Ukrajna társadalmi-gazdasági

helyzete az elmúlt 20 évben és

napjainkban
1.1. Ukrajna társadalmi helyzete az elmúlt 20
évben és napjainkban
• A Szovjetunió szétesésével 1991-ben függetlenné vált Ukrajna 52
millió lakosságú államként, 603 700 km2 -nyi területen kezdte meg
történetét, komoly gazdasági potenciállal, atomfegyverekkel,
amelyhez értelemszerűen hozzájárultak a szocializmussal együtt járó
problémák is.
• A függetlenné válás alapvető gazdasági-társadalmi és politikai
változásokat hozott.
• Ukrajna a demokrácia intézményének kiépítését és a piacgazdaságra
való áttérést tűzte ki céljául. Államformája köztársaság lett, az
irányítás tekintetében ötvöződnek mind az elnöki, mind a
parlamentáris köztársaság elemei.
• A rendszerváltással együtt járt a gazdaság mélyrepülése, a Szovjetuniónak mint
gazdasági egységnek a megszűnése komoly problémákkal szembesítette a
független Ukrajnát.
• Az egykor virágzó szocialista nagyvállalatok sorra válságba kerültek, a
tulajdonviszonyok megváltozása, a munkahelyek megszűnése, a kialakuló
áruhiány, a befagyasztott és évekig ki nem fizetett nyugdíjak és bérek, valamint a
növekvő munkanélküliség maga után vonta a társadalom korábbi stabilitásának
megszűnését.
• A kiterjedt feketegazdaság és a hatalmas méreteket öltő korrupció tovább
nehezítette a válságból való kilábalást.
• A gazdaság teljesítménye az 1990. évi szinthez képest 1999-re közel 60%-al esett
vissza, az országnak egy évtizedre volt szüksége ahhoz, hogy stabilizálni tudja a
helyzetet és kijöjjön a válságból.
• Az ukrán gazdasági rendszer azóta sem vált önfenntartóvá, a gazdaság nem képes
megtermelni a hivatalos államapparátus és szociális szféra fenntartásához
szükséges eszközöket, így az ukrán politikai rendszer mozgásban tartásához
elengedhetetlenül szükséges a külső segítség.
• A két fő forrás, ahonnét ehhez Ukrajna hozzájut Oroszország és a Nyugat.
• A függetlenné válással járó folyamatok nagyban befolyásolták az ország
demográfiai helyzetének alakulását is.
• A közel 52 millió fős ország lakossága az elmúlt két évtizedben megközelítőleg
10%-kal csökkent.
• A 2001-es népszámlálási adatok alapján Ukrajna lakosságának száma nem sokkal
haladta meg a 48 milliót.
• Az erőteljes népességfogyás egyik oka a természetes szaporodás számának
jelentős visszaesése.
• A kedvezőtlen gazdasági körülmények negatívan befolyásolták a gyerekvállalási
kedvet, a hivatalos statisztikák szerint az ukrán családok kétharmada egy
gyermekes.
• Az elmúlt húsz évben jelentősen visszaesett a házasságkötések száma, a válások
száma viszont növekedett, mindemellett negyedével emelkedett a halálozások
száma.
• Az így kialakuló természetes fogyás következtében az ukrán lakosság évente
átlagosan 286,1 ezer fővel csökkent.
• A nemek arányát tekintve Ukrajna esetében nőtöbblet jellemző.
• Jelentős változások következtek be az elmúlt két évtizedben az ország
lakosságának korösszetételében, a gyermekkorúak aránya csökkent, míg az
idősebb lakosság aránya növekedett, ami egy elöregedő társadalom képét
vetíti előre.
• Az ukrán népességszám drasztikus csökkenésének másik oka a nemzetközi
migrációban keresendő. Az alacsony jövedelmek és a kedvezőtlen
munkavállalási lehetősek következtében a függetlenné válás óta ukránok
százezrei vállalnak munkát különböző külföldi országokban.
• A huzamosan külföldön tartózkodó ukrán ·állampolgárok száma jelenleg is
milliós nagyságrendre tehető. A nyugati országok közül elsősorban
Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban, Németországban és
Csehországban vállalnak munkát, de jelentős számú ukrán vendégmunkás él
Oroszországban és a volt szovjet tagköztársaságok közül Kazahsztánban is.
• Az ország nemzetiségi összetételét tekintve a hivatalos statisztikai adatok alapján
a lakosság 77,8%-a ukrán, 17,3%-a orosz, 0,6%-a belorusz, 0,5%-a moldáv, 0,5%-a
krími tatár, 0,4%-a bolgár, 0,3%-a magyar, 0,3%-a román, 0,3 %-a lengyel és 2%-a
egyéb nemzetiségű.
• Az ország lakosságának nemzetiségi hovatartozását a népszámlálások alkalmával
mérik fel, az így készített statisztikák azonban nem fedik teljesen a valóságot,
ugyanis csupán a szovjetek által elfogadott nemzetiségi csoportokat veszik
számba, ahonnan kimaradnak az olyan nemzetiségi kisebbségek, mint például a
ruszinok.
• Tovább rontja a valós képet az is, hogy az anyanyelv nem mindig esik egybe az
etnikai identitással. Az ukrán anyanyelvű ukránok és az orosz anyanyelvű oroszok
mellett külön csoportot alkotnak az orosz anyanyelvű ukrán identitással
rendelkezők, mely felosztás a nyugatról keletre haladó földrajzi mintákat is követi.
• Az államalkotó ukránok mellett a legjelentősebb szerepet a nagyszámú orosz
kisebbség játssza. Az oroszokhoz képest jóval kisebb arányban van jelen az
országban a többi kisebbség.
• A népesség területi elhelyezkedésének tekintetében a keleti megyékben
elsősorban oroszok, Kárpátalján magyarok, Bukovinában románok, a Krímen a
tatárok élek.
• Tisztán ukránok által lakott területek az ország középső és nyugati részében
találhatóak, a fennmaradó területek többnemzetiségűek.
 REGIONÁLIS PF-I ELTÉRÉSEK
UKRAJNÁN BELÜL

• az eltérő történelmi, etnikai és gazdasági

viszonyok miatt:
• Kárpátalja – több nemzetiség, a nemzeti
öntudat mérsékelt fejlettsége, potenciális
szomszédos igények
• Bukovina – hasonló az előzőhöz
• Galícia – erősen fejlett nemzeti öntudat,
etnikai egységesség, erős görög-katolikus
egyház, eu-i hatások, potenciális lengyel
igények
• Voliny – fejlett nemzeti öntudat, etnikai
egységesség, potenciális lengyel igények
REGIONÁLIS PF-I ELTÉRÉSEK
UKRAJNÁN BELÜL
• Közép-Ukrajna – eloroszosodott, de ukrán
öntudatra ébredő városok, ukrán falvak,
ingadozó választói magatartás
• Tengermellék – orosz városok, vegyes
etnikai öntudatú falvak, orosz irányultságú
dominancia a politikai életben, orosz területi
igények
• Dél-Besszarábia – etnikailag sokszínű (U, O,
román, bolgár, gagauz) népesség, potenciális
román, megfogalmazott orosz területi
igények
• Szlobozsanscsina – orosz városok, ukrán és
orosz falvak, orosz irányultságú dominancia a
politikai életben, orosz területi igények
Harkovra
• Dnyepermellék (Zaporizsja, Dnyepropetrovszk
megyék) – iparvidék, orosz városok, ukrán
falvak, orosz irányultságú dominancia a politikai
életben, orosz területi igények
• Donyec-medence – iparvidék, urbanizált
területeken él a lakosság 90%-a, egyértelmű
orosz dominancia, az oroszok fegyverrel
próbálják érvényesíteni igényeiket, jelentős
része orosz szeparatisták fennhatósága, illetve
orosz megszállás alatt van, polgárháború
• Krím – Oroszo. 2014 márciusában bekebelezte,
ezt senki nem ismerte el, a lakosság zöme orosz,
vannak krími tatárok és ukránok is
Etnikai összetétel
• A jelenlegi Ukrajna területének jelentős része a 20. századot megelőzően,
évszázadokon keresztül az orosz birodalomhoz, Lengyelországhoz és az Osztrák-
Magyar Monarchiához tartoztak.
• A különböző területek társadalmi-gazdasági fejlődése eltérő módon alakult, ami
területi, kulturális és nyelvi megosztottságot eredményezett.
• Történelmi, gazdasági és természetföldrajzi szempontból Ukrajna négy nagyobb
régióra osztható: Nyugat, Középnyugat, Kelet és Dél.
• A régiók tekintetében erős különbözőség van a népesség etnikai, demográfiai,
urbanizációs viszonyai és politikai beállítottsága között.
• Nyugat magába foglalja Kárpátalját, Galíciát, Volhíniát és Bukovinát, központja
Lemberg. A Krímet leszámítva ez a terület vált legkésőbb az USZSZK részévé és itt
a legerősebb a közép-európai öntudat. A nyugati országrész társadalmát, a
polgárosodás útján előrehaladott, erős nemzeti öntudattal rendelkező többségi
ukránok és különböző nemzetiségi kisebbségek alkotják. A nyugati régió számít az
ukrán nemzeti erők központjának, innen indultak az első nemzeti demokrata
mozgalmak, megmozdulások.
• Középnyugat a centrum, a régió mintegy két évszázada orosz érdekszféra alá
tartozik. A fővárost magába foglaló oroszok és ukránok által vegyesen lakott
régióban a közép-európai tradíciók a Kijevi Rusz kulturális örökségére épültek rá.
• A keleti országrész számít a harmadik nagy makrorégiónak.
• A későn benépesített terület a XX. század folyamán az ország ipari fellegvárává
vált.
• Az elsősorban oroszok által lakott, erősen urbanizált régió, vagyis a donbász-
dnyepropetrovszki terület adja a nemzeti össztermék jelentős részét.
• A térség központ Dnyipropetrovszk és Donyeck.
• A régió ipari-munkás társadalma jellegzetes lokális Doneci öntudattal rendelkezik,
ami részben azt jelenti, hogy a keleti lakosság is ukránnak vallja magát, csak
ukránságát másként ítéli meg.

