Gyarmatosítás

A XIX.század második felében megindult a gyarmatosítás, a világ

újrafelosztása. A gyarmatosítás az a folyamat az újkorban, amikor a vezető
nagyhatalmak gazdasági és politikai függés alá vonják a világ fejletlenebb (nem
iparosodott) területeit. Az ideológiája az imperializmus volt, az elmaradott
népek fejlesztését akarták helyre hozni.
XIX.században a partvidék gyarmatosításával foglalkoztak. 1870-ig a
kontinensek belsejének a felfedezése volt a cél, a gyarmatbirodalmak alapjai
(brit,francia) ekkor alakultak ki. 1870 után indul a világ felosztása, ezt nevezzük
klasszikus gyarmatosításnak. A célja a természeti kincsek kiaknázása, az olcsó
munkaerő és az újabb piacszerzési lehetőségek.
Az európai nagyhatalmak 1881 és 1914 között elfoglalták és két független állam
kivételével maguk közt felosztották Afrika szinte teljes területét
és gyarmatokat alakítottak ki. 1880-ban angol – búr háború tört ki. A búrok
holland telepesek voltak. A búrok a háború után kielégítően felszerelt és képzett
reguláris haderőt állítottak fel. Nem utolsósorban hazaszeretetük és jó
harcmodoruk révén az angol hadsereg rövidesen meghátrált. A második búr
háború (1899–1902) az elsőnél jóval hosszabb volt. Elsöprő volt a brit túlerő, a
búroknak pedig 80 000 fővel hosszú távon nem volt esélyük a 450 000 fős brit
hadsereggel szemben.
1898. szeptember 18-án vette kezdetét a fashodai incidens, mely során a
Szudánba bevonuló brit és francia expedíciós erők hosszú hetekig néztek
farkasszemet egymással a Nílus partján. A diplomáciai konfliktus 1898 őszén kis
híján háborúba torkollott, ám a két nagyhatalom megegyezése utóbb mégis az
1904-es antant szövetség megkötéséhez vezetett.