1.

A munkavégzés OKA, motivációja; avagy miért dolgoznak

az emberek?

Az emberek elsődlegesen a SZÜKSÉGLETeik lehetőség szerinti teljes körű kiszolgálása, hiányérzetük

megszűntetése miatt dolgoznak.

A munkavégzés ellentételezéséül ugyanis valamilyen „fizetség” jár (lásd. szolgáltatással szemben

ellenszolgáltatás), amelyből megtörténhet az alapszükségletek kielégítése. Az egyének az
alapszükségleteken felüli igényeiket a diszkrecionális jövedelemből fedezik.

Abraham Maslow szerint a szükségleteknek létezik egy hierarchiája, amelyet egy motivációs piramisban
foglalt össze.

1. A piramis alján az alapszükségletek, a létfenntartáshoz kapcsolódó szükségletek helyezkednek el.

2. A létfenntartás megteremtése magával hozza a biztonsági szükségletek kialakulását: ez a megszerzett

javak megóvását, védelmét jelenti.

3. Az egyén szociális szükségletei a társas lény mivoltából fakadnak. A szociális szükséglet

kapcsolatteremtési, összetartozási igény. Ennek kielégítése érdekében törekszik jó családi, valamint
érdeklődésének, gondolkodásmódjának megfelelő baráti, munkahelyi kapcsolatokra.

4. Az ember igyekszik megtalálni helyét a többiek, a társai között, ebből fakad az elismerés iránti
szükséglete: igyekszik elfogadtatni magát, elismertetni egyéniségét, képességét, rátermettségét.

5. A piramis csúcsán az önmegvalósítás szükséglete áll. Az emberek egy része erős késztetést érez arra,
hogy képességét, tehetségét maximálisan kihasználja.
A szükségletek hierarchiája azt jelenti, hogy általában az alacsonyabb szintű igényeket előbb kell
kielégíteni, mielőtt a magasabb szintű igények motivátorként, ösztönző erőként hatnának.

Pl. ha valakinek nincs ruhája vagy éhezik, akkor kevésbé valószínű, hogy az önmegvalósítás (pl.
művészet) kivitelezésének módján kezd el gondolkozni és azt tűzi ki legfőbb elérendő céljának.

A SZÜKSÉGLETEK MILYENSÉGE ÉS MENNYISÉGE EGYÉNENKÉNT VÁLTOZÓ. A szükségleteinket

számos külső és belső körülmény alakítja és befolyásolja, úgymint lehetőségeink, képességeink,
készségeink, szocializáltsági fokunk, kulturális hovatartozásunk.stb.

Ebből adódóan nagyon eltérő értelmezést nyer az is, ki mit ért a „jó” állás, „jó” fizetés, megfelelő
munkakörülmények fogalom alatt.

A munkavégzést nem csak a szükségletkielégítés oldaláról lehet megragadni. Magyarország legfőbb

törvénye, - a jogforrási hierarchia csúcsán elhelyezkedő- Alaptörvény is rendelkezik a munkáról,
amelyet a jogosultság és a kötelezettség szemszögéből is szabályoz.

1.1. Az Alaptörvény „munkajogi” rendelkezései

lásd. „ ALAPVETÉSek - M) cikk

(1) Magyarország gazdasága az értékteremtõ MUNKÁN ÉS A VÁLLALKOZÁS SZABADSÁGÁN alapszik.

(2) Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az

erõfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.”

Szabadság és Felelősség

XII. cikk:  munka, foglalkozás szabad megválasztásához, vállalkozáshoz való jog

(1) Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel MINDENKI  köteles  hozzájárulni a

közösség gyarapodásához.

(2) MAGYARORSZÁG  törekszik megteremteni  annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember aki
dolgozni akar, dolgozhasson.”

A fenti rendelkezésekből következően az alábbi megállapítások tehetők:

ad.1. Minden ember maga dönthet arról, azaz szabadon rendelkezhet, hogy ALKALMAZOTTKÉNT (azaz
beosztott félként) vagy önmaga beosztottjaként VÁLLALKOZÓKÉNT, illetve TÁRSAS VÁLLALKOZÁS
keretében „vállalkozik”–e arra, hogy munkát végezzen (lásd. a munkavégzés szabad
megválasztásának JOGa)

ad.2. Mindenki maga dönthet arról, hogy milyen típusú foglalkozást választ magának
(lásd. foglalkozás szabad megválasztásának JOGa) pl.” tűzoltó lesz-e vagy katona”…esetleg vadakat
terelő juhász”

ad.3. Mindenki KÖTELES- képességéinek, lehetőségeinek megfelelően- valamilyen típusú munkát

végezni (lásd. a munkavégzés KÖTELEZETTSÉGe)

Összegezve: A munkaképes ember KÖTELES munkát végezni, ugyanakkor joga van arra, hogy eldöntse,
milyen típusú munkát végezzen. Az egyéni életpályáját szabadon megválasztva kijelölheti, hogy milyen
foglalkozás keretében szeretne munkát végezni, aminek ellentételezéséül „fizetést” remélhet. A kapott
 jövedelemből – feltehetően- már önmagát (és családját) képes eltartani, és így az alap- illetve azon

felüli szükségleteit is ki tudja elégíteni.

ad.4.Az EGYÉNnel szemben az ÁLLAM „csak” törekszik a munkavégzéshez szükséges feltételeket

biztosítani. (lásd. munkahely lehetőségeinek megteremtése, közmunkaprogram, segélyezési rendszer)

A munkavégzés tágabb kategória, mint a foglalkoztatás, illetve vállalkozás, hiszen a „munkavégzés”

magába foglalja a foglalkoztatás és a vállalkozás keretében történő aktív cselekvő tevékenységet.

o A foglalkoztatás során mindig valamely más személy részére történő munkavégzésről van szó.

A vállalkozás az egy módja annak, ahogyan a munkavégzés megvalósulhat. A vállalkozás konkrét

megjelenési formája, amikor a gazdasági tevékenységet szerződéses jogviszony (munkaviszony, illetve
munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony) keretében végzik. A vállalkozás során rendszeres,
üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására kerül sor.