BORGASZTRONÓMIA

DÉL -DUNÁNTÚL
Ami a borok stílusát – leszámítva a technológiai beavatkozásokat –
egyedivé teszi, elsősorban a talajtól és a klimatikus adottságoktól,
részben a tengerszint feletti magasságtól függ. 
Ha ezeket a környezeti tényezőket vizsgáljuk, akkor a Kárpát-medence
éppen az
• északias (savakra épülő, érlelhető, elegáns, aromás) stílusú és a
•  délies stílusú (szelídebb savkarakter, teltebb, alkoholosabb karakter,
visszafogottabb aromatika, vörösboroknál nagyobb tannintartalom)
borokat adó területek határán fekszik.
Ehhez társul még a számos kitűnő minőségű borokat adó helyi
(őshonos) szőlőfajta.
A bor az Európai Unióban jövedéki termék, ezért a 
szőlőbor vonatkozásában is alkalmazandó a 
Tanács 2008/118/EK irányelve, amely további 
adminisztrációs terheket ró borászokra.​
Az eredetvédelem szempontjából fontos jogszabály a borászati
termékekre vonatkozó oltalom alatt álló eredet-megjelölések és
földrajzi jelzések, hagyományos kifejezések, valamint e
termékek címkézése és kiszerelése tekintetében alkalmazandó
szabályokat megállapító 607/2009 EK bizottsági rendelet
A tokaji borok jellegének, eredetének megőrzése mindig is gondot
jelentett az országnak. Hasonló nevű édes, érlelt jellegű borokat a világ
más tájain már próbáltak előállítani.
A Tokaj-hegyaljai borokat már 1875-ben szabadalmi- és védjegy-oltalmi
egyezménnyel kellett megvédeni a Németországban forgalmazott kétes
eredetű termékekkel szemben.
Az első magyar korszerű bortörvényt a borhamisítás ellen védő "műbor-
előállítás elleni törvényként" emlegették 1893-ban.
Ez az első bortörvény (1893. XXIII tc. 1 §) határozottan kimondta:
"Mesterséges bort készíteni, vagy gyártani, úgy szintén ily bort
bármi módon forgalomba hozni tilos". Az első bortörvényünk gróf
Bethlen András (1849-1898) miniszterségének idején született, akár csak
a Poroszországgal kötött Tokaji bort védő oltalmi egyezmény VIII.
cikkelye.
A hegyközség egy borvidék egy vagy több településének szőlészeti és
borászati termelői által e tevékenységükhöz fűződő közös érdekeik
előmozdítására, valamint az általuk előállított termékek származás-,
minőség- és eredetvédelmére létrehozott köztestület.
A hegyközségi rendtartás a hegyközség területén a borszőlő termőhelyi
kataszterbe sorolt területre kiterjedő hatállyal határozza meg
az ingatlanok, az utak, vízelvezető árkok állapotára és növényvédelmére,
valamint az ingatlanok rendeltetésszerű használatával kapcsolatos
létesítmények karbantartására vonatkozó szabályokat. 
Bor Eredetvédelmi Bizottság
A 1997 évi XI. tv és kapcsolódó rendeletei felhatalmazásával működik. Az
eredetvédelemre vonatkozó rendelkezéseket szerkeszti és gondozza. A védett
eredetű bor szabályzatát elbírálja, véleményezéssel felterjeszti a miniszternek.
Nemzeti Élelmiszer-lánc Biztonsági Hivatal
A Hivatalon belül működő Borászati Igazgatóság az 1881-ben alakult Borvizsgáló
Állomás utóda. A Borvizsgáló Állomás 1887-ben önállóságot nyert, és közvetlenül a
Földművelésügyi Minisztérium fennhatósága alá került. 1950 és 1952 között az
Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet (OMMI) Borminősítő
Osztályaként, majd 1952. október elsejétől Országos Borminősítő Intézetként (OBI)
működött tovább. Ez az átszervezés tette lehetővé, hogy a bor vizsgálatával,
minősítésével és ellenőrzésével – külföldi példákhoz hasonlóan – immár országos
hatáskörű szerv foglalkozzon.
Országos Borszakértő Bizottságok
Feladatait a 2004. évi bortörvény határozza meg.
Közvetlenül az miniszter által kinevezett szerv az Országos Borszakértő
Bizottság (OBB) amely érzékszervileg is vizsgál és a különleges
minőségű borok, mint legfelsőbb minőségi kategória, határozatuk alapján
viselhetik elnevezésüket illetve kerülhetnek forgalomba.
Az eredetvédelmi szabályozás
Egészen a közelmúlt eseménye: 2011 végéig volt köteles minden, az
Európai Unióhoz tartozó bortermelő ország az uniós szabályokhoz
igazítva saját borvidéki szabályozását megalkotni
Eredetvédelem szempontjából az Európai Unióban beszélhetünk
• oltalom alatt álló eredet megjelöléssel rendelkező (OEM),
• oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel (OFJ) rendelkező borokról, amelyeknél a
minőséget szabályokban rögzített hozamkorlátok garantálják, és
• földrajzi jelzés nélküli (FN) borokról.
