GALAKTIKA

TIKUS MAGAZIN
OMÁNYOS-FANTASZ (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ TUD

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. MÁRCIUS

360
AZ ÉLELMÜNK JÖVŐJE
P-OLED MŰSZERFAL
EMOJI DZSEKI

+
HOWARD
TURNBULL
FEDINA
FOX
GYIK
VÖRÖSMARTY

THEODORA
Goss
Varga
Előfize
tőknek
CSAK
CSABA BÉLA 1200 Ft
!

A SCI-FI LEGJAVA 20360

9 770133 243018

B1-B4.indd 1 2020.02.20. 0:41:49

 KULT IKUS RE GÉN Y A RRÓL ,
HOGY ÉRDEME S-E Ú J ÉL E T RE K ELT ENI
E GY ÖNGY IL KO S CI V IL I Z ÁCIÓ T.
AP HATÓK!
A KORÁBBI KÖTETEK MÉG K

A S Z Á MO S DÍ J JA L K I T ÜN T E T E T T ORO S Z S F-S Z ER Z Ő
ÉL E T MŰ S ORO Z ATÁ N A K Ú J KÖ T E T E .

R E N D E LD M EG IT T: W W W. GA L A K TI K A BO LT. H U
B1-B4.indd 2 2020.02.20. 0:42:08
 GALAKTIKA
2020. március

Az első szó jogán

GALAKTIKA
AZIN
TASZTIKUS MAG (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
ÁNYOS-FAN
MÚ TUDOM
AZ ELSŐ SZÁ

A 2019-ben megjelent könyveink közül a szer-

kesztőség minden tagja egyértelműen Johan-
na Sinisalo A Nap Magja című művét tartotta
WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. MÁRCIUS

360
AZ ÉLELMÜNK JÖVŐJE
a legjobbnak. De nemcsak mi, hanem például P-OLED MŰSZERFAL
EMOJI DZSEKI
a Moly olvasóközönsége is, hiszen ez az igazán
eredeti regény 91%-on áll! Ebben a különleges
disztópiában minden élvezeti cikk be van
+
HOWARD
tiltva, az egyetlen drog, amit fogyasztanak, a TURNBULL
FEDINA
csilipaprika, mely, ha sikerül kikísérletezni a FOX
legerősebb fajtát, akár még misztikus élmé- GYIK
VÖRÖSMARTY
nyekhez is vezetheti a fogyasztóját.
A könyv kiadásakor még nem is sejtettük, THEODORA
hogy a csili milyen különleges helyet fog el- Goss
foglalni az űrkutatás történetében. A NASA
Varga
Előfize
t
még tavaly nyáron jelentette be, hogy az első CSAőKknek
CSABA BÉLA 12 00 Ft!
valódi terméssel rendelkező növény, melyet
a Nemzetközi Űrállomáson termeszteni fog-
nak, a csilipaprika lesz, méghozzá az Española A SCI-FI LEGJAVA 20360

9 770133 243018

csili. Olyan fajtát kerestek, ami magasabb vi-

dékeken terem, gyorsan növekedik, de nem nő túl magasra, könnyű beporozni, és az űrbeli
körülmények között is nagy lehet a terméshozama. Az asztronauták gyakran említették, hogy
fűszeresebb ízekre vágynak, ráadásul a paprikák magas C-vitamin tartalma is fontos egy űrdi-
éta esetében. A szovjet űrhajósok egyébként már 1982 óta termesztenek növényeket az űrben,
igaz, kezdetben még csak a lúdfű nevezetű növénykével próbálkoztak, ám 2003 óta számos
saláta- és káposztaféle kerül a legénységek asztalára. A csili azonban az első olyan növény, ami
termést hoz, s ráadásul élvezeti értéke sem elhanyagolható. 2020-ban érnek be az első parikák.
Mindez pedig fontos előrelépést jelent a marsutazás előkészítésében is.
Március – az első tavaszi hónap. A tavaszi frissesség és megújulás jegyében elhatároztuk,
hogy megújítjuk webáruházunkat, a Galaktikabolt.hu-t. Végre egy igazán korszerű és gyors
online könyvesboltot tudhatunk magunkénak. Érdemes még a hónapban ellátogatni hozzánk,
mert igazán remek kedvezményekkel köszöntjük régi-új vásárlóinkat! Ráadásul elindítjuk
törzsvásárlói programunkat is, tehát a gyémánt és platina kártyák nyújtotta kedvezmények
mellé továbbiakat halmozhat fel minden kedves visszatérő vevőnk. Ha javasolhatom azoknak,
akik még nem olvasták, kezdjék rögtön A Nap Magjával!

Dr. Mund Katalin

főszerkesztő

Az első szó jogán 3

003-elsoszo.indd 3 2020.02.20. 0:39:44

 GALAKTIKA XL. évfolyam, 360. szám
Alapítva: 1972-ben
Tiszteletbeli főszerkesz tő: Kuczka Péter
Főszerkesz tő: Dr. Mund Katalin
Lapigazgató: Burger Ist ván
Irodalmi szerkesz tő: Németh Attila
(irodalom@galaktika.hu)
Tudományos szerkesz tő: Kovács „Tücsi” Mihály
(tudomany@galaktika.hu)
Olvasószerkesztő: Athén Melitta
Kommunikáció: Somogyi Réka
tel.: 06-70/944-8181 (kommunikacio@galaktika.hu)
Terjesztés: Lukács Bettina
(terjesztes@galaktika.hu)
Szerkesztőségvezető: Polonkai Tamás
(szerkesztoseg@galaktika.hu)
Adminisztrátor: Bódis Éva
Kreatív igazgató: Varga Balázs

A borító Michael Black (Oroszország) munkája:

A TANÁCSADÓ TESTÜLET TAGJAI

Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet-
ének tudományos tanácsadója
Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója
Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai
Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság
korábbi alelnöke
Réz András esz téta
S. Sárdi Margit irodalomtör ténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitör-
téneti Társaság elnöke
88
Alföldi István ex-ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép-
tudományi Társaság
Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma)
Juhász György tartalommarketing-szakértő
Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2.
Tel: 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 óra között
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója
Terjesz ti országosan a Lapker Rt.
Nyomdai előállítás: Kvadrát Print • www.kvadratprint.hu
Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám, Platinakártyával,
partneri kedvezményekkel) 14 400 Ft (1200 Ft/hó) • csoportos
beszedési megbízással: 1200 Ft/hó • Digitális Galaktika: 12 390 Ft
• Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri
kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési
megbízással: 2250 Ft/hó
Az előfizetés teljesíthető átutalással: K&H Bank Zrt. 10403181–
50526767–88671008 vagy rózsaszín pos tautalványon a Metropolis
Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre. 32
A meg jegy zés rovatba kérjük beírni
a kedvezményezett nevét és postázási címét.
Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető
a Pannonia Könyvesboltban.
www.pannonia.ca • e-mail: info@pannonia.ca
Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza!
HU-ISSN 0133-2430
Támogatóink:

42

004-005-tartalom.indd 4 2020.02.20. 0:39:21

 GALAKTIKA
2020. március

22

34

novellák cikkek
6 Dave Howard: Űrszemétszedők (második rész) 22 Az első másodperc
26 Theodora Goss: Pip és a tündérek 32 Intelligens dizájn
36 Varga Csaba Béla: Testvérem őrizője 34 Zöld jövő
44 Cadwell Turnbull: Ugrás 42 Világűrt jelentő deszkák
52 Fedina Lídia: És mégis mozog… 50 Obszervatórium
72 Richard Fox: Az aeon-incidens 70 A szférák zenéje
90 Vlagyiszlav Gyik: A Zóna része 88 Filmajánló
72 Vörösmarty Mihály: A holdvilágos éj 97 A jövő otthona
98 Képregény a Galaktikában
105 Galaktika a nagyvilágban

Galaktika XL
115 Robert Silverberg: Az ezredes visszatér a csillagok közé
162 Robert Silverberg-életrajz
165 C. M. Kornbluth: Két végzet

Tartalom 5

004-005-tartalom.indd 5 2020.02.20. 0:39:22

 GALAKTIKA
2020. március
Árammal és hidrogénnel
Norvégia mindig is élen járt a környezetbarát
technológiák bevezetésében. Most az egyik
legnagyobb élelmiszerlánc bizonyította be,
hogy fontos nekik az egészséges jövő.
Legradikálisabb lépésük, hogy az eddigi
dízel teherautóikat lecserélik elektromos-
hidrogéncellás vegyes üzemű járművekre.
A hagyományos, 26 tonnás, háromtengelyes
Scaniák csak a meghajtásban mások. A te-
herautókban 390 lóerős csúcsteljesítményre
képes villanymotor hajtja a kerekeket, a mo-
tort pedig egy 56 kWh kapacitású lítium-ion
akkumulátor működteti. A hatalmas akkut
egy 22 kilowattos egyenáramú gyorstöltővel
3-4 óra alatt lehet újratölteni.
Ha hosszabb útra kell menni, akkor kap
szerepet a 90 kW-os, 120 lóerős tüzelőanyag-
cella. Ezt nagy nyomású hidrogén táplálja,
ami a gázolajhoz hasonlóan pár perc alatt
utántölthető.
Az akkumulátor szokatlanul nagy ebben
a kategóriában. A rövid városi utakon sokkal
gazdaságosabb a napelemekből, szélturbi-
nákból, vízerőműből származó elektromos
energiát közvetlenül az akkuba tölteni, mint
először hidrogént gyártani vele, és a hidro-
génből csinálni újra elektromos energiát. Bár
a nagy akkumulátor megnövelte a költsége-
ket, de az üzemeltetés hosszú távon energia-
takarékosabb és gazdaságosabb.
6
006-021-howard.indd 6
8.1
Mivel elhelyezésének köszönhetően a
VASIMR-rel csak gyorsítani tudtak, míg
lassítani csupán a manőverezőkkel voltak
képesek, ezért azok teljesítményének függ-
vényében a relatív sebességet hat méter per
szekundumra állították. Amint ezt elérték,
a VASIMR-t kikapcsolták.
Közel hat perc múlva érték el az ismeret-
len testet, az utolsó kettőben lassan csök-
kentve a sebességüket, hogy szinkronba
kerüljenek vele.
Most már szemügyre tudták venni: Való-
ban két részből állt, amit a feltekeredett háló
tartott egyben. Az egyik test, valószínűleg a
szövedék forrása, egy emberkéz alkotta te-
herhajó darabja lehetett. A hengeres testen
egy, a háló alá szorult rakodókar-pár simult
a fehér törzshöz. A hajó antennáinak és nap-
elemeinek már csak a csonkja állt ki a ráte-
keredett anyag alól. Fényjelzést nem adott, a
telepei már régen lemerülhettek.
A háló alatt rejtőző másik test sokkal egy-
szerűbbnek látszott. Letisztult, ezüstszínű
test, jelzések és látható dudorok vagy kiegé-
szítők nélkül. Egy két méter átmérőjű és há-
rom méter hosszú hengerként azonosították,
de ahogy jobban megnézték, inkább kúp
alakúnak bizonyult, lekerekített végekkel.
Ming észrevett valamit, majd a számító-
géptől kért megerősítést. Felfedezését meg-
osztotta a kollégáival:
– Ez egy japán szemétszedő. Felismertem
a felségjelét. Alig látszik, de éppen kivehető
a háló alatt.
– Nem tudok róla, hogy rajtunk kívül más
is lenne idefent szemetet szedni – jelentette
ki az orosz.
– Most nem is, de egyszer már felküldtek
egy automatát – felelte Ming. – Akkoriban,
tizenöt évvel ezelőtt, egy japán cég, a Nitto
Szejmo, ami halászhálók gyártásával foglal-
2020.02.20. 0:39:01
 GALAKTIKA
2020. március

Egy takarítócsapat
mindennapjai,
gondolnánk, nem sok
izgalmat rejthetnek.
Na de az űrben!

Dave Howard (második rész)

Űrszemétszedők
kozott, kifejlesztett egy olyan eszközt, ami
alkalmas lett volna űrszemetet befogni. Az
elv az volt, hogy az alumíniumból és acél-
sodronyból álló háló befogja, lelassítsa az
űrszemetet, és az a légkörbe lépve elégjen.
Igazából nem is szedték volna a szemetet,
sokkal inkább seperték volna. A Kounotori 6
tervezetten maga után vontatta a 700 méter
hosszú pányvát, ám az első befogás nem járt
sikerrel, mert a jelentések szerint képtelen
volt elengedni, majd amikor nagy nehézsé-
gek árán mégis, akkor meg a kábeleket nem
tudta visszahúzni. Úgy döntöttek, a teherűr-
hajót a Csendes-óceán déli része fölé irányít-
ják, hogy zuhanás közben megsemmisüljön,
vagy csobbanjon.
– Akkor ez itt mi? – értetlenkedett Viktor.
– A Kounotori 6 – ismertette Ming.
– Az megsemmisült – állította Viktor.
Összevonta a szemöldökét, és Leopoldhoz
Űrszemétszedők
fordult segítségért: – Vagy én értettem fél-
re valamit? A számítógép nem azt mondja,
hogy megsemmisült?
– Az adatbázis szerint igen – emelte fel a
mutatóujját a gróf. – De az adatbázisokkal
az a helyzet, hogy azt írunk beléjük, amit
akarunk.
– Értem. Mégis, kinek áll érdekében
olyan adatot szerepeltetni, ami nem fedi a
valóságot?
9.
Leopold beöltözött az EMU-ba, az űrsétákon
alkalmazott, manőverezhető űrruhába.
Amint jelezte, hogy kész, már nyitották is
neki a raktér tetejét.
Kilebegett az űrbe.
A mobil űrruha képes lett volna órákig
ellenni a hajó körül, üzemanyaggal és le-
vegővel bőven ellátták. Ettől függetlenül az
7

006-021-howard.indd 7 2020.02.20. 0:39:02

 GALAKTIKA
2020. március
ismeretlen testre való tekintettel kábellel is
rögzítették a hajóhoz. Úgy következtettek,
hogy a műszerek számára halott zónát az
ismeretlen test gerjeszti úgy, hogy az még
a teherűrhajót is láthatatlanná teszi. És ha
azt képes rejteni, ki tudja, mit tehet az űr­
ruhával?
– Mennyire közelítsem meg? – kérdezte
Leó. – Egyelőre harminc méteren vagyok,
nem észlelek semmi szokatlant. Jelerősség
megfelelő, a kapcsolat folytonos.
– Légy óvatos! Közelítsd, de ötméteren-
ként állj meg, és jelents! Addig mondhatod,
hogy mit látsz.
– Akkor Mingnek kellett volna jönnie, ő
szereti kommentálni, hogy mit csinál.
– Ming most rád figyel. Ha valami gond
van, megoldja. Vigyáz rád.
– Volt egy rajongóm, úgy hívták: Ming…
Eközben huszonöt méterre közelített,
majd húszra és tizenötre.
Tíz méternél egy hangyányit gyorsabban
kezdett verni a szíve.
– Mi a gond, gróf? – kérdezte a kínai
űrhajós. – Az értékeid azt mutatják, hogy
gyorsabban veszed a levegőt, és a szíved
meglódult, haver.
– Ne túlozz, Ming! Csak koncentrálok, és
persze, hogy ideges vagyok kicsit.
– Csak meg ne őrülj ott nekem csendes
magányodban! – felelte könnyed hangnem-
ben Ming. Nyugalmat sugárzott a hangja,
mint egy túsztárgyalónak.
– Nem szép dolog más dilijével szórakoz-
ni – korholta Viktor. – Egyszer anyám rá-
szólt a százhúsz éves szomszéd nénire, hogy
ne áldja már fennhangon Sztálint, meghalt
az már régen. Erre a kriptaszökevény felhív-
ta a KGB-t, hogy a szomszédja nyugatszim-
patizáns imperialista! És nem az volt a meg-
döbbentő, hogy a nénike emlékezett arra a
régi telefonszámra, hanem az, hogy jöttek a
8 Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 8
hívásra. Értitek, valakik a mai napig figyelik
a régi telefonszámokat!
– És? – kérdezte Leó.
– Hát, a nénike szerint Sztálin egy hős
volt, aki egyszer megmentette a világot. Az-
tán nyugtatót adtak neki, és elvitték.
– Sztálint?
– Nem, a nénikét. De most már mondd el,
testvér, hogy mit látsz, elég közel vagy.
Leopold minden részletet megfigyelt.
– Tíz méteren vagyok. A háló majd-
nem egy méter vastagon fedi a két hajót,
de leginkább csak a testek közepén. Már
azelőtt összegabalyodhatott, hogy a hajók
köré fonta volna a tengely körüli forgásuk.
Ellenkező esetben semmit sem látnánk
belőlük. A titokzatos testből nem tudok
többet kivenni, mint amennyi a képen is
látszott. A teherhajónál viszont meg tudom
erősíteni Ming találatát. A róla mutatott
kép alapján ez a Kounotori 6. A japán fel-
ségjelzés egyértelmű a test alján, a fúvó-
kák között. A felszínét borító napelemeket
szinte teljesen befedi a háló. Ha más nem
is, ez elegendő lett volna, hogy ne jusson
több energiához. Láthatóan eltalálta már
néhány mikrometeoroid, összeszedett egy
kevés űrszemetet is, de nagyobbakkal nem
találkozott.
– És a másik test?
– Ahhoz közelebb kell mennem. Vagy
nincs rajta felségjelzés, vagy bármi azono-
sítható rész, vagy innen nem látom. Megkö-
zelítem öt méterre.
– Vettem.
Leó a távolságmérőn ellenőrizte, hogy
mikor kell fékeznie.
– Valami? – kérdezett Viktor újra. – A mi
érzékelőink még mindig csak téged látnak.
– Egyelőre semmi. Minden rendszer meg-
felelően működik, hallak titeket. De még kö-
zelebb kell mennem.
2020.02.20. 0:39:03

Fél percet kivárt, majd újabb lökést adott.
Egy méterre lebegett tőle, már nem sok hi-
ányzott, hogy megérintse.
– Szerintem semmi ok az aggodalomra.
Csendes, úgyszólván halott…
Alighogy ezt kimondta, a sisakfények ki-
aludtak. A háttérben hallható létfenntartó
rendszer zümmögése elhalt, és az alig érez-
hető hűvös fuvallat is megszűnt.
– Öö, fiúk. Csak szólok, hogy leállt a ru-
hám. Hallotok? Viktor, Ming, veszitek, amit
mondok?
Válasz nem érkezett, ergo, kezdhettek ag-
gódni érte.
Leó úgy vélte, hogy úgy öt percig biz-
tonságban ellehet még idekint, ha lassan
el is kezd kihűlni. Ennyi oxigén még volt a
tágas ruhában, ha jól beosztja apró lélegze-
tekkel. Előrenyúlt, és éppen elérte a bolygó
hollandit borító acélhálót. Ha nem sikerül,
kapálózhatott volna az idők végezetéig, ak-
kor sem jutott volna közelebb hozzá. Talán
a ruhájából engedhetett volna ki egy kis le-
vegőt, hogy annak nyomásával tolja magát a
kívánt irányba, ám ez egyenlő lett volna az
öngyilkossággal, mert nem igazán tudta vol-
na kontrollálni a mozgását, és elfogyott vol-
na az a kevés oxigén is, ami a ruhában még
megmaradt.
Amúgy arra meg ott volt Ming, hogy ki-
mentse, így a drámai fokozást csak elképzel-
te magában.
Felmászott a hálóra, majd végigkúszott
rajta. A Koszfészekből látják, hogy mozog,
csak rádióforgalmat nem tudnak bonyolíta-
ni. Nagyon nem aggódhatnak.
A fényes test most sem árult el többet
magáról, mint eddig. Azonban észrevett
egy hajszálvékony vonallal húzott for-
mát rajta, ami lehetett díszítés, vagy akár
rendkívül jól illeszkedő, a felszínbe simu-
ló zsilipnyílás. Kezelőszerveket nem látott
Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 9
GALAKTIKA
2020. március
rajta. A rajzolat a kúp alakú test szélesebbik
végéig futott. Odalent Leó a rajzolatot erő-
sebbnek találta, talán az oldalról rávetülő
Földfény miatt, ami árnyékot vetett a fel-
szín eltérésein. Meg mert volna esküdni rá,
hogy ott nyílik, bár ott sem látott semmit,
amivel manuálisan vagy bármiféle kezelő-
táblával nyitni lehetne.
9.1
Rántást érzett.
Felnézett, de még feljebb kellett kapasz-
kodnia, hogy lássa, Ming úgy rángatja a kö-
telet, mintha egy bosszantó hurkot akarna
kioldani rajta.
Felé intett, mire a kínai űrhajós kérdőn
széttárta a kezét, mintegy lefordítva néma
kérdését: „Mi van, haver? A Végtelen Masza-
tolás Rituáléját végzed?”
Űrruhájában csak annyit tehetett, hogy
ökölbe zárta jobb kezét, és felmutatta hü-
velykujját.
Ming ekkor úgy csinált, mint aki horgász-
botot tart, és tekeri fel a zsákmányt.
Leó úgy vélte, egyelőre nem képes többet
kideríteni a bolygó hollandiról, úgyhogy ő is
csévélő mozdulatot tett.
Két perc alatt ott állt Ming mellett, aki
viszont jelezte, hogy a gondjaik még nem ol-
dódtak meg.
Összeérintették a sisakjukat, így Leopold
már hallotta társa hangját.
– Amikor hozzáértél a hajóhoz, a kábelen
át jött valami impulzus, és kilőtte a raktér
energiáját. Viktor papírra írva jelezte, hogy
látja a gondot. A hajó többi része rendben
van, de a rakteret most csak manuálisan
tudjuk zárni. Előbb zárunk, aztán atmoszfé-
rát engedünk, majd Viktor kézzel nyitja a
zsilipet. Oké, haver?
– Aham. Csak siessünk, kezdek hűlni. És
vészesen fogy a levegőm.
9
2020.02.20. 0:39:04
 GALAKTIKA
2020. március
Együtt tekerték a záró kart, amíg a rak-
térajtó résmentesen nem zárult a fejük fe-
lett. Ekkor a rögzítőbilincseket is a helyükre
erőltették. Aztán Ming a nyomásszabályzót
lenyomva levegőt engedett a raktérbe. Ami-
kor a nyomásmérő óra egy bart mutatott, be-
fejezte. Meleg ettől még nem lett, de Viktor
már nyithatta a zsilipet.
Beengedte őket. Levették az űrruhákat,
közben őt hallgatták:
– Nyomok egy diagnosztikát, de szerin-
tem újraindítható a raktér energiaellátása.
A számítógép szerint egy elektromágne-
ses impulzus érte el a kezelőszerveit. Nem
gond, a biztosítéktábla cseréje után megint
használható lesz. De előbb az egész hajót
újraellenőrizzük, hogy nem sült-e ki más
is. A gép nem jelezte, de biztosra akarok
menni.
– Rosszabbul is járhattunk volna – vél-
te Leó.
– Igen – bólogatott Ming. – Szerencsénk
volt. Akár az egész hajó megbénulhatott
volna.
– Legközelebb óvatosak leszünk. A követ-
kező körben alapból áramtalanítani fogjuk a
rakteret – jelentette ki Viktor.
– Tehát lesz legközelebb? – vonta fel a
szemöldökét Leó.
– Ha már eljöttünk idáig, és itt van az
orrunk előtt, én nem hagyom itt! – állította
Viktor elszántan.
– És én sem fogom kihagyni a lehetőséget,
hogy megismerjem, végül is mi vitte le majd-
nem a fejemet! – nyomatékosította Ming.
– Aham. Szóval tutira behozzuk? – kér-
dezte Leó, aki nem akadékoskodott tovább.
Ketten már elhatározták magukat. És ha-
bár ő bármikor nemet mondhatott volna,
semmizve a többiek akaratát, mégsem tette.
Csak teljes egyetértésben dolgoztak, és ha
bárkinek kétsége volt, hát hallgattak rá.
10 Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 10
– Be-be – mondta az orosz, majd az uj-
ját Leopold mellkasára bökte. – És te mész
ki érte.
– Mi? Miért én? Én már voltam kint –
ágált a magyar űrhajós.
– Éppen azért. Te már láttad, jól megnéz-
ted, így neked kerül a legkevesebb időbe,
hogy kiszabadítsd, és a fedélzetre hozd – so-
rolta Viktor.
– És ha megint impulzust kapunk, és vég-
leg leáll az űrruhám?
– Nagyobb bajod nem lehet. Eleve döglött
ruhában mész ki. Kiszámoljuk, hogy men�-
nyi ideig lehetsz kint és dolgozhatsz bizton-
ságosan, aztán behozunk. Az oxigénedet pe-
dig átlagértéken csurgatjuk a ruhádba.
Leopoldon nagyon látszott, hogy ellenja-
vallaton töri a fejét.
– És ha az elmémre is hatással van? – for-
dult Minghez. – Ha mentálisan sérülök?
– Az ismert események alapján nem. De
majd gyorsan megvizsgállak, haver.
– És ha mégis van egy kis esélye, hogy va-
lami már történt is velem? – akadékoskodott
tovább Leó.
Viktor a vállára tette a kezét, és azt
mondta:
– Nézd, testvér, közülünk te vagy az
egyetlen, aki amúgy is felkészült az öregkori
őrületre. Legfeljebb kicsit hamarabb élvez-
heted.
– Elképesztő, hogy nem neveted el ma-
gad! – rázta a fejét Leó.
– Kizártnak tartom, hogy bármi bajod
legyen – nyugtatta Ming a magyart, majd
az oroszhoz fordult: – Ha mégis így látom,
senki nem megy ki még egyszer.
– Elfogadom – törődött bele a pa-
rancsnok.
– Frankó! – vágott kevésbé fancsali képet
Leó. – Kösz, Ming!
– Nincs mit, haver. Akkor is te mész.
2020.02.20. 0:39:04

Ekkor Viktor tapsolt egyet:
– És most teljes rendszerellenőrzés! Egy
óra múlva behozzuk a bolygó hollandit.
10.
A vizsgálat nem mutatott ki semmi rendel-
leneset Leó agyán, így egy óra múlva újra
a zsilipben állt. Ming mellette, kezében
a szigonnyal. Amíg nem lő a testre, addig
működik.
Leó a bolygó hollandit fixírozta. Bár el-
szánta magát, egy egészséges kis félsz még
dolgozott benne. Ezért beszélt most annyit,
amennyit Ming szokott idekint.
– Akkor terv szerint megközelítem a
bolygó hollandit. Fémvágóval kiszabadítom
a hálóból az ezüst kúpot. El fog tartani egy
darabig. A hálót figyelem és visszakötöm,
nehogy elszabaduljon, és belénk akadjon.
– Stimm – hallotta Viktor hangját. –
Kezdjétek!
Leó lassan kiszökött a raktér nyitott aj-
taján. Lassan haladt, óvatosan. Két méter-
re megközelítette a bolygó hollandit, majd
szinte megállt.
– A határon vagyok – jelentette. – Belépek
a nullzónába. Innentől kezdve tíz perc, és
Ming húzhat is vissza. Ahogy elnézem, lesz
pár fordulónk, amíg mindent átvágok.
– Értettem. Kezdd!
Ekkor Leó egy utolsó lökést adott, és le-
kapcsolta az EMU elektromos rendszereit.
Elérte a hálót, és erős kézzel ráfogott. Az bár
erős és rugalmas anyagból készült, de vékony
volt, így Leó gyorsan haladt a gyémántélű
nyomatékvágóval.
Munka közben csak a saját szuszogását
hallotta, és a nyomatékvágó kis kattanásait,
amiket a ruha anyaga vezetett fel a füléig.
Az első alkalom után még háromszor kel-
lett fordulnia. Háromszor pihent meg, há-
romszor fűtötték újra a ruháját.
Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 11
GALAKTIKA
2020. március
10.1
Az utolsó körben Ming szabad futásra állí-
totta a szigonyt, és Leó vitte magával a be-
fogó fejet. Az elektromágnest kikapcsolták,
mert amúgy is tönkretette volna az impul-
zus. És mivel a szigonykötél fémes alapú volt,
a végére egy három méter hosszú, műanyag
alapú rakományrögzítő kötelet erősítettek,
így gátolva meg, hogy az ezüst kúp egy újabb
impulzusa a hajóig jusson. Elektromágneses
kötés helyett Leó ezért az űrben használt
legbiztonságosabb ragasztókötést alkalmaz-
ta: a kötél végére erősített bilincset bekente
a speciális folyékony műanyag keverékkel,
rátapasztotta az ezüstszínű kúptest valami-
vel keskenyebb végére, és ultraibolya fénnyel
pár másodperc alatt megszilárdította, mire
szinte összeforrt a két test.
Az utolsó vágás után a rejtélyes ezüst kúp
kiszabadult. Ám az eddig fennálló feszültség
miatt szépen lassan elvált egymástól a boly-
gó hollandi két fele. Kounotori 6 balra, ezüst
kúp jobbra – Leó szemszögéből.
A behúzás nehezebben ment, mint eddig
bármikor. Kézzel, érzésre kellett magukhoz
húzniuk az ezüst kúpot, nem hagyatkozhat-
tak a számítógép adataira és a kábel elektro-
mosan vezérelt rugalmasságára.
Nagyon lassan dolgoztak.
Közben Viktor úgy manőverezte a hajót,
hogy a kúp a raktér közepére kerülhessen.
Aztán a fejéhez kapott, és integetni kez-
dett a többieknek a kis ablakon át. De azok
rá sem hederítettek, annyira koncentráltak.
Jobb megoldás hirtelen nem jutott eszé-
be, ezért a reflektort a raktérre irányozta, és
rájuk villantott. Nagy kő esett le a szívéről,
hogy ezt legalább észrevették. A követező öt-
lete az lett volna, hogy a daruegységgel veri
őket kupán, ha nem néznek végre rá.
Intett nekik, hogy most azonnal jöjjenek a
raktármodul zsilipjéhez.
11
2020.02.20. 0:39:04
 GALAKTIKA
2020. március
Egy papírra a következőket írta, és azt
mutatta nekik:
„Van egy kis gond. Valamiről megfeled-
keztünk. Gyertek be!”
Ming kézjelekkel mutogatta el, hogy nem
lehet, mert felettük nyitva van a raktér ajta-
ja, és amíg az nyitva van, nem zsilipelhetnek.
Most akkor engedjék el az Ezüst Kúpot?
Viktor új üzenetet írt a papírra:
„Hülye vagy. Használjátok a másik zsi-
lipet!”
Leó megkopogtatta Ming sisakját, majd
intett neki, hogy kövesse.
Az űrhajó testén kialakított kapaszkodók
segítségével egy perc alatt elértek a másik
zsilipig. Még egy perc, és Viktorral szem-
ben álltak. Manapság már nem volt szükség
hosszú ideig a zsilipben tartózkodni, hogy
elkerüljék a keszonbetegséget, mint még tet-
ték tizenöt évvel ezelőtt, amikor az űrruhák-
ban alig 300 millibar nyomást alkalmaztak
az űrállomásokban és az űrsiklókban levő
1014 millibar helyett. A mai űrruhákat nyu-
godtan terhelhették teljes 1 barral, annyira
biztonságosak voltak.
Ellenőrizték a szkafanderek oxigénszint-
jét, bekapcsolták a fűtést. És elmaradhatat-
lanul, diagnosztikát és rendszerellenőrzést
kértek az életre kelő belső számítógéptől.
Mivel elővigyázatosak voltak, mindent rend-
ben találtak. Közben Viktor közölte velük,
hogy mire jött rá:
– Ha az ezüst kúp bent lesz a raktérben, és
hozzáér a hajótesthez, kisüt mindent. Hiába
kapcsoljuk le a raktér energiaellátását, és füg-
12 Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 12
getlenítjük a hajó elektromos részétől, az még
mindig közvetlenül a hajóhoz kapcsolódik.
Mégsem fog menni. Le kell fújnunk az akciót.
Leó a fejét rázta.
– Szerintem nem kell ennyire tragikusan
venni. Meg tudjuk oldani – állította.
– Hogyan?
– Van egy ötletem.
– Mi lenne az?
– Kifeszítjük a bolygó hollandit, mint egy
víztornyot. Csak éppen fekve. Így nem érhet
semmihez.
Ming szólt közbe:
– De amíg azzal bíbelődsz, hogy kikö-
töd, te hozzáérsz a kúphoz és a hajóhoz
egyszerre.
– Aham – reagált mosolyogva Leopold. –
Tudom. És itt következik az ötletemnek az a
része, ami lehet, hogy nem fog tetszeni.
– Igen?
– Leválasztjuk a raktármodult, mint ami-
kor a NŰ-n lecsatlakozik és kipakolják, köz-
ben pedig felteszik az újat. Most viszont nem
csatlakoznánk a NŰ-re, hanem lebegnénk
egy kicsit, és neked kellene újra csatlakoz-
nod, amikor szólunk.
– Nagyon rizikós – vélte Viktor. – Az ala-
csony repülési pálya miatt ezt senki sem ja-
vasolná odalentről.
– Persze, hogy nem. De nem tudnak róla,
hacsak nem szólsz nekik. Így is zabosak
lehetnek, hogy nem az eredeti pályánkon
vagyunk. De figyelj, ha bármi gond lenne,
akkor abbahagyjuk. A legrosszabb, ami tör-
ténhet, hogy elveszítjük a raktármodult.
2020.02.20. 0:39:05

– És ti? Titeket nem kockáztatnálak.
Most Ming állt ki Leopold mellett:
– A raktármodul zsilipjét manuálisan is
tudjuk kezelni. Ha gond van, kilebegünk, te
pedig összeszedsz minket.
Leó barátságosan rácsapott Ming vállára,
és Viktorra vigyorgott:
– Legfeljebb lehordanak minket, hogy el-
kótyavetyéltünk egy raktármodult.
– Hát – vakarta meg feje búbját az orosz
medve, majd egy beleegyező bólintás kísé-
retében kibökte –, bízzunk a Nagy Kvan-
tumban!
– És a Higgs-bozon legyen velünk!
11.
Ming és Leó összehangoltan dolgoztak a ref-
lektor fényében. A Nap most éppen a Föld
másik felét sütötte, rájuk Földárnyék borult.
Az ezüst kúp már csak három méterre
lebegett felettük. Ekkor jeleztek Viktornak,
hogy megkezdheti a modul leválasztását.
Egyetlen apró rántást észleltek csupán.
A csizmájuk mágnesesen tapadt, így nem
kellett félniük, hogy ellebegnek, soha vissza
nem térnek, egyetlen intéssel búcsút véve a
világtól, hogy diszkrét sikoly kíséretében el-
égjenek a Föld atmoszférájában.
Amíg Leó egyenesben tartotta a bolygó
hollandit, Ming a rakományrögzítő mű-
anyag kötelekkel és az UV-fényre kötő ra-
gasztóval alig három perc alatt fixen rögzí-
tette az ezüst testet.
Ezután ellenőrizték, hogy minden ragasz-
tókötés erősen tart, és hogy a bolygó hollandi
Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 13
GALAKTIKA
2020. március
sehol nem ér közelebb a falhoz, mint másfél
méter. Sőt, a már a raktérbe hordott korábbi
szemetet is kellő távolságban sikerült tarta-
ni tőle, egy rugalmas hálóval a hátsó falhoz
rögzítve.
Leó óvatosan a raktármodul mennyezeti
nyílásához ment, és az időközben tíz mé-
terre távolodó Koszfészek felé intett. Viktor
árgus szemekkel leste őket. Leó szinte várta,
hogy aggódó tekintetébe könny szökik, ám
csak egy megkönnyebbült mosolyt látott
szétterülni orosz testvére arcán.
Felemelt mutatóujjával jelezte, hogy az
első fázissal készen vannak. Majd mutató-
és középső ujjával, hogy jön a következő, a
raktármodul zárása. Viktor engedélyt adott.
Leó eltűnt a szeme elől.
Mivel zárás után nem jutna fény a rak-
tármodulba, a szekrényből elővették a
zseblámpákat, és felkapcsolták őket. Hogy
működtek, jó előjelnek vették. A falhoz
rögzítették őket, hogy a munkafelületekre
vetüljön a fényük, ahol mindenképpen lát-
niuk kell. Máshol vaksötét lesz, amíg nem
jut atmoszféra a raktérbe, hogy szórt fén�-
nyel töltse meg a teret.
Leó tekerte a kart. A zárás folyamata az
áttételeknek köszönhetően alig egy percig
tartott. A biztonsági rendszert eleve úgy
alakították ki, hogy egy ember is elegendő
legyen hozzá.
Ming ellenőrizte, hogy a raktármodul
ajtaja résmentesen záródott-e, és csak ez-
után tolta a helyére mindhárom rögzítő-
bilincset.
13
2020.02.20. 0:39:05
 GALAKTIKA
2020. március
Készen álltak, hogy újra üzem alá helyez-
zék a raktármodul energiarendszerét.
Első lépésként helyére tették az előre
kiszerelt biztosítéktáblát, majd a kapcso-
lótáblát, amiket ugyancsak műanyag he-
vederekkel kifeszítve tartottak eddig távol
a modul testétől. Mivel rendelkezett saját
akkumulátorral, a kezelőfelület életre kelt,
látta a csatlakoztatott eszközöket, és azt is
persze, hogy nincs elég energiája a vezér-
lésükhöz. De pont erre számítottak. Ming
és Leó óvatosan összecsapták a tenyerü-
ket. Kis siker ez nekik, de óriási a művelet
szempontjából!
Ekkor búcsút vettek a raktármodultól, és
visszatértek a Koszfészekre.
Amikor a fedélzetre értek, levették a szka-
fandereket, majd a vezérlőbe siettek.
– De jó idő van itt! – lelkendezett Ming.
– Mennyire süllyedt az űrruhátok hőmér-
séklete? – kérdezte Viktor.
– Nálam mínusz tizenkettő volt, mire
beértünk. A hőveszteség öt perc múlva lett
volna kritikus. Ez a tíz is kezdett hosszúra
nyúlni. Még szerencse hogy az arclemez pá-
rataszító, különben ki sem láttunk volna raj-
ta. És az is szerencse, hogy nem a napos ol-
dalon voltunk, akkor tuti megfőttünk volna.
– Értem. A következő körben, miután
csatlakoztattuk a rakteret, majd én megyek
ki, hogy cseréljem a rádiónk kiment bizto-
sítékát. Akkor sülhetett ki megint, amikor
pattantunk.
– Pedig jó kis manőver volt. Nappalból az
éjszakába.
Gorbacsov megörült, hogy újra három
ember van a vezérlőben. Körülrepülte őket,
majd Viktor füle mellett megállt a levegő-
ben. Szárnyával lassan verdesett, kis teste
emelkedett és süllyedt, csak apró feje maradt
pozícióban, hogy nyelvét öltögetve Viktor
fülébe nyaljon.
14 Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 14
– Nagyobb társaságba ne vidd! – kérte
Leó Viktortól. – Vannak, akik tolakodásnak
veszik, hogy a fülükbe nyalnak.
– Tudod, haver, volt pár nőm, akik szeret-
ték, amikor a fülükbe dugtam a nyelvem.
– Nem akarom hallani, Ming! – fintor-
gott Viktor. – És azt sem akarom, hogy a te
nyelved jusson eszembe, amikor Gorbacsov
a fülemből reggelizik.
Felemelte a kezét, és óvatosan odébb te-
relte a kis kolibrit.
– Most pedig csatlakoztatjuk a raktármo-
dult. Manőverezők be!
Komputeres segítséggel mindössze fél
perc alatt végzett. Dübbenést és zárópeckek
kattanását hallották.
Az utolsó pillanatban a lélegzetüket is
visszafojtották, és bár féltek tőle, nem vágott
végig elektromágneses impulzus a Koszfé-
szek rendszerein. Egyszerre szakadt ki belő-
lük a levegő.
– Megnézzük?
– Előbb a rádiót kell helyrehoznunk. Las-
san egy napja nem adtunk életjelet magunk-
ról.
Ígéretéhez híven Viktor hagyta el az űrha-
jót, és cserélt biztosítékot odakint.
Amint visszatért, rádióellenőrzést vé-
geztek.
– Bakker, volt jó néhány nem fogadott hí-
vásunk – konstatálta.
– Szerintem annyira nem aggódtak – vél-
te Ming. – Tudnak arról, hogy ki-kimegy a
rádiónk, már közöltük velük.
– Biztosan megzavarta őket a pattanás-
sal szerzett időeltolódásunk, azért hívogat-
nak – gondolkodott hangosan Viktor. – Ők
most 28 540 kilométer per órás pályasebes-
séggel haladnak 410 kilométeren, mi pedig
27  757-tel megyünk 220 kilométeren. Újra
kell számolnunk a tervezett találka menet-
idejét.
2020.02.20. 0:39:05

– Aham. Majd integetünk, amikor mel-
lénk érnek, most nem érünk rá számolgatni.
Más nem keresett? – kérdezte Leó.
– Volt két földi hívás a központból – ol-
vasta ki az adatokból Viktor. – Jelen sebes-
ségünkkel egy óra és huszonnyolc perc alatt
kerüljük meg a Földet. A központ fölé húsz
perc múlva érünk, és nyolc percig lesz velük
közvetlen kapcsolatunk, átjátszóállomások
nélkül. Ennek azért örülök, mert mások
nem fogják hallani, hogyan ordítja le a fe-
jünket az irányítás.
– Húsz perc? Akkor addig…?
– Nem. Addig nem nézzük meg a boly-
gó hollandit. Jó helyen van most ott. Ezt a
hívást már nem hagyhatjuk ki. Most hogy
kicseréltük a biztosítékot, az automata már
küldött is tőlünk egy ellenőrző pinget a NŰ-
re. Ezt biztosan észlelték, tehát tudják, hogy
most már képesek vagyunk fogadni a hívá-
sokat. Nem kussolhatunk, mintha még min-
dig rossz lenne.
– Akkor addig nem mozdulunk, csak vár-
juk, hogy hívjanak? – kérdezte Leó. Kibá-
mult az űrbe az ablakon át, és látszott rajta,
addig ezzel teljesen le tudná foglalni magát.
Viktor Palkov, a parancsnok nem adott
engedélyt a lazsálásra:
– Szeretnéd, igaz? De nem. Van munkánk
így is bőven. Én lefuttatok egy teljes diag-
nosztikát a Koszfészeken, újra ellenőrzés alá
vonom a raktármodult, feltöltöm levegővel,
és fel is fűtöm, mert teljesen lehűlt a művelet
során. Ti addig feltöltitek a szkafandereket,
és állapotfelmérést végeztek: nincs-e szaka-
dás, mikrometeorit-sérülés rajtuk. Higgyé-
tek el, pillanatok alatt elrepül ez a húsz perc.
Itt találkozunk.
– Mert olyan fenemód el tudnánk kerülni
egymást ezen a hajón – mormogott Leó.
– Mi van?
– Szkafandert mondtál? Már megyünk is!
Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 15
GALAKTIKA
2020. március
11.1
Húsz perc múlva a vezérlő újra megtelt: Vik-
tor Palkov parancsnok a képernyővel szem-
ben ült, Ming és Leó pedig mögötte görnyed-
tek, hogy a kamera képébe férjenek, és őket
is lássa Elion Mars.
A tulajdonos és cégvezető már beszélge-
tett velük korábban is, ebben semmi megle-
pőt nem találtak. Abban viszont igen, hogy
körülötte senkit nem láttak, és a csendből
ítélve az irányítóteremben sem tartózkodott
rajta kívül más.
Elion Mars köszönés nélkül kezdett a
mondandójába:
– Nyolc percünk van, nem több, és ezalatt
mindent meg kell beszélnünk. Zárt vonalon,
titkosítással. Amint befejezzük, egy vírus tö-
rölni fogja a fekete doboz tartalmát erre az
időszakaszra.
Szokásos derült jókedve helyére vissza-
fogottság és aggodalom költözött. A szeme
fürkész mód járt rajtuk, tekintete a ki nem
mondott gondolatokat leste, amit egyelőre
nem értettek.
Lopva körülnézett, hallgatózott, majd
olyan közel hajolt a kamerához, hogy szinte
teljesen betöltötte a Koszfészek kommuniká-
ciós monitorát.
– Viktor Palkov parancsnok, Szung Ming
és gróf Révészy Leopold űrhajósok, tudom,
hogy jár a magyarázat. Meg fogják kapni.
– Erős kezdés volt, uram, de egyelőre
semmit sem értünk belőle – felelte Viktor
összevont szemöldökkel.
– Az ott egy madár? – kerekedett el Elion
szeme, amikor meglátta a Viktor feje körül
köröző Gorbacsovot. – Csodálatos! Hogy si-
került… A fenébe is, elvonja a figyelmemet!
Viktorét viszont nem vonta el semmi:
– Miért van egyedül, uram?
– Mert arról, amit odafent találtak, nem
tudhat senki más.
15
2020.02.20. 0:39:05
 GALAKTIKA
2020. március
– Nem értem, uram. Maga mégis, ho-
gyan… mármint, mire céloz, Mr. Mars?
Elion Mars a világ egyik leggazdagabb
embere, számtalan találmány kiagyalója, in-
novatív támogató, humanitárius segélyszer-
vezetek alapítója most azt a pár szót mondta
nekik, amit még talán senkinek a világon
ilyen őszintén:
– A segítségüket kérem. És ezt nem a
feladataikra értem. Nem űrhajósként, nem
beosztottként, nem kollégaként, hanem ba-
rátként van szükségem önökre.
– Rendben… – válaszolta Viktor vonta-
tottan. Ming és Leó is egymásra néztek zava-
rukban. – De némi magyarázat jár nekünk,
úgy vélem.
Elion Mars nagy levegőt vett, majd be-
szélni kezdett.
– Eddig sikerült titokban tartanom. Már
tizenöt éve. Akkoriban sok pénzembe, sok
szívességembe került, hogy eltussoljam, mi is
történt valójában a Kounotori 6-tal – vallotta
őszintén. – Titokban anyagilag támogattam
a japán Nitto Szejmót, hogy kifejleszthessék
a befogó hálót. Végig a háttérben maradtam,
csak a cégvezetővel tartottam a kapcsolatot.
Nagyon kevesen vannak a világon, akikben
teljesen meg tudok bízni, ő az egyikük. Szó-
val, ismerik a Kounotori 6 történetét, igaz?
Hát felejtsék el, mert a fele sem igaz.
– Rájöttünk… – mondta Viktor, de a
nagyfőnök folytatta.
– Tudom, hol járnak. Amikor a számító-
gép kijelölte a legutóbbi célpontjaikat, nem
véletlenül történt. Én magam adtam meg
őket, mert ez volt az utolsó esélyem. Vagy
bejön, vagy nem, de kockáztatnom kellett.
Bíztam magukban. Amikor pattantak, már
tudtam, hogy ráleltek.
– Hát, jól ránk ijesztett a bolygó hollan-
di! – állította Leó. Viktor haragvó pillantást
vetett rá, mire a magyar rájött, hogy pa-
16 Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 16
rancsnoka egyelőre nem akarta bevallani,
valóban találtak valamit. Leó elhúzta a szá-
ját: – Bocs…
Elion észrevette a közjátékot, mire meg-
könnyebbülten elmosolyodott.
– Nem kertelek, tudom, hogy mit találtak.
De figyelmeztetnem kell magukat: Ne érje-
nek hozzá, ne fogják be, mert veszélyes!
– Rendben… – felelte Viktor, és mint az
előbb, most sem fűzött hozzá semmit. A ka-
merán kívül mutatta fel társainak az ujját,
hogy pofa be!
– Azt kérem, parancsnok, hogy erről sen-
kinek ne beszéljenek. A NŰ sem szerezhet
róla tudomást.
– Még nem értesítettük őket, hogy miért
tértünk le a pályáról…
– Még van öt percünk, azalatt elmondom,
hogy mit kell tenniük. Figyeljenek jól! Két és
fél óra múlva egy ra…
Ekkor sztatikus recsegésbe fulladt a vétel,
majd elsötétült a kijelző, és elnémult az éter is.
11.2
Hosszan bámulták a sötét kijelzőt, amire
visszatért a Koszfészek lassan úszó kép-
ernyővédője. Már meg sem lepődtek a
dolgon, csupán tudomásul vették, hogy
megszakadt a kapcsolat, valószínűleg az
ismert hiba miatt.
– Hm… Kolibri Kapitánynak mi a véle-
ménye? – kérdezte Leó egykedvűséget eről-
tetve magára, mint aki a képernyőkímélőbe
feledkezett.
– Jól nyomja a dramaturg – válaszolta
Viktor.
– Az égiek esküdtek össze ellenünk! – ál-
lította Ming határozottan. – Megyek, kicse-
rélem a biztosítékot.
– Várj egy kicsit, testvér! Előbb megnéz-
zük, hogy most miért ment ki. Nekem ez na-
gyon gyanús…
2020.02.20. 0:39:05

