Gyümölcsök :: bemutatása :: egyes gyümölcsök betűrendben

Áfonya (Vaccinium myrtillus)

Az áfonya Észak-Európából származik, ahol mind a mai napig vadon is hatalmas mennyiségben
megtalálható. Ma a sarkkörtől a trópusokig Földünk északi felét az áfonyáknak mintegy
háromszáz faja népesíti be. Nagyobb mennyiségben, vadon nedves erdőkben él. Hazánkban
csupán három faja fordul elő. Az áfonyából készült gyógytea nagyon kedvező hatású, de ha túl
sokat fogyasztunk belőle émelygést és fejfájást okozhat. Az amerikai áfonya angol megfelelője
(huckleberry) ihlette Mark Twaint azonos nevű... tovább»

Alma (Malus sylvestris)

Az almafa kultúrája Európában már a fiatal kőkor óta kimutatható. Az antik görögök már a
különböző fajtákat is ismerték, azután Aphrodité aranyalmája a szerelem és a termékenység
jelképe lett. A többnyire vegetáriánus rómaiaknál az étkezés végét jelezte. A mondák és a
mitológia bizonyos jó és rossz jelentőséget tulajdonít az almának. Régebben gömb alakja miatt a
tökéletesség, a középkorban az érzékiség és az ősbűn jelképe volt. Nemesítését a XVII. századi
Franciaországban kísérelték meg először... tovább»

Ananász (Ananas comosus)

A spanyolok megjelenése előtt már kedvelt gyümölcs volt Közép- és Dél-Amerikában. Eredeti
őshazája Dél-Amerika trópusain lehetett. Egy írásos beszámoló szerint Európában, II. Károly
angol király asztalán látták először (tehát még Kolumbusz előtt). Napjainkban Amerikán kívül a
Nyugat-Indiai szigetek, Tajvan, Malaysia, Hawai és Dél-Afrika szállítja a legtöbb ananászt.
Fogyókúrák elengedhetetlen gyümölcse az ananász. A gyümölcs kedvező hatásának titka a
bromélia enzimben lakozik, mely jelentősen... tovább»

Annóna (Annona squamosa)

Az annóna eredetileg India nyugati részén őshonos, de hamar elterjedt Amerika középső részén
főleg Mexikóban, a későbbiekben Peru és Brazília is csatlakozott az annóna termesztő
országokhoz. Mivel az annóna meglehetősen igénytelen gyümölcs a trópusi tájakon gyakran
előfordul. Az annóna magjának belseje erősen mérgező, így ezek fogyasztásától óvakodjunk! A 6-
8 méter magas cserjéken termő gyümölcs alakja lehet gömbölyded, de nem ritka a szív alakú
gyümölcs sem, mely 8-16 cm nagyságú. Szerkezete... tovább»

Avokádó (Persea gratissima)

Az Avokádó géncentruma Dél és Közép-Amerikába tehető, innen terjedt át (a megszállók révén)
Spanyolországon keresztül a világ számos pontjára. Az inkák kedvelt gyümölcse volt, melyet már
a történelem kezdetén is termesztettek. Alakja és színe miatt több országban aligátorkörtének, míg
más országokban gyümölcshúsának állaga miatt vajkörtének hívják. A fán termő avokádó körte
alakú, magas olajtartalmú, úgynevezett gyümölcszöldség. Mérete a körténél kicsivel nagyobb, héja
az egyes fajtáknál más... tovább»

Banán (Musa acuminata )

A banán eredetileg, vad formájában Malajziából származik, innen terjedt el a világ minden
szubtrópusi éghajlattal rendelkező országába. A banán gazdasági jelentősége egyes afrikai és dél-
amerikai országokban óriási, hiszen akadnak országok, melyeknek ez a legfőbb bevételi forrása. A
banán a Föld mintegy száz országában alapvető élelmiszernek számít, ahol a lakosok napi fél-egy
kilogramm banánt is elfogyasztanak. Világszerte 400 millió ember számára a banánfélék jelentik
az alapvető élelmiszert... tovább»

Birs (Cydonia oblonga)

A Kaukázus környékén, Iránban és Turkesztánban őshonos, de előfordul az Arab-félsziget
délkeleti részén is. A további termőterületeken, elsősorban a Mediterránumban, bizonyára csak
meghonosodott. A IX. század óta telepítik az Alpoktól északra is. Terjesztésében a görögök és a
rómaiak is közreműködtek. A görög és római mitológiában Aphrodité, illetve Vénusz egy
aranyalmát -arany birsalmát - kap Paristól, aki őt a legszebb istennőnek tartja. Így az ókorban a
szerelem és a boldogság gyümölcsévé... tovább»

Citrom (Citrus lemon)

