Heinrich D enzincer

Peter Hünermann
Hitvallások
és az
Egyház Tanítóhivatalának
megnyilatkozásai
 HEINRICH DENZINGER - PETER HÜNERMANN
HITVALLÁSOK ÉS AZ EGYHÁZ TANÍTÓHIVATALÁNAK
MEGNYILATKOZÁSAI
SZENT ISTVÁN KÉZIKÖNYVEK 9.
 H einrich D enzinger - P eter H ünermann

HITVALLÁSOK
ÉS AZ EGYHÁZ
TANÍTÓHIVATALÁNAK
MEGNYILATKOZÁSAI

F ii -λ B éla és ·);Jug L ászló fordításának felhasználásával

Összeállította
R omhányi B eatrix és Sarbak G ábor
Szerkesztette:
B urger F erenc

ÖRÖKMÉCS KIADÓ - BÁTONYTERENYE

SZEN T ISTVÁN TÁRSULAT - BUDAPEST
2004
 A fordítás
Heinrich Denzinger: Kompendium dér Glaubensbekentnisse und kirchlichen
I^ehrentscheidungen. Verbessert, erweitert, ins Deutsche übertragen und
unter Mitarbeit von Helmut Hopmg herausgegeben von Peter Hünermann.
37. Aufl., Freiburg ím Breisgau, Basel, Rom, Wien: Herder, 1991.
kiadása alapján készült.

A magyar kiadás szövegének előkészítésében

Balogh Gábor, Barabás Miklós, Bodnár Éva, Büki Boróka,
Deák Viktória Hedvig, Diós István, Goják János, Kiss László,
Ladányi-Túróczj Csilla, Lotz Antal, Mikesy Márta, Nagy József,
Némedi András, Romhánvi Virág, Szomszéd Andrásné, Török József és
Tőzsér Endre működött közre, a görög szövegek fordítását szakmailag
ellenőrizte Boros István.

Minden jog fenntartva,

beleértve a bárminemű adathordozóval történő
sokszorosírást és forgalmazást is!

© Verlag Herder Freiburg im Breisgau, GmbH & Co. KG.

© Hungárián translation: Örökmécs Kiadó, 2004.

ISBN 963 7556 11 7

Készült a Szekszárdi Nyomdában

Felelős vezető: Vadász József ügyvezető igazgató

Szent István Társulat Örökmécs Kiadó

1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 1. 3078 Bátonyterenye, Szt. István u. 12.
Felelős kiadó: Rózsa Huba alelnök Felelős kiadó és szerkesztő:
Felelős kiadóvezető: Farkas Olivér Burger Ferenc ügyvezető
 TAKÁCS JÓZSEF
(1911. június 14. - 1982. január. 20.)
a nagy magyar skolasztikus teológus emlékének szenteljük e kötetet
 TARTALOMJEGYZÉK

Előszó a magyar kiadáshoz................................................................................IX

Előszó a némer kiadáshoz.............................................................................XVI
Bevezetés....................................................................................................... XVII

E lső r é sz :
Hitvallások..........................................................................................................37

M ásodik rész:
A tanítóhivatal megnyilatkozásai ......................................................................65

F üggelékek :
Szentírási idézetek jegyzéke.............................................................................. 1028
Dokumentumok jegyzéke............................................................................ 1039
Összehasonlító táblázat....................................................................................1052
Klasszikus dogmatikai helyek...........................................................................1057
Római pápák katalógusa.................................................................................. 1061
Jegyzetek......................................................................................................... 1070
Témakörök szerinti mutató..............................................................................1152
Név- és tárgymutató.........................................................................................1411

Részletes tartalomjegyzék................................................................................. 1458

Utószó............................................................................................................. 1514

V II
 ELŐSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ
A katolikus Egyházban tekintéllyel rendelkező Tanítóhivatal működik, amelynek
bizonyos esetekben feltétlen, megfellebbezhetetlen tekintélye van, amelyet a hí-
vöknek lelkiismeretűk szabad döntésével kell elfogadniuk. Ennélfogva a katoli-
kus Egyházban a dogma értelmezésének és tanításának lényeges feltétele és kö-
vetelménye, hogy a Tanítóhivatal fontosabb megnyilatkozásait és meghatározá-
sait figyelembe vegyük. Egyedülálló és páratlan jelenség az emberiség szellemi
és erkölcsi életében az egyházi Tanítóhivatal. Az önmagát kinyilatkoztató Isten
elvi jellegű és sajátos tekintéllyel ajándékozta megjézus Krisztus Egyházát, tiszt-
ségviselőit, a püspökök kollégiumát, Szent Péter utódait, a római pápákat.

Az egyházi Tanítóhivatalról általában

A Tanítóhivatal az Egyház struktúrájában az a mozzanat, 111. hatóság, amely a
hit tartalmát megőrzi, továbbadja, különösen téves tanítás fellépésekor azt meg-
ítéli, értelmezi és adott esetben előterjeszti. Az Egyház eredeti alapvető feladata
volt a húsvéti kérügmát továbbadni, amely már az első időkben az igazság igé-
nvével fellépő tanításként nyilatkozik meg. Az Újszövetség örökségének alapján
a Tanítóhivatal története ténylegesen azonos az Egyház önismeretének és önér-
telmezésének történetével, amely szerint az Egyház hordozza az evangélium üze-
netét és az a feladata, hogy az evangélium igazságát elevenen, változtatás nélkül
hirdesse.
Az első évezredben az Egyház egybehangzóan és hamisítás nélkül továbbad-
ta az apostoli hagyományokat zsinatok segítségével. Az egyetemes zsinatok a
vertikális és horizontális egyházi egyetértés csomópontjai voltak. Teológiai prob-
lémaként a Tanítóhivatal csak a keleti és a nyugati egyházszakadás után jelenfke-
zetr. Nyugaton az üdvösség közvetítésének kérdése került előtérbe és ennek lég-
főbb hordozója a római pápa személye. Az újkorban a reformáció, a felvilágoso-
dás korában egyre inkább az autonóm értelemtől ihletett szabadság pátosza mi-
att kérdésessé lett a Tanítóhivatal. A mai viták előterében a Tanítóhivatal kijeién-
téseinek történetisége és kötelező ereje áll.
A Trienti zsinat a hit és az erkölcs tanait jelölte meg a Tanítóhivatal tárgyaként.
Az I. Vatikáni zsinat a pápai Tanítóhivatal tévedhetetlenségét bizonyos feltételek
mellett dogmaként jelentette ki. A II. Vatikáni zsinat a pápai tanító tekintélyt az
egész Egyház önmegvalósítási folyamatának kontextusába helyezte. Az ortodox
Egyház a hit tanainak az egyházi életmegnyilvánulásokkal való egységét hangsű-
lyozza. A protestantizmus nem a hivatali hatóságra, hanem a forrásra, a Szent-
írásra hivatkozik, amely szerinte az egyetlen kötelező tekintély a tanításban.

A Tanítóhivatal feladata
Mindenképpen lényeges a kinyilatkoztatás eseményében, annak hívő elfogadásá-
bán, hogy Isten és az ember között személyközi, kommunikációs kapcsolat
jöjjön létre, amely Krisztus személyében abszolút tekintéllyel nyilvánul meg. Mi­

IX
 Előszó a magyar kiadáshoz

vei a kinyilatkoztatás egyetemes érvényű, minden emberre vonatkozik, a törté-

nelem folyamán biztosítani kell identitását. Ez a kommunikáció objektiválásával
történik, melynek következtében a kinyilatkoztatás tanként, 1 1 1 . dogmaként jele-
nik meg. Az egész Egyház feladata, hogy a történelem folyamán hordozza a
kinyilatkoztatott üzenetet. A valóságban az Egyháznak olyan a lényegi struktú-
rája, hogy Tanítóhivatallal kell rendelkeznie, amely szükség vagy konfliktus ese-
tén képes kötelező erővel, révedhetetlenül, hamisítás és megrövidítés nélkül to-
vábbítani a kinyilatkoztatott üzenetet. Természetesen a Tanítóhivatal alá van vetve
Isten Szavának és az egész Egyház életét szolgálja. Knsztológiai alappal rendel-
kezik a Tanítóhivatal, amely lényegét fejezi ki. Knsztusban valóságos, kézzclfog-
ható, végleges kinyilatkoztatás történt. Ennek továbbadása feltételezi, hogy az
Egyház engedelmességet követelhet híveitől; és jogilag is megfogalmazható ez a
képessége. Csak az Egyház knsztológiai és eszkatológikus lényege indokolja azt,
hogy az Egyház megmarad az igazságban, egyetlen döntő ponton sem veszítheti
el Krisztus igazságát és hívei engedelmességét.

A Tanítóhivatal működése
A Tanítóhivatal definitív kijelentései nem módosíthatók, tévedhetetlenek, de
másrészt kijelentései alá vannak vetve a megismerés történetiségének, a félreér-
téseknek, a nyelvi kifejezések változásainak. Kari Rahner szerint minden dog-
mát voltaképpeni, saját szándékolt értelmében sohasem lehet ‫״‬visszamenőleg”
tévedésként elutasítani, de ‫״‬előrehaladva” mindig módosíthatók a definitív kije-
leütések, vagyis mindig ki lehet mondani azokat újonnan és helyesebben. Soha-
sem fogalmazhat meg a Tanítóhivatal ú) kinyilatkoztatást, nem is másíthatja meg
a kinyilatkoztatást, hanem döntéseit mindig Isten egy és végleges kinyilatkozta-
tása alapján hozza meg. Tehát a Tanítóhivatal csak megőrző, ítélő, magyarázó és
tanító hatóság. Sokszor a Tanítóhivatal kiválaszt egy alkalmas teológiai elgondo-
lást vagy teológust, és annak segítségével nyilatkozik.
A dogmák és a teológia története valóságos képet tud adni a Tanítóhivatal
működéséről, nyilatkozatairól az Egyház története folyamán. Ezekről a nyilat-
kozatokról és erről a történelmi folyamatról szeretne a jelen kiadás valóságos
képet nyújtani, és így a katolikus dogmaértelmezés és -tanítás számára támpon-
tót adni.

A Tanítóhivatal viszonya a Szentíráshoz és a Szenthagyományhoz

Az egyházi tekintéllyel rendelkező szövegek a Szentírás és a Szenthagyomány,
mely adatai mellett hitünk forrásait képezik. Egyre világosabban és határozót-
tabban tudatosult a teológusokban az évszázadok folyamán, hogy a Tanítóhiva-
tál megnyilatkozásai, különösen zsinati állás foglalások a teológia számára a lég-
közelebbi normát jelentik, míg a Szentírás távolabbi normaként hordozza és
alapozza meg hiúink igazságait. Különösen a spekulatív dogmatikusok töreked-
tek arra, hogy kidolgozzák hitünk ‫״‬intellectus f!dei”-jét, a hitigazságok értelmi
belátását, a hit tartalmának értelmi felfogását. Lényeges feladatként jelentkezett a

X
 Előszó ‫ ג‬magyar kiadáshoz

katolikus egyházban, hogy a hit legközelebbi normájára történő hivatkozást ossz-

hangba hozzák a Szentírásban írott formában lecsapódott isteni kinyilatkozta-
tással és önközléssel, amely a hit távolabbi, legfőbb normája.
A teológia újabban határozottan törekedett arra, hogy a hitigazságok
tematikusán megfogalmazott formájában felismerhetóbbé váljon Isten kinydat-
koztatott igazsága. Biblikus és dogmatörténeti kutatások alapján világossá lett,
hogy a teológiának a kötelező, a Tanítóhivatal által formálisan is érvényre jutta-
tott hittartalmakat egy kitüntetett eseményből, Isten önkinvilatkoztatásának, Is-
ten szabad, megbocsátó önközlésének, az üdvösség és a kinyilatkoztatás törté-
neti eseményéből kell levezetni és megalapoznia. Úgy nyilatkozott meg Isten
meghatározott történeti időpontokban, hogy jelenvalóként lehessen minden idő-
ben. Az Egyház és Tanítóhivatala Isten önközló és megváltó művének történeti
kiterjesztése, hatékony szentségi jel, amely nem csak jelzi, hanem érvényre is jut-
tatja, meg is valósítja mindazt, amit kijelent. Egyre jelentősebb teológiai feladat,
hogy a Tanítóhivatala megnyilatkozásaiban megfogalmazott hittételekben az
önmagát kinyilatkoztató Istent világítsa meg, tegye érthetővé, hogy alapként nyíl-
vánuljon meg Isten önkinyüatkoztatásának többrétegű normatív tanúsága.

A Tanítóhivatal megnyilatkozásainak történetisége

Külön értelmezési feladat, hogy ne egy szinten lássuk az egyes dokumentumok
tekintélyét, érvényességét, hiszen az egyes szövegek tekintélye igen eltérő és
minden egyes esetben külön megítélést és értelmezést igényel. Hitünk igazsága-
inak konkrétabb és mélyebb megértése mellett aztán az is kiderül a szöveggyűj-
remény tanulmányozásakor, hogy milyen szoros kapcsolat van a történelem és
az egyes dogmák megfogalmazása között. Manapság kitüntetett szerepe van a
teológiában a szentírástudománynak és a helyesen értelmezett dogmatörténet-
nek, dogmafejlődésnek. Az egyes dokumentumok történeti sorrendben történő
elrendezése jól szemlélteti az Egyház megnyilatkozásaiban észlelhető változáso-
kát; az egyre elmélyülő és megalapozottabb értelmezések a Hitvallásoktól, és a
zsinati meghatározásoktól kezdve egészen az újkori megnyilatkozásokig az egyre
gyakrabban megjelenő erkölcsi kérdésekig terjednek. .Vhogyan tágul és mélyül a
teológiai értelmezés látószöge, olyan mértékben kerül előtérbe azt Egyház tekin-
télve és a teológus értelmezési szabadságának termékeny feszültsége, olykor ki-
robbanó konfliktusa. Isten kinyilatkoztatott igazságának megértése, értelmezése
az Egyház életében folyamatosan történik.
Hiteles módon hogyan történik a katolikus tanítás fejlődése és gyarapodása?
Határozott és mind a mai napig érvényes feleletet adott erre a fontos kérdésre
már az V. században Lerinumi Szent Vince (f450 előtt) szerzetes teológus, ami-
kor Commonitorium c. fóművében összefoglalta a katolikus hit alapelvét és a
dogmafejlődés útját. Az ‫׳‬alapelv a következő: Az a katolikus tanítás, ‫״‬amit min-
denki, mindenütt és mindenkor hitt az Egyházban”. Statikus jellegűnek látszik ez
az alapelv, azonban Szent Vince szerint a katolikus tanítás mégs meghatározott
és szerves módon fejlődik: ‫ ״‬Azt kérdezhetné valaki: Semmi se fejlődik Krisztus

XI
 Előszó a magyar kiadáshoz

Egyházának tanításában?‫ ׳‬Dehogynem! Sót, egészen jelentős a fejlődés. ... Csak-

hogy valóban fejlődése legyen ez a hímek, és ne megváltoztatása. A fejlődés
ugyanis azt jelenti, hogy magának az igazságnak az ismerete válik teljesebbé; a
megváltoztatás pedig azt, hogy az igazságot valami egészen megmásítja. Szüksé-
ges tehát, hogy igenis növekedjék, sót lendületesen fejlődjék az egyénnek és a
közösségnek, az egyes embernek és az egész Egyháznak a felfogóképessége,
tudása és bölcsessége, az egyes emberi életkor és az egymás urán következő
évszázadok előrehaladásának megfelelően. De mindig ugyanannak maradjon
meg a tanítás, azaz megmaradjon maga a dogma ugyanabban a jelentésben és
ugyanabban a tartalomban. Tehát az emberi lélekben élő vallásosság ugyanazt a
törvényt követi, mint ami a test életét szabályozza. A test ugyanis az évek múlá-
sával fejlődik és tökéletesedik, mégis ugyanaz a test marad . Nagy különbség
van a virágzó gyermekkor és az érett öregkor között, mégis ugyanaz az ember
az öreg is, aki az ifjú volt. Mert megváltozhat egy embernek az életkora, megvál-
tozhatnak a külső körülményei is, mégis kétségkívül ugyanolyan természetű lény
és ugyanaz a személy marad. ... És ha az ember testében valami csak érettebb
korában mutatkozik, csírájában az már megvolt benne előzőleg is, úgyhogy
semmi új sem lesz utólag az idős emberben, ami nem lett volna meg már —ha
rejtett formában is - a gyermekben. Ez tehát a szerves fejlődés igazi és mégha-
tározott törvénye. A teremtő Isten végtelen bölcsessége szabta meg a fejlődés-
nek azt a meghatározott és csodálatos rendjét, ahogy az érettebb korban tökéle-
resebb formában jelenik meg az emberben mindaz, ami már megvolt a kisgyer-
mekben.... A keresztény vallás dogmájának ugyanígy követnie kell ezt a fejlődé-
sí törvényt azért, hogy az évek múltával a hit tanítása egyre szilárdabb legyen, és
idők folytán jobban kifejlődjék, és az emberi életkor haladtával megvilágosodva
ragyogjon” (ím. 23. fej.; PL 50, 667-668).
A keresztény hit legbenső lényegéből adódik tehát a dogmák értelmezé-
sének történeti kérdése. A teológiai értelmezés történetisége már jelzi, hogy a
kinyilatkoztatás, annak forrásai, az Egyház és annak tanítása alapvetően és lénye-
gileg a történetiség törvénye alatt állnak. Újonnan is hivatalos elismerést kapott a
hitigazságok történetiségének alapvető kérdése a római hirtani kongregáció ré-
széról a ‫״‬Mysterium Ecclesiae” kezdetű nyilatkozatban: ‫״‬A hitigazságpkban rej-
lő értelem történeti feltételeit illetően megkell jegyezni, hogy ez részben függ az
alkalmazott nyelv kifejezóerejétől, amely egy meghatározott korban meghatáro-
zott életkörülmények között fennáll [...] Ennélfogva előfordul, hogy bizonyos
megfogalmazásokat új kifejezésekkel helyettesíthetünk.” (Documenta Vaticana,
1985. 57.) Nem a hitigazságok történetiségéről van itt szó, hanem arról a törté-
nelmi változásról és ennek következményéről, amely a hitigazságok újraértelme-
zéséből ered, és ez a jelen számára igen jelentős.
Az Egyház hitéletének, történetének alakulása észrevehető a dogmafejlódés-
ben, amely szoros kapcsolatban van az egymást követő korszakok kultúrájával
is. Minden bizonnyal meglepő új fejleményeket, követelményeket, újraértelme­

XII
 Előszó a 111agynr kiadáshoz

zéseket hoz majd felszínre a jövőben az Egyház világ-egyházzá válása, valamint

az ökumenikus párbeszéd.
Az egyházi Tanítóhivatal megnyilatkozásait a Krisztus által rábízott kinyilat-
koztatás garantálja. Amit Krisztus Urunk az Egyházára rábízott, azt hirdette
élőszóval és szükség esetén írásba foglalta, megfogalmazta, 1 1 1 . a fellépő szükség-
letek szerint átfogalmazta a Tanítóhivatal a hívók számára. Figyelembe véve az
emberiség tényleges szellemi-erkölcsi állapotát, nem kell azon csodálkoznunk,
hogy a Tanítóhivatalnak gyakran elítélő, védekező nyilatkozatokat kellett hoznia.
Egy-egy kor szellemi színvonalát figyelembe véve pedig a mélyebb megértés
végett alkalmazkodott a kortársak megértési és kifejezési színvonalához, és így
hozta meg döntéseit, nyilatkozatait.

A Tanítóhivatal megnyilatkozásainak érvényessége

Aki dogmatikával alaposabban, komolyabban foglalkozik, az rögtön felismeri a
Tanítóhivatal megnyilatkozásainak igazi jelentőségét. Természetesen figyelembe
kell venni, hogy‫ ׳‬az egyes nyilatkozatok dogmatikus értéke különböző és ezért
nem minden nyilatkozat egyházi hitelesítése ugyanaz: sokféle hitelesítő jelzés van.
Legnagyobb értéke a végérvényes, tévedhetetlen jellegű nyilatkozatoknak van.
Mindig a történeti- és szövegösszefüggés alapián állapítható meg egy szöveg
dogmatikus jelentősége és kötelező ereje. Különös figyelmet érdemelnek a réve-
déseket elítélő nyilatkozatok; ezeknél éppen az ellenkezője igaz annak, amit a
Tanítóhivatal elítélt. Sajátos értéke van a Tanítóhivatal alkalomszerű vagy általá-
nos, megszokott hivatalos tanításainak, amelyeket szintén szabad, hívó lelkülettel
kell elfogadni.
Nem lehet tehát egyszerűen kijelenteni, hogy minden egyházi megnyilatko-
zásnak ugyanolyan érvénye és kötelező ereje van. Egy adott egyházi nyilatkozat-
nak mindig külön értékeléssel és ítélkezéssel lehet csak megállapítani a meghará-
rozort dogmatikus jelentőségét. Minden esetben az a döntő szempont a kötele-
zó érvény megállapításánál, hogy mi volt az Egyház voltaképpeni szándéka,
amikor meghozta a döntést, cs ez mennyiben nyilvánul meg magában a nyilat-
kozatban. Nem lehet minden esetben tejesen egyértelműen megválaszolni egy
nyilatkozat dogmatikus értékét a történeti vagy szövegkritikai homályosságok
vagy hiányosságok miatt.
Alap tétel ként ki lehet mondani, hogy amikor nem teljesen világos az Egyház
végérvényes, tulajdonképpeni tévedhetetlen szándéka, ott nem lehet végérvé-
nyesen kötelező, tévedhetetlen érvényről nyilatkozni. Olyan esetben pedig, ami-
kor a nyilatkozatból kitűnik annak alkalmi, szokványos tanító jellege, amikor
nem tévedhetetlen és egyetemes igénnyel lép fel a Tanítóhivatal, akkor is van
sajátos érvénye egy nyilatkozatnak. Ilyenkor azonban a hívó benső szabad elfő-
gadása nem visszavonhatatlan jellegű. Tiszteletet és megbecsülést érdemelnek a
részleges egyházi zsinatok, alkalomszerű pápai megnyilatkozások is. Megnőve-
kedhet egy részleges, relatív jellegű dokumentum értéke, ha az kifejezett pápai
jóváhagyást kapott, ilyenkor aztán az egész Egyházra nézve kötelező erővel ren­

X III
 Előszó λ magyar kiadáshoz

delkezik. Különösen nagy jelentősége van azoknak az egyházi nyilatkozatoknak,

amelyek az egész Egyház életében a történelem folyamán mindig jelentősek vol-
tak, az egész Egyházban az igaz hit normájaként szolgáltak; ezekben nem lehet
tévedés vagy változás.

A Tanítóhivatal dokumentumainak tanulmányozása

Az egyházi, történeti dokumentumok megértése és értelmezése komoly, alapos,
megbízható történeti, nyelvészeti és logikai érzékenységet, készséget és jártassá-
got, tudományos igényességet tételez fel. Csak az előtt tárják fel értelmüket, ezek
a történelmi dokumentumok, aki őszinte hittel, tudományos becsületességgel,
történeti-nyelvi-logikai érzékkel és nyitottsággal közeledik feléjük és így tanul-
mányozza azokat. A jelen kiadást kézben tartva, sajnálattal valljjuk be, hogy az
anyagi erőforrások szűkössége miatt voltunk kénytelenek a görög és latin szőve-
gek közléséről lemondani.
Aki nem ilyen lelkülettel és magatartással közelít az Egyház kétezer éves tör-
ténelme folyamán létrejött dokumentumaihoz, az könnyen félreérti, félremagya-
rázza a szövegeket, előtte elzárul a megértés és az értelmezés nagyszerű, de igen
kényes és felelős útja, sőt az Egyház életében igen komoly belső bonyodalmakat
is okozhat. Aki pedig megkísérli figyelmen kívül hagyni ezeket a fontos megnyi-
latkozásokat, az nem fogja megérteni sem az Egyház belső életét, sem Krisztus
Urunkat, aki az Egyházban éli titokzatos és valóságos életét. Amennyire szüksé-
gesek ezek az egyházi dokumentumok az Egyház életében, annyira óvatosnak,
körültekintőnek, járatosnak kell lenni a felhasználásukban, megértésükben és ér-
telmezésükben.

A magyar és a német kiadás összefüggése

Peter Hünermann adta ki 1991-ben a Herder Kiadónál az eredeti nyelv és német
nyelven Heinrich Denzinger - Peter Hünermann, Enchindion Symbolorum
definitionum et declarationum de rebus fidei et morum 37. kiadását, amely
tartalmazza a katolikus egyházi Tanítóhivatal jelentősebb megnyilatkozásait.
A német nyelvű kiadás Előszava részletesen bemutatja H. Denzinger szemé-
lyét, ismerteti a gyűjteményes kiadásának történetét, fokozatos bővítését, tudó-
mányos feldolgozását, és a német nyelvű fordítás létrejöttének körülményeit.
Hünermann 37. kiadása ma a legkifejlettebb formában közli a Denzinger névé-
vei fémjelzett eredeti gyűjteményt. Az első teljes, magyar nyelvű ‫ ״‬Denzinger” a
Hünermann féle többnyelvű-német kiadás szövegét követi, amely a szöveg-
gyűjtemény teljességével, a tudományos feldolgozás magas színvonalán készült
el, és így a teológiai kutatás igényeit mindenben kielégíti.

A magyar kiadás előzményei

A jelen magyar nyelvű fordításnak konkrét előzményei vannak. Amikor 1985-
ben a Budapesti Hittudományi Akadémia dogmatikai tanszékén megkezdtem
elóadásimat, hamarosan kiderült, hogy a hallgatóság legnagyobb része kellő-
képpen nem jártas sem a görög, sem a latin nyelvben. Ezért 1986-ban hozzá-
XIV
 Előszó n magyar kiadáshoz

kezdtem a Denzinger 36. latin nyelvű kiadása alapján a jelentősebb dogmatikai

dokumentumok magyar nyelvű fordításához. A szövegeket először tematikus
módon rendszereztem didaktikai okokból: hitvallások, Isten, Szentháromság,
teremtés, Jézus Krisztus, megváltás, Szűz Mária, kegyelem és az eszkatológia
címszavak szerint. Tettem ezt Neuner-Roos, Dér Glaube dér Kirche című ki-
adása, amely a Denzinger féle szöveggyűjteményt hasonló tematikus elrendezés-
ben közli (Verlag Pustet, Regensburg, 11. kiadás, 1983). A magyar nyelvű sző-
veggyű)remény kizárólag a hallgatók számára, a Pázmány Péter Róm. Kát. Hit-
tudományi Akadémia belső kiadványaként ‫״‬Az egyházi Tanítóhivatal dogmati-
kai megnyilatkozásai” címmel egyetemi jegyzetként jelent meg 1989-ben.
Időközben az igények és a lehetőségek növekedésével sikerült Jug László,
teológiai doktorátussal és kiváló latin nyelvtudással rendelkező barátomat be-
vonni újabb szövegek fordításába. O nyújtotta számomra a legnagyobb segítsé-
get olyannyira, hogy a Denzinger 36. kiadásának összes görög-latin szövegét
lefordítottuk. Meg kell itt még említenem azt is, hogy néhányan szintén segítsé-
gemre voltak egyes szövegrészietek lefordításában. Hálával tartozom Nagy Jó-
zsef, Diós István, Lotz Antal teológiai tanár uraknak és Deák Viktória Hedvig
nővérnek. Tózsér Endre piarista tanár úrnak a fordításban való segédkezése
mellett a mutatók teológiai kifejezéseinek szakszerű magyarra való átültetéséért
tartozom külön köszönettel.
A mostani szöveggyűjtemény a Herder Könyvkiadó engedélyével a ‫״‬Den-
zinger” Peter Hünermann professzor gondozta 37. kiadásának immár összes
szövegével, teljes kritikai, tudományos apparátusával kerül kiadásra. Ebbe az
igen nagy munkába a Kiadó az újabb szövegrészekhez szakfordítók és szaklek-
torok segítségét is igénybe vette.

Köszönet
Végezetül köszönetét szeretnék mondani mindazoknak, akik segítséget nyújtót-
tak a kötet megjelentetéséhez. Külön szeretnék köszönetét mondani a Szent Ist-
ván Társulat elnökének, Sarbak Gábor úrnak munkájáért, valmint az Örökmécs
Kiadó vezetőjének Fila Lajos úrnak és a technikai szerkesztési munkát végző
Burger Ferenc úrnak, hogy vállalták a kötet gondozását és kiadását.
A keresztény hit és erkölcs legkomolyabb és legkényesebb kérdéseiben, prob-
lémáiban nyilatkozott meg az Egyházi Tanítóhivatal. Sokszor kellett szembe néznie
az emberi szellem kóros megnyilvánulásaival, és az azokra adandó felelős terápi-
ával. Legyen ez a hivatalos egyházi szöveggyűjtemény elsősorban a teológusok,
és mindazok segítségére, akik szeretnék mélyebben, megalapozottabban, a fór-
rások ismeretében megérteni a kinyilatkoztatás igazságát, hogy a mélyebb meg-
értés elmélyültebb keresztény életre vezessen.

Hódmezővásárhely, 2003. október 4-én

Fila Béla

XV
 ELŐSZÓ A N É M E T KIADÁSHO Z
37. kiadásban a ‫״‬Denzinger” immár új formában jelenik meg. Ennek legfőbb
oka, hogy a latin és görög szöveg sok tudós és még több laikus, diák, pap,
diakónus és pasztorációs szolgálatot teljesítő számára fordítói segítség nélkül
nehezen érthető. Az egyházi tanítói hagyomány megismerésének elősegítése volt
a cél, amelyet ez a kiadvány maga elé tűzött. A 36. kiadással szemben ez a kötet
kiegészítésképpen válogatást is tartalmaz a Tanítóhivatalnak - a II. Vatikáni zsi-
nat idején és a zsinat utáni időszakban - megjelent dokumentumaiból.
Itt szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik segítették az ‫ ״‬új
Denztnger” kiadását. Asszisztensemnek, Dr. Helmuth Hopingnak megköszö-
nőm szerkesztői munkáját és az általános asszisztensi feladatok ellátását. Köszö-
nőm Matthias Brausenharmak a fordítás vázlatát, amelynek felülvizsgálata há-
rom korretúrafoduló során valósult meg; ugyancsak ő volt segítségemre a do-
kumenrumok és az index feldolgozásában, valamint a helyreigazítások elkészíré-
sében. A szedés és a tördelés asszisztensem, Thomas Fliethmann munkáját di-
cséri.
Köszönet Dr. I lermann Josef Vogt professzornak (Tübingen), Dr. Helmut
Riedlinger professzornak (Freiburg), Dr. Elmar Salmann OSB (Róma) és
Dr. Philipp Scháfernek (Passau), kollégáimnak, akiknek a fordítás vázlatának má-
sodik korrektúrája köszönhető. Hálás köszönet a kiegészítendő szövegek kiválasz-
tásában nyújtott tanácsadásért, amellyel Dr. Walter Kasper püspök úr (Rőt-
tenburg-Stuttgart), Dr. Alfons Auer (Tübingen), Dr. Gcrfried W Hunold (Tübin-
gén) és Dr. Theodor Schneider professzor urak (Mainz) voltak a segítségemre.
A bevezetőben és a lábjegyzetekben szereplő, a kiadással és a szakirodalom-
mai kapcsolatos adatok ellenőrzéséről és aktualizálásáról Dirk Ansorge gon-
doskodott. Az indexek összeállításában Matthias Klinger, Michael Zöller és
Gregor Klánt működött közre. A szöveg rögzítése és korrektúrája Maria Blit-
tersdorf, Stefanie Führer, Gábrielé Kaspar, Renate Wieland, valamint Johanncs
Brachtendorf, Ulrich Dickmann és Alexander Gábriel érdeme.
Dr. Wilhelm Ott professzor és Dr. Winfried Bader - mindketten a Tübingen!
Egyetem Informatikai központja munkatársai -, valamint Hannelore Ott asszony
sokrétű tanácsát is szeretném megköszönni.
Köszönöm a Német Katolikus Püspöki Karnak, valamint a Baden-Würt-
tembergi Tudományos és Kulturális minisztériumnak azt a jelentős hozzájáru-
lást, amellyel tervünk megvalósulását elősegítették. Dr. Gerbcrt Brunner a
freiburgi Herder kiadó részéről szintén jelentős érdemeket szerzett a jelen ki-
adás létrejötténél.

Peter Hünermann

XVI
 BEV EZETÉS

I. A gyűjtemény története

1. Néhány szó a ‫ ״‬Denzinger” történetéről

Hemrich Denzinger (1819-1883) Würzburgban és Rómában folytatott filológi-
ai, matematikai és teológiai tanulmányokat, majd három év lelkipásztorkodás
után professzori meghívást kapott a würzburgi egyetemre, ahol korának teoló-
giai racionalizmusával szemben az igazi teológia helyreállításának eszméje vezet-
te. Az 1854-ben először nyilvánosságra hozott ‫ ״‬Enchiridion symbolorum et
definitionum quae de rebus fidei et morum a conciliis oecumenicis et summis
pontificibus emanaverunt” című dolgozata ezt a szándékot tükrözi. Bevezetésé-
ben Denzinger így ír: ‫״‬A sok baj között, amelyek a katolikus oktatási intézmé-
nyék helyzetét kedvezőtlenül befolyásolták, leginkább az okozza a legtöbb kárt
a teológiai tanulmányoknak, hogy a hitnek és erkölcsnek ún. pozitív dokumen-
tumait, amelyeket az Egyház tekintélye fémjelez, figyelmen kívül hagyják vagy
elhanyagolják, és túlságosan is a saját elméjükben bíznak ” 1
Az ‫ ״‬Enchiridion” legelső kiadásában Denzinger 100 egyházi dokumentum-
ból válogatott és közölt hitvallásokat, zsinati döntéseket, helyi zsinatok határo-
zatait, pápai tanítás-értelmezéseket és tanító írásokat, időben egészen IX. Piusz
hivatalba lépéséig. Dokumentációjával Denzinger az egyházi tanítás jelentősebb
állomásait kívánta illusztrálni. Scheeben az ‫ ״‬Enchindon” alapján készített ma-
gvarázatos áttekintést teológiai ismeretelméletében a tanítás fejlődéséről.2
Amikor Denzinger publikálta munkáját, már létezett egy sor olyan régebbi
kézikönyv, amelyek - válogatásaik alapján - már nem feleltek meg a kor követeimé-
nyeinek. A ‫״‬Tübingcr Theologische Quartalschrifr”-ben megjelentetett Den-
zinger- recenzióban Hitzfelder megjegyzi: ‫״‬Nem szükséges kiemelni, hogy a je-
len gyűjtemény a teljesség igényére nem tart számot; nem tagadhatjuk meg azon-
bán a szerzőtől annak ékes dicséretét, hogy ígéretét, mely szerint az egyházi
tanításnak lehetőség szerint teljes körű áttekintését óhajtja adni - különös tekin-
tettel a jelenkor igényeire -, kielégítő módon teljesítette”.3
Már a ‫ ״‬Denzinger” első kiadása is az időrendet követi, és egy tárgymutatót
tartalmaz többek között. A IX. Plusznak ajánlott mű kedvező fogadtatása az
első megjelentetést követő 18 hónap leforgása alatt még további két kiadást
eredményezett. Ezekben bevezetik a bekezdések számozását és a gyűjtemény
további szövegekkel bővül. A bővítés során Denzingert korának teológiai és
egyházi érdeklődése vezeti. Előszeretettel vesz fel művébe olyan szövegeket,
amelyek Róma püspökének elsőbbségére vonatkoznak, és krisztológiával, a há-
zasság kérdéseivel és a vallási megismeréssel foglalkoznak. A második kiadás
tartalma már egyharmadrésszel növekedett az elsőhöz képest. Az 1865-i negye-
dik kiadás részleteket tartalmaz többek között IX. Piusz ‫״‬Quanta cura” kezdetű
1864-ben kiadott körleveléből és a ‫״‬Syllabus”-ból. Az 1874-ben megjelent ötö-

XVII
 Bevezetés

dtk kiadás - az utolsó, amelyet Denzinger még személyesen irányított - az I.

Vatikáni zsinat anyagából meghatározó fejezeteket idéz, igaz, hogy csak az elő-
szóban. A Tridenti zsinat szövegei azonban ebben a kérdésben még nem szere-
pelnek.
A ‫ ״‬Denzinger” 6., 7., 8. és 9. kiadása (1888-1900) Ignaz Stahl egyetemi
magántanár, a würzburgi egyetem tiszteletbeli professzorának gondozásában
készül el. A 6. kiadásban Stahl már felvesz a gyűjteménybe néhány szöveget a
Tridenti zsinatból, és közli az I. Vatikáni zsinat határozatait is. Az 1895. évi 7.
kiadás számára több dokumentumot újra összehasonlított a forrásokkal és egy
sor helyreigazítást eszközölt. Feltűnő, hogy az I. Vatikáni zsinatot követően több
pápai körlevél is bekerül a gyűjteménybe. A dokumentumok száma 155-re nő.
A 8. és 9. kiadás a 7.-hez képest csak kisebb változtatásokat és javításokat tártál-
máz. Ignaz Stahl 1905-ben bekövetkezett halála után a Herder kiadó veszi át a
munkát a würzburgi Oskar Stahel kiadótól.
A 10. kiadástól (1908) kezdve Clemens Bannwart SJ lesz a ‫ ״‬Denzinger”
felelős kiadója, munkatársa pedig Johannes B. Umberg SJ. Bannwart alapos
átdolgozásnak veti alá a ‫ ״‬Denzinger”-t, amelynek címe ettől kezdve ‫ ״‬Enchindion
symbolorum, definitionum et declarationum de rebus fidei et morum”. A do-
kumentumokat nem csupán időrendbe, hanem a pápák sorrendje szerint is ren-
dezik. A történelmi címek pedig rövid, címszavakból álló tartalmi összefoglalás-
sál is bővülnek. Forrás-megjelölések, kiemelt idézetek, vonatkozó helyek meg-
jelölése, más szövegekre vonatkozó utalások és folytatólagos fejlécek kerülnek
döntések elé.
A. Bellesheim recenziójában az új ‫ ״‬Denz1 nger”-t a ‫״‬Szentszék hiánytalan
történetének” nevezi, amely ‫ ״‬a hit- és erkölcstan nézőpontjából íródott”.4 Szá-
mos újonnan felvett szöveg a pápa elsőbbségére, tanítói szerepére vonatkozik,
és új súlypontként megjelenik a modernizmus megvitatása. A ‫״‬Pascendi dominici
gregis” kezdetű körlevél dokumentációja önmagában 34 oldalt ölel föl. Továb-
bá egy sor olyan dokumentummal bővül a könyv, amelyekben Bannwart az
antimodermsta tézisek megerősítését látja.
Bannwart különös fontosságot tulajdonít a tárgykörök szerinti indexnek.
Míg Denzinger a dogmatika területén három fő szakaszból indult ki (‫״‬a hit és a
teológia alapelveiről”, ‫״‬a háromszemélyű egy Istenről, amint önmagában van”,
és ‫ ״‬Isten külső tevékenységéről”5), addig Bannwart a következő tíz témakörre
osztja a dogmatikát: kinyilatkoztatás, Egyház, római pápa, az egy Isten, a három-
személyű Isten, a teremtés, az ember felemelése és bukása, a renováció, a meg-
igazulás és a beteljesülés. Felosztásában Denzinger KJee, Staudenmaier, Dieringer
és Berlange nézeteit követte; Bannwart azonban Liebermann, Perrone és
Franzelin dogmatikai tanulmányaira támaszkodik. Bannwart tárgykörök szerin-
ti mutatója, amely a következő 21 kiadásnak is alapjául szolgál, formailag szá-
mos dogmatika esetében irányadóvá vált, egészen a II. Vatikáni zsinatig. A teo-
lógiának egy olyan különleges típusát testesíti meg, amelyet a következőkben
gyakran aposztrofálnak ‫״‬Denzinger-teológiának”.

XVIII
 Bevezetés

Az 1911-ben, 1913-ban és 1921-ben megjelent 11.-13. kiadásban csak né-

hány kiegészítés található, mint pl. az antimodemista eskü és a Bibliabizottság
közleményei. A 14.-tól a 27 -ik kiadásig Johannes B. Umberg SJ lesz a felelős
szerkesztő. Umberg már a 13. kiadásnál (1921) is döntően közreműködött,
anélkül, hogy nevét említették volna. Az 1922 és 1951 közötti igen magas pél-
dányszám a kiadónak azzal a gyakorlatával magyarázható, hogy egyszerre több
kiadás került a nyomdába. Ezek példányszáma többnyire 10.000 körül moz-
gott, kivéve a háború utáni évek alacsonyabb példányszámú kiadásait.
Uml>erg folyamatosan tökéletesíti a ‫ ״‬Denz1 nger”-t. Kiegészíti, bővíti a kor-
társ szövegeket, és a korábbi időkből főként szakterületére, a szentségekkel kap-
csolatos tanításokra vonatkozó szövegeket vesz fel a gyűjteménybe. Bannwarttal
ellentétben, aki a morálteológiát kivette a tárgykörök szerinti mutatóból, Umberg
ezt a 18., 19. és 20. kiadásba újból beilleszti. Denzingerrel ellentétben ó azon-
bán már nem a kötelezettségekhármas köre szerint rendezi a témát, hanem a
Tízparancsolat alapján. A név- és tárgymutató, valamint a Bibliából idézett ré-
szék jegyzékét Umberg erőteljesen bővíti, a tárgykörök szerinti indexet pedig
csiszolja és még jobban részletezi. Ezen felül Umberg bedolgozza a ‫״‬Denzinger”-
be a CIC/1917-re vonatkozó utalásokat ts.
Az 1947. évi 26. kiadás függeléke magában foglalja azt a szöveggyűjte-
ményt, amelyet Kari Rahner állított össze, aki a 28. kiadástól (1952) a 31.-ig
(1957), mint felelős szerkesztő működött közre. Az egyes kiadásokban csak
kevés változtatást találni. Rahner átdolgozza a tárgykörök szerinti indexet. A 28.
kiadásban Rahner javaslatokat kér a ‫״‬Denzinger” tervezett új feldolgozásával
kapcsolatban. Tekintettel erre a szándékra, a következő három kiadásban a köny-
vet szinte változatlan formában nyomtatták ki.
Az 1963. évi 32. kiadással Adolf Schönmetzer SJ egy alaposan átdolgozott
‫״‬Denzingert” állít össze. Schönmetzer csaknem 150 dokumentummal bővíti a
szöveggyűjteményt, mintegy 100 másik tanítói szöveget lerövidít vagy kibővít,
az összes pápai beszédet és egy sor dokumentumot pedig kihagy. Ezzel kapcso-
latban egyfelől szakértők, tudósok állásfoglalására, másrészt az új teológiai kér-
dés fel tevésekre hivatkozik, amelyek egyúttal más megvilágításba helyezik a ko-
rábbi dokumentumokat és szövegeket. Schönmetzer általános célja, hogy az
Enchindiont ne csak a teológiai képzés, hanem az előremutató, tudományos
teológia számára is felhasználhatóbbá tegye. Ugyanakkor elveti a kiválasztás
korábbi szempontjait, amelyeknek megfelelően bizonyos szövegek gyakran azért
nem kerültek be a gyűjteménybe, mert esetleg nehézséget jelentettek a teológu-
sok számára: Schönmetzer nem akart ‫״‬ad usum delphini” könyvet.
A 32. kiadásból az alábbiakat érdemes kiemelni: a hitvallásokról szóló rész
alapvető újraformálását, az egyes dokumentumok rövid, történelmi bevezető-
jér, a címek módosítását (ezek a dokumentumok elnevezéséből származnak), a
folytatólagos és új bekezdés-számozást, a név- és tárgymutató alapos átdolgo-
zását, (ennek kapcsán elsősorban a tárgykörök szerinti indexet bővítették, és a
bibliai nyelvre támaszkodó címekkel látták el). Az ekléziológia - az eddigiekkel

X IX
 Bevezetés

ellentétben - nem a teológia alapelvet között kap helyet, hanem önálló teológiai
stúdium lesz, a morális pedig a kötelezettségek szerinti felosztásban jelenik meg.
A tartalmi újításokkal kapcsolatban ki kell emelnünk, hogy Schönmetzer ki-
küszöböli Bannwart kiélezett pápacentrikus szemléletét, és olyan szövegeket vesz
fel a gyűjteménybe, amelyek az ökumenikus párbeszéd szempontjából fonto-
sak, valamint olyanokat, amelyek a toleranciáról és az emberi szabadságról szól-
nak, és a rabszolgaság, a kínzás és az ún. istenítéletek ellen irányulnak.
A bensheimi Felekezettudományi Intézet6 folyóiratában megjelent recenzió-
jában G. Maron kritizálja azt a fényt, hogy Schönmetzer kihagyott jó néhány
olyan szöveget, amely szigorúsága miatt kellemetlen lett volna az ökumenikus
szemlélet számára. J.C. Fenton recenziójában pedig azt veti Schönmetzer sze-
mére, hogy minimalizálta az Egyházi Tanítóhivatal tévedhetetlenségét és ő így
egy sajnálatra méltó, korfüggő teológiai áramlat propagandistájává vált.7 E né-
hány kritikus hanggal szemben áll az a széleskörű egyetértés, amely egyértelmű-
en megnyilvánul a gyors egymásutánban megjelenő kiadásokban (33. kiadás:
1965, 34. kiadás: 1967), és az összesen 25.000-es példányszámban. Ezekben a
kiadásokban új szövegként jelennek meg XXIII. János ‫ ״‬Mater et Magistra” és
‫״‬Pacem in terris” kezdetű körleveleinek részletei, továbbá két dokumentum VI.
Páltól.
A 35. és 36. kiadás nem tartalmaz új dokumentumokat, csupán helyreigazí-
fásokat. A 35. kiadásban Schönmetzer jelezte, hogy hamarosan önálló kötetben
adja ki a II. Vatikáni zsinat dokumentumait, valamint a Tanítóhivatal legújabb
nyilatkozatait. Ezt a szándékát azonban már nem tudta valóra váltani.

2. Néhány szó a ‫״‬Denzinger” kétnyelvű kiadásáról

1981-ben a kiadó megkezdte az előkészítő munkálatokat a ‫ ״‬Denzinger” két-
nyelvű kiadásához. Ebbéli szándékában az az aggodalom vezette, hogy egy két-
nyelvű kiadás hiánya hátráltatja az Egyház tanítási hagyományainak megismeré-
sét, mivel sok olvasónak és felhasználónak ma már nyelvi nehézséget jelentenek
a ‫״‬Denzinger” görög és latin szövegei. Szándékában állt továbbá a ‫״‬Denzingert”
a II. Vatikáni zsinat dokumentumaival, a Tanítóhivatal új írásaival és a zsinatot
követően megtartott szinódusok dokumentumaival bővíteni.
A Herder kiadóval folytatott tárgyalásokból kiderült, hogy a könyv teljes
újraszedése csillagászati magasságokba emelné a kötet bolti árát. Ezért azután a
munka először teljesen a fordításra koncentrálódott. A fordítást eredetileg a 36.
kiadás szövegéhez mellékeltük volna, azonban ezt a koncepciót a későbbiekben
feladtuk. A munka során munkatársaim a tübingeni egyetem adatfeldolgozó
központjával együttműködve új szedőprogramot dolgoztak ki TUSTEP néven
(Tübinger System von Textverarbeitungs-Programmen), a ‫״‬Denzinger” új, két-
nyelvű kiadásához.
Az ú! kiadás számára a bevezetések, a feliratok, a fejlécek és a lábjegyzetek át
lettek dolgozva. Kétes esetben a dokumentumok szövegét kritikai kiadások
alapján felülvizsgálták, 1 1 1 . helyreigazították, csakúgy, mint a forrás- és szakíró­
 Bevezetés

dalira hivatkozásokat, amelyeket még aktualizáltak is. Az 1963 és 1988 közötti

időszakra vonatkozóan a Tanítóhivatal újabb írásainak válogatása került a gyű)-
teménybe, ami a tárgymutató átdolgozását is szükségessé tette.
Az új kiadás során nem rövidítették meg és nem is bővítették a tanító doku-
mentumok gyűjteményét, a szövegek továbbra is abban a formában jelentek
meg, ahogyan a 34.—36. kiadásban szerepeltek. A kiadót ebben az a szempont
vezérelte, hogy ehhez a gyűjteményhez kapcsolódva megkönnyítheti a ‫״‬Denzin-
ger” 1967 óra félbeszakadt hagyományának folytatását. Az a válogatás, amelyet
Schönmetzer a II. Vatikáni zsinat idején állított össze, a 33. és 34. kiadás kiegészí-
téseivel még ma is messzemenően megfelel az egyházi és teológiai eszmecsere
követelményeinek. A teológia mai helyzetét tekintve a gyűjtemény újraszerkesz-
tése egy nemzetközi munkacsoport többéves munkáját igényelné. Ennek a mun-
kának előfeltétele egy olyan kétnyelvű kiadás, amely a TUSTEP szedőprogram
segítségével nemcsak újabb dokumentumok beépítését, a már meglévők rövidí-
tését, illetve kihagyását teszi lehetővé, hanem azt is, hogy a dokumentumok a
különböző fordításokkal (például a francia vagy az angol nyelvű változattal)
együtt kapjanak helyet. A kiadónak ezért szándékában áll, hogy a különböző
teológiai szakemberekkel és társaságokkal folytatott konzultáció után nemzet-
közi munkacsoportot hozzon létre, amely kettős feladatot látna el: egyrészt fe-
lülvizsgálná a ‫ ״‬Denzinger” dokumentumait a 36. kiadástól kezdve, másrészt
közreműködne további kétnyelvű kiadások létrehozásában.
A szöveggyűjteménybe a közelmúltban felvett dokumentumokkal a követ-
kezűképpen jártunk el: teljes terjedelmükben bekerültek a II. Vatikáni zsinat hit-
tani határozatainak tanító részei - az igencsak terjedelmes ‫ ״‬Lumen gentium”
kivételével -, a rendelkezésekből és a magyarázatokból azonban csak a fontos
dogmatikai és morál teológiai nyilatkozatok. Ugyanez történt a zsinat utáni tanító
dokumentumok esetél>en is. II. János Pál körlevelei közül jó néhányra jellemző
az irodalmi stílus és az elmélkedő hangnem - így a válogatás során nem lehet-
tünk ezek mindegyikére tekintettel.

3. A dokumentumok fordítása és feldolgozása

A hitvallások és az Egyházi Tanítóhivatal dokumentumainak fordítása során a-
lapvetó célkitűzésünk volt, hogy a német szöveg lehetőleg híven kövesse az ere-
derít. Tehát nem egy gördülékeny, könnyen olvasható német szöveg létrehozása
volt a követelmény, hanem egy olyan fordításé, amely az eredeti szöveget érthe-
tővé és értelmezhetővé teszi azok számára is, akik nem mélyítették el ismeretei-
két a görög és a latin nyelvben. E kiadás olvasóit tehát az eredeti szöveghez ki-
vántuk közelebb vinni. Éppen ezért nagy hangsúlyt fektettünk a szakkifejezésekál-
landóságára, és a szöveg árnyalatainak visszaadásakor általában mellőztük a né-
mer nyelv szókincsének sokszínűségét. Sokkal inkább olyan szavakat kerestünk,
amelyek gyökerének jelentése közel állt a megfelelő görög vagy latin szóhoz.
Ugyanígy törekedtünk arra, hogy a nyelvtani szerkezetek - amennyiben ezt a
német mondatszerkezet lehetővé teszi - híven kövessék a görög és a latin erede­

XXI
 Bevezetés

tit. Olyan szöveget akartunk létrehozni, amely lépésről lépésre követi az eredetit,
és valamelyest tükrözi a történelmi dokumentumok idegenségét. Következés-
képp vannak bizonyos eltérések az Egyház nyelvében meghonosodott kifejezé-
sekhez képest. így pl. a ‫״‬peccatum originale” kifejezést a német ‫ ״‬Ursünde”,
vagyis ‫״‬eredeti bűn” kifejezéssel fordítottuk. Néhány helyen megtartottuk a gö-
rög, illetve latin kifejezést, mint például az ‫״‬anathema” szó esetében, mivel a
megszokott ‫״‬egyházi átok” kifejezés túlságosan leszűkítené jelentését.
Az új ‫״‬Denzinger” a görög és a latin mellett spanyol, angol, német, olasz és
francia nyelvű szövegeket is tartalmaz. Ahol rendelkezésünkre állt a kritikai ki-
adás, ott annak alapján, több esetben pedig más egyéb, tanulmányi célokra ké-
szült kiadások nyomán vizsgáltuk felül ezeket a részeket, mégpedig minden
olyan esetben, amikor kétség merült fel az adott szöveggel kapcsolatban. így
összesen mintegy ezer helyreigazításra került sor.
A 34., 35. és 36. kiadás szövegeiben számos helyen előforduló —feltétclezé-
sen alapuló - javítások többnyire Eduard Schwartztól származnak. Ezeknek
egy része nyilvánvalóan azt a célt szolgálta, hogy megkerülje a nyelvi, illetve
teológiai nehézségeket. Az említett javításokat a leginkább hitelesnek tartható
eredeti változattal helyettesítettük. Ez nem azt jelenti, hogy az új ‫״‬Denzinger”
kritikai kiadásban tartalmazná a szövegeket, hiszen akkor az összes fontosabb
szövegváltozatot fel kellett volna tüntetni, de azt mindenképp elmondhatjuk,
hogy kiadásunk kritikai szemléletű.
4. A dokumentumok tagolása
A 37. kiadás - a ‫ ״‬Denzinger” hagyományainak megfelelően - két részből áll: az
első az Ósegvház hitvallásait tartalmazza (*1-76), a második pedig az Egyházi
Tanítóhivatal dokumentumait (*101- 4858 [a magyar kiadásban: *5041]). A
második rész szövegei szigorú időrendi sorrendet követnek, amely kétségtelen
előnyöket jelent a szisztematikus felosztással szemben (lásd fentebb a ‫ ״‬Denzinger”
tárgykörök szerinti mutatójának váltakozó módosításáról szóló ismertetést). Az
Egyházi Tanítóhivatal dokumentumait mindenkor Róma püspökeinek sorrendje
szerint rendeztük. A címek általában a dokumentumok eredeti címét és keletke-
zési idejét tükrözik.
A bekezdések számozása azonos egészen *3997-ig a 36. kiadásban találha-
tokkal. A ‫״‬Piám et constantem” és ‫״‬Sancta mater ecclesia” dokumentumok a
II. Vatikáni zsinat szövegei után kerültek, így ezek már új bekezdés-számokat
kaptak: *3998 helyett *4400, *3999-3999e helyett ♦4402-4407. A 36. kiadás
függelékét a tárgykörök szerinti muraró számozása megtartásával illesztettük a
folyó szövegbe. Az 1963 előtti 32. kiadásokban az oldalak belső részén szerep-
ló bekezdés-számokat kihagytuk, ehelyett a függelékben egy összehasonlító táb-
lázatban konkordancia található. Az áttekinthetőség kedvéért Schönmetzer a
fontosabb dokumentumok kezdetét könnyen megjegyezhető bekezdés-számok-
kai látta el. Ezt a hagyományt követve a II. Vatikáni zsinat szövegei *4001-el
kezdődnek.

XXII
 Bevezetés

így a következő ‫ ״‬váz” áll előttünk segítve a könnyebb tájékozódást:

*125 I. Nikaiat zsinat
*150 I. Konstantinápolyi zsinat
*250 Efezusi zsinat
*300 Kalkhédóni zsinat
*500 Lateráni zsinat a monotheléták ellen
*550 III. Konstantinápolyi zsinat
*600 II. Nikaiai zsinat
*700 Tours- 1 Berengarius hitvallása
*800 IV. Lateráni zsinat
*1000 XII. Benedek pápa ‫ ״‬Benedictus Deus” rendelkezése
*1300 Firenzei zsinat
*1500 Tridenti zsinat
*2001 ‫ ״‬Cum occasione” kezdetű rendelkezés C. Jansen ellen
*2101 A laxisták tévelygései elleni rendelet
*2301 Rendelet a janzenisták tévelygései ellen
*2600 ‫ ״‬Auctorem fidei” rendelkezés a Pistojai zsinat tévelygései ellen
*2800 ‫ ״‬Ineffabilis Deus” bulla Mária szeplőtelen fogantatásáról
*3000 I. Vatikáni zsinat
*3401 ‫ ״‬Lamentabili” kezdetű rendelet a modernisták tévelygései ellen
*3700 ‫ ״‬Casti connubii” körlevél a keresztény házasságról
*3900 ‫ ״‬Munificentissimus Deus” rendelkezés Mária mennybeviteléröl
*4001 II. Vatikáni zsinat
*4640 II. János-Pál körlevelei

5. Tudományos apparátus
Schönmetzer érdeme, hogy a ‫ ״‬Denzinger” különböző dokumentumaihoz rö-
vid történeti bevezetőt írt, amelyek alkalomadtán a teológiai értelmezést is meg-
könnyítik. Ezekben a bevezetőkben időnként felfedezhető bizonyos apologeti-
kus hangvétel, amely nyilván nem volt szándékos. A bevezetőket tartalmi és
nyelvi szempontból is átdolgoztuk, akárcsak a hasáb- és szövegcímeket, illetve a
lábjegyzeteket. A különféle kiadási és a szakirodalmi adatokat ellenőriztük, illet-
ve sok esetben aktualizáltuk. A gyűjteménybe újonnan felvett szövegeket általa-
bán hasonló bevezetővel láttuk el.
A mutatókat ellenőriztük, és az új dokumentumok vonatkozásában kiegé-
szítettük. A Tanítóhivatal dokumentumainak kezdőszavaik szerinti jegyzékébe
felvettük a csupán megemlített dokumentumvázlatok kezdőszavait is. A név- és
tárgymutató mind a latin, mind a német címszavakat tartalmazza. A személyek
esetében megtartottuk az eddigi gyakorlatot, tehát csak olyan személyek nevét
vettük fel, akik az adott szövegrészben fontosak. Nem soroltuk fel például
Cyprianus vagy Ágoston leveleinek közelebbről nem különösebben jelentős
címzettjeit. A helységnevek esetében az eddigi gyakorlatnak megfelelően csak a
zsinatok és szinódusok helyét, illetve a hitvallások származási helyét jelöltük meg.

X X III
 Néhány szó a ‫ ״‬Deuzinger” teológiai használatához

A nevek egységes elvek szerinti átírása a magyar fordítás elkészítésénél a szer-

kesztők törekvése volt, amely azonban nem )árthatott teljes sikerrel: célunk az
volt, hogy a nyelvünkben már meghonosodott névalakokat alkalmazzuk, a gö-
rög nevek esetében pedig a magyar helyesírás szabályai 11. kiadásának 218—
221. pontjai szerint jártunk el. A tárgykörök szerinti index feldolgozása komoly
munkát jelentett. Összességében Adolf Schönmetzer összes forrásadatát figye-
lembe vettük, de ezeket más felosztásban rendeztük el. Az egyházi tanitódoku-
mentumok egymásnak ellentmondó kijelentéseiről szóló részt változatlan fór-
mában átvertük. A II. Vatikáni zsinat és a zsinat utáni dokumentumok új teoló-
giai kérdésfelvetései alapján a tárgymutatót teljesen át kellett dolgozni. A II.
Vatikáni zsinat alapvető mondanivalója nyomán a meglévő fogalmi felosztás -
például az ekkléziológia terén - használhatatlannak bizonyult, mint pl. az Egy-
ház alapítása a Szentháromság titkában, és Isten népének fogalma.
A görög szövegek latin fordítását csak akkor tartottuk meg, ha ennek kelet-
kezésük óta különleges jelentősége van, mint például a 649-ben (*500) tartott
Lateráni zsinat esetében. A bibliai könyvek nevének rövidítései a görög és a latin
szövegben a ‫״‬Stuttgarti Vulgátát”8 követik, egyébként pedig a loccumi irányéi-
veket. A zsoltárok számozása a görögben és a latinban a vonatkozó kéziratok-
bán szereplő számozásnak, a német szövegben a héber kéziratokénak felel meg.
Az Apostoli Szentszék hivatalos és autentikus kiadványa 1904 óta az ÁSS
(37 [1904/05]), amelyet röviddel később (1909-től) az AAS váltott fel (1 [1909]).
A [...] formában megadott számok az ÁSS, illetve az AAS eredeti oldalszámozá-
sát jelzik. A CIC/1917-re vonatkozó kiadói hivatkozásokat töröltük. Közvetle-
nül a szöveg előtt megadtuk a kiadások számát és adott esetben a rövid tártál-
mát.
Amennyiben a szövegcímek a dokumentum szerves részét képezték (mint a
Tridenti zsinat esetében), ott általában a latin eredetit és német fordítását írtuk ki.
Egy szövegrészen belül egy másik szövegre a megfelelő bekezdés-szám és az
előtte álló csillag (*) utal. A tárgymutatóban a hivatkozás a szóban forgó szöveg
bekezdés-számának egyszerű megadásával történik, csillag nélkül. A lábjegyze-
tek az idézetek lelőhelyére, magyarázatokra és elítélt tételekre utalnak. A lábjegy-
zet-hivatkozás száma utal a szöveg megfelelő helyére, amelyre a lábjegyzet vo-
natkozik. [A magyar kiadásban végjegyzetbe rendeztük a lábjegyzeteket, melye-
két a bekezdés-számokhoz kötöttünk: ezek a függelékben találhatók. Magánál a
líekezdés-számnál pedig maga az uraló szám jelzi, hogy végjegyzetben van rá
utalás.]I.

II. Néhány szó a ‫״‬Denzinger” teológiai használatához

A lentebb következő, jelen ‫ ״‬kompendium”, azaz ‫״‬gyűjtemény” teológiai hasz-
nálatával kapcsolatos fejtegetések szükségképpen összefoglaló és bevezető jel-
legúek, így nem helyettesíthetik a teológiai hitvallások és a dogmatikai alapelvek
gondos tanulmányozását. Az alábbi vázlat csupán felidézheti a teológiailag kép-

XXIV
 Néhány szó ‫ ״ ג‬Denzmger” teológiai használatához

zett olvasóban korábbi tanulmányait, a könyvet forgató laikust pedig megóv-

hatja a hamis elképzelésektől.

1. Az Egyház tanúságtétele és a hivatalos igehirdetés

Jézus Krisztus az egész Egyházat megbízta azzal, hogy küldetését folytassa és
tegyen tanúságot az evangéliumról. így minden hívó megbízatást kapott igehír-
detésre és tanúságtételre, ezt a megbízatást szolgálják azok, akik egyházi hivatalt
töltenek be. Prédikációikban és útmutatásaikban őrzik és híven értelmezik az
evangéliumot, ezáltal pedig felkészítik a közösséget és az egyént arra, hogy hi-
tűkben növekedjenek, és küldetésüknek eleget tegyenek. E küldetés így az Egy-
ház egyetemes tanúságtételének része.
Mivel a hitnek Jézus Krisztus nevében történő hivatalos tanúságtétele az
Egyházra szállt, hitele Krisztus tekintélyén nyugszik. ‫ ״‬Aki titeket hallgat, engem
hallgat” (Uz 10,16). Mindazonáltal a püspökök nem szerzői, hanem tanúi a Jé-
zus Krisztus és az apostolok által ránk hagyományozott kinyilatkoztatásnak, és
Isten igéjének alárendeltjei. Igaz az is, hogy‫ ׳‬Isten népe, amelynek épülését szol-
gálják, már megkapta Isten igéjét ajándékul. Ebből következik, hogy az igehír-
detés teljes jogúak viszonyát feltételezi. A hallgatóknak joga és kötelessége, hogy
az Egyház igehirdetéséről véleményt formáljanak, és azt felelősséggel és tiszta
lelkiismerettel tudják vállalni. Ezt jól példázza, hogy az ókeresztény egyházatyák
idejében az ima, vagy a püspöki, papi szentbeszéd után a közösség ‫ ״‬Ámen”
felelete kifejezetten a hívó közösség megerősítő szavának számított.
A kinyilatkoztatás meghallgatása, hívó elfogadása és a hitről való tanúságté-
tel a Szentlélek adománya. A Szentlélek Krisztus által közvetít a hívők közössé-
ge és az Atya között, és az Egyház számára is újra és újra feltárja a kmyilatkoz-
tatás és a megváltás eseményét, úgy‫ ׳‬ahogyan ezt az apostoli Egyházban hitték.
Mivel az egyetemes egyházi és a hivatalos tanúságtétel az evangéliumra vonat-
kozik, úgy ahogyan az írás és az apostoli hagyomány tanúsítja, ezért az egyház-
atyák tanúságtétele, a püspökök és pápák szava, az Egyház imáinak, liturgiájá-
nak és vallásgyakorlatának hagyománya másodrangú forrásnak és kritériumnak
tekintendő. Hiszen az egyetlen evangéliumot csak úgy lehet továbbadni, ha egy‫׳‬-
szerre híven őrzik és értelmezik. Ez a kettős követelmény a tanúságtétel sokféle
formájában ölt testet. Mindez a közösség más-más belső szintjének rörvénysze-
rűsége! szerint működik.
Az evangéliumról szóló különböző tanúságtételek az Egyházon belül min-
denki számára egyformán hozzáférhetők, a laikusok számára éppúgy‫׳‬, mint a
hivatalt viselők, vagy a teológusok számára. Minden konkrét hir-tanúságtétel, a
hivatali éppúgy, mint az egyéni vagy közösségi, ehhez mérhető. Ez az összevetés
azonban nem válhat olyan ellenőrző folyamattá, amely minden megfogalmazást
merev mércével mér. Az evangélium ‫״‬az élet igéje” {íján 1,1), amely ‫״‬új gondol-
kodást” és ‫״‬új fordulatot” hoz. A hit továbbadása tehát, amely alapvetően min-
dig a nvelvi közösség átörökítését is jelenti, több mint csupán az ‫ ״‬írott szó szol-
gálata”

XX V
 Néhány szó a ‫ ״‬Denzinger” teológiai használatához

2. Hiteles tanítás
Az Egyház igehirdetés! feladata felelősségteljes és nehéz. A hit alapigazságait
mindenkor az egyén és az adott család mindennapi életében, a társadalmi és
kulturális helyzetekben kell értelmezni. Az effajta konkretizált értelmezés során
könnyen sor kerülhet egyoldalú hangsúlyokra, rövidzárlatokra és tévedésekre.
Mivel Isten kinyilatkoztatása Jézus Krisztusban Isten országának a kezdete, nem
pedig a beteljesedése, mivel a Szentháromság mindenekelőtt az eljövendő di-
csőség záloga, ezért az igehirdetést - mint az evangéliumnak az élet különböző
dimenziói számára történő lefordítását -, -alapvetően az emberi felismerés vé-
ges volta és az emberi gyakorlat korlátozottsága határozza meg. Ez azt jelenti,
hogy a püspökök rászorulnak mindarra a segítségre, azokra a biztonsági mecha-
nizmusokra és intézményes formákra, amelyeket az emberi végesség, a felisme-
rés és a gyakorlat fejlesztésére alakított ki. Másfelől a hallgatónak, mint teljes
jogú kereszténynek, különbséget kell tennie a lényegi és nem lényegi dolgok
között, el kell választania az alapvető mondanivalót a részletektől és az igehirde-
rést a teljes hit részeként kell felfognia. A lélekkel eltelt figyelem tehát maga is
Lélekkel eltelt igehirdetés és tanítás.
Az a segítségnyújtás, amelyre az Egyház ígéretet tett, mindkettőre vonatko-
zik és a hivatalviselők, illetve a hívők részéről többek között az emberi képessé-
gek és adottságok kellő felhasználásában is megnyilvánul. Az Egyház igazságá-
nak alapja Jézus Krisztustól ered, aki magasságos uralkodóként a Szentlélek
által van jelen az Egyházban. Az igazság adományát azonban - tudva azt, hogy
az igehirdetésben lehetnek hibák is -, mindig a helyes értelmezésre és az evan-
gélium meghallására való törekvés, a fordulatok és a megújulás folyamata köz-
vetíti.
A hivatalos tanúságtétel sokszínűségében a tanító döntések különleges he-
lyct foglalnak cl. A hívők életében, a közösségek, illetve a helyi és az egyetemes
Egyház gyakorlatában és felfogásában előfordulhatnak olyan hibák, amelyek a
hitet veszélyeztetik, és amelyek esetében világos döntésre van szükség, hogy a
szóban forgó felfogás, vagy gyakorlat összeegyezterhető-e az evangéliummal,
vág)‫ ׳‬sem. Az ilyen kötelező érvényű tanítóhivatal! döntések meghozatalának
kompetenciáját, a hagyomány során mindvégig - mint az Egyház pásztorainak
- a pápának és a püspököknek tulajdonították. Ez a joghatóság kifejezetten a
hit és az erkölcs (fides et mores) kérdéseire vonatkozik, mivel az evangélium az
isteni kegyelemben rejlő valós életről szól. Egészen a Tridenti zsinatig a ‫ ״‬mores”
kifejezés alatt az egyházi szokásokat és életformát értették; az újkorban már a
szűkebb értelemben vett erkölcstant jelenti.
A tanítóhivatali döntések a fent röviden vázolt normatív jellegű hit-tanúság-
tételre támaszkodnak, és a hit felfogásának szempontjából azért is bírnak kiilö-
nős fontossággal, mert - tekintettel a felvetődő probléma kiélezett kérdéseire -
rendszerint jól megfontolt ítéleteket tükröznek. Jelen gyűjtemény második ré-
sze éppen ilyen dokumentumokat tartalmaz. Azonban ne tévesszük össze eze-
két a tanítói döntéseket az evangélium általános hirdetésével, mivel ezek összes­

XXVI
 Néhány szó a ‫ ״‬Denziuger” teológiai használatához

ségükben sem lépnek az általános igehirdetés helyébe, hanem csupán sajátos

szempontjukból kiegészítik azt. Sót, éppen az evangélium pontosabb megérté-
sét segítik elő. Súlyuk, parancsoló és kötelező jellegük természetesen eltér egy-
mástól.
A tekintélyedet és a kötelező jelleget egy sor kritérium határozza meg. Az
első kritérium a szerzőségből fakad. Nem mindegy, hogy a tanítói döntést ki
hozza meg: a püspök, a püspöki közösség, az egyetemes zsinat, a helyi zsinat
vagy a püspöki kar, valamely kongregáció vagy a pápa. Minél átfogóbb a dön-
téshozó vezetői illetékesség, annál fontosabb maga a tanítói döntés. Az egyete-
mes Egyházban a legnagyobb vezetői illetékesség a pápa és a pápával egységben
lévő püspöki kollégium birtokában van. A második kritérium a tanítói döntés
által érintettek körének nagyságából adódik. Minél nagyobb ez a kör, annál na-
gyobb a döntés súlya. A harmadik kritériumot a döntés tárgya jelenti. A hit és
erkölcs központi mondanivalóját el kell választanunk a periférikus, vagy csak
diszciplináris kérdésektől. A negyedik fontos kérdés az, mely forrásból vezet-
hető le a tanítóhivatali döntés. Ez lehet egy olyan hitigazság, amely mind az
Szentírásban, mind a Szenthagyományban fennmaradt, teljességében vagy váz-
latosan, és lehet teológiai értekezés vagy az általánosan belátható - és ezáltal
filozófiai -, vagy erkölcsi alapelvekból levont következtetés. Az egyházi hagyó-
mány és a meghonosodott szokások is képezhetik a döntés alapját. Az ötödik
kritérium az a forma, amelyben a tanítóhivatali döntés testet ölt. A forma jelzi,
hogy mekkora szerepet játszik a joghatóság. Egy instrukciót, azaz eligazítást
másként kell értékelnünk, mint egy dekrétumot, azaz rendelkezést, vagy egy
enciklikát, azaz körlevelet, vagy az egyetemes zsinat konstitúcióját, vagy határo-
zatát.
A Tanítóhivatal véleményének súlyozásánál gondos vizsgálatra van szükség,
amely tekintetbe veszi a fenti kritériumokat, a történelmi fordulatok szerepét és
a tekintély gyakorlásában az alá- és fölérendelések különböző formáit. A teoló-
giai hermeneutika szabályai kimondják, hogy sem a bevezető és a befejező ré-
szék, sem az egyes érvek, sem a magyarázatok, az idézetekkel nem közvetítenek
önállóan kötelező jelleget, ezek csak a mondanivalót írják körül.
A Tanítóhivatal döntése gyakran teológiai minősítést ad, amely alapján az
adott tan elvetendő vagy sem. A középkor végétől kezdve, különösképpen pe-
dig az újkorban, megjelent a teológiai minősítés is, amely az egyházi tanítás bi-
zonyossági fokát és így elfogadhatóságát jelöli. A középkor virágkoráig a helyes
hit és tévhit szerinti régi értékelés volt érvényben. Figyelembe kell vennünk,
hogy a döntések ( άναθεματίζομεν /damnamus, etc.) nem kizárólag a kinyilat-
koztatás tanításával ellenkező elvekre vonatkoztak, hanem az Egyház elleni vét-
ségekre is. Nem minden elutasított tan szigorúan véve eretnekség.
A XIV. századtól a minősítés differenciálódik. Ahogyan az újkori fdozófiá-
bán egyre fontosabbá válik a bizonyosság, úgy egyre kidolgozottabbá lesz a
teológiai minősítés is. A használatban lévő megkülönböztetések a következők: a
tanítás ‫ ״‬istenhitből fakadó” (de fide divina), ha kifejezetten, vagy bennfoglaltan

X X V II
 Néhány szó a ‫ ״‬Denzinger” teológiai használatához

a kinyilatkoztatás része, a kinyilatkoztatás közvetlen tartalma; ‫ ״‬katolikus isten-

hitből fakad” (de fide divina et catholica), ha ezen felül a Tanítóhivatal formáli-
san is a hit részévé nyilvánítja, az igehirdetés nyilvánvaló tartalma. A ‫״‬hit hatá-
rán” (fidei proximum) van az a tétel, amely a teológusok egyhangú véleménye
‫׳‬alapián kinyilatkoztatott és az Egyház által képviselt igazságnak tekintendő, de
nem tartozik közvetlenül a kinyilatkoztatáshoz.
Fontos azoknak az igazságoknak a minősítése is, amelyeket a kinyilatkoztatás
formailag nem tartalmaz ugyan, de olyan szoros kapcsolatban áll ezekkel, hogy
a Tanítóhivatal határozott hitigazságnak tekinti. Ezeket hagyományosan ‫״‬egy-
házi hitigazságnak” (de fide ecdesiastica) nevezzük. Emellett vannak különbö-
zően minősített teológiai vélemények. A teológiai minősítés során a Tanítóhiva-
tál az adott kor teológiai szóhasználatához igazodik.

3. Tévedhetetlen tanítás
Az általános igehirdetés és tanítás, mely tévedhet, illetve a pápának és a pápával
egységben lévő püspöki közösségnek tulajdonított tévedhetetlen tanítás nem
állnak egymással szemben, mint kér teljesen különálló tanítás. Ezek szorosan
összetartoznak, és a Szentlélek adományában gyökereznek, amelyet az egész
Egyház kapott meg, és amely erősíti az Egyház igazságát, és Isten népének álta-
lános hitfelfogását nem hagyja eltérni az igazságtól. Ezért Isten népének általá-
nos hitfelfogását az ‫ ״‬indefectibilis”, azaz sérthetetlen jelzővel illetjük. Az egye-
temes Egyháznak ebben az ajándékában maga módján a Tanítóhivatal is része-
sül. A hiteles és hivatalos tanítás a tévedhetetlen tanításban, vagyis a hitigazság-
bán vagy dogmában csúcsosodik ki. Akkor beszélünk a hivatalosTanítóhivatal
által megnyilvánuló tévedhetetlen tanításról, ha a világban elszórtan élő püspö-
kök valamit egyhangúlag hitigazságnak nyilvánítanak. A konszenzus képezi az
igazság bizonyíthatóságának alapját és igazolását.
Ettől különbözik a rendkívüli Tanítóhivatal tévedhetetlen tanítása. Az
I. Vatikáni zsinat azzal indokolja az ilyenfajta kompetencia szükségességét, hogy
a hit és az erkölcs kérdéseiben olyan ‫״‬veszélyek”, sőt ‫ ״‬károk” léphetnek fel,
amelyek nyomán megbízható döntésre van szükség arról, hogy az adott felfo-
gás vagy a kérdéses gyakorlat az evangélium keretein belül van-e, vagy mégha-
misítja azt. Az I. és a II. Vatikáni zsinat összegzésében megnevezi azokat a fór-
rásokat és kritériumokat, amelyek alapján a pápa - ugyanez vonatkozik az egye-
temes zsinatokra és a zsinaton kívüli, formális, kollegiális tevékenységben együtt-
működő püspöki közösségre is - megállapíthatja az összeegyeztethetőséget,
illetve a nem összeegyeztethetőséget. Az Egyház tehát a hitbizonyosságnak ezt a
végső lehetőségét azért hirdeti, hogy az egyetemes Egyház egységes maradhas-
són, és hű lehessen alapelveihez; ennek alapját a Szentlélek segítségére vonatko-
zó ígéret képezi.
Amikor a tévedhetetlen definíciókról azt mondjuk, hogy nem az Egyház
jóváhagyása miatt, hanem önmagukban megreformálhatatlanok (‫ ״‬irreforma-
biles”), akkor ez a következőt jelenti: a pápa tételei a püspökök utólagos jóváha-

X X V III
 Útmutató μ olvasáshoz

gvása nélkül is kötelező érvényűek, a törvényes zsinat definícióit másodfokon

sem kell jóváhagyni. Ezek tehát a legfelsőbb szintű határozatok, ezért tártál-
mukkal kapcsolatban nem lehet fellebbezni. A tévedhetetlen tanítóhivarait dön-
rések a hívő ember és az Egyház, mint Isten népe számára, az evangéliummal
kapcsolatban minden tévutat kizárnak.
Ez a minősítés nem jelenti azonban azt, hogy mindig az ideális, a legjobb
megoldást fogalmazták volna meg a hit és erkölcs problémáival kapcsolatban,
vagyis ne lehetne őket újból elővenni, értelmezni, sót kiegészíteni. Természete-
sen igaz, hogy minden definíció magyarázatot igényel, amely megvilágítja, ho-
gyan helyezkedik el mondanivalója a hit egyetemes megértésében és milyen össze-
függésben áll a hit hagyományaival. A hitbizonyosságnak ez a lehetősége nem
önmagában érvényes, mivel a hit definiálható, így világosan elkülöníthető, ön-
magában meghatározható tartalmára való tekintettel. Az egyházi Tanítóhivatal
önmagában nem tudná a kinyilatkoztatás teljes igazságát definiálni. Ebben is
megmutatkozik tehát a tanítás e formájának rendkívülísége.

4. A ‫״‬Denzinger” használatának veszélyei

Yves Congar egyik híres cikke9egy sor veszélyre hívta fel a figyelmet, amelyeket
a ‫״‬Denzinger” felületes, naiv és meggondolatlan használata eredményezhet:
- Az igencsak különböző fajsúlyú szövegek egymásutánja azt a képzetet kelt-
heti, hogy ezek egy törvénykönyv‫ ׳‬paragrafusai, és többé-kevésbé egyforma ér-
vényűek.
- Kialakulhat az a felfogás, hogy ‫״‬a hívók szemében létezik egy mindenek
felett álló felsőbbrendű képződmény, a TanitóhivataL, amely felügyeli, fegyelmezi
és kijavítja őket, és amely megmondja, mi az, amit képviselhetnek, és mi az, amit
nem”.10 Ez a felfogás figyelmen kívül hagyja, hogy a hitet különféleképpen le-
hét megőrizni és értelmezni. A Szenthagyomány éppúgy számon tartja az egy-
házatyákat, mint a liturgiát, a nagy teológusokat, stb. A Tanítóhivatal megnyilat-
kozásai csupán ennek az őrző értelmezésnek egyik, de mértékadó formáját kép-
viselik.
- Őrizkednünk kell attól a felfogástól is, hogy a teológiai kifejezések minden
dokumentumban ugyanazt jelentik. Egyazon szó jelentéstartománya az idők
folyamán igencsak módosulhat. A ‫ ״‬sacramentum” és a ‫״‬dogma” szavak jelenté-
se például jókora változáson ment át.
- A szövegek válogatása a ‫ ״‬Denzinger” eddigi gyakorlatában a pápa tanító-
hivatali megnyilatkozásait előnyben részesítette a részleges és helyi zsinatok és
egyes püspökök hivatalos tanítói megnyilatkozásaival szemben. Ezáltal téves
kép alakulhat ki a hivatalos Tanítóhivatal megnyilvánulási formáinak sokszínű-
ségéról.
- Fontosak azok az összefüggések is, amelyek a Tanítóhivatal definícióit és
deklarációit egybekötik. Ezek a megnyilatkozások a hívó élet kifejezései, céljuk
a vallásos, Szentlélekkel eltelt élet segítése. Ezért ezeket a szövegeket azok értik

XX IX
 Útmutató az olvasáshoz

meg helyesen, illetve teszik magukévá, akik nemcsak külső formának, szinte jogi
értelemben vett előírásnak, hanem hitük bizonyságának tekintik.
—Végül a ‫״‬Denzmger” helyes teológiai használata nem eredményezheti egy-
fajta steril ‫ ״‬Denzinger-teológia” létrejöttét, hanem meg kell akadályoznia a sző-
veggyűjtemény téves értelmezését. Az a bőséges haszon, amelyről Congar a
‫״‬Denz1nger”-rel kapcsolatban beszél, szinte rázúdul arra, aki a szöveggyűjte-
ményt valóban helyes teológiai értelemben olvassa.

III. Útmutató az olvasáshoz

A szpitgi áltozatok megjelenítése

Ha a különböző változatokban a szöveg kibővül, a bővítés szögletes zárójel-
ben, normál írásmódban jelenik meg; előtte dőlt betűkkel a változat forrásának
rövidítése látható (ha szükséges megadni).
Példa (vö. *23): a kiegészítés az ‫״‬ennek” kifejezés:
[LOM0£: ennek] a testnek.
Ha valamelyik változatban a szövegből kihagytak valamit, a kihagyott szöveg
dőlt betűvel jelenik meg, utána pedig [*!] jelzés áll.
Példa (vö. *15 és 22): a kihagyott kifejezés ‫״‬a halottak közül”:
harmadnapon a halottak közül [-!] feltámadott.

Bekezdések számozása és a szövegben előfordulójelzések

1000 = A szövegrészen belül ennek a műnek egy másik szövegére utal.
2400° = A dokumentum előtt található bevezető megjegyzés.
3000°° = Egy szöveggyűjtemény bevezetése, ez a jelzés az adott doku-
mentum bevezető megjegyzése előtti közös magyarázatra
utal.
*15311 = Az 1531-es számú bekezdéshez tartozó első lábjegyzet.
l / I / I , 49 = Idézet olyan művekből, amelyek több, egymás után
megjelenő részből állnak (pl. kötet, kötetrész, rész, füzet,
kézirat). A vessző után következő szám az oldalakat jelöli, ha
nincs más jelzés.
11615-17 = Oldal- és sorszám.
12a 15b = Oldal- és hasábszám (bal vagy jobb).
17C = Oldal- és hasábszám a bekezdés megjelölésével.
60sk; 82skk = A megadott és a következó(k) oldal (ak), vagy szám(ok).
Föl. 4r, = A 4. folió rektó, azaz első oldala.
Föl .6v. = A 6. folió verzó, azaz hátulsó oldala.
[241] = Az Apostoli Szentszék hivatalos kiadványnak oldalszám
jelölése (ÁSS 37 [1904/05-től] és AAS 1 [1909-tól)].

XXX
 Útmutató az olvasáshoz: Általános rövidítések

Á lta lá n o s rövidítések

artikulus = bekezdés ep. = epistula

a. v. = alns verbis Erkl. = Erklárung
al. = alii etc. = et cetera, stb.
Meg). = Megjegyzés (ek) expos. = expositio
apóst. = apostoli fasc. = fasciculus
Appd. = Appendix Föl. = Folió
art. = articulus, cikkely fragm. = fragmentum
Art. = Artikel fundam. = fundamentum
áss. = assertio gr(iech) = griechtsch
Ausg. = Ausgabe(n) hist. = histonsch
Bd. = Bánd hóm. = homilta
köt. = kötet ib(id). = íbidem
c. = capitulum, caput Instr. = Instruktion
ca. = arca kán. = kánon
cf. = confer, conferatur = fejezet
fej-
cit. = citatus, - 1 etc. kiad. = kiadta
col. = columna Klongr. = kongregáció
Coll. = Collectio Konst. = konstitúció
coll. = coll ige 1. = ltber / linea
concl. = conclusto n. = numerus
controv. = controversia N. F. = Neue Folge
coroll. = corollarium NB. = nóta bene
ctm. = certamen Nr. = Nummer
cs. = causa n. = jegyzet, nóta, adnotatio
d.J. = desjahres/derjüngere = pars / pagina
P·
dec. = deasio pár. = párhuzamos hely
ders. = derselbe = például
P1■
difftc. = difficultas Pöntr. = Pönitentiarie
disp. = disputatio propos. = propositio
disq. = disquisitio Ps: ... = Pseudo- ...
dist. = disrinctio = quaestio
q(u).
doc. = documentum qc. = quaestiuncula
dogmát. = dogmatikus r = rektó (a fólió első
Dók. = Dokument oldala)
dt. = deutsch Reg. = Regesten / Register
dub. = dubium , dubitatio resol. = resolutio
(vitatott hely) resp. = responsio
e (x )g (r) = exempli gratia S = Seite
e. a. = et alii S = Sanctus, -i etc.
ebd. = ebenda, uo. s. = sanctus, -i etc.
ed., Ed. = edidir, edirio scl. = salicet
Enzykl. = enaklika
XXXI
 Útmutató az olvasáshoz: Röviditésjegyzck

sect. = sectio
Septg. = Septuaginta
k = és a következő
kk = és a következők
Suppl. = Supplemertr
syst. = szisztematikus
t. = tomus
tábl. = tábla
theol. = teológai
lít. = titulus
tract. = tractatus
u. a. - und andere/unter an-
derem
V = vérző (a folió hatol-
dala)
v(b) g(r) = verbi gratia
V. = von
vatikan. = vatikáni
vol. = volumen
vő. = vesd össze

X X X II
 Γ 1mutató az olvasáshoz: Röviditésjegyzék

Rortditésjegysrk
AAS Acta Apostolicae Sedts (Rom 1909-)
AbhBayAk Abhandlungen dér Bayenseben Akademie dér Wissenschaften, Phtlosophisch-
philologische und historische Klasse (München 1835kk)
ACColon A d a et Decreta Conctlit Prolinál Colomensis... a. Dni. MDCCCLX ... celebrált
(Köln 1862)
ACOe Acta Conciliorum Oecumemcorum, kiad.: E. Schwartz (StraBburg 1914; Berlin-
Lcipzig 1922-1940); 2. sorozat (Berlin 1988kk)
AmER The Amencan EcclesiasttcalReview (New York-Cmcmatti 1889-1905; 1943kk)
AnBoll Analecta Bollandiana (Pans-Brüssel 1882kk)
.\nE Analecta Ecclesiastica (Rom 1893-1911)
AnIP Analecta Iuris Pontifiái (Rom 1855-1891)
Apoll Apollinans. Commentanus tuns canonici (Vadkan 1928kk)
ArchFrPr Archívum Fratrum Praedtcatorum (Rom 1931kk)
ArchHDLMA Archives d’Histoire Doctnnale et 1áttérőire du Moyen-Age (Pans 1926kk)
ArchKKR Archívfür Katholisches Kirchenrecht (Mainz 1857kk)
ArchLKGNLA Archívfür lJleratur- und Kinhengeschichte des Mittelalters (Berlin 1885—1900)
ArchTGran Archnv Teológico Granadino (Granada 1938kk)
ÁSS Acta Sanctae Seás (Rom 1865-1908)
ASyll Acta Sancti Domtnt Nostri Ριί ΓΧ., ex qutbus excerptus est Syllabus (Rom 1865)
ASyn Acta Synodalia Sacrosancti Concílti Oecumenici Vaticam secundt (Vatikán 1970—
1980)
BarAE Annales Ecdesiastia a Chnsto nato ad annum 1198, kiad.: C. Baronius O.
Ravnaldusl. Laderchius (Lucca 1738kk); kiad.: A. Theiner (Barn-Ducis
1864kk)
BcítfGPIiHiMA Beitrage %ur Geschtchte dér Philosophte und Theologie des Mittelalters (Münster
1891 kk)
BekSchELK Die Bekenntnisschriften dér Evangelisch-l^uthenschen Kirche (Göttingen 19676)
BltLE Bulletin de Littérature Ecclésiastique (Toulouse 1899kk)
BoeW J.F. Boehmer-C. Will, Regesta archiepiscoporum Maguntinenstum (Innsbruck
1877kk)
Bruns H.T11. Bruns, Canones Apostolorum et Conciliorum saec. IV-VII (Berhn 1839)
BullCocq Bullarum, Pmilegtorum ac Diplomatum Romanorum Pontificum amplissima collectio.
kiad.: C. Cocquelines (Roml739kk)
BullFr Bullanum Franciscanum, Romanorumpontificum constitutiones, epistolas acdiplomata
continens, kiad.: |.H. Sbaralea—K. Eubel (Rom 1759—1904; 1929—1949)
BullLux Magnum Bullanum Romaitum (Luxemburg 1727kk)
BullOP Bullanum Ordints Praedtcatorum, kiad.: Th. Ripoll-A. Brémond (Rom 1729-
1740)
BullRCt Bullani Romám Corttinuatio (a BullCocq folytatás), kiad.: A. Barbén-R Segreti
(Roml835kk)
BullTau Bullarum, Diplomatum et Pnnlegiorum Romanorum Pontificum Tauriensis ediúo,
kiad. G. Tomassetti et al1 1 .(Tunn 1857-1872)
CaANQ CP. Caspari, Alté und neue Quellén *ur Geschichte des Taufsymbols und dér
Glaubensregel (Christiania 1879)
CaKA C.P. Caspari, Ungedruckte, unbeachtete ...Quellén *ur Geschichte des Taufsymbols
und dér Glaubensregel (Christiania 1866kk)

X X X III
 Útmutató az olvasáshoz: Rövidítésjegyzék

CdICF Codicis luns Canonui Fontos, kiad. P. Gasparn-J. Serédi (Rom 1923-1939)
CdLuc El Codne Lucense de la Colecciön Canőnica Hispana. C. Garda Goldáraz, I.
rész: Reconstrucción (Rom 1954)
CIC Codex luns Canonúi (Rom 1917; 1983)
GvCatt La Chilit Cattolica (Rom 1850kk)
C1PL Claris Patrum Latinorum, kiad.: E. Dekkcrs: Sachs Erudin. jaarboek voor
Godsdienstwetenschappen 3 (Steenbrugge 1951; 19612)
G)DeDe Constituliones, Decreta, Declarationes, kiad.: A II. Vatkám zsinat Általános
Titkársága (Vatikán 1966)
COeD Conciliorum Oecumenicorum Deirela, kiad.: Centro di Documentazione.
Istituto per le Scienze Religiose, Bologna (Barcelona-Freiburg-Rom 19622;
19733)
CollLac A d a et Deirela Sanclorum Connliorum recentiorum. Collectio Lacensis (Freiburg
1870-1890)
CollPF Collectanea S. Congregatioms de Propaganda Fide (Rom 19072)
CouE Epistolae Romanorum Pontificum a S . Clemento usque ad Innocentium III., kiad.:
P. Coustant (hiányos; Paris 1721)
CpChL Corpus Christianorum, Series Latina (Turnholt 1953kk)
CpChLCM Corpus Christianorum, Continuatio Medievalis (Turnholt 1966kk)
CpRef Corpus Re/ormatorum (Berlin 1834kk)
CSEL Corpus Sinptorum Ecclesiasticorum Latinorum (Wien 1866kk)
CVis Concilios Visigóticos e Hispano-Romanos, kiad.: J. Vives (Barcelona Madnd
1963)
DALtg Dictionnaire d’Arthéologie Chrétienne el Liturgie (Pans 1907-1953)
DenCh H. Denifle-E. Qiatelain, Chartulanum Unnersitatis Pansiensis (Pans 1889kk)
DivTltomPl Divus Thomas. Commentanum de philosophia et theologia (Piacenza
1880kk)
DS H. Dcnzinger-A. Schönmetzer: Enihiridton symbolorum definitionum et
declarationum de rebusfidei et morum (Freiburg 1965)
DThC Dictionnaire de Théologie Catholique (Parts 1903kk)
DuPlA Ch. du Plessis d’Argentré, Collectio ludiciorum de noiis erronbus qui ab initio
XII saeculi... usque ad a. 1713 in Ecclcsia proscnpti sunt et notati (Paris
17281 ; 17552)
DU H. Denzmger-Johannes B. UmbergSJ: Enchináon Symbolorum, defimtionum
et declarationum de rebusfidei et morum (Fnburgi Bnsgoviae, 1937)
EnchB Enchindion Biblicum, kiadja a pápai biblia bizottság (Rom 1961*)
EnglHR English Histomal Rétiéin (London 1886kk)
EstEd Estudios Eclesidsticos (Madnd 1922kk)
ET A z egyház? törvénykönyv (Budapest 1986)
ETT A z Egyház társadalmi tanítása, (Budapest 1996)
EtFranc Études Franciscaines (Pans 1899kk)
ΠΡ Flonlegtum Palnsticum (Bonn 1904—1941)
Frdb Corpus luns Canontci, kiad. E.L. Fnedberg (Leipzig 1879—18812J
FThSt Freiburger Theologische Stmiien (Freiburg 1910kk)
Fűnk F.X. Fűnk, Patres Apostolin (Tübmgen 1901kk)
GChSch Die Griechischen Chnstlichen Scbnfisteller dér ersten drei Jahrhunderte (Berlin-
Leipzig 1897kk)

X X X IV
 Útmutató a2 olvasáshoz: Rövidítésjegyzék

Greg Gregonanum (Rom 1920kk)

Guibert |. de Guibert, Documtnta ecclesiastica chnstianae perfectioms stúdium spectanha
(Rom 1931)
HaC J. Hardouin, Acta Comihorum el Epistolae decretales ac Constitutiones Summorum
Pontificum ab anno 34 ad annum 1714 (Paris 1714—1715)
H |b HistorischesJahrbucb dér Görres-Gesellschaft (Münster - München 1880kk)
Hn A. Hahn —G.L. Hahn, Bibüothek dér Symbole und Glaubensregeln dér Altén
Kinhe (Breslau 18973)
Irémkon hintkon (Amay sur Meuse - Chevetogne 1926kk)
JR Pb. Jaffé, Regesta Pontificum Romanorum, kiad. S. Löwenfeld — F.
Kaltenbrunner - P. Ewald (Leipzig 1885-18882)
JThSt The Journal ofTheological Studtes (Oxford - London 1899kk)
Karmins J.N. Karmiris.Tá δογματικά και συμβολικά μνημεία της
Ορθοδόξου Καθολικής ’Εκκλησίας. 1. kötet (Athén 1952)
Katholik Dér Kathohk (StraBburg - Mainz 1821 -1918)
Kelly Earty Christian Creeds. John Norman D. Kelly (London)
KIT Kláné Testefür Vorlesungen und Übungen, kiad.: H. Lietzmann (Bonn 1902kk)
KüA K. Künstle, Antiprisalhana (Freiburg 1905)
KüBS K. Kunstle, Eme Bibüothek dérSymbole und tkeologtscherTraklate ^itrBekampfung
des Priscillianismus (Mainz 1900)
LQF Ijturgiennssenschaflüche Quellén und Forschungen (Münster 1957kk)
Ltzm Symbole dérAltén Kinhe, válogatás. H. Lietzmann (KIT 17-18; Bonn 19142)
MaC Sacrorum Conáliorum nova et amphsáma collectio, kiad.: J.D. Mansi (Firenze
1759-1827; Pans - Leipzig 1901 -1927)
MGH Monumenta Germantae Historica inde ab anno 500 usque ad annum 1500
(Hannover - Beriin 1826kk)
MigThC Theologiae Cursus completus, kiad. J: P. Migne (Paris 1838kk)
NArch Neues Archív dér Gesellschaftfür áltere deutsche Geschichtskunde zűr Beförderung
einer Gesamtausgabe dér Quellén deutscher Geschichte des Mittelalters
(Hannover 18761936‫)־‬
NGWGött Nachrichten dér Gesellschaft dér Wissenschaften in Göltingen (Berlin 1884kk)
NKD Nachkonfihare Dokumentation, hrsg. vöm Liturgischen Institut Trier (Tner
1967‫־‬1977)
NvRTh Nouvelle Revue Théologique (Louvain 1869—1940; 1945kk)
ÖstVJKTh österreichische Vierteljabrsschrifi für Kathohsche Theologte (Wien 1862-1874)
OtChrPer Őrientaha Chnstiana Penodica (Rom 1935kk)
PerRMor Penodica de Re Morah, Canonica, Liturgica (Roml903k)
PG Patrologtae Cursus completus, Senes Graeca, kiad.: J.-P. Migne (Pans 1857kk)
PL Patrologtae Cursus completus, Senes Latina, kiad.: J.-P. Migne (Paris 1844kk)
PoR A. Potthast, Regesla Pontificum Romanorum inde ab anno p. Christum 1198
ad annum 1304 (Berlin 1874kk)
PTS Patristische Teste undStudien (Berlin - New York 1964kk)
RBén Revue Bénédntine (Maredsous 1884kk)
RecliScRel Rechenhes de Sáence Rehgieuse (Pans 1910-1940; 1946)
RechThAM Recherches de Theologte Anáenne el Méáivale (Louvain 1929—1940; 1946kk)
RHE Revue d’Hisloire Ecclesiastique (Louvain 1900kk)
RHLRel Revue d’Histoire et Litlérature Rehgjeuse (Paris 1896-1907)

XXXV
 Útmutató az olvasáshoz: Rövidítésjegyzék

RHPhRel Retue d’Histoire et Pbilosophie Religieuse (StraBburg-Paris 1921kk)

RiTr Canones et Decreta Conctlu Tndentini ex editione Romana a. MDCCCXXXIV
repetiti, kiad.: E.L. Richter (l^ipzig 1853)
RömQ Römische Quartalschnftfür cbnstliche Altertumskunde undfür Kinhengeschicbte
(Rom- Freiburg 1887kk)
Routh M.J. Routh, Reltquiae sairae sívé auctorum fere iám perditorum 2' et 3' saecuh
p. Chnstum natum quae supersunt (Oxford 1846kk)
SbBayAK Sit^ungsbencbte dér Bayenseben Akademte dér Wissenschaften tu München,
philosophisch-histonsche klasse (München 1860kk)
SbW1em\K S1t~ungsbenchte dér Bayenschen Akademte dér Wissenschaften, philosophisch-
histonsche Klasse (Wien 1848kk)
ScuolaCatt La Scuola Cattolica (Mailand 1873)
SGTr Concilium Tndenltnum, Dianorum, Actorum, Epistularum, Tractatuum nova
Collecüo, kiad. Görres-Gesellschaft (Freiburg 1901kk)
SouChr Sources Chrctiennes (Paris 1941kk)
ST Sludie Testi. Biblioteca Apostolica Vaticana (Vadkan 1900kk)
TD Textusét Documenta, Senes theologica (Roml932kk)
TheiTr A d a génurna Sacrosancti oecumenict Conalti Trtdenltnt, kiad.: A. Theiner
(Zagreb-Leipzig 1874)
Thl A. Thiel, Epistolae Romanorum Ponüfecum ... a Sancto Hilano usque ad
Pelagium II (befejezetien; Braunsberg 1868)
ThPiQ Theologisch-Praktiscbe Quartalscbnfi (Linz 1848kk)
ThQ Theologjsche Quartalschnft (Tübingen 1819kk)
ThR Tbeologtscbe Ret ue (Münster 1902kk)
TU Teste und Unlersuchungen %ur Geschichte dér aUchrtsthchen Literatur (Berlin-
Leipzig 1882kk)
Turner Ecclesiae Occidentalis Monumenla iuris antiquissima. Canonum et Conciliorum
graecorum interprelatxones Latinae, kiad. C.H. Turner (Oxford 1899-1934)
VigChr Vigtliae Chrislianae. A Review of Early Christian Life and Language
(Amsterdam 1947kk)
Viva D. Viva, Damnatarum tbestián theologica trutina, Teile 1—3 in einem Bánd
(Padua 1711*)
VZst A II. Vatikáni ‫ י‬sinat tanítása, (Budapest 1975)
ZKG Zeitschnft für Kmbengeschichte (Gotha-Stuttgart 1876kk)
ZKTh Zettschnflfür Kalholische Theologie (Innsbruck 1877kk)
ZNTW Zeitschnftfür die Neutestamentlicbe Wissenschaft und die Kunde dér álteren Kirche
(GieBen 1900kk)
ZSavStKan Zeitschnft dér Satigny-Slijflungfür Rechtsgeschicbte, kanonistisebe Abtetlung
(Weimar 1911-1944; 1947kk)

XXXVI
 ELSŐ RÉSZ

HITVALLÁSOK

Azok a hitvallások, amelyek ebben a kézikönyvben szerepelnek, rögzült szó-

használatú formulák. Felölelik a legfontosabb hitigazságokat; elnyerték az egy-
házi hatóság jóváhagyását és általában a hit nyilvános megvallására szolgáltak.
Ebben a gyűjteményben eltekintünk azoktól a formuláktól, amelyeket az
egyházi írók csak hozzávetőlegesen idéznek, vagy amelyek még nem mutatnak
rögzült formát, illetve amelyek csak hipotetikus vagy bizonytalan rekonstrukci-
ók. Hasonlóképpen nem kerültek be a tisztán magán hitvallások sem.
Azok a hitvallások, amelyek az Egyházi Tanítóhivatal valamely ünnepélyes
alkalmára vezethetők vissza és tartalmuk jelentősége az Egyházi Tanítóhivatal
más dokumentumaihoz köthető, ‫״‬Az Egyház Tanítóhivatalának dokumentu-
mai” címmel részben a kötet második részében találhatók. Ezek keletkezési
időpontjuk is többnyire ismert: zsinati hitvallásokról és olyan más hitvallásokról
van szó, amelyeket pápák terjesztettek elő vagy fogadtak el.
Azok a hitvallások, amelyeknek eredete homályos, mivel csak lassanként
alakultak ki az egyházi életben és a liturgiában használták őket, csak igen
nehezen sorolhatók be a dokumentumok időbeli szempontok szerint kialakí-
tott gyűjteményébe, ezért célszerű ezeket önállóan összegyűjteni. Ennek az az
előnye, hogy azokat a hitvallásokat, amelyek azonos eredetűek vagy egymással
rokonok, könnyebben össze lehet hasonlítani.

37
*1 Hitvallások: Apostolok Levele

EGYSZERŰ HITVALLÁSOK

A következő hitvallások egymás mellé rendelt hittételekből állnak.

1: Az Apostolok Levele (etióp változat)

Apokrif mű, amely a 160—170‫־‬es évek körül íródott Kis-Azsiában. Csak egy etióp sző-
vegváltozat maradt fenn. A szövegben elrejtett címet C. Schmidt fedezte fel; előzőleg
tévesen egy másik apokrif mű, a Testamentum in Galilaea Domini Nősíti Jesu Christi
részeként tartották számon.
Kiad.: C. Schmidt - I. Wajnberg, Gesprache Jesu mit setnen Jüngern nach dér Auferstehung.
Etn kátholtsch-apostolisches Sendschreiben des 2. Jahrhunderts, cap. 5. (TU 43/III; Leipzig 1919)
32 / L Guerner, Le Testament en Galilée de Notre SeigneurJésus-Christ, cap. 16. (Patrologia
Orientalis 9; Paris 1913) 192. - [Szögletes zárójelben a későbbi betoldások.]

[A M k 6 ,3 9-ben a csoda öt kenyerét allegorikusán ügy m agyarázza, m int a hitvallás ö t tételét.]

1 az Atyában, a mindenség uralkodójában,
és Jézus Krisztusban [a mi üdvözítőnkben]
és a Szentlélekben, [a pártfogóban],
és a szent Egyházban,
és a bűnök bocsánatában.

2: A Dér Balyzeh-i liturgikus papirusz

Egy Felső-Egyiptomban talált VI. századi töredék, amely a IV század közepének liturgiá-
!át tartalmazza; ügy látszik azonban, hogy a benne lévő hitvallás sokkal régebbi. A hiányos
szöveget az ΑΝΑΣΤΑΣΙ [...] ΑΓΙΑ szavak között egyesek így egészítik ki: ανάστασήν, καί]
αγία καθολική έκκλησία. Ε nehézkes olvasat helyett megfelelőbb idézni a ].A.
Jungmann által javasolt (ZKTh 48 [1924] 465—471) és C.H. Roberts által átvett re-
konstruált szöveget: ανάστασήν έν tffl.... vö. a hasonló szerkezetekkel: *3k 60 62.
Kiadva: GH. Roberts - B. Capelle, An earty euchologjon: The Der-Balizeh Papyrus enlarged
and re-edited (Bibliothcque du Muséon 23; Leuven 1949) 32; fotó reprodukció, 6. tábla / P.
de Púmét, in: RBén 26 (1909) 42 / DALtg 2/II (1925) 1884 / Kelly 92 / Ltzm 26.

2 Hiszek Istenben, a mindenható Atyában,

és az O egyszülött Fiában, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban,
és a Szendélekben,
és a test feltámadásaiban,
a] szent katolikus Egyházban.

3-5: Az egyiptomi egyház konstitúciói, 500 körül

Ezek a konsütúciók (határozatok) Római Szent Hippolütosz (Hippolytus Romanus)
Traditio apostolivá c. művére (vö. *10) vezethetők vissza, és kopt (szahid és bohairi)
nyelven, etióp és arab változatban maradtak fenn. E változatok közül Hippolütosz

38
 Hitvallások: Az egyiptomi Egyház konstitúciói *3-5

eredeti görög szövegéhez a szahid áll a legközelebb. A recenziók között található több
hitvallás mind az egyszerű (*3-5), mind a továbbfejlesztett (*62k) formában.
Kiadva: W T111 - J. Leipoldt, D ér koptische Texí dér Kmhenordnung HippolyU , cap. 46,11
(TU 58; Berlin 1954) 21; H. Duensing, Dér átbiopiscbe T est dér Kirchenordnung Hippolyts. cap.
34 39 (Abhandlungen dér Akademie dér Wissenschaften, Phüologisch-histonsche Klasse,
3. Folge, no. 32; Göttingen 1946) 75 111; F.X. Fűnk, Didascaha el Consütutiones
Apostolorum 2: Teslimonia et Scriplurae propinquae: Constitutiones Ecclesiat Aetyptiacae, c.
16,14. (Paderbom 1906) 110. A latin szöveg (3-5) Till és Duensing német kiadásamak
fordítása; a kopt szövegben megmaradt görög kifejezéseket zárójelben közöljük.

a) Kopt szövegváltozat: Keresztelési hitvallás

Hiszek (πιστεύειν) az egy igaz Istenben, a mindenható (παντοκράτωρ) Atyában, 3
és az ő egyszülött (μονογενής) Fiában, Jézus Krisztusban (Χριστός), Urunkban
és Üdvözítőnkben (σωτήρ),
és az ó Szentjeikében (πνεύμα), aki [mindent] éltet,
az egylényegű (όμοούσιος) Háromságban (τριάς),
egy istenségben, egy hatalomban, egy uralomban, egy hitben (πίστις), egy
keresztségben (βάπτισμα) [vö. E f 4,5], a szent, katolikus (καθολική) és
apostoli (άποστολική) Egyházban (έκκλησία),
egy örök életben. Ámen.

b) Etióp szövegváltozat kérdő formában

Hiszel-e az egy Istenben, a mindenható Atyában, 4
és az ö egyetlen Fiában, Jézus Krisztusban, Urunkban és Üdvözítőnkben,
és az egész teremtést éltető Szentlélekben,
az isteni mivoltában egyenlő Háromságban,
és egy Úrban, egy uralomban, egy hitben, egy keresztségben [vő. E f 4,5],
a szent katolikus Egyházban,
és az örök életben?

c) Etióp szövegváltozat kijelentő formában

Hiszek az egy Istenben, az Atyában, mindenható Atyában, 5
és az egy Fiúban, az Úr Jézus Krisztusban,
és a Szentlélekben,
és a test feltámadásában,
és a szent, egy, katolikus Egyházban.

6: Az örmény Egyház keresztségi hitvallása (Kis hitvallás)

Kiadva: A. Ter-Mikelian, Die armenischt Kirche in ihren Be^jehungen %urby%antinischen vöm
4. bis ~um 13. Jahrhundert (Leipzig 1892) 27 (a fordítás a latin változaton alapszik). Egy
[szögletes zárójelben, összehasonlítás céljából közölt], némileg eltérő (latin) szöveget
hoz l.A. Assemam; Codes liturgicus Ecclesiae umversae, (Roma 1479; újra kiadva Paris-
Leipzig 1902) 2,203k / Hn 136. §. - Az örmény Egyház nagy hitvallását ld. *48k alatt.

39
*6 Hitvallások: Az öriuéuy Egyház kcresztségi hitvallása

6 Hiszünk a legszentebb Háromságban, az Atyában és a Fiúban és a Szentlélek-

ben,
Gábriel híradásában, [Mária foganásában,] Krisztus születésében, keresztségé-
ben, [az ünneplésében (?),] [önként vállalt] szenvedésében, a keresztrefeszí-
tésében, a háromnapos eltemettetésében, a [boldog] feltámadásában, az
isteni mennybemenetelében, az Atya jobbjára ülésében, a félelmetes [és di-
csóséges] eljövetelében —
< f1 < /‫״‬ralijukés 2hisszük [2 1 ‫] ־‬.

TAGOLT HITVALLÁSOK

I. HÁRMAS SZEN TH ÁR O M SÁ G TA NI SZER K EZET

Az ilyen szerkezetű hitvallások nyelvi struktúrája megfelel a Szentháromságban való

hitről feltett hármas keresztségi kérdésnek. Három főrészből áll, melyek az egyes isteni
személyekre vonatkoznak. Nehézkes azoknak a cikkelyeknek a besorolása, melyek az
Egyházban, a bűnök bocsánatában, és a feltámadásban, stb. való hitet fejezik ki.
Többnyire ág)‫ ־‬csatlakoznak a Szendétekről szóló cikkelyhez, hogy a bennük kifejezett
igazságok mint a Szentiéleknek tulajdonított dolgok jelenhetnének meg; egy ilyen
magyarázat azonban nem veszi figyelembe a történeti fejlődést. Amint az az egyszerű
hitvallásokljól egyértelműen kiderül, ezeknek a cikkelyeknek korábban saját helyük
volt, amely az isteni személyekre vonatkozó cikkelyek mellé volt besorolva. Miután a
szentháromságos cikkelyek kifejlődtek és kibővültek, ezt az eredeti mellérendelést
elmosták vagy elnyomták. Történeti szempontból nézve tehát ezeket a szakaszokat
inkább tekinthetjük egy háromrészes hitvallás ‫ ״‬függelékének” vagy ‫״‬záradékának”;
mégis a hitvallások szövegét a továbbiakban ügy közöljük, ahogy azt a nyelvtani
szerkezet megkívánja.

A. NYUGATI FORM ULÁK

A P O ST O LI H IT V A L L Á S

Ezzel a névvel !elölünk egy bizonyos hitvallási formulát, amelyről sok évszázadon át ügy
vélték, hogy maguk az apostolok állították össze, és ezért a legnagyobb tekintélynek
örvendett. E vélemény legrégibb nyomai a IV. század végén jelennek meg: vo. Sihcius
pápa 390-ben a Milánói zsinathoz írt levele (ezen Szent Ambrus elnökölt), melyben
először említik az ‫״‬Apostolok hitvallása” elnevezést (PL 16,1174); Szent Ambrus
Esphnatio symboit (k1 ad!a O. Faller: CSEL 73,10k / B. Botte: SouChr 25bis paris 19612]
46-48 54 / PL 17,1093 1096); Aquileai Rufinus , E.xpositio in Symbolnrum 2 (kiadja M.
Simonetti: CpChL 20 [1961] 134 / PL 21,337), íródott 404 körül. A legenda szerint
minden apostol egy-egy fejezettel !árult hozzá; vö. pl. PL 39,2189 (= Pseudo-
Augusrinus, Sermo 240 \D t symbolo]); 89.1034D; Hn 42k.§ 66, (III) 92 99; Hn 42.§ 87. j.;
GF. Bühler: Speculum 28 (Cambridge/Massachusetts 1953) 335-339. Ezt a véleményt a
XV században kezdték a kritikai érvek megingatni. Mai tudásunk szerint az apostoli
hitvallás legrégibb ismert formáját nem lehet a II. század utolsó évtizedeinél korábbra
keltezni.

40
 Hitvallások: Római Hippolütosz *10

A hitvallás két formában fejlődött: a régebbi római formát —‫״‬R”-rel !elölve —

Rómában vezették be, és mind görögül, mind latinul áthagyományozódott. A későbbi
forma az általánosan elfogadott szöveg (‫״‬T”), mely kb. a VII. században valószínűleg
Dél-Galliában keletkezett, és amelyet később Rómában is bevezettek. A későbbiekben a
latin Egyház többi része is átvette a ‫״‬T” formát. A Római Katekizmus (1566) és a Római
Breviánum (1568) megjelenése a fejlődés végét jelentette.

Róma, III. század eleje (az ‫״‬R ”-relpárhuzamos vagy azpal rokon forma)

10: Római Hippolütosz: ‫״‬Traditio apostolica” (latin szövegváltozat)

Római Szent Hippolütosz (Hippolytus Romanus áldozópap, 217-235 ellenpápa) 215-
217 könil írta Άποστολική παράδοσις (Tradiüo apostoliba) c. művét; az eredeti görög
szöveg elveszett. Vannak azonban keleti kánongyűjtemények, amelyekben a mű részben
fennmaradt, mégha többé-kevésbé kibővítve vagy megcsonkítva is: Azegytptorm Egyház
határozóim, a Canones Hippolyli, a Constitutiones Apostolorum VIII, és a Testamentum Domtm
Nostn lesu Christi (vö. *3-5 62-64 60k). Nyugaton csak egyeden latin szövegváltozata
maradt fenn, mely bár töredékes, de megbízható, nevezetesen a veronai LV 53
palimpszesztben (400 körül). Az ebben fennmaradt hitvallás kérdő formájú, amely
régebbi a kijelentő formáknál. A hiányos hitvallás első részét helyre lehet állítani Hippolit
kánonjaiból [Canones Hippolyti[ (*64). Ez a szöveg nem vezethető le az általunk ismert
régebbi római formából (*llk), hanem talán egy korábbi közös ősre nyúlik vissza.
Kiadva: E. Hauler, Didasbakae Apostolorumfragmenta Veronensia latina (Leipzig 1900) 11Ok
(Fragm. LXXIII) / B. Botte, La Traátion Apostolique de saint Hippolyte. Essai de reconstruction
(Münster 1963) 48 50 / SouChr 1Ibis (Pans 19842) 84—86 / Kelly 95 / Ltzm lOk.

[Hiszel-e az Istenben, a mindenható Atyában?] 10

Hiszel-e Krisztus Jézusban, az Isten Fiában,
aki a Szentiélektől Szűz Máriából született,
és keresztre feszítették Pontius Pilátus alatt, meghalt és eltemették, és a
harmadik napon feltámadott élőként a halottak közül, és felment a
mennyekbe, és az Atya jobbján ül, s el fog jönni ítélni élőket és holtakat?
Hiszel-e a Szentiélekben, és <h1 szed-e> a szent Egyházat és a test feltámadását?

Róma, III. század (ű ‫״‬régebbi római"forma - RJ

11: Aethelstan király zsoltároskönyve

Monasztikus eredetű liturgikus kódex a IX. század elejéről, amely a tulajdonképpeni
zsoltároskönyv (psalterium) után egy‫־‬görög hitvallást közöl angolszász betűs átírásban.
A hitvallás az ‫ ״‬R” típus legrégebbi formái közé tartozik.
Kiadva: Hn 18. § / Ltzm 10 / CaUQ 3,5.
Összehasonlító szöveg: [Az eltérések szögletes zárójelben.)
Markellosz, Anküra püspöke (Galatea, Kisázsia), 340 körül I. Gyula (Iulius)
pápához fellebbezett, hogy az eretnekség vádjával szemben védekezzék. Leveléhez
csatolta a pápa keresztségi hitvallását.
Kiadva: Szalamiszi Epiphaniosznál, Contra haeresespanana, haer. 72,3,1: kiadja K. Holl
(GChSch) 3,258 / F. Oehler 2/1 (Berlin 1861) 52 / PG 42,385D / E. Klostermann, Die
41
 Hitvallások: Aethelstau király zsoltárosköuyve

Fragmente Marcells (GChSch: Eusebius 4 [I^eipzig 1906], függelék) 21519-24 (129. Fragm.) /
Kelly 106 / Hn 17. §. —Úgy tűnik, a ‫״‬πατέρα” (Atya) szót figyelmetlenségből hagyták ki,
a ‫״‬ζωήν αιώνιον” (örök életet) kifejezés pedig a keleti változattal (vö. *40-55) való
keveredés miatt került be.

Hiszek Istenben, a mindenható Atyában [-!];

és Krisztus Jézusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban,
aki Szentlélekból született és Máriából, a Szűzből,
akit Poncius Pilátus alatt keresztre feszítettek és eltemettek, és a harmadik
napon feltámadt a halottak közül, felment a mennyekbe, és ül az
Atyának a jobbján, ahonnan eljön ítélni élőket és holtakat,
és a Szentlélekben, a szent Egyházban, a bűnök bocsánatában, a test feltárna-
dásában, [az örök életben].

12: Codex Laudianus

A Codex Laudianus graecus 35 (VI—VII. század), mely az Apostolok Cselekedeteinek
Codex ‫״‬E” néven ismert kézirata, a végén tartalmaz (föl. 226v) egy latin nyelvű hitvallást
is az ‫״‬R” forma szerint.
Kiadva: Hn 20. § / CaUQ 3,5 / Kelly 105 / vö. Ltzm 10.
Összehasonlító szöveg:
Swainson Codex (VIII. század) egy, csak kevéssel újabb latin hitvallást tartalmaz
[szövegét ld. szögletes zárójelben].
Kiadva: C. Swainson, The Nicene and A postles' Creed (London 1875) 161 / Hn 23. §.
Tyrannius Rufinus Commentarius in Symbolum című (404 körül íródott) művében
utal néhány különbségre a római és az aquileiai szöveg között: M. Simonetti: CpChL
20 (1961) 140 152 177 / PL 21.344AB 356A 381A. A római hitvallás pontos szövege
azonban ebből nem tűnik ki.

Hiszek Istenben, a mindenható Atyában,

és Krisztus Jézusban [Jézus Krisztusban], az ő egyetlen Fiában, a mi Urunkban,
aki a Szentlélektól és Szűz Máriától született,
akit Pontius Pilátus alatt keresztre feszítettek és eltemettek, harmadnapon
feltámadt a halottak közül, felment a mennyekbe, ül az Atya jobbján,
ahonnan [onnan] el fog jönni ítélni élőket és holtakat,
és a Szentlélekben, [hiszem] a szent [katolikus] Egyházban [-at], a bűnök bocsá-
natát, a test feltámadását.

Milánó, I V s^á^ad itge (módosított ,.R”forma)

13: Szent Ambrus (Ambrosius M ediolanensis) milánói püspök: Expla-

natio symboli
Ezt az Explanatió-t (magyarázatot) valószínűleg egy írnok !egyezte le Szent Ambrus
(f397) szavai alapján. A szerző kijelentését, miszennt a római hitvallást kívánja előadni
 Hitvallások: Szent Ambrus milánói püspök *13

(c.7: Faller 10), nem szabad szó szerint értelmezni. Célja csupán a hitvallás tartalmi
ismertetése.
Kiadni: O. Faller: CSEL 73 (1955) 19*: itt található az egész értekezésben szétszórt
hitvallás helyreállított szövege / B. Botte: SouChr 25b1s (19803) 46-58 / PL 17,1193-
1196 / Kelly 171k / CaUQ 2,50-58 / CaANQ 201k 213-222.

Hiszek Istenben, a mindenható Atyában, 13

és Jézus Krisztusban, az ő egyetlen Fiában, a mi Urunkban,
aki a Szentlélektól Szűz Máriából született,
Pontius Pilátus alatt szenvedett, meghalt és eltemették, harmadnapon
feltámadt a halottak közül, felment a mennyekbe, az Atya jobbján ül,
ahonnan el fog jönni ítélni élőket és holtakat,
és a Szendélekben, <hiszem> a szent Egyházat, a bűnök bocsánatát, a test
feltámadását.

14: Szent Ágoston (Aurelius Augustinus): 213. beszéd a hitvallás átadá-

sakor (= Sermo Guelferbytanus 1)
Szent Ágoston, hippói püspök (396—430), különféle hitvallási formulákat idéz. A 212-
214. számú beszédek, jóllehet Hippóban hangzottak el, a milánói formát közük, a 215.
beszéd pedig (*21) a hippóit. A 391. vág)392 ‫־‬. évből származó 214. számú beszéd a
legrégebbi. A UberdeFideetSymbolot. művében (CSEL41,3-32/ PL40 [1887] 181-196)
Ágoston nem a pontos formát közli, amint azt maga is írja: Retractationes I 16 (másutt
17), η. 1 (A. Mutzenbecher. CpChL 57 [1984] 526-8 / CSEL 36,847-9 / PL 32,612). A 213.
számú beszédet, melyet a legrégebbi kézirat nyomán Sermo Guelferbytanus-níiV. is nevez-
nck, az alábbiakban főszövegként közöljük, míg a 212. és a 214. számú beszéd eltérései
[szögletes zárójelben] vannak.
Kiadni: [213. beszéd]: G. Morin, in: Miscellanea Agostiniana 1 (Roma 1930) 441-
450 / CaANQ 223-249. - [212-214. beszéd]: PL 38,1058-1072 / Kelly 171k / Hn
33. § / Ltzm 11.

Hiszek Istenben, a mindenható Atyában, 14

és Jézus Krisztusban, az ó egyetlen Fiában, a mi Urunkban,
aki a Szentlélektól és 1S 1Máriától [212 214: 21] született,
Pontius Pilátus alatt [212 214: szenvedett], keresztre feszítették és eltemették,
harmadnapon feltámadt a halottak közül, felment a mennybe, az Atya jobbján
ül, onnan fog eljönni Ítélendő [212 214: ítélni] élőket és holtakat,
és a Szentiélekben, a szent Egyházban [212 214: -at], a bűnök bocsánatát, a fest
feltámadását.

Rarenna, V. s~á*ad (módosított ‫״‬R ”forma)

15: Aranyszavú Péter: 57-62. beszéd

Az 57-62. beszédben Aranyszavú Péter (Petrus Chrysologus) ravennai püspök (433-458)
a teljes hitvallást ránkhagyta. Kisebb eltérések azonban előfordulnak.
Kiadva: A. Olivar CpChL 24 (1975) 314-355 312 / PL 52,357-375 / Kelly 172k / Hn
35.§ / Ltzm 12.
43
*15 Hitvallások: Arany szavú Péter

15 Hiszek Istenben, a mindenható Atyában,

és Krisztus Jézusban, az ó egyetlen Fiában, a mi Urunkban,
aki a Szentiélektől Szűz Máriából született,
akit Pontius Pilátus alatt keresztre feszítettek és eltemettek, harmadnapon
feltámadt a halottak kö~ul [58 60 61 :-!], felment a mennyekbe [62: meny-
nyekbe], az Atya jobbján ül, onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat.
Hiszek [60: Hiszünk] a Szentlélekben, a szent [62: katolikus] Egyházat, a bűnök
bocsánatát, a test feltámadását, a~ önök életet [61:-!].

Aquileia, IV . s~á~ad vége (módosított ‫״‬R ”forma)

16: Tyrannius Rufinus: Expositio (ill. Commentarius) in symbolum

A szerző 404 körül írta. Magyarázva az ő hazai, aquileiai hitvallását egyszersmind számot
ad arról a néhány helyről, amelyek a Rómában használatos hitvallástól különböznek. A
nem anánus hitvallások között itt fordul elő először az eredetileg csak a szemianánusok-
nál elterjedt formula az alvilágra szállásról.
Kiadva: M. Simonetti: CpChL 20 (1961) 133-182 / PL 21,335-381 / Kelly 172k /
Hn 36. § / Ltzm 12.

16 Hiszek Istenben, a mindenható, láthatatlan és szenvedésre képtelen Atyában,

és Krisztus Jézusban, az ő egyetlen Fiában, a mi Urunkban,
aki a Szentlélektől Szűz Máriából született,
<akit> keresztrefeszítettek Pontius Pilátus alatt és eltemették, alászállt az
alvilágba, harmadnapon feltámadt a halottak közül, felment a mennybe,
az Atya jobbján ül, onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat,
és a Szentlélekben, a szent Egyházat, a bűnök bocsánatát, ezen test feltámadását.

Firenze, VII. s~á~ad (módosított ‫״‬R ”forma)

17: Firenzei missale és sacramentarium

A könyv a VII. századból származik és egy értekezést tartalmaz a hitvallásról.
Kiadva: CaANQ 295-304 / Hn 39. §. - Reg.: QPL 1751.

17 Hiszek Istenben, a mindenható Atyában,

és Jézus Krisztusban, az ő egyetlen Fiában, a mi Urunkban,
aki a Szentlélektől és Szűz Máriától született,
Pontius Pilátus alatt keresztre feszítették és eltemették, harmadnapon feltámadt
a halottak közül, felment a mennybe, az Atya jobbján ül, onnan fog eljönni
ítélni élőket és holtakat,
és a Szentlélekben, a szent Egyházban, a bűnök bocsánatában, a test
feltámadásában.

44
 Hitvallások: Remesiauai Szeut Nicetas: A liitvallás kifejtése *19
Moesia, ili. Dada, IV . s%á~ad tige (bővített ‫״‬R ”forma)

19: Remesianai Szent Nicetas (Nicetas a Remesiana): A hitvallás kifejtése

Ez a hitvallás-magyarázat a Competentibus ad baptismum instruclionis libelli VI. című,
töredékesen fennmaradt mű 5. könyvében található, melyet korábban Nicetas aquileiai
püspöknek tulajdonítottak, ma viszont Remesiana (111. Romatiana/Moesia Supenor -
Béla Palanka, a szerbiai Nis közelében) azonos nevű püspökének (f414 után).
Kiadta: A.E. Burn, Niceta of Remesiana. His Life and Works (Cambridge 1905) 39-49 /
CaKA 341-360 / PL 52,865-874 / Kelly 174 / Hn 40. §.

Hiszek Istenben, a mindenható Atyában, [mennynek és földnek Teremtójében], 19

és az ő Fiában, Jézus Krisztusban, [a mi Urunkban (?)],
aki a Szentlélekból és Szűz Máriából született,
Pontius Pilátus alatt szenvedett, keresztre feszítették, meghalt, harmadnapon
feltámadt élőként a halottak közül, felment a mennyekbe, az Atya
jobbján ül, onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat,
és a Szentlélekben, a szent katolikus Egyházat, a szentek közösségét, a bűnök
bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet.

Afrika, V .-V l. s%á*ad (módosított ‫״‬R ”forma)

21: Szent Ágoston: 215. beszéd a hitvallás letételekor

Ez a forma nagy valószínűséggel Hippo Regiusban, Szent Ágoston püspöki székhelyén
volt használatban (vö. *14).
Kiadva: PL 38,1072-1076 / Kelly 175 / Hn 47. § / Ltzm 13.

Hiszünk Istenben, a mindenható Atyában, mindenek teremtójében, a korsza- 21

kok királyában, aki halhatadan és láthatadan.
Hiszünk az ó Fiában is, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban,
aki a Szentlélektól Szűz Máriából született;
keresztre feszítették Pontius Pilátus alatt, meghalt és eltemették, harmadna-
pon feltámadt a halottak közül, felment a mennyekbe, az Atya Isten
jobbján ül, onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat.
Hiszünk a Szendélekben is, <hisszük> a bűnök bocsánatát, a test feltámadását,
az örök életet a szent katolikus Egyház által.

22: Pseudo—Augustinus: Beszédek a hitvallásról

A hitvallás afrikai változatát G. Morin az alább idézett művében állította helyre négy
pscudo-ágostoni beszédből (PL 40,637-652 651-660 659-668; 42,1117—130; vö. R.
Braun: CpChL 60 [1976] 305-363), amelyeket ó Quodvultdeus, karthágói püspöknek
(Quodvultdeus Carthaginensis) (437—453 körül) tulajdonított.
Kiadta: G. Monn: RBén 31 (1914) 156-162; 35 (1923) 233-245.
Összehasonlító szöveg [az eltérések szögletes zárójelben]:

45
*22 Hitvallások: Beszédek a liitvallásról

Fulgentius, Ruspe püspöke (f532); hitvallása kikövetkeztethető a Libri X contra

Fábiánum Arianum c. műből, 36. töredék (vö. még 32. töredék: CpChL 91A,831k, valamint
Defide, c. 20: uo., 751 / PL 65.699Q.
Kiadva:}. Fraipont: CpChL 91A (1968) 854-860 / PL 65,822-827 / CaUQ 2,245-
253 / Kelly 175k / Hn 49. §. [A kevésbé jelentős variánsokat nem vettük figyelembe,
mivel a szöveg nem elég pontos.)

Hiszek Istenben, a mindenható Atyában, mindenek teremtőjében, a századok

királyában, aki halhatatlan és láthatatlan.
22 Hiszek Fiában, [-!]Jézus Krisztusban is, [az ó egyetlen Fiában, a mi Urunk-
bánj
aki a Szentlélektöl Szűz Máriából született,
[akit] keresztre feszítettek Pontius Pilátus alatt és eltemettek, harmadnapon a
halottak kötőül [‫ ])?(!־‬feltámadt, felvétetett a mennybe [felment a mennybe], és az
Atya jobbján ül [az Isten jobbján ül], onnan fog eljönni ítélni élőket és
halottakat.
Hiszek a Szentiélekben is, < h1 szem> a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és
az örök élet ben [-t] a szent Egyház által.

Hispánia, V l- V ll. s%á~ad (közbülsőforma ‫״‬R ” és ‫״‬T ” köpött)

23: Toledói Szent Ildefonz: De cognitione baptism i

Ildefonz, toledói érsek (lldefonsus Toletanus) (659-669), hitvallását össze lehet állítani c
művének 36-83. fejezetéből.
Kiadva: PL 96,126—142 / Kelly 176 / Hn 55. § / Ltzm 13k (kombináció).
Összehasonlító szöveg [az eltérések szögletes zárójelben, a betűjelek megelőzik a
szöveget]
Bragai Márton (Martinus Bracarensis, Portugália) [= ΜΒή, apát és püspök (f579),
572 és 574 között írt egy prédikációt, amelyet első kiadója De correctione rusticorum-nak
nevezett, néhány kéziratot követve helyesebb Epistula ad Polermum episcopum Asturicensem
néven említeni.
Kiadva: Cl.W Barlow, Mártim epstcopi Bracarensis Opera omnia (New Haven 1950) 166k
196k / C.P. Caspan, M. v. Bracaras Schnft De correctione rusúcorum (Chnsöama 1883) 26-28
/ Hn 54. §.
Liber Ordinum mozarabicus [= LOMo$ (VII. század)
Kiadva: M. Férotin, Le Liber Ordinum en usage dans Γ Église wisigothique et mo~arabe
d’ Espagne du V *au XV siccle (λ Ionoménta Ecclesiae Liturgica 5; Paris 1904) 185k / Kelly 177
/ DALtg 12/1 (1935) 447. - Reg.: C1PL 1930. - A hitvallásnak a Missale mixlum
mo~arabicum-bxc\ található szövegét (PL 85,395A; Hn 58. §; Ltzm 14), mely a többi
spanyol változattól sok helyen eltér, itt nem vesszük figyelembe.
Etherius (Hethenus), Osma püspöke, és az ó tanára, Astorgai Beatus (Bcatus de
Astorga) pap (Bieco de Liébana / Astorga) írta 785-ben az Adktrsus Elipandum aninepisco-
púm Toletanum libn II című művet [= Elh\, a hitvallás pontos formája az első könyv 22.
fejezetében található.
Kiadva: PL 96.906D / Hn 56. §.

46
 Hitvallások: De cogiiitione baptista! *23

Hiszek [MBr: Hiszel ...?] Istenben, a mindenható Atyában, 23

és Jézus Krisztusban, az ó egyetlen Fiában, Urunkban és Istenünkben,
aki a Szentlélektól és Máriától [MBr: Máriából] született,
Pontius Pilátus alatt szenvedett, keresztre feszítették és eltemették, alászállt az
alvilágba, harmadnapon élőként feltámadt a halottak közül, felment a
mennyekbe, Isten, a mindenható Atya isten [MBr: Atya] jobbján ül, onnan fog
eljönni ítélni élőket és holtakat.
Hiszek [MBr: Hiszel ...?] a Szentiélekben, a szent katolikus Egyházat, az
összes bűnök bocsánatát, [LOM0~: ennek] a testnek feltámadását és az örök
életet.

Dél-Gallia, V I.-V II. s~á%1d (közbülsőforma ‫״‬R ” és ‫ ״‬T ” köpött)

25—26: Egy régebbi galliai hitvallás töredékei

[*25] - Cyprianus, touloni püspök levele Maximus genfi püspöknek 516 és 533 között.
Kiadva: W Gundlach: MGH, Epistulae 3,435 / C. Wawra, in: ThQ 85 (1903) 589-594
/ A.E. Bum, Facsimiléi of the Crtedsfrom early manuscnpts (H. Bradshaw Society 36; London
1909) 3 és I-III. tábla / Kelly 178 / Ltzm 15.
p26] - Faustus, Reji (v. Riez) püspöke (450-480), De Spiritu Sancto című (korábban
Paschasius Diaconusnak tulajdonított) művében, I 2, idéz egy töredéket.
Kiadva: A. Engelbrecht CSEL 21,103k / PL 62,11 / Hn 61. § / Bum, im. 3 / Kelly 178
/ Ltzm 14k. —Más, Faustusnak tulajdonított szövegeket, melyekkel gyakran kiegészítik a
hitvallását, nevezetesen a 9. és 10. beszédet (Pseudo-Eusebius de Emesa) [kiadva in:
CaKA] és a Traclatus de symbolo [CaANQ 262], itt nem vesszük figyelembe, mert nem
eredetiek.
A két töredék a nagy időbeli távolság ellenére a szöveg struktúráját és a keletkezési
helyeket tekintve oly közel esik, hogy egymást kölcsönösen kiegészítve egy teljes
hitvallást alkotnak.

Hiszek Istenben, a mindenható Atyában. 25

Hiszek Jézus Krisztusban is, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban,
aki a Szentiélektől fogantatott, Szűz Máriából született,
Pontius Pilátus alatt szenvedett, keresztre feszítették és eltemették, harmadna-
pon feltámadt a halottak közül, felment a mennyekbe, az Atya jobbján ül,
onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat.
Hiszek a Szentlélekben is, <hiszem> a szent Egyházat, a szentek közösségét, a 26
bűnök megbocsátását, a test feltámadását, az örök életet.

Gallia és Alemannia. V II. s~á~ad/ V III. j ~á~ad eleje (keleti ‫ ״‬T ”forma):

27: Missale Gallicanum Vetus: [Caesarius Arelatensis 9.] beszéde a hit-

vallásról
A Missale Gallicanum Vetus (VIII. század eleje) tartalmaz két, egymástól kissé eltérő
hitvallás-szöveget, melyek közül itt csak az első, Aries-i Szent Caesarius (Caesarius

47
*27 Hitvallások: Missale Gallicamim Vctiis

Arelatensis) (f543) Sermo de symbolo beszédéből valót idézzük (vő. G. Morin: RBén 46
[1934] 178-189).
Kiadva: G. Monn, Caesart1 Arelatensis Sermones 1 (Maretioli 1936) 48 / CpChL 103
(1953) 47k / L G Mohibe rg, Mtssale Gallicanum Vetus (Cod. Vaí. Falat. lat. 493) (Rerum
ecclesiasticarum documenta. Series maior, Fontes 3; Roma 1958) 18, 63. § 14 (másik
változat: 10, 26.§ 5) / J. Mabillon, De liturgia Gallicana III (Paris 1685 és 1729) 339
(másik változat 348) / PL 72.349BC / Hn 67.§ / Ltzm 15. - Egy másik, Caesariustól
idézett hitvallást nem veszünk figyelembe, mert nincs pontos formája: Pseudo-Augus-
rinus, Sermo 244 de symbolifide et bonis operibus / Caesarius, 10. beszéd: G. Morin, Caesani
Arelatensis... 1,51-53 / CpChL 103 (1953) 51-53 / PL 39,2194k / Hn 62. §.
Összehasonlító szöveg [az eltérések szögletes zárójelben]:
A Missale Bobbiense (Bobbio, a VII.—VIII. század fordulója), melyet korábban
Sacramentarium Gallnanum-nSk vagy Missale Vesontiense-neV. (Besan$on) neveztek, tártál-
mázzá a hitvallás négy változatát. Itt csak az elsőt idézzük összehasonlításul, tekintet
nélkül a pusztán helyesírási különbségekre.
Kiadva: E.A. Lowe, The Bobbio Missal (H. Bradshaw Society 58; London 1920) 56 (a
többi változat 56k 74k 181); J. Wickham Legg, hasonmás kiadás (uo., 53. kötet;
London 1917) föl. 88r / ]. Mabillon, Museum halmon 1 (Paris 1687 és 1724) 312 / PL
72,489A / Kelly 394 / Hn 66. § / Ltzm 15. - Reg.: QPL 1924.

27 Hiszek Istenben, λ mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtójében.

Hiszek Jé~us Krisztusban is, az ó egyszülött örök Fiában,
aki a Szentlélektől fogantától/, Szűz Máriából született,
Pontius Pilátus alatt szenvedett, keresztre feszítették, meghalt és eltemették, alá-
szállt az alvilágba, harm adnapon feltámadt a halottak közül, felment a
mennyekbe, a mindenható Atya Isten jobbján ül, onnan fog eljönni ítélni
élőket és holtakat.
Hiszek a Szentlélek ben, [hiszem] a szent katolikus Egyházat, a szentek közös-
ségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását, az örök életet.

28: Szent Pirminius: Szöveggyűjtem ény egyes kánoni könyvekből

Szent Pirminius (vág)‫ ׳‬inkább Priminius) Septimaniából, ill. Gallia Narbonensisból
(Délkelet-Franciaország) származott, misszionárius püspök volt, később a Bodeni-tavi
reichenaui monostor alapítója és apátja; hazája hitvallását közzétette Scarapsus (szöveg-
gyű|temény) című munkájában, mely Dula Sámli Firrmmi abbatis címen is szerepel és 718
és 724 között íródott. Ez a hitvallás, kétszer kijelentő (10. és 28a fejezet), egyszer pedig
kérdő formában (12. fej. = r28) idézve, már tartalmazza az általánosan elfogadott ‫״‬T”
szöveg minden elemét. Formája az utolsó fejlődési stádiumot tükrözi, mely ma is
érvényes.
Kiadva: G. |ecker, Die Heimal des hl. Pirmin (Beitráge zűr Geschichte des altén Mönch-
tums ..., 13; Münster 1927) 41 43 62k / A. E. Bum, Facstmles of the Creeds (H. Bradshaw
Society 36; Ixindon 1909) 10 és X. tábla / CaKA 1,158 160 185 / PL 89,1034k 1046. A 10.
fejezethez vö. a Hn 92. § is. / Ltzm 15k. - A latin szövegben a szavak eredeti
dialektusukban maradtak meg.

48
 Hitvallások: Szent Pinniniiis: Szöveggyűjtemény egyes kánoni könyvekből *28

Hiszel Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtójében? 2«

Hiszel Jézus Krisztusban is, az ő egyetlen Fiában, a mi Urunkban,
aki a Szentiélektől fogantatott, Szűz Máriából született,
Ponrius Pilátus alatt szenvedett, keresztre feszítették, meghalt és eltemették,
alászállott az alvilágba, harmadnapon feltámadt a halottak közül, felment a
mennyekbe, a mindenható Atya Isten jobbján ül, onnan fog eljönni ítélni
élőket és holtakat?
Hiszel a Szentlélekben, < h1szed> a szent katolikus Egyházat, a szentek
közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását, <és> az örök életet?

Írország, VII. s^á^ad rége (módosított ‫״‬T ”forma)

29: A bangori antifonálé

Liturgikus kézirat, 680-691 között keletkezett Bangor (Ulster, Észak-írország)
monostorában.
Kiadva: F.E. Warren, The Liturgy and Rimái 0J the Ccltic Churcb (Oxford 1881) 189 /
Uó: hasonmás kiadás (H. Bradshaw Society 4 10; London 1893 1895) 19. lap / CaUQ
2,284 / PL 72,597 / Kelly 395 / Hn 76. § / Ltzm 16. - Reg.: C1PL 1938.

Hiszek Istenben, a mindenható, láthatatlan Atyában, az összes látható és látha- 29

ratlan teremtmények alkotójában.
Hiszek Jézus Krisztusban is, az ó egyetlen Fiában, a mi Urunkban, a minden-
ható Istenben,
aki a Szentlélektól fogantatott, Szűz Máriától született,
Pontius Pilátus alatt szenvedett, aki miután keresztre feszítették és eltemették,
alászállt az alvilágba, harmadnapon feltámadt a halottak közül, felment a
mennyekbe, és ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan fog eljönni ítélni
élőket és holtakat.
Hiszek a Szentlélekben is, a mindenható Istenben, akinek egy szubsztanciája
van az Atyával és a Fiúval, < h1 szem>, hogy a katolikus Egyház szent,
<hiszem> a bűnök bocsánatát, a szentek közösségét, a test feltámadását.
Hiszem a halál utáni életet és az örök életet Krisztus dicsőségében.
Mindezeket hiszem az Istenben.

Gallia, Alemannia, V ili. s~á~ad és később, Róma, X . s~á~ad és később (‫״‬T ”forma)

30: Római keresztelési rend (XI. Ordo Romanus Andrieu szerint =

VII. Mabillon szerint)
A hitvallás szövegét, melyet eredetileg a szertartáskönyvekhez hasonlóan csak a kezdő
szavakkal jeleztek, a IX. századtól kezdve a galliai kéziratokban teljes szöveggel kiírták
a helyi formában. Amikor a X. században az ősi római liturgikus hagyomány
megszakadt, Róma a gallikán liturgia más elemeivel együtt a hitvallásnak ezt a formáját
is átvette.

49
*30 Hitvallások: Római keresztelési rend

Kiadva: M. Andneu, Les Onhnes Komám du haut moyen ágé 2 (Leuven 1948) 435 az
apparátusban.
Összehasonlító szöveg [az eltérések szögletes zárójelben]:
Órómai Ordo [= ÓRA], Andneu-nél az 50. ordo, a X. század közepén Galliában
vag\- Alemanniában keletkezett.
Kiadva: M. Hittorp, De diiinis catholicae Ecclesiae offuiis ac rmnisíehis (Köln 1568) 73 /
Maxima bibliotheca lelerumpatrum el antiquorum senptorum ecdesiastica 13 (Lyon 1677) 696 /
Kelly 363 / Hn 25. §.
Pseudo-Augustinus: 240-242. beszéd a hitvallásról: Eredetük bizonytalan. A
hitvallás ‫״‬T” formáját hozzák apró eltérésekkel. A 240. beszéd teljesen megegyezik az
Ordo Romanus X I szövegével.
Kiadva: PL 39,2188-2193 / Hn 42. §.
‫״‬Gergely pápa” latin-görög psalteriuma |= PsG\: Egy XIII. századi kéziratról van
szó (Cambridge), amelyet nem egy pápáról, hanem egy bizonyos Gergely nevű angol
perjelről neveztek el. A görög szöveg latinból készült visszafordítás.
Kiadva: CaUQ 3,11 / Hn 24. §. - Reg.: M.R. James, A Desiripttve Catalogue 0J the MSS
in the Ltbrary of Corpus Chnsti College, Cambridge 2 (Cambridge 1912) 399-^*03 (no. 468).
Római Katekizmus [= Cat\. 1564-ben a Trentói zsinat utasítására fogalmazták meg,
és 1566-ban jelent meg.
Római Breviárium [= Bn\: 1568-ban adták ki, ‫״‬az imádság sokféleségének meg-
szüntetésére” (ad tollendam orandi vanetatem). A hitvallás breviáriumi formáját az egész
latin Egyházban előírták.

30 (1) Hiszek Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtöjében,

(2) és Jézus Krisztusban, az ó egyetlen Fiában, a mi Urunkban,
(3) aki a Szentlélektól fogantatott, Szűz Máriából született,
(4) Pontius Pilátus alatt szenvedett, megfeszítették, meghalt és eltemet-
ték, alászállott az alvilágba, (5) harmadnapon feltámadt a halottak
közül, (6) felment a mennyekbe, a mindenható Atya Isten jobbján
ül, (7) onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat.
(8) Hiszek a Szentiélekben, (9) [Cat: hiszem] a szent katolikus Egyházat, a
szentek közösségét, (10) a bűnök bocsánatát, (11) a test feltámadását, (12)
[ÓRA‫ ־‬és] az örök életet.

A K E R E SZTE LÉ SI H IT V A L L Á S RÖ VID KÉRDŐ FO RM U LÁI

36: Sacramentarium Gelasianum

Nagyjából a VI. századi római liturgikus gyakorlatot mutat!a. Keresztségi formuláját
(1,44) régebbinek tart!ák.
Kiadva: H. Wilson, The Gelastan Sacramentary (Oxford 1894) 86 / LC. Mohlberg - L.
Eizenhöfer, Liber sacramentorum ... (Sacramentanum Gelasianum) (Cod. Vat. Reg. lat. 3/6 /
Paris Bibi. Nat. 7193, 41/56) (Rerum ecclesiasticarum documenta. Series maior. Fontes
4; Roma 19813) 74 / PL 74,111 IC / Hn 31e. §.
Összehasonlító szöveg [az eltérés szögletes zárójelben]:

50
 Hitvallások: Sacrameiitanum Gelasianum *36

Ordo Romanus XXVIII |= OR]

Kiadva: M. Andncu, Les Ordines Komant du baut mayen ágé 2 (Leuven 1951) 406k. Forrása
a Sacramentórium Gellonense (800 körül, Gallia) keresztelési rend!e, kiadta A. Dumas - ].
Deshusses: CpChL 159 (1981) 312-339.
Manuale Ambrosianum [= MA] egy XI. századi kéziratból.
Kiadva: M. Magistretti, Monumenta vetem liturgiáé Ambmianae 3 (Milano 1905) 208 /
Ltzm llk .

Hiszel Istenben, a m indenható Atyában, [OR MA: mennynek és földnek 36

Teremtöjében]?
Hiszel [MA: és] Jézus Krisztusban is, az ó egyetlen Fiában, a mi Urunkban, aki
született és szenvedett?
Hiszel a Szentlélekben is, <h 1szed> a szent [OR MA: katolikus] Egyházat, a
bűnök bocsánatát, a test feltámadását [OR MA: és az örök életet]?

B) KELETI FORM ULÁK

A színai, palesztínai, kisázsiai és egyiptomi egyházak keresztelési hitvallásai következnek.

A szövegek rekonstrukciójánál nem vesszük figyelembe az általában ‫״‬O ” formának
nevezett alakot (megfelelője az ‫״‬R”), mely egyes kutatók szennt a keleti hitvallások
alapjául szolgált.
A Nikaiai, 111. a Konstantinápolyi zsinat hitvallását a második részben hozzuk: ld.
*125 és 150.

HELYI HITVALLÁSOK

Az alább idézett hitvallások közül a kaiszareai és a jeruzsálemi (talán az egyiptomi

Makanosz hitvallása is) egy Nikaia (Nicea) előtti formát mutatnak, bár a fennmaradt
szövegek nem régebbiek a Nikaiai zsinatnál. A többi hitvalláshoz hozzátoldották a nikaiai
teológiai felfogás néhány elemét anélkül, hogy az eredeti szöveget ezzel jelentősen
megváltoztatták volna.

A palesztínai Katszarea (Caesarra), III. század vége

40: Kaiszareai E u szeb iosz levele egyh ázm egyéjéh ez, 325-ben
Minthogy Euszebiosz azt állítja, hogy őt c forma szerint keresztelték meg, hitvallását kb.
a III. század közepére lehet visszakeltezni. A Nikaiai zsinat, amelyhez ó ezt megerősítés
céljából előterjesztette, egyes elemeket saját hitvallásának megfogalmazásához átvett.
Kiadva: A szöveget közük: Alexandria Athanasziosz (Athanasius Alexandrinus), De
decretis Nnaenae synodt 33 § 4 (kiadta H.G. Opitz, Athanasius Wtrke 2/1: Apolotpen [Berlin-
Leipzig 1935] 29 / Uő. 3/1: Urkunde ^ur Geschicbte des arianischen Streites 318—328 [uo.
1934/5] 43 = no. 22); Küroszi Theodorétosz, História eaiesiae 1 12,4 (kiadta L. Parmentier
[GChSch; Leipzig 1911] 49 / PG 82,940k); Szókratész, História eaiesiae I 8,38 (PG 67,69);
Küzikoszi Gelasius, História synodi Nnaenae II 35,4 (kiadta G. Loeschke - M. Heinemann
[GChSch; Leipzig 1918] 124); Kelly 181; Hn 123. §.

51
*40 Kaiszareai Enszcbiosz levele egyházmegyéjéhez

40 Hiszünk egy Istenben, mindenható Atyában, minden láthatónak és láthatatlan-

nak az alkotójában.
És az egy Úrban, Jézus Krisztusban,
- aki az Isten Igéje, Isten az Istentől, világosság a világosságból, élet az
életből, egyszülött fiú, az egész teremtés elsószülöttje, minden idők
előtt az Atyától született, s aki által minden keletkezett,
- aki a mi üdvösségünkért megtestesült és az emberi közösség tagja lett,
és szenvedett, és feltámadt a harmadik napon, és felment az Atyához,
és ismét eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat.
Hiszünk az egy Szentlélekben is.

Jeru%>cilem, IV . század közepe

41: Szent Kürillosz, Jeruzsálem püspöke (Cyrillus Hierosolymitanus):

VI-XVIII. katekézis, 348 körül
Λ hitvallások szövegét a katekézisek különböző helyeiről kell összegyűjteni. Éppen ezért
különbözőképpen is állítják helyre. Hasonlóan az ‫□ ״‬veXeDvxa‫״(״‬felemelkedett”) szó-
hoz J.G. Davies szennt (VigChr 9 [1955] 218-221) ‫״‬KoaeX0DvTa”-t (‫״‬leszállt - alászál-
lőtt”) kell olvasni. Künllosz a nikaiai ‫□ ״‬μοούσιος” kifejezést, mint szabelliánust,
elutasította.
Kiadva: PG 33,533k (vö. PG 33,605-1060) / FJ.A. Hort, Trn dissertations (Cambridge—
London 1876) 142 / A.A. Stephenson, in: Studia Patnsbca 3 (TU 78; Berlin 1961) 307
308-313 / Kelly 182k / Hn 124. § / Ltzm 19.

41 Hiszünk az egy Istenben, mindenható Atyában, ég és föld, minden láthatónak és

láthatatlannak az alkotójában,
[és] az egy Úr Jézus Krisztusban,
aki Isten egyszülött Fia, minden idők előtt az Atyától született igaz Isten, aki
által a mindenség keletkezett;
aki [alászállott, megtestesült és] emberré lett, akit keresztre feszítettek és
[eltemettek], és feltámadt a halottak közül a harmadik napon, és felment
a mennyekbe, és az Atya jobbjára ült, és el fog jönni dicsőségben, ítélni
élőket és holtakat; az ó országának nem lesz vége.
[És] az egy Szentiélekben, aki vigasztaló, aki beszélt a próféták által; és a
megtérés egy keresztségében a bűnök bocsánatára; és az egy szent katolikus
Egyházban, és a test feltámadásában, és az örök életben.

Kisázsia (a helység bizonytalan), I V század lége

42-45: Szalamiszi Szent Epiphaniosz: Ancoratus, 374.

Ebben a műben két hitvallást forma van. A röndebbformát (118,9-13), mely nagyon közeli
rokonságot mutat a konstantinápolyi hitvallással (*150), egy későbbi másoló interpolálta
az Epiphaniosz által ott idézett nikaiai hitvallás helyett: B.M. Weischer, Qerellos TV 2:
Traktate des Epiphanius von Zypem unddes Pmklos ion Kyzjkos (Athiopistische Forschungen

52
 Hitvallások: Szalamiszi Szent Epiphaniosz *42-45

6; Wiesbaden 1979) 49-51. A hosszabbformát (119,3-12) vagy a katekézisben, vág)· az

eretnekek keresztségi hitvallásaként használták, és ez a nikaiai hitvallásnak maga
Epiphaniosz által bővített változata. Nem áll egyedül a maga nemében, az ún. Hermeneta
(vő. *46) és a nagyobbik örmény hitvallás (vö. *48) nagyon hasonló szerkesztésű.
Kiadva: K. Holl, Eptphamus (GChSch) l,146k [tündébbforrni és 148k [hosszabbforma[ /
PG 43,232C és 234k / Hn 125k § / Ltzm 19k és 21k. - Vö. B.M. Weischer, in: Onens
Chnstianus 63 (1977) 33.

a) Rövidebb formula

Hiszünk egy Istenben, mindenható Atyában, menny és föld, minden láthatónak 42

és láthatatlannak az alkotójában,
és az egy Úr Jézus Krisztusban,
az Isten egyszülött Fiában, aki minden idők előtt az Atyától született, ·azaz az
Atya lényegéből, világosság a világosságtól, igaz Isten az igaz Istentől,
született, nem alkotott, egylényegű az Atyával; általa lett minden, ami a
mennyekben és a földön van;
aki értünk, az emberekért és a mi üdvösségünkért leszállóit a mennyekből,
és megtestesült a Szendélekból és Szűz Máriából, és emberré lett; értünk
megfeszítették Pontius Pilátus idején, és szenvedett és eltemették, és
feltámadt a harmadik napon az írások szerint, és felment a mennyekbe,
és ül az Atya jobbja felöl, és ismét eljön dicsőségben ítélni élőket és
holtakat; és az ő országának nem lesz vége.
És a Szendélekben, az Úrban és éltetőben, aki az Atyától származik, akit az
Atyával és a Fiúval együtt imádunk, és együtt dicsőítünk, aki beszélt a
próféták által. Az egy, szent, katolikus és apostoli Egyházban. Valljuk az egy
keresztséget a bűnök bocsánatára, várjuk a holtak feltámadását és az
eljövendő örökkévalóság életét. Ámen.
Akik azt mondják, ‫״‬volt valamikor, amikor nem volt” és ‫ ״‬mielőtt született, 43
nem volt”, vagy hogy a nem létezőkből lett; vagy akik azt mondogatják, hogy
vagy változékony, vagy változó az Isten fia; azokat a katolikus és apostoli
Egyház kiközösítéssel sújtja.

b) Hosszabb formula

Hiszünk az egy Istenben, a mindenható Atyában, minden láthatónak és látha- 44

tatlannak alkotójában,
és az egy Úr Jézus Krisztusban,
az Isten Fiában, aki az Istentől, az Atyától született egyszülött, azaz az Atya
lényegéből van. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, igaz Isten
az igaz Istentől, született, nem alkotott, egylényegű az Atyával, aki által
minden teremtetett, ami az égben és a földön van, láthatók és láthatatla-
nők;
aki értünk emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott és megtestesült, azaz
teljesen épen született a Szendélek által, a szent és mindenkor Szűz
Máriából, emberré lett, azaz teljesen fölvette az emberi természetet, a

53
*42-45 Hitvallások: Sznlainiszi Szent Epiphsuiiosz

lelket, a testet, az értelmet és mindazt, ami az emberhez tartozik, kivéve a

bűnt, mégpedig nem a férfi magvából, és nem mintha egy emberben
lakozna, hanem a testet magához átalakítva szent egységben egyesült,
nem azon a módon, ahogyan <5 a prófétáknak sugallta és bennük
megszólalt és működött, hanem teljesen emberré lett. (Mert ‫ ״‬az Ige test
lett”, anélkül, hogy változást szenvedett volna, vagy istenségét átváltoz-
tatta volna az emberi természetté), hanem azt szent teljességének és
istenségének egységébe vonta. (Mert egy Úr Jézus Krisztus van, és nem
kettő, ugyanaz az Isten, ugyanaz az Úr, ugyanaz a Király), ugyanaz, aki
testben szenvedett és feltámadott, és testével fölment a mennybe, és a
dicsőségben ül az Atya jobbján, és eljön ugyanabban a testben di-
csőségben, hogy megítélje az élőket és a holtakat, és országának nem
lesz vége;
és hiszünk a Szentiélekben, aki szólt a törvény által és hirdette az igét a próféták
által, és aki leszállt a Jordán folyónál, aki az apostolokban megszólalt, és a
szent hívőkben lakozik. Abban az értelemben hiszünk benne, hogy ő a
Szentlélek, az Isten Lelke, a tökéletes Lélek, a vigasztalás Lelke, nem
teremtetett, aki az Atyától származik, és akit a Fiútól kapnak, Benne hiszünk.
Hiszünk az egy, katolikus és apostoli Egyházban, és a bűnbánat egy
keresztségében, a halottak fölrámadásában, a lélek és a test igazságos
ítéletében, az égi országban és az örök életben.
45 Mindazok pedig, akik azt állítják, hogy volt idő, amikor a Fiú vagy a Szentlélek
nem volt, vagy a nem létezőkből lettek volna, vagy valami más hüposztászisz-
ból vagy lényegből, valamint azok, akik azt mondják, hogy az Isten Fia vagy a
Szendélek változó vagy változékony, ezeket a katolikus és apostoli Egyház, a ti
és a mi Anyánk kiközösítéssel sújtja, mindazokat szintén, akik nem ismerik el a
halottak föltámadását, valamint minden eretnekséget, akik ezzel az igaz hittel
nem egyeznek meg.

46-47: [Pseudo?-] Athanasziosz-féle Ερμηνεία ε ις τ□ σύμβολον

A Heménetá-1 vagyis a Magyarázat a hitvalláshoz című művet a hagyomány Alexandriai
Szent Athanasziosznak (f373) tulajdonítja, de ezt manapság többnyire tagad|ák. A
hitvallás nagyon hasonlít Epiphamosz hosszabb hitvallási formulájára és az ún. nagyobb
örmény hitvallásra. Arról a kérdésről, hogy miként függ össze ez a három hitvallás
egymással, többféle vélemény van; egyesek azt állítják, hogy a Herméneia Epiphamosz
hitvallásából vezethető le és (a VII. századtól) a hosszabb örmény hitvallás alapiává vált,
mások ezt a függőségi sorrendet felcserélik (vö *48°).
Kuiáu: Hn 127. § / PG 26,1232 / CaUQ 1,2-4.

46 Hiszünk egy Istenben, mindenható Árvában, minden láthatónak és láthatatlan-

nak alkotójában.
És az egy Úr Jézus Krisztusban,
az Isten Fiában, aki az Atyától született, Isten az Istentől, világosság a
világpsságtól, igaz Isten az igaz Istentől, született, nem teremtetett,
egylényegű az Atyával, általa lett minden, ami a mennyben és a földön
van, láthatók és láthatatlanok;

54
 Hitvallások: [Pseudo?-| Athanasiosz-félc *46*47

aki értünk emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott, megtestesült,

emberré lett, azaz tökéletesen született a mindig szűz Máriából a
Szentlélek által, test és lélek és értelem és mindent, ami megvan az
emberekben, a bűnt kivéve, igazán és nem látszat szerint birtokolva;
szenvedett, azaz keresztre feszítették, eltemették, és feltámadt a harma-
dik napon, és felment a mennyekbe a maga testében, megdicsőülve ül az
Atya jobbján, eljön a maga testében dicsőségben ítélni élőket és holtakat,
az ö országának nem lesz vége.
És hiszünk a Szentlélekben, aki nem idegen az Atyától és a Fiútól, hanem
egvlényegű az Atyával és a Fiúval, aki nem teremtett, aki tökéletes, aki
vigasztaló, aki beszélt a törvényben és a prófétákban és az apostolokban és
az evangéliumokban, leszállt a Jordán fölé, igét hirdetett a~ apostoloknak, lakást
vesz a szentekben. És hiszünk az egyetlen egy, ugyanazon katolikus és
apostoli Egyházban, a megtérésnek és a bűnök bocsánatának az egy
keresztségében, a holtak feltámadásában, a lelkek és a testek örök megítélte-
tésében, a mennyek országában, és az örök életben.
Akik azt mondják, hogy volt valamikor, amikor nem volt a Fiú, vagy volt vala- 47
mikor, amikor nem volt a Szentlélek, vagy hogy a nem létezőkből lett; vagy azt
mondogatják, hogy más hüposztasziszból vagy lényegből van az Isten Fia vagy
a Szentlélek, és megváltozik vagy változékony; ezeket kiközösítjük, mivel őket
kiközösíti a mi anyánk, a katolikus és apostoli Egyház; és kiközösítjük
mindazokat, akik nem vallják egyetértőén a test feltámadását, és minden
eretnekséget, vagyis azokat, akik nincsenek a szent és egyedüli katolikus
Egyháznak ezen [a hitvallásban tartalmazott] hitén.

48-49: Az örmény Egyház nagy hitvallása

Ezt a hitvallást {Armnwcum menüs) A. Ter-Mikelian szennt nem a keresztségnél (ahogy a
rövid formulát *6), hanem a mise liturgiájában használták. Eredeti szövege —mely
kétségtelenül görög volt - már nem áll rendelkezésre, de az örmény szöveg vissza-
fordítása révén meglehetősen biztosan rekonstruálható. Némi eltérés a helyreállításnál
abból adódik, hogy a római egyházzal egyesült örmények olyan formát használnak,
amely több helyen eltér az ortodox örmények által használatos formától. így pl.
l>cillesztették a ‫ ״‬Filioque”-t is. A következőkben idézett görög főszöveg messzemenően
megfelel annak a görög változatnak, mely a F.X. Steck, Die Liturgie dér kalbolistben Armemer
(Tübingen 1845) 43. oldalán közölt örmény szöveg meglehetősen szószerinti német
fordításából kikövetkeztethető; [szögletes zárójelben] vannak más fontos variánsok,
melyeket Ter-Mikelian és Hort javasolt. - Ennek a hitvallásnak az eredetéről nagyon
megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint régebbi, mint Epiphaniosz hosszabb
hitvallása (*44k) és már a IV. század közepén eljutott Kappadókiából Örményországba;
mások viszont csak a Herméneta (*46k) újabb és megromlott formájának tekintik, amely a
VII. századtól kezdve vált uralkodóvá Örményországban, vö. G. Winkler, A Remarkable
Shift in the 4th Cenlury Creeds. An Analysis 0J the Armentan, Syriac and Greek Evidense, in:
Studia Patnsoca 17/III (Oxford 1982) 1396-1401.
Kiadva: A. Ter-Mikelian, *6 im. 22-24 / F.J.A. Hort, *41 im. 120—123 146k (Cappa-
docian Creed) / Hn 137. § (jegyzetben az egyesült örmények hitvallása) / CaANQ 2,31-34
(egy viszonylag eltérő rekonstrukció) / MaC 25,1269CD (későbbi elemekkel) / Csak

55
*48-49 Hitvallások: Az örmény Egyház uagy hitvallása

latinul hozza az Acta Benechtft XII, kiadja A.L. Táutu (Codex lurís Canonici Orientálts III 8
[Vatikán 1958]) 228.

48 Hiszünk [az] egy Istenben, mindenható Atyában, menny és föld, láthatóknak és

láthatatlanoknak az alkotójában.
És az egy Úr Jézus Krisztusban, az Isten Fiában,
aki egyszülöttként született az Atyától, [azaz az Atyának a lényegéből,] minden
idők előtt, Isten az Istentől, világosság a világosságtól, igaz Isten az igaz
Istentől született, nem alkottatott, egylényegű az Atyával, általa lett
minden, ami a mennyben [a mennyekben] és a földben tan [a földön], látha-
tók és láthatatlanok,
aki értünk emberekért, és a mi üdvözülésünkért leszállóit a mennyekből,
megtestesült, tökéletesen emberré lett, [született] Máriából, a szent
Szűzből, a Szentlélek által; Máriából vette fel a húsból álló testet és a~ értelmet
és a lelket [testet, lelket, értelmet] és mindazt, ami [ember] az emberben van,
valóban és nem látszat szerint, szenvedett, keresztre feszítették, eltemették,
feltámadt a harmadik napon, és felment a mennybe [mennyekbe] a saját
testében, ül az Atya jobbján, eljön a saját testében és az Atya dicsőségé-
ben ítélni élőket és holtakat; az ó országának nem lesz vége.
És hiszünk a Szentlélekben, aki nem teremtmény, aki tökéletes, aki beszélt a
törvény és a próféták és a~ evangélisták által beszél [a törvényben és a próféták-
bán, és az evangéliumokban], aki leszállt a Jordán fölé, igét hirdetett az após-
tolóknak, és a szentekben lakott [lakik]. És hiszünk az egyetlen egy katolikus
és apostoli Egyházban, az egy keresztségben a megtérésre [a megtétés egy
keresztségében] és a bűnök bocsánatára és elengedésére, a holtak feltámadá-
sában, a lelkek és a testek örök megítéltetésében, a mennyek országában és
az örök életben.
49 Akik azt mondják, ‫״‬volt valamikor, amikor az Istennek a Fia nem volt”, vagy
‫״‬volt valamikor, amikor a Szentlélek nem volt”, vagy hogy a nem létezőkből
lettek; vagy azt mondják, hogy más hüposztásziszból, vagy lényegből van az
Isten Fia vagy a Szentlélek, és változók vagy változékonyak, azokat kiközösíti a
katolikus és apostoli Egyház.

Antiokhia, IV . s*á*ad lége:

50: Antiokhiai keresztelési hitvallás (töredékek)

Ennek a keresztelési hitvallásnak, melyet meg kell különböztetni annak a zsinatnak a
hitvallásától, amelyet 341-ben Alexandnai (Szent) Athanasziosz ellen tartottak, három
töredéke maradt fenn a következő szerzőknél:
[A] Euszebiosz, később Dorülaion püspöke, Oblestatio conlra Neslorium (a 431-es
Efezusi zsinat aktái között).
Kiadva: ACOe l/I /1 ,102 / MaC 4.1009E / Kelly 184k.
[B] Johannes Cassianus, De incarnatione Domtnt contra Nestorium VI, c. 3, n. 2; c. 4, n.
2; c. 6—10, latinul idézi.
Kiadva: M. Petschenmg: CSEL 17,327 329 331-335 / PL 50,142-144 149k 153-158 /
Kelly 183k.

56
 Hitvallások: AiiUokliiai keresztelési hitvallás *50

[CJ Aranyszájú Szent János (Ióannész Khrüszosztomosz). 40. beszéd az 1.

Korinthoszi levélhez (15,29), no. 1 2.
Kiadva: PG 61,348 349.
Vö. Hn 130. §-al is / Ltzm 22k.

[B] Hiszek az egy és egyedüli igaz Istenben, mindenható Atyában, minden 50

látható és láthatatlan alkotójában.
És a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, az ö egyszülött Fiában és az egész
teremtés elsőszülöttjében, aki minden idők előtt tőle született, és nem
alkotott,
[A] igaz Isten az igaz Istentől, az Atyával egylényegű, s általa lettek elrendezve
az idők s lettek mindenek, aki érettünk eljött és megszületett [mindig Szűz]
Máriától, és Pontius Pilátus idején keresztre feszítették
[és eltemették, és harmadnapon feltámadt az írások szerint, és felment a
mennybe, és ismét el fog jönni ítélni élőket és holtakat,]
[C] és a bűnöktől való megszabadulásban és a halottak feltámadásáéban, és az
örök életben.

Mops~ves~tia Kilikiában, IV. s*á~ad vége

51: Theodórosz, Mopszvesztía püspöke: I.—X. katekézis, 381—392 között

A Theodorósz által használt szöveget saját tanúsága szennt kibővítették a Konstanti-
nápolyi zsinat és annak hitvallásának hatására. A ‫״‬Szentlélek” (πνεΌμα ίχγιον) elé
beszúrták az az ‫״‬egy” (έν) szót, és mindazt, ami e kifejezés után következik.
Kiadva: Szír-francia kiadás: R. Tonneau - R. Devreesse, lus homélm vaUihétiques de
Théodore Mopsueste (ST 145; Roma 1949); A görög hitvallás rekonstrukciója: A. Rücker,
Rítus baptismi el Missae, quem desaipsit Theodorus episcopus Mopsuestenus in strmontbus
catecbtlms (Opuscula et textus históriám ecclesiae ... íllustrantia, Senes liturgica 2;
Münster 1933) 43k, és J. Lebon, in: RHE 32 (1936) 836 / Kelly 187k.

Hiszünk [az] egy Istenben, mindenható Atyában, minden látható és láthatatlan 5!

alkotójában.
És az egy Ur Jézus Krisztusban,
az Isten egyszülött Fiában, az egész teremtés elsószülöttjében, aki az ő
Atyjából született minden idők előtt, s nem alkotatott; igaz Isten az igaz
Istentől, Atyjáéval egylényegű; általa illeszkedtek egymáshoz az idők, és
lett minden;
aki értünk, az emberekért és a mi üdvözülésünkért leszállóit a mennyekből,
és megtestesült és emberré lett, született Szűz Máriából, és Pontius Pilátus
idején keresztre feszítették, eltemették, és feltámadt a harmadik napon az
írások szerint, felment a mennyekbe, ül az Isten jobbja felől, és ismét
eljön ítélni élőket és holtakat.
És az egy Szentiélekben, aki az Atyából származik, éltető Lélek; valljuk együtt
az egy keresztséget, az egy, szent, katolikus Egyházat, a bűnök bocsánatát, a
test feltámadását és az örök életet.

57
*55 Hitvallások: Nagy Makariosz Bölcs Mondásai

Egyiptom, / K s^á^ad közepe

55: N agy (Szent) Makariosz (Macarius Magnus) Bölcs mondásai

Az Apophthegmata Patrum egy IX. századi bécsi kéziratában, valamint Palladius Helleno-
politanus História Lauáaca című művének 1627-es és 1628-as számú görög nyelvű pánzsi
kézirataiban (XIII. ül. XIV század) hagyományozódott ránk Egyiptomi vág)‫ ׳‬Nagy Szent
Makariosz története, amelyben megtalálható a hitvallás szövege. Ez a forma feltehetőleg
egy helyi egyiptomi változat, a szöveg magva Nikaiai zsinat előtti. A Nikaiai zsinat
hitvallásának elemeit később fűzték hozzá. A hitvallás vége felé a hivatalos szöveget egy
meglehetősen szabad parafrázis helyettesíti. Miközben E. Preuschen ezt a történetet a
História luiusiaca 19. fejezete eredeti részének tartja, C. Butler saját kritikai kiadásában (The
Lausiai Hisloty 0/ Palladius 2 [Cambridge 1904] 194k, 28. j.) ezt vitatja. Sem ő, sem a
későbbi kiadók (A. Lucot Pans 1912]; Ramón y Arrufat [Barcelona 1927]) nem közük a
hitvallás szövegét.
Kiadva: PG 34,212D-213A; vö. még 51D [= Codex Vindobonensis] / E.
Preuschen, Palladius und Rufeitus (GieBen 1897) 1274-13 [= Codex Pansinus] / Kelly 191
/ Ltzm 25k - A következőkben főszövegként a Codex Vindobonensis változatát
hozzuk [szögletes zárójelben a Codex Pansinus graecus 1628 eltérései].

55 Hiszek [az] egy Istenben, mindenható Atyában,

és a vele egylényegű Igében,
aki által alkotta az időket, aki az idők beteljesedésével a bűn eltörlésére
otthont vett a testben, amely Steril A‫״‬/?‫ ״‬Máriából való születéssel valósult meg
benne, [megtestesült a Szent Szűzből, és]
akit értünk keresztre feszítettek, meghalt és eltemették, és feltámadt a
harmadik napon, [és felment a mennyekbe,] ül az Atya Isten jobbja felöl,
és ismét eljön a jövendő időben ítélni élőket és holtakat.
És a Szentlélekben, aki egylényegű az Atyával és [az Isten ] Igéjével. Hiszünk a
lélek és a test [holtak] feltámadásában is, úgy amint mondja az apostol:
‫[ ״‬enyészetre vetik el, dicsőségben támad fel,] testet vetnek el, szellemi test
támad fel” (vő. 1K0r 15,42^44).

A KELETI KÁNON-GYŰJTEMÉNYEK HITVALLÁSAI

S zíria és Palesztina

60: Constitutiones Apostolorum, 380 körül

A pseudo-apostoli kánonoknak ez a görög nyelvű gyűjteménye Színában, 111. Palesztmá-
bán, vág)‫ ׳‬Konstantinápolyban készült. Jóllehet a VIII. könyv Római Szent Hippolütosz
Traditio AposloHca-]ára (vö. *10) vezethető vissza, a VII. könyv 41. fejezetében található
hitvallás azonban semmiképpen sem, azt nyilvánvalóan a gyűjtemény szerkesztőjének
egyházában használtak.
Kiadva: M. Metzger: SouChr 336 (Pans 1987) 98-100 / F.X. Fűnk, Didascaha et
Constitutiones Apostolorum 1 (Paderborn 1905) 444 -448 / J. Quasten, F1P 7/IV (1936)
13k / PG 1.1041C / Kelly 185k / Hn 129. § / Ltzm 23.

58
 Hitvallások: Coustitutioues Apostolomul *60

Hiszek és megkeresztelkedem az egy születetlen, egyedüli, igaz, mindenható 60

Istenben, Krisztus Atyjában, mindenek teremtójében és alkotójában, akitől
minden van.
És az egy Úr Jézus Krisztusban,
az ó egyszülött Fiában, az egész teremtés elsószülöttjében, aki az idők előtt
az Atya tetszése szerint született s nem teremtett; általa lettek mindenek
az egekben és a földön, láthatók és láthatatlanok,
aki a végső napokban leszállóit a mennyekből, és testet vett fel, Szent Szűz
Máriából született, és az Istennek, az ö Atyjának a törvényei szerinti
életet élt, és Pontius Pilátus idején keresztre feszítették, és meghalt
érettünk, és szenvedése után a harmadik napon feltámadt a halottak
közül, és felment a mennyekbe, és az Atya jobbján helyezkedett el, és
ismét eljön majd dicsőséggel az idő beteljesülésekor ítélni élőket és
holtakat; az ő országának nem lesz vége.
Megkeresztelkedem a Szendétekben is; ő az, aki vigasztaló, aki az idők
kezdetétől az összes szentekben működik, utóbb pedig elküldetett részint
az apostoloknak az Atyáról a mi Üdvözítőnk és Urunk, Jézus Krisztus
ígérete szerint, majd az apostolok után pedig az összes hívőnek a szent,
katolikus és apostoli Egyházban; - hiszek a test feltámadásában, és a
bűnöktől való megszabadulásban, és a mennyek országában, és az eljöven-
dő végső idő életében.

61: Testamentum Dom ini Nostri Jesu Christi

Kánonok és liturgikus szövegek komp11ác1ó|áról van szó, amelyet Római Szent Hippolü-
tosz művéből szerkesztettek össze Szíriában az V. század folyamán. A II. könyv 8.
fe!ezetében található egy kérdő formájú hitvallás.
Kiadva: I. F.. Rahmani, Testamentum Domini lesu Christi (Mainz 1899) 128k / J.
Quasten, F1P 7/V (1936) 36 (vö. még 7/Π, 16. j.).

Hiszel-e a mindenható Atya Istenben? 61

Hiszel-e Krisztus Jézusban is, Isten Fiában,
aki az Atyából jött, aki kezdettől az Atyával van,
aki Szűz Máriából a Szendélek által született,
akit keresztre feszítettek Pontius Pilátus idején, meghalt, harmadnap újra-
éledve feltámadt a halottak közül, felment a mennybe, az Atya jobbján
ül, és el fog jönni az élők és a holtak megítélésére?
Hiszel-e a Szentiélekben is, s a szent Egyházban?

Egyiptom

62—63: Az egyiptomi egyház konstitúciói

Vö. *3°; ott találhatók a kiadások is teljes címmel.
Kiadta: Kopt szöveg: Traditio apostolivá 16,16, Till - Leipoldt 20k (Fűnk 2,110); a
kopt szöveg viszont nem a kérdő formulát hozza; vö. Hn 139. § (2. rész). - Etióp szöveg
Traditio apostolivá 34, Duensing 56—59. - A *62k alatti latin szöveg fordítás Till és

59
*62-63 Hitvallások: Az egyiptomi Egyház konstitiiciói

Duensing német ludasaiból; a kopt szövegben megtartott görög kifejezéseket zárójelben

idézzük.

a) Kopt szövegváltozat: Hitvallás a keresztség után

62 Hiszel (πιστεύειν) a mi Urunkban, Jézus Krisztusban (Χριστός), az Atya Isten
egyetlen Fiában,
hogy értünk felfoghatatlan egységben csodálatos módon emberré lett férfi
magva (σπέρμα) nélkül, az ő Szentlelke (πνεύμα) által, a szent Szűzből
(παρθένος), Máriából,
és hogy érettünk keresztre feszítették (σταυρσΟν) Pontius Pilátus alatt,
önszántából meg is halt a mi üdvösségünkért, harmadnapon feltámadt,
megszabadította a bilincsbe verteket, felment a mennyekbe, ül jóságos
(άγαθός) Atyjának jobbján a magasságban, és ismét eljön ítélni (κρίνειν)
élőket és holtakat az ó kinyilatkoztatása és az ő országa szerint (κατά).
És hiszel (πιστεύειν) a Szentlélekben (πνεύμα), aki jó (άγαθός) és életet adó, aki
mindent megtisztít, a szent Egyházban (εκκλησία).

b) Etióp szövegváltozat: Hitvallás a keresztség után

63 Hiszel-e Jézus Knsztus, a mi Urunk, az Atya Isten egyetlen Fia nevében,

hogy felfoghatatlan csoda révén emberré lett férfi magva nélkül a Szentlélek
által és Szűz Máriából,
és hogy keresztre feszítették Pontius Pilátus napjaiban, és önszántából akkor
meg is halt a mi üdvösségünkért, és feltámadt a halottak közül a har-
madik napon, és megszabadította a bilincsbe verteket, és felment a
mennyekbe, és ül az Atya jobbján, és el fog jönni ítélni élőket és holtakat
az ő kinyilatkoztatása és az ő országa szerint?
Hiszel-e a jó Szentlélekben, aki meg is tisztít, és a szent Egyházban? És hiszel-e
a test feltámadásában, amely minden emberre vár, és a mennyek országá-
bán, és az örök ítéletben?

64: Canones Hippolyti

Ez a kánongyűjtemény, mely talán már a IV. század közepén elkészült, Római Szent
Hippolütosz Tradiüo apostolica című művének egyiptomi átdolgozása (vö.*10). Csak arab
és etióp fordítása maradt fenn. Az itt következő hitvallás az arab fordítás 19. kánonjában
található.
Kiadva: H. Achelis, Die áltesten Quellén des orientalischen Kinhenrechts (TU 6; Leipzig
1891) 96k / D.B. Haneberg, Canones S. Hippolyti arabice e codiabus Romams (München 1870)
76, no. 11 / vő. J. Quasten, in: F1P 7/V (1936) 36 2. j. - [Szögletes zárójelben a későbbi
betoldások.]

64 H 1 szel-e Istenben, a mindenható Atyában?

Hiszel-e Jézus Krisztusban, az Isten Fiában,
akit Mária szűzen szült a Szendétekből;

60
 Hitvallások: Canoues Hippolyti *64

[aki eljött az emberi nem üdvözlésére;]

akit [értünk] keresztre feszítettek Pontius Pilátus alatt, aki meghalt és
harmadnapon feltámadt a holtak közül, és felment a mennyekbe, és az
Atya jobbján ül, és el fog jönni, hogy megítélje az élőket és a holtakat?
Hiszel-e a Szenrlélekben, [a Vigasztalóban, aki az Atyától és a Fiútól származik]?

II. KÉTRÉSZES SZENTHÁROMSÁGI-KRISZTOLÓGIAI

SZ Ö V E G E L R E N D E Z É S

71-72: A ‫ ״‬Fides D am asi”‫־‬nak nevezett formula

Ezt a formulát régebben Szent I. Damasus pápának vág)‫ ־‬Szent Jeromosnak tulajdonítot-
ták. Csak az V század végén keletkezett, éspedig valószínűleg Dél-Franciaországban
(akárcsak a *73k és a 75k alatt idézett hitvallások). Úgy tűnik, egyes részei eredetileg
hiányoztak, mindenekelőtt az ‫״‬et Filio” (‫״‬és a Fiútól”) szavak, melyek a Szentlélek
eredetére utalnak: vö. A.E. Bum, ím. 245, a 9. sorhoz tartozó apparátusban (VIII.—X.
századi kéziratokra támaszkodik).
Kiadva: KüA 47 / KüBS 10 43—45 / A.E. Bum, An inlroduction to the Creeds and to the
Te Deum (London 1899) 245k / Hn 200. § / D. Vallarsi, S. Eusebii Hieronyrm Stndonensis
presbyteri opera 11 (Verona 1742) 145k (a nemeredeti művek között). - [Szögletes
zárójelben az eredeti szövegtől való eltérések Bum szerint].

Hiszünk az egy Istenben, mindenható Atyában, és egy Urunkban, Jézus 71

Krisztusban, az Isten Fiában, és az egy Szendélek Istenben. Nem három
Istent, hanem az Atyát és a Fiút és a Szendéiket, mint egy Istent tiszteljük és
valljuk meg: nem úgy egy Istent, mintha magányos lenne, s nem ugyanazt a
személyt, aki sajátmagának az Atyja s ó maga a Fiú is, hanem valljuk, hogy az
Atya az, aki nemzett, és a Fiú az, aki született, a Szendélek pedig se nem született,
se nem születetlen, nem teremtmény és nem alkottatott, hanem az Atyától és a
Fiútól származik, az Atyával és a Fiúval együtt örök és azonosan egyenlő, és
velük együtt működik, mivel írva van: ‫ ״‬Az Úr Igéje szilárdította meg az eget”,
azaz, az Isten Fia, ‫״‬és szájának leheletétől van annak minden ereje” [Zsolt 32,6),
és másutt: Küldd el Lelkedet és felélednek, és megújítod a föld színét. [Zsolt
103,30) És ezért az Atyának és a Fiúnak és a Szendéleknek a nevével az egy
Istent valljuk meg, mivel az ‫ ״‬Isten” név a hatalom neve, nem a sajátosságé. Az
Atyának az Atya a saját neve, és a Fiúnak a Fiú a saját neve, és a Szendéleknek a
Szentlélek a saját neve. És ebben a Háromságban egy Istent hiszünk, mivel egy
Atyától van, ami az Atyával egy természetű és egyszubsztanciájú és egy
hatalmú. Az Atya a Fiút nem akaratával, nem szükségszerűségből, hanem
természete alapján nemzette.
A Fiú az idők végén megváltásunkra és az írások beteljesedésére lejött az 72
Atyától, ő, aki sohasem szűnt meg együtt lenni az Atyával, és fogantatott a
Szentlélektől és született Szűz Máriaból, felvette a testet, a lelket és az öntudatot,

61
*71-72 Hitvallások: ‫ ״‬Fides Damasi’’-uak nevezett formula

azaz a teljes embert, nem vesztette el azt, ami volt, hanem az kezdett lenni, ami
nem volt; mégis úgy, hogy tökéletes volt úgy a sajátjában, mint igazi a
mienkében. Mert aki Isten volt, emberként született, és aki emberként született,
mint Isten tevékenykedik, és aki mint Isten tevékenykedik, mint ember hal meg;
és aki mint ember hal meg, mint Isten föltárnád. Aki azzal a testével, amellyel
született, szenvedett és meghalt, győzött a halál uralmán, harmadnapra
föltámadott és fölment az Atyához és ül az ó jobbján dicsőségben, amelyet
mindig birtokolt és birtokol. Hisszük, hogy az O halálában és vérében
megtisztulunk, és ó minket ebben a testben, amelyben most élünk, az utolsó
napon föl fog támasztani, és reménységünk van arra, hogy tőle elnyerjük majd
vagy az örök életet, jó érdemünk jutalmaként, vagy bűneinkért az örök
gyötrelmek büntetését. Ezt olvasd, ezt tartsd meg, lelkedet ennek a hímek vesd
alá. Krisztus Urunktól elnyered az életet és a jutalmat [jutalmukat].

73—74: A ‫״‬Clemens Trinitas” hitvallás

Ezt a formulát ‫״‬Fides cafholica Sancti Augustim ep1 scopi”-nak is nevezték (Codex
Augiensis <Re1chenau> XVIII, a IX. századból, kiadta KüBS). Az V. vagy a VI.
században keletkezett Dél-Franciaországban, s ezután került Hispániába.
Kiadva: I.A. de Aldama, in: Greg 14 (1933) 487k / KüA 65k / KüBS 147k; vö. 12.
- R%.: C1PL 1748.

73 A Kegyes Szentháromság egy istenség. Tehát az Atya és a Fiú és a

Szentlélek egy forrás, egy szubsztancia, egy erő, egy hatalom. Azt mondjuk
istenfélőén, hogy az Atya: Isten, és a Fiú: Isten, és a Szendélek: Isten, s ók nem
három, hanem egy Isten. Mert amikor három személyt nevezünk meg, akkor
megvalljuk katolikus és apostoli kijelentéssel, hogy egy a szubsztancia. Tehát a
három, az Atya, és a Fiú, és a Szendélek, ‫״‬a három: egy” [tó. 1]n 5,8\. Három,
nem összevegyítve és nem elkülönítve, hanem összekötve úgy, hogy megkülön-
böztetve, és megkülönböztetve úgy, hogy összekötve: a szubsztanciát tekintve
egységben, de a neveket tekintve megkülönböztetve, természettől összekötve,
személy szerint megkülönböztetve, az istenségben egyenlők, a méltóságban
tökéletesen hasonlók, a háromságban megegyezők, a világosságban osztozók.
Oly módon egyek csak, azért hogy nem kételkedünk: hármak is; úgy hármak,
hogy azt kell vallanunk: egymástól el nem választhatók. Ezért nincs kétség, az
egyiküket ért sértés mindegyikük gyalázása, mivel az egyiküket ért dicséret
mindegyikük dicsőségét illeti.
74 ‫ ״‬Ez ugyanis a mi hitünknek az evangéliumi és apostoli tanítás szerint való fő
elve, hogy a mi Urunkat, Jézus Krisztust, az Isten Fiát, az Atyától sem a tisztelet
kinyilvánítása, sem az erő és a hatalom, sem a szubsztancia isteni mivolta, sem
időbeli távolság nem választja el”1. És ezért ha valaki azt mondja, hogy az Isten
Fia, aki amint igazán Isten, úgy - egyedül a bűnt kivéve - igaz ember: akár az
emberség teljességéből, akár az istenség teljességéből valamit kevésbé birtokolt,
azt a valakit istentelennek, és a katolikus és apostoli Egyháztól idegennek kell
tekinteni.
62
 Hitvallások: A Pseudo-Athanasziosz-féle ‫ ״‬Q uicm nque" lutvallás *75-76

75—76: A Pseudo-A thanasziosz-féle ‫ ״‬Q u icu m qu e” hitvallás

A kutatásban általánossá vált az a vélemény, miszerint ennek a hitvallásnak a szerzője nem
Alexandriai (Szent) Athanasziosz, hanem a szerzőt a nyugati teológusok közt kell
keresni. Igaz, a legtöbb régebbi kézirat Athanaszioszt vág}‫ ׳‬I. Anastasius pápát jelöli meg
szerzőként. Mivel azonban egyik kézirat sem korábbi a VIII. századnál, joggal vonható
kétségbe a megbízhatóságuk. A fennmaradt görög szövegek csupán latinlxSl készült
fordítások, és nem fordítva, ezért nem szerepelnek itt. Azok közül, akiknek a hitvallást
tulajdonították, mindenekelőtt a következők jöhetnek szóba: Poitiers- 1 Hilanus, f367
körül (M. Speroni szennt); (Milánói) Szt. Ambrus, f397 (H. Brewer, P. Schepens, A.E.
Burn 1926 óta); Remcsianai Nicctas, |414 körül (M. Cappuyns; vö.*19); Arles-i
Honoratus, |429 (Burn 1869); Lénns-i Vince, f450 előtt (G.D.W Ommaney); Ruspe- 1
Fulgentius, |532 (I. Stiglmayr); Arles-i Caesanus f543 (G. Monn 1932 előtt); Venantius
Fortunatus, f601 (LA. Muratori). A hispaniai antipnscillianista eredet feltételezése (K.
Künsdc) ma már nem tartható. Jelenleg az uralkodó vélemény az, hogy ezt a hitvallást 430
és 500 között Dél-Franciaországban, valószínűleg az arles- 1 provinciában szerkesztette egy
ismeretlen szerző. Az idők folyamán a hitvallás olyan jelentőségre tett szert mind
Nyugaton, mind Keleten, hogy a középkorban az apostoli és a Nikaiai Hitvallással
egyenrangúnak tekintették, és liturgikus használatba vették.
Kiadva: Liturgikus szöveg: Római Brenánum, vasárnapi príma imaóra (az 1954. előtti
kiadásokban). - Eredeti szöveg: C.H. Turner, in: JThSt 11 (1910) 407—411 / A.E. Burn,
A n Introduition to the Creeds and to the Te Denm (London 1899) 191—193 / The A tbánástan
Creed and its eariy Commentanes (Texts and Studies 4/1: Cambndge 1896) 4-6 / Uő,
Facsimiles of the Creeds (H. Bradshaw Society 36; London 1909) XV-XXIV. tábla / KuA
232k / Hn 150. § / Ltzm 16-18 / PL 88,585k (görögül PG 28,1581A-1584Q. - R/g..
C1PL 167. A következőkben a liturgikus főszöveget hozzuk. Összehasonlító szöveg [az
eltérés szögletes zárójelben]: Eredeti szöveg.

(1) Aki üdvözölni akar, annak mindenek előtt szükséges, hogy a katolikus75
hitet megtartsa, (2) s ha valaki a hitet nem őrzi meg teljes egészében és
sértedenül, kétségkívül örökre elvész.
(3) A katolikus hit pedig abban áll, hogy az egy Istent a Háromságban, és az
egy Istenben a Háromságot tiszteljük, (4) sem a személyeket össze nem
zavarván, sem a természetet meg nem osztván. (5) Mert más az Atyának a
személye, más a Fiúé, más a Szentiéleké. (6) De az Atyának, a Fiúnak és a
Szentléleknek egy az Istensége, egyenlő a dicsősége, egyképpen örök a fölsége.
(7) Amilyen az Atya, olyan a Fiú, olyan a Szentlélek. (8) Teremtetlen az Atya,
teremtetlen a Fiú, teremtetlen a Szentlélek. (9) Mérhetetlen az Atya, mérhetetlen a
Fiú, mérhetetlen a Szendélek. (10) Örök az Atya, örök a Fiú, örök a Szendélek,
(11) de azért nem három örökkévaló, hanem egy örökkévaló, (12) amint nem
három teremtetlen, sem három mérhetetlen, hanem egy teremtetlen és egy
mérhetetlen. (13) Hasonlóképpen mindenható az Atya, mindenható a Fiú,
mindenható a Szendélek, (14) de azért nem három mindenható, hanem egy
mindenható. (15) Úgyszintén Isten az Atya, Isten a Fiú, Isten a Szentlélek, (16)
de azért nem három isten, hanem csak egy az Isten. (17) Úgyszintén Úr az Atya,
Úr a Fiú, Úr a Szendélek, (18) de azért nem három Úr, hanem egy az Úr. [-!]

63
*75-76 Hitvallások: A Pseudo-Athauasziosz-féle ‫״‬Quicumque” kezdetű hitvallás

(19) Mert, amint külön-külön mindegyik személyt Istennek és Úrnak vallani

késztet a keresztény igazság, (20) úgy három istenről vág)‫ ׳‬három úrról beszélni
tilt a katolikus vallás.
(21) Az Atya senkitől sem lett, se nem teremtődött, se nem született. (22) A
Fiú egyedül az Atyától való, nem lett, se nem teremtődött, hanem született. (23)
A Szentlélek az Atyától és a Fiútól való, nem lett, se nem teremtődött, se nem
született, hanem származik. (24) Tehát egy Atya és nem három Atya, egy Fiú és
nem három Fiú, egy Szentlélek és nem három Szentlélek. (25) És [‫ ]!־‬ebben a
Háromságban nincs előbb vagy utóbb, nincs nagyobb vagy kisebb, (26) hanem
mind a három személy egyképpen örökkévaló és egyenlő. (27) Vagyis, amint
már fentebb mondva volt, mindenben tisztelni kell alegységet a Háromságban, és a
Háromságot a% egységben [a Háromságot az egységben és az egységet a Három-
ságban]. (28) Aki tehát üdvözülni akar, így gondolkozzék a Szentháromságról.
76 (29) Az örök üdvösségre azonban szükséges, hogy a mi Urunk Jézus
Krisztus megtestesülését is hűségesen higgye. (30) Az mármost ·a helyes hit,
hogy higgyük és valljuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, Isten Fia, egyben Isten
és [mind Isten, mind azonos módon] ember. (31) Mint Isten, az Atya
szubsztanciájából az idők előtt született, mint ember, anyja szubsztanciájából
az időben született. (32) Teljes Isten és teljes ember, aki « ‫«״‬délekből és emberi
testből áll. (33) Az Atyával egyenlő istensége szerint, az Atyánál kisebb
embersége szerint. (34) De jóllehet Isten és ember, nem két, hanem egy
Krisztus. (35) Egy, nem azáltal, hogy az istenség testté vált, hanem azáltal, hogy
az Isten fölvette az emberséget. (36) Teljesen egy, nem a szubsztanciák
összekeverése által, hanem a személy egysége által. (37) Mert, amint az eszes
lélek és a test egy ember, úgy az Isten és az ember egy Krisztus, (38) aki
szenvedett a mi üdvösségünkért, alás^állott a poklokra, harmadnap föltámadott a
halottak közül, (39) fölment a mennyekbe, ül az Atyának jobbja felől, onnan
lesz [-!] ellövendő ítélni élőket és holtakat. (40) Akinek az eljövetelére az
emberek mind föltámadnak saját testükben, és számot fognak adni tulajdon
cselekedeteikről. (41) És akik jót cselekedtek, az örök életre mennek, akik
pedig [-!] rosszat, az örök tűzre.
(42) Ez a katolikus hit, amelyet ha valaki erősen [-1] és hűségesen nem vall,
nem üdvözölhet.

64
 MÁSODIK RÉSZ

AZ EGYHÁZ
TANÍTÓHIVATALÁNAK
DOKUMENTUMAI

Néhány római püspök kormányzati ideje, főként az I.—III. és a IX.-X. század-

bán, a források hiányossága miatt pontosan nem határozható meg. Az egyes
pápák hivatali idejét L. Duchesne, Th. Mommsen, Ph. Jaffé és F.X. Seppelt
alapján adtuk meg. Figyelembe vettünk újabb megoldásokat is, a valószínű
eltéréseket pedig az adott helyen jeleztük. Tekintettel voltunk továbbá az
Annuario Pontifuio-n is, melyhez A. Mercati 1949-tól csatolta a pápáknak a
korábbiakkal összevetve kijavított jegyzékét.
Jelen kiadásban a pápák neveit nem közöljük folyamatos sorrendben,
hanem csak azokat tüntetjük fel, akiknek a nevéhez fűződő dokumentum a
válogatásba belekerült. A folyamtos névsor a függelékben található, megjelölve
azokat a pápákat, akik a válogatásba bekerültek és az általuk fémjelzett
dokumentum a válogatott íratok között szerepel.

65
*101-102 Római Szeut I. Kelemen: Levél a korinthosziaknak

RÓMAI SZENT I. KELEMEN, 92 (88?) - 101 (97?)

101—102: A «Διά τάς αιφνίδιους» levél a korinthosziaknak, 96 táján

Ennek a levélnek a megírására az indítékot a konnthosziak egyházában támadt lázadás
szolgáltatta, melynek során egyes papokat jogtalanul megfosztottak tisztségüktől. A
szöveg első bizonyítéka a római egyház gondoskodásának más helyi egyházak iránt. A
szerző sehol sem jelenik meg kifejezetten Róma püspökeként, ezt először Ireneusz
állítja. Feltehetőleg a presbitérium, vagyis a papi testület vezetője lehetett.
Ktadva:[*101; 102\: K. Bihlmeyer —W Schneemelcher, Die ApostoUschen Vliter 1
(Tübingen 19562) 57k; 38 6 6 69 / J.A. Fischer, Die apostolinkén Valér (Schriften des
Urchnstentums 1; Darmstadt 1981) 75-77 35 99 105 / F.X. Fűnk, Patres Apostollá 1
(Tübingen 1901) 150k; 108 172k 182 / J.B. Lightfoot, The Apostolit Falhers l/II: &
Clement of Romé (London 1890) 121-129; 35 169-171 184 / H. Hemmer, Les Peres
Apostoliques II. Clément de Romé (Paris 1909) 82-88; 18118 130 / GTh. Schaefer, in: FIP
44 (1941) 45-47; 13 63k 69. - R*j.; JR 9.

A ~ E g y h ó ξ ta gjai kö p ö tt lévő rend

101 (40,1) Bepillanthattunk az isteni tudás mélységeibe is, ezért hát mindent a
maga rendjének megfelelően kell végeznünk, amit csak Uralkodónk meghatá-
rozott időkre véghezvinnünk rendelt. (2) Felajánlásainkat és a szent cselekmé-
nveinket gondosan végezzük, mert parancsaiban nem hanyag és rendetlen
módon hagyta ránk, hanem meghatározott időre és órára. (3) Meghatározott
helyen, és meghatározott személyek által akarta ő ezeket végeztemi, legfelsőbb
akaratával rendelte el, hogy minden méltó módon, neki tetszőén történjék, és
akaratának megfelelően legyen szívesen fogadott. (4) Azok tehát, akik az
elrendelt időkben bemutatják felajánlásaikat, tetszésére vannak és boldogok,
minthogy az Úr törvényeit követik, nem tévelyednek el. (5) Adottak voltak
ugyanis a főpapnak a maga szent cselekményei, ugyanúgy a papoknak is
megvannak a nekik rendelt helyük, a leviták számára az előírt szolgálataik, és a
néphez tartozó embert is kötik a nép számára előírt rendelkezések.
(41.1) Közülünk ki-ki ‫ ״‬a maga rendjében” [vö. 1K0r 1523], jó lelkiismerettel
adjon hálát az Istennek (vagy végezze Isten előtt a hálaadást), megszentelő-
désben, senki se lépje át a szent cselekményeknek az ő számára előírt szabályát.
(42.1) Az apostolokat Jézus Krisztus rendelte számunkra, hogy hirdessék
az evangéliumot, Jézus Krisztust pedig Isten küldte el. (2) Krisztus az Istentől,
az apostolok Jézus Krisztustól, de mindkettő annak rendje szerint az Isten
akaratából volt. (3) Átvették a parancsolatokat, és Urunk Jézus Krisztus
feltámadásával birtokukba jutott a teljesség, így Isten igéjében megerősödtek,
és a Szentlélek teljes birtoklásával elmentek, hogy hirdessék az evangéliumot,
Isten Országát, mely el fog érkezni. (4) Miután a különböző vidékeken és
városokban hirdették az igét, elöljárókat állítottak mindenütt, kiket próbára
tettek a Lélekben: püspököket és diakónusokat azok számára, akik hinni
fognak.

66
 Római Szent I Kelemen: Levél a korinthosziaknak *101-102

A római E gyház tekintélye

(7.1) Mi azért küldjük el mindezeket hozzátok, hogy figyelmeztessünk 102
benneteket kötelességeitekre. ...
(58,2) Fogadjátok meg tanácsunkat, és nem fogjátok megbánni.
(59.1) Ha pedig valaki nem fogadná el azt, amit O [Krisztus] mondott
általunk, tudja meg, nem kis veszélynek teszi ki magát. (2) Mi azonban
ártatlanok leszünk ettől a bűntől.
(63.2) Öröm öt, igaz örvendezést ajándékoztok minekünk azzal, ha engedel-
mesek lesztek azok iránt, akikről a Szentlélek által írtunk most nektek; és ha
tövestül kivágjátok lázongásaitoknak a rend ellen irányuló, alaptalan haragját,
amit a békesség és az egyetértés végett ezen levelünkben vázoltunk.

SZEN T ZEPHYRINUS, 198 (199?) - 217

105: Szent Zephyrinus és Szent Callixtus dogmatikus nyilatkozatai

Ezeket a nyilatkozatokat Római Szent Hippolütosz (Hippolytus Romanus) idézi
Philoiophumena (Refutatio omnium haeresíum / A z összes eretnekség cáfolata) című, 222 után
keletkezett művében (IX 11; a PG-ben helytelenül Alexandriai Ongenésznek tulajdo-
nítva). Egyesek a második, ‫״‬Nem az Atya halt meg ...” megnyilatkozást Callixtus
helyett Zephynnusnak tulajdonítják. Mivel Zephyrinus szavai az idézet szennt nagyon
hasonlítanak a modalista hitvalláshoz, melynek alapján Szmirnai Noetuszt 200 körül
elítélték, ezért egyesek kétségbe vonják hitelességét.
Kiadva: P. Wendland, Hippolytus 3 (GChSch; Leipzig 1916) 2461 _ 4 / PG 16
(II !),3380A.
A megtestesült igéről
Magát pedig Zephyrinus pápát \CalUxtus], a későbbi pápa rávette, hogy 105
nyíltan mondja meg a népnek: ‫ ״‬Én tudom, hogy Krisztus Jézus egy Isten, és
hogy rajta kívül senki más nem született és nem képes szenvedni‫ ; ״‬akkor pedig
[Callixtus] azt mondja: ‫ ״‬Nem az Atya halt meg, hanem a Fiú”; ilyen módon egy
örökös vitát tartott ébren a nép körében.

S Z E N T CORNELIUS, 251. március - 253. június (szeptember?)

108: A ‫״‬Quantam sollicitudinem ” levél Cyprianus karthágói püspök-

nek, 251-ben
Egy hitvallásról van szó, melyet Maximus, Urbánus és más afrikai püspökök, akik
megtértek a Novatianus-féle szakadásból, Cornelius pápának nyújtottak át. Tőle Szent
Cyprianus is megkapta a szöveget.
Kiadva: G. Mercati, Le lettere di S. Corneho papa, Studi e Documenti di Stona e
Diritto 20 (Roma 1899) 1 0 2 4 5 - 5 3 / W Hartel, Cyprianus 49,2. levél: CSEL 3/11,611 /
PL 3,744 / Routh 3,19 (= 2. levél). - Reg. JR 111.

67
*108 Szent Cornelins: Levél Cypnanus karthágói püspöknek

A z Egyház monarchikusfelépítése
108 ‫ ״‬Mi ... tudjuk, hogy Corneliuszt, a legszentebb katolikus Egyház püspökét
a mindenható Isten és Krisztus, a mi Urunk választotta ki; mi bevalljuk
tévedésünket; elnézök voltunk egy csalással szemben; rászedtek minket álnok-
sággal és álokoskodó bőbeszédűséggel; mert bár úgy látszott, hogy valami
közünk van a szakadár és eretnek emberekhez, mégis a mi szívünk mindig az
Egyházban volt, és tudjuk, hogy egy Isten, mindenható Úr van, és az egy
Krisztus is Úr, akit megvallottunk, egy a Szentlélek, egy püspöknek kell a
katolikus Egyház [elöljárójának] lennie.”

109: A « Ίνα δέ γνως» levél Fabius antiokhiai püspöknek, 251-ben

Egy elveszett levél kivonata, mely Euszébiosz kaiszareai püspök História ecclesiae VT
43,11-ben maradt fenn.
Kiadva. E. Schwartz, Eusebius Werhe 2: Kirchengeschichte (GChSch) 6 1 8 1 3 — 1 9 / PL
3.765AB / PG 20,621 A / Routh 3,23k. - )R 106 függelékkel együtt.

A z egyházi hierarchia
109 Az evangéliumnak ama védelmezője tehát [mármint Noratianus] talán nem
tudta, hogy egyeden püspöknek kell lennie a katolikus Egyházban? Mégsem
volt rejtve előtte - hogyan lehetett volna ugyanis, hogy azt nem tudja - , hogy
negyvenhat áldozópap van, hét diakónus, hét szubdiakónus, negyvenkét
akolitus, az exorcisták pedig és a lektorok az osztiáriusokkal ötvenketten, az
özvegyek és a rászorulók több mint ezerötszázan; ezeknek mindegyiknek az
Úr kegyelme és emberszeretete táplálékot juttat.

SZENT I. ISTVÁN,
254. május 12. (28.?) —257. augusztus 2.

110: Levél (töredék) Cyprianus karthágói püspöknek, 256-ban

István szavai, melyeket Szent Cypnanus Pompeiushoz írt levele (74) őrzött meg, a 256.
év húsvétján megtartott Afrikai zsinat határozataira válaszolnak; ez a zsmat tagadta az
eretnek által kiszolgáltatott keresztségek érvényességét. A pápa velük szembeállítja a
római hagyományt. Ezért írja Kaiszareai Euszébiosz a História ecclesiae VII 3,1-ben:
‫״‬István, meggyőződvén arról, hogy az ősidők óta érvényes hagyománnyal szemben
semmi újat sem szabad bevezetni, igen neheztelt érte.” (Vö. Schwartz, *109 uo., 6388-10
/ PG 20,64A.)
Kiadva: W Hartel, CSEL 3/II. 799 (Cypnanus, 74. levél) / PL 3,1774B,1175A. -
R/§..‫־‬JR 125.

A z eretnekek keresztsége
110 (1 . fejezet) ‫ ״‬... Ha tehát valaki bármely eretnekségből jönne hozzátok,
semmi új bevezetése ne történjék, csak ami hagyományos, hogy rájuk kell tenni
a kezeteket a búnbocsánat eszközlésére; mikor maguk az eretnekek a maguk

68
 Szent I. István: Levél Cyprianus karthágói püspöknek *110

módján egyiket vagy másikat, alak hozzájuk jönnek, nem keresztelik meg,
hanem csak áldozásban részesítik.”
[István pápa eqvn szavait Cyprianus elutasítja és ígyfolytatja:]
(2. fejezet) [István] megtiltotta, hogy a bármelyik eretnekségből jövőt az
egyházban megkereszteljék, azaz úgy ítélte meg, hogy az összes eretnekek
keresztségei jogosak és törvényesek.

111: Levél (töredék) Kis-Azsia püspökeinek, 256-ban

István szavait Firmilianus, a kappadókiai Kaiszarea püspöke idézi karthágói
Cyprianushoz írt egyik levelében, a 18. fejezetben. A pápa megfenyegette Kilikia,
Kappadókia, Galatea és a szomszédos tartományok püspökeit, hogy megszakítja velük
a közösséget, mivel az eretnekeket újrakeresztelték.
Kiadva: VV Hartel: CSEL 3/11,822 (Cypnanus 75,18. levél); a hozzátartozó helyek
813 815 821 / PL 3.1218A 1206B 1209 Í210B 1217B. - R*g.:JR 126.

Λ » eretnekek kerestősége
(18. fejezet) ‫״‬De annyira ... sokat használ Krisztus neve a hitet és a 1 1 1
keresztségi megszentelódést illetően, hogy bárki és bárhol megkeresztelkedett
Krisztus nevében, azonnal elnyeri Krisztus kegyelmét.”
\Firmilianus ugyanabban a levélben a következőkről tudósit még /. István döntését
illetően:]
(5. fejezet) ... azt mondta István, hogy állítólag az apostolok megtiltották,
hogy megkereszteljék azokat, akik az eretnekségből jönnek, és meghagyták az
utódoknak, hogy őrizzék meg ezt a tilalmat.
(8. fejezet) ... István és azok, akik vele egyetértenek, azt állítják, hogy a
bűnök bocsánata és a második születés eredménye lehet az eretnekek kereszt-
ségének; bár ók is azt vallják, hogy az eretnekeknél nincs a Szentlélek. ...
(9. fejezet) ... nem gondolják, hogy kérdezni kellene, ki az, aki keresztelt, és
pedig azért, mert akit megkereszteltek, elnyerhette a kegyelmet a Háromság
segítségül hívása által, az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében ... azt mondják,
hogy az, akit bármi módon megkeresztelnek az (Egyházon) kívül, szándéka és
hite által elnyerheti a keresztség kegyelmét.
(17. fejezet) ... Istvánt, aki hirdeti, hogy birtokolja Péter tanítói székét annak
örökébe lépve, az eretnekek ellen semmilyen buzgóság nem serkenti, és nem
csak egy csekély, de a legnagyobb kegyelmi hatalmat engedi meg nekik azáltal,
hogy azt mondja és korpolyan állítja, hogy ők a keresztség szentsége által a régi
ember szennyét lemossák, a régóta meglévő halálos bűnöket megbocsátják, égi
újranemzéssel az Isten fiaivá tesznek, s megújítanak az örök életre az Isten
tisztító fürdőjében megszentelve.

DÉNES,
259. (260?) július 22. - 268. december 27. (26.?)

69
*112-115 Dénes: Levél Dionusziosznak, Alexandria püspökének

112-115: Levél (töredék) Dionüsziosznak, Alexandria püspökének,

262-ben
Ez a levél, mely nem keletkezhetett 260 vége előtt, a tntheisták és a szabelliánusok
ellen irányul. Részben Athanasziosznál maradt fenn, a De decretis Nicaenae synodi 26.
fejezetében.
Kiadva: H.G. Opitz, Athanaúus lVerke 2/1 (Berlin-Leipzig 1935) 22k / Ch.L. Féltőé,
Dionusivou Leivyana. The Letlers and other rematns of Dtonysius of Alexandria (London
1904) 177-182 / PG 25,461 C-465A / Routh 3,373-377. - Reg. |R 136.

A Szentháromság is a megtestesülés
112 (1. fej.) Most pedig méltányos lesz, hogy teljes joggal szót emeljek azokkal
szemben, akik az Isten Egyházának legünnepélyesebb tanítását, a monarchiát,
három valamilyen erőre, három különböző hüposztasziszra és három istenség-
re osztják és egymástól elkülönítik és lerombolják. Hallottam ugyanis egyesek-
ról, akik közöttetek hirdetik és tanítják az isteni igét, hogy tanítómesterei ennek
a véleménynek. Ezek pedig, hogy úgy mondjam, szöges ellentétben állnak
Szabelliosz véleményével. O ugyanis káromol, mikor azt állítja, hogy a Fiú
maga az Atya, és fordítva. Amazok pedig valamiképpen három istenről
tanítanak, amikor a szent egységet három egymástól teljesen elkülönített
hüposztasziszra bontják. Szükséges ugyanis, hogy a2 isteni Ige a mindenség
Istenével egyesülve legyen, a Szentlélek pedig Istenben maradjon és benne
lakjék úgy, hogy az isteni Háromságot egységbe, mintegy csúcspontként a
mindenség mindenható Istenére vezessük vissza és foglaljuk egybe. Mert az
oktalan Markión tanítása, amely a monarchiát három elvre szabja széjjel és így
megosztja, nyilván ördögi tanítás, nem pedig Krisztus igaz tanítványaié, de
nem is azoké, akik az üdvözítő tanítását tartják helyesnek. Ezek ugyanis
nagyon jól tudják, hogy a Szentháromságot az isteni Szentírás tanítja ugyan, de
hogy három isten van, azt se az Ó-, se az Újszövetség nem tanítja.
113 (2. fej.) De nem kevésbé kell hibáztatnunk azokat sem, akik a Fiút valamiféle
alkotott létezőnek tartják, és úgy vélekednek, hogy az Úr teremtmény, mint egy
azok közül, akik tényleg teremtmények. Márpedig O, amint illik és méltányos is,
született és nem alkotott vagy teremtett valaki. Ezt az isteni kinyilatkoztatások
bizonyítják. Nem valami csekély, hanem a legnagyobb istentelenség tehát azt
mondani, hogy az Úr valami módon mintegy kézzel alkotott valaki. Ha ugyanis a
Fiú keletkezett, akkor volt olyan idő, amikor nem létezett. Am mindig volt, ha az
Atyában van, miként Ó maga kijelenti \Jn 14,10k]. Ha pedig Krisztus ige,
bölcsesség, erő, mert ti is tudjátok, hogy Krisztus ez, amint az írások ezt tanítják
\Jn 1,14; 1Kor 124), akkor ezek nyilván Istennek az erői. Ennélfogva, ha a Fiú
keletkezett, akkor volt idő, amikor ezek az erők nem léteztek, vagyis volt idő,
amikor Isten ezek nélkül létezett, ami pedig nyilván képtelenség.
114 De minek beszélek előttetek ezekről a dolgokról többet? Szentlélekkel teli
emberek vagytok, és nagyon is belátjátok, hogy mennyi képtelenség következik
abból a véleményből, amely a Fiút teremtménynek állítja. Úgy látom, hogy

70
 Dénes: Levél Dionüszioszuak, Alexandria püspökének *112*115

ezek a dolgok a legkevésbé sem jutottak eszükbe eme vélekedés vezéreinek,

ezért aztán teljességgel eltértek az igazságtól, és másképpen fejtik ki, mint az
isteni és prófétai Szentírás értelmezi azt a kijelentést, hogy ‫ ״‬az Úr az O
útjainak kezdetén teremtett engem” [?éld8,22 L X X \. Mert, mint tudjátok, nem
egyetlen jelentése van a ‫ ״‬teremtett” szónak. Mert ezen a helyen a ‫ ״‬teremtett”
szó ugyanazt jelenti, mint hogy az ‫ ״‬általa alkotott dolgok elébe helyezte”, úgy
értem, amelyeket Fia által alkotott. Am a ‫ ״‬teremtett” itt nem értendő úgy, hogy
‫״‬alkotott”. .Alkotni valamit és teremteni valamit két, egymástól különböző
dolog. Mózes mondta a Második Törvénykönyv nagy himnuszában: ‫ ״‬Nemde
Ó a te Atyád, aki birtokba vett, aki alkotott és teremtett téged?” [MTőrr 32, 6.
L X X ] Ezeket az embereket tehát bárki helyesen imigyen cáfolhatná meg: Ó , ti
forrófejű és vakmerő emberek, talán csak nem teremtmény lett ‫ ״‬az egész
teremtés Elsőszülötte” [Kol 1,13], aki ‫״‬méhemből születtél a hajnalcsillag előtt”
[Zsolt 110,3, L X X ], aki mint a Bölcsesség mondja, hogy ‫ ״‬a halmok létezése
előtt szült engemet”[Péld 8,23; L X X \. Végül is az isteni kinyilatkoztatások sok
helye mondja a Fiúról, hogy ‫ ״‬született”, de még sohasem olvasta senki róla azt,
hogy keletkezett. Mindebből pedig nyilván meg lehet cáfolni azt a hamis
véleményt az Úr születéséről, amely az O isteni és megmagyarázhatatlan
születéséről azt meri mondani, hogy alkotás.
(3. fej.) A csodálatos és isteni egységet tehát nem szabad három istenségre 115
szétválasztani, és nem szabad az Úr méltóságát és fölséges nagyságát kisebbíte-
ni az ‫ ״‬alkotás” szóval, hanem hinni kell a mindenható Atyaistenben és Jézus
Krisztusban, az Ő Fiában és a Szentlélekben: és azt, hogy az Ige a mindenség
Istenével egységben van. O mondta ugyanis: hogy ‫ ״‬én és az Atya egy vagyunk”
[Jn 10,30], és hogy ‫״‬én az Atyában és az Atya énbennem van” \Jn 14,10[. így
sértetlenül megőrződik az isteni Háromság és a monarchia szent tanítása.

SZEN T MARCELLINUS,
295. (296?) június 30. —304. október 25. (január 15.?)

117-121: Elvirái (Spanyolország) zsinat, 300 - 303?

Bizonytalan, hogy melyik évben tartották meg az Elvirái zsinatot (ma Granada egyik
elővárosa). Duchesne nyomán ma főleg a 300-303. éveket valószínűsítik (mások
szerint 306-312, vagy I. Szilveszter ideje). A zsinati aktákból csak a kezdőnap
ismeretes: május 15. A zsinat 33. kánonja valószínűleg a papi nőtlenség legrégebbi
törvényes előírása.
Kiadva: Bruns, 2,3 5-7 12/ MaC 2,7B-18C / HaC 1.251A-258C / PL 84,303-310
CdLuc 383-393 / CVis 3 6k 15.

A házasság felbonthatatlansága
9. kánon. Hasonlóképpen a hívő asszonynak, aki elhagyta ugyan hívő, de 117
házasságtörő férjét és másik férjjel házasodik, legyen megtiltva, hogy ezt

71
*117-121 Szent Marcellinns: Elvira! zsinat

megtegye; ha megtette, előbb ne részesedjék az áldozásban, csak ha az, akit

elhagyott, előbb nem távozott el már a világból: hacsak esetleg egy betegség
következtében a szükségszerűség nem kényszeríti ki, hogy áldozásban része-
süljön.
A klerikusok nőtlensége
11« 27. kánon. A püspökkel, vagy bármelyik másik klerikussal vagy nővére,
vagy Istennek szentelt szűz leánya lakjék csak együtt; (a zsinat) azt akarja, hogy
külső személy egyáltalán ne legyen vele.
119 33. kánon. (A zsinat) azt akarja, hogy teljes tilalmat rendeljen el a
püspököknek, áldozópapoknak és diakónusoknak, illetve az összes szolgálat-
baii lévő klerikusnak, miszerint tartózkodjanak házas társuktól és ne nemzenek
fiakat; ha valaki pedig mégis megteszi, töröltessék egyházi tisztségéből.
A keresésig és a bérmálás
120 38. kánon. Messzi helyre hajózóknak, vagy ha nincs a közelben egyházköz-
ség, egy olyan hívőnek, akinek érvényes a keresztsége és nem házasodott
kétszer, meg szabad keresztelnie a betegség miatt szükséghelyzetbe került
hittanulót úgy, hogy ha túléli, vezessék ót a püspökhöz, hogy azt a kézrátétellel
kiegészíthesse.
121 77. kánon. Ha egy diakónus, aki püspök vagy áldozópap nélkül igazgatja a
népet, egyeseket megkeresztelt, őket a püspöknek még áldással teljessé kell
tennie; hogyha ezt megelőzően eltávoztak ebből a világból, a hit erejében,
amellyel valaki hitt, képes lesz méltónak lenni.

SZENT I. SZILVESZTER,
314. január 31. - 335. december 31.

123: I. Arlesi zsinat, kezdete 314. augusztus 1.

Elsősorban a donatistákról tárgyalt.
Kiadta:Turner l/II/II (1939) 387k [= 9. fe|ezet] / Ch. Mumer: CpChL 148 (1963)
lOk / Routh 4,306 308k [= 8. fejezet] / Bruns 2,108 / MaC 2,472A. Ugyanez a kánon
megtalálható a Szilveszter pápához intézett zsinati levélben: Turner uo. / CSEL
26,20810-15 / Ch. Mumer: CpChL 148 (1963) 6 / KIT 122,21 (NT. 1652-57) /
Gratianus, Detretum, p. III, dist. 4, c. 109 (Frdb 1,1395)

A ~ eretnekek keresettsége
113 (A zsinat) azt akarja az afrikaiakkal kapcsolatban, mivel saját törvényük
szerint olyan gyakorlatot követnek, hogy ha újrakeresztelnek, vagy ha valaki az
eretnekségből megtér az Egyházhoz, kérdezzék meg tőle hitvallását; és ha úgy
találják, hogy ót az Atyában és a Fiúban és a Szentlélekben keresztelték meg,
csak a kézrátételnek kell még következnie, hogy elnyerje a Szendéiket; ha pedig
megkérdeztetvén nem ezt a Háromságot válaszolja, kereszteljék meg.

72
 Szent I. Szilveszter: Λ Nikaiai hitvallás *125126‫־‬

I. EG Y E TE M ES ZSIN A T
I. N ikaiai zsinat,
325. június 19. - augusztus 25.

Ezt a zsinatot, melyet a 318‫ ״‬atya” zsinataként emlegetnek, Nagy Konstantin császár
hívta össze; a zsinat elsősorban az ariánusokat ítélte el. Június 19-én nyitották meg
(nem május 20-án; vö. E. Schwartz, in: Nachr. dér Gesellsch. dér Wissensch.
Göttingen [1904) 398;Turner 1/I/I1 [1904] 105: ‫״‬XIII Kai. lul.”). A zsinat dokumen-
tumaiból csak a hitvallása, 2 0 kánon és egy zsinati levél maradt fenn.

125-126: A N ikaiai hitvallás, 325. június 19.

A hitről való legfontosabb meghatározások közé tartozik. A legjobb szövegváltozatok
Kaiszareai Euszebiosznak egyházmegyéje híveihez írt levelében (PG 20.1540BQ,
Alexandriai (Szent) Athanasziosz Iovianus császárhoz írt levelének 3. fejezetében (PG
26,817B), a De de&elis Nnaenae synodi című művének 37, 2. §-ában (vö. Opitz alább
idézett kiadásának 36. fejezetét), valamint Nagy Szent Vazul (Baszileiosz, Basilius
Magnus) 125. levelének 2. fejezetében (PG 32.548Q maradtak fenn. A későbbi
szövegek, mint pl. a Khalkédóni zsinat szövege (ACOe 2 /I/II. 7 9 1 6 -2 3 ), nem tekint-
hetóck eredetinek. A Nikaiai (Niceai) zsinat nyomán vált szokássá, hogy ‫״‬zsinati hit-
vallásokat” szövegezzenek meg.
A hitvallás latin fordításai közül ősi voltukkal kiemelkednek Poitiers- 1 Szent
Hilanus (Hilanus Pictaviensis) változatai, melyek közül a következőkben a De synodis
84. fejezetét (PL 10.536A) (beleértve az anatémákat is) vetjük egybe (az itt nem közölt
görög szöveggel). ...
Kiadva: [görög szöveg] I. Ortiz de Urbina, E l simbolo Ntceno (Madnd 1947) 21 k /
ugyanő még: OrChrPer 2 (1936) 342k. / H.G. Opitz, Athanasius Werkt 2/1 (Berlin-
Ixipzig 1935) 30 36k / G.L. Dossetti, \lsimbolo ώ Ntcea e ώ Constantinopoli (Testi e ncerche
di scienze religtose 2; Roma 1967) 226-237 / Hn 142. § / MaC 2,665C-E (vö. 5,688B) /
COeD3 5 2 - 1 9 / Kelly 215k / Ltzm 26k. - [latin fordítás] Poitiers-i Szent Hilanus másik
fordítása (a fent említetten kívül) ld. A. Féder: CSEL 65,150 / a legtöbb kánongyűjte-
mény fordítása megtalálható Turnéméi l/I /I I (1904) 106-109 [= a korábbiak); l/I I /I
(1913) 297-319 [= a későbbiek); uo. 320-324 a szövegvanánsok gazdag gyűjteménye.

Hiszünk az egy Istenben, mindenható Atyában, minden láthatónak és 125

láthatatlannak alkotójában.
És az egy Úrban [a mi egy Urunkban], Jézus Krisztusban, az Istennek a
Fiában,
az Atyától egyszülöttként születettben, azaz az Atyának a lényegéből, Isten
az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten az valóságos Istentől,
született, nem teremtetett, egylényegű az Atyával [ami görögül όμοούσιος], ál-
fala teremtetett minden, ami az égben és ami a földön van;
aki értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállóit, és megtestesült, emberré
lett, és szenvedett, és feltámadt a harmadik napon, és felment a mennyekbe, el
fog jönni ítélni élőket és holtakat.
És a Szentlélekben.
Azokat pedig, akik azt mondják: ‫ ״‬volt, amikor nem volt” , és: ‫ ״‬mielőtt 126
született, nem volt”, és: ‫ ״‬hogy a még nem létezők között terem tetett”, vagy azt

73
*125-126 Szent I. Szilveszter: A Nikaiai (Niceaí) liitvallás

mondják, hogy egy mástk hüposztásziszból vagy lényegből van, vagy teremtetett,
vagy megváltozhat vagy elváltozhat az Isten Fia - ezeket kiközösíti a katolikus
Egyház.