• A déli terület társadalmi-gazdasági szempontból a XX. század elejéig a keleti

régióhoz hasonlóan fejlődött, annyi különbséggel, hogy itt kisebb mértékű volt az
iparosítás.
• A területhez tartozott a Krím Autonóm Köztársaság, Ukrajna egyetlen autonóm
státusszal bíró közigazgatási egysége. Az 1954-ben Szovjet-Ukrajnához csatolt
Krím félsziget lakossága 1,9 millió fő, nemzetiségi összetételét tekintve 58%-a
orosz, 24%-a ukrán és 12%-a krími tatár.
• A keleti és nyugati régiók között fennálló különbségek a legélesebbek az
országban.
• A felsorolt régiókon belül külön kategóriát képez a nyugati területhez
tartozó soknemzetiségű Kárpátalja, mely terület történelmi múltjából és
határ menti fekvéséből adódóan számos tekintetben különbözik a nyugat
ukrán területektől.
• A posztkommunista térség egyik jellegzetessége, a gazdasági és politikai
rendszer sajátos összefonódása.
• A rendszerváltást követően a hatalmat átvevő új elit három csoportból
tevődött össze: az első csoportba tartoznak a korábbi rendszerrel
szembenálló nemzeti erők, a másodikba a régi rendszerből átkerült egykori
párt és nomenklatúra elit, míg a harmadikba a gazdaságot irányító
különböző oligarchikus csoportok. A csoportok között zajló pozícióharc az
ukrán társadalom legintenzívebb érdekkonfliktusát jelenti.
• A függetlenség elnyerése óta Ukrajnában nem sikerült teljes
mértékben meghonosítani a nyugati típusú demokratikus
intézményrendszert.
• A választások eredményét az elmúlt húsz évben számos tényező
befolyásolta. Ezen tényezők közé tartoznak a különböző választási
csalások, a szavazatvásárlás, a megfélemlítés, a választási korrupció,
valamint az úgynevezett „adminreszursz” vagy más néven
adminisztratív erőforrás felhasználása.
• Az ukrán társadalom politikai ingerküszöbét nehéz átlépni, a
társadalom jelentős része elnézi a választási csalásokat, a szavazatok
megvásárlását, eltűri a nyomásgyakorlást, ami azzal magyarázható,
hogy a felnőtt lakosság jelentős része a szovjet éra alatt
szocializálódott, ahol nem voltak hagyományai a demokráciának s az
elmúlt évtizedekben jelentősebb minőségi változást nem tapasztalt a
demokrácia magatartásformáit illetően.
• A „narancsos forradalom” volt a nagyobb szervezett megmozdulás,
ahol az ukrán társadalom felemelte hangját az uralkodó elit választási
csalásaival szemben.
1.2. Ukrajna gazdasági helyzete az elmúlt 20
évben és napjainkban
• Ukrajna 1991-től a piacgazdaság útjára lépet. Ez az út pedig az árak addigi
állandóságából a liberalizáció felé mozdult el.
• A gazdasági szerkezet nagyipari jellegű volt és a gazdaság működésének ez
volt mozgatórúgója és egyben „achillesi sarka” is.
• A volt szovjet államokkal lévő gazdasági kapcsolatok megszűntek és a nagy
ipari gyárak bezártak vagy sokkal kisebb kapacitáson működtek.
• A már független Ukrajna gazdasága a 90-es évek elején állandóan
zsugorodott és 1995- ben a GDP csak a 44%-át tette ki az 1990-es értéknek.
• A gazdasági teljesítmény csökkenésének egyik fő tényezője volt az árak és
ezen belül az energiaárak liberalizációja.
• Ennek következményeként már 1992-ben az árak 30x-ra emelkedtek egy év
alatt, a nyersolaj ára több mint a hússzorosára, a földgázára pedig 25x-re
emelkedett, hisz a beszerzői árat a piacgazdaság mechanizmusa diktálta.
• A 90-es évek eleje Ukrajnában a magas infláció időszaka is volt: 1991-ben
390%, 1992-ben 2100%, 1994-ben pedig 501%, de az abszolút rekord 1993-
ban volt, amikor is az IMF számításai alapján az ukrajnai hiperinfláció
mértéke 10256% volt és a világon a legnagyobb volt abban az évben. I
• lyen makrogazdasági körülmények között megszakadtak a monetáris
kapcsolatok a gazdaság szereplői között, amelyek áttértek a direkt
árucserére (barter).
• Ekkor már a gazdasági szereplők közötti „fizetésképtelenség” elérte a GDP
40%-át és növelte a vállalatok között a pénzügyi bizalomvesztést.
• A fentiek fényében magasra nőtt a bértartozás mértéke és annak kifizetési
ideje.
• Az állami szférában dolgozóknak fél éves, de akár 1 éves bértartozásuk is
volt, hisz az állami költségvetés állandó deficittel harcolt.
• A 90-es években zajlott le a privatizációs folyamat, 1995-ig, vagyis 3,5
év alatt, az állami tulajdon aránya 96%-ról 62%-ra csökkent.
• Az akkori ún. „értékpapíros privatizáció”-nak köszönhetően több tíz
millió dollár értékű ipari vállalkozások, gyárak áron alul kerültek
magántulajdonba.
• Ez a privatizációs forma 1999-ig tartott. Ez után elkezdődött a
pénzalapú privatizáció, ami még máig is tart.
• A negatív gazdasági változások kihatással voltak az emberek
életszínvonalára. 1991-95 között a reálbér értékvesztése elérte a 67%-
ot. A havi átlagbér a 90-es évek végén 50 USD körül mozgott és a
lakosság 80%-a a létminimum alatt élt. A munkanélküliségi ráta ekkor
40% volt.
• Az egyik legnagyobb csapás a lakosság számára az volt, hogy szovjet
takarékbankban lévő betéteket zárolták és azokat nem fizették ki. A
Szovjetunió széthullásakor (1991-ben) az ukrán SZSZK lakosság
betéteinek értéke meghaladta a 116 mrd. szovjet rubelt, ami az akkori
reális (fekete)piaci árfolyamon számítva elérte a 10 mrd. USD-t.
• A gazdasági stabilitás érdekében 1996-ban volt lebonyolítva a
pénzügyi reform, mikor az ukrán karbovenec a jelenlegi nemzeti
valutára, a hrivnyára volt beváltva 100000:1 arányban.
• 2000-től kezdődően figyelhető meg az ukrán gazdaság fellendülése,
2008-ig a progresszió töretlen volt:
• a GDP magas ütemben, évi 7-8%-al nőtt.
• Kezdetben a kohászat és vegyipar nemzetközi konjunktúrája jelentette a
növekedés motorját, majd 2005-től a belső kereslet (hitel expanziótól is
fűtött) ugrásszerű bővülése is hozzájárult ehhez.

