Karinthy Frigyes: Visszakérem az iskolapénzt

SZEREPLŐK

Igazgató
Számtantanár
Fizikatanár
Földrajztanár
Történelemtanár
Wasserkopf
Szolga

Történik egy középiskolai igazgató szobájában.

Igazgató ül az asztalnál, előtte a szolga Mit kíván?

Szolga Itt van egy úr, a nagyságos igazgató úrral akar beszélni.
Igazgató Meg lett mondva, miszerint a szülőknek meghagyandó, hogy csupán a hivatalos
órákban érdeklődendő tanügyben, vasár- és ünnepnap kivételével minden szerdán és
szombaton.
Szolga Igenis. Csakhogy ez nem szülő.
Igazgató Tanuló.
Szolga Nem gondolnám, kérem, merthogy szakálla van.
Igazgató őszinte csodálkozással Nem szülő és nem tanuló? Hát akkor mi?
Szolga Azt mondja, mondjam csak, hogy Wasserkopf.
Igazgató nyugtalanul. Hogy néz ki?
Szolga Olyan ostoba-féle ábrázata van.
Igazgató megnyugodva. Ahá, értem. Akkor valamelyik iskolalátogató lesz. Bocsássa be.
Szolga el.
Wasserkopf bejön. Ziláltan öltözött, torzonborz szakállas ember. Nagyon erélyes és elszánt. Jó
napot. Megáll.
Igazgató feláll. Mit kíván?
Wasserkopf Wasserkopf vagyok. Szünet. Nem ismer meg az igazgató úr? Igazgató int, hogy
nem.
Wasserkopf Úgy látszik, megváltoztam. No, de mindegy. A könyvekből majd kiderül.
Igazgató Könyvekből? Ámbátor...
Wasserkopf Igazgató úr kérem – én vagyok a Wasserkopf.
Igazgató Kétségtelen, miszerint – de mindazonáltal.
Wasserkopf Hát nem emlékeznek a nevemre se. Fölénnyel. Na ja, vagy legalább úgy tesznek,
mintha nem emlékeznének. Okuk van rá eltussolni engem. Mindegy. Egyszóval – én itt jártam
iskolába ezelőtt tizennyolc esztendővel.
Igazgató Nincs kizárva, miszerint lehetséges. És most mit kíván? Bizonyítványmásolatra van
szüksége?
Wasserkopf jelentősen Nem kell nekem a maguk bizonyítványa. Azt is visszahozom, amit
kaptam maguktól. Másért jöttem én ide.
Igazgató De azonban...
Wasserkopf megköszörüli a torkát. Ünnepélyesen. Tekintetes Igazgatóság!
Igazgató ijedten körülnéz.
Wasserkopf Mint ennek az iskolának volt növendéke, van szerencsém tisztelettel visszakérni
az iskolapénzeket, amiket én ezelőtt tizennyolc esztendővel tandíj gyanánt befizettem.
Büszkén körülnéz.
Igazgató nem érti Visszakéri a tandíjakat?
Wasserkopf Igenis, visszakérem a tandíjat. Ha gazdag ember volnék, nem mondom, itt
hagynám maguknál. Legyenek vele boldogok, ott egye meg a fene. De két napja nem volt egy
meleg kanál a hasamban, nekem szükségem van a pénzre.
Igazgató No, de nem értem... minő alapon?
Wasserkopf Minő alapon? Azon az alapon, hogy engem rosszul tanítottak, a pénzemért. Azon
az alapon, hogy nekem bizonyítványt adtak, hogy én tanultam valamit a pénzemért, és
kiderült, hogy én nem tanultam semmit a pénzemért.
Igazgató meghökkenve No, de... nem értem mégse... Micsoda ötlet!
Wasserkopf büszkén Csak hagyja maga az ötletet. Nagyon jó ötlet az, olyan jó ötlet, hogy
nekem magamnak nem is jutott volna eszembe. Hála a maguk tanításának, amitől ilyen
élhetetlen szamár lettem. A Csetovics barátom adta nekem a tippet egy félórával ezelőtt.
Igazgató hüledezve Csetovics!
Wasserkopf Az éppen. Egy félórával ezelőtt a körúton sétáltam, és azon gondolkoztam, hogy
most honnan szerzek egy kis pénzt, mert nincs egy fityingem sem. Találkozom a Csetoviccsal.
Mondok, hogy vagy Csetovics, azt mondja, köszönöm jól, sietek, megyek a Leszámítoló
Bankba, becserélni a valutakülönbözetet, amit nyertem. Mondok, mi az, hogy
valutakülönbözet. Mondja, nem érek rá én azt elmagyarázni, az úgy van, hogy papíron
vesztettem hetven pontot, hát a különbözeten nyertem, nem érted? Nem, mondok, mi az, hogy
ponton vesztettem, különbözeten nyertem? Na, aszongya, ezt se tudod, akkor te semmit se
tudsz. Kérd vissza az iskolapénzt. Azzal ott hagyott – én meg mondok, ejnye, ezt meg lehet
csinálni, igaza van nekije, hogy ez nekem még nem jutott eszembe. Hát sarkon fordultam, és
eljöttem ide, és most tisztelettel kérem a tekintetes igazgatóságot, tessék nekem visszaadni az
iskolapénzt, mert én nem tudok semmit. Büszkén körülnéz.
Igazgató szavak után kapkod No, de... igazán, miszerint... ilyen esetem még nem volt... A
Csetovics azt mondta önnek?
Wasserkopf Igenis, az én jó barátom, a Csetovics, az adta a tippet. Meg is hálálom neki. Ha itt
megkapom a pénzt, veszek neki valamit. Veszek én.
Igazgató ijedten No de... miféle pénzt? Csak nem gondolja ezt komolyan?
Wasserkopf Hogy nem gondolom komolyan? De milyen komolyan gondolom! És ha nem
kapom itt meg az igazságomat, felmegyek a minisztériumba és a főtörvénybe, és elmegyek, és
bepörlöm az egész mindenséget, azt a keserves micsodáját, hogy az embernek kilopják a
zsebéből a pénzt, oszt nem tanítják meg semmire — oszt most itt állok, vén szamár létemre,
oszt nem tudok semmit, pedig iskolát jártam.
Igazgató félre, ijedten Ez őrült. Csitítva. Jó, jó, kedves izé... Wassermann úr... Csak tessék
nyugodtan elmenni, majd megvizsgáljuk az ügyet.
Wasserkopf De biz én addig innen nem mozdulok, míg nekem azt el nem intézik. Itt tanítottak
a pénzemért, hogy tudjak valamit, de nem tudok semmit, hát rosszul tanítottak, hát nekem
jussom van visszakérni a pénzt.
Igazgató kétségbeesve De hát honnan gondolja ön, hogy ön nem tud semmit?
Wasserkopf Hogy honnan? Az már nem az én dolgom, hanem az uraké. Tessék engem
megvizsgálni, és megmondani, mit tudok. Tessék behíni a tanár urakat, vizsgáljanak meg.
Igazgató Minő kínos ügy, no, de minő kínos ügy... Hát ön szóval újra vizsgázni akar...
Wasserkopf Igenis, újra akarok vizsgázni. Engem itt keresztülengedtek a vizsgán, pedig nem
tudtam semmit, nyilván tehát meg kellett volna buktatni. Akkor tudtam volna, hogy nem
tudok semmit, de így engem félrevezettek. Kiírom az újságba, hogy itt hogy vizsgáztatnak.
Tessék engem újra vizsgáztatni, mert az első érvénytelen, mert azon átjöttem. Tessék engem
pótvizsgára ereszteni, hogy derüljön ki, hogy nem tudok semmit, és tessék engem rendesen
megbuktatni, és visszaadni az iskolapénzemet.
Igazgató Miszerint... kegyed, miszerint vizsgázni akar?
Wasserkopf Azt én. Jogom van hozzá.
Igazgató Az eset nagyon nehéz. Fülét vakarja. Még soha nem volt ilyen esetem. Nem tudok
kiokoskodni. Meg kell kérdezni a tantestületet. Be fogom hívatni a konferenciát. Tessék addig
kimenni az előszobába és várakozni.
Wasserkopf Hát csak tessék sietni, mert nincs sok időm. El. Igazgató tehetetlen mozdulatokat
tesz, aztán csönget. Szolga bejön.
Igazgató Kérem, hívja be Hornyák tanár urat, Pemete tanár urat, Kolmizó tanár urat és
Reczege tanár urat. Rendkívüli konferencia lesz.
Szolga Igenis. El.
Igazgató egyedül Miszerint... miszerint... tudniillik, tekintetbe veendő... Készül rá, hogy mit
fog mondani, mintha már mondaná. Azért híttam az urakat, miszerint egy rendkívül kényes
ügyet... Fizikatanár, történelemtanár, földrajztanár, számtantanár, mindegyik megfelelő
komikus figura, sorban bejönnek. Körülállják az asztalt.
Igazgató ünnepélyesen A konferenciát megnyitom. Azért híttam az urakat, miszerint egy
rendkívül kényes ügyet terjesszek a tantestület elé. Tessék helyet foglalni. Tanárok leülnek.
Megjelent nálam egy Wasserkopf nevű volt tanulója az iskolának, aki... a tanügyi
szabályzatban elő nem forduló eddig páratlan esetet jelentett azon kérelemmel, miszerint...
Gondolkodik, aztán kitörve. Hallatlan dolog, kérem, hallatlan!
Tanárok Mi az?... Miről van szó?... Mi történt?...
Igazgató Ez az ember visszakéri az iskolapénzt.
Tanárok Visszakéri az iskolapénzt?
Igazgató Azzal a megokolással, hogy nem tud semmit. Kérem az urak véleményét erről a
páratlan esetről. Tanárok összenéznek.
Fizikatanár megköszörüli a torkát Tisztelt konferencia. Szerintem a kérdés fizikai képtelenség.
Az energia megmaradásának elve alapján minden tanuló idővel annyit veszít tudásából, mint
amennyit az intézetből kiszorított tanár véleménye ebben az ügyben nyom.
Történelemtanár Az újkor története hasonló esetet nem ismer. A Bourbonokról mondják, hogy
nem tanultak, és nem felejtettek semmit – de azért nem pörölték a kincstárt, mikor
tudományuk következtében a forradalom 1792-ben kitört.
Számtantanár Az a kérdés, a tőkét követeli-e, vagy kamatos kamataival az egész összeget,
amennyire azóta felnövekedett. Mert ebben az esetben...
Földrajztanár Hol fekszik az az ember?
Igazgató Kint vár az előszobában. Azt akarja, hogy bocsássuk őt pótvizsgára. Az urak
véleményét óhajtom meghallgatni erre nézve.
Számtantanár Tisztelt konferencia. Véleményem szerint nem veszítünk vele semmit, ha
Wasserkopf volt tanulót pótvizsgára bocsátjuk. Lehetetlennek tartom, hogy megbukjék, s
ezzel minket anyagi komplikációk elé állítson. Az illető azóta sok mindent megtanult az élet
iskolájában – csak arra kell vigyáznunk, hogy ne terheljük őt meg túl nehéz kérdésekkel. Úgy
látom, itt egy rendkívül ravasz emberrel állunk szemben, aki mindenáron kompromittálni akar
bennünket, és pénzhez akar jutni. Lehet, hogy egy konkurens vállalat küldte ki. Ki kell fogni
rajta.
Fizikatanár Hogy gondolja azt, kolléga úr?
Számtantanár Nagyon egyszerűen. Támogatnunk kell egymást. A cél az, hogy Wasserkopf úr
semmiképpen meg ne bukjék. Mert ha Wasserkopf úr valamire nem tud felelni, akkor mi
buktunk meg, és ő nyert. Ezt lehetetlenné kell tenni. Tartsunk össze, kolléga urak, nehogy
országos tanügyi botrány keletkezzék ebből a kínos esetből. Akármit felel Wasserkopf úr, be
kell bizonyítani, hogy jól felelt.
Történelemtanár Én vállalom, ha megbíznak bennem. Kérem az igazgató urat, vezettesse elő a
vizsgázót. Mi pedig bánjunk vele nagyon csínyján.
Igazgató nyugtalanul Nem lesz valami baj belőle? Csak a lapok miatt félek...
Számtantanár Tessék ránk bízni. Foglaljunk helyet.
Igazgató csönget. Bocsássa be Wasserkopf urat. Szolga előreereszti Wasserkopfot. Wasserkopf
hetykén jön be, félrecsapott kalappal a fején, nem köszön, zsebre dugja kezeit, és szemtelenül
fütyörész. Tanárok felállanak, nyájasan. Isten hozta!
Wasserkopf leereszkedően Szervusztok. Csak üljetek le, taknyosok. Szemtelenül néz, vár,
hogy kidobják.
Igazgató felháborodva No de... Tanárok összenéznek, számtantanár int az igazgatónak, hogy
menjenek bele mindenbe. Egyszerre leülnek. Igenis, kérem szépen. Zavartan. De ez a modor...
Számtantanár Ez a modor annyit jelent, hogy Wasserkopf úr nagyon jól ismeri ennek az
intézetnek régi, patriarkális stílusát. Tisztában van vele, hogy az iskola ebben a formájában
már a klasszikus középkorban is fennállott, amikor tanár és tanítvány kölcsönös szeretetben
éltek, és tegezték egymást – nyilván erre akarja felhívni a figyelmünket. Ez a kedves figyelem
annyira jólesik mindannyiunknak, hogy azt hiszem, nem találok ellenvetésre, ha
indítványozom, hogy Wasserkopf tanulót, aki – mint ahogy értesítettek bennünket – vizsgázni
óhajt nálunk, magaviseletből máris átengedjük, még a vizsga előtt, kitűnő osztályzattal.
Igazgató megérti, élénken Helyes, helyes. Úgy van. Magaviselet: kitűnő. Ír.
Tanárok bólogatnak Helyes, nagyon helyes.
Wasserkopf meghökken egy percre, azután vállat von Na jó. Fütyülök az egész tantestületre. A
magaviseleten nem múlik. Tessék engem megbuktatni, és ideadni a pénzemet, a többi nekem
vurst.
Igazgató nyájasan Hiszen erről van szó. Az ön méltányos kérését a tantestület bölcs határozata
elé bocsátottam, amely úgy döntött, miszerint a vizsga megejtendő, és eredményétől teendő
függővé, vajon igényjogosult-e, s ha igen, mennyiben teljesítendő. Méltóztassék ezt
tudomásul venni.
Wasserkopf Másul, másul, gyerünk a farbával, mert nekem pénz kell. Leveti a kabátját,
felgyűri az ujját. Gyerünk. Kérdezzetek, tanarak, azaz szamarak. Nagyon kíváncsi vagyok, ki
lehet-e belőlem kapni egy értelmes feleletet.
Igazgató A vizsgát tehát ezennel megnyitom. Első tárgy: történelem. Kérjük Reczege tanár
urat, kezdje el a vizsgázó kikérdezését.
Történelemtanár feláll, odaviszi a széket Wasserkopf elé. Udvariasan. Parancsoljon helyet
foglalni, jelölt úr.
Wasserkopf rá se néz, csípőre teszi a kezét Egy meleget.
Történelemtanár tanácstalanul néz az igazgatóra. Percnyi szünet.
Számtantanár Éljen, nagyon kitűnő. Wasserkopf úr azt akarja közölni, hogy hajlandó a nehéz,
fárasztó vizsgát egyenesen állva, csípőre tett kézzel kiállani, megkímélendő bennünket attól,
hogy később tornából is le kelljen vizsgáztatni. Indítványozom, hogy tornából jeles
minősítéssel eresszük át, az igazgató úr, mint tornatanár beleegyezésével.
Tanárok fellélegezve Úgy van, helyes! Tornából jeles! Kezdenek belejönni, felélénkülnek.
Megindul a harc Wasserkopf és a tanárok közt.
