A kontinentális sófelhalmozódási

környezetek geokémiája

A sófelhalmozódás kialakulásának
geokémiai feltételei

Az előadásban bemutatott ábrák az ajánlott irodalmak között található

anyagokból lettek felhasználva
 Bevezetés
• Az oldott anyag tartalom >
35 g/l
• Szikesedő tavak oldott
anyag koncentrációja: 1
mg/l – 10 g/l Lake Don Juan (TDS: > 44%)

• Jelentősen befolyásolják a
rendelkezésre álló víz és
talajkészleteket
• Fontos ökológiai és
gazdasági hatással bírnak
 Bevezetés
• Kialakulásuk
rendkívül komplex
folyamatok
függvénye:
– Csapadék Lake Assal (TDS: 34,8%)
– Mállás
– Talaj-, és rétegvizek
– Párolgás
– Kicsapódási és
oldódási reakciók
– Biogén aktivitás
A sós tavak földrajzi elterjedése
 A szikesedéssel érintett területek
földrajzi elhelyezkedése Ausztrália (3,5 millió km2),
Oroszország (2,2 millió km2)

• A szárazföldek közel 6%-a

Argentína (850.000 km2)
USA (160.000 km2)
India (230.000 km2)
• ~ 9 millió km2 Európa (500.000 km2)
Magyarország (13.000 km2).
 A legnagyobb sós tavak
általános jellemzői
Név Ország(ok) Tárolt só tömege (*109 t) Térfogat (km3) Tsz. F. mag. (m)
Oroszország,
Azerbajdzsán,
Kaszpi-tenger Kazahsztán, Irán 1016 78200 -28
Holt-tenger Jordánia 56 188 -393
Kazahsztán,
Aral-tó Üzbegisztán 10,7 1020 53
Urmia-tó Irán 10,4 45 1275
Issyk-kul-tó Kirgizisztán 10 1730 1608
Kara Bogaz Bay Türkmenisztán 7 20 -28
Utah, Egyesült
Nagy sós-tó Államok 5,4 19 1240
Van-tó Törökország 4,6 206 1646
Eyre-tó Ausztrália 2,3 23 -10
Turkana-tó Kenya - 251 360
Balkash-tó Kazahsztán - 118 341
Niger, Nigéria,
Csád-tó Csád - 44 285
A tavak sótartalmának és térfogatának
összefüggése
A sós tavak kialakulásának feltételei
 Hidrológiai feltételek
• Hidrológiailag zárt medence
• A párolgásnak nagyobbnak kell lennie a vízutánpótlásnál
• A vízutánpótlásnak elegendőnek kell lennie egy állandó vízborítás
fenntartásához
• A felszíni, vagy felszín alatti vízutánpótlásnak és a párolgásnak
azonos nagyságrendbe kell esni
• Főleg arid-, és szemiarid területeken (nagyobb hegyláncok
közelében)
A sós tavakban lejátszódó alapvető folyamatok
 Klimatikus feltételek
• Csapadék: A párolgási veszteséggel azonos
nagyságrendűnek kell lennie
• Hőmérséklet: A vízben oldott anyagok
oldhatóságát és a keletkező ásványok
minőségét alapvetően befolyásolja
 Geológiai feltételek
• A vízben oldható anyagok legnagyobb része az alapkőzetből származik (pl.:
Kelet-Afrikában zömében miocén NaCO3-os, Észak-Amerikában paleo-, és
mezozoós evaporitok és negyedidőszaki folyóüledékekből zömében
szulfátos vizek találhatóak)
• A tektonikus folyamatok pedig az egyes tavak szeparációjáért felelősek
(Van-tó, Törökország; Nagy Sós-tó, USA)
 A sós tavak alapvető ionjai

• A recens
átlagos
sótartalom
tengerekben
35‰
• A recens
átlagos
folyóvízi oldott
sótartalom: ~3
‰
• Vörös tenger:
40-41 ‰
CO32- (HCO3- )> Cl- > SO42- > SiO2