A 2008 második félévétől kibontakozó pénzügyi-gazdasági válságot Ukrajna

kedvezőtlen belső feltételekkel fogadta: jelentős külső eladósodottság, nagy és
gyorsan növekvő külkereskedelmi mérleghiány; túlfűtött belső kereslet;
nagymértékű lakossági eladósodottság; a lakosság alsóbb jövedelmű rétegeinek
gyorsuló leszakadása jellemezte.
Ukrajna 2005-től folytatott, belső fogyasztást ösztönző gazdaságpolitikája, a
teherbíró képességét jelentősen meghaladó szociálpolitikája, és a szükséges
szerkezetváltás elmaradása miatt 2008 közepére a globális folyamatoktól
függetlenül is válság közeli helyzetbe került.
• 2009-ben Ukrajnát egyaránt sújtotta a pénzügyi válság, a hitelforrások
beszűkülése és a gazdaság meghatározó ágazatainak (kohászat,
vegyipar, építőipar) nemzetközi és belföldi recessziója.
• A válság előidézte több bank megszülését és pénzpiaci pánikot
okozott, ami miatt több hónapig befagyasztotta a betétek levételét a
banki szektorból. Az ukrán nemzeti valuta ebben az időben 60%-al
devalvált és a külföldi tőke kiáramlását idézte elő, és az ukrán
bankszektorból kivonultak olyan nemzetközi pénzügyi intézmények,
mint a Swedbank, Pireus bank, Forum, ING, Generali stb.
• Ukrajna egyik legnagyobb jelenlegi problémája a magas államadósság.
DE fontos kiemelni, hogy Ukrajna államadóssággal kapcsolatos
problémái nem újszerűek, hisz már a 90-es években is ádáz harcot
vívtak vele az akkori kormányok. 2012 végére az államadósság
meghaladta az 500 mrd.hrn. (65 mrd.USD).

• A magas államadósság, törlesztő részletek folyamatos kifizetése az

IMF-nek és újak folyósításának felfüggesztése, kamatfizetés
növekedésé, valamint Ukrajna állandósulóvá vált fizetési mérlegének
deficitje ahhoz vezetett, hogy az ország valutatartalékai
rekordmélységre zuhant.
• A gazdaság zsugorodásának és a gazdasági konjunktúra
csökkenésének következtében az állami költségvetésben óriási deficit
keletkezett, amit az Ukrán Nyugdíjalap állandó „pénzszegénysége” is
tetéz.
• A 2012-ben életbe léptetett nyugdíjreform nem teljesítette a hozzá
fűzött elvárásokat – nem tudta csökkenteni az Ukrán Nyugdíjalap
deficites működését.
• A költségvetési adatok előrejelezték, a még nagyobb deficitet. Hiába
emelték meg a nők számára a korhatárt és a minimálisan ledolgozott
évek számát 10 évvel mind a nők, mind a férfiak számára is.
• A gyors ütemű ukrán államadósság-növekedés a következő tényezők hatására
történt:
• az Ukrán Nyugdíjalap állandó deficitje;
• a 2012-es közös lengyel-ukrán rendezésű futball Európa Bajnokság rendezési
költségeinek állandó növekedése;
• az ukrán Naftogaz tarifakülönbségek kiegyenlítésére felvett kölcsönök;
• az olcsóbb hitelek drágábbakkal való lecserélése (refinanszírozása);
• az államadósság növekedésének következtében a felvett hitelek
kamatkifizetés százalékainak növekedéséhez is vezetett (amennyiben 2008-
ban csak 3,2 mrd hrn. tettek ki a kamatkifizetések, akkor 2013 – már 35
mrd.hrn. tesz ki);
• az állam által garantált hitelállomány növekedése (Ukravtodor, Naftogaz
hiteleinek ugrásszerű növekedése, amelyeknél az állam kezességet vállal).
• A pénztelenséget bizonyítja az a tény, hogy 2013. november 1-én az
Egységes Kincstári számlán az ukrán államnak összességében 410 ml.
hrn. volt, ami a 2003 óta a legcsekélyebb számlaegyenleg.
• Ez ahhoz vezetett, hogy a 90-es évek óta először az állami
intézmények dolgozói több hetes késedelemmell kapják bérüket, a
szociális juttatásokon élők pedig néhány napos késedelemmel kapják
meg a nyugdíjakat és segélyeket.
• Több elemző is úgy véli, hogy az ukrán gazdaság mély recesszióba
zuhant.
 2. Kárpátalja társadalmi-
gazdasági és természetföldrajzi
helyzetének értékelése
2.1. Kárpátalja társadalmi helyzete és tendenciái
2.1.1. Kárpátalja mint közigazgatási egység
• A megyét 13 járás (Beregszászi-,
Huszti-, Ilosvai-, Munkácsi-,
Nagybereznai-, Nagyszőlősi-,
Ökörmezői-, Perecsenyi-, Rahói-,
Szolyvai-, Técsői-, Ungvári-, és
Volóci járás) és 5 megyei
alárendeltségű város (Beregszász,
Csap, Huszt, Munkács, Ungvár)
alkotja, melyhez 6 járási jogú
város, 19 városi típusú település
és 579 falu tartozik.
• A független Ukrajna létrejötte óta a megye közigazgatásának
változásai között említhető, hogy:
• 3 várost megyei alárendeltségű szintre emeltek,
• 1 városi típusú település megkapta a járási jogú státuszt,
• 31 új falusi tanács alakult, és további
• 9 település állította vissza önállóságát, melyeket korábban
egyesítettek.

Már 1991-ben megkezdődött a települések történelmi neveinek

visszaállítása, összesen 43 település nyerte vissza régi elnevezését.
• Kárpátalja jelenleg „Zakarpatszka
Oblaszty” néven Ukrajna egyik nyugati
megyéje, központja Ungvár.
• A vidék a történelem során többször is
gazdát cserélt, mintegy
• 1000 esztendeig a történelmi Magyarország
részét képezte, majd a trianoni békeszerződés
után Csehszlovákia kapta meg.
• Az 1938-as első bécsi döntés rövid ideig
visszacsatolta a területet Magyarországhoz,
• majd 1945-ben a Szovjetunióhoz, azon belül
az USZSZK-hoz került egészen a
rendszerváltásig.
A gyakori „ország-váltásokkal” együtt járt a
politikai berendezkedésnek, a nyelvnek, a
közigazgatás szerkezetének a váltása is, ami
nagyban meghatározta a vidék és az itt élő
emberek sorsát.
 2.1.2. Népesség
• Az elmúlt két évtizedben az összukrajnai átlaghoz képest a megye demográfiai
mutatói kedvezőbben alakultak. Kárpátalja összlakossága az 1989-es
népszámlálási adatokhoz képest jelentősen nem változott.

A 2001-es népszámlálási adatok

alapján a megye lakossága 1 253 160
főt tett ki, a 2008-as statisztikai adatok
alapján a megye állandó népessége 1
239,8 ezer fő, ami az ország
népességének 2,7 %-át jelenti, így 17.
helyen szerepel a megyék
rangsorában. A régió lakossága a
2010-ben 1 2 44,8 ezer fő.
• Kárpátalja egyik sajátossága a változatos nemzetiségi összetétel, a legutóbbi
népszámlálási adatok alapján több mint 90 nemzetiség képviselője él a
területen.
• Legnagyobb számban vannak az ukránok (ruszinok), arányuk 80,5%-ot tesz ki.
• A sajátos nyelvvel és kultúrával rendelkező helyi szláv lakosság nemzetiségi
hovatartozásának megítélése erősen megosztja ukrán tudományosságot, a ruszinok
ügye a rendszerváltás óta vissza-visszatérő politikai napirendi kérdések közé tartozik.
• A megye lakosai között a második helyen szerepelnek a magyarok, arányuk
12,1% -ot tesz ki a megye összlakosságából.

