A bátor játékok

Drámapedagógiai foglalkozás

Készítette Berki Judit fejlesztőpedagógia szakos hallgató, Neptun-kód: E67CCK

A foglalkozás helyszíne: Scheiber Sándor Általános Iskola és Gimnázium, azon belül a gyerekek
osztályterme, egy barátságos, ismerős, biztonságos közeg

Résztvevői: 9 másodikos tanuló

Időpontja: 2023 november 20

időtartama: 60 perc

céljai:

1. A plüssjátékok és a közösen megalkotott történet segítségével egy fiktív világ megteremtése,

ahol a gyerekek szembenézhetnek valós félelmeikkel.
2. Erősíteni az összetartozás, és a gyerekek biztonságérzetét.
3. A gyerekek számára lehetőséget teremteni a kreativitás és képzelőerő kibontakoztatására.
4. A csoportban való együttműködés és kommunikáció fejlesztése.
5. Az érzelmi intelligencia erősítése a félelem kezelésében.
6. A bizalom és önbizalom erősítése.

Eszközök: A gyerekek saját „legbátrabb” játékai, amit előzetes kérés alapján direkt erre a
foglalkozásra hoztak be, párnák, 15-20 „varázseszköz” (laminált kártya)

A foglalkozás vezetője: Kati, tanító, nem drámapedagógus, de több művészetterápiás tanfolyamot is

elvégzett, a holisztikus szemlélet elkötelezett híve. A gyerekek ismerik, táncot tanít nekik, nagyon
szeretik. Tanítóként jól ismeri ezt a korosztályt, tudja, hogyan vezesse be, hogyan beszéljen a
foglalkozás központi témájáról: a félelemről, a hétévesek szintjén.

A foglalkozás menete:

1. „Plüsskör”

A gyerekek körben ültek a földön, kezükben a játékkal, a foglalkozásvezető közéjük ült.

A.

A gyerekek elmondták az állatuk nevét, majd annak a gyereknek, akire a foglalkozásvezető

rámutatott, el kellett ismételnie a tőle jobbra ülő gyerek plüssének a nevét. Ez a bevezető játék
segített abban, hogy a gyerekek valóban „megérkezzenek” a foglalkozásra és segített figyelmüket
összpontosítani.

B.

Ezután Kati arra kérte őket, hogy mutassák be az állatukat, mondják el miért tartják őket bátornak, és
milyen szuperképességgel rendelkeznek. Ha egy gyerek elakadt, Kati kérdésekkel bátorította a
folytatásra. A feladat felcsigázta a gyerekek érdeklődését, többen máris tudni szerették volna, miért
fontos ez az információ, mi fog történni Dinóval, Macikával satöbbivel. Kati a bekiabálókat
barátságosan, de határozottan türelemre intette.

2. Történetmesélés: Vészhelyzet Plüssországban

Kati megkérte a gyerekeket, hogy csukják be a szemüket egy percre és képzeljenek el egy
varázslatos világot, ahol plüsseikkel együtt élnek, majd néhány rávezető kérdést is mondott (hogyan
néznek ki a házak, milyenek a színek, a szagok, van-e ott erdő, iskola). Telefonján egy halk háttérzenét
is elindított, ami hozzájárult a mesebeli hangulat kialakításához és a gyerekek "ellazításához". A zene
segítségével valószínűleg könnyebben bele tudtak feledkezni a képzeletük világába. A legtöbben
maximálisan átélték a feladatot, egy kisfiú viccelődött azzal, hogy az ő mesevilágában „pukiszag” van,
amit Kati egy tréfás mondattal elütött, humorról és rugalmasságról, facilitátorok számára kiemelten
fontos tulajdonságokról téve tanúbizonyságot. Az idő lejárta után mindenki megosztotta saját
varázsvilágának elemeit.