Na+ > Mg2+ > Ca2+ > K+

 A párolgás során lejátszódó folyamatok
• Az egyes tavak oldott
sótartalma közötti különbség
akár 3 nagyságrend is lehet
• A pH közel neutrális a
kloridos és szulfátos
területeken
• Ca-Mg-karbonátos
területeken enyhén lúgos
(pH=7,5-8,5)
• Alkáli-karbonátos területen
erősen lúgos (pH=9-12)
• Karbonát mentes területeken
(pl.: Eyre-tó) extrém alacsony
(pH=2-3) kémhatás is
előfordulhat
 A pH és Eh hatása az egyes elemek
adszorpciójára
• A sós környezetekben az
oldott ionok legtöbbször a Fe-
Mn-oxidokhoz és a szerves
anyaghoz kötődnek
• Alacsony Eh esetén szulfidos
fázisok, illetve huminsav-
komplexek képződnek
• Oxigén mentes környezetben
a legtöbb fém ion
oldékonysága lecsökken
 A sókiválás fiziko-kémiai feltételei

• Az átlagos tóvizek
nagyrészt minden Molálos koncentráció
sóra nézve Ásvány (g/100g H2O)
telítetlenek Aragonit 7,75*10-4
6,17*10-4
• Precipitáció feltételei: Kalcit
– Az oldhatósági szorzatnál Gipsz 0,26
magasabb sókoncentráció Kieserit 33,7
– Oldószer csökkenés
– Töményebb oldatok Szilvin 34,2
keveredése (termálvizek) Halit 35,89
– Hőmérséklet csökkenés
– Sűrűség növekedés
– Nyomásnövekedés
Ca2+ CO32-  CaCO3
A különböző sók kiválásának sorrendje
A különböző sók kiválásának sorrendje
 1. Karbonátfázis

• A kezdeti sűrűség ~3,35X-e

• Jelenkori kontinentális
tavakban közvetlenül
dolomit képződik

• Mg/Ca arány: 2-7  nagy

Mg tartalmú kalcit
• Mg/Ca arány > 12 
aragonit
• Nagyon magas Mg/Ca
arány és magas Mg
koncentráció  Magnezit
• Ha az üledék pórusvizének
Mg/Ca aránya: 7-40 
dolomit, ha > 40 
Magnezit
 2. Gipsz fázis
• A kiindulási oldatkoncentráció 3,5-9,5X
tartománya
• Anhidrit és gipsz válik ki
• A karbonát fázissal illetve a halit fázissal
rétegváltakozásos átmenet köti össze
• 700 m feletti mélységben normál
hőmérsékleten gipsz válik ki
• Magas szervesanyag-tartalom és NaCl mellett
anhidrit csapódik ki
 3. Halit fázis
• A leghosszabb kiválási fázis a kezdeti
oldattöménység 60-szorosáig tart
• Főként kősó válik ki
• Ezt követően polihalit + kieserit
 4. K-Mg-klorid
• A kiindulási oldatkoncentráció >60X
• Igen változatos paragenezisű sorozatok
• A sorozatok kialakulását befolyásolja:
– Hőm, párolgási int., vízgőz nyomás, anyalúg ionjainak
koncentrációja, szervesanyag, idegenvizek beáramlása
 Az izotópok frakcionációja a párolgás
során
• A párolgás során a
könnyebb izotópok kerülnek
a gőz fázisba, míg a
nehezebbek relatíve
dúsulnak a visszamaradó
szilárd anyagban
• Az 18O a karbonátokban
átlagosan 5‰ fölé dúsul
• A 34S nagy bakteriális
aktivitás esetén relatíve
csökken mivel a szulfid
reakció során a 34S az
oldatba kerül
• A 87Sr/86Sr arányból
következtethetünk a felszín
alatti víz eredetére
A sós tavak kémiai
típusai
• Kloridos (Nagy Sós-tó,
USA)
• Karbonátos (Észak-Afrika)
• Szulfátos (Nagy Alföld,
USA)
• Vegyes (Halál-völgy, USA)
• Savas (Ausztrália)
 Szikes tavak geokémiája
• Az egyes szelvények kémhatását, illetve sótartalmát döntően
a vízkezelés és a növényzeti borítottság befolyásolja.
• A „K” és „X/2” területeken a vezetőképesség extrém nagy, 15-
20 mS/cm, a pH > 8.
• Az „SZ-2” és „S1” szelvények sótartalma és kémhatása
lényegesen alacsonyabb, ~1 mS/cm, és pH < 7.
 Az üledékekben lejátszódó mállási
folyamatok
• A szelvényekben recens agyagásvány-képződés zajlik.
• Az üledékek felső 100 cm-es zónájában történik a mállás.
• A földpátok a szelvényekben csak a 100 cm-es mélység alatt jelennek meg.
• A lúgos kémhatás eredményeként az agyagásvány-csoportok legtöbbször rosszul
kristályosodott, kolloidális rácsfoszlányokként vannak jelen.

