A nem verbális kommunikáció

 verbálishoz képest: régebbi, gyorsabb kódolás és dekódolás,

kevesebb tudatos kontroll és figyelem, hatásosabban
kommunikál attitűdöt és érzelmet – ez akkor megfigyelhető
különösen, mikor a két típusú kommunikáció ellentmond
egymásnak
 pl. felsőbbrendű attitűdök szóban, és alárendelő nem
verbális jelzések (ideges, belenyugvó mosoly) egyszerre
 barátságos szöveg barátságtalan üzenetekkel
 nyelv: külső világ megoldandó problémáival kapcsolatos
információk
 nem verbális: társas életet szabályozzák, vonzalmakat,
attitűdöket kommunikálnak
 kommunikációs teljesítmény mérése: x – verbális, y – nem
verbális
 nem verbális kommunikáció csatornái:
 vokalitás (hangminőség, intonáció, csend)
 testbeszéd (gesztusok, mozgás, érintés, mimika stb.)
 proxemika (tér a két ember között):
 buborékok: intim (0,5 m), személyes (1,2 m), társas
(3m), nyilvános zónák
 egyéni és kulturális különbségek
 kisebb személyes tér és sok érintés: francia, olasz,
orosz
 közepes: USA, Kanada, német
 alacsony: kelet-ázsia
 térközszabályozás az asztal körül:
a. versengő-védekező helyzet: asztal két oldalán
egymással szemben
 b. együttműködés, kooperatív helyzet: egymás
mellett
c. baráti beszélgetés, oldott légkör: sarokhelyzet
d. független helyzet: egymástól távol, sréhen
szemben
 fizikai jellemzők (mesterséges dolgok, fizikai megjelenés)
 arc vagy test? A test jobban mutatja a valódi belső állapotot,
mint a jobban kontrollálható arc
 nem kedvelés jelzése: bár az arckifejezés sokszor barátságos
marad, DE a szemkontaktus csökken, térközszabályozás,
testtartás, feszültség jelei
 funkciói:
 információ
 interakció folyamatának szabályozása
 dramaturgiai modell:
 a színház metafora jól írja le a hétköznapi interakciókat
 szerepeket játszunk és ezt mások számára hitelesen
próbáljuk tenni
 szerepeink során ún. homlokzatot mutatunk magunkról,
melyet fontos, hogy mások elfogadják
 homlokzat: az én kivetített képe
 állandó jellegű kifejezéskészlet, melyet az egyén az
alakítás során szándékosan/szándéktalanul felhasznál
 az egyén az aktuális szerepének megfelelő homlokzat
fenntartására törekszik
 részei: környezet (fizikai elrendezés, bútorzat) és
személyes homlokzat (ruházat, nemi és életkori
jellegzetességek, testtartás stb.)
 összeomlás: közösen óvjuk, dramaturgiai csapatmunka,
összeomlás zavarodottsághoz vezet, együtt igyekszünk
helyreállítani
 univerzális érzelmi arckifejezések:
  öröm, meglepetés, megvetés, szomorúság, félelem,
undor, harag
 érzelem és mimika:
 alapérzelmek kifejezései univerzálisak
 érzelem kimutatásának szabályai kultúrafüggőek
 gyenge arckifejezés (kezdeti, titkolt), részleges arckifejezés
(enyhe, titkolt), mikro-arckifejezés (szándékosan vagy nem
szándékosan elnyomott)
 titkolózás jelei:
 nem akarok kimutatni egy érzelmet: gyors arcmozgások
(1/5 mp), pillanatra megjelenik, majd eltűnik
 más érzelmet akarok kimutatni, mint amit átélek: enyhe
asszimetria, megjelenésekor nem gördülékeny és sima
jelleg
 emblémák, kulturális szignálok:
 egy adott társadalmi, kulturális környezetben
konszenzussal létrejött jelzések (ruházat, hajviselet),
melyek viselése kifejezi az illető értékrendjét, társadalmi
hovatartozását, identitását és ízlését, de jelentheti azt is,
hogy a személy hogyan akar interakcióba lépni, mit vár el
a másik féltől
 Olvasási készségek, szakirodalom, mind map

 problémák:
 hangos olvasás, vokalizáció
 szubvokalizáció (eredeti szavakhoz köt)
 szöveg kísérése ujjal
 szavak egyenkénti olvasása
 visszatérés a más elolvasottakra
 sorváltáskor keresgélés
 azonos sebesség mindig
 érthetetlen szavak
 ki a jó olvasó?
 kapcsolatot teremt a releváns előzetes tudás és a
olvasottak között
 gondolkodási folyamatot választ
  mentális képet alkot
 kérdéseket tesz fel
 következtet
 összefoglal
 belátja, hogy mit ért meg és mit nem
 felszámolja a zavaros dolgokat
 pozitív hozzáállás az olvasáshoz
 folyékonyan olvas
 felhasználja, amit tud
 olvasási fajták:
 átfutás
 részletes, feltáró, aktív olvasás
 böngészés
 fürkészés
 kiragadás
 kritikus olvasás
 olvasás a tanulás szándékával – legalább 3
 250 szó / perc
 fixáció: perifériás látás, vizuális és motorikus képességek
fejlesztése
 mind map:
 tárgya egy kp-i képben kristályosodik ki
 fő témák a központból ágaznak ki
 ágakon 1 kulcsszó, nyomtatott betűvel egy kapcsolódó
vonalon
 csomópontok szerkezete
 színek, képek, kódok stb.
 lépések: előkészületek, térkép készítése, kapcsolódási
pontok és szabad asszociáció, áttekintés, inkubációs
szakasz (szünet), újabb áttekintés, második térkép
készítése rendezve a gondolatokat, megvalósítás és
értékelő összegzés
  törvények: rend nem merev, szabadság nem káosz, papír
fektetve, kp-i kép a főtémát, egy kulcsszó/vonal, nagyobb
ágak a központba