Ám a félelme alaptalannak bizonyult,
nem a bolygó hollandi szívatta meg őket.
Egy, a Napból érkező intenzív protonhullám
vágott végig a Koszfészeken, és az lőtte ki a
rádiót.
Ming dobta be a kérdést, ami mindnyáju-
kat foglalkoztatta:
– Mi lesz két és fél óra múlva? Mit akarha-
tott Mr. Mars mondani?
– Hát, amíg vissza nem lőjük a rádiót,
nem tudjuk meg – vont vállat Viktor.
– Intézem – sóhajtotta a kínai, majd még
hozzáfűzte: – Az űrben lebegni nagyon mó-
kás, haver, de ennyi zsilipelést egy nap elvé-
gezni baromi idegőrlő.
– Majd Tánya-mama csinál neked pala-
csintát – vigasztalta Viktor.
– Szeretem a palacsintát – csillant meg
Ming szeme. – Nutellával.
– Én is – emelte a kezét Leó, mintha már-
is előjegyezhette volna a saját adagját. – Tú-
rósat, mazsolával.
– Mert te mindent megeszel! – vigyorgott
rá Viktor. De aztán az előttük álló lehetősé-
gekre gondolt, és a mosoly lehervadt az ar-
cáról.
Ming rekordidő alatt végzett a cserével,
és rögzítette a naplóba, hogy már csak négy
biztosítékuk maradt. Ha így folytatják, a
tervezettnél hamarabb kell visszatérniük
a NŰ-re, ahol alaposan át kell vizsgálni a
kommunikációs rendszert, és minden bi-
zonnyal ki kell cserélni a teljes biztosíték-
és kapcsolótáblát. Akárhol is gyengült meg,
az a rész cserére szorul. Viktor megígérte,
hogy a többi szemét közé teszi, és kilövik a
Hold felé.
Amint Ming végzett, az orosz új kap-
csolatot kért a Földdel, de a lenti irányítás
nem válaszolt. A vétellel nem akadt gond,
az átjátszó műholdak is stabil kapcsolatot
jeleztek, ám néhány perc próbálkozás után
Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 17
GALAKTIKA
2020. március
egyértelműnek tűnt: szándékosan nem ve-
szik fel.
A NŰ-nél sem járt több sikerrel. Az ottani
parancsnok viszont legalább annyit közölt
vele, hogy nekik is megtiltották, hogy adást
forgalmazzanak a Koszfészekkel. Ők sem ér-
tették a dolgot, csupán elnézést kértek, aztán
kiléptek.
– Na, ez fura – dörmögte Viktor. Zöld
szemében a Föld napos arca tükröződött, de
nem arra, hanem valahová a végtelenbe bá-
mult, és tűnődött a miérteken.
– Mi van? – kérdezte Leó. – Nem erre szá-
mítottál?
– Közel sem. Most már viszont semmi
sem állíthat meg. Megnézzük a bolygó hol-
landit. Méghozzá nagyon-nagyon közelről.
– Ez a beszéd! – csapta össze a tenyerét
Leó. Előreengedte a parancsnokot, majd
Minggel együtt utána úsztak. A raktár-
modul előtt mindhárman beöltöztek, ezzel
együtt fittyet hánytak az előírásra, misze-
rint egyszerre hárman soha nem tartóz-
kodhatnak odabent. Ismerték már an�-
nyira a Koszfészeket, hogy megbízzanak
benne, és elszántságukban minimálisra
értékelték az ezüst kúp jelentette veszé-
lyeket. Mindemellett, bár volt levegő és
kellemes hőmérséklet is, a sisakot egy-
előre zárva tartották. Nem voltak teljesen
felelőtlenek.
12.
Óvatosságból annyi távolságot tartottak ma-
guk és a bolygó hollandi között, amennyit
csak tudtak. Ming úgy kötötte ki, hogy a
járófelülethez képest másfél méter távolság-
ban legyen. Ők így a raktér mennyezetéhez,
avagy az ajtajához tudtak lebegni, ahol is bő
két és fél méteres távolságban lehettek tőle,
egy olyan zónában, ahol nem kellett attól
tartaniuk, hogy véletlenül hozzáérnek. Úgy
17
2020.02.20. 0:39:05
 GALAKTIKA
2020. március
helyezkedtek, hogy a Koszfészekbe nyíló zsi-
lip a fejük felett legyen, az eddig összehor-
dott űrszemét pedig a talpuk alatt.
A bolygó hollandi megváltozott.
Ezüst színe aranyra változott, és több
sornyi motívum jelent meg a felszínén, amit
Leó matyó hímzésként tudott a legjobban
jellemezni. Amit eddig csak vékony rajzo-
latnak láttak, az most mélységet kapott,
újabb vonalak rajzolódtak ki, és határozott
funkcióval rendelkező formák születtek: is-
meretlen feliratok, vagy talán számok sor-
ban, egymás alatt, minden bizonnyal nem
erre a dőlésszögre tervezett jelentéstarta-
lommal. Egy hosszú, egy méter széles és két
méter magas vonal is feltűnt rajta, amiről
mindegyikük csak a kilincset hiányolta.
Annyira nyilvánvaló volt, hogy azon át
lehet bejutni a bolygó hollandiba, hogy a
mellette megjelenő hússzor, harmincszor
ötös, téglatest alakú kidomborodásnak va-
lamiféle vezérlőpanelnek kellett lennie. Ám
az egész még csak olyannak tűnt, mint amit
egy dizájner farag ki agyagból, amikor ép-
pen csak megálmodott egy új autóformát.
Ez esetben persze aranyból, de nem kell el-
veszni a részletekben.
Leó volt az első, aki oldalra döntötte a
fejét, majd megosztotta gondolatait a töb-
biekkel:
– Valami azt súgja, hogy a bolygó hollan-
di most fekszik.
Ming hümmentett, majd ő is oldalra bil-
lentette a fejét.
– Lehet – vélekedett visszafogottan. –
Akkor a kérdés csupán az, hogy az arcán
vagy a hátán?
– Tőlem az oldalán is fekhet, amíg nem
kezd el horkolni! – jegyezte meg Viktor.
– Bagoly mondja verébnek – morogta Leó.
Viktor nem vette fel a kesztyűt, ám erről
eszébe jutott a biztonság:
18 Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 18
– Létrehozhatnánk egy szigetelő mezőt
körülötte, ami meggátolná, hogy kicsapja az
áramot a Koszfészekben, ha véletlenül mégis
testelné magát.
– Fordított Faraday-kalitkára gondolsz? –
kérdezte Ming.
– Olyasmire. Lehet – felelt az orosz. –
Nem tudom. Az a lényeg, hogy úgy vizsgál-
hassuk, hogy a Koszfészekben ne essen kár.
– Arra csak egy mód van, haver. Lecsatla-
koztatni a raktármodult. Mert annyi szige-
telőgumink nincs, amivel kitapétázhatnánk
a rakteret.
Leó szinte csak fél füllel hallgatta a töb-
bieket. Úgy vélte, hogy szükségtelen az
ötletelés.
Alig egy méter távolságra lebegett a boly-
gó hollanditól, ám még óvakodott előrenyúj-
tani a kezét. Tekintete végigfutott a test raj-
zolatain, és az arcára hitetlenkedő kifejezés
ült ki.
Aztán a többiek felé csavarta a fejét:
– Van egy olyan érzésem, hogy már nem
kell tartanunk ettől…
– Miért is? – kérdezte Viktor, aki ag-
godalmas arccal figyelte magyar barátját.
Már-már rászólt, hogy ne menjen olyan
közel, de a gróf egyelőre nem tett felelőtlen
mozdulatot.
– Nézd, megváltozott. Szinte hívogat.
Majdhogynem ajtót nyitott, hogy beinvi­
táljon.
– Én azért ebben nem vagyok olyan biztos
– vélte az orosz.
– Le tudnánk ellenőrizni! – kiáltott ekkor
Ming hirtelen.
– Hogyan? – kérdezte Viktor gyanakodva.
– Figyeljetek!
Ming bekapcsolta az egyik elemlámpát.
Könnyed csuklómozdulattal engedte útjá-
ra; a lámpa égett, és forogva vetette a fényét
rájuk, a raktér tartalmára, a raktér végére,
2020.02.20. 0:39:05

majd a bolygó hollandi felé, míg neki nem
koccant.
És….
A zseblámpa visszapattant, működőképe-
sen. Még csak nem is vibrált a led-fény.
Ming diadalittasan vigyorgott, ám Viktor
lehűtötte.
– Ez még nem elég, több bizonyíték kell.
– Okés, ezt figyeld! – élénkült meg Leó.
Sokat gyakorolt mozdulatokkal vette le
a szkafandert, majd kapta kézbe a zseb-
lámpát.
Közel úszott a bolygó hollandihoz, és
megérintette. A zseblámpát ki-be kap­
csolgatta.
– Na? – érdeklődött.
Viktor Palkov nem lett volna parancsnok,
ha ennyivel is beéri. A zseblámpa működött,
Leó sem panaszkodott, de…
– Hmmm… – dünnyögte kétkedő fintor-
ral. Szíve szerint már parancsot adott volna
a buherálásra, de biztosra akart menni.
Leó tudta, hogy mit kell tennie.
– Ming, add ide a nyomatékkulcsodat! –
kérte.
Amaz felé nyújtotta, miközben bal kezé-
vel a hajó oldalába kapaszkodott, hogy ne
ússzon el tőle. Leó átvette, majd széles vigyor
terült el az arcán. Ahogy az lenni szokott, a
többiek is kénytelenek voltak elmosolyodni,
mert olyan szélesen, ezer foggal és jókedvre
ingerlően tette ezt.
Ám a magyar csak mosolygott, mosoly-
gott tovább.
– Mi van már, tesó? – kérdezte végül Vik-
tor, mert csak nem jött rá a másik vígságá-
nak az okára.
Az megmagyarázta:
– Észre sem vettétek, ugye? Amikor át-
vettem a nyomatékkulcsot, a lábam a bolygó
hollandihoz ért. Ha lett volna bármiféle im-
pulzus, már észleltük volna.
Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 19
GALAKTIKA
2020. március
Az orosz örült is, meg nem is. Pofán vágta
volna a magyart, meg nem is.
Gyorsan ellenőrzést kért a Koszfészek fe-
délzeti számítógépétől, ami mindent rend-
ben lévőnek talált.
– Csak azért nem tekerem ki a nyakad,
mert rohadt kíváncsi vagyok. De máskor
ilyet ne csinálj!
– Szerinted ez mennyire más, mint az a
más, amire gondolom, hogy gondolsz?
Viktor nagyot sóhajtott:
– Hülye vagy, tesó!
12.1
Alaposan szemügyre vették.
Az arany felületet épnek találták, két ki-
sebb sérüléstől eltekintve.
Az egyiket a test keskenyebbik vége, avagy
a vizsgálat szemszögéből a teteje felé talál-
ták. Mintha egy fémkar próbált volna erősen
ráfogni, de kevés tapadást talált, ezért csak
felkarcolta a felületet, miközben lecsúszott
róla, némi fehér festékmaradványt hátra-
hagyva.
– Ezt talán a Kounotori befogókarja okoz-
hatta… – vélte Ming csendesen, miközben
kesztyűs ujját végighúzta a sérülés felszínén.
– Elég valószínű – bólogatott Viktor. – Et-
től halhatott le a japán teherhajó.
A másik sérülést Leó találta a test alján.
Ez sokkal beszédesebbnek tűnt, mivel
már sok ilyen sérülést láttak az űrben sod-
ródó szeméten, illetve egyszer a NŰ egyik,
szerencsére akkor éppen zárt modulján:
meteoroidbecsapódás. Az ilyen becsapódá-
sok három kategóriába sorolhatók az űrben
utazók szabálykönyvében: Súlyos, rendkívül
súlyos, végzetes. Sok függ attól is, hogy a
meteoroid haladási irányával megegyezően,
vagy éppen vele frontálisan haladva történik
a kontakt. Az űrszemét átlagos sebessége a
Föld körül 36 000 kilométer per óra, míg egy
19
2020.02.20. 0:39:05
 GALAKTIKA
2020. március
üstökösféle testé elérheti a 250 000 kilomé-
ter per órát is. Szóval nagy az esélye annak,
hogy az ütközés végzetes lesz.
– Most vagy szerencséje volt a szerencsét-
lenségben, vagy rohadt erős a burkolata en-
nek a cuccnak.
– Mikor érhette a sérülés? – kérdezte
Viktor.
– Évmilliókkal ezelőtt – ragyogott fel a
kínai űrhajós arca a lehetőségtől. – Lehet,
hogy az idegenek küldték ide 65 millió éve,
hogy fi lmezze le a Chicxulub aszteroidát,
mert nem akartak sokat költeni speciális
effektekre, és valódi felvételeket akartak egy
szerelmi drámához, amelyben egy húsevő
család fia beleszeret egy növényevő család
lányába, de a gonosz nagybácsi aszteroidát
dob a fejükre.
– Jó kis sztori, tesó. Megvettem Kolibri
Kapitány történeteihez.
Leopold más véleményen volt:
– De az is lehet, hogy csak 15 éve.
– Honnét veszed?
Leó vállat vont.
– Végül is akkor fogta be a Kounotori…
Viktor hümmentett.
– Tudjátok, hogy mit nem értek?
– Én sok minden nem értek ezzel kap-
csolatban, de mondjad, hátha a te kérdésed
jobb lesz, mint az enyéim – közölte Leó, aki
azt figyelte éppen, hogy Ming miként pisz-
kálja ki az ökölnyi méretű szikladarabot a
sérülésből.
– Hadd lám! – kérte tőle Viktor. Átvette,
megforgatta, majd maga elé emelte, mint
Hamlet a koponyát, majd azt kérdezte tőle:
– Honnan a fenéből tudott a Kounotori 6 a
bolygó hollandiról?
12.2
– Hajszálpontosan azon a pályán lenni, és
azzal a sebességgel haladni, mint a bolygó
20 Űrszemétszedők
006-021-howard.indd 20
hollandi, nem csak hogy lehetetlen, de…
izé… az. – Viktor ide-oda forgatta a kezében
a szikladarabot, de az nem prezentált neki
valószínűtlenségi mutatókat.
– Lehet, hogy ők is észlelték – morfondí-
rozott Leó.
– Nem – rázta a fejét a parancsnok.
– Csak szabad szemmel érzékelhető, a
Kounotori 6 pedig egy személyzet nélkü-
li automata. A földi irányításnak fogalma
sem lehetett róla.
– És az elképzelhető, hogy a bolygó hol-
landi ütötte ki a japán gólyát, és úgy tekere-
dett köréjük a háló?
– Úgy gondolod?
– Más lehetőséget nem látok. És akkor
sült ki, amikor a Kounotori karja megpró-
bálta befogni.
– Háát… a kérdés akkor csak az, tesó,
hogy miért nem sült ki előbb? Az acélhálón
át már hétszáz méter távolságból tönkretette
volna.
– Mindenre én sem tudom a választ –
vont vállat Leó.
Ekkor Ming csapta össze a tenyerét.
– Na, kinyitjuk?
(folytatjuk)
Dave HOWARD
1976-ban, Zalaegerszegen született szerző, aki
többnyire Dave Howard néven publikál. Első elbe-
szélése, az „Öld meg York Ketchikant!” 2004-ben
jelent meg a Birodalmi osztag című Mysterious
Universe-antológiában. Ezt két további MU-
novella követte újabb tematikus válogatások-
ban, majd a szerző bemutatkozó regénye, A Dé-
moncsászár fejvadászai (2010), ugyanebben az
univerzumban. A következő évek során még két
MU-regény jelent meg a tollából (Angyalok és tol-
vajok, 2011; Istengyilkosok, 2014), 2017-ben pedig
egy saját ötletből született, teljesen önálló törté-
net: A Leymann-transzfer.
R
2020.02.20. 0:39:06
 GALAKTIKA
A FÖLDET VÉGZETES KATASZTRÓFA FENYEGETI, AZ 2020. március

EMBERISÉGET CSAK EGY ŐRÜLT TUDÓS MENTHETI MEG.

„DAVE HOWARD REGÉNYÉT MÉG KÉZIRATBAN VOLT SZERENCSÉM

OLVASNI A VONATON. ELFELEJTETTEM LESZÁLLNI!”
- HARRISON FAWCETT

R E N D E L D M E G I T T : Űrszemétszedők
W W W . G A L A K T I K A B O L T . H U21

006-021-howard.indd 21 2020.02.20. 0:39:10

 GALAKTIKA
2020. március
Az első másodperc
Az univerzum jelen ismereteink szerint 13,8 milliárd éves. De
nem számít ez a hosszú idő, mert szinte minden fontos dolog
az ősrobbanás utáni első másodpercben dőlt el.
A
20. SZÁZADBAN nagyon
megváltozott a fizika. Az ed-
digi logikus, egyszerűen meg-
érthető, törvények alapján
működő világot felváltotta valami más.
Relativitáselmélet, kvantumfizika, a koz-
mológiának a világegyetem kialakulásá-
val kapcsolatos területei: csupa izgalmas
és érdekes tudományág. Matematikailag
gyönyörűen levezethető indoklások, de
gyakran meghaladják már az emberi elme
felfogóképességének határait. Elfogadni el
tudjuk, de megérteni már sokkal nehezebb.
Mintha ezek a dolgok már túllépnének az
emberen.
Az univerzum igazi kihívás az elmének.
Még a Naprendszer méreteit is nehéz felfog-
ni. Akkor mit kezdjünk galaxisunk 100  000
fényévnyi átmérőjével? Az univerzum már
meghaladja felfogóképességünket. A legtá-
volabbi ismert objektum, egy galaxis 13,2
milliárd fényévre van. Ám ez csak azt jelenti,
hogy egyelőre eddig látunk el. Hogy rajta túl
mi van, nem tudjuk. Az univerzum átmérője
a mikrohullámú sugárzás felmérése alapján
22 Az első másodperc
022-024-tudomany.indd 22
legalább 78 milliárd fényév. De hogy ennél
mennyivel nagyobb…
Ez itt hirtelen ellentmondásnak tűnik. Ha
az univerzum kora 13,8 milliárd év, hogy le-
het ennél nagyobb a sugara? Hiszen Einstein
bebizonyította, hogy a fénynél semmi sem le-
het gyorsabb. Ennek a magyarázata az, hogy
nem az objektumok mozognak, hanem maga
a tér növekedett, tágult ki.
Hála Edwin Hubble munkásságának,
ma már tudjuk, hogy az univerzum tágul.
Erre bizonyíték a távoli galaxisok fényének
vöröseltolódása. És mára bizonyított elmélet,
hogy ez a tágulás hajdan egy pontból indult.
Ez a pillanat az ősrobbanás. És az ezt követő
első másodpercben dőlt el minden az univer-
zumról. Az első pillanatban kialakult a tér és
az idő, az anyag és az energia. Ebben az első
másodpercben több dolog történt, mint az
univerzum hátralévő életében. Az első má-
sodperc határozott meg mindent, ez a kulcs
az univerzum megértéséhez.
Ha körbenézünk a világegyetemben, több
százmilliárd galaxist láthatunk, amelyekben
egyenként akár 100 milliárd csillag is lehet.
2020.02.20. 0:38:35

És ez a végtelennek tűnő anyag és energia
az ősrobbanás pillanatában bele volt présel-
ve egyetlen végtelenül kicsi, matematikailag
meghatározhatatlan pontba.
A kozmológusok évtizedek óta dolgoz-
nak azon, hogy megértsék, mi történt az
ősrobbanás után. Az elméleti számítások
sok mindenre magyarázatot adtak, de még
rengeteg kérdésre kell megfelelni. A ered-
mények azt mutatják, hogy minden az első
másodpercben dőlt el. De oly sok minden
történt ezalatt, olyan elképzelhetetlenül kis
időintervallumokban, hogy a tudósoknak új
időszámítást kellett alkotniuk. Max Planck
bevezette a Planck-idő fogalmát, amelyet
kozmológiai és kvantumfizikai mennyisé-
gekből vezetett le. Elképesztően rövid időről
van szó: egy egységnyi belőle 5,39124×10-44
másodperc.
Nézzünk meg néhány fontos eseményt,
ami ebben az egy másodpercben történt. Kez-
detben a tér és az idő egyetlen végtelenül kis
energiacseppben volt. A Planck-óra akkor in-
dult, amikor ez a csepp valahogy felrobbant.
Persze ez rossz hasonlat, hiszen nem beszél-
hetünk igazán cseppről, mert annak fizikai
Az első másodperc
022-024-tudomany.indd 23
GALAKTIKA
2020. március
kiterjedése van, és egy robbanás is számunk-
ra a térben történik. Pedig itt maga a tér min-
den pontja robbant fel és kezdett tágulni.
Az első egységnyi Planck-időre a tér kitá-
gul, és az univerzum megjelenik mindenhol.
A feltételezések szerint ekkor mindent egyet-
len hatás, a szupererő irányított a világegye-
temben. Ez egy tökéletes állapot volt. Azon-
ban ahogy telt a Planck-idő, és folytatódott a
tágulás, vége szakadt a tökéletes állapotnak,
a szupererő szétvált, és megjelent egy új je-
lenség, a gravitáció. Ha ez csak egy kicsit
erősebb, akkor megállította volna az ősrobba-
nást, és a folyamat visszafordul.
Az univerzum ekkor már egy forró, sugár-
zó gömb, több milliárdszor kisebb egy atom-
nál, és felfoghatatlanul sűrű. A gravitáció
megkezdte a formálását. A tér tágul, a hőmér-
séklet csökken, és megjelenik egy újabb erő,
az erős kölcsönhatás. Ez fogja összetartani az
atomokat, enélkül egyszerűen szétesnének.
A tizmilliomodik egységnyi Planck-idő tá-
ján ismét fontos dolog történik. Már három
erő irányítja a táguló univerzumot. Ekkor kö-
vetkezik be a felfúvódás, amikor a növekedés
elképesztően felgyorsul. A fejlődő univerzum
23
2020.02.20. 0:38:36
 GALAKTIKA
2020. március
a 1090 arányban megnő mindössze 0,000  00
0 000 000 000 000 000 001 másodperc alatt.
A felfúvódás a magyarázat a galaxisok egyen-
letes eloszlására. Erre bizonyítékot nyújt a
mikrohullámú háttérsugárzás, és az ekkor
keletkezett gravitációs hullámok detektálása.
Az apró és rendezett térből, mindössze ennyi
idő alatt alakult ki a ma látható univerzum
struktúrája.
Az univerzum 100 milliárd egységnyi
Planck-idős, és már látszanak benne a galaxi-
sok csírái. De ekkor még csak energia tölti ki,
anyag sehol. A kozmosz csupán teniszlabda
méretű, hőmérséklete 1  kvadrilliárd, vagyis
1 000 000 000 000 000 000 000 000 000 fok.
Az üres tér hirtelen energiához jut, és meg-
kezdődik az anyag kialakulása. Megjelennek
az elemi részecskék, és az univerzum tökéle-
tes folyadékként viselkedik.
Ahogy tágul a világegyetem, csökken a hő-
mérséklet. Amikor kétbillió fok alá csökken, az
erős kölcsönhatás a kvarkok hármas csoport-
jaiból létrehozta a protonokat és a neutronokat.
Az univerzum akkora, mint a naprendszerünk,
megjelenik az anyag, de még nincs tömege. Ha
valaminek nincsen tömege, nem lehet lelassí-
tani, fénysebességgel száguld.
De szerencsénkre itt a Higgs-mező, és a
Higgs-bozon, amelynek létezését néhány éve
bizonyították be a CERN-ben. A kutatóintézet
3800 dolgozója öt éven át kereste. A Higgs-
bozon kölcsönhatásba lép az anyaggal, miköz-
ben az áthalad a Higgs-mezőn, az anyag így
tömeget kap. Minél erősebb a kölcsönhatás,
annál nagyobb a tömeg. A körülöttünk lévő
anyag, a csillagok, a bolygók, de mi emberek is
a Higgs-bozonnak köszönhetjük létezésünket.
Amikor megszületett a Higgs-mező, sok
tudós véleménye szerint ketté is osztotta szu-
pererőt. Az első másodperc vége felé két új
erő jelent meg: a gyenge kölcsönhatás és az
elektromágneses kölcsönhatás. Így alakult
24 Az első másodperc
022-024-tudomany.indd 24
ki az univerzumunk, amelyet ez a négy fizi-
kai kölcsönhatás határoz meg. Ez működteti
az univerzumot, enélkül nem ragyognának
a csillagok, nem lenne anyag, nem lennének
bolygók és emberek.
Ekkor az egész világegyetem még csak húsz
fényév átmérőjű. Azonban csak egy hajszálon
múlott, hogy minden elpusztuljon. Az energi-
ából nemcsak anyag, hanem antianyag is ke-
letkezett. Anyag és antianyag kioltja egymást,
és egy robbanással energiává alakulnak. Ha
pontosan 50-50 százalék jött volna létre, az
univerzum elpusztította volna önmagát. A tu-
dósok nem is értik, valójában miért létezünk.
Végül az anyag mégis győzedelmeskedett, az
egyensúly kicsit felborult. Talán minden egy-
milliárd anyag és antianyag részecskére jutott
egy plusz anyagi részecske. Ez elég lehetett
ahhoz, hogy kialakuljon az általunk ismert
anyag, ami kitölti a világegyetemet.
Nem könnyű megérteni az első másodperc
történéseit. Elméleti fizikusok ezrei dolgoztak
évtizedeken keresztül, és az elméleteket alátá-
masztják nemcsak a szimulációk, de bizonyíté-
kok is. Addig formálták, finomították az elmé-
leteket, míg a kezdeti állapotból a számítások
alapján egy olyan univerzum lett, mint a miénk.
Az ősrobbanás legnagyobb kérdése még
ma is rejtély. Nem tudjuk, mi robbant fel, mi-
ért robbant fel, és hogyan robban fel. Vajon
választ kapunk erre valaha? Talán.
Kovács „Tücsi” Mihály
2020.02.20. 0:38:37
 Jön, jön jön!

Megjelenik az áprilisi
könyvfesztiválra!
025-goss_hird.indd 25 2020.02.20. 0:38:37
 GALAKTIKA
2020. március

Az álmok
világa valahol
LltA-
ott kezdődik,
E B U
N díjr vella
a je lö ahol a mesék
no
és a valóság
összeérnek.
CséU Ss-
LköO n gdíja
zö zerző
s

RLD
WOTASYs-
FA Nnségdíja Theodora Goss
közö rző
sze

PIP ÉS A TÜNDÉREK
– Jé, hiszen maga Pip!
Mióta leadták a dokumentumfilmet,
Philippának bőven volt alkalma hozzászokni
az ilyen felkiáltásokhoz. Mondhatott volna
nemet az interjúra, de az valahogy hálátlan-
ságnak és barátságtalannak tűnt volna, külö-
nösen a temetés után.
„Susan Lawson – így szólt a gyászjelentés
–, a Pip és a tündérek, a Pip találkozik a Tövis­
királlyal, a Pip három kívánsága és más Pip-
könyvek szerzője hatvannégy éves korában,
petefészekrákban elhunyt. Ms. Lawsont gyá-
szolja egyetlen lánya, Philippa. Koszorú és vi-
rág helyett, kérjük, adományaikkal támogas-
sák a Susan Lawson Rákkutató Alapítványt.”
A szöveget Anne írta.
– Szeretné, hogy dedikáljak valamit? –
kérdezi Philippa.
A haja ősz, a nyakában olvasószemüveg
függ vékony láncon – túl idős ahhoz, hogy
anya legyen. Talán könyvtáros? Add, hogy
26 Pip és a tündérek
könyvtáros legyen – fohászkodik magában
Philippa. Egyszer egy gyűjtő a teljes sorozatot
dedikáltatta vele, a Pip és a tündérektől kezd-
ve egészen a Pip elbúcsúzikig.
– Ez igazán kedves öntől! Az én Emily uno-
kámnak lesz!
Ezek szerint egy nagymama. A Pip hor­
gászni tanult és a Pip a galagonyabokor alattot
nyújtja át. Philippa mindkettőbe beleírja:
„Emilynek, akinek azt kívánom, találja meg a
saját tündérországát. Philippa Lawson (Pip)”.
Az emberek ezeket a bejegyzéseket szere-
tik: a célzást arra, hogy hiába van minivanjük
és mikrohullámú sütőjük, ha megtalálják az
átjárót a falban, beléphetnek tündérországba.
– Szóval – kérdezte a riporter, és elnézően
mosolygott, ahogyan a szülők mosolyognak
azon, hogy a gyerekeik hisznek a Télapóban
– valóban találkozott a Töviskirállyal? Mit
gondol, rá tudná venni, hogy interjút adjon
nekem?

026-031-goss.indd 26 2020.02.20. 0:37:39


És Philippa azt válaszolta, amit a férfi, il-
letve a szülők, akik megvették a díszdobozos
kiadást, vártak tőle:
– Sajnos a Töviskirály nagyon zárkózott
természetű. De feltétlenül megemlítem majd
neki a kérését.
Elvégre hosszú-hosszú évek óta ő Pip. Ját-
szania kell a szerepet.
Az anyja igazából sosem szólította Pipnek.
Pipcinnek nevezte, mint például: „Máshol
játssz, Pipcin! Nem látod, hogy anyunak
még be kell fejeznie ezt a fejezetet? Anyu ki-
adója szeretne látni valamit pénteken, és el
vagyunk maradva egy havi lakbérrel.” Mire
végül elköltöztek Paytonból, majdnem egy-
évnyi hátralékba kerültek. Aztán az anyja
küldött Mrs. Payne-nek egy csekket Kalifor-
niából. Azokból a tiszteletdíjakból rakta össze
a pénzt, amiket a kamaszoknak szóló, felvilá-
gosító műsorokért kapott.
Philippa vesz egy fánkot és egy kávét. An-
nak idején, mialatt az anyja a szövetkezeti
boltban vásárolt, ő mindig bejött ebbe a köny-
vesboltba. Akkoriban még nem volt benne
kávézó. Mrs. Archer megengedte neki, hogy
beüljön a sarokba, és könyvet olvasson.
És ekkor rájön, hogy a bérelt kocsiban
nincs pohártartó, ezért gyorsan megissza a
kávét. A hosszú repülőút Los Angelesből és
a hosszú autózás Bostonból alaposan kifá-
rasztotta. De most már nem kell nagy utat
megtennie. Payton lényegében ugyanolyan
maradt, csak a szövetkezeti bolt helyén mű-
ködik jógastúdió. Philippa gyanítja, hogy ez a
várostervezési bizottságnak és a műemlékvé-
delemnek köszönhető, az építési engedélyek
megszerzéséhez szükséges hosszú és nehéz-
kes eljárásoknak, amelyek mind ugyanolya-
nok ezekben a New England-i városokban.
Mialatt elhalad a tűzoltóállomás előtt,
elered az eső, de csak ritkásan és rövidebb-
hosszabb szünetekkel esik.
Pip és a tündérek
026-031-goss.indd 27
GALAKTIKA
2020. március
Meglátja a Sutton tejivót, ahol az anyja
olyan tejet vett neki, aminek a felszínén vas-
tag tejszínréteg lebegett – akkoriban még
senkit sem érdekeltek a táplálékláncban fel-
bukkanó rovarirtó szerek. Áthajt a városon,
majd farmok között autózik, amelyeknek va-
lahogyan sikerült kitartaniuk, holott a talaj
elég köves errefelé. Teheneket lát a távolban,
sőt egyszer egy alpakacsordát is. Egyes terü-
letek túl kövesek ahhoz, hogy gazdálkodni le-
hessen rajtuk – itt az út borostyánnal benőtt
sziklák között vezet, néhol nyírfák nőnek a
vékony termőrétegen, a leveleiken most eső-
cseppek csillognak.
Aztán az erdő. Az eső immár sűrűbben
hullik, hangosan dobol a lombokon. Philippa
fél kézzel a kormányt fogja, a másikban a fán-
kot tartja (a nadrágja máris csupa morzsa), s
mialatt tölgyek és örökzöldek alatt halad el, a
temetésre gondol.
Nem voltak sokan: az anyja munkatársai
a Children’s Networktől, és Anne. Csak a do-
kumentumfilm után kaptak rá az emberek,
hogy kiautózzanak a hegyek között megbú-
vó temetőbe, és jácintokat tegyenek a sírra.
Philippa gyanítja, hogy ez az ő hibája.
A riporter előrehajolt, mintha intim rész-
letre számított volna, és azt kérdezte:
– Hogyan találta ki Jácintot? Az egyik is-
merősét vette mintának?
– Ó, a jácint volt anyám kedvenc virága.
És a levelek, és a Susan Lawson Rákkuta-
tó Alapítványnak küldött támogatások. Úgy
tűnt, mindenki olvasta a Pip és a tündéreket.
Aztán a könyvek elfogytak, eltűntek a bol-
tokból, és feledésbe merültek. Ám a temetés
és a dokumentumfilm után hirtelen sok em-
bernek eszébe jutottak, ahogyan a gyerekkor
mozzanatai szoktak. Susan Lawson egyszeri-
ben valóban „közkedvelt” lett.
Philippa megkérte Anne-t, hogy hetente
egyszer autózzon át, és intézze el a postát,
27
2020.02.20. 0:37:39
 GALAKTIKA
2020. március
a csekkeket, és locsolja meg a virágokat. És
átíratta rá a házat. Anne túl idős volt már
ahhoz, hogy egy Susan Lawsonnál kevésbé
rendes valaki titkárnője legyen. Philippa a
nappali egyik sarkában talált egy rakás, por-
ral lepett kórházi számlát.
Jól emlékszik még, hogyan nézett ki Anne a
temetésen: szörnyen sápadt és feszült volt. Örül
annak, hogy az anyja végül talált valakit magá-
nak. És biztos abban, hogy Anne a házzal és a
társadalombiztosításával rendben lesz.
Három mérföld a Payne-házig. Ezek sze-
rint hamarosan megérkezik. Akkor is esett,
azon az első napon.
– Oda nézz! – mondta az anyja, és mutatta
az irányt, közben a Bogár szeszélyesen ka-
nyargott az úton. Ha Philippa lenézett, látta
az utat ott, ahol a rozsda lyukakat mart a pad-
lólemezbe. Ezért bérelt egy új Bogarat? Vagy
a nosztalgia vitte rá, vagy a késztetés, hogy
valahogyan átírja a múltat. – Az a Payne-ház.
1930-ban leégett. A Payne családnak volt egy
malma a város határában. – Nemrég társas-
házzá alakították, ezt Mrs. Archer örököse
mesélte el, egy asszony, akinek a haja már
kezdett őszbe fordulni, míg az orrában pier-
cinget viselt. – És egy éjjelen a munkások fel-
gyújtották az istállót. Azt mondták, a Payne-
ek rendesebben bántak a lovaikkal, mint a
munkásaikkal.
– Mi lett a lovakkal?
Philippa látja a házat az útról. Szinte csak
a földszint főfalai nem égtek el, némelyik szo-
bában fák állnak. Mindkét szemével látja, a
fiatal Philippáéval, és az idősével is – annyira
azért nem idős, viszont – milyen szóval is tud-
ná jellemezni? – fáradt. A dokumentumfilmet
hibáztatja. Jól emlékszik mindenre: a behaj-
tó a régi kert esőáztatta maradványai között
vág át, a sövények elburjánzottak, a bejáratot
benőtte egy rózsabokor. Látja a fiatal szemén
át – csak néhány hét telt el az apja temetése
28 Pip és a tündérek
026-031-goss.indd 28
óta, a koporsót amerikai zászlóval takarták
le, és a lelkész azt mondta, „a haza szolgála-
tában esett el”, holott valójában baleset volt,
és akkor is megtörténhetett volna vele, ami-
kor hazafelé autózik a boltból. És látja az idős
szemén át is, észreveszi, hogy a rózsabokor az
elülső lépcsőre is felkúszott.
Mialatt Philippa végighajt a rövid úton,
olyan érzése támad, hogy a múltba utazik.
Akkor is ezt érezte, amikor ott ült a kórházi
ágyon, és az egyik fakó kezet fogta, amelyen
a bőr száraz volt, akár a papír, és az erek úgy
duzzadtak ki belőle, ahogyan a tölgyfa gyöke-
rei emelkednek ki a földből.
És hallja az anyját, akivel évek óta nem
beszélt.
– El kell tartanom magunkat, Pipcin. Hogy
itt lakhassunk. Mrs. Payne kiadja nekünk a ház-
vezetőnő házát, én pedig könyveket fogok írni.
– Milyen könyveket?
– Ó, azt még nem tudom. Azt hiszem, el-
kezdek írni, és meglátjuk, mi sül ki belőle.
Hogyan is kezdődött? Ő maga kezdte el,
amikor a szövetkezeti boltból származó, fű-
részpor ízű zabkekszet rágcsálva és tejet kor-
tyolgatva elmesélte az anyjának, hogy mi tör-
tént vele azon a napon? Vagy az anyja kezdte
el azzal, hogy történeteket írt? Ő maga találta
ki őket: Jácintot, a Töviskirályt, magát Május
Királynőjét, és az aranyhalas tavacskában élő
Pontyot, aki állítása szerint megálmodta a jö-
vőt? Vagy az anyja talált ki mindenkit? És a
képzeletük keltette életre őket, vagy mindig is
éltek, csak rájuk kellett találni?
Philippa bevágja a kocsi ajtaját, és lesöpri
a morzsát a nadrágjáról. Itt van, minden itt
van – már ami megmaradt belőle –, a házve-
zetőnő háza, a maga három apró szobájával,
és a Payne-ház romjai. Az eső majdnem elállt,
de Philippa még érzi, hogy egy csepp leszalad
a tarkóján. És feltámadnak benne a kételyek –
nem első ízben.
2020.02.20. 0:37:39

– Az egyik szoba anyámé volt, a másik az
enyém, a harmadik volt a konyha, és ott is
mosakodtunk egy műanyag lavórban. Volt
egy kenyérpirítónk és egy elektromos főző-
edényünk, amiben levest főztünk, valamint
egy olyan apró hűtőnk, amilyeneket szállo-
dákban lehet látni. Emlékszem, volt olyan
nap, hogy levest kaptam reggelire, ebédre, és
vacsorára is. Na persze amikor kikapcsolták a
villanyt, semmi sem működött. Egyszer egy
hétig éltünk zabkekszen.
A riporter felnevetett, és Philippa vele ne-
vetett. Amikor Kaliforniába költöztek, járt
iskolába. Miért nem emlékszik arra, hogy
járt-e iskolába Paytonban? Mindennap vett
magának ebédet, húst, krumplipürét és félig
megfőtt zöldbabot. Néha az igazgató adott
neki pénzt ebédre. Olyankor boldogabb volt,
mint akkor, amikor a Töviskirály megkoro-
názta őt lonckoszorúval.
– Ifjú Pip! – mondta a király. – Ezennel ki-
nevezlek Május Udvarhölgyének. Hűségesen
szolgáld Május Királynőjét!
Így állt a Pip találkozik Május Királynő­
jévelben.
És Philippa ekkor megáll – az aranyhalas
medence partján –, mert eljött az idő, hogy
végiggondolja azt, amit tett.
Azt tette, hogy otthagyta a Pendletonékat,
ami hétköznap délután kettőkor ment,
keleti idő szerint, a délutáni beszélgetős
műsorok előtt. Nem akart tovább Jessica
Pendleton lenni, Bruce Pendleton örökké
ármánykodó lánya, akinek vonzó, de prob-
lémás családja uralta Pinehurst társadalmi
életét és alvilágát.
– Az anyja gyakorolt befolyást a színészi
pályafutására? Ha igen, mivel?
Philippa nem mondta ki: „azzal, hogy
megtanított, mennyire fontos a pénz”. Az elő-
ző héten még a Pendletonék egyik rajongója is
felismerte benne Pipet.
Pip és a tündérek
026-031-goss.indd 29
GALAKTIKA
2020. március
Otthagyta a hegyekben álló házat, aminek
a hátsó udvarában úszómedence volt. Ott-
hagyta Edwardot, bár őt már korábban, egy
producerért. Annyira, de annyira szeretett
volna főműsoridőben megjelenni a képer-
nyőn. Egy rendőrségi műsorban, vagy akár
egy vígjátéksorozatban, esetleg a tekintélye-
sebb műsorokban.
– Remélem, Phil, megérted – mondta
aztán a producer. És valahogy tényleg megér-
tette. Volt valaha igazi szerelmi viszonya vala-
kivel – leszámítva Tollas Jancsit?
És mit nyert az egésszel?
Eszébe jut a pillanat, amikor az anyja azzal
a hideg kezével lehúzza őt, hogy csikorgó han-
gon a fülébe súghassa:
– Mindig tudtam, hogy igaziak.
De ő, Philippa is tudja ezt? Ezért jött vissza,
ezért vette meg a Payne-házat az örököstől,
egy manhattani ügyvédtől, aki semmire sem
tudta használni. Ezért áll most itt a tavacská-
nál, amely körül az íriszek készülnek virágba
borulni. Hogy emlékezzen.
Emlékezzen a pillanatra, amikor is a Pip
és a tündérekben megbotlik valamiben, ami
a földön hever.
– Ó! – mondta valaki. Pip felnézett, és meg-
látott egy lányt, aki annyi idős volt, mint ő.
Fehér ruhát viselt, a haja zöld volt, mint a fű.
– Megtaláltad, és most már a tiéd, és nem
tudom visszavinni, mielőtt ő rájönne!
– Mi ez? – kérdezte Pip, és felvette azt a
valamit, amiben megbotlott: egy barna bőr-
darabot, ami úgy nézett ki, mint egy erszény.
– Az az álmok erszénye, és Tollas Jan-
csié. Nem tudja, hogy elhoztam tőle. Én csak
meg akartam nézni az álmokat – a szárnyuk
olyan szép a napfényben –, és aztán vissza-
vittem volna! De hát „ki mit talál, övé”. Ez a
törvény – mondta a lány, és az arcát a tenye-
rébe temetve, keserűen zokogott.
29
2020.02.20. 0:37:39
 GALAKTIKA
2020. március
– De én nem akarom megtartani – felel-
te Pip. – Szívesen megnézném az álmokat,
ha tényleg olyan szépek, de az biztos, hogy
nem akarom megtartani őket. Ki az a Tollas
Jancsi, és hogyan tudjuk visszaadni neki az
erszényt?
– Hogy te milyen rendes vagy! – válaszol-
ta a lány. – Hadd csókoljam meg az arcodat
kétfelől! Ez a tündérek szokása. Ettől képes
leszel átmenni a falban lévő ajtón, és akkor
visszavihetjük az erszényt. Szólíts Jácintnak!
Miért nem tud ő maga besétálni az ajtón?
– töprengett magában Pip. Teljesen hétköz-
napi ajtónak tűnt, egy növényekkel benőtt
szobából nyílt egy másikba. És mi az, hogy a
tündérek szokása? Épp csak elkezdett gon-
dolkodni azon, hogy a fehér ruhás lánynak
miért zöld a haja, amikor Jácint kinyitotta az
ajtót, és behúzta őt rajta.
A másik oldalon olyan vidék terült el, ami-
lyent Pip még sosem látott. Erdő nyújtózott
a messzeség felé, mígnem elért egy folyót,
ami a napfényben csillogva úgy nézett ki,
mint egy fényes kígyó, aztán tovább nyújtó-
zott, egészen a távoli hegyekig.
Az erdő szélén, a fák alatt egy fiú állt.
Ugyanolyan magas volt, mint Pip, a nadrágja
szürke szőrméből készült, a fején nyírfaké-
reg sapkát viselt. Amint meglátta a jövevé-
nyeket, megszólalt:
– Jácint, ha nem adod vissza az álmok
erszényét, mire a kolibri egyet csap a szár-
nyával, csigává változtatlak, és odaadlak
Sünmamának, ő meg belefőz a levesébe!
Részlet Susan Lawson Pip
és a tündérek című könyvéből
Az emlékek meglepően tisztán jelennek meg
Philippa tudatában: az eset, amikor éjsza-
kai horgászásra ment Tollas Jancsival, vagy
amikor a kívánságkövet kereste Jácinttal és
30 Pip és a tündérek
026-031-goss.indd 30
Gyűszűvel, vagy amikor Sünmama törté-
neteit hallgatta, miközben a derék asszony-
ság galócaomlettjét ette. Az étkezés mindig
hangsúlyt kapott, talán a kenyérpirítóra és
a főzőedényre való reflexió gyanánt, ame-
lyek oly megváltoztathatatlanul gyártották
a pirítóst és a levest. De például Május Ki-
rálynőjének tortáját vagy Varangy Jeremiás
tücsökkotlettjét sem Pip, sem Jácint nem bír-
ta legyűrni a torkán.
– Remélem, szereted a tücsköt – mondta
Varangy Jeremiás. Pip és Jácint ijedten néztek
össze. „Edd meg, amivel megkínálnak!” – így
szólt a Töviskirály törvénye. Merjék megszeg-
ni? Ez Varangy Jeremiás születésnapi buliján
történt.
Philippa ma már felismeri, hogy mi hon-
nan eredt.
– Azt hiszem, a Töviskirály és Május Ki-
rálynője közötti viszály azt a haragot jeleníti
meg, amit anyám érzett apám halála miatt.
Természetesen baleset volt, de anyám az apá-
mat hibáztatta, amiért őt elhagyva elment Vi-
etnámba. Azt hiszem, ez a harag sosem hunyt
ki benne.
– De a Töviskirály és Május Királynője vé-
gül kibékültek.
– Csak azért, mert ez volt Pip egyik kíván-
sága. A másik… lássuk csak, emlékszem-e rá.
Igen, egy finom gyapjúsálat kért Gyűszűnek,
hogy máskor ne fázzon meg.
– Nem három volt? Mi volt a harmadik kí-
vánság?
– Ó, azt az egyet Pip megtartotta magának.
Azt hiszem, anyám soha nem fedte fel. Való-
színűleg Tollas Jancsihoz volt valami köze.
Tudja, Pip – vagyis én – szerette őt.
A harmadik kívánság a villanyszámláról
szólt, ami néhány nappal azután lett esedé-
kes, hogy megérkezett az előleg a kiadótól.
És most itt van a szoba, amelyben megta-
lálta Tollas Jancsi erszényét. Annak idején, a
2020.02.20. 0:37:39

Pip találkozik a Töviskirállyalban Jancsi meg-
engedte neki, hogy belenézzen. Saját magát
látta, de sokkal idősebb volt, és olyan ruhát
viselt, ami úgy sziporkázott, mint a csillagok.
Sok-sok évvel később ráismert a ruhára – azt
viselte a Daytime Emmy-gálán.
És most mi következik? Mert itt áll előtte
az ajtó, és végül is a Ponty azt mondta neki
a Pip elbúcsúzikban: „egy szép napon vissza
fogsz térni”.
De ha most kinyitja az ajtót, vajon a
Payne-ház mögötti mezőt fogja megpillanta-
ni, amiről szeptemberben szokták lekaszálni
a füvet szénának? Ez a mindent eldöntő kér-
dés. Bolondot csinált magából, amikor ott-
hagyta Kaliforniát, az úszómedencés házat,
a biztos megélhetést?
– Mi történt, Pip? – kérdezte az any-
ja, amikor már a kórházi ágyon feküdt, és
sállal bugyolálta be a fejét, ami nélkül az
olyan törékenynek tűnt, mint egy tojás-
héj. – Olyan élénk képzeletű gyerek vol-
tál. Miért lett ennyire fontos számodra
a pénz?
„Miattad” – akarta válaszolni Philippa,
de nem bírta kimondani. És most kivette azt
a pénzt a bankból, hogy megvegye a Payne-
házat.
Ha kinyitja az ajtót, és csak a dús füvet
termő mezőt látja, akkor a semmiért csi-
nálta. Nem, nem a semmiért. Végül is itt
van neki a Payne-ház. És az emlékei. Mihez
kezdjen most, hogy már nem ő játssza Jessica
Pendletont? Talán írni fog, mint az anyja.
Érez ebben némi iróniát.
A fűben rejtőző esőcseppek kezdenek át-
szivárogni a cipőjén. Eszébe juthatott volna,
hogy ne városi cipőben induljon vidékre.
De azzal nem megy semmire, ha csak itt
ácsorog. Mindig is mondogatta magának,
hogy ez a különbség közte és az anyja között:
ő szembe tud nézni a tényekkel.
Pip és a tündérek
026-031-goss.indd 31
GALAKTIKA
2020. március
Philippa megmarkolja a kilincset, gyorsan
vesz egy mély lélegzetet, és kinyitja az ajtót.
– Ezer éve és még egy napja várlak – mond-
ta Jácint, és ásított egyet. Álomba szenderült
egy tölgyfa tövében, és mialatt aludt, a fán
élő mókusok levéltakarót terítettek rá.
– Megígértem, hogy ha tudok, vissza­jövök
– felelte Pip –, és most itt vagyok.
– Annyira örülök, hogy nem tudom elmon-
dani – válaszolta Jácint. – A Töviskirály retten-
tően szomorú, mióta elmentél. Amikor szólok
neki, hogy visszajöttél, lakomát rendez a tisz-
teletedre!
– Tollas Jancsi is ott lesz? – kérdezte Pip.
– Azt nem tudom – felelte Jácint, és látszott
rajta, hogy kínosan érzi magát. – Elment a he-
gyekbe, és nem jött vissza. Egyelőre nem akar-
tam elmondani neked, de… Május Királynője
eltűnt! Tollas Jancsi és Varangy Jeremiás el-
mentek, hogy megkeressék, és ők is eltűntek.
– Akkor meg kell keresnünk őket! – jelen-
tette ki Pip.
Részlet Philippa Lawson Pip visszatér
Tündérországba című könyvéből
Szente Mihály fordítása
Theodora GOSS
Magyar származású amerikai író- és költőnő.
Első verseivel és elbeszéléseivel 2000-ben je-
lentkezett, azóta pedig már több ízben jelöl-
ték különböző díjakra, többek közt Nebulára és
World Fantasy-díjra. Ez utóbbit 2008-ban sike-
rült is elnyernie „Abora hegyéről dalolt“ című
novellájával (Galaktika 228). Jelenleg a Bosto-
ni Egyetemen tanít írástechnikát. 2006-ban ta-
nulmányt írt a magyar tündérmesék mondavi-
lágáról. Bemutatkozó regénye 2017-ben jelent
meg. Ez azóta elnyerte a Locus Közönségdíjat,
és hamarosan a hazai olvasók is megismerked-
hetnek vele.
31
2020.02.20. 0:37:39
 GALAKTIKA
2020. március
Steampunk varázs Budapesten
A
ZERO WASTE szemléletet
egyre többen teszik magukévá
világszerte. Emlékszem, a 90-es
években még mindenki furcsán
nézte azokat a fiatal iparművészeket és ruha-
tervezőket, akik valamilyen – mások számára
– hulladékként definiált holmiból készítettek
egy csodálatos ruhát, kiegészítőt vagy épp
dísztárgyat. Akkoriban nagyon menőnek
számítottak a lebomlásra képtelen nejlon-
zacskókból és autóabroncsokból varrt ruhák,
illetve a kólásdobozból készített lámpabúra
is. A 2000-es években aztán az újrahaszno-
sítás háttérbe szorult, más irányzatok lettek
érdekesek, a szeméthalmok újraértelmezése
pedig underground irányzattá vált egy rövid
időre, és most újra éli virágkorát.
Budapest-szerte egyre több vendéglátóipari
létesítmény használ berendezésként felújított
bútorokat, és iparművészek által, újrahaszno-
sított alapanyagokból készített designer hol-
mikat. Ezt az irányt emelte magasabb szintre
a Metal Art Gallery, és hozott létre egy művé-
szeti galériát a fémhulladékból készített szob-
roknak. Az eredeti galéria Thaiföldön nyitotta
meg kapuit, és annak hangulatát hozták el a
magyar tulajdonosok a Dohány utcai galériá-
ba, amit 2019. november végén nyitottak meg
a nagyközönség számára. Jelenleg 263 négy-
zetméteren 30 alkotás kapott helyet benne.
Meg kell mondjam, kicsit szkeptikus vol-
tam, hiszen az évek során láttam fantasztikus
és borzasztó szobrokat is, amik csak az újra-
hasznosítás címkéje miatt kaptak elismerést.
Ez a kiállítás azonban az első perctől érdekelt,
hiszen a steampunk és a sci-fi rajongójaként
rengeteg csemegét ígért nekem. A hangulatos
helyszínen, a több méteres szobrok mellett
hosszú percekig el lehet időzni, megcsodálva
32 Intelligens dizájn
032-ID.indd 32
az apró részleteket, közben pedig latolgathat-
juk, hogy milyen autóalkatrészből készült
például az orrszarvú szobor (spoiler alert: egy
komplett váltó és egy kéthengeres motor a
váz), vagy hogy épp hol kapott helyet a kamé-
leon. A tulajdonosok rengeteg filmes karak-
tert is életre keltettek, hogy a fémszobrokért
kevéssé rajongó látogatókat is megnyerjék.
Találkozhatunk a Jurassic Park őslényei-
vel, Vasemberrel és Szamárral a Shrekből.
A klasszikus filmek rajongóinak pedig van
egy jó hírem. A repertoárban helyet kapott
Megatron, a Ragadozó, és sokan mások is. Én
ismét tinédzsernek éreztem magamat, mikor
rajongva álltam a Terminátor mellé egy fotó
erejéig, majd megcsodáltam az Alient vala-
mennyi lehetséges szögből. A galéria próbál
minden igényt kielégíteni, ezért a szobrok
megtekintése mellett lehetőségünk van inni
egyet a bárban, vagy hazavinni a műalkotá-
sok kicsinyített mását. A galéria ezenkívül
születésnapi buliknak, céges csapatépítőknek
is otthont ad, valamint bérbe adja a kiállítási
tárgyakat, úgyhogy nem kell meglepődni, ha
legközelebb egy haverunknál már a sarokban
áll Űrdongó.
Gricman Kata
2020.02.20. 0:37:02
 CSATLAKOZZON FACEBOOK CSOPORTUNKHOZ, NEHOGY LEMARADJON VALAMIRŐL!
WWW.FACEBOOK.COM/GROUPS/GALAKTIKAKLUB/