Indiai eredetű, de a mediterrán országokban termelik nagy mennyiségben. A legfontosabb
citromtermelő országok az USA és Olaszország. Az ókori görögök és rómaiak valószínűleg még
nem ismerték a citromot. Spanyolországba és Észak-Afrikába i.sz. 1000 és 1200 között
kerülhetett. Európába feltehetően a keresztes lovagok révén került, ők Palesztinában ismerkedtek
meg a gyümölccsel. Több országban a citromlevet mandula vagy avokádó olajjal vegyítve
korpásodás és hajhullás ellen használják. A citrom... tovább»

Citronád (Citrus medicia)

A citronádot a Földközi-tenger és a Karibi-tenger térségében termesztik. Egyes kutatások szerint
Kínából származik. Más néven cédrátcitromnak is hívják. Az "Etrog" nevezetű fajta termését egy
zsidó vallási szertartás, a sátoros ünnep szerves része. A citronád maximum 3,5 m magasságot
elérő örökzöld fán, vagy cserjén terem. A termések színe fajtánként változó, zöldes-sárgás, alakjuk
ovális-hasábos, átmérőjük kb. 12-15 cm. A citronád héja rücskös, vastag és kellemes savanykás
illatú; a húsa... tovább»

Cseresznye (Prunus avium)

A Közel-Keletről származó madárcseresznye nemesített utóda. Egyes feljegyzések szerint az ókori
görög katonák ezzel oltották szomjukat. Lucullus vitte a cseresznyét Rómába a perzsa hadjárat
után. Az ókorban az istenek ételének tartották. A Távol-Keleten az ifjúság, a megújulás, a tavasz
jelképe. Nálunk a török hódítás alatt terjedt el. Szépsége és finom édes íze miatt az ókorban az
istenek ételének hitték és már akkor megkezdték nemesítését. A cseresznye aránylag apró méretű,
színe a... tovább»

Datolya (Phoenix dactylifera)

A Közel-Kelet ősi kultúrnövénye, melyről már az időszámításunk előtti Mezopotámiából is
maradtak fenn ábrázolások. Természetesen a Biblia is foglalkozik a gyümölccsel. A zsidó népnél
az igazságosság, az őszinteség és a szépség fogalma kapcsolódik hozzá. Virágvasárnapokon a
keresztények pálmaággal emlékeznek Jézus jeruzsálemi bevonulására. Jerikó, az emberiség egyik
első virágzó kultúrája, a datolyapálmák városa volt. A datolya korán eljutott Afrikába, Amerikába,
de Európában kizárólag... tovább»

Dió (Juglans regia)

A diófa Kínában, Közép-Ázsiában és Közép-Európában őshonos növény. A honfoglaló magyarság
vándorlásai során már ismerte és itt, a Kárpát-medencében régi ismerősként üdvözölte,
fogyasztotta termését. Mára a legnagyobb mennyiségben az Egyesült Államokban,
Törökországban, Kínában és Olaszországban termesztik. Ínségesebb időkben levelét, a dohány
leveleihez hasonlóan szivar, illetve pipadohány készítésére is használták. A fa törzse köztudottan
egyik legnemesebb nyersanyaga bútoroknak, műtárgyaknak... tovább»

Durián (Durio zibethinus)

A durián valószínűleg Szumátra és Borneó környékén őshonos, de a trópusokon olyan elterjedt,
hogy nem lehet pontosan megállapítani merre található a gyümölcs génközpontja. Legtöbb duriánt
jelenleg dél Vietnámban és Thaiföldön termelnek. A durián az egyik legfontosabb gyümölcse a dél
ázsiai országoknak, mivel bőven terem és értékes tápanyagokat tartalmaz. A gyümölcsök
királyának nevezik. Lehet benne valami, mert ez az egyetlen gyümölcs, amelyet a tigris is
elfogyaszt. Mancsával berepeszti a... tovább»

Egres (Ribes grassularia)

Az egresfélék magasabb hegyvidékek erdeiben, sziklákon termő gyümölcs. Az egresféléket, bár
már régóta ismeri az emberiség, nemesítésüket viszonylag későn csak a XVI. század végén
kezdték meg. A magyar nyelvben több nevét - köszméte, piszke - is használjuk a gyümölcsnek.
Míg Angliában a Tudor ház uralkodása alatt igen elterjedt és kedvelt volt e gyümölcs, Európában
így Franciaországban sem tett szert túl nagy rajongótáborra. Érdekesség továbbá, hogy utóbbiban
mind a mai napig nincs saját neve... tovább»

Faeper (Morus nigra)

A faeper Nyugat-Ázsiában őshonos növény, melyet már az ókori görögök is ismertek. Nyugat-
Európában a selyemhernyó tenyésztéssel került át. Napjainkban már nem túl gyakori fafajta.
Vadon termő gyümölcsének nemesítésére nem fordítottak túl nagy gondot, annak ellenére, hogy a
századforduló idején nagy becsülete volt. Akkoriban szinte minden új út mellé eperfákat
telepítettek. A faeper a vándorlók eledele, az országutakat szegélyező eperfasorok sok szegény
ember számára tették elviselhetővé az... tovább»