127-129: Kánonok
Kiadta: Bruns, 1,16 19 18 / HaC 1.326D-330B (vö. 431E-436A) / MaC 2.672B-
673D (vö. 896 900 904) / COeD3 927-1237 / [Latin szöveg:] Turncr l / I / I I (1904)
122-133 140k 130-133 [= korábbi gyűjtemények]; 262 267 272 [Dionysius Exiguus
gyűjteménye] / PL 56.827C-830A. - Az alábbiakban a Dionysius féle változatot
közöljük.
[128a-bo$ A kasztráltnak (eunuchnak) már a MTorr 23,2 megtiltotta, hogy belépjen
‫״‬az Űr közösségébe”. Minthogy a Szentírás szerint Knsztus az eunuchokat dicsérte,
‫״‬akik férfiadanították magukat a mennyek országa miatt” (All 12,12), és más alkalommal
is ajánlotta az öncsonkítást (‫ ״‬Ha ... megbotránkoztat téged, vágd le Alt 5,29k; 18,8k
és a párhuzamos helyek), talán csodálkozunk, hogy ennek a legjobb szándékkal
végrehajtott cselekedetnek gonoszságot tulajdonítanak, és tiltják. Voltak ugyanis néme-
lyek, akik Knsztus szavait szó szennt értelmezték és a kasztrálást helyeselték, mint pl. a
valcziánus szekta tagjai, ha hihetünk Szalamiszi Epiphamosznak (Pánimon baeresium 58,1,
kiadta: K. Holl [GChSch] 2,358 / PG 41.1009D-1011C; ót ismédi Szent Ágoston
(Augustinus) De haerestbus 37, kiadta: R. Vander Piaeste - G Beukers: CpChL 46 [1969]
306 / PL 42,32). Ismeretes, hogy Alexandnai Ongenész fiatal korában kasztrálta
önmagát (Euszébiosz, História ecdeaae VI,8 : E. Schwartz kiadásában: (GShSch) 2/11, 534
/ PG 20.537AB). Úgy látszik, hogy a nikaiai első kánon a férfiatlanítás első egyházi
tilalma. A (hamis) Canones Apostolorum erre vonatkozó 21-24. kánonja (Tumer 12/1/1,
17k / Bruns l,3k) nem keletkezhetett a IV. század vége előtt. Hasonló tilalmak
gyűjteményére vonatkozóan vö. Gratianus, Decretum, p. I. dist. 55, c. 4—5, 7-9 (Frdb
l,216k).
Mivel a kasztráció és az öncsonkítás az emliernek a saját teste feletti rendelkezési
|0 gát érinti, idéznünk kell XII. Plusz pápa szavait, amelyekkel e kérdés vonatkozásában a
teljesség elvet emelte ki (Üzenet az idegrendszer histopadiológájáról rendezett első
nemzetközi kongresszushoz, 1952. szeptember 13.: AAS 44[1952] 782): ‫ ״‬Mivel ó [ti. a
páciens] haszonélvező és nem tulajdonos, nem rendelkezik korládan hatalommal
[testének] anatómiai vagy funkcionális jelleg'! roncsolása vagy csonkítása felett. A
teljességi elv alapján, miszennt joga van szervezetének szolgálatait mint egészet használ-
ni, rendelkezhet az egyes szervek fölött azok roncsolása vág)‫ ׳‬csonkítása tekintetében
akkor és oly mértékben, amennyiben ez egészében véve az ember javára válik, hogy létét
biztosítsa, súlyos és tartós károkat akadályozzon meg és természetesen hogy jóvátegyen
ilyeneket, amiket másképpen sem elkerülni, sem jóvátenni nem lehetne.”
Kiadta: MaC 2,688C / COeD3 6 4 - 1 7 / Küzikoszi Gelasius, História eaiesiae c.
művében II 32,1: G. Loeschke - M. Heinemann kiadásában (GChSch) 1 1 2 1 0 _‫ ג‬/
Turner l/I /I I , 112b.

A ~ eretnekek keresettsége
8. Azokat illetően, akik magukat ‫ ״‬kathari”-nak ( ^ ‫ ״‬tiszták”) nevezik, (ti. a
novaciánusok), az a szent és nagy zsinat akarata, hogy ha a katolikus és apostoli
Egyházhoz vissza akarnak térni, kapják meg a kézrátételt, s így a klérusban
megmaradjanak. M indenekelőtt azonban írásban kell megvallaniuk, hogy
egyetértenek a katolikus és apostoli Egyház tanításaival és azokat követni

74
 Szent I. Szilveszter: 1 Nik.nai zsinat: Kánonok *127-128
fogják: nevezetesen azokkal is vállalják az egy közösséget, akik kétszer
házasodtak, továbbá azokkal is, akik az üldözéskor elbotlottak.
19. A katolikus Egyházhoz folyamodó pauliánusokról azt a határozatot 128
mondták ki, hogy mindenképpen keresztelkedjenek meg. Ha pedig közülük
egyesek az elmúlt időben a klérusban voltak, ha éppen tiszta életűnek és
feddhetetlennek mutatkoznak, megkeresztelésük után a katolikus Egyház
püspöke szentelje fel őket.
A Jérfiatbnitás
1. Ha valakit beteges gyengesége miatt az orvosok kimetszettek, vagy a 128a
barbárok férfiatlanítottak, az maradjon a klérusban. Ha azonban valaki
önmagát egészségesen metszi ki, úgy illik, hogy tartsák távol hivatalától, bár a
klérushoz tartozik, és ezután senki ilyennek nem szabad a belépését elősegíte-
ni. Amint pedig világos, hogy ezt azokról mondjuk, akik eme dolgot mestersé-
gesen cselekszik meg és merik magukat kimetszeni; másfelől viszont azokat,
akiket a barbárok vagy uraik férfiadanítottak, másként azonban teljesen
méltónak találtatnak, az ilyeneket a szabály a klérus soraiba engedi.

A haldoklók útravalója
13. Azokat illetően, akik a halálukon vannak, most is az ősi és 1 2 9
szabályszerű törvényt kell megtartani; úgy hogy azt, aki meghal, az utolsó és
szükséges útravalótól egyáltalán ne fosszák meg. Ha azonban a feloldozás és
egészségének visszanyerése után ismét az élők közt találtatik, azok közé
tartozzék, akik csak az imádság közösségét nyerik el. Általánosságban
azonban a püspök mindenkinek, bárki is van halálveszélyben és kéri, hogy
részesítsék az áldozás kegyelmében, ki kell szolgáltassa az Eukharisztiát, {a
mezeitló) vizsgálattal.

130: Az «Έπειή τί)ς» zsinati levél az egyiptomiaknak

Kiadva: Alexandriai Athanasziosz, De decretis Nicaenae synodi 36 2-4. §: Opitz kia-
dásában, i.m. 1. 2/1, 35. —Szókratész, História ealesiae I 9: PG 67.78C. - Küroszi
Theodorétosz, História ealesiae I 9,4k: L. Parmentier kiadásában (GChSch) 39 / PG
82.928C. - Küzikoszi Gelasius, História ealesiae II 34,4k: G. Loeschke — M.
Heinemann kiadásában (GChSch) 121.

A nősz tévtana
(1. fejezet, 2. szám) Először tehát felvetődött a kérdés ... Anosznak és tár- 130
sainak istentelenségéről és törvényszegéséről. Mindannyian megszavazták a
határozatot, hogy az ő istentagadó véleményét kiközösítés sújtsa és az ő
káromlással teli szavait és megnevezéseit, amelyeket használt, mondván, hogy
az Isten Fia a nem létezőből keletkezett és volt valamikor olyan idő, amikor ő
nem volt, és szabad akarata folytán képes bűnre és erényre, és teremtménynek

75
*130 Szent I. Szilveszter: zsinati levél az egyiptomiaknak

és alkotásnak nevezi őt: mindezeket a szent zsinat kiközösítéssel sújtja, és még

meghallgatni sem viseli el türelmesen ennek a véleménynek az istentelenségét
és esztelenségét és a káromlással teli szavakat.

SZENT I. GYULA,
337. február 6. - 352. április 12.

132: Az «Ά νέγνω ν τά γράμματα» levél az antiokhiaiakhoz, 341-ben

Kiadva: CouE 385B / PL 8,906A / PG 25,305D-308A (= Athanasziosz, Apológia
contraAnanos 35) / MaC 2.1229E-1232A. - Reg.: JR 186.

A római pápa primátusa

132 (22) ... Mert ha bizonyára, amint mondjátok, volt valamilyen vétkük, az
ítéletnek egyházi rendszabály szerint, és nem megegyezéses alapon kellett
volna megtörténnie. írnotok kellett volna mindannyiunkhoz; hogy mindenről
dönthessünk, mi a jogos; püspökök voltak ugyanis, akik szenvedtek, és nem
egyházközségeket zaklattak, hanem olyan egyházakat, amelyeket az apostolok
maguk kormányoztak. Miért van hát, hogy különösen az alexandriai egyházról
semmi írás nem érkezett hozzánk? Vajon nem tudjátok, hogy az a szokás, hogy
először nekünk írnak, és innen majd meghatározzák, hogy mi a jogos?
Valóban, amennyiben ilyen gyanú vetült annak a városnak a püspökére, írni
kellett volna ehhez az egyházhoz.

133-135: Szerdikai zsinat, 343 körül

Ezt a zsinatot 343 őszén vagy már 342-ben összehívták Szerdikába (Szófia/Bulgána; a
‫״‬Szardika” helyetti ‫״‬Szerdika‫ ״‬írásmódhoz lásd Turner l/II/III, 533), sok püspök
távolléte vagy elutazása miatt azonban megszűnt egyetemes jellege. Kánonjait a
különféle gyűjteményekben rendkívül eltérő sorrendben sorolják fel: vö. Turner
mutatóját (l/II/III, 442). A latin szöveg mai alakjában nem eredeti; Turnerrel és
Schwartz-cal szemben ma az az uralkodó nézet, hogy ezeknek a határozatoknak az
eredeti nyelve a görög volt. (Vö. G. v. Hankiewicz, ZSavStKan 2 [1912] 44—99).
Kiadva: Turner l/II/III (1930) 455—457 [= csak latin szövegkritikai apparátussal);
492—494 [= latin és görög] / uó in: JThSt 3 (1902) 396k [= Dionysius Exiguus Prisia-
jának 3. és 7. kánonja] / Bruns 1,90-94 [görög és latin] / MaC 3.7C-9C 23C-25A
32C-33C / HaC l,637k 641k / PL 56.775B-777C; vö. 832C-833C; 84,116.

A római pápa primátusa. A% egyházak közötti elrendelés

133 3. Hosziosz püspök azt mondta: Azt is szükséges hozzátenni, hogy egy
püspök egyik tartományból másik tartományba, amelyben püspökök vannak,
ne menjen át; hacsak nem esetleg a testvérek hívják, nehogy úgy lássák, hogy
bezárta a szeretet kapuját. Azt is előre kell látni, ha valamelyik tartományban
esetleg egy püspöknek vitás ügye van püspök testvére ellen, közülük egyik se
hívjon ügyvédül más tartományból püspököket.

76
 Szent I. Gyula: Szerdikai zsinat *133-135

Ha egy püspököt elítéltek valamilyen ügyben, és úgy véli, jó reménye van,

hogy ismételjék meg az ítéletet, ha ti is úgy akarjátok, tiszteljük meg Szent
Péter apostol emlékét: írjanak a római püspöknek vagy azok, akik az ügyet
kivizsgálták, vagy azok a püspökök, akik a legközelebbi tartományban tartóz-
kodnak; és ha ő úgy ítéli, hogy új ítéletet kell hozni, legyen új ítélet, és ó adjon
bírákat. Ha azonban olyannak ítélte meg az ügyet, hogy ne bolygassák meg,
ami megtörtént, amit határozott, megerősítést fog nyerni. Vajon mindenki így
határoz? A zsinat azt válaszolta: így határozunk.
4 . Gaudentius püspök azt mondta: Ki kell egészíteni, ha tetszésetekre van, 134
ezt a nyilatkozatot, amelyet közzétettetek, amely tele van szeretettel; midőn egy
püspököt hivatalából elmozdítanak azon püspökök ítélete alapján, akik a
szomszédos helyeken tartózkodnak és fellebbez, hogy tárgyalják meg ügyét
Róma városában, annak felszólalása után, akit látszólag elmozdítottak, más
püspököt ugyanabban a tanítói székbe egyáltalán ne szenteljenek helyette,
hacsak nincs már lezárva az ügye a római püspök ítéletével.
5. Hosziosz püspök azt mondta: Úgy határoztak pedig, hogy ha megvádol- 1 3 5
ták a püspököt, és annak a vidéknek az összegyűlt püspökei ítélkeztek és
letették őt az o hivatali fokozatából, és úgy látszik, fellebbezett, és a római
egyház legboldogabbnak nevezett püspökénél keresett menedéket, és azt
akarta, hogy hallgassák meg, és jogosnak vélte, hogy újra folytassanak vizsgála-
tót —, méltóztassék (a római püspök) írni ezeknek a püspököknek, akik a
határos és közeli tartományban vannak, hogy ők maguk gondosan mindent
újból vizsgáljanak meg, és az igazsághoz való hűség szerint határozzanak.
Hogyha valaki kéri, hogy ügyében ismételten hallgassák ki, és esdeklésével
arra ösztönzi a római püspököt, hogy oldala mellől áldozópapot küldjön, ama
püspök hatalmában lesz, hogy mit akar és hogyan értékeli a dolgot: és ha úgy
határozott, hogy azokat küldeni kell, hogy azok jelen legyenek és a püspökök-
kel együtt ítéljenek, annak tekintélyét bírva, aki kijelölte őket, szóval ez a római
püspök döntést joga. Ha pedig úgy hiszi, hogy elegendőek a püspökök, hogy
pontot tegyenek az ügy végére, tegye azt, amit legbölcsebb belátása szerint ítél.

136: A Szerdikai zsinat ‫״‬Quod semper” levele I. Gyula pápának,

343 körül
Kiadva: A. Féder: CSEL 65,127 / CouE 395 / MaC 3,40B / HaC 1,653C

A romai pápa primátusa

Ez látszik ugyanis a legjobbnak és messze a legillőbbnek, ha a főnek, azaz 136
Péter apostol székének számolnak be a papok minden egyes tartományból.

LIBER1US,
352. május 17. - 366. szeptember 24.

77
*138 Liberius: A pápa egyes iratai a szeuüariánusok ügyében

138—143: Liberius pápa egyes iratai a szem iariánusok ügyében, 357-ben

Libenus pápa a számkivetésben aláírta a szemianánus zsinat által szerkesztett hitvallást,
és Szent Athanaszioszt, a mkaiai hit védelmezőjét kiközösítette (Vö. Athanasziosz,
História Ananorum ad monachos 41 —PG 25,741; Szozomenosz, Histona ealesiae IV 15. —].
Bidetz -G.C. Hansen [GChSch) 158 / PG 67,1152). További bizonyítékokkal szolgálnak
még magának Libenusnak a levelei, amelyek Poiüers- 1 Hilanus Adversus Valentem et
Ursaaum című történeti művének töredékei között maradtak fenn cs amelyeknek
hitelességét korábban alaptalanul vonták kétségbe. Mindezek után felmerül Liberius
ortodoxiájának kérdése. Az általa elfogadott hittételek kerülik a mkaiai «egylényegű»
(όμοουσιος) kifejezést. Tartalmilag a 351-ben a 2. Szirmiumi zsinaton Szamoszatai
Paulosszal és Photmosszal szemben megfogalmazott első szirmiumi formuláról van szó,
melyet L11 >enusnak beroeai száműzetésekor 357-ben kellett aláírni. Ezt a formulát még
Poitiers- 1 Hilanus, Liberius szigorú kntikusa is jóindulatúan az ortodoxia értelmében
fogja fel De synodis című művének 39-62. fejezetéljen. Liberius, akit 358-ban Szirmiumba
vittek, nagy valószínűséggel aláírta a 4. zsinaton (358. húsvétja utált) megfogalmazott
harmadik szirmiurru formulát is. Ezt a fent említett első szirmiumi formulából, a szintén
szemianánus Antiokhiai zsinat (a 341. évi templomszentelési zsinat) második formulájá-
ból és abból a 12 anathcmatizmusból állították össze, melyeket a 4. Szirmiumi zsinat az
ankürai szemianánus zsinat (358. húsvétja előtt) 19 cikkelyéből választott ki. E cikkelyek
közül a különösen eretnekgyanús 1-5., 18. és 19. cikkelyt kihagyták; vö. H.Chr.
Brennecke, Hilarius ion Poitiers und ebe Bischofsoppositiongégén Konslantius 2: IJntersuchiingen ^ur
dntten Pbase des ananiseben Stratcs (337-361) (PTS 26; Berlin 1984) 265-297. E formulák
közül csak az első szirmiumit idézzük, a többieknek csak a lelőhelyét közöljük.
Kiadva: Libenus levele [138 141-143]: A.L. Feder S. Hilarii Pictain opera IV.
ColUctanea antianana Parisina, ser. B III/ 1 V II/7-9 10 11: CSEL 65,155 167-173 / PL
10,679A-681A 688-695 (= IV. töredék V I/4-7 8-9 11) / BarAE, a 352. évhez no.: 13;
a 357. évhez no. 42-44. - % . JR 207 217-219.
Kiadva: Első szirmiumi formula \*139Q: Az eredeti görög szöveg Alexandnai
Athanasziosznál található, De synodis 27 (PG 26,736—740); latinul Poitiers- 1 Hilariusnál,
De synodis 38 (PL 10,509—512). A formula (görögül) megtalálható Szókratésznél, História
ealesiae II 30 (PG 67,280-285) és (latinul) Cassiodorus Epiphaniusnál, Histona ealesiae
tnparúta V 7 (CSEL 71,222-226); vö. még Hn 160. § / MaC 3,257A-260E / HaC 1,702.
Kiadva: Harmadik szirmiumi formula: (a) 2. Antiokhiai formula (341): Alexandriai
Athana-sziosznál, De synodis 23 (PG 26,721 k); Szókratésznél, História ealesiae II 10 (PG
67201k); Poitiers- 1 Hilanusnál, De synodis 29k (PL 10.502A-503B); vö. még Hn 154. § /
Ltzm 28k / MaC 2.1339C-1342C / HaC 1,610BC. - (b) Anathematizmusok: az
eredeti görög szöveg Konsztanriai, 1 1 1 . Szalamiszi Epiphaniosznál, Contra haereses
panana, hacr. 73, cap. 10-11 (K. Holl, Epiphamus 3 [GChSch; Liepzig 1933] 280-284 /
F. Oehler 2/1 [Berlin 1861] 88-94 / PG 42,421^124 / Hn 162. §). Epiphaniosz idézi
mind a 19 ankürai anathematizmust. A 3. szirmiumi formula az anathematizmusokat a
következő sorrendben vette át: 6 8 7 9-17; latinul Poitiers- 1 Hilanusnál találhatók meg,
De synodis 12-27 (PL 10,489-501 / MaC 3,267D-270A / HaC 1,707A-708Q.

Athanas~ios~ elítélése és hitvallások

a) A ‫ ״‬Studens paci” levél a keleti püspököknek, 357 tavaszán

138 Törekedvén az egyházak közötti békére és egyetértésre, miután az Athanaszi-
őszről és a többiekről tudósító, s a jó emlékű Julius püspök [Gyula pápa] nevére
szóló, becses leveleteket kézhez vettem, követtem az ősök hagyományát és Lucius,
Paulus és Helianus Róma városi áldozópapokat oldalam mellől Alexandriába a
78
 Libenus Levél a keleti püspököknek *138
fentnevezett Athanaszioszhoz irányítottam, hogy jöjjön Róma városába, hogy azt,
ami a jelen esetben az egyház fegyelemből következik, ellene határozatba hozzuk. A
fentnevezett áldozópapok a levelemet kézbesítették is neki, amely azt tartalmazta,
hogy ha esedeg nem )ön el, tudja meg, hogy ó nem tartozik a római Egyház
közösségébe. Visszatérvén tehát az áldozópapok jelentették, hogy nem akart
eljönni. Követvén ezért becses leveleteket, amelyet a fentnevezett Athanasziosz
híréről hozzám küldtetek, tudjátok meg, hogy ezen levél erejében, mellyel a ti
egyetértéseteket illetem, én mindnyájatokkal és a katolikus Egyház összes püspöké-
vei békében vagyok, a fentnevezett Athanasziosz pedig nem tartozik az én
közösségemhez, vagyis a római Egyház közösségéhez, és kívül került a levelezés
útján megvalósuló, és az egyházi közösségeken.

b) I. Szirmiumi hitvallás (351), amelyet Liberius pápa 357-ben aláírt

Hiszünk az egy Istenben, a mindenható Atyában, a mindenség teremtőjében 139

és alkotójában, ‫״‬akitől minden atyaság származik az égben és földön” [/ö.
E /3 ,1 S \.
És az O egyszülött Fiában, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, aki minden
idők előtt az Atyától született, Isten az Istentől, világosság a világosságtól,
aki által minden létrejött az égben és a földön, láthatók és láthatatlanok; aki
az Ige és a bölcsesség és az igaz világosság;
aki a beteljesülés napjaiban értünk emberré lett, és a szent Szűzből született, és
keresztre feszítették és meghalt és eltemették; a harmadik napon feltámadt
a halottak közül, és felment a mennybe, és az Atya jobbján ül, és el fog
jönni az idő végeztén ítélni élőket és holtakat, és megfizetni kinek-kinek
cselekedetei szerint; az O országa vég nélküli állandóságban megmarad
örök időkre. Ülni fog ugyanis az Atya jobbján nemcsak ebben a korszak-
bán, hanem az eljövendőben is.
És a Szentlélekben vagyis a Vigasztalóban, akit megígért az apostoloknak, és
miutáit felment a mennyekbe, el is küldött, hogy tanítsa és figyelmeztesse
őket mindenre; és aki által megszentelődik a benne őszintén hívők lelke.
1. Azokat pedig, akik azt mondják, hogy a Fiú a nem létezőkből lett vagy egy 140
másik hüposztásziszból való, és nem az Istentől, és hogy volt olyan idő
vagy időszak, amikor O nem volt: az ilyeneket idegennek tudja a szent és
katolikus Egyház.
2. Tehát ismét azt mondjuk: Ha pedig valaki azt mondja, hogy az Atya és a Fiú
két Isten: legyen kiközösítve.
3. És ha valaki, bár egynek mondja az Istent, és Krisztust Istennek mondja, de
nem vallja, hogy O Isten Fiaként az idők kezdete előtt közreműködött az
Atyával a mindenség megalkotásában: legyen kiközösítve.
4. És ha valaki azt merészelné mondani, hogy a születetlen Isten vagy egy része
Máriából született: legyen kiközösítve.
5. És ha valaki azt mondja, hogy a Fiú Máriát megelőzően csak elóretudás vagy
elóre-elrendelés szerint létezett, nem pedig az idők előtt az Atyából
születvén az Istennél van, és általa lett minden: legyen kiközösítve.

79
*139-140 Liberhis: I. Színműim hitvallás

6. Ha valaki azt mondja, hogy az Isten lényege kiter)eszkedik és összehúzódik:

legyen kiközösítve.
7. Ha valaki azt mondja, hogy az Isten kiterjeszkedett lényege okozza a Fiú
létét, avagy lényegének a kiszélesedését nevezi a Fiúnak: legyen kiközösítve.
8. Ha valaki az (úgynevezett) bennelévő vagy kilépő Logoszt mondja Isten
Fiának: legyen kiközösítve.
9. Ha valaki kizárólag embernek mondja a Máriából született Fiút: legyen
kiközösítve.
10. Ha valaki Máriából született Istent és embert mondva, ezen a születetten
Istent érti: legyen kiközösítve.
11. Ha valaki azt hallja, hogy ‫״‬az Ige testté lett” \Jn 1,14\, s azt véli, hogy az Ige
testté változott át, vagy azt mondja, hogy a test felvétele közben változott
volna: legyen kiközösítve.
12. Ha valaki azt hallja, hogy az Isten egyszülött Fiát keresztre feszítették, s azt
mondja, hogy ekkor az Ó istensége romlást vagy veszteséget vagy elváltó-
zást vagy csorbítást szenvedett el vagy megsemmisült: legyen kiközösítve.
13. Ha valaki azt mondja, hogy a ‫״‬Teremtsünk embert” [Tér 1£6] felszólítást
az Atya nem a Fiúnak mondta, hanem Isten magához beszélt: legyen
kiközösítve.
14. Ha valaki nem mondja azt, hogy Abrahám a Fiút látta [vö. Tér 18,1 k\,
hanem azt mondja, hogy a születetlen Istent vagy annak részét látta: legyen
kiközösítve.
15. Ha valaki ■azt mondja, hogy ember képében nem a Fiú viaskodott Jákobbal
[vö. Tér 32,25k), hanem a születeden Isten vagy annak egy része: legyen
kiközösítve.
16. Ha valaki nem úgy érti, hogy ‫״‬Az Úr tűzesőt bocsátott az Úrtól” [Tér
19324] kijelentésben a Fiúról és az Atyáról van szó, hanem azt mondja,
hogy maga magától hullatott: legyen kiközösítve. A Fiú Úr tűzesőt
bocsátott ugyanis az Atya Úrtól.
17. Ha valaki hallván: Atya Úr s ugyancsak Fiú Úr, és amiatt, hogy az Úr az
Úrtól küldött esőt, azt mondja, hogy az Atya és a Fiú Úr két Isten: legyen
kiközösítve. Nem becsüljük ugyanis egyenlőnek, nem tesszük egyenlő
viszonyba a Fiút az Atyával, hanem úgy értjük, hogy az Atyának alá van
vetve. Nem szállt le ugyanis Szodomában az Atyja akarata nélkül; és nem
szórt tűzesőt önmaga elhatározásából, hanem az Úrtól indítva, az Atya
akarata szerint; és nem ül magától a jobbjára, hanem meghallgatja, ahogy
mondja neki az Atya: ‫ ״‬Ülj az én jobbom felől” [ Zsolt 109,1].
18. Ha valaki az Atyát és a Fiút és a Szendéikét egy személynek mondja; legyen
kiközösítve.
19. Ha valaki a Vigasztaló Szentlélekről szólván azt mondja, hogy O a
születeden Isten: legyen kiközösítve.
20. Ha valaki nem azt mondja, hogy más valaki a Vigasztaló, mint a fiú,
amiként erre az Úr minket tanított - azt mondotta ugyanis: ‫ ״‬És másik

80
 Liberim: I. Szirmúim! 111(vallás *139-140
Vigasztalót fog küldeni nektek az Atya, akit én kérni fogok” [ιό. Jn 14,16]:
legyen kiközösítve.
21. Ha valaki a Szendéiket az Atya vagy a Fiú részének mondja: legyen
kiközösítve.
22. Ha valaki azt mondja, hogy az Atya és a Fiú és a Szendélek három isten:
legyen kiközösítve.
23. Ha valaki azt a kijelentést: ‫ ״‬Én vagyok az Isten, az első és az utolsó, rajtam
kívül nincs más isten” [1~44,6\, - ·ami a bálványok lerombolását fejezi ki, és
azt, hogy nincsenek más istenek - úgy értelmezi, miként a zsidók, hogy
Istennek az idők kezdete előtt nem volt Egyszülöttje: legyen kiközösítve.
24. Ha valaki azt mondja, hogy Isten akaratából a Fiú úgy keletkezett, mint egy
teremtmény: legyen kiközösítve.
25. Ha valaki azt mondja, hogy a Fiú úgy született, hogy az Atya nem is akarta:
legyen kiközösítve. Az Atya ugyanis nem akarata ellenére, nem kényszerítve
vagy természeti szükségszerűségtől vezettetve nernzerte a Fiút, hogy ne
akarja, hanem haladéktalanul akarta, s bemutatta Ót, akit idő közbejötté
nélkül és semmit el nem szenvedve magából nemzett.
26. Ha valaki nem születettnek és kezdet nélkülinek mondja a Fiút, s ezáltal
mintegy azt mondja ki, hogy kettő, aki kezdet nélküli, és kettő, aki
születetlen, így hát két Istent képez: legyen kiközösítve. Az a fő ugyanis, aki
mindennek a szerző oka: a Fiú; az a fő pedig, aki Krisztusnak az eredete: az
Isten; így valójában a Fiú által a mindenséget egyre vezetjük vissza, aki
eredet nélkül mindennek az eredete.
27. És ismét megerősítjük a keresztény értelmezést és kimondjuk, miszerint ha
valaki nem mondja azt, hogy Krisztus Isten, az Isten Fia, az idők előtt
létezett és segédkezett az Atyának a mindenség teremtésében, hanem azt
mondja, hogy amióta Máriából született, azóta nevezték Krisztusnak és
Fiúnak is, és vette kezdetét, hogy Isten legyen: legyen kiközösítve.

c) A ‫״‬Pro deifico” levél a keleti püspököknek, 357 tavaszán

[Poitiers-i S^ent Hilanus bevezetője]: ‫״‬Ezek után a száműzött Liberius mindent, amit
tett vagy megígért, érvénytelenített azáltal, hogy írt az eretnek ariánus árulóknak, akik
Szent Athanaszioszt, az igazhitű püspököt igazságtalanul elítélték:”

[luberius levele] ... (1) Istenfélelmeteknek megfelelően szent hitetek ismeretes 141
lett Isten és a jóakaratú emberek előtt [rö. Lk 2,14]. Ahogyan a törvény beszél:
Emberek Fiai, igazul ítéljetek [Zsolt 57,2], én Athanaszioszt nem védtem, de,
mivel elődöm, a jó emlékű Julius püspök [I. Gyula pápa] elfogadta öt, féltem,
nehogy véletlenül valamiben kötelességszegőnek ítéljenek. Am amint megtud-
tam, amikor Isten úgy akarta, hogy ti igazságosan elítéltétek ót, egyetértésemet
rögtön hozzáalkalmaztam a ti véleményetekhez. Hasonlóképpen levelet írtam
az ő ügyében, azaz az ó el ítél te tésé röl, és megbíztam Fortunatianus testvére-
met, hogy kézbesítse Constantius császárnak. Tehát miután el távol ítottuk
Athanaszioszt mind-annyiunk közösségéből, akinek még a levélkéit sem aka-
rom átvenni, azt mondom, mindnyájatokkal és az összes keleti püspökökkel

81
*140 Liberiiis: Levél a keleti püspökitek

békében vagyok, vagyis az összes tartományokban békém van, és az egység

birtokában vagyok.
(2) Mert hogy pontosabban tudjátok, hogy én ezen levelem által az igaz
hitet mondom ki, közös testvérünk, Demofilus úr mivel méltóztatott jóakara-
túan bemutatni a ti hiteteket, amely egyben a katolikus hit; amelyet
Szirmiumban sok testvérünk és püspöktársunk megvizsgált, kifejtett és el foga-
dott, (- ez1 az artánus hitszegés, ezt én jegyzem meg, nem a hitehagyó Liberius,
aki a következőket mondja:), mindenki elfogadta, aki jelen volt, ezt a hitet én
örömest elfogadtam (- Szent Hilarius átkot mond rá: én mondom, légy átok
alá vetve te, Liberius és a társaid -), semmiben nem mondtam ellent,
egyetértésemmel alkalmazkodtam; ezt követem, ezt tartom meg. (Ismét és
harmadszor is átok rád, ferde úton járó Liberius). Bizony azt hiszem, kérnem
kell szentségteket, hogy mivel már világosan láthatjátok, mindenben egyetértek
veletek, méltóztassatok közös szándékkal és törekvéssel azon fáradozni,
miszerint elengedjenek a számkivetésból, és visszatérjek ahhoz a székhez,
amelyet az Isten rám bízott.

d) A ‫״‬Quia scio” levél Ursaciusnak, Valensnek és Germiniusnak, 357-ben

142 (l) Mivel tudom, hogy ti a béke fiai vagytok, s azt is szeretitek, hogy egy
szív, egy lélek van a katolikus Egyházban, ezért nem valami kényszertől hajtva
- Istent hívom tanúul - , hanem a béke és az egyetértés javára, amelyeket elébe
helyezek a vértanúságnak, ezzel a levéllel kereslek fel titeket, uraim, nagyon
szeretett testvéreim. Ismerje meg tehát a ti okosságtok, hogy Athanaszioszt,
aki az alexandriai egyház püspöke volt, én már elítéltem, mielőtt a szent császár
kíséretéhez, mindjárt a keleti püspökök levelét követően írtam, és hogy a római
Egyház közösségétől is el lett választva, amint erre tanú a római Egyház egész
papi testületé. Egyedül ez az oka, hogy késedelmesebbnek látszottam az ó
ügyében levelet küldeni keleti testvéreimnek és püspöktársaimnak, hogy
követeimet, akiket Róma városából a császári kísérethez irányítottam, vagyis a
püspököket, akik már messzire voltak száműzve, és ezekkel együtt a követeket
is, hívják vissza a száműzetésből.
(2) Azt akarom hát, hogy ezt is tudjátok, hogy kértem Fortunatianus
testvért, hogy vigye el levelemet a legkegyelmesebb császárhoz, [azt, amelyet a
keleti püspökökhöz intéztem, hogy vele együtt ezek is tudják: az Athanaszi-
osszál való közösségtől különváltam. Hiszem, hogy a levelet az ö kegyessége a
béke javára örvendezve fogja fogadni. Lássa át nagyrabecsült személyetek,
hogy ezeket én jóakaratú és ártatlan lélekkel tettem.
Emiatt ezzel a levelemmel felkereslek és erősen kérlek titeket a mindenható
Istenre és Krisztus Jézusra, az ő Fiára, Urunkra és Istenünkre, hogy méltóztassa-
tok a legkegvesebb császárhoz]1, Constantius Augustushoz sietni és kérni, hogy
a békesség és az egyetértés javára, amelyben az ő istenfélelme mindig is ujjong,

82
 Libcrim Levél Ursaciusnak, Valensnek és G erm iuiusnak *142
parancsolja meg, hogy én a nekem Istentől adott Egyházhoz visszatérjek, hogy
az ó idejében a római Egyháznak semmilyen szorongatást ne kelljen elviselnie. ...

e) A ‫״‬Non doceo” levél Vincentiusnak, 357-ben

(2) Azt hiszem, ismertetnem kell szentségeddel, hogy én az Athanasziosz 143
nevével jelzett vetélkedésből visszahúzódtam, és a keleti testvéreinkhez és
püspöktársainkhoz levelet intéztem erről az ügyről. Ezért, mivel Isten akarata-
bői mindenütt békével vagyunk, méltóztassál felkeresni Campania összes
püspökét, és ezeket mondd el nekik. Az ő soraikból is a ti leveletekkel együtt
írjatok az én egyetértésemről és beleegyezésemről a legkegyelmesebb császár-
nak; tőle nyerhetném el én is a szomorúságból való szabadulást. ... Az összes
keleti püspökökkel békességem van és veletek is. ...

SZENT 1. DAMASUS,
366. október 1. - 384. december 11.

144—147: Töredékek keleti püspököknek írt levelekből, 374 körül

E. Schwartz szennt ez a három töredék különböző levelekből származik, melyeket 372
és 378 között írtak. M. Richard ellenben azon a véleményen van, hogy ezek egy és
ugyanazon levél részei, mégpedig azé, melyet 374-ben küldtek el (AnBoll 67 [1949]
201k, 3. jegyz). A U 44-146 töredék Ankürai Markellosz és Laodikeai Apollinansz ellen
irányul, nevüket azonban nem említi. Úgy tűnik, a *147 a pápa válasza lehet Nagy
Szent (Vazul) Baszileiosz 243. számú levelére (PG 32,901—912).
Kiadta: E. Schwartz, ZNTW 35 (1936) 20-23 / PL 13.350C-353C / MaC 3,460A-
461D / CouE 495A 500A.

A * isteni Háromság
Ezért, testvérek, ama Jerikó, amely jártas lévén a világias gondolkodásmód- *44
bán, ellopta mindazt, ami megvehető, most összeomlik és nem támad fel,
mivel mindnyájan egyhangúlag azt mondjuk, hogy a Háromságnak egy a
hatása, egy a felsége, egy az istensége, egy a lényege; úgyhogy a hatalma
oszthatatlan. Mindazonáltal azt állítjuk, hogy három személy van, és hogy
emiatt mégsem lesz kevesebb önmagában vagy nem törik részekre ..., hanem
mindig megmarad (teljességében), és nincsenek bizonyos hatalmi fokozatok és
szétválasztott keletkezési idők, és nem úgy nyilvánult ki a teremtésben az Ige,
hogy elvitassuk tőle a születést, és nem is tökéletlen, hogy vagy a személy-
mivolt vagy az Atya természete vagy az istenség teljessége hiányoznék belőle;
és nem különböző a Fiú a kihatás tekintetében, és nem különbözik a hatalma,
vagy általában véve sem különbözik; és nem nyerte létét máshonnan, hanem az
Istentől született; és nem mint hamis, hanem mint valóságos Istent nemzette a
valóságos Isten, mint igazi világosságot az igazi világosság, hogy ne kisebbített
vagy eltérő dolognak gondolja valaki azt, hogy az Egyszülötté az isteni
természet, és az örök fény ragyogása [10. Bölcs 7,26\, mivel az isteni természet
törvénye szerint sem a világosság nem lehet meg ragyogás nélkül, sem a

83
*144-147 Szent I. Dauiasus. Töredékek keleti püspököknek írt levelekből

ragyogás nem lehet meg világosság nélkül, övé az Atya képmása is, úgy, hogy
aki látta a Fiút, látta az Atyát is [tő. Jn 14,9]■, Ugyanő megváltásunk végett a
Szűz leszármazottja, hogy valóságos emberként szülessék meg azért a valósá-
gos emberért, aki vétkezett. Nyilvánítsuk ki tehát, testvérek, hogy az Isten Fia
tökéletes Isten is, és teljes embert vett fel magába.
Valljuk, hogy a Szentlélek is teremtetlen és egy felségű, egylényegű, egy
erejű az Atya Istennel és a mi Urunk Jézus Krisztussal. Ugyanis méltánytalan-
ság, hogy csak teremtményként méltassuk azt, aki elküldetett, hogy teremtsen,
amiként a szent próféta érvelt, mondván. ‫ ״‬Áraszd ki lelkedet, és életre fognak
kelni” [Zsolt 103,30]. Aztán egy másik ugyanúgy mondta: ‫ ״‬Az isteni Lélek, aki
engem megteremtett” \jób 33,4\. Nem szabad ugyanis elválasztani az istenség-
tői azt, aki össze van kötve vele a működés és a bűnök megbocsátása terén.

Λ m egtestesülésről a * a p o lü n a n stá k ellen

146 Nagyon csodálkozunk azon, amit közülünk egyesek mondanak, miszerint
bár úgy látszik, a Háromságot híven értelmezik, üdvösségünk ritkáról mégis ...
nem helyesen vélekednek. *Állítják róluk ugyanis, hogy azt mondják, Urunk és
Üdvözítőnk Szűz Máriától tökéletlen, azaz értelem nélküli embert vett magára.
O, mekkora ariánus rokonság van az ilyen véleményben!
Amazok azt mondják, hogy az Isten Fiában az istenség tökéletlen, ezek
azt hazudják, hogy az emberség az Emberfiában tökéletlen. Mindenesetre
hogyha tökéletlen embert vett fel magába, Isten ajándéka is tökéletlen, és
tökéletlen a mi üdvösségünk, mivel az egész ember nem üdvözült. És miért
hangzik el az Úr eme mondása: ‫״‬Az Emberfia eljött, hogy megmentse, ami
elveszett”? [Mt 18,11]
Egpszen, azaz lélekben és testben, értelmében és egész lényének természe-
tében. Ha tehát ezekben az összetevőiben az egész ember elveszett, szükséges
volt, hogy az, ami elveszett, meg legyen mentve, ha azonban lelkivilága nélkül
lett megmentve, azt már az evangélium hitelessége ellen való dolognak fogjuk
találni, hogy nem a teljes egész, ami elveszett, lett megmentve, minthogy egy
másik szentírási helyen maga az Üdvözítő azt mondja: haragudtok rám, mivel
egy egész embert meggyógyítottam [10. Jn 7,23].
Mit mondhatunk arra, hogy magának a főbűnnek és a vele járó teljes
romlásnak a fő indítéka az ember értelmében van? Ha ugyanis nem veszett
volna el elsőként az ember érzéke a jó és a rossz kiválasztásában, nem halt
volna meg; hogyan hát a vakmerő feltételezés, hogy majd végül egyáltalán nem
kell üdvözülnie annak, akiről tudjuk, hogy minden mást megelőzve vétkezett?
Mi pedig, akik az üdvösségre egész és hiánytalan voltunkban megmen-
tettnek tudjuk magunkat, a katolikus Egyház hitvallása szerint valljuk, hogy a
tökéletes Isten tökéletesen kész embert vett fel magára.

84
 Szent I Daiiiasus: Töredékek keleti püspököknek irt levelekből *144-147
A Szentlélek; a~ Ige megtestesülése
Amint ugyanis a Nikaiai zsinat hitét minden tekintetben sértetlenül meg- 1 4 7
tartjuk, és színlelt szavak, avagy a szavak értelmének megrontása nélkül
hisszük, hogy a Háromság egy - és együtt - örök lényegű, a Szendéiket
semmilyen tekintetben nem választjuk külön, hanem az Atyával és a Fiúval
együtt imádjuk, mint olyat, aki mindenben tökéletes, erőben, méltóságban,
felségben, istenségben. Ugyanígy azt is bizton hisszük, hogy az Istentől
született Ige, nem mint a teremtésben kmyüvánuló és nem is mint az Atyában,
hogy önmaga ne legyen, bennmaradó módon, hanem öröktől fogva és örökké
létezőén a maga teljességébe felvette és megmentette a tökéletes, azaz a
csorbítatlan egész embert, aki törvényszegővé lett.

148: A ‫״‬Per Filium meum” levél Paulinus antiokhiai püspöknek,

375-ben
Kiad■ PL 13,356B-357A (= 3. levél) / MaC 3,426AB / CouE 509B-510B. - R^. JR 235.

A z isteni Ige megtestesülése

Meg kell vallanunk, hogy maga a Bölcsesség, az Isten Fia és Beszéde, 148
emberi testet, lelket, érzéket vett fel, azaz a teljes, ép Adámot, és hogy
nyomatékosabban mondjam, a mi egész ősi, bűn nélkül való embervoltunkat.
Amint ugyanis - bár valljuk, hogy Ó emberi testet vett fel - nem tulajdonítjuk
nyomban neki a vétkeket tápláló emberi szenvedélyeket is: ugyanúgy, bár azt
mondjuk, hogy Ó felvette az ember lelkét és érzékét, nem mondjuk nyomban,
hogy Ó az emberi gondolatokból sarjadó bűnnek is alá lett vetve.
Ha pedig valaki azt mondaná, hogy az Ige az emberi szellemiség helyett
időzött az Ur testében, azt a katolikus Egyház kiközösíti, ugyancsak azokat is,
akik az Üdvözítőben két fiút vallanak, azaz az egyiket a megtestesülés előtt, és
a másikat azután, hogy a Szűztől testet vett magára; és nem azt vallják, hogy
Isten Fia ugyanaz előtte is, utána is.

149: A «'Ότι xfjάποστολικη καθεδρα» levél a keleti püspököknek,

378 körül
Kiadva: görögül Küroszi Theodorétosznál, História ealesiaeV 10,2 4k: L. Parmentier
(GChSch; 1911) 29514-2974 / PG 82,1220A-G; - latin fordítása (Cassiodorus
megbízásából) Epiphaniusnál, História tcdeáae triparúta IX 15,24k: W Jacob - R.
Hanslik: CSEL 71 (1952) 517k / PL 13,369B-371B (= 7. levél).

Tudjátok meg tehát, hogy nemrég elítéltük az istentelen Timóteus, az 149

eretnek Apollinarisz műveletien tanítványát, az ó istentelen tantételével együtt,
és tovább nem engedjük meg, hogy az ő hagyatéka bármilyen címen egyébként
nagy befolyásra tegyen szert. ... Krisztus ugyanis, az Isten Fia, a mi Urunk a

85
*149 Szent I Damasus Levél a keleti püspököknek

saját szenvedése révén a2 embert nemnek a2 üdvösség teljességét ajándékozta,

hogy a vétkeknek kiszolgáltatott teljes embert megs2abadítsa minden bűntől.
Ha valaki azt mondta, hogy neki akár istenségében, akár emberségében valami
hiányossága van, az telve a sátán szellemével önmagát mint a kárhozat fiát
mutatja meg. Miért kívánjátok tehát ismét tőlem Timóteus elítélését? Ö t ez
alkalommal is az Apostoli Szék ítélete ... Apollinansszal, az ő tanítójával együtt
elítélte. ...

II. EG Y E TE M ES ZSIN A T
I. Konstantinápolyi zsinat,
381. május - július 30.

A 150‫ ״‬atya” zsinata elsősorban a Szentlélek istenségét mondta ki a makcdoniánusok-

kai (pneumatomachusokkal) szemben. Az első kánon minden ‫״‬ananizáló” ellen
irányul, mint pl. Laodikeai Apollinansz, Ptolemaiszi Szabelliosz, Ankürai Markellosz,
Szirmiumi Photinosz, Küzikoszi Eunomiosz és Konstantinápolyi Eudoxiosz követői
ellen. A 382-1 konstantinápolyi helyi zsinat egy Damasus pápához intézett levelében
(Küroszi Theodorétosznál: História Eaiesiae V 9,13: Parmentier [GChSch] 293 / PG
82,1217B) már egyetemesnek mondja a zsinatot, ám általánosan csak sokkal később
fogadták el egyetemesnek. A zsinat 3. kánonja, mely pátnárkátusi előjogokat igényelt
az ‫ ״‬Új Róma” számára, a nyugati egyházban megbotránkozást váltott ki; a zsinatot
csak implicite fogadták el, mégpedig csak a tanítói megnyilatkozások tekintetében,
azáltal, hogy Vigihus pápa a második Konstantinápolyi zsinatot (553) jóváhagyta.

150: A Konstantinápolyi hitvallás

A XVII. század végétől kezdve mmt mkaia-konstantinápolyi hitvallás hagyományozodík,
mintha csak a Nikaiai hitvallás fejlődéséről, illetőleg kibővítéséről lenne szó. Kérdéses,
vajon magán a zsinaton fogalmazták-e, vagy már korábban is létezett. Ez utóbbira lehet
gyanakodni a 374-ben íródott Ancoratus-bm meglévő rövidebb Epiphaniosz-hitvállásra
való tekintettel (*42), amely nagyon hasonlít a Konstantinápolyi hitvalláshoz. A VI.
század folyamán keleten túlnyomórészt keresztelési hitvallásként vették át ezt a szöveget.
Hamarosan nagyobb jelentőségre tett szert, mmt a nikaiai hitvallás, főleg akkor, amikor
bekerült a miseliturgiába (először a monofizitáknál Antiokhiában 480 körül, Konstanti-
nápolybán pedig 518 előtt). A nyugati egyházban a mise hitvallásaként először a 3.
Toledói zsinat (589) 2. kánonjában tűnik föl (MaC 9,992k). Ebben a hitvallásban található
a ‫ ״‬Filioque” (= és a Fiútól) kifejezés is egy tanítóhivatali dokumentumban először, amit
azonban valószínűleg csak a zsinat bezárása után fűzhettek hozzá; vö. *470°. A
‫ ״‬Filioque” a VIII. századtól kezdve élénk teológiai vitákat váltott ki. Mikor ennek a
kiegészítésnek a használata már nagyon elterjedt (vö. a F.J. Mone által megvizsgált
gallikán liturgiát, valamint a 791-1 Fnauli és a 7 9 4 - 1 Frankfurti zsinatot), kérte a 809-1
Aacheni zsinat III. Leótól, hogy a ‫ ״‬Filioque” kifejezést az egész Egyház vegye föl a
hitvallásba. A pápa a kérést elhárította, nem azért, mert elutasította volna a k1 fe!ezést,
hanem mert visszanadt attól, hogy‫ ׳‬az áthagyományozott hitvalláshoz valamit is hozzáte-
gyen. Később II. Hennk császár érte el 1014-ben, koronázása alkalmából VIII.
Benedeknél, hogy Rómában a misében a hitvallást a ‫ ״‬F1 1 1 0 que”-val együtt énekelek.
Végül ezt a II. Lyoni (1274) és a Firenzei Egyetemes zsinaton (1439) mind a latinok,
mind pedig egyes görögök is elfogadták (vö. '853 1302).
Kialva: A legrégebbi szöveget a Khalkédóni zsinat 3. ülése hozza (más hibás források
szerint 2. ülés; kritikai szöveg: G.L. Dossetti-nél, i.m. *125-nél, 244—250). De már az 5.

86
 Szeut I Damasus I Konstantinápolyi zsinat: Hitvallás *150

ülésen megismételt hitvallás formá!a is eltér az eredeti formától: ACOe 2/I/II 8016- ‫ ג‬/
E. Schwartz, ZNTW 25 (1926) 49k / Hn 144. §k / Karmins 1,80 133 / MaC 3,565A-C
/ COeD24 5‫ ־‬/ Ltzm 36k. —A római egyház liturgikus formájához vö.: Ordo Románus X I
(korábban L71) (.\ndneu kiadásában lásd i.m. T30-nél, 2,434k; Sacramentanum Gelasianum
(L Mohlberg —L. Eizenhöfer kiadásában, lásd i.m. *36-nál, 48-50 / Wilson, i.m. *36-nál,
53-55); latin szövegként az alábbiakban a Missale Romanum szerinti liturgikus szöveget
idézzük kisebb javításokkal. A görög szövegtől való eltéréseket [...]-ben közöljük.

Hiszek egy Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden 150

láthatónak és láthatatlannak alkotójában.
Hiszek az egy Úrban; Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában,
aki az Atyától született az idők kezdete előtt. Isten a~ Istentől.’ Világosság a
Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istenről. Született, de nem
teremtmény, az Atyával egylénvegű és minden általa lett.
Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért leszállón a mennyekből. Megteste-
sült a Szendélek erejéből Szűz Máriából, és emberré lett. Poncius Pilátus
alatt értünk keresztre feszítették, kínhalált szenvedett és eltemették. Har-
madnapra föltámadott az írások szerint, fölment a mennyekbe, ott ül az
Atyának jobbján, de újra eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat, és
országának nem lesz vége.
Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól
származik, akit éppúgy' imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. O
szólt a próféták szavával. Hiszem [Hisszük] az egy, szent, katolikus és
apostoli Anyaszentegyházat; vallom [valljuk] az egy keresztséget a bűnök
bocsánatára; várom [várjuk] a holtak föltámadását és az eljövendő örök
életet. Ámen.

151: Kánonok, 381. július 9.

Kiadva: Bruns 1,20 21 / MaC 3.557E 566D HaC 1.809A / Karmins 1,135 /
COeD3 3 1 4 - 1 5 ; [csak latinul] Turner 2/II1 (1939) 409 411; vö. PL 84,135C.

Különféle eretnekségek elítélése

1 . kánon. [Dionysius Bxiguus változatai[ Sértetlennek kell maradnia a 318 atya 1 5 !
hitének, akik a bithüniai Nikaiában gyűltek össze; szilárdnak kell maradnia, és
ki kell közösíteni az összes eretnekségeket, különösen az eunomiánusok vagy
anomránusok, az ariánusok vagy eudoxiánusok, a makedoniánusok vagy a
Szendéidének ellenszegülők, a szabelliánusok, a markelliánusok, a photimánu-
sok, valamint az apollmaristák eretnekségét.

152-180: Római zsinat, 382-ben

a) ‫״‬Tomus Dam asi”, illetve a Paulinosz antiokhiai püspöknek küldött

hitvallás
P. Galder (RechScRel 26 [1936] 385-418 563-578) szerint a Tomus Damasi a 382-1 (és
nem korábbi) zsinat munkáiból keletkezett. Dogmatikus kánonok két sorozatát (1-8;
10-24) tartalmazza, amelyek a hagyományban is elkülönültek. Az Antiokhiai Meletiosz

87
* 152‫ ־‬180 Szent I Damasus Római zsinat: ‫״‬Tomus Damasi’

skizmájára célzó 9., fegyelmi kánon itt betoldásként található és olykor megelőzi a
ntkaiai hitvallást. Λ 6 . kánon Tarzoszi Diodórosz, a 7. kánon Laodikeai Apollinarisz, a
8 . kánon pedig Ankiirai Markellosz tanítását ítéli el, jóllehet nevük említése nélkül.
Eredeti szövege latin volt. Nem biztos azonban, hogy az itt közölt szöveg az eredeti,
vág)‫ ־‬pedig Küroszi Theodorétosz (História ecckúae V 11,1-15) görög szövegének a
visszafordítása. Ifjabb Arnobius is idézi a Conflictus II 32-ben.
Kiadva: Turner l/I I /I (1913) 284-294 / PL 13.358B-364B (= 4. levél); 56.686B-
690B / MaC 3.481D-484A (vö. 486C-488B) / HaC 1.802B-803D; - Theodorétosz-
nál, Hislona ecdesiaeW 11, kiadja L. Parmentier (GChSch) 2 9 7 1 5 - 3 0 2 1 5 / PG 82,1221B-
1226B; - Amobiusnál: PL 53,319B-322C - Reg.: |R 235 a függelékkel; C1PL 1633.

A Szentháromság is a megtestesülés
152 [A zsinat után Róma városában összegyűlt katolikus püspökök hozzácsa-
tolták a következőket a Szentlélekról] Mivel a Nikaiai zsinat után meg-
rögződött az a tévedés, hogy egyesek szentségtörő szájjal ki merték mondani,
hogy a Szentlélek a Fiú teremtménye, (ezért hozzáfűzzük):
153 (1.) Kiközösítjük azokat, akik nem vallják meg teljes szabadsággal, hogy O
(a Szentlélek) az Atyával és a Fiúval egyhatalmú és egy‫־‬szubsztanc1á)ú.
154 (2.) Azokat is kiközösítjük, akik Szabelliosz tévedését követik, és azt állítják,
hogy az Atya ugyanaz, aki a Fiú.
155 (3.) Kiközösítjük Anoszt és Eunomioszt, akik hasonló istentelenséggel, bár
más kifejezéssel, a Fiúról és a Szentlélekról azt állítják, hogy teremtmények.
156 (4.) Kiközösítjük a makedóniánusokat, akik Ariosz gyökeréből sarjadva
csak nevet változtattak, de nem álnokságot.
157 (5.) Kiközösítjük Photinoszt, aki az ebioniták eretnekségét megújítva az Úr
Jézus Krisztusról azt vallja, hogy csak Máriából van.
158 (6.) Kiközösítjük azokat, akik azt állítják, hogy két Fiú van: az egyik a idők
előtti, a másik a Szűzből való test fölvétele utáni.
159 (7.) Kiközösítjük azokat, akik azt mondják, hogy Isten Igéje az ember
gondolkozó (rationalis) és értelmes (intelligibilis) lelke helyett költözött emberi
testbe, mivelhogy Isten Fia és Igéje nem a saját testében lévő gondolkozó és
értelmes lélek helyett lett, hanem a mi saját gondolkozó és értelmes, de bűn
nélküli lelkünket vette föl és üdvözítette.
160 (8.) Kiközösítjük azokat, akik azon erósködnek, hogy az Ige, az Isten Fia
kiterjedés vagy egybegyűjtés, és az Atyától különálló és nem szubsztanciális, és
hogy véget fog érni.
161 (9.) Azokat is, akik egyházaktól egyházakig vándoroltak, a mi közösségünk-
tői mindaddig idegennek tartjuk, amíg vissza nem térnek azokba a városokba,
amelyekben először tartózkodtak. S ha valaki máshová költözött és mást az ő
helyére fölszenteltek, ha a saját városát elhagyta és később visszatér, akkor
mindaddig nélkülözze a papság méltóságát, amíg hivatali utódja el nem pihen
az Úrban.
162 (10.) Ha valaki nem vallja, hogy az Atya mindig van, a Fiú mindig van, a
Szentlélek mindig van: az eretnek.

88
 Szent I. Damasus: Római zsinat: ‫״‬Tomus Damasi” * 152-180

(11.) Ha valaki nem vallja, hogy a Fiú az Atyából született, azaz az O isteni 163
szubsztanciájából: az eretnek.
(12.) Ha valaki nem vallja Isten Fiát igaz Istennek, mint ahogyan igaz Isten !64
az O Atyja, és hogy az Atyával egyenlőképpen minden a hatalmában van és
mindent tud: az eretnek.
(13.) Ha valaki azt mondaná, hogy amikor testben megjelenve a földön volt, 165
akkor nem volt az égben az Atyával együtt: az eretnek.
(14) Ha valaki azt mondaná, hogy a kínszenvedésben a kereszt kínját az 166
Isten érezte, nem pedig a test és a lélek, amelyet fölvett az Isten Fia, a Krisztus
—, vagyis a szolga formája, amelyet magára vállalt \Fil 2,7\ - , amint a Szentírás
kifejezi: az nem gondolkozik helyesen.
(15.) Ha valaki nem vallaná, hogy testével ül az Atya jobbján, amely testben 167
el fog jönni ítélni élőket és holtakat: az eretnek.
(16.) Ha valaki nem vallaná, hogy a Szentlélek az Atyától van igazán és 168
sajátságosán, akárcsak a Fiú, és az isteni szubsztanciából következőleg igaz
Isten: az eretnek.
(17.) Ha valaki nem vallaná, hogy a Szentlélek mindent megtehet, mindent 169
tud és mindenütt jelen van, akárcsak a Fiú és az Atya: az eretnek.
(18.) Ha valaki azt állítaná, hogy a Szentlélek alkotott lény, vagy hogy a Fiú 170
alkotása: az eretnek.
(19.) Ha valaki nem vallaná, hogy az Atya mindent a Fiú és saját Szentlelke 171
által teremtett, a látható és a láthatatlan dolgokat egyaránt: az eretnek.
(20.) Ha valaki nem vallaná, hogy az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek 172
egy az istensége, a hatalma, a fölsége, az ereje; egy a dicsősége, az uralma és az
uralkodása és egy az akarata és az igazsága: az eretnek.
(21.) Ha valaki nem vallaná, hogy a három személy valóságban az Atyáé, a 173
Fiúé és a Szentléleké egyenlők, mindig élők és fenntartanak mindent, minden
láthatót és láthatatlant, mindent megtehetnek, mindent megítélnek, mindent
éltemek, mindent teremtenek, és mindent üdvözítenek: az eretnek.
(22.) Ha valaki nem vallaná, hogy minden teremtménynek imádnia kell a 174
Szentleiket, akárcsak a Fiút és az Atyát: az eretnek.
(23.) Ha valaki az Atyáról és a Fiúról helyesen gondolkoznék, de a Szent- 175
lélekről helytelenül, az eretnek, mert minden eretnek, aki az Isten Fiáról és a
Szentlélekről rosszul gondolkozik, az a zsidók és pogányok hitszegését követi.
(24.) Ha valaki olyan megosztást tesz, hogy Krisztus Atyját Istennek 176
mondja és az O Isten-Fiát és a Szentlélek Istent isteneknek mondaná, tehát
nem Istennek, az egyetlen istenség és hatalom szerint, mint ahogyan hisszük és
tudjuk, hogy mindez az Atyáé és a Fiúé és a Szentléleké; s aki így lefokozza a
Fiút vagy a Szentleiket és úgy véli, hogy egyedül az Atya az Isten, és ily módon
hiszi az egy Istent, az minden tekintetben eretnek, sőt zsidó, minthogy az
‫ ״‬istenek”-et mint nevet az angyalokra és az összes szentekre ruházta rá az
Isten ajándékul, viszont az Atyáról és a Fiúról és a Szentlélekről az egyetlen és

89
*152180‫־‬ Szent I. Damasus: Római zsinat: ‫״‬Toinns Damasi”

egyenlő istenség alapján nem az ‫״‬istenek” mint név van kinyilvánítva a mi

számunkra, hanem ‫״‬az” Isten neve, és ez azt rója ránk, hogy higgyük: csakis az
Atyában és Fiúban és a Szendétekben keresztelkedünk meg, nem pedig az
angyalok és a főangyalok nevében, amiként az eretnekek vagy a zsidók, vagy
éppen az esztelen pogányok.
177 Ez tehát a keresztények üdvössége, hogy a Szentháromságnak hívén, azaz
az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, és megkeresztelkedvén benne,
kétségek nélkül higgyük az ő egyetlen igaz istenségét és hatalmát, fölségét és
szubsztanciáját.

b) ‫״‬Decretum Damasi”, avagy hitmagyarázat

Vö. a ‫״‬Decretum Gelas1 anum”-hoz fűzött bevezetővel, *350°. Még ha a szöveg
egészében nem is eredeti, alapvető kijelentéseit damasuszinak tart|ák. A szentírási
iratokat illetően vö. a csak kicsit korábbi Laodikeai zsinat 60. kánonjával (Bruns l,79k
/ Turner 2/III, 388-392), amelyből Juci, Sir, 1M akk, 2Makk és Jel könyve hiányzik.
Kiadva: [*178-180]: C.H. Turner, in: )ThSt 1 (1900) 556-559 / E. v. Dobschütz,
Dos Deiretum Gelasianum ... (TU 38/IV; Leipzig 1912) 3-5 21-28 [Ennek a szövegnek
az eltéréseit lásd a szögletes zárójelben *179k-nélj / PL19.787B-793A; 59,157A-
159B. - [csak *178\: PL 13,373k. - [csak *179k\. BullTau l,663k / EnchB no. 26k. -
R/g.: JR 251 mellékletekkel; vö. 700.

A Szentlélek
Először tárgyalnunk kell a hétformájú Lélekről, aki Krisztusban megpi-
henr. A Bölcsesség Lelke: ‫ ״‬Krisztus, Isten ereje és Isten bölcsessége” \1K0r
1,24]. Az Értelem Lelke: ‫ ״‬Értelmet adok neked és kioktatíak az útról,
amelyen járni fogsz” [Zsolt 31,8], A Tanács Igéiké: ‫״‬és az O neve lészen a
nagy tanács angyala” [/£ 9,6 LXX], Az Erősség Lelke (mint fentebb): ‫ ״‬Isten
ereje és Isten bölcsessége” [1K0r 1,24]. A Tudomány Lelke: ‫״‬Jézus Krisztus
tudományának apostolai, Krisztus mindent meghaladó kiválósága miatt” [Ef
3,19; Fii 3,8]. Az Igazság Lelke: ‫״‬Én vagyok az út, az igazság és az élet” \Jn
14,6]. [Isten] félelmének a Lelke: ‫ ״‬A bölcsesség kezdete az Úr félelme” [Zsolt
110,10; Péld 9,10].
Krisztus különböző neveinek kifejtése: Úr, mivel leélek; Ige, mivel Isten;
Fiú, mivel az Atya Egyszülötte; ... Proféra, mivel a jövőt kinyilatkoztatta. ‫״‬A
Szentlélek ugyanis nemcsak az Atya Lelke, vagy nemcsak a Fiú Lelke, hanem az
Atya és a Fiú Lelke. írva van ugyanis: ‘Ha valaki szereti a világot, abban nincs
meg az Atya 1x1ke1 [IJn 2,15; Rám 8,9]. S ugyanígy írva van: ‘Aki nem birtokolja
Krisztus Lelkét, az nem az övé’ [Rom 8,9]. Vagyis amikor megnevezzük az
Atyát és a Fiút, értjük a Szendéiket” (is)1, akiről maga a Fiú mondja az
evangéliumban, hogy a Szendélek ‫״‬az Atyától származik” [Jn 15,26] és hogy
‫״‬az enyémből veszi és hirdetni fogja nektek” [Jn 16,14].

90
 Szeut I. Daniasus: Római zsinat: ‫ ״‬Decretxun Damasi” *178-180
A S^entirás kánonja
Most pedig az isteni írásokról kell határozni, mit fogad el az egyetemes 179
katolikus Egyház, és mit kell kerülni.
Kezdődik az Ószövetség sorrendje. Teremtés egy könyve; Kivonulás egy
könyve; Leviták egy könyve; Számok egy könyve; Második Törvénykönyv egy
könyve; Józsue egy könyve; Bírák egy könyve; Rút egy könyve; Királyok négy
könyve {=Sámuel két könyve, Királyok két könyve}; Krónikák két könyve; A
150 Zsoltár egy könyve, Salamon három könyve: úgymint a Példabeszédek egy
könyve; a Prédikátor egy könyve | = Kohelet}; az Énekek Énekének egy köny-
ve; ugyancsak a Bölcsesség egy könyve; Sirák fia egy könyve.
Továbbá a Próféták sorrendje. Izajás egy könyve; Jeremiás egy könyve a
Cinoth-tal azaz a Siralmakkal; Ezekiel egy könyve; Dániel egy könyve; Ozeás
egy könyve; Amosz egy könyve; Mikeás egy könyve; Joel egy könyve; Abdiás
egy könyve; Jónás egy könyve; Náhum egy könyve; Habakuk [Ambakum) egy
könyve; Szofoniás egy könyve; Aggeus egy könyve; Zakariás egy könyve;
Malakiás (Malacihel) egy könyve.
Továbbá a Történeti könyvek sorrendje. Jób egy könyve; Tóbiás egy 180
könyve; Ezdrás két könyve {= Ezdrás egy könyve, Nehemiás egy könyve};
Eszter egy könyve; Judit egy könyve[-!]; Makkabeusok kér könyve.
Továbbá az Új és örök[-!] Szövetség könyveinek rendje, amelyet a szent és
katolikus római Egyház elfogad és tisztel, evangéliumok négy könyve: Máté
szerint, egy könyv; Márk szerint, egy könyv; Lukács szerint, egy könyv; János
szerint, egy könyv‫׳‬.
[Továbbá az Apostolok Cselekedeteinek egy könyve ]
Pál [apostol] levelei, szám szerint 14: a Rómaiaknak írt egy [levél]; a Konnt-
hosziaknak írt két [levél]; az Efezusiaknak egy, a Tesszalonikaiaknak két, a
Galatáknak egy, a Filippieknek egy, a Kolosszeieknek egy, Timóteusnak két,
Titusznak egy, Filemonnak egy, a Zsidóknak egy.
Továbbá János Jelenéseinek egy könyve.
Továbbá a* Apostolok Cselekedeteinek egy könyte [ - / lásdfentebb
Továbbá a kánoni levelek, szám szerint 7: Péter apostol két levele, Jakab
apostol egy levele, János apostol egy levele, a másik1, a presbiter Jánosnak két
levele, a zelóta Júdás apostol egy levele.
Itt végződik az Újszövetség kánonja.

SZENT SIRICIUS, 384 (385. január 12.?) - 399. november 26.

181-185: A ‫״‬Directa ad decessorem” levél Himerius tarragonai püs-

pöknek, 385. február 10.
Kiadva: [*181k; 183-185]; PL 13.1132C 1146Α-1147Α; 1133A-1134A 1135A-
1136A 1138A-C 1139A / CouE 624B-631A / MaC 3.655D-661D / HaC 1.847C-
849E. - Reg: JR 255 mellékletekkel.

91
*181-185 Szent Sincms: Levél Himerius tarragonai püspöknek

A római pápa primátusa és tanbeli tekintése

181 (Bevezetés, 1 . §) ... Tanácsot kérsz, s erre a megfelelő választ nem ragadjuk
meg, mivel olyannak tekintjük tisztségünket, hogy nincs számunkra szabadság
adva, hogy valamit eltitkoljunk, vagy hogy hallgassunk, ránk mindenkinél
nagyobb súllyal nehezedik a keresztény vallás féltő óvása. Hordozzuk minden-
ki terhét, aki meg van terhelve; sőt, ezeket Szent Péter apostol hordozza
általunk, aki minket mindenben - ahogy azt bizton reméljük - , mint szolgálatá-
nak örököseit véd és oltalmaz. ...
182 (15. fejezet, 20. §) Most, testvérem, egyre jobban serkentjük a te szándéko-
dat, hogy megtartsd a kánonokat és tartsd meg a rendeletekbe foglaltakat, hogy
ezeket, amiket a te tanácskérésedre viszontválaszoltunk, összes püspöktársaink
mdomására hozzad, és nemcsak azokéra, akik a te egyházmegyédben vannak e
tisztségre kinevezve, hanem az összes karthágóiaknak, andaluziaiaknak,
luzitánoknak és galíciaiaknak, vagy azoknak, akik tartományaikkal innen és
onnan mint szomszédok határolnak körül; ezeket, amelyeket mi helyes
rendszerbe foglaltunk, most folytatódó leveleidbe foglalva küldd meg. És bár
nem lenne szabad, hogy az Apostoli Szék rendeletéit, vagy amit a tiszteletre-
méltó kánonok rögzítettek, az Úrnak csak egy papja is ne ismerje, mégis
hasznosabb, és annak megfelelően, hogy régóta vagy már pap, a megbecsültsé-
gednek különösen dicsőségére válik, ha azokat a dolgokat, amelyeket a te
nevedre, de általános érvénnyel írtam meg neked, egyetértésedből fakadó
gondoskodásoddal összes testvéreink tudomására hoznád: ennyiben azok a
dolgok is, amelyeket mi nem meggondolatlanul, hanem előrelátóan szerfölött
óvatossággal és megfontoltsággal s célszerűen írtunk elő, énntedenül marad-
nának, és a jövőben minden felelősség elhárítás számára a kiskapu, amely
nálunk már senki számára nem lehet nyitva, be legyen reteszelve.

Λ ς eretnekek keresettsége
183 (1. fejezet, 2. §) [Tudomásunkra holtad,] ... hogy igen sokan, akiket az
elvetemült ariánusok kereszteltek meg, sietnek a katolikus hithez csatlakozni,
és testvéreink közül egyesek őket újból meg akarják keresztelni: ezt nem
szabad, minthogy ennek a megtörténtét az Apostol [ti. S~t Pál] is tiltja [vö. E f
4,5; Zsid 6,4k], a kánonok is ellene szólnak, és azok az általános rendeletek is
megtiltják, amelyeket tisztelendő emlékezetű elődöm, Liberius, a sikertelenné
vált Rimini zsinat után a tartományoknak küldött1. Azokat mi a
novaciánusokkal és más eretnekekkel együtt, amint azt a zsinat rögzítette,
csupán a hétajándékú Lélek segítségül hívásával és püspöki kézrátétellel
soroljuk be a katolikusok gyülekezetébe; ezt az egész Kelet és Nyugat is
megtartja; nektek sem tanácsos ezután erről az ösvényről a legkisebb mérték-
ben sem letérni, ha nem akarjátok, hogy a mi gyülekezetünkről zsinati
határozat leválasszon titeket.

92
 Szent Sincms: Levél Himerius tarragonai püspöknek 1X1185‫־‬
A keresetiig szükségessége
(2. fejezet, 3. §) Amint tehát azt mondjuk, hogy a húsvéti (idő) iránti 14‫א‬
tiszteletet semmivel sem kell kisebbíteni1, ugyanígy azt is akarjuk, hogy a
kisdedeknek, akik életkoruk folytán még nem tudnak beszélni, vagy azoknak,
akiknek bármilyen szorult helyzetben szükségük lesz a szent keresztség vizére,
a leggyorsabban a segítségére kell sietni, nehogy a mi lelkünk vesztére
visszahasson, ha megtagadva az üdvösség forrását az arra vágyakozóktól,
amikor valaki közülük eltávozik e világból, elveszítse az országot is, az életet is.
Akik továbbá hajótörés veszélyébe, ellenséges támadásba, egy ostrom bizony-
talanságába vagy bármilyen testi betegség reménytelen állapotába jutottak, és
sürgetve kérik, hogy ezzel a hitből fakadó egyetlen gyógyszerrel segítsék őket,
abban a percben, amikor kérik, nyerjék el a kívánt újjászületés kedvezményét.
Legyen elég, amit eddig hibáztunk ezen a téren; most az előbb mondott
szabályt tartsák meg az összes papok, akik nem akarnak annak az apostoli
sziklának a szilárd talapzatából kiszakadni, amelyre Krisztus az egész Egyházat
építette.
A klerikusok nőtlensége
(7. fejezet, 8. §) ... Tudomásunkra jutott ugyanis, hogy Krisztusnak sok 185
papja és levitája (diakónusa) a felszentelése óta eltelt hosszú idő után, részint a
saját házasságából, részint szégyenletes elhálásból utódot nemzett, és vétkét
azon előírás örve alatt védelmezi, mivel az Ószövetségben azt olvassuk, hogy a
papoknak és az oltár szolgáinak meg volt adva a nemzés szabadsága.
[Ezen érvvel szemben ezt veti ellen apápa:\ (9. §) Miért volt az, hogy meg volt
parancsolva a papoknak, hogy még a saját házuktól is távol, a templomban
lakjanak abban az évben, amikor rájuk került a szolgálat sora? Nyilván abból az
indokból, nehogy testi érintkezést folytassanak, még a feleségükkel sem, hogy
sértetlenül fénylő lelkusmerettel Istennek tetsző legyen az az adomány, amelyet
felajánlanak.
(10. §) Ezért az Úr Jézus is, midőn eljövetelével megvilágosított minket,
tanúsítja az evangéliumban, hogy beteljesíteni jött a Törvényt, nem feloldani
[vö. M l 5,17]. És ezért azt akarta, hogy az Egyház, akinek ő a jegyese, a tisztaság
szépségének ragyogását árassza, hogy az ítélet napján, amidőn ismét eljön,
‫״‬szeplő és ránc nélkül” [Ef 5£7\ ... találhasson rá. Ezeknek a szigorú
kikötéseknek a felbonthatatlan törvénye mindnyájunkat, papokat és levitákat
megköt, hogy felszentelésünk napjától fogva szívünket is, testünket is a
mértékletességnek és a szemérmességnek a szolgájává tegyük, csakhogy
minden tekintetben tessünk Istenünknek, amikor ezeket az áldozatokat min-
dennap felajánljuk. 1

186: III. Karthágói zsinat, 397. augusztus 28.

Ennek a zsinatnak a 47. kánonja felsorolja a Szentírás kánoni könyveit. A hagyomá-
nyozás következtében ez kevés változtatással megfelel a 393. október 8‫־‬i Hippo

93
*186 Szent Sincius: III. Karthágói zsinat: A Szentírás kánonja

Regiusban tartott zsinat 36. kánonjának; ezt ismétli meg majdnem változatlan
formában a 419-i Karthágói zsinat 24. (másutt: 29.) kánonja. Ott így ér véget: ‫״‬Ezt »
kánont szent testvérünkkel és paptársunkkal, Borufáccal, Róma püspökével és a
környék többi püspökével megerősítés végett megkell ismertetni, mivel mi az Atyáktól
így kaptuk hagyományként, hogy így olvassuk az egyházban.” (CpChL 149,142266-268)
Kiadva: 393. iii Hippói zήηαΐ, 36. kánon [a következőkben közölt szöveg]: Ch.
Munier: CpChL 149 (1974) 4 3 1 9 4 - 2 0 4 / PL 56.428A-429A / MaC 3,924AB / EnchB
no. 16-20. - 397. hí Karthágót zsinat (augusztus 28.), 47. kánon: Bruns 1,133 / MaC
3,891 AB / HaC 1.968A. - 419. éti Karthágói zsinat, 24. kánon: PL 56,871; vö. 67,191 AB
/ CpChL 1 4 9 ,1 4 2 2 5 6 - 2 6 5 / MaC 4.430AB.
A Szentírás kánonja
186 [,Elhatározta a zsinat,] ... hogy a kanonikus írásokon kívül semmi mást ne
olvassanak fel a gyülekezetben az ‫ ״‬isteni írások” címe alatt. Kanonikus írások
pedig a következők: Teremtés, Kivonulás, Leviták, Számok, Második Törvény-
könyv, Józsue, Bírák, Rút, Királyok négy könyve {= Sámuel két könyve,
Királyok két könyve}, Krónikák két könyve, Jób, Dávid Zsoltároskönyve,
Salamon öt könyve, a Próféták tizenkét könyve, Izajás, Jeremiás, Dániel,
Ezekiel, Tóbiás, Judit, Eszter, Ezdrás két könyve {= Ezdrás egy könyve,
Nehemiás egy könyve}, Makkabeusok két könyve.
Az Újszövetség {kanonizált könyvei} pedig: az evangéliumok négy köny-
ve, az Apostolok Cselekedeteinek egy könyve, Pál apostol tizenhárom levele,
ugyanezen apostolnak a Zsidókhoz írt egy, Péternek két, Jánosnak három [vö.
*180], Jakabnak egy,Júdásnak egy pevele], János Jelenései.
[Egy kéziratban van hozzáfűz!*:] ■■■ hogy tanácsot kérjenek a tengerentúli
Egyháztól ennek a kánonnak a megerősítését illetően.

SZEN T I. ANASTASIUS,
399 - 402(401?)
187-208: I. Toledói zsinat, 400. szeptember (405?)
Vita tárgya ennek a zsinatnak az éve és az iratokhoz csatolt antipriszcilliamsta,
úgynevezett ‫ ״‬I. toledói hitvallás” eredete. I.A. de Aldama szerint két változata van: egy
rövidebb, mely a 400-ban tartott Toledói zsinatnak tulajdonítható, és egy hosszabb,
mely‫׳‬et a 447-es Toledói zsinaton hagytak jóvá [szögletes zárójelben a későbbi
változat]. Ez utóbbi esetben Pastor palenciai püspök elveszettnek hitt Ubellus in módúm
Symbol'1 című művéről van szó. A 447-ben tartott Toledói zsinat helyett C. García
Goldáraz (CdLuc, jegyzet a 4348-hoz) egy Concilium Cel1nensé‫־‬t említ, melyet Nagy
Szent (I.) Leó kérésére (levél Astorgai Turnbiushoz; vö. *283-286) 447-ben
Galíciában tartottak volna. Ezt a feltételezést D. Ramos-Lisson - J. Orlandis: Die
Synoden auf dér iberisiben Halbtnsel bis zum Einbruch des Islam (711) [Konziliengeschichte,
hrsg. von W Brandmüller, Reihc A, vol. 2; Paderborn 1981] 39—51 már nem említi.
Kiadva: a 20 kánon: Bruns l,206k / MaC 3 .1 0 0 2 AB / HaC 1,992 / CVis 24k / PL
84,332B / CdLuc 430. - Hitvallás: I.A. de Aldama, E l simbolo Toledano I (Analecta
Gregonana 7; Roma 1934) 30-37 / KüA 4 3 1 - 4 5 2 6 / KüBS 8-9 31-33 / Hn 168. § /
MaC 3,1003AB / HaC 1.993A / PL 84,333k / Cl.W Barlow, Martini episcopi Bracarensts
opera omma (New Haven 1950) 288-290 / CdLuc 431-434; vö. 939k.

94
 Szent I Anastasius: I Toledói zsinat: Fejezetek *187

a) F e je z e te k
A kn^ma megszentelő]( és a karmával való megkenés kiszolgáltatója
20. kánon. (1) Bár majdnem mindenütt megtartják azt, hogy a püspök 187
távollétében senki nem készíti el a krizmát, mégis, mivel azt mondják, hogy
egyes helyeken vagy tartományokban áldozópapok készítik el a krizmát, úgy
akarjuk, hogy ettől a naptól kezdve senki más ne készítse el a krizmát, csak a
püspök, és ő is rendelkezzék róla az egyházmegyére kiterjedően úgy, hogy az
egyes egyházközségekből Húsvét napja előtt diakónusokat vagy szubdiakonu-
sokat jelöljenek ki, akik a püspökhöz mennek, hogy az elkészült krizma,
amelyet a püspök nekik szán, Húsvét napjára megérkezzék. (2) Egészen biztos,
hogy a püspöknek minden időben szabad krizmát készítenie, azonban a
püspök tudomása nélkül semmit sem szabad tenni; az van viszont elrendelve,
hogy a diakónus ne kenjen meg kozmával, de a püspök távollétében az
áldozópap igen, a püspök jelenlétében pedig akkor, ha ő parancsolta meg.

b) Az ‫ ״‬I. Toledói zsinat hitvallása” (400) és hosszabb formája,

mint Pastornak, Palencia püspökének a ‫ ״‬Libellus in módúm
sym boli”-ja (447)

Hitvallás a pris^cilliánusok téndései ellen

Hiszünk az egy igaz Istenben, az Atyában és a Fiúban és a Szentiélekben, a 188
láthatók és a láthatatlanok alkotójában, aki által teremtetett minden az égben és
a földön. Ez az egy Isten, és ez az egy, isteni nevű [isteni szubsztanciájú]
Háromság. Az Atya [pedig] nem maga a Fiú, hanem Fia van, aki nem az Atya.
A Fiú nem az Atya, hanem az Isten Fia [az Atya] természetéből való. Hisszük,
hogy van Vigasztaló Szentlélek is, aki maga se nem az Atya, se nem a Fiú,
hanem az Atyától és [a Fiútól] származik [származván]. Tehát az Atya nem
született, a Fiú született, a Vigasztaló nem született, hanem az Atyától és a
Fiútól származó. Az Atya az, akinek ez a szava hallatszott az égből: Ez az én
szeretett Fiam, akiben kedvem telt; Ót hallgassátok [Mt 17,5; 2Pét 1,17; tv. M t
3,17\. A Fiú az, aki azt mondja: Én az Atyától jöttem ki, és az Istentől jöttem
erre a világra [ιό. Jn 16,28]. Maga a Vigasztaló Szentlélek az, akiről a Fiú azt
mondja: Hacsak előbb el nem megyek az Atyához, a Vigasztaló nem fog
eljönni hozzátok [Jn 16,7\. [Hisszük,] hogy ez a Háromság a személyek szerint
meg van különböztetve, a szubsztanciát illetően egy, az erőt, a hatalmat, a
felséget tekintve osztatlan és különbség nélküli‫׳‬, nem hiszünk abban, hogy a
Háromságon kívül van valamilyen isteni természet, akár -angyalé, akár szellemé,
akár valamilyen erősségé, amelyekről azt hinnénk, hogy Isten.
Hisszük tehát, hogy Ót, az Isten Fiát, aki teljesen minden kezdet előtt 1 8 9
született az Atyától, Isten megszentelte a Boldogságos S^ű^ Mária méhében [a
Boldogságos Szűz Mária méhét] és a Fiú onnan férfi magja nélkül
nemzettetett, valóságos embert vett fel magába, [akinek csupán csak két termé-

95
*188-208 Szeut I. Aiiastasuis: I. Toledói zsinat: Hitvallás

szete van, azaz az istenségé és a testé, amelyek végeredményben egy személy-

ben egyesülnek]: O a [mi] Urunk Jézus Krisztus. [És] teste nem képzeletbeli
volt, vagy pedig csak valamilyen képzelődés szülte formákból tevődött össze, hanem
szilárd és [igazi] valóság volt: És [-!] O éhezett is, szomjazott is, a fájdalmat is
érette és sírt is, és a test minden romlását érzékelte, [s a testét ért minden
méltatlanságot elviselte]. Végül pedig a zsidók keresztre feszítették, meghalt [-!]
és eltemették, és harmadnapon feltámadt; ezt követően többször együtt volt
tanítványaival, s [feltámadása után] a negyvenedik napon felment a mennyekbe
[mennybe]. Ezt az ember fiát ‫ ״‬Isten Fiának” is nevezik; azonban Isten Fiát
mint Istent nem hiiják ‫״‬ember fiának”.
190 Hiszünk a^ emberi testjövendőfeltámadásában is, [hogy az emberi test fel fog
támadni]. Az ember leikéről pedig azt mondjuk, hogy nem isteni szubsztancia
vagy az istennek egy része, hanem teremtmény, amely nem a‫ ״‬isteni akarat folytán
esett el, [mi egy teremtménynek nevezzük, amit az isteni akarat hozott létre].
191 1. Ha valaki tehát azt mondaná és [vagy] hinné, hogy a mindenható Isten
nem alkotta ezt a világot és annak minden felszerelését: legyen kiközösítve.
192 2. Ha valaki azt mondaná és [vagy] hinné, hogy az Atya Isten ugyanaz a
személy lenne, mint a Fiú vagy a Vigasztaló: legyen kiközösítve.
193 3. Ha valaki ... azt hinné, hogy az Fiú-Isten [Isten Fia] ugyanaz a személy
lenne, mint az Atya, vagy a Vigasztaló: legyen kiközösítve.
194 4. Ha valaki ... azt hinné, hogy a Vigasztaló Szentlélek[-!] vagy az Atya, vagy
a Fiú: legyen kiközösítve.
195 5. Ha valaki ... azt hinné, hogy a‫ ״‬emberJézus Krisztust az Isten Fia nem tettefe l
[111. az Isten Fia csak testet vett fel, de lelket nem]: legyen kiközösítve.
196 6. Ha valaki ... azt hinné, hogy az Isten Fia istenségében szenteden [ill. hogy
Krisztus nem születhet]: legyen kiközösítve.
197 7. Ha valaki ... azt hinné, hogy a‫ ״‬ember Jézus Krisztus szenttdésre alkalmatlan
ember tolt [111. Krisztus istensége változandó vagy szenvedőképes volt]: legyen
kiközösítve.
198 8. Ha valaki ... azt hinné, hogy más az Istene az ősi Törvénynek és más az
evangéliumoké: legyen kiközösítve.
199 9. Ha valaki... azt hinné, hogy egy másik Isten teremtette a világot, mint az,
akiről írva van: Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet [tő. Tér 1,1]:
legyen kiközösítve.
200 10. Ha valaki ... azt hinné, hogy az emberi testek nem fognak feltámadni a
halál után: legyen kiközösítve.
201 11. Ha valaki... azt hinné, hogy az emberi lélek az Isten része vagy az Isten
szubsztanciája: legyen kiközösítve.
202 12. Ha valaki... azt hinné, hogy azokon kívül, amelyeket a katolikus Egyház
elfogadott, más írásokat is tekintélyként kell elfogadni, 1 1 1 . így tisztelni: legyen
kiközösítve.
203 [13. Ha valaki ... azt hinné, hogy Krisztusban egy természet van, amely az
istenségé is és a testé is: legyen kiközösítve.]

96
 Szent I Anastasms I. Toledói zsinat: Hitvallás *188-208
[14. Ha valaki ... azt hinné, hogy van valami, ami az isteni Háromságon 204
kívülre ki tudna terjeszkedni: legyen kiközösítve.]
[15. Ha valaki úgy becsüli, hogy szabad hitelt adni az asztrológiai vagy a 205
matematikai[-!] hitnek: legyen kiközösítve.] [vö. *460]
[16. Ha valaki azt hinné, hogy az emberek házasságai, amelyeket, ha az 206
isteni törvény szerintiek, megengedettnek tartunk, kárhozatosak: legyen kikö-
zösítve.]
[17. Ha valaki ... azt hinné, hogy a madarak vagy a jószágok húsától, 207
amelyek eledelül szolgálnak, nemcsak a test megzabolázása végett kell tartóz-
kodni, hanem azokat el kell átkozni: legyen kiközösítve ]
[18. Ha valaki ezekben a tévedésekben Priscillianus szektáját követi vagy 208
követőjének vallja magát, hogy Szent Péter székének ellenében mást tegyen az
üdvös keresztségben: legyen kiközösítve.]

209: A ‫״‬Dat mihi” levél Venerius milánói püspöknek, 401 körül

A 400. év végén, vagy a 401. évben írta, mindenekelőtt a feléledt ongeruzmus ellen.
Kiadva: J. van den Gheyn, in: RHLRel 4 (1899) 5k / ]. Pitra, Analecta nousstma
Sptalegii Solesmensts 1 (Pans 1885) 463k (vö. 20kk). - Reg.: JR 281 függelékekkel; CIPL
1639.
Libérius pápa igazhitüségének kérdése
A legtöbb örömet adja nekem az a tény, amely Krisztus szeretetéból 209
történt, hogy az istenség iránti buzgóságtól és elszántságtól felgyúlva, az
apostoloktól áthagyományozott és őseinktől az egész világon helyröl-helyre
adott hitet sértetlenül tartotta meg a győztes Itália, ezt ti. azon időszakban,
amikor az isteni emlékezetű Constantius győztesként birtokába vette a földet,
és nem tudta söpredékét bejuttatni valamilyen alattomos belopózás révén az
anánus eretnek felekezet, amint hisszük, Istenünk gondviselése folytán, ne-
hogy azt a szent és szennyezetlen hitet a káromlás valamilyen vétkével a
gyalázkodó emberek bemocskolják, azt a hitet ti., amelyet a szent férfiak és a
szentek nyugodalmában már megpihent püspökök megtárgyaltak vagy mégha-
tároztak a Nikaiai zsinat gyülekezetében.
Ezért a hitért szívesen viselték el a száműzetést akkori szent püspökök, akik
igaznak nyilvánultak, azaz Dionysius, attól fogva Isten szolgája, akit Isten
készített fel, hogy alkalmassá legyen, vagy akik az ő szent emlékezetű példáját
követték, Libenus, a római egyház püspöke, Vercelli Eusebius is, Galliai (ti.
Poitiers-i - szerk.) Hilarius, hogy a legtöbbjükről ne is beszéljek, akik amellett
döntöttek, hogy inkább keresztre szegeztetik magukat, minthogy Krisztus
Istent káromolják, amire az anánus eretnekség kényszerítette őket, avagy hogy
Isten Fiát, az Isten Krisztust az Úr teremtményének mondják.
[Itt még következik Alexandriai Origenész könyveinek elítélése, amelyeket Rufinus
fordított le latinra: lásd *353]

97
*211 Szent I. Ince: Levél: Victricius rouetu püspöknek

SZENT I. INCE (INNOCENTIUS),

402. (401?) december 21. (22.) - 417. március 12.

211: Az ‫״‬Etsi tibi” levél Victricius roueni püspöknek, 404. február 15.
A ‫״‬kézrátételt” általában mint ‫״‬bűnbocsánati kézrátételt” értelmezik. |. Macdonald az
eretnekségben születettek bérmálása megismétlésének tartja: Studia Patnstica 2 (TU
64; Berlin 1957) 49-53.
Kiadva: CouE 752A / PL 20.475B / MaC 3.1034D. - R/j.JR 286 a függelékekkel.

Λ ς eretnekek keresetiébe
211 (8. fejezet, 11. §) [Üdíos dolog megtartani:] ... hogy akik a novaciánusokról vagy
a montanistáktól jönnek, azokat csupán kézrátétellel fogadják be, mert bár az
eretnekek keresztelték meg őket, de Krisztus nevében.

212—213: A ‫״‬Consulenti tibi” levél Exsuperius toulouse-i püspöknek,

405. február 20.
Kiadva: [*212; 21 3], H. Wurm, in: Apoll 12 (1939) 65-67; 74-78 / PL 20.498B-
499A; 501A-502A (= 6. levél) / MaC 3.1039C-1041A; 1040E-1041A. ‫[ ־‬csak *213]:
CH. Turner, in : JThSt 13 (1912) 80-82 / EnchB no. 21k. - % : JR 293 a
függelékekkel.
Kiengesefelődés a halál órájában
212 (2. fejezet) Az volt a kérdés, mire kell figyelemmel lenni azokat illetően,
akik a keresztség után egész idő alatt az önmegtartóztatás hiányában az
élvezeteknek adták át magukat, s életük legvégéhez érve a bűnbocsánatot s
egyszersmind a szentáldozásban való újra részvételt esdeklik.
Rájuk nézve a rendszabály előbb keményebb volt, később közbeszólt az
irgalom, s a szabály engedékenyebb lett. Mert előzőleg úgy tartotta a szokás,
hogy engedélyezzék nekik a bűnbocsánatot, de a szentáldozást tagadják meg.
Minthogy azokban az időkben sűrűn voltak üldözések, nehogy a szentáldozás
könnyű engedélyezése ne rettentse vissza az elbukástól az embereket, akik
biztosak lehettek az újra részvételben, hát méltán tagadták meg a szentáldo-
zást, bár a bűnbocsánatot engedélyezték, hogy ne tagadják meg teljesen az
egészet, és a megbocsátás szigorát az akkori idők körülményei indokolták.
De miután a mi Urunk visszaadta a békét egyházainak, a rémület tovatűnté-
vei már az az elhatározás alakult ki, hogy az eltávozókat szentáldozásban
részesítsék, és az Úr irgalmassága miatt mintegy útravalóul adják nekik, akik
nagy útra kelnek, és nehogy az legyen a látszat, hogy a megbocsátást tagadó
novaciánus eretnek keménységét és szigorát követjük. Megvan engedve tehát a
bűnbocsátással együtt a legutolsó áldozás is; hogy az ilyen emberek, éppen
amikor életük végéhez érnek, a mi Üdvözítőnk engedelmével az örökreszóló
pusztulástól megmeneküljenek [1 0 . *2638].

98
 Szent I Ince: Levél Exsupernis toulouse-i püspöknek *212-213
A S%entirás kánonja és a nem kánoni (apoknj) könyvek
(7. fejezet) Hogy pedig mely könyveket vettek fel a kánonba, megmutatja a 213
rövid függelék. Azt akartad, hogy oktassalak ki, tehát várva-várt nyilatkozatom
szerint ezek a következők:
Mózes 5 könyve, azaz a Teremtés, a Kivonulás, a Leviták, a Számok könyve,
a Második Törvénykönyv, és Józsue 1 könyve, a Bírák 1 könyve, a Királyságok
4 könyve {= Sámuel két könyve, Királyok két könyve}, egyszersmind Rúté is, a
Próféták 16 könyve, Salamon 5 könyve, a Zsoltároskönyv.
Hasonlóképpen a történelmi könyvek: Jób 1 könyve, Tóbiás 1 könyve,
Eszter 1 könyve, Judit 1 könyve, Makkabeusok 2 könyve, Ezdrás 2 könyve {=
Ezdrás egy könyve, Nehemiás egy könyve}, a Krónikák 2 könyve.
Hasonlóképpen az Újszövetség könyvei: az evangéliumok 4 könyve, Pál
apostol 13 [14] levele, János 3 levele, Péter 2 levele, Qúdás 1 levele] Jakab 1
levele, az Apostolok Cselekedetei, János Jelenése.
A többieket pedig, tudd meg, nemcsak el kell utasítani, hanem el is kell
ítélni. Ezek vagy Mátyás, vagy az ifjabb Jakab neve alatt, vagy Péter és János
neve alatt íródtak, mégpedig egy bizonyos Leukiosz kezével, [vagy András
neve alatt, amelyeket Xenocharisz és Leonidász filozófusok írtak], vagy Tamás
neve alatt, és esetleg vannak még más írások is.

214: A ‫״‬Magna me gratulaüo” levél Rufusnak és más makedóniai püs-

pököknek, 414. december 13.
Kiadva: CouE 836BC / PL 20.533B (= 17. levél) / MaC 3.1061E. - Reg.: JR 303.

A keresésig formája
[Kifejti, hogy a Nikaiai zsinat 8. és 19. kánonja (*127) szerint miért éppen az
Egyházba megtérőpauliánusokat kell megkeresztelni, a novaáánusokat pedig nem:\
(5. fejezet, 10. §) Hogy miért kell különbséget tenni ezen két eretnekség 214
között, egy nyilvánvaló indok megvilágítja, ugyanis a pauliánusok egyáltalán
nem az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek a nevében keresztelnek, ám a
novaciánusok ugyanezekkel a félelmet keltő és tisztelendő nevekkel keresztel-
nek, és ezeknél az isteni hatalom, azaz az Atya és a Fiú és a Szentlélek
hatalmának egységét soha nem tették kérdésessé.

215-216: A ‫״‬Si instituta ecclesiastica” levél Decentius gubbiói püspök-

nek, 416. március 19.
Kiadva: PL 20.554B-555A 559B-561A (= 25. levél) / CouE 858A-859A 862B-
864A / MaC 3,1029BC 1030E / Graüanus, Deaetum, p. III, dist. 4, c. 119 (Frdb 1,1398).
- R/g.:)R 311 a függelékekkel.
A bérmálás kiszplgáltatója
(3. fejezet, 6. §) Ami pedig a kisdedek megjelölését illeti, nyilvánvaló, hogy 215
annak nem mástól, mint a püspök részéről szabad megtörténnie. Mert az

99
*215-216 Szent I. Ince: Levél Deceutius gubbiói püspöknek

áldozópapok, jóllehet másodrenden ugyan, de papok, a főpapi süveg mégstncs

meg nekik. Hogy pedig egyedül a püspököknek jár az a főpapi hatalom, hogy
egyrészt megjelöljenek, 111. másrészt átadják a Vigasztaló Lelket: ezt nemcsak az
egyházi gyakorlat bizonyítja, hanem az Apostolok Cselekedeteinek az az
olvasmánya is, amely azt bizonyítja, hogy elküldték Pétert és Jánost, hogy ők a
már megkeresztelteknek adják át a Szentjeiket [ιό. ApCsel 8,14-17\. Mert az
áldozópapoknak, amikor akár a püspök távollétében, akár a püspök jelenlé‫־‬
tében keresztelnek, szabad kozmával megkenniük a megkeresztelteket, de csak
azzal, amit a püspök megszentelt; de nem szabad ugyanezzel az olajjal a
homlokot megjelölni, mert ez egyedül a püspököket illeti meg, midőn átadják a
Vigasztaló Igeiket. A szavakat pedig nem mondhatom, nehogy úgy lássék, hogy
inkább [titkokat] árulok el, mintsem tanácskérésre válaszolok.

A betegek kenete
216 (8. fejezet, 11. §) Mivel éppen erről, amint a többiről is, tanácsot akartál
kérni, kedves testvérem, s ehhez még hozzátette a fiam is, Coelestinus
diakónus a levelében, hogy te, kedvesem, megvitatás tárgyává tetted azt, ami
Szent Jakab apostol levelében meg van írva: ‫״‬Ha közületek beteg valaki, hívja
az áldozópapokat, és azok imádkozzanak fölötte, kenjék meg őt olajjal az Úr
nevében: és a beteget a hitből fakadó ima meg fogja szabadítani, és az Úr talpra
Állítja, és ha bűnt követett el, megbocsátja neki” [Jak 5,14k\. Nincs kétség, hogy
ezt a betegeskedő hívőkre kell érteni s így felfogni, akiknek a testét a krizma
szent olajával meg lehet kenni; azt, miután a püspök elkészítette, nemcsak a
papoknak szabad a kenésre használni, hanem az összes keresztényeknek is a
saját vagy a hozzátartozóik szükséghelyzetében.
Egyébként fölöslegesnek látjuk hozzátenni, hogy a püspököt illetően nem
lehetünk határozatlanok olyan dologban, amely az áldozópapoknak kétségtele-
nül szabad. Azért mondta így az áldozópapoknak (Jakab apostol), mivel a
püspökök más elfoglaltságoktól akadályoztatva az összes gyengélkedőkhöz
nem tudnak elmenni. Egyébként, ha a püspök meg tudja azt tenni, vagy
méltónak ítél valakit arra, hogy ő látogassa meg, azt késedelem nélkül meg is
áldhatja, meg is érintheti krizmával, hiszen az ő feladata a krizma elkészítése.
Azt viszont a bűnbánatot tartókra nem lehet rácsorgatni, mivel a megkenés
egyfajta szentség. Hiszen akitől a többi szentséget megtagadják, hogy gondolja
valaki, hogy azok számára a szentségek egyik neme mégis megengedhető?

217: Az ‫״‬In requirendis” levél a Karthágói zsinat püspökeinek, 417. ja-

nuár 27.
Kiadva: A. Goldbachcr: CSEL 44,701-703 (Szent Ágoston, 181. levél) / PL
20,582C-583B (= Ince, 29. levél); 33,780 (Szent Ágoston, 181. levél). - Rg.:JR 321.

A római pápa primátusa és tekintélye

217 (1. fejezet) Az isteni dolgok kutatásában ... megfigyelve az ősi hagyomány
példáit ... vallásunk életerejét most, ·amikor tanácsot kértek, nem kevésbé

100
 Szent I. Ince: Levél a Karthágói zsinat püspökeinek *217

szilárdítottátok meg egy igaz szabály megtartásával, mint ennek előtte, amikor
kimondtátok a határozatot, ti ugyanis jóváhagytátok, hogy hozzánk kell
felterjesztem az ítéletet, tudván, hogy mivel tartoztok az Apostoli Széknek;
minthogy mindnyájan, akik erre a helyre állíttattunk, magát az Apostolt
kívánjuk követni, akitől származik ez a püspökség és ennek a címnek a teljes
tekintélye.
Ó t követve már ugyanúgy el tudjuk ítélni a rosszat, mint helyeselni a
dicséretes dolgokat, amint hogy azt is, hogy az Atyák rendelkezéseit, megönzve a
papi kötelességérzetet, nem tartjátok helyesnek lábbal tapodni, hogy ti. amit azok
nem emberi, hanem isteni meggondolásból elhatároztak; eszerint, bár különálló
és távoli tartományokról van szó, semmit sem vesznek úgy tekintetbe, hogy még
előbb a végére kell járni, mígnem ennek a Széknek a tudomására nem jutott;
hogy ennek teljes tekintélye erősítse meg azt, amely igazságos határozat volt; és
innen vegyék a többi egyházak is, amiként az összes vizek szülőhelyükből, a
forrásukból szöknek elő, és az egész világ különböző vidékein tiszta kezdetből
kifolyva romlatlanul áradnak szét; tehát innen vegyék, mit kell előírni, kiket kell
lemosással megtisztítani, kiket kerüljön el, mint eltávolíthatatlan mocsokkal
beszennyezetteket, a tiszta testekhez méltó víz.

218-219: Az ‫ ״‬Inter ceteras Ecclesiae Romanae” levél Silvanusnak és a

Milevei zsinat többi atyáinak, 417. január 27.
Kiaáu: Szent Ágoston, 182 levél: A. Goldbacher: CSEL 44,716k 720 / PL 33,784k;
20,590AB 592\B (Ince, 30. levél); 56,468 470 (= Codex canonum ealtsiasácorum). - Reg: JR 322

A római pápa primátusa

(2. fejezet) Tehát meggondoltan és illően kéritek tanácsát az apostoli méltó- 218
ságnak, a rejtett méltóságnak, mondom, annak, akire vár ‫״‬a külső dolgokon
kívül, az összes egyházak gondja” [2Kor 11 >28\, hogy milyen nézetet kell tartani
kétséges dolgokban; ti. az ősi szabályt mint mintát követtétek; melyet, mint
tudjátok, az egész világ megtart velem kapcsolatban. ... Mi mást erősítettetek
meg cselekedetetekkel, mint amit tudtok, hogy szerte az összes tartományok-
ból, akik azt kénk, azok számára az apostoli forrásból mindig buzog felelet?
Különösen ahányszor a hit ügyét éri zaklatás, úgy ítélem, hogy összes
testvéreinknek és püspöktársainknak csakis Péterhez, azaz ahhoz, aki az ó
nevében és tisztségében ad tanácsot, kell ügyeiket előterjeszteni, amint azt
most ti is, kedveseim ide hoztátok; ez az egész világon általánosan az összes
egyháznak hasznára válhat. Szükséges ugyanis, hogy óvatosabbá váljanak,
minthogy a bajkeverőket, a zsinat kétértelmű jelentése nyomán kialakult
ítéletem döntése szerint, úgy lássák, mint akik el vannak különítve az egyházi
közösségtől.

101
*218*219 Szent I. Ince: Levél Silvamisnak és a Milevei zsinat többi atyáinak

A keres~tség szükségessége
219 (5. fejezet) hogy a kisdedek a keresztség kegyelme nélkül is ajándékul
kaphatják az örök élet jutalmát, rendkívül balga állítás. Hacsak ugyanis nem ették
az Emberfia testét, és nem itták az Ó vérét, nem lesz élet bennük [1ö. Jn 6,53k).
Akik azonban ezt az életet számukra így, újjászületés nélkül veszik védelmükbe,
olyannak látszanak nekem, mint akik magát a keresztséget akarják haszontalan-
nak nyilvánítani, midőn hirdetik, hogy a gyermekek már birtokában vannak
annak, amit hitünk szennt, csak a kereszség által nyerhetnek el. Ha tehát azt
állítják, hogy semmit sem árt, ha nem születnek újjá, szükségszerűen be kell
vallaniuk, hogy azok nem születnek újjá, és az újjászületés szent folyama semmit
sem használ. Valóban, hogy a felesleges emberek ferde tanítását az igazság gyors
érvelésével le lehessen fegyverezni, ezt kiáltja az Úr az evangéliumban: Engedjé-
tek hozzám jönni a kisdedeket és ne akadályozzátok meg ezt nekik: az ilyeneké
ugyanis a mennyek országa, [/o. M i 19,14; M k 10,14; L k 18,16\

SZENT ZOSIMUS,
417. március 18. - 418. december 26.

221: A ‫״‬Quamvis Patrum” levél a Karthágói zsinatnak, 418. március 21.

Kiadva: O. Guenther: CSEL 35,115k (= Collectio Avellana, 50. levél) / PL 20.676A-
677A (= Zosimus, 12. levél) / MaC 4.366D-367A. - Reg.: JR 342.

A római pápa tanításbeli tekintélye

221 (1) Bár az Atyák hagyománya az Apostoli Széknek oly nagy tekintélyt
tulajdonított, hogy ítéletét senki sem merészeli vitatni, és azt a kánonok és a
szabályzatok révén mindig megtartotta, és az egyházi rendtartás, törvénykezé-
sében még most is folyamatosan lerója Péter nevének, akitől maga is szárma-
zik, a tiszteletet, amely megilleti: ... (3) minthogy tehát oly nagy tekintélye van
Péternek is mint főnek, és összes elődöm ót követően kiadott rendelkezései is
ezt a tekintélyt erősítették meg úgy, hogy már az összes emberi és isteni
törvények és a gyakorlat meghatározza, hogy a római egyház, melyet mi
helytartóként kormányzunk, Péter nevének a hatalmát is birtokolja. ...
(4) Mégis, bár nekünk oly nagy a tekintélyünk, hogy senki sem ódzkodhatik
a mi ítéletünktől, semmit nem cselekedtünk, amit levelünkkel önként ne
juttattunk volna tudomástokra; ezt a testvériesség kedvéért tesszük, és általá-
bán tanácsot kérünk, nem azért, mert nem tudjuk, minek kellene meglennie,
vagy tennénk valamit, ami az Egyház java ellenére nem tetszenék, hanem azt
akartuk, hogy veletek egyenlőképpen gondoljuk át az ő [//'. a megvádolt Caelestius]
ügyét.

222-230: XV. (máshol XVI.) Karthágói zsinat, kezdete 418. május 1.

E zsinat aktái közül általában a pelagiánusok elleni 8 kánon hagyományozódik. Néhány
kéziratban 9 kánon található, ahol 3. kánonként idegen szöveg szerepel (*224). E

102
 Szent Zosimus Karthágói zsinat *222-230
kánonokat egykor tévesen a 416. évi 2. Milevei (Numidia) zsinatnak tulajdonították:
vö. MaC 3,1071; PL 20.582B; F. Maassen, Geschichte dér Quellén und dér Literatur des
canonischen Rechts 1 (Graz 1870) 167. Ezek az afnkai egyház kánongyűjteményének a
109-116 számú darabjai. A 3-5. kánont az Induulus (*245) 7. fejezetében együtt idézik,
ami majdnem bizonyosan Zosimus pápa Epistula tractona-\khoz tartozik, így 6 kifeje-
zetten helyesli is ezeket. Ott 3. fejezetként nem a külön hagyományozódott 3’ kánon
(*224) szerepel, hanem a *225 szokásos szövege. A többi kánon esetében nem biztos,
hogy Zosimus jóváhagyta volna ókét. Szent Ágoston szavai (De natura et ongine ammae
II 12 n. 17, CSEL 60,351 / PL 44,505), amelyeket olykor ennek a felfogásnak a
alátámasztására idéznek, túl bizonytalanok.
Kiadva: Bruns 1,188-191 / HaC 1.926E-930E; vö. 1.1217D-1219B / MaC
3,811A-815D; vö. 4.326C-329C / Hn 169. § / PL 56.486B-190A. ‫ ־‬Az 1., 2., 6 - 8 .
kánont részben idézi Brachianus sevillai püspök (656-681) a De ealesiastias dogmaúbus
33-37-ben (PL 83,1235k, Sevillai Szent Izidor [Isidorus] műveinek függelékeként). -
3’ kánon [*224]: HaC 1.927B jegyz. / PL 20.694C-695A / Hn 169. §, no. III.

Λ ~ áteredő bűn
1. kánon. A karthágói egyházban tartott szent zsinatra egybegyűlt vala- 222
mennyi püspök úgy látta jónak: ha bárki állítja, hogy Adám, az első ember
halandónak teremtetett, mégpedig oly módon, hogy akár vétkezett, akár nem,
testi halált kellett volna elszenvednie, vagyis, hogy elhagyja a testet, nem a bűn
büntetéséül, hanem természeti szükségszerűség1 folytán, legyen kiközösítve.
2. kánon. Úgyszintén úgy határoztak: ha valaki tagadja, hogy az anyaméh- 223
bői újonnan született csecsemőket meg kell keresztelni, vagy azt állítja, hogy a
bűnök bocsánatára keresztelik meg ugyan őket, de semmi olyat nem hoznak
magukkal az Adámtól való eredeti bűnből, amit az újjászületés fürdője
engesztel ki, vagyis következésképpen rájuk a keresztelés formájában a ‫ ״‬bűnök
bocsánatára” kifejezés nem helyesen, hanem tévesen van értelmezve, legyen
kiközösítve. Mert nem lehet máshogyan értelmezni az Apostol szavait: ‫ ״‬Egy
ember által lépett a világba a bűn, majd a bűn következményeként a halál, és így
a halál minden ember osztályrésze lett, mert mindnyájan vétkeztek” [1ő. Rám
5,12], csak azon a módon, ahogy a mindenhol elterjedt katolikus Egyház azt
mindenkor értelmezte. Tehát a hitnek e szabálya szerint a kicsinyeket, akik
koruknál fogva bűnt elkövetni maguktól még képtelenek, valóságosan azért
kereszteljük meg a bűnök bocsánatára, hogy újjászületésükben megtisztuljanak
attól, amit származásuk révén magukkal hoztak.
3. kánon. Továbbá úgy határoztak: ha valaki azt mondja, hogy az Úr szavai: 224
‫ ״‬Atyám házában sok hely van” \Jn 14J], úgy értendők, hogy a mennyek
országában lesz egy közbenső hely, vagy valahol másutt valamilyen, ahol olyan
szent gyermekek élhetnek, akik keresztelés nélkül hagyták el ezt az életet,
amely keresztelés nélkül a mennyek országába, vagyis az örök életbe belépni
lehetetlen, legyen kiközösítve. Mert, amikor az Úr azt mondja: ‫״‬Aki nem
születik újjá vízből és Szendéikből, az nem megy be a mennyek országába”

103
*222‫־‬230 Szent Zosimus: XV Karthágói zsinat: Kánonok

[ιό. Jn 3,5], akkor vajon melyik katolikus keresztény kételkedne abban, hogy a
sátán martaléka lesz az, aki nem vált méltóvá arra, hogy Krisztus társörököse
legyen? Mert, aki nem kerül a jobb oldalra, az kétségkívül a bal oldalra jut.

A kegyelem
225 3. kánon. Továbbá úgy határoztak: bárki állítsa is, hogy Isten kegyelmének,
amely által az ember megigazul, a mi Urunk Jézus Krisztus által, csak a már
elkövetett bűnök eltörlésére van ereje, s nem egyszersmind segítségül szolgál,
hogy ne kövessük el azokat, legyen kiközösítve.
226 4. kánon. Továbbá úgy határoztak: ha valaki azt mondja, ugyanazon isteni
kegyelem, a mi Urunk Jézus Krisztus által bennünket csak annyiban segít a
bűnök elkerülésében, amennyiben a kegyelem által kinyilatkoztatta és föltárta a
parancsok értelmét, hogy megtudjuk mire kell törekednünk és mit kell
kerülnünk, de e kegyelem által arra már nem kapunk segítséget, hogyha
felismertük, hogy valamit meg kell tennünk, szívesen tegyük és legyen is erőnk
megtenni, legyen kiközösítve. Mert amikor az Apostol azt mondja: ‫ ״‬A tudás
felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít” [1K0r 8,1], akkor fölöttébb
istentelen dolog volna azt hinnünk, hogy ahhoz, ami felfuvalkodottá tesz,
megkapjuk Krisztus kegyelmét, ám ahhoz, ami épít, nem. Pedig mind a tudás,
mind a szeretet Isten adománya, egyrészt tudni azt, amit megtenni tartozunk,
másrészt szeretni is, hogy megtehessük, hogy az építő szeretettel társult tudás
ne tehessen bennünket felfuvalkodottá. Mert amiként Istenről így szól az írás:
‫״‬O az, aki az embereket tudásra tanítja” [Zsolt 94[93],10], úgy ez is írva van: ‫ ״‬A
szeretet Istentől való” [1Jn4,7],
227 5. kánon. Továbbá úgy határoztak: bárki állítja is, hogy a megigazulás
kegyelmét azért kapjuk, hogy amit a szabad akarat által kell megtennünk, azt a
kegyelem által könnyebben megtehessük, mintha bizony kegyelem nélkül, ha
nem is könnyedén, de mégis teljesíteni tudnánk az isteni parancsolatokat,
legyen kiközösítve. Mert a parancsolatok gyümölcseiről szólva az Úr nem azt
mondja: Nélkülem nehezebben tehettek valamit, hanem: ‫ ״‬Nélkülem semmit
sem tehetek” \Jn 15,5].
228 6. kánon. Továbbá úgy határoztak arról, amit Szent János apostol mondott:
‫״‬Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, magunkat vezetjük félre, és nincs meg
bennünk az igazság” [íján 1,8], aki úgy vélekedik, hogy pusztán az alázatosság
kedvéért kell azt mondani, bűnünk van, nem azért, mert valóban így is van,
legyen kiközösítve. Mert a következőkben az Apostol hozzáteszi: ‫ ״‬Ha megvall-
juk bűneinket, Ó hű és igazságos, így megbocsátja bűneinket, és minden
gonoszságunktól megtisztít minket” [1Ján 1,19]. S ebből elégségesen kitűnik,
hogy mindezt az Apostol nem csak alázatosságból, hanem őszintén mondja.
Hiszen az Apostol ezt is mondhatta volna: Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk,
fölmagasztaljuk magunkat, s nincs bennünk alázatosság. De minthogy azt
mondja: ‫ ״‬félrevezetjük magunkat, s nincs bennünk igazság”, ezzel elégségesen

104
 Szent Zosimus: XV Karthágói zsinat: Kánonok *222-230

megmutatja, hogy bárki vallja magát bűntelermek, nem valóságot állít, hanem
téved.
7. kánon. Továbbá úgy határoztak: bárki állítja, hogy amikor az Úr 229
imádságában azt mondják a szentek, ‫״‬bocsásd meg a mi vétkeinket” [Mi 6,12],
ezt nem önmagukért mondják, hiszen nekik már nincs szükségük ilyen
könyörgésre, hanem másokért, az ó népük bűnöseiért, és azért nem mondja
egyik szent sem: ‫״‬bocsásd meg az én vétkeimet”, hanem helyette azt, hogy
‫״‬bocsásd meg a mi vétkeinket”, hogy értsük: ezt inkább mások, mint önmaga
számára kéri az igaz, legyen kiközösítve.
Mert szent és igaz volt Jakab apostol, s mégis azt mondta: ‫ ״‬Mert sokban
vétünk mindnyájan” [Jak 3J\. Mármost miért tette hozzá, hogy ‫״‬mindnyájan”,
ha nem azért, hogy állítása összecsengjen a zsoltárral, ahol azt olvassuk: ‫ ״‬Ne
menj ítéletre szolgáddal: az élők közül senki sem igaz színed előtt” [Zsolt
142^2]? S a legbölcsebb Salamon imájában is ezt olvassuk: ‫ ״‬Nincs ember, aki
ne vétkeznék” [1Kir8,46\. S a szentéletű Jób könyvében: ‫ ״‬Rányomja pecsétjét
minden emberkézre, hogy minden ember megtudja gyöngeségét” [Jób 37,7]. S
ezért a szent és igaz Dániel is többször mondta imáiban: ‫״‬Vétkeztünk,
gonoszságot cselekedtünk” [Dán 9,5-15], s még több helyen is megvallja
ugyanezt őszintén és alázatosan. S nehogy valaki azt gondolja róla, ahogyan
egyesek vélekednek, hogy nem saját vétkeiről, hanem inkább népének vétkeiről
beszél, később hozzáteszi: ‫ ״‬Imádkoztam és megvallottam bűneimet és népem-
nek bűneit” [Dán 9^0] az én Uram, Istenem előtt; ekkor nem a ‫ ״‬mi bűneinket”
akarta mondani, hanem népe és a saját bűneiről beszél, minthogy azokat, akik
(az Úr imájának idézett szavait) annyira helytelenül értelmezik, prófétaként
előre látta.
8. kánon. Továbbá úgy határoztak: aki az Úr imájának szavaiból: ‫״‬bocsásd 230
meg a mi vétkeinket”, azt akarja kihallani, hogy e szavakat a szentek csak az
alázatosság miatt, nem őszintén mondják, legyen kiközösítve. Mert ki tűri el
azt, aki imádkozik, s ezért nem az embereknek, hanem az Úrnak hazudik, úgy,
hogy ajkával mondja: akarja vétkeinek elengedését, de magában úgy gondolja,
amit neki elengednek, voltaképpen nem is a tartozása?

231: ‫״‬Epistula tractoria” a keleti egyházaknak, 418. június - augusztus

között

Ezt a körlevelet az egész Kelet megkapta: Egyiptom, Konstantinápoly, Thesszaloniki,

Jeruzsálem. Ennek ellenére csak kevés töredék maradt fenn belőle. Az itt olvasható
töredéken kívül az lnduu/us (f244k) közöl még kettőt. A levél ‫״‬epistula tractona” (=
tractatona, értekezés) elnevezését Marius Mercator hagyta ránk: Commonilonum super
nőmmé C aeksla 3,1 (ACO 1 /V. 6 8 2 1 / PL 48,90).
Kiadva: Szent Ágoston 190. levél (A. Goldbacher: CSEL 57,159 / PL 20.693BQ. —
Ríg.: JR 343.

105
*231 Szent Zosimus: ‫ ״‬Epistuln tractoria” a keleti egyházaknak

Α ς áteredő bűn
231 Hűséges az Úr minden igéjében [Zsolt 144,13] és az Ő keresztsége szóban
és tényben, azaz cselekedetben, hitvallásban és a bűnök valós megbocsátása-
bán az egész emberi nem, minden -állapota, minden életkor és mindkét nem
számára ugyanúgy hatékony. Csak az szabadul meg, aki korábban a bűn
szolgája volt, s csak az mondható megváltóttnak, aki korábban igazán a bűn
rabja volt, miként írva van: ‫״‬ha majd a Fiú megszabadít titeket, valóban
szabadok lesztek” [fn 8,3]. Általa születünk ugyanis lelkileg újjá, általa feszítte-
tünk meg a világnak. Az O halála tépi szét a halálnak azt a kézzel írt adóslevelét
[ιό. Kol 2,14], amely halált Ádám mindannviunkra hozott, és amely minden
lélekre átszármazott. Ez az {adóslevél} mindenkit, aki e világra született,
mielőtt a keresztség meg nem szabadítja, elmarasztalóan tartja nyilván.

SZENT I. BONIFÁC,
418. december 29. —422. szeptember 4.
232: A ‫״‬Retro maioribus” levél Rufusnak, Thessalia püspökének, 422.
március 11.
Kiadva: C Silva Tarouca, Epistularum Romanorum Pontificum ad inarios per lllymum
aliosque episcopos: Collectio Thessalonicensis (TD ser. theol. 23; Roma 1937) 33 (= 9. levél) /
PL 20.776A (= 13. levél). - % : JR 363.

A római pápa primátusa

232 (2. fejezet) ...A [korintusi] zsinatnak ... olyan iratokat küldtünk, amelyekből
az összes testvérek megérthetik ..., hogy a mi ítéletünket nem kell újratárgyalni.
Ugyanis sohasem volt szabad arról a dologról, amelyről az Apostoli Szék
részéről már egyszer határozat született, újból tárgyalni.

233: Az ‫״‬Institutio” levél a thessaliai püspököknek, 422. március 11.

Kiadva: C Silva Tarouca, i.m. '232,344-3514 (= 10. levél) / CouE 1037/ PL 20,777
(= 14. levél) / MaC 8.755CD. - Rg.:JR 364.

A római pápa primátusa

233 A születő egyetemes Egyház felépítése Szent Péter tisztségéből vette
kezdetét; ezen a tisztségen alapszik a kormányzása és az <Egyház> teljessége.
Belőle mint forrásból áradt ugyanis szét az összes egyházakban az egyházi
fegyelem, amikor már növekedett a vallási kultúra. A Nikaiai zsinat előírásai
nem mást tanúsítanak; annyira, hogy semmit sem mert föléje helyezni, mivel
látta, hogy az ő érdeme felett semmit sem tud mint többletet összegyűjteni, és
végül is tudta, hogy az Úr a vele való beszélgetésben mindent őrá hagyott.
Biztos tehát, hogy az egész földön elterjedt egyházak számára ó mintegy azok
tagjainak a feje: aki lemetszi magát az Egyházról, legyen a keresztény vallás
számkivetettje, mivel nem kapta meg, hogy ugyanabban a foglalatban legyen
egybefogva.

106
Szent I. Bonifác: Levél Rntusunk és n többi püspöknek Mnkedóuin szerte s egyéb helyeken *234235‫־‬

234—235: A ‫ ״‬M a n e t b e a tu m ” levél R u fu sn a k és a tö b b i p ü s p ö k n e k

M a k e d ó n ia sz e rte s e g y é b h e ly e k en , 422. m á rc iu s 11.
Kiadva: C Silva Tarouca *232 Lm. alatt, 2 7 6 - 3 0 9 5 (= 8 . levél) / CouE 1039—1042 /
PL 20,779B-782C (= 15. levél) / MaC 8.756C-758A. - % . |R 365.

A római pápa primátusa

Szent Péter apostolra vár az Úr szándéka szerint az egész Egyház gondja, 234
amelyet 6 magára is vett, ti. tudta az evangélium tanúsága szerint, hogy az
(Egyház) őrá van alapozva. Sohasem lehet az ó tisztsége mentes a gondoktól,
minthogy biztos, hogy a dolgok összessége az ó megfontolásáról függ.... Távol
legyen az az Úr papjaitól, hogy vele szemben bárki közülük efféle bűnösségébe
essék, hogy valaki egy újfajta bitorlást megkísérelve, az ősök határozatait maga
iránt ellenségessé tegye, jóllehet felismeri, hogy éppen az az ö vetélytársa, akit
Krisztusunk a papság legfelső fokára helyezett, akinek a sérelmére akárki ha
felkel, az égi ország lakosa nem lehet. ‫ ״‬Neked adom, így szólt, a mennyek
országának a kulcsait” [Mt 16,19], abba senki a kapus kegye nélkül nem fog
bemenni. ...
Mivel a hely meghatározó, ha úgy határoztok, vizsgáljátok végig a kánonok 235
cikkelyeit, s meg fogjátok tudni, melyik a második szék a római Egyház után,
vagy melyik a harmadik. ... Senki soha nem emelte merészen, ellenséges
szándékkal a kezét a legfőbb Apostoli Székre, amelynek az ítéletét nem szabad
újra tárgyalni; senki nem lázadt fel ellene, csak az, aki úgy akarta, hogy róla
ítélkezzenek. Az említett nagy Egyházak a kánonok által őrzik a méltóságukat:
az alexandriai és az antiokhiai [1ö /. Nikaiai firtat, 6. kánon], akik rendelkeznek
az egyházi jog ismeretével. Mondom, megtartják az elődök határozatait, ...
mindenről értesítenek, és elfogadják ennek a barátságos viszonynak a kölcsö-
nösségét, mert megértik, hogy azzal tartoznak nekünk az Úrban, aki a mi
békénk. Mivel azonban a dolog ezt követeli, dokumentumokkal be kell
bizonyítani, hogy legfőképpen a keletiek egyházai nagy ügyekben, amelyeknél
szükség volt nagyobb megvitatásra, mindig tanácsért folyamodtak a Római
Székhez, és valahányszor a gyakorlat megkívánta, kérték annak segítségét. ...
[Ezután példák kövekéinek Alexandriai Athanas~10s~ és Péter, az antiokhiai
egyhá^ Konstantinápolyi Nektanos* és az I. Ince idején elszakadt keletiek ügyében kelt
fellebbezésekből és kéményekből]

SZENT I. COELESTINUS,
422. szeptember 10. - 432. július 27.

236: A ‫״‬Cuperemus quidem” levél a vienne‫־‬i és a narbonne-i egyház-

tartomány püspökeinek, 428. július 26.
Kiadva: CouE 1067C-E / PL 50,431 BC (= 4. levél); 84.687DE és 130.755CD (=
Dekretális gyűjtemény‫ )׳‬/ MaC 4.465B-E / HaC 1,1259AB. —Reg.: C1 PL 1650; JR
369.
107
*236 Szent I. Coelestiuns: I-evél a vieime-i és a narbonne-1 egyháztartomány püspökeinek

Kienges^telódés a halál órájában

236 Megtudtuk, hogy megtagadják haldoklóktól a bűnbocsánarot, és nem
teljesítik azoknak a kívánságát, akik kimúlásuk idején arra vágynak, hogy
leikükön ezzel a gyógyszerrel segítsenek. Elborzadtunk, megvallom, hogy
valakit akkora kegyetlenségen érjünk, hogy Isten kegyességét illetően felhagy-
jón a reménnyel, mintha nem tudna a hozzá bármely időben menekülőnek
segítségére lenni, és a bűnök súlyától veszélybe került embert a súlytól, amelyet
az vágyik magáról levetni, megszabadítani. Mi más ez, kérlek, mint a haldokló-
nak megkétszerezni a halálát, és az ő lelkét a kegyetlenséggel megölni, hogy
nem nyerheti el a feloldozást? Holott Isten, aki a segítségnyújtásra a legesleg-
készségesebb, amikor a bűnbánatra hív, ilyen ígéretet tesz: A bűnös, mondja,
akármelyik napon megtért, bűnei nem fognak neki beszámítani |[vö. E!?33,16\.
... Minthogy tehát az Úr a szívek vizsgálója, semmilyen időben nem szabad
megtagadni a bűnbocsánatot attól, aki azt kén. ...

237: Az ‫״‬Apostoliéi verba” levél Gallia püspökeinek, 431. május

Nem sokkal halála után Szent Ágoston az Egyház egyik legnagyobb tekintélye lett (vö.
'366 399). Am alig volt olyan egyházatya, akinek tekintélyével annyira visszaéltek
volna, mint az övével (vö. a 30. janzenista kijelentést '2330). Ágoston saját tekintélyé-
ról a következőket mondja: ‫״‬Azt akarom, hogy mindenki úgy fogadja el véleménye-
met, hogy csak abban kövessen, amiről meggyőződött, hogy nem tévedek. Hiszen
ezért szerkesztek most könyveket, melyekben műveimet átdolgozom, hogy megmutas-
sam, még magamat sem követtem mindenben.” (D e dono perseverantiae 2 1 / PL
45,1027k).
Kiadva: PL 50.530A (= 21. levél); 45,1756 (Szent Ágoston művei, Függelék);
84.682A és 130.750BC (Dekrétumgyűjtemény) / MaC 4,455E / HaC 1.1254B. - Reg.:
C1PL 1652; JR 381 a fiigelékekkcl együtt.

S\ent Ágoston tekintélye

237 2. fejezet. Ágoston, a szent emlékezetű férfiú élete és érdemei okán mindig
közösségben volt velünk; őt sohasem szennyezte be baljóslatú gyanú, de még
annak szállongó híre sem: megemlítettük, hogy már régtől fogva oly nagy
tudományú volt, hogy ezelőtt is mindig az én elődeim a legjobb mesterek közé
számították.

238—249: A tévesen Coelesztinnek tulajdonított fejezetek, az ‫״‬Indiculus”

I. Coelesztinnek az idézett leveléhez (*237) hozzá szoktak csatolni néhány antipelagiá-
nus fejezetet, amelyeket tévesen tulajdonítanak ugyanennek a pápának. Ezeket
Praetentorum Sedis Apostohcae episcoporum auctonlates de gratia Del el liberó volunlatis arbttno
(Az Apostoli Szék korábbi püspökeinek tanításai az isteni kegyelemről és a szabad
akaratról) címen is említik. M. Cappuyns szerint (RBén 41 [1929] 156-170) 435-442
között Rómában Aquitániai Prosper állította össze. Általános elismertségre akkor tett
szert, amikor 500 körül Dionysius Exiguus felvette jogszabály-gyűjteményébe.
Kiadva: P. és H. Ballenni, S . Leonis I opera 2 (Venezia 1756) 251-257 / PL 51,205-
212 (= Aquitániai Prosper művei); 45,1756-1760 (= Szent Ágoston művei. Függelék);

108
 Szent I. Coelesü11us:‫ ״‬Indicul«s” *238-249
50,531-537 (= 1. Coelestmus, 2Z levél); 84,682-686 és 130,750-754 (= Dekrétum-
gyűjtemény). - Rrt‫׳‬.: C1PL 527.
Isten kegyelme
Minthogy némelyek, akik magukat dicsekedve katolikusnak mondják, s 238
akikben az eretnekek már elítélt vélekedései akár ferde nézeteik miatt, akár
tapasztalatlanságból még tovább élnek, szembe mernek helyezkedni a hit
legjámborabb védelmezőivel, és miközben nem haboznak átkukkal sújtani sem
Pelagiust, sem Coelestinuszt, mégis szembeszállnak tanítóinkkal, mintha áthág-
nák a kellő mértéket, s csak azokat a tanításokat állítják követendőnek és
elfogadhatónak, amelyeket a boldog Péter apostol Széke az isteni kegyelem
ellenségeivel szemben az Egyház elöljáróinak szolgálata által szentesített és
tanított. Ezért szükséges volt szorgalmasan kinyomozni, hogy a római egyház
elöljárói mint ítéltek a korukban felbukkanó eretnekségről, és a szabadakarat
ártalmas védelmezőivel szemben az isteni kegyelemről hogyan vélekedtek.
Ezért csokorba szedtük az afrikai zsinatok azon tanításait is, amelyeket az
apostoli elöljárók föltétlenül a magukévá tettek, amidőn jóváhagyták ezeket.
Hogy tehát teljesebb eligazítást nyerjenek azok, akiknek bármi is nehézsé-
get okoz e tárgyban, a szent atyák megállapításait, rövidített formában, ebben
az eligazításban tesszük közzé, hogy ha valaki nem túlságosan kötekedő,
felismerje, hogy a felsorakoztatott tekintélyek ezen rövid idézetein alapulnak az
összes, e tárgyban folytatott vita összefüggései, és számára semmi indoka nem
marad az ellentmondásnak, ha a katolikusokkal együtt hiszi és vallja:
1. fejezet. Adám törvényszegésében minden ember természettől adott1 239
lehetősége és ártatlansága elveszett, s a szabad akarat által senki sem emelked-
hét ki annak a romlásnak mélységeiből, hacsak a könyörülő Isten kegyelme föl
nem emeli, ahogyan ezt a boldogemlékű Ince pápa a Karthágói zsinat atyáihoz
írott levelében kinyilvánította és tanította2: ‫ ״‬Bár az ember birtokolta hajdan a
szabad akaratot, ám javával oktalanul visszaélt, s elbukva elmerült a törvény-
szeges mélységeiben, és most semmije sincs, amivel valamiképpen kiemelked-
hetne onnan; szabadságától mindörökre megfosztva ott feküdt volna önnön
romlásában elmerülve, mint legyőzött, ha azután Krisztus eljövetele kegyelem-
bői ismét fel nem emelte volna, mert Krisztus az új teremtés tisztító ereje által
saját keresztségi fürdőjével minden korábbi bűnt eltörölt”.
2. fejezet. Senki sem lehet önerejéből jó, hacsak nem az abban való része- 240
sedés által, ■amit Ó ad, aki egyedül jó. Ahogyan ugyanabban az írásban az
említett főpap biztos szóval ki is mondja1: ‫״‬Vajon ezek után helyesnek ítéljük
azoknak az embereknek a felfogását, akik úgy vélik, hogy maguknak tartoznak
azzal, hogy ók jók, s Ót, akinek kegyelmét naponta elnyerik, nem veszik
figyelembe, s azt hiszik, hogy ennyit Ónélküle is el tudnak érni?”
3. fejezet. Senki sem alkalmas, mégha a keresztség kegyelme által megújult 241
is, hogy felülkerekedjék az ördög álnokságán és legyőzze a test rendetlen
kívánságait, hacsak Isten naponkénti segítségével el nem nyeri a tisztességben
való kitartás állhatatosságát. Ahogyan ezt az említett elöljáró ugyanazon

109
*238249‫־‬ Szem I. Coelesti11us:‫ ״‬I11diculus”

írásművének tanítása is megerősíti a következőképpen1: ‫״‬Mert, bár az embert

(Isten) megváltotta korábbi bűneitől, mégis tudván, hogy újra vétkezhet,
megújítására, amennyire lehet az embert ezek után is kiigazítani, sok orvossá-
got tartogat, amelyeket mindennap nyújt. Ha nem támaszkodunk ezekre
bizakodva, semmiképpen nem fogjuk tudni legyőzni az emberi tévedéseket.
Mert szükségszerű, hogy legyőznek minket, ha O nem segít, akinek a
támogatásával viszont győzünk”.
242 4 . fejezet. Hogy senki sem használja helyesen szabad akaratát, hacsak nem
Krisztus által, ugyanaz a mester a Milevitanuszi zsinat atyáihoz (416-ban) kelt
levelében ezeket nyilvánítja ki1: ‫״‬Vedd észre végre ó leggonoszabb elmék
elferdült tanítása, hogy az első embert úgy vezette félre maga a szabadság,
hogy miközben elnézőbben alkalmazta a zabolákat, önteltsége folytán meg-
szegte kötelességét. Kötelességszegésének mélységéből pedig nem tudort
fölkelni, csak amikor az Ur Krisztus eljövetele az újjászülő gondviselés révén
visszaállította számára a korábbi szabadság állapotát”.
243 5. fejezet. Λ szent emberek minden buzgóságát, minden cselekedetét és
érdemét úgy kell felfogni, mint amelyek Isten dicsőségéért és dicséretére
vannak; mert senki sem másért kedves Oelótte, csak azért, amit O maga
ajándékozott. Erre a nézetre irányítja figyelmünket a boldog emlékű Zosimus
pápa mértékadó tekintélye, aki a világ minden püspökéhez írta a következő-
két1: ‫ ״‬Mi pedig minden jót Isten ösztönzésére (mert valamennyit a szerzőjétől
kell eredeztetni, akitől származnak) és testvéreinknek és püspöktársainknak
lelkiismeretére vezettünk vissza”.
Ezt az értekezést, amely a leplezetlen igazság fényétől ragyogó, az afrikai
püspökök oly nagy tisztelettel övezték, hogy szerzőjéhez, az említett férfiúhoz
ezeket írták: ‫ ״‬Amit a levélben állítottál, amely levelet az összes tartományba
eljuttattál, s amelyben ezt írod: ‫ ״‬Mi pedig minden jót Isten ösztönzésére” stb.
- olyan kijelentésként fogadnak, hogy ezzel azokat, akik Isten segítségével
szemben az emberi akarat szabadságát eltúlozzák, az igazság kivont kardjával
szinte futtában lemetszed. Mert mi mást tettetek oly szabad akarattal, mint
hogy minden jót a mi alázatos lelkiismeretűnkre vezettetek vissza. És mégis
megbízhatóan és bölcsen láttátok, őszintén és merészen mondtátok, hogy az
mégis Isten ösztönzésére történt.
Mindenképpen azért, mert: ‫ ״‬Az akaratot az Ur készíti föl.” [Péld 8,35 L X X ;
ιό *374]. S hogy valami jót tegyenek, atyai sugallataival Ó maga érinti meg fiai
szívét: ‫ ״‬Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai” [Rom 8,14], hogy se azt
ne gondoljuk, hogy híján vagyunk az akaratnak, se ne kételkedjünk, hogy az
emberi jóakarat minden egyes mozzanatában elsősorban az Ó kegyelmi
segítsége érvényesül”.
244 6. fejezet. Isten oly módon működik az emberek szívében, de magában a
szabad akaratban is, hogy a szent gondolatok, a jámbor szándék és a jóakarat
minden aktusa Istentől származzék, hiszen jóra csak általa vagyunk képesek.
‫ ״‬Aki nélkül semmit sem tehetünk” [Jn 15,5]. Ennek az elismerését vési az

110
 S2e11t I. CoelesUnus:‫ ״‬Ind1culus” *238-249

elménkbe ugyanaz a Zosimus tanító, aki szavait a világ minden püspökéhez

intézve, az isteni kegyelem segítségéről a következőket mondja1: ‫״‬Tehát eljött
volna az idő, amikor már nem szorulunk rá az Isten segítségére? Ezzel
szemben minden cselekedetünkben, ügyünkben, gondolatunkban és tevékeny-
ségünkben segítségéért és védelméért kell könyörögnünk.
Mert elbizakodottság volna, ha az emberi természet bármit is tulajdonítana
magának, amint az Apostol kimondja: ,Nem annyira a vér és a test ellen kell
küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak
kormányzói és az égi hatalmasságok gonosz szellemei ellen' [Ef 6,12]. És
amint ismét mondja: ,Én boldogtalan ember! Ki vált meg engem e halálraszánt
testtől? Hála az Istennek Urunk Jézus Krisztus által!’ [Ró/n 7,24k] S megint
másutt: ,De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s az Ó kegyelme nem
maradt bennem hatástalan. Mert többet dolgoztam mindegyiküknél: igaz
ugyan, hogy nem én, hanem az Isten kegyelme velem’ [1K0r 15,10].”
7. fejezet. Azt a határozatot is, amely a Karthágói zsinat {418) döntései 245
között szerepel, mintegy az Apostoli Szentszék tulajdon határozataként
fogadjuk el, ti. a harmadik fejezet határozatát: ‫ ״‬Bárki állítsa is, hogy Isten
kegyelmének, amely által az ember megigazul a mi Urunk Jézus Krisztus által,
csak a már elkövetett bűnök eltörlésére van ereje, s nem egyszersmind
segítségül szolgál, hogy ne kövessük el azokat, legyen kiközösítve”.
És a negyedik fejezetben ezt olvassuk: ‫״‬Ha valaki azt mondja, az isteni
kegyelem a mi Urunk Jézus Krisztus által bennünket csak annyiban segít a
bűnök elkerülésében, amennyiben a kegyelem által kinyilatkoztatta és föltárra a
parancsok értelmét, hogy megtudjuk, mire kell törekednünk és mit kell
kerülnünk, de e kegyelem által arra már nem kapunk segítséget, hogyha
felismertük, hogy valamit meg kell tennünk, szívesen tegyük és legyen is erőnk
megtenni, legyen kiközösítve. Mert amikor az Apostol azt mondja: Ά tudás
felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít’ [IKor 8,1], akkor fölöttébb
istentelen dolog volna azt hinnünk, hogy ahhoz, ami föl fiivalkodottá tesz,
megkapjuk Krisztus kegyelmét, ám ahhoz, ami épít, nem. Pedig mind a tudás,
mind a szeretet Isten adománya, egyrészt tudni azt, amit megtenni tartozunk,
másrészt szeretni is, hogy megtehessük, hogy az építő szeretettel társult tudás
ne tehessen bennünket felfuvalkodottá. Mert amiként Istenről így szól az írás:
,Ó az, aki az embereket tudásra tanítja’ [Zsolt 93,10], úgy ez is írva van: Ά
szeretet Istentől való’. \]n 4,7] ”.
S ismét az ötödik fejezetben: ‫ ״‬Bárki állítja is, hogy a megigazulás kegyelmét
azért kapjuk, hogy amit a szabad akarat által kell megtennünk, azt a kegyelem
által könnyebben megtehessük, mintha bizony kegyelem nélkül, ha nem is
könnyedén, de mégis teljesíteni tudnánk az isteni parancsolatokat, legyen
kiközösítve. Mert a parancsolatok gyümölcseiről szólva az Úr nem azt mondja:
Nélkülem nehezebben tehettek valamit, hanem: ’Nélkülem semmit sem tehet-
tek’ \Jn 15,5]”.

111
*238-249 Szent I. Coelestim1s:>,Iudiculus’

246 8. fejezet1. A legszentebb Apostoli Szék támadhatatlan rendeletéi mellett,

amelyekkel minket az igen jámbor atyák, megállítva a vészthozó újítás felien-
dülését, arra tanítottak, hogy nem csak a jóakarat kezdeteit kell Krisztus
kegyelmének tulajdonítanunk, hanem a helyeslésre méltó igyekvés hajtásait is,
sót még az ebben végsőkig való kitartást is - tehát mindemellett tekintetbe kell
vennünk a papi könyörgések szolgálatait is, amelyeket az apostolok örökítettek
át, s amelyeket az egész világon, s minden katolikus közösségben egyformán
ünnepelnek meg, hogy az imádság törvénye szabja meg a hit törvényét.2
Mert amikor a szent nép elöljárói a rájuk bízott hivatalnak eleget tesznek, az
emberi nemzetség ügyét viszik az Isten megértő ítélöszéke elé, s miközben
velük együtt sóhajtozik az egész Egyház, esedeznek és könyörögnek, hogy a
hitetlenek elnyerjék a hit ajándékát, hogy a bálványimádók megszabaduljanak
istentelenségük tévelygéseitől, hogy a szívüket takaró fátyol föllebbentése által
a zsidóknak is fölragyogjon az igazság fénye, hogy a katolikus hit helyes
megismerése által az eretnekek észre térjenek, hogy a szakadárok felöltsék az új
életre kelt szeretet lelkületét, hogy a visszaesőknek kijusson a bűnbánat
orvosságából, s hogy végül a hittanulóknak, miután eljutottak az újjászületés
szentségéig, feltáruljon a mennyei irgalom csarnoka. Hogy nem elintézetlenül,
s nem is hasztalan kérjük ezeket az Úrtól, maguknak a dolgoknak a foganatja
mutatja: mivelhogy a tévedések minden fajtájából Isten méltóztatik számlálha-
tatlan sok embert magához vonzani, akiket ‫״‬kiragadott a sötétség hatalmából
és áthelyezte őket szeretett Fia országába” (/». Kol / ,/i], és a harag edényeiből
az irgalmasság edényeit alkotta [<é. Rom 9,22]. Mindenki belátja, hogy mindez
egészében annyira Isten műve, hogy mindig Istennek, aki ezeket véghez viszi,
adjunk hálát és mondjunk dicséretet az ilyenek megvüágosításáért, 1 1 1 . megjavu-
lásáért.
247 9. fejezet. Azt a dolgot sem szemléljük tétlenül, amelyet az Anyaszentegy-
ház a keresztelendókkel a világ minden táján egyformán megtesz. Amikor akár
a kicsinyek, akár a fiatalok az újjászületés szentségéhez járulnak, az élet
forrásához előbb nem léphetnek, amíg a papok ráleheléssel és ördögűzéssel a
tisztátalan szellemet el nem távoztatják tőlük; s így valóban beigazolódik,
hogyan ‫״‬vetik ki ennek a világnak a fejedelmét” [/12,31 ‫]מ‬, s hogyan kötözik
meg előbb az erős embert [Mt 12,29], s azután még használati tárgyait is
elrabolják [Mk 3,27], s valamennyit átadják a győztesnek, aki ‫״‬a foglyokat
magával viszi” [EJ 4,8]', és adományokat ad az embereknek [Z.solt 67,19],
248 A felsorolt egyházi rendszabályok és isteni tekintéllyel bíró tanítások által,
az Úr segítségével, megbizonyosodhatunk afelől, hogy minden bennünk lévő
jóindulatnak, minden helyes cselekedetnek, minden buzgóságnak és erénynek,
amelyekkel a hit kezdete óta Isten felé törekszünk, Istent valljuk szerzőjének; s
nem kétséges immár, hogy az Ó kegyelme minden emberi érdemet megelőz, s
Óáltala van, ha valami jót kezdünk akarni, s meg is tenni [rö. Fii 2,13],
Am Isten segítsége s ajándéka nem törli el az emberi akaratot, hanem
szabaddá teszi, hogy így a sötétségből fényre, a gonoszságból egyenességre, a

112
 Szeut I. Coelestuius‫ ״‬Indiculus” *238-249

gyengeségből egészségre, a meggondolatlanságból előrelátásra vezesse. Mert

Isten jósága oly nagy az emberek iránt, hogy mindazt, amit Ő maga ajándékoz
nekünk, a mi érdemünknek tudja be, és örök jutalomban kívánja részesíteni,
akiket Ő maga gazdagított adományaival.1 Mert azt munkálja bennünk, hogy
amit Ó akar, mi is azt akarjuk, s meg is cselekedjük, s nem túri el, hogy ne
törődjünk azokkal a dolgokkal, amelyeket nem semmibe venni, hanem véghez
vinni adott nekünk, hogy mi is Isten kegyelmének munkatársai legyünk. S ha
úgy látjuk, hogy a mi elernyedésünk folytán valamilyen téren lanyhulni kezd
bennünk a buzgalom, aggódva siessünk vissza Ahhoz, aki minden gyengesé-
günket meggyógyítja s életünket kiváltja a pusztulásból [Zsolt 102,3\y s Akinek
naponta mondjuk: ‫ ״‬Ne vígv minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosz-
tói” [M t6,13\.
10. 249
fejezet. A felmerülő mély értelmű és nehezen felfogható részletkérdése-
két, amelyeket bővebben tárgyaltak azok, akik ellenszegültek az eretnekeknek,
egyrészt nem merészeljük semmibe venni, másrészt kiegészítenünk sem
szükséges azokat semmivel, hiszen Isten kegyelmének megváltásához, amely-
nek munkájából és méltánylásából semmit sem szabad elvennünk, elegendő-
nek hisszük azokat a tételeket, amelyeket az Apostoli Szék előbb em lített
szabályaival egyezően nekünk ezek az iratok tanúsítanak: hogy egyáltalán ne
véljük katolikusnak azt a tanítást, amelyről nyilvánvaló, hogy a fönt leszögezett
tételeknek ellentmond.

III. EG Y E TE M ES ZSIN A T
E fezusi zsinat,
431. június 22. —szeptem ber

A II. Theodosziosz császár által összehívott zsinat mindenekelőtt Nesztoriosz eretnek-

ségét vetette el. Rajtuk kívül elítélték még a pelagiánusokat (vö. *267k), a mész-
szidiánusokat, illetve az eukhitákat vagy enthuziasztákat, azáltal, hogy a Sisinnius alatt
426/427-ben tartott Konstantinápolyi zsinat levelét jóváhagyták, (vö. ACOe 1/I/V II,
117k; latin fordítása uo. 1/V, 354k). A zsinati atyák Nesztoriosz esetében oly
mértékben szakadtak két pártra, künllosziak és ‫״‬keletiekre”, hogy üléseiket is külön-
külön tartották. A künllosziak első ülését, mint az egész zsinat együttes ülését,
Alexandnai Szent Kürillosz (Cyrillus Alexandrinus) június 22-re tűzte ki még a pápai
küldöttség és az antiokhiai püspökök megérkezése előtt. A császán küldöttek a zsinati
meghívót tiltakozás mellett felolvasták és ezzel a zsinatot megnvitottnak tekintették.
Az első ülésen olvasták fel Alexandriai Kürillosz levelét (‫ ״‬ΚαταφλυαροΟσι μέν” vö.
*250k), a másodikat abból a három levélből, amelyet Nesztorioszhoz intézett, és az
Alexandnai zsinat ‫״‬ToO σωτηρος”, a 12 anathematizmussal kibővített levelét (vö.
*252-263). A jelenlévő atyák megállapították, hogy a ‫ ״‬ΚαταφλυαροΟσι μέν” levél a
mkaiai hitvallással megegyezik (vö. ACOe 1/I/I1, 13-31; nagyon lerövidített latin
fordítása uo. l/II,39k). A másik levél, illetőleg az anathematizmusok megerősítéséről a
zsinati akták nem mondanak semmit (vö. még P. Galtier: RechScRel 23 [1933] 45-57).
Nesztoriosz ránk hagyományozódott ‫״‬ellen-anathematizmusai” (kiad.: Marius
Mercator fordításai között: ACOe 1/V /I, 71-84 / PL 48,909-923) E. Schwartz
szerint (SbBayAk, Philosophisch-philologische und histonsche Klasse [1922] Heft 1)

113
*250264‫־‬ Szt. I. Coelestiiius: Efeznsi zsinat: Alexandriai Kürillosz Nesztoriosznak címzett 2. levele

nem eredetiek. A kunllosziak első ülésének döntéseit a pápa legátusai a 2. és a 3. ülésen

(július 10-11.) erősítették meg. - Az üléseknek és a kánonoknak a MaC és HaC
kiadásaiban lévő számozott jelölése az ACOe kritikai kiadásában nincs meg.

250—264: A kürillosziak I. ülcsc, 431. június 22.

a) Alexandriai Szent Kürillosz Nesztoriosznak cím zett 2. levele

(ΚαταφλυαροΟσι μέν)
430. január 26. és február 24. között íródott; a zsinaton felolvasták és jóváhagyták.
Kiadva: ACOe l/I /I , 2625-2822; latin fordításai: l/II 382-39,0 l/III, 21; l/V /I 50
/ PG 77,45B—48BC (= Künllosz 4. levele) / MaC 4,1138 / HaC 1,1273E-1277A;
2,116D-117E / COeD3 4122-44,0·

Isten Fiának megtestesülése

250 Azt nem mondjuk, hogy az Ige természete saját átváltozása révén lett
testté, de nem is alakult át lélekből és testből létesült egész emberré; azt állítjuk
viszont, hogy az Ige hüposztaszisza szerint egyesítvén magában az értelmes
lélektől átlelkesített testet, megmagyarázhatatlan és felfoghatatlan módon
emberré lett, és mint Emberfia létezett, nem csupán az akarat vagy a
beleegyezés által, vág)‫ ׳‬akár csupán a személy felvétele révén. És jóllehet a
természetek különbözőek, igazi egységben egyesülve számunkra egy Krisztust
és Fiút alkottak, nem mintha a természetek különbözősége az egyesülés
következtében megszűnt volna, hanem úgy, hogy az istenség és az emberség
valamilyen titokzatos és kimondhatatlan összekapcsolódásának következtében
egy személyben alkották számunkra az egy Jézus Krisztust és a Fiút. ...
Nem úgy volt ugyanis, hogy először valamiféle közönséges ember született
a Szűzből, és ezután ereszkedett beléje az Isten Igéje, hanem az anyaméhben
egyesülve a testtel a test szerint születettnek mondjuk, ti. saját testének
nemzését sajátjaként magának igényelve. ... így fa szentatyák] nem haboztak a
Szent Szüzet Istenszülőnek nevezni, nem úgy, mintha az Ige természete, avagy
maga az Istenség saját maga eredetének elvét a Szent Szűzből vette volna,
hanem úgy, hogy tőle vette magára azt az értelmes lélektól elevenített szent
testet, s így mondjuk, hogy Isten Igéje személyes egység (hüposztaszisz) által
egyesülve test szerint belőle született.

b) N esztoriosz konstantinápolyi püspök Alexandriai Szent Kürillosz-

nak címzett 2. levele (Τάς μέν καθ’ ημών ύβρεις)
Ezt a levelet, amelyet Nesztonosz 430. június 15-én írt, a zsinaton Alexandnai Szent
Kürillosz levele után olvasták fel. Éppen olyan felületesen döntöttek Nesztoriosz
leveléről, mint Kürilloszérói. Azon az alapon vetették el, hogy az ellentmondana a
mkaiai hitvallásnak. Az elítélt szövegből nem lehet pontos képet nyerni Nesztonosz
tanításáról. Ehhez vö. töredékeit (F. Loofs, Nestonana [Halle/S. 1905]) és a száműzetés-
ében írt Liber Heraclidis című művét (a szír szöveget P. Bedjan adta ki pans 1910];
franciára fordította F. Nau pans 1910]; angolra fordította G R. Driver - L. Hodgson
[Oxford 1925]).

114
 I CoelestmusElezusi zsinat: Nesztonosz püspök Alexandriai Kürülosznak címzett 2. levele *251a-251
Kiadva: ACOe l/I/I, 2927-324 (= görögül); 1/111 4315— 2 5 14 ‫״‬/V /l, 4721-499 (=
latin fordítások)/ Loofs, uo. 1755—17913 / MaC 4,893 / HaC 1.1277D—1281B / PG
77,52A-56B (= Künllosz 5. levele).

A természetek egyesülése Krisztusban

(3. fejezet) Hiszek [mi hiszünk], mondják ók [a zsinati atyák] a mi Urunk 251a
Jézus Krisztusban, az ó egyszülött Fiában. Láthatod, hogy előbb Krisztus
istenségére és emberségére is vonatkozó közös neveit: ‫ ״‬Ur”, ,Jézus”, ‫ ״‬Knsz-
tus”, ‫״‬egyszülött” és ‫״‬Fiú”, mintegy alap gyanánt helyezik le, és majd azután
erre építik fel az emberré levésnek, a feltámadásnak és a szenvedésnek a tanát,
hogy egyes, mindkét természetre nézve közös névvel és megjelölő állítással
sem azok, amelyek a Fiúságra és az Úr mi voltra vonatkoznak, ne legyenek
elválasztva, sem azok, amelyek a természeteknek a sajátjai, kitéve annak, hogy a
Fiúság egységének ürügyén összekeverjék és eltüntessék.
(4. fejezet) Ebben náluk Pál lett tanítóvá; ó, amikor megemlékezett az isteni 251b
megtestesülésről és azokról, amik a szenvedéshez hozzátartoznak, előbb a
‫ ״‬Krisztus” szót használta a két természet jelölésére, ahogyan kevéssel ezelőtt
mondtam, csak azután fűzte hozzá a természetek közös nevét. Mit mond
ugyanis?’ ‫ ״‬Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban
volt. Ő mint Isten az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak,
amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem”, hogy ne részletezzem, ‫״‬engedel-
meskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” [Fii 2,5k; 8\. Mivel tehát a
halálról akart említést tenni, és nehogy valaki ebből arra gyanakodjék, hogy az
Ige Isten szenvedni képes, azt állította: a ‫ ״‬Krisztus” szóval az egyetlen személy-
ben lévő szenvedésre nem képes és a szenvedésre képes lényegeket nevezi meg,
hiszen Krisztust veszély nélkül mind szenvedésre nem képesnek, mind szenve-
désre képesnek is nevezhetjük, mégpedig istensége folytán szenvedésre nem
képesnek, testi természete szerint pedig szenvedésre képesnek.
(5. fejezet) Minthogy sokat tudnék erről mondani, és minden közül elsőként 251c
ki tudom mutatni, hogy azok a szent atyák nem az üdvösség művén belüli
születéséről, hanem csak emberré válásáról emlékeztek meg. Rövidségre töreked-
ve azonnal rátérek most a második fejezetre, amelyre szereteted adott indítást,
amelyben dicsértem a megkülönböztetést, amelyet az isteni mivolt és az emberi
mivolt szerint tettek, és dicsértem a közösséget az egy személyben; és nem
különben azt is, amiért nem mondja, hogy az Ige-Istennek szüksége volt arra,
hogy legyen egy második, asszonytól való születése, viszont vallód, hogy az
istenség nem alkalmas szenvedés fogadására. Ezek ugyanis valóban katolikus
nézetek és egészen ellentétesek az Ur természeteire vonatkozó összes tévtannal.
Egyebekben pedig ha valamilyen rejtett és mély és felfoghatatlan elgondolást
sugalmazol a hallgatóságod fülébe, okosan fontold meg és tudni fogod: akkor
már nekem úgy tűnik, az előbb mondottakat lerontod. Ugyanis akiről már
előzőleg azt hirdették, hogy nem szenvedhet és egy második születést már nem
tűr el, nem tudom, hogyan következtetted ki mégis róla, újólag, hogy szenvedni

115
*251a251‫־‬e I. Coelesti11us:Efezusi zsinat: Nesztoriosz püspök Alexaudnai Kürülosznak címzett 2. levele

képes és újólag teremtve van, mintha azok a tulajdonságok, amelyek az Ige

Istennek természete szerint a sajátjai, a közös ‫ ״‬templomban” leromlottak volna,
vagy talán kevésbé az embereknek számít be, hogy maga a bűn nélküli és
szétválaszthatadan ‫ ״‬templom” az isteni természet születését és halálát viselte el a
bűnösökért, mintha az Úr szavának, aki azt kiáltja a zsidóknak: ‫״‬Bontsátok le ezt
a templomot, és harmadnapon felépítem azt” \Jn 2,19], nem is kellene hinni.
Nem azt mondta: bontsátok le istenségemet, és harmadnapon felépítem.
25 ld (6. fejezet) ... Mindenütt az isteni írásban, akárhányszor említés történik az
Úr üdvözítő tervéről, nem Krisztus istenségének, hanem emberségének a
szenvedéséről és születéséről tanít, hogy a legvilágosabb megfontolás szerint
annál inkább találó és alkalmas legyen a Szent Szüzet nem Istenszülónek,
vagyis ‫ ״‬theotokosz”‫־‬nak, hanem krisztusszülónek, vagyis ‫ ״‬khrisztotokosz”-
nak nevezni; erre utalnak az evangéliumok, amikor hangosan kiáltanak: ‫״‬Jézus
Krisztusnak, Dávid fiának, Abrahám fiának származási könyve” [Mt 1,1].
Nyilvánvaló, mivel az Ige Isten nem volt Dávid fia. Fogadj el, ha úgy látod, egy
másik tanúságot is: ,Jákob pedig nemzette Józsefet, férjét Máriának, aki a
Krisztusnak nevezett Jézust szülte” [Mi 22,42-44 1,16\.
Figyelj egy másik mondatra is: ‫ ״‬Krisztus születése pedig így történt. Midőn
Szűz Mária jegyes volt, úgy találtatott, hogy méhében fogant a Szentlélektól”
[Mt 1,18]. Kinek kellene akár csak gyanítania, hogy az Egyszülött istensége a
Szentlélek teremtménye? S hogy mivel lehet még ezeket is felülmúlni, halld:
‫ ״‬És ott volt Jézus anyja” [ftt 2,1], és ismét: ‫ ״‬Mánával, Jézus anyjával” [ApCsel
1,14], és azt is: ‫ ״‬Aki őbenne fogantatott, a Szentlélektól van” [Mt 1,20], és
ismét: ‫״‬Vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba” [Mt 2,13], és azt
is: ‫ ״‬Egyszülött Fiáról, aki test szerint Dávid magvából származott” [Rom 1,3],
és ismét az O szenvedéséről, mivel ‫ ״‬Isten elküldte tulajdon Fiát a bűnös
testhez hasonló alakban, a bűn miatt, hogy megítélje a testben levő bűnt” [Rom
8,3], és ismét: ‫ ״‬Krisztus meghalt bűneinkért” [1Kor 15,3], és újból: ‫ ״‬Mivel tehát
Krisztus testben szenvedett” [1Pét 4,1], és azt is: ‫ ״‬Ez az én testem és ez az én
vérem” [1K0r 11,24k]\ nem azt mondta: ez az én istenségem.
251e (7. fejezet) És tízezernyi más hely van, amelyek más és más szavakkal
tanúságot tesznek, hogy az emberi nem mellett, hogy ne gondoljuk a Fiú
istenségét újnak, vagy, hogy képes a testi szenvedések befogadására, hanem azt
az isteni természettel összekötött testi természetet véli ilyennek, amelynek
következményeként Krisztus Dávid urának is, fiának is nevezi magát. ‫ ״‬Mit
gondoltok Krisztusról? - kérdi - Kinek a fia?” ‫״‬Dávidé” —válaszolták. És
Jézus válaszolt és azt mondta: ‫ ״‬Hogyan hívja tehát Dávid öt lélekben Urának,
amikor így nyilatkozik: Azt mondja az Úr az én Uramnak, ülj a jobbomra?” [Mt
22,42-44].
Test szerint teljesen Dávid fia volt; isteni mivolta szerint pedig Úr. Teljesen
biztos dolog, hogy a test a Fiú istenségének a temploma, és valamilyen kiváló és
isteni összekapcsolódás révén egyesült templom, úgy hogy jó és méltó az
evangéliumi tanításhoz vallani azt, hogy az Isten dolgait befogadja és az isteni

116
I Coelesüut1s:El'ezusi zsinat: Nesztoriosz püspök Alexandriai Künllosznak címzett 2. levele *251a-251t

természetet önmagához hívja; ennek a meghitt viszonynak a címén azonban

egybemosni és a vele összekötött test tulajdonságait, a leszármazást és a
szenvedést és a halandóságot Istennek tulajdonítani: testvérem, ez vagy egy
tévelygő pogány felfogás, vagy valakié, akit rabul ejtett Apollinarisz és Anosz és a
többi eretnek romlás szelleme, sót ezeknél valamivel rosszabb. Szükségszerű
ugyanis, hogy az ilyen embereket a meghitt viszony címén odavonzza, és a
meghitt viszony miatt a tejjel való táplálás részesévé tegye az Ige Istent, és a
lassanként cseperedő életkorral járó növekedés részesévé, és olyanná, aki a
szenvedés idején félelmében angyali segítségre szorul rá. Most hallgatok a
körülmetélésről és áldozatbemutatásról, és a verejtékről és az éhségről, amelyek
ugyan értünk történt testi események (mégis, amikor vele vannak kapcsolatban,
imádás tárgyai), de az istenségbe ezeket hazug módon beleértik, és számukra,
mintegy rágalmazók számára az ítélet jogos indítékát szolgáltatják.

c) Alexandriai Szent Kürillosz anathematizmusai az Alexandriai zsinat

«Τ0Ό σωτηρος ήμΟν» , Nesztoriosznak (= Kürillosz 3. levele Nesztori-
osznak) címzett leveléhez csatolva

A levelet 430 novemberének elején fogalmazták meg és november 30-án adták át

Nesztoriosznak.
Kiadva: ACOe l/I/I, 40-42; latin fordítások 1/II, 50k (Collectio Veronensu); 1/V/I1,
242-244/ PG 77,120k (= Kürillosz, 17. levél) / MaC 4.1081D-1084E / COeD3 5910-6122
/ Hn 219. §

A természetek egyesülése Krisztusban

1. kánon. Ha valaki nem vallja, hogy az Emmánuel valóságos Isten, minek 252
következtében a Szent Szűz Istenszülő (mert test szerint szülte Isten testté lett
Igéjét), az legyen kiközösítve.
2. kánon. Ha valaki nem vallja, hogy az Atya Isten Igéje hüposztaszisza 253
szerint egyesült a testtel, és hogy a Krisztus egy a saját testével, vagyis, hogy
ugyanő egyszerre Isten és ember, az legyen kiközösítve.
3. kánon. Ha valaki az egy Krisztusban a hüposztasziszokat szétválasztja az 254
egyesülés után, csupán kapcsolással egybekötve őket, oly értelemben, hogy a
méltóságra vagy a tekintélyre vonatkoznak, vagy a hatalom szerint valók, nem
pedig inkább olyan kapcsolattal, amely a természetes egység által áll fenn,
legyen kiközösítve.
4. kánon. Ha valaki két személy vagy hüposztaszisz között osztja el azokat 255
a szavakat, amelyek az apostoli írásokban vagy az evangéliumokban foglaltat-
nak, amelyeket vagy Krisztusról a szentek mondottak, vagy az önmagáról tett
kijelentéseit és némelyeket egy embernek tulajdonítja, akit az Isten Igéjén
sajátosan kívülállónak értelmez, némelyeket pedig mint Istenhez méltókat
egyedül az Atyaisten Igéjéhez kapcsolja, legyen kiközösítve.

117
*252*263 S2t. I. Coelestinus: Efeznsi zsinat: .Alexandriai Szent Kiirillosz anatheinatizmusai

256 5. kánon. Ha valaki Krisztust theophorosznak merészelné állítani, azaz

istenhordozó embernek, nem pedig Istennek valósága szerint, mintha nem egy
Fiú lenne, és a természet szerint a testté lett Ige, aki hozzánk is hasonlóan
részese lett a testnek és a vérnek, legyen kiközösítve.
257 6. kánon. Ha valaki Krisztus Istenének vagy Urának mondja az Atya Isten
Igéjét és nem inkább azt vallja róla, hogy egyszerre Isten és ember, annak
következtében, hogy az Ige testté lett az írások szerint, legyen kiközösítve.
258 7. kánon. Ha valaki azt mondja, hogy az ember Jézust Isten Igéjének a
működése segítette, és az Egyszülöttnek kijáró dicsőséget mintegy rajta kívül
létező másvalakinek tulajdonítja, legyen kiközösítve.
259 8. kánon. Ha valaki azt meri mondani, hogy a fölvett emberséget együtt kell
imádni az Ige-Istennel és vele együtt kell dicsőíteni és együtt kell Istennek
nevezni, úgy mint egyiket a másikkal együtt (a mindig kitett ‫ ״‬együtt” ugyanis
arra kényszerít, hogy így kell érteni), és nem sokkal inkább az Emmánuelt
egyetlen imádással tiszteli, és nem adja meg neki az egveden dicsőítést azon az
alapon, hogy az Ige testté lett, legyen kiközösítve.
260 9. kánon. Ha valaki az egy Úr,Jézus Krisztust a Szendélektől megdicsőített-
nek mondja, úgy mint aki a más erejét használta, amely a Szentiéleké, és hogy
Tőle kapta a tisztátalan szellemekkel szemben a hatékonyságát, és hogy képes
volt az emberek között isteni jeleket létrehozni, de nem azt mondja, hogy
sokkal inkább a saját Lelke volt az, aki által az isteni jeleket végbevitte: legyen
kiközösítve.
261 10. kánon. A Szentírás úgy emlegeti Krisztust: mint aki ‫ ״‬hitvallásunk
Főpapja és Apostola” [Zsid 3,1). ‫ ״‬Föláldozta pedig önmagát érettünk, jó illatú
áldozatul” [E f 5,2), Istennek és az Atyának. Ha tehát valaki nem azt mondja,
hogy maga az Isten Igéje lett a mi Főpapunk és Apostolunk, amikor testté,
azaz szerintünk való emberré lett, hanem különlegesen egy rajta kívül létező,
asszonytól született másik ember, vagy ha valaki azt mondja, hogy önmagáért
ajánlotta föl önmagát áldozatul, nem pedig egyedül miérettünk (mert O nem
szorult rá az áldozatra, hiszen semmi bűnt nem mondhatott magáénak), az
legyen kiközösítve.
262 11. kánon. Ha valaki nem vallja, hogy az Úr teste életteremtő és magának az
Atyaisten Igéjének a sajátja, hanem mintegy valaki rajta kívül létező másé, aki
Őhozzá kapcsolódott méltóságban, vagy csak mintegy isteni lakást adó, és
nem, ahogyan mondottuk, életteremtő, mivelhogy az Ige sajátjának lett
teremtve, akinek hatalma van mindeneket éltetni, az legyen kiközösítve.
263 12. kánon. Ha valaki nem vallja, hogy Isten Igéje megízlelte a testi
kínszenvedést és a testi keresztrefeszíttetést és a testi halált és ‫ ״‬Elsőszülött lett
a halottak közül” [Kol 1,18), amiként élet és éltető, mint Isten, az legyen
kiközösítve.
d) zsinati határozat Nesztoriosz ellen
Kiadva: ACOe l/I/II,54k; latin fordítások: 1/11,65; I/IIl,82k / MaC 4.1212CD /
HaC 1,1421 DE.

118
 Szt. I. Coelestiuus Efezusi zsinat *265*266

A nes^tonam^mus elítélése
Mivel ezen felül sem engedelmeskedni nem akar a tiszteletreméltó 264
Nesztoriosz a mi felszólításunknak, sem a tőlünk küldött szent és istenfélő
püspököket nem fogadja, szükségképpen folyamodtunk istentelen beszédei-
nek kivizsgálásához, és rajtakapva ót a leveleiből és az olvasott írásaiból és az
imént ebben a metropoliszban általa mondottakból és a tanúságként felhozot-
rákból, hogy istentelenül gondolkodik és prédikál, szükségképpen ösztönözve
a kánonoktól és szent atyáknak és szolgatársunknak, Coelestinusznak, a római
Egyház püspökének levelében foglaltaktól, sűrűn könnyezve erre a szomorú
nyilatkozatra jutottunk ellene:.
Az általa káromolt Urunk, Jézus Krisztus elrendelte a jelen szent zsinat
által, hogy legyen idegen ugyanez a Nesztoriosz a püspöki méltóságtól és
minden papi összejöveteltől.

265—266: A kürillosziak 6. ülése, 431. július 22.

Kiadva: ACOe l/l/VII,105k; latin fordítások: l/II,69k; l/III, 83k; 1/111,133 / MaC
4.1361D-1364B / HaC 1.1526D / COeD3 65.

A nikaiai hitvalláshoz való ragaszkodás

... A szent zsinat úgy határoz, hogy másik hitvallást senkinek sem szabad 265
előadni vagy írásba adni vagy szerkeszteni, azon kívül, mint amit a szent atyák
meghatároztak, akik Nikaiában a Szentlélekkel együtt összegyűltek. ...
Ha valakit úgy találnak, akár püspököket, akár egyházi személyeket, akár 266
világi hívőket, hogy vagy úgy vélekednek, vagy azt tanítják, amelyet a Charisius
áldozópap részéről előadott kifejtés tartalmaz Isten egyszülött Fiának1 a
megtestesüléséről; avagy Nesztoriosz bűnös és elferdült tantételeit ... alá
vannak vetve ezen szent és egyetemes zsinat ítéletének. ...

267-268: A kürillosziak 7. ülése, 431. augusztus 31.: zsinati levél

Kiadva: ACOe 1/1/111,2723-2810; Latin fordítás: 1/IV,243 / MaC 4.1471C-1473A
/ HaC 1.1621D—1624A / Bruns l,24k / CoeD3 63k.

A ptlagianizmus elítélése
1. kánon. Ha az egyháztartomány metropolitája, elpártolva a szent és 267
egyetemes zsinattól ... úgy vélekedett vagy úgy fog vélekedni, mint Caelestius,
akkor ö a későbbiekben sem érvényesítheti jogát a tartomány püspökeivel
szemben: mint aki a zsinattól fogva többé nem részese az Egyház egész
közösségének, és teljesen elvesztette hivatalát.
4. kánon. Ha pedig egyes egyházi személyek pártoltak el, és arra vetemedtek
26‫א‬
akár magánkörben, akár nyilvánosság előtt, hogy arra a nézetre jussanak, ami
Nesztoriuszé vagy Caelestiusé, a szent zsinat jogosnak tartotta, hogy ezeket is
állásukból letegyék.

119
* 271-273 Szcut III. Sixtus: Egyesülési formula

SZENT III. SIXTUS (XYSTUS),

432. július 31. —440. augusztus 19. (18.?)

271-273: Egyesülési formula Szent Kürillosz alexandriai püspök és az

Antiokhiai Egyház püspökei között, 433 tavaszán
Johannész antiokhiai püspök, a keletiek szóvivőié terjesztette elő ezt az egyesülési
formulát, amellyel az Efezusi zsinat utáni knsztológiai viták veget értek. Λ szöveget
három dokumentum tartalmazza: (A*) Antiokhiai johannésznek egy Alexandnai Szent
Kürilloszhoz írott levele («Πρώην έκ θεσπίσματος»), (B’) Kürillosz válaszlevele
(«Έυραινέσθωσαν oi ουρανοί»), és (C) Antiokhiai |ohannésznek III. Sixtus pápához
intézett levele (« Έκι *‫־‬αλω»). A pápa m1 ndkettó|üknek gratulált a megegyezéshez. A
formula kifejezett jóváhagyása nincs meg (Vö.: 433. szeptember 17.-én kelt levelek,
kiadja: ACOe 1/11,107 108; vö. még ÍR 391k)
Kiadva: ACOe l/I/IV,8 k; latin fordítás l/II 103 [= A 1 ;[‫׳‬/I/IVJ7; latin fordítás 1/
II,104k [= B*J; 1/I/VIU59 (csak görög) [= C] / PG 77 172B-173A [= A’, = Künllosz
38. levele]; 77,177B (= B\ = 39. levél] / MaC 5,292A-C [= A’]; 5.304E-305B [= BJ /
Hn 170. § / HaC 1.1691E [= A 1.1704 ;[‫־‬AB ; [= B*]. [C hiányzik: PG MaC HaC]

A Krisztusban léid két természet

271 Röviden elmondjuk - és egyáltalán semmit sem teszünk hozzá a szent atyák
hitéhez, amit Nikaiában kifejtettek hogy mi módon gondolkozunk és
beszélünk az Istenszülő Szűzről és az Isten egyszülött Fiának az emberré
levéséről. Belső kényszerből beszéljük el, nehogy valamit hozzátegyünk,
hanem hogy tisztünknek eleget tegyünk, mindazt, ami tudomásunkra jutott,
amit felülről, részint az isteni írásokból, másrészt a szent atyák hagyományából
merítünk. Amint ugyanis ezt már elmondtuk, az elegendő egyrészt a vallásos
érzület megismerésére, másrészt az eretnek hitszegés teljes elvetésére. Tehát
elmondjuk, de nem merészelünk lehetetlenséget, csak a saját erőtlenségünk
megvallásával egyidejűleg kizárjuk azokat, akik fel akarnak lázadni mindaz
ellen, amit az emberen túli dologként megvitatunk.
272 Megvalljuk tehát a mi Urunk Jézus Krisztust, az Isten egyszülött Fiát, aki
tökéletes Isten és eszes lélekből és testből való tökéletes ember, istensége
szerint az idők előtt az Atyától született, embersége szerint pedig a napok
teljesülésekor érettünk és a mi üdvösségünkért Szűz Máriából. Egylényegű az
Atyával istensége szerint, és egylényegű velünk embersége szerint. A két
természet egységben egyesül: ezért egy Krisztust, egy Fiút, egy Urat vallunk.
Ennek az összevegyíthetetlen egységnek az alapján valljuk az Istenszülő Szent
Szüzet, mivel az Ige-Isten testesült meg és lett emberré, és éppen ennek a
fogantatásnak a révén egyesítette magával a Szűztől felvett templomot.
273 Tudjuk, hogy az Úrról szóló evangéliumi és apostoli kifejezéseket az
Istenről szóló férfiak néha társítják, mint amelyeket egyetlen személyről
mondtak, néha azonban szétválasztják mint két természetről szólókat, éspedig
az Istent megilletőket Krisztus istensége szerint, az alacsonyabb rangúakat
pedig embersége szerint hagyományozzák tovább.

120
 Nagy Szent I. Leó: Levél Campania, Picenum és Tuscia püspökeinek * 280-281

NAGY SZENT I. LEÓ, 440. szeptember 29. —461. november 10.

280-281: Az ‫ ״‬Ut nobis gratulationem” levél Campania, Picenum és

Tuscia (Toscana) püspökeinek, 443. október 10.
Kiadva: H. Wurm: Apoll 12 (1939) 90k / PL 54.613A-614A (= 4. levél) / BullCocq
1,29b/ BullTau 1,47b / Gratianus, Deiretum, p. II, cs. 14, q. 4, c. 8 (másutt 7) (Frdb
1,737). ‫ ־‬R/g..JR 402.
A kamats^edés
(3. fejezet) Úgy véltük, amellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy egyesek 280
piszkos nyereségvágytól elragadva uzsorás módjára kezelik a pénzt, és a kamat-
ból akarnak meggazdagodni; azt nagyon sajnáljuk, hogy ne mondjam, hogy
ezzel olyanok élnek, akik egyházi hivatalt viselnek, de olyan laikusok is, akik
pedig azt kívánják, hogy ókét kereszténynek mondják. Úgy döntöttünk, hogy
ezt a dolgot keményen meg kell büntetni azoknál, akiket rajtakaptak, hogy a
bún elkövetését minden előnyétől megfosszák.
(4. fejezet) Úgy véltük, hogy arra is előre figyelmeztetnünk kell, hogy sem a 281
maga, sem más nevében meg ne kísérelje valamelyik egyházi személy az uzsora
gyakorlását: rút dolog ugyanis, hogy mások javáért bűnt kövessnek el. A
kamatban csak azt kell látnunk, és úgy kell kölcsönt adnunk, hogy amit itt
irgalmas szívvel juttatunk, azt az Úrtól sokszorosan és örökké megmaradó
módon kaphassuk vissza.

282: ‫״‬A Quanta fraternitati” levél Anasztasziosz thesszaliai püspök-

nek, 446 (?)
Kiadta: PL 54.676AB (= 14. levél) / BullCocq l,32bk / BullTau l,53b-54a. —Reg.:
JR 411.
A ~ egyházi hierarchia és egyeduralkodás
(11. fejezet) ... Az egész test szerves egybefüggése egységes egészséget, 282
egységes szépséget eredményez; éspedig az egész testnek ez az egybefüggése
egyetértést kíván, de főképpen a papok egyetértését követeli meg. Nekik ugyan
közös a méltóságuk, a rendbe állásuk mégsem egyforma az egészet illetően:
mivel a legszentebb apostolok között is a tisztségük hasonlóságán belül volt
valami hatalmi megkülönböztetés; és bár mindannyiuk számára egyenlő volt a
kiválasztás, mégis egynek megadatott, hogy kiemelkedjék a többi fölé.
Ennek mintájára a püspökök közt is megkülönböztetés keletkezett, és
nagymérvű rangsorolással ügyeltek rá, nehogy mindegyikük mindent magának
tulajdonítson, hanem legyen az egyes tartományokban egy-egy, akinek a
hivatalosan kimondott véleménye a testvérek között az elsőnek számít: és
másfelől legyenek egyesek a nagyobb városokban odahelyezve, és nagyobb
gondot vegyenek magukra: általuk gyűljön össze Péter egyetlen székénél az
egyetemes Egyház gondja, és semmi sehol ne legyen elválasztva a fejétől.

121
* 283-286 Nagy Szent I. Leó: Levél Turribitis astorgai püspöknek

283-286: A ‫ ״‬Quam laudabiliter” levél Turribius astorgai püspöknek,

447. július 21.
Ez a levél válasz Tur[r]ibius astorgai (Ibér félsziget) püspök egy elveszett írására. KüA
118 126 szennt a levél az 563‫־‬as Brágai zsinat után keletkezett, annak anathematizmu-
saira támaszkodó hamisítvány.
Kiadva: BullCocq l,33a-34b / BullTau l,55a-57ak PL 54.679A-683C (= 15. levél).
- Reg.: JR 412.
A pns^alüánusok tévedéseiről általában
283 \A pns^alliánusok istentelensége] a pogányság sötétségébe is belemerült; ennek
következtében a mágikus mesterkedések istentelen titkai és a csillagjósok üres
hazugságai miatt a vallásos hitet és az erkölcsi elveket a démonok hatalmába és
a csillagok hatásába vetették. Ha ezt hinni és tanítani szabad lenne, úgy sem az
erényeknek jutalom, sem a bűnöknek büntetés nem járna, és nemcsak az
emberi törvények, hanem az isteni rendelkezések összes határozatai is fel
lennének oldva: ugyanis semmilyen ítéletet nem lehetne hozni sem a jó, sem a
rossz cselekedetekről, ha mindkét irányba végzetes szükségszerűség űzi a lélek
indulatát, és bármit cselekszenek az emberek, nem az embereknek, hanem a
csillagoknak tulajdonítandó.
... Atyáink méltán léptek fel sürgetően ..., hogy ezt az istentelen őrjöngést
az egész Egyházból űzzék ki: amikor is a világi hatóságok oly módon hárították
el ezt a szentségtörő esztelenséget, hogy szerzőjére, legtöbb tanítványával
együtt, a köztörvények kardjával sújtottak le. Látták ugyanis, hogy minden
házas kötelék szétbomlik, s egyszersmind az isteni és az emberi jog megsem-
misül, mindenütt, ahol szabad ilyen nézeteket valló embereknek élniük.
Hosszú időn át hasznára volt ez a szigor az Egyház részéről gyakorolt
engedékenységnek, amely, bár megelégszik a papi ítélettel és elkerüli a véres
megtorlást, mégis a keresztény elöljárók szigorú rendeletéi segítik, minthogy
nem egyszer a lelki orvossághoz menekülnek azok, akik félnek a testi
büntetéstől. ...
Λ ς isteni Háromságról a modalisták ellen
284 (1) Az első fejezetben tehát megmutatjuk, mennyire istentelenül vélekednek
az isteni Háromságról akik az állítják, hogy az Atya is, a Fiú is, a Szentlélek is
egy és ugyanazon személy, mintha ugyanazt az Istent hol Atyának, hol Fiúnak,
hol Szentléleknek neveznénk; és nem lenne más valaki, aki nemzett, más valaki,
aki született, más valaki, aki mindkettőjüktől származott; hanem az egyes
számú egységet nem úgy kell felfogni, hogy az három személyhez tartozik,
hanem azt csupán három megnevezéssel illetjük.
Ezt a fajta káromlást Szabelliosz véleményéből merítették, akinek a tanítvá-
nyaif méltán az ‫ ״‬Atya szenvedését vallókénak \patnpass1ani\ is nevezik; mivel
ha az a Fiú, aki az Atya is, akkor a Fiú keresztje az Atya szenvedése; és amit
csak a Fiú, szolga alakjában, az Atyának engedelmeskedve elviselt, teljességé-
ben maga az Atya vállalta magára. Ez a katolikus hittel egyértelműen ellentétes;

122
 Nagy Szent I. Leó: Levél Tnrribins astorgai püspöknek *283-286
a katolikus hit az istenség Háromságát úgy vallja egylényegűnek, hogy e hit
értelmében az Atya és a Fiú és a Szentlélek elegyedés nélkül osztatlan, idő
nélkül örökkévaló, megkülönböztetés nélkül egyenlő; mivel az egységet a
háromságban nem ugyanazon egyetlen személy, hanem az egy és ugyanazon
lényeg teljesíti.

A * emberi lélek természete

(5) Az ötödik fejezetben beszámolunk arról, hogy azt állítják: az ember 285
lelke isteni szubsztanciájú, és az állapotunknak megfelelő természet nem
különbözik Teremtőnk természetétől. Ezt az istentelenséget ... a katolikus hit
elítéli: tudván, hogy egyetlen teremtmény sem olyan magasztos és olyan kiváló,
hogy Isten legyen a saját természete. Ami ugyanis magából Istenből van, az
ugyanaz, ami ő maga, és az nem más, mint a Fiú és a Szentlélek. És ezenkívül,
mármint a mindenek felett álló Háromság egyszubsztanciájú és örök és
változhataflan istenségén kívül egyáltalán nincs semmilyen teremtmény, amely
létezése kezdetén ne a semmiből teremtetett volna. ...
Senki emberfia nem az igazság, senki nem a bölcsesség, senki nem az
igazságosság; hanem sokan részesei az igazságnak, a bölcsességnek és az
igazságosságnak. Csak egyedül az Isten nem szorul rá, hogy bármiből is
részesedjék: minden, amit valahogyan is méltón gondolunk róla, az nem
minőség, hanem lényeg A megváltozhatatlanhoz ugyanis semmi hozzá nem
járul, belőle semmi el nem vész: mert annak, ami örök, a lét mindig a sajátja.
Következőleg önmagában változatlanul maradva megújít mindent, és semmit
nem kapott, amit maga már nem adott volna.

A z ördög természete
(6) A hatodik megjegyzés megmutatja, (hogy ők azt állítják,) hogy az ördög 286
soha nem volt jó, és természete sem az Isten teremtménye, hanem ő a
káoszból és a sötétségből merült fel: mivel ti. nincs senki okozója, hanem
minden rossznak ó a kezdete és a megtestesülése: mivel az igaz h it... azt vallja,
hogy az összes, akár szellemi, akár testi teremtményeknek a szubsztanciája jó,
és a rossznak semmilyen természete sincs: mivel Isten, aki a mindenség
teremtóje, semmit sem hozott létre, ami nem jó. Ezért az ördög is jó lenne, ha
annak, aminek teremtetett, végig megmaradt volna. De azért, mert természeti
kiválóságával rosszul élt, ‫״‬s nem maradt meg az igazságban” \Jn 8,44], nem
változott el ellentétes szubsztanciává, hanem elpártolt a legfőbb jótól, akihez
ragaszkodnia kellett volna, amint azok maguk is, akik ilyeneket állítanak, akik az
igaz dolgoktól a hamisakhoz fordulnak, és a természetet annyiban cáfolják,
amennyiben abban saját akaratból vétkeznek, és a maguk szabad akarattal
vállalt helytelenségükért bűnösnek nyilvánulnak. Ami pedig bennük ·akárhogy
is rossz lesz; és maga a rossz nem lesz szubsztanciává, hanem az a szubsztancia
büntetése.

123
*290-295 Nagy Szent I. Leó: Levél Flavianosz konstantinápolyi püspöknek ‫״‬Toinus Leonis”

290-295: A ‫ ״‬Lectis dilectionis tuae” lcvcl Flavianosz konstantinápolyi

püspöknek, (‫״‬Tomus [I] Leonis”), 449. június 13.
Az ősegyház knsztológiai vitáiban ez a levél egy fontos, gyakran idézett tanító
dokumentumnak számít. Olykor Tomus 7-nak (Leó 1. könyvi) nevezik, megkülönbözte-
tésül a Tomus 77-nak nevezett, Leó császárhoz írott levéltől (165) (vö. *317k).
Kiadva: C. Silva Tarouca, Sánc ti Leonis M agnt Tomus ad F /atianum episcopum Constan-
tinopolttanum (TD ser. theol. 9; Roma 1932) 21-28 / ACOe 2/II/I, 258-29 / PL
54/757B-771A (= 28. levél) / BullTau Appendix l,27a-31b. - Reg.: JR 423.

Λ ζ Isten Igéjének megtestesülése

290 (2) Nem tudván tehát [Eutükhés‫״‬j, hogy mit kellene gondolnia az Isten
Igéjének megtestesüléséről..., ha aggódva hallgatta is, de elfogadta, legalább azt
az általános és megkülönböztetés nélküli hitvallást, amelyben a hívók egyete-
messége megvallja, hogy hisz ‫״‬az Istenben, a mindenható Atyában és Krisztus
Jézusban, az ó egyetlen Fiában, a mi Urunkban, aki a Szendélek erejéből és
Szűz Máriától született” [A p o sto li hitvallás, vö. *12 \ . ...
Mikor ugyanis hisszük, hogy Isten mindenható is, Atya is, rámutatunk,
hogy vele együtt örökkévaló a Fiú is; semmiben sem különbözik az Atyától,
mivel Isten az Istentől; mindenható a Mindenhatóról; az Örökkévalótól
született mint vele együtt örökkévaló; nem későbbi az időben, nem alacso-
nyabb a hatalomban, nem különböző a dicsőségben, nem megosztott a
lényegben.
291 Ugyanő pedig, aki az örökkévaló Nemzőnek örökkévaló egyszülötte, ‫״‬a
Szentlélek erejéből és Szűz Máriától született”. Ez az időhöz kötött születés
ama isteni és örökké tartó születést semmivel sem kisebbítette, semmit nem
tett hozzá, hanem Ö önmagát egészen a rászedett ember újjáalakításának
szentelte, hogy a halált legyőzze, és a sátánt, akinek uralma volt a halálon,
erejével megbuktassa. Nem tudnánk ugyanis felülkerekedni a bűn és a halál
szerzőjén, hacsak O magára nem vette volna és sajátjává nem tette volna a mi
természetünket, Ó, akit sem a bűn nem mocskolt be, sem a halál nem tudott
fogva tartani.
Ó valóban fogantatott a Szentlélek erejéből a Szűzanya méhében, aki Öt
szüzességének sértetlenségében hozta világra, ahogyan szüzességének sértet-
lenségében foganta. ...
292 Vajon talán azért vélte úgy Eutükhész, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus
nem a mi természetünkből való, mivel a Boldogságos Máriához küldött angyal
így szólt: ‫״‬A Szendélek száll rád, és a Magasságos ereje borít be árnyékával.
Ezért a tőled születő Szentet az Isten Fiának fogják hívni” [Lk 1,35\. Hogy
mivel a Szűz foganása Isten műve volt, a megfogantnak a teste nem annak a
természetéből volt, aki fogant. De nem így kell értelmezni azt az egyedülállóan
csodálatos és csodálatosan egyedülálló származást. A teremtés újdonsága nem
teszi semmissé a faji sajátosságot: a termékenységet a Szűznek a Szentlélek
adta, de testéből igazi test vétetett, és ‫״‬a Bölcsesség házat épített magának”

124
 Nagy Szent I. Leó: Levél Flavianus konstantinápolyi püspöknek ‫״‬Tomus Leonis” * 290295 ‫־‬

\Péld 9,1]. ‫״‬Az Ige testté lett, s miköztünk lakozott” [1Tim 2,5], azaz abban a
testben, amelyet emberből vett magára, és amelyet ésszel felruházott éltető
lélek tett élővé.
(3) Mindkét természet sajátossága sértetlen marad és egy személyben 293
találkozik; felvette tehát a fenség a jelentéktelenséget, az erő a gyengeséget, az
örökkévalóság a halandóságot, és a mi állapotunk tartozásának a lerovása
végett a sérthetetlen természet egyesült a szenvedni tudó természettel: úgy,
hogy ami az orvosságainkhoz lényegileg illett, egy és ugyanaz ‫״‬a közvetítő
Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus” \Jtt 1,14], aki az egyik oldalról
nézve képes meghalni, a másik oldalról nézve viszont nem.1 Tehát egy
valóságos ember ép és tökéletes természetében igazi Isten született meg, aki
teljes egész a saját tulajdonságait tekintve, teljes egész a mi tulajdonságainkat
tekintve - a mi tulajdonunknak mondjuk pedig mindazt, amit kezdettől a
Teremtő bennünk megalkotott, és amit aztán megújításra felvállalt; mert
azoknak a dolgoknak, amelyeket a csaló sugallt és a rászedett ember elkövetett,
semmi nyoma nem volt a Megváltóban.
Felvette a szolga alakját a bűn szennye nélkül, növelte az emberi tényezőket, 294
az istenieket nem kisebbítette, mivel az a kiüresítés, amellyel a láthatatlan mint
láthatót mutatja be magát..., a szánalom lehajlása volt, nem a hatalom hiánya.2
(4) Aláveti magát tehát az Isten Fia ezen világ gyengeségeinek; leszáll az ég
székből, nem távolodva el az atyai dicsőségől, új renddel, új születéssel
megszületve. Új rend szennt: mivel a saját létében láthatatlan, láthatóvá lett a mi
létmódunkban, a felfoghatatlan azt akarta, hogy felfogják; az idők előtt változat-
lan megmaradásban lévő elkezdett az időben létezni; a mindenség Ura, miközben
fenségének mérhetetlensége árnyékba került, szolgai alakot vett fel; a szenvedni
nem tudó Isten nem vetette meg hogy szenvedni tudó ember legyen, és a
halhatatlan, hogy a halál törvényeinek alá legyen rendelve1. És új születéssel
származva: mivel a sértetlen szüzesség a vágyat nem ismerte és testének anyagát
szolgáltatta2. Felvétetett az Úr anyjától a természet, de nem a bűn3; és az Úr
Jézus Krisztusban, aki a szűz méhéböl született, mivel a születése csodálatos,
azért még nem különböző a miénktől a természet. Aki ugyanis valóságos Isten,
ugyanő valóságos ember, és ebben az egységben semmi csalóka képzet nincs4,
addig amíg kölcsönösségben van az ember alacsonysága és az isteni mivolt
magassága. Amiként ugyanis az Istent nem változtatja meg ha szánakozik, úgy
az embert nem emészti fel az isteni méltóság.
Ugyanis mindkét alak a sajátját cselekszi a másik közösségében: ti. az Ige
működése arra terjed ki, ami az Igét illeti, és a test azt végzi el, ami testi
(emberi) dolog. Közülük az egyik csodákkal tündököl, a másik enged a
jogtalanságoknak. És amiként az Ige az atyai dicsőséggel való egyenlőségről
nem mond le, ugyanígy a test, ami nemünk természetét cl nem hagyja.
... Nem ugyanabból a természetből fakad azt mondani: ‫ ״‬Én és az Atya 295
egyek vagyunk” \Jtt 10,30] és azt mondani: ‫ ״‬Az Atya nagyobb nálam” \Jn
14^8]. Bár ugyanabban az Úr Jézus Krisztusban az Isten és az ember egy

125
*290295‫־‬ Nagy Szem I Leó: Levél Flaviainis konstantinápolyi püspöknek ‫״‬Tomus Leonis”

személyben van, mégis más valami az, ahonnan mindkettőben közös a

méltatlanság, más valami, ahonnan közös a dicsőség. A mi részünkről való
ugyanis számára az Atyánál kisebb emberi mivolt, az Atyától való az Atyával
egyenlő isteni mivolt.

296—299: A ‫ ״‬Licet per nostros” levél Koszi Julianushoz, 449. június 13.
Kiadva: C. Silva Tarouca, Samu Leonis Magni Epistulae contra Eutychis baeresim (TD ser.
theol. 15; Roma 1934) 1 4 1 2 - 1 5 15 3 9 - 1 7 1 0 5 / ACOe 2 /IV, 6 1 5 - 1 7 76-822 / BullTau
Appendix 1,41b 42b-44a / PL 54.803A-805A 805B-809A (= 35. levél) - Rg.;JR 429.

Isten Etának megtestesülése

296 (1. fejezet) ... A Szentlélek egyféleképpen oktatott minket is és titeket is, és
ugyanaz a tanítása; ezt aki nem fogadja el, nem tagja Krisztus testének; és aki
természetéhez nem tartozik, az nem is dicsekedhetik vele mint fővel. ...
297 (2. fejezet) Ami az istenség sajátja, azt a test nem kisebbíti; ami a test
sajátja, azt az istenség nem teszi semmivé. Ugyanaz a személy ugyanis örök az
Atya részéről és időbeli az anya részéről, a saját erejében sérthetetlen, a mi
gyengeségünkben szenvedésre képes. Az Atyával és a Szendélekkel együtt való
Háromságának istenségében egy és ugyanaz a természete, ám az ember
felvételében nem egyszubsztanciájú, de egy és ugyanazon személyű, miszerint
ugyanaz a személy gazdag a szegénységben, mindenható az elvezetésben, a
szenvedésen felül álló a halálos gyötrelemben, halhatatlan a halálban.
Mert az Ige sem a testben, sem a lélekben a maga részéről nem változik,
mivel az egyszerű és változhatatlan isteni természet mindig egész a saját
lényegét tekintve, és sem kárt nem szenved, sem nem gyarapszik, és így a
felvett természetet úgy boldogítja, hogy a megdicsőített a megdicsóítőben
állandóan megmaradjon. Miért látszik hát összeegyeztethetetlennek vagy
lehetetlennek, hogy az Ige a test és a lélek egyetlen Jézus Krisztus, és Isten és
ember egyetlen Fia legyen, ha a test és a lélek, amelyek nem hasonló
természetűek, az Ige megtestesülése nélkül is egy személyt alkotnak?...
Tehát sem az Ige nem változott át testté, sem a test az Igévé, hanem
mindkettő egységben marad, és az egység mindkettőben van, nincs megosztva
a különféleség miatt, nincs összezavarva elegyítés révén, és nincs az egyik az
Atyától, a másik az anyától, hanem ugyanazon egy személy származik az
Atyától minden kezdet előtt, ugyanaz az anyától az idők végén, hogy ‫ ״‬Isten és
az emberek közvetítője legyen, az ember Jézus Krisztus” [ITim 2,5], akiben
benne lakik ‫״‬az istenség teljessége testi formában” [Kol 2,9], mivel nem a
fölvevónek, hanem a fölvettnek az előmenetele, hogy ‫ ״‬Isten Ót felmagasztal-
ta...” [Fii2,9-11].
298 (3. fejezet)... Úgy ítélem, hogy [Eutükhés^, aki ilyen dolgokat beszél [hogy ti.
a megtestesülés előtt Krisztusban két természet tolt, a megtestesülés után azonban csak egy]
arról van m eggyőződve, hogy a lélek, amelyet az Üdvözítő magába vett, azt

126
 Nagy Szent I. Leó: Levél Kósz1‫ ־‬Julianushoz *296-299

megelőzően az égben tartózkodott, mint ahogy Szűz Máriától megszületett, és

az Ige azt a lelket a méhben kapcsolta magához. De ezt a katolikus felfogásúak
és a katolikus fül nem viseli el, mivel semmit nem mutatott a mi állapotunkból
az Úr, ami vele jött volna az égből.
Ugyanis nem kapott olyan lelket, amely megelőzően már létezett volna, és
olyan testet sem kapott, amely nem anyai testből származott volna, mert a mi
természetünket nem úgy vette fel, hogy az előbb megteremtetett s azután
felvétetett, hanem hogy magának a felvételnek a révén teremtetett meg. Ezért
amit Origenész tanításában [te. *209\ - aki azt állította, hogy a lelkeknek,
mielőtt azok beleplántáltatnak a testekbe, nemcsak életük volt már, hanem
különböző cselekedeteik is - méltán elítéltek, szükségszerű, hogy Eutükhész
tanításában is büntessék, hacsak ó nem akarja a nézetét elverni.
Ugyanis az Úr test szerinti születése, noha van néhány sajátossága, amelyek 299
révén az emberi állapot kezdeteit felülmúlja, - akár abban a tekintetben, hogy
(a Szentlélek közreműködése által) egyedül O fogantatott és született egy
sértetlen szűztől nem testi vágyból; akár abban a tekintetben, hogy az anyaméh
úgy bocsátotta ki, hogy a termékeny szülés mellett a szüzesség is megmaradjon
- , mégsem volt más természetű az O teste, mint a miénk, és a lélek sem más
elv szerint lett belé lehelve, mint a többi emberbe; ez a lélek nem másneműsé-
gével, hanem magasztos erejével emelkedett másoké fölé.
Nem volt ugyanis semmi az O testében, ami a leikével szembefordult
volna, és sem különböző vágyak nem szültek egymás elleni küzdelmet az aka-
rátok közt (az isteni és az emberi akarat között); a testi érzékek a bűn törvé-
nyétól felszabadulva életerősek voltak, és az igaz törekvések, amelyeknek az
istenség és az ész szabta meg kellő mértékét, nem voltak csábító kísértéseknek
kitéve, és nem adtak teret a jogtalanságoknak.
Igaz ember egyesült az igaz Istennel, s ezt az embert nem az égből vezették
le, úgyhogy lelke már előbb létezett volna, de nem is a semmiből teremtetett a
teste szerint, hanem az Ige istenségében egy és ugyanaz a személyisége, és
testében és lelkében velünk kö-zös a természete. Ugyanis nem lenne az Isten
és az emberek közötti közvetítő, hacsak ugyanő mint Isten és Ugyanő mint
ember mindkettőben nem lenne egy és valóságos.

IV. EGYETEMES ZSINAT

Khalkédóni zsinat,
451. október 8. - november eleje

A Markianosz császár által összehívott zsinat a korai Egyház krisztológiai vitáinak

egyfajta lezárását jelentette. Elveti a monofizitizmust. Eutükhész konstantinápolyi
archimandn-tát már 448 novemberében elítélték egy konstantinápolyi helyi zsinaton
Flavianosz pátnárka alatt. Az ún. Efezusi rablózsinaton (‫״‬latrocinium”: 1. Leó [ACOe 2/
IV,514 ]) 449. augusztusában rehabilitálták. Küroszi Theodorétoszt antikünlliánus írásai,
Edcsszai Ibaszt pedig a perzsa Mariszhoz írt levele miatt nesztoriánusként letették. A
Khalkédóni zsinat (október 26-27., 9-11. (más számozás szennf. 8-10.] illése) elismerte
igazhitűségüket, amit később az ún. három fejezet vitában és a hitvallások néhány

127
* 300 ‫ ־‬303 Nagy Szeut I. Leó: Klialkédóui zsinat: Hitvallás

megfogalmazásában ismét kétségbe vontak (vö. *436k 472 és a Liber áurnus Codex
Vaticanus 84. formula - Codex Claromontanus [Qermont-Ferrand] 65. formula =
Codex Ambrosianus 60. formula: kiad. H. Foerster [Bern 1958] 153 228 345; elítélésüket
ebben a változatban nem a II. Konstantinápolyi zsinatnak [553], hanem tévesen a
Khalkédóni zsinatnak tulajdonítják). A zsinati határozatokat I. Leó 453. március 21-1
leveleiben (Ballennmél a 114-117. levél, PL 54,1027-1039; = Collectio Grimanica, 64 61-
63, ACOe 2/IV, 70 67-69; JR 490-493) megerősíti, kivéve a konstantinápolyi pátriárkái
szék előjogairól szóló határozatokat. A Khalkédóni zsinat a Konstantinápolyi zsinat
harmadik kánonját megújította (ez a ‫ ״‬Khalkédóni 28. kánon”).

300-303: 5. ülés, 451. október 22.: Khalkédóni hitvallás

Kiadva: ACOe 2/I/II, 128-130; latin fordítás: 2/III/II, 136-138 / MaC 7.112C-
116D / HaC 2.453M 56D / Hn 146. § / Ltzm 35k / COeD3 84-87.

A Krisztusban léid két természet

300 [Bevezetés a tan meghatározásához- A nikaiai és a konstantinápolyi hitvallások
előrebocsátása után a következőket rögzítették:] Elegendő volna ugyan az istenfélő
vallásosság megismerésére és megerősítésére az isteni kegyelemnek ez a bölcs
és üdvös hitvallása; ugyanis az Atyáról és Fiúról és a Szentlélekről tökéletes
tanítást ad, és az Úr emberré levését hűségesen adja elő azoknak, akik azt
szívesen hallgatják. Am, mivel azok, akik a meghirdetett igazságot megkísérlik
elvetni, üres beszédekkel hozakodtak elő a saját eretnekségükből fakadóan, ...
és tagadják annak a tételnek a kinyilvánítását, hogy a Szűz: istenszülő; továbbá,
mivel mások meg összevegyítést és összeolvasztást vezetnek be, és esztelenül
kigondolják, hogy a testnek és az istenségnek egy a természete, és szemfény-
vesztést űznek és összekeverve a dolgokat azt mondják, hogy az Egyszülött
isteni természete szenvedni képes: ezért, véget akarván vetni az ő igazság ellen
való minden mesterkedésüknek, most a jelen szent és nagy és egyetemes zsinat
azt tanítja, hogy ez az igehirdetés kezdettől fogva változatlan, és határozatba
hozta, hogy mindenekelőtt visszautasíthatatlan marad a háromszáztizennyolc
szent atya hite. És megerősíti azt a tanítást, amelyet a százötven atya, akik
később összegyűltek a császárvárosban, a Szendélek lényegéről hagyott ránk,
azok miatt, akik a Szendélek ellen küzdöttek.
Ezt a tanítást ók mindenki számára ismertté tették, nem mintha hiányzott
volna valami az előttük járók tudásából, hanem hogy felvilágosítsák az
értelmüket az írások tanúbizonyságai által a Szentlélekről, azok ellenében, akik
megkísérelték, hogy a Szendélek tekintélyét megvessék. Azok miatt pedig, akik
megkísérlik a megtestesülés titkának meghamisítását, és szégyentelenül azt az
esztelenséget állítják, hogy aki a Szent Szűz Mártából született, az csupán egy
ember, a zsinat elfogadta Szent Kürillosznak, az alexandriai Egyház egykori
elöljárójának a Nesztonosznak és a keletieknek írt zsinati leveleit, amelyeket a
zsinat alkalmasnak talált Nesztoriosz eszelősségének megcáfolására. ... Ezek-
hez nagyon következetesen hozzásorolta Róma városa legfőbb és rangidős
elöljárójának, a boldog és legszentebb Leó pápának a levelét is, amelyet a szent
emlékezetű Flavianosz pátriárkának írt Eutükhész helytelen belátásának meg-

128
 Nagy Szent I Leó: Klialkédóni zsinat: Hitvallás *300-303

semmisítésére [*290—195], hiszen az a levél megfelel ama nagy Szent Péter

vallomásának is, és így közös támaszul szolgál számunkra a helytelen tantételek
ellenében, a helyes tantételek megerősítésére.
Mert a zsinat állást foglal azokkal szemben, akik a megtestesülés isteni titkát
két fiúra törekszenek szétdarabolm, és azokat, akik azt merészelik mondani,
hogy az Egyszülött isteni természete szenvedni képes, a szent gyülekezetből
kiutasítja; és azoknak, akik Krisztus két természetében összeolvasztást vagy
összevegyítést fürkésznek, ellenáll; és azokat, akik éginek vagy valamilyen más
lényegűnek mondják a szolgai alakot, amelyet tőlünk vett magára, mint
eszteleneket kikergeti, és azokat, akik ugyanarról fecsegnek, hogy az egyesülés
előtt az Úrnak két természete volt, az egyesülés után pedig - ahogy kigondol-
ják - csak egy, kiközösíti.
[Határosai] A Szentatyák nyomdokait követve mindnyájan egy szívvel- 301
szájjal valljuk és tanítjuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus egy és ugyanaz a Fiú,
Ugyanő tökéletes az istenségben és tökéletes az emberségben, Ugyanő valóban
Isten és valóban értelmes lélekból és testből álló ember, Ugyanő az Atyával
egylénvegű istensége szerint és velünk egylényegú embersége szerint, ‫״‬minden
szempontból hasonló hozzánk, a bűnt kivéve” [Zsid 4,15\. Aki az idő kezdete
előtt az Atyától született istensége szerint, Ugyanő született a végső kor
napjaiban az Istenszüló Szűz Máriából embersége szerint, érettünk és a mi
üdvösségünkért:
Egy és ugyanazon egyszülött Fiú Úr Krisztust kell vallani két természet- 302
ben1 össze nem elegyítve, változhatatlanul, meg nem osztva és szétválasztha-
tatlanul, anélkül, hogy az egyesülés által a két természet különbözősége bármi
módon eltűnnék, hanem inkább úgy, hogy mindkét természet sajátossága
épségben maradjon, amelyek egy személlyé kapcsolódnak össze, nem tagozó-
dik és nem osztódik két személyre, hanem egy és ugyanaz az egyszülött Fiú,
Isten, Ige, Úr Jézus Krisztus, ahogy azelőtt a próféták róla szóltak és ahogy
minket maga Jézus Krisztus kioktatott s az Atyák hitvallásban ránk hagyomá-
nyoztak.
[Büntetés] Mindezeket tehát, miután mi minden oldalról nagy gonddal és 303
figyelemmel megvizsgáltunk, a szent és általános zsinat úgy döntött, hogy
másféle hitet senkinek sem szabad előadnia, vagy leírnia, vagy összeállítania,
vagy értelmeznie, vagy másképpen tanítania. ...

304-305: 8. (15.) ülés: kánonok

Kiadva: ACOe 2/1/11,158 [= 2. kánon] 161 [= 14. kánon]■, latin fordítások: 2/111/111,93
95k; 2/11/11,33 37; 54 57; 87 90; 99 101; 106 108 (különféle kánongyű|temények) / MaC
7.357D-360A 364D és más helyeken / HaC 2,601AB 607AB stb. / Bruns l,25k 29 /
COeD3 87k 93k [2.kánon]: Gratianus, Decretum, p. II, cs. 1 ; q. 1, c. 8 (Frdb l,359k).
A simónia
2. kánon. Ha egy püspök pénz révén jutott a felszenteléséhez és adásvétel 304
tárgyává tette a kegyelmet, amely nem eladó, és pénzért felszentelt püspököt

129
*304‫־‬305 Nagy Szent I. Leó: Klialkédóni zsinat: Kánonok

vagy falusi püspököt vagy áldozópapot vagy diakónust vagy bárkit azok közül,
akiket a klérushoz számítanak, vagy álláshoz juttatott gondnokot vagy ügyészt
vagy szállásadót vagy általában bárkit, aki kánon alá esik, a maga hasznára,
amire becstelen hírvágya hajtja; annak, aki ezt a próbálkozást elfogadta, el kell
majd viselnie, hogy az elért előmenetele veszélybe fog kerülni, és akit
felszenteltek, ebből a felszentelésből vagy előléptetésből, amit üzérkedés révén
ért el, semmi haszna ne legyen, de legyen eltiltva attól a méltóságtól vagy fog-
lalkozástól, amit pénzen szerzett meg. Ha pedig valaki közvetítő volt az oly
csúfságos és gonosz adásvételekben, ó is, ha klerikus volt, az elért rangjától
fosszák meg, ha pedig laikus vagy szerzetes, akkor közösítsék ki.

A vegyes házasság és eretnekségben elnyert keresettség

305 14. kánon. Mivel egyes tartományokban megengedték, hogy a felolvasók-
nak és a zsoltárénekeseknek feleségük legyen, a szent zsinat úgy rendelkezik,
hogy senkinek sem szabad közülük máshitű feleséget elvennie. Akik pedig már
gyermekeket nemzettek ilyen házasságból, ha ugyan már megelőzte, hogy a
tőlük születetteket az eretnekeknél megkereszteljék, illő lesz, hogy őket a
katolikus Egyház közösségének bemutassák, a meg nem keresztelteket azon-
bán tovább már nem szabad az eretnekeknél megkeresztelteim; de a házasulan-
dó nőnek nem is kell frigyre lépnie eretnekkel vagy zsidóval vagy pogánnyal,
hacsak meg nem ígéri az igazhitűvel frigyre lépő személy, hogy megtér az igaz
hitre. Ha pedig valaki a szent zsinat eme határozatát áthágja, kánoni feddésnek
lesz alávetve.
306: Az «Έπλήσθη χαρίϊς» zsinati levél I. Leó pápának, 451. november
elején
Kiadva: az eredeti görög szöveg: ACOe 2/I/III, 1 1 6 2 0 - 1 1 7 2 ; latin fordítások: 2/
111/11,9316-31 9614-29·

A Római S*ék elsőbbsége

3 6‫״‬ Mi szerez nagyobb örömet a hitnél? ... Ezt maga az Üdvözítő hagyta
nekünk üdvösségünkre, onnan felülről, amikor azt mondta: elmenvén ‫ ״‬tanítsa-
tok minden nem zetet...” [Mt 28,19k]\ezt te magad, mint egy arany láncocskát,
annak a parancsára, aki hivatalodba helyezett, megőrizted és ránk származtat-
tad, lévén Szent Péter szavának mindenki számára a tolmácsa, aki meghozza
mindenki számára annak a hímek a boldogságát.
Ezért mi is, az igazság fiai, akik ezzel a jóval hasznosan éltünk, neked mint
fejedelemnek megmutatjuk az Egyház sorsát, ... miután egyetértéssel és egy
szívvel megismertük a hitvallást. És közös örömmel voltunk jelen mint egy
császári ebéden, ahol lelki gyönyörűséggel lakomáztunk, ettük azokat az
ételeket, amelyeket leveled1 által Krisztus a meghívottaknak előkészített, és úgy
vettük észre, hogy látjuk a mennyei Jegyest, amint köztünk lakomázik. Ha
ugyanis ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az O nevében, ott - mondja —
Ö a körükben van \vö. M t 18^0], mekkora baráti meghittséget mutatott ötszáz-

130
 Nagy Szent I. Leó: Levél Theodórosz fréjus-1 püspöknek *308-310

húsz pap irányában, akik a hazájuknak is, az O körülötte folyó munkájuknak is

elébe helyezték a hitvallás tudását? Nekik te, mint a fő a tagoknak, az élén
voltál s azok révén, akik a te képviseletedet ellátják, rámutatsz a helyes
határozatra. ...

308-310: A ‫״‬Sollicitudinis quidem tuae” levél Theodórosz fréjus-í (Dél-

Franciaország) püspöknek, 452. június 11.
Kiadva: BullTau Függelék 1,102b 103a-104a / PL 54.1014A (= 108. levél) / MaC
6,209A— 211A / Gratianus, Decntum, p. II, cs. 26, q. 6 , c. 10 (Frdb l,1038k). - R^. JR 485.

A bűnbánat szentsége
(2. fejezet) Isten sokszoros igazságossága úgy siet segítségére az emberi 308
bukásoknak, hogy nemcsak a keresztség kegyelme révén, hanem a bűnbocsá-
nat orvossága által is meg lehet újítani az örök élet reményét, hogy akik az
újjászületés ajándékait meggyalázták, a saját ítéletükkel önmagukat elítélve
elnyerjék bűneik bocsánatát: de az isteni jóság segítségnyújtása úgy van
megszervezve, hogy az Isten bűnbocsánatát nem lehet elnyerni, hacsak nem a
papok Istenhez való könyörgései által. Ugyanis ‫״‬a közvetítő Isten és ember
között, az ember Krisztus Jézus” [1Tim 2,S] azt a hatalmat adta át az Egyház
elöljáróinak, hogy egyrészt a gyónóknak biztosítsák a penitenciatartás [bábánál
megtartásának]tend)ét, másrészt az üdvös elégtétel által megtisztulva a szentsé-
gek vételéhez a kiengesztelődés kapuján át őket odabocsássák. ...
(4. fejezet) Azoknak pedig, akik a szükség idején és sürgető veszedelem 309
közelségében, a bűnbánat segítő eszközét és nyomban a visszafogadást kö-
nyörögve kérik, sem az elégtételt nem szabad megtiltani, sem a visszafogadást
megtagadni: mivel az Isten irgalmának sem a mértékét nem szabhatjuk meg,
sem az idejét nem határozhatjuk meg; nála az igazi megtérésre a megbocsátás
semmilyen késedelmet sem szenved....
(5. fejezet) Ezért szükséges, hogy minden egyes keresztény ítélkezzék ön- 310
nőn lelkiismerete fölött, nehogy az Istenhez való megtérést napról-napra elő-
dázza, és nehogy az elégtétel idejét a maga számára élete végére tűzze ki, ... és
bár tudná bőségesebb elégtétellel is a bűnbocsánatra érdemesíteni magát, an-
nak az időnek a rövidségét válassza, amelyben alig talál időközt akár a bűnbánó
gyónása, akár a pap részéről a visszafogadás. De mégis, ahogyan mondtam, az
ilyeneknek is úgy kell segíteni a szükségén, hogy tőlük sem a bűnbánati
cselekményt, sem az áldozás kegyelmét ne tagadják meg, ha azt - még ha a
szavak felmondták is a szolgálatot - ép érzékeik jelzései által kérik. Am ha a
betegség valamilyen hatására úgy súlyosbodnék az állapotuk, hogy amit
kevéssel azelőtt kértek, a pap jelenlétében nem képesek kifejezésre juttatni, a
körülálló hívek tanúságának kell a hasznukra lenni, hogy egyszersmind a
bűnbocsánatnak is és a visszafogadásnak is a jótéteményét elnyerjék. ...

131
*311*316 Nagy Szent I. Leó: Levél Nicetnsz aqnileiai püspöknek

311-316: A ‫ ״‬Regressus ad nos” levél Nicetusz aquileiai püspöknek,

458. március 21.
Kiadva: BullCocq 1 45b-46b / BullTau l,78a-79a / PL 54.1136A-1139A (= 159.
levél) / MaC 6.331C-335A / HaC 1.1770B-1771 D. —\cap.1-4\ Gratianus, Decretum,
p. II, cs. 34, q. 1 2,c. 1 (Frdb l,1256k). - R%.:JR 536.
A látszólagos özvgyek második házassága
311 (1. fejezet) Minthogy tehát azt mondjátok, hogy a háború okozta szeren-
csétlenség és az igen súlyos ellenséges támadások következtében bizonyos
házasságok annyira szétszakadtak, hogy miután fogságba hurcolták a férfiakat,
asszonyaik magukra maradtak; minthogy ők vagy azt vélték, hogy saját férjük
elpusztult, vagy azt hitték, hogy sohasem fogják azokat az önkényből kiszaba-
dítani, a magánytól kényszerítve másokkal újabb házasságra léptek; és mint-
hogy Isten segítségével a dolgok állapota jobbra fordult, és néhányan azok
közül, akikről azt gondolták: elvesztek, most visszatértek, méltán látszol,
kedves testvérem, tétovázni, hogy miként kellene rendelkeznünk ezekről az
asszonyokról, akik más férfiakkal léptek házasságra. De mivel ismerjük az
írást, hogy az Isten köti össze az asszonyt a férfival [rö. Péld 19,14], és ismét:
tudunk a parancsról, hogy amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza [Mi
19,6], szükséges, hogy higgyük: a törvényes házassági szövetségeket az eredeti
állapotukba vissza kell állítani, és elmúlván a bajok, amelyeket az ellenségeske‫־‬
dés okozott, kinek-kinek azt, amije törvényesen volt, vissza kell adni, és
minden igyekezettel törődni kell azzal, hogy ki-ki visszakapja, ami a sajátja.
312 (2. fejezet) Mégse ítéljék büntetést érdemlőnek és tartsák mintegy a más
jogát bitorlónak azt, aki annak a férjnek, akiről azt vélték, hogy már nincs, a
szerepét magára vállalta. így ugyanis sok dolog, amely azokat illette, akiket
fogságba hurcoltak, a más jogos birtokába kerülhetett; de mégis a teljes
igazságosság azt kívánja, hogy azoknak, miután visszatértek, a sajátjukat vissza
kell adni. Ha ezt a birtokaik vagy a szántóföldjeik vagy még a házaik és a
földbirtokaik tekintetében is szabályosan megtartjuk, mennyivel inkább meg
kell ezt tenni a házasságok eredeti állapotba való visszaállítása terén, hogy amit
a háború okozta elkerülhetetlen szükségszerűség megzavart, azt a béke
orvosolja?
313 (3. fejezet) És ezért, ha a hosszú fogság után visszatért férfiak annyira
kitartanak a házastársuk iránti szeretetben, hogy azt kívánják, hogy azok
visszatérjenek a velük való életközösségbe, büntetlennek kell ítélni azt, amit a
szükség hozott magával, de fel kell vele hagyni és vissza kell állítani, amit a
hűség sürgetve kíván.
314 (4. fejezet) Ha azonban egyes asszonyokat úgy rabjává tett a későbbi férjük
iránti szerelem, hogy inkább ezekkel akarnak kapcsolatban maradni, mintsem a
törvényes életközösséghez visszatérni, őket méltán meg kell bélyegezni, úgy
hogy még az egyházi közösségtől is meg kell őket fosztani: mert egy menthető
dolog kapcsán azt választották, hogy bűn mocskolja be őket, és kimutatták,

132
 Nagy Szent I. Leó: Levél Nicetnsz aqiuleiai püspöknek *311-316
hogy önmegtartóztatásuk hiányában tetszelegtek; ettől a bűntől az igazságos
megbocsátás feloldhatott volna.

A keresztséget nem kell megismételni

(6 . fejezet) Azok számára pedig akiket a keresztség megismétlésére 315
megfélemlítéssel kényszeríttettek, vagy tévedés vezette őket félre, és most
felismerik, hogy ők a katolikus hit szentsége ellen cselekedtek, azt a szabályozást
kell követni, amely szerint a mi társaságunkban csakis a bűnbánat orvossága és a
püspöki kézrátétel által nyerjék el a közösségben való egységet. ...
(7. fejezet) Mert azokat, akik a keresztséget az eretnekektől kapták meg, 316
minthogy azelőtt nem voltak megkeresztelve, egyedül a Szentlélek segítségül
hívásával, kézrátétel révén meg kell erősíteni őket, mivel csak külsőleg vették
fel a keresztséget, a megszentelés ereje nélkül. És, amint tudjátok, azt a
megtartandó szabályt hirdetjük az összes egyházakban, hogy az egyszer már
felvett keresztség fürdőjének becsületét semmiféle megismétlés ne sértse
meg, hiszen az Apostol azt mondja: ‫ ״‬Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség”
[E f 4,5\. A keresztségi lemosást semmilyen ismétlés ne szentségtelenítse
meg, hanem, amint mondtuk, egyedül a megszentelő Szentlelket kell segítsé-
gül hívni: hogy amit az eretnekektől senki nem kap meg, a katolikus papoktól
elnyerje.

317-318: A ‫ ״‬Promisisse me m em ini” levél I. Leó császárnak, 458.

augusztus 17.
A levelet ‫ ״‬Tomus II Leonis”-nak (Leó 2. könyvé) is nevezik (vö. *290°). A levél
legfontosabb kijelentései kevés változtatással Leó pápának a palesztinai szerzetesekhez
írott ‫״‬Solhatudvu meae" leveléből lettek átvéve, melyet körülbelül 453 júniusában írt
(ACOe 2/IV,159-163; az idézett kivonat: 1 6 1 7 - 1 1 2 3 - 2 7 1 6 2 9 - 1 5 / PL 54,1061,1068 =
124. levél; JR 500)
Kiadta: C. Silva Tarouca, Sanfii Leonis Magni Tomus ad Vlananum episcopum Constan-
tinopolitanum ... et... Epistula ad Leoném I imperarorem (Epistula CLXV) (TD ser. theol. 9;
Roma 1932) 50-54 (no. 76-81 94-98 113-122) / ACOe 2/IV, 11530-116! !3 - 1 7 1 1 7 8 - 1 8
(= Colleitio Grimanua, 104. levél) / BullTau Függelék l,173b-174a 175a / PL 54,1163B
-1165A 1167AB (= 165. levél). JR 542.

Két természet Krisztusban

(6 . fejezet) Ha tehát az egy Úr Jézus Krisztusban, az igaz Isten-Fiában és az 317
Emberfiában, az Ige és a test egy személyt alkot, akinek szétválaszthatatlanul
és megosztatlanul közösek a cselekedetei, mégis értelmezni kell ezeknek a
cselekedeteknek a minőségét, és őszinte hívő vizsgálódással meg kell külön-
böztetni, milyen dolgok irányában emelkedik a test alacsonysága, és milyen
dolgok irányába hajlik meg az istenség magassága; mi az, amit a test az Ige
nélkül nem cselekszik, és mi az, amit az Ige a test nélkül nem tesz1. ...

133
*317-318 Nagy Szent I. Leó: Levél I. Leó császárnak

Tehát bár attól a kezdettől fogva, amelyben a Szűz méhében az Ige testté
lett, soha semmi megosztás nem létezett a két forma között, és a testi
növekedés egész ideje folyamán egy személytől származtak a cselekedetek,
mégis ezeket a dolgokat, amelyek szétválaszthatatlanul történtek meg, nem
zavarjuk össze semmilyen összeelegyítéssel, hanem azt, hogy mi melyik
formához tartozik, azt a cselekedetek minőségéből érzékeljük. ...
318 (8 . fejezet) Minthogy tehát egy az Úr Jézus Krisztus, és benne teljességgel
egy és ugyanaitnak a személynek a sajátja az igaz istenség és az igaz emberség,
mégis az a felmagasztaltatás, amellyel - amint a népek Tanítója mondja —Isten
felmagasztalta Öt, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek
[itt. Fii 2,9k\, értelmezésünk szerint ama megjelenési formáját illeti, amelynek
gazdagodnia kellett ilyen nagy dicsőségre növekedvén. Hiszen a Fiú isteni
alakjában egyenlő volt az Atyával, és a Szülő és az Egyszülött között semmi
megkülönböztetés nem volt a lényeget tekintve, és semmi különbözőség a
fenség tekintetében; a megtestesülés titka miatt sem csökkentette semmi az
Igét, amit aztán az Atya ajándékképpen visszaadott volna neki. A szolga alakja
pedig, - amelynek révén az amúgy szenvedést nem tudó istenség a nagy
vallásosságának szakramentumát felragyogtatta, - az emberi alacsonyság,
amely az isteni hatalom dicsőségébe felemeltetett. Benne olyan egységbe
fonódott össze a Szűzben való fogantatás óta az istenség és az emberség, hogy
sem isteni dolgok nem történnek ember nélkül, sem emberiek az Isten nélkül.

319—320: A ‫״‬Frequenter quidem” levél N eo ravennai püspöknek, 458.

október 24.
Kiadva: BullCocq l,43bk / BullTau l,74ab / PL 54.1192A-1194B (=166. levél). -
Rg.: JR 543.
A bizonytalan és ű‫ ״‬eretnekek által kiszolgáltatott keresztség
319 (!) ... Egyes testvérek elmondása alapján tudomásunkra jutott, hogy
bizonyos foglyok, akik szabadultak és visszatértek a lakhelyükre, akik ti. abban
az életkorban kerültek fogságba, amikor semmilyen dologról nem lehetett még
biztos ismeretük: tehát visszatérve könyörögve kénk a keresztség gyógyszerét,
de hogy vajon részesültek-e ugyanennek a keresztségnek a misztériumában és
szentségi jeleiben, erre a gyermekkori tudáshiány miatt nem képesek visszaem-
lékezm, ezért a rejtezkedó visszaemlékezés bizonytalansága okán lelkűk ve-
szélybe került, hiszen az óvatosság ürügyével megtagadják ezektől azt a
kegyelmet, amelyet azért nem osztanak ki nekik, mert az a vélelem, hogy már
megkapták. Mivel tehát egyes testvérek félelmükben méltán tétováznak, hogy
ilyeneknek odaadják-e az Úr misztériumának szentségét, amint ezt mondtuk,
egy testületi összejövetelen ilyen javaslatot fogadtunk el. ...
Először is tehát gondoskodnunk kell arról, hogy míg az elővigyázatosságnak
egy bizonyos külszínét fenntartjuk, kárt ne okozzunk az újjászületendő lelkek-
nek. Ki adná át magát ugyanígy a saját gyanakvásának annyira, hogy igaznak
jelentse ki azt, amit, minden nyilvánvalóság híján, egy bizonytalan véleményre

134
 Nagy Szent I Leó: Levél Neo raveunai püspöknek *319-320

támaszkodva gyanít? Midőn tehát még az sem emlékszik arra, hogy öt megke-
Tesztelték, aki az újjászületésre vágyik, és más sem tud tanúskodni arról, hiszen
nincs tudomása róla, hogy ót megszentelték, akkor semmi sincs, amibe bún
tudna belopózm, minthogy itt saját testének tudását tekintve sem az nem bűnös,
akit megszentelnek, sem az, aki megszentel. Tudjuk ugyan, hogy jóvá-teheteden
az a gaztett, valahányszor az eretnekeknek a szent atyák által elítélt szokása
szerint valakit arra kényszerítenek, hogy a keresztséget, amely egy alkalommal
adatik az újjászületésre, kétszer vegye fel; az apostoli tanítás ennek hangosan
ellene mond, mert az nekünk egy istenséget hirdet a Háromságban, egy
megváltását a hitnek, egy szentségét a keresztségnek [tó. E f 4,5]. De itt semmi
hasonlótól nem kell rettegni, mivel nem kerülhet az ismédés bűnébe, ·amiről
egyáltalán nincs tudomása senkinek, hogy megtörtént. ...
(2) Hogyha valakiről biztosan kitudódott, hogy őt az eretnekek megkeresz- 320
telték, akkor semmiképpen ne ismételjék meg az újjászületés szentségét,
hanem csak azt szolgáltassák ki, ami ott hiányzott: hogy a püspöki kézrátétel
révén elnyerjék a Szentlélek erejét.