FANTASZTIKUS
KEDVEZMÉNYEK
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS
TAGJAINKNAK
OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA XL-ELŐFIZETÉS,
VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK!
A FAN
KEDV TASZTIK
E U
• GALAKTIKABOLT.HU: 25-30% AJÁN ZMÉNYEK S
DÉ É
FOLYA KOK KÖRÉ S
• FANTASMANIA.HU: 10% MA
B ŐV Í T O S A N
T
TJÜK
• TRAFÓ: 10-20%
• KRAK’N TOWN STEAMPUNK SALOON: 10%
• HAMMERTIME CAFE: 5-30%
• HANAMI SUSHI BAR: 10%
• COFFEE NEW WAVE: 10%

JÁ ND ÉKOZZA MEG MAGÁT:

A
LT SO N KLUBKÁRTYÁT MOST
VÁ !
W W W.GAL AKTIK A .HU/KLUB

033-klub.indd 33 2020.02.20. 0:36:16

 GALAKTIKA
2020. március
Nem egyszerű egy
szigetet megmenteni
A
VILÁG SOK pontján küzdenek
az inváziós fajokkal. Az emberrel
érkező betolakodó állatfaj ellen-
fél híján megállíthatatlanul sza-
porodik, elfoglalja az életteret, kipusztulás
szélére sodorva nemcsak egyes fajokat, ha-
nem akár egész ökoszisztémákat is.
Ahogy az ember elterjedt a Földön, úgy vitt
magával akarva – és akaratlanul is – más fa-
jokat. A hajókon elfértek az élő kecskék, nyu-
lak, tyúkok és más haszonállatok, így a hos�-
szú út során is került friss hús az asztalra, és
az újonnan felfedezett területeken sem kellett
lemondani a megszokott ízekről. Az útba eső
szigeteken szándékosan is szabadon engedték
az állatokat, hogy elszaporodva később biztos
táplálékforrásként szolgáljanak.
Ez utóbbi módszer okozott sok helyen
egyenesen ökológiai katasztrófát. A szigete-
ken elszaporodó háziállatok letarolták a te-
rületet, kipusztították a helyi flórát és faunát.
Sok helyen szeretnék visszaszerezni a betola-
kodóktól az elfoglalt földdarabot, de a hódítók
eltávolítása szinte lehetetlen feladat. Az ilyen
34 Zöld jövő
034-035-zold.indd 34
kísérletek gyakran nagyobb kárt okoztak a
megmenteni kívánt állatfajok között. Például
a nyulak ellen küldött rókák lemondtak a fá-
rasztó tapsifüles-vadászatról, inkább a földön
fészkelő madarakat irtották szorgalmasan.
Nemrégiben az ausztráliai Hinchinbrook
Shire önkormányzata döntött úgy, hogy meg-
mentenek egy szigetet. A Pelorus-sziget a Nagy
Pálma-szigetek legészakibb tagja, a kontinens-
nyi ország északkeleti sarkában. Lakatlan,
hacsak nem számítjuk azt a több száz kecskét,
amely akadálytalanul szaporodik a kicsiny
földdarabon. Régen azért telepítették a kecs-
kéket az ausztrál szigetekre, hogy az igényte-
len állat a világítótornyok őreinek és esetleges
hajótörötteknek táplálékul szolgáljon. Pont ez
a kolónia jelenti a problémát, amelynek felszá-
molását tűzte ki célul az önkormányzat.
Korábban már próbálkoztak a levadászással,
de sziklás-bozótos földarabon komoly előnnyel
bírtak a fürge patások. A rendkívül egyenetlen
felszín és a buja növényzet miatt lassan ment a
kilövésük, a kérődzők gyorsabban szaporodtak,
mint ahogy irtani tudták őket.
Ezért inkább egy ősi ellenséget, a vadkutyá-
kat hívták volna segítségül: dingókat akartak
szabadon engedni a szigeten.
Korábban már okozott újabb gondot az,
hogy a feladatukat elvégző ragadozók később
maguk is elszaporodtak a szigeten. Például
1993-ban Townshend szigetén engedtek szaba-
don 16 vadkutyát. A dingók két év alatt kiirtot-
ták az ott élő 3000 kecskét, de még tizenöt évre
volt szükség ahhoz, hogy a vadkutyáktól is
megtisztítsák a 70 négyzetkilométeres szigetet.
2020.02.20. 0:36:00

A helyi vezetők egy új módszert akartak
alkalmazni. A terveik szerint csupán négy
dingót telepítettek volna a szigetre, előre ivar-
talanítva és nyomkövetővel felszerelve. A fel-
adat elvégzése után befogják őket, vagy ha
ez mégsem sikerül, a vadkutyák két év után
elpusztulnak a beléjük ültetett méregkapszu-
láktól, nehogy aztán maguk váljanak fenyege-
téssé az ökoszisztémára nézve.
Az önkormányzat szabadon is engedett két
dingót, készültek a másik kettő elengedésére,
amikor közbeszólt a politika. Néhány nappal
később Queensland állam kormánya egy ide-
iglenes rendelettel felfüggesztette a progra-
mot. Megtiltották a másik két dingó elenge-
dését, és kötelezték a hatóságokat, hogy a két
korábban elengedett vadkutyát is 14 napon
belül befogják.
A környezetvédelmi miniszter, Steven
Miles drámai hangon közölte, hogy sokkolta
a kegyetlen kísérlet terve, és „a kártevőirtást
mindig a lehető leghumánusabban kell elvé-
gezni – nem halálsoron lévő dingókkal”.
Mint kiderült, különböző állatvédelmi
szervezetek indítottak aláírásgyűjtést az ál-
latok érdekében. Rövid idő alatt több mint
Zöld jövő
034-035-zold.indd 35
GALAKTIKA
2020. március
20  000 aláírás gyűlt össze Ausztráliában, és
világszerte összesen több mint 155 000.
Egyeseket az zavart, hogy a dingókba mé-
regkapszula került, mások azon szörnyül-
ködtek, hogy azokat az aranyos kis kecskéket
vadkutyák téphetik szét. Ez embertelen, ennél
humánusabb megoldást kell találni. Sokan
amiatt aggódtak, hogy a dingók eleve inkább
a szigeten a sziklák között fészkelő madarakat
választják majd.
Azon mindenesetre érdemes elgondol-
kodni, hogy mennyivel humánusabb megol-
dás, ha vadászok lövik ki őket, vagy esetleg
mérgezett eleséggel végeznek velük. A mai
világban, amikor minden állatra úgy gondo-
lunk, mint egy Disney-karakterre, szinte le-
hetetlen megfelelni az elvárásoknak. A din-
gók alkalmazása természetes módszernek
tekinthető.
A kísérletet leállították, a kecskék bizton-
ságban érezhetik magukat. Ennek azonban a
sziget flórája és faunája látja a mai napig kárát,
mert a mindent gondosan lerágó kérődzők to-
vább pusztítják a sziget értékes, és korábban
érintetlen ősvadonját. A növényzet pusztulását
pedig az őshonos állatvilág sínyli meg.
35
2020.02.20. 0:36:01
 GALAKTIKA
2020. március

Az eszmélés sosem
könnyű. Főleg, ha a
túlélés kedvéért meg
kell szabadulni a régi jó
előítéletektől.

Varga Csaba Béla

TESTVÉREM ŐRIZŐJE
Nincs értelme a neveknek. Úgyis csak három napunk maradt.
Maximum.
Menj ki az utcára. Mit látsz?
Túl sok a járókelő, de túl kevés az ember.
Egy-egy betű teljesen elég lesz nekik. Nem sokan járnak odakint, akik
többet érnének, többet jelentenének egy betűnél vagy számnál.
Te amúgy hány telefonszámot tudsz fejből?

A
VILÁG A. SZÁMÁRA egysze-
rűen működött.
Vagyunk mi, rendes fehér em-
berek – gondolta –, és vannak a
zsidó, kommunista, arab, buzi, cigány, kínai,
oláh, migráns mocskok. El kell őket üldözni
innét, és akkor minden rendbe jön.
Magától persze nem tudott volna összeál-
lítani egy ilyen hosszú listát, de kapott hozzá
segítséget. Egy ideje meg már az is elég volt,
ha felnézett a falra.
Kihúzta magát, és elégedett pillantást vetett
a plakátra. A srác a képen szinte az ikertestvé-
36 Testvérem őrizője
re is lehetett volna. Nagyon kemény csávónak
látszott. A. durván meglepődött, amikor kide-
rült, hogy a plakátot ravaszul a zsidók tették ki
az utcára, és nem a rendes, hazafias fehér em-
berek. Ha lenne vagy ezer olyan srác, mint az a
képen, na, akkor nem kéne a kerítés, mer’ akkor
rendet lehetne itt csinálni.
Addig viszont rá marad a rend megterem-
tése.
Csinált egy jobbraátot, és elindult felfelé
a lépcsőn. Az öregek azt mondták neki, most
egy ideig ne hordjon bomber dzsekit, ezért a
nagybátyja régi farmerkabátja volt rajta. Hü-

036-041-varga.indd 36 2020.02.20. 0:35:31


lyén érezte magát benne, hiszen tizenkét éves
kora óta nem hordott mást, mint bombert.
A  sorsdöntő vasárnapig azonban nem volt
szabad keménykedni, balhézni. Szerencsére
a martens ellen senki sem emelt kifogást. Ha
az öregek azt kérik, akkor kedvenc cipőjét is a
munkásszállón hagyta volna, persze. De nem
kérték, így most a bakancs nagyokat csattant
a nedves aszfalton, ahogy A. lendületes lép-
tekkel haladt a körúton.
Cseppet sem volt fáradt, pedig három órán
át feküdt a fekvenyomó padon, és egyre na-
gyobb súlyokat tolt fel a plafon irányába.
Már megszokta, hogy senki sem szól hoz-
zá, és ez így is volt jó.
Nem akart beszélgetni a sok badizó buzi-
val. Pár éve a bajtársak felhívták a figyelmét
arra, hogy csak a buzik badiznak, hogy a
tükör előtt nézegessék magukat köcsögölés
előtt. Ma már azt is tudta, hogy a tenisz a zsi-
dók sportja, és a karateklubok is velük vannak
tele. A rendes fehér ember viszont bokszol és
fekve nyom, hogy erős legyen a karja.
Hogy nagyokat tudjon ütni.
A fényesen kivilágított külföldi gyorsétte-
rem előtt járt éppen, amikor orrát megcsapta
a mosdatlan testek bűze. Egy pillanatra meg-
torpant, mert szokása volt gyorsan végignéz-
ni a bent kólát és hamburgert zabáló libcsiken
meg a nőiken, majd kilépett a vakító sárga és
piros ragyogásból, hogy megkeresse a szag
forrását.
A két hajléktalan éppen akkor fordult be a
mellékutcába.
A. elvigyorodott, és farzsebéből előhúzta a
két postairónt. Ma már egy hét centis késért is
bezárnak a buzi cigók közé az őrsön, de ceru-
záért még a legcsicskább rendőr sem szólhat.
A. pedig már nem egy halántékot szakított be
a keményen markolt vastag ceruzával.
Ezt manapság úgy hívják, hogy autogra-
mot adni.
Testvérem őrizője
036-041-varga.indd 37
GALAKTIKA
2020. március
Erős dübörgést hallott, ezért felnézett a
magasba. Egy hatalmas fekete repülőgép
mögött – mint kiscsirkék az anyjuk nyomá-
ban – megint amerikai Varacskos Disznók
szálltak át a város fölött. Vágyakozva nézett
utánuk. Az A–10-esek dél felé mentek, a határ
irányába. Lesz ma nagy riadalom az illegális
táborokban.
Egy saroknyira a körúttól mintha csak egy
idegen bolygón járt volna. Egy pillanat alatt
eltűnt a csillogás, mindent elborított a sötét.
A kapualjakból az utcára folyt a szemét, a
járdán hagyott autóroncsok alól macskányi
állatok rohantak a betört üvegű pinceablakok
felé. Itt nem lehetett volna érezni a csövesek
bűzét, de a holdfényben szerencsére jól látta a
Duna felé botorkáló alakokat. A négyemeletes
bérházakat legalább két háború és vagy féltu-
catnyi bandaharc golyónyomai csúfították.
Ez a környék annyira lepusztult, hogy már az
ukránok és a cigók is költöztek volna innen.
Valahol messze, a háta mögött megszólal-
tak a belvárosi harangok. A. az órájára pillan-
tott, de megállt az a szar. Mostanában egyre
többet csinált így. Haverja, az ezermester T.
megnézte, de nem jött rá a hiba okára. Sze-
rinte A. valami erős mágneses térbe tehette a
vekkert. Vagy a mikróba. Ami persze barom-
ság, mert mit keresnének erős mágneses terek
szerte a városban? A. nagyanyjáéknak otthon
a panelbe’ meg nem is volt mikrójuk. Nem
tellett rá.
Bezzeg a libcsiknek! Azoknak van mikró­
juk, meg óriásképernyős tévéjük, meg laptop-
juk, meg ikszbokszuk, meg verdájuk.
Szemét mocskok!
Nem törődve a mind jobban hömpölygő
sűrű köddel, A. felgyorsult. Majd megmutatja
nekik, hova dugják fel az extraprofitot!
Mielőtt a sötétség elnyelte volna a Holdat,
még látta, ahogy a két csöves befordul egy fel-
tört kapualjba.
37
2020.02.20. 0:35:31
 GALAKTIKA
2020. március
Szétveri a fejüket! Addig üti őket, amíg
ömleni nem kezd a vér a pofájukból! Nem szá-
mít, hogy azok ketten vannak. Amikor rájött
az őrjöngés, A. senkitől sem félt.
Mint a bosszú angyala, úgy fog lecsapni rá-
juk. Nem ismeri a kegyelmet, hatalmas lesz,
erős és könyörtelen. Érezte, ahogy a vér zu-
bogva rohan az ereiben, arca kipirult, izmai
majd szétszakították a kopott farmert. Meg-
tisztítja az utcát a söpredéktől. Azért teszi,
hogy mindenkinek jobb legyen! Hogy eltűn-
jenek a mocskok, hogy ne szennyezze ilyen
söpredék a város utcáit!
Ugrásra készen befordult a kapualjba, és
már üvöltött, amikor ráeszmélt, hogy most
nagyon, de nagyon megszívta.
A két csöves a pincelejáró előtt térdelt. A sze-
metet akarták meggyújtani, de már nem ma-
radt rá idejük. A gyufásdoboz kiborult, a szá-
lak ott hevertek a rongyra terített fecskendő
és a tűk mellett. A két férfi teste, zsíros haja,
mocskos ruhája úgy csillogott, mintha dér
lepte volna be őket.
A. mozgása lelassult, mintha csak jeges
zselatinban kellett volna úsznia. Azt hitte,
üvölt, de olyan nagy csend fogta körbe, hogy
saját lassú, ijesztően lassú szívverése is majd-
nem megsüketítette.
Ha most jönnének a Varacskos Disznók,
meg sem hallanám őket…
A dübörgéssel együtt megjött aztán a féle-
lem is.
Valami zsigerekből jövő, mély, állati rette-
gés. Még sohasem érzett ilyesmit.
Na ekkor látta meg a csápokat.
Mintha a legócskább horrorfilmbe került
volna. A pincéből jöttek elő. Rátekeredtek a
csövesekre, akik továbbra is mozdulatlanul
térdeltek a furcsa fényben, csak kiguvadó
szemük mutatta, hogy tudják, mi történik
velük.
38 Testvérem őrizője
036-041-varga.indd 38
A. megrémült a zöldes fénytől, hiszen sem
a kapualjban, sem az utcán nem égett egyet-
len lámpa sem. Tökéletes sötétnek kellett vol-
na lennie, nem ilyen kísérteties ragyogásnak.
Egy újabb szívdobbanás, és az egyik ember
már nem volt ott. Társa láthatta, mi történt,
mert kétségbeesett erőfeszítéssel megpróbált
felállni. Közben A. csak egyre haladt befelé.
Ez nem lehet igaz.
Nem volt nagy a távolság, mégis egy örök-
kévalóságnak tűnt megtenni azt a néhány
lépést a dermesztő hidegben. Meg akart for-
dulni, de nem tudott. Hirtelen megdöbbentő
bizonyossággal ráébredt arra, hogy innen a
rohadt büdös életben nem fog kijutni.
Meg fogok halni.
Azok a csápok érte is kijönnek, és leviszik
a sötétbe, le a zöldes, rothadt fény forrásához,
le a végső hidegbe.
Tehetetlenül sodródott a pincelejáró felé.
Közben jól látta, mi történik a másik áldo-
zattal. Látta a férfi arcára kiülő kínt, és azt,
ahogy szennyes folyadékként ellenállhatatla-
nul körbefonják a csillogó, borotvaéles tara-
jakkal teli csápok.
Még két lépés, és ő áll ott, ahol az előbb
még két ember térdelt.
Még egy lépés, és előbukkannak a csápok.
Némán sikított, és vizelete valósággal le-
forrázta lábát, amikor lentről feltűnt az első.
A fény, a mennyei sárga-vörös fény a háta
mögött lobbant fel.
Valami megragadta a vállát, és durván hát-
rarántotta. Hanyatt zuhant, a fejét belevágta a
mocskos falba, aztán arccal előre a szemétbe
esett.
Nem sikerült elájulnia.
Ketten ugrottak át felette. Mintha csak óri-
ási denevérek szárnycsapását hallotta volna.
A fekete árnyak a lejáratnál torpantak meg,
ismét felvillant a meleg fény, és a sistergés
majdnem megsüketítette. Petróleum bűze
2020.02.20. 0:35:31

borított el mindent. Az új szag tisztára mosta
az elméjét, tisztára az arcát, eltüntette a holt-
sápadt bőrére fagyott könnycseppeket.
Talpra rántották. Nem óvatosan, nem is
barátságosan. Kilökdösték a kapun, ahol hát-
tal nekizuhant egy járó motorú kocsinak. El-
akadó lélegzettel nézte megmentőit.
– Megmarad? – nézett a hosszú, fekete kabá-
tot viselő lány a társára.
Alacsony, kövér. Göndör, fekete hajú, bar-
na bőrű.
Cigány – ismerte fel A. – Cigány, CIGÁNY!
De ez most már egyáltalán nem számított.
– Úgy tűnik, túléli – felelte a magas, so-
vány, borostás férfi. – Tán még meg se bo-
londul.
– Hozott Isten a valóságban, Neo – vigyor-
gott A.-ra a lány. Cseppet se zavarta, hogy egy
9 770428
tetovált arcú kopasz áll előtte.
– Mi volt az? – Múlni kezdett a sokk. Va-
lami elindult felfelé A. gyomrában. Egy érzés,
amit nem ismert azelőtt. – Mi volt az? – üvöl-
tötte, miközben térdre rogyott. Megmentői
meg sem próbálták felsegíteni, csak néztek rá
zsebre dugott kézzel, kíváncsi arccal. – Meg-
ölt két embert! Mi volt az?
Feltápászkodott, és megtámaszkodott a
kocsiban.
– Elégettétek? Megdöglött? – Gyomrában
a tűz úgy égette, hogy csodálkozott, amiért
nem lángol a bőre. – És ha még él? Újra elő-
jöhet! Nem hagyhatjuk! Vissza kell mennem,
el kell intézni!
– Nocsak, ilyen gyorsan túl lennél a sok-
kon? Csak nem egy született vadászt találtunk
itt a mocsokban? – nézett a férfi a cigánylány-
ra. – Szerinted?
– Hát, ég benne a szar, az szent – válaszol-
ta amaz. – Most nekimenne akármelyiknek.
A legtöbbel még végezne is, amilyen dühös.
Szavai ökölcsapásként érték A.-t.
Testvérem őrizője
036-041-varga.indd 39
GALAKTIKA
2020. március
FI LM M Ű VÉSZET I FO LYÓ I R AT LXI I I . É VFO LYAM , 03. SZ ÁM 2020. márc i us 490 FT / 8, 60 RO N
w w w. fi l mvi l ag. h u
Á L L AT I E L M É K
REBELLIS BELLOCCHIO • A MÚZSA ÁTKA
20003
20003
CIRKO
MOZI-JEGY
50%
Gianni Di Gregorio: Világpolgárok – Cirko Film
9 770428 387007
387007
Az oroszlánkirály, Macskák, Dolittle. Egy-
mást váltják a multiplexekben a digitáli-
san életre keltett állatok. De miért pont
most? Válasz a márciusi Filmvilágban.
– Vannak még ilyenek? Itt, nálunk? A vá-
rosunkban? Az lehetetlen! És a rendőrség?
A titkosszolgálat? A honvédség?
– Ó, öcsi – nevetett keserűen lány. – Ide-
je felnőni. Vágod, mi az első számú szabály?
A rémmesék nem hazudnak.
– Kettes számú szabály: senki sem hisz el
semmit sem neked – szólt közbe az idősebb
férfi. – A harmadik pedig, hogy azok itt van-
nak köztünk. Ha ezt elfogadod, akkor még
életben is maradhatsz.
– Egy ideig. És akár harcolhatsz is.
Harcolni?
A. – vagyis Attila, mert hát még neki is
volt neve – egy pillanatig sem habozott. Ha
itt az ellenség, akkor harcolnia kell. Vicso-
rogva körülnézett, hátha felbukkan még egy
39
2020.02.20. 0:35:34
 GALAKTIKA
2020. március
idegen, de a kihalt utcán csak a cigánylány és
a sovány férfi állt. Eddigi élete során, de még
tíz perccel ezelőtt sem tudta volna elképzelni,
hogy nekik is tud örülni. Az éjszakai találko-
zás azonban egyetlen csapással szétrobban-
totta régi, szürke kis világát.
Most nagyon szerette volna, ha nem hagy-
ják itt.
– Elvinnétek magatokkal? Segítenétek har-
colni? – nézett a lány szemébe. Na, ilyen sem
történt vele azelőtt.
– Mi az, haver? Lennél a testvéred őrizője?
– Rájöttél, hogy minden ember testvér? –
mosolygott a borostás öreg.
Attila hátranézett, a feketén tátongó kapu-
alj felé. A Hold előbukkant a szennyes felhők
mögül, és néhány pillanatra képes volt áttörni
a várost elborító szmogot is. Sápadt fényében
a kapu egy hatalmas koponyára emlékeztette
a fiút.
– Igen. Minden… ember… testvér.
Nem is volt olyan nehéz kimondani.
A lány elkomorodott. Hangjából hideg
nyugalom áradt, amikor egy hosszú szívdob-
banásnyi idő után megszólalt.
– Jól van… Akkor hát ugorj be a verdába,
tesó. Hazamegyünk aludni. Mer’ holnap éjjel
újra ki kell ám jönni.
– Igen – mondta az öreg is, miközben be-
ültek. – Valami van a levegőben. Valami meg-
változott. Nagyon megváltozott.
Holnap éjjel – gondolta Attila a hátsó ülé-
sen, miközben az autó elindult új otthona felé.
– Képes leszek szembeszállni az iszonyattal?
Előrehajolt, és támaszt keresve megérintet-
te a kormány mögött ülő fiatal nő és a sovány
férfi vállát. Őszinte örömmel töltötte el, ami-
kor az öreg megszorította a kezét és a cigány-
lány megsimogatta egy pillanatra.
A kocsi kikanyarodott a körútra. Sziréná-
zó rendőrautók konvoja haladt el mellettük,
de nem abba az irányba, ahol az előbb meg-
40 Testvérem őrizője
036-041-varga.indd 40
halt két ember és elpusztult egy szörnyeteg.
A szebb és jobb világot ígérő óriásplakátok
nem foglalkoztak a rejtőzködő iszonyattal,
nem adtak útmutatást. Akik a fényben élnek,
azokat nem érdekli a sötét – gondolta a fiú. –
Nem törődnek az éjszakával, a bizonytalan
holnappal.
Ő viszont nagyon is jól tudta, mit jelent a
bizonytalanság. A szülei válása óta abban élt,
az elől menekült. Bármire hajlandó volt, hogy
valaki befogadja, hogy tartozzon valahova.
Keserűen elmosolyodott.
– Mi a baj? – nézett rá a visszapillantó tü-
körben a ci… a lány.
– Semmi – hazudta Attila.
– Vágom.
– Csak azt nem tudom…
– Hogy elég erős leszel-e?
– Hát… igen.
– Ha túléled az első három éjszakát, akkor
nem kell aggódnod. Ha…
– Túl fogja – mondta az öreg. – Látom a
pillantásán. Otthon van a sötétben.
Attila gyorsan lehunyta a szemét. Kiskorá-
ban is így keresett menedéket a fenyegető vi-
lág elől. Akkor régen nem tudott visszavágni
a szörnyeknek.
Most viszont…
Mostantól ő lesz a legjobb vadász.
VARGA Csaba Béla
Magyar író, műfordító, 1966-ban született. 1991-
től a Galaktikának is dolgozott, eleinte újságíró-
ként, majd fordítóként, és végül megjelent első
saját novellája, az „Asimov halála”, a magazin
160. számában, 1994-ben. Ezt további hat el-
beszélés követte itt, és még négy egy magyar
szerepjátékhoz köthető antológiában, mely az
Angyal, ha lángol címet kapta. Többéves kiha-
gyás után most újra fordít, novellákat ír, és 2013
óta több regénye is napvilágot látott. Nálunk a
Galaktika 357. számában olvashatták legutóbb
„A hegy törvénye” című elbeszélését.
2020.02.20. 0:35:37
 GALAKTIKA
DISZTÓPIKUS KALANDREGÉNY 2020. március

AZ ÖSSZEOMLÁS UTÁNI
AMERIKÁRÓL A TORONYHÁZ
SZERZŐJÉTŐL

R E N D E L D M E G I T T : Testvérem
W Wőrizője
W . G A L A K T I K A B O LT. H U
41

036-041-varga.indd 41 2020.02.20. 0:35:45

 GALAKTIKA
2020. március
Cirkusz Jakutiából
A
FŐVÁROSI Nagycirkusz őszi
műsorának vendégartistái messzi
tájról érkeztek hazánkba. A me-
sés Jakutföldről, a Szaha Köztár-
saságból. A Szibériában található vidéken a
mai napig a sámán kultúra örökségét ápolják
a lakosok. A Gyémánt Cirkusz is ezzel a va-
rázslatos világgal átszőtt produkciót mutatott
be a magyar közönségnek.
A különleges mutatványokat egy szerelmi
történet eseményei kötötték össze, láthattunk
sámánruhába öltözött artistákat, mesebeli
hercegnőként tündöklő akrobatákat, még egy
eksztatikus erejű dob show-ban is részünk le-
hetett. A „Hófödte álom” avagy „Ősi cirkuszi
mese” címmel bemutatott budapesti előadás
eredetileg „Varázslatos északi mese” címmel
volt műsoron hazájában 2012-ben, majd világ
körüli turnéra indult. A legrangosabb cirku-
szokban, az USA-ban, Európában léptek fel, el-
jutottak számos neves fesztiválra, még a Mon-
te-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztiválra is.
Műsorukat hagyományos népi motívumokkal
színesítették, a zenei kíséretben nagy hangsúly
kapott a doromb és a dob, amelyek autentikus
jakut hangszerek és a szertartások nélkülöz-
hetetlen eszközei. A jelmezek kivételezésében
rengeteg szőrmét és ősi díszítést használtak,
hasonlóan az eszkimók öltözékéhez. A hagyo-
mányos megjelenés mellett a szupermodern
fazonok, mint a lakkcsizmák, szegecselt pán-
tok és óriási lófarkas sisakok is helyet kaptak a
repertoárban. A műsorban partiarcok és szexi,
miniszoknyás lányok is előkerültek a függöny
mögül, lenyűgöző külső és rendkívüli ügyes-
ség párosult a porondon.
Ilyen extravagáns kosztümökben léptek
manézsba a labdazsonglőrök is, koncentráció
42 Világűrt jelentő deszkák
042-043-deszkak.indd 42
és rengeteg gyakorlás eredménye volt csapat-
munkájuk. Egyszerre 5-6 labdát pattogtat-
tak az asztalon, a lépcsőkön föl-alá járkálva,
időnként cigánykereket hányva, mutatvá-
nyuk egymáson állva még bravúrosabbra si-
került. Ősi ritmusokra high-tech hangulatot
varázsoltak, majd az eksztázisban nem ma-
radt el a soklabdás rekordkísérlet sem. Mint
minden cirkuszban, nálunk is a gyermekek
kedvencei a kutyák voltak. A Szibériából ér-
kezett malamutok és szamojédok labdáztak,
görgőkön tologatták egymást, a manézsban
sorakoztak, ha kellett, de leginkább különc-
ködtek, világszám volt, bármit műveltek is a
porondon. A mókáról ezúttal is bohócok gon-
doskodtak. Az Equivokee fantázianevű trió
Ukrajnából ékezett, szerették a közönséget
bevonni beugratós trükkjeikbe, idétlenked-
tek és mindenkit rábírtak a szereplésre. Le-
leplezték a halálosan komoly bűvészmutatvá-
nyokat, és rögtönzött workshopot tartottak a
vállalkozó kedvű nézőknek, akik segítségük-
kel megtanulhattak szaltót ugrani, csukott
szemel zsonglőrtrükkben segédkezni, tánclé-
pésekkel lenyűgözni a publikumot.
A csoportos kaucsukszámban négy el-
bűvölő hajlékonyságú fiatal hölgy mutat-
ta meg képességeit. Ízületeiket és törékeny
csontjaikat nem kímélve emelték egymást
a magasba, fél kézen állva egyensúlyoztak
háromembernyi magasságban. Eszméletlen
pozitúrákban voltak képesek kicsavarni saját
testüket, mindemellett pedig társuk bármely
testrészén megálltak kézen. Az előadás témá-
ja a sötét és a világos erők, a jó és a gonosz
közötti küzdelem körül bonyolódott. Szépen
megkomponált, meseszerű színpadi képeket
és hatásos, eksztatikus erejű mutatványokat
2020.02.20. 0:35:18

láthatott a közönség. Akrobatikus rúdugró
számukban, rendkívül vad kosztümökben,
tradíciókhoz híven a sámánvilágot is meg-
jelenítették, a lányok fergeteges dobolására
ugráltak a fiúk dupla, majd tripla szaltókat
a levegőben. A szerelmi történet a páros lég-
tornászszámban bontakozott ki leginkább.
A fekete sámán fiának és a fehér sámán leá-
nyának romantikus egymásra találása mind-
annyiunk szívét megdobogtatta, hiszen a két
artista művész biztosítókötél nélkül, éppen
csak egymásba kapaszkodva repült a leve-
gőben, az emberek feje fölött, körbe-körbe.
A társulat tagjai tanúbizonyságot adhattak
sokoldalúságukról: hintaszámukban óriá-
si lendülettel hátraszaltókat mutattak be;
az ugrálókötélen és a karikákon átugorva a
csapatmunka mellett a pontosságukkal és az
ügyességükkel is elkápráztatták a közönsé-
get. Ötemeletes, akrobatikus karikaszámukat
több nemzetközi cirkuszfesztiválon is külön-
díjakkal jutalmazták. Dzsamila, a hulahopp
Világűrt jelentő deszkák
042-043-deszkak.indd 43
GALAKTIKA
2020. március
Fotók: Urbán Ádám
mestere minden pozitúrában képes volt ka-
rikákat forgatni valamelyik testrészével. Mu-
tatványát több tucat karikával a levegőben
is könnyedén előadta. Egyedi világszámként
érkezett a lengőpiedesztál, amelyhez egy saját
kivitelezésű rekvizitet is ideszállítottak a mű-
vészek. A mutatványban egyetlen lendülettel
viszi át három társát az artista egyik piedesz-
tálról a másikra. Láthattunk még szalmaka-
lapokkal, szédítő gyorsasággal zsonglőrködő
srácokat, sőt harcosokként küzdő kínai rudas
akrobatákat is. A jakut tehetségek műsorát a
fiatalos lendület, az elképesztő ügyesség és a
rendkívüli csapatmunka jellemezte. Nagy-
szerű ötletként külön kiállítást is nyitott a Fő-
városi Nagycirkusz Jakutia népszerűsítésére,
a bejárat előtt egy jurtaszerű sátorban, ahol
a sámánisztikus világképet és a kulturális
szokásokat közelebbről is megismerhette az
érdeklődő nézősereg.
Kis Judit
43
2020.02.20. 0:35:18
 GALAKTIKA
2020. március
UGRÁS
Cadwell Turnbull
M
IKE ÉS JESSIE a parkban
sétáltak. Fejük felett a fák
egymás felé nyújtózva össze-
fonták ágaikat, és a levelek
között csak keskeny fénykévék hatoltak át.
Mike a Jessie barna arcán, pólóján és
karján táncoló, világos pontokat figyelte, és
megpróbálta kioltani őket az ujjaival.
Fárasztó nap állt mögöttük. Órákon át
sétálgattak a parkban, és beszélgettek. Be-
szélgettek a régi és az új álmokról, a feketék
lázongásáról és a város lassú elrothadásáról,
a szívük titkairól, a világegyetem rejtélyei-
ről, és arról az időről, amikor Mike egy kö-
zös baráttal bemutattatta magát, és a tenyere
annyira izzadt, hogy Jessie azonnal megtud-
ta, mennyire ideges.
Mindig sokat beszélgettek. Mike-ot le-
nyűgözte, hogy állandóan találnak monda-
nivalót egymásnak. Kicsivel kevesebb mint
két éve ismerkedtek meg, de úgy gondolta,
44 Ugrás
044-049-turnbull.indd 44
Mit ér egy szuper-
képesség, ha csak
egyetlenegyszer
működik?
amint végeznek a doktori iskolával, meg-
kéri Jessie kezét. És sejtette, hogy a válasz
„igen” lesz.
Még egyszer megkerülték a parkot.
Mire úgy döntöttek, ideje hazatérni – tel-
jes negyvenöt percnyi gyaloglás várt rájuk
–, túlságosan elfáradtak ahhoz, hogy sé-
tálva tegyék meg az utat. Fontolóra vették
a taxit, de Mike-nak jobb ötlete támadt, és
felvetette:
– Mi lenne, ha teleportálnánk?
– Hogy micsoda? – kérdezte Jessie ne-
vetve. Akkor mosolygott így, amikor Mike
hülyeségeket beszélt: a száját szélesre húzta,
a szemét tágra nyitotta, a szemöldöke maga-
san felívelt.
– Fogd meg a kezemet! – kérte Mike,
de nem várt, hanem ő maga markolta meg
Jessie-ét. – Sikerülni fog!
– Miből gondolod, hogy tudunk telepor-
tálni? – kérdezte a nő.
2020.02.20. 0:35:02

– Hiszek benne – felelte egyszerűn Mike.
– Őrült vagy! – vágott vissza Jessie, és
megint kinevette a férfit.
Mike nem tudta, mi fog kisülni ebből,
hogy meddig képes elmenni. De Jessie állt
mellette, és nem aggódott amiatt, hogy lö-
köttnek tűnik.
– Hunyd le a szemedet, és jelenítsd meg
gondolatban az otthont! – kérte határozot-
tan. – Háromig számolunk, ugrunk egyet, és
ott leszünk.
Jessie-re pillantott, és látta, hogy igen,
becsukta a szemét. Mosolygott is, és Mike
azt kívánta, bárcsak olvashatna a nő gon-
dolataiban, de ahhoz egy másik képesség
kellett volna.
– Egy! – mondta, és szorosabban fogta
Jessie kezét. – Kettő! – Melegséget érzett a
gyomrában, behajlította a térdét, és erősen
a tudatában volt annak, hogy fű van a talpa
alatt. – Három!
Elrugaszkodott, és érezte, hogy Jessie
vele ugrik, tökéletes szinkronban. Legfel-
jebb két másodpercig voltak a levegőben,
aztán egyszerre érkeztek le, és ezúttal nem
a fű ismerős ropogását hallották. A talpuk
hangosan csattant a járdán. Amikor kinyi-
tották a szemüket, rádöbbentek, hogy a há-
zuk előtt állnak.
Jessie gyakran felidézi magában azt a na-
pot. Emlékszik, mennyire elgyengült a tér-
de az ugrás után – Mike-nak kellett meg-
tartania, nehogy összeroskadjon. Híven
emlékszik még, milyen érzések suhantak át
a férfi arcán: előbb a rémület, aztán meg-
döbbenés, végül az elragadtatás. És emlék-
szik a hasában érzett melegségre, ami olyan
volt, mintha valami kellemesen izzott volna
a bensőjében.
Emlékszik arra is, hogy Greg, az egyik
szomszédjuk félúton járt az apartmanház
Ugrás
044-049-turnbull.indd 45
GALAKTIKA
2020. március
lépcsőjén, amikor hirtelen felbukkantak a
semmiből.
– Ó, nem is láttalak titeket – mondta,
meghallva Mike örömteli kurjantását. –
Minden rendben? – tette hozzá, mialatt fel-
váltva nézte őket.
– A kurva életbe! – rikkantotta Mike,
mintegy válasz gyanánt. Aztán megint bol-
dogan kurjongatott.
Jessie a kanapén ülve ismét átéli magában
a pillanatot. A lábát maga alá húzva tartja, az
ölében nyitott könyv hever.
Mike belép a szobába, és egyből kijelenti:
– Megint meg kéne próbálnunk!
Jessie ingerülten mered rá. Ha beleegyez-
ne, ez lenne a huszadik alkalom, hogy meg-
próbálják. Eddig mindig kudarcot vallottak.
Mike-nak van egy naptárja, amely-
ben sorra kihúzza a napokat azóta, hogy
megtörtént. A filcek állandóan kifogytak,
mialatt az X-eket rajzolta. Először erős
színekkel, vastagon fogtak, aztán egyre
halványabban, míg végül csak a papírt ka-
paró, száraz hegy idegesítő csikorgása hal-
latszott. Mike több színnel is megpróbálko-
zott: kékkel, vörössel, zölddel, és lilával. De
mindig kifogyott a festék. És továbbra sem
jött össze az ugrás.
Az első tíz-tizenkét kísérletet a parkban
végzik. Próbálják megtalálni a megfelelő
helyet, a megfelelő ruhát viselik. Jessie-nek
mindig a jobb oldalon kell állnia. Próbálják
eltalálni az időt, mindig délután kell történ-
nie. És az időjárás sem mindegy – hűvös,
tiszta időnek kell lennie.
Mike mindig pontosan idézi a saját szava-
it. Lejegyzi őket. Felírja őket a naptár mel-
lé, a falra. És emlékszik Jessie szavaira is.
Mindennek tökéletesen egyeznie kell. Vis�-
szatérnek a parkba, és szóról szóra feleleve-
nítik az eseményt. Amikor ezt teszik, szere-
pet próbáló színészekre emlékeztetnek.
45
2020.02.20. 0:35:02
 GALAKTIKA
2020. március
– Mi lenne, ha teleportálnánk? – kérdezi
Mike.
– Hogy micsoda? – kérdezi Jessie, és ne-
vet, de gúnyosan, és a hangja üresen kong.
– Te nem is próbálkozol! Tényleg meg
kéne próbálnod…
– Jézusom, Mike!
– Most kezdhetjük elölről!
Röviddel ezután Jessie nem hajlandó ki-
menni a parkba. De Mike folyton arra kéri,
hogy próbálják meg más helyszíneken. Ott-
hon. Éttermekben. A moziban. Jessie enge-
delmeskedik, de a válla minden egyes alka-
lommal kissé előrébb görnyed. Gyűlöli az
egészet. Annyira, de annyira gyűlöli.
– Megölsz vele! – fakad ki indulatosan. –
Miért olyan fontos ez?
– Miért ne lenne fontos? – kérdez vissza
Mike. – Mi lehetne ennél fontosabb?
A következő napon Mike ismét megké-
ri Jessie-t, mire ő majdnem hozzávág egy
könyvet. Az utolsó pillanatban fékezi meg a
kezét, és azt kiabálja:
– Szállj le rólam, Mike! Miért nem hagysz
békén?
Mike néha azon töpreng, hogy talán csak
képzelte az egészet. De az nem lehet – Jessie
is ott volt.
A végén már annyira gyanakszik, hogy
felmerül benne, hogy talán Jessie is a képze-
lete szüleménye.
Amikor Alex, az egyik barátjuk náluk
vacsorázik, mialatt Jessie a konyhában tesz-
vesz, Mike megpróbálja megerősíttetni a
gyanúját.
– Feleségül vettem egy körülbelül ilyen
magas nőt, ugye? A szeme világosbarna? Sö-
tét a bőre? Néha szeret kritizálni?
Az utolsót valamivel halkabban mondja,
mint a többit.
Alex csak néz rá.
46 Ugrás
044-049-turnbull.indd 46
Mike válaszra vár, a kétely jeges érzése
kúszik felfelé a gerincén.
– Remek volt a vacsora, J! Köszönöm
– mondja Alex, és elnéz a barátja mellett.
Aztán visszapillant Mike-ra, felé szegezi a
villáját, és hozzáteszi: – Azt hiszem, ezt el-
basztad.
Mike megfordul, és meglátja a feleségét.
Fogalma sincs, mióta áll ott. De Jessie olyan
arcot vág, amit ő már jól ismer, és tudja,
hogy a felesége is tudja, megint az ugrás
a  téma.
– Nagyon szívesen, Alex! – válaszolja
Jessie, és távozik az étkezőből.
Nem arról van szó, hogy Jessie-t nem érdekli
az ugrás.
Csak éppen máshogy látja, mint Mike.
A dolognak nem lett volna szabad megtör-
ténnie. Az univerzum balesete volt. Őrült-
ség arra vágyni, hogy még egyszer meg-
történjen egy ember életében. Nem igaz?
Mennyi lehet rá az esély? És miért kellene
még egyszer megtörténnie? Mennyire hasz-
nos a teleportálás, ha ilyen kiszámíthatat-
lan? Sőt, igazából hülye egy valami. Egy
kis, hülye dolog.
Mindezek ellenére Jessie is ámulattal te-
kint vissza arra a napra. Néha gondolatban
átéli az egészet, bár ritkán esik meg vele.
Különleges élmény a megfoghatatlansága
miatt. Mert nem lehet megmagyarázni. És
Jessie szemében átkozottul közel van az is-
tenihez. És beavatottnak érzi magát attól,
hogy megtapasztalta. A titkot ismerők szűk
körű rendjének tagja lett. Ő és Mike bepil-
lanthattak egy függöny mögé. Értékes tu-
dásnak jutottak birtokába. Ennek nem kéne
még közelebb hoznia őket egymáshoz?
Jessie próbál beszélni Mike-kal a gondo-
latairól, de úgy tűnik, azzal csak tovább táp-
lálja benne a beteges megszállottságot.
2020.02.20. 0:35:02