Igazgató ír Tornából jeles.
Wasserkopf erélyesen No, no... Leül. Jó, kifogtak rajtam az egyszer. Ne féljenek, most majd
jobban fogok vigyázni magamra. Tessék kérdezni.
Történelemtanár körülnéz, aztán összeráncolt homlokkal gondolkodik. Tanárok drukkolnak.
Wasserkopf gúnyosan Na, mi az, tanár úr, nem készültél?
Történelemtanár ijedten. De igen, tessék csak várni.
Wasserkopf Persze, nem tudsz elég könnyűt kérdezni, Reczege. Mindig ilyen hülye voltál.
Történelemtanár kiegyenesedik, diadalmasan Mondja meg nekem a vizsgázó úr – meddig
tartott a harmincéves háború?
Wasserkopf Har... vagyis, akarom mondani, nem tudom.
Történelemtanár Csak tessék felelni. Tudja ön biztosan. Akármit. Tessék felelni. Wasserkopf
összehúzott szemekkel gondolkodik. Fizikatanár a háta mögé kerül, súg egész hangosan:
„Harminc”. Többi tanár is kézzel-lábbal integet Wasserkopfnak, hogy harminc.
Történelemtanár noszogatja. Na? Na?
Wasserkopf felmutat Igazgató úr, kérem – így nem lehet vizsgázni. A Pemete mindig súg.
Igazgató szigorúan Tanár úr. El fogom távolíttatni!
Fizikatanár elsompolyog a háta mögül.
Történelemtanár Ugyan kérem, hiszen a jelölt úr nagyon jól tudja! Feleljen.
Wasserkopf hosszas gondolkodás után Hogy meddig tartott a harmincéves háború?
Történelemtanár Igen, igen.
Wasserkopf könnyedén Ja... az hét méter nyolc deka. Körülnéz, diadallal. Hehe. Hét méter. Én
tudom, hét méterig tartott. Lehet, hogy tévedek. Legfeljebb nem sikerült a vizsga. Hét méter,
hehe. Hét méterig. Körülnéz. Kérem vissza az iskola... Tanárok tanácstalanul néznek össze.
Történelemtanár gyorsan Hét méter? Nagyon helyes. Jól válaszolt.
Wasserkopf megütődve Mi... i... i?
Történelemtanár nagyot nyel, aztán belefog, az igazgató felé fordulva A válasz helyes volt.
Ugyanis... a jelölt úr bebizonyította, hogy nem felületesen gondolkodik, hanem alapos
komolysággal foglalkozott a kérdéssel, a legújabb kutatások szerint ugyanis... ugyanis...
ugyanis...
Számtantanár közbevág Úgy van, értjük, ne is tessék folytatni. Nagyon egyszerű. A legújabb
kutatások szerint ugyanis az idő éppen úgy valóságos dolog, mint a tér és az anyag.
Atomokból áll, összefüggő egészet alkot, tehát mérhető hosszmértékkel. Ha egységesítjük a
mérésrendszert, kiderül, hogy egy méter hosszmértékben egy évnek felel meg. Hét év tehát
hét méter. És így a harmincéves háború szigorúan véve és alapos megfontolással csakugyan
hét évig tartott, az mindjárt kiderül, ha... ha... ha...
Történelemtanár Ha tekintetbe vesszük, hogy a napnak a felét, azaz tizenkét órát le kell
számítani ebből az időből, melyben harcról egyáltalán szó lehetett – harminc évből így csak
tizenöt év marad. De azt se töltötték folytonos háborúskodással, mert enni is kellett, ami
körülbelül napi három órát vett igénybe. Könnyű kiszámítani, hogy a tizenöt év csakhamar
összezsugorodik kilenc és félre, és ha ebből még elvesszük azt az időt, amit pihenéssel és
békés foglalkozással töltöttek a harcosok, hajszálnyi pontossággal... Homlokát törölgeti.
Számtantanár Kijön a hét év, úgy van, amivel a vizsgázó úr megjelölte a harmincéves háború
tartamát. A válasz tehát kitűnő. Indítványozom, hogy jeles eredménnyel bocsássuk át
történelemből. Fű!... Homlokát törülgeti.
Tanárok Éljen! Éljen! Keresztülment. Gratulálnak Wasserkopfnak.
Wasserkopf tiltakozva Na, de kérem...
Igazgató harsányan Elég! Történelemből: jeles. Ír. Tanárok körülfogják a történelemtanárt, és
gratulálnak neki. Következik a fizika vizsga. Fizikatanár cserél a történelemtanárral, szemben
Wasserkopffal.
Wasserkopf kihúzza magát. Dacosan. Na megálljatok, csirkefogók!
Fizikatanár drukkolva Hát...
Wasserkopf szigorúan Na, mi lesz? Tessék kérdezni. Vagy nem tudsz? Én nem érek rá sokat
veszekedni veletek. Különben már jól emlékszem, te vagy a Pemete. Tudod, hogy hívtunk
téged a hátad mögött? Fizikatanár kínosan vigyorog. Fülbemászónak, mert mindig a füledet
piszkáltad, mint most. Fizikatanár kikapja az ujját a füléből, tanárok röhögnek. Csend legyen!
Ne röhögjetek. Tanárok elhallgatnak. Tudod, ki ragasztotta a tintatartó fedelét a nadrágodra,
mikor orra buktál a katedrán? Én.
Fizikatanár felugrik, dühösen Maga...
Wasserkopf fölénnyel Csak ne ugrálj! Kérdezz! Valami jó nehezet!
Fizikatanár türtőzteti magát, látván, hogy Wasserkopf ugratni akarja: mézédesen Nagyon
kedves, nagyon kedves. Hát méltóztassék megmondani, vizsgázó úr, hogy... hogy a
templomtorony csakugyan kisebb lesz-e, ha elmegyünk tőle messzire és visszanézünk, vagy
csak optikai csalódásból látjuk-e kisebbnek?
Wasserkopf Micsoda buta beszéd! Honnan tudjam én azt? Ha visszamegyek megnézni, akkor
megint nagyobb lesz. Ahhoz, hogy megnézzem, hogy kisebb lesz-e, oda kellene menni, de
akkor, ha odamegyek, már nem kicsi.
Fizikatanár kínban Szóval... ugye...
Wasserkopf Szóval, ugye, marhát kérdeztél. Te ló. Ez a válaszom.
Fizikatanár dühösen Ez a válasza? Hát rendben van. A tanárok felé. A válasz helyes volt.
Nagyon kitűnő válasz. A jelölt úr azt mondja, hogy ló. Hát kérem. Nekifohászkodik A lóról
azt mondják, hogy...
Tanárok drukkolva. Na? Na?
Fizikatanár Azt mondják, hogy búsuljon a ló, mivel fejének térfogata folytán erre
alkalmasabban van berendezve. Namármost. Gondolkodik aztán diadalmasan. Megvan.
Wasserkopf részvéttel Mi van meg, te szerencsétlen?
Fizikatanár A válasz helyes. Miért búsul a ló? Általában miért búsulunk rendszerint? Mivel
valami csalódás ért bennünket. De milyen csalódás érhet egy olyan primitív szemléletű lényt,
mint egy ló? Csak érzéki csalódás, mert képzetei nincsenek. Ez az érzéki csalódás pedig csak
optikai lehet, mivel a távol levő tárgyakat a ló kisebbnek látja. A jelölt úr tehát közvetve egész
helyesen válaszolt, megállapítva, hogy a ló búsulása, vagyis optikai csalódása arányban áll a
tárgyak látszólagos kisebbedésével – vagyis a tárgyak, ez esetben a templomtorony
látszólagos kisebbedése, optikai csalódásnak tulajdonítható. A válasz helyes volt,
indítványozom, hogy fizikából jeles eredménnyel bocsássuk át.
Igazgató ír Fizikából: jeles.
Tanárok Éljen. Körülfogják a fizikatanárt, aki büszkén fogadja a gratulációkat, és visszaül a
helyére.
Wasserkopf Tiltakozom...
Igazgató Elég. Következik a földrajzvizsga. Földrajztanár elfoglalja a helyét, szemben
Wasserkopffal.
Wasserkopf Nini... a picegepórec. Hogy vagy, picegepórec?
Földrajztanár megütődve Tessék?
Wasserkopf Te írtál be egyszer az osztálykönyvbe. Te vén lókötő. Na megállj, most kibánok
veled!
Földrajztanár Szíveskedjék megmondani, jelölt úr...
Wasserkopf Megmondom, öcsém... Meg én. Nagyon utáltunk téged mindannyian.
Földrajztanár rendületlenül. Szíveskedjék megmondani, hogy hogy hívják Arad megye
hasonnevű fővárosát?
Wasserkopf Micsoda buta kérdés. Hiszen benne van a válasz.
Földrajztanár örömmel Ugye? Tehát, hogy híják? Ugye...
Wasserkopf Hát Hason. Így hívják. Ha hasonnevű, akkor Hasonnak hívják. Hehe. Igaz?...
Kérem vissza a...
Földrajztanár Helyes. Hasonnak hívják... a jelölt úr tudniillik izé... egy kicsit selypít. Azt
akartam mondani, hogy haszon. Haszon, vagy ha elhagyunk egy betűt, aszón, osztják nyelven
annyit tesz, mint régies, maradi... ha ebből, hogy maradi, szintén elveszünk egy betűt, arad
maradi... akarom mondani, marad aradi... Homlokát törli. Vagyis aradi, tehát Arad. A válasz
helyes volt. Tessék átengedni. Elhagyja a helyét.
Igazgató Földrajz: jeles. Ír. Konstatálom, hogy a vizsgázó eddig fényes eredménnyel ment át a
tantárgyakból. Még csak a matézisvizsga van hátra. Ha azt is megússza: átengedjük.
Wasserkopf maga elé Jobban össze kell szedni magam. Számtantanár elfoglalja a helyét.
Tanárok izgatottan figyelnek. Számtantanár int, hogy csak bízzák rá, majd elbánik vele.
Wasserkopf nekigyürkőzik, egyre szemtelenebb. Na, malacpofa – mert téged malacpofának
hívtunk –, szedd össze magad te is, ha rajtam ki akarsz fogni. Mert ami a számtant illeti, én
már előre kijelentem neked, hogy kétszer kettő az öt, és hogy, amit te kérdezel, az nem szoroz
és nem oszt. Továbbá a hármasszabály szerintem egyenlő az anyacsavarral, és nyolc alma és
két libacomb az összesen harminchat mákosrétes. Ezek után szeretném azt látni, hogy fogok
én levizsgázni matematikából. Ma temetik a matematikát. Hehe, nagyon jó. Jobb, ha
kijelented, hogy nem készültél, és hogy kénytelen vagy megbuktatni.
Számtantanár szigorúan Kérem, őrizzük meg a vizsga komolyságát. Két kérdést fogok
feltenni, egy könnyebbet és egy nehezebbet.
Wasserkopf utánozza Egy könnyebbet és egy nehezebbet. Te csak a régi vagy, malacpofa.
Egyszer lerajzoltunk téged a táblára úszónadrágban, amint II. Józsefnek egy üveg zacherlint
nyújtasz át.
Számtantanár A könnyebb kérdés: Ha egy kilenc és egynegyed kilométeres gőzhenger
sugarának a meghosszabbítása nyolcmillió és kétharmad mérföldnyi távolságban metszi a
Sirius csillagnak a Naptól való távolsági együtthatóját – kérdés, hányszor foglaltatik egy a
gőzhenger felső lapjával egyenlő területű 109 oldalú sokszög befogója annak a kataszteri
hivatalnoknak a havi fizetésében, akit 25 év előtt elhagyott a felesége egy
huszárfőhadnaggyal?
Tanárok megrökönyödve No de kolléga úr.
Igazgató Tanár úr!
Wasserkopf gúnyosan. Tessék csak hagyni. Szabadna kérném még egyszer a kérdést.
Számtantanár szigorúan Nem lehet. Vagy figyelt, vagy nem. Vagy tudja, vagy nem. Tessék
felelni. Mert ha nem tudja...
Wasserkopf Már hogyne tudnám. Persze, hogy tudom. Meg is mondom:
Kétezerhatszázhuszonkilenc liter. Pont annyi. Ugye, jól feleltem? Gúnyosan nevet. Tudom,
hogy magának jól feleltem.
Számtantanár szigorúan Nem, rosszul felelt. Kétezerhatszázhuszonkilenc egész és egy tized
liter, és nem huszonkilenc. Feláll. Ünnepélyesen. A vizsgázót nem bocsáthatom át. Kénytelen
vagyok megbuktatni.
Wasserkopf felugrik Na, ugye, mit mondtam!
Igazgató megrökönyödve De kérem, tanár úr!
Számtantanár rendületlenül Nagyon sajnálom. Egy teljes tizedes törttel tévedett. Megbukott.
Wasserkopf Kérem vissza az iskolapénzt.
Számtantanár Nézetem szerint a jelölt kérése jogos. Miután meggyőződtem róla, hogy nem
tud annyit, mint amennyit kellene, joga van a befizetett iskolapénzhez, amit vissza kell téríteni
neki.
Wasserkopf ugrál örömében Úgy van, nagyon helyes! Tessék visszaadni! Tanárok lefőzve
néznek össze.
Igazgató savanyúan Azt hiszi?
Számtantanár Feltétlenül. Ez egy magániskola, mi vagyunk felelősek érte, hogy az intézet
hírnevén ne essen csorba. Wasserkopfhoz udvariasan. Mennyi jár önnek, Wasserkopf úr?
Wasserkopf mohón, mindenről megfeledkezve Hát kérem... Én összesen hat évig jártam ide,
fizettem az első három évben negyedévenként 150 koronát, az 4400... a másodikban
félévenként 400-at, az, beleszámítva a vizsgadíjat, az 5240 kor, 95 fillér... érettségi díj
kérvényekkel és okmányokkal együtt 6546... összesen 7605 a fillérek leszámításával.
Számtantanár Pontosan? Mintha számolna.
Wasserkopf Pontosan. Mérget vehet rá.
Számtantanár Úgy van, az összeg pontos. Kezét nyújtja. Gratulálok. Ez volt a nehezebbik
kérdés.
Wasserkopf nem érti Tessék?
Számtantanár az igazgatóhoz Kérem a vizsgázót számtanból átengedni. A könnyebb
kérdésben valamit tévedett, de a nehezebbre, hogy mennyi járna neki, ha történetesen
megbukott volna, ragyogóan felelt. Wasserkopf úr valóságos zseni a számolásban.
Wasserkopf fejéhez kap Kifogtak rajtam!
Igazgató feláll Ezennel kihirdetem a vizsga eredményét. Wasserkopf jeles eredménnyel tette
le a pótvizsgát, és ezzel igazolta azt a bizonyítványt, amit annak idején adtunk neki. Fogadja
mindannyiunk szerencsekívánatát, amikor közöljük, hogy semmi követelésünk nincs
egymáson. És most, hogy képzettségéről és tudásáról meggyőződtünk... Kinyújtja a karját.
Mars ki, szemtelen csirkefogó!
Történelemtanár nekimegy Wasserkopfnak Na megállj, te szemtelen! Még hogy te nem tudsz
semmit! Mindig ilyen pimasz voltál, jól emlékszem rád, mars ki!
Wasserkopf alázatosan De tanár úr, kérem!
Fizikatanár fülét piszkálva. Disznó, azt meri mondani, hogy ő nem tud!... Meg hogy én a
fülemet piszkálom. Majd adok én neked tintatartót! ...
Wasserkopf Tanár úr, kérem, nem én voltam, a Mayer volt.
Földrajztanár Picegepóresz? Nesze. Hátba vágja. És beírom az osztálykönyvbe, mars ki!
Számtantanár Malacpofa? Maga közönséges zsaroló! Mars ki! Gallérjánál fogva az ajtóig
viszi.
Wasserkopf az ajtóban, alázatosan Kezeit csókolom, tanár úr kérem szépen. Megyek
fölhasználni a képesítésemet és a jó bizonyítványomat, utcaseprőnek. Búsan el.
Függöny