Feijoa (Feijoa sellowiana)

A feijoa Afrika déli részén őshonos növény, melyet sikeresen honosítottak Új-Zélandon körülbelül
200 évvel ezelőtt. Jelenleg az új-zélandiak egyik kedvenc gyümölcse, mely nálunk még nem
kezdte meg hódítását. Virágszirmát, mely kellemes aromájú, édes, nyersen fogyasztják, vagy
koktélokat ízesítenek vele. Pompás kis fácskán terem a feijoa, melynek ovális, ezüstös bőrszerű
levelei, piros ecsetszerű virágai vannak. A feijoa tojásnyi nagyságú és hamvaszöld színű. A
gyümölcs íze vetekszik a... tovább»

Fekete bodza (Sanbucus nigra)

A bodza Eurázsia területein már a prehisztorikus időkben is meglehetősen elterjedt volt.
Hazánkban az évszázadok során igen előkelő helyre került, és egész kis mitológia is övezi ezt a
gyümölcsöt. Elődeink a bodzabokrot a ház oldalába, az udvar végébe ültették, mert úgy tartották
ez megvédi őket a veszedelmektől. Szintén magyar néphiedelem, hogy a sertéseket elkerüli a vész,
ha az ólba bodzaágat szórnak. A fekete bodzát nem csak ételként, hanem ruhafestékként, rosszabb
minőségű borok... tovább»

Füge
A füge eredeti hazája Kis-Ázsia, Szíria, Izrael, de ősrégi idők óta termelik Észak-Afrikában, Dél-
Európában és természetesen Amerikában (főleg Kaliforniában) is. Az egyik legősibb
kultúrnövény, melyről az Ó Szövetség is említést tesz. A szárított füge a római légiók katonáinak
fontos útielemózsiája volt, mert kis helyen elfér, tápláló és nem romlik. Féltrópusi növény. A füge
3-4 m magas bokrot nevel, amelynek arasznyi zömök törzse és szétterülő, laza koronája van.
Levelei nagyok, öblösek... tovább»

Földicseresznye (Physalis peruviana)

Ritka és kevésbé ismert gyümölcs a földicseresznye, más néven ananászcseresznye, illetve
zsidócseresznye. A mérsékelt égöv alatt is termeszthető, de elsősorban a melegebb, mediterrán
tájakon találkozhatunk vele. A földicseresznye lampionszerű burokban megbúvó, sárga
cseresznyeméretű és alakú gyümölcs, igen aromás, kellemes ízű. Leginkább az ananász és a
szamóca ízei keverednek benne. Vigyázat! Ne tévesszük össze a nálunk honos lampionvirággal.
Ennek termése külsőleg és belsőleg nagyon... tovább»

Galagonya (Crataegus monogyna)

Egész kontinensünkön elterjedt és kedvelt gyümölcs a galagonya. Már az ókorból ránk maradt
írások is említik. A római és a keresztény kultúrákban is szimbolikus jelentéssel bírt. Az ókorban
galagonyagallyat égettek házasságkötéskor Hümenaiosz oltárán (Hümenaiosz az esküvő istene).
Virága később menyasszonydísz lett, a keresztény hagyományban pedig a különösképpen tisztelt
Mária szüzességét jelképezte. Ha Szent Iván éjszakáján vagy mindenszentekkor alája ül az ember,
tündérvarázslatban lesz... tovább»
Gesztenye (Castanea sativa)
Mind a mai napig Kelet-Indiától a Himalájáig található a legtöbb faj és így nagy valószínűséggel
innen terjedt el az egész világon. A mérsékeltövi területeken szinte mindenhol megtalálható
különféle változatokban. Hazánkban Zalában található a legtöbb szelídgesztenyefa. A
vadgesztenye csak nevében és a termése formájában közeli rokona a szelídnek, valójában a két
nemzettség csak nagyon távoli rokonságban áll egymással. Magas, terebélyes lombú fán terem a
szúrós, úgynevezett raktározó... tovább»

Gránátalma (Punica granatum)

A gránátalma tipikusan mediterrán növény, mely előszeretettel terem vadon, de kedvelik
kertekben is dísznövényként. Hazája állítólag Afrika északi része, s innen ültették Keletre Indiától
és Európa déli részérig. Az ó-hellének s az új-görögök is az ifjú házaspár belépésekor gránátalmát
csaptak a földhöz, hogy szétaprítódjék, mellyel a szerencsét, bőséget és termékenységet
szimbolizálták. A Biblia szerint Salamon királynak gránátalma ültetvénye volt és Izrael népe már a
legrégebbi idők óta... tovább»

Grapefruit (Citrus paradisi)

