A nem verbális kommunikáció

 verbálishoz képest: régebbi, gyorsabb kódolás és dekódolás,

kevesebb tudatos kontroll és figyelem, hatásosabban
kommunikál attitűdöt és érzelmet – ez akkor megfigyelhető
különösen, mikor a két típusú kommunikáció ellentmond
egymásnak
 pl. felsőbbrendű attitűdök szóban, és alárendelő nem
verbális jelzések (ideges, belenyugvó mosoly) egyszerre
 barátságos szöveg barátságtalan üzenetekkel
 nyelv: külső világ megoldandó problémáival kapcsolatos
információk
 nem verbális: társas életet szabályozzák, vonzalmakat,
attitűdöket kommunikálnak
 kommunikációs teljesítmény mérése: x – verbális, y – nem
verbális
 nem verbális kommunikáció csatornái:
 vokalitás (hangminőség, intonáció, csend)
 testbeszéd (gesztusok, mozgás, érintés, mimika stb.)
 proxemika (tér a két ember között):
 buborékok: intim (0,5 m), személyes (1,2 m), társas
(3m), nyilvános zónák
 egyéni és kulturális különbségek
 kisebb személyes tér és sok érintés: francia, olasz,
orosz
 közepes: USA, Kanada, német
 alacsony: kelet-ázsia
 térközszabályozás az asztal körül:
a. versengő-védekező helyzet: asztal két oldalán
egymással szemben
 b. együttműködés, kooperatív helyzet: egymás
mellett
c. baráti beszélgetés, oldott légkör: sarokhelyzet
d. független helyzet: egymástól távol, sréhen
szemben
 fizikai jellemzők (mesterséges dolgok, fizikai megjelenés)
 arc vagy test? A test jobban mutatja a valódi belső állapotot,
mint a jobban kontrollálható arc
 nem kedvelés jelzése: bár az arckifejezés sokszor barátságos
marad, DE a szemkontaktus csökken, térközszabályozás,
testtartás, feszültség jelei
 funkciói:
 információ
 interakció folyamatának szabályozása
 dramaturgiai modell:
 a színház metafora jól írja le a hétköznapi interakciókat
 szerepeket játszunk és ezt mások számára hitelesen
próbáljuk tenni
 szerepeink során ún. homlokzatot mutatunk magunkról,
melyet fontos, hogy mások elfogadják
 homlokzat: az én kivetített képe
 állandó jellegű kifejezéskészlet, melyet az egyén az
alakítás során szándékosan/szándéktalanul felhasznál
 az egyén az aktuális szerepének megfelelő homlokzat
fenntartására törekszik
 részei: környezet (fizikai elrendezés, bútorzat) és
személyes homlokzat (ruházat, nemi és életkori
jellegzetességek, testtartás stb.)
 összeomlás: közösen óvjuk, dramaturgiai csapatmunka,
összeomlás zavarodottsághoz vezet, együtt igyekszünk
helyreállítani
 univerzális érzelmi arckifejezések:
  öröm, meglepetés, megvetés, szomorúság, félelem,
undor, harag
 érzelem és mimika:
 alapérzelmek kifejezései univerzálisak
 érzelem kimutatásának szabályai kultúrafüggőek
 gyenge arckifejezés (kezdeti, titkolt), részleges arckifejezés
(enyhe, titkolt), mikro-arckifejezés (szándékosan vagy nem
szándékosan elnyomott)
 titkolózás jelei:
 nem akarok kimutatni egy érzelmet: gyors arcmozgások
(1/5 mp), pillanatra megjelenik, majd eltűnik
 más érzelmet akarok kimutatni, mint amit átélek: enyhe
asszimetria, megjelenésekor nem gördülékeny és sima
jelleg
 emblémák, kulturális szignálok:
 egy adott társadalmi, kulturális környezetben
konszenzussal létrejött jelzések (ruházat, hajviselet),
melyek viselése kifejezi az illető értékrendjét, társadalmi
hovatartozását, identitását és ízlését, de jelentheti azt is,
hogy a személy hogyan akar interakcióba lépni, mit vár el
a másik féltől
 Olvasási készségek, szakirodalom, mind map