A többi kisebbség lélekszáma nem

éri el a 3 %-ot, köztük jelentősebb
számú közösség a román (2,6%), az
orosz (2,5%), a cigány (1,1%), a
szlovák (0,5%) és a német (0,3%)
kisebbség
Jó szomszédi viszonyok
• A nemzetiségek együttélésére az elkülönülés jellemző, a vegyes-
házasságok aránya nem túl magas.
• A területen élő nemzetiségek toleránsan viszonyulnak egymáshoz.
• Az ukrán szélsőségesek részéről indított magyarellenes kirohanásokat
leszámítva, melyek az utóbbi években elszaporodtak, általánosságban
jónak mondható a magyarok és a többségi nemzethez tartozó ukrán,
ruszin lakosság közötti viszony.
• Szintén jó a magyarok viszonya az oroszokkal és más nemzetiséghez
tartozókkal.
• A megye népességének 37%-a városokban, 63%-a falvakban él.
• Nemi összetétel szerint a nők vannak többségben.
• Az elmúlt húsz évben a népesség migrációjában a kivándorlási többlet
volt jellemző.
• A megyét elhagyók jelentős része különböző nyugati országokba
telepedett le, illetve Ukrajna más területeire költöztek, míg az ide
települők túlnyomó többsége ország többi megyéjéből érkezett.
2.1.3.Magyarság
• A kárpátaljai magyarság – mint nemzeti kényszerkisebbség – a trianoni
békeszerződés után jelent meg.
• Helyzetét nagyban determinálták a történelem folyamán többször változott
államhatárok módosulásai, melynek következtében a kisebbségi helyzetbe
került magyar közösség mindvégig szembe kellett nézzen a többségi nemzet
részéről indított asszimilációs törekvésekkel.
• Lélekszámában és össznépességen belüli arányában jelentős változások
történtek.
• A szovjet rendszerben megtizedelt és háttérbe szorított magyarság helyzete
a független Ukrajna keretén belül sem rendeződött megfelelően.
• Kisebbségi helyzetük ma is olyan problémákat vet fel, melyek megoldása
nélkül nem képzelhető el a közösség identitásának megőrzése és
megmaradása.
2.1.4. Demográfiai mutatók
• A 2001-es népszámlálási adatok alapján a magyar lakosság lélekszáma
151,5 ezer fő, amely az ukrajnai magyarság 96,8 %-át teszi ki. A magyarság
lélekszáma rendszerváltás óta csökkenőben van, ami elsősorban az
anyaországba történő kivándorlásnak, az alacsony gyerekvállalási kedvnek,
másrészt az asszimilációs folyamatoknak köszönhető.
• Területi megoszlás szerint a járások összlakosságához viszonyítva egyedül a
Beregszászi járásban alkotnak többséget a magyarok, arányuk 76,1 %
(41163 fő); a Nagyszőlősi járásban 26,2 % (30874 fő); az Ungvári járásban
33,4 % (24822 fő); a Munkácsi járásban 12,7% (12871 fő); a Técsői- Huszti-
Rahói járásokban pedig 5000 fő alatti a magyar lakosság lélekszáma.
• A többi járásban a magyarok aránya nem haladja meg az 1 %-ot. Beregszász
városban mára 50% alá esett a magyarok aránya (12785 fő), a többi
városban ez az arány 10 % alatt van.
 Kárpátalja nemzetiségi összetétele
• ukránok – 1 millió, 80%
• ruszinok: külön nemzet? – 10
ezer?
• magyarok – 2001-ben 151 ezer
• cigányok – 14 ezer? vagy
inkább 45–50 ezer
• románok – 32 ezer
• oroszok – 32 ezer
• németek, szlovákok
• A kárpátaljai magyarság a határ menti sávban, többségében egységes
magyar nyelvterületen, tömbszerűen helyezkedik el. Falvakban él
64,6% -uk, további 8,8 % úgynevezett városi típusú településen,
26,6% pedig városokban.
Kárpátalja közigazgatási egységeinek nemzetiségi összetétele a 2001-es népszámlálás adatai alapján
(Molnár D. István, a Kárpátaljai Megyei Statisztikai Főhivatal adatai alapján)
FELEKEZETI ÖSSZETÉTEL
• A felekezeti hovatartozást illetően kárpátaljai magyarság három
felekezet között gyakorolja vallását: legtöbben a magyarok közül –
mintegy százezren – a református egyházközösséghez tartoznak,
megközelítőleg 20 %-ot tesznek ki a római katolikusok és 8% a görög
katolikusok aránya.
• Az ukrán lakosság zöme ortodox, kisebb részük görög katolikus, vagyis
felekezeti hovatartozásban eltér a magyar nemzetiségűektől.
református – 75 ezer fő
római katolikus – 35 ezer fő (ebből magyar – 20–25 ezer)
görög katolikus – 15 ezer magyar a 220 ezerből
kisegyházak hívei – ?
ateista – kevés
2.1.5. POLITIKAI AKTIVITÁS
• A demokráciára való áttérés kétségtelenül minőségi változást jelentett
a kárpát-medencében élő nemzeti kisebbségek – köztük a magyarok –
helyzetét illetően is.
• A kárpátaljai magyarság számára is a rendszerváltás időszakában nyílt
lehetőség az önszerveződés útjára lépni.
• Ekkor fogalmazódik meg a helyi magyarságnak az önrendelkezéshez
való jog iránti igénye is, mely a rendszerváltás időszakában zajló
sikertelen autonómiatörekvésekkel folytatódott.
• Bár voltak ígéretek és különböző politikai alkuk az autonómia
megadására vonatkozóan, azonban az ügy véghezviteléhez szükséges
politikai akarat mindvégig hiányzott a többségi nemzet részéről.
• Az újonnan létrejövő erősen centralizált, unitárius
államberendezkedésű Ukrajna a nemzeti eszme irányvonala mentén
próbálta megteremteni és megerősíteni államiságát, melybe a
kárpátaljai magyarok számára megígért autonómia nem fért bele.
• A magyar közösség ezen irányú törekvéseit az ukrán politikai elit nagy
része máig negatívan értelmezi, s a szeparatizmus lehetőségét látva
benne elutasítják azokat.
• A független Ukrajna létrejötte óta számos magyar szakmai-, civil-,
kulturális- és politikai szerveződés alakult meg azzal a céllal, hogy a
magyar közösség fennmaradását elősegítsék, érdekeiket a független
ukrán államban képviseljék. A magyarság az eddig megtartott valamennyi
ukrajnai választáson valamilyen formában részt vett, a parlamenti- és
helyhatósági választások alkalmával a magyar érdekek képviseletére saját
jelölteket állított mind parlamenti, mind helyhatósági szinteken.
• A két legjelentősebb magyar politikai szervezet és párt napjainkban: a
KMKSZ (KMKSZ - UMP)1 és az UMDSZ (UMDP)2 .
• Szakmai szervezetek közül kiemelkedő a Kárpátaljai Magyar
Pedagógusszövetség.
 2.1.6. A magyarság problémái
• A kárpátaljai magyarság problémáit Gulácsy Géza négy problémakörbe
csoportosította: gazdasági, szociális, politikai-adminisztratív és kulturális.
• A gazdasági problémák az országban élő valamennyi nemzetiséget érintik,
így azok megoldására a magyarság önállóan nem képes.
• A szociális problémák a lokális érdekvédelem és a hatékony szociális
védelem hiányából valamint a demográfiai és migrációs folyamatokból
adódnak.
• A politikai-adminisztratív problémákhoz tartozik a szovjet rendszerből
átvett, a magyarság szempontjából negatív közigazgatási felosztás és az
önigazgatás lehetőségének korlátozottsága, melynek következtében a
magyarság szétszórtan vesz részt a területi politikai döntések
meghozatalában.
• További problémát jelent, hogy számarányához képest jóval
alacsonyabb a magyarok képviselete a végrehajtó és döntéshozó
szervekben, így nem tudják érvényre juttatni saját érdekeiket.
• A kulturális problémák körébe tartoznak az oktatás-nevelés,
művészet, kétnyelvűség és közművelődés területén felvetődő gondok
• Az említett problémaköröket Gulácsy még 1990-ben fogalmazta meg,
megoldásukra azóta sem került sor, sőt, a problémák súlyosbodásához
vezettek, sok esetben ellehetetlenítve a kisebbségek, köztük a
magyarság helyzetét is.
2.1.7. Oktatás
• Egy nemzeti kisebbség megmaradásában fontos szerepet játszanak az anyanyelvű
oktatást biztosító intézmények, melyek a kisebbség nyelvének és kultúrájának
hordozói.
• Kárpátalján közel 100 magyar állami oktatási intézmény működik: köztük óvodák,