321-322: Az ‫ ״‬Epistolas fraternitatis” levél Rusticus narbonne-i püs-

pöknek, 458-ban vagy 459-ben
Kiadta: BuUCocq 1,28b / BullTau 1,45b / PL 54.1207BC (= 167. levél). - % : JR 544.

A szerzetesi fogadalmak kötelezettsége

(14. kérdés) Ha egy szerzetes saját elhatározásából és akaratából vállalta 3 2 1
életmódját, azt nem lehet bűn nélkül elhagyni. Amit ugyanis valaki Istennek
fogadott, meg is kell azt adnia (/». MTörr 23,21; Zsolt 49,14]. Ezért aki elhagyva
a magányos élet fogadalmát a katonasághoz vagy a házassághoz alacsonyodik
le, nyilvános bűnbánó elégtétellel kell hogy megtisztuljon; mert bár a katonaság
ártalmadan lehet és a házasság tisztességes, a választott jobbat elhagyni:
törvényszegés.
(15. kérdés) Azok a lányok, akik nem a szülők parancsától kényszerítve, 322
hanem önként és megfontoltan tettek szüzességi fogadalmat és vették fel a
szüzesség állapotát, ha ezután a házasságot választják, ügyüket elárulják, még
ha konszekrálás nem is járult ehhez. ...

323: A ‫ ״‬M agna indignatione” levél az összes püspöknek Campania

szerte és máshol, 459. március 6 .
Kiadva: BuUCocq 1,47a / BuUTau 1,80a / PL 54.1210CD (= 168. levél). - Rg.;JR 545.

A titkos gyónás
(2. fejezet) Azt az apostoli szabály ellen való merészséget is, amelyről a 323
minap szereztem tudomást, hogy egyesek tiltott szokást követnek, minden
módon azonnal meg kell szüntetni. Az olyan bűnbánaí-tartásról van ti. szó,

135
*323 Nagy Szent I. Leó: Levél az összes püspöknek Campanin szerte és máshol

amellyel kapcsolatban a hívók azt követelik, hogy ne olvassák fel nyilvánosan

az egyes bűnök fajtáiról egy könyvecskébe leírt bűnvallomást, minthogy amivel
a lelkiismeret vádolt, azt elég egyedül a papoknak felfedni titkos gyónással.
Bár ugyanis a teljes őszinteség dicséretesnek látszik, amely az istenfélelem
miatt nem fél attól, hogy az emberek előtt pironkodnia kell, mégis mivel nem
mindenkinek olyanok a bűnei, hogy akik kérik a bűnbocsánatot, ne féljenek
azokat nyilvánosságra hozni, távolítsák el azt az oly elítélendő szokást, nehogy
sokan elhárítsák a bűnbánat gyógyszerét, míg vagy szégyenkeznek vagy félnek,
hogy ellenségeik előtt kinyilvánulnak azok a tettek, amelyek miatt törvényes
intézkedéssel lehetetlenné tehetők.
Elegendő ugyanis az a gyónás, amellyel először Istennek tárulkoznak ki,
azután a papnak is, aki ott van, hogy közbenjáró legyen a bűnbánók bűneiért.
Csak akkor lehet ugyanis több embert bűnbánatra felszólítani, ha a gyónó
lelknsmeretét a nép füle hallatára nem teszik nyilvánossá.

325—329: Statuta Ecclesiae Antiqua, az V. század közepe vagy vége

A határozatokat egy későbbi hagyomány szerint Statuta antiqua Onentis-nek (Ősi keleti
határosatok) is nevezik. A gyűjtemény kánonjai különböző zsinatokról származnak és
hasonlóságot mutatnak a Constitutiones Apostolorum-vcvA. Eredetük nem nyúlik vissza az
állítólagos, 398-i IV. Karthágói zsinatra, hanem az V. század közepén vagy végén Gallia
Narbonensis területén fogalmazták meg. Forrásuknak ma már nem Arles-1 Caesanust
szokás tartani, hanem inkább Marseille-1 Gennadiust és Liber ealesiasticorum dogmátum
című írását. (Vö. C. Munier, ld. alább.)
Kiadva: C Munier, Les Statuta Eulesiae Antiqua. Edition - Études cntiques (Bibho-
thcque de l’lnstitut de Droit Canonique de l’Université de Strasbourg 5; Pans 1960)
75-78 [= *"325] 95k [= *326—329\ / Arles- 1 Caesanus: Opera omnta 2, kiadja. G. Morin
(Maretioh 1942) 90k 95 / C. Munier: CpChL 148 (1963) 164-166 181k / M. Andneu,
Les Ordines Romani du Haut Moyen-Age 3 (Spec. Sacr. Lov. 24; Leuven 1951) 616k 617k
(= Ordo Romanus X X X IV Függelék / Bruns l,140k 141 / PL 56,879A-880B 887C-
8 8 8 A/ MaC 3.949D-950D 950E-951C / HaC 1,978C-E 979AB (= ‫״‬IV. Karthágói
zsinat‫)׳׳‬. - Reg.: C1PL 1776.

A püspökssentelés elé iktatott hitiissga

325 Akit püspökké akarnak szentelni, előtte vizsgálatnak kell aláverni, vajon ...
az írások értelmezésében elővigyázatos-e, vajon az egyházi tantételekben
járatos-e, és mindenekelőtt, magáénak vallja-e egyszerű szavakkal a hit tanítása-
ít, azaz megerósíti-e, hogy az Atya és a Fiű és a Szendélek egy Isten, és hirdeti-
e, hogy a Háromságban a teljes istenség egylényegű és egyszubsztanciájú és
együtt örök és együttmindenható; vajon minden egyes személy a Háromság-
bán teljes Isten és a három egész személy egy Isten; vajon hiszi-e, hogy az
isteni megtestesülés nem az Atyában, sem nem a Szentiélekben történt, hanem
csak a Fiúban, hogy aki az istenségben az Atyaisten Fia volt, O maga mint
ember egy emberi anyának a Fia legyen, valóságos Isten az Atyától, és
valóságos ember egy anyától, teste van, amely az anya belső szerveiben alakult,
és eszes emberi lelke van, két természet van benne együtt, azaz ember és Isten,

136
 Nagy Szent I. Leó: Statuta Ecclesiae Antiqua *325329‫־‬

egy személy, egy Fiú, egy Krisztus, egy Úr, mindennek, ami van, a teremtóje, és
alapítója és ura és teremtője az Atyával és a Szentlélekkel az összes teremtmé-
nyéknek; aki valódi testi szenvedéssel szenvedett, testének valódi halálával halt
meg, testének valódi feltámadásával és a lélek valódi visszavételével támadt fel,
ebben a mivoltában fog eljönni ítélni élőket és holtakat.
Meg kell azt is kérdezni tőle, vajon hiszi-e, hogy az Új- és az Ószövetség-
nek, azaz a Törvénynek és a prófétáknak és az apostoloknak a szerzője, és
Isten egy és ugyanaz; hogy az ördög nem állapotszerűen, hanem döntése
folytán lett rossz. Azt is meg kell kérdezni tőle, vajon hiszi-e ennek a testnek,
amelyet viselünk, és nem egy másik testnek a feltámadását; vajon hiszi-e az
eljövendő ítéletet, és hogy minden egyes ember azon [tettek] szerint, amelyeket
ebben a testben végbevitt, fogja elnyerni vagy a büntetéseket vagy a dicsőséget;
vajon nem helyteleníti-e a házasságot; vajon nem ítéli-e el a második házassá-
gokat; vajon nem rosszalja-e a hús fogyasztását; vajon áldozik-e együtt azokkal
a bűnbánókkal, akiket visszafogadtak; vajon a keresztségben minden bűn, azaz
mind ama eredetileg szerzett, mind azok, amelyeket akarattal követtek el, meg
van bocsátva; vajon hiszi-e, hogy a katolikus Egyházon kívül lévők közül senki
sem üdvözül.
Amikor mindezeket megvizsgálva teljesen felkészültnek találtatott, akkor az
egyháziak és a világiak egyetértésével s úgy, hogy az egész tartomány püspökei
összejönnek ... szenteljék püspökké.
A ké~ rá tétel m in t a szentelés anyaga

Az Egyház tisztségviselői felszentelésének az összefoglalása:

90. kánon (2). Amikor p ü sp ö kö t szentelnek, két püspök tegye ki és tartsa az 326
evangéliumos könyvet a n ya ka [feje] felett, és miközben egy fölötte többszörö-
sen áldást ad, az összes többi püspökök, akik jelen vannak, kezeikkel érintsék
meg a fejét.
91. kánon (3). Amikor áldo~ópüpot szentelnek, miközben a püspök megáldja 327
ő t [-!] és kezeit a fején tartja, az összes áldozópapok is, akik jelen vannak,
kezeiket a püspök kezei mellett tartsák a fején.
92. kánon (4). Amikor d ia kó n u st szentelnek, egyedül az ót megáldó püspök 328
tegye kezeit a fejére: mivel nem a papságra, hanem szolgálatra szentelódik. 1
93. kánon (5). Amikor s^u b d ia kö n u st szentelnek, mivel kézrátételben nem 329
részesül, a püspök kezéből üres paténát és üres kelyhet vegyen át. Az
archidiakónus kezéből pedig kis vízzel megtöltött kancsót, tálcát és kéztörlőt
vegyen át.

SZENT SIMPLICIUS, 468. március 3. - 483. március 10.

330-342: Arles-i zsinat, 473-ban: Lucidus áldozópap engedelmességi

jegyzőkönyve
Lucidus áldozópap predestináció-tanának ügyében két zsinat is tárgyalt: az Arles- 1
zsinat 473-ban és kevéssel utána a Lyoni zsinat. Az írásbeli visszavonó nyilatkozatot
137
*330-342 Szent Simplicius: Lncidus áldozópap engedelmességt jegyzőkönyve

Faustus re!1 1 ‫ ־‬püspök állította össze, és elküldte Gallia 30 zsinati püspökének. Ezt
Lucidusnak is alá kellett írnia.
Kiadva: Reji (Riezi) Faustus, 2. levél: kiadja Aug. Engelbrecht, in: CSEL 21, 1 6 5 1 4 -
1 6 8 2 / kiadja Br. Krusch, in: MGH Auctores antiquissimi 8 (Berlin 1887) 290k (=
Függelék C. Sollius Apollinans Sidonius, Epistulae et carmina, 19. levél); Hinkmar reimsi
püspöknél, Liber de praedestinatione D ei et liberó arbitrio II 1 : PL 125,81C-82C / ).
Sirmond, H istória Praedestinatiana, in: PL 53,685D (= Praedestinatus függeléke,) / MaC
7.1010D-1012A / HaC 2,809B-M0C.

A kegyelem és a~ eleit elrendelés

330 Korholástok közegészségre vall, és ítéletetek gyógyszer. Ezért én is a lég-

jobb orvosságot veszem be, hogy korábbi tévedéseimet vádolva magamat ki-
mentsem, és üdvösségszerző bűnvallomással magamat tisztára mossam. Ezért
közvetlenül a zsinat prédikálásról szóló legfrissebb határozatai után veletek
együtt elítélem azt a véleményt, amely azt mondja, hogy nem kell az isteni
kegyelemhez hozzátenni az emberi engedelmesség fáradozását;
331 amely azt mondja, hogy az első ember bukása után az akarat szabadsága
teljesen megsemmisült;
332 amely azt mondja, hogy Krisztus Urunk és Megváltónk nem minden ember
üdvösségéért vállalta a halált;
333 amely azt mondja, hogy Isten előretudása az embert erőszakkal a halálba
küldi, vagy hogy Isten akaratából pusztulnak el, akik elpusztulnak;
334 amely azt mondja, hogy a törvényesen felvett keresztség után Adámban hal
meg, aki vétkezett;
335 amely azt mondja, hogy némelyek halálra vannak szánva, mások életre
vannak eleve elrendelve;
336 amely azt mondja, hogy Adámtól Krisztusig a pogányok közül Isten első
kegyelme, azaz a természet törvénye által Krisztus eljöveteléig senki sem
menekült meg, azért, mert a szabad akaratot teljesen elvesztették az ósszülóben;
337 amelv azt mondja, hogy a pátriárkák és a próféták és az összes főbb szentek
már a megváltás ideje előtt is a paradicsomban éltek;
338 amely azt mondja, hogy tűz és pokol nincsen.
339 Mindezeket, mint vallástalanokat és szentségtöréssel teljeseket elítélem.
Isten kegyelméről pedig azt tartom, hogy hozzá kell tennem az emberi fáradó-
zást és a kegyelemre való törekvést, és kijelentem, hogy az emberi akarat sza-
badsága nem semmisült meg, csak csökkent és meggyengült; és veszélyben
forgott, aki üdvözült, és az, aki elveszett, üdvözülhetett volna.
340 Kijelentem, hogy Krisztus is, mint Istenünk és Szabadkánk, ami jóságának
gazdagságát illeti, mindenkiért felajánlotta halálát mint árat, és mivel azt akarja,
hogy senki se vesszen el, hiszen ő minden emberek Üdvözítője, leginkább a
hívóké, ‫״‬bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják” [Rám 10,12\. És mivel
sok fontos dologban jóvá kell tennem lelkiismeretem, emlékszem, hogy ezelőtt
azt mondtam, hogy Krisztus csak azokért jött el, akikről előre tudta, hogy
hinni fognak [Hivatkozással M t 20,28; 26,28; Zstd 9£ 7 -re}. Most pedig a szent

138
 Szent Sunplicius: Lucidus áldozópap engedelmességi jegyzőkönyve * 330-342

tanúságtételek tekintélyével, amelyek bőségesen találhatók az isteni írások

különböző helyem, az idősebbek tanításából fakadó nyilvánvaló okból készsé-
gesen megvallom, hogy Krisztus a kárhozottakért is eljött, mivel O nem akarta,
hogy elvesszenek. Nem szabad ugyanis, hogy a mérhetetlen jóság gazdagsága
és az isteni jótétemények körébe csak azokat értsük bele, akik, úgy látszik,
üdvözültek. Mert ha azt mondjuk, hogy Knsztus csak azoknak hozott
gyógyszert, akik elnyerték a megváltást, úgy tűnik majd, hogy felmentjük a
meg-nem-váltottakat, akiket pedig a megváltás megvetése miatt nyilvánvalóan
meg kell büntetni.
Állítom továbbá, hogy a korszakok szabályszerű sorrendje szerint, egyesek 341
a kegyelem törvénye, mások Mózes törvénye, ismét mások a természet
törvénye által, amelyet Isten mindenkinek a szívébe írt [Köm 2,15], Krisztus
eljövetelének reményében üdvözültek; mégis a világ kezdetétől senki sincs
föloldva az eredeti adósság kötelezettségétől, hacsak nem a szent vér közbenjá-
rása által.
Vallom továbbá, hogy a főbenjáró tettekért elő vannak készítve az örök tűz 342
és a pokol lángjai, mert a megátalkodott emberi bűnöket méltán követi az isteni
ítélet, amelyben jogosan részesülnek azok, akik mindezeket teljes szívükből
nem hitték.
Imádkozzatok értem, szent urak és apostoli atyák! Én, Lucidus áldozópap
ezt a levelet saját kezemmel írtam alá, és amiket ez állít, magamévá teszem, és
amiket elítél, elítélem.

343: A ‫״‬Quantum presbyterorum” levél Akakiosz konstantinápolyi

püspöknek, 476. január 10.
Utalás történik a Nikaiai, az Efezusi és a Khalkédóni zsinatra. Megnevezi azokat az
eretnekeket, akik ellen a fenti zsinatokon küzdöttek. Az I. Konstantinápolyi zsinatról
(381) hallgat.
Kiadva: O. Guenther: CSEL 35,13112-13224 (= CoUecúoAttUana, 58. levél 3 6 ) / Thl
178k (= 2. levél) / PL 58,41 B-42B (= 5. levél) / BullTau függeléke l,207b-208b. -
Reg.: JR 572.

A róm ai p á p á k és a * egyetemes % sinatok te k in télye

(3. § [2. fejezet]) Mivel jelen van szent emlékezetű elődeink tanítása, amely- 343
röl vétek lenne vitatkozni; bárkiről meglátszik, hogy helyes belátása van, és az
nem igényli, hogy új állításokkal kioktassák, hanem világos és tökéletes
számára minden, amellyel részint az oktatható, akit az eretnekek rászedtek,
részint az képezhető, akit az Úr szőlejében el kell ültetni; kérve a legkegyelme-
sebb uralkodó bizalmát, tedd, hogy az alakítandó zsinat szavát elvesse. ...
( 6 [3]) Buzdítalak tehát, igen szeretett testvérem, hogy az elhajlók készülő
zsinata kísérleteinek minden módon ellen kell állni; ez egyébként csak akkor
indokolt, amikor a rossz értelmezésben valami új dolog vagy a dogmák
kifejtésében valami kétes elem merül fel: hogy azokat, akik általában tárgyal-

139
*343 Szent Sunplicius: Levél Acacius konstantinápolyi püspöknek

nak, ha van valami homályosság, azt a papi tanácskozás tekintélyével világítsák

meg; amint ennek megtörténtét először Artusnak, azután Nesztoriosznak,
végül Dioszkorosznak és Eutükhésznek az istentelensége kikényszeríttette. És
meg kell érteni, utálatos dolog, amitől Krisztusnak, a mi megváltó Istenünknek
irgalma mentsen meg, az elítélteket rehabilitálni az Úr egész világon levő
papjainak és mindkét rendbéli fejedelmeinek döntése ellenére.

SZENT II. (III.) FÉLIX,

483. március 13. - 492. március 1.

345: A ‫״‬Quoniam pietas” levél Zeno császárnak, 484. augusztus 1.

Kiadva: E. Schwartz, Publi^tshscbe Sammlungtn ~um Acactanischen Schisma. (AbhBayAk
Philosophisch-histonsche Abteilung N.F., 10; München 1934) 8114-8223 (Colltctio
BeroÜnensts, 33. levél) / Thl 247 249k (= 8 . levél) / BullTau függeléke l,249a-250a. —
Reg.: JR 601.

Egyhci” szabadsága
345 Minthogy még a barbár és magát az istenséget nem ismerő nemzeteknél is,
még emberi ügyek elintézésénél is a népek joga alapján bármelyik küldöttség-
nek mindig megvan a szent és sérthetetlen szabadsága, amint jól ismert
mindenki számára, mennyivel inkább meg kellett volna ezt sértedenül őriznie a
római császárnak és keresztény fejedelemnek, különösen isteni dolgokban. ...
Úgy vélem azonban, hogy kegyességednek, - aki inkább azt akarja, hogy a
saját törvényeinek engedelmeskedjenek, mintsem ellenszegüljenek, - az égi
rendeleteknek engedelmeskednie kell, és tudnia kell, hogy az emberi dolgok
feletti méltóság legfelső foka úgy van rábízva, hogy azokat is, amelyek isteniek
- az Istentől kijelölt ügyintézőkön keresztül - ne tétovázzék a magáénak
érezni; úgy vélem, hogy számotokra minden kétség nélkül hasznos, ha
engeditek, hogy a katolikus Egyház uralkodástok idején használhassa törvé-
nyeit, és nem engeditek, hogy bárki is szemben álljon ·annak szabadságával,
amely az ország feletti hatalmat számotokra is visszaállítja. Biztos ugyanis,
hogy az a ti dolgaitok számára üdvös, hogy midőn az Isten ügyeiről van szó, az
Ó rendelkezése szerint a királyi akaratot Krisztus papjainak törekedtek alávet-
ni, nem pedig elébe helyezni, és a legszentebb dolgokat az ó elöljáróik révén
megtanulni inkább, mint tanítani, az Egyházat mint mintát követni, nem
kitűzni számára emberileg jogokat, hogy azokat kövesse, és nem akarni a
megbüntetésével uralkodni rajta, akinek Isten úgy akarta, hogy kegyelmességed
jámbor alázattal aláhajtsa a főket, nehogy túllépve az égi dolgok mértékér, ez a
rendelkezőnek gyalázatára váljék.

SZENT I. GELASIUS,
492. március 1. - 496. november 21.

140
 Szent I. Gelasius: Levél I. Anastasius császárnak *347

347: A ‫ ״‬Famuli vestrae pietatís” levél I. Anasztasiosz császárnak, 494-ben

Ez a levél az Osegyház leghíresebb dokumentuma a két földi hatalomról. Kiadva: E.
Schwartz, *345 i.m. 2 0 5 - 2 8 / Thl 350—352 (=1 2 . levél, no. 2 k) / BullTau függeléke
1,281 ab / PL 59.42A—43A (= 8 . levél); vö. Gratianus, Decreium, p. I, dist. 96, cap. 10
(Frdb 1,340). - % . JR 632.
A kettősföhatalom aföldön
(2) Bizonyosan ketten vannak, császári felség, akik főképpen kormányoz- 347
zák ezt a világot: a pápák megszentelt tekintélye és a királyi hatalom; közülük a
nagyobb súly a papokra nehezedik, mivel ók magukért az emberek uralkodói-
ért is az isteni vizsgálaton számot fognak adni. Tudod ugyanis, legkegyelme-
sebb fiam, hogy bár méltóságodnál fogva elöljárója vagy az emberi nemnek, az
isteni dolgok elöljárói előtt mégis alázatosan meghajtod a nyakad, és üdvössé-
ged érdekében tőlük vársz támogatást, és ezért megérted, hogy a vallás rendje
szerint az égi szentségek vételét és azoknak megfelelő szétosztását illetően
inkább alá kell légy vetve, mint hogy vezéreljél, tehát ezeken belül te függsz az
ó ítéletüktől, nem pedig ók akarnak a te akaratodnak alávetve lenni.
Ha ugyanis megértik, hogy felsőbb rendelkezés juttatta neked az uralmat,
amennyiben az a közrendre és fegyelemre tartozik, akkor maguk a vallás
püspökei is engedelmeskednek törvényeidnek, nehogy akár a világi dolgokban
is úgy lássék, hogy kirekesztik . . . 1 és ellenállnak a te hivatalos véleményednek;
de kérdem tőled, milyen indulatból helyes, és illik hozzájuk, hogy engedelmes-
kedjenek, ők, akiknek elsőséggel bíró tiszteletreméltó misztériumok vannak a
rendelkezésükre bízva?
Ennélfogva nem könnyű a pápáknak hallgatni azokról a dolgokról, amelyek
az istenség kultuszát megilletik és - ami távol legyen - nem kis veszedelemmel
jár, hogy azok, akiknek engedelmeskedniük kellene, ezt megvetik. És ha illő,
hogy általánosságban az összes papnak, akik az isteni dolgokat helyesen
intézik, a hívők a szívüket alávessék, mennyivel inkább egyetértéssel kell
viseltetni annak a széknek az elöljárója iránt, akiről a felséges istenség úgy
akarta, hogy kiemelkedjék az összes pap közül, s akit az őt követő egyetemes
Egyház kegyelete folytonosan tisztel?
(3) Ahol kegyességed körülnéz, jól láthatóan észreveszi, hogy csak teljesen
emberi szándék révén soha senki fia sem tud annak a kiváltsága vagy hitvallása
fölé emelkedni, akit Krisztus szava mindenki élére helyezett, és akit a tiszteletre
méltó Egyház szüntelenül mint prímást megvall, tisztel és jámboran elismer.
Meg lehet támadni emberi előítéletek alapján azokat a tényeket, amelyeket
isteni végzés alapozott meg, de azokat legyőzni senkinek a hatalma sem képes.

348: A Római zsinat: Misenus feláldozásának aktái, 495. május 13.

Misenus pápai követ a szakadár Akakioszhoz szegődött. A 485. októberében kihirde-
tett kiközösítését a Római zsinat oldotta fel 495-ben.

141
*348 Szent I. Gelasius: Római zsinat: Misenus !‫־‬eloldozásának aktái

Kiadva: CSEL 3 5 ,4 8 4 8 - 4 8 5 2 0 (= Collectio Avellana, 103. levél) / Thl 445k (=

Gelasius, 30. levél) / BarAE, 495. év no. 17—18.

A ~ Egyhá% teljhatalma a hunok megbocsátására

348 ... Minthogy a mindenható és irgalmas Isten azt akarta, hogy egyetlen
lélektól se tagadják meg a gyógyszert, akt az Egyház jóindulatában bízva igényli
azt, nem kétséges, hogy ez az igény isteni serkentésre és az Istentől felszított
lelkifurdalás okán tör elő, és amikor tárgyalnak az 6 [ti. Misenus] visszavételéről,
akkor halaszthatatlan szükségesség hajt afelé, hogy a visszavételt mérlegeljék;
emellett a mi Üdvözítőnk Szent Péter apostolra bízza rá, a többi apostolok fölé
emelve őt: ‫ ״‬Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit
feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyekben is” [Rám 10,12]·, és amint
biztosan tudjuk, hogy ezek a szavak semmilyen kivételt nem rejtenek maguk-
bán, úgy az apostoli felügyelői tisztség hatáskörében az egészet általánosan
meg is lehet kötni, de következésképpen fel is lehet oldani, főképpen hogy ez
utóbbi révén inkább lehet mindenkinek az apostoli könyörületesség szükséges
példáját nyújtani, hogy a feloldozás révén az elítéltek, ha mindnyájan észbe
kapnak és a tévedésből magukat visszavonják, ne kételkedjenek, ... hogy az
elítéltetés kötelékeit le fogják venni róluk. ...
Ezért, az Úr engedelmével, amennyire az emberi lehetőségek engedik,
orvoslást nyújtunk annak, aki azt kívánja; az egészet illetően pedig, ami a
lehetőségeink keretén kívül esik, az isteni ítéletre hagyatkozunk; hogy a
törvényszegés sérelmét miért csak az élőknek bocsátjuk meg, amire az Egyház
Isten bőkezűségéből képes, nem róhatják fel nekünk azok, akik azt kérik
tőlünk, hogy adjunk bűnbocsánatot a halottaknak is, ami nyilvánvalóan nem
lehetséges számunkra. Mert amikor az a mondat elhangzott, hogy ‫״‬amit
megkötsz a földön”, akkor tehát azokat, akikről biztosan tudjuk, hogy már
nincsenek a földön, nem emberi, hanem a saját ítéletének tartotta meg, és az
Egyház nem meri magának tulajdonítani azt, amiről látja, hogy maguknak a
szent apostoloknak sem volt megengedve, mivel más az élők esete, és más a
halottaké.

349: A ‫״‬Ne forte” értekezés az egyházi kiközösítés kötelékéről, 495-ben

Kiadva: E. Schwartz, i.m. *345 1013-112 / Thl 562 (= IV. tract.) / PL 59.105A-C /
MaC 8.90C-91A. - Reg.: C1PL 1672; )R 701.

A bűnbocsánat
349 (5) Azt mondta az Úr, hogy a Szentlélek ellen vétkezőknek sem itt, sem az
eljövendő életben nem lehet megbocsátani [vö. M t 12,32]. Mégis hány olyat
ismerünk, akik a Szentlélek ellen vétkeznek, mint a különböző eretnekek, ...
akik aztán a katolikus hitre visszatérnek, és itt elnyerték káromlásuk megbocsá-
fását, és a jövőre nézve reményük van a büntetés elengedésének elnyerésére.

142
 Szent I. Gelasim: Értekezés az egyházi kiközösítés kötelékéről *349

Azért mégis igaz az Úr kijelentése, és nem lehet azt vélni, hogy valamiképpen
érvényét vesztette, mivel azokra vonatkozóan, akik végig ilyenben megmarad-
nak, teljesen fennáll, mint soha fel nem oldandó elhatározás; de akik nem lettek
ilyenek, azokra nem vonatkozhat az, ami nincs rájuk kiszabva.
Amint az következetesen meg is van írva Szent János apostolnál: Van halált
jelentő bűn: nem az ilyenről mondom, hogy könyörögjenek érte; és van olyan
bűn is, amely nem egyenlő a halállal: az ilyenről mondom, hogy imádkozzanak
érte [1 0 . 1Jn 5,16-17\. A bűn halált jelent azoknak, akik ugyanabban a bűnben
megmaradnak, de nem jelent halált a bűn azoknak, akik felhagynak ugyanazzal
a bűnnel. Természetesen semmi olyan bűn nincs, amelyért vagy nem imádko-
zik az Egyház, amikor megbocsátja, vagy hogy ne tudná feloldozni, az Istentől
neki adott hatalomnál fogva azokat, akik azzal (a bűnnel) felhagynak, vagy
hogy ne tudná a bűnbánókat megújítani ó, akinek mondatott: Bármit megbo-
csátotok a földön... [tti.Jn 20£3]\ ‫ ״‬bármit feloldotok a földön, fel lesz oldva a
mennyben is” [Ml 18,18\. Akárkiben van mindez, akármennyi és akármilyen,
azért nem kevésbé marad igaz a rájuk vonatkozó megítélés, amely figyelmeztet,
hogy sohasem oldják fel azt, aki azokban folyamatosan megmarad, és később
sem hagy fel ugyanazzal.

350—354: ‫״‬Decretum Gelasianum”, avagy rendelkező levél az elfogad-

ható és az elfogadhatatlan könyvekről; ideje bizonytalan

A hagyomány alapján a dokumentumgyűjtemény egészét vagy egyes darabjait I.

Damasus pápának (‫ ״‬Decretum Damasi”) vagy I. Gelasius pápának {‫ ״‬Decretum Gelasia-
nuni‫ )״‬szokás tulajdonítani. Ezt valószínűleg Hormisdas pápa kibővítette és átdolgozta
(a De senptuns dmms dekretális levél, 520. augusztus 13-án [125 ThlJ). Különböző
időkből származó írásokról van szó, amelyeket a VI. század elején Észak-Itáliában
vagy Dél-Franciaországban állított össze egy klenkus. Öt részre tagolódik: I. nyilatko-
zat a Szentlélekról és Jézus neveiről [*178], II. a Szentírás kánonja [*179k], III.
nyilatkozat a Római Szék elsőségéről és a patnarkátusokról [*350k], IV. az egyetemes
zsinatok elismeréséről [*352], V határozat az egyházatyák írásainak elfogadásáról és az
apokrif vagy eretnek iratok elvetéséről [*353k]. Az első két részt lényegében I.
Damasus pápáig lehet visszavezetni, a III.-ról ezt kétségbe vonják (GH. Turner, E.
Schwartz; mások ezt is Damasus pápához kötik). A IV. és V. rész biztosan későbbi
Damasus koránál, 1. Gelasiusnak és Hormisdasnak tulajdonítják. Ez utóbbi föntebb
említett levelének eredetisége azonban vitatott.
Kiadva: [*350-354]: E. v. Dobschütz: TU 38/IV (Leipzig 1912) 7-13 29-60 / Thl
454-471 [= Decretum Gelasianum]■, 932-938 [= Hormisdas levele] / PL 59,159B-164B;
vö. az összefoglalást 165-180 / BullTau 1,122b 124b; vö. 665-672 / BuUCocq 1 71a-
72a; vö. 1,409-416 / MaC 8 147-152; vö. 157-172. - [csak *350k\. Turner, in: JThSt 1
(1900) 560 / Turner l/I /I I , 155-158 / PL 13.374B-376A; 19.793A-794B. - Reg.:
C1PL 1676; JR 700 függelékekkel.

A római pápa primátusa

Mindezen prófétai és evangéliumi és apostoli írások után [melyeket fentebb 350
idéztünk1], amelyekre a katolikus Egyház Isten kegyelme által alapozva van,
úgy véltük, azt is ki kell jelentenünk, hogy bár a földön elterjedt egyetemes
143
*350-354 Szent I. Gelasius:,,Deere tűm Gelasianum’

katolikus Egyház olyan, mint Krisztus egyetlen mennyegzós szobája, mégis a

szent római Egyházat semmiféle zsinati határozat nem állította a többi egyház
élére, hanem az Úr és Megváltó evangéliumi szavából nyerte el a primátust: Te
vagy Péter, mondta, és erre a sziklára fogom építeni Egyházamat, és a pokol
kapui nem fognak erőt venni rajta, és neked adom a mennyek országának
kulcsait, és amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit
feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is \vö. M t 16,18Je\. Ehhez járult
még a boldog Pál apostollal, a kiválasztott edénnyel való közösség is, aki nem
máskor, ahogy az eretnekek fecsegik, hanem ugyanakkor, egy és ugyanazon a
napon koronáztatott meg Péterrel együtt a dicsőséges halállal megküzdve
Róma városában Nero császár idejében; és a fent nevezett szent római
Egyházat együtt szentelték Krisztus Urunknak, és jelenlétükkel és tiszteletre-
méltó diadalukkal az egész világon minden más város elé helyezték.
351 Péter apostol első széke tehát a római Egyház, amelyen nincs szeplő, sem
ránc, sem más efféle [i-ö. E j 5£7\. A második széket pedig Alexandriában
Szent Péter nevében Márk, az ő tanítványa és evangélista szentelte fel. ... A
harmadik szék pedig Antiokhiában a legszentebb Péter apostol miatt számít
köztiszteletben állónak azért, mert ott lakott, mielőtt Rómába jött volna, és ott
keletkezett először a keresztények új nemzetségének elnevezése [1ö. ApCsel
11f26\.
Α χ egyetemes ‫״‬rinatok, tekintélye
352 És bár más alapot senki nem rakhat le azon kívül, ami le van rakva, aki
Jézus Krisztus [/». 1Kor 3,11], mégis épülésünkre a szent, azaz római Egyház
nem tiltja, hogy az O- vagy az Újszövetség ama írásai után, amelyeket szabály-
szerűen elfogadunk, a következő írásokat is elfogadjuk: azaz: a Szent Nikaiai
zsinatot... , [a Szent Konstantinápolyi zsinatot..., amelyen az eretnek Makedo-
niosz elnyerte megérdemelt büntetését1], a szent Efezusi zsinatot ... ; a szent
Khalkédóni zsinatot. ... [De ha voltak is mostanáig a szent atyáktól elrendelt
zsinatok, úgy határoztunk, hogy azokat ezen négynek a tekintélye mögé
sorolva kell megőrizni és elfogadni.1]

Könyvek, amelyeket el kellfogadni

353 Hasonlóképpen Szent Caecilius Ciprián vértanú, karthágói püspök írásait
[ebeket minden tekintetben be kell fogadni[. Hasonlóképpen [j ugyanúgy hivatkozás tör-
ténik Nasfanszf Szent Gergely, Nagy Szent Vazul, Alexandriai A thanasziosA rany-
szájú Szent János, Alexandriai TheophilosAlexandriai Szent Kúrillosz, Poiliers-1
Hila-rius, Szent Ambrus, Szent Ágoston, Szent Jeromos, Aquitaniai Prosper atyákra] ...
műveit. Hasonlóképpen szent Leó pápának Flavianosz konstantinápolyi
püspökhöz intézett levelét; ha valaki ennek a szövegéről csak egy ‫ ״‬i” (iota)
betű erejéig vitatkozik, és nem fogadja el tisztelettel minden részletében ezt a
levelet, legyen kiközösítve.
Hasonlóképpen az összes igazhitű atyák műveit és értekezéseit, akik
semmiben sem tértek el a szent római Egyházzal való közösségtől, ... úgy

144
 Szeut I. Gclnsms ‫ ״‬Dccretum Gelasiauum” *350-354

határoz, hogy ezeket olvasni kell. Hasonlóképpen tisztelettel el kell fogadni

azokat a rendeletet magukban foglaló leveleket, amelyeket a szentséges pápák
különböző időkben a különböző atyák tanácskéréseire Róma városából válasz-
képpen adtak.
Hasonlóképpen a szent vértanúkkal megtörtént eseményeket. ... De ősi
szokás szerint kivételes óvatosságból a szent római Egyházban azért nem
olvassák ezeket, mivel részint azok neve, akik ezeket megírták, teljesen
ismeretlen, másrészt a hitetlenek és a járatlanok úgy vélik, hogy ezek feleslege-
sek vagy kevésbé össze függőek, mint ami a dolgok rendje volt. ... Ezért, ...
nehogy akár a legcsekélyebb alkalom is adódjék a csúfolódásra, ezeket a szent
római Egyházban nem olvassák. Mi mégis a mondott Egyházzal egyetemben
az összes vértanút is, dicsőséges küzdelmeiket is, amelyek inkább ismertek
Isten előtt, mint az emberek előtt, teljes áhítatunkkal tiszteljük.
Hasonlóképpen az Atyák életrajzait, Pálét, Antalét, Hilanonét, és az összes
remetéét, írt meg, Jeromos, a legszentebb férfiú, de csak azokat, amelyeket
minden tiszteletünkkel fogadjuk.
[F ofytatódtk a kö n yvek sorozata, de figyelm eztetéssel társul:] minthogy ezek a
katolikusok kezébe kerülnek, ezt meg kell előznie Szent Pál apostol véleményé-
nek: ‫״‬Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg” [ 1 T e s s z 5 J 1 ] . így van ez
Rufinus szerzetessel, aki az egyházi írások igen sok könyvét kiadta, és néhány
szentírási könyvet is magyarázott. De mivel a tiszteletreméltó Jeromos megbé-
lyegezte ót, az akarat szabadságáról szóló egynémely írás kapcsán, azt a
véleményt valljuk, amelyről tudjuk, hogy az az említett szent Jeromos vélemé-
nye; és nemcsak Rufinusról, hanem mindazokról is, akiket a gyakran említett
férfiú Isten iránti buzgóságból és a hit iránti elkötelezettségből megrótt. -
Hasonlóképpen Órigenész néhány kisebb művét, amelyeket Jeromos, az igen
szent férfiú nem utasít el, olvasásra elfogadjuk. A többiről mindről azonban
azt mondjuk, hogy szerzőjükkel egyetemben ezeket nem szabad elfogadni. ...

A kö n yvek, am elyeket nem sza b a d elfogadni

A többi könyvet, amelyet eretnekek vagy szakadárok írtak vagy szóval 354
hirdettek, semmiképpen nem fogadja el a katolikus és apostoli római Egyház.
[A% a p o k rifek h osszú felsorolása k ö te t k e f i k , egyrészt sfiih e b b értelem ben, m in t
am elyek nem ta r tó n a k a s^en tirá si ká nonba, m ásrészt tágabb értelem ben, a~a~ a%
eretnekséggel m egfertőzött kö n yv e k ]
Megvalljuk, hogy ezek és az ezekhez hasonlók, amelyeket ... a fő eretnekek
... tanítottak vagy írtak (az ó nevüket a legkevésbé sem őrizzük meg), nemcsak
el vannak utasítva, hanem az összes római katolikus és apostoli Egyházból el
vannak távolítva, és szerzőikkel és szerzőik követőivel együtt a kiközösítés
feloldhatatlan bilincsében vannak mindörökre elítélve.

145
*355 Szent I. Gelasius: Értekezés Euriichész és Nesztoriosz ellen

355: A ‫ ״‬Necessarium quoque” értekezés Eutükhész és N esztoriosz el-

len; keletkezési ideje bizonytalan
Kiadva: E. Schwartz, í.m. *345 87g_12 / Thl 532k (= III. tract). - Reg.: )R 670; QPL
1673
A Krisztusban lévő két természet
355 Noha ugyanegy és ugyanaz az Úr Jézus Krisztus, és egészen Isten-ember és
egészen ember-isten, és ami csak az emberi mivolthoz tartozik, azt az Isten-
ember a sajátjává teszi, és mindent, ami Istené, azt az ember-isten birtokolja:
mégis hogy állandóan megmaradjon ez a kötelék, és ne tudjon egyik részről
sem szétbomlani, így az egész ember megmarad annak lenni, ami az Isten,
hogy az egész Isten egészen megmaradjon annak lenni, ami az ember. ...

II. ANASTASIUS, 496. november 24. - 498. november 17. (19.?)

356: Az ‫״‬Exordium pontificatus m ei” levél I. Anasztasziosz császár-

nak, 496 végén
Kiadva: Thl 620-623 (= 1 . levél) / BullCocq l,74b-75a / BullTau l,128b-129a /
vö. Gratianus, Decrtlum, p. I, dist. 19, c. 8 (Frdb 1,63). - R<g..‫ ־‬JR 744 toldalékokkal.

A szetkadárok kiszolgáltatta szentségek értényessége

356 (7. fejezet) Ismerje el szentséges szellemű felséged, hogy a katolikus
Egyház szokásának megfelelően senkinek azok közül, akiket Akakiosz1 megke-
resztéit, vagy akiket a kánonok szerint papoknak vagy levitáknak felszentelt,
Akakiosz neve miatt semmilyen sérelem nem jutott osztályrészül, nehogy
esetleg egy rosszindulatú ember miatt az átadott szentségi kegyelem kevésbé
biztosnak lássék. Mert a keresztség ts ... akár egy házasságtöró vagy egy tolvaj
szolgáltatta ki, mint csorbítatlan ajándék jut el ahhoz, aki megkapja: mert az a
hang, amely a galamb által zengett, az emberi szenny minden foltját kizárja,
mert az kijelenti és azt mondja: ‫ ״‬Ez az, aki keresztel ...” [Lk 3,162,‫ ־‬vö. M t 3.17;
M k 1,11]. (Krisztusról mondja). Mert ha a látható napnak a sugarait, midőn a
legutálatosabb helyeken áthaladnak, érintkezés révén semmi szennyezés nem
piszkolja be, annál inkább annak az erejét, aki a napsugarat láthatóvá tette, a
kiszolgáltató semmilyen méltatlansága sem korlátozza.
(8 . és 9. fejezet) Emiatt tehát ez is ... a jót rosszul szolgáltatva ki, csak magá-
nak ártott. Mert a sérthetetlen szentség, amelyet ő adott, másoknak fenntartót-
ta tökéletes hatását.

357-359: Az ‫ ״‬In prolixitate epistolae” levél Laurentius lignidói (Illíria)

püspöknek, 497-ben
Ezt a levelet tévesen I. Gelasiusnak is szokás tulajdonítani. Az idézett hitvallás megta-
!álható II. Anasztasziosznak 497-ben Ursicinuszhoz intézett és töredékesen fennma-
radt levelében is (Thl 627k = 4. levél).

146
 II. Aiiastasius: Levél Laureutius Ugiudói püspöknek *357-359
Kiadva: O. Guenther: CSEL 3 5 ,2 2 6 1 - 2 2 8 9 (= Collectio Aitllana, 81. levél) / Thl 625k
(= Anastasius, 3. levél) / PL 59.20A-21B (= Gelasius, 2. levél). - Ríg.: JR 746.

Hitvallás
Valljuk tehát, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, az Isten egyszülött Fia, 357
részint minden idők előtt, kezdet nélkül, istensége szerint az Atyától született,
részint Ugyanő, amikor a napok beteltek, a szent Szűz Máriától testet öltött, és
tökéletes ember, aki eszes lélekkel bír és testet vett fel; O egylényegű az Atyával
istensége szerint, és egylényegű velünk embersége szerint. Ugyanis nincs szó
annak kifejezésére, miként lett egységgé a két tökéletes természet. Ezért van,
hogy valljuk az egy Krisztust, aki egy személyben Isten Fia és ember fia, az
Atya egyszülöttét és az elsószülöttet a halottak közül. Tudjuk, hogy ugyan
együtt örök az Ő Atyjával istensége szerint, amely szerint mindeneknek a
teremtője, mégis a Szent Szűz beleegyezése után, midőn az azt mondta az
angyalnak: ‫ ״‬íme, az Úr szolgálója vagyok; történjék velem a te szavad szerint”
[Lk 1,38], méltóztatott a Szent Szűz méhében - a szavak elégtelenek ezt
elmondani - templomot építeni magának, majd azt egyesítette magával.
Tudjuk, hogy nem az égből, a saját szubsztanciájából hozott le, azzal azonosan
örök testet, hanem a mi szubsztanciánk tömegéből vett, azaz a Szűz testéből.
Ezt fogadva és magával egyesítve Isten Igéje nem változott át testté és nem is
mint képzeleti kép jelent meg, hanem változtathatatlanul megőrizte lényegét, s
természetünk zsengéjét magával egyesítette. Mert a kezdet, az Isten Igéje,
természetünknek ezt a zsengéjét nagy jósága miatt magával egyesíteni méltóz-
tatott: O nincs összevegyítve, hanem két szubsztanciában O maga egynek
mutatkozik, amiként meg van írva: ‫ ״‬Bontsátok szét ezt a templomot, és három
nap alatt fel fogom újra építeni azt” \Jn 2,19]. Meghal ugyanis Krisztus Jézus az
én szubsztanciám szerint, amelyet magára vett, és felépíti saját szétbontott
templomát, s ezt O az isteni szubsztancia szerint teszi, ami szerint mindenek
teremtője is.
Természetünkkel egyesülten támadt fel, de aztán már sohasem hagyta el 358
önnön templomát, és nem is hagyhatta el kimondhatatlan jósága miatt, de
maga az Úr Jézus Krisztus egyrészt szenvedésre képes, másrészt nem képes
szenvedni; szenvedésre képes embersége szerint, nem képes szenvedni istensé-
ge szerint. Újjáépítette tehát templomát az Isten Igéje, és végrehajtotta
önmagában a mi természetünk feltámadását és megújulását. És ezt az Úr
Krisztus, miután feltámadott a halottak közül, nyíltan meg is mutatta tanítvá-
nvainak, és így szólt: ‫״‬Tapintsatok meg és lássátok: a léleknek nincs húsa és
csontja, de amint látjátok, nekem van” [Lk 24,39]. Nem azt mondta, hogy
‫ ״‬ahogyan mondásotok szerint vagyok”, hanem azt, hogy ‫״‬van nekem”, úgy,
hogy ha szemléled azt, akinek van, vagy azt, amije van, ne elegyedést, ne
átváltozást, ne megváltozást, hanem egy zárt egységet végy tekintetbe. Ezért a
beütött szegek sebhelyeit is, a lándzsaszúrást is megmutatta, és evett a
tanítványaival, hogy mindezek által tanítsa a mi önmagában helyreállított

147
*357-359 II. Auastasius: Levél Laureutius ligiudót püspöknek

természetünk feltámadását, és mivel a boldog istenség szubsztanciája szerint

változtathatatlan, változhatatlan, szenvedni nem tudó, halhatatlan, semmire
nem szorul rá, elszenvedte minden szenvedését, és megengedte, hogy erósza-
kot szenvedjen saját temploma, amelyet önerejével felépített és saját templo-
mának önerőből való helyrehozatala által végbevitte a mi természetünk
megújítását.
359 Akik pedig azt mondják, hogy Krisztus árnyszerű ember; vagy szenvedni
tudó Isten; vagy testté változott át; vagy nem olyan teste volt, amit magával
egyesített; vagy ezt a testet az égből hozta le, vagy az csak fantáziakép; avagy
hogy az Isten Igéje halandó és rászorult arra, hogy az Atya támassza fel; vagy
lélek nélküli testet vagy érzékek nélküli embert vett fel magába; vagy Krisztus
két szubsztanciája elegyedéssel egyesülve egy szubsztanciává lett; - és nem azt
vallják, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus két vegyítetlen természet, ámde
egyetlen személy, és ezért egy a Krisztus és Ugyanő az egy Fiú: - ezeket a
katolikus és apostoli Egyház kiközösíti.

360—361: A ‫״‬Bonum atque iucundum” levél Gallia püspökeinek, 498.

augusztus 23.
Kiadva: Thl 634-636 (= 6 . levél) / J. Tosi: ÖstVJKTh 5 (1866) 556-559 / BullTau
függelék l,342b-344b. - R^.' JR 751 a függelékkel.

A lelkek eredete és áteredő bún

360 (1 . fejezet, 2. §) [A~t állítják egyes eretnekek,] hogy amiként a szülők anyagi
eredetű váladékból adnak testet az emberi nemnek, ugyanígy az éltető lélek le-
heletét is átadják. ... (4. §) Hogyan gondolják hát az isteni rendeléssel ellentét-
ben, túlságosan testies felfogással, hogy az Isten képére teremtett lélek emberi
elegyítés révén ömlik át és hatol be, amikor az, aki kezdettől fogva cselekedte
ezt, ma sem szűnik meg ezt cselekedni, amint maga mondotta: ‫ ״‬Az én Atyám
mind ez ideig munkálkodik, ezért én is munkálkodom” [iti.Jn 5,17\? ...
(5. §) Minthogy azt is meg kellene érteniük, hogy írva van: ‫״‬Aki öröktől él,
az teremtett mindent” [37r 18,1]. Ha tehát, mielőtt a Szentírás az egyes fajok
szerint bármely egyedi teremtménynek a rendjét és értelmét elrendezné, ‫״‬erejét
tekintve” - amit tagadni nem lehet - ‫״‬és okságilag Isten az idő futásával
párhuzamos művében egész mostanáig működik”1: tehát mindenki nyugodjék
bele a józan tanításba, miszerint O helyezi be a lelkeket, O, aki ‫״‬létre hívja a
nemlétezőket” [Rom 4,17].
361 (4. fejezet, 13. §) Hogyha azt vélik, hogy ők talán igazságosan és jól
beszélnek, hogy méltán mondják, hogy a lelkeket a szülők adják át, —minthogy
a lelkeket a bűnök hálója fonja körül, - az így szólóknak ezzel a bölcs
szétválasztással kellene különböztetniük: hogy ti. a szülők semmi mást nem
tudnak átadni, mint amit előzetes rossz választásuk miatt elkövettek, azaz a
bűnt és a bűn büntetését; ezt a nemzésből következő ivadék világosan
megmutatja, hiszen ebből következően az emberek bűnre hajlóan és erkölcsi-
lég eltorzultan születnek. Világosan látható, hogy bizony ehhez az egyhez
148
 II Anastasms: Levél Gallia püspökeinek *360-361

Istennek semmi köze sincs; s nehogy az emberek a szerencsétlenségnek ebbe a

szükségszerűségébe beleessenek, halálfélelmet keltett s így közölte tiltását és
parancsát. Tehát a nemzés által világosan megnyilvánul, hogy mit adnak át a
szülők, és megmutatkozik, hogy kezdettől fogva egészen végig mit cselekedett
vagy mit cselekszik Isten.

SZENT SYMMACHUS, 498. november 22. - 514. július 19.

362: Az ‫״‬Ad augustae memóriáé” levél I. Anasztasziosz császárnak;

506 és 512 között
Ez a levél az ‫״‬Anasztasziosz elleni védekezés” címet is viseli. 506 és 512 között
íródott.
Kiadva: E. Schwartz, i.m. *345 1 5 4 3 1 - 1 5 5 1 4 / Thl 703k (= 10. levél) / PL 62,68C-
69A / BullTau függelék l,355b-356a. - R«.:JR 761.

A kettősfőhatalom aföldön
(8 ) Vessük hát össze a császárnak járó tiszteletet a pápának kijáró tisztelet- 362
tel: közöttük annyi a különbség, amennyiben amaz az emberi dolgoknak viseli
a gondját, ez pedig az istenieknek. Te, császár, a pápától kapod a keresztséget,
veszed magadhoz a szentségeket, sürgeted az imádságot, reméled az áldást,
kéred a bűnbocsánatot. Végül is te az emberi dolgokat intézed, ó neked az
isteni dolgokat osztja ki. Tehát, hogy azt ne mondjam: felsőbb, de biztosan
egyenlő a méltósága. ...
Legyen ez az ítélet a világban, amit szemlél Isten és az Ó angyalai, legyünk
minden korszak számára látványosság, amely mind a jóéletű papok, mind a
vallásosan mértéktartó császár számára például szolgáljon, mivel főképpen ez a
kér hivatal kormányozza az emberi nemet, és nem lenne szabad, hogy valaki
elóálljon olyannal, amivel az istenséget megsérti, minthogy mindkét méltóság
folytonosan megmaradónak látszik, és így az emberi nemről mindkettő gon-
doskodik.
Kérlek, császár - bocsáss meg hogy, ezt mondom - emlékezzél, hogy te
ember vagy, hogy élni tudj azzal a hatalommal, amelyet Isten neked engedett,
mivel mégha ezek a dolgok meg is történtek emberi ítélet alapján, szükséges,
hogy isteni vizsgálat is aprólékosan megtárgyalja.
Esetleg azt mondod majd, hogy meg van írva: minden hatalomnak alávetve
kell lennünk [10. Tit 3,1]. Mi az emberi hatalmakat a maguk helyén természete-
sen elfogadjuk, amíg nem emelik fel akaratukat az Isten ellen. Egyébként, ha
minden hatalom az Istentől van, akkor az még inkább, amely az isteni dolgok
élére van állítva. Add meg Istennek az Ő részét mibennünk, és mi is megadjuk
Istennek az Ó [//'. tisztelettel részét rajtad keresztül.

SZENT HORMISDAS,
514. július 20. - 523. augusztus 6.

149
* 363-365 Szent Hor1msdns:‫ ״‬Libellus fidei”

363—365: Hormisdas pápa ‫״‬Libellus fidei” című műve, amelyet 515.

augusztus 11-én küldött Konstantinápolyba

Ez a hitvallás az Akakiosz-féle szakadásból visszatérő klérusnak volt szánva. Több

változat közül, amelyek csak alig tértek el egymástól, azt idézzük, amelyet Hormisdas
pápa 515. augusztus 11-én adott át követeinek, és 517. március 18-án írták alá
Konstantinápolyban. Közel jár e főszöveghez még egy szöveg, amit a spanyol
püspökökhöz 517. ápnlis 2-án írott ‫״‬lnter ea quae’ levélhez csatoltak [az eltéréseket
szögletes zárójelbe tettük]. Vö. még a Joannész konstantinápolyi pátriárkának 519.
április 22‫־‬én Hormisdashoz intézett levelében olvasható formulát (Coütcúo Avellana,
159. levél). Iustimanus császár és Menan konstantinápolyi pátriárka 536. március 16-án
(Collectio Avellana, 89. és 90. levél), és később a IV. Konstantinápolyi zsinat (1. ülés)
hasonló formulát írt alá.
Kiadva: O. Guenther: CSEL 35,52028-5225 (= Collectio Avellana, 116b. levél) / Thl
754k (= 7. levél, 9. fejezet). - A második, azaz a spanyol püspökökhöz intézett levélhez
mellékelt formula: Thl 795k / W Haacke, Die Glaubensformel des Papstes Hormisdas im
Acacianischen Schisma (Analecta Gregonana 20; Roma 1939) 10—13. Vö. még CSEL
35,60815-20 33821-339! 34024-3412 80013-801!. - Rg.: QPL 1684; JR 788.

Hitvallás a kns^tológiai (éledések ellen

363 (1 ) Az üdvösség kezdete az igaz hit szabályát megőrizni és az Atyák
határozataitól semmi módon el nem térni. És mivel nem lehet figyelmen kívül
hagyni a mi Urunk, Jézus Krisztus kijelentését, aki azt mondja: ‫״‬Te Péter vagy
és erre a sziklára fogom építeni egyházamat” [Mt 16,18\, és az itt elmondotta-
kát a dolgok tényleges hatásai igazolják, mert az Apostoli Szék mindig megö-
rizte szeplőtelenül a katolikus vallást.
364 (2) Tehát [-!] a legkevésbé sem vágyunk elválasztva lenni ettől a reménytől
és hittől, és mindenben [-!] az Atyák rendelkezéseit követjük, elítéljük az összes
eretnekséget, főként az eretnek Nesztorioszt, aki egykor Konstantinápoly
városának volt a püspöke, akit az Efezusi zsinaton Celesztin pápa, Róma
városának püspöke és Szent [köztiszteiben álló ember] Kürillosz, ,Alexandria
városának püspöke elítélt; tele együtt [hasonlóképpen] kiközösítjük Eutükhészt
és ,Alexandriai Dioszkoroszt, akiket a Khalkédóni szent zsinat, amelyet
követünk és magunkénak vallunk, ítélt el. Ez a zsinat követte a Nikaiai zsinatot
és az apostoli hitet hirdette.
(3) Ezekhez hozzászámítjuk [undorodunk is] a gyilkos Timotheoszt is, akinek
Ailurosz a mellékneve, és az ó tanítványát és m1 ndenl)en követőjét is [-!],
Alexandriai Péter. Ugyancsak [mi] elítéljük és kiközösítjük Akakioszt, egykori
konstantinápolyi püspököt, amazoknak bűntársát és követőjét, akit az Apostoli
Szék elítélt, továbbá akik megmaradtak társas viszonyban amazok közösségé-
vei: mivel akiknek a közösségébe keveredett Akakiosz, az övékéhez hasonló
kárhoztató ítéletet érdemel. Nem kevésbé elítéljük Antiokhiai Péter, az ó és az
összes fent nevezettek követőivel együtt.
365 (4) Emiatt [Mi] igaznak fogadjuk el és helyeseljük a boldog Leó pápa összes
leveleit, amelyeket a keresztény vallásról írt. Ezért, amint már előbb mondtuk,

150
 Szent Hormisdas: ‫ ״‬Libellus fidei” *363-365

mindenben követjük az Apostoli Széket, és hirdetjük összes rendelkezéseit,

[és] ezért remélem, hogy méltónak találtatom veletek abban az egy közösség-
ben lenni, amelyet vall az Apostoli Szék; abban van a keresztény vallás
egészséges és igazi [és tökéletes] szilárd mivolta; azt is megígérjük [megígérem],
hogy az [elkövetkező] időben azoknak a nevét, akik kirekesztették magukat a
katolikus Egyház közösségéből, azaz nem értenek egyet az Apostoli Székkel, a
szentmise szertartása során felolvasni nem engedem meg. [Ha majd megkísér‫־‬
lem, hogy valamiben eltérjek eme hitvallásomtól, vallom, hogy saját ítéletem
szerint azok bűntársa vagyok, akiket kárhoztattam.] (5) Ezt a hitvallásomat
pedig saját kezűleg aláírtam, és neked, Hormisdasnak, Róma városa szent és
tiszteletreméltó pápájának ajánlom [küldöm]. ...

366: A ‫״‬Sicut radoné” levél Possessor afrikai püspöknek, 520. augusztus 13.
Possessor, egy száműzetésben éló püspök, kérte a pápa döntését Reji-i Faustus
kegyelemtanáról {Collectto Avellana, 230. levél / Thiel [= Hormisdas, 115. levél] / PL
63,489k). A pápa válaszában említett ‫ ״‬Fejezetek'’ kétségtelenül ugyanazok, amelyekről
az Orange- 1 zsinat bevezetőjében esik szó: vö *370.
Kiadva: ACOe 4/11,46 / O. Guenther: CSEL 35,7001 & - 2 1 (= Colltclio Avellana, 231.
levél) / Thiel 930 (= Hormisdas, 124. levél) / PL 63.493A (= Hormisdas, 70. levél). -
% .] R 850.
A tekintélyek a kegyelemről szóló tanítás !unatkozásában
(5. fejezet) Hogy pedig a szabadakaratról és az Isten kegyelméről milyen 366
nézetet követ és mit tart szilárdan a római, azaz a katolikus Egyház, bár ezt
Szent Ágoston különböző könyveiből - leginkább amit Hilanushoz és Prospe-
rushoz írt - bőségesen meg lehet ismerni, mégis az egyházi könyvtárak is
tartalmazzák az írásba foglalt ‫ ״‬Fejezeteket'’; ezekről, ha ott nincsenek meg, és
szükségesnek vélitek, intézkedni fogunk; ámbár aki gondosan átelmélkedi az
Apostol mondatait, világosan felismeri, hogy mit kell követnie.

367—369: Az ‫ ״‬Inter ea quae” levél Iustinus császárnak, 521. március 26.

Kiadva: O. Guenther: CSEL 35,71818-72022 (= Collectto Avellana, 236. levél); Thiel
961-963 (= 137. levél 3); PL 63,513D-515A (= 79. levél). - R*.:JR 857.

A z isteni Háromság
(7. fejezet) Mert ha Háromság az Isten, azaz az Atya, a Fiú és a Szentlélek, 367
az Isten pedig egy, amint ezt külön hangsúllyal mondja a Törvényhozó: ‫ ״‬Halld
Izrael, az Úr, a te Istened egy Isten” [MTörr 6,4]: aki ezt másképp gondolja, az
szükségszerűen vagy sokfelé osztja az istenséget, vagy éppen a szenvedést
magára a Háromság lényegére erőlteti rá és ... ez azt jelentené, hogy mint az
istentelen pogányság módján sok istent vezetne be, vagy az érzékelhető
büntetést átvinné arra a természetre, amelytől idegen bármi szenvedés.
(8 . fejezet) A Szentháromság egy valami; szám nem sokszorozza, nem
növekszik úgy, hogy hozzáadnánk, és nem lehet értelemmel felfogni, vagy azt,

151
*367-369 Szent Hornusdas: levél Iustmus császárunk

ami az Isten, megkülönböztetéssel szétválasztani. Következőleg ki tenne

kísérletet arra, hogy egy közönséges felosztást erőszakoljon bele az örök és
áthatolhatatlan szubsztancia titkába, amelyet semmilyen természet, akár még a
láthatatlan teremtmények természete sem tudott kifürkészni, és ki tenne
kísérletet arra, hogy az isteni misztérium titkait visszavezesse emberi módon
egy számításra?‫ ׳‬Imádjuk az Atyát és a Fiút és a Szendéiket, a Háromság
megkülönböztetéssel sem elválasztott, felfoghatatlan és kimondhatadan
szubsztanciáját; e tekintetben a személyek számbavétele megengedi ugyan a
szám használatát, de már a lényeg egysége ezt nem engedi meg. Úgy tegyünk
tehát, hogy őrizzük meg az isteni természet sajátosságait s őrizzük meg
minden egyes személy sajátosságait, de úgy, hogy sem az istenség egyetlen
voltát ne tagadjuk meg a személyektől, sem azt, ami név szerint sajátos, át ne
származtassuk a lényegre.
(9. fejezet) Nagy és felfoghatadan a Szentháromság misztériuma: Isten az
Atya, Isten a Fiú, Isten a Szentlélek, osztatlan Háromság; és mégis tudjuk,
hogy az Atyának a sajátja, hogy a Fiút nemzze; a Fiú-Isten sajátja, hogy az A*
tyától az Atyával egyenlőként szülessék; ugyancsak ismeretes, hogy mi a
Szendélek sajátja.

isteni Ige megtestesülése

368 (1 0 . fejezet) Az Isten Fiának pedig a sajátja, hogy... az utolsó időkben mint
Ige testté legyen és közöttünk lakjék, úgy egyesítve a szent Szűz Mária, az Isten
szülője testén belül, bármilyen elegyedés nélkül mindkét természetét, hogy aki
az idők előtt Isten Fia volt, ember Fia lett, és ember módjára az időben
megszületett, születvén az anyaméhet megnyitva, és az anya szüzességét meg
nem szüntetve, hanem az istenség erejével fenntartva.
(11. fejezet) Az Isten születéséhez teljességgel méltó misztérium, hogy a
szülést romlatlanságban őrizze meg az, aki tette, hogy mag nélkül történjék a
fogantatás; megőrizte, ami az Atyától volt, és szem elé állította azt, amit az
anyától kapott. ...
369 (12. fejezet) Ugyanaz ugyanis az Isten és az ember, nem pedig, amint a
hitetlenek mondják, egy negyedik személy bevezetése történt, hanem maga az
Isten Fia Isten és ember, Ugyanő erő és gyengeség, csekély méltóság és fenség,
aki kiszabadít s akit eladtak, keresztre feszítettek és a mennyek országával
megajándékozott minket; egyrészt a mi gyöngeségünk által, hogy megölhessék,
másrészt a szüleieden hatalom birtokában, hogy a halál el ne pusztíthassa.
(13. fejezet) Annak megfelelően, hogy emberként akart megszületni;
eltemették, és annak megfelelően, hogy hasonló volt az Atyához, feltámadt:
sebeket szenvedve és mint a szenvedők megváltója, egy a halottak közül és az
elhunytak életre keltője, leszállt a poklokra és az Atya öléből nem távozott el.
Ezért lelkét is, amelyet a mindenkire érvényes feltétel szerint kilehelt, egyedül-
álló ereje és csodálandó hatalma szerint csakhamar visszavette.

152
 III. Félix; II. Orange-i zsinat *370-397

III. (IV.) FÉLIX, 526. július 12. - 530. szeptember 22.

370-397: II. Orange-i zsinat, kezdete 529. július 3.
Caesarius, Aries érseke kérte a pápától ezt a ‫״‬pár fejezetet”, hogy kegyelemtanát a
Valence-i zsinaton összegyűlt ellenfeleivel szemben a pápai tekintéllyel megtámogassa.
Ezalatt nemcsak a szűkebb értelemben vett kánonokat kell érteni, ti. az 1-8. fejezetet
(amelyek mindig úgy kezdődnek, hogy ‫״‬Ha valaki”), hanem a Aquitániai Prosper által
az V. század közepén összeállított Sententiae ex Au^usüno dehbatae c. írást, vagyis a 9-25.
fejezetet is (vö. M. Cappuyns, L ’ongine des ‫״‬Capitula" d'Orange, in RechThAM 6 [1934]
121-142). Ezek a kánonok egy bizonyos SyUabus Tre1trensts-bő\ (Tner) lettek átvéve,
melynek a 3—10. kánonjai teljesen megfelelnek az orange- 1 kánonoknak. M. Cappuyns
ezeket Johannes Maxentiusra, a szkíta thcopaschita szerzetesek vezetőjére vezeti vissza
(vö. az ó Libellusát: kiadva ACOe 4/II, 9k; ugyanezen szerzetesek levele az afrikai
püspökökhöz, 6 - 8 . fejezet: PL 65,447B—451C; Fulgentius válasza, a Uber ad Petrum
Diaconum 12kk: PL 65.466A—469B). A zsinatot II. Bonifác pápa erősítette meg (*398-
400). Mint helyi zsinat sokak számára ismeretlen maradt és a VIII. századtól kezdve
feledésbe merült. Csak a Tridenti zsinat tárgyalásai idézték fel emlékezetét.
Kiadta: G. Morin, Caesara Arelatensis Opera varia (Opera omnia 2; Mareüoli 1942) 70—
77 / C. Munier: CpChL 148 (1963) 55-63 / F. Maassen: MGH Leges III, = Concilia 1
(1893) 46-52 / Bruns 2,176-182 / MaC 8/711D-717A.

a) Előszó
... Tudomásunkra jutott, hogy vannak némelyek, akik a kegyelem és a sza- 370
bad akarat kérdéseit eléggé óvatlanul leegyszerűsítve s a katolikus hit szabá-
lyaitól eltérően akarják értelmezni. Ezért az Apostoli Szék figyelmeztetésének
és tekintélyének eleget téve jogosnak és célszerűnek látszott, hogy mindenkitől
megköveteljük és saját kezűleg alá is írjuk ezeket az összefoglaló fejezeteket,
amelyeket az Apostoli Szék nekünk eljuttatott, s amelyeket a régi atyák, a szent-
írási könyveket alapul véve, a szóban forgó ügyre való különös tekintettel
összegyűjtöttek, így óhajtva tanítani azokat, akik e tárgyban másként véleked-
nek, mint kellene. ...

b) Kánonok
Λ ς áteredó bún
1 . kánon. Ha valaki azt mondja, hogy Adám törvénysértése által az ember 371
nem teljesen, azaz nem testileg-lelküeg ‫ ״‬vált rosszabbá1‫ ״‬, hanem úgy hiszi,
hogy amíg a lélek sértetlenül megőrzi szabadságát, a test romlást szenved,
Pelagius tévedésétől rászedetve szembeszegül az írással, amely azt mondja: ‫ ״‬A
lélek, amely vétkezett maga is meghal” [E% 18,20] és ‫ ״‬Nem tudtátok, hogy
annak szolgái vagytok és annak kell engedelmeskednetek, akinek mint szolgák
alárendelitek magatokat?” [Rom 6,16]‫׳‬, valamint: ‫ ״‬Mindenki annak a rabja, aki
legyőzte” [/ö. 2Pét 2,19].
2. kánon. Ha valaki azt állítja, hogy Adám törvényszegése egyedül neki volt 372
romlására, de már sarjadékainak nem ártott, avagy azt bizonygatja, hogy csak a
test halála, amely a bűn büntetése, származott át az első emberről az egész
emberiségre, de már nem így a bűn, amely a lélek halála: az ilyen ember

153
*370397‫־‬ III. Félix: II. Orauge-i zsinat: Kánonok

igazságtalan Istennel szemben és ellentmond az Apostol szavának: ‫ ״‬Egy

ember által lépett be a világba a bűn, és a bűn által a halál, és így a halál minden
ember osztályrésze lett, akiben mindnyájan vétkeztek” [ιό. Rom 5,12 \l.

A kebelem
373 3. kánon. Ha valaki azt mondja, hogy emberi segélykéréssel az Isten
kegyelme elnyerhető, de azt nem mondja, hogy maga a kegyelem indít minket
az érte való fohászkodásra, ellentmond Izajás prófétának, de magának az
Apostolnak is, aki ugyanazt mondja: ‫ ״‬Aki nem keresett, rám talált; nyíltan
megjelentem annak, aki nem kérdezősködött utánam” [Rom 10,20; ιό. Ιζ 65,1].
374 4. kánon. Ha valaki azt állítja, hogy a bűntől való megtisztulásunkhoz
akaratunkat Isten felé kell fordítanunk1, így várva Öt, de azt nem mondja,
hogy a megtisztulásnak már az akarását is a Szendétek belénk áradásának és
bennünk való működésének tulajdonítsuk, magának a Szendéteknek szegül
elten, aki Salamon által ezt mondja: ‫״‬Az akaratot az Úr készíti fel” [Péld 8,35;
LXX]2, és ellentmond az Apostol üdvös szavának is, aki így szól: ‫ ״‬Isten
munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt, jóakaratának megfele-
lóén” [ιό. Fii 2,13\.
375 5. kánon. Ha valaki azt állítja, hogy mind a hit növekedése, mind a hit
kezdete és maga a hívő lelkiállapot, amely által abban hiszünk, aki megigazulttá
teszi az istentelent, s amely által eljutunk a szent keresztségben való újjászüle-
téshez, nem kegyelmi adomány, vagyis nem a Szendétek sugallatából ered,
amely akaratunkat a hitetlenségből a hitre, az istentelenségból az istenességre
irányítja, hanem azt mondja, hogy a hit természet szerint van meg bennünk, az
apostoli dogmák ellenségének bizonyul, hiszen Szent Pál azt mondja ‫ ״‬Bízom is
benne, hogy Aki megkezdte bennetek a jót, Jézus Krisztus napjára be is fejezi”
[Fii 1,16\. És máshol: ‫ ״‬Nektek azt adta az Isten, hogy ne csak higgyetek
Krisztusban, hanem bizony szenvedjetek is érte” [Fii 1£9\. Valamint: ‫ ״‬Kegye-
lemből lettetek megváltva a hit által, s ez nem tőletek van: ez Isten adománya”
[EJ 2,8\. Akik tehát a hitet, amely által Istenben hiszünk, természetesnek
mondják, azok mindazokat valami módon hívőknek minősítik, akik egyébként
idegenek Krisztus Egyházától1.
376 6 . kánon. Ha valaki azt állítja, hogy Isten kegyelme nélkül, pusztán hitünk,
akaratunk, vágyakozásunk, törekvésünk, tevékenységünk, imánk, virrasztá-
sunk, buzgóságunk, könyörgésünk, kérésünk vagy kopogtatásunk által nyerjük
el az isteni irgalmat s nem pedig azt vallja, hogy a Szentlélek belénk áradása és
sugallata által történik bennünk, hogy hiszünk, akarunk, s mind a többit is meg
bírjuk tenni, ahogyan kell, - továbbá akár az emberi alázattól, akár az emberi
engedelmességtől teszi függővé a kegyelem segítségét, és nem ért egyet azzal,
hogy magának a kegyelemnek az ajándéka, hogy engedelmesek és alázatosak
vagvunk, az ilyen tehát ellenszegül az Apostolnak, aki azt mondja: ‫ ״‬Mid van,
amit nem kaptál?” [1Kor4,7\\ ‫ ״‬Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok” [1K0r
15.10]1.

154
 III. Félix: II. Orange-i zsinat: Kánonok ♦ 370-397

7. kánon. Ha valaki határozottan azt állítja, hogy a természet életereje által 377
képes valami jót, ami az örök üdvösséget befolyásolja, üdvösen kigondolni
vagy azt választani, avagy az üdvhozó, azaz az evangéliumi igehirdetéssel
egyetérteni képes a Szendélek megvilágítása és sugallata nélkül, aki az igazság-
gal való egyetértéshez és az abban való hithez a kedvet adja mindenkinek, az
ilyen ember eretnekek módjára csalatkozik, és nem érti Isten szavát, aki az
evangéliumban így szól: ‫ ״‬Nélkülem semmit sem tehettek” \Jn 15,5], de nem
érti az Apostolt sem: ‫״‬Nem mintha magunktól képesek volnánk valamit
kigondolni, mintegy a saját erőnkből, hiszen az alkalmasságunk Istentől való”
[2K0r 3,5]'.
8 . kánon. Ha valaki erősködik, hogy egyesek könyörületből, mások a 378
szabad akarat által, - amely tudjuk, az első ember törvényszegéséből született
utódok mindegyikében megromlott, - juthatnak el a keresztség kegyelmére az
a helyes hittől, - el kell ismerni, - idegenül gondolkodik. Mert az ilyen azt
állítja, hogy az első ember bűne által nem lett mindenkiben erőtlenné a szabad
akarat, s úgy véli, hogy nem is sérült meg olyan mértékben, hogy egyesek
mégis Isten kinyilatkoztatása nélkül is, pusztán a maguk erejéből az örök
üdvösség titka után kutatni ne tudnának. Hogy ennek éppen az ellenkezője
igaz, azt maga az Úr bizonyítja, akinek tanúsága szerint, nemcsak egyesek,
hanem senki sem juthat el Őhozzá, ‫״‬csak, akit az Atya vonz” [!». Jn 6,44],
amint Péternek is mondja: ‫ ״‬Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem a test és a
vér nyilatkoztatta ezt ki neked, hanem az én mennyei Atyám” [Mt 16,17]·, s az
Apostol is azt mondja: ‫ ״‬Senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hacsak nem a
Szentlélek által” [IKor 12,3]1.
9. kánon. ‫ ״‬Isten segítségéről. Isteni ajándéknak köszönhető akár helyesen 379
gondolkodunk, akár visszatartjuk magunkat a téves és igazságtalan lépésektől,
mert ahányszor jót teszünk, Isten az, aki bennünk és velünk cselekszik, hogy
cselekedhessünk”1.
10. kánon. Isten segítségéről. Az újjászületetteknek is és a gyógyultaknak is 380
mindig kérni kell Isten segítségét, hogy eljuthassanak a jó célhoz, vagy hogy
kitarthassanak a jócselekedetben1.
1 1 . kánon. ‫ ״‬A fogadalmak kötelezettségéről. Helyesen semmit sem ajánlha- 381
tünk fel az Úrnak, csak azt, amit Tőle kaptunk, hogy felajánljuk” 1, amiként
olvassuk is: ‫״‬Amit a Te kezedből kaptunk, azt adjuk Neked” [IKróti 29,14].
12. kánon. ‫״‬Milyennek szeret minket Isten? Isten olyannak szeret minket, 382
amilyenek az Ő jövőbeli adományai révén vagyunk, s nem olyannak, amilyenek
saját érdemünkből vagyunk”1.
13. kánon. A szabad akarat helyreállításáról. A szabad akarat az első 383
emberben meggyöngült, s nem állítható vissza másként, csak a keresztség
kegyelme által. ‫ ״‬Ami elveszett, nem kapható vissza, csak attól, aki adni tudta.
Amiért maga az Igazság mondja: Ha tehát a Fiú szabaddá tesz titeket, akkor
valóban szabadok lesztek‫\ ״‬Jtt 8,J6]1.

155
*370-397 III Félix: II. Orauge-i zsinat: Kánonok

384 14. kánon. ‫ ״‬A nyomorúságtól, legyen bármekkora, senki sem szabadulhat
meg, csak az, akin előzőleg megkönyörült az Isten” 1, amint a Zsoltáros
mondja: ‫״‬Siess elénk irgalmaddal Urunk!” [Zsolt 78,8], És ez is: ‫ ״‬Az én Istenem
megelőz engem irgalmával” [Zsolt 59,1 /].
385 15. kánon. ‫ ״‬Adám megváltozott abból az állapotából, amelyben Isten
megalkotta, de gonoszsága folytán rosszabbra változott. Ezt az állapotot,
amelyet a gonoszság művelt, a hívó elhagyja, de új állapota Isten kegyelme
folytán jobb a megelőzőnél. Míg tehát az első változás az első törvényszegő
miatt lett, ez az újabb a Zsoltáros szerint: «Α Magasságbeli jobbjának
megváltozása» [Zsolt 77,1 /]”1.
386 16. kánon. ‫ ״‬Senki se dicsekedjék azzal, amije látszatra van, mintha nem
kapta volna; vagy azt ne gondolja, hogy azért kapta, mert a betűt leírták, hogy
olvassák, vagy fölolvasták, hogy hallani lehessen. Amint az Apostol is mondja:
«Ha a Törvény útján igazzá válhat az ember, Krisztus hiába halt meg» [Gál
2.21] . És: «Fölment a magasba és magával vitte a foglyokat, s az embereknek
ajándékot osztott» [Ef 4,8, vö. Zsolt 68,19]". Innét birtokol, aki birtokol; de
bárki ragadja, hogy innét bírja azt, amije van, annak vagy nincs semmije
valójában, vagy ‫״‬amije van is, elveszik tőle [Mt 25 ^29]”1.
387 17. kánon. ‫״‬A keresztények bátorságáról. A pogányok erejét e világ
kívánsága, de a keresztények erejét Isten szeretete adja, amely kiáradt szívünk-
be, nem szabad akaratunkból, ami tőlünk van, hanem a nekünk ajándékozott
Szentlélekkel [Rom 5,5]"1.
388 18. kánon. ‫״‬Semmiféle érdem nem előzi meg a kegyelmet. Az elvégzett
jócselekedetekért díjazás jár; ám ezeket, hogy legyenek, megelőzi a kegyelem,
amely viszont nem jár”1.
389 19. kánon. ‫ ״‬Kizárólag Isten könyörülete által lehet üdvözülni. Teremtóje
segítsége nélkül az emberi természet még akkor sem óvná meg magát, ha meg-
tartja a teremtésben kapott épségét. S ha Isten kegyelme nélkül az üdvösséget
sem képes megőrizni, amit kapott, hogyan tudná Isten kegyelme nélkül megú-
jítani azt, ami elveszett” 1.
390 20. kánon. ‫ ״‬Isten nélkül az ember nem képes semmi jóra. Isten sok jót mű-
vei az emberben, amiket az ember nem tesz meg; de az ember semmi jót nem
tesz, amit ne adna a kezére Isten, hogy azt az ember megtegye”1.
391 21. kánon. ‫״‬A természet és a kegyelem. Azokhoz, akik a Törvény által
akartak megigazulni, s közben kiestek a kegyelemből, nagyon igazul szólott így
az Apostol: Ha a törvényből van a megigazulás, Krisztus hiába halt meg [Gál
2.21] \ de azoknak is, akik a kegyelmet, amelyet a Krisztusban való hit ajánl és
fölfog, természetnek gondolják, ugyanígy ezt lehet mondani: Ha a természet
útján igazzá válhat az ember, «Krisztus hiába halt meg». Mert eleddig volt a
Törvény és nem vezetett megigazulásra; mert volt a természet és nem vezetett
megigazulásra. Ezért hát Krisztus nem halt meg hiába, hogy a Törvény is általa
teljesedjék be, aki azt mondja: «Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem
teljessé tenni» [Mt 5,17], s az Adámban megromlott természet Őáltala újuljon

156
 III. Félix: II. Orange-1 zsinat: Kánonok * 370-397

meg, aki azt mondta, «azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elve-
szett» [LJk. 19,10)”\
22. kánon. ‫ ״‬Ami az ember sajátja. Az embernek semmije sincs a maga 392
erejéből, csak hazugság és bűn. Ha pedig az ember birtokol valamt igazságot és
megigazulást, az abból a forrásból van, amelyre szomjaznunk kell ebben a
pusztaságban, hogy mintegy cseppjeivel bepermetezve el ne lankadjunk az
úton1‫ ״‬.
23. kánon. ‫ ״‬Isten és az ember akaratáról. Az emberek saját akaratukat 393
követik, nem Istenét, amikor Istennek nem tetsző dolgot művelnek; amikor
pedig úgy cselekszenek, hogy akaratuk az isteni akaratnak szolgáljon, bár
akarattal teszik azt, amit tesznek, mégis annak akaratát követik, aki előkészíti és
utasítja őket, hogy éppen azt akarják”1.
24. kánon. ‫״‬A szólóvesszókröl. A vesszők úgy kapcsolódnak a szólótóhöz, 394
hogy annak életéhez semmivel sem járulnak hozzá, ám onnét kapják azt, ami
az élethez kell: hiszen a szólőtó van a vesszőkben, hogy életfontosságú tápa-
nyaggal szolgáljon nekik, s nem a vesszők szolgálnak ezzel neki. Ezért nem
Krisztusnak, hanem tanítványainak van hasznára, ha egyrészt megmaradnak
Krisztusban, másrészt bírják a bennük maradó Krisztust. Mert ha levágták a
vesszőt, az eleven gyökérből egy másik hajthat ki; ám a levágott vessző nem
élhet gyökértelenül [vö.Jn 15y5k]”1.
25. kánon. ‫״‬A szeretetről, amellyel Istent szeretjük. Istent szeretni teljesség- 395
gél Isten adománya. Hogy szeressék, az adományt O maga adta, aki még nem
szeretve már szeret. Amikor még nem voltunk neki tetszők, már szeretett
minket, hogy meg legyen bennünk, amiért tessünk neki. Mert a szeretetet
kiárasztotta szívünkbe az Atya és a Fiú Lelke, akit az Atyával és a Fiúval együtt
szeretünk1‫ ״‬.

c) Befejezés, fogalmazta Caesarius arles-i püspök

A kegyelem, emberi együttműködés és a~ eleit elrendelés

A fönt idézett szentírási helyek és a régi atyák meghatározásai alapján Isten 396
irgalmával hirdetnünk is, hinnünk is kell, hogy a szabad akarat az első ember
bűne által olyan mértékben elhajlott és meggyöngült, hogy azután senki sem
tudja megfelelő módon szeretni Istent, senki sem tud hinni Istenben, és senki
sem tudja megtenni Istenért, ami jó, hacsak az isteni irgalom kegyelme elébe
nem megy. Ezért a Pál apostol által dicsért tündöklő hitet [Zsid 11] az igaz Ábel
és Noé, Abrahám, Izsák és Jákob, s valamennyi ószövetségi szent ember nem a
természet ajándékaként kapta meg, amelyben Ádám a kezdet kezdetén része-
sült, hanem, hisszük, Isten kegyelme adta meg nekik.
Ez a kegyelem az Úr eljötté után sem birtoka a keresztségre vágyók szabad
akaratának, hanem amint megismertük és egyszersmind hisszük is, Krisztus
bőkezűségének a hatása úgy, ahogyan Pál apostol hirdeti, és amit már sokszor
leszögeztek: ‫ ״‬Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztus-

157
* 370-397 III. Félix: II. Ora11gc-1 zsinat: Befejezés

bán, hanem szenvedjetek is érte” [Fii 1J29\. S emellett: ‫ ״‬Isten, aki megkezdte
bennetek a jót, a mi Urunk napjára be is fejezi” (F/7 1,6]. És m ásutt
‫ ״‬Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok
érdeme, hanem Isten ajándéka” [EJ 2,8]. S önmagáról azt mondja az Apostol:
‫״‬Irgalmat nyertem, hogy hitelt érdemlő legyek” [1K0r 7£5; 1Tim 1,13]. N em
azt mondta tehát: ‫״‬mert hitelt érdemlő voltam”, hanem: hogy legyek. És
másutt is: ‫״‬Mid van, mit nem kaptál?” [1K0r 4,7\. Valamint: ‫״‬Minden jó
adomány és minden tökéletes ajándék fölülről van, a világosság Atyjától száll
alá” [Jak 1,17\. És: ‫״‬Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak nem
felülről kapta” \Jn 3,27\. A Szentírásban megszámlálhatatlan sok helyen
találhatunk ilyen bizonyságtételeket s fel is sorolhatnánk őket a kegyelem
igazolására, de rövidségre törekedvén többet nem említünk, mivel nagyon igaz,
hogy akinek a kevés nem elég, annak a több sem használ.
397 A katolikus hímek megfelelően azt is hisszük, hogy a keresztség kegyeimé-
nek befogadása után minden megkeresztelt tartozik azzal, és képes is rá, hogy
Krisztus segítségével és együttműködésével betöltse mindazt, ha hűségesen
fáradozni akar, ami a lélek üdvösségéhez szükséges. Nemcsak nem hisszük,
hogy az isteni eleve elrendelés némelyeket valóban gonoszságra rendelt volna,
hanem azokat, akik ilyen gonoszságot akarnak hinni, megátkozzuk és kirekesz-
téssel sújtjuk.
Üdvösségesen valljuk és hisszük azt is, hogy összes jócselekedeteinkben
nem mi vagyunk a kezdeményezők, hogy ezért megkapjuk a könyörülő Isten
segítségét, hanem Isten az, aki minden előzetes érdem nélkül bennünk mind a
hitet, mind az iránta való szeretetet fölkelti, hogy egyrészt őszintén akarjuk a
keresztség szentségét, másrészt a keresztség után az O segítségével teljesíthes-
sük is mindazt, arru neki tetszik. Ezért kifejezetten hinni kell, hogy a lator, akit
az Úr a paradicsomi hazába szólított [Lk 23,43], és Kornéliusz százados,
akihez Isten elküldte angyalát [ApCsel 10,3], és Zakeus, aki méltó volt arra,
hogy magát az Urat fogadja [Lk 19,6], csodálatos hitüket nem a természet
erejénél fogva birtokolták, hanem az isteni bőkezűség adományaként.I.

II. BONIFÁC, 530. szeptember 22. 532. október 17.

398-400: A ‫״‬Per filium nostrum” levél Caesarius arles-i püspöknek,

531. január 25.
Kiadva: G. Monn, i.m. *370° 67-69 / C de Clercq: CpChL 148A (1963) 6 6 - 6 8 /
vö. még a (részben javításra szoruló) kiadásokat: PL 65,31 C-33B; 45,1790k / MaC
8.735D-736D.
A II. Orange-1 *sinat megerősítése
398 (1. fejezet) ... Panaszodra, amelyet dicséretes hívő aggodalommal fogai-
máztál meg, nem késlekedünk katolikus választ adni. Jelzed ugyanis, hogy
néhány püspök Galliában, midőn már belenyugodtak, hogy a többi a jó Isten

158
 II. Bonifác Levél Caesarius arles-i püspöknek *398-400

kegyelméből származik, csak a hitet illetően, amellyel Krisztusban hiszünk,

vannak olyan nézeten, hogy az a természettől van, nem a kegyelemtől; és azt
mondani vétek, hogy az Adámról származó emberek szabad akaratában ez
megmaradt, nem pedig az isteni irgalmasság bőkezűsége juttatja most is az
egyes embereknek. Sürgeted, hogy a bizonytalanság megszüntetése érdekében
az Apostoli Szék tekintélyével erősítsem meg hitetek megvallását, amellyel ti
azt valljátok, hogy éppen ellenkezőleg, a Krisztusban való helyes hit és az egész
jóakarat kezdete, a katolikus igazság szerint az Isten megelőző kegyelme révén
bele van csepegtetve az egyes emberek határozott érzületébe.
(2. fejezet) Minthogy bebizonyosodott, hogy erről a dologról sok atya, min- 399
denekelött a boldog emlékezetű Ágoston püspök, de püspök elődeink ts az
apostoli székben a lehető legrészletesebb érveléssel értekeztek, amiért is a
továbbiakban már senkinek sem szabad, hogy kétséges legyen: magát a hitet is
kegyelemből kapjuk -, ezért hát feleslegesnek tartottuk a sokrétű válaszadást.
Leginkább azért, mivel az Apostoltól célzatosan a következő kijelentéseket
választottad: ‫ ״‬Irgalmat nyertem, hogy hívó legyek” [JKor 7J5], és másutt:
Nektek megadatott Krisztusért, hogy ne csak higgyetek benne, hanem szén-
vedjetek is érte [vő. Fii 125]', ezekből a kijelentésekből nyilvánvalóan kitűnik,
hogy a hitet, amellyel Krisztusban hiszünk, amint az összes javakat is, az egyes
emberek a felülről jövő kegyelem ajándékaként kapják, nem pedig az embert
természet képességéből. Örülünk, hogy ezt a dolgot te is, Testvérem - miután
megbeszélést tartottál egyes gall iái papokkal - , a katolikus hit szerint értelmez-
ted: ti. azokban a dolgokban, amelyekben jelzésed szerint egyetértőén leszö-
geztétek, hogy a hitet, amellyel Krisztusban hiszünk, az istenség megelőző
kegyelme adja; azt is hozzátéve, hogy egyáltalán semmi Isten szerint való jó
nincs, amelyet Isten kegyelme nélkül valaki akár akarhatna, akár elkezdhetne,
akár megcselekedhetne, akár véghezvihetne, amint Üdvözítőnk maga mondja:
‫ ״‬Nélkülem semmit sem tehettek” \Jn 15,5].
Biztos ugyanis és katolikus tanítás, hogy az összes javak tekintetében,
amelyeknek legfőbbje a hit, az isteni irgalmasság megelőz bennünket, még-
nem-akarókat, hogy akarjunk, bennünk van, amikor akarunk, és követ is, hogy
kitartsunk a hitben, amint Dávid próféta mondja: ‫ ״‬Én Istenem, irgalmassága
megelőz engem” [Zsolt 58,1 /]; és ismét: ‫ ״‬Irgalmasságom vele van” [Zsolt
88.25], és másutt: ‫ ״‬Irgalmassága követ engem” [Zsolt 22,6]. Hasonlóképpen
mondja Szent Pál is: ‫״‬Vagy ki adott előbb neki, hogy visszakövetelhetné tőle?'
Mivel minden belőle, általa és Őbenne van” [Rám 11,35k\.
Ezért szerfölött csodáljuk azokat, akik ellenkezőleg vélekednek: olyannyira 400
terhelve vannak még egy ősi téveszme maradványaival, és nem hiszik el, hogy
Krisztushoz nem a természet, hanem Isten jótéteménye révén jutunk el. Azt
mondják, hogy inkább a természet java - amelyről tudjuk, hogy Adám bűne
megrontotta - a mi hitünk szerzője, mint Krisztus; és nem értik meg, hogy
hangosan ellene mondanak az Úr kijelentésének, miszerint: ‫״‬Senki sem jön
hozzám, hacsak Atyám meg nem adta ezt neki” [Jn 6,44]■, de ugyanakkor Szent

159
*398-400 II Bonifác: I^evél Caesarms arles-i püspöknek

Pállal is ellenkeznek, aki ezt kiáltja a Zsidókhoz írt levélben: ‫ ״‬Fussuk m eg az

előttünk levő pályát, tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzójére, Jézus
Krisztusra em elve” [Zsid 1 2 ,1k\. M inthogy ezek a dolgok így állnak, nem
tudjuk kitalálni, mi az, amit az emberi akaratnak tulajdonítanak, Isten kegyelme
nélkül, a Krisztusban való hitet illetően; hiszen Krisztus a hit szerzője és
be végzője. - (3. fejezet) Ennek következtében ... a fent írott hitvallásotokat,
m int amely m egegyezik az Atyák katolikus szabályaival, jóváhagyjuk.

II. JÁNOS, 533. január 2. - 535. május 8.

401—402: Az ‫״‬Olim quidem ” levél a konstantinápolyi szenátoroknak,

534. március
Egyes szkíta szerzetesek Maxentius vezetésével az ‫״‬unus de/ex Tnnitate passus est” (a
Szentháromságból csak egy (személy) szenvedett) formula hívei voltak. A formula a
monofizita Petrus Fullo tnshagionjának elutasításaként is feltűnhet, amelyik a «άγιος ó
θεός, άγιος ισχυρός, άγιος αθάνατος» liturgikus aklamációt (‫״‬szent Isten, szent Erős,
szent Halhatadan”) nemcsak Krisztusra, hanem az egész Szentháromságra vonatkoz-
tatta, úgyhogy a 435 körül hozzátoldott «σταυρωθείς διήμας» (‫״‬értünk keresztre
feszíttetett”) Isten szenvedésre való képességére (theopaschitismus) utalt. Az ilyen
gyanú elhárítása végett Hormisdas pápához folyamodtak a szerzetesek, aki azonban
elodázta a döntést és meghagyta, hogy meg kell elégedniük a Khalkédóni zsinat és I.
Leó ‫ ״‬TomuS’-Ának knsztológiájával. Ezt követően Iustimanus császár oltalmába vette
őket egyes konstantinápolyi szerzetesekkel, az akoimetákkal szemben, és II. Jánostól
kieszközölte, hogy a szkíták formuláját hagyja jóvá és a bevádoló szerzeteseket ítélje el
(II. János, az ‫ ״‬Inter elönti' levél Iustimanus császárhoz, 534. március 25.: CSEL 35,320-
328 / PL 66,17-20). A formula a ‫״‬tulajdonságok felcserélhetősége” (communicatio
ídiomatum) elve alapján igazolható. Iustmianus II. Jánoshoz küldött levelében (vő.
Collectio Avtllana, 84. 91. levél: CSEL 35,322-325 344-347) három kérdést terjesztett
elő; ezekre válaszolt a pápa a konstantinápolyi szenátorokhoz írt alábbi levelében.
Kiadva: ACOe 4/11,206-210 / PL 66.20C-23C / MaC 8.803E-806D / HaC
2,1150C-1152E / BullTau Függelék l,496a-500a. - Reg.: C1PL 1692; JR 885.

A tulajdonságok kicserélhetősége
401 [Iustmianus császár], amint levelének tartalmából m egtudtátok, jelezte, hogy a
következő három kérdésről keletkezett vita: (I) Vajon ‫ ״‬az egy a H árom ságból”
Krisztusról, a mi Istenünkről m ondható-e cl, azaz a Szenthárom ság három
szem élye közül egy szent személyről? (II) Vajon Krisztus Isten, aki istensége
folytán nem szenvedhet, testileg szenvedett-e? (III) Vajon sajátos és igazi ér-
telem ben ‫ ״‬Istenszülónek és a tőle testet öltött Ige-Isten anyjának” kell-e ne-
vezm a mi Istenünk és Urunk Jézus Krisztus Anyját, a m indig Szűz Máriát? ...
[ad I, 0‫ ״ ״‬egy a Szentháromságból szemedéit” kifejezés.] A következő példák
segítségével nyilvánvalóan megmutatjuk, hogy Krisztus az egy a H árom ságból,
azaz egy szent szem ély (amelyet a görögök hüposztazisznak mondanak) a
Szenthárom ság három szem élye közül; [idézte többek között: Tér 3£2; 1Kor 8,6; és
a Nikaiai hitvallás].

160
 II. Jáuos: Levél a konstantinápolyi szenátoroknak *401-402

[ad II, Krisztus Jsten, aki testben szenteden"] Mindazonáltal a következő

példákkal megerősítjük, hogy Isten testileg szenvedett [MTörr 28,66; Jn 14,6;
M ai 3,8;ApCsel 3,15; 1Kor 2,8; Alexandriai Kurillosz 12. Anathema; I. Leó, Tomus
ad Flavianum; stb].
[ad III, Jsten anyja” titulus] Azt pedig helyesen tanítjuk, hogy a dicsőséges és
szent, mindig Szűz Máriát sajátos és igazi értelemben Istenszülőnek és a belőle
testet öltött Ige-Isten Anyjának vallják a katolikus emberek. Mert Ugyanő (az
Ige-Isten) az idők beteljesülésekor sajátosan és a szent és dicsőséges Szűzanyá-
ból igazi értelemben megtestesülni és születni méltóztatott. Ezért tehát, mivel
sajátosan és igaz értelemben az Isten Fia tőle vette testét és tőle született, ezért
valljuk, hogy ő sajátosan és igaz értelemben a tőle testet vett és született Isten
anyja; éspedig ‫״‬sajátosan”, nehogy azt higgye valaki, hogy az Úr Jézus valami
megtiszteltetésként vagy kegyként kapta az Isten nevet - amiként Nesztoriosz
dórén gondolja; ‫ ״‬igaz értelemben” pedig azért, nehogy azt higgye valaki, hogy
csak fantáziaképben vagy valamilyen módon nem igazi testet vett magára a
Szűztől, amint ezt az istentelen Eutükhész állította.
[A krisetológia összefoglalása] A felsoroltak révén tehát nyilvánvalóan kimu- 402
tattuk, ... milyen választ remélt a császár, mit követ és tisztel a római Egyház,
hogy ti. a mi Krisztus Urunk, amint gyakran mondtuk, a Szentháromság egyik
személye, akiről meg kell értenünk, hogy két természete van, azaz aki tökéletes
istenségében és emberségében, nem úgy, hogy előbb létezett a teste és azután
egyesült az Igével, hanem magában az Ige Istenben kapta kezdetét, hogy
legyen. Tehát mivel az Ige-teste anyai testből vette kezdetét, nem sértve mind-
két természetnek, azaz az istenségnek és az emberségnek [iö. *293] a sajátossá-
gát és igazságát, ezért katolikus módon a mi Urunk Jézus Krisztust Isten
Fiának valljuk, minden ezután való átváltozást vagy elegyedést kizárva.
Benne ugyanis a természeteket sem értjük meg másképpen, hacsak nem
értjük és valljuk az istenség és az emberség különbségeit. De nem is értei-
mezünk Krisztusban két személyt azáltal, hogy két természetről beszélünk,
hogy úgy lássék, megosztást hajtunk végre az egyesülésben, és hogy ne három-
ság legyen, hanem négyesség, ami távol legyen, s amit Nesztoriosz gondol
eszte-lenül; nem is elegyítjük össze ezeket az egyesített természeteket, midőn
Krisztus egyetlen személyét valljuk, ahogyan azt az istentelen Eutükhész akarja
hinni. Leó pápa ‫״‬Tomus”-át pedig és az összes leveleit, ugyancsak a négy
zsinatot is, a Nikaiait, az I. Konstantinápolyit, az I. Efezusit és a Khalkédónit —
amint a római Egyház eddig elfogadta és tiszteli - követjük, magunkévá
tesszük és sértetlenül megtartjuk.

VIGILIUS, 537. november 11. (március 29.) - 555. június 7.

Silvenus pápát Theodóra császárné kezdeményezésére tették le hivatalából, és március

29‫־‬én Vigiliust nyilvánították utódjának. Silverius november 11-i lemondása után lett
Vigilius törvényesen is pápa.

161
*403‫־‬411 Vigilius: lustmiamis császár rendelkezése Menasz konstantinápolyi pátriárkának

403-411: Iustinianus császár rendelkezése Menasz konstantinápolyi pát-

riárkának, amelyet a Konstantinápolyi zsinaton tettek közzé, 543-ban
Azon jeruzsálemi szerzetesek ellen, akik Ongenész tanait tévesztették, Iustinianus
császár, aki magát a császári trónon ülő teológusnak tartotta, Ongenész Depnnapus
című művéből többek között a következő kilenc anathcmatizmust (azaz kiközösítő
tételt) szerkesztette meg, amelyekkel ó az (542 végén és 543 elején írt) Adversus
Ongenem liber című művét, 1 1 1 . Edulum-λ t zárta. Iustinianus anathematizmusait 543‫־‬
bán a Konstantinápolyi zsinaton hirdették ki. Úgy tűnik, Vigilius pápa konstantiná-
polyi tartózkodásakor (547-555) erősíthette meg ezeket, amint arra Cassiodorus De
institutionibus divtnarum litterarum című művében utal (PL 70,1111D). Ezenkívül egy
15 anathematizmusból álló sorozatot is ennek a zsinatnak tula|donítanak (MaC
9,396—400 / Hn 175. § / P. Koetschau, Lm. CXXI-CXXIII: csak az 1 - 6 anathema-
tizmus). Ez utóbbiakat itt nem vettük figyelembe.
Kiadva: ACOe 3,213k / P. Koetschau, Ongenes' Werke 5 (GChSch; Leipzig 1913): De
prindpiis, CVIIk / PG 86,989 / PL 69,221 A-D / MaC 9,533A-D / HaC 3.279C-E.

Kiközösítő tételek Ongenész *Uen

403 1 kánon. Ha valaki azt mondja vagy gondolja, hogy az emberek lelkei előbb
léteztek, ugyanis ezek azelőtt oly lelkek és szent erők voltak, akik az isteni
szemlélődés teljességét kapták, de rosszabbra fordultak, ezért elhidegültek az
Isten szeretetétől, és ezért nevezték azokat görögül pszükhének, azaz léleknek,
és vezeklés végett lettek bebocsátva a testekbe, legyen kiközösítve.
404 2. kánon. Ha valaki azt mondja vagy gondolja, hogy az Űr lelke előbb
létezett és egyesülve volt Istennel, az Igével, a megtestesülés és a Szűztől való
születés előtt, legyen kiközösítve.
405 3. kánon. Ha valaki azt mondja vagy gondolja, hogy először megformáló-
dott a mi Urunk Jézus Krisztusnak a teste a Boldogságos Szűz méhében, és
azután egyesült vele Isten, az Ige, és a Lélek, amely ugyanis előbb megvolt,
legyen kiközösítve.
406 4. kánon. Ha valaki azt mondja vagy gondolja, hogy minden mennyei
rendhez hasonlít Isten, az Ige, a kerubok számára kerub, a szeráfoknak pedig
szeráf lett, és minden felső égi erőhöz teljességgel hasonló lett, legyen
kiközösítve.
407 5. kánon. Ha valaki azt mondja vagy gondolja, hogy a feltámadásban az
emberek teste, mint gömb alakú támad fel, és nem vallja, hogy mi felegyene-
sedve támadunk fel, legyen kiközösítve.
408 6. kánon. Ha valaki azt mondja vagy gondolja, hogy a menny és a nap és a
hold és a csillagok és a vizek, amelyek az mennyek fölött vannak, valamiféle
lelki és értelemi [anyagi]1 erők, legyen kiközösítve.
409 7. kánon. Ha valaki azt mondja vagy gondolja, hogy az Úr Krisztus a jövő
korszakban (saeculum) keresztre fog feszíttetm a démonokért, miként az
emberekért, legyen kiközösítve.

162
 Vigilnis: Iustiuiainis császár rendelkezése Menasz konstantinápolyi pátriárkának *403411‫־‬

8. kánon. Ha valaki azt mondja vagy gondolja, hogy Isten hatalma véges, 410
vagy azt, hogy O csak annyit alkotott, amennyit át tud fogni és gondolni, vagy
azt, hogy a teremtmények Istennel együtt örökké vannak, legyen kiközösítve.
9. kánon. Ha valaki azt mondja vagy gondolja, hogy időleges a démonok és 411
a gonosz emberek vezeklése, és annak valamikor a jövőben vége lesz, vagy
helyreállítása és megújítása lesz a démonoknak és a gonosz embereknek,
legyen kiközösítve.

412-415: A ‫״‬Dum in sanctac” levél az Isten egész népéhez, 552. február 5.

A pápa, aki a császár elől Khalkédónba menekült, ebben a levélben szembehelyezkedik
a császár monofizita törekvéseivel.
Kiadva: E. Schwartz, Vigiliusbnefc (SbBayAk, Philosophisch-histonsche Abteilung
1940, 2. füzet) 5 2 7 - 8 1 4 / PL 69.56B-57D / MaC 9.53A-54D. - Reg:] R 931.

Vigilius pápa hitvallása

Tudja meg tehát mindenki, hogy mi azt a hitet hirdetjük, tartjuk és védel- 412
mezzük, amelyet az apostolok áthagyományoztak, az ó utódaik sértetlenül
megőriztek, amelyet a háromszáztizennyolc résztvevő atya tisztelendő Nikaiai
zsinata a Szendélek megvüágosítását megkapva elfogadott és hitvallásba
foglalt, és ezután másik három szent zsinat, azaz a Konstantinápolyi ... az
Efezusi ... a Khalkédóni ... is hirdetett.
Innen van, hogy a mi Urunk a tévedések ilyen vadsága ellen mennyei intéz- 413
kedéssel fel fegyverezte a pásztori tisztséget, amelyet Szent Péter apostolra
bízott rendelkezése szerint, amikor háromszor így szólt: ‫ ״‬Legeltesd juhaimat!”
\}n 21,16\. És helyes volt, hogy arra bízta a juhok legeltetésének a gondját,
akinek megdicsérte az Urat megvalló dicsőséges hitvallását. ... amikor a kérdés
és a felelet csodálatos rövidségébe foglalva megvallotta, hogy Ugyanő, (Knsz-
tus) az ember és az Isten Fia: ‫״‬Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia” [Mt 16,16]‫׳‬,
rámutatva ti. az Ó legszentebb megtestesülése titkára, miközben a személy egy-
ségében, megőrizve a kettős természet sajátosságait, ugyanaz a valaki ember és
Isten, hogy állandóan megmaradjon az, amit a mindig Szűz Anyától vett
magára az időben, és az, aminek született az Atyától az idők előtt.
Vártuk az Ige-Istent, a mi Emmánuelünket, akiről a törvény és a próféták
tanítása már hírt adott, s aki eljött, önmagával elegyítedenül, osztatlanul,
átválthatatlanul és szubsztanciálisan egyesítve testét. ‫ ״‬Az Ige testté lett és
köztünk lakott” \Jn 1,14], aki egésznek tekintendő a saját tulajdonságait
illetően, egésznek tekintendő a mi tulajdonságainkat illetően, aki magára vette
az anyaméhből testét, eszes és értelmes lélekkel együtt. ...
Emberi mivolta kezdetét vette, hogy örökkévalóságának örököstársaivá
tegyen minket; természetünk részesévé méltóztatott lenni, hogy minket halha-
tatlanságának részeseivé tegyen; szegénnyé lett, noha gazdag, hogy ínségéből
gazdagodjunk; mindazt, ami a mienk, büntetéseink adóslevelét érvénytelenné
téve, megbocsátotta [vő. K0I2,13k] ... azt vitte végbe..., mint ‫״‬közvetítő Isten és

163
*412-415 Vigilius: Levél az Isten egész népéhez

ember között, az ember Krisztus Jézus” [1Tim 2 ,f\, hogy az átok alól, amely
nyűgözte az első, a földi embert, akit a halál kötelékei fogva tartottak,
fölszabadított, mint a második, a mennyből való ember [1Kor 15,47\. mikor a
halált halálával eltaposta.
414 Az Isten Fia szenvedett értünk, testét keresztre feszítették, testileg meghalt
és harmadnapon feltámadt, hogy állandóan szenvedéstől mentesnek maradván
az isteni természet, miközben testünk igaz volta is sértetlenül megmarad, mi
valljuk meg a mi egy és ugyanazon Urunknak, Istenünknek, Jézus Krisztusnak
szenvedéseit, másrészt csodáit, hogy amikor ámulva tekint a mi Fejünk
megdicsőülésére az egész Egyház teste, akkor amilyen zsengéjét látja a mi
Főnkben, vagyis Krisztus Urunkban és Istenünkben, amint kisarjad a holtak
közül, olyanra várakoznak azok is, akik az O tagjai, a jövendő dicsőség
eljövetelekor. O maga tehát, a mi Megváltónk az Atya jobbján ül, egy és
ugyanaz mindkét természet elegyedése nélkül, a személy megosztása nélkül és
két természetből és két természetben hitelt érdemlően megmaradva; onnan
fentröl fog eljönni ítélni élőket és holtakat.
415 Az Atya pedig ugyanazzal az egyszülött Fiúval és a Szentlélekkel egy az
istenségben, és egyenlő az osztatlan természet tekintetében. Ennek a hitnek a
teljességét a mi Urunk feltámadása után rábízta az apostolokra, mondván:
‫ ״‬Menjetek el, tanítsátok az összes népeket, megkeresztelvén őket az Atya, a Fiú
és a Szentlélek a nevében” [Ml 28,19k]. ‫ ״‬Nevében”- így mondta, nem a
neveikben, mint akikben egy erő, egy hatalom, egy istenség, egy örökkévaló-
ság, egy dicsőség, egy mindenhatóság, egy boldogság, egy működés van csak,
és egy természet és egy név létezik a maga egész voltában. Természetesen az
istenségben semmi sincs szétválasztva, minthogy csak a személyek sajátosságát
jelöli nyilvánvaló megkülönböztetés. Az az egész tehát, ami a Háromság,
egvszubsztanciájú és osztatlan istenség marad.

416-420: Az ‫ ״‬Inter innumeras sollicitudines” (I.) rendelet a ‫ ״‬Három

fejezet” tárgyában, Iustinianus császárnak, 553. május 14.
A ‫״‬Három fejezet” alatt a következő írásokat értjük: Mopszvesztiai Theodórosz Contra
impium Apollinarem libri III, Küroszi Theodorétosz írásait Alexandriai Kütillosz ellen
(Pentalogus) és Edeszai Ibasznak a perzsa Mariszhoz intézett levelét. Iustinianus császár
követelte e ‫״‬nesztoriánus” iratok elítélését. Egyik első kons titudójában a pápa Mop-
szvesztiai Theodórosz 56 kimentését sújtotta anathemával, anélkül azonban, hogy
szerzőjüket elítélte volna. Védte Theodorétosz és Ibasz igazhitűségét és a nesztonánus
tévtanokhoz általános anathemákat fűzött. A Dominus nosler et Salvator második
konstitúciójában, 554. február 23-án (ACOe 4/11,138—168; PL 69,143-178) a pápa
végül engedett Iustinianus nyomásának és elítélte mind a ‫״‬Három fejezetet”.
Kiadva: O. Guenther: CSEL 3 5 ,2 9 5 1 8 - 2 9 6 1 6 (= Collectio Aitllana, 83. levél) / PL
69,104 / MaC 9,97Er-98C / Hn 228. § - % . JR 935.

A Krisztus emberségét érintő nesztonánus tévedések elítélése

416 1M a valaki nem vallja azt, hogy - megtartva az isteni természet átválthatat-
lanságát - az Ige testté lett, és fogantatása révén a Szűz méhéből az emberi

164
 . 416‫־‬420
Vigilius: Rendelet a ‫ ״‬Három fejezet” tárgyában Iustimauiis császárnak

természet kezdeteit szubzisztenciájában egyesítette magával, hanem azt vallja,

mintha az Ige-Isten egy már létező emberrel egyesült volna, s ezáltal a Szent
Szüzet nem hisszük igazán Istenszülónek, hanem csak névlegesen annak
nevezzük, legyen kiközösítve.
2. Ha valaki tagadja, hogy a szubzisztencia eszközli Krisztusban a termé- 417
szetek egységét, s ehelyett azt vallja, hogy egy külön létező emberben, mint az
igazak közül egyben lakik az Ige-Isten, és nem úgy vallja a természeteknek a
szubzisztencia szerinti egységét, hogy az Ige-Isten felvett testével együtt egy
szubzisztencia avagy személy maradt és marad állandóan, legyen kiközösítve
3. Ha valaki az egy Krisztusnak az evangéliumokban és az apostoli írások- 418
bán idézett megnyilatkozásait úgy osztja fel, hogy egyben a benne egyesült tér-
mészetek elkülönítését is bevezeti, legyen kiközösítve.
4. Ha valaki azt mondja, hogy az egy Jézus Krisztus, az Isten igazi Fia, és 419
ugyanő, az ember igazi Fia a jövőt vagy az utolsó ítélet napját illetően tudat-
lanságban volt, és csak annyit tudhatott, amennyit neki az istenség - mintegy
másik valakiben lakva - kinyilatkoztatott, legyen kiközösítve.
5. Ha valaki az Apostolnak azt a mondását, amely a Zsidókhoz írt levelében 420
olvasható [Zsid 5,8 és 7], hogy tapasztalatból tanulta meg az engedelmességet,
és hangos kiáltással, könnyek között imádkozott és könyörgött ahhoz, aki meg
tudta menteni a haláltól, úgy ítéli meg, hogy az mintegy az istensége híjával
levő Krisztusra vonatkozik, aki erényes fáradozásai miatt lett tökéletes, minek
következtében, aki így vélekedik, úgy látszik, hogy két Krisztust vagy két Fiút
állít, és nem azt hiszi, hogy az egy és ugyanazon Krisztust, az Isten és az ember
Fiát két, szétválaszthatatlan és osztatlan természetből és természetben levőnek
kell vallanunk és imádnunk, legyen kiközösítve.

V. EGYETEMES ZSINAT
II. Konstantinápolyi zsinat,
553. május 5. - június 2.

Ezt a zsinatot Iustimanus császár hívta össze, hogy az antiokhiai iskola legkiválóbb
teológusainak elítélésével (vö. *416°) a monofizitákat ismét megnyerje magának.
Vigilius pápa, akit erőszakkal hurcoltak el Rómából, vonakodott megjelenni a zsinaton.
Végül engedett a császári nyomásnak és megerősítette a zsinatot egyrészt az 553.
december 8 -án kelt, Eütükhiosz konstantinápolyi pátriárkának írott levelében (PL
69.121C-128A / MaC 9,413-420), másrészt a fentemlített, 554. február 23-án kelt 2.
rendeléteben (*416°). Ennek a zsinatnak a 14 kiközösítő tétele legnagyobbrészt
Iustinianusnak az 551-ben kiadott ediktumából származik. Ez a «*Ομολογία πίστεως»
13 kiközösítő tételt tartalmaz és az ún. ‫״‬Három fejezet” ellen irányul. (Kiadta
E.Schwartz, Drei dogmatische Schriften Justinians [AbhBayAk, Philosophisch-
histonsche Abteilung, N.F., Heft 18, München 1939] 90—95 / MaC 9.537C-582A /
HaC 3,2878-329A / PL 69,225C-268B).

421-438: 8. ülés, 553. június 2.: kánonok

Kiadva: ACOe 4/1,240—244 görögül; 215—220 latinul / MaC 9.375D-388C / HaC
3.193D-201B / Hn 148. § / COeD* 114-122.
165
*421-438 Vigilius: II. Konstantinápolyi zsinat: Kánonok

Kiközösítő tételek a ‫״‬Három fejezet ” tárgyában

421 1. kánon. Ha valaki nem vallja, az Atyának és a Fiúnak és a Szentiéleknek az
egy természetét, vagy lényegét és egy erejét és hatalmát, egylényegű háromsá-
gát és egy istenségét három hüposztásziszában, avagy személyében kell
imádnunk, legyen kiközösítve.
Egy ugyanis az Atya Isten, akitől vannak mindenek, és egy az Úr Jézus
Krisztus, aki által vannak mindenek, és egy a Szentlélek, akiben vannak min-
denek.
422 2. kánon. Ha valaki nem vallja, hogy Isten Igéjének két születése van, éspe-
dig egy az idők előtt az Atyától idő nélkül és testetlenül, a másik pedig az utolsó
napokban, amikor ugyanő leszállott az égből és megtestesülvén az Isten
dicsőséges szent Szülőjéből, a mindenkor Szűz Máriából, belőle megszületett,
az ilyen legyen kiközösítve.
423 3. kánon. Ha valaki az mondja, hogy más az Isten Igéje, aki a csodákat tette,
és más az a Krisztus, aki szenvedett, vagy hogy az Ige-Isten együtt van Knsz-
tussal, aki született az asszonytól, vagy hogy benne van, mint az egyik a
másikban és nem egy és ugyanaz az Urunk Jézus Krisztus, aki Isten megtes-
tesüt Igéje, és emberré lett, és neki magának tulajdonítandók a csodák és a
szenvedések, melyeket önakaratából a testben elszenvedett, az ilyen legyen
kiközösítve.
424 4. kánon. Ha valaki azt mondja, hogy a kegyelem szerint vagy működésének
következtében, vagy méltósága miatt, vagy a neki járó tisztelet egyenlősége
miatt, vagy tekintélye, viszonyulása, vagy érzései, vagy erénye következtében
történt az Isten Igéjének egyesülése az emberrel, vagy jóakaratának követkéz-
tében mintegy azért, mert az Ige-Istennek megtetszett az ember, és jónak látta
ót, amint ezt az ostoba Theodórosz mondja;
vagy az elnevezés azonos értelmű használata (homonümia) szerint, ami által
a nesztonánusok az Ige-Istent Fiúnak és Krisztusnak nevezik, és az embert
elkülönítve Krisztusnak és Fiúnak nevezik, és nyilván két személyről beszél-
nek, és azt képzelik, hogy csupán az elnevezés vagy a tisztelet vagy a méltóság,
vagy az imádás által beszélnek egy személyről, egy Fiúról és egy Krisztusról;
de nem vallják meg, hogy Isten Igéjének egysége az eszes, vagy értelmes
lélek által ádelkesített testtel összetétel, vagy a hüposztászisza által valósult
meg, amint erről a szent atyák tanítottak, aminek következtében egy az ó
összetett hüposztászisza, aki Urunk Jézus Krisztus, aki egy a Szentháromság-
ból, az ilyen legyen kiközösítve.
425 Amikor ugyanis az egyesülés többféle módon érthető, azok, akik Apollina-
rísz és Eutükhész istentelenségét követik, az egyesülő részek elenyészésére
helyezve a hangsúlyt, az egyesülést afféle összevegyítésnek mondják. Theodó-
rósz és Nesztoriosz követői pedig, kedvüket lelve az elválasztásban, viszony-
szerű egységet vezetnek be. Isten szent Egyháza mindkét álnokság istentelen-
ségét visszautasítja, Isten Igéjének a resttel való egységét az összetétel érteimé-
ben vallja, azaz a szubzisztencia szerint. Az összetétel szerint való egyesülés

166
 Vigilius: II. Koustautiuipolyi zsinat Kánonok *421‫־‬438

ugyanis Krisztus titkában nemcsak hogy össze nem keveredve megőrzi azokat,
amelyek egyesültek, hanem a szétválasztást sem túri el.
5. kánon. Ha valaki a mi Urunk Jézus Krisztus egy hüposztásziszát úgy ér- 426
telmezi, mintha az több hüposztászisz jelentését venné fel, és ezáltal megkísér-
1 1 , hogy Krisztus titkának tartalmába két hüposztásziszt vigyen be, avagy
mondjuk azt: két személyt, és a két személy közül, akiket bevezet, az egyik
személyről beszél méltóság és tisztelet és imádás szerint, amint Theodoórosz
és Nesztoriosz esztelenül írták; és ha valaki ráfogja a szent Khalkédóni
zsinatra, hogy az mintegy e szerint az istentelen értelmezés szerint használja az
‫״‬egy személy” kifejezést,
de nem vallja, hogy az Isten Igéje hüposztásziszában egyesült a testtel
(emberrel), és ezért egy az O hüposztászisza, avagy személye, és így vallotta a
szent Khalkédóni zsinat is a mi Urunk Jézus Krisztus egy hüposztásziszát, az
olyan legyen kiközösítve.
Ugyanis hozzátételként nem vett fel a Szentháromság még egy személyt
vagy hüposztásziszt annak következtében, hogy a Szentháromságból az egy
Ige-Isten megtestesült.
6 . kánon. Ha valaki nem sajátos értelemben és nem a valóság szerint mondja 427
Isten Anyjának a szent, dicsőséges és mindig Szúz Máriát, vagy csak viszonyulás
szerint, mintha csupán ember született volna, de nem az Ige-Isten testesült és
született volna meg tőle, ezen ember születését azonban, amint ók mondják, az
Ige-Istenre kell vonatkoztatni, mivel hogy együtt volt a születő emberrel; és
megrágalmazza a szent Khalkédóni zsinatot, mintha a Theodórosz kitalálta
istentelen értelmezés szennt mondaná a Szüzet Isten Anyjának,
vagy ha valaki az ember szülőjének vagy Krisztus-szülőnek nevezi, azaz
Krisztus Anyjának, mintha Krisztus nem lett volna Isten, és nem vallja őt
sajátosan és valóban Isten Anyjának, minthogy az, aki az idők előtt az Atyától
született mint Ige Isten, az utolsó időkben tőle megtestesült és született és
ilyen értelemben vallott róla istenfélőén a szent Khalkédóni zsinat is, az ilyen
legyen kiközösítve.
7. kánon. Ha valaki azt vallja, hogy a két természetben nem az egy Urunk 428
Jézus Krisztus van istenségében és emberségében, hogy ezzel jelezze a
természetek különbségét, amelyekben elegyítedenül a kimondhatatlan egyesü-
lés létrejött, és sem az Ige-Isten nem változott át a test természetébe, sem a
test nem fordult át az Ige természetébe (megmarad ugyanis mindkettő annak,
amilyen természeténél fogva, még a hüposztászisz szerinti egység létrejötte
után is), hanem részekre való szétosztás módján értelmezi a Krisztus titkáról
szóló beszédet,
vagy a természetek számát vallja ugyanazon Urunkban, Jézus Krisztusban,
a megtestesült Ige-Istenben, de nemcsak a megértés szempontjából értelmezi
azok különbségét, amelyek össze is tevődnek, hogy a különbség elenyészik az
egység miatt (egyetlen ugyanis mindkettőből és egy által van mind a kettő),

167
*421-438 Vigilius: II. Konstantinápolyi zsinat: Kánonok

hanem ebben a dologban számra van szüksége, hogy így elválasztva mindegyik
természetnek saját hüposztászisza legyen, az ilyen legyen kiközösítve.
429 8. kánon. Ha valaki azt vallja, hogy ‫״‬két természetből, az istenségből és az
emberségből egy egység keletkezett”, vagy ‫״‬Isten Igéjének egy természetét
mondja megtestesültnek”, és ezeket a dolgokat nem úgy fogadja el, ahogy az
Atyák tanították, vagyis, hogy az isteni és az emberi természet a hüposztászisz
szerint való egyesülés révén egy Krisztus lett, hanem ezekből a szavakból
kiindulva Krisztus istenségének és testének egy természetét vagy lényegét
próbálja bevezetni, az ilyen legyen kiközösítve.
430 Amikor ugyanis a hüposztászisza szerint mondjuk, hogy az Egyszülött Ige-
Isten a testtel egyesült, akkor nem a természeteknek valamiféle önmagukban
megtörtént kölcsönös összekeveredéséről beszélünk, hanem inkább úgy ért-
jük, hogy mind a kettő megmaradva annak ami, a testtel egyesült az Ige-Isten.
Amiért is egy a Krisztus, Isten és ember, Ugyanő egylényegű az Atyával
istensége szerint, és Ugyanő velünk is egylényegű embersége szerint. Ugyanis
egyformán elveti és kiközösíti Isten Egyháza azokat is, akik Krisztusnak isteni
rendelkezésből eredő titkát részekre osztják, vagy szétmetélik, és azokat is, akik
összezavarják.
431 9. kánon. Ha valaki azt mondja, hogy Krisztust két természetében kell
imádni, és ebből eredően két imádást vezetnek be, külön az Ige-Isten
számára és külön az ember számára; vagy ha valaki a test megszüntetése
végett vagy az istenség és az emberség összekeveredése révén az összetevők
egyetlen természetét avagy lényegét vezeti be, és így imádja Krisztust, de
nem egyetlen imádással a megtestesült Ige-Istent az Ó saját testével együtt
imádja, amint azt az Isten Egyházának elejétől fogva hagyományozták, az
ilyen legyen kiközösítve.
432 10. kánon. Ha valaki nem vallja, hogy a mi Urunk, Jézus Knsztus, akit ke-
resztre feszítettek a test szerint, valóságos Isten és a dicsőség Ura és egy a
Szentháromságból, az ilyen legyen kiközösítve.
433 11. kánon. Ha valaki nem kárhoztatja Arioszt, Eunomioszt, Makedonioszt,
Apollinarioszt, Nesztonoszt, Eutükhészt, Órigenészt istentelen írásaikkal
együtt és mind a többi eretneket, akiket elítélt és kiközösített a szent, katolikus
és apostoli Egyház és a már említett négy szent zsinat, és azokat sem, akik az
említett eretnekekhez hasonló dolgokról képzelődtek, vagy képzelődnek és
megmaradtak vagy megmaradnak istentelenségükben mindhalálig, az ilyen
legyen kiközösítve.
434 12. kánon. Ha valaki védelmébe veszi az istentelen mopszvesztiai Theodó-
roszt, aki azt mondotta, hogy más az Ige-Isten és más az a Krisztus, aki a lélek
szenvedélyeitől és a test vágyaitól zaklatást szenvedett, de az alábbvaló
dolgoktól lassankint visszavonult, és ezáltal tetteinek fejlődése nyomán meg-
jobbult, és életmódjában folt nélkülivé lett, és mint tisztán ember az Atya és a
Fiú és a Szentlélek nevére megkereszteltetett, és a keresztség által megkapta a
Szentlélek kegyelmét és kiérdemelte a fiúvá levést, és a királyi képmás mintájára

168
 Vigilins: II. Konstantinápolyi zsinat: Kánonok *421‫־‬43«

Isten Igéjének személyében kap imádást, és a föltámadás után lett változhatat-

lan gondolkodásmódjában és mindenképpen olyanná, akt nem képes vétkezni.
És újólag azt is mondta, ugyanaz az istentelen Theodórosz, hogy Isten
Igéjének egyesülése Krisztussal olyan volt, amilyent az Apostol mondott a
férfiúról meg az asszonyról: ‫ ״‬Ketten egy testté lesznek” [Ef 5,31],
És egyéb számtalan káromkodásait betetőzve még azt is ki merte mondani,
hogy a föltámadás után, miután tanítványaira rálehelt, és azt mondta, hogy:
‫״‬Vegyétek a Szentlelket” \Jn 20J2\, nem adta meg nekik a Szendéiket, hanem
csupán képletesen lehelt rájuk.
Ő még Tamás hitvallásáról is, miután az megtapintotta az Úr kezét és
oldalát a föltámadás után, kimondva, hogy ‫ ״‬Én Uram és én Istenem” \Jn
20,28\ azt mondta, hogy Tamás ezt nem Krisztusról mondotta (Theodórosz
ugyanis Krisztust nem mondja Istennek), hanem hogy a föltámadás csodájától
elámult Tamás az Istent dicsőítette, aki Krisztust föltámasztotta.
És amt még rosszabb abban a magyarázatban is, amelyet Theodórosz az 435
Apostolok Cselekedeteihez írt, Krisztust összehasonlította Plafonnal,
Manikhiosszal, Epikurosszal és Markiónnal, kimondva, hogy: amint ezek
közül mindegyik az általa kitalált dogmák alapján tanítványait plató-
nikusoknak, manicheusoknak, epikureusoknak és markionisfáknak nevezte
el, hasonlóképpen Krisztusról kaptak nevet a krisztiánusok az Őáltala kitalált
dogmák alapján.
Ha tehát valaki védelmébe veszi az említett istentelen Theodóroszt és
istentelen írásait, amelyekben az említett és más egyéb számtalan káromlásait
kiönti a nagy Isten és Üdvözítő Jézus Krisztus ellen, és ugyanakkor nem
kárhoztatja őt és istentelen iratait és mindazokat, akik elfogadják vagy
védelmezik ót, és azt állítják, hogy ezek igazhitű előadások, és azokat, akik öt
helyeselve írtak és ugyanazt gondolták, vagy írnak az ó istentelen írásai
védelmére, és azokat is, akik őhozzá hasonlóan éreznek, vagy valaha is éreztek,
és megmaradtak, vagy megmaradnak halálukig ebben az istentelenségben, az
ilyen legyen kiközösítve.
13. kánon. Ha valaki védelmezi Theodorétosznak istentelen írásait, amelye- 436
két az igaz hit ellen és a szent első Efezusi zsinat ellen, valamint Szent
Kürillosz és az ő tizenkét fejezete [w. *252—263] ellen összeállított, és mindazt,
amit összeírt az istentelen Theodórosz és Nesztonosz érdekében és mások
érdekében, akik ugyanazt tanították, mint az említett istentelen Theodórosz és
Nesztonosz, védelmezve őket és az ő istentelenségüket és ennek következté-
ben istentelennek nevezve az Egyház doktorait, akik Isten Igéjének a testtel
való egységét a hüposztászisz egysége szerint vallják,
és nem kárhoztatja az ó istentelen írásaikat és mindazokat, akik az
említettekhez hasonlóan éreztek vagy éreznek, ráadásul pedig mindenkit, akik
írtak az igaz hit ellen és Szent Kürillosz, valamint az ő tizenkét fejezete ellen, és
egészen halálukig megmaradtak ebben az istentelenségben, az ilyen legyen
kiközösítve.

169
*421-438 Vigilius: II. Konstantinápolyi zsinat: Kánonok

437 14. kánon. Ha valaki védelmére kel annak a levélnek, amelyről azt mondják,
hogy Ibasz ad Marin perzsa eretnek írta, amely levél tagadja, hogy az Ige Isten
az Isten Szent Szülőjéből, a mindenkor Szűz Máriából megtestesülve lett
ember, és azt mondja, hogy csupán egy ember született tőle, akit templomnak
nevez, hogy más legyen az Ige-Isten és más az ember, és Szent Kürilloszt, aki
a keresztények igaz hitét hirdette, mint eretneket és az istentelen Apolli-
narioszhoz hasonló írásokkal vádolja, és vétkesnek mondja az első szent
Efezusi zsinatot, mintha az vizsgálat és kikérdezés nélkül ítélte volna el
Nesztorioszt, és Szent Kürillosz tizenkét fejezetét [*252-263\ istentelennek és
az igaz hittel ellenkezőnek nevezi ugyanabban az istentelen levélben, és
védelmébe veszi Theodóroszt és Nesztorioszt és az ó istentelen dogmáikat és
írásaikat.
438 Ha tehát valaki védelmébe veszi az említett istentelen levelet és nem
kárhoztatja azt és védelmezőit, vagy akár azokat, akik ezt (a levelet) helyesnek
mondják, vagy annak bármely részét, és azokat sem, akik a védelmében vagy a
benne található istentelenség védelmében írtak vagy írnak és vakmerőén
védelmükbe veszik azt vagy a benne rejlő istentelenséget a szent atyák vagy a
szent Khalkédóni zsinat nevében, és ha ezekben az állításokban halálukig
megmaradnak, az ilyen legyen kiközösítve.
Miután tehát ily módon helyesen megvallottuk ezeket a dolgokat, amelyeket
mireánk hagyományoztak egyrészt az isteni írások, másrészt a szent atyáknak a
tanítása, és az egy és ugyanazon hitre vonatkozólag már végleg meg vannak
határozva az említett négy szent zsinat által is, elítéltük az eretnekeket és az ő
istentelenségüket, ugyancsak azokat is, akik védelmezték vagy védelmezik az
említett istentelen három fejezetet, és tévedésükben megmaradtak, vagy
megmaradnak: mégis ha valaki kísérletet tesz azokkal szemben, amit az
igazságnak megfelelően elrendeltünk, akár tanítani vagy írni vagy továbbter-
jeszteni, amennyiben püspök vagy klerikus az efféle, mint aki a papokhoz vagy
egyházi állapothoz nem ülő dolgot cselekszik, meg lesz fosztva püspökségéről
vagy klerikusi mivoltától; ha pedig szerzetes vagy laikus, ki lesz közösítve.

I. PELAGIUS,
556. április 16. - 561. március 3. (4.?)

441-443: A ‫״‬Humani generis” levél I. Childebert királynak, 557. február 3.

A kutatás mai állása szerint a ‫״‬Fides Pelagti" elnevezésű hitvallás magában foglalja a
‫״‬Hurnámgeneris16—7,6 = ;443—441,*) ‫ ״‬levél Gassó kiadásában), illetve a ‫ ״‬Vas electionis‫״‬
levél (*4 4 4 ; = 11,6-11 levél uo.) egyes részeit. Úgy tűnik, hogy a Fides a második
levélben állt össze először teljes egészében. I. Pelagius ezzel a hitvallással törekedett a
gyanűt elhárítani, hogy a ‫״‬Három fejezet” ügyében állhatatlan volt és a khalkedom
hitet elhagyta. Egykor ugyanis a ‫״‬Három fejezet” buzgó védelmezője volt, és segítette
Vigilius pápát az I. rendelet megszerkesztésében (*416—420). Amikor azonban Vigilius
halála után Iustuuanus felajánlotta neki a pápaságot, rögtön a császár pártját fogta.

170
 I Pelagms: Levél I. Cluldebert királynak *441-443

Kiadva: P.M. Gassó - C.M. Batlle, Pelagu I papot Eptslulae quae supersunt (Scnpta et
Documenta [kiadja: Montserrat Apátság] 8 ; Barcelona 1956) 22-25 (= 7. levél) / W
Gundlach, MGH Epistulae III (1892) 7 8 1 8 - 7 9 4 0 (= Eptslulae Arelatenses 54) / PL
69.407D-410D (= 15. levél) / MaC 9.728D-730B / J.B. Pitra, Spialegtum Solesm nse 4
(Paris 1858) Xllkk (tévesen Vigilius pápának tulajdonítva) / Hn 229. § - Reg..‫| ־‬R 946.

Fides Pelagu"
[A~ isteni Háromság] Hiszek tehát az egy Istenben: az Atyában és a Fiúban 4 4 1
és a Szendélekben: ti. a mindenható, örökkévaló, nem-született Atyában; a
Fiúban pedig, aki ugyanannak az Atyának a szubsztanciájából vagy természeté-
bői született, egyáltalán minden időnek vagy ami csak van, minden korszaknak
a kezdete előtt; Ó a mindenható a mindenhatótól, a Nemzővel egyenlő,
egyformán örökkévaló és egyszubsztanciájú; a Szendélekben is, aki mindenha-
ró, mindkettővel, ti. az Atyával és a Fiúval egyenlő, egyformán örökkévaló és
egyszubsztanciájú; aki az Atyától idódenül származván az Atyának és a Fiúnak
a Lelke: azaz, három, egylényegű avagy egytermészetű szubzisztenciában avagy
személyiségben hiszek; egy az erejük, egy a cselekvésük, egy a boldogságuk és
egy a hatalmuk is; hogy hármas legyen az egység, és egy legyen a Háromság, az
Úr szavának igazsága szerint, aki azt mondja: ‫ ״‬Menjetek el, tanítsátok az
összes népeket, megkeresztelvén őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”
[Mt 28,19k\. ‫ ״‬Nevében”- mondja; nem ‫״‬a neveikben”, hogy egyrészt az isteni
lényeg megkülönböztetetlen neve által megmutassa az egy Istent, másrészt a
személyek megkülönböztetését megtanítsa úgy, hogy rámutat sajátosságaikra
[*415]; mert amíg három számára egy az istenség neve, megmutatkozik a
személyek egyenlősége, és másfelől a személyek egyenlősége nem engedi meg,
hogy valami külsőt, valami járulékosat értelmezzünk beléjük: úgy, hogy
egyrészt mindegyikük igaz és tökéletes Isten, másrészt mindhárman együtt:
egy igaz és tökéletes Isten; ti. ezt úgy kell értenünk, hogy az istenség teljessége
semmivel sem kevesebb külön egyikükben, semmivel sem több együtt a
háromban.
[A* Isten megtestesült Fia] Hiszem és megvallom, hogy ebből a szent, lég- 4 4 2
boldogabb és egyszubsztanciájú Háromságból egy személy, azaz a Fiú Istené,
az emberi nem üdvösségéért az idők beteljesülésekor leszállóit a mennyből, de
sem az atyai székhelyet, sem a világ kormányzását el nem hagyta; és midőn a
Boldogságos Szűz Máriára a Szendélek leereszkedett és beárnyékolta őt a
Magasságbeli erejével, ugyanazon Ige és Isten Fia a szent Szűz Mária méhébe
észrevétlenül belépett, és az ő testéből való testtel egyesült, amelyet eszes és
értelmes lélek hatott át; és nem előbb teremtetett a test, és utána még hozzájött
az Isten Fia, hanem, amint írva van, ‫״‬a bölcsesség házat épít magának” [Péld
9,1]. Egy pillanat, s a test kialakult a Szűz méhében, s ugyanaz a pillanat, s az
Isten Igéjének a testévé lett, és ezért az Ige és a test természetének bármilyen
cseréje vagy megváltozása nélkül lett az Isten Igéje és Fia emberré; mindkét
természetben, az isteniben ti. és az emberiben, egy Krisztus Jézus, mint
valóságos Isten és Ugyanő mint valóságos ember jött a világra, azaz megszüle-

171
*441-443 I Pclagms: Levél I. Cliildebert királynak

tett, de az anyai szüzesség épségének nem ártva; mivel így Ö t szűznek

megmaradva szülte, amiként szűzként is foganta. Emiatt a legteljesebb igazság-
gal valljuk ugyanazt a Boldogságos Szűz Máriát Istenszülőnek: az Isten
megtestesült Igéjét szülte ugyanis.
Tehát az egy és ugyanazon Jézus Krisztus Isten valóságos Fia és Ugyanő
valóságos emberfia, tökéletes az istenségében, és Ugyanő tökéletes az emberi
mivoltában, úgy hogy egész valaki a saját tulajdonságai szerint, és Ugyanő
egész valaki a mi tulajdonságaink szerint, így a második születése révén emberi
anyától fölvette azt, ami Ö nem volt azelőtt, de azért nem szűnik meg az lenni,
ami az első születése szerint volt, amellyel az Atyától született. Ezért hisszük,
hogy Ő két, osztatlannak és keveretlennek megmaradó természetből és
természetben létezik: igen, osztatlanban, mivel természetünk felvétele után is
az egy Krisztus Isten Fia maradt és marad: keveretlenben pedig, mivel hisszük,
hogy úgy egyesültek a természetek egy személyben és szubzisztenciában, hogy
mindkettőnek fenn van tartva a sajátossága, és egyik sem változik át a másikba.
És ezért valljuk, amint már gyakran mondtuk, hogy egy és ugyanaz a Krisztus
Isten valóságos Fia, és Ugyanő valóságos emberfia; egyszubsztanciájú az
Atyával istensége szerint, s Ugyanő egyszubsztanciájú velünk embersége
szerint; mindenben hasonló hozzánk a bűnt kivéve; szenvedni képes testében,
ugyanő istensége szerint nem szenvedhet. Valljuk, hogy Ó Pontius Pilátus
idején testében önként szenvedett a mi üdvösségünkért, testileg keresztre
feszítették, testileg meghalt, harmadnapon feltámadt, ugyanazzal a megdicsó-
ült és romolhatadan testével, és ... felment a mennybe; és ott ül most az Atya
jobbján.
443 [A tilág beteljesüléséről’] Hiszem és vallom, hogy Ó ... amint felment a
mennybe, úgy fog eljönni ítélni élőket és holtakat. Vallom, hogy az összes
emberek, akik Adámtól kezdve a világ beteljesüléséig születtek és meghaltak,
magával Adámmal és annak feleségével - ők nem más szülőktől születtek,
hanem egyik a földből, a másik pedig a férfi oldalbordájából [ív. Tér 2,722]
teremtetett - akkor fel fognak támadni és odaállnak ‫ ״‬Krisztus ítélőszéke elé,
hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy
gpnoszat tett-e” [Rám 14,10; 2K0r 5,10\, és bizony az igazakat az Isten
legbőkezűbb kegyelme által, mint ‫״‬az irgalom dicsőségre előkészített edényeit”
[1 ó. Rom 9,23], az örökélet jutalmával fogja megajándékozni. Őket, akik már az
angyalok társaságában, bukásuknak már minden félelme nélkül, vég nélkül
győzedelmeskedni fognak; a gonoszokat pedig, akik saját akaratuk döntése
szerint végig megmaradnak ‫״‬a harag edényeinek, amelyek megértek a pusztu-
lásra” [Rom 9,22], akik az Úr útját vagy nem ismerték el magukénak, vagy
megismerték, de különböző kötelességszegések hálójában elhagyták, az örök
és kiöl thatatlan tűz büntetésének, hogy vég nélkül égjenek, a legigazságosabb
ítélettel át fogja adni.
Ez tehát az én hitem és a reményem, amely az Isten irgalmának ajándéka-
ként van bennem; Szent Péter apostol tanítása szerint [ιό. IPét 3,15] a

172
 I Pelagms Levél I. Cluldebert királynak *441-443

legnagyobb mértékben készen kell lennünk, hogy megfeleljünk mindenkinek,

aki kérdezi, mi az alapja reménységünknek.

444: A ‫״‬Vas electionis” körlevél Isten egész népéhez, kb. 557-ben

Ennek a levélnek, mely a ‫״‬Fides Pelagu‫ ״‬második részét tartalmazza, ugyanaz a célja, mint a
fentebb idézett levélnek. Keletkezésének ideje vitatott Gassó (i.m. 36. o.) 557. ápnlis 16. és
559. január eleje közé helyezi, szemben Duchesne, Devreesse és mások véleményével, akik
szennt már a pápa felszentelésének napján, 556. ápnlis 16-án megíródott.
Kiadva: Gassó-Badle, *441° i.m. 38k (=11. levél) / W Gundlach, MGH Epistulae
III (1892) 8 2 2 3 - 8 3 1 5 (- Epistulae Arelatenses 56) / PL 69.399D-400C (= 6 . levél) /
MaC 9,720A-D / Pitra, *441° i.m. XIV-XV. - R#..JR 938.

Λ ς egyetemes pinátok tekintélye

Teljes lélekkel és egész erőmmel vallom, hogy a négy szent zsinatról, azaz a 444
Nikaiairól háromszáztizennyoc [atya] részvételével, a Konstantinápolyiról
(százötven résztvevővel), az első Efezusiról1 (kétszáz résztvevővel), és hát a
Khalkédóniról (hatszázharminc résztvevővel), az isteni irgalmasság oltalmából
úgy vélekedtem, és életem végéig vélekedem, hogy azokat a szent hit védelme-
zésében és az eretnekségek és az eretnekek elítélése tekintetében teljes
tisztelettel megtartom, mint amelyeket a Szentlélek erősített meg; vallom, hogy
ezek szilárdságát, mivel az az egyetemes Egyház szilárdsága, fenntartom és
védelmezem úgy, amint kétségen kívüli, azokat elődeim is védelmezték.
Közülük leginkább azt kívánom követni és utánozni, akiről tudjuk, hogy a
Khalkédóni zsinat szerzője volt [ti. I. Leó pápa\y aki nevével megegyezően
magát a hitről való eleven gondoskodásával nyilvánvalóan olyan tagnak
mutatta, aki Júda törzséből oroszlánként lépett elő [vő. ]el 5,5\. Erősen bízom
abban, hogy a fent idézett zsinatok iránt hasonló tiszteletet fogok mindig
tanúsítani, és bárkit ugyanaz a négy zsinat feloldozott, azokat én igazhitűeknek
fogom tartani, és soha életemben ... semmit sem veszek el az ő szent és igaz
igehirdetésük tekintélyéből. De a kánonokat is, amelyeket az Apostoli Szék
elfogad, követem és tiszteletben tartom ... megvallom, hogy a boldog emléke-
zetű Celesztm pápának is ... és Agapetusnak a katolikus hit védelmében és a
fent említett négy zsinat megerősítéséért és az eretnekek ellen ... írt leveleit
megtartom, és mindazokat, akiket ők elítéltek, ítélet alatt levőknek tartom, és
akiket ők befogadtak, különösen a tiszteletreméltó Theodorétosz és Ibasz
püspököket, azokat én igazhitűekként tisztelem.

445: Az ‫״‬Admonemus ut” levél Gaudentius volterrai püspöknek, 558.

szeptembere és 559. február 2. között
Kiadva: Gassó-Batlle, 441°‫ ׳‬i.m. 65k (= 21. levél); Gratianus, Decretum, p. III, dist.
4, cap. 30 82 (Frdb 1,1370 1389) (= Pseudo-Gelasius). - Reg.: JR 980; P. Ewald, in:
NArch 5 (1880) 539k (= Collectio Britannua, Pelagius, 8 . levél).

173
*445 I. Pelagius: Levél Gaudentins volterrai püspöknek

A keresésig formát Összetevője

445 [A katolikus hithez visszatérni szándékozó] eretnekekről,... akikre vonatkozóan
azt tartottad, hogy tőlünk tanácsot kell kérni, ... vajon meg kell-e őket
keresztelni, vagy csak annak rendje szerint visszafogadni, az az akaratunk,
hogy a szertartások szabályait illetően a következőket tartsd meg ... ... mivel
azt állítják, hogy csak Krisztus nevében, egy alámerítéssel vannak megkeresztel-
ve, az evangéliumi parancs pedig arra szólít fel minket, hogy a Háromság
nevében és hármas alámerítéssel szolgáltassák ki kinek-kinek a szent keresztsé-
get, hiszen a mi Urunk azt mondja tanítványainak: ‫ ״‬Menjetek el, kereszteljétek
meg az összes népieket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” [Mt 28,19\, ha
valóban ezek az előbb mondott eretnekek közül ... talán azt vallják, hogy ók
csak az Úr nevében lettek megkeresztelve, bármilyen kétkedő habozás nélkül
őket, akik a katolikus hitre térnek, a Szentháromság nevében kereszteld meg.
Ha fjedig ... nyilvánvaló vallomásból kitűnik, hogy a Háromság nevében lettek
megkeresztelve, egyedül a visszafogadás drága kegyelmével gyorsítsd meg,
hogy a katolikus hithez csatlakozzanak . ...

446: Az ‫״‬Adeone te” levél [János] püspöknek, 559 elején

Kiadva:Gassó-Batlle, 441° í.m. Ilik (= 39. levél) / S Löwenfeld, Epistulae Pontifuum
Romanorum ineátae (Leipzig 1885) 15k (= 28. sz.; = Collectio Bútanmca, Pelagius, 26. levél).
- Reg.: JR 998 toldalékokkal együtt; P. Ewald, in: NArch 5 (1880) 547.

A z Apostoli Székkel való egység szükségessége

446 Vajon neked, aki a papság legfelső fokára vagy helyezve, annyira elkerülte
volna a figyelmedet a katolikus kútfő igazsága, hogy nem látod meg rögtön: te
szakadár vagy, midőn az Apjostoli Széktől eltávolodsz? Vajon te, aki a nép
számára igehirdetésre vagy odahelyezve, annyira nem olvastad, hogy Krisztus,
a mi Istenünk az Egyházat az apostolok fejedelmére helyezte rá, mint alapra, és
ő úgy alap, hogy a pokol kapui vele szemben nem lehetnek erősebbek? [tó. Mt
16,18\ Hogyha olvastad, mit hittél, hol van még ezenkívül Egyház, amelyben
mint egyben ti. az összes Apostoli Székek vannak, akiknek egyformán
engedélyezve lett a kötés és az oldás hatalma, miként annak, aki a kulcsokat
kapta? De annak okáért az elsőt, amit egynek adott, egyszersmind az
összesnek adta, hogy Szent Ciprián vértanú megállapítása szerint, aki ugyaner-
ről értekezett, meg legyen mutatva, hogy az Egyház egy1. Tehát te hová
tévelyedtél már el, elszakadva az Egyháztól, kedves barátom Krisztusban; vagy
milven reményed volt üdvösséged illetően?

447: A ‫״‬Relegentes autem” levél Valerianus patríciusnak, 559. márciu-

sa vagy április eleje
Kiadva: Gassó-Badle, 441° í.m. 158 (= 59. levél) / PL 69,413B / részlegesen:
Gradanus, Decretum, p. I, dist. 17, c. 4 (Frdb 1,51). - Reg.:JR 1018; P. Ewald, in: NArch
5 (1880) 553-555 (= Collectio Britannica, Pelagius, 46. levél).

174
 I Pelagim: Levél Valeriaiius patríciusnak *447

A pápa kötelessége megmagyarázni a zsinatok rendeletéit

Nem volt szabad soha és nem is lesz szabad összehívni egy részleges 447
zsinatot, hogy ítéletet mondjon egy egyetemes zsinatról. De valahányszor
egyeseknek valamilyen kétkedésük rámád egy’ egyetemes zsinattal kapcsolatban
- részint hogy belátásra jussanak arra vonatkozóan, amit nem értenek, részint
saját jószándékukból azok, akik lelkűk üdvösségét kívánják - , az Apostoli
Székekhez gyűlnek össze, hogy indoklást kérjenek. Ha esetleg ... olyan
makacsul és konokul viselkednek, hogy nem akarják a kioktatást, szükséges,
hogy őket vagy ugyanezek az Apostoli Székek valamilyen módon az üdvösség-
hez vonzzák, vagy, nehogy mások vesztére lehessenek, a kánonok1 értelmében
a világi hatóságok fékezzék meg.

III. JÁNOS,
561. július 17. - 574. július 13.

451—464: I. Braga-i (Portugália) zsinat, kezdete 561. május 1.: Kiközösí-

tő tételek a priszcillianisták és mások ellen
Tévesen II. Bragai zsinatként (Portugália) is számon tartják. Az I. Toledói zsinat
hitvallásának és kánonjainak (+188-208) átvétele után az alábbi fejezeteket fűzte
hozzá.
Kiadva: Bruns 2,30k / MaC 9.774G-775A / HaC 3.348B-349D / KüA 36-38 /
Hn 176. § / CdLuc 823-825 / CVis 67-69.

A Szentháromság is Krisztus
1 . Ha valaki nem vallja az Atyát, a Fiút és a Szentleiket három személynek, 451
de egy szubsztanciának, erőnek és hatalomnak, amint a katolikus és apostoli
Egyház tanítja, hanem csak egyetlen és egymagában létező személynek
mondja, úgy hogy az Atya ugyanaz, aki a Fiú, és O maga a vigasztaló Lélek,
amint Szabelliosz és Priscillianus állították, legyen kiközösítve.
2. Ha valaki a Szentháromságon kívül az istenségnek nem tudom milyen 452
más nevével hozakodna elő, azt állítva, hogy magában az istenségben a
hármasságnak a hármassága van meg, amint a gnosztikusok és Priscillianus
állították, legyen kiközösítve.
3. Ha valaki az állítja, hogy az Isten Fia, a mi Urunk, mielőtt a Szűztől 453
megszületett, nem létezett, amint Szamoszatei Pál és Photinosz és Priscillianus
állították, legyen kiközösítve.
4. Ha valaki Krisztusnak a test szerinti születésnapját nem őszintén, hanem 454
csak színlelve tiszteli úgy, hogy ezen a napon és vasárnap böjtöl, mert nem
hiszi, hogy Krisztus valódi emberi természetben született, amint Kérdőn,
Markión, a manicheusok és Priscillianus állították, legyen kiközösítve.

175
*451 ‫־‬464 III, János: Kiközösítő tételek ‫ ג‬pnszcilliaiusták és mások ellen

Λ teremtés és a világ kormányzása

455 5. Ha valaki azt hiszi, hogy az emberi lelkek vagy az angyalok az Isten
lényegéből léptek elő, mint Manikhaosz és Pnscillianus állították: legyen
kiközösítve.
456 6 . Ha valaki azt mondja, hogy az emberi lelkek előbb mennyei lakóhelyükön
vétkeztek és ezért a földön emberi testbe taszíttattak, mint Priscillianus
mondta: legyen kiközösítve.
457 7. Ha valaki azt mondja, hogy a gonosz lélek korábban nem Isten által
teremtett (jó) angyal volt, és nem Isten alkotása volt a természete, hanem azt
mondja, hogy a káoszból és az őshomályból emelkedett ki és nincs szerzője,
hanem ó maga a rossz elve és a megtestesült rossz, amint Manikhaosz és
Pnscillianus mondták: legyen kiközösítve.
458 8 . Ha valaki azt hiszi, hogy a világban a teremtmények bizonyos részét a
gonosz lélek teremtette, hogy a mennydörgést és a villámokat, a viharokat és a
szárazságot a gonosz lélek a saját hatalmával idézi elő, amint Priscillianus
mondta: legyen kiközösítve.
459 9. Ha valaki azt hiszi, hogy az emberi lelkeket és testeket a végzetszerű
csillagképek befolyásolják, amint a pogányok és Priscillianus állították: legyen
kiközösítve.
460 10. Akik azt hiszik, hogy a tizenkét jel vagy csillagkép, amelyeket az
asztrológusok meg szoktak figyelni, a test vagy a lélek egyes tagjai szerint
vannak elrendezve, és azt mondják, hogy a pátriárkák neve van rájuk írva, mint
Priscillianus állította: legyen kiközösítve.
461 11. Ha valaki megveti az emberek házasságát és irtózik újszülöttek nemzé-
sétől, amint Manikhaosz és Priscillianus hirdették: legyen kiközösítve.
462 12. Ha valaki az állítja, hogy az ember testi mivoltát a gonoszlélek alakította
ki, és azt mondja, hogy a fogamzásokat az anyák méhében a démonok
mesterkedése alakítja, és ezért a test feltámadását sem hiszi, mint Manikhaosz
és Priscillianus tanították: legyen kiközösítve.
463 13. Ha valaki azt mondja, hogy az összes testek teremtése nem Isten műve,
hanem a gonosz angyaloké, amint Manikhaosz és Priscillianus állították: legyen
kiközösítve.
464 14. Ha valaki a húseledelt, amit Isten az emberek használatára adott,
tisztátalannak tartja, és nem azért, hogy testét sanyargassa, hanem azért, mert
mintegy tisztátalanságnak véli, annyira tartózkodik tőle, hogy még a hússal
együtt főtt zöldségfélét sem ízleli meg, mint Manikhaosz és Priscillianus
tanították: legyen kiközösítve.I.

II. PELAGIUS,
579. november 26. - 590. február 7.

176
 II. Pelagim: Levél Istria skizmatikus püspökeinek *468-469

468-^469: A ‫״‬Dilcctionis vestrae” levél Istria skizmatikus püspökeinek

585-ben, vagy 586-ban
Kiadta: ACOe 4/11,11027-11126 / L.M. Hartmann: MGH Epistulae II 4 4 7 3 9 - 4 4 8 3 4
/ PL 72.713B-714C (= 4. levél) / MaC 9.898A-899A. - R*.;JR 1055.

A Péter apostol Síkével való egység szükségessége

Mert hogy hol alapíttatott az Egyház, bár magának az Úrnak a szent 46‫א‬
evangéliumban található kijelentését tekintve nyitott kérdés, mégis hallgassuk
meg, hogyan határozta ezt meg Szent Ágoston, az Úr ugyanezen kijelentésére
emlékeztetve. Mert, mondja, azokban alapíttatott meg Isten Egyháza, akikről
tudjuk, hogy az Apostoli Székekben az elöljárók következési rendje szerint
elnököltek. És bárki is az ugyanezen Székekkel való közösségtől vagy azok
tekintélyétől függetlenedett, szakadárnak bizonyul. És egyebek tárgyalása után:
‫ ״‬Kívülre állítva, Krisztus nevéért meg is fogsz halni. Krisztus tagjai között
szenvedj Krisztusért, s ragaszkodj a testhez, harcolj a főért” 1.
De Szent Ciprián is ... egyebek között ezt mondja: ‫ ״‬A kezdet az egység-ból 469
ered, és a primátus Péternek adatik, hogy megtanuljuk ebből: Knsztus
Egyháza egy és egy a tanítói szék”1; és mindnyájan pásztorok, de a nyáj csak
egynek mutatkozik, hogy azt az apostolok egy lélekkel és egyetértőén legeltes-
sék.
És röviddel ezután: ‫״‬Aki nem tartja az Egyháznak ezt az egységét, azt hiszi,
hogy a hitet tartja? Aki Péter tanítói székét, amelyre az Egyház alapozva van
[m Mt16,18\, cserben hagyja és ellenáll, bízhat erősen abban, hogy ő az
Egyházban van?”2...
‫ ״‬Nem maradhatnak meg az Istennel, akik az Isten Egyházában nem akar-
tak lenni egyetértésben: égjenek akár lángokba és tűzbe dobva, vagy vad-
állatok elé vetve adják ki lelkűket: az nem lesz a vértanúság koronája, hanem a
hitszegés büntetése; végük nem a vallásos erény dicsőséges halála, hanem a
reménytelenség pusztulása. Az ilyet megölni lehet, de nem megkoronázni.” 3
‫ ״‬Rosszabb bűn a szakadárság, mint ami azoké, akik áldoztak a bálványok-
nak, akik azért mégis a bűnért való bűnbánattartás állapotában az Istenhez az
elégtétel tűláradásával esdekeltek. Ok az Egyházat keresik és kérik; a szakadá-
rok ellenszegülnek az Egyháznak. Amott aki elesett, csak magának ártott; itt
aki megkísérel szakadást előidézni, sokakat becsap: magával rántva őket.
Amott egy léleknek van kára; itt nagyon soknak veszedelme. Ez megérti, hogy
kétségkívül vétkezett, és jajgat és kesereg. Amaz bűnében felfűvalkodik, és
magukban a hibákban tetszeleg, elválasztja a fiakat az anyjuktól, a juhokat a
pásztor ellen bujtogatja, az Isten iránti kötelezettségeket megszünteti, és
amikor a bukott csak egyszer vétkezett, ez mindennap vétkezik. Végül, ha a
bukott később elnyeri a mártíriumot, megkaphatja az ország ígéreteit; ez, ha az
Egyházon kívül ölték meg, az Egyház adta kedvezményekhez nem juthat
hozzá”4.

177
*470 II. Pelagius: III Toledói Zsiiia: Reccarcd király Iiitvallásn

470: III. Toledói zsinat, 589. május 8.: Reccared király hitvallása
Λ hitvalláson kívül említésre méltó az anánus eretnekség ellen hozott 23 kiközösítő
tétel, és a ‫״‬Filioque” (és a Fiútól) beillesztése a konstantinápolyi hitvallásba, ami e
zsinat aktái között fordul elő először (MaC 9,981D / HaC 3,472A). Ez azonban csak
betoldásnak látszik, minthogy hiányzik néhány ősibb kódexben, pl. a Codex
Lucensisben (IX. sz.): vö. J. Orlandis - D. Ramos-Lisson, Die Synoden auf dér tberiseben
Halbinsel bis ~um Einbruch des Islam (711) (Konziliengeschichte, Reihe A: Darstellungen;
Paderborn 1981) 109k, különösen az 54. jegyzet.
Kiadva: MaC 9.978C-979A / HaC 3,469D-470A / Hn 177. § / CVis 109 / CdLuc
44923-4506·
Λ ~ isteni Háromság
470 Valljuk, hogy van az Atya, aki a vele egyformán egyenlő és egyenlőképp
örök Fiút nemzette a saját szubsztanciájából, de nem úgy, hogy Ugyanő legyen
a született és a nemző is, hanem másik személy legyen az Atya, aki nemzett,
másik legyen a Fiú, akit nemzett, mégis mindketten az egyszubsztanciájú
istenségként létezzenek; az Atya, akitől van a Fiú, O viszont senki mástól
nincs; a Fiú, akinek Atyja van, de kezdet és csökkenés nélkül áll fenn abban az
istenségben, mivel az Atyával egyformán egyenlő és egyenlőképp örök. Éppen
úgy a Szentlélekről is vallanunk kell és hirdetnünk, hogy az Atyától és a Fiútól
származik, és az Atyával és a Fiúval egyszubsztanciájú; a Háromságban pedig a
Szentlélek a harmadik személy, mindazonáltal közös isteni lényeget birtokol az
Atyával és a Fiúval. Ez a Szentháromság ugyanis egy Isten, az Atya, a Fiú és a
Szentlélek; Isten jósága folytán, noha minden teremtmény jónak lett teremtve,
viszont az emberi állapot alakja révén, amit magára vett a Fiú, kárhoztatott
ivadékból visszaváltozunk a hajdani boldogságra.

NAGY SZEN T I. GERGELY,

590. szeptember 3. - 604. március 12.

472: A ‫״‬Consideranti mihi” levél a pátriárkáknak, 591. február

Kiadva: P. Ewald, Grtgorn I papae Regstrum epistolarum: MGH Epistulae I (Bedin
1887) 3 6 1 9 - 3 7 1 (= Regstrum epistolarum I 24) / D. Norberg: CpChL 140 [1982] 32 (-
Regstrum epistolarum I 24) / PL 77,478A-C (= Regstrum epistolarum I 25) / Gratianus,
Deiretum, p. I, dist. 15, c. 2 (Frdb l,35k). - R^ . JR 1092.

Λ ~ egyetemes ‫״‬sinatok tekintélye

472 ... Megvallom, hogy amint a Szent evangélium négy könyvét, úgy fogadom
el és tisztelem a négy zsinatot: éspedig a Nikaiait, amelyen Ariosz fonák
tantéte-lét megbuktatták; a Konstantinápolyit is, amelyen Eunomiosz és
Makedonius tévedését megcáfolták; az első Efezusit is, amelyen ítélkeztek
Nesztoriosz istentelenségén; a Khalkédónit pedig, amelyen Eutükhész és
Dioszkurosz eltévelyedését rossznak nyilvánították, teljes tisztelettel felkaro-
lom, kikezdhetetlen helyesléssel megőrzőm: mivel ezeken, mint egy négyszög-
letes kövön emelkedik a szent hit építménye, és innen származik bármilyen élet

178
 Nagy Szeut I. Gergely: Levél a pátriárkáknak *472

és cselekvés; és bárki, aki nem tartja magát azok együttes szilárdságához, még
ha kőnek látszik is, mégis csak az építményen kívül hever.
Az ötödik zsinatot is éppen úgy tiszteletben tartom, amelyen elvetették azt
a levelet, amelyről azt mondják, hogy tele van Ibas tévedéseivel, amelyen
[Mops~ves”teai] Theodóroszra rábizonyították, hogy az Isten és az emberek
Közvetítőjének a személyét két szubzisztenciára választotta szét, s így az
istentelenség hűtlenségébe esett; hasonlóképpen cáfolatot kaptak Theodoré-
tosz írásai is, amelyekben esztelen vakmerőséggel hozakodott elő, hogy
megrója Alexandriai Szent Kürülosz hitét1.
Az összes személyeket pedig, akiket a fent nevezett tisztelendő zsinatok
megvetnek, megvetem, akiket tiszteletben tartanak, becsülöm, mivel míg a
zsinatokat általános megegyezés erősítette meg, addig nem azokat, hanem
önmagát buktatja meg aki merészeli akár feloldozni, akiket megkötnek, akár
megkötni, akiket feloldoznak. Bárki tehát, aki másként gondolja a dolgot,
legyen kiközösítve.

473: Az ‫״‬O quam bona” levél Virgilius arles-i püspöknek, 595. augusz-
tus 12.
Nagy‫ ׳‬Szent Gergely pápa egészen hasonló leveleket intézett a simóma ügyében
Görögország és Epirosz püspökeihez (Regstrum epistobrum V 63 és VI 7 MGH, = V 58
és VI 8 Editio Maunna, PL; JR 1379 1383).
Kiadva: MGH Epistulae I 3 6 9 1 1 - 2 5 (= Regstrum epistobrum V 58) / CpChL 140,355k
(= Regstrum epistobrum V 58) / PL 77.783B-784A (= Regstrum epistobrum V 53) /
BullTau l,164ab / BullCocq 1,98b. -Gratianus, Decretum, p. II, cs. l,q. l,c. 117 (Frdb
l,403k) idézi a JR 1379 számú levelet. - R*g.: JR 1374.
A simónia
... Megtudtam, hogy Gallia vagy Germánia vidékein senki nem jut hozzá 473
szent rendhez javadalom adása nélkül. Hogyha ez így van, könnyezve
mondom, sóhajtozva nyilvánítom ki, hogy mivel a papi rend belül romlott
meg, kifelé sem állhat fenn majd sokáig. Hiszen tudjuk az evangéliumból, mit
tett Megváltónk saját maga, amikor a templomba bemen ve a galambárusok
pultjait felforgatta [tó. M t 21,12]. Galambokat árulni ugyanis annyit tesz,
mint a Szentlélekért, akit a mindenható Isten, mint vele egyszubsztanciájút,
kézrátétel révén ad az embereknek, világi javakat elfogadni. Ez a rossz, mint
az előbb mondtam, már jelzi, mi következik, mert akik az Isten templomá-
bán galambárusítással merészeltek foglalkozni, azoknak a pultjai Isten
ítéletére összetörtek.
Látni lehet, hogy ez az eltévelyedés az alávetett személyeknél még csak
növekszik is, s úgy terjed tovább. Mert az is, aki pénzért jut hozzá a szent
rendhe~ [szentelés], előmenetelének már magában a gyökerében meg van
rontva, és ezért sokkal inkább kész másoknak eladni, amit vett. És hol van
akkor az, ami írva van: ‫ ״‬Ingyen kaptátok, ingyen adjátok” [Mt 10,8]}

179
*473 Nagy Szent I. Gergely: Levél Virgilius arles-i püspöknek

És amikor a szent Egyház ellen az első simóntás eretnekség keletkezett,

miért nem mérlegelték, miért nem látták, hogy azt, akit valaki pénzért szentelt
fel, hozzásegítette ahhoz, hogy eretnek legyen?

474—476: A ‫״‬Sicut aqua” levél Eulogiosz alexandriai pátriárkának, 600.

augusztus
Kiadva: L.M. Hartmann: MGH Epistulae II ( Berlin 1899) 2579-25 5 5 — 2 5 8 1 3 (=
Regislrum epistolarum X 21) / D. Norberg: CpChL 140A [1982] 853-855 (= Regstrum
epistolarum X 21) / PL 77.1097A-1098C (= Rtgstrum epistolarum X 39). - Ríj .: JR 1790.

Kris ztus tudásáról (a~ agnoéták ellen)

474 Arról ..., ami írva van, hogy ‫״‬a napot és az órát sem a Fiú, sem az angyalok
nem tudják” [Ml 13,32], egészen helyesen azt tartja szentséged, hogy egészen
biztosan ugyanarra a Fiúra nem aszerint kell vonatkoztatni, hogy O a fő,
hanem teste szerint, ami mi vagyunk. Erről a dologról, írásainak sok helyén ...
Ágoston az előbbi értelmezést használja1.
Mond mást is, amit ugyanarra a Fiúra érthetünk, mivel a mindenható Isten
némelykor emberi módon szól, amint Ábrahámnak is mondja: ‫ ״‬Most megtud-
tam, hogy féled az Istent” [Tér 22,12], nem mivel akkor ismerte meg Isten,
hogy Ö t féli, hanem mivel akkor adta Abrahámnak azt az ismeretet, hogy féli
az Istent. Amint ugyanis mi vidám napot mondunk, nem azért, mert maga a
nap vidám, hanem mert minket vidámmá tesz, ugyanígy a mindenható Fiú is
azt mondja, hogy nem tudja a napot, amiről úgy intézkedik, hogy mások ne
tudják; nem azért, mert Ö ne tudná, hanem mivel a legkevésbé sem engedi
meg, hogy ezt tudják.
475 Ezért is mondja azt, hogy egyedül az Atya tudja, mivel azonos szubsztanci-
ájú a Fiú és az Ó természetéből kifolyólag, amely szerint felülmúlja az angyalo-
kát, van az a képessége, hogy ezt tudja, amit az angyalok nem ismernek. Ebből
azt is alaposabban meg lehet érteni, hogy a megtestesült és értünk tökéletes
emberré lett Egyszülött ugyan az emberség természetének birtokában ismeri
az ítélet napját és óráját, de mégis ezt nem az emberség természetéből
kifolyólag ismeri. Amit tehát abban ismer, nem abból ismeri, mivel az emberré
lett Isten az ítélet napját és óráját istenségének az ereje által ismeri. ... Ezért
mondta azt (az Egyszülött), hogy erről az angyalokkal együtt nincs tudása,
mivel teremtmények, és erről nem emberi természete folytán van tudása,
hiszen az az angyalokkal együtt teremtmény. Az ítélet napját és óráját tehát
tudja mint Isten és ember; de azért, mivel Isten az ember.
476 A dolog pedig nagyon nyilvánvaló, mivel bárki, aki nem nesztoriánus,
agnoéta semmiképpen sem lehet. Mert aki vallja, hogy maga az Isten Bölcses-
sége testesült meg, milyen észjárás szerint képes azt mondani: van valami, amit
az Isten Bölcsessége nem ismer? Meg van írva: ‫ ״‬Kezdetben volt az Ige, és az
Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Minden Ó általa lett” \Jn 1,1.3]. Ha
minden, akkor kétségen kívül az ítélet napja és órája is. Ki hát olyan esztelen,

180
 Nagy Szent I. Gergely: Levél Enlogius alexandriai pátriárkának
,474 -47 ‫׳׳‬

hogy azt merészelje mondani, miszerint az Atya Igéje olyat alkotott, amit nem
ismer? Az is írva van: Tudta Jézus, hogy az Atya mindent az O kezébe adott
[vö.Jn 13,3]. Ha mindent, akkor biztosan az ítélet napját és óráját is. Tehát ki
olyan ostoba, hogy azt mondja, miszerint a Fiú kezébe kapta, amit nem tud? -
Arról a helyről pedig, amely helyen azt mondja Lázárról az asszonyoknak:
‫ ״‬Hová helyeztétek Ót?” \Jn 11,34], sajátosan azt gondoltuk, amit ti is
gondoltatok; mivel ha tagadják, hogy az Úr tudta, hol volt Lázár eltemetve, és
ezért tudakozódott, kétségkívül kényszerülnek azt vallani, hogy nem tudta az
Úr; milyen helyeken rejtőzködött Adám és Éva a bűnt követően, midón a pa-
radicsomban azt mondta: ‫ ״‬Adám, hol vagy?” [Tér 3,9], vagy amikor megfeddi
Káint és így szól: ‫ ״‬Hol van Ábel, a te testvéred?” [Tcr4,9]. Ha Ó ezt nem tudta,
miért fűzte hozzá legott: ‫״‬Testvéred vére felkiált hozzám a földről”?

477: A ‫״‬Litterarum tuarum primordia” levél Serenus marseille-i püs-

pöknek, 600. október
Megelőzte ezt 599. júliusban egy Serenus püspökhöz íródott rövidebb levél ugyaneb‫־‬
ben a tárgyban (Registrum epistolarum IX 208 MGH, = IX 105 PL).
Kiadva: MGH Epistulae II 2 7 0 7 - 1 6 2711 s- 1 9 (= Regstrum epistolarum XI 10) / CpChL
140A,873-875 (= Regstrum epistolarum XI 13) / PL 77,1128BC 1129C (= Regstrum
epistolarum XI 13) / Gratianus, Decretum, p. III, dist. 3, c. 27 (Frdb 1,1360). - Reg.: [R
1800.
A hívókjoga a szentképek tiszteletére
Eljutott ... hozzánk annak a híre, hogy ... a Szentek képmásait összetöröd 477
mintegy azzal az ürüggyel, nehogy imádniuk kelljen ezeket. Azt ugyan
mindenképpen dicsérjük, hogy tiltottad azok imádását; azért viszont megfed‫־‬
dünk, hogy összetörted azokat ... Más dolog ugyanis egy festményt imádni, és
más a festményen elbeszélt történet alapján megtanulni, hogy mit kell imád‫־‬
nunk. Mert amit az írás nyújt az olvasóknak, azt nyújtja a festmény a szemlélő
tudatlanoknak, mivel azon, ha tudatlanul is, látják, amit követniük kell, abból
olvasnak, akik a betűket nem ismerik; ezért főképpen a pogányok (gentibus)
számára a festmény olvasmányként szolgál. ...
Ha valaki képeket akar készíteni, egyáltalán ne akadályozd meg, a képeket
imádni viszont minden módon tiltsd meg. De ezt szorgalmazva, testvérem,
figyelmeztesd őket, hogy a megtörtént dolog látása hatására ragadja meg őket a
megbánás heves indulata, és egyedül a mindenható Szentháromság imádására
boruljanak le alázatosan.

478-479; A ‫״‬Quia caritati nihil” levél Ibéria (Grúzia) püspökeinek, 601.

június 22. körül
Kiadva: [*478; 479]: MGH Epistulae II 32510-25 3274-12 3 2 6 2 7 - 3 2 7 4 (= R egstrum
epistolarum XI 52) / CpChL 140A,952-955 (= R egstrum epistolarum XI 52) / PL
77.1205Α-1206Λ 1207A 1207D-1208B (= R egstrum epistolarum XI 67). - [Csak *478):
Gratianus, Decretum, p. III, dist. 4, c. 44 84 (Frdb 1,1380 1390). - R eg: ) R 1844.

181
-479 Nagy Szent I. Gergely: Levél Ibéria püspökeinek

Λ * eretnekek kiszolgáltatta keresésig és szent rendek

478 Az atyák ősi rendelkezéséből megtanultuk, hogy bárki keresztelkedik meg
az eretnekségben a Háromság nevében, midőn a szent Egyházba visszatér,
vagy a kozmával való megkenéssel, vagy kézrátétellel, vagy egyedül a hitvallás-
sál vezessék vissza az Egyház anyai ölébe. Ezért a Nyugat kézrátétellel, a Kelet
pedig a szent kozmával való megkenés által alakítja újjá az ariánusokat, a
katolikus Egyházba való belépés küszöbén. A monofizitákat pedig és másokat
egyedül egy igaz hitvallás alapján fogadja be, mivel a szent keresztség, amelyet
ók az eretnekeknél nyertek el, akkor nyeri el náluk a tisztító erőket, amikor
amazok a kézrátétel által megkapták a Szendéiket, vagy ezek az igazi hit
megvallása által egyesítve lettek a szent és egyetemes Egyház szívével.
Azok az eretnekek pedig, akik egyáltalán nem a Háromság nevében ke-
resztelkednek meg, amint a bonosziánusok és a katafogák, mivel részint
amazok nem hisznek Krisztus Urunkban, részint ezek azt hiszik, hogy a
Szendélek, elferdült értelmezésük szerint, egy bizonyos gonosz ember,
Montanus, ... mikor ók a szent Egyházhoz jönnek, megkeresztelkednek, mert
nem volt keresztség az, amelyet téves álláspontjuk miatt egyáltalán nem a
Szentháromság nevében vettek fel. És ezt magát nem lehet megismételt
keresztségnek mondani, amelyet, amint ezt mondtuk, nem a Háromság
nevében szolgáltattak ki. ...
Minden kétkedés nélkül őket (ti. a lisszatén nesztoriánusokal) Szentséged
fogadja be gyülekezetébe, megtartva nekik a saját egyházi rendjeiket, hogy míg
... szelídségetekkel semmi ellenkezést vagy nehézséget nem támasztotok nekik
a saját egyházi rendjeiket illetően, őket az ősi ellenség szájából kiragadjátok.

A személyes egység (unió hrypostatica) időpontja

479 A test nem előbb fogantatott a Szűz méhében, és azután az istenség eljött a
testbe; hanem abban a pillanatban, hogy az Ige a méhébe jött, ugyanabban a
pillanatban az Ige, megtartva saját természetének erejét, testté lett. ... És nem
előbb fogantatott és utána felkenetett; hanem maga az, hogy a Szendélektól a
Szűz testéből fogantatott, azt jelenti, hogy a Szendélektól felkenetett.

480: A ‫״‬Qui sincera” levél Paschasius nápolyi püspöknek,

602. november
Kiadva: MGH Epistulae II 383 (= Regislrum epistolarum XIII 15) / CpChL 140A,
1013k (= Regislrum epistolarum XIII 13) / PL 77.1267C-1268B (= Rtgistrum epistolarum
XIII 12)/ Gratianus, Decretum, p. I, dist. 45, c. 3 (Frdb l,160k). - Rg.: JR 1879.

A mások vallásos meggyőződése iránti türelem

480 Akik őszinte szándékkal kívánják a kívülállókat a keresztény vallásra, az igaz
hitre elvezetni, nyájas beszéddel, nem szigorúsággal kell erre törekedniük,
nehogy akiknek értelme számára a világos megalapozás kihívást jelenthetett,
azokat messzire elűzze az ellenséges magatartás. Mert akik másképpen cselek-
 Nagy Szent I. Gergely *480

szenek, és akik ilyen ürüggyel vallásgyakorlatuk szokásos szertartásait fel

akarják függeszteni, azt bizonyítják, hogy az illetők inkább a maguk, mint az
Isten ügyére vannak tekintettel. Nápolyban lakó zsidók panaszkodtak nekem
és azt állították, hogy egyesek ok nélkül távol tartani igyekeznek ókét
ünnepnapjaik bizonyos szertartásaitól, hogy ne legyen nekik megengedve
ünnepélyeik szertartásait végezni, amit pedig nekik mostanáig, és szüleiknek
visszamenőleg hosszú ideig szabad volt megtartani és megülni. Hogyha ez az
igazság, úgy látszik, felesleges dologra fordítanak fáradságot. Mert mi haszon
van abból, amikor habár hosszú gyakorlat ellenére voltak eltiltva, ez semmit
sem használ nekik a hitre és a megtérésre nézve? Avagy zsidóknak miért adunk
szabályokat, hogyan kell megülniük a szertartásaikat, ha ezáltal őket megnyerni
nem tudjuk?
Arra kell tehát törekedni, hogy az inkább észérvekkel és szelídséggel
meghívottak követni akarjanak minket, nem elfutni tőlünk; hogy nekik az ő
szentkönvveikból mutassuk ki, amit mondunk, hogy az Anyaszentegyház
szeretetére tudjuk, Isten segítségével, a figyelmet felhívni. Tehát, testvérem,
intelmekkel tüzelje fel őket a megtérésre, amint az Isten segítségével lehetséges,
és ne engedje meg, hogy ókét újból nyugtalanítsák az ő ünnepségeik miatt,
hanem engedélyezett szabadságuk legyen összes ünnepélyeiket és ünnepnapja-
lkat megtartani és megünnepelni, úgy, amint eddig is ... megtartották.

I. HONORIUS, 625. október 27. - 638. október 12.

4 85486‫־‬: IV. Toledói zsinat, kezdete 633. december 5-én: Fejezetek

Ennek a zsinatnak a hitvallása főként a ‫״‬Fides Damast” és a ,QuuvmqMÍ' (*71k, 75k)
hitvallással függ össze.
Kiadva: [*485;486\: Bruns 1 , 2 2 1 ; 1,228 / MaC 10 615C-616B; 10 624AB / HaC 3
578E-579C; 3,584C / CdLuc 498k; 511 / CVis 187k; 198. - [csak *485[. Hn 179. § -
[csak *486[. EnchB n. 34.
Háromságos-kmetológiái hitvallás

(1. fejezet) Az isteni írások és a tanítás szerint, amelyet a szent atyáktól kap- 485
tünk, valljuk, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy istenség és egy szub-
sztancia; a személyek különbözőségében a háromságot hisszük, az istenségben
az egységet hirdetjük, és sem a személyeket nem elegyítjük, sem a szubsztanci-
át nem osztjuk meg. Az Atyáról azt mondjuk, hogy senki nem teremtette vagy
nemzette; a Fiúról azt állítjuk, hogy az Atya nem teremtette, de nemzette; a
Szentlélekről pedig azt valljuk, hogy, sem nem teremtetett, sem nem született,
hanem az Atyától és a Fiútól származik; maga a mi Urunk Jézus Krisztus, az
Isten Fia és mindenek teremtóje pedig, aki az Atya szubsztanciájából az idők
előtt született, az utolsó időben leszállott a világ megváltására az Atyától, noha
azért soha nem szűnt meg az Atyával lenni; megtestesült ugyanis a Szentlélek
erejéből és a dicsőséges szent Istenszülő Szűz Máriából, és egyedüliként meg-
született tőle.

183
* 485-486 I H onorius: IV. Toledói zsinat: fejezetek

Ugyanaz a Krisztus az Úr Jézus, aki egy a Szentháromságból, lélekből és

testből összetett, de bűn nélkül való tökéletes embert vett fel, megmaradva
annak, ami volt, fölvéve azt, ami nem volt, egyenlőként az Atyával az istenség
szerint, kisebbként az Atyánál embersége szerint, egy személyben birtokolva
két természet tulajdonságait. Őbenne ugyanis két természet van, Isten és
ember, nem pedig két fiú és két isten, hanem ugyanő egy személy a két
természetben. Szenvedést viselt el és halált a mi üdvösségünkért, nem az isteni
mivolt erejében, hanem az emberi természet gyengeségében. Leszállóit a
poklokra, hogy az ott fogva tartott szenteket kiszabadítsa; és legyőzve a halál
uralmát feltámadt. Felvétetvén azután a mennyekbe, a jövendőben el fog jönni
az élők és a holtak ítéletére. Halálával és vérével megtisztítva elnyertük a bűnök
bocsánatát mi, akiket Ö fel fog támasztani az utolsó napon, abban a testben,
amelyben most élünk, és azon minta szerint, amelyben maga az Úr feltámadt,
és meg fogjuk kapni tőle, egyesek az igazság érdemeiért az örök életet, mások a
bűneikért az örök büntetésre való ítéletet. - Ez a katolikus Egyház hite, ezt a
hitvallást sértetlenül megőrizzük és megtartjuk; bárki ezt teljes szilárdsággal
meg fogja őrizni, az örök üdvösséget fogja birtokolni.

János Jelenései mint a Sgentirás könyve

486 (17. fejezet) A Jelenések Könyvét sok zsinat határozata és a szent római
elöljárók zsinati rendelkezései úgy jegyzik, mint János evangélistáét, és elren-
delték, hogy az isteni könyvek között kell elfogadni, mert igen sokait vannak,
akik az ő szerzőségét nem fogadják el, és nem törődnek azzal, hogy azt az
Isten Egyházában hirdessék. Ha valaki ezután azt vagy nem fogadja el, vagy a
Húsvéttól Pünkösdig terjedő időben a misék alkalmával a templomban az
igehirdetésnél nem használja, annak a kiközösítés ítélete lesz a része.

487: A ‫״‬Scripta fraternitatis” levél Szergiosz konstantinápolyi pátriár-

kának, 634-ben
Ennek és a következő (*488) levélnek kapcsán felmerül a gyanú I. Hononus
igazhitűsége kérdésében, akit a III. Konstantinápolyi zsinat a 13. ülésen 681. március
28‫־‬án kiközösítéssel sújtott (\550k). A ‫״‬Striplafratemilatií' levelet a 12. ülésen olvasták
fel, a következőt a 13. ülésen, éspedig az eredeti, latin nyelven. Vitatott, hogy a
fennmaradt szöveg esetében az eredetiről (ezen a véleményen van H. Quentin, Note sur
les onginaux lati/is des lettres despapes Honorius, S. Agathon, et Léon II. relatives a Monothélisme
[Róma 1920)), vág)‫ ־‬esetleg a görög fordítás visszafordításáról van-e szó. A levelek
görög szövegét kiadta: G. Kreuzer, Die Hononus/rage ... (Pápste und Papsttum 8 ;
Stuttgart 1975) 32-46 (itt 33-42).
Kiadta: MaC 11,538D-542D / HaC 3.1319B-1322E / PL 80,471 B-473C (= 4.
levél). - % .J R 2018.
A Krisztusban léid két akarat és teiékenység
487 Isten vezérletével el fogunk érkezni egészen az igaz hit mércéjéig, amelyet
az apostolok a szent írások igazságának a mérő zsinegével feszítettek ki:
Valljuk, hogy az Úr Jézus Krisztus, aki közvetítő Isten és az emberek között

184
 I. Houorius: levél Sergnis konstantinápolyi pátriárkának *487

[iv.lTim 2.5], isteni tetteket hajtott végre az Isten Igéjével személyes egységben
lévő embersége közvetítésével |gör:-!], és Ugyanő emberi tetteket hajtott végre
a kimondhatatlanul és egyedülállóan felvett testében, amely telve van, de
elkülönítve, elegyítés nélkül és megváltozhatatlanul isteni mivoltával úgy
hogy tagadhatatlanul ámuló lélekkel ismerjük meg, hogyan egyesül [a szenvedni
képes test a~ isteni természettel miközben csodálatosan megmaradnak mindkét
természet eltérő jegyei. ...
Emiatt azt valljuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak egy akarata van,
mivel a valóságban az isteni természet vette maga mellé az emberi természetet,
nem a bűnünket; bizonnyal azt, amelyik a bűnbeesés előtt teremtetett, nem azt,
amelyik a kötelességszegés után megromlott. Krisztus ugyanis ... bűn nélkül
fogantatott a Szentlélek erejéből, és bűn nélkül született a szent és szeplőtlen
Szűzből, az Istenszülőtől, és a romlott természet semmilyen érintését nem
tapasztalta meg. ... Mert nem volt más törvény a tagjaiban, vagy nem volt az
akarata az Üdvözítőétől eltérő vagy azzal ellentétes, mivel az emberi állapot
törvénye felett állóként született. ...
Hogy az Úr Jézus Krisztus, az Isten Fia és Igéje, ‫״‬aki által minden lett‫}\ ״‬n
1,3], Ö maga az az egy, aki végrehajtja az isteni és az emberi természet tetteit.
Vajon tehát az isteni és az emberi természet tettei miatt egynek vagy kettősnek
kell-e mondani vagy érteni nyelvtanilag leszármaztatva ezeket a cselekedeteket,
- ezek így nem kell, hogy ránk tartozzanak, meghagyjuk ezt a grammatikusok-
nak, akik fitogtatni szokták kis dolgokból leszármaztatva a kikutatott szavakat.
Mi ugyanis azt fogtuk fel a szent iratokból, hogy az Úr Jézus Krisztusnak és az
Ö Szentleikének nem egy vagy két tevékenysége volt, hanem - amint mégis-
mertük - sokféleképpen cselekedtek.

488: A ‫״‬Scripta dilectissimi filii” levél Sergiushoz, 634-ben

C Silva Tarouca szennt a levél hamis: Greg 12 (1931) 44—46.
Kiadta: MaC 11.579D-582A / HaC 3.1351E-1354B / PL 80.475A-C (= 5. levél).
- Reg.: ÍR 2024 a függelékekkel együtt.

A Krisztusban léid két teiékenység

... Ami az egyházi dogmát illeti, amelyet megtartani vagy hirdetni tartozunk 488
az emberek egyszerűsége miatt, és hogy a kérdések kibogozhatatlan útvesztőit
átvágjuk ..., nem egy vagy két tevékenységet kell meghatároznunk az Isten és az
emberek közötti Közvetítőben, hanem azt kell megvallanunk, hogy az egy
Krisztusban a két természet természetes egységgel van összekapcsolva, és
ezek a másik részvételével működnek és eszközölnek, éspedig az isteni azt
cselekszi, ami az Istené, és az emberi azt kivitelezi, ami a testé, nem azt akarjuk
tanítani, hogy elkülönítve, sem nem hogy elegyítve vagy megváltoztathatóan
Isten természete emberré és az emberi Istenné változott volna; hanem azt
valljuk, hogy a természetek különbségei érintetlenek maradtak. ... Eltávolítjuk
te h át... az új keletű koholmány botrányát: nem kell nekünk úgy prédikálnunk,

185
*488 I. Honoriiis: Levél Sergiushoz

hogy egy vagy két tevékenységet határozunk meg; hanem az egy tevékenység
helyett, amiről egyesek beszélnek, az igazsághoz híven Krisztus Urunkat
egyetlen, két természetben működőnek valljuk, és a két tevékenység helyett
inkább azt kell velünk együtt hirdetni, elvetve a kettős tevékenység megneve-
zést, hogy maga a két természet, azaz az isteni és a felvett testé, az Atya
egyszülött Fiának az egy személyében elegyíted énül, osztatlanul és megváltoz-
tathatatlanul működik a saját dolgaiban.

490—493: VI. Toledói zsinat, kezdete 638. január 9.

Kiadva: Bruns l,250k / MaC 10,661D-663B / HaC 3,601D-603A (= 1. fejezet) /
Hn 180. § / CdLuc 553*-5558 / CVis 233-235.

Λ Háromságról és a%Isién Fiáról\ a megtestesült Megváltóról

490 Hisszük és valljuk a legszentebb és minden hatalommal teljes Háromságot,
az Atyát, a Fiút és a Szentlelker, az egy Istent, aki egyedüli, de nem magányos,
egy a lényege, az ereje, a hatalma, a fölsége és egy a természete, személyek
szerint elválaszthatatlanul megkülönböztetett, az istenség szubsztanciáját te-
kintve az összes teremtmény alkotója, akinek lényegében nincs megkülönböz-
tetés. Hisszük a nem-született, nem-teremtetett Atyát, az egész istenség fórrá-
sát és származtatóját; a Fiút, aki az Atyától az időn kívül, minden teremtmény
előtt, kezdet nélkül született, nem teremtetett; mert sem az Atya soha a Fiú
nélkül, sem a Fiú az Atya nélkül nem létezik, de mégis a Fiú Isten az Atya
Istentől, nem az Atya Isten a Fiú Istentől, a Fiú Atyja nem Isten a Fiútól; O
pedig az Atya Fia és Isten az Atyától, mindenben egyformán egyenlő az
Atyával, igaz Isten az igaz Istentől; és még a Szendéiket, aki sem nem született,
sem nem teremtetett, hanem az Atyától és a Fiútól származik, és mindkettejük
Lelke; és ezáltal szubsztanciálisan egyek, mivel az egy is mindkettőtől szárma-
zik. Ebben a Háromságban pedig oly nagy a szubsztancia egysége, hogy hiány-
zik a többesség és megőrzi az egyenlőséget, és nincs kisebb állapotban egy-egy
személyben, mint az összesben, és nincs nagyobb állapotban az összesben,
mint egy-egy személyben.
491 Az istenségnek a három személye közül tehát egyedül a Fiúról valljuk, hogy
kilépett az Atya titkos rejtekéből az emberi nem megváltására, a bűnökért járó
tartozások visszafizetésére, ·amelyeket eredetileg Adám engededensége által,
továbbá a mi szabad akaratunkkal szereztünk magunknak. A Fiú bún nélkül
való embert vett fel magába a Szent mindig Szúz Máriából, úgy hogy az Atya
Isten Fia egyszersmind emberfia is, tökéletes Isten és tökéletes ember úgy,
hogy ember és Isten: egy Krisztus két természetben, egy személyben, nehogy
négyesség lépjen a hármasság helyére azáltal, hogy Krisztusban a személy
megkettőződik. A Fiú tehát az Atyától és a Szentiélektől elválaszthatatlanul
meg van különböztetve személyét illetően, természetét illetően pedig a magába
emelt embertől; nem különben ugyanezzel az emberrel együtt, személyét
illetően mint egy áll előttünk; természetét tekintve ugyancsak egy az Atyával és

186
 I Houorins: VI. Tolcdói zsinat: A Háromságról és az Isten Fiáról *490493

a Szentlélekkel együttesen; és amint mondtuk, két természetből állóan és egy

személyként fellépve egy a mi Urunk Jézus Krisztus, aki az isteni mivolt
alakjában egyenlő az Atyával, a szolga alakjában kisebb az Atyánál: ebből ered
ugyanis az O kijelentése a zsoltárban: ‫״‬anyám méhétól fogva te vagy az én
Istenem” [Zsolt 21,1 /].
Tehát megszületvén az Istentől anya nélkül, megszületvén a Szűzből
egyedenként és atya nélkül, ‫״‬az Ige testté lett, s miköztünk lakott” \Jn 1,14]‫׳‬, és
noha a teljes Háromság együttműködött a fölvett ember megalkotásában,
mivel a Háromság művei elválaszthatadanok, mégis egyedül kapta az embert,
személyének egyszeriségében, s nem az isteni természet egységében, abban a
személyiségi körben, ami a Fiú sajátja, nem abban, ami közös a Háromság
számára; mert ha az ember és az Isten természetét egyiket a másikba elegyítette
volna, az egész Háromság testet vett volna magára, mivel tudott dolog, hogy a
Háromság természete egy; nem így azonban a személy.
Tehát ez az Űr Jézus Krisztus, Atyától küldve, fölvéve azt, ami nem volt, de 492
nem elveszítve, ami volt, sértedenül az O isteni természete folytán, halandó-
ként a mi természetünk szerint, eljött erre a világra, hogy a bűnösöket
üdvözítse és azokat, akik hisznek, megigazultakká tegye, és csodákat tett,
elárulták vétkeink miatt, meghalt mi kiengesztelódésünk végett, feltámadt a mi
megigazulásunkért; az Ó elkékült sebei szereztek nekünk gyógyulást [/«‫׳‬. Ζζ
53,5], az O halála által kibékíttettünk az Atya Istennel, az O feltámadása által új
életre ébredtünk; Ő t várjuk is, hogy el fog jönni a századok végén, és mindenki
feltámadásakor legigazságosabb ítéletével meg fogja fizetni az igazaknak a
jutalmat és a gonoszoknak a büntetést.
Azt is hisszük, hogy a katolikus Egyház testén nincs szeplő a tettei miatt, és 493
hite is ránc nélkül való [vő. EJ 5£7] és birtokolni fogja az országot Fejével, a
mindenható Krisztus Jézussal együtt, miután ez a romlandó fel fogja ölteni a
romolhatatlanságot és a halandó a halhatatlanságot [vö. 1K0r 15J3], ‫״‬hogy
Isten legyen minden mindenben” [1K0r 15^8].
Ez a hit megtisztítja a szíveket [10. ApCsel 15,9], ez gyökerestől kipusztítja
az eretnekségeket, ezzel dicsekszik az egész Egyház, az is, amelyik már az
mennyországban helyezkedik el, és az is, amelyik a jelen világban él, és nincs
üdvösség más hitben: ‫ ״‬Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek,
amelyben üdvözülhetnénk” [ApCsel 4,12].

IV. JÁNOS,
640. december 24. - 642. október 12.

496—498: A ‫״‬Dominus qui dixit” levél III. Constantinus császárnak

(Honorius pápa védelmében), 641. tavaszán
A szöveg visszafordítás görögből; az eredeti latin elveszett.

187
* 496 - 49 « IV. János: Levél III. Konstantin császárnak

Kiadva: PL 80.603B-606B; 129 562C-565C (= Anastasius Bibliothecanus,

Collectanea ad lohannem diaconurri) / MaC 10,683B-685E / HaC 3,611Α-6130 - R^..
C1PL 1729; JR 2042.
Hononus két akaratról mondott szavainak értelme
496 Boldog emlékű Szergiosz pátriárka jelentette a fent nevezett szent emléke-
zetű [Honoriusnak], Róma városa püspökének, hogy egyesek azt mondják, hogy
a rru Üdvözítőnkben, az Úr Jézus Krisztusban két ellentétes akarat van. A
mondott pápa, miután erről tudomást szerzett, válaszul azt írta neki, hogy a mi
Üdvözítőnk, amint hogy O egyes egyedüli (monadicus), ugyanúgy csodálatra-
méltóan az egész emberi nemet felülmúlva fogantatott és született. Megteste-
sülésében szent elosztás történt; abból az a tanulság fakad, hogy a mi
Megváltónk, amennyire tökéletesen Isten, ugyanúgy tökéletesen ember is: s így
az első képmásnak, amelyet az első ember a törvényszegése által elveszített, a
nemes eredetét, mint egyáltalán bűn nélkül született ember helyreállította.
Tehát második Adámként született meg, akinek sem születése folytán, sem az
emberekkel való érintkezésből eredően semmilyen bűne nem volt; ugyanis a
testté lett Ige a bűnös emberhez való hasonlatosságában minden tulajdonsá-
gunkat felvette, de semmi bűn nem terhelte, amely a törvényszegés átszármaz-
tatásából eredően vádolta volna...
Tehát egyedül az Isten és ember közötti közvetítő, az ember Krisztus Jézus
van bűn nélkül [vő. ITim 2,5], aki holrak között szabadon fogantatott és szüle-
tett. Tehát a szent testének üdvözítő cselekdeteiben sohasem volt két ellentétes
akarata, és testi akarata sem szegült ellene szellemi akaratának. ...
Ezért, minthogy tudjuk, hogy benne, amikor megszületett és a mindennapi
életében egyáltalán semmi bűn nem volt, illően mondjuk és igazat mondunk,
amikor valljuk, hogy egy akarat volt az O szentül megosztott emberségében, és
nem két ellentétes, úgymint szellemi és testi akaratot hirdetünk; egyes eretne-
kékről tudni lehet, hogy ők aszerint tévelvegnek, mintha tisztán emberről volna
szó.
497 Megkülönböztetetten megismerhető tehát, hogy [Honohus pápa ilyen módon
... irt Szergios*nak\, ugyanis Üdvözítőnkben egyáltalán nem áll fenn két
ellentétes akarat, az olyan sem, amelyeket a tagjaiban észlelne \vö. Rom 7,23],
mivel semmi bűnt nem vont magára az első ember törvényszegéséből ...
De nehogy valaki kevésbé értelmesen némelykor felrója, amiért azt vette
észre, hogy [Honohus] csak az emberi természetről tanít, s nem az isteni
természetről is ... tudnia kell annak, aki efelól kételkedik, hogy erre nézve az
említett pátriárka kérdését követően már született válasz. Amellett ez is úgy
szokott lenni, hogy ti. ahol seb van, ott akad gyógyító segítség is. Mert
felismerhető, hogy a szent Apostol is gyakran azt tette, hogy a hallgatók
szokott nézetei szerint készült fel; és néha bizony a felsőbb természetről
tanítva az emberiről teljességgel hallgat; néha pedig az emberi elrendezést
tárgyalva az O istensége misztériumát nem érinti. ...

188
 IV. János: Levél III. Konstantin császárnak *496-498

Tehát amikor az előbb nevezett elődöm Krisztus megtestesülésének mtsz- 498

tériumáról tanított, akkor azt mondta, hogy nem voltak meg benne, mint
bennünk, bűnösökben, a szellemnek és a testnek az ellenkező akaratai. Ezt
egyesek a saját értelmezésük szerint kiforgatták, és azt gyanították, hogy
tanítása szerint a Megváltó istenségének és emberségének egy az akarata; ez a
gyanú azonban az igazsággal minden tekintetben ellenkezik.

SZEN T I. MÁRTON,
649. július 5. (?) —653. június 17. (655. szeptember 16.)

653. június 17-én száműzték, 655. szeptember 16-án halt meg; és még életében, 654.
augusztus 10-én megválasztották utódjává I. Jenőt (Eugenius).

500—522: Lateráni zsinat, 649. október 5—31.

A monotheléták ellen tartott zsinat aktái mind latinul, mind görögül a rendelkezé-
sünkre állnak. A latin szöveg esetében valószínűleg egy olyan görög mintapéldánynak a
fordításáról van szó, amelyik lényegében Maximus Confessorra vezethető vissza (R.
Ricdingcr, in: Paradosis 27 [Fribourg 1982] 111-121). A latin és a görög változat
magyar fordítását egymás után közöljük. A fontos 10. és 11. kánon mintája a Maximus
Confessor Disputatio cum Pyrrho Constantinopohlano című írásában, 645-ben megfogalma-
zott formula: ‫״‬Mindkét természete szerint akarattal rendelkezik és cselekvésre képes
üdvösségünk érdekében”, (,,κατ’ άμφω ... τάς αύτοΟ φύσεις θελητικός ήν ό αυτός καί
ένεργητικός της ήμων σωτηρίας”: PG 91,289C;vö. még 320Q.
Kiadva: [Hitvallás; Kánonok]: ACOe, 2. Ser., 1,364-387 / MaC 10.1149DE (gör.)
1150DE (lat.); 10,1151B-1162A / HaC 3.920E-921A 919E; 922B-925D / Hn 181. §
és megjegyzés a 238. o. -hoz.

5. ülés, 649. október 31.

a) Hitvallás
A Krisztusban lévő két akarat és tevékenység
[Szinte csak a khalkédóni hitvallás megismétlése (vö.*301k); azonban bele van szóié
az alább hivatkozott cikkely, a következő szavak után:] (hiszek) ... a nem két
személyre elosztott vagy megosztott, hanem az egy és ugyanazon Fiúban, az
Egyszülött Ige Istenben, az Úr Jézus Krisztusban:
[latinból:] és amiként az ő két, elegyítetlenül egyesült természetében, úgy az 500
ó két természetes akaratában, isteniben és emberiben; annak a tökéletes és
csorbítadan megerősítésében, hogy ő igazán tökéletes Isten és az igazságnak
megfelelően tökéletes ember, ugyanazon és egy Urunkban és Istenünkben,
Jézus Krisztusban, mint aki akarja és munkálja isteni és emberi módon a mi
üdvösségünket, ...
[görögből:] és amiként az ő két, elegyítedenül, elválaszthatadanul egyesült 500
természetében, úgy a két, természet szerinti akaratában is, az isteniben és az
emberiben, és az ö két természeti tevékenységében, az isteniben és az
emberiben a tökéletes és szüneden biztosítékában annak, hogy ő természet

189
*500 Szent I. Márton: Lateráui zsinat: Hitvallás

szerint tökéletes Isten és tökéletes ember igazán, egyedül a bűntől távol,

ugyanazon és egy Urunkban és Istenünkben, Jézus Krisztusban, mint aki
akarja azt, és munkálja isteni és egyszersmind emberi módon is a mi
üdvösségünket, ... [ezutánfolytatódik a khalkédóni hitvallás ahogy a próféták róla
szóltak ...

b) Kánonok
A Szentháromságot és Krisztust érintő tévedések elitélése
501 1. kánon. Ha valaki a szent atyák szerinti értelemben nem vallja kifejezetten
és igazán az Atyát és a Fiút és a Szentleiket, a Háromságot az egységben és az
egységet a Háromságban, azaz az egy Istent az egylényegű három hüposzta-
ziszban (szubzisztencia) és egyenlő dicsőségben, és ennek a háromnak egy és
ugyanazon istenségét, természetét, lényegét (szubsztancia), erejét, hatalmát,
fölségét, uralmát, akaratát, teremterlenségét, kezdet nélküli működését, amely
föl foghatatlan, változhatatlan és mindent teremtő és fenntartó, legyen elítélve.
502 2. kánon. Ha valaki a szent atyák szerinti értelemben nem vallja kifejezet-
ten és az igazságnak megfelelően, hogy a szent, egylénygű (szubsztanciájú) és
tiszteletreméltó Háromságból maga az egy Ige-Isten alászállott az égből és
megtestesült a Szentlélek erejéből és a mindig Szűz Máriából, és emberré lett,
testben keresztre feszíttetett, miérettünk önként szenvedett és eltemettetett és
harmadnapra föltámadott, és fölment a mennybe, és ül az Atyának jobbján, és
újra el fog jönni az atyai dicsőségben, éspedig a felvett és értelmes lélekkel
elevení-tett testével ítélni élőket és holtakat, legyen elítélve.
503 3. kánon. Ha valaki a szent atyák szerinti értelemben nem vallja kifejezetten
és az igazságnak megfelelően, hogy Isten Anyja, a szent és mindenkor szűz és
szeplőtelen Mária, úgymint magát az Ige-Istent, aki az Atya-Istentől született
az idő előtt különlegesen és igazán, az idők beteljesülésekor férfi magva nélkül
foganta a Szentlélek erejéből és sérelem nélkül szülte, a szülés után is megma-
radva sértetlenül a szüzességben, legyen elítélve.
504 4. kánon. Ha valaki a szent Atyák szerinti értelemben nem vallja kifejezet-
ten és az igazságnak megfelelően egyetlen Urunknak az Isten-Jézus Krisztus-
nak két születését, egyrészt az idők előtt valót Istentől és az Atyától testetlenül
és öröktől fogva, másrészt a mindig Szűz Szent Máriából az idők beteljesülése-
kor test szerint, továbbá, hogy egy és ugyanazon Urunk és Istenünk, Jézus
Krisztus istensége szerint az Istennel és az Atyával egylényegű (szubsztancia),
embersége szerint pedig egylényegű (szubsztancia) az emberrel és anyjával, és
hogy Ugyanő test szerint képes a szenvedésre, istensége szerint pedig szenve-
désre képtelen, testének megfelelően körülhatárolható, istensége szerint hatá-
roladan, és hogy Ugyanő teremtetlen és teremtett lény is, földi és égi egyszerre,
látható, megérthető és fölfogható, de föl foghatatlan is: hogy Őáltala, aki
egészen ember és egészen Isten, megújuljon az egész ember, aki bűnbe esett,
legyen elítélve.

190
 Szent I. Márton: Lateráin zsinat: Kánonok *501*522

5. kánon. Ha valaki a szent atyák szerinti értelemben nem vallja kifejezetten 505
és az igazságnak megfelelően Isten Igéjének egy természetét megtestesültnek,
azért, hogy tökéletesen és fogyatkozás nélkül megtestesültnek mondjuk a mi
lényegünket (szubsztanciánkat) az Isten Krisztusban, kivéve belőle kizárólag a
bűn pecsétjét, legyen elítélve.
6. kánon. Ha valaki a szent atyák szerinti értelemben nem vallja kifejezetten 506
és az igazságnak megfelelően, hogy a lényeg (szubsztancia) szerint egyesített
két természetből és két természetben keveredés nélkül és osztatlanul egy és
ugyanaz az Úr és Isten, Jézus Krisztus, legyen elítélve.
7. kánon. Ha valaki a szent atyák szerinti értelemben kifejezetten és az 507
igazságnak megfelelően nem vallja, hogy a természetek szubsztanciális külön-
bözősége Őbenne keveredés nélkül és osztatlanul m egőrződött, legyen elítélve.
8. kánon. Ha valaki a szent atyák szerinti értelemben nem vallja kifejezetten 508
és az igazságnak megfelelően azt a felismerést, hogy a természetek lényeg
szerinti egysége Őbenne osztatlan és összekeveredés nélküli, legyen elítélve.
9. kánon. Ha valaki a szent atyák szerinti értelemben nem vallja kifejezetten 509
és az igazságnak megfelelően, hogy istenségének és emberségének természetes
tulajdonságai Őbenne fogyatkozás és kisebbedés nélkül megőrződtek, legyen
elítélve.
10. kánon. Ha valaki a szent atyák szerinti értelemben kifejezetten és az 510
igazságnak megfelelően nem vallja, hogy egy és ugyanazon Krisztusban, ami
Istenünkben két akarat egyesült összefüggő egységben, éspedig az isteni és az
emberi, amiből következőleg mindkét természete által saját akaratából termé-
szét szerint lett a mi üdvösségünk létesítője, legyen elítélve.
11. kánon. Ha valaki a szent atyák szerinti értelemben kifejezetten és az i* 511
gazság szerint nem vallja, hogy az egy és ugyanazon Krisztusban, a mi Iste-
nünkben összefüggően egyesült két tevékenység, az isteni és az emberi, amiből
következőleg az Ó mindkét természete általi természet szerint lett üdvössé-
günk megvalósítója, legyen elítélve.
12. kánon. Ha valaki a bűnnel fertőzött eretnekek módján Krisztusnak, a 512
mi Istenünknek az akaratát és tevékenységét is egynek vallja, a szent Atyák
hitvallásának meghiúsítására és ugyanazon Üdvözítőnk rendelkezésének taga-
dására, legyen elítélve.
13. kánon. Ha valaki a bűnnel fertőzött eretnekek módján Krisztus 513
Istenben a szubsztanciális egységben megőrzött és szent Atyáink által istenfé-
lóén hirdetett két akarattal és két tevékenységgel, vagyis az istenivel és az
emberivel szemben az Atyák tanításának ellenére egy akaratot és egy tevékeny-
séget hirdet, legyen elítélve.
14. kánon. Ha valaki a bűnnel fertőzött eretnekek módján, akik istentelenül 514
vallják az egy akaratot s az egy tevékenységet, velük együtt ragadja és elveti a
két akaratot és ugyanígy a két tevékenységet, vagyis az istenit és az emberit,
amelyek Krisztus Istenben ép egységben vannak, és amelyet Óróla a szent
Atyák is igaz hittel tanítottak, legyen elítélve.

191
*501-522 Szent I. Márton: Lateráni zsinat: Kánonok

515 15. kánon. Ha valaki a bűnnel fertőzött eretnekekkel egy értelemben azt az
istenemberi tevékenységet, amelyet a görögök theandnkének mondanak,
oktalanul egy tevékenységnek fogja föl, és nem vallja kettősnek, ahogyan a
szent Atyák tanították, vagyis isteninek és emberinek is, vagy pedig úgy fogja
fel a szóban forgó új, ‫ ״‬istenemberi” jelzőnek a jelentését, hogy az egy
tevékenységet jelöl meg, de nem bizonyító erejű mindkét tevékenység csodála-
tos és dicsőséges egyesülésére nézve: legyen elítélve.
516 16. kánon. Ha valaki a bűnnel fertőzött eretnekek értelmezése szerint a
Krisztusban lényegi egységben lévő és a szent Atyák által istenfélőén hirdetett
két akarat és két tevékenység, az isteni és az emberi tevékenység meghiúsítására
eltéréseket és elkülönítő tanításokat kever bele oktalanul az O elrendelésének
titkába, és ennek következtében az ugyanattól a Megváltótól származó evangé-
liurru és apostoli szavakat lényegileg nem egy és ugyanazon személynek, vagyis
magának ugyanannak az Úrnak és Istenünknek, Jézus Krisztusnak tulajdonítja,
amint ezt boldog Kürillosz tanította, annak bizonyítására, hogy Ugyanő Isten
is és ember is természet szerint, legyen elítélve.
517 17. kánon. Ha valaki a szent atyák értelmezésének megfelelően kifejezetten
és az igazságnak megfelelően mindazt, ami Isten szent, katolikus és apostoli
Egyházá-nak hagyományozva és hirdetve volt, egyenlőképpen és a szent atyák
és a tisztelendő öt egyetemes zsinat által nem vallja az utolsó vesszőcskéig, szó
szerint és értelem szerint, legyen elítélve.
518 18. kánon. Ha valaki a szent atyák szerinti értelemben velünk egybehangzó-
an és éppen úgy a hitben nem utasítja el és nem kárhoztatja szájjal és lélekkel
mindazokat, akiket Isten szent, katolikus és apostoli Egyháza, vagyis az öt,
szent, egyetemes zsinat és egybehangzóan a szavahihető minden Egyházatya
tanítása elutasít és kárhoztat, mint gonosz eretnekeket az ő összes istentelen
írásaikkal együtt az utolsó vesszőcskéig, legyenek kiközösítve éspedig:
N - Szabelliosz, Ariosz, Eunomiosz, Makedoniosz, Apollinaris, Polemón,
Eutükhész, Dioszkurosz, Timotheus Aelurus, Szeverosz, Theodósziosz, Kol-
luthosz, Themisztiosz, Szamoszatai Pál, Diodórosz, Theodórosz, Nesztonosz,
a perzsa Theodulosz, Óngenész, Didümosz, Evagriosz, és összefoglalóan
minxdazok a többi eretnekek1...
520 ha tehát valaki ... az ó eretnekségüknek rendkívül istentelen tanait és azt,
amit ezek érdekében vagy ezek magyarázatára bárki is írt istentelen m ódon,
továbbá a nevezett eretnekeket, ti. Theodóroszt, Küroszt és Szergioszt,
Pürrhoszt és Pált, nem veti meg és nem közösíti ki, ... vagy ha valaki egyet is
azok közül, akiket ők vagy az ö követőik ... letettek vagy elítéltek azért, mert
egyáltalán nem azt hiszi, amit ők, hanem velünk együtt a szent atyák tanítását
ismeri el, elítéltnek vagy akár letértnek tart és őt ... nem sokkal inkább a
katolikus Egyház jámbor és igazhitű harcosának tartja, ... hanem helyette
azokat az istenteleneket és az ő ezt érintő gyalázatos döntéseiket, illetve az ő
semmis, érvénytelen és hatálytalan, sót szentségtelen és kárhizatos, illetve
elvetendő végzéseiket ismerei el, az ilyen legyen elítélve.

192
 Szent I. Márton: Lateráiu zsinat: Kánonok *501522‫־‬

19. kánon. Ha valaki a gonosz eretnekek tanítását kételkedés nélkül 521

megvallja, és úgy képzelt, és kimondja hiú vakmerősséggel, hogy ezek istenfélő
dogmák, amelyeket az Ige megőrzői és szolgái kezdet óta tanítottak, ez azt
jelenti, hogy azokat az öt szent és egyetemes zsinat tartalmazza, ezzel tehát
megrágalmazza magukat a szent Atyákat és az említett öt szent zsinatot,
rászedve az egyszerűeket, ül. elfogadtatva saját elvetemült álnokságát, az ilyen
legyen elítélve.
20. kánon. Ha valaki a vétkes eretnekek felfogása szerint bármiféle módon, 522
vagy szóval vagy időben, vagy helyen tütott módon túllépi azokat a határokat,
amelyeket a katolikus Egyház szent Atyái megerősítettek, vagyis az öt szent és
egyetemes zsinatot, és vakmerőén újdonságok után kutat, és eltérő hitbeli
kifejezéseket vagy könyveket, vagy leveleket, vagy iratokat, vagy feljegyzéseket,
vagy hamis tanúságtételeket, vagy zsinatokat, vagy írott emlékek történeteit,
vagy az egyházi szabályzat szerint ismeretlen és tartalmatlan rendelkezéseket,
vagy eltérő és ésszerűtlen helyi hagyományokat állít; és összefoglalóan, ha az
istentelen eretnekek valami más egyebet szoktak cselekedni, az ördög működé-
sével görbe úton és ravaszsággal megcselekszi a katolikus Egyházban lévő
igazhitűek istenfélő, azaz atyai és zsinati igehirdetéseivel ellentétesen, a mi
Urunkban és Istenünkben való leghamisítatlanabb hitvallásunk fel forgatására,
és bűnbánat nélkül végig megmarad ez istentelen cselekvésben, az üyen
mindörökre legyen elítélve és az ‫״‬egész nép mondja rá, hogy: úgy legyen, úgy
legyen‫[ ״‬Zsolt 105,48 (v.106J\ .

II. ADEODATUS, 672. április 11. -6 7 6 . június 17. (16.?)

525-541: XI. Toledói zsinat, kezdete 675. november 7.: Hitvallás

Ezt a hitvallást, amelyet egykor Euszebiosznak is (Eus. Vercellensis) tulajdonítottak
(PL 12,959-968), !. Madoz szennt maga a zsinat dolgozta ki: fő forrásként a IV.
Toledói zsinat (633) és a VI. Toledói zsinat (638) hitvallásai szolgáltak; vö. '485, 490-
493. A némelyek által képviselt felfogás, miszerint a XI. Toledói zsinatot III. Ince pápa
megerősítette volna, az ‫״‬authenücum” szó téves értelemzésén alapszik; vö. H.
Lennerz: ZKTh 48 (1924) 322-324.
Kiadva: J. Madoz, Le symbole da XIc concile de Tolcde (Leuven 1938) 16-26 / KüA 74-
83 / Hn 182. § / MaC 11.132EM37B / HaC 3,1020A-1023E / CdLuc 643-650; vö.
971—974: vanációk a függelékben / CVis 346—354.
A ~ isteni Hároméig
(1) Valljuk és hisszük, hogy a szent és kimondhatatlan Háromság, az Atya, 525
a Fiú és a Szentlélek természetszerűleg egy Isten, egyazon lényegű, egyazon
ter-mészetű és egyazon fölségú és hatalmú.
(2) Az Atyáról azt valljuk, hogy senki sem nemzette, nem teremtette,
hanem születés nélkül való. Ó ugyanis semmitől nem veszi eredetét, tőle kapja
születését a Fiú és származását a Szentlélek. Ó tehát a teljes istenség forrása és
eredete. (3) A ^ Atya tehát saját lényegié, aki kimondhatatlan lényegéből kimondhatatla-

193
*525-541 II. Adeodanis: XI. Toledói zsinat: Hitvallás

nul szülte a Fiút [Az Atya, aki kimondhatatlan lényegű, kimondhatatlanul

nemzette szubsztanciájának Fiát mégsem valami más olyant, mint aki O maga]:
Isten az Istent, Világosság a Világosságot, tóle van tehát ‫״‬minden atyaság
égben és földön” [E f 3,15].
526 (4) A Fiút pedig az Atya lényegéből születettnek valljuk, éspedig kezdet
nélkül az idők előtt, de mégsem teremtménynek: minthogy sem az Atya nem
létezett a Fiú nélkül bármikor is, sem a Fiú az Atya nélkül. (5) De mégsem úgy,
hogy amint a Fiú az Atyától van, ugyanúgy lenne az Atya a Fiútól, mert nem az
Atya kapta születését a Fiútól, hanem a Fiú az Atyától. A Fiú tehát Isten az
Atyától, az Atya pedig Isten, de nem a Fiútól: Atyja a Fiúnak, de nem a Fiútól
való Isten. A Fiú pedig az Atya Fia, és Isten az Atyától.
(6 ) Emellett azonban a Fiú mindenben egyenlő az Atya Istennel: mivel nem
volt születésének kezdete valamikor, és születése nem is szűnik meg. így
hisszük azonos lényegűnek az Atyával, ·amiért aztán az Atyával έμοούσιος-nak
mondjuk, azaz az Atyával azonos lénvegűnek. A ‫״‬δμος” ugyanis görögül azt
jelenti, hogy ‫״‬egy”, az ‫״‬ουσία” pedig azt jelenti, hogy ‫״‬lényeg”, a két szónak
pedig az egybekapcsolása úgy hangzik, hogy ‫״‬egylényeg”. Hitünk tehát azt
mondja, hogy a Fiú született, de nem a semmiből, nem is valami más egyéb
lényegből, hanem az Atya méhéböl, vagyis az egy azonos lényegből.
(7) Az Atya tehát örökkévaló, és örökkévaló a Fiú is. Ha pedig az Atya
mindig volt, akkor mindig volt Fia is, akinek az Atyja. Emiatt valljuk azt, hogy
a Fiú az Atyától született, kezdet nélkül. (8 ) Istennek ezt a Fiát pedig nem
mondjuk az (atyai) ‫ ״‬természetből leválasztott résznek” 1 amiatt, hogy az
Atyától született, hanem azt állítjuk, hogy a tökéletes Atya nemzette a tökéletes
Fiút, kisebbítés nélkül és saját megfogyatkozása nélkül, mivelhogy egyedül az
istenség az, amelynek nem lehet vele nem egyenlő Fia.
(9) És Istennek ez a Fia természeténél fogva Fiú, nem pedig örökbefoga-
dás2 által, és hinnünk kell, hogy az Atya Isten nem akaratból vagy kényszerből
nemzette, minthogy Istenben semmiféle kényszer nem lehetséges és az akarás
nem előzi meg a bölcsességet.
527 (10) A Szentlélek a harmadik személy a Szentháromságban. Ó t is Istennek
hisszük, éspedig egynek és egyenlőnek az Atya Istennel és a Fiúval, egyazon
lényegűnek és egyazon természetűnek is. De nem hisszük nemzetinek vagy
teremtettnek, hanem kettejüktől származónak, mindkettejük Lelkének. (11) És
ez a Szentlélek sem nem szüleieden, sem nem született a mi hitünk szerint.
Mert, hogyha születedennek mondanánk, akkor két Atyát mondanánk, ha
pedig születettnek, akkor azt bizonyítanánk, hogy két Fiúról beszélünk. Ót
azonban nem csupán az Atya Lelkének és nem csupán a Fiú Lelkének
mondjuk, hanem egyszerre az Atya és a Fiú Lelkének. (12) Mert nem az
Atyától származik át a Fiúra, sem pedig a Fiútól származik a teremtés
megszentelésére, hanem mind a kettőtől egyszerre származik, mivel úgy
ismerjük el, mint együtt mind a kettőnek a szeretetét vagy szentségét. (13) Ez a
Szentlélek tehát mind a kettőtől küldetik, mint ahogyan hisszük a Fiú

194
 II. AdeodaUis: XI. Toledói zsinat: Hitvallás *525-541

küldetését az Atyától, de ezért nem tartjuk kisebbnek az Atyánál, sem a Fiúnál,

olyan értelemben, ahogyan az emberi test fölvétele miatt a Fiú kisebbnek
jelenti ki magát az Atyánál és a Szentiéleknél.
(14) Ebben áll a Szentháromságról való emberi beszéd. Nem háromszoros- 528
nak, hanem háromságosnak kell mondanunk és hinnünk is. Nem helyes, ha úgy
mondjuk, hogy az egy Istenben háromság van, hanem az egy Isten Háromság.
(15) A személyek egymáshoz viszonyuló nevében pedig az Atya a Fiúhoz való
vonatkozást jelenti, a Fiú az Atyához valót, a Szentlélek pedig mind a kettőjük-
höz valót, abban az értelemben, hogy egymáshoz való viszonyuk szerint három
személyről beszélünk, de mindamellett egy természetben vagy lényegben hí-
szünk. (16) Három személyt hirdetünk, de ezáltal nem három lényeget, hanem
egy lényeget, de mégis három személyt. (17) Amennyiben ugyanis az Atyáról van
szó, ez nem Önmagára vonatkozik, hanem a Fiúra utal, és hogy van Fiú, ez nem
Önmagára vonatkozik, hanem az Atyával kapcsolatban, hasonlóképpen a Szent-
lélek sem Önmagára vonatkozik, hanem az Atyával és a Fiúval való viszonyára
értendő úgy, hogy az Atya és a Fiú Lelkét hirdetjük vele. (18) Ugyanígy, amikor
kimondjuk, hogy ‫ ״‬Isten”, akkor nem valamihez való viszonyulásról beszélünk
abban az értelemben, mint ahogyan az Atya a Fiúhoz, vagy a Fiú az Atyához,
vagy a Szentlélek az Atyához és a Fiúhoz viszonyul, hanem Önmagához
viszonyítva, sajátos értelemben beszélünk Istenről.
(19) Amikor ugyanis az egyes személyekre nézve tesszük föl a kérdést, 529
akkor szükségképpen Istenről teszünk vallomást. Isten tehát az Atya, Isten a
Fiú, és Isten a Szentlélek, és ezt egyes számban mondjuk, de mégsincs három
Isten, hanem egy az Isten. (20) Ugyanígy egyes számban mondjuk azt, hogy
minden-ható az Atya és mindenható a Fiú és mindenható a Szentlélek, de
mégsem állítunk három mindenhatót, hanem egy mindenhatót, ahogyan egy
fényről és egy végső okról beszélünk. (21) Egyes számban tehát, és minden
egyes személy teljes Isten, és mind a három személyt egy Istennek valljuk és
hisszük. Egy, osztatlan és egyenlő bennük az istenség, a fölség és a hatalom, és
ez nem kisebbedik az egyesekben, és nem növekedik a háromságban. Egyik
sem birtokol kevesebbet belőle, midőn minden egyes személyt Istennek
mondjuk, de többet sem, mert mind a három személyt egy Istennek hirdetjük.
(22) Ez a Szentháromság tehát, amely egy és igaz Isten. Nem vonatkoztat el 530
a számtól, de nem is lesz foglya a számnak. A személyek egymáshoz való
viszonyulásában ugyanis a számot vesszük tekintetbe, az istenség lényegének
szempontjából azonban nem lehet felfogni, mi az, amit meg lehet számolni.
Ebben a kérdésben tehát csak annyiban utalnak a számra, amennyiben
egymáshoz viszonyulnak; de számot nem tartalmaz az, ami az egyes személyek
saját mivoltával hozható kapcsolatba. (23) Ezt a Szentháromságot ugyanis úgy
illeti meg a természetét illető egyes számú név, hogy a három személy miatt
nem lehet többes számú. Emiatt hisszük a Szentírás mondatát: ‫ ״‬Nagy a mi
Urunk, nagy az Ő ereje és bölcsességének nincsen száma” [Zsolt 146,5].