 problémák:
 hangos olvasás, vokalizáció
 szubvokalizáció (eredeti szavakhoz köt)
 szöveg kísérése ujjal
 szavak egyenkénti olvasása
 visszatérés a más elolvasottakra
 sorváltáskor keresgélés
 azonos sebesség mindig
 érthetetlen szavak
 ki a jó olvasó?
 kapcsolatot teremt a releváns előzetes tudás és a
olvasottak között
 gondolkodási folyamatot választ
  mentális képet alkot
 kérdéseket tesz fel
 következtet
 összefoglal
 belátja, hogy mit ért meg és mit nem
 felszámolja a zavaros dolgokat
 pozitív hozzáállás az olvasáshoz
 folyékonyan olvas
 felhasználja, amit tud
 olvasási fajták:
 átfutás
 részletes, feltáró, aktív olvasás
 böngészés
 fürkészés
 kiragadás
 kritikus olvasás
 olvasás a tanulás szándékával – legalább 3
 250 szó / perc
 fixáció: perifériás látás, vizuális és motorikus képességek
fejlesztése
 mind map:
 tárgya egy kp-i képben kristályosodik ki
 fő témák a központból ágaznak ki
 ágakon 1 kulcsszó, nyomtatott betűvel egy kapcsolódó
vonalon
 csomópontok szerkezete
 színek, képek, kódok stb.
 lépések: előkészületek, térkép készítése, kapcsolódási
pontok és szabad asszociáció, áttekintés, inkubációs
szakasz (szünet), újabb áttekintés, második térkép
készítése rendezve a gondolatokat, megvalósítás és
értékelő összegzés
  törvények: rend nem merev, szabadság nem káosz, papír
fektetve, kp-i kép a főtémát, egy kulcsszó/vonal, nagyobb
ágak a központba

Time management

 hatékony tanulás:
 tervezni kell
 összevetni a tervet és megvalósítást
 rendszeresség
 önmegfigyelés
 időgazdálkodás
 időrablók
 tipikus külső időrablók:
 előre nem látható félbeszakítások
 váratlan helyzetek, kríziskezelés, tűzoltás
 világos szabályok hiánya
 rosszul szervezett munkafolyamatok
 kevés vagy pontatlan információ
 nem eléggé hatékony megbeszélések
 fecsegők, panaszkodók
 tipikus belső időrablók:
 halogatás
 rossz időigény megbecsülés
 túl sokat akarunk egyszerre
 félbehagyás
 nem tudunk nemet mondani
 gyenge szervezés
 nem ruházzuk át a feladatot másokra
 időbeosztás:
 Smith: „az idő egy kontinuum, ahol az események egymást
követik a múltból a jelenen át a jövő felé”
 az idő alapja: esemény
 időbeosztás = események, feladatok beosztása, lényege:
minden fontos feladat elvégzése egy adott napon
 stratégia: állandó időpont meghatározása, környezet
kiválasztása, feladatok felosztása 30-60 perces blokkokra
(köztes célok), rövid szünetek beiktatása, feladat pontos
meghatározása, időigény megbecslése, fontossági
sorrend, kezdjük a legrosszabbal, dolgozzunk előre,
határidőnapló
 hasznos eszközök: szemeszter kalendárium, heti feladatok
prioritásos listája, heti beosztás
 Pareto-elv – 80/20-as szabály
 eredményeink 80%-át a ráfordított idő és erőfeszítés 20%-
a határozza meg
 megbeszélésre szánt idő 20%-a eredményezi a döntések
80%-át
 ügyfelek 20%-ához kötődik a forgalom 80%-a
 újság 20%-a tartalmazza a hírek 80%-át
 tevékenységek 20%-a felelős a stressz 80%-áért
 halogatás:
 okai: önszervezés hiánya, elkerülés
 tanulói énkép – perfekcionizmus és szorongás
 Buddha: „Képes vagy rá, ha úgy is gondolod”
 stratégiák:
 időmeghatározás
 tervezés (50-60%)
 utasító emlékeztető jegyzetek
 megerősítés, megjutalmazás
 részek, darabok megközelítése
  priorizálás
 támogató társaság
 meghatározott idő rutinja
 jó környezet