I. felvonás
1. kép

Lord: Mi van, mit kellemetlenkedik itt?

Lady: Talán azt akarja bejelenteni, hogy itt vannak.
Mrs Umney: Bátorkodom bejelenteni, hogy még nem érkeztek meg.
Lord: Hatkor indul a vonatunk. Mindjárt öt óra!
Lady: Hol a pokolban lehetnek?!
Mrs. Umney: Bátorkodom megjegyezni, hogy nem tudom, de úgy vélem, lehetséges, hogy
lassan mennek, hogy szemügyre vehessék a táj szépségeit.
Lord: Az lehetséges. Azt írták, legkésőbb ötre itt lesznek.
Lady: Köszönjük, elmehet.
Mrs: Umney: Bátorkodom őlordságát és ladységét emlékeztetni, még nem volt módomban
közölni az okot, amiért beléptem.
Lord: Persze, persze…
Lady: Nos, kedves Mrs Umney, miért jött?
Mrs Umney: A béremért.
Lord: Persze, persze…. Mennyivel is tartozom?
Mrs Umney: Hathavi béremmel.
Lord: Hogy múlik az idő! Mintha csak tegnap lett volna, mikor utoljára pénzt adtam
magának!
Mrs. Umney: Újévkor volt.
Lord: Igen, emlékszem. Sokat ittam, csak azért adtam neki. 15 fontot. Így volt?
Mrs. Umney: Pontosan.
Lord: Na látja! Mindenre emlékszem! Akkor hát ezt el is intéztük. Köszönöm, Mrs. Umney,
távozhat!
Mrs. Umney: És őlordsága mikor szíveskedik nekem újra pénzt adni?
Lord: Ki lát a jövőbe? Egyelőre örülök, hogy sikerült kiadnom ezt az odút egy hónapra,
magával együtt, Mrs. Umney! Távozhat!
Lady: Micsoda személyzet! Migrént kapok ettől a türelmetlen, undok nőszemélytől!
Egyébként miféle embereknek adtuk ki ősi fészkünket?
Lord: Az ügynökség megírta… Lássuk csak! Mr. Gugger és családja! Magyar üzletember!
Lady: Jesszusom! Az az ország Ázsiában van! Csak úgy adtak nekik vízumot?
Lord: Ugyan, nyugodjon meg, kedvesem. A kontinensen van. Bukarest a fővárosa. Ennyit illik
tudni.
Mrs. Umney: Lady Canterville, Lord Canterville őlordsága, a vendégek megérkeztek.
Lord: Legyenek üdvözölve Canterville- ben!
Lady: Isten hozta önöket!
Gugger: Gugger Lajos, örvendek! Az asszony. Ez meg itt a fiam, Mátyás, a kislányom,
Veronika.
Lady: Ó, milyen elragadó!
Guggerné: Igazából miatta jöttünk! Tudja, manapság nehéz jól férjhez adni a lányokat!
Gugger: Nem mintha meg lennénk szorulva! Én a külkereskedelemben dolgozom! Ott is
ismerkedtem meg egy angol fiatalemberrel, aki nagyon jó üzletfél… Reméljük,hogy
közelebbi családi kapcsolatba kerülünk. A házasság is olyan, mint az üzlet! Vagy sikerül…
vagy nem.
Veronika: Ez bizonyára nem érdekli a lordot és a ladyt…
Lady: Kérem, foglaljanak helyet!
Lord: Nemsokára indul a vonatunk, addig túl kell esnünk a formaságokon!
Gugger: Helyes! Itt az átutalás igazolása, miszerint egy hónapra bérbevettük a házat.
Lady: A kastélyt!
Gugger: Nekem mindegy. Írjuk alá a szerződés két példányát, már csak ez van hátra.
Lord: Őszinteséggel tartozom. Nem tűnt fel önöknek a kastély bérének olcsósága?
Gugger: Azért vettük ki! Olcsóbb, mint a szálloda vagy a panzió.
Guggerné: Ha nem lenne ez az izé a kislányommal, a horvát tengerpartra mentünk volna, az
még a Balatonnál is olcsóbb. De hát Mr. Davenport Budapesten meglátta a mi kis
Veronkánkat…
Gugger: A Davenport és Davenport cégtől az ifjabb Davenport…
Guggerné: Szóval, mi arra gondoltunk, ha ide jövünk nyaralni, nyélbeüthetünk egy jó kis
házasságot…
Gugger: Meg egy jó külkereskedelmi üzletet is! Vegyi nyersanyagot!
Veronika: Ez nem érdekli a hölgyet és az urat…
Gugger: Csak mondom. Szóval, mi baj van a házzal?
Lady: A kastéllyal.
Gugger: Nekem mindegy.
Lord: Van benne valami, ami miatt nehéz bérbe adni. Eladni meg lehetetlen.
Lady: Senki sem bírja itt egy hétnél tovább! Borzalmas!
Lord: Nyugodj meg drágám!
Lady: De ha így van?!
Mátyás: Ez lenne a híres angol hidegvér?
Guggerné: Szűzmáriám! Hát mi van ezzel a házzal, mondják már?!
Lady: Kastéllyal.
Gugger: Mindegy.
Lord: Kísértet.
Guggerné: Már megijedtem. Azt hittem, poloska.
Mátyás: Kísértet? Zsírkirály!
Gugger: Lord úr! Mi felvilágosult, művelt emberek vagyunk! Kulturált országból, Európa
szívéből jövünk! Nem hiszünk az ilyesmiben…
Lady: Attól tartok, a canterville-i kísértet nem mese. Emiatt mi sem lakunk itt a kastélyban.
Lord: Immár három éve. Mióta nagynéném, Bolton herceg özvegye hisztériás rohamot kapott,
amelyet azóta sem hevert ki, mert miközben a vacsorához öltözött, két csontkéz ragadta meg!
Gugger: Jó nő a kedves Boltonné?
Mátyás: Tisztára, mint az Átokban, mi?
Lord: Azt sem hallgathatom el önök elől, hogy családunk több tagja tulajdon szemével látta a
kísértetet.
Veronika: És milyen volt?
Guggerné: Ezek az angolok biztos sokat bámulják a tévét, attól ilyen élénk a fantáziájuk.
Gugger: Lord úr! Nyugodtan aláírhatjuk azt a szerződést! Kivesszük a házat!
Lady: A kastélyt.
Gugger: Mindegy. A házat a kísértettel együtt!
Lord: A kast….
Lady: Mindegy!
Lord: Rendben van!
Lady: Mi figyelmeztettük önöket… Nem fognak félni?
Guggerné: Ugyan édesem, ne legyen ilyen butuska!
Lord: Hát akkor…. Önök egy hónapig Canterville urai. Érezzék magukat jól… Egyébként
Mrs Umney gondoskodik a kényelmükről.
Lady: Isten velük…

2. kép

Guggerné: Ez a sok bádog meg minek?

Mrs: Umney: Asszonyom, ez a kísértetünk, Sir Simon Canterville páncélja, amit sikerrel viselt
az emlékezetes kenilworthi lovagi tornán, és nem kisebb személy részesítette elismerésben,
mint maga a királynő!
Guggerné: Akkor viszont fiam illenék letakarítani.
Gugger: Ezen az ablakon valami írás van… Mátyás! Ugye nem te firkáltál ide?!
Mrs: Umney: Bátorkodom megjegyezni, hogy ez egy prófécia. 600 évvel ezelőtt jelent meg
rajta, valószínűleg maga a kísértet, lord Simon írta az ablakra halála századik évfordulóján.
Guggerné: Hát van olyan évforduló, amit a férfiak nem felejtenek el?!
Gugger: Ez a fickó egy vandál! Ráfirkálni az üvegre!
Mátyás: Korának megnemértett zsenije lehetett. Mi, megnemértett művészek jól kijönnénk!
Gugger: Érdekes….
„Sir Simon nyugalmat talál sírjában,
Ha egy ártatlan, szűzi leányzó,
Háromszor csókkal illeti homlokát.”
Guggerné: Ez mit jelent?
Mrs Umney: Azt, ami írva van! A kísértet megszűnik kísérteni, ha egy ártatlan, szűzi leányzó
megcsókolja a homlokát, méghozzá háromszor!
Mátyás: Csórikámnak esélye sincs!
Gugger: És 700 éve nem akadt senki?
Mrs Umney: Nem uram.
Guggerné: Hát ez mi? Úgy nézem, itt kiömlött valami!
Mrs: Umney: Igen asszonyom. Ezen a helyen vért ontottak…
Guggerné. De hiszen ez rettenetes! Milyen hanyagok maguk! Nem szeretem, ha vérfoltos a
padló! Egy jó háziasszony ezt nem tűrheti! Azonnal el kell távolítani!
Mrs Umney: Ez lady Eleanor de Canterville vére, akit férje, sir Simon Canterville gyilkolt
meg ezen a helyen, 1275- ben. Sir Simon kilenc évet élt ezután, és igen titokzatos
körülmények között tűnt el. Holttestét sohasem találták meg, de bűnös lelke azóta is kísért a
kastélyban.
Mátyás: Vera, megyünk hullát keresni?
Mrs Umney: Ezt a vérfoltot számtalan turista és látogató megcsodálta.
Guggerné: Megcsodálta? Nekem égne a pofám a szomszéd Gizike előtt, ha ilyen trehány
munkát végeznék…
Mrs Umney: Eltávolítása teljességgel lehetetlen.
Guggerné: Vimmel próbálták már? Vera! A barna szütyőben vannak a tisztítószerek! Hozd a
Vimmet meg egy vizes rongyot!
Mrs Umney: Asszonyom! Kár a fáradtságért! Lady Eleanor vérét nem lehet eltávolítani.
Guggerné: Nézze, kérem! Én nem akarok vitatkozni, de a fiam után a kád rendszerint sokkal
ramatyabbul néz ki, mint ez a folt itt, és a Vim mindig segít!
Veronika: Itt a Vim meg a rongy.
Guggerné: Na, tessék! Volt folt, nincs folt!
Gugger: Micsoda éghajlat!
Mrs Umney: Szükségük van rám? Mert ha nem, úgy szíves engedelmükkel szobámba
távoznék.
Guggerné: Akkor hát köszönjük a fáradozását, aludjon jól!
Mrs Umney: Megnyugtathatom asszonyom, hogy meg fogom kísérelni, de félek, nem fog
sikerülni. Sok- sok éjjen át nem hunytam le a szememet az itt végbemenő szörnyűségek
miatt…
Guggerné: Miféle szörnyűségek? Patkány?
Mrs Umney: A kísértet…
Gugger: Ja, a kísértet. Majd csak kijövünk vele valahogy.
Mrs Umney: Akkor jó éjszakát kívánok, és a gondviselés oltalmát kérem önökre…
Gugger: Köszönjük.

