Memória modellek

Emlékezet típusok:
A memória terjedelme szerint:
 Szenzoros memória (SZM)
 Rövidtávú memória (RTM)
 Munkamemória (MM)
 Hosszútávú memória (HTM)

A tárolt információ szerint:

 Deklaratív: szemantikus, epizódikus

 Nem deklaratív: procedúrák

Klasszikus memória kísérletek

W. James:

 Létezik egy olyan mechanizmus elménkben, amely összeköti a néhány másodpercen belül
egymást követő eseményeket ezt a funkciót keresztelte el elsődleges emlékezetnek
(primary memory).
 William James különbséget tett az elsődleges és a másodlagos emlékezet között. Az
elsődleges emlékezet a tudat aktuális tartalmát tükrözi, míg a másodlagos emlékezet a távoli
múlt emlékeiből áll, amelyeket vissza kell hozni a tudatba egy előhívási folyamattal. Ezt a
megkülönböztetést a kísérleti pszichológusok által kidolgozott befolyásos memóriamodellek
is fenntartották.

H. Ebbinghaus (1885)

 Az egyike volt a modern kísérleti pszichológia megalkotóinak

 John Locke Aszzosziációs teóriáját kezdte feldolgozni
 Az asszociációinkat észlelésünk erősíti meg.
 A memóriát a 0 -ról szerette volna vizsgálni, tehát nem szerette volna, hogy előzetes
tapasztalatok zavarják ezeket a kísérleteket:
1. Olyan tárgyakat alkalmazott a kísérleteiben, amik kezdetben értelmetlenek voltak,
hogy később jöjjön létre köztük asszociáció, ezért feltalálta a nonsense syllables
nevezetű eljárást
2. Ezeket az értelmetlen szavakat addig olvasta, míg ismétlésük teljesen memóriából
ment, és lejegyezte, hogy hány ismétlés volt ehhez szükséges.
3. Idő elteltével újra nekiült ismételni, és ha kevés idő kellett akkor erős volt az eredeti
memória, ellenkező esetben pedig nem. Ha ugyan annyi idő volt megjegyezni, mint
legelőször, akkor 0 erős volt az a memória
 A kísérlet alapján alkotta meg a felejtés görbét
F. Bartlett (1932)

Mint Ebbinghaus, úgy ő is introspekció nélküli objektív módszerét kereste a memória figyelésének, a

Az észlelést és emlékeket tanulmányozott szervezett, strukturált eseményekhez (képek,

történetek)

1. Kísérleteiben képeket mutatott fel rövid ideig, amikből hiányzott egy darab, legyen ez
hétköznapi tárgy vagy geometriai alakzat.
2. A felmutatás után a résztvevőktől rögtön meg kérdezték, hogy írják le mit láttak
3. Kérdés: Ez észlelés volt vagy memória? Mi az a határ, ami elválasztja a kettőt? Barlett azt
mondta, hogy semmi.

A felejtés az idő elteltével egyre gyorsabb volt.

Másik kísérlete Európai származású emberek memóriájának tesztelése volt, Amerikai történet
elolvasása után:

1. A résztvevők 2x olvasták el a történetet, majd 15 perc után fel kellett idézzük

2. Későbbiekben megfigyelhetőek voltak: A felidézett történetek rövidebbek voltak, néhol
szócsere vagy történet változtatás is megtörtént olyan irányba is,hogy az inkább európai
történethez hasonlítson

B. Milner (1950)

Neuropszichológus, aki egyik páciensének a központi kéregéről leválasztotta a frontális lebenyét,

hogy enyhítse az epilepsziáját. Az epilepszia csökkent, viszont a páciensben súlyos anterográd
amnézia alkult ki ettől. Páciense csak addig volt képes új információt elraktározni a fejében amíg
figyelt rá

G. Miller (1956)

 A munka memória kapacitása 7 ± 2 elem

 Telefonkönyvből valószínűleg egy 5 től 9 ig terjedő mennyiségben fogunk tudni neveket
megjegyezni.
 Tömbösítés: A megjegyzendő adatokat összekapcsoljuk a hosszútávú memória adataival, és
így növeljük a munkamemória terjedelmét.

