12.

Megküzdési stratégiák

PSZICHOLÓGIAI KÖNYVBŐL VETT KIDOLGOZÁS:

A stresszkeltő helyzetek által kiváltott érzelmek és fiziológiai izgalom nagyon kellemetlen, s ez a kellemetlenség arra
indítja az embert, hogy azt valamivel csökkentsék. Azt a folyamatot, melynek során a személy megpróbál
szembeszállni a stresszel, megküzdésnek nevezzük.
Ennek két formája van.
Problémaközpontú megküzdés:
a) A személy összpontosíthat a speciális problémára vagy helyzetre, hogy megkísérelje azt a jövőben elkerülni
vagy megváltoztatni.
b) Először meghatározzuk a problémát, alternatív megoldásokat találunk ki, mérlegeljük az alternatívákat, végül
választunk közülük és végrehajtjuk a kiválasztott megoldást.
c) Ez a stratégia befelé is irányulhat, vagyis a személy önmagában változtat meg valamit, ahelyett, hogy
környezetét módosítaná
d) Azok az emberek, akik problémaközpontú megküzdést használnak stressz helyzetekben, mind a stressz alatt,
és mind a stressz után kevésbé depressziósak.
Érzelemközpontú megküzdés:
a) Foglalkozhat a személy azzal is, hogy enyhítse a stresszkeltő helyzethez kapcsolódó érzelmi reakciót, ha
helyzetét magát nem is tudja megváltoztatni.
b) célja, hogy megakadályozza a negatív érzelmek elhatalmasodását és azt, hogy a személy probléma
megoldásával foglalkozzon.
c) Akkor is érzelemközpontú megküzdéshez folyamodunk, ha a helyzet eseményei befolyásolhatatlanok.

Negatív érzelmeinkkel számos módon megküzdhetünk

Egyes kutatók ezt viselkedéses és kognitív stratégiákba sorolhatják.
A viselkedéses stratégiák közé tartozik
a) a testmozgás, hogy eltereljük figyelmünket a problémáról,
b) az ivás vagy más drogok használata,
c) a dühkitörés
d) érzelmi támasz keresése barátoknál.
A kognitív stratégiák közé tartozik:
a) a probléma időleges félretétele (Úgy döntöttem nem érdemes ezen gyötrődni)
b) a fenyegetés csökkentése a helyzet jelentésének megváltoztatásával. (Úgy döntöttem, hogy ez a kapcsolat nem
is olyan fontos nekem.)
Más kutatók eltérő módon osztályozzák az érzelemközpontú stratégiákat:
A kérődző stratégiák közé tartozik
a) amikor elszigeteljük magunkat a külvilágtól, hogy azon tudjunk meditálni, hogy milyen rosszul érezzük
magunkat.
b) azon aggodalmaskodunk,hogy mik lesznek a stresszkeltő esemény következményei vagy töprengünk saját
érzelmi állapotunkon.
c) állandóan arról beszélünk, hogy milyen rosszak a dolgok, de nem teszünk semmit a megváltoztatásuk
érdekében.
d) Megnyújtja és elmélyíti a nyomott hangulatot
Az elterelő stratégiák az
a) amikor valamilyen kellemes tevékenységbe menekülünk, amely megerősíti és növeli a kontroll érzését,ilyen
például a sportolás, moziba menés a barátokkal, vagy játszás a gyermekekkel.
b) Lényege, hogy „időt nyerünk” negatív érzelmeink közepette, hogy visszanyerjük az ellenőrzést a helyzet
felett.
c) Megrövidítik és gyengítik a lehangoltságot.
A negatív elkerülő stratégiák
a) Olyan tevékenységek, amelyek elterelik a figyelmünket hangulatunkról.
b) Abban különböznek az elterelő stratégiáktól, hogy ezek potenciálisan veszélyes dolgok, melyek csak
ronthatják a hangulatunkat. Ide tartozik az erős ivás, az önveszélyes viselkedés (pl. száguldás hegyi utakon
vagy mások agresszív piszkálása.
c) Megnyújtja és elmélyíti a nyomott hangulatot
Érzelemközpontú megküzdések.
Anna Freud az elhárító mechanizmusok kifejezést azokra a stratégiákra alkalmazta, melyek segítségével az
emberek negatív érzelmeikkel megküzdenek.
a) Ezek az érzelemközpontú megküzdések nem változtatják meg a stressz helyzetet, egyszerűen azon
módosítanak, hogy a személy a helyzetről gondolkozik, vagy ahogyan ezt észleli.
b) Minden elhárító mechanizmusnak van tehát egy önbecsapási eleme.
c) Időnként mindannyian alkalmazunk elhárító mechanizmusokat. Ezek átsegítenek bennünket a nehéz
helyzeteken, amíg képesek leszünk közvetlenül szembeszállni a problémával.
d) Csak akkor jelent problémát, ha a problémákra való reagálás uralkodó módjává válik.
A megküzdési stratégiák és az elhárító mechanizmusok közötti különbség:
a) A megküzdési stratégiák tudatosak
b) Az elhárító mechanizmusok tudattalanok.
c) A tudattalan elhárító mechanizmusok szélsőséges esetben arra késztetik a személyt, hogy rossz
alkalmazkodást jelentő megküzdési stratégia valamelyikét alkalmazza.
Elhárító mechanizmus Freud pszichoanalitikus elméletében az ego által a szorongás elhárítása és csökkentése
érdekében alkalmazott stratégia. Tudattalan szabályozás, amely valamely cselekvésben vagy cselekvés elkerülésében
nyilvánul meg, és akadályozza azoknak a személyes motívumoknak a felismerését, amelyek az önértékelést
Fenyegetik, vagy a szorongást növelik.
a) Elfojtás: lényege, hogy a személy a számára túlságosan félelmetes és fájdalmas memóriatartalmakat
kiszorítja a tudatából. Szégyen, bűntudat gyakran kerül elfojtásra.
b) Racionalizáció: Elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy tartja fönt önbecsülését, hogy kézenfekvő és
elfogadható indokokat kapcsol, kevésbé elfogadható cselekedeteihez. Ezópus meséjében, amikor a róka
visszautasítja a számára elérhetetlen szőlőt mondván, hogy az „savanyú” jó példa a racionalizációra. Nem azt
jelenti, hogy valaki racionálisan cselekszik, hanem olyan színben próbálja feltüntetni cselekedetét, mintha
valóban racionálisan cselekedett volna. Az „igazi” ok helyett a „jó” okot keressük, mentő körülményt a
viselkedésünk igazolására.
c) Reakcióképzés: Elhárító mechanizmus, melyben a személy úgy tagadja egy helytelenített motívumát, hogy
annak éppen ellenkezőjét hangsúlyozza. (gyermekét el nem fogadó anya óriási áldozatok meghozatalával
akarja biztosítani gyermekét a szeretetéről)
d) Projekció: Elhárító mechanizmus, amellyel az emberek úgy védik meg magukat saját nemkívánatos
tulajdonságaik tudatosulásától, hogy másoknak túlzottan tulajdonítják azokat. (nem én vagyok utálatos,
hanem az emberek gonoszak)
e) Intellektualizáció: Elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy próbál megszabadulni egy fenyegető
helyzettől, hogy elvont fogalmakban kezeli azt. Pl.: az orvos nem engedheti meg magának, hogy a
szenvedésnél minden egyes betegséggel érzelmileg azonosuljon.
f) Tagadás: Elhárító mechanizmus, olyan esetekben, amikor túlságosan kellemetlen lenne szembenézni a
valósággal, a személy letagadhatja annak létezését. (Halálos betegség tudomásul vétele.)
g) Áttolás: Elhárító mechanizmus, melynek segítségével egy motívum , mely közvetlenül nem fejeződhet ki,
(mint például a szexuális és agresszív késztetések) egy elfogadhatóbb formában jelenik meg. Pl. agresszív
késztetések kiélése küzdősportokban.