Csoportok észlelése, sztereotípiák

 alapfogalmak:
 diszkrimináció: olyan pozitív vagy negatív viselkedés, mely
valamely társas csoportra, ill. annak tagjaira irányul
(pályázót nem hívják be állásinterjúra)
 előítélet: egy társas csoportra, ill. annak tagjaira
vonatkozó pozitív vagy negatív értékelés (bizottság
 negatívan ítéli meg a pályázó szakmai önéletrajzában
szereplő információkat)
 sztereotípiák: benyomások, melyeket csoportokról
alakítanak ki úgy, hogy egy adott csoportot meghatározott
jellemzőkkel és érzelmekkel kapcsolnak össze (pl. nőkben
nincs matematikai érzék)
 előítélet okai:
 autoriter személyiségen alapuló magyarázat: Adorno
szerint az előítélet egy személyiségtípus eredménye.
Mérésére létrejött kérdőív: F-skála.
 autoriter személyiség: ellenséges az alacsonyabb
státuszban levőkkel, határozott, konvencionális, hisz a
tradicionális értékekben
 okozója: szigorú és kritikus szülők
 kritika: szigorú szülők gyermekei nem mindig,
előítéletesség nem egyenlő autoriter személyiség, miért az
egyik csoporttal szemben lesz valaki előítéletes, és nem a
másikkal
 modern elképzelések: előítélet nem devinancia, a
sztereotípia normális és elkerülhetetlen, kategória-
használat
 kategória-használat: leegyszerűsít és hatékonyabbá,
gyorsabbá teszi az információ-feldolgozást, de
túlegyszerűsít  információveszteség, torzítások 
előítéletek
 kategorizálás: szempontok alapján sorolunk embereket
különböző csoportokba, majd egy személyre mint
kategóriájának bárkivel felcserélhető tagjára reagálunk
 alapja: automatikus, tudattalan besorolás rassz, nem, kor,
kiugróság, előzetes várakozások, viselkedés alapján
 de: a csoport tagjait hasonlóbbnak mutatja, mint
amilyenek
 sztereotípia:
 Walter Lippmann
 „fejünkben lévő képek”
 érzelemmel színezett, általános előfeltevés megelőzi, szűri
az információt, a tapasztalatokat, társadalmi eredete van
és megalapozatlan jellege, érzelmek kapcsolódnak
hozzájuk
 tartalma: fizikai megjelenés, érdeklődési kör, célok,
kedvelt tevékenységek, negatív vagy pozitív tulajdonságok
(nők kedvesebbek, feketéknek jobb a ritmusérzékük)
 igazságtartalmuk: vitatott
 sok esetben pontatlan, de ha pontos is, felnagyítja a
különbségeket és minden egyénre kimond vmit
 kialakulása: kiugró jellemzőkre való fokozott figyelem,
illuzórikus korreláció, társas szerepek, eltanulás, média,
viselkedés

  mi aktiválja: kevés idő, kevesebb kognitív kapacitás,
komplex helyzet, hatalmi pozíció, érzelemteli helyzet
 sztereotípiák ellen: Allport szerint gyakrabb találkozás,
Sherif szerint közös célok, Aronson szerint mozaik
módszer és egymásra utaltság
 miért nem változnak: kontaktus nem elegendő,
mozaikmódszer kisgyermekkorban a legeredményesebb,
személyes tapasztalat ellenére is ellenállóak
 sztereotípia védő mechanizmusok: inkonzisztens
információ, alkategóriák kialakítása, kontraszthatás
 előítéletek nem tudatos formái
 csoport vagy személy negatív értékelése főként
csoporttagság alapján, sokszor erős érzelmi töltettel
 automatikus asszociációk, rejtett előítéletek
 automatikus kategorizáció és asszociációk:
1. saját csoport felértékelése
2. sztrereotípiatársítás
3. másság hátrányos megkülönböztetése
4. kategorizációs előny (faj, nem, kor)
 tudatos válasz lassabb, a tudattalan lassabb

