1828, Jasznaja Poljana, grófi család 4. gyermeke
9 évesen már nem élnek szülei, nagynénje nevelte fel kezdetben kicsapongó életet élt, de később teljes mértékben megváltozott a felfogása, az élethez való hozzáállása Tanulmánya, érdeklődése:
jogi diplomát szerzett a kazanyi egyetemen
harcolt a krími háborúban, ami megváltoztatta egész világképét foglalkoztatták a társadalmi problémák szülőfalujában iskolát alapított (történelmet tanított) saját kiadót alapított, hogy a szegények is könyvhöz jussanak Munkásságának jellemzői: nagy szerepet kapott a krisztusi tanítás műveiben, a keresztény hit a békét, erőszakmentes életet tartotta fontosnak világhírűvé a Háború és béke és az Anna Karenina c. művei tették ( Feltámadás) Ivan Iljics halála Keletkezése: 1880-as években kezdi, 1886-ban fejezi be Műfaja: kisregény Témája: hogyan kellene és hogyan nem szabad, nem érdemes élni Alapja: egy ismerőse meghal rákban, ez adja az ötletet Helyszín: Szentpétervár Érdekessége: megbontja a hagyományos időrendet az esemény a halállal indít, később kapunk képet a közhivatalnok életéről Szereplők: Ivan Iljics - főszereplő Praszkovja Fjodorovna - a főszereplő felesége, aki nem sajnálja férjét, nem ápolja betegségében, szerinte csak szimulál és őt akarja bosszantani. A pénz érdekli, hogy férje halálával mennyi összeghez jut. Pjotr Ivanovics - a főszereplő barátja, ám ez csak egy felszínes barátság, a részvétnyilvánítása sem őszinte. Geraszim – a család mindenese, szolgája, egy vidékről jött parasztfiú, ahol tudják, hogy a halál része az életnek és szépen is le lehet zárni. Szerkezet: 12 fejezet 1. rész: Ivan Iljics halálhíre megjelenik az újságban, kollégái innen tudják meg. Nem szomorkodnak, a halála számukra csak haszon lehet, megüresedett egy pozíció. Ami bosszantja őket, el kell menni részvétnyilvánításra, így elmarad a sakkpartijuk. 2-3. rész: Ivan megérdemelte az emberek hozzáállását, nem ápolt velük szoros barátságot. Közhivatalnoki állását apjától örökölte. Teljesen a munka rabja lett. A munka menedék volt számára, viszont így beszűkült a látóköre. A fejezetek 45 évet foglalnak össze. Teljes képet kapunk a főhős alakulásáról, családi állapotáról és arról, miért ilyen közömbösek az emberek a halálával kapcsolatban. 4-11. rész: Ivan Iljics testi-lelki szenvedése A főszereplő halálát egy tragikus baleset okozta, leesett a létráról, megütötte a derekát. Az orvosok sem tudták, mi a baja. Betegségét családja nem vette komolyan. Ez jobban fáj neki, mint a dereka. A betegek a családot igénylik ilyenkor a legjobban. Egész életében közönyös volt a családja iránt, most csak azt kapja vissza. A tér leszűkül a betegszobára. Lehetősége lesz Ivannak arra, hogy számot vessen addigi hazug életével és rájöjjön arra, hogy hogyan kellett volna élnie. Visszaemlékezik, felidézi a múltat. Ezután már nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is szenved. Két őszinte ember van körülötte: Geraszim az inas, aki úgy gondolja, hogy a halál természetes velejárója az életnek, s önzetlenül ápolja Ivant. Fia, aki őszintén szereti apját, őszinte érzelmei vannak. Az író ezzel bebizonyítja, hogy az emberek még ártatlannak születnek, később válnak romlottá. 12. rész: Ivan az utolsó 3 napban ordított a fájdalomtól, s közben belső lelki tusájával is küzdött. Utolsó órájában feltámad benne a szeretet és a jóság a szegények iránt. Erkölcsileg megtisztult, boldogan halt meg.