L. Peterson & M. Peterson (1959) Rövidtávú felejtés

 Az értelmetlen szótagos kísérlet lezsugorítása egy eleműre

 2 mással és 1 magánhangzó helyett 3 mássalhangzót használtak, majd megakadályozták a
fejben ismétlést, hogy az információ ne tudjon elméllyülni
 A felejtés az idő elteltével egyre gyorsabb volt, Az Ebbinghaus kísérlettől annyi eltérés
történt, hogy a felejtés kezdetben gyors növekvésen ment keresztül, majd ez kis idő múlva
lecsökkent újra.
G. Sperling (1960)

 Memóriaterjedelmi disszertáció: túl sok információ ér minket túl

hirtelen, akkor csak keveset tudunk belőlük elő idézni. – Részleges
beszámolós módszerrel ellenőrizte ezt.
 Két csoport volt az egyik minden karaktert fel kellett idézzen, a másik
pedig véletlenszerűen megnevezetteket.
 A részleges beszámolós csapat jóval több betűt tudott felidézni, mint a
teljes beszámolós
 Ikonikus emlékezet: Ikonikus emlékezet: rövid, mindössze egy
milliszekundumos emléknyom az előző vizuális képről, amelyet az utána
következő ingerek könnyen „maszkolnak”. Ennek párja az echoikus
emlékezet.
o Két része van:
 Az első esetben a rendelkezésre álló anyagból az információ kivonása
történik
 A másik részben az egyén számára látható, tudatosan hozzáférhető infók
észlelése

A.M. Collins & M.R. Quillian Taxonomikus szerveződés

 A fogalmak adják a csomópontokat, a közöttük lévő

kapcsolatot pedig egyrészt a távolságuk, másrészt az
összeköttetés megléte (vagy hiánya) mutatja.
 A modellben a közelség azt jelzi, milyen hosszú (vagyis
hány további csomópontot érint) az az útvonal,
amelyet a feldolgozás során követünk.
 Egyes csomópontokat összekötő hálózat egy aktivitási
kapcsolatot is modellez –ezt hívjuk terjedő aktivációs
elképzelésnek
 Közelebbi kapcsolatoknál hamarabbi az előhívás
 A modell működésének tesztelésére végzett kísérletek rendre igazolják ezt a feltevést,
vagyis a kategóriaméret hatását. Ennek lényege, hogy a kategóriatagságra vonatkozó
döntés egy kisebb kategória (hal) esetén gyorsabb, mint egy nagyobb (állat) esetén.

E. Tulving (1972) Explicit deklaratív emlékezet

 Epizódikus és a szemantikus memória között állapított meg különbséget.

  Míg az epizódikus memóriával tapasztalatainkat (múltra irányul)tudjuk felidézni, addig a
semantikus memóriával általános tényeket (jelenre irányul)

F.I.M.Craik & R.S. Lockhart (1972)

 A feldolgozás mélysége(elaborálása) fogja meghatározni a későbbi emlékezeti teljesítményt,

vagyis minél mélyebb a feldolgozás, annál tartósabb lesz az emlékezeti megtartás.

Ezt később Craick és Tulving kísérlete támasztota alá, különböző mélységű elaborálási kísérleteivel.

E. Loftus & J. Palmer (1974) Hamis emlékezet , Szuggesztív kérdések

 A kísérleti személyeknek egy közlekedési balesetet vetítettek le (két autó összeüzközése)

 Két csoportra osztották őket, a bánásmód ugyan olyan volt egy kivételel: Az egyik kérdésben
koccant szó volt, a másikban ütközés.
 Az ütközéses csoport gyorsabbnak ítélte meg a kocsit minta koccanó csoport.
 később: Az ütköző csoport jóval nagyobb eséllyel állította, azt, hogy volt törött üveg a
filmben, mint a koccanó csoport

D.R. Godden & Baddeley (1975)

 Azt a fizikai környezetet manipulálta, amelyben a célemlékek kódolásra, illetve előhívásra

kerültek
 Könnyűbúvároknak kellett egy 36 szóból álló listát megtanulniuk vagy a víz alatt, vagy a
szárazföldön
 A kódolási/előhívási paradigmának megfelelően az előhívás is megvalósulhatott a
kétféle helyszínen.
 Eredmények: a kongruens előhívási-kódolási körülmények, tehát amikor a kódolási és
előhívási körülmények megegyeztek, szignifikánsan jobb felidézési teljesítményhez
vezettek, mint az inkongruens helyzetek

G. Bower (1981) Állapotfüggő memória

 Hipnózissal manipulálta a résztvevők kedvét (szomorú/vidám)

 Ezáltal két független változó jött létre a kísérletben:
o kedv a tanulásban: vidám; szomorú
o kedv a tesztelésben: vidám vagy szomorú
 A résztvevők akik pl szomorú kedvükben tanultak meg valamit, sokkal jobban hívták elő ha
szomorú állapotban tesztelték őket, é sez boldogságnál is így volt