általános iskolák, középiskolák, a működésükhöz szükséges feltételek azonban az
elmúlt húsz évben nem voltak megfelelően biztosítva.
• Az ukrán oktatást sújtó általános problémák mellett, a kisebbségi oktatási
intézmények további gondokkal is küzdenek. Az egyik legnagyobb probléma, hogy
a magyar fiatalok jelentős része a középiskolai tanulmányai során nem tanul meg
ukránul.
• A nemzetiségi iskolákban ugyanis helytelen az ukrán nyelv oktatásának
módszertana, továbbá hiányoznak a megfelelő tankönyvek és a szótárak, ami
megnehezíti az államnyelv elsajátítását.
• A magyar iskolákból kikerülő diákok – a továbbtanulás terén – hátrányosabb
helyzetben vannak ukrán társaikkal szemben. Jelentős szerepet vállalnak a
kárpátaljai magyar oktatásban az egyházi fenntartású és működtetésű líceumok
és gimnáziumok, melyek a rendszerváltást követő időszakban jöttek létre és mára
jelentős tehetséggondozó műhelyekké nőtték ki magukat.
• A többségi nemzethez képest a magyar lakosság iskolázottsági
mutató rosszabbak, ami elsősorban a felsőfokú végzettséggel
rendelkezők arányában mutatkozik meg.
• A magyar nyelvű felsőfokú képzés alappillérét képezi az alapítványi
fenntartású II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, mely
1996-ban Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolaként kezdte meg
működését s mára olyan szellemi, kulturális és tudományos
központtá nőtte ki magát, amely nagyban hozzájárul a kárpátaljai
magyar közösség túlélési esélyeinek növeléséhez.
• anyanyelvi oktatási intézmények:
• óvoda – 70 magyar + 18 vegyes nyelvű – kb. 50%-os lefedettség
• iskola – 97 magyar, illetve vegyes tannyelvű – viszonylag jól lefedi az
igényeket, de sokat közülük a kis tanulói létszám miatt a bezárás fenyeget; a
2017-es oktatási törvény 5. osztálytól ukrán nyelvűre kívánja átállítani a
tantárgyak egy részének oktatási nyelvét
• szakiskola – kevés
• felsőfokú oktatás – KMF + UNE magyar kar (részben magyar nyelvű) – csak
bizonyos szakok tanulására van lehetőség magyar nyelven
2.2. Kárpátalja gazdasági helyzete és tendenciái
2.2.1. A megye gazdasági helyzetének általános
változásai a rendszerváltás óta
• Amennyiben megvizsgáljuk Ukrajna főbb gazdasági mutatóit a
rendszerváltás óta (recesszió a 90- es évek elején, majd hosszú
depresszió, az új évezred elején történő felemelkedés, majd a
gazdasági válság) azt a képet kapjuk, hogy a számok intenzív és
dinamikus változásokat tükröznek (összehasonlítva fejlett országok
gazdaságával). Megtapasztaltunk ebben a bő két évtizedben
hiperinflációt, rekord munkanélküliséget, kétszámjegyű GDP
növekedést. Ezek az adatok viszont nem a dinamikus változást
tükrözik, hanem a bizonytalanságot, az alacsony bázis pedig relatíve
magas gazdasági változásokat jelezhetnének elő. Nézzük most meg
tágabb időhorizontban és konkrétan a vizsgált korszakban a megye
gazdaságának sajátosságait.
• Ukrajna függetlenségének kikiáltása óta kardinális változások mentek
végbe a megye gazdasági struktúrájában. A szovjet érában az ipar
részaránya évről-évre drasztikusan növekedett, ami foglalkoztatottak
számának növekedéséhez vezetett. Párhuzamosan a mezőgazdaság
aránya és az itt foglalkoztatottak száma csökkenő tendenciát mutatott.
• Az utóbbi évtizedekben növekedett a mezőgazdaság és szolgáltatói szféra
szerepe a regionális gazdaság struktúrájában, miközben jelentősen
visszaesett az iparé és az építőiparé. A 90-es évek elején olyan jelentős
ipari gyárak, üzemek szüntették be tevékenységüket, mint az
„Elekrodvigately” (autóipar), „Mas-zavod” (hadipar), „Uzgorodprilad”
(elekronika), „FMK” (bútorgyártás), „APK „Uzgorodskij” (agrár feldolgozó
ipar), „Molokozavod” (feldolgozóipar), „Geliosz” (margaringyár).
• A legnagyobb oka az ipari csökkenésnek az volt, hogy a Szovjetunió
széthullásával egyidejűleg megszakadtak a gazdasági kapcsolatok a
volt tagállamok között, ami nem csak a beszerzési oldalon jelent meg,
hanem az eladóin is, hisz megszűntek az akkor jól működő, államilag
rendszerezett kereskedelmi kapcsolatok.
• A hirtelen jött „szabadság” ahhoz vezetett, hogy néhány éven belül az
legtöbb gyár vagy teljesen beszüntette a gyártást, vagy csak nagyon
kicsi kapacitáson folytatta.
• Az akkori legnagyobb gyár, az „Elekrodvigately”, mely a
rendszerváltásig 3 műszakban termelt, a 90-es évek legeléjen több
mint 5000 munkást bocsátott el, ami az akkori ungvári munkaképes
lakosság kb. 15%-át jelentette.
A fenti adatokból kiderül, hogy Kárpátalján a nem termelői szféra foglalkoztatottsága a
rendszerváltás óta egyfolytában növekvő tendenciát mutat.
Kárpátalja Ukrajna legkisebb területtel, szántófölddel és urbanizációs szinttel rendelkező
megyéje és ennek köszönhetően a sereghajtók közé sorolják az ipari és mezőgazdasági
termelés alapján.
• A munkanélküliek alacsony aránya az államhatárok közelségének
köszönhető, ami a szezonális vagy állandó munkavállalást segíti elő az
EU-s és más országokban.
• Kárpátalján már a II. világháború előtti és a két világégés közötti
időszakra jellemző volt a kifelé irányuló migráció.
• Ez a fajta munkavállalással kapcsolatos ingázás még nagyobb szerepet
kapott az schengeni határok kiterjesztése kapcsán.
• A kárpátaljai románok fő célországai Oroszország, Olaszország,
valamint az ukrajnai Odessza megye.
• A magyar ajkú munkavállalók Magyarországot, Ausztriát, valamint az
EU más országait választják.
• A szláv nemzetiségűek (ukránok, oroszok, szlovákok, ruszinok) nagy
számban a Csehországi, valamint a szlovákiai munkavállalást részesítik
előnyben.
• Ezen kívül a potenciális munkavállalók nagy előszeretettel vállalnak
munkát a spanyolországi, olaszországi, portugáliai mezőgazdaságban,
építőiparban, valamint a nem termelői szférában. És, bár a gazdasági
válság negatívan hatott eme országok gazdasági mutatóira, a
kivándorolt munkavállalók legnagyobb része nem tervezi a
Kárpátaljára való visszatérést.
• Az a része a munkavállalóknak, amely valamilyen ok folytán nem az
EU-s országokat választják, Oroszország felé vette az irányt. Ott a
moszkvai és szentpétervári, valamint környékein lévő építkezéseken
vállaltak munkát. Itt havonta a kárpátaljai átlagjövedelem tízszeresét
is megkeresték.
• A többi ukrajnai régióhoz képest a gazdaságát jellemző mutatók terén
a sereghajtók közé tartozik, bár humán fejlődés, külföldi
tőkebefektetések, valamint a biztosítási szolgáltatások ellátottsága
terén az élmezőnybe tartozik
• A 2012 évi kutatásokból, melyek Ukrajna régióinak versenyképességét
értékeli, kiderül, hogy Kárpátalja a 27 régió közül a 17. helyen áll. A
régió erősségei a viszonylag minőségi orvosi ellátásban és az elemi
iskolai oktatásban van. A legnagyobb problémát a vállalkozási
tevékenység nehézségében és az állami politika állandó változásában,
valamint a komoly változásokon átment adópolitikában látják a
gazdasági szereplők.
2.2.2. Munkaerő piaci adottságok
• Az ukrajnai koncepció szerint Kárpátalján a munkaképes korú
lakosságba beletartoznak a 15 és 70 éves kor közötti mindkét nemnek
a képviselői, akik valamely terület munkaerő-kínálatát képezik az
árutermelés vagy a szolgáltatásnyújtás számára.
• A munkaképes korú lakosság száma a 2011-es adatok szerint elérte a
923 ezer főt, melynek 51,5%-a nő, 48,5%-a pedig férfi.
• A munkaképes korú lakosság összetételének alakulása…
• Az ukrán statisztikai
hivatalok a munkaképes
korú lakosságot két
csoportra osztják:
• gazdaságilag aktívakra
• inaktívakra.

