Kosztolányi Dezső: Fürdés

Kosztolányi Dezső (1885 – 1936) a Nyugat első nemzedékéhez tartozott, de Adyval és

Babits Mihállyal szemben egy harmadik utat és magatartást képviselt. Míg Ady a
homo politicus, Babits a homo moralis, addig Kosztolányi a homo estetikus szerepét
töltötte be. Ő a művek szépségét tartotta mindenek felett fontosnak, és elvetette a
politikát. Egyetlen erkölcsi és irányító elvet fogadott el: a művészeteknek és a művészi
szépségnek a tiszteletét. A formai tökéletességet tartotta a legfontosabbnak, és örömét
lelte a rímek játékában is. Kosztolányi költészetére a nyelvi játékosság volt jellemző.
Az egyetemen Babitsal és Juhász Gyulával járt az úgynevezett Négyessy féle
stílusgyakorlatokra. Élete végéig újságíróként dolgozott, de jelentős volt költőként,
műfordítóként, prózaíróként és nyelvészeti tanulmányok írójaként is. Első verses
kötete 1907-ben jelent meg, hasonlóan Babitshoz és Adyhoz. Kosztolányi kezdettől
vezető munkatársa volt a Nyugatnak. A 20-as években vált ismert költőként,
impresszionista törekvéseket követve. Prózaíróként a 20-as években vált ismertté,
regényei, mint például az Édes Anna jelentős sikert aratott. Emellett számos
elbeszélést is publikált, mint például a Fürdést.
A "Fürdés" c. novella a klasszikus novella műfaji jellemzőivel bír. Rövid terjedelmű,
csupán 4-5 oldal hosszú, a tere és ideje korlátozott, kevés szereplővel játszódik és egy
történetet mond el. Valamilyen fordulatra épül, mely a novellákban leggyakrabban,
mint ahogy ebben a műben is látható a végén vannak, melyek megváltoztatják
valamilyen formában a főszereplők életét. Az idő az átlagnál is kevesebb, csak egy fél
órás történetet mond el. A cselekmény helyszíne, pedig egy balatoni strand. A cím,
"Fürdés", első találkozásra nyugodt, vidám és megtisztulás jelentésű, azonban a
novella végén tragikus balesettel zárul.
A történet középpontjában a Suhajda család áll: Suhajda apa, felesége, Suhajdáné, és
fiuk, Jancsika. Az író a fiút csak keresztnevén említi, ami arra utal, hogy vele történik
valami sorsdöntő esemény. Ez a személyesség erősíti az olvasóban a fiúval történő
szörnyűséget.
Jancsika szeretettel tekint édesanyjára, amit csak a sebtében az arcára lehelt csókból
sejtünk. Az édesapával való kapcsolata bonyolultabb: bár példaképnek tekinti, mégis
fél tőle és érzi az apai tekintet fenyegetését. Az anya szemében egyenlőek, ezt abban is
láthatjuk, hogy ugyanolyan nadrágot készít nekik. Ezt az apa sértésként veszi.
A történet abban bontakozik ki, hogy Jancsika megbukik a latin vizsgán, és emiatt
pótvizsgát kell tennie. Ahhoz, hogy felkészülhessen a pótvizsgára, minden nap
keményen tanul, ám közben vágya a fürdésre sem hagyja el. Kérleli apját, hogy
engedje meg neki, hogy úszni menjenek és végül el is mennek. A fiú öröme azonban
hamar elillan, amikor az apa út közben gyávának nevezi őt, ezzel csak tovább növelve
a fiúban lévő feszültséget és bizonytalanságot.
A fürdés közben a korábbi vidámság és szabadság helyét egyre inkább a feszültség
veszi át. Az apa, elkezdi dobálni a fiút a vízben, ami csak még inkább megerősíti a
fiúban a félelmet és a bizonytalanságot. Bár már nagyon fél, a fiú nem mer szólni,
amikor az apa egyre agresszívebbé válik vele szemben. Végül a tragédia bekövetkezik.
A fiú végleg elmerül a vízben, és beleütközik egy póznába, ami halálát okozza. A
gyerek hátraszegett fővel és kitárt karral zuhant a vízbe, ami krisztusi mártíriumot
idéz, ez pedig azt jelöli, hogy a gyermek megváltja az apját. Az apa a fia
szerencsétlenségében saját magát látja tükröződni.

A gyász és a fájdalom fokozza a tragédiát, különösen az orvos műszerzörgése és az

utolsó mondat „Még három se volt”, ami még tovább erősíti a történet drámai hatását.
A novella fontos részei a színek, amelyek a veszélyt jelzik. Már a bevezetésben
találkozunk a fehér színnel, amely tisztaságot, valamilyen pozitív dolgot jelent. Ám
már itt is sejtelmesen megjelenik a vörös szín, mint a veszély előfutára: "izzott a
balatoni fürdőhely. Majd később Suhajda és Jancsika is meggyszín fürdőnadrággal
indul fürdeni, Jancsikán piros tornaing van, sőt még a fürdősasszony is piros kendővel
köti át a kontyát.
Kosztolányira nagy hatással voltak az akkoriban népszerűvé váló osztrák
pszichológus, Freud nézetei a tudat összetettségéről (tudatfeletti, tudatos én,
tudatalatti). A tudatalatti Freud elmélete szerint a ki nem élt vágyaink, szorongásaink,
félelmeink, agressziónk, elfojtásaink helye. Így hát a történet kérdéseket vet fel
Jancsika halálának hátteréről és arról, hogy mennyire befolyásolhatja az elfojtott
érzelmek és harag.