A stratégiai menedzsment fogalma

A görög stratégos szóból ered. A szót eredetileg a hadászatban használták, a háború megnyerésének
művészetét, a seregek mozgatását és ellátását jelentette. Cselekvések egy hosszabb távú terv egy
bizonyos cél elérésé érdekében, ami gyakran az úgymond „győzelem” vagy probléma megoldás. A
stratégia a szervezet hosszú távú jövőjével, viselkedésével van kapcsolatban, célja a versenyelőny
létrehozása és fenntartása. Irányt ad, kijelöli a tevékenységek határait, segít a környezethez való
illeszkedésben alkalmazkodásban, hatást gyakorol az erőforrások elosztására. A tervezés a kezdetekben
még igen rövid időszakot érintett, általában egy évre előre számították ki a vállalat pénzforgalmát.
Jellemző a pénzügyi tervezésre az ún. bázisszemlélet, ami azt jelenti, hogy a terveket a múltbeli
adatokból kiindulva számítják ki. Fontos megemlíteni, hogy itt még nem foglalkoztak a lehető legjobb
megoldás megtalálásával, illetve megfogalmazásával, hanem csupán a múlt hibáinak elkerülésével a
vállalati mutatók javítását tűzték ki fő célul. „A hangsúlyt a rövid távú hatékonyságra, a
költségcsökkentésre, a készpénzforgalom zavartalanságára, a pénzügyi alapok mind hatékonyabb
felhasználására helyezték” (Barakonyi-Lorange, 1993). A hosszabb távú formalizált tervezés
alapgondolata szorosan kapcsolódik a pénzügyi tervezés alapjaihoz. A legnagyobb különbség azonban a
tervezés időtávjában figyelhető meg, hiszen a rövid távú célokkal szemben már messzebbre tekintő
terveket fogalmaznak meg tervcélok, programok formájában. A hosszú távú tervezés továbbra is
pénzügyi alapokon nyugodott, kiindulási pontját a vállalati értékesítés növekedési trendjei határozták
meg” (Mészáros, 2002).

Magában foglalja:

- a környezetelemzését

- a vállalat filozófiájának (a jövővel kapcsolatos általános orientációjának) megfogalmazását

- az elérendő cél rendszerleírását-

a vállalat képességeinek és erőforrásainak értékelését

- a működési terület kijelölését

- a célok elérésére akcióváltozatok kidolgozását

- az erőforrások elosztását.

Középpontjában a célrendszer meghatározása és a környezeti kihívásokra reagáló vállalati akció

változatok kijelölése áll. A stratégiai tervidő horizontja a tevékenységi körtől függ. Gyorsan változó
iparágak esetében esetleg 1,5-2 év stratégiai intervallumnak tekinthető, más kialakult stabil igényekkel
és lassan amortizálódó termelőeszközökkel rendelkező iparágban működő vállalkozásnál ez az
intervallum esetleg 10-12 év is lehet.

A stratégiai menedzsment a gyorsan, sokszor turbulens módon változó környezeti feltételek között
magában foglalja:

- a szervezet és a környezet elemzése alapján a célrendszer meghatározását

- a célok eléréséhez szükséges komplex (piaci, műszaki, pénzügyi, humán, szervezeti, oktatási,
informatikai stb.) akciók megtervezését

- a stratégiai változtatásokhoz szükséges különböző erőforrások megszerzését és rendelkezésre

állásának biztosítását, a szervezeti rendszer kialakítását

- a stratégiai akciók hatékony végig vitelét és irányítását, beleértve a megfelelő controlling rendszer
kiépítését

- a végrehajtás során szükséges vezetési tevékenységek (pl. motivációs rendszer működtetése,

konfliktuskezelés stb.) megoldását.

A stratégiai tervezés és ezzel együtt a stratégiai menedzsment fogalomköre az 1960-as években került az
üzleti élet érdeklődésének középpontjába. Tervezéssel már régóta, szinte minden cég, helyi
önkormányzat, profit, vagy nonprofit szervezet, régió, ország és nemzetközösség is foglalkozott és
foglalkozik. Tervezés nélkül lehetetlen lenne akár kisebb, akár nagyobb vállalkozásokat, régiót, országot,
vagy nemzetközösséget irányítani, vezetni.
Irodalomjegyzék

1, Barakonyi Károly, Peter Lorange: Stratégiai management, 1993

2 Mészáros Tamás: A stratégia jövője - a jövő stratégiája, 2002