Az andragógia

1. Az andragógia: felnőtt oktatás, felnőtt nevelés, felnőtt képzés

1833: Alexander Kapp a felnőttek képzésére megalkotta az „anragógia” kifejezést.

Az andragógia (görög eredetű szó, jelentése: férfi + vezetés) a felnőtt nevelés tudománya,
amely a felnőtt nevelés társadalmi funkcióival, a felnőtt korosztály iskolai és iskolán
kívüli képzésének cél- és feladatrendszerével, a felnőttek tanulásának-tanításának
eszközeivel és módszereivel foglalkozik.

Az andragógia belső tagozódása:

 Felnőtt képzés andragógiája: az iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzési
folyamatokkal foglalkozik.
 Személyzeti munka andragógiája: termelő vállalatoknál andragógus szakember segít
a dolgozók karriertervezésében, a szükséges képzettség megszerzéséhez.
 Humán erőforrás menedzsment (HR): az emberi tényezővel kapcsolatos hosszú távú
célok rendszere.
 Szociális munka andragógiája: a szociálisan hátrányos helyzetű emberekkel
foglalkozik.
 Tanácsadás andragógiája: amihez pszichológiai képzettség is szükséges.

Az andragógia a felnőtt nevelés tudománya, melynek területei:

 Felnőtt nevelés: a nagykorú és felnőtt ember személyiségének meghatározott célok
érdekében folyó, céltudatosan szervezett fejlesztése.
 Felnőtt oktatás: a felnőtt nevelés azon területe, amelyben a nevelés ismeretnyújtáson
és az ismeret elsajátítása keresztül valósul meg. A hangsúly a nagyobb önállósággal,
több tapasztalattal rendelkező felnőtt egyéni tanulására helyeződik. Megvalósulhat
formális és informális keretek között.
 Felnőtt képzés: a felnőttek céltudatos és tervszerű fejlesztésére irányuló tevékenység.
Szűkebb értelemben a felnőttek szakmai képzése, továbbképzése és átképzése.

Az egész életen át tartó tanulás (long life learning)

 Az egész életen át tartó tanulás, mely azt feltételezi, hogy az ember nem fejezi be a
szükséges tudás megszerzését, amikor kilép az iskolából, a releváns tudás megszerzése
az ember egész életén át folytatódik.
 Az embereknek a jövőben fel kell készülniük aktív életükben akár 5-7 szakmaváltásra
is.
 Az alacsonyabb vagy magasabb iskolai és szakmai végzettségnek hatása van a tanulási
képességre.

1
Az andragógiai és a pedagógiai modell összehasonlítása
Szempontok Pedagógia Andragógia
Feladata Gyermek- és ifjú korosztály Felnőttek tanulása, tanítása,
iskolai nevelése, oktatása és képzése.
képzése.
Korosztály 3 éves kortól 16/18/23/25 éves 16/18/23 éves kortól 60 éves
korig. (nyugdíjas) korig.
Részvétel Kötelező. Önkéntes.
Motiváció szintje Alacsony vagy kielégítő, főleg Motiváció szintje magas. Erős
külső nyomás készteti a belső késztetés.
tanulásra. Külső kontroll
belsővé válása, motivációs szint
nő.
Tanár-diák kapcsolat Aszimmetrikus kapcsolat. Önirányító személyiség.
A tanár dönti el:
 mit, mikor és hogyan
tanuljon a tanuló
 minősíti az eredményt is.
A tanuló tapasztalata Kevés tapasztalat lehet a tanulás Sok és eltérő élettapasztalat
forrása. lehet a tanulás forrása.
Költségvonzata Ingyenes. Általában fizetős.
Mikor tanul? Munka helyett (nappali Munka, család, egyéb
tagozaton, főfoglalkozásban). problémák mellett, szabad
időben tanul.
Figyelem, koncentráció Spontán, szándékos, szétszórt, Szándékos, akarattal hosszabb
arra figyel, ami érdekli. ideig tud koncentrálni.
Tananyag elsajátítás, Tanítási órák. Előadások, konzultációk, önálló
munkakerete feldolgozásra.
Számonkérések módja Folyamatos. Előre megbeszélt napokon,
vizsgákon.
Jogi háttér  1993. évi LXXIX törvény a  2001. évi CI törvény a
közoktatásról felnőtt
 1993. évi LXXVI törvény a  1993. évi LXXIX törvény a
szakképzésről közoktatásról
 1993. évi LXXVI törvény a
szakképzésről
Felügyeleti szerve Oktatási Minisztérium Foglalkoztatáspolitikai és
Munkaügyi Minisztérium
Formája Iskolai rendszerű  Iskolarendszerű
Iskolarendszeren kívüli
Intézményei  Óvoda  Alap-, közép-, és felsőfokú
 Általános iskola oktatási intézmények
 Középiskola  Regionális képző
 Felsőoktatási intézmény központok*
 Felnőtt képzési
vállalkozások*
 Civil szervezetek*
 Kamarák*

2
A felnőttképzés területei:

a. Iskolai rendszerű felnőttképzés, amely általános, középfokú vagy felsőfokú

végzettség és/vagy szakmai képesítés megszerzésére irányul, ennek törvényi
szabályozását a közoktatási törvény és a felsőoktatási törvény tartalmazza. Az
iskolarendszerű felnőttképzés jelentősége abból fakad, hogy amennyiben az egyén
normál iskoláztatással nem tudott megfelelő végzettséget szerezni, azt később legyen
lehetősége pótolni.
b. Iskolarendszeren kívüli képzés, amelynek legnagyobb területe a munkaerő-piaci
képzés. Törvényi szabályozását alapvetően a felnőttképzési törvény, a szakképzési
törvény, a foglalkoztatási törvény tartalmazza. Az iskolarendszeren kívüli szakmai
képzések a felnőttképzés legnagyobb területét jelentik, mind a képzések és a
résztvevők számát, mind a szakképesítések választékát illetően. Az iskolarendszeren
kívüli képzések rugalmasan próbálnak alkalmazkodni a felnőttek munkavállalói,
családi feladataihoz, anyagi lehetőségeihez, időbeli elfoglaltságához. Az
iskolarendszeren kívüli képzések között 70-80%-os arányban szerepelnek az állam
által elismert szakképesítésekre irányuló képzések. Viszont éppen a magasabb
követelmények ill. a hosszabb képzési idő miatt ezek a legköltségesebbek. Kiváltásuk
sokszor megoldható lenne a konkrét munkaadói igényeknek megfelelő képzésekkel.

Képzéstípusok:
1. az állam által elismert (OKJ-s) szakképesítés megszerzésére irányuló képzés;
2. az állam által nem elismert szakképesítés megszerzésre irányuló képzés;
3. szakmai továbbképzések;
4. szakképesítést megalapozó szakmai alapképzések;
5. megváltozott munkaképességűek rehabilitációs képzése;
6. elhelyezkedést segítő képzések;
7. vállalkozást segítő képzések;
8. egyéb képzések (nyelvi, stb.)