Az oltalom iránti eljárás nemzeti- és közösségi részből áll, az eljárásnak központi
eleme a termékleírás, amely nevéhez híven definiálja a terméket és igazolja az
említett (OEM/OFJ) fogalmaknak történő megfelelést.
Az előzetes nemzeti eljárás során a tagállam (Magyarországon a Vidékfejlesztési
Minisztérium) vizsgálja első körben, hogy a kérelem és az annak mellékletét képező
termékleírás megfelel-e az előírt feltételeknek vagy sem, illetőleg gondoskodik a
kérelem megfelelő közzétételéről is.
Borok címkézése
Minden külső, palackon megjelenő címke és jelölés célja a
tájékoztató, figyelemfelkeltő és pontos termékismertető, melynek feladata a fogyasztó
szakszerű, de közérthető tájékoztatása. 
A borok címkéjén fel kell tüntetni:
a) a bor pontos megnevezését az NÉBIH forgalomba hozatali határozata szerint,
b) a bor minőségi kategóriáját,
c) a bor színét,
d) a bor cukortartalom szerinti kategóriáját,
e) a töltött bor névleges térfogatát,
f) a bor tényleges alkoholtartalmát,
g) a bor forgalomba hozatali engedélyének számát,
h) a töltés időpontját,
i) a töltést végző pincészet, üzem megnevezését és telephelyét,
j) a forgalmazhatóság időtartamát.
A borok címkéjén fel lehet tüntetni:
a) a termelő nevét,
b) az eladásban résztvevő nevét,
c) a hegyközségre utaló megjelölést
d) a vonalkódot.
A nem palackozott kiszerelésű bort a pincészetből vagy az élelmiszeripari üzemből
csak lezárt és címkével ellátott edényben szabad kiszállítani!
Borminősítésnek nevezhetünk minden olyan elemzést, analitikai és
érzékszervi vizsgálatot, melynek célja az egyes borok (tételek)
minőségének, a termőhelyi adottságokkal, vagy más vonatkozó
szabályok (regionális, országos vagy Európai Uniós, szakmai vagy
kereskedelmi) elvárásaival történő összehasonlító vizsgálata és az
eredmény összegzése.
Magát a borminősítést el kell választanunk a bor értékelésétől.
A borok minősítése országonként eltérő szabályozás alapján, de minden
esetben hatósági (országos vagy regionális, esetleg hegyközségi)
szervezeteken keresztül történik.
A borjog szabályai a fogyasztóvédelmi jog anyagában gyökereznek,
tekintettel arra, hogy a borjogi szabályok megalkotását motiváló
elsődleges érdek a fogyasztók védelme.
Az Európai Gazdasági Közösség 1975-ben fogadta el a fogyasztók
alapjogait rögzítő első fogyasztóvédelmi programot. A programban
szereplő öt alapjog közül a borjog szempontjából a fogyasztók
egészségének és biztonságának védelme, valamint a fogyasztók
információhoz való joga bír kiemelkedő jelentőséggel.
A borjog anyaga a magában foglalja:
• a szőlőültetvények nyilvántartásával,
• a szőlőfajták osztályba sorolásával kapcsolatos szabályokat.
• a szőlő-telepítéssel, -műveléssel, -kivágással kapcsolatos szőlészeti, valamint a borásza-
• ti eljárásokra vonatkozó szabályokat.
• az adatszolgáltatási, bejelentési, nyilvántartási kötelezettségeket előíró szabályokat;
• a borászati termékek eredetvédelmére (oltalom alatt álló eredet megjelölésekre, földrajzi
jelzésekre, hagyományos kifejezésekre) vonatkozó szabályokat;
• a borászati termékek forgalomba hozatalára, ellenőrzésére, jelölésére vonatkozó
szabályokat;
• a szőlészeti-borászati szakigazgatás szerveire vonatkozó szabályokat;
• támogatási programok közösségi és nemzeti szabályait.
Az irányadó borjogi szabályokat az Európai Unió Tanácsának és Bizottságának rendeletei
és irányelvei határozzák meg.
Borhamísítás
A bor olyan, szőlőből erjesztéssel készült alkoholos ital, amely a bortörvényben
engedélyezett eljárások valamelyikével vagy azok kombinálásával készült. Ekképp a
bor az emberi kultúra terméke, abban különbözik más termékektől, hogy nem csupán
egészségügyi és beltartalmi megbízhatósága, a feltétele annak, hogy forgalmazni
lehessen, hanem az is, hogy előállítása megfeleljen a jogszabályokban rögzített
feltételeknek.
Tehát minden olyan ital –függetlenül attól, hogy a fogyasztó szereti-e vagy sem vagy
egészségügyi szempontból megbízható-e vagy sem – amelyik nem felel meg a jogsza-
bályokban megjelölt előírásoknak vagy nem bor (egyéb alkoholos ital) vagy
hamisított bornak minősül. Ebben az értelemben a hamisított bor magában foglalja a
műbor fogalmát is, de jelenti azokat a szőlő alapanyagból készült italokat is,
amelyeket a meg nem engedett eljárásokkal és adalékokkal készítettek.
Ezért a bor is – sok más élelmiszerhez hasonlóan - a fogyasztók számára bizalmi cikk.