– Akkor tovább kell próbálkoznunk! – je-
lenti ki a férfi. – Hogy elsajátítsuk és uraljuk!
– Nem! – tiltakozik Jessie, de nem magát a
gondolatot utasítja el. Egyszerűen csak nem
akarja elsajátítani a képességet. Ott van jó
helyen, ahol van, valahol a távolban, és csak
akkor néz rá, amikor szükségét érzi. Nem
akarja, hogy erről szóljon az élete. Az csak
egy ugrás volt. Igen, egy gyönyörű ugrás. De
nem érdemli meg, hogy vallásos áhítattal vi-
szonyuljanak hozzá. Az a legjobb dolgokat is
tönkreteszi.
Mike mindenkinek el akarja mesélni.
Arra gondol, hogy először Alexnek mond-
ja el: „Öregem, teleportáltam!”, vagy „Te, ha-
ver, Jessie és én egyszer elugrottunk a park-
tól egészen a házig!”, vagy „Al, emlékszel
még arra filmre, ami a teleportálásról szólt,
és utáltad? Hipervándor volt a címe. Na, szó-
val Jessie és én… azt csináltuk!”
De egyik változat sem hangzik jól. Aztán
arra gondol, hogy elmondja a járókelőknek
az utcán. Vagy egyszerűen kiordít az abla-
kon: „Hé, teleportáltam!”
Ez utóbbit egyszer tényleg kipróbálta.
– És akkor mi van? – kiabált vissza egy
szomszéd.
– Hát… – felelte, de nem tudott előruk-
kolni egy jó válasszal.
Aztán eljön az a nap, amikor Mike belép
a szobájába, és azt látja, hogy a naptár nincs
a falon. Körülnéz, és az íróasztala melletti
szemetesben találja meg.
– Kidobtad a naptáramat? – kérdezi
Jessie-től pár pillanattal később.
A nő a kanapén ül, és könyvet olvas. Most
felnéz, és Mike megsejti, mi következik.
– Ne számolgasd tovább a napokat! – för-
med rá Jessie. – Elegem van belőle!
Néhány héttel később Jessie arra lép be a
hálószobába, hogy Mike középen áll, a térdét
Ugrás
044-049-turnbull.indd 47
GALAKTIKA
2020. március
berogyasztva, és a két karját maga előtt tart-
ja, mintha bokszolni készülne. A kezét ököl-
be szorítja. Az arca csupa ránc, az erőltetett
összpontosítás torzítja el.
– Mit művelsz? – kérdezi Jessie.
Mike rápillant, zavarba jön, és gyorsan
kiböki:
– Semmit!
– Aha – feleli Jessie. – Rendben.
Mike szilárdan hiszi, hogy bőven van oka
haragudni. A feleségét nem érdeklik azok a
dolgok, amik neki fontosak. Jessie meg sem
próbálja megérteni, hogy ő honnan jött, és
milyen nagy szüksége van naptárakra és a
reményre.
Néha eltűnődik azon, mi tartja még itt. Ez
egy nagy kérdés a legtöbb házaspárnál, de
Mike számára még nagyobb. Azon töpreng,
hogy az ugrás miatt marad-e, vagy a szere-
lem miatt. Azt tudja, hogy szereti Jessie-t. Ez
semmit sem változott az évek, a veszekedé-
sek és a békülések során. De folyton az jár
a fejében, hogy talán azért nem lép le, mert
Jessie is ott volt, amikor megtörtént a csoda.
Talán azt reméli, ha ismét megtörténik, ak-
kor kiderül, hogy megérte végigcsinálni az
egészet. Az éveket. A veszekedéseket. A bé-
küléseket. A szerelem nem mindig tartja ott
az embert, ahol lennie kellene. De a csoda
talán igen. Talán az egészből csak az maradt
meg mostanra: a csoda. Ez a gondolat meg-
ijeszti Mike-ot.
Miért számít még most is ennyire? Nem
tudja. De minden egyes napon érzi. Hazajön
a munkából, és az ugrásra gondol. A baráta-
ival lazul valahol, és az ugrás folyamatosan
hol bepattan a tudatába, hol kisiklik belőle.
A feleségét öleli, és az ugrás ott lebeg a szeme
előtt, mint egy csalirépa, amit nem kaphat el.
Végignéz az életén, és ott az ugrás, önma-
gában egy sziget, amit az egyhangúság óce-
47
2020.02.20. 0:35:02
 GALAKTIKA
2020. március
ánja zár körül. Még amikor nagy pillanatot
él át, amikor valami nagy hullám taréján
utazik, ha körülnéz, meglátja a szigetet, és az
hívja ugyan, de tudja, hogy nem érheti el, és
kineveti. Gonosz, megsemmisítő nevetéssel.
– Kárpótollak érte – fogadkozik Mike.
Megint elfelejtette az évfordulót.
– Az biztos – feleli Jessie.
Nem mintha különösebben érdekelnék
ezek a dolgok. Nem az a szentimentális tí-
pus. Hanem a tény bántja, hogy Mike éveken
át módszeresen X-et rajzolt a naptárba min-
den egyes napon.
Mike a felesége mellkasán tartja a kezét,
rögtön a melle felett. Érzi a lélegzetvételek-
kel járó emelkedést és süllyedést, az ujjai ép-
pen csak érintik a finom bőrt.
– Sajnálom – mondja halkan.
Jessie-nek elege van. Miért? – gondolja.
– Mert hagytad ezt a dolgot akkorára nőni,
hogy ne legyen helye semmi másnak? Ezt a
kis, hülye dolgot.
De aztán az jár a fejében, hogy lehet vala-
mi mélyebb is a bocsánatkérésben, ami túl
van azon, hogy a férje elfelejtette az évfor-
dulót. Arra gondol, hogy Mike talán több
dolog miatt kér bocsánatot. Mindenért, ami-
ket művelt, és amiket már nem lehet vissza­
csinálni.
Jessie nem tudja biztosan, hogy igaza
van-e. Annyi dolog maradt kimondatlan kö-
zöttük. De ami még fontosabb, nem akarja,
hogy az igazság elrontsa az örömöt, amit eb-
ben a pillanatban érez. Ebben a pillanatban,
amikor hisz benne, hogy Mike jobb ember,
mint valójában. Mert a valóság mindig ön-
kényes. Mert nem olyan fontos, mint az
érzés. És Jessie-nek nem jut annyi jó érzés,
hogy hagyjon elillanni akár csak egyet is.
Aludni próbál, de Mike keze most már
nagyon nyomja a mellkasát. Nehéz elaludni
48 Ugrás
044-049-turnbull.indd 48
ekkora súly alatt, és ott van még az a gonosz
kis érzés is a tudata határán, hogy ezzel fog
telni a hátralévő életük. A kis, hülye dolog
körüli tánccal. Mindig is vonzani fogja őket,
mindig ott lesz tőlük karnyújtásnyira, de so-
sem érhetik el. Négy éve házasodtak össze,
és Jessie érzi, hogy már kezd összetörni. Mi
lesz belőle négy évtized múlva?
A kis, hülye dolgot mindig is táplálni kell
majd, még akkor is, ha mindketten meg-
próbálják azt színlelni, hogy nem létezik.
Mert ezek a dolgok túl nagy teret foglalnak
el. Semmi sem egyenértékű velük. Ezeket az
apró szörnyetegeket mindig etetni kell, vége-
érhetetlenül.
Jessie leveszi Mike kezét a mellkasáról, és az
oldalára fordul, háttal a férjének.
– Mondtam, hogy sajnálom – mormolja
Mike. – Kárpótollak érte. Ígérem.
De Jessie nem válaszol. A csendet csakis
a szuszogása központozza. Ez a dolgok végé-
nek csendje.
Jessie a váláson gondolkodik. Mike tudja
ezt. Sok mindent bán. De már elkésett vele.
Még most is az ugráson töpreng, ám a
gondolat ezúttal bűntudatot is hozott magá-
val. Bűntudatot mindazon dolgokért, ami-
ket nem tudott megtenni Jessie kedvéért, és
mert nem volt az a férfi, akinek lennie kel-
lett volna. Még mindig él benne a vágy, de
most azt kívánja, hogy ha lecsukja a szemét,
és összpontosít erre a vágyra, akkor képes
legyen elrepíteni egy távoli bolygóra, ahol
többet nem árthat nekik. Ám ez most még
inkább lehetetlennek tűnk, mint azon az oly
régi napon.
Mike tudja, ha Jessie elhagyja, akkor nem
marad neki más, csak az ugrás. És nem akar
kettesben maradni vele. Elpusztítaná őt.
Eszébe jut a régi klisé a fényről az alag-
út végén. Most csak nevet rajta. Kitaláció az
2020.02.20. 0:35:02

egész. A fény ott van, ahol ő. Bár elég gyenge.
És tovább gyengül. Viszont előtte nincs fény.
Nem lát mást, csak sötétséget.
Két hónappal azután, hogy különváltak,
Mike visszatér a lakásba, hogy elvigyen egy
rakás könyvet, amiről Jessie úgy döntött,
hogy mégiscsak az övé, és egy régi kalapot,
amit itt felejtett. Ezek a közös világuk utolsó
maradványai, az utolsó ürügy ahhoz, hogy
még egyszer találkozzanak.
Jessie az ajtóban fogadja, és tetőtől talpig
végignéz rajta. Mike szeme alatt karikák sö-
tétlenek. Hetek óta nem vágatta le a haját. Az
arca alsó felét borzas szakáll fedi.
– Csináljuk meg még egyszer! – mondja
váratlanul Mike.
– Mit? – kérdezi Jessie, és sokáig csak nézi
a férfit. A kérdés költői. Jól hallotta az imént.
Csak nem tudja eldönteni, hogy mit tegyen.
– Egy utolsó alkalom. Búcsúzóul – foly-
tatja Mike, és várja, hogy Jessie nemet
mondjon, vagy feldühödjön, vagy a szemét
forgassa. Vagy bevágja előtte az ajtót. De
egyiket sem teszi.
– Rendben – válaszolja kurtán.
– Rendben? – kérdi Mike meglepődve és
felélénkülve. – Jól van. Hunyd le a szemedet!
És jelenítsd meg gondolatban az otthont!
Jessie becsukja a szemét. Megígéri magá-
nak, hogy ez az utolsó alkalom. Búcsúaján-
dék annak a dolognak a tiszteletére, ami
szétdúlta az életüket. De mialatt erre gondol,
azt érzi, hogy akarata ellenére olvadozni
kezd a bensőjében egy régóta fagyos valami.
Mike ekkor elhiszi, hogy Jessie továbbra is
bízik benne – holott azt hitte, rég elveszett ez a
bizalom –, és ez megadja neki mindazt az erőt,
amire szüksége van ahhoz, hogy újra megpró-
bálja. Odanyúl, és megfogja Jessie kezét.
– Egy! – mondja, és erősebb fogást vesz a
finom kézen. Jessie ebben a szorításban meg-
Ugrás
044-049-turnbull.indd 49
GALAKTIKA
2020. március
érez minden reményt, minden vágyat, és ön-
magát is meglepve reagál rá – ő is erősebben
szorítja Mike kezét. Mike-ot megrázza ez a
reakció, és érzi, hogy a gyomra görcsösen
összerándul.
– Kettő! – mondja fennhangon.
Mindketten felnyögnek. Ezúttal valami
mást éreznek. Azt, hogy a kezük egybeol-
vad. Egyszerre érzik át az összes alkalmat,
amikor próbálkoztak és kudarcot vallottak,
és az összes alkalmat, amikor túl ijedtek
vagy dühösek voltak ahhoz, hogy meg-
próbálják. Érzik a közös pillanataikat, a
vibráló testiséget, ami szorosra húzódik
körülöttük, és ritmikusan lüktet. Érzik,
hogy megszabadulnak a Föld vonzerejétől.
Nem kapaszkodhatnak semmibe, csakis
egymásba. És ez így tökéletes. Jónak érző-
dik. Érzik a reményt, hogy azon túl, amit
ismernek, létezik valami; azt érzik, hogy az
univerzum egy kézzelfogható, eleven lény,
aki hívja és biztatja őket.
Az utolsó szót együtt mondják ki. Jessie
hangja szokatlanul erős, Mike-é úgy zúg,
mint a harsonaszó az évek óceánja felett.
– HÁROM!
Szente Mihály fordítása
Cadwell TURNBULL
Amerikai író. Az Észak-Karolinai Egyetemen
hallgatott kreatív írást és nyelvészetet. Elvég-
zett egy kurzust a Clarion íróiskolában is. 2017-
ben kezdett publikálni, és „Loneliness Is in Your
Blood” című írását a szerkesztő N. K. Jemisin
rögtön be is válogatta a legjobb amerikai SF-
et és fantasyt bemutató antológiába. Jelentek
még meg novellái az Asimov’s és Lightspeed
magazinokban, most közölt írása pedig szintén
az év legjobbjai közé került 2019-ben. Ebben az
évben került boltokba bemutatozó regénye is,
a The Lesson, melyet a kritikák igen kedvezően
fogadtak. Magyarul először olvasható.
49
2020.02.20. 0:35:02
 GALAKTIKA
2020. március
Európai űrkalandok 2020-ban
A
Z EURÓPAI Űrügynökség
(ESA) ismét mozgalmas évnek
néz elébe, 2020 rengeteg iz-
galmas küldetéssel kecsegtet.
Január közepén rögtön egy Ariane 5 raké-
taindítással kezdte meg az ügynökség az
évet, melyen két műhold utazott. Az egyik
pályára állított űreszköz az ESA és az ipa-
ri szektor együttműködéséből született
EUTELSAT Konnect. A telekommunikáci-
ós műhold különlegessége, hogy az első az
elektromos meghajtású platformra épülő
szatellitek között. Ezen a vonalon év végére
várható még fejlemény, hiszen akkorra ter-
vezik pályára állítani az első, keringési pá-
lyán újrakonfigurálható telekommunikációs
műholdat, mely a Quantum névre hallgat.
Ezzel a képességgel az üzemeltetési paramé-
terek repülés közben állíthatók, ami koráb-
ban új űreszköz bevetését igényelte volna. Ez
a lehetőség a jövőben meghosszabbíthatja a
telekommunikációs szatellitek élettartamát,
csökkentve az egyre nagyobb problémát je-
lentő űrszemét mértékét.
Februárban tért vissza Luca Parmitano
a Nemzetközi Űrállomásról (ISS) hat hóna-
Rosalind Franklin rover a franciaországi Toulouse-ban
vákuumkamrás teszt előtt (fotó: ESA)
50
050-051-obszervatorium.indd 50
Luca Parmitano, olasz űrhajós az egyik űrséta közben az
ISS robotkarjához rögzítve (fotó: ESA)
pos űrben tartózkodása után. A fedélzeten
töltött idő alatt egy űrséta-sorozat kere-
tében javításokat végzett az űrállomáson
üzemeltetett egyik mérőeszközön. A ko-
moly munka mellett lemezlovas képessége-
it is bemutatta, amikor az ISS fedélzetéről
szórakoztatta élőben egy zenei fesztivál kö-
zönségét. Az űrhajós Kazahsztánban lan-
dolt egy Szojuz kapszulában. 2020 lehet az
utolsó év, hogy ESA űrhajósok Szojuz űrha-
jóval utaznak az ISS-re. A tervek szerint az
európai asztronauták amerikai segítséggel
fognak Föld körüli pályára kerülni, mely-
hez többek között a NASA Orion űrhajóját
fogják használni, az ESA által fejlesztett
szervizmodullal. Ez utóbbi biztosítja a lét-
fenntartáshoz szükséges berendezéseket, és
a meghajtást is. Az Orion fejlesztése része
a NASA Artemis programjának, melynek
célja, hogy ismét embert juttassanak a Hold
felszínére. A program a nevét Apollón iker-
testvéréről kapta, ezzel is tisztelegve a ko-
rábbi Hold-program előtt.
Távolabb merészkedve bolygónktól, a
közös NASA/ESA űrszonda, a Solar Orbiter
kerül rivaldafénybe, melynek célja, hogy
közelebbről is megvizsgálja a Napot és a
Obszervatórium
2020.02.20. 0:48:27

földi élet kialakulására gyakorolt hatását.
Utóbbi aktuális állapotának megfigyelé-
se is kulcsfontosságú a klímaváltozás fel-
mérése céljából. A Copernicus program
keretében a NASA-val közösen felbocsá-
tásra kerül a Sentinel 6 szatellit, mely az
óceánmegfigyelő műholdak flottájához
csatlakozik majd.
Ha minden a terveknek megfelelően zaj-
lik, Bajkonurból fog elstartolni az ExoMars
szonda, melynek jelenleg ejtőernyős tesztjei
zajlanak. 2016-ban az ExoMars keretében a
TraceGasOrbiter műhold Mars körüli pályá-
ra került, ahol azóta is a marsi atmoszférát
„szimatolja”. Az idei küldetésben egy fúró-
val felszerelt mobil rover fog landolni a vörös
bolygó felszínén. A Rosalind Franklin nevét
viselő robot célja, hogy mintákat gyűjtsön,
és a fedélzetén elhelyezett biokémiai labor
segítségével élet nyomai után kutasson.
Tavasszal kezdi meg idei szezonját a Vega
hordozó egy demonstrációs indítással, ahol
az új, többszatellites platformját fogják
tesztelni. A fedélzeten fog utazni többek
között az E-sail/Sat-AIS szonda, melyet a
tengeri hajóforgalom követésére terveztek,
valamint a spanyol Seosat Föld-megfigyelő
műhold is. 2020-ra tervezik a Vega nagyobb
változatának, a Vega-C hordozónak első re-
pülését is. Az új Vega-C nemcsak erősebb,
de nagyobb is testvérénél, így lehetőséget
biztosít nagyobb méretű hasznos teher
szállítására.
Érdekel az űrkutatás?
www.mant.hu
Obszervatórium
050-051-obszervatorium.indd 51
GALAKTIKA
2020. március
Az Orion űrhajó és az európai szervizmodul összeintegrál-
va a NASA szerelőközpontjában (fotó: NASA)
A Vega-C fejlesztésének nem csupán a
kis-közepes méretű terhek szállításban
van szerepe, a rakéta első fokozatának
hajtóműve a kapcsolat egy másik hordo-
zó tervezett első repülésével. Az Ariane 6
a Vega-C szilárd hajtóanyagú rakéta mo-
torjait fogja használni, mint gyorsító fo-
kozatot. Az újonann fejlesztett nehéz hor-
dozórakéta első repülésének előkészületei
aktívan zajlanak a francia guyanai Kourou
űrkikötőben. A két új rakéta kiszélesíti az
európai hordozópalettát, ezzel is biztosít-
va a világűr elérését európai küldetések
számára.
Az űrkutatás szerelmesei tehát nem ma-
radnak 2020-ban sem európai űr-újdonságok
nélkül, érdemes követni az eseményeket, hi-
szen izgalmas évnek nézünk elébe.
Bodó Zsófia, Góczán Bence
51
2020.02.20. 0:48:28
 GALAKTIKA
2020. március
P-OLED műszerfal
2020-ban debütál az LG P-OLED technoló-
giájú, autókba szánt műszerfala. Az első, ez-
zel a technológiával felszerelt autó a Cadillac
Escalade lesz.
Lassan el lehet felejteni a klasszikus mű-
szerfalakat, a hagyományos mérőórákat
felváltja a digitális kijelző. AZ LG 38 hü-
velykes kijelzője valójában három különál-
ló P-OLED panelből áll, melyek közül a leg-
nagyobb 16,9 hüvelykes képátlójú. A három
hajlított képernyő a járművel kapcsolatos
összes alapvető információ megjelenítésé-
vel kiváltja a hagyományos műszerfalat.
Egyúttal azonban ez lesz a felelős az audio-,
video- és navigációs tartalmak megjelení-
téséért is.
Az autó fedélzeti rendszere igazi hu-
szonegyedik századi fejlesztéseket kínál.
Ilyen például a szoftveresen segített éjsza-
kai mód vagy a kiterjesztett valóság alapú
navigáció.
A P-OLED technológiájú kijelzőket a
széles betekintési szög, a hajlíthatóság jel-
lemzi. A technológia 2017-ben jelent meg a
Samsung AMOLED riválisaként. A P-OLED
egyik fontos különbsége, hogy a panel külső
burkolata üveg helyett műanyag. A P-OLED
vékonyabb és kisebb kerettel rendelkezik, a
plasztikborítás pedig sokkal rugalmasabb
és biztonságosabb az üvegnél.
52
052-069-fedina.indd 52
Ecuador, Dél-Amerika, Föld bolygó, 21.
század közepe
– Valami van odalent! – kiáltotta Szabó
Lilla, vagy ahogy a kollégái nevezték, Lilla
Szabó izgatottan a meteorkráter szélén. –
Látom, hogy mozog!
– Ugyan már! – morogta Thomas An-
derson, a kutatásvezető, aki igen ritkán fo-
gadott el ellenvéleményt. – Folyamatosan
pereg bele a föld. Ezt látod.
Lilla nyitotta a száját, hogy tiltakozzék,
de Rob Maurry, a geológus odarohant hoz-
zájuk.
– Kaliforniára újabb szökőár zúdult, és
tízesnél erősebb földrengéssorozat rázta
meg Közép-Európát – kiáltotta már mes�- Z
sziről, jól tudva, honnan érkezett Lilla.
Anderson elkáromkodta magát. Úgy
látszik, minden összeesküszik ellene.
A  csapata kész katasztrófa. Ez a magyar
nő igazi istencsapása, folyton látni, halla-
ni vél valamit. Bár az ecuadori hatóságok
engedélyezték a Coangos folyó melletti
meteorbecsapódás vizsgálatát, a melléjük
adott tudós, Ebolito Alejandros csak aka-
dékoskodik, hogy mit miért nem lehet, és
ha éppen nem ezt teszi, akkor valami ször-
nyű helyi szeszt vedel, de sosem rúg be
annyira, hogy kiüsse magát, és ne legyen
ott, ha Anderson valamit érdemlegesbe
akarna kezdeni. Ráadásul világszerte egy-
re jobban tombol az ítéletidő – ami ma-
gával hozhatja, hogy hazarendelik őket,
pedig még semmit sem végeztek. A pá-
lyaadatok szerint a meteor a Vénusz kör-
zetéből, feltehetően magáról a bolygóról
érkezett, tehát rendkívül izgalmas anyag
– lenne, ha hozzáférnének. De ez a renge-
teg eső sártengerré változtatja a krátert,
a Richter-skála szerinti öt körüli erőssé-
gű rengések pedig folyamatos földcsu-
2020.02.20. 0:34:35

S
LDO
ZSO TERő-
PíÉ
jas s
zerz
d
ÉS MÉGIS MOZOG...
szamlást idéznek elő, mintha be akarnák
temetni.
Bár kiépítettek egy deszkapallót a
kráter peremén, még nem mertek le-
ereszkedni a fenekére. Nem csoda, hogy
a csapat kedvetlensége napról napra nő,
hiszen ilyen körülmények között úgy-
sem tehetnek semmit. Minden megte-
tézésére pár órája bedöglött a rádiójuk,
és itt, térerő híján, szuperokos mobilja-
ikat nyugodtan tarthatják a sátraikban.
Most meg, amikor végre hírt kapnak a
külvilágból, elképesztő ostobaságokról
érkezik információ. Ugyan mi a nyava-
lya rengetheti meg a Richter skála sze-
rinti legnagyobb fokozatnál erősebben
Közép-Európát? Ott nincsenek törés-
vonalak.
– Víz tört a felszínre… – folytatta a
tájékoztatást Rob. Lilla viszont, mintha
És mégis mozog...
052-069-fedina.indd 53
GALAKTIKA
2020. március
Arra az eshetőségre,
ha bolygónk egyszer
csak megelégeli
pusztító jelenlétünket,
nem lehet fölkészülni.
Fedina Lídia
mindebből mit sem hallott volna, ismét
felkiáltott:
– Ott! Mozog! Lemegyek és megnézem!!
Mielőtt Anderson ezt megtilthatta vol-
na, végigszaladt a pallón a korábban egy
távolabbi fához rögzített, ám eddig még
nem használt kötélhez, és egy mókus für-
geségével kezdett lemászni a mélybe. Ez
nem okozott neki semmi megerőltetést,
hiszen alacsony volt, és vékony testalkatú.
Mozgásával heves földcsuszamlást indí-
tott meg, csak úgy záporoztak körülötte
a rögök.
– A fenébe! Ne! Mit csinálsz?! Átko-
zottul veszélyes! – ordibálta Anderson,
és a kráter pereméhez rohant, de közben
a Robtól hallottak zakatoltak a fejében,
ezért megpördült, és a geológusra nézett.
– Te meg miről beszélsz?! Hol tört fel, és
milyen víz?!
53
2020.02.20. 0:34:35
 GALAKTIKA
2020. március
Ám a palló alól már túl sok föld per-
gett alá, ezért a nagydarab férfi súlya alatt
recsegve tört le a deszka vége. Anderson
próbálta visszanyerni az egyensúlyát, hi-
ába. Beszakadt, és a sáros meredélyen a
deszkadarabbal együtt megindult lefelé.
Balszerencséjére háttal állt a kráternek,
így estében beverte a homlokát a palló
maradványaiba. Kapott volna fogódzkodó
után, de a fájdalom lebénította. Csak az
ordítás szakadt ki a száján, miközben se-
besen csúszott le a sáros lejtőn, egyenesen
a mélybe.
Hosszú, elnyújtott üvöltésére Ebolito és
a tábor biztonságát őrző Manuel Alcunes
is előkerült. De mire a kráterhez értek,
Anderson már a mélyben járt. Elszágul-
dott a lefelé ereszkedő Lilla mellett, aki az
ijedtségtől megdermedve bámult utána.
– Gyorsan, köteleket! – Ebolito a sátrak
felé iramodott.
Manuel eldübörgött a bénultan álló Rob
mellett, és megpróbált egy biztonságos
pontot találni a kráter peremén, ahonnan
alánézhet. Nagy fényerejű ledlámpájával
világított, de odalent csak Lilla kapta a
szeme elé a kezét.
– Anderson! Anderson doktor! – kia-
bálta Manuel, miközben kikerülte a lámpa
fénykörével a kráterfalon csüngő nőt, és a
mélyben kutatott vezetőjük után.
Odalent, a kráter alján valami mozgott.
– Doktor! Adj életjelet! – kérte Manuel,
mire Lilla is ordítani kezdett:
– Anderson! Jól vagy?
– Hallgass már! – förmedt a nőre Ma-
nuel, de hiába csendesedtek el, nem érke-
zett válasz. A lámpa fénykörében egyértel-
műen látták a lenti mozgást, ami többnek
tűnt, mint a lehulló rögök szertegurulása.
– Lemegyek! – jelentette be végül Lilla,
és folytatta az ereszkedést.
54 És mégis mozog...
052-069-fedina.indd 54
Ebolito kikötötte egy fához a kötelét, és
rengeteg földet magával sodorva nekiin-
dult Lilla után. Rob is közelebb merészke-
dett az események helyszínéhez.
– …a Kárpát-medencében, és a Mira
hurrikán elérte Japán partjait… – mondta
csendesen, és Manuel önkéntelenül is rá-
meredt.
– Hogy jön ez ide?
Rob nem is értette a kérdést, ő csak be-
fejezte a katasztrófajelentést.
– Anderson! – hangzott a mélyből Lilla
hangja, de válasz nem érkezett.
– A rabló életbe! – harsogta Ebolito,
és még mondott valamit spanyolul, ami
ennél sokkalta cifrább lehetett, aztán fel-
üvöltött: – Ne ereszkedj már tovább, lidér-
ces nőszemély! Nem látod, hogy iszap van
odalent!?
– Micsoda?! Iszap? – döbbent meg Rob.
Ezek szerint átszakadt egy vízzáró réteg,
és Lilla a betörő víz mozgását látta.
– Ez már nem sár, hanem iszap! Elnyel-
te Andersont! – harsogta Ebolito valami
olyan mélységes elkeseredéssel, amit nem
néztek volna ki ebből a szeszkazánból.
– Mi az, hogy elnyelte?! – ellenkezett
vele Lilla, de Ebolito dühös mordulással
torkolta le:
– Vak vagy, lidérc?! Nincs sehol, csak ez
az átkozott iszaptenger!
– Gyertek fel! – szólt utánuk Rob, ma-
gához térve a döbbenetből. – Az iszap na-
gyon mély lehet. Veszélyes.
Lilla elkeseredetten bámult maga alá.
A mozgás, amit odafentről valami külön-
legességnek akart látni, semmi másból
nem eredt, csak abból, hogy a víz foko-
zatosan elöntötte a kráter alját, és hul-
lámzott az állandó földrengések meg a
belepotyogó föld miatt. Milyen butaság,
és Anderson…
2020.02.20. 0:34:35

– Talán a mélyben tiszta a víz… – pró-
bálkozott Lilla, de Ebolito dühösen fel-
mordult:
– Utánamennél, megnéznéd?
Lilla elrémült a lehetőségtől, hogy bele-
merüljön a sáros vízbe vagy iszapba, ami-
nek a sűrűségéről és mélységéről még csak
elképzelésük sem lehetett.
– Menjünk föl! – parancsolt rá Ebolito,
és Lillának nem volt oka a maradásra.
Szép tempósan elindultak felfelé, ami nem
is volt olyan könnyű.
Manuel és Rob kisegítették őket a
kráter peremterületéről. Csak amikor
már mindannyian biztonságban álltak a
sátraik előtt, akkor szakadt rájuk a fel-
ismerés, hogy elveszítették Andersont.
Méghozzá egy nagyon ostoba balesetben.
Lilla érezte, hogy bár a társai nem akar-
ják hibáztatni, de megküzdenek ezzel a
gondolattal. Mert ha Anderson nem ro-
han oda a kráter pereméhez, hogy vis�-
szaparancsolja az engedetlen nőt, akkor
mindez nem történik meg.
– Egy, khm… egy biztos – mondta Rob.
– A vízzáró réteg áttörése és a lenti iszap
mennyisége miatt itt már biztosan nem
tehetünk semmit. A kráter előbb-utóbb
beomlik. A meteoritot szó szerint elnyel-
te a föld. Holnap reggel elmegyünk innen.
Nincs értelme maradni.
Senki sem ellenkezett vele, ami meg-
lehetősen szokatlan volt tőlük. Indultak
csomagolni.
Lilla álmatlanul forgolódott tábori ágyán,
és a könnyeivel küzdött. Anderson miatta
halt meg. Megmondta, hogy a lenti moz-
gás érdektelen, de nem, ő mást képzelt
oda, talán a Vénuszról érkezett ufókat –
ilyen ostobaságot! Így utólag azt sem tud-
ja, mit.
És mégis mozog...
052-069-fedina.indd 55
GALAKTIKA
2020. március
A dzsungel fölött már ott ragyogott a
nap, és a tisztásokat elöntötte a fényözön.
Lilla felkelt. Nincs értelme ennek a továb-
bi fetrengésnek, úgysem tud aludni. Ha
meg bőgni kezd, csúnyán kivörösödik a
szeme… Lemegy a folyóhoz, úszik egyet.
Nincs messzebb öt perc járásnál, de oda-
tesz az ágyára egy cetlit, hogy hova indult,
jobb, ha a többiek tudják.
Lassan bandukolt az őserdő még ho-
mályba burkolózó alján. Nem gondolta,
hogy ilyen sötét lesz. Szerencsére az ös-
vényt jól kitaposták, amióta itt vannak,
hiszen a fürdés számított a legfőbb szó-
rakozásuknak, míg várták, hogy leszáll-
hassanak a kráterbe. A vadállatriasztók
jól működtek a tábor környezetében, le
egészen a vízig, így a vadállománytól
nem kellett tartaniuk, bár a dzsungel tele
volt élettel.
A folyóparton a fény szinte mellbe vág-
ta. Olyan erős volt, hogy valósággal hát-
rahőkölt tőle, és pár pillanatra elfelejtett
minden kínzó gondolatot. Még két lépés
a vízig, lassan megszokja a szeme ezt a
világosságot. Körülötte az őserdő nappali
hangorkánja éledezett, hogy kisajátítsa és
betöltse a leget. Oldalt, a vízparton moz-
gás vonta magára a figyelmét. Valami vad
lehet a riasztó hatáskörén túl, talán egy
„kis tevének” nevezett guanako jött inni,
de nem, ez nagyobb! Valószínűleg egy év-
századokkal ezelőtt elvadult házi bivaly.
A víz mindenkié. Ám az állat egyre kö-
zeledett, és Lillának olyan érzése támadt,
hogy már bent van a riasztó hatáskörében,
ami csöppet sem zavarja. A napsugarak
ragyogtak a hullámokon, és a szeme, ami
az előbb még könnyben úszott, csak nem
akarta felvenni a versenyt ezzel a fénnyel.
A vad pedig egyre közeledett, és nagy
volt, túlságosan nagy! Lilla rémülten me-
55
2020.02.20. 0:34:35
 GALAKTIKA
2020. március
redt rá, próbálta kivenni, hogy mi lehet.
Egy medve, de nem az itt őshonos apró
termetű, hanem a nagy fekete medve, ami
ezek szerint, az állatvédőknek hála, már
eddig lejutott Észak-Amerikából. Az állat
egyenesen feléje haladt, valami hangot is
kiadott, és ő tudta, hogy futnia kellene
visszafelé, vagyis nem, mert azt tanítják,
hogy csak lassan hátráljunk, ha medvével
akadunk össze.
Ez aztán a sikeres expedíció! A mete-
oritot, amiért idejöttek, elnyelte a föld,
Anderson belefulladt az iszapba, őt meg
széttépi egy olyan állat, aminek nem is
lenne szabad itt lennie! Legalább látná, de
pont a nap felől jön, egyetlen fénykörben
mozgó, kivehetetlen alakú sötét árnyként,
ami nagy, jóval nagyobb és fenyegetőbb a
kelleténél.
Lilla megpróbált hátrálni, de ez a dzsun-
gelben nem könnyű feladat. Megbotlott,
és alig tudta visszanyerni az egyensúlyát.
Ekkor, minden észérvre fittyet hányva
sarkon fordult, és rohanni kezdett vissza a
táborba, ahogy csak bírt. Próbált sikítani,
de nem jött ki hang a torkán, ami önmagá-
ban is elég ijesztő volt. Vadul botladozott
a homályban, és érezte, hogy a támadója a
nyomában jár.
Berobbant a táborba, és igyekezett kiál-
tozni, de képtelen volt arra, hogy hallha-
tó hangot adjon ki, hát berontott az egyik
sátorba, éppen Manueléba, és szinte rá-
zuhant az alvó férfira, aki viszont tudott
üvölteni, amikor édes álmából egy rávető-
dő test felverte.
Mintha Manuel ordítása kilökte volna
Lilla torkából a pecket, a nő sikoltozni kez-
dett, és Ebolito meg Rob egymásba gaba-
lyodva, kiabálva rohantak elő. A szörnyű
hangzavarra az őserdő vigyázzállásba der-
medt. Az állatok elhallgattak, ugyanakkor
56 És mégis mozog...
052-069-fedina.indd 56
megmordult a föld mélye, és a szokásos
földrengés, ám az eddigieknél erősebben,
leverte őket a lábukról.
Amikor a rengés abbamaradt, és feltá-
pászkodtak, Ebolito találta meg elsőnek a
hangját:
– Mi a rosseb volt ez?!
– Megtaláltam!
Az idegen hang az ösvény felől érkezett,
és amikor odakapták a tekintetüket, hogy
ki szólt, egy emberként kiáltottak fel:
– Anderson!
Valóban ő állt ott sárosan, sebekkel
borítva, de diadalmas mosollyal az ar-
cán. Lilla pedig rádöbbent, hogy előle
rohant, őt nézte medvének, aminek a fér-
fi testalkata miatt volt is némi valóság-
alapja. Szégyenkezve hajtotta le a fejét,
de Anderson megismételte előbbi kije-
lentését:
– Megtaláltam! – aztán az értetlen te-
kintetekre válaszul hozzátette: – A legen-
dás Fémkönyvtárat!
Lilla, aki foglalkozott régészettel is, pil-
lanatok alatt rájött, hogy miről beszél, de
a másik három csak a fejét rázta.
– Az emberiség őstörténetét leíró arany-
lapokat? – kérdezte a lány, mire Anderson
üdvözülten bólintott.
– Igen, azt!
De mielőtt bármi mást mondhatott vol-
na, motor zúgása hangzott fel a távolból.
A Rob által iderendelt helikopter érkezett,
és a föld megint mozogni kezdett, de ezút-
tal legfeljebb négyes erősséggel, alig ész-
revehetően.
– A lelet páratlan! És elképesztő! Hoz-
tam, hoztam egyet – hadarta Anderson rá
a legkevésbé sem jellemző lelkesedéssel, és
az övében kotorászott, aztán teljesen vá-
ratlanul térdre, majd arccal a földre esett.
Elvesztette az eszméletét.
2020.02.20. 0:34:35

– Hát ez valóban elképesztő! – jelen-
tette ki Manuel, miközben mindannyian
Andersonhoz rohantak. A hátára fordí-
tották, és döbbenten meredtek a vörös
szegélyű zúzódásra, ami keresztülhúzó-
dott a mellkasán.
– Lehet, hogy belső vérzése van – je-
gyezte meg Rob riadtan.
– Azt mondta, hozott egy lapot! – bökte
ki Lilla, legyőzve azt a rossz érzést, hogy
ezért most érzéketlennek nézik.
– Mit számít az?! Ha nem visszük azon-
nal kórházba, meghalhat! – kiáltotta Rob,
és Manuel bólintott.
– Még szerencse, hogy itt a helikopter.
A kráter túloldalán, a hevenyészve ki-
alakított tisztáson már ereszkedett is le
a gép.
– Oda kell vinnünk! – jelentette ki Rob.
– Fektessük egy sátorlapra!
– Tíz perc alatt csinálhatunk rendes
hordágyat – vélte Ebolito, de Rob megcsó-
válta a fejét.
– Tíz percen múlhat az élete.
Ebolito vágott egy grimaszt, és rohant
a sátrába, hogy felszedje az egyik padlóla-
pot. Manuel a holmijáért ment.
– Vigyázz rá! – szólt a lányra Rob,
mintha az bármit is tehetne, és elindult a
helikopter felé, hogy tájékoztassa a pilótát
a helyzetről.
A kráter túlpartján legalább húszméter-
nyire ért földet a gép. Rob fürgén szedte a
lábát. Lilla ott maradt egyedül a sebesült-
tel, akinek – minden ellenérzését legyőzve
– sebesen tapogatni kezdte az övét, aztán
a nadrágszárát, de nem talált semmit. An-
derson vagy csak képzelte, hogy elhozott
egy lapot, vagy elveszítette, vagy… ebben
az állapotban hallucinált. A víz felső, sáros
rétegén átzuhanva beesett valami föld alatti
üregbe, ahonnan sikerült kiúsznia egy szá-
És mégis mozog...
052-069-fedina.indd 57
GALAKTIKA
2020. március
raz barlangrészbe. Csodával határos mó-
don találta meg a kivezető utat. Ráadásul
ilyen sérüléssel… Nem lenne meglepő, ha
hallucinált volna.
Lilla váratlan ötlettel benyúlt a beteg
nadrágzsebébe. Jobb oldalon semmi ér-
demleges, de Anderson balkezes. Ott va-
lami figurát tapintott. Megmarkolta, és
kihúzta. Éppen meg akarta nézni, amikor
Manuel odaért hozzájuk.
– Na, van nála aranylemez? – kérdezte
a lányt, hiszen látta, hogy átvizsgálja a se-
besültet.
– Sajnos nincs. Valószínűleg csak kép-
zelte – rázta meg a fejét Lilla, és felállt.
A tenyerét szinte égette az apró tárgy.
Lehet, hogy csak egy göcsörtös kavics…
vagy egy szobrocska, amit Anderson a
Fémkönyvtárban tett a zsebébe. Ez bizo-
nyíték lenne. Egyértelműen érezte, hogy
valami figurát fog, de Manuel előtt nem
akarta megnézni. Nem mintha… vagyis
igen, amíg egy feltehetően a Vénuszról
származó meteoritról volt szó, addig meg-
bízott a társaiban, de Dél-Amerika évszá-
zadok óta híres az elrejtett aranykincsek-
ről. Eldorádó is itt volt/van valahol, és a
felbecsülhetetlen értékű Fémkönyvtár a
Tayos-barlangrendszerben, amiben ta-
lán arra nézve is akad információ, mi a
teendő egy klímaváltozás esetén, hogyan
élhet túl az emberiség egy ilyen világmé-
retű kataklizmát.
– Forgószél! Jön a hurrikán! Azonnal
mennünk kell!! – ordítozta Rob már mes�-
sziről, amint sebesen igyekezett vissza
hozzájuk.
– Mi van? – jött elő egy sátorlappal
Ebolito.
– Hurrikán! – közölte Lilla, és nekiira-
modott a szálláshelye felé, hogy a már este
összepakolt hátizsákját magához vegye.
57
2020.02.20. 0:34:35
 GALAKTIKA
2020. március
Közben látta, a pilóta a folyó felé muto-
gat, és sürgetően integet, hogy menjenek
már. Ebolito és Manuel ráfektették Ander-
sont a sátorlapra, és elindultak vele a gép
felé. Rob berohant a sátrába a holmijáért,
majd Manuelét is felkapva igyekezett a be-
teget cipelők után.
– Gyerünk, lidérc, igyekezz!! – ordított
vissza a nőnek Ebolito. – Hozd a cuccomat!
Lilla a sátorban végre ki merte nyitni
a tenyerét. Egy figura volt benne, ami a
leginkább egy megfeketedett Miki egérre
hasonlított. Biztosan Anderson kabalája…
sok terepmunkásnak volt ilyenje. Mintha
csak rossz tréfa lenne az egész! Leejtette a
tenyeréből a figurát, és a csalódás keserű
könnyeivel kapta fel a hátizsákját. Amikor
kilépett a szabadba, a felélénkülő szél már
vadul hajlítgatta, tekergette a faágakat.
Már nem mert bemenni Ebolito holmijá-
ért, két pakkal egyébként sem ér időben a
géphez. Futásnak eredt.
Kárpát-medence, Európa, egy héttel később
A barlang száraz volt, de az akkumulá-
torról működő lámpafüzér pisla fénye
mindössze halvány derengéssel árasztot-
ta el a lefelé vezető lépcsőt. Lilla ezt a leg-
kevésbé sem bánta, így legalább nem volt
olyan szembetűnő vörösre sírt szeme.
Nem mintha a jelen körülmények között
58 És mégis mozog...
052-069-fedina.indd 58
ez szégyellnivaló lett volna. Lassan lép-
kedett előre a táltos nyomában. Amikor
egy hete az expedíció tagjaival szeren-
csésen megérkeztek Guayaquiba, Ander-
sont azonnal kórházba szállították. Lilla
azonban a Kárpát-medencéből érkező
hátborzongató hírek miatt nem várta meg
az orvosi diagnózist. Valahogy mindig
azt hitték, hogy ez a Kárpátok és az Alpok
ölelésében elterülő hely a föld mélyében
rejtőző édesvízkinccsel menedék lesz, ha
bármi történik a Földdel a klímaváltozás
során. És erre…
A világszerte pusztító, Európai Makro­
szeizmikus Skála szerinti teljesen elsöprő,
XII-es erősségű földrengéssorozat, amely a
Richter-skála tíz fölötti értékének felel meg,
teljesen átszabta a bolygó felszínét. A föld-
kéreg megrepesztésével új törésvonalakat
alakított ki, a víz feltörése pedig nagyon
látványossá tette az átalakulást. Amikor
Lilla megérkezett Magyarországra, vagyis
oda, ami megmaradt belőle, a Kárpát-
medencében ott hullámzott az új Pannon-
tenger.
A pesthidegkúti reptéren még volt
hova leszállni, ám a következő földrengés
porig rombolta, az üzemanyagtartályok
felrobbanása miatti tűzvész pedig po-
kollá változtatta azt a helyet. Menekült,
ki merre látott. Lilla hozzácsapódott egy
csoporthoz, akiket egy magát táltosnak
2020.02.20. 0:34:36

nevező idős férfi elvezetett ide, Dobogó-
kőre, az egykori saolin faluba.
– Dobogó-kő a föld szíve. Szent hely.
Mindig is ezt tartotta a hagyomány. Ősi
tudás ez, aminek most hasznát ves�-
szük – magyarázta az idős ember. – Te-
kintsenek úgy a Földre, mintha élőlény
lenne, akinek megvannak a maga élet-
ciklusai. A  felülete átalakul, tűz és víz
révén tisztul meg, de vannak biztos pon-
tok, ahol nem változik. Ilyen a szíve, itt,
Dobogó-kőn, és a köldöke, Delphoiban.
Aki ezekre a helyekre megy, az meg-
menekül…
Ide húzódtak vissza a pesthidegkúti
reptérről vagy húszan, és találtak itt
nagyjából negyven másik embert, akik a
baj első jelére azonnal ide gyűltek, vagy
talán már régóta itt éltek. Ők a táltos kö-
vetői, mondhatjuk úgy, tanítványai vol-
tak. Lilla elcsodálkozott a felkészültsé-
gükön. Mintha évek óta készültek volna
a klimaváltozásban bekövetkező végső
csapásra, és úgy is volt. Élelmiszer- és
magraktárakat állítottak fel – az újra-
kezdéshez. Gombatermesztő helyeket
létesítettek védettnek gondolt barlangok-
ban, és állatokat gyűjtöttek össze – egy-
fajta szárazföldi Noé bárkájának tűnt ez
a hely, amit gondos megfontolás alapján
építettek.
– Maga archeológus, értékelni fogja az
emberi tudás átmentésére tett erőfeszíté-
seinket – mondta a táltos Lillának, és el-
indultak le a mélybe, a csapat legőrzöttebb
barlangjába.
Amióta a lány a Kárpát-medencében
tartózkodott, mindennap többször is ren-
gett a föld, de legfeljebb a Richter-skála
szerinti 4-4,5 erősséggel. Ilyenkor a táltos
és követői mosolyogva néztek a menekül-
tekre:
És mégis mozog...
052-069-fedina.indd 59
GALAKTIKA
2020. március
– Máshol biztosan jobban reng, de itt
nem eshet semmi bajunk!
Lilla ezt hitte is, meg nem is, de hát
hinnie kellett a túlélésben, ha nem akart
depresszióba süllyedni, mint azok közül jó
páran, akikkel Pesthidegkútról érkezett.
– Ezek a termek a mi gyűjteményün-
ket tartalmazzák – mutatott körbe büsz-
kén a táltos, amint leértek a lépcső aljá-
ba, és felkattintott egy villanykapcsolót.
– Nagyjából olyasformán helyeztük el az
információkat, mint a Tayos-barlangban –
folytatta, mire Lilla felkapta a fejét.
– A legendás Fémkönyvtárra gondol?
– Legendás? Nagyon is valóságos – mo-
solygott a táltos, és Lilla irritálónak érezte
ezt az erőltetett derűt. Körülöttük min-
dent elpusztított a földrengés- és viharso-
rozat, ami a bolygót sújtotta, ezek az em-
berek meg mindentudóan vigyorognak itt,
mint megannyi ércbuddha, és készülnek
arra, hogy míg mások elpusztulnak, ők
biztosan túlélnek. De hát nem haragudhat
rájuk, főleg megvetést nem érezhet, hiszen
ő is itt van, befogadták, és a saját fogalma-
ik szerint túlélővé tették.
– Valami baj van? – kérdezte az öreg,
látva Lilla elkomoruló arckifejezését.
– Hát, van egy kis baj – intett fölfelé
a fejével a lány a kataklizmára gondolva,
mire a táltos felsóhajtott:
– Most nem szabad kicsiben, egyes
emberi életekben gondolkozni. Csakis a
kozmikus gondolkodásmód segíthet át
bennünket ezeken a nehéz időkön. Jöjjön,
Lilla, nézze meg a művet, amit létrehoz-
tunk. Egész életemben ezen dolgoztam,
és a munkát anyámtól vettem át… Hej,
mennyivel nagyobb táltos volt nálam…
De a húgom elhagyott bennünket, ő nem
akarta átvenni anyám helyét, minden csa-
ládban van fekete bárány…
59
2020.02.20. 0:34:36
 GALAKTIKA
2020. március
Lilla ránézett – most először hallott az
öreg hangjában szomorúságot, de a táltos
már mozdult is, odament a sziklafalhoz,
amibe tágas fülkéket vájtak.
– Hasonlóan a Fémkönyvtárhoz – mu-
tatta –, ez a központi terem, ahonnan
csillag alakban vezetnek bejáratok a töb-
bi helyiségbe. Ahogyan az őseink, mi is
rovásrudakat használtunk, és felvéstük
rájuk az emberiség általunk ismert tör-
ténetét. Persze nekünk nem telt aranyra,
mint a Régieknek. Mi a rezet választottuk,
viasszal bevonva, hogy védjük az oxidá-
ciótól. Hozzátettük ahhoz, amit a Régiek
alkottak. Így megvan itt minden, ami az
emberről tudható, legalábbis amióta a Nap
harmadik bolygóján él.
Lilla meghökkent. Emésztette a hallot-
takat. Túl sok információ volt ez egyszer-
re, vagyis túlságosan elképesztő informá-
ció, már ha hihet annak, amit a szavak
mögött érteni vél.
– Azt mondja, hogy maguk ismerik a
Tayos-barlangbeli fémtáblák tartalmát?
Ismerik az emberiség őstörténetét?!
A táltos mosolyában volt valami szé-
gyenlősség.
– Hát, eddig még nem sikerült megfej-
tenünk a szövegeket. Hiányzik a rosette-i
kő, hogy úgy mondjam: a kulcs. Elsőre
olyannak tűnt, mint a mi rovásírásunk,
és bár a suár indiánok szerint a Régiek
(ők úgy mondják, az Ősök) nyelve ha-
sonló a magyarhoz, vagy a magyar ebből
fejlődött ki, mégsem értjük, és nemcsak
azért mert ez egy másik nyelv, hanem
mert nyilvánvalóan eltérések vannak az
értelmezésben is. Akkoriban bármelyik
fogalomnak más jelentése lehetett. Ve-
gyük példának azt, hogy büszkeség…
Érthették alatta, amit ma értelemnek
vagy magabiztosságnak nevezünk. Lehe-
60 És mégis mozog...
052-069-fedina.indd 60
tett negatív vagy pozitív értelmű. Vagy itt
vannak a második, harmadik jelentései
egy szónak. A fény nálunk valós és átvitt
értelemben is a világosságot jelenti, de
ők, a Régiek, talán más szót használtak
erre a két dologra. Nem csupán az ősnyelv
megfejtése a gond, hanem a gondolkodás-
módbeli különbségek… Szerintünk an�-
nyira mások voltak, hogy nem is használ-
juk rájuk az őseink szót…
– Azt mondja, dolgoztak, dolgoznak az
aranylapok megfejtésén? – szakította félbe
Lilla, miközben olyan erővel remegett meg
alattuk a föld, hogy majdnem elvesztette
az egyensúlyát.
– Hoppá! – nevetett fel a táltos, mint-
ha egy gyermeket kellene megnyugtatnia.
– Ez szokatlanul erős volt. Rakoncátlan-
kodik a szív, talán egy extraszisztolé, egy
nagy dobbanás…
– Látta a Fémkönyvtár lapjait?! – kiál-
tott rá Lilla ingerültebben, mint szerette
volna.
– Megértem az izgatottságát – bólin-
tott a táltos. – Igen. Mondtam, hogy dol-
gozunk a megfejtésükön. Már amennyit
ide tudtunk szállítani. Azért, mert – nyelt
egy keserűt – egy részét nyilvánvalóan be-
temette a föld. Túl későn fogtunk neki az
evakuálásnak, mert a suárok ragaszkod-
tak ahhoz, hogy nem szabad áttelepíteni a
könyvtárat a Föld elméjéből…
Lillában bent ragadt egy ideges felkiál-
tás erről a Föld elméje, szíve meg köldöke
dologról, mert ekkor az öreg olyat mon-
dott, amitől elállt a szava:
– Becsapódott oda az a meteor, és mire
a környék ismét megközelíthető lett, az
ecuadori kormány engedélyt adott egy ré-
gészcsapatnak, akik megszállták a helyet.
Így lehetetlen volt észrevétlenül folytatni
a munkát.
2020.02.20. 0:34:36