195
*525-541 II. Adcodatus: XI. Toledói zsinat: Hitvallás

(24) És mivel ezt a három személyt egy Istennek mondjuk, ezzel nem
mondtuk azt, hogy ugyanaz az Atya, mint a Fiú, vagy, hogy ugyanaz a Fiú, mint
aki az Atya, vagy, hogy aki a Szentlélek, azt akár Atyának, vagy Fiúnak is
mondhatnánk. (25) Mert nem az az Atya, aki a Fiú, sem a Fiú nem az, aki az
Atya, és a Szentlélek sem az, aki az Atya vagy a Fiú, ugyanakkor azonban az
Atya az, ami a Fiú, és a Fiú az, ami az Atya, és az Atya és a Fiú ugyanaz, ami a
Szentlélek, azaz természeténél fogva egy Isten. (26) Amikor ugyanis kimond-
juk, hogy az Atya nem az, aki a Fiú, akkor a személyek különbözőségéről
beszélünk. Amikor pedig azt mondjuk, hogy az Atya az, ami a Fiú, és a Fiú az,
ami az Atya, és hogy a Szentlélek ugyanaz, ami az Atya és a Fiú, akkor a
természetre mutatunk rá, ami által Isten; avagy a lényegre, mivel lényeg szerint
egy a három. A személyeket tehát megkülönböztetjük, de az istenséget nem
osztjuk meg.
531 (27) A Háromságot tehát a személyek megkülönböztetésével ismerjük el, az
egységet viszont a természet, vagy lényeg miatt valljuk. A Három tehát egy, ti.
természeténél fogva, de nem személyileg. (28) Nem szabad tehát úgy értékel-
nünk, hogy ez a három személy különválasztható, mivel egyik sincs a másiknál
előbb, és egyik sincs a másiknál később, és egyik sem létezett a másik nélkül, és
egyik sem cselekedett semmit sem a másik nélkül semmikor. (29) Elválasztha-
tatlanok ugyanis egymástól abban is, hogy vannak, és abban is, amit cseleked-
nek. Mert a nemző Atya és a nemzett Fiú és a származó Szentlélek létezése
között, hisszük, hogy semmiféle időbeli egymásutániság nem volt, melynek
értelmében, mintha a nemző valamikor előbb lett volna, mint a nemzett, vagy
hogy a nemzett még nem lett volna, amikor a nemző, vagy hogy a Lélek
származása az Atyánál és a Fiúnál később jelent volna meg. (30) Ilyen
értelemben hirdetjük és hisszük tehát, hogy ez a Háromság oszthatatlan és
összekeverheteden. A három személyről pedig azért beszélünk, ahogyan a
régiek meghatározták, hogy megismerjük, nem pedig azért, hogy megosszuk
őket. (31) Ha ugyanis figyelünk arra, amit a Szentírás mond a Bölcsességről,
hogy ti. ‫ ״‬az örök világosság kisugárzása” [Bö/cs 7,26], amint a sugárzást a
fénytől elválaszthatatlannak látjuk, így valljuk azt, hogy a Fiút az Atyától nem
lehet elválasztani. (32) Amint tehát az egy és oszthatadan természetű három
személyt nem keverjük össze, ugyanakkor semmiképpen nem mondjuk Őket
különválaszthatónak.
532 (33) ti livelhogy maga ez a Háromság méltóztatott nekünk ezt így nvilvánva-
lóan elénk tárni, és ezekkel az elnevezésekkel, amelyek révén meg akarta
ismertetni velünk Őket egyenként, mint személyeket, azt nem engedi meg,
hogy az egyiket a másik nélkül értsük: mert sem az Atyát nem lehet
megismerni a Fiú nélkül, sem a Fiút az Atya nélkül nem lehet megtalálni. (34)
Bizony, a személyes elnevezésben rejlő egymásra vonatkozás tiltja a személyek
szétválasztását. Nem nevezi ugyan Őket egy névvel, de egységben mutatja be
Őket. Ezeknek a neveknek egyikér sem hallgatja úgy senki sem, hogy
ugyanakkor ne kényszerülne a másikat is hozzáérteni. (35) Ámbár tehát ez a

1%
 II. Adeodanis: XI. Toledói zsinat: Hitvallás *525-541

három egy és ez az egy három, mégis megmarad minden egyes személynek a

sajátossága. Az Atya ugyanis az örökkévalóságot birtokolja születés nélkül, a
Fiú ugyanezt az örökkévalóságot születés által, a Szentlélek pedig a származást
az örökkévalósággal születés nélkül1.
A megtestesülés
(36) A három személy közül egyedül a Fiú személyéről hisszük, hogy az 533
emberi nem megszabadításáért bűn nélküli igaz emberséget vett föl a Szent és
Szeplőtelen Szűz Máriától, akitől új rend és új születés szerint született. Új
rend szerint, mivel az istenségénél fogva a láthatatlan láthatóként mutatkozik
meg a testben, és új születés szerint született, mivel az érintetlen szüzesség
férfiúi közreműködést nem ismert, és megtermékenyülve a Szentlélek által a
rest ·anyagát szolgáltatta. (37) A Szűznek ez a szülése sem értelemmel nem
fogható föl, sem példával nem mutatható ki; ha értelemmel felfogható, akkor
már nem csodálatos, és ha példával kimutatható, akkor pedig nem lesz
egyedülálló1. (38) De a Szentleiket mégsem szabad a Fiú atyjának hinnünk
csupán azon okból, minthogy Mária ugyanazon Szentlélek beárnyékolása által
fogant, nehogy úgy tűnjünk föl, mint akik azt állítják, hogy a Fiúnak két Atyja
van, amit kimondani bizony istentelenség.
(39) Ebben a csodálatos fogamzásban a Bölcsesség épített önmagának 534
lakást, ‫ ״‬az Ige testté lett, és köztünk lakozott” \Jn 1,14\. Maga az Ige azonban
mégsem változott testté, és nem változott meg olyan értelemben, hogy
megszűnt volna Isten lenni az, aki ember akart lenni, hanem az Ige úgy lett
testté, hogy nemcsak az Isten Igéje és az ember teste van ott, hanem az ember
értelmes lelke is, és így az egészről azt kell mondanunk, hogy Isten az isteni
mivolta miatt, és ember az emberi mivolta miatt.
(40) Ezért hisszük, hogy az Isten Fiában két természet van, az egyik az
istenségé, a másik az emberségé, amelyeket Krisztus egy személye úgy
egyesített önmagában, hogy sem az istenség az emberségtől, sem az emberség
az istenségtől semmikor sem választható el. (41) Ezért aztán az egy Krisztus
tökéletes Isten és tökéletes ember is az egy személy egységében. De azzal,
hogy a Fiúban két természetről beszéltünk, mégsem adunk okot arra, hogy kér
személyről beszéljünk Őbenne. Nehogy - ami távol álljon tőlünk - úgy lássék,
mintha a Háromsághoz a négység is hozzákapcsolódnék. (42) Az isteni Ige
ugyanis nem az ember személyiségét vette fel, hanem a természetét, és az Ö
istenségének örök személyébe vette fel a test időbeli lényegét.
(43) Ugyancsak, bár egylényegűnek hisszük az Atyát, a Fiút és a Szendéiket, 535
de mégsem mondjuk, hogy Szűz Mária ennek a Háromságnak az egységét
szülte, hanem egyedül csak a Fiút, aki egyedül vette föl a mi természetünket az
Ö személyének egységébe. (44) És azt is hinnünk kell, hogy ennek az Isten
Fiának a megtestesülése a teljes Szentháromság műve, mivel a Szentháromság
művei nem választhatók el egymástól. De mégis egyedül csak a ‫ ״‬Fiú vette föl a
szolga alakját” [vő. Fii 2,7\, személyének egyes számában, nem pedig az isteni

197
*525-541 II. Adeodatiis: XI. Toledói zsinat: Hitvallás

természet egységében. Felvette a Fiúnak a sajátjába és nem abba, ami közös a

Szentháromság számára. (45) A szolga alakja benne személyének egységéhez
kapcsolódott úgy, hogy az Isten Fia és az ember Fia az egyetlen Krisztus.
Ugyanez a Krisztus az Ő két természetében három lényegben létezik: az
Igében, ami egyes egyedül az Isten lényegével hozható kapcsolatba, és a test és
a lélek lényegében, ami az igazi embert illeti meg.
536 (46) Tehát önmagában a saját istenségének és a mi emberségünknek kettős
lényegét birtokolja. (47) Amaz azonban azáltal, hogy az Atya Istentől kezdet
nélkül jött ki, csak született, de nem teremtetett, eleve elrendeltnek sem
tartandó; azáltal ellenben, hogy Szűz Máriától született, hitünk szerint született
is, teremtmény is és eleve elrendelt is. (48) De mégis csodálatos Őbenne
mindkét születés, mivel az Atyától az idők előtt anya nélkül született, és az idők
végén anyától, apai nemzés nélkül származott. Istenségét tekintve Ö teremtet-
te Máriát, mint ember pedig Máriától született. Ó tehát anyjának, Máriának
atyja is és fia is.
(49) Ugyanígy mint Isten egyenlő az Atyával, mint ember viszont kisebb az
Atyánál. (50) Ugyanígy hitünk szerint nagyobb is és kisebb is önmagánál. Is-
teni alakjában ugyanis a Fiú nagyobb önmagánál az emberi természet fölvétele
miatt, amelynél az istenség nagyobb; a szolga alakjában viszont kisebb önma-
gánál, azaz emberségénél fogva, amelyet kisebbnek ítélünk az istenségnél. (51)
Minthogy tehát a test fölvétele által nemcsak az Atyánál, hanem önmagánál is
kisebbnek kell tartanunk, ugyanakkor az istenségénél fogva, amelyben egyenlő
az Atyával, Ö maga is és az Atya is nagyobb annál az embernél, akit egyedül a
Fiú személye vett magára.
537 (52) Ugyanez az eset, hogyha azt kérdezzük, egyenlő-e vagy kisebb a Fiú,
mint a Szentlélek. Erre azt feleljük, hogy hitünk szerint miként az Atyával hol
egyenlő, hol pedig kisebb nála: isteni alakja miatt egyenlő az Atyával és a
Szendélekkel, a szolga alakja szerint viszont kisebb az Atyánál és a Szentlélek-
nél is, minthogy sem a Szentlélek, sem az Atya Isten, hanem egyedül a Fiú
személye vette magára a testet, amely szerint, hitünk szerint, kisebb, mint a
másik két személy. (53) Ugyanígy ez a Fiú az Atya Istentől és a Szentlélektól,
hitünk szerint, elválaszthatatlanul megkülönböztetett a személye szerint, fel-
vett embersége által pedig a természete szerint. És ezért az emberekkel együtt
személyként létezik, az Atyával és a Szentlélekkel pedig az istenség természeté-
ben, avagy lényegében.
538 (54) A Fiú küldetéséről pedig azt kell hinnünk, hogy nemcsak az Atya, ha-
nem a Szentlélek is küldötte úgy, ahogyan Ó maga a próféta szavával mondja:
‫״‬az Úr küldött engem és az Ó Lelke55) .\48,16^1] ‫ )״‬Ezt úgy értjük, hogy Ó
önmagát is küldötte abban az értelemben, hogy az egész Szentháromságnak
nemcsak az akaratát, hanem a működését is szétválaszthatatlannak kell elismer-
nünk. (56) Mert az, akinek az elnevezése az idők előtti Egyszülött, az időben is
elsőszülött lett: Egyszülött az istenség lényege miatt, elsőszülött a test
természetének fölvétele miatt.

198
 II. Adeodanis: XI. Toledói zsinat: Hitvallás *525-541

A megváltás
(57) A felvett emberi alakban az evangéliumi igazság tanítása szerint bűn 539
nélkül fogant, bűn nélkül született, bűn nélkül halt meg, ahogyan hisszük, az,
aki egyes-egyedül miérettünk ‫״‬bűnért való áldozat lett” [2K0r 5>21], azaz
áldozat a mi bűneinkért. (58) És az istenség érintetlensége mellett magát a
kínszenvedést is vállalta vétkeinkért, halálra ítélve a test igazi halálát is vállalta a
kereszten, a harmadik napon pedig saját erejével kikelvén a sírból föltámadott.

A ~ ember halál utáni sorsa

(59) A mi Főnk példája alapján valljuk, hogy valóságos lesz minden 540
megholt testi föltámadása. (60) Nem azt hisszük, hogy valami légies vagy más
egyéb testtel - mint némelyek eszelősen képzelik - fogunk föltámadni, hanem
abban a testben, amelyben élünk, létezünk és mozgunk. (61) Ennek a szent
föltámadásnak példáját adván ugyanazon a mi Urunk és Üdvözítőnk menny-
bemenetelével visszament az atyai trónusra, amelyről istensége miatt sohasem
távozott el. (62) Ott ül az Atya jobbján, és várjuk Öt, mint az összes élők és
holtak bíráját az idők végén.
(63) Onnan fog eljönni a szent Angyalokkal és emberekkel az ítélet meg-
tartására, hogy megadja kinek-kinek a saját megszolgált bérét, aszerint ‫ ״‬aho-
gyan cselekedett” a testbe helyezve ‫ ״‬jót vagy gonoszát” [2Kor 5,10]. (64)
Hisszük, hogy vele együtt fog uralkodni vérének árán szerzett szent és
katolikus Egyháza. (65) Ennek ölén hisszük az egy keresztséget, és valljuk az
összes bűnök bocsánatát. (6 6 ) Ugyanazon hittel igazán hisszük a holtak
föltámadását is, és várjuk a jövendő örökkévalóság örömeit. (67) Csak azért
kell imádkoznunk és azt kell kérnünk, hogy amikor megtartván és befejezvén
az ítéletet, a Fiú ‫״‬átadja az uralkodást Istennek, az Atyának” [IKor 15,24],
részeseivé tegyen minket uralkodásának, hogy ezen hit által, amellyel hozzá
ragaszkodtunk, vele együtt vég nélkül uralkodjunk.
(6 8 ) Ez a mi vallásunk hitének bemutatása, amely által az összes eretnek 541
tanítása megsemmisül, amely által a hívek szívei megtisztulnak, amely által
dicsőségesen feljutunk Istenhez is. ...

SZENT AGATHÓN,
678. június 27. —681. január 10.

542—545: A ‫״‬Consideranti mihi” levél a császároknak, 680. március 27.

Ugyanazon a napon két levelet vett kézhez IV Constantinus Pogonatus császár. Az
egyiket személyesen Agathón pápa nevében írták (*542-545), a másik zsinati levél volt
(*546-548). Mindkettőt felolvasták a III. Konstantinápolyi zsinaton, a 4. ülésszakon
(680. november 15-én), és a zsinati atyák elfogadták. A levelek tartalmának elfogadását
a 18. ülésszakon a császárnak a következő szavakkal ajánlották figyelmébe: ‫״‬A legfőbb
apostolfejedelem velünk együtt küzdött, mert az O követőjében és trónutódjában
pártfogónkra leltünk, aki nekünk az isteni titkot levélben elmagyarázta. Amaz ősi város
Róma, Istentől írott hitvallást juttatott el Hozzád,... és Agathón által Péter szólott, és

199
*542-545 Szent Agathón Igével ‫ ג‬császároknak

a mindenható uralkodótárssal együtt Te határozol, Istentől rendelt kegyes császár.”

(MaC 11.666CD / HaC 3.1422E-1423A.)
Kiadva: MaC 11.238C-239B 243CE / HaC 3.1078E-1079C 1083B-D / PL
87,1165D-1168B 1172C-1173A (= 1. levél) / Hn 236. § - JR 2109.

A Szentháromság
542 Ez tehát az evangéliumi és apostoli hit, valamint a kötelező hagyomány
állapota, hogy megvalljuk, a szent és elválaszthatatlan Háromságnak, azaz az
Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek egy az istensége, egy a természete és a
szubsztanciája avagy lényege; hirdetjük róla: egy a természete szerinti akarata,
ereje, működése, uralma, felsége, hatalma és dicsősége is. És lényegét illetően
bármit mondunk ugyanerről a Szentháromságról egyes számban, azt mintegy
az egylényegű három személy egy természetéről mondjuk el, minthogy a
szabályos gondolkodás erre tanított minket.

Isten megtestesült Igéje

543 Amikor pedig magának a Szentháromságnak említett három személye
közül egyről, az Isten Fiáról, az Ige Istenről, és az O imádandó, test szerinti
működésének misztériumáról hitvallást teszünk, az evangélium hagyománya
szerint kettősséget állítunk egy és ugyanazon Urunk, Üdvözítőnk, Jézus
Krisztus minden tulajdonságáról, azaz azt hirdetjük, hogy két természete van,
ti. isteni és emberi, -amelyekből és amelyekben a csodálatos és elválaszthatatlan
egyesülése után is létezik. És valljuk, hogy mindegyik természetének megvan a
saját természetére jellemző tulajdonsága, és az isteninek mindene megvan, ami
isteni, és az emberinek mindene, ami emberi, kivéve bármilyen bűnt. És
tudjuk, hogy az egy és ugyanazon megtestesült, azaz emberré lett Ige-Istenben
mindkét természet elegyítetlenül, elválaszthatatlanul, megváltozhatatlanul van
meg, egyedül az értelem tud különbséget tenni azok között, amik egyesültek,
ezt is csupán az összezavarás veszélye miatt. Ugyanis egyformán elítéljük a
megosztásnak is és az összevegyítésnek is a káromlását.
544 Midőn pedig két természetet, két természetes akaratot és két természetes
tevékenységet vallunk a mi egyeden Urunkban, Jézus Krisztusban, azt mond-
juk, hogy azok, egyik a másikkal szemben, nem ellentétesek és nem ellenkezők
... és azt is mondjuk, hogy nem mintegy két személyre vagy lényegre válik szét,
hanem két természete van ugyanazon Urunknak, Jézus Krisztusnak, ugyanígy
két benne lévő természetes akarata és tevékenysége van, ti. az isteni és az
emberi: éspedig öröktől fogva isteni akarata és tevékenysége van, amely közös
az övével azonos lényegű Atyáéval; valamint emberi, időbeli és tőlünk
származó, amelyet természetünkkel együtt vett fel. ...
545 Továbbá vallja Krisztus apostoli Egyháza ... a természetes tulajdonságok
alapján, hogy Krisztus ezen két természetének bármelyike tökéletes, és bármi
tartozik a természetek tulajdonságaihoz, mindent kettősnek vall, mivel maga a
mi Urunk Jézus Krisztus tökéletes Isten és tökéletes ember, két természetből
és két természetben. ... Következésképp tehát ... (az Egyház) vallja és hirdeti,

200
 Szent Agatlióii: Levél ‫ ה‬császároknak *546-548

hogy kér természetes akarat és két természetes tevékenység van Krisztusban.

Mert ha valaki az akaratot személyesként értelmezi, akkor, mivel a Szenthá-
romságban három személyről beszélünk, szükségszerű, hogy három személyes
akaratot és három személyes tevékenységet is mondjunk, ami képtelen és
szerfölött istentelen dolog is. Ha viszont, amit a keresztény hit igazsága
tartalmaz, az akarat a természethez tartozik, akkor amint azt mondjuk, hogy a
szent és szétválaszthatatlan Háromságnak egy természete van, következőleg
egyetlen természetes akaratot és egyetlen természetes tevékenységet is kell
értenünk. Mikor pedig a mi Urunk, Jézus Krisztus, az Isten és ember közötti
Közvetítő [íó. 1Tim 2,5\ egyetlen személyében két természetet, azaz istenit és
emberit vallunk, amelyekben létezik a csodálatos egyesülés után is, amiként
egy, és ugyanannak az egynek két természetét, ugyanúgy két természetes
akaratát és két természetes tevékenységét is szabályszerűen valljuk.

546-548: Római zsinat: az ‫״‬Omnium bonorum spes” zsinati levél a

császároknak, 680. március 27.
Vö. *542°. H. Quentin szerint a latin változat nem visszafordítás a görögből, hanem
eredeti szöveg (i.m. *487° 6 ). A levél görög szövegét kiadja: G. Kreuzer, i.m. *487° 32-
46 (itt a 33-42. pontok).
Kiadva: MaC 11.290A-291D / HaC 3.1119A-1122A / PL 87.1220C-1221D; (= 3.
levél) / Hn 184. § - Reg.:JR 2110.
A Szentháromság
Hiszünk az Atya Istenben... és az O Fiában... és a Szentlélekben, az Úrban 546
és éltetőben, aki az Atyától származik, akit az Atyával és a Fiúval együtt kell
imádnunk és együtt dicsőítenünk: a Háromságot az egységben és az egységet a
Háromságban, mégpedig a lényeg egységét, és a személyeknek vagy szubzisz-
tenciáknak a Háromságát; Istennek valljuk az Atyát, Istennek a Fiút, Istennek a
Szendéiket; nem három istent, hanem az egyetlen Istent, az Atyát, a Fiút és a
Szendéiket; nem három név szubzisztenciáját, hanem három szubzisztencia
egy lényegét; őket egy lényeg (essentia) vagy szubsztancia vagy természet
{natúréi), azaz egy istenség, egy örökkévalóság, egy hatalom, egy uralom, egy
dicsőség, egy imádás illeti meg, egyetlen lényegi akarata és tevékenysége van,
ugyanazon szent és szétválaszthatatlan Háromságnak, amely mindent alkotott,
elrendez és fenntart.

Isten megtestesült Igéje

Megvalljuk az ugyanazon szent, egylényegű Háromságban az egy Ige-Is- 547
tent, aki az idők előtt az Atyától született, az idők végén értünk és a mi
üdvösségünkért leszállóit a mennyekből, és megtestesült a Szentlélek erejétől,
és a szent, szeplőtelen és mindig szűz dicsőséges Máriától, a mi úrnőnktől, a
valódi és sajátos Istenszülótól; ti. belőle született és igazán emberré lett,
Ugyanő igaz Isten, és Ugyanő igaz ember, Isten pedig az Atya Istenből, ember
pedig a Szűzanyából, megtestesült belőle, a teste eszes és értelmes lélekkel bír;

201
*546-54« Szent Agathón: Római zsinat: zsinati levél a császároknak

Ugyanő egylényegű az Atya Istennel istensége szerint, és Ugyanő maga

egylényegű velünk embersége szerint, és mindenben hasonló hozzánk, egyedül
a bűnt kivéve, keresztre feszítették értünk Pontius Pilátus idején, szenvedett,
eltemették, és feltámadt. ...
548 Tudjuk, hogy egy és ugyanazon Urunk Jézus Krisztus, az Isten egyszülött
Fia, két természetből és két természetben létezik, elegyítetlenül, változhatat-
lanul, osztadanul, szétválaszthatatlanul; az egyesülés miatt semmiben sem
szűnt meg a természetek különbözősége, amelyek egy személyben és egy
szubzisztenciában egyesülnek úgy, hogy mindkét természet sajátossága
sértetlenül megmarad. Tudjuk, hogy nincs két személyre elosztva vagy
elválasztva, sem egy összetett természetbe elegyítve: hanem O az egy és
ugyanazon egyszülött Fiú, az Ige-Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus1, és nem
egyik a másikban, és nem egyik és másik, hanem O ugyanaz a két
természetben, azaz az Istenségben és az emberségben a személyes egyesülés
után is; mivel sem az Ige nem változott át testi természetté, sem a test nem
alakult át az Ige természetébe: megmaradt ugyanis mindkettő annak, ami
természete szerint volt: a benne egyesült természetek különbségét pedig
egyedül csak vizsgálódásunk tükrében különböztetjük meg; ezekből a termé-
széfekből elegyítetlenül, elválaszthatatlanul és változhatatlanul van összetéve:
0 egy ugyanis mindkettőből, és általa mint egy által van mindkettő, mivel
együtt van az istenség fensége és a test alacsonysága; mindkét természet az
egyesülés után is hiánytalanul megőrzi sajátosságát, és ‫ ״‬mindkét forma azon
fáradozik a másikkal való közösségben, ami a sajátja: az Ige munkálkodik
azon, ami az Igéé, és a test elvégzi, ami a testé: az egyikük csodákkal
ründöklik, a másik aláveti magát az igazságtalanságoknak”.[ 1ü * 294\
Ezért következőleg amiként, hogy valóban két természete avagy lényege,
azaz istensége és embersége van elegyítetlenül, osztatlanul, változhatatlanul,
ugyanúgy igazságos szabály arra is tanít minket, hogy két természetes akarata
és két természetes tevékenysége is van, aszerint amint tökéletes Isten és
tökéletes ember O, az egy és ugyanazon Úr Jézus Krisztus [/». *501-522\,
mivel kitűnik, hogy erre minket az apostoli és evangéliumi hagyomány tanított,
és azoknak a szent atyáknak a tanítása, akiket a szent, apostoli és katolikus
Egyház és a tiszteletreméltó zsinatok elfogadnak.

VI. EGYETEMES ZSINAT

III. Konstantinápolyi zsinat,
680. november 7. - 681. szeptember 16.

A császár hívta össze. Elítélte a monothelétákat és Honorius pápát; vö. *487k. Mivel a
császán palota üléstermében, a Trullosz-ban üléseztek, ezért ezt a zsinatot ‫״‬Trullosz-i
zsinatnak” is szokták nevezni. Ezt az elnevezést azonban leginkább a 692-ben
megtartott zsinatra alkalmazzák (‫״‬Quinisextum”). II. Leó pápa (682-683) több
levelében is elismerte e zsinat határozatait; vö. *561° 563. A Uber dtumus Romanorum
Pontificum (a Codex Vaticanus 84. formulája) ‫ ״‬Fides papae” részében Hononus
következő elítélése előzi meg a hitvallást: ‫[״‬A *pnati atyák] az új tan szerzőit, Szergioszt

202
 Szent Agathón: III. Konstantinápolyi zsinat *550-552

cs Pürrhoszt, ... Hononusszal egyetemben, aki alávaló állításaiknak kedvezett, ... az

örökkétartó kiközösítés kötelékével sújtották.” (Kiadja: H. Foerster [Bern 1958] 155 a
f. 78v-hoz. Vö. a párhuzamos szövegeket 2 3 0 3 k 1 2 k és 349)
Kiadva: [*550-552; 555-55η: MaC 11.553D-556C; 636C-640C / HaC 3,1331D-
1334A; 1397E—1401D. - [csak *553-559\ : Hn 149. § / COeD3 124-130.

550-552: 13. ülés, 681. március 28.

A monotheléták és I. Hononus pápa elítélése

Újból megvizsgáljuk azokat a dogmatikai leveleket, nevezetesen, amelyeket 550
egykor Szergiosz, egykor ennek a királyi városnak - amelyet az Isten tartson
meg - a pátriárkája írt mind Kürosznak, aki akkor Phasziszban volt püspök,
mind Honoriusnak, az ősi Róma egykori pápájának, de hasonlóképpen azt a
levelet is, amelyet ö, azaz Hononus válaszképpen írt ugyanennek a Szergiusz-
nak. [vö. *487] Úgy találtuk, hogy ezek a levelek teljesen idegenek az apostoli
hitletéteménytől és a szent zsinatok és az összes hitelt érdemló atyák megálla-
pításaiból, viszont követik az eretnekek hamis tanait: tehát azokat teljesen
elverjük és mint a lélekre kártékonyakat utálattal elutasítjuk.
Úgy ítéltük, hogy akiknek átokkal sújtjuk istentelen tételeit, ugyanazoknak a 551
nevét is száműzni kell az Isten szent Egyházából, azaz Szergioszét ..., aki
vállalkozott rá, hogy erről az istentelen tételről írjon, továbbá .Alexandriai
Küroszét, Pürrhoszét, Pálét és Péterét, akik maguk is elöljárói tisztet töltöttek
be ennek a városnak - , amelyet az Isten tartson meg - a székében, és
amazokhoz hasonlóan vélekedtek; mindezekhez Theodóroszét is, az egykori
pharani püspökét; a felsorolt személyek mindegyikéről említést tett Agathón,
az ősi Róma legszentebb és háromszorosan boldog pápája abban a tanácsadó
levélben, amelyet a legkegyelmesebb ... császárhoz intézett [/ó. *542-545], és
elvetette őket, nyilván igaz hitünkkel ellentétes vélekedésük miatt; ezért úgy
határozunk, hogy kiközösítésnek kell alávetve lenniük.
Felismertük, hogy velük együtt ki kell verni az Isten szent katolikus Egyhá- 5 5 2
zából és ki kell közösíteni Hononust is, aki egykor az ősi Róma pápája volt
azért, mert rájöttünk, hogy a Szergioszhoz intézett írásaiban minden tekintet-
ben annak felfogását követte, és istentelen tételeit megerősítette.

553-559: 18. ülés, 681. szeptember 16.

Dogmatikus határosait Krisztus két akaratáról és két tevékenységéről
A jelen szent és egyetemes zsinat híven fogadva és kitárt kezekkel üdvö- 553
zölve az ősi Róma szent és boldog pápájának, Agathónnak, a mi istenfélő és
hívő császárunkhoz, Konstantinéhoz intézett előterjesztését, amely név
szerint elveti azokat, akik egy akaratot és egy tevékenységet hirdetnek és
tanítanak Krisztusnak, a mi valóságos Istenünknek testi üdvrendjében, amint
előbb bemutattuk [10. *542-545]. Ugyanúgy elfogadja a másik zsinati előtér-
jesztést is, az ugyanazon szent pápa alatt a 125, mind Istennek kedves püspök

203
* 5 5 3 -5 5 9 S z e n t A g a th ó n : III. K o n s ta n tin á p o ly i z sin a t: H a tá r o z a t K r is z tn s k é t a k a ra tá ró l

által tartott szent zsinattól, az ó isteni dolgokban jártas fenségéhez szólót [ív.
*546-548], mint amelyek megegyeznek a szent Khalkédóni zsinattal [vö. *300-
306\ és ugyanazon ősi Róma szent és boldog pápájának, Leónak,
Flavianoszhoz küldött [/». *290-293] könyvével, aki a szentek között van, és
akit az ‫״‬ortodoxia oszlopának‫ ״‬is nevezett ez a zsinat.
554 Azonkívül a zsinati levelekkel is, amelyeket boldog Künllosz írt az istente-
len Nesztóriosz ellen kelet püspökeihez, a zsinat követi az öt szent és
egyetemes zsinatot és a szent és elismert atyákat, és egybehangzóan határozva
megvallja a mi Urunkat, Jézus Krisztust, a mi valóságos Istenünket, a szent,
egylényegű és az életet szerző Háromság egyikét, aki tökéletes istenségben, és
Ugyanő tökéletes emberségben, valóban Isten és valóban ember, értelmes
lélekból és testből, egyszubsztanciájú az Atyával az istenség szerint, és Ugyanő
egylényegű velünk az emberség szerint, mindenben hasonló hozzánk, a bűnt
kivéve [ιό. Zsid 4,13\.
555 Aki az idők előtt az Atyától született az istenség szerint, a végső napokban
pedig Ugyanő értünk és a mi üdvösségünkért a Szentlélek erejéből és Szűz
Máriából, a sajátosan és valóban Istenszülötól az emberség szerint; egy és
ugyanazt a Krisztust, az Úr Egyszülött Fiát, akiről ismeretes, hogy két
természetben létezik keveredés nélkül, változatlanul, elválaszthatatlanul, ősz-
tatlanul, miközben a természetek különbsége sohasem szűnik meg az egység
miatt, hanem inkább megmarad mindkét természet sajátsága és egy személy-
ben és egy hüposztaziszban egyesülve, nem két személyre van osztva vagy
választva, hanem egy és ugyanaz az Egyszülött Fiú, Isten Igéje, az Úr Jézus
Krisztus, ahogyan kezdettől a próféták tanították róla, és maga Jézus Krisztus
tanított minket, és a szent atyák hitvallása ránkhagyta1.
556 Őbenne, Krisztusban két természetes akaratot és két természetes tevékeny-
séget osztatlanul, változatlanul, elválaszthatatlanul és keveredés nélkül valónak
tanítjuk hasonlóképpen a szent atyák tanításához, két természetes akaratot,
amelyek nem ellenkeznek egymással - távol legyen ez a felfogás attól, ahogyan
ezt az istentelen eretnekek állították úgy, hogy az Ö emberi akarata nem áll
ellent az Ó mindenható és isteni akaratának, nem tusakodik ellene, hanem
inkább követi és alája veti magát. Úgy kellett ugyanis, hogy a test akarata
felinduljon, de alá legyen rendelve az isteni akaratnak, a nagyon bölcs
Athanasziosz1 kifejezése szerint. Amiként ugyanis az Ó testét az isteni Ige
testének mondjuk, és az is, az Ő természetes testi akarását az isteni Ige saját
akaratának mondjuk, és az is, ahogyan Ő maga mondotta: ‫ ״‬Mert leszállottam
az égből, nem azért, hogy a saját akaratomat tegyem, hanem az Atyáét, aki
engem küldött” \Jn 6,38\. És ezzel a sajátjának mondotta azt az akaratát, amely
a rest szerint való volt. Mert hiszen a teste is sajátjaként volt teremtve.
Amiképpen ugyanis az Ó szentséges és szeplőtelenül lélekkel átjárt teste, mint
megistenült test, nem semmisült meg, hanem megmaradt a saját állapotában és
minőségében, így‫ ׳‬az Ó emberi megistenült akarata sem semmisült meg, hanem
inkább megőrződött, a teológus [Na^ians^os^i Gergely] szerint, aki ezt mondja:

204
 Szent Agatlióu III Konstantinápolyi zsinat: Határozat Krisztus két akaratáról *553-559

‫״‬minthogy az Ö akarása, amit az Üdvözítőben lévő akarásnak kell értenünk,

nem ellenkezik Istennel, hanem egészen mégis tenült”2.
Λ két természetes tevékenységet pedig osztatlanul, változatlanul, keveredés 557
nélkül és elválaszthatatlanul dicsőítjük ugyanazon Urunkban és igaz Istenünk-
ben, Jézus Krisztusban, tehát az isteni tevékenységet és az emberi tevékenysé-
get, az isteni igehirdető Leó egészen világos állítása szerint: ‫ ״‬Mind a két forma
ugyanis közösségben cselekszi a másikkal azt, ami sajátja, ti. abban az
értelemben, hogy az Ige azt teszi, ami az Ige (szándéka), és a test végbeviszi
azt, ami a test dolga” [w. *294]. Mert mi egyetlen esetben sem fogjuk egy
tevékenységnek tulajdonítani az Isten természetének megfelelőt és a teremt-
ménynek megfelelőt, mint ahogyan, ami teremtett dolog, azt nem emeljük az
isteni lényeg szintjére, de azt sem, ami az isteni természet rendkívülisége,
másrészt nem fokozzuk le a teremtményeket megillető helyre. Egy és ugyan-
azon valaki ugyanis az, akinek egyrészt csodáiról, másrészt kínszenvedéseiről
tudunk, azon természetek, amelyekből van, más és más sajátsága szerint, és
amely természetekben a létezést birtokolja, ahogyan ezt a csodálatos Kürillosz
kifejezte1.
Minden oldalról tehát megőrizve a keveredés nélküliséget és az oszthatat- 558
lanságot, az eddigieket röviden így fogalmazzuk meg: egy Istennek hisszük a
Szentháromságot, és a megtestesülés után a mi Urunk, Jézus Krisztust a mi
igaz Istenünknek, és azt állítjuk, hogy az O két természete sugárzik reánk az O
üdvtörténet! súlyú egyetlen lényegében, amelyben csodáit is és a saját,
életvitelének megfelelő szenvedéseit nem szemfényvesztéssel, hanem való
igazában mutatta meg a természetében rejlő különbözőséggel, amelyet egy-
azon lényegében kell fölismernünk, minthogy egyiknek a másikkal való
közösségében mind a két természet osztatlanul és keveredés nélkül a sajátját
akarta és vitte végbe: amely okból kifolyólag valljuk az O két természetének
akaratát és tevékenységét is úgy, ahogyan ez a kettő az emberi nem üdvösségé-
re Őbenne megfelelően együttműködött.
Ezeket tehát minden oldalról teljes pontossággal és összhanggal kialakítva 559
elrendeljük, hogy senkinek sem szabad más hitet hirdetni vagy akár leírni vagy
összeállítani vagy gondolni vagy másképp tanítani; akik pedig más hitet
merészelnek összeállítani, vagy előadni, vagy tanítani, vagy más hitvallást
átadni azoknak, akik meg akarnak térni az igazság ismeretére a pogányságból
vagy a zsidóságból, vagy bármelyik eretnekségből; vagy akik új kifejezést, vagy
kitalált szólásmódot vezetnek be azok fel forgatására, amelyeket most meghatá-
roztunk, azok, ha püspökök vagy papok, legyenek megfosztva a püspökségtől
és a papok a papságtól, ha pedig szerzetesek vagy laikusok, akkor legyenek
kiközösítve.
SZEN T II. LEÓ,
682. augusztus 17. -6 8 3 . július 3.

205
-563 Szent II. Leó: Levél IV Constantinus császárnak

561-563: A ‫״‬Regi regum” levél IV. Konstantinus császárnak, kb. 682.

augusztusában

Miután a pápa követei visszatértek Konstantinápolyból Rómába, ÍI. Leó pápa a

császárhoz intézett, alább idézett levélen kívül levelet küldött a hispaniai püspököknek
{‫״‬Cum duma sint') és Érvig hispaniai vizigót királynak (‫״‬Cum unus estet') is (MaC
11.1050E-1053B 1055E-1058C / PL 96,413A^Í15C 418B-420D / CdLuc 350-354
357-361. - JR 2119 2120), melyekben jóváhagyja a III. Konstantinápolyi zsinat
döntéseit. Megemlíti bennük Hononus pápa elítélését is: ‫״‬Alak pedig az apostoli
hagyomány tisztaságával szemben ellenségként léptek fel, ... azokat ítélettel sújtották,
nevezetesen pharani Theodóroszt ... Hononusszal együtt, aki ahelyett, hogy amint
apostoli tekintélye megkívánta, az eretnek tanítás lángját a kezdet kezdetén kioltotta
volna, hanyagságával még meg is erősítette" (a hispaniai püspökökhöz írott levél); ‫״‬a
római Hononusszal együtt, aki beleegyezett abba, hogy az apostoli hagyomány szeplőte-
len szabályát, amelyet elődeitől kapott, beszennyezzék” (Érvig királyhoz írott levél).
Kiadva: MaC 11.727D-731D / HaC 3.1471C-1475B / PL 96,404B^108B (= 3.
levél).-R ^. J R 2118

A III. Konstantinápolyi zsinaton a monotheléták és I. Honoriuspápa ellen holott

határoltok megerősítése

561 Tudjuk ugyanis, hogy a szent, egyetemes és nagy hatodik zsinat [a III. Kon-
stantinápolyi] ugyanúgy vélekedett, mint a szent Apostoli Szék mellett ülésező
általános zsinat \a Kómái, 680-ban] is ... és velünk egyetértésben megvallotta:
A mi Urunk Jézus Krisztus egy a szent és szétválaszthatatlan Háromságból;
Ó két természetből áll és két természetben létezik, elegyítetlenül, elválasztha-
tatlanul, osztatlanul, mint valóban tökéletes Isten, és ugyanő tökéletes ember,
és a benne összetalálkozó természetek bármelyikének sajátságát épségében
megtartva, Ugyanő isteni dolgokat cselekszik mint Isten, és ettől elválasztha-
tatlanul emberieket cselekszik mint ember, egyedül a bűnt kivéve: és igaz
szóval hirdette a zsinat, hogy ezért neki két természetes akarata és két
természetes tevékenysége van; ezek által az O természeteinek az igazsága is
alapvetően be van bizonyítva, valóban egészen annak a különbségnek a
megismeréséig, hogy melyek a természetei, mely természetekből áll, és mely
természetekben létezik az egy és ugyanazon Urunk Jézus Krisztus, ezek által
valóságosan igazoltuk, hogy ez a szent ... hatodik zsinat ... az apostoli igehír‫־‬
detésr meg nem botló lábbal követte, és az öt szent és egyetemes zsinat
határozataival mindenben egyetért, az igaz hitből fakadó határozatokhoz nem
tesz hozzá és nem vesz el belőlük semmit, hanem a legpgyenesebben halad a
királyi és evangéliumi ösvényen, bennük és általuk őrződött meg a szent
dogmák kicsiszoltsága és a katolikus Egyházban elismert atyák tanítása ...
562 És mivel [a Konstantinápolyi ytnat\ a igaz hit meghatározását ... a maga
teljességében kihirdette, amit Szent Péter apostol Apostoli Széke is ... tisztelet-
tel elfogadott, ezért mi is, és a mi hivatalunk révén ez a tisztelendő Apostoli
 Szent II. Leó: Levél IV Constantinus császárnak *561-563

Szék egy szívvel és egy lélekkel egyetért azokkal, amiket a zsinat határozatként
hozott, és azokat Szent Péter tekintélyével megerősíti ...
Egyszersmind kiközösítjük az új eltévelyedés kitalálóit, nevezetesen 563
Theodóroszt, Pharan püspökét, Alexandriai Küroszt, Szergioszt, Pürrhoszt ...
nemkülönben Honoriust is, aki ezt az apostoli Egyházat nem az apostoli
hagyomány tanításával tisztította, hanem elletemült árulással próbálta a szeplőtelen hitet
megrontani {görög változat: megengedte, hogy a szeplőtelen (Egyházat) szentség-
télén árulással beszennyezzék].

SZENT II. BENEDEK,

684. június 26. - 685. május 8.

564: XIV. Toledói zsinat, 684. november 14 —20.

Érvig vizigót király eleget tett II. Leó pápa kívánságának (vö. *561-ben említett levelet)
és összehívta ezt a zsinatot, hogy a III. Konstantinápolyi zsinaton a monotheléták ellen
hozott rendelkezéseket megerősítse. Kiadva: Bruns l,351k / PL 84.508A-509A / MaC
11,1089C-1090C / HaC 3,1755C-1756B / CdLuc 732k / CVis 445k.

A Krisztusban lévő mindkét természet tulajdonságai

(8 . fejezet) Most pedig ... kihirdetjük {a kilöknek), nagyon rövid meghatáro- 564
zásban összefoglalva, hogy megismerjék: Krisztusnak, az Isten Fiának, az
egyetlen személyében a két természetnek a tulajdonságai mind osztatlanul és
elválaszthatatlanul, mind pedig elegyítetlenül és megváltozhatatlanul maradnak
meg állandóan; az egyik természet az istenségé, a másik az emberségé, az egyik,
arru szerint az Atyaisten töl született, a másik, ami szerint Szűz Máriából
született. Tehát mindkét születése teljes, mindkettő tökéletes, semmit sem
birtokolván kevésbé az istenségből, semmit sem véve fel tökéletlenül az
emberségből, nincs megosztva a természetek megkettőzése miatt, személyét
tekintve sincs megkettőzve, hanem teljes Istenként és teljes emberként -
kivéve minden bűnt - , Krisztus a személy egyszeriségében egy.
Tehát egyként létezik a két természetben; az istenség jeleivel felragyog, és
az emberi szenvedéseknek alá van vetve. És nem egyik az Atyától, másik egy
anyától származik, bár mégis másképpen született az Atyától, másképpen az
anyától: O maga azonban mindkét fajta természetben nem megosztott, hanem
az Istennek is, embernek is egy és ugyanazon fia; O él meghalván, O meghal
élőként; O nem szenvedhet szenvedvén; O nincs a szenvedés hatalma alatt, és
istenségét tekintve nem veti alá magát, de embersége szerint nem vonja ki
magát a szenvedés alól; az istenség természetéből eredő tulajdonsága, hogy
nem halhat meg; az emberség lényegéből eredő tulajdonsága, hogy nem akar,
de meg tud halni; egyrészt halhatatlanság a birtoka, másrészt a halandók
állapota erejétől megfosztja; az istenség örök akaratában az áll, hogy egy felvett
embert vegyen magához, a felvett ember akaratában az áll, hogy az emberi

207
*564 Szent I Benedek: XIV Toledói zsinat: A Krisztusban lévő két természet tulajdonságai

akarat Istennek alá legyen vetve. Ezért maga így szól az Atyához: ‫ ״‬Atyám, ne
az én akaratom, hanem a tiéd legyen meg‫[ ״‬Lk 22,42], ti. az istenség részéről
egyik akaratát mutatja meg, amely felvette az embert, és az ember részéről a
másikat, amely szerint engedelmeskedni kell Istennek.
(9. fejezet) És ezért ezen két természet különbsége szerint kell a két
elválaszthatatlan akaratnak és cselekvésnek a tulajdonságait is hirdetni.
(10. fejezet) ... Ha valaki tehát Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának, ·aki Szűz
Mária méhéböl született, akár valamivel kisebbíti istenségét, akár elvesz valamit
a felvett emberségéből, kivéve egyedül a bűn törvényét, és nem azt hiszi a
legószintébben, hogy O az egy személyben létező igaz Isten és tökéletes
ember, az legyen kiközösítve.

SZEN T I. SERGIUS,
687. december 15. —701. szeptember 8.

566—567: XV. Toledói zsinat, kezdete 688. május 11.: Julianus védőirata
A XIV. Toledói zsinat (684) elfogadta Julianus toledói érsek és Hispánia prímása (f690)
egyik művét, (a monotheléták ellen írt) Apologja fidet itrae címűt. Ebben a könyvben
előfordult két olyan tétel, amelyet II. Benedek feddésben részesített, nevezetesen (1),
hogy az akarat nemzette az akaratot, amiként a bölcsesség is a bölcsességet, és (2 ), hogy
Krisztusban három szubsztancia van. Julianus azonban kitartott véleménye mellett és
egy másik védóiratot írt Liber rtsponsionis fidet nostrae címmel. Mint a zsinat elnöke,
könnyen elérte, hogy ezt a XV. Toledói zsinat iratai közé beiktassák. I. Scrgius pápa
lulianusnak ezzel a tanításával feltehetőleg egyetértett. A spanyol atyákkal ellentétben
később a Frankfurti zsinat résztvevői visszautasították Julianus második állítását (*613).
Meg kell jegyezni, hogy sem a következetes logikának, sem az egyházi szokásnak nem
felel meg, ha az ember egy teljes lényeget (isteni természet) és két nem teljes lényeget (a
lélek és az emben test) egyszerű összeadással ugyanarra a létfokra helyez.
Kiadva: MaC 12.10E-12D / HaC 3.1761B-1762D / PL 96.525A-529B / CdLuc
741-746/ CVis 453-456.
*

Tanúságtétel a Szentháromságról és a megtestesülésről

566 (1) ... Úgy találjuk, hogy a Liber responsionis fidei nostrae című könyvben,
amelyet Petrus területi megbízott útján elküldtünk a római Egyháznak, már a
nevezett pápa [II. Benedek] úgy látta, hogy mi az első fejezetet vigyázatlanul
hoztuk nyilvánosságra; ott mi az isteni lényegről ezt mondtuk: ‫ ״‬Az akarat
nemzette az akaratot, amiként a bölcsesség is a bölcsességet”; ama férfiú
hanyagul olvasta el, futólag gondolta át a lényeget, és az elkerülte a figyelmét,
ezért azt vélte, hogy mi a nevezetteket viszonylagosság szerint, vagy az emberi
gondolkodás szerint hasonlítottuk össze; és ezért meghagyta feljegyzésében,
hogy imigyen figyelmeztessenek minket, ahogyan ó mondja: ‫ ״‬A természetes
rendből megismertük, hogy a szó az értelemből veszi eredetét, amint a
megfontolás és az akarat; és nem lehet felcserélni, hogy azt mondjuk: mivel
amint a szó és az akarat a szellemi értelemből származik, úgy az értelem is

208
 S z e n t II B e n e d e k : X V I. T o le d ó i z s in a t *566-567

szóból vagy akaratból” és ebből az összehasonlításból úgy látja a római pápa,

hogy nem lehet azt mondani, hogy «az akarat az akaratból jön».
Mi azonban nem az emberi értelmet érintő ezen összehasonlítás szerint, és
nem viszonylagosság szerint, hanem a lényeg szerint mondtuk: az akarat az
akaratból, amint a bölcsesség is a bölcsességből. Az ugyanis Isten részére az a
létezés, ami az akarás: az az akarás, ami a belátás. Ezt ugyan az emberről nem
lehet elmondani. Hiszen más dolog az embernek az, ami akarás nélkül van, és
más az akarás is belátás nélkül. Istenben azonban nem így van, mivel ily
egyszerű természetű, és ezért az neki a létezés, ami az akarás, ami a belátás. ...
(4) Rátérünk a második visszavonásra ítélt fejezetre is; ugyanazon pápa úgy 567
vélte, ebben is óvatlanul mondtuk, hogy Krisztusban, az Isten Fiában három
lényeget vallunk: amiként mi nem szégyelljük, hogy megvédjük azokat a
dolgokat, amelyek igazak, ugyanúgy egyesek talán szégyellik, hogy amelyek
igazak, azokat nem ismerik. Ki az ugyanis, aki nem tudja, hogy minden egyes
ember két lényegből áll, ti. a lélekéből és a testéből? [Hivatkozik 2K0r4,16-ra is
a Zsolt 63(62),2-n\. ...
(5) Ezen szabály ellen azt találjuk ugyancsak a Szentírásban, hogy többnyire
a test megnevezésével az egész embert lehet érteni, vagy néha egyedül a lélek
megnevezésével az egész ember tökéletessége ismerszik meg. Emiatt az isteni
természet, társulva az emberi természethez, egyrészt sajátosan három, más-
részt szónoki alakzattal két lényegnek nevezhető együttesen. De más dolog az,
amikor tulajdonságán keresztül az egész embert fejezzük ki, más, amikor a
részben az egészet értjük. Van ugyanis egy bizonyos beszédmód, amelyet
sűrűn megtalálunk a Szentírásban, amely jelzi a részben az egészet: éspedig ezt
az alakzatot a grammatikusok ‫״‬szünekdokhé”-nak mondják.

568—575: XVI. Toledói zsinat, kezdete 693. május 2.: Hitvallás

Ez a hitvallás nagymértékben a XI. Toledói zsinat hitvallására támaszkodik (*525-
541). Az 573‫ ״‬bekezdés megvédi toledói |ulianus véleményét (vö. *566).
Kiadva: 1· Madoz, Elsimbolo dél comilxo X V I de Toledo (Estudios Omenses I 3; Madnd
1946) 22-29 / MaC 12.64D-68D / HaC 3.1789E-1793C / CdLuc 77226-779 / CVs
489-496.

A Szentháromság
(1. cikkely) Hisszük és valljuk, hogy az összes teremtménynek, amelyek a 568
hármas világrendben vannak, a szerzője és a fenntartója az oszthatatlan
Háromság: (2) ·azaz az Atya, aki az egész istenség forrása és eredete; a Fiú, aki
az Isten teljes képe, az atyai világosság benne kifejezett egysége miatt, és aki az
idők összes eseményei előtt az Atya legbelsejéből kimondhatatlanul született; a
Szentlélek pedig az Atyától és a Fiútól bármilyen kezdet nélkül származik.
(3) Ók hárman, noha a személyek különbsége miatt meg vannak különbőz- 569
tetve, hatalmuk felségében azonban soha sincsenek elválasztva: hiszen bele van
oltva az Ó istenségük szétválaszthatatlan egyenlősége. És mégis, bár az Atya
nemzette a Fiút, és ezért a Fiú nem ugyanaz, mint aki az Atya, és az Atya sem
209
*568-575 Szent I. Sergius: XVI. Toledói zsinat: Hitvallás

az, aki a Ftú, de a Szentlélek sem az Atya és a Fiú, hanem csak az Atyának és a
Fiúnak a Lelke, aki ugyanazzal az Atyával és a Fiúval együtt maga is egyformán
egyenlő. (4) Egyáltalán nem szabad, hogy azt higgyük, van ebben a Szenthá-
romságban egy valaki teremtett szolga, és nem szabad azt állítani, hogy
valamikor egy kívülről jövő vagy mintegy alattomban becsempészett dolog
előadódott volna benne, amiről bizonyosan tudni, hogy az soha a legkevésbé
sem volt a Háromságé· ...
(6 ) Mégis ezekben a személyekben, abban a tekintetben, ami a saját létüket
illeti, semmilyen elválaszthatóság nem található, abban pedig, ami a megkülön-
böztetést illeti, vannak bizonyos jegyek, amelyek egy-egy személyhez sajáto-
sabban tartozhatnak: ti. hogy az Atya senkitől sem veszi eredetét, a Fiú úgy
származik, hogy az Atya nemzi, a Szentlélek pedig az Atyának és a Fiúnak az
egységéből származik. ...
(1 0 ) És ezeket mondva nem keverjük össze a személyek tulajdonságait, sem
a lényeg egységét nem választjuk szét; és nem kell hinnünk, hogy ugyanabban a
Szentháromságban valami nagyobb vagy kisebb, valami tökéletlen és változé-
kony. ...
570 (12) Ezért azt kell vallanunk, hogy vannak bizonyos tények, amelyek ebben
a Szentháromságban megkülönböztetés nélkül valók. Abban ugyanis, ahogy
egymáshoz viszonyul az Atya, a Fiú és a Szentlélek, az Atyát a Fiúval és a
Szendélekkel elválasztás nélkül egy Istennek kell hinnünk. Ami pedig a
vonatkozásokat illeti, megkülönböztetetten kell hirdetni a három személy
tulajdonságait, miként az evangélista: ‫״‬Menjetek, tanítsátok az összes népet az
Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” [tö. M l 28,19\. Vonatkozónak mondjuk
ugyanis, ahogy egyik személy a másik személyhez viszonyul, mert amikor azt
mondjuk: Atya, a Fiú személye semmivel sem kevésbé van jelezve, és amikor
azt mondjuk: Fiú, rámutatunk, hogy ebben az Atya kétség nélkül benne van.
(13) Ámde most, mivel a Szentlélek megnevezés, amely nem az egész
Háromságot jelenti, hanem a Háromságban lévő harmadik személyt, hogy
hogyan viszonyul az Atyának és a Fiúnak a személyéhez, mármint a vonatkoz-
tatás rendjében, ez egyáltalán nem a legáttekinthetóbben nyilvánvaló; a
tekintetben ti., mivel miként azt mondjuk: az Atya Szentlelke, ennek követkéz-
ményeképpen mégsem mondjuk azt: a Szentlélek Atyja, nehogy úgy értsék,
hogy a Szentlélek a fia; más szavakban, amelyek ugyanannak a Szentléleknek a
személyét jelölik, mindazonáltal felismerjük, hogy a viszonyításra tartoznak.
(14) Tehát ‫ ״‬ajándékként” sajátosan a Szendéiket kapjuk, akiről előzetes isme-
retünk van, hogy O a Háromságban a harmadik személy; erre az a magyarázat,
hogy az Atya és a Fiú - akikkel Öt minden tekintetben egylényegűnek hisszük
—Vele a hívőket megajándékozza: ezért amikor azt mondjuk: ‫ ״‬az ajándékozó
ajándéka” és ‫״‬az ajándék ajándékozója”, nem kétséges, hogy egy viszonylagos-
ságot nevezünk meg: amit magát a ‫״‬Szentlélek” megnevezést illetően is meg
nem feddhetően hinnünk kell.

210
 S z e n t I. S erg iu s: X V I. T o le d ó i zs in a t: H itv a llá s *568-575
Krisztus, a~ Isién megtestesült Fia
(16) Ezért, noha szétválaszthatatlanok a Háromság művei, mégis őszintén 571
valljuk ..., hogy nem az egész Háromság vett fel testet, hanem egyedül az Isten
Fia, aki az idők előtt az Atya Isten lényegéből született, az idők végén az
evangélium tanúsága szerint: ‫״‬Az Ige testté lett s miköztünk lakozott‫[ ״‬Jn
1,14], a Szűz Mária vajúdásának gyümölcse lett. ... (18)... Az Angyal jövendőié-
se (Máriának), midőn azt mondja, hogy a Szentlélek száll rá, és előre
megmondta, hogy a Magasságbelinek, az Atya Isten Fiának az ereje beborítja
ót árnyékával [/o. L k 1,35], megmutatta, hogy ugyanannak a Fiúnak a testi léte
érdekében az egész Háromság együttműködött. (19) Amint ugyanis a Szűz a
fogantatás előtt birtokolta a szemérmes szüzességet, úgy szülés után sem
érzékelte épségének semmilyen megromlását; mert szűzként fogant, szűzként
szült, és szülés után a romlatlan szüzességet megszakítatlanul megtartotta. ...
(22) Maga pedig az Isten Fia, aki született a nem-született Atyától, igaz az 572
igaztól, tökéletes a tökéletestől, egy az egytől, egész az egésztől, aki Isten
kezdet nélkül, tiszta jelét adta, hogy a szent és sértetlen mindig Szűz Máriától
tökéletes embert vett magára. (23) Amiként emberi tökéletességet tulajdoni-
tünk neki, semmivel sem kevésbé hisszük, hogy két akarat van benne, az egyik
az O istenségéé, a másik a mi emberségünké: (24) amit a négy evangélista
elbeszélése szerint ugyanezen Üdvözítőnk felkiáltása is a legérthetóbben
világossá tesz; így szólt ugyanis: ‫ ״‬Atyám, ha lehetséges, múljék el e kehely
tőlem. Mégse úgy‫ ׳‬légyen, amint én akarom, hanem -amint te akarod” [Mt
26,39]■, és ismét: ‫ ״‬Nem -azért jöttem, hogy a magam akaratát cselekedjem,
hímem annak akaratát, aki küldött engem” [vö.Jn 6,38]. ...
(25) E szavakkal is megmutatja, hogy a saját akaratát a felvett emberhez vi-
szonyította, az Atyáét az isteni mivolthoz, amelyben Ugyanő egy és egyenlő az
Atyával: éppen ami az istenség egységét illeti, nincs más akarata az Atyának és
más a Fiúnak; egy ugyanis ott az akarat, ahol egyként áll fenn az istenség. A
felvett emberi természetet illetően pedig más az O istenségének az akarata, és
megint más a mi emberségünké. (26) Ennélfogva abban, amit mond: ‫ ״‬Nem
amint én akarom, hanem amint te” [Mt 26,39], nyíltan megmutatja: nem akarja,
hogy megtörténjék, amit emberi indulatból fakadó akarata szerint mondott,
hanem végül is azt, ami miatt az Atya akaratából a földre leszállóit; mégis, az
Atya akarata egyáltalán nem mutatkozik ellentétesnek a Fiú akaratával, mivel
akiknek az isteni mivolta egy, nem lehet az akaratuk sem különböző; és ahol a
természetben semmi különbözőség nem adódhat, ott mindazonáltal felsoro-
lünk az egészet illetően általánosságban egyvalami számlálhatót.
(27) Tehát ez a szent akarat mint főnév, bár a Háromságot egyenként egy- 573
más mellé állító hasonlat szerint, úgymint: emlékezet, megértés és akarat, a
Szentlélek személyére vonatkozik, aszerint viszont, hogy önmagában beszé-
lünk róla, a lényegnek az állítmánya. (28) Mert akarat az Atya, akarat a Fiú,
akarat a Szentlélek, -ahogyan Isten az Atya, Isten a Fiú, Isten a Szentlélek, és
sok más hasonló, -amelyeket a lényeg szerint mondanak - ez semmilyen szem-

211
*568-575 Szent I. Sergius: XVI. Toledói zsinat: Hitvallás

pontból nem kétséges —azoknak, akik a katolikus hitnek igazmondó tisztelői.

(29) És amiként a katolikust jellemzi azt mondani, hogy Isten az Istentől,
világosság a világosságtól, fény a fénytől, ugyanúgy az igaz hit próbáját kiálló
kijelentés azt mondani, hogy akarat az akarattól, amint bölcsesség a bölcses-
ségtól, lényeg a lényegtől; és amiként az Atya Isten nemzette a Fiú Istent,
ugyanúgy az Atya mint akarat nemzette a Fiút, mint akaratot. (30) Tehát bár a
lényeg szerint akarat az Atya, akarat a Fiú, akarat a Szentlélek, mégsem kell azt
hinnünk, hogy a viszonyítás rendjében Ok egyek, mivel más személy az Atya,
aki viszonyul a Fiúhoz, más személy a Fiú, aki viszonyul az Atyához, más
személy a Szentlélek, aki amiatt, hogy az Atyától és a Fiútól származik, az
Atyához és a Fiúhoz viszonyul; nem más dolog, hanem más személy; mivel Ok
ugyan egyek az istenség természetében, de a személyes különbség alapján
megvan a sajátos tulajdonságuk is. ...
A holtak feltámadása
574 (3 5 ) Példát mutatott nekünk a saját feltámadásával; mindenütt higgyük,
hogy amint Ő minket élővé téve két nap után a harmadikon élőként feltámadt
a holtak közül, így mi is ennek a világnak a végén fel fogunk támadni. Nem
légszerű vagy a fantázia látomásának árnyékszerű megjelenésében, ahogyan
egyesek elvetendő véleménye előrevetíti1, hanem az igazi test lényegében,
amelyben most vagyunk és élünk, és az ítélet idején Krisztus és az O szent
angyalai elé állva ki-ki számot fog adni testi életében elkövetett cselekedeteiről,
ahogyan az akár jó volt, akár rossz \vö. 2Kor 5,10], és meg fogja kapni tőle vagy
a saját cselekedeteiért a véget nem érő boldogság országát, vagy bűneiért az
örök kárhozat pusztulását.
Krisztus Egyházának kiválósága és szükségessége
575 (36) A szent katolikus Egyház, mely ezt a hitet birtokolja, melyet lemosott a
keresztség vize, megváltott Krisztus drága vére, amelynek sem a hit terén nincs
ránca, sem nem kell elszenvednie bemocskoló tett bélyegét [ití. E f 5,23-27],
kitüntető jegyekben bővelkedik, erényekkel híres, és a Szentlélek ajándékaival
egészen eltelve ragyog. (37) Az Egyház Jézus Krisztussal is, a mi Urunkkal, az
O fejével - mert egyáltalán nem kételkedünk abban, hogy az Egyház Krisztus
teste, - örökké uralkodni fog; és mindazok, akik most semmiképpen sem
állnak helyt, vagy nem állottak helyt benne, vagy eltávoztak tőle, vagy majd
eltávoznak, vagy gyarló kétkedéssel ragadták, hogy a bűnök benne csillapod-
nak, hacsak a megbánás segítségével vissza nem tértek hozzá - , és nem hiszik
a kétség minden jele nélkül mindazt, amit a Nikaiai zsinat ...,a Konstanrinápo-
lyi zsinat..., az első Efezusi zsinat tekintélye megbecsülésre méltónak nyilvání-
tott, és Khalkédónban vagy a többi zsinaton a szent atyák egyetértése, továbbá
az összes tiszteletreméltó, az egészséges hitben helyesen élő atyáknak a
kijelentései előírnak, hogy meg kell tartant: az örök kárhozatra ítéltetés álljon
rajtuk bosszút, és a világ végén a sátánnal és társaival együtt tűzokádó
máglyákon fognak égni.

212
 Szent II Gergely: Levél Szent Bonit'atinsznak, *580
SZEN T II. GERGELY,
715. május 19. - 731. február 11.

580: A ‫״‬Desiderabilem mihi” levél Szent Bonifadusznak, 726. november 22.

Kiadva: M. Tangl, Die Bne/e des hl. Bontfatius und LuUus: MGH Epistulae selectae I
(Berlin 1916) 46 (= 26. levél) / E. Dümmler, S. Bomfata el Lulli epistolat: MGH Epistulae
III (Berlin 1892) 2 7 6 2 7 - 3 2 (= 26. levél: a levelek számozása Tangl és Dümmler
kiadásaiban egyezik.) / Ph. Jaffe, M onumenta M oguntina (Bibliotheca rerum Germa-
mcarum III; Berlin 1866) 90 / PL 89.525CD - R^..‫־‬JR 2174; BoeW 1,4, na 20.

A keresetiigformája és kiseplgáltatója
Állításod szerint egyeseket a hitvallás kikérdezése nélkül házasságtörő és 580
méltatlan papok kereszteltek meg. Ezekben a dolgokban, szeretett testvérem,
tartsd meg az Egyház ősi szokását: miszerint, bárkit megkereszteltek az Atya, a
Fiú és a Szentlélek nevében, azt egyáltalán nem szabad újrakereszrelni; ugyanis
nem a keresztelő személynek a nevében, hanem a Háromságnak a nevében
kapta meg ennek a kegyelemnek az ajándékát. És tartsuk meg, amit az Apostol
mond: Egy az Isten, egy a hit, egy a keresztség [vö. E f 4,5\. Ajánljuk, hogy az
ilyeneket még nagyobb igyekezettel részesítsd lelki tanításban.

581: A «Τά γράμματα» levél III. Leó császárnak, 726 és 730 között
Ez a levél, melyet korábban tévesen III. Gergelynek tulajdonítottak, legalábbis
lényeges részeiben hiteles (E. Caspar). III. (Isaunai) Leó császárnak íródott, aki ‫״‬a
képromboló” melléknevet kapta.
Kiadva: E. Caspar, Papst Gregor II. und dér Bildentreit, in: ZKG 52 (1933) 7 7 1 5 6 - 1 7 1
(csak görögül) / MaC 12,966A-C (gör.); 965 (lat.) / HaC 4,8AB; 7AB / BarAE, a 726.
évhez no. 28.
A seentképek tiszteleté
És azt mondod, hogy mi köveket, falfelületeket és táblaképeket imádunk. 581
Nem úgy van, ahogy mondod, császár; hanem hogy emlékezetünk felfrissül-
jön, és hogy a bezártságból és a tudatlanságból nehézkes lelkünk felemelked-
jék, és a magasba ragadtassék általuk, akiké ezek a nevek, akiket megszólítunk
és akiké ezek a képek, és nem mint isteneket imádjuk, ahogy te mondod; távol
legyen! Ugyanis nem ezekben van a reménységünk. És ha éppen az Úrnak a
képéről van szó, azt mondjuk: Urunk Jézus Krisztus, az Isten Fia, siess
segítségünkre és ments meg minket! Ha pedig az Ó szent Anyjáé, azt mondjuk:
Szent Istenszüló, az Úr Anyja, járj közben Fiadnál, a rru igaz Istenünknél, hogy
mentse meg lelkünket! Ha pedig vértanúé: Szent István első vértanú, aki
véredet ontottad Krisztusért, aki mint első vértanú legerősebb bizalommal
beszélhetsz, járj közben értünk. És az összes mártíromságot szenvedett
vértanúkról így beszélünk, általuk ugyanilyen kéréseket terjesztünk fel. És nem
úgy van, ahogy mondod császár, mintha a vértanúkat isteneknek neveznénk.

213
*582 ‫־‬583 Szent III. Gergely: Levél Szent Bonifntiusz püspöknek

SZENT III. GERGELY,

731. március 18. —741. november 28. (29.?)

582-583: A ‫״‬Magna nos habuit” levél Szent Bonifatius püspöknek, 732

körül
Kiadva: Tangj: MGH Epistulae selectae I 50k (= 28. levél) / Dummler: MGH
Epistulae III 27923k 3 4 k [=*583] / Jaffe, Monumenta Mogunúna 93 / PL 89.577BC /
Gratianus, Decretum, p. III, dist. 4, c. 52 (Frdb 1,1382) [= *582], uo. p. II, cs. 13, q. 2, c.
21 (Frdb 1,728) [= *583]. - R ^.JR 2239; BoeW 1,4, no. 21.

A kétes érvényű keres~tség

582 Akikről azt állítottad, hogy a pogányok keresztelték meg őket, ha úgy áll a
dolog, hogy újból megkereszteled őket a Háromság nevében, az ő ügyüket rád
bízzuk. ... Mert azokra vonatkozóan is, akik maguk bizonytalanok abban, hogy‫׳‬
meg voltak-e keresztelve vagy sem, vagy akiket Jupiternek -állatot áldozó és az
áldozati hússal táplálkozó presbiter (keresztelt meg), előírjuk, hogy kereszteljék
meg őket.

A misefelajánlása a* elhunytakért
583 Nyilvánvaló, hogy te éppen az elhunytak ügyében kértél tanácsot, vajon
szabad-e értük áldozatot felajánlani. Úgy tartja a szent Egyház, hogy mindenki
az igazán keresztény halottaiért ajánljon fel áldozatokat, és az áldozópap
emlékezzék meg róluk. És bár mindannyian bűnöknek vagyunk alávetve, illő,
hogy a pap a katolikus halottakról megemlékezzék és közbenjárjon értük.
Mégis, az istentelenekért, még ha keresztények voltak is, ilyesmit nem szabad
cselekedni.

SZENT ZAKARIÁS,
741. december 10. (3.?) - 752. március 22. (15.?)

586: A ‫״‬Suscipientes sanctissimae fraternitatis” levél Szent Bonifatius

mainzi érseknek, 744. november 5.
V á la s z le v é l B o n if a tiu s n a k e g y e l v e s z e t t le v e lé r e .
Kiadva: Tangl: MGFH Epistulae selectae I 107 (= 58. levél) / Dümmler: MGH
Epis-tulae III 31524—38 / laffé, MonumentaMoguntina 135 (= 49. levél) / PL 89,928BC
(= 6 . levél). - Reg.: JR 2271; BoeW 1,10, no. 47.

A simónia
586 Arról értesültünk [ti. Bonifatiusnak a pápába* irt leveléből]..., hogy olyan
dolgokat jelentesz nekünk, mintha Mi a kánonok megrontói lennénk, és azt
keresnénk, hogyan töröljük el az Atyák hagyományait, és ezáltal, ami távol
legyen, egyházi férfiainkkal együtt a simónia eretnekségébe esnénk, elfogadva
és kikényszerítve azoktól, akiknek főpapi jelvényeket juttattunk, hogy nekünk
bőven adjanak jutalomdíjakat, ti. pénzt kívánva tólük. ... [Figyelmeztetést kap
Bonifatius, nehogy ilyesmit írjon isméi], mivel gáncsoskodásnak és sértőnek találjuk

214
 Szent Zakariás: Levél Szent Bomfatiusz mauizi érseknek *587

magunkra nézve, hogy azt fogják ránk, amit Mi teljességgel rossznak tartunk.
Távol legyen ugyanis tőlünk és a mi egyházainktól, hogy az ajándékot, amit mi
is a Szentlélek kegyelm e révén fogadtunk el, mi pénzért adjuk... mert ktkö-
zösítünk mindenkit, akárki is merészeli a Szentlélek ajándékát pénzért eladni.

587: Római zsinat: III. ülés, 745. október 25.

Bomfatius Rómában a következő panasszal vádolta be a Skóciából származó Clemens
papot: ‫״‬Judaizmust vezet be: jogosnak tartja ugyanis, hogy egy keresztény, ha akarja,
feleségül vegye elhunyt fivére özvegyét. Szembeszáll a szent atyák hitével és azt
mondja, hogy Krisztus, az Isten Fia, leszállván a poklokra mindenkit kiszabadított
onnan, akiket az alvilági börtön fogva tartott, hívőket és hitetleneket, az Istent
dicsérókkcl együtt a bálványimádókat. És sok más rettenetes dolgot állít Isten eleve
elrendeléséről, amelyek a katolikus hittel ellentétesek.” (Kiadja M. Tangl: MGH
Epistulac selcctae I 11219-25)· ,Egy hasonló tévedést, ti. hogy Krisztus a poklokra
leszállva, mindenkit, aki ott Öt Istennek vallotta, megmentett, már I. Gergely is
elvetett, tagadva az üdvösség lehetőségét azok részére, akiknek csak halott hitük volt (a
‫״‬Mentor bonitatis‫ ”־‬levél Georgius paphoz, 567. május : MGH Epistulae I 458, =
Regstrum eptstolarum VII 15 / PL 77,869k; JR 1461).
Kiadva: Tangl: MGH Epistulae selectae I 118 (= 59. levél) / Dümmler: MGH
Epistulae III 3 2 1 3 4 - 3 9 / PL 89.835D. - Reg: A. Werminghoff NArch 24 (1899) 466k;
BoeW 1,13, no. 58.
Krisztus leszállása a poklokra
Clem ens, aki ostobaságában a szent atyák írásait és az összes zsinati 587
határozatot m egveti, a kereszténységbe is bevezeti a judaizmust, amikor azt
hirdeti, hogy az elhunyt fivér feleségével házassági köteléket lehet létesíteni,
ezenkívül azt is hirdeti, hogy az Úr Jézus Krisztus, amikor leszállt a poklokra,
m inden jámbort és istentelent egyaránt kihozott onnan: m inden papi tisztségé-
tói legyen m egfosztva és a kiközösítés kötelékével megkötve.

588: A ‫״‬Virgilius et Sedonius” levél Szent Bonifatius mainzi érseknek,

746 (745?). július 1.
Kiadva: Tangl: MGH Epistulae selectae I 141 ( = 6 8 . levél) / Dümmler: MGH
Epistulae III 3 3 6 1 9 - 2 5 / Jaffé, Monumenta Moguntina 167k ( = 58. levél) / PL 89.929C
(= 7. levél) / Gratianus, Decretum, p. III, dist. 4, c. 8 6 (Frdb 1,1390). - Reg.: JR 2276; A.
Brackmann, Germama Pontificia 1/1 (Bcrlm 1910) 7, no. 1.; BoeW 1,15, no. 6 6 .

A keresztséghez megkívánt szándék ésforma

Jelentették pedig, hogy volt ugyanabban a tartományban egy pap, aki a latin 588
nyelvet teljességgel nem ismerte, és m íg keresztelt, nem tudván a latin beszédet
és törve a nyelvet, azt mondta: ‫ ״‬Baptizo te in nőm m é Patria et Filia et Spintus
Sancti” És emiatt te, tisztelendő testvérem , fontolgattad az újrakeresztelést.
D e ... ha az, aki keresztelt, nem egy tévedést vagy eretnekséget vezetett be,
hanem egyedül a latin kifejezés nem ismerete miatt törte a nyelvet és m ondta
kereszteléskor azt, amit fentebb már em lítettünk, nem tudunk egyetérteni
azzal, hogy újból m eg legyenek keresztelve ...

215
*589 Szent Zakariás. Levél Szent Bonifathtsz mainzi érseknek

589: A ‫״‬Sacris liminibus” levél Szent Bonífatiusz mainzi érseknek,

748. május 1.
Kiadva: Tangl: MGH Epistulae selcctac I 1 7 3 1 9 - 2 6 1753-8 (= 80. levél) / Dümmler:
MGH Epistulae III 3 5 7 1 0 - 2 4 3 5 8 9 - 1 3 / Jaffé, M onumenta M oguntina 186k (= 6 6 . levél) /
PL 89.943D 944C (= 11■ levél) / Gratianus, Decrelum, p. III, dist. 4, c. 83 (Frdb
l,1389k). - R«‫׳‬.:JR 2286 függelékekkel; BoeW 1,16k, no. 70.

A kerestfséghe‫ ;״‬megkívánt szándék ésforma

589 Nyilvánvaló, hogy azon [ti. a~ angolok zsinatán] olyan rendeletet és végzést
írtak elő a legszilárdabban és magyaráztak meg gondosan, miszerint bárkit a
Háromság megszólítása nélkül mostak meg (a keresztség vizében), az nem
birtokolja az újjászületés szentségét. Ami teljességgel igaz; mivel ha valaki a
Háromság megszólítása nélkül merítkezett m eg a keresztség forrásában, az
nem befejezett, csak ha az Atya, a Fiú és a Szendélek nevében keresztelkedetr
meg ... Arra is figyelemmel voltak a papok a fent nevezett zsinaton, hogy aki a
keresztségben akár csak egy személyt is nem nevezett m eg a Háromságból, az
a keresztség nem létezhet, ami bizonyosan igaz, mivel aki egyet a Szenrhárom-
ságból nem vallott meg, egészen kész krisztushívő nem lehet.

II. (III.) ISTVÁN, 752. március 26. - 757. április 26.

592: Válaszok Quiercy-ből (Oise), 754-ben

Egy franciaországi kolostor számára küldte őket a pápa, amikor Quiercy-ben időzött.
Figyelemre méltóak még a házasságra és a nem teljes válásra vonatkozó válaszai.
Kiadva: PL 89,1027BC / MaC 12,561D / HaC 3,1988AB. - Rzg. JR 2315.

A keresésig formája
592 (14. válasz.) Arról az áldozópapról, aki a következőképpen ilyen ügyetlenül
(esetlenül) keresztelt: megmerítelek az Atyának, megmerítelek a Fiúnak és
megmerítelek a Szentléleknek a nevében: és maga az áldozópap nem tudja,
vajon püspök volt-e, aki ót felszentelte; ót, aki a saját felszentelésével nincs
tisztában, mindenképpen el kell távolítani ...; azok a kisdedek pedig, akiket
megkeresztelt, bár ügyetlenül, mivel a Szentháromság nevében vannak megke-
resztelve, maradjanak meg ebben a keresztségben.

I. HADRIANUS, 772. február 9. - 795. december 25.

595-596: Az ‫ ״‬Institutio universalis” levél Hispánia püspökeinek, 785-

791 között
A levél másolata a Codex Carolinus-ban maradt fenn (95. levél MGH / 83. levél PL). Az
eleve elrendelésről szóló szöveget (*596) szó szennt ismétli I. Hadrianus trAndientes
orthodaxam" levele az elvirai Egila püspökhöz (Granada) (MGH Epistulae III 644-647
= Codex Carolinus, 96. levél / PL 98,343; vö. JR 2445). A szöveg Ruspe1‫ ־‬Fulgentius egy
elveszett művéből, nevezetesen Eugippiushoz írt leveléből, származik.

216
 I Hadrianus Levél Hispánia püspökeinek *595596‫־‬

Kiadta: [*595; 596[. W Gundlach: MGH Epistulac III 63733-37; 6 4 2 4 - 2 6 / PL

98.376AB; 383Β-384Λ. - Rg.:JR 2479.
adopáonistdk téledése
Ari vidéketekről jutott el hozzánk egy gyászos múvecske, hogy egyes ott 595
élő püspökök, ti. Eliphandus és Ascaricus más velük egyetértőkkel nem
szégyenük azt vallani, hogy az Isten Fia fogadott Fiú; bármennyire fő eretnek is
volt, senki sem merészelt ilyen káromlást csaholni, csak ama hitszegő
Nesztoriosz, aki azt vallotta, hogy az Isten Fia pusztán ember ...

A ~ eleit elrendelés
Arra pedig, amit mások közülük mondanak, hogy az eleve elrendelés az 596
életre vagy a halálra az Isten hatalmában van és nem a miénkben: ezek azt
mondják: ‫ ״‬Ugyan mire törekszünk élni, ami úgyis Isten hatalmában van?‫; ״‬
mások meg azt mondják: ‫ ״‬Ugyan minek kérjük Istent, hogy a kísértés ne
győzzön le minket, holott ez a szabad akarat által a mi hatalmunkban van?”
Mert valóban nem képesek számot adni vagy számot vetni azok, akik nem
ismerik Szent Fulgentius püspök Eugipius presbiternek írt, egy bizonyos
pelagiánus beszéde ellen irányuló kis írását: ‫ ״‬Isten tehát előkészítette változhatat-
lan örökkévalóságában az irgalmasság és az igazságosság cselekedeteit ...;
előkészítette tehát azoknak az embereknek az érdemeit, akik megigazulnak;
előkészítette ugyanezeknek, akik a dicsőségbe jutnak a jutalmat is; a rosszaknak
azonban nem készítette elő a rossz akaratot vagy a rossz cselekedeteket, hanem
igazságos és örök büntetést készített elő nekik. Ez az Isten örök eleve elrendelése
a jövő cselekedeteit illetően, amelyet ahogyan ismerünk, ahogyan azt a minden-
kon apostoli tanítás belénk plántálra, ugyanúgy teljes bizalommal hirdetünk is.”

VII. EGYETEMES ZSINAT

II. Nikaiai zsinat,
787. szeptember 24. - október 23.

Eiréné császárné ügybuzgalma következtében a képrombolás, amelyet a Bizánci

Birodalomban III. Leó császár szított fel 726-ban, idővel visszaszorult, és az Egyház
tanítását a szentképekról ez a zsinat nyilvánította ki ünnepélyesen. A szerencséden
latin fordítás miatt következett be, hogy a zsinat tanítását a Frankfürti zsinat
megtámadta.

600-603: 7. ülés, 787. október 13.

A 7. ülésszakon megfogalmazott meghatározást a 8 . ülésszakon hirdették ki ünnepé-
lyesen, október 23-án.
Kiadva: MaC 13.377C-380B / COeD3 13536-13734 / HaC 4,456A-D.

Dogmatikai határodat a szentképekról

Csadakozván mintegy a királyi ösvényhez, és követve szent atyáink Istentől 600
sugalmazott tanítását és a katolikus Egyház hagyományát, mert tudjuk, hogy

217
*600-603 I. Hadrianus: II. Nikaiai zsinat: Dogmatikai határozat a szentképekről

ez a Szentiéleké, aki az Egyházban lakozik: teljes bizonysággal és gondossággal

határozatot hozunk, hogy amiként a becses és életadó kereszt alakzatát, úgy a
tiszteletreméltó és szent képmásokat is, akár színes mozaikból vannak ezek,
akár más alkalmas anyagból, el kell helyezni Isten szent egyházi épületeiben, a
szent edényeken és ruhákon, a falakon és a táblaképeken, a házakban és az
utakon: éspedig a mi Urunk és Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus,
valamint szeplőtelen Úrnőnk, a szent Istenszülő, és a tiszteletreméltó angya-
lók, és az összes szent és kegyes férfiak képmását.
601 Minél gyakrabban láthatók ugyanis ezek a megformált képek, azok, akik
ezeket szemlélik, annál könnyedébben emelkednek fel azok előképeinek
emlékezetéhez és óhajtásához, hogy megcsókolják és tiszteletteljes hódolattal
illessék ezeket, de nem azért, hogy valódi imádásban részesítsék, amely hitünk
szerint való és amely egyedül az isteni természetet illeti meg; amint a becses és
életadó kereszt ábrázolásának, úgy ezeknek a képeknek és a szent evangéliu-
mos könyveknek és egyéb szent emlékeknek felajánlott füstölés és fénygyújtás
az előkép tiszteletének kifejezésére szolgál, amiként őseinknél is kegyes szokás
volt. ‫״‬A képnek adott tisztelet ugyanis az ősképnek szól” 1; és aki hódol a kép
előtt, az azon ábrázolt valóságának hódol.
602 [Igazolás) így nyeri el ugyanis erejét szent atyáink tanítása, azaz a szent
katolikus Egyház hagyománya, amely a földkerekség egyik végétől a másikig
elfogadta az evangéliumot. így követjük Pált, aki Krisztusban szólott [tü. 2Kor
2,17), és minden isteni apostoli gyülekezetei és atyai szentséget kifejtünk,
megtartván a hagyományokat [2Tes~2,15), amelyeket elfogadtunk. így gyözel-
mi himnuszokat énekelünk az Egyháznak a próféta módján: ‫״‬Örvendezzél
nagyon, Sión leánya, hirdess igét, Jeruzsálem leánya! Gyönyörködjél és örvendj
egész szívedből. Elvette az Úr tőled az ellenfeleidtől eredő igazságtalanságokat:
kimentett téged ellenségeid kezéből. Az Úr a király a te körödben: ezentúl nem
fogsz rosszat látni” [S^oJ 3,14sk; LXX ], és békesség lesz rajtad örök időkre.
603 [Záradék) Azokat tehát, akik merészelnek másképpen vélekedni vagy taníta-
ni, vagy a bűnös eretnekek módjára az egyházi hagyományokat elutasítani és
bármilyen újdonságot kigondolni, vagy valamit elvetni ezekből, amelyek az
Egyházra vannak rábízva, akár az evangéliumot, akár a kereszt ábrázolatát, akár
egy festett képet, akár egy vértanú szent ereklyéit; vagy gonoszul és ravaszul
kigondolni, hogyan forgassanak ki valamit a katolikus Egyház törvényes
hagyományaiból; vagy pedig mint közönséges dolgokat használni a szent
edényeket vagy a tiszteletet érdemlő kolostorokat - ha ugyan püspökök vagy
klerikusok, őket letenni parancsoljuk; a szerzeteseket vagy a laikusokat pedig a
közösségtől elválasztani.

604-609: 8. ülés, 787. október 23.

Kiadva: [*604; 605-609): MaC 13.419E-421A; 416A-C / HaC 4.488CD; 484C-E.
[*604; 606-609): COeD3 14018-42; 1 3 7 2 8 - 1 3 8 3 ·

218
 I. Hadrianus: II. Nikaiai zsinat: Az egyházi rendre való kiválasztás *604-609

Λ ~ egyházi rendre való kiválasztás

3. kánon. Püspöknek vagy papnak vagy diakónusnak mmden olyan kivá- 605
lasztása, amelyet fejedelmek eszközölnek, érvénytelen maradjon a szabály
szerint [30. Apostoli kánon\, amely azt mondja: Ha valamelyik püspök a világi
hatalmasságokat felhasználva, általuk nyeri el egyházmegyéjét, tegyék le, és
közösítsenek ki mindenkit, aki vele közösséget vállal. Szükséges ugyanis, hogy
akit püspökké akarnak előléptetni, azt püspökök válasszák meg, amiként a
szent atyák, akik Nikaiában [4. kánon] egybegyűltek, szabályban határozták
meg, amely azt mondja ki: Leginkább az illik, hogy egy püspöknek mindazon
püspökök adják meg rendeltetését, akik a provinciában vannak. Ha azonban ez
nehéz lenne, akár egy keletkező kényszerhelyzet, akár a hosszú út miatt, mégis
hármójuknak mindenképpen ugyanoda kell összejönniük, miközben a többiek
levélben értenek egyet, s akkor történjék meg a kézrátétel. A történtek
megerősítése pedig, minden egyes provinciában, az érsek hatáskörébe tartozik.

A képek, Krisztus embersége, az egyházi hagyomány

Mi elfogadjuk, hogy a képeket tisztelni kell. Mi azokat, akik nem így 605
vélekednek, kiközösítéssel sújtjuk ...
Ha valaki nem vallja azt, hogy Krisztus, a mi Istenünk embersége szerint 606
körül van határolva, legyen kiközösítve.
Ha valaki az evangéliumi történeteket úgy, ahogyan képekben elő van adva, 607
nem fogadja el, legyen kiközösítve.
Ha valaki nem üdvözli azokat [ti. a képeket], bár az Úrnak és az O 608
szentjeinek vannak szentelve, legyen kiközösítve.
Ha valaki minden egyházi hagyományt, akár írottat, akár íratlant elvet, 609
legyen kiközösítve.

610-611: A ‫״‬Sí tamen licet” levél Hispánia püspökeinek, 793-794 között

Kiadva: [*610; 611]: A. Werminghoff MGH Leges III, = Concilia 2/1 (1904) 1 2 3 6 -9 ;
1 2 3 1 5 -3 9 / MaC 13,865D-866D / HaC 4,866B^867A. - Reg.: ]R 2482.

A z adoprionizmus téiedése
A hűtlenségre okot adó anyagot, amit hamis érveléssel soroltak fel Jézus 610
Krisztusnak, az Isten Fiának test szerinti örökbefogadásáról, a többi ilyennel
együtt el kell vetni. O tt szabálytalan tollal szedték össze a hűtlen szavak
szalmáját. Ezt a katolikus Egyház sohasem hitte, sohasem tanította, sohasem
tanúsított helyeslést azokkal szemben, akik rosszul hisznek. ...
Ó ugyanis [ti. Krisztus] kinyilatkoztatta önmagáról, hogy kinek a fia, amikor 611
azt állítja, hogy Ő az Atya nevét hirdette az embereknek. Azt mondja ugyanis:
‫ ״‬Én a te nevedet kinyilatkoztattam az embereknek, akiket a világból nekem
adtál” [fn 17,6\. Az atyai nevet akkor nyilvánította ki az embereknek, amikor
önmagát, mint az Atya igaz és nem vélelmezett, saját és nem fogadott Fiaként
nyilatkoztatta ki. De meg kell jegyezni, mit is mond: ‫״‬az embereknek, akiket
219
*610-611 I. Hadrianus: Levél Hispánia püspökeinek

nekem adtál”. Amazok ugyanis nem azon az emberek közül valók, akiket neki
az Atya adott, sót akiket Ó az Atyával együtt a világ létrehozása előtt
kiválasztott; amazok Öt fogadott és nem saját Fiúnak vallották, mintha
valamikor idegen lett volna az Atyától, vagy a test felvétele által rajta
kívülállóvá vált volna, holott, hogy az Ige testté legyen, mint egy akarat jelent
meg az Atya és a Fiú akarata, amint megíratott: ‫ ״‬Hogy megtegyem a te
akaratodat; én Istenem, akartam” [Zsolt 40,9\.
Azután másutt azt mondja: ‫ ״‬Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátok-
hoz” \Jrt 20,17], Megkülönböztetetten mondta ugyanis ‫ ״‬az enyémhez” és a
‫ ״‬tiétekhez”, az övé ti. nem a kegyelem által, hanem a természet által, a miénk
pedig a fiúvá fogadás kegyelme által. Továbbá mindig volt a Fiú, mivel mindig
volt az Atya. Ót mindig és mindenütt megkülönböztetetten a saját Atyjának
nevezi. ‫״‬Az én Atyám”, mondja, ‫ ״‬mind ez ideig munkálkodik, ezért én is
munkálkodom” [fn 5,17] és ismét: ‫״‬Atyám, dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is
megdicsőítsen téged” [fn 17,1] és: ‫ ״‬Amit Atyám nekem adott, nagyobb
mindennél” \Jn 10,29\.
Hogyha az ö ravasz kifogáskeresésük szerint mindaz, amit előhoztunk,
gyaníthatóan csak az Isten Fiának az isteni mivoltára vonatkoztatandó,
mondják meg, hol s mikor mondta velünk közös minőségben: ‫ ״‬Mi Atyánk”.
‫״‬Tudja ugyanis”, így szólt, ‫״‬a ti Atyátok, hogy mire van szükségetek” [Mt 6,8].
Nem azt mondja: ‫ ״‬a miénk”, mintha velünk együtt örökbefogadott lenne a
kegyelem által. És másutt: ‫ ״‬Legyetek tehát ti is tökéletesek, amint a ti mennyei
Atyátok is tökéletes” [Mt 5,48\. Miért nem azt mondta: ‫ ״‬a miénk”? Mivel
másként a miénk és másként az övé. Azután ismét azt mondja: ‫״‬Ha ti, bár
gonoszak vagytok, tudtok jót adni fiaitoknak, mennyivel inkább adja a ti
mennyei Atyátok a jó lelket azoknak, akik kérik tőle?” [Lk 11,13] és a többi.
Azután Pál, a kiválasztott edény, azt mondja: ‫״‬Saját Fiát nem kímélte az Isten,
hanem mindnyájunkért áldozatul adta” [Rom 8,32]. Mi tudjuk ugyanis, hogy
nem istensége szerint adta, hanem aszennt, hogy igazi ember volt.

612-615: Frankfurti (F./Main) zsinat, 794 júniusa körül

Nagy Károly király azt kívánta, hogy ez a zsinat legyen egyetemes és állítsák egy
sorba a II. Nikaiai zsinattal (vö.*600). Ezért gondoskodott róla, hogy az Apostoli
Szék két követet küldjön, jelenlétükben az adopcionisták eretnekségét ismét elítél-
ték, miután előzőleg már 792-ben a Regensburgi zsinaton, ugyancsak Nagy Károly
elnökletével elvetették. A jelen elítélés ürügyét egy, a hispániai és galíciai püspökök
által az adopcionizmus érdekében fogalmazott levél szolgáltatta, amelyet Frankhon
püspökeinek írt Eliphandus toledói érsek 792—793-ban. (MGH Concilia 2/1,111—
119/ PL 101, 1321D-1331B). Ezt a levelet a Frankfurti zsinati levélben részletesen
megcáfolták. Azonkívül a II. Nikaiai zsinat határozatainak helytelen fordítása
alapján a frankfurti zsinat elvetette a képek tiszteletét (Capitulare, 2. kánon; kiadva
mint a *615; Ltbn Carolim de tmagintbus. MGH Concilia 2, függ. / PL 98,989-1248); I.
Hadrianus a II. Nikaiai zsinat mellé állt (PL 89,1247-1292).
Kiadva: [^swati levél]: A. Wermmghoff MGH Leges III, = Concilia 2/1,1444-9 1 4 9 1 6 - 3 2
150!k 1522-6 / PL 101.1332C 1337C-1338B 1340B / MaC 13,884E-885A 890B-

220
 I. Hadrianus: Frankfurti zsinat: Fraukhon püspökeinek zsinati levele Hispánia püspökeuick * 6 1 2 -6 1 5

891A 893B / HaC 4.883DE 888D-889B 891B. - [<Capttulare, 1 . kánon]: MGH uo.
1 6 5 2 1 - 2 5 / MaC 13.909C / HaC 4.904C / PL 97,191 B. - R^.: A. Werminghoff, in:
NArch 24 (1899) 472k.
a) Frankhon püspökeinek zsinati levele Hispánia püspökeinek

Krisztusról, Isten természet szerint való, nemfogadott Fiáról

Azt találtuk ugyanis a könyvecskétek kezdetén leírva, hogy ti kijelentené- 612
tek: ‫״‬Valljuk és hisszük, hogy a Fiú Isten, az Isten Fia minden idők előtt,
kezdet nélkül az Atyától született, mint vele egv-örök és egvlényegű, nem
örökbefogadás, hanem születés által”. Ugyancsak kevéssel ezután ugyanazon a
helyen ezt olvastuk: ‫״‬Valljuk és hisszük, hogy O, aki asszonytól született, s a
törvény ■alattvalójaként származott [/». Gál 4,4], nem születés által az Isten Fia,
hanem örökbefogadás révén, nem természet szerint, hanem kegyelemből”,
íme, a paradicsom gyümölcsfái között rejtőzködő kígyó, hogy minden óvatlant
félrevezessen. ...
Amit a következőkben is hozzáfűztetek, a Nikaiai hitvallásban nem találtuk 613
kimondva, hogy Krisztusban ‫ ״‬két természet és három lényeg van”(*ft>7), és
hogy ‫ ״‬Istenné lett ember” és ‫״‬emberré lett Isten”. Mi az ember természete,
hacsak nem lélek és test? Vagy mi van a ‫ ״‬természet” és a ‫״‬lényeg” között, hogy
három lényeget legyen szükséges nekünk mondanunk, és nem inkább egysze-
rűen, amint a szent atyák mondták, megvallani, hogy a mi Urunk Jézus
Krisztus valóságos Isten és valóságos ember egy személyben?
Megmaradt tehát a Fiú személye a Szentháromságban, ehhez a személyhez
emberi természet járult úgy, hogy egy személy legyen csak, Isten és ember,
nem Istenné lett ember és emberré lett Isten, hanem Isten-ember és ember-
Isten: a személy egy-mivolta miatt Isten egy Fia, és Ugyanő az ember Fia,
tökéletes Isten, tökéletes ember.
A tökéletes ember nincs másból, csak !élekből és testből ..., és mi sem
tagadjuk, hogy Krisztusban ez a három valóban benne van, ti. az istenség, a
lélek és a test. De mivel azt mondjuk, hogy valóban Isten és ember, az Isten
névvel meg van jelölve az egész, ami az Istené, az emberébe pedig beleértjük az
egészet, ami csak az emberé. Ezért elégséges, hogy benne az istenségnek egy
tökéletes lényegét és az emberségnek egy másik tökéletes lényegét valljuk. ...
Az egyházi szokás Krisztusban két lényeget szokott megnevezni, Istenét ti. és
emberét. ...
Ha tehát igaz Isten, aki a Szűztől született, hogyan lehet akkor örökbefoga- 614
dott vagy szolga? Istent ugyanis egyáltalán nem mentek szolgának vagy
örökbefogadottnak vallani: és ha Ót a próféta szolgának nevezte, ezt mégsem a
szolgaság állapotából kiindulva tette, hanem az alázatos engedelmesség miatt,
‫׳‬amellyel az Atyának ‫״‬engedelmeskedett mindhalálig” [Fii2,8].

221
*612-615 I Hadrianus: Frankfurti zsinat: Frankhon püspökeinek zsmati levele Hispánia püspökeinek

b) A zsinati capitularc (törvénykönyv)

A z adopáomsták elitélése
615 1 . kánon. ... A fejezetek legelején megállapítottuk Eliphandusnak, a toledói
szék és Felixnek, az urgeli szék püspökének istentelen és elvetemült
eretnekségéről és az ó követőikről, akik rossz vélekedésükben az Isten Fiában
örökbefogadást állítottak: ennek mindnyájan, mint fent, a legszentebb atyák
egyrészt megvetéssel egyhangúlag ellentmondtak, másrészt úgy határoztak,
hogy ezt az eretnekséget alapjaiban gyökeresen ki kell irtani a szent Egyházból.

SZEN T III. LEÓ,

795. december 27. —816. június 12.

616-619: Friauli zsinat, 796 vagy 797-ben: Hitvallás

Paulinus aquileiai pátriárka vezetése alatt tartották Fnaulban (Cividale, Venezia).
Kiadva: [*616—678;619J: A. Werminghoff; MGH Leges III = Concilia 2/1, 1 8 7 2 4 —
1 8 8 5 ; 1 8 8 1 9 - 3 4 / PL 99.293B-294A; 294CD / MaC 13,842E-843C; 843E-844B. -
Reg.: A. Werminghoff, in: NArch 24 (1899) 474.

A Szentháromság
616 \A Konstantinápolyi hitvallás után a következőket mondja] A szent, tökéletes,
szétválaszthatatlan, kimondhatatlan és igaz Háromságot pedig, vagyis az Atyát,
a Fiút és a Szendéiket, osztadannak vallom a természet szerinti egységben,
mivel hármas és egy Isten: hármas tagadhatatlanul a személyek megkülönböz-
tetése révén; egy pedig az isteni mivolt szétválaszthatatlan lényege miatt. Ezt a
három személyt tehát ... nem csupán véltnek vagy mintegy gyaníthatónak,
hanem igazinak, személyesnek, együtt öröknek, egymással egyenlőnek és
egylényegűnek hisszük. ...
617 Mert az Atya igaz Isten, igazán és sajátosan Atya, aki önmagából, azaz a
saját lényegéből, nem az időben, hanem kezdet nélkül szülte a valóságos Fiút,
aki vele egy-örök, egylényegű és egyformán egyenlő.
És a Fiú igaz Isten, igazán és sajátosan Fiú, aki minden idők előtt született
az Atyától, nem az időben és minden kezdet nélkül. ... És sohasem volt az Atya
a Fiú nélkül, sem a Fiú az Atya nélkül. ...
És hogy a Szendélek igaz Isten, igazán és sajátosan Szendélek: nem született
és nem teremtetett, hanem az Atyától és a Fiútól nem az időben és elválasztha-
tadanul származik. Egylényegű, együtt örök és egyformán egyenlő az Atyával és
a Fiúval: ez mindig így van, így volt és így lesz. És sohasem volt az Atya vagy a
Fiú a Szendélek nélkül, sem a Szendélek az Atya és a Fiú nélkül.
618 És ezért szétválaszthatadanok mindig a Háromság művei, és semmi sincs a
Szentháromságban, ami különböző irányba tart vagy nem hasonló vagy
egyenlőtlen: természet szerint nem megosztott, személy szerint nem összeza-
vart, semmi sem nagyobb vagy kisebb, nem előbbi, nem későbbi, nem alább

222
 I H a d ria n u s F n a u li z sin a t H itv a llá s *616·

való, nem feljebb való; hanem egy és egyenlő hatalom, egyenlő dicsőség,
örökkévaló és együtt örök és egylényegű méltóság. ...

Krisztusról, Isten természet szerint való, nemfogadott Fiáról

Ebből a kimondhatatlan Háromságból egyedül az Ige-Isten személye, azaz 619
a Fiú ... szállt le az égből, ahonnan mindazonáltal sohasem távozott el. Megtes-
tesült a Szentlélek erejéből, és a mindig Szűz Máriától valóságos emberré lett,
és megmaradt igaz Istennek.
És nem volt ellenére az emberi és időbeli születés ama isteni és időtlen
születésnek, hanem Krisztus Jézus egy személyében Isten igazi Fia és az ember
igazi Fia, nem egyik Fiú az emberé és másik az Istené, hanem Istennek és
eml)ernek egy és ugyanaz a Fia, mindkét természetben, az isteniben ti. és az
emberiben, igaz Isten és igaz ember, Istennek nem vélt, hanem igazi Fia; nem
fogadott, hanem saját, mivel sohasem volt az ember miatt, akit felvett, hogy ne
az Atyához tartozott volna. Egyedül O született ugyanis olyan emberként, aki
bún nélkül való, mivel egyedül O testesült meg a Szentlélek erejéből és a
szeplőtelen Szűztől mint új ember. Egylényegű az Atya Istennel a saját, azaz az
isteni természetben; és egylényegű anyjával is, a bűn szennye nélkül, a mi emberi
természetünkben. És ezért azt valljuk, hogy O mindkét természetben Isten saját
és nem örökbefogadott Fia, mivel miután összezavarás és szétválasztás nélkül
felvette az embert, O Istennek és embernek egy és ugyanazon Fia. Természet
szerint isteni mivoltában az Atyához tartozik; természet szerint emberi mivoltá-
bán az ■anyához tartozik, de azért mégis mindkét részről az Atya sajátja.

SZENT IV. LEÓ,

847. április 10. - 855. július 17.

620: Paviai zsinat, 850-ben

Kiadva: W Hartmann: MGH Leges IV, = Concilia 3 (1984) 22315-29 / MaC
14.932E-933B/ HaC 5,27A-C.
Λ betegek kenetének szentsége
(8 ) Azt az üdvösséges szentséget is, amelyet Jakab apostol ajánl, mondván: 620
‫ ״‬Beteg valamelyiktek? ... bocsánatot nyer” [Jak 5,14-15\‫ ר‬ügyes igehirdetéssel a
népeknek ismertetni kell: valóban nagy isteni titok, amelyre erősen kell
törekedni; általa, ha bizalommal kérik, a bűnök is megbocsáttatnak, és
következésképpen a testi egészség is helyreáll. ... Azt azért tudni kell, hogyha
az, aki beteg, nyilvános bűnbánattartásra van kötelezve, nem nyerheti el az
ebben az isteni titokban rejlő orvosságot, hacsak előbb, miután megkapta a
visszafogadást, nem érdemelte ki a Krisztus testében és vérében való részesü-
lést. Akinek ugyanis a többi szentségek meg vannak tiltva, semmi indok nem
szól ■amellett, hogy ezzel az eggyel élni engedjék.
-624 Szeut IV Leó: Quiercy-i zsinat Az ember szabad akarata és az eleve elrendelés

621-624: Quicrcy-i zsinat, 853 májusában

A zsinatot (Concilium Cansiacum) Hinkmar reimsi érsek elnökletével tartották
Quiercy-ben (Oise). Orbais-t Gottschalk szerzetesnek a kettős eleve elrendelésről
hirdetett tanítása ellen irányult. Gottschalkot már 848-ban elítélte egy mainzi, 849-ben
pedig egy másik quiercy-i zsinat.
Kiadva: W Hartmann, *620° i.m. 2977-32 / MaC 14.920D-921C / HaC 5.18C-19B
/ PL 125.63C-64A; továbbá egyes fejezeteket idéz és magyráz Hinkmar De
praedestinatione Ott tt liberó arbilrio posterior dissertatio c. műve: PL 125,129D-130A (= 1.
fej.) 183C (= 2. fej.) 21 IC (= 3. fej.) 282B (= 4. fej.). - R^. NArch 26/III (1901) 619.

ember szabad akarata és a~ eleit elrendelés

622 (1. fejezet) A mindenható Isten az embert, aki bűn nélküli és hibátlan volt,
szabad akarattal teremtette, és a paradicsomba helyezte; azt akarta, hogy az
ember a szent megigazult állapotban végig megmaradjon. Az ember szabad
akaratát rosszul használva vétkezett és elesett, és az egész emberi nem ‫״‬elve-
szert tömeggé1‫ ״‬lett. A jó és igazságos Isten pedig kiválasztotta ugyanebből az
elveszett tömegből előretudása szerint azokat, akiket eleve elrendelt az életre
[vö. Rom 8,29k; E f 1,11], és eleve elrendelte nekik az örök életet; a többiekről
pedig, akiket igazságos ítélettel meghagyott az elveszett tömegben, előre tudta,
hogy el fognak veszni, de nem rendelte őket eleve arra, hogy elvesszenek;
viszont, mivel igazságos, eleve örök büntetést rendelt nekik. És emiatt azt
mondjuk, hogy Istennek csak egy eleve elrendelése van, amely vagy a kegyelem
ajándékához tartozik, vagy a megigazulás visszaadásához.
622 (2. fejezet) Az akarat szabadságát az első emberben elvesztettük; azt
Krisztus Urunk által visszakaptuk: és van szabad akaratunk a jóra, amit
megelőzött és segített a kegyelem, és van szabad akaratunk a rosszra, amit
elhagyott a kegyelem. De szabad a mi akaratunk, mert a kegyelem megszabadí-
torta, és a kegyelem a megromlottat meggyógyította.
623 (3. fejezet) A mindenható Isten ‫ ״‬azt akarja”, hogy kivétel nélkül ‫״‬minden
ember üdvözöljön” \1Tim 2,4], bár nem mindenki üdvözül. Hogy pedig
egyesek üdvözülnek, az Üdvözítő ajándéka: hogy pedig egyesek elvesznek, a
veszendőknek az érdeme.
624 (4. fejezet) A mi Urunk Jézus Krisztus, amiként egy ember sincs, volt vagy
lesz, akinek a természetét Ó fel ne vette volna, ugyanígy egy ember sincs, volt
vagy lesz, akiért ne szenvedett volna; noha az O szenvedésének isteni titka által
nem mindenki részesül a megváltásban. Hogy pedig nem mindenki részesül az
Ó szenvedésének isteni titka által a megváltásban, nem a becsességének
nagyságát és gazdagságát jellemzi, hanem a hitetleneknek és azoknak a részét,
akik nem azzal a hittel hisznek, ‫ ״‬amely a szeretet által működik” [Gál5,6], mert
az ember üdvösségének itala, amelyet a mi gyöngeségünk és az isteni erő
készített el, bírja ugyan önmagában, hogy mindenkinek használjon: de ha nem
isszák, nem gyógyít.
 Szent IV Leó: Valence-i zsinat: Az eleve elrendelés *625-633

625-633: Valence-i zsinat, 855. január 8.

Az eleve elrendelés tana fölötti viták adtak alkalmat e zsinat megtartására. A Quiercy-i
zsinat atyái Hinkmar (*621—624) vezetésével a kizárólag az üdvösségre való eleve
elrendelést védelmezték. Egyfajta szigorú ágostoni értelemben vett kettős eleve elrende-
lésért küzdött többek között Lyoni Florus (vö. PL 119,101kk.), Troyes-i Prudentius és
Rcmigius lyoni püspök. Troyes- 1 Prudentius ugyan elvetette Johanncs Scotus Enugena
téves felfogását (vö. 851-ból származó írását: De praedestinaúone), azonban a Quiercy-1
zsinathatározataival szemben ún. ‫״‬Ellenfcjezeteket” állított össze. A Valence-i zsinaton
Remigius lyoni püspök elnökölt, amely hasonló módon a Quiercy-i zsinatellen foglalt
állást. Miután a terminológiai különbségeket megszüntették és kiküszöbölték Hinkmar
ellenfeleinek az ó véleményét illető tévedését, a Valence-i zsinat résztvevői a 859-ben
tartott Langresi zsinaton törölték a Valence- 1 zsinat negyedik kánonjának azon szavait
(*631, szögletes zárójelben), amelyek a Quiercy- 1 zsinat ellen irányultak. Ezután a két párt
kibékült a Touli zsinaton (860-ban) és elfogadta Hinkmar zsinati levelét, valamint a
Quiercy-i és a Valence-i zsinat fejezeteit is.
Kiadva: W Hartmann, *620° i.m. 3 5 2 1 6 - 3 5 6 2 6 / MaC 15.3B-7A / HaC 5,89A-91C.
-Reg.: NArch 26/111 (1901) 621.

Λ ζ eleve elrendelés
1. kánon. Az újdonságnak számító szavakat és a merész fecsegéseket, 625
amelyek eredményeképpen inkább csak a testvérek közötti viszályok és
megbotránkozások tűzfészkét lehet felszítani, mintsem hogy az istenfélelem
építménye növekednék valamit is felfelé, minden igyekezettel elkerüljük.
Kétségtelen azonban, hogy‫ ׳‬azoknak a tanítóknak, akik istenfélőén és helyesen
tárgyalják az igazság igéjét és kifejezetten a Szentírás legérthetőbb magyarázó-
inak, nevezetesen Cyprianusnak, Hilariusnak, Ambrusnak, Jeromosnak, Agos-
tonnák és a többieknek, akiket a katolikus kegyelet számon tart és már
nyugszanak, alávetjük tisztelettel a hallásunkat és engedelmesen az értelműn-
két, és erőink szerint, amit a mi üdvösségünkre megírtak, lelkűnkbe fogadjuk.
Mert az Isten elóretudását és az eleve elrendelést, és más kérdéseket illetően,
amelyekben a testvéreink lelke nem kevéssé megbotránkoztatottnak bizonyul,
hisszük, hogy csak azt kell a legszilárdabban tartanunk, aminek úgy örven-
dünk, hogy azt mi az Egyház anyai tápláló bensőjéből merítettük.
2. kánon. Hogy ‫ ״‬Isten öröktől fogva előre tudja és előre tudta a jócseleke- 626
deteket is, amelyeket a jók meg akartak tenni, és a rossz cselekedeteket is,
amelyeket a rosszak készültek elkövetni”1, mivel halljuk a Szentírás hangját,
amint mondja: ‫״‬Örök Isten, Te ismered a titkokat, Te tudsz mindenről, mielőtt
lett volna” [Dán 13,42], ezért illően tudjuk, és az az elhatározásunk, hogy tartjuk
magunkat ahhoz, hogy ‫ ״‬a jókról előre tudta, hogy egészen az O ke-gyelme
segítségével jók lesznek, és ugyanezen kegyelem révén örök jutalmat fognak
kapni, a rosszakról előre tudta, hogy saját gonoszságuk okán rosszak lesznek, és
az Ó igazságossága szerint örök bosszúállásra lesznek kárhoztatva”2: ahogyan a
Zsoltáros mondja: ‫״‬Mivel Istené a hatalom, és az Úré a kegyelem, hogy

225
-633 Szent IV Leó: Valence-i zsinat: Az eleve elrendelés

megfizessen mindenkinek tettei szerint” [Zsolt 61,15\, és amint az apostoli tanítás

kifejti: ‫״‬Ezeknek pedig, akik a )ócselekedetben kitartva dicsőségre, tiszteletre és
romolhatadanságra törekszenek, örök élettel (fizet): azoknak pedig, akik önzők,
és akik nem elégszenek meg az igazsággal, hisznek azonban az igazságtalanság-
nak, haraggal és megtorlással; szorongatás és baj tölti el egészen annak az
embernek a lelkét, aki gonoszát cselekszik” [Rám 2,7—9\.
Ugyanebben az értelemben ugyanez másutt: ‫״‬Amikor, így szól, Urunk Jézus
Krisztus felfedi magát az égből angyalaival, akik a hatalmát megmutatják, és
lobogó tűzzel megbünteti azokat, akik Istent nem ismernek, és akik nem
engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának; ők örök kárho-
zattal fognak bűnhődni ..., amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa
szentjeiben és csodálatos hatalmát mindazokban, akik hittek” [.2Tes%1,7-10\.
627 És az Isten előretudása egyáltalán senkit sem terhel meg szükségszerűség-
gél, aki rossz, (azzal) hogy az illető más nem is lehetne, hanem (ellenkezőleg)
hogy ami ő a jövőben a saját akaratából lesz, úgy történtik, ahogyan Isten, —aki
ismer mindent, mielőtt lenne, az O mindenható és megváltoztathatatlan
méltósága folytán - azt előre tudta. ‫ ״‬És hisszük, hogy senki sem az Isten
előzetes ítélete miatt ítéltetett el, hanem azt saját gonoszságával érdemelte ki”1.
‫ ״‬És a rosszak nem azért vesznek el, mivel nem lehettek jók; hanem mert nem
akartak jók lenni, és saját hibájukból végig megmaradtak az ítéletre szánt
tömegben, vagy az eredeti vagy akár az elkövetett vétség folytán”‫־‬.
628 3. kánon. De az Isten eleve elrendelését illetően az volt a nézetünk és az a
szilárd véleményünk, ami igazodik az apostoli tekintélyhez, amely azt mondja:
‫ ״‬Vagy nincs-e hatalma a fazekasnak, hogy ugyanabból az anyagból az egyik
edényt nemes használatra, a másikat pedig közönséges használatra formálja?”
[Róm 9,21], ahol rögtön hozzá is fűzi: ‫ ״‬S ha Isten meg akarja mutatni haragját
s hatalmát, és mégis elviselte nagy türelemmel a harag edényeit, amellyel
alkalmassá tették, 1 1 1 . előkészítették magukat a pusztulásra, elviselte azzal a
szándékkal, hogy megmutassa kegyelmének gazdagságát az irgalom edényein,
amelyeket előkészített a dicsőségre” [Róm 9,22k\, bízvást valljuk a választottak
eleve elrendelését az életre, és a gonoszok eleve elrendelését a halálra: mégis az
üdvözülésre szántak kiválasztásában az Isten irgalmassága megelőzi a jó
érdemet: azok elítélésében viszont, akik el fognak veszni, a rossz érdem
megelőzi Isten igazságos ítéletét. ‫ ״‬Eleve elrendeléssel pedig Isten csak azokat
határozta el, amelyeket O akár ingyen irgalmából, akár igazságos ítéletével meg
akart majd tenni” 1; az írás szerint, amely azt mondja: ‫״‬Aki megtette, amelyeket
majd a jövő hoz el” [7~ 45,11; LXX]: a rosszakban pedig előre tudta azok
gonoszságát, mivel belőlük való, de nem rendelte el eleve, mert nincs köze
hozzá.
629 Valóban, az azok rossz érdemét követő büntetést Isten, mint aki mindent
előre lát, előre tudta és eleve elrendelte, mivel igazságos; nála - amint Szent
Ágoston1 mondja - minden dologról egyáltalán annyira változhatatlan a
megítélés, mint amilyen biztos az elóretudás. Éppen ehhez tesz hozzá a Bölcs
 Szent IV Leó: Valence-i zsinat: Az eleve elrendelés *625-633

mondása: ‫ ״‬Készen vannak a gúnyolódóknak az ítéletek, és az esztelenek

testére a rásújtó pörölyök” [Péld 19,29\. Az Isten eleve elrendelésében benne
rejlő elóretudás megmozdíthatatlanságát illetően, amelynek révén nála a jövő
dolgok már megtörténtek, a Prédikátor mondását is jól tudjuk érteni: ‫״‬Tudom,
hogy minden tett, amelyet Isten cselekedett, mindörökké tart. Nem tudunk
ahhoz hozzátenni vagy abból elvenni, amit Isten cselekedett, hogy féljük Ö t”
\vö. Préd 3,14]. ‫ ״‬De nemcsak hogy nem hisszük, hogy egyeseket az isteni
hatalom eleve” a rosszra rendelt, ti., hogy mintegy nem tudnak más lenni,
‫״‬hanem még ha vannak is, akik ilyen nagy rosszat akarnak hinni, azoktól teljes
mértékben elhatároljuk magunkat”, s mint az Orange-i zsinat, ‫ ״‬rájuk kiközösí-
tést mondunk ki” [*397\.
4. kánon. Ugyanígy a Krisztus vérén való megváltást egyesek, amint az 630
írásaik elárulják, úgy értelmezik, hogy az kiontatott azokért a gonoszokért is,
akik a világ kezdetétől egészen az Úr szenvedéséig gonoszságukban haltak meg
és az örök kárhozattal bűnhődtek; mindez annak ellenére van, amit a próféta
mond: ‫״‬A halálod leszek, ó halál, megmarlak téged, alvilág” [O^; 13,14]■, (ezen
tévedés miatt) úgy tetszik nekünk, hogy egyszerűen és őszintén azt kell
tartanunk és tanítanunk az evangéliumi és az apostoli igazság szerint, hogy ez a
váltságdíj azokért adatott - így kell tartanunk - , akikről a mi Urunk maga
mondja: ‫״‬Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell fölemeltetnie
az Emberfiának is, hogy mindenki, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda;
hogy mindenki, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” \Jn
3,14-16]; és az Apostol szerint: ‫ ״‬Krisztus egyszer áldozta fel magát, hogy
sokaknak a bűneit eleméssze” [Zsid 9£8\.
Továbbá, azt [a négy fejezetet, amelyet testvéreink zsinata meglehetősen 631
óvatlanul fogadott el, a haszontalanságuk, sót ráadásul ártalmasságuk és az
igazsággal ellentétes tévedésük miatt; de a másik] 19 fejezetet is, amelyek
teljesen alkalmatlan végkövetkeztetéshez jutottak a szillogizmusok végén, és
noha ezzel büszkélkedtek, semmilyen világi nyelvtudományon nem nyugsza-
nak; amelyekben inkább az ördög koholmányát, mint a hit valamilyen igazolá-
sát fedezzük fel, a hívők jámbor hallomásától teljesen távol tarjuk és a
Szentlélek tekintélyével parancsoljuk, hogy ők mindenben meg legyenek ó r a
az ilyen és a hasonló dolgoktól; azon a nézeten vagyunk, hogy az új dolgokat
bevezető személyeket is meg kell fegyelmezni, nehogy még szigorúbban
legyenek megbüntetve.
5. kánon. Ugyanígy hisszük, hogy a legszilárdabban tartanunk kell, hogy a 632
hívők egész sokasága, amely ‫״‬vízből és a Szentlélek által” \Jtt 3,5] született újjá,
ezáltal valóságosan belekerült az Egyház testébe, és az apostoli tanítás szerint
Krisztus halálában keresztelkedett meg [Rám 6,3], az Ó vérében lett bűneitől
megmosva; mivel nem is lehetett volna bennük igazi újjászületés, hacsak nem
történt igazi megváltás is; az Egyház szentségeiben ugyanis nincs semmi
hiábavaló, semmi csúfondáros, hanem minden teljes egészében igaz, és a maga

227
*625‫־‬633 Szent IV Leó: Valetice-1 zsinat: Az eleve elrendelés

igazságára és hamisítatlanságára támaszkodik. Mégis úgy van, hogy a hívők és a

megváltottak eme sokaságából egyesek örök üdvösséggel üdvözölnek, mivel
Isten kegyelme segítségével az O megváltásában hűségesen végig kitartanak, az
O Uruknak magának a szavát szívükben hordozva: ‫ ״‬Aki ... mindvégig kitart,
üdvözöl” [Mi 10,22 és 24,13]: mások, mivel nem akartak állandóan megmaradni
az üdvöt adó hitben, amelyet kezdetben kaptak, és azt választották, hogy a
megváltás kegyelmét helytelen tanításukkal vagy életükkel inkább hiábavalóvá
teszik, mintsem megőrzik, az üdvösség teljességére és az örök boldogság
elnyerésére semmi módon nem jutnak el [Ho^áfű^l a~ alábbi s^entírási helyeket:
Rom 6,3; G ál3 J7 ; Zsid 1022k, 2628k\.
635 6. kánon. Ugyanígy a kegyelmet illetően - amely által a hívők üdvözölnek,
és amely nélkül eszes teremtmény sohasem élt boldogan, és a szabad akaratot
illetően - amely a bűn miatt az első emberben erőtlenné vált, de az Úr Jézus
kegyelme az O híveiben újra visszaadta az épségét és orvosolta, ugyanazt
valljuk a legállhatatosabban és a hit teljességével, amit a legszentebb atyák a
szent írások tekintélyére hivatkozva meghagytak, hogy tartanunk kell, amit az
Afrikai [*222] és amit az Orange-i zsinat [*370-397] vallott, ami az Apostoli
Szék [*238-349] szent életű pápáinak katolikus hitük szerint meggyőződésük
volt: de a természet és a kegyelem viszonyát illetően sem vesszük a bátorságot,
hogy másik irányban bármi módon elhajoljunk. Az ízetlen kis kérdéseket pedig
és a csaknem vénasszonyos meséket [ró. 1Tim 4,7], valamint a skótok követői-
nek kásáját, amelyek a hit tisztaságába émelygést kevernek, lelkünk mélyéről
megvetjük; ezek éppen a legveszedelmesebb és legnehezebb időkben, szenve-
déseink fokozására, egészen a szeretet szálainak a szakadásáig, szánalomra
méltóan és siralmasan nőttek fel; csak ne jusson romlásra ezek miatt a
keresztény öntudat, és ne veszítse el a hit egyszerűségét és tisztaságát, amely
Krisztus Jézusban van [vö. 2K0r 11,3]‫׳‬, az Úr Krisztus szeretetével figyelmezte-
tünk arra, hogy a testvén szeretet óvjon az ilyenektől, és az erre való figyelést
dorgálja meg.
SZENT I. MIKLÓS,
858. április 24. —867. november 13.

635-637: Római zsinat, 862-ben

Az idézett cikkelyeket a 863-ban tartott Római zsinatnak is tulajdonítják, de valószínű-
leg tévesen. A két első kánon külön-külön is megtalálható I. Miklós pápa két levelében
betétként, az egyik, a ,Q u a e apud Constantinopolitanam űrben i' , az ázsiai és líbiai
püspököknek íródott 8 6 6 . november 13-án (a MGH szennt), a másik, a ‫״‬Hú ita se
babentibui’ pedig Mihály császárnak 863-ban (a korábbi kiadások szerint).
Kiadva: [1-2 és 7-8. fe j]: E. Perels; MGH Epistulae VI (1925) 5 6 0 .1 4 - 5 6 1 5 (= 98.
levél) / MaC 15.182E-183A; 611Α-612Λ; 658E-659A / HaC 5,140E^-141A / PL
119,795AB; 855BC. - [9., m ásutt 4. fe j]: MaC 15.659B / PL 119.795B. - % .· NArch
26/111 (1901) 630; JR 2692 után.

228
 Szent I. Miklós: Római zsinat * 635 ‫־‬637

A theopas^kiták tévedése
1 . fejezet (7). Tehát valóban hinnünk kell és minden szempontból valla- 635
nunk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, aki Isten és az Isten Fia, csak test
szerint viselte el a kereszt szenvedését, istenségét tekintve azonban megmaradt
szenvedésre képtelennek, ahogyan az apostoli tekintély tanítja és a szent Atyák
tanítása a legvilágosabban mutatja.
2. fejezet (8 ). Azok pedig, akik azt mondják, hogy a mi Megváltónk és 636
Urunk Jézus Krisztus, az Isten Fia a kereszt szenvedését istensége szerint
elviselte, amit mondani istentelenség és a katolikusok gondolkodása szerint
kárhozatos, legyenek kiközösítve.
A keresztiig hatása
9. fe!ezet (4). Mindenki ugyanis, aki azt mondja, hogy azokról, akik a szent 637
keresztség forrásában, hitüket az Atyába, a Fiúba és a Szentlélekbe vetve,
újjászületnek, nem egyenlő mértékben törlődik le az eredeti bún, legyen kikö-
zösítve.

638-642: A ‫״‬Proposueramus quidem” levél Mihály császárnak, 865.

szeptember 28.
A szakadár Photiosz ügyében íródott.
Kiadva: E. Perels: MGH Epistulae VI (1925) 465!5k 466221c \-*638\; 4704-7, 471 !2-15
[=*632}; 47433-47510 [~*640\; 4802S-29 4817-14 [ = '641}; 48530-48615 [ = *642]; ( = 88 .
levél) / PL 119.938D-960D (= 86. levél). - Rg.: JR 2796 a toldalékokkal.

A * Egyhá^ *s aZ apostoli Ssfk függetlensége

... A bírót sem a császár, sem a papság, sem a királyok, sem a nép nem 638
ítélheti el1. ... ‫ ״‬Az Első Széket senki sem ítélheti el”2. ...
Hol olvastátok, hogy azok a császárok, akik elődeitek voltak, a zsinati 639
gyülekezetekben részt vettek, hacsak azokon nem talán, amelyeken a hitről
tárgyaltak, amely általános, amely mindenki számára közös, amely nemcsak a
papsághoz tartozókat, hanem a laikusokat is és egyáltalán minden keresztényt
érint? ... Minél inkább egy fontosabb tekintély ítéletének elnyerésére törekszik
a panasz, annál több s nagyobb szintet kell megcélozni, ameddig fokoza-tosan
el nem érkezünk ahhoz a Székhez, amelynek az ügye vagy önmagától fordul
jobbra, amikor a körülmények ezt méltán követelik meg, vagy vizsgálat nélkül
egyedül Isten döntésének van fenntartva.
Továbbá, ha nem hallgattok Ránk, az marad csak, hogy szükségszerűen 64»
olyannak számítsatok nálunk, amilyennek a mi Urunk Jézus Krisztus parancsa
szerint azokat kell tartani, akik megvetették azt, hogy az Isten Egyházát
meghallgassák; különösen minthogy a római Egyház kiváltságai, amelyeket
Krisztus szava Szent Péterben tett erőssé, amelyek szét vannak osztva az
Egyházban, amelyeket régtől fogva őriznek, és amelyeket a szent egyetemes
zsinatok együtt ünnepeltek és az egész Egyház állandóan tiszteletben tart,
semmiképpen nem gyengítherók, semmiképpen nem hamisíthatok meg, sem-

229
*638-642 Szent I. Miklós: Levél Mihály császárnak

miképpen nem változtathatók meg, mivel az alapot, amelyet Isten elhelyezett,

emberi próbálkozás nem képes elmozdítani, és amit Isten felépített, az
szilárdan és erősen áll1. ...
Tehát ezek a kiváltságok, amelyeket Krisztus adományozott ennek a szent
Egyháznak, s amelyeket a zsinatok nem adományoztak, hanem már kizárólag
megünnepeltek és tiszteltek, minket arra kényszerítenek és arra szólítanak fel,
hogy az Isten összes egyházainak gondját viseljük [vS. 2Kor 11£8\.
642 Minthogy a kánonok szerint, ahol a nagyobb tekintély van, oda kell
felterjeszteni az alacsonyabb fórumok ítéletét, ti., hogy meg legyen semmisítve
vagy meg legyen erősítve: ezért mindenképpen nyilvánvaló, hogy az Apostoli
Széknek - amelynek tekintélyénél nincs nagyobb - az ítéletét senki nem
tárgyalhatja újra, ‫״‬és senkinek sem szabad bíráskodni az ó ítéletét illetően.
Mert a kánonok úgy rendelkeztek, hogy a világ bármely részéről hozzá felleb-
bezzenek; az azonban senkinek sincs megengedve, hogy tőle valaki máshoz
folyamodjék”1. ...
Tehát a római elöljáró ítéletét, amely a mondottak szerint igaznak mutat be
valamit, nem lehet újratárgyalni, mivel a szokás sem követeli meg; de nem
tagadjuk, hogy ugyanezen Szék ítéletét jobbra is fel lehet cserélni, minthogy
vagy valami abba észrevétlenül belekerült, vagy maga is a korok vagy az idők
vagy a súlyos szükség tekintetbe vételével úgy rendelkezett, hogy egy valami
dolgot gyakorlatiasan kell elrendezni, mivel azt olvassuk, hogy a kiváló Pál
apostol is bizonyos dolgokat gyakorlatiasan cselekedett, amelyeket azután,
ahogyan ez felismerhető, helytelenített; a római Egyház akkor mindazonáltal a
legélesebb megkülönböztetéssel, megfontoltan választotta m eg hogy azok a
határozatok meglegyenek; nem így most, amikor nemet mond arra, hogy a jól
meghatározott rendeleteket újratárgyalják. ...
Ti azonban, kérünk, ne akarjatok előzetes ítéletet kiszabni az Isten Egyhá-
zára: az ugyan semmiféle elóvételezett ítéletet nem hoz a ti hatalmatok ellen,
minthogy inkább ennek állandóságáért kérleli az örök istenséget, és szakadat-
lan könyörgésekkel imádkozik sértetlenségetekért is és örök üdvösségetekért
is. Ne akarjátok eltulajdonítani, ami az övé; ne akarjátok elorozni azokat,
amelyek egyedül rá lettek bízva, tudva azt, hogy tagadhatatlanul a világ dolgok
minden intézőjének annyira távol kell maradnia a szent dolgoktól, amennyire
nem illő, bárkit is sorolunk fel a papi rendben lévők és Isten szolgái közül,
hogy valamilyen világi ügybe bonyolódjék. Végül is egyáltalán nem tudjuk,
hogy ezek, akiknek csak az van megengedve, hogy emberi dolgok és nem isteni
dolgok élén álljanak, hogyan veszik a bátorságot, hogy olyanok felett ítélkezze-
nek, akik az isteni dolgokat kiszolgáltatják. Voltak ilyen esetek Krisztus
eljövetele előtt, hogy egyesek jelképesen királyok és egyszersmind papok is
voltak; a szent történet előadja, hogy ilyen volt szent Melkizedek; és a sátán
országa tagjaiban is ezt utánozta, mint aki mindig törekszik zsarnoki, lelkülettel
saját magának tulajdonítani, ami az Istennek járó tiszteletet illeti meg úgy, hogy
a pogány császárokat egy személyben a ‫״‬legfőbb papokénak is nevezték.

230
 Szent I. Miklós Levél Mihály császárnak *638‫־‬642
Hanem amikor az igazihoz érkezett el az idő, aki mint király és főpap
ugyanaz, azontúl sem a császár nem ragadta magához a főpapi jogokat, sem a
főpap nem bitorolt császári címet. Mivel ugyanaz a ‫ ״‬Közvetítő Isten és ember
között, az ember Krisztus Jézus” [ITim 2,5] saját tetteivel és a méltóságok
megkülönböztetésével úgy különválasztotta mindkét hatalom kötelességeit - a
saját gyógyító alázatosságával azt akarja, hogy ne legyenek dölyfösek, és az
emberi gőg miatt ismét ne süllyedjenek le a poklokra - , hogy a keresztény
uralkodóknak is az örök élet elnyeréséhez főpapokra van szükségük, és a
főpapoknak a csak evilági dolgok folyamatában császári törvényekre van
szükségük. Amennyire a lelki tevékenység távol áll a testi indulatok hullámzásá-
tói, és ezért aki Istennek szolgál, egyáltalán ne fogjon bele világi foglalatossá-
gokba, és viszont: ne lássuk az első sorban ülni az isteni dolgoknál azt, aki
világi ügyekbe van beletemetkezve: hogy egyrészt törődjenek mindkét rend
önmérsékletével, nehogy nagyobb hatalomra tegyen valaki szert mindkettőre
támaszkodva, másrészt a tevékenységek minőségének megfelelő sajátos szak-
szerű foglalkozást űzzenek.

643-648: Az ‫״‬Ad consulta vestra” válaszirat a bolgároknak, 866. no-

vember 13.
Ezek Bogons bolgár fejedelem követeinek adott válaszok; a fejedelem népével együtt
felvette a keresztény hitet.
Kiadva: E. Perels: MGH Epistulae VI (1925) 570-599 (= 99. levél) / MaC
15,403B-429B HaC 5,355A384B / PL 119,98001015B (= 97. levél). - Rg.:JR 2812
a toldalékokkal együtt.

A házasság lényegiformája
3. fejezet. ... Elég a törvények szerint egyedül azok közös beleegyezése, 643
akiknek az egybekeléséről van szó. Ha a mennyegző alkalmával egyedül ez a
beleegyezés nem volt meg, ez (a hiány) az összes többit, mégha magával az
együtthálással meg is pecsételték, hiábavalóvá teszi, ahogyan Aranyszájú Szt.
János, a nagy tanító tanúsítja, aki azt mondja: ‫ ״‬A házasságot nem az
együtthálás hozza létre, hanem az akarat. ” 1

A keresésig formája és kis^olgáltatója

15. fejezet. Azt kérdezitek, hogy vajon azok az emberek, akik [eqy álpaptól] 644
vették fel ezt a keresztséget, keresztények-e, vagy újból meg kell keresztelked-
niük. Ha a legfőbb és oszthatatlan Háromság nevében lettek megkeresztelve,
kereszténnyé léptek elő, és őket akármilyen keresztény keresztelte meg,
ismétel-ten megkeresztelni nem szabad; mivel ... ‫״‬a keresztséget... akár egy
házasságtörő vagy tolvaj szolgáltatta ki, a felvevőhöz olyan ajándékként jutott
el, amelyből nem vettek el semmit” [*356]... .
És ezért a rosszak, amikor jót szolgáltatnak, nem másoknak, hanem
maguknak gyűjtik a veszteséget és ezért biztos, hogy akiket ez a görög
megkeresztelt, azokat még csak részleges sérelem sem érte, azon kijelentés

231
*643-648 Szent I. Miklós: Válaszirat a bolgároknak

alapján: ‫ ״‬Ez az, aki keresztel” \Jn 1,33], azaz Krisztus, és máshol: ‫ ״‬Isten adja a
gyarapodást” [1Kor 3,7\, odaértendő: és nem az ember.
645 71. fejezet. Nem tudja senki az isteni szentségeket beszennyezni, önmaga
akármennyire is be van szennyezve, mert azok (ti, a szentségek) úgy vannak,
mint az összes fertőkben a megtisztító orvosságok. És ugyanígy a nap
sugarára, amely a szennyvíz-csatornákon és a latrinákon áthat, sem ragadhat
innen rá semmi fertőzés. Ezért akármilyen legyen is a pap, azt, ami szent,
erkölcsileg nem tudja megfertőzni: ezért tőle, egészen addig, amíg a püspökök
ítélete nem tiltja meg, az áldozást el kell fogadni. Ugyanis, ha a rosszak
kiszolgáltatják a jót, csak önmaguknak ártanak. .Amint a meggyújtott viaszgyer-
tya magának ugyan veszteséget okoz, de másoknak fényt áraszt a sötétségben.
... Vegyétek tehát, nem agodalmaskodó szívvel, minden paptól Krisztus
misztériumait, mivel a hitben mindegyiktek megtisztul.
646 104. fejezet. Azt állítjátok, hogy egy bizonyos zsidó, akiről nem tudjátok,
vajon keresztény vagy pogány, sok embert a ti hazátokban megkeresztelt, és
tanácsot kértek, mi a teendő ezekkel kapcsolatban.
Ezek mindenesetre, ha a Szentháromság nevében vagy csak Knsztus
nevében lettek megkeresztelve, ahogyan az Apostolok Cselekedeteiben olvas-
suk [ApCsel 2,38;19,5\ - (voltaképpen egy és ugyanaz a dolog, ahogy Szent
Ambrus kifejti1), bizonyos és helytálló, hogy őket nem kell újból megkeresztel-
ni. De először, vajon a zsidó maga keresztény vagy‫ ׳‬pogány volt, vagy hogy
azután lett-e kereszténnyé, ezt ki kell nyomozni, bár hisszük, hogy nem szabad
eltekinteni attól, amit Szent Ágoston a keresztségről mond2: ‫ ״‬Már eléggé
megmutattuk”, így szól, ‫״‬hogy a keresztségre, amelyet evangéliumi igék szén-
telnek meg, nem vonatkozik sem az adónak, sem a felvevőnek a tévedése, akár
az Atyáról, akár a Fiúról, akár a Szentlélekről másként vélekedik, mint amit az
égi tanítás mond”, és ismét: ‫״‬Vannak is egyesek azok sorában, akik még
könnyelműen élnek, vagy még eretnekségekben is, vagy a pogányok babonás
hitében vesztegelnek, és mégis ott is tudja az Úr, kik az övéi [/ö. 2Tim 2,19].
Mert abban a kimondhatatlan elóretudásban sokan, akik bár kívül látszanak,
mégis belül vannak”.
És más helyen: ‫ ״‬Még a lassú felfogásúak is, amennyire meg tudom becsülni,
megértik, hogy a Krisztus keresztségét akár a feladó, akár a befogadó ember
semmilyen fonák helytelensége nem tudja méltatlansággal illetni”: és ismét:
‫ ״‬At tudja mégis adni a szakadár is”, mondja, ‫״‬amint a szaka-dárnak is
birtokában lehet, de mennyire ártalmasán tudja átadni; az azonban, akinek
átadják, üdvösen tudja elfogadni, ha ő maga nem szakadárként fogadja be”.
Kényszermentes szabadság a hit befogadásában
647 41. fejezet. Azokat illetően pedig, akik a keresztényi mivoltot mint jót
magukra ölteni nem akarják, ... semmi mást nem írhatunk nektek, csak azt,
hogy őket a helyes hitre intésekkel, buzdításokkal és ésszel inkább, mint erővel
győzzétek meg, hogy helytelenül gondolkodnak. ... Továbbá ellenük erőszakot

232
 Szeut I Miklós: Válaszirat a bolgároknak *643-648

alkalmazni, hogy higgyenek, semmiképpen nem szabad. Mert minden, ami

nem a saját elszánásból fakad, jó nem lehet [idézik Zsolt 53,8; 118,108; 27,7
helyeket)·, hiszen Isten önkéntes engedelmességet ír elő, és ilyet csak önkéntesek
tanúsítsák; mert ha erőszakot akart volna alkalmazni, az O mindenhatóságának
senki nem tudott volna ellenállni.

A beismerő vallomást nem szabad kínzással kicsikarni

8 6 . fejezet. Ha egy tolvajt vagy rablót elfogtak és perbe fogják, de tagad, <>4 ‫א‬
akkor - azt mondjátok, hogy - nálatok a bíró (.idegekkel üti-veri és egyéb vas-
hegyű botokkal döfködi az oldalát, amíg csak ki nem veszi belőle az igazságot.
Ezt a dolgot sem az isteni törvény, sem az emberi egyáltalán nem engedi meg,
minthogy a vallomásnak nem kikényszerítettnek, hanem önkéntesnek kell len-
nie, és nem szabad erőszakkal kicsikarni, hanem a maga jószántából kell
kinyilvánítania. Végül is, ha megesik, hogy ti még azoknak a büntetéseknek a
kiszabása után is egyáltalán semmit sem találtok azokból, amelyeket a szenvedő
félnek bűnül felrónak, nemde legalább akkor szégyellnek és elismeritek, hogy
milyen gonoszul ítélkeztek? Hasonlóképpen pedig, ha a bevádolt ember ilyen
dolgokat szenvedett el, és nem bírja elviselni, s inkább azt mondja, hogy ő
elkövette azt, amit nem követett el: kérdem, ekkora nagy gonoszság kire hárul,
hacsak nem arra, aki ezt kényszeríti, hogy hazug módon ilyen dolgokat valljon
be? Bár rá lehet ismerni, hogy nem vallomást tesz, hanem csak beszél az, aki
szájjal előadja azt, ami nem fekszik a szívén!...
Továbbá midőn egy szabad embert megvádolnak, hacsak már előbb nem
találtatott valamilyen bűntényben vétkesnek, vagy három tanú bizonyítsa rá és
legyen büntetésnek alávetve, vagy ha nem lehetett rábizonyítani, a szent
evangéliumra esküdjön meg, amelyet neki odanyújtanak, hogy egyáltalán nem
követte el, és akkor mentsék fel, és ezután ennek az eljárásnak vessenek véget,
amiképpen a nemzetek apostola, akiről gyakran szó esik, bizonyítja: ‫ ״‬Minden
pörlekedésüknek”, így mondja, ‫״‬az eskü bizonyítéka vet véget” [Zsid6,16 \l.

II. HADRIANUS, 867. december 14. - 872. december 14.

VIII. EGYETEMES ZSINAT

IV. Konstantinápolyi zsinat,
869. október 5. - 870. február 28.
A zsinat azért gyűlt össze, hogy döntést hozzon Phótiosz ügyében, aki 859-ben
szakadást keltett. A jegyzőkönyvek eredeti görög szövege ugyan elveszett, fennmaradt
azonban annak teljes fordítása, amelyet Anastasius Bibliothecarius készített el, vala-
mint egy rövidített görög szövegváltozat. Az előbbi 27 kánont, az utóbbi csak 14
kánont tartalmaz. A következőképpen felelnek meg egymásnak: 1-8. kánon görögül
(=1-8 latinul); 9-10 (=10-11); 11 (= 14); 12 (=17); 13 (= 21); 14 (= 27). A zsinatot
egyetemesnek csak a latin Egyház ismerte el, éspedig csak a XII. század után.
Kiadva: MaC 16,160A-17'4D (latin); 397D-405C (görög) / HaC 5.899A-909C;
1097D-1104D / COeD3 166-182 / PL 129.150B-160A.

233
*650-664

650-Ú64: 10. Ülés, 870. február 28. : Kánonok

A hagyomány mint a hit szabálya

650 [Anastasius Bibliothecanusfordítása) 1. kánon. Ha az isteni igazság helyes és
királyi útját háborítatlanul akarjuk járni, akkor szem előtt kell tartanunk
Istenben szent atyáink bizonyos mindig ragyogó és lépteinket megvilágító
lámpásait: meghatározásaikat és értelmezéseiket. ([Görög iáitokat.: 1. kánon. Ha
az isteni igazság helyes és királyi útját háborítatlanul akarjuk járni, akkor szem
előtt kell tartanunk mint mindig ragyogó fáklyákat a szent atyák meghatározá-
sait és értelmezéseit;])
651 Ezért a nagy és felettébb bölcs Dinoysius1 nyomán ezeket is mintegy
<Isten> ‫ ״‬második szavainak” tarjuk és véljük, ezekről is készségesen énekel-
jük az isteni Dáviddal: ‫״‬Az Úr fényes parancsa megvilágosítja a szemet” (Zs
18,9; idénre még Zs 118,105; Péld 6,23; / 26,9 ‫״‬: LX X ). ... Valóban hasonlóak a
fényhez az isteni kánonok buzdításai és tiltásai, ami szerint megkülönböztetjük
a jobbat a rosszabbtól és a hasznosat és támogatandó!, ami nem hogy nem
bizonyul hasznosnak, de még káros is. [görög iáitokat: - ]
652 Ezért valljuk, hogy azokat a szabályokat, amelyeket a szent, katolikus és
apostoli egyházra akár a szent és igen híres apostolok, akár az igazhitűek
egyetemes vagy helyi zsinatai, vagy valamely isteni szavú egyházatya és
egyháztanító hagyományozott, meg kell tartani és meg kell őrizni;
([Görög váltogat. Ezért valljuk, hogy azokat a tételeket, amelyeket a szent,
katolikus és apostoli egyházban akár a szent és igen híres apostolok, akár az
igazhitű egyetemes vagy helyi zsinatok, vagy valamely isteni szavú egyházatya
és egyháztanító hagyományozott, meg kell tartani és meg kell őrizni;])
ezeknek rendeljük alá saját életünket és erkölcsünket, és kánonilag előírjuk,
hogy az egész papság, sőt mindazok, akiket keresztény névvel illemek, vessék
alá magukat azoknak a büntetéseknek és elítéléseknek, illetve azoknak az
elismeréseknek és igazolásoknak, melyeket ezek <a szabályok> előadnak és
meghatároznak;
hiszen a nagy apostol, Pál kifejezetten figyelmeztet, hogy a hagyományokat,
melyeket a szentektől, akik korábban ragyogtak, szóban vagy levélben [tö.
2Tess~ 2,15\ kaptunk, meg kell tartani.
([Görög váltogat:, hiszen a nagy apostol, Pál kifejezetten figyelmeztet, hogy a
hagyományokat, melyeket a szentektől, akik korábban ragyogtak, szóban vagy
levélben [vö. 2Tess%2,15] kaptunk, meg kell tartani.])

A szentképek tisztelete
653 3. kánon. Előírjuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, mindnyájunk Szabadi-
tója és Megváltója képét ugyanolyan tisztelettel kell tisztelni, mint a szent
evangéliumok könyvét.
([Görög változat■■'· 3. Előírjuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus képét
ugyanolyan tisztelettel kell tisztelni, mint a szent evangéliumok könyvét.]).
234
 II. Hadrianus: IV Konstantinápolyi zsinat: Kánonok *650-664

Amint ugyanis a szavak által, melyek szótagról szótagra a könyvben 654

találhatók, mindannyian üdvöt szerzünk, úgy válik hasznára minden tanult és
laikus embemeka színek képi ábrázolása; amit ugyanis a beszéd szótagokban,
ugyanazt hirdeti és ajánlja az az írás, amely a színekkel történik;
([<Görög váltogat. Amint ugyanis a szavak által, melyek benne találhatók,
mindannyian üdvöt szerzünk, úgy válik hasznára minden tanult és laikus
emberneka színek képi ábrázolása; amit ugyanis a beszéd szótagokban,
ugyanazt hirdeti és ábrázolja a festmény a színekkel;])
és méltó, hogy az értelemnek való megfelelés szerint és az ősi hagyomány
iránti tiszteletből a képeket is, minthogy maguk is az eredeti dolgokra
vonatkoznak, levezethetően tiszteljük és ugyanúgy becsben tartsuk, mint a
szent evangéliumok könyvét és a becses kereszt ábrázolását. ([Görög váltogat: -])
Aki tehát a Megváltó Krisztus képét nem tiszteli, ne lássa alakját, amikor 655
majd eljön az Atya dicsőségében, hogy megdicsöüljön és megdicsóítse szentjeit
[2Tess~ /,/# ]; hanem legyen távol az O közösségétől és az O fényétől.([Görög
váltogat.:. Aki tehát a Megváltó Krisztus képét nem tiszteli, ne lássa alakját
második eljövetelekor.])
Továbbá ugyanúgy az Ó szeplőtelen anyjának, az Istenszülő Máriának képét 656
is; ezenfelül megfestjük a képeit a szent angyaloknak, amint az isteni írás őket
szavakkal ábrázolja; de tiszteljük és becsben tartjuk az igen dicséretes apostolok,
próféták, vértanúk és szent férfiak, valamint az összes szentek képeit is.
([Görög váltogat. Továbbá ugyanúgy tiszteljük ót becsben tartjuk az O
szeplőtelen anyjának képét is, valamint a szent angyalokat, amint az Szentírás
őket szavakkal ábrázolja, valamint az összes szentek képeit is.])
És aki nem így tesz, azt sújtsa az Atya, a Fiú és a Szentlélek átka.
([Görög váltogat:. És aki nem így tesz, az legyen átkozott.])

Λ ~ emberi lélek esetlensége

11. kánon. Jóllehet mind az Ó -, mind az Újszövetség tanítja, hogy az 657
embernek egyetlen értelmes és megértésre képes lelke van, és minden isteni
szavú egyházatya és egyháztanító ugyanezt a véleményt erősíti meg, egyesek
rossz dolgok kitalálásán fáradozván akkora istentelenségre vetemedtek, hogy
szégyen nélkül azt próbálják tanítani, hogy két lelkűk van, és valamiféle őrült
kísérlettel ... védik saját eretnekségüket.
([Görög váltogat. 11. Jóllehet mind az Ó-, mind az Újszövetség tanítja, hogy
az embernek egyetlen értelmes és megértésre képes lelke van, és minden isteni
szavú egyházatya és egyháztanító ugyanezt a véleményt erősíti meg, vannak
egyesek, akik azt tanítják, hogy két lelkűk van, és valamiféle őrült bizonyítékok-
kai védik saját eretnekségüket.]
Ezért ez a szent és egyetemes zsinat ... az ilyen istentelenség kitalálóit és 65«
terjesztőit, valamint azokat, akik ugyanígy gondolkodnak, hangos szóval
kiátkozza,

235
*650 ‫־‬664 II Hadrianus: IV Konstantinápolyi zsinat: Kánonok

[([Görög iáitokat:. Ez a szent és egyetemes zsinat ezért hangos szóval

kiátkozza az ilyen ístentelenség kitalálóit, és azokat, akik ugyanígy gondolkod-
nak,]
és elhatározza és kijelenti, hogy többé senki se birtokolja vagy őrizze
semmiképp ezen ístentelenség szerzőinek tanításait.
Aki pedig mégis ezen szent és nagy zsinattal ellentétesen merészelne
viselkedni, az legyen átkozott és távol a keresztény hittől és istentisztelettől.
([Görög váltogat. Aki pedig a jövőben az ellenkezőjét merné mondani, az
legyen átkozott ]

A ~ egyházkormányzat szabadsága
659 12. kánon [agörög szöveg nincs meg}. Mivel az apostoli és zsinati kánonok teljes
mértékben megtiltják, hogy a püspökök kinevezése és felszentelése az uralko-
dók politikai hatalmától függően és utasítása szerint történjék, egyetértőén
megszabjuk és hivatalos véleményként hangoztatjuk, hogy ha valamelyik
püspök az uralkodók fondorlata vagy önkényuralma révén fogadta el az ilyen
méltóságra való felszentelést, ót hivatalából mindenképpen mozdítsák el úgy,
mint aki nem az Isten akaratából és nem az egyházi szokás és rendelet szerint,
hanem anyagias gondolkodásmódot tükröző akaratból, emberekből kiindulva,
emberek révén akarta birtokolni Isten házát, vagy ezzel egyetértett.
660 17. kánon. Azt pedig, amit egyes tanulatlanok mondanak, mint valami nagyon
gyűlöleteset elűztük fülünktől, hogy <ti.> ne lehetne zsinatot ülni az uralkodó
jelenléte nélkül: mert sehol sem írták elő a szent kánonok, hogy világi fejedelmek
jöjjenek össze a zsinatokon, hanem csak a püspökök. Ezért azt sem találtuk,
hogy az egyetemes zsinatokat kivéve a fejedelmek részt vettek volna a zsinato-
kon: hiszen nem is szabad, hogy világi fejedelmek szemtanúi legyenek olyan
dolgoknak, amelyekkel az Isten papjai nem egyszer találkoznak. ...
([Görög változat. 12. Fülünkhöz jutott, hogy ne lehetne zsinatot ülni az
uralkodó jelenléte nélkül. De sehol sem írják elő az isteni kánonok, hogy világi
fejedelmek jöjjenek össze a zsinatokon, hanem csak a püspökök; ezért azt sem
találjuk, hogy az egyetemes zsinatokat kivéve jelen lettek volna. Hiszen nem is
szabad, hogy világi fejedelmek szemtanúi legyenek olyan dolgoknak, amelyek-
kel az Isten papjai találkoznak. ...]

Kóma elsőbbsége a pátnárkai székek között

661 21. kánon [a görög szöveg nincs meg}. Hisszük, hogy az Űr beszéde, amelyet
Krisztus szent apostolainak és tanítványainak mondott, miszerint: ‫ ״‬Aki titeket
befogad, engem fogad l)e” [AU 10,40) ‫״‬és aki titeket megvet, engem vet meg”
[Lk 10,16), mindazokhoz is szólt, akik amazok után velük egyezően lettek
pápák és a lelkipásztorok fejedelmei a katolikus Egyházban; elhatározzuk hát,
hogy egyáltalán senki se tegyen kísérletet arra a világi hatalmasságok közül,

236
 II. Hadrianus: IV. Konstantinápolyi zsinat: Kánonok *650-664

hogy olyan valakit, akt pátriárkái szék elöljárója, becsületétől megfosszon és

trónjáról elmozdítson, hanem őket mint teljes megbecsülésre és tiszteletre
méltókat ítélje meg; főképpen, ugye, az ősi Róma szentséges pápáját, azután
pedig Konstantinápoly pátriárkáját, azután pedig Alexandria, Antiokhia és
Jeruzsálem pátriárkáját; de bárki más se tegyen kísérletet arra, hogy feljegyzése-
két és szavakat bonyolít össze és szerkeszt az ősi Róma szentséges pápája ellen,
mintegy bizonyos rossz hírbe hozó vétkek ürügyén, amit nemrég Phótiosz is
tett, és sokkal azelőtt Dioszkorosz.
13. Akinek pedig akkora a felfúvalkodottsága és merészsége, hogy 662
Phótioszt vagy Dioszkoroszt követve írásban vagy írás nélkül bizonyos
sértéseket fogalmaz meg Péter, az Apostol fejedelem széke ellen, azt ugyan-
olyan és ugyanaz az ítélet sújtsa, mint amazokat ([Görög váltogat. 13. Akinek
pedig akkora a merészsége, hogy mint Phótiosz vagy Dioszkorosz írásban
vagy írás nélkül valamiféle szemtelenségeket fogalmaz meg Péter, az Apostol-
fejedelem széke ellen, azt ugyanaz az ítélet sújtsa, mint amazokat.])
Ha pedig valaki, akinek valamilyen világi hatalma van és ilyet élvez, 663
megkísérelné elűzni az imént említett apostoli szék pápáját vagy a többi
pátriárkák valamelyikét, az legyen átkozott.
Továbbá: ha egy egyetemes zsinat összegyűlt, és valamilyen kétség vagy vita 664
merült fel a római Egyházat illetően is, akkor úgy illik, hogy tisztelettel és a
megfelelő alázattal tudakozódjanak a felmerült kérdésről, és elfogadják a
választ, hogy segítséget kapjanak vagy adjanak, nem pedig hogy merészen
ítéletet mondjanak a régebbi Róma főpapjai ellen.
{[Görög váltogat. Ha pedig egy egyetemes zsinat összegyűlt, és valamilyen
kétség merült fel a római Egyházat illetően is, akkor szabad, hogy óvatosan és
a megfelelő tisztelettel vizsgálódjanak a felmerült kérdésről, elfogadják a
választ és segítséget kapjanak vagy adjanak, nem pedig hogy merész panaszt
emeljenek a régebbi Róma püspökei ellen.])

VIII. JÁNOS, 872. december 14. - 882. december 16.

668: Az ‫״‬Unum est” levél Szardínia fejedelmeinek, 873 szeptember körül

Kiadva: E. Caspar, Fragmenta regisín Johannis Vili, no. 27: MGH Epistulae VTI
(Berlin 1928) 2 8 9 2 - 1 0 / S. Lowenfeld, Epistolae Pontifiaim Romanorum ineditae (Leipzig
1885) 28, no. 50 (= Collectio Bnlanma, 26). - Ríj .: ]R 2983; P. Ewald, in: NArch 5
(1879) 306, no. 26.
Λ ~ emberek rabszolgaságának megszüntetése
Van valami, ami miatt atyai módon némiképp figyelmeztetnünk kell titeket; 6 6 8
ha azt nem igazítjátok ki, nagy bűnbe estek, és emiatt nem a nyereséget
fogjátok növelni, amint azt remélitek, hanem inkább magatok számára a kárt.
Tehát a görögök, fáradozásaik eredményeképpen, amint ez tudomásunkra
jutott, a pogányok sok foglyát, akiket magukkal hoznak, eladják a ti vidékete-
ken, a tieitek megveszik és a rabszolgaság igájában tartják; holott virathatatla-

237
*688 VIII. János: Levél Szardínia fejedelmeinek

nul kegyes és szent dolog, amint az keresztényekhez illik, hogy bár megvették
őket a nevezett görögöktől a tieitek, Krisztus szeretetéért engedjenek nekik
szabadságot, és nem emberektől, hanem magától a mi Urunk Jézus Krisztustól
kapják meg a bérüket. Ezért buzdítunk titeket és atyai szeretettel előírjuk, hogy
bár egyes foglyokat megvettetek a nevezettektől, lelketek üdvösségéért hagyjá-
tok őket szabadon elmenni.

V. (VI.) ISTVÁN, 885. szeptember - 891. szeptember 14.

670: A ‫״‬Consuluisti de infantibus” levél Ludbert mainzi érseknek,

a 887-888. között
A tanácskérésre Ludbertnek (Liutbert) az indokot talán a Wormsi zsinat 35. kánonja
szolgáltatta a 8 6 8 -ban (MaC 15,876A).
Kiadva: E. Caspar: Vragmenta registn Stép ham V ; no. 25: MGH Epistulae VII (Berlm
1928) 3 4 7 2 1 - 3 4 8 8 / Jaffé, M onumenta M ogunttna (vö. r580°) 335, no. 13 / PL 129.797B-
D / MaC 18.25D / Gratianus, Dectetum, p. II, cs. 2, q. 5, c. 20 (Frdb l,462k). —Ezt a
levelet részben idézi III. Sándor a tüzesvas-próbák és hasonlók elutasításakor az
uppsalai érseknek írt ‫ ״‬ConstUuti a D om ino", 1171. vagy 1172. szeptember 10-én kelt
levelében; (BullTau 2,736ab / BuUCocq 2,412a / PL 200.859A). - Reg.: P. Ewald, in:
NArch 5 (1879) 406, no. 24; JR 3443; BoeW 1,82, no. 64.

Λ ~ istenítéletek elutasítása
670 Tanácsot kértél azokkal a kisdedekkel kapcsolatban, akik egy ágyban
alszanak a szülőkkel, s holtan találják őket: vajon a szülők tüzes vassal vagy
forró vízzel vagy bármilyen más próbával kell, hogy magukat tisztázzák, hogy
nem nyomták agyon a kisdedeket. Mert figyelmeztetni kell a szülőket, és
tanúságot kell ellenük tenni, hogy annyira kis gyengéket ne helyezzenek el
magukkal egy ágyban, nehogy valamilyen hanyagság közbejöttével azok meg-
fulladjanak, vagy összenyomják őket, minek következtében a szülőket ember-
ölésben találják bűnösnek. Mert a szent kánonok nem tartják helyesnek, hogy
bárkitől tüzes vas vagy forró víz próbával csikarjanak ki vallomást; és amit a
szent atyák tanítása nem erősített meg, azt nem szabad magunknak babonás
kitalálás alapján megengedni
Az önkéntes vallomás vagy a tanúk révén való bizonyítás alapján ismeretes-
sé lett törvényszegések rá lettek bízva a világi hatóságra, hogy az ítélkezzék; a
titkosakat pedig és a nem ismerteket annak az ítéletére kell hagyni, ‫ ״‬aki egyedül
ismeri az emberek fiainak a szívét” [JKír 8,39\. Azokat pedig, akikre rábízó-
nyúl, vagy bevallják, hogy ők az ilyen vád miatt büntetést érdemelnek, a te
kormányzásod fenyítse meg, mivel ha valaki a méhben megfogant magzatot
vetéléssel elpusztítja, az gyilkos; mennyivel inkább nem fogja tudni kimenteni
magát az alól, hogy gyilkos, aki legalább egy egynapos csecsemőt ölt meg?

XV. JÁNOS, 985. augusztus - 996. március

238
 XV János: Körlevél Franciaország és Németország püspökeinek és apátjainak *675

675: A ‫״‬Cum convcntus esset” körlevél Franciaország és Németország

püspökeinek és apátjainak, 993. február 3.
Az Egyház legrégebbi szentté avatási eljárásáról van szó, amelynek során egy Lateráni
zsinaton 993. január 31‫־‬én Ulrich augsburgi püspököt (f973) a szentek közé sorolták.
Kiadva: BullTau 1,460a / BullCocq 1,288b / MaC 19.170E-171A / HaC 6 /
I,727CD / PL 137.845D-846A. - Re§.. A. Brackmann, Germama Pontificia 2/1 (Berlin
1923) 30k, no. 6 ; JR 3848.
A szentek tisztelete
(2) ... Közös tanácskozással elhatároztuk, hogy az ó, azaz Szent Ulrich püs- 675
pök emlékezetét kegyeletes indulattal, szívből jövő áhítattal kell tisztelni, mivel
úgy’ tiszteljük és illetjük hódolattal a vértanúk és a hitvallók ereklyéit, hogy azt
imádjuk, akinek a vértanúi és hitvallói; tiszteljük a szolgákat, hogy a tisztelet
visszaháruljon az Úrra, aki azt mondta: ‫״‬Aki titeket befogad, engem fogad be”
[Mt 10,40]: és ennélfogva mi, akik megigazulásunkat tekintve nem bizakodunk
saját erőnkben, az ó imádságaik és érdemeik révén a legkegyelmesebb Istennél
állandóan támogatást kapjunk, mivel ók az összes egyházakat tekintetbe véve,
az azok iránti kegyeletből, sót az apostoli kormányzás erős törekvésével
hathatósan azon fáradoztak, hogy az üdvösséget legjobban szolgáló isteni
parancsok, a szent kánonok és a tiszteletreméltó atyák tanításai javunkra
legyenek, és kikezdetien szilárdságot eredményezzenek; így hát Ulrich, a már
említett tiszteletreméltó püspök emlékezete az Isten iránti hódolatnak legyen
szentelve, és az istendicséret legáhítatosabb megnyilvánulásaiban mindig képes
legyen hatni.

SZENT IX. LEÓ, 1049. február 12. - 1054. április 19.

680-686: A ‫״‬Congratulamur vehementer” levél Péter antiokhiai pátriár-

kának, 1053. április 13.
Antiokhiai Péter hitvallást kért IX. Leótól, egyszersmind elküldte neki a sajátját. Az
itteniekhez hasonló cikkelyeket tartalmaz a Staluta Ealesiae Antiqua (*325).
Kiadva: PL 143,771 C-773A / C. Will, Acta et seripta quae de contmtrais Ealesiae
Graecae et Latinae saeculi X I compositae exstant (Leipzig 1861) 170k / MaC 19,662B-663C
/ HaC 6/I.953C-954D. - Rrg.: JR 4297 a függelékekkel.

Hitvallás
Szilárdan ... hiszem, hogy a Szentháromság: az Atya, a Fiú és a Szentlélek 6 8 «
mindenható egy Isten, és a Háromságban lévő egész istenség egylényegú és
egvszubsztanciájú, egyképpen örök és egyképpen mindenható, egy akaratú,
hatalmú és fölségű: az összes teremtmények teremtője, akitől, aki által, és
akiben van minden [Rom 11,36], ami az égen és a földön van, láthatók és
láthatatlanok. Hiszem, hogy a Szentháromságban lévő minden egyes személy
az egy igaz, teljes és tökéletes Isten.

239
*680-686 S z e u t I X L eó : L e v é l P é te r a n tio k lu a i p á tr iá r k á n a k

681 Hiszem azt is, hogy az Atyaisten Fia, az Isten Igéje örökkévalóan született
minden idők előtt az Atyától, akivel egylényegű, egyképpen mindenható, és
egyenlő mindenben istenségére nézve; az időben a Szentlélek erejéből a mindig
Szűz Máriától született, értelmes lélekkel. Két születése van tehát: egy, ami
örök, az Atyától, a másik, ami időbeli, az anyától. Két akarata és működése van:
valóságos Isten és valóságos ember. Sajátságos és tökéletes mindkét termé-
szetben; nem szenvedett összevegyülést és szétválasztást, sem nem örökbefo-
gadott, és nem csak a fantáziában létező: egyetlen és egy Isten, az Isten Fia kér
természetben, de az egy személy egyediségében. Istensége szerint nem képes
szenvedni és halhatatlan, de emberségében értünk és a rru üdvösségünkért
valódi testi szenvedéssel szenvedett, és eltemették, és harmadnapon feltámadt
a holtak közül a test valódi feltámadásával; ennek a bizonyítására evett a
tanítványaival, nem mert szüksége volt ételre, hanem egyedül akarata hatalmá-
val. A feltámadás után a negyvenedik napon azzal a testtel, amellyel feltámadt
és leikével együtt felment a mennybe, és ül az Atya jobbján, onnan a tizedik
napon elküldte a Szentleiket, és onnan, ahogyan felment, cl fog jönni ítélni
élőket és holtakat, és meg fog fizetni kinek-kinek cselekedetei szerint.
682 Hiszem azt is, hogy a Szentlélek teljes, tökéletes és igaz Isten, aki az Atyától
és a Fiútól származik, egyenlő, egylényegű, egyképpen mindenható és egykép-
pen örök minden tekintetben az Atyával és a Fiúval; O szólt a próféták által.
683 Oly módon hiszem és vallom, hogy ez a szent és osztatlan Háromság nem
három Isten, hanem a három személyben és az egy természetben avagy
lényegben egy mindenható, örök, láthatatlan és megváltozhatatlan Isten, hogy
igaz szóval hirdetem: az Atya nem született, a Fiú egyszülött, s a Szentiélekről
nem mondjuk sem azt, hogy született, sem azt, hogy nem született, hanem O
az Atyától és a Fiútól származik.
684 [Különfélék:] Hiszem, hogy az igazi Egyház egy, szent, katolikus és apostoli,
amelyben megvan az egy keresztség és az összes bűnök valódi megbocsátása.
Hi-szem az igazi feltámadását is ugyanannak a testnek, amelyet most hordo-
zok, és az örök életet.
685 Hiszem azt is, hogy az Új- és Ószövetségnek, a törvénynek és a Próféták-
nak és az apostoloknak egy a szerzőjük, az Isten, a mindenható Úr. Isten csak
a jót rendelte el eleve, azonban előre tudott a jó és a rosszról. Hiszem és
vallom, hogy az Isten kegyelme megelőzi és követi az embert, olyan módon
mégis, hogy a szabad akaratot nem tagadom meg az eszes teremtménytől.
Hiszem és hirdetem, hogy a lélek nem Isten része, hanem a semmiből
teremtetett, és keresztség nélkül az eredeti bűn hatalmában van.
686 Továbbá kiközösítek minden eretnekséget, amely a szent katolikus Egyház
ellenében támad, s ugyanúgy azt is, aki csak azokon kívül, amelyeket a katolikus
Egyház elfogad, más írásoknak is tekintélyt tulajdonít vagy ilyeneket tisztel.
A négy zsinatot teljes egészében elfogadom, és úgy tisztelem, mint a négy
evangéliumot: mivel az egyetemes Egyház a világ négy sarkán, ezeken mint egy
négyszögű kövön áll szilárdan lealapozva [*472]. ... Hasonló módon elfoga-

240
 S z e n t I X L eó : L e v é l P é te r a u tio k h ia i p á tr iá r k á n a k *680-686

dóm és tisztelem a többi három zsinatot... Bármit gondolt és dicsért a fent

nevezett hét szent és egyetemes zsinat, én is úgy‫ ׳‬ítélem és azt dicsérem, és
akiket csak kiközösítettek, én is kiközösítem.

687-688: Az ‫״‬Ad splendidum nitentis” levél Damiáni Szent Péternek

1054-ben.
Damiáni Szent Péter írt egy rövid művet ‫״‬Liber Gomorrbtanuí’ címmel (PL 145,159-190),
melyet IX. Leónak ajánlott. Abban a művében a legszigorúbb büntetéseket követeli egyes
klerikusok ‫״‬rendkívül szennyes magánélete” (‫״‬vitám spurcissimam”) miatt. IX Leó, aki
egyetértett ezzel a törekvéssel, levelével az egyházi Tanítóhivatalnak abban a korban
rendkívül ntka dokumentumát hagyta ránk a nemi eltévelyedésekkel kapcsolatban.
Kiadva: MaC 19.686A-C / PL 145,159D—160C (A levelet Damiáni Péter műve elé
helyezi.) - R#: JR 4311.

A nemi éltévegedéi ross£ volta

... Szükséges, hogy - amint kívánod - közbelépjünk apostoli tekintélyünk- 687
kel, eloszlassuk az olvasók aggodalmát és kétségét, és nyilvánvaló legyen
mindenki előtt, hogy megítélésünkkel megegyezett mindaz, amit ez az írás
[Liber Gomorrbianus] tartalmaz, mely olyan, mintha vizet zúdítanának a sátáni
tűzre. Tehát nehogy a makacs vágyból származó szabadosság büntetlenül
terjedjen, szükséges, hogy apostoli szigorúságból fakadó megfelelő feddés
utasítsa vissza, és a szigorúság valamilyen ítéletet is tartalmazzon.
íme, mindazokat, akik az általad említett négyféle erkölcsi rútság1 bármelyi- 6 8 8
kével beszennyezik magukat, azokat - gondoskodra a megrovás méltányos-
ságáról - a szeplőtelen Egyház minden méltóságából mind a szent kánonok,
mind a mi ítéletünk alapján el kellene távolítani. De mi ennél emberségesebben
járunk el, és bízva az isteni irgalmasságban azt akarjuk, sót meg is parancsoljuk,
hogy azok, akik vagy saját kezükkel vagy kölcsönösen egymás között hajtották
ki a magot, vág)‫ ׳‬a combok között ontották ki, de ez nem vált szokássá és nem
is többekkel tették, ha ők az élvezetvágyat megzabolázzák, és az elkövetett
becstelenségekért méltó bűnbánattal megfizetnek, engedjék vissza őket azokba
az tisztségekbe, amelyet a bűn állapotában időzve, de abban végig meg nem
maradva birtokoltak.
Azoktól ugyanakkor elvesszük az egyházi rendjük visszaszerzéséhez fűzött
reményt, akik vagy magukban hosszú időn keresztül, vagy másokkal vagy
többekkel, noha rövid időn át, az általad leírt két csúfság bármelyik fajtájában
szennyeződtek be, vagy amit elborzasztó mondani és hallani, más hátára
másztak rá. Ha valaki ezen rendeletünk ellen, amely apostoli megerősítésünket
viseli, panaszt emelni vagy felszólalni merészkedik, tudja meg, hogy a maga
egyházi rendjét vesztheti el.I.

II. MIKLÓS,
1058. december 6. —1061. július 27.

241
*690 II. Miklós: Római zsinat

690: Római zsinat, 1059-ben

Tours- 1 Bcrengariust ezelőtt már több zsinaton is elítélték: 1050-ben a Római és
Vercelli zsinaton, 1051-ben Pánzsban, 1054-ben egy Tours-i zsinaton. Az alább
következő szövegezést a Római zsinaton 1059-ben írta alá. Nemsokára azonban
Berengarius ismét letért a hit ösvényéről, ezért később 1078-ban és 1079-ben ismét
hitvallást kellett tennie VII. Gergely pápa színe előtt (*700).
Kiadva: MaC 19.900A-C / HaC 6/1, 1064CD / PL 150.410D-411A (= Canterbury-1
Lanfranc, Ubcr de corpore et sangmne Domitu advtrsus fíerengannm Turonensem 2) / Gratianus,
Decretum, ρ. III, dist. 2, c. 42 (Frdb l,1328k).

Berengariusnak előirt hitvallás a* Oltáns^entségben való hitről

690 Én Berengarius ... megismerve az igaz és apostoli hitet, elítélek minden
eretnekséget, főképpen azt, amellyel eddig vádoltak: ez megkísérli bizonyítani,
hogy a kenyér és a bor, amelyeket az oltárra helyeznek, az átváltoztatás után
csak szentségi jel, és nem a mi Urunk Jézus Krisztus valódi teste és vére, és
érzékelhető módon, hacsak nem mint szentséget, a pap keze nem tudja
tapintani vagy megtörni vagy a hívók fogai nem képesek elmorzsolni.
Ezzel szemben egyetértek a szent római Egyházzal és az Apostoli Székkel,
és szóval és szívből vallom, hogy én az Úr asztalának szentségéről azt a hitet
tartom, amelyet a tiszteletreméltó Miklós pápa úr és ez a szent zsinat
evangéliumi és apostoli tekintéllyel elém adott, hogy megtartsam, és amelyet
számomra megerősített: ti. a kenyér és a bor, amelyeket az oltárra helyeznek, az
átváltoztatás után nemcsak szentségi jel, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus
valódi teste és vére, és érzékelhető módon, nemcsak mint szentségi jelet,
hanem valóságosan a pap keze tapintja és megtöri, és a hívók fogai elmorzsol-
ják, és esküszöm a szent és egylényegű Háromságra, és Krisztusnak a
sérthetetlenül szent evangéliumaira. Kijelentem, hogy azok, akik föllépnek
ezen hit ellen, tételeikkel és követőikkel együtt örökös kiközösítésre méltók.

691-694: Lateráni zsinat, 1060. április

A simónia megítélésében, melyet már Khalkédóni zsinat dokumentumának 2. fejezete
(*304) és a Canones Apostolorum 30. pontja is elítélt, a X. századtól kezdve egy ú|
megfon-tolás is felmerült, mely egyre nagyobb fontosságot nyert: kérdéses, hogy a
simómás felszentelése érvényes-e vagy sem. Az érvényességet tagadók szóvivője
akkoriban Humbertus de Silva Candida bíboros volt, aki nagy befolyással bírt IX.
Leóra. A másik oldalon különösen Damiáni Szent Péter védte a szentelés érvényessé-
gét, és ezt a Szent Ágoston által kidolgozott és az eretnckkeresztségnél alkalmazott
elvre alapozta. A római pápák megnyilatkozásai ebben a témában ellentmondanak
egymásnak. Ennek megfelelően kell megítélni a kézrátételt is a simómások visszafoga-
dásánál, aszennt hogy kiengesztelódési szertartásról van-c szó (így értendő feltehető-
lég *694), avagy újraszentelésról.
Kiadta: [*691-694]: L. Weiland: MGH Constitutiones et Acta publica imperatorum
et regum (= Leges IV) 1 (Hannover 1893) 550k. - [*691-693, ismétli a* 1063-as Lateráni
-sinai]: MaC 19.899B-D 1024D-1025A. - [*694]: MaC 19.906BC / HaC 6 /1 ,1063D-
1064A 1138E-1139B; 1068BC. - [*691 és 693; 694]: Gratianus, Decretum, ρ. II, cs. 1, q.
1, c. 109k; c. 107 (Frdb 1,401 400).

242
 II. M ik ló s: L a tc rá iii z s in a t * 6 9 1 -6 9 4

Λ simóniás szentelések
Miidós pápa úr a Constantinus-féle bazilikában tartott zsinaton elnökölve 691
azt mondta: (1 . §) Úgy határozunk, hogy a simóniás iránt semmilyen irgalmas-
ságnak nincs helye a méltóság megőrzését illetően, hanem a kánonok büntető
záradékai és a szent atyák rendelkezései szerint őket teljességgel elítéljük, és
apostoli tekintélyünkkel elrendeljük, hogy tisztükből le kell őket tenni.
(2. §) Azokat illetően pedig, akiket nem pénzért, hanem ingyen szenteltek 692
fel a simóniás, - mivel a kérdés hosszú ideje huzamosan szóbeszéd tárgya -
minden kétséges kérdést megoldunk úgy, hogy ezután ebben a kérdésben
senkinek se legyenek kételyei. ... Megengedjük, hogy azok, akiket mostanáig a
simóniások ingyen szenteltek fel, ... a kapott egyházi rendekben megmaradja-
nak. ... Mégis mindenképpen megtiltjuk Szent Péter és Pál apostolok tekinté-
lyével, hogy bármikor valaki a mi utódaink közül ebből az engedményünkből
magának vagy bárkinek szabályt alkosson vagy azt szabályként kövesse: mivel
ezt nem a régi atyák tekintélye tette közzé parancs vagy engedmény formájá-
bán, hanem ennek megengedését a rendkívüli szükséghelyzet kényszerítette ki
tőlünk.
(3. §) Egyébként pedig, ha valaki ezután megengedi, hogy olyan szentelje 693
fel, akinek simóniás voltáról meg van győződve, a felszentelő és a felszentelt is
ugyanolyan ítéletnek vesse alá magát: mindketten tisztségükből letéve tartsanak
bűnbánatot, és maradjanak megfosztva méltóságuktól.
(5. §) Miklós püspök az összes püspököknek: Rendeletet alkotunk a három 694
részre osztható simóniás eretnekségről, azaz (1 ) a simón!ásókról, akik simóniás
módon szentelnek vagy vannak felszentelve, (2 ) és a simóniásokról, akik
simóniás módon nem simóniásoktól (vannak felszentelve), (3) és a
simóniásokról, akik nem simóniás módon simóniásoktól (vannak felszentelve).
Simóniás módon felszentelt vagy felszentelő simóniások az egyházi kánonok-
nak megfelelően méltóságukat veszítsék el.
A simóniás módon, de nem simóniásoktól felszentelt simóniásokat is
hasonló módon a rosszul szerzett hivatalból el kell mozdítani. De a nem
simóniás módon simóniásoktól felszentelt simóniásoknak könyörületesen
megengedjük, hogy kézrátétel révén a jelenlegi szükséghelyzet miatt hivataluk-
bán megmaradjanak.

II. SÁNDOR,
1061. október 1. - 1073. április 21.

695: A ‫״‬Super causas” levél Reinaldus comói püspöknek, 1063-ban

Kiadva: MaC 19.983BC / PL 146,140601407‫־‬A (= 122. levél); 161.695B (=
Chartres-i Ivó, Decretum, p. X, c. 15). - Reg.:JR 4505; P. Ewald, in: NArch 5 (1880) 337
(= Sándor, 49. levél).

243
*695 II. Sándor: Levél Reinaldiis comói püspöknek

A z istenítéletek elítélése
695 Guillandus [Gissandus] áldozópapod ügyében, aki püspökének, a te elődöd-
nek a halála miatt gyanúba keveredett, a következőket tanácsoljuk ... ha
nincsenek megbízható vádlók, akkor úgy kívánja az igazságosság, hogy ez az
áldozópap kapja meg minden vita nélkül, amit csak a vád miatt igaztalanul
elvesztett, a papi hivatalt is és sértetlenül a javadalmait is, mindazonáltal a saját
megítélésére bízzuk, hogy előtte még, ha a vádló már elállt, ugyanő mégis
önként tisztulást hajtson végre, két papot véve maga mellé.
Végül pedig azt akarjuk, hogy azt a törvényt, amelyet semmilyen kánoni
végzés nem erősít meg, ti. forró vagy hideg víz és megtüzesített vas érintését,
vagy bármit, amit népies kitalálásra lehet visszavezetni (mert mindezeket
csalárd gyűlölség hozza létre), sem ó ne teljesítse, sem te ne követeld meg
semmilyen módon; sőt, ezt apostoli hatalmunknál fogva a leghatározottabban
megtiltjuk.

698: A ‫״‬Licet ex” levél Landulfus beneventói hercegnek, 1065-ben

Kiadva: & Löwenfeld *6 6 8 ° i.m. 52. no. 105 (= Collectio Britannua, 39. levél). - Reg.:
JR 4581; P. Ewald, in: NArch 5 (1880) 336 (= Sándor, 39. levél).

A mások vallási meggyőződésének eltűrése

69« Bár nem kételkedünk, hogy jámbor szándékból származik, amikor méltósá-
god a zsidókat a keresztény vallásra akarja áttéríteni, mégis e szándék helytelen,
ezért szükségesnek véltük, hogy levelünkkel figyelmeztessünk. Mert a mi
Urunk Jézus Krisztusról sehol sem lehet azt olvasni, hogy bárkit is erőszakkal
kényszerített volna a maga szolgálatára, hanem hogy alázatos bíztatással, ki-
nek-kinek döntési szabadságát megőrizve, nem ítélkezéssel, hanem saját véré-
nek ontásával hívta vissza a tévedésből azokat, akiket az örök életre eleve
elrendelt.
Ugyanígy Szent Gergely is megtiltja egyik levelében, hogy ezt a népet erő-
szakkal kényszerítsék a hitre1.

SZENT VII. GERGELY, 10731085‫־‬

700: Római zsinat: Tours-i Berengarius esküformulája, 1079. február 11.

Vö. '690. - Kiadva: E. Caspar, Das Register Gregors VJI. 2 (Berlin 1923) 426k ( =
Gergely, Register VI 17a) / MaC 20.524DE / HaC 6/I.1585B / PL 148,811CD (= VI.
Ró-mai zsinat); 150,411BC (= Canterbury- 1 Lanfranc, Liber de corpore el sanguine Dormm
2). - Ríj .: JR 5102 után.

Krisztusjelenléte az Oltáriszenlségbcn
700 Én, Berengár, szívemből hiszem és számmal megvallom, hogy a kenyér és a
bor, amelyet az oltárra tesznek, a szent imádság titka és a mi Megváltónk szavai
által szubsztanciálisan átalakul Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak valódi, saját

244
 S z e n t V I I G e r g e ly : Római z s in a t T o t ir s -1 B e r e u g a r n is e s k ii f o r m u lá ja *700

és életadó testévé és vérévé. Az átváltoztatás után már Krisztus azon igazi teste
lesz, amely a Szent Szűztől született, és a világ üdvösségéért fölajánlva a
kereszten függött, és most az Atya jobbján ül.
De valódi vér Krisztus vére is, amely oldalából kifolyt, és nem csupán a
szentség jelével és erejével, hanem a természet tulajdonságaiban is, a szubsz-
tancia igazságában is! Amint ez a bréve tartalmazza, és én felolvastam, ti pedig
értettétek, úgy hiszem mindezt, és nem fogok a jövőben, ezen hit ellenében
tanítani. Úgy segítsen Isten és az O szent evangéliuma.

BOLDOG II. ORBÁN,

1088. március 12. - 1099. július 29.

701: A ‫״‬Debent subditi” levél Péter pistoiai püspöknek és Rusticus

vallombrosai apátnak, 1088-ban
Ez a levél az ‫״‬reordinatio”, azaz az ‫״‬újraszentelés” kérdésének fontos dokumentuma.
Wezelo (1 1 1 . Guezelo vagy másként) mainzi érsek, akit eretnekek szenteltek fel, Orbán
pápa véleménye szerint semmilyen egyházi rendet nem szolgáltathatott ki érvényesen.
Ezért a Wezelo által Da1 (m)berfnek kiszolgáltatott szentség nem volt érvényes, végül
maga a pápa szentelte diakónussá.
Kiadva: & Löwenfeld; "6 6 8 ° i.m. óik (= Colkctio Bntanma, Orbán, 30. levél) / PL
161,1148CD (= Yves de Chartres, Panormia III 81) / Ph. Jaffe, Monumtnta Moguntina (vö.
*580°) 373, na 30 / Gratianus, Deiretum, p. 1, cs. I, q.7, c. 24 (Frdb l,436k). - Reg.: JR
5383; P. Ewald, in: NArch 5 (1880) 360k, no. 30; BoeW 1,223, no. 22 (vö. no. 6 és 7).

A simómástól kapott felszentelés semmissége

Daibertustól megtudtuk, hogy őt Guezelo püspök - noha ó maga simóniás 701
- nem simóniás módon diakónussá szentelte. Boldog Ince pápa ítélete szerint
nyilvánvaló, hogy az eretnek Guezelo, akiről tudjuk, hogy eretnekek szentelték
fel, mivel semmije sem volt, semmit sem adhatott annak, akire a kezét
ráhelyezte. Mi tehát e nagy főpap tekintélyével megerősítve, Damasus pápa
tanúságával megszilárdítva, aki azt mondta: ‫ ״‬Meg kell ismételni azt, ami rosszul
lett elvégezve”, Daibertust, aki testben és lélekben elvált az eretnekektől, és
amennyire csak erejéből telik, az Egyház hasznára fáradozik, egészen újólag, az
Egyház sürgető szüksége miatt megtesszük diakónusnak. Nem gondoljuk,
hogy ezt megismédésnek kell tartani, hanem csak a diakonátus friss átadásá-
nak, mivelhogy, amint az előbb mondtuk, akinek semmije sem volt, semmit
sem volt képes átadni.

702: A ‫״‬Gaudemus filii” levél Lanzónak, Rodulfusnak és m ég mások-

nak, 1091. február 1.
Poppo tncn archidiakónust, Hermáiul metzi püspök kijelölt utódát, a szakadár
Egelbert tnen érsek szentelte diakónussá, aki III. Kelemen ellenpápa és IV’. Henrik
császár párthívc volt.
Kiadva: MaC 20.706A / PL 151.327CD (= 47. levél). - Rg.:JR 5442.

245
*702 B o ld o g II. O r b á n : L e v é l L a n z o n a k , R o d u liü s u n k é s m é g m á s o k n a k

A simóniástól kapott felszentelés semmissége

702 Azt tehát mindenképpen ki kell vizsgálni, vajon (Poppá) ama mondott trieri
érsek keze által simómás módon lett-e diakónussá szentelve. Bármit kapott
ugyanis tőle szabálytalanul és méltatlanul, azt mi a Szentlélek ítéletével
érvénytelennek nyilvánítjuk, és megparancsoljuk a jelen határozattal, hogy
részesítse őt ugyanazokban a szent rendekben valamely katolikus püspök. Az
ilyen szentelő ugyanis, mivel semmije sem volt, semmit sem volt képes adni.

703: Beneventói zsinat, kezdete 1091. március 18.

Kiadva: MaC 20.738E / vö. Gratianus, Decretum, p. I, dist. 60, c. 4 (Frdb 1,227). -
Rg.: JR 5444.

A diakonátus szentségijellege
703 1.kánon. Ezentúl senkit se válasszanak meg püspöknek, csak azt, aki
istenfélőnek találtatott a szent rendekben. Szent rendeknek pedig a diakonátus
és az ‫־‬áldozópapság rendjét mondjuk. Azt olvassuk ugyanis, hogy egyedül ezek
voltak meg az Osegyházban; egyedül ezek tekintetében van parancsunk az
Apostoltól.

II. PASCHALIS, 1088-1118

704: Lateráni (kisebb) zsinat, 1102. Nagyböjt idején

Ez a zsinat, melyen Itália és Németország püspökei képviseltették magukat, a ‫״‬treuga
Dei”-ról, az Isten békéjéről, és IV. Henrik császárról tárgyalt, aki a pápa ellenfele volt
az invesztitúraharcban. A zsinat a következő szabványos nyilatkozatot írta elő a nyugati
Egyház valamennyi, székhellyel rendelkező főpapjának (mctropolitájának).
Kiadva: MaC 2Ö.1147CD / HaC 6 /II, 1863A.

A z Egyháznak kijáró engedelmesség

704 Kiközösítek minden eretnekséget, és főképpen azt, amely az Egyház
jelenlegi állapotát feldúlja; ez az eretnekség azt tanítja és úgy érvel, hogy a
kiközösítést meg kell vetni, és az Egyház kötelékeit el kell utasítani. Én
azonban engedelmességet ígérek az Apostoli Szék főpapjának, Paschalis úrnak
és az ő utódainak; erre Krisztus és az Egyház a tanúm; állítom, amit állít,
elítélem, amit elítél a szent és egyetemes Egyház.

705: Guastallai zsinat, 1106. október 22.

A pápa személyes elnökletével tarották Guastallában (Verona és Mantova közt).
Kiadta: L. Weiland: MGH Constitutiones et Acta publica imperatorum et regum (=
Leges IV) I (Hannover 1893) 565 / MaC 20.1209E-1210D / HaC 6 /ΙΙ, 1883A.

A z eretnek és simániás szentelések

705 (4) Már sok éve, hogy a kiterjedt német királyság el van szakítva az Apostoli
Szék egységétől. Nem csoda, hogy ennek a szakadásnak a következtében

246
 II. Pnschnlis: G u a s ta lla i z s in a t: A z e r e t n e k é s s itn ó iu á s s z e n te lé s e k *705

akkora veszély keletkezett, hogy fájdalommal állapítjuk meg, alig található

néhány katolikus pap vagy klerikus oly nagy területen. Mivel annyi fiúnkat
sújtja e csapás, a keresztény békesség szükségszerűen azt igényli, hogy feléjük
az Egyház anyai szíve megnyíljon.
Az atyák példájára és írásaira támaszkodva, akik különböző időkben
novaciánusokat, donatistákat és más eretnekeket saját egyházi rendjükbe
fogadtak be, a nevezett országiak a szakadás idején felszentelt püspökeit,
hacsak nem bizonyulnak bitorlónak, simóniásnak vagy gonosztevőnek, befő-
gadjuk a püspöki szolgálatba. Ugyanezt határozzuk el azon bármilyen rendben
lévő egyháziakat illetően is, akiket életük és tudásuk ajánl.

706—708: Lateráni zsinat, 1110. március 7.

Ennek a zsinatnak a 10. kánonja felöleli az 1095-ben II. Orbán pápa elnökletével
megtartott Piacenzai zsinat (1095. március 1-7.) 1., 2. és 4. fejezetét. A 15. kánon
megfelel ugyanazon zsinat 13. fejezetének.
Kiadva: [a^ egés^ mnl Laterani ~sznai\: |. von Pflugk-Harttung, Acta Pontificum Romano-
rum inedita 2 (Stuttgart 1884) 197k (no. 238). - [csak*706[. Weiland, a r705° i.m. 56931;
(= a Lateráni zsinat 4. kánon) / MaC 21,9A. - [*707k, mint a Ptacen~a1 *sinat]. Weiland,
t.m. 5611 3 _ 2 3 5638k / MaC 20,805A-C 806D.

A hajótöröttek kirablása és a simónia

9. kánon [máshol: 4 ) Akik elrabolják a hajótöröttek vagyonát, azokat mint 706
rablókat és testvérgyilkosokat az Egyházból ki kell zárni.
10. kánon (Piacenzai ‫״‬sinat 1.fej)■ Amit a simóniásokról határoztak, mi is a 707
Szentlélek ítéletével apostoli tekintélyünkből kifolyólag megerősítjük. (2) Tehát
amit akár a szent rendek, akár az egyházi ügyek területén pénz átadásával vagy
megígérésével szereztek meg, az a mi határozatunk szerint érvénytelen és soha
semmilyen hatállyal nem fog rendelkezni. (4) Akik pedig tudatosan eltűrik,
hogy simóniások szenteljék fel, vagyis inkább átkozzák ki őket, azoknak a
felszentelését teljességgel érvénytelennek nyilvánítjuk.
15. kánon (Piacenzai *sinat 13. fej). Azt is előírjuk, hogy a kozmáért 708
(bérmálásért), keresztelésért és temetésért soha semmit ne követeljenek.

II. CALLIXTUS,
1119. február 2. - 1124. december 28.

IX. EGYETEMES ZSINAT

I. Lateráni zsinat,
1123. március 18. - 27. (április 6.?)

A zsinat többek között a laikusok gyakorolta invesztitúra ellen és a klérus megrefor-

málása érdekében alkotott törvényeket. A zsinat egyetemes jellegét sokszor megkérdő-
jelezik, aktái hiányoznak. A csupán kánongyűjteményekben fennmaradt törvények
főként a laikusok általi invesztitúrával foglalkoznak. Emellett a 4. kánon (másutt 8—9.
kánon; 712‫ ) ׳‬szabadságot igényel az Egyház számára.
247
*710 ‫־‬712 II C a llix tu s: I. L n tc rá iu z sin a t: K á n o n o k

Kiadva: L. Weiland, »705° i.m. 575 / MaC 21.282B-E / HaC 6/11,1111C-E /

COeD3 190k.

710—712: Kánonok, 1123. március 27.

A simánia, a papi nőtlenség, és a~ invesztitúra

710 1 . kánon. ‫״‬A szent atyák példáját követve” és tisztségünk kötelezettségeit
felújítva, ‫״‬az Apostoli Szék tekintélyével teljesen megtiltjuk, hogy valakit az
Isten Egyházában pénzért szenteljenek fel, vagy léptessenek elő. Ha pedig
valaki az Egyházban így szerezte meg a felszentelést vagy az előléptetést,
teljességgel el kell vesztenie a megszerzett méltóságot” 1.
711 3. kánon {másutt 7). Teljesen megtiltjuk az áldozópapok, diakónusok vagy
szubdiakónusok ágyasokkal és feleségekkel való törvénytelen együttélését, és
azt, hogy más asszonyokkal lakjanak együtt, mint akiket a Nikaiai zsinat [3.
kánon]1 egyedül a rokonság okán engedett ott lakni, ti. az anyát, a nővért, az
apa nővérét vagy az anya nővérét vagy más ilyesvalakit, akikkel kapcsolatban
semmilyen jogos gyanú nem merülhet fel2.
712 4. kánon {másutt 8.). Ezenkívül a legszentebb István pápa1 szigorú rendelete
szerint elhatározzuk, hogy a laikusoknak, bármennyire istenfélők is, semmiféle
döntési joguk ne legyen egyházi dolgokat illetően; hanem az ‫״‬Apostolok
Kánonjai” [iá1, és 39. kánon]2 értelmében az összes egyházi ügyek gondját a püs-
pök viselje, és azokról mintegy Isten színe előtt gondoskodjék, {másutt a 9.
kánon.) Ha tehát valaki a fejedelmek vagy más laikusok közül az egyházi dolgok
irányítását avagy birtoklását magának követeli, azt mint szentségtörót kell
megítélni.
II. INCE, 1130 - 1143

X. EGYETEMES ZSINAT
II. Lateráni zsinat,
kezdete 1139. április 4.

Rendezte a II. Anadetus-féle szakadást és elítélte a petrobrusiánusok, azaz Petrus de

Bruys vándorprédikátor követőinek és Bresciai Arnoldnak a tévedéseit, törvényeket
hozott az erkölcsök megreformálására. Egyetemes jellege vitatott.
Kiadva: MaC 21,526C-532C / HaC 6 /II 1208B-1212C / COeD3 197 200 202. -
[csak *717]: Gratianus, Decretum, p. II, cs. 33, dist. 5, c. 8 (Frdb 1,1242).

715-718: Kánonok
A simánia és a kamatszedés
715 2. kánon. Ha valaki javadalmát, egy perjelségot vagy esperességet, vagy
méltóságát, vagy valami egyházi előléptetést, vagy bármelyik egyházi szentsé-
get, úgymint a krizmát vagy a szent olajat, az oltárok vagy a templomok
felszentelését, az átkos mohó kapzsiság befolyására pénzért szerezte meg, az
veszítse el rosszul megszerzett tisztségét, s a vevő, az eladó és a közvetítő a
szégyen bélyegével legyen sújtva. És sem élelemre, sem valamilyen szokás

248
 II. In c e : II. L a tc rá iu zs in a t: K á n o n o k *715‫־‬745

ürügyével senkitől semmit ne követeljenek előtte vagy utána, és senki ne vegye

a bátorságot, hogy maga adjon, mivel ez mind simóniás ügylet, hanem
szabadon és mindenfajta megrövidítés nélkül élvezze a neki juttatott méltósá-
got és javadalmat. 1
13. kánon. Továbbá elítéljük az uzsorások átkos és gyalázatos, mondhatni: 716
kielégíthetetlen kapzsiságát, amelyet az írás az Ó- és Újszövetség isteni és
emberi törvényei által is elutasít; és őket minden egyházi vigaszból kirekeszt-
jük, és megparancsoljuk, hogy egyetlen érsek, egyeden püspök vagy bármilyen
rend apátja, és senki az egyházi rendben ne merészelje az uzsorásokat
visszafogadni - hacsak nem a legnagyobb óvatossággal - , hanem egész
életükben számítsanak becstelennek, és hacsak ismét észre nem tértek, meg
kell őket fosztani a keresztény temetéstől. 1

Hamis bűnbánat és a szentségek létezése

22. kánon. ‫״‬Mivel kétségtelenül a többi között van egy, amely leginkább 7 1 7
megzavarja a szent Egyházat, ti. a hamis bűnbánat, figyelmeztetjük püspök
testvéreinket és az áldozópapokat, ne tűrjék el, hogy a világiak lelkét a bűn-
bánat hamis formái rászedjék, és csellel a pokolba vigyék. Nyilvánvalóan hamis
bűnbánatról van szó, amikor a többit elhanyagolva csak egy dologban tartanak
bűnbánatot, vagy amikor úgy tartanak egy dologban (bűnbánatot), hogy nem
hagynak fel a másikkal. Ezért írva van: ‫״‬Aki az egész törvényt megtartotta, egy
ellen azonban vét, bűnössé lett mindegyikben” [Jak 2,10\. ti. az örök élet
szempontjából. Az örök élet kapuján ugyanis ugyanúgy nem fog belépni, ha
csak egy bűnben is megmarad, mint ha minden bűn elborítaná. Akkor is
hamissá válik a bűnbánat, ha a bűnbánó az olyan udvari hivatalból vagy üzleti
elfoglaltságtól nem lép vissza, amit bűn nélkül űzni semmilyen módon nem
képes; vagy ha gyűlöletet hordoz a szívében, vagy ha bárkinek, akinek sérelmet
okozott, azt nem tette jóvá, vagy ha sértést elszenvedve a sértőnek nem bocsát
meg, vagy ha valaki az igazságosság ellen fog fegyvert” 1.
23. kánon. ‫״‬Akik pedig vallásosságot színlelve, az Úr testének és vérének a 7 1 8
szentségét, a gyermekek keresztségét, a papságot és a többi egyházi rendet és a
törvényes házassági kötelékeket elvetik, azokat mint eretnekeket az Isten
Egyházából elűzzük és bűnösnek mondjuk, és megparancsoljuk, hogy a külső
hatóságok fékezzék meg őket. Ezek védelmezőit is ugyanannak az elítélésnek a
kötelékével kötözzük meg” 1.

721-739: Sens-i zsinat, kezdete 1140 (1141?) június 2.

Petrus Abaelardust (Baiolardus és még másképpen is írják) különféle tanbeli tévedései
miatt már 1 1 2 1 -ben elmarasztalták a Soissons-t zsinaton; ‫״‬De umtate et tnmtate dilim/'
című értekezését elítélték. A Sens-i zsinaton, melyet 1140. június 2./3. vagy 1141.
május 26-án tartottak, felszólították, hogy vonja vissza egy sor kijelentését, melyet
Clairvaux-i Szent Bemát állított össze a műveiből, anélkül azonban, hogy lehetőséget
adtak volna neki nézetei megvilágítására. Abaelard ezután a pápához fellebbezett, és
megírta ‫״‬.Apologid' című művét (Codex Latinus Monacensis 28363: kiadta P. Ruf és M.

249
* 721 ‫ ־‬739 II. Iuce: Seus-i zsinat: Petrus Abaelnrdns tévedései

Grabmann, i.m. 10-18), amely csak töredékesen maradt fenn. Ebben kifejti a zsinat
által elítélt 19 tételt. Petrus Abaelardus tévedéseinek !egyzéke, melyet a zsinat küldött
Rómába, egy régebbi (ld. az alább idézett szöveget) és egy újabb formában is
fennmaradt. A két változat sorszámozása kissé eltér egymástól.
Emellett ránk maradt egy 14 Capitula haeresum Petri Abaelardi című irat (E.M.
Buytaert: CpChLCM 12 [1969] 473-480 / PL 182,1049-1054). Ez a szóban forgó irat
nem egy rövidített listája a zsinati tételeknek, hanem egy magángyűjtemény (vö. E.M.
Buytaert, i.m. 458-467; ]. Rivicre i.m.). A Capitula csak részben egyezik meg a hivatalos
szöveg 19 tételével: a 3., 4., 5., 7., 8 ., 10., 11. és 14. fejezet megfelel a 6 ., 3., 4., 7., 8 ., 13.,
9—10. és 14. tételnek; bizonyos szempontból megfelel egymásnak az 1., 2. és 12. fejezet
és tétel; a 13. fejezet a 16. és 19. tételre utal. A többi fejezetnek (6 ., 9.) semmi köze a
zsinati tételekhez. Figyelemre méltó a 9. fejezet: ‫״‬Az Úr teste nem esik a földre".
Az elküldött 19 tételre, valamint Clairvaux-i Szent Bernát levelére (no. 190), ill.
Traclatus contra quaedam capitula errorum Abaelardi ad bwocentium 11. című művére (Sámli
Bernardi Opera 8 , kiadta ]. Leclercq - H.M. Rochais [Roma 1977] 17—40 / PL 182
1053—1072) a pápa ‫ ״‬Testanle Apostolo'\ 1140. (v. 1141?) július 16-án kelt és Henri sens-
1 püspöknek címzett levelében válaszolt: ‫״‬A fejezeteket, melyeket nekünk körültekin-
tóén elküldtetek, és annak a Petrusnak minden tanítását szerzőjükkel együtt a szent
kánonok tekintélye alapján elítéltük, és neki mint eretneknek örökös hallgatást
parancsoltunk.”; BullCocq 2,250bk / BullTau 2,450a / PL 179.517A; vö. ]R 8148).
Kiadva: P. Ruf - M. Grabmann, Ein neuaujgejundenes Brucbstück dér Apológia Abaelards
(SbBayAk Philosophisch-histonsche Abtcilung 1930, Heft 5) lOk / ]. Rivicre Les
‫״‬capitula" d’Abélard condamnés au Concile de Sens, in: RechThAM 5 (1933) 16k / MaC
21,568C—570A / Sancti Bernardi Opera 8,39k / HaC 6/11,1224E / DuPlA 1/1,21 a.

Petrus Abaelardus tévedései

721 1. Hogy az Atya a teljes hatalom, a Fiú némi hatalom, a Szentlélek semmi
hatalom.
722 2. Hogy a Szentlélek nem az Atya vagy a Fiú lényegéből (másutt:
mindenhatóságából) van, sőt, hogy a Szentlélek a világ lelke.
723 3. H o g y K risztus nem azért vett magára emberi testet, h o gy a g o n o sz lélek
igájából kiszabadítson bennünket.
724 4. H o g y sem az Isten-em ber, sem az a személy, aki K risztus, nem a
harm adik szem ély a Szenthárom ságban.
725 5. Hogy valamely jócselekedethez a szabad akarat önmagában elegendő.
726 6. Hogy Isten csak azt tudja megtenni, amit megtesz, vagy azt megengedni,
amit megenged, és csak úgy és csak akkor, ahogyan és amikor tényleg megteszi
és nem másként.
727 7. Hogy Istennek nem kell megakadályoznia, és nem is tudja megakadályoz-
ni a rosszat.
728 8. Hogy nem vontuk magunkra Adám bűnét, hanem csupán annak
büntetését.
729 9. Hogy nem vétkeztek azok, akik Krisztust, Ő t fel nem ismerve, keresztre
feszítették.
730 10. H o g y n em kell b ű nk én t felróni, am it tudatlanságból követn ek el.
731 11. Hogy Krisztusban nem volt meg az Úr félelmének Lelke.

250
 II. Iucc: Seus-1 zsinat: Pctnis Abaclardus tévedései *721-739

12. Hogy a kötés és az oldás hatalmát csak az apostolok kapták, s az ó 732

utódaik nem.
13. H ogy az ember cselekedetei révén nem válik sem jobbá, sem rosszabbá. 33‫ל‬
14. Hogy az Atyát, mivel nem mástól való, sajátos és különleges módon a 734
mindenhatóság illeti meg, de nem a bölcsesség és a jóság.
15. H ogy az eljövendő örök életben még a szent félelem is ki van zárva. 735
16. Hogy a gonosz lélek kövek vagy füvek felhasználásával bocsát ránk 736
sugallatokat.
17. Hogy a vüágvégi eljövetelt az Atyának lehetne tulajdonítani. 737
18. Hogy Krisztus Lelke nem maga szállt le az alvilágba, hanem csak a 738
hatalma.
19. Hogy sem a cselekedet, sem az akarat, sem az érzéki megkívánás (con- 739
cupiscentia), sem a gyönyörködés, amely a kívánságot felkelti, nem bűn, és
nem kell akarnunk, hogy kialudjék.

741: Az ‫ ״‬A postolicam Sedem ” levél a crem onai püspöknek, kelte bi-
zonytalan
Kiadva: PL 179 624D-625A / IX. Gergely, Decretales, 1. III, tit. 43, c. 2 (Frdb 2,648;
itt III. Incének tulajdonítva). - Ríj .: JR 8272.

A vágykeres~tség
Habozás nélkül állítjuk, hogy az a presbiter, akiről jelezted, hogy keresztvíz 741
nélkül végezte be legutolsó napját, mivel az Anyaszentegyház hitében és
Krisztus nevének megváltásában állhatatosan kitartott, az eredeti bűn alóli
feloldozást és az égi haza örömét elnyerte. Olvasd Szent Ágoston ‫ ״‬De ciiitate
Dei”1 című művének nyolcadik könyvét, ahol a többi között ez olvasható: ‫״‬A
keresztséget láthatatlanul szolgáltatják ki, ha azt nem a vallás megvetése,
hanem az elkerülhetetlen szükségszerűségből bekövetkező vég zárja ki”. Szent
Ambrusnak a ‫ ״‬De obitu Valentiniani” 2 című könyvét is üsd fel, aki ugyanazt
állítja. Mivel tehát megoldódtak a kérdések, tartsd magad a tudós atyák
véleményéhez, és meghagyásod szerint egyházmegyédben állandó imádságo-
kát és áldozatokat ajánljanak fel Istennek az említett presbiterért.

BOLDOG III. JENŐ, 1145. február 15. - 1153. július 8.

745: Reimsi zsinat, kezdete 1148. március 21.

A III. Jenő által személyesen vezetett zsinat feloszlása után 1148. március 29-én
kezdődött egy tanácskozás, melyen Gilbertus Porretanus (Gilbert de la Porrée) ügyét
tárgyalták. A poitiers-i püspöknek a következő négy bekezdésben összefoglalt tévedést
rótták föl:
1) Az isteni lét, lényeg és természet, melyeket Istenségnek neveznek, a jóság, a böl-
csesség és az Isten nagysága és minden hasonló dolog nem Isten, hanem csak forma,
mely által Isten van.

251
*745 Boldog III. Jenő: Remis! zsinat:

2) Λ három Istent Személy, az Atya, a Fiú és a Szentlélek sem nem egy Isten, sem
nem egy lényeg, sem egy valami.
3) A három személy három egység által és három megkülönböztetett sajátosság
által három, amelyek nem azok, amik a személyeket alkotják, hanem inkább három
örök valami, melyek szám szerint mind egymástól kölcsönösen, mind az isteni
lényegtől is különböznek.
4) Az isteni természet nem testesült meg, és nem vette fel az embcn természetet.
Gübert éleselméjű védekezésével el tudta érni azt, hogy a pápa az ó véleményét ne
ítélje el eretnekségként; csupán az első bekezdésnél jegyezte meg azt, amit lentebb
idézünk is és amit Freisingi Ottó történetíró ránkhagyományozott.
Miután a zsinat már feloszlott, a Gilbertellenesek Clairvaux- 1 Szent Bemát
vezetésével összeállítottak egy hitvallást Gilbert ellen, hogy kikényszerítsék a pápai
elítélést, ez azonban nem sikerült. Ez a hitvallás nem került bele sem a zsinati aktákba,
sem a pápai regesztákba, és ezért a Tanítóhivatal hivatalos irataiban sem kapott helyet.
Kiadva: Ottó von Freising, Gesta Fndena imperalons I 57; G.H. Pertz kiadásában:
MGH Scnptores (Folianten) 20 (Hannover 1868) 38432-34; = a 61. fe!ezet G. Waitz
kiadásában: MGH Scnptores rcrum Germanicarum in usum scholarum XIV (Hanno-
ver - Leipzig 19123) 87 / MaC 21.726E. - A Gilbertnek tulajdonított fejezetet lásd:
PL 185,617A.
Α ς isteni H áromság
‫ ״‬Csak az e ls ő [bekezdésről[ h o z o tt határozatot a róm ai pápa, n e h o g y
valam ilyen teológiai m eg g o n d o lá s szétv á la sszo n term észetet és sz e m é ly t, és
ezáltal Isten t n e csak a határozói ese t értelm ében m ondják isteni term észetn ek ,
han em alanyeseti értelem b en is.‫״‬

III. SÁ N D O R ,
1159. szeptem ber 7. - 1181. augusztus 30.

747: Tours-i zsinat, kezdete 1163. május 19.

Ennek a zsinatnak az elnöke maga a pápa, III. Sándor volt. A Petrus Lombardus
knsztológiájáról folytatott vita mellett (vö. *749k), melyben azonban semmit sem
döntöttek, a kamatszedés egy burkolt formájának tilalma érdemel említést, melyet
vadium (1 1 1 . vadimoniuni) mortuunmik. (= franciául mort-gage, olyan zálogtárgy, melynek
hasznát a zálogbavevó élvezi, de a tartozás kiegyenlítésébe nem számít bele) neveznek;
ezt a szerződéssel való visszaélést anticbresis-nek, haszonvételi zálognak hívják. A hitelező-
nek egy jövedelmező dolgot (pl. szántóföldet, szólóskertet) adnak át zálogba, éspedig
úgy, hogy az elzálogosítás egész 1 de!e alatt a teljes hasznot átengedik a hitelezőnek,
még akkor is, ha a kölcsönadott tőke értékét már kiegyenlítették, vagy túl is haladták;
ezzel szemben a zsinat szerint az igazságosság azt követeli, hogy a hasznot számítsák
be a kölcsönadott pénz törlesztésébe.
Kiadva: MaC 21.1176DE / HaC 6 /II 1597AB / IX. Gergely, Decretales, 1. V, tit. 19,
c. 1 (Frdb 2,811); U a c. 2 a kamatszedés rejtett formájának tilalmát a laikusokra is
kimondja.

A kamatszedés
747 (2. fejezet) T ö b b en az egyháziak k özü l, és am it szom orú an m o n d u n k , azok
közül is, akik a jelen világot fogadalm uk és szerzetesi ruházatuk által elhagyták,
bár a k ö z ö n sé g e s uzsorától visszariadnak, m ivel az nyilvánvalóan elítélt d o lo g ,

252
 III. Sándor: Tours‫־‬i zsinat: A kamatszcdés *755-756

ugyanakkor a pénzkölcsönre rászorulóktól birtokaikat zálogul elfogadják, és a

kölcsönadott pénzen felül a hasznot is begyűjtik. Ezért az egyetemes zsinat
határozatilag elrendelte, hogy ezentúl senki, aki az egyháziakhoz tartozik, ne
merészelje az uzsorának ezt vagy egy másik fajtáját gyakorolni. És ha valaki
eddig valakinek a birtokát - miután pénzt adott neki - ezzel az ürüggyel vagy
egyezkedés alapján zálogként elfogadta, ha kölcsönadott pénzét, a költségeket
levonva, a terményekből már visszanyerte, a birtokot feltétel nélkül adja vissza
az adósnak. Ha pedig valamivel kevesebbje van, miután azt megkapta, a birtok
akadálytalanul kerüljön vissza a tulajdonosához.
Hogyha ezen döntés után van valaki az egyháziak közt, aki ragaszkodik az
u-zsorán nyert átkos haszonhoz, annak egyházi hivatala kerül veszélybe, ha-
csak nem esetleg egyházi javadalom volt, és úgy látta, hogy ilyen módon tudja
visszaváltani világi kézből.

748: Az ‫ ״‬Ex litteris tuis” levél az Ikoniumban székelő szultánnak,

1169-ben
A levél oktatás a katolikus hitről, amelyet a szeldzsuk fejedelem állítólag el akart fogadni.
Kiadva: PL 207,1077A -l078A (Pierre de Blois írásai között) / MaC 21.898AB.

A Boldogságot S~ű~ Máriának halál után romlatlan teste

[Mária] kétségkívül szégyen nélkül fogant, fájdalom nélkül szült, és innen 748
romlás nélkül költözött el, az angyal szava, sőt inkább Istennek az angyal által
mondott szava szerint, hogy bebizonyosodjék, ő kegyelemmel teljes, nem
pedig csak félig-meddig teljes, és hogy az Isten, az ő Fia híven beteljesítse az ő-
sí parancsot, amire hajdan tanított, ti. hogy az atyát és anyát túláradó tisztelet-
tel kell illetni, és nehogy Krisztus szűzi teste, amelyet a szűz anya testéből vett
fel, az övétől teljesen különbözzék.

749: A ‫״‬Cum in nostra” levél Vilmos sens-i érseknek, 1170. május 28.
Ahogy P. Glorieux kimutatta {Miscellanea Lombardjana [Novara 1957] 137-147), Petrus
Lombardus a neki felrótt ‫״‬knsztológiai mh111zmus”-t kifejezetten nem tanította;
ugyanakkor az Abaelardus-féle ‫״‬sic et non” módszer kevéssé szerencsés alkalmazása
alkalmat adott a gyanúra.
Kiadta: DenCh 1,4 (no. 3) / PL 200.685BC (= 744. levél) / MaC 22.239AB. - Reg.:
ÍR 11806.

Petrus Lombardus téredése Krisztus emberségéről

*Amikor nálunk jártál, szóban megbíztunk, hogy Párizsban alárendelt püs- 749
pöktársaiddal együtt mindenképpen figyelj oda és fejts ki hatékony működést
Péter - az egykori párizsi püspök - helytelen tanításának felszámolására, amely
azt mondja ki, hogy Krisztus, emberi természetét tekintve, nem valami. Ezért
téged, testvérem, apostoli írásunkkal megbízunk, hogy suffraganeusaidat hívd
össze Párizsban, s velük és másokkal együtt ... írd elő, hogy a fent leírt tanítást
teljesen számolják fel, és az ottani teológiai tanárok és hallgatók úgy adják elő a

253
*749 III. Sándor: Levél Vilmos sens-1 érseknek

tárgyat, hogy Krisztus amiként tökéletes Isten, ugyanígy tökéletes ember is, aki
lélekből és testből áll.

750: A ‫״‬Cum Christus” levél Vilmos reimsi érseknek, 1177. február 18.
Ugyanabban az ügyben kelt levél, mint a *749, melyet ugyanannak az érseknek
küldtek, akit közben a reimsi érseki székbe helyeztek át.
Kiadva: DenCh l,8 k (no. 9) / MaC 21.1081CD / IX. Gergely, Deiretales, 1. V, üt. 7,
c. 7 (Frdb 2,779). - Reg.: JR 12785.

Tévedés Krisztus emberségéről

750 Minthogy Krisztus, a tökéletes Isten, tökéletes ember is, csodálandó, mi-
Íven vakmerőséggel meri valaki azt mondani, hogy Krisztus - emberi termé-
szetét tekintve - nem valami. Nehogy azonban helytelen kifejezésmód vagy
tévedés honosodjék meg, ... megbízunk: ... a mi tekintélyünkkel kiközösítés
terhe mellett tiltsd meg, hogy valaki a továbbiakban azt merészelje állítani,
hogy Krisztus —emberi természetét tekintve —nem valami, mivel amiként igaz
Isten, ugyanúgy igazi ember, aki eszes lélekből és emberi testből összetett lény.

XI. EGYETEMES ZSINAT

III. Lateráni zsinat,
1179. március 5. - 19. (22.?)

Törvényeket bocsátott ki, melyek az 1159 óta tartó és csak 1180-ban véglegesen
megszüntetett egyházszakadást érintették, és az egyházi rend hiányosságai, valamint
annak a korszaknak az eretnekségei, különösen az albigensek ellen irányultak. A
jegyzőkönyvek nem állnak rendelkezésünkre.

751: 3. ülés, március 19. (vagy 22.): Fejezetek

Kiadva: MaC 22.224B / HaC 6/II.1678C / IX. Gergely, Deiretales, 1. III, üt. 35, c. 2
(Frdb 2,596) / COeD3 217.
A simónia
751 10 . fejezet. A szerzeteseket ne pénzért vegyék fel a monostorba. ... Ha
pedig valaki, miután onnan elküldték, pénzt ad visszafogadása érdekében, ne
jusson el a szent rendekre. Az pedig, aki elfogadta, a hivatalától való
megfosztással bűnhődjék1.

753: Az ‫״‬In civitate tua” levél a genovai érseknek, kelte bizonytalan

Kiadva: MaC 22.343DE / IX. Gergely, Deiretales, 1. V, tit. 19, c. 6 (Frdb 2,813). -
R%.: JR 13965.

Tiltott adáslételi s^er^ődés

753 A zt m ond od, városodban gyakran megtörténik, hogy egyesek borsot vagy
fahéjat, vagy más árut vásárolnak, amely akkor ö t fontnál többet nem ér, és
ígéretet tesznek azoknak, akiktől azokat az árukat kapják, hogy ők meghatáro-
 III. Sándor: Levél a genovai érseknek *753

zott határidőben hat fontot fognak kifizetni. Jóllehet az ilyen szerződés ebben
a formában nem számítható uzsorának, mégis az árusok bűnbe esnek, kivéve
azt az esetet, ha nem lehet eldönteni, hogy azok az áruk a kifizetés idején
többet vagy kevesebbet fognak érni. Ezért hasznos lenne a te polgáraid
üdvösségére nézve, ha felhagynának az ilyen szerződésekkel, minthogy az
emberi gondolatokat nem lehet elrejteni a mindenható Isten elől.

754: Az ‫ ״‬Ex publico instrumento” levél a bresciai püspöknek, kelte bi-

zonytalan
Kiadva: MaC 22.284E-285B / IX. Gergely, Demtales, 1. III, tit. 32, c. 7 (Frdb 2,581).
- Rg‫ ״‬JR 13787.
A házassági kötelék
Mivel a nevezett asszonyt a nevezett férfi - jóllehet feleségül vette - az asz- 754
szony állítása szerint testileg még nem ismerte meg, rád bízzuk testvérem az
ügyet, és apostoli írásunkkal megszabjuk, hogy ha a nevezett férfi ezt az asz-
szonyt testileg nem ismerte meg, és ugyanez az asszony —ahogyan te nekünk
előadtad - szerzetbe akar belépni, ha megkapod tőle az elégséges biztosítékot
arra, hogy‫ ׳‬két hónapon belül vagy belép a szerzetbe, vagy visszamegy a fér-
!éhez, és ha már nincs ellenkezés vagy fellebbezés, oldozd fel a kiközösítő ítélet
alól. A feltétel az, hogy ha szerzetbe lép, mindketten juttassák vissza a má-
síknak, amiről tudják, hogy a másiktól kapták, a férj pedig, ha az asszony fel-
veszi a szerzetesi ruhát, kapjon engedélyt másik házasságkötésre.
Voltaképpen azt, amit az Úr mond az evangéliumban, hogy nem szabad a
férfinak, a paráznaság esetét kivéve, elbocsátania feleségét [1 ö. M t 5,32; 19,9\,
azokra kell érteni - a szent közlés értelmezése szerint - , akiknek a házassága a
testi egyesülés révén érvényessé lett, amely nélkül a házasság nem is lehet
érvényes, és ezért ha a nevezett asszonyt a férje testileg nem ismerte meg,
szabaddá vált számára a szerzetbe való belépés.

755-756: A ‫״‬Verum post” levéltöredék a salernói érseknek, kelte bi-

zonytalan
Kiadva: [*755 756\: MaC 22.283AB; 288BC / IX. Gergely, Decretales, 1. III, tit. 32, c.
2; 1 . IV, tit. 4, c. 3 (Frdb 2,579 681). - Rg‫ ״‬JR 14091.

A házassági beleegyezés hatása

Közvetlenül a jelenre vonatkozóan adott törvényes beleegyezés után meg- 755
engedett dolog, hogy az egyik, még ha a másik ellenszegül is, a monostort
válassza, mint ahogy olyan szentek is voltak, akik a meghívást a menyegzőn
kapták, hacsak a testi egyesülés meg nem történt közöttük: és a magára maradó
másiknak, ha rábeszélés után sem akar önmegtartóztatásban élni, meg van
engedve, hogy második házasságra lépjen; mindennek az az oka, hogy mivel
ketten nem váltak egy testté, nagyon is lehet, hogy az egyik Istenhez térjen, és
a másik a világban maradjon. ...

255
*755-756 III. Sándor: Levéltöredék a salernói érseknek

756 Ha [a férfi és asszony köpött) törvényes beleegyezés ... áll fenn a jelenre
vonatkozóan, mégpedig úgy, hogy egyik a másikat kölcsönös beleegyezésével a
szokott szavakkal kifejezetten elfogadja ... akár közbeiktattak esküt, akár nem,
nem szabad az asszonynak máshoz férjhez menni. És ha férjhez is ment, még
ha testi kapcsolat is követte ezt, attól el kell hogy váljék, és az Egyház
szigorával arra kell kényszeríteni ót, hogy az elsőhöz visszamenjen; bár mások
erről másképpen vélekednek, és néha némelyik elődünk is másképpen hozott
ítéletet.
757-758: Levéltöredékek Pontius clermont-i püspöknek (?), kelte
bizonytalan
Kiadva: IX. Gergely, Decretales, 1. III, tit. 42, c. 1-2 (Frdb 2,644). - [csak *757\: MaC
21,1101 B [második változat]. - Reg.:JR 14200.
A keresetségformája
757 Ha valaki a gyermeket valóságosan belemeríti háromszor a vízbe az
Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a nevében, Ámen, és nem mondta: ‫״‬Én
téged megkeresztellek az Atyának, és a Fiúnak, és a Szentléleknek a nevében,
Ámen”, nem keresztelkedett meg a gyermek; [változat: Ha valaki a gyermeket
valóságosan akkor vízbe meríti, mondván: ‫״‬Az Atyának, és a Fiúnak, és a
Szentléleknek a nevében”: ha nem mondta: ‫״‬Én téged megkeresztellek”, az
ilyen belemerítést nem lehet keresztségnek nevezni ]
758 Akiknél kétséges, vajon meg vannak-e keresztelve, kereszteljék meg őket
ezeknek a szavaknak az előrebocsátásával: ‫״‬Ha meg vagy keresztelve, nem
keresztellek meg téged; de, ha még nem vagy megkeresztelve, én téged megke-
Tesztellek, stb.”

III. LUCIUS, 1181 - 1185

760-761: Veronai zsinat, 1184. október vége - november eleje

Maga a pápa elnökölt a zsinaton. A következőkben idézett kiközösítést a XIII.
században több bulla megismétli (vö. pl. PoR 8445 9675 10043).
Kiadva: MaC 22.477A-C / HaC 6/II,1878D-E / BullTau 3,20b-21a / BullCocq
3,9bk / IX. Gergely, Decretales, 1. V, tit. 7, c. 9 (Frdb 2,780). - Rg.: JR 15109.

A laikus szektáknak a hierarchia teljhatalmára vonatkozó tévedéseinek elitélése

760 ... Minden eretnekséget, bármilyen néven tartják számon, ezzel a rendelke-
zéssel apostoli tekintéllyel elítélünk. Úgy határozunk tehát, hogy örök kiközö-
sítés alá essenek először is a katharok és a patarénusok, és azok, akik hamis
elnevezéssel magukat humil!árusoknak vagy lyoni szegényeknek (= valdens)
hívják, a passaginusok, a josephinusok és az arnoldisták.
761 És mivel egyesek a jámborság látszatával ... igehirdetésre szóló felhatalma-
zást tulajdonítanak maguknak,... mindenkit, aki a tiltás ellenére vagy megbízás
nélkül, az Apostoli Széktől vagy a helyi püspöktől kapott felhatalmazás nélkül

256
 III Liicms: Veronai zsinat: * 7 6 0 -7 6 1

nyilvánosan vagy magánkörben merészelt igét hirdetni, és mindazokat, akik a

mi Urunk, Jézus Krisztus testének és vérének szentségéről vagy a keresztségröl
vagy a bűnök megváltásáról mást merészelnek tanítani, mint amit a szentséges
római Egyház hirdet és hitében megtart, és általánosságban akit csak ugyanaz a
római Egyház vagy az egyes püspökök egyházmegyéik szerte a klerikusok
tanácsával egyetértésben, vagy széküresedéskor maguk a klerikusok, ha szüksé-
ges, a szomszédos püspök tanácsadó testületével együtt eretneknek nyilvání-
róttak, az örökös kiközösítés ugyanolyan kötelékével kötözzük meg.

762: A ‫״‬Dilectae in Christo” levél Simon meaux-i püspöknek, a meg-

írás időpontja bizonytalan
Kiadva: S. Ixnvenfeld, Epistulae Pontificum Romanoram irted!tan (Leipzig 1885) 220 (no.
364) / MaC 21,1102D-1103A (III. Sándornak tulajdonítva). - ϋίξ.: |R 14017.
A férfiatlanitás
A colonantiai konvent és a priorissza megkérdezte az Apostoli Széktől, 762
vajon egy bizonyos ifjú, egy laikus testvérük, aki meg van fosztva nemző
szerveiről, kánoni engedéllyel áldozópappá szentelhető-e.
Mi tehát, mivel ebben a döntő kérdésben meg akarjuk tartani a kánoni
megkülönböztetést, rád bízzuk, testvérem, apostoli iratunkkal, hogy gondosan
derítsd ki az igazságot, vajon ellensége kasztrálta-e vagy orvosok, vagy nem
tudva ellene szegülni a testi bűnnek, saját magára emelt kezet. Az előbbi két
esetben ugyanis megengedik a kánonok \*128a\, ha egyébként alkalmas volt; a
harmadikról úgy határoznak, hogy mint öngyilkost kell megbüntetni.

III. ORBÁN,
1185. november 25. - 1187. október 19./20.

764: A ‫״‬Consuluit nos” levél egy bresciai áldozópapnak, a megírás

időpontja bizonytalan
Kiadva: IX. Gergely, DecretaUs, 1. V, tit. 19, c. 10 (Frdb 2,814). - R^.. |R 15726.
A kamatodéi
Mély tisztelettel tanácsot kértél tőlünk, vajon azt a személyt a lelki ítélő- 763
székben uzsorásként kell-e megítélni, aki bár különben nem kölcsönözne, azzal
a szándékkal ad kölcsön pénzt, hogy - bár nincs semmilyen megegyezés - a
körülmények folytán mégis többet kap vissza; és vajon ugyanabba a bűnbe
esik-e az, aki - ahogy köznapian mondják - nem járul hozzá másként, hogy az
eskü szolgáljon zálogul, hacsak ebből - noha kényszerítés nélkül - valamilyen
haszonra nem tesz szert, és vajon azt a kereskedőt hasonló bűnben kell-e
elítélni, aki áruit sokkal magasabb áron adja, ha a kifizetés teljesítésére
hosszabb időtartamú haladékot ad, mint ha közvetlenül utána megfizetik neki
az árát.

257
*763 III Orbán Levél egy bresciai áldozópapnak

Hogy mihez kell magunkat tartanunk ezekben az esetekben, világosan

megtudjuk Lukács evangéliumából, amelyben ki van mondva: adjatok kölcsön,
és semmi viszonzást ne várjatok \vö. L k 6,3S\. Mivel a törvény tiltja az uzsorát
és a feleslegben való dúskálást, az ilyen embereket a bennük lévő nyereségvágy
miatt úgy kell megítélni, hogy rosszul cselekszenek, és a lelki ítélőszékben
hatékonyan rá kell vezetni őket, hogy mindazt, amit így kaptak, térítsék vissza.

III. INCE,
1198. január 8. - 1216. július 16.

766: A ‫״‬Cum apud sedem” levél Ymbertus arles-i érseknek, 1198. július 15.
Kiadva: PL 214.304CD (= Levelek I 333); IX. Gergely, Decretales, L IV, tit. 1, c. 23
(vö. 25) (Frdb 2,669k). - Reg.: PoR 329.

A házasság szentségiformája
766 Tanácsot kértél tőlünk, vajon némák és süketek köthetnek-e házasságot.
Testvérem, erre oly módon felelünk neked: mivel a házasságkötésre vonatko-
zóan tiltó szabály van érvényben, így eszerint aki nem esik ennek hatálya alá, az
következésképpen engedélyt kap, és elégséges a házassághoz egyedül azoknak
a beleegyezése, akiknek a házasságáról szó van; látható tehát, hogy ha ilyen
valaki házasodni akar, nem lehet vagy nem kell tőle megtagadni, minthogy amit
szavakkal nem tud, azt jelekkel képes kinyilvánítani.