Az Antillákon őshonos növényt 1750 körül fedezték fel Barbadoson, de ma már minden forró
égövön termesztik. Közvetlen őse minden bizonnyal a nyugat-indiai pomelo volt. Ez a nálunk is
méltán népszerű gyümölcs a citrom, narancs és mandarin után a negyedik helyen áll a citromfélék
között. A Nyugat-Indiai szigeteken és Közép-Amerikában ma már hatalmas területeken
termesztik. A grapefruit a fogyókúrázók egyik kedvenc gyümölcse, mivel feltételezésük szerint
zsírégető hatású enzimeket tartalmaz. Egyes... tovább»

Guava (Psidium guajava)

A guava a trópusok egyik legelterjedtebb gyümölcse. A legnépszerűbb a Hawaii szigeteken és
Thaiföldön ahol a gyümölcsnek igen nagy kultusza van. Mivel vadon is igen gyakran előforduló
gyümölcs és igen jó szomjoltó a trópusokon az idők kezdetétől igen gyakran fogyasztják. A
Hawaii szigeteken oly népszerű a gyümölcs, hogy külön arborétumban mutogatják a kíváncsi
turistáknak a különféle guava fajtákat. Természetesen ott megvásárolhatóak a különböző guavából
készült termékek is (fagyi, befőtt... tovább»

Görögdinnye (Citrullus lanatus)

A görögdinnye őshazája valószínűleg a trópusi Afrika, vad alakjait megtalálták az Egyenlítőnél.
Továbbterjedését az őslakók és egyes állatfajok segíthették elő, az elfogyasztott termések
magvainak széthurcolásával. A hajósok is hozzájárultak a terjesztéshez a mediterrán vidéken. Az
észak-afrikai berberek, a spanyolok és az óegyiptomiak nyelvében előforduló dinnyenevek is erre
utalnak. A dinnye szanszkrit neve jelzi a gyümölcs korai elterjedését Ázsiában. Nem tisztázott
kérdés még, hogy melyik... tovább»

Jujuba (Ziziphus jujuba)

A gyümölcs eredetileg Kínából származik, ahol már 4000 éve ismert és kedvelt ez a gyümölcs.
Néhány évszázaddal ezelőtt Ázsián keresztül került Európa és Amerika déli területeire. Jelenleg,
Kínán kívül Kaliforniában Floridában és Oroszország déli területei A mézben és cukorszirupban
főzött jujubát nevezik kínai datolyának. A jujuba közepes méretű fákon terem, mely különösen
erős szerkezetű. A gyümölcs cseresznye, vagy szilva nagyságú lehet, általában pirosas színű. A
gyümölcs íze és állaga... tovább»

Kajszibarack (Prunus armeniaca, sárgabarack)

Kína az őshazája. A Selyemúton került el Örményországba és onnan terjedt el a Földközi-tenger
irányába. A gyümölcs Magyarországra valószínűleg a török hódoltság alatt került be, neve is török
eredetéről tanúskodik. A XX. század közepéig hazánk gyümölcstermesztésének kb. egyhatodát
tette ki, mára kevesebb, mint 2%-át. A csecsemők fontos táplálékaként kéne kezelni, közvetlenül
az anyatej után, mivel beltartalmi anyagai jótékonyan hozzájárulnak egészséges fejlődésükhöz. Az
érett gyümölcs színe... tovább»

Kakiszilva (Diospyros kaki)

A datolyaszilvát, vagy más néven kakiszilvát, a trópusi és szubtrópusi égöv alatt szinte mindenütt
termesztik. A XIX. századtól vált ismertté Európában. Európában is termesztik ezt a gyümölcsöt,
elsősorban Franciaországban, bár igen korlátozott mértékben. Zamata nagyon hasonlít a
kontinentális gyümölcsökhöz, íze leginkább a sárgabarackra emlékeztet. Külsőre ugyanúgy néz ki,
mint egy nagyobb méretű paradicsom, csak nem piros, hanem narancssárga színű. A belseje is
olyan, mint a paradicsomé;... tovább»

Karambola (Averrhoa carambola, csillaggyümölcs)

A karambola, más néven csillaggyümölcs sokak szerint Indiából, illetve a Molukka-szigetekről
származtatható, azonban valószínűsíthető, hogy igazi őshazája Délkelet Ázsia és Malajzia, ahol
már évszázadokkal korábban is termesztették. Az egyik legkényesebb, legnehezebben
termeszthető trópusi növény. Állandó napsütést igényel, a legkisebb hideg is károsítja a fát és
gyümölcsét, a szelet is csak akkor szereti ha az száraz és meleg. A közepes méretű, örökzöld fán
termő csillaggyümölcs külseje... tovább»

Kiwi (Chinese gooseberries, kínai egres)