Time management

 hatékony tanulás:
 tervezni kell
 összevetni a tervet és megvalósítást
 rendszeresség
 önmegfigyelés
 időgazdálkodás
 időrablók
 tipikus külső időrablók:
 előre nem látható félbeszakítások
 váratlan helyzetek, kríziskezelés, tűzoltás
 világos szabályok hiánya
 rosszul szervezett munkafolyamatok
 kevés vagy pontatlan információ
 nem eléggé hatékony megbeszélések
 fecsegők, panaszkodók
 tipikus belső időrablók:
 halogatás
 rossz időigény megbecsülés
 túl sokat akarunk egyszerre
 félbehagyás
 nem tudunk nemet mondani
 gyenge szervezés
 nem ruházzuk át a feladatot másokra
 időbeosztás:
 Smith: „az idő egy kontinuum, ahol az események egymást
követik a múltból a jelenen át a jövő felé”
 az idő alapja: esemény
 időbeosztás = események, feladatok beosztása, lényege:
minden fontos feladat elvégzése egy adott napon
 stratégia: állandó időpont meghatározása, környezet
kiválasztása, feladatok felosztása 30-60 perces blokkokra
(köztes célok), rövid szünetek beiktatása, feladat pontos
meghatározása, időigény megbecslése, fontossági
sorrend, kezdjük a legrosszabbal, dolgozzunk előre,
határidőnapló
 hasznos eszközök: szemeszter kalendárium, heti feladatok
prioritásos listája, heti beosztás
 Pareto-elv – 80/20-as szabály
 eredményeink 80%-át a ráfordított idő és erőfeszítés 20%-
a határozza meg
 megbeszélésre szánt idő 20%-a eredményezi a döntések
80%-át
 ügyfelek 20%-ához kötődik a forgalom 80%-a
 újság 20%-a tartalmazza a hírek 80%-át
 tevékenységek 20%-a felelős a stressz 80%-áért
 halogatás:
 okai: önszervezés hiánya, elkerülés
 tanulói énkép – perfekcionizmus és szorongás
 Buddha: „Képes vagy rá, ha úgy is gondolod”
 stratégiák:
 időmeghatározás
 tervezés (50-60%)
 utasító emlékeztető jegyzetek
 megerősítés, megjutalmazás
 részek, darabok megközelítése
  priorizálás
 támogató társaság
 meghatározott idő rutinja
 jó környezet

Csoportok észlelése, sztereotípiák

 alapfogalmak:
 diszkrimináció: olyan pozitív vagy negatív viselkedés, mely
valamely társas csoportra, ill. annak tagjaira irányul
(pályázót nem hívják be állásinterjúra)
 előítélet: egy társas csoportra, ill. annak tagjaira
vonatkozó pozitív vagy negatív értékelés (bizottság
 negatívan ítéli meg a pályázó szakmai önéletrajzában
szereplő információkat)
 sztereotípiák: benyomások, melyeket csoportokról
alakítanak ki úgy, hogy egy adott csoportot meghatározott
jellemzőkkel és érzelmekkel kapcsolnak össze (pl. nőkben
nincs matematikai érzék)
 előítélet okai:
 autoriter személyiségen alapuló magyarázat: Adorno
szerint az előítélet egy személyiségtípus eredménye.
Mérésére létrejött kérdőív: F-skála.
 autoriter személyiség: ellenséges az alacsonyabb
státuszban levőkkel, határozott, konvencionális, hisz a
tradicionális értékekben
 okozója: szigorú és kritikus szülők
 kritika: szigorú szülők gyermekei nem mindig,
előítéletesség nem egyenlő autoriter személyiség, miért az
egyik csoporttal szemben lesz valaki előítéletes, és nem a
másikkal
 modern elképzelések: előítélet nem devinancia, a
sztereotípia normális és elkerülhetetlen, kategória-
használat
 kategória-használat: leegyszerűsít és hatékonyabbá,
gyorsabbá teszi az információ-feldolgozást, de
túlegyszerűsít  információveszteség, torzítások 
előítéletek
 kategorizálás: szempontok alapján sorolunk embereket
különböző csoportokba, majd egy személyre mint
kategóriájának bárkivel felcserélhető tagjára reagálunk
 alapja: automatikus, tudattalan besorolás rassz, nem, kor,
kiugróság, előzetes várakozások, viselkedés alapján
 de: a csoport tagjait hasonlóbbnak mutatja, mint
amilyenek
 sztereotípia:
 Walter Lippmann
 „fejünkben lévő képek”