767: A ‫״‬Sicut universitatis” levél Acerbus firenzei konzulnak, 1198. ok-

tóber 30.
Kiadva: PL 216,1186AB (= Ince, Decretales, Pnma collecüo, tit. 2) / PL 214,377AB
(= Levelek I 401). - Reg.: PoR 403.

A két legföbb hatalom aföldön

67‫ל‬ Amiként Isten, a világmindenség teremtője, két nagy világító égitestet
helyezett el az ég boltozatán, egy nagyobb világító égitestet, hogy uralkodjék a
nappalon, és egy kisebb égitestet, hogy uralkodjék az éjszakán, így az
egyetemes Egyház boltozatára, amely Egyházat égnek neveznek, két nagy
méltóságot helyezett: a nagyobbat, -amely mintegy a nappaloknak, azaz a
telkeknek az elöljárója, és a kisebbet, amely mintegy az éjjeleknek, azaz a
testeknek az elöljárója; ezek: a pápai tekintély és a királyi hatalom.
Továbbá, amint a Hold az ó világosságát a Naptól kapja, s így valóban
kisebb amannál mind mennyiségileg, mind minőségileg is, valamint elhelyezke-
dését és éppen úgy hatását tekintve is, ugyanúgy a királyi hatalom a pápai
tekintélytől kapja méltóságának fényét. Minél inkább ragaszkodik ennek
látásához, annál nagyobb világosság ékesíti; és minél jobban eltávolodik ennek
látványától, *annál több hiányzik a fényéből.

258
 III. Iuce: Levél Ugo ferrarai püspöknek *768-769

768-769: A ‫״‬Quanto te m agis” levél U go ferrarai püspöknek, 1199.

május 1.
Kiadva: PL 214.588D-589B (= Levelek II 50); 216.1267D-1268B / IX. Gergely,
Deiretales, 1. IV, üt. 19, c.7 (Frdb 2,722k). - Reg.: PoR 684.

Λ házassági kötelék és a páll kiváltság

Jelentetted, testvérem, hogy mivel a házastársak közül az egyik eretnekség- 768
hez pártolt, a másik, akit magára hagyott, második házasságot kíván kötni és
fiakat nemzeni. Úgy gondoltad tehát, hogy tőlünk kell tanácsot kérned, vajon
jogszerű-e ez.
Mi tehát a tanácskérésedre a testvéreinkkel való közös megfontolás alapján
válaszolva megkülönböztetést teszünk (jóllehet egyik elődünk [III. Celes*t1n\ úgy
látszik, másképpen vélekedett) aközött, hogy két hiteden közül az egyik a
katolikus hitre tér, és aközött, hogy két hívő közül az egyik eretnekségbe vagy a
pogányság tévedésébe esett. Ha ugyanis a hiteden házas társak egyike a katolikus
hitre tér, a másik pedig semmiképpen sem akar vele együtt lakni, vagy legalább is
nem Isten nevének káromlása nélkül, vagy anélkül, hogy őt halálos bűnbe ne
vinné: ilyenkor akit elhagytak, - ha akar - második házasságot köthet. Erre az
esetre értjük, amit az Apostol mond: ‫״‬Ha a nem-hívő fél elválik, hadd váljék el: a
testvér vagy nővér ugyanis nincs a szolgaságába hajtva az ilyennek.1] ‫״‬K0r 7,15\.
És erre értjük a kánont is, amely kimondja: ‫״‬A Teremtő kicsúfolása feloldja a
házasság jogát annak az irányában, akit elhagytak”1.
Ha pedig a hívő házastársak közül az egyik vagy eretnekségbe tévedt, vagy 769
pogány tévedéshez pártolt1, nem hisszük, hogy ebben az esetben az, akit
elhagytak, még a másik fél életében második házasságot köthet, jóllehet ebben
az esetben nagyobbnak látszik a Teremtő kicsúfolása. Mert ha mindjárt igazi
házasság áll is fenn hitedének között, mégis az nem megkötött; hívők között
azonban igazi és egyszersmind megkötött áll fenn: mivel a hit szentségét (=
keresztség), amelyet egyszer lehet felvenni, soha nem vesztik el, hanem
megpecsételi a házasság szentségét, hogy az (a házasság) megmaradjon a házas
felek között míg csak az tart.

770-771: A ‫״‬Cum ex iniuncto” levél a metzieknek, 1199. július 12.

Kiadva: PL 214,695C-697A (= Levelek II 141); 216,1210B-1211D / IX. Gergely,
Deiretales, 1. V, üt. 7, c. 12 (Frdb 2,785k) / BullTau 3,159a-160b / BuUCocc! 3,91. -
Reg.: PoR 780.
Egyházi Tanítóhivatal szükségessége a s^entirás-magyarádat terén
Jelentette nekünk a metzi püspök, hogy mind az egyházmegyében, mind 770
Metz városában laikusok és asszonyok nem csekély sokasága, akiket magával
ragadott a Szentírás utáni vágyódás, lefordíttatták a maguk számára francia
nyelvre az evangéliumokat, Pál Leveleit, a Zsoltároskönyvet, az erkölcsi
tartalmú könyveket, Jób könyvét és több más könyvet; ... [ennek következtében

259
*770-771 III. Ince: Levél a metzieknek

történj hogy titkos összejöveteleken ilyeneket merészeltek laikusok és asszo-

nyok egymás között kifecsegni, ill. egymásnak igét hirdetni: ők az azokkal való
közösséget is megvetően elutasítják, akik nem vegyülnek bele hasonló dolgok-
ba. ... Egyesek közülük le is nézik papjaik egyszerűségét; és mikor azok az
üdvösség igéjét hirdetik nekik, ók alattomban morgolódnak, hogy nekik az
jobban megvan az ő kis könyveikben, és ók okosabban tudnak arról beszélni.
Jóllehet ugyan az isteni írások megértésének vágya és az igyekezet, hogy
azok alapján buzdító beszédeket mondjanak, nem elítélendő, hanem inkább
ajánlható, abban azonban, úgy látszik, méltán el kell őket marasztalni, hogy
titkos összejöveteleket tartanak, az igehirdetés tisztét bitorolják, a papok
egyszerűségéből csúfot űznek, és az azokkal való közösséget megvetően
elutasítják, akik nem csüngenek ilyen dolgokon. ... Isten ugyanis ... annyira
gyűlöli a sötétség cselekedeteit, hogy [,apostolainak] ... megparancsolta: ‫״‬Amit
sötétben mondok nektek, mondjátok el napvilágnál ...” [Mt 10,27]■, ezzel
világosan értésünkre adta, hogy az evangélium hirdetését nem titkos kis
összejöveteleken, mint az eretnekek teszik, hanem katolikus szokás szerint az
Egyházban nyilvánosan kell előadni...
771 A hitnek szent titkait pedig nem kell minden különbségtétel nélkül
mindenkinek fejtegetni, minthogy azokat nem is képes minden különbség
nélkül mindenki megérteni, hímem csak azoknak, akik hívő értelemmel
képesek felfogni. Emiatt az egyszerűbbeknek azt mondja az Apostol: ‫״‬Mint-
egy kisdedeknek Krisztusban tejet adtam inni nektek, nem szilárd ételt” [1K0r
3J], ... Akkora ugyanis az isteni írás mélysége, hogy nem csupán az egyszerű
és tanulatlan emberek, hanem még az okosak és tanultak sem képesek teljesen
arra, hogy annak értelmét kifürkésszék. Azért mondja az írás: ‫ ״‬Mert sokan
kudarcot vallottak, amikor átkutatták és gondosan megvizsgálták” [Zsolt 63,7\.
Ezért helyesen rendelkezett egykor az isteni törvény, hogy azt az állatot, amely
érintette a Sinai hegyet, kövezzék meg [vö. Zsid 12,20; Kiv 19,12k], nehogy ti.
valaki, aki egyszerű vagy tanulatlan vegye a bátorságot, s érintse a Szentírás
magaslatait, vagy a Szentírást másoknak hirdesse. Meg van írva ugyanis: ‫״‬Ami
túl magas neked, ne kutasd” [37r 3,21\ Ezért mondja az Apostol: ‫ ״‬Senki ne
becsülje magár a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok” [Rom 12,3].
Amiként ugyanis sok tagja van a testnek, ám az összes tagoknak nem ugyanaz
a tevékenysége, ugyanígy sok rend van az Egyházban, de nem ugyanaz
mindegyiknek a tisztsége, mert az Apostol szerint ‫״‬az Ur némelyeket apostollá
tett, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá stb.” [EJ 4,11], Minthogy
tehát a tanítók rendje mintegy kiváltságos az Egyházban, nem szabad válogatás
nélkül akárkinek igényt tartania az igehirdetés hivatására.

772-773: A ‫״‬Licet perfidia Iudaeorum” rendelkezés, 1199. szeptember 15.

E z a re n d e lk e z é s e g y s z e rs m in d a z s id ó k irá n ti v allási tü r c lm e s s é g ‫ ״‬M a g n a C h a r ta ‫' ׳‬-ja.
M e g e lő z té k a z o n b a n e z t a s z ö v e g b e n m e g e m líte tt p á p á k és a I I I . L a te r á m z s in a t

260
 III. Ince: Rendelkezés: A máslutű emberek iránti türelem *772-773

(1 1 7 9 ), a h o l a 26. fe je z e tb e n e z áll: a k e re s z té n y e k n e k a z s id ó k a t ,,m á r c sa k e g y e d ü l

e m b e r s é g b ő l is p á r tf o g o l n i” k ell (,,p ro so la h u m a m ta te fo v e ri” : C O e D 3 2246 / M a C
2 2 ,3 2 1 D ; v ö . m é g - a L a te rá m z s in a th o z tu la jd o n k é p p e n n e m ta r to z ó - f ü g g e lé k e t,
cap .1.: M a C 2 2 ,3 5 5 E —3 5 6 C ; JR 1 3 9 7 3 ). A re n d e lk e z é s t m e g is m é tli, és m e g e r ő s íti III.
Hononus (1 2 1 7 . november 7.: PoR 5 6 1 6 ), IX. Gergely (1 2 3 5 . május 3.: PoR 9 8 9 3 ), IV
Ince (1 2 4 6 . október 22. é s 1247. július 5.: PoR 1 2 3 1 5 1 2 5 9 6 ) és mások.
Kiadva: PL 214,864C-865B (= Levelek II 302). - R«‫׳‬.: PoR 834.

A máshitű emberek iránti türelem

Bár a zsidók hitszegését sokszorosan kárhoztatni kell, mégis a személyükön 7 7 2
keresztül a mi hitünk igazsága igaznak bizonyul, ezért nem szabad a hívőknek
súlyos erkölcsi nyomást gyakorolni rájuk... Amint tehát a zsidóknak sem
szabad zsinagógáikban azon felül, amit a törvény előír, önkényesen eljárni, úgy
azokban a dolgokban, amelyek meg vannak nekik engedve, semmilyen hátrá-
nyos megítélést nem kell elviselniük.
Mi tehát, noha ők inkább ki akarnak tartani a maguk keménységében,
mintsem a próféták jövendöléseit és a Törvény titkait megérteni és a kérész-
tény hit ismeretére eljutni, mégis mivel a mi segítő védelmünket kérik, a
keresztény vallásosság szelídségének megfelelően, s szorosan követve elődeink,
a boldog emlékezetű [II.] Callixtus, [III.] Jenő, [///.] Sándor, [III.] Kelemen és
[III] Celesztin római pápák nyomdokait, kérelmüknek helyt adunk, és nekik
oltalmunk pajzsát adjuk védelmük
Elrendeljük ugyanis, hogy egy keresztény se kényszerítse erőszakkal őket 7 7 3
arra, hogy akaratuk ellenére a keresztséhez járuljanak; hanem ha bárki
közülük önként, a hit miatt a keresztényekhez menekült, miurán kinyilvánította
akaratát, minden becsmérlés nélkül legyen belőle keresztény. Nem hisszük
ugyanis, hogy‫ ׳‬igazi keresztény hite lenne annak, akiről tudjuk, hogy nem
önként, hanem akarata ellenére részesül a keresztények keresztségében. Ne
merészelje egy keresztény sem a tartományt hatóság ítélete nélkül személyüket
alávalóan megsérteni, vagy a vagyontárgyaikat erőszakkal elvenni, vagy azokat
a jó szokásaikat megváltoztatni, amelyek eddig megvoltak náluk azon a
vidéken, ahol laknak. Emellett, senki semmiképpen ne háborítsa őket botokkal
vagy kövekkel, amikor éppen ünnepeiket ülik, és senki ne erósködjék, hogy
olyan szolgálatokat követeljen vagy csikarjon ki tőlük, amelyek nem illetik meg,
kivéve azokat, amelyekkel ők maguk az elmúlt időkben is tartoztak. Mindezek-
hez hozzátéve elrendeljük, mivel elébe kívánunk menni a rossz emberek
gonoszságának és kapzsiságának, hogy senki ne merje a zsidók temetőjét
csonkítani vagy kisebbíteni, avagy pénzkeresés okán a már el földelt testeket
kiásni.
... [Kikö^ösiltetnek a~ok, akik megsértik e%t a rendeletet.] De csupán azokat
akarjuk részesíteni ebben az erős oltalomban, akik nem mesterkednek a ke-
reszténv hit fel forgatásán.

261
*774-775 III. Ince: Levél ‫ ה‬konstantinápolyi pátriárkának

774—775: Az ‫״‬Apostolicae Scdis primátus” levél a konstantinápolyi pát-

riárkának, 1199. november 12.
E z a le v é l n e m c sa k ta n ú s á g a ró m a i p á p a p r im á tu s á ró l, h a n e m k itű n ő p é ld á ja a
k ö z é p k o n é rv e lé s re e b b e n a tá rg y b a n , m é g h o z z á a k o rs z a k e g y ik le g je le n tő s e b b
p á p á já n a k to llá b ó l (P L 2 1 4 7 7 6 D - 7 7 8 B ; 7 7 9 A -7 8 0 B ; P o R 871 8 7 8 ). Kiadva: P L
2 1 4 .7 5 8 D - 7 6 1 B (= L e v e le k II 2 0 9 ); 2 1 6 ,1 1 8 6 C -1 1 8 8 D . - Reg.: P o R 862.

A rómaipápa primátusa
774 Az Apostoli Szék elsőségét, amelyet nem ember, hanem az Isten, sőt helye-
sebben szólva az Istenember alapított így meg, sok evangéliumi és apostolt
tanúság igazolja; ezekből később kánoni rendelkezések születtek, amelyek
egyöntetűen állítják, hogy a Szent Péter, az apostolok fejedelme személyében
megszentelt, szent és sérthetetlen Egyház anyaként és tanítómesterként
kiemelkedik a többi egyházak közül. Péter ugyanis ... arra érdemesült, hogy ezt
hallhatta: ‫״‬Te Péter vagy ... neked adom a mennyek országa kulcsait” [Mt
16,18k]. Mert bár az Egyház első és elsődleges alapja az Isten egyszülött Fia,
Jézus Krisztus, az Apostol szavai szerint: ‫ ״‬Mivel le van rakva az alap, amelyen
kívül mást lerakni nem lehet, s amely Krisztus Jézus” [1K0r 3,11], mégis az
Egyház második és másodlagos alapja Péter; időrendben ugyan nem első, de
tekintélyénél fogva kitűnik a többiek közül, akikről ezt mondja Pál apostol:
‫ ״‬Már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és
Isten házanépe vagytok; apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok”
[Ef 2,19k\.
... Emennek a primátusát maga az Igazság is kifejezte, amidőn így szólt
hozzá: ‫ ״‬Kéfa (Szikla) lesz a neved” \Jn 1,42]: amit bár Péternek fordítanak,
mégis ‘fej’-nek magyaráznak, hogy amiként a fej a többi testrész között
fejedelmi helyet foglal el, hiszen benne eleven az érzékek teljessége, ugyanígy‫׳‬
Péter is az apostolok közül, és az ó utódai az Egyház összes elöljárói közül
méltóságuk elsőségével tűnnek ki, így a többiek hivatása: részvétel a gondosko-
dásban, hogy nekik semmi ne vesszék el hatalmuk teljességéből. Péterre az Úr
háromszori ismétléssel bízta rá juharnak legeltetését; ennélfogva az Úr nyájától
idegennek számít az, aki nem akarja elfogadni, hogy ő utódaiban is pásztora
legyen. Nem tett ugyanis különbséget ezen és azon juhok között, hanem
egyszerűen azt mondta: ‫ ״‬Legeltesd juhaimat” \Jn 21,17], hogy egyáltalán
mindenkiről megértsük, hogy rá van bízva ...
[Allegorikusán kifejtve Jn 21,7-et:] Minthogy ugyanis a tenger a világot
jelképezi [a Zsolt 103,25 szerint], azzal, hogy Péter beleugrott a tengerbe,
kifejezte az egyedülálló pápai méltóság kiváltságát, amelynek révén az egész
földkerekség kormányzását felvállalta; közben a többi apostolokat visszatartót-
ta az őket szállító hajó, minthogy közülük senkire sem volt az egész földkerek-
ség rábízva, hanem mindegyikre egy-egy tartomány, vagy inkább úgy mondjuk,
hogy a nekik szánt egyházak.
[Hasonló allegorikus következetést ion le M t 14,28k-bóL\ Azáltal, hogy Péter a
tenger vizén járt, megmutatta, hogy az összes népiek felett kapott hatalmat.
262
 III. Iuce: Levél a konstantinápolyi pátriárkának *774-775

Az Úr óróla vallja meg, hogy imádkozott érte ... : ‫ ״‬Én imádkoztam érted, 775
Péter, nehogy meginogj hitedben. És amikor majd megtérsz, te erősítsd meg
testvéreidet” [Lk 22,32). Ezzel nyilvánvalóan értésünkre adta, hogy Péternek
az utódai a katolikus hittől soha semmilyen időben nem térnek el, hanem
inkább visszatérítenek ahhoz másokat, és a habozókat is megerősítik. Ezáltal
úgy adja meg neki a hatalmat mások megerősítésére, hogy amazokra a
szükséges engedelmességet rója ki. ... Emellett olvastuk, hogy Péternek azt
mondta: ‫ ״‬Bármit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is; és bármit
feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyekben is” [Mi 16,19). Ha úgy találnád,
hogy vele együtt az összes apostolokra is áll ez a mondás, rá fogsz jönni, hogy
az oldás és a kötés képességét mégiscsak nem nélküle másoknak, hanem
mások nélkül neki !uttatta az Úr, hogy amire nem képesek mások nélküle, ő
maga képes legyen mások nélkül, mert ezzel a kiváltsággal az Úr ruházta fel, és
még a teljhatalommal is megajándékozta. ...
Ó [Ρέίβή látta, hogy ... az égből valami edény, mint egy nagy lepedő
ereszkedik le négy csücskénél fogva a földre; mindenféle földi négylábú és
csúszó-mászó állat meg égi madár volt benne [/». ApCsel 10,11k). ... És
másodszor is megszólította a hang: ‫ ״‬Amit az Isten tisztává tett, te ne mondd
közönségesnek” [ApCsel 10,15). Ezzel nyilvánvalóan értésünkre adja, hogy
Péter elsőséget kapott az összes népek fölött, minthogy az az edény a világot,
és annak egész tartalma pedig az összes nemzeteket jelenti, a zsidókét is meg a
pogányokét is. ...

776: Az ‫״‬Ex parte tua” levél a modenai püspöknek, 1200-ban

Kiadva: IX. Gergely, Decretales, 1. IV, tit. 4, c. 5 (Frdb 2,681k) / PL 216,1264AB. —
Reg.: PoR 1238.
A házasság szentségiformája
Az ezután kötendő házasságoknál annak figyelembevételét kívánjuk meg 776
tőled, hogy miután jogképes személyek között a jelenre vonatkoztatott
törvényes beleegyezés lépett hatályba, ez elegendő az ilyen személyek esetén a
kánoni záradékok szerint, és ha egyedül ez hiányzott, a többi dolog, még ha
házas egvüttlét pecsételte is meg, hiábavalóvá válik; de ha törvényesen
egybe fűzött személyek másokkal később ténylegesen házasságra is lépnek, ami
előbb a jog szerint megtörtént, már nem lehet érvényteleníteni.

777—779: A ‫״‬Gaudemus in Domino” levél a tiberiasi püspöknek, 1201

elején
Kiadva: IX. Gergely, Decretales, 1. IV, tit. 19, c. 8 (Frdb 2,723k) / PL 216,1269C-
1271A. - Reg.: PoR 1325.

A pogányok házassága és a páti kiváltság

Vajon a pogányok, akik másod, vagy harmad, vagy további fokon vesznek 7 7 7
feleséget, s így élnek házasságban, megtérésük után kötelesek-e egyszersmind

263
*777-779 III. Ince. Levél a tiberiasi püspöknek

házassági kötelékükben is megmaradni, vagy egymástól el kell válniuk - ebben

a kérdésben apostoli levélen keresztül felvilágosítást sürgettél.
Testvérem, ebben a dologban úgy válaszolunk, ahogyan az Apostol
mondja, mivel a házasság szentsége itt hívók és nemhívók közt áll fenn: ‫״‬Ha
valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne küldje el”
[vS.IKor 7,12)■, és az előbb említett fokokon a pogányok a maguk szempontjá-
ból megengedetten kötöttek házasságot, mert őket a kánoni rendelkezések
nem szorítják határok közé (mit tartozik ugyanis ránk, ugyancsak az Apostol
szerint, hogy kívülállókon bíráskodjunk? [tv. IKor 5,12\). így főképpen a
keresztény vallásnak és hitnek kedvezünk, mert ennek felvételétől az asszo-
nyok könnyen visszatarthatják a férjüket, ha félnek, hogy elhagyják őket; tehát
az effajta hívók, akik házasság révén tartoznak valakihez, szabadon és
megengedetten megmaradhatnak házassági kötelékükben, minthogy a kereszt-
ség szentsége nem bontja fel a házasságokat, hanem megbocsátja a bűnöket.
778 Mivel pedig a pogányok egyszerre több nővel osztják meg házastársi von-
zalmukat, méltán kelt bizonytalanságot annak megítélése, vajon megtérésük
után az összesét, vagy mindnyájuk közül melyiket tarthatják meg. Valóban a
keresztény hittől elütőnek és arra ártalmasnak tűnik ez, minthogy kezdetben
egy borda egy nővé lett átváltoztatva, és az isteni írás tanúsítja, hogy ‫״‬ezért az
ember elhagyja apját és anyját, és feleségével tart, és a kettő egy testté lesz” [EJ
5,31; Tér 2£4; tv. M i 19,5\\ nem azt mondta: három vagy több: hanem kettő; és
nem azt mondta: ‫ ״‬feleségeivel tart”, hanem: feleségével. És soha senkinek sem
volt szabad, hogy egyszerre több felesége legyen, hacsak valakinek meg nem
engedte az isteni kinyilatkoztatás, amely néha szokásnak, néha egyenesen
Istentől kapott törvénynek számít; a kinyilatkoztatás révén, amint Jákob a
hazugság, az izraeliták a lopás, és Sámson az emberölés alól, így a pátriárkák és
más igaz férfiak, akikről azt olvassuk, hogy egyszerre több feleségük volt, a
házasságtörés alól felmentést nyernek.
Valóban, ez a megítélés igazat mond, hiszen az Igazság tanúságtétele is
bizonyítja ezt, aki így tanúskodik az evangéliumban: ‫ ״‬Aki elbocsátja feleségét a
paráznaságon kívül, és újból megnősül, házasságot tör” [Ml 19,9; tv. M k
10,11). Ha tehát a feleség elbocsátása után másikat feleségül venni jogszerűen
nem lehet, ez az elv még erősebben érvényesül, ha feleségét megtartja: ebből
nyilvánvalóan kitűnik, hogy a többes számot el kell vetni mindkét nem
tekintetében, minthogy nem egyenlőtlen felekről mondunk ítéletet a házasság
dolgában.
779 Aki pedig a saját vallása szerint törvényes feleségét eltaszította, minthogy az
ilyen válást az Igazság az evangéliumban rossznak nyilvánította, annak a
feleség életében sohasem válik megengedetté, hogy egy másik felesége legyen,
még ha át is tért Krisztus hitére; csak abban az esetben, ha az ó áttérése után a
régi feleség nem akar vele együtt élni, vagy még ha bele is egyezik, de nem a
Teremtő kicsúfolása nélkül, vagy hogy ót halálos bűnbe ne csalogatná; ebben
az esetben az anyagi visszatérítést meg kell tagadni az ezt kérőnek, noha

264
 III. Ince: Levél ‫ ג‬tiberiasi püspöknek * 7 7 7 -7 7 9

látszólag igazságtalan megfosztásról van szó: mivel az Apostol szerint a testvér

vagy nővér nincs a szolgaságába hajtva az ilyennek [!». 1K0r 7,15\. Hogyha a
hitre megtértet a régi feleség is követi, mert az is megtér, mielőtt az előbb
mondott okok miatt amaz új törvényes feleséget venne el, kényszeríteni kell őt,
hogy a régit vegye vissza. Noha az erangéiíumi igazság szennt is aki
elbocsátott nőt vesz feleségül, házasságot tör [1 A M t 19,9[. az elbocsátó
mégsem vetheti az elbocsátott szemére a paráznaságot csak azért, mert a
felbontás után máshoz ment hozzá, hacsak egyébként nem paráználkodott.

780-781: A ‫״‬Maiores Ecclesiae causas” levél Ymbertus arles-i érsek-

nek, 1201 végén
Kiadva: IX. Gergely, Decretales, 1. III, tit. 42, c. 3 (Frdb 2,644-646). - Reg.: PoR 1479.

A keresésig hatásáról, különösen a szentségijegyről

... Azt állítják ugyanis, hogy a kisdedek estében haszontalanság a keresztsé- 780
get kiszolgáltatni. - Feleletünk: A keresztelés a körülmetélés helyébe lépett.
Ezért miként a körülmetélt lelke a népéből nem veszhetett el [Tér 17,14] -
ugyanígy, aki vízből és Szentlélekből újjászületett, a mennyek országába való
belépést el fogja nyerni [Jn 3,5\...
Mégha az átercdó bűnt meg is szüntethette a körülmetélés misztériuma, és
így az örök kárhozat veszélyét az illető elkerülte, mégsem érhette el a mennyek
országát, amely Krisztus haláláig mindenkinek el volt zárva. Am a Krisztus
vérével pirosra festett keresztség szentsége által megbocsáttatik a bűn, és a
mennyek országához meg lehet érkezni. Ennek ajtaját Krisztus vére nyitotta
meg irgalmasan híveinek. Távol legyen ugyanis, hogy minden kisded elvesszen,
akiknek naponta akkora tömege hal meg, anélkül, hogy az irgalmas Isten, aki
senkit sem akar elveszíteni, valami menedéket ne adott volna az üdvösségre.
... Amit az ellenvetók felhoznak, hogy a hitet és a szeretetet, meg a többi
erényeket kisdedeknek, mint olyanoknak, akik beleegyezni nem tudnak, nem
lehet beléjük sem önteni. Am ezt a legtöbben nem fogadják el perdöntő
módon. - Megint mások azt állítják, hogy a keresztség ereje által ugyan
megbocsáttatik a kisdedek bűne, de kegyelmet még nem kapnak. Nem kevesen
még azt is mondják, hogy a bűnük meg van bocsátva, az erényekkel is fel
vannak ékesítve, de még csak úgy birtokolják, mint habitust, és nem mint
gyakorlatot, amíg csak el nem érik serdült korukat [1ö. *904).
Azt feleljük, hogy különbséget kell tenni, mivel a bűn kétféle. Áteredő és
tényleges bűn. Az áteredő beleegyezésünk nélkül is megvan, a tényleges, amit a
beleegyezéssel követünk el. Mivel az áteredőt beleegyezés nélkül szerezzük
meg, beleegyezés nélkül szűnik meg e szentség ereje által. A tényleges, amit a
beleegyezés tesz bűnné, a mi hozzájárulásunk nélkül legkevésbé sem oldozha-
tó fel ... Az áteredó bűn büntetése Isten látásának a hiánya, a tényleges bűn
büntetése pedig az örök pokol kínja. ...

265
*780-781 III. Ince: Levél Yinbertus arles-i érseknek

781 Ellentétes a keresztény vallással, hogy olyan valakit kényszerítsenek a

keresztény hit felvételére és megtartására, aki ezt egyáltalán nem akarja és lelke
mélyén ellenáll. Emiatt egyesek nem is képtelen módon különbséget tesznek
nem akaró és nem akaró, kényszerített és kényszerített között. Vagyis az, akit
megfélemlítéssel és kínzással, erőszakosan hoznak oda, és hogy kellemetlensé-
ge ne származzék belőle, felveszi a keresztség szentségét, az ilyen éppúgy jár,
mint aki színlelve járul a keresztséghez. A kereszténység jegyét leikébe vésve
megkapja, és öt magát, mint aki valamit feltételesen akar, jóllehet egyenesen
nem kívánná, kényszeríteni kell a keresztény hit megtartására.
Az pedig, aki egyáltalán nem egyezik bele, hanem teljesen ellentmond, a
keresztségnek sem kegyelmét, sem eltörölhetetlen jegyét nem kapja meg, mivel
több nyíltan ellentmondani, mint egyáltalán nem beleegyezni. Mint ahogy az
sem viseli a bűnösség jegyét, akit - bár teljes erővel ellentmondott és ellenke-
zett —mégis arra kényszerítettek, hogy bálványoknak tömjénezzen.
Alvó személyek vagy őrültek, akik mielőtt elaludtak vagy megbolondultak
volna, nyíltan ellentmondottak a kereszténységnek, nem kaphatják meg a
szentség eltörölhetetlen jegyét. Náluk ugyanis föltételezhető, hogy az ellent-
mondó elhatározás akkor is tart, ha ·alámerítik őket. Másként van viszont, ha
előzetesen jelentkeztek hitújoncnak, és így megvolt a megkeresztelkedési
szándékuk: ezért meg szokta őket keresztelni az Egyház a szükség pillanatá-
bán. A szentség közvetítése tehát akkor nyomja be a lélekbe az eltörölhetetlen
jegyet, amikor nem talál ellentmondást a szemben álló akarat részéről.

782-784: A ‫״‬Cum Marthae circa” levél János lyoni érseknek, 1202. no-
vember 29.
Kiadva: PL 214,1119A-1122B ( = Levelek V 121) / IX. Gergely, DecretaUs, 1. III, tit.
41, c. 6 (Frdb 2,637-639). - R^.: PoR 1779.

Λ ς Oltáris^entség szentségiformája
782 Azt kérdezted tehát, hogy mi az a szóalakzat, amelyet maga Krisztus
használt, midőn testévé és vérévé lényegítette át a kenyeret és a bort; ugyanis
az a hozzátétel, amely az egész Egyház által használt misekánonban van, egyet-
len evangélistánál sem olvasható ... A misekánonban ez a mondat, ti. ‫ ״‬a hit
szent titka” éppen e szavak közé van iktatva.
Valóban sok dolgot találunk, amelyet az evangélisták elhagytak az Úr
szavaiból, vagy tetteiből; ezeket az apostolok vagy szóban pótolták, vagy tettel
kifejezték, ahogyan erről olvasunk. ...
Egyesek pedig úgy vélekedtek: tévedésük védelmezésére ki lehet használni
azt a szót, amellyel kapcsolatban te, testvérem a kérdést feltetted, ti. hogy ‫״‬a hit
szent titka”, és azt mondják, hogy az Oltánszentségben nincs benne Krisztus
valódi teste és vére, hanem csak a jelképe, a külszíne és az alakja; ahelyett, amit
az írás néha megemlít, az, amit az oltáron fogadunk, szentség, titok és példa.

266
 III. Ince: Levél János lyoni érseknek +790 ‫־‬797

De az ilyenek tévedésük tőrébe esnek amiatt, hogy sem az írás fontos kijelen-
téseit nem értik megfelelően, sem az Istentől való szentségeket nem fogadják
tisztelettel, ugyanis egyformán nem ismerik sem az írásokat, sem Isten erejét
[tv. Mt 22J9\. ...
Mégis mondjuk, hogy a ‫״‬hit szent titka”, mivel egyrészt ott mást hiszünk,
mint amit a szemünk észrevesz, és mást vesz észre, mint amit hiszünk.
Észreveszi ugyanis a kenyér és a bor színeit, és hisszük Krisztus testének és
vérének a valóságát, és az egység és szeretet erejét. ...

Olláris^entség alkotó elemei

Különbséget kell pontosan tennünk három dolog között, amelyek egymás- 783
tói el vannak különítve ebben a szentségben, ti. a látható alak, a test valósága és
a lelki hatás között. Az alak: a kenyér és a bor; a valóság: a test és a vér; a hatás:
az egység és a szeretet. Az első: ‫ ״‬szentségi jel és nem a szentség valósága”; a
második: ‫״‬szentségi jel és a szentség valósága”, a harmadik: a ‫ ״‬szentség hatása,
és nem szentségi jel”. De az első a kettős szentségi valóság jele. A második
pedig egyfelől jelzi az egységet és a szeretetet, másfelől mint a szentség
valósága létezik. A harmadik pedig a test és a vér jelezte hatások valósága.
Hisszük tehát, hogy a szavak alakiságát, amint azt a kánonban találjuk, egyrészt
Krisztustól az apostolok, másrészt tőlük az utódaik kapták. ...

A borho~ legyitett r/\ a s^entmiseáldo^atban

Azt is kérdezted, vajon a víz a borral együtt vérré változik-e. Erről külön- 784
böző a skolasztikusok véleménye. Egyesek ugyanis úgy látják, hogy mivel
Krisztus oldalából a két legfontosabb szentség ömlött ki, a vérrel való mcgvál-
tásé és a vízben való újjászületésé, erre a kettőre változik át Isten erejéből a bor
és a víz, amelyeket összevegyítenek a kehelyben. ...
Másoknak az a véleménye, hogy a víz a borral együtt átlényegül Krisztus
vérévé, mivel a víz borrá alakul át, amikor összekeveredik a borral. Ezenkívül
azt is lehet mondani, hogy a víz nem alakul át vérré, hanem megmarad, és a
korábbi bor járulékai (akcidensek) körülveszik. ...
Amit egyesek merészeltek mondani, az istentelenség, hogy ti. a víz
átváltozik nyálkává. ...
Hanem az előbb felsorolt vélemények között mégis azt ítéljük valószínűbb-
nek, amelyik azt állítja, hogy a víz a borral együtt változik át vérré [1ö. *798\.

785: A ‫״‬Cum venisset” levél Basilius tarnovói (Bulgária) érseknek,

1204. február 25.
A n n a k tila lm a , h o g y a b é r m á lá s t p a p s z o lg á lta s s a k i c s u p á n az e g y h á z jo g o n a la p s z ik ,
a m in t a z t a t ö b b s z ö r ö s e n ig a z o lt g y a k o rla t is b iz o n y ítja , m id ő n e g y s z e r ű p a p r a is
r á b íz z á k a b é r m á lá s t, m e ly h e z te r m é s z e te s e n a p ü s p ö k álta l m e g á ld o tt o la ja t k ell
h a s z n á ln ia ; vö. * 1 3 1 8 2 5 8 8 . H a s o n ló tila lm a t ta lá lh a tu n k a la tin n t u s ú (!) p a p o k
s z á m á r a I I I . In c e le v e lé b e n , m e ly e t ,Quanto de benignitate" k e z d e tte l 1199. n o v e m b e r
1 6 -á n ír t a m e g b íz o ttjá n a k K o n s t a n ti n á p o ly b a (P L 2 1 4 .7 7 2 B C ; P o R 8 6 8 ).

267
*785 III. Ince: Levél Bnsilius taruovói érseknek

Kiadva: P L 2 1 5 .2 8 5 C D ( = l e v e l e k V II 3); IX . G e rg e ly , Dtarttalts, 1 .1, tit. 15, c. 1, 7.§

( F r d b 2 ,1 3 3 ). - Reg.: P o R 2138.

A bérmálás kiszplgáltatöja
785 A homlok kozmával való megkenése jelzi a kézrátételt, amelyet más néven
megerősítésnek (konfirmálás, bérmálás) mondanak, mivel az a Szentlelket az
erő növekedésére adja. Ezért, bár a többi megkenést egyszerű pap vagy
presbiter érvényesen szolgáltatja ki, ezt csakis a főpap, vagyis a püspök
kötelessége kiszolgáltami, mivel egyedül az apostolokról olvassuk, akiknek a
püspökök a helytartói, hogy kézrátétellel adták át a Szentlelket [vő. ApCsel
8,14k].

786: Az ‫״‬Ex parte tua” levél Andreas lundi érseknek, 1206. január 12.
Kiadva: P L 2 1 5 .7 7 4 A / IX . G e rg e ly , Decretales, 1. I I I , tit. 3 2 , c. 1 4 ( F r d b 2 ,5 8 4 ). -
Reg.: P o R 2 6 5 1 .

A megkötött, de el nem hált házasságfelbonthatósága szerzetesi fogadalommal

76‫א‬ Nem akarunk elődeink nyomdokairól ebben a tárgyban meggondolatlanul
letérni. Tanácsot kértek tőlünk: adjunk választ arra, hogy mielőtt a házasság a
testi kapcsolat létrejöttével befejezetté vált, szabad-e az egyik házastársnak,
akár anélkül is, hogy elhagyott társát megkérdezte volna, szerzetbe lépnie;
másrészt hogy az elhagyott fél attól fogva egy másikkal törvényesen kapcsolat-
ra léphet-e. Válaszként tehát azt tanácsoljuk, hogy éppen ehhez tartsd magad.

787: A ‫״‬Non ut apponeres” levél Thorias trondheimi (Norvégia) ér-

seknek, 1206. március 1.
Kiadva: P L 2 1 5 ,8 1 3 A (= L e v e le k IX 5) / IX . G e rg e ly , Decretales, 1. I I I , tit. 4 2 , c. 5
( F r d b 2 ,6 4 7 ). - Reg.: P o R 2 6 9 6 .

A keresztség anyaga
787 Azt óhajtottad megtudni, vajon azokat a kicsinyeket keresztényeknek kell-e
tartani, akiket, mivel a halál már a küszöbön állt, víz hiányában és a pap
távollétében egyes egyszerű emberek a fejükön, a mellükön és a vállak között
nyál széthintésével megkentek. Azt feleljük, hogy a keresztségben szükségsze-
rűen mindig két dolog kívántatik meg: ti. ‫ ״‬a szó és az anyagi elem” 1. A szóról
ezt mondja az Igazság: Elmenvén az egész világba stb. [Mk 16,15; lö. M t
28,19\, és ugyanezeket mondja az elemről: Hacsak valaki nem született újjá
vízből stb. \}n 3,5\. Nem lehet tehát számodra kétséges, hogy nemcsak azok
nem részesülnek igazi keresztségben, akiknél az elmondottak közül mindkét-
tőt, hanem azok sem, akiknél az egyiket is elhagyják.

268
 III. Ince: Levél Bertolt metzi püspöknek *788

788: A ‫״‬Debitum offícii pontificalis” levél Bertolt (all. Bertrand) metzi

püspöknek, 1206. augusztus 28.
Kiadva: P L 2 1 5 .9 8 6 A ( = L e v e le k IX 159) / IX . G e rg e ly , Decrelales, 1. I I I , tit. 4 2 , c. 4
( F r d b 2 ,6 4 6 k ). - Reg.: P o R 2 8 7 5 .

A keresésig kis^oígáltatója és a vágykens^tség

Jelentetted tehát, hogy egy bizonyos zsidó férfi halálveszélybe kerülvén, 788
minthogy csak zsidók voltak körülötte, maga vízbe merült, és azt mondta
közben: ‫״‬Én megkeresztelem magamat az Atyának és a Fiúnak és a Szentlélek-
nek a nevében”. Most pedig azt kérded, vajon ugyanezt a zsidó férfit, aki kitart
a keresztény hithez való ragaszkodásban, meg kell-e keresztelni.
Mi pedig ... azt válaszoljuk, hogy a keresztelő és a megkeresztelt között
különbségnek kell lennie, amint ez az Úr szavaiból világosan kikövetkeztethe-
tó, hiszen azt mondja az apostoloknak: kereszteljetek meg minden n épet... [ιό.
M t 28,19\. Ezért az említett zsidó férfit újból meg kell másnak keresztelnie,
annak megmutatására, hogy más valaki az, aki megkeresztelkedik, és más
valaki, aki keresztel. ...
Bár, ha az ilyen mindjárt azután meghalt volna, azonnal az égi hazába
emelkedett volna a szentségbe vetett hit miatt, ha nem is a hit szentsége miatt.

789: A ‫ ״‬De homine qui” levél a Római Testvérület vezetőinek, 1208.

szeptem ber 2 2 .
Kiadva: P L 2 1 5 .1 4 6 3 C - 1 4 6 4 A (= L e v e le k X I 146) / IX . G e rg e ly , DecretaUs, L I I I , tit.
4 1 , c. 7 ( F r d b 2 ,6 4 0 ). Reg.: P o R 3 5 0 3 .

A szentmise színlelt bemutatása

Kérdeztétek Tőlünk, mit kell tartani arról a meggondolatlan papról, aki, 789
mivel tudja, hogy halálos bűn állapotában van, gaztettének tudatában tétova-
zik, hogy a szentmisét, amelyet valamilyen szükséghelyzet miatt nem mulaszt-
hat el, bemutassa-e ... és minden mást elvégezve azt a látszatot kelti, hogy ő
misét mutat be, de elsikkasztja a Krisztus testét szerző szavakat, és csak
pusztán kenyeret és bort vesz magához. ...
Mivel tehát a hamis ellenszerek elvetendők, mert azok az igazi veszedel-
meknél ártalmasabbak [e^ért e~t mondjuk|: bár annak, aki bűnössége tudatában
önmagát méltatlannak ítéli, az ilyen szentségtől tiszteletből tartózkodnia
kellene, és ezért súlyosan vétkezik, ha tiszteledenül viselkedik a szentség iránt;
mégis kétségtelenül súlyosabb méltatlanságnak látszik, ha valaki így csalárdul
színlelni merészel. Minthogy amaz, kerülve a bűnt, amíg cselekszik, az egyedül
irgalmas Isten kezébe esik, emez pedig megcselekedvén a bűnt, amikor épp
kerülni akarja, nemcsak Istennel szemben, akit nem átall kigúnyolni, hanem a
néppel szemben is, amelyet becsap, bűnt követ el.

269
*790-797 III. Ince: Levél a tarragonai érseknek

790-797: Az ‫ ״‬Eius exemplo” levél a tarragonai érseknek, 1208. december 18.

Ez a levél azt a hitvallási formulát tartalmazza, mely Durandus de Osca ill. Huesca
(Aragónia), egy 1207-ben a katolikus egyházba visszatérő valdens számára volt előírva.
Ez a formula ismétlődik abban a levélben, melyet Tarragona érsekének és
szuffraganeus püspökeinek írtak 1210. május 12-én (PL 216.274D), valamint kissé
rövidítve egy 1210. június 14-én kelt levélben, melyben Bernhard Prímnek a valdens
eretnekségből való megtérését adják hírül (PL 216.289C-293A; PoR 4014). A.
Dondaine és J. Leclercq kutatásai alapján ma bizonyosra vehető, hogy már maga
Waldens is hasonló formula szennt tette le az esküt egy bizonyos Lyoni zsinaton 1179-
1181 között Heinrich bíboros, pápai követ, Albano püspöke előtt; ez a hitvallási
formula (kiadta: A. Dondaine, in: ArchFrPr 16 [1946] 231k / K-V. Selge, Die erslen
Waldtnser 2 [Berlin 1967[ 3-6) szolgált kétségkívül a későbbiek mintájául.
Kiadva: PL 215,1510C-1513A (= Levelek XI 196). - Reg.: PoR 3571.

A valdensek számára előirt hitvallás

790 Legyen nyilvánvaló minden hívó előtt, hogy én, Durandus de Osca ... és
minden testvérem szívünkből hisszük, hittel megértjük, szájunkkal megvalljuk,
és egyszerű szavakkal állítjuk:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek három személy, az egy Isten és az (istenség)
teljes Szentháromsága egylényegű, egyszubsztanaájú, örök és egyképpen min-
denható, és a Háromságban mindegyik személy teljes Isten és mind a három
személy egy Isten, amiként tartalmazza a ‫ ״‬Hiszek az Istenben” [Apostoli H it-
vallás, *30\, a ‫ ״‬Hiszek az egy Istenben” [Konstiruipolyi hitvallás, *150\ és a ‫ ״‬Qui-
cumque vult” [Ps^eudo-Athanas^ios^Jéle hitvallásban, *75k\.
Szívünkből hisszük és szájunkkal megvalljuk, hogy az Atya, a Fiú és a
Szendétek egy Isten, akiről beszélünk, minden testi és szellemi, látható és
láthatadan (égi és levegőbeli, vízben élő és földi lénynek) a teremtője, alkotója,
kormányzója és (kellő helyen és időben) elrendezóje.
Hisszük, hogy az Új- és Ószövetségnek egy és ugyanaz az Isten a szerzője,
aki, amint mondtuk, megmaradva a Háromságban mindeneket a semmiből
teremtett; Ó küldte Keresztelő Jánost, aki szent és igaz ember volt, és anyja
méhében betöltötte a Szendélek.
791 Szívünkből hisszük és szájunkkal megvalljuk, hogy az istenség megtestesü-
lése sem az Atyában, sem a Szentiélekben, hanem egyedül a Fiúban történt;
hogy az, -aki az Atya Isten istenségében a Fiú, igaz Isten az Atyától, az lett az
ember emberségében Fiú és valódi ember az anyától, akinek az anya méhéből
valódi teste és értelmes emberi lelke van, benne egyszerre van mindkét
természet, azaz Isten és ember, de egy személy, egy Fiú, egy Krisztus, egy Isten
az Atyával és a Szendélekkel, mindenek teremtője és kormányzója, aki Szűz
Máriától született valódi testi születéssel. Evett és ivott, aludt, és amikor
útközben elfáradt, megpihent, testének valóságos szenvedésével szenvedett, és
meghalt testének valóságos halálával, és föltámadott testének valóságos feltá-
madásával, úgyhogy lelkét teste újra befogadta; miurán evett és ivott, fölment a

270
 III. Ince: Levél a tarragouai érseknek *790-797

mennybe, ül az Atya jobbján, és ugyanebben a testben fog eljönni, hogy ítéljen

élőket és holtakat.
Szívünkből hisszük és szájunkkal megvalljuk, hogy az egy Egyház nem az 792
eretnekeké, hanem a szent, római, katolikus, apostoli és szeplőtelen Egyház, és
hisszük, hogy rajta kívül senki sem üdvözülhet.
A szentségeket pedig, amelyeket az Egyházban a Szentlélek felmérhetetlen 793
és láthatatlan erejének együttmunkál kodása révén kiszolgáltatnak, ha bűnös
pap szolgáltatja is ki, amíg az Egyház öt elfogadja, semmilyen tekintetben sem
utasítjuk el, és az általa kiszolgáltatott egyházi szertartásokat vagy áldásokat
nem becsméreljük, hanem olyan jó akarattal fogadjuk tőle, mint a legigazabb-
tói, mivel a püspök vagy a pap rosszassága nem rontja le sem a gyermekke-
resztséget, sem az Euchansztia átváltoztatását, sem az alattvalók javára
kiszolgáltatott többi egyházi szertartást.
Helyeseljük tehát a gyermekek keresztségét, akikről valljuk és hisszük, hogy 794
üdvözülnek, ha keresztségük után úgy halnak meg, hogy még nem követtek el
bűnt. Hisszük, hogy a keresztségben minden bűn, mind ama áteredő, mind a
szándékosan elkövetett bűnök bocsánatot nyernek.
A bérmálást is, amit a püspök szolgáltat ki, vagyis a kézrátételt, szentnek
tartjuk, amit tisztelettel kell fogadni.
Tiszta szívvel, szilárdan és kételkedés nélkül hisszük, és nyíltan és őszintén
tanúsítjuk, hogy az áldozat, vagyis a kenyér és a bor az átváltoztatás után a mi
Urunk, Jézus Krisztus valóságos teste és valóságos vére lesz. Hisszük, hogy
sem több nem jön létre a jó pap által, sem kevesebb a rossz pap által, mert az
nem az áldozat bemutatójának az érdeméből, hanem a Teremtónek a szava és a
Szentlélek ereje által valósul meg. Ezzel kapcsolatban szilárdan hisszük és
valljuk, hogy bármennyire tisztességes, vallásos, szent és okos valaki, ha nem
pap - akit látható és megtapintható püspök szentelt fel szabályszerűen - nem
tartozik rá és nem is változtathatja át az Eucharisztiát, és szentmisét sem
mutathat be.
Ehhez a szolgálathoz hitünk szerint három dolog szükséges: mégpedig
meghatározott személy, vagyis egy pap, akit mint már említettük, a püspök
sajátosan erre a szolgálatra rendelt, továbbá azok az ünnepélyes szavak,
amelyeket a szent atyák a kánonban kifejezetten megfogalmaztak, s végül a
szavak kimondójának őszinte szándéka. Ezért állhatatosan hisszük és valljuk,
hogy mindenki, aki a már említett, a püspök által előzőleg már kiszolgáltatott
egyházirend szentsége nélkül azt hiszi, hogy bemutathatja a szentmisét és erre
törekszik, az eretnek, Korachnak és lázadó társainak pusztulása az osztályrésze
[S^ám 16\, és ki kell zárni az egész római Anyaszentegyházból.
Hisszük, hogy a bűnösök, akik őszinte bűnbánatot tartanak, (és szájjal
bűneiket megvallják, és a Szentírás szerint cselekedettel jóvá teszik) Istentől
bocsánatot nyernek, és ezt mi is készséggel megadjuk nekik.
Tiszteletben tartjuk a betegek megkenését a megszentelt olajjal. Az apostol
tanítása alapján [tó. 1K0r 7\ nem tagadjuk, hogy a házasságot testi életközösség-

271
*790-797 III. Ince: Levél ‫ ה‬tnrragonai érseknek

re kell megkötni, a szabályosan megkötött házasságok felbontását pedig

mindenképpen megtiltjuk. Hisszük és valljuk, hogy a férfi feleségével együtt
eljut az üdvösségre. Nem ítéljük el a második és a további házasságot sem.
795 A húsevésr egyáltalán nem tartjuk bűnnek. Az esküt nem ítéljük el, sőt
tiszta szívből hisszük, hogy őszintén, megfontoltan és igazságosan szabad
esküt tenni. [1210-es betoldás·. Kijelentjük, hogy a világi hatalom hozhat halálos
ítéletet anélkül, hogy miatta halálos bűn terhelné, amennyiben a büntetést nem
gyűlöletből, hanem törvényes eljárás alapján, nem meggondolatlanul, hanem
megfontoltan rója ki.]
796 A prédikációt nagyon szükséges és dicséretes dolognak tartjuk, elfogadjuk
azonban, hogy a pápa tekintélye vagy engedélye, vagy pedig az egyházi
elöljárók megbízása alapján kell azt gyakorolni. Mindazokban a helységekben
pedig, ahol nyíltan megmaradnak eretneknek, ahol Istent és a Római Anya-
szentegyház hitét megtagadják és káromolják, hisszük, hogy őket mindenféle
vitával és buzdítással meg kell cáfolnunk Isten akarata szerint, és mint Krisztus
és az Egyház ellenségei ellen mindhalálig nyíltan kell harcolnunk ellenük az Ur
szavával.
Az egyházi rendelkezéseket pedig és mindent, amit a Római Anyaszentegv-
házban hivatalosan megerősítve felolvasnak vagy kihirdetnek, alázatosan
elfogadjuk és lelkiismeretesen tiszteletben tartjuk.
797 Hisszük, hogy az ördög nem a teremtés által, hanem szabad döntése által
lett gonosz.
Szívünkből hisszük és szánkkal megvalljuk, hogy ebben a testben, amelyet
hordozunk, és nem más testében támadunk fel.
Szilárdan hisszük és tanúsítjuk, hogy az ítélet Jézus Krisztus által jön el, és
mindenki azokért a tettekért fog vagy büntetést vagy jutalmat»kapm, amelyeket
ebben a testben vitt végbe.
Hisszük, hogy a meghalt hívek javára válhat az alamizsna, az áldozat és
egyéb jócselekedetek.
Megvalljuk és hisszük, hogy azok, akik e világban maradnak, és megtartják
vagyonukat, szintén üdvözülnek, ha vagyonukból alamizsnát adnak és más
jócselekedetet végeznek, megtartva az Úr parancsait. Hisszük, hogy a tizedet, a
termés zsengéjét és a felajánlott adományokat az egyháziak részére az Űr pa-
rancsa miatt kell leróni.

798: Az ‫ ״‬In quadam nostra” levél Ugo ferrarai püspöknek, 1209. már-
cius 5.
Kiadta: PL 216.16B-17D / IX. Gergely, Decretales, 1. III, tit. 41, c. 8 (Frdb 2,640k).
IV. - Reg.: PoR 3684.
A miseborhoz !Ίφί kell elegyíteni
798 Azt állítod, hogy egy dekretálisunkban azt olvastad [*784], hogy sértette az
isteni törvényt az a vélekedés, mely szerint egyesek azt merészelték mondani,
hogy ti. az Oltáriszentségben a víz nyálkává változik át. Azt hazudják ugyanis,

272
 III. Ince: Levél Ugo ferrarai püspöknek *803-808

hogy Krisztus oldalából nem víz, hanem vízszerű nedv folyt ki. Jóllehet
számba veheted, hogy ezt ugyan nagy és tekintélyes férfiak így ítélték meg,
akiknek a véleményét eddig szóban és írásban követted, mégis annak követkéz-
tében, hogy mi ellenkezőképpen gondoljuk, kénytelen leszel a mi vélemé-
nyűnkkel egyetérteni. ...
Mert ha nem víz lett volna, hanem nyálka, amely az Üdvözítő oldalából
kifolyt, az, aki látta és az igazságnak megfelelő tanúbizonyságot tett róla [/». Jn
/P,i5], bizonyára nem vizet, hanem nyálkát mondott volna. ...
Hátra van tehát, hogy bármilyen is volt az a víz, akár természetes, akár
csodálatos, akár isteni erővel új dologként teremtve, akár az összetevőkből,
valamilyen rész szerint kioldva, kétségtelenül valódi (víz) volt.

799: A ‫ ״‬Licet apud” levél Heinrich strassburgi püspöknek, 1212. január 9.

III. Ince pápa az istenítéleteket és a párbajokat sok más levélben is elvetette; vö. két levél
Besan9 0 n érsekének 1202. november 13-án és 1208. március 22-én (PL 214,1106A-C;
215,1372C; PoR 1759 3342); levél egy bírónak Torres városába (Sardmia) 1204. júli. 3-án
(PL 215.394C; PoR 2268) és levél egy kegyúrnak Bourges-ba 1208-ból (PL 215.1381CD;
PoR 3585), valamint a IV. Laterám zsinat 18. kánonja (MaC 22,1007AB).
Kiadva: PL 216,502CD (= Levelek XIV 138); 217.214CD (= Supplementum, 166.
levél). - Reg.: A. Hessel - M. Krebs, Regesten dér Bischöfe von Strassburg 2
(Innsbruck 1928) no. 785; PoR 4358.

Λ ~ istenítéletek
Bár a világi bíráknál el vannak terjedve a népies ítélkezési módok, mint a 7 9 9
hideg vízé vagy az izzó vasé vagy a párbajé, az ilyen ítéleteket az Egyház
mindazonáltal nem fogadta el, minthogy meg van írva az isteni törvényben:
‫ ״‬Ne kísértsd Uradat Istenedet” [MTörr 6,16; M t 4,7\.

XII. EGYETEMES ZSINAT

IV. Lateráni zsinat,
1215. november 11. —30.
A középkor legfényesebb nyugati zsinata három ünnepélyes ülésén (november 1 1 ., 20.,
30-a) fogadta el a Szentföld visszaszerzésére, az Egyház megújítására és az alább
megnevezett eretnekségek ellen irányuló határozatait.

800—802: 1. fejezet: A katolikus hit

Kiadva: MaC 22,981k / HaC 7,15-17 / Bar.AE, 1215. évhez no. 8-10 / IX. Gergely,
Decretales, 1. I, tit. l.c. 1 (Frdb 2,5k) / COeD3 230k.

Határodat a~ albiak és a katharok ellen

Erősen hisszük és nyílt szívvel megvalljuk, hogy egy igaz Isten van, aki ‫ססא‬
örökkévaló, mérhetetlen és változatlan, felfoghatatlan, mindenható és kimond-
hatatlan, az Atya, a Fiú és a Szentlélek: három személy ugyan, de egyetlen
szubsztancia, egyetlen lényeg, vagyis mint természet, mindenképpen egyszerű.
273
*800-802 III. Iuce: IV. Lateráui zsinat: A katolikus hit

Az Atya senkitől, a Fiú egyedül az Atyától és a Szentlélek egyenlőképpen mind

a kettőtől (van): kezdet nélkül, mindig és vég nélkül; az Atya a nemző, a Fiú a
születő, és a Szentlélek a származó. Egylényegűek, egyenlők, egyképpen
mindenhatók és egyképpen örökkévalók: a mindenség egyetlen kezdete,
minden láthatónak és láthatatlannak, szelleminek és testinek a teremtője, aki
mindenható erejével az idők kezdetétől egyszerre a semmiből teremtette
mindkét alkotását: a szellemit és a testit, vagyis az angyalit és az evilágit; végül
pedig az embert, aki szellemből és testből mintegy közösen van megalkotva.
Az ördögöt ugyanis és a többi démont Isten természetüknél fogva jónak
teremtette, de aztán önmagukról lettek rosszakká. Az ember pedig az ördög
sugallatára vétkezett.
Ez a közös lényeg szerint oszthatatlan és a személyek sajátossága folytán
megkülönböztetett Szentháromság az emberi nemnek üdvösséges tanítást
adott, először Mózes, a szent próféták és más szolgái által, az idők nagyon jól
kitervelt rendje szerint.
801 Végül pedig a teljes Háromság közös műveként megtestesült Jézus Krisz-
tus, Isten Egyszülött Fia, a mindenkor Szűz Máriától a Szentlélek közreműkö-
désével fogantatva valóságos ember lett, értelmes lélekből és emberi testből
alkotva, egyetlen személy a két természetben; Ó a legkézzelfoghatóbban
mutatta meg az élet útját. Bár istensége szerint halhatatlan és szenvedésre
képtelen, Ugyanő maga azonban embersége szerint szenvedésre képes és
halandó lett, és az emberi nem üdvösségéért a keresztfán szenvedett és
meghalt, alászállott a poklokra, föltámadott a halottak közül, és fölment a
mennyekbe: de lélekben szállott ‫׳‬alá és testben támadott föl, és mindkettőben
egyenlőképpen ment föl a mennybe. El fog jönni a világ végén és ítélni fog
élőket és holtakat, és kinek-kinek meg fog fizetni cselekedetei szerint, az
elvetetteknek éppúgy, mint a választottaknak, akik mindannyian föl fognak
támadni a saját testükkel, amelyet most viselnek, hogy megkapják cselekedeteik
szerint - akár jók voltak ezek, akár rosszak - ez utóbbiak az ördöggel együtt az
örök büntetést, amazok pedig Krisztussal együtt az örök dicsőséget.
802 Egy pedig a hívek egyetemes Egyháza, amelyen kívül egyáltalán senki sem
üdvözül1, amelyben ugyanaz a pap és az ·áldozat, Jézus Krisztus, akinek restét
és vérér az Oltáriszentség a kenyér és a bor színe alatt valósággal tartalmazza,
miután Isten erejénél fogva átlényegült a kenyér testté, a bor pedig vérré, hogy
az egység titkának megvalósulásához mi magunk megkapjuk az övéből azt,
amit Ő megkapott a miénkből. És ezt a szentséget természetesen senki más
nem hozhatja létre, csak a pap, aki szabály szerint lett fölszentelve az Egyház
kulcsai szerint, amely kulcsokat maga Jézus Krisztus engedett át az apostolok-
nak és az ó utódaiknak.
A keresztség szentsége pedig, (amelyet a vízben szolgáltatunk ki Isten és az
oszthatatlan Háromság, vagyis az Atya, a Fiú és a Szentlélek segítségül
hívásával) mind a kisdedeknek, mind a felnőtteknek az egyházi forma szerint
bárki ‫־‬által szabályosan kiszolgáltatva az üdvösségre szolgál.

274
 III Ince: IV Lateráiu zsinat: A katolikus Ilit *800-802

És hogyha a keresztség fölvétele után valaki bűnbe esnék, ez mindig

helyrehozható az igaz bűnbánat által. Az örök boldogságra pedig nemcsak a
szüzek és az önmegtartóztatók méltók eljutni, hanem a házasok is, akik
mintaszerű hitükkel és )ócselekedeteikkel elnyerik Isten tetszését.

803-808: 2. fejezet. Joachim de Fiore tévtanítása

Joachim de Fiore ciszterci apát ( fi2 0 2 ) ‫ ״‬De unitate Trintlatif’ című elveszett művében
támadta Petrus Lombardus alább idézett művéből (Sententiae 1. 1. dist. 5) származó
szavait. Joachim három másik műve, a Concordia Non et Vetens Testamenti, az E.xpositio in
Apocalypsim és a Psaltenum dtcem cbordarum, amelyeket tanítványai egybeszerkesztve
Evangel-ium aeternum címen adtak ki és a világ három korszakáról szóló tanítást
tartalmazzák (ti. az Atya, a Fiú és a Szentlélek korszaka), később váltak gyanússá,
amikor a minorita Gerardus de Borgo San Donnino megírta Liber introductorius in
Evangélium aeternum című könyvét (1254), és Joachim könyveinek kiadásához csatolta
kommentárként. Párizsi teológusok kivonatoltak ebből a műből 31 tévtanítást 1254-
ben (DenCh 1,272—275). IV. Sándor pápa megelégedett annyival, hogy Ioachim
Concordia című művét a Liber introductonus-szal együtt elítélte (1255. október 23.).
Később a zsinat elítélte a pánzsi teológus, Almanch ül. Amalrich de Bene (Chartres
mellett) tévedéseit; amelyek felsorolása megtalálható: DenCh l,71k (no. 12); DuPlA 1/
I (1724) 126b-131b. Almanch többek között a következő téziseket képviselte:
1) Hogy Isten minden. 2) Hogy minden kereszténynek hinnie kell, hogy Krisztus-
nak egyik tagja, és senki sem üdvözölhet, aki ezt nem hiszi, hasonlóan ahhoz, mint aki
nem hiszi, hogy Krisztus megszületett és szenvedett, vagy más hittételeket kétségbe
von. 3) Hogy aki a szeretetben állhatatosan kitart, annak vétkeit nem róják fel.
Kiadva: DenCh 1,81 (no. 22) [*808] / MaC 22.982A-986D / HaC 7,17-19 / IX.
Gergely, Decretales, 1. I, tit. 1, c. 2 (Frdb 2,ók) / COeD3 231-233.

A Szentháromság
Elítéljük tehát és visszautasítjuk azt a könyvet vagy értekezést, amelyet 803
Joachim apát adott ki Petrus Lombardus mester ellen a Szentháromság egysé-
géról vagy lényegéről. Petrus Lombardust eretneknek és esztelennek nevezi
azért, mert Sententiae című művében azt mondja: ‫ ״‬Az Atya, a Fiú és a
Szentlélek valamiféle legmagasabb rendű dolog, amely sem nem nemző, sem
nem nemzett, sem nem származó.”
Ezért szerinte Lombardus nem annyira Háromságot, hanem négyességet
épített fel Istenben, ti. a három Személyt, és negyediknek azt a bizonyos közös
lényeget; és világosan kijelenti, hogy nincs olyan dolog, ami az Atya, a Fiú és a
Szentlélek lenne, és nincs ilyen lényeg sem, sem szubsztancia, sem természet:
ámbár tesz annyi engedményt, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyetlen
lényeg, egyetlen szubsztancia és egy természet.
Ezt az egységet azonban nem fogadja el igazinak és sajátosnak, hanem
mintegy gyűjtőnévnek vág}‫ ׳‬hasonlatnak veszi úgy, mint amikor sok emberről
azt mondjuk, hogy egy nép, és hogy a sok hívő az Egyház, olyan értelemben,
mint az ApCsel4,32-ben: ‫ ״‬A hívők sokasága egy szív és egy lélek volt” és 1 K0r
6,17-ben: ‫״‬Aki az Úrhoz ragaszkodik, egy lélek Ővele”, ugyancsak IKor 3,8-
bán: ‫ ״‬Aki ... ültet és aki öntöz, azok egyek.” Vagy Rám 12,5 -ben: ‫ ״‬Mindnyájan

275
*803-808 III. Ince: IV. Laterám zsinat: Ioachim de Fiore tévtanítása

egy test vagyunk Krisztusban.” Sőt a Királyok 3. könyvében 22,5-ben: ‫״‬Az én

népem és a te néped egy.” Ennek a véleményének a megalkotásához legfókép-
pen azt az igét hozza föl igazolásul, amit Krisztus a hívőkről mondott az
evangéliumban \Jn 17,22]·. ‫״‬Akarom Atyám, hogy egyek legyenek bennünk,
amint mi is egyek vagyunk ... hogy tökéletesen egyek legyenek.” Mert, mint
mondja, Krisztus hívei nem számszerűen egyek, azaz valami egyetlen dolog,
ami közös lenne mindegyiknél, hanem ilyen módon egyek, azaz egy Egyház,
éppen a katolikus hit egységének következtében, és végül is egy ország a
feloldhatatlan szereterben való egyesülés által, mint ahogyan János apostol
kánoni levelében olvashatjuk [1Jn 5,7] ‫״‬Hárman vannak, lak bizonyságot
tesznek a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek, és ez a három egy”, és
mindjárt hozzáteszi, hogy - mint egynéhány kódexben olvasható - ‫״‬hárman
vannak, kik bizonyságot tesznek a földön: a Lélek, a víz és a vér: és ez a három
egy” [1/ 5,8 ‫]״‬.
X0 4 Mi pedig a szent zsinat helybenhagyásával hisszük és valljuk Petrus Lom-
bardusszal együtt, hogy egy bizonyos legfőbb dolog van, amely föl foghatatlan
és kimondhatatlan ugyan, de igazában az Atya, a Fiú és a Szentlélek, egyszerre
három személy és egyenként véve bármelyik közülük. És ezért van Istenben
csakis Háromság, nem pedig négyesség, mivel a három személy bármelyike az
a bizonyos dolog, ti. az isteni szubsztancia, lényeg vagy természet, amely
egyedül az alapelve mindeneknek, és ezen az alapelven kívül más nincsen, nem
is lehet; és ez a bizonyos dolog nem nemző, sem nem nemzett, sem nem
származó, hanem az Atya az, aki nemz, és a Fiú az, aki születik, és a Szentlélek
az, aki származik: hogy a különbségtétel a személyek között legyen, és az
egység pedig a természetben.
805 Noha tehát ‫״‬másvalaki az Atya, másvalaki a Fiú, másvalaki a Szentlélek, de
mégsem másvalami”1, de az, ami az Atya, a Fiú és a Szentlélek, teljesen ugyan-
az, hogy az igaz és katolikus hit értelmében egylényegűnek higgyük létezésü-
két. Az Atya ugyanis öröktől fogva nemzi a Fiút, neki adván saját lényegét,
mint ahogy Ó maga tanúsítja: ‫ ״‬Amit az Atya adott nekem, az minden dolognál
nagyobb” \Jn 10,29].
Ám nem lehet azt mondani, hogy saját lényegének valamiféle részét adta
neki, más részét pedig önmagának megtartotta, minthogy az Atya lényege
oszthatatlan, hiszen teljesen egyszerű. De azt sem lehet mondani, hogy a
nemzés által az Atya a Fiúra ruházta saját lényegét, mintha úgy adta volna azt a
Fiúnak, hogy önmagának nem tartotta volna meg, mert hiszen ilyenképpen
megszűnt volna lényegnek lenni. Nyilvánvaló tehát, hogy a születés követkéz-
tében a Fiú minden csökkentés nélkül kapta meg az Atya lényegét és így az
Atya és a Fiú ugyanannak a lényegnek a birtokosa, és így ugyanaz a dolog az
Atya és a Fiú, és nem kevésbé a Szentlélek, aki mindkettőtől származik.
806 Amikor pedig az Igazság az ő híveiért így imádkozik az Atyához: azt
akarom, mondja - ‫״‬hogy ők is egyek legyenek bennünk, amiként mi is egyek
vagyunk” \Jn 17,22], ez a szó, hogy ‫״‬egy”, a hívek számára úgy fogható föl,

276
 III. Ince: IV Lateráni zsinat: Ioachim de Fiore tévtanitása *803*808

hogy a szeretet egységét értsük a kegyelemben, az isteni személyek számára

pedig úgy, hogy felfogjuk a természetben való azonosságnak az egységét, mint
ahogyan az Igazság ezt más helyen mondja: ‫ ״‬Legyetek ... tökéletesek, mint a π
mennyei Atyátok is tökéletes” [Mt 5,48], mintha kézzelfoghatóbban mondaná
azt, hogy ‫״‬legyetek tökéletesek” a kegyelmi tökéletességben úgy, ‫״‬amint a ti
mennyei Atyátok tökéletes” az Ó természetének a tökéletességében, mindkét-
tőnek megvan a maga módja: minthogy a Teremtő és a teremtmény között
nem lehet akkora hasonlóságot megjelölni, hogy egyúttal tudomásul ne
vennénk a közöttük létező nagyobb különbözőséget. Ha tehát valaki az
említett Joachim vélekedését vagy tanítását ebben a részében védelmezni vagy
helyeselni merészelné, azt mindenkinek cáfolnia kell, mint eretneket.
Emiatt azonban a maga Joachim által alapított fiorei monostort semmivel 807
sem akarjuk kisebbíteni: mert az ottani szervezet szabályszerű és a fegyelme
üdvösséges; leginkább pedig mivel maga Joachim minden írását1 nekünk
címeztette, hogy azokat az Apostoli Szék jóváhagyja vagy akár helyesbítse, és
íratott egy levelet, amelyet saját kezével aláírt, amelyben állhatatosan azt vallja,
hogy megtartja azt a hitet, amelyet az a római Egyház tart, amely az Úr
rendelése alapján az összes hívek anyja és tanítója.
Visszautasítjuk még és elítéljük az istentelen Almaricus \Almarich] egészen 808
helytelen tanítását, mert az ő gondolkodását a hazugság atyja annyira megvakí-
tóttá, hogy tanítása nem is annyira eretnek, mint inkább esztelen.

809: 3. fejezet. Az eretnekek (valdensek)

Kiadva: MaC 22.990A / HaC 7,22C / IX. Gergely, Decrelales, 1. V, tit. 7, c. 13, 6 . §
(Frdb 2,788) / COeD3 234k.
A missio canonica szükségessége
‫ ״‬Egyesek pedig a jámborság látszatával annak lényegét megtagadják” 809
(amint ezt az Apostol mondja): [vő. 2Tim 3,5], és felhatalmazást tulajdonítanak
maguknak az igehirdetésre; velük szemben ugyanaz az Apostol azt mondja:
‫״‬Hogyan hirdessék azok, akiket nem küldtek?” [Rom 10,1 5]. Ezért mindenki,
aki tiltott módon vagy megbízatás nélkül, az Apostoli Széktől vagy a hely
katolikus püspökétől kapott felhatalmazás hiányában, nyilvánosan vagy magán
körben az igehirdetés tisztét bitorolni merészeli [Veronai sóinál, *1184; *761], a
kiközösítés béklyójával legyen megkötözve, s hacsak a legrövidebb időn belül
nem tér észhez, sújtsa más megfelelő büntetés is.

810: 4. fejezet. A görögök gőgje a latinokkal szemben

Kiadva: MaC 22,989k / HaC 7,21-23 / IX. Gergely, Decretales, 1. III, tit. 42, c. 6
(Frdb 2,647k) / CoeD3 235k.

A latin Egyház *"Miségi rítusainak megvetése

Jóllehet a görögöket, akik napjainkban térnek vissza az Apostoli Szék iránti 810
engedelmességre, pártfogolni és tisztelni akarjuk, hiszen támogatjuk szokásai-

277
*810 III. Iuce: IV Lateráui zsinat: A görögök gőgje a latinokkal szemben

kát és szertartásaikat, amennyiben ezt az Úrral megtehetjük; mégsem akarunk

és nem is vagyunk kötelesek olyan dolgokat helyeselni, amelyek veszélyt
szülnek a lelkeknek, és csökkentik az Egyház megbecsülését. Miután ugyanis a
görög Egyház, egyes társaival és pártfogóival együtt, kivonta magát az Apostoli
Széknek kijáró engedelmesség alól, a görögök annyira utálni kezdték a
latinokat, hogy a többi között (amiket azok lejáratására gonoszul elkövettek),
ha valamikor latin papok az ő oltáraikon miseáldozatot mutattak be, ók maguk
nem akartak előbb áldozatot bemutatni, mintsem hogy az oltárokat lemosták:
mintha be lettek volna előzőleg szennyezve; a görögök azt is vakmerőén
megengedték maguknak, hogy a latinoktól megkeresztelteket ők maguk újrake-
Teszteljék, és mind a mai napig vannak - ahogy megtudnak - akik nem átallják
ezt megtenni.
Mivel ezt a nagy botrányt el akarjuk távolítani az Isten Egyházából, a szent
zsinat javaslatára szigorúan megparancsoljuk, hogy ilyen dolgokat a továbbiak-
bán ne merészeljenek tenni, hanem az engedelmesség fiatként alkalmazkodja-
nak anyjukhoz, a szentséges római Egyházhoz, hogy ‫״‬egy akol legyen és egy
pásztor” \Jn 10,16\.
Ha pedig valaki valami ilyesmit merészel tenni, a kiközösítés kardja sújtson
rá, és minden egyházi hivataltól és javadalomtól fosszák meg.

811: 5. fejezet: A pátriárkák méltósága

Kiadva: MaC 22,989-922 / HaC 7,23k / IX. Gergely, DecretaUs, 1. V, üt. 33, c. 23
(Frdb 2,866) / COeD3 236.

A Kómái S^ék primátusa

811 A pátriárkái székek ősi kiváltságait megújítjuk, és a szent egyetemes zsinat
helyeslésével megerősítjük, miszerint a római Egyház után, amely az Úr
rendelkezése szerint az összes egyéb egyházak fölötti rendes hatalom elsőbb-
ségét birtokolja mint az összes krisztushívó anyja és tanítója, a konstantinápo-
lyi az első, az alexandriai a második, az antiokhiai a harmadik, a jeruzsálemi a
negyedik helyet foglalja el.

812-814: 21. fejezet. A gyónás elvégzése, a gyónási titok megtartása a

pap részéről és a húsvéti áldozás
Kiadva: MaC 22.1007E-1010C / HaC 7,35k / IX. Gergely, DecretaUs, 1. V, üt. 38, c.
12 (Frdb 2,887) / COeD3 245.
Λ ς évenkénti gyónás és húsvéti s^entáldo^ásparancsa
812 Mindkét nemből való minden hívő, miután a megkülönböztetni tudás
éveihez elérkezett, legalább egyszer egy évben minden bűnét egyedül és
becsületesen gyónja meg saját papjának, és a rá kiszabott elégtételt (penitencia)
törekedjék erői szerint elvégezni, majd vegye magához tisztelettel legalább
Húsvétkor az Oltáriszentséget, hacsak esetleg úgy nem ítélte saját papjának a
tanácsára, hogy valami ésszerű okból egy időre annak vételétől tartózkodni

278
 III. Ince: IV. Laterám zsinat: Gyónás és áldozás *812 ‫־‬814

kell: máskülönben mind életében tartsák távol a templomba való belépéstől,

mind halálában nélkülözze a keresztény temetést. Ezért ezt az üdvös íntézke-
dést gyakran tegyék közhírré a templomokban, nehogy valaki a tudatlanság
vakságával mint indokolt felmentéssel takaródzék. Ha pedig valaki idegen
papnak akarná jogos okból meggyónni bűneit, előbb kérjen engedélyt és kapja
is meg saját papjától, minthogy másképpen amaz nem oldozhatja vagy kötheti
meg ót.
A gyóntató kötelezettségei
A pap pedig legyen megfontolt és óvatos, hogy tapasztalt orvos módjára 813
öntsön bort és olajat [1 ó. L k 10,34] a sérült sebeibe; gondosan kutassa ki mind
a bűnösnek, mind a bűnnek a körülményeit, hogy azokból okosan megértse,
milyen tanácsot kell neki adnia és miféle orvosságot kell alkalmaznia, a beteg
meggyógyításánál felhasználva különböző tapasztalatait.
Minden módon őrizkedjék attól, hogy szóval vagy jellel vagy bármely más 814
módon valahogyan kiadja a bűnöst: de ha okosabb tanácsra van szüksége, azt a
személy kilétének felfedése nélkül óvatosan tudakolja meg, mert aki a bűnbá-
nati bírói vizsgálat során neki elárult bűnt felfedni merészeli, arról azt
határozzuk, hogy nemcsak a papi szolgálatból kell elmozdítani, hanem még be
is kell zárni egy szigorú monostorba, hogy ott örökös bűnbánatot tartson.

815: 22. fejezet. Hogy a betegek inkább a telkükről gondoskodjanak,

mint a testükről
Elsősorban azokról a nemi aktusokról tárgyal, melyeket lelki betegségek gyógyítására
ajánlottak. így pl. Claudius Galenus, De venereis {Opera omnia, kiadja. K.G. Kühn, vol. 5
[Leipzig 1823J 912k); De Ions affectis V 5 (uo. vol. 8 [1824] 417k). Vö. Thomas yorki
érsek dicsérete (fi 114) a Gesta S. Anselmt-ben {Acta Sanctorum, április, vol. 2 [Antwer-
pen 1675] 949aC, h jegyzet) és Eadmer, História Kovorum (PL 159,483CD, lábjegyzet).
Kiadva: MaC 22,1011 A / HaC 7,38C / IX. Gergely, Decretales, 1. V, tit. 38, c. 13
(Frdb 2,888) / COeD3 246.
A nem megengedett eszközök az egészség helyreállítására
... Mivel pedig a lélek sokkal értékesebb a testnél, kiközösítéssel való 815
fenyegetés terhe alatt megtiltjuk, hogy egy orvos a testi egészség érdekében
valami olyat tanácsoljon betegének, amely a lélek vesztére válik.

816: 41. fejezet. A jóhiszeműség követelménye az elbirtoklásban

Kiadva: MaC 22,1027AB / HaC 7,50C / IX. Gergely, Decretales, 1. II, üt. 26, c. 20
(Frdb 2,393) / COeD3 253.
A z elbirtokláshoz megkívántjóhiszeműség
Mivel ‫״‬minden, ami nem hitből van, az bűn” [Rám 14j>3\, zsinati ítéletünk- 816
kel úgy határozunk, hogy jóhiszeműség nélkül egyetlen, akár kánoni, akár
polgári elbirtoklás ne legyen érvényes, minthogy általánosságban minden
rendelkezést és szokást korlátozni kell, amelyet halálos bűn nélkül nem lehet

279
*816 III. Iuce: IV. Lateráiu zsinat: A jóhiszeműség követelménye az elbirtoklásban

megtartani. Ezért szükséges, hogy aki elbirtoklással szerez, annak egyetlen

pillanatra se legyen tudomása arról, hogy idegen dologról (a máséról) van szó.

817: 51. fejezet: A titkos házasságkötések tilalma

Kiadva: MaC 22.1038DE / HaC 7,58B / IX. Gergely, Decretales, 1. IV, tit. 3, c. 3
(Frdb 2,680) / COeD3 258.
A titkos házasságok tilalma
817 Ragaszkodva elődeink nyomdokaihoz, teljességgel meg akarjuk akadályozni
a titkos házasságokat; azt meg is tiltjuk, hogy egy pap ilyenekben közreműköd-
ni merészeljen. Ezért elrendeljük, hogy némely vidék sajátos szokásait általáno-
san más vidékekre is ki kell terjeszteni, hogy amikor házasságot készülnek
kötni, a papok a templomokban nyilvánosan jelentsék be, s előre határozzanak
meg egy alkalmas határidőt, hogy azon belül, aki akarja és jó oka van rá,
törvényes akadályt vessen ellen. Ugyanúgy maguk a papok is nyomozzák ki,
vajon valamilyen akadály útjában áll-e a házasságnak.

818-819: 62. fejezet. A szentek ereklyéi

Kiadva: MaC 22.1049AB / HaC 7.65AB / IX. Gergely, Decretales, 1. III, tit. 45, c. 2;
V, 38, 14 (Frdb 2,650 889) / COeD3 263k.
A z ereklyékkel való tiszteletlen bánásmód
818 Minthogy az a tény, hogy egyesek a szentek ereklyéit áruba bocsátják, és
azokat itt-ott mutogatják, a keresztény vallásnak nagyon gyakran nagy kárára
van - nehogy a jövőben is kárára legyen - a jelen rendelettel úgy intézkedünk,
hogy mostantól kezdve az ősi ereklyéket a tartóból kivéve semmiképpen ne
mutassák meg és ne bocsássák áruba. Az újonnan megtaláltakat pedig senki ne
merje nyilvános tiszteletben részesíteni, csak ha előbb a római pápa tekintélye
ezeket jóváhagyta. Az elöljárók pedig a továbbiakban ne engedjék meg, hogy
azokat, akik templomaikba mennek tiszteletadás végett, hitvány hamisítvá-
nyokkal vagy hamis tanúsítványokkal becsapják, amint ez a legtöbb helyen
pénzszerzés céljából meg is szokott történni.
Visszaélés a búcsúk engedélyezésében
819 ... Mivel a minden különbségtételt nélkülöző és szükségtelen búcsúk miatt,
amelyeket pedig az egyházközségek elöljárói nem átallnak kitalálni, az Egyház
kulcsait is megvetik, és a bűnbánati elégtétel is erejét veszti, elrendeljük, hogy
amikor felszentelnek egy bazilikát, egy éven túlra ne terjesszék ki a búcsút..., és
azután a felszentelés évfordulójának az idején a kirótt penitenciából engedélye-
zett engedmény a negyven napot ne haladja meg. Elrendeljük, hogy a napok
ezen számának is a búcsúlevelek szabjanak mértéket, amelyek a különböző
ügyekben csak néhányszor vannak megengedve, minthogy a római pápa, aki a
hatalom teljességét birtokolja, az ilyen ügyekben ehhez a mérséklő eszközhöz
szokta magát tartani.

280
 III. Ince: IV Lateráiu zsinat: Λ siinónia *820

820: 63. fejezet. A simónia

Kiadva: MaC 22.1051BC / HaC 7.66B-67A / IX. Gergely, DecrttaUs, L V, üt. 3,c. 39
(Frdb 2,765) / COeD3 264.

...A legtöbb vidéken és igen sok személy részéről, akik mintha galambot 820
árusítanának a templomban, becstelen és gonosz követelések és zsarolások
történnek a püspökszentelések, az apát megáldások és az egyházi rendek
felvétele fejében, és meg van állapítva, mennyit kell ennek vagy annak, vagy
mennyit kell egyiknek vagy a másiknak kifizetni. És ami még ennél is
elítélendőbb, egyesek az ilyen becstelenséget és gonoszságot azzal törekszenek
kivédeni, hogy ez a szokás már hosszú ideje dívik. Azt akarjuk tehát, hogy
eltöröltessék ez a nagy visszaélés; ezért ezt a szokást, amelyet inkább
megrontásnak kell mondani, teljességgel rossznak nyilvánítjuk: szilárdan kiköt-
jük, hogy az egyházi hivatalokért, - akár a ráruházáskor, akár utána, senki
semmilyen ürüggyel se merészeljen bármit is erőszakkal követelni vagy
kicsikarni. Egyébként az is, aki elfogadott, az is, aki adott ilyen teljességgel
elátkozott pénzt, ítéltessék el Giezivel [1 0 . 2Kir 5,20-27] és Simonnal [tv.
ApCsel 8,9-24].

III. HONORIUS,
1216. július 18. —1227. március 18.

822: A ‫״‬Perniciosus valde” levél Olaf uppsalai érseknek, 1220. de-

cember 13.
Kiadva: IX Gergely, DecrttaUs, 1. III, üt. 41, c. 13 (Frdb 2,643) - R/g.: PoR 6441.

A borral elegyített víz a szentmiseáldozatban

Amint hallottuk, igen veszedelmes visszaélés vert gyökeret a ti vidéketeken, 822
hogy ti. vízből nagyobb mennyiséget használnak fel az ‫׳‬áldozatbemutatásnál,
mint borból: noha az egész Egyház ésszerű szokása szerint többet kell abban
felhasználni borból, mint vízből. Ezért, testvérem, apostoli írásunkkal megpa-
rancsoljuk neked, hogy a kérdéses dolgot tovább már ne tedd, és ne is tűrd el,
hogy a tartományodban ilyen megtörténjék.

IX. GERGELY,
1227. március 19. - 1241. augusztus 22.

824: Az ‫״‬Ab Aegyptiis argentea” levél a párizsi teológusoknak, 1228.

július 7.
Néhány korábbi kiadásban csonka szöveg található, mely a ‫ ״‬Tacti doíore" szavakkal
kezdődik.
Kiadva: DenCh 1,114-116 (no. 59) / L. Auvray, Les regslres de Grégoire IX, vol. I
(Paris 1896) 117-120 (no. 203). - Reg.: PoR 8231; Auvray, ld. fentebb.

281
*824 IX. Gergely: Levél a párizsi teológusoknak

Λ teológiai kifejezések és hagyomány megtartása

824 ... A teológiailag képzett értelemnek megvan az a képessége, hogy mintegy
férfiként, bármely tehetséget kormányozzon, és mintegy lélekként uralmat
gyakoroljon a test fölött és azt a helyes útra irányítsa, nehogy eltévelyedjen. ...
Való igaz, belül szíven ütött minket a fájdalom [ív. Tér 6,6], és az üröm
keserűségével vagyunk eltelve [w. Siral 3,1 5], hogy ... egyesek nálatok ... ‫״‬az
Atyáktól felállított határköveket” [Péld 22J8] igyekeznek profán újításokkal
elmozdítani; ti. a Szentírásnak az értelmét a szent atyák magyarázataikban
biztos határkövekkel határolták körül, amelyeket áthágni nemcsak vakmerő
dolog, de istentelen is; egyesek ezt az értelmezést a természet dolgairól szóló
bölcseleti tanítás felé hajlítják el, a tudásuk fitogtatására, nem pedig a hallgatók
valamilyen előrehaladása érdekében úgy, hogy így nem Isten által tanítottaknak
avagy Istenről beszélőknek látszanak, hanem inkább Istenről képzelódöknek.
Mert a teológiát a szentek jóváhagyott hagyományai szerint kell előadni, és
nem földies fegyverekkel, hanem ‫ ״‬isteni erejűekkel” kell ‫״‬lerontani minden
magaslatot, amely Isten megismerése elé akadályként tornyosul, és (így kell) a
Krisztus iránti engedelmesség foglyává tenni minden értelmet” [2K0r 10,4k\.
ám amazok különböző, Egyháztól idegen tanításoktól félrevezetve [ív. Zsid
13,9] a fejet farokká teszik [vő. MTörv 28,13,44] és kényszerítik a királynőt, hogy
szolgáljon a cselédnek, ti. földi tanítással a természetnek tulajdonítják az égit,
amely a kegyelemből fakad.
Valóban, a természeti dolgok tudományával a kelleténél többet foglalkoz-
ván, a világ erőtlen és esendő elemeihez ... visszatérve és újból nekik szolgálva
[vő. Gál 4,9], mint gyengék Krisztus ügyében ‫ ״‬tejjel, (és) nem szilárd étellel”
táplálkoznak [vő. Zsid 5,12k], és úgy látszik, egyáltalán nem erősítették
kegyelemmel a szívüket [w. Zsid 13,9]·, emiatt ‫ ״‬az ingyen kapott dolgoktól
megfosztva és a saját természetes dolgaikban megsebesítve”1, nem idézik
emlékezetükbe az Apostol intelmét...: ‫ ״‬Kerüld a világias, üres fecsegést, az
áltudomány ellenvetéseit. Némelyek ezt átvették, és el is tévelyedtek a hittől”
[ITim 6JOk]. ...
És amíg a hitet igyekeznek a kelleténél jobban természetes észérvekkel
alátámasztani, nemde azt valami módon haszontalanná és hiábavalóvá teszik?
Mert ‫״‬annak a hímek nincs érdeme, amelyiknek az emberi ész tapasztalatot
szolgáltat”2. Végül is az értelmes természet hisz; de a hit a saját erejénél fogva,
kegyelmi belátással fogja fel a hívés tárgyait; a hit merészen és keményen
behatol oda, ahová a természetes értelem nem képes elérni.

825: A ‫״‬Consultationi tuae” levél a bari érseknek, 1231. november 12.

Kiadva: IX. Gergely, Decretales, 1. I, üt. 11, c. 16 (Frdb 2,124) / BarAE, az 1231.
évhez no. 30. - Reg.: PoR 8832.

282
 IX. Gergely: Levél a bari érseknek *825

A felszentelésben k a p o tt szentségijeg y
Tanácskérésedre oly módon felelünk, hogy azok, akik a megszabott időkön 825
kívül vették fel a szent rendeket, kétséget kizáróan megkapták a szentségi jelet.
Ókét az ilyen törvényszegés miatt, miután először megfelelő bűnbánattartást
kell rájuk kiróni, azért megtarthatod, hogy felvett rendjeikben szolgáljanak.

826: A ‫״‬Presbyter et diaconus” levél Olaf lundi püspöknek, 1232. de-

cember 9.
Kiadta: IX. Gergely, Decretales, 1. I, tit. 16, c. 3 (Frdb 2,135). - Reg.: PoR 9056;
Auvray, *824 i.m. 581, no. 988.
A felszentelés anyaga ésformája
Amikor az áldozópapot és a diakónust felszentelik, testi érintés révén fo- 826
gadják a kézráfételt az apostolok által bevezetett szertartás szerint [vő. ITim
4,14; 5,22; 2Tim 1,6; ApCsel 6,6]‫׳‬, ha ezt elmulasztották, nem kell (a szentelést
teljesen) megismételni, hanem az ilyen rendek kiszolgáltatására meghatározott
időben óvatosan pótolni kell, amit tévedésből származóan mellőztek. A ke-
zeket azonban fel kell emelni, mikor az imádság árad a felszentelendő feje fölé.

827: A ‫״‬Si condiciones” töredékes rendelet, 1227 és 34 közön.

Kiadva: IX. Gergely, Decretales, 1. IV, tit. 5, c. 7 (Frdb 2,684) / MaC 23.141A (= 104.
töredék). - R/§.: PoR 9664.
A feltételhez kötött házasság ériénytelensége
Ha a házasság lényege ellen szóló feltételeket illesztenek be, mondjuk, ha az 827
egyik azt mondja a másiknak: ‫״‬házasodom veled, ha a gyermeknemzést elke-
rülöd”, vagy: ‫ ״‬amíg nem találok mást, aki tisztségekben vagy vagyoni tekintet-
ben méltóbb”, vagy: ‫״‬ha ráadod magad az üzletszerű kéjelgésre”: a házassági
szerződésnek nincs hatálya, jogilag bármennyire is kedvezményezett; a házas-
ságban más hozzáfűzött feltételeket viszont, ha becstelenek vagy lehetetlenek,
mivel a házasság előnyt élvez, úgy kell tekinteni, mintha nem is tették volna
hozzá.

828: A ‫״‬Naviganti vei” levél R. testvérnek, 1227 és 1234 között

Kiadva: IX. Gergely, Decretales, 1. V, tit. 19, c. 19 (Frdb 2,816) / MaC 23,131E-132A (=
69. töredék). - Reg.: PoR 9678.
A kamatszedés
Aki hajózónak vagy vásárba menőnek meghatározott mennyiségű pénzt ad 828
kölcsön azért, mert veszélyt vállal magára, nem számít uzsorásnak, ha valamit a
kölcsönadott pénzen felül is majd visszakap.
Az sem, aki tíz szoliduszt ad, hogy más időben ugyanannyi mennyiségű
gabonát, bort és olajat adjanak vissza: ezek, bár akkor többet érnek, az, hogy
vajon a teljesítés idején többet vagy kevesebbet fognak érni, valószínűleg

283
*82« IX. Gergely: Levél R. testvérnek

kétséges: ezért nem kell uzsorásnak tekinteni. E kétség annak is mentségül

szolgál, aki posztóárut, gabonát, bort, olajat vagy más portékákat ad el, hogy
akkori értéküknél többet kapjon ugyanezekért meghatározott határidőben, ha
azokat a szerződéskötés idején nem volt szándéka eladni.

829: A ‫״‬Cum sicut ex” levél Sigurdus trondheimi (Norvégia) érseknek,

1241. július 8.
Kiadva: BarAE az 1241. évhez no. 42 / Chr.CA. Lángé -C.R. Unger, Diplomatarium
Norvégiám 1/1 (Chrisüania 1847) 21, no. 26. - Reg: PoR 11048.

A keresésig anyaga
829 Amint jelentésedből megtudtuk, néha vízhiány miatt megtörténik, hogy
országodban a kisdedeket árpasörrel keresztelik: a jelen írásunk értelmében azt
feleljük neked, hogy mivel az evangéliumi tanítás szerint vízből és Szentlélek*
bői kell újjászületni [rö. Jn 3,5], nem számíthatók szabályosan m egkereszteltek-
nek, akiket sörben keresztelnek meg.

IV. INCE, 1243. június 25. 1245 ‫ ־‬. július 17.

XIII. EGYETEMES ZSINAT

I. Lyoni zsinat,
1245. június 28. —július 17.
Eltekintve a június 26-1 előkészítő üléstől, ez a zsinat három ünnepélyes ülésen (június
28., július 5. és 17.) zajlott le. Rendeleteket alkotott II. Frigyes császár ellen, a szaracé-
nők ellen és a Szentföld visszaszerzéséért, de dogmatikus határozatokat nem hozott.
830-839: A ‫״‬Sub catholicae professione” levél a tusculumi püspökhöz,
aki az Apostoli Szék követe a görögöknél, 1254. március 6.
Kiadva: CollLac 2446C-448C / BullTau 3,581 a-583a / BullLux l,100b-101b /
BullCocq 3/1,340b—341b / MaC 23.579D-582C. - Reg: PoR 15265; E. Berger, Les
regstres d’htnocent Π'' 3 (Pans 1897) 381, 7 no. 338.

Szertartások és tanítások, ámeneket erősen a görögök lelkére kell kötni

830 3. § (másutt 4. §) 1. Ezen dolgokkal kapcsolatban fontolgatásunk abban
álla-podott meg, hogy az ugyanabban az országban élő görögök a keresztelés-
nél történő megkenésekben a római Egyház szokását kövessék és tartsák m eg
2 . Azt a szertartást vagy szokást, amely állítólag náluk dívik, hogy megkenik
a keresztelendök egész testét, ha botrány nélkül nem lehet eltörölni vagy
megszüntetni, meg kell tűmi, mivel akár megtartják, akár nem, a keresztség
hatékonysága vagy hatása szempontjából nem sokat számít.
3. Az sem számít, vajon hideg vagy meleg vízben keresztelnek, mivel
állítólag határozottan erősítik, hogy a keresztségnek mindkettőben egyenlő
ereje és hatása van.

284
 IV. Ince: Levél a niscuhtmi püspökhöz * 8 3 0 -8 3 9

4. (5. §) De csak egyedül a püspökök jelöljék meg homlokukon kozmával a 831

megkeresztelteket, mivel ezt a megkenést csak a püspököknek szabad kiszól-
gáltatni. Mivel azt olvassuk, hogy egyedül az apostolok - akiknek a szerepét
töltik be a püspökök - adták a Szendéiket, kézrátétellel, amelyet a bérmálás
avagy a homlok kozmával való megkenése fejez ki. [jó. ApCsel 8,14-25]
5. A püspökök a saját egyházaikban, az Utolsó Vacsora napján egyedül is
elkészíthetik a krizmát az egyházi formaságok szerint, éspedig balzsamból és
olajfák olajából. Mert a Szentlélek mint ajándék, a krizmával való megkenés-
ben adatik. És végül azt is olvassuk, hogy a galamb, amely magár a Lelket jel-
képezi, olajfa ágat vitt vissza a bárkába. De ha ebben a dologban a görögök
inkább a saját ősi szertartásukat akarják megőrizni, ti. hogy a pátriárka az
alája rendelt érsekekkel és püspökökkel együtt, és az érsekek az alájuk rendelt
püspökökkel együtt készítik el a krizmát, az ilyen szokásukban támogatni kell
őket.
6 . A papok vagy a gyóntatóatyák ne csak megkenjenek bűnbánati elégtétel 832
helyett valakit valamilyen kenettel.
7. A betegeknek pedig Jakab apostol szava szerint [jó. Jak 5,14k\ szolgáltas- 833
sák ki az utolsó kenetet.
8 . (6 . §) Továbbá, az oltár áldozatában, a víz hozzáadásánál - akár hideg, 834
akár meleg vagy langyos - a görögök, ha akarják, kövessék saját szokásukat,
csak higgyék és vallják, hogy megőrizve a szabályos formát, mindkettőt
egyenlően fel lehet használni.
9. De az Oltáriszentséget, amely az Utolsó Vacsora napján lett átváltoztat-
va, ne őrizzék egészen egy évig, ürügyül használva a betegeket, hogy ti. abból
áldoztassák meg őket. Legyen szabad mégis nekik, éppen a betegek érdekében,
Krisztus Testét elkészíteni, és tizenöt napon át, de nem hosszabb időtartamig,
őrizni; nehogy hosszantartó őrzése folytán netán megváltozzanak a színek, és a
magunkhoz vételre alkalmatlanná váljanak: jóllehet valódisága és hatékonysága
mindig teljesen ugyanaz marad, és soha semmilyen hosszú időtartam vagy az
idő változékonysága miatt nem veszít erejéből.
18. (14. §) Nem szabad kételkedni abban, hogy a paráznaság, amelyet egy 835
szabad állapotú férfi követ el egy szabadállapotú nővel, halálos bűn; minthogy
az Apostol azt állítja, hogy mind a paráznák, mind a házasságtörők, távol
vannak Isten országától [jó. 1K0r6,9k\.
19. (15. §) Ezekkel kapcsolatban még azt akarjuk és kifejezetten megparan- 836
csoljuk, hogy a görög püspökök a római Egyház szokása szerint a továbbiak-
bán hét egyházi rendet szolgáltassanak ki, mivel állítólag eleddig a szentelen-
dókét illetően hármat a kisebb rendek közül elhanyagoltak vagy mellőztek.
Mégis azokat, akiket már így felszenteltek, szerfölött nagy létszámuk miatt az
így felvett rendekben kell eltűrni.
20. (16. §) Mivel pedig az Apostol szerint az asszony a férj halálával felsza- 837
badul ennek törvénye alól, és lehetősége van szabadon férjhez menni, akihez
akar, de csak az Úrban [jó. Rom 7,2; 1K0r 7,39], ezért a görögök egyáltalán ne

285
*830-839 IV. Ince: Levél a tusculumi püspökhöz

rosszallják a második és a harmadik, és további házasságokat sem, és ne is

ítéljék el, hanem inkább hagyják jóvá azokat olyan személyek között, akik
egyébként megengedetten köthetnek egymással házasságot.
2 1. A [bá~astárs életében] másodszor házasulókat viszont a papok semmtkép-
pen ne áldják meg.
838 [A~ elhunytak sorsa] 23. (18. §) Végül mivel az Igazság az evangéliumban azt
mondja, hogy ‫ ״‬H a valaki a Szentlélek ellen káromlást mond, annak ez meg
nem bocsáttatik sem ezen a világon, sem a jövendőben” [Mt 12,32], ebből
megérthető, hogy bizonyos bűnök a jelenben, másféle bűnök pedig az
eljövendő világban kapnak feloldozást, - amint az Apostol pedig azt mondja,
hogy ‫ ״‬kinek-kinek a műve a tűz által fog megnyilvánulni” és, hogy ‫ ״‬akinek a
munkája elhamvad, az kárt vall, ó maga azonban üdvözül, de úgy, hogy
mintegy tűz által” [1K0r 3,13—15], és mivel maguk a görögök is tartják azt a
valódi és kétségen kívüli hitet és m eggyőződést, hogy a haláluk után megtisz-
tulnak, és az Egyház könyörgéseivel megsegíthető azoknak a lelke, akik a
bűnbánatban részesedtek, de a penitencia nincs végrehajtva, vagy akik halálos
bűn nélkül, de mégiscsak bocsánatos, vagy kisebb bűnökkel távoznak a földről:
mi, - mivel (a görögök) azt mondják, hogy az ilyesféle tisztulásnak a helyét
számukra tudósaik biztos és sajádagos elnevezéssel nem említik - a szent atyák
hagyományai és tekintélye alapján azt a helyet purgatónumnak nevezve azt
akarjuk, hogy ezentúl náluk is így hívják. M ert ebben az átmenetileg tartó
tűzben tisztulnak m eg bizonyos vétkek, nem ugyan a gonoszságok vagy a
főbűnök, amelyek korábban nem nyertek bocsánatot a bűnbánat által, hanem
azok a kisebb bűnök, amelyek a halál után is terhelnek, ha még az életben
föloldozást is nyertek.
839 24. (19. §) H a pedig valaki bűnbánat nélkül hal meg halálos bűnben, az ilyen
kétségkívül az örök kárhozat állandóan égő füzeiben kínlódik.
25. (20. §) A kisdedek lelkei pedig a keresztség fürdője után, de a felnőtteké
is, ha a szeretet állapotában halnak meg úgy, hogy sem a bűn miatt, sem az érte
való elégtétel miatt nincs tartozásuk, azonnal átsietnek az örök hazába.IV
.

IV. SÁNDOR, 1254. december 12. 1261 ‫ ־‬. május 25.

840-844: A ‫״‬Romanus Pontifex de summi” rendelkezés,
1256. október 5.
Mikor viszály támadt a tanítás !ogát illetően a párizsi egyetem és az akkor fellendülő
kolduló rendek között (OP, OFM), Guilelmus de Sancto Ámoré egy 1255-ben kiadott
értekezésében (De pemulis noussimorum temporum) élesen támadta a kolduló rendek
életmódját. Ezt a tanulmányt ítélte el a fenti pápai rendelkezés. Vö. ‫ ״‬Veri soü/\ XII.
Lajos francia királynak írott levél, kelt: 1256. október 17; ‫״‬Non stne multié' levél
Franciaország és Burgundia stb. püspökeinek, 1256. október 19.; ,Qutdam Scnpturae"
levél a tours-1 , rouem és pánzsi püspöknek, 1256. október 21., és másutt is (DenCh
1,333-338 353 = 289-292 no. 308; vö. PoR 16585 16589k 16808).
Kiadva: DenCh 1,331-333 (no. 288) / BullTau 3,645b-646a. - Reg.: PoR 16565.

286
 IV Sándor: Rendelkezés: Guilelnnis de Sancto Ainore tévedései *840‫־‬844

Guilelmus de Sancto Ámort tévedései a kolduló rendekről

Miután a megbízottak [Guilelmus köny1ét\ gondosan átolvasták, s buzgón és 840
pontosan megvizsgálták, nekünk erről teljes körű jelentést tettek; így tehát úgy
tapasztaljuk, hogy az a könyv nyilvánvalóan egynéhány helytelen és kivetni való
dolgot tartalmaz:
a római pápa és püspöktársai hatalma és tekintélye ellen,
és néhányat azok ellen, akik Istenért a legszűkösebb szegénységben koldul- 841
nak, felülkerekedve a világon, s annak javain önkéntes nincstelenségükkel;
másokat pedig azok ellen, akik a lelkek üdve iránti buzgósságtól égve, és a 842
szent tudományokat ápolva Isten Egyházában nagyfokú szellemi elóhaladás
kimunkálását végzik, és amit tesznek ott, az nagyon gyümölcsöző;
némelyeket pedig a szegény avagy kolduló szerzetesek üdvös állapota ellen, #43
amilyenek szeretett fiaink, a Prédikáló Testvérek (domonkosok) és a Kisebb
Testvérek (ferencesek), akik a lélek erejével, maguk mögött hagyva a világot az
ő gazdagságával együtt, teljes erejükből egyedül az égi hazára áhítoznak;
s nemkülönben több más összeegyeztethetetlen dolgot, amelyek bizony
rászolgálnak a cáfolatra és az örökös megszégyenítésre.
Mivel ugyanez a könyv nagy megbotránkoztatás előidézőjének és sok zavar 844
forrásának is mutatkozott, és a lelkek kárára is vezetett, midőn visszatartotta a
szokott áldozatosságtól és a szokásos alamizsnaadástól és a megtéréstől,
valamint a szerzetbe való belépéstől a híveket - mi ezt a könyvet, amely így
kezdődik: ‫ ״‬Ecce videntes clamabunt foris‫ ״‬, és amelyet címe szerint ‫ ״‬Tractatus
breris de periculis novissimorum temporum"-nak neveznek, mint igaztalant, bűnöst
és átkosat a benne leírt helytelen, hamis és istentelen fejtegetésekkel és
tanításokkal együtt, testvéreink tanácsára apostoli tekintéllyel elvetjük és
örökre elítéljük. ...

IV. ORBÁN, 1261. augusztus 29. - 1264. október 2.

846-847: A ‫״‬Transiturus de hoc mundo” bulla, 1264. augusztus 11.

Ez az Egyház összes elöljáróihoz intézett rendelkezés vezette be Knsztus Legszentebb
Testének az ünnepét (Űrnapja).
Kiadva: BullTau 3,705b-706b / BullCocq 3/1,415 / MaC 23.1077B-1078D / teljes
terjedelmében idézi a ‫״‬Sí Dormnuni' konstituciójában V. Kelemen (Constitutiones, 1. III,
tit. 16, c. 1; Frdb 2,1175k). - Reg.: PoR 18998.

A Krisztusra emlékeztető Oltánszentség

Ennek a szentségnek a szerzésekor Ó maga mondta az apostoloknak: ‫ ״‬Ezt 846
tegyétek az én emlékezetemre” [Lk 22,19\, hogy ez a magasztos és tiszteletre-
méltó szentség kiváló és jeles emlékjele legyen számunkra rendkívüli szereteté-
nek, amellyel minket szeretett. Csodálatos emlékjel, mondom ..., amelyben
megújultak a jelek, és a csodák változadanul megvannak ..., amelyben megvan
minden gyönyörűség ...» amelyben mindenképpen elnyerjük az életre és az

287
*846-847 IV O rbán: Bulla: ‫ ״‬Transimrus de hoc immdo”

üdvösségre szóló támogatást. Ez megváltó ... emlékjel, amelyben átgondoljuk

megváltásunk hálára serkentő emlékezetét, amely visszatart minket a rossztól,
és megerősít a jóban, és előre jutunk az erények és a kegyelmek gyarapodásá-
bán; ebben az emlékjelben valóban előrehaladunk magának az Üdvözítőnek a
testi jelenléte révén.
Mert más dolgokat is, amelyekről megemlékezünk, szellemünkkel és értei-
műnkkel átfogunk, de emiatt nem nyerjük el azok valóságos jelenlétét. Ebben a
Krisztusról való szentségi megemlékezésben pedig Jézus Krisztus, más külső
formában ugyan, de jelen van, és a saját lényegében velünk van. Menny-
bemenetele előtt ugyanis azt mondta az apostoloknak és azok követőinek:
‫ ״‬íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig” [Mt 28,20], megerősít-
ve őket jóságos ígéretével, hogy itt marad, és velük van testi jelenlétével is.

Λ ~ Oltáns^entség mint a lélek tápláléka

847 ... Az ajándékozás minden teljességét felülmúlva, a szeretet minden módját
meghaladva önmagát adta táplálékul. O példátlan és csodálandó bőkezűség,
ahol az ajándékozó jön ajándékul, és amit ad, az teljességgel ugyanaz, mint aki
adja! ... Tehát táplálékul adta önmagát nekünk, hogy - mivel az ember a halál
miatt összeroskadr - az eledel által ismét fölemelkedjék az életre. ... ízlelés se-
besítette meg, és ízlelés gyógyította meg. Lásd, hogy ahonnan a seb keletkezett,
onnan jött az orvosság is, és ahonnan a halál előlopódzott, onnan jött az élet.
Amarról az ízlelésről meg van mondva: ‫״‬Amelyik napon eszel belőle, halállal
fogsz meghalni” [Tér 2,17]; erről pedig azt olvassuk: ‫״‬Ha valaki eszik ebből a
kenyérből, örökké élni fog” [Jn 6,52\. ... Illő bőkezűség és találó cselekedet,
hogy az Isten örök Igéje, aki az eszes teremtmény étele és felüdülése, amikor
testté lett, az eszes teremtmény testének és húsának, azaz magának az em-
bernek ételül adta magát. ... Ezt a kenyeret magunkhoz vesszük, de valóságo-
san nem emésztjük meg; megesszük, de nem változik át, mivel egyáltalán nem
alakul át azzá, aki megeszi, hanem, ha méltón fogadják be, a befogadó hozzá
formálódik.

IV. KELEMEN, 1265. február 5. - 1268. november 29.

849: A ‫״‬Quanto sincerius” levél Maurinus narbonne-i érseknek, 1267.

október 28.
Kiadva: DenCh 1 470 (no. 417; vö. Maurinus válasza uo., no. 418) / E, Martene,
Thesaurus novus anecdotorum 2 (Paris 1717) 536E—537B (no. 549). —Reg.: PoR 20154.

Krisztus valóságosjelenléte a~ Oltáris~enlségben

849 [Eljutott honánk annak a híre, hogy te ...] azt mondtad, a mi Urunk Jézus
Krisztus legszentebb teste lényegileg nincs az oltáron, csak úgy, mint a jelzett
dolog a jel alatt, és hozzátetted, hogy ez gyakori vélemény Párizsban. Terjedt
azonban ez a beszéd ... és végül hozzánk is eljutva minket a legnagyobb
mértékben megbotránkoztatott, s nem könnyű elhinnünk, hogy te ilyen

288
 IV Kelemen: Levél Mauritius nnrboiute-i érseknek *849

dolgokat mondtál, melyek nyilvánvaló eretnekséget tartalmaznak, és csökken-

tik annak a szentségnek az igazságát, amelyben a hit annál hasznosabb
tevékenységet űz, minél inkább felülmúlja az érzékelést, rabul ejti az értelmet,
és az észt az ő törvényeinek veti alá.
... Szilárdan tartsd magad ahhoz, amit általánosan tart az Egyház .... hogy ti.
a kenyér és a bor színei alatt a szent szavak után, amelyeket az Egyház
szertartása szerint a pap ajka kimond, valóban, valóságosan és lényegileg a mi
Urunk Jézus Krisztus teste és vére van, bár helyileg O a mennyben van.

BOLDOG X. GERGELY, 1271. szeptember 1. - 1276. január 10.

XIV. EGYETEMES ZSINAT

II. Lyoni zsinat,
1274. május 7. - július 17.

Többek között a görögök uniójáról tárgyalt. A *850 alatt elutasított vádat, mely szerint
a római Egyház azt tanítaná, hogy az Atya és a Fiú két megkülönböztetett szármázta-
tója lenne a Szentiéleknek, nem sokkal később újból megismételte néhány keleti. Az
‫״‬Eta Christus sohator1’, 1443. március 4-én kelt levelében ezt IV. Jenó pápa újra
visszautasította (G. Hofímann: TD s. th. 22 [19512] 45—47, no. 10 / MaC 31B, 1751É-
1752E). A IV. ülésszakon felolvasták a pápa előtt Paleologosz Mihály görög császár
hitvallását a ,Quoniam mtsst sünt' leveléből. Ezt a hitvallásformulát már 1267-ben
odaadta IV. Kelemen a császárnak aláírásra, (vö. ‫״‬Aíagmtudtms tuae littera/ ’ kiadta: E.
Martcne - U. Durand, Veterűm scnptorum el monumentorum ... collectio 7 (Pans [1733] 204—
206; vö. még X. Gergely ,Qm muerutione' levele, kelt: 1272. október 24. [MaC 24,42-
49]). Ehhez a formulához ragaszkodott VI. Orbán pápa is 1385-ben az Egyházba
visszatérő görögök tekintetében. Egy hasonló hitvallást hozott nyilvánosságra XI.
Bekkosz ]ános konstantinápolyi pátriárka és zsinatának résztvevői 1277. áprilisában
(MaC 24.186E-190B / PG 14Í.945D-950A).

850: 2. ülés, 1274. május 18.: rendelkezés a Legfőbb Háromságról és a

katolikus hitről
Kiadm: MaC 24 81 B—D / HaC 7.705A-C / VIII. Bonifác, Decreudes (,,Liber
sextué’), 1. I, tit. I, c. 1 (Frdb 2,937) / COeD3 314. - Reg.: PoR 20950.

A Szentlélek szárm azása

Őszinte és odaadó hitvallással jelentjük ki, hogy a Szendélek az Atyától és a 850
Fiútól, nem mint két lételvtől, hanem mint egytől, nem két leheléssel, hanem
egyetlen leheléssel származik öröktől fogva. Mostanáig ezt vallotta, hirdette és
tanította, állhatatosan ezt őrzi, hirdeti, vallja és tanítja a szentséges római
Egyház, az összes hívók anyja és tanítója. Ezt tartja az igazhitű atyák és
egyháztanítók változadan és igaz meggyőződése, mind a görögöké, mind a
latinoké.
Mivel azonban némelyek az előbb említett, megcáfolhatadan igazság nem
tudása miatt különböző tévedésekbe estek, szeretnénk elzárni az ilyen tévédé-
sek előtt az utat, ezért a szent zsinat egyetértésével elítéljük és elvetjük azokat,

289
*850 Boldog X. Gergely: II. Lyoni zsinat: Rendelkezés a Szentáromságról és a katolikus liitról

akik tagadni merészelik, hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól öröktől fogva

származik; vagy meggondoladan vakmerőséggel azt állítják, hogy a Szentlélek
az Atyától és a Fiútól, mint két lételvtól származik, nem mint egytől.

851-861: 4. ülés, 1274. július 6.: Mihály császár levele Gergely pápának
Kiadva: MaC 24.70A-74A / HaC 7,694C-698A / BullTau 4,26b-28a / BuUCocq
3/II,12a-13a.

PaUologos~ Mihály császár hitvallása

851 [Általános hitvallás] Hiszünk a Szentháromságban, az Atyában, a Fiúban és a
Szentiélekben, a mindenható egy Istenben. Hisszük, hogy a Háromságban az
egész istenség egylényegű és azonos a szubsztanciája, egyképpen örök és
egyképpen mindenható, hogy egy akarata, egy hatalma és egy méltósága van,
hogy minden teremtménynek az alkotója, hogy tőle, benne és általa van min-
den az égen és a földön, a látható és a láthatatlan, a testi és a szellemi létezők.
Hisszük, hogy a Háromságban mindegyik személy az egyetlen igaz, teljes és
tökéletes Isten.
852 Hisszük, hogy az, aki maga az Isten Fia, az Isten Igéje, öröktől fogva szüle-
tett az Atyától, hogy vele egylényegű, hogy egyképpen mindenható, hogy
istensége szerint mindenben egyenlő az Atyával, az időben pedig a Szentlélek
erejéből és a mindenkor Szűz Máriából értelmes lélekkel született. Két
születése van, az egyik örök születése az Atyától, a másik időbeli születése
anyjától. Hisszük, hogy valóságos Isten és valóságos ember, hogy mindkét
természete tökéletes, és a sajátja, hogy Istennek egy és egyetlen, nem
örökbefogadott és nem elképzelt Fia, hogy két természetből van, 1 1 1 . két
természete van, isteni és emberi, amelyet egyetlen személyben birtokol, hogy
istensége szerint szenvedhetetlen és halhatatlan, de embersége szerint értünk
és a mi üdvösségünkért valóságos testi szenvedéssel szenvedett, meghalt és
eltemették, és leszállt az alvilágba, de a harmadik napon valóságos testében
támadt föl a halottak közül, föltámadása után a negyvenedik napon azzal a
testével, melyben feltámadt, és leikével fölment a mennybe, és az Atya jobbján
ül. Onnan fog eljönni, hogy megítélje az élőket és holtakat, és mindenkinek
megfizessen tettei szerint, akár jót cselekedett, akár rosszat.
853 Hiszünk a Szendélekben is, aki teljes és tökéletes és valóságos Isten, aki az
Atyától és a Fiútól származik, aki az Atyával és a Fiúval egylényegű és egyenlő
mindenhatóságban, örökkévalóságban és mindenben. Hisszük, hogy ez a
Szentháromság nem három Isten, hanem az egyeden, mindenható, örök,
láthatadan és változhatadan Isten.
854 Hisszük, hogy a szent, katolikus és apostoli Egyház az egyeden igaz
Egyház, amelyben megvan az egy szent keresztség és minden bűn valóságos
bocsánata. Hisszük még ennek a testnek a valóságos föltámadását is, amelyben
most élünk, és az örök életet. Azt is hisszük, hogy az Új- és Ószövetségnek, a
Törvénynek, a próféták és az apostolok könyveinek ugyanaz a szerzője: az
Isten és mindenható Ur.
290
 Boldog X. Gergely: II Lyoni zsinat: Mihály császár levele Gergely pápának *851-861

[/!‫ ״‬orientalisták tétedeset ellen hot^áfü^te] Ez az igaz katolikus hit, és a fenti 855
cikkelyekben ehhez ragaszkodik és ezt hirdeti a szentséges római Egyház. De a
különféle téves nézetek miatt, amelyeket egyesek tudatlanságból, mások
gonoszságból vezettek be, kimondja és hirdeti:
hogy azokat, akik a keresztség után bűnbe esnek, nem kell újrakeresztelni,
hanem őszinte bűnbánattal elnyerik bűneik bocsánatát.
[A~ elhunytak sorsáról[ Ha pedig bűneiket őszintén megbánva, szeretetben 856
halnak meg, mielőtt elkövetett bűneikért és mulasztásaikért a bűnbánat méltó
gyümölcseivel elégtételt adtak volna, lelkűk a purgatóriumi vagy megtisztító
szenvedésekben tisztul m eg a halál után úgy, amint ezt nekünk János testvér
[Parastrom OFAf] magyarázta. Ezeknek a szenvedéseknek az enyhítésére javuk-
ra szolgál az élő hívek közbenjárása is, vagyis a szentmise áldozatok, az
imádságok, az alamizsna és az irgalmasság egyéb cselekedetei, amelyeket a
hívek fel szoktak ajánlani a többi hívókért az Egyház szokása szerint.
Azoknak a lelkét, akikre a szent keresztség fölvétele után nem ragadt a 857
bűnnek semmiféle foltja sem, és azokét, akik miután beszennyeződtek, akár
testben élve tisztultak meg, akár - mint az előbb említettük - akkor, amikor
testükből kiléptek, mindjárt befogadják a mennybe.
Azoknak a lelkei, akik halálos bűnben vagy csupán az áteredő bűnben hal- 858
nak meg, mindjárt a pokolba jutnak, de nem egyenlő büntetést fognak elszen-
vedni.
Ugyanez a szent római Egyház erős hittel és megbízhatóan tanúsítja, hogy 8 5 9
ezenkívül az ítélet napján is minden ember testében fog megjelenni Krisztus
ítélőszéke előtt, hogy számot adjon saját cselekedeteiről, [tv. Rám 14,1 Ok].
Ugyanez a szent római Egyház tartja és tanítja, hogy hét egyházi szentség 860
van, éspedig egyik a keresztség, amelyről fentebb már szóltunk, aztán a
bérmálás szentsége, amelyet a püspök kézrátétellel szolgáltat ki, krizmával
megkenve az újjászületetteket, a bűnbánat, a következő azután az Oltánszent-
ség, aztán az egyházi rend, aztán a házasság, aztán az utolsó kenet, amelyet
szent Jakab tanítása szerint a betegeknek adnak föl.
Ugyanez a római Egyház az Oltánszentséghez kovásztalan kenyeret hasz-
nál, azt tartja és tanítja, hogy ebben a szentségben a kenyér valóban átlényegül
a mi Urunk Jézus Krisztus testévé és a bor az ó vérévé.
A házasságról pedig azt tartja, hogy nincs megengedve, hogy egy férfinak
egyszerre több felesége legyen, sem hogy egy asszonynak több férje. De ha a
törvényes házasság a házastársak egyikének halála folytán felbomlik, megenge-
dettnek mondja a második, továbbá ezt követően a harmadik házasságot1 is, ha
valamilyen okból más kánoni akadály nem áll az útjában.
Maga a szent római Egyház a legfőbb és teljes primátust és elsőbbséget 861
birtokolja az egész katolikus Egyház felett; és őszintén és alázatosan ismeri fel,
hogy ezt a pnmátust a teljhatalommal együtt ő magától az Úrtól kapta Szent
Péternek, az apostolok fejedelmének avagy elöljárójának a személyében, akinek
a római pápa az utódja. És miként minden egyébnél fontosabbnak tartjuk a hit

291
*851*861 Boldog X. Gergely: II. Lyoni zsinat: Mihály császár levele Gergely pápának

igazságának védelmét, így ha valamilyen kérdés támad a hitet illetően, az ó (ti.

Róma) ítéletével kell azt eldönteni. A római Egyházhoz fellebbezhet bárki, akit
az egyházi ítélőszékre tartozó nyomasztó ügyekben vádoltak meg.
És minden ügyben, ami egyházi vizsgálatot igényel, az ó ítéletéhez lehet
folyamodni. Az összes egyházak neki vannak alávetve, s ezeknek az elöljárói
engedelmességet és tiszteletet tanúsítanak iránta. Oly módon van meg nála a
hatalom teljessége, hogy megosztja a gondot a többi egyházzal; közülük sokat,
és különösen a pátriárkák helyi egyházait ugyanaz a római Egyház különböző
kiváltságokkal tüntette ki, a maga előjogait azonban mind az egyetemes
zsinatokon, mind más ügyekben mindig sértetlenül megőrizte.

VIII. BONIFÁC,
1294. december 24. - 1303. október 11.

866: A ‫״‬Saepe sanctam Ecclesiam” bulla, 1296. augusztus 1.

A bulla egy laikus társaságot ítél el, mely magát ‫״‬a fensóbb vagy‫ ׳‬új lélek testvéreinek”
hívta. A legszélsőségesebb kvietizmust vallották, és elutasítottak minden látható
egyházi rendet. Tanaikat Nagy Szent Albert ismerteti részletesen az 1260-1262 körül
írt, ‫ ״‬Delermnatio” című művében. Ebben a műben 97, az augsburgi egyházmegyében
gyűjtött tévedést sorol fel (vö. Guibert no. 198-216).
Kiadva: BullTau 4,134b-135a / BullCocq 3/II,81b. - Reg.: PoR 24378.
‫״‬Új Lélek Testvérei” nevű ti Iáff szekta tévedései
866 Arról értesültünk ugyanis, hogy néhány személy, még nők is, a szent
katolikus Egyház ellen támadnak, és olyan tantételeket adnak elő, hogy
rendelkeznek a kötés és az oldás kulcsaival, bűnbevallásokat hallgatnak meg, és
feloldoznak a bűnöktől, nemcsak nappali, hanem éjjeli gyűléseket is tartanak,
amelyeken az elhajlásaikról tanácskoznak, ... és igét hirdetni merészelnek; az
egyháziak hajkoronájával az Egyház szertartásával ellentétben visszaélnek, és
azt hazudják, hogy ők a Szentlelket adják kézrátételük által; és hogy egyedül
Istennel szemben kell engedelmességet tanúsítani, és mással szemben nem,
legyen az bármilyen állapotú, méltóságú vagy állású. Azt is állítják, hogy
hatékonyabbak azok az imádságok, amelyeket egész testükben ruhátlanul
ajánlanak fel;... és tagadják, hogy a mondott szent Egyházban megvan a kötés
és az oldás hatalma. ... Ezért kijelentjük, hogy ez a szekta ... el van ítélve és
eretnek.

868: Az ‫״‬Antiquorum habét” bulla, 1300. február 22.

Ezzel a bullával hirdettek ki először a jubileumi ‫״‬Szentév” ünnepét, amelyhez teljes
búcsú járult. Az összes büntetés ilyen elengedése azonban egyáltalán nem volt új. Már a
Clermonti zsmat, amelyet 1095-ben II. Orbán hívott össze (cap. 2), határozatot hozott,
hogy mindenkinek, aki ‫״‬kizárólag vallásos tiszteletből, nem méltóság elnyerése vág)‫־‬
pénzszerzés végett, Isten Egyházának megszabadításáért Jeruzsálembe zarándokolt, ezt
az utat számítsák be teljes elégtétel gyanánt” (MaC 20,816E). Úgy tűnik, már II. Sándor
engedélyezett 1063 körül a szaracénok ellen harcoló keresztény katonáknak egy hasonló

292
 V III. Bonifác: Bulla: ‫ ״‬A ntiquorum habét 1 *868

te lje s b ú c s ú t (v ö . S L o w e n f e ld , Epistulae Pontificum Romanorum tnedtlae 4 3 (no. 8 2 ]). Kiadt a:

B u llT a u 4 , l 5 6 b - 1 5 7 a / Extravagantes communes, 1. V, tit. 9 , c. I ( F r d b 2 ,1 3 0 3 k ) . — Reg.:
PoR 24917.

A búcsúk
A régiek valósághű elbeszélésében az áll, hogy akik felkeresték az apostolok 868
fejedelmének tiszteletreméltó bazilikáját, amely a Városban (ti. Rómában) van,
azoknak a bűnökért járó büntetés bőséges elengedését és búcsút engedélyez-
tek.
Mi tehát ... az ilyenfajta engedményeket és búcsúkat együtt és külön-külön
érvényesnek és üdvösnek tartjuk és ezeket apostoli tekintélyünkkel megerősít-
jük és jóváhagyjuk. ...
Mi, a mindenható Isten irgalmasságából, és az O apostolainak érdemeiben
s tekintélyében bízva, testvéreink tanácsára és az apostoli hatalom teljességével
m indenkinek,... akik ezeket a bazilikákat tisztelettel felkeresik, valódi bűnbána-
tót tartanak és meggyónnak,... a jelen és az ilyen jellegű bármelyik elkövetkező
századik évben bűneiknek nemcsak teljes és bőségesebb, hanem a lehető
legteljesebb bocsánatát fogjuk engedélyezni és engedélyezzük. ...

870-875: Az ‫ ״‬U n a m s a n c t a m ” bulla, 1302. november 18.

A bulla kiadására a pápa és IV Fülöp francia király közti vita adott alkalmat, mely arról
folyt, hogy a királynak milyen jogai vannak az egyháziak világi javait iüetóen. Mivel a
bulla korlátlan cs közvetlen hatalmat igényelt a római pápának a királyokkal szemben
még a világi ügyek tekintetében is, ezért nagy felháborodást keltett és sokakat
megbotránkoztatott. A bullából hiányzik az a különbségtétel, amelyet maga VIII.
Bonifác 1302. júniusában úgy fejezett ki a francia király követei jelenlétében, hogy a
király műit bármelyik másik hívő, a pápa lelki hatalmának csupán a ‫״‬bűnösség
vonatkozásában” (‫״‬radoné peccati”) van alávetve. Ugyanezen alkalommal a pápa eskü
alatt kijelentette, hogy méltatlanul én támadás, mintha ‫״‬Mi azt parancsoltuk volna a
királynak, 1smer!e el, hogy tőlünk ered királysága. Negyven éve, hogy jártasak vagyunk a
jogban, és tudjuk, hogy Isten két hatalmat teremtett; ki luhetné tehát, hogy fejünkben ily
nagy oktalanság, ekkora tudatlanság volt vág)‫ ־‬van. Kijelentjük, hogy semmiképpen sem
tartunk igényt a király joghatóságára, és így mondta ezt portói testvérünk.” A portói
testvér Acquaspartai Máté bíboros, ferences szerzetes, aki ezt a bullát feltehetően
megfogalmazta (vö. J.B. Lo Grasso, i.m. no. 489; Acquaspartai Máté szavai uo. no. 488).
Az úgynevezett ‫״‬két kard elmélet”, melyre - gyakran Clairvaux- 1 Szent Bemát; De
consideratione ad Eugéniám III, 1. IV, c. 3 (Opera 3, kiadta: J. Leclercq - H.M. Rochais
[Roma 1963] 453-455 / PL 182.776Q című művéhez csatolva - hivatkoznak, a
patrisztikából származik. A bulla zárómondatában található meghatározást (*875) az
Egyház korábbi és későbbi tanításának fényében kell értelmezni. Aquinói Szent Tamás
abban a szövegösszefüggésben, melyből a zárómondat származik, értelmét az Egyház-
nak az üdvösséghez való szükségességére szűkíti (Contra errores Graecorum 32, Parmai
kiadás 15 [1865] 257a / Mandonnet kiadásában, Opuscula omma 3 ‫ ק‬ar1 s 1927] 325 /
Manetti kiadásában, Opuscula theologica 1 [Torino] 328, no. 1077). A bulla szigorúságát
később V. Kelemen enyhítette ,M eruit‫ ׳‬brévéjében, mely 1306. február 1-én kelt
(kiadta Lo Grasso, i.m. no. 498; Frdb 2,1300). Meghatározását az V. Late rám zsinat
jóváhagyta: 1 1 . ülés, 1516. december 19. (MaC 32,968 E).
Kiadva: ].B. Lo Grasso, Ecclesia et Status: De muluis ojficiis et iunbusfontes selecti (Roma
19522) no. 491-497: ez a bulla első kritikai kiadása. Mivel az eredeti szöveg elveszett, a
293
*870-875 VIII. Bonifác: Bulla: ‫ ״‬Útiam snnctam'

kiadás egy olyan példányra támaszkodik, mely VIII. Bonifác regesztáiban maradt fenn:
Vatikáni Archívum, a Róma püspökeinek jegyzéke, 50. köt. (7—9. év), 387. lap /
Exlraiagantes communes, 1. I, tit. 8 , c. 1 (Frdb 2,1245). - R/g.: PoR 25189.

egyetlen Egyház
870 Hitünk sürgetése arra késztet minket, hogy higgyük és valljuk az egy, szent,
katolikus és egyszersmind apostoli Egyházat; mi ebben szilárdan hiszünk, és
kertelés nélkül megvalljuk; rajta kívül sem üdvösség nincs, sem bűnbocsánat...
egy titokzatos restet jelenít meg, amely testnek Krisztus a feje, Krisztusnak
pedig az Isten. Az Egyházban ‫״‬egy az Úr, egy a hit és egy a keresztség” [E f
4,5], Mert a vízözön idején egy volt Noé bárkája, amely az egy Egyháznak volt
az előképe; a bárka egyetlen könyökméret alapján lett elkészítve, valamint egy
kormányosa és parancsnoka volt, ti. Noé; azt olvassuk, hogy a bárkán kívüli
összes földi élőlények elpusztultak.
871 Az Egyházat pedig mint egyedent is tiszteljük, ahogyan az Űr mondja a
Próféta által: ,,Mentsd meg lelkemet, Istenem, a hajítódárdától, és egyet-
lenemet a kutyák karmai közül” [Zsolt 21 £1\. A leikéért, azaz saját magáért
imádkozott ugyanis, együtt a főért és a testért, amely testet egyetlennek, ti.
Egyháznak nevezett az Egyház Jegyesének, hitének, szentségeinek és szerete-
tének egysége miatt. Ez az Úrnak az a ‫״‬varradan köntöse” \Jn 19,23], amelyet
nem daraboltak fel, hanem kisorsoltak.
872 Az egy és egyetlen Egyháznak tehát egy teste van, egy feje, nem két feje
mint egy torzszülöttnek, ti. Krisztus és Péter, Krisztus helytartója, ül. Péter
utódja, mivel az Úr magának Péternek mondta: ‫ ״‬Legeltesd juhaimat” \Jn
21,17]. Az ‫״‬enyéimet”, mondta, éspedig általánosan, nem egyedileg ezt vagy
amazt: ezen azt értjük, hogy az összesei rábízta. Tehát akár a görögök, akár
mások mondják azt, hogy nincsenek Péterre és utódaira bízva, akkor ezzel
bevallják, hogy ók nem lehetnek Krisztus juhai közül valók, mert az Úr azt
mondja Jánosnál: ‫״‬egy az akol, egy és egyeden a pásztor” \Jn 10,16],

Λ ζ Egyház lelki teljhatalma

873 Az evangélium mondatai világosítanak fel minket arról, hogy az Egyház
imént említett hatalmában két kard van, ti. egy lelki és egy evilági ... [idé~i L k
22,38 és M t 26,52],
Mindkét kard tehát az Egyház hatalmában van, ti. a lelki és az evüági
(anyagi). Mégpedig az utóbbit az Egyház érdekében kell forgatni, az előbbit
pedig maga az Egyház használja. Emez a pap kezében, amaz a királyok és a
katonák kezében, de ahogyan a pap akarja és engedi. Szükséges azonban, hogy
az egyik kard alá legyen vetve a másik kardnak, éspedig az evüági tekintély a
lelki hatalomnak... Annál tisztábban kell vallanunk, hogy a lelki hatalom mind
méltóságban, mind nemesség tekintetében fölülmúl bármilyen földi hatalmat,
amennyivel a lelki dolgok az evüágiaknál kiválóbbak ... mert az Igazság

294
 VIII. Bonifác: Bulla: ‫ ״‬Uuam sanctam' *238-249

tanúsága szerint a lelki hatalomnak kell a földi hatalmat szervezni és megítélni1,

ha nem volt jó...
Tehát ha letér a helyes útról a földi hatalom, a lelki hatalom fogja megítélni;
de ha kisebb lelki hatalom tér el, akkor a saját fölöttese, ha pedig a legfelső,
akkor egyedül csak Isten és nem ember ítélheti meg, ahogyan az Apostol
tanúsítja: ‫ ״‬A lelki ember mindent megítél, róla azonban senki nem ítél” [IKor
2,1S],
Ez a tekintély azonban, noha embernek adatott és ember gyakorolja, 874
mégsem emberi, hanem inkább isteni hatalom, amelyet isteni megnyilatkozás
adományozott Péternek, éspedig neki is, utódainak is magában Krisztusban.
Midőn Péter megvalbtta Ót, mint megerősített sziklának azt mondta neki az
Úr: ‫ ״‬Amit megkötsz a földön” stb. [Mt 16,19], Aki tehát ennek, az Istentől így
elrendelt hatalomnak szembeszegül, ‫ ״‬Isten rendelésének szegül ellene” [Rám
13J\, hacsak azt nem találja ki, - mint a manicheusok - hogy két fő elv
(kezdet) létezik, amit hamisnak és eretneknek ítélünk, mivel Mózes tanúsága
szerint, nem a kezdetekben, hanem egyszerűen ‫ ״‬kezdetben teremtette Isten az
eget és a földet” [Tér 1,1].
Továbbá kinyilvánítjuk, kijelentjük és meghatározzuk, hogy az üdvösséghez 875
mindenképpen szükséges, hogy minden emberi teremtmény alá legyen vetve a
római pápának.

BOLDOG XI. BEN ED EK , 1303. október 22. - 1304. július 7.

880: Az ‫ ״‬Inter cunctas sollicitudines” rendelkezés, 1304. február 17.

A IV. Lateráni zsinat rendeleté szerint, 21. fejezet (*812), a hívek kötelesek voltak
évente legalább egyszer a saját plébánosuknál gyónni, egyebekben szabad volt a
gyóntatóválasztás. IV. Márton az ‫״‬A d Jructus uberes”, 1281.dccember 13-án kelt
bullájával jogot adott a koldulórendeknek, hogy az ordinárius engedélye nélkül
gyóntassanak. Némely plébános megkövetelte, hogy a koldulórendieknél elvégzett
gyónásokat a plébános előtt megismételjék. VIII. Bonifác visszavonta a IV Márton
által adott kiváltságot (‫״‬Super cathedrani', 1300. február 18.), XI. Benedek viszont, aki
maga is domonkos veit, felújította azt ezzel a bullával. Ugyanakkor ajánlja a gyónás
megismétlését. A kon>t1 túc1ót már kevéssel ezután ismét hatályon kívül helyezték a
Vienne-i zsinat sürgetésére (‫ ״‬Dudum a Bomfaao”, 1312. május 6 .). Ezzel azonban nem
zárult le a vita: vö. *921-924.
Kiadva: Ch. Grandjean, Les regstres de Benőit X I (Paris 1905) 718, no. 1170/ Extrává-
gantes communes, 1. V, bt. 7, c. 1 (Frdb 2,1298k). —Reg.: Grandjean, mint fentebb; PoR
25370.

A bűnök ismételt meggyónása

... Noha ... nem szükséges ugyanazokat a bűnöket ismételten meggyónni, s80
mégis a szégyenkezés miatt, amelynek nagy a szerepe a bűnbánatban, üdvös-
nek ítéljük, hogy ugyanazoknak a bűnöknek a meggyónása megismétlődjék:
ezért szigorúan a lelkűkre kötjük a [ferences és domonkos] testvéreknek, hogy a
nekik gyónókat figyelmesen emlékeztessék, és prédikációikban is buzdítsák,

295
*880 Boldog XI Beuedek: Rendelkezés: ‫ ״‬Inter címetas sollicitiidines”

hogy legalább egy évben egyszer saját papjaiknak gyónjanak meg, állítva, hogy
ez kétséget kizáróan hozzátartozik a lelki előrehaladáshoz.

V. KELEMEN, 1305. június 5. - 1314. április 20.

XV. EGYETEMES ZSINAT

Vienne‫־‬i zsinat,
1311. október 16. - 1312. május 6.
Ennek a zsinatnak az aktái nagyrészt elvesztek. V. Kelemen főként három célt tűzött a
zsinat elé: (1) ítélkezés a templomos lovagok fölött, akiknek rendjét az 1312. március
22-én előadott és az április 3-i 2. ülésen ünnepélyesen kihirdetett, ‫ ״‬Kav in excelso”
bullával (kiadta GJ. von Hefele, in: ThQ 48 (1866) 63-76) feloszlatták; (2) a
Szentföldnek nyújtandó segítség; (3) az egyházfegyelem megújítása, különösen ami a
kolduló rendek szegénységét illeti. Emellett a spintuálisok dogmatikus tévedéseit is
elvetették.

891—908: 3. ülés, 1312. május 6.

a) Az ‫״‬Ad nostrum qui” rendelkezés
A begárdok és a beguiák közösségei már több németországi zsinaton (pl. az 1227‫־‬es és
1310‫־‬es Tnen zsinaton, valamint az 1259-es és 1310-es Mainzi zsinaton) eretnekség
gyanújába keveredtek. Egyeseket a szabad lélek testvéreinek tanításai fertőztek meg
(vö. *866).
Kiadva: Clementinae [- V. Kelemen, ConstUHtiones\, 1. V, tit. 3, c. 3 (Frdb 2,1183) /
MaC 25.410A-D / HaC 7.1358E-1359B / COeD3 3 8 3 2 7 - 3 8 4 6 .

A begárdok és a beginák léiedései a tökéletesség állapotáról

891 (1.) Hogy ebben a jelen életben az ember a tökéletességnek akkora és olyan
fokát érheti el, hogy teljesen vétkezhetetlenné válik, és tovább a kegyelemben
már nem haladhat előre, mert ahogy mondják: ha valaki mindig tökéletesedhet-
ne, lenne olyan valaki, akit Krisztusnál is tökéletesebbnek találhatnánk.
892 (2.) Hogy böjtölni nem kell az embernek, sem imádkozni, miután a
tökéletesség ezen fokára eljutott; mivel akkorra az érzékiség olyan tökéletesen
alá van vetve a léleknek és az értelemnek, hogy az ember szabadon megenged-
hét testének bármit, ami csak neki tetszik.
893 (3.) Hogy azok, akik a tökéletesség és a lelki szabadság előbb említett fokán
állnak, nincsenek alávetve az emberi engedelmességnek, és az Egyház semmi-
lyen parancsa sem köti őket, mivel (ahogy állítják), ‫״‬ahol az Úr Lelke van, ott
szabadság van” [2Kor 3,17].
894 (4.) Hogy az ember megszerezheti úgy a jelenben a tökéletesség minden
foka szerinti végső boldogságot, ahogy azt a boldog életben fogja birtokolni.
895 (5.) Hogy bármelyik értelmes természet önmagában, természeténél fogva
boldog, és hogy a lélek nem szorul rá a dicsőség fényére, amely őt Isten
látására és boldog élvezetére fölemelné.

296
 V Kelemen: Vienne‫־‬i zsinat:: Rendelkezés: ‫ ״‬Ad nostrum cjiií’ *891-899

(6 .) Hogy a tökéletlen ember sajátsága az, hogy erényes cselekedetekben 896

gyakorolja magát, és a tökéletes lélek felszabadítja magát az erények alól.
(7.) Hogy az asszony csókja, mivel arra a természet nem hajlik, halálos bűn; 897
a testi aktus pedig, mivel arra a természet hajlik, nem bűn, különösen amikor
kísértést szenved a gyakorlója.
(8 .) Hogy Jézus Krisztus Testének fölemelésére nem kell fölállni és nem 898
kell neki tiszteletet adni, mivel azt állítják, hogy tökéletlenség volna, ha
szemlélődésük tisztaságából és magasságából annyira alászállnának, hogy az
Euchansztia misztériumával vagy szentségével vagy Krisztus emberi szenvedé-
sével kapcsolatban gondolkodnának valamiről.
[Minős/lés:] Mi a szent zsinat jóváhagyásával ezt a szektát az előbb említett 899
tévedésekkel együtt elítéljük, és teljesen elutasítjuk. Szigorúan megtiltjuk, hogy
valaki a továbbiakban azokat tartsa, helyeselje vagy védje.

b) A ‫ ״‬Fidei catholicae” rendelkezés

Petrus lohannes Olivi (Olieu) ferences szerzetesnek, a spirituálisok vezérének egyes
tanait már 1274-ben megvizsgálták az általános rendfónök parancsára. Ennek az lett az
eredménye, hogy vád alá helyezett műveit elégették. 1282-83-ban írásait hét pánzsi
teológiai tanár ismét cenzúrával sújtotta. Ok 34 tételt bélyegeztek meg mint ‫״‬rosszul
hangzókat” és ‫״‬veszedelmeseket”, és velük szemben 2 2 tételt fogalmaztak meg,
melyeket Péternek alá kellett írnia. Ó megvallotta húségét az Egyházhoz és 1298.
március 14‫־‬én meghalt. A vélekedéseiről való vita azonban folytatódott, míg a Vienne-
1 zsinatbe nem fejezte a pápai udvarnál 1309-ben elkezdett eljárást.
Olivi véleménye Knsztus oldalsebetról (*901) megtalálható a Postilla irt Johannem c.
művében (ez azonban nem maradt fenn eredeti változatában: minden megbotránkoz-
tató helyet kivágtak belőle; így lettek a cenzúra ellenvéleménye által érintett helyek is
megsemmisítve, vő. F. Ehrle, in: ArchLKGMA 3 [1887] 489-491). Az emben !élekről
szóló tanításhoz (*902) vö. Quaestiones in Sentenhascímű művét, 1. II, q. 51 56 59 (kiadta
B. Jansen, vol. 2 [Quaracchi 1924] 104—126 136-198 [vö. 302-304 518-568]). A
keresztelés hatásáról (*903k) vö. ajQuaestio de mentő Christi (Codex Vaticanus Burghesi-
anus 173 Föl. 54-60).
Kiadta: Clementinae, 1. I, tit. 1, c. 1 (Frdb 2,1133k) / MaC 25,410E—411D / HaC
7,1359C-1360A / COeD3 360k.

Petrus Johannes Olivinek tulajdonított tévedésekre adott váláséi

[Krisztus két természete] A katolikus hit alapjához erősen ragaszkodva, aminek 9 0 0
a helyébe, az Apostol tanúsága szerint, senki sem állíthat mást [1Kor 3,1 /], az
Anyaszentegyházzal együtt nyíltan megvalljuk, hogy Isten Egyszülött Fia, aki
mindenben, amiben az Atyaisten létezik, az Atyával együtt öröktől fogva van,
felvette a mi természetünk (vele) egyesült részeit, amelyek révén O, aki
önmagában valóságos Istenként létezik, valóságos ember lett, ti. szenvedőké-
pes emberi testet és értelmes, vagyis gondolkodó lelket vett magára, amely
magát a testet igazán, önmaga révén és lényegileg átjárja, az időben a szűzi
nászszobában, hüposztáziszának és személyének egységére.
[Krisztus oldalsebe] És hogy ebben a magára vett természetben maga az Isten 901
Igéje mindenki üdvösségének érdekében nemcsak azt akarta, hogy keresztre
297
* 9 0 0 -9 0 4 V Kelemen: Vieiuie-i zsinat:: Rendelkezés: ‫ ״‬Fidei catliolicae”: Pettus J. Olivi

feszítsék és azon meghaljon, hanem miután már kiadta lelkét, elviselte, hogy az
oldalát lándzsa döfje át, hogy a víz és a vér innen kiömlő árjából jöjjön létre az
egy, szeplőtlen és szűz Anyaszentegyház, Krisztus jegyese, miként az első
ember oldalából álmában lett kiformálva Éva a vele való házasságra, hogy így
az első és régi Adám megkülönböztetett alakjának, aki az Apostol szerint a
‫ ״‬jövő előképe” [Rom 5,14], a mi új Adámunkban, azaz Krisztusban megjelenő
igazság feleljen meg. Mondom, ez az az igazság, amelyet ama hatalmas sasnak a
tanúbizonysága erősít meg, amelyet Ezekiel próféta látott, s amely túlszárnyalja
a többi evangélistát jelképező állatokat, ti. Szent János apostol és evangélista
tanúsága, aki ennek a szent eseménynek a történetét előadja evangéliumában,
és ennek rendjét is elmondja: ‫ ״‬Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy
már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona
oldalába döfte lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt ki belőle. Aki látta, az
tanúságot tett róla és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti is
higgyetek.” \Jn 19,33k].
Mi tehát erre a nagyszerű tanúságra és a szent Atyáknak és tanítóknak
közös véleményére irányítjuk figyelmünket apostoli megfontolásunkban —
amelyre kizárólag tartozik ezeket kijelenteni s a szent zsinat jóváhagyásával
kijelentjük, hogy az előbb említett János apostol és evangélista megtartotta a
dolgok helyes rendjét az előbbiekre vonatkozóan, amikor elmondja, hogy
Krisztus ‫״‬már halott volt, amikor egy katona megnyitotta az oldalát”.
902 [A lélek mint a test formájú Továbbá minden tant vagy meggondolatlan 1 ll.
kétséget okozó álláspontot, amely szerint az eszes vagy értelmes lélek szub-
sztancrája nem lenne valóban és önmaga által az emberi test formája, mint
téves és a katolikus hit igazságára nézve ártalmas tanítást, a nevezett szent
zsinat jóváhagyásával elvetünk. És határozatot hozunk, hogy mindenki számá-
ra ismert legyen a hamisítatlan hit igazsága, és hogy elzárjuk az összes téves
tanítás előtt a szabad utat (nehogy titokban belopózzanak): ha tehát bárki
mostantól fogva azt merészeli állítani, védeni vagy makacsul kitart amellett,
hogy az eszes és értelmes lélek nem formája önmaga által és lényegileg az
emberi testnek, azt mint eretneket kell számon tartani.
903 [A keresésig hatása] Ez az egyetlen keresztség az összes megkereszteltet
Krisztusban oly módon szüli újjá - miként mindenkinek híven meg kell
vallania, hogy egy Isten és egyetlen hit van - , hogy hisszük, hogy a vízben, az
Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében kiszolgáltatott keresztség mind a felnőttek-
nek, mind a gyermekeknek általánosan az üdvösség tökéletes orvossága.
904 De ami a gyermekek keresztségének hatását illeti, akadnak bizonyos
teológus doktorok, akiknek ellentmondó véleményeik voltak; némelyek közü-
lük azt mondják, hogy a keresztség ereje által ugyan a gyermekek bűne
megbocsátást nyer, de kegyelmet nem kapnak, - mások ellenben azt állítják,
hogy a gyermekeknél a keresztségben a bűn is megbocsátást nyer, az erények
és a formát adó kegyelem is beléjük ömlik habitus gyanánt, mégha abban az
időben nem is gyakorolják ezeket.

298
 V. Kelemen: Vieime-ι zsinat:: Rendelkezés: ‫ ״‬Fidei catholicae": Petrns J. Olivi '900-904

Mi pedtg, Krisztus halálának általános hatékonyságára figyelve, amely

egyenlőképpen jut el minden megkeresztelthez a keresztség révén, a szent
zsinat jóváhagyásával úgy ítéltük, hogy a második véleményt kell választanunk,
amely azt mondja, hogy mind a gyermekek, mind a felnőttek a keresztségben
elnyerik a formát adó kegyelmet és az erényeket; mert ez a vélemény a
valószínűbb, és a szentek kijelentéseivel, valamint a teológia mai doktorainak
véleményeivel inkább egybehangzó és megegyező.

c) Az ‫ ״‬Ex gravi ad Nos” rendelkezés

Kiadva: Clementinae, 1. V, tit. 5, c. 1 (Frdb 2,1184) / MaC 25,41 IDE / HaC 7,1360A
/ COeD3 384k.
A kamatszedés
(2. §) ... Ha valaki abba a tévedésbe esne, és makacsul azt merészeli állítani, 906
a kamat szedése nem bűn, elrendeljük, hogy öt ereméként kell megbüntetni.
d) Az ‫ ״‬Exivi de paradiso” rendelkezés
Szent Ferenc III. Hononus pápa által megerősített regulájának 6. fejezete elveti mind a
magán, mind a közösségi tulajdont, az egyszerű ‫״‬használat” kivételével. Ez a bulla
megkísérli annak a vitának az elsimítását, mely a ferencesek között ennek magyarázata
körül alakult ki. Mindenekelőtt Petrus Johannes Olivi részesül feddésben, aki a
szerzetesi szegénység spintuális felfogását védte: ‫״‬Eretnek dolog azt mondani, hogy az
evangéliumi szegénység fogadalma nem foglalja magába a szegényes tárgyhasználatot.”
(Codex Vaticanus Burghesianus 358 föl. 193rb).
Kiadva: Clementinae, 1. V, tit. 11, c. 1 (Frdb 2,1198k) / BullFr 5,85 / COeD3 40016-31·

Tévedés a (ferences) szegénységifogadalom kötelező erejéről

... Nem kevéssé aggályos kérdés ütötte fel a fejét a testvérek között, ti.: 908
vajon a regulára tett fogadalmuk következtében kötelezve vannak-e a szigorú
és szűkös, más néven szegényes tárgyhasználatra, mert egyesek ... azt mondják,
hogy amiként a dolgok birtoklását illetően fogadalmuk szerint a legszigorúbb
lemondást választják, ugyanígy azok használatát illetően is a legnagyobb
szigorúság és szegénység van számukra előírva; mások, ellenkezőleg, azt
állítják, hogy szerzetesi fogadalmuk nem kötelezi őket semmiféle olyan
szegényes tárgyhasználatra, ami nincs kifejezetten benne a regulában, jóllehet a
mértékletességnek megfelelően mérsékelt használatra vannak kötelezve, még-
pedig illendőségből még inkább, mint a többi keresztény.
Gondoskodni akarván az előbb mondott testvérek lelkiismeretének nyugal-
máról ... tehát nyilatkozatképpen azt mondjuk, hogy a Kisebb Testvérek a
regulára tett fogadalmuk következtében arra a szigorú, más néven szegényes
tárgyhasználati gyakorlatra vannak kötelezve, amelyet a regulájuk tartalmaz, és
a kötelezettség olyan módja szerint, ahogyan a mondott gyakorlatot a regula
tartalmazza vagy rájuk rója. Vakmerőnek és merésznek ítéljük azonban azt
mondani, amit egyesek állítanak, ti. hogy eretnek dolog azt tartani: az
evangéliumi szegénység fogadalma magába foglalja vagy nem foglalja magába a
szegényes tárgyhasználatot - úgy ítéljük, merész és megfontolatlan.

299
*910916‫־‬ XXII. János: Rendelkezés ‫ ״‬Glonosam Ecclesiam”

XXII. JÁNOS, 1316. augusztus 7. 1334 ‫ ־‬. december 4.

910-916: A ‫ ״‬Gloriosam Ecclesiam” rendelkezés, 1318. január 23.

A ferencesek aszerint, amint Szent Ferencnek a dolgok szegényes használatáról szóló
szabályát értelmezték, két ágra szakadtak. A ‫״‬konventuálisok” megengedték a közös‫־‬
ségi tulajdont, bizonyos jövedelmeket és ingatlantulajdont, a ‫״‬spintuálisok” mindezt
elvetették. Egyes spintuálisok V. Celesztin pápa pártfogásával 1294-ben a szerzetesi
közösségből teljesen kilépve saját kongregációt alapítottak, melyet ‫״‬szegény remeték-
nek”, népiesen ‫ ״‬Fraticelli” (testvérkék)-nek is neveztek. Azzal, hogy V. Celesztin
rendeletéit VIII. Bonifác érvénytelenítette (1295. ápnlis 8 ), a remeték elveszítették
függetlenségüket. Ellenálltak az újraegyesítésnek, melyet V. Kelemen (‫ & ״‬an de
paradiso'\ 1312. május 6 . [vö. *-908J) és XXII. János (‫״‬Sanda Romana Ecdesid\ 1317.
december 30.) követelt. Mivel regulájukat és annak értelmezését magával az evangéli-
ummal egyenrangúnak tekintették, ezért XXII. !ánost, aki néhány enyhítést engedélye-
zett, az evangélium ellenségének tartották, következésképp szerintük elveszítette
minden joghatósági és szentségi hatalmát. Tévedéseiket legalább részben Petrus
Johannes Olivi Poslil/a super Apovalypsim című írásából merítették, amelyet a pápa 1326.
február 8 -án elítélt. Mivel a mű ekkor még nem jelent meg (). Koch, ThQ 113 [1932]
145-147), helyette annak a nyolc cenzornak a kivonatára támaszkodhattak, akik 1319/
2 0 -ban egy ítéletet (votum) fogalmaztak meg a Posítlla-tó\. Ezt az ítéletet kiadta ST.
Baluzi - I.D. Mansi, Miscellanea 2 (Lucca 1761) 258-270. Az 1. tételhez vö. a votum 5.,
7. 9. és 17. bekezdését; vö 12 18k; az 5. tételhez vö. uo. 3k, 9., 16., 22. bekezdést.
Kiadva: BullTau 4,263b-266a / BullCocq 3/II,162a-163b / BullFr 5,139-141 (no.
302) / DuPLA 1/I,291ab.

Egyházról és a szentségekről a ‫״‬Fraticelli" ellen

910 12. § ... A v a k m e rő s é g és a z is te n te le n s é g e lő b b m e g n e v e z e tt fiai, a m in t az
h ite lt é rd e m lő je le n té s e k b e n áll, o ly an sz e llem i siv á rsá g b a s ü lly e d te k , h o g y a
k e re s z té n y h it le g k iv á ló b b és le g ü d v ö s e b b ig azság áv al s z e m b e n a lk o tn a k
is te n te le n e lle n v é le m é n y t, az E g y h á z tis z te le tre m é ltó s z e n ts é g e it m e g v e tik , és a
g y o rs el ta p o s á s v á g y átó l h a jtv a a ró m a i E g y h á z d ic s ő s é g e s p rim á tu s á ra a
h irte le n v a k d ü h tám a d ásá v a l ro n ta n a k rá, h o g y az ö s s z e s n e m z e te k n é l h ite lé t
r o n ts á k .
911 (1) 14. § T e h á t a z e ls ő té v e d é s, a m ely e z e k n e k a h o m á ly o s m ű h e ly é b ő l
e lő tö r , k é t e g y h á z a t eszel ki. A z e g y ik a testi, a m e ly e t g a z d a g s á g te rh e l,
a m e ly b e n tú lá ra d a g a z d a g sá g , a m e ly et b ű n ö k s z e n n y e z n e k b e ; e z e n a ró m a i
p ü s p ö k és m á s a la c s o n y a b b ra n g ú v e z e tő k u ra lk o d n a k . A m á s ik a lelki,
b e c s ü le te s s é g e m ia tt tis z ta , e rén y e k k el é k es, a m e ly e t sz e g é n y s é g ö v e z , a m e ly b e
c sa k e g y e d ü l ő k és tá rs a ik ta r to z n a k b e le ; e z e n ó k u r a lk o d n a k a ‫ ״‬le lk 1” - é l e t
é r d e m e a la p já n is, h a u g y a n h ite lt le h e t a d n i e h a z u g s á g o k n a k .
912 (2) 16. § A m á s o d ik té v e d é s , am ely a z e lő b b m o n d o tt f e lfu v a lk o d o tta k n a k a
le lk n s m e re té t sz e n n y e z i, n a g y h a n g o n h ird e ti, h o g y az E g y h á z tis z te le tre m é ltó
p a p ja i é s m ás sz o lg á la tte v ő i a n n y ira híjával v a n n a k a jo g h a tó s á g i és a z e g y h á z i
re n d i h a tá s k ö r n e k , h o g y se m íté le te t n e m h o z h a tn a k , s e m a s z e n ts é g e k e t lé tre
n e m h o z h a tjá k , s e m az aláju k r e n d e lt n é p e t n e m v ilá g o s íth a tjá k fel, v a g y n e m
ta n íth a tjá k , m e r t a z t találják ki ró lu k e m e z e k , h o g y m in d e n e g y h á z i h a ta lo m tó l

300
 XXII. János: Rendelkezés ‫ ״‬d o h o sa m Ecclesiam’ * 9 1 0 -9 1 6

meg vannak fosztva azok, akikről azt látják, hogy nem részesei az ó hűtlensé-
güknek: mivel, amint a lelkiélet szentsége, úgy a tekintélyi hatalom is csak
egyedül náluk marad meg állandó jelleggel (így képzelődnek); ebben a tekintet-
ben a donatisták tévedését követik. ...
(3) 18. § Harmadik tévedésükben a valdiak cinkosai, mivel ók is és amazok 913
is azt állítják, hogy semmi esetre sem lehet esküdni, és tantéréiként állítják,
hogy halálos bűnnnel szennyeződik be és büntetést érdemel, akivel megtörté-
nik, hogy eskü kötelezi. ...
(4) 20. § Ezeknek az istenteleneknek a negyedik káromlása az előbb 914
mondott valdiak mérgezett forrásából tör elő, ti. azt eszelt ki, hogy azok a
papok, akiket ugyan szabályszerűen és törvényesen, az Egyház által előírt
alakiságok szerint szenteltek fel, ha mégis bármilyen bűn terheli őket, nem
hozhatják létre és nem szolgáltathatják ki az egyházi szentségeket. ...
(5) 22. § Az ötödik tévedés annyira vakká teszi ezeknek az embereknek az 915
eszét, hogy azt állítják, Krisztus evangéliuma, ami eddig (ahogyan ők képzelőd-
nek) el volt rejtve, sót teljesen el volt törölve, ebben az időben pont bennük
teljesedett be. ...
24. § Azt mondják, sok más van, amit ezek a vakmerő emberek a házasság 916
tiszteletreméltó szentsége ellen fecsegnek, sok képzelgésük van, amelyet az
idők folyásáról és a világ végéről, sok, amelyet az Antiknsztus eljöveteléről -
amely állításuk szerint már szinte a küszöbön áll - siralmas hazudozással
terjesztenek a nép között. Mindezt, mivel részben eretneknek, részben észté-
lennek, részben meseszerűnek találtuk, úgy véljük, inkább szerzőikkel együtt el
kell ítélni, mintsem írásba foglalva ismertetni vagy megcáfolni.

921-924: A ‫״‬Vas electionis” rendelkezés, 1321. július 24.

A gyóntatási engedélyről szóló vitában Johannes de Polliaco (Pouilly), a pánzsi egyetem
tanára, a koldulóbarátokkal szemben a plébánosok kizárólagos !ogát védte. Ezért
megvádolták az avignoni pápai kúnánál. Tévedésének hátterében egy hamis egyház fel fo-
gás állt. Az elítélt tételek az eléje tett cikkelyekre adott avignoni válaszaiból származnak:
1. tétel = válasz a 3. cikkelyre; 2. és 3. tétel = válasz a 4. bekezdésre; a szöveget hozza J.
Koch, in: ThQ 113 (1932) 148k. A visszavonó irat megtalálható: DenCh 2,245 (na 799).
Ugyanezeket a tévedéseket, melyek egy évszázaddal később újra felbukkantak, IV. Jenó
ítélte el újra ‫״‬Gregis nobti' konsötúciójában 1447. január 16-án (BullTau 5,85k).
Kiadva: DenCh 2,243k (no. 798) / Extravagantes communts, 1. V, tit. 3, c. 2 (Frdb
2,1291) / MaC 25,576E -577A.

Johannes de Polliaco tévedései a gyóntatásijoghatóságról

(1) H o g y ak ik az ·általános g y ó n ta tá s i en g ed é lly e l re n d e lk e z ő te s tv é re k n e k 921
g y ó n ta k m e g , k ö te le se k u g y a n a z o k a t a b ű n ö k e t, a m e ly e k e t m e g g y ó n ta k , is m é t
m e g g y ó n n i sa ját p a p ju k n a k .
(2) H o g y m in d a d d ig , a m íg é rv é n y b e n v a n az ‫ ״‬Omnis utnusque j e x u /’ 922
h a tá r o z a t, a m e ly et az e g y e te m e s z s in a t a lk o to tt [a IV . Lateráni gsinat, *812], a
ró m a i p á p a n e m te h e ti m e g , h o g y a p lé b á n ia i h ív e k n e k n e leg y e n k ö te le z ő

301
* 9 2 1 -9 2 4 XXII. János: Rendelkezés ‫״‬Vas electiouis"

e g y s z e r az é v b e n m e g g y ó n n i ö s s z e s b ű n e ik e t sa já t p a p ju k n a k , a k irő l a z t
m o n d ja a z sin a t, h o g y ő a p lé b á n ia g o n d v is e lő je ; s ó t I s te n s e m tu d n á e z t te n n i,
m ivel - a m in t a z s in a t m o n d ta - e z e lle n tm o n d á s t fogjál m ag á b a.
923 (3) H o g y a p á p a n e m a d h a t á lta lá n o s g y ó n ta tá s i h a ta lm a t, s ó t I s te n se m
e n g e d h e ti, h o g y ak i m e g g y ó n t eg y á lta lá n o s e n g ed é lly e l r e n d e lk e z ő n e k , n e
leg y e n k ö tele s is m é t g y ó n n i sa já t p a p já n a k , a k it a z s in a t (a h o g y a z e lő b b
h iv a tk o z tu n k rá) a p lé b á n ia g o n d v is e lő jé n e k m o n d .
924 [Minősítés:] ... M e g b iz o n y o s o d tu n k , h o g y a z e lő b b i sz a k a s z o k n e m jó z a n ,
hanem n a g y o n v e szély es és az ig azság g al e lle n té te s ta n ítá s t ta rta lm a z n a k .
M in d e z e k e t a s z a k a s z o k a t ... J á n o s m e s te r ... v is s z a v o n ta .... A z ö s s z e s s z a k a s z t
és b á rm e ly ik e t k ö z ü lü k , m in t h a m is a k a t és té v e se k e t és a z e g é s z sé g e s ta n ítá s tó l
e lté rő k e t a p o s to li te k in té ly ü n k k e l, te s tv é re in k ta n á c s á ra , elítéljü k é s e lv e tjü k ...,
m e g e rő s ítv e , h o g y a z e ze k k el e lle n té te s ta n ítá s az ig az és k a to lik u s. ...

925—926: A ‫ ״‬Nequaquam síné dolore” levél az örményeknek, 1321. no-

vembcr 21.
Az idézett szöveg majdnem egészében megismétli Paleologosz Mihály császár hitvallá-
sának egy részét (*857-858]; figyelemre méltó azonban a kiegészítés: ‫״‬és különböző
helyeken926*) ‫)״‬, amivel a 11‫״‬mbus”-ra (a pokol tornáca) utalnak. Néhány korábbi
kiadás olyan szöveget tartalmaz, mely ezt megerősíti. A ‫״‬különböző büntetésekkel és
helyeken fognak bűnhődni” szöveg után ugyanis így folytatják: ‫״‬a gyermekek lelkeit
ugyanis a limbusban (az örök boldogság) hiánya, nem pedig az értelem büntetése fogja
sújtani”; ez azonban egy‫ ׳‬később a bulla szövegébe beiktatott széljegyzet csupán, amint
az F. Scgarra kiadásából nyilvánvaló.
Kiadva: F. Segarra, in: EstEcl 5 (1926) 441 / BarAE, az 1321. évhez no. 11.
elhunytak sorsa

925 \A ~ t tanítja a római Egyhá$ ... h o g y a z o k n a k a lelk é t, a k ik re a k e re s z ts é g

sz e n ts é g é n e k a felv étele u tá n a b ű n n e k se m m ily e n sz é g y e n fo ltja s e m ra g a d t, és
a z o k a t a lelk e k et is, ak ik m iu tá n b e s z e n n y e z ő d te k , a k á r m é g te s tb e n élv e
tis z tu lta k m e g , a k á r m iu tá n te s tü k b ő l k ilé p te k , tü s té n t b e fo g a d já k a m e n n y b e .
926 A z o k n a k a lelk ei p e d ig , a k ik h a lá lo s b ű n b e n v a g y c sa k az e re d e ti b ű n b e n
h a ln a k m e g , tü s té n t a p o k o lra sz á lln ak , m in d a z o n á lta l k ü lö n b ö z ő h e ly e k e n és
k ü lö n b ö z ő b ü n te té s e k k e l le s z n e k m e g b ü n te tv e .

930-931: A ‫ ״‬Cum inter nonnullos” rendelkezés 1323. november 12.

Azt a tételt, amelyet ez a bulla elítél, először Johannes de Belna domonkos ínkvizítor
bélyegezte meg írunt eretneket 1321-ben. Ez ellen a minősítés ellen a ‫״‬spintuális”
ferencesek a pápához fellebbeztek, melyben mindenekelőtt III. Miklós pápa 1279.
augusztus 14-én kelt, ‫״‬Exüt qm sermnaf' rendeletére hivatkoztak, ahol a következők
olvashatók: ‫״‬Azt mondjuk, hogy‫ ׳‬bármilyen dolog birtoklásáról való ilyenfajta lemondás
Isten kedvéért mind egyénileg, mind közösségben érdemszerzó és szent; ezt tanította
szóval és erősítette meg példájával Knsztus is, mikor megmutatta a tökéletesség útját”
(VIII. Bonifác, Decretales [= ‫״‬Liber Sextuí\ L V, üt. 12, c. 3 [Frdb 2,1109-1121 / BuIIFr
3,407,\B]).
1322-ben a ferences rend Peruggiaban tartott általános káptalanja ezt a tételt
megvédte. Knsztus és a ferencesek evangéliumi és tökéletes szegénységéről folyó
302
 XXII. János: Rendelkezés ‫ ״‬Cum mter iioiniiillos” A spintuálisok tévedése *930931‫־‬

elkeseredett vitában XXII. János pápának több megnyilatkozása született, melyek közül
az alábbiakban idézett bulla dogmatikai jellegével tűnik ki. A heves vita tovább folyt.
XXII. jános az 1324. november 10-én kelt, ‫״‬Qmaquorundam”, és a 1329. november 16-án
kelt, ,yQuiíi vir rtprobui' bullájában védte meg álláspontját a tévtanítás vádjával szemben.
Kiadva: Johannes XXII., Extraiagantes communts, tit. 14, c. 4 (Frdb 2,1229k) / DuPlA
1/1 (1724) 295b-296a / BullFr 5,256-259.

A spirituálisok téitdése Krisztus szegénységéről

G y a k ra n m e g tö r té n ik e g y es te o ló g iai ta n á ro k k ö r é b e n , h o g y k é ts é g b e 930
v o n já k , v a jo n e re tn e k s é g n e k kell-e ta rta n i, h a v alak i m a k a c s u l a z t állítja, h o g y a
m i M e g v á ltó n k és U r u n k , J é z u s K risz tu s és az ó a p o s to la i k ö z ö s e n s e m , és
k ü lö n -k ü lö n se m b ir to k o lta k s e m m it se m ; és e rrő l a fe lv e té srő l k ü lö n b ö z ő és
e lle n té te s d o lg o k a t g o n d o ln a k :
M i e n n e k a h u z a v o n á n a k v é g e t k ív á n u n k v e tn i.
A n e v e z e tt m a k a c s állítás k ife je z e tte n e lle n tm o n d a S z e n tírá s n a k , am ely a
le g tö b b h e ly e n a z t állítja, h o g y ő k n é m e ly d o lg o t b ir to k o lta k ; m a g á ró l a
S z e n tírá s ró l p e d ig , am ely m in d e n e s e tb e n az ig a z h it e g y es té te le in e k a p r ó b a -
k ö v e , n y ílta n fe lté te le z i, h o g y a fe n tie k re v o n a tk o z ó a n a h a z u g s á g k o v á s z á t
ta rta lm a z z a ; és e b b ő l az k ö v e tk e z ik , h o g y a S z e n tírá s h ite lé t te lje s e n s e m m is s é ,
a b e n n e lé v ő k a to lik u s h ite t p e d ig k é te ss é és b iz o n y ta la n n á te s z i, h is z e n
m e g fo s z tja b iz o n y ító e re jé tő l. E z é r t te s tv é re in k ta n á c s á ra k in y ilv á n ítju k e zz e l
a z á lta lá n o s r e n d e le tte l, h o g y a fe n ti á llítá st a to v á b b ia k b a n ú g y kell é rté k e ln i,
m in t a m i tév e s és e re tn e k .
M á sfe lő l (e re tn ek ség ) a jö v ő b e n m a k a c su l a z t állíta n i, h o g y az e m líte tt M eg- 931
v á ltó n k a t és a z ó a p o s to la it e g y á lta lá n n e m illeti m e g a re n d e lk e z é s i jo g a z o n
jav ak fö lö tt, a m e ly e k e t a S z e n tírá s ta n ú s á g a s z e rin t b ir to k o lta k ; s a r ra se m v o lt
jo g u k , h o g y a z o k a t e la d já k v agy e la já n d é k o z z á k , v a g y e z e k ré v é n m á s d o lg o k a t
s z e re z z e n e k b e , h o l o tt a S z e n tírá s ta n ú s ítja , h o g y a z e lő b b fe ls o ro lt d o lg o k a t
ő k m é g is c s a k m e g te tté k , ül. k ife je z e tte n fe lté te le z i, h o g y ő k m e g te h e tté k .
M in th o g y e z az állítás n y ilv á n v a ló a n k o rlá to z z a az ő c s e le k e d e te ik e t és
jav aik h a s z n á la tá t, e z é r t a fe n tie k re v o n a tk o z ó a n nem jo g o s állítás: ü y et
m in d e n k é p p e n b ű n e lg o n d o ln i M e g v á ltó n k n a k , a z Is te n F iá n a k a s z ü k sé g le te -
író l, c se le k e d e te irő l v ag y te tte irő l.
E z a S z e n tírá s sa l is e lle n té te s, és a k a to lik u s ta n ítá s ra á rta lm a s , e z é r t
k in y ilv á n ítju k , h o g y m a g á t a fe n ti m a k a c s á llítá st, te s tv é re in k ta n á c s á ra , e z e n tú l
m é ltá n té v e s n e k és e r e tn e k n e k kell é rté k e ln i.

941-946: A ‫ ״‬Licet iuxta doctrinam” rendelkezés Worcester püspökének,

1327. október 23.
Ez a bulla elvetette a szélsőséges királyelvűség azon tévedéseit, amelyek a párizsi
egyetem tanára, Padovai Marsüius ‫״‬Defensorpáni‫ ״‬c. művében találhatók. A mű 1324.
júniusában készült el, de csak 1326-ban publikálta. Kérdéses, hogy Johannes de
Janduno is közreműködött-e a könyv megírásában. A bulla tételei nem szó szerint,
hanem csak értelem szerint sorolják fel az egyes tévedéseket. A tételek két felsorolás-

303
*941-946 XXII. János: Rendelkezés ‫״‬Licet iuxta doctruiain”: Marsilius Patavinus tévedései

bán ts szerepelnek, először a bulla főrészében, és egy kissé megváltoztatva a bulla

végpn. Ez utóbbi formában ítélték el őket. A következő szöveg ezért a második
változatot közli. Az egyes tételekhez jegyzetben szerepelnek a megfelelő forráshelyek.
Vö. a kritikai kiadásokat: R. Scholz (MGH Fontes íuns Germanici, in usum scholarum
separaüm editt [Hannover 1932]) és C.W Prévité-Orton (Cambridge 1928). XII.
Benedek utasítására a Defensorpacis-X ismét vizsgálat alá vetették, melyet VI. Kelemen
fejezett be 1343-ban, aki 240 tételt vetett el.
Kiadva: DuPIA 1/1 (1724) 304b-309b; vö. 397b / BarAE, az 1327. évhez no. 29-33.

Marsilius Patavinus tévedései a~ Egybá” alkotmányáról

941 (1) A z t, a m it K ris z tu s ró l o lv a s u n k S z e n t M á té e v a n g é liu m á b a n [Mt 17,26],
m is z e rin t O m a g a is a d ó t fiz e te tt a c s á s z á rn a k , a m ik o r o d a a d a tta a z o k n a k a hal
sz á já b ó l k iv e tt p é n z é r m é t, ak ik eg y k é td r a c h m á s t k é rte k , e z t n e m le e re s z k e d ő
b ő k e z ű s é g b ő l te tte , h a n e m m e r t a k ö te le s s é g k é n y s z e r íte tte 1.
942 (2) Szent Péter apostolnak nem volt több tekintélye, mint más apostolok-
nak, és nem volt a feje a többi apostolnak, és, hogy Krisztus senkit nem
hagyott hátra az Egyház fejeként, és senkit nem tett meg helytartójának1.
943 (3) A c s á s z á rra ta r to z ik a p á p á t re n d re u ta s íta n i, k in e v e z n i é s h iv a ta lá tó l
m e g fo s z ta n i, v a la m in t b ü n te tn i 1.
944 (4) A z ö s s z e s p a p o k , a k á r a p á p a leg y e n a z , a k á r é rs e k , a k á r e g y s z e rű p a p ,
K ris z tu s in té z k e d é s e fo ly tá n e g y e n lő tek in télly el és jo g h a tó s á g g a l re n d e lk e z -
n e k ő l. D e , h o g y az e g y ik n e k tö b b v a n m in t a m á s ik n a k , e z a s z e r in t v a n , h o g y
a c s á s z á r tö b b e t v ag y k e v e s e b b e t e n g e d é ly e z e tt, és a m in t m e g e n g e d te , u g y a n -
ú g y v is s z a is v o n h a tja .
945 (5) H o g y a p á p a vagy az e g é s z E g y h á z e g y ü ttv é v e e g y e tle n e m b e r t se m
b ü n t e t h e t m e g k é n y s z e rítő b ü n te té s s e l, b á r m e n n y ir e is v é tk e s, h a c s a k e z t a
c s á s z á r m e g n e m e n g e d i1.
946 [Minősítés: A fenti cikkelyeket] ... íté let fo rm á já b a n o ly a n n a k íté ljü k , m in t
a m e ly e k a S z e n tírá s sa l e lle n té te s e k , és á rta lm a sa k a k a to lik u s h itre , e re tn e k e k ,
v ag y e r e tn e k s é g íz ű e k és té v e se k , to v á b b á a f e n tn e v e z e tt M a rsiliu s és J o h a n n e s
e r e tn e k , s ó t n y ilv á n o s és m e g b é ly e g z e tt fó e re tn e k .

950—980: Az ‫ ״‬In agro dominico” rendelkezés, 1329. március 27.

Eckhart mesternek OP (latin átírásban Echardus v. Ekkardus [ó maga így] v.
Aychardus stb.) tanításai miatt először 1326. szeptember 26-án kellett beszédet
mondania és felelnie Heinnch von Virneburg kölni érsek parancsa szerint. Előbb 49
tételével szembesítették, majd további 59-cel. Ennek a vádnak az aktáit kiadta: A.
Daniels, in: BeitrGPhThMA 23/V (1923) és G. Théry, in: ArchHDLMA 1 (1926) 157-
268 kiadásában. Eckhart fellebezését a pápához (1327. február 13.) ellenfelei megaka-
dályozták; ügye mégis eljutott az avignoni pápai udvarhoz. Ebből egy teológiai
szakvélemény marad fenn (a következőkben ‫״‬Av.G” rövidítéssel jelöljük; kiadta: F.
Pelster, in: BeitrGPhThMA Supplement III, = Aus dér Geisteswelt des Mittelalters 2
[Münster 1935] 1109-1124), melyben minden egyes tételt (természetesen más
sorrendenben, mint ahogy a következőkben ‫״‬vö. Av.G” rövidítéssel a jegyzetekben
jelezzük) tárgyalnak, melyeket később, Eckhart halála után, XXII. János pápa a jelen
bullával elítélt. A pápa megelégedett azzal, hogy a kölni érseknek elküldte a bulla

304
 950‫־‬980
XXII. János: Rendelkezés ‫״‬In agro domnuco”: Ekliardns tévedései

másolatát 1329. április 15-én, hogy azt a kölni egyházmegye és egyház tartomány
határam belül hozzák nyilvánosságra.
Kiadva: M.H. Laurent, Autóár du proccs de Mailre Eckhart. Les documenls des Archnes
Vatuanes, Dók. VIII, in: DivThomPl 39 (1936) 436-444 / H. Denifle, in:
ArchLKGMA 2 (1886) 636-640 / DuPlA 1/1, 312b-314a.
A bulla tételeinek forráskutatásához H. Denifle (ArchLKGMA 2 [1886] 684)
mellett főként J. Koch (ThQ 113 [1932] 152-156; ArchFrPr 30 [1960] 52), valamint
M.H. Laurent OP (fentebb i.m.) járult hozzá. A tételek forrásmegjelölése általában az
alábbi kiadást követi: Meister Ekhart. Die deutschen und lateimschen Werke, kiadva a
Deutsch Forschungsgemeinschaft megbízásából (Stuttgart-Berlin 1936kk; a kiadás
még nem fejeződött be [a következőkben ezek szerint rövidítünk: A német forrásmű-
vek (deutsche Werke) = DW; A latin forrásművek (lateintsche Werke) = LW]).

Aa’ = Expositio libri Genesis, 1. kiadás (kiadta: K. Weiss: LW 1 [1937k]) [1. 3. tételhez].
Ab‫ = ׳‬Ltberparabolarum GenesisHl. Esposttio hbn Genesis, 2. kiadás (kiadta: K. Vfeiss: LW 1) [16k].
B’ = Expostiio libri Exodi (kiadta K. Weiss: LW 2 [1954]) [23].
C‫ = ׳‬Exposttio libn Sapentiae (kiadta ]. Koch: LW 2 [1958sk] / G. Théry, Le commentaire de
mailre Eckhart sur 1' Ilire de Sügesse, in: ArchHDLMA 3 [1928] 321-443; 4 [1929]
233-394) [19].
D‫ = ׳‬E.xpositw sancti Evangelii secundum Johannem (kiadta K. Christ —]. Koch: LW 3
[1936kk]) [2 4-7 18 25].
E* = ‫ ״‬Benedictu/ ' ül. ‫ ״‬Buch dérgöttlichen Tröstung”a hozzáfűzött prédikációval együtt Vöm
edeln Menschen (kiadta ]. Quint: DW 5 [1952kk]) [13(?) 14 20(?) 24].
Fa‫ = ׳‬Prédikáció ‫״‬Iusti ment in aeternurri' (kiadta ]. Quint: DW 1 [Stuttgart 1936kk], 6 .
sz.) [8 - 1 0 2 2 ],
Fb‫ = ׳‬Prédikáció ‫״‬In hoc apparutf’ (DW 1, no. 5a) [11].
Fc‫ = ׳‬Prédikáció ‫״‬Surge, illuminare, Iherusaleni' (DW 1, no. 14) [21].
Fd’ = Prédikáció ‫ ״‬Omne dátum optimum" (DW 1, no. 4) [26].
Fe‫ = ׳‬Prédikáció ,Quasi Stella matutind' (DW 1, no. 9) (2. függelék].
Ff‫ = ׳‬Prédikáció ‫ ״‬Vidi supra monteni' (DW 1, no. 13) [1. függelék].
Fg’= Prédikáció ‫״‬Sanl Paulus spnchel: intuoriu”’ (DW 1, no. 24) [12].
G‫ = ׳‬Beden dér IJntersihadung (kiadta\ Quint: DW 5 [1961] / E. Diedenchs [Bonn 19257]) [15].

Echardus tévedései Istennek a lilághoz és αζ emberbez való uszonyáról

Abból a vizsgálatból, amelyet a kölni érsek kezdeményezésére előbb lefoly- 950
tattak, és amelyet a mi kezdeményezésünkre a római pápai udvarban megismé-
teltek, megbizonyosodtunk, hogy nyilvánvaló ugyanennek az Ekhardusnak a
vallomásából1: ő valóban hirdette, tételekbe foglalta és írásban kifejtette azt a
huszonhat cikkelyt, amelyeknek tartalma következő:
(1) Amikor egyszer megkérdezték tőle, Isten miért nem előbb1 hozta létre a 951
világot, akkor azt válaszolta, akkor is úgy, mint most, hogy Isten nem
teremthette meg a világot előbb, mert egy dolog nem cselekedhet, mielőtt
lenne; amiből következik, hogy amitől fogva Isten volt, attól fogva teremtette
meg a világot is2.
(2) Hasonlóképpen megengedhető, hogy a világ öröktől fogva volt1. 952

305
* 9 5 0 ‫־‬980 XXII. János: Rendelkezés ‫״‬In agro dominico”: Ekliardus tévedései

953 (3) Hasonlóképpen egyszerre és egyszer, amikor Isten volt, amikor a vele
egyképpen örök Fiút és vele mindenben egyenlő Istent nemzette, egyszer-
smind a világot is megteremtette1.
954 (4) H a s o n ló k é p p e n m in d e n c s e le k e d e tb e n , a r o s s z b a n is, m o n d o m : a
r o s s z b a n , a k á r b ü n te té s a z , a k á r b ű n , e g y e n lő k é p p e n m e g n y ilv á n u l é s fö lra-
g y o g Is te n d ic s ő s é g e 1.
955 (5) H a s o n ló k é p p e n , a b á rk it ro s s z n a k m o n d ó g á n c s o s k o d ó m ag áv al a g á n -
c s o s k o d á s b ű n é v e l a z I s te n t d icséri, és m in él tö b b e t g á n c s o s k o d ik , és m in é l
sú ly o s a b b a n v é tk e z ik , a n n ál in k á b b d ic s é ri az I s t e n t 1.
956 (6) Hasonlóképpen, ha valaki magát Istent káromolja, az dicséri az Istent1.
957 (7) Hasonlóképpen, hogy aki ezt vagy azt kér, rosszat kér és rosszul, mivel
a jó tagadását és Isten tagadását kén, és azért imádkozik, hogy Isten az ő
számára meg legyen tagadva1.
958 (8) Akik nem törekednek javakra, sem méltóságokra, sem haszonra, sem
belső áhítatra, sem szentségre, sem jutalomra, sem a mennyek országára,
hanem mindezekről lemondtak, arról is, ami az övék, azok az emberek tisztelik
Istent1.
959 (9) É n a m in a p a z o n g o n d o lk o d ta m , v a jo n é n a k a ro k -e v a la m it a z I s te n tő l
k ív án n i v ag y e lfo g a d n i: é n e z t n a g y o n jól m e g a k a ro m f o n to ln i, m e r t m ih e ly t
é n k a p n é k v a la m it a z Is te n tő l, a k k o r é n a la tta le n n é k , vag y a lá b b v a ló le n n é k
n á la , m ik é n t e g y h á z is z o lg a vag y eg y ra b sz o lg a , és Ó m in t a z a d a k o z ó u ra sá g ;
é s h á t n e m így kell le n n ü n k az ö r ö k é le tb e n 1.
960 (10) Mi teljesen átalakulunk és átváltozunk Istenbe; hasonló módon, mint
amikor szentségileg a kenyér átváltozik Krisztus testévé, én úgy változom át
belé, hogy O maga az O egyetlen létét hozza létre bennem is, és nem egy
ahhoz hasonló létet. Az élő Isten által igaz az, hogy ott semmi különbség
nincs1.
961 (11) Az Atyaisten, amit csak egyszülött Fiának az emberi természetben
adott, azt egészen nekem adta. Itt semmit nem veszek ki ebből, sem az egye-
sülést, sem a szentséget, hanem az egészet úgy adta nekem, amint magának1.
962 (12) M in d e n , a m it a S z e n fírá s K ris z tu s ró l m o n d , a z e lm o d h a tó m in d e n igaz
jó és isten i e m b e rrő l is 1.
963 (13) Minden, ami az isteni természet sajátja, az teljességgel sajátja az igaz és
isteni embernek. Ennélfogva ez az ember megteszi mindazt, amit Isten
megtesz, és Istennel együtt teremtette az eget és a földet, és nemzője az örök
Igének, és Isten az ilyen ember nélkül semmit sem tudna cselekedni1.
964 (14) A jó e m b e r n e k ú g y h o z z á kell id o m íta n ia a k a ra tá t az isten i a k a ra th o z ,
h o g y ö m a g a a z t a k arja, a m it c sa k a k a r az Iste n . M ivel Is te n a z t a k a rja , h o g y é n
v a la m i m ó d o n v é tk e s leg y e k , é n n e a k a rja m , h o g y b á r n e k ö v e tte m v o ln a el
b ű n ö k e t, és e z az igazi b ű n b á n a t 1.
965 (15) H a e g y e m b e r e z e r h a lá lo s b ű n t k ö v e te tt v o ln a el e lő z ő le g , h a a z ilyen
e m b e r h ely es e lv e k s z e rin t él, n e m kell a z t a k a rn ia , h o g y b á r n e k ö v e tte v o ln a el
a z o k a t1.

306
 XXII. Jáuos: Rendelkezés ‫״‬In agro domuuco”: Ekhardus tévedései *950-980
(16) Isten tulajdonképpen nem ír elő külső cselekedetet1. 966
(17) A külső cselekedet nem sajátosan ‫ סן‬és nem sajátosan isteni, és azt 967
Isten a saját valódi értelmében sem nem cselekszi, sem nem hozza létre1.
(18) Ne a külső cselekedetek gyümölcsét teremjük, amelyek nem tesznek 968
minket jóvá, hanem a belső cselekedetekét, amelyeket az Atya bennünk
maradva tesz és cselekszik1.
(19) Isten a lelkeket szereti, nem a kifelé való tettet1. 969
970
(20) Hogy a jó ember: az az Isten egyszülött Fia1.
(21) A (lélekben) nemes ember Istennek ama egyszülött Fia, akit az Atya 971
öröktől fogva nemzett1.
(22) Az Atya saját fiaként nemz engem, mint ugyanazt a fiút. Amit csak 972
Isten cselekszik, az egy; ezért O engem saját fiaként nemz, minden megkülön-
böztetés nélkül1.
(23) Isten minden feltétel szerint és minden tekintetben egy, úgy hogy ben- 973
ne nem lehet találni semmilyen sokaságot, az értelemmel felfogva vagy az ér-
telmen kívül1. Aki ugyanis kettőt lát, vagy megkülönböztetést lát, az nem Is-
tent látja; Isten ugyanis egy, számon kívül és számon felül, és nem számlálható
semmivel együtt egyes számban2. Ebből következik [itt egy későbbi tételre utal[,
hogy tehát magában az Istenben semmilyen megkülönböztetés nem lehetséges
és fel sem fogható3.
(24) Minden megkülönböztetés az Istentől idegen, mind a természetében, 974
mind a személyekben. Bizonyítás: mivel maga a természet egy, és ez egy vala-
mi, bármelyik személy is egy, és ugyanaz az egy valami, ami a természet1.
(25) Amikor elhangzik: ‫״‬Simon, jobban szeretsz-e engem ezeknél?‫\ ״‬Jrt 975
21,15], ennek az az értelme, hogy jobban, mint ezeket, és ezt jól teszed ugyan,
de nem tökéletesen. Az első helyezettben és a második helyezettben a több és
a kevesebb: fokozat és sorrend, az egyben azonban sem fokozat nincs, sem
sorrend. Aki tehát Istent jobban szereti, mint a felebarátot, jól cselekszik u-
gyan, de még nem tökéletesen1.
(26) Minden teremtmény egy tiszta semmi: nem azt mondom, hogy valami 976

csekély vagy jelentéktelen, hanem hogy egy tiszta semmi1.

Szemére vetették ezenkívül a nevezett Ekhardusnak, hogy még másik két
szakaszról is prédikált, a következő szavakkal:
(1) Van valami a lélekben, ami teremtetlen és teremthetetlen; ha az egész lé- 977
lek ilyen lenne, teremtetlen és teremthetetlen lenne, és ez a valami az értelem1. 978

(2) Hogy Isten nem jó, nem jobb és nem legjobb; éppolyan rosszul mon-
dóm, valahányszor Istent jónak mondom, mintha a fehéret feketének nevez-
ném1.
[Minősítés] ... mivel ... úgy találtuk, hogy az említett első tizenöt szakasz és a 979

másik két utolsó is, mind a használt kifejezések hangzása, mind mondatainak
összefüggése folytán az eretnekség veszedelmes tévedéseit tartalmazza, a
másik tizenegyről pedig, amelyeknek az elseje így kezdődik: ‫ ״‬Isten tulajdon-
képpen nem ír elő ...” [16. tétel[, az a tapasztalatunk, hogy rendkívül rosszul

307
* 9 5 0 -9 8 0 XXII. János: Rendelkezés ‫״‬In agro domiuico”: Ekliardns tévedései

hangzanak, nagymértékben meggondolatlanok és eretnekgyanúsak - jóllehet

sok magyarázat és kiegészítés révén katolikus értelemben átformálhatok, 1 1 1 .
katolikus értelmük van:
nehogy az ilyen szakaszok vagy a bennük lévő tartalom az egyszerű
emberek belátását... megfertőzhessék,... M i... az említett első tizenöt szakaszt
és a másik két utolsót mint eretneket, a mondott másik tizenegyet pedig mint
rosszul hangzót, meggondolatlant és eretnekgyanúst, valamint ugyanennek az
Ekhardusnak bármely könyvét vagy kisebb művét is, amelyek az előbb
felsorolt szakaszokat vagy azok valamelyikét tartalmazzák, kifejezetten elítéljük
és elvetjük.
980 Továbbá ... nyilvánosságra akarjuk hozni, hogy - amint ezt bizonyítja az
erről készült hivatalos okmány - a fent nevezett Echardus élete végén a
katolikus hitet megvallva, és a fent nevezett huszonhat szakaszt, amelyekről
elismerte, hogy hirdette azokat, ezenkívül minden mást, ami írásaiból és
tanításaiból a hívekben eretnek vagy téves és az igaz hitre ártalmas felfogást
eredményezhetne, értelmüket illetően visszavonta és el is vetette ..., alávetve
mind magát, mind írásait és összes kijelentéseit az Apostoli Szék és a mi
végzésü n k n ek 1

990-991: A ‫ ״‬Ne super his” bulla, 1334. decem ber 3.

A már akkor is általános teológiai véleménnyel szemben XXII. János azt a véleményt
képviselte, amely szennt a megholtaknak az Isten ‫״‬oltára alatt” pihenő lelkei (tv. Jel 6,9)
csupán Knsztus emben természetét szemlélik, és csak az utolsó ítélet után nyerik el a
teljes boldogságot. Vélekedését főként három szentbeszédben adta elő: 1331-ben
november 1-én és december 15.-én, valamint 1332. január 5-én. A két elsőt kiadta:
Manano Prados SÍ, in: ArchTGran 23 [1960] 155-184; a kézirat fellelhető DenCh 2,414.
Második beszédében a pápa kifejő, hogy az Isten színelátása mint jutalom (Szent
Ágoston nyomán, Enarrationes in Psalmos 90, sermo 2, n. 13 [CpChL 3 9 ,1 2 7 7 1 5 - 1 5 / PL
37.1170A]) csak a feltámadásban testből és !élekből egyesült embernek mint alanynak
osztályrésze, nem pedig már a testtől elvált léleknek is. A harmadik beszédben azt
állítja, hogy mind a démonok, mind a gonosz emberek csak a végítélet után jutnak a
pokol örök büntetésére. Véleményének alátámasztására XXII. János 1333-ban még
egy írást szerkesztett.
VI. Fülöp francia király vizsgálatot kezdeményezett. Ez 1333. december 19-én
kezdődött. Erre a pápa is összehívott egy bíborosokból és teológusokból álló
bizottságot, mely arra vette rá a pápát, hogy 1334. január 3-án a konzisztóriumon
kinyilvánítsa, hajlandó visszavonni a véleményét, ha az az Egyház általános tanításával
ellentétes. Végül a halála előtti napon, 1334. december 3-án a bíborosok testületé előtt
ünnepélyesen visszavonta nézetét az alábbi, a bullában megőrzött szavakkal. A bullát
azután utóda, XII. Benedek hozta nyilvánosságra.
Kiadva: DenCh 2 440k (no. 987) / egy meglehetősen eltérő szöveg DuPlA 1/1
(1724) 320b-321a / MaC 25.568E-569C / HaC 7.1405B-D.

X X II. János αςοη németének visszavonása, amelyet a szentek boldogságáról vallott

990 Nehogy másképpen tudják a híveknek magyarázni, mint ahogy mi mond-
tűk és értettük, 1 1 1 . most mondjuk és értjük mindazt, amit a testüktől elvált, már
megtisztult lelkekről akár mi magunk, akár mások a mi jelenlétünkben több
308
 XXII. Jáuos Bulla: ‫ ״‬N e superliis” : Visszavonás *990-991

alkalommal mondtak, a Szentírást és a szentek eredeti mondásait idézve, vagy

más módon következtetve (arról, hogy ezek a lelkek a test újrafelvétele előtt
látják-e az isteni lényeget azzal a látással, amelyet ti. az Apostol színról-színre
valónak nevez), ezért íme az alább következőkben kinyilvánítjuk nézetünket,
amelyet ezen kérdéseket illetően a szent katolikus Egyházzal együtt magunké-
nak mondtunk és mondunk.
Mert megváltjuk és hisszük, hogy a testtől elvált megtisztult lelkek a menny- 991
ben, a mennyek országában és a paradicsomban Krisztussal az angyalok társa-
ságában gyűltek össze, és látják az Istent a közös törvény alapján és az isteni
lényeget színról-színre tisztán, amennyire az elvált lélek helyzete és állapota ezt
megengedi. Ha pedig bármilyen módon más vagy másképpen hangzott el
részünkről ebben a tárgyban, mindazt a katolikus hit állapotában mondtuk, és
állítjuk, hogy beszélgetés vagy előadás közben mondtuk, és kívánjuk, úgy
értsék, hogy így is lettek mondva.
Ezen felül, ha valami módon mást mondtunk társalgás közben, tárgyalás
közben, hittani tételeket előadva, tanítva vagy bármely más módon azokat a
dolgokat illetően, amelyek a katolikus hittel, a Szentírással vagy az erkölcsökkel
kapcsolatosak, azokat a kijelentéseket, amelyek egybehangzanak a katolikus
hittel, az Egyház állásfoglalásával, a Szentírással és a jó erkölcsökkel, jóváhagy-
juk; másként azonban azt akarjuk, hogy azokat úgy tekintsék, mintha ki sem
mondták volna, és azokat a legkevésbé sem hagyjuk jóvá, hanem amennyiben
az előbb említett katolikus hittől, az Egyház állásfoglalásáról, a Szentírástól
vagy a jó erkölcsöktől vagy ezek közül valamelyiktől elütök, elvetjük. És ugyan-
így mindazt, amit mondtunk és írtunk bármely tárgyról, bárhol és bármely
helyen és bármely méltóságban, amelyben vagyunk és voltunk eddig.

XII. BENEDEK,
1334. december 20. —1342. április 25.

1000-1002: A ‫״‬Benedictus Deus” rendelkezés, 1336. január 29.

Ennek a dogmának a történetéhez vö. *990°. XII. Benedek már bíborosként írt egy
összefoglaló művet De statu animarum sanctarum antegenerált iudiáum címmel; Archívum
Vaticanum latmum 4006, Föl. 16A-218B; vö. J.—M. Vidal, in: RHE 6 (1905) 788).
Elődjével szemben e kérdésben az általános vélemény pártján állt. A dogma kihirdeté-
se előtt egy teológusokból álló testületet bízott meg a kérdés beható vizsgálatával.
Kiadta: BullTau 4,346b-347a / BullCocq 3/II,2l4ab / DuPlA 1/1 (1724) 321b-
322a / XII. Benedek, Acta, kiadta A.L. Táutu (Codex Iuris Canomci Onerttalts, Fontes III
8; Vatikán 1958) 12k.
Λ ς ember sorsa a halál után
[Isten boldogító synelátása] Ebben az örök időkre érvényes rendelkezésben 1000
apostoli tekintéllyel leszögezzük, hogy: Isten általános rendelése szerint az
összes szentek lelkei, akik Urunk, Jézus Krisztus szenvedése előtt távoztak el
ebből a világból, valamint a szent apostolok, vértanúk, hitvallók, szüzek és más
elhunyt hívek lelkei, akik miután Krisztus szent keresztségét fölvették, és nem
309
*1000-1002 XII. Benedek: Rendelkezés: Az ember sorsa a halál után

volt bennük semmi tisztulásra szoruló, amikor eltávoztak az életből, vagy a

jövőre nézve nem lesz bennük ilyen, amikor távozni fognak; vagy hogyha
éppen akkor volt, vagy lesz bennük tisztítani való, miután haláluk után
megtisztultak, és hogy azoknak a gyermekeknek a lelkei, akik Krisztus
ugyanazon keresztségében újjászülettek, vagy a keresztségre vártak, vagy
miután megkereszteltettek és szabad akaratuk használata előtt meghaltak,
továbbá közvetlenül haláluk után, vagy tisztulásuk után azok lelkei, akik az
említett tisztulásra rászorultak, még testük újra fölvétele előtt és az általános
ítélet napja előtt, Üdvözítő Urunk, Jézus Krisztus mennybemenetele után, a
mennyben voltak, vannak, és lesznek, az égi országban és a mennyei paradi-
csomban Krisztussal, a szent angyalok társaságával egyesülve, és az Úr Jézus
Krisztus kínszenvedése és halála után látták és látják az isteni lényeget, intuitív
látással, és színröl-színre, minden teremtmény közvetítése nélkül, amennyiben
nem az mutatkozik látott tárgyaként, hanem az isteni lényeg közvetlenül
mutatja önmagát nekik, lepel nélkül, világosan és kitárva, és hogy akik így
látnak, azok élvezik ezt az isteni lényeget, s hogy ettől a látástól és élvezéstől
azoknak lelkei, akik már meghaltak, valóban boldogok és birtokolják az örök
életet és az örök nyugodalmat, és azoknak a lelkei is, akik ezután fognak
meghalni, ugyanazt az isteni lényeget fogják látni és élvezni az általános ítélet
előtt.
1001 És, hogy ennek az isteni lényegnek a látása, valamint élvezése megszünteti
bennük a hit és a remény tetteit, amennyiben a hit és a remény kifejezetten
teológiai erények, ugyancsak, hogy miután bennük ez az intuitív és színről-
színre való látás és annak élvezése megkezdődött, vagy meg fog kezdődni,
ugyanez a látás és élvezés a mondott látás és élvezés bármiféle megszakítása
vagy szünetelése nélkül folytonosan létezik, és folytatódni fog a végső ítéletig
és azon is túl mindörökké.
1002 [A pokol - Α ς utolsó ítélet] Ezen felül leszögezzük, hogy Isten általános
rendelkezése szerint azoknak a lelke, akik tényleges halálos bűnben halnak
meg, közvetlen haláluk után a kárhozatba kerülnek, ahol a pokol büntetésében
gyötrődnek, de azért az ítélet napján minden ember ‫ ״‬Krisztus ítélőszéke előtt”
testével együtt megjelenik saját cselekedeteiért való számadás végett, hogy ‫ ״‬ki-
ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszát
tett-e” [2Kor 5,10].

1006-1020: A ‫״‬Cum dudum” írás az örményekhez, 1341. augusztus

Ennek a dokumentumnak a jelentőségét a katolikus tanítás megvilágítása adja. Az
írás keletkezésére egy olyan vizsgálat adott alkalmat, melyet hivatalos felkérés nélkül
végeztek. Az ebben szerpeló 117 vádpont nem róható fel az örmény egyház
egészének. Az örmények tiltkozást nyújtottak be az irat ellen és 1345-ben (1344?)
zsinatra gyűltek össze Sisben, hogy a cikkelyeket egyenként visszautasítsák: vö. MaC
25,1185-1270; ott megtalálható a cikkelyek szövege is. - A latin szövegben a szokásos
‫״‬Armerui” alak helyett a forrásból átvett ‫״‬Armeni” alakot tartották meg.

310
 XII. Benedek: írás az örményekhez: Tévedések *1006-102C

Kiadva: Táutu, '1000° 1 .m., 121—143 1E. Martene, Velerum unptomm et monumentorum
amphssima collectto 7 (Pans 1733) 318B—385B I BarAE, az 1341. évhez no. 50-69.

Λ ζ örményeknek tulajdonított tévedések

4. Ugyanígy, az örmények azt mondják és tartják, hogy maguknak az 1006
ősszülőknek a személyes bűne oly súlyos volt, hogy összes fiaik, akik az ő
magvukból szaporodtak tovább egészen Krisztus szenvedéséig, az ősszülők
mondott személyes bűnének vétsége miatt ítéltettek el, és haláluk után pokolra
taszíttattak, nem mintha ók Adámtól valamilyen áteredő bűnt vontak volna
magukra, minthogy azt mondják, hogy a gyermekeknek egyáltalán semmilyen
áteredő bűnük nincs, sem Krisztus szenvedése előtt, sem utána; hanem az
említett elítéltetés Krisztus szenvedése előtt az Adám és Éva elkövette
személyes bűn súlyossága okán érte őket. Adám és Éva ugyanis megszegték a
nekik adott isteni parancsot. De az Úr szenvedése után, amely az ősszülők
bűnét eltörölte, a gyermekek, akik Adám fiaitól születnek, nincsenek ítéletre
szánva, és nem kell őket a mondott bűn okán a pokolra taszítani, mert Krisztus
az O szenvedésével teljesen eltörölte az ősszülók bűnét.
5. Ugyanígy az örmények egy bizonyos tanítómestere, a neve Mechitriz, 1007
amelyet ‫ ״‬vigasztalódnak fordítanak, újból bevezette és tanította, hogy egy fiú
emberi lelke az apja leikéből sarjad, miként teste a testéből, és az egyik angyal is
a másiktól. Mivel az emberi lélek ésszel felruházott létező, és az angyal
értelmes természetű létező, ezért olyanok, mint valami szellemi világosság,
amely önmagából sarjaszt egy másik szellemi világosságot. ...
6. Ugyanígy azt mondják az örmények, hogy azon gyermekek lelkei, akik 1008
keresztény szülőktől Krisztus szenvedése után születnek, ha meghalnának,
mielőtt megkeresztelik őket, a földi paradicsomba mennek, ahol Adám a bűn
előtt volt; azoknak a gyermekeknek a lelkei pedig, akik nem keresztény
szülőktől Krisztus szenvedése urán születnek, és keresztség nélkül halnak meg,
arra a helyre mennek, ahol szüleik lelkei vannak.
8. Ugyanígy az örmények azt mondják, hogy a megkeresztelt gyermekek 1009
lelkei és a nagyon tökéletes emberek lelkei az általános végítélet után be fognak
menni a mennyek országába, ahol mentesek lesznek ennek az életnek minden
büntető szenvedésétől. ... Mégsem fogják látni Isten lényegét, mivel egyetlen
teremtmény sem láthatja azt; hanem Isten ragyogását fogják majd látni, amely
az Ó lényegéből árad ki, amint a napfény árad ki a napból, és mégsem az a nap.
17. Ugyanígy az örmények általánosan azt tartják, hogy a másvilágon nincs 1010
tisztítóhelye a lelkeknek, mivel, ahogy mondják, ha egy keresztény meggyónja
bűneit, elengedik neki összes bűneit és bűneinek a büntetését. És ók nem is
imádkoznak a holtakért, hogy engedjék el nekik a másvilágon a bűneiket,
hanem általánosságban imádkoznak az összes megholrákért, amiként a boldog
Máriáért, az apostolokért. ...
18. Ugyanígy az örmények azt hiszik és tartják, hogy Krisztus leszállón a 1011
mennyből és megtestesült az emberek üdvösségéért, nem annak következté-

311
* 1 0 0 6 -1 0 2 0 X II. Benedek: írás az örményekhez: Tévedések

ben, hogy az Adámtól és Évától továbbszármazott fiák azok bűne után tólük
áteredő bűnt vonnának magukra, amelytől Krisztus megtestesülése és halála
révén mentesülnének, minthogy (az örmények szerint) semmiféle ilyen bűn
nincs Adám fiaiban; hanem azt mondják, hagy Krisztus az emberek üdvössé-
géért testesült meg és szenvedett, mivel szenvedése által Adám fiai, akik a
mondott szenvedést megelőzően éltek, kiszabadultak a pokolból, amelyben
nem az áteredő bűn okán voltak, amely bennük lett volna, hanem az ősszülők
személyes bűne súlyosságának okán. Azt is hiszik, hogy Krisztus azon gyerme-
kék üdvössége miatt, akik az O szenvedése után születtek, testesült meg és
szenvedett, mivel szenvedésével teljesen lerontotta a poklot. ...
1012 19. ... Azt mondják az örmények, hogy a mondott testi vágy oly mértékig
bűn és rossz, hogy a keresztény szülők is, amikor házastársakként egymással
hálnak, bűnt követnek el ... mivel azt mondják, hogy a házassági aktus bűn, és
maga a házasság is az....
1013 40. Mások pedig azt mondják, hogy az örmények püspökei és áldozópapjai
semmit sem tesznek a bűnök megbocsátását illetően, sem tanbeli tekintetben,
sem mint annak kiszolgáltatói, hanem egyedül csak Isten bocsátja m eg a
bűnöket: és sem a püspökök, sem az áldozópapok nem segédkeznek a szóban
forgó bűnbocsánatnál, hanem csak mert ók kapták m eg Istentől a beszéd
hatalmát, amikor feloldozást adnak, azt mondják: ‫״‬Isten bocsássa meg neked
bűneidet”; vagy: ‫ ״‬Én m egbocsátom neked bűneidet a földön, és Isten bocsássa
meg neked a mennyben”.
1014 42. Ugyanígy, az örmények azt mondják és tartják, hogy Krisztus szenvedé-
se egyedül elégséges a bűnök megbocsátására, Istennek minden más ajándéka
nélkül, még a kegyeltté tevő ajándék nélkül is: és nem mondják azt, hogy a
bűnbocsánat eszközlése megkívánja az Isten kegyeltté tevő vagy megigazulttá
tevő kegyelmét, és azt sem mondják, hogy az Újszövetség szentségei megadják
a kegyeltté tevő kegyelmet.
1015 49. Ugyanígy azt mondják, hogy ha valaki ... elvesz egy harmadik feleséget
Vagy egy negyediket és így tovább, az az ő egyházukban nem oldozható fel,
mert, ahogy mondják, az ilyen házasság paráználkodás. ...
1016 58. Ugyanígy az örmények azt mondják és tartják, hogy ahhoz, hogy a ke-
resztség valódi legyen, ez a három dolog szükséges: úgymint víz, knzma ... és
az Oltáriszentség; úgy, hogy ha valaki vízzel keresztel valakit, miközben azt
mondja: ‫ ״‬Én téged megkeresztellek az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek
a nevében, Ámen”, és ezután az illetőt nem kenik meg kozmával, nem történik
keresztelés. Ha egyszersmind nem veheti az Oltáriszentséget is, nincs megke-
resztelve. ...
1017 66. Ugyanígy, az összes örmények általánosan azt mondják és tartják, hogy
a misekánonukba iktatott szavak, amikor azt mondja a pap: ‫ ״‬Kezébe vette a
kenyeret és hálát adva megtörte, és az asztalt körülvevő szent, kiválasztott
tanítványainak adta és ezt mondta: Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan, ez
az én Testem ...; hasonlóképpen vette a kelyhet is ... és ezt mondta: Vegyétek és

312
 XII. Benedek: írás az örményekhez: Tévedések *1006102‫־‬

igyatok ebből mindnyájan, ez az én Vérem ... a bűnök bocsánatára” —tehát e

szavak nem eszközei Krisztus Teste és Vére létrehozásának, és a Testet és a
Vért a papok nem is szándékoznak létrehozni, hanem csak előadják a szavakat,
elmondják ti., amit az Úr cselekedett, amikor a szentséget megalapította. És a
nevezett szavak után a pap sok imádságot mond, amelyek a kánonukba vannak
szőve, és a nevezett imádságok után eljut ahhoz a helyhez, ahol az ó kánonuk
szerint így szól: ‫ ״‬Imádunk, könyörgünk és kérjük tőled, jóságos Isten, küldd
közénk, és erre a felajánlott adományra a veled egylényegű Szendeiker, aki által
majd a megáldott kenyeret valóban a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus
Testévé teszed” - és ezeket a szavakat a pap háromszor mondja, azután ezt
mondja a pap a kehely és a megáldott bor fölött: ‫״‬Valóban a mi Urunk és
Üdvözítőnk Jézus Knsztus Vérévé teszed”, és úgy hiszik, hogy ezek a szavak
hozzák létre az oltáron Krisztus Testét és Vérét.
67. Ugyanígy az örmények nem azt mondják, hogy a kenyér és a bor átvál- 1018
toztatásának fenti szavai után megtörtént a kenyér és a bor ádényegülése
Krisztus valódi testévé és vérévé, amely Szűz Máriától született, és szenvedett,
és feltámadt; hanem azt tartják, hogy ez a szentség az Úr igazi testének és
vérének képmása vagy hasonmása vagy jelképe: ... emiatt ók az Oltáriszentsé-
get nem az Úr testének és vérének nevezik, hanem áldozatnak vagy áldozati
cselekménynek vagy áldozásnak. ...
68. Ugyanígy az örmények azt mondják és tartják, hogy ha egy áldozópap !019
vagy egy felszentelt püspök paráznaságot követ el, még ha titokban is, elveszti
az összes szentségeket illetően a létrehozó és a kiszolgáltató hatalmat...
70. Ugyanígy az örmények nem azt mondják és nem azt tartják, hogy a mél- 1020
tón magunkhoz vett Oltánszentség az áldozóban bűnbocsánatot vagy a bűnért
járó büntetések enyhítését okozza, vagy hogy általa megkapjuk Isten kegyelmét
vagy annak növekedését: hanem ... Krisztus teste belép az áldozó testébe, és
átalakul azzá; amint más élelmiszerek alakulnak át a táplálkozó egyénben. ...

VI. K ELEM EN ,
1342. május 7. - 1352. decem ber 6.

1025—1027: Az ‫ ״‬Unigenitus Dei Filius” jubileumi bulla, 1343. január 27.

VIII. Bonifác vezette be azt a szokást, hogy száz évenként teljes búcsúval járó jubilcu-
mi évet ünnepeljenek (vö. *868). VI. Kelemen a jubileumot minden ötvenedik évre
meghirdette. Ezzel a bullával hirdette ki az 1350‫־‬i jubileumi évet. Ebből az alkalomból
első ízben adta elő az Egyház kegyelmi kincseiről, mint a búcsúk alapjáról szóló
tanítást, amelyet a teológusok a XIII. századtól kezdve dolgoztak ki.
Kiadva: VI. Kelemen, Ada, kiadta A.L. Táutu (Codex lm s Canonia Orientalis, Fontes
III 9; Vatikán 1960) 246k / Extravagantes communes, 1. V, tit. 9, c. 2 (Frdb 2,1304).

Krisztus érdemeinek kincstára, amelyet a~ Egybá* os*l ki

Az Isten Egyszülött Fia ... aki ‫ ״‬Istentől bölcsességünkké, megigazulásunk- !025
ká, megszentelódésünkké és megváltásunkká lett”[/ft?r 1,30\;. ‫״‬nem a bakok

313
* 10 2 5 ‫ ־‬1027 VI. Kelemen: Jubileumi bulla: ‫ ״‬Uuigeuitus Del Filius"

vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a

szentélybe és örök megváltást szerzett” [Zsid 9,12\. ‫ ״‬nem veszendő ezüstön
vagy aranyon váltott meg minket, hanem önmagának, a hibátlan és szeplőtelen
báránynak a drága vére árán.” [IPét 1,18] Ismeretes, hogy O a kereszt oltárán
ártatlanul feláldozva nemcsak néhány csepp vért hullatott, ami ugyan az Igpvel
való egység miatt az egész emberi nem megváltására elegendő lett volna,
hanem bőséges kiáradással ontotta úgy, hogy: ‫ ״‬tetőtől talpig semmi épség” [/^
1,6] nem találtatott benne. Ezért tehát, hogy sem haszontalanná, sem hiábava-
lóvá, sem fölöslegessé ne váljék ez az oly nagy vérveszteséggel járó szánalom,
hatalmas kincstárat szerzett a küzdő Egyház számára, mint a jó Atya, aki
kincset akar gyűjteni fiainak, hogy így: ‫ ״‬kifogyhatadan legyen a kincs az
emberek számára. Akik szert tettek rá, megszerezték Isten barátságát” [Bölcs
7,14].
1026 Ezt a kincstárat pedig rábízta Szent Péterre, a mennyei kulcsárra és az ö
utódaira, akik a földön a helyettesei, hogy azt a hívók között üdvösen osszák
szét. Ezenkívül kegyes és ésszerű okokból trgalmasan juttassanak belőle az igaz
bűnbánóknak és a bűnbevallóknak a bűnökért kijáró ideig tartó büntetés
olykor teljes, olykor részleges elengedése végett, éppúgy általánosan, mint
egyéneknek (amint Istennel egyetértésben hasznosnak ítélik).
1027 Tudjuk e felhalmozott kincsről, hogy a Boldogságos Istenanya és minden
kiválasztott érdemei is belesegítenek az első igaztól egészen a legutolsóig. Nem
kell félni semmilyen szempontból, hogy megsemmisül, vagy kisebbedik, mert
egyrészt Krisztus végtelen érdemeiből él, másfelől minél többet alkalmaznak
belőle a megigazulásra, annál inkább nő az érdemeknek a mennyisége.

1028-1049: Autrecourt-i Miidós tételeinek visszavonása, 1347. november 25.

Autrecourt-i Miklós (Nicolaus de Ultricuna) a skolasztikus és az arisztotelészi
filozófiával ellentétes nézeteket vallott. A per 1342-ben kezdődött az avignoni pápai
udvarnál. Vilmos pápai legátus, Quattro Coronati dtuláns kardinálisa, Miklós könyveit
1346-ban mint amelyek sok ‫״‬hamis, veszedelmes, át nem gondolt, gyanús, téves és
eretnek” (‫״‬múlta falsa, periculosa, praesumptuosa, suspecta et erronea et haeretica
conü-nentes”) tanítást tartalmaznak, az egyetem összegyűlt polgárai előtt elégettette.
Miklósnak 60 tételt mint tévest, hamist, kétest, át nem gondoltat és gyanúsat vissza
kellett vonnia. Két visszavonóirat van, melyekhez még az Articuli rmssi de Pansus társul
(mindegyik kiadva DenCh 2,576—579 579-583 583—587). Miklós 1350 a metzi
székeskáptalan dékánja lett.
Kiadva: DenCh 2,580-584 (no. 1124) / DuPlA 1/1 (1724) 355a-357a (megcson-
kított szöveg).

Autrecourt-i Miklósfilozófiai tévedései

1028 1 . ... Hogy a dolgokról a természeti jelenségek révén szinte semmi
bizonyosság nem szerezhető; mégis egy csekély bizonyosságot meg lehet
szerezni, rövid időre, ha az emberek értelmüket a dolgok felé fordítják, és nem
Arisztotelész és a Kommentátor (Averroes) értelme felé.

314
 VI. Kelemen Autrecoiirl-i Miklós tételeinek visszavonása * 1 0 2 8 -1 0 4 9

2. ... Hogy nem lehet az előbb említett átláthatósággal félreismerhetetlenül 1029

számítani vagy következtemi egyik dologból egy másik dologra, vagy az egyik-
nek a nem-létéból a másiknak a nem-létére.
3. ... Hogy azok a kijelentések: ‫ ״‬Isten van”, ‫ ״‬Isten nincs”, teljességgel u- 1030
gyanazt jelentik, jóllehet más módon.
9. ... Hogy az átlátható bizonyosságnak nincsenek fokozatai. 1031
10. ... Hogy az anyagi szubsztanciáról, amely más, mint a lelkünk, nincs 1032
ádátható bizonyosságunk.
11. ... Hogy a hit bizonyosságát kivéve, nem volt más bizonyosság, csak az 1033
első elv bizonyossága, vagy az, amely az első elvre vezethető vissza.
14. ... Hogy nem tudjuk világosan, hogy az Istentől különböző dolgok 1034
lehetnek-e okai valamely okozatnak - hogy valamely oknak, amely nem az
Isten, van-e kihatása - , hogy van-e, vagy lehetséges-e valamilyen természeti lé-
tesítő ok.
15. ... Hogy nem tudjuk világosan, vajon valamilyen okozat természetes 1035
úton van-e, vagy lehet-e létrehozva.
17. ... Hogy nem tudjuk világosan, hogy közreműködik-e az alany bármely 1036
létrejövetelben.
21. ... Hogy bármely bemutatott dolognál senki sem tudja világosan, hogy 1037
az jelességben nem múlja-e felül az összes többieket.
22. ... Hogy bármely bemutatott dolognál senki sem tudja világosan, hogy 1038
az nem maga-e az Isten, ha Istenen a legjelesebb létezőt értjük.
25. ... Hogy senki sem tudja világosan, hogy azt az állítást meg lehet-e ész- 1039
szerűen engedni: ‫״‬Ha valamilyen dolog létre van hozva, Isten van létrehozva”
26. Hogy nem lehet világosan kimutatni, hogy valamely dolog nem örök-e. 1040
30. ... Hogy ezek a következtetések nem egyértelműen világosak: ‫״‬Van 1041
megértő tevékenység: tehát van értelem. Van akarati tevékenység: tehát van
akarat”.
31. ... Hogy nem lehet világosan kimutatni, hogy minden ami látszik, az 1042
valódi.
32. ... Hogy Isten és a teremtmény nem valami. 1043
39. ... Hogy a mindenség a legtökéletesebb önmagában és összes részeit 1044
tekintve, és hogy semmi tökéledenség nem lehet az egészben, sem részeiben,
és emiatt szükséges, hogy mind az egész, mind a részek örökkévalóak legyenek,
és nincs átlépés a nem-létból a létbe, sem fordítva, mivel ebből szükségszerűen
tökéledenség következnék a mindenségen vagy részein belül.
40. ... Hogy ami csak van a mindenségben, az önmaga mivoltában jobb, 1045
mint a nem önmaga mivoltában.
42. ... Hogy a jók megjutalmazása és a gonoszok megbüntetése azáltal tör- 1046
ténik, hogy amikor az atomi testek elkülönülnek, megmarad egy bizonyos szel-
lem, amelyet értelemnek mondanak, és egy másik, amelyet érzéknek monda-
nak, és ezek a szellemi valók, amiként a jóban a legjobb arányos elosztásban
voltak benne, ugyanúgy lesznek vég nélkül, amikor azok az egyedi részek most

315
*1028-1049 VI. Kelemen: Autrecourt-i Miklós tételeinek visszavonása

már a vég nélküliségre egybegyűlnek, és így ebben van a jó megjutal mazása. A

gonosz pedig meg lesz büntetve, mivel amikor ismét megtörténik atomi
részeinek az egybegyűlése, vég nélkül mindig a saját rossz, aránytalan elosztása
állapotában lesz. Vagy lehetséges ezt, mondja Nicolaus, másképpen is magya-
rázni, mert a jóknak az a két szelleme, amikor a szubsztanciális alapjukról azt
mondják, hogy megsemmisül, jelenvalóak lesznek egy másik szubsztanciális
alapban, amely tökéletesebb atomokból van összetéve. És akkor, minthogy az
ilyen fenntartónak nagyobb az alkalmazkodása és a tökéletessége, ezért az
érzékelhető és felfogható dolgok inkább közelednek a két szellemi valóhoz,
mint előbb.
1047 43. ... Hogy a romlandó lét ellenszegülést és ellentmondást rejt magában.
1048 53. ... Hogy ez az első elv és nem más: ‫״‬Ha valami van, valami van”.
1049 58. ... Hogy Isten megparancsolhatja az eszes teremtménynek, hogy őiránta
gyűlöletet tápláljon, és emez engedelmeskedvén több érdemre tesz szert,
mintha parancsra szeretné Öt, mivel nagyobb nekifeszüléssel és inkább a saját
hajlama ellenére tenne.