Lilla nyelt egyet. Ezek szerint Anderson
valóban a Fémkönyvtárban járt, amit ép-
pen a legnagyobb titokban át akartak me-
nekíteni ide, Dobogó-kőre…
A föld ismét megmozdult a talpuk alatt,
és a rengés erőssége mindkettőjüket lever-
te a lábukról. Az egyik sziklába vájt mé-
lyedésből kihullott egy vászonba tekert
csomag, mire az öreg táltos bosszúsan fel-
kiáltott.
Ám ekkor fölöttük erős fényű reflek-
tor vágott le a nagyjából harmincméteres
mélybe. Tibor, a táltos jobbkeze világított
le a lépcső tetejéről, és adó-vevőn át pró-
bált kommunikálni velük.
A táltos bekapcsolta a készüléket, ami-
ből a recsegés ellenére jól kivehető ideges-
séggel sercegett elő egy hang:
– István! Azonnal gyertek fel! Péter ta-
lált valamit!!
Lilla idegesen nézett a lépcsősorra –
legalább tíz emelet mélyben voltak –, de a
táltos oldalirányba tolta.
– Ott, a felvonó.
Felvonó földrengés idején?! Ám a be-
rendezés mindössze két falapra szerelt
kötélrendszerből állt, amit a terem falától
pár méter távolságban erősítettek a meny-
nyezethez.
– Álljon rá, kapcsolja be a biztosító kö-
telét, aztán húzza meg a piros madzagot!
– utasította a táltos, miközben csinálta is,
amit mond.
Lillát húzták már fel a mélyből köté-
len, de ilyen hajmeresztő utazást még
nem élt át. Önkéntelenül felsikoltott, mi-
közben a magasba röppentek valami mo-
tor jóvoltából a földrengésben imbolygó
köteleken. A táltos megszokhatta már
ezt a fajta liftezést, mert meg sem rez-
dült, és Lilla ijedelmét is figyelmen kívül
hagyta.
És mégis mozog...
052-069-fedina.indd 61
GALAKTIKA
2020. március
Odafent segítő kezek húzták át őket egy
sziklapárkányra, ahonnan már csak tíz-
tizenkét lépcsőt kellett fölfelé menni a ki-
járatig.
– Valami jön fel a víz alól! – tájékoztatta
Tibor idegesen a táltost.
– Micsoda? Egy élőlény? – kérdezte Lil-
la némi iróniával.
– Ugyan már! – intette le őket a táltos.
– A tektonikus lemezek mozgása most fel-
színre hozza az elárasztott részt!
– De ez… nem olyan! Csak úgy forr…
habzik a víz! – dadogta feszülten Péter.
– Meg kellene nézni! – vélte Tibor.
– Menjünk – bólintott némi gondolko-
zás után a táltos, és Lilla automatikusan
megindult utána.
A helikopterhez siettek, Péter bevá-
gódott a pilótaülésbe. Kis, meteoroló-
giai megfigyelésekre szolgáló gép volt,
tele olyan szerkezetekkel, amelyek ren-
deltetését Lilla nem ismerte. János, a
szeizmológus, már ott matatott a műsze-
reivel a másodpilóta ülésében.
– Egyre erősebb az aktivitás! – fogadta
a táltost látható aggodalommal az arcán,
és Lilla ettől ledermedt. Eddig bosszan-
totta az itteniek operettbe illő bizakodá-
sa, de az, hogy ők is félhetnek, halálra
rémítette.
– Persze – mondta a táltos nyugodtan,
és karizmatikus egyénisége máris lecsen-
desítette az indulatokat, még Tibor ideges-
sége is csillapult. Péter beindította a heli-
kopter motorját.
Mindannyian beszálltak, egy Kira
nevű nő is csatlakozott hozzájuk, aki a
helyi állatorvos volt, és Lilla ezt egysze-
rűen nevetségesnek találta. Ő csak tré-
fált, de ezek az emberek mégis fontolóra
veszik, hogy valami ősi szörnyeteg má-
szik elő a mélyből?
61
2020.02.20. 0:34:36
 GALAKTIKA
2020. március
Délkelet felé repültek, és a Dunazug-
hegyvidék csúcsait elhagyva már nem volt
más alattuk, csak víz, ami úgy háborgott,
mintha alulról forralnák. Olyan látvány
volt, ami meghaladta a megmagyarázha-
tóság határait. A tökéletes szélcsendben
érthetetlenül hullámzó, morajló tenger
valami elképzelhetetlenről beszélt. A fizi-
ka törvényei a fejük tetejére álltak, és a lá-
tóhatárt fürkésző pilóta fojtott kiáltására
mindannyian összerezzentek.
– Ott van!
A pilóta és János kivételével, aki próbált
méréseket végezni, valamennyien felug-
ráltak üléseikből, és a bal oldali ablakhoz
tódultak. Aggódva fürkészték a vadul fod-
rozódó hullámokat. Mintha vulkán tör-
ne ki odalent a mélyben, csak félelmetes
lassúsággal. Valami megközelítette a víz
szintjét, hogy fölé emelkedjék. A habzás
és forrás centruma körülbelül arra a hely-
re esett, ahol régen Szolnok terült el. Ami
ott kiemelkedett a habokból, az mérhetet-
lenül nagy volt, és valami rettenetes erő
tolta felfelé.
– Az idegenek elrejtett űrhajói… –
nyögte Tibor, és Lillában feléledt a düh.
Miért kell mindenben idegenkezűséget
látni?
– Nincsenek ufók! – vágta oda, biztos
tudatában, hogy az emberiségnek még
nem sikerült mikroszkopikusnál nagyobb
és fejlettebb élet nyomaira bukkanni az ál-
tala megvizsgált űrben.
Ami fölemelkedett, szinte kirobbant a
vízből, az szikla volt, amely sötét foltokban
hordozta magán a földkéreg felsőbb réte-
geit. A képződmény a szemük láttára nőtt,
egyre magasabban tornyosult a hullámok
fölé, miközben a tenger bugyborékolva ka-
vargott a tövében. Minden, ami a születő
hegy hátán előkerült a víz alól, romhal-
62 És mégis mozog...
052-069-fedina.indd 62
maz volt a rengeteg földmozgástól. Hatal-
mas darabokban zuhantak le róla azok a
dolgok, amelyek valaha a földfelszínt, az
emberi tevékenység színterét jelentették.
Termőtalaj, növénytakaró, hidak, rommá
lett falvak és városok, út- és vasúthálózat
hullott alá összekavarodva, hogy ugyan-
olyan görgetegben, mint a kráterbe zápo-
rozó föld, szerteguruljon, habosra verve a
tenger egyébként is erősen hullámzó vizét.
A gépen mindenki visszafojtotta a lé-
legzetét. A földmélyi morajlás túlszárnyal-
ta a helikoptermotor dübörgését, betöltöt-
te a teret. Feltámadt a szél is, hiszen ez az
elképzelhetetlen mértékű földmozgás a
levegőben is helyet hasított a maga számá-
ra. Az orkán szinte pillanatok alatt fejlő-
dött ki, és a pilóta valamit kiáltozott, de a
fülsértő dübörgésben senki sem hallotta,
hogy mit.
A gép ide-oda csapódott a hirtelen tá-
madt szélviharban, és az emberek egy-
másba gabalyodva zuhantak egyik végéből
a másikba. Lilla érteni vélte, hogy a pilóta
arra biztatja őket, üljenek le, és kössék be
magukat, de már nem tehettek semmit.
Ha egy pillanatra stabilizálódni látszott
a helyzet, és sikerült kigubancolódniuk
egymásból, mire megindulhattak volna
az ülések felé, egy újabb rántás megint
ledöntötte őket a lábukról. Lilla rázuhant
valami műszer dobozára, szinte hallotta,
ahogy reccsennek a bordái, de valaki fel-
üvöltött mellette, és pillanatokba telt mire
rájött, hogy miért. Kira valahogy bele-
akadt a kilincsbe, és miközben szabadulni
akart, feltépte a raktér ajtaját. A  viharos
szél bevágott a kabinba. A gép az ajtó fe-
lőli oldalára billent, a nyílás tovább tá-
gult, Kira pedig, mintha vákuum szívná,
félig kizuhant az alig hatvan centis résen.
Próbálta megvetni a lábát, miközben a ki-
2020.02.20. 0:34:36

lincsbe gabalyodott ruhaszöveten lógott.
Tibor igyekezett felé mozdulni, de min-
den erejével tartania kellett magát, hogy
ne zuhanjon az oldalán evickélő gépből
lefelé, Kira után. A táltos egy falra szerelt
kapaszkodón lógott, Lilla a műszerekben
keresett fogódzót, de a beépített készülé-
ket nem egy ember súlyára találták ki, hát
kezdett elválni az aljzatáról. Lilla, ha lett
volna hangja, sikolt, mert a nyílás, amiben
Kira vergődve próbált visszajutni a gép
belsejébe, éppen alatta tátongott. Ha le-
esik, kilöki a doktornőt, és utána zuhan…
A helikopter váratlanul egyenesbe állt.
A táltos szinte emberfeletti erővel ugrott
az ajtóhoz, megragadta Kira két karját,
és valósággal visszatépte a nőt a gépbe,
ami abban a pillanatban zuhanni kezdett
orral előre. Az elszabaduló műszerekkel
együtt valamennyien a pilótaülések felé
lódultak. Úgy dobálta őket a természet
szeszélye, mintha semmi akaratuk nem
lenne, mintha babszemek volnának egy
pohár alján. Az üléstámlák megállítot-
ták a zuhanásukat, Lilla azonban a maga
negyvenöt kilójával átbukfencezett ezen
a gáton, és János fejét lenyomva megin-
dult a szélvédő felé. Ha belecsapódik,
mindannyiuknak végük, de Tibor megra-
gadta a karját, és bár szinte kitépte, meg-
állította a végzetes zuhanást.
Péter kiáltozott valamit, és akkor egy-
szer csak ismét normálisan repültek,
mindössze pár pillanatig, míg légörvé-
nyekben nem kezdtek újra bukdácsolni.
De ez már semmi volt ahhoz képest, amit
átéltek. Péter szerencsés pilóta volt, mert
ilyen szélviharban nem lehet senki elég
ügyes. A táltos berántotta a helikopter aj-
taját, majd egymásban, meg ami a kezük
ügyébe esett, kapaszkodva beültek az ülé-
seikbe, és becsatolták magukat. Csak ak-
És mégis mozog...
052-069-fedina.indd 63
GALAKTIKA
2020. március
kor jutott eszükbe, hogy visszanézzenek,
amikor már egy ideje viszonylag stabilan
repültek, de hiába kukucskáltak ki az ab-
lakokon, nem láttak más, csak a szürke
eget, Péternek meg esze ágában nem volt
visszafordítani a gépet, egy minimális át-
mérőjű kör erejéig sem, mert a hurrikán
ott tombolt mögöttük a drasztikusan át-
formálódó táj fölött.
Éles sípolás éledt a motor felől. A riasz-
tó jelezte a motorhibát, és Lilla leszámolt
eddigi életével. A düh, hogy minek kellett
eljönni, megnézni az új hegység kiemelke-
dését, már nem segített, és amikor a tál-
tos szelíden a karjára tette a kezét, és azt
mondta, nem fognak meghalni, majdnem
elkáromkodta magát.
Zuhantak a víz felé, de a végzet nem
akarta, hogy ott érjen véget az életük,
mert Péter fel tudta húzni a gép orrát, és
pár méterrel a háborgó habok fölött, mint
hánykolódó csónakot vezette a helikoptert
a hegyek felé.
Csoda volt, hogy sikerült visszatérniük,
és amikor földet értek a lassan már meg-
szokott enyhén rengő talajon, döbbenten
meredtek a romhalmazra, ami az egykori
épületek helyén várta őket.
– Mi történt itt? – A táltoson most olyan
érzelem látszott, amit Lilla nem akart fel-
ismeri. A kétség suhant át az arcán, de
máris gondosan elleplezte, hiszen nem ré-
míthette meg a társait.
– Nagyon erős rengés volt – magyarázta
egy fiatal férfi, látszólag közömbösen. –
Zoltánék elmentek körülnézni.
– Egy hegy, vagy inkább hegység emel-
kedik ki a vízből – tájékoztatta a többieket
a táltos ismét magabiztos nyugalommal –,
amiatt történt, de már vége van…
Tibor, aki vérző fejsérülésére szorított
egy zsebkendőt, elfintorodott:
63
2020.02.20. 0:34:36
 GALAKTIKA
2020. március
– Olyan, mintha a szikla kiboltosult
volna egy földmélyi robbanás következ-
tében, mint mikor egy dobozban robban-
tunk, ami nem megy szét, csak eldeformá-
lódik…
– Vehetjük robbanásnak is, hiszen
odalent izzó kőzet és forró gázok vannak
– bólintott a táltos, majd kiadta az uta-
sítást: – Imre, ti először javítsátok meg a
helikoptert! A többiekkel eltakarítjuk a
romokat.
Az egészségügyi csapat eddigre végzett
a helyiek ellátásával most Lilláék sérülé-
seivel kezdett el foglalkozni. Kira csúnyán
összetörte magát, Lilla viszonylag szeren-
csésen megúszta, mert a vállízülete és a
könyöke megrándult ugyan, de nem fica-
modott ki, viszont három bordája eltörött.
János és a pilóta, akik végig be voltak köt-
ve, csak a biztonsági öv helyén szereztek
kék foltokat, a táltos viszont, szinte hihe-
tetlen módon, pár karcolással úszta meg a
kalandot, és Lillában először merült fel a
gondolat, hogy mégis lehet valami abban a
természetfölötti erőben, amit a sámánok-
nak tulajdonítanak – és úgy látszik, így
van ez a táltosokkal is.
Amikor felkötött kézzel kilépett a heve-
nyészve felállított egészségügyi sátorból a
szabadba, rácsodálkozott az optimizmus-
ra, miszerint a helikopterüket valaha még
használni lehet. Egyáltalán felfoghatat-
lannak találta, hogyan volt képes Péter ez-
zel a ronccsal hazarepülni, hiszen a rotor
lapátjai is elgörbültek.
Csak állt, és nézte, ahogy Imre és a se-
gítsége fejvakargatva töprengenek azon,
mit hogyan lehetne rendbe hozni. A táltos
odalépett mellé, és sokat sejtetően elmo-
solyodott.
– Még szükség van ránk, hát megvédtek
a szellemek.
64 És mégis mozog...
052-069-fedina.indd 64
„Szükség?” – gondolta Lilla haragosan.
Persze, még meg kell fejteniük az arany-
lapok tartalmát. Csakhogy minek már?
Bármit hagytak is rájuk az ősök vagy a ré-
giek, mindegy minek nevezzük őket, sem-
mit sem segít a vég elkerülésében. Minek
olyan üzenetet hagyni, amit senki sem tud
elolvasni? Talán tettek oda megoldó kul-
csot, talán többféle nyelven is felírták a
mondanivalójukat, de nem találtak semmi
ilyesmit – lehet, hogy valami magángyűj-
teményben ott hevernek pont ezek a lét-
fontosságú lapok, hiszen olyan sok expe-
díció kereste, vélte megtalálni, vagy talán
meg is találta a Fémkönyvtárat, és vitt el
belőle mintát…
– A rovásrudak mellé tettek megfejtő
kulcsot? – jutott Lilla eszébe váratlanul a
kérdés, és a táltos elismerően nézett rá.
– Okos ötlet, de a legbiztosabb mód erre
a szájhagyomány – mondta. – Egy mondó-
ka, regös ének, amit szájról szájra adnak,
amiben benne vannak a kulcsszavak, és
megőrződnek eredeti formájukban, ilyen-
formán: Mondd, szív ami a testedben a vért
áramoltató szívet jelenti, mondd, értelem,
ami mindaz, amit benned az ész táplál…
– Jó hosszú mondókára van szükség… –
húzta el a száját Lilla. – És bele kell szőni
azt is, hogy mihez kötődik, a helyet pél-
dául.
– Igen, ezzel indul, a kezdő sorok meg-
jelölik a helyet – magyarázta a táltos.
– A suár indiánoknak van ilyen mon-
dókájuk? – kérdezte Lilla, és nem lepődött
meg a válaszon.
– Nincsen… vagy nem árulták el – só-
hajtotta az öreg. – A táltosuk szerint a
könyvtár elmozdítása kárhozatot és vészt
hoz a világra… Ő ezt tanulta az őseitől.
– Nem kellett volna… – kezdte Lilla a
kérdést, de a „komolyan venni?” már ben-
2020.02.20. 0:34:36

ne szakadt, mert egy csapat fiatal rohant
feléjük halálra vált arccal.
– Beszakadt! Beszakadt a föld! Végig-
repedt a hegy! – kiáltozták, és a táltos ar-
cán felvillant az idegesség, de láthatóan
megint úrra lett a félelmein.
Szaladva indult meg az ifjak nyomában.
Lilla nem tudta tartani velük a tempót. Át-
vágtak a rommá dőlt táboron, elfutottak a
beomlott barlangbejáratok mellett, aztán
kapaszkodni kezdtek fölfelé a sziklákon.
Emberek siettek el mellette, és amikor
visszanézett, látta, hogy mindenki, aki
lábra tud állni a nyomukban van. Lilla
már kezdett kimerülni, hiszen a fájdalom-
csillapítók ellenére sem érezte magát túl
jól, amikor utolérte a táltost és a többieket.
Egy meredély szélén álltak, ami új keletű
lehetett, egy omlástölcsér partján, aminek
2020/MÁRC/19-20 | 20h |
Catherine Gaudet (CN)
A csodálatos elhalványulása
/ The Fading of the Marvelous
És mégis mozog...
052-069-fedina.indd 65
GALAKTIKA
2020. március
a mélyén elképesztő módon ragyogva szi-
porkázott a fény.
Lilla azt hitte elájul a döbbenettől.
Odalent aranylapok hevertek mindenfe-
lé. A  földrengésben berogyott barlang-
mennyezet romjai között ott csillogott
szétszórva a fémkönyvtár, legalábbis az
a része, amit a táltos és követői ide hoz-
tak. A  felbecsülhetetlen eszmei értékű
kincs azzal a tudással, amit képtelenek
voltak megszerezni. Azzal a tudással, amit
a suárok csak őriztek, de soha nem pró-
báltak megkaparintani. Azzal a tudással,
amit… Lilla agyába úgy vágott bele a felis-
merés, olyan erős fénnyel, ahogy a magné-
zium lobban lángra: azzal a tudással, amit
nem nekik szántak. Csak itt hagyták, hogy
ha visszatérnek, ne kelljen mindent elölről
kezdeni. A megfejtőkulcs biztosan létezik,
TÁNC
DANCE
65
2020.02.20. 0:34:37
 GALAKTIKA
2020. március
hiszen azóta a Régiek nyelve is változha-
tott, de lehet, hogy nekik is megvannak
a szájhagyományaik. Ők, akik teleírták a
Fémkönyvtár lapjait, valóban nem az em-
ber ősei, jól mondja a táltos, hanem idege-
nek – régiek, akik az ember előtt birtokol-
ták a Földet. A bolygóról való elmenekülés
az emberiség számára is lehetőség lehe-
tett volna szükség esetén, ha nem egymás
pusztításával foglalkozik, hanem annak
kutatásával, hogyan hajtsa igájába a min-
denség erőit. De az ember valójában kép-
telen a másság elfogadására, saját fiait
sem tűri meg, ha azok nem a régi módon
akarnak tovább haladni… Lilla megrázta
magát. Csak nem filozofálni! Főleg most, a
vég kapujában nem. Most ez a csapat em-
ber összefog itt, Dobogókőn, nyilvánvaló-
an Delphoiban is, és talán a suárok meg az
ecuadoriak és más nemzetek kis csoport-
jai is, és akkor túlélnek.
Váratlanul a táltos kezét érezte a vállán.
Fölnézett a férfira, és amit az arcán látott,
az mélyen megdöbbentette.
– Igaza volt – suttogta a férfi, de nem
mondta, hogy kinek, Lillának, a suár tál-
tosnak, vagy talán valaki másnak a múlt-
jában. Tibor fejezte be a gondolatát:
– Nem lett volna szabad hozzányúlni…
A hegy megmozdult alattuk. Odalent a
mélyben a dobogás, Dobogó-kő szívének
verése felgyorsult, hogy pillanatok alatt
mély morgásba menjen át. A föld rengni
kezdett, a perem, ahol álltak, bizonytalan-
ná vált, és a hit abban, hogy itt nem lesz
erős talajmozgás, a semmibe foszlott.
A pusztító erejű földrengés a mélybe
süllyesztette, ami fent volt, a hétszáz mé-
ter magas csúcsból mélységes völgy lett, és
az emberek úgy gurultak alá rajta, mint
a homokszemek. Egy aranylap Lilla arca
előtt suhant el, egy pillanatra a szemé-
66 És mégis mozog...
052-069-fedina.indd 66
be villant a fénye, hogy a rajta levő jelek
szépsége és harmóniája elkápráztassa, de
semmiféle mesebeli megvilágosodás nem
következett be, és a lap máris tovatűnt a
pokoli görgetegben.
Lilla próbált megkapaszkodni gyö-
kerekben, kövekben, bármiben, de csak
véresre karmolódott ujjakkal kaparta a
semmit, míg egy kavics, egy göcsörtös,
szabálytalan alakú kavics nem került
a markába. Ekkor szünet állt be a föld-
rengésben, és ő egy keskeny platón fenn-
akadva hevert lihegve, vérző tagokkal, de
az egyetlen dolog, ami számított az volt,
amit a tenyerében érzett, mert ördögien
ismerős volt. A szeme elé emelte a ke-
zét: egy fekete figurát szorongatott, egy
Miki egér-szerű figurát, ami egyáltalán
nem az ismert rajzfilmhős volt, csupán
idézte annak alakját. Nagy, kerek fül,
hosszú, de inkább krokodilszerű arc, két
emberszerű kéz és két láb – erős patá-
ban végződő. Lilla majdnem felröhögött,
amint az eszébe vágott, hogy az első Miki
egér figura még gonosz volt, a rajzolója,
a zseni, megálmodta, vagy eleve tudta,
hogy ez az archaikus alak, akit egérsze-
rűre formált, nem az emberiség barátja.
Nem az, hanem az ellenfele, mert ő volt
itt előbb, és talán valóban bombákat he-
lyezett el a mélyben arra az esetre, ha az
a primitív faj, amit itt hagyott, amikor
a bolygó megváltozó körülményei távo-
zásra kényszerítették, és amelyik túlélte
a mostoha viszonyokat, evolúciója során
eljutna arra a szintre, hogy a suárok ősei-
nél hagyott tiltás ellenére rátegye a kezét
arra, ami nem az övé. Lilla megtalálta az
összefüggést: a klímaváltozásba akkor lé-
pett be egy drasztikus elem földfelszínt
átformáló földrengésekkel, amikor meg-
bolygatták a fémkönyvtárat, aminek soha
2020.02.20. 0:34:37

nem lett volna szabad előkerülnie, hiába
védte a megfejthetetlenség.
A föld úgy rázkódott meg alattuk,
ahogy a csikó dobálja a sörényét, Lilla
teste átgördült a párkányon, ösztönösen
ráfogott a figurára, és nem gondolt, nem
remélt már semmit, hanem némán zuhant
a mélybe sorstársaival valamint az embe-
riség ős- és mai történetének fémlapokra,
fémpálcákra vésett tudásával együtt.
Nun Nemzetközi Űrállomás, Föld bolygó
fölött, ugyanakkor
Az állomás kétszáznégy főnyi személy-
zete, és a tíz napja érkezett, de ottragadt
ellátóhajó nyolc űrhajósa döbbenten me-
redt a monitorokra, amelyek a Földről su-
gárzott képeket továbbították. Az egykori
Atlanti-óceánból a nyugati partvidéknél
kimagasló képződmény jelentősen meg-
haladta a Naprendszer addig ismert legna-
gyobb magaslata, a marsi Olympus Mons
méretét. Furcsa torzulatként meredt az
égre, megközelítve az atmoszféra határát,
miközben a Föld túloldaláról érkező mű-
holdképek alapján egyértelműen látszott,
hogy a bolygó másik fele behorpadt.
Sokfelé emelkedtek a magasba hegy-
ségek, míg máshol medencék, kráterek
jöttek létre, és a változásokat követő, or-
kánszerűvé erősödő szél mindenhol vadul
kergette, kavarta a port és a felhőket.
– Alig van vulkáni tevékenység –
próbált meg tárgyilagos maradni John
Sutcliffe, az űrállomás parancsnoka –, ez
azért különös.
– Mintha a Föld alakja is megváltoz-
na… – tette hozzá az ellátóhajó pilótája,
Meredith Swann bizonytalanul.
– A mi legközelebbi problémánk az – szólt
közbe Paul Koch, az űrállomáson dolgozó
És mégis mozog...
052-069-fedina.indd 67
GALAKTIKA
2020. március
tudóscsoport vezetője –, hogy a megváltozó
gravitációs mezőben módosul a pályánk, és
kirepülhetünk a világűrbe. Márpedig nem
önellátásra vagyunk berendezkedve. Több
műhold áldozatul esett már.
– Főleg lezuhantak – sóhajtotta Ingrid
Martin, az űrállomás parancsnokhelyette-
se. – De nekünk ettől nem kell félni. Képe-
sek vagyunk pályamódosításokra.
Azt, hogy nem lesz hová leszállni-
uk, visszatérniük, ha a Föld átalakulása
ilyen mértékben folytatódik, egyikük sem
mondta ki.
– Ha belegondolok, hogy mennyi föld
alatti bunkerrendszert építettek évszáza-
dokra való ellátmánnyal, az önellátásra
való átállás lehetőségeivel a kiváltságo-
saknak – nevetett fel szárazon Meredith,
mire az arcokon kínosan megrándultak az
izmok.
Miért is gondolta az emberiség, hogy ha
befúrja magát a földkéreg mélyébe, akkor
biztonságban lesz?
– Ezt nem fogjátok elhinni! – lépett be az
űrállomás vezérlőjébe Henry Winterson,
az asztrofizikus. – Pályaeltérést mértünk!
Pár pillanatig értetlenül néztek rá, mire
Henry megismételte:
– A Föld pályája módosul.
– Mennyivel? – kérdezte Koch.
– Még folyik az elemzés, de szerintem,
ha elkerüli az ütközést a Vénusszal, akkor
két lehetőség van: vagy ikerbolygóként ke-
ring tovább a Vénusszal együtt, vagy még
közelebb kerül a Naphoz.
– Képtelenség! – mordult fel John. –
Várjuk ki az elemzés végét!
– Eppur si muove… – mondta csende-
sen Meredith, mire Ingrid gunyorosan fel-
nevetett:
– Isten megunt minket, galacsinná
gyúrta a Földet, és kihajítja a papírko-
67
2020.02.20. 0:34:37
 GALAKTIKA
2020. március
sárba – jegyezte meg, mire mindannyian
döbbenten kapták rá a tekintetüket, csak
Henry bólintott:
– Attól, hogy búskomorságba süllye-
dünk, még nem változnak a tények. Már-
pedig a tények szerint az a Föld, amelyen
eddig élősködtünk, megunt bennünket.
Klímaváltozástól féltünk, de ez jóval több
annál. A Föld megtisztul, és újraindít
mindent, velünk vagy nélkülünk, de azt
hiszem, inkább az utóbbi.
– Fogd már be a szád! – kiáltott Henryre
Paul dühösen. – Semmi szükség a pánikra.
– Ugyan – rázta meg a fejét a másik –,
jobb tisztán látni. Nem elég, hogy a föld-
felszín ilyen mértékben átalakul, az új
pálya nagy valószínűséggel nem kedvez
nekünk. A régi Földünkből nem marad
semmi, ami eltarthatna bennünket. Azon
kevesek, akik valami csoda folytán túlélik
a változásokat, egymást fogják megenni…
– Most már tényleg elég, Henry! – kiál-
tott rá Paul.
– Amíg nem látjuk a végét, nem von-
hatunk le következtetéseket az esélyeink-
ről – bólintott John, mire Henry elhúzta
a száját:
– Ha megérjük a végét…
Ugyanakkor a Hubble 12 óriás űrteleszkóp
a Naprendszer peremén, a Kuiper-övben
egy idegen test feltűnését észlelte. Továb-
bította a jeleket, majd amikor pár perc
múlva elveszítette az ismeretlen, egyelőre
aszteroidaként azonosított objektumot,
szkennelni kezdte a környező űrt, de nem
talált semmit.
Pár órával később újra rábukkant a ko-
rábban észlelt testre a Neptunusz közelé-
ben. Már rá tudott közelíteni, és megállapí-
totta, hogy hosszúkás, nagyjából négyszer
olyan hosszú, mint széles, szabálytalan
68 És mégis mozog...
052-069-fedina.indd 68
alakú képződmény. Aztán megint elveszí-
tette, hogy három óra múlva az Uránusz
mellett fedezze fel ismét. Hihetetlen se-
bességéből és mozgásából naprendszeren
belüli űrcsatornákban való ugrássorozat-
ra következtetett, amelyet egyértelműen
értelmes programozásnak tudott be – bár
a technológiáról és a felhasznált, egyelőre
„űrcsatornának” nevezett útvonalról fogal-
mai sem voltak.
Ebből a távolságból jól kivehette a for-
máját, és az intelligens számítógép környe-
zettanulmányt végzett az antennái körül
az emberi tréfatényező kiszűrésére, de nem
találta nyomát sem rögzített, sem mozgás-
ban lévő gyerekjátéknak, ami bezavarhatott
volna az észlelésbe. Így bejegyezte, hogy a
repülő objektum kilencvenkilenc százalékos
valószínűséggel mesterséges eredetű, a szé-
lesebbik végétől fölfelé keskenyedő, tojásdad
test, két oldalán tányérantenna-szerű lapos
korongokkal. A másik, a menetirányba néző
csúcsa két szabálytalan, gömbszerű kidudo-
rodásban ér véget. Az alakja leginkább egy
fekvő Miki egérre hasonlít, aki lábbal előre
repül – az addigi felbukkanási helyeinek
egybevetéséből kiszámított pályája alapján
egyenesen a Föld felé.
FEDINA Lídia
Író, műfordító, szerkesztő. 1960-ban született,
gyógyszerésznek tanult. A 70-es évek vége
óta szoros kapcsolat fűzi a magyar animáció-
hoz, több film forgatókönyvét írta, másokat me-
sekönyvvé dolgozott át. Ifjúsági könyvek is ke-
rültek ki keze alól. 2007-ben jelent meg első
SF-regénye, A bűn kódja, 2011-ben pedig egy
fantasyje, Az elfelejtett varázsigék. 2016-ban ki-
adónknál látott napvilágot Virokalipszis című re-
génye, lapunk 317-318. számának XL-kiadásában
pedig két folytatásban a Hét pecsét. Novellája,
a „Nincs, ki üzenjen” (Galaktika 324) 2018-ban
Zsoldos Péter-díjat nyert.
2020.02.20. 0:34:38
 GALAKTIKA
GONDOLNÁD, HOGY HA 2020. március

KISZÁRAD A MUSKÁTLID, AKKOR

AZ EMBERISÉG JÖVŐJE A TÉT?

A GALAKTIKA NÉPSZERŰ NOVELLISTÁJÁNAK

IZGALMAS VILÁGVÉGE-THRILLERE

R E N D E L D M E G I T T:
W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U
És mégis mozog... 69

052-069-fedina.indd 69 2020.02.20. 0:34:41

 GALAKTIKA
2020. március
A fagy fogságában
1
991, NORVÉGIA. Javában zajlik
egy társadalmi, vallási mozgalom,
ami egy újító zenei irányzatból nőt-
te ki magát. Létrejön a heavy metal
legszélsőségesebb alműfaja, a black metal,
mely az atmoszférára és a haragra fekteti a
hangsúlyt. Egy zeneileg repetitív, dallamok és
tempó kettősségére építő stílusról beszélünk,
mely dalszövegvilágában csak igazán szélső-
séges: mizantrópia, az élet kilátástalansága,
mindenféle vallás, de főként a kereszténység
egyenes támadása, sok esetben nyílt Sátán-
imádat. Ebből a miliőből lógott, és lóg ki mai
napig az Immortal hármasfogata, akik a ma-
gukat kevésbé komolyan vevő hozzáállásuk-
kal vívták ki, hogy ne csak a black metal szűk
köre ismerje el és tartsa nagyra őket.
A zenekar első felállását három zenész,
művészneveiken Abbath Doom Occulta éne-
kes-basszusgitáros, Demonaz Doom Occulta
gitáros-dalszövegíró, és Armagedda dobos
alkotta. Megegyeztek, hogy együttesük egy
olyan formáció lesz, ami black metalt játszik,
fehér-fekete hullasminkben áll színpadra,
mint társaik, ugyanakkor szembemegy a
stílus irányelveivel, és szövegeit egy fantá-
ziavilágra építi fel. Az 1992-es Diabolical
Fullmoon Mysticism első ízben kalauzolta el
a hallgatóságot Blashyrkh birodalmába egy
félórás tájleírás formájában: a hét dal az örök
tél erdős, hegyekkel teli, gleccserek szelte vi-
dékét mutatja be, ahol mindig sötét van és
a köd állandó. Narratívaszerűség egyedül a
„The Call of the Wintermoon” című számban
lelhető fel, azonban ez is inkább nevetséges
videoklipjéről vált ismertté. Összességében
az album egy remek kiindulópont, hisz csí-
70 A szférák zenéje
070-071-szferak.indd 70
Immortal
rájában már sok Immortal-védjegy megvan
benne, de önmagában egy felejthető alkotás.
A következő három album javarészt ezt a táj-
leírást folytatja. Kibontott történetek először
a harmadik, Battles in the North lemezen je-
lennek meg: például a „Cursed Realms of the
Winderdemons” egy eltévedt kalandor baran-
golását mutatja be. Sorsát nem tudjuk meg,
noha sejthető, hogy a démonok elragadják, és
magukkal rántják egy még sötétebb helyre.
Az évtized közepe felé átalakult a norvég
zenei paletta, köszönhetően a mozgalom ve-
zetője, Oystein Aarseth halálának. A válto-
zás szele érződött Blashyrkh királyságában
is, ahova egyre inkább kezdtek bekúszni a
gyengédebb dallamok. A változáshoz hoz-
zájárult, hogy csuklója íngyulladásának kö-
vetkeztében Demonaznak le kellett tennie a
gitárt, amit így Abbath vett át tőle. Demonaz
megmaradt dalszövegírónak, Abbath pedig
játékában az eddigieknél jóval több tiszta té-
mával élt, a dallamok sokkal kidolgozottabbá
váltak, a dalok meghosszabbodtak. Az At the
Heart of Winter (1999) esetében a stúdiómi-
nőségre is odafigyeltek végre. A dalszövegek
a világvége eljövetele köré épülnek: előjelek
(„Withstand the Fall of Time”), a változás
hangjai, ahogy sok éve először felkel a nap
(„Solarfall”), majd évekig tartó csendes gyász
(„Years of Silent Sorrow”), ahogy egy korszak
véget ért, és új uralkodó foglalja el Blashyrkh
világát, ami nem más, mint a csend.
A Wintert máig az együttes legjobb alko-
tásának tartják. Nem csoda, hogy a követke-
ző lemez, a Damned in Black (2000) a maga
vissza-a-gyökerekhez hozzáállásával már a
kiadás évében feledésbe merült. Sokan az
2020.02.20. 0:33:11

ezt követő Sons of Northern Darknesst (2002)
tartják az igazi folytatásnak, ami egyértelmű-
en a trió második legnagyobb dobása. A  le-
mez zeneileg kissé keményebb, mint a Win-
ter, dalszövegeiben pedig a világvége utáni
eseményeket tárgyalja: egy új haza keresése,
vándorlás, felfedezés, egy új generáció létre-
jötte, de a régi kultúra életben tartása. A ze-
nészek H. P. Lovacraft előtt is tisztelegnek: az
„In My Kingdom Cold” „Az őrület hegyei”
című novella egyfajta parafrázisa.
Ezután a zenészek más projektekben te-
vékenykedtek. 2007-ben újjáalakultak, és
hamar elterjedt, hogy készül az új album.
2009-ben került a polcokra az All Shall Fall,
és bár sok újat nem hozott, remek visszaté-
résnek bizonyult. Évekig tartó hallgatás után
2015-ben Abbath jogi vitákból adódóan lekö-
szönt több évtizedes posztjáról, átadva helyét
Demonaznak, aki most először a mikrofon
mögé is beállt amellett, hogy ismét gitárt ra-
gadott. A Northern Chaos Godsra még három
A szférák zenéje
070-071-szferak.indd 71
GALAKTIKA
2020. március
évet várni kellett, és bár a lemez eltipró erejű,
és talán a valaha volt legsötétebb Immortal-
album, a közönség jelentős része érdektelenül
fogadta éppúgy, mint Abbath szólólemezeit.
Az Immortal nem véletlenül lett akkora
átütő entitás, amekkora. Egy olyan közeg-
ben, ahol a félelemkeltés a mozgatóerő, az
együttes motivációja a vegytiszta szórakoz-
tatás maradt. Három művész összeállt, hogy
elmerüljenek a maguk alkotta világban, és
ne foglalkozzanak mással, csak a zenével.
Tipikusan azokhoz szólnak ők, akiket talán
vonzana valamelyest a stílus, de meggyő-
ződésből nem hallgatják, mert nem tudnak
azonosulni az arra jellemző szövegvilággal.
Az Immortal bemutatja, hogy még egy olyan
sötét stílusban sem olyan fekete minden,
mint aminek még a neve is „black” metal, és
nélkülük talán még ma sem lenne az irány-
zat szélesebb körben ismert.
Zsirka Richárd
71
2020.02.20. 0:33:11
 GALAKTIKA
2020.
2020. március
február
Emoji dzseki
Az Európai Bizottság tanulmánya szerint
évente mintegy 2000 kerékpáros veszti éle-
tét az európai utakon. Ennek egyik legfőbb
oka a nehézkes kommunikáció az autósok és
kerékpárosok között. A bicikliseknek el kell
engedniük a kormányt az irányjelzéshez vagy
ahhoz, hogy megköszönjenek valamit.
A fejlesztők évek óta próbálkoznak külön-
böző LED alapú irányjelző technológiákkal,
hogy egyértelműen megmutathatóvá tegyék a
kerékpárosok szándékait. A Ford cég a „Share
The Road” kampány keretében továbbfejlesz-
tette az ötletet. Elkészíttette az Emoji Dzsekit,
amely segít kerékpárosoknak, hogy könnyeb-
ben tudják jelezni szándékaikat, sőt akár ér-
zéseiket is.
A Ford által kifejlesztett dzseki hátán egy
LED panel található, amin a következők je-
leníthetők meg: három hangulatjelző emoji
egyike; az irányjelző nyilak; és egy veszély-
jelző piros háromszög felkiáltójellel. A jelek
aktiválására a kerékpár kormányán elhelye-
zett, vezeték nélküli távkapcsoló szolgál. Az
emojik alkalmazása az első „Emoji Trend
Felmérés”-re épül. A legtöbb ember szíveseb-
ben fejezi ki érzéseit emojik révén, mint egy
telefonhívással.
Az Emoji Dzseki még csak prototípus, egy-
előre nem vásárolható meg.
72
072-086-fox.indd 72
T
ÜRKIZ lidércfények hömpö-
lyögtek a felderítőhajó hídja kö-
rül, mialatt kilépett a világűrbe.
Mintha az egész szerkezet meg-
görbült, majd kinyújtózott volna, ahogy
megszabadult a féregjárat különös fizikai
törvényeitől.
Amint az utolsó lidércfény is eltűnt,
Lyon zászlós öklének szorítása lazult a pa-
rancsnoki fedélzetet körbefutó korláton.
Már több mint egy tucatnyi utazást hajtott
végre a féregjáratokban, és minden útjával
egyre nőtt benne a sejtés, hogy valami él a
járatok mélyén: valami, ami sóvárog a többi
érző lény jelenlétére.
Megtartotta magának ezt a sejtést. Ha
hangoztatni kezdi, hogy szerinte valamiféle
rosszindulatú entitás él a féregjáratokban,
azzal biztosan megkapja a beutalóját a pszi-
chiátriára, és egyúttal elveszíti az osztagát.
Fém pengése vonta el Lyon figyelmét az
ablakról. A híd közepén buzgón dolgozott
a hajó személyzetének két maradék tagja: a
hajómesternő és az adattechnikusa.
A technikusnő aranyberakásos ujjai,
melyekből ragyogó kábelek futottak a mun-
kaállomásába és a kopasz fején található
áramkörökbe, úgy rángatóztak, mintha
rohamot kapott volna. Egymásnak koc-
canó hangjuk betöltötte a hidat. Ő – Lyon
emlékei szerint Diannao – a hajó rabszol-
gája volt, az idegrendszerét összekötötték a
Ryukyu minden funkciójával.
– Drónok kint – mondta a technikusnő.
Lyon parányi rezgést érzett a páncélozott
csizmájában, ahogy az apró elektromág-
neses fegyverek mikrodrónokat köptek az
űrbe.
– A féregjárat stabilnak tűnik – jelentet-
te Sandun parancsnok. A Ryukyu osztályú
hajókat minimális legénységre tervezték,
ami azt is jelentette, hogy a kapitányra jó-
2020.02.20. 0:32:33

Richard Fox
Az aeon
aeon-incidens
val több felelősség hárult, mint pusztán a
döntések meghozatala és a küldetés sikeré-
nek biztosítása.
Lyon a védőkorláton dobolt, mi-
közben egy lavinányi adat öntötte el a
holoképernyőt Diannao és Sandun körül.
Nem rá tartozott, hogy értelmet keressen
bennük, ő csak egy hasznos teher volt a
hajón.
– A Victor–97-es térbeli anomáliából
származó Keever-részecskék azt mutatják,
hogy a következő ciklus előtt még harminc-
kilenc órán keresztül fenntartható az út a
honállomás felé – mondta Diannao. Vak
szeme a mennyezetre meredt, és úgy villant
jobbra-balra, mintha gyorsolvasna.
– Ezért mondtam, hogy stabilnak tűnik
– tette hozzá Sandun.
– Ott az előőrs. – Lyon kétszer a korlátnak
koccantotta az ujjpercét. – Van kapcsolat?
Az aeon-incidens
072-086-fox.indd 73
GALAKTIKA
2020. március
Minél
idegenebb
egy civilizáció
a miénktől,
annál több
buktatója lehet
a kapcsolat-
felvételnek.
Sandun mintha összement volna Lyon
kérdését hallva. A Ryukyu ritkán szállított
utasokat a felderítő útjain, és Lyon biztos
volt benne, hogy Sandun még soha nem ke-
rült közeli kapcsolatba a Beavatkozó Erők
egyetlen tisztjével sem. Lyon nem hibáztat-
ta őt a félénkségéért. Teljes páncéljában a
férfi majdnem egy vállal és fejjel magasabb
volt egy normális embernél, és a torkába
épített hangszóróknak köszönhetően a be-
széde egy párduc morgására hasonlított.
Lyon nemcsak viselte a testpáncélját, ha-
nem egybe is fonódott vele. Magát a páncél-
zatot is megfélemlítőre tervezték: az arcát
takaró lemez csupasz koponyának tűnt, a
többi lapot pedig úgy formálták, hogy vi-
selőjük izmosnak és halálosnak látsszon.
Rengeteg idegen fajba futottak bele, nem
minden kapcsolatfelvétel volt barátságos,
és a csúcsragadozót imitáló megjelenés
73
2020.02.20. 0:32:43
 GALAKTIKA
2020. március
az erő majdhogynem univerzális jelének
bizonyult.
Ugyanaz az idegösszefonó technológia,
ami Diannaót a hajóhoz kötötte, kapcsolta
Lyont a páncéljához, valamint a kéttucatnyi
csatadrónhoz, amelyek a kilövőcsövekben
várakoztak.
– Még mindig tucatnyi fénymásodperc-
re vagyunk az aeonok bolygójától – mond-
ta Sandun. – Hamarosan megkapjuk az
adatokat.
Az aeon egy primitív faj volt egy Föld-
szerű bolygón, amelyen óriási hegyvonula-
tok és mély tengerek szabdaltak szét tágas
síkságokat. A megfigyelt fajok közé so-
rolták. Az első szonda, ami a féregjáraton
keresztül a csillagrendszerükbe érkezett,
számos olyan genetikai és szociális mintá-
zatot fedezett fel, ami további vizsgálatokat
követelt. A megfigyelési listán lévő idegen
lények az emberiség potenciális konkuren-
sei lehettek. Az ixithek betörése és az azt
követő pusztítás után a túlélő emberek a
Nexuson felesküdtek rá, hogy éles szem-
mel vigyázzák majd a megfigyelendő fajo-
kat, hogy ne kövessék el ugyanazt a hibát
még egyszer.
Lyon lekérte a jelentést a hajó fegyver-
zetéről. És ott is voltak: hat radioaktív su-
gárzást generáló rad-rakéta, elzárva az űr-
jármű törzsében. Egyetlen is elég lett volna
hozzá, hogy egy bolygó teljes atmoszféráját
megmérgezze, és vele együtt minden olyan
élő szervezetet lassú halálra ítéljen, amely a
légkörtől függ.
Amint az első szonda a megfigyelési
listára tette az aeon fajt, a Nexus a bolygó
körül keringő egyik holdon megfigyelőállo-
mást hozott létre. A tudósok egyéves ciklu-
sokban rögzítették és jelentették az aeonok
fejlődését. Az utolsó jelentésnek már akkor
meg kellett volna érkeznie, amikor a féreg-
74 Az aeon-incidens
072-086-fox.indd 74
járat újra megjelent a csillagrendszerben
– csakhogy ez mostanra már tizenkilenc
órát késett.
Egy útiterv rajzolódott ki a Lyon előtti
holoképernyőn, vagy a hajómesternő, vagy
az adattechnikus jóvoltából. A Ryukyu alig
egy óra alatt az aeonok világának lőtávol-
ságába érhetett. Az egyik, kötött pályán ke-
ringő holdról visszajelzés érkezett.
– Az előőrssel létrejött a kapcsolat – je-
lentette Diannao. – Létfenntartás optimá-
lis, az adatmagok károsodtak – szívta be
foga közt a levegőt.
Lyon körül felbukkantak az előőrs belse-
jéből származó videofelvételek. A szobákat
kifosztották, ruhadarabok és törött búto-
rok hevertek szerteszét. Lyon megérintette
az egyik felvételt, és ráközelített a folyosó-
ra. Egy pár fehér csizma lógott ki a sarok
mögül. Addig lapozott a képek között, amíg
meg nem találta a csizmákat egy másik
szögből.
Ott volt. Egy halott feküdt a folyosón, a
két karja kegyetlen szögben csavarodott ki,
a teste alatt megszáradt a fekete vértócsa.
Lyon körbepásztázott, a falakra fröccsent
nyomokat vizsgálva. Ronda vérpettyek
szennyeztek be egy fejmagasságban lévő
táblát.
– Agyoncsapták – mondta. – Egy ütéssel.
– Tíz holttestet azonosítottunk az elő-
őrsön a videofelvételek alapján – mondta
Diannao. Felbukkantak a halottak képei,
egy-egy személyazonosító adatlappal a tes-
tek mellett.
– Tizenegy embert rendeltek ki – jegyez-
te meg Lyon. – Hol van Dr. Philips?
A szigorú arcú, szőke hajú nő azonosító
kártyája az előőrsön egyetlen holttesttel
sem mutatott egyezést.
– Hogy történhetett? – kérdezte Sandun.
– Mindannyiukat kondicionálták a fizikai
2020.02.20. 0:32:43

erőszak ellen, és a biztonsági robotoknak
azonnal le kellett volna zárniuk a helyszínt,
ahogy az első biometrikus vizsgálatok ki-
mutatják…
– Az előőrs biztonsági rendszerét kikap-
csolták húsz perccel azelőtt, hogy a hatos
légzsilipet feltörték – jelentette Diannao. –
Kilenc másodpercnyi videofelvételt sikerült
helyreállítanom az adattárakból.
Egy néma videón megjelent az egyik lég-
zsilip. Szikrák pattantak ki a zárból. Egy
vaslándzsa hegye átszúrta az ajtót, majd
körbefordult, mire kampók nyíltak ki belő-
le, és beleakadtak a fémbe. Az ajtó kisza-
kadt a helyéről, ahogy az a valami, ami oda-
kint volt, letépte a zsanérokról.
Az egyszerűnek tűnő űrruhába öltözött,
magas, görbe lábú, vékony combú idegenek
beözönlöttek a nyíláson. Mindannyian he-
gyes végű furkósbotot hordtak maguknál.
A felvétel végén egyre többen töltötték meg
a zsilipet.
– Az aeon fejlődő ipari civilizáció volt;
gőztechnológiát használtak, amikor húsz
évvel ezelőtt létrehoztuk a bázist – mond-
ta Lyon. Előhívta az idegenek adatait tar-
talmazó fájlt. Az kétlábú, vékony combú,
kékesszürke bőrű fajt mutatott be, ami ös�-
szecsengett az imént az előőrsön látott tá-
madók képével.
– Az előőrs körül vegyi üzemanyag
meghajtású leszállóegységek vannak – je-
lentette Diannao. – A bolygó atmoszférá-
jában szénhidrogének… A sötét oldalon
elektromos megvilágítású városok… Aeon-
nyelven sugárzó rádióhullámok aktívak.
A bolygón lévő technológia megfelel a földi
1970-es évekének.
– Lehetetlen – állította Sandun. – Képte-
lenség, hogy ilyen gyorsan fejlődtek volna.
– Hiszek a saját szememnek– jelentette
ki Lyon. – A belső zsilipajtó még mindig
Az aeon-incidens
072-086-fox.indd 75
GALAKTIKA
2020. március
érintetlen, és Philips űrruhája hiányzik a
szekrényéből.
– Fogságba ejtették – mondta Sandun. –
Diannao, keress…
– Megtaláltam a genetikai jelét. –
Diannao feje egyik oldalról a másikra
forgott, miközben az aeonok bolygójának
holoképe növekedett körülöttük. A jelzés
egy hatalmas, félköríves öböl körül bur-
jánzó városból érkezett. – A helyzete nem
tökéletesen meghatározható, kettő egész
héttized kilométeres körzetben sikerült be-
határolni. Komoly anyagtömeg mögött van,
talán valamiféle bunkerben.
Sandun fél kézzel megtörölte a hűvös le-
vegő ellenére is izzadó homlokát.
– Mi… én szankciót követelek: ez nyílt
támadás. Ha az aeon civilizáció ilyen
gyorsan képes fejlődni, akkor komoly fe-
nyegetéssé válnak a Nexus számára, amint
a féregjárat húsz év múlva ismét kapcso-
latot létesít. Két rad-rakétát lövünk ki a
bolygóra, csak hogy biztos legyen – közöl-
te Sandun.
– Nem – legyezte el maga elől az adat-
mezőket Lyon. – A rad-rakéták bevetéséhez
mindhármunk jóváhagyása szükséges. Én
ellenzem. Leszállok a városban, kiszabadí-
tom Philipst, és kiderítem, hogy mi is tör-
tént valójában.
– Várjon… – Diannao megrándult. –
A  holdon lévő biztonsági robotok… prog-
ramját módosították. Az új logikájuk zava-
rodott, összekuszált.
– Idegen – mondta Lyon, ahogy meg-
érintette a Diannaót tápláló csatornát, hogy
a saját szemével is lássa. – Az aeonok feltör-
hették a rendszert. Nem kockáztathatom,
hogy leengedjem oda a drónjaimat.
Lyon a zsilipekhez vezető lift felé indult.
– Nem mehetsz le egyedül! – kiáltott
utána Sandun.
75
2020.02.20. 0:32:43
 GALAKTIKA
2020. március
– Dehogynem – közölte Lyon, miközben
rácsukódott a lift ajtaja.
Az ereszkedőkabin zörgött Lyon körül, mi-
közben áthaladt a felső atmoszférán. Egy
alapos, aeroszol-gyújtófejes szőnyegbom-
bázás után kellett volna érkeznie, miután
a saját fegyvereivel megtisztította a landoló
zónát, és a drónjai biztosították a területet.
Egyetlen emberi tiszt egy ellenséges boly-
góval szemben – ez biztosan nem szerepelt
a Beavatkozási Hivatal műveleti stratégiái
között.
Az aeon világ légvédelmi radarrend-
szerének egy pászmája megérintette az
ereszkedőkabint, de a kikötőváros körüli
rakétakilövők némák maradtak. Kellemes
meglepetés volt, hogy a kabinba épített lo-
pakodó technológia elrejtette őt a védelmi
erők elől. Nem könnyítette volna meg a dol-
gát, ha idő előtt ki kell ugrania, és gravitá-
ciós ejtőernyővel evickélni a föld felé.
– Lyon – mondta Sandun, a kabin és a
Ryukyu közötti, szűk fókuszú lézernyalá-
bon keresztül –, ha téged megölnek oda-
lent, akkor Diannao és én elpusztítjuk a
bolygót. Ha meghalsz, akkor nem kell a
beleegyezésed.
– Ezzel próbálsz szerencsét kívánni ne-
kem? – kérdezett rá Lyon.
– Nem. Igen. Úgy értem… ha megtalálod
Philipst, küldjük a mentődrónt. Ha az élet-
jeleid megszűnnek, küldjük a rad-rakétákat.
– Vettem. Lyon kiszáll – bontotta a vo-
nalat. A kameráival egy felhőkarcolókkal
körülvett, tágas parkot pásztázott, és egy
érintéssel beállította az érkezési pontot.
Ujjai kitárultak és ökölbe szorultak, ahogy
az aggodalom jeges érintése átúszott a
gyomrán. A város tele volt civilekkel. Az
aeonok felnőtt párjai néhány évente akár
öt gyereknek is életet adhattak, és a vá-
76 Az aeon-incidens
072-086-fox.indd 76
rost figyelő drónkamerák alapján ren-
geteg család volt az utcákon a reggel be-
köszöntével.
Gyerekek. Nem harcosok. Ez pont úgy
alakult, mint a Valadin-incidens, csak őt
most nem fedezték harci drónok. Az a gon-
dolat, hogy nem erőszakos, érző lényeknek
árthat, rémülettel töltötte el Lyont.
Egy részem legalább még mindig ember,
gondolta.
A manőverező rakéták mély morgással
éledtek fel, és a férfi az ereszkedőkabin ol-
dalához préselődött.
– Landolás tíz másodperc múlva – jelez-
te a kabin.
Lyon megmarkolta a fegyverét és meg-
feszítette minden izmát; a testpáncéljában
felébredt és betöltött a haptikus visszacsa-
tolás. Idegrendszere kinyúlt, és egybeolvadt
a páncéllal. A mellkasán és a vállán érez-
te a biztonsági övek dörzsölését, és ahogy
a gyorsulási gél hűvös tasakjai a testéhez
nyomódtak. Az egész teste könnyebbnek és
erősebbnek tűnt. Adrenalin öntötte el.
Lassan fújta ki a levegőt, és levette a lé-
zerfegyverét a kabin ajtaján lévő állványról.
Most már készen állt a harcra.
Pengő hang szólalt meg, és jelzései egyre
sűrűsödtek, ahogy a magasság a nullához
közeledett. Fellobogtak a manőverező ra-
kéták, és az ereszkedőkabin egy pillanatra
megremegett, majd becsapódott az aeonok
világába. A biztonsági övek kiugrottak a
kapcsokból, és amint az ajtó felnyílt, Lyon
kitört a kabinból.
A manőverező rakéták megperzselték a
mező füvét. Szénné égett növények és cse-
resznyevirág illata ostromolta Lyon orrát,
ahogy kilépett a szabad ég alá. Felemelte és
maga körül körbeforgatta fegyverét.
A parkot felhőkarcolók vették körül,
mindnek hegyes, különböző dőlésszöget
2020.02.20. 0:32:43