A következő lépésben Kati ezeknek az elemeknek a felhasználásával egy rövid történetet

rögtönzött Plüssfalváról, ahol a teremben levő gyerekek és plüsseik együtt élnek, ám egy nap egy
gonosz varázsló és csapata megtámadja őket, a gyerekeknek és plüssöknek közösen kell legyőzni az
ellenséget. A több szálon futó történet azonban váratlanul félbe szakadt a gyerekek nagy
felháborodására, akik már teljesen a mese hatása alá kerültek. Én ennél a pontnál nagyon féltem,
hogy a sikeresen felépített mesevilág szétfoszlik és a foglalkozás káoszba fullad, de Kati ismét
rugalmasan kezelte a helyzetet és elmagyarázta, hogy a történetet nekik kell befejezni. Bár a
gyerekek nem zökkentek ki teljesen a feladatból, talán szerencsésebb lett volna előzőleg felkészíteni
őket arra, hogy mire számítsanak

3. Csoportos Improvizáció a mese alapján

Kati ezután három fős csoportokba osztotta a gyerekeket, és minden csoport „kapott” egy nehéz
helyzetet, vagy egy kihívást a meséből, amit közösen, plüssállatokkal együtt kellett megoldaniuk. Kati
közben szétszórta a varázseszközöket a teremben, a gyerekek bármelyiket felhasználhatták
történetükhöz, amit rövid felkészülés után elő is adtak.

Ez a feladat, úgyis mint a foglalkozás csúcspontja, a gyerekek számos készségét erősítette: a

kreativitást, a képzelőerőt, a másokkal való együttműködést, a kommunikációs készséget, ezenkívül
lehetővé tette, hogy a gyerekek kifejezzék saját érzéseiket, illetve megismerjék másokét, és ettől
empatikus készségük, érzelmi intelligenciájuk is fejlődött. Mivel a jelenetet mások előtt el is kellett
játszani, a feladat növelte az egymás iránt bizalmat és az önbizalmukat is. Ráadásul nagyon
szórakoztató is volt, mindenki sokat nevetett.

4. Reflexió és Megbeszélés:

Kati ezután arra kérte a gyerekeket, hogy meséljék el, milyen érzéseik voltak a játék során, és
hogyan segített nekik a plüssökkel való együttműködés a félelmek leküzdésében, illetve, hogyan
váltak a játékok „plüsshősökké”. A foglalkozás végén történő reflexió lehetőséget nyújt a
gyerekeknek arra, hogy elmondják érzéseiket, és megosszák a csoporttal az átélt élményeket.
 5. Zárókör:

A gyerekek ismét kört alkottak, mindenki mondott egy tulajdonságot, ami a plüssére
jellemző, majd megtapsolták egymást a sikeres kalandért.

Én egy jó hangulatú, jól felépített foglalkozást láttam, felépült a fiktív világ, ahol a
gyerekeknek a valódi életükből vett problémákkal kellett szembesülniük, illetve megoldani azt. A
kitűzött célok megvalósultak és a gyerekek remélhetőleg nagyobb önbizalommal tértek vissza a
következő, hagyományos tantermi órára.

Bár összehasonlítási alapom nincs, azt gondolom, hogy Kati jól ellátta a facilitátori teendőket.
Empatikus volt és türelmes, figyelembe vette a gyerekek közötti különbségeket (volt közöttük lassabb,
és nagy türelmet igénylő, hiperaktív résztvevő is) az instrukciókat érthetően magyarázta el, a
folyamatot végig barátságosan, de határozottan irányította anélkül, hogy bármit is ráerőltetett volna a
gyerekekre, az egy-két nehezebb helyzetet rugalmasan és humorral kezelte, pozitív és támogató
légkört teremtett, ami nemcsak a gyerekek kreativitására hatott ösztönzőleg, hanem a bátorságukra
is, mert mindannyian el merték mondani, hogyan képzelik a mesevilágot, és az érzéseikről is bátran
mertek beszélni. Senki sem félt attól, hogy mások esetleg kinevetik. Kati odafigyelt a
csoportdinamikára, érzékenyen reagált a gyerekek egymás közötti kapcsolataira, ha feszültség támadt
közöttük, azonnal kezelte, ahogy a váratlan helyzeteket is és a foglalkozás időkeretére is gondot
fordított.