Az kiwi őshazája Kína, de többi ázsiai országban is régóta termesztik. Vannak melegkedvelő és
hidegtűrő fajtái is, ezért könnyen elterjedt a világon. Oroszországtól az Egyesült Államokig
mindenhol megtalálható. Ma Új-Zélandon termesztik a legtöbbet. A Kiwi nevű madárról kapta a
nevét mert a fa termése meglehetősen hasonlít rá. A Kiwi kis barna, tollatlan, szőrös, repülni
általában nem képes madár. A kiwi kétlaki kúszó, fás növény. A gyümölcs 7-10 cm nagyságú,
külseje barna, kissé szőrös, de... tovább»

Kókusz (Cocos nucifera)

Dél-Amerika trópusi területein, Sri Lankán és a Malá-jszigeteken őshonos növény. Elterjedését a
vízáramlatok nagyban segítették és ahogy gyümölcsének fogyasztása egyre kedveltebb lett
termesztését is sokfelé megkezdték. Ma Dél-Amerikában 34 faja található és így ők a világ
legnagyobb exportőrei. Egy hindu népmonda szerint fogyasztása 99 féle baj gyógyítására
alkalmas. A kókuszdió gyermekfej-nagyságú, külseje kezdetben szivacsos, rostos, hosszas,
dinnyeforma. Színe fehér, aztán az érés során... tovább»

Kumquat (Fortunella japonica, kamkvat)

Egyes feltételezések szerint a kumquat Kínából származik. A gyümölcsről írásos emlékeket
fedeztek fel erről egy 1178-ból származó könyvben. Ma Dél-Kaliforniában és Floridában
termesztik nagyobb mennyiségben. A kumquat vagy komquot kínaiul annyit jelent arany narancs.
Az USA déli részén a kumquat ágát karácsonyi díszként használják. A kumquat 2,5-3,5 m
magasságú szúrós cserjéken terem. A termések élénk narancssárga színűek, gömbölyűek, vagy
tojásdadok, 2,5 cm körüli átmérőjűek, bennük az apró... tovább»

Körte (Pyrus communis)

A körte nemzetség hazája egész Európa, délre Észak-Afrika, Irán és a Himalája vidéke. Mint
szülő, a vackor jöhet számításba, amely Közép- és Dél-Európában, Kis-Ázsiában és a
Kaukázusban, valamint Irán északi részén vadon él. Első nemesítői a főníciaiak és a rómaiak
voltak és uralkodói ínyencségnek számított a perzsa királyok asztalánál. A körte felépítésében
meglehetősen hasonlít az almára, de annál hosszúkásabb, nyújtottabb. Színe fajtától függően a
világos zöldtől, a citromsárgán keresztül... tovább»

Licsi (Litchi chinensis)

Kínában évezredek óta termesztik a licsit. Azóta több trópusi hegyvidéken is sikerült
meghonosodnia, ennek az örökzöld növénynek. Mára termesztése igen széleskörűen elterjedt, így
megtalálható Nyugat-Indiában és Ausztráliában is. Kínában a romantikus érzelmek jelképévé vált
a licsi, miután egy monda szerint az ország egyik császára ágyasa kérésére több száz mérföldről
hozatta a gyümölcsöt udvarába. Régebben szárított licsit rejtettek a nászágy alá, abban bízva, hogy
ez elősegíti a teherbeesést... tovább»

Lime (Citrus aurantifolia, limette, limetta)

Délkelet-Ázsiából, Indiából származik, de napjainkban már minden trópusi országban termesztik.
Európába a hazatérő keresztes lovagok hozták a XII-XIII. században. A koktélokhoz általában
lime-ot használnak, mivel íze a citrom savanyú ízénél jóval karakteresebb. Citromhoz hasonló
tojásdad alakú gyümölcs. Méretében egy kicsit kisebb a citromnál, a héja színe pedig éretten is
zöld marad. Íze enyhén kesernyés és a fentebb írtak szerint karakteresebb a citromnál. Alapvetően
három fajtáját... tovább»

Málna (Rubus idaeus)

A Kárpátok egyik őshonos gyümölcsfajtája a vadmálna. Magyarország területén az idők kezdete
óta ismert, főleg vad változatban. A málna a hegyvidékeken, elsősorban a bükkösök erdőirtásain
élő, hazánkban őshonos félcserje. Több nemzet, egymástól függetlenül is afrodiziákumnak tartja a
gyümölcsöt. A félcserjén termő málna, úgynevezett összetett gyümölcs, lévén apró kis gömbökből
áll. Színe fajtától függően a halvány narancstól, a lilásig bármilyen lehet. Ízük jellegzetes, savas,
de rendkívül... tovább»

Mandarin (Citrus reticulata)