• A gazdaságilag aktív
lakosságon belül pedig,
megkülönböztetik:
• a foglalkoztatottakat
• a munkanélkülieket.
 FOGLALKOZTATOTTAK
• Ukrajnában a foglalkoztatottak közé azok a személyek tartoznak,
• akik a statisztikai megfigyelés hetén legalább egy órát dolgoztak
pénzért vagy bármilyen más természetbeni juttatásért önállóan vagy
valamelyik vállalatnál;
• továbbá azok a személyek, akik a megfigyelés ideje alatt ideiglenesen
nem dolgoztak, de formálisan tulajdonosai, vagy alkalmazottai
valamely vállalkozásnak.
 MUNKANÉLKÜLIEK
• A munkanélküliek behatárolását a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO)
elvei alapján készítik Ukrajnában is.
• E meghatározás szerint ahhoz, hogy valakit munkanélkülivé nyilvánítsanak,
3 feltételnek kell teljesülnie:
• 1) nincs munkahelye;
• 2) az utolsó négy hétben aktívan munkát keresett;
• 3) a következő két hétben bármikor képes azonnali hatállyal munkába
állni.
A gazdaságilag inaktívak
• A gazdaságilag inaktívak közé pedig azokat a személyeket sorolják,
akik értelemszerűen nem tartoznak sem a foglalkoztatottak, sem
pedig a munkanélküliek körébe.
• Viszont lehetnek: tanulók vagy diákok; nyugdíjasok; háztartásbeliek;
azok a munkaképes korú személyek, akik már feladták a
munkakeresést; azok, akik úgy vélik, hogy nincs számukra megfelelő
munka és nem is tudják, hol kereshetnék azt; valamint azok, akik nem
szorulnak rá, hogy dolgozzanak, tehát eltartják őket.
Az Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO)
meghatározása szerinti munkanélküliségi rátát a 4.
ábra mutatja be 2001-2011 között.
A munkanélküliségi ráta Kárpátalján az új évezred
elején még 13% volt, s jóval meghaladta az országos
átlagot.
2003-ban azonban közel a felére csökkent, s az
ukrajnai érték alá került. Az ezt követő években
nagyjából együtt mozgott az országos és a megyei
érték, s 2008-ig, a gazdasági válságig folyamatosan
csökkentek. Ekkor azonban mind az országos, mind
pedig a megyei ráta nőtt, s utóbbi az ukrajnai átlag
fölé került.
A munkanélküliségi ráta 2011-ben 9,6% volt
Kárpátalján, közel 2%-kal magasabb értékkel, mint
Ukrajnában.
• Az alacsony munkanélküliségi rátára és a rejtett munkanélküliségre ad
magyarázatot a 6. táblázat, amely a foglalkoztatottak megoszlását
mutatja be 2003 és 2011 között. A táblázat az ukrajnai statisztikai
hivatalok meghatározása alapján nyilvántartott összes foglalkoztatottat és
a közülük állandó munkahellyel rendelkezők számát és arányát foglalja
össze öt évre vonatkozóan. Az első vizsgált évben, 2003-ban a
foglalkoztatottként feltüntetettek száma elérte az 551,2 ezer főt,
ugyanakkor ezeknek közel a fele rendelkezett csupán állandó
munkahellyel. 2011-ben pedig ez az arány már 37%-ra.
• A 7. táblázat a
foglalkoztatottak gazdasági
tevékenységének típusai
szerinti megoszlását mutatja
be 2011-re vonatkozóan. Az
első oszlop a
foglalkoztatottként
nyilvántartottak számát
ábrázolja, míg a harmadik
oszlop az ezen belül állandó
munkahellyel rendelkezők
számát tűnteti fel.
• A táblázat alapján elmondhatjuk, hogy az 522,7 ezer foglalkoztatott
23,74%-a a mezőgazdaságban, 20,87%-a a kereskedelem és
szervizelés területén, míg 11,71%-a az iparban dolgozik.
• Az állandó munkahellyel rendelkezők számát figyelembe véve
ugyanakkor ezek az arányok jelentősen módosulnak, hiszen ha csak e
dolgozókat vesszük figyelembe, akkor láthatjuk, hogy 23,57% az
oktatásban (45,9 ezer fő), 22,8% az iparban (44,4 ezer fő), míg 15,05%
az egészségvédelem és a szociális juttatások terén (29,3 ezer fő) van
foglalkoztatva.
• A foglalkoztatottság településtípusonkénti megoszlását illetően a
2006-os adatok alapján elmondhatjuk, hogy a falvakban valamivel
jobb volt a helyzet, mint a városokban, hiszen a vidéki lakosság 60,3%-
a (a teljes lakossághoz képest) volt aktív kereső, míg a városi
településeken ez az arány csak 57%-ot tett ki.
• Az állandó munkahellyel rendelkező személyek 47,25%-a 2011-ben
viszont már a külön közigazgatási egységként szereplő öt megyei jogú
város valamelyikében volt foglalkoztatva, 52,75%-uk pedig a
járásokban. Figyelembe véve, hogy a járásokon belül is elsősorban a
városokban – mint Nagyszőlős, Szolyva, Rahó, Técső, Ilosva vagy
Perecseny – élők rendelkeznek állandó munkahellyel, elmondhatjuk,
hogy Kárpátalján a városi lakosság adja a munkavállalók jelentős.
• A lakosság havi átlagbére Kárpátalján az országos átlag alatt volt
folyamatosan a Szovjetunió felbomlását követő években, 1995-től
kezdődően egészen napjainkig. Ez olyannyira igaz, hogy 1995-1997
között a régióban fizetett átlagbér volt a legalacsonyabb Ukrajnában, s
mindössze az országos átlag 68%-át tette ki. 1998-tól kezdődően
azonban az átlagfizetések emelkedni kezdtek, és egyre jobban
megközelítették az országos átlagot (2006-ban már elérték a 83%-át).
Ez a tendencia 2010-ig tartott, 2011-re azonban ismét visszaesett a
havi átlagkereset az ukrajnai átlagos szint 78,5%-ára. A visszaesés az
országos rangsorban is megmutatkozik, hiszen 2006-ban Kárpátalja az
ukrán régiók átlagbérre vonatkozó adatait figyelembe véve még a 15.
helyen szerepelt, viszont 2011-re hátraszorult a 22. helyre. 2011-ben
a havi átlagkereset a megyében 2069 UAH volt, s csupán a szegényebb
nyugati régiókat előzte meg.
• A közigazgatási egységek közötti megoszlást tekintve a legmagasabb
havi átlagkereset 2011-ben Csap megyei jogú városát jellemezte
(3006 UAH), közel 1000 UAH-val a megyében mért átlag fölött. Csapot
követően Ungvár, az Ungvári járás, Munkács és a Perecsenyi járás
következik, amelyek még a területi átlag fölötti átlagbérrel
rendelkeznek. Azokban a közigazgatási egységekben, ahol a
legmagasabb a magyarság részaránya, azaz Beregszászon és a
Beregszászi járásban a havi átlagkereset a megyei átlag 83-84%-át éri
el.
 2.2.3. Ipari szerkezet sajátosságai