A TANÁRNŐ JEGYZETE
1) Megküzdési stratégiák:
a) Jellemzői:
→ Nehéz helyzetben alkalmazott viselkedésmódok
→ Ezek tanult megoldási minták (tanult válaszok)→ a stratégiák tudatosak.
b) Fajtái:
→ Problémaközpontú stratégiák: erőfeszítések a probléma megoldására irányulnak
→ Érzelemközpontú megküzdési stratégiák: erőfeszítések a negatív érzelmek kontrollálására irányul
→ Menekülő stratégiák:kilépek a helyzetből
− Munkába menekülés
− Alkohol, drog: destruktív romboló stratégia
− Vannak olyan helyzetek, amikor munkát kell váltani, mert nem lehet a problémát megoldani.
− Amíg menekülök, addig a probléma megvan, esetleg öregbedik.
− Pl. moziba menés átmenetileg hasznos lehet, mert megerősödve indulhatok neki a probléma
megoldásának. Ha addig használja, még erőt gyűjt, akkor helyes az alkalmazása.
 − Nem szabad gyakran alkalmazni!
2) Érzelemközpontú megküzdési stratégiák:
a) Fajtái:
→ Művészi hajlam: „kiírja” magából a bánatot
→ Sírás: Szabad folyást ad az érzéseinek. Férfiaknál a kultúra nem engedi a sírást (fizikai tüneteket
produkálhat a sírás elfojtása)
→ Kiabálás
→ Törés-zúzás
→ Megbeszélés-kibeszélés: gyakran összemosódik, érzelem mindkettőnél jelen van, problémamegoldás-
tanácsadás. Ha nem beszéli ki : testi tünetek kialakulása (kikezelik akkor máshol jön elő)
→ Ebbe a kategóriába nem szabd belemerülni. Panaszkodik. De nem képes továbblépni.
3) Problémaközpontú stratégiák
a) Jellemzői:
→ „mérleg” módszer: pozitív-negatív oldal: a döntést könnyíti meg.
→ Megoldási alternatívák felsorolása
→ Szakemberhez, szakértőkhöz fordul pl. hitelfizetés átütemezése. Stresszes feladatokat is át lehet ütemezni.
→ Tanult folyamat, de felülírható. Nemcsak otthon, az iskolában is! Bármely nehéz helyzetben rá lehet
kérdezni. (Hogyan reagálsz, ha problémád van?, Akár korábbi élethelyzetre is rá lehet kérdezni, volt-e
valaha nehéz élethelyzetben?) Közösen kidolgozni másfajta módszert.
→ Biztosan kötődő személyiségtípus segítséget kér
→ Az elkerülő ~ : nem kér segítséget
→ Az egészséges személyiség szempontjai. tud segítséget kérni.
→ Kamaszkori menekülés gyakori: önértékelés gyenge lábakon áll, menekülő stratégiák alkalmazása→
Fontos az önértékelés erősítése (stabil pont). A személyiség egészséges oldalát kell támogatni.
− Van-e olyan ember, akit tisztel?
− Mesékben a hétfejű sárkány lefejezése
− Boldizsár Ildikó: meseterápiája: Műtét előtt álló gyerekeknek meséket olvastak? Bátrabbak lettek.→ a
mese modellképző hatású
− Mesefordulat: barátokat gyűjt→ hasznos
− Szimbolikus formában van, olyan réteget érint, amelyről nem beszélünk. A szimbólum a felszínre
hozza a problémát.

b) Szakaszai:
→ Döntés előkészítés, tervezés
→ Megvalósítás
→