1050-1085: A ‫״‬Super quibusdam” levél Mekhitharnak (= Consolator),

az örmények katholikoszának, 1351. szeptember 29.
VI. Kelemen, mielőtt az örményeknek a kért segítséget megadta volna a szultán ellen,
hitük tisztaságát meg akarta vizsgálni, ezért hitvallást küldött nekik, hogy azt fogadják
el. Minthogy ót az örmény hierarchia válaszai nem elégítették ki teljesen, a pápa ebben
a levelében további hitvallást követelt.
Kiadva: Táutu, *1025° i.m. 302-315 / BarAE, az 1351. évhez no. 3, 8, 12, 15
(Theiner 25,502k 505-508).
A rómaipápa primátusa
1050 ... Kérdezzük: először, vajon hiszitek-e, te és a neked engedelmes örmény
Egyház, hogy akik a keresztségben ugyanazt a katolikus hitet kapták meg, és
később ugyanannak a római Egyháznak - amely egyedül katolikus - a hitbeli
közösségétől elszakadtak, vagy a jövőben el fognak szakadni, szakadárok és
eretnekek, ha makacsul kitartanak a római Egyház hitétől való elkülönültségük-
ben.
1051 Másodszor, tudakozódunk, vajon hiszitek-e, te és a neked engedelmeskedő
örmények, hogy egyetlen földön vándorló ember sem üdvözölhet végül is
ennek az Egyháznak a hitén kívül maradva és a római pápák iránti engedelmes-
ség nélkül.
1052 A második fejezetben pedig ... azt kérdezzük: Először, vajon hittétek-e,
hiszed-e, vagy kész vagy-e hinni a neked engedelmes örmény egyházzal együtt,
hogy Szent Péter a legteljesebb joghatóság hatalmát kapta az Úr Jézus
Krisztustól az összes keresztény hívók felett; és hogy minden joghatósági
hatalom, amelyet Júdás Tádé és a többi apostol bizonyos területeken és
tartományokban és a földkerekség különböző részein különlegesen és részle-
gesen birtokolt, a legteljesebb mértékben alá volt rendelve annak a tekintélynek

316
 VI. Kelemen: Levél Meklutharuak az örmények katliolikoszának *1050-108*

és hatalomnak, amelyet Szent Péter magától az Úr Jézus Krisztustól kapott a

földkerekség minden részére kiterjedően mindenki fölött, aki Krisztusban hisz:
és hogy egyetlen apostol sem vagy senki más nem kapott teljhatalmat az összes
keresztények fölött, csak egyedül Péter.
Másodszor, vajon hitted és tartottad-e, vagy kész vagy-e hinni és tartani a 1053
neked alávetett örményekkel együtt, hogy az összes római pápák, akik Szent
Péter utódaiként szabályszerűen léptek trónra, és szabályszerűen fognak trónra
lépni, Szent Péternek mint magának a római pápának lettek és lesznek az
utódai, ugyanazzal a teljhatalommal és joghatósággal, amelyet maga Szent
Péter kapott az Úr Jézus Krisztustól a küzdő Egyház egész és egyetemes
testületé fölötti érvénnyel.
Harmadszor, vajon hittétek és hiszitek-e, te és a neked alávetett örmények, 1054
hogy akik római pápák voltak, és mi, akik most római pápa vagyunk, és azok,
akik a jövőben majd az utódaink lesznek, mint Krisztus törvényes és teljhatal-
mű helytartói, mindazt a joghatósági hatalmat, amelyet Krisztus emberi életé-
ben mint hasonló fő birtokolt, közvetlenül magától Krisztustól kapták a küzdő
Egyház egész és egyetemes testületé fölötti érvénnyel.
Negyedszer, vajon hitted és hiszed-e, hogy mindnyájan, akik római pápák 1055
voltak, mi, akik az vagyunk, és mások, akik a jövőben azok lesznek, az előbb
említett hatalom és tekintély teljessége folytán képesek voltak, képesek va-
gyünk, és képesek lesznek arra, hogy ők és mi közvetlenül bíráskodjunk
mindenki felett, akik mintegy a mi és az ó joghatóságuk alá tartoznak; és hogy
bíráskodásra egyházi bírákat nevezzünk ki és hatalmazzunk meg, akárki legyen
is az, akit erre rendelünk.
Ötödször, vajon hitted és hiszed-e, hogy oly mértékű volt, van és lesz a 1056
római pápák legfőbb és kiemelkedő tekintélye és igazságszolgáltató hatalma -
nevezetesen azoké, akik voltak, a miénk, akik vagyunk, és azoké, akik a jövőben
lesznek pápák, hogy senki sem bíráskodhatott, bíráskodhat és a jövőben sem
bíráskodhat felettük; hanem a felettük történő ítélkezés egyedül Istennek volt,
van és lesz fenntartva; és hogy a mi hivatalos véleményünk és bírói ítéletünk
ellen nem volt lehetséges, most sem lehetséges és nem is lesz lehetséges
bármely más bíróhoz fellebbezni.
Hatodszor, vajon hitted-e és hiszed-e most is, hogy a római pápa teljhatal- 1057
ma oly mértékben kiterjed, hogy a pátriárkákat, a katholikoszr, az érsekeket, a
püspököket, az apátokat és bármely más egyházi elöljárót méltóságukból,
amelyre kinevezésüket elnyerték, más, nagyobb vagy kisebb joghatósággal bíró
méltóságba helyezheti át, vagy ha vétkeik azt követelik, lefokozhatja és
leválthatja, kiközösítheti, és a Sátánnak átadhatja őket [n. 1Kor 5,5].
Hetedszer, vajon hitted-e és hiszed-e most is, hogy a pápai tekintélyt nem 1058
lehet és nem szabad aláverni semmiféle császári, királyi vagy egyéb világi
hatalomnak, ami a bírói intézkedést, a rendreutasítást vagy a jogfosztást illeti.
Nyolcadszor, vajon hitted és hiszed-e, hogy egyedül a római pápa fogai- 1059
mazhat meg általános szent kánonokat, adhat teljes búcsút azoknak, akik Péter

317
* 1 0 5 0 -1 0 8 5 VI. Kelemen: Levél Meklutharnak az örmények katholikoszának

és Pál apostolok székhelyét meglátogatják, vagy a Szentföldet felkeresik, vagy

akármelyik hívőnek, aki valóban és teljes szívvel bűnbánatot tart és meggyón.
1060 Kilencedszer, vajon hitted és hiszed-e, hogy akik a római Egyház hitének
ellenszegültek, és életük végén bűnbánat nélkül haltak meg, elkárhoztak, és a
pokol örökösen kínzó büntetésébe süllyedtek le.
1061 Tizedszer, vajon hitted-e és hiszed-e most is, hogy a római pápa az Egyház
szentségei kiszolgáltatását illetően eltűrheti a keresztény egyházakban szokásos
különböző szertartásokat, és meg is engedheti, hogy azokat megtartsák, azzal a
feltétellel, hogy mindig sértetlenek maradnak azok a mozzanatok, amelyek a
szentségek épségét és szükségességét biztosítják.
1062 Tizenegyedszer, vajon hitted és hiszed-e, hogy azok az örmények, akik a
földkerekség különböző tájain engedelmeskednek a római pápának és a római
Egyháznak a szentségek kiszolgáltatásánál, és az egyházi szolgálatokban,
böjtökben és más vallási szokásoknál használt alaki előírásait és szertartásait
serényen és áhítatosan megtartják, helyesen cselekszenek és így cselekedve
megérdemlik az örök életet.
1063 Tizenkettedszer, vajon hitted és hiszed-e, hogy senkit sem lehet a püspöki
méltóságból az érseki, a pátriárkái vagy a katholikoszi méltóságba saját
tekintély alapján áthelyezni, de még bármilyen világ fejedelem tekintélyével
sem, akár királyról, akár császárról van szó, vagy bárki másról, aki bármilyen
földi hatalomra és méltóságra támaszkodik.
1064 Tizenharmadszor, vajon hitted és hiszed-e most is, hogy ha kételyek
merülnek föl a katolikus hittel kapcsolatban, egyedül a római pápa vethet véget
azoknak hiteles döntéssel, amelyhez aztán teljes egészében ragaszkodni kell, és
hogy igaz és katolikus minden, amit ő a Krisztustól neki átadott kulcsok
tekintélyével igaznak határoz meg és amit tévesnek és eretneknek határoz meg
azt olyannak kell tartani.
1065 Tizennegyedszer, vajon hitted és hiszed-e, hogy az Új- és az Ószövetség
minden könyve, amelyeket a római Egyház tekintélye hagyott reánk, minden
dologban a kétségeién igazságot tartalmazza...

A tis‫״‬tilóhefy

1066 ... Ezt kérdezzük: Hittél és hiszel-e egy olyan tisztítóhelyben, ahová leszáll
mindazoknak a lelke, akik a kegyelem állapotában halnak m eg de bevégzett
vezekléssel még nem adtak elégételt bűneikért?
Ugyanígy kérdezzük: Hitted és hiszed-e, hogy a tűzben csak ideig tartó
1067
kínokat szenvednek el, és hogy tisztulásuk után azonnal, még az ítélet napja
előtt, eljutnak arra az igazi és örök boldogágra, amely Isten színról-színre
látását és szeretetét jelenti?

A bérmálás anyaga és kis~olgáltatója

1068 Olyan válaszokat adtál, amelyek arra késztetnek, hogy a következőket
megtudakoljuk tőled:

318
 VT Kelemen: Levél Mekhithnrnak az örmcuyek katholikoszának *1050-1085

Először: A krizma megszenteléséről - vajon hiszed-e, hogy semmiféle

olyan pap, aki nem püspök, a krizmát szabályosan és illően nem szentelheti
meg?
Másodszor: Vajon hiszed-e, hogy a bérmálás szentségét hivatalból és 1069
szabályosan más nem szolgáltathatja ki, mint a püspök?
Harmadszor: Vajon hiszed-e, hogy kizárólag a római pápa - aki a lelki 1070
hatalom egész teljességével rendelkezik - engedélyezheti a bérmálás szentségé-
nek kiszolgáltatását olyan áldozópapoknak, akik nem püspökök?
Negyedszer: Vajon hiszed-e, hogy azon megbérmáltaknak, akiket csak 1071
olyan papok bérmáltak meg, akik sem nem püspökök, sem a római pápától
erre megbízást vagy engedélyt nem kaptak, még egyszer most már püspök,
vagy püspökök által újra meg kell bérmálkozniuk?

Λ ~ örmények !éledéseivel egyenként szembeállított tanok

Mindazok után, amelyeket fentebb elmondtunk, erős csodálkozásra kény- 1072
szerülünk, hogy abban a bizonyos levélben, amely így kezdődik: Honorabilibus
in Christo Patribus”, kihagysz az első 53 szakaszból 14 szakaszt:
1. Hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik.
3. Hogy a kisdedek az ősszülőktől kapják meg az áteredő bűnt. 1073
6. 1074
Hogy a testüktől elvált lelkek, ha teljesen megtisztultak, teljesen tisztán
látják az Istent.
9. Hogy akik halálos bűnben halnak meg, azok lelkei a pokolra szállnak. 1075
12. Hogy a keresztség eltörli az áteredő és a tényleges bűnt. 1076
13. Hogy amikor Krisztus alászállt a poklokra, nem semmisítette meg a 1077
kárhozat poklát (az ún. alsó poklot).
15. Hogy az angyalokat Isten jónak teremtette. 1078
30. Hogy az állatok kiontott vére nem eszközöl semmilyen bűnbocsánatot. 1079
32. Hogy akik a bojtos napokon halat és olajat fogyasztanak, azokat ne 1080
ítéljék el.
39. Hogy a katolikus Egyházban megkeresztelteket, ha hitetlenekké lettek 1081
és később megtérnek, nem kell újból megkeresztelni.
40. Hogy a kisdedeket a nyolcadik nap előtt meg lehet keresztelni, és hogy 1082
keresztelni nem lehet más folyadékkal, mint valódi vízzel.
42. Hogy Krisztus teste az átváltoztatás szavai után számszerűleg ugyanaz a 1083
test, ·amely a Szűztől született és a kereszten feláldoztatok.
45. Hogy senki, még a szent sem hozhatja létre az oltáron Krisztus Testét, 1084
hacsak nem pap az illető.
46. Hogy szükséges az üdvösséghez, hogy mindenki az összes halálos 1085
bűnét hiánytalanul és megkülönböztetve gyónja meg saját papjának, vagy
annak engedélyével más papnak.

BOLDOG V. ORBÁN,
1362. szeptember 28. - 1370. december 19.
319
*1087-1097 Boldog V Orbán: Dionysius Foullecliat visszavonó irata

1087-1097: Visszavonó irat, melyet Dionysius Foullechat-nak írt elő az

‫״‬Ex supernae clementiae” rendelkezés 1368. december 23-án
Dionysius Foullechat (ill. Soulechat) ferencrendi tanár Petrus Lombardus a Libn Sen-
tentia-rum magyarázatakor az evangéliumi tökéletességről és a szegénységről olyan
téziseket képviselt, melyek ellentétesek voltak XXII. János pápa rendelkezéseivel. A
Párizsi Egyetem 1363-ban arra kötelezte Dionysiust, hogy vonja vissza tételeit, ő
azonban a pápához fellebbezett. A pápa kétszer szólította fel arra, hogy tévedéseit
visszavonja: 1365. január 31-én Avignonban és 1369. április 12-én Pánzsban. A
második visszavonást Dionysius újabb kijelentései miatt rendelték el, és János
kardinális, egykori beauvais-i püspök sürgetésére történt meg (a szöveget Id. DenCh 3
[1894] 183k [no. 1350]).
Kiadva: DenCh 3,117-119 (no. 1298); 185 (no. 1352) / pontatlan szöveget közöl:
DuPlA 1/1 (1724) 384b-386a / BarAE, az 1368. évhez no. 17 (Theiner 26,159k).

Tévedések a tökéletesség állapotáról és a szegénységről

a) Az első visszavonás (1365. január 31.)

1087 (4. Szakasz, 3. Következtetés.) Hogy ez az áldott, sót felette áldott és
édességes törvény, ti. a szeretet törvénye ... elvesz minden tulajdont és uralmat
...: visszavonom mint hamis, téves és eretnek véleményt, mivel Krisztus és az
apostolok azt a törvényt a legtökéletesebben megtartották, és sokan mások,
akiknek tulajdonuk és uralmuk volt, különböző körülmények között, ezt a
törvényt... megtartották ...
1088 (1. függelék.) Hogy ez a törvény eljegyez egymással két birtokos névmást,
ti. az ‫״‬enyém”-et és a ‫ ״‬t1 éd”- e t... (2. függelék.) Hogy a tökéletes szeretet nem
kevésbé tesz közössé mindent, mint a végsó szükség ... - Azt mondom most,
hogy ez a két függelék hamis, amint ez következik a fenti következtetésből.
1089 (4. függelék.) Hogy ezt a törvényt úgy adta Krisztus az ő tanítványainak,
hogy elsősorban tetteikkel hajtsák végre, nem csupán magatartásukban ... - Ha
ezt a függeléket úgy értelmezem, hogy a szeretetnek ez a törvénye elvesz
minden tulajdont és uralmat, amint a következtetés mondja, akkor ezt az
értelmezést hamisnak, tévesnek és eretneknek és az egyházi meghatározással
ellentétesnek tartom...
1090 (4. következtetés.) Hogy a cselekvő lemondás a szív akaratáról és az evilági
hatalomról, az uralkodásról avagy tekintélyről a legtökéletesebb állapotot
mutatja fel és hozza létre ... - Ezt általánosított értelembe véve hamisnak,
tévesnek és eretneknek tartom ...
1091 (1. függelék.) Hogy Krisztus nem utasította el az ilyesfajta birtoklást és a
földi javakra való jogot - ez nincs benne az Újszövetségben, sót inkább az
ellenkezője. [1 0 . M t 8 J0\ (2. függelék) Hogy Krisztus ezt a törvényt a tökéletes-
ség szabályaként tanította és példájával megerősítette ... - Ezt a két függeléket
visszavonom, mint hamisat, tévest és eretneket, amely XXII. János pápa úr
‫ ״‬Quia quorumdam” 1 rendeletében lévő meghatározásának ellene szól.

320
 Boldog V. Orbán: Dionysius Foullechat visszavonó irata *1087-1097

(4. függelék.) H ogy lélekben késznek lenni a világi javakról való lem ondás- 1092
ra: ez sem m ilyen, vagy nagyon tökéletlen és törékeny tökéletességet mutat fel
és hoz létre. ... visszavonom m int hamis és botrányt o k o z ó állítást.
(Egy baccalaunusnak) felelve ... \aki a% mondta], hogy Krisztus ilyen dolgo- 1093
kát nem utasított el, ezt tagadtam, és azt mondtam, hogy Krisztus semmit nem
tartott meg magának. - Ezt a két mondatomat visszavonom, mint hamisat és
eretneket, mivel Krisztusnak a betegek miatt volt erszénye, amelyben őrizte,
amit a hívek felajánlottak ...
(Utolsó függelék.) Hogy nem többet törődött Krisztus az anyagi dolgokkal, !094
mint amit a gazdagok tesznek a szegényekért ... - Most azt mondom, hogy
Krisztus törődött az anyagiakkal, mivel nem minden dolgot utasított el
magától ...

b) Kijelentések, melyeket a második visszavonás alkalmával hozzáfűz-

tek (1369. április 12.)
Hogy Krisztus halálában mindenről egyszerűen lemondott. - Ezt az állítást 1095
hamisnak, tévesnek és eretneknek tartom.
Hogy amikor [Krisztus] teste a sírban időzött, ott a szeretet elvett tőle 1096
minden tulajdont és uralmat. — Ezt visszavontam mint hamisat, tévest és
eretneket.
Hogy akkor üres volt az Úr mindenre kiterjedő trónusa egészen eddig a 1097
napig: ... - visszavonom mint hamisat és tévest.

XI. GERGELY, 1370-1378

1101-1103: Az Inkvizíció bíborosainak levele a tarragonai és a aragozai

érseknek, 1371. augusztus 8.
Az alábbiakban idézett teológiai véleményeket egykor többek között Petrus
Lombardus (Stntentiae, 1. IV, dist. 13), III. Ince (De mysteno Mtssae III 11) és Szent
Bonaventura (SenUntiae, 1 . IV, dist. 13, a. 2 , q. 1 ) is osztotta, később azonban csaknem
teljesen feladták őket. Mikor Petrus de Bonageta és Johannes de Latone ismét
felkarolta ezeket, a szerzőket feljelentették a Szent Inkvizíciónál. Az Inkvizíció XI.
Gergely idején úgy határozott, hogy kiközösítés terhe mellett tilos ezeket a tételeket
nyilvánosan tanítani.
Kiadva: DuPlA 1/1 (1724) 390b.

Petrus de Bonageta és Johannes de Latone tévedései a% Oltáns^entségröl

1. Hogy ha a szentostya a szennycsatornába, sárba vagy valamilyen rút 1101
helyre esik, vagy oda dobják, akkor bár a külső színek megmaradnak, alattuk
megszűnik létezni Krisztus Teste, és visszatér a kenyér szubsztanciája.
2. Hogy ha a szentostyát az egér megrágja, vagy egy állat megeszi, akkor bár !!02
a mondott külső színek megmaradnak, alattuk megszűnik létezni Krisztus
Teste, és visszatér a kenyér szubsztanciája.

321
* 1 1 01-1103 XI. Gergely: Az Iukvizíció bíborosainak levele: Tévedések az Oltáriszentségról

1103 3. Hogy ha a szentostyát igaz vagy bűnös magához veszi, akkor míg a külső
színt a fogak összemorzsolják, Krisztus az égbe ragadtatik, és nem kerül az
ember gyomrába.

1110-1116: A ‫״‬Salvator humani generis” bulla a rigai érseknek és alá-

rendelt püspökeinek, 1374. április 8.
Eike von Repgow eredetileg latinul írt (1221 után, elveszett), majd később alnémetre
lefordított ‫״‬Sachsenspieger c. műve (‫״‬Szász tükör, Speculum Saxonicum”; 1224
júliusa és 1228 között; vö. KA. Eckhardt, Lehnmht [1956] 127-129) a német középkor
legjelentősebb jogkönyvének számít. Főleg Dél-Németországban volt nagy befolyása
(Schwabenspiegel). Mivel azonban egyes elvei ellentétben álltak a keresztény tanítással,
Johannes Klenkok ágostonrendi szerzetes (OESA) sürgette a pápát, hogy ítéljen el 14
cikkelyt. XI. Gergely ezzel, a rigai érseknek és az ó livlandi és poroszországi
szuffragáneusaihoz címzett bullával tett eleget a kérésnek. Ugyané tárgyban fordult
1374. október 15-én kelt levelével (MaC 23,157-162) IV. Károly császárhoz is.
Kiadva: BullTau 4,575a—576a / BullCocq 3/II,360b—361a / MaC 23,160 (tévesen
IX. Gergely alatt felsorolva).
A tételek megtalálhatóságát a továbbiakban K.A. Eckhardt, Sachsenspiegel: [vol. 1]
Landmht; [vol. 2] Lehnmht (Gcrmanenrechte, N.F., Land- und Lehnrechtsbücher;
Göttingen - Berlm - Frankfurt/M. 1955; 1956) [= GR]; valamint uó. Land· und
Lehnmht (Fontes iuris Germamci antiqui, Neue Serie 1/1 és l/II, MGH-ból külön
kiadva; Hannover 1933) [= MGH] alapján közöljük.

A ,Sachsenspiege/”-hen tartalmazott tévesjogi eltek

1110 ... Apostoli írásunkkal megparancsoljuk az összes knsztushívőnek, hogy
ezeket az elítélt írásokat vagy törvényeket ezentúl ne alkalmazzák. ..:
(1. szakasz.) Bármi jogtalant tett is valaki, amire nincs bírói ítélet, akár-
mennyire is ismeretes dologról van szó, esküje által fel tudja magát mentetni,
és az ilyen emberrel szemben nem érvényes semmilyen tanúskodás1.
1111 (6.) Hogy ha valakit rablás vagy tolvajlás során megöltek, akiért a meggyil-
költ vérrokona párbajt vívni ajánlkozik, ő akkor a párbaj révén minden
tanúskodást elhárít, és akkor az ilyen halottra párbaj nélkül nem lehet semmit
sem rábizonyítani1.
1112 (7.) Hogy ha a bírói ítéletnél ketten ellentétes ítéletet hoznak, akkor annak
az ítélete lesz érvényes, akinek kettőjük közül nagyobb kísérete van1.
1113 (8.) Hogyha valakit párbajra szólítanak fel ennek a könyvnek az alakiságai
szerint, az ilyen nem tagadhatja meg a párbajt, csak ha az ót így felszólító
kevésbé nemes származású, mint a felszólított személy1.
1114 (9.) Hogy bárki jogvesztett lett lopás vagy rablás okán, az ilyent ha
másodszor is lopással vagy rablással vádolják, esküvel nem tudja magát
felmentetni, hanem választhat tüzes vas vagy forró víz vagy párbaj között.
Ennek a szakasznak az utolsó része, amely megengedi tüzes vas stb. választá-
sát: téves1.
1115 (12.) Hogy az örökös nem tartozik felelősséggel annak a lopásáért vagy
rablásáért, akinek az örökébe lép: ez téves legalábbis a lelkiismereti fórum
előtt1.
322
 XI. Gergely: Bulla: ‫ ״‬Salvator huniam geueris” Jogi tévedések * 1110-1116

[Minősítés: írásokat elítéljük mint] hamisakat és meggondolatlanokat, 1116

méltánytalanokat és igazságtalanokat, és egyes szakaszokban eretnekeket és
szakadárokat, és amelyek a jó erkölcsök ellen vannak, és veszedelmesek a
lelkekre.

1121-1139: John Wyclif tévedései, amelyeket a ‫״‬Super periculosis”, a

canterbury-i és a londoni püspöknek címzett levél ítélt el, 1377. május
22-én
John Wyclifet (Wiclif v. Wiclef), az egyházi teljhatalmat illető tévedései miatt William
Courtnay londoni püspök vádolta meg 1377 februárjában. Mivel ez az eljárás
eredménytelen maradt, az előadásaiból (az oxfordi egyetemen) és írásaiból (mindenek-
előtt a De cnili domimo címűből) összeállított 19 tételt felterjesztették a pápához, aki
azokat mint téveseket elutasította. Wyclif védelmezte őket a Protestalio ill. Declarationes
című írásában (kiadta R. Vaughan, 1m.432-437 / Th. Walsingham, í.m. 357—362)
Kiadva: MaC 26.565E-566D / HaC 7.1870E-1871C / DuPlA l/II,3ab / R.
Vaughan, The kje and opinions 0J John de Wycliffe 1 [London 18312] 432-437 / Th.
Walsingham, História Anglicana, kiadta H.Th. Riley, 1 [London 1863] 357-362.
A tételek, amennyiben benne vannak a De ciiili dominio c. művében (1376 körül írta)
a Wyclif-Society kiadása szennt közöljük: vol. 1 = 1. könyv, kiadta R.L. Poole (London
1885 - Wyclif-Society); vol. 2 = II. könyv és vol. 3-4 = III. könyv: kiadta ]. Loserth
(London 1900-1904).

Johannes Wyclif téitdései a tilági dolgokfeletti rendelkezést illetően

1. Ha az egész emberi nem összegyülekezik, Krisztust kivéve, nincs hatalma Π2 1
egyszerűen elrendelni, hogy Péter és egész neme politikailag is uralja a földet1.
2. Isten nem adhatja az embernek a maga és örökösei javára mindörökre a !! 2 2
polgári uralmat1.
3. Az emberiség okiratai, amelyeket egykor kitalált a szakadatlan örökségi 1123
jogról, lehetetlenek1.
4. Aki megigazultan és hűségesen a kegyelem állapotában van, nemcsak 1124
jogszerűen, hanem ténylegesen is birtokolja Isten minden adományát1.
5. Az ember csak hűbérbe tudja adni fiának mind a természetes síkon, mind 1125
Krisztus követésének iskolájában egyrészt az időleges, másrészt az örök ural-
mát1.
6 . Ha van Isten, a világi uraságok törvényesen és méltán elvehetik a vagyont 1126
a kötelességét elmulasztó Egyháztól1.
7. Nem az én dolgom, hogy vitassam vajon, az Egyház ilyen helyzetben 1127
van-e vagy sem, hanem a világi uraságok dolga, hogy megvizsgálják, és adott
esetben bátran cselekedjenek, és a rá kirótt ítélet szerint büntetésül vegyék el
világi javait1.
8 . Tudjuk, hogy nem lehetséges, hogy Krisztus helytartója csupán a bullái 1128
erejével, vagy azokkal, de a saját és Kollégiuma akaratával és egyetértésével
valakit alkalmassá vagy alkalmatlanná tegyen (az uralkodásra)1.
9. Nem lehetséges egy embert kiközösíteni, hacsak már előbb elsősorban ó 1129
magát ki nem közösítette1.

323
*1121-1139 XII. Gergely: Jolui Wyclií tévedései

1130 10. Senkinek sem szolgál a maga rosszabbodására, ha kiközösítik, felfiig-

gesztik, vagy más szigorú ítéletekkel büntetik, hacsak nem Isten ügyében
történik1.
1131 11. A kiátkozás vagy kiközösítés nem köt meg egyszerűen, csak amikor
Krisztus törvényének ellenségét sújtja1.
1232 12. Krisztus nem adott példát tanítványainak olyan hatalomra, amely az
alávetettek kiközösítésére jogosít, főként a világi javak tagadása miatt, hanem
ellenkezőleg1.
1133 13. Krisztus tanítványainak nincs hatalma ítéletekkel kényszerítve követelni
világi javakat1.
1134 14. Nem lehetséges Isten abszolút hatalma folytán, hogy ha a pápa vagy
más valaki megígéri, hogy ő valamilyen módon feloldoz vagy megköt, magával
ezzel fel is oldoz és meg is köt1.
1135 15. Hinnünk kell, hogy csak akkor oldoz fel vagy köt meg, amikor hasonul
Krisztus törvényéhez1.
1136 16. Ezt kell katolikus módon hinni: bármelyik pap, akit szabályszerűen
felszenteltek, elégséges hatalommal rendelkezik, hogy bármelyik szentséget
kiszolgáltassa, és következőleg bárkit, akinek bűnbánata van, bármely bűn alól
feloldozza1.
1137 17. Szabad a királyoknak elvenni a világi javakat az egyházi férfiaktól, ha
azokkal szokásszerűen visszaélnek1.
1138 18. Akár világi uraságok, akár szent pápák, akár az Egyház Feje, aki
Krisztus, ajándékoztak az Egyháznak vagyont vagy kegyajándékot, és kiközösí-
tették azokat, akik elvették anyagi javait, mégis szabad az arányosítható
vétekhez kapcsolt feltétel alapján az Egyházat világi javaitól megfosztani1.
1139 19. Egyházi személyt, sót a római pápát, az alávetettek és a világiak is
törvényesen megfeddhetik, sőt be is vádolhatják1.IX .

IX. BONIFÁC, 1389. november 2. - 1404. október 1.

1145-1146: Az essexi szent Ositha (St. Osyth) monostor magasabb egy-

házi rendeket kiszolgáltató kiváltságával foglalkozó pápai bullák, 1400
és 1403-ban
Két bulláról van szó. Az első engedélyezi egy bizonyos apátnak - az addig ismeretien -
előjogot, hogy a magasabb egyházi rendeket, akár a papság szentségét is kiszolgáltassa.
A második bulla három évvel később a londoni püspök, Róbert Braybrook sürgetésére
visszavonja ezt a pnvilégiumot. Ezeknek a bulláknak az alapján felmerül a kérdés,
hogy vajon egy pap lehet-e a papság szentségének rendkívüli kiszolgáltatója, amint ez a
bérmálás szentségének esetében általánosan igaz. A római gyakorlat úgy tűnik, ezt
támasztja alá (vö.*1290 1435). Figyelembe kell venni még azt is, hogy a püspökszente-
lés kérdése hosszú ideig vitatott volt. A II. vatikáni zsinat azt tanítja, hogy a
püspökszentelés az egyházi rend szentségének teljességét közli (vö. LG 21, *4145); az
itt tárgyalt kérdés nincs tisztázva. Figyelemre méltó még a Tndenti zsinat XXIII. ülés,
7. kánonjának anatematizmusa is (*1777).

324
 IX Bouifác: Bulla: ‫״‬Sacrae religiouis”: A papok szentelést hatalma *1145

A szóban forgó két bulla hitelességéhez nem fér kétség, mivel mindkettő szerepel
az eredeti levéltán jegyzékben a Vatikáni Archívumban: Registrum Latinum 81 Föl.
264 (1145‫ )״‬és uo., Registrum Latinum 108 Föl. 132 (1146‫)״‬.
Kiadva: E. Beck, Tuv Bulls 0/ Bontface ΓΧJor the Abból 0/ St. O sylh, in: EnglHR 26
(1911) 125-127 / PerRMor 12 (1924) 18k / NvRTh 76 (1954) 364k. - % . C alendorof
entrtes in the papol reffsten relating ro G reat B nlatn and Irelaná Papai L etten 5 (1396-1404.
évek), kiadta WH. Bltss - J.A. Twemlow (London 1904) 334 534k.

A papok s~entelési hatalma

a) A ‫״‬Sacrae religionis” bulla, 1400. február 1.
Az Essexben, a Londoni Egyházmegyében lévő, Péter és Pál apostolokról 1145
és Szent Ositha szűzről és vértanúról elnevezett, Szent Ágoston rendi monos-
tor apátjának és szerzetesi közösségének, szeretett fiaiknak a szent szerzete,
amelyben jámbor és serény szolgálataikat felajánlják a Fölségesnek, megbecsül-
tetése révén kiérdemelte, hogy kéréseikre ..., amennyire ez Isten segítségével
lehetséges, pártfogásunkkal együtt, igent mondjunk. Ezért van, hogy hajiunk
az apát és a szerzetesi közösség alázatos könyörgéseire abban a tekintetben,
hogy ugyanennek a monostornak az apátja és azok az apátok, akik ót
folyamatosan követik az utódlásban, működésük ideje alatt, ugyanezen monos-
tor minden egyes jelenlegi és jövendő fogadalmas kanonokjának az összes
kisebb rendeket, valamint a szubdiakonátus, diakonátus és az áldozópapság
rendjét a jogban meghatározott időpontokban szabadon és megengedetten
kiszolgáltathatják, és hogy a kanonokok, akiket ily módon emeltek a felvett
egyházi rendekbe a említett apátok, az így felvett rendekben szabadon és
megengedetten szolgálhatnak; mindennek egyáltalában nem áll útjában semmi-
lyen apostoli rendelkezés és semmilyen más ellenkező, bármely jogerővel
ellátott rendelet, amelyeket ellenkező értelemben adtak ki, hanem az előbbiek
szerint apostoli tekintélyünkkel jelen írásunk értelmében megadjuk az enged-
ményt ugyanennek az apátnak, az ő utódainak és kanonokjaiknak.
Ennek az apátnak és szerzetesi közösségnek a bőségesebb kegy ajándékául
megengedjük, és ugyanazzal a tekintélyünkkel elhatározzuk, hogy ha esetleg a
jövőben megtörténnék, hogy kegyet vagy engedményt vagy kiváltságokat vagy
bármilyen más kedvezményt, akár az ilyen egyházi rendek kiszolgáltatásáról
vagy felvételéről vagy bármely más tárgyról vagy ügyről szóló apostoli levelet,
amely az Apostoli Szék részéről vagy az említett tekintély erejével folyamato-
san vagy meghatározott időre a nevezett apátnak és közösségnek vagy Anglia
bármely más vidékén vagy másutt engedélyezve volt, azt ugyanaz a Szék
általánosságban vagy egyes esetekben visszavonná, megszorítaná vagy csők-
kentené, ezáltal a jelen engedmény semmiképpen se legyen visszavonva,
megszorítva, vagy bármely módon csökkentve. De a jelen levél is, hacsak nem
történik róla teljes és szóról—szóra ráutaló említés, érvényességének teljes
szilárdságában kell, hogy megmaradjon ... amennyiben nem áll útjában bármi-
lyen ellentétes engedmény.

325
*1146 IX. Bonifác: Bulla: ‫ ״‬Apostolicae Sedis”

b) Az ‫״‬Apostolicae Sedis” bulla, 1403. február 6.

1146 Az Apostoli Szék körültekintő gondoskodása néha az engedményeket és a
gondoskodásával már rendezett ügyeket érvényteleníti, visszavonja és semmis-
sé teszi, annak megfelelően ... amint az főként a székesegyházak és az azok élén
álló elöljárók számára üdvös. Mi ugyan már régen, a londoni egyházmegyében
lévő, Szent Ositharól elnevezett Szent Ágoston rendi monostor apátjának és
szerzetesi közösségének, szeretett fiainknak a sürgető kérésére megengedhető-
nek véltük,
[1 ] hogy maga a nevezett monostor apátja és az utódlásban
következő apátok ... szabadon használhassanak süveget, gyűrűt és az
összes más főpapi jelvényeket, és hogy a nevezett monostorban ... és a
plébániai és egyéb azokhoz tartozó templomokban ... bár teljes joggal
ezek nincsenek alájuk rendelve, a misék, vesperások és matutínumok
ünnepélyes szertartásai után ünnepélyes áldást oszthassanak, ha az
ilyen áldásnál nincs jelen püspök vagy az Apostoli Széknek a követe,
mindezt először egy bizonyos levélben:
[2 ] és azután, hogy az apát és az előbb említett utódai ugyanezen
monostor minden egyes jelenlegi és jövendő fogadalmas kanonokjá-
nak az összes kisebb rendeket, valamint a szubdiakonátus, diakonátus
és az áldozópapság rendjét a jogban meghatározott időpontokban sza-
badon és megengedetten kiszolgáltathatják - , anélkül, hogy ennek va-
Iáimképpen is útját állnák az elődünktől, a boldog emlékezetű IV. Sán-
dór pápától kibocsátott ‫ ״‬Abbates” 1, és bizonyos más, ellentétes
apostoli rendelkezések, - mindezt egy bizonyos másik levelünkben
[*/145], amint azt a nevezett levél teljesebben tartalmazza.
Azonban Róbert londoni püspöknek, tiszteletreméltó testvérünknek a ré-
széröl a minap törvényes panaszt nyújtottak be hozzánk, amely a következőket
tartalmazza: az előbb említett monostort, amelyben ugyanennek a püspöknek
kegyurasági joga van, az ő egyes püspök-elődei ... alapították, ezért a levelek és
az ilyenfajta engedmények magának a püspöknek, az ő rendes joghatóságának
és a londoni egyházmegyének súlyos sérelmet okoznak. Ugyanaz a püspök a
maga részéről alázattal kér bennünket, hogy az előbb feltárt ügyben apostoli
jóakarattal a maga és egyháza kártalanításáról gondoskodni méltóztassunk.
Ezért ezekről ... gondoskodni akarunk, és hajiunk az ilyen alázatos kérésekre,
így tehát a leveleket és az adott engedményeket apostoli tekintélyünkkel, biztos
tudásunk alapján a jelenlegiek értelmében visszavonjuk, semmisnek és érvény-
telennek nyilvánítjuk, és azt akarjuk, hogy semmilyen erejük vagy befolyásuk
ne legyen.

XII. GERGELY,
1406. november 30. - 1415. július 4.

326
 XII. Gergely: Konstanzi zsinat

XVI. E G Y E T E M E S ZSIN A T
K onstanzi zsinat,
1414. decem ber 5. - 1418. április 22.

Zsigmond király és császár XXIII. János ellenpápával együtt azon fáradozott, hogy‫׳‬
Konstanzba egyetemes zsinatot hívjon össze (a meghívóbulla: BullTau 4,462—464).
Ennek a zsinatnak a legfőbb eredménye, hogy‫ ־‬megszüntette a három pápa szakadását:
XII. Gergelyt arra ösztönözték, hogy önként mondjon le (1415. július 4.), XXIII.
János pápát és XIII. Benedeket letették (1415. május 29. és 1417. június 26.). Az ó
helyükre választották meg V. Mártont 1417. november l l ‫־‬én.
A zsinati atyák már kezdettől fogva ökumenikus jelleget igényeltek a zsinat
számára, e tekintetben a 4. és 5. ülésen megfogalmazott, a zsinati fóhatalomra
vonatkozó elvre támaszkodtak: ‫ ״‬Ez a Szendélekben törvényesen összeült, általános és
a küzdő katolikus Egyházat képviselő zsmat hatalmát közvedenül Krisztustól kapta; a
zsinatnak bármilyen rendű és rangú is legyen valaki, - mégha az maga a pápa is —
mindenki engedelmeskedni tartozik a hitet és a mondott szakadás megszüntetését
énntó dolgokban”; MaC 27.585B 590D / COeD3 4 0 8 1 0 - 1 4 40922-26).
V. Márton kötelezte a híveket, hogy a zsinatot egyetemesnek ismerjék cl (*1247-
1248). Vitatott, hogy milyen körben hagyta jóvá a határozatait. Az utolsó ülésen (45.),
mely 1418. április 22-én volt, a pápa érvényesnek nyilvánított ‫״‬mindent, amit a zsinat
zsinat módjára elfogadott a hit tartalmát illetően” (MaC 27,1199B / COeD3 450k,
4.jegyz.). Ezeken kívül az ‫״‬In ermnentis apostolimé ", 1425. szeptember 1-én kelt bullában
(vö. *1247°) a ‫״‬Frequensgenerálium conaliorum”konstitúciót (MaC 27,1159B—E / COeD3
438-443), mely az 1417. október 9-én tartott 39. ülésen kelt, ki-fejezetten is
jóváhagyta, amint az kiderül IV. Jenő trAd ea ex debito’\ 1447. (a Kúria időszámítása
szerint 1446.) február 5-én III. Frigyes császárhoz írt leveléből (kiadta G. Hofmann,
Concilium Florentinum 1/III [Roma 1946] I l i k / A. Mercati, Raccolta Λ concordati 1
[Roma 19542] 168k); ez a konsütúció többek között megállapította az eljárás mód|át az
egyházszakadások esetére: mivel csak egy általános zsinat tekintélye képes eldönteni a
törvényesség kérdését, amennyiben több pápát választanának és így egyházszakadás
jönne létre, mindegyik megválasztott pápának alá kell rendelnie magát a zsinatnak.

1151-1195: 8. ülés, 1415. május 4.: a pápa által 1418. február 22‫־‬én m eg-
erősített rendelet
|ohn Wyclifhek a Konstanzi zsinat 8 . ülésén elítélt és az ‫״‬Inler cunctad', 1418. február
22-én kelt bullában idézett tételeit részben már két Londoni zsinaton (MaC 26.695E—
697B; 817A-819A) elvetették. Az 1382-ben tartott londoni zsinaton (‫ ״‬Földrengés-
zsinat”) 24 tételét ítélték el, melyek csaknem szó szennt megegyeznek a Konstanzi 1-
24 tétellel; később 1396-ban egy londoni zsinat megrótta további 18, a Trialogus című
művéből származó tételét (írta 1383-ban). Egy 1412 vége felé tartott római zsinat
kiközösítette John Wyclif írásait, nevezetesen a Dialógus és a Tnalogus címűeket, miután
mindegyiket megvizsgáltatta (BullTau 4,661k / MaC 27,505—508; vö.1217—1220 /
HaC 8,203k; vö. 920-923). Wyclif 45 tételének fennmaradt egy rövid minősítése és
egy részletes elítélése is, melyet a Konstanzi zsinat teológusai készítettek (kiadta H.
von dér Hardt; i.m. 3,168—211 212—335).
Kiadva: MaC 27.632C-634B [= az ülés szövegé], 1207E-1209B [= a bulla szövege] /
HaC 8.299E-301C; 909E—911D / H. von dér Hardt, Magttum oecumenicum Constantiense
Concilium A (Frankfurt/M.—Le1pzigl699) 153-155 1523—1525 / BullTau 4,669b—671a
/ Bull Lux l,290b-291a / DuPIA l/II,49a-50b / COeD3 411-413.

327
*11511195 XII. Gergely: Koustauzi zsinat: Vítyclif János tévedései

A z e líté lt té te le k c sa k n tk á n id é z ik p o n to s a n W y c lif sz a v a it. Á lta lá b a n d u r v á n

to rz ítjá k a z o k W y d if n é l h a s z n á lt é rte lm é t. A z id é z e te k h e ly e it a k ö v e tk e z ő k b e n a
W y c lif S o c ie ty k ia d á s a s z e rin t k ö z ö ljü k :
De ciiili dominio, 1376 körül; vö. *1121°;
Dialógus sitt Speculum ecclesiae mihtantis (1379): kiadta A.W Pollard (London 1886);
De euchanstia tractatus motor (1379): kiadta J. Loserth (London 1892);
Tractatus depotestatepapae (1379); kiadta J. Loserth (London 1907);
De ordine chnstiano (1 3 8 0 k ö r ü l) , in: Opera mtnora, k ia d ta J. L o s e r th ( L o n d o n 1 9 1 3 );
Tractatus de blasphemta (1 3 8 1 ): k ia d ta M .H . D z ie w ic k i ( L o n d o n 1 8 9 3 );
De mendadis Fratrum (1382), in: John Widif's Polemical Works in Latin, kiadta R.
Buddensieg, vol. 2 (London 1883);
Trialogus, cunt Supplemento Tnalogt (1383): kiadta G. Lechler (Oxford 1869).

Wyclif János tévedései

1151 1. A kenyér anyagi szubsztanciája és hasonlóképpen a bor anyagi szubsz-
tanciája megmarad az Oltáriszentségben1.
1152 2. A kenyér akcidensei nem maradnak hordozó alany nélkül ugyanebben a
szentségben.
1153 3. Krisztus nincs jelen ugyanebben a szentségben azonosságában és
valóságosan, saját testi !elenvalósággal1.
1154 4. Ha a püspök vagy pap halálos bűnben van, nem szentelhet, nem
változtathat át, nem hozhat létre (szentséget), és nem keresztelhet1.
1155 5. Nincs megalapozva az evangéliumban, hogy Krisztus a misét rendelte
volna.
1156 6 . Isten engedelmeskedni tartozik az ördögnek1.
1157 7. Ha már az ember illően teljes bűnbánatot tartott, minden külső bevallás
fölösleges és haszontalan számára1.
1158 8 . Ha a pápa kárhozatra rendelt gonosz és következésképpen az ördög tagja,
nincs hatalma a hívők felett, bárki adta azt neki, kivéve talán, ha a császár1.
1159 9. VI. Orbán után senkit sem kell elfogadni pápaként, hanem a görögök
módjára saját törvények alapján kell élni1.
1160 10. A Szentírással ellentétben van hogy egyházi férfiaknak birtokuk legyen1.
1161 1 1 . Egy elöljárónak sem szabad senkit kiközösítenie, csak ha tudja róla azt
előbb, hogy az Isten már kiközösítette; aki mégis úgy közösít ki, ezért
eretnekké vagy kiközösítené válik1.
1162 12. Ha az egyházi elöljáró kiközösít egy klerikust, aki a királyhoz vagy az
országgyűléshez fellebbezett, ezzel a király és az ország árulójává válik1.
1163 13. Azok, akik abbahagyják a prédikálást, vagy Isten igéjének a hallgatását
az emberek kiközösítése miatt, kiközösítettnek és Isten ítéletében Krisztus
árulójának fognak számítani1.
1164 14. Szabad bármelyik papnak vagy diakónusnak az Isten igéjét hirdetni az
Apostoli Szék vagy egy katolikus püspök felhatalmazása nélkül1.
1165 15. Senki sem lehet sem polgári úr, sem egyházi elöljáró, sem püspök, amíg
halálos bűnben van1.

328
 XII. Gergely: Koustanzi zsinat: Wyclif János tévedései *1151-119Í

16. A világi urak elvehetnek ítéletük szerint világi javakat az Egyháztól, ha a 1166
birtokosok szokásszerűen vétkeznek, azaz tehát szokásszerúcn, nem pedig
csak cselekedettel vétkeznek1.
17. A n é p h e z ta rto z ó k saját ítéletü k sz e rin t a v é tk e z ő u ra k a t re n d re 1167
u ta s íth a tjá k 1.
18. A tized tisztán alamizsna, és a plébániához tartozók elöljáróik vétkei 1168
miatt tetszésük szerint elvehetik azt1.
19. A külön imádságok, amelyeket egy személyért mondanak az egyházi 1169
elöljárók vagy a szerzetesek, nem használnak többet neki, mint az általánosak,
amennyiben a többi körülmények hasonlók1.
20. Aki az alamizsnát a testvéreknek (koldulórendiek) adja át, e tette miatt 1170
ki van közösítve1.
2 1. Ha valaki belép bármilyen magán szerzetesrendbe, akár a birtokosoké- 1171
ba, akár a koldulókéba, alkalmatlanabbá és képtelenebbé válik ezáltal az Isten
parancsainak megtartására1.
22. A szentek, akik magán szerzetesrendeket alapítottak, az alapítással 1172
vétkeztek1.
23. A sz e rz e te se k , akik m ag án sz e rz e te s re n d e k b e n é ln e k , n e m ta rto z n a k a 1173
k e resz tén y v a llá sh o z 1.
24. A ‫ ״‬testvérek” kötelesek a kezük munkájával keresni az élelmüket és nem 1174
koldulással1. - [Minősítés, a következő mindkét szöveg részért:] A z első rész
botránkoztató és vakmerő, amennyiben így általánosítva és megkülönböztetés
nélkül mondják; és a második téves, amennyiben azt állítja, hogy a koldulás
nem megengedett a testvéreknek.
25. Mindannyian simóniások, akik lekötelezik magukat, hogy imádkozza- 1175
nak másokért, akik a világi dolgokban segítenek nekik1.
26. A z előre tudottan elkárhozó imádsága semmit sem ér senkinek1. 1176
27. M in d e n az a b sz o lú t szü k sé g sz erű ség b ő l tö r té n ik 1. 1177
28. A z ifjak megbérmálása, a klerikusok szentelése, helyek szentelése a 1178
pápának és a püspököknek - a földi haszon és a becsvágy miatt van fenn-
tartva1.
29. A z egyetemek, a tudományok, a kollégiumok, az egyetemi fokozatok, és 1179
az ezekben való tisztségek hiú világiasságból lettek bevezetve. Annyit használ-
nak az Egyháznak, amennyit a Sátán1.
30. Ha a pápa vagy egy egyházi elöljáró kiátkoz valakit, ettől nem kell félni, 1180
mivel az az Antikrisztus ítélete1.
3 1. V é tk e z n e k a k o lo sto ra la p ító k ; és a b e lé p ő k sátán i e m b e r e k 1. 1181
32. A klérust gazdagítani a krisztusi szabály ellen van1. 1182
33. Silvester p á p a és K o n s ta n tin u s z c sá szá r tév ed tek az E g y h á z m eg a ján d é - 1183
hozásával 1.
34. Mindenki a koldulórendekből eretnek, és akik adnak nekik alamizsnát, 1184
azok ki vannak közösítve1.

329
*1151-1195 XII. Gergely: Koustaiizi zsinat: VCtyclif János tévedései

1185 35. A szerzetesi közösségekbe vagy más rendbe lépők magának a ténynek
következtében alkalmatlanok az isteni parancsok megtartására, [jó. 1171]
következésképpen a mennyek országába való bejutásra, hacsak el nem távoztak
ezekből1.
1186 36. A pápa az összes klerikusaival együtt, akiknek birtokuk van, eretnek,
azért mert birtokuk van, és a velük egyetértők is eretnekek; ti. az összes világi
uraságok és a többi laikusok1.
1187 37. A ró m ai E g y h á z a S átán zsin ag ó g ája [jó. Jel 2,9], és a p á p a eg yáltalán
n e m a leg k ö z ele b b i és k ö z v etlen h e ly ta rtó ja K risz tu sn a k és az a p o s to lo k n a k 1.
1188 38. A rendelkező levelek nem hitelesek, és eltávolítanak a krisztusi hittől, és
a klerikusok, akik tanulmányozzák ezeket, ostobák1.
1189 39. A császárt és a világi urakat az ördög vezette félre, hogyha az Egyházat
földi javakkal gazdagítják1.
1190 40. A bíborosok által történő pápaválasztást a Sátán vezette be1.
1191 41. Nem szükséges az üdvösséghez hinni, hogy a római Egyház a legfőbb a
többi egyházak között. - [Minősítés■.] Tévedés, ha a római Egyházon az egye-
temes Egyházat vagy az egyetemes zsinatot értik, vagy amennyiben tagadják a
római pápa primátusát más helyi egyházak felett.
1192 42. Ostoba dolog hinni a pápa és a püspökök búcsúinak1.
1193 43. T ilo sa k a zo k az esk ü k , am elyek az e m b eri sz e rz ő d é se k és a po lg ári
k e resk e d e le m m eg e rő sítésé re sz o lg áln ak 1.
1194 44. Ágoston, Benedek és Bernát elkárhozott, hacsak bűnbánatot nem
tartottak azzal kapcsolatban, hogy javaik voltak, hogy szerzetesrendeket
alapítottak, és abba beléptek és így a pápától az utolsó szerzetesig mindannyian
eretnekek1.
1195 45. M in d e n s z e rz e te sre n d e t m eg k ü lö n b ö z te té s nélkül a S átán v e z e te tt b e 1.
[Mind a 4 5 tétel értékelését összesítve lásd: +1 2 5 1 ; vö. még * 12 2 5 ]

1198-1200: 13. ülés, 1415. június 15.: A ‫ ״‬Cum in nonnullis” rendelet,

amelyet V. Márton pápa 1425. szeptember 1-én megerősített
Ezt a rendeletet megismétli az ‫״‬In eminentis", 1425. szeptember 1 -én (BarAE, az 1425.
évhez no. 18 / Theiner 28,27) cs az ,yXpostoücae sedispraecellens", 1426. január 25-én kelt
konstitúció (BullTau 4,726k).
Kiadva: MaC 27.727C-728A / HaC 8,381B-E / v.d. Hardt, *1151° i.m., 4,333k /
COeD3 4 1 8 2 7 -4 1 9 2 2 ·

Rendelet a~ egy s~in alatti s^entáldo^ásról

1198 Minthogy a világ néhány vidékén egyesek meggondolatlanul azt merik
állítani, hogy a keresztény népnek az Oltáriszentséget a kenyér és a bor mind-
két színe alatt magához kell vennie, és imitt-amott az egyszerű nép nemcsak a
kenyér, hanem a bor színe alatt is áldozik, akár étkezés után vagy máskor nem
bojtos állapotban, és makacsul állítják, hogy az Egyház dicséretes, ésszerűnek
bizonyult szokása ellenére - amelyet mint szentségtörőt kárhoztatni és elítélni

330
 X II. Gergely: K oustauzi zsinat Rendelet az egy szín alatti szeutáldozásról * 1 1 9 8 -1 2 0 (

igyekeznek - hogyan kell áldozni. Ezért ez a jelenlegi zsinat... kinyilvánítja,

elhatározza, és pontosan rögzíti, hogy bár Krisztus vacsora után alapította és
szolgáltatta ki tanítványainak a kenyér és a bor mindkét színe alatt ezt a
tiszteletreméltó szentséget, mégis ennek ellenére a szent kánonok dicséretes
határozata és az Egyh áz jóváhagyott szokása megtartotta és megtartja, hogy
ezt a szentséget nem szabad étkezés után létrehozni, és a hívók sem vehetik
magukhoz, ha nem böjtöltek, csak betegség vagy más szükség esetén, amelyet a
J °g vagy az Egyh áz megenged vagy elfogad.
É s hasonlóképpen, bár az Ősegyházban ezt a szentséget a hívók mindkét 1199
szín alatt vették magukhoz, mégis bizonyos veszélyek és botrányok elkerülésé-
re azt az ésszerű szokást vezették be, hogy akik létrehozzák e szentséget,
mindkét szín alatt, a világiak pedig csakis a kenyér színe alatt vegyék maguk-
hoz, minthogy a legszilárdabban hinnünk kell, és semmiképpen sem szabad
kételkednünk, hogy Krisztus testét és vérét teljesen mind a kenyér színe, mind
a bor színe valóságosan tartalmazza. Ezért, minthogy ezt a szokást az Egyh áz
és a szent atyák ésszerűen bevezették, és már régóta megtartották, törvénynek
kell tartani, amelyet nem szabad elverni, vagy az Egyh áz határozata nélkül
tetszés szerint változtatni.
E zért kötelezően tévesnek számít azt mondani, hogy ezt a szokást vagy 1200
törvényt megtartani szentségtörő vagy tiltott dolog, és azokat, akik makacsul
az ellenkezőjét állítják, mint amit elórebocsátottunk, mint eretnekeket távol kell
tartani.

1201-1230: 15. ülés, 1415. július 6.: V. M árton pápa által 1418. február
22-én megerősített rendelet
Húsz János (lan Hús) nagymértékben átvette John Wydif felfogását és védelmezte is
(vö. *1225). Ezért több tétele nagy hasonlóságot mutat Wyclif kijelentéseivel: a 7.
tételhez vö. De ordine chrisliano, 2 . fej. (ld· *1151°; Loserth 132); vö. uo. 28-29. tétel, 3.
fejezet vége (Los. 135); a 2. tétel szó szennt a Defide carhokca 5. fejezetéből származik
(in: lohn Wyclif, Opera rmrtora, kiadta J. Loserth [London 1913] 11431-33); a 3., 5., 6 ., 21.
tétel azonos értelmű ugyanazon mű 5. fejezetével (Los. 111—114); a l l . tételhez vö.
uo., 6 . fej. (Los. 118k). Húsz azonban sohasem képviselte Wyclifnek az Oltánszentség-
re vonatkozó tévedését, jóllehet ezt olykor felrótták neki.
A zsinatnak Húsz János De Eaíeaa c könyvéből (írta 1413-ban) 26, Stefan Palecz
ellen írt könyvéből hét és Znojma- 1 (Znaim) Stanislaus ellen írt könyvéből hat tételt
terjesztettek elő; számukat később csökkentették, úgyhogy a zsinati aktákban és a
Jnter cunctas”bullában (1418. február 22.©) az 1-19. cikkelyt a De Ealesta, a 20-25. és
a 30. cikkelyt a Palecz ellem írásából, a 26-29. cikkelyt pedig Znojma-i Stanislaus elleni
írásából vették át, részben szószennt. A szövegek, összefüggésükben olvasva, gyakran
pozitív értelmezést engednek meg. Még ugyanaznap, mikor az ülést tartották, Huszt
máglyára küldték.
Kiadva: MaC 27.754A-755D [= ülés\\ 1209C-1211A [= bulid[ / HaC 8.410OU2C;
911D-913D/ COeD3 429-431 / v.d. Hardt, *1151° i.m. 4,407-412; 4,1525-1527. Vö.
még a némileg módosított tételeket, melyeket az 1415 szeptember 2 3 1 9 1‫־‬. ülésen
tettek Prágai Jeromos elé, hogy azokat visszavonja (v.d. Hardt, uo. 4,509—514).

331
* 1201‫ ־‬1230 XII. Gergely: Konstanzi zsinat: Rendelet: Húsz János tévedései

Hus^ János téi'edései

1201 1. Egyeden a szent és egyetemes Egyház, amely az eleve elrendeltek
összessége. É s alább következik: A z egyetemes szent Egyház éppen egy,
amiként éppen egy az összes eleve elrendeltek száma1.
1202 2. Pál sosem volt az ördög tagja, bár olyan cselekedeteket hajtott végre,
amelyek az Egyház rosszakaróinak cselekedeteihez hasonlók1.
1203 3. A kárhozatra rendeltek nem részei az Egyháznak, mivel a végén egyeden
rész sem hullik ki belőle, azon oknál fogva, hogy az eleve elrendelésből fakadó
szeretet, amely azt egybeköti, nem múlik el [tv. 1 K0r 13,8 \ l .
1204 4. Két természet, istenség és emberség az egy Krisztus1.
1205 5. A kárhozatra rendelt, mégha valamikor a jelen megigazulás szerint a
kegyelem állapotában is van, mégis sohasem része a szent Egyháznak; az eleve
elrendelt pedig mindig az Egyház tagja marad, bár valamikor kieshet a segítő
kegyelemből, de nem az eleve elrendelés kegyelméből1.
1206 6. Ha az Egyházat az eleve elrendeltek összességeként vesszük, akár
kegyelemben voltak, akár nem, a jelen megigazulás szerint, az ily módon vett
Egyház hitcikkely1.
1207 7. Péter nem volt, és most sem feje a szent katolikus Egyháznak1.
1208 8. Azok a papok, akik valamiképpen bűnösen élnek, a papság hatalmát
beszennyezik, és miként hitetlen fiák, hitetlenül gondolkoznak az Egyház hét
szentségéről, a kulcsok hatalmáról, a kötelezettségekről, a büntetésekről, a
szokásokról, a szertartásokról és az Egyház szent dolgairól, az ereklyék
tiszteletéről, a búcsúkról és a rendekről1.
1209 9. A pápai méltóság eredete a császártól van, és a pápa elsőbbsége és
intézménye a császár hatalmából származott1.
1210 10. Kinyilatkoztatás nélkül senki sem állíthatja ésszerűen önmagáról, vagy
másról, hogy egy részleges Egyház feje. így a római pápa sem feje a római
Egyháznak1.
1211 11. Nem kell hinni, hogy akárki is a római pápa, bármiféle részleges szent
Egyház feje lenne, hacsak Isten ót eleve el nem rendelte1.
1212 12. Senki sem tölti be Krisztus vagy Péter tisztjét, csak ha követi őket
erkölcseikben, mivel semmi másféle követés nem illőbb, és másként nem kapja
meg Istentől a kormányzói hatalmat; mivel ehhez a helytartói hivatalhoz
szükséges az erkölcsök hasonlósága is, és az elrendelőnek a tekintélye is1.
1213 13. A pápa nem nyilvánvaló és igazi utódja az apostol fejedelem Péternek,
ha a Péterétől eltérő erkölcsök szerint él, és ha a kapzsiságot keresi, akkor
iskarióti Júdás helytartója. És ugyanígy belátható, hogy a bíborosok sem igazi
és nyilvánvaló utódai Krisztus többi apostola testületének, csak ha az aposto-
lók életmódja szerint élnek, és megtartják a mi Urunk, Jézus Krisztus
parancsait és tanácsait1.
1214 14. A z egyházi tanítók ha kijelentik, hogy azt, akit egyházi büntetés által kell
megjavítani, ha nem akar megjavulni, akkor át kell adni a világi bíróságnak,
bizonyosan követik ebben a főpapokat, írástudókat és farizeusokat, akik,

332
 XII. Gergely Konstanzi zsinat: Rendelet: Hmz János tévedései *1201-1230

amikor Krisztus nem akart nekik engedelmeskedni mindenben, így szóltak:

‫ ״‬Nekünk senkit sem szabad megölnünk” \Jtt 18,31], és Krisztust átadták a
világi bíróságnak. Az ilyenek komiszabb gyilkosok, mint Pilátus1.
15. Az egyházi engedelmesség nem más, mint engedelmesség az Egyház 1215
papjainak kitalálása szerint, a Szentírás kifejezett tekintélye nélkül1.
16. Közvetlen felosztása van az emberi cselekedeteknek, vagy erényesek 1216
vagy vétkesek, mivel ha az ember vétkes, akkor bármit tesz, vétkesen
cselekszik, és ha erényes, bármit tesz, akkor erényesen cselekszik; mivel, ahogy
a vétek, amit bűnnek vagy halálos véteknek is mondanak, egyetemesen
megfertőzi a vétkes ember tetteit, úgy az erény élteti az erényes ember összes
cselekedeteit1.
17. Krisztus azon papjainak, akik az ö törvényei szerint élnek, ismerik a !217
Szentírást és hajlandóak a nép jobbítására, prédikálniuk kell a fenyegető
kiközösítés ellenére is. És alább: Ha tehát a pápa, vagy valamelyik egyházi
elöljáró megparancsolja az ilyen helyzetű papnak, hogy ne prédikáljon, nem
kell alávetettként engedelmeskednie1.
18. A prédikálás kötelességét mindenki parancsba kapja, aki a papságot 1218
vállalja; és ezt a parancsot teljesítenie kell, ebben ne akadályozza a kilátásba
helyezett kiközösítés sem1.
19. A kiközösítés, a felfüggesztés, és a különleges tilalom egyházi ítélete 1219
által a klérus saját felmagasztalására a laikus népet magának aláveti, a kapzsisá-
got megsokszorozza, az álnokságot védelmezi, és utat készít az Antikrisztus-
nak. Nyilvánvaló jele van, hogy az Antikrisztustól származnak az efféle
ítéletek, amelyeket eljárásaikban egyházi átoknak hívnak, amelyekkel a klérus
különösen azok ellen jár el, akik leleplezik annak az Antikrisztusnak a
hitványságát, aki a klérust leginkább felhasználja a maga érdekében1.
20. Ha a pápa gonosz, és különösen ha kárhozatra rendelt, akkor mint 1220
Júdás apostol, ördög, tolvaj és az árulás fia, és nem feje a szent, harcoló
Egyháznak, mivel nem is tagja1.
21. Az eleve elrendelés kegyelme kötelék, amellyel az Egyház teste és 1221
bármelyik tagja Krisztushoz, a fejhez kapcsolódik elválaszthatatlanul1.
22. A gonosz és kárhozatra rendelt pápa vagy egyházi elöljáró csak szó !2 2 2
szerinti értelemben pásztor, valójában tolvaj és rabló1.
23. A pápát nem kell a legszentebbnek hívni, még hivatala miatt sem, mivel 1223
egyébként a királyt is a legszentebbnek kellene hívni a hivatala miatt, és a
hóhérokat és a kikiáltókat is szentnek kellene hívni, sót még az ördögöt is,
mivel Isten tisztségviselője1.
24. Ha a pápa Krisztusnak ellentmondóan él, még ha szabályos és törvé- 1224
nyes választás útján lépett is a trónra, a jól ismert emberi rendelkezésnek
megfelelően, mégis máshonnan lépett a trónra, mint Krisztuson át, még akkor
is, ha megengedjük, hogy így is olyan választás révén lépett a trónra, amely az
Istentől eredően történt; ugyanis az iskarióti Júdást is szabályosan és törvénye-

333
*1201*1230 XII. Gergely: Koustanzi zsinat: Rendelet: Húsz János tévedései

sert választotta az Isten, Jézus Krisztus a püspökségre, és mégis máshonnan

lépett be a juhok aklába1.
1225 25. Wyclif 45 cikkelyének elítélése, amelyet a tudósok szerkesztettek,
ésszerűtlen, gonosz, és helytelen: koholt vádat emeltek ellene, ti. hogy ‫״‬egy
sem katolikus (a cikkelyei) közül, hanem mindegyik vagy eretnek vagy tévelygő,
vagy megbotránkoztató”1.
1226 26. Csak azért, mert a választók vagy nagyobb részük élőszóban egyetérte-
nek emberi szokás szerint egy személyben, ennélfogva még ez a személy nincs
törvényesen megválasztva, vagy ettől még nem igazi és nyilvánvaló utódja és
helytartója Péter apostolnak, vagy más apostolnak az egyházi tisztségben;
következésképpen a választók akár jól, akár rosszul választottak, a megválasz-
tott tetteinek kell hinnünk, mert minél bőségesebben fáradozik valaki érdemle-
gesen az Egyház hasznára, Istentől is -annál bőségesebb képességet kap ehhez1.
1227 27. Nem szikraként szembetűnő dolog, hogy lennie kell egy főnek, amely
lelki dolgokban irányítja az Egyházat, s amely mindig magával a küzdő
Egyházzal együtt van s az megtartja őt1.
1228 28. Krisztus ilyen szörnyűséges fők nélkül az ö igazlelkű tanítványai révén,
akik szét vannak küldve a földkerekségre, jobban irányítaná Egyházát1.
1229 29. Az Ur apostolai és hűséges papjai az üdvösségre szükséges dolgokban
derekasan irányították az Egyházat, mielőtt a pápai tisztség be lett volna
vezetve: így tennének egészen az ítélet napjáig, ha nem lenne pápa, ami a
legnagyobb mértékben lehetséges1.
1 230 30. Senki sem lehet polgári uraság, sem az egyházi elöljáró, sem a püspök,
amíg halálos bűnben van1.

1235: 15. ülés, 1415. július 6.: a ‫״‬Quilibet tyrannus” rendelet

J á n o s b u rg u n d ia i h e r c e g p a ra n c s á ra L a jo s o rlé a n s -i h e r c e g e t 140 7 . n o v e m b e r 2 3 -á n
m e g ö lté k , (o h a n n e s P a rv u s (le a n P e tit), a P á n z s i E g y e te m ta n á ra , e z t a g o n o s z t e t t e t
m in t tö rv é n y e s z s a m o k g y ilk o s s á g o t 1 408. m á rc iu s 8 -á n ü n n e p é ly e s e n m e g v é d te .
A m ik o r p e d ig az o rlé a n s -ia k p á rtja J e a n P e tit h a lá la u tá n 1 4 1 3 -b a n P án zsb an
h a ta lo m r a ju to tt, P e tit lustificatio ducis Burgundiáé c ím ű m ű v é b ő l 9 té te lt e g y p á n z s i
z s in a t e líté lt. M ivel P e tit k ö v e tő i R ó m á b a fe lle b b e z te k , az ü g y a K o n s ta n z i z s in a t elé
k e r ü lt (M a C 2 8 ,7 5 7 -7 6 0 : a té z ise k s z ö v e g e ). A z s in a t fe lfü g g e s z te tte a s z in ó d u s
d ö n té s é t és e g y e n y h é b b v á lto z a to t te r je s z te tt e lő . V. M á r to n k if e je z e tt jó v á h a g y á s a
h iá n y z ik . U g y a n a k k o r a z s a rn o k g y ilk o s s á g e líté lé se m e g ta lá lh a tó a V. P ál f e lú jíto tta
1 6 1 5 . ja n u á r 2 4 -é n k e lt ‫״‬Cura dorninia gregs‫ ״‬k o n s ü tú c i ó já b a n (B u llT a u 1 2 2 9 6 )
Kiadva: MaC 2 7 /7 6 5 E - 7 6 6 A / COeD3 4328-19 / v.d. Hardt, 1. *ÍÍ51° i.m. 4 ,4 3 9 k .

Téves állítás a ‫ ״‬samokgyilkosságról

1235 ‫ ״‬Akármelyik zsarnokot bármelyik hűbérese vagy alattvalója megengedetten
és méltán megölheti és meg is kell ölnie, még titkos összeesküvés, finom
behízelgés és meghunyászkodás segítségével is, tekintet nélkül bármilyen adott
esküre vagy vele kötött szövetségre, figyelmen kívül hagyva bármelyik bíró
ítéletét vagy parancsát” ... elveti és elítéli, mint amely a hit és az erkölcsök
dolgában téves, és mint eretneket, botrányokozót, és amely utat nyit a

334
 X II. G ergely: K o n sta n z i zsinat: R endelet: ‫ ״‬Q n ilib e t ty ra n n n s ” : Z s a rn o k s á g *1235

csalásoknak, rászedéseknek, hazugságoknak, árulásoknak, hamis eskünek.

Kinyilvánítja ezenfelül, határozatba hozza és pontosan leszögezi, hogy akik
makacsul állítják ezt a nagyon veszedelmes tanítást, azok eretnekek.

V. MÁRTON,
1417. november 11. - 1431. február 20.

1247-1279: Az ‫ ״‬Inter cunctas” bulla, 1418. február 22.

A minden főpaphoz és inkvizítorhoz intézett bulla tartalmazza 1) John Wyclif 45
tételét, 2) Húsz János 30 tételét, és 3) egy kérdőívet a wyclifisták és a husziták száma-
ra, amely a következő szavakkal csadakozik a megelőző tételekhez: ‫״‬Mindazokat pedig,
akik a fenti tételekben gyanúsak, vág)· rajtakapják, hogy ezeket hangoztatja, a
következő kérdőív alapján ki kell kérdezni”. Ugyanezeket a határozatokat másokkal
együtt megismétli V. Márton ‫״‬In ermnentis apostolicaé', 1425. szeptember 1-én kelt
bullája (vö. MaC 27,1215-1220).
Kiadva: MaC 27,1211B-1213B / HaC 8.914A-916C / v.d. Hardt, *1151° í.m.
4,1527-1259 / BullTau 4,673a-675a / BullCocq 3/Il,424a-425b.

Kérdések, amelyeket a nyclifistáknak és a huszitáknak kellfeltenni

5. Ugyanígy, vajon hiszi, tartja és állítja-e, hogy bármelyik egyetemes zsinat, 1 2 4 7
így a Konstanzi is, az egyetemes Egyházat képviseli1.
6 . Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy az, amit a szent Konstanzi zsinat, amely az 1 2 4 8
egyetemes Egyházat képviseli, jóváhagyott és jóváhagy a hit elősegítésére és a
lelkek üdvére, hogy azt az összes krisztushívóknek helyeselniük és tartamuk
kell: és amit úgy ítélt el és úgy ítél el, hogy az a hittel vagy a jó erkölcsökkel
ellentétes, azt ugyanazoknak a hívőknek elítéltként kell számon tartaniuk,
hinniük és állítaniuk?
7. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy Wyclif János, Húsz János és Hieronymus 1 2 4 9
de Praga elítéltetése, amely személyüket, könyveiket és tanításukat illetően a
szent Konstanzi Egyetemes zsinaton következett be, szabályosan és igazságo-
san történt, és hogy bármelyik katolikusnak ilyenként kell tartania és szilárdan
állítania?
8 . Ugyanígy, vajon hiszi, tartja, állítja-e, hogy az angliai Wyclif János, a cseh- 1 2 5 0

ország Húsz János és Hieronymus de Praga eretnekek voltak, és eretneknek

kell őket nevezni és úgy számon tartani, és hogy könyveik és tanításaik
helytelenek voltak, és azok most is, s így tanításaik, írásaik és makacsságuk
miatt ítélte el őket a szent Konstanzi zsinat mint eretnekeket?
11. Ugyanígy, különösen a képzettektől kell megkérdezni, hogy vajon hiszi- !2 5 1
e, hogy a szent Konstanzi zsinatnak Wyclif János negyvenöt és Húsz János
harminc (az előbbiekben leírt) cikkelyéről hozott ítélete igaz és katolikus: ti.,
hogy Johannes Wyclif negyvenöt és Johannes Hús harminc fent említett tétele
nem katolikus, hanem egyesek ezek közül hírhedten eretnekek, egyesek
tévesek, mások meggondolatlanok és lázítók, ismét mások a jámbor érzületet
megsértik.

335
♦1247*1279 V. Márton: Bulla. ‫ ״‬Iiiter cuuctas”: Kérdések

1252 12. Ugyanígy, vajon hiszi és állítja-e, hogy semmilyen esetben sincs
megengedve, hogy esküvel erősítsünk meg valamit?
1253 13. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy megengedett dolog a bíró parancsára az
eskü, hogy az igazat mondjuk, vagy bármelyik más eskü, amelyik a peres ügyre
nézve kedvező, még amit azért is tesz valaki, hogy a rossz hírbe hozás alól
magát tisztázza?
1254 14. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy a tudatosan elkövetett hamis eskü,
bármely okból vagy alkalommal, a saját vagy egy másik személy testi életének a
megtartásáért, de még ha a hit javára is: az halálos bún?
1 255 15. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy ha megfontolt szándékkal megveti az
Egyház szertartásait, az ördögűzés és a hittanítás, a megszentelt keresztvíz
szertartási szokásait, halálosan vétkezik?
1256 16. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy a pap átváltoztató szavai után az
Oltáriszentségben a kenyér és a bor leple alatt már nincs anyagilag kenyér és
anyagilag bor, hanem minden tekintetben ugyanaz a Krisztus, aki a kereszten
szenvedett, és ül az Atya jobbján?
1257 17. Ugyanígy, vajon hiszi és állítja-e, hogy a pap átváltoztató szavai után
egyedül csak a kenyér színe alatt, és a bor színét kivéve, valóban Krisztus teste
és vére és lelke és istensége, vagyis az egész Krisztus, ill. ugyanaz a test teljesen
és ama színek bármelyike alatt egyedileg jelen van?
1258 18. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy a világi személyek egy szín alatti
áldoztatásának szokását, amihez az egyetemes Egyház tartja magát, és amelyet
a szent Konstanzi zsinat jóváhagyott, úgy kell megtartani, hogy nem szabad azt
elvetni vagy az Egyház határozata nélkül tetszés szerint megváltoztatni? És
hogy akik makacsul az előbb mondottak ellenkezőjét hangoztatják, azokat
mint eretnekeket vagy eretnekséggel fertőzötteket távol kell tartani és meg kell
büntetni?
1 25 9 19. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy az a keresztény, aki megveti a bérmálás
vagy az utolsó kenet vagy az ünnepélyesen megkötött házasság szentségének
felvételét, halálosan vétkezik?
1260 20. Vajon hiszi-e, hogy a kereszténynek, a szívbéli bűnbánaton kívül,
amennyiben van alkalmas papra lehetősége, egyedül a papnak kell megvallania
a bűnöket - mert ez az üdvösségre szükséges - és nem laikusnak vagy
laikusoknak, bármilyen jók és jámborok is legyenek?
1261 21. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy a pap a neki engedett jogesetekben a már
meggyónt és bánatot tartó vétkest a bűneitől feloldozhatja, s neki elégtételt
adhat fel?
1262 22. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy egy rossz pap, ha megvan a kívánt anyag
és forma és a szándék azt tenni, amit az Egyház tesz, valóban átváltoztat,
valóban feloldoz, valóban keresztel, valóban kiszolgáltatja a többi szentsége-
két?
1263 23. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy szent Péter Krisztus helyettese volt,
akinek megvolt a hatalma a földön az oldásra és kötésre?

336
 V. Márton: Bulla: ‫ ״‬Inter cuuctas": Kérdések *1247-127«

24. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy a kánonilag megválasztott mindenkori 1264

pápa, miután neve ki lett hirdetve, utódja szent Péternek, s így Isten
egyházában legfelsőbb joghatósága van?
25. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy a pápa, az érsekek és a püspökök 1265
joghatósági tekintélye a feloldozásban vagy a megkötésben nagyobb, mint az
egyszerű pap tekintélye, mégha az lelkipásztor is?
26. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy a pápa minden kereszténynek, aki igaz 1266
bánatot tartott és meggyónt, kegyes és igaz okból tud búcsúkat engedélyezni a
bűnök bocsánatára, leginkább azoknak, akik szent kegyhelyeket látogatnak és
kezüket ·alamizsnára nyújtva ezeken segítenek?
27. És vajon hiszi-e, hogy akik ilyen engedély miatt fölkeresik templomaikat 1267
és segítő kézzel nekik alamizsnálkodnak, búcsúkat érhetnek el?
28. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy az egyes püspökök, a szent kánonok 1268
határain belül, alattvalóiknak engedélyezhetnek ilyen búcsúkat?
29. Ugyanígy, vajon hiszi és állítja-e, hogy a krisztushívóknek szabad a !269
szentek ereklyéit és képmásait tisztelni?
30. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy az Egyház által jóváhagyott szerzetesren- 1270
deket a szent atyák szabályosan és ésszerűen vezették be?
31. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy a pápa vagy más elöljáró, a mindenkori 1271
pápa saját nevében, vagy helynökeik, kiközösíthetik egyházi vagy világi
alattvalójukat engedetlenség vagy megátalkodottság miatt úgy, hogy az ilyet
kiközösítettnek is kell tartani?
32. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy ha növekszik a kiközösítettek engedetlen- 1272
sége vagy megátalkodottsága, akkor az elöljáróknak vagy helynökeiknek a lelki
dolgokban hatalmuk van súlyosbítani és ismét súlyosbítani, egyházi tilalmat
alkalmazni és világi karhatalmat hívni; és hogy ezeknek az ítéleteknek az
alárendelteken keresztül kell engedelmeskedni?
33. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy a pápának vagy más elöljáróknak és !273
helynökeiknek a lelki dolgokban hatalmuk van az engedetlen és megátalkodott
papokat és világiakat kiközösíteni, és a hivataluktól, javadalmuktól, a templom-
ba való belépés lehetőségétől és az Egyház szentségeinek a kiszolgáltatásától
felfüggeszteni?
34. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy szabad egyházi személyeknek az evüágiság 1274
bűne nélkül földbirtokot és evilági javakat birtokolni?
35. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy világiaknak nem szabad önhatalmúlag 1275
elvenni tőlük a javakat; sót ha elveszik, eltulajdonítják és elfoglalják ezeket az
egyházi javakat, mint szentségtöróket kell őket megbüntetni, még ha bűnösen
is élnek azok az egyházi személyek, akik birtokolják az ilyen javakat‫'׳‬
36. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy az ilyen vakmerő és erőszakos elvétel és 1276
elfoglalás, akármilyen pappal szemben követik is el - még ha bűnösen is él -
szentségtörést von maga után?
37. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy mindkét nemű világiaknak, ti. férfiaknak 1277
és asszonyoknak, meg van engedve szabadon hirdetni Isten igéjét?

337
*1247-1279 V. Márton: Bulla: ‫! ״‬liter cuuctas”: Kérdések

1278 38. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy az egyes papoknak meg van engedve
szabadon hirdetni Isten igéjét, bárhol, bármikor és akinek csak tetszik, még ha
nincs is erre megbízásuk?
1279 39. Ugyanígy, vajon hiszi-e, hogy az összes halálos bűnt, és különösen a
nyilvánosakat, nyilvánosan kell jóvá tenni és gyökerestől kiirtani?

1290: A ‫״‬Gerentes ad vos” bulla a szászországi Altzelle ciszterci mo-

nostor apátjának, 1427. november 16.
A b u lla e re d e ti p é ld á n y a D re z d á b a n ta lá lh a tó (S ta a ts a rc h iv v o n S a c h s e n , n o . 6 0 4 3 ), e g y
m á s o la ta p e d ig a v a tik á n i le v é ltá r b a n , a R e g is tru m L a tin u m 271 (fö l. 2 0 3 r). A !elen
b u llá b a n s z e re p lő e lő jo g h a s o n ló az * 1 1 4 5 —1 1 4 6 és *14 3 5 a la tt s z e r e p lő d o k u m e n tu -
m o k b a n s z e re p lő e lő jo g o k h o z .
Kiadva: K .A . F in k , Zűr Spendung dér böheren Wethen dunh den Prtester, in: Z S a v S tK a n
6 3 (K a n . A b t. 3 2; 194 9 ) 5 0 6 - 5 0 8 / is m é te lte n in: N v R T h 7 6 (1 9 5 4 ) 3 66.

A paf>ok szentelést joga

1290 Az atyai szeretet érzésével viseltetünk irántatok és monostorotok iránt.
Szívesen fordítjuk figyelmünket arra, ami nektek előnyös, és könnyen adjuk
beleegyezésünket kéréseitekre, különösen azokra, amelyek veszteségeiteken
segíteni tudnak. Ezért van, hogy mivel azt akarjuk, hogy titeket és magát a
monostort a kegy és a tisztelet előjogai kísérjenek, jelen írásunk értelmében
apostoli tekintélyünkkel szabadságot és lehetőséget engedélyezünk neked, apát
fiunk, hogy innen kezdve öt éven át, ahányszor az hasznos lesz, mindazokat a
templomokat külön-külön és együtt, amelyekre vonatkozóan te, vagy a tieid
konventje adományozási, hivatalbetöltési, vagy bemutatással együtt járó híva-
talbetöltési joggal, vagy bármely más rendelkezési joggal bír, valamint hogy a
mondott monostoroknak a meisseni egyházmegyében alárendelt templomokat
és azok temetőit újra felszenteld, ha vérrel, vagy maggal (seminé) szennye-
zódtek be. Ugyancsak ugyanezen monostor egyes szerzeteseinek és a neked
mint apátnak alávetett személyeknek, az összes egyházi rendeket - beleértve a
szent rendeket - kiszolgáltasd; az egyházmegyei székhely engedélye ehhez a
legkevésbé sem szükséges, s nem állnak útjában egyáltalán az apostoli határo-
zatok és rendelkezések és egyebek, amelyek ellentétes tartalmúak.

IV. JENŐ, 1431. március 3. - 1447. február 23.

XVII. EGYETEMES ZSINAT
Firenzei zsinat,
1439. február 26. - 1445. augusztus (?)
A F iren ezci z sin a to t a B ázeli és F errarai zsinattal e g y ü tt, m ely e k n ek fo ly tatása, a X V II.
E g y e te m e s z sin a tk é n t tartják s zá m o n . A z sm a t B ázelb en k e z d ő d ö tt 1431. július 2 3 -án ; de
m á r d e c e m b e r 18-án áthelyezte IV. J e n ő a ^Quomam alto" bullával B o lo g n á b a. A zsin ati
atyák n a g y o b b ré s z t B ázelb en m a ra d ta k , k é tsé g b e v o n tá k a p á p a k é sz s é g é t a re fo r m ra , és
m e g ism éte lté k az 1432. fe b ru á r 15-1 m á so d ik ü lé se n a k o n s ta n z i, ‫ ״‬Frtquens” d e k r é tu m o t a
zsin a tn a k a p á p a fe le tt való fe lsó b b sé g é ró l (vö. *1151°°). A B á z e lb e n ö ssz e g y ű lt e g y h ázi

338
 IV Jeuó: Bulla: A görögökkel való egyesülés * 1300-130*

vezetők nyomására IV Jenő a bázeli zsinat ellen hozott rendelkezéseit a ,,Dudum sacruni',
1433. december 15-én kelt bullájával visszavonta, és elismerte a zsinat törvényességét (MaC
29.78C-79D). Ennek következtében a zsinat első 25 ülése egyetemesnek számit.
Minthogy nézeteltérés támadt, hogy hol tárgyaljanak a görögökkel az egység helvreállí-
tásáról, IV Jenő 1437. szeptember 18-án a ‫ ״‬Doctons gnúun{' konsbtúciójával (kiadta G.
Hofmann, Epistolaeponúfiaae ad Conalium Florenúnum spectantes [ld. alább], na 8 8 ) Ferrarába
helyezte át a zsinatot. Λ zsinati atyák többsége azonban folytatta a zsinatot Bázelben 1448-
1g. 1439. június 24-én letették IV. Jenőt és 1439. november 5-én a savoyai Vili. Amadét
(.\madeus) választották az Egyház fejévé. Az ellenpápa megválasztásával bekövetkezett az
egyházszakadás.
Ferrarában a zsinat 1438. január 8 -tól ülésezett. Tizenhat ülés után Firenzébe helyezték
át, ahol 1439. február 26-án tartották meg az első teljes ülést. Nehéz tárgyalások utált 1439.
június 28-án fogalmazták meg a görögökkel való egységtől szóló dekrétumot, melyet július
5-én írtak alá és a következő napon kihirdettek. Ezt követte 1439. november 22-én az
örményekkel való unió. A !akobiták számára kiadott dekrétumot (a szöveg sajátos módon
jakobinusokról beszél), mely a koptokkal való uniót pecsételte meg, 1442. február 4-én adták
ki. A zsinatot 1443. ápnlis 26-án Rómába, a Lateránba helyezték át, ahol két ülésen (1444.
szeptember 30. és 1445. augusztus 7.) további keletiekkel állította helyre az egységet: a
mezopotámiai szírekkel, a kaldeusokkal és a ciprusi marorutákkal.

1300-1308: A görögökkel való egyesülés ‫״‬Laetentur caeli” bullája, 1439.

július 6.
A görögöknek szóló dekrétumot néhány kiegészítéssel ül. kihagyással XIV. Benedek
megismételte az ‫״‬Etsi pastoralis”, az itáliai görögöknek írt, 1742. május 26-án kelt
konstitúciójában (1 . §).
Kiadva: G. Hofmann, Conalium Florentinum: Documenla et saiptores, senes A, vol. 1:
Epistolaeponúfiaae ad Conalium Florenúnum spectantes II (Roma 1944) 71-73 (no. 176) /
G. Hofmann, Documenta Conciln Florenúni de umone Qnentaúum. I. De unione Graecorum
(TD ser. theol. 18; Roma 1935) 14-17 / MaC 31A.1030D-1034A, vö. 31B,1696D-
1698A / HaC 9.422B-423B, vö. 9.986B-987B / BullTau 5,41 ab / BullCocq 3/
IIU5b-26b / COeD3 5 2 6 3 1 - 5 2 8 4 2 ·

Dekrétum a görögök számára

[A Szentlélek eredésiről{ A Szentháromság, az Atya, és a Fiú és a Szentlélek ! 3 0 0
nevében, ezen Firenzei szent egyetemes zsinat jóváhagyásával elrendeljük,
hogy ezt a hitigazságot minden keresztény úgy fogadja el hitében, és úgy vallja
meg, hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól öröktől fogva van, és lényegét és
szubzisztens létét az Atyától és vele együtt a Fiútól kapja, hogy mindkettőtől
mint egyetlen kezdettől egyetlen lehelés által származik öröktől fogva, [vö:
Lyoni zsinat: *850]
Kijelentjük továbbá, hogy a szent egyháztanítók és egyházatyák megfogal- 1301
mazása, miszerint a Szentlélek az Atyából a Fiú által származik, azt az értelmet
akarja kifejezni, hogy a görögök szerint a Fiú is oka {causd), a latinok szerint
viszont a Fiú ugyanúgy eredete (pnnapium) a Szentlélek szubzisztenciájának,
mint az Atya. Mivel mindent, ami az Atyáé, az Atya maga adott egyszülött
Fiának, azáltal, hogy a Fiú az Atyától született, kivéve az atyaságot, így a Fiú

339
* 1 3 0 0 -1 3 0 8 IV. Jeuő: Bulla: A görögökkel való egyesülés

éppen azt, hogy a Szentlélek a Fiútól származik, szintén öröktől fogva

birtokolja az Atyától, akitől Ó szintén öröktől fogva született.
1302 Határozatba foglaljuk ezen felül, hogy a ‫ ״‬Filioque” szó, mint ama szavak
értelmezője, az igazság világos kifejezése céljából és az akkor fenyegető
szükség miatt, megengedhetóen és ésszerűen lett hozzáillesztve a hitvalláshoz.
1303 Ugyanígy (határozatba foglaljuk azt is, hogy) Krisztus teste valóságosan
jelenvalóvá lesz mind a kovásztalan, mind a kelesztett búzalisztből készült
kenyérben. Minden pap egyféle módon köteles átváltoztatni az Úr testét, kt-ki
a saját egyházának, akár a nyugati, akár a keleti egyháznak a szokása szerint.
1304 [A * elhunytak sorsa] Ugyanígy, ha az őszinte bűnbánók Isten szeretetében
haltak meg, mielőtt még a bűnbánat méltó gyümölcseivel eleget tettek volna
bűneikért és mulasztásaikért, az ő lelkűk haláluk után a purgatórium büntetésé-
vei megtisztul; és hogy ettől a büntetéstől megszabaduljanak, használnak nekik
az élő hívek könyörgései, ti. a szentmiseáldozat, az imádság és az alamizsna, és
más jámbor cselekedetek, amelyeket a hívők más hívőkért szoktak tenni az
Egyház rendelkezései szerint.
1305 Azoknak a lelke pedig, akik a keresztség felvétele után semmilyen vétek
szennyébe nem estek, és azok a lelkek is, akik a bűnszenny megszerzése után
vagy saját testükben vagy a testükből való kiköltözés után, ahogy fentebb
mondtuk, megtisztultak, ezután a mennybe jutnak, és világosan szemlélik
magát a Háromságos egy Istent, úgy, ahogy O van, ám mégis érdemeik szerint
különbözőképpen, egyik a másiknál tökéletesebben (szemléli az Istent).
1306 Azok lelkei pedig, akik tényleges halálos bűnben vagy csak az eredeti
bűnben haltak meg, ezután a pokolra jutnak, de ott különböző büntetéseket
kell elszenvedniük [w. a *856-868].
1307 [A pátriárkái székek rendje; a római primátus]. Ugyanígy határozatot hozunk,
hogy az Apostoli Szentszéknek és a római pápának az egész földkerekségre
kiterjedő primátusa van, és maga a római pápa Szent Péternek, az apostolok
fejedelmének az utóda, Krisztus valódi helytartója, az egész Egyház feje és az
összes keresztények atyja és tanítója; a mi Urunk Jézus Krisztus neki adta át
Szent Péter személyében a teljhatalmat az egész Egyházat illetően a lelkipász-
torkodásra, irányításra és kormányzásra, amiként ezt a tényt az egyetemes
zsinatok ügyiratai és a szent kánonok is tartalmazzák.
1308 Ezen felül megújítjuk a többi tiszteletreméltó pátriárka sorrendjét, amely a
kánonokban van áthagyományozva, hogy a konstantinápolyi pátriárka a
második a legszentebb római pápa után, a harmadik pedig az alexandriai, a
negyedik az antiokhiai, és az ötödik a jeruzsálemi, érintetlenül hagyva termé-
szetesen összes kiváltságaikat és jogaikat.

1309: A ‫״‬Moyses vir D ei” rendelet a Bázeli zsinat ellen, 1439. szép-
tember 4.
Miután a zsinati atyák, akik a zsinatnak Fcrrarába való áthelyezése után Bázelben
maradtak, felismerték, hogy IV. Jenő pápa nem változtatta meg álláspontját, 1439.

340
 IV jeiió: Rendelet: Λ Bázeli zsinat ellen *1309

m á ju s 1 6 -á n a 33. ü lé s e n h á r o m té te lt a lk o tta k az e g y e te m e s z s in a tn a k a p á p a fe le tti

f c n s ó b b s é g é ró l (M a C 2 9 .1 7 8 B —1 7 9 B / J o h a n n e s d e S e g o v ia i.m. X IV 3 7 , 2 7 8 ) és a
k ö v e tk e z ő ü lé s e n 1439. jú n iu s 2 4 -é n a p á p á t le te tté k (M a C 2 9 .1 7 9 C —1 8 1 B / J o h a n n e s
d e S e g o v ia , i.m . X V 15 , 3 2 5 -3 2 7 ) . E r r e v á la s z o lt IV. J e n ő az a lá b b i re n d e le tte l.
Kiadva: G. Hofmann, Conalium Florentwum ... (vö. *1300°) l/II, 1049-19 10531-38 /
MaC 31b, 1718D 1719A 1720BC / HaC 9 1006E-1007A 1008BC / Johannes de
Segovia, Históriagtstorumgenerális Synock Bastliensis (Concilium Basileense: Scnptores 3/
I [Wien 1886] XV 27, 384-386 / COeD3 5321-12 53333-42■

A z egyetemes zsinatfüggőség a pápától

[A Bázeli zsinat atyái[ ... három tétellel hozakodtak elő, amelyeket hitigazság- 1309
oknak neveznek, mintha ezzel minket és az Apostoli Szék összes vezetőit és
prelátusait, valamint más hívőket és jámbor embereket eretnekké akarnának
tenni; ezen tételek szövege a következő:
‫״‬Az az igazság, amelyet a Konstanzi zsinat és ez a Bázeli zsinat kijelentett
az egész Egyházat képviselő egyetemes zsinatoknak a pápa és bárki más feletti
hatalmáról: katolikus hitigazság.
Az az igazság, hogy a pápa az egész Egyházat képviselő egyetemes zsinatot,
amely az előbbi igazságban lévő kijelentéseket illetően ténylegesen és törvénye-
sen gyűlt össze, sem annak egyetértése nélkül egyáltalán nem tudja tekintélyé-
vei feloszlatni, sem egy másik időpontra elnapolni, sem egyik helyről a másik
helyre áthelyezni: katolikus igazság.
Aki az előbb kimondott igazságoknak makacsul ellenszegül, eretneknek
számít.”
[Elutasítás:[... és éppen magukat a fentiekben előadott tételeket a bázeliek
elferdült felfogása szerint, amelyről cselekedetükkel bizonyítják, hogy az a
Szentírásnak, a szentatyáknak és magának a Konstanzi zsinatnak az józan
értelmével ellentétes, az előbb mondott véleményt, amely voltaképpen egy
nyilatkozatot vagyis inkább egy megfosztást tartalmaz, annak összes jelenlegi
és jövőbeli lehetséges következményeivel - mint istenteleneket és botránkozta-
tókat, nemkülönben mint amelyek az Isten Egyházának nyilvánvaló szétszakí-
tására, és minden egyházi rend és keresztény kormányzás megzavarására
irányulnak, magának a szent zsinatnak a helyeslésével elítéljük és elutasítjuk, és
elítéltnek és elutasítottnak jelentjük ki.

1310-1328: Az örményekkel való egyesülés ‫״‬Exsultate D eo” bullája,

1439. november 22.
Az alább említett régi hitdokumentumok mellett ez a bulla útmutatást tartalmaz a
szentségekről; ez legnagyobbrészt egy kivonat Aquinói Szent Tamás De artiiulisfidei et
Ecclestae sacramenti című művéből (P. Mandonnet, Sáncti Thomae Aquinatis Opuscula omma
3 paris 1927] 11-18 / parmai kiadás 16 [1865] 119-122). Ennek az eligazításnak az
érvényességét sokáig vitatták, mindenekelőtt azon kijelentése miatt, miszennt a
papszentelés anyaga az eszközök átadása (vö. *1326), miközben a történeti tények azt
tanítják, hogy a IX. századig mind a nyugati Egyházban, rmnd a keletiben egyedül a
kézrátétel volt szokásban. Egyes keletieknél ez minden időszakban töretlenül érvény-

341
* 1 3 1 0 -1 3 2 8 IV Jenő: Az örményekkel való egyesülés bullája

ben volt, »mint azt egyes pápák is megállapítják: vő. pl. Vili. Kelemen, ‫״‬Préseién
graeci' útmutatás, 1595. augusztus 31. (BullTau 10,213); VIII. Orbán, ‫ ״‬Unntrsabs
Ealesiae" btéve, 1624. november 23. (BullLux 4,172ab); XIV. Benedek, ‫ ״‬Etapastorabs"
konstitúció, 1742. május 26. (BullLux 16,98b-100b); XIII. Leó, ‫״‬Onetttabum ágmtas "
bulla, 1894. november 30. (ÁSS 27 [1894/95] 257—264). XII. Plusz anélkül, hogy
belelxKsátkozott volna a történeti vitába, 1947. november 30-án kelt ‫״‬Sairamentum
órám/ ’ konst1 búc1ó|ában (*3857-3861) leszögezte, hogy egyedül a kéz rátétel az
egyházi rend érvényességének a megkívánt anyaga.
Kiadva: G. Hofimann, Comibum Florenünum... (vö. *1300°) 1/II, 128-131 134 (no.
224) / uó. Documenta... (vö. *1300°): II. De umone Armemorum (TD ser. theol. 19; Roma
1935) 30—42 / A. Balgy, História doannoe cathobcae inter Armemos untomsque eorum mm
Ealesta Romana in Connbo Elorenlino (Wien 1878) 110-117 124 (az örmény szöveg uo.
132-155) / MaC 31A.1054B-1060C / HaC 9.437D-442B / BullTau 5,48a-51b /
BullCocq 3 /III, 30b-33a / COeD3 540-555.

Dekrétum a~ örmények számára

[A dokumentum tartalmifelépítése: 1. Konstantinápolyi hitvallás, ‫״‬Fiböque” kiégései-
léssel [*150\; 2. Khakédóni zsinat meghatározása Krisztus két természetéről [*301—303\;
3. A III. Konstantinápolyi zsinat meghatározása Krisztus két akaratáról [*557k\; 4. A
Khakédóni zsinat és Nagy Leó tekintélyéről szóló dekrétum. ]
1310 Ötödik pontként ezen igen rövid formulában könnyen érthető tanításul
szerkesztjük meg az Egyház szentségeiről szóló igazságokat, mind a most élő,
mind a jövőbeli örményeknek. Az Újszövetségnek hét szentsége van: ti. a ke-
resztség, a bérmálás, az Oltáriszentség, a bűnbánat szentsége, az utolsó kenet,
az egyházi rend, és a házasság. Ezek sokban elütnek az Ószövetség szentsége-
itől. Utóbbiak ugyanis nem szerezték meg a kegyelmet, hanem csak előre
jelezték, hogy azt Krisztus szenvedése fogja megadni. Ezek a mi szentségeink
azonban magukba is foglalják a kegyelmet, és azt meg is adják az illető
szentséget méltón felvevőnek.
1311 Ezek közül az első öt az egyes ember benső lelki tökéletességére rendelte-
tett, a két utolsó az Egyház vezetésére és gyarapítására. A keresztség által
ugyanis lelkileg újjászületünk, a bérmálással növekszünk a kegyelemben, s
megerősödünk a hitben. Újjászületve és megerősödve az Oltáriszentség isteni
eledelével táplálkozunk. Ha pedig a lelkünk a bűn következtében megbeteged-
ne, a bűnbánat szentségében lelkileg meggyógyulunk. Lelkileg és testileg (ha ez
a léleknek használ) pedig az utolsó kenetben is. Az egyházi rend az Egyház
kormányzására és lelki gyarapodására, a házasság a testi szaporodására szolgál.
1312 Mindezen szentségekhez három dolog szükséges. Tudniillik egyes dolgok -
ezek az anyaguk - egyes szavak - ezek a formájuk, és a kiszolgáltató személy -
már amennyiben megvan a szándéka, hogy azt teszt, amit tesz az Egyház. Ha
ezekből egy is hiányzik, nem jön létre a szentség.
1313 Ezen szentségek közül három: a keresztség, a bérmálás, és az egyházi rend
eltörölheteden !egvet nyomnak a lélekbe, azaz bizonyos lelki jelet, ami a
többitől különböző; emiatt egyazon személynél nem lehet megismételni. A
többi négy szentség jegyet nem vés be, azért megengedhető az ismétlésük.

342
 IV. Jenő: Az örményekkel való egyesülés bullája *1310-1328
Minden szentség közül első a keresztség, amely a lelki életnek a kapuja. Ez- 1314
által leszünk ugyanis Krisztus tagjai, és válunk az Egyház testévé. És mivel az
első ember által a halál egyetemessé vált [zó. Rám 5,12], hacsak vízből és
Szendélekből újjá nem születünk, nem léphetünk be a mennyek országába,
ahogy az Igazság mondja [zó. Jn 3,5\.
E szentség anyaga a természetes élő víz: nem számít, vajon hideg-e vagy
meleg.
A formája pedig: Én téged megkeresztellek az Atya, a Fiú és a Szentlélek
nevében. Nem tagadjuk mégsem, hogy ezen igék: - ‫ ״‬Keresztelkedjék meg Krisztus
e~en szolgája a* Atya, a Fiú és a Szentlélek nettben” vagy: ,Megkeresztelteitk kezeim
által ez N. az Atya, a Fiú és a Szentlélek nettben” - igazi keresztséget eredményez-
nek. Mivel az elsődleges ok, amelyből a keresztség erejét meríti, a Szenthárom-
ság, eszköz-ok azonban a kiszolgáltató, aki külsőleg átadja a szentséget, ha
kifejeződik a cselekmény, amelyet maga a kiszolgáltató tesz, a Szentháromság
segítségül hívásával együtt, létre is jön a szentség.
E szentség kiszolgáltatója a pap, akinek hivatalából is következik a kereszte- 1315
lés. Szükség esetén azonban nemcsak pap vagy szerpap, de még laikus vagy
asszony is, sót akár pogány vagy eretnek is keresztelhet, csak tartsa meg az
Egyház alakiságait, és akarja azt tenni, amit az Egyház ilyenkor cselekszik.
E szentség hatása minden bűn megbocsátása, az eredetié és a ténylegesé is, 1316
sót minden büntetésé is, ami a bűnért járna. Ezért a megkereszteltekre múlt
bűneikért nem kell semmiféle elégtételt róni, sőt, akik meghalnak, mielőtt
valami bűnt elkövettek volna, azonnal a mennyek országába és Isten látására
jutnak.
A második szentség a bérmálás, amelynek anyaga a krizma. Olajból - ez a 1317
lelkiismeret fényét jelzi - és balzsamból áll, amely a jó hír illatát jelzi. A
püspöknek kell mindkettőt megáldania.
Formája a következő: Megjelöllek téged a kereszt jelével, és megerősítelek
téged az üdvösség kozmájával, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Rendes kiszolgáltatója a püspök. Ámbár egyéb megkenésre az egyszerű pap !318
is jogosult, ezt csakis a püspöknek kell kiszolgáltatnia, mert csak az apostolok-
ról olvasható, akiknek hivatalát azóta a püspökök viselik, hogy kézrátétel által a
Szendéiket közölték, mint ahogy az Apostolok Cselekedeteinek olvasásából ez
nyilvánvaló [ApCsel 8,14k\. ‫״‬Amikor a Jeruzsálemben maradt apostolok
meghallották, hogy Szarnám elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk
Pétert és Jánost. Amikor megérkeztek, imádkoztak értük, hogy szálljon le rájuk
a Szentlélek. Mert még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve
Urunk Jézus nevére. Rájuk tették hát kezüket, s erre megkapták a Szentlelket.”
Ezen kézrátétel helyén van az Egyházban a bérmálás. Olvashatjuk viszont,
hogy néha az Apostoli Szentszék fölmentése révén ésszerű és igen sürgős
esetekben egyszerű pap is - a püspöktől megszentelt kozmával - a bérmálás
szentségét kiszolgáltatta.

343
*1310-1328 IV. Jenő: Az örményekkel való egyesülés bullája

1319 Hatása eme szentségnek abban áll, hogy a Szemléiket mint erőt közli, úgy
amint az apostolokra Pünkösdkor leszállt, hogy a keresztény bátran vallja meg
Krisztus nevét. Ezért a homlokon, ahol a szégyenérzet székhelye van, a
bérmálandót megkenik, hogy Krisztus nevét sohase szégyellje megvallani,
főleg keresztjét, mely a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig ostobaság
\1Kor 1,23\ az Apostol szerint. Éppen emiatt kell a kereszt jelével megjelölni.
1320 A harmadik az Oltáriszentség, melynek anyaga a búzából készült kenyér és
a szőlőbor, amelyhez még az átváltoztatás előtt kevéske víz vegyítendő. E vizet
azért kell belekeverni, mert a szentatyák és az egyházdoktorok hajdani
vitairatokban áthagyományozott tanúbizonysága alapján hisszük, hogy maga
az Úr is a borba vizet kevert, amikor ezt a szentséget alapította. Továbbá azért,
mivel ez felel meg az Úr szenvedése bemutatásának.
Úgy mondta már Szent Sándor1 pápa, Szent Péter ötödik utóda: ‫״‬A szent-
ségi felajánlásokban, melyeket a szentmise közben Istennek fölajánlanak, csak
kenyeret és vízzel vegyített bort kell az áldozathoz felajánlani. Nem illő ugyanis
az Úr kelyhében csak egyedül bort, vagy csak egyedül vizet ajánlani fel, hanem
a kettőt vegyesen, mivel mind a kettőről, vagyis a vérről és a vízről olvasható,
hogy Krisztus oldalából kifolyt.” [Jn 19,34\
Azonfelül mivel ezzel lehet jelezni a szentség hatását, ami a keresztény nép
egysége Krisztussal. A víz ugyanis a népet jelképezi a Jelenések Könyve szerint:
‫״‬Sok víz, sok nép” \Jel 17,15], És I. Gyula2 pápa is, Szilveszter után a második,
így szólt: ‫ ״‬Az Úr kelyhét a kánonok parancsa szerint borral és vízzel vegyítve
kell felajánlani, mivel úgy látjuk, hogy a vízen a nép sokaságát kell értenünk, a
borban viszont megmutatkozik Krisztus vére. így tehát, ha a kehelyben a bort
és a vizet összekeverjük, a nép Krisztussal egyesül, és a hívek sokasága azzal,
akiben hisz, egybekapcsolódik és egybekötődik.”
Mivel tehát mind a Szent Péter és Pál apostoloktól kioktatott szent római
Egyház, mind a többi latin és görög rítusú egyházak, amelyekben a teljes
szentség és a hittudomány fényei ragyogtak, az Egyház születésétől fogva így
tartották meg, és jelenleg is így tartják, mégiscsak helytelennek látszik, hogy
valamely más vidék ezen egyetemes és indokolt szokástól eltérjen. Elhatároz-
zuk tehát, hogy maguk az örmények is alkalmazkodjanak ebben a kérdésben az
egész keresztény világhoz, és az ó papjaik a kehely fölajánlásakor, úgy, ahogy
megmondtuk, kevéske vizet öntsenek a borba.
1321 E szentség formája Krisztus szavaiból áll, amelyekkel ezt a szentséget
létrehozta. A pap ugyanis Krisztus személyében szólva hozza létre e szentsé-
get. Mivela szavak erejéből a kenyér szubsztanciája Krisztus testévé, a bor
szubsztanciája az O vérévé változik át. Mégis úgy, hogy az egész Krisztust
foglalja magában a kenyér színe, és az egészet a boré is. Az átváltoztatott ostya
bármelyik részében, és az átváltoztatott bor bármelyik részében, ha leválaszt-
juk, egészében jelen van Krisztus.
1322 Ezen szentség hatása, amelyet a méltóképpen áldozó lelkében kelt, az
ember egyesítése Krisztussal. S mivel már a kegyelemmel is az ember

344
 IV Jeuó: A2 örményekkel való egyesülés bullája *13101328‫־‬

Krisztusba testesül, és tagjaival egyesül, következik, hogy e szentség által a

méltóképpen áldozóban a kegyelem még növekedik, és minden hatást, amit az
anyagi étel és ital megtesz a testi életben, ez a szentség végbeviszi a lélek
életében: fenntartja, növeli, gyógyítja, gyönyörködteti. Ebben a szentségben,
ahogy IV. Orbán pápa megmondta: Üdvözítőnk drága emlékét visszaidézzük,
a rossztól visszariadunk, a jóban megerősödünk, és az erények és kegyelmek
növekedésében előrehaladunk.
A negyedik szentség a bűnbánat, ennek mintegy anyaga a bűnbánó tettei, 1323
éspedig három részletben. Első a szív bánata, ide tartozik, hogy fájlalja az
elkövetett bűnt, s elhatározza, hogy nem vétkezik a jövőben. Második a száj
vallomása, ehhez tartozik, hogy a bűnös minden vétkét, amire csak emlékszik,
teljesen meggyónja papjának. Harmadik a bűnökért való elégtétel, amit a pap
megítélt: ez kiváltképpen imádság, böjt és alamizsna által történik.
E szentség formája a feloldozási ima, melyet a pap e szavakkal mond: ‫ ״‬Én
téged feloldozlak”. Kiszolgáltató az olyan pap, akinek van rendes vagy az
elöljárója megbízásából kapott feloldozási engedélye. E szentség hatása pedig a
bűnöktől való szabadulás.
Az ötödik szentség az utolsó kenet, melynek anyaga a püspöktől megáldott 1324
olajfa-ola!· E szentséget csakis az olyan beteg veheti föl, akinél a halál veszélye
fennáll. A következő helyeken kell megkenni: szemein a látás miatt, fülein a
hallás miatt, orrlyukain a szaglás miatt, száján az ízlelés és beszéd miatt, kezein
az érintés miatt, lábain a járás miatt, ágyékán a benne rejtőző gyönyörérzés
miatt.
A szentség formája a következő: ‫ ״‬E szent kenet által, és az O legkegyesebb
irgalma miatt bocsássa meg neked az Úr, amit csak vétkeztél nézéssel,” majd
ugyanígy a többi tagnál.
Ennek a szentségnek a kiszolgáltatója a pap. Hatása pedig a lélek meggyó- !325
gyítása, és amennyiben a lélek számára üdvös, magáé a testé is. Erről a
szentségről mondja Szent Jakab apostol: ‫ ״‬Beteg valaki közietek? Hívassa el az
Egyház papjait, hogy imádkozzanak fölötte, s kenjék meg ót olajjal az Úr
nevében; és a beteget a hitből fakadó ima megszabadítja, és az Úr megenyhíti.
És ha bűnöket követett el, bocsánatot nyer” [Jak 5,14k].
A hatodik az egyházirend szentsége, amelynek anyaga az, aminek átadásával 1326
közük a rendet. így az áldozópapságot a borral telt kehely és a kenyeret tartó
paténa átnyújfásával, a szerpapságot az evangéliumos könyv átadásával, az
alszerpapságot pedig az üres kehelyre rátett üres paténa átadásával közük, s
hasonlóképpen a többi fokozatnál is azon dolgok által, amik jövő szolgálatukat
jelzik.
A papság formája ez: ‫ ״‬Fogadd az áldozat felajánlásának hatalmát az
Egyházban az élőkért és a holtakért, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Ugyanígy szól a többi rend formája is, amint a Római Pontifikálé bőven
tartalmazza. A szentség kiszolgáltatója a püspök. Hatása a kegyelem növekedé-
se, hogy ki-ki Krisztus alkalmas szolgája lehessen.

345
*1310-1328 IV Jenő: Az örméuyekkel való egyesülés bullája

1327 A hetedik szentség a házasság, amely az Apostol szerint Krisztus és az

Egyház egyesülésének jele: ‫ ״‬Nagy titok ez. Én Krisztusra és az Egyházra
vonatkoztatom” [Ef 3,32]. Létrehozó oka a szabály szerint szóbelileg kifeje-
zett kölcsönös beleegyezés a jelenlévő hitvessel.
Megjelöljük a házasság háromféle javát. Első a gyermek elfogadása, és az
Isten iránti tiszteletre való nevelése. Második a hűség, amelyet a hitvesek
kötelesek egymás iránt megőrizni. Harmadik a házasság felbonthatadansága,
mert ez Krisztus és az Egyház felbonthatatlan egyesülését jelképezi. Bár
fajtalanság bekövetkezte esetén ágytól szabad elválasztani, másik házasságot
mégsem szabad kötni, mivel a törvényesen kötött házasság köteléke mind-
örökké tart.
[£ ‫״‬/ követi: 6. a Pseudo-Atbanasyos^Jéle hitvallás \*75-76\; 7. A görögökkel
kötött unió dekrétuma [*1300-1308\; 8. Nyilatkozat arról, hogy bizonyos ünnepeket a
római Egyházzal együtt kell ünnepelni; ezután az egészet a következő szazakkal zárják]
1328 Miután mindezeket a jelenlétükben kifejtettük, az örmények fent nevezett
követei a maguk és pátriárkájuk, valamint az összes örmények nevében ezt a
nagyon üdvös zsinati rendelkezést, összes fejezeteivel, nyilatkozataival, mégha-
tározásaival, hagyományaival, előírásaival és határozataival együtt, az összes
abban leírt tanítást, nemkülönben amit tart és tanít az Apostoli Szentszék és a
római Egyház, teljes tisztelettel és engedelmességgel helyeslik, elfogadják és
magukévá teszik. Azokat a tanítókat és szent atyákat, akik elnyerték a római
Egyház helyeslését, ők is tisztelettel elfogadják. Bármelyik személyt, és bármit
elvet és elítél ez a római Egyház, azt ók elvetettként és elítéltként kezelik.

1330-1353: A koptokkal és az etiópokkal való egyesülés ‫״‬Cantate Do-

minő” bullája, 1442. (firenzei időszámítás: 1441.) február 4.
Kiadva: G. Hofmann Concilium Florentinum ... (vö. *1300°) l/III (Roma 1944) 47—51
62 (no. 258) / uő, Dómmenta ... (vö. *1300°) III. De anioné Coplorum, Syroram, Chaldae-
orum Maromtarumque Cypri (TD ser. theol. 22; Roma 19512) 32-38 40 / MaC
31B.1735D-1741E / HaC 9.1023A-1028D / BullTau 5,59b-64b / BullCocq 3/III,
37bkk / COeD3 570220-5827·
Dekrétum a jakobiták számára
1330 A mi Urunk és Üdvözítőnk szavára alapozott Szentséges római Egyház
erősen hiszi, vallja és hirdeti, hogy egy igaz Isten van, aki mindenható,
változhatatlan, örökkévaló; az Atya, a Fiú és a Szenriélek, aki egy a lényegben,
hármas a személyekben: az Atya, aki nem született, a Fiú, aki az Atyától
született, a Szentlélek, aki az Atyától és a Fiútól származik. Az Atya nem a Fiú
vagy a Szentlélek; a Fiú nem az Atya vagy a Szentlélek; a Szentlélek nem az
Atya vagy a Fiú; hanem az Atya csakis az Atya, a Fiú csakis a Fiú, és a
Szentlélek csakis a Szenriélek. Egyedül az Atya nemzette a Fiút saját szubsztan-
ciájából, egyedül a Fiú született az egyedüli Atyától, és egyedül a Szendélek
származik egyszerre az Atyától és a Fiútól. Ez a három személy egy Isten és
nem három isten; mivel mindhármuké az egy lényeg, egy szubsztancia, egy

346
 IV |enó: Λ koptokkal és az etiópokkal való egyesülés bullája * 1330-1353

természet, egy istenség, egy mérhetetlenség, egy örökkévalóság, és minden egy,

ahol nem merül föl a viszonyulás szembenállása*.
‫ ״‬Eme egység következtében az Atya egészen a Fiúban van, egészen a 1331
Szentlélekben, a Fiú egészen az Atyában van és egészen a Szentiélekben, és a
Szentlélek egészen az Atyában van és egészen a Fiúban. Egyik sem előzi meg a
másikat az örökkévalóságban, nem múlja fölül a nagyságban, és nem haladja
meg a hatalomban. Örök és eredet nélkül való ugyanis az, hogy a Fiú az
Atyától létezik; és örök és eredet nélkül való az, hogy a Szentlélek az Atyától
származik” *. Bármi az Atya az O létezésében, vagy bármit birtokol, azt nem
birtokolja mástól, hanem önmagából, és Ó az eredet nélküli eredet. Bármi a
Fiú az O létezésében és bármit birtokol, azt az Atyától birtokolja és O az
eredet az eredetből. Bármi létében és bármit birtokol a Szentlélek, azt az
Atyától birtokolja, és ugyanakkor a Fiútól is. De az Atya és a Fiú nem jelenti a
Szentlélek két kezdeti elvét, hanem egyetlen elvet; mint ahogyan az Atya és a
Fiú és a Szendélek nem jelenti a teremtés három eredő elvét, hanem egy
eredetet.
Bárki legyen is az, aki ezzel ellenkezőt vagy ellentéteset gondol, azokat 1332
visszautasítja, elítéli és kiközösíti és idegennek jelenti ki Krisztus testétől, amely
az Egyház. Ezért ítéli el Szabellioszt, aki összezavarja a személyeket és a valós
különbségeket közöttük teljesen megszünteti. Elítéli az anánusokat,
eunomiánusokat, macedómánusokat, akik egyedül az Atyát mondják igaz
Istennek, a Fiút pedig és a Szentleiket a teremtmények rendjébe helyezik. Elítél
bárki mást is, aki fokozatokat vagy egyenlőtlenségeket állít fel a Háromságban.
A leghatározottabban hiszi, vallja és hirdeti, hogy az egy igaz Isten, az Atya, 1333
a Fiú és a Szentlélek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtóje: aki,
amikor így akarta, jóságából minden teremtményt, akár szellemiek, akár testiek,
megteremtett: éspedig jónak teremtett, mivel a legfőbb jóból lettek, de
változékonynak, mivel a semmiből lettek; semmiféle természetről nem állítja,
hogy rossz, mert minden természet, mint természet jó.
Ugyanazt az egy Istent az Ó- és Újszövetség, vagyis a Törvény és a profé- 1334
ták, valamint az evangélium szerzőjének vallja, minthogy ugyanannak a
Szentiéleknek a sugallatára beszéltek mindkét szövetség szentjei. Az ó könyve-
iket elfogadja és tiszteli, melyek a következő címek alatt foglaltatnak össze:
Mózes öt (könyve), azaz a Teremtés könyve, a Kivonulás könyve, Leviták 1335
könyve, Számok könyve, Második Törvénykönyv; Józsue könyve, Bírák köny-
ve, Rút könyve, a Királyok négy (könyve) (= Sámuel két könyve és a Királyok
két könyve), Krónikák két könyve (Paralipomena), Ezdrás könyve, Nehemiás
könyve, Tóbiás könyve, Judit könyve, Eszter könyve, Jób könyve, Dávid
zsoltárai, Példabeszédek könyve, Prédikátor könyve (= Kohelet), Énekek
éneke, Bölcsesség könyve, Sirák fia könyve (Ecclesiastisus), Izajás könyve,
Jeremiás könyve, Báruk könyve, Ezekiel könyve, Dániel könyve; a tizenkét
kispróféta, azaz Ozeás könyve, Joel könyve, Amosz könyve, Abdiás könyve,
Jónás könyve, Mikeás könyve, Náhum könyve, Habakuk könyve, Szofoniás

347
*1330-1353 IV. Jenó: A koptokkal és az etiópokkal való egyesülés bullája

könyve, Aggeus könyve, Zakariás könyve, Malakiás könyve; Makkabeusok két

(könyve), a négy evangélium, Máté, Márk, Lukács, János evangéliuma; Szent
Pál tizennégy levele: a Rómaiaknak, a Korintusiaknak írt kettő, a Galatáknak,
az Efezusiaknak, a Filippieknek, a Kolosszeieknek, a Tesszalomkaiaknak írt
kettő, a Timóteusnak írt két, Titusznak, Filemonnak, a Zsidóknak; Szent Péter
két (levele), Szent János három levele, Szent Jakab levele, Szent Júdás levele,
Apostolok Cselekedetei, János Jelenéseinek könyve.
1336 Ezért kiközösíti a manicheusok esztelenségét, akik két első elvet állítanak
föl, egyet a látható, másikat a láthatatlan dolgok számára; és másnak mondták
az Újszövetség Istenét, és másnak az Ószövetségét.
1337 Erősen hiszi, vallja és hirdeti, hogy a Háromságból egy személy, aki igaz Is-
ten, az Atyától született Isten Fia, aki egylényegű és egyképpen örökkévaló az
Atyával, az idő teljességében, amit az isteni elhatározás kikutathatatlan mélysé-
ge így rendelt, az emberi nem üdvösségéért, igaz és teljes emberi természetet
vett föl Szűz Mána szeplőtelen méhéből, és személyének egységéhez kapcsolta
olyan egységgel, hogy ami ott az Istené, az ne legyen elválasztva az embertől;
és ami az emberé, az ne legyen elkülönítve az istenségtől: legyen egy és egyben
osztatlan, és mind a két természet saját tulajdonságaiban maradjon meg, Isten
és ember, Isten Fia és az ember fia, ‫״‬az Atyával egyenlő istensége szerint, az
Atyánál kisebb embersége szennt” [a Pseudo-Athanas^ios^féU hitvallás: *76\ hal-
hatatlan és örökkévaló az istenség természeténél fogva, szenvedésre képes és
időbeli a felvett emberség állapotából kifolyólag.
1338 Erősen hiszi, vallja és hirdeti, hogy az Isten Fia felvett emberségében való-
bán született a Szűztől, valóban szenvedett, valóban meghalt és eltemették,
valóban föltámadott a halottak közül, és fölment a mennybe, az Atya jobbján
ül és el fog jönni az idők végén, hogy megítéljen élőket és holtakat.
1339 Kárhoztat pedig, kiközösít és elítél minden olyan eretnekséget, amely az
ellenkezőt akarja kiokoskodni. Először is elítéli Ebiont, Kennthoszt, Marciont,
Szamoszatei Pált, Photinoszt és mindazokat, akik hasonlóképpen káromkod-
nak, akik, mivel nem voltak képesek elfogadni az emberség személyes egységét
az Igpvel, tagadták, hogy Urunk Jézus Knsztus valóságos Isten: csak egyszerű-
en embernek vallják Őt, aki isteni embernek nevezhető az isteni kegyelemből
való nagyobb részesedés következtében, amelyet méltán kapott szentebb
életének érdeme alapján.
1340 Kiközösíti Manikhaioszt és követőit is, akik azt képzelik, hogy Isten Fia
nem igazi testet vett föl, hanem szemfényvesztő képzeletbelit, és így teljesség-
gél elvetik az igazi emberi mivoltot Krisztusban.
1341 Ugyanígy Valentinust, aki azt állítja, hogy Isten Fia semmit sem kapott Szűz
Máriától, hanem égi testet vett magára és úgy ment át a Szűz méhén, mint
ahogyan a folyóvíz átfut a vízvezetéken.
1342 Ugyanígy Arioszt, aki azt állítván, hogy a Szűztől vett testben nem volt
lélek, úgy vélte, hogy a lélek helyén az istenség volt.

348
 IY Jenő A koptokkal és 2‫ ג‬etiópokkal való egyesülés bulla): *1330‫־‬135:

Apollinariszt is, akt megértvén, hogy ha tagadja a test formáját adó lelket 1343
Krisztusban, akkor nem lett volna benne valódi emberség, azt állította, hogy
csupán érzéki lelke van, az Ige istensége pedig betöltötte az értelmes lelkének
helyét.
Kiközösíti Mopszvesztiai Theodórust is és Nesztonoszt, akiknek állítása 1344
szerint az emberség a kegyelem által egyesült Isten Fiában, és emiatt két személy
van Krisztusban, amiként azt vallják, hogy két természet van, minthogy
képtelenek megérteni, hogy az emberség a személyi egység által volt az Igében, és
emiatt tagadják, hogy az Ige személyét kapta meg. Ezen káromlás szerint ugyanis
nem az Ige lett testté, hanem az Ige a kegyelem által lakozott a testben, azaz nem
az Isten Fia lett emberré, hanem inkább Isten Fia lakást vett az emberben.
Ugyancsak kiközösíti, kiátkozza és elítéli Eutükhész archimandritát, aki mi- 1345
után megértette, hogy Nesztoriusz káromlásának értelmében a megtestesülés 1 -
gazsága kizárt dolog, és emiatt arra van szükség, hogy Isten Igéjének az em-
berséggel úgy kell egyesülnie, hogy az istenségnek és az emberségnek egy-
ugyanazon személye legyen, de már képtelen volt felfogni a személy egységét a
természetek többségének megmaradása mellett: ezért tehát amint az istenség-
nek és az emberségnek a személyét egynek feltételezte Krisztusban, így állítása
szerint egy természet is létezik benne, s ezt úgy képzelte, hogy az egyesülés
előtt megvolt a természetek kettőssége, de az emberi természet fölvételekor
egy természetté változott, legnagyobb fokú káromlással és istentelenséggel azt
engedve meg, hogy vagy az emberség változott át istenséggé, vagy az istenség
emberséggé-
Ugyancsak kiátkozza és elítéli Antiokhiai Makanoszt és a hozzá hasonlóan 1346
gondolkodókat, aki bár helyesen gondolkodik a természetek kettősségéről és a
személy egységéről, mégis túlságosan nagyot tévedett Krisztus működéseivel
kapcsolatosan, kijelentve, hogy Krisztusban egy volt a működése és az akarata
mind a két természetnek. Mindannyiukat az eretnekségeikkel együtt kiközösíti
a szentséges római Egyház, erősen állítva, hogy Krisztusban két akarat van és
két működés.
Erősen hiszi, vallja és tanítja, hogy soha senki férfitól és nőtől fogant lény 1347
nem szabadult meg az ördög uralmától, csakis az emberek és az Isten közötti
közvetítőnek, a mi Urunk Jézus Krisztusnak érdeméből1 [t». 1T1/712,5]: aki bűn
nélkül fogantatott, született és meghalt, és eltörölve a mi bűneinket egyedül O
volt az, aki az emberi nem ellenségét halálával leterítette, és újra kinyitotta az
égi ország bejáratát, amelyet az első ember bűnével összes utódai számára is
elveszített: és, hogy valamikor majd el fog jönni, ezt előre jelezték az
Ószövetség összes szent áldozatai, szentségei és szertartásai.
Erősen hiszi, vallja és tanítja, hogy az Ószövetség, vagyis a mózesi Törvény 1348
rendszabályai, amelyek feloszthatok a szertartásokra, szent áldozatokra és a
szent jelekre, mivel azért lettek bevezetve, hogy valaminek az eljövetelét
jelezzék, ámbár megfeleltek abban a korban az Isten tiszteletének, de miután az
általuk jelzett Urunk Jézus Krisztus eljött, megszűntek, és kezdetüket vették az

349
*1330-1353 IV. Jenó: A koptokkal és xl etiópokkal való egyesülés bullája

Ú!szövetség szentségei. Halálosan vétkezik, aki még a kínszenvedés után ts

reményt helyez ezekbe a rendszabályokba, és alájuk veti magár, mint olyan
dolgoknak, amelyek az üdvösségre szükségesek. De nem tagadja a zsinat, hogy
ezek megtarthatók voltak Krisztus szenvedésétől az evangélium kihirdetéséig,
csupáncsak ne higgyük róluk, hogy legkevésbé is szükségesek az üdvösségre.
Azonban állítja, hogy az evangélium kihirdetése után az üdvösség elveszté-
se nélkül lehetetlenség megtartásuk. Krisztus hitétől idegennek nyilvánítja
tehát mindazokat, akik amaz idő után a körülmetél tetést, a szombatot és a
többi vallásos rendszabályt megtartják, és kijelenti, hogy semmi esetre sem
részesülhetnek az örök üdvösségből, hacsak valamikor észre nem térnek
tévedéseikből. Mindenképpen előírja tehát mindazoknak, akik a knsztusi
névvel dicsekszenek, hogy tartózkodjanak a körülmetéltetéstól bármely idő-
ben, akár a keresztség előtt, akár utána. Mert akár reményét helyezi bele valaki,
akár nem, ezt az örök üdvösség elvesztése nélkül egyáltalán nem lehet
megtartani.
1349 A gyermekek szempontjából pedig a halálveszély esetén, ami gyakran elő-
fordulhat, mivelhogy rajtuk másképpen segíteni nem lehet, hanem csak a ke-
resztség szentségével, amely kiragadja őket az ördög hatalmából és Isten fiaivá
fogadja, figyelmeztet (a zsinat) arra, hogy egyesek szokása szerint nem szabad
a szent keresztséget elhalasztani negyven vagy nyolcvan napra, vagy más ideig,
hanem minél előbb ki kell szolgáltatni, ahogyan alkalmasint lehetséges, éspedig
oly módon, hogy ha halálveszély fenyeget, ■akkor várakozás és minden
halogatás nélkül meg kell őket keresztelni, ha nincs jelen pap, akkor akár laikus
vagy asszony által is az Egyház előírta formában, mint ahogyan az örmények-
nek szóló döntésben bővebben bennfoglaltatik. [ív. *1315]
1350 Erősen hiszi, vallja és hirdeti, hogy Istennek minden teremtménye jó1, és
‫ ״‬semmi sem elvetendő, amit hálaadással vesz magához az ember” [1Tim 4,4],
mivel, az Úr szava szerint, ‫״‬nem az szennyezi be az embert, ami a szájába be-
megy” [Mt 15,11\y és a mózesi Törvénynek a tiszta és tisztátalan ételekre
vonatkozó megkülönböztetését a szertartási törvényekhez tartozónak állítja,
amelyek az evangélium keletkezése után túlhaladottak és hatásukra nézve
megszűntek. Még az apostolok ama tilalmát is, hogy ‫ ״‬tartózkodjanak a bálvá-
nyoknak áldozott dolgoktól, a vértől és a fojtott állattól” [ApCsel 15J29\ úgy
ítéli meg, hogy az az akkori helyzetnek felelt meg, mikor az annak előtte
különféle szertartások és szokások szerint élő zsidókból és a pogányokból egy
Egyház keletkezett, hogy a pogányok is megtartsanak valamit a zsidókkal
együtt, és hogy alkalom adódjék az Isten egyetlen tiszteletében és hitében való
megegyezésre, és hogy az egyenetlenkedés okát megszüntessék, minthogy a
zsidók számára a régi szokás alapján a vér, a fojtott állat utálatosnak látszott, és
az áldozatokból való evés miatt a pogányokról azt lehetett volna gondolni,
hogy vissza fognak térni a bálványimádáshoz. Mihelyt azonban a krisztusi
vallás annyira elterjedt, hogy test szerint származó zsidó már nem volt benne,
hanem mindenki, aki az Egyházba lépett, megegyezett az evangélium ugyan-

350
 IV Jenő: A koptokkal és az etiópokkal való egyesülés biilláj: * 1330-1353

azon szabályaiban és szertartásaiban, hittel elfogadva, hogy a ‫ ״‬tisztáknak min-

den tiszta” [Tit 1,15\: ekkor, mivel megszűnt az említett apostoli tilalom oka,
megszűnt az érvénye is.
Nem jelenti ki tehát elítélendőnek semmilyen olyan eledelnek a természetét,
amelyet az emberi társadalom elfogad; és nem tesz különbséget az állatok
között, akár férfi, akár nő által, és akármilyen halálnemmel is pusztulnak el;
ámbár a test egészsége szempontjából, az erény gyakorlása végett, az egyházi
szabályok és fegyelem érdekében lehetséges, és szükséges is, hogy sok olyan
dolgot mellőzzünk, ami nem tilos, mivel az Apostol szerint ‫״‬minden szabad
nekem, csakhogy nem minden használ” [1Kor 6,12; 10£J\.
Erősen hiszi, vallja és hirdeti, hogy ‫ ״‬senki, aki nincs a katolikus Egyházban, 1351
nemcsak a pogányok” 1, hanem a zsidók, vagy eretnekek és szakadárok sem,
nem lehet részese az örök életnek, hanem az örök tűzre fognak kerülni, ‫״‬amely
az ördögnek és az ó angyalainak készíttetett” [Mt 25,41), kivéve, hogyha életük
befejezése előtt az Egyházhoz csatlakoztak: az Egyház testének az egysége
pedig annyira erős, hogy csak a benne maradóknak szolgálnak üdvösségére az
egyházi szentségek, és csak ezeknek számára teremnek örök jutalmakat a
böjtölések, alamizsnálkodások és a jámborság többi művei, valamint a krisztusi
katonáskodás gyakorlatai. ‫״‬Senki sem üdvözülhet, hacsak nem maradt meg a
katolikus Egyház oltalmában és a vele való egységben, bármekkora alamizsná-
kát adott, vagy akár ha vérét is ontotta Krisztus nevéért”2.
[Köreikéinek a görögök és ας örmények számára kiadott dekétumok.]
Mivel azonban az örményeknek szóló fent leírt határozatban nincsenek 1352
kifejezetten benne azok a szavak, amelyeket az Úr testének és vérének az
átváltoztatásánál Péter és Pál apostolok tanításával és tekintélyével megerósí-
tett szent római Egyház mindig használni szokott, úgy gondoltuk, hogy azt a
jelen szövegezésbe kell beilleszteni. Az Úr testének átváltoztatásánál így önti
formába a szavakat: ‫״‬Mert ez az én testem”; a vérénél pedig: ‫ ״‬Mert ez az én
vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, a hit misztériuma, amely értetek és
sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára”. Az pedig egyáltalán nem számít,
hogy a búzakenyerer, amelyből a szentséget létrehozzák, azon a napon, vagy az
előtt sütötték meg: amíg ugyanis a kenyér szubsztanciája megmarad, semmi-
képpen sem kell kételkedni, hogy a test átváltoztatásának előbb mondott szavai
után, amelyeket a pap a létrehozás szándékával ejt ki, azonnal átlényegül
Krisztus valódi testévé.
Mivel néhánvan azt állítják, hogy a negyedik házasságot mint elítélendőt 1353
meg kell vetni, nehogy bűnt tételezzünk fel ott, ahol az nincs, minthogy az
Apostol szerint a férj halála után az asszony fel van oldva annak törvénye alól,
és megkapja a lehetőséget, hogy férjhez menjen ahhoz, akihez akar, de csak az
Úrban [vö. Rom 7,2; 1K0r 7,39], és az Apostol nem tesz különbséget, hogy az
első, vagy a második, vagy a harmadik halála után, kinyilvánítjuk, hogy nem -
csak a második és a harmadik, hanem a negyedik és az ezen túli házasságokat is
megengedetten meg lehet kötni, ha valamilyen kánoni akadály nem áll ennek

351
*1330*1353 IV Jenó: A koptokkal és az etiópokkal való egyesülés bullája

útjában. Mégis azt mondjuk, ajánlatosabb, ha a továbbiakban a házasságtól

tartózkodik és megmarad a tisztaságban, mivel úgy véljük, hogy amint a
szüzességet az özvegységnél, úgy a tisztaságban leélt özvegységet dicséretesen
és méltán különbnek kell tartan! a házasságnál.

III. CALLIXTUS,
1455. április 8. - 1458. augusztus 6.

1355—1357: A ‫״‬Regimini universalis” rendelkezés a magdeburgi, naum-

burgi és halberstadti püspöknek, 1455. május 6.
Ez a konstitúció a ‫ ״‬Rtgimim universalis", 1425. július 2-án kelt bulla megerősítése,
melyet V. Márton küldött ugyanebben a tárgyban a trien, a lübecki és az olmützi
püspöknek (Extravagantts communts l. III, tit. 5, c. 1: Frdb 2,1269-1271).
Kiadva: Extravagantts communts, L III, tit. 5, c. 2 (Frdb 2,1271k ).
Kamals~edés ésjáradéki s^tr^ödés
1355 ... Egy, a minap hozzánk benyújtott folyamodvány azt tartalmazta,
hogy bár annyi ideje már, hogy az ellenkezőjének az emlékezete sem léte-
zik, Németország különböző vidékein, az emberek általános hasznára ugyan-
ezen vidékek lakosai és telepesei közt olyan ... szokás gyökeresedett meg és
terjedt el,
hogy maguk a lakosok és a telepesek, ül. közülük azok, akiknek a helyzetük
és a kártalanításuk érdekében hasznosnak látszott, hozzászoktak, hogy a
javaik-ból, házaikból, szántóföldjeikből, ingatlanaikból, földbirtokaikból és
örökségeikből keletkező évenkénti jövedelmeket, ül. járadékokat márkában,
forintban vagy garasban, az éppen azokon a vidékeken járatos pénznemben
eladják, és egy-egy ilyen márkáért, forintért vagy garasért, azoktól, akik ezeket
akár mint jövedelmet, akár mint járadékot megvásárolták, egy meghatározott
és megfelelő vételárat kapnak - aszerint, amint maguk az eladók és a vevők az
erről szóló szerződésekben egymás között megállapodtak; hatályosan kötelez-
ve vannak az előbb mondott jövedelem és járadékok kifizetésére, amelyek az
előbb megnevezett házakból, földekből, szántóföldekből, ingatlanokból, föld-
birtokokból és örökségekből (amelyek ezekben a szerződésekben pontosan le
vannak írva) származnak, azoknak az eladóknak a javára;
mindezt azzal a feltétellel,
hogy ők azon arányos résznek megfelelően, amely szerint a mondott ve-
vöknek ezt a tőlük kapott pénzt egészében vagy részben visszaadják, a megté-
rített pénzt illető jövedelmeknek és járadékoknak a megfizetésétől teljesen
szabadok és mentesek legyenek;
ellenben a vevők, még ha az ilyenfajta javak, a házak, a földek, a szántó-
földek, a földbirtokok, és az örökségek az idő haladtával a mindenoldalú
leromlás vagy pusztasággá válás szégyenletes állapotába esnének is vissza, a
pénzt magát, még ha perelnék is, nem lennének képesek visszakövetelni.

352
 III. Callixtm: Rendelkezés: Kamatszedés és járadéki szerződés ♦1355*1357

Egyesek mégis határozatlanul fontolgatják azt a nyugtalanító kételyt, vajon 1356

az ilyen szerződéseket megengedhetőnek kell-e tartam. Ezért némelyek ürü-
gyűl felhasználva, hogy azok uzsorások, keresik az alkalmat, hogy ne fizessék
m eg az ilyen jövedelmeket és javadalmakat, amire pedig kötelezve vannak. ...
Mi tehát, ... hogy a kétértelműség minden kételyét eloszlassuk ezekben a !357
dolgokban, apostoli tekintélyünkkel kijelentjük a jelenlegi írásban felsoroltak
szerint, hogy az elöljáróban mondott szerződéseket megengedettnek és a
joggal megegyezőnek tartjuk, és ugyanezek az eladók hatályosan kötelezve
vannak a mondott szerződések szószerinti szövege szerint, kizárva minden
akadékoskodó ellentmondást, a járadékokat és a jövedelmeket kifizetni.

II. PIUSZ, 1458. augusztus 19. - 1464. augusztus 14.

1361-1369: Zaninus de Solcia elítélt tételei a ‫״‬Cum sicut accepimus”
levélben, 1459. november 14.
Zaninus de Solcia bergamói kanonok olyan nézeteket vallott, amelyeket II. Piusz mint
‫״‬legveszedelmesebb tévedéseket” (perniáoússimos errores) bélyegzett meg, amelyek ‫״‬a
szent atyák tanításaival ellenkeznek” (contra sanctorumpatrurn dogmáid). Jóllehet Zaninus
az inkvizítor és a pápai vizsgálóbíró (auditor) előtt visszavonta tévedéseit, ennek a
bullának a parancsára, amelynek mindenekelőtt fegyelmi jelentősége van, tartós
őrizetre egy kolostorba zárták.
Kiadva: DuPlA l/II, 254a / BarAE, az 1459. évhez no. 31 (Theiner 29,192).
Zaninus de SoLia tévedései
(1) A világnak természettől fogva el kell pusztulnia és véget kell érnie, mert 1361
a föld és a levegő nedvességét a nap melege megsemmisíti, úgy hogy az elemek
meggyulladnak.
(2) És az összes keresztényeknek üdvözölniük kell. !362
(3) Isten a jelenlegitől eltérő más világot is teremtett, és annak idején sok 1363
más férfi és asszony létezett, és következőleg nem Adám volt az első ember.
(4) Ugyanígy, Jézus Krisztus nem a megváltásért, az emberi nem iránti 1364
szeretettől indíttatva, szenvedett és halt meg, hanem a csillagok kényszere alatt.
(5) Ugyanígy, Jézus Krisztus, Mózes és Mohamed a világot akaratuk kénye* 1365
kedve szerint vezették.
(6) Ugyanígy, ugyanazon Urunk, Jézus törvénytelen gyermek volt, és a 1366
szentostyában nem embersége szerint, hanem csakis istensége szerint van je*
len.
(7) A házasságon kívüli bujaság nem bűn, hanem csak a tételes törvények 1367
tiltása folytán az; és ezért ezek a törvények kevéssé intézték jól, hogy egyedül
egyházi tiltás miatt kell magunkat megzabolázni, hogy ne Epikurosz vélemé-
nyét kövessük mint igazat.
(8) Továbbá más tulajdonában lévő dolgot elvenni nem halálos bűn, még ha 1368
a tulajdonos akarata ellenére is történt.
(9) A krisztusi törvény végül is másik törvény következése folytán véget fog 1369
érni, ahogyan Mózes törvényének Krisztus törvénye szabta meg a határát.

353
*1375 II. Plusz: Bulla: ‫״‬Exsecrabilis”: Pápa és a zsinat

1375: Az ‫ ״‬Exsecrabilis” bulla, 1460. január 18. (firenzei időszám ítás

szerint 1459)
Ennek a bullának a ‫״‬zsinati teória” körüli vitában van jelentősége. Szerzője, II. Piusz
(Enea Silvio de’Piccolomini), még mielőtt pappá szentelték volna, a zsinati elv és (az
akkor már szakadár) Bázeli zsinat elkötelezett védelmezője volt: vö. az 1440-ben kiadott
‫״‬Lihélium dialogorum degenerális conaln auctontaU” című írásával. Korábbi felfogását ebben a
bullában és más dokumentumokban kifejezetten visszavonta. Legismertebb az a kérése,
melyet az ‫ ״‬In minorihus agentes1463 ,‫ ״‬. ápnlis 6 -án kelt bullájában a kölni egyetemhez
intézett (amely fentemlített Ia hélium-kx helyeselte): ‫״‬Aeneast vessétek el, Piuszt fogadjá-
tok be!” (Aeneam reiate, Pium renpite!)·, (BullTau 5,175a / BullCocq 3/1II, 101b / HaC 9
1452Q. A koncilianzmust már előbb, az 1460. november 2-án kelt ‫״‬Injructuosaspalmtes”
bullában elítélte (BarAE, az 1460. évhez no. 35 / Thcmer 29,232k). A pápától egy
általános zsinathoz történő fellebzés elítélése a régi Codex luns canomn-ba is bekerült: a
2332. kánon a fellebezókct mint ‫״‬eretnekgyanúsak”-at (‫״‬hoeresis suspectf’) tekintette. - Az
‫״‬Exsec-rohil'is‫ ״‬bulla (Mantuaban történt) közzétételének napját tekintve a kéziratok
egymástól eltértek; vö: L. v. Pastor, Gesihuhte dér Popsié 2 (Freiburg 19235 ') 80, 2. !egyzet.
' Kiadva: BullTau 5,149b-150a / BullCocq 3/III, 97b-98a.

Fellebbezés a pápától a~ egyetemes zsinathoz

1375 A rru időnkben az a kárhozatos és az ősi időkben hallatlan visszaélés vert
gyökeret, hogy a római pápától, Jézus Krisztus helytartójától, akinek az Úr azt
mondta Szent Péter személyében: ‫ ״‬Legeltesd juhaimat”[ Jn 2J,17\, és: ‫״‬Amit
megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is” [ Mt 16,19\, némelyek,
akiket a lázadás szelleme hat át, nem a józanabb ítélet vágyától hajtva, hanem
menekülve az elkövetett bűntől, egy eljövendő zsinathoz merészelnek felieb-
bezni. ... Ezt az ártalmas mérget tehát messzire ki akarjuk vetni Krisztus
Egyházából ..., ezért az ilyen fellebbezéseket bűnösnek mondjuk, és mint
téveseket és átkosokat elítéljük.

1385: Az ‫ ״‬Ineffabilis sum m i providentia Patris” bulla, 1464. au-

gusztus 1.
A ferences )acobus de Marchia (OFM) egy Bresciában 1462. húsvétján mondott
beszéde nyomán fellángolt a vita a ferencesek és a domonkosok közt arról a kérdésről,
vajon Krisztus kiontott vére a feltámadásig el volt-e választva az istenségtől (így
lacobus a ferencesek által általánosan képviselt vélemény nyomán) vagy sem (így
általában a domonkosok). A ferencesek felfogását Bresaai Jakab eretneknek nyilvání-
tóttá. A pápa egyik felet sem akarta ellenségévé tenni, ezért mindkettőnek hallgatást
parancsolt. Vö. azonban a cenzúrát *2663 alatt!
Kiadva: BullTau 5,181ab / BullCocq 3/III, 116ab / BullOP 3 (Roma 1731) 434.

Krisztus /érv a halál három napján

1385
... Apostoli tekintéllyel jelen írásunk értelmében határozatot hozunk és úgy
rendelkezünk, hogy a nevezett testvérek (ferencesek és domonkosok) közül
senkinek sem szabad ezután a fent említett bizonytalan dologról vitatkozni,
arról igét hirdetni, vagy nyilvánosan vagy magán viszonylatban szót ejteni,

354
 II. Piusz Bulla: ‫ ״‬Ineftnbilis stuniui providcntia Palás” *1405-1407

vagy másokat arról meggyőzni, hogy ti. nyilvánvalóan eretnek dolog vagy bűn
lenne azt tartani vagy hinni, hogy ez a legszentebb vér (amint erről szó volt)
ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésének három napján az
istenségtől bármilyen módon, el volt választva vagy el volt különítve, vagy sem,
amíg részünkről és az Apostoli Szék részéről nem lesz meghatározva, mit kell
tartanunk ennek a bizonytalanságnak az eldöntéséről.

IV. SIXTUS, 1471. augusztus 9. - 1484. augusztus 12.

1391-1396: Petrus de Rívó tételei, amelyeket az ‫״‬Ad Christi vicarii”

bulla ítélt el 1474. január 3-án: a visszavonás jegyzőkönyve
Petrus de Rívó, a Leuvem Egyetem tanára 1465-ben egyQuodl1bet-\e\ olyan véleménye-
két képviselt, melyek ellen állást foglaltak a leuveni és a pánzsi egyetem tanárai,
valamint Francesco della Rovere, a későbbi IV. Sixtus pápa is írt egy Traitatus dejutuns
contingentibus című művet. Amikor Petrus de Rivo Rómába utazott, hogy tisztázza
magát, kénytelen volt öt tételét visszavonni. Ezek egy visszavonási iratban maradtak
fenn, melyet 1473. március 19-én tettek elé bírái. Mikor Petrus újabb értelmezésekkel
próbálkozott, következett az elítélő bulla.
Kiadva: DuPlA l/II, 279b .

Tévedések ajövőbeli események igazságáról

(1) Lukács evangéliuma 1. fejezetében Erzsébet, amikor szól a Boldogságos 1391
Szűz Máriához, és azt mondja: ‫ ״‬Boldog vagy, aki hittél, mert beteljesednek
benned, amit az Úr mondott neked” [Lk 1,45], úgy látszik, ezzel azt jelzi, hogy
a következő kijelentéseknek, ti.: ‫ ״‬Fiút szülsz és Jézusnak fogod elnevezni; O
nagy lesz” stb. [Lk 1,31k], még nincs igazságuk.
(2) Ugyanígy, Lukács evangéliuma utolsó fejezetében, amikor Krisztus a 1392
feltámadás után azt mondja: ‫ ״‬Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes
törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak” [Lk 24,44], úgy látszik, azt
jelzi, hogy az ilyen kijelentések híjával voltak az igazságnak.
(3) Ugyanígy, a Zsidóknak írt levél 10. fejezetében, ahol az Apostol azt 1393
mondja: ‫״‬A törvény csak árnyéka az eljövendő javaknak, és nem a valóság
képe” [Zsid 10,1], úgy látszik, azt jelzi, hogy az Ószövetség kijelentéseinek,
amelyek a jövőről szóltak, még nem voltak meg a pontosan meghatározott
igazságaik.
(4) Ugyanígy, hogy nem elégséges a jövőről szóló kijelentés igazságához, 1394
hogy a dolog meglesz, hanem megkívántatik, hogy megakadályozhatatlanul
legyen meg.
(5) Ugyanígy, szükségszerű kér dolog közül az egyiket mondani: vagy hogy 1395
a jövőt illető hitágazatokban nincs jelenleg érvényes igazság, vagy hogy amit
jelentenek, azt az isteni hatalom nem tudta megakadályozni.
[Minősítés:] botrányt okozók és letérnek a katolikus hit ösvényéről. 1396

355
*1398 IV. Sixtus: Bulla:,,Salvator u o ster” : Búcsiik az elhunytak számára

1398: A ‫״‬Salvator noster” bulla a saintcs-i Szent Péter egyház javára,

1476. augusztus 3.
A többi addig kiadott búcsúbullától eltérően itt elismerik, hogy közbenjáró imával
szerezhető teljes búcsú az elhunytak számára. Minthogy ezt a kedvezményt rosszul és
visszaélést sugalló módon értelmezték, IV. Sixtus egy másik bullában világította meg
értelmét (ld. 1405-1407‫) ׳‬. R. Peraudi saintes-i kanonok és ezen búcsúk megadásának
pápai biztosa, a ‫״‬Salvator noster‫ ״‬bullához írt egy ‫״‬Summána declaratio”-t, amelyre a
későbbi, búcsúkra vonatkozó intézkedések támaszkodnak.
Kiadva: Anbivts historiquts de la Satntonge et de l'Aunis 10 (1882) 64 / N. Paulus, in:
HJb 21 (1900) 649k, 4. jegyz. / uó, Gesihichte des Ablasses im Mittelalter 3 (Paderborn
1923) 382, 3. jegyz.
Búcsúk a* elhunytak számára
1398 És hogy a lelkek üdvösségével ebben az időben annál hathatósabban törőd-
jünk, minél inkább rászorulnak mások közbenjáró imájára, és minél kevésbé
képesek saját maguknak a hasznára lenni, apostoli tekintélyünkkel az Egyház
kincstárából segítségére akarunk sietni a tisztítótűzben tartózkodó lelkeknek.
Ó k ettől a fénytől Krisztussal egyesülve a szeretet révén eltávoztak, és m íg
éltek, kiérdemelték maguknak, hogy ilyen kedvezés segítse őket. A z atyai érzés
vonzalmával - amennyire Isten segítségével tudjuk - az isteni irgalmasságban
bízva teljhatalmunkkal m egengedjük és egyszersm ind azt a kegyet gyakoroljuk,
h ogy ha egyes szülők, barátok vagy egyéb jámbor indulatú krisztushívők
ezekért a lelkekért, akik az isteni igazságosság szerint nekik kijáró büntetésük
kiengesztelése végett a tisztítótűznek vannak alávetve, a m on d ott tízéves
időtartam folyamán a saintes-i egyház felújítási munkáinak céljára egy bizonyos
p én zösszeget vagy értéktárgyat adnak a m ondott Egyház esperese és káptalan-
ja vagy a mi gyűjtési biztosunk rendelkezése szerint, amikor a tem p lom ot
meglátogatják, vagy a pénzt és értéktárgyat a káptalan által kijelölt m egbízottak
útján a m ond ott tízéves időtartam folyamán elküldik; akaratunk szerint a
közbenjáró ima [10. *1405k] alkalmazásával a tisztítótűzben lévő lelkek számá-
ra ez teljes elengedéssel, büntetésük enyhítésére szolgál, és segítse őket, akikért
a m ond ott díjszabás szerinti pénzt vagy értéktárgyat lerótták, ahogy előbb
megszabtuk.

1400: A ‫״‬Cum praeexcelsa” rendelkezés, 1477. február 27. (a Kúria idő-

számítása szerint 1476)
A Mária szeplőtelen fogantatásáról szóló tanítást, melyet főképpen a skotisták
képviseltek, a zsinati atyák Baselben maradt csoportja hirdette ki. Az 1439. szeptember
17-i 36. ülésen a zsinati atyák kijelentették: ‫ ״‬Mi kijelentjük, hogy azt a tanítást, amely
szennt a dicsőséges Szűz és Istenanya Mána az isteni akarat különleges kegyelméből
soha nem volt az ósbűnnek alávetve, hanem mindig érintetlen, szent és szeplőtelen
volt az áteredő és az aktuális bűntől, minden katolikus köteles mint jámbor és az
egyházi szokással, a katolikus hittel, a józan értelemmel és a Szentírással egyező
tanítást helyeselni ... és hogy ettől kezdve mindenkinek tilos ennek ellenkezőjét
prédikálni, 1 1 1 . tanítani” (MaC 29,183BQ.
IV. Sixtus pápasága 1de!én Nicolaus de Pomussio OP és Vincenzo Bandello OP
éles támadásokat intézett e tanítás ellen. Mivel (a ferences rendből való) IV. Sixtus

356
 IV Sixtus: Rendelkezés ‫ ״‬Cilin praeexcelsa” : Szűz Mária szeplőtlen fogantatása *1400

e z z e l a k o n s titú c ió v a l jó v á h a g y ta é s b ú c s ú v a l g a z d a g íto tta a S z ű z M á ria s z e p lő te le n

fo g a n ta tá s a tis z te le té re I- e o n a rd o d e N o g a r o la által ö s s z e á llíto tt m is e és a Sicut Uhum
z s o lo z s m a szövegét, ezzel e g y s z e rs m in d n y ila tk o z o tt a s k o tis ta vélemény szabad
elfogadása érdekében is. Másodszor is szószólója lett ennek a felfogásnak a ‫ ״‬Grave
ntrms‫ ״‬konstitóciójában, mely két, egymástól kissé eltérő változatban maradt fenn: a
korábbi - 1482-es - csak a lombardiai domonkosok ellen irányul; a későbbi - 1483.
szeptember 4‫־‬én kelt (vö. *1425k) - általában azon domonkosok ellen, akik elítélték a
s z e p lő te le n f o g a n ta tá s k é p v is e lő it. Ez a v é le m é n y v é g le g e s e n c s a k X I. K e le m e n p á p a
1 7 0 8 . d e c e m b e r 6 -á n k e lt ‫ ״‬Commissi nobis (Unnitus” k o n s titú c ió já b a n ! ü tö t t é r v é n y r e ,
m e ly e lő ír ta , h o g y a B o ld o g s á g o s S z ű z M á ria S z e p lő te le n F o g a n ta tá s á n a k az ü n n e p é t
m i n d e n ü t t m e g kell ü ln i (B u llT a u 2 1 ,3 3 8 a ). A d o g m á t IX . P iu s z h ir d e tte k i 1 8 5 4 -b e n
(*2800-2084).
Kiadva: Ch. Sericoli, Immaculata B. Μ. V. Conceptio luxta Xysti IV ConstituUones
(Bibliotheca Manana Medii Aevi, Textus et Disquisiíiones 5; Sibenici-Roma 1945)
153k [kritikai kiadás] / Extravagantes communes, 1. III, tit. 12, c. 1 (Frdb 2,1285) / HaC
9.1493E-1494E.
A Boldogságos Mária szeplőtelen fogantatása
Amikor jámbor megfontolásból fakadó kutatással megvizsgáljuk az érdé- 1400
mek azon kimagasló kiváltságait, amelyekkel a menny királynéja, a dicsőséges
Istenszüló Szűz, az égi trónusok elsőjét birtokolva a csillagok között, mint
hajnalcsillag ragyog föl, ... méltónak, sót inkább kötelezőnek gondoljuk, hogy
minden krisztushívőt búcsúkkal és a bűnök bocsánatával meghívjunk, hogy a
mindenható Istennek, (akinek gondviselése öröktől fogva tekintetbe vette
ennek a Szűznek az alázatosságát, hogy kiengesztelje saját teremtőjével az első
ember bukásából eredően örök halálra szánt emberi természetet, ót Egyszü-
lőttének lakóhelyévé tette a Szentlélek előkészítésével, hogy tőle a mi halandó
testünket népének megváltása érdekében magára vegye, és hogy mindazonáltal
a szülés után szeplőtelen Szűz maradjon) ennek a szeplőtelen Szűznek csodá-
latos fogantatása miatt hálát és dicsőítést mondjon, és az ezért Isten Egyházá-
bán elrendelt miséket és más isteni zsolozsmákat mondjon, és ezekben részt
vegyen, hogy aztán így alkalmasabbak legyenek ugyanennek a Szűznek érdé-
meire és közbenjárására tekintettel, az isteni kegyelemre.

1405-1407: A ‫ ״‬Romani Pontificis provida” körlevél, 1477. november 27.

Vö. *1398. - Kiadva: E. Ámort, De ongine, progressu, valore aifructu indulgentuirum ... 2
(Augsburg 1735) 292b-293b / részben pontosabban idézi N. Paulus, Geschichte des
Ahlasses tm Mittelalter 3, Paderborn 1923, 384 / W Köhler, Dokumente znm Ablafstreit ion
1517 (Tübingen 1934*) 39k (no. 25).

A ,per módúm suffragii” szavak értelme (‫״‬közbenjáró ima módján”)

Az elmúlt hónapokban jelentették nekünk, hogy egy s más esetben, már a 1405
saintes-i egyháznak [tő *1398] általunk engedélyezett búcsú kihirdetése folytán
igen sok botrány és válság ... keletkezett, és az igehirdetők ... a mondott búcsú
alkalmából, amelyet a tisztítóhelyen tartózkodó lelkek javára a közbenjáró ima
módján engedtünk meg, néhány írásunkat rosszul értelmezik, és nyilvánosan

357
* 1 4 0 5 -1 4 0 7 IV. Sixtus: Körlevél: ‫ ״‬Romaiii Ponüticis provida” : K özbenjáró una

azt állították és állítják, hogy nincs többé szükség, hogy ezekért a lelkekért
imádkozzanak vagy jámbor közbenjáró imákat ajánljanak fel. Ebből kifolyólag
nagyon sokan a jócselekedettól visszahúzódtak.
Mi az ilyen botrányokkal és tévedésekkel szembe akarunk szállni, és
brévéinkben azt írtuk azon területek különféle elöljáróinak, hogy magyarázzák
meg a knsztushívóknek, hogy ezt a teljes búcsút a tisztítótűzben tartózkodó
lelkek javára mi a közbenjáró ima módján engedtük meg, nem azért, hogy a
nevezett búcsú magukat a krisztushívőket a jámbor és jó cselekedetektől
visszatartsa, hanem hogy az a búcsú, mint közbenjáró ima, a lelkek üdvösségé-
nek javára váljék; és éppen olyan hatása van annak a búcsúnak, mintha áhítatos
imádságokat mondanának, és jámbor alamizsnát ajánlanának fel ugyanazon
lelkek üdvösségéért.
1406 A minap pedig erős nemtetszéssel vettük tudomásul, hogy némelyek
kevésbé helyesen és messze másképpen értelmezték ezeket a szavakat, mint a
mi szándékunk volt, vagy most is az. ... Mi ugyanis nem ... azt írtuk és nyilvá-
nítottuk ki a fent említett elöljáróknak, hogy úgy látszik, a fent mondott teljes
búcsú úgy használ a tisztítótűzben tartózkodó lelkeknek, mintha áhítatos
imádságokat mondanának értük és jámbor alamizsnát osztanának; nem mintha
azt akartuk volna mondani, és most sem akarjuk azt mondani, és nem is
akartunk olyan következtetésre jutni, hogy a búcsú nem használ, vagy nem ér
többet, mint az alamizsna és az imádságok, vagy hogy az alamizsna és az
imádságok annyit használnak és annyit érnek, amennyit a búcsú a közbenjáró
ima módján, minthogy tudjuk, hogy az imádságok és az alamizsnák, valamint a
közbenjáró ima módjakénti búcsú, messze állnak egymástól; hanem azt
mondtuk, hogy a búcsú ‫״‬éppen olyan‫ ״‬hatással bír, azaz oly módon fejti ki
hatását ‫ ״‬mintha”, azaz amilyen módon az imádságok és az alamizsna ér
valamit.
És mivel az imádságok és az alamizsna úgy fejti ki hatását, mint a lelkek
javára fordított közbenjáró ima, mi, akikre a magasságból teljhatalom lett
ráruházva, az egyetemes Egyház ránk bízott kincstárából, amely Krisztusnak
és szentjeinek az érdemeiből áll, azzal a kívánsággal, hogy segítséget nyújtsunk
a tisztítóhelyen lévő lelkeknek, engedélyeztük a fent nevezett búcsút, de úgy,
hogy maguk a hívek adják ezt a közbenjáró imát ezekért a lelkekért, amit az
elhunytak lelkei a maguk részéről nem tudnak megtenni. írásainkban így
vélekedtünk és vélekedünk. ...
1407 Amint tehát ezt a szent és dicséretes vágyunkat joggal senki sem ítélheti el,
úgy szándékunkat és józan elképzelésünket, amely a nyilvánvaló jóra irányul,
sem szabad kétértelműség címén megtámadni, minthogy egy, a teológiában
alkalmazott elv szerint bármely tételt, amely kétes értelmet tartalmaz, mindig
olyan jelentésben kell felfogni, amely a kijelentés igazát adja vissza.
E z é rt... jelen írásunk értelmében saját indíttatásra elhatározzuk és kinyilvá-
nítjuk, hogy minden írásunkban mindig az volt és most is az a szándékunk,
hogy ez a teljes búcsú, amelyet közbenjáró ima gyanánt a tisztítótűzben lévő

358
 IV. Sixnis Körlevél: ‫ ״‬Romám Poutificis provida” : K özbenjáró ima * 1 4 0 5 -1 4 0 7

lelkek javára engedélyeztünk, úgy hatásos és úgy segít, ahogyan a tudósok

általános tanítása engedi, hogy hasson és segítsen.

1411-1419: Petrus de Osma tételei, amelyeket a ‫ ״‬Licet ea quae de nos-

tro mandato” bulla ítélt el, 1479. augusztus 9.
Petrus Martmez de Osma, salamancai magiszter, De confessione című elveszett művében
tévedéseket képviselt a gyónásról, a búcsúkról és a római pápa hatalmáról. Ezeket a
tételeket 1476. december 15-én a zaragozai káptalani helynök és 1479 május 24-én
Alfonso Canllo toledoi érsek vezetésével Alcalá de Henares-ben összegyűlt teológusok
cenzúrával illették. IV. Sixtus az ó ítéletüket bullájában magáévá tette. A 11 alcalái tétel
közül hármat nem nevez meg ( nevezetesen a 7., 10., 11.·-et; említésre méltó a 7. tétel:
‫״‬Róma városának egyháza tévedhet”); a többi tételt jelentéktelen eltérésekkel és más
sorrendben idézi. Az alcalái tételek szövege megtalálható: M. Menéndez y Pelayo,
História de los heterodosos espanoles 2 (Obras completas, Edicion nációnál, vol. 36; Santander
1947) 381 k, megjegyzés. Petrus de Osma tévedéseit még a bulla megjelenése előtt
visszavonta.
Kiadva: BullTau 5,265a / BullCocq 3/III, 171b / DuPlA l/II, 301b.

Tévedések a szentségi gyónásról és a búcsúkról

(1) A bűnök meggyónása fajtáik szerint történik, ez az egyetemes Egyház 1411
tényleges határozatából, nem az isteni jogból következően lett ismertté.
(2) A halálos bűnök a bűn és a büntetés tekintetében a másik világban 1412
gyónás nélkül, egyedül a szív töredelme révén törlődnek,
(3) a gonosz gondolatokat pedig a nemtetszés egyedül eltörli. 1413
(4) Hogy a gyónás titkos legyen, nem szükségszerű kívánalom. 1414
(5) Ha nem végezték el az elégtételt (penitenciát), nem szabad feloldozni a 1415
gyónókat.
(6 ) A római pápa a tisztítótűz büntetését nem engedheti el, 1416
(7) és azok alól, amelyeket az egyetemes Egyház hozott határozatba, nem 1417
tud felmentést adni.
(8 ) A bűnbánat szentsége is, ami a kegyelem eszközlését illeti, a természet 1418
szentsége, nem pedig az Új- vagy az Ószövetség intézkedése folytán létezik.
[Minősítés] A fokozottabb elővigyázatosság előmozdítására kijelentjük, hogy 1419
az előbb felsorolt tételek összességükben és egyenként hamisak, a szent
katolikus hittel ellentétesek, tévesek és botrányt okozóak, és az evangéliumi
igazságtól teljesen idegenek, a szent atyák rendeletéivel és más apostoli rendel-
kezésekkel is ellentétesek, és nyilvánvaló eretnekséget tartalmaznak.

1425-1426: A ‫ ״‬Grave nimis” rendelkezés, 1483. szeptember 4.

Vö. 1400‫ ׳‬. - Kiadva: Ch. Sericoli, 1400°‫ ׳‬i.m. 159k / Extravagantes communes, 1. III, tit.
1 2 , c. 2 (Frdb 2,1286) / HaC 9,1495C-1496B.

A Boldogságos Mária szeplőtlen fogantatása

Jóllehet a szent római Egyház nyilvánosan megünnepli a szeplőtelen és 1425
mindig Szűz Mária fogantatását, és azt is elrendelte, hogy saját külön zsolozs-

359
1 4 2 5 -1 4 2 6 IV Sixtxis: Rendelkezés: ‫ ״‬G rave nunis” : A B oldogságos Szűz Mária szeplőtlen fogantatása

mája legyen, mégis, amint értesültünk róla, vannak különböző rendbéh

prédikátorok, akik még ma sem szégyenük, hogy nyilvánosan azt állítsák a
népnek a különböző városokban és országokban, és nem szűnnek minden nap
prédikálni, hogy akik igaznak tartják, és azt állítják, hogy a dicsőséges és
szeplőtelen Istenanya az eredeti bűn foltja nélkül fogantatott, azok halálos
bűnt kövemek el, vagy eretnekek azok, akik a szeplőtelen fogantatás zsolozs-
máját imádkozzák, és akik meghallgatják azoknak a beszédét, akik igaznak
mondják a szeplőtelen fogantatást, súlyosan vétkeznek.
1426 ... Ezért, hogy az efféle vakmerőségnek és meggondoladanságnak útját
Alijuk, vagyis nem más valakinek e tárgyban a hozzánk intézett sürgető kéré-
sére, hanem pusztán a saját belátásunk és biztos tudásunk -alapján, mindazokat
a vakmerő állításokat, ... miszerint eretnekek és halálos bűnt követnek el azok,
akik azt hiszik, vagy azt tartják, hogy az Istenanya fogantatásakor mentes volt
az eredeti bűn foltjától, vagy hogy bármiféle bűnt követnek el azok, akik a
szeplőtelen fogantatás zsolozsmáját imádkozzák, vagy a szeplőtelen foganta-
fásról szóló beszédeket meghallgatják, tehát ezeket a vakmerő állításokat, mint
hamis, téves, az igazságtól teljesen távol álló állításokat, valamint az itt
felsorolt, ezeket tartalmazó könyveket apostoli tekintélyünk alapján jelen
írásunk értelmében elutasítjuk és elítéljük ... de megfeddjük azokat is, akik azt
merték állítani, hogy akik az ellenkező véleményen vannak, hogy ti. a
dicsőséges Szűz Mária eredeti bűnnel fogantatott, ezek eretnekség vétségébe
vagy halálos bűnbe estek, minthogy ezt az ügyet a római Egyház és az Apostoli
Szék még nem döntötte el.V I.

VIII. INCE, 1484. augusztus 29. - 1492. július 25.

1435: Az ‫ ״‬Exposcit tuae devotionis” bulla Jean de Cirey-nek, a citeaux-i

monostor apátjának, chálon-sur-Saőne-i egyházmegye, 1489. április 9.
Ez a bulla megadja Citeaux és négy legfontosabb filiája: La Ferié, Pontigny, Qairvaux
és Monmond apátjainak az előjogot, hogy a szubdiakonátus és a diakonátus egyházi
rendjét kiszolgáltassák. Ez az engedmény korlátozottabb, mint az *1145k és *1290
alatt idézett bullákban található. A bulla rövid szövege megtalálható a vatikáni
levéltárban, armana 54, t. 8 , föl. 295. Jean de Cirey apát kiadta ezt a döntést a Collecta
quorumdamprmlegiorum Ordtms Cisleniensis (Díjon 1491) című művében. A ciszterciek a
kiváltságot a XVIII. század végéig igénybe vették. A Rituálé Cisteraense ex libro usuum,
definitiombus Ordinis et Caeremomali episcoporum collectum VIII 17-18 (utoljára kiadta
Westmalle 1949, 402—412) tartalmazza a diakónus és szubdiakónus szentelés rendjét.
Kiadva: L. Meschet, Prinleges de l'Ordre de Citeaux (Paris 1713) 135 / R. Köndig
Elenchus prmlegiorum reguümum tam mendicantium quam non mendicantium, maximé Cister-
acnsium (Köln 1713; 17792) 391 k / ismétli Pio de Langogne, De Bulla Innocentiana seu de
potestate papae commitendi simplin presbytero subdiaconatus collationem, in: Ét Franc 6 (1901)
131-133; C. Baisi, // ministro straordinario deeli ordini sacramentali (Roma 1935) 13—15; H.
Lennerz, De sacramento Ordinis (Roma 1953148 ‫ ך‬k; J. Beyer, in NvRTh 76 (1954) 361k.

360
 V III. Ince: Bulla: ‫ ״‬E xposcit tuae devotiouis” *1435

A popsiéntelesjogköre
... Tehát amint a részedről a minap nekünk benyújtott kérelem összefoglal- 1435
ta, neked és a másik négy megnevezett monostor mindenkori apátjainak meg
van engedve, hogy az apostoli kiváltságok és engedélyek közül érvényesen a
birtokotokban legyen:
az összes kisebb rendeknek ugyanezen rend tagjai számára a meg-
nevezett monostorokon belül való kiszolgáltatása, és az oltáron lévő
pallák és egyéb egyházi felszerelések megáldása, és mitra és gyűrű és
más főpapi jelvények használata, ugyancsak ezekben és más monosto-
rokban és a nekik alávetett perjelségekben, és az apátokhoz közösen
vagy külön-külön tartozó plébániai és más egyházakban - még ha
ezek teljes joggal nincsenek is alájuk vetve - a mise‫־‬, vesperás- és
matutínumi szertartások után ünnepélyes áldást osztani, a‫־‬mennyiben
az ilyen áldásnál valamelyik püspök vagy az Apostoli Szék követe
nincs jelen. ...
Mi, akik ezen a rend iránt a többiek előtt a szeretet egész melegével visel-
tétünk, és azt nem kisebb kegyekkel és kiváltságokkal törekszünk ékesíteni,
mint azt elődeink tették, ebben a dologban hajiunk alázatos könyörgéseitekre,
és neked és utódaidnak, és a másik négy megnevezett monostor mostani és
mindenkori apátjainak, akik most és a maguk idején ott vannak, hogy a továb-
biakban folytonosan
a megnevezett és bármely más egyházi ruházatot és felszerelést ...
megáldani, és a kelyheket megszentelni ... és az oltárokat ... a megne-
vezett rend bármely helyén megszentelni egy katolikus püspöktől ka-
pott szent krizmával, és ünnepélyes áldást is osztani a mise, vesperás
és matutínum szertartásai után ..., és nehogy a nevezett rend szerzete-
sei a szubdiakonátus és a diakonátus rendjének felvételéért többfelé
elszéledni kényszerüljenek, neked és utódaidnak, hogy a nevezett rend
bármelyik szerzetesének, az előbb mondott másik négy apátnak pedig
és az ő utódaiknak, hogy nevezett monostoraik szerzeteseinek, azok-
nak, akiket arra alkalmasnak találtatok, így, egyébként szabályszerűen a
szubdiakonátus és a diakonátus rendjeit kiszolgáltatni. ...
szabadon és megengedetten lehessen, apostoli tekintélyünkkel és biztos
tudásból eredően jelen levelünk értelmében, különleges kegyajándék gyanánt,
megengedjük.
II. GYULA, 1503. október 31. 1513 ‫ ־‬.február 21.

XVIII. EGYETEM ES ZSINAT

V. Lateráni zsinat,
1512. május 3. - 1517. március 16.
A zsinat fő törekvése a gallikán viták elsimítása volt. Miután XII. Lajos francia király
1513-ban kiegyezett az Apostoli Székkel és nemzete a 8 . üléstől kezdve részt vett a
zsinaton, sikerült a bourges-i Pragmatica Sanctiót (vö. *1445) egy konkordátummal
361
* 1 4 4 7 -1 4 4 9 II. Gyula: V Lateráni zsinat

felváltani. Λ zsinat emellett a hit és az erkölcsök dolgában bocsátott ki rendeleteket

(M440-1444).
Az V. Lateráni zsinat folytatása X. Leó idején:
X. LEÓ, 1513. március 11. - 1521. december 1.
1440—1441: 8. ülés - 1513. december 19.: Az ‫״‬Apostolici regiminis” bulla
Ezzel a bullával azt az averrotzmushoz közelálló tanítást utasítják el, mely szennt az
emben lélek halhatatlansága az értelemmel nem bizonyítható, hanem hinni kell. Ezt a
nézetet főleg Pietro Pomponazzi képviselte az 1516 szeptemberében befelezett De
immortalitate animae című értekezésében (kiadta Gianfranco Mórra [Bologna 1954);
Abhandlung über die Unsterblicbkeit dér Seele. Tmtatus de immortalitate animae, kiadta B.
Moisisch; Philosophische Bibliothek 434 [Hamburg 1990]).
Kiadva: Mac 32.842A-D / HaC 9.1719C-1720A / BullTau 5,601b-602a /
BullCocq 3/III, 393ab / COeD3 6 0 5 6 0 6 2- ‫ ״‬.

Tanítás az emberi leiekről az üjarisztotelikusok ellen

1440 A konkolvhintó, az emberi nem ősi ellensége [lő. Ml 13,25] ... a hívók
állandó rosszallása ellenére arra vetemedik, hogy az Ur szántóföldjébe beleves-
se és fölnevelje sok igen veszedelmes tévedés magvár. így kiváltképpen az ér-
telmes lélek természetéről hirdetik, hogy ti. az halandó, és hogy az egész
emberiségnek egyetlen (közös) lelke van. Sok meggondolatlan bölcselkedő
makacsul állítja, hogy ez, legalábbis bölcseletileg, igaz. Szeretnénk erre a
fertőző betegségre megfelelő gyógyszert alkalmazni. Ezért a szent zsinat jóvá-
hagyásával elítéljük és visszautasítjuk mindazokat, akik azt állítják, hogy az
értelemmel felruházott lélek halandó, vagy hogy egyetlen lélek van az emberek
összességében, és azokat is, akik kétségbe vonják, hogy a lélek nemcsak
valóságos és egymagában lényegi formája az emberi testnek, amint azt boldog
emlékű elődünknek, V. Kelemen pápának a Vienne-i (egyetemes) zsinaton
kiadott kánonja összefoglalja, de halhatatlan is. Elutasítjuk azokat, akik kétség-
be vonják, hogy a testek sokasága szerint, amelyekbe beleöntetik, az értelmes
lélek egyénenként sokszorosítható, sokszorozódik is, és sokszorozódnia is kell.
1441 Minthogy pedig az igaz az igaznak egyáltalán nem mondhat ellent, kijelent-
jük, hogy teljesen téves minden olyan állítás, amely a megvilágított hit
igazságával ellenkezik. Ezenkívül nagy szigorúsággal megtiltjuk, hogy szabad
legyen másképpen a hit tanítását kifejteni. Azokra vonatkozóan, akik az ilyen
téves állításokhoz ragaszkodnak, elrendeljük, hogy a kárhozatos eretnekségek
terjesztése és a katolikus hit gyengítése miatt, mint utálatos és átkos eretneke-
két és hitetleneket a jövőben minden módon kerülni kell, és meg kell büntetni.

1442-1444: 10. ülés 1515. május 4.: Az ‫ ״‬Inter multiplices” bulla

Már korábban több pápai rendeletet született a ,MontesptelatL·‫( ״‬zálogházak) támogatására:
H. Holzapfel, Dte Anfángt dér Montes pietaUs (1462-1515) (Veröffendichungen aus dem
Kirchenhistonschen Scminar München, kiadta A. Knöpfler, vol. 11; München 1903) 10-
12, összesen 17 dekrétumot sorol fel, melyek közül az első, a ‫״‬Cum dtleitf' (1463. június 3.)

362
 X. Leó: V. Lateráui zsinat: Bulla ‫ ״‬Iutcr multiplices” : A kamatszedés *14511492‫־‬

II. Plusztól származik az orvietói alapítvány !avara. Kétségek merültek fel azonban annak
módját illetően, ahogyan ezek az intézmények a veszteségmentességet fenntartották.
Kiadva: MaC 32.905E-907A / HaC 9.1773D-1774E / BullTau 5,622a-623b /
BullCocq 3/ΙΠ, 408b—409a / COeD3 6 2 6 1 7 - 6 2 7 3 0 · - Reg.: J. Hergenröther, Regesta
LeonisX. (Freiburg 1884) no. 15297.

A kamats^edés és a t1Montes pietatis”

Jónéhány magiszter és doktor úgy vélekedik, hogy azok a zálogházak nem 1442
megengedettek, amelyekben a kölcsönadott pénzen felül, egy meghatározott
idő elteltével, ennek a zálogháznak az alkalmazottai segítségével maguktól a
szegényektől, akiknek kölcsönt adtak, fontonként valamit még követelnek, és
ezért az uzsora bűne alól ... nem tudják magukat tisztázni, minthogy a mi
Urunk, Lukács evangélista tanúsága szerint [Lk 6,34sk\ nyílt parancsban
kötelezett minket, hogy ne tápláljunk reményt a kölcsönadott pénzen felül
semmire. Ugyanis éppen az az uzsora megfelelő értelmezése, amikor ti. egy
dolog használata folytán, amely nem hajt sarjat, minden fáradság, minden
költség vagy minden veszély nélkül törekszenek haszonra és termésre szert
tenni....
Sokan mások azonban ezzel ellentétben azt állítják, hogy azok a zálogházak 1 4 4 3
megengedettek; (csupán csak) a kölcsönadás címén semmit ne kérjenek...;
mégis ugyanazon házak veszteségmentessége céljából, ti. a zálogházak alkalma-
zottainak és a házak szükséges karbantartásához tartozó összes dolgoknak a
költségeire, a zálogházak ilyesfajta nyeresége nélkül, és hát mérsékelten és a
szükségletnek megfelelően, szabadon lehet azoktól, akik az ilyen kölcsön
folytán előnyben részesülnek, valamit a kiadott pénzösszegen felül igényelni és
kapni, minthogy jogszabályban van, hogy aki az előnyt élvezi, annak a terhet is
éreznie kell1, különösen ha ehhez még apostoli tekintély is adódik hozzá. Ezt a
véleményt pedig elődeink, a boldog emlékezetű II. Pál, IV. Sixtus, VIII. Ince,
VI. Sándor és II. Gyula római pápák kimutathatóan elfogadták.
Mi ... tekintetbe akarjuk venni egyik részről az igazságosság iránti buzgósá- 1444
got, hogy ne nyíljék meg az uzsorák örvénye, de a másik részről a jámborság és
igazság szeretetét is, hogy segítségére kell lenni a szegényeknek mindkét részről
pedig dicsérve az ő fáradozásukat ... ezért a szent zsinat egyetértésével
kinyilvánítjuk és elhatároztuk, hogy az előbb említett ‫ ״‬jámborság hegyei”,
amelyeket a köztársaságok alapítottak és az Apostoli Szék tekintélye ...
megerősített,
amelyekben kiadásaik fedezésére és a veszteségesség elkerülésére elfogad-
nak valami mérsékelt összeget, csakis az alkalmazottak fizetésére, és - mint az
előbb utaltunk rá - egyéb a zálogházak karbantartására szolgáló kiadások
fedezésére, csupán csak azok veszteségének mentessége végett, a kiadott
pénzen felül ugyanezen zálogházak nyerészkedése nélkül,
sem a jellegükben nem mutatnak semmi rosszat, sem bűn elkövetésére nem
ingerelnek, és semmilyen módon nem lehet elmarasztalni, sőt inkább érdem és

363
* 1 4 4 2 -1 4 4 4 X. Leó: V. Lateráiu zsinat: Bulla ‫ ״‬In te r multiplices” : A kam atszedés

dicsérendö és méltánylandó az ilyen kölcsön, és a legkevésbé sem számíthat

uzsorának. ...
Azt akarjuk tehát, hogy mindenkit, ... aki a jelen formában kiadott
nyilatkozat és ünnepélyes rendelet ellen ezután prédikálni, ül. szóban vagy
írásban vitatkozni merészel, mivel ezzel már ki is mondta magára az ítéletet,
kiközösítés büntetése ... sújtsa.
1445: 11. ülés 1516. december. 19.: A ‫ ״‬Pastor aeternus gregem ” bulla
VII. Károly francia király kezdeményezésére a bourges- 1 papi gyűlés 1438. májusában/
júniusában 23 cikkelyt fogalmazott meg a bázeli zsinat szellemében, amelyek különö-
sen a koncilianzmust képviselték. A király 1438. június 7-én aláírta ezt a ‫״‬Sanctio
Pragmatica Bituricensis”-t (bourges- 1 ünnepélyes királyi leirat), amely kiváltképp a
királyi szenátus és a pánzsi egyetem érdekeinek felelt meg. !Miután a küzdelem a római
pápák, - akik a szankciót sohasem ismerték el - és Franciaország között XII. Lajos
idején megszűnt, az utód I. Ferenc elfogadta X. Leó alább közölt bulláját. Ebben a
,,Pragmatica Sanctio”-t érvénytelennek nyilvánítják és megerősítik VIII. Bonifác
‫ ״‬Unam sanctani' bulláját (*870—875), ámde ‫״‬V. Kelemen «Meruit» nyilatkozatának élői-
télete nélkül”, amely azt meggyengítette.
Kiadva: MaC 32.967C-E / HaC 9,1828D-1829A / BullTau 5,661ab / BullCocq 3/
III, 431b / COeD3 64210-26·
A pápa és a inat !iszonya
1445 Mi azon a véleményen vagyunk, hogy az oly elvetemült [bourges-i]
‫ ״‬Sanct1 0 ”-nak és az abban foglaltaknak a visszavonásától tartózkodni vagy
ettől elállni ép lelkiismerettel ... nem lehet és nem is kell.
És annak sem kell ránk hatást gyakorolni, hogy magát a ‫ ״‬Sanct1 0 ”-t és az
abban foglaltakat a Bázeli zsinat jelentette ki, és a zsinat sürgetésére a bour-
ges- 1 gyűlés azt elfogadta és helyeselte; minthogy mindez, ugyanazon Bázeli
zsinat boldog emlékezetű IV. Jenő pápa által való átvitele után [Ferrarába, 1437.
s^ept-ember 18-án] a bázeli gyülekezet műveként keletkezett, és ennélfogva
semmi hatálya nem lehetett; másrészt mivel nemcsak a Szentírás tanúságából, a
szent atyák és más római pápák kijelentései nyomán, elődeink és a szent
kánonok rendelkezéseiből, hanem ugyanazon zsinatok saját megvallásából is
köztudott, hogy az idő szerint uralkodó római pápának, mint aki az összes
zsinat felett érvényes tekintélyt birtokol, van meg a teljes joga és hatalma arra,
hogy zsinatokat meghirdessen, áthelyezzen és feloszlasson.

1447-1449: A ‫ ״‬Cum postquam ” rendelet Cajetan de Viónak, a pápa kö-

vetének, 1518. november 9.
A búcsúk gyakorlata Németországban súlyosan eltorzult, és ez arra ösztönözte Luther
Mártont, hogy 1517. október 17-én nyilvánosságra hozza a búcsúkról szóló 95 tételét
(Weiman kiadás 1 [1883] 229-238). Erre válaszul akarja kifejteni a jelen bulla az egyházi
tanítást a búcsúkról. Tanítói tekintélyét X. Leó egy 1519. április 30‫־‬án kelt, ,Α » dte
Sebünket*' kísérőlevelében emeli ki (kiadta L.R. Schmidlin, Bernhanh/1 Sanson, dér Ablafi-
preágerin dér Schwa~ 1518-1519 [Solothum 1898] 30k): ‫״‬A római pápának a megbocsá-
tás ilyenfajta gyakorlására vonatkozó hatalmát, a római Egyház igaz meghatározása
szerint, melyet döntésünk szerint mindenkinek kötelessége elfogadni és hirdetni, amint

364
 X. Leó:: Rendelet Cajetan de Viouak: A búcsúk *1447-1449

az magukból a levelekből is kitűnik, melyeket számotokra aláírás céljából küldünk, tisztán

lássátok és megtartani törekedjetek. A római Egyház és a Szentszék igaz meghatáro-
zásához, mely a tévedéseket nem tűn, szilárdan ragaszkodjatok.”
Cajetan de Vio bíboros, aki számára ez a bulla készült, a szöveg lényegi részét
Aquinói Szt. Tamás, Summa theobgiae III, q. 48, a. 5 (Editio Leonina 11 [1903] 469) ré-
széhez írt kommentárjába belefoglalta.
Kiadva: Caje tannál, ld. fentebb / J. Le Piát, Monumentorum ad históriám Concilii Triden-
tini spectantium amplissima collectio 2 (Leuwen 1782) 23k / ismétli N. Paulus, in: ZKTh 37
(1913) 395k / W Kohlér, Dokumente ~um Abla/streit ion 1517 (Tübingen—Leipzig 1902)
158k (no. 36).
A búcsúk
... Nehogy ezentúl bárki arra hivatkozhasson, hogy nem ismeri a római 1447
Egyház tanítását ezen búcsúkat és azok hatékonyságát illetően, avagy ennek a
tudatlanságnak az ürügyén menthesse ki magát, avagy színlelt tanúságtétellel
segíthessen magán, hanem hogy ezeket nézve az észrevehető hazugság miatt
mint bűnösöket meg lehessen cáfolni, és méltán el lehessen őket ítélni, úgy
véltük, hogy a jelen írásban megmutatjuk neked, hogy a római Egyház, amelyet
a többi egyházak mint anyjukat tartoznak követni, a következőket tanította:
A római pápa, Péternek, a kulcsárnak az utóda, és Jézus Krisztus földi hely-
tartója a kulcsok hatalmával, amelyeknek a feladata megnyitni a mennyek 1448
országát, eltávolítva annak a krisztushívókben lévő akadályait (ti. a bűnt és az
elkövetett bűnökért járó büntetést, a bűnt illetően a bűnbánat szentségének a
közvetítésével, az időleges büntetést pedig, amely az isteni igazságosság szerint
az elkövetett bűnökért jár, az egyházi búcsú közvetítésével), képes ésszerű
okokból ugyanezen krisztushívőknek, akik a szeretet kötelékével Krisztus
tagjai, akár ebben az életben vannak, akár a tisztítóhelyen, Krisztus és a szentek
érdemeinek túláradásából búcsúkat engedélyezni; és mind az élőkért, mind az
elhunytakért apostoli határozattal búcsút engedélyezve, Jézus Krisztus és a
szentek érdemeinek kincseit szét szokta osztani, azaz vagy a búcsút teljes
elengedés módján megadja, vagy azt közbenjáró ima módjára átruházza. És
ezért mindnyájan, mind az élők, mind az elhunytak, akik (ezt) az összes búcsút
valóban elnyerték, annyi időleges büntetéstől szabadulnak meg - amely
egyébként az isteni igazságosság szerint az elkövetett bűneikért kijár nekik -
amennyi az engedélyezett és elnyert búcsúval egyenértékű.
És apostoli tekintélyünkkel elrendeljük, hogy ezeknek a jelenleg leírtaknak
az értelmében ... így kell mindenkinek megtartania és hirdetnie önmagától 1449
beálló kiközösítés büntetésének terhe mellett.

1451—1492: Az ‫״‬Exsurge Domine” bulla, 1520. június 15.

Luther Márton ellen, aki 95 tételével (vö. *1447°) nagy visszhangra talált, már 1517.
novemberében vádat emeltek Rómában és megidézték. Nem sokkal később X. Leó
megbízta Cajetan de Viót azzal a feladattal, hogy vegye rá Luthert a visszavonásra.
Sem az ó augsburgi találkozásuk 1518. októberében, sem az 1519. júmus-júLiusban
Lipcsében tartott viták Johannes Eck, a katolicizmus legjelentősebb védelmezője és a
reformátor Luther és Karlstadt között nem hozta meg a megegyezést. Miután
365
* 1 4 5 1 -1 4 9 2 X. Leó:: Bulla ‫ ״‬Exsurge Domine” : Luther tévedései

Johannes Ecket visszahívták Rómába, megkezdődött a Luther elleni per (1520. január-
április). Az el|árást többek között a kölni és a leuveni egyetem támogatta (DuPlA l/II
[1728] 358-361; vö. az 1520-as Responsto Luthenana-X, weiman kiadás 6 [1888] 170-
195). Mivel Luther nem állt el tanításaitól és az ‫ ״‬Exsurge Domine” bullát 1520.
december 10-én nyilvánosan elégette, 1521. január 3-án a ‫ ״‬Decet Románum Ponüficerri'
bullával kiközösítették (BullTau 5 761a-764a / BullCocq 3/III 493b—495b).
Kiadva: BullTau 5,750a-752a / BullCocq 3/III, 488b-489b / MaC 32,10510‫־‬
1053D / HaC 9,1893A-1895A / DuPlA l/II, 362b-364b.
A bulla tételei többnyire pontosan adják vissza Luther szavait; az idézetek
lelőhelyeinek adatait mindenekelőtt H. Roos, DieQuellén dér Bulié ‫״‬Exsurge Domine”, in:
]. Auer - H. Volk (szerk.), Theologie in Geschichle und Gegenwarl (Festschrift M. Schmaus;
München 1957; 909-926) azonosította. Az egyszerűség kedvéért az egyes tételek
forrásait betűkkel jelöltük; ezt követik (zárójelben) a megfelelő helyek a kritikai
kiadásban: D. Mariin Luther! Werke (Weimar 1883kk). A sziglák jelentése egyenként:

A’ = Resolutiones disputationum de indulgentiarum lirtute (1518) [1 3 10 18 20—22 26 28

32-35 39 tételek]
B’ = Disputáim el excusalio F. Martint laither advtrsus erimtnabones D. Johanna Eicii
(1519) [2].
C’ = Disputába pro declaratione lirtubs indulgentiarum (1517) [4 17 38].
D‫׳‬ = Ein Sermon von Ablass und Gnade (1517/1518) [5 18].
E' = Sermo depoenitentia (1518) [6-9 1 lk 14].
F’ = Ein Sermon ion dem Sakramenl dér Busse (1519) [13].
G’ = lnstructio pro confessione peaatorum (1519) [15].
H* = Ein Sermon wm Sakramenl des Leuhnams Cbisti und ion den Bruderschaften (1519) [16].
Γ = Verklarung ellicher Arákéi in dem Sermon von demheiligenSakramenl (1520) [16].
K’ = Disputatio I. Eaii et M. Lutheri Lipsiae halnia (1519) [18 30 37 40],
L* = Resolutiones laitherianae superpropositionibus suis Lipsiae disputáin (1519) [19 27
29 31],
M' = Sermo de urtute excommunuatioms (1518) [23].
Ν’ = Ein Sermo ion dem Bann (1520) [24].
O* = Disputáim Heidelbergae habita (1518) [36].
P’ = (Grosser) Sermon ion dem Wucher (1520) [41].
Q’ = Contra malignum J. Eaii tudtaum (1519) [25].
R’ = Resolutio super Propositiones XIII depotestate papae (1519) [25].

Luther Márton tévedései

1451 1 . Eretnek vélemény az, de közkeletű, hogy az Újszövetség szentségei

azoknak adják a megigazulás kegyelmét, akik nem állítanak elé akadályt.1

1452 2. Aki tagad!a a keresztség után a gyermekben megmaradó bűnt, Pált és
egyben Krisztust sérti meg1.
1453 3. A bűnre való hajlandóság, ha nincs is a lélekben aktuálisan bűn, késlelteti
a testből elköltözött lelket a mennybe való belépésben1.
1454 4. A haldokló tökéletlen szeretete szükségképpen félelmet okoz. Ez ugyan
elég arra, hogy a tisztítóhelyen vezekeljen, de akadályozza a mennyországba
való bejutást1.

366
 X. Leó:: Bulla ‫ ״‬Exsurge Domine”: Luther tévedései * 1451-149

5. Hogy a bűnbánatnak három része van: a töredelem (a bánat), a 1455

bűnbevallás és az elégtétel - ennek nincs alapja sem a Szentírásban, sem a régi
szent keresztény tanítóknál1.
6 . A bánat, mely az önvizsgálat, a bűnöknek az emlékezetbe való idézése és 1456
megvetése által jön létre, amikor újra átgondolja elmúlt éveit lelkének keserűsé-
gében, mérlegeli a bűnök súlyát, sokaságát, ocsmányságát, az örök boldogság
elvesztését - az ilyen bánat képmutatóvá, sót bűnössé tesz1.
7. A legtalálóbb közmondás, amely a bánatról szóló mindeneddigi tanítás 1457
közül a legjciválóbb: ‫״‬Többet nem teszem: a legnagyobb és legjobb penitencia
az új élet”. Többet nem megtenni, a bűnbánat felsőfoka; de a legjobb bűnbánat
az új, már nem bűnös, élet. 1
8 . Semmiképpen se igyekezzél, hogy bevalljad a bocsánatos bűnöket, de az 1458
összes halálosat sem, mivel lehetetlen, hogy minden halálos bűnödet ismerd.
Ezért az Osegyházban csak a nyilvános halálos bűnöket vallották be1.
9. Amikor mindent tisztán meg akarunk gyónni, azt azért tesszük, mert 1459
nem akarunk semmi megbocsátandó! hagyni Isten könyörületessége számára1.
10. Nincsenek a bűnök megbocsátva senkinek akkor, ha nem hiszi, hogy 1460
meg vannak neki bocsátva, amikor a pap felodozza; sót a bűn megmaradna,
hacsak nem hisz, a megbocsátásban; ugyanis nem elégséges a bűnbocsánat és a
kegyelem adományozása, de szükséges hinni azt is, hogy meg van bocsátva1.
11. Semmiképpen ne bízzál abban, hogy a te bánatod miatt oldoztatsz fel, 1461
hanem Krisztus szava miatt: ‫ ״‬Amit feloldasz ...” stb. [Mt 16,19\. Ezért, ahogy
mondtam, higgy, ha a pap feloldoz, és erősen higgy abban, hogy fel vagy
oldozva, és valóban fel leszel oldozva, bármilyen is a te bánatod1.
12. Ha valamilyen ok miatt a gyónónak nem lenne bánata, vagy a pap nem 1462
komolyan, hanem tréfából oldozná fel, és mégis azt hiszi, hogy fel van oldozva,
akkor az valóban fel van oldozva1.
13. A bűnbánaf szentségében és a bűn elengedésében nem tesz többet a 1463
pápa vagy a püspök, mint a legegyszerűbb pap. Sót ahol nincs pap, éppen
úgy megteheti (felodozhat) bármelyik keresztény, mégha nő vagy gyermek
lenne is1.
14. Senki sem köteles a papnak felelni, hogy van-e bánata, és a papnak sem !464
kell tudakozódnia1.
15. Nagy a tévedése azoknak, akik abban bízva járulnak az Eucharisztia 1465
szentségéhez, hogy meggyóntak, hogy nincsenek tudatában semmiféle halálos
bűnnek, hogy előtte elvégezték imáikat és az előkészületet: ók mind saját
ítéletüket eszik és isszák. De ha hisznek és bíznak benne, hogy ott a kegyelmet
el fogják nyerni, egyedül ez a hit teszi őket tisztává és méltóvá1.
16. Meggondolt dolognak látszik, amit az Egyház az általános zsinaton 1466
megállapított, hogy a laikusokat két szín alatt kell áldoztatni; és a csehek, akik
két szín alatt áldoznak, nem eretnekek, hanem szakadárok1.
17. Az Egyház kincsei, ahonnan a pápa búcsúkat ad, nem Krisztus és a 1467
szentek érdemei1.

367
* 1 4 5 1 •1 4 9 2 X. Leó:: Bulla ‫ ״‬Exsurge Doimne”: Luther tévedései

1468 18. A búcsúk kegyes csalások a hívőkkel szemben, és a jócselekedetek

elmellőzései, és azon dolgok sorába tartoznak, amelyek szabadok, és nem
azoknak a sorába, amelyek hasznosak. [1 0 . 1K0r 6,12\ l.
1469 19. A búcsúknak, azok számára, akik igazán elnyerik ezeket, nincs erejük a
büntetések elengedéséhez, amelyek az elkövetett vétkekért járnak az isteni
igazságosság előtt1.
1470 20. Csalatkoznak, akik azt hiszik, hogy a búcsúk üdvösek és a lélek
gyümölcseihez hasznosak1.
1471 21. A búcsúk csak a nyilvános bűnökre szükségesek, és sajátosan csak a
faragatlanoknak és tűrésképteleneknek vannak megengedve1.
1472 22. Az emberek hat nemének a búcsúk se nem szükségesek, se nem
hasznosak ti.: a halottaknak vagy a haldoklóknak, a betegeknek, a törvényesen
akadályozottaknak, azoknak, akik nem követtek el bűnöket, azoknak, akik
elkövettek bűnöket, de nem nyilvánosakat, azoknak, akik a jobbra töreksze-
nek1.
1473 23. A kiközösítések csak külső büntetések, és nem fosztják meg az embert
az Egyház közös lelki imádságaitól1.
1474 24. Meg kell tanítani a keresztényeket, hogy többet ér szeretni a kiközösí-
tést, mint félni tőle1.
1475 25. A római püspök, Péter utódja, nem Krisztus helytartója a világ összes
egyházai felett, akit maga Krisztus rendelt Szent Péter személyében1.
1476 26. Krisztus szava Péterhez. ‫״‬Amit megkötsz a földön ...” [Mt 16\‫ ד‬csak a
magától Pétertől megkötött dolgokra terjed ki1.
1477 27. Bizonyos, hogy az Egyház vagy a pápa hatalmában teljességgel nincsen
az, hogy meghatározza a hit cikkelyeit, sót az erkölcs vagy a jótettek törvényeit
sem1.
1478 28. Ha a pápa az Egyház nagy részével így vagy úgy egyetért, nem téved;
addig nem bűn vagy eretnekség ellenkezően vélekedni, különösen az üdvösség-
hez nem szükséges dolgokban, amíg az egyetemes zsinat által az egyiket jóvá
nem hagyták, a másikat el nem utasították1.
1479 29. Út nyílt nekünk, hogy meggyengítsük a zsinatok tekintélyét, és szaba-
dón ellentmondjunk az ö működésüknek, és hogy elbíráljuk azok dekrétumait,
és bízva megvallani bármit, ami igaznak tűnik, akár elfogadta, akár elutasította
valamelyik zsinat1.
1480 30. Húsz János egyes tételei, amelyeket a Konstanzi zsinat elítélt, igen
keresztényiek, igen igazak és evangéliumiak, amelyeket az egyetemes Egyház
sem vethet el1.
1481 31. Minden jótettben az igaz vétkezik1.
1482 32. A legjobb cselekedett, (mégha az) jócselekedet is bocsánatos bűn1.
1483 3 3 . Az eretnekeket megégetni a Lélek akarata ellen van1.
1483 34. A törökök ellen harcolni annyi, mint harcolni az Isten ellen, aki általuk
látogatja meg a mi gonoszságainkat1.

368
 X. Leó : Bulla ‫ ״‬Exsurge Domine”: Luther tévedései *1451-1492

35. Senki sem bizonyos abban, hogy nem mindig vétkezik halálosan, a gőg 1485
legelrejtettebb vétke miatt1.
36. A szabad akarat a vétek után csak puszta név szerinti dolog; és 1486
miközben azt teszi, ami benne van, halálosan vétkezik1.
37. A tisztítótüzet nem lehet igazolni abból a Szentírásból, amely a 1487
kánonban van1.
38. A lelkek a tisztítótűzben nem biztosak üdvösségükről, legalábbis nem 1488
mind: és nincs igazolva sem bármiféle érvvel, sem a Szentírásból az, hogy ők
az érdemszerzés vagy a szeretet növekedésének állapotán kívül vannak1.
39. A tisztítótűzben lévő lelkek szüntelenül vétkeznek, ameddig csak 1489
nyugalmat keresnek és visszariadnak a büntetéstől1.
40. Az élők közbenjárására a tisztítótűzből kiszabadult lelkek kevésbé érzik 1490
magukat boldognak, mintha saját maguk tettek volna eleget1.
41. Az egyházi elöljárók és a világi fejedelmek nem cselekednének rosszul, 1491
ha az összes koldulózsákot (koldulórendek) eltörölnék1.
[Minősítés:] A fenti cikkelyeket, amelyek téveseket, illetve, ahogy elórebocsá- 1492
tottuk, eretneket, botrányosak, hamisak, a jámbor füleket sértők, az egyszerű
embereket félrevezetik és a katolikus igazságnak ellentmondanak; összességé-
ben és egyenként elítéljük, kárhoztatjuk, és teljességgel elvetjük.

III. PÁL, 1534. október 13. - 1549. november 10.

1495: A ‫״‬Pastorale offícium ” bréve a toledói érseknek, 1537. május 29.
A domonkosok küldöttsége Rómában arról panaszkodott, hogy a spanyol telepesek a
közép-amenkai bennszülötteket rabszolgaságba vetik, és a pápát biztatták, hogy
szálljon síkra azok általános jogaiért. III. Pál nyilvánosságra hozta a ‫ ״‬Pasíorale officiuni'
brévéjét a szabadsághoz és a tulajdonhoz való jogról, melyet Juan de Tavera
bíborosnak, Toledo érsekének címzett, továbbá egy második, ‫ ״‬Veritas ipsd’ brévét
1537. június 2‫־‬án, melyben kiközösítést helyezett kilátásba. Bár ó ezt a büntetést a
spanyol kormányzat nyomására 1538. június 19-én visszavonta, állásfoglalásaival mégis
előkészítette az utat az V. Károly császár által 1542. november 20-án aláírt új törvény
számára, amellyel a bennszülöttek számára a keresztény szellemnek megfelelőbb
módon kellett igazságot szolgáltatni.
Kiadva: |. Margraf, Kénbe undSklaverei seit dér Entdeckung Ammkas, (Tübingen 1865)
218k (uo. 219k a ‫ ״‬Veritas ipsd' bréve); Colecáón de documentos ineditos relativos al
descubnmiento, conquista y organizáción de las antiquasposestonem espanolas de Améncay Oceania
7 (Madnd 1867) 414 (uo. a ‫״‬Veritas ipsa" bréve).

A z emberjoga a szabadsághoz és a tulajdonhoz

Hallomásból megtudtuk, hogy ... Károly római császár ... azoknak a megfé- !495
kezésére, akik a hírvágytól feltüzelve az emberi nemmel szemben embertelenül
viselkednek, nyilvános rendelettel minden alattvalójának megtiltotta, hogy
valaki a nyugati vagy a déli indiánokat szolgaságba hajtani vagy őket javaiktól
megfosztani merészelje.

369
*1495 III. Pál: Bréve a tolcdói érsekitek

Órájuk figyelünk tehát, hogy ezeket az indiánokat, akik bár az Egyház ölén
kívül élnek, még sincsenek szabadságuktól vagy tulajdon vagyonuktól meg-
fosztva, illetőleg nem szabad ezért megfosztani őket, minthogy emberek, és
ezért a hit és az üdvösség befogadóképes alanyai, nem szabad szolgasággal
kiirtani őket, hanem igehirdetéssel és példával az életre kell meghívni,
és ezért gondoskodni óhajtván arról, hogy az ilyen istenteleneknek annyira
elvetemült merészségét visszaszorítsuk, és nehogy amazok meg a jogtalansá-
gok és az őket ért károk miatt megkeseredjenek, és Krisztus hitének az el foga-
dására alkalmadannabbá váljanak,
körültekintésedre ... bízzuk, hogy ... összességében és egyenként szigorúan
tiltsd meg azoknak, akik valamelyik méltóság hordozói, önmagától beálló
kiközösítés büntetésének terhe alatt ..., hogy az előbb mondott indiánokat
bármilyen módon szolgaságba hajtani vagy őket bármi módon javaiktól
megfosztani merészeljék.

1497: Az ‫״‬Altitudo divíni consilii” rendelkezés, 1537. június 1.

Ez a rendelet a ‫״‬Nyugat-indiai területek” számára készült; a ferences misszionáriusok
gyűlése (‫״‬Pnmera Junta de Mexico”) már 1524. július 2‫־‬án tárgyalt erről a kérdésről.
Kiadva: CdICF9,140‫( ׳‬no. 81) / CollPF2 1,30 (no. 114 1. jegyz.).

Privilégium fid e i
1497 Elrendeljük, hogy az ó {ti. 0 ‫ ״‬indiánok) házasságukat illetően azt kell meg-
tartani, hogy akiknek a megtérésük előtt szokásaik szerint több feleségük volt,
és nem emlékeznek, kit vettek feleségül elsőnek, megtérve a hitre, válasszanak
ki közülük egyet, akit akarnak, és azzal kössenek házasságot a jelenre ható ér-
vényű szavakkal, amint szokásban van; akik pedig visszaemlékeznek, kit vettek
el először, őt tartsák meg, a többieket bocsássák el.

XIX. EGYETEMES ZSINAT

Tridenti Zsinat,
1545. december 13. -1563. december 4.

Németországban a reformáció mozgalma az Egyháztól reformzsinatot követelt.

VII. Kelemen azonban ellenezte az egyetemes zsinat összehívását, amit 1529 óta
V. Károly császár is sürgetett. Miután az augsburgi birodalmi gyűlésen a megegyezés
meghiúsult (1530), III. Pál a császár nyomására 1536. június 2-án összehívta Mantovába
az egyetemes zsuiatot. Az V. Károly és I. Ferenc francia király között kitört háború
azonban megkadályozta a zsinat május 23-ra tervezett megnyitását. A pápa 1536.
október 8 -án elrendelte a zsinat áthelyezését Vicenzába. A kezdeményezés azonban
kudarcot vallót a résztvevők csekély száma miatt. A háború befejezése után az 1541-es
regensburgi vallási tárgyalások kudarca miatt a pápa 1542. május 22-én Trientbe
(Tndent) hívta össze a zsinatot. Am az újabb háború miatt V Károly és I. Ferenc között
a zsinat felfüggesztésére kényszerültek. A crépy-i békét követően (1544. szeptember)
megnyílt az út a zsinat újbóli összehívására 1544. november 30-án a ‫״‬Laetare lerusalem”
bullával. A zsinat csak 1545. december 13-án nyűt meg csak katolikusok voltak jelen. Az
1546 júliusa óta folyó schmalkaldeni háború közeledése elől a zsinatot 1547. március 11-

370
 III. Pál: Tridenti zsinat

én Bolognába helyezték át. III. Gyula 1550. november 14-én ,,Cum ad tollendd’ bullájával
elrendelte a zsinat visszatérését Tridentbe, ahol 1551. május 1 -én nyűt meg a 2 . Tridenti
ülésszak. Az 1552 óta Tndentben megjelent protestánsokkal az egyesülési tárgyalások
elakadtak, amikor a zsinat 1552. április 28-án Móric szász választófejedelem felkelése
miatt ismét felfüggesztette tevékenységét. Különféle politikai zavarok után IV Piusz trAd
ealenae régimén ’ bullájával 1560. november 29‫־‬én a zsinat folytatását rendelte el, melynek
3. Tndenti ülésszaka 1562. január 18-án nyűt meg. A tanácskozások 1563. december 4-én
fejeződtek be ünnepélyes keretek között. A zsinat IV. Piusz ‫ ״‬Beneeüitus Deus” bullájával
(*1847-1850) 1564. január 26-án megerősítette határozatainak értelmezését és végreha!-
tását 1564. augusztus 2-án egy bíborosi kongregációra bízták. Ennek rendelkezései és
határozatai képezték a kánom jog alapját 1917-ig A zsinati határozatok messzenyúló
hatása érvényesült az V Piusz által kiadott katekizmusban (1566), a római breviáriumban
(1568) és a római misekönyvben (1572).
Az egyes ülésszakok munkái:
I. Tridenti periódus: 1. 8 *‫־‬. ülés, 1545. decem ber - 1547. m árcius
Különösen említésre méltó: a 4. ülés (1546. április 8 .) határozata a Szentírásról és a
hagyományokról; az V. ülés (1546. június 17.) határozata az áteredó bűnről; a 6 . ülés
(1547. január 13.) határozata a megigazulásról; a 7. ülés (1547. március 3.) határozata a
szentségekről általában, a keresztségről és a bérmálásról; a 8 . ülés (1547. március 11.)
döntése a zsinat áthelyezéséről Bolognába.
Bolognai periódus: 9. - 10. ülés, 1547. március - (1548. február ) 1549.
szeptem ber
Viták a bűnbánat szentségéről, az utolsó kenetről, az egyházi rendről és a házasságról;
nincs kötelező határozat. 1548 februárjában a zsinatot ideiglenesen, 1549 szeptem-
herében pedig formálisan és véglegesen felfüggesztették.

II. Tridenti periódus: 11. —16. ülés, 1551. május —1552. április
III. Gyula újból összehívta a zsinati atyákat Tndentbe 1551. május 1-re. Különösen
említésre méltó: a 13. ülés (1551. október 11.) határozata az Oltánszentségról; a 14.
ülés (1551. november 25.) határozata a bűnbánat szentségéről és az utolsó kenetről.
1552. ápnlis 28-án a zsinatot újból felfüggesztették.

III. Tridenti periódus: 17. - 25. ülés, 1562. január - 1563. decem ber
IV. Piusz 1560. november 29-én harmadszor is összehívta a zsinatot Tndentbe húsvét
napjára, 1561. ápnlis 16-ára; az első ünnepélyes ülés (azaz a 17.) csak 1562. január 18-
án volt. Említésre méltó: a 21. ülés (1562. július 16.) határozata az Eucharisztia véte-
léről (szentáldozás); a 22. ülés (1562. szeptember 17.) határozata a szentmise áldó-
zatról; a 23. ülés (1563. július 15.) határozata az egyházirend szentségéről; a 24. ülés
(1563. november 1 1 .) határozata a házasságról; a 25. ülés (1563. december 3—4.)
határozata a tisztítótűzről, a szentek tiszteletéről, a szentképekról és a búcsúkról. Ezzel
az üléssel fejeződött be a zsinat.

1500: 3. ülés, 1546. február 4.: H atározat a hitvallásról

Kiadva: SGTr 4,579k / RiTr 10 / MaC 33.09B-D / HaC 10.19&-20B / COeD3 662.

Ez a szentséges, egyetemes és általános Tridenti zsinat,

a Szentiélekben törvényesen egybegyűlve, az Apostoli Szék ugyanazon 1500
három követének elnökletével, megfontolván a megtárgyalandó ügyek nagysá-
gát, különösen azokét, amelyeket ama két fejezet tartalmaz az eretnekségek
371
*1500 III. Pál: Tridenti zsinat: Határozat a hitvallásról

kiirtásáról és az erkölcsök megújításáról, ami miatt elsősorban hívták össze a

zsinatot.
... A zsinat úgy vélte, hogy a hitvallást, amelyet a szent római Egyház
használ, mintegy olyan kiinduló elvként, amelyben mindenki, aki Krisztus hitét
vallja, szükségszerűen megegyezik, szilárd és egyetlen alapként, amelyen a
pokol kapui sohasem fognak erőt venni [« 7. M t 16,18\, ugyanazokkal a
szavakkal kell kifejezni, amelyekkel az összes egyházban olvassák ...
[Következik a mkaia-konstantinápofyi hitvallás: *150\

1501—1508: 4. ülés, 1546. április 8.: Határozat a szent könyvek és a ha-

gyományok elfogadásáról
A 2 sinat idején a Szentírás következő könyveinek kánoniságát vonták ismét kétségbe:
Tóbiás, Judit, Bölcsesség, Sirák, 1-2 Makkabeus, Zsidó, 2Péter, Jakab, 2-3 János,
lúdás. Jelenések, valam int Dániel egyes részei.
Kiadva: S G T r 5,91 / R iTr l l k / M aC 3 3 .2 2 A -E / H aC 1 0 .2 2 C -2 3 B / C O e D 3
663k / E n c h B no. 5 7 -6 0 . - V ö. a d e k ré tu m vázlata: S G T r 5,31k / T h e iT r 1,66.

1501 A szentséges, egyetemes és általános Tridenti zsinat,

a Szentlélekben törvényesen egybegyűlve ...
mindig szem előtt tartva azt a célt, hogy a tévedések kiküszöbölése
után maga az evangélium tisztasága megőrződjék az Egyházban, me-
lyet, amint a próféták a szent iratokban megjövendölték, a mi Urunk
Jézus Krisztus, az Isten Fia előbb saját szájával hirdetett és azután
apostolainak megparancsolta, hogy mint minden üdvös igazság és
erkölcsi tanítás forrását minden teremtménynek prédikálják [ vő. M k
16,15\\
és elismerve, hogy ez az igazság és tanítás írott könyvekben és íradan
hagyományokban maradt fenn, melyek, miután az apostolok magának
Jézusnak a szájából hallották, vagy maguk az apostolok a Szendélek
tollbamondására (indíttatására) áthagyományozták, mintegy kézről
kézre adva jutottak hozzánk.
Az igazhitű atyák példáját követve, mind az Ó-, mind az Újszövetség összes
könyveit - minthogy mindkettőnek az egy Isten a szerzője -, nemkülönben
mind a hitet, mind az erkölcsöket érintő hagyományokat, mint amelyeket a
saját beszédével Krisztus, 1ll. amelyeket a Szentlélek mondott el, és a katolikus
Egyház szakadatlan folytonossággal megőrzött, egyenlő jámborsággal és
megbecsüléssel fogadja el és tiszteli.
A zsinat úgy vélte, hogy a szent könyveknek a jegyzékét pedig ehhez a
határozathoz kell csatolni, nehogy valakiben kétkedés támadhasson, vajon
melyek azok, amelyeket maga a zsinat elfogad. Ezek pedig az alábbiak:
1502 Ószövetségiek■. Mózes öt könyve, azaz: Teremtés, Kivonulás, Leviták, Szá-
mok, Második Törvénykönyv; Józsue, Bírák, Ruth, Királyok négy könyve
(= Sámuel két könyve, Királyok két könyve), Krónikák két könyve (Parali-
pomena), Ezdrás első könyve és a második, amelyet Nehemiás könyvének

372
 III. Pál: Tridenti zsinat: Határozat a szent könyvek és a hagyományok elfogadásáról * 1501‫ ־‬1505

neveznek, Tóbiás, Judit, Eszter, Jób, Dávid Zsoltáros könyve százötven zsol-
tárral, Példabeszédek könyve, Prédikátor {Ecclesiastes 11L Kebelei), Énekek Éneke,
Bölcsesség, Jézus Sirák fia könyve {Ecclesiastcus), Izajás, Jeremiás Bárukkal,
Ezékiel, Dániel, a tizenkét kispróféta, úgymint Ozeás, Joel, Amosz, Abdiás,
Jónás, Mikeás, Náhum, Habakuk, Szofoniás, Aggeus, Zakariás, Malakiás; a
Makkabeusok két könyve, az első és a második.
Újsötétségiek:. Négy evangélium: Máté, Márk, Lukács és János szerint; az 1 5 0 3
Apostolok Cselekedetei, amelyeket Lukács evangélista írt meg‫־‬, Pál apostol
tizennégy levele: a Rómaiakhoz, kettő a Konntusiakhoz, a Galatákhoz, az Efe-
zusiakhoz, a Filippiekhez, a Kolosszeiekhez, kettő a Tesszalonikiekhez, kettő
Timóteushoz, Tituszhoz, Filemonhoz, a Zsidókhoz; Péter apostol két levele,
János apostol három levele, Jakab apostol egy levele, Júdás apostol egy levele,
és János apostol Jelenéseinek Könyve.
Ha pedig valaki a könyveket egészükben összes részeikkel úgy, ahogyan a 1504
katolikus Egyházban azokat olvasni szokták, és az ősi latin ‫ ״‬Vulgata” kiadás-
bán benne vannak, nem fogadja el szent és kánoni könyveknek, és az előbb
mondott hagyományokat tudva és megfontoltan megveti: legyen kiközösítve.
Tehát mindenki értse meg, milyen rendben és úton fog előrehaladni a zsi- 1505
nat, miután a hit megvallásának az alapját megvetette, és leginkább milyen
tanúbizonyságokat és segédeszközöket fog felhasználni a hittételek megerósí-
tésére és az Egyház életében az erkölcsök megújítására.

b) Határozat a szentírási könyvek ‫״‬Vulgata” kiadásáról és a Szentírás

magyarázatának módjáról
Kiadva: SGTr 5,91k / RiTr 12 / MaC 33.23E-23C / HaC 10.23B-E / COeD3 664
/ EnchB no. 61-63.

Ezenfelül ugyanezen szentséges zsinat, meggondolván, hogy nem kevés 1 5 0 6

hasznot hozhat az Isten Egyházának, ha köztudomásúvá válna, hogy a szent
könyvek összes, széles körben használt latin kiadásai közül melyet kell hiteles-
nek tartanunk, megállapítja és kinyilvánítja, hogy ezt az ősi Vulgata-kiadást,
amely annyi évszázad hosszú használata során az Egyházban már bevált, a
nyilvános felolvasásokban, vitákban, igehirdetésben és magyarázatokban hite-
lesnek kell elfogadni, és hogy senki se merje azt bármilyen ürüggyel elverni
vagy előítélettel illetni [itf. *3825].
Emellett a könnyelműségre hajlamosak megrendszabályozása végett hatá- 1507
rozatot hoz, hogy senki, a saját okosságára támaszkodva, a hit és az erkölcs
kérdéseiben, amelyek a keresztény tanítás épülésére szolgálnak, a Szentírást - a
saját értelmezése szerint kiforgatva - azon értelmezés ellenében, amelyet tar-
tott és tart az Egyház (akinek a tiszte megítélni a szent íratok igazi értelmét és
értelmezését), vagy az Atyák egyhangú értelmezése ellenében értelmezni ne
merje, mégha az ilyen értelmezések sohasem kerülnének is a nyilvánosság elé....
De a nyomdászoknak is ebben a tekintetben megfelelő módon mértéket 1508
akar szabni, és elrendeli, hogy ezentúl a Szentírást, főképpen pedig ezt az ősi

373
*1506-1508 III. Pál: Tridenti zsinat: Határozat a szendrási könyvekről

Vulgata-kiadást a lehető legjubátlanabbul nyomtassák ki, és senkinek ne legyen

szabad kinyomtatni, vagy kinyomtattam! egyetlen szent dolgokról szóló
könyvet sem a szerző neve nélkül, és ne legyen szabad eladni azokat, vagy akár
csak magánál tartani, hacsak a fópásztor előbb meg nem vizsgálta és jóvá nem
hagyta. ...

1510-1516: 5. ülés, 1546. június 17.: Határozat az áteredő bűnről

Az áteredó bűnről 1546. május 24-én kezdtek tárgyalni. Pedro Pacheco de Jaen
bíboros ugyanezen a napon indítványozta, hogy tegyék hittétellé a Boldogságos Szűz
Mána szeplőtelen fogantatását (vö. SGTr 5 ,1 6 6 3 1 -3 3 ; 5 ,1 9 9 1 0 ). Az okot erre a
határozatra leginkább egyrészt az a luthen nézet, amely összefüggést látott az áteredó
bűn és a bűnre vivő vág)‫ ־‬között (concupiscenúa), másrészt az anabaptisták gyakorlata
adta. Az előkészítő munkálatok alapján célszerű összehasonlítani a június 5‫־‬én
előterjesztett tervezetet a végleges határozattal.
Kiadva: SGTr 5,238-240 / RiTr 13-15 / MaC 33.27A-29B / HaC 10.27C-29C /
COeD3 665-667.
1510 Hogy a mi katolikus hitünk, ‫ ״‬amely nélkül lehetetlen Istennek tetszeni”
[Zsid 11,6], a tévedésektől megtisztulva csorbítatlanul megőrizze vegyítetlen
tisztaságát, s hogy a keresztény népet ‫ ״‬a tévedésbe ejtő álnokság szelei el ne so-
dorják” [E f 4,14],
- mivel ezekben az időkben amaz ősi kígyó [vö.Jel 12,9; 20,2], az emberi nem
örök ellensége az Isten Egyházát temérdek egyéb gonoszság mellett azzal is
felforgatta, hogy magáról az eredeti bűnről és annak gyógyszeréről nemcsak új,
hanem régi tévedéseket is felszított a Tridenti szentséges, egyetemes és
általános zsinat,...
vissza kívánván szólítani az eltévelyedetteket és megerősíteni az inga-
dozókat, követve a Szentírást, a szent atyák, a megerősített zsinatok
tanúságait, s magának az Egyháznak ítéletét és egyöntetű állás foglalá-
sát is, megvallja és hirdeti mindazt, amit az eredeti bűnről
az alábbiakban kimond:
1511 1. Aki nem vallja, hogy Adám, az első ember, amikor a paradicsomban
megszegte Isten parancsát, azon nyomban elveszítette szentségét és megiga-
zultságát, amelyben Isten ót létrehozta, és sértő törvényszegése miatt oly
mértékben fölkeltette Isten haragját és felháborodását, hogy a halál jutott neki
osztályrészül, amivel Isten korábban fenyegette is, s a halállal egyszersmind
fogolyként annak hatalma alá került, aki ezután ‫ ״‬a halálon uralkodott” [Zsid
2,14], vagyis az ördög hatalma alá (került), s ezért ‫״‬a sértő törvényszegés miatt
Adám teljesen, testileg és lelkileg romlott állapotba került” [ív. *371\. legyen
kiközösítve.
1512 2. ‫״‬Ha valaki azt állítja, hogy Adám törvényszegése egyedül neki magának
volt romlására és nem az ő ivadékainak”; hogy az Istentől nyert szentséget és
megigazultságot, amelyet elvesztett, csak a maga számára vesztette el, s nem
számunkra is; vagy hogy az engedetlenség bűne által csak a ‫״‬halált és a testi

374
 III. Pál: Tridenti zsinat: Határozat az áteredó bűnről *1510-151(

büntetéseket származtatta át az egész emberiségre, nem pedig a bűnt is, amely

a lélek halála”: legyen kiközösítve, mivel ellentmond az Apostol szavainak:
‫ ״‬Egy ember által lépett a világba a bűn, akiben mindnyájan vétkeztek [Rám
5 ,1 2 ] 3 7 2 *] ‫]״‬..
3. Ha valaki Adámnak ezt a bűnét, amely eredetét tekintve egy, és nem ! 5 1 3
utánzás, hanem leszármazás által ered át mindenkire, és sajátjaként van benne
minden egyes emberben, megszüntethetőnek mondja akár az emberi termé-
szét erői révén, akár másféle gyógyszerrel, mint az egyetlen közvetítő, a mi
Urunk Jézus Krisztus [ró. 1347] érdeme által, aki az O vére által [/t>. Rám 5,9Je\
kibékített minket Istennel, aki ‫״‬megigazulásunkká, megszentelódésünkké és
megváltásunkká lett” [1Kor 1,30]‫׳‬, vagy aki tagadja, hogy a Krisztus Jézus által
szerzett megváltó érdem a keresztség szentségének útján fejti ki hatását mind a
felnőttekre, mind a gyermekekre, ha szertartását az Egyház által gyakorolt
formában szabályszerűen végzik: legyen kiközösítve.
Mert ‫״‬nem adatott más név az ég alatt az embereknek, melyben üdvözül-
hetnének” [ApCse/4,12]. Ezért halljuk: ‫ ״‬íme az Isten Báránya, íme aki elveszi a
világ bűneit” \Jn 1,29]. Valamint: ‫ ״‬Mert mindannyian, akik megkeresztelkedte-
tek, Krisztust öltöttétek magatokra” [Gál 3, 27].
4. Ha valaki ragadja, hogy az újonnan megszületett csecsemőt meg kell 1514
keresztelni akkor is, ha megkeresztelt szülőktől ered, ‫״‬vagy bár állítja, hogy
meg kell keresztelni őket a bűnök bocsánatára, de azt mondja, hogy a gyermek
semmi olyat nem hordoz az Adámtól való eredeti bűnből, amit az újjászületés
fürdőjében ki kellene engesztelni”, hogy így a gyermek elnyerhesse az örök
életet, vagyis következésképpen a keresztelés formáját a bűnök bocsánatára
nem helyesen, hanem tévesen értelmezi: legyen kiközösítve.
Mert nem lehet máshogyan érteni az Apostol szavait: ‫ ״‬Egy ember által
lépett be a világba a bűn, és a bűn által a halál, és így a halál minden emberre
elhatott (átterjedt), akiben mindnyájan vétkeztek” [Rám 5,12], csak azon a
módon, ahogyan a mindenütt elterjedt katolikus Egyház ezt mindenkor
értette. ‫ ״‬Ezért tehát a hitnek a szabálya az apostoli hagyomány szerint, a
kicsinyekre is érvényes, akik koruknál fogva bűnt elkövetni még maguktól
képtelenek, de akiket ezért valóban meg kell keresztelni a bűnök bocsánatára,
hogy újjászületésükben megtisztuljanak attól, amit származásuk révén maguk-
ra vontak ”[*22J] ‫ ״‬Aki újjá nem születik vízből és Szendélekból, az nem mehet
be Isten országába” \Jn 3,5].
5. Ha valaki ragadja, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, amely a 1515
keresztségben adatik, eltörli az eredeti bűn állapotát, vagy állítja, hogy nem törii
el teljesen azt, ami valódi és sajátos értelemben vett bűn, hanem csak letörli, 1
vagy csak nem tudja be: legyen kiközösítve.
Mert az újjászületett lelkekben Isten semmit nem utál, mivel: ‫ ״‬nincs semmi
elmarasztaló ítélet azok ellen, akik a keresztségben Krisztussal együtt a halálba
temetkeznek” \Róm 6,4], ‫ ״‬akik nem a test szerint élnek” [Ró/n 8,1], hanem a
régi embert levetve felöltötték az újat, akik ‫ ״‬Istenhez hasonlóvá tétettek” [Ef

375
*1510‫־‬1516 III. Pál: Tndeiiti zsinat: Határozat az áteredő bűnről

4,22k; Kol 3,9k], ártatlan, szeplőtelen, tiszta, hibátlan és Istentől szeretett

frakká lettek, s akik ‫״‬Istennek örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei’ 1 [Róm
8,17] úgy, hogy a mennybe való belépésük útjában semmi sem áll.
Ez a szentséges zsinat vallja és tartja, hogy a megkereszteltekben ugyan
megmarad a rendetlen kívánság (concupiscentia) vagy bűnrevivó kívánság {fomes), de
amikor harcra kerül a sor, ez a rendetlen kívánság egyáltalán nem képes ártani
azoknak, akik nem egyeznek bele a bűnbe és Jézus Krisztus kegyelmével
férfiasán küzdenek ellene. Mert bizony ‫״‬aki szabályszerűen küzd, koszorút nyer”
[2Ttm 2,5]. A szent zsinat hirdeti, hogy ezt a rendetlen kívánságot, amelyet az
Apostol olykor ‫״‬bűnnek” nevez [pl. Róm 6,12-15; 7,7 14—20\ az Egyház sosem
úgy értelmezte, hogy azért bűn az elnevezése, mintha az újjászületettekben
valódi és sajátos értelemben bűn lenne, hanem mert a bűnből van, és a bűnre
hajlik. Aki ellenkezőleg gondolkodik: legyen kiközösítve.
1516 6. Ez a szentséges zsinat kinyilvánítja azt is, hogy nincs szándékában az
eredeti bűnről szóló eme határozat megállapításait vonatkoztatni az Isten
Anyjára, a Boldogságos és Szeplőtelen Szűz Máriára, hanem ővele kapcsolat-
bán a boldogemlékű IV. Sixtusz pápa rendelkezéseit kell követni, mégpedig az
azokban foglalt büntetések terhe alatt, amely rendelkezéseket ez a szentséges
zsinat ezennel megújítja. [1 ó. *1400, 1425k\

1520—1583: 6. ülés, 1547. január 13.: Határozat a megigazulásról

A megigazulásról szóló vita 1546. június 22-én (SGTr 5,261 / TheiTr 1,159) kezdő-
dött. július 24-én, szeptember 23-án és november 5-én terjesztették elő a határozat
egy-egy tervezetét (SGTr 5,384 / TheiTr 1.203-209 220—225 280-285). További
módosítások később kerültek bele. A határozatban mindenekelőtt Luthernek a
megigazulásról és az embernek a kegyelemmel való együttműködéséről vallott tanait
utasították vissza, továbbá Kálvinnak az eleve elrendelésről vallott felfogását (vö. 6 .,
17. kánon), de ugyanúgy Iovmianus és Pelagius ezzel ellentétes tévedéseit is, akik
tagadták a kegyelem szükségességét a megigazulás megszerzésére és megőrzésére (vö.
1-3., 22k kánon). A fejezetcímek, amennyiben idézőjelbe vannak téve, magának a
zsinatnak az eredeti szavai, ez érvényes a többi szövegre is.
Kiadva: SGTr 5,791-799 / RiTr 23-33 / MaC 33,32D^I3E / COeD3 671-681.
Előszó
1520 Minthogy ezekben az időkben sok lélek elbukását okozva, s az Egyház
egységének kárára a megigazulás tanáról egy bizonyos téves tanítás terjedt el, a
Mindenható Isten dicséretére és dicsőségére, valamint az Egyház nyugalma és
a lelkek üdvössége érdekében a Tridenti szentséges, egyetemes és általános
zsinat elhatározta, hogy minden krisztushívó számára kifejti magának a
megigazulásnak igaz és józan tanítását, amelyet az ‫ ״‬igazság napja” [Mai 4
Jézus Krisztus, ‫״‬hitünk szerzője és a bevégzóje” [Zsid 12^\ tanított, az
apostolok továbbadtak, és a katolikus Egyház, a Szentlélek sugalmazásával
mindenkor megőrzött, s most szigorúan megtiltja, hogy bárki is ezután
másképpen hinni, mást hirdetni vagy tanítani merészeljen, mint amit a jelen
határozat állít és kinyilvánít.