Délkelet-Ázsiából, illetve Laoszból származik. Onnan került át a Római Birodalomba, ahol a
bőség és a jólét szimbólumaként tisztelték. Sok faját trópusi illetve szubtrópusi területeken
termesztik, de a mediterránon is megél. A kínai a sakk két bábuját is mandarinnak hívják, ezeket a
figurákat magyarul testőrnek vagy hadsegédnek nevezzük. A mandarint keresztezik grapefruittal,
ennek a hibridnek a neve tangelos, naranccsal keresztezett fajtáját tantangerinnek nevezik. A
gyümölcs pogácsa alakú... tovább»

Mandula (Prunus dulcis)

A mandula hazája Nyugat- és Kelet-Ázsia. A Biblia több helyen említi a mandulát, mint
kultúrnövényt. Jákob elküldte fiait Egyiptomba búzáért és azok cserébe, többek közt mandulát
vittek. Izrael földjén hatalmas mandulás-kertek voltak, melyek elsőként bontanak virágot
januárban. A mandulafa Isten éberségének a jelképe a zsidó hitben, ezért található a kultikus
ábrázolásokban, a templomokban mandulaág. A Kárpát- medencébe valószínűleg a rómaiak
hozták be. Janus Pannonius latin nyelven írt... tovább»

Mangó (Mangifera indicia)

A Himalája trópusi völgyeiben honos mangó a hindu írások tanúsága szerint 4000 éve nagy
tiszteletnek örvend. Feltehetően csak a XV. században jutott el Perzsiába, majd Arábiába, később
Amerikába. Ma már Polinéziában, a Hawaii szigeteken, Madagaszkárban, Madeirán, a Kanári-
szigeteken, Kubában és Jamaicában termesztik nagyobb területeken Érdekes megfigyelés
miszerint ennek a trópusi gyümölcsnek az illata, ha még kicsit éretlen kísértetiesen hasonlít a
sárgarépáéra. A mangó rengeteg szállal... tovább»

Meggy (Cerasus vulgaris)

A meggy őshazája Észak-Indiától a Balkánig terjed, és mindenütt fellelhető. Erről tanúskodik
többek között az is, hogy a meggy szó az egyetlen, minden bizonnyal finnugor eredetű gyümölcsöt
jelentő szavunk, míg a többi gyümölcs neve a bolgár, a török és a szláv nyelvekből
származtatható. Apró méretű, kerek, édeskésen fanyar ízű gyümölcs. Színskálája a világospirostól
egészen a bordóig terjed. Fajtáit folyamatosan keverik. Létezik vadmeggy, spanyolmeggy,
cigánymeggy, a leggyakoribb a... tovább»

Mogyoró (Corylus spp.)

Az irodalomból és egyéb tárgyi emlékek alapján tudjuk, hogy a mogyorót már a görögök és a
rómaiak is kedvelték és termesztették. Az ő közvetítésükkel terjedt el a Földközi-tenger
környékéről Európa más vidékeire. Magyarországon való jelenlétéről 1055 óta tudunk, ugyanis a
Tihanyi Apátság Alapítólevelében mogyoróerdőről tesznek említést. A világon Török- és
Olaszországban termelik a legtöbb mogyorót. A néphit a szerencse és a jó egészség
szimbólumaként tartja számon. A mogyoró, bár vadon is... tovább»

Narancs (Citrus sinensis)

A legismertebb alapfajták Kínában és Délkelet-Ázsiában őshonosak. Nagy Sándor hódító
hadjáratai révén került Európába, először a görögökhöz, azután a rómaiakhoz, majd a szicíliaiak és
a spanyolok kezdték meg termesztését. A legnagyobb Európai termesztő országok mind a mai
napig az előbb említett Spanyolország és Görögország. Egy kínai legenda szerint egy kisfiú, Lu Ji,
két narancsot kapott, de egyiket sem ette meg hanem mindkettőt odaadta édesanyjának. Ezért a
narancs Kínában a gyermeki... tovább»

Naspolya (Mespilius germanica)

A naspolya Japánból származik, először Ázsiában, főként a Kaukázusban terjedt el. A Balkán-
félszigeten elvadult példányai ma is megtalálhatóak. Európában és az egész világon igen szűk
réteg által kedvelt gyümölcs. Ezt leginkább különleges, szokatlan ízének és fogyasztási módjának
köszönhető. Európában 1784-ben jelent meg először, a párizsi Nemzeti Kertben, ahova a kínai
Kantonból csempészték be. A naspolya az almástermésűek között igen nagynak számít. Héja
molyhos, színe sárgásbarna, mely az... tovább»

Nektarin (Prunus persica)

A nektarint több mint 2000 éve ismerjük, termesztésével az északi és déli féltekén is, a melegebb
éghajlatokon foglalkoznak. A nektarin nemesítését az 1940-es években Amerikában kezdték,
ennek köszönhetően mára igen sok fajtája ismert. Egyes feltevések szerint a nektarin nem
régebben, mint 50 éve került az Egyesült Államokban "kifejlesztésre", a szilva és az őszibarack
keresztezéséből. Előfordul, hogy az őszibarackfákon rügymutációk miatt kopasz barackok
(nektarinok) is teremnek. A gyümölcs... tovább»