• Kárpátalja jelenleg viszonylag elenyésző szerepet játszik Ukrajna

gazdaságában. Az utóbbi években az ukrajnai ipari össztermelés 0,7-0,9%
volt Kárpátalján generálva. Az ipari össztermelés magas ütemű növekedést
mutatott a 2002-2006 közötti években, ami a meglévő speciális (szabad)
gazdasági övezet működésének volt köszönhető. 2004-ben a Kárpátaljai
Szabad Gazdasági Övezetben 19 vállalkozás működött. A működtetés
éveiben az övezetben 4319 új munkahely jött létre, s a foglalkoztatottak
átlagbére 61,1%-kal volt, nagyobb, mint az átlagos kárpátaljai fizetés.
• Az övezet ipari termelése a kárpátaljai ipari termelés 41%-át teszi ki. A
Narancsos Forradalom utáni időszakban az ukrajnai törvények (2005.
március 25.) megszüntették azokat a preferenciákat, melyek a Szabad
Gazdasági Övezeteket jellemezték. Később egy kormányrendeletnek
köszönhetően, mely 2005. november 30-án keletkezett, néhány
komoly súllyal bíró befektetőnek visszaadták az azelőtt megvont
preferenciákat. Kárpátalján e három befektető között van a „Jabil
Circuit Ukraine Limited” Kft., a „Yadzaki Ukraine” Kft., valamint a
„PBM” Kft., melyek aktív tevékenységet folytatnak az Ungvári járás
Ketergény és Minaj községeiben. A fentebb említettek fényében az
Ungvári és Munkácsi járások a megye iparának több mint a 60%-át
teszik ki.
• A megye ipari termelésének 81,1%-át a feldolgozó ágazatok adták, az
energia-, gáz-, víztermelés-elosztás 17,8%-ot tesz ki. A gázgyártás az
ipari termelés majdnem felét (48,5%) teszi ki. Az ipar a megye
gazdaságában fontos szerepet játszik, hisz a GRP 13,9%-át alkotja
2012-ben.
• A 2012. évi statisztikai adatok alapján a vegyipar és a cellulóz- és
papírgyártás mutatott növekedést a 2011-es adatokhoz képest.
• Átlagban a kárpátaljai ipari termelés csökkenése 2012- ben elérte a
7,7%-ot, a megye ipara már második éve zsugorodik.
 2.2.4. Kárpátalja agrárgazdasági sajátosságai