„X/2”
Rb
 Az üledékekben lejátszódó dolomit-
képződés
• A szelvényekben a 100 cm alatti zónában, Mélység
(cm)
Dolomit
folyamatosan vízzel fedett területeken már a felszínen "K" "SZ-2" "X/2" "S1"
megfigyelhető a dolomit-képződés. 0 - . - ++
• A folyamatos vízborítottság az egyik dolomit- 40
55
-
-
.
.
-
-
+
++
képződési feltétel. 65 - + + +++
• A megnövekedett Mg koncentráció szintén 95 - ++ ++ +++
145 +++ ++ + ++
meghatározó a dolomit-képződésben. 195 ++++ ++++ ++++ ++
• A magas sótartalom (ionerősség) nem befolyásolja 295 +++ +++ ++ +
számottevően a dolomit képződését . 345 +++ ++ ++ -

Ca Mg
 A szelvények elem-eloszlásait kialakító
háttérfolyamatok
• Az elem-eloszlásokat két meghatározó
háttérfolyamat alakítja ki.
1. Az alapkőzet mállása a legmeghatározóbb
folyamat:
– Az agyagásványok minden esetben pozitív
korrelációt mutatnak az Al, Si, K, Fe, Zn, Rb
koncentrációival,
– A mobilis Ca, Mg és Sr elszeparálódik az eredeti F1 F2
elem-összetételtől és a mélyebb
üledékrétegekben halmozódik fel.
2. A második legerősebb háttérfolyamat a
könnyen oldódó sók felhalmozódása:
– Minden esetben a Na-tartalommal és az össz-
vezetőképességgel függ össze és a felszíni
rétegekben a legkifejezettebb,
– Az „SZ-2” szelvény fizikai keveredését a
főkomponens-analízis eredményei is F3 F4
megerősítik.
3. A harmadik jelentős háttérfolyamat a
F1: -Mg, Al, Si, K, -Ca, Fe, Ti, Cu, Zn, Rb, -Sr
dolomit-képződés, ami az „S1” és az „SZ-
F2: pH, EC
2” szelvényekben a legerősebb.
F3: Ni, Cr
F4: Mn
 Ajánlott irodalom
• Balogh Kálmán: Szedimentológia II. Akadémiai Kiadó, Budapest. p. 356.
• Eugster, H.P., Hardie, L.A. (1978): Saline Lakes. In: Lehrman, A. (ed.): Lakes:
Chemistry, Geology, Physics. Springer, New-York. pp. 237-293.
• Hetényi, M. (1999): Környezetgeokémia I. – A hidroszféra. JATEPress,
Szeged. p.156.
• Jones, B.F., Deocampo, D.M. (2005): Geochemistry of saline lakes. In:
Drever, J.I. (ed.) (2005): Surface and ground water, weathering, and soils.
Elsevier-Pergamon, Oxford, 393-424.
• Vengosh, A. (2005): Salinization and Saline Environments. In: Lollar, B.S.
(ed.) (2005): Environmental Geochemistry. Elsevier-Pergamon, Oxford,
333-366.
• Warren, J.K. (2006): Evaporites: Sediments, Resources and Hydrocarbons.
Springer-Verlag, Berlin. p.1035.
• www.gly.uga.edu/railsback/FundamentalsIndex.html