Attitüdök

 attitűd: pozitív vagy negatív viszonyulás; tárgyak, személyek,

csoportok, helyzetek stb. iránti vonzalmak, vagy tőlük való
idegenkedések
 agyunkban tárolt kognitív, affektív és viselkedéses
reprezentációk kapcsolatban állnak egymással
 kognitív reprezentáció: összegzi egy attitűdtárggyal kapcsolatos
érzéseinket
 attitűd értékelési dimenziói: iránya (pozitív/semleges/negatív),
intenzitása
 attitűdök aspektusai: megismerésbeli (kognitív), érzelmi
(affektív), cselekvéses (konatív)

 előítélet, diszkrimináció NEM mindig egyenlő attitűd

 több oldalról kapott információk
 aspektusok ellentmondhatnak egymásnak (vért adni jó, utálom
a tűt)
 attitűdök mérése:
 önbeszámoló (attitűdskálák)
 közvetlen megfigyelés
 funkciók:
 ismereti (reprezentációt hordoz a világról és segít felmérni
a környezetet, heurisztikus jelleg)
 instrumentális (pozitív tárgyak megközelítésére és
negatívak elkerülésére útmutatás, elhárító
mechanizmusok)
  szociális identitás (azonosulások/elutasítások
megalapozása)
 egyensúly modell
 meggyőzési helyzet
 cselekvéses válasz: kampány eredményeként a
választók a megfelelő helyre x-elnek
 megismerésbeli: fel tudják idézni a költségvetés
sarokszámait és érvként használják
 érzelmi: érzelmek kifejlesztése pl. politikusokkal
szemben
 célok: intenzitás, irány változtatás, új attitűd
 kognitív úton történő megváltoztatás általában egy
döntés meghozatalának eredménye
 heurisztikus feldolgozás: a heurisztikák ökölszabályok,
melyek a döntés meghozatalában segítenek, gyors és
kevés feldolgozási kapacitást igényel, attitűdváltozás
sekély
 feldolgozás: alapos (szisztematikus) és felületes
(heurisztikus)
  felületes feldolgozás: ismerősségi heurisztika, vonzerő
heurisztika, szakértői-, üzenethosszúság-, objektivitás-,
vásárlásheurisztika
 szisztematikus feldolgozás: figyelek, megértés, reakció
és elaboráció (kidolgozás), elfogadás vagy elutasítás
 koffein segíti, alkohol rontja a szisztematikus
feldolgozást
 bumerángeffektus: a manipuláció visszaüt, ha a befogadó
szisztematikus feldolgozást választ
 attitűdök védelmi mechanizmusai: figyelmen kívül hagyás,
elutasítás, ellentmondó információk újraértelmezése, olyan
emberekkel társalgunk, akik egyet értenek velünk
 ajtóba tett láb technika: először kis kérés, annak teljesülése
után nagy kérés
 disszonancia redukció: „unalmas kísérlet” – minél kevesebb
fizetés, annál inkább megszerették a kísérletet, MERT önészlelés
elmélete/kognitív disszonancia redukciója
 kognitív disszonancia: az emberek törekszenek arra, hogy
attitűdjeik, gondolataik, tudattartalmaik, cselekedeteik
összhangban legyenek, és ha észreveszik, hogy ezek nem férnek
össze, az kognitív disszonanciát eredményez (ha az összhang
hiányának erkölcsi, vagy az önbecsülést érintő relevanciája van)
 disszonancia kialakulás lépései:
 felismerni, hogy egy meglévő attitűdökkel össze nem férő
cselekedetnek negatív következményei vannak
 az egyén a cselekvést szabad választása eredményének
tartja
 fiziológiai arousal átélése
 disszonánsként észlelt cselekedethez kell kapcsolni az
arousalt
 racionalizáció: magyarázatok a kognitív disszonanciához, ezek
redukálják
