívű palócok egy tót betelepítő kereskedőt
szeretnének elűzni a falujukból.

Mikszáth nagyszerűen írja le a palócok életét és a falusi közösség összetartó erejét.

A novella az erőszakmentes megoldásokat hirdeti, amelyek által megmaradhat a
falusi életforma, és a palócok kultúrája.

A tót atyafiakban az író szabadfüggő beszédet használ, amely egyik legismertebb

stiláris eszköze. A szabadfüggő beszéd egy olyan narrációs stílus, amelyben az író
közvetlenül a olvasóhoz szól. A stílusban nincsenek szabályok, az író azonban úgy
használja, hogy az olvasó számára élvezetesebbé tegye az olvasást. Mikszáth
stílusa könnyen olvasható, és mindenféle korosztály számára érthető. Az írói
életműve során Mikszáth Kálmán számos novellát írt, melyekben gyakran jelentek
meg az általa olyannyira szeretett palócok és tót atyafiak.

A palócok jellegzetes életformájával és szokásaival kapcsolatban Mikszáth

meglehetősen részletesen írt, ezzel is hozzájárulva a magyar irodalom néprajzi
vonatkozásainak gazdagodásához. Az író szinte mindig hitelesen és szórakoztatóan
adta vissza a palócok beszédét, amely az úgynevezett szabadfüggő beszéd stílusára
épült.

A szabadfüggő beszéd Mikszáth saját találmánya, amelyet széles körben

alkalmazott műveiben. Ezzel a stílussal a hétköznapi nyelvhasználatot tette meg
irodalmi eszközzé, így a szereplők nyelvezete egyértelműen jellemzővé vált, és még
életszerűbbé tette a történeteket. A szabadfüggő beszédre jellemző az elbeszélői
szóhasználat, amely sokszor többféle nyelvjárási elemet is tartalmaz, az
elbeszélőnek pedig nincs szüksége szó szerinti idézetre, mert ő maga adja vissza a
történetet a saját, színes nyelvén.

Egyik legismertebb novellája, a Tót atyafiak is jól példázza ezt a stílust. A történet a
tót kereskedők és a palócok konfliktusát dolgozza fel, ahol a két csoport egymással
való rivalizálása végül tragédiához vezet. A novella karaktereit Mikszáth igazi
egyéniségeknek állítja be, akiknek nyelvezete egyértelműen jelzi a társadalmi
osztályhoz való tartozásukat és az ezzel járó életszemléletet. A történet érzékletesen
bemutatja a tót atyafiak kapzsiságát és a palócok szorgalmát, ugyanakkor Mikszáth
árnyaltan mutatja be az egyes karaktereket, így a történetben nincsenek teljesen
fekete-fehér figurák.

Állandó stílusjegy: romantika, realizmus.

Érdekes történetek, sokszor morális tartalommal.
A falu világa is különösségében érdekes. A táj kitüntetett szerepben van, sokszor
mesei elemek is megtalálhatóak benne.