bezáró teteje volt, mintha a tervezők egy
hegyláncot akartak volna imitálni.
Lyon egy tucatnyi aeonból álló csoportra
szegezte a fegyvert, akik egy pózna körül
gyűltek gyűrű alakzatban a park túlsó vé-
gén. Vörös anyagdarabokat viseltek a de-
rekukon és a combjukon megkötve, alatta
sötét, vastag testharisnyával. Hosszú, szé-
les kampóban végződő rudat tartottak a
kezükben. Lyonnak eszébe jutottak azok a
felvételek, amelyeket az előőrs megtámadá-
sáról látott.
Ezek az aeonok tökéletesen mozdulatla-
nul álltak, csak a csápjaik rángatóztak vadul.
Lyon a csoport felé haladt, a fegyvere
feltöltődött energiával, ujját a ravaszon tar-
totta.
Egy aeon eldobta a lándzsáját, és elfu-
tott; a többiek pillanatokkal később csatla-
koztak hozzá. Ahogy menekültek, az aeon
nyelv huhogásai és kattogásai töltötték meg
a levegőt. Lyon megfordult, és észrevett
még egy aeonokból álló csoportosulást, de
ezek vörös helyett zöld ruhát viseltek, és
egy másik gyűrű mellett futottak el a mező
túlsó vége felé.
– Egy játék közepén landoltam – követ-
keztetett Lyon.
– Diannao figyeli az aeon rádiófrekvenci-
ákat. A katonasági csatornák éppen megva-
dulnak – közölte vele Sandun.
– Nincs idő finomkodni – lökött ki egy
lemezt az övéből Lyon, és feldobta a levegő-
be. A lemez közepén mozgásba lendült egy
propeller és felemelte a drónt. Ahogy egyre
feljebb és feljebb emelkedett, a nagy ener-
giájú radarjával térképet rajzolt a városról
Lyon elé.
A drón Philips génjelére koncentrált…
és meg is találta egy híd túloldalán, egy
zömök, erődítményszerű épületben. Lyon
elég közel landolt ahhoz a ponthoz, ahol a
Az aeon-incidens
072-086-fox.indd 77
GALAKTIKA
2020. március
bolygó körüli pályáról észlelték a jelet, ami
ezek szerint valójában jó néhányszáz mé-
terre volt tőle.
– Sejtettem. – Lyon kiszúrt egy széles
utat a hídhoz, és futásnak eredt. Kétszer
összecsattintotta a fogait, és hátrarán-
totta a hüvelykujját, ezzel küldve el az
önmegsemmisítési parancsot az ereszke-
dőkabinnak. Az amúgy is alig volt több
hőtől torzult fémnél és néhány kezdetleges
ballisztikus komputernél, de semmi nem
maradhatott Lyon után, amiből az aeonok
tanulhatnának.
A magban lévő magmatöltet aktiváló-
dott, és pillanatok alatt füstté és salakká
változtatta a kabint.
Lyon rohant, a páncélja közel hatvan ki-
lométer per órás sebességre gyorsult, mi-
közben a lassan döcögő aeon járműveket
kerülgette. A felnőtt aeonoktól félelemmel
teli kiáltásokat, a gyerekektől sikolyokat
hallott, miközben rohanvást megelőzte a
masszív közlekedési eszközöket.
Lyon elfojtott egy mosolyt. Vajon hogyan
reagáltak volna az öreg New York lakosai,
ha egy kétméteres idegen landol a Central
Parkban, majd végigsprintel a Madison
Avenue-n?
– Több jármű közelít a pozíciód felé – kö-
zölte vele Sandun.
– És ezt miért mondod? Épp egy úttest
közepén vagyok a csúcsforgalomban. –
Lyon átugrott egy teherautón, és méretes
horpadást hagyott a tetején, ahogy a kezét
a kocsinak lökve próbált egy kicsivel na-
gyobb lendületet nyerni.
– Felfegyverzett járművek. Tankokat és
fegyvereseket szállító járműveket látok. Né-
hányuk feléd közelít jobbról – pontosított
Sandun.
Lyon felmordult, és megbánta, hogy nem
várt meg egy nagyobb hajót a küldetéssel.
77
2020.02.20. 0:32:43
 GALAKTIKA
2020. március
A  Beavatkozó Erők bolygó körüli pályára
állított támogató tisztje azonnal tájékoz-
tatta volna a releváns információkról… és
megmondta volna azt is, hogy mekkora ka-
liberű ágyúkat hordoznak a tankok.
Egy utcasaroknál elrohant egy aeon cso-
port mellett, és végre megtalálta a hidat,
amely a pár száz méterrel arrébb lévő erő-
dítményhez vezetett. Két szélén hatalmas
kerekek rángatóztak, mint egy óramű fo-
gaskerekei, és ahogy felfelé emelték a hidat,
minden puffanás végigvisszhangzott a há-
zak között. A szerkezet két fele közötti rés
a fogaskerekek minden fordulatával egyre
nagyobb lett.
Lyon páncélja alkalmas volt arra, hogy
viselője túlélje a kozmikus sugárzást, vagy
az ixithek romboló sugarait, és hónapokig
működött egyetlen töltéssel. De mivel több
mint háromszázötven kilót nyomott, egyet-
len dologra képtelen volt: úszni.
Lyon lába szilánkokat vájt ki a beton-
ból, ahogy fékezve megállt. Előreszegezte
a fegyverét, és kilőtt egy fehéren izzó su-
garat, amelynek hatására seb keletkezett
a levegőben és felhólyagosodott az autók
festése, mielőtt a lövedék becsapódott vol-
na a gépházba. A hidat felemelő szerkezet
megállt, ahogy az azt üzemeltető alkatré-
szek salakká olvadtak össze. A túloldali
szerkezet megfeszült a hirtelen jött plusz-
terheléstől.
Lyon a folyó túloldalára célzott, de a
célpontját eltakarta egy hatalmas konté-
nerekkel teli uszály. Gépfegyver dörgése
hatolt a hangreceptoraiba, és ugyanabban
a pillanatban golyók csapódtak a mellvért-
jébe. Ezek lepattantak róla, és alig értek el
nagyobb hatást, mintha valaki mellkasba
bökte volna. Egy aeon katonai jármű, a te-
tején egy forgótornyon ülő gépfegyverrel le-
futott az útról, és a folyóval párhuzamosan
78 Az aeon-incidens
072-086-fox.indd 78
állt meg egy füves részen. A lövész kiabált
és szélesen integetett, majd lebukott a fegy-
vere mögé.
Lyon egy aeon sikolyát hallott a háta
mögött lévő járda felől. A cseresznyevirág-
illat erősebb lett, miközben az idegenek
menekültek Lyon elől; sokan kiugrottak a
kocsijukból és rohanni kezdtek. Lyon fede-
zék reményében szétnézett, ahol a civilek
eltűnhetnének a tűzvonalból. Úgy rohan-
tak el előle, mint ahogy a hullámok a vízbe
dobott kő elől, ő pedig úgy döntött, hogy
megtartja az állását.
A gépfegyver tüzet nyitott, és szétté-
pett egy autót Lyon és a támadója között.
Golyók koppantak a lábán, és egy súrolta a
torka oldalát.
A golyók páncélozatlan testeket értek, és
nyomukban gyötrelmes sikolyok hangzot-
tak fel Lyon mögött. A gépfegyvernél álló
aeon katona nem hagyta abba a tüzelést.
Lyon megrohamozta a páncélautót.
A  két sávot elválasztó emelkedőn dobban-
tott egyet, és kilőtte magát a levegőbe. Két
lézersugárral lőtte ki a páncélautót, ami
azonnal tábortűzzé robbant szét.
Lyon landolt, és abba az irányba pillan-
tott, ahonnan a páncélautó érkezett, de
csúcsforgalmon és menekülő idegeneken
kívül semmit sem talált. A cseresznyevirág
illata teljesen elöntötte az orrát.
– Sandun, nem említettél valamit egy
tankról? – kérdezte Lyon.
Egy villám csapott be Lyon mögött.
A  földhöz vágta a tank főágyúja mögött
keletkező légnyomás örvénye, még úgy is,
hogy a gyilkos lövedék jó néhány méterre
elkerülte őt. Lyon arccal csapódott a járdá-
ba, majd belecsúszott egy furgonba.
Talpra állt, tudván, hogy csak másod-
percei vannak, mielőtt a tank személyzete
újratölthetné a fő ágyúját.
2020.02.20. 0:32:43

A furgon, aminek nekicsapódott, üres
volt. Lyon eldobta a fegyverét, az ujjait ke-
resztüldöfte a vékony, fém oldalpaneleken,
és megragadta a kasznit. A testét a tank felé
fordította, és farkasszemet nézett az ágyú-
cső sötétségével. A páncélja megértette a
szándékát, és a segítségére sietve úgy hají-
totta el a furgont, mint egy szénakazlat.
A furgon átsiklott a levegőn, majd üveg-
záport szórva, fémes csikorgással landolt a
tankon, és felnyársalódott az ágyúcsőre.
A tank tüzelt, és forró fémszilánkokra
robbantotta a furgont. Az ágyú a tengelye
körül forgott, Lyont keresve.
A zászlós ráugrott a tankra, és két kézzel
ragadta meg az ágyút. Nekicsapta a térdét
a csőnek, és a fém nyöszörgésétől kísérve
meghajlította. Aztán megragadta a veze-
tőülés nyílásának fogantyúját, és feltépte
az ajtót.
A feltárt rekeszből egy leesett állú, kitö-
mött sisakos aeon bámult fel Lyonra. Ő meg-
ragadta a sofőrt a grabancánál fogva, és ki-
hajította a folyóba. Aztán benyúlt a nyíláson,
és kitépte a helyéről a kormányrudat.
– A híd! – kiáltott rá Sandun.
Lyon oldalra rántotta a fejét. Bár a sugár-
lövedékkel megállította a híd egyik felét, a
másik még mindig emelkedett.
– A francba. – Lyon elhajította a kor-
mányrudat, és a híd felé rohant. Autók
csúsztak le az útról és ütköztek egymásnak.
A csizmája horpadásokat hagyott a motor-
blokkokon, ahogy átvágott a káoszon, és el-
érte a folyóhoz vezető, szabad rámpát.
A testpáncéljában lévő szervomotorok
tiltakozva szűköltek, ahogy felfelé ro-
hant. A híd másik felének pereme majd-
nem harminc méterrel magasabban volt,
mint ezen a részén a korlát, és még mindig
emelkedett.
– Kizárt, hogy sikerül ez az ugrás!
Az aeon-incidens
072-086-fox.indd 79
GALAKTIKA
2020. március
– Szeretnél lejönni, és megtenni helyet-
tem? – Lyon a vállára vetette a puskáját,
és rögzítette a hátára. A lába sebes tempót
diktált a híd ellenében. A ballisztikus elő-
rejelzés a folyóba mutatott, nem pedig a híd
túloldalára.
– Nem…
Lyon dobbantott a peremen, és a levegő-
be lépett, a két karja kapálózott, ahogy a
szemét az emelkedő hídra szegezte. Előre-
nyúlt, de pár centivel elvétette a célt.
Ha valamit folyamatosan sulykoltak a
Beavatkozó Erők kiképzésén lévő újoncok-
ba, az a B-terv fontossága volt. A testpán-
célt úgy tervezték, hogy a legtöbb földi és
űrbéli körülményhez alkalmazkodjon, és
elsők között építettek bele számos olyan
opciót a ruhába, amely alkalmassá tette azt
az űrhajóra való visszatérésre.
Lyon a híd alsó részének ütötte a bal
karját, mire a szigony kiugrott a ruhájából.
A gyémántfej képes volt megcsáklyázni egy
hadihajó törzsét, vagy megakadályozni,
hogy egy ügynök elsodródjon a világűrben,
úgyhogy a híd vastag betonja nem jelentett
kihívást. A szigony áttörte a betont, és biz-
tos támasztékot talált.
A horgonykötél megfeszült, és Lyon a híd
alá lendült vele. Lenézett, és maga alatt lát-
ta az imént az útjában álló bárkát. Az aeon
személyzet tagjai a konténerek tetejére
gyűltek, és rá mutogattak.
– Nem látunk. Meghaltál?
– Fogd. Be!
Lyon bekapcsolta a horgony motorjait.
Egy nullgravitációs környezetben könnye-
dén felhúzta volna magát. Itt, mélyen az
aeon világ gravitációjának kútjában a mo-
tor nyöszörögve tiltakozott, és hibaüzene-
tet küldött.
Lyon hátra, majd a híd oldala felé lendí-
tette a lábát. A teste párszor előre-hátra him-
79
2020.02.20. 0:32:43
 GALAKTIKA
2020. március
bálózott, amíg elegendő lendületet gyűjtött,
és elérte a peremet. Megragadta a vaskorlá-
tot, és a fémbe fúrta a körmeit. A következő
pillanatban kieresztette a szigonyát, és az
ujjait ásta bele a fémbe, majd felhúzta magát.
– Ó, hát megvagy. Szép munka. Gyerünk,
Diannao, töröld a rakéták indítását!
Lyon lecsúszott a hídon. Az alatta elterü-
lő utcákon egy szál civil sem volt, helyette
világossárga egyenruhás, puskás aeonok
tucatjai töltötték meg a területet egészen az
erődítményig.
Golyók csapódtak a hídnak, porrá zúzott
beton felhőket verve fel.
Lyon előhúzta a fegyverét és útjára bo-
csátott egy sorozatot, a környező épületek-
re és a katonák által fedezékként használt
járművekre célozva. A lézerlövedékek fel-
forralták a levegőt, a villámgyors léglöketek
elérték az épületeket, és megsemmisítették
az ablakokat. Üvegcserepek záporoztak az
aeon katonákra, akik szétszéledtek, fedezé-
ket keresve.
Lyon az erődítmény irányába rohant,
egy mindössze háromszintes, zömök épü-
let felé, aminek volt egy külső, alacsonyabb
fala. Elrohant egy aeon katona mellett, az
üveg csikorgott a páncélruhába bújtatott
talpa alatt. Több katona mellett elszlalomo-
zott, amíg azok próbáltak magukhoz térni
a robbanások után. Senki sem kísérelte meg
lelőni, amíg megközelítette az erődöt.
– Milyen vastag a külső fal? – kérdezte
Lyon, miközben egyre gyorsult.
– Kábé egyméteres. Miért?
A zászlós leeresztette a vállát, és neki-
ütközött a falnak. Az durva tégla és malter
egy porral és faldarabokkal kísért robba-
nással engedett utat neki. Az udvaron pán-
célautók várakoztak, változatos ruhákba
bújtatott aeonokkal körülvéve, akik éppen
a járműveket javították.
80 Az aeon-incidens
072-086-fox.indd 80
Az egyikük egy csatakiáltással rontott Ly-
onnak, csavarhúzót lóbálva a kezében. Ő tö-
kéletesen mozdulatlanul várta meg, amíg az
aeon a feje fölé emelte a tompa szerszámot,
majd a sisakjának csapta. A csavarhúzó
zengve pattant le róla. A katona elhátrált, a
támadásban eltörött ujjait dajkálva.
Lyon maximum hangerőre állította a
testpáncéljának hangszóróit, és dobbantott
egyet, miközben elüvöltötte magát.
Az aeonok arca összerándult, eltakarták
a fülüket és összeszorított foggal sziszegtek
Lyon felé.
Avas olajszag csapta meg az orrát.
– Hát ennyit arról, hogy harc nélkül
megússzuk – morogta Lyon. Az egyik pán-
célautón ülő gépfegyver felugatott, és löve-
dékekkel verte a mellkasát és a vállát.
Lyon csípőből tüzelt, és a harcias kocsi
alatt találta el a földet. A robbanás a hátára
pördítette a kocsit, a tüzért pedig egy másik
ballisztikus pályára állítva áthajította a fa-
lon. A légáramlat a földnek csapta az aeon
katonákat, vagy nekilökte a járműveik kö-
nyörtelen, páncélozott oldalának.
Lyon az erődítménybe vezető, megerősí-
tett ajtóhoz ment, és elfordította a csövet a
lézerfegyverén. Egy rövid, fehéren izzó vá-
góláng gyúlt ki a csőtorkolat alatt. Néhány
másodperc alatt átvágta a nehézfém zsané-
rokat. Lyon nem is foglalkozott a hátán pat-
togó, vagy a falat megsebző lövedékekkel.
– Lyon, észleltünk valami furcsát… Úgy
tűnik, hogy Philips mozog.
– Már majdnem bent vagyok. – Lyon
elkapta egy aeon mozdulatát a szeme sar-
kából. Az idegen szuronyos fegyverrel ron-
tott rá, a szeme őrjöngve nyílt tágra. Lyon
egy villámgyors ütéssel csapta el az idegent
visszakézből, olyan erősen, hogy a lába ki-
fordult alóla, és a teste a talajjal párhuza-
mosan repült hanyatt.
2020.02.20. 0:32:48

– A jele az építményen kívülről jön, és
észak felé tart.
Lyon lángvágója elmetszett egy felső
zsanért, ő pedig ellépett az útból, ahogy a
bank-páncéltermi vastagságú ajtó megin-
gott, majd egy csattanással elzuhant. Be-
lesett, és több felállított gépfegyvert látott,
készenlétben lévő katonákkal. Egy aeon
tömör parancsot kiáltott, mire a fegyverek
felugattak, és az ajtónyílást megtöltötték a
lövedékek.
Felszökkent a levegőbe, és megragadott
egy ablakpárkányt a második emeleten.
Ujjai a betonba martak, ahogy fellendítette
magát még egy emeletnyivel, majd megka-
paszkodott a tetőben. Felhúzta magát a pár-
kányon át a kavicsokkal borított tetőre.
– Északra! Azt hiszem, azon a helikopte-
ren van.
Próbáld ki a
virtuális valóságot
Gyere el barátaiddal Budapest
legnagyobb, 200m2-es virtuális
valóság központjába
Ajándékutalvány
Akár 6 fős multiplayer
Szülinapi és csapatépítő partik
www.playvr.hu
Az aeon-incidens
072-086-fox.indd 81
GALAKTIKA
2020. március
A repülő, jóformán csak egy rotorhoz kap-
csolódó, drótkeretes műanyagdoboz, lassan
szállt egy főútvonal mentén, ami az erődít-
mény túloldaláról indult. Kihozni a doktort
egy helikopterből jóval nehezebb feladatnak
tűnt, mint kiásni egy stabil építményből, fő-
leg, mivel Lyon nem tudott repülni.
Elküldött egy parancsot a testpáncélján
keresztül, mire Philips jeladója feltűnt a
sisakkijelzőjén. A pötty ugrált a környező
felhőkarcolók interferenciája miatt.
Lyon visszakapcsolta a puskáját, a heli-
kopterre célzott, de tétovázott. Hol kellene
eltalálnia az idegen gépet ahhoz, hogy le-
hozza a levegőből, de ne ölje meg vele egy-
úttal Philipset is?
Egy adatszilánk állandósult a kijelzőn:
valami, ami nem stimmelt azzal, amit lá-
tott. Kissé lejjebb eresztette a fegyverét.
+36 20 212 2201
1053 Bp., Kecskeméti u. 5. 81
2020.02.20. 0:32:51
 GALAKTIKA
2020. március
– Milyen gyorsan mozog?
– Meg fog lógni!
– Válaszolj az átkozott kérdésre!
– Talán… négy vagy öt mérföld per
órával.
– Az a helikopter rohadtul gyorsabban
mozog annál. – Lyon végigszkennelte az
utat… és meglátott egy fekete furgont, ami
az elhagyott kocsik között próbált utat vág-
ni magának, és ugyanabba az irányba tar-
tott, mint a helikopter.
– Megvan. – Lyon átrohant a tető másik
oldalára, majd leugrott. Egy lábbal a külső
falon landolt, majd az autópályára érke-
zett. Beérte a fekete furgont, és nekilökte az
egyik oldalsó útzáró betontömbnek. A  ko-
csi csikorogva állt meg, és csúnya festék-
sebhelyet hagyott a betonon.
Egy sötétkék kezeslábast viselő aeon
ugrott ki a vezetőülésről, és pisztolyt
szegezett Lyonra. Ő tenyérrel vágott rá a
csőre, és egy gyors szorítással összetörte
a fegyvert. A sofőr felugatott félelmében,
majd elszaladt; a cseresznyevirág-illat
megtöltötte a levegőt.
Lyon belenyomta ujjait a furgon oldalá-
ba, és kitépte az ajtót a helyéről.
Egy szőke hajú emberi nő ült odabent, a
csuklóját és a bokáját a padlóhoz láncolták.
Amint felnézett Lyonra, a szája undorodva
biggyedt le.
– Dr. Philips, gondolom – mondta Lyon.
– Maga idióta! – csattant fel Philips. –
Látták magát! Látták, hogy mire képes.
Van róla elképzelése, hogy mit jelent ez az
aeonoknak?
Lyon egy gyors rántással szétszaggatta a
bilincseket. Egy golyó fütyült el a feje fölött.
– Nem tudom. Nem is érdekel. Maga a
küldetésem. – Lyon elővett egy hengert a
hátán lévő apró táskából, és átnyújtotta
Philipsnek.
82 Az aeon-incidens
072-086-fox.indd 82
– Nem – hátrált a nő Lyontól. – Marad-
nom kell. Helyre kell hoznom, amit elron-
tott. Hallgatni fognak rám. Ha most elvisz,
akkor az egész faj hadrendbe áll ellenünk.
Lyon felmordult, és megnyomott egy
gombot a hengeren. Elektromos jajgatás töl-
tötte meg a teret, papírvékonyságú rétegek
váltak le a hengerről, és úsztak a levegőbe,
egyenként akkorák, mint Lyon tenyere. Az
anyag Philips felé lebegett, és bekötözte a
kezét és lábát.
Lyon soha nem bízott az elsősegély-
készletekben. Az, hogy egy pókselyem fi-
nomságú anyagra kellene bíznia az életét,
miközben az ébren töltött órái nagy részét
teljes testpáncélban élte, sértette harcosi
önérzetét.
Philips megpróbálta lehúzni magáról az
elsősegély-ruhát, de nem járt sikerrel. A ré-
tegek egybekötöttek, és egyfajta külső vázat
alkottak körülötte. Lyon Philips oldalának
nyomta a hengernek azt a részét, amit még
mindig a markába szorított, a környezeti
szabályozót. A ruha a szabályozó köré ol-
vadt, és a nő életjelei feltöltődtek Lyon szá-
mítógépére.
Philips jól táplált volt, hidratált, és a
csuklóját meg a bokáját ért horzsolásoktól
eltekintve alig szenvedett fizikai sérülést.
Szemmel láthatóan remekül bántak vele a
foglyul ejtői.
– Megkaptuk a telemetriai adatait! Kül-
döm nektek a mentődrónt… de találnotok
kell egy magasabb helyet; a kivonó egység
nem rendelkezik az ereszkedőkabinénak
megfelelő pajzzsal, és az eget elárasztották
az aeon harcosok – közölte Sandun.
Lyon egy paranccsal felülírta Philips
páncéljának programját, és követő üzem-
módba kapcsolta.
– Nem! A fenébe magukkal, hallgassa-
nak már meg! – követelte Philips.
2020.02.20. 0:32:51

– Akkor kezdjen beszélni! – fordult meg
Lyon, és kiszúrt egy épületet, aminek hoz-
závetőlegesen lapos volt a teteje. Arrafelé
rohant, Philips páncélja pedig pár lépéssel
lemaradva követte.
– Érzem a levegőben az agresszív választ
– mondta Philips. – Most már biztosan tud-
ja az egész bolygó. Csak néhány órára va-
gyunk a paradigmaváltástól.
Lyon áttört a kiválasztott épület föld-
szintjének üvegfalán. Aeon családok cso-
portjai hátráltak el a behatolók elől, még
az anyjuk karján ülő gyerekek is villogtat-
ták a fogaikat és sziszegtek, mint az ijedt
macskák.
Lyon kiszúrt egy apró táblát egy ajtó
mellett, ami több sort mintázott. Kivágta
az ajtót, és egy felfelé futó lépcsősorra lelt.
A teteje az üvegtetőn behatoló fénybe ve-
szett.
– Miről kell tudnunk? Mi történt az elő-
őrssel? – Lyon hármasával szedte a lépcső-
fokokat, Philips pedig követte.
– Elszúrtuk – mondta a nő. – Jenkins
egy példánygyűjtő küldetést teljesített a
keleti határvidéken. A leszállóegységet
megcsapta egy villám, ki kellett külde-
nünk a tartalékot. A fenébe is, hát nem
egy helyi nemes kedvenc horgászhelyén
kellett történnie? Megtalálták a siklón-
kat. Az aeonok maguktól is okosak és
rafináltak, de ha tömegesen vannak je-
len, akkor a kaptártudatuk beindul, és
az intelligenciájuk exponenciálisan nö-
vekszik.
– Kaptártudat? – nézett fel Lyon. Egy
emelettel felettük kinyílt egy ajtó. Egy ka-
tona próbálta kidugni puskájának csövét a
nyíláson. Lyon egy gyors rúgással becsapta
az ajtót és kettétörte a fegyvert, alig veszít-
ve saját lendületéből, ahogy tovább halad-
tak felfelé.
Az aeon-incidens
072-086-fox.indd 83
GALAKTIKA
2020. március
– Az aeonok feromonokat bocsátanak ki,
amikor nyomás alatt vannak, és ezzel meg-
változtatják a környezetükben lévő fajtár-
saik érzelmi állapotát – magyarázta a nő.
– Ez elképesztő túlélési ösztön. El se hinné,
a ragadozók hogyan…
– Az a szag. A cseresznyevirág illata a
félelemreakciójuk? – kérdezte Lyon. Fel-
nézett, és még negyven emeletnyit számolt
felfelé.
– Igen, de nem csak ennyiről van szó.
A csápjaik ugyanezt a választ küldik elekt-
romágneses spektrumon… gyengébb,
de nagyobb hatótávolságú jelet, mint a
feromonoké, és sokkal messzebb lévőket
is riasztanak vele. Ahogy az aeonok el-
kezdenek egymáshoz kapcsolódni, oko-
sabbak lesznek, együtt cselekszenek, mint
egy egységes céllal létező kaptár. Amint
megszerezték a siklónkat, a helyi király-
ság annyira tűzbe jött, hogy összekapcso-
lódtak, és visszafejtették a technológia egy
részét.
– Hogy képes egy primitív, elektromos-
ságot sem ismerő faj megfejteni a kristály-
mátrixot a sikló számítógépében?
– Nincs semmijük, ami a fejlettebb szá-
mítástechnikához kapcsolódna, egyelőre.
De amint az aeonok meglátják, hogy va-
lami lehetséges, a kaptártudatuk kitalál-
ja, hogyan másolja le. A nemes rádiókat
készített, olyan rádiókat, amelyek a kap-
tár frekvenciáján sugároznak. Egy éven
belül az egész bolygó összekapcsolódott.
Soha nem láttunk még fajt ilyen gyorsan
és ilyen messzire fejlődni; még az elfajzott
MI sem alakult ki ilyen hamar. Eltökélten
keresték, hogy ki hagyta hátra a siklót. In-
nen már nem kellett sok, hogy kezdetleges
műholdakat állítsanak pályára, és aztán
már csak idő kérdése volt, hogy megtalál-
ják az előőrsöt.
83
2020.02.20. 0:32:51
 GALAKTIKA
2020. március
– És maguk nem tettek semmit, hogy
megállítsák őket?
– Doktor Batista rad-bombázni akarta a
bolygót, de elég sokan gondoltuk úgy, hogy
meg tudjuk békíteni az aeonokat. Nagyon
könnyű lett volna szövetségesként mutat-
kozni előttük, elvezetni őket a csillagok
közé, de Batista nem hagyta. Az aeonok első
rakétakilövése után a csapatom nagy része
kész volt rad-bombázni a bolygót. Rajtam
kívül csak egy jótét lélek ellenkezett azzal,
hogy kivégezzük őket.
– Aztán bekopogtak az ajtón – folytat-
ta Lyon. A lépcsők egy kis előtérben értek
véget, épp az üvegtető alatt. Szögletes aeon
vadászrepülők csíkozták a levegőt, a motor-
jaik bőgésébe belevibrált az üveg.
– Igen. Pontosan. Elértem némi javulást
a nemessel, de… Istenem, innen is érzem a
düh feromonját. Mostanra az egész bolygó
háborúban áll az emberiséggel. Nem fog-
nak megállni, hacsak nem tudok beszélni
velük. Engedjen vissza! – Philips nekife-
szült a páncéljának, mint egy nyakig begip-
szelt beteg, aki megpróbálja megvakarni a
viszketést.
– Ryukyu, bemérted a pozíciónkat? –
kérdezte Lyon.
– Igenis. Küldöm a kivonó drónokat.
– Egyet küldj! A másikat tartsd meg ké-
sőbbre – javasolta Lyon.
– Köszönöm, nagyon köszönöm! – sóhaj-
tott fel Philips megkönnyebbülten.
Lyon kilőtte a mennyezetet, széles lyukat
tárva fel rajta.
– Ez a dühválasz visszafordítható? És a
visszafordítás is el fog terjedni?
– Igen, vissza tudom terelni őket. Csak
adjon időt!
– Nincs időnk. Kívánjon szerencsét! –
Lyon megfogott egy antigrav-generátort,
és Philips gyomrához vágta. Az eszköz
84 Az aeon-incidens
072-086-fox.indd 84
felpittyegett, egyre sűrűbben és sűrűbben,
ahogy Lyon hátrált egy lépést.
– Várjon. Mi… – Philips felrepült a le-
vegőbe, ahogy az antigrav megfordította
a bolygó gravitációs mezejének erejét, és
egyre gyorsulva lökte a magasba. Néhány
másodperccel később eltűnt a felhők kö-
zött, ahol a Ryukyu drónjai várták, hogy
felszedhessék.
Lyon leguggolt, majd kiugrott az épü-
let törött mennyezetén. Bukfencet vetett,
kirúgta a lábát, eltaszítva magát a tetőtől.
A város felé esett, ahol aeon tankok és ka-
tonák gyűltek az épület alja köré. A szél do-
bálta, miközben a föld felé zuhant.
Aktiválta a testpáncéljába épített anti­
grav-generátorokat, és mérsékelte a becsa-
pódást.
– Lyon, mi az ördögöt művelsz?
– Mutatok nekik valamit, amitől félhet-
nek. – A fegyverével az egyik széles, anten-
nákkal felszerelt kocsira célzott. Nem jó, az
üzenetnek ki kellett jutnia innen. Az üze-
netnek terjednie kellett.
Eddig némi önmegtartóztatást tanú-
sított, hogy minimalizálja az áldozatok
számát, de ha nem sikerül eltérítenie az
aeonokat háborús szándékaiktól, akkor a
Ryukyu fog fajirtást elkövetni a Nexus vé-
delmében.
Egy dupla, nagy kaliberű fegyverrel fel-
szerelt páncélautó tüzelt rá, égő krátereket
tépve a mögötte lévő épületbe. Lyon egyet-
len tömör sugarat lőtt ki, amivel azonnal
kettévágta a légelhárító járművet.
Egy tank tetejére irányította magát esés
közben, és kikapcsolta a gravitációs generá-
tort. Felgyorsult zuhanás közben, és össze-
zúzta a toronyágyút.
Fegyverüket lóbáló, fényes sárgába öltö-
zött aeon katonák kiabáltak és sziszegtek
rá. Az avas olajszag megtöltötte az érzékeit.
2020.02.20. 0:32:51

Lyon rámutatott az egyik aeonra, aki
díszes mellszalagot viselt az egyenruhája
felett. Nem szükségeltetett túl sok antro-
pológiai ismeret ahhoz, hogy kiszúrjon egy
vezetőt. A parancsokat osztogató idegen
magas, izmos aeon testőrökkel vette körül
magát, akik ugyanolyan fém-furkósbotot
tartottak maguknál, mint azok, akik meg-
ölték az előőrs legénységét. Az idegen vezér
felemelt egy ívelt kardot, és elüvöltött egy
frázist, amit Lyon nem értett. A többi aeon
újra és újra ismételte a szavakat.
A kardos idegen Lyonra szegezte a fegyve-
rét. Lyon lelépett a tank oldaláról, és kényel-
mes tempóban az ellenfele irányába indult.
Az aeon tökéletes vágást eszközölt Lyon
nyaka felé, egy olyan csapást, amely elvá-
lasztotta volna a fejét a vállától, ha Lyon
nem lett volna testpáncélban. Csakhogy a
penge már a becsapódáskor darabokra tört,
és benne nem tett kárt. Az idegen előretán-
torodott, egyenesen Lyon markába. A kán-
tálás elhallgatott.
– Sajnálom – Lyon elkapta az idegen tor-
kát, és a levegőbe emelte. Az idegen rugdo-
sott és kapálózott Lyon felé egy pillanatig,
aztán Lyon az ujjai egy csavarásával kitörte
a nyakát. Oldalra lökte a holttestet.
Az avas olajszag erősebbé vált, és a vezér
testőrei a fejük fölé emelt furkósbottal Ly-
onra rontottak.
Lyon állta a sarat, és az első aeon táma-
dásakor elragadta tőle a botot. Ellentáma-
dás gyanánt bezúzta a testőr koponyáját.
Lecsapott a furkósbottal egy újabb őrre, aki
a sajátját a feje felett tartotta hárításként.
A csapás összetörte az idegen botját, és be-
leállt a vállába; a földi égboltot idéző színű
vér spriccelt fel a sebből.
Lyon félrelökte a haldokló őrt és a követ-
kező támadóját olyan erővel ütötte mellka-
son, hogy az a legközelebbi tankig repült,
Az aeon-incidens
072-086-fox.indd 85
GALAKTIKA
2020. március
és csonttörő csattanással landolt rajta. Lyon
ököllel csapott a következőbe, és fültövön
találta.
Az ütés letépte az aeon fejét a válláról, és
elrepítette a rögtönzött küzdőtér körül álló
katonák közé.
Lyon könnyedén megragadott egy felé
csapó furkósbotot, miközben az utolsó aeon
testőr szemébe nézett. Az őr megpróbálta
kiszabadítani a fegyverét a szorításából.
Az őr arcát színek öntötték el, a fején
lévő antenna vadul rángatózott.
Ez volt az. A cseresznyevirág-illat.
Az őr elengedte a furkósbotot, és hátrál-
ni kezdett, a kezét védekezésre készen a feje
fölé emelte.
Lyon kettétörte a botot, és maximum-
ra állította a testpáncéljának hangszóróit.
A feje felett megsuhogtatta a törött fegyvert,
és olyan állatias üvöltést hallatott, amibe
belerezegtek az ablakok, és a közelben álló
aeonok vérző füllel kúsztak hátrébb.
A félelem szaga erősödött, az intenzitása
majdnem megfojtotta Lyont.
Az aeonok megfordultak és elszaladtak,
félelmükben letaposták egymást, csak hogy
mihamarabb elmenekülhessenek az emberi
szörnyeteg közeléből.
– Változás… változás történt a bolygó rá-
dióadásában – mondta Sandun. – A drónok
képei szerint a városokban az aeonok elme-
nekülnek az utcákról.
– Három perc múlva küldd le a kivonó
drónt! – Lyon a halott aeonokra nézett, és
nem érzett semmit, csak megbánást. Az
egyik törött furkósbotot a lábához ütötte,
és az ég felé emelte a fejét.
A kivonó drón átvitte Lyont az erőtéren,
ami elválasztotta a Ryukyu alig nexusi ga-
rázs méretű dokkját a világűrtől. Sandun és
Philips már vártak rá.
85
2020.02.20. 0:32:51
 GALAKTIKA
2020. március
– Zászlós! – Sandun feltartott hüvelyk-
ujjal köszöntötte Lyont. – Beszéltem a
jó doktorral, és biztosított róla, hogy az
aeonok jelenlegi állapotának köszönhető-
en vissza fog fordulni a kulturális fejlődés.
A közeljövőben nem jelentenek fenyegetést
a Nexusra: egyelőre mellőzhetjük a rad-
bombázást.
Lyon megforgatta a kezében a törött fur-
kósbotot. Lassú lépteket tett meg Philips
felé, és kegyetlen mosoly kúszott az arcára,
amikor látta, hogy a nő a testpáncélján lévő
karcolásokat és vérfoltokat bámulja.
– Philips elmondta, hogy az aeonok ho-
gyan voltak képesek áttörni az előőrs biz-
tonsági rendszerén? – kérdezte Lyon.
Philips holtsápadt arccal a válaszfalig
hátrált.
– A-az-az nem az én hibám volt!
Lyon előreszegezte a furkósbot törött vé-
gét, és a nő mellkasához préselte. A vész-
helyzeti környezeti öltözet erős volt, de esé-
lye sem lett volna megállítani Lyont, ha a
férfi úgy dönt, hogy a bottal karóra tűzi a
doktor szívét.
– Az aeonoknak nincsenek számítógé-
peik – mordult fel Lyon. – Hogyan voltak
képesek hatástalanítani a biztonsági robo-
tokat? Átjutni a belső légzáró ajtón?
– Le akarták rad-bombázni az egész
bolygót! – Philips segélykérőn nézett
Sandunra, de egy mordulás Lyontól távol
tartotta a másikat. – Kapcsolatban vol-
tam az aeon nemessel, azt a kvantumpont
kommunikátort használtuk, amit a sik-
lóban hagytam. Elmondtam neki, hogy
mire készülünk abban az esetben, ha az
aeonok nem barátsággal fordulnak felénk.
Én kapcsoltam ki a biztonsági rendszert,
és engedtem be őket. Meg sem fordult a
fejemben, hogy mindenkit meg akarnak
ölni! Esküszöm!
86 Az aeon-incidens
072-086-fox.indd 86
Lyon nekifeszítette a lándzsát a nő pán-
céljának, és átszúrta a külső rétegeket. Phi-
lips felsikoltott, és könnyekben tört ki.
– Én csak segíteni akartam! Nem tud-
tam, nem tudtam…!
Lyon visszahúzta, majd félredobta a fegyvert.
– Kapcsolatba fog lépni az aeon vezérrel.
Megmondja neki, hogy ha megpróbálnak
fellőni még egy rakétát, vagy csak gondol-
nak rá, hogy elhagyják a saját légkörüket,
elpusztítjuk az egész bolygót. Sandun be-
állítja az előőrs rad-rakétáit, hogy ha ész-
reveszik az aeonokat az űrben, akkor au-
tomatikusan támadjanak – pillantott Lyon
Sandunra, aki nyomatékosan bólintott. –
Magát visszavisszük a Nexusra, és bíróság
elé áll – fordult Philips felé. – Az Érző Lé-
nyekkel Történő Kapcsolatfelvételi Törvény
megsértése. Gondatlanságból elkövetett
emberölés. A Beavatkozó Erők küldenek
majd egy csapatot, hogy feltakarítsanak
maga után.
Lyon megfordult, és az űrsikló peremé-
re sétált. Lenézett az aeonok világára, és
remélte, hogy az idegenek megtanulták a
félelem leckéjét.
Bódis Éva fordítása
Richard FOX
Amerikai író, a katonai SF feltörekvő csillaga.
A  West Point tisztképző akadémiát végezte el,
ezt követően tíz évet töltött el az Egyesült Álla-
mok hadseregének aktív szolgálatában. Több ki-
tüntetést szerzett az iraki hadszíntéren. A 2010-
es években kezdte foglalkoztatni az írás. Először
a katonaság múltjával és jelenével foglalkozó re-
gények kerültek ki a keze alól, majd megszületett
az Ember War sorozat első kötete, mely egy ide-
gen inváziót éppen csak túlélt, erősen militarizáló-
dó emberiség jövőjébe repíti el olvasóit. Ebbe az
univerzumba immár csaknem 30 hosszabb, és né-
hány rövidebb történetet írt.
2020.02.20. 0:32:51
 Válassz 3-at!
9 0 F t
3n9gyen szállítás
+i

W W W.G A L A K T IK A B OLT.HU
AZ AKCIÓ IDŐTARTAMA: 2020. MÁRCIUS 1-31.

087-stalker.indd 87 2020.02.20. 0:32:42

 GALAKTIKA
2020. március
Kulcs a zárját
A
GYERMEKKOR varázsa, hite
felnőttkorunkra megkopik. En-
nél banálisabb közhely a világon
nincs – mégis ezt a tételmon-
datot választotta ki Joe „Stephen King fia”
Hill képregénye, a Locke & Key számára,
ahol olyan eredeti, formabontó és megkapó
módon ábrázolta ezt a témát, ahogy előtte
még talán senki. 2010-ben már képernyőre
álmodta egyszer a Fox, a pilótaepizód után
azonban a stúdió ejtette a projektet. 2014-
ben a Universal tett egy kósza kísérletet egy
egész estés mozival, de a próbálkozás ham-
vába holt, és a megfilmesítésre tíz évet kellett
várni. Most a Netflix karolta fel Hill közked-
velt művét, és készített belőle sorozatot. De
vajon milyen eredménnyel?
A történet főhőse a Locke család, akiket
iszonyatos tragédia ér: a problémás gyere-
kekkel foglalkozó pedagógus édesapa egyik
páciense látogatást tesz náluk, hibbant mód-
jára lövöldözni kezd, és mindenféle kulcsok-
xx ról faggatja a családfőt, mielőtt lelőné. A csa-
lád maradéka – a három gyerek: Ty, Kinsey
és kisöccsük, Bode, valamint az anyjuk,
Nina – kénytelen hazatérni az ősi fészekbe,
88 Filmajánló
088-089-film.indd 88
Lock & Key
Mathesonba, a Kulcsház nevű óriási, ódon
kúriába.
Bode nagyon hamar szembe találja magát
a lehetetlennel: a kertben álló kútházban a
kút mélyén ugyanis egy gyönyörű, de ijesztő
lányt talál, aki visszhangként mutatkozik be
neki és egy olyan kulcsot követel rajta, ami ré-
vén bárhova el lehet jutni a világon. A kisfiú és
idősebb testvérei hamarosan rejtélyes sutto-
gásra lesznek figyelmesek – különböző, döb-
benetes erejű és képességű kulcsok szólon-
gatják a gyerekeket, akik persze nem tudnak
ellenállni a kísértésnek és nemcsak gyűjtöge-
tik, de ki is próbálják a mágikus tárgyakat.
Van, amelyikkel az ember beléphet a saját
fejébe, hogy onnan érzéseket vagy emlékeket
távolítson el, vagy információkat helyezzen a
saját elméjébe, van olyan, ami lángra lobbant
bármit, akad, amelyik kaput nyit tükrökbe,
hogy odabent szembenézhess önmagaddal,
de valóban létezik olyan is, amivel bármilyen
ajtót megnyitva a világon akárhova azonnal
elutazhatunk.
Bode pedig elköveti a legnagyobb hibát,
amit csak lehet: a kút hölgyének adja a bár-
hová kulcsot, aki annak rendje és módja sze-
rint meg is szökik a kútból. Innentől indul
a visszaszámlálás – ugyanis a hölgy valódi
célja nem egy világ körüli túra, hanem egy
minden másnál sötétebb kapu megnyitása,
amelyhez semmi egyébre nincs szüksége,
mint az omega kulcsra, amely szintén valahol
a családi házban várja, hogy felfigyeljenek a
suttogására…
A három gyereknek így nincs más válasz-
tása, mint megbirkózni új életük és a kamasz-
2020.02.20. 0:30:42

kor nehézségei mellett még egy ősi, idegen
gonoszsággal is, és saját ravaszságukra meg a
kulcsaik erejére hagyatkozva szembeszállni a
kút hölgyével.
A sorozat és az alapanyag közötti legalap-
vetőbb különbség már a rövid leírásból is
érezhető: a sorozatból hiányzik a képregény
pszichothrillereket megszégyenítő feszességű
háborúja a kútmélyi démon és a gyerekek
között – a konfliktus sokkal egyértelműbb,
a rejtély átlátszóbb, a rettenet jóval mérsékel-
tebb. Ami nem is csoda – a Netflix ugyanis
szemlátomást a Stranger Things „lájtosabb”
kistestvérének szánta a Locke & Keyt, a tör-
ténetet és a stílust is úgy igazították, hogy
illeszkedjen a 13+ karika nyújtotta keretek
közé. A végeredmény egy kifejezetten látvá-
nyos, a nyolcvanas évek gyerekfőszereplős
sorozatainak hangulatára hajazó, ügyes szé-
ria – zseniálisan kiválasztott, elképesztően
tehetséges színészgárdával, időnként libabőrt
előidézően jól fényképezett jelenetekkel. És
hát azok a pillanatok is elég nagyot dobnak
rajta, amikor egy járókelőben az ember felis-
meri Stephen Kinget, vagy a mentőstisztben
Joe Hillt. De valami… valami hiányzik.
Filmajánló
088-089-film.indd 89
GALAKTIKA
2020. március
Például a Joe Hill-féle horror.
Kulcsház nem ijesztő. Sőt, nem is meg-
lepő: a gyerekek az első meglepetés után
természetesnek veszik a kulcsok elképesz-
tően irreális hatalmát, és hogy a felnőttek
ebből mit sem látnak. Az árnyékok nem
elég sötétek, szó szerint és átvitt értelem-
ben sem: a veszekedésekre mindig gyorsan
jön a megbocsátás, az anya alkoholizmusa
is egy egyéjszakás múló szeszély, a kút höl-
gyének minden gonoszsága villámgyorsan
lepörög, a készítők nem merik megmutatni
a szörnyeteg izgalmát és örömét a rémtettek
közben. Pedig ez a lény motivációja, ez a tör-
ténet gerince – a sorozat pedig kilúgozza a
horrort a horror eszköztárával operáló tör-
ténetből, és ami marad, az szórakoztató, de
valójában lényegét vesztette.
Ennek ellenére is ajánlom a megtekintését
– főleg, mivel a Netflix berendelte a második
évadot, így bízhatunk benne, hogy az első tíz
rész alapján levonják a tanulságokat, és mer-
nek egy fokkal sötétebb irányba lépni, hogy
közelebb vigyék Hill lelkiségéhez a szériát.
Holló-Vaskó Péter
89
2020.02.20. 0:30:42
 GALAKTIKA
2020. március
A Zóna része
D
OKI A FÖLDÖN ÜLT, hátával
a betonelemnek dőlve, amiből
kiálltak a rozsdás betonacélok,
és hozzálátott az ebédhez. Szok-
ványos ebéd, a mozdulatok megszokott sor-
rendjével. Felakasztani a hátizsákot egy köze-
li kiálló ágra, mellé támasztani a puskát, hogy
szükség esetén egy pillanat alatt felkaphassa.
A biztosítót szinte sohase kapcsolta be, kivéve
talán a bázison, ahol viszonylagos biztonság-
ban volt. Kését előhúzva, Doki kibontott egy
pörköltkonzervet, és enni kezdett.
Már a pörkölt maradékát kapirgálta ki a
doboz aljáról, amikor megcsippant a moz-
gásérzékelő. Doki letette a dobozt a földre,
felkapta a puskát, és belenézett a céltávcsőbe.
Barát vagy ellenség? Talán mindig ez az
első kérdés, amikor a céltávcsövön át megpil-
lantasz egy embert. A logika segítőkészen azt
sugallja, hogy nagy valószínűséggel, ha nem
is barát, de legalább nem a Zóna teremtmé-
90 A Zóna része
090-096-gyik.indd 90
Aki egyszer belép
a Zónába, abba
kicsit a Zóna is
beleköltözik. És
nem hagyja el
többé soha.
Vlagyiszlav Gyik
nye, azaz nem feltétlenül ellenség. De a logi-
ka, akár egy öreg kalas, elég megbízhatatlan a
Zónában; általában megfelelően működik, de
képes a legrosszabb pillanatokban elakadni.
Itt nem úgy mennek a dolgok, mint a normá-
lis, megszokott világban, ezért a Zónában egy
ember nem is feltétlenül barát. A stalkereknek
és a fosztogatóknak is egész emberi kinézete
van, pedig ezeket Doki semmiképp nem ne-
vezné barátainak.
Nem igazán értette, miért pont most fog-
lalják le a fejét ilyen gondolatok, amikor egy
nagyon is fontos kérdésre kellene sürgősen
választ találnia: lőni vagy nem lőni? Közelebb
engedni? Vagy ott marasztalni, aztán vizsgá-
lódni?
A férfi tovább közeledett, mit sem sejtve
az idegen jelenlétéről, majd megállt. Elő-
húzott egy flaskát. Doki félretolta a gon-
dolatokat, lassan mély levegőt vett, ujját az
elsütőbillentyűre tette és úgy döntött, hagyja
2020.02.20. 0:30:35

