http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2017/02/weores-sandor-teljesseg-fele.

html

2017. FEBRUÁR 2., CSÜTÖRTÖK

Weöres Sándor: A teljesség felé

Valahol a boldog kamaszkor végén, még óragyári raktárosként találkoztam vele először
nagyobb dózisban - akkor szereztem meg (először) az összes versek háromkötetes
kiadását - hullámokban tört rám aztán később; s az egyik ilyen hullámban hagytam
magam elsodorni A teljesség felé által. Ez a sodratás a mai napig tart – reggelek során át
vitetem magam a szavaival, keresek hozzá (ellenpontozó, avagy tartalmat teljesítő)
képeket, fűzök megjegyzést a szavakhoz – hogy valóban értsem. Ez egy szeretetteljes
játék: odafűzni a más megértéséhez az érintődésből fonódó szavakat. Persze tiszteletlen
gesztus is. Hiszen így Weöres Sándor saját útját és attitűdjeit tisztázó, valóban egyfajta
teljesség érzete felé tartó kötetét egészíteném – az egyébként is egészet. Mindmáig
használom a kötetet, amibe ceruzával jegyzeteltem, ami a passzusokról eszembe jutott
(soha más könyvbe nem írtam bele így…). S még ha most más jut is az eszembe, az egykor
beleírtak helyett, legalább tudom, nemcsak elpazarolt, végigálmodott évek birtokosa
vagyok. A jó irodalom egy rétegében mindig tükör: megmutatja, mit értesz (avagy épp mit
értesz félre…). A Teljesség-átiratok játéka még messze a végétől, a szembesüléshez idő
kell – mégis, illett már beszélnem itt is erről a kötetről, ébredésem következő
lépcsőfokáról, amely annyiféle kíváncsiságom motorja mind a mai napig.

Weöres Hamvas Bélának ajánlja e könyvet, mesterének köszöni, hogy harmóniát

teremtett benne. Érdekes ez a rövid ideig tartó mester-tanítvány viszony, szívesen és
sokat olvastam róla egy időben – hogyan fogadja el a mester (avagy inkább: hogyan
kéri…) a tanítványságot, hogyan tesz egy ilyen gesztus valóban mesterré; elszigorodó idők
hogy szakítanak belé egy ilyen sokat ígérő munkakapcsolatba. Vagy a nők? Kemény
Katalin, vagy Károlyi Amy? Teljes réteges mivoltában ez a történet sem derülhet ki
szerintem már soha. „Borzalmas, ahogy mellőzik!” fakad ki egyszer Weöres Sándor
Hamvassal kapcsolatban – „A dicsőség helyett a sikert választotta”, morogja Weöresről
Hamvas… Tény, a költő szeretett volna teljes testtel költeni, abban a beteg légkörben is,
amelyben a gondolkodónak csak raktárosság, szellemtelen kiszorítottság, csak a pária-lét
jutott. Tény, egy ilyen helyzet nem kedvez a barátságnak, főleg nem a mesterségnek és
tanítványságnak – a figyelmes olvasás a teljesség Hamvas által is mélyített vágyát,
kifejezés- és eszmekészletét hiába szignózza a versek sorában később is, hiába marad az
attitűd ugyanolyan a Hallgatás tornyától Merülő Saturnusig, hiába szálazódik ez az
indíttatás sajátosan könnyedén a Rongyszőnyegbe – attól még ez a sokat ígérő kapcsolat
véget ért. Korábban, semmint véget érhetett volna…

E köteten egyszer végig kell menni. El kell kezdeni az elején, és végig kell menni rajta,
mert józanítóan hat. Kiváló fanatizmus-irtó, a hit fanatizmusától, a farizeusságtól
ugyanolyan sikerrel tántorít, mint az anyag-hit racionalizmusától – egyszerűen az által,
hogy annyival több. A forrás, a kard, a fészek, a szárny, a kristály – öt sajátos
lépcsőforduló, fokonként 20-30 rövid lépcsővel. Nem biztos, hogy minden lépésével
egyetértesz. Nem biztos, hogy a saját megközelítésed ugyane lépcsőház fénykeresésében
hatol fel – de a különbségek felmérésében finomulhat a magánút, az egyediségében
teljesülő, hiszen ebben a szellemi értelemben Weöres, Hamvas és te, kedves olvasóm
egyként magántanulók vagytok. Ezeket a magaslatokat mindenki a saját ösvényén közelíti
(függetlenül attól, hogy úgyis mindenképpen valaki lába nyomán…).

A ráció nemes tapasztalataitól és számszerűsíthető világától ez a megközelítés távol áll –

ahogy eltávolodik az ok-okozat nyers logikájától is. Ez a megközelítés vállaltan extatikus
és költői – én régóta vagyok úgy ezzel: ettől még bűn komolytalannak tekinteni. A
legkomolyabb tudások egyike, amikor belátod: a tapasztalatok összességét átfogó
tanokhoz képest a világ mindig paradox és rendetlen – mindig marad elég tanítást
kérdőjelező speciális eset, amivel az adott tan nem tud (gyakrabban nem is akar) mit
kezdeni. Weöres költői eszmefuttatása egy világkép, amely hatalmas igénnyel tényleg
magát a teljességet célozza, s nem szégyelli a végén belátni akár a kudarcot: a teljes nem
jelenti azt, hogy egyetemes – ezt a teljességet mindenki magának éli meg, lényegét
tekintve megoszthatatlanul. Még ha a költészet (vagy Hamvas extatikus esszé-életműve)
az én definíciómban nem is kísérel mást, mint ezt az egyedileg megélhetőt okulásul mégis
kinyitni a világnak… Sokakat ihletett meg így vagy úgy – a kedvencem mindenek előtt
Gryllus Dániel megzenésített változata…