3. kép

Mátyás: Idegbeteg vén spinkó, de nagyon állat a dumája!

Guggerné: Egy páncélost?
Gugger: Együnk. Közben megbeszéljük a haditervet. Davenport holnap érkezik.
Guggerné: Ami azt illeti, Vera, holnaptól előkelő ladyként kell viselkedned!
Gugger: Vera festegetni fog.
Vera: Nem tudok festeni. Baromság.
Guggerné: Az nem baj, majd úgy csinálsz… Valami posztmodernet és kész! Abból úgy se lát
ki semmit épeszű ember….
Mátyás: Majd pont egy ilyen béna csajt venne el ez a Davenport…
Vera: Csaj?!
Mátyás: Mert mi vagy? Talán nő?
Vera: Méghozzá nem is akármilyen!
Mátyás: Íme a nő, aki Visegrádon egy buliban a röhögéstől bepisilt!
Vera: Viszont nem rúgtam be úgy, mint egy disznó!
Mátyás: Nem rúgtam be.
Vera: Felnőtt férfi! Három feles cseresznyétől úgy hányt, mint a lakodalmas kutya!
Mátyás: Anyuci! Én csak elrontottam a gyomrom, tudod!
Vera: A lányok meg kiröhögtek.
Mátyás: Kiscsajok! Ugyanolyan hülyék, mint te!
Vera: Te vagy a hülye!
Mátyás: Hülyének hülye a nővére is.
Gugger: Meg hülye az apja, meg az anyja! Elég volt! Lesztek szívesek rendesen viselkedni!
Befejezni a veszekedést!
Vera: Ő kezdte!
Mátyás: Ő mondta, hogy hülye vagyok!
Vera: Te meg, hogy béna! Te hülye!
Mátyás: Na, ő hülyéz engem!
Guggerné: Elég volt! Egy szót se akarok többé hallani! Davenport jelenlétében egy hangos
szót se! Még csak az kéne! Ha jól emlékszem, ezt megbeszéltük!
Mátyás: Ja. De még mindig nem értem, miért vagytok benne biztosak, hogy Davenport pont
ezt a bé… Béküljünk ki!
Gugger: Hogy miért Verát fogja elvenni? Ez nem a te dolgod!
Guggerné: Elvégre nem titok…. Mondd el neki Lajokám!
Gugger: Hát jó! Add ide csak azt a kolbászt! Szóval, ez a Davenport, a cégtulaj fia Pesten járt.
Többször vittem el vacsorázni, a cég költségére természetesen. Egyik alkalommal elmesélte
nekem, hogy házasodni szeretne, de csakis az igazi szűzi ártatlansághoz vonzódik, és attól fél,
ilyet nem talál.
Mátyás: Mániákus?
Gugger: Az. Másnap feljött hozzánk, meglátta, persze teljesen véletlenül, Verát. Úgy láttuk
anyáddal, megtetszettek egymásnak, összeillenek.
Vera: Ami azt illeti…
Guggerné: Te hallgass!!!
Gugger: Hol a kolbász?
Guggerné: Hova tetted?
Gugger: Ide.
Guggerné: Ha odatetted, ott kellene lennie!
Gugger: De nincs itt… Matyi, hova tetted?
Mátyás: Én nem nyúltam le!
Guggerné: Nem esett le? Itt nincs. Nem vágtad zsebre?
Gugger: Csak nem fogom zsebre vágni? Nincs.
Guggerné: Nincs! Akkor hol van?
Gugger: Nem tudom. Majd előkerül. Most nincs kedvem keresgetni. Biztosan beletettétek
valamelyik szatyorba. Most menjünk lefeküdni.
Guggerné: Menjünk. Olyan fáradt vagyok! Biztosan jót fogok aludni. Jó éjszakát!
Biztos nem tudod hova tetted a kaját?
Gugger: Biztos Matyi megette. Ebben a korban feneketlen a gyomruk…
Vera: Hova dugtad a kaját? Mit szórakozol?
Mátyás: Én nem raktam el. Biztos az öregnél van. Zugevő.
Vera: És még játssza az agyát!
Mátyás: Te, itt nem állt még az előbb egy páncélos ürge?

4.kép
Gugger: Te vagy az Matyi?
Kísértet: Húúúúúúú!
Gugger: Ez így nem lesz jó! Várjon egy pillanatig! Nyomatékosan arra kell kérnem uram,
hogy olajozza meg a láncait! Tessék! Hoztam önnek rozsdaolajat. Szíveskedjen használni!
Ilyen zajok mellett képtelenség aludni. Itt hagyom önnek az egész üveget amennyiben óhajtja.
Magyar gyártmány! Itt a használati utasítás is. Azt hiszem meg lesz vele elégedve…. Csak
annyit kérnék cserébe, hogy adjon egy írást, mennyire elégedett az áruval…. Tudja, reklám…
Láncot, páncélt, pajzsot, vértet, Glóbus olajjal pucol a kísértet!…. Vagy valami ilyesmi….
Szóval próbálja ki.
Gugger: Matyi, mit csinálsz már megint!
Mátyás: Hozzávágtam egy párnát, erre eltűnt! Pedig kezdtünk összebarátkozni….
Guggerné: Hozzávágtál egy párnát egy lord szelleméhez?! Angliában vagy, nem a koliban,
édesfiam!!!!!

5. kép

Johanna: Na, mi van már megint?

Kísértet: Szégyen, gyalázat! Ilyen még soha nem történt velem!
Virginia: Na, mesélj!
Kísértet: Ne egyél, amikor velem beszélsz, Virginia! Te meg, Johanna ne vedelj folyton!
Virginia: De Simon bácsi, amikor olyan éhes vagyok! Nem emlékszel? Bezártál a
toronyszobába, és halálra éheztettél!
Kísértet: Emlékszem. Szép idők voltak! Akkor az volt a divat! Te voltál a kedvenc
unokahúgom!
Johanna: Mindig is tudtam!
Virginia: Mégis bezártál egy ronda szobába! Igazán nem volt szép tőled!
Kísértet: És az talán szép volt, hogy apád láncra veretett engem és élve befalaztatott!?
Virginia: Nem mondom, az se volt valami szép dolog, de hát családon belül sok mindent elnéz
az ember!
Kísértet: Na, igen, de a befalaztatás azért egy kicsit erős volt nem?
Johanna: Erős? Neki jutott a falazás, nekem a máglya!
Kísértet: Ó, igen, az inkizíció… Van ennél szebb? De ne is panaszkodjatok! Nektek legalább
nem szárad a lelketeken semmi… nyugodhattok békében. Én viszont itt kísérthetek! És ki
tudja, meddig?
Virginia: Apropó, kísértés… Hogy megy a szakma?
Kísértet: Erről van most szó. Megígértem nektek, ha új kuncsaftok jönnek, üzenek! Tudom,
titeket még érdekel ez az ősi mesterség!
Johanna: Ezért hívtál?
Kísértet: Ezért, bár ti normális halottak el se tudjátok képzelni, mennyi munka, gond,
tervezés, fantázia kell ahhoz, hogy egy kísértet évszázadokig becsületesen ellássa a feladatát!
Johanna: Ezért hívtál ide?
Kísértet: Mi másért? Ti fiatalok már nem becsülitek a véres, verítékes munkát!
Johanna: Te nem csak gonosz vagy Simon bácsi, de született ripacs is, akinek közönség kell
az alakításaihoz!
Kísértet: Szóval szerinted ripacs vagyok, aki olcsó tapsra vágyik?! Bánt, hogy rokoni
szeretetemet irántad így félremagyarázod Johanna!
Johanna: Rokoni szeretet?! Íme a szerető nagybácsi, aki kedvenc unokahúgát halálra éhezteti!
Virginia: Mindig is féltékeny voltál, mert engem jobban szeret!
Kísértet: Az már régen volt! Fiatalság- bolondság… Egyébként manapság még fizetnének is
érte! Már megint eszel? Ami ma történt velem, az teljességgel érthetetlen.
Johanna: Mert… mi történt?
Kísértet: 700 éve tartó zavartalan és felfelé ívelő pályafutásom során még sohasem ért olyan
durva sértés, mint ma! Rozsdaolajat kínáltak, hogy kenjem be vele a láncaimat! Párnát vágtak
hozzám! Kísértettel még soha nem bántak így!
Johanna: Talán nem volt jó az alakítás.
Virginia: Huhogtál?
Kísértet. Természetesen. Huhogás nélkül nem ér semmit az egész! Ha ezt a központban
megtudják, visszaminősítenek másodosztályú kísértetnek!
Johanna: Ugyan, már megint sötéten látod a dolgokat! Hajlamos vagy a hisztériára és a
depresszióra.
Virginia: Ne hallgass rá! Neked óriási sikered van mindig!
Johanna: Nem lenne okosabb hagyni az egészet?
Kísértet: Sokszor arra gondolok, nem érdemes… De mit csináljak… Könnyű nektek!
Normális halottaknak, de én?! Nekem kísérteni kell! Nem válthatok szakmát!
Virginia: Meddig?
Kísértet: Meddig, meddig… örökké, Virginia! Örökké! A főnökség olyan határidőt szabott
meg, amit lehetetlen betartani! Igazán nem akarom őket kritizálni, de ez a hülye versike:
„Sir Simon nyugalmat talál sírjában,
Ha egy ártatlan szűzi leányzó
Háromszor csókkal illeti homlokát!”
Jó vicc. Hol találok én ilyet? Pihent agyúak! Feltételeket szabni, azt igen! De hogy hogyan
teljesíti aztán a dolgozó, hogy belegebedne - ha már nem lenne amúgy is hulla- arra nem
gondolnak! Te csak kísérts örökkön örökké! És mindig legyél a legjobb! A stressz teljesen
kikészít! Még szerencse, hogy már nem tudok gyomorfekélyt kapni… Majd holnap kitalálok
valamit… Most lefekszem. Fáradt vagyok. Elég strapás napom volt….
Virginia: Takard be magad, mert még megfázol itt nekem…
Johanna: Még csak az kéne! Így is elég hisztis, de amikor beteg!

6. kép

Gugger: Tessék! Davenport bármelyik pillanatban itt lehet, és ez az átkozott folt már megint
itt van!
Guggerné: Mit nem értessz? A kísértetünknek ez a mániája. Emlékezz csak vissza szegény,
megboldogult Alfréd bácsira! Ő 82 éves korában disznóságokat firkált a falakra. Nem lehetett
leszoktatni róla. Ez volt a mániája.
Gugger: Jó, jó, ezzel nincs is gond… De mikor csinálta?
Mátyás: Én reggelig lestem, hátha visszajön, de nem jött.
Gugger: Nem fogadhatjuk ezzel a folttal a padlón Davenportot!
Guggerné: Persze, hogy nem! Vera, hozd a Vim-et, legyen valami hasznod is!
Gugger: Matyi!
Mátyás: Mi van?
Gugger: Pucold fel a foltot!
Mátyás: Oké! Legalább egy kicsit összekenem magam…
Guggerné: Lajos! Hagyd már békén azt a gyereket! Örülök, hogy végre kinéz valahogy!
Mrs Umney: Elnézést!
Guggerné: Jesszus! Ne ijesztgessen már!
Mrs Umney: Meg szeretném tudakolni, hogy mikor óhajtják a dinert?
Guggerné: Majd ha a vendégünk megérkezik. Inkább azt a foltot tüntetné el ahelyett, hogy
folyton a nyakunkra jár!
Mrs Umney: Asszonyom, sajnálatos módon ezen óhaját nem tudom teljesíteni.
Guggerné: Na, ez is megéri a pénzét! Ijesztget azzal a savanyú arcával! Én meg takarítsak!
Most lakkoztam a körmeimet!
Gugger: Meg vagyok veletek áldva!
Mátyás: Áldott apánk van.
Gugger: Na, tessék, kész is van!
Guggerné: Lajos! Ott még van egy kis folt!
Gugger: Akkor csináld magad!
Gugger: Mond, nem túl kacér a Vera ruhája?
Guggerné: Ez volt a legszolidabb…
Gugger: Aha… nem szűk ez a blúz?De hát kilátszik a …
Guggerné: Ugyan, hiszen még gyerek!
Gugger: Aha… Vera, dőlj egy kicsit előre… Így már jobb. Maradj így!
Mátysá: Mint a Notre Dame-i toronyőr.
Veronika: Micsoda műveltség!
Mátyás: Hja! Olvasni is szoktam… Én nem csak a Helló Kittyt nézem…
Veronika: Aha, a Walt Disney verziót …
Guggerné: Elég legyen!
Veronika: Ez így elég fárasztó…
Gugger: Fárasztó. Ennyi áldozatot igazán te is hozhatsz! Mátyás, te meg húzd ki magad!
Látszik, hogy először vagytok ilyen előkelő helyen! Nézd meg anyádat! Ez az előkelő
lezserség, ahogy ott ül, mintha mindig is egy kastélyban élt volna! Előkelő, angolos
magatartást követelek!