az ismeretlent előrébb jönni néhány lépéssel.
De az ember nem jött tovább, összerogyott
ott, ahol állt. Doki körbepillantott, aztán a
biztonság kedvéért távcsővel is körülnézett.
Nem hallott lövést, de miért ne viccelhetné
meg a Zóna? Már a maga rövid ideje alatt is
sikerült megtapasztalnia ezt-azt. Doki vállára
vetette a puskát, jobbjába vette pisztolyát, és
lövésre készen tartott fegyverrel odament a
széttárt karokkal a földön heverő testhez.
Egész közel lépett a férfihoz. Vitathatatla-
nul élt, csak eszméletlen volt. „Stalker? – töp-
rengett Doki. – Aligha, kínosan fiatal hozzá.
És ilyen felszereléssel nem is jutna messzire.
Esetleg egy kezdő, de nagyon zöldfülű. Nem
fosztogató, azok a sakálok sosem járnak egye-
dül. A hátizsák, úgy tűnik, dugig van, de
egyértelműen nem relikviákkal. A legvalószí-
nűbb, hogy futár. Abból él, hogy árut szállít a
Határon túlról a helyi kereskedőknek.”
– Mit kezdjek most veled? – kérdezte han-
gosan. Választ nem várva folytatta: – Rendben,
átvizsgálom a táskád, abból talán kiderül, ki
vagy. Aztán majd meglátjuk.
Doki óvatosan leakasztotta gépkarabélyát
a válláról, és lefektette maga mellé… nem
tudni, mi jöhet. Egyfelől olyan dolgok között
kutakodni, amik nem a tieid, egyértelműen
helytelen. Másfelől a Zóna saját illemszabá-
lyokat alkotott. Doki már nemegyszer átku-
tatta saját bajtársai holttestét is, és magához
vette azokat a tárgyakat, amelyek hasznára
lehetnek. A Zóna a túlélők terepe, gondolta,
ezért természetes, hogy a holtaknak semmi
szükségük ezekre a holmikra, ám az élők na-
gyon is hasznukat veszik.
Doki zsebre vágta a pisztolyt, és megpró-
bálta átfordítani a testet, hogy levehesse róla
a hátizsákot. Némi erőfeszítéssel sikerült is.
Kinyitotta, és elkezdte kiszedegetni a tar-
talmát. Talált három karton cigarettát, nem
azt az olcsó szemetet, ami dohány, szalma
A Zóna része
090-096-gyik.indd 91
GALAKTIKA
2020. március
és ki tudja, még mi keverékével van teli, ha-
nem teljesen eredeti Winstont; pár zacskó
magot, egy doboz keményítőt, egy csomag
tésztát és két doboz sózott marhahúst, csupa
olyasmit, amit általában a bárokban árultak.
Csakhogy az itt kószálók általában ennek a
többszörösét hordták maguknál. A Zóna az
a Zóna, de az emberek itt is enni akarnak,
és két csomag gabonapehellyel nem lakatsz
jól egy stalkerhordát. Ezért aztán a kereske-
dők több csatornán át szerzik be az árut. Egy
magányos futár nem bír el túl sokat, viszont
oda is eljuthat, ahová egy osztag már nem, és
magával vihet könnyű, de értékes dolgokat,
gyógyszereket, drogokat, kapcsolási rajzokat,
PDA alkatrészeket és más elektronikus szir-
szarokat is, amiken sokszor az életed múlhat
a Zónában.
Doki feladata abból állt, hogy ne csak a
stalkerektől, de ezektől az úton járó patká-
nyoktól is megszabaduljon, ha megjelennek a
hozzá rendelt szektorban. De a hátizsák tar-
talmából ítélve ez a kölyök nem futár. Doki
mindent kipakolt belőle, ami csak volt, és ala-
posan megvizsgálta kívül-belül. Szokványos
hátizsáknak látszott, rejtett zsebek nélkül.
Doki félredobta, leguggolt, és néhányszor
pofon ütötte a fekvőt.
– Felállni! – csattant fel, aztán elővett egy
flaska vizet, és lespriccelte a fiú arcát. Ő meg-
rázta a fejét, és kinyitotta a szemét.
– Magadnál vagy? – kérdezte Doki.
– Adj innom… – suttogta a fiú.
Doki megtámasztotta a fejét, és megitatta.
– Köszönöm.
– Nincs mit. Nem vagy se stalker, se futár,
se fosztogató. Akkor ki?
– Rendben van, hazudni értelmetlen, igaz?
Nos, az igazat megvallva, pszichológus va-
gyok.
– Mi-i? – hökkent meg Doki.
– Olyasvalaki, aki…
91
2020.02.20. 0:30:35
 GALAKTIKA
2020. március
–  Hülyének nézel? – csattant fel Doki.
– Tudom, kik a pszichológusok, szóval ne
szórakozz velem, hanem válaszolj: ki…
vagy… te?
– Már válaszoltam. Láthatóan te magad is
értetted a választ. – A kölyök felkönyökölt, és
megpróbált felállni.
Doki mellbe vágta, hogy megakadályozza
ebben.
– Szóval így állunk. Szépen, értelmesen el-
meséled nekem, ki vagy, és mi a fenét keresel
itt, akkor talán lesz rá esélyed, hogy épségben
elhordd az irhádat. Világos?
– Világos. Csak ne szakíts félbe, rendben?
Ahogy már mondtam, pszichológus vagyok, a
disszertációmat írom „A szélsőséges helyzet-
ben alkalmazott viselkedés pszichológiai jel-
lemzői” témakörben. Itt az igazolásom – hú-
zott elő a belső zsebéből egy dokumentumot.
–  Te csak ne hadonássz nekem a papírja-
iddal! – mondta gonoszul Doki. – Egy csomó
hasonlót tudnék mutatni én is. Mi a fene ho-
zott a Zónába, te idióta?
–  Elmagyarázom – folytatta a kölyök.
– A  disszertációm témája kifejezetten kap-
csolódik az ember viselkedéséhez szélsősé-
ges helyzetekben. És mi lehetne manapság
szélsőségesebb, mint a Zóna? Ez egy feltárat-
lan terület. El se hinnéd, de senki se akarja
tanulmányozni az itt élő embereket. Én va-
gyok az első.
– Elhiszem.
A kölyök értetlenül nézett rá.
–  Azt elhiszem – folytatta Doki –, hogy
senki se akarja tanulmányozni azokat, akik
itt élnek, és hogy te vagy az első ilyen. Egy-
szerűen nincs más ilyen ostoba. Rajtad kívül
mindenki tisztában van vele, hogy a Zóna
nem egy sétatér, és a hozzád hasonló értelmi-
ségieknek semmi keresnivalója itt. Gyorsan
hordd el magad!
– De hisz tudósok is dolgoznak itt…
92 A Zóna része
090-096-gyik.indd 92
– Ja, olyanok, akiket általában egy szakasz
katonai stalker véd, és körülötted egyet sem
látok. Egyáltalán, hogy jutottál be ide?
– Pénz beszél…
– Itt – emelkedett fel Doki – nem érsz vele
semmit. Tulajdonképpen le kéne lőjelek. –
A  kölyök arca megnyúlt. – De most kivételt
teszek. Magadtól is felfordulsz.
Doki felkapta automatáját, és visszament
oda, ahol ebédelt.
–  Várj, nem hagyhatsz itt megdögleni! –
A pszichológus utána indult.
– Pedig de – felelte Doki.
– Mégis magamhoz térítettél, nem hagytál
ott, amikor elájultam…
Doki megtorpant, és felé fordult.
– Először is, meg kellett tudnom, ki vagy.
Ez a dolgom. Másodszor, itt felejtsd el az
együttérzést és a többi értelmetlenséget. Ez
a Zóna, itt mindenki magáért felel. A részévé
kell válnod, ha életben akarsz maradni.
– Nem akarok a Zóna részévé válni – vá-
gott vissza dühösen a férfi. – Ha ez a köteles-
séged, hát lőj le!
– Megvesztél?
– Egyáltalán nem. – A pszichológus elő-
húzott egy cigarettát, és rágyújtott. – Gyen-
ge vagyok, egy puhány értelmiségi, igaz?
Ráadásul fegyvertelenül amúgy se tudnék
életben maradni. Ezért jobb, ha kilyukasz-
tod a homlokom egy golyóval, ez gyors és
fájdalom­mentes. Félek, hogy széttépnek a
patkányok vagy a kutyák, vagy amik még
vannak errefelé.
– Rád pazarolni a lőszert… – sóhajtott fel
Doki. – Na jó, rendben, megteszem neked ezt
a szívességet. – Előhúzta a pisztolyt, és csőre
töltötte. – Fordulj meg! Könnyebb lesz mind-
kettőnknek.
A kölyök engedelmesen hátat fordított.
Doki a tarkójához nyomta a csövet, kibizto-
sította a fegyvert, majd villámgyors mozdu-
2020.02.20. 0:30:35

lattal megfordította, és teljes erőből tarkón
vágta a fiút a markolattal. A pszichológus
térde megrogyott, és tehetetlen zsákként a
földre zuhant.
– Üdvözletem a Gazdáknak, te idióta… –
mondta Doki, és odament a hátizsákjához.
Épp ideje továbbállni a másik megfigyelő-
ponthoz.
Doki a halott fűben sétált, és azon a fura „pszi-
chológuson” gondolkodott, akivel ebéd után
találkozott. Persze valószínűleg egyáltalán
nem pszichológus. De akkor kicsoda? És mi-
ért nem tudta lepuffantani? Sok kérdés, és se-
hol egy válasz. Egyrészt semmi szükség nem
volt rá, hogy megölje azt a fickót, nem stalker,
nem futár egyáltalán nem veszélyes… „Állj!
Mi nem veszélyes a Zónában? Persze hogy el
kellett volna intézni! A fenébe! – Doki dühö-
Iratkozz fel
a galaktikabolt
hírlevelére egyedi
kedvezményekért
és ajánlatokért:
galaktikabolt.hu/hirlevel
A Zóna része
090-096-gyik.indd 93
GALAKTIKA
2020. március
sen a combjára csapott öklével. Ha odakeve-
redik valahogy a bázishoz, és észreveszik, kit
fognak utána elővenni? Naná, hogy engem!
Megkérdik, mivel gondolkodtál? Mert a fe-
jeddel láthatóan nem. Vissza kell mennem, és
végezni vele. A késlekedést meg ráfoghatom
egy részleges kitörésre.” Doki megfordult, és
elindult visszafelé.
Korábbi találkozásuk helyéhez közelítve
látta, hogy a „pszichológus” a földön ül és
cigarettázik. Egy falkányi vakkutya vette
körül, de ügyet sem vetett rájuk. Doki, au-
tomatájával a kézben, óvatosan közelített
feléjük. „Miért nem támadnak rá? – gon-
dolkodott. – Lehet, hogy míg távol voltam,
zombivá változtatta egy irányító? Marhaság!
A zombik nem bagóznak… Bár ez még friss.
Egy újonnan átformált zombi néha még lőni
is tud, mert…”
93
2020.02.20. 0:30:36
 GALAKTIKA
2020. március
A gondolatai szétfutottak, amikor a „pszi-
chológus” felé fordult, és rákiáltott:
– Ne félj, zsoldos! Nem fognak bántani.
Doki megtorpant, és felemelte az auto-
matát. A kutyák egyszerre fordultak felé, és
szőrüket tarkójukon felmeresztve, morogva
rávicsorogtak.
– Ne tanúsíts agressziót! Azt nem szeretik.
Tedd el a fegyvert, és gyere ide!
Doki habozott, aztán mégiscsak eleresztet-
te a gépkarabélyt, ami így a csípője magassá-
gában lógott a szíján. Megtett néhány lépést.
A kutyák továbbra is felé fordultak, de ab-
bahagyták a morgást. Ahogy közelített hoz-
zájuk, félrehúzódtak, de csak annyira, hogy
elférjen, majd visszahuppantak a földre.
–  Foglalj helyet! – mutatott a srác maga
mellett a földre. – Van egy csomó kérdésed
hozzám, igaz?
– Ki a fene vagy te? – kérdezte Doki olyan
nyugodtan, amennyire csak tellett tőle.
– Én a Zóna része vagyok, sokkal nagyobb
mértékben, mintsem gondolnád. Bár elsőre
általában a nevemet kérdezik. Viszont, mivel
ezt nem árultam el, hívj nyugodtan Pszicholó-
gusnak! Bár nálam a pszichológus pont annyit
jelent, mint nálad a doki. Így hívnak, igaz?
–  Igen, igaz… igaz! – vágta rá dühösen
Doki. – Ez a kedvenc szavad? Igaz?
–  Egyszerűen csak jó megerősíteni, hogy
egyre gyakrabban van igazam. Sokkal ros�-
szabb, amikor a világ meggyőz ennek ellen-
kezőjéről. Apropó, kérem az automatát.
–  Tessék. – Doki átadta neki a fegyverét
(mit is érne vele, ha már egyszer körülfogták
a Zóna lényei), és megkérdezte: – Honnan
ismersz?
–  Nem tudtam rólad, míg nem találkoz-
tunk. Ráadásul egy embert, minden vágyát,
nem is lehet teljesen kiismerni.
– Lehetne filozofálgatás helyett egyszerűen
válaszolni?
94 A Zóna része
090-096-gyik.indd 94
– Lehet – vont vállat Pszichológus. – Nos,
csak annyit tudok rólad, hogy zsoldos vagy,
és a nevedet.
–  Ki árulta el? Ismersz valakit a mieink
közül?
–  Megmondtam, míg nem találkoztunk,
azt sem tudtam, hogy létezel. Rosszul érzed
magad? Ne reszkess! Ha bántani akarnálak,
ezek a kedves jószágok – biccentett fejével a
kutyák felé Pszichológus – már azelőtt szét-
kapnának, hogy kiürítenéd az első tárat.
– Tudod őket irányítani? – kérdezte hitet-
lenkedve Doki.
–  Igen, és egy kicsit olvasni a gondola-
taikban.
– Mint egy irányító?
–  Igen. – Pszichológus összeráncolta a
homlokát. – Majdnem. Ahogy belőled is
képes voltam eltávolítani a vágyat, hogy
megszüntesd a potenciális fenyegetést, és
rávettelek, hagyj itt elkábítva, ahelyett hogy
megölnél. Ezért hitted el azt is, hogy én egy
jómódú pszichológus vagyok, aki mindent
bevet, hogy elvégezhesse kutatómunkáját,
és nem jelentek veszélyt. Mire visszaindultál
hozzám, már magamhoz tértem, és kissé ös�-
sze is szedtem magam. Annyira mindenképp,
hogy védelemül idecsaljam a falkát. Ezeket a
lényeket úgy alkották meg, hogy szükségük
legyen egy vezetőre, lehetőleg olyanra, aki
a falka bármely tagjánál erősebb. Tévedés,
hogy kutyának nevezik őket. Ezek farkasok
voltak, az ösztöneiket semmilyen mutáció
nem képes elsöpörni. Ám az agresszivitásu-
kat megnövelte, mert a normális farkasok
csak akkor támadnak emberre, ha éhségük
már olyan erős, hogy megfosztja őket óva-
tosságuktól. Ezért vezetőjüknek nemcsak
fizikailag kell erősnek lennie, de az agyukat
is tudnia kell befolyásolni. A csernobili ku-
tyákban megvan ez a képesség, ezért válnak
olyan gyakran falkavezérekké.
2020.02.20. 0:30:36

– Meg benned is – bólintott rá Doki.
–  Igen. A képességem erősebb, mint a
csernobili kutyáké, de gyengébb, mint az irá-
nyítóké. Befolyásolhatom egy élőlény hangu-
latát, ki tudok olvasni néhány gondolatot, és
irányítani olyan primitív teremtményeket,
mint a kutyák. De nem tudok teljes mérték-
ben ellenőrizni egy embert, egy zombit vagy
egy izlomot.
– Mutáns vagy.
– Most már igen – felelte Pszichológus, és
előkotort egy újabb cigarettát. – Viszont na-
gyon remélem, hogy a folyamat nem megy
tovább. Ezért van szükségem a segítségedre.
– Hogy érted?
–  Mit gondolsz, honnan származnak az
irányítók? – kérdezett vissza válasz helyett
Pszichológus, és rágyújtott.
– Tudja a fene. A kitörések után megszapo-
rodnak a mutánsok, akik úgy néznek ki, mint
az emberek. A srácok azt mesélték, hogy még
beszélni is tudnak. Lehet, hogy különleges
zombik. Pontosan talán csak a Gazdák tudják
– felelte Doki.
–  Igen, ez egy mutáció eredménye, de a
zombikkal ellentétben ők nem bomlanak
szét. És az irányítókból nem lesz több a ki-
törések után. Viszont azokból a lényekből,
amiket kajaként vagy védelemül használnak,
igen. Az irányítók csak azért bújnak elő bar-
langjaikból, hogy minél többet el tudjanak
kapni mindkét fajtából. Röviden: az irányítók
egy kísérlet eredményei.
– Milyené? – döbbent meg Doki. – Azt aka-
rod bemesélni, hogy ezeket úgy hozták létre?
– Pontosan. – Pszichológus mélyet szívott
cigarettájából, majd kifújta a füstöt. – Én ma-
gam is részese voltam. Mint kísérleti nyúl.
– De te úgy nézel ki…
–  Mint egy ember? Hogy nem látszanak
rajtam a sugárbetegség nyomai, meg ilyesmi?
– mosolyodott el bánatosan Pszichológus. –
A Zóna része
090-096-gyik.indd 95
GALAKTIKA
2020. március
Ha a kísérlet sikerrel jár, a legvalószínűbb,
hogy most fekete lennék, akár egy néger. De
meg tudtam lépni, amikor a biztonsági beren-
dezés felmondta a szolgálatot.
– De kik kísérleteznek? A Gazdák?
– Tudósok. De azt hiszem, a Gazdák nélkül
nem lehetnének itt. Kiderítettem, hogy ez egy
elkülönített csoport. Búvóhelyük az Erőmű
közelében van, a föld alatt. Megjelöltem a be-
járatát a térképen. A rejtekhelynek nincs sem
kommunikációs kapcsolata, sem utánpótlása.
Talán nem sokkal a második robbanás előtt
kezdhettek ott dolgozni. Ezért a kísérlet való-
színűleg hamar félbeszakadt. De vajon hány
irányítót tudtak ezalatt megalkotni? Meg kell
állítani őket. – Pszichológus elnyomta kezé-
ben a cigarettát, a fájdalmat meg sem érezte.
– Miért hozzám jöttél ezzel? A szolgálato-
soknak tetszene a dolog, ők alig várják, hogy
megtisztíthassák az egész Zónát.
– És szerinted mi történne? Odajön egy po-
tenciális irányító, és azt mondja: „Emberek,
gyertek, mentsük meg a világot!” Az ő mér-
céjük szerint én is csak egy mutáns vagyok.
Mindenképp lepuffantanának, vagy rögtön,
vagy a tudósok felszámolása után. Azt mond-
tad, hogy itt a pénz semmit sem old meg. Ez
tényleg így van?
– Igen, így van – felelte Doki.
–  Akkor mivel fizetik ki a zsoldosokat?
– nézett rá most először értetlenül Pszicho-
lógus.
– Ja, hogy erre gondolsz. Sokféleképp. Az
mondják, vannak, akik pénzt kérnek, a mi
srácaink inkább fegyvereket, lőszert, felsze-
relést és gyógyszert, meg persze relikviákat.
–  Figyelj, nekem nincs semmim a pénzen
kívül. De a tudósok tele vannak mindenféle be-
rendezésekkel meg gyógyszerekkel. A  beren-
dezések persze már kopottak, de még működ-
nek. Nekem nem kell onnan semmi, mindent
elvihetsz. Megelégednél egy ilyen fizetséggel?
95
2020.02.20. 0:30:36
 GALAKTIKA
2020. március
– Nem tudom, nem én osztom a parancso-
kat. Meg kell beszélni a mieinkkel. A fenébe!
– szitkozódott Doki. – Már egy félórája be
kellett volna jelentkeznem!
Elővette PDA-ját, és küldött egy üzenetet
a bázisra. Azt írta, hogy minden rendben,
csak belefutott egy vakkutya falkába – ami
félig igaz is volt –, és ezért késett a jelent-
kezéssel. Pszichológus rágyújtott egy újabb
cigarettára, és csendben figyelte, mit csinál.
Azonnal meg is érkezett a válasz. Doki hom-
lokát ráncolva olvasta.
– Mi a baj? – kérdezte Pszichológus.
– Fura – felelte Doki. – Parancsot kaptam,
hogy térjek vissza a bázisra.
– Amúgy is oda kéne mennünk. Beszélni a
parancsnokságoddal.
–  Tudod, minket csak akkor hívnak
vissza a szolgálatból, ha valami komoly
probléma akad. Na mindegy, mindenképp
mennünk kell.
– Akkor menjünk! – Pszichológus felállt.
A kutyák azonnal talpra ugrottak, és felé-
jük fordították pofájukat. Doki ösztönösen a
puskáért nyúlt.
– Ne! – fogta le kezét Pszichológus. – Amíg
velem vagy és én tudatomnál vagyok, addig
nem fognak bántani. Jobb, ha velünk jönnek,
úgy biztonságosabb.
– Jó – felelte kedvetlenül Doki –, de amikor
szólok, akkor küldd el őket! Ha meglátják eze-
ket a lényeket a bázisról, azonnal megszórnak
minket a géppuskákkal. Világos?
– Persze, úgy lesz, ahogy mondod. – Pszi-
chológus előhúzott egy másik cigarettát.
– Megyünk, vagy mi? Hamarosan besötéte-
dik. – Felnézett az égre, és halkan azt mond-
ta: – Hallasz, Zóna? Ember maradtam, nem
váltam a leszármazottaddá. És azon vagyok,
hogy többé senki ne is lehessen azzá.
– Fogd be! Ez tényleg hall minket – nézett
rá Doki.
96 A Zóna része
090-096-gyik.indd 96
•
Az út szinte felesleges kalandok nélkül telt.
A Doki felügyelte szektort rendszeresen meg-
tisztította egy speciális osztag. Az anomália-
detektor megfelelően működött, de minden
eshetőségre készen a kutyákat küldték előre.
Mögöttük Doki, a menetet a folyamatosan ci-
garettázó Pszichológus zárta.
A sűrűsödő szürkületben, a cigarettafüst
szagát követve egy csernobili kutya osont
mögöttük hangtalanul, és szemmel tartotta
az utasításait fegyelmezetten követő falkát.
A közelben, összegörnyedve ment az irányító,
saját szerencséjén és az emberek fogékonysá-
gán csodálkozva. Eddig még sosem sikerült
emberekkel beszélnie saját „testvérén” ke-
resztül. Nemsokára ő is teljesen a Zóna képé-
re formálódik, de addigra sikerülhet átadnia
az embereknek az irányítók titkát. És akkor
talán képesek lesznek véget vetni ennek az
őrületnek.
Mindnyájukat érdeklődve figyelte az egyik
Gazda, aki nem sok különbséget látott játéka
résztvevői között, hisz tulajdonképpen bárki,
aki a Zónába jön, előbb-utóbb a részévé válik,
akkor is, ha ezzel nincs tisztában.
Sándor Gábor fordítása
Vlagyiszlav GYIK
Orosz szerző, a Sztrugackij fivérek kisregénye
és Andrej Tarkovszkij filmje nyomán fejlesz-
tett STALKER FPS-program rajongója. Amikor
a játék megalkotói novellapályázatot hirdet-
tek, hogy a megjelenéshez időzítve egy anto-
lógiát is kiadjanak, ő is nevezett. Pályaműve
végül belekerült a Csisztoje nyebo (Tiszta ég-
bolt) című kötetbe 2008-ban. Ez a második no-
vellagyűjtemény lett, melyet azóta száznál is
több regény követett – többek között Vlagyi-
mir Vasziljev, Vaszilij Orehov és Andrej Kalugin
tollából. A szerzőnek tudomásunk szerint ez az
egy írása van.
2020.02.20. 0:30:36
 GALAKTIKA
2020. március

Elhagyni a Földet – Szívügy

A
Z ŰRKUTATÓK tisztában
vannak azzal, milyen rövid
távú veszélyek fenyegetik a jö-
vendő Hold- és Mars-expedí-
ciók legénységét. De komoly kérdés, hogy
milyen hosszú távú hatásai lehetnek egy
ilyen kalandnak. A válasz nehéz, hiszen
eddig csupán néhány űrhajós távolodott el
a Földtől, és ők is csak néhány napra.
Michael Delp és a Floridai Állami Egyetem
kutatócsoportja arra volt kíváncsi, milyen ha-
tást gyakorol az emberi szervezetre az állan-
dó, normál szintű kozmikus háttérsugárzás, a
Föld mágneses mezején kívül ugyanis ez ál-
landó veszély. Elsősorban arra voltak kíván-
csiak, hogy hat a szív- és érrendszerre.
Az asztronauták állandó orvosi vizsgálat
alatt állnak, és az egészségükre vonatkozó
adatokat összehasonlítják a lakosság átlagá-
val. Az ilyen értékelés azonban problémás, kozmikus sugárzást utánozta. A harmadik-
mert az űrhajósok általában jobb testi erővel nak mindkét körülménnyel meg kellett küz-
rendelkeznek és könnyebben hozzáférnek a denie, az utolsó pedig a kontrollcsoport volt.
megfelelő orvosi ellátáshoz. A kísérlet fél évig tartott, ami az egerek
Delp csoportja más utat választott. Ők az ed- esetében olyan hosszú idő, mintha az embe-
dig elhunyt asztronauták adatait nézték át. Az rek 18-20 évig éltek volna hasonló körülmé-
egykor a Hold körüli pályáig jutott hét űrhajós nyek között. Szerencsére a súlytalanságnak
halálának okát állították szembe azon 35 társu- nem volt semmilyen negatív hatása az állatok
kéval, akik csak Föld körüli pályán keringtek, szív- és érrendszerére. Azoknál az egereknél
vagy tartalékosként ki sem jutottak a világűrbe. azonban, amelyeknek a sugárzást is el kellett
A Hold közelében járt űrhajósok közül hár- viselniük, változásokat mutattak ki a véredé-
man, vagyis a 43 százalékuk halt meg szív- és nyeik belső falán. Ezek olyan, elzáródással
érrendszeri betegségben. Az arány a többi járó betegségeket okoznak, mint a szívinfark-
asztronautánál csupán tíz százalék. Ebből tus vagy az agyvérzés. Valószínűleg állandó
azonban nem lehet egyértelmű következteté- gyulladás lép fel a véredényekben.
seket levonni, ugyanis túl kicsi a mintavételi Delp és csapata óva int mindenkit, hogy
csoport. Ezért kidolgoztak egy állatkísérletet. ebből túlzott következtetéseket vonjon le.
Kísérleti egereket osztottak négy csoport- Még túl kevés adat áll rendelkezésünkre, sok
ra. Az elsőben súlytalanságot szimuláltak, a tesztre és további vizsgálatokra lesz szükség,
második vasionos sugárzást kapott, amely a hogy ebben a kérdésben is jobban lássunk.
A jövő otthona 97

097-jovo.indd 97 2020.02.20. 0:28:34

 GALAKTIKA
2020. március
Humor a fantasztikumban
K
OMOLY FILOSZOK gyakorta
hangoztatják, hogy a tudományos-
fantasztikus irodalom zsánere
nem egyeztethető össze a humor-
ral. (Hozzátenném, őket a törzsfejlődés egy
magasabb fokára teszem, mert hát, ugye, már
olvasnak sci-fit!)
Ahogy végigpörgetem agyamban a színtisz-
tán csak humoros fantasztikumot író írástu-
dók katalóguscéduláit, be kell látnom, nem sok
ilyet találok. Angolszász nyelvterületről Robert
Sheckley mellett Fredric Brown nevét tudnám
említeni, akinek eszmélet-
lenül sokat köszönhet az
SF eme vadhajtása. (Hiába,
no! Megnevettetni sokkal
nehezebb az embereket,
mint megríkatni!) Viszont
ha komplex írói életmű-
veket vizsgálunk, akkor
a humor ott rejtezik, és
fel-felcsillan minden nem-
zet képviselőjének írásá-
ban. Az oroszok Bulgakov
klasszikusával, A Mester és
Margaritával képviseltetik
magukat, ahol a sátán a
szovjet fővárosban bukkan
fel mágikus segédei kíséretében, de megemlít-
hetnénk a Sztrugackij fivérek regényét, A hétfő
szombaton kezdődik címűt, melyben a mese-
beli csukától azt kérik, teljesítse a fűrésztelep
éves tervét. (Na, ez még neki sem sikerül!) Ilja
Varsavszkij, Dmitrij Bilenkin és Vagyim Sefner
a novella műfajának kiválósága csakúgy, mint
hazánkban Dévényi Tibor vagy az irodalmi
műfajok zsonglőre: Fedina Lídia.
Szathmári Sándor Kazohiniája is méltó
helyet foglal el ebben a panteonban, Gyer-
98 Képregény a Galaktikában
098-104-kepregeny.indd 98
tyán Ervin, a műkritikus pedig a legvo-
nalasabb cenzorokon küzdötte át magát
A kiberneroszok tündöklése és bukása című,
fojtott erotikájú regényével a hatvanas évek
elején. El sem tudom képzelni, ez miként
sikerülhetett neki akkor, amikor a Füles fő-
szerkesztőjét, Tiszai Lászlót is megintették
a rejtvényújság címlapjain pózoló, fürdő-
ruhás nők fotóiért: „Tiszai elvtárs! Fel kéne
öltöztetni a lányokat! Még meg találnak
fázni!” – szóltak le a pártbizottságról. Egy
Füles-címlapot be is zúzattak, bár az ille-
tékes elvtárs bespájzolt
magának belőle vagy tíz
darabot.
Úgy hiszem, nem sza-
bad véresen komolyan
venni ezt a gyönyörű vilá-
got, csak könnyedén és já-
tékosan. Szinte látom ma-
gam előtt, ahogy Asimov
kétcentis démona, Azazel
a 666-os számot viselve
számháborúzik Douglas
Adams Arthur Dentjével
(42, mi más?), Karel Čapek
szalamandrái pedig vidá-
man pancsikolnak Terry
Pratchett Korongvilágának Peremtengerében.
Képregényünk műfaját talán paranoia-
szatírának lehetne nevezni, és bőven akad
benne társadalomkritika, akár Jonathan
Swift műveiben…
Mindezek után most mit válaszolnánk
cikkünk alaptézisére: valóban összeegyez-
tethetetlen a tudományos-fantasztikum és a
humor?
Kiss Ferenc
2020.02.20. 0:28:33
 GALAKTIKA
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 99

098-104-kepregeny.indd 99 2020.02.20. 0:28:35

 GALAKTIKA
2019. augusztus

100 Képregény a Galaktikában

098-104-kepregeny.indd 100 2020.02.20. 0:28:39

 GALAKTIKA
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 101

098-104-kepregeny.indd 101 2020.02.20. 0:28:40

 GALAKTIKA
2019. augusztus

102 Képregény a Galaktikában

098-104-kepregeny.indd 102 2020.02.20. 0:28:47

 GALAKTIKA
2019. augusztus

Képregény a Galaktikában 103

098-104-kepregeny.indd 103 2020.02.20. 0:28:48

 GALAKTIKA
2019. augusztus

104 Képregény a Galaktikában

098-104-kepregeny.indd 104 2020.02.20. 0:28:52

 GALAKTIKA
2020. március

Galaktika a nagy­világban
Dr. Vass Gábor visszatérő vendégünk már ezeken az oldalakon. Egyik szenvedélye, a sikló-
ernyőzés juttatja el a világ legizgalmasabb tájaira, ahol másik szenvedélyéről sem feledkezik
meg, a Galaktika olvasásáról. Ezúttal a Kanári-szigeteken járt, a Föld második legmagasabb
tűzhányójánál, mely a Teide névre hallgat. Ennek lábánál készült a kép.

KERÜLJÖN BE ÖN IS A GALAKTIKÁBA!
Egyben buzdítjuk minden olvasónkat, hogy vigye magával a Galaktikát, és örökítse meg, hogy
merre járt, akár barátai, családja körében, mi pedig bemutatjuk a magazinban.

A FÉNYKÉPEKET ÉS AZ UTAZÁSOK RÖVID TÖRTÉNETÉT A KÖVETKEZŐ

E-MAIL CÍMRE VÁRJUK: KOMMUNIKACIO@GALAKTIKA.HU

Galaktika a nagyvilágban 105

105-nagyvilag.indd 105 2020.02.20. 0:27:30

 GALAKTIKA
2020. március
Vörösmarty Mihály
A HOLDVILÁGOS ÉJ
H
ÁROM ÁRVA deák mendegélt
egykor este szép holdvilágnál a
téres országúton. Pukovai posz-
tóból készült kék nadrágjok, hogy
az iskolák kezdetéig külszíne ne kopjék, ki vala
fordítva, a dolmány azonképen; csak láb és fej
marada némineműképen födetlenül, noha bog-
lya gyanánt emelkedő rőt hajok, mellyből két pa-
rányi szem s a nem épen legszeplőtelenebb arcz
buvának elő, teli mértékben megérdemelhető a
fej födél, sőt kalpag nevezetet, hacsak azon kis
bőrkét, melly sapka korában valaha elég hegyesen
állhatott, de most az idő súlya alatt meglapulva s
aszú fige gyanánt összezsugorodva, fejök búbján
a világnak minden módiai ellen csúfolódni lát-
szott, hacsak, mondom, ezen rendes kis jószágot
nem akarjuk mintegy boldog emlékezetből még
ma is sapkának nevezni; más felül az a természe-
tes kordován lábok fején, melly már szinte fény-
lett a feketeség miatt, bizonyosan kophatatlanabb
106 Retro: A holdvilágos éj
106-112-vorosmarty.indd 106
Sokféle
veszedelem leshet
a pusztaságban
az emberre éjnek
idején, s nem is mind
természettől való.
vala minden kecske-, szamár-, szarvasbőr csiz-
mánál; de szoros értelemben vett csizma csak-
ugyan nem vala lábaikon.
Illy csodálatos szürkén ballagának a sima fe-
hér uton, s egy sem volt közöttök, ki legalább is
püspök nem akart volna lenni a pálya végével, de
egyszersmind olly szivbeli készülettel edzette fel
magát, hogy a legalábbvaló kapuőri hivatal több
mint kielégítő ok lehete megnyugovására, ha
a kegyetlen végzet fölebb nem engedé csúszni.
Ezen megtörhetetlen hősei a sorsnak, ha egyetlen
ellenségöket, az éhséget, meggyőzheték, olly ví-
gan valának, mint a jó kedv maga. Illyenkor a föl-
det legalább is paradicsomnak nézték, s mivel raj-
ta semmiök sem volt, olly egyenlőséget találának
mindenütt s olly szabadon s függetlenül baran-
goltak ide s tova, hogy sokszor épen e határtalan
szabadságból el nem tudák magokat határozni,
merre ne menjenek inkább, holott mindenfelé
mehetnének. Mondók, hogy egyetlen ellenségök
2020.02.20. 0:27:23

az éhség volt, de mi hatalmas és hódíthatatlan el-
lenség volt ez, még azt mondani kell. Ez a százfejű
szörnyeteg csak igen ritkán tágíta rajtok, elan�-
nyira, hogy ha az éhség napjait amazokkal egy-
be vetnők, talán éhségtől ment napot egyet sem,
jól lakástól menteket pedig igen számosakat, sőt
számtalanokat találnánk; a jól lakás idejét pedig
nem annyira diadalom napjának, mint inkább
diadalom órájának vagy épen pillanatának lehet-
ne nevezni; mert az valóban igen röviden tartó
volt. Nagy szerencse a sors hőseinek, hogy jól la-
kottan jövendő éhségtől soha sem tartottak; an-
nak jelenvalónak s igen nyomósnak kellett lenni,
hogy érezzék s a mult éhezések hosszú lajstromai
épen ki valának törölve emlékezetökből. Megesék
ugyan, hogy a gonoszkodó ellenség néha alutt tej,
vagy egy takaros kerek sajt képében csalogatá
álmaikat, s illyenkor mohón kinyújtott kezeik
kőbe, fába s mindenbe, csak az óhajtott tárgyak-
ba nem ütközvén, rend szerint felriasztá őket és
csalódások után az éhség még inkább kiáltó vala
gyomraikban; de az örök gyakorlás sokkal kemé-
nyebbé tette őket, hogy még ezt a bosszantó csa-
pást is el ne tűrték volna.
Azt tehát épen nem lehetne állítani, hogy
ez a rettentő ellenség kifogott rajtok, sőt mikor
leghatalmasabban uralkodott, sem volt képes
jó kedvöket szomorúságra változtatni; inkább
szökének, rugának, s füty, dal, s egymást kergeté-
se lőnek az éhség daczára vigasztalóik.
A vigasztalásnak ezen legutolsó fokain
valának hőseink (mert maga az éj sem vala ké-
pes a kegyetlen ellenséget akadályozni, a legke-
ményebb időben fölveré nyugodalmok táborát s
akkor menni kellett). Petró fütyörészett; Gyúró
könnyűsége miatt meg-megficzánkolá magát,
s olly kényesen szedé lábait, hogy azok minden
emelésre ülepét érinték; Janó a hold szürke vi-
lágán andalgott s ha külsejét nézed, leginkább
látszék érezni a csapást; de a külsőt soha se nézd,
mert Janó egyszerre nagy hahotával felkaczaga s
olly huzamosan, hogy lehetetlen vala a kaczagás
Retro: A holdvilágos éj
106-112-vorosmarty.indd 107
GALAKTIKA
2020. március
miatt tovább mennie. Mi baj Janó? kérdék társai,
mi dolog az, hogy olly igen kaczagsz? bizonyosan
valami gojhóság juta eszedbe.
– Hetvenhetedik öregapám halála juta eszem-
be – monda szomorún Janó –, de azért ne gondol-
játok hogy rosz szívű vagyok. Ez az én kaczajom
nem egyéb mint a sírásnak pótszere, de sokkal
gonoszabb annál; mert valahányszor ősapám
halálára gondolok, a legnagyobb boszankodás
fog el, hogy azon, különössége miatt, inkább
kaczagnom mint könyeznem kell.
E szóra mind Gyúró mind Petró hangosan
felkaczagának, s a szegény Janó, kit már az előbbi
nevetés megfárasztott, kénytelen vala újra neve-
téshez fogni, melly minthogy egymástól szünte-
len ingereltetének, olly sokáig tarta, hogy végre
mind hárman lerogyának belé. Midőn lélekzetök
visszatért, Janó vala első, ki feddődni kezde:
– Hát giliszták, azért beszéltem, hogy kine-
vessetek?
– Jobb lesz ha hallgatsz – felelének amazok –,
mert nem tudod mit beszélsz!
Utóbb kivilágodott beszédeikből, hogy ők
nem Janót nevették, hanem mindenik ősapja
halálán vala kénytelen kaczagni, s most vetély
támada közöttök, melly avval végződött, hogy a
kinek előde különösebb halál nemével halt meg,
az legyen a társaság királya s azt a másik kettő
akár honnan szerzendő vacsorával tartozzék
megvendégelni. Evvel megelégedni több mint egy
oka vala mindeniknek; mert vajjon nem lehete-e
reménysége, hogy az a király, az akárhonnan
szerzendő vacsora megevője ő lesz? De térjünk a
dologra.
– Csalódtok – monda Janó –, ha vélitek, hogy
valami hosszú történet az, mellyet beszélendek.
A nyúlfark nem rövidebb annál; de ki tehet róla,
hogy a szerencsétlenség röviden történik?
Ősapám abba a boldog Fehér vármegyébe
járt le kaszálni egész seregével, s ha jól lakhatott,
messze földön nem volt ollyan kaszás mint ő.
A legjobb, legfényesebb, legpengőbb kaszája volt
107
2020.02.20. 0:27:24
 GALAKTIKA
2020. március
mindenek között, mellyek valaha földet borot-
váltak, s azt ő munka után olly veszedelmesen
szokta vállain hordani, hogy gyönyörű volt lát-
ni, a mint nyaka fölé kanyarodott. De ösmerték
egymást: soha meg nem sérült. Azonban, a mint
mondják igen nehéz természetű volt szegény:
soha sem elégedett meg a részszel, mellyet a ka-
szálásért kikötött; az egészet akarta volna, mert
szokta gyakran mondani: az őket illetné inkább,
mint másokat; s illyenkor rendszerint egy bizo-
nyos fehér lovat átkoza vég nélkül; vagy elmerül-
ve földre sütött fejjel elmélkedék magában, mert
szegénynek, mint mondják, igen sok esze volt. Így
ballag egykor, még inkább elsülyedve mint vala-
ha – talán épen a visszafoglalásról gondolkodott
–, midőn egy vakand feltúra előtte. „Hah! te állod
utamat” kiálta elkeseredtében „halj meg vakme-
rőségedért!” de ezen szavakat már inkább csak
feje monda el; mert a mint a vakandhoz kaszája
nyelével mérgesen leüte, a kaszaél úgy csapódék
nyaka fölé, hogy feje azon pillanatban lába elé
gördült. Képzelhetitek társai csodáját, mikor sze-
gény ősapámat fő nélkül mintegy elbámulva ott
állani látták, mert idő kelle hozzá míg erős állásá-
ból a halál földre teríthette.
Alig monda el ezen szavakat, midőn társai
nevetni kezdenek s maga sem óhatá meg ma-
gát, hogy újra ne kaczagjon. A mint eszmélének,
eszökbe juta, hogy még két történet van hátra s
Gyúró foga az elbeszéléshez:
– Meg kell vallani oh Janó, hogy ősapád tör-
ténete különös, s épen nem vala méltatlan, hogy
rajta szinte ájulásig nevettük magunkat. Azon-
ban, úgy hiszem, nem kevésbbé lesz okunk ne-
vetni, ha a következendő történetet, melly igen
rövid, elbeszéltem. Szegény ősapám – nyugodjék
békével – széles vala inkább mint hosszú, s olly
híres erejéről, hogy közönségesen Vasgyurónak
hitták; nem is történt nevezetes baj, mellyen, ha
jelen volt, ne tágított volna. Józan volt minden tet-
teiben, haragját kivéve, melly azonban igen gyak-
ran vőn rajta erőt, s a jó vagy rosz gondolat leg-
108 Retro: A holdvilágos éj
106-112-vorosmarty.indd 108
inkább cselekedet után támada föl benne, mert
az előtt valamit meggondolni nem vala szokása.
Szóval, ollyan volt mint minden erős ember: min-
dent erősen tett. Történt egykor, hogy nagy éhség
vala a bérczeken; boldog ember volt, ki két hétben
jól lakhatott egyszer, még boldogabb, ki akkor
meg nem halt örömében; mert mi nagy öröm jól
lakni annak, ki sokáig éhezett? Már csak néhány
ember kongott a kipusztult faluban, mint árnyé-
kok jártak ide s tova, s takarékosan fogyaszták a
megmaradt morzsákat. De most ünnep, sőt ka­
rácson következék a falura; mert egy szegény fiú,
ki a szugban sokáig kutatott, végtére egy jókora
nagyságú kenyeret húza ki annak rejtekéből, s
olly nagyot és ijesztőt sivalkodott örömében, hogy
az egész falu, azaz kik még élének, oda gyüleke-
zett. Örömmel rohanának most, a mennyire tud-
niillik az éhség őket rohanni engedé; s a kenyeret
tördelni, szét szaggatni, megemészteni, sőt hogy
ez megtörtént, még azt is elfelejteni, szinte egy
pillantat műve vala, ha a sziklák csak valamivel
volnának keményebbek, mint ama kenyér volt;
de képzelhetitek, hogy csak ujjaikat tördelték el
rajta a helyett hogy a kenyeret tördelhették volna,
s köz vala a szomorúság, az elkeseredés a hozzá
férhetetlen kenyér fölött, midőn apám, dühösen
a mint szokott, felragadá, s egy kusztorát1 foga
kezébe. „Vagy te, vagy én!” vala jelszava: neki
támasztá egyik csípejének a kenyeret s olly hatal-
masan vága hozzá, hogy egyszersmind magát is
derékon ketté darabolta. Képzelhetitek az egész
falu csodáját, midőn szegény ősapámat a kenyér-
rel együtt széthullani látták.
Alig végezé Gyúró e beszédet, már társai ha-
talmasan felkaczagának, úgy hogy lehetetlen vala
neki is nem kaczagni. Egész ájulásig bánta ismét
őket a kaczajdüh, de midőn abból fölüdültek,
eszökbe ötlött, hogy még egy történet vala hátra,
s Petró igy kezde hozzá:
– Soha sem lehet előre mondani, hogy
valamelly történet a legcsodálatosb, mert mindig
lehet valami hátra mi annál még inkább csodála-
2020.02.20. 0:27:24

tos. Illyen például boldogult ősapám története. Ez
a legjobb munkás minden tulajdonokkal fel vala
ruházva, mellyek szegény embert olly kapóssá
tesznek. Serény volt, engedékeny és türödelmes.
Falu birája volt néhány ízben s innen nem ritkán
történt, hogy dohányt aprítottak hátán; ha asztal
nem állt közel, ír-asztalúl hátát vevék elő; ő csupa
kereszténységből dobolni engede hátán, tudni-
illik, nagy ünnepeken ő hordozta az öreg dobot.
Szóval: körül belül nem volt olly haszonvehető
telek, mint szegény ősapámnak háta. Ez a min-
den emberek legtürödelmesbike még sem vala
gyengeségek nélkül, nem szenvedélytelen. S hogy
a történet végére siessek, kivallom hibáját: indu-
latosan szereté az alutt tejet. Nem egyszer tör-
tént, hogy a holdvilágot a tóból alutt tej gyanánt
felkanalazá. Jobb ösmerősei azt is beszélik, hogy
kenyeret aprított bele; annyi bizonyos: e két igen
különböző dolognak olly nagy rokonsága vala
megtévedt eszében, hogy soha alutt tejet nem
ehetett a holdvilág dicsőítése nélkül, és viszont,
ha a holdvilág csak felényire ábrázolta is le magát
valahol, már az ősapám tulajdona volt: neki ro-
hant a boldogtalan szüntelen kebelében hordott
kanalával, s többnyire betegséget ivék magának a
keserű tóvízből; a magyar szomszédoknál pedig
annyira nevezetessé lett mohóságáról, hogy neve
példabeszéddé vált: „neki esik, mondák, mint a
tót holdvilágnak, vagy pedig: neki esik mint tót az
alutt tejnek”: mert alutt tej és holdvilág csúfosan
egyértelmű vala tréfáikban. Részint ezen keserű
gúny, részint a még keserűbb tóvíz eszmélteték
ősapámat. Különböztetni kezdé a holdtól az alutt
tejet, s erős fogadása volt, hogy véget vet nyomo-
rúságinak. De vajha ne tette volna!
Szép világos és pedig holdvilágos este volt,
midőn egy tóparton kaszálgata, s ha valaha mo-
solygó holdvilágot látott, még ez vala az, minél
tündéribb soha sem ragyogott. Beszélik, a kik
látták, hogy a hidegebb s tejutálóbb emberre
nézve is csupa csábítás volt. Búsan telepedett le
szegény ősapám a kaszáló rendek közé s érezte
Retro: A holdvilágos éj
106-112-vorosmarty.indd 109
GALAKTIKA
2020. március
az ösztönt, de bámuljatok erőslelkűségén, nem
mozdult; sőt hogy egészen ment legyen a bajtól,
óriási munkáját vivé véghez az öntartóztatás-
nak, tudniillik a mint csak erejéből telék, egy
fához köté magát s úgy aludott. Azonban, szok-
ták mondani, az ördög nem alszik. Pordohányt
tarta-e orra alá, vagy miként történt, elég, hogy
ősapám egy irtóztatót tüsszent s fölébredett.
Most már vége van minden fogadásnak, a fele-
dés hályogos szemeivel tekinte vissza bajaira, de
a mohó kívánság legtündöklőbb napvilágával
a tóból felsugárzó holdra. Eszmélet nélkül ro-
hant a boldogtalan, s olly erővel, hogy bal keze
tövestűl vagy inkább szivestűl kirándult testéből
s kötve a fánál marada. Képzelhetitek e zajra fel-
riadt társai csodáját, midőn őt kéztelenűl a csal-
fa holdvilágnál összerogyni láták.
S most harmadszor hallatlan nevetés követke-
zett, mellyben mind hárman elájulának.
Azonban még mindig fenn ragyogott a hold,
téren halmon tündér világa derengett: magány
és csend uralkodának szürkületében; de mind ez
nem soká vala így. Egy nagy fekete kakas sétála
méltóságosan a szép téres úton egyenesen hőse-
ink ellenébe, magasan szedé sarkantyús lábait
s olly bizodalommal tekintgete körül, mint ki
a rideg éjféllel már régen meg van barátkozva.
„Ez kísértet!” suttogának hőseink, s mintha ös�-
szebeszéltek volna, mind egyig futásra vették a
dolgot. De nem a kakas volt az, ki elől el lehete
futni. Hangos dobogással eredett utánok, mint
egy vasas vitéz, s addig kergeté, míg mindnyájan
le nem rogytak a nagy fáradságtól. Puszta domb
volt, a hova jutottak: kegyetlen vén tüskék, álnok
csalánok s haszontalan kórók valának kopár ol-
dalainak gyér ruházatai; de a kakas sokkal em-
berségesebb volt, mint sokan gondolnák. Tüze,
vize, katlana, nyársa, ágasai mind készen állának.
S mit tőn a nemes szivű gazda? vendégeit nyársalá
fel? távol legyen; a forró vizbe ugrott s csak hamar
megkoppasztá magát; majd neki mene egy tüs-
kének, felmetszeté hasát s kidőlt a nem sülni való
109
2020.02.20. 0:27:24
 GALAKTIKA
2020. március
rész. A nyársnak szalada most, melly egyik felével
a földbe vala tűzve s addig erőködék, mig egészen
rá húzta magát. Illy készülettel a parázs fölé lépe s
nyársát a két felül álló ágasba akasztá.
– Forgassatok! – kiálta most parancsoló han-
gon s úgy felkapá szárnyát s lábait, mintha csak
feszítve volnának. A kalandorok fél örömmel
engedelmeskedének, de az öröm szinte teljese-
dett, midőn a csodálatos kakas nem csak sülni,
hanem pirulni is kezdett. Azonban, hogy épen
fojtó ne legyen az örömnek árja, a sors az ijedelem
szigetét vetette közébe: tudniillik, a mint a kakas
tökéletesen megsült, leszálla az ágasról és monda
– Egyetek meg!
Azonban ez a leszállás olly annyira a forga-
tók megegyezésével történt, hogy ők a leszállí-
tást inkább magok erejének, mint a kakas előző
szivességének tulajdoníták; a mi pedig az egyetek
meg kedves hangú szót illeti, az talán más fajta
embereket ijesztett volna el; de hőseink udvari-
atlanságnak tartották volna, azt egyébre, mint a
legnagyobb szívességre magyarázni; különben
pedig az a kísértetes egyetek meg a megsült kakas
szájából olly tompán, olly mélyen hangzott, hogy
fülig éhes kalandoraink vagy épen nem hallották,
vagy mint a gyomraikból égbe kiáltó éhségnek
viszhangát úgy tekintették.
A kakas annál is inkább meglőn éve, s hogy
hamarább haladjunk, jól lakott vendégeinket egy
falu végén tesszük le; mert puszta dombon még
sem vala kényökre meghálni. Faluvégen valának
tehát s egy házhoz dőlének, hogy ott alugyanak.
Azonban még itt vévé a sors valóan üldözőbe
őket, mert alig veték meg fejöket, hogy valami,
mint a kakas, felszólala bennök.
– A! Janó – mondának társai –, hajnalodik,
szól a kakas.
– Szól ám – felele ez szomorún –, de zápult
volna meg tojás korában, nem ott szól hol kellene;
nem halljátok, hogy belőlünk kiált?
Még alig monda el, midőn ismét hármas ki-
áltás hallatott. S ez a kikirítés utóbb olly sürüen
110 Retro: A holdvilágos éj
106-112-vorosmarty.indd 110
és hangosan terjedett el, hogy a ház tövében alvó
gazda fölriada.
– Majd elmegy kakas – monda félálmosan –,
mit ordítasz, még alig múlt éjfél.
Meglapultak hőseink, de a kikiríki nem hall-
gatott bennök. Kikiríki s kétszer háromszor is
kikiríki hangzott a gazdának minden fenyegeté-
seire.
– Ejnye! Vesszen meg az ostoba madara –
fakada ki végre – bizony nem hallgat, míg derekát
nem töröm.
S már dorongot foga hogy szavát teljesítse, de
ki vala serényebb legényeinknél? mint a felvert
foglyok megeredének, s mivel szüntelen dobo-
gást hallanak magok után, vég menedékül egy
putri gádorát2 választák; majd hogy ajtaját tár-
va lelék, belsejébe ménének s hangos szívdobo-
gással össze bujának mint (szokták mondani) a
szegény ember malaczai. Még eddig sem láttak,
sem hallottak, annyira úrrá lett szíveiken a fé-
lelem; de hogy az üldöző nem jött, lassanként
bátorságot vőnek felütni szemeiket. Csak egy
pillantat kelle arról meggyőződniük, hogy nem
jó helyen vannak. Ugyan is az ajtó, mihelyt be-
léptek, bezáródott s mint a legmunkásabb ház-
ban, zúgás, zaj, csoszogás hallatott mindenfelé,
a nélkül, hogy csak egy élő lény is mutatkozott
volna szemeiknek, sőt ha félelmök a hallást nem
gátolja, igen könnyű szerrel meg lehetett volna
különböztetniök a konyhában sülő kolbásznak
kedves sisergését, a mellette fövő káposzta rotyo-
gását s a kövér kása pöffedezéseit, a mi egyébkor a
legszebb zene vala füleiknek s lábaikat okvetetlen
tánczra indította. De ezen bájhangok el valának
most veszve hőseinkre nézve; csak a közönséges
zsibongást, a rémületest, hallák mindenfelé, s a
gondolat olly tőrré dermede lelkökben, mint a
leghegyesebb jégcsap, melly valaha háztetőről
lógott: azt akarom mondani, hogy igen szenved-
tek. De ez még csak a hallás gyötrelme volt; hát
még a látásé? Láttak pedig először is egy mosófát
vagy is sulykot, melly magától szüntelen szállt
2020.02.20. 0:27:24