Őszibarack (Prunus persica)

Az őszibarack Kína középső és északi részén őshonos. Először Perzsiában terjedt el, itt kapta a
rómaiaktól a persica nevet. Mára annyira elterjedt Európában, hogy az össztermelés majdnem felét
Európa adja. Az őszibarack magja kénsavat tartalmaz, ami nagyobb mennyiségben halálos méreg.
Azonban ha csak annyit eszünk belőle, mint amennyi barackot fogyasztottunk, akkor semmilyen
káros hatása sincs, sőt javítja az emésztést. A gyümölcs színe lehet fehér, sárga, pirosas. Alakja
általában gömbölyded... tovább»

Papaya (Carica papaya)

A papaya a trópusi Amerikában őshonos növény. Az egész trópusi övben termesztett és kedvelt
gyümölcs. Feltételezhető hazájából, Mexikóból a spanyolok terjesztették el a XVI. században.
Brazília erdeiben ez az egyetlen vadon növő gyümölcsfa, így gyümölcse az őslakosok egyik
legrégebbi tápláléka lehetett. A papaya magját Brazíliában fűszerként használják. Az 5-8 méter
magas, ágatlan fán termő gyümölcs hosszúkás, körtealakú, színe eleinte zöld, majd az érés során
egyre élénkebb narancs. A... tovább»

Passiógyümölcs (Passiflora edulis, golgotagyümölcs)

Amerika trópusi őserdeiben honos kúszónövény, melyet ma már Brazílián kívül Dél- és Közép-
Amerikában, Indiában, Indonéziában, a Fidzsi-szigeteken, Új-Zélandon és Új-Guineában is
termesztenek. A XVI. században Jezsuita szerzetesek találtak rá erre a növényre. Ők nevezték el
passiógyümölcsnek, mivel a virág részei szerintük a keresztre feszítés mozzanatait jelképezik.
Évelő kúszónövény gyümölcse nagyjából lúdtojás nagyságúra nő. Külső héja liláspiros, mely
sokmagvú, sárgás, lédús gyümölcshúst... tovább»
Pisztácia (Pistacia Vera)
A pisztáciáról úgy tartják, hogy Iránból származik, azonban már több száz éve több fajtáját is
termesztik Észak-Amerika és Eurázsia déli területein (leginkább a Földközi-tenger környékén).
Egy fajtája csak a Kanári-szigeteken őshonos. A nálunk ismert csemegeként kapható pisztácia az
úgynevezett valódi, vagy mediterrán pisztácia. Többi fajtáját inkább a gyógyászatban, az
élelmiszeriparban kiegészítőként és a vegyiparban használják. A kínai pisztáciát pusztán
dísznövényként termesztik, termésének... tovább»

Pomelo (Citrus maxima)

Malájföld különlegessége ez a gyümölcs, mely még ma is a Távol-Kelet egyik érdekessége.
Ritkábban kerül az európai piacokra, mint a jól ismert citrusfélék ez részben annak is köszönhető,
hogy ma főleg csak Indiában és Dél-Kínában termesztik, de lassan a trópusi övben is elterjed.
Távol-Keleten a Holdújévi ünnepek kíséroje, ahol nemcsak csemege, hanem kultikus
gyümölcsféle is. A pomelo a citrusfélék egy teljesen külön fajtája. A termések színe zöldes sárga,
méretük nem ritkán eléri az akár 40... tovább»

Ribizli (Ribes rubrum, ribiszke)

A ribizlit a rómaiak még nem ismerték. Feltehetőleg több vad faj kereszteződése hozta létre a mai
kerti fajtákat. A nemzetség több mint 130 faja közül a legtöbbet díszcserjének használják. Csak
kevés fajt termesztenek gyümölcséért, leginkább a piros és a fekete ribizlit. Vadon is előfordul,
főleg hűvösebb, erdős területeken. Hazánkban a Fertő-tó környékén találhatunk vadon növő
ribizlit. A ribizli tövistelen cserjén terem, melyen kis piros bogyói tömött fürtöket alkotnak. A
szemek fajtára... tovább»

Sárgadinnye (Cucumis melo)

A kultúrnövények között az egyik legrégebben ismert faj. Már i.e. 3000 évvel termesztették, és i.e.
2300-ból származó egyiptomi sírokban megtalálták nyomait. Az első írásos emlékek is ebből az
időből erednek. Származási helyének Indiát tartják, innen terjedt el Kínába, Japánba, majd nyugat
felé Perzsiába, Turkesztánba, Kis-Ázsiába és Földközi-tenger vidékére is. Magyarországon is
gazdag és régi hagyományai vannak a dinnye termesztésének. Ezt támasztják alá az ásatások során
előkerült tárgyi... tovább»