376
 III. Pál: Tndeau zsinat: Határozat a megigaznlásról *1520-1583
1 .feje d e t; A term észet és a tö r tén y erőtlensége em berek m egigazulásáho~
Először a s 2ent zsinat kinyilvánítja: a megigazulás tanának tiszta és sértetlen 1521
m egértéséhez mindenkinek tudnia és vallania kell, hogy amikor Adám törvény-
szegese következtében minden ember elveszítette ártatlanságát [Rám 5,12; 1K0r
15£2; *239], akkor valamennyien ‫״‬tisztátalanná lettek” [1%64,6\ és ahogyan az
Apostol mondja: ‫״‬természettől a harag fiai” [Ef 2,5], és amiként az eredeti
bűnről hozott határozatban kifejtettük, olyannyira ‫״‬a bűn szolgái lettek” [Rám
6,20] és az ördög és a halál hatalma alá kerültek, hogy nem csak a pogányok a
természet ereje által [1. kánon], de még a zsidók Mózes Törvénye betűjének a
segítségével sem képesek megszabadulni onnan, vagy fölkelni, noha a szabad
akaratuk a legkevésbé sem szűnt meg [5. kánon], bár meggyöngült és rosszra
hajló lett [*378].

2. fejedet: Krisztus eljövetelének rendje és misztériuma

Ezért történt, hogy a Mennyei Atya, az ‫״‬irgalmasság Atyja és minden vi- 1522
gasztalás Istene” [2K0r 1,3] Jézus Krisztust [/. kánon], saját Fiát, akit a Törvény
ideje előtt és alatt a szent atyák sokaságának meghirdetett és megígért [tti. Tér
49,10 18], az ‫ ״‬idők ama boldog teljességében” [Ef 1,10; Gál 4,4] elküldte az
emberekhez, hogy mind a törvény alatt élő zsidókat kiváltsa rabságukból, mind
pedig ‫״‬a pogányokat, akik nem törekedtek a megigazulásra, megigazulttá
tegye” [Rom 9,30], és mindnyájan ‫״‬a fiúvá fogadást elnyerjék” [Gál 4,5], ‫״‬Ö t
adta oda Isten engesztelő, véres áldozatul a hitben a mi bűneinkért [Rom 325],
és ‫״‬nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is” [íján 2 2 ]■

3. fejedet: A k ik Krisztus által meglazulnak

Jóllehet Ó valóban ‫״‬mindenkiért halt meg” [2K0r 5,15], nem mindenki 1523
kapja meg halálának jótéteményét, hanem csak azok, akik részesednek szenve-
désének érdemében. Mert való igaz, hogy az emberek, ha nem Adám magvá-
ból, az ó utódaiként szülemének, nem szülemének a megigazuladanság állapo-
tában, mivel a tőle való továbbszármazás révén, miközben fogantainak, saját
megigazulatlanságukat szerzik meg; ugyanígy soha senki sem igazulhat meg,
csak ha Krisztusban újjászületik [2. és 10. kánon], mivel ebben az újjászületés-
ben, Krisztus szenvedésének érdeme által, a megigazulás kegyelme révén
részesülnek. Az Apostol buzdít bennünket, hogy szüntelenül adjunk hálát
ezért a jótéteményért az Atyának, ‫״‬aki arra méltatott bennünket, hogy részünk
legyen a szentek örökségében, a világosságban” [Kol 1,12], és aki kiragadott
minket a sötétség hatalmából, és átvitt az ó szeretett Fia országába, amelyben
elnyerjük a megváltást és bűneink bocsánatát [Kol 1,13k].

4. fejezet: A bűnös megiga^ulásának leírása és kegyelmi állapotának módja

Ezek a szavak körvonalazzák a bűnösök megigazulásának leírását, hogy ti. 1524
abból az állapotból, amelyben az ember az első Adám fiaként születik, hogyan
kerül át a kegyelem és a ‫ ״‬fogadott fiúság” [Rám 8,15] állapotába, a második

377
* 1520‫ ־‬1583 III. Pál: Tridenti zsinat: Határozat a megigaznlásról

Adárrt, a Megváltó, Jézus Krisztus által. Ez az átkerülés pedig az evangélium

meghirdetése után az újjászületés fürdője [5. kánon], vagy annak kívánása
nélkül nem lehetséges, mint írva van: ‫״‬Aki nem születik újjá vízből és
Szén délekből, az nem megy be Isten országába” \Jn 3,3].

5. fejedet: A felnőtt embert elő kell készíteni a megiga^ulásra, és ennek indoka

1525 (A zsinat) kinyilvánítja továbbá, hogy a felnőttek megigazulását Isten Jézus
Krisztus általi megelőző kegyelméből [3. kánon] kell eredeztetni, vagyis az O
elhívásából, amely anélkül hívja el őket, hogy bármiféle érdemük lenne,
úgyhogy azok, akik a bűn által elfordultak Istentől, azoknak az O serkentő és
segítő kegyelme a Hozzá való visszaforduláshoz és a saját megigazulásuk felé
való törekvésre előkészítést ad úgy, ha szabadon [4. és 5. kánon] egyetértenek és
együttműködnek ugyanazon kegyelemmel, hogy - miközben az Isten megérin-
ti az ember szívét a Szentlélek megvilágítása által - sem az nincs, hogy az
ember maga egyáltalán semmit sem tesz, befogadva ezt a sugallatot, mert hisz
ezt el is vethetné, de mégis Isten kegyelme nélkül nem mozdulhat a megigazu-
lás irányában, az Ó színe előtt, csak a saját szabad akaratából. Ezért, amikor a
Szentírás azt mondja: ‫״‬Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok”
[Zak 1,3], szabadságunkra kell gondolnunk; mikor pedig azt mondjuk: ‫״‬Téríts
magadhoz minket Uram, és mi megtérünk” [Siralm 6 521], megvalljuk, hogy
Isten kegyelme megelőzi a mi elhatározásunkat.

6. fejedet: A ~ előkészület módja

1526 Magára a megigazulásra úgy készülnek elő [7. és 9. kánon], hogy akik - az
isteni kegyelem által felindítva és segítve - a hitet, amely ‫״‬hallásból van” [Rom
10,17], befogadják, szabadon haladnak Isten felé, s mindazt igaznak hiszik,
amit Isten kinyilatkoztatott és megígért [12-14. kánon], és elsősorban azt, hogy
- Isten kegyelme által - a bűnös megigazulttá lesz, a ‫״‬megváltás által, amely
Jézus Krisztusban van” [Rom 3£4], Midőn pedig magukat bűnösnek tartva, az
isteni igazságosságtól való félelemről, mely üdvösen érinti meg őket [8. kánon],
az isteni könyörület szemléletére fordítva figyelmüket, reményük felébred,
hogy bízhatnak: Krisztusra való tekintettel Isten kegyes lesz majd irántuk, s
ezért Ó t mint minden igazság forrását, szeretni kezdik, és ezért gyűlölettel és
elutasítóan fordulnak szembe a bűnnel [9. kánon], mégpedig azon bűnbánat
által, ·amelyet a keresztség előtt kell tartani [vö. ApCsel 2,38]. És végre
előterjesztik elhatározásukat a keresztség felvételére, új élet kezdésére, és Isten
parancsainak megtartására.
1527 Erről az előkészületről olvassuk: ‫״‬Aki ugyanis Istenhez járul, hinnie kell,
hogy Ó van, és megjutalmazza azt, aki Ót keresi.” [Zsid 11,6]. És másutt:
‫ ״‬Bízzál, fiam: bocsánatot nyertek bűneid” [Ml 92; M k 2,5], És: ‫״‬Az Úr félelme
eltörli a bűnt” [Sirák 127]. És újra: ‫״‬Tartsatok bűnbánatot és keresztelkedjetek
meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára. így megkapjá-
tok a Szentlélek ajándékát” [ApCsel 2,38]. És megint: ‫ ״‬Menjetek tehát és

378
 III. Pál: Tridenti zsinat: Határozat a megigazulásról *1520-1583

tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya, a

Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak megtartására,
amit megparancsoltam nektek” [Mt 28,19]. És végül: ‫״‬Szíveteket készítsétek
elő az Úrnak” [ISám 7,3].

7. fejedet: Mi a bűnös megiga^ulása, és melyek a%okai

Ezt a felkészülést, vagy előkészületet maga a megigazulás követi, mely nem 1528
csupán a bűnök bocsánata [11. kánon], hanem a belső embernek a kegyelem és
a kegyelmi adományok akaratlagos befogadása által megvalósuló megszentelő-
dése és megújulása, hogy az ember így megigazulatlanból igazzá, az ellenségből
baráttá, ‫״‬az örök élet reménybeli örökösévé” [77/ 3,7] váljék.
Ennek a megigazulásnak az okai a következők: cél-oka Isten és Krisztus 1529
dicsősége és az örök élet. Létesítő oka pedig a könyörülő Isten, aki ingyen
megtisztít és megszentel [1 Kor 6,1 1], és megjelöl és felken a megígért Szentlé-
lekkel, aki a mi örökségünknek a záloga [/& E f 1,13]. Kiérdemlő oka: Isten
felülmúlhatatlanul szeretett Egyszülötte, a mi Urunk Jézus Krisztus, aki, ‫״‬ami-
kor még ellenségek voltunk” [Rom 5,1 1], ‫ ״‬végtelen nagy szeretetével, amellyel
irántunk viseltetett” [Ef 2,4], a keresztfán elszenvedett szentséges szenvedése
által kiérdemelte számunkra a megigazulást [10. kánon], és elégtételt nyújtott
helyettünk az Atyának. Eszköz-oka pedig a keresztség szentsége, amely ‫ ״‬a hit
szentsége”1, amelynek híján soha senki nem részesülhet a megigazulásban.
Végül egyetlen formai oka ‫ ״‬Isten igazságossága, nem ahogyan O igaz, ha-
nem amivel megigazulttá tesz bennünket” 2 [10. és 11. kánon]. Mert ha O ezzel
megajándékozott minket, szellemünkben újjászületünk [10. E f 4£3], és nem-
csak számítunk annak, hanem valóban igazaknak neveztetünk [lö. íján 3,1], és
azok is vagyunk! Mindegyikünk a magára szabott igazságot fogadja be, olyan
mérték szerint, amelyet ‫״‬a Szentlélek tetszése szerint oszt kinek-kinek” [1K0r
12,11], és az egyes ember felkészültségének és együttműködésének arányában.
De senki sem igazulhat meg, csak ha részesedik a mi Urunk Jézus Krisztus 1530
szenvedésének érdemeiben. A bűnösnek ez a megigazulása pedig akkor megy
végbe, amikor ugyanezen szent szenvedés érdeméből a Szentlélek által kiárad
Isten szeretete [iö. Rom 5,5] mindazok szívébe, akik megigazulnak, s ezekben
ez a szeretet szállást vesz [ / 1. kánon]. Ezért az ember magában a megigazulás-
bán, a bűnök bocsánatával együtt Jézus Krisztus által, akinek tagjává lett,
elnyeri együtt belé öntve mindezt: a hitet, a reményt és a szeretetet.
Mert a hit, hacsak nem társul hozzá a remény és a szeretet, sem nem egyesít 1531
tökéletesen Krisztussal, sem nem tesz az O testének élő tagjává. Ezért igaz a
mondás: ‫״‬Tettek nélkül a hit halott” [Jak 2,7], és tétlenné válik [19. kánon], és
‫״‬Jézus Krisztusban nem az számít, ha \‫׳‬alaki körülmetélt, vagy körülmetéletlen,
hanem csak a hit, amely a szeretet által hat” [Gál 5,6; 6,15].
A keresztség szentsége előtt, az apostoli hagyomány szerint, a hittanulók az
Egyháztól kérik ezt a hitet, amikor ugyanis ‫״‬örök életet megadó hitet” 1 kérnek;
amely örök életet a remény és a szeretet híján a hit nem képes megadni. Ezért

379
* 1520‫ ־‬1583 III. Pál: Tridenti zsinat: Határozat a megigazulásról

rögtön hallják is Krisztus szavát: ‫ ״‬Ha el akarsz jutni az örök életre, tartsd meg
a parancsolatokat” 2 [Mi 19,17; 18-20. kánon]. S miután így elnyerték a valódi és
keresztény megigazulást, a frissen újjászületett lelkeknek erősen meghagyják,
hogy azt mintegy a ‫״‬legdrágább ruhát” [Lk 15,22], amelyet Jézus Krisztus
ajándékozott nekik, tisztán és szeplőtelenül őrizzék meg, hogy magukkal
vihessék majd a mi Urunk Jézus Krisztus ítélőszéke elé, s örök életük legyen. 3

8. fejedet: Hogyan kell érteni asg, hogy Isten a bűnöst a hit által és ingyen testei
megiga^ulttá
1532 Amikor pedig az Apostol azt mondja, hogy ti. az ember ‫״‬hit által” (9.
kánon) igazul meg és ‫ ״‬ingyen” [Rám 3,22-24], ezeket a szavakat olyan
értelemben kell érteni, amely felől az Egyház mindenkor ugyanúgy gondolko-
zott és nyilatkozott, mégpedig úgy, hogy azért igazulunk meg a hit által, mivel
‫״‬a hit az ember üdvösségének kezdete”7, minden megigazulás alapja és
gyökere, ‫ ״‬amely nélkül lehetetlen Istennek tetszeni” [Z.sid 11,6], és eljutni az O
fiainak közösségébe. Ingyenesnek pedig azért mondjuk a megigazulás kegyel-
mér, mert azon mozzanatok közül, amelyek megelőzik a megigazulást, sem a
hit, sem a cselekedetek magát a megigazulás kegyelmét nem érdemlik ki. ‫״‬Ha a
kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem
volna kegyelem” - mondja ugyanazon apostol [Rám 11,6].

9. fejedet: A ‫ ״‬eretnekek hiábavaló bizakodása ellen

1533 Mert bár hinni kell, hogy az Isten kizárólag könyörületból és Krisztusért
bocsátotta és bocsátja meg ingyenesen a bűnt, azonban az mégsem mondható,
hogy Isten megbocsátotta vagy megbocsátja valakinek is a bűneit, mert
hetvenkedve bizakodik ezek bocsánatában, s ebben bizonyos lévén nem is
aggódik, hogy bűneit elengedték vagy megbocsátották-e, amint az eretnekek és
szakadárok teszik, sót, a mi időnkben is megtörténik, és ezt a hiábavaló és
minden jámborságtól távol eső bizakodást a katolikus Egyház ellen erősen
tusakodva hirdetik [12. kánon].
1534 De azt sem szabad állítani, hogy azoknak, akik valóban megigazultak,
magukról mindennemű kétely nélkül állítaniuk kell, hogy megigazultak; az sem
tartható, hogy senki sincs feloldozva bűnei alól, és senki sem megigazult, csak
az, aki biztosan hiszi, hogy Isten feloldozta és megigazulttá tette, s hogy
egyedül e hit miatt nyerte el a feloldozást és a megigazulást [14. kánon], mintha
- mint mondják - aki nincs ebben a hitben, valójában Isten ígéreteiben és
Krisztus halálának és feltámadásának erejében kételkednék. Mert amiként
egyetlen jámbor ember sem kételkedhetik Isten irgalmában, Krisztus érdemé-
ben, vagy a szentségek erejében és hatékonyságában, úgy bárki, aki csak
tekintetbe veszi saját gyöngeségét és fölkészületlenségét, nagyon is félhet és
retteghet a neki juttatott kegyelmek felől [13. kánon], minthogy senkinek sem
lehet oly erős tudása, hogy megingathatadan hittel, amely tévedésnek nincs
kitéve, tudja: elnyerte Isten kegyelmét.

380
 III Pál: Tridenti zsinat: Határozat a megigaznlásról * 1520 ‫ ־‬1583

10. fejed et: Λ ς elnyert m egiga^ulás n ő it kedése

így tehát a megigazultak, akik már ‫ ״‬Isten barátai” és ‫״‬családjának tagjai” \Jn 1535
15,5; E f 2,19], ‫״‬erényről erényre haladnak” [Zsolt 83,8], ‫״‬megújulnak napról-
napra”, ahogyan az Apostol mondja [2K0r4,16], azaz ‫ ״‬testüket halálra adva”
[Kol 3,5\ és ‫ ״‬ragjaikat az igazság fegyvereiül adva” [Rom 6,13\ a megszentelő-
désre, megtartják Isten és az Egyház parancsait, és ‫״‬a hittel együtt munkálkod-
va a jócselekedetek révén” [Jak 2,22] növekednek a Krisztus kegyelme által
kapott megigazulásban és egyre tgazabbakká lesznek (24. és 32. kánon), amint
írva is van: ‫״‬Aki igaz, legyen továbbra is igaz” [Jel22,11] és másutt: ‫ ״‬Ne halálod
napján várd, hogy megigazulj” [Sir 18,22], és megint: ‫ ״‬Látjátok tehát, hogy az
embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában” [Jak 2£4]. A megigazult-
ságnak éppen ezt a növekedését kéri az Egyház, amikor így könyörög: ‫ ״‬Add
meg nekünk Urunk, a hit, a remény és a szeretet növekedését” . 1

11.fejedet: A parancsok megtartása, ennek szükségessége és lehetősége

Bármennyire is megigazult legyen valaki, nem tekintheti mentesnek magát a 1 5 3 6
parancsok megtartásának kötelezettsége alól [20. kánon], senki se éljen azzal az
alaptalan és az Atyák által kiközösítés terhe alatt megtiltott tétellel, hogy a
megigazult ember számára Istentől előírt dolgokat megtartani lehetetlen (18. és
22. kánon). ‫ ״‬Mert Isten nem parancsol lehetetlent, hanem parancsolván arra
figyelmeztet, hogy tedd meg, amire képes vagy, és kérd, amire nem vagy
képes”9, és segít is, hogy képes légy. Mert az O ‫״‬parancsai nem nehezek” [1Ján
5,3], és ‫״‬az ő igája édes, az ő terhe könnyű” [1ö. M t 11,30]. Mert akik Isten fiai,
szeretik Krisztust, akik pedig szeretik Ót, (amint Ó maga tanúsítja), megtartják
az Ő szavait [tö.Jn 14,23], amit mindenképpen csak isteni segítséggel képesek
megtenni.
Mert ebben a földi életben bármennyire szent és igaz legyen is valaki, nap 1537
mint nap elkövet kevésbé súlyos vétkeket, amelyeket bocsánatos bűnöknek
mondunk [23. kánon], de ettől még továbbra is igaz. Mert az igaz és alázatos
emberek helyesen könyörögnek így: ‫ ״‬Bocsásd meg a mi vétkeinket” [Mt 6,12].
Amiből következik, hogy az igazaknak még inkább kötelezve kell érezniük
magukat, hogy az igazság útján járjanak, hiszen általa ‫ ״‬felszabadultak a bűn alól
és Isten szolgái lettek” [Rám 6J22], és ‫ ״‬fegyelmezetten, szentül és buzgón” élve
[Tit 2,12] így előbbre tudnak jutni Jézus Krisztus álbal, aki révén a kegyelemhez
jutottak [Rám 5,2]. Mert Isten az Ó kegyelmével az egyszer már megigazultakat
‫״‬nem hagyja el, hacsak ók előbb Ót el nem hagyják” 1.
Ennélfogva senki se hízelegjen magának a ‫״‬csak a hit által” elvét hangoztat- 1538
va, azt gondolva, hogy egyedül a hit által lett örökös és az örökség várománvo-
sa, miközben a Krisztussal együtt való szenvedés nélkül akar megdicsőülni [ív.
Rám 8,17]. Mert maga Krisztus is, mint az Apostol mondja: ‫ ״‬annak ellenére,
hogy Ó volt az Isten Fia, a szenvedésből tanult engedelmességet, műve
befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek
Neki” [Zsid 5,8-9]. Ezért az Apostol maga így inti a megigazultakat: ‫ ״‬Nem

381
* 1520‫ ־‬1583 III. Pál: Tridenti zsinat: Határozat a megigazít!ásról

tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el?
Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!... Én is futok, de nem céltalanul, az ökölvívás-
bán nem a levegőt csapkodom, hanem megzabolázom és rabságba vetem
testemet, hogy míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak” [1K0r
9J4k]. Ha az apostolok fejedelme pedig így szól: ‫״‬Még inkább törekedjetek rá,
hogy hivatásotokat és kiválasztottságotokat jótetteitekkel megpecsételjétek,
mert ha ezt megteszitek, sohasem fogtok vétkezni” [2Péí 1,10\.
1539 Ezért bizonyos, hogy az igazhitű vallási tanításnak ellenségei azok, akik
szerint az igaz ember minden jócselekedetében legalább is bocsánatos bűnt
követ el [25. kánon), vagy (ami még tűrhetetlenebb) jócselekedeteivel örök
büntetést érdemel; és azok is ellenségei, akik azt állítják, hogy az igazak
annyiban követnek el bűnt minden cselekedetükben, amennyiben azokban
saját lustaságukon felülkerekedve és magukat a versenypályán futásra bíztatva,
Isten megdicsóítésének vágyával együtt, az örök élet jutalmát is figyelembe
veszik [26. és 31. kánon]. Hiszen meg van írva: ‫״‬Hajlik az én szívem a te
rendelkezéseid teljesítésére a te jutalmad miatt” [Zsoll 118,112[, és Mózesról azt
mondja az Apostol, hogy ‫״‬a jutalomra tekintett” [Zsid 11,26).

12. fejedet: A z eleit elrendelés meggondolatlan értelmezésétől óvakodni kell

1540 Amíg valaki ebben a halandó testben él, az isteni eleve elrendelés elrejtett
titka felöl nem gondolkodhat előre úgy, hogy bizonyosan állíthassa, ó maga
mindenképpen az eleve kiválasztottak közé tartozik1 [15. kánonJ, mintha igaz
volna, hogy a megigazult súlyosabb bűnt nem követhet el többé [23. kánon),
vagy ha el is követ, biztosra vehetné, hogy meg is bánja azt. Mert senki sem
tudhatja, hogy Isten kiket választott ki magának, legfeljebb külön kinyilatkozta-
tás útján [16. kánon).

13. fejezet: A z állhatatosság ajándéka

1541 Az állhatatosság ajándékáról [16. kánon) írva van: ‫״‬Aki mindvégig kitart,
üdvözül.” [Ml 10,22;24,13). Ebben az ajándékban senki sem részesülhet, senki
sem adhatja meg az embernek, hacsak nem az, ‫״‬Aki elég hatalmas ahhoz, hogy
aki áll, azt meg is tartsa” [Rom 4,4), hogy ti. állhatatosan állva maradjon, s aki
elesik, azt fölemelje. Az állhatatosság ajándékát ezért senki sem ígérheti
magának teljes bizonyossággal, ámbár Isten segítségében mindenki köteles
rendíthetetlenül reménykedni. Mert Isten, ha kegyelmét el nem utasítják,
amiként elkezdte, úgy be is végzi a jó művet, munkálva az akarást és a
végrehajtást is [Fii2,13; 22. kánon).
Mindamellett, akik úgy vélik, hogy állnak, csak vigyázzanak, hogy el ne
essenek [1Kor 10,12), és félelemmel és reszketéssel munkálkodjanak saját
üdvösségükön [Fii 2,12) fáradozásban, virrasztásban, alamizsnái kodásban,
imádságban és felajánlásokban, böjtölésben és tisztaságban [1 0 . 2Kor 6,3k).
Mert remegniük kell, hiszen tudják, hogy csak a dicsőség reményében születtek
újjá, [vö. 1Pét 1,3), s nem magára a dicsőségre, és a harc miatt, ami még hátra

382
 III. Pál: Tridenti zsinat: Határozat a megigaznlásról *1520-1583

vart a test, a világ és az ördög ellen; szót fogadnak az apostolnak, akt ezt
mondja: ‫ ״‬Nem vagyunk a testnek lekötelezve, hogy a test szerint éljünk. Mert
ha test szerint éltek, biztosan meghaltok, de ha a lélekkel megölitek a test
szerinti tetteket, élni fogtok” [Róm 8,12].

14. fejedet: Λ ~ elbukották és megtérésük

Akik pedig az elnyert megigazulás kegyelméből kiestek, mert bűnt követtek 1542
el, ismét megigazulhatnak [29. kánon], amikor ugyanis Istentől felindítva
Krisztus érdeméből a bűnbánat szentsége által az elveszített kegyelem vissza-
szerzését nyerik el. Mert a megigazulásnak ez a módja az elbukottak megtérése,
melyet a szent atyák helyesen neveztek a ‫״‬hajótörés következtében odalett
kegyelem második mentődeszkájának” 1. Azok számára ugyanis, akik a kereszt-
ség utáii bűnbe estek, Jézus Krisztus megalapította a bűnbánat szentségét,
amikor ezt mondta: ‫״‬Vegyétek a Szemléiket. Akinek megbocsátjátok bűneit,
bocsánatot nyer, és akinek megtartjátok, bűnben marad” \Jn 20,22-23].
Ezért kell tanítani, hogy az elbukott keresztény ember bűnbánata sokban 1543
különbözik a keresztelésre való felkészülés bűnbánatától; éspedig abban, hogy
nemcsak a ‫״‬megtört és megalázkodó szívet” tartalmazza, és hogy (a bűnös)
megszűnik vétkezni és a bűnöket megutálja, [Zsolt 30,19], hanem ugyanazon
bűnök szentségi megvallását is, legalább szándék szerint s azzal az elhatározással,
hogy a maga idejében meg is teszi, és a pap feloldozását, és nemkülönben az
elégtételt, amely böjtölés, alamizsnálkodás, könyörgések és a lelki élet más jámbor
gyakorlatai által róható le, de nem az örök büntetés helyett, amelyet a szentség
vagy a szentség felvételének megfogadása a bűnnel együtt elenged, hanem az
időleges büntetésért [30. kánon], amely (mint a Szentírás tanítja), nem mindig
teljesen - amint a keresztségben történik - engedtetik el azoknak, akik - Isten
elnyert kegyelme iránt hálátlanul - megszomorították a Szentjeiket [zö. E f 4.30],
és nem átallották Isten templomát megszentségteleníteni [vö. 1Kor 3,17].
A bűnbánatról pedig írva van: ‫״‬Gondold meg, honnan süllyedtél ide! Tarts
bűnbánatot és térj vissza korábbi magatartásodhoz!” jJel 2,3]. És másutt: ‫״‬Az
Istennek tetsző szomorúság töredelmet eredményez” [2Kor 7,10\, és ismét:
‫״‬Tartsatok bűnbánatot” [Mt 3,2;4,7], valamint: ‫״‬Teremjétek a bűnbánat méltó
gyümölcseit” [Mt 3,8].
15. fejedet: bármely halálos bún miatt elvesztjük a kegyelmet, de nem a hitet
Némely csavaros eszű egyénekkel szemben, akik ‫״‬szép szavakkal meg hízel- 1544
géssel megtévesztik a gyanútlanok szívét” [Róm 16,18], ki kell jelentenünk,
hogy nem csak magát a hitet is megszüntető hitetlenség [27. kánon], hanem
bármilyen, bár a hitet meg nem szüntető más halálos bűn miatt is [28. kánon]
elveszítjük a megigazulás elnyert kegyelmét. És meg kell védenünk az isteni
törvény tanítását, amely az Isten országából nem csak a hitetleneket rekeszti ki,
hanem azon hívőket is, akik ‫״‬tisztátalanok, házasságtörók, kéjencek, kicsapon-
gók, tolvajok, kapzsik, részegesek, átkozódók, rablók” [vő. 1Kor 6,9k], és a

383
*1520-1583 III. Pál: Trideuti zsinat: Határozat a megigaznlásról

többieket is, akik halálos bűnöket követnek el, amelyektől az isteni kegyelem
segítségével tartózkodhatnak, de amelyek következtében kirekesztődnek Krisz-
tus kegyelméből [27. kánon].

16. fejedet: A megiga^lás gyümölcse, ajócselekedetek érdeme, és a~ érdem

mibenléte
1545 Ebből a megfontolásból, akár folyamatosan megőrizték az elnyert kegyel-
met, akár visszakapták az elvesztettet, a megigazultak tartsák szemük előtt az
Apostol szavait: ‫ ״‬Bővelkedjetek minden jócselekedetben, tudván, hogy az Úr
ügyeiben való fáradozástok nem hiábavaló” [IKor 15,58], ‫״‬Az Isten nem
igazságtalan, nem feledkezik meg fáradozástokról és szeretetetekröl, amelyet
az O nevében gyakoroltatok” [Zsid 6,10], És: ‫ ״‬Ne veszítsétek el bizalmatokat,
hiszen nagy jutalom jár érte” [Zsid 10,35], Ezért azoknak, akik ‫ ״‬mindvégig”
[Mt 10,22] jót cselekszenek és Istenben reménykednek, szemük elé kell állítani
az örök életet, egyrészt mint a könyörülő Jézus Krisztus által Isten fiainak
megígért kegyelmet, másrészt mint ‫״‬jutalmat”1, amelyet jócselekedeteiknek és
érdemeiknek megfelelően magának Istennek ígérete szerint el kell nyerniük
[26. és 32. kánon]. Mert éppen ez az igazság győzelmi koszorúja, amely az
Apostol állítása szerint, minthogy a harcot megharcolta és a pályát végigfutot-
ta, fenn van tartva számára, s amelyet megad neki az igazságos bíró, s nem csak
neki, hanem mindenkinek, ‫״‬aki örömmel várja az O eljövetelét” [2Tim 4,7k].
1546 Minthogy pedig maga Jézus Krisztus, mint ‫ ״‬fej a test tagjaiba” [E f 4,15], s
mint ‫ ״‬szólótó, a szölővesszőbe” \Jn 15,5], a megigazultakba szakadatlanul
árasztja erejét, s ez az erő a tagok minden jócselekedetét megelőzi, kíséri és
követi is, és ezen erő nélkül semmilyen módon Istennek kedves és érdemszer‫־‬
ző tett nem jöhet létre (2. kánon), hinnünk kell, hogy a megigazultaknak többé
semmi nem hiányzik, hogy azon tettekkel, amelyeket Istenben műveltek -
amennyire ennek az életnek körülményei között lehetséges - teljesen eleget
tegyenek az isteni törvénynek, és a maga idején elérendő örök életet (ha
csakugyan kegyelemben haltak meg,Jel 14,13) igazán megszolgál tnak gondol-
hatják, amiként Megváltónk is, Krisztus mondja: ‫״‬Aki abból a vízből iszik,
amelyet én adok neki, nem szomjazik soha többé, hanem örök életre szökelló
vízforrás lesz benne” [Jn 4,14].
1547 így tulajdon igaz voltunkat sem mondjuk sajátunknak, és nem hagyjuk
figyelmen kívül és nem is vetjük meg Isten igazságosságát [Rám 10,3]. Ezt az
igazságosságot valóban a sajátunknak mondjuk, mert ahhoz ragaszkodva
igazulunk meg, de ugyanúgy Istené is, mert Isten árasztja belénk Krisztus
érdemeiért.
1548 Nem szabad elfelejteni azt sem, hogyha bár a Szentírás mindenütt méltatja
a jócselekedetek értékét, olyannyira, hogy - Krisztus ígérete szerint - aki az O
legkisebbjei közül egynek akárcsak egy pohár friss vizet is ad, nem lesz híján a
jutalomnak [Mt 10,42], s hogy - az Apostol tanúságának megfelelően - ha a

384
 III. Pál: Trideuti zsinat: Határozat a inegigazulásról *1520-1583

mostani pillanatnyi könnyű szenvedést elviseljük, a mennyei örök jutalom

túláradó mértékér szerezzük meg magunknak [2K0r4,17]: mindennek ellenére
kizárt dolog, hogy a keresztény ember önmagában bizakodjék, vagy önmagával
dicsekedjék, s nem az Úrban [m IKor 1,31; 2K0r 10,17], akinek az emberek
iránti jósága oly nagy, hogy az O érdemeiknek tudja be azt [32. kánon], ami az
Ó ajándéka [*248\.
És mert ‫ ״‬sokban vétkezünk mindannyian” [Jak 3 ^; 23. kánon], valamennyi- 1549
ünknek szem előtt kell tartania mind a könyörületet és a jóságot, mind a
szigort és az ítéletet is. És ha valaki nem is lát magában bűnt, azért senki se
ítélje meg magát, minthogy az ember egész élete nem lehet az emberi belátás
vizsgálódásának és ítéletének tárgya, hanem Istenre tartozik, ‫״‬aki megvilágítja a
sötétség titkait és földeríti a szívek szándékait, s akkor mindenki megkapja az
elismerést Istentől” [1K0r4,4k], aki, mint írva van: ‫ ״‬kinekkkinek tettei szerint
fizet” [Rom 2,6].
A megigazulásról szóló katolikus tanítást [33. kánon] áttekintve, melynek 1550
hívő és határozott elfogadása nélkül nem lehet megigazulm, úgy tetszett a
szent zsinatnak, hogy a most következő kánonokat is határozatához csatolja,
hogy a hívek ne csak azt tudják, hogy mit kell tartani és követni, hanem azt is,
hogy mit kell elkerülni s mitől kell menekülni.
Kánonok a megiga~ulásrol
1. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az ember saját tettei alapján, amelyek 1551
vagy az emberi természet erőiből, vagy a Törvény tanításából származnak,
Jézus Krisztus isteni kegyelme nélkül is megigazulttá lehet Isten színe előtt:
legyen kiközösítve [iö. *1521].
2. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az ember Jézus Krisztus által csak 1552
azért nyeri el az isteni kegyelmet, hogy könnyebben tudjon igazul élni,
kiérdemelhesse az örök életet, mintha a szabad akarat által és kegyelem nélkül
is mindkettő - bár keservesen és nehezen - elérhető volna: legyen kiközösítve
[ív. *1524k ].
3. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a Szentlélek sugallatának és segítő 1553
erejének előzetes beavatkozása nélkül is képes az ember hinni, remélni és
szeretni, ill. bűnbánatot tartani, ahogyan azt kell, hogy megkaphassa a
megigazulás kegyelmét: legyen kiközösítve [10. *1525].
4. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az ember Istentől felindított és 1554
mozgásba hozott szabad akarata sem a fel indításban, sem a hívásban nem
működik együtt Istennel, hogy így a megigazulás kegyelmének elnyerésére
magát előkészítse és felkészítse, és Isten akaratának ellentmondani sem képes,
ha akar, hanem mintha lelketlen tárgy volna, egyáltalán semmit nem tesz és
merőben tétlenül viselkedik: legyen kiközösítve [10. *1525].
5. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy Adám bűnbeesése után az emberi 1555
szabad akarat elveszett és megsemmisült, vagy csak névleges érvényű dologról
van szó, sót, puszta névről, valóságos tartalom nélkül, azaz végül is egy

385
*1520-1583 III. Pál: Tridenti zsinat: Határozat a niegigazulásról

koholmányról, amelyet a sátán csempészett be az Egyházba: legyen kiközösít-

ve [ 1 4 8 6 ,1525 ,1521* .?‫] ״‬.
1556 6. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az embernek nem áll hatalmában a
gonosz utat választani, hanem úgy a rossz, mint a jótetteket Isten munkálja
benne, s nem csak megengedöen, hanem sajátosan és közvetlenül, annyira,
hogy Júdás árulása éppen úgy Isten műve, mint Pál apostol meghívása: legyen
kiközösítve.
1557 7. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a megigazulás előtt minden cselekede-
te, bármilyen szándékkal történt is, valóságosan bűn, vagy Isten gyűlöletére
méltó, és hogy minél erőteljesebben törekszik valaki a kegyelem elnyerésére
előkészülni, annál súlyosabban vétkezik: legyen kiközösítve [1 0 . *1526].
1558 8. kánon. Ha valaki azt állítaná, a pokol tüzétól való félelem, amely segít
nekünk, hogy bűneinken bánkódva Isten irgalmasságához meneküljünk, és
hogy megtartóztassuk magunkat a bűntől, maga is bűn, vagy a bűnöst még
rosszabbá teszi: legyen kiközösítve [1i>. *1526, 1456].
1559 9. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a bűnös egyedül a hit által igazul meg,
s ezt úgy érti, hogy semmi mással sem kell hozzájárulnia a megigazulás
kegyelmének az elnyeréséhez, és hogy az embernek egyáltalán nem kötelessé-
ge, hogy akarati tevékenységgel előkészüljön és felkészüljön a megigazulásra:
legyen kiközösítve [ív. *1552, 1538, 1465, 1460k\.
156» 10. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az emberek megigazulnak Krisztus
igazságossága nélkül, amellyel kiérdemelte nekünk azt; vagy, hogy az O
igazságossága által csak forma szerint igazak: legyen kiközösítve [vő. *1523,
1529].
1561 11. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az emberek pusztán Krisztus
igazságosságának a beszámítása révén, vagy egyedül a bűnök bocsánata által
igazulhatnak meg, a kegyelem és a szeretet kizárásával, amelyet a Szentlélek
áraszt ki szívükbe s az abban is marad, vagy azt állítja, hogy a bennünket
megigazulttá tevő kegyelem csak Isten jóindulata: legyen kiközösítve [tv.
*1528k 1540k].
1562 12. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a megigazulttá tevő hit nem más,
mint bizalom a Krisztusért bűnbocsátó isteni könyörületben, vagy hogy
egyedül e bizakodás tesz megigazulttá: legyen kiközösítve [tő. *1533k].
1563 13. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a bűnbocsánat elnyeréséhez minden
embernek szükségszerű, hogy biztosan és a saját gyöngeségéből vagy a
felkészületlenségéből eredő minden tétovázás nélkül higgye, bűnei meg vannak
bocsátva: legyen kiközösítve [1533* .‫מן‬k 1460k].
1564 14. kánon. Ha valaki azt állítaná, az ember feloldozást nyer bűneitől és
megigazul pusztán azáltal, hogy biztosan hisz abban, hogy feloldozást nyer és
megigazul; vagy hogy senki sem igazult meg igazán, csak az, aki magát
megigazultnak is hiszi, és egyedül e hit által nyeri el a feloldozást és a
megigazulást: legyen kiközösítve [tv. mintfent].

386
 III. Pál: Tridenti zsinat: Határozat a megigaznlásról * 1520-1583

15. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az újjászületett és megigazult embert 1565
a hite kötelezi, hogy higgye, ó bizonyosan az eleve elrendeltek között van:
legyen kiközösítve [1 0 . *1540 ].
16. kánon. Ha valaki feltétlen és csalhatatlan bizonyossággal állítaná, hogy a 1566
mindvégig való állhatatosság ama nagy ajándékát bizonyosan birtokolni fogja,
anélkül, hogy ezt külön kinyilatkoztatásból megtudta volna: legyen kiközösítve
[1Ö. *1540k\
17. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a megigazulás kegyelme csupán az *567
életre eleve elrendelteket illeti, de már mindenki más, aki meghívást kap, hívást
ugyan kap, de nem kap kegyelmet, úgy mint akit az isteni hatalom eleve a
rosszra rendelt: legyen kiközösítve.
18. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy Isten parancsait a megigazult és 1568
kegyelem állapotában lévő lelkeknek is lehetetlen megtartani: legyen kiközösít-
ve [1ö. *1536].
19. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az evangéliumban semmi más 1569
parancs nem áll, csak a hit, s a többi közömbös; sem nem parancs, sem nem
tiltás, hanem szabad viszonyulás kérdése, s hogy a tízparancsolatnak semmi
köze a keresztényekhez: legyen kiközösítve (!1536* .‫ש‬k\.
20. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a megigazult és akármilyen mérték- 1570
ben tökéletes embernek nem kell megtartania Isten és az Egyház parancsait,
hanem csak hinnie kell, mintha bizony az evangélium az örök élet mindentől
független és egyedüli ígérete lenne, a parancsok betartásának feltétele nélkül:
legyen kiközösítve [ 1 1536* .‫ט‬k\.
21. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy Isten Jézus Krisztust az emberek 1571
Megváltójául adta, akiben bízniuk kell, de már nem törvényhozóul is, akinek
engedelmeskedniük kell: legyen kiközösítve.
22. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a megigazult ember Isten különleges 1572
segítsége nélkül is képes kitartani az elnyert megigazultságban, vagy, hogy még
Isten segítségével sem képes erre: legyen kiközösítve [vö. *1541].
23. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az egyszer már megigazult ember 1573
nem képes súlyos bűnt elkövetni többé1, sem a kegyelmet elveszíteni, s ezért,
aki elesik és bűnt követ el, valójában soha nem is igazult meg; avagy
ellenkezőleg azt állítja, hogy az ember képes egész életében elkerülni az összes
bűnt, beleértve a bocsánatos bűnt is, nem csak Isten különleges kiváltsága
révén, mint ezt a Boldogságos Szűz Máriáról tartja az Egyház: legyen kiközö-
sítve [vö. *1537, 1549].
24. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a jócselekedetekkel az elnyert 1574
megigazulás nem őrződik meg, s nem is nyer növekedést Isten szemében,
hanem a tettek csak az elnyert megigazulás gyümölcsei és jelei, de nem
növekedésének okai is: legyen kiközösítve [ív. *1535].
25. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az igazak legalább bocsánatos, vagy 1575
(ami még tűrhetetlenebbül hangzik) egyenesen halálos bűnt követnek el
bármilyen jócselekedetükkel, s ezért örök büntetést érdemelnek, és csak azért

387
*1520-1583 III. Pál: Tridenti zsinat: Határozat a megigaztilásról

nem kerülnek ítélet alá, mert Isten e tetteket nem tudja be ítéletre: legyen
kiközösítve [iö. *1538. 1481k).
1576 26. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy Istenben tett jócselekedeteik fejében
az igazak nem várhatnak vagy remélhetnek örök jutalmat Istentől, az Ő könyö-
rületéból Jézus Krisztus érdeméért, ha mindvégig kitartanak jócselekedeteik‫־‬
ben és az isteni parancsolatok megőrzésében: legyen kiközösítve [iö. *1538k\.
1577 27. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy nincsen más halálos bűn, csak a
hitetlenség, vagy hogy az egyszer elnyert kegyelmet semmilyen más, akár-
mennyire súlyos vagy szerfölött nagy bűn nem távoztatja el, csak a hitetlenség:
legyen kiközösítve [vö. *1544 ].
1578 28. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a bűn által elveszített kegyelemmel
együtt a hit is mindig elvész, vagy hogy a bűn után visszamaradt hit, ha
mindjárt nem is élő, nem igazi hit, vagy hogy akinek szeretet nélküli a hite, nem
keresztény: legyen kiközösítve [vö. mint fent].
1579 29. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy aki a keresztség után elbukott, Isten
kegyelmével sem képes felállni, vagy hogy az elveszített megigazultság pusztán
a hit által visszanyerhető, s nem a bűnbánat szentsége által, ahogyan ezt a szent
Római és egyetemes Egyház Krisztus Urunk és apostolainak tanítása szerint
egészen idáig vallotta, gyakorolta és tanította: legyen kiközösítve [ív. *1542k\.
1580 30. kánon. Ha valaki az állítaná, hogy a megigazulás kegyelmének elnyerése
urán bármelyik bűnösnek a bűnbánat oly mértékben eltünteti a vétkét, és
eltörli az örök büntetést érdemlő vádlott-állapotot, hogy megszűnik az
időleges büntetést érdemlő bűnösség is, amelytől ti. vagy ebben a világban,
vagy a tisztítóhelyen kell megszabadulni, mielőtt bárki is beléphetne a mennyek
országába: legyen kiközösítve [vö. *1543 ].
1581 31. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy mikor a megigazult az örök jutalomra
való tekintettel cselekszi a jót, bűnt követ el: legyen kiközösítve [iö. *1539 ].
1582 32. kánon. Ha valaki azt állítaná, a megigazult ember jócselekedetei oly
módon Isten adományai, hogy egyben nem a megigazult ember érdemei, vagy
hogy maga a megigazult ember jócselekedeteiért, amelyeket Isten kegyelme
által és Jézus Krisztus - akinek élő tagja - érdeméből tesz, nem érdemli ki
valóságosan a kegyelem növekedését, az örök életet, és (amenyiben a kegyelem
állapotában hal meg) az örök életbe lépést, s ugyanígy a dicsőség növekedését:
legyen kiközösítve, [iö. *1548, 1545k).
1583 33. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a megigazulásról szóló ezen katolikus
tanítás, amelyet a szentséges zsinat a jelen határozatban kifejtett, Isten
dicsőségét vagy a mi Urunk Jézus Krisztus érdemeit akárcsak részben is
csökkenti, s nem inkább megvilágítja hitünk igazságát, Isten és végül is Jézus
Krisztus dicsőségét: legyen kiközösítve.

1600—1630: 7. ülés, 1547. március 3.: Határozat a szentségekről

1547. július 17-én kezdtek dolgozni ezen a határozaton. Λ tervezetet február 26-án
nyújtották be (SGTr 5,835-839 / TheiTr 1,383-385; 456). A szentségeket illető

388
 III. Pál. Tridenti zsinat: Határozat a szentségekről *1600-163C

tévedések, amelyeket ennek az ülésnek és a következőknek a határozatai ítélnek el,

elsősorban Luther 1520-ban írt, De captintalt Babyhnua ealestaepraeluchum című művéből
származnak (Weiman kiadás 6,497-573); továbbá az Ágostai hitvallásból, amelyet
lutheránus teológusok bizottsága dolgozott ki, és az 1530-ban tartott augsburgi birodal-
mi gyűlésen nyújtottak át a császárnak (BekSchELK 44-137 / CpRef 26,263—336), Art.
9—13 22-25; végül a Philippus Melanchton által 1530-ban írt Apologa Confesstonis
Auguslanae-bői, melynek kibővített 1531‫־‬es kiadása különös jelentőségre tett szert
(BekSchELK 141-404 / CpRef 27,419-646); vö. uo. ugyanazon cikkelyek.
Kiadva: SGTr 5,994-996 / RiTr 40-42 47 / MaC 33,51 E-55B / HaC 10,51 D-55A
/ COeD3 684-686.

Előszó
A megigazulásról szóló üdvös tanítás betetőzéseként, melyet a legutóbbi 1600
ülésen az Atyák egyhangú beleegyezésével kihirdettünk, megfelelőnek látszik,
hogy az Egyház legszentebb szentségeivel foglalkozzunk, melyek által kezdő-
dik, vagy‫׳‬, ha már elkezdődött, növekszik, vagy, ha elveszett, helyreáll minden
valódi megigazultság.
Ezért tehát a szentséges, egyetemes és általános Tridenti zsinat úgy vélte ...,
hogy a tévedések kiküszöbölésére és az eretnekségek kiirtására, me-
lyek éppen a legszentebb szentségekkel kapcsolatban a mi korunkban
vagy az Atyáktól már régebben elítélt formában támadtak fel újra,
vagy újonnan keletkeztek, és nagymértékben ártanak a katolikus
Egyház tisztaságának és a lelkek üdvének;
a Szentírás tanításához, az apostoli hagyományokhoz, valamint a régi
zsinatok és az Atyák közmegegyezéséhez ragaszkodva,
az itt következő kánonokat kell megfogalmaznia és eldöntnie, és a többit, ami a
megkezdett munka teljessé tételére még hiányzik, (a Szentlélek segítségével)
később kell kiadnia.
Kánonok a szentségekről általában
1. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az Újszövetség szentségeit nem mind 1601
a mi Urunk Jézus Krisztus alapította, avagy több vagy kevesebb volna mint
hét, ti.: a keresztség, a bérmálás, az Oltáriszentség, a búnbánat szentsége, az
utolsó kenet, az egyházi rend és a házasság - , vagy hogy a hét közül bármelyik
is nem volna valódi és sajátos értelemben vett szentség: legyen kiközösítve.
2. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az Újszövetség mindezen szentségei 1602
nem is különböznek az Ószövetség szentségeitől, csak abban, hogy a szertartá-
sok és külső rítusuk más: legyen kiközösítve.
3. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a hét szentség egymásközt úgy 1603
egyenlő, hogy semmilyen szempontból sem különb egyik a másiknál: legyen
kiközösítve.
4. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az Újszövetség szentségei nem 1604
szükségesek az üdvösségre, sót fölöslegesek, és nélkülük vagy a rájuk vonatko-
zó óhaj nélkül is, csupán a hit által, az emberek elérik Istentől a megigazulás

389
*1600-1630 III Pál: Tndeuti zsinat: Határozat a szentségekről

kegyelmét [1i>. *1559], - még ha nem mindegyikre van is minden egyes

embernek szüksége) legyen kiközösítve.
1605 5. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy ezeket a szentségeket csupán a hit
táplálására alapította Jézus Krisztus: legyen kiközösítve.
1606 6. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az Újszövetség szentségei nem
tartalmazzák azt a kegyelmet [tó. *1451], amelyet jelölnek, vagy magát a
kegyelmet az elébe akadályt nem gördítő személlyel nem közölnék, hanem
ezek csak külső jelei a hit által kapott kegyelemnek vagy megigazulásnak, és a
keresztény hitvallás bizonyos ismertetőjegyei, amelyek elválasztják a hívőket a
hitetlenektől: legyen kiközösítve.
1607 7. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a szentségek nem közvetítenek
kegyelmet mindig és mindenkinek az Isten részéről - mégha szabályosan is
vették volna fel -, hanem csak néha és csak egyeseknek: legyen kiközösítve.
1608 8. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az Újszövetség szentségei az elvégzett
cselekmény által nem közvetítenek kegyelmet, hanem az isteni ígéret hite
önmagában is elég a kegyelem elnyerésére: legyen kiközösítve.
1609 9. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy három szentségben, ti. a keresztség-
ben, a bérmálásban és az egyházi rendben nem nyomódik jegy (karakter) a
lélekbe, azaz valami lelki és eltörölhetetlen jel, amiért lehetetlen megismételni
azokat: legyen kiközösítve.
1610 10. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy minden egyes kereszténynek hatalma
van az Igének és minden szentségnek kiszolgáltatására: legyen kiközösítve.
1611 11. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a kiszolgáltatoknak, amikor a
szentségeket létrehozzák és közlik, nem szükséges a szándékot felindítaniuk,
hogy azt tegyék, amit az Egyház tesz: legyen kiközösítve [iv.*1262\.
1612 12. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a kiszolgáltató, ha történetesen
halálos bűnben volna, ám minden lényegest, ami a szentségek kiszolgáltatásá-
hoz és közléséhez tartozik, megtart, mégsem közvetíti vagy közli a szentséget:
legyen kiközösítve [iö*1154].
1613 13. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a katolikus Egyház elfogadott,
jóváhagyott és megszokott szertartásait a szentségek ünnepélyes kiszolgáltatá-
sánál a kiszolgáltató megverheti, vagy bűn nélkül tetszés szerint el is hagyhatja,
vagy ezeket bármelyik templom bármely lelkésze megmásíthatja: legyen kikö-
zösítve.
Kánonok a keresztség szentségéről
1614 1. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy János keresztségének ugyanaz volt a
hatása, mint a Krisztustól rendeltnek: legyen kiközösítve.
1615 2. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a valódi és természetes víz nem
szükséges a keresztséghez, és emiatt a mi Urunk Jézus Krisztus ezen szavait \Jn
3,5], ‫ ״‬Aki nem vízből és Szentiélekből születik újjá”, csak valami metaforává
ferdíti el: legyen kiközösítve.

390
 III. Pál: Tridenti zsinat: Határozat a szentségekről *1600-1630

3. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a római Egyház, amely az összes helyi 1616
egyházak anyja és tanítómestere, nem az igazi tanítást tanítja a keresztség
szentségéről: legyen kiközösítve.
4. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az a keresztség, melyet még az 1617
eretnekek is az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében szolgáltatnak ki azon
szándékkal, hogy azt teszik, amit tesz az Egyház, nem volna igazi keresztség:
legyen kiközösítve.
5. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a keresztség szabad tetszés tárgya, 1618
vagyis nem szükséges az üdvösségre: legyen kiközösítve [iv.*1524\.
6. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a megkeresztelt a kegyelmet, még ha 1619
akarja, sem bírja elveszíteni, bármekkorát is vétkezett volna, csak ha nem akar
hinni: legyen kiközösítve [iv*1544\.
7. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy megkeresztelt ember a keresztség által 1620
csakis a hímek lett adósa, és nincs kötelezve Krisztus egész törvényének
megtartására: legyen kiközösítve.
8. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a megkeresztelt az Egyház összes 1621
parancsától már szabad, akár írott, akár áthagyományozott törvényekről van
szó, olyannyira, hogy azok megtartására nem kötelezhető, csak ha önmagát
szabadon alá akarja azoknak verni: legyen kiközösítve.
9. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy úgy kell az embereket a keresztség 1622
fölvételére emlékeztetni, hogy megértsék, hogy minden fogadalmat, amit csak
a keresztelés után tesznek, a keresztség alkalmából tett ígéret előre érvénytele-
níti, mintha egy fogadalommal a letett hitvallás szenvedne kárt, sőt még maga a
keresztség is: legyen kiközösítve.
10. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy minden bűnt, amely a keresztség 1623
utált megesik, csupán a felvett keresztségre való visszaemlékezés és a hit már
meg is bocsátja, vagy bocsánatossá tesz: legyen kiközösítve.
11. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az igazi és szabályszerűen kiszolgálta- 1624
tott keresztséget meg kell annak ismételnie, amikor utólagosan bűnbánatot
tart, aki a hitetleneknél Krisztus hitét megtagadta: legyen kiközösítve.
12. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy csak azt lehet megkeresztelni, aki 1625
elérte azt az életkort, amelyben Krisztust megkeresztelték, vagy csupán a halál
pillanatában: legyen kiközösítve.
13. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a kisdedeket, mivel a hit kifejezésével 1626
még nem rendelkeznek, bár a keresztséget felvették, nem kell a hívók közé
számítani, és ezért, amikor az érett megkülönböztetés éveit elénk, újból meg
kell őket keresztelni, avagy előnyösebb keresztségüket inkább elmulasztani,
mintsem őket mint olyanokat, akik nem a saját indíttatásukból hisznek, csupán
az Egyház hitére támaszkodva megkeresztelni: legyen kiközösítve.
14. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a fentiekben említett minden 1627
megkeresztelt kisdedet, ha fölserdültek, meg kell kérdezni, vajon érvényesnek
ítélik-e, amit a keresztszüleik az ó nevükben megígértek, és akik nemmel
felelnek, saját véleményükben meg kell hagyni őket, és semmiféle büntetéssel

391
*1600-1630 III. Pál: Tridenti zsinat: Határozat a szentségekről

nem kell a keresztény életre kényszeríteni őket, csak az Oltáriszentség és a

többi szentségek felvételétől tartózkodjanak, míg észre nem térnek: legyen
kiközösítve.
Kanonok, a bérmálás szentségéről
1628 1. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a megkereszteltek bérmálkozása
fölösleges szertartás, és nem valódi és sajátos értelemben vett szentség; vagy,
hogy valaha ez nem volt egyéb, mint valami hitoktatás, amellyel a felserdülés-
hez közeledők hitükről számot adtak az Egyház színe előtt: legyen kiközösítve.
1629 2. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy igazságtalan a Szenriélekkel szemben
az, aki a bérmálás szent kozmájának valami erőt tulajdonít: legyen kiközösítve.
1630 3. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a bérmálás szentségének rendes
kiszolgáltatója nem egyedül a püspök, hanem bármely egyszerű pap: legyen
kiközösítve [vö.*1318\.

A Tridenti zsinat folyatása III. GYULA idején:

III. GYULA, 1550. február 7. -1555. március 23.

1635-1661: 13. ülés, 1551. október 11.: Határozat a legszentebb Oltári-

szentségről
1547 márciusában kezdték megvizsgálni a legszentebb Eucharisztiát érintő eretnek-
gyanús cikkelyeket. Ezek többsége az *1600° bevezetőjében említett művekben
található; ezen felül megvizsgálták: )ohannes Oecolampadius, De genutna verborum
D om ini ‫ ״‬Hoc est corpus m eum" tu x ta ittushssim os authores expositione liber (Basel 1525)
[mindenekelőtt az 1. és 8. kánonhoz] és Ulnch Zwingli, De vént et fa lsa reltgione (1525;
CpRef 90.773-820); Subsidium s u t Coronts de euchanstia (1525; CpRef 91, 462-504);
E ine klare U nlem chlung rom N achtm ahl C hristi (1526; CpRef 91,786-862) műveit.
A zsinat Bolognába való áthelyezése után május 9-31. között megtárgyalták az
egyes kánonokkal kapcsolatos tervezeteteket (SGTr 5,1007-1012; 6,123kk / TheiTr
l,466kk; a bolognai penódust kihagyja). A zsinati atyák 1551. szeptemberében
Tndentben ismét felvették a vita fonalát e fejezetekről (SGTr 7,lllkk / TheiTr
l,488k); október 2-án és 9-én terjesztették elő a kánonok tervezetét (SGTr 7,178k 187
/ TheiTr 1,520 525).
Kiadva: SGTr 7,200-204 / RiTr 62-67 / MaC 33.80C-84B / HaC 110.79A-84C /
COeD3 693-698.
Előszó
1635 A szent, általános, és egyetemes Tridenti zsinatnak ..., bár a Szentlélek
különleges vezetésével és irányításával azon célból ült össze, hogy a hitről és a
szentségekről az igaz és ősi tanítást kifejtse, továbbá, hogy az összes eretneksé-
gekre és más, igen súlyos zavarokra orvosságot nyújtson, amelyektől Isten
Egyháza most nyomorultul gyötrődik, sőt sok és eltérő jellegű részekre
szakadozik, már kezdet óta különleges szándékában állt, hogy az átkozott
tévedések és szakadások konkolyát tövestól kitépje, melyeket az ellenséges
ember a mi zavaros időnkben az Oltáriszentség hittanításában [vö. Mt 13,25],
használatában és tiszteletében elhintett, melyet a mi Üdvözítőnk mint az

392
 III. Gyula: Tridenti zsinat: Határozat a legszentebb Oltáriszentségról *16351661‫־‬

egység és szeretet jelképét hagyott az O Egyházában, amely által az Ó akarata

szerint minden kereszténynek egymással össze kell kapcsolódnia és egyesülnie.
Ezért ugyanazon szentséges zsinat,
miközben az Oltánszentségnek erről a tiszteletreméltó és isteni szent-
ségéről azt a józan és valódi tanítást hagyományozza, amelyet a Római
Katolikus Egyház magának a mi Urunk Jézus Krisztusnak és az ő
apostolainak, valamint a Szentiéleknek, aki neki az igazságot nap mint
nap sugallja, a tanítása szerint [ív. Jn 1426] mindig megtartott
és az idők végezetéig meg fog őrizni, minden Krisztusban hívőnek
megtiltja, hogy ezentúl a legméltóságosabb Oltáriszentségról másképpen
hmm, tanítani vagy prédikálni merészeljen, mint azt a jelen rendelkezés kifejti
és meghatározza.

1. fejedet. Jézus Krisztus valóságosjelenléte a legszentebb Oltáns%entségben

A szent zsinat először is azt tanítja, és nyíltan és egyszerűen megvallja, hogy 1636
az Eucharisztra áldott szentségében a kenyér és bor átváltoztatása után a mi
Urunk Jézus Krisztus, igaz Isten és ember, igazán, valóságosan és lényegileg
[ív. 1. kánon] az említett érzékileg tapasztalható dolgok színe alatt jelen van.
Nem ellentmondás ugyanis, hogy O maga, a Megváltónk, mindig az Atya
jobbján ül a mennyekben a természetes létrend szerint, és közben sok más
helyen viszont szentségileg legyen jelen számunkra az O lényegével, olyan
létmódban, amelyet ugyan szavakban kifejezni alig bírunk, de hogy Istennél ez
lehetséges, azt - a hittől megvilágított gondolkozással - követni tudjuk, és
állhatatosan hinni tartozunk [vö. M t 1926; L k 18,27].
Azt vallották ugyanis teljes nyíltsággal összes elődeink, ahányan csak voltak 1637
Krisztus igaz Egyházában, és erről a szent szentségről értekeztek, hogy e
csodás szentséget az utolsó vacsorán a mi Megváltónk alapította, amikor a
kenyér és bor megáldása után világos és érthető szavakkal tanúsította, hogy
saját testét és saját vérét nyújtotta nekik; mivel ezek a szavak, melyeket a szent
evangélisták említenek [vö. Mt 2626—29; M k 14,22—25; L k 22,19k], Szent Pál
pedig később megismétel [vö. 1K0r 11,23k], azzal a sajátos és egészen
nyilvánvaló jelentéssel bírnak, amint az Egyházatyák értelmezték, nagyoms
méltatlan és gyalázatos bűn, hogy nyakas és gonosz emberek a Krisztus
testéről és véréről szóló igazságot tagadva, a Megváltó szavait színlelő és
képzeletbeli szóképnek forgatják ki az egyetemes Egyház véleménye ellenére.
Az Egyház mint az igazság oszlopa és biztos alapja [1Tim 3,15] ezeket az
istentelen emberektől kigondolt magyarázatokat mint sátánit megveti, és hálás
emlékezéssel ismeri fel Krisztus eme igen kiváló jótéteményét.

2. fejezet. E~en legszentebb szentség alapításának módja

A mi Üdvözítőnk, mikor e világból az Atyához készült, akkor alapította e 1638
szentséget, melyben az emberek iránt tanúsított isteni szeretetének gazdagsá-
gát mintegy kiöntötte, ‫״‬csodáit örökre az emlékezetbe vésve.” [Zsolt 110,4]

393
* 1 6 3 5 -1 6 6 1 III. Gyula: Tridenti zsinat: Határozat a legszentebb Oltáriszentségről

Meghagyta, hogy ennek vételekor ‫״‬az Ö emlékét” tiszteljük [vö. L k 22,19; 1Kor
11£4], és az Ó halálát hirdessük, amíg el nem jön a világot megítélni [rö. IKor
11J26\.
Úgy akarta azonban, hogy ezt a szentséget, mint a lélek szellemi eledelét
vegyék [vö. M t 26,26], amellyel táplálkoznak és megerősödnek [5. kánon) annak
az életével élők, aki azt mondta: ‫״‬aki engem eszik, maga is élni fog énáltalam”
[Jn 6,57\. És mintegy ellenméregül nyújtotta, hogy ez megszabadítson a
mindennapi bűnöktől, és előre megvédjen a halálos bűnnel szemben.
Ezen felül azt kívánta, hogy ez legyen a mi eljövendő dicsőségünk és örök
boldogságunk záloga, és jelképe annak az egyetlen testnek, amelynek Ó a feje
[vő. 1Kor 11,3; E f 5,23], s amelyhez mi, mintegy tagjaiként akarata szerint a hit,
a remény és a szeretet legszorosabb kötelékével kapcsolódjunk: hogy ‫ ״‬mind-
nyáján ugyanazt valljuk és ne szakadozzunk pártokra” [tő. 1K0r 1,10].

3. fejedet. A legszentebb Oltánszentség kiválósága a többi szentségfölött

1639 Jóllehet közös az Oltáriszentségnél a többi szentséggel, hogy ‫ ״‬jelképezi a
szent dolgot, és egy láthatatlan kegyelem látható alakja” 1, de megtalálható ben-
ne egy kimagasló és egyedülálló vonás, hogy tudniillik a többi szentség csak ak-
kor bír megszentelő erővel, amint valaki élni is kezd velük, az Oltánszentség-
ben azonban maga a szentség teremtője már a használat előtt jelen van [4.
kánon].
1640 Az apostolok ugyanis még nem is vették az Úr kezéből az Oltánszentséget
[m Mt 26,26; M k 14£2], amikor O már állította róla, hogy az valóban az O
teste, amit nyújtani fog; és ez a hit mindig élt is az Isten Egyházában, hogy
azonnal az átváltoztatáskor az Úr valódi teste és valódi vére van a kenyér és a
bor színe alatt, s egyben ott van lelke, sót istensége is. Teste a kenyér színe, vére
a bor színe alatt van a szavak erejéből; sót: a teste a bor színe alatt, vagy vére a
kenyér színében, lelke pedig mind a kettőben, -ama összefüggés és következés
természetes ereje révén, hogy Krisztus Urunk részei, aki a halálból föl támadva
már többé nem hal meg [Rom 6,9], egymással így egyesültek. Istensége pedig
azért van jelen, mert a testével és emberi leikével a személyes egységben
csodálatosan egyesült [1. és 3. kánon].
1641 Ezért nagyon is igaz, hogy bármelyik szín alatt és mindkét szín alatt is
benne van mindene. Az egészen és teljesen van Krisztus a kenyér színében és
-annak bármelyik részében, és az egész Krisztus úgyszintén a bor színében és
annak részeiben [3. kánon].
4. fejezet. A z átlényegülés
1642 Mivel pedig Krisztus, a mi Megváltónk azt, amit a kenyér színe alatt
felajánlott [Mt 26J6; M k 14,22; L k 22,19; 1K0r 11J4] igazán az Ó testének
mondta, ezért az Isten Egyháza mindig meg volt győződve, és ezt most a jelen
szent zsinat újból kinyilvánítja: az átváltoztatás a kenyér és a bor átalakulásával
jár, a teljes lényege szerint lesz a kenyérből Krisztus Urunk testének szubsztan-
ciája, a bor teljes lényege válik az O vére szubsztanciájává. Ezt az átváltozást a

394
 III. Gyula: Tridenti zsinat: Határozat a legszentebb Oltáriszentségról *1635*1661

szent, katolikus Egyház megfelelően és sajátosan az átlényegülés szóval illeti.

[2. kánon]
5. fejedet. E~t a legszentebb szentséget megillető tisztelet és imádás
Nincs helye kétkedésnek azon kérdésben, hogy minden keresztény az igaz 1643
Istennek járó imádó tiszteletet - a katolikus Egyházban mindig is elfogadott
módon - e legszentebb szentség iránt is hódolattal fejezze ki. Nem csökkenhet
amiatt az imádás, mert Krisztus Urunk abból a célból alapította, hogy
magunkhoz vegyük [vö. Mt 26,26], Mert hisszük, hogy egy és ugyanaz az Isten
van jelen benne, akit az örök Atya küldött a világba, mondván ‫ ״‬Imádják Ót
Isten minden angyalai” [Zsid 1,6; Zsolt 96,7], akit a bölcsek leborulva imádtak
[te. Mt 2,11], s akiről a Szentírás tanúsítja, hogy Galüeában az apostolok
imádták [vö. Mt 28,17; Lk 24,52],
Ezenfelül a szent zsinat nyilatkozik arról is, hogy nagyon jámborul és 1644
vallásosan vezették be Isten Egyházába azt a szokást, hogy minden évben egy
külön ünnepen ezt a kiváló és tiszteletreméltó szentséget kiemelkedő tisztelet-
tel és ünnepélyességgel magasztalják, és körmenetben is tisztelettel és hódolat-
tál vigyék körbe a nyilvános utakon és tereken át1.
Méltányos dolog ugyanis olyan szent napokat kijelölni, amikor az összes ke-
resztények egyedi és ritka jellel tanúsítják hálás emlékezetüket közös Uruknak
és Megváltójuknak ezért a kimondhatatlan és egészen isteni jótéteményért, a-
mely az Ó halálának győzelmét és diadalát jeleníti meg. így illett a győztes igaz-
ságnak a hazugságon és eretnekségen diadalt ülnie, hogy ellenfelei ekkora
dicsőségnek és az egyetemes Egyház ekkora örömének látványától elgyengülve
és megtörtén elenyésszenek vagy a szégyentől megzavarodva végre kijózanod-
janak.
6. fejezet. A z Oltánszentség őrzése, és elvitele a betegekhez
Az Oltánszentségnek szent helyen való őrzése oly régi szokás, hogy már a 1645
Nikaiai zsinat idején is ismerték. Ugyanígy arról is, hogy az Oltáriszentséget a
betegeknek el kell vinni, s éppen e célra a templomokban gondosan kell őrizni,
- azon túl, hogy e két dolog a legnagyobb méltányossággal és ésszerűséggel
kapcsolódott össze - , igen sok zsinati határozat található, és a katolikus
Egyház legrégibb szokásjoga is megőrizte. Ezért e szent zsinat elhatározza,
hogy mindenképpen fenntartja ezt az üdvös és szükséges szokást. [7. kánon]

7. fejezet·. A z előkészület, amely az Oltánszentség méltó vételihez szükséges

Habár bármilyen szent cselekményhez csakis megszentelt lélekkel szabad 1646
járulni, biztos, hogy minél inkább tudatosul ezen égi szentség isteni és szent
mivolta a keresztény ember előtt, annál lelkiismeretesebben kell őrizkednie,
nehogy nagy tisztelet és szentség [ /1. kánon] nélkül járuljon a felvételéhez,
különösen mert a szent Apostolnál ezen rettegéssel teljes szókat olvassuk: ‫״‬aki
eszik és iszik méltatlanul, anélkül, hogy megkülönböztetné az Úr testét, saját
ítéletét eszi és issza” [1K0r 11^9], Emiatt az áldozni kívánóknak emlékezetébe
kell idézni az Ő parancsát: ‫ ״‬Vizsgálja meg magát mindenki” [IKor 11^8],
395
*1635-1661 III. Gyula: Tridenti zsinat: Határozat a legszentebb Oltáriszentségről

Egyházunk szokása nyilvánvalóvá teszi annak a vizsgálatnak a szükségessé-

gét, hogy halálos bűn tudatában senkinek (mégha magában elég tökéletes
bánatot is érez) előzetes szentségi gyónás nélkül a legméltóságosabb Oltári-
szentséghez járulni nem szabad. Ezt minden kereszténynek, még maguknak a
papoknak is, akiknek kötelessége a misézés, e szent zsinat egyszer s minden-
korra megtartani parancsolja, csak ne hiányozzék a gyóntató pap elérésének
lehetősége. De ha szükség sürget, és a pap előzetes gyónás nélkül misézett,
akkor szentgyónását mielőbb pótolja [vö. *2058\.

8. fejedet. Ennek a csodálatos szentségnek a használata

1648 Atyáink e Szentség használatával kapcsolatban helyesen és bölcsen a
magunkhoz vétel három módját különböztették meg. Egyesekről azt tanítót-
ták: csak szentségileg vehetik, például a bűnösök. Mások csak lelkileg, akiknél ti.
megvan az elhatározás, hogy az égi kenyeret élő hittel, mely [Gál 5,6] ‫ ״‬a
szeretetben működik”, vennék, s így érzik is a gyümölcsét és hasznát. A
harmadik csoport, akik szentségileg és lelkileg is veszik [8. kánon], ők azok, akik
előbb megvizsgálják és előkészítik magukat, úgy hogy ‫״‬mennyegzős ruhába
öltözve” járuljanak az isteni asztalhoz [Mt 21,11 k].
A szentségi vételnél pedig mindig szokás volt Isten Egyházában, hogy a
hívek a papoktól kapják a szentáldozást, a miséző papok viszont önmagukat
áldoztassák [10. kánon]. E szokást, mint amely az apostoli időkre megy vissza,
joggal és méltán meg kell őrizni.
1649 Végül pedig atyai érzéssel figyelmeztet, buzdít, indítványoz és kér a szent
zsinat ‫ ״‬Istenünk könyörülő irgalmából” [Lk 1,78] mindenkit egyénenként, aki
csak keresztény névre hallgat, hogy az ‫״‬egység e jelében”, a ‫ ״‬szeretet köteléké-
ben” 1, az egyetértés e jelképében már végre egyszer egyezzenek meg és értse-
nek egyet, és emlékezve Urunk Jézus Krisztus oly nagy fenségére és oly kiváló
szeretetére, aki szeretett lelkét a mi üdvösségünk váltságául és testét táplálékul
adta nekünk, [n>. Jn 6,48-58] teste és vére ezen szent hittitkait azzal a hittel,
bizonyossággal és erősséggel, a lélek ■azon ájtatosságával, jámborságával és
tiszteletével higgyék és magasztalják, hogy ezen mindennapi kenyeret [1ö. Mt
6,11] gyakran magukhoz vehessék, és így az valóban a lélek élete és a szellem
örök gyógyszere legyen, melynek ‫״‬erejével fölfnssülve” [10. 1Kir 19,8] e
nyomorult földi vándorlás útjáról az égi hazába érkezhessenek, és az ‫ ״‬angyalok
eme kenyerével” [Zsolt 78,25], mellyel most még csak a szent színek leple alatt
táplálkoznak, majd egyszer titok-lepel nélkül töltekezhessenek.
1650 Mivel pedig nem elég az igazságot csak kimondani, ha a tévedéseket nem
fedjük fel és nem verjük vissza, úgy tetszett a szent zsinatnak, hogy ezen
kánonokat is idekapcsolja, hogy mindenki, aki a római katolikus tanítást
felismerte, megértse, hogy ezen eretnekségektől őrizkedni kell, és azokat el kell
kerülni.

396
 III. Gyula: Tridenti zsinat: Határozat a legszentebb Oltáriszentségről *1635-1661
Kánonok a legszentebb Oltáriszentségről
1. kánon. Ha valaki tagadná, hogy a legméltóságosabb Oltánszentségben 1651
igazán, valóságosan és lényegileg jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus teste és
vére, együtt az O leikével és istenségével, - s emiatt az egész Krisztus, - hanem
azt mondaná, hogy ez csak jel vagy ábra, vagy erő szerint van: legyen kiközösít-
ve [ífc *1636, 1640].
2. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a legméltóságosabb Oltánszentségben 1652
megmarad a kenyér és bor szubsztanciája is, együtt a mi Urunk Jézus Krisztus
testével és vérével, és tagadná, hogy a kenyér és a bor egész lényege csodálatos
és egyedi átváltozással Test és Vér lett, míg a kenyérnek és a bornak csupán
külső színe marad, amely átváltozást a katolikus Egyház igen megfelelően
átlényegülésnek nevezi: legyen kiközösítve [vő. *1641],
3. kánon Ha valaki tagadná, hogy a tiszteletreméltó Oltáriszentség mindkét 1653
színében, és bármely színnek bármelyik részében elkülönítve is az egész
Krisztus van jelen: legyen kiközösítve [10*1641],
4. kánon. Ha valaki azt mondaná, hogy az átváltoztatás után az Oltánszent- 1654
ség csodás szentségében nincsen Krisztus teste és vére, hanem csak a
gyakorlati használatánál, amíg magunkhoz vesszük, de előtte és utána nem; és
az átváltoztatott ostyákban vagy részecskékben, amelyeket az áldoztatás után
félretesznek vagy fennmaradnak, már nem marad meg Knsztus valódi teste:
legyen kiközösítve [10. *1639k\.
5. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a legméltóságosabb Oltáriszentségnél !655
a bűnök bocsánata maga a legfőbb gyümölcs, vagy más egyéb hatást nem is
hoz létre: legyen kiközösítve [1 ó. *1638].
6. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a legméltóságosabb Oltánszentségben 1656
Krisztus, Isten egyszülötte, nem érdemel külső tiszteletben is megnyilvánuló
imádást, és emiatt nem is jár neki külön ünnepnap, sem az Egyház dicséretes és
elterjedt rítusai és szokása szerinti ünnepi körmenet, sem nem kell nyilvánosan
a nép imádására kihelyezni, sót, hogy az ilyen imádók bálványimádók lenné-
nek: legyen kiközösítve [1ö. *1643k].
7. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy Oltáriszentséget nem szabad szent 1657
helyen őrizni, hanem azonnal az átlényegülés után szükségszerű a jelenlévők-
nek kiosztani, - vagy hogy nem szabad azt a betegekhez teljes tisztelettel
elvinni: legyen kiközösítve [/». *1643].
8. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az Oltánszentségben jelenlévő 1658
Krisztussal csak lelkileg táplálkozunk és nem szentségiig és valóságosan:
legyen kiközösítve [/ó. *1648].
9. kánon. Ha valaki tagadná, hogy minden egyes és mindkét nembeli római 1659
katolikus hívő, amikor az értelmi megkülönböztetés éveihez elérkezik, köteles
évente legalább Húsvétkor szentáldozáshoz járulni az Atyaszentegyház párán-
csa szerint: legyen kiközösítve [1i>. *812].
10. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a miséző pap önmagát nem áldoztat- 1660
hatja meg: legyen kiközösítve [/«. *1648].
397
*1635-1661 III. Gyula: Tndenti zsinat: Határozat a legszentebb Oltánszentségről

1661 11. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy egyedül a hit az elégséges előkészület
a legszentebb Oltánszentség vételéhez: legyen kiközösítve [vö. 1646\. É s
nehogy e Szentség méltatlanul, és ezért a halálra és ítéletre vétessék, maga a
szent zsinat elhatározza és kinyilvánítja, hogy azok, akiknek lel kiismeretét
halálos bűn nyomja, mégha tökéletesen meg is bánták, ha van gyóntató,
szükségképpen előtte végezzenek szentségi gyónást. Ha pedig valaki ennek
ellenkezőjét tanítja, prédikálja, vagy makacsul kitart mellette, sőt esedeg
nyilvánosan hitvitán merészelné megvédeni, magánál a ténynél fogva: legyen
kiközösítve [vö. 1647\.

1667-1719: 14. ülés, 1551. november 25.

Λ z s in a ti aty á k B o lo g n á b a n tö b b te r v e t k é s z íte tte k a b ű n b á n a t s z e n ts é g é r ő l és az
u to ls ó k e n e tr ő l s z ó ló h a tá r o z a to k h o z (S G T r6 ,7 —9 0 1 9 2 —2 8 8 3 0 7 —3 2 1 ). T n d e n t b e n
1 5 5 1 . o k tó b e r 1 5 -é n (S G T r 7 ,2 3 3 - 2 8 7 / T h e iT r 1 ,5 3 1 -5 8 1 ) fo ly ta ttá k e r r ő l a
ta n á c s k o z á s t és n o v - e m b e r k ö z e p é n m e g s z e rk e s z te tté k a ta n ítá s é s a k á n o n o k
te r v e z e té t (S G T r 7 ,3 2 4 —3 2 7 / T h e iT r 1 ,5 8 2 -5 9 0 ), a m e ly e t n é h á n y n a p p a l e z u tá n a
v é g le g e s h a tá r o z a t f o r m á já b a ö n tö tte k .
Kiadva: SGTr 7,343-357 [= tanítás]; 357-359 [= kánonok] / RiTr 75-87 / MaC
33.91G-99B; 99C-102C / HaC 10.89D-97D; 97D-100D / COeD3 703-711; 711-
713.

a) Tanítás a bűnbánat szentségéről

Előszó
1667 Jóllehet már a megigazulásról szóló határozatban [zó. * /542k, 1579] közbe-
vetóleg szükségszerűen sok szó esett a bűnbánat szentségéről is a témák
rokonsága miatt, de e tekintetben manapság a tévedések oly nagy tömege
terjedt el, hogy a szentséges, egyetemes és ·Általános Tridenti zsinat úgy ítélte,
nem kis haszonnal jár a nyilvánnoság számára, ha erről pontosabb és teljesebb
meghatározást nyújt, amelyben, miután a Szentlélek vezetésével kimutatta és
megdöntötte az összes tévedést, a katolikus igazság áttekinthetővé és világossá
válik; ezt a meghatározást ez a szentséges zsinat az összes keresztényeknek a
következőkben úgy terjeszti elő, hogy azt mindig meg kell őrizni.1

1. fejedet. A bűnbánat szentségének szükségessége és alapítása

1668 Soha nem lett volna szükség arra, hogy a keresztség szentségén kívül a
bűnök megbocsátására másik szentséget alapítson Krisztus, ha az összes
újjászületettek hálája Isten iránt olyan lenne, hogy a keresztségben az O
jótéteménye és kegyelme által kapott megigazulást állhatatosan megőriznék [2.
kánon]. Mivel azonban Isten ‫ ״‬irgalomban gazdag” [Ef 2,4] és ‫ ״‬tudja jól, hogy
milyen az alkatunk” [Zsolt 102,14], azoknak is megadta az életet adó gyógy-
szert, akik magukat később a bűn szolgaságába és az ördög hatalmába átadták.
Éppen ez a bűnbánat szentsége [/. kánon], mellyel a keresztség után elbukottak
Krisztus halálának jótéteményében részesülnek.

398
 III. Gyula: Tridenti zsinat: Tanítás a bűnbánat szentségéről *1667-169.

A bűn fölötti bánat minden embernek, akt magát halálos bűnnel mocskolta 1 6 6 9
be, mindig szükséges volt a kegyelem és megtgazulás elnyerésére. Azoknak is,
akik a keresztség szentségével való lemosást kérték, hogy elvetve és kiigazítva a
visszásságot, Isten ekkora megsértését a bűn gyűlöletével és a lélek jámbor
fájdalmával elutasítsák. Ezért mondja a próféta ‫״‬Térjetek meg és forduljatok el
bűneitektől, ne vigyenek többé titeket romlásba.‫[ ״‬E% 18,30\. Az Úr is mondta:
‫ ״‬Ha nem tartotok bűnbánatot, épp úgy elvesztek ti is mind.” [Lk 13,3]. És
Péter is, az apostolok feje, a még keresztségre készülő bűnösöknek javasolta a
bűnbánatot: ‫״‬Tartsatok bűnbánatot, és keresztelkedjék meg mindegyiktek”
\ApCsel 2,38],
Krisztus eljövetele előtt azonban a bűnbánat nem volt kifejezetten szent- !670
ség, sőt még eljövetele után sem, kinek-kinek a megkeresztelése előtt. Az Úr a
bűnbánat szentségét jelesen akkor alapította, amikor a halálból feltámadt, s
rálehelt a tanítványokra, mondván: ‫ ״‬Vegyétek a Szendéiket! Akinek megbo-
csátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, akinek megtartjátok, az bűnben marad”
[/‫ ״‬20.22].
Ezzel a rendkívüli tettel, s ezekkel a félreérthetetlen szavakkal a bűnök
megbocsátásának és megtartásának hatalmát közölte az apostolokkal és az ó
törvényes utódaikkal a keresztség után bűnbe esett hívek kiengesztelódése
végett. Ezt az összes atyák [3. kánon] egybehangzóan mindig így értették.
Amikor a novaciánusok csökönyösen tagadták, hogy van megbocsátást felha-
talmazás, a katolikus Egyház nagyon ésszerűen eretnekekként vetette ki és
ítélte el őket.
Ezért az Úr ama szavainak ezt a legigazabb értelmét e szent zsinat
jóváhagyja és újra elfogadja, egyben elítéli azok kitalált értelmezését, akik ezen
szavakat - meghamisítva - az Isten igéjét hirdető vagy Krisztus evangéliumát
hírül adó hatalomra forgatják ki a szentségalapító szándék ellenére.

2. fejedet. A bűnbánat és a keresztség szentségeinek a különbsége

Ez a szentség egyébként nyilvánvalóan sok szempontból különbözik a 1671
keresztségtól [2. kánon]. Teljesen eltérő az anyaga és a formája, amelyek egy
szentségnek a lényegét alkotják: teljesen nyilvánvaló az is, hogy a keresztség
kiszolgáltatójának nem kell bírói tisztet ellátnia, minthogy az Egyház nem is
gyakorol ítéletet olyanon, aki előzőleg a keresztség ajtaján át tagként be nem
lépett. ‫ ״‬Nem tartozik rám, mondja az Apostol, hogy kívülállókon bíráskod-
jam” [1Kor 5.12].
Másképpen áll a helyzet a hívek házanépénél [/». Gál 6,10], akiket Krisztus
Urunk a keresztelés fürdőjével már egyszer saját testének tagjaivá tett [IKor
12,13], Mert azt akarta, hogy ők, ha azután magukat valamilyen bűnnel
megfertőzték, már ne a megismételt keresztséggel legyenek megtisztítva,
minthogy ez a katolikus Egyházban semmi módon sem lehetséges, hanem
ezen ítélószék elé vádlottként álljanak, hogy a papok ítélete által nem csak

399
*16671693 III. Gyula: Tridenti zsinat: Tanítás a bűnbánat szentségéről

egyszer, hanem akárhányszor csak az elkövetett bűnök elől ehhez menekülnek,

megszabadulhassanak.
1672 Eltérő azonfelül a keresztség és a bűnbánat gyümölcse ts. A keresztség által
ugyanis Krisztusba öltözünk, [ív. Gál 3£7] s Őbenne új teremtménnyé válunk,
teljes és hiánytalan megbocsátást kapva minden bűnünkre. Ehhez a megújulás-
hoz és épséghez a bűnbánat szentsége révén, a mi nagy sírásunk és fáradozása-
ink nélkül - amit az isteni igazságosság megkövetel - egyáltalán nem juthatunk
el. Ezért a szent atyák méltán nevezték a bűnbánatot ‫״‬bizonyos fáradságos
keresztségnek” 1. így tehát a bűnbánat e szentsége a keresztség után elesóknek
az üdvösségre éppúgy szükséges, mint a még újjá nem születetteknek maga a
keresztség [6. kánon].

3. fejedet. A bűnbánat szentségének részei és gyümölcse

1673 Tanítja továbbá e szent zsinat, hogy a bűnbánat szentségének formáját,
amelyen kiváltképpen alapszik az ereje, a kiszolgáltató ezen szavai alkotják:
‫ ״‬Én téged föloldozlak stb” - melyhez az Egyház szokása szerint bizonyos
könyörgéseket is dícséretreméltóan hozzá szoktak fűzni, de a forma lényegét
ezek a legkevésbé sem befolyásolják, és a szentség kiszolgáltatásához sem
szükségesek.
Mintegy ‫״‬anyagát” képezik e szentségnek a bűnbánó cselekedetei, úgymint:
a bánat, a bűnbevallás, és az elégtétel [4. kánon]. Ezeket oly szempontból
nevezhetjük a bűnbánat részeinek, amennyiben a bűnbánó részéről Isten
rendelése szerint a szentség teljességéhez, és a teljes, tökéletes bűnbocsánathoz
megkíván tatnak.
1674 Végül e szentség dologi hatása erejére és hatékonyságára nézve a kiengesz-
telódés Istennel, s e hatást olykor a jámbor emberekben, akik áhítattal veszik e
szentséget, a lelkiismeret nyugalma és békéje, a lélek erős vigasztalása szokta
követni.
1675 Amikor a szent zsinat e tanítást ezen szentség részeiről és hatásáról átadja,
egyszersmind elítéli azok véleményét, akik a bűnbánat részeit csakis a lelkiis-
meret rémületének a felgerjedésében és a hitben akarják látni [4. kánon].

4. fejezet. A bánat
1676 A bűnbánó előbb fölemlített tettei közül első a bánat, amely a lélek fájdalma
és utálata az elkövetett bűn miatt, azzal az elhatározással, hogy nem akar a
jövőben is vétkezni. A bánatnak ez a mozzanata a bűnök bocsánatának a
kiesdeklésére minden időben szükséges volt, és a keresztség után elesett
embert úgy készíti újból elő a bűnök bocsánatára, ha az isteni irgalomba vetett
bizalommal és mindazon dolgok teljesítésének szándékával van összekötve,
amelyek a szentség szabályszerű felvételéhez szükségesek.
Kinyilvánítja tehát e szent zsinat, hogy a bánat nemcsak azt foglalja
magában, hogy elhagyja a bűnt, és egy új élet elkezdését határozza el, hanem a
régi életet gyűlölnie is kell, Ezekiel szerint: ‫״‬Vessetek el magatoktól minden

400
 III. Gyula: Tridenti zsinat: Tanítás a bűnbáuat szentségéről *1667-1692

bűnt, amit ellenem elkövettetek, szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket!”

[Ez 18,31}.
Bizonyos, hogy aki a szenteknek ezen jajkiáltásait megfontolta: ‫ ״‬Egyedül
Teellened vétettem, és ami színed előtt gonosz, azt tettem.” [Zsolt 51,6}; ‫ ״‬Elfá-
radtam a sóhajtozásban, éjjelente sírástól nyirkos az ágyam.” [Zsolt 6,7}; ‫ ״‬Újra
megfontolom előtted minden éveimet, lelkem keserűségében.” [7z 58,15}, s
más effélék, azokból könnyen megérti, hogy ezek az előélet heves gyűlöletéből
és a bűnök igen nagy utálatából származtak.
Tanítja továbbá e zsinat, hogy ez a bánat néha a szeretet miatt már tökéle- 1677
tes, s így az embert az Istennel kibékíti, mielőtt ezt a szentséget valóságosan is
felvenné, mégis magát a kiengesztelődést nem lehet magának a bánatnak
tulajdonítani a szentség vágya nélkül, mert azt magában kell foglalnia.
A tökéletlen bánatról [5. kánon}, amit ‫ ״‬kevésbé tökéletes bánatnak” is hív- !6 7 8
nak, mivel általában a bűn undokságának a meggondolása, vagy a pokoltól és a
büntetésektől való félelem okozza, a zsinat kinyilvánítja, hogy ha a bűn
akarását kizárja a bocsánat reményével, nemcsak nem teszi az embert képmu-
tatóvá és még bűnösebbé [10. 1456}, hanem az az Isten ajándéka és a Szentlélek
ösztönzése. Nem lakik ugyan még benne a Lélek, hanem csak mozdít arra,
hogy a bűnbánó, akit Ó segített, utat készítsen magának a megigazulásra. S
ámbár a bűnbánat szentsége nélkül, önmagában az ilyen bánat a bűnöst még
nem teheti megigazulttá, mégis ót Isten kegyelmére előkészíti, amelyet a
bűnbánat szentségében fog elnyerni. Ez a félelem rendítette meg üdvösen
Ninive lakóit, akik Jónás beszédére rémülettel eltelve tartottak bűnbánatot, és
elnyerték az Úr irgalmát [Jón 5}.
Hamis ürüggyel rágalmazzák tehát a katolikus írókat, mintha ók azt
tanították volna, hogy a bűnbánat szentsége akkor is közöl kegyelmet, ha a
felvevőnek nincs jóra való készsége. Ilyet Isten Egyháza sohasem tanított, s így
nem gondolkodott. De azt is hamisan tanítják, hogy a bánat csak kicsikart és
kikényszerített, s nem szabad és önkéntes [5. kánon}.

5. fgézét. A gyónás
A bűnbánat szentségének imént megvilágított alapításából az egész Egyház 1679
mindig értette, hogy az Úr a teljes bűnbevallást is elrendelte [10. Jak 5,16; 1Jn
1,9; L k 17,14}. Sót mindenkinek, aki a keresztség után elbukott, isteni jogon
szükséges, mert a rru Urunk, Jézus Krisztus, mikor a földről a mennybe készült
felmenni, a papokat hagyta önmaga helyetteseiül [Ml 16,19; 18,18; Jn 20£3},
mint elöljárókat és bírákat, hogy eléjük kerüljön minden halálos bűn, amelybe a
keresztények estek, hogy így a kulcsok hatalmával a bűnök megbocsátásának
vagy megtartásának ítéletét kimondják. Biztos ugyanis, hogy a papok ezt az
ítélkezést nem tudják gyakorolni, ha nem ismerik az ügyet, és a büntetések
kiszabásában a méltányosságot sem őrizhetik meg, ha csupán általánosságban,
s nem részletesen és egyenként tárják fel a bűnöket előttük.

401
*1667-1693 III. Gyula: Tridenti zsinat: Tanítás a bűnbánat szentségéről

1680 Ezekból arra kell következtetni, hogy a bűnbánóknak minden halálos bűnt,
amely szorgos önvizsgálat után tudatosul, a gyónásban elő kell számlálniuk,
még ha teljesen titkosak volnának is, és csak a tízparancs utolsó két parancsa
ellen követték el [Kit· 20,17; AÍTörtr 5,21; Mt 5,28]; — ezek nemntkán súlyo-
sabban mardossák a lelket és veszélyesebbek azoknál, amiket nyíltan követünk
el. Mert a bocsánatos bűnök, melyekkel még nem vagyunk kizárva Isten
kegyelméből, s melyekbe gyakrabban esünk bele, jóllehet helyesen és haszno-
san, minden előítélet nélkül előadhatók a gyónásban [7. kánon], amit a
jámborabb emberek gyakorlata igazol, mégis bűn nélkül el lehet hallgatni és
sok másféle lelki gyógyszerrel is el lehet törölni. Valóban, minthogy minden
halálos bűn, még a gondolatilag elkövetettek is, az embereket a ‫״‬harag fiaivá”
[Ef 2,3] és Isten ellenségeivé teszi, ezért szükséges, hogy mindennek a
bocsánatát is nyílt és szemérmes gyónásban az Istentől nyerjük el.
Tehát, amikor a krisztushívók minden bűnt, ami emlékezetükbe jut,
meggyónni törekszenek, kétségkívül mindet az isteni irgalom elé tárják, hogy
bocsássa meg azokat. [7. kánon] Ha pedig valaki másképpen csinálná és tuda-
tosan valamit elhallgatna, akkor az isteni jóság előtt semmit nem mutatna meg,
hogy a pap által azt elengedje. ‫ ״‬Ha ugyanis szégyelli a beteg, hogy az orvos
előtt feltárja a sebét, az orvostudomány nem tud segíteni azon, amit nem
ismer.”1
1681 A tárgyaltakon kívül az is következik, hogy a gyónásban azokat a körűimé-
nyékét is ki kell fejteni, amelyek a bűn fajtáját megmásítják [7. kánon], mert
nélkülük magukat a bűnöket sem mondják el teljesen a bűnbánók, s a bírák
számára sem lesznek teljesen világossá, és így a bűnök súlyosságát sem képesek
helyesen felmérni, olyan büntetést sem tudnak kiróni a bűnbánóra, amely
éppen célszerű. Ez okból ésszerűtlen dolog azt tanítani, hogy a körülmények-
ról való tan ráérős emberek ötlete, és csak egy körülményt kell megvallani,
hogy ti. vétkezett testvére ellen1.
1682 Nagy istentelenség, hogy a gyónást, melynek ily módon való lefolytatása elő
van írva, lehetetlennek mondják, [8. kánon] vagy a lelkiismeret kínpadjának
nevezzék1. Világos ugyanis, hogy az Egyház nem követel többet a bűnbánótól,
minthogy ki-ki szorgalmasan vizsgálja meg lel kiismeretét, kémlelje ki annak
zugait és rejtekeit, s azon bűnöket vallja meg, amelyekre úgy emlékezik, hogy
azokkal Urát, Istenét halálosan megsértette. A többi bűnök, amelyek szorgal-
más gondolkodással se jutnak eszébe, mindig úgy értendők, hogy általánosság-
bán belefoglalta ugyanabba a gyónásba. Irt a 18. (19.) zsoltár prófétai szavaival
együtt mondhatjuk: ‫״‬Tisztíts meg mindről, ami rejtve maradt” [Zsolt 19,13], Az
ilyesfajta bűnbevallás nehézsége és a bűnök feltárásának szégyene terhesnek
tűnne, ha nem könnyítené meg oly nagy haszon és vigasztalás, amely
mindenkinek, akik e szentséghez járulnak, a feloldozással a legbiztosabban
megadatik.
1683 A gyónás módja titkos, egyedül a papnak kell bevallani. Igaz, Krisztus nem
tiltotta, hogy valaki vétkei megtorlására és önmaga megalázására részint, hogy

402
 III. G y u la : T rid e n ti zs in a t: T a n ítá s a b ű u b á u a t s z e n ts é g é rő l * 1 6 6 7 -1 6 9 ;

másoknak példát adjon, részint a megsértett Egyház épülésére, nyíltan is

megvallja bűneit. Mégsincs erre isteni parancs, és elég megfontolatlanul írná
elő egy emberi törvény, hogy a bűnöket, főleg a titkosakat, nyilvánosság előtt
kelljen föltárni [6. kánon}.
Ezért minthogy a legszentebb és legrégibb atyák teljes és egyöntetű
megegyezése a titkos szentségi gyónást ajánlotta mindig, amely az Egyház
kezdete óta használatos és jelenleg is így van, azért nyilvánvalóan hamis azok
hiábavaló rágalma, akik ezt az isteni paranccsal ellentétes emberi találmánynak
állítják be, vagy nem szégyenlik a IV Lateráni zsinatra gyűlt atyák kezdeménye-
zésének beállítani [8. kánon]. A Lateráni zsinaton ugyanis nem azt rendelte el az
Egyház, hogy a keresztények gyónjanak, mert ezt már isteni jogú szükséges-
ségnek és intézménynek értették addig is, hanem azt, hogy a gyónás parancsát
teljesítsék egy évben legalább egyszer mindazok külön-külön, alak a megkü-
lönböztetni tudás éveit elérték. Ezért van, hogy az egyetemes Egyház a hívek
lelkének óriási hasznára megőrzi azt az üdvös szokást, hogy a gyónást a
Nagyböjt szent és leginkább elfogadható időszakába tegyék. E szokást a jelen
zsinat is a legteljesebb mértékben helyesli, és mint jámbor és méltán megtar-
tandó szokást felkarolja [8. kánon; 10. *812\.

6. fejedet. Ennek a szentségnek a kiszplgáltatója és a feloldódás

E szentség kiszolgáltatójáról pedig kinyilvánítja a szent zsinat, hogy hamis, 1684
és az evangélium igazságától távol áll minden olyan tanítás, mely a püspökökön
és papokon kívül bárki másra veszedelmesen kiterjesztené a kulcsok hatalmá-
nak szolgálatát [10. kánon], azt gondolva, hogy az Úr ama szavai: ‫ ״‬Amit meg-
köttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, stb.” [Mt 18,18] és: ‫ ״‬Akinek
megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, stb.” [Jn 20^3], minden kérész-
tényre egyaránt megkülönböztetés nélkül, a szentség alapítása ellenére úgy
vonatkoznak, hogy bárkinek lehet bűnbocsátó hatalma, a nyilvános bűnökre
megfeddéssel, ha a megfeddett is bele egyezik, a titkosakra pedig a bárkinél
végzett önkéntes gyónással.
Azt is tanítja a zsinat, hogy azon papok is, akik halálos bűnben vannak - a
Szentlélek erejével, amit a szentelésben kaptak - mint Krisztus szolgái
gyakorolják a bűnök megbocsátását, és helytelenül gondolkodnak azok, akik
azt állítják, hogy a rossz papokban ez a hatalom nincs meg.
Jóllehet a papi feloldozás másvalaki jótéteményének a kiosztása, mégsem 1685
lehet állítani, hogy csak egy üres hivatalnoki ténykedés az evangélium hirdeté-
sére, vagy annak kinyilvánítására, hogy a bűnök meg vannak bocsátva. Ezzel
szemben a bírói ténykedés mintájára a pap mint egy ítélő bíró nyilvánítja ki az
ítéletet [9. kánon].
És ezért nem szabad a bűnbánónak a saját hitével annyira hízelegnie
magának, hogy ha nincs is semmilyen bánata, vagy a papban nem volna meg a
szándék komolyan cselekedni és valóban feloldozni, akkor is azt vélheti, hogy
csupán a hite miatt valóban és Isten előtt is fel lett oldozva. Mert még a hit sem

403
*1667-1693 III. Gyula: Tridenti zsinat: Tanítás a biinbáuat szentségéről

nyújthatja bűnbánat nélkül semmilyen bűn megbocsátását, és az a személy

lenne üdvösségére nézve a leghanyagabb, aki ha rájönne, hogy a pap csak
tréfából oldozza fel, nem keresne szorgosan egy másikat, akt komolyan jár el
[ιϋ. *1462].
7. fejedet. A fenntartott esetek
1686 Mivel az ítélet természete és ésszerűsége azt követeli, hogy bírói ítéletet
csak az alárendeltekről hozzanak, Isten egyháza mindig is meg volt győződ-
ve, és ebben e zsinat is megerősíti, hogy semmilyen súlya nincs az olyan
feloldozásnak, amilyet a pap annak ad, akire nézve rendes vagy átruházott
joghatósága nincs.
1687 Nagyon is hozzátartozik a keresztény nép fegyelméhez, és a szent atyák ezt
így is látták jónak, hogy egyes rettenetesebb és súlyosabb vétkeket nem akárki,
hanem csak a legfőbb papok oldozzanak fel. Ezért a pápák az egész Egy-
házban nekik adott legfőbb hatalomnál fogva, egyes súlyosabb bűnügyeket
méltán a saját különleges ítélószéküknek tarthattak fenn.
És nem kell kételkednünk abban, mivel minden, ami Istentől való, jól van
elrendezve [/». Rám 13,1], hogy ugyanez szabad minden püspöknek a saját
egyházmegyéjében - az épülésre ugyan, nem a rombolásra - [ró. 2K0r 13,10],
éspedig az alattvalóikra kapott, a többi alacsonyabb rangú papok fölötti
tekintély révén, különösen az olyan ügyekre nézve, amelyek kiközösítő bünte-
réssel vannak egybekötve. A bűnök ezen fenntartásának1, az isteni tekintéllyel
összhangban, nemcsak a külső hatalom szintjén, de Isten előtt is van ereje [ /1.
kánon].
1688 Nehogy mégis valaki esetleg így kárhozzon el, Isten Egyházában - igen
kegyesen - mindig ügyeltek arra, hogy a halál órájában semmi se essék
fenntartás alá. Ezért ilyen esetekben minden pap bármely bűnbánót bármilyen
bűntől és fenyítéktől feloldozhat. Ezen órán kívül a papok, mivel semmit nem
tehernek a fenntartott esetekben, arra az egyre törekedjenek, hogy a bűnbánó-
kát rábeszéljék, hogy forduljanak a feljebbvaló és törvényes bírákhoz a
feloldozás jótéteményéért.

8. fejedet. A * elégtétel szükségesség és gyümölcse

1689 Ami végül az elégtételt illeti, amelyet egyrészt atyáink mindig ts ajánlottak a
keresztény népnek, másrészt korunkban a leginkább támadják a bűnbánat
összes része közül a legnagyobb jámborság ürügyén azok, akik a jámborság
látszata alatt erejét letagadják [ív. 2Tim 3,5], a szent zsinat kijelenti, hogy
teljességgel hamis és az Isten igéjétől idegen nézet, miszerint a bűnt az Úr
sohasem bocsátja meg anélkül, hogy az egész büntetést is el ne engedné [12.,
15. kánon]. A Szentírásban ugyanis szembeszökő és szemléletes példákat
találunk [ív. Tér 3,16k; S~ám 12,14k; 20,11 k; 2Sám 12,13k stb.], amelyek —az
isteni hagyomány mellett - ezt a tévedést a lehető legnyilvánvalóbban megcá-
folják.

404
 111. Gyula: Trideuti zsinat: Tanítás a bűnbánat szentségéről *1667-1693

Nyilvánvalóan látható, hogy az isteni igazságosság indokoltan kívánja meg, 1690

hogy egész másképpen kell a megbocsátást megkapnia annak, aki a keresztség
előtt még tudatlanságból vétkezett, mint azoknak, akik már egyszer megszaba-
dúltak a bűn és a sátán szolgaságától, és a Szentlélek adományait megkapták,
de nem szégyellték tudatosan ‫ ״‬Isten templomát megszentségteleníteni” [tö.
1Kor 3,17\ és ‫ ״‬a Szendéiket megszomorítani” [ttf. EJ 4,30\.
Az isteni kegyességhez is illik, hogy a vétkeink ne minden elégtétel nélkül
engedtessenek el, nehogy - amint alkalom adódik - kisebbnek vélve a bűnöket,
mint a Szendélekkel szemben igazságtalanok és rágalmazók [tő. Zsid 10,29], a
súlyosabbakba csússzunk, ‫״‬haragot gyűjtve fejünkre a harag napjára” [vö. Rom
2,5; Jak 5,5]. Kétségkívül az elégtétel büntetései nagymértékben vissza is
rántanak a bűntől, és fékként húznak vissza, óvatosabbá és elővigyázatosabbá
teszik a bűnbánókat a jövőben. Gyógyítgatnak is a bűnök maradványaitól, és a
rossz életmóddal szerzett bűnös habitusokat, a velük ellentétes erények
gyakorlásával elveszik.
Sohasem véltek még biztosabbnak ugyanis az Isten Egyházában más utat
az Úrtól fenyegető büntetés távoltartására, mint hogy a bűnbánat ezen tetteit
az emberek a lélek igaz fájdalmával gyakorolják [/». Mi 3,2 és 8; 4,17; 1121]■
Ehhez járul még, hogy ha elégtétellel szenvedünk a bűnökért, Jézushoz
válunk hasonlókká, aki bűneinkért eleget tett [iö. Rám 5,10; 1Ján 2,1 k].
‫ ״‬Minden alkalmasságunk Krisztusból ered” [vö. 2Kor 3,5] ugyanis, és ezért igen
biztos zálogunk az, hogy ha Vele szenvedünk, Vele is dicsöülünk meg [iö. Rom
8,17].
Nem is lehet tehát a mi elégtételünk olyan, amit a bűneinkért fizetünk, hogy 1691
az ne Jézus Krisztus által történjék. Mert mi, akik a magunk erejéből, mint ami
a miénk, semmit sem tehetünk, az O közreműködésével, ‫״‬aki minket megeró-
sít, mindenre képesek vagyunk” [vö. Fii4,13], Ezért nincs mivel dicsekednie az
embernek, hanem minden dicsekvésünk Krisztusban van \1ö. IKor 1,31; 2Kor
10,17; Gál6,14], ‫״‬akiben élünk” [/ö. ApCsel 17,28]. Őbenne tudunk érdemeket
szerezni, Őbenne tudunk elégtételt nyújtani, Őbenne ‫ ״‬teremjük a bűnbánat
méltó gyümölcseit” [Lk 3,8]. És akik így Óbelőle erőt merítenek, azokat Ó
ajánlja fel az Atyának, s Őáltala is fogadja el az Atya [13. kánon].
Ezért az Úr papjainak, ahogy csak lelkűk és okosságuk sugallja, kötelessé- 1692
gük a bűnök minősége és a bűnbánók képessége szerint üdvös és megfelelő
elégtételt kiszabni. Máskülönben, ha a bűnök felett szemet hunynak, és a
bűnösökkel engedékenyebben bánnak, ami akkor fordul elő, ha igen könnyű
tetteket írnának elő a legsúlyosabb bűnökre, részesei volnának mások bűneinek
[vö. ITim 522]. Szemük előtt kell tartani, hogy az elégtétel, amit föladnak, ne
csupán őrség legyen az új élet mellé, és orvosság a betegségre, hanem a
meggyónt régi bűnökre megtorlás és vezeklés is. A papok kulcsai ugyanis
nemcsak a feloldozásra, de a megkötésre is szolgálnak [10. Mi 16,19; 18,18; Jn
20,23; 15. kánon], a régi atyák hite és tanítása szerint is.

405
*1667-1693 III. Gyula: Tridenti zsinat: Tanítás a bűubánat szentségéről

Mégse vélték emiatt, hogy a bűnbánat szentsége a harag és büntetés tere

volna, mint ahogy egy katolikus se vélte soha, hogy a gyónási elégtétel a mi
Urunk Jézus Krisztus érdemének és elégtételének erejét elhomályosítaná, vagy
részben is csökkentené. Míg azonban az újítók ezt el akarják ismerni, azt
tanítják hogy, a legjobb bűnbánat a megújított élet, [tő. *1457\, hogy az
elégtétel minden erejét és gyakorlatát megszüntessék [13. kánon}.
9. fejezel. Λ ς elégtétel cselekedetei
1693 Ezenkívül tanítja (a zsinat), hogy oly nagy az Isten jótékonysága és bőké-
zűsége, hogy nemcsak a bűnök megtorlására részünkről önként vállalt bünteté-
sekkel, vagy azokkal, amelyeket a pap megítélése szerint a vétek mértékének
megfelelően kiszab ránk, vagyunk képesek eleget tenni az Atya Istennél
Krisztus Jézus által, hanem (ami a szeretet legnagyobb bizonyítéka) azokkal az
időleges csapásokkal is, amelyekkel Isten sújt minket, ha azokat türelmesen
elviseljük [13. kánon}.

b) Tanítás az utolsó kenet szentségéről

Előszó
1694 Úgy tartja helyesnek a szent zsinat, hogy a bűnbánat szentségéről szóló,
előzőekben lefektetett tanítást kiegészítse még az utolsó kenet szentségéről
szóló tanítással. Ezt nemcsak a bűnbánat szentségének, de az egész keresztényi
életnek is, amelynek állandó bűnbánatnak illik lennie, a betetőzéseként értékel-
ték az Atyák1.
Először is a megalapításáról azt tanítjuk és azt nyilvánítjuk ki, hogy a mi
legkegyesebb Megváltónk, aki azt akarta, hogy szolgái minden időkre az összes
ellenség minden nyila ellen föl legyenek vértezve üdvös eszközökkel, ahogyan
a többi szentségekben a lehető legnagyobb segítséget készítette elő, hogy
azokkal életükben a keresztények minden súlyosabb lelki kártól épen maradja-
nak, így az utolsó kenet szentségével az élet végét is mintegy hatalmas
bástyával erősítette meg [/. kánon}. Mert ámbár ellenségünk az egész életen át
keresi az alkalmat, és megragadja, hogy elnyelje lelkünket [10. IPét 5,8} amilyen
módon csak tudja, még sincs más időpont, amikor hevesebben feszíti meg
agyafúrtságának összes íját, hogy teljesen elveszítse és - ha lehet - az Isten
irgalmába vetett bizalomtól is megfosszon bennünket, mint amikor életünk
végét látja közeledni.
1.fejezel. Λ ς utolsó kenet szentségének alapítása
1695 A betegeknek ezt a szent kenetét Krisztus Urunk alapította, mint az
Újszövetség igazi és sajátos szentségét. Már Márk utal rá [vő. M k 6,13}, Szent
Jakab apostol, az Úr testvére pedig ajánlotta és hirdette a híveknek [/. kánon} e
szavakkal [10. Jak 5,14k} ‫ ״‬Beteg valaki köztetek?” stb., [10. *216}.
E szavakból, mintegy az apostoli hagyományból kézhez kapva, az Egyház
megtanulta és tanítja is, hogy mi az anyaga, formája, sajátos kiszolgáltatója és a

406
 III. Gyula: Trideuti zsinat: Kánonok az utolsó kenetről *1694-170(

hatása ezen üdvös szentségnek. Megértette ugyanis az Egyház, hogy az anyaga

a püspöktől megszentelt olaj, mivel a megkenés fejezi ki legalkalmasabban a
Szentlélek kegyelmét, mellyel a beteg lelkét láthatatlanul megkeni. Formája
pedig az ‫ ״‬E szent kenet által” - ima.

2. fejedet. Ennek a szentségnek a hatása

Ennek a szentségnek a hatásait és lényegét a következő szavak világítják 1696
meg ‫ ״‬A hitből fakadó ima megszabadítja a beteget, az Úr könnyebbséget ad
neki, és ha bűnökben van, bűnbocsánatot nyer” [Jak 5,15]. Ez a lényegi rész a
Szentlélek kegyelme, akinek kenete a még kiengeszteletlenül maradt bűnöket, s
a bűn maradványait is eltörli, sót a beteg lelkét is megkönnyebbíti és megerősíti
[2. kánon]. Fölserkenti ugyanis benne az isteni irgalom iránti nagy bizalmat,
amellyel a vigasztalást nyert beteg könnyebben viseli el a betegség nehézségeit
és szenvedéseit, de az ördög kísértéseinek is, aki a sarkára leselkedik [ív. Tér
3,15], könnyebben ellenáll, és olykor a test egészségét is elnyerheti, ha a lélek
üdvösségének ez felel meg.

3. fejezet. E szentség kiszolgáltató]a, ésfeli ételének ideje

Eme szentség kiszolgáltatóira és felvevőire vonatkozó előírásokat illető 1697
tanítás világosan következik az előbbiekből. Kiviláglik onnan, hogy ennek a
szentségnek a sajátos kiszolgáltatói az Egyház presbiterei [4. kánon], s e néven
ezen a helyen nem az életkor szerinti öregeket kell érteni, sem a nép vezetőit,
hanem vagy a püspököket, vagy az általuk kézföltétellel szabályosan [ITim
4,14; 4. kánon] fölszentelt papokat.
Nyilvánvaló az is, hogy ezt a kenetet a betegeknek kell kiszolgáltatni, főleg 1698
azoknak, akik már olyan veszélyesen ágynak estek, hogy látszik, életük végére
értek. Ezért is hívják ezt a haldoklók szentségének. Ha pedig e szentség
fölvétele után a betegek fölgyógyulnának, e szentség erejéből ismét segítséget
kaphatnak, ha hasonló életveszélybe kerülnének.
Ezért semmi ok sincs arra, hogy azokra hallgassunk, akik Szent Jakab !6 9 9
apostol ilyen nyílt és világos tanítása [vő. Jak 5,14] ellenére azt tanítják, hogy e
kenet vagy csak emberi kitalálás, vagy az Atyáktól bevett szertartás, amely sem
Isten parancsát, sem a kegyelem ígéretét nem tartalmazza. [/. kánon] Másokra
se hallgassunk, akik azt állítják, hogy ez már meg is szűnt, mert a gyógyítás
adománya csupán a kezdeti egyházban volt meg. Vagy hogy az a szertartás és
gyakorlat, melyet a szent római Egyház e szentség kiszolgáltatásában megtart,
összeférhetetlen Jakab apostol véleményével, és ezért meg kell változtatni. Sőt,
egyesek állítása szerint ezt az utolsó kenetet a hívek bűn nélkül meg is vethetik
[3. kánon].
Ezek ugyanis mind a legnyilvánvalóbban ütköznek a nagy apostol világos
szavaival. A római Egyház pedig, minden más Egyház anyja és tanítómestere
változatlanul azt őrzi a szent kenet kiszolgáltatásánál a szentség lényegét alkotó
mozzanatokra nézve, amit Szent Jakab is előírt. Nem is eshetik meg ilyen

407
* 1 6 9 4 -1 7 0 0 I II. G y u la: T r id e n ti zsin a t: K á n o n o k az u to l s ó k e n e tr ő l

fontos szentség megvetése nagy bűn, sót magának a Szentléleknek megsértése

nélkül.
1700 íme, ezek azok az elvek, amelyeket a bűnbánat és az utolsó kenet szentségé-
ról ez a szent és egyetemes zsinat vall és tanít. Minden kereszténynek ezt kell
hinnie és megtartania. A következő kánonokat pedig úgy tanítja, hogy azokat
sértetlenül meg kell tartani, s akik mégis az ellenkezőjét állítják, azokat örökre
elítéli és kiközösíti.

c) Kánonok mindkét tanításhoz

Kánonok a bűnbánat szentségéről
170! 1. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a katolikus Egyházban a bűnbánat
nem valódi és szoros értelemben vett szentség a hívek számára, ahányszor a
keresztség után bűnbe esnek, hogy az Istennel kibéküljenek, és nem Krisztus
Urunk alapította: legyen kiközösítve [10. *1668k\.
1702 2. kánon. Ha valaki a szentségeket összekeverné, s magát a keresztséget
tartaná a bűnbánatnak, mintha e két szentség nem volna világosan megkülön-
böztefve, és emiatt a bűnbánatot helytelenül már nem ‫״‬a lélek hajótörés utáni
második mentódeszkájának” nevezné1: legyen kiközösítve [/». *1671 k, 1542].
1703 3. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy Megváltó Urunk ama szavai: ‫״‬Ve-
gyétek a Szentleiket. Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, akinek
pedig megtartjátok, az bűnben marad”[//? 20£2k], nem a bűnök megbocsátásá-
nak és megtartásának hatalmára értendők a bűnbánat szentségében, amint a
katolikus Egyház kezdettől fogva mindig is értette; hanem kiforgatná ezeket a
szavakat, a bűnbánat szentségének rendeltetésével ellentétben, az evangélium
hirdetésének tekintélyére értve: legyen kiközösítve [vő. *1670].
1704 4. kánon. Ha valaki tagadná1, hogy a bűnök teljes és tökéletes megbocsátá-
sára a gyónó három dolgot köteles teljesíteni, és ez egyben ‫ ״‬mintegy anyaga” is
e szentségnek, ti. bánatot, gyónást és elégtételt, melyek a szentség három részét
alkotják; vagy azt állítaná, hogy csupán kettő a bűnbánat része: a lelknsmeret
gyötrődése a bűn felismerésétől, és az a hit, ami az evangéliumból fogant, vagy
a feloldozásból, amellyel hiszi mindenki, hogy Krisztus megbocsátotta bűneit:
legyen kiközösítve [ιϋ. *1673, 1675].
1705 5. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az a bánat, amely a bűnök boncolgatá-
sában, összegyűjtésében és elutasításában áll, amellyel valaki újra átgondolja
éveit lelke keserűségében [vő. 1z 38,15], mérlegelve bűnei súlyát, sokaságát,
rútságát, az örök boldogság elveszítését, az örök kárhozat kiérdemelését,
valamint elhatározást tesz élete megjavítására, - ez nem igaz és hasznos
fájdalom, és nem is készít elő a kegyelemre, sőt az embert képmutatóvá és még
bűnösebbé teszi; sót ez egy kikényszerített sajnálkozás, nem szabad, és nem
önkéntes: legyen kiközösítve [/». *1676, 1456].
1706 6. kánon. Ha valaki tagadná, hogy a szentségi gyónás isteni jogú intézmény,
és isteni jogon szükséges az üdvösségre1; vagy azt állítaná, hogy titokban,
egyedül csak a papnak gyónni, amit az Egyház kezdettől fogva gyakorolt, és
408
 IV. Plusz: Tridenü zsinat Tanítás a bunbáuat szenségcról és az utolsó kenetről * 1 7 0 1 ‫ ־‬1719

meg is tart, ellenkezik Krisztus intézkedésével, parancsaival, és csak emberi

találmány: legyen kiközösítve [/ó. *1679k).
7. kánon. Ha valaki ragadná, hogy a bűnbánat szentségében nem szükséges 1707
isteni jogon meggyónni minden egyes halálos bűnt, amelyre illő és szorgalmas
lelkiísmeretvizsgálattal visszaemlékezni bírunk, a titkosakat is, és amelyek a tíz-
parancs két utolsó törvénye ellen történtek, továbbá a körülményeket, amelyek
a bűn fajtáját megváltoztatják, hanem a gyónás csak arra használ, hogy oktassa
és vigasztalja a gyónót, és egykor csak a kánoni elégtétel feladására szolgált;
vagy valaki azt mondaná, hogy aki minden bűn megvallására törekszik, már
nem is hagy helyet az isteni irgalom megbocsátásának, vagy végül nem szabad
a bocsánatos bűnöket meggyónni1: legyen kiközösítve [vö. mint fent].
8. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy minden bűn meggyónása, ahogy az !7 0 8
Egyház tartja, lehetetlen, csak emberi hagyomány, amelyet a jámboroknak el
kell törölniük; vagy erre nem lehet kötelezni minden egyes, mindkét nembeli
krisztushívőt, a nagy Lateráni zsinat döntése szerint, évente egyszer, és hogy
azt kell ajánlani emiatt minden kereszténynek, hogy ne gyónjanak a Nagyböjt
idején: legyen kiközösítve [vö. *1682k\.
9. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a paptól kapott szentségi feloldozás 1709
nem bírói cselekmény, hanem csupán szolgálat annak megállapítására és
kinyilvánítására, hogy a bűnbánó bűne meg van bocsátva, föltéve, hogy hiszi
magáról, hogy fel van oldozva, vagy ha1 a pap nem komolyan, hanem tréfából
oldozta is fel; vagy azt állítaná, hogy nincs is szükség a bűnbánó gyónására
ahhoz, hogy a pap feloldozhassa: legyen kiközösítve [1ö. *1685, 1462].
10. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy azok a papok, akik halálos bűnben !7 1 0
vannak, elvesztik a megkötés és feloldozás hatalmát; vagy nem egyedül a papok
a feloldozás kiszolgáltató!, hanem mindenegyes krisztushívóre vonatkoznak
Krisztusnak eme szavai: ‫ ״‬Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a menny-
ben is, és amit feloldoztok a földön, fel lesz oldva a mennyben is”, ‫ ״‬Akinek
megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, akinek megtartjátok, az bűnben
marad” [Mt 18,18 és Jn 20J3] és ezen igék erejével bárki feloldozhatja1 a
bűnöket, a nyilvánosakat csak feddéssel, ha a megfeddett belenyugszik, a
titkosakat pedig az önkéntes gyónással: legyen kiközösítve [/ó. *1684].
11. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a püspököknek nincs joguk arra, 1711
hogy maguknak tartsanak fenn egyes bűneseteket, ezekre nézve csak külső
hatalommal bírnak, és ezért egyes bűnök fenntartásánál nem tilthatják meg,
hogy ezeket a pap is valóságosan feloldozza: legyen kiközösítve [vö. *1687].
12. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az egész büntetést a bűnnel együtt 1712
Isten mindig elengedi, s ezzel a bűnös elégtétele semmi más, mint a hit, amely-
nek középpontjában Krisztus elégtétele áll: legyen kiközösítve [1ö. *1689].
13. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a bűnökért járó ideig tartó bünteté- 1713
sekért legkevésbé sem lehet Krisztus érdemei által Istennek eleget tenni az
általa adott kellemetlenségek türelmes elviselésével, de a pap által kiszabott
elégtétellel sem, sót az önként elvállalt böjtökkel, imákkal, alamizsnákkal, és a

409
* 1 7 0 1 -1 7 1 9 IV Piusz: Tridenti zsinat: Tanítás a bűnbánat szenségéről és az utolsó kenetről

jámborság egyéb tetteivel sem, s ezért a legjobb bűnbánat csak a megújított

élet: legyen kiközösítve [vő. *1690k ].
!714 14. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az elégtételek, amelyekkel a
bűnbánók Jézus Krisztus által megváltják bűneiket, nem tekinthetők Isten
tiszteletének, hanem az merő emberi hagyomány, amely még el is homályosítja
a kegyelemről szóló tant és Isten igaz tiszteletét, vagy még magának Krisztus
halálának a jótéteményét is: legyen kiközösítve [w. *1692],
!7 1 5 15. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az Egyház a kulcsokat csakis a
feloldozásra kapta, de nem a megkötésre is, s emiatt a papok, ha a gyónókra
büntetéseket szabnak ki, a kulcsok célja ellen cselekszenek, sőt Krisztus
rendelése ellenére, és üres föltételezés, hogy miután a kulcsok erejével az örök
büntetés eltörlódött, a letöltendő ideig tartó büntetés többnyire még marad:
legyen kiközösítve [«?. *1692].
Kánonok a%utolsó kenetről
1716 1■ kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az utolsó kenet nem a mi Krisztus
Urunk által alapított igazi és valódi szentség [vő. M k 6,13], amelyet Szent Jakab
apostol hirdetett ki [1 0 . Jak 5,14], hanem csak az Atyáktól bevett szertartás1
vagy emberi koholmány: legyen kiközösítve [w. *1695, 1699].
1717 2. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a betegek szent kenete nem közöl
kegyelmet, sem a bűnöket meg nem bocsátja, sót a betegeket sem könnyíti
meg, hanem egy már megszűnt és csak régebben meglévő gyógyító karizma:
legyen kiközösítve [vő. *1699, 1696].
1718 3. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az utolsó kenet szertartása és
gyakorlata, melyet a szent római Egyház tart, ütközne Szent Jakab apostol
véleményével, ezért azt meg kell változtatni, s a keresztények bűn nélkül meg is
vethetik: legyen kiközösítve [tó. *1699].
1719 4. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy ne az Egyház presbiterjeit (papjai),
akikről Szent Jakab a buzdítást írta, hívják csak el a betegek megkenésére, hogy
ne csak a püspök által felszentelt papokat, hanem bármilyen a közösség élén
lévő, életkor szerinti véneket, s ennek következtében az utolsó kenet sajátos
kiszolgáltatója nem egyedül a pap: legyen kiközösítve [tő. *1697],

(Hogy a tndenti dokmentumok sora ne szakadjon meg, IV. Pálnak egy nem a
zsinathoz tartozó dokumentumát H880 alatt közöljük.)

A Tridenti zsinat folytatása és befejezése IV. Piusz idején:

IV. PIUSZ, 1559. december 25. -1565. december 9.

1725-1734: 21. ülés, 1562. július 16.: Tanítás és kánonok a mindkét szín
alatti áldozásról és a kisgyermekek áldozásáról
1562. június 6‫־‬án kezdték el a vitát az Eucharisztia vételéről, ill. az egy szín alatti
áldozásról és a kisgyermekek áldozásáról (SGTr 8,528kk / TheiTr 2,7kk); a szavazatok

410
 IV Piusz: Tridenti zsinat: Tanítás a kelsz in alatti áldozásról, gyermekek áldozásáról *1725‫־‬1734
összefoglalását ld. in SGTr 8,614kk és TheiTr 2,35kk. Június 24-én terjesztették elő négy
kánon tervezetét az Euchanszöa vételéről és két cikkelyét a laikus hívek kelyhének
engedélyezéséről (SGTr 8,618 / TheiTr 2,39). Ehhez társult egy tervezet a tanításról
(SGTr 8,653k / TheiTr 2,45k), melyet később átfogalmaztak (SGTr 8,685). A kánonokat
is átdolgozták mégegyszer. A 21. ülésen benyújtottak egy határozatot, mely nyitva hagyta
a laikusok kelyhének engedését illető kérdést, miután a kérdést újból megtárgyalták, a
zsinati atyák végülis lemondtak a tisztázásáról és a 22. ülésen (1561 szeptember 17.) úgy
szavazták meg a kehely engedélyezését (*1760), hogy a döntést a pápára bízták.
Kiadta: SGTr 8,698-700 / RiTr 109-111 / MaC 33.121E-123E / COeD3 726k.

Előszó
... Minthogy a legszentebb Oltáriszentségröl, amely előtt remegnünk kell, a 1725
különböző vidékeken a leggonoszabb démon mesterkedésére változatos szőr-
nyűségeket terjesztettek, amelyek rruatt néhány tartományban sokan eltávolod-
tak a katolikus Egyház hitétől és a neki való engedelmességtől, a szentséges,
egyetemes és általános Tridenti zsinat úgy ítélte meg, hogy azokat a dolgokat,
amelyek a mindkét szín alatti és a kisgyermekek áldozására tartoznak, ezen a
helyen kell kifejteni. Ezért az összes knsztushívóknek megtiltja, hogy ezután
ezekről a dolgokról akár mást hinni, akár másképpen tanítani vagy igét hirdetni
merjenek, mint azt nekik a zsinati határozatok kifejtik és meghatározzák.

1.fejedet. A laikusok és a nem miséző klerikusok nincsenek istenijogon arra katelelte,

hogy mindkét s^tn alatt áldozzanak
Tehát maga a szent zsinat, a Szendélek által, aki a bölcsesség és értelem 1726
lelke, a jó tanács és jámborság lelke [te. 1%11,2], felvilágosítva, továbbá követve
magának az Egyháznak a megítélését és szokását, kinyilvánítja és tanítja, hogy
semmiféle isteni parancs nincs arra, hogy mindkét szín alatt kellene vennie az
Oltánszentséget a laikusoknak és azon klerikusoknak, akik nem miséznek.
Semmiféle jogcímen igaz hittel nem lehet kételkedni abban, hogy az egyik szín
vétele is elég számukra az üdvösséghez.
Mert igaz ugyan, hogy Krisztus Urunk az utolsó vacsorán ezt a tiszteletre- 1727
méltó szentséget a kenyér és bor színeiben alapította és hagyományozta át az
apostoloknak [1 0 . Mt 26,26; M k 14£2; L k 22,19; 1K0r 11,24], ennek az
alapításnak és hagyománynak mégsem az volt a célja, hogy minden egyes
keresztény hívő köteles legyen az Űr parancsára mind a két színt venni [1. és 2.
kánon].
De még a János evangélium 6. fejezetéből sem lehet levezetni, hogy a
mindkét szín alatti áldozást előírta volna az Úr [3. kánon], ahogy ezt a szent
atyák és doktorok magyarázatából is értelmezzük. Mert, aki azt mondta, hogy
‫ ״‬Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet
tibennetek” \jn 6,54], azt is mondta: ‫״‬Ha valaki eszik ebből a kenyérből,
örökké él” \Jn 6,52]. És aki azt mondta, hogy ‫ ״‬Aki eszi az én testemet és issza
az én véremet, annak örök élete van” \Jn 6,55], azt is mondta: ‫״‬a kenyér,
amelyet én adok, az én testem a világ életéért” [uo. 6,52]. Továbbá aki azt
411
* 1 7 2 5 -1 7 3 4 IV. Pinsz: Tridenti zsinat: Tanítás a kétszíu alatti áldozásról, gyermekek áldozásáról

mondta: ‫ ״‬Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem marad, és

én őbenne” \Jn 6,57], mindazonáltal azt is mondta: ‫ ״‬Akt ezt a kenyeret eszi,
örökké él ” \Jn 6,58]

2. fejedet: Λ * Egyház hatalma a~ Oltáris^enlség kiszolgáltatásánál

1728 Ezeken kívül a szent zsinat kinyilvánítja, hogy az Egyházban mindig is
megvolt a hatalom arra, hogy a szentségek kiszolgáltatásánál, természetesen
lényegük megváltoztatása nélkül, olyat vezessen be vagy változtasson, amit a
felvevők hasznára vagy maguknak a szentségeknek a tiszteletére a dolgok,
helyek és idők különfélesége szerint hasznosabbnak ítél. Ezt úgy látszik, az
Apostol is nyíltan helyeselte: ‫ ״‬Úgy tekintsenek minket az emberek, mint
Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait” [1Kor 4,1]·, és bizonyos, hogy
maga is élt ezzel a hatalommal, mind több más ügyben, mind pedig e szentség
dolgában, hiszen ennek vétléról szóló néhány rendelkezés után azt mondja: ‫ ״‬A
többit majd megérkezésem után rendezem el.” [1Kor 11,34]
Ezért az Egyház, felismerve a szentségek kiszolgáltatása ügyében való
joghatóságát, jóllehet a keresztény vallás kezdete óta gyakori volt a mindkét
szín alatti áldozás használata, mégis mivel az idők múlásával már széles
területen megváltozott a szokás, súlyos és jogos okok vezették arra, hogy a
szokást csak egy szín alatti áldozásként hagyta jóvá, sőt törvényként határozta
el, amelyet visszavetni, vagy magának az Egyháznak a tekintélye nélkül tetszés
szerint megváltoztatni nem szabad [2. kánon].

3. fejezet. Bármelyik síjn alatt az egész *s teÜes Krisztust, és igazi szentséget teszünk
magunkhoz
1729 Ezen felül kihirdetjük, hogy ámbár a mi Megváltónk - amint már mondtuk
- az utolsó vacsorán e szentséget két szín alatt alapította s adta át az
apostoloknak, mégis azt kell vallani, hogy egyetlen szín alatt is az egész és teljes
Krisztus van jelen, és igazi szentséget veszünk magunkhoz így is. Ezen okból a
gyümölcsében sem csalódik, és semmi szükséges kegyelem nem hiányzik az
üdvösségéhez annak, aki csak egy színt vesz magához [3. kánon].

4. fejezet. A kisgyermekek nincsenek kötelezt e a szentáldozásra

1730 Azt is tanítja e szent zsinat, hogy az értelmük használatára még el nem
jutott kisgyermekeket semmi sem kényszeríti a szentségi áldozásra \4. kánon],
hiszen a keresztség ‫ ״‬vizében újjászületve” [tv. Tit 3,5] és Krisztusba testesülve
az istenfiúság kegyelmét elnyerték, s ebben a korban ezt el sem veszíthetik.
Ezzel mégsem ítéljük el az ősidők e szokását, ha azt egyes helyeken valamikor
így tartották meg. A szent atyáknak saját koruknak megfelelő, helyeselhető
okuk volt erre a szokásra, ma viszont ellentmondás nélkül hinni kell, hogy
semmilyen szükségessége az üdvösségre nézve nincs ennek a szokásnak.

412
 IV Piusz: Tridenti zsinat: Kánonok a kétszín alatti áldozásról, gyermekek áldozásáról * 1 7 2 5 -1 7 *

Kánonok a mindkét sefn alatti áldomásról és a kisgyermekek áldomásáról

1. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy Isten parancsából vagy az üdvösség 1731
szükségszerűségével minden egyes krisztushívő köteles a legméltóságosabb
Oltáriszentséget mindkét szín alatt venni: legyen kiközösítve [/». *1726k].
2. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a szent katolikus Egyház nem jogos és 1732
ésszerű okoktól vezetve áldoztatja a laikusokat és a nem-miséző klerikusokat
csakis a kenyér színe alatt, vagy hogy e dologban tévedett: legyen kiközösítve
[1ó. *1728].
3. kánon. Ha valaki tagadná, hogy az egész és teljes Krisztust, aki minden 1733
kegyelem forrása és szerzője, elég csak a kenyér színe alatt venni, mert mint
egyesek hamisan állítják, Krisztus alapítási parancsából mindkét szín alatt kell
vennünk: legyen kiközösítve [tó. *1726k].
4. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a gyermekeknek, mielőtt a megkülön- 1734
böztetni tudás idejéhez érkeznének, szükséges az Oltáriszentség vétele, legyen
kiközösítve [tó. *1730].

1738—1760: 22. ülés, 1562. szeptember 17.:

a) Tanítás és kánonok a legszentebb miseáldozatról

Bolognában 1547. augusztusában a zsinati teológusok elkezdték megvizsgálni a
miséről és az egyházirend szentségéről vallott eretnek kijelentéseket (SGTr 6,321-
391); a legfontosabb források az *1600° bevezetésében megjelölt művek voltak.
Tridentben a teológusok 1551. decemberében (SGTr 7,375kk) folytatták ezt a
munkát. 1552. januárjában kidolgozták a miséről és az egyházirend szentségéről
szóló kánonok és a tanítás tervezetét (SGTr 7,460k 483—489), a vitát azonban nem
lehetett lezárni, minthogy a zsinatot felfüggesztették. Csak 1562. július 19-én
folytatták a témát a miséről szóló 13 cikkely előterjesztésével (SGTr 8,719 / TheiTr
2,58); augusztus 6-án és szeptember 5-én egy-egy új tervezetet nyújtottak lie (SGTr
8,751-755 909-912 / TheiTr 2,74-76 116-118).
Kiadva: SGTr 8,959-962 / RiTr 124-127 / MaC 33.128C-132C / HaC 10.126A-
129A / COeD3 732-736.
Elősmp
A szentséges és egyetemes Tridenti zsinat ..., hogy az Oltáriszentség nagy 1738
titkának a szent katolikus Egyházban meglévő ősi, kiforrott és minden
részletében tökéletes hite és tanítása megtartassék, és a tévedések és az
eretnekségek elhárítása után a maga tisztaságában megmaradjon: erről, mivel
valódi és egyedülálló áldozat, a Szentlélek megvilágosítása által kioktatva a
következőket tanítja, kinyilvánítja, és a hívő népnek hirdetni rendeli.

1.fejemet: Am MisedIdomát alapítása

Mivel (Pál apostol tanúsága szerint) az Ószövetség alatt a levita papság 1739
gyarlósága miatt nem volt tökéletes áldozat, kellett (az Atyaisten irgalmas
rendeléséből) ‫ ״‬Melkizedek rendje szerint” [ιό. Tér 14,18; Zsolt 109,4; Zsid 7,11]
egy másik papnak támadnia, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak, aki képes

413
*1738-1759 IV Pinsz: Tridenti zsinat: Tanítás és kánonok a legszentebb miseáldozatról

mindent, amit csak meg kell szentelni, tökéletessé tenni [itf. Zsid 10,14\ és
beteljesíteni.
1740 Ez a mi Istenünk és Urunk tehát, noha halálával önmagát egyszer s min-
denkorra kész volt feláldozni a kereszt oltárán az Atyaistennek önmagát
egyszer ajánlotta fel, hogy nekik [ott] az örök megváltást megszerezze, de mivel
a halála nem szüntette meg papságát, [/». Zsid 7,24-27],
az utolsó vacsorán, ‫״‬azon az éjszakán, amelyen elárultatott” [1Kor 11 £J],
hogy szeretett jegyesének, az Egyháznak, látható áldozatot (ahogy az
emberi természet is igényli) hagyjon hátra, hogy azzal jelenítse meg a
kereszten ama egyszer véresen megtörténtet, és az Ó emléke a világ
végéig fennmaradjon, és annak az áldozatnak az üdvösségszerző ereje
a tőlünk naponta elkövetett bűnök megbocsátására szolgáljon,
‫״‬önmagát mindörökké Melkizedek rendje szerinti papnak‫[ ״‬Zsolt
110,4; Zsid 5,6; 7,17\ nyilvánítva,
testét és vérét a kenyér és a bor színe alatt az Atyaistennek fölajánlotta, és
ugyanazon dolgok színei alatt az apostoloknak nyújtotta, hogy magukhoz
vegyék: őket akkor az Újszövetség papjaivá tette, és ezen szavaival megparan-
csolta nekik és a papságban utódaiknak, hogy ók is ajánlják föl: ‫״‬Ezt tegyétek
az én emlékezetemre” [Lk 22,19; 1K0r 11^4], amint ezt a katolikus Egyház
mindig is így értette és tanította [2. kánon].
1741 Miután ugyanis megünnepelte a régi Húsvétot, melyet az Egyiptomból való
kivonulás emlékére Izrael fiainak sokasága áldozott fel [1ö. Kit 12,1], új
Húsvétot alapított, hogy önmagát majd az Egyház által feláldozhassa, éspedig
a papok által, látható jelek alatt, ebből a világból az Atyához történő
átmenetének emlékére, amikor saját vérének kiontásával megváltott minket és
‫ ״‬kiragadott minket a sötétség hatalmából és áthelyezett minket az O országá-
ba” [K0I1,15].
1742 Éppen ez a tiszta áldozat az, amelyet az áldozatbemutatók semmilyen
méltatlansága vagy rosszasága sem szennyezhet be; erről az Úr Malakiás által
[Mai /,//] előre megmondta, hogy minden helyen tisztán fogják feláldozni az
O nevének, mely nagy lesz a nemzetek között. Az Apostol is világosan
megerősíti ezt a konntusiaknak írva, hogy akik a démonok asztalának részese-
íként bemocskolódtak, nem lehetnek részesei az Úr asztalának, [1ö. 1K0r 10^21]
az oltárt értve mindkét helyen asztalon. Ez végül azon áldozat, melyet a
természet és a Törvény időszakának különféle áldozatai [ív. Tér 4,4; 8£0; 12,8;
22; Kir: passim] hasonlatokban ábrázoltak. így a szentmise azon javakat,
melyeket azok jeleztek, mint mindazoknak összegzése és tökéletessége foglalja
magába.
2. fejedet. A látható áldozat engesztelőjellegű élőkért és holtakért
1743 Mivel a misében történő isteni áldozat ugyanazt a Krisztust foglalja
magában, s áldozza fel vértelenül, mint aki a kereszt oltárán ‫״‬egyszer
sajátmagát adta vérontásával áldozatul” [10. Zsid 9,14-27], ezért a szent zsinat
azt tanítja, hogy ez az áldozat valóban engesztelő [/. kánon]. így már

414
 IV Piusz: Trideuti zsinat: Tanítás cs kánonok a legszentebb miseáldozatról *1738-1759

megtörténhet, hogy ha igaz szívvel és helyes hittel, félelemmel és tisztelettel,

töredelmesen és bűnbánóan járulunk Istenhez, ‫ ״‬irgalmat találunk és kegyelmet
kapunk, amikor segítségre szorulunk” [Zsid 4,16). Ezen áldozattal az Úr
kiengesztelödik, megadja a kegyelmet és a bűnbánat adományát, elengedi a
vétkeket és a legnagyobb bűnöket is. Egy és ugyanaz az áldozat, ugyanaz a
felajánló is - most a papok szolgálata által - , mint aki akkor a kereszten
önmagát föláldozta, csakis a feláldozás módjában van különbség.
Eme (valóban véres) fölajánlás gyümölcsét mi e vértelen áldozatban nagyon
termékenyen kapjuk meg, s nagyonis távol esik hitünktől, hogy a vértelen által a
kereszt értéke bármi módon is csökkennék [4. kánon). Épp ezért nem csupán az
élő hívek bűneiért, büntetéseiért, elégtételeiért, s más szükségleteiért, de a
Krisztusban elhunytakért is, ha még teljesen meg nem tisztultak volna, az
apostolok hagyományai szerint szabály szerint föl lehet ajánlani [3. kánon).

3. fejedet. Misék a szentek tiszteletére

Ámbár a szentek tiszteletére és emlékére az évszázadok alatt az Egyház 1744
szokása volt számtalan mise bemutatása, de tanítása szerint sohasem őnekik
mutatták be az áldozatot, hanem egyedül Istennek, aki őket megkoronázta [5.
kánon). Ezért ‫ ״‬még a pap sem azt szokta mondani, hogy: ‫״‬Péter és Pál, most
áldozatot ajánlok fel néked” 1, hanem, Istennek az ő győzelmeikért hálát adva,
az ő védelmükért esedezik, hogy ‫״‬érettünk az égben közbenjárni méltóztassa-
nak azok, akiknek emlékét üljük a földön”2.

4. fejezet. A mise kánonja

Minthogy a szent dolgokat szentül is kell kiszolgáltatni, és ez mindenki 1745
legszentebb áldozata, a katolikus Egyház, hogy méltón és tisztelettel mutassa
be az áldozatot és vegye gyümölcseit, már sok évszázaddal ezelőtt összeállítót-
ta szent kánonját, minden tévedéstől tisztán [6. kánon). Nincs is abban semmi,
ami ne legfelső fokban mutatná a szentséget és jámborságot, és a felajánlók
lelkét Istenhez ne emelné. E kánon ugyanis magának az Úrnak a szavaiból, az
apostoli hagyományokból és a szent pápák kegyes intézkedéseiből áll.

5. fejezet. A miseáldozat ünnepélyes szertartásai

Am az emberi természet olyan, hogy nem egykönnyen tud külső segédesz- 1746
közök nélkül az isteni dolgok megfontolására fölemelkedni, ezért a kegyes
Anyaszentegyház egyes szertartásokról azt rendelte el, hogy csendes szavakkal
ejtsék a misében \9. kánon), másokat hangosabban. Használt szertartásokat is
[7. kánon), mint megszentelő áldásokat, gyertyákat, tömjénezéseket, ruhákat, és
sok más efféléket, melyek apostoli tanításból és hagyományból származnak,
hogy ezáltal e nagy áldozat fenségesebben hasson, és a hívek elméjét a
vallásosság és jámborság e látható jelei az ezen áldozatban láthatatlanul rejlő
legmélyebb dolgok megfontolására serkentsék.

415
*1738-1759 IV Pius 2 : Tridenti zsinat: Tanítás és kánonok a legszentebb miseáldozatról

6. fejedet. Mise, ámenben egyedül a pap áldozik

1747 Bár azt óhajtaná a szentséges zsinat, hogy minden egyes szentmisénél az ott
álló hívek nemcsak lelki érzülettel, hanem szentségi vétellel is áldozzanak, hogy
így e legszentebb áldozat gyümölcse bővebben teremjen számukra; ha ez
mégsem mindig lehetséges, azért még azon miséket, melyekben szentségileg
egyedül a pap áldozik, mint magánmiséket és tilosakat mégsem ítéli el [8.
kánon], inkább helyesli és ajánlja, föltéve, hogy e misék is tulajdonképpen
közöseknek minősíthetők, részben, mivel azokban a nép lelkileg áldozik,
részben mivel az egyházi közösség szolgája nemcsak magáért, hanem minden
hívőért mutatja be, akik Krisztus testéhez tartoznak.

7. fejedet. A n\, amelyet a kebelben ajelajánlandó borhoz elegyítenek

1748 Ezenfelül a szent zsinat figyelmeztet arra is, hogy a papok számára az
Egyháztól való parancs, hogy a kehelyben feláldozandó borhoz vizet is
keverjenek [9. kánon]. Egyfelől, mert hisszük, hogy Krisztus Urunk is így tette,
másrészt mert az oldalából vér és víz együtt folyt ki \Jn 19,34], amire e
szentségben a vegyítés emlékeztet. Szent János továbbá a Jelenések Könyvé-
ben [/». ]el 17,1,15] a ‫״‬vizek” szót a népekre érti, ezáltal a hívő népnek
Krisztussal, a fővel való egysége jelenítődik meg.

8. fejedet. A misét ne légetek szerte mindenhol népnyelien; misztériumait magyarázni

kell a népnek
1749 Jóllehet a szentmise a hívő nép nagy oktatója, mégsem látták hasznosnak az
Atyák, hogy mindenhol népnyelven mutassák be [9. kánon]. Ezért mindenütt,
minden egyháznak megtartva ősi szertartását, amelyet a Római Szentegyház,
minden Egyház anyja és tanítómestere jóváhagyott, mégis, nehogy Krisztus
juhai éhezzenek, sőt nehogy ‫ ״‬a kisdedek kenyeret kérjenek és nincs, aki
megtörje nekik” [ιό. Siral 4,4] előírja a szent zsinat mindenegyes lelkipásztor-
nak és lelki vezetőnek, hogy a misézés közben maguk, esetleg mások által
gyakran ki is fejtsenek valamit azokból, amik a misében elhangzanak, s többek
között e szent áldozat titkaiból is mindig magyarázzanak el valamit, különösen
az Úr napján és az ünnepeken.
9. fejezet. Bel ezető a következő kánonokhoz
1750 Mivel ezen ősi hit ellen, amely a legszentebb evangéliumon, az apostoli
hagyományokon és a szent atyák tanításán alapul, a mostani időkben sokfelé
hintettek szét tévtanokat, és sokan sokféleképpen tanítják és vitatják, ezért a
szent zsinat, miután ezen ügyekről sok éretten megfontolt és komoly vitát
tartott, az Atyák egyhangú beleegyezésével elhatározta, hogy mindazt, ami
ezzel a legtisztább hittel és a szent tanítással ellenkezik, elítéli, és az Egyházból
a most következő kánonok által kiküszöböli.

416
 IV. Pimz: Tridenti zsinat: Tanítás és kánonok a legszentebb iniseáldozatról *1738-1759

Kánonok a legszentebb miseáldozatról

1 kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a szentmisében Istennek nem igazi és 1751
tulajdonképpeni áldozatot mutatnak be, vagy hogy e szertartás nem más, mint
hogy magunknak Krisztust vesszük táplálékul: legyen kiközösítve.
2. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy ezen szavakkal: ‫ ״‬E zt tegyétek az én 1752
em lékezetem re” [Lk 22,19; 1K0r 11,24\ Krisztus nem tette az apostolokat
papokká, avagy nem is rendelte, hogy ók és a többi papok is átváltoztassák az
Ó testét és vérét: legyen kiközösítve [1i>. *1740].
3. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a szentmise áldozata csakis dicséret és 1753
hálaadás, vagy csupán visszaemlékezés a kereszten történt áldozatra, és nem
engesztelő áldozat; vagy hogy csak annak használ, aki veszi; és sem élókért,
sem halottakért, sem azok bűneiért, büntetéseikért, elégtételükért, és más
szükségleteikért nem szabad felajánlani: legyen kiközösítve [tő. *1743],
4. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a szentmise áldozat káromkodással 1754
becsmérli Krisztus legszentebb áldozatát, amelyet a kereszten hozott meg,
vagy hogy annak értékét csorbítja: legyen kiközösítve [rö. *1743\.
5. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy csalás a szentek tiszteletére misét 1755
bemutatni, és hogy elnyerjük közbenjárásukat Istennél, amint az Egyház
szándékában áll: legyen kiközösítve [/». *1744].
6. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a mise kánonja tévedéseket tartalmaz, 1756
és emiatt meg kell szüntetni: legyen kiközösítve [/& *1743].
7. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy azok a szertartások, ruházatok és 1757
külső jelek, amelyekkel a szentmise bemutatásánál a katolikus Egyház él, nem
annyira kegyes szolgáltatások, mint inkább az istentelenség ingerlő megnyilvá-
nulásai: legyen kiközösítve [1ö. *1746].
8. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy azon szentmiséket, ahol csak a pap 1758
egymaga áldozik szentségileg, be kell szüntetni, mert tilosak: legyen kiközösít-
ve [tö. *1747].
9. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a Római Katolikus Egyház azon !7 5 9
szertartását, hogy a kánont és árváltoztatást halk szavakkal végzik, el kell ítélni,
vagy a misét csak népnyelven szabad végezni, vagy hogy nem kell vizet keverni
a kehelyben felajánlandó borba, mert ez Krisztus szándéka ellen van: legyen
kiközösítve [10. *1746, 1748k\.
b) Határozat a kehely m egengedésének kéréséről
Vö. *1725°. - Kiadva: SGTr 8,968 és 952k / RiTr 172 / MaC 33.137CD / COeD3
717 / TheiTr 2,128b.

Ezen felül, minthogy ugyanez a szent zsinat az elmúlt ülésszakon két, !7 5 0

máshol előadott, és akkor még meg nem vitatott szakaszt más időre tartogatott
azzal, hogy ha alkalom kínálkozik, megvizsgálja ezeket és határozatot hoz
róluk, vagyis:
Vajon azokat az érveket, amelyeket a szent katolikus Egyház felsorakozta-
tott amellett, hogy a világiakat és az éppen nem celebráló papokat is a kenyér

417
*1760 IV Piusz: Tridenti zsinat: Tanítás a kehely megengedésének kéréséről

egyetlen színe alatt áldoztassa meg, úgy kell-e fenntartani, hogy semmilyen
meggondolásból senkinek ne legyen megengedhető a kehely használata; —és:
Ha tisztességes és a keresztény szeretettel egybehangzó indokok alapján
kitűnik, hogy valamelyik nemzet vág)‫ ׳‬ország számára meg kell engedni a
kehely használatát, vajon bizonyos feltételekkel megengedhetó-e ez, és melyek
legyenek azok; most azoknak az üdvére, akikért szól a kérés, a legjobb végzést
óhajtva azt határozta, hogy az ügyet a maga teljességében a Szentséges Atya elé
kell terjesztem, amint a jelen határozattal beterjeszti a zsinat; ó a saját egyéni
belátása szerint úgy fogja az ügyet eligazítani, ahogyan ítélete szerint a kehely
használata hasznos lesz a keresztény közösségnek, és üdvös a kérelmezőknek.

1763-1778: 23. ülés, 1563. július 15.: Tanítás és kánonok az egyházi-

rend szentségéről
A z e re tn e k c ik k e ly e k v iz sg á la ta (vö. *1600° id é z e tt m ű v e k ) cs a k á n o n o k te r v e z e te in e k
s z e rk e s z té s e m á r B o lo g n á b a n 1547. á p n lis 2 6 -tó l (S G T r 6,97 308), é s a z u tá n is m é t
T n d e n t b e n , 1551. d e c e m b e r 3 -tó l 1552. ja n u á r 21-íg m e g tö r té n t ( S G T r 7,375— 489;
460k 483—489). A z sin a ti aty á k e lő k é s z ítő m u n k á ju k a t 1562. s z e p te m b e r
te r v e z e te k uo.
18-án folytatták (SGTr 9,5 / TheiTr 2,133), és új tervezeteket dolgoztak ki a
kánonokhoz. Október 13-án és november 3-án a kánonok elé egy tanítást is csatoltak
az egyházi rend szentségéről (SGTr 9,38-41; 105-107; további változatok uo. 226-
241; TheiTr 2,151-153 155k).
Kiadva: S G T r 9 ,6 2 0 - 6 2 2 / R iT r 1 7 2 - 1 7 4 / M a C 1 0 .1 3 5 D - 1 3 8 A / H a C 1 0 . 1 3 5 D -
138A / C O e D 3 7 4 2 -7 4 4 .

1763 Az igaz és katolikus tanítás az egyházirend szentségéről a mi időnk tévédé-

seinek elítélésére, amelyet a szent Tridenti zsinat határozott és hozott nyilvá-
nosságra hetedik ülésen [IV. P1us~ alatt].

1 .fejedet. A z újszövetségipapság alapítása

1764 Isten rendeléséből az áldozat és papság úgy össze van kötve, hogy
mindkettő megvolt mind a kér szövetségben. Ha tehát az Újszövetségben az
Oltáriszentség szent áldozatát a katolikus Egyház az Úr rendelése szerint mint
látható áldozatot kapta meg, akkor azt is vallani kell, hogy abban egy új, látható
és külső papság létezik [/. kánon], amelybe a régi papság átalakult [/». Zsid 7,12).
Igazolja a Szentírás, és ezt mindig tanította a katolikus Egyház hagyománya,
hogy ugyanaz az Üdvözítő Urunk alapította ezt is [3. kánon], és az apostolok-
nak és utódaiknak a papságban átadta a hatalmat teste és vére átváltoztatására,
felajánlására és kiosztására, valamint a bűnök megbocsátására vagy megtartása-
ra is. [/. kánon).

2. fejezet. A z egyházirend hétfokozata

1765 Minthogy pedig isteni dolog az ennyire szent papság szolgálata, illő volt,
hogy az Egyház legrendezettebb tagolásában több és különféle foka legyen a
szolgálatnak, hogy ezáltal annál méltóbb és nagyobb tisztelete legyen [Ml
16,19; L k 20,22k). Akik a papság hivatalában szolgálnak, úgy vannak elosztva,

418
 IV Piitsz: Tridenti zsinat: és kánonok az egyliázirend szentségéről *1763-1778

hogy akiket már a2 egyházi tonzúrával megjelöltek, a kisebb rendekből

lepjenek a nagyobbakba [2. kánon).
Mert a Szentírás nemcsak a papokat, hanem a szerpapokat is kifejezetten
említi [ív. ApCsel 6,5; 1Tim 3,8k; Fii 1,1], és súlyos szavakkal tanít, hogy
leginkább mire kell figyelni az ó szentelésüknél; és már az Egyház kezdetétől
köztudottan használatban voltak a következő rendek nevei, és mindegyikük
sajátos szolgálata is, tudniillik az alszerpapé (subdiaconus), a gyertyavivóé
[acolitus), az ördögűzőé (exorasta), a felolvasóé (lector), az ajtónállóé (osliarius),
bár rangjuk nem mindenütt volt egyenlő. Mert az alszerpapságot az Atyák és a
szent zsinatok a nagyobb rendekhez számítják; náluk még a többi alacsonyabb
(rendről) is gyakran olvashatunk.

3.fejedet. Α ς egyházirend valóban szentség

Mivel nyilvánvaló a Szentírás tanúságából, az apostoli hagyományból és az !766
Atyák egyhangú megegyezéséből, hogy a szent rendek fölvétele, amely szavak-
kai és külső jelekkel történik, kegyelmet ad át, ezért senki sem kételkedhet
abban, hogy az egyházirend igazi és szoros értelemben vett szentség, egy az
Egyház hét szentsége közül [3. kánon). így szólt ugyanis az Apostol: ‫ ״‬Figyel-
meztetlek, éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem folytán
benned él. Hisz Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a
józanság lelkét adta nekünk” [«?. 2Tim 1,6—7; 10. 1Tim 4,14).

4. fejedet. Λ ~ egyházi hierarchia és afelszentelés

Mivel az egyházi rend szentségében, mint a keresztségben és a bérmálásban 1767
is, eltörölhetetlen jegyet kap az ember [4. kánon), amelyet sem kitörölni, sem
elvenni már nem lehet, joggal ítéli el a szent zsinat azok véleményét, kik azt
állítják, hogy az Újszövetség papjai csak valami időszakos hatalommal bírnak,
és hogy az egyszer szabályszerűen fölszenteltek újból laikussá lehetnek, ha
nem gyakorolják Isten igéjének hivatalát [7. kánon).
Hogyha valaki azt állítja, hogy minden keresztény egyformán az Újszövet-
ség pap|a, vagy mindenki egyenlő lelki hatalommal van ellátva, akkor semmi
egyebet nem tenne, mint hogy az egyházi hierarchiát is összekeverné [6. kánon),
amely pedig ‫ ״‬rendezett seregek élcsapata” \yö. Én 6,3). így Szent Pál tanítása
ellenére mintha mindenki apostol, mindenki próféta, mindenki evangélista,
mindenki pásztor, mindenki tanító lenne. [vö. 1K0r 12,29; E f 4,11)
Ezért a szent zsinat kijelenti, hogy az összes egyéb egyházi rendeken felül a 1768
püspökök, akik az apostolok helyére léptek, különösképpen beletartoznak
ebbe a hierarchiába, és őket helyezte (amint ugyanaz az Apostol mondja) a
Szentlélek ‫״‬az Egyház kormányzására” \ApCsel 20^8); ők a papoknál feljebb
valók, kiszolgáltatják a bérmálás szentségét, az Egyház új szolgáit fölszentelik,
s egyéb szenteléseket is végezhetnek, amely feladatok ellátására a többi
alacsonyabb rendnek nincs hatalma [7. kánon).

419
* 1763‫ ־‬1778 IV. Plusz Tridenti zsinat: és kánonok az egyházireud szentségéről

!769 Tanítja még a szent zsinat, hogy egy püspök, pap vagy más egyházi rendű
felszenteléséhez sem a népnek, sem bármiféle világi hatalomnak és hivatalnak a
beleegyezése, meghívása vagy tekintélye nem szükséges olyan módon, hogy e
nélkül érvénytelen lenne a szentelés. Sót inkább elhatározza, hogy mindazokat,
akik csupán a néptől vagy világi hatalomtól és hivataltól meghívva és képesítve
akarják gyakorolni ezeket a szolgálatokat, és akik ezeket saját vakmerőségükkel
teszik magukévá, nem az Egyház szolgájának kell tartani, hanem ‫ ״‬tolvajnak és
rablónak, aki nem az ajtón lép be‫\ ״‬Jn 10,1 ;8. kánon].
1770 Ez az, amit a szent zsinat fontosnak tartott a keresztényeknek az
egyházirend szentségéről általában tanítani. Az ellenkező tanításokat biztos és
a tárgyat illető kánonokkal az itt következő módon rendelte elítélni, hogy
mindenki, Krisztus segítségével a hit szabályaival élve, könnyebben felismer-
hesse és megtarthassa a katolikus igazságot a tévtanok oly nagy sötétségében.

Kánonok a* egyháqyrend szentségéről

1771 1. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az Újszövetségben nincs látható és
külső papság, vagy‫ ׳‬hatalom arra, hogy felajánlják és átváltoztassák az Úr testét
és vérét, vagy a bűnök megbocsátására és megtartására, hanem csak egy hivatal
és egy puszta szolgálat az evangélium hirdetésére, vagy akik nem szoktak
prédikálni, egyáltalán nem is papok: legyen kiközösítve [/ó. *1764, 1767].
1772 2. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a papság mellett nincsenek a katolikus
Egyházban más nagyobb és kisebb rendek, amelyek révén mint lépcsőfokokon
lehet a papság felé közeledni: legyen kiközösítve [tv. *1765],
1773 3. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az egyházirend, vagyis a felszentelés
nem is igazi, szoros értelemben vett szentség, amelyet Krisztus alapított,
hanem csak emberi kitalálás, egyházi dolgokban tudatlan emberek kigondolása,
vagy hogy ez csak egy olyan szertartás, amellyel kiválasztanak valakit az Isten
igéjének és szentségeinek szolgálatára: legyen kiközösítve [tv. *1766],
1774 4. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a fölszentelésben nem adatik a
Szentlélek, s emiatt a püspök hiába mondja: ‫״‬Vedd a Szendéiket”, vagy hogy
nem nyom eltörölhetetlen jegyet a lélekbe, vagy hogy az, aki egyszer már pap
volt, ismét laikussá lehet: legyen kiközösítve [tv. *1767],
1775 5. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a szent fölkenésre, amivel az Egyház a
papszenteló szertartásban él, nemcsak hogy nincs szükség, de megvetendő és
veszélyes dolog, hasonlóan a többi szertartáshoz: legyen kiközösítve.
1776 6. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a katolikus Egyházban nincs hier-
archia, melyet isteni rendelés állított fel, s amely püspökökből, áldozópapokból
és szolgálókból (ex ministris)1: legyen kiközösítve [tv. *1768],
1777 7. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a püspökök nem feljebbvalók a
papoknál, vagy hogy nincs hatalmuk bérmálni és papot szentelni, vagy hogy
hatalmuk közös az áldozópapokéval, vagy hogy az általuk közölt rendek
érvénytelenek a nép, esetleg a világi hatóság hozzájárulása, vagy meghívása
nélkül; vagy hogy azok is lehetnek az igének és a szentségeknek törvényes

420
 IV. Pinsz: Tridenti zsinat: és kánonok az egyházirend szentségéről * 1763‫ ־‬1778

szolgái, akiket se az egyházi és kánoni hatalom szabályszerűen se föl nem

szentelt, se nem küldött, hanem máshonnan érkeznek: legyen kiközösítve [tö.
*1768k\.
8. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a püspökök, akiket a római pápa 1778
tekintélye szemel ki, nem is igazi és törvényes püspökök, hanem ez emberi
találmány: legyen kiközösítve.

1797-1816: 24. ülés, 1563. november 11.

Ennek az ülésnek a határozatait Bolognában kezdték el előkészíteni. 1547. április
26‫־‬tól tanácskoztak a zsinati atyák a házasságról szóló tanításról, 1547. augusztus
29‫־‬tól szeptember 6 -1g a titokban kötött házasságokról (SGTr 6,98 407—435). A
kánonok egy tervezetét (SGTr 6,445—447) szeptember 9-tól kezdve vitatták meg.
Tizennégy évvel később Tndentben 1562. december 6 -án cretnekgyanús tételckt
terjesztettek be felülvizsgálatra. Ezek többnyire a már többször említett könyvek-
ból származnak: M. Luther, De captivitate Babylonna ealestae praeludtum: De
matrimomo (Weimari kiadás 6,550-560); Confessio Augustana, Art. 23 (BekSchELK
86-91 / CpRef 26,294-297); Ph. Melanchthon, Apológia Conjtssionis Auguslanae,
art. 13 (BekSchELK 291-296 / CpRef 26,570k). A kánonok és a ‫ ״‬Tametsi"
reformdekrétum tervezetét 1563. július 20-án, augusztus 7-én és szeptember 5-én
terjesztették elő (SGTr 9,639 682-685 760-765 / TheiTr 2,313 335 387). A
‫ ״‬Tametsi" dekrétum németországi érvényességéhez vö. *3385.
Kiadta: SGTr 9,966-968 (a ‫״‬Tomist” dekrétum közvetlenül a kánonok után követke‫־‬
zik) / RiTr 214-217 / MaC 33.149E-151E / HaC 10.147A-150A / COeD3 753-756.

a) Tanítás a házasság szentségéről

Azt, hogy a házasság örök és felbonthatadan kapocs, először az emberi nem 1797
ősapja, mégpedig az isteni Lélek ihletésében, így fejezte ki szavakban: ‫ ״‬Ez már
csont a csontomból és hús a húsomból, ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és
feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz” [Tér 2£3k; vö. E f 5,31].
E kötelékkel csakis két embernek lehet összekapcsolódni és összefuzödni, 1798
amit Krisztus Urunk még világosabban tanított, midón a fenti, mintegy az
Istentől kimondott szavakat is megismételte, de meg is magyarázta: ‫ ״‬így már
nem kettő, hanem egy test”. [Mt 19,6] Ennek a köteléknek, amiről annyival
előtte Adám beszélt, rögtön új erőt is adott e paranccsal: ‫״‬Amit tehát Isten
egybekötött, azt ember szét ne válassza” [Mt 19,6; M k 10,9].
Azt a kegyelmet, amely ezt a természetes szerelmet tökéletesíti, felbont- 1799
hatatlan egységgé erősíti, s a hitveseket megszenteli, maga Krisztus, a
tiszteletreméltó szentségek alapítója és tökéletesítóje, saját szenvedésével
számunkra kiérdemelte. Ezt Szent Pál is tanúsítja: ‫ ״‬Férfiak, szeressétek
feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette Egyházát, és föláldozta magát
érte” [E f 5,25], majd hozzáteszi: ‫ ״‬Nagy titok ez, én Krisztusra és az
Egyházra vonatkoztatom” [E f 5,32].

421
*1797-1812 IV Piusz: Tridenti zsinat: Tanítás a házasság szentségéről

1800 Mivel tehát az evangéliumi törvényben szereplő házasság az ősi életközös-

séget kegyelemben Krisztus által felülmúlja, ezért méltán tanították mindig
szent atyáink, a zsinatok és az egész Egyház hagyománya, hogy az Újszövetség
szentségeihez kell sorolni. Csakis jelen századunk esztelen és istentelen
emberei vannak ellene, akik nemcsak tévesen értelmezik e tiszteletreméltó
szentséget, de annak erkölcsi vonatkozásairól - az evangélium ürügyén a test
szabadságát bevezetve - írásban és élőszóban több olyan tanítást terjesztenek a
keresztény nép nagy lelki kárára, amelyek a katolikus Egyház szelleméről és az
apostoli időktől kipróbált hagyományától idegenek.
Az ó vakmerőségükkel kíván e szent és egyetemes zsinat szembeszegülni,
amikor az említett szakadárok főbb eretnekségeit és tévedéseit ki akarja irtani,
nehogy veszedelmes ragályuk még többeket megfertőzzön. Ezért az eretnekek
és tévtanításaik ellen elhatározta a következő kiközösítéseket:

Kanonok a házasság szentségéről

1801 1. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a házasság nem valódi, szoros
értelmében vett és Krisztustól -alapított szentség, egy az evangéliumi Törvény
hét szentségéből, hanem csak az Egyházon belüli emberek találmánya, amely
kegyelmet nem is közöl: legyen kiközösítve [ív. *1800].
1802 2. kánon. Ha valaki azt -állítaná, hogy egy kereszténynek szabad egyidejűleg
több feleséget is venni, s ettől semmi isteni törvény nem tilt [/». M t 19,9k\.
legyen kiközösítve [/«1798* .‫]׳‬.
1803 3. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy csakis az lehet a házasság akadálya,
amit a vérrokonság és sógorság fokairól a Leviták könyve [18,6k] kifejt, és ez
bontja fel a már megkötötteket is; vagy hogy nem áll az Egyház hatalmában,
hogy azok közül egyes akadályoktól fölmentsen, újakat meg felállítson, hogy
azok is akadályozzanak vagy érvénytelenítsenek: legyen kiközösítve [/». *1559].
1804 4. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az Egyház nincs felhatalmazva, hogy
érvénytelenítő akadályokat állítson fel, vagy hogy ezeknek meghozásában
tévedett: legyen kiközösítve.
1805 5. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy eretnekségbe-eséskor vagy kínzóvá
fajuló együttélés idején, vagy ha valaki vágyódik távol élni -a hitvesétől, már fel
is lehet a házassági köteléket bontani: legyen kiközösítve.
1806 6. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a megkötött, de el nem hált házas-
ságot a házasfelek egyikének szerzetesrendben tett ünnepélyes fogadalma nem
érvényteleníti: legyen kiközösítve.
1807 7. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy tévedett az Egyház1, amikor azt tani-
tóttá és tanítja evangéliumi és apostoli tanítás folyományaként [tő. M t 5,32; M k
10,11k], hogy az egyik hitves házasságtörése esetében sem szabad a házassági
köteléket felbontani, s egyikük sem, még az ártatlan sem (aki nem is adott okot
a házasságtörésre), köthet a másik hitves életében másik házasságot, sőt
paráználkodik, aki elbocsátja a házasságtörót, és más nőt vesz feleségül, meg az
is, aki elbocsátva a házasságtörő férjet máshoz megy hozzá: legyen kiközösítve.

422
 IV Piusz: Tridenti zsinat: Tanítás a házasság szentségéről * 1 7 9 7 -1 8 1 2

8. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az Egyház téved, amikor számos 1808
okból lehetségesnek mondja a házasfelek közt az ágytól való elválást, vagyis az
együttlakás kötelezettségének megszűnését meghatározott vagy bizonytalan
időre: legyen kiközösítve.
9. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a szent rendekben fölszentelt 1809
klerikusok, vagy az ünnepélyes tisztasági fogadalmat tett szerzetesek köthetnek
házasságot, és ez érvényes lesz, nem áll útjában az Egyház törvénye, sem a
fogadalom, s az ellenkezője nem más, mint a házasság megvetése; vagy hogy
mindenki köthet házasságot, aki nem érzi, hogy az önmegtartóztatás (mégha
tett is erre fogadalmat) ajándékát bírja: legyen kiközösítve. Mert az Isten az ezt
helyesen kérőknek nem tagadja meg, s ‫״‬erőnkön felül nem hagy megkísérteni”
[1Ü. 1Kor 10,13\.
10. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a házas állapotot a szüzesség vagy 1810
nőtlenség elé kell helyezni, és nem jobb és boldogabb a szüzességben vagy
nőtlenségben megmaradni, mint házasságot kötni [«?. M l 19,11k; 1K0r 7,25k,
38 és 40\. legyen kiközösítve. [10. 3911-3912 ]
11. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az ünnepélyes esküvő megtiltása az 1811
év meghatározott időszakaiban zsarnoki babona, amely a pogány babonák
lecsapódása, vagy elítélné az áldásokat és a többi szertartásokat, amelyekkel
ilyenkor az Egyház élni szokott: legyen kiközösítve.
12. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a házassági ügyek nem tartoznak az 1812
egyházi bírák elé: legyen kiközösítve [«?. *2398, 2639],

b) Kánonok a házasság megreformálásáról: a ‫ ״‬Tam etsi” rendelet

1. 1813
fejezet. \A tönény indítéka és tartalmi Noha nem kell kételkednünk, hogy
a titkos házasságok, amelyeket a házasságot kötők szabad beleegyezése hoz
létre, érvényes és valódi házasságok, ameddig azokat az Egyház nem érvényre-
lenítette, és ezért joggal elítélendők azok - ahogyan őket a szent zsinat kikö-
zösítésre is ítéli akik tagadják azok valódiságát és érvényességét, és akik
hamisan azt állítják, hogy azok a házasságok, amelyeket a gyermekek a
családok beleegyezése nélkül kötöttek, érvénytelenek, és a szülők azokat
érvényessé vagy érvénytelenné tehetik1: mindazonáltal az Isten szent Egyháza
igen alapos okoktól azokat mindig elítélte és tiltotta.
De minthogy a szent zsinat figyelembe veszi, hogy a régi tilalmak az embe- 1814
rek engedetlensége miatt már nem használnak, és mérlegeli a súlyos bűnöket,
amelvek ugyanezekből a titkos házasságokból keletkeznek, különösképpen
azon személvek esetében, akik az ítélet állapotában tartósan megmaradnak,
mivel az előző feleséget, akivel titokban házasodtak elhagyva a másikkal
nyilvánosan lépnek frigyre, és azzal folyamatos házasságtörésben élnek; és
minthogy az Egyház, amely a rejtett dolgokról nem ítél, ezen a bajon nem tud
segíteni, hacsak valami hatékonyabb gyógyeszközt nem alkalmaz, ezért a III.
Ince uralkodása idején megtartott szent Lateráni zsinat [10. *817] nyomdokain

423
*18131816 IV Piusz: Tridenti zsinat: Kánonok a házasság megreformálásáról

haladva előírja, hogy ezután, mielőtt megkötnék a házasságot, három egymást

követő ünnepnapon a templomban a mise közben a házasulandók saját
plébánosa háromszor hirdesse ki nyilvánosan, kik akarnak házasságot kötni.
Miután ezek a hirdetések megtörténtek, ha semmi törvényes akadály nem
merült fel, a házasság megünneplésére az Egyház színe előtt gyülekezzenek
össze, ahol a plébános, miután megkérdezte a férfit és a nőt, és azok közös
beleegyezését megértette, mondja azt: ‫ ״‬Én titeket összekötlek a házasságra, az
Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”, vagy más szavakat használjon, minden
egyes tartomány elfogadott rítusa szerint.
1815 [A törvény megszorítása] Hogy ha valamikor felmerül a gyanú, hogy a
házasságot rosszakaratúan megakadályozhatják, ha annyi kihirdetés előzi meg,
akkor vagy csak egy hirdetés legyen, vagy legalább a plébános és két vagy
három tanú jelenlétében kössék meg a házasságot; azután ennek elhálása előtt
történjenek meg a kihirdetések a templomban, hogy ha még lappang valami-
lyen akadály, könnyebben fel lehessen fedni, hacsak maga a fópásztor nem
ítélte úgy, hogy enyhíti a nehézséget, ha a mondott hirdetéseket elhagyják; ezt a
szent zsinat az ó belátására és ítéletére bízza.
1816 [Büntető záradék] Akik másképpen kísérelnek meg házasságot kötni, mint a
plébános, vagy a plébánosnak ill. a fópásztornak az engedélyével más pap, és
két vagy három tanú jelenlétében: az így kötött házasságokat a szent zsinat
teljesen törvénytelennek nyilvánítja, és kijelenti, hogy az ilyen kötések érvény-
telenek és semmisek, amint azokat a jelen rendelkezéssel érvénytelenné is teszi
és megsemmisíti.

1820-1835: 25. ülés, 1563. december 3. és 4.:

a) Határozat a tisztitóhelyről, 1563. december 3.

A tisztítóhely kérdését - összekötve a búcsúkéval - először Bolognában tárgyalták meg
1547. június 19. és július 15. között (SGTr 6,223-299). A zsinati atyák 1563. november
végén újra elővették és a legnagyobb sietséggel fogalmazták meg a határozatot, hogy
minél előbb befejezhessék a zsinatot (SGTr 9,1069-1076 / TheiTr 2,499—501).
Kiadva: SGTr 9,1077 / RiTr 391 / MaC 33.170D-171A / HaC 10.167CD /
COeD3 774.

1820 Miután a katolikus Egyház, a Szentlélektől kioktatva, a Szentírás és az ókon

atvák hagyományai alapján szent zsinatain és legújabban ezen az egyetemes
zsinaton azt tanította, hogy létezik a tisztítóhely [1 0 . *1580], és hogy az ott
fogva tartott lelkeket a hívek közbenjáró imái, de leginkább az oltár kedves
áldozata megsegíti [/». *1743, 1753], a szent zsinat előírja a püspököknek, hogy
a tisztitóhelyről szóló józan, a szent atyáktól és a szent zsinatoktól átvett
tanítást szorgosan igyekezzenek a knsztushívókkel hittel elfogadtatni, megtar-
tatni, arról őket kioktatni és mindenütt prédikálni.
Azokat a kérdéseket pedig, amelyek a járatlan nép számára nehezebbek és
elvontabbak, és amelyek nem szolgálnak épülésükre, és amelyek legtöbbször

424
 IV Piiisz: Tridenti zsinat: Határozat a tisztitóhelyról *1820

nem járulnak hozzá a jámborság növeléséhez, hagyják ki a népszerű oktatások-

bői. Éppen így mindazt, aminek bizonytalan, vagy éppen hamis látszata van, ne
engedjék vitami vagy terjeszteni. Azokat a vélekedéseket, amelyek bármiféle
kíváncsiság vagy babonaság jeleit mutatják, vagy rút haszonleséssel gyanúsítha-
tők, tiltsák el, mint botrányos és a hívek megütközésére alkalmas dolgokat. ...

b) Határozat a szentek segítségül hívásáról, tiszteletéről és ereklyéiről,

és a szentképekről, 1563. december 3.
Kiadva: SGTr 9,1077-1079 / RiTr 392k / MaC 33.171A-172C / COeD3 774-776.

A szent zsinat utasítja az összes püspököt és a többi személyeket, akik a 1821

tanítás tisztét és gondját magukra vállalták, hogy a katolikus és apostoli Egy-
háznak a keresztény vallás ősidejétől elfogadott gyakorlata, valamint az egyház-
atyák egybehangzó véleménye és a szent zsinatok határozatai szerint elsőren-
dűen oktassák ki a híveket a szentek közbenjárását, segítségül hívását, az
ereklyék tiszteletét és a szentképek törvényes használatát illetően, és tanítsák
meg őket arra, hogy a Krisztussal együtt uralkodó szentek felajánlják az
Istennek imádságaikat az emberekért, valamint hogy jó és hasznos dolog
esdekelve segítségül hívni őket, és imáikhoz, támogatásukhoz és segítségükhöz
folyamodni, hogy eszközöljék ki Istentől jótéteményeit Fia, a mi Urunk Jézus
Krisztus által, aki a mi egyedüli Megváltónk és Üdvözítőnk. Azok pedig, akik
tagadják, hogy a mennyben örök boldogságot élvező szenteket segítségül
szabad hívni; vagy akik azt állítják, hogy a szentek nem imádkoznak az
emberekért, 1 1 1 . az ö segítségül hívásuk, ti. hogy értünk, egyesekért is imádkoz-
zanak, voltaképpen bálványimádás, és egyébként is vitában áll Isten szavával,
és ellenkezik ‫״‬az egyetlen közvetítő Isten és az ember között, Jézus Krisztus”
[/». 1Tim 2,5\ tiszteletével, továbbá ostoba dolog a mennyben uralkodó
szentekhez szóval vagy lélekben könyörögni, istentelenül vélekednek.
Tanítsák meg őket arra is, hogy a szent vértanúk és a többi Krisztussal élők 1822
szent testét, amely egykor Krisztus élő tagja és a Szentlélek temploma volt [/0 .
IKor 3,16; 6,19; 2Kor 6,16\, ő az örök életre fel fogja támasztani és meg fogja
dicsőíteni. Ezért ezen testek iránt a hívőknek tiszteletet kell tanúsítaniuk, mert
ezek révén sok jótéteményt adott Isten az embereknek, úgyhogy akik azt
állítják, hogy a szentek ereklyéinek nem tartozunk tiszteletadással és tisztelet-
tel, vagy hogy ezeket és egyéb szent tárgyi emlékeket a hívók haszontalanul
tisztelik, és az ő segítségük elnyerése végett a szentekről való megemlékezést
hiába ápolják, azokat mindenképpen el kell ítélni, amint már azelőtt is elítélte
őket, és most is elítéli az Egyház.
Továbbá, Krisztus, az Istenszüló Szűz és más szentek képmásai különösen 1823
a templomokban kell legyenek, és ezeket illő tiszteletben és tiszteletadásban
kell részesítenünk, nem azért, mert azt hisszük, hogy valamilyen isteni erő van
bennük, ami miatt tisztelni kell ezeket, vagy hogy valamit kérnünk kell ezektől,
vagy hogy bizalommal kellene csüggeni a szentképeken, amiként egykor a

425
* 1 8 5 1 -1 8 6 1 IV. Piusz: Tridenti zsinat: Határozat a szentekről, az ereklyéiről, és a szentképekről

pogánvok tették, akik a bálványokba vetették bizalmukat [/ö. Zsolt 134,15k],

hanem azért, mert az irántuk tanúsított tisztelet azokat az előképeket illeti,
akiket ábrázolnak. Ily módon a szentképek közvetítésével, amelyeket megeső-
kolunk, és amelyek előtt fedetlen fővel leborulunk, Krisztust imádjuk, és a
szenteket tiszteljük, akikre hasonlítanak. Ez az, amit a zsinatok, különösen
pedig a II. Nikaiai zsinat határozatai a képrombolók ellenében szentesítettek
[lásd *600-603).
1824 Azt pedig gondosan tanítsák a püspökök, hogy megváltásunk misztériuma-
inak történeti elbeszélése, amelyet a festmények vagy más ábrázolások kifejez-
nek, műveli és erősíti a népet a hitigazságok felidézésével és a rájuk való
folytonos emlékeztetéssel. Másrészt pedig azt is tanítsák, hogy minden
szentkép bőséges gyümölcsöt terem, nemcsak mivel figyelmezteti a népet a
jótéteményekre és ajándékokra, amelyekkel Krisztus elhalmozta, hanem azért
is, mert Istennek a szentek által művelt csodáit és az ő üdvös példájukat a
hívők szeme elé tárja, hogy azokért Istennek hálát adjanak, a szentek példája
szerint rendezzék el életüket és erkölcseiket, és felbuzduljanak az Isten
imádására és szeretetére, és a jámborság ápolására. Ha pedig valaki ezen
rendelkezésekkel ellentétes dolgot tanítana, vagy úgy vélekednék: legyen
kiközösítve.
1825 Ha visszaélések csúsznak be e szent és üdvös rendelkezésekbe, akkor a
szent zsinat hőn óhajtja, hogy azokat teljesen szüntessék meg, tehát semmi
olyan képmást ne állítsanak fel, amely hamis tanítást ábrázol, és alkalmat ad az
egyszerű embereknek a veszélyes tévedésre.
Hogyha időnként előfordul, hogy a Szentírás történeteit és elbeszéléseit -
amennyiben ez a tanulatlan nép számára hasznos lesz - képszerűen ábrázolják,
oktassák ki a népet, hogy azok nem az istenséget ábrázolják, mintha testi
szemmel látható, vág)’ színekkel és alakokkal ábrázolható lenne. Továbbá a
szentek segítségül hívásában, az ereklyék tiszteletében és a képek szent célú
használatában minden babonaságot cl kell törölni, minden piszkos nyerészke-
dést ki kell küszöbölni, s végül minden komolytalanságot el kell kerülni. ...
Hogy mindezt hívebben megtartsák, határozatot hoz a szent zsinat, mely
szerint senkinek sem szabad, semmilyen helyen ... semmi szokatlan képmást
elhelyezni vagy elhelyezéséről gondoskodni, hacsak a püspök előzetesen jóvá
nem hagyta. Ugyancsak semmilyen új csodát nem szabad elfogadni, sem új
ereklyéket befogadni, hacsak a püspök jóvá nem hagyja.

c) Határozat az általános reformról, 1563. december 3.

Kiadva: SGTr 9,1093 / RiTr 467 / MaC 33.192B-D / HaC 10.188E-189A /
COeD3 795.
A párbaj
1830 19. fejezet. A párbajok árkos szokását, amelyet az ördög sugallatára vezettek
be, hogy a testek véres halála mellett a lelkek elvesztését is elnyerje, a
keresztény világban teljesen meg kell szüntetni. A császár, a királyok ... és

426
 IV Piusz: Tridenti zsinat: Határozat az általános reformról *1826

bármely más evilági urak, akik helyet engednek vidékükön a keresztények

közötti párviadalnak, magánál a ténynél fogva ki vannak közösítve. ...
Akik pedig harcba bocsátkoztak, és azok, akiket az ó segédjeikként
neveztek meg, a kiközösítés ... és az örökös rosszhírűség büntetésébe esnek, és
mint gyilkosokat kell őket a szent kánonok szerint büntetni, és ha magában az
összecsapásban elestek, örökérvényűen egyházi temetés nélkül legyenek1.

d) Határozat a búcsúkról, 1563. december 4.

Vő. *1820°. - Kiadva. SGTr 9,1105 / RiTr 468 / MaC 33.193E-194A / HaC
10,190C—D / COeD3 796k.

Mivel Krisztus megadta a búcsúk engedélyezésének a hatalmát Egyházának 1835

és már a legrégebbi időktől az Egyház élt is ezzel az Istentől kapott
hatalommal M t 16,19;18,18]: a szent zsinat tanítja és előírja, hogy a búcsúk
gyakorlatát, amely a keresztény nép számára igen-igen üdvös, és amelyet szent
zsinatok tekintélye szavatol, az Egyház életében meg kell tartani, azokat pedig
kiközösítéssel sújtja, akik akár hasztalannak mondják ezeket, akár tagadják,
hogy az Egyháznak megvan a hatalma búcsúkat engedélyezni.
A zsinat mégis azt kívánja, hogy a búcsúk engedélyezésében ... mérsékletet
tanúsítsanak, nehogy a túlzott engedékenység gyengítse az egyházi fegyelmet.
Azt kívánja, hogy a visszaéléseket, amelyek a búcsúk terén beszüremkedtek, és
amelyek alkalmat adtak arra, hogy az eretnekek káromolják a búcsú elnevezést,
javítsák ki és szüntessék meg, ezért a jelen határozattal általánosan elrendeli,
hogy minden gonosz nyerészkedést azok elnyerése fejében ... teljesen meg kell
szüntetni.

1847-1850: A Tridenti zsinatot megerősítő, ‫״‬Benedictus Deus” bulla,

1564. január 26. (a kúriai időszámítás szerint 1563)
A megerősítő bulla ezen végleges szövegén kívül fennmaradtak még más változa-
tok is: vö. SGTr 9,1156—1159.
Kiadva: SGTr 9 1152-1154 / TheiTr 2,515a-516a / BullTau 7,244b-246a /
BullCocq 4/II, 168a—169a / RiTr 481k / MaC 33.216B-217E / HaC 10,195A-196D.

egyetemes zsinatfüggése a pápától

Végre elértük azt, amit nem szűntünk meg sem nappal, sem éjszaka gondo- 1847
san kimunkálni, és amiért folytonosan könyörögtünk a ‫״‬világosság Atyjához”
[Jak 1,17]. Miután ugyanis - a mi írásunk hívására és saját jámborságuktól is
hajtva - igen nagy és egy egyetemes zsinathoz méltó számban gyűltek össze
ebbe a városba püspökök és más főpapok mindenünnen a kereszténynek
nevezett nemzetek köréből; ... Mi annyira kedveztünk a zsinat szabadságának,
hogy követeinkhez írt leveleink által1 önként szabad döntést engedélyeztünk
magának a zsinatnak még az olyan sajátosan az Apostoli Szék számára
fenntartott ügyekben is, amelyek a szentségek és más, ugyancsak szükségesnek

427
*1«47-1850 IV. Pinsz: A Tridenti zsinatot megerősítő bulla

látszó ügyek esetében még hátra voltak, hogy megtárgyalják, azokról határoza-
tót hozzanak és döntésbe foglalják ezeket az eretnekségek megcáfolására, a
visszaélések megszüntetésére és az erkölcsök megjavítására; a szent zsinat a
legteljesebb szabadsággal és gondossággal megtárgyalta, nagyon pontosan és
megfelelően meghatározta, kifejtette ezeket, és döntést hozott róluk. ...
1848 Minthogy pedig a szent zsinat, az Apostoli Szék iránt érzett tiszteletének
megfelelően és a régi zsinatok nyomdokait is követve, e tárgyban nyilvános
ülésen elfogadott határozatával Tőlünk összes, a mi és elődeink alatt hozott
határozatának1 a megerősítését kérte:
Mi ... a zsinat kérelméről tudomást szerezve, gondos tanácskozást
folytattunk erről a dologról tiszteletreméltó testvéreinkkel, a szent
római Egyház bíborosaival, és mindenekelőtt a Szentleiket hívtuk
segítségül,
és miután felismertük, hogy ezek a határozatok összességükben
katolikusok és a keresztény nép számára hasznosak és üdvösek,
ezért a mindenható Isten dicsőségére, ugyanezen testvéreink tanácsára és
egyetértésével, a mai napon titkos konzisztóriumunkon azokat összességében
és külön-külön, apostoli tekintélyünkből eredően megerősítettük, és úgy
határoztunk, hogy azokat összességében és külön-külön minden krisztushívó‫־‬
nek el kell fogadnia, és meg kell tartania. ...
1849 Ezenkívül a fel forgatás és a zavarkeltés elkerülésére, amely akkor keletkez-
hetnék, ha mindenkinek szabad lenne tetszése szerint a zsinat határozataihoz
magyarázatokat és értelmezéseket kiadni, apostoli tekintélyünkből eredően
mindenkinek megtiltjuk ..., hogy bárki is a mi tekintélyünk nélkül merészeljen
bármilyen megjegyzést, jegyzetet, följegyzést, magyarázatot, vagy egyáltalán
bármifajta értelmezést ennek a zsinatnak a határozatairól bármi módon kiadni,
vagy bármit bármilyen jogcímen megállapítani, még ha a határozatok nagyobb
megerősítése vagy jobb végrehajtása ürügyén, vagy más mesterkélt külszín
alatt történik is.
1850 Ha pedig valaki úgy látja, hogy a határozatokban valami némileg homályo-
san van kimondva és szabályozva, és ez okból valamilyen értelmezésre vagy
döntésre van szüksége, járuljon ahhoz a helyhez, amelyet az Úr választott ki, ti.
az Apostoli Székhez, minden hívó tanítójához, akinek a tekintélyét maga a
szent zsinat is oly nagy tisztelettel ismerte el1. Mi ugyanis a zsinati határozatok-
ból esetleg keletkező nehézségek és viták tisztázását és eldöntését magunknak
tartjuk fenn, amiként maga a szent zsinat is rendelkezett. ...

1851-1861: ‫״‬Tridenti szabályok” a könyvek betiltásáról, amelyeket a

‫״‬Dominici gregis custodiae” rendelkezés erősített meg 1564. március
24-én
Ezeket a szabályokat 22, a tnden zsinaton résztvevő atya dolgozta ki, akiket a tiltott
könyvek új jegyzékének összeállításával bíztak meg. IV. Piusz az 1562. január 14-én
kelt, ‫״‬Cum mágnás iám” brévéjével (SGTr 8,306kk) rendelte el egy ilyen jegyzék

428
 IV Piusz: ‫״‬Tridenti szabályok” a könyvek betiltásáról *1851-1861
összeállítását. Az általános ülésen 1562. január 30-án lefolytatott vita után az Atyák
megelégedtek annyival, hogy IV. Pál indexét felfrissítették (1562. február 17-én és 26-
án kelt határozatok). Az mdex revíziójával megbízott püspökök a zsinat munkájának
befejezésekor még nem készültek el. Ezért sem a tndenti index, sem a következő
szabályok nincsenek a zsinati akták között. Csak a ‫ ״‬Dornnta gregs lustodtae" bullával
(BullTau 7,281k) hirdették ki ezeket.
Kiadva: RiTr 609-Ó12 / MaC 33.228E-231A / HaC 10,207D-210E / az indexnek
nagyon sok kiadása van XIII. Leó 1900-as revíziója előtt, az elsőnek a címe: Index
librorum prohibitorum, cum Regulis conjectis per Patres a Tndentina Synodo dehatos, auctontate
Sanctusírni Domm Nostri Ptt IV Pontifuis Maximi comprobatus (Roma 1564).

1. szabály: Mindazon könyveket, amelyeket 1515 előtt akár a pápák, akár az !8 5 !

egyetemes zsinatok elítéltek, és nincsenek benne ebben a jegyzékben, ugyan-
olyan módon elítéltnek kell számítani, ahogyan egykor el lettek ítélve.
2. szabály: A fő eretnekek könyvei, mind azoké, akik a nevezett 1515-ös év 1852
után eretnekségeket találtak ki, vagy szítottak fel, mind azoké, akik az
eretnekek fejei vagy vezérei, vagy azok voltak,... teljességgel tiltva vannak. Más
eretnekek könyvei pedig, amelyek kifejezetten a vallásról szólnak, teljességgel
elítéltetnek. Akik pedig nem tárgyalnak a vallásról, ha azokat a püspökök és
inkvizítorok utasítására katolikus teológusok megvizsgálták és helyesnek talál-
ták, engedélyezve vannak. ...
3. szabály: Még egyházi írók fordításai is, amelyeket eddig elítélt szerzők 1853
adtak ki, engedélyezve vannak, csak ne tartalmazzanak semmit az egészséges
tanítás ellen.
Az Ószövetség könyveinek fordításait azonban csak a püspök ítélete szerint
tanult és jámbor férfiaknak lehet megengedni, de az ilyen fordításokat csak
mint a ‫ ״‬Vulgata” kiadás magyarázatait használják a Szentírás megértése végett,
nem pedig mint egészséges szöveget.
Az Újszövetség fordításai pedig, amelyeket ennek a jegyzéknek az első
osztályba1 sorolt szerzői végeztek el, senkinek sincsenek megengedve, mivel
azok olvasásából az olvasóknak kevés haszon, de felettébb sok veszedelem
szokott származni. Ha pedig ilyen megjegyzések azokkal a fordításokkal
együtt, amelyek engedélyezve vannak, vagy a ‫ ״‬Vulgata” kiadással együtt
terjednek el, miután a gyanús helyeket valamelyik katolikus egyetem teológiai
kara vagy az általános Inkvizíció megjelölte, olvasásukat ugyanazoknak lehet
megengedni, akiknek a fordításokat is. ...
4. szabály: Mivel a tapasztalat szerint nyilvánvaló, hogy ha a népnyelvű 1854
szent Bibliát mindenütt minden megkülönböztetés nélkül megengedik, ebből
az emberek meggondolatlansága miatt több kár, mint haszon származik, ezért
ebben a kérdésben a püspök vagy az inkvizítor megítélésén múlik, hogy a
plébános vagy a gyóntató tanácsának kikérésével, a katolikus szerzők által
lefordított Biblia olvasását a nép nyelvén azoknak meg lehessen engedni,
akikre vonatkozóan úgy látják, hogy ennek olvasásából káruk nem származhat,
hanem a hitük és jámborságuk növekedhet. ...

429
* 1 8 5 1 -1 8 6 1 IV. PiiMZ: ‫״‬Tridenti szabályok” a könyvek betiltásáról

1855 5. szabály: Ha azon könyvekben, amelyek eretnek szerzők munkája eredmé-

nyeként időnként megjelennek, amelyekben semmi vagy csak kevés van a
sajátjukból hozzátéve, hanem mások mondásait gyűjtik össze, ·amilyen könyvek
a lexikonok, a konkordanciák, az elmés mondások gyűjteménye ... vannak
olyan dolgok, amelyek helyreigazítást igényelnek, miután azokat a püspök ...
tanácsa szerint megszüntették vagy kijavították, a nevezett könyveket engedé-
lyezzék.
1856 6. szabály: Azokat a könyveket, amelyek a nép nyelvén értekeznek a
katolikusok és napjaink eretnekei közti vitás kérdésekről, ne engedélyezzék
meggondolatlanul, hanem ugyanazt kell ezekre vonatkozóan megtartani, mint
amilyen döntés született a népnyelven írott Bibliáról. Akik pedig a helyes
életmódról, az elmélkedés, a gyónás módszeréről és hasonló tartalmú dolgok-
ról a nép nyelvén írtak, ha azok egészséges tanítást tartalmaznak, nincs miért
tilalom alá kerülniük. ...
1857 7. szabály: Azok a könyvek, amelyek bevallottan sikamlós vagy trágár
dolgokat tárgyalnak, beszélnek el vagy tanítanak, mivel nemcsak a hitre, hanem
az erkölcsökre is, amelyek ilyen könyvek olvasása révén könnyen meg szoktak
romlani, tekintettel kell lenni, teljességgel tilalmazva vannak. ... A pogányok
írta ókori könyvek azonban engedélyt kapnak, kiváló stílusuk és sajátosságuk
miatt, de semmilyen meggondolásból sem szabad ezeket gyermekeknek
felolvasni.
1858 8 szabály: Azok a könyvek, amelyeknek a fő tartalma jó, de amelyekbe
mellékesen olyan dolgok is kerültek, ·amelyek eretnekséget vagy vallástalansá-
got, jóslást vagy babonaságot érintenek, katolikus teológusok által ... helyreiga-
zítva engedélyezhetök. ...
1859 9. szabály: Az összes, a földből, a vízből, a levegőből, vagy a tűzból való
jóslással, az álomfejtéssel, a tenyérjóslással, a halottidézéssel foglalkozó köny-
vet és írást, vagy amelyek jövendómondásokat, a méregkeverés fortélyait,
jóstudományf, madárjóslásokat, a varázsmesrerség bűvölő igéit tartalmazzák,
teljesen el kell vetni.
A püspökök pedig igyekezzenek arról gondoskodni, nehogy valaki az
ítéletmondó csillagjóslást tartalmazó könyveket, értelmezéseket, jegyzékeket,
amelyek az eljövendő esetleges következményekről, a véletlen esetekről vagy
azokról a cselekményekről, ·amelyek az emberi akarattól függnek, valami biztos
bekövetkezését mernek állítani, olvassa vagy magánál tartsa. ...
1860 10. szabály: A könyvek vagy más írások kinyomtatásánál azt kell megtartani,
amit X. Leó uralkodása alatt, az [K] Lateráni zsinaton, a 10. ülésszakon
el rendetek1.
[Itt sajátosfegyelmi előírások következének a szerzőkről, a kiadókról és a könyvtárakról
18 61 Végezetül az összes hívőnek megparancsoljuk, hogy senki ne merészeljen
ezen szabályok előírásai vagy ennek a jegyzéknek a tilalma ellenére bizonyos
könyveket elolvasni vagy magánál tartani. Ha valaki az eretnekek könyveit vagy
bármelyik szerző olyan írásait, amelyek eretnekség vagy hamis tantétel gyanúja

430
 IV Piusz: ‫״‬Tridenti szabályok” a könyvek betiltásáról * 1 8 5 1 -1 8 6

miatt el vannak ítélve és tiltva vannak, olvassa vagy magánál tartja, azonnal
kiközösítő ítélet alá esik. ...

1862-1870: Az ‫״‬Iniunctum nobis” bulla, 1564. november 13.

Az általános reformról szóló határozat (SGTr 9,1086 ) 2. fejezetének megfelelően IV
Piusz két ugyanazon a napon kiadott konstitúciójában, az ‫״‬Iniunctum nőkT és az ‫״‬In
sacrosancta benti Peti7”-ben egy átfogó hitvallás szövegét adta közre. Az 1877. január 20-1
zsinati gyűlés határozata alapján ehhez még hozzá kell fűzni az I. Vatikáni zsinatról
szóló szavakat: vö. *1869 [szögletes zárójelben].
Kiadva: RiTr 575k / MaC 33,220B-222C / HaC 10,199D-201B / BullTau 7,327b-
328b / BullCocq 4/II,204b-205a.
Tridenti hitvallás
Én, N. erős hittel hiszem és vallom egészében és egyenként mindazt, amit 1862
tartalmaz az a hitvallás [vö. Konstantinápolyi *150\, amelyet a szent Római Egy-
ház használ, azaz:
Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, min-
den láthatónak és láthatatlannak teremtójében. És az egy Úrban, Jézus Krisz-
tusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idő kezdete előtt.
Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Isten-
tői, született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű, és minden általa lett.
Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért, leszállón a mennyből. Megtestesült
a Szentlélek erejéből Szűz Máriától és emberré lett. Pontius Pilátus alatt értünk
keresztre feszítették, kínhalált szenvedett és eltemették. Harmadnapra föltárna-
dott az írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján. De újra
eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége. És a
Szentiélekben, Urunkban és Éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik.
Akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút: O szólt a próféták
szavával. És az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban. Vallom
az egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak föltámadását és az
eljövendő örök életet. Ámen.
A leghatározottabban elfogadom és magamévá teszem az apostoli és egy- 1863
házi hagyományokat és ugyanazon Egyháznak az egyéb figyelmeztetéseit és
rendelkezéseit. Ugyanígy elfogadom a Szentírást azon értelmezés szerint,
amelyet megtartott és megtart az Egyház, akié az ítélkezés a szent írások igaz
értelméről és magyarázásáról, és soha másképpen nem fogom elfogadni és
értelmezni, hanem csak az Atyák egyetértő felfogásának megfelelően.
Vallom azt is, hogy az Újszövetségnek valósággal és sajátosait hét szentsége 1864
van, amelyeket a mi Urunk, Jézus Krisztus alapított, éspedig az emberi nem
üdvösségére, jóllehet az egyesek számára nem mindegyik szükséges: ti. a
keresztséget, a bérmálást, az Oltánszentséget, a bűnbánat szentségét, az utolsó
kenetet, az egyházi rendet és a házasságot, amelyek kegyelmet közölnek, és
ezek közül a keresztséget, a bérmálást és az egyházi rendet szentségtörés nélkül
nem lehet megismételni. Elfogadom és magaménak vallom a katolikus Egyház

431
* 1 8 6 2 -1 8 7 « IV Piusz: Bulla ‫ ״‬Inmnctuni uobis”: Tridenti liitvallás

bevett és jóváhagyott szertartásait is az összes felsorolt szentségek ünnepélyes

kiszolgáltatásánál.
1865 Magamévá teszem és elfogadom összességében és egyenként mindazt, amit
a szent Tridenti zsinaton az áteredő bűnről és a megigazulásról meghatároztak
és kihirdettek.
1866 Hasonlóképpen vallom, hogy a mise igaz, valóságos és engesztelő áldozat
Istennek élőkért és holtakért, az Eucharisztia legszentebb szentségében pedig
igazán, valóban és szubsztanciáiisan jelen van a mi Urunk, Jézus Krisztus teste
és vére, leikével és istenségével együtt, és hogy a kenyér egész lényege
átváltozik a testté, és a bor egész lényege a vérré, amely árváltozást a katolikus
Egyház ádényegülésnek nevez. Vallom azt is, hogy csupán az egyik szín alatt is
az egész és teljes Krisztust és a valódi szentséget vesszük magunkhoz.
1867 Állhatatosan igaznak tartom, hogy van tisztítóhely, és hogy az ott fogság-
bán tartott lelkeket a hívek közbenjáró imája segíti; hasonlóképpen azt is, hogy
a Krisztussal együtt uralkodó szenteket tisztelni és segítségüket kérni kell, ók
felajánlják imáikat Istennek érettünk, és az ő ereklyéiket tisztelni kell.
Erősen állítom, hogy Krisztusnak és a mindenkor Szűz Istenanyának
képeit, és más szentekét is magunknál kell tartani és meg kell őrizni, és meg kell
adni az ezeknek kijáró megbecsülést és tiszteletet. Állítom, hogy Krisztus a
búcsúk engedélyezésének hatalmát is az Egyházra hagyta, és hogy ezeknek az
igénybevétele a keresztény nép számára rendkívül üdvösséges dolog.
1868 A szent, katolikus és apostoli római Egyházat elismerem az összes
egyházak anyjának és tanítójának, a római pápának pedig, Szent Péter, az
apostolok fejedelme utódjának és Jézus Krisztus helytartójának igaz engedel-
mességet fogadok és esküszöm.
1869 Ugyanígy habozás nélkül elfogadok és megváltok minden egyebet, amit az
általános zsinatok és elsősorban a szentséges Tridenti zsinat [és a Vatikáni
egyetemes zsinat] reánk hagyott, meghatározott és kihirdetett, [különösen a
római pápa primátusára és tévedhetetlen Tanítóhivatalára vonatkozóan[;
ugyanakkor pedig mindazt, ami (ezekkel) ellenkező, és bármiféle, az Egyház
által elítélt, elvetett és kárhoztatott eretnekséget én is ugyanúgy elítélek, elvetek
és kárhoztatok.
1870 Én, ugyanazon N., ígérem, fogadom és esküszöm, hogy ezt az igaz
katolikus hitet, amelyen kívül senki sem üdvözülhet, amelyet jelenleg önként
vallók és őszintén megtartok, ugyanezt Isten segítségével életem utolsó
leheletéig sértetlenül, szennyfolt nélkül állhatatosan megtartom és megvallom,
és tőlem telhetőleg gondoskodom arról, hogy alárendeltjeim is, vagy azok,
akiknek a lelki gondozása hivatalomnál fogva rám tartozik, megtartsák,
tanítsák és hirdessék.
Isten engem úgy segéljen, és Istennek ezen szent evangéliumai.

432
 IV'. P lu s z : Rendelkezés: ‫ ״‬Cuni quonundain hoininiun” *1880

1880: A ‫ ״‬Cum quorumdam hominum‫ ״‬rendelkezés, 1555. augusztus 7.

A bulla az unitánusok Itáliában keletkezett szektája ellen irányul. A jelen bullát V. Piusz
(‫ ״‬Romanus Pontifes” konstitució, 1568. október 1.: BullTau 7,222k) és VIII. Kelemen
{‫ ״‬Dormnin gregs dinnJ' bréve, 1603. február 3.: BullTau ll,la-2b) is megerősítette.
Kiadva: BullTau 6,500b-501a / BullCocq 4/1, 322b.

A Szentháromságról és a megtestesülésről
Figyelmeztetni [óhajtván] mindenkit külön-külön és együttesen, aki eddig azt 1880
állította, tanította vagy hitte, hogy a mindenható Isten nem hármas a
személyeket tekintve, teljesen összetétel nélküli és osztatlan egység a lényeget
tekintve, és egyetlen az istenség egyszerű létét tekintve; vagy hogy a mi Urunk
nem igazi Isten, akinek mindenben ugyanaz a lényege, mint az Atyáé és a
Szentiéleké; vagy hogy ugyanő nem a Szentlélektöl, hanem mint a többi
emberek, József magvából fogantatott test szerint a boldogságos és műiden-
kor Szűz Mária méhében; vagy hogy ugyanő, a mi Urunk és Istenünk, Jézus
Krisztus, nem szenvedte el a legfájdalmasabb kereszthalált, hogy minket a
bűnöktől és az örök haláltól megváltson, és az Atyával az örök élet elnyerésére
kibékítsen; vagy hogy ugyanaz a Boldogságos Szűz Mária nem igazi Istenanya,
és nem maradt meg mindig állhatatosan az érintetlen szüzességben, ti. a szülés
előtt, a szülésben és a szüés után örökösen, azt a mindenható Isten, az Atya, a
Fiű és a Szentlélek nevében, apostoli tekintélyünk alapján határozottan kérjük
és intjük...

SZENT V. PIUSZ, 1566. január 7. - 1572. május 1.

1901-1980: Az ‫ ״‬Ex omnibus afflictionibus” bulla, 1567. október 1.

Michael Bajus (de Bay) Jan Hessels és Antonius Sablons (des Sablons) OFM atyákkal
együtt olyan ágostoni nézeteket képviselt, amelyek kivívták más ferencesek nemtet-
szését, és ezért átküldték Sorbonne-ra kivizsgálás céljából. Az egyetem 1560. június 27-
én az előterjesztett 18 tételt cenzúrával illette; Bajus pedig az Annotationes c. művében
védelmébe vette a tételeket (vö. alább az A’ jel alatt). Amikor a viták már nagyobb
körben zajlottak, IV. Piusz megkísérelte - eredménytelenül - mindkét felet hallgatásra
bírni. 1563-ban Bajus kiadott egy könyvet, mely többek között az alább B’, C* és D’
jellel jelölt írásokat tartalmazza. 1564. novemberében következett egy további könyv,
mely a következőkben E’, Fa’ és Fb’ jellel jelölt írásokat öleli fel. Ezekből és más -
írásban fenn nem maradt - forrásokból különféle tételeket emeltek ki és azokat mind
Alcalá de Henares-ben, mind Salamancában cenzúrával sújtották. Erre a leuveni
egyetem Rómához fellebbezett. Bajus közben megjelentette az 1563-ban publikált
könyvének bővített kiadását, és ezzel alkalmat adott különféle vizsgálódásokra. Az ú|
értekezéseket a következőkben G’, H’, J’ és K’ jelöli. 1567. június 20-án az alcalái
egyetem elvetett negyven, ebből a műből származó tételt. Az 1565-ös és 1567-es
alcalái és salamancai elítélések szövegét közli E. van Eijl, in: RHE 48 [1953] 733-739
755-763 742-749.
V. Piusz ezeknek a tételeknek egy részét belefoglalta bullájába, melyet nem
nyilvános formában a leuveni egyetemhez és Bajushoz intézett. 1567. decemberében

433
*1901-1980 S2 e!1t V Piusz: Bulla ‫״‬Ex oimúbus afflictionibm”: Michael Baius tévedései

Bajus visszavonta tételeit. Nem sokkal később azonban revíziót sürgetett és tanítása-
nak védelmét elküldte a pápának. 1569. június 20-án Bajus ismét eskü alatt megtagadta
tévedéseit. Mivel a viták nem csitultak el, 1579-ben perre került a sor a Bajus-kövctók
ellen. 1580. !anuár 29‫־‬én (a kúriai időszámítás szennt 1579) XIII. Gergely kiadta a
‫ ״‬Provisionis nostrae" bulláját, melyben hosszú részeket idézett V. Piusz ‫ ״‬E x ommbus
ajflicliombus‫ ״‬bullájából. Végül Giovanni Bonomini apostoli nuncius megbízásából
Johannes Lensaeus leuven egyetemi tanár 1586-ban megfogalmazta a Doctnna eius quam
certorum artuulorum damnatiopostulare m a est, breus ... explicatio (kiadta G. Gerberon, i.m.
2. rész, 161—181 / H. Lennerz, in: TD ser. theol. 24, 42—72). Ez a mű elismert
tényszerű alapot szolgáltatott a leuveni fakultás további vizsgálódásaihoz.
Kiadva: E. van Eijl, Les censures des Umversités d’Alcald el de Salamanque et la censure dupapé
Pie V amire Michel Baius (1565—1567), in: RHE 48 (1953) 767—775; vö. ehhez néhány
ugyanezen szerző által közölt javítást in: RHE 50 (1955) 499, 1. jegyz.; ez a kiadás a
Mechelenben őrzött eredeti bulla egyetlen kntikai kiadása, Arvhives de l’archeitché,
Documenta pontifiaa c. részéiben, 1567-es év / [G. Gerberon,] Michaelis Bau alebemrm in
Lovaniená Academia theologi opera, ... stúdió A.P. Theologj [álnév] (Köln [= hibás adat,
valójában Amsterdam] 1696), 2. rész: Bata/ia 49-57 / DuPlA 3/II (1728) 109l>-114b.
Az eredeti bullában a tételek számozás nélkül szerpelnek; a teológusok 76 vág}- 79
tételre osztották. Jóllehet a 76 tételes számozást Bajus, lensaeus és Bellarmin Róbert (aki
Bajust cáfolta) is átvette, a 79-es beosztás azonban elterjedtebb, és ezért a következőkben
ezt tekmt|ük fő számozásnak, míg a Bajus-féle számozást[szögletes zárójelben] közöljük.
A továbbiakban az egyes tételekhez fűzött forrásadatok Edouard van Eijl publiká-
cióján alapulnak, melyben a bulla szövegét magyarázta: RHE 48 (1953) 719-776.
Mindazonáltal vanak olyan tételek, melyeknek forrását Eijl nem adhatta meg, mivel
még nem publikálták (pl. a 65-79. tételhez), vagy mert Bajus premisszái alapján
szabadon megfogalmazott végkövetkeztetésekről van szó (pl. a 61-64. tétel).
A* = Bajus, Annotationes in Sorbonae censuram (kiadta G. Gerberon, Michaelis Boa ...
opera [ld. fentebb a bulla kiadásának megjelölésében], 2. rész: Baiana 8-32 / H.
Lennerz, Opuscula duó de doctnna Baiana, in: TD ser. theol. 24 [Roma 1938] 4—41)
[a 66., 67., 72 és 73. tételhez; vö.még: 18 25 27k 32k 39].
B’ = De liberó homims arbitno eiusquepotestate liber 1 (Leuven 1563) (kiadta, mint Bajus
egyéb műveit is, G. Gerberon, i.m. 1. rész), 74-88 [39—41; vö. 37 66].
Ca\ Cb’ = Deiustitia [Ca’] el iustifuatione [Cb‫ ]׳‬libri 2 (Leuven 1563), 103-146 147-152
[42k; 44].
D’ = De sacrificio liber 1 (Leuven 1563), 153-167 [45].
E’ = De operum menüs libri 2 (Leuven 1564/65), 25—44 [1—20].
Fa’, Fb’ = De puma hormnts iusliüa [Fa’] et nrtuübus impiorum [Fb’J libri 2 (Leuven 1564/
65), 45-73 [21-24 26; 25 27-30].
G ’ = De chanlate (Leuven 1566), 89-102 [31-38].
H’ = Depeaato ongints (leuven 1566), 1-24 [ 46-58].
]' = De indulgentiis (Leuven 1566), 196-204 [ 59k].
K’ = De orationepro defunctis (Leuven 1566), 205—211 [56—58].

19()1 Michael Bajus téndésci a~ emberi természetről és a kegyelemről

1. Nem helyes kegyelemnek nevezni sem az angyal, sem az első és még
1902 romlatlan em ber érdem eit1.
2. Ahogyan a gonosztett saját természete szerint örök halált érdemel, úgy
érdemel saját természete szerint örök életet a jótett is1.

434
 Szent V. Piusz: Bulla ‫ ״‬Ex omnibus afflictionibus” Michacl Banis tévedései *1901-198C

3. Mind a jó angyalok, mind pedig az első ember számára, ha emez élete 1903
végéig kitartott volna ártatlanságában, a mennyei boldogság bér, és nem
kegyelem lett volna1.
4. A romlatlan ember és az angyal )ócselekedeteire való tekintettel kapta az 1904
örök élet ígéretét, és a jócselekedetek a természeti törvény erejéből, pusztán
önmagukban elégségesek az örök élet elnyerésére1.
5. Az angyalnak és az első embernek adott ígéretben bennfogjaltatik a 1905
természetes megigazultság állapota, ·amely szerint a jócselekedetekért, minden
másra való tekintet nélkül, az igaznak örök élet van megígérve1.
6. Az ember számára már a természeti törvényben adva volt, hogy ha 1906
mindvégig engedelmeskedett volna, átment volna abba az életbe, amelyben
nem halhatott volna meg1.
7. Az első és még romlatlan ember érdemei az első teremtés ajándékai 1907
voltak; de ezeket a Szentírás szóhasználata szerint helytelenül nevezik kegye-
lemnek; ezért csak érdemeknek szabad neveznünk ezeket, nem pedig kegye-
lemnek1.
8. A Krisztus kegyelméből megváltortákban semmi )ó érdem nem található, !9 0 8
·amelyet a méltatlan ember ne ingyen kapott volna1.
9. A még romlatlan embernek és az angyalnak juttatott adományokat, talán 1909
nem helytelenítendő meggondolásból, kegyelemnek mondhatjuk; de mivel a
Szenrírás szóhasználatában kegyelem elnevezésen csak azokat az ajándékokat
értjük, amelyeket Jézus Krisztus az érdemteleneknek és a méltatlanoknak
nyújt, ezért sem az érdemeket, sem a bért, amelyet azokért viszontszolgáltat-
nak, nem kell kegyelemnek mondani1.
10. A megbocsátott bűn után gyakran visszamaradó időbeli büntetéstől *910
való föloldozást és a test feltámadását sajátos értelemben csak Krisztus
érdemeinek lehet tulajdonítani1.
11. Azt, hogy akik ebben a halandó életben életünk végéig jámborul és 1911
igazul élve elnyerjük az örök életet, nem sajátosan az Isten kegyelmének,
hanem az Isten igaz ítéletével nyomban a teremtés kezdetén felállított termé-
szeti rendnek kell tulajdonítani; és ez a jócselekedetekért való fizetés nem
Krisztus érdeméért történik, hanem egyedül az emberi nem kezdeti elrendezé-
se miatt, amennyiben ugyanis a természeti törvény úgy van megalkotva, hogy
Isten igaz ítélete szerint a parancsok megtartásáért örök élet járjon1.
12. Pelagius véleménye az, hogy a jócselekedet, hacsak nem a fiúvá fogadás !912
kegyelme mozgatja, nem érdemszerző a mennyek országa szempontjából1.
13. A fogadott fiák által véghezvitt jócselekedetek nem érdem)ellegűek azon 1913
az alapon, hogy ezeket a fogadott fiúság Lelke viszi végbe, aki Isten fiainak
lelkében lakik, hanem csak azon az alapon, hogy a törvénynek megfelelnek, és
hogy általuk engedelmeskedünk a törvénynek1.
14. Az utolsó ítélet napján az igazak jócselekedetci nem kapnak nagyobb 1914
jutalmat, mint ·amekkorát Isten igaz ítélete szerint megérdemelnek1.

435
*1901-1980 Szent V Piusz: Bulla ‫ ״‬Ex omuibus aiflictiouibtis”: Midinél Baius tévedései

1915 15. Az érdem jellege nem abban áll, hogy aki jót cselekszik, kegyelmet nyer
és a Szentlélek bentlakását, hanem csak abban, hogy az ember engedelmeske-
dik az isteni törvénynek1.
1916 16. Szeretet nélkül nem valódi a törvény iránti engedelmesség1.
1917 17. Egyetértenek Pelagtusszal, akik azt mondják, az érdemhez elvileg
szükséges, hogy a fogadott fiúság kegyelme az embert megistenült állapotba
emelje1.
1918 18. A hittanulók tettei, ti. a hit és a bűnbocsánatot megelőző bűnbánattar-
tás, kiérdemlik az örök életet: ezt az életet nem nyerik el a hittanulók, hacsak
(Isten) előbb el nem veszi korábbi vétkeik akadályát1.
1919 19. Krisztus igazságos és mértékletes cselekedetei, a cselekvő személy
méltóságából kifolyólag nem bírtak nagyobb értékkel1.
1920 20. Természetét tekintve egy bűn sem bocsánatos, hanem minden bűn
örök büntetést érdemel1.
1921 21. Az emberi természet fölemelése és az isteni természetben való
részesedésre felmagasztaltatása kijárt a kezdeti állapot épségének, és ezért
természetesnek és nem természetfelettinek kell mondani1.
1922 22. Pelagiusszal értenek egyet, akik az Apostolnak a rómaiakhoz írt szavait:
‫״‬A pogányok, akiknek nincsen törvényük, természettől a törvény dolgait
cselekszik” [Rom 2,14], azokra a pogányokra értik, akik a hit kegyelmét nem
birtokolják1.
1923 23. Képtelenség azok állítása, akik azt mondják, hogy (Isten) az embert egy
bizonyos természetfölötti és ingyenes adománnyal kezdettől fogva saját
természeti állapota fölé úgy felmagasztalta, hogy Ö t a hit, a remény és a
szeretet által természetfölötti módon tisztelje1.
1924 24. A filozófusok oktalanságát követve hiú és lusta emberek gondolták ki
azt a véleményt (s ezt mint pelágiánizmust kell elvetni), hogy az ember már e-
redetileg úgy lett megalkotva, hogy Alkotójának bőkezűsége természetéhez
többletként hozzáadott adományok által felmagasztalra, és Isten Fiává fogadta.
1925 25. A hitetlenek minden cselekedete bűn, és a filozófusok minden erénye
vétek1.
1926 26. [27 ] A teremtésben kapott eredeti épség nem az emberi természet ót
meg nem illető felmagasztalása volt, hanem az ö természetes állapota1.
1927 27. [28.] Isten kegyelmi segítsége nélkül a szabad akarat csak bűnre képes.
1928 28. [29.] Pelagiánus tévedés azt állítani, hogy a szabad akarat képes akárcsak
egy7bűnt is elkerülni1.
1929 29. [30A.] Nemcsak azok ‫ ״‬tolvajok és rablók”, akik tagadják, hogy Krisztus
az út, az igazság és az élet kapuja, hanem azok is, akik azt mondják, hogy
‫״‬máshonnan” is, mint általa a megigazulás útjára (azaz egyáltalán a megigazu-
lásra) el lehet jutni [Jn 10,1]1,
1930 30. [30B.] vagy azt tanítják, hogy az ember magának a kegyelemnek a
segtsége nélkül képes akárcsak egy kísértésnek is ellenállni, olyannyira, hogy a
kísértés sem félre nem vezeti őt, sem fölül nem kerekedhet rajta1.

436
 Szent V. Piusz: Bulla ‫ ״‬Ex omnibns afflictionibus” : Michael Baius tévedései * 1 9 0 1 -1 9 8 (

31. Mind a hittanul ókban, mind a bűnbánatot tartókban a bűnbocsánat 1 9 3 1

nélkül is lehetséges tökéletes és őszinte szeretet, amely ‫ ״‬tiszta szívből, jó
lelkiismeretból és őszinte hitből fakad” [iTim 1,5\.
32. Az a szeretet, amely a törvény beteljesedése, nincs mindig összekötve a 1932
bűnök bocsánatával1.
33. A hittanuló igazul, helyesen és szentül él, Isten parancsait megtartja, és 1933
a szeretet által betölti a törvényt már az elnyert bűnbocsánat előtt, amelyet
végül is a keresztség fürdőjében kap meg1.
34. A kettős szeretet ama megkülönböztetése, hogy ti. van egy természetes 1934
szeretet, amellyel Istent, mint a természet alkotóját szeretjük, és van egy
jutalmat nem váró szeretet, amellyel Istent, mint boldogságunk szerzőjét
szeretjük, hiábavaló, hazug és a Szentírásnak és a régiek számos tanúságtétel-
ének a kigúnyolására van kigondolva1.
35. Minden, amit a bűnös, vagy a bűn szolgája tesz, bűn1. 1935
36. A természetes szeretetet, amely a természet erőiből származik, némely 1936
hittudós egyedül a filozófia alapján, az emberi vakmerőségtől elkaparva és
Krisztus keresztjét megvetve védelmezi1.
37. Egyetért Pelagiusszal, aki a természetes jót, ami pusztán az emberi 1937
természet erejéből ered, elismeri1.
38. Az értelmes teremtmény minden szeretete: vagy bűnös vágyakozás, 1938
amellyel a világot szeretjük, s ezt János (apostol) tiltja, vagy ama dicséretes
szeretet, amely ‫״‬a Szentlélek által kiárad a.szívbe” [Rom 5,5\y s amellyel Istent
szeretjük1.
39. Ami akarattal történik, mégha szükségszerűen is, akkor is szabadon 1939
történik1.
40. A bűnös minden tettével a rajta uralkodó érzéki vágyat szolgálja1. 1940
41. A szabadságnak azt a módját, amely a szükségszerűségtől való szabad- 1941
ság, nem leljük a szabadság név alatt a Szentírásban, hanem csak a bűntől való
szabadság nevét1.
42. A megigazulás, amellyel a bűnös a hit által megigazul, forma szerint a 1942
parancsolatok megtartásából áll, és ez a cselekedetek igazsága; de nem valamely
lélekbe öntött kegyelem eszközli, amellyel Isten fiává fogadja az embert, aki a
belső ember szerint megújul, és részesévé válik az isteni természetnek, hogy
így a Szentlélek által megújulva attól kezdve helyesen élhessen és képes legyen
Isten parancsainak engedelmeskedni1.
43. A bűnbánatot tartó emberek, akik még nem nyerték el a feloldozás 1943
szentségét, és a hittanulók, akik még a keresztség előtt állnak, valóban
megigazulnak, mindazonáltal függetlenül a bűnök bocsánatától1.
44. A legtöbb cselekedet által, amelyeket hívó emberek visznek végbe, hogy 19*4
Isten parancsainak engedelmeskedjenek, mint amilyen a szülőknek való enge-
delmesség, a megőrzendő letét visszaszolgáltatása, az emberöléstől, a lopástól,
a paráznaságtól való tartózkodás - megigazulnak ugyan az emberek, mert

437
* 1 9 0 1 -1 9 8 0 Szent V'. Pmsz: Bulla ‫ ״‬Ex onuiibus afflictionibus”: Micliael Baius tévedései

megvalósul a törvénynek való engedelmesség és a törvény valódi igazsága; de

már az erényekben való növekedést nem érik el ezekkel a cselekedeteikkel1.
1945 45. A szentmiseáldozat nem más értelemben áldozat, mint általában
‫״‬minden tett, amely azért történik, hogy az ember szent közösségben Istenhez
tartozzék” 1.
1946 46. [46A.] Az akaradagosság nem tartozik a bűn mi voltához és meghatáro-
zásához, s nem is meghatározás kérdése, hanem az ok és az eredet vizsgálata
mutatja meg, vajon minden bűnnek akaradagosnak kell-e lennie1.
1947 47. [46B.j Ezért az áteredó bűn akkor is bűn, ha nem áll viszonyban, vagy
vonatkozásban az akarattal, ahonnét ered1.
1948 48. [47A.] Az áteredő bűn a csecsemők habituális akarata által akaradagos, s
mindenkor uralkodik is habituálisan a csecsemők felett, mivel nem ütközik az
akaraterő ellenállásába1.
1949 49. [47B.] És a habituálisan uralkodó akarat oda vezet, hogy az újjászületés
szentsége nélkül elhalálozó kisded, mihelyt használni kezdi az eszét, ténylege-
sen gyűlöli Istent, káromolja Istent, és Isten törvénye ellen küzd1.
1950 50. [48.] A gonosz vágyakat, amelyekbe az értelem nem egyezik bele, s
amelyeket az ember akaradanul visel el, az (Isten) parancsa megtiltotta: ‫״‬Ne
kívánd!” [1ö. Kiv 20,17\l.
1951 51. [49.] A rendeden kívánság, vagyis a (test) tagjainak törvénye és a test
gonosz vágyai, amelyeket az emberek akaradanul éreznek, valóságos törvény-
szegések1.
1952 52. [50.] Minden gonosztett olyan természetű, hogy elkövetőjét és a
következő nemzedéket olyan módon fertőzheti meg, ahogyan megfertőzte az
első törvényszegés1.
1953 53. [51.] Amekkora a törvényszegés ereje, annyi negatív érdemet vesznek át
a nemzőtől azok, akik kisebb vétkekkel születnek, mint azok, akik nagyobbal1.
1954 54. [52.] Azt a meghatározó nézetet, hogy Isten az embernek nem írt elő
semmi lehetetlent, helytelenül tulajdonítják Szent Ágostonnak, mikor
Pelagiusé1.
1955 55. [53.] Isten nem lett volna képes kezdettől fogva olyan embert teremteni,
amilyen most születik1.
1956 56. [54A.] A bűnben két dolog van: egyrészt a tett, másrészt a vétkesség. Ha
a tett befejeződött, nem marad vissza más, mint a bűnös állapot, vagyis a
büntetés kötelme1.
1957 57. [54B.] Ezért a keresztség szentsége, vagy a papi feloldozás tulajdonkép-
pen csak a bűnvádat törli el, s a papi szolgálat csak a bűnvádtól szabadít meg1.
1958 58. [55.] A bűnbánó bűnöst nem a papi feloldozás szolgálata, hanem
egyedül Isten kelti életre, aki sugallva és ihletve a bűnbánatot, megeleveníti és
feléleszti a bűnöst: tehát a papi szolgálat csak a bűnvádat törli el1.
1959 59. [56.] Amikor az alamizsnálkodás, vagy más bűnbánati cselekedetek által
időbeli büntetésünk elengedéséért elégtételt nyújtunk Istennek, nem kínálunk
Istennek bűneinkért méltó váltságdíjat, amiként némely tévelygő gondolja

438
 Szent V Plusz: Bulla ‫ ״‬Ex onuubm afflictioiubus”: Michael Baius tévedései * 1 9 0 1 -1 9 8 (1

(mert máskülönben, ha részben is, megváltók volnánk); de teszünk valamit,

amelyre való tekintettel Krisztus az ő elégtételét alkalmazza ránk és részesít
benne1.
60. [57.] A szenteknek a búcsúkban velünk közölt szenvedései sajátos 1960
értelemben nem váltják meg vétkeinket; hanem a szeretet közössége által
részesülünk szenvedésükben, hogy méltók legyünk arra, hogy Krisztus véré-
nek az árán megszabaduljunk a bűneinkért járó büntetésektől1.
61. [58.] A hittudósoknak ama nevezetes megkülönböztetése, miszerint az 1961
isteni törvény parancsainak kétféleképpen lehet eleget tenni, egyrészt csak az
előírt cselekedetek lényegére ügyelve, másrészt egy bizonyos módon, ti. az
érdemszerzés útján, amelyen a törvények megtartása a cselekvőt átvezetheti az
örök országba - ez a megkülönböztetés hazug és elvetendő.
62. [59.] Ami pedig azt a megkülönböztetést illeti, miszerint egy cselekede- 1962
tét kétféleképpen mondunk jónak, vagy mert tárgya és összes körülményei
szerint helyes és jó, (s ezt erkölcsi értelemben szokták jónak nevezni), vagy
mert kiérdemli az örök országot, mivelhogy Krisztus élő tagja, a szeretet Lelke
által cselekszik, - elvetendőnek kell tartani.
63. [60.] Hasonlóképpen gyűlölettel és a legkitartóbban elvetendő a kettős 1963
megigazulásról szóló megkülönböztetés, mely szerint van egyrészt megigazu-
lás, amelyet a szeretet bennünk lakó Lelke munkál, másrészt amelyet a
Szentlélek mintegy sugall nekünk, hogy a szív bűnbánatra buzdul!on, de ó még
nem vesz szállást a szívben, és még nem árasztja belé a szeretetet, mely ·által az
isteni törvény szerinti megigazulás beteljesül.
64. [61.] Végül pedig hasonlóképpen hazug, és a Szentírással legkevésbé 1964
egyezik meg a kettős életre keltésnek az a megkülönböztetése, miszerint van
egy éltre keltés, mely életre kelti a bűnöst, midőn számára Isten kegyelme által
a bűnbánat és az új életre való törekvés szándékát és megkezdését sugallja, és
egy másik, mely által megelevenedik, aki valóban megigazul, és élő szőlő-
vesszővé lesz Krisztusban, aki a szőlőtőke.
65. [62.] Csakis pelagiánus tévedéssel lehet elfogadni, hogy a szabad akarat 1965
valamely aktusa jó vagy nem rossz; és megsérti Krisztus kegyelmét, aki így
gondolkodik vagy ezt tanítja1.
66. [63.] Egyedül az erőszak szab határt az ember természetes szabadságá- 1966
nak1.
67. [64.] Az ember akkor is kárhozatra méltó bűnt követ el, ha szükségsze- 1967
rűség folytán cselekszik1.
68. [65.] A tisztán negatív (tudatlanságon alapuló) hitetlenség azokban, 1968
akiknek Krisztust nem hirdették, bűn.
69. [66.] A bűnös megigazulása forma szerint a törvénynek való engedel- 1969
messég, nem pedig a kegyelem titkos közlése és sugallata által jön létre, amely
kegyelem az engedelmesség által a megigazultakat a törvény betöltésére bírja1.