7. kép

Davenport: Helló!
Guggerné: Helló! Nem is hallottuk az érkezését!
Davenport: Siettem Londonból, ahogy tudtam! Helló Mr. Gugger!
Gugger: Helló Mr. Davenport!
Davenport: Helló, Miss Veronika! Elvesztett valamit?
Veronika: Nem, izé…
Davenport: Helló, boy!
Mátyás: Csákány.
Gugger: Csakhogy itt van! Foglaljon helyet! Pihenje ki magát!
Davenport: Hogy érzik magukat Angliában?
Gugger: Nagyon jól, köszönjük!
Davenport: A lakás kellemes?
Gugger: Nagyjából. Az éjszaka egy kicsit rumlis, de majd megszokjuk.
Davenport: Miért is?
Mátyás: Egy muksó ugrál itt éjszakánként, hogy ő a Canterville- i kísértet.
Davenport: Kísértet?! Itt? A kastélyban?
Guggerné: Az. De ne aggódjon. Jobb, mint amikor a szomszéd horkol. Majd megszokjuk.
Davenport: Egy kísértetet?
Mátyás: Azt mondják… De én nem hiszem… nem hiszem, hogy csak egy van! Gyanús nekem
a páncélos ürge is…Ezek úgy szaporodnak, mint a Megasztárok.
Veronika: Csak nem fél, Mr. Davenport?
Davenport: Nem félek. Csakhogy vannak jó és rosszindulatú kísértetek. A maguké milyen?
Guggerné: Semmi különös. Egy kicsit lármás. Szerintem Mrs. Umney sokkal rémesebb.
Mátyás: Nem lehet valami nagymenő kísértet… Azonnal eltiplizett, amikor hozzávágtam a
basebalütőmet.
Davenport: Maguk úgy beszélnek egy kísértetről, mintha valami mindennapos dolog lenne!
Gugger: Az is csak ember. De például az adóellenőr! Az más! Tavaly kijött egy, attól már
megijedt az ember…
Guggerné: Frida néniéket is kibírtuk. Nálunk lakott az egész banda 3 hétig! Ez a kísértet
legalább egyedül van.
Mátyás: Legalábbis az elején…
Davenport: Maguk magyarok bátor egy nép!
Gugger: Hát igen… Láttunk már egy s mást…
Davenport: Megyek, behozom a bőröndjeimet.
Guggerné: Majd Mátyás segít!
Mátyás: Hát hogyne!
Gugger. Na, a ruha nem jött be. Vera! Hozd be a festészetet! És ne húzd ki magad!
Vera. Jó, jó…
Guggerné: Segítek! Vera, ami apádat illeti… ebben ne hallgass rá.
Davenport: Hú, szokatlanul meleg van!
Gugger: Mi hoztuk Budapestről.
Davenport: Önök? A meleget? Hahaha! Micsoda humor! Már régen hallottam ilyen jó viccet!
Mátyás: Zseniális a humora apámnak.
Davenport: Melyik a szobám?
Gugger: Erre!

8. kép

Vera: Mit fessek?

Guggerné: Mindegy!
Vera: Nekem is.
Davenport: Ó, Veronika, csak nem fest?
Vera: Nem. Kötögetek.
Davenport: Elragadó!
Gugger: Kedves barátom! Mi most bemegyünk a városba vásárolni! Nem baj, ha egyedül
hagyjuk?
Davenport: Csak nyugodtan! Ne zavartassák magukat!
Guggerné: Báj!
Davenport: Itt vagyunk kettesben. Nem fél?
Vera: Kitől?
Davenport: Tőlem!
Vera: Magától? Akkor én most festek egy almafát… sok piros almával… a tetején meg egy
MAJOMMAL!
Davenport: Majommal? Azok pálmán ücsörögnek, nem almafán…
Vera: Ez almafán ül!
Davenport: Ahol almafa van, ott nincsenek majmok, és ahol majom van, ott nincs almafa.
Vera: De ez megszökött egy állatkertből!
Davenport: Értem… Kérem, letenné az ecsetet?
Vera: Ugyan minek?
Davenport: Hát… hogy megfoghassam a kezét…
Vera: Azt nem szabad, nem igaz?!
Davenport: De a haját azt megsimogathatom?
Vera: Minek?
Davenport: Milyen naiv! Remek!
Mrs.Umney: Elnézést! Láttam Mr Guggeréket elmenni… Most nem tudom, hogy készíthetem
a dinert?
Vera: Készítheti. Már vissza is értek.

9. kép

Guggerné: Na, mi volt?

Vera: Mi lett volna? Vele?
Guggerné. Csók?
Vera: Még a kezem sem fogta meg.
Guggerné: Mert nem hagytad neki!
Vera: Én?
Guggerné: Hát nem rám ütöttél, az egyszer biztos. Úgy kell fogni a férjet, hogy megőrjíted.
Érted? Így kénytelenek feleségül venni.
Vera: Ha nem akarom, a kezem se foghatja meg, de ha tetszik, akkor papír nélkül is
összeköltözöm vele!
Guggerné. Vera! Ilyet ne ismerj mondani!
Vera: Mama! Talán Mátyás koraszülött volt?
Guggerné:Most ez hogy jön ide?
Vera. Februárban esküdtetek… Mátyás szeptemberben született…
Guggerné: Na, tetszik neked ez a Davenport, vagy nem?
Vera. Nem tudom.
Guggerné: Micsoda?! Ezért jött ide az egész család?!
Vera: Jó. Nyugi. Hozzámegyek… ha elvesz.
Mrs. Umney: Asszonyom, a diner.

10. kép

Kísértet: Menj! Gyorsan! Most nincsenek itt!

Virginia: Mit csináljak ezzel?
Kísértet: Már megint felmosták a vérfoltot. Kend fel újra!
Johanna: Miért nem te csinálod?
Kísértet: Ti láthatatlanok vagytok, de engem meglátnak!
Johanna: Na és?
Kísértet: Johanna. Kísértetet látni nappal?! Botrány!
Johanna: Mit foglalkozol a részletekkel? Ebben mi van? Vér?
Kísértet: Sajnos nem. Manapság nehezen szerezni.
Virginia: Vörösbor. Megteszi.
Johanna: Megteszi? Ezt kiönteni a padlóra? Isten ellen való vétek!
Kísértet: Adod ide! Még szerencsére egy foltnyit hagyott… De mi lesz, ha ezt is feltakarítják?
Honnan szerzek? Tünés!
Johanna: Jól van! Nem kell lökdösni! Megyek már magam is…
Davenport: Hová tettem a pipámat?
Kísértet: Húúúúúú!
Mrs. Umney: Miss szólított?
Kísértet: Húúúúú!
Guggerné: Mi ez már?
Guggerné: Most meg miért szalad el uram?
Gugger: Csak tudnám, mitől lett Anglia nagyhatalom?
Második felvonás

1. kép
Vera: Még ott maradt egy kis sárga.
Mátyás: Látom. Kész!
Gugger: Húsz másodperc. Eddig ez a rekord. Gratulálok!
Mátyás: Egy új sport feltalálói vagyunk, kedves családom! Vérfelmosás!
Davenport: Sárga vér… Ezt roppant furcsának találom!
Vera: Tegnap égszínkék volt. Azon nem csodálkozott?
Davenport: Gyermekkorom óta tudom, hogy az arisztokratáknak kék vére van, de sárgáról
még nem hallottam. Holnapra mi a tipp? Jegyzem a fogadásokat!
Gugger: Piros.
Davenport: Pontosítsunk: sötét, világos, cinóber, kármin, bordó?
Gugger: Legyen bordó.
Davenport: Mrs. Gugger?
Guggerné: Rozsdabarna.
Davenport: Rozsdabarna… Jegyeztem. Miss. Veronika?
Davenport: Harmadik napja ön nyeri meg a fogadásokat. Ma is. Sárgára tippelt, és a folt sárga
volt.
Mátyás: Sárga! Tessék, én holnap is sárgára tippelek!
Vera: Smaragdzöld!
Davenport: Ezúttal Miss veszíteni fog! Ki hallott már smaragdzöld vérről! Még lehet
változtatni!
Vera: Nem, marad.
Davenport: Kérem. Én szürkére tippelek. Ez hát meglenne. Jöhet az új folt! Jöhet a kísértet!
Gugger: Valamit azért én nem értek, Mr. Davenport…
Davenport: Micsodát?
Gugger: Hogy olyan könnyedén beszél a mi kísértetünkről. Mikor megérkezett, még el is
ájult! Most pedig…
Davenport: Nézze, Mr. Gugger, ön szereti a tréfát, ezt már megtudtam ennyi ismeretség után.
Az első vicce az volt, hogy azt akarta nekem bebeszélni, hogy maguk hozták a meleget. Ezt
nem hittem el. A másodikat, a kísértetet egy darabig igen… Igazán halálra rémültem! De
aztán gondolkoztam, és rájöttem! Mondják, melyikük a kísértet?
Gugger: Ön azt hiszi, hogy közülünk valaki játszotta el a kísértetet?
Davenport: Persze! Tehát, ki a kísértet, Mr. Gugger?
Gugger: Én nem, becsszó!
Davenport: Akkor Mátyás volt!
Mátyás: Ha végiggondoljuk, van egy kis gond a briliáns gondolatmenetével… Én vágtam a
kísértethez a párnát!
Davenport: Akkor a hölgyek…
Guggerné: Én is megesküdjek, hogy nem én voltam?!
Vera: Én se. Mindannyian láttuk a kísértetet, még Mrs. Umney is.
Davenport: Kísértetek márpedig nincsenek! Az iskolában tanultuk!
Gugger: Én is tudom, de láttam.
Davenport: Hát akkor? Ez ellentmondás!
Gugger: Nos, ön nem élt Magyarországon. Ott nem jön zavarba az ember egy kis
ellentmondástól… Gyakran mást tud az ember és mást lát… Meg lehet szokni.
Davenport: Én szemfényvesztésre gyanakszom!
Gugger: Valami svindlire gyanakszik? Nem, ez teljesen kizárva! Inkább beszéljünk másról…
mondjukVeronikáról. Például… ezt hallassa meg! A mi drága Veronikánk ma reggel azt
mondta Mrs. Umneynak…
Davenport: Ez az! Mrs. Umney! Persze! Nem lehet más! Logikus!
Gugger: Mrs. Umney… hm.
Mátyás: Hát elég gyanús a spinkó azzal az elitdumával…
Guggerné: Az első pillanattól kezdve nem tetszik nekem az a nő… Rájátszik a dologra, hogy
nem lehet felmosni azt a foltot, meg a kísértet így meg úgy! Egyszerűen nem akar takarítani!
És mindig eltűnik valami! Egy rúd szalámi, konzerv… Itt valaki lopja a kaját! És aki lop, arra
is képes, hogy kísértet legyen!
Mátyás: Ez aztán a kikezdhetetlen érvelés.
Gugger: Bizonyíték kellene.
Mátyás: Nem ügy. Megszerezzük. Amikor legközelebb megjelenik a kísértet, ketten férfiak…
én és apu… feltartjuk. Addig Mr. Davenport megnézi, hogy a spinkó a szobájában van-e.
Ennyi.
Davenport: Helyes! … Ki az a spinkó? Ja! Értem!
Gugger: Ezt meg lehet próbálni… Ma éjjel szerencsénk lesz!
Guggerné: Késő van. Feküdjünk le.

2. kép
Virginia: Döntöttél?
Kísértet: Döntöttem. Ennek a jelmeznek mindig sikere volt.
Virginia: Egész jó. És mikor?
Kísértet: Ma. Ideális kísértet- idő.
Johanna: És mi lesz a produkció?
Kísértet: Pontos forgatókönyvet írtam… Először csendesen besuhanok annak az utálatos
kölyöknek a szobájába… Megállok az ágya mellett… És ijesztően belesüvöltök az arcába!
Virginia: Miket?
Kísértet: Még magamon tartom egy kicsit a ruhát…
Johanna: Jó nagy hülyeség!
Virginia: De lehet, hogy hatásos lesz…
Kísértet: Bevált eszköz! Szóval a fiú felébred kimeredt szemmel, mint egy agyhalott rám
mered, te kezembe adod a tőrt, én pedig háromszor torkon szúrom magam!
Virginia: Horrorisztikus… Utána mi lesz?
Kísértet: Most figyeljetek! Mind alszanak! Nézz meg jól Virginia! Elég félelmetes vagyok?
Virginia: Elég jó… de arra gondoltam, nem lenne félelmetesebb egy páncélba öltözött szellem
látványa?
Kísértet: Ó, igen! Ezt a szerepemet már szinte el is felejtettem! Pedig óriási sikerem volt
benne! Ettől mondott fel Lady Canterville 3 francia társalkodónője…
Johanna: És ettől őszült meg egyetlen éjszaka alatt Lord Baker… parókája!
Virginia: A parókája?
Johanna: Igen, ezért sem hitelesítették.
Kísértet: Nem is volt rajtam a páncél, mióta Boby bácsikád elorozta tőlem! Itt grasszál fel és
alá a kastélyba, tudom, hogy itt parádézik valahol, de egyszerűen nem tudom nyakon csípni!
Johanna: Talán mert lenyakaztattad.
Kísértet: Na, nem baj! Felveszem ezt a másikat!
Virginia: Nem lesz ez túl nehéz?
Gugger: Ne tessék már éjszaka lármázni!
Mátyás: Adja ide azt a flintát.
Gugger: Mi sakkban tartjuk a kísértetet, amíg maga elszalad Mrs. Umney szobájába.
Ellenőrzés végett! Fel a kezekkel!
Virginia: Ne hagyd magad Simon bácsi! Csináld azt a vérfagyasztó kacajt!
Gugger: Mitől van ilyen jókedve!
Guggerné: Ugyan! Nem kacagott! Szenved szegény! Jól érzi magát! Olyan sápadt! Nem jók
az idegei? Vegyen be ebből naponta hármat… Nem? Talán más baja van? A Guttalax segít!
Guggerné: Ha nem, hát nem. Én csak jót akartam.
Johanna: Kezdem megsajnálni az öreget.
Vera: Mi van itt? Már megint a kísértetet kínozzátok? Nem szégyellitek magatokat? Felnőtt
emberek! Matyi, tedd le azt az izét! Maga meg mit idétlenkedik itt? Nem hagyja az embert
aludni! Na, tűnjön el innen gyorsan!
Virginia: Ne hagyd magad! Jöjjön a második menet!
Gugger: Mást nem tud?
Virginia: Foszforeszkálj!
Guggerné: Jaj, de szép!
Gugger: Mi ezen a szép? Olyan, mint egy karácsonyfa.
Vera: Olyan szép volt! Még! Még! Nem, ne a huhogást, a világítást!
Mátyás: Ez szép? Dugjunk bele egy petárdát, majd akkor mutat valahogy…
Gugger: Ez eltűnt.
Mátyás: Mára már biztos elég volt neki.
Guggerné: Gyerünk! Lefeküdni!
Vera: Nekem egészen kiment az álom a szememből.
Guggerné: Nekem is.
Davenport: Képzeljék el, ott volt a szobájában! Beosontam. Teljesen sötét volt.
Odatapogatóztam az ágyhoz, és kitapogattam, hogy benne fekszik! Azonnal sikoltozni
kezdett! Erre, ahogy illik, bocsánatot kértem, és távoztam.
Gugger: Ezek szerint a kísértet kísértet. Ebbe bele kell törődni. Jó éjszakát!
Davenport: Jó éjszakát!
Mátyás: Szeva.