Szamóca (Fragaria spp., földieper)

Kelet-Ázsiát tartják a szamóca őshazájának. A korszerű szamócatermesztés szempontjából
jelentős fajok Amerikában keletkeztek, ezek keresztezéséből jött létre a napjainkban is ismert
termő faj. A szamócát idehaza sokan földiepernek nevezik. Ez az elnevezés majdnem helyes,
hiszen a szamócát tartjuk a földieper ősének. A vadon élő szamócafajok valószínűleg már a
jégkorszak vége óta megtalálhatóak Európa, Ázsia és Amerika erdeiben, így egyike lehetett az
ősember kedvenc csemegéinek. A szemek... tovább»

Szeder (Rubus caesious)

Régészeti ásatások bebizonyították, hogy a szeder már az újkőkorban ismert és kedvelt gyümölcs
volt. Az ókori görögök nem csak bogyóiért, hanem gyógyító levelei miatt is termesztették. A
vadon termő fekete szeder körülbelül tízszer annyi mangánt tartalmaz mint termesztett rokonai,
így érdemes az erdőben barangolva sajátkezűleg szedni a gyümölcsöt. A tövises bokron növekedő
bogyók kis méretűek, felépítésükben meglehetősen hasonlítanak közeli rokonukra, a málnára.
Színük már nem mutat... tovább»

Szilva (Prunus domestica)

Már i.e. 3500 táján termesztették a szilva különböző fajtáit. Vergilius és Plinius is többször
megemlíti munkáiban. Őshazája Közép-Ázsiától a Fekete-tengerig, illetve Közép-Európáig terjed.
Hazánkban a legelterjedtebb gyümölcs. Rendkívüli igénytelenségénél fogva a legváltozatosabb
talaj- és éghajlati viszonyok között is megél. Az ún. duofák körében a legmegvalósíthatóbb és
legéletképesebb ha a szilvafát kajszival oltják be. Így egyszerre terem, egy fán szilva és kajszi is.
A szilvának igen... tovább»

Szőlő (Vitis species)

A szőlő legrégibb kultúrnövényeink közé tartozik. Egyiptomban Osirisz istennek, a görög-római
világban Dionüsszosz-Bacchusnak szentelték. A Biblia a szőlő első ültetőjének Noét tartja. Kis-
Ázsiában már több mint 5000 éve bort készítettek a szőlő terméséből. Római fennhatóság alatt
i.sz. 300-ban telepítették Németországban az első szőlőbirtokokat. A XIX. sz. közepén nagy
visszaesés következett be az európai bortermelésben, amikor az amerikai szőlőfajtákkal együtt az
addig ismeretlen filoxéra is... tovább»

Tamarillo (Solanaceae, paradicsomfa)

A tamarillo a paradicsom, a padlizsán és a burgonya közeli rokona, melyet már az ősi perui
civilizáció is jól ismert és kedvelt. A hegyek között ma is gyakran fellelhető. Innen terjedt tovább
Közép-Amerikába, majd jelent meg Ázsiában. Termesztik Sri-Lankán azaz Ceylonon és Indiában
is. A dióméretű, tojásdad alakú gyümölcsöt a paradicsoménál vastagabb pirosas héj borítja. A
gyümölcshús lédús, melyben sok apró, fekete, ehető mag található. A gyümölcsnek három fajtája
ismert, melyek színükben és... tovább»

Tamarind (Tamarindus indica)

A tamarind Afrika trópusi területeiről, legvalószínűbb, hogy Szudánból származik. Nagyon régen
átkerült Indiába és innen a többi trópusi területre is gyorsan átterjedt. A XVI. században került
Amerikába, Mexikóban mára vadon is megterem. Az Indiaiak úgy tartják hogy a tamarindfában
lakó szellemek nem fogadják be az utazót, nem engedik, hogy az megpihenjen a fa vetette
árnyékban. Az örökzöld fát, mimózaszerű levelekkel, nyáron dúsan nyíló piroserezetű,
halványsárga virágokkal méltán sorolják a... tovább»

Zapotilla (Manilkara zapota)

A zapotilla őshazája Dél-Mexikótól egészen Hondurasig húzódik. Mára azonban Közép-Amerika,
illetve a trópusi országok szinte mindegyikében nagy mennyiségben termesztik. A fa
megszilárdult, csikle nevű tejnedvét tekintik a modern rágógumi ősének. Az aztékok már
évezredekkel ezelőtt, az Orinoco mellett élő őslakosság mind a mai napig ezt használja rágógumi
helyett. Az akár 10-15 méter magasra növő trópusi fa gyümölcsei alma nagyságúak, vékony,
fogyasztható héjuk színe rozsdabarna. A gyümölcshús... tovább»