439
* 1 9 0 1 -1 9 8 0 Szent V Piusz: Bulla ‫ ״‬Ex otnnibm afflictionibm”: Michael Baius tévedései

1970 70. [67.] A halálos bűnben vagy az örök kárhozat vétkességének állapotá-
bán leledző ember képes igazi szeretetre: és a tökéletes szeretet még az örök
kárhozat vétkességével együtt is létezhet.
1971 71. [68.] A szükséghelyzet és a vértanúság esetét kivéve, a bűn még a
tökéletes szeretettel és a szentség fölvételére vonatkozó szándékkal egybekö-
tött töredelem által sem nyer bocsánatot, csak ha a bűnös ténylegesen fölveszi
a szentséget is.
1972 72. [69.] Az igazak mindennemű megpróbáltatása elkövetett bűneik meg-
torlása. Vagyis Jób is és a vértanúk is, amit elszenvedtek, saját bűneik miatt
szenvedték el1.
1973 73. [70.] Krisztuson kívül senki sem mentes az eredeti bűntől: következőleg
a Boldogságos Szűz az Adámtól áteredó bűn miatt halt meg, és a földön átélt
összes megpróbáltatásai, mint a többi igaz ember esetében is, a tényleges vagy
az eredeti bűn megtorlása volt1.
1974 74. [71] Az újjászületett emberekben, ha visszaestek a halálos bűnbe, a
rendetlen kívánság bűn, mert már uralkodik rajtuk, és bűnök az egyéb rossz
hajlamok is1.
1975 75. [72] A kívánság gonosz indulatait a bukott emberben parancs tiltotta:
‫ ״‬Ne kívánd” [Kiv20,17\. Ezért az ember azokat érezve, noha bele nem egyezve
megszegi az idézett parancsot, ámbár ez a törvényszegés nem számít bűnnek1.
1976 76. [73] Amíg valamilyen rendetlen testi kívánság van a szerető emberben,
nem tesz eleget a parancsnak: ‫״‬Szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből”
[MTörv 6,5; M i 22,J7]1.
1977 77. [74] A megigazultak fáradságos elégtételei nem képesek arra, hogy
méltóképpen kiengeszteljék a megbocsátott bűn után megmaradó ideig tartó
büntetést1.
1978 78. [75] Az első ember halhatatlansága nem kegyelmi adomány, hanem
természetes állapot volt.
1979 79. [76] Téves a hittudósok azon véleménye, hogy Isten a természetes
megigazultság nélkül is megteremthette és kialakíthatta volna az első embert.
1980 [Minősítés): Ezeket az előttünk szigorúan megvizsgált és mérlegelt nézeteket,
bár némelyikük valami módon elfogadható lenne, szigorúan és a szavaknak a
kijelentő személyek által szándékolt értelmében1 mindegyiket a maga módján
mint eretnek, tévelygő, gyanús, meggondolatlan, botrányos és a jámbor füleket
sértő tételeket, s mindazt, amit ezekkel kapcsolatban akár szóban, akár írásban
kibocsátanak, a jelenlévők tekintélyével kárhoztatjuk, mellőzzük és eltöröljük.

1981—1982: Az ‫״‬In eam pro nostro” rendelkezés, 1571. janár 28.

Váltóügyleteken az adósságlevelekkel történő, nyereséget hozó pénzkereskedelmet
értjük. Az ún. száraz vág)· színlelt, azaz fedezetlen váltásokban kamatszedést láttak.
Kiadva: VIII. Kelemen, Decretales, quae tulgp nuncupaniur Liber Septimus Decretahum
Clementis V ili [egy 1598-ban befejezett munka, amely azonban sohasem emelkedett
jogerőre], kiadta F. Sentis (Freiburg/Brsg. 1870) 170k (= V, Tit. 13) / BullTau 7,884b /
BullCocq 4/III, 145b.

440
 Szeut V Plusz: Rendelkezés: ‫ ״‬In eam pro uostro” *1981-1982

A pénzváltás
Először tehát mindazokat a váltásokat ítéljük el, amelyeket színielmek 1981
(másképpen száraznak) neveznek, és úgy gondolják ki, hogy a szerződök ·azt
színlelik, hogy meghatározott vásárokon vagy más helyeken pénzváltást bo-
nvolítanak le; ezeken a helyeken akik pénzt kapnak, átadják ugyan a váltólevelet,
de nem vadják ki (formálisan), vagyha kiadják érvényességi idejük leteltével
hatályukat vesztve kerülenk vissza; vagy úgy is van, hogy miután semmi ilyen
levelet nem adtak ár, a pénzt végül is egy különbözettél ott követelik vissza, ahol
a szerződést megkötötték: mert akik adnak és akik kapnak, azok egészen
kezdettől fogva így egyeztek meg, vagy biztosan ilyen volt a szándék, és senki
sincs, aki a vásárokban vagy a fent mondott helyeken az ilyen módon elfogadott
leveleket kifizetné. Ehhez a gonoszsághoz hasonló az is, ·amikor pénzt adnak át
akár letéti, akár más címen kitalált váltó fejében, hogy később ugyanazon a
helyen vagy másutt azt nyereséggel adják vissza.
De azokban a pénzváltási műveletekben is, amelyeket dologiaknak (valóságo- !982
saknak) neveztek el, néha, ahogyan azt nekünk mondták, a pénzkölcsönzők a
visszafizetés kitűzött határidejét kitolják, mert hallgatólagos vagy kifejezett
megegyezés alapján ebből haszonra tesznek szert, még ha az csak ígérve volt is.
Kinyilvánítjuk, hogy ez mind kamat-haszonvételre szolgál, és szigorúan megtilt-
juk, hogy így történjék.

1983: A ‫״‬Romani Pontificis” rendelkezés, 1571. augusztus 2.

Kiadva: CollPF2 l,493k, 1. jegyz. no. 848-hoz.

A hit kiváltsága
Minthogy ... a hitetlenségükben tévelygő hinduknak több feleség van meg- 1983
engedve, akiket ók akár a legenyhébb okból is eltaszítanak, ezért történt, hogy
azoknak, akik felveszik a keresztséget, legyen megengedve megmaradni azzal a
feleséggel, aki a férjjel együtt van megkeresztelve; és mivel igen gyakran az
történik, hogy ö nem az első házastárs, ezért mind a szentségek kiszolgáltatóit,
mind a püspököket a legsúlyosabb aggodalmak gyötrik, mert úgy vélik, hogy
az nem igazi házasság: de mivel nagyon rideg dolog elválasztani őket a fele-
ségektől, akikkel együtt maguk ezek a hinduk is felvették a keresztséget,
leginkább mivel a legnehezebb dolog lenne az első feleséget fellelni: ezért Mi,
mivel a mondott hinduk helyzetén atyai jóakarattal és jótevőként
segíteni akarunk, és mivel magukat a püspököket és a (szentség)kiszól-
gáltatókat is meg akarjuk szabadítani ilyen irányú aggodalmaiktól,
saját kezdeményezésünkre, biztos tudásunkkal és apostoli teljhatalmunknál
fogva apostoli tekintéllyel kijelentjük, a jelenlegi értelmezésben, hogy azok a
hinduk, amint elórebocsátottuk, akik megkeresztelkedtek és a jövőben megke-
resztelkcdnek, azzal a feleséggel, aki velük együtt megkeresztelkedett és majd
meg fog keresztelkedni, megmaradhatnak mint törvényes feleséggel, elbocsát-
va a többieket. Ilyen módon közöttük törvényes házasság áll fenn.
441
* 1 9 8 5 -1 9 8 7 X III. Gergely: H atározat a G ö rö g -O ro sz Egyházra vonatkozóan

XIII. GERGELY, 1572. május 13. - 1585. április 10.

1985-1987: Határozat a Görög-Orosz Egyházra vonatkozóan 1575-ben

A Görög-Orosz Egyház uniójáról folyó tárgyalások alkalmától keletkezett.
Kiadva: BullTau 8,133a,134a / BullCocq 4/III, 31 láb.

A görögöknek előirt hitvallás

1985 Én N. erős hittel hiszem és megvallom együttesen és egyenként, amit az a
hitvallás tartalmaz, amelyet a szent római Egyház használ, vagyis: Hiszek az
egy Istenben ... [amint a Konstantinápolyi hitvallásban fe l van sorolva, *150\.
1986 Ugyanígy hiszem, elfogadom és megvallom mindazt, amit a szent Firenzei
egyetemes zsinat a nyugati és a keleti Egyház egységéről meghatározott és
nyilatkozott, ti. hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól van öröktől; és lényegét
és önmagával azonos létezését együtt az Atyáról és a Fiútól bírja, és mindkettő-
tői örökkévalón, mintegy egy forrásból és egyetlen leheléssel származik;
minthogy az, amit a szent Tanítók és Atyák mondanak, hogy az Atyától a Fiú
által származik a Szentlélek, arra az értelmezésre tör, hogy‫ ׳‬ezáltal jelezve
legyen: a Fiú is a görögök szerint is oka, a latinok szerint pedig forrása a Szent-
lélek fennállásának, miként az Atya. Minthogy pedig mindent, ami az Atyáé, az
Atyaságot kivéve, maga az Atya átadott egyszülött Fiának a nemzésekor; s azt a
sajátos tényt, hogy a Szentlélek a Fiútól származik, maga a Fiú az Atyától bírja
örökkévalóan, akitől örökkévalóan született is.
És a ‫ ״‬Filioque” (,,és a Fiútól”) szavaknak ezt a magyarázatát az igazság
megvilágítása végett, és az akkor fenyegető szükségesség miatt, megengedetten
és ésszerűen illesztették a hitvalláshoz ...
[Következik egy rész a görögök egyesülési dekrétumából a Firenzei zs1naí
határozatai
közül: *1303, 1307[
1987 Ezen felül vallók és elfogadok minden mást, amit a szent, általános Tridenti
egyetemes zsinat határozataiból a szent Római és apostoli Egyház, a fent
nevezett hitvallásokban tartalmazottakon túl is, előterjesztett és előírt, hogy
vallani kell és elfogadni, úgy, ahogyan most következik. Az apostoli ... [és az
összes többi, ahogyan a Tridenti hitvallásban, *1863-1870].

1988: A ‫״‬Populis ac nationibus” rendelkezés, 1585. január 25.

Kiadva: CollPF2 1,256,1. jegyz. no. 400-hoz.

A páli kiváltság
1 988 Hasznos, ha engedményeket adunk a házasságkötés szabadságát illetően a
pogányság tévedéséből kevéssel ezelőtt a katolikus hitre tért népeknek és
nemzeteknek, nehogy azok az emberek, akik az önmegtartóztatás megőrzésé-
hez a legkevésbé sincsenek hozzászokva, ezért kevésbé szívesen tartsanak ki a
hitben, és másokat elrettentsen az ő példájuk attól, hogy a hitet befogadják.

442
 XIII. Gergely: Rendelkezés: ‫ ״‬Populis ac nationibiis” ♦1988

Mivel tehát gyakran megesik, hogy sok mindkét nemű, de főképpen férfi
hitetlen azután, hogy pogány rítus szerint már kötött házasságot,... az ellenség
fogságába esve, a hazai határoktól és saját házastársaiktól a legtávolabbi
vidékekre vannak száműzve, annyira hogy mind ezek, mind azok a foglyok,
akik hazájukban maradnak, ha ezután megtérnek a hitre, hitetlen házastársai-
kát, akik tőlük hely szerint olyan nagy távolságra szakadtak, nem tudják
felszólítani, amint illik, hogy vajon a Teremtő iránti méltatlanság nélkül együtt
akarnak-e velük lakni, vagy mivel némelykor az ellenséges és vad tartományok
még a hírek bejutása számára sincsenek nyitva, vagy mivel egyáltalán nem
tudják, milyen vidékekre hurcolták őket, vagy mivel a hosszú út nagy nehéz-
séget okoz: ezért mi,
figyelembe véve azt, hogy az ilyen házasságok, amelyek hitetlenek közt köt-
tettek, igaziak ugyan, de annyira érvényesnek mégsem kell ezeket tekinteni,
hogy ha a szükségesség azt javallja, ne lehessen ezeket felbontani,
... a helyi fópásztoroknak és a plébánosoknak ... cselekvési lehetőséget en-
gedélyezünk, hogy feloldozzák a törvénybe idézés alól a mondott vidékek
bármelyik mindkét nemből való knsztushívó lakosát, akik később a hitre
megtértek, s akik a keresztség felvétele előtt házasságot köröttek, hogy közülük
bárki, még a hitetlen házastárs életéiben úgy, hogy annak a beleegyezését
egyáltalán nem kérték ki, vagy válaszára nem várakoztak, bármelyik hívővel, még
ha más szertartású is, házasságot köthet, és azt az Egyház színe előtt ünnepélyes-
sé teheti, és abban ezután a testi kapcsolattal beteljesülve, amíg élnek, jogosan
megmaradhatnak: csak hogy biztosan tudják, még ha csak főbb vonalaiban és
nemhivatalos úton is, hogy a nyilvánvalóan távollevő házastársat törvényesen
figyelmeztetni nem lehet, vagy a figyelmeztetésre az ugyanebben a figyelmezte-
tésben előre megjelölt időn belül akaratát nem jelezte vissza. Úgy határozunk,
hogy ezeket a házasságokat, még ha ismeretessé is vált ezután, hogy az előbbi
hitetlen házastársak jogszerűen akadályoztatva nem tudták akaratukat kinyilvání-
tani, és még ha a második házasság megtörténte idején tértek is meg a hitre,
mindazonáltal sohasem kell érvénytelenné tenni, hanem ezek a házasságok
érvényesek és szilárdak, és az innen származó utód törvé-nyes lesz.

VIII. KELEMEN, 1592. január 30. - 1605. március 3.

1989: Rendelet az összes szerzetesi elöljárónak, 1593. május 26.

Kiadva. Viva 3,174b.
A szentségi gyónásból s~er~elí tudásfelhasználása
(4. fejezet) Mind az időlegesen hivatalban lévő elöljárók, mind a gyóntatok, 1989
akiket később elöljárói tisztségre léptettek elő, nagyon gondosan őrizkedjenek
attól, hogy annak a tudásnak a felhasználásával intézzék külső (evilági)
kormányzásukat, amelyet mások bűneiről a gyónásban szereztek. Es meghagy-
juk, hogy ezt így kell bármely rendi elöljárónak megtartania, akárki is legyen az.

443
*1990-1992 VIII. Kelemen: Eligazítás: ‫ ״‬Presbyteri G raeci”

1990—1992: A ‫״‬Presbyteri Gracci” eligazítás, 1595. augusztus 30.

Ebben az italo-görögök szertartásairól szóló instrukcióban a papoknak megtiltják,
hogy a kereszteléskor egyben a bérmálás szentségét is kiszolgáltassák. XIV. Benedek az
‫״‬Elsi pastoralis‫ ״‬konstitúciójában (*2522) az ilyen, közvetlenül a keresztséget követó
bérmálást nem ismerte el. Ezt a következőképpen indokolta De synodo dioecesana c.
művében (VII 8, no. 7): ‫״‬Egyébként bármint is vélekedjenek erről a nehéz és bonyolult
vitáról, mindenki számára kétségtelen lesz az a bérmálás, melyet csupán a püspök
felhatalmazása alapján szolgáltat ki egy egy szerű latin pap, mivel ezt a jogot az Apostoli
Szék magának tartotta fenn.”; viszont XIV. Kelemen pápa felhatalmazta ezzel a
lehetőséggel az egyszerű papokat, amennyiben a püspök által megáldott knzmát
használják, (vö. *2588).
Kiadva: BullTau 10,211b-212a / BullLux 3,52ab.

Felhatalmazás a kri^ma megoldására és a bérmálásra

1990 A görög papok a megkeresztelteket ne jelöljék meg krizmával a homloku-
kon, és ezért ők az Euchologiumukban (Szertartáskönyv) lévő keresztségi
szertartásban mellőzzék, ami e szavak után következik ... ‫ ״‬És az imádság
után”, stb., ahol található ennek a megjelölésnek a módját. ...
1991 1. § A latin püspökök a kisdedeket vagy más megkeresztelteket, akiket a
görög papok ténylegesen megjelöltek krizmával a homlokukon, bérmálják
meg, és biztosabbnak látszik, hogy azt elővigyázatossággal és feltételesen
tegyék meg, ti. így: N., ha meg vagy bérmálva, én téged nem bérmállak meg; de
ha nem vagy megbérmálva, én megjelöllek téged a kereszt jelével és megerósí-
telek téged az üdvösség kozmájával az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében;
különösképpen pedig (akkor), ha valószínűleg kétséges, hogy görög püspökök
keresztelték meg őket.
1992 3. § ... Nem kell arra kényszeríteni a görög papokat, hogy a krizmán kívül
szent olajakat fogadjanak el a latin megyéspüspököktől, minthogy ezeket az
olajokat ősi szertartás szerint ók készítik el vagy áldják meg, magának az
olajoknak és a szentségeknek a kiszolgáltatásánál. ... A kozmát azonban,
amelyet még az ó szertartásuk szerint is csakis püspök áldhat meg, kötelező
elfogadniuk.

1994: A Szent Offícium rendelete, 1602. június 20.

A tndenti zsinat előtt elterjedt volt az a nézet, miszerint érvényes az a feloldozás
amelyet a távollévő pap a neki írásban vagy másként eljuttatott bűnbevallásra ad.
Bellarmin Róbert hivatkozik e nézet néhány képviselőjére: vö. X.-M. Bachelet,
Amtanum Bellarmnuanum (Paris 1913) 113. Később ezt a tételt főleg Aquinói Szt.
Tamás Summa theologiae III részére hivatkozva vitatták. A Jézus Társasága tanulmányi
szabályzata 1586-ig fenntartotta ebben a kérdésben a tanítási szabadságot: ‫״‬A mieinket
nem szabad annak tanítására kényszeríteni ... Egy távollévőnek követek vagy levél
által adott szentségi feloldozás érvénytelen” (Monumenta Germaniae paedagogua 5: Ratio
sludiorum..., kiadta G. M. Pachtler, vol. II [Berlin 1887] 205 210).
Kiadva: DuPlA 3/11, 171b / F. Sentis, Clementis V III Decretales [*1981] 184 (= 1. V,
tit. 18) / BullTau 10,855b.

444
 V III O rbán: A Szent O fficium rendeleté *1994

Gyónás a táívlléiónek,feloldódás a táívllétótól

A Szentséges Űr ... azt a tételt, miszerint ‫ ״‬szabad levél, vagy közvetítő 1 994
eszköz révén a távollévő gvóntatónak a bűnöket szentségileg meggyónni, és
ugyanettől a távollévőtől feloldozást nyerni”, mint hamisat, át nem gondoltat
és botrányt okozót elítélte és megtiltotta, és előírta, hogy ezt a tételt ezután ne
tanítsák nyilvános vagy magán felolvasások, előadások vagy összejövetelek
alkalmából, és soha ne védjék mint egyes esetekben elfogadhatót, soha ne
nyomtassák ki vagy semmi módon ne vezessék be a gyakorlatba.

1995: A Szent Offícium rendelete, 1603. június 7.

Vö. *1994°. Francisco Suárez meg akarta menteni az ‫״‬ex distanti” (‫״‬távolléti”) gyónás
érvényességét, ezért VIII. Kelemen 1994 ‫ י‬alatt idézet dekrétumában az ‫״‬ef” kötőszót a
gyónásról, illetve a feláldozásról szóló tagmondatok kozott ‫״‬nem elválasztó, hanem
összekapcsoló” (,/ion divisive, séd complexive”) értelemen fogta fel (De sacramento
paenitentiae, dtsp. XXI, sect. 4, na 10, kiadta C Berton, vol. 22 Pans 1877] 465; vö. még
disp. XIX sect. 3, no. 10, Berton kiadásában ua 418k). Ez esetben a szentségnek csak az
olyan kiszolgáltatását ítélnék el, amikor mind a bűnbevallás, mind a feloldozás távollétben
történne. Suárez különösen egy olyan esetre hivatkozott, amelyet Nagy Szt Leó pápa
Theodórosz fréjus-i püspöknek írt levelében tárgyal (*310). A Szent Officium elvetette ezt
az érvet. A döntést 1622. január 24-én megerősítették abból az alkalomból, hogy Portugália
fóinkvizítora kérdést intézett a Suarez- 1 különbségtétel érdekében a Szent Officiumhoz
(AnIP, 6. sorozat = vol. 3/II [Roma 1863] 2186).
Κιαάν: R. de Scorraille, Francois Suárez de la Compagme de Jésus 2 (Pans 1913) 111 (a
kiadás Római Biblitheca Angelica, tualjdonában lévő 862 sz. kézirat föl. 433 készült); uo.
110-114 más dekrétumok ugyanebben az ügyben. Vö. Suárez, Defenáa. I. v. Döllmger —
F.H. Reusch, Geschicbte dér Moralstreiügkeiten ... 2 (Nördlingen 1889) 266-274.

Gyónás a tál olléiónek, /eloldozás a táívlléiótől

Kérdés: Vajon páter Suárez tanítása, amelyet Commentarii in 3am partém D. 1995

Thomae c. művének 4. kötete, disp. 21, sect. 4 tartalmaz, ahol a Legszentebb

Úrnak a szentségi gyónás anyagáról a múlt év júniusában hozott határozatának
kihirdetése után ugyanarról a tárgyról és a mondott rendelet értelméről vitázik,
nem nyíltan ellentétes-e ugyanennek a dekrétumnak a rendelkezésével?
Válásai Minthogy az előbb idézett rendelet szavai világosan és a saját
megfogalmazásuk révén megmutatják, hogy a Legszentebb Úr nemcsak azt a
véleményt ítélte el, amely állítja, hogy megengedett dolog a távollévő paptól
feloldozáshoz !ütni, hanem azt is, hogy szabad a távollévő gyóntatónak a
bűnöket szentségileg meggyónnr,
és a ‫״‬megengedett” szó más mellékkörülmények következtében egyértel-
műén azért áll, hogy meg-nem-engedettként jelölje meg, ami a szentség
alapítása és lényege ellen van (amint ezt maga Suárez az igazságtól kényszerítve
bevallja), és merő kitalálás, amelynek semmilyen valószínűsíthető alapja nincs a
rendelet szavaiban, azt mondani, hogy ott az egész feltételezés csak összefog-
gésében van elítélve, ti. egység módjára, és hogy ugyanezt az elítélendő feltété—
lezést kapcsoló kötőszóval kellett volna felfogni, és nem szétválasztóval, úgy

445
*1995 V III. O rbán: A Szent O fficium rendeleté: G yónás a távollévőnek, feloldozás a távollévőtől

hogy a kifejezésmód sajátosságából következően mindkét félmondat alá van

vetve a bírálatnak és az elítélésnek, és nemcsak az egyik vagy a másik;
továbbá hiábavaló dolog ürügyként felhozni azt az esetet, amikor egy
éppen odaérkező pap - akinek jelezték a haldokló által adott külső jeleit a
bűnbánatának - feloldozza őt, - s ez annyit jelentene, mintha egy távollévő
papnak tett volna bűnvallomást, minthogy ez az eset teljesen eltérő nehézséget
tartalmaz —: ezért az elöljáróban megnevezett urak úgy ítélték meg, hogy páter
Suárez előbb mondott tanítása nyíltan ellenkezésbe jut a Legszentebb (Úr)
döntésével.
V. PÁL, 1605. május 16. - 1621. január 28.

1997: Formula a kegyelmi segítségről (‫״‬de auxiliis”) folytatott viták le-

zárására, a domonkosok és a Jézus Társasága általános elöljáróinak
megküldve, 1607. szeptember 5.
Az ún. kegyelemvita volt a XVI-XVII. században a legfontosabb nézeteltérés a katolikus
Egyházon lielül a kegyelem kérdésében. A domonkos teológusok a kegyelmet az emben
beleegyezés nem csupán feltételének, hanem okának is tekintették a fizikai előre-
elrendelés értelmében (‫״‬praedeterminatio physica”). A jezsuita teológusok általában azt
tanították, hogy az ember a kegyelmet mindig azonos mennyiségben kapja, miközben
Isten a ‫״‬scienba média” által tud az ember szabad elhatározásairól. Fontos szerepet
játszott a vitában Luis de Molina SJ műve, a ljben arbtlni cum graliae darus, dnwa
praesaentia, proiidentia, praedestinatione el reprobatione concoráa (kritikai kiadás: J. Rabeneck
[Ona-Madrid 1953]). Először 1588-ban adták ki Lisszabonban, majd 1595-ben Antwer-
penben. Ellenfelei rendkívül hevesen támadták. VIII. Kelemen 1597 novemberében egy
vizsgálóbizottságot állított fel, amely csaknem cenzúrával sújtotta a Concor-ώα-1; végül
azonban nem ítélték el. Ezután V. Pál megengedte, hogy vitázzanak a fizikai előre
meghatározottságról, de fenntartotta kapcsolatait a molinistákkal is (pl. Szalézi Szent
Ferenccel). Végül több, mint 120, 1598-1607 között tartott gyűlés és ülés után a vitát
felfüggesztette. A vitában elért eredményeket illetően hallgatást parancsolt. Felszólította
a domonkos és a jezsuita generálist, hogy a következőkben idézett formulát a rendjükben
ismertessék. A pápa a Szent Officium 1611. december 1-én kelt dekrétumával megtiltot-
ta, hogy a kegyelmi segítségről szóló értekezéseket, akárcsak Tamás-kommentárok
formájában is, a Szent Inkvizíció előzetes vizsgálata nélkül kinyomtassanak. Ezt a
rendeletet VIII. Orbán (a Szent Officium 1625. május 22-1 és 1641. augusztus 1-1
dekrétuma) megerősítette, a tanítási és igehirdetést engedély visszavonásának, ül. a
pápának fenntartott kiközösítés büntetésének terhe mellett.
Kiadva: Theodorus Eleutherus (álnév, = L. MeyerS]), / hstoria iwtroveniarum de ch-vinae
graliae auxiliis (Antwerpen 1705) 724a / A. Le Blanc (álnév, = Jacques-Hyacinthe Serry
OP), Histona Congregationum de auxiliis diiinaegratiae, Leuven (1700), Addenda, 166 a 706-
hoz; Antwerpen (1709) 587k / G. Schnecmann SJ, Controirrsiarum de din/taegraliae libenque
arbitrii Concordia mitia etprogressus (Freiburg 1881) 292k.

A tanítás szabadsága a kegyelmi segítség kérdéseiben

1997 Az isteni segítség ügyében a pápa engedelmet adott mind a vitán résztve-
vöknek, mind a tanácsadóknak, hogy visszatérjenek a hazájukba vagy a
házaikba: és hozzátette, hogy Őszentsége olyan nyilatkozatot és olyan befejező
határozatot fog közzétenni alkalmasint, amely megfelel a várakozásnak.

446
 V Pál: Formula a kegyelmi segítségről *1997

Ugyanaz a Szentséges Úr azonban nagyon komolyan megtiltotta, hogy ennek a

kérdésnek a tárgyalásánál valaki a sajátjával ellentétes nézetet minősítse vagy
bármilyen teológiai elítéléssel jelölje meg. ... Sőt még inkább azt óhajtja, hogy
kölcsönösen tartózkodjanak a lélek keserűségét tanúsító keményebb szavaktól.

1997a: Beszéd III. Fülöp spanyol király követéhez, 1611. július 26-án
A kegyelmi vitával foglalkozó utolsó gyűlésről szóló jelentéssel együtt találták meg V. Pál
beszédének kéziratát, melyet III. Fülöp spanyol király követéhez intézett, és amely
behatóan foglalkozik a tanítási szabadságról a kegyelmi segítségek kérdésében. A fordítás
a helyenként latinnal keveredő ó-olasz írásmódot alkalmazó eredetiből készült.
Kiadva: G. Schneemann SJ, í.m. *1992° 295k.

A tanítás szabadsága a kegyelmi segítség kérdéseiben

... Ez a kérdés [ti. hogy valami döntésjöjjön létre a ‫״‬de auxiliis” kérdésben] három 19 9 7 a

szempont szerint megfontolandó:

Az első szempont, helyes megállapításokat tenni, mivel az idő tanítja és jelzi
a dolgok igazságát, mert az idő a dolgok nagy bírája és felügyelője.
A második szempont, mivel mind az egyik, mind a másik oldal lényegében
megegyezik a katolikus igazsággal, azaz azzal, hogy Isten kegyelmének haté-
konyságával működik és működtet minket, hogy a nem akarókból akarók
leszünk, és meghajlítja és megváltoztatja az emberek akaratát, ami itt éppen a
kérdés, amivel kapcsolatban csupán a mód kérdésében van különbözőség,
mivel a domonkosok azt mondják, hogy a kegyelem fizikailag előre meghatá-
rozza akaratunkat, tehát valóságosan és hatékonyan, míg a jezsuiták azt tartják,
hogy ezt arányosan (congrue) és erkölcsileg végzi, ezek tehát oly vélemények,
hogy mind az egyik, mind a másik védelmezhető.
A harmadik szempont, mivel ezekben az időkben oly sok eretnekség van,
nagyon is megfelelő dolog az, hogy megőrizzük és fenntartsuk ennek a két
szerzetnek a jó hírnevét és hitelét, hiszen az egyik hitelvesztésével is nagy
veszteség következne be.
Ha valaki azt mondaná, hogy illenék tudni, milyen hívő magatartást kell
tanúsítani ebben az ügyben, azt kell válaszolni, hogy a Tridenti zsinat 6. ülésé-
nek a megigazulásról szóló tanítását kell követni és megtartani, amely ezt
megvilágítja és értelmezi, és azt is, hogy miben is áll a pelagiánusok és szemi-
pelagiánusok, valamint Kálvin tévedése és eretneksége, és megmutatja a
katolikus tanítást, mely szerint szükséges, hogy Isten kegyelme indítsa, felkelt-
se és segítse a szabad akaratot, amely aztán szabadon képes beleegyezni vagy
elutasítani, és nincsen szó ebben a kérdésben a módról, ahogyan működik a
kegyelem, amelyet ugyan érintett a zsinat, de mint hiábavaló és nem szükséges
kérdéssel nem foglalkozott, követve ebben I. Celesztint, aki, amikor ebben az
ügyben néhány kérdést és határozatot megfogalmazott, azt mondta, hogy nem
volt bátorsága bizonyos egyéb nehezebb és éleselméjűbb természetű kérdést
elítélni, és így nem volt szándéka ezt elrendezni \vö. *249\.

447
*1998 VIII. Orbán: Szent Officnim rendeleté

VIII. ORBÁN, 1623. augusztus 6. —1644. július 29.

1998: A Szent Offícium rendelete, 1639. július 23.

Kiadta: AnE 2 (1894) 408, no. 120. - Vö. *2552k.

Kisdedek szüleik akarata ellenére kiszolgáltatott keresztsébe

!9 9 8 A körülbelül három éves, Alegreta nevű zsidó kislánynak ... a szülők akarata
ellenére kiszolgáltatott keresztség ügyében... \a bíborosok] úgy ítélték meg, hogy
a kislány valóságosan meg van keresztelve, amennyiben megfelelt az anyag, a
forma és a szándék, egy tanú pedig bizonyítja, hogy a keresztelés megtörtént;
- bár a zsidók fiait a szülők akarata ellenére nem szabad megkeresztelni - , ha
mégis ténylegesen megkeresztelik őket, érvényes a keresztség, és az eltörölhe-
tetlen jel bevésődik; a megkeresztelt lányt keresztényeknél kell fölnevelni; a
keresztelő asszonyt szigorúan figyelmeztetni kell, hogy ezután kerülje el a
hasonló dolgokat; a népnek pedig tudtára kell adni, hogy nem szabad a szülők
akarata ellenére a zsidók gyermekeit megkeresztelni, mivel jóllehet a cél jó, az
eszközök azonban nem megengedettek, különösképpen mivel érvényben van
III. Gyula pápa bullája, aki 1000 dukát büntetést és tisztében való felfuggesz-
rést ró ki azokra, akik a zsidók gyermekeit a szülők akarata ellenére megkeresz-
telik.
X. I nce, 1644-1655

1999: A Szent Offícium rendelete, 1647. január 24.

Ez a dekrétum a janzenista Martin de Barcos egyik tévedését utasítja el, aki azt
barátjának, Antoine Arnauld-nak De lajréquente commumon c. könyvéhez (francia kiadás
1644, latin kiadás 1647) írt előszavában képviselte. Martin de Bracos írt két szintén
elítélt művet is, melyekkel felfogását védte: Traité de l’autonté de Saint Pierre et Saint Paul
qui midé dans le papé, successeur de ces deus apótres (Paris 1645); La grandeur de l’Eglise
Romámé établie sur l’autonté de S. Pierre et Paul (1646).
Kiadva: DuPlA 3 /II, 248ab.

Tévedés az Egyház kettősfejéről

1999 A Szentséges Ú1 ... a következő tételt:
‫״‬Szent Péter és Szent Pál az Egyház két fejedelme, akik egyetlent alkot-
nak”, vagy: ‫ ״‬ketren vannak a katolikus Egyház vezetői és legfőbb vezérei, akik
a legnagyobb fokú egyesüléssel vannak egymással összeköttetésben”, vagy: ‫״‬az
egyetemes Egyháznak iker-csúcsa van, akik a legistenibb módon eggyé
forrottak”, vagy: ‫ ״‬ketten vannak az Egyház legfőbb pásztorai és elöljárói, akik
egyetlen főt alkotnak”,
úgy kifejtve, hogy‫ ׳‬mindenoldalú egyenlőséget állít fel Szent Péter és Szent
Pál között, Szent Pál Szent Péternek való alárendeltsége és alávetettsége nélkül,
már ami a legfőbb hatalmat és az egyetemes Egyház kormányzását illeti,
eretneknek ítélte és nyilvánította.

448
 X. Iuce: Rendelkezés: ‫ ״‬Cum occasioue” *2001-2007

2001—2007: A ‫״‬Cum occasione” rendelkezés az összes hívőnek, 1653.

május 31.
A bullában említett tévedések Comelius jansen (ypres‫־‬i püspök) >rAugustinus, seu
doctnna sancti Augustini de bumanae naturae sünttaté, aegritudine, medicina adversus Pelagtanos et
MassiHenses" című főművéből származnak, melyen 22 évig dolgozott és mely 1640-ben
- két évvel a halála után - jelent meg Leuvenben. VIII. Orbán az ‫״‬In eminenti ecclesiae’
bullájában (1642. március 6 -án írta alá, 1643. június 19-én hozták nyilvánosságra)
betiltotta, elsősorban azért, mert V. Pál és VIII. Orbán határozatai ellenében (vö.
*1997°) jelentették meg. Ráadásul, szól a bulla, ‫״‬ebben a könyvben sok, a mi elődeink
által ... elítélt tétel található cs a katolikusok nagy bosszúságára, valamint a nevezett
szék tekintélyének nagy megvetésével (a szerző) védelmezi azokat a fentemlített
elítélésekkel és tiltásokkal szemben” (DuPlA 3/II, 245b).
A janzenisták azt állították, hogy a bulla alattomos (vö. *2331). A későbbi vitában
jansen könyvét a római bíróság megvizsgálta (1651 áprilistól 1653 májusáig). A Szent
Offícium !elentését A.Schill adta ki in: Katholik 63/11 [1883,11] 287-299 472-494. Öt,
már Párizsban kiszűrt tételt elítéltek. Ezeket tételeket —az első kivételével - nem szó
szerint idézik az Augusttnus-bó\, hanem annak elveiből vezetik le. A janzenisták elleni
rendelkezéseket ld. *2010-2012 2020 2390 2400-2502.
Kiadva: BullTau 15,720a-721a / BullCocq 6 /III, 248b-249a / DuPlA 3/II, 261b-
262a.
Comelius Jansen tévedései a kegyelemről
1. Isten néhány parancsának teljesítése az igaz emberek számára, még ha 2001
akarják és megkísérlik is, jelen erőik szerint lehetetlen. Az a kegyelem is hiány-
zik hozzá, amely által teljesíthetnék azokat [ιν*1954γ.
2. A belső kegyelemnek a természet bukott állapotában sem lehet ellenállni 2002
soha1.
3. A jó vagy a rossz értelemben vett érdemszerzéshez a természet bukott 2003
állapotában nem elengedhetetlen a szükségszerűségtől való szabadság, elegen-
dó a kényszertől mentes szabadság is1.
4. A szemipelágiánusok tartották azt, hogy az egyes tettekhez, még a hit 2004
kezdeményéhez is szükséges a megelőző belső kegyelem, s azért voltak eretne-
kék, mert azt állították, hogy ennek a kegyelemnek az emberi akarat képes vagy
ellenállni, vagy engedni1.
5. Szemipelágiánus állítás azt mondani, hogy Krisztus általában minden 2005
emberért halt meg vagy ontotta vérét1.
(Minősítés): Az első állításról: Meggondolatlannak, vallásellenesnek, isten- 2006
káromlónak, kiközösítettnek és eretneknek nyilvánítjuk, s ekként ítéljük is el. -
A másodikról: Eretnek ... —A harmadikról: —Eretnek ... A negyedikről: Téves
és eretnek ... Az ötödikről: Téves, meggondolatlan, botrányos, és úgy értelmez-
ve, hogy Krisztus csak a kiválasztottak üdvösségéért halt meg, vallásellenes,
istenkáromló, gyalázkodó, az isteni irgalmat lealacsonyítja, és eretnek ...
Mindazonáltal nem szándékunk, hogy ezen, az előbb felsorolt öt tételről 2007
szóló nyilatkozatunkkal és megállapításunkkal bármilyen szempontból más
vélekedéseket jóváhagyjunk azok közül, melyek Cornelius Jansen előbb idézett
könyvében szerepelnek.

449
*200« X. Ince:: A Szent Offkium rendeleté

2008: A Szent Offícium rendelete, 1654. április 23.

A molinisták egyes ellenfelei, mint Jacques-Hyacinthe Serry OP (História
Congregalionum de auxilns divinae grattae, Leuven [1700], Addenda 159-165; Atnwcrpen
[1709], Addenda 155—160) azt állították, hogy V. Pál pápa egy bullát (‫ ״‬Gregis dominia‫)״‬
készített elő Molina tanításának elítélésére. A valóságban azonban ez csak Armagh
érsekének, Peter Lombard of Waterfordnak a javaslata volt.
Kiadva: Th. Eleutherus, *1997-nél i.m. 707a / ].—H. Serry, *1997-nél i.m. Leuven
(1700) XLIII; Antwerpen (1709) XXXIV.

A tanítás szabadsága a kegyelmi segítség kérdéseiben

200« ... Minthogy mind Rómában, mind másutt forgalomban vannak boldog
emlékezem VIII. Kelemen és V Pál uralkodása alatt az isteni kegyelem
segítségéről tartott tanácskozások bizonyos állításai, jegyzőkönyvei, kéziratai és
talán nyomtatványai részint Francesco Pegna, a Rota Romana egykori dékánja,
részint Fr. Thomas de Lemos domonkosrendi szerzetes és más prelátusok és
teológusok neve alatt, akik, amint mondják, az előbb m ondott tanácskozáso-
kon részt vettek; ugyanígy egy bizonyos kézirata vagy nyomtatott példánya
ugyanazon V. Pál egy állítólagos rendelkezésének, amely a segítségről szóló
nevezett kérdésben, és a jezsuita Ludovicus Molina véleményének vagy
véleményeinek elítélésében döntést tartalmaz: (ezért tehát) ugyanezen Oszent-
sége ezzel a jelen rendelettel kijelenti és elrendeli, hogy a fent megnevezett
állításoknak, jegyzőkönyveknek, akár Szent Domonkos Rendje Testvéreinek
véleménye mellett, akár Luís de Molina és más jezsuita szerzetesek véleménye
mellett szólnak, és V. Pál előbb mondott állítólagos rendelkezése kéziratának
vagy eredeti példányának egyáltalán semmi hitelt nem kell adni; és azokból sem
egyiknek, sem másiknak, sem pedig bárki harmadiknak idéznie se nem szabad
se nem kell: a mondott kérdésben sokkal inkább elődeinek, V. Pálnak és VIII.
Orbánnak a rendeletéit ajánlatos figyelembe venni.

VII. SÁ N D O R , 1655-1667

2010-2012: Az ,A d sanctam bead Petri sedem” rendelkezés, 1656. október 16.

Amikor [ansen öt tételét elítélték, követői, élükön Antonius Arnauld-val különbséget
tettek a ‫״‬quacstio facd” (ténykérdés) és ‫״‬quaestio íuris” (jogi kérdés) között: az elítélés
csak egy fiktív eretnekség tételeit érinti, nem pedig jansen valódi felfogását. A pánzsi
Sorbonne fellépett ezzel a beállítással szemben és kizárta Arnauld-t tanárainak
köréből. A francia püspökök kérésére VII. Sándor ezzel a bullával elvetette ezt a
különbségtételt.
Kiadva: DuPlA 3/II, 281b (445ab) / BullTau 16,247a / BullCocq 6 /IV, 151ab.

Egyház ítélete Cornelius Jansen szavainak értelméről

2010 5. § Minthogy ... az igazságtalanság néhány fia nem borzad vissza attól,
hogy a krisztushívók nagy megbotránkoztatására azt állítsa, hogy az előbb
m ondott öt tételt vagy nem találni ugyanazon Cornelius Jansen mondott

45 0
 VII. Sándor: Rendelkezés: ‫ ״‬Ad sanctam beati Petii sédem” *2010*2012

könyvében, hanem csak kohol tan és önkényesen állították ezeket össze, ill.,
hogy nem a szerző szándékával megegyező értelemben ítélték el őket.
6. § Mi, akik mindent, amely ebben a dologban történt, elégségesen és 2 0 1 2
figyelmesen áttanulmányoztunk, mivel [bíborosként és megbízottként] ... mindazo-
kon a tanácskozásokon részt vettünk, amelyeken apostoli tekintéllyel ezt az
ügyet részletesen megvitatták, mégpedig olyan gondossággal, amelynél na-
gyobbat kívánni sem lehetne, azt akarjuk, hogy az előzmények tekintetében
bármilyen kétséget a jövőre nézve eloszlassunk, ... ezért elődünknek, Incének
az előbbiekben ide illesztett rendelkezését, nyilatkozatát és értelmezését meg-
erősítjük, helyeseljük és megújítjuk ebben a sorrendben,
és kijelentjük és végzést hozunk, hogy az a bizonyos öt tétel, az előbb
említett Cornelius Jansen ypres- 1 püspöktől annak ,,.Augustinus” című könyvé-
bői való, és azokat az ugyanattól a Cornelius Jansentől szándékolt értelemben
ítélték el, és mint ilyeneket ugyanazzal, ti. az egyenként beégetett bélyeggel,
amelyet azok mindegyikére az előbb mondott nyilatkozatban és meghatározás-
bán egyenként rányomtak, ismét elítéljük. ...

2013: A Szent Offícium válasza, 1661. február 11.

Erre a határozatra hivatkozik XIV'. Benedek a ‫ ״‬Saram éntűm pattittentiaé', 1741. június
1 -én kelt rendeletben.
Kiadta: F.M. Cappello, Tractatus canonico-moralis de sacramentis 2: De poemtentta
(Tonno-Roma 1953‘), 440 (no. 437), 39. jegyzet / NvRTh 8 (1876) 357.

Nincs materiális csekélység a nemiség dolgaiban

Kérdés: Vajon a gyóntatót fel kell-e jelenteni, ha (a szemérem elleni cseleke- 2013
detre) akar csábítani, az elkövetett cselekedet csekélysége ellenére is?
Válás*■: Minthogy a nemiség dolgaiban nincs csekély jelentőségű dolog, és
ha lenne is ilyen, a jelen esetben ez nem áll fenn; úgy vélték, hogy jelenteni kell,
és az ellentétes vélemény nem valószínűsíthető.

2015—2017: A ‫״‬Sollicitudo omnium ecclesiarum” bréve, 1661. december 8.

VII. Sándor eleget téve IV. Fülöp spanyol király kérésének adta ki ezt a brévét. Mivel
azonban azt akarta, hogy az ellenkező vélemény szabadsága is megmaradjon,
megerősítette elődeinek ebben a kérdésben kiadott rendelkezéseit is: IV. Sixtus
‫״‬Grave nirnis‫ ׳׳‬bulláját (*1425k), V. Pál ‫ ״‬Regtspacifict" 1616. július 6 ‫־‬án kelt rendelke-
zését (BullTau 12,356^359‫ )־‬és XV. Gergely 1622. május 24-1 rendeletét (BullTau
12,688-690).
Kiadva: BullTau 16,739b-740b / BullCocq 6 /V, 182a-183a.

A Boldogságos Mária szeplőtelenfogantatása

1 . § Régi a Krisztusban hívőknek az ő édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária 2015
iránti jámborsága, akik úgy vélik, hogy az ő lelke teremtésének és a testbe való

451
*20212048‫־‬ VII Sándor: Bréve: ‫״‬Sollicitiido oinnium ecclesiaruni”: Szűz Mária s2eplőtclen fogantatása

beáradásának első pillanatában Isten különleges kegyelme és kiváltsága folytán

Fiának, az emberi nem Megváltójának, Jézus Krisztusnak érdemeire való
tekintettel, az áteredő bűnnek szennyétől mentes maradt, és ebben az értelem-
ben fogantatásának ünnepét ünnepélyes szertartással megtartják és megünnep-
lik; ezen hívők száma pedig a boldogemlékű IV. Sixtus pápa által kiadott
rendeletek után növekedni kezdett [zö. *1400, 1425, a Tridenti ^sinat megújította
*1516.] ... Ez a jámborság ismét tovább növekedett és terjeszkedett olyannyi-
ra..., hogy mivel most már a legtöbb híres egyetem is csatlakozott ehhez a
véleményhez, azt már szinte minden katolikus a szívébe zárja.
2016 2 . § És mivel a prédikációkban, felolvasásokon, bizonyítási eljárásokon és
nyilvános eseményeken hangoztatott ellenkező állítás, hogy ti. ugyanaz a
Boldogságos Szűz Mária áteredő bűnnel fogantatott, alkalmat adott arra, hogy
a keresztény nép körében Isten súlyos mcgbántását eredményező botrányok,
civakodások és harcok keletkezzenek, a tiszteletreméltó emlékezetű V. Pál
pápa, egyben a mi elődünk, megtiltotta, hogy ezt az előzőekben elmondott
véleménnyel ellentétes nézetet nyilvánosan tanítsák vagy prédikálják. Ezt a
tilalmat a jámbor emlékezetű XV. Gergely pápa, hasonlóképpen a mi elődünk,
a magánbeszélgetésekre is kiterjesztette, megparancsolva ezen felül ugyanén-
nek a nézetnek a javára, hogy a legszentebb miseáldozat és a szent zsolozsma
végzésekor mind nyilvánosan, mind magánhasználatra ki-ki nem más elneve-
zést ne használjon, mint: ‫ ״‬fogantatás”.
2017 4. § Annak a ténynek fényében, hogy a szent római Egyház a tiszta és
mindig Szűz Mária Fogantatásának ünnepnapot szentel ünnepélyes külsősé-
gekkel, és egykor saját offíciumot rendelt hozzá, ...
és mivel szándékunkban áll ennek mind ezen dicséretes kegyeletnek és
áhítatnak, mind magának az ünnepnek és ünneplésnek ... kedvezni, ...
megújítjuk az azon vélekedés alátámasztására kiadott [rendeleteket], melyek
szerint a Boldogságos Szűz Mária lelkét megteremtésekor és a testbe való
beáradásakor a Szentlélek kegyelemmel megajándékozta, és az áteredó bűntől
megőrizte. ...

2020: A ‫״‬Regiminis apostoliéi” rendelkezés, 1665. február 15. (a kúriai

időszámítás szerint 1664)
A janzenisták ellenállásának megtörése végett XIV Lajos francia király a pápától kért egy
formulárét, amelyet minden egyházi személynek és oktatónak alá kellett írnia, miután az
1657-es papi gyűlés által hasonló céllal előterjesztett alávetési nyilatkozat hatástalan
maradt. VII. Sándor egy három hónapon belül aláírandó formulárét adott ki.
Kiadva: DuPlA 3/II, 315b (446b) / BullTau 17,336b / BullCocq 6 / VI 52b-53a.

A janzenisták elé terjesztett aláveted nyilatkozat

2020 ‫ ״‬Én, N., alávetem magamat X. Ince pápa 1653. május 31. napján kelt
apostoli rendelkezésének és VII. Sándor pápa 1656. október 16. napján kelt
rendelkezésének, és őszinte szívvel elutasítom és elítélem azt az öt tételt, amely

452
 VII. Sándor: Rendelkezés: ‫ ״‬Regiminis apostolid” *2020

C o r n e li u s J a n s e n A ugustinus ” c ím ű k ő n k é b ő l v a ló , é s p e d ig a z u g y a n a t t ó l a
s z e r z ő t ő l s z á n d é k o l t é r t e l e m b e n , a s z e r i n t, a m i n t a z o k a t a f e n t e m l í t e t t r e n d e l-
k e z é s e k r é v é n a z A p o s to l i S z é k e líté lte , é s így e s k ü s z ö m : I s t e n e n g e m ú g y
s e g é lje n é s I s t e n n e k e z e k a s z e n t e v a n g é liu m a i.”

2021-2065: 45 tétel, am elyet a Szent O fficium 1665. szeptem ber 24-én

és 1666. m árcius 18-án kelt rendeletéi ítéltek el
A megváltozott szokások és különösen a nemesség szabados életmódja következtében
olyan erkölcsi tanítások jelentek meg, melyek alkalmazkodtak a korszellemhez. Azokat
a lelki vezetőket, akik ezeket átvették, ‫״‬bcnignistáknak” vagy ‫״‬laxistáknak” nevezték.
Ezen tanításokat elsősorban a janzenisták támadták. Eközben ugyanakkor dogmatikai
ellenfeleikről sem feledkeztek meg. Az új tanok ellen ezért főképp Belgiumban és
Franciaországban harcoltak. A Leuveni Egyetem követelte a római elítélést; kétszer
adott ki tételes, cenzúrákkal sújtott jegyzéket: 1653. március 30-án, majd ápnlis 26-án
is (DuPlA 3/II, 267a-268a), és 1657. május 4-én (DuPlA 3/11, 285a-288a). Az ő
minősítéseiket a római elítélések 1665-ben, 1666-ban és 1679-ben legnagyobbrészt szó
szennt átvették. A Párizsi Egyetem azzal járult hozzá a vitához, hogy fontos laxisták
műveit cenzúrával sújtotta.
A tételeket szó szennt ítélik el. A határozatokban a szerzők nincsenek
megnevezve, mivel a mondatok gyakran ki vannak ragadva a kontextusból, olykor
néhány olyan elemmel is ki vannak egészítve, melyek az eredetiben nincsenek benne,
úgyhogy legtöbbször fiktív szerzőről kell beszélni. Nem ntkán meg is kell bocsátani a
szerzőnek, mivel régies, korábbi időkben teljesen szokásos érvelést használt. Elegendő
tehát azon szerzőknek a felsorolása, akiknek tételt tulajdonítanak. A megadott helyek
alapján dönthető el, hogy ez mennyire jogos.
Kiadva: BullTau 17,387b-389a [= 1-28. tété4; 17,427b-^28a [= 29^45. tétel[ /
BullCocq 6 /V I, 85ab; llOab / DuPlA 3/II, 321a-324a / BullLux 6 , Függelék la-2b /
Viva 1 az elején (oldalszámok nélkül).
A la xista erkölcsi tanítás tévedései
a) 1-28 tétel az 1665. szeptem ber 24-én kelt rendeletben
1. A z e m b e r é le t é n e k e g y e tle n p i ll a n a t á b a n s e m t a r t o z i k a z is te n i p a r a n c s o k 2021
m ia t t, m e ly e k e z e n e r é n y e k e n a la p s z a n a k , f e lé b r e s z t e n i a h i t, a r e m é n y é s a
s z e r e t e t i n d u l a t á t 1.
2. E g y l o v a g ( n e m e s e m b e r ) , a k it p á r b a j r a h í v n a k k i, e lf o g a d h a t j a a z t, 2022
»
n e h o g y m á s o k e m i a tt b é ly e g e z z é k m e g , h o g y n in c s b á to r s á g a h o z z á 1.
3. A z t a v é le m é n y t, a m e ly a z t á llítja , h o g y a ‫ ״‬Coenae”-b u l l a 1 c s a k a k k o r tiltja 2023
a z e r e t n e k s é g é s m á s b ű n ö k f e lo l d o z á s á t , a m i k o r a z o k n y ilv á n o s a k , é s e z n e m
tö r li el a T r id e n ti z s i n a t n y ú j to t t a e n g e d m é n y t 2, a m e ly b e n a t itk o s b ű n ö k r ő l
v a n s z ó , a z E m i n e n c i á s B íb o r o s o k s z e n t K o n g r e g á c i ó já n a k a z 1 6 2 9 . é v b e n ,
jú liu s 1 8 -á n t a r t o t t t a n á c s k o z á s a jó v á h a g y ta é s m e g e n g e d h e t ő n e k íté lte .
4. A s z e r z e te s e lö ljá r ó k a le lk iis m e r e t f ó r u m á n ( g y ó n á s k e r e t é b e n ) f e lo ld o z - 2024
h a tn a k b á r m e ly v ilá g i e m b e r t titk o s e r e t n e k s é g é s a z e n n e k k ö v e tk e z m é n y e -
k é n t b e k ö v e t k e z e tt k i k ö z ö s íté s a l ó l 1.
5. M é g h a m in d e n k é ts é g e t k i z á r ó a n b i z t o s is le n n é l a b b a n , h o g y P é t e r 2025
e r e t n e k , n e m t a r t o z o l f e lje le n te n i ( m e g v á d o ln i) , h a b i z o n y í t a n i n e m t u d o d 1.

453
*2021-2065 VII Sándor: 45 tetei, amelyet a Szent Officinái elítélt: Λ laxista erkölcsi tanítás tévedései

2026 6. A gyóntató, akt a szentségi gyónásban a gyónónak egy később elolvasan-

dó cédulát nyújt át, amelyen nemi kapcsolatot sürget, nem úgy számít, mintha
a gyónásban csábított volna, és ezért nem kell feljelenteni1.
2027 7 . A z o n k ö t e l e z e t t s é g e l k e r ü l é s é n e k , h o g y a c s á b í t á s t fe l k e ll j e l e n t e m , e g y ik
m ó d ja a z , h o g y a z e lc s á b íto tt a c s á b ító n a k g y ó n ja m e g b ű n e it: a z fe lo ld o z h a tja
ó t a f e l j e l e n t é s t e r h e n é l k ü l 1.
2028 8. A pap ugyanazért a miséért megengedetten elfogadhat kettős misepénzt,
ha a kérelmezőre alkalmazza a mise gyümölcsének a legkülönlegesebb részét is,
amely magának a celebránsnak van fenntartva, teheti mindezt VIII. Orbán
rendeleté szerint.1
2029 9. Orbán rendelete szerint az a pap, akire a misék elvégzését bízták, egy
másik pap útján eleget tehet ennek, azon módon, hogy annak kisebb mise-
pénzt juttat, a misepénz másik részét pedig megtartja magának1.
2030 10. Nem a méltányosság ellen való több miseáldozatért fogadni el járandó-
ságot, de csak egy misét tartani. És nincs a becsületesség ellen még akkor sem,
ha megígérem, sőt, esküvel is megerősítem az ígéretem az előtt, aki a. mise-
pénzt adja, hogy a misét senki másért nem ajánlom fel.
2031 11. A gyónásnál - fenyegető életveszély vagy más ok miatt - elmulasztott
vagy elfelejtett bűnöket nem tartozunk a következő gyónásban külön megem-
líteni1.
2032 12. A kolduló rendbéli szerzeteseknek joguk van arra, hogy olyan bűnök
alól is feloldozzanak, amelyekre csak a püspököknek van hatalmuk, még ha
nem is szerezték meg erre a püspökök engedélyét1.
2033 13. Eleget tesz az évenkénti gyónás előírásának az, aki olyan szerzetesnél
gyónik, akit a püspöknek ajánlottak ugyan, de az ót igazságtalanul elutasította1.
2034 14. Aki akarattal érvénytelen gyónást végez, eleget tesz az Egyház elóírásá-
nak [vö. *2155].
2035 15. A bűnbánó saját elhatározásából mással helyettesítheti magát, aki az ó
helyében eleget tesz a bűnbánattartásnak.
2036 16. Akik lelkész! hűbérbirtokkal rendelkeznek, választhatnak maguknak
gyón tatóul olyan egyszerű papot, akit a Főpásztor nem hagyott jóvá1.
2037 17. Megengedett dolog, hogy egy szerzetes vagy egyházi személy (klerikus)
egy hamis vádaskodót, aki azzal fenyegetőzik, hogy vele magával vagy a
rendjével kapcsolatban súlyos bűnök hírét fogja kelteni, megöljön, amikor más
védekezési mód nem áll rendelkezésre: például nyilvánvalóan nem áll rendelke-
zésre ilyen mód, ha a rágalmazó készen áll arra, hogy vagy magát a szerzetest,
vagy a rendjét nyilvánosan és a legtekintélyesebb férfiak előtt az előbb
mondottakkal megvádolja, ha csak meg nem ölik1.
2038 18. Meg szabad gyilkolni a hamis vádaskodót, a hamis tanúkat és a bírót is,
akinek a részéről bizonyosan igazságtalan ítélet fenyeget, ha az ártatlan fél más
úton nem kerülheti el, hogy kárt szenvedjen1.
2039 19. Nem vétkezik az a férj, aki saját teljhatalmából kifolyólag megöli
feleségét, akit házasságtörésen kapott rajta1.

454
 VII. Sándor: 45 tétel, amelyet a Szent Officium elitéit: A laxista erkölcsi tanítás tévedései *2021-2065

20. Az a visszatérítés, amelyet V. Pius rótt ki azokra a javadalmasokra, akik 2040

nem végzik az offíciumot, a bíró ítélethirdetése előtt —mivel büntetésről van
szó nem lelkiismereti kötelesség 1.
21. Akinek rábízott káplánt tisztsége van, vagy bármi más egyházi javadal- 2041
ma, ha tudományos tanulmányokkal van elfoglalva, eleget tesz kötelezettségé-
nek, ha az offíciumot más által végezteti el.
22. Nincs az igazságosság ellen, ha az egyházi javadalmakat nem ingyen 2042
adják: mivel ha egy adományozó egyházi javadalmakat adományoz, és ebben a
folyamatban a pénz is szerepet játszik, azt nem a javadalom adományozásáért
igényli, hanem mintegy az időbeli fáradság ellenében, amit nem kellett volna
feltétlenül teljesítenie1.
23. Aki megszegi az Egyház böjtjét, amire kötelezve van, nem követ el 2043
halálos bűnt, csak ha megvetésből vagy engedetlenségből teszi ezt, például,
mivel nem akarja alávetni magár az előírásnak1.
24. A bujaság (fiúszerelem), a szodomia (homoszexualitás) és a bestialitás 2044
(állatokkal való kéjelgés) végső soron ugyanaz a legaljasabb fajta bűn; és ezért
elég azt mondani a gyónásban, hogy az ember bemocskolódott1.
25. Akinek testi kapcsolata volt egy eltaszított (elvált) nővel, eleget tesz a 2045
gyónás előírásának, ha azt mondja: súlyos bűnt követtem el egy eltaszított
nővel a tisztaság ellen, és nem magyarázza el a kapcsolat természetét1.
26. Amikor a pereskedők mellett egyenlően valószínű vélemények szólnak, 2046
a bíró pénzt fogadhat el azért, hogy az egyik javára hozzon ítéletet a másikkal
szemben1.
27. Ha a valamilyen újabb vagy kortárs író írásáról van szó, annak felfogását 2047
valószínűként kell elfogadni, amíg nem nyilvánvaló, hogy az Apostoli Szék
elvetette, mint nem helyeselendót (inprobábilist)1.
28. A nép nem vétkezik, még ha minden ok nélkül nem fogadja is el a 204‫א‬
fejedelem kihirdette törvényt1.

b) 29-45. tétel az 1666. március 18-án kelt rendeletben

29. Aki böjtnapokon többször eszik valami keveset, még ha végtére is 2049
számottevő mennyiséget evett volna is, a böjtöt nem szegi meg.
30. Minden hivatalnok, aki az állam számára fizikai munkát végez, fel van 2050
mentve a böjt kötelezettsége alól, és nem kell megbizonyosodnia arról, vajon
az illető munka a böjttel összeegyeztethető-e1.
31. Feltétel nélkül fel vannak mentve a böjt parancsa alól mindazok, akik 2051
lovagolva utaznak, akárhogy utaznak, még ha az úr nem is szükséges és még ha
útjukat egyetlen nap alatt be is fejezik1.
32. Nem nyilvánvaló dolog, hogy kötelező érvényű lenne az szokás, 2052
miszerint a nagyböjt idején sem enni tojást, sem tejterméket nem lehet enni1.
33. A hórák (napi imádságok) elmulasztása miatti büntetésként kirótt 2053
terményadomány pótolható bármilyen alamizsna révén, amelyet a javadalmas
korábban birtokának gyümölcseiből adott1.

455
*2021-2165 VII. Sándor: 45 tétel, amelyet a Szent Otficium elítélt: A laxista erkölcsi tanítás tévedései

2054 34. Aki virágvasárnapon mondja el a húsvéti zsolozsmát, eleget tesz az

előírásnak1.
2055 35. Egyetlen zsolozsma elmondásával eleget lehet tenni két napra vonatko-
zó kettős előírásoknak is1.
2056 36. A szerzetesek a lelknsmeret fórumán (gyónáskor) élhetnek azokkal a
kiváltságaikkal, amelyeket a Tridenti zsinat kifejezetten visszavont.
2057 37. A szerzeteseknek engedélyezett búcsúk, amelyeket V. Pál visszavont, ma
újra érvényben vannak1.
2058 38. A Tridenti zsinat azon meghagyása, amely szerint az ugyan halálos
bűnben lévő, de szükséghelyzetben mégis áldozatot bemutató papot kötelezi
arra, hogy ‫״‬a lehető leghamarabb” gyónjék, csak tanács, de nem parancs1.
2059 39. Az a határozó, hogy ‫״‬a lehető leghamarabb”, úgy értendő, hogy a pap a
szokásos időben meg fog gyónni.
2060 40. Elfogadható vélemény az, amely szerint egy csók, amelyet az ember
csak az abból fakadó testi és érzéki élvezet miatt adott, anélkül, hogy fennállna
a lehetősége az ennél tovább merészkedő beleegyezésnek és nemi beszennye-
zettség bekövetkeztének, bocsánatos bűnnek tekinthető.
2061 41. Nem szabad kötelezni az ágyasságban élő férfit arra, hogy eltaszítsa
ágyasát, ha az ágyas a férfi gyönyöre érdekében, amit népiesen ‫ ״‬regalo”-nak
neveznek (spanyolul: amennyiben kellemetesség) igen hasznosnak bizonyul, s
míg a férfi, ha ágyasát hiányolni lenne kénytelen, szerfölött nehezen viselné az
életet, más nyalánkságok csak nagy undorral töltenék el, és más szolgálót
túlságosan nehezen találna1.
2062 42. Megengedett dolog, hogy a hitelező valamit a kölcsönön felül is
igényeljen, ha kötelezi magát, hogy a kölcsönadott pénzt nem követeli vissza
egy meghatározott ideig1.
2063 43. Az elhunyt leikéért (lelki üdvösségéért) felajánlott, a halál évfordulóira
vonatkozó adomány tíz éven túl érvényét veszti.
2064 44. Ami a lelknsmeret fórumát (a gyónást) illeti, ha a bűnös megjavult és
megátalkodottsága megszűnt, a büntetések is érvényüket vesztik1.
2065 45. Olyan könyveket, amelyek addig tiltanak, amíg ‫״‬meg nem tisztítják
őket”, meg szabad tartani, míg kellő gondossággal ki nem javították1.
[A S~cnt Ojjiáum minősítése:] legalábbis botrányosak.

2070: A Szent Offícium rendelete, 1667. május 5.

A mechclcni érsek (1637-ben) és a namuri püspök (1659-ben) lelkipászton intelmek-
ben buzdították a gyantátokat arra, hogy‫ ׳‬ne legyenek megelégedve a bűnbánók csak
tökéletlen bánatával, amelyről a Tndenti zsinat XIV. ülésén szó volt (*1678). Midőn
1661-ben Gentben közzétették név nélkül egy !ezsuita katekizmusát, amely az
attncionizmust vallotta, a genti plébánosok a Leuvem Egyetem egyetértésével VII.
Sándor és Pietro Sforza Pallaviáni SJ bíboros, az ismert kontricionista közbelépését
kérték. A fellángoló vitának ez a rendelet mérsékletet parancsolt.
Kiadva: DuPla 3/II, 324b-325a.

456
 VII. Sándor: A Szent Offícium reudelete: Tanítási szabadság a tökéletlen bánatot iUetően *2070

T a n ítá si szabadság a tökéletlen b ánatot illetően

rúdra m e g , h o g y b i z o n y o s s k o l a s z n - 2070
M iv e l s z í v é b e n n e m k is s z o m o r ú s á g g a l
kusok meglehetősen élesen és a hívőket megbotránkoztatva vitatkoznak
egymással arról, hogy a tökéletlen bánat, amely a gyehennától (pokoltól) való
félelemből fakad és mely a bűnös akaratát kizárja, megkívánja-e még ezen felül
a bűnbánat szentségében kapott kegyelem kteszközlésére Isten szeretetének
valamilyen kinyilvánítását - miközben egyesek állítják ezt, mások tagadják, és
egymásra ellentétes ítéleteket mérnek ki:
Őszentsége ... megparancsolja, ..., hogy, ha ezután a nevezett tökéletlen
bánat tárgyában írnak, vagy könyveket vagy írásokat adnak ki vagy tanítanak
vagy prédikálnak, vagy bármilyen egyéb módon okítanak bűnbánatot tartókat
vagy tanítványaikat és másokat, - akár olyanok, akik ragadják Isten valamilyen
módon megnyilvánuló szeretetének szükségességét a fent mondott, a pokoltól
való félelemben fogant tökéletlen bánatban, ahogyan ez ma az egyháztanítók
között, általánosabbnak látszik, akár olyanok, akik állítják a mondott szeretet
szükségességét - ne merészeljék a többieket az egyik vagy a másik vélekedés
érdekében valamilyen teológiai természetű ítélettel, sértegetéssel 1 1 1 . becsület-
sértéssel elítélni, amíg a Szentszék valamilyen döntést ebben az ügyben nem
hozott.

Bold og XI. In c e , 1676-1689

2090—2095: A zsinati Kongregáció ‫ ״‬Cum ad aures” rendelete, 1679. feb-

ruár 12.
Ennek a rendeletnek az első része megismétli ugyanezen Kongregáció 1587. június 24‫־‬
én kelt, a bresciai püspöknek írt válaszát (‫ ״‬Etsi J,requen/*). Ez a püspök a világiak
áldozását a hét két napjára igyekezett korlátozni. Néhány világi ezzel a korlátozással
szemben azt állította, hogy isteni jogon járulhatunk mindennap szentáldozáshoz.
Johannes Pichon SJ a janzenisták ngonzmusával szembenálló tanokat képviselt,
miszennt a kegyelem állapotában élő hívók kötelesek gyakran a szentáldozáshoz
járulni. L ’ésprit de Jésus-Christ el de l’Église sur la fréquente communion (Paris 1745) című
könyvét a legtöbb francia püspök elítélte. Tanítását 1748 januárjában visszavonta.
Kiadva: CillPF2 no. 219 / DuPlA 3/II, 346b-347a.

A gyakori és mindennapi áldomás

Bár a legszentebb Oltáriszentség gyakori és mindennapos vételét a Szent- 209«
atyák az Egyházban mindig helyeselték, mégsem állapítottak meg sohasem
bizonyos napokat az egyes hónapokban vagy a hét során, amelyek alkalmával
vagy gyakrabban kellene azt magunkhoz vennünk, vagy tartózkodnunk kellene
tőle; ilyen napokat a Tridenti zsinat sem írt elő, hanem, mintha számoltak
volna az emberi gyengeséggel, semmit nem írt elő, csak jelezte, hogy mit
helyeselne, amikor azt mondta: ‫״‬Óhajtaná pedig a szent zsinat, ha az egyes
miséken a jelenlévő hívők mindegyike részesülne az Oltáriszentség szentségi
el fogadásában” [*/ 747].

457
* 2 0 9 0 -2 0 9 5 Boldog XI Ince: Rendelet: ‫״‬Cum ad anres”: A gyakori és nuudeunapi áldozás

2091 És ezt méltán teszt így, ugyanis sokszor előfordulnak lelkiismereti kifogá-
sok, a különböző az elfoglaltságok miatt a lélek figyelme elterelódik, ugyanak-
kor Isten igen sok kegyelemben és ajándékban is részesíti gyermekeit.
Minthogy ezekbe emberi szemmel betekinteni nem tudunk, biztosan megálla-
pítam semmit nem lehet bárki méltóságáról, a tisztaságáról és következéskép-
pen az életet adó kenyér gyakoribb vagy mindennapi magunkhoz vételéről.
2092 Éppen ezért van az, hogy ami az üzleti életben tevékenykedőket illeti, velük
kapcsolatban a szívek titkát kutató gyóntatok ítéletére kell hagyni, a szent
táplálék vételéhez gyakorta járuljanaknak-e vagy sem, nekik kell előírniük a
lelkiismcretck tisztaságából, a gyakoriságból fakadó hasznosságból és a jám-
borságban való fejlődésből kiindulva az üzleti életben forgolódó és a házasság-
bán éló világiak számára azt, amiről előre látják, hogy üdvösségüknek hasznára
fog válni.
2093 A házasoknál pedig erre még kiterjedtebben figyeljenek, minthogy a Szent
apostol nem akarja, ‫״‬hogy ők egymást megfosszák a házasság gyakorlatától,
legfeljebb közös megegyezéssel egy bizonyos időre, hogy az imádságnak
szenteljék magukat” [1Kor 7,5]; komolyan figyelmeztessék őket, hogy a
legszentebb Oltáriszentségnek kijáró tisztelet miatt annál inkább gyakorolják
magukat az önmegtartóztatásban, és így még tisztább lélekkel járuljanak a
mennyei lakomához.
2095 Ezen őrködjék tehát a leginkább a lelkipásztori gondosság; nehogy a
szentáldozás gyakori vagy mindennapi vételétől bármilyen paranccsal egyese-
két elriasszon, vagy a vétel napjai általánosan és kötelező érvénnyel legyenek
meghatározva, hanem inkább arról legyen meggyőződve, hogy a saját belátá-
suk szerint kell eldönteniük vagy a plébánosoknak vagy a gyóntatóknak, hogy
az egyes személyeknek mit kell megengedni. Azt pedig mindenképpen akadá-
lyozza meg, hogy valakit is elutasítsanak a szent vendégségtől, akár gyakran,
akár mindennap járul is oda ...
2095 A plébánosok és a gyóntatok gondos figyelmén kívül hasznos lesz a
hitszónokok fáradozását is felhasználni, és velük olyan megegyezésre jutni,
hogy amikor a hívók a legszentebb Szentség gyakori magukhoz vételéhez
járulnak (ahogy ezt tenniük illik), rögtön beszédet tartsanak a komoly élőké-
szüleiről, amely annak vételéhez szükséges, és általánosságban mutassák meg,
hogy azoknak, akik az üdvöt hozó étel gyakoribb vagy mindennapi vételére
áhítatos igyekezettel felbuzdulnak - legyenek akár üzleti ügyekben forgolódó
világiak, házasságban élők, vagy másmilyenek - , tartoznak elismerni gyengesé-
güket, hogy a Szentség méltóságából és az isteni ítélettől való félelemből
megtanulják nagyra becsülni az égi asztalt, amelyen Krisztus van jelen; és, ha
néha azt éreznék, hogy kevésbé vannak felkészülve, tartózkodjanak tőle, és
fogjanak komolyabb felkészüléshez.
Továbbá, a püspökök és a papok vagy a gyóntatok utasítsák vissza azokat,
akik állítják, hogy a napi áldozás isteni jogon alapul. ...

458
 Boldog XI. Ince: A Szent Ofíicimn reudelete: A laxista erkölcsi tanítás tévedései *2101-2167

2101-2167: 65 tétel, amelyet a Szent Offícium 1679. március 2‫־‬án kelt

rendelete ítélt el.
A leuveni teológiai fakultásnak a baianizmushoz közelálló része 1677-ben követeket
küldött Rómába, hogy különböző elítélendő dogmatikai és erkölcsi tételeket terjessze-
nek elő. A tételek nagyrészt a Leuveni Egyetem 1653. március 30-1 és április 26-1
(DuPlA 3/II, 267k), valamint 1657. május 4-1 (DuPlA 3/Π, 285-288) minősítéseiből
származnak. A ngorizmusra hajló XI. Ince pápánál az erkölcsi tanokat illetően sikert
értek el, a kegyelmi segítséget érintő estében azonban nem. XI. Ince megelégedett
annyival, hogy a morális tanítás szélsőséges tételeit elítélte. Az összesen 116 tételből
65-öt választott ki. A magyarázathoz vö. *2021°. Kiadva: BullTau 19,145b-149a /
DuPlA 3/11, 348a-352a / Viva 2,3-6.
A laxista erkölcsi tanítás tévedései
1. Nincs megtiltva a szentségek kiszolgáltatásánál a szentség érvényességét 2101
csak valószínűvé tevő (probabilis) vélemény követése, elhagyva a biztosabb
(tutior) véleményt, hacsak ezt nem tiltja törvény, megegyezés vagy súlyos kár
bekövetkezésének veszélye. Ezért valószínű véleményt csak a keresztség, a
papi vag\‫ ׳‬a püspöki rend kiszolgáltatásánál nem lehet képviselni1.
2. Valószínűnek tartom, hogy egy bíró akár egy kevésbé valószínű véle- 2102
mény alapján is ítélkezhet1.
3 . .Általánosságban, amíg akár belső, akár külső - még ha igen csekély - 2103
valószínűségben bízva cselekszünk is valamit, amennyiben a valószínű határain
nem lépünk túl, mindig okosan cselekszünk1.
4. A hitetlennek mentségül fog szolgálni a hitetlenségére, ha kevésbé 2104
valószínűsíthető véleménytől vezérelve nem hisz1.
5. Hogy vajon halálos bűnt követ-e el, aki az istenszeretet indulatát csak 2105
egyszer az életben kelti fel magában, azt nem merjük megítélni1.
6. Valószínű, hogy szigorúan véve még egy-egy ötéves időszakban sem 2106
kötelez magától értetődően az Isten iránti szeretet parancsa1.
7. Csak akkor kötelez, amikor kénytelenek vagyunk igazolni magunkat, és 2107
nincs más módunk arra, hogy magunkat igazoljuk1.
8. Enni és inni egészen a jóllakásig egyedül az élvezet kedvéért nem bűn, ha 210 «
az egészségnek nem árt; mivel egy természetes kívánság megengedetten
élvezheti saját beteljesülését1.
2109
9. Az olyan házassági cselekmény, amelyet egyedül az élvezet kedvéért
gyakorolnak, mindenféle bűntől és megbocsátható gyengeségtől teljességgel
mentes1.
10. Nem kötelességünk felebarátunkat szívből szeretni és ezt külsőleg is 2110
kimutatni1.
11. A felebaráti szeretet parancsának eleget tehetünk csupán külsődleges 2111
cselekedetekkel1.
12. A világiak, de még a királyok esetében is nehéz olyat találni, aki 2112
rangjához képest felesleggel rendelkezne. És így alig van olyan, aki alamizsnái-

459
*2101-2167 Boldog XI. Iuce: A Szent Officium rendelete: A laxista erkölcsi tanítás tévedései

kodásra kötelezhető lenne, ha egyszer erre csak olyan ember kötelezhető,

akinek helyzetéhez képest feleslege van1.
2113 13. Ha kellő mérséklettel teszed, halálos bűn elkövetése nélkül érezhetsz
szomorúságot amiatt, hogy egy illető ember él, és örömet természetes halála
felett, azt következmény nélküli indulattal kérheted és kívánhatod, noha nem a
személyét illető nemtetszésed okából, hanem valamilyen időleges haszon
miatt1.
2114 14. Megengedett dolog, hogy az ember feltétlen vággyal kívánja saját apja
halálát, ha ezt nem azért teszi, mert rosszat kíván az apjának, hanem, mert
önmagának jót akar; mert bizonyára zsíros örökség vár rá1.
2115 15. Megengedett dolog, hogy a fiú örüljön a saját maga által részegen
elkövetett apagyilkosságnak, azon hatalmas gazdagság miatt, melyre ennek
következtébe örökség címén szert tett.
2116 16. A hitre nem vonatkozik az, hogy sajátos és saját maga által diktált
törvény alá esnék1.
2117 17. Elégséges a hit aktusát egyszer az életben felindítani1.
2118 18. A közhatalom általi kihallgatáskor a hit nyílt megváltását, mint az
Istenre és a hitre nézve dicsőséges dolgot, tanácsolom; a róla való hallgatást
azonban nem ítélem el, mint önmagában bűnös dolgot1.
2119 19. Akarattal nem lehet elérni azt, hogy a hithez való hozzájárulás
önmagában erősebb legyen, mint amennyire az annak elfogadására serkentő
észérvek súlya megérdemelné1.
2120 20. Ezért azon beleegyezését, amely természetfeletti módon már megvolt
neki, bárki visszavonhatja1.
2121 21. A természetfeletti és az üdvösségre hasznos hithez való beleegyezés a
kinyilatkoztatás csupán valószínű ismeretével, sót azon félelemmel függ össze,
amellyel valaki attól retteg, hogy Isten talán nem is szólt (hozzánk)1.
2122 22. Csupán az egyetlen Istenben való hit látszik szükségesnek az üdvözülés
eszközeként, de nem a büntető és jutalmazó (Istenben) való kifejezett hit1.
2123 23. A tágabb értelemben vett, a teremtmények tanúságtételéből vagy
hasonló indítékból merített hit elégséges a megigazuláshoz1.
2124 24. Istent enyhe hazugság tanújául hívni nem akkora tiszteletlenség, ami
miatt ő aztán el akarna vagy akár el is tudna ítélni valakit1.
2125 25. Ha az embernek megvan rá az oka, esküdhet az esküvés szándéka
nélkül, akár jelentéktelen, akár súlyos ügyben teszi azt1.
2126 26. Ha valaki akár egyedül, akár mások előtt, akár megkérdezték, akár
önként, akár szórakozás céljából, akár bármely más okból esküszik, hogy nem
tett meg valamit, amit a valóságban megtett, és közben magában valami másra
gondol, amit tényleg nem tett meg, vagy egy attól különböző útra, amelyen
megtette, vagy bármi másra, amit hozzátesz és igaz, a valóságban nem hazudik
és nem esküszik hamisan1.
2127 27. Jogos ok ezen kétértelműségeknek használatára akkor adódik, amikor
az szükséges vagy hasznos a testi épség, a tisztesség vagy a családi vagyon

460
 Boldog XI. Ince: Λ Szent Officium rendeleté Λ laxista erkölcsi tanítás tévedései ♦2101-2167

megőrzésére, vagy az erény bármely más aktusát illetően, úgy hogy az igazság
elhallgatása akkor hasznosnak és kedvezőnek számít1.
28. Akit ajánlás vagy szívességtétel címén léptettek elő az elöljárósághoz 2128
vagy valamilyen közhivatalba, belső lelki fenntartással teheti le az esküt,
amelyet a király parancsára a hasonlóktól meg szoktak kívánni, anélkül, hogy
tekintettel lenne annak szándékára, aki az esküt kívánja; mivel titkos bűnét
megvallani nem köteles1.
29. A súlyos, gyötrő félelem elégséges ok arra, hogy valaki a szentségek 2129
kiszolgáltatását színlelje1.
30. Egy köztiszteletben álló férfinak joga van ahhoz, hogy megölje azt, aki 2130
ócsárolja és ellene hamis vádat kohol, amennyiben a gyalázatot másképp nem
tudja elkerülni: ugyanez áll arra az esetre is, ha valaki arcul csap vagy bottal
megüt valakit, és a pofon csattanása vagy az ütés után elfut1.
31. Általában megölhetek egy tolvajt egyetlen aranypénz megtartása érdeké- 2131

ben is1.
32. Nemcsak tényleges tulajdonunkat szabad megvédeni úgy, hogy védeke- 2132
zésül ölünk, hanem az olyat is, amelyre kezdetleges jogunk van, és amellyel
kapcsolatban reméljük, hogy a miénk lesz1.
33. Megengedett dolog, hogy mind az örökös, mind pedig az, akire valaki 2133
végrendeletileg hagyott valamit, azok ellen, akik gátolják öröksége átvételében
vagy a hagyatékhoz való hozzájutásban, ugyanúgy lépjen fel, mint az, aki egy
püspöki székre vagy egy, az államtól járó illetményre (praebenda) jogosult, az
ezek birtoklását igazságtalanul akadályozóval szemben1.
34. Megengedett dolog a magzatot annak lélekkel való megtelése előtt 2134
elvetetni, nehogy megöljék vagy rossz hírbe hozzák a várandós lányt, mikor
észreveszik állapotát1.
35. Valószínűnek látszik, hogy (ameddig az anyméhben van) egyetlen 2135
magzat sem rendelkezik ésszel felruházott lélekkel, és csak akkor jut ennek
birtokába, amikor megszületik: és következésképpen azt kell mondanunk,
hogy egyetlen művi vetélés esetében sem történik emberölés1.
36. A lopás nemcsak legvégső szükségben, hanem súlyos szükségben is 2136
megengedett dolog1.
37. A házi szolgák és szolgálók titokban lophatnak gazdáiktól, hogy 2137
kiegyenlítsék munkájukat, amelynek értéket többre tartják, mint fizetésüket1.
38. Senki nem köteles halálos bűn terhe alatt visszaadni, amit csekély 2138
tolvajlások révén eltulajdonított, akármennyire is nagy a (lopások) teljes
összege1.
39. Aki mást arra indít vagy arra vesz rá, hogy egy harmadik személynek 2139
súlyos kárt okozzon, nem köteles az annak okozott kárt megtéríteni1.
40. Az ún. ‫״‬mohaira”1 szerződés megengedett, még ugyanannak a személy- 2140
nek a tekintetében is, és olyan visszavásárlási szerződéssel együtt is, amelyet
már eredetileg is haszonszerzési szándékkal kötöttek2.

461
*2101-2167 Boldog XI Iucc: A Szent Officiuin rendelete: A laxista erkölcsi tanítás tévedései

2141 41. Minthogy a készpénz értékesebb, mint az, amit majd később fizetnek
meg, és senki sincs, aki ne tartaná többre meglevő pénzt a várhatónál, a
hitelező igényelhet valamit a tőkéjén felül is a kölcsönvevótól, és ezen a címen
mentesül az uzsora (vádja) alól1.
2142 42. Nem uzsora, ha valaki a tőkén felül valamit mint a jóakaratból és a
hálából eredően kötelező dolgot kíván (az adósától); csak, ha azt mint az
igazságosság szerint járó dolgot követeli1.
2143 43. Mi lenne más, mint bocsánatos bűn egy bennünket vádló, nekünk sokat
ártó ember nagy tekintélyét hamis váddal szétzúzni?1
2144 44. Valószínű, hogy nem követ el halálos bűnt az, aki hamis vádat emel
valaki ellen, hogy a saját igazságát és tisztességét megvédje. És, ha ez nem
valószínű, akkor aligha van akár csak egy valószínű vélemény is a teológiában1.
2145 45. Múlandó anyagi dolgot adni lelki dologért nem szimónia, amikor a
múlandó dolgot nem fizetség gyanánt adják, hanem csupáncsak mint a lelki
dolog kiszolgáltatásának vagy a lelki hatás elérésének indítékát, illetve, ha az a
múlandó dolog csak önként adott kiegyenlítő törlesztés a lelki dologért, vagy
fordítva1.
2146 46. És ez még akkor is helytálló, ha a lelki dolog odaadásának fő indítéka a
múlandó dolog; sőt, esetleg valójában ez a lelki dolognak tulajdonképpeni célja,
olyannyira, hogy ezáltal a múlandó mintegy a lelkinél nagyobb értékre tesz
szert1.
2147 47. Amikor azt mondja a Tridenti zsinat, hogy idegen bűnökben osztoznak,
és így halálosan vétkeznek azok, akik az egyházi hivatalok élére olyanokat
állítanak, akiket ók maguk sem tartanak másoknál sem méltóbbaknak, sem az
Egyház számára hasznosabbaknak másoknál: a zsinat elöszöris, úgy tűnik,
vagy csupán a kiválasztandók méltóságát akarta ezzel a ‫ ״‬méltóbbak” szóval
kifejezni, csak állítás helyett összehasonlító esetet használt; vagy, másrészről,
kevéssé alkalmas kifejezést használva azért mond ‫״‬méltóbbak”-at, hogy a
méltatlanokat kizárja, a méltóakat viszont nem; vagy esetleg, harmadik lehető-
ségként, arra az esetre utal, ha pályázat történik1.
2148 48. Oly világosnak látszik, hogy a paráznaság önmagában véve semmilyen
gonoszságot nem tartalmaz, és egyedül azért rossz, mert meg van tiltva, hogy
az ellenkezője teljesen az ésszel össze nem egyeztethetónek látszik1.
2149 49. A bujaságot (fiúszerelmet) a természetjog nem tiltja. Ezért, ha Isten azt
nem tiltotta volna meg, gyakran lenne jó és néha halálos bűn terhe mellett
kötelező1.
2150 50. Házas nővel való testi kapcsolat, ha a férj egyetért, nem házasságtörés;
és ezért elég csak a paráználkodás tényét meggyónni1.
2151 51. Az a házi szolga, aki azáltal, hogy urának megengedi, hogy az felálljon a
vállára, és így tudatosan segíti abban, hogy gazdája egy szűz meggyalázása
céljából annak ablakán bemásszon, valamint, ha többször oly módon szolgálja
urát, hogy a létrát viszi, az ajtót nyitogatja, vagy valami más módon jár a kezére,
nem vétkezik halálosan, ha mindezt számottevő veszteségtől való félelmében

462
 Boldog XI. Ince: A Szent Officium rendelete: Λ laxista erkölcsi tanítás tévedései * 2101-216 ‫ד‬

t e s z i , p é l d á u l , n e h o g y a z u r a s á g r o s s z u l b á n j é k v e le , n e h o g y f e r d e s z e m m e l
n é z z e n rá , n e h o g y k id o b ja a h á z b ó l* .
52. Az ünnepek megtartása parancsának megszegése - a megbotránkozra- 2152
tástól eltekintve - nem halálos bűn, amennyiben nem párosul lekicsinyléssel1.
53. Eleget tesz az Egyház szentmise hallgatási parancsának az, aki misét 2153
két, sót, akár négy részletben hallgat, különböző papok celebrálásával1.
54. Aki nem tudja el imádkozni a Matutinumot és a Laudest, a többi Horát 2154
azonban igen, semmi mást nem köteles tenni; mivel a nagyobb rész magához
vonja a kisebbet1.
55. Az évenkénti áldozás parancsának az Úr szentségtöró magunkhoz 2155
vételével is eleget tehetünk1.
56. A gyakori gyónás és áldozás azokban is az eleve elrendelés jele, akik 2156
pogányul élnek1.
57. \^alószínű, hogy a természetes (tökéletlen) bánat, amennyiben tisztessé- 2157
ges, elégséges1.
58. Nem vagyunk kötelesek bevallani a gyóntató kérdésére mindenféle 2158
bűnös szokásunkat1
59. Fel szabad szentségileg oldozni azt is, aki még csak félig gyónt meg, 2159
mégpedig azon az alapon, hogy‫ ׳‬nagy tömeg gyónni kívánó gyűlt össze, ami
például könnyen megesik valamilyen nagy ünnep vagy búcsú napján1.
60. Attól a bűnbánótól, akinek szokása Isten, a természet és az Egyház 2160
törvénye ellen vétkezni, még, ha javulását tekintve semmi reményünk nincs is,
a feloldozást sem megtagadni, sem elhalasztani nem szabad, ha szóban
kijelentette, hogy szenved, és elhatározta, hogy megjavul*.
61. Olykor az is feloldozható, aki nagyon közel tartózkodik egy bűnre 2161
vezető alkalomhoz, amelyet kikerülhetne, de nem akar kikerülni, sót, azt
egyenesen szándékosan keresi, illetőleg önmagát annak kiteszi1.
62. A bűnre vezető alkalom közvetlen közeléből nem kell menekülni, ha 2162
valami hasznos vagy‫ ׳‬tisztes ok merül fel arra, hogy ne meneküljünk el1.
63. Megengedett dolog, hogy egyenesen keressük a bűnre vezető alkalmak 2163
közvetlen közelségét, saját magunk vagy felebarátunk lelki illetve múlandó java
érdekében1.
64. Megkaphatja a feloldozást az, aki a hit titkainak terén teljes tudadanság- 2164
bán van, még abban az esetben is, ha ráadásul saját hanyagságából - akár
bűnös hanyagságából — kifolyólag nem ismeri a legszentebb Háromság és
Urunk Jézus Krisztus Megtestesülésének titkát1.
65. Elég, ha csak egyszer is hitt ezekben a hittitkokban1. 2165
(Minősítés:) Az összes tételt elítéljük és tiltjuk; ahogyan itt szerepelnek, a 2166
legalábbis megbotránkoztatóak és a gyakorlatra nézve veszedelmesek.
(A rendelet járadéka■) Végül pedig, hogy a tanítók illetve szkolastikusok, és 2167
mindenki más a jövőben a igazságtalan veszekedésektől tartózkodjanak, és,
hogy a békét és szeretetet biztosítsuk, ugyanazon Ószentsége a szent engedel-
messég erejével megparancsolja nekik, hogy mind a nyomtatásra kerülő

463
*2101-2167 Boldog XI. Ince: A Szent Officinái rendelete: A lnxista erkölcsi tanítás tévedései

könyvekben és a kéziratokban, mind a tételek felállításánál, a vitákban és az

igehirdetésben őrizkedjenek minden minősítéstől és megbélyegzéstől, ugyan-
csak bármilyen zajos zúgolódástól azon tételekkel kapcsolatban, amelyek még
a katolikusok között ts egyelőre vita tárgyai, amíg a Szentszék, az ügy
megvizsgálása után, ugyanezen tételekről ítéletet nem hoz1.

2170-2171: A Szent Offícium rendelete, 1679. november 23.

M o lm is tá k k ije le n té s e ib ő l le v o n t k ö v e tk e z te té s e k rő l v a n s z ó , ti. h o g y m ik é p p e n
e g y e z te th e tő ö s s z e a m in d e n h a tó Is te n d ö n té s e az e m b e ri s z a b a d s á g g a l, és ú g y lá ts z ik ,
a m o lin is tá k e lle n fe le itő l s z á rm a z n a k . íg y in te r p r e tá lja J a c q u e s - H y a u n t h e S e r r y O P
(* 1 9 9 7 -n é l í.m . [L e u v e n 1 7 0 0 ], A d d e n d a 2 1 k ) C n s to b a í d e O r t e g a SJ, De Deo unó I:
Controversiarum dogmaticarum scholastuarum de essentia, attnbutis ... (L y o n 1 6 7 1 ), controv. Ili
de decretis, c. k ö n y v é n e k e g y e s h e ly e it (disp. 2 , q. 4 , c tm . 3; c tm . 4 , n 6 k ; d is p . 3, q . 2 ; c tm .
1, n. 5; c tm . 2, η. 1; c tm . 3, n . 4). E z a k ö te t fe lk e rü lt a ró m a i in d e x r e , d e c sa k 17 1 6 .
ja n u á r 2 9 -é n . ü g y tű n ik , n e m f ü g g ö s s z e az a lá b b i re n d e lk e z é s s e l.
Kiadva. D u P lA 3 / I I , 352b / Viva 3,181a.

Tévedések a~ odaajándékozott mindenhatóságról

2170 1. Isten úgy ajándékozza nekünk mindenhatóságát használatra, mint ahogy
az emberek valakinek házat vagy könyvet ajándékoznak.
2171 2. Isten aláveti nekünk mindenhatóságát.
(Minősítés: Tilalom alá esnek mint) legalább is, hogy meggondolatlanok és
szokatlanok.

2175—2177: A Szent Offícium rendelete, 1680. június 26.

T i r s o G o n z á le z d e S a n ta lla SJ s a la m a n c a i p r o f e s s z o r és m is s z io n á r iu s Fundamentum
theologiae morális (1 6 7 3 ) c. m ű v é b e n a je z s u ita te o ló g u s o k tö b b s é g é v e l s z e m b e n a
p r o b a b ilio r iz m u s t k é p v is e lte . A G ia n P a o lo O lív a re n d i g e n e r á lis n a k s z ó ló ajá n lás
e lle n é re m e g ta g a d tá k tő le a n y o m ta tá s i e n g e d é ly i. G o n z á le z t 1 6 7 6 -b a n m e g h ív tá k az
e ls ő s a la m a n c a i ta n s z é k re . X I. In c é n é l, aki a p ro b a b ilio r iz m u s e lk ö te le z e ttje v o lt,
m e g p r ó b á lta e lé r n i, h o g y a je z s u ita r e n d e n b e lü l is m e g le g y e n a te o ló g u s o k n a k az a
s z a b a d s á g a , h o g y a p r o b a b iliz m u s m e lle tt, m e ly a d d ig á lta lá n o s a n e lis m e r t ta n ítá s v o lt,
a p r o b a b ilio r iz m u s t is k é p v is e lh e s s é k . X I. In c e m e g a d ta a ta n ítá s i s z a b a d s á g o t é s az
a lá b b id é z e tt re n d e le té t a d ta k i, m e ly n e k s z ö v e g e a S z e n t I n q u is itió s K o n g r e g á c ió
je g y z ő jé n e k 1 9 0 2 . á p rilis 21-1 ta n ú s á g a s z e r in t az e g y e tle n h ite le s sz ö v e g . T e r j e s z te tt é k
e r e n d e le t á llító la g o s m á s o d ik ré s z é n e k a v á lto z a ta it is, m e ly e k s z e r in t a p á p a
m e g tilto tta v o ln a a p r o b a b iliz m u s f , áll. h a llg a tá s t p a r a n c s o lt v o ln a a je z s u itá k n a k ,
k é s ő b b , a m ik o r G o n z á le z t X I. In c e tá m o g a tá s á v a l a J é z u s T á r s a s á g g e n e r á lis á v á
v á la s z to ttá k (1 6 8 7 . jú liu s 6.), s e m tu d o t t a p ro b a b ilio r iz m u s é r d e k é b e n t ö b b e t e lé rn i.
Tractatus sucántus de recto usu opimonum probabilium c. m ű v é t (1691 k ö r ü l a b a jo r o s z á g i
D illin g e n b e n a re n d tis z ts é g v is e lő in e k tu d tá n k ív ü l a d tá k n y o m d á b a ) e lv e te tté k .
Kiadva Á S S 3 5 ( 1 9 0 2 /0 3 ) 2 5 2 k .

A probabilizpnus és a probabiliorizmus
2175 Miután P. Laurca útján jelentés született a P. Tirso González SJ-nek
Szentséges Urunkhoz intézett levelében foglaltakról, a Bíboros Urak azt
mondták, hogy az Államtitkár írjon Spanyolország apostoli nunciusának, és

464
 Boldog XI. Ince: Szent Oftlciiun rendelete: A probnhilizmus és n probabiliorizinns *2175-

hozza tudomására az említett P. Tirsonak, hogy Őszentsége (a kérését)

jóakaratúan fogadta, és miután levelét elolvasta, azt dicséret nélkül nem
hagyván elrendelte, hogy szabadon és rettenthetedenül hirdesse, tanítsa és
tollával védje meg a ‫״‬valószínűbb” véleményt, ugyanakkor ne mulassza el
férfiasán megtámadni azok véleményét, akik azt állítják, hogy ha egy kevésbé
valószínű vélemény egy valószínűbbként felismert és annak ítélt véleménnyel
verseng, legyen szabad a kevésbé valószínűt vallani·, —továbbá biztosítania kell
ót, hogy amit a valószínűsíthetőbb vélemény érdekében tesz és ír, Őszentsége
előtt mindig kedves lesz.
Őszentsége a maga részéről kötelezi a Jézus Társasága generális rendfónök- 2176
ét, hogy ne csak ugyanezen Társaság atyáinak engedje meg, hogy a valószínű-
síthetőbb vélemény érdekében írjanak, és támadják azok véleményét, akik azt
állítják, hogy amennyiben egy kevésbé valószínű vélemény egy valószínűbb-
ként felismert és annak ítélt véleménnyel verseng, legyen szabad követni a
kevésbé valószínűt; hanem írjon a Társaság összes Egyetemének arról, hogy
Ószentségének az a véleménye, hogy bárki, amint neki tetszik, szabadon írjon
a valószínűsíthető vélemény mellett, és az előbb megnevezett, ezzel ellenkezőt
támadja; valamint rendelje el, hogy Ószentsége parancsának teljes mértékben
vessék alá magukat.
(Hosgátéve a Szent Ofliáum kéziratában) 1680. július 8. napján. Miután Ó- 2177
szentsége assessora útján a Jézus Társasága rendi generálisának a fent említett
rendelkezést tudomására hozta, (a generális atya) azt válaszolta, hogy minél
hamarabb mindenben engedelmeskedni fog, noha sem ő maga, sem az elődei
soha azelőtt nem tiltották, hogy bárki a valószínűbb nézet támogatása
érdekében írjon, és azt tanítsa.

2181—2192: Girolamo Casanate bíboros instrukció tervezete a Szent

Officium számára, kb. 1682. októberében
A R ó m a i K ú ria k id o lg o z o tt e g y e lig a z ítá s t a g y ó n ta to k é s a lelki v e z e tő k s z á m á r a a
k v ie tiz m u s te k in te té b e n . A C a s a n a te b íb o ro s által f o g a lm a z o tt te r v e z e t m a r a d t fe n t.
N e m b iz to s , h o g y az e lig a z ítá s t k ö z z é te tté k -e . (A s z ö v e g e t a D e n z in g e r - S c h ö n m e tz e r -
b e n M ig u el d e M o lin o s e líté lt té te le in e k jo b b m e g é rté s é h e z id é z té k : v ö . * 2 2 0 1 -2 2 6 9 ) .
Kiadva: P. D u d o n , in: R e c h S c R e l 4 (1 9 1 3 ) 1 7 2 - 1 7 4 ,1 . jegyz. / u ó , Le qmétiste espagnol
Miihel Molinos (P aris 1 9 2 1 ) 2 7 1 - 2 7 3 / m e g is m é tli G u ib e r t 2 6 6 - 2 6 8 , n o . 4 5 0 - 4 5 2 .

Szemlélődés és elmélkedés - a kiietizmus (éledései

1. Senkinek tehát, aki az elmélkedő vagy a szemlélődő imádságnak szentelte
magát, nem engedhetjük meg, hogy azon szóbeli imádságot, amelyet Krisztus 218!
Urunk alapított, az apostolok megőriztek, és a katolikus Egyház nem szűnő
folyamatossággal minden isteni szolgálatban mindig alkalmazott, lenézze, vagy
mint haszontalant és az elmélkedő és a szemlélődő imádsággal való összeha-
sonlításban hiábavalót lekicsinyelje; hanem, lévén, hogy a próféta is úgy tanítja,
*2181-2192 Boldog XI. Iuce: G. Casanate bíboros tervezete az Ofllcium számára:Kvietiznnis

hogy himnuszokkal és énekekkel illik az Urat dicsérni, az elmélkedő és a

szemlélődő imádsággal egyenlő módon azt mindegyikük dicsérje és ajánlja.
2182 2. Minthogy pedig az égi Atya házában sok szálláshely van \1v.Jn 14,2], sem
azok, akik elmélkedésnek szentelik idejüket, sem lelki vezetőik ne nézzék le
semmilyen módon a szemlélődésre törekvőket, őket dologtalanoknak ne
nevezzék, vagy, ami még rosszabb, az eretnekség semmilyen szégyenfoltjával
meg ne bélyegezzék; inkább használják szentül és jámboran, valamint élvezzék
azon ajándékokat, amelyeket Isten az elmélkedés révén adott nekik; különösen
minthogy a szemlélődés kegyelmében gyakorta a legmagasabb rangúak, más-
kor éppen a legkisebbek, még gyakrabban a félreeső helyen levők, néha
azonban még a házasságban élők is részesülnek.
2183 3. Ugyanígy a szemlélődök se vessék meg az elmélkedőket, minthogy
rendszerint az elmélkedés fokozatain át lehet a szemlélődés csúcsára eljutni;
hanem mindnyájai! dicsőítsék szeretettel az Istent, a mi Urunkat, Jézus Knsz-
tust, tudván, hogy a jócselekedet ága nem zöldellhef ki, ha nem a szeretetben
gyökerezik.
2184 4. Noha senkit nem szabad visszatartani a szemlélődés kegyelméről,
amelyben Isten segítette hozzá, a lelki vezetőknek mégis nagyon figyelmük kell
arra, hogy nem minden életkorú, rendű és rangú, minden nemű illetve foglal-
kozású eml!er alkalmas megkülönböztetés nélkül ennek a tanításnak és
gyakorlatnak a megvalósítására, előbb állandó megfigyelés alapján kell az
egyének lelki teherbíró képességét felmérniük, mit képesek elviselni, mit
megtenni, hogy így egyeseket az elmélkedésre, másokat a szemlélődésre
vezessenek rá, kinek-kinek a lelki beállítottsága szerint.
2185 5. Hogy azonban a szemlélődő imádságról szóló tanítás, amelyen keresztül
a hívók lelke az Istennel való legfelsőbb fokú egységre emelkedik, a tévedések-
tói megtisztulva épen és csorbítatlanul maradjon, elsősorban a szemlélődök
őrizkedjenek azt állítani vagy tartani, hogy Isten jelenléte csak azon a helyen
tárgya a szelélődésnek illetve imának, amelyet a nyugalom imádságának hívnak;
minthogy az elmélkedés összes tárgya lehet, bár különböző módon, a szemlé-
lődés tárgya is; ugyanig)‫ ׳‬azt se merjék állítani, hogy akik az elmélkedésben
gyakorolják magukat, azok a tökéletesség bármely fokát soha cl nem érhetik,
hacsak a szemlélődő imádsághoz át nem pártolnak.
2186 6. És mivel a mi Urunk Jézus Krisztus megtestesülése és szenvedése által
üdvözültünk és szabadíttattunk meg, a szemlélődök őrizkedjenek attól, hogy
akarattal és szántszándékkal el akarjanak feledkezni ugyanazon Urunk életé-
nek, cselekedeteinek, szenvedésének és megváltói tettének titkairól, illetve az
ugyanezekről való szemlélődést haszontalannak és a szemlélődő állapottal
ellentétesnek állítsák be; sót, az összes Szentek példáját követve, a hely és az
idő alkalmasságának megfelelően éppen ezen dolgok buzgó szemléletének illik
átadniuk magukat.
2187 7. És Krisztus Urunknak és Boldogságos Anyjának, Szűz Mánának és a
többi, Istennel együtt a mennyekben uralkodó és értünk, e földi siralomvölgy-

466
 Boldog XI. Iuce: G Casanate bíboros tervezete az Officmm számára:Kvietizmus *21812192‫־‬

ben lakozókért imádkozó Szenteknek képmásait és szobrait, —legyenek bár

külsők vagy belsők —, mint a szemlélődés számára haszontalanokat a léikükből
és a szemük elől el ne távolítsák; bár néha, csak a szemlélődés szakaszában, és
amikor a szellemünk, amelyet az égi ajándékok elárasztottak, az isteni dolgok
szemlélésére elragadtatásba esik, nehogy a lélek szétszórttá váljék, az ábrázolá-
sokról el szabad távolodnunk.
8. És mivel a tökéletes szemlélődésnek a gyakorlata főként abban valósul 2188
meg, hogy a lélek a szemlélődés szakaszában semmi egyéb dolgot nem cselek-
szik, sőt, minden teremtményt feledve az Istenhez vagy az isteni dolgokhoz a
hit, a remény és a szeretet magasztos erényeinek - ezekkel tiszteljük Istent
főképpen - szemléletében felemelkedik, az elmélkedók semmi módon ne
merjék és ne kíséreljék meg a szemlélődőket a nép előtt dologtalanokként és
restekként beállítani.
9. Azonkháil úgy a szemlélődök, mint az elmélkedók gondoljanak arra, 2189
hogy Isten és az Egyház parancsainak megtartása alól nincsnek semmifélekép-
pen felmentve; sót, miként a szolgák urukkal és az asszonyok férjükkel
szemben, a parancsokat szigorúan megtartani tartoznak: ezeket kinek-kinek a
saját állapota szerint kell figyelembe vennie, hiszen az imádság ereje az
alázatossághoz és az engedelmességhez vezet el, nem pedig a gőghöz és a
kevélységhez.
10. Ugyanazt kell egyformán tanítani és tartani mind a világi, mind a 2190
szerzetes egyháziakról, és ugyanazt a szerzetesnőkról is: nehogy az elmélkedés
vagy a szemlélődés ürügyén úgy véljék, hogy egyházi kötelezettségeik, szerze-
tesi fogadalmuk, intézményeik vagy szabályaik alól kivételt élvezhetnek vagy
azoktól megszabadulhatnak, mivel semmi módon nem igazolható, hogy azok
megtartása alól felmenthetők lennének, még akkor sem, ha már eljutottak az
imádság valamilyen tökéletes fokára.
11. Mindenkinek, a szemlélődőknek és elmélkedóknek egyaránt tudniuk 2191
kell, hogy semmiképp nem mentesülnek a vallásosság és a jámborság külső
kötelezettségei alól, amelyeket a hívók a katolikus Egyházban gyakorolni
szoktak, amilyenek a szentségek (sacramenta) és a szentelménvek (sacramen-
talia) használata, templomba járás és a böjti fegyelem megtartása, a szentbeszé-
dek hallgatása és az irgalmasság többi lelki vagy testi cselekedete, a hívőket
ugyanis éppenséggel nagyon meg fogja botránkoztatni, ha ezek a szemlélődés
vagy az elmélkedés örve alatt az előbb felsorolt parancsok egyikét-másikát
elhanyagolják.
12. Egészen istentelen dolog és a keresztény erkölcsi tisztasághoz méltatlan 2192
azt állítani, hogy a kísértéseknek ellenállni nem kell, és, hogy a szemlélődőknek
azon bűnei, amelyeket szemlélődésbe merülve követnek el, nem számítanak,
azon hamis vélekedés alapján, amely szerint nem maguk a szemlélődök, hanem
az ördög cselekszik a tagjaik által. Ugyanígy istentelen dolog annak állítása is,
hogy ezeket a bűnöket a szemlélődőknek a bűnbánat szentségében feltárniuk,
és az Egyház kulcsainak alávetniük nem kell. Végül istentelen dolog (azon

467
*2181-2192 Boldog XI Ince: G. Casanate bíboros tervezete az Offícium számára: Kvieuzmns

állítás) is, hogy az üdvösség elérése érdekében akár a2 elmélkedő, akár

szemlélődő gondolati imádság szükséges lenne.

2195: A Szent Offícium rendelete, 1682. novem ber 18.

Ez, és az *1989 alatt idézett rendelet mindenekelőtt a lelki vezetésre és a szerzetesi
közösségek vezetésére vonatkozik. Vö. még a Szent Offícium 1915. június 9‫־‬i
eligazítását (Razón y Fe 48 [1917 II] 89 / Monitoré Ecclesiastico 29 [1917] 199-201
/ nincs az AAS-ben).
Kiadva: DuPlA 3/II, 354ab / Viva 3,182.

A gyónősi titoktartást illető (éledések

2195 [Tétel]: ‫ ״‬A gyónásból szerzett ismeretet fel szabad használni, amennyiben
ezt a gyónó közveden vagy közvetett felfedése és a neki való ártalom
elkerülésével tesszük, hacsak egy másik, sokkal súlyosabb baj nem következik
annak fel nem használásából, amit az elsőhöz képest jogosan becsülünk
kevesebbre”, azután egy magyarázat vagy korlátozás következik, hogy mit kell
olyan, a gyónásból szerzett ismeret alatt értem, ami a gyónónak kárára lenne,
ha a megtudott dolog felfedése teljesen ki lenne zárva; és arra az esetre
értendő, amikor sokkal nehezebb, nyomasztó baj következnék ugyanerre a
gyónóra a fel-nem-használás miatt.
[Minősítés:] A m ondott tételt, amennyiben megengedi a m ondott ismeret
felhasználását a gyónó számára hátrányt hozó m ódon, teljesen meg kell tiltani,
még a m ondott magyarázat vagy korlátozás mellett is.

2201-2269: 68 tétel, melyet a Szent Offícium 1687. augusztus 28-án kelt

rendeletében és a ‫ ״‬Caelestis Pastor”, 1687. novem ber 20-án kelt ren-
delkezésben elítélt
Miguel de Molinos gyóntatóként és lelkivezetóként szerzett nevet magának, különösen
sok levelével és Guta espintual (‫״‬Lelki vezető”, Roma 1675) című főművével. Molinost
1685 júliusában az inkvizíciónak a kvietizmust vizsgáló bíróságánál feljelentették.
1687. szeptember 3-án nyilvánosan meg kellett tagadnia tévedéseit, és életfogytig tartó
őrizetre ítélték. Az elítélt tételek többnyire a leveleiből és a Szent Inkvizíciónak
benyújtott memorandumából származnak. Mind a Szent Offícium rendeletében, mind
az ezt megerősítő pápapi rendelkezésben a tévedések minősítése összességében van
megadva. Az Inkvizíciónak mintegy 12000 levél állt rendelkezésére. A memorandum-
bői származik a 41-53. tétel. Csak ezek nyújtják a szerző saját hiteles szövegét.
A Szent Offícium 1687. szeptember 4‫־‬i határozatában elítélték Simoné és Antomo
M. Leóm kvietistákat (francia kiadás: AnIP 10. sorozat = vol. 5/1 [Roma 1867] 594—
602; egy függelékké összeszerkesztette P. Dudon, alább i.m. 227-230; egy másik
függeléket adott ki P. Guernni: ScuolaCatt 23 [1922], Ser. 5, 374—379; részben
Guibert-nél 288-293, no. 470-475); valamint Pier Matteo Petrucci bíborost is, aki a
könyveiből kiemelt 54 tételt a Szent Offícium felszólítására 1687. december 17-én
visszavonta. A visszavonást beillesztették XI. Ince 1689. május 26-án kiadott ‫ ״‬Cum
sicut accepimui' brévéjébe (kiadta J.Hilgers, Dér Index dér verbolenen Bmher [Freiburg 1904]
566-570 / P. Dudon, alább i.m. 299-306 / a szöveget ebből átveszi Guibert 293-310,

468
 Boldog XI Ince: Rendelkezés: Miguel de Molinos kvietsita tévedése *2201 ‫־‬226

n o . 4 7 7 —4 89: a té te le k o la s z u l és la tin f o r d ítá s b a n v a n n a k k ö z ö lv e , f o r r á s o k k a l és a

m in ő s íté s e k k e l). A s z á m o s á tfo g ó d o k u m e n tu m o t c s e k é ly je le n tő s é g ü k m ia tt itt n e m
k ö z ö ljü k .
Kiadva. P. Dudon, Le quiétiste espagnol Michel Molinos (1928-1996) (Paris 1921) 292-
299 / megismétli Guibert 270-288, a Szent Offícium határozatának latin és olasz
szövege /DuPlA 3/II, 357b-362a / BullTau 19,775b-781a / BullLux 10,212b-215a.

Miguel de Molinos kiietsita téledése

1. Szükséges, hogy az ember saját képességeit megsemmisítse: és ez a belső 2201

élet.
2. Az aktív cselekedetekre törekedni annyi, mint megsérteni Istent, aki a 2202
cselekvés előjogát magának akarja fenntartani, ezért szükséges tehát, hogy
Istenben önmagunkról teljesen és tökéletesen elfeledkezzünk, és azután
élettelen testként létezzünk tovább.
3. Az olyan fogadalom, mely valami megtételére vonatkozik, a tökéletesség 2203
akadálya.1
4. A természetes aktivitás a kegyelem ellensége, Isten cselekedeteinek és az 2204
igazi tökéletességnek akadályozója, mivel Isten bennünk, de nélkülünk akar
munkálkodni.
5. A semmittevés által a lélek megsemmisíti önmagát, saját forrásához és 2205
eredetéhez tér vissza, amely az Isten lényege, ebben átalakulva és megistenülve
megmarad, és Isten akkor önmagában marad; mivel akkor már többé nem két
egyesült lét van, hanem csak egy, és így Isten él és uralkodik bennünk; míg a
cselekvés által a lélek csak önmagát semmisíti meg.
6. A belső út az az út, amelyen nem ismerjük meg sem a világosságot, sem 2206
a szeretetet, sem az odaadást; nem szükséges Istent megismerni, ily módon
jutunk előre helyesen.
7. A léleknek nem szabad sem jutalomról, sem büntetésről, sem paradi- 2207
csőmről, sem pokolról, sem halálról, sem örökkévalóságról gondolkodnia.
8. Nem kell, hogy tudni akarja, vajon Isten akaratának megfelelően halad 2208
útján, vagy, hogy ugyanannak az akaratnak alávetetten él-e vagy sem. Nem
szükséges, hogy meg akarja ismerni saját állapotát és saját semmisségét;
olyannak kell lennie, mint amilyen az élettelen test.
9. A lélek ne emlékezzék sem magára, sem Istenre, sem semmiféle dologra, 2209
a belső úton mindenféle visszatekintés ártalmas, még az ember saját cselekede-
teire és hibáira való visszatekintés is.
10. Ha (valaki) a saját hibáival másokat megbotránkoztat, nem szükséges 2210
magába szállnia, hacsak nem érhető tetten a megbotránkoztatás szándéka; ha
valaki nem képes a saját hibáin elgondolkodni, az isteni kegyelem.
11. A felmerülő kétségeken, hogy vajon helyes úton haladunk-e, nem 2211
szükséges elgondolkodni.
12. .Aki saját szabad akaratát az Istennek ajándékozta, ne aggódjék semmi 2212
miatt, sem a pokol, sem a paradicsom miatt; ne vágyakozzék sem saját tökéle-

469
*2201-2269 Boldog XI. Ince: Rendelkezés: Miguel de Molnios kvietsita tévedése

tességére, sem erényességre, sem szentségre, sem önnön üdvössége elérésére,

mert annak reményét ki kell irtania magából.
2213 13. Miután szabad akaratunkat Istennek visszaadtuk, minden ügyünket
illetően ugyanezen Istenre kell hagynunk a gondolkodást és aggódást, és
engednünk kell, hogy isteni szándékait bennünk, de nélkülünk vigye véghez.
2214 14. Aki átadta magát az isteni akaratnak, ahhoz nem illik, hogy Istentől
bármit is kérjen; mivel kérni tökéletlenség, hiszen a saját akarat és választás
cselekedete, és annyit tesz, mint azt akarni, hogy az isteni akarat igazodjon a
miénkhez és ne a miénk az istenihez. Az evangéliumnak azt a mondását:
‫ ״‬Kérjetek és kapni fogtok” [Jn 16,24], Krisztus nem a bensőséges lelkekért
mondta, akik nem akarják, hogy legyen akaratuk; ezek a lelkek ugyanis odaáig
jutnak el, hogy többé ne kérhessenek Istentől semmit.
2215 15. Ahogy nem szabad Istentől bármit is kérniük, úgy nem szabad hálát
adniuk sem semmiért; mivel mindkettő a saját akarat cselekedete.
2216 1 6 . N e m helyénvaló bocsánatért e s e d e z n i a z o n b ű n e i n k é r t , a m e l y e k m i a t t
megérdemeljük a büntetést; mivel jobb az isteni igazságosságnak eleget tenni,
mint az isteni irgalmat keresni; lévén, hogy az előbbi az Isten iránti tiszta
szeretetből származik, az utóbbi viszont a saját magunk iránti, érdekhez kötött
szeretetból; nem kedves dolog ez és nem érdemszerző Isten szemében, mivel
az a szándék áll mögötte, hogy a keresztet elkerüljük.
2217 17. Miután átadtuk Istennek szabad akaratunkat, és ráhagytuk a lelkűnkkel
kapcsolatos gondot és gondolkodást, nem kell tovább a kísértésekkel törőd-
nünk, és velük szemben másfajta, mint negatív ellenállást kifejtenünk nem kell,
minden akaratlagosai mellőzzünk; és ha a természet felindul, hagyni kell, hogy
felinduljon, mivel ez a természet.
2218 18. Aki az imádsághoz képeket, alakokat, képmásokat és saját képzeletét
használja, nem lélekben és igazságban imádja Istent.[/». Jn 4£3\.
2219 19. Aki Istent az ész érvei és az elme értelmezései szerint szereti, nem az
igaz Istent szereti.
2220 20. Azt állítani, hogy imádkozás közben, ha Isten éppen nem szól az ember
leikéhez, annak beszéddel és a képzelet révén kell segítenie magán, tiszta
tudatlanság. Isten sohasem beszél, az ó beszéde a cselekvés, és a lélekben
állandóan munkálkodik, hacsak beszéddel, képzelgéssel és cselekvéssel ebben
meg nem akadályozzuk.
2221 21. Imádkozáskor homályos és csak általános hitben, vagyis nyugalomban
és Isten és a Szentháromság bármely részletes és megkülönböztető elképzelé-
séről megfeledkezve kell maradnunk, és így az Ur jelenlétében lennünk, hogy
így imádjuk, szeressük és szolgáljunk neki; de mindenféle tevékenység nélkül,
mivel Istennek abban kedve nem telik.
2222 22. Ez a hit által való megismerés nem egy teremtmény által létrehozott
cselekedet, hanem egy Isten által a teremtménynek ajándékozott ismeret,
amelyet a teremtmény nem ismer fel, amikor még a birtokában van, és később

470
 Boldog XI. Ince: Rendelkezés Niiguel de Molinos kvietsita tévedése * 2201 - 226?

sem képes felismerni, hogy a birtokában volt; ugyanezt kell állítanunk a

szeretettől.
23. A misztikusok a Scala Claustralíum1 című műben szereplő Szent Bernát 2223
tál négy fokozatot különböztetnek meg: az olvasást, az elmélkedést, az
imádságot és a belénk öntött szemlélődést. Aki mindig az elsőnél vesztegel,
sohasem lép át a másodikba. Aki mindig a másodiknál vesztegel, sohasem jut el
a harmadikba, amely a mi megszerzett szemlélődésünk, amelyben az egész
életen át ki kell tartanunk, hacsak Isten nem ragadja a lelket (anélkül, hogy az
várna erre) a belénk öntött szemlélődésre; ha azonban ez abbamarad, a
léleknek vissza kell mennie a harmadik fokozatra és azon kell maradnia
anélkül, hogy tovább hátrálna vissza a másodikra vagy az elsőre.
24. Akármilyen gondolatok is támadnak bennünk imádság közben, még ha 2224
tisztátalanok is, még ha Isten, a Szentek, a hit és a szentségek ellen valók is, ha
akarattal nem tápláljuk és akarattal nem űzzük el, hanem közömbösen és
megadással tűrjük őket, a hívó imádságot nem fogják megakadályozni, sőt, azt
még tökéletesebbé is teszik, mivel a lélek ilyenkor még jobban megadja magár
az isteni akaratnak.
25. Még ha az embert meg is lepné az álom és el is aludnék, az imádság és a 2225
szemlélődés tényleges lenne; mivel az imádság és a megadás, a megadás és az
imádság egy és ugyanaz, és míg a megadás tart, addig az imádság is tart.
26. Ama három út: a megtisztító, a megvilágosító és az egyesítő, a 2226
legnagyobb képtelenség, amit a misztikában valaha mondtak, mivel csakis
egyetlen út van: ti. a belső út.
27. Aki az érzékelhető áhítatra vágyik és azt helyesli, nem Isten után vágyik 2227
és nem Ó t keresi, hanem önmagát, aki pedig a belső úton jár, az rosszul teszi,
ha akár szent helyeken, akár ünnepeken arra vágyik és annak a bírására
törekszik.
28. A lelki dolgoktól való undor jó dolog, ugyanis ezen keresztül tisztul meg 2228
maga a szeretet.
29. Ha a ‫ ״‬benső” léleknek terhére vannak az Istenről és az erényekről szóló 2229
beszédek, és azok hidegen hagyják, és ezekkel kapcsolatban semmilyen
szenvedélyt nem érez, az jó jel.
30. Minden, ami érzékkel fel foghatót a lelki életben tapasztalunk, teljes 2230
mértékben utálatos, tisztátalan és mocskos.
31. Egyetlen elmélkedő sem gyakorolja az igazi belső erényeket; mert 223í
azokat az érzékek útján nem szabad megismerni. El kell, hogy veszítsék
erényeiket.
32. Sem az áldozás előtt, sem áldozás után nem szükséges semmiféle más 2232
előkészület vagy hálaadás (ezen ‫״‬benső” lelkek számára), mint a szokott
passzív megadás, mivel ez a legtökéletesebb módon pótolja az összes erényes
cselekedetet, amely a szokásos úton megtörténhet és megtörténik. Ha a
szenráldozás alkalmával azonban mégis a megalázkodás, a kérés vagy a

471
*2201-2269 Boldog XI. Ince: Rendelkezés: Miguel de Molinos kvietsita tévedése

hálaadás indulatai keletkeznének (a lélekben), azokat el kell nyomni, amennyi-

ben képtelenek vagyunk megítélni, hogy ezek az Isten sajátos ösztönzéséből
erednek-e: máskülönben ugyanis a még nem halott természet ösztönzései.
2233 33. Az ezen belső úton járó lélek helytelenül cselekszik, ha ünnepnapokon
valamilyen különleges vállalkozás folytán valamely áhítatos érzelemre akarja
magát indítani, mivel a ‫״‬benső” lélek számára minden nap egyforma, mind-
egyik ünnepnap. Ugyanez vonatkozik a szent helyekre, mivel az ilyen lelkeknek
minden hely egyforma.
2234 34. Szóval és nyelvvel hálát adni Istennek, nem a ‫״‬benső” lelkeknek való,
amelyek csendben kell hogy maradjanak, semmilyen akadályt nem helyezve a
bennük munkálkodó Isten elé; minél inkább Istenre hagyatkoznak ugyanis,
annál inkább megtapasztalják, hogy nem tudják az Úr imádságát, vagyis a
Miatyánkot elmondani.
2235 35. Ezen a belső úton járó lelkekhez nem illik, hogy - akár erényesen is -
saját elhatározásukból és tettrekészségükből kifolyóan cselekedjenek; másként
nem lennének halottak. A Boldogságos Szűz, a Szentek vagy a Krisztus
embersége iránti szeretet indulatát sem szabad magukban felkelteniük: mert
ezek érzékelhető tárgyak lévén, ugyanolyan szeretetet is sugallnak.
2236 36. Semmilyen teremtmény, sem a Boldogságos Szűz, sem a Szentek ne
lakozzanak szívünkben: mivel Isten egymaga akarja azt elfoglalni és birtokolni.
2237 37. Ha kísértésbe esik, legyen az mégoly heves is, a lélek ne keltsen
magában azzal ellentétes erényeket, hanem maradjon csak meg a fent említett
szeretetben és megadásban.
2 238 38. Az önmegtagadások önkéntes keresztje nehéz teher és semmilyen
gyümölcsöt nem terem, ezért inkább mellőzni kell.
2239 39. A szentebb cselekedetek és az olyan, bűnbánatból fakadó tettek,
amelyeket a Szentek vittek véghez, nem elégségesek arra, hogy a lélekból akár
csak egyetlen ragaszkodást is eltávolítsanak.
2240 40. A Boldogságos Szűz soha semmilyen külső cselekedetet nem vitt végbe,
mégis minden Szentnél szentebb volt. A szentséghez tehát külső cselekedetek
nélkül is el lehet jutni.
2241 41. Isten megalázásunk céljából, és hogy ezáltal a valódi átalakuláshoz
elvezessen minket, megengedi és akarja azt, hogy egyes tökéletes lelkek
esetében, még ha nincsenek is elragadtatásban, a démon testükön erőszakot
tegyen és, még éber és világos állapotukban is, érzéki cselekedeteket kövesse-
nek el, miközben kezüket és más tagjaikat akaratuk ellenére ő (a démon)
mozgatja. Ugyanez vonatkozik más, önmagukban bűnös cselekedetekre is:
ezekben az esetekben, a lélek beleegyezése híján, nem számítanak bűnöknek.
2242 42. Adódhat olyan eset, amelyben ily cselekedetekre irányuló késztetés egy
időben két személyt is érint egyszerre, ti. egy férfit és egy nőt, és ezt mindkét
fél részéről tett követi.
2243 43. Isten az elmúlt századokban zsarnokok segítségével formált szenteket;
most azonban ugyanily szenteket démonok segítségével formál, azáltal, hogy

472
 Boldog XI. Ince: Rendelkezés: Miguel de Molinos kvietsita tévedése *2201-226·

bennük a fent említett kényszereket előhívja, eléri, hogy ók önmagukat

mindinkább alábecsüljék és semmibe vegyék, ezért Istenre hagyatkozzanak.
44. Jób káromkodott, és mégsem vétkezett ajkával, mert a démon kénysze- 2244
re által cselekedett.
45. Szent Pál a démon hasonló kényszereit szenvedte el testében; ezért 2244
írta: ‫ ״‬Nem a jót teszem, amit akarok; hanem a rosszat, amit nem akarok”
[Róm 7,19\.
46. Az ilyen kényszerekben van a megfelelő eszköz arra, hogy a lelket 2244
megsemmisítsék, és azt az igazi átalakuláshoz és az egységhez elvezessék, nincs
más út ezenkívül: ez a könnyebb és biztosabb út.
47. Amikor ilyen kényszereket érzünk, hagynunk kell a sátánt munkálkod- 2244
ni; anélkül, hogy bármiben fáradoznánk vagy megerőltetnénk magunkat;
inkább saját semminkben maradjunk; és még ha meg is fertőződnénk és
szemérmetlenségekre is vetemednék a kezünk, sőt, még ennél rosszabb
dolgok is bekö-vetkeznének, nem lenne szükség arra, hogy nyugtalankod-
junk, sokkal inkább ki kellene vetni magunkból minden aggodalmat, kétséget
és félelmet; mivel a lélek megvilágosodottabbá, megerősödőttebbé és szeplő-
telenebbé válik, és megszerzi a szent szabadságot; mindenekelőtt azonban:
nem szükséges ebből semmit meggyónni, és a legszentebb módon cselek-
szünk, ha nem gyónjuk meg, mivel ezen a módon győzzük le a démont, és
szerezzük meg a béke kincsét.
48. A sátán, aki ilyen késztetéseket okoz bennünk, azután afelől akar 2244
meggyőzni minket, hogy súlyos bűnökről van szó; csak, hogy a lélek nyugta-
lankodjék, és, hogy a belső úton továbbhaladni ne tudjon: ezért aztán (a sátán)
erőinek a meggyöngítése végett jobb, ha meg sem gyónjuk ezeket, mivel nem
bűnök, még csak nem is bocsánatosak.
49. Jób a démoni késztetés következtében saját keze által fertőződött meg 2244
ugyanakkor, amikor tiszta könyörgéseket intézett Istenhez, ha Jób Könyvének
XVI. fejezetét így értelmezzük [iv.Jób 16,17\.
50. Dávid, Jeremiás és a szent Próféták közül még sokan szenvedtek 2250
ilyenfajta, tisztátalan külső cselekedetre vezető késztetéstől.
51. A Szentírásban sok példa van a bűnös külső tettekre indító késztetésre; 2250
mint például Sámsoné, aki erőszak által önmagát is megölte a filiszteusokkal
együtt [Bír 16,29k\, idegen származású nővel lépett házasságra [Bír 14,1k), és
egy Delila nevű örömlánnyal paráználkodott [Bír 16,4k\. mely dolgok külön-
ben tiltottak és bűnök lettek volna ;Judité, aki hazudott Holofernésznek \Jud
11,5k\, Elizeusé, aki a gyerekeket megátkozta [2Kiv 2Μ ]\ Illésé, aki Akáb király
két vezérét csapataikkal együtt elpusztította [2Kir 1,1Ok]. Hogy ezek a készteté-
sek vajon közvetlenül Istentől eredtek-e, vagy a démonok segítségével szülét-
tek meg, amint az más lelkekben történik, eldönthetetlen marad.
52. Ha az ilyen késztetések - még a tisztátalanok is —a lélek elhomályosodá- 2250
sa nélkül történnek, akkor a lélek képes egyesülni Istennel, és valóban mind-
inkább eggyé válik Vele.

473
*2201-2269 Boldog XI. Ince: Rendelkezés: Mignel de Molinos kvietsita tévedése

2253 53. Hogy a gyakorlatban felismerjem, vajon egy bizonyos cselekvés más
személyekben (erőszakos) késztetés volt-e, a zsinórmérték, amelyet használok,
nem csupán azon lelkeknek a tanúságtétele, akik azt tanúsítják, hogy a fent
említett késztetésbe bele nem egyeztek, vagy meg nem esküdhetnének, hogy
azokba beleegyeztek volna, és, hogy látom, olyan lelkek ők, akik a belső úton
haladnak; a zsinórmértéket egy bizonyos, mindenkor jelen lévő világosságból
merítem, amely felsóbbrendű, mint az emberi és a teológiai megismerés, és
amely lehetővé teszi, hogy biztosan, belső bizonyossággal felismerjem, hogy az
ilyen cselekvés erőszakos késztetés nyomán történt: és biztos vagyok abban,
hogy ez a világosság az Istentől származik, mivel hozzám azzal a bizonyosság-
gal összekötve jut el, hogy az Istentől jön, és ezáltal bennem az ellenkezőjével
kapcsolatban a kétely árnyéka sem marad: ugyanúgy, ahogy néha megtörténik,
ha Isten valamit kinyilatkoztat s egyszersmint arról is biztosítja a lelkünket,
hogy ó maga az, aki kinyilatkoztat, és a léleknek nem lehet kétsége az
ellenkezőjét illetően.
2254 54. A szabályos lelkiéletet élők a halál órájában majd csalódottak és minden
szenvedélytől összezavartak lesznek: ezektől a másvilágon kell majd megtisz-
tulniuk.
2255 55. Ezen a belső úton végül, noha sok szenvedés árán, eljutunk az összes
szenvedélytől való megtisztuláshoz és azok kioltásához, úgy, hogy többé
semmit nem érzünk, semmit, semmit: akár a holttestek, nem érzünk majd
semmilyen nyugtalanságot, és a lélek sem engedi többé, hogy bármi is hatással
legyen rá.
2256 56. A két törvény és a két kívánság (egyik a léleké, a másik önszereteté)
addig tart majd, ameddig az önszeretet tart: mikor tehát ez utóbbi megtisztult
és meghalt, ahogyan ez a belső utat járva történik, nem létezik többé a két
törvény és a kér kívánság, és többé semmilyen vétséget sem tudunk elkövetni,
és érezni se fogunk semmit, még bocsánatos bűnt sem.
2257 5 7 . A m e g s z e r z e t t s z e m l é l ő d é s á lta l e l j u t u n k e g y o l y a n á l l a p o t b a , a m e l y b e n
n e m k ö v e t ü n k el t ö b b é b ű n ö k e t , s e m h a l á l o s a k a t , s e m b o c s á n a t o s a k a t .
2258 58. Az ilyen állapotba úgy jutunk el, ha nem gondolkodunk többé a saját
cselekedeteinken; a hibák ugyanis a gondokodásból származnak.
2259 59 A b e ls ő út k ü lö n van v á la s z tv a a g y ó n á s tó l, a g y ó n ta tó k tó l és a
le lk iis m e re ti e s e te k tő l, a te o ló g iá tó l é s a filo z ó f iá tó l.
2260 60. Az előrehaladott lelkek számára, akik kezdenek felhagyni a gondolko-
dással, és eljutnak odáig, hogy holtak legyenek, Isten a gyónást néha lehetetlen-
né teszi, és azt ó maga annyi megóvó kegyelemmel pótolja, amennyit a
szentségben kapnának; ezért nem jó az ilyen lelkeknek hasonló esetben a
bűnbánat szentségéhez járulniuk, a szentség ugyanis lehetetlen számukra.
2261 61. A lélek, midőn elérkezik a misztikus halálhoz, képtelen többé bármi
mást akarni, mint amit Isten akar, nincs többé ugyanis akarata, Isten elverte
tőle azt.

474
 Boldog XI Ince: Rendelkezés: Mignel de Molinos kvietsita tévedése * 2201-2269

62. Λ belső úton át elérkezünk egy állandóan mozdulatlan állapothoz, mely 2262
megzavarhatatlan békében áll fenn.
63. Λ belső úton az érzékek halálához is elérkezünk: sőt, annak a !ele, hogy 2263
valaki a semmisség, azaz a misztikus halál állapotában időzik, éppen az, ha
külső érzékei az érzékelhető dolgokat nem jelenítik meg többé, amiért is olyan,
mintha azok nem is léteznének, mivel esetleg nem képesek elérni azt, hogy az
értelem figyeljen rájuk.
64 A teológusnak rosszabbak az esélyei arra, hogy szemlélődő állapotba 2264
jusson, mint a tanulatlan embernek: elószöris, mert nem annyira tiszta a hite;
másodszor, mivel nem annyira alázatos; harmadszor, mivel nem ügyel annyira
a saját üdvösségére, negyedszer, mivel teli van a feje elképzelt tárgyakkal,
fogalmakkal, véleményekkel és vizsgálatokkal, és az igazi világosság nem tud
beléhatolni.
65. Az elöljáróknak külső dologban kell engedelmeskedni; és a szerzetesek 2265
engedelmcsségi fogadalma csak külső dologra terjed ki. A bensőben azonban
másképpen van a dolog, oda egyedül Isten és a lelki vezető hivatott belépni.
66. Nevetséges az a bizonyos új tanítás az Isten Egyházában, hogy a lelket, 2266
ami annak benső életét illeti, a püspöknek kell kormányoznia: ha azonban a
püspök nem lenne már rá képes, a lélek vezetőjével együtt járuljon elé. Új
tanításnak hívom ezt, mert sem a Szentírás, sem a zsinatok, sem a kánonok,
sem a bullák, sem a Szentek, sem auktorok azt soha nem hagyományozták át,
és nem is hagyományozhatták: mivel az Egyház nem ítél a rejtett dolgokról, és
a léleknek joga és lehetősége van arra, hogy azt válassza, akit jónak gondol.
67. Azt mondani, hogy bensőnket ki kell tárni az elöljárók külső ítélőszéke 2267
előtt, és hogy bűn lenne ezt nem megtenni, nyilvánvaló megtévesztés: mivel az
Egyház nem ítél a rejtett dolgokról, és az ember lelkére minden csalás és
tettetés káros hatással van.
68. Nincs a világon olyan jogalap vagy jogi felhatalmazás, mely parancsba 2268
foglalhatná, hogy a lelkivezetőnek a lélek benső életét illető leveleit nyilvános-
ságra kelljen hozni: ezért van szükség arra, hogy megállapítsuk: ez a sátán
merénye. ...
(iMinősítés:) Ezeket a tételeket pedig, melyiket hogy’, eretneknek [3.; 13-15.; 2269
41-53], gyanúsnak [a~ eretnekségbe* közelinek: 21.; 23.; 57.; 60sk; eretnek ívűnek:
2.; 4-10.; 12.; 16-19.; 31 k; 35k; 55k; 58] és tévesnek [4-6.; 8-10.; 13-19.; 21 k;
24.; 32.; 35.; 41-53.; 58], botránkoztatónak [6k; 9-11.; 14-20.; 24k; 30-52.; 54.;
58-60.; 63k; 66], káromlónak [10.; 14k; 41-53.; 60], jámbor fület sértőnek [6.;
30.; 58], meggondolatlannak [/ /.; 14k; 17—20.; 23k; 26k; 30—35.; 38k; 41-68],
a keresztény fegyelmet bomlasztónak [10.; 16.;21 k;24sk;31.; 35.; 38k;41—52.;
59.; 65k] és fel forgatónak [68] és bujtogatónak [65] ítéltük. Ezenkívül
elítéltük ugyanezen Miguel de Molinos minden könyvét és bármely helyen és
nyelven kinyomtatott összes művét, valamint minden kéziratait.

475
*2281-2285 VIII. Sándor: Érvénytelen Gallikán cikkelyek a pápa jogairól

VIII. SÁ N D O R, 1689-1691

2281-2285: A gallikán klérus 1682. március 19-én összeállított cikkelyei,

amelyeket az ‫ ״‬Inter multiplices” rendelkezés, 1690. augusztus 4-én ér-
vénytelennek nyilvánított
Elsősorban a királyi !ogok kiterjesztése miatt támadt viszály XIV. Lajos francia király
és a pápa között. Azért, hogy nagyobb tekintéllyel tudjon a pápa ellen fellépni, a
király egy általános gyűlést tartatott a klérussal (1681. október 1. - 1682. június 29.).
A megszavazott négy cikkelyt (közülük a 2—4. dogmatikai területet is érint) a király
akarata szerint minden egyetemi tanárnak el kellett fogadnia. A Sorbonne azonban
ellenállt. XI. Ince (1682. április 11-i bréve) és VIII. Sándor (a fentemlített rendelkc-
zésben, melyet csak 1691. január 31-én tettek közzé) tiltakozott a cikkelyek ellen. A
király később megengedte, hogy elálljanak a cikkelyektől, és írt egy visszavonó
levelet (1693. szeptember 14 ). (Vö. CollLac 1,811-846, különösen no. XI XlVk)
Vili. Sándor konstitúciója nem alkalmazott teológiai minősítéseket a cikkelyekre.
Amikor azonban a pistoiai zsinat átvette a gallikán cikkelyeket, VI. Piusz pápa
elítélte azokat az ‫״‬Amtoremfidei” konstitúcióban mint meggondolatlan, botránkozta-
tó és az Apostoli Székre nézve jogsértő tételeket (* 2700).
Kjadva: CollLac l,831d-832b; magából a bullából (BullTau 20,67b-70b) hiányzik a
cikkelyek szövege.

Gallikán cikkelyek a pápajogairól

2281 1. Szent Péternek és utódainak, Krisztus helytartóinak és magának az
Egyháznak a lelki és az örök üdvösséget érintő dolgok feletti hatalom adatott
meg, nem pedig az állami és evilági dolgok feletti hatalom, hiszen az Úr azt
mondja: ‫ ״‬Az én országom nem ebből a világból való” \Jn 18,36\, és ismét:
‫ ״‬Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené”
[Lk 20,23], és ennélfogva áll az Apostol kijelentése: ‫ ״‬Mindenki vesse alá magát
a fölöttes hatalomnak. Mert nincs hatalom, csak az Istentől; ami pedig van, azt
Isten rendelte. Ezért aki a hatósággal szembeszáll, Isten rendelésének szegül
ellene.” [Rám 13,1k|
A királyok és fejedelmek tehát, Isten rendelése szerint, a világi dolgokban
semmilyen egyházi hatalomnak nincsenek alávetve, az Egyház kulcsai által nem
válthatók le sem közvetlenül, sem közvetetten, alattvalóikat nem lehet a hűség
és az engedelmesség alól felmenteni, és az adott hűségeskü alól feloldani: és
ezt, a köznyugalomra nézve szükséges, és úgy az Egyház mint az állam számára
egyaránt hasznos felfogást mint az Isten szavával, az Atyák hagyományával és
a Szentek példájával egybehangzót, mindenképpen tartani kell.
2282 2. Az Apostoli Széknek és Péter utódainak, Krisztus helytartóinak oly
mértékben része a lelki dolgok feletti teljhatalom, hogy érvényben vannak és
rendületlenül helytállóak a szent Konstanzi Egyetemes zsinatnak az Apostoli
Széktől elfogadott, és maguknak a pápáknak és az egész Egyháznak a
gyakorlata által megerősített és a francia Egyház által folytonos elkötelezettség-
gél megtartott rendeletéi, amelyek az egyetemes zsinatok tekintélyére vonat-
koznak, s amelyeket a negyedik és az ötödik ülésszak tartalmaz; a francia

476
 VIII. Sándor: Érvénytelen Gallikán cikkelyek 9 pápa jogairól *2281-2285

Egyház pedig nem fogadja el azok véleményét, akik az említett határozatokat,

mintha kétes tekintélyűek és kevésbé elfogadottak lennének, kétségbe vonják,
vagy, akik a határozatokról tévesen azt állítják, hogy csak a zsinatszakadás alatti
időre érvényesek.
3. Ezért az apostoli hatalom gyakorlását mérsékelni kell az Isten Lelke által 2283
létrehozott és az egész világ tiszteletével megszentelt kánonok révén; de
érvényesek azok a szabályok, szokások és intézmények is, amelyeket a királyság
és a gall Egyház elfogadott, és az Atyák hatásköre háborítatlan marad, és
mindez úgy növeli az Apostoli Szék tekintélyét, hogy az olyan rendelkezések és
szokások, melyeket egy ily jelentős Szék és az egyházak egyetértése is
megerősít, megfelelő állandóságot képviselnek.
4. A hit kérdéseiben is a pápát illeti a főszerep, és rendeletéi az összes és az 2284
egyes egyházakra egyaránt érvényesek, véleménye azonban, ha az Egyház
egyetértése azt nem erősíti meg, nem megváltoztathatatlan.
5. [A bulla bírói ítélete■] Mindazt és minden egyes dolgot, amit egyrészt a 2285
királyi jogkör kiterjesztését illetően, másrészt az egyházi hatalomról szóló
nyilatkozatot és az abban foglalt négy tételt illetően a gall klérus fent
megnevezett, 1682-ben megtartott nagygyűlésein megtárgyaltak és mindazt,
ami ott történt, annak összes és egyenkéni meghagyásaival, zárlataival, megeró-
sítéseivel nyilatkozataival, leveleivel, edictumaival és rendeletéivel együtt, bárki,
akár egyházi, akár világi személy, akármilyen minőségben, akármilyen - akár
külön említést is érdemlő - tekintély vagy hatalom alapján adta is ki, vagy tette
is közzé azokat ..., jog szerint semmisnek, érvénytelennek, hatástalannak,
hiábavalónak, erejüket és hatásukat tekintve teljesen és mindenképpen üresek-
nek nyilvánítjuk, mivel kezdettől üresek is voltak és örökké azok is lesznek; és
senki sem köteles közülük bármelyiket is megtartani, még ha esküvel fogadta
volna is.

2290-2292: A Szent Offícium rendeleté, 1690. augusztus 24.

Az első tételt a Pont-f-Mousson-i (Champagne) jezsuita kollégium tételeiből állították
össze, melyeket 1689. január 14-én nyilvánosan védtek meg A jezsuiták ottani egyeteme
azonnal !letiltotta a tételt. A második tétel elítélésére F. Musnier SJ egy tézise adott
alkalmat, melyet 1686 júniusában a dijoru kollégiumban adott elő. A tézis nem abban az
értelemben fogalmazódott, mint ahogy azt a janzenista feljelentők felfogták. A rendelet
jelentőségéhez és történelmi feltételeihez vö. H. Beylard, Le Péihéphtlosophtque. Quelques
préasions histonques et doclnnaks, in: NvRTh 62 (1935) 591-616 673-698.
Kiadva: DuPlA 3/II, 365ab / Viva 3,3 / BullTau 20,77ab.

Tévedések a~ erkölcsijóról és a filozófiai bűnről

1. Az objektív jóság a tárgynak az értelmes természettel való összhangjában 2290
áll: a formai pedig a cselekedetnek az erkölcsi normával való alaki megegyezé-
sében. Ehhez elég, hogy az erkölcsi cselekedet a vélemény szerinti végső célt
tűzze ki maga elé. Ezt a célt az ember sem a kezdetkor, sem erkölcsi élete
lefolyása során nem tartozik szeretni.

477
*2290-2292 VIII. Sándor: Szent Officium rendelete: Tévedések az erkölcsi jóról és a filozófiai bűnről

2291 2. A filozófiai illetve erkölcsi bűn emberi cselekedet, amely nem felel meg
az értelmes természetnek és a helyes értelemnek; a teológiai és halálos bűn
pedig az isteni törvény szabad áthágása. A filozófiai bűn, akármennyire súlyos
is; abban aki Istent vagy nem ismeri, vagy cselekedete közben éppen nem
gondol Istenre, súlyos bűn, de nem Isten megsértése, és nem halálos bűn,
amely az Istennel való barátságot felbontaná, és nem érdemel örök büntetést.
2292 [Minősítés-.] 1. tétel: eretnek. - 2. tétel: botránkoztató, meggondolatlan, jámbor
füleket sértő és téves.

2301-2332: A Szent Officium rendelete, 1690. decem ber 7.

A ‫״‬laxizmus” elítélése után (*2021-2065 2101-2167) a janzenisták ellenfelei több,
mint kétszáz, elítélésre méltó tételt gyűjtöttek össze, főként Belgiumban tanító
teológusok tételeiből és műveiből, és II. Károly spanyol király sürgetésére ezeket
benyújtották a Szent Offíciumhoz. A Rómában 1682-ben elkezdett vizsgálat 1686
júliusában fejeződött be. A határozat kihirdetését több, mint négy évig halogatták,
feltehetően azért, hogy megkönnyítsék a megegyezést a gallikán cikkelyekről 1682-ben
kezdődött vitában (vö. 2281°‫) ׳‬.
Kiadva: BullTau 20,159a-l60a / DuPlA 3/II, 371b-373a / Viva 3,4-6.

A janzenisták tévedései
2301 1. A bukott természet állapotában a (formális) halálos bűnhöz és a
vétekhez elegendő az a szabadság, amely alapján az (a bűn) okát, az eredeti
bűnt és a vétkező Adám akaratát tekintve akaratlagos és szabad volt1.
2302 2. Bár létezik a természetjog leküzdhetetlen nemtudása, ez a bukott
természet állapotában az abból kifolyólag cselekvőt nem menti fel a formális
(halálos) bűn alól1.
2303 3. Nem szabad a valószínű vagy a valószínűek között a legvalószínűbb
véleményt követni1.
2304 4. Krisztus Istennek önmagát érettünk, nem csak a kiválasztottakért,
hanem minden hívóért és csakis érettük ajánlotta fel1.
2305 5. A pogányokat, a zsidókat, az eretnekeket és más effajtákat egyáltalán
semmilyen hatás nem én Jézus Krisztus felöl: és emiatt ebből helyesen lehet
arra következtetni, hogy bennük az akarat csupasz, védtelen, és mindenféle
elégséges kegyelem nélkül való1.
2306 6. Az elégséges kegyelem a mi állapotunknak nemhogy hasznos lenne, mint
inkább ártalmas, úgy hogy ezért méltán kérhetjük: Az elégséges kegyelemtől
szabadíts meg minket, Urunk1.
2307 7. Minden megfontolt emberi cselekvés vagy az Isten, vagy a világ iránti
szeretetból fakad: ha Isten iránti, akkor az Atya szeretetéből származik; ha a
világot illeti, akkor a test kívánsága, azaz rossz1.
2308 8. Szükségszerű, hogy a hiteden minden cselekedetében vétkezzék1.
2309 9. Valóságosan vétkezik, aki a bűnt csupán annak erkölcstelensége és a
természettel való ellenkezése miatt gyűlöli, anélkül, hogy az Istent ért sérelmet
számításba venné1.

478
 VIII. Sándor: Szent Officinái reudeletc: A jauzemsták tévedései * 2301 ‫־‬2332

10. Annak szándéka, aki a rosszat elvett és a jót csak azért követi, hogy az 2310
égi dicsőséget elnyerje, nem helyes, és nem Istennek tetsző1.
11. Minden, ami nem a természetfeletti keresztény hitből való, amely ti. 2311
szerétéiből cselekszik, bűn1.
12. Amikor a nagy bűnösökből minden szeretet elfogy, eltűnik a hit is: még 2312
ha látszat szerint hisznek is, hitük nem isteni, hanem emberi1.
13. Bárki, aki az örök jutalomra való tekintettel szolgál Istennek, ha 2313
szeretetnek híján van is, véteknek nincs híjával, ahányszor csak az örök
boldogságra való tekintettel cselekszik1.
14. A kárhozattól való félelem nem természetfeletti1. 2314
15. Az a bűnbánat, amely a kárhozattól és a büntetésektől való félelemből 2315
fakad, Isten jóakaratának önmagáért való szeretete nélkül, nem jó és nem
természetfeletti indulat1.
16. Azt a rendet, hogy az elégtételt a feloldozás elé bocsátják, nem az 2316
Egyház közigazgatása vagy szokásos eljárása vezette be, hanem maga a knsz-
tusi törvény és előírás; a dolog természete valamilyen módon ugyanazt dik-
tálja1.
17. A rögtöni feloldozás ama gyakorlata révén a bűnbánati rend meg van 2317
fordítva1.
18. A bűnbánat szentségének kiszolgáltatásában kialakult modern szokást, 2318
jóllehet azt igen sok ember tekintélye tartja fenn, és hosszantartó sok idő
erősíti meg, az Egyház mindazonáltal nem mint gyakorlatot, hanem mint
visszaélést tette magáévá1.
19. Az embernek egész életében bűnbánatot kell tartania az eredeti bún 2319
miatt1.
20. A szerzeteseknél végzett gyónások többnyire vagy szentségtörök, vagy 2320
érvénytelenek.
21. Egy plébános olyan kolduló szerzetesekkel kapcsolatban, akik közönsé- 2321
ges alamizsnából élnek, joggal élhet azzal a gyanúval, hogy azok időszakos
támogatás elnyercrése illetve nyeresége reményében szerfelett könnyű és nem a
bűnhöz mért penitenciát illetve elégtételt szabnak ki 1.
22. Szentségtörőkként kell ·azokra tekinteni, akik jogot formálnak a szentál- 2322
dozás magukhoz vételére anélkül, hogy azt megelőzően bűneik miatt megfele-
ló bűnbánatot tartottak volna1.
23. Hasonlóképpen távol kell tartani a szentáldozástól azokat, akikben még 2323
nincs meg a legtisztább és mindenféle keveredéstől mentes istenszeretet1.
24. A Boldogságos Szűz Mária által az ó tisztulásának napján végzett égő 2324
illetve a bűnökért való, kér galambfióka felajánlása révén a templomban
elvégzett áldozat ténye elégségesen bizonyítja, hogy (Máriának) szüksége volt
tisztulásra, és hogy a fiúgyermek (akit felajánlott), a törvény szavainak
megfeleöen az anya szennyfoltjától szintén meg volt szeplósítve1.
25. Egy kereszténynek tilos az (ülő) Atyaisten képmását a templomban 2325
elhelyezni1.

479
* 2301-2332 VIII. Sándor: Szent Officinái rendelete: A jnnzeiűsták tévedései

2326 26. A dicséret, amellyel Máriát, mint Máriát illetjük, hiábavaló1.

2327 27. Egykor abban az esetben volt érvényes a keresztség, ha ebben a
formában szolgáltatták ki: ‫״‬Az Atyának stb. nevében”, míg az: ‫״‬Én téged
megkeresztellek” szavakat elhagyták1.
2328 28. Érvényes az a keresztség, amelynek kiszolgáltatója ugyan a keresztség
minden külső szertartását és lényegi formáját megtartja, de belül, szívében, a
maga részéről így határoz: ‫״‬Szándékom az Egyházéval nem egyezik”1.
2329 29. Semmis és többször megingott a pápának az egyetemes zsinat feletti
tekintélyéről és a hitet érintő kérdésekben való tévedhetetlenségéről szóló
állítás1.
2330 30. Mihelyt valaki talál egy Szent Ágostonnál világosan megalapozott tant,
azt feltétel nélkül, mindenféle pápai bullát figyelmen kívül hagyva, betarthatja
és taníthatja1.
2331 31. V ili. Orbán ‫ ״‬In em nenti” bullája alattomos írás1.
2332 [Minősítés: elítéli* és tilalom alá helyeit mint\ tételenként tekintve: meggondo-
latlanok, botrányt okozók, rosszhangzásúak, igazságtalanok, eretnekséghez
közelállók, eretnekgyanúsak, tévesek, szakadárok és eretnekek.

XII. I n c e , 1691-1700

2340: A Szent Offícium válasza a kapucinus misszionáriusoknak, 1698.

július 23.
Kiadva: CdICF 4,40 (no. 761) / CollPF2 l,84k (no. 243).
A házasság m int s^er^pdés és szentség
2340 Kérdés: Vajon a hitehagyottak, de előbb szabályosan megkereszteltek közti
házasság, amelyet a hit elhagyása után, a pogányok vagy a mohamedánok
szokása szerint hivatalosan kötöttek, valóban házasság és szentség-e?
V á l á s Ha felbontható szerződésről van szó, akkor nem házasság és nem
szentség; ha azonban nem ilyenről van szó, akkor házasság és szentség.

2351-2374: A ‫ ״‬Cum alias ad apostolatus” bréve, 1699. március 12.

A Jeanne Mane Bouvier de la Motte-Guvon asszony (‫״‬Mme. Guyon”, 1648-1717)
terjesztette kvieüsta tévedések miatt találkozott néhány prelátus a St. Sulpice szeminán-
umban Issyben. A konferenciákon (1694. júliustól 1695. márciusig) 34 cikkelyt dolgoztak
ki a szemlélődésről és a úszta szeretettől szóló katolikus tanításról. Jacques-Bénigne
Bossuet, Meaux püspöke, az egyik résztvevő, publikálta és kommentálta ezeket a
cikkelyeket Instruvlion sur les états d'oraison című művében (1697). A Mme Guyonnal
barátságban lévő cambrai- 1 érsek, Francois de Salignac Fénelon védelmezte a mérsé-
kelt kvietizmust. Expluatwn des Alaximes des Sainls sur la ne inténeure (Paris, 1697.
február) című művének kiadásával megelőzte a meaux-i püspök könyvét. Egyes
püspökök 1697. augusztus 6-án tett nyilatkozata megerősítette az utóbbi helyzetét
Fénelonnal szemben. A vitát csak XII. Ince brévéje csendesítette le. Saját ediktumá-
bán, a Mandement-bán (1699. ápnlis 9.) Fénelon tudatta egyházmegyéjével, hogy
alávetette magát a pápa döntésének.

480
 XII. Ince: Bréve: ‫ ״‬Cnm alias ad apostolan«s”: Francois de Fénelon tévedései *2351-2374

A té te le k m in ő s íté s é t a b ré v e c sa k á lta lá n o s a n a d ja m eg . A ró m a i ta n á c s a d ó k
e g y e n k é n ti íté le té t a * 2 3 7 4 a la tt [s z ö g le te s z á ró je lb e n ] k ö z ö ljü k N . T e rz a g o , a lá b b i.m .
166kk nyomán.
Kiadva: DuPlA 3/II, 402^406 / N. Terzago, Thtologia bistorico-mystica (Venezia 1764)
26b-27a / BullTau 20,870b-872b / BullLux 10,219b-220a / Viva l,562k / Guibert
no. 499-504. Az idézetek eredeti francia szövegét a DuPlA és Guibert csatolta.

Franfois de Fénelon tévedései a* Isten iránti szerétéiről

1. Van az Isten iránti szeretetnek olyan, tartós állapota, amely tiszta és 2351
mindenféle önérdek indítékának keveredésétől mentes. Sem a büntetésektől
való félelemnek, sem a jutalomszerzés vágyának nincs benne része. Istent
akkor már nem az érdem, nem a tökéletesség, és nem is az iránta való
szeretetetből fakadó boldogság okából szeretjük1.
2. A szemlélődő illetve az (Istennel való) egység állapotában a félelem és a 2352
remény minden, érdekből eredő indítéka érvényét veszti1.
3. A lélek irányításában az a lényeges, hogy nem kell mást tenni, mint a 2353
kegyelmet lépésről-lépésre végtelen türelemmel, elővigyázatossággal és finom
érzékkel követni. Az ember tartsa magát ezeken a határokon belül, hogy Isten
cselekedhessék, és a tiszta szeretetre addig a másikat ne vezesse, amíg Isten a
belső felkenés által annak szívét az ige előtt megnyitni el nem kezdi, mert az
(ige) a még önmagukhoz láncolt lelkek számára annyira kemény, hogy azokat
csak megbotránkoztatná vagy összezavarná1.
4. A szent közömbösség állapotában a léleknek nincsenek többé a saját 2354
érdekében óhajtott és elhatározott vágyai, kivéve azokat az alkalmakat, ame-
lyekben az általa kapott teljes kegyelemmel nem működik hűségesen együtt 1.
5. A szent közömbösségnek ugyanabban az állapotában semmit akarunk a 2355
magunk és mindent Isten számára. Semmiképp nem akarjuk, hogy önérdekből
tökéletesek és boldogok legyünk; hanem minden tökéletességet és boldogsá-
got annyiban akarunk csak, amennyire tetszik Istennek azt végbevinni rajtunk,
hogy ezeket a dolgokat az ó kegyelmének benyomása alatt akarjuk1.
6 . A szent közömbösségnek ebben az állapotában az üdvösséget többé 2356
nem saját üdvösségünk, örök megszabadulásunk, érdemeink jutalma elérése
érdekében akarjuk, mint minden érdekünk közül legnagyobbat; hanem teljes
akarattal úgy kívánjuk, mint Isten dicsőségét és amiben neki kedve telik, mint
olyasmit, amit ó maga akar, és amellyel kapcsolatban azt akarja, hogy azt miatta
mi is akarjuk1.
7. A (dolgoktól való) elszakadás nem más, mint az az önmegtagadás, vagyis 2357
önmagunkról való lemondás, amelyet Jézus Krisztus az evangéliumban kíván
tőlünk, miután már minden külső dolgot elhagytunk. Önmagunknak ez a
megtagadása nem irányul semmi másra, csupán saját érdekünkre. ... A végső
próbatételek, amelyekben ezt az önmegtagadást, vagyis önmagunkról való
lemondást gyakorolnunk kell, azok a kísértések, amelyekkel a féltékeny Isten
azáltal akarja megtisztítani a szeretetet, hogy neki semmilyen menedéket és

481
*2351-2374 XII. Ince: Bréve: ‫ ״‬Cum alias ad apostolatus” Frai^ois de Féuelou tévedései

semmilyen - még az örök életre vonatkozó —önös érdekeit érintő reményt sem
nyújt1.
2358 8 . Minden áldozat, amelyet akár a legkevésbé érdekből cselekvő lelkek Örök
boldogságuk érdekében hozni szoktak, csak feltételes. ... De ez az áldozat
rendes állapotban nem lehet föltétlenül szükséges. A végső próbatételek egy
esetében ez az áldozat valamilyen módon föltétlenné válik1.
2359 9. A végső próbatételekben egy léleknek leküzdhetetlenül meggyőződése
lehet, (mégpedig) jól megfontolt és csupán nem a lelknsmeret legbensöbb
mélysége szerinti meggyőződése, miszerint őt az Isten igazságosan vetette el1.
2360 10. Akkor az önmagától elválasztott lélek Krisztussal együtt kiszenved a
kereszten, és ezt mondja: ‫ ״‬Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” [Mi
27,46]. A reményvesztésnek ebben az akaratlan benyomásában valósítja meg
önérdekének feltétlen áldozatát az örökkévalóság számára1.
2361 1 1 . Ebben az állapotban a lélek elveszti saját érdekébe vetett minden
reményét; de sohasem veszti el a felsőbb részben, azaz közvetlen és legben-
sőbb tetteiben, a tökéletes reményt, amely az ígéretbe vetett iránti önzetlen
remény1.
2362 12. A lelki vezető akkor megengedheti a léleknek, hogy az önérdekének
elvesztésében és elítélésének hite szerint Istentől való igazságosságában egy-
szerűen megnyugodjék1.
2363 13. Krisztus alsóbb (lélek)része a kereszten nem közölte a felsőbb (lélek)ré-
szével akarata ellene való zavarodottságát1.
2364 14. A végső próbatételekben a szeretet megtisztítása okából a lélek felsőbb
része elválik az alsóbbtól ... Ezen szétválasztás folyamán az alsóbb rész tettei
egy teljesen vak és akaratlan megzavarodottságból fakadnak: mert minden, ami
akaratlagos és szellemi, a felsőbb részhez tartozik1.
2365 15. Az elmélkedés diskurzív mozzanatokból áll, amelyek egymástól
könnyen megkülönböztethetők. ... A diskurzív és meggondolt mozzanatoknak
ez az összefuzése az érdektől vezérelt szeretet tulajdonképpeni megvalósulása1
2366 16. Van a szemlélődésnek egy annyira magasztos és annyira tökéletes
állapota, hogy megszokottá válik; így ahányszor a lélek éppen imádkozik,
imádsága szemlélődő lesz, és nem diskurzív. Akkor már nincs többé szüksége
arra, hogy az elmélkedéshez és módszerei betartásához visszatérjen1.
2367 17. A szemlélődő lélek két különböző időszakban van megfosztva Jézus
Krisztus világos, érzékelhető és észlelhető látásától: egyrészt az ó megpillantó-
sakor benne fellobbanó hév percében; illetve végső próbatételek alkalmával
tűnik el a lélek elől Jézus Krisztus látványa1.
2368 18. Passzív állapotban a különböző erényeket ügy gyakoroljuk, hogy‫ ׳‬nem
gondolunk erény mivoltukra. Minden pillanatban csupán arra gondolunk,
hogy azt tegyük, amit Isten akar, és a féltékeny szeretet egyszersmind azt is
eléri, hogy a maga számára senki nem akarja többé az erényt, és soha annyira
nem lehet erényes, mint amikor az erénynek nem foglya többé1.

482
 XII. Ince: Bréve: ‫ ״‬Cmu alias ad apostolaira”: Francois de Féuelon tévedései *2351-2374

19. Ebben az értelemben azt lehet mondani, hogy a passzív és érdek nélküli 2369
lélek még magát a szeretetet sem akarja többé, amennyiben az az ő tökéletessé-
geként és boldogságaként jelenne meg, hanem csak, amennyiben az az, amit
Isten tőlünk akar1.
20. Gyónáskor az átalakult telkeknek meg kell gyűlölniük saját bűneiket, el 2370
kell ítélniük önmagukat és vágyódniuk kell bűneik bocsánatára, de nem saját
megtisztulásuk és megszabadulásuk érdekében, hanem, mert Isten így akarja és
(amivel kapcsolatban) azt akarja, hogy az ó dicsőségére mi is akarjuk *.
21. A szent misztikusok az átalakult lelkek ·állapotából az erények gyakorlá- 2371
sát kizárták1.
22. Bár ez a tanítás (a tiszta szeretetról) elvileg a tiszta és egyszerű evangéli- 2372
umi tökéletesség, amely az egész hagyományra jellemző, a régi lelkipásztorok
az igazak sokasága elé csak a nekik nyújtott kegyelemmel arányos, vagyis az
önző szeretet gyakorlatait terjesztették1.
23. A tiszta szeretet egymagában alkotja az egész benső életet; így minden 2373
megfontolt és érdemszerzó cselekedetnek egyetlen kiindulópontjává és egyet-
len indítékává lesz1.
[Minős//ér.] ... Az előbb mondott könyvet... mivel olvasásából és használatá- 2374
ból a hívők olyan tévedésekbe eshetnek, amelyeket a katolikus Egyház már
elítélt, és mert ezenkívül olyan tételeket tartalmaz, amelyek vagy‫ ׳‬szavainak
közvetlen jelentéséből, vagy a mondatok összefüggéseiből kifolyólag, melyik
hogyan, meggondolatlanok [1sk; 8.; 10.; 15-20.; 22.], botránkoztatók [7.; 10.;
12.; 19-21.], rosszul hangzók [4-6.; 23.], jámbor füleket sértők [8.; 18.], a
gyakorlatban veszélyesek [2.; 14.; 17.] és tévesek is [1-7.; lOsk; 13.; 17-19.;
22sk] a jelenlegiek értelmében elítéljük és elvetjük, és magának a könyvnek a
kinyomtatását ... megtiltjuk.

XI. K e l e m e n , 1700-1721

2380: A Szent Offícium válasza a québeci püspöknek, 1703. január 25.

Kiadva: CollPF2 no. 254, 2. § / ÁSS 30 (1897/98) 700, jegyz.

Igazságok, melyekben hinni - miiéi a~ iidiősségre lehetnek —szükséges

Kérdés: Vajon a keresztelő személy, mielőtt egy felnőttnek kiszolgáltatja a 2380
keresztséget, tartozik-e hitünk minden misztériumát elmagyarázni, különösen,
ha haldoklóval van dolga, akinek ez csak megzavarná a lelkét? Vajon nem elég-
e, ha a haldokló a jövőre nézve megígéri, hogy mihelyt betegségéből felépül,
gondoskodni fog arról, hogy megtanítsák mindenre, hogy így gyakorolhassa
azt, amit előírtak neki?
Válasz Az ígéret nem elég, a misszionárius köteles a felnőttnek, még ha az
haldoklik is - amennyiben még nem teljesen képtelen mindenre - az üdvösség-
hez szükséges hittitkokat elmagyarázni: úgy mint főképp a Szentáromság és a
Megtestesülés misztériumait.
483
*2381-2382 XI. Kelemen: Szent Offíciuin válaszai a québeci püspöknek

2381—2382: A Szent Offícium válaszai a québeci püspöknek, 1703. m i-

jus 10.
K ia d v a: C o llP F 2 no. 2 5 6 , 2. és 8. § - [csak *2381:] Á S S 3 0 ( 1 8 9 7 /9 8 ) 7 0 0 k , jeg y z.

Hit és szándék a szentségek befogadóiban

2381 2. Kérdés: Vajon megkeresztelhető-e egy tanulatlan és buta felnőtt, ahogy ez
egy barbárral történt, ha csak Isten ismeretére és Isten néhány tulajdonságára
tanították meg, különösen a jutalmazó és büntető igazságosságra, az Apostol
ezen (szövegjhelye szerint: Aki az Istenhez járul, hinnie kell, hogy ő van és ő
ju tál mazó [rö. Zsid 11,6], amiből az következik, hogy egy barbár felnőttet egy
bizonyos sürgető szükség esetén akkor is meg lehet keresztelni, ha Jézus
Krisztusban kifejezetten nem hisz ?
Válasz: Egy misszionárius nem keresztelhet meg olyan embert, aki nem
hisz kifejezetten a mi Urunk Jézus Krisztusban, hanem köteles őt mindarról,
ami a megkeresztelendő felfogóképességéhez mérten a hit közvetítése érdeké-
ben szükségszerű, felvilágosítani.
2382 8. Kérdés: Vajon ki kell-e szolgáltatni az útravalót (oltáriszentséget) vagy az
utolsó kenetet haldokló felnőtteknek, akiket egykor a keresztség felvételére
alkalmasnak gondoltunk, de az áldozás és más szentségek felvételére mégsem?
Válasz: Nem kell kiszolgáltatni az útravalót (oltáriszentséget) a frissen
megkeresztelt haldoklónak, ha legalább a lelki táplálékot a testitől meg nem
tudja különböztetni azáltal, hogy a szentostyában Krisztus Urunk jelenlétét
tudja és hiszi. Ugyanígy nem kell feladni az utolsó kenet szentségét annak a
frissen megkeresztelt haldoklónak sem, akit a misszionárius a keresztség
felvételére alkalmasnak hitt, csak akkor, ha a frissen megkeresztelt legalább
valamilyen arra irányuló szándékát nem jelzi, hogy a szent kenetet mint a lélek
számára való jótéteményt - ahogy annak az a halál idején rendeltetése is - fel
akarná venni.

2390: A ‫״‬Vineam Domini Sabaoth” rendelkezés, 1705. július 16.

A z o k a ja n z e n is tá k , akik aláírták V II. S á n d o r fo rm u lá ré já t (*2 0 2 0 ), k ije le n te tté k , h o g y
c s u p á n a k ü ls ő a lá v eté sre , n e m p e d ig a b e lső b e le e g y e z é s re k ö te le z té k ő k e t. A z 1 7 0 2 -b e n
n y ilv á n o s a n m e g v ita to tt k é rd é s, m is z e n n t fel le h e t-e o ld o z n i v ala k it, aki az e n g e d e lm e s
h a llg a tás k ö te le z e tts é g é t |a n s e n e líté lé sé t ille tő e n n e m is m é n el (vö. B u llT au 2 1 , 8 0 b -
8 1 b ), a rra in d íto tta X IV . L a jo st, h o g y X I. K e le m e n tő l e z t a re n d e lk e z é s t kérje.
Kiadta: D u P lA 3 / I I , 4 4 8 / B u llT a u 2 1 ,2 3 5 b / B u llL u x 8 ,3 6 a.

Engedelmes hallgatás a dogmatikai tényekkel kapcsolatban

2390 (6 . vagy 25. §) Hogy a jövőben bármely tévedés lehetőségét teljesen kizár-
juk, és hogy a katolikus Egyház minden gyermeke megtanulja, hogy ugyanezen
Egyházra - nem csupán hallgatással fmert az istentelenek is elnémulnak a sötétben,
rö.lSám 2,9], hanem benső engedelmességgel, amelyik az igazhitű ember igazi
engedelmessége - hallgasson: ezzel a mi örökké érvényben maradó rendelke-

484
 XI. Kelemen: Rendelkezés: ‫ ״‬Viiiesun Domini Sabaotli” Dogmatikai tények *2400-2502

zésünkkel, ugyanazon apostoli tekintéllyel elhatározzuk, kinyilvánítjuk, eldönt-

jük és elrendeljük, hogy az előbb idézett apostoli rendelkezéseknek járó
engedelmesség követelményének ama engedelmes hallgatással eleget tenni
semmiképp nem lehet; hanem a Jansen könyvéből való öt említett tételben
rejlő, (általunk) elítélt értelmezést, amelyet a tételek szavai kinyilvánítanak;
ahogyan azt kinyilvánítják, minden krisztushívőnek nem csak szájával, hanem a
szívével is mint eretnekséget kell elvetnie és elítélnie; és a fent megnevezett
formulát engedély szerint más lelkiállapotban, érzülettel vagy meggyőződéssel
alá ne írják; úgyhogy akik ebben a dologban, azt együtt vagy részleteiben
nézve, másként ítélnek, vagy ellenvéleményük van, másként vagy ellentétesen
tartják, hirdetik, szóban vagy írásban tanítják vagy állítják, azok - mint az előbb
említett apostoli rendelkezések megszegői a bennük lévő szigorú megrová-
soknak és büntetéseknek, azok együttesének és minden egyesnek tételesen is,
teljesen ·alá legyenek rendelve.

2400-2502: Az ‫״‬Unigenitus Dei Filius” rendelkezés, 1713. szeptember 8.

Pasquicr Qucsnel, aki Antoine Arnauld után a janzenisták vezére volt, 1671-ben
Párizsban kiadta az Abrégé de la morálé de l’Evangile, ou Pensées chrétiennes sur le teste des 4
Evangilistes c. művet. 1687-ben kiadott egy kiegészítést is: Abrégéde la morálé desActes, des
Epitres canontques, de lApocalypse. A többször kiadott és bővített munkát 1693-ban új
címmel látták el: Le Nouitau Testamenl enjran^ais avec des réflexions morales sur chaque verset.
Benne olyan nyilvánvaló tévedések voltak, hogy Noailles pánzsi érsek javításokat
követelt. De még az 1699-es kiadást is engedélyezték. XI. Kelemen az 1708. július 13-
án kelt, ‫ ״‬Universi dominni gregtS’ brévéjében (BullTau 21,327b-329a) Quesnel művét
betiltotta. Mivel ez a janzenistákra semmilyen hatást sem gyakorolt, XIV. Lajos francia
király nyomatékos sürgetésére a pápa az ‫ ״‬Umgenilus Dei Filius‫ ’׳־‬rendelkezéssel formáli-
san is elítélte Quesnel könyvét és az abból kiemelt 101 tételt. Ez az elítélés - melyet
teológusok 17 és bíborosok 23 ülése készített elő gondosan - figyelembe veszi mind az
1693-as (ez a szöveget latinul közli), mind pedig az 1699-es kiadást. Azoknál a
tételeknél, amelyek csak az egyik kiadásban találhatók, a rendelkezés, mely megadja a
tételek helyét, az évszámot jelöli.
Franciaország néhány Quesnellel barátságban lévő püspöke a pápától egy egyete-
mes zsinat összehívását követelte és ezért XI. Kelemen ókét az 1718. augusztus 28-án
kelt ‫ ״‬Pastoralis ojfuií' bullával kiközösítette. Ebben a bullában megerősítették a
janzenisták ellen korábban kiadott rendeleteket. XIII. Ince (1722. január 8 -i rendelet),
XIII. Benedek (1725. évi római szinódus) és XIV. Benedek (1756. október 16-án kelt,
‫״‬E x omnibus ihristicini orbis” enciklika) hangsúlyozta az ‫ ״‬Unigenitus Dei Filius” konstitú-
ció érvényességét, mivel annak tekintélyét újból és újból megkérdőjelezték. Vö. az
1737. január 14-én indexre tett, Jacques-Hyacinthe Serry OP által névtelenül kiadott
Theologia supplex coram Clemente X II Ponlifice Maximo Clementmae Constitutionis ‫״‬Unigenitus
Dei Filius" explicationem alque intelhgentiam rogans (Köln 1736) c. múvet, mely többek
között védelmébe veszi a 27., 6 6 ., 69., 76., 82., 84k, 98. és 101. tételt.
Kétség kívül vannak hasonlóságok Szent Ágoston kijelentései és Quesnel néhány
tétele között: In evangélium loanms tractatus III 8 (PL 35,1399 / CpChL 36 (1954) 24) [a
27k tételhez); Emhtndion 117 (PL 40,287 / CpChL 46 (1969) 112) [a 45-hez); De
praedestinatione Sanctorum 8 , n. 13 (PL 44,970) [a 17-hez); De correptione elgratia 14, n. 43

485
*2400-2502 XI Kelemen: Rendelkezés: ‫ ״‬Uiugenitns Dei Filius”: Pasquier Quesncl janzenista tévedései

(P L 4 4 ,9 4 2 ) [a 1 3 -h o z ]; S z e n t Á g o s to n ta n ítá s á n a k a z o n b a n n e m tu la jd o n íth a tó
k o rlá tla n te k in té ly , a m in t a z t K á lv in , B aju s és J a n s e n á llíto tta .
Kiadva: D u P lA 3 / I I , 4 6 2 - 4 7 4 (a fran c ia szö v e g g e l) / B u llT a u 2 1 ,5 6 8 a - 5 7 4 a /
B u llL u x 8 ,1 1 9 a -1 2 1 b / V iv a 2 ,lk k / X I. K e le m e n , bullanum complectens hullás ... annorum
1701-1721 [m in t ‫ ״‬O p e r a o m m a ” n é v n é lk ü l kiadva) ( F ra n k fu rt a m M ain 1 7 2 9 ) 3 2 5 -3 3 2 .

PasquierQuesneljan^emsta tévedései
2400 (2. §) ...Világosan látjuk, hogy ennek a könyvnek különleges ártalma főkép-
pen azért tud elterjedni és megerősödni, mert a bensőbe rejtve létezik, és akár
a gennyes és romlott váladék, csak akkor fakad ki, mikor az azt rejtő sebet
felvágják; hiszen maga a könyv az olvasókat első pillantásra a kegyesség
bizonyos látszatával vonzza magához. ...
2401 (3. §) 1 Mi marad annak a léleknek, aki elvesztette Istent és az O kegyelmét,
ha nem a bűn és a bűn következményei: fel hivalkodott nincstelenség és tunya
szükség, vagyis egyfajta általános képtelenség mindenféle munkára, imára és
jócselekedetre? - Ezt a kifejtést Erkölcsi li^sgálódások című művében Quesnel
IJk 16,3-hoz írta.
2402 2. Jézus Krisztus kegyelme, mely mindenféle Jónak alapja, minden jócsele-
kedethez szükséges; nélküle nem csak hogy semmi nem történik, de semmi
nem is történhet. - Jn 15,5 [az 1693-as kiadású szövegben].
3. Hasztalan parancsolsz Uram, ha nem te magad adod meg azt, amit
megparancsolsz. - ApCscl 16,10.
4. így, Uram, minden lehetséges annak, akinek mindent lehetővé teszel
azáltal, hogy te magad munkálkodsz benne. - M k 9,22.
5. Ha Isten az ő kegyelmének belső kenetével nem lágyítja meg a szívet,
minden buzdítás és külső kegyelem csupán arra szolgál, hogy azt még jobban
megkeményítse. - Rám 9,18 [1693-as kiadás].
6 . A zsidó és a keresztény szövetség között az a különbség, hogy míg az
elsőben Isten a bűnöstől a bűn kerülését és a törvény betartását követelte, de a
maga tehetetlen állapotában hagyta, addig a másodikban Isten meg is adja a
bűnösnek, amit elvár tőle, miközben kegyelmével tisztára mossa. - Rom 11,27.
7. Mi haszna volt az embernek az Ószövetségből, amelyben Isten az
embert a maga erőtlenségére hagyta, törvényének terhét viszont ráhelyezte? S
hogyan is ne volna boldogság olyan szövetségre léphetni, amelyben Isten
megadja nekünk, amit kér tőlünk? - Zsid 8,7.
8 . Nem tartozunk az új szövetséghez, csak, amennyiben ezen új kegyeimé-
ben részesülünk, amely véghez viszi bennünk azt, amit Isten parancsol nekünk.
-Z sid 8,10.
9. Krisztus kegyelme a legmagasztosabb kegyelem, amely nélkül Krisztust
soha megvallani nem tudnánk, s amelynek birtokában képtelenek lennénk
megtagadni Ót. - 1K0r 12,3 [1693-as kiadás]
10. A kegyelem a mindenható Isten kezének műve, amelyet sem akadályoz-
ni sem késleltetni nem képes semmi - M t 20,34.

486
 XI Kelcinen: Rendelkezés: ‫ ״‬Umgenitns Del Filins”: Pasquier Qnesnel jauzemsta tévedései *2400-2502

11. A kegyelem nem más, mint az Isten mindenható akarata, mely 2411
parancsol, és meg is teszi, amit parancsol. —M k 2,11.
12. Amikor Isten meg akar menteni egy lelket, Isten akarata bármikor és 2412
bárhol kétség kívül eredményre vezet. - M k 2,12.
13. Amikor Isten üdvözíteni akar egy lelket, és azt belső kegyelmének 2413
kezével megérinti, nincs emberi akarat, mely vele szembeszegülne. - L k 5,13
[1693-as kiadás]
14. Bármennyire távol legyen az üdvösségtől a megátalkodott bűnös, 2414
amikor Jézus az O üdvözítő kegyelmének fényével megmutatkozik előtte, a
bűnös kénytelen megadni magár neki, hozzá sietni, megalázkodni, és Üdvözí-
tőjét imádni. - M k 5,67 [1693-as kiadás]
15. Ha Isten az ő parancsát és külső igéjét Lelkének kenetével és 2415
kegyelmének belsőleg ható erejével kíséri, képes a szívben létrehozni azt az
engedelmességet, amelyet kíván. - L k 9,60.
16. Nincs olyan csábítás, amely nem hátrálna meg a kegyelem csábítása 2416
előtt; mert senki sem állhat ellen a Mindenhatónak. - ApCsel 8,12.
17. A kegyelem az Atya ama igéje, amely az embereket belsőleg tanítja, és 2417
Jézus Krisztushoz elvezeti; azt azonban, aki nem járul elébe, miután a Fiú
szavát külsőleg hallotta, semmiképp sem az Atya tanította. - Jn 6,45.
18. Az ige magva, amelyet Isten keze öntöz, mindig meghozza gyümölcsét. 2418
- ApCsel 11,21.
19. Isten kegyelme nem más, mint az O mindenható akarata: ez az az 2419
eszme, amelyet Isten maga közöl velünk az egész Szentírásban. —Rom 14,4
[1693-as kiadás]
20. A kegyelem igazi eszméje az, hogy Isten azt akarja, hogy engedelmes- 2420
kedjünk neki, és engedelmeskedünk is; ő parancsol és minden megtörténik,
Úrként szól és minden alája vettetik. - M k 4,39.
21. Jézus Krisztus kegyelme erős, hatalmas, igen magasztos és legyözhetet- 2421
len kegyelem, hiszen nem más, mint a mindenható akarat működése, vagyis a
Fiát megtestesítő és feltámasztó Isten működésének következménye és utánzá-
sa. —2K0r 5,21. [1693-as kiadás]
22. Az emberi szívben való mindenható isteni működésnek az emberi 2422
akarat szabad egyetértésével való megegyezését nyomban mutatja nekünk a
megtestesülés, amely az irgalom és a kegyelem minden más tevékenységének
mintegy forrása és előképe: ezek épp annyira önzetlenek és épp annyira
Istentől függőek, mint maga az eredeti tevékenység - IJk 1,48.
23. Kegyelme mindenható működésének eszméjét maga Isten adta át 2423
nekünk, miáltal azt már azon működése által jelezte, amely a teremtményeket a
semmiből hozza létre, a holtaknak pedig visszaadja az életet. - Rom 4,17.
24. Az a helyes eszme, amelyet a százados alkotott Isten és Jézus Krisztus 2424
mindenhatóságáról, amely a test gyógyulását az (isteni) akarat egyetlen mozza-
natától teszi függővé, képe annak az eszmének, amelyet a kegyelem mindenha-

487
*2400-2502 XI. Kelemen: Rendelkezés: ‫ ״‬Unigeuitus Dei Filins”: Pasqnier Quesnel jsuizenistn tévedései

tóságáról a lelkeknek az érzéki vágyból való meggyógyítását illetően alkotnunk

kell. - L k 7,7.
2425 25. Isten a lelket éppúgy puszta akaratával világosítja és gyógyítja meg, mint
a testet: parancsol, és engedelmeskednek neki. - L k 18,42.
2426 26. Semmilyen kegyelmet nem kapunk, csakis a hit által. - L k 8,48.
2427 27. A hit az első kegyelem, egyben az összes többi kegyelem forrása - 2Pét 1,3
2428 28. Az első kegyelem, amelyet Isten a bűnösnek megad, a bűnök bocsánata.
- M k 11,25.
2429 29. Az Egyház kebelén kívül senki nem kaphat kegyelmet. - L k 10,35-36.
2430 30. Akit csak Isten Krisztus által meg akar menteni, az csalhatatlanul meg is
menekül. —Jn 6,40.
2431 31. Krisztus kívánságai mindig hatással bírnak: amikor csak úgy akarja,
mélységes békességgel tölti el a szívünket. - Jn 20,19.
2432 32. Jézus Krisztus azért adta magát halálra, hogy vére által az elsószülötte-
két, vagyis a kiválasztottakat egyszer s mindenkorra kiragadja a pusztító angyal
kezéből. —Ga1 4,4—7.
2433 33. O, mennyire szükséges, hogy az ember előbb lemondjon földi javairól
és önmagáról ahhoz, hogy abban bizakodhassék, hogy Jézus Krisztust, az Ó
szeretetét, halálát és misztériumait magáénak nevezhesse; mint ahogy Szent Pál
is teszi, mikor ezt mondja: ‫״‬Aki szeret engem és halálra adta önmagát értem.”
- Gál 2 20.
2434 34. Az Adámnak adott kegyelem csak emberi érdemeket termett. - 2 Kor
5,21 [1693-as kiadás]
2435 35. Az Adámnak adott kegyelem a teremtés következménye, és a romlatlan
és ép természetből fakadt. - 2K0r 5,21.
2436 36. Az Adámnak adott és az ártatlanság állapotának kegyelme, valamint a
keresztény kegyelem között az a lényegi különbség, hogy az első kegyelmet ki-
ki a saját személyében kapta meg, ebben pedig másképp, mint a föltámasztott
Knsztus személyében, akivel egyek vagyunk, nem részesülhetünk.- Róm 7,4.
2437 37. Az Adámnak adott kegyelem azáltal, hogy ő azt önmagában megszen-
telte, reá szabott volt; a keresztény kegyelem viszont azáltal, hogy minket Jézus
Krisztus által szentel meg, mindenható és az Isten Fiához méltó. - E f 1,6.
2438 38. A megváltó kegyelme híján a bűnösnek a rosszon kívül másra nincs
szabad akarata. - L k 8,9.
2439 39. Annak az akaratnak, amelyet a kegyelem meg nem előz, semmi
világossága nincs, csak a tévelygésre, semmi buzgalma, csak a züllésre, semmi
ereje, csak önmaga megsebzésére; minden rosszra képes, s minden jóra
képtelen. - M t 20,34.
2440 40. Kegyelem nélkül semmit sem vagyunk képesek szeretni, csak azt, ami
kárhozatunkra válik. - 2Tes1693] 3,18 ‫״‬-as kiadás]
2441 41. Az Istenről szóló minden ismeret, a természetes éppúgy, mint a pogány
filozófusoké, nem jöhet máshonnét, csak Istentől; és kegyelem híján csak

488
 XI. Kelemen: Rendelkezés: ‫ ״‬Umgemtns Dei Filius”: Pnsqnier Quesuel janzeiusta tévedései *2400 ‫׳‬2 5 0 .

vakmerőséget eredményez, hiúságot és Istennel való ellenkezést az imádat,

hála és szeretet érzései helyett. - Rám 1,19.
42. Egyedül Krisztus kegyelme teszi alkalmassá az embert a hit áldozatára, 2442
enélkül minden csak tisztátalanság, minden csak méltatlanság. - A p C stl 11,9.
43. Λ keresztség kegyelme első hatásával elén, hogy meghaljunk a bűnnek, 2443
s így szellemünkben, szívünkben, érzékeinkben a bűn számára ne legyünk
elevenebbek, mint amennyire a holt ember a világ ügyei számára. - Rom 6,2
[1693-as kiadás].
44. Csak két fajta szeretet van, melyekből minden vágyunk és tettünk 2444
születik: egyrészt az Isten iránti szeretet, amely mindent Istenért tesz, és
amelyet Isten megjutalmaz; másrészt az a szeretet, amellyel mi önmagunkat és
a világot szeretjük, s amely azt, ami Istent megilleti, rá nem vonatkoztatja, ezért
rosszá válik. - Jn 5,29.
45. Ha a bűnösök szívében nincs többé Isten iránti szeretet, szükségszerű, 2445
hogy a testi vágy uralkodjék benne és ez minden tettét megrontsa. - L k 15,13
[1693-as kiadás].
46. Az érzéki vágy rosszul, a szeretet jól használja az érzékeket. - M t 5£8. 2446
47. A törvénynek való engedelmességnek forrásból kell kiáradnia, és ez a 2447
forrás a szeretet. Amikor ennek belső eredete az Isten iránti szeretet és célja
Isten dicsősége, akkor az, ami külsőleg látszik, tiszta, egyébként csupán
képmutatás, vagy hamis igazságosság - M t 2 5 2 6 [1693-as kiadás].
48. A hit világossága, Knsztus és a szeretet nélkül mi mások lehetünk, mint 2448
sötétség, eltévelyedés és bűn? - EJ 5,8.
49. Ahogyan nincsen bűn önszeretet nélkül, jócselekedet sincsen Isten 2449
szeretete nélkül. - M k 7 2 2 -2 3 .
50. Hiába kiáltunk Istenhez: ‫ ״‬Atyánk!”, ha nem a szeretet lelke az, aki kiált. 2450
— Rom 8,15.
51. A hit helyesen cselekszik, mikor tevékenykedik, de másképp, mint a 2451
szeretet által, nem is tevékenykedhet. - ApCsel 13,39.
52. A hitben mintegy csírájában és magvában az üdvösség minden más 2452
eszköze is megvan; de ez a hit nem szeretet és bizakodás nélkül való. -
ApCsel 10,43.
53. Csak a szeretet cselekszik keresztényi módon (keresztényhez illő 2453
tetteket), mégpedig az Istenhez és Jézus Krisztushoz való viszonya által. -
Ko/3,14.
54. Egyedül a szeretet szól Istenhez: és csakis ezt hallgatja meg Isten. - 2454
IKor 13,1.
55. Isten egyedül a szeretetet jutalmazza koszorúval: aki egyébtől sarkallva 2455
és más indítékból fiit, hiába fiit. - 1Kor 9,24.
56. Isten csak a szeretetet jutalmazza meg: mert csak a szeretet adja meg 2456
Istennek a tiszteletet. —M t 25,36.
57. A bűnösnek semmije sincs, ha nincs benne remény; s ott, ahol hiányzik 2457
az istenszeretet, nincs Istenbe vetett remény sem. - M t 27,5.

489
*2400-2502 XI. Kelemen Rendelkezés ‫ ״‬Uuigeuitns Dei Filius”: Pasquier Qnestiel janzeiusta tévedései

2458 58. Ahol nincs szeretet, ott se Isten, se vallás nincs. —1]n 4,8.
2459 59. A bűnösök imája csak újabb bűn; s amit Isten megad nekik, az csak
újabb ítélet. - Jn 10£5 [1693-as kiadás).
2460 60. Ha a bűnbánatot pusztán a büntetéstől való félelem élteti, az annál
inkább kétségbeeséshez vezet, minél erősebb. - M l 27,5.
2461 61. A félelem csak a kezet tartja vissza, a szív azonban mindaddig a bűn
fogságában marad, ameddig nem az igazságosság iránti szeretet vezeti. -
U t 20 , 19.
2462 62. Aki csak a büntetéstől való félelem miatt tartózkodik a rossztól,
0 szívében akkor is vétkezik, s így máris bűnös Isten előtt. - M l 21,46.
2463 63. Egy megkeresztelt ember ugyanúgy alá van vetve a törvénynek, mint
egy zsidó, mennyiben nem engedelmeskedik, vagy csak félelemből engedel-
meskedik a a törvénynek. - Róm 6,14.
2464 64. A törvény átka alatt semmi jót nem tehet az ember; mert vagy úgy
vétkezik, hogy rosszat cselekszik, vagy úgy, hogy csak félelemből kerüli a
rosszat. - Gál 5,18.
2465 65. Mózes, a próféták és a törvény tanítói, valamint papjai anélkül hal fák
meg, hogy akár csak egyetlen fiat is Istennek ajándékoztak volna, hiszen a
félelem okából csak rabszolgákat nemzettek. - M k 12,19.
2466 6 6 . Aki Istenhez közeledni akar, annak nem szabad sem durva szenvedé-
lyekkel, sem nem természetes ösztöntől vagy - az állatokhoz hasonlóan -
félelemtől vezettetve elébe járulnia, csak hit és szeretet által, ahogy az (az Űr)
gyermekeihez illik. —Zsid 12£0 [1693-as kiadás).
2467 67. A szolgai félelem Istent csak rideg, zsarnoki, igazságtalan és elviselhe-
tetlen uralkodónak képes látni. - L k 19,21 [1693-as kiadás).
2468 6 8 . Az isteni jóság lerövidítette az üdvösséghez vezető utat azáltal, hogy
mindent a hitbe és az imádságokba zárt. - ApCsel 2 £ 1 .
2469 69. A hit, valamint a hitnek a gyakorlata, növekedése és végül megjutalma-
zása mind Isten tiszta bőkezűségének az adománya. - M k 9,22.
2470 70. Isten soha nem sújt ártatlanokat; a csapások mindig vagy a bűn
megtorlására, vagy a bűnös megtisztítására szolgálnak. - Jn 9,5.
2471 71. Saját biztonsága érdekében az ember föloldhatja magát az alól a törvény
alól, amelyet Isten az ö hasznára hozott létre. - M k 2,28.
2472 72. A keresztény Egyház ismertetőjegye, hogy egyetemes, vagyis magában
foglalja az Ég összes angyalát, s a föld és minden idők összes választottját és
igaz emberét. - Zsid 12^2-24.
2473 73. Mi más volna az Egyház, mint Isten gyermekeinek gyülekezete, akiket
Ó kebelén őriz és Krisztusban örökbefogadott, akik az O személyében
léteznek, akiket vére váltott meg, akik Lelke által élnek, kegyelme által
cselekszenek, és várják az eljövendő örök élet kegyelmét? - 2Tes% 1,1 k [1693-as
kiadás]
2474 74. Az Egyháznak, vagyis a teljes Krisztusnak Feje a Megtestesült Ige, tagjai
pedig az összes szentek. - 1Tim 3,16.

490
 XI Kelemen: Rendelkezés ‫ ״‬Uuigenitm Dei Filius”: Pasquier Quesnel janzenista tévedései *2400-2502

75. Az Egyház egyetlen ember, aki több tagból áll, akiknek a feje, élete, 2475
fönnállása és személye Krisztus; egyetlen Krisztus, aki a szentek sokaságából
áll, és akiket Ó maga tesz szentté. - EJ 2,14-16.
76. Semmi sem tágasabb Isten Egyházánál: mert minden idők minden 2476
választottját és igaz emberét magába foglalja. - E f 222.
77. Aki nem olyan életet él, ami Isten gyermekéhez és Krisztus tagjához 2477
méltó lenne, annak bensőleg Isten nem Atyja, és Krisztus nem feje többé. -
1Jn 2J4 [1693-as kiadás].
78. Az, aki nem az evangéliumnak megfelelően él vagy az evangéliumban 2478
nem hisz, a választott néptől, amelynek előképe a zsidó nép volt, a feje pedig
most Jézus Krisztus, elválasztatik. - ApCsel 323.
79. A Szentírás szellemének, jámborságának és misztériumainak tanulmá- 2479
nyozása és megismerése mindenkor, mindenhol és minden rendű és rangú
személynek hasznos és szükséges. - 1Kor 14,5.
80. A Szentírás olvasása mindenkinek való. - ApCsel 828. 2480
81. Isten igéjének szent homályossága nem ok arra, hogy a világiak lemond- 2481
janak annak olvasásáról. —ApCsel8,31.
82. A keresztények jámbor olvasmányokkal és mindenekelőtt a Szentírás 2482
olvasásával szenteljék meg az Úr napját. Kárhozatos dolog az a szándék, amely
egy keresztény embert ettől vissza akar tartani. - ApCsel 1521.
83. Tévedés azt gondolnunk, hogy a vallás titkainak ismeretét a szent 2483
könyvek olvasásának útján a nőkkel közölni nem szabad. Nem a nők
együgyúségéből, hanem a férfiak gőgös tudálékosságából származott a Szent-
írás félremagyarázása, és születtek az eretnekségek. - Jn 426.
84. Ha az Újszövetséget a keresztények kezéből kiragadjuk és azt előlük 2484
elzárjuk, azáltal, hogy őket annak megismerésében megakadályozzuk, pont
olyan, mintha Krisztus hozzájuk szóló száját tapasztanánk be. - M i 5,2.
85. Ha megtiltjuk a keresztényeknek a Szentírás, különösképpen az evangé- 2485
liumok olvasását, akkor a világosság fiait tiltjuk el a fény használatától és arra
kényszerítjük őket, hogy egyfajta kiközösítés állapotában éljenek. - IJe. 11,33
[1693-as kiadás].
8 6 . Elragadni az egyszerű néptől azt a vigaszt, hogy szavukat az Egyház 2486
egészének szavával összekapcsolhatják [«?. *2666), mind az apostolok gyakor-
tatával, mind Isten szándékával ellentétes dolog. —1Kor 14,16
87. Több bölcsességre, világosságra és szeretetre vall, ha időt adunk a 2487
lelkeknek, hogy alázatosan hordozzák és átérezzék bűnös állapotukat, hogy a
bűnbánat és a töredelem lelkületét kérjék, s mielőtt kibékülnének Istennel,
legalább elkezdjenek Isten igazságának megfelelően élni. - ApCsel 8,9.
88. Nem fogjuk megtudni, mi a bűn és mi az igazi bűnbánat, ha azonnal 2488
újra birtokába kívánunk jutni azoknak a javaknak, melyektől a bűn megfosztott
minket, és ha vonakodunk ezen szakadás okozta zavar magunkra vállalásától. -
L k 17,11-12.

491
*2400-2502 XI Kelemen: Rendelkezés: ‫ ״‬Uuigeuitus Dei Filins” : Fasquier Q uesnel jaiizenists tévedései

2489 89. A bűnös megtérésének tizennegyedik lépcsőfoka az, hogy mivel már
meg van békülve Istennel, joga van részt venni az Egyház áldozatán. -
L k 15,23.
2490 90. Az Egyház rendelkezik a kiközösítés jogával, hogy azt az egész test
legalább feltételezett egyetértése mellett fópásztorai által gyakorolja. -
M i 18,17.
2491 91. Az igazságtalan kiközösítéstől való félelem soha nem akadályozhat meg
bennünket kötelességünk teljesítésében; mert soha nem szakadunk el az
Egyháztól, még ha az emberek alávalósága folytán abból látszólag kizárattunk
is, mindaddig, amíg a szeretet által Istenhez, Jézus Krisztushoz és magához az
Egyházhoz fűződő kapcsolatunk fennáll. - Jn 922—23.
2492 92. Ha inkább békében elviseljük az igazságtalan kiközösítést és egyházi
átkot, mintsem elárulnánk az igazságot, Szent Pált utánozzuk; ennyire nem
igaz, hogy ez a tekintéllyel való szembeszegülést vagy az egység megtörését
jelentené. - Rám 9,3.
2493 93. Jézus némelykor meggyógyítja azokat a sebeket, amelyeket a fópászío-
rok meggondolatlan sietsége az O parancsa nélkül ütött. Jézus helyreállítja azt,
amit azok vakbuzgalmukban szétromboltak. - Jn 18,11.
2494 94. Semmi sem kelt rosszabb véleményt az Egyházról ellenségeiben, mint
ha látják, hogy az a hívók hitén önkényuralmat gyakorol, és a széthúzásnak
kedvez olyan dolgok miatt, amelyek sem a hitet, sem az erkölcsöket nem sértik.
-R om 14,16.
2495 95. Az igazságok oda jutottak már, hogy a legtöbb keresztény számára
szinte idegen nyelvet jelentenek; hirdetésük módja ismeretlen nyelvhasználat-
nak tűnik, annyira távol áll az apostolok (igehirdetésének) egyszerűségétől és
az átlagos hívó felfogóképességétől; azt sem veszik eléggé figyelembe, hogy ez
a fogyatékosság az Egyház elaggottságának és Isten gyermekei iránti haragjá-
nak egyik legkézzelfoghatóbb jele. - 1K0r 1421■
2496 96. Isten megengedi, hogy minden hatalom ellenséges legyen az igazság
hirdetőivel szemben, hogy (az igazság) győzelmét így kizárólag az isteni
kegyelemnek lehessen tulajdonítani. —ApCsel 17,8.
2497 97. Szerfölött gyakran megesik, hogy az Egyháznak azon tagjait, akik azzal
szentebb és szigorúbb egységben élnek, olybá veszik és úgy kezelik, mintha
méltatlanok lennének arra, hogy az Egyházhoz tartozzanak, vagy, mintha tőle
el volnának választva. Ám ‫״‬az igaz embert a hit élteti” [Rom 1,17], s nem az
emberi vélekedések. - ApCsel 4,11.
2498 98. Az üldöztetés állapota és a büntetések, amiket valaki eretnekként,
becstelenként és istentelenként (megbélyegezve) visel el, többnyire maga a
végső és (mind közül) a leginkább érdemszerző próbatétel, mivel az embert
leginkább ez teszi Jézus Krisztushoz hasonlóvá. - L k 22,37.
2499 99. A makacsság, előítélet és konokság, amely azt eredményezi, hogy valaki
nem akar semmit megvizsgálni vagy elismerni, hogy tévedett, nap mint nap a
halál illatává változtatja azokat a dolgokat, amelyet Isten azért szerzett

492
 XI. Kelemen: Rendelkezés: ‫״‬Umgenitns Del Filins”: Pasqtuer Quesnel janzeuista tévedései *24002502‫־‬

Egyházában, hogy ott az élet illatát árasszák - ilyenek például a jó könyvek, a

szabályzatok, a szent példázatok, stb. - 2Kor2,16.
1 0 0 . Siralmas idők azok, amelyekben az a vélekedés uralkodik, hogy 2500
Istent az igazság és tanítványainak üldözésével lehet csak imádni! S elérkez-
tek ezek az idők... Ha valakire a vallás szolgái úgy néznek és vele úgy bánnak,
mintha istentelen és Istennel való érintkezésre teljességgel érdemtelen
személy lenne, akár egy rothadásnak indult testrész, aki képes a szentek
közösségében mindent megfertőzni, akkor ez egy jámbor ember számára a
testi halálnál is borzasztóbb halál. Hiába hízeleg magának az ilyen azzal, hogy
szándékai tiszták, és ó maga buzgó a vallás iránt, mikor tűzzel-vassal irtja a
kipróbált férfiakat, ha szenvedélyei elvakítják és másokéi elragadják, mint-
hogy semmit sem akar megvizsgálni. Gyakran hisszük azt, hogy Istennek egy
istentelent áldozunk fel, miközben valójában az ördögnek áldozzuk fel Isten
szolgáját. - Jn 16,2.
1 0 1 . Semmi sem ellentétesebb Isten Leikével és Jézus Krisztus tanításával, 2501
mint általánossá tenni az esküt az Egyházban. Mert ezzel csak megsokasítjuk a
hamis eskü alkalmait, hurkot vetünk a gyengéknek és az együgyűeknek, és
miattunk Isten neve és igazsága olykor az istentelenek szándékait fogja
szolgálni. - M t 5,37.
[Minősítés·] Az itt felsorolt tételeket - melyiket hogyan - elítéljük és elvet- 2502
jük, kinyilvánítva, hogy hamisak, körmönfontak, rosszul hangzók, a jámbor
füleket sértők, botrányosak, veszélyesek, meggondolatlanok, az Egyház és
gyakorlata felett igazságtalanul ítélkezők, nemcsak az Egyház, hanem a világi
hatalom szempontjából is gyalázkodók, lázítók, istentelenek, istenkáromlók,
eretnekgyanúsak, vagy eretnekség ízűek, az eretnekeknek, az eretnekségeknek
és a szakadároknak kedvezők, tévelygők, az eretnekséghez egészen közelesők,
többször elítéltek és végül eretnekek, különböző eretnekségeket nyilvánvalóan
felújítók; (mégpedig) leginkább azokat, amelyek a hírhedt janzenista tételek
között - éspedig olyan értelemben, amelyeket az Egyház már elítélt -
szerepeltek.
XII. Kelem en , 1730. július 12. - 1740. február 6.

2509—2510: Az ‫״‬Apostolicae providentiae officio” bulla, 1733. október 2.

A ja n z e n is tá k a z t á llíto ttá k , h o g y az ‫ ״‬Unigenilus” re n d e lk e z é s ( , 2 4 0 0 - 2 5 0 2 ) S z e n t
Á g o s to n é s A q u in ó i S z e n t T a m á s k e g y e le m rő l s z ó ló ta n ítá s á t é rin ti. A p á p a e z t a
b e á llítá s t v is s z a u ta s íto tta , e g y s z e rs m in d a te o ló g ia i is k o lá k k ö z ö tti b é k e m e g te r e m té s é t
is el a k a r ta é r n i, ‫ ״‬h o g y a b á r k ü lö n b ö z ő is k o lá k tö re k v é s e it e g y e s ítv e a té v e d é s
c s e lv e té s e i e lle n e r ő s e b b v é d e le m a la k u ljo n k i” [v ö .* 2 5 0 9 °] (uo. 2. § a v é g én ).
Kiadva: D u P lA 3 /1 1 (1 7 3 6 ) 5 8 9 b - 5 9 0 a / B u llT a u 2 3 ,5 4 2 a b / B u llL u x 1 4 ,2 9 7 ab .

Szabadság a kegyelem hatékonyságának a magyarázatában

1. § ... Mégis, ismerve elődeinknek (XI. Kelemennek és XIII. Benedeknek) a 2509
nézetét, nem akarjuk, hogy az általunk vagy elődeink által a tomista iskolát ért

493
*2509 ‫ ־‬2510 XII. Kelemen: Bulla: ‫״‬Apostolicae providentiae officio”: A kegyelem hatékonysága

dicséretek miatt, amelyeket megítélésünk megismétlésével teljes mértékben

helyeslünk és megerősítünk, más katolikus iskolák, amelyek az isteni kegyelem
hatékonyságának kifejtése során ugyanarról a dologról különbözőképpen
vélekednek és amelyek a Szentszéknek tett szolgálataikat tekintve nem kevésbé
kiválóak, bármily módon meg legyenek fosztva attól, hogy ebben a dologban
véleményüket fenntartsák, amelyet pedig eddig nyilvánosan és szabadon
mindenütt, még ennek az áldást árasztó Városnak a nyilvánossága előtt is
tanítottak, és amelyért harcoltak.
2510 2. § E m iatt... ugyanazon büntetéseknek a terhe alatt megtiltjuk, hogy akár
írásban, akár tanításban, akár viták során vagy bármilyen más alkalommal
ugyanezen, egy más véleményt képviselő iskolákra valamilyen elmarasztaló
teológiai ítéletet vagy bélyeget égessenek rá, vagy az ó véleményüket szidal-
makkal és sértésekkel támadni merészeljék, amíg a Szentszék a helyzetet úgy
nem ítéli meg, hogy ugyanezekről a vitatott kérdésekről valamit határoznia kell,
és a határozatot nyilvánosan ki kell hirdetnie.

2511-2513: Az ‫ ״‬In eminenti apostolatus specula” apostoli levél, 1738.

április 28.
IJg y tű n ik , e z az ö s s z e s h ív e k h e z s z ó ló re n d e le t a le g ré g ib b n y ila tk o z a t a ‫ ״‬s z a b a d k ő -
m ű v e s e k rő l” . X IV . B e n e d e k a ‫ ״‬Providas Rnmanorum Pontificum”, 175 1 . m á ju s 1 8 -á n k e lt
b u llá já b a (X IV . B e n e d e k , Bullánum [R o m a 1754) 3 ,2 1 4 k / p r a t i 1 846] 3 / 1 ( = O p e r a
o m n ia 17) 2 8 3 b - 2 8 4 a / [M e ch c le n ] 8 ,4 1 6 k ) ú jb ó l fe lv e tte .
Kiadva: B u llT a u 2 4 ,3 6 6 a - 3 6 7 b / B u llC o c q 1 4 ,2 3 6 a b / C d I C F l ,6 5 6 k , n o . 2 9 9 .

A Szabadkámul rsek
2511 (1 . §) ... Tudomásunkra jutott, hogy széltében-hosszában terjednek és
napról-napra erősödnek egyes társaságok, körök, összejövetelek, gyülekezetek,
egyesületek, vagyis gyűlések, amelyeket mindenfelé a ‫ ״‬szabadkőműveseknek”,
vagy a ‫ ״‬Francs Massons”-nak, vagy az anyanyelvek változatosságának megfele-
lóén valamilyen más névvel illetnek; ezekben mindenféle vallású és felekezetű
emberek, megelégedve a természetes tisztesség egyfajta mesterkélt eszméjével,
a maguknak alkotott törvények és szabályzatok szerint szűk körű és átláthatat-
lan szerződéssel társulnak egymással; és a szent Bibliára tett szigorú eskü és a
halmozott súlyos büntetések fenyegetése által arra vannak kötelezve, hogy amit
titokban tesznek, azt megszeghetetlen hallgatással rejtegessék.
De minthogy a bűnnek az a természete, hogy megnyilvánuljék és lármát
keltsen, amellyel elárulja magár, az előbb mondott társaságok vagy gyülekeze-
tek annyira felkeltették a hívók erős gyanúját, hogy ezekbe az egyesületekbe
belépni az okos és derék emberek ítélete szerint, teljesen egyenértékű a
gonoszság és a romlás bélyegének vállalásával; ha ugyanis semmi rosszat nem
cselekednének, a (nyilvánosság) fényét nem gyűlölnék ennyire. Ez a közbeszéd
pedig annyira elterjedt, hogy nagyon sok vidéken az említett társaságokat a
világi hatóságok már korábban az országok biztonságát fenyegető szerveződé-
sek gyanánt tilalmi listára tették és már régen előrelátóan eltávolították.
494
 XII Kelemen: Apostoli lcvcl:‫״‬Iu emuienti apostolaim specula” *2511-2513

(2. §) Mi tehát lélekben megfontolva azokat az igen súlyos károkat, 2512

amelyeket az ilyen társaságok vagy gyülekezetek nemcsak a időben
létező államok nyugalmának, hanem a lelkek szellemi üdvösségének is
a legnagyobb mértékben okoznak, és ezért sem a polgári, sem az
egyházi rendelkezésekkel a legkevésbé sem egyeztethetóek össze,
s mint hogy az isteni közlés (kinyilatkoztatás) arra tanít minket, ...
hogy virrasszunk, nehogy az ilyenfajta emberek, miként a tolvajok,
kirabolják a házat..., nehogy ti. az egyszerű emberek szívét megront-
sák, ...
s hogy azt az igen széles utat, amely ennek utána a gonoszságok bűn-
tetlen elkövetése előtt megnyílhatna, leromboljuk, és más, előttünk
ismert igazságos és ésszerű okokból ugyanezen ‫״‬szabadkőművesek-
nek” vagy ‫ ״‬Francs Massons‫־״‬oknak vagy bármi másnak nevezett tár-
saságokat illetően,
néhány bíboros tanácsára és a magunk elhatározásából is ... és az apostoli
hatalom teljességéből kifolyóan úgy határoztunk, hogy ezek elítélendők és
betiltandók. ...
(4. §) [Megbízást kapnak afőpás^torok és inkriy'torok, hogy a lőrrénys~egőket] mint 2513
eretnekségben erősen gyanúsakat az ehhez méltó büntetésekkel büntessék.

XIV. B enedek ,
1740. augusztus 17. - 1758. május 3.

2515—2520: A ‫ ״‬Matrimonia quae in locis” nyilatkozat, 1741. november 4.

A h íre s ‫ ״‬B e n e d e k i n y ila tk o z a t” e lő s z ö r c sa k a s p a n y o l k irá ly n a k a lá v e te tt s z ö v e ts é g e s
h o lla n d és b e lg a ta r to m á n y o k r a v o n a tk o z o tt. K é s ő b b m á s te r ü le te k r e is k ite r je s z te tté k .
V ö . m é g A . L e h m k u h l, Theologui morális 2 (F re ib u rg 1 9 1 4 1 2) n o . 9 0 5 ; Á S S 6 (1 8 7 0 ) 4 5 6 ;
B. M e la ta , in: A n E 5 (1 8 9 7 ) 2 6 3 - 2 7 6 ; 6 (1 8 9 8 ) 4 2 1 - 4 2 8 .
Kiadva: X IV . B e n e d e k , H ullanám (M e c h e le n 182 6 ) 1 ,1 7 8 - 4 8 2 (rég i k ia d á s v o l . l , no.
3 4 ) / B u llL u x 1 6 ,5 2 a -5 3 a .

Λ titokban kötött házasságok

Hogy vajon a Szövetkezett Rendek fennhatósága alatt álló, Belgiumnak 2515
alávetett helyeken kötött házasságok, akár két eretnekről, akár egyrészről
eretnek férfiről és másrészről katolikus nőről vagy fordítva legyen szó, mivel
nem a szent Tridenti zsinat előírta alakiság szerint jöttek létre [‫״‬Tametsi”
rendelet, *1813-1816\, érvényesnek tekintendők vagy sem, sokáig és hevesen
vitatott kérdés volt, melyben az emberek nézete és véleménye teljes mértékben
megoszlott; ez sok éven keresztül az aggodalom és a veszedelmek elég bőséges
vetését szolgáltatta. ...
(1) ... Szentséges Urunk ... a minap utasítást adott ennek a nyilatkozatnak és 2516
eligazításnak a megfogalmazására; amelyet a jövőben az ilyen ügyekben biztos
szabályként és irányelvként kell Belgium összes püspökének, plébánosának és
azon területek misszionáriusainak és apostoli helvnökeinek alkalmazniuk.

495
*2515-2520 X IV . B e n e d e k : N y ila tk o z a t: ‫ ״‬M a tr im o n ia q n a e in lo c is ” : A tito k b a n k ö t ö t t h á z a s s á g o k

2517 (2) Először is, ami az olyan házasságokat illeti, amelyeket a Szövetkezett
Rendek fennhatósága alá vetett helyeken eretnekek a Tridentinum által előírt
alakiság! követelményt be nem tartva kötöttek, bár Őszentsége tud arról, hogy
máskor bizonyos egyedi esetekben és az akkor feltárt körülmények figyelem-
bevételével a szent zsinati Kongregáció válaszában azokat érvénytelennek
nyilvánította; éppen úgy arról is pontos tudomása van, hogy általánosságban és
átfogóan az ilyen házasságokról az Apostoli Szék még semmit sem határozott,
valamint, hogy egyébiránt az ezeken a területeken élő minden hívőről való
gondoskodás és sok igen nehéz kellemetlenség elhárítása érdekében kiváltképp
szükséges végre tisztázni, hogy ezekről a házasságokról általában miként kell
vélekednünk:
... Őszentsége kinyilvánította és elrendelte, hogy azokat a házasságokat,
amelyeket Belgiumnak említett szövetségi tartományaiban eretnekek egymást
közt mostanáig kötöttek, és amelyeket a jövőben fognak megkötni, még ha a
Tridentmum előírta alakiságot azok ünnepi szertartásain nem is tartották meg,
hacsak más kánoni akadály nem áll ennek útjában, érvényesnek kell tartani; és
ez annyira így van, hogy ha előfordul, hogy mindkét házasfél visszatér a
katolikus Egyház kebelére, pontosan ugyanaz a házassági kötelék fogja őket
összetartani, amelyik azelőtt, még ha a kölcsönös beleegyezést katolikus
plébános előtt nem is újítják meg; ha pedig a házastársak közül csak az egyik -
akár férfi, akár nő - tér meg, a másik életében egyik sem léphet új házasságra.
2518 (3) Ami pedig azokat a házasságokat illeti, amelyeket ugyanúgy Belgiumnak
ugyanazokban a szövetségi tartományaiban a Tridentmum által meghatározott
alakiság nélkül katolikusok körnek eretnekekkel, akár katolikus férfi vesz
feleségül eretnek nőt, akár katolikus nő lép házasságra eretnek férfivel:
különösen azt fájlalja a legnagyobb mértékben Őszentsége, hogy vannak a
katolikusok közt, akik az őrült szerelem miatt csúful eszüket vesztve ezektől az
átkos házasságoktól, amelyeket az Anyaszentegyház folytonosan elítélt és
megtiltott, lélekben nem borzadnak vissza, és nem ítélik úgy, hogy azoktól
teljességgel tartózkodniuk kell. ... Őszentsége [a lelkipásztorokat] komolyan és
szigorúan buzdítja és felszólítja, hogy a mindkét nembeli katolikusokat az ilyen
házasságoktól, amelyeket saját lelkűk vesztére körnek, amennyire képesek,
elrettentsék, és ugyanezeket a házasságokat minden alkalmazható módszerrel
meghiúsítani és hatékonyan megakadályozni igyekezzenek.
.\m ha esetleg valamely ilyen fajta házasság, amelynél a Tridentmum
alakiságát nem tartották meg, ugyanott már megköttetett, vagy ha a jövőben
előfordul (amitől Isten mentsen), hogy ilyen köttetik, Őszentsége kinyilvánítja,
hogy az ilyen házasságot, ha nem forog fenn más kánoni akadály, érvényesnek
kell tartani, és a házastársak egyike sem köthet semmiképpen új házasságot
házastársa életében a mondott alakiság meg nem tartásának ürügyével; azt
pedig különösen illik megszívlelnie a katolikus házastársnak - legyen akár férfi,
akár nő -, hogy az igen súlyos bűnért, amit elkövetett, bűnbánatot kell tartania
és bocsánatért kell könyörögnie Istenhez, és igyekeznie kell, amennyire csak

496
 X I V B e n e d e k : N y ila tk o z a t: ‫ ״‬M a tr u n o iu a q u a e u i lo c is ” : A u tó k b a n k ö tö t t h á z a s s á g o k * 2 5 1 5 2 5 2 ‫(־‬

erejéből telik, a másik házas társat, akt az igaz hittől eltévelyedett, a katolikus
E g y h á z karjaiba édesgetni, és a lelkét meggyőzni —ami később az elkövetett
bűnért a bocsánat kiesdeklésére a legalkalmasabb lesz —, mindazonáltal tudván
tudva, hogy - amint az imént mondtunk ö ennek a házasságnak a köteléké-
vei folytonosan meg van kötve.
(4) [Ugyané* ériényes]... azon hasonló házasságokra is, amelyeket ugyanazok- 2519
nak a Szövetkezett Rendeknek a fennhatósági határain kívül kötöttek meg
hadtestek vagyis katonai egységek tagjai, akiket ugyanezen Szövetkezett Ren-
dek a határvárak (elterjedt elnevezéssel: ‫״‬di Barriera”) őrzésére és megerósíté-
sére szoktak küldeni: mégpedig úgy, hogy a Tridentinum kívánta alakiság
mellőzésével az akár mindkét részről eretnekek, akár katolikusok és eretnekek
által kötött házasságok megtartják érvényességüket, amennyiben mindkét
házastárs ugyanahhoz a legénységhez vagy hadtesthez tartozik. ...
(5) Végül azoknak a házasságoknak a tárgyában, amelyeket vagy katolikus 2520
fejedelmek országaiban körnek azok, akiknek a Szövetkezett tartományokban
van a lakhelyük, vagy a Szövetkezett tartományokban körnek azok, akiknek a
katolikus fejedelmek országaiban van a lakhelyük: Őszentsége úgy ítélte meg,
hogy ezekkel kapcsolatban nincs semmi, amit újonnan eldönteni vagy kinyilat-
koztatni kellene; azt akarja, hogy - amennyiben vita keletkezne ügyükben -
ezekről a házasságokról az általános jog kánoni elvei szerint, és a szent zsinati
Kongregáció által máshol kiadott és a hasonló esetekben elfogadott megoldá-
sok szerint döntsenek; így nyilatkozott, így döntött és megparancsolta, hogy a
jövőben mindenki ezt tartsa be.

2522—2524: Az ‫ ״‬E ts i p a s to ra lis ” re n d e lk e z é s az itáliai g ö rö g ö k ré sz é re ,

1742. május 26.
Ez a konstitúció megismétel néhány bekezdést a ‫״‬Presbiteri Grata”, 1595. augusztus
30-án kelt eligazításból (vö.+1990-1992) és a ‫״‬Sub cathohcaé', 1254. március 6-án kelt
levélből, amelyben IV Ince azt hangsúlyozza, hogy a bérmálás szentségét csak a görög
püspökök szolgáltatják ki (vö. *381).
Kiadva: XIV. Benedek, Bullarwm (Mechelen) 1354 352k (régi kiadás vol.l, no. 57) /
CoULac 2,510d-511c / CollPF2 l,121k, no. 338.

A bérmálás szentsége
3. § (1.) Λ latin püspökök a kisdedeket vagy más, egyházmegyéikben meg- 2522
keresztelteket, akiket a görög áldozópapok a homlokukon kozmával megjelöl-
tek, feltétlenül bérmálják meg; ugyanis sem elődeink, sem mi nem engedtük
meg a görög áldozópapoknak Itáliában és a hozzá tartozó szigeteken, hogy a
megkeresztelt kisdedeknek kiszolgáltassák a bérmálás szentségét; sőt, az 1595.
évtől kezdve, elődünk, a boldog emlékezetű VIII. Kelemen kifejezetten megtil-
tóttá az itáliai görög áldozópapoknak, hogy a megkeresztelteket kozmával
megjelöljék [*1990\.
(4.) Bár azokat, akiket egyszerű pap bérmált meg nem kell kényszeríteni, 2523
hogy a bérmálásnak ezt a szentségét püspöktől vegyék fel, ha az ilyen kénysze-

497
*2525-2540 X I V B e n e d e k : R e n d e lk e z é s: ‫ ״‬E ts i p a s to r a lis ” : A z itáliai g ö r ö g ö k ré s z é re

rítésből botrányok keletkezhetnének (minthogy a bérmálás szentsége nem

olyan mértékben szükséges, hogy nélküle üdvözülni ne lehetne), a hely·
lelkipásztoroknak mindazonáltal figyelmeztetniük kell őket arra, hogy súlyos
bűnt követnek el, amennyiben bár bérmáláshoz )árulhatnának, azt elutasítják
vagy elszalasztják.
Λ ς utolsó kenet
2524 5. § (2.) A betegeknek ... szolgáltassák ki az utolsó kenetet. (3.) Nem fontos,
vajon ugyanezen utolsó kenet egy vagy több - ahol ez a szokás - áldozópap
révén teljesül; amennyiben hiszik és állítják, hogy ezt a szentséget, ha ügyelnek
a köteles anyagára és alakiságára, egy áldozópap is érvényesen és megengedet-
ten szolgáltatja ki. (4.) Ugyanazon a papnak kell azonban alkalmaznia az
anyagot, ül. kimondania a formulát; és ezért az, aki feladja a kenetet, mondja is
ki a megfelelő formulát, ne pedig egyik adja fel a kenetet, és a másik mondja ki
a formulát.

2525—2540: A ‫ ״‬N u p e r a d N o s ” re n d e lk e z é s, 1743. m á rc