3. kép

Davenport: És maga?
Vera: Én nem vagyok álmos.
Davenport: Próbáljon meg pihenni! Holnap fáradt lesz, és szüksége lenne a jó kondícióra!
Vera: Mert mi lesz holnap?
Davenport: Hát a ping- pong háziversenyünk döntője, nem emlékszik? Jó éjt!
Vera: Jó éjszakát! Egyébként csodálom, hogy egy ilyen forró nyári éjszakán tud aludni!
Davenport: Forró? Esik odakint…
Vera: Várjon! Maga mire szokott gondolni, amikor éjszaka nem tud aludni?
Davenport: Mindenfélére.
Vera: Például?
Davenport: Például…Hogy elfelejtettem kikötni a faláda csomagolását, és vajon sértetlenül
érkezik Izmirbe a natriumtioszulfát? Nem szeretem, ha hibás az áru.
Vera: Valamire, aminek nincs köze a munkához? Olyanra nem gondol?
Davenport: De igen… Érdekli?
Vera: Igen! Igen! Nagyon.
Davenport: Igazán?
Vera: Igen! Na, mondjad már!
Davenport: Néha éjjel felébredek, és azt gondolom, hogy egy nagy réten járok. Megyek-
megyek, és a bokrok közé érek… Mert úgy képzelem, hogy jobbra borókabokrok vannak.
Mármint tőlem jobbra, tudja azok a fajták…
Vera: A lényeget!
Davenport: Igen, igen… Szóval belépek a bokrok közé, és egyszerre meglátom! Ott fekszik
előttem előnyös pozícióban, egy vakondtúrás tetején…
Vera: Kicsoda?
Davenport: A golflabda. Egy lendület…. Ütök… a labda repül… repül… csodálatosan
repül… és az egész klub bámul! Engem ünnepel! Ilyen szamárságokra szoktam gondolni.
Megérti ezt?
Vera: Meg.
Davenport: Gondoltam. Ön olyan csodálatos, érzékeny, izgalmas nő… Ilyennel még soha nem
találkoztam…
Vera: Valóban? Nos, az előbb nem akarta a kezemet megfogni?
Davenport: Bocsásson meg érte! Felejtse el a heveskedésemet! Egy ilyen fantasztikus nő több
tiszteletet érdemel!
Vera: A hajamat is meg akarta simogatni!
Davenport: Bocsásson meg!
Vera. Meg is akart csókolni!
Davenport: Örülök, hogy nem engedte. Ön többet érdemel…
Vera: De nem!
Davenport: De igen!
Vera: De nem!
Davenport: Látja, megbántottam. Most haragszik rám.
Vera: De ha mondom, hogy nem haragszom!
Davenport: Hajlandó ezt bebizonyítani?
Vera: Ó, hát hajlandó vagyok!
Davenport: Akkor adja…
Vera: Igen?
Davenport: A becsületszavát, hogy nem haragszik.
Vera: A becsületszavamat? Jó! A becsületszavamat adom. Nem haragszom. Jó éjszakát!
Davenport: (a lány után kiabál) Köszönöm, nekem ennyi elég! Jó éjszakát kedves!

4. kép

Johanna: Ez hülye.
Virginia: Minden csendes. Jöhetsz!
Kísértet: Néma Náthán, avagy az öngyilkos csontváz! Ha ezzel nem érek el eredményt, akkor
igazán nem tudom, mit is csinálhatnék még…!
Virginia: Biztosan nagy sikered lesz! Ennél jobbat nem is lehetne elképzeli. Kivel akarod
kezdeni?
Kísértet: Azzal a fiatal lövöldözős csirkefogóval!
Virginia: Mi volt az?
Kísértet: Egy kísértet.
Johanna: És megijedtél egy kollégától?
Kísértet: Még sohasem láttam kísértetet.
Virginia: Mi az a tábla rajta?
Kísértet: Biztosan szégyenlajstrom bűneinek felsorolására. Régen nagy divat volt az ilyesmi.
Magamnak is csináltatni fogok egy ilyet!
Johanna: Beszélj a kartárssal! Hátha ketten többre juttok!
Kísértet: Most az egyszer nem mondtál hülyeséget! Elvégre két kísértet még többre mehet,
mint egy! Ha összefogunk, elbánunk az egész csürhével!
Virginia: Na, na, menj! Még eltűnik!
Kísértet: Azért nem olyan sürgős! Nem kell elhamarkodni a dolgokat! Először nézzük meg a
bűneit! Virgikém! Menj oda, olvasd el!
Virginia: Jaj, beleakadt a ruhám a székbe!
Kísértet: Gyáva! Hogy félhetsz bármitől is, hiszen már meghaltál!
Virginia: Menj oda te, Simon bácsi! Az idősebbeket előre kell engedni!
Kísértet: Ilyenkor bezzeg udvarias vagy! De én nem tudok olvasni, hiába mennék oda!
Johanna: Na, ezt meguntam! „ Gugger Mátyás-féle kísértet. Magyar szabadalom. Bármely
lakásban felállítható! Akar nyavalyatörést társbérlőjének? Rokonának? Szomszédja folyton
ordító gyermekének? Használja a Gugger Mátyás- féle kísértetet! A mellékhatásról kérdezze
meg ideggyógyászát és annak gyógyszerészét!
Virginia: Te ezt érted, Simon bácsi?
Kísértet: Elég titokzatos szöveg… de mindegy. Megkötöm vele a szövetséget.
Sir, üdvözlöm körünkben! Sir Simon de Canterville vagyok, első osztályú kísértet, 1472,
1520, 1817, és 1972- ben az év kísértete! Őszintén örülök a látogatásának, mivel
felelősségteljes munkánk tapasztalatait megoszthatjuk egymással. Engedje meg, hogy
megöleljem! Na, azért… ne értsük egymást félre…
Mátyás: Azt hiszem, ezzel meggazdagodom!
Kísértet: Büdös kölke!
Johanna: Tetszik nekem ez a kölyök!
Kísértet: Megyek, de visszajövök! Véged van!
Johanna: Ideje átadni a fiataloknak a stafétabotot… Mondtam, öreg, a csúcson kell
abbahagyni!

5. kép

Gugger: Mi van már megint?!

Mátyás: Csak a kísértet csinálta itt a feszkót.
Guggerné: Van nálam Tardyl meg Dorlotin. Be kéne adni neki.
Mátyás: Bilagit kéne…
Gugger: Nem rossz tipp, de félek, nem venné be. Eddig mindent visszautasított, amit
ajánlottunk neki.
Guggerné: Pedig ez így nem megy tovább! Minden éjjel csinálja itt a fesztivált ez az úr!
Hisztizik! Komoly segítség kellene neki! Én meg úgy nézek ki a nyaralás után majd, hogy
Vermesné halálra röhögi magát!
Davenport: Igazán nagyon sajnálom! Én hívtam önöket Angliába!
Guggerné: Ugyan, Lajos hibája! Neki kellett pont egy olyan házat kivennie, ahol a kísértet
klinikai eset! Persze, ez a mi szerencsénk!
Davenport: El kellene költözni.
Gugger: Egy hónapra kibéreltük!
Davenport: Amennyiben megtisztelnek vele, látogassanak meg, költözzenek be hozzám!
Gugger: Ez kedves Öntől, de nem fogadhatjuk el!
Guggerné: Ön olyan kedves, de ilyesmit csak rokontól fogadhatnánk el.
Davenport: ezt nem egészen értem. .. Én is itt vagyok, elfogadtam a meghívást.
Guggerné: Az más! Mi egy család vagyunk! De ön egyedülálló fiatalember!
Guggerné: Szóval, ha rokoni kapcsolatban lennénk… Az más lenne!
Davenport: Sajnos nem vagyunk rokonok.
Gugger:Így hát marad Canterville, és ez a modortalan kísértet.
Davenport: Mrs. Gugger, mondanék valamit…
Guggerné: Tessék! Parancsoljon!
Davenport: Remélem ma már nyugtunk lesz. Feküdjünk le.
Vera: Igaza van! Ez a legokosabb! Sőt! A leghelyesebb!Aludjon jól! Álmodjon golflabdákról,
meg adóbevallásokról!
Gugger: Kislányom… azért ne legyél ennyire kegyetlen… még rémálmai lesznek.
Davenport: Nem értem… mintha haragudna… talán valami rosszat mondtam?
Guggerné: Ó, dehogy! Nyugodjon meg! Jó éjszakát!
Gugger: Aludjon jól! Közben kigondolhatná, hogy lehetne nekünk egy rokonunk itt,
Angliában!
Davenport: Nem igazán értem… Matjasz?
Mátyás: Én értem, de addig jó neked haver, amíg te nem!
Davenport: Mi van itt ma éjjel? Mindenki rébuszokban beszél! Mi van a rokonokkal? Ezen
gondolkodnom kell…
6. kép

Kísértet: Jöjjön hát a legvégső érv! Ami után már nem következik más, csupán a
megsemmisülés!
Johanna: Igazi ripacs vagy.
Virginia: Simon bácsi, állj! Mit akarsz csinálni?
Kísértet: Hagyj, Virginia! Ennek így kell lennie!
Johanna: Hagyd már! Kíváncsi vagyok, mire jut az öreg.
Kísértet: Becsaptak! Rútul rászedtek! Bolonddá tettek!
Johanna: Hát, nem volt túl nehéz….
Kísértet: Nincs más hátra! Jöjjön az eskü!
Johanna: Ja, igen. Az eskü.
Virginia: Ne tedd! Borzalmas még csak elgondolni is! Így elpusztítani őket! Azt a fiatal lányt
is, aki nem csinált neked semmi rosszat!
Kísértet: Sajnálom, nem tehetek mást. Nekem is megvannak a kötelező előírásaim. Azokhoz
kell tartanom magam. Igen, ez nem mindig könnyű. De én csakis a hivatásomnak élek!
Johanna: Szomorú tényt kell közölnöm. Már meghaltál.
Kísértet: A 183-ik paragrafus második bekezdése világosan kimondja: „Abban az esetben, ha
a kísértet többszöri megjelenése nem járna kellő eredménnyel, a kísértet köteles az esküt
alkalmazni, minek következtében a kísértet minden ügyfele erőszakos halállal pusztul el!
Legyetek szívesek tehát nem zavarni a munkámban! Nemsokára kukorékol a kakas, és nem
szeretném az egészet holnapra halasztani!
Johanna: Ne tartsd magad vissza!
Virginia: Hát ha nincs mit tenni… Jobb túlesni az egészen!
Kísértet: Óh, minden kísértet főnöke, halld meg esküvésemet!
Johanna: Nem lehetne ezeket a maszlagokat modernizálni?!
Virginia: Cssssss!
Kísértet: Esküszöm, segítségeddel erőszakos halállal pusztítom el a háznak minden lakóját!
Esküszöm, hogy átszúrom a szívüket, a nyakukat, amint a fizikai cselekvésekhez szükséges
erőt megkapom! A kakas második kukorékolása jelezze, hogy esküvésem meghallgatásra
találtatott! Köszönöm. Mire a kakas hármadszor is kukorékol, véres cselekedetek színhelyévé
váljék a Canterville-i kastély! Költözzék fizikai erő tagjaimba, hogy újra vér áztassa
Canterville köveit! Kukorékolj kakas, hogy végrehajthassam bosszúmat!
Johanna: Hogy bepörgött az öreg Simon bácsi!
Kísértet: Kukorékolj! Kukorékolj! Na, mi lesz? Meddig várjak? Jöjjön a harmadik
kukorékolás! Elzsibbadt a karom.
Johanna: Az elég nagy teljesítmény vér nélkül…
Kísértet: Mi lehet ezzel a kakassal? Nem értem…
Valami nincs itt rendben. A szabályzat kimondja, hogy valahányszor az eskü elhangzik, a
kakas harmadszor is kukorékol. Anélkül az egész nem ér semmit.
Johanna: Úgy látszik nem értettek egyet veled a főnökök.
Kísértet: Egyszerűen ilyenek. Kapkodnak. Nem vállalják a felelősséget. Begyulladtak.
Virginia: És akkor mi lesz?
Kísértet: Marad minden a régiben. Marad a kísértés meg a folt. Nekem mára elegem van az
egészből. Most láthattátok, hogy néz ki, ha az ember felülről vár segítséget. Kiadják az
utasításokat, de azzal már nem foglalkozik senki, hogy gyakorlatban is működjön a dolog…
Virginia: Biztosan meggondolták magukat!
Kísértet: Meggondolták magukat!? Csak nem képzeled, hogy odafent gondolkodnak is?!
Johanna: Köszi! Jók vagytok!