és kelt s mángoló helyett látszék szolgálni, mert
lezuhantában az alatta forgolódó mosott ruhát
törte s egyengette. Másfelül a zugban egy guzsaly
pörgött, olly sebesen mint a forgószél s egész egy
boglya szösz vala felkötve elébe, mellyből min-
den kéz nélkül önként fonogatott. Az ablaknál
pedig, melly lantornával3 vala borítva, kis asztal-
kán egy félig kikötött kapcza vergődött tűivel s
olly sebesen halada végződése felé, hogy kéz soha
sebesebben nem köthette volna. Csak az ajtó
megett álló piszkafa vala henyén; de a szegény
üldözöttek gyanakodó szeme arra sem nézhetett
nagy belső aggodalom nélkül. Egyébkép a szo-
bában igen nagy egyetértés uralkodott; mert tű,
mosófa, guzsaly egyszerre megszünének dolgoz-
ni, de a benn szorultaknak nem nagy örömökre;
mert csak hamar érzették, hogy a kötőtű oldala-
ikat szurdalá, a mosófa hátaikat kezdi csépelni,
a guzsaly pedig fakó hajaiknak esék s összefoná
őket. Lehetetlen vala tovább kiállniok, az ajtó
felé rohanának, hogy kiszaladjanak. De uram
fia! még most kelle látni a piszkafát, hegyökbe
szakadt s végig hosszat úgy elveré őket, hogy
kénytelenek voltak felhagyni szökő szándékok-
kal. Már ismét munkában vala minden, és ők
nyugalomban, midőn kis váratra másodszor is
megszűnt a munka s a veszedelmes tájak felől
csoszogás hallaték. Mindeniket egy pár láthatat-
lan kar kezdé fogdosni s vagy akarák vagy nem,
tánczolniok kellett; de ez a különben szívvidámí-
tó mulatság olly borzasztó s kísérteti vala nekik,
hogy ámbár a piszkafa vitézsége meglehetős öreg
betűkkel vala felróva emlékezetök lapjára, még
sem rettegének másodszor is megkísérteni a
szabadulás utát. Azonban most még szinte gono-
szabbul jártak; mert a piszkafa (ki, mint látszék,
házőri hivatalban volt) mihelyt czéljokat sejté, ál-
tal dőlt előttök s küszöbbé változott. Már az ajtót
is megnyiták s az alacsonnak látszó küszöböt át
akarák ugrani; de az hirtelen olly magasra emel-
kedett, hogy lábszáraik megcsapódván mind
keresztül estek. S a gonosz piszkafa még küszöb
Retro: A holdvilágos éj
106-112-vorosmarty.indd 111
GALAKTIKA
2020. március
alakjával sem elégedett meg, hanem a mint által
estek, hirtelen nyírlével tele gödörré vált, úgy
hogy kalandoraink lábszáraik fájdalmát még el
sem nyögheték, midőn már egy újabb halál, tud-
niillik a nyírlébe halás várakozék rájok. Azon-
ban a leleményes elme segít az emberen.
– Igyunk! Nyírlé! – kiálta Janó társainak, s mi-
helyt társai meggyőződtek, hogy nyírlében úsz-
nak, egész gyönyörrel kezdék hörpölgetni, hogy
szinte minden bajokról megfeledkezének. De a
piszkafából elváltozott szolga, a mint érzé, hogy
erősen isszák, úgy megijede, hogy elordítá magát
s kiveté ebihal vendégeit partjaira. Most vala a
pillantat, hogy a sors üldözöttei szabadulásokat
reménylették. Szerencsésen kijutottak egész a
gádorig; de mi csoda történék? a fekete kakas ter-
me előttök egy nagy toppanással, mellyre mind a
hárman hanyat esének.
– Hát így kell megenni az embert a maga ta-
nyáján? – szóla a kakas, midőn már támolyogni
kezdenek, melly rettenetes kérdés még inkább
megzavarta őket; elképedtek s kis szemeik mécse
szinte kialutt megrendült koponyájukban; de –
így kell megenni az ember fiát? – harsoga másod-
szor is a kakas; azonban kevés váratra szelidíté
haragját: – Többször is megettek már engem,
mégis itt vagyok; de a lakoma hátra van, fordul-
jatok vissza!
Kénytelen-kelletlen vissza ménének most a
szerencse bajnokai, s ámbár a kakas megjelenése
szinte elmeháborító jelenés vala, még is egyfelül
olly bizodalmok ébredt, hogy a kegyetlen piszkafa
parancs nélkül nem fog hátaikon garázdálkodni.
Midőn másodszor beléptek, minden az előbbi
rendben volt. A mosófa ütött, font a guzsaly, és
kötött a tű; a piszkafa pedig helyén az ajtó megett
állott. A kakas beléptekor egy pillanatig csend
lőn, s nem sokára egy főző kanál szökdele be a
szoba közepére s kérdezé: lehet-e tálalni?
– Lehet – lőn a felelet s a legsürüebb csoszogás
következett. Nagy és gazdag asztal terűlt meg a
ház közepén, a legízesebb s legdrágább étkekkel
111
2020.02.20. 0:27:24
 GALAKTIKA
2020. március
megrakva, mellyeknek repkedő illata a fűszeres
szigetekéinek semmivel sem engedett. Ez is meg
lévén, ismét csend lőn, de azon szürke világot,
melly eddig a szobát derítette, egyszerre a legvas-
tagabb sötétség fogá el. Az ablak eltűnt, s kalan-
doraink a halál s pokol kínait érzették; lélekzetök
hasonló vala a görénylukba berekedett szélhez,
s mind a háromnak nem volt annyi eszmélete,
mint egy a halálos borkorsó szélén egész mámor-
ral tántorgó légyfiúnak.
– Jőj elő! – kiálta most a gazda, s egy kis fény-
bogár másza ki a gerenda alól, majd szárnyára
kele s mint egy kis villám berepkedé az egész
hajlékot. Ezután visszabujt ismét rejtekébe; de a
bájvilág olthatatlanul fenn maradt a teremben,
jóltevőleg szemnek és szívnek, s a vastag homály
legszelídebb derűre változott. Három gyönyörű
leányka mosolyga fel a legelső sugárnál, házilag,
de olly csínnal s gazdagon öltözve, hogy körül-
tekintő kalandoraink szinte megszédülének
bámulatokban. Gyengéd kis kezeik olly szépen
foglalatoskodának külön helyeiken a guzsal�-
lyal, mosófával s kötéssel, s csókra termett aj-
kaik olly kellemesen mosolygának hozzá, hogy
kalandoraink nem győzék áldani a pillantatot,
mellyben őket e dicsők gyötreni méltóztattak.
A  három leányka most is mosolyogni látszott
elkövetett csintalanságán, de mindez a legna-
gyobb illendőséggel s szeméremmel történt. Az
ajtónál pedig a piszkafa helyét egy vén kiszolgált
huszár foglalá el, kinek torzonborz bajuszára ré-
mülettel néztek deákjaink. Ezen közben kilépe a
kakas s monda:
– Látom meg vagytok elégedve választásom-
mal. Én e három királyleányt, kiket a persa ki-
rálytól oroztam el, nektek feleségül szántam, s
mivel minden szenvedést férfiasan kiálltatok, ma
által is adom. Azonban, mivel látom, hogy az éh-
ség nem kevesbbé bánt benneteket, igérem, hogy
minden éjjel így foglak megvendégelni, mint
most itt ez asztalt terítve látjátok. De minekelőtte
részt vennétek, halljátok kiáltásomat!
112 Retro: A holdvilágos éj
106-112-vorosmarty.indd 112
S most neki gebeszkedék a rettenetes ma-
dár, s olyat kukoríkolt, hogy mind a hárman
fölébredének. Mert, hogy valót szóljunk, a kakas
fölléptétől fogva minden csupa tündérség volt.
A kakas tudniillik egy bizonyos környéknek ura
és rémítője, nem volt egyéb, mint egy duskát4
szerető korhelynek elkárhozott szelleme, ki
valamint életében többet gyönyörködék az éj
lámpái mint az isteni nap sugarainál, úgy most
különösen az éj bizonyos szakára levén szorítva
sok pajzánságot követe el a vándorokon, kikkel
találkozott. De utosó kukoritásával hatalma
szűnvén, a varázs is elenyészett. Lássuk most
hol szedék fel magokat utasaink a varázs eltűn-
tével? Nem egyebütt, mint a gazos ugaron. Janó
eltévedt sipkáját keresé, Gyúró a csalántól visz-
kető lábait vakará, Petró úgy a bojtorjánok közé
keveredett, hogy alig tudta kifejteni magát, haja
pedig egekre borzada mind a háromnak és se-
gítségért látszott kiáltani. Megindulának most
az éhség mindenható erejétől űzötten, s csak-
hamar a faluban termének, veszedelmesbek a
sáskánál s minden madaraknál.
1: Közönséges, fanyelű bicska.
2: Pince.
3: Ablaküveg helyett használt, marhabendőből készült át-
tetsző hártya.
4: Italozás.
VÖRÖMARTY Mihály
Magyar író, költő, 1800-ban született szegény
kisnemesi családba. Iskoláit Székesfehérváron
és Pesten végezte, de korán munkát is kellett
vállalnia, így magántanító lett. 1823-ban kezdett
hozzá, és két évvel később jelentette meg Za-
lán futása című eposzát, s ezzel elindult a költői
pályán. 1827–1831 között a Tudományos Gyűjte-
mény folyóirat, valamint irodalmi melléklete, a
Szépliteratúrai Ajándék szerkesztőjeként dolgo-
zott. Ez idő alatt láttak napvilágot leghíresebb
művei, köztük a Csongor és Tünde (1830). Ma a
hazai romantika egyik legnagyobb alakjaként
tartják számon. 1855-ben hunyt el.
2020.02.20. 0:27:24
 FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK 113
PLATINA ÉS GYÉMÁNT
KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK! NYEK ÉS AJÁNDÉKOK
A FANTASZTIKUS KEDVEZMÉ
VÍTJÜK
KÖRÉT FOLYAMATOSAN BŐ
1. HAVIDÍJAS ELŐFIZETÉSI KONSTRUKCIÓ: FIZESSEN ELŐ HAVONTA 1200 FT-ÉRT
A GALAKTIKA MAGAZINRA! A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYLÉSÉHEZ KÉRJE ÜGYFÉL-
SZOLGÁLATUNK SEGÍTSÉGÉT +36/1 457 0250-ES VONALAS SZÁMON, A +36/70 948 4802 4. AZ ELŐFIZETÉS DÍJÁT – AMELY EGY ÉVRE 14 400 FT (AJÁNDÉK PLATINAKÁRTYÁVAL),
MOBILSZÁMON VAGY A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMEN, ILLETVE SZEMÉLYESEN XL ESETÉN 27 000 FT (AJÁNDÉK GYÉMÁNTKÁRTYÁVAL) – UTALJA ÁT A METROPOLIS MEDIA
SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN: 1024 BP., FÉNY UTCA 2. (108-AS KAPUCSENGŐ). GROUP KFT. BANKSZÁMLÁJÁRA: K&H BANK ZRT. 10403181-50526767-88671008
SZÁMLASZÁMRA, VAGY RÓZSASZÍN POSTAUTALVÁNYON
2. INTERNETEN KERESZTÜL A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON A METROPOLIS MEDIA GROUP KFT, 1535 BP. PF. 746. CÍMRE.
A MEGJEGYZÉS ROVATBA KÉRJÜK, ÍRJA BE A KEDVEZMÉNYEZETT NEVÉT ÉS PONTOS
3. E-MAILBEN KÜLDJE EL ELŐFIZETÉSI SZÁNDÉKÁT A SZERKESZTOSEG@GALAKTIKA.HU CÍMRE CÍMÉT IRÁNYÍTÓSZÁMMAL, ÉS AZT, HOGY GALAKTIKA ELŐFIZETÉS!

OKOK ÉS OKOZATOK
AZ ALÁBBI ADATOKKAL: NÉV/CÉGNÉV/POSTÁZÁSI CÍM/SZÁMLÁZÁSI NÉV/CÉGNÉV (HA MÁS,
MINT A FENTI)/SZÁMLÁZÁSI CÍM (HA MÁS, MINT A POSTÁZÁSI CÍM)/TELEFONSZÁM/E-MAIL 5. SZEMÉLYESEN A GALAKTIKA SZERKESZTŐSÉGÉBEN: 1024 BP. FÉNY U. 2. I. EM.
CÍM/ELŐFIZETÉS IDŐTARTAMA (12 HÓNAP)/MELYIK HÓNAPTÓL INDUL AZ ELŐFIZETÉS TEL: +36/1 457 0250 (NYITVA: H–P 10–16 ÓRA KÖZÖTT)

Lemaradt róla?
GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT) ÁRA: 1490 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € AZ ELSŐ SZÁMÚ
TUDOMÁNYO

WWW.GALAKTIKA.HU
S-FANTASZTIK
US MAGAZIN

FB/GALAKTIKAMAGAZIN
(ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €

XXXIX. ÉVF., 2019. JÚNIUS

351
WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. DECEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. JANUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. FEBRUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. MÁRCIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. ÁPRILIS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. MÁJUS

345 346 347 348 349 350

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXVIII. ÉVF., 2018. NOVEMBER

344
BARÁTUNK, AZ ATOMBOMBA
INTERJÚ ALMÁR IVÁNNAL RÉGI KÓROK, ÚJ BETEGSÉGEK ÖNSÖTÉTÍTŐ AUTÓABLAKOK MARS-KOLÓNIA AI-DA, A SZTÁRMŰVÉSZ NAPERŐMŰ AZ ŰRBEN NAPELEM A BŐR ALATT
MAGÁNRAKÉTÁK DIADALA ÚJ VERSENY A HOLDRA ŰRBEN ÉPÍTETT TÁVCSÖVEK
ROBOTIZÁLT KERTÉSZET ÚSZÓ VÁROS EGY IGAZI GIGÁSZ FANTOMRENGÉSEK ANTARKTISZI ZÖLDSÉGEK
ATOMFEGYVER AZ ŰRBEN A HOLD KÖRÜL LAKNI GLECCSER-VÉSZ
ÉHSÉG BOLYGÓFALÓ MÍTOSZOK LÉNYEI ŰRTAKARÍTÓK KLÓNHADSEREG

+ +
CAINE
+
CAINE
+
SZENTE
+
BIGGLE
+ +
ANTAL
+
HYKES
VARGA KOMOR WINKLER
LEDBETTER Előfizet FEDERICI BOJTOR Előfizet DAJCS
CS őknek
KARR VARGA
FEDINA NOROÑA NEMERE
CS őknek
AK BOLDOG GAUT VEL HARTMAN AK BODOR HUSZÁR
GAILEY
LALUMIÈRE HUSZÁR PORCAYO
1200 LEDBETTER HENDON 1200 Ft! NESBIT Előfizető KOVÁCS
TÉPŐ
SZALOMATOV GALINA
MÓRA
BERESFORD BROWN
Ft! PANOV WATTS MUMFORD CS knek
AK MIKSZÁTH
SPOFFORD
SHIEL 1200 Ft!
KIR JODI KEITH Előfizet
Fedina
PETR
Szélesi Molnár
Bulicsov Taylor Roberts
GREGORY CS őknek
AK Stančík CSABA
Előfizet Előfizet Benford 1200 Ft!
LÍDIA SÁNDOR Előfizető
CS knek J. G.
Előfizető
CS knek
AK
Márki CS őknek
AK J. G. CS őknek
AK ALEKSZEJ
Toochee
LLOYD
Nemere
AK
1200
Ballard
1200 Ft!
ISTVÁN
1000 Ft! Ballard
1000 Ft! Kalugin DAVE
Hutchinson Biggle, Jr. ISTVÁN
Ft!

A SCI-FI LEGJAVA
Mateusz Majewski képe
19351

A SCI-FI LEGJAVA 18344

A SCI-FI LEGJAVA 18345

A SCI-FI LEGJAVA 19346

A SCI-FI LEGJAVA 19347

A SCI-FI LEGJAVA 19348

A SCI-FI LEGJAVA 19349

A SCI-FI LEGJAVA 19350

9 770133 243018

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA GALAKTIKA

US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 € US MAGAZIN (ELŐFIZETŐKNEK: 1200 FT) ÁRA: 1690 FT / 8 €
S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK S-FANTASZTIK
TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO TUDOMÁNYO
AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ AZ ELSŐ SZÁMÚ

WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. JÚLIUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. AUGUSZTUS WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. SZEPTEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. OKTÓBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. NOVEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XXXIX. ÉVF., 2019. DECEMBER WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. JANUÁR WWW.GALAKTIKA.HU FB/GALAKTIKAMAGAZIN XL. ÉVF., 2020. FEBRUÁR

352 353 354 355 356 357 358 359

TENGERKUTATÓ DRÓNHAJÓK ÓRIÁS CSILLAGKITÖRÉSEK A DEKKÁN-PLATÓ TITKA KÖRNYEZETSZENNYEZŐ REPÜLÉS ÚJRAHASZNOSÍTOTT BRINGÁK INTERJÚ JOHANNA SINISALÓVAL EGY VARÁZSLATOS BOLYGÓRENDSZER METEORBECSAPÓDÁS AZ ÓKORBAN
ZOMBI APOKALIPSZIS CSÍPŐS KLÍMAVÁLTOZÁS VULKÁNOK A JÉG ALATT ÖNMEGSEMMISÍTŐ MŰHOLD MIT FOGUNK ENNI 2050-BEN? ÚJABB MAGYAR ŰRHAJÓS? AZ ELSŐ UTASOK A HOLDHOZ
CSERNOBILI SZARKOFÁG
SÖTÉT ANYAG GRÖNLANDI OLVADÁS AZ ÉLELMÜNK JÖVŐJE
GYILKOS HŐSÉG ÖNJÁRÓ VILLAMOS NAPERNYŐ AZ ŰRBEN A HEXAGON-PROJEKT ELNÉMULÓ BÁLNÁK

+ + + + + + +
MÁRKI
KALUGIN
GULISIO Előfizető
CS knek
CHWEDYK
FOX
BOJTOR
KARR
VARGA
GAILEY
MAKAI
KARR
FRINI
KALUGIN
BARNÓCZKY
+
KARR
HARGLA
VARGA
SCHOLZ
VARGA L.
BENFORD
KIVIRÜÜT
TÖRZS
BENINI
WINKLER
ALTOV
GALINA AK
1200
CROWLEY
VÁSÁRHELYI HVATOV
ECSÉDI
FOX KOMOR
DAVID SURUGIU WATES
Ft! BELLAMY JONES SALGARI AMBRUS
SZINI SLACHTA
TÓTH
GREGORY
JEAN-CLAUDE NANCY
Dunyach Benford Kress Fedina Előfizető EMMI GREGORY
Nemere MIKE
LÍDIA
CS knek
AK
1200 Itäranta Benford ISTVÁN Előfizető Resnick Előfizető
Urbánszki
Előfizető Előfizető
CS knek IAN Előfizető
Ft!
CS knek CS knek
AK DAVE CS knek
AK
Szélesi
RICHARD Előfizető DAVE
AK AK
Chwedyk LÁSZLÓ 1200 Ft! Watson CS knek
AK
1200
JACK
Vance Kornis 1200 Ft!
SÁNDOR
CS knek
AK
1200 Hutchinson
1200 Ft!
Howard
1200 Ft!
Ft! MIHÁLY Ft!

A SCI-FI LEGJAVA 19352

A SCI-FI LEGJAVA 19353

A SCI-FI LEGJAVA 19354

A SCI-FI LEGJAVA 19355

A SCI-FI LEGJAVA 19356

A SCI-FI LEGJAVA 19357

A SCI-FI LEGJAVA 19358

A SCI-FI LEGJAVA 20359

9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018 9 770133 243018

KORÁBBI SZÁMAINK MEGRENDELHETŐEK A WWW.GALAKTIKABOLT.HU WEBOLDALON.

Áprilisi számunk várható tartalmából: R
A
ÁP 361.
IL sz
az
újs IS 7- ám
• A 21. század elrettentő fegyverei ág ÉT
os Ő
• Dave Howard kisregénye befejeződik ok L
ná
l!
• Lavie Tidhar és Benedek Szabolcs novellái
• Parányi eltérés – képregény Isaac Asimov novellája alapján

Űrszemétszedők © 2020 by Mészáros László • Pip and the Fairies © 2005 by Theodora Goss (Strange
Horizons) • Testvérem őrizője © 2020 by Varga Csaba Béla • Jump © 2018 by Cadwell Turnbull
(Lightspeed) • És mégis mozog… © 2020 by Fedina Lídia • The Aeon Incident © 2016 by Richard Fox
(Through the Wormhole) • Csaszty Zonü © 2008 by Vlagyiszlav Gyik (Csisztoje nyebo) • A holdvilágos éj
¤ 1829 by Vörösmarty Mihály (Koszorú) • The Colonel Returns to the Stars © 2004 by Robert Silverberg
(Between Worlds) • Two Dooms © 1958 by C. M. Kornbluth (A Mile Beyond the Moon)
W W W. G A L A K T I K A . H U

113-beharangozo.indd 113 2020.02.20. 0:46:27

 A Galaktikának már
nem kell itt befejeződnie!
Ha szeretne több SF-et olvasni havonta, fizessen elő
lapunk XL-változatára, amely a rendes Galaktika-
tartalom mellett egy teljes, exkluzív regényt is tartalmaz!
Sztárszerzők, kuriózumok, csemegék további 88 oldalon!

GALAKTIKA
n éjjelén tizenkét fiatal kerül
ncoliába, a csoda, a horror,
és a rémálmok birodalmába.
2020. MÁRCIUS

heverő mágikus királyságot csak

megmenteni, ha életben tudnak
360 ÁRA: 2990 FT
Z IN ELŐFIZ
dig, amíg felkel a Vörös Hold. GA E

TŐ
AM
rilisi en:

I
á p

Á RA
Az a XL-b
lak ti
k
awski Gyémán
G a uł
y Ż ezőkön csak t kártyáv
erz al
J
ös m engyel
2250 F
360

st
Ezü ikus
l
!
assz ény t!
A kl old-reg
H

ROBERT SILVERBERG
GALAKTIKA

Az ezredes visszatér
a csillagok közé
20360

HOWARD / GOSS / VARGA /

243014

TURNBULL / FEDINA / FOX /

600133

I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U GYIK / VÖRÖSMARTY

3

Lapunknak ez a változata újságárusoknál nem kapható, csupán

szerkesztőségünkben vásárolhatják meg 2990 Ft-ért, de előfizetői ára
Galaktika Klub Gyémántkártyával csak 2250 Ft-ba kerül havonta!
Pontosabb információkért figyelje honlapunkat (www.galaktika.hu),
ill. keresse szerkesztőségünket az ismert elérhetőségeken!

Galaktikánk tovább tágul!

Népesítsük be együtt!
114-xl.indd 114 2020.02.20. 0:24:39
 XL GALAKTIKA
2020. március
A
SFagW
y mes
N
te r

Egy utolsó küldetés, mely

szembesít a múlttal. Az

U G O - igazság azonban, ha
Hdíjas s ze r ző
egyszer kiderül, többé
nem ereszt.
.
NW
JOH BELL -
P díjas
CAMmlék
e ő
szerz

C U S-
LköO s é
zönzerző
g díjas
s Robert Silverberg

AZ EZREDES VISSZATÉR
A CSILLAGOK KÖZÉ

A
ZNAP, AMIKOR az ezredes
a körülmények késztetésé-
re, akarata ellenére vissza-
tért aktív szolgálatba, korán
kelt, mint mindig, megfürdött abban a
gyöngyöző, hígarany folyóban, amely az
Aureus Felvidék egy távoli szegletében
lévő, magányos villája mögött hömpöly-
gött, tépett pár maréknyi penge formájú,
aranysárga kvezkvezlevelet, elmajszol-
ta, kiélvezve sercegő energiájukat a szá-
jában, majd megkezdte reggeli sétáját
a csillogó, sárga homokdűnék mentén
a karazarerdő felé, ahol a sudár tör-
zsű fák úgy imbolyogtak az enyhe szél-
ben, mint valami zsiráfnyakú, kecses
lemmiszgazellák. És amikor az ezredes
hazatért a villájába egy órával később,
pontban reggeliidőre, az idegen már ott
várta, és élete, melyet már örökre ki-
Az ezredes visszatér a csillagok közé
zökkenthetetlennek szánt, egy csapásra
megváltozott.
Az idegen fiatal volt – vagy legalábbis
annak látszott; ezt lehetetlen megítélni
–, masszív testalkatú, feszes tartású. Sze-
mében egy sebes patak kristálytiszta vi-
zének hűse csillogott, vékony ajka szélein
mély, függőleges ráncok feszültek; dús,
fényes, fekete haját hátrafésülte homlo-
káról, kétfelé, akárha hollószárnyak fed-
nék koponyáját. Tunikája mellrészén az
Impérium kicsiny jelvénye díszelgett.
A tornácon állt, karba tett kézzel, s
olyasfajta műmosollyal, mely nélkülöz-
te a derűt. Nyilvánvalóan már járt oda-
bent. Mi gátolta volna ebben? Itt senki
sem zárja az ajtaját. Az ezredes elpillan-
tott a jövevény válla fölött, és szinte lát-
ni vélte a behatolás izzó nyomait a zöld
kőpadlón. Az illető bement, körülnézett,
115

115-202-xl.indd 115 2020.03.31. 17:53:54

 GALAKTIKA XL
2020. március
mindent szemügyre vett. Az ezredes
még visszavonulását követően is jelentős
mennyiségű szuvenírt tartott meg abból
az időszakból, amikor számtalan világ
sorsának alakulásába avatkozott be. Az
aranyló Galgalán terpeszkedő, hatalmas
házában egyfajta múzeumot rendezett
be – csakis önmagának – roppant sok
emléktárgyból, melyek egyike sem volt
túl nagy vagy túl látványos: apró kerámi-
ák, fosszíliák, ritka ásványok, göcsörtös
fadarabok, érmék, furcsa, régies fegyve-
rek, mindenféle népművészeti alkotások,
és nagy halom más, kézzel fogható emlé-
ke mindazon precíz és pusztító erejű be-
avatkozásoknak, melyeket végrehajtott
ezeken a világokon.
A tárgyak nagy többsége – egy darab-
ka csont, egy festett kavics, egy kárpit-
cafat, egy kicsorbult kés, egy viharvert,
címer nélküli zászló, egy sivár külsejű
agyagdoboz – abszolút jelentéstelennek
tűnt. Jellegtelen lett volna a Galgalán
visszavonultságban élő ezredes bármely
látogatója számára, már ha jöttek vol-
na látogatók az elmúlt években egészen
e reggelig. Ám az ezredes szemében e
tárgyak mindegyike különleges jelen-
téssel bírt: talizmánok, melyek kaput
nyitnak arra a másfél évszázados múlt-
ra. Az Édentől és az Estradától Megalo
Kastróig, a Hét Piramis Narahójától a
hófödte Mulanóig, sőt a szerencsétlen
sorsú Tristessáig, Fenixig, Phosphorig,
és további két tucat más bolygóig, melyek
kívül estek az ember által meghódított,
megszámlálhatatlan világok határán;
többségüket az ezredes maga gyűjtötte
be, ám párat közülük buldogképű, bice-
gő apja, az Öreg Kapitány, némelyeket
pedig a nagyapja, a gátlástalan marta-
lóc, aki szinte még machetével vágott
116 Az ezredes visszatér a csillagok közé
115-202-xl.indd 116
utat magának az univerzumban, ötszáz
évvel ezelőtt.
Az ezredes már öreg volt, idősebb an-
nál, amit apja megélt, kezdte közelíteni
nagyapja jelentős mértékű életkorát, és
már túllépett létének kalandokkal teli
évein. Legutolsó feleségeit is túlélte,
magányosan éldegélt, nem keresve más
emberek társaságát. Egy ideje már nem
is utazgatott. Visszavonulása első két év-
tizedében még igen, puszta megszokás-
ból, mert miért is ne, csakis turistaként,
bejárt pár világot, olyan bolygókat, mint
a Jacynth, a Macondo, az Enthropy és a
Duud Shabeel, amiket nem volt alkal-
ma meglátogatni hosszú hivatásos kar-
rierje folyamán. De aztán még ezzel is
felhagyott.
Pályafutása során épp eleget látott, sőt
az elégnél is többet. Csaknem mindenfe-
lé járt, és mindent megélt már. Csaknem
mindent. Kormányokat döntött meg.
Új uralkodókat emelt trónra. Tucatnyi
merényletet úszott meg. Ő maga is le-
vezényelt jó párat. Kivégzésekre adott
parancsokat. Egyszer csaknem királlyá
koronázták, de elutasította. Túlélt két
mérgezést és három házasságot. Aztán,
amikor már annyira megöregedett, hogy
esélytelen lett volna bármiféle további
megfiatalítási eljárásra, a visszavonulást
választotta, és maga mögött hagyta ezt
az egészet.
Amikor még fiatal volt, nyughatatlan
és kielégíthetetlen éhség marcangolta,
arról álmodozott, hogy bolygóról boly-
góra bejárja a teljes univerzumot, és
mardosó buzgóságtól hajtva veti magát
mindegyik új Velde-kapu tündöklő tor-
kába, türelmetlenül áhítva a rá váró, is-
meretlen világot. És amint megérkezett,
máris a következőről álmodozott. Immár
2020.03.31. 17:53:54

azonban ez a fajta megszállott buzgóság
jelentéktelennek tűnt számára. Kissé
megkésve arra a következtetésre jutott,
hogy a csillagok közti utazás a Velde-
kapukon át – avagy másféle csillagközi
transzportációk révén, mint amilyen
például a Magellán – túl könnyű, és az
ott talált világok alapvetően túlságosan
is egyformák, még ha sok tekintetben
különböznek is. Az izgalmat a nehézsé-
gek adnák, az ezredes ezt gondolta ki.
Azonban a modern utazások egyszerűek,
pillanatok alatt lezajlanak, függetlenül a
távolságtól, szinte mágikusak. Régebben
egészen mások voltak a nagy felfedezé-
sek az ősi Földön; vesződségekkel teli
bolyongások annak a kicsiny bolygó-
nak a sötét és barátságtalan tengerein,
csaknem lehetetlen esélyekkel szemben.
Azok a sok évezreddel ezelőtti emberek,
akik feltérképezetlen vizeket szeltek át
apró fahajóikon, arra vállalkozva, hogy
idegen – valószínűleg ellenséges – par-
tokra bukkanjanak saját bolygójukon,
igazi hősök lehettek.
Ám most… amikor bárki eljuthat a
galaxis bármely pontjára egyetlen szem-
hunyorítás alatt, erőfeszítés vagy kocká-
zat nélkül, számít ez az egész bármit is?
Az első ötven világ bejárása után miért
ne maradna inkább otthon?
– Elbűvölő az otthona – bókolt a lá-
togató.
Nem kért elnézést az illetéktelen be-
hatolásért. És az ezredes nem is számí-
tott effélére. Alig észlelhető gesztussal
beinvitálta. Közönyösen érdeklődött, jól
utazott-e. Teával kínálta a folyóra néző
teraszon. Magyarázatot várt vendége
ottlétére, mert nyilván lennie kell va-
lamiféle indoknak, ám még nem tudta,
hogy ez olyasmi lesz, ami atomjaiban
Az ezredes visszatér a csillagok közé
115-202-xl.indd 117
XL GALAKTIKA
2020. március
megrázza őt, és ismét arra készteti, hogy
nekivágjon a kozmosznak, avagy ki kel-
lene utasítani a fickót a házából anélkül,
hogy még egy szavát meghallgassa.
Az illető családneve ismerősen csen-
gett; olyan név, amely régóta szerepelt
az Impérium archívumaiban. Az ezredes
hosszú éveken át dolgozott együtt ilyen
nevű emberekkel. Akárcsak az apja.
S ennek a névnek a viselői üldözték kalóz
nagyapját is a fél galaxison át.
– Ismer egy Hermano nevű világot?
– kérdezte a férfi. – Messze, kint a Mag
felé?
Az ezredes az emlékezetében kutatott,
de nem derengett semmi.
– Nem – felelte. – Kellene?
– Két rendszerrel a Gran Chingadán
túl. A feljegyzések szerint ön eltöltött
némi időt a Gran Chingadán kilenc-
ven éve.
– Így van – biccentett az ezredes. – Ám
a „két rendszer” egy tucat fényév távol-
ságot jelent. Nem ismerem a Hermanót.
A jövevény körülírta: egy szokványos-
nak hangzó világ, minden szempontból
kellemes és elfogadható éghajlatok-
kal, f lórával és faunával, sivatagokkal,
dzsungelekkel. A teljesen átlagos nap
körül keringő hat bolygó egyike, az
egyetlen lakható. A Gran Chingada ko-
lonizálta harminc-negyven évvel ezelőtt.
Fő termékei: gyógynövények, különleges
drágakövek, keresett, drága szőrmék,
sokoldalúan felhasználható fémek. Há-
rom éve, folytatta az idegen, elűzte az
Impérium képviselőit, és függetlennek
nyilvánította magát.
Az ezredes csendben hallgatta, nem
szólt semmit. Ám egy pillanatra – csakis
egyetlen pillanatra – úgy reagált, ahogy
ötven évvel korábban tette volna: meg-
117
2020.03.31. 17:53:54
 GALAKTIKA XL
2020. március
borzongott a rideg és gyűlöletes „függet-
len” szó hallatán.
– Természetesen életbe léptettük a
szokásos szankciókat – folytatta az ide-
gen. – De nem bizonyultak hatásosnak.
A Gran Chingada sem igazán tarto-
zott a barátságos világok közé, általában
olyan kolóniahajók érkeztek oda, ame-
lyek eleve nehéz eseteket szállítottak,
harcias és csökönyös polgárokat, kezel-
hetetlen, önfejű embereket, akik úgy
viselkedtek, mintha csak azért utaztak
volna a Gran Chingadára, hogy aztán
minél hamarabb továbbutazhassanak
a legközelebbi Velde-kapun át egy talá-
lomra választott helyre, amely meglehet,
nem is igazán kívánatos célpont, avagy
talán nem is alkalmas az emberi életre.
Hogy aztán még tovább vándoroljanak.
Azonban a Hermano telepesei nagyon is
ínyükre valónak találták az új világukat,
és nem kívántak sem visszatérni az anya-
bolygójukra, sem pedig továbbvándorol-
ni. És amint elérték a gazdasági függet-
lenséget és az önellátást, azon nyomban
bejelentették elszakadásukat az Impé-
riumtól, és nem voltak hajlandóak több
adót fizetni a Központi Autoritásnak.
Leállítottak minden gyógynövény- és
fémszállítmányt is az addigi partnereik-
nek, bízva egy kedvezőbb adó- és vám-
egyezményben.
Ismerős minta bukkant fel az ezredes
emlékezetében a Hermano függetlenségi
bejelentésének első említésére: egy cso-
daszépen fénylő, ezüst gömb, egykor hi-
bátlan, ám amelyen immár csúf, sötét re-
pedés jelent meg. Mindig is ilyennek látta
az Impériumot, csillogó gömbnek. Min-
dig is ilyennek látta, ha egyik vagy másik
világ el akart szakadni attól a tökéletes-
ségtől, amit az Impérium képvisel: randa
118 Az ezredes visszatér a csillagok közé
115-202-xl.indd 118
szakadéknak e szépség sima felszínén.
Egész életében azon munkálkodott, hogy
befoltozzon minden szakadást, és vis�-
szaállítsa e felület tökéletességét. Azon-
ban sok évvel ezelőtt mentesítette magát
ettől a munkától. Mintha az egy teljesen
másik énje lett volna.
Most azonban, kissé önmagát is meg-
lepve, az érdeklődés szikrája lángra lob-
bant benne, érezte, amint kérdések tör-
nek elő belőle, és lehetséges akciótervek,
mintha még mindig aktív szolgálatban
lenne. Azok a gyógynövények és hasz-
nos fémek, kezdett ráébredni az ezredes,
nem csupán valamiféle csekély jelentő-
ségű termékek lehetnek a csillagközi ke-
reskedelemben. Továbbá, ismételten fel-
merült benne a legfontosabb tényező: az
Impérium alapvető integritásának fenn-
tartása. De mindez csupán egy rezdülés
volt, egy olyan gépezet pillanatnyi kat-
tanása, amelyet rég nem használt már.
Az Impérium alapvető csorbíthatatlan-
ságának őrzése már rég nem az ő prob-
lémája. A  gondolatok, melyek az imént
ösztönösen felmerültek benne, ugyan-
olyan gyorsan el is tűntek, mint ahogy
jöttek. Élete legjobb éveit a Szolgálatnak
szentelte, hűségesen és jól dolgozott, de
immár végzett ezzel. Megvolt rá az oka,
hogy maga mögött hagyja hivatását.
Az azonban egyértelmű volt számára,
hogy ha azt akarja, ez így is maradjon,
fel kell készülnie a védekezésre az ellen
a fenyegetés ellen, amit ez az ember kép-
visel. Ám az nem lesz könnyű, mert ez a
férfi valószínűleg akar tőle valamit, va-
lami olyasmit, amire ő nem áll készen.
– Tudja, mire akarok kilyukadni, ez-
redes – folytatta a jövevény.
– Azt hiszem, sejtem, igen.
És elhangzottak a várt szavak:
2020.03.31. 17:53:54

– Senki sem lenne képes jobban meg-
oldani a Hermano problémáját, mint ön.
Az ezredes behunyta a szemét egy pil-
lanatra, bólintott, sóhajtott. Na igen. Mi
másért is jött volna ide ez az alak?
– És ezt miből gondolja? – kérdezte
csendesen.
– Mert ön az egyetlen, aki alkal-
mas rá.
Na persze. Persze. Mindig efféléket
mondanak. Az ezredesnek bizseregni
kezdtek az ujjai. Egyértelművé vált, hogy
az ördög párbajra hívja őt. Elmosolyo-
dott, és a várt választ adta:
– Ezt mondja, pedig pontosan tudja,
hogy már negyven éve visszavonultam
a Szolgálattól. – Széles mozdulattal kör-
beintett: a villára, egy hosszú karrier ki-
rakosgatott emléktárgyaira, a kertre, a
folyóra és a túlparti dűnékre. – Láthatja,
miféle életre rendezkedtem be itt.
– Igen. Egy olyan ember élete ez, aki
rejtőzködik önmaga elől, és aki lekuco-
rodva várja a halált. Egy olyan emberé,
aki naponta többször is belehal.
Erre nem igazán számított. Durva dö-
fés volt, éles, brutális, a sebzés szándé-
kával, szinte a csonkoláséval. Az ezredes
azonban higgadt maradt, mint mindig.
A belső nyugalmából nem lehetett kön�-
nyen kizökkenteni, és ez a férfi, aki nyil-
ván kellően felkészült belőle, tudta ezt.
Elengedte a füle mellett a szavak dur-
vaságát.
– Én már öreg vagyok. A „lekucoro-
dás” pedig eléggé természetes póz az
én koromban. Majd vagy száz év múlva
megérti, mire gondolok.
– Nem annyira öreg még, ezredes.
Legalábbis nem annyira, hogy ne száll-
jon ringbe még utoljára, hogyha az Im-
périum szólítja.
Az ezredes visszatér a csillagok közé
115-202-xl.indd 119
XL GALAKTIKA
2020. március
– Meg tudja érteni – kezdte az ezredes
lassan –, hogy eljön az idő az ember éle-
tében, amikor már nem érzi kötelességé-
nek a szolgálatot?
– Bizonyos mértékig igen – felelte az
idegen. – De nem olyasvalakinek, mint
ön. Eljön az idő, amikor az ember már
nem vágyik szolgálatra, igen. Ezt meg-
értem. De a kötelességérzet… nem, az
sosem enyészik el. Ezért jöttem önhöz.
Mint mondtam, ön az egyetlen alkalmas
ember erre a feladatra, és ezt mindjárt
érteni is fogja, amint elmondom, hogy az
az ember, aki a hermanói lázadás élére
állt, egy bizonyos Geryon Lanista.
Lanista?
Évtizedek teltek el azóta, hogy az ezre-
des utoljára hallotta hangosan kimondva
ezt a nevet. Úgy fúródott belé, akárha
egy lándzsát döftek volna a mellkasába.
Ha nem ül már, most ernyedten rogyott
volna le egy székre.
Uralkodott magán.
– Milyen érdekes – mondta aztán –,
ismertem valaha egy Geryon Lanistát.
De ő már rég halott.
– Nem – felelte az idegen. – Nem halt
meg. Abban egészen biztos vagyok.
– Az Ultima Thule-i Geryon Lanistáról
beszélünk, a San Pedro klaszterből? – Az
ezredes küzdött, hogy megőrizze nyu-
galmát, és azért is, hogy ez ne látszódjon
rajta. – Arról a Geryon Lanistáról, aki
egykor a Szolgálatunk tagja volt?
– Pontosan.
– Nos, ő évtizedek óta halott. Megölte
magát, miután elcseszte a tristessai kül-
detést. Az valószínűleg még az ön ideje
előtt történt, de utána tud nézni. Ő meg
én együtt hajtottuk végre a megbízatást.
Miatta vallottunk rettenetes kudarcot.
– Igen. Tudom.
119
2020.03.31. 17:53:54
 GALAKTIKA XL
2020. március
– És akkor megölte magát. Mielőtt az
elszámoltatásra sor került volna. Hogy
megmeneküljön annak szégyenétől, amit
elkövetett.
– Nem. Nem ölte meg magát. – Mélyen
felkavaró szavak, oly csendes meggyőző-
déssel kimondva, hogy az ezredes kissé
zavarba jött.
– Megbízható forrásokból értesültem.
Nyugalom, sulykolta magába az ezre-
des. Maradj higgadt!
– Önt félreinformálták – folytatta az
idegen ugyanazzal a halálos magabiz-
tossággal, mint korábban. – Él és virul,
a Hermanón, Martin Bauer néven, és ő
az ideiglenes kormány feje. Egyértel-
műen beazonosítottuk, a kilétéhez nem
fér kétség. Megmutathatom, ha kívánja.
Mutassam?
Az ezredes dermedten biccentett. A lá-
togató egy lapos fémdobozt húzott elő
tunikája zsebéből, és könnyedén megpas-
kolta. A közelben egy valósnak ható alak
bukkant fel: robusztus, erőteljes felépíté-
sű, középkorú, domború mellkasú, rend-
ellenesen széles vállú izompacsirta, töm-
zsi orral, kemény, lefelé görbülő ajkakkal
és lágy, igéző, barna szemmel, amely
sehogy sem illett brutális alkatához és
durva vonásaihoz. Nem az az arc volt,
amire az ezredes emlékezett, de ezért az
idő és némi korrekciós műtét lehetett a
felelős. Viszont erőteljes testalkatán nem
tudott változtatni, még most sem, amikor
a plasztikai műtétekkel szinte bármit át
lehetett formálni. És a szeme – az a külö-
nös, merengő szempár – minden kétséget
kizáróan Geryon Lanistáé volt.
– Mit gondol? – kérdezte a látogató.
120
FOLYTATÁS A GALAKTIKA XL-BEN! Az ezredes visszatér a csillagok közé
115-202-xl.indd 120
– Van némi hasonlóság, az tény –
dörmögte az ezredes –, de ez lehetetlen.
Ő halott. Tudom, hogy meghalt.
– Nem kétlem, hogy ön azt szeretné.
Felfogtam, igen. Csakhogy ez akkor is az
az ember. Higgye el! A régi kollégáját lát-
ja, Geryon Lanistát.
Hogy mondhatta volna erre, hogy
nem? Egyértelműen Lanistát látta maga
előtt. Nyilvánvaló. Nyilvánvaló. Megvál-
tozott ugyan kissé, de akkor is Lanista
az. Mi értelme lenne vitatni? Az a szem-
pár… az a groteszk, széles váll… a hor-
dószerű mellkas…
De az nem lehetséges, hogy Lanista
életben van!
Makacs bizonyossággal, amit pedig
már alig érzett, kijelentette:
– Jól van, ez az ő arca. Ennyit hajlandó
vagyok elismerni. De ez a kép? Mintha az
ötven évvel ezelőtti fájlokból került vol-
na elő, kissé megcakkozva itt-ott, azt a
látszatot keltve, mintha álcázni próbálná
magát. Mi bizonyítja számomra, hogy ez
egy friss felvétel egy élő emberről?
– Vannak más képeink is, ezredes. –
A látogató ismét a fémdobozzal babrált,
és a robusztus férfi egy luxuskert kö-
zepét uraló, impozáns ház verandáján
tűnt fel ismét. Két hozzá hasonló alka-
tú, zömök fiúcska állt mellette, és egy
mosolygó, fiatal nő. – Az otthonában, a
Hermanón – mondta az idegen, és ismét
a fémdobozon kopogtak az ujjai. Most
az izomkolosszus egy csoport más fér-
fi között jelent meg, valamiféle politi-
kai gyűlésen, arról szónokolva, hogy a
Hermanónak le kell ráznia magáról az
Impérium láncait.
2020.03.31. 17:53:54
 A Z ÓN A NE M K E D V E L E I
A T URIS TÁ K AT,
DE H A VA L A K I T BE F OG A DO T T,
A Z T NE M E NGE DI E L . . .

R E N DE LD M EG IT T: W W W. GA L A K TI K A BO LT. H U
B1-B4.indd 3 2020.02.20. 0:42:00
 Halloween éjjelén tizenkét fiatal kerül
Rocavarancoliába, a csoda, a horror,
a szörnyek és a rémálmok birodalmába.
A romokban heverő mágikus királyságot csak
akkor lehet megmenteni, ha életben tudnak
maradni addig, amíg felkel a Vörös Hold.

R E N D E L D M E G I T T: W W W . G A L A K T I K A B O LT. H U

B1-B4.indd 4 2020.02.20. 0:42:12