• Kárpátalja összterülete 12800 km2 , amelynek mindössze egyharmadán

lehet valamilyen mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozni.
• A fennmaradó területeket erdőségekkel borított, meredek hegyek uralják.
• A művelhető földterületek szűkössége ellenére sűrűn lakott területnek (98
fő/km2 ) tekinthető.
• Az össznépességen belül a vidéken élő lakosság aránya 67%.
• Természeti-gazdasági-nemzetiségi szempontból a terület két fő zónára
tagolódik: síkvidéki és hegyvidéki zónára.
• Érthető módon zonálisan a művelési ágak egymáshoz való aránya sajátos és
jelentős eltéréseket mutat.
• Míg a hegyvidéki zóna művelt területein belül a szántó aránya mindössze
26,5%, addig a síkvidéket elfoglaló négy, zömmel magyarlakta járás
(Ungvári, Munkácsi, Beregszászi, Nagyszőlősi) területén ugyanez 66,7%-ra
tehető.
• A gyepterületek megoszlása ezzel ellentétes, és az összes művelésben
tartott földterületek felét foglalják el.
• Mezőgazdasági termelés a 2006-os statisztikai adatok alapján összesen 454
269 hektáron folyik, ami az össznépesség egészére vetítve mindössze 0.35
hektár egy főre eső művelt földterületet jelent.
• Az Ukrán Statisztikai Hivatal 2011-es adatai alapján, az egy főre eső
termelés a legfontosabb élelmezési cikkekből a következők szerint
alakult: szemestermény 258 kg, burgonya 472 kg, zöldség 210 kg, hús
41 kg, tej 312 liter, tojás 263 db.
• A mezőgazdaság üzemszerkezetére jellemző a szétaprózottság és a
heterogenitás. A megművelt földterületek 88%-án, azaz 399 629
hektáron, családi gazdaságok, a maradék terület 12%-án pedig, vagyis
54 640 hektáron, mezőgazdasági üzemek gazdálkodnak.
• A felaprózottságot jól szemlélteti, hogy a gazdaságok száma
meghaladja a 322 ezret, és az átlagos birtokméret alig nagyobb, mint
1 hektár.
• A mezőgazdasági termelés elsősorban a vidéki lakosság önellátását
szolgálja
• Kárpátalja jelenlegi szántóföldi termelését az alacsony termésátlagok
jellemzik.
• A termesztett növények tekintetében a hegyvidéki szántókon főleg a
burgonya és a zab dominál, míg a síkvidéki szántó területek hasznosítása
jóval szerteágazóbb.
• A mezőkön elsősorban takarmánynövényekkel (ősziek, zab, kukorica,
hüvelyesek), burgonyával, ipari növényekkel (napraforgó, dohány)
találkozhatunk, a kertekben és az egyéb belterületeken pedig a nagyobb
értéket képviselő zöldség, gyümölcs és szőlő termesztése folyik.
• Külön meg kell említeni a fóliás zöldséghajtatás jelentőségét, mivel az egyes
hajtatási körzetekben (Dobrony, Dercen, Feketepatak, Péterfalva, Zaricsa)
és azokon kívül is, kulcsszerepet játszik nagyon sok család mindennapi
megélhetésében.
• Az itt megtermelt paradicsom, uborka, paprika, retek, káposzta nagy része
közvetve vagy közvetlenül főként a hágón túli piacokon (Lemberg, Kijev)
kerül értékesítésre.
• A szőlő- és gyümölcs ágazat a kedvező klimatikus és egyéb adottságok
ellenére, fejletlennek mondható. Jelenleg a két ágazat által hasznosított
termőfelület alig haladja meg a 6%-ot. A nagyobb, egybefüggő ültetvények
állami-, vagy magánüzemi tulajdonban vannak. Jelentősebb háztáji
termesztés főleg a kedvező adottságú termőtájak (kaszonyi, benei,
muzsalyi, beregszászi, nagyszőlősi, gyulai, stb.) környékén tapasztalható.
• Kárpátalján a gyepfelületek bősége (az összes művelésben tartott
termőföld kb. fele), valamint a szántóföldön előállítható
takarmánybázis szűkössége folytán a legeltetéses állattartás mind
máig általánosan meghatározó jelentőséggel bír.
• A gyepek hasznosítása főleg szarvasmarhával történik, de nem
kevésbé jelentős a juh- és kecskeállomány jelentősége sem.
• A helyben megtermelt hús és tejtermékek elsősorban az azt
megtermelő családok önellátását biztosítják, a felesleg a közeli
piacokon kerül értékesítésre.
• Az állatállomány összetételén belül, az Ukrán Statisztikai Hivatal 2011-es adatai
alapján, szarvasmarha 147 000 db, melyből tehén 100 700 db, sertés 275 300
db, juh és kecske 138 800 db, valamint baromfi 3 282 000 db volt regisztrálva.
• A sertés és baromfi ágazat fejletlen és nagyrészt háztáji jellegű. Ez részben
azzal függ össze, hogy Kárpátalja viszonyai között, köszönhetően mindkét
ágazat jelentős szemestakarmány-igényének, a gazdaságos termeléshez
szükséges feltételek, csak igen korlátozottan vannak jelen.
• Jelentősnek mondható még a méhészeti ágazat termelése, mely fő termékének
a méz mellett, a főleg Oroszország irányába értékesített műrajokat tekinti.
• Az orosz-ukrán háború talán ezt az ágazatot érintheti majd a
legérzékenyebben.
• A haltenyésztés Kárpátalján fejlődőben van. A terület bőséges vízellátottsága, a
hegyi patakok, víztározók nyújtotta változatos lehetőségek ideális
körülményeket teremtenek bármely édesvízi halfaj gazdaságos tenyésztéséhez
és az ágazat további fejlődéséhez.
• Kárpátalján az erdőgazdaság és vadgazdálkodás teljes egészében
állami felügyelet és irányítás alatt áll.
• Az ágazaton belül előállított jelentős termelési érték (ami főként a
kitermelt erdő), valamint a kapcsolódó iparágak termeléséből
származó bevételek, magasan pozícionálják az ágazat agrárgazdaságon
belüli, illetve a nemzetgazdaság egészét érintő jelentőségét
 Kárpátalja külkereskedelmi tevékenységének
áttekintése
• Kárpátalja külgazdasági tevékenysége az elmúlt években gyors fejlődésnek
indult.
• 2000-ben a külkereskedelmi áru- és szolgáltatásforgalom teljes összege
még csupán 415,6 millió USD-t tett ki.
• Magyarország 2004-es csatlakozása után azonban Kárpátalja az Európai
Unió közvetlen határa lett, ami ösztönzőleg hatott a megye export- és
importtevékenységére, s nagyrészt ennek köszönhetően a külkereskedelmi
forgalom 5 év alatt a háromszorosára nőtt, s 2005-re elérte a 1297,2 millió
USD-t.
• A gazdasági világválság értelemszerűen Ukrajnát, s azon belül Kárpátalját is
negatívan érintette, aminek következtében 2009-re mind az import, mind
pedig az export jelentősen visszaesett: az import a 2008-as évi érték 51,2%-
ára, míg az export a 76,1%-ára csökkent.
• Ez a visszaesés ugyanakkor csak átmeneti volt, hiszen 2010-ben ismételten
nőtt a megye külkereskedelmi egyenlege (32,5%-kal), s ez a tendencia a
2011-es évre is megfigyelhető.
• 2011- ben a külkereskedelmi áru- és szolgáltatásforgalom már elérte a
3509,21 millió USD-t, amely 2010-hez képest 35,3%-os növekedést
eredményezett.
• Az adatok tehát jól tükrözik Kárpátalja külgazdasági tevékenységének
fejlődését, hiszen az ezredforduló óta a külkereskedelmi áru- és
szolgáltatásforgalom több mint nyolcszorosára nőtt (844,3%-ra) 2011-re.
• Az árukereskedelem gazdasági tevékenységek szerinti megoszlását tekintve a
Kárpátaljai Statisztikai Hivatal adatai alapján elmondható, hogy Kárpátalja
legfontosabb külgazdasági szektora az ipar.
• Az Unió szomszédjává való válást követő években (2005-2011) a megye áruexportját
92-94%-ban az ipar, s azon belül majdnem teljes egészében a feldolgozóipar tette ki.
Ez nagyban összefügg a kárpátaljai bérmunka-tevékenységgel.
• A fennmaradó részt a kereskedelem és szervizelés (4-5%-ban) és egyéb szektorok
egészítették ki, különösebb strukturális változás nélkül.
• Az áruimport adatait figyelembe véve azonban észrevehető, hogy bár itt is az ipar, s
azon belül a feldolgozóipar a domináns külgazdasági szektor, de jóval kisebb
mértékben, mint az áruexport esetében, s a válságot követő években részaránya
folyamatosan csökken: a 2005-ben megfigyelt 81,8%-ról 2011-re 61,5%-ra esett vissza.
• Ez egyrészt betudható a recesszióval együtt járó fizetőképes kereslet gyengülésének,
de az importra épülő ágazatok átstrukturálódásának is.
• A kereskedelem és szervizelés részaránya ugyanis 2005-től kezdve folyamatosan nő, s
2011-ben már több mint 20%-os részesedést jelentett a megye áruimportjában.
• Kárpátalja első számú kereskedelmi partnerei földrajzi helyzetéből
adódóan az Európai Unió tagországai.
• Az uniós államokkal folytatott árukereskedelem a teljes kereskedelmi
forgalom 65,5%-át teszi ki.
• Az Európai Unió országait a Független Államok Közösségének (FÁK)
államai (19% 2011-ben), valamint az ázsiai térség országai követik
(13,3%).
• Rendkívül nagy a szomszédos országokkal való külgazdasági
kapcsolatok jelentősége az árukereskedelem szempontjából, hiszen
Magyarország, Szlovákia, Lengyelország és Románia a külkereskedelmi
forgalom 31,7%-át adta 2011-ben 1075,3 millió USD-vel.
Kárpátalja legfontosabb külkereskedelmi partnere a 2011-es adatok alapján továbbra is
Magyarország 803,1 millió USD-vel és 23,65%-os részesedéssel a teljes kereskedelmi
áruforgalom megközelítőleg negyedét teszi ki. A megye másik két jelentős külkereskedelmi
partnere az Orosz Föderáció és Németország rendre 13,68%-os és 11,31%-os részaránnyal
Ez a három ország tehát a teljes külkereskedelmi áruforgalom csaknem felét adja.
A megye külkereskedelmi tevékenységében az alábbi években, a forgalom viszonylag egyenletesen
oszlott meg az export és az import viszonylatában, tehát egészen 2011-ig nem volt tapasztalható
jelentősebb különbség az áruk és szolgáltatások be- és kifelé irányuló forgalmának értékei között.
Logisztikai sajátosságok
• mit is értünk logisztikai
sajátosságok alatt?
Közlekedéslogisztikai infrastrukturális
ellátottság
• Ukrajna és azon belül Kárpátalja közlekedéslogisztikai infrastruktúrája
nagy minőségi változékonyságot mutat. Vannak jobban kiépített
főútvonalak, viszont a terület jelentős részét közepesen rossz, illetve
igen hiányos úthálózat borítja. Országos szinten a fő és regionális
úthálózat 16,3 ezer km (ennek a minősége többnyire megfelelő), a
helyi, vidéki utak pedig 153,1 ezer km hosszúságú hálózatot ölelnek
fel (minőségi szempontból inkább alatta van a kívánatosnak).
• Ukrajna területén 8 főút halad át. Ezek közül az egyik a Csap – Kijev
vonal, amely 840,2 km hosszúságú és minőségileg viszonylag jó
kategóriába sorolható. Ukrajna közlekedéslogisztikai előnye a
szomszédos országokhoz képest (mint pl. Magyarország) abban
nyilvánul meg, hogy a nyugat-keleti, illetve észak-déli kereskedelmi
áramlatok az ország területi kiterjedtségéből, földrajzi pozíciójából
kifolyólag több helyen is átszelik az országot. Tehát, míg például
Záhony megkerülhető a szlovákiai Ágcsernyő versenytárs irányába,
addig az említett szlovák konkurens szintén Kárpátalján kell, hogy a
fuvarozást lebonyolítsa.
• Az általános kárpátaljai közúthelyzetről megállapítható, hogy a közutak állapota
elhanyagolt, különösen rossz, illetve tragikus helyzetet mutat, különösen a
periférikus határzónában. Ennek több oka is van:
• - forráshiány és a meglévő források aránytalan redisztribúciója (politikai, lobbi
okok)
• - a vasúti forgalom csökkenésével a közutat terheli a forgalom jelentős része
• - az utak tervezéskori kapacitása nem áll arányban a megnövekedett
forgalommal (kapacitásbeli hiányosságok).
• Kárpátalján a vasutak minősége az elmúlt évek során jelentősen romlott. A
kiépített vasúti szállítókapacitás a mai kihasználtsági szint többszörösére
képes.
• Jellemző az ukrán vasúttársaságra, mint állami tulajdonban lévő
monopóliumra, hogy rendkívül rugalmatlan, a piaci versenyhez alkalmazkodó
logisztikai szolgáltató vállalatok nehezen tudnak hatékony partneri kapcsolatot
kiépíteni vele. A kapacitások kihasználatlansága abban is megnyilvánul, hogy a
tulajdonban lévő eszközök (gépek, berendezések) nagy része kihasználatlanul
holt teherként, eszközlekötési tényezőként fekszik a vasúttársaság egyes
telepein. Viszont más területen (pl. az áruszállításhoz szükséges vasúti
kocsiknál) jelentős hiányok tapasztalhatóak, aminek következtében sok
esetben napokig várakoznak külföldről a csapi állomásra érkező szállítmányok.
• Hiába van tehát Kárpátaljának stratégia előnye – földrajzi fekvéséből, több
országgal való határhelyzetéből, a nyomtávváltás szükségszerű árumegállítási
kényszerűségéből – ha ezek az előnyök a közlekedési szektor rugalmatlan,
korszerűtlen, rossz menedzsmentstratégiájából kifolyólag elpárolognak
• További lehetőség a multimodális közlekedés egy másik változata: a vízi
közlekedést.
• A térség szempontjából ez a Tisza mint áruszállításból releváns vízi út merülhet
fel. Itt azonban sok ellentmondással találjuk szembe magunkat. Először is
Kárpátalja vonatkozásában, mint megyén belüli szállítási útvonal, nehezen jöhet
szóba (a Felső-Tisza vidékén az erős sodrás, alacsony vízmélység (stb.) miatt).
Viszont mivel a magyarországi szakasz után (Vásárosnamény térsége)
visszakanyarodik és a Záhonyi-Csap logisztikai térségen is áthalad, így lehetőséget
teremet arra, hogy szállítási kapacitást lehessen rajta megvalósítani. Viszont
közlekedéslogisztikai szempontokat vizsgálva több okból kifolyólag is bizonytalan
a használata, s ezért üzleti szempontból kockázatos: befolyásolja a Tiszalöki
vízlépcső üzemelése, a vízjárás minőségét pedig a Bodrog az alsó szakaszon, a
mederszélesedés folytán a vízmélység folyamatosan csökken, nagy a hordalék-
lerakódás, rossz jéglevezetési lehetőség.
• A nemzetközi kereskedelem szemszögéből vizsgálva a
közlekedéslogisztikai infrastruktúrát fontos figyelembe venni a
határátkelők helyzetét is. Problémát jelent a magyar-ukrán
határátkelők szűk keresztmetszete (de a többi határszakaszra is
érvényes ez a megállapítás), a logisztikai és egyéb szolgáltatások
alacsony színvonala (vasút, kamionterminál), valamint a hosszú
várakozási idő.
Logisztikai szolgáltatások iránti igény