7. kép

Davenport: Azt hiszem, kezdem érteni! Hogyan is lehetne másképp? Csakis én lehetek az ő
angliai rokonuk! Ki más? Nem ismernek itt senkit! Ha csak nem Mrs. Umney-t … De nem
hiszem, hogy rá gondoltak volna…Én és Veronika…Hogy is volt? Meg akart csókolni! Én
hülye!
Mátyás: Helló! Mit csinál itt? Nem tud aludni?
Davenport: Gyufát keresek. Rá akartam gyújtani, de valahogy elhagytam a gyufámat. Régi
rossz szokás. És maga? Hová indul?
Mátyás: Lehet nekem gratulálni!
Davenport: Gratulálok. Mihez?
Mátyás: Mesterlövész vagyok! Éppen a zsákmányért indulok! Mondja, lőtt már maga kakast?
Davenport: Még nem volt szerencsém…
Mátyás: Eddig én sem.
8. Davenport: kép

Mrs. Umney: Helló, kicsi fiú!

Davenport: Helló! Jól van, Mrs. Umney?
Mrs. Umney: Remekül!
Davenport: Pedig elég nyugtalan éjszaka volt…
Mrs. Umney: Ó, igen. Nekem is. Óh, ti férfiak! Nem tudjátok fékezni a vágyaitokat!
Davenport: Tessék?
Mrs. Umney: De amint eljön a reggel, már szégyellitek magatokat… az érzéseiteket! Pedig
nincs mit szégyellni!
Davenport: Nem igazán értem….
Mrs. Umney: Egy férfi beoson egy nő hálószobájába, de aztán mégis elmenekül. Kár volt
megijedni! Én megértem a szív szavát! A szerelem nem ismer szabályokat! Én nem
haragszom!
Davenport: Bocsásson meg, azt hiszem, ön téved… Félek…
Mrs. Umney: Pszt! Nincs mitől! Nem kell semmit sem megmagyarázni! Én mindent értek!
Nem kell félni! De ha ön nem mer jönni, hát ne jöjjön! Majd megyek én…
Davenport: Az istenért! Mrs. Umney! Ne tegye! Én kijelentem, hogy mától kétszer is
ráfordítom a kulcsot, sőt! A keresztvasat is felteszem!
Mátyás: Mrs. Umney, hoztam magának egy kakast! Csináljon vele valamit.
Mrs. Umney: Kakast lőtt?
Mátyás: Na, ne mondja már, hogy nem hallotta, hogy produkálta kint magát az a dög! Nem
lehetett tőle aludni! Kihívta maga ellen a sorsot! Engem. Kukorékolt kétszer, de harmadszorra
már nem jött össze neki! Egyébként nem tudja, mi a a Davenport gyereknek?
Mrs. Umney: Ma éjjel egy férfi osont be hozzám. Talán tévedtem.
Mátyás: Nem tévedett. A férfi egészen az ágyához ment, sőt, tapogatózott is. Így van?
Mrs. Umney: Szóval te voltál? Hiszen a fiam lehetnél!
Mátyás: Inkább az unokája…
Mrs. Umney: Ne szégyelld! A szerelem nem ismer kort!
Mátyás: Nézze, maga rendes mama, köszi, hogy értékel, de én sosem voltam magánál, és nem
is leszek. Ez tuti. A kakast meg főzze meg levesnek.
Mrs. Umney: Pedig én nem tévedek! Férfi volt! De ha egyikőjük sem, akkor… Na, mindegy,
az ember ne válogasson!
Gugger: Jó reggelt Mrs. Umney!
Mrs. Umney: Mond nyugodtan, hogy Camilla!
Gugger: Tessék?
Mrs. Umney: Mindent tudok, te kis csacsi! Egész éjjel nem aludtam!
Gugger: Ezzel nincs egyedül. A kísértet megint hozta a formáját. Most bocsásson meg, de
dolgom van!
Mrs.: Umney: Értem. Bárki bejöhet! Ma éjjel várom a szobámban! Amikor már mindenki
alszik! De én ébren leszek! Várom!
Gugger: Úristen! Már csak ez hiányzott! Kiráz a hideg ettől a nőtől! Magát nem?

Harmadik felvonás

1. kép
Virginia: Egészségedre! Felébredtél?
Kísértet: Felébredtem!? Nem is aludtam! Azt hiszem, lázas vagyok. A torkom is fáj. Már nem
bírom sokáig.
Virginia: Mi van veled Simon bácsi?
Kísértet: Ma mentem a foltot karbantartani, és látom, hogy annak a büdös kölöknek résnyire
nyitva van az ajtaja… Gondoltam, jó alkalom! Most vagy soha! Egyik leghatásosabb
szerepem jelmeze volt rajtam. Rémületes Hubert, avagy a fejetlen earl! Az ajtó előtt álltam, a
fejemet a hónom alá vettem, mint ahogy az elő van írva! Beléptem a szobába…
Virginia: És akkor?
Kísértet: És akkor egy kanna hideg víz zúdult rám a magasból! A vadember meg csak
nevetett! Kénytelen voltam menekülni!
Johanna: Fejvesztve!
Kísértet: Na igen, azt is elejtettem… Elcsúsztam, elestem, alaposan megütöttem magamat,
mert valaki bekente a padlót vajjal! Sajnos estemben egy terítőbe kapaszkodtam meg, és egy
csomó edényt rántottam le magamra! A csörömpölésre meg előjött az egész átkozott banda!
Virginia: És hogyan szerezted vissza a fejedet?
Johanna: Az ifjú titán egy darabig focizott vele, aztán megunta. Úriember. Kipasszolta
nekünk.
Kísértet: De majd meglátjuk, ki nevet utoljára! Nincs kegyelem! Elpusztítom mindet!
Virginia: Mindet? Gonosz vagy!
Kísértet: Mindig is az voltam. Az angol történelem leggonoszabb lordja! Pedig erős volt a
konkurencia!
Virginia: Én mondom neked, Simon bácsi, a francba az egésszel! Az egészség a legfontosabb!
Kísértet: Na, tessék! A kedvenc unokahúgom sem bízik bennem! Ma éjjel a Temetetlen
Jónást, avagy a londoni hullarablót fogom előadni. Egyszerű, de ízléses öltözékben! Egyik
kezemben pisztollyal!
Johanna: Nem kettő szerepel az előírásban?
Kísértet: Valóban. Csakhogy az egyik eltűnt! Majd a másik kezemben egy ásót fogok tartani!
Virginia: Nem fogják ezt önhatalmú rögtönzésnek tartani odafent?
Kísértet: majd megmagyarázom… Modernizálás… művészi rögtönzés… alkotói szabadság…
ilyenek!
Johanna: Szóval a szokásos kifogások, ha nincs elég tehetség.
Virginia: Szemtelen vagy!
Johanna: Ha az ember megmondja az igazat, akkor szemtelen. Vedd tudomásul, unom már az
ósdi szerepeidet! Sorra megbuksz velük! Soroljam, mi jön még? A fekete Izsák, avagy a
Hagley erdők réme. Aztán a kétfejű Edward, azután a felnyársalt Baldwin, a felnégyelt Lajos,
az akasztott Bertalan…. Unom, unom, unom.
Virginia: Nem kell itt unatkozni! Nem tart vissza senki!
Kísértet: Mert, neked milyen korszakalkotó ötleteid vannak?!
Johanna: Mondjuk kiadhatnál egy naptárt, vagy egy lemezt, leeshetne az orrod… ilyesmi.
Kísértet: Ettől ki borzadna el?
Virginia: El is tűnhetnél!
Johanna: Megyek is. Sok sikert, vagy legalábbis valami sikert.
Virginia: Halj meg cipőben!
Johanna: Már megtörtént, mert én nem ettem meg!

2. kép.
Guggerné: Már nem bírom tovább!
Gugger: Én sem. Utazzunk haza, ott majd kialusszuk magunkat.
Guggerné:És Vera?
Gugger: Igaz…
Mátyás: Pesten is férjhez lehet menni.
Guggerné: De nem ilyen férjhez!
Gugger: És az üzletet sem kötöttük meg! Márpedig az nagyon fontos! 1 euróval olcsóbban
tudom megvenni a nátriumtioszulfátot… Tudod mit jelent ez?
Mátyás: ŐŐŐ… tíz millió forint plusz hasznot a cégednek.
Gugger: …. Úgy van! És azt, hogy a Kardos meg fog pukkadni!
Guggerné: Ki kell tartani! Csak ne lennék ilyen álmos… Hány éjszaka nem aludtunk, Lajos?
Gugger: Egy keddi napon érkeztünk. Szerda, csütörtök…. Pén…tek…
Guggerné: Különben meg mindegy.
Davenport: Okkersárga!
Gugger: Mi van?!
Davenport: Sárga! Méghozzá okker! Megint Miss Veronikának van igaza! Nyert! Csodálatos!
Tegnap smaradzöld! Azt is eltalálta! Egyébként ma is jegyzem a fogadásokat! Nos, ki mire
tippel? Mister Matjasz?
Mátyás: Okkersárga. Marad a mai, mert én nem vagyok hajlandó felmosni.
Gugger: Én sem, felőlem maradhat.
Guggerné: Felőlem is. Egész dizájnos így.
Vera: Helyes! A folt marad! Ki jön velem teniszezni?
Davenport: Természetesen én!
Vera: Akkor nyomás!

3. kép
Mrs. Umney: Ó, elnézést, nem tudtam, hogy itt vannak! Elnézést a tiszteletlenségért! Többé
nem fog előfordulni!
Guggerné: Semmi baj! Jó kedve van és kész. Ne zavartassa magát!
Mrs. Umney: Asszonyom! Önök a kastély bérlői, én meg a szolgáló vagyok!
Guggerné: Hová mész?
Mátyás: Tartok az öreglánynak egy kis szemináriumot.
Guggerné: Lajos, ez így nem mehet tovább! Én legalábbis nem bírom!
Gugger: Na végre! Én sem! Elválunk?
Guggerné: Az éjszakázástól teljesen kikészülve megyünk majd haza!
Gugger: Ja … ezt nem bírod?
Guggerné: Ez a Davenport nem hajlandó nyilatkozni.
Gugger: Még nyilatkozhat…
Guggerné: Ha eddig nem tette, ezután se fogja! Pedig meg van veszve Veráért! Nem értem.
Beszélni kellene vele!
Gugger: Hát beszélj vele!
Guggerné: Én? Inkább te! Férfiak egymás közt!
Gugger: Hát ezért mondom, hogy beszélj vele…
Guggerné: Ez nem vicces Lajos!
Gugger: Szerintem sem… Jó. Beszélek vele, de mikor?
Guggerné: Bízd rám! Majd én teremtek alkalmat!
Gugger: No igen. Akkor kénytelen az ember.
Davenport: Önök még mindig itt ücsörögnek? Nem is értem, miért hívott Veronika
teniszezni… Nem is akart játszani velem… Azt magyarázta, milyen rövidek ezek a tenisz
szoknyácskák. Én azt válaszoltam, valóban nem túl praktikusak. Erre ott hagyott.
Guggerné: És most hol van?
Davenport: A parkban. Ugyanis Mr. Matjasz ott ül egy padon Mrs. Umney- vel. Nagyon
különös az egész…Beszélgettek, aztán a fiatal gentleman odahívta Veronikát…
Gugger: Minek?
Davenport: Azt nem tudom. Mr. Gugger junior csak annyit mondott: „Gyere Vera, segíts
átnevelni az öreglányt!” Most már ketten magyaráznak valamit az öreglánynak.
Guggerné: Üljön le közénk.
Davenport: Kérem!
Gugger: Jaj, most jut eszembe! Bocsánat!
Guggerné: Disznó! Nem maga. A férjem. Ha már kettesben maradtunk, szeretnék kérdezni
valamit.
Davenport: Ahogy óhajtja!
Guggerné: Veronikáról van szó. Nagyon megkedvelte magát!
Davenport: Ó!
Gugger: Igen, megszerette, sőt! Szerelmes magába!
Davenport: Ó!
Guggerné: Persze, nem mondta senkinek, leplezi, de én az anyja vagyok! Átlátok rajta!
Davenport: Ó!
Guggerné: Mondja, magának nem tetszik Veronika?
Davenport: Kijelentem, nála bájosabb, szebb hölgyet még sohasem láttam! Sőt- ha szabad
érzelmeimnek kifejezést adni, ha megbocsátja az őszinteséget és a nyersességet- én szerelmes
vagyok belé!
Guggerné: Nagyszerű! Maga belé, ő magába! Akkor hát? Mi a következő lépés?
Davenport: Mire gondol asszonyom?
Guggerné: Ennek az állapotnak egy kézenfekvő megoldásra lenne szüksége…
Davenport: Meg kellene kérnem Veronika kezét?
Guggerné: Ó, ez csodálatos lenne! És miért nem teszi?
Davenport: Látom, őszintének kell lennem. Félek a csalódástól. Asszonyom, tudom, idejemúlt
az elképzelésem, nevezze mániának… de az én feleségem csakis egy ártatlan leány lehet.
Guggerné: Meg akar sérteni?! Csak nem azt akarja mondani, hogy….
Davenport: A világért sem! De engem már annyi csalódás ért, és ezek arra intenek, soha ne
nősüljek meg. Négyszer voltam vőlegény, de valaki mindig közbejött… Úriember vagyok.
Nem vertem nagydobra… Aráim meg türelmetlenek, pedig az esküvő napját is kitűztük már…
nem akarom részletezni…
Guggerné: El tudom képzelni… ne is részletezze.
Davenport: De megismertem Veronikát! Talán ő az, akit eddig kerestem!
Guggerné: Ó, hát erről meg vagyok győződve!
Davenport: Arról álmodozok… hogy Veronika a felségem. Éjjel van. Későn érkezem haza az
üzleti tárgyalásról. Veronika már alszik. De én bekopogok, felébresztem egy csókkal, és
megkérdezem: Darling, nem volna-e kedve egy csésze teára?
Guggerné: Nem csoda, hogy négyszer volt vőlegény…

4. kép

Gugger: Kitaláltuk, hogyan szüntethetnénk meg a kísértetet!

Guggerné: Hogyhogy megszüntetjük?
Gugger: Felszámoljuk! Kísértetlenítjük Canterville-t! Üljünk le, elmondom. Igazából Mátyás
terve… Mrs. Umney, miért nem ül le?
Mrs. Umney: Nem lenne illendő…
Mátyás: Ugyan Camilla! Hát hiába beszéltünk neked? Emberi jogok…!
Vera: Mire tanítottuk?
Mrs. Umney: Hogy az egyik ember olyan, mint a másik… sőt! Aki agresszív, az
mégolyanabb…
Gugger: Így igaz! És ha eljön hozzánk Budapestre, meglátja, tényleg így van! Elmondom, mit
találtunk ki! Vagyis Mátyás… Itt van ez a kísértet… aki nem hagy minket aludni. Itt az ősi
jóslat. „Ha a szűzi leányzó”…stb. És itt van Veronika… na meg Davenport úr sebzett lelke és
aggodalmai… a megoldás kézenfekvő!
Veronika: Szerintem az egész jóslat egy nagy ökörség. Én nem hiszek benne.
Mrs. Umney: Bocsánat, beleszólhatok?
Mátyás: Nyomjad a vakert öreglány!
Mrs. Umney: A jóslat nem ökörség, az oxfordi egyetem is megerősítette.
Gugger: Mindenesetre meg kell próbálni! Neked mi a véleményed?
Guggerné: Én azt hiszem, kérdezzük meg Mr. Davenportot.
Mátyás: Miért őt?
Guggerné. Ha egy perccel később törtök be, valószínűleg csakis ő lenne az illetékes ebben a
dologban dönteni!
Vera: Nocsak?
Davenport: Nekem az a véleményem, hogy Veronika mindenesetre tegyen meg ennyit a
család érdekében, de még valami másért is…
Vera: Másért? Mi másért?
Davenport: Én hiszek a jóslatban.

5. kép

Vera: Hagyja békén azt a foltot! Na, ugye milyen rossz, ha megijesztik az embert?
Kísértet: Én vagyok a rettenetes…
Vera: Hagyjuk ezt. Üljön le! Beszélnünk kell!
Kísértet: Tessék?!
Vera: Jól hallotta! Ül!
Kísértet: Hogy mer nekem parancsolgatni!
Vera: Azt hiszem nehezen fogjuk egymást megérteni…
Kísértet: Beszélni akar velem?
Vera: Igen. Meg kell mondanom, idiótán viselkedik. Nincs más dolga, csak idegesíteni az
embereket?
Kísértet: Abszurdum! Én ehhez értek! Láncot csörgetek, kulcslyukon hörgök, éjszaka
járkálok, félelmetesebbnél félelmetesebb alakot öltök, és karbantartom a foltot. Ez a
kötelességem. Ez létezésem egyetlen oka.
Vera: Félelmetes? Még ez az össze- vissza osonó bádogdoboz is félelmetesebb!
Kísértet: Látta Bobot?
Vera: Amúgy meg ne sajnáltassa itt magát! Elég gonosz ember volt, megérdemli! Mrs. Umney
mesélte, hogy maga megölte a feleségét!
Kísértet: A családi ügyek nem tartoznak magára! Én nem öltem ok nélkül, vegye tudomásul!
A feleségem sohasem keményítette ki a gatyapőcömet, és fogalma sem volt a főzésről!
Vera: Igazán sajnálom.
Kísértet: Ez kedves magától. És egyébként maga az egyetlen rokonszenves tagja ennek az
iszonyú családnak! A többiek közönségesek és durvák!
Vera: Maga mer beszélni! Azt hiszi, nem tudom, ki lopkodja rendszeresen a festékeimet a
dobozból?! Azzal festi vissza azt az ostoba foltot! De nem árultam el senkinek….
Kísértet: Köszönöm, hogy nem árult el. De mit tehettem volna? Manapság nehéz vért
szerezni. Elég magányos vagyok és nagyon fáradt… 700 évig kísérteni… higgye el, nem
csekélység… Jó lenne végre pihenni.
Vera: Komolyan sajnálom.
Kísértet: Akkor segítsen!
Vera: Azért vagyok itt.
Kísértet: Igazán?
Vera: Arra gondol, ami az ablakon áll?
Kísértet: A próféciára? Igen! Megmeri tenni?
Vera: Miért ne? De mi fog történni, ha megteszem?
Kísértet: Ez egy jó kérdés. Ugyanis nem akarom, hogy megrémüljön. Abban a pillanatban
eltűnök, csak néhány csont marad itt helyettem. Kezdhetjük?
Vera: Egy…
Kísértet: Kettő…
Vera: Három!
Kísértet: Talán ne tartson köztük szüneteket!
Vera: Nincs ennek a próféciának valami használati utasítása?
Kísértet: Nincs. Próbáljuk meg még egyszer!
Vera: Érzem, hogy most sikerülni fog!
Kísértet: Akkor Isten vele kislány, és nagyon köszönöm! Itt valami nincs rendben. Három
csók! Rendben. Homlokra! Megvolt… Sajnos tudom, hol a hiba…
Vera: Hol?
Kísértet: Nincsenek meg az alapfeltételek! Ugyanis előírás, hogy ártatlan, szűzi leányzó…
Vera: Azt hittem ilyen apróságon nem fog múlni a dolog.
Kísértet: A szülei és azt az idióta angol férfit még megvezetheti, de a földöntúli erőket nem.
Vera: Hülyeség volt belemennem. Most aztán mit mondjak nekik?
Kísértet: Olyan fontos ez a fickó magának?
Vera: Hát nem egy könnyű eset… De tudja, én szeretem a kihívásokat! Megérti ezt?
Kísértet: Mondja, meddig marad még ön és a díszes családja?
Vera: 10 napig.
Kísértet: Tíz napig! Na… nem bánom. 10 napig nem fogok kísértetni. Amíg maguk itt vannak
se vérfolt, se kísértés. Maga meg mondja azt, hogy eltűntem… Bár még mindig nem értem,
miért ez a fajankó kell magának…
Soha nem követtem még el kötelességmulasztást a 700 év alatt! Igazi mintadolgozó vagyok!
De most megteszem!
Vera: Köszönöm!
Kísértet: Most ki tudja, meddig várhatok! De amit mondtam, azt megtartom! Sir Canterville
mindig tudja, hogy mi a kötelessége a nőkkel szemben!
Johanna: Na, jól meglágyult az öreg! „Sir Canterville mindig tudja, hogy mi a kötelessége a
nőkkel szemben”!
Kísértet: Eh! Mit fecsegsz itt! Legalább 10 napig senki nem tud megalázni! Már teljesen
roncs vagyok ezektől!

6. kép

Mrs: Umney: Helló!

Gugger: Helló!
Guggerné: Jó reggelt mindenkinek! Félek, otthon már nem fogok ilyen jókat aludni!
Hiányozni fog ez a tökéletes csend!
Mrs. Umney: Amit csak Verának köszönhetünk! Egyébként levelet kaptam Edie-től…
Magukra is vonatkozik!
Guggerné: Ki az az Edie?
Mrs: Umney: A lord.
Gugger: És mit ír Edie?
Mrs. Umney: Azt írja… inkább felolvasom! Kedves Mrs. Umney! Megörvendeztetett a
levelével. Az, hogy vendégeim kislánya megszabadított attól az átkozott kísértettől…
Kísértet: Csak gyere haza!
Mrs. Umney: … és megszabadította ősi kastélyomat az átoktól, a legjobb hír, amit csak
kaphattam! Ezáltal az értéktelen kastély értékes ingatlanná vált! Kérem, értesítse Mr.
Guggeréket, hogy még elutazásuk előtt felkeresem őket, hogy köszönetet mondjak!
Guggerné: De azért árengedményt nem fog adni a bérleti díjból, lefogadom!
Mrs. Umney: Az holtbiztos!
Guggerné. Mindjárt indulunk! Néhány nap még Londonban, azután irány Pest. Ott lesz az
esküvő! Hagy pukkadjon meg a szomszédság!
Gugger: Meg Kardos is!
Guggerné: Meg Kardos is.
Mrs. Umney: Gratulálok!
Guggerné: Talán köszönnél?
Mátyás: Jó reggelt.
Gugger: Mi van veled?
Mátyás: Halálra unom magam! Még jó, hogy megyünk haza! Mióta Vera kicsinálta a
kísértetet, dögunalom a ház! Egész éjjel nem aludtam.
Gugger: Mit csináltál?
Mátyás: Hallgatóztam. Hátha jön a kísértet.
Guggerné: Hála Verának, nincs többé kísértet.
Guggerné: Mindenki ürítse ki a szobáját! Indulás! A csomagokat majd tegyétek ki az ajtó elé,
majd Mátyás leviszi a kocsikhoz!
Mátyás: Sejtettem.
Davenport: Dady!
Gugger: Mi van édes fiam?
Davenport: A nátriumtioszulfát. Egész éjjel gondolkodtam, és úgy döntöttem, megkötöm
önnel az üzletet… sőt! Nem 1, hanem 2 eurós engedménnyel! Nem keresek rajta egy fillért
sem, de legyen ez a nászajándékom!
Gugger: Én is gondolkodtam… az üzlet tárgytalan!
Gugger: Majd megveszem a Watson, Watson és utóda cégtől.
Davenport: De hiszen ők sokkal drágábbak!
Gugger: De nem vagyok velük rokonságban!
Davenport: Nem értem.
Gugger: Mert nem magyar. Ha én ezt az üzletet megkötném, otthon megfúrnának!
Davenport: Ezt a kifejezést nem ismerem…
Gugger: Boldog ember! Ez azt jelenti, ha a Kardos otthon elhíreszteli, hogy az áru rossz, csak
azért kaptuk meg ilyen olcsón, illetve én azért vettem át, mert ön a vejem, és családban
marad, akkor mindenki azt fogja mondani, összejátszottunk! Ez a fúrás! Érti?
Davenport: De ez az ön államának többmilliós kárt jelent!
Gugger: Na és aztán! Nekem a Kardos ne pofázzon!
Davenport: Ezt Anglia nem engedhetné meg magának…
Gugger: Anglia nem! De mi gazdag ország vagyunk!

7. kép

Lord: Jó reggelt, Mrs Umney!

Mrs. Umney: Szeva!
Lady: Mrs. Umney! Nem ismer meg minket?
Mrs. Umney: Miért ne ismerném meg? Nem lett fiatalabb se szebb egyikőjük se! Tessék,
csüccs! Nem gyújt rá?
Lord: Szeretném, ha a jelenlétünkben nem dohányozna!
Mrs. Umney: Miért nem?
Lady: Mert tiszteletlenség! És mi ez a ruha magán?
Mrs. Umney: Jó, mi? Egyébként meg csak egyetlen dolog van, ami miatt az egyik ember
tisztelheti a másikat, az a munka. Maguk életükben nem dolgoztak egy jóízűt! Szóval…
Lord: Nem értem…
Lady: Elképesztő!
Mrs. Umney: Szerintem is. Hogy lavíroztak eddig is ilyen sikeresen!? Se pénz, se munka…
Mellesleg… tessék!
Lord: Mi ez?
Mrs. Umney: Na, ennyit a felsőházról… Olvasni se tudnak? Ez a velem szemben fennálló
tartozásaik pontos kimutatása!
Lady: „…mely összegnek haladéktalan kifizetését kérem. Aláírás: Camilla Umney.” Maga
megőrült?!
Mrs. Umney: Lehetséges, de ez nem változtat az összegen. Szóval?
Lady: Mit szóval?
Mrs. Umney: Szóval mikor fizetnek?
Lord: Ilyet még nem hallottam!
Mrs. Umney: Ezután igen gyakran fogja hallani… A kertész és a szakácsnő kint vár… Mikor
fizet ki?
Lady: Hagyja már abba!
Lord: Pont most őrült meg, mikor szükségünk lesz magára?! Eladjuk a házat… valakinek
csomagolnia is kell…
Mrs. Umney: Fizet, aztán itt se vagyok… Már Londonban új munkát is találtam… ahol
fizetnek is.
Lady: Egy fillért se adunk!
Mrs. Umney: Jó… erre is gondoltam… Az ügyvédem szerint a bíróságon úgyis megítélik
nekem a béremet… Jut eszembe… Maguk bejelentettek, mint alkalmazottat?
Lady: Edward… fizess!
Lord: Ezt a szót nem ejtjük ki Canterville falai között!
Mrs. Umney: Ó, én még tudnék olyan szavakat, amelyek még nem hangoztak el ezek közt a
falak közt, de most nem érek rá! Mennem kell!
Lord: És éppen most, mikor szükségünk lenne rá…
Willis: És itt a könyvtárszoba! Aha. A tervrajz szerint négy ajtó nyílik innen. Egy… kettő…
három… négy. Meg is van.
Lady: Akkor alá is írhatjuk a szerződést!
Willis: Igen. Azt hiszem minden oké. De valójában a legfontosabb a nyugodt, vidékies
környezet.
Lord: Az is rendben van. Nyugodt. Vidékies.
Lady: Már- már túl unalmas!
Lord: Akkor köszönthetem önben a kastély új tulajdonosát?
Willis: Ó, nem! A tulajdonos nem én vagyok, hanem Mulligen professzor.
Mulligen: Augustus Mulligen professzor, ideggyógyász!
Willis: Kicsit ziláltak az idegei, ezért vágyik a vidéki nyugalomra. Ahogyan kedves páciensei
is.
Mulligen: Ennél jobb helyet nem is igen találhatott volna, Willis.
Lord: Ez biztos!
Lady: Ideális a hely!
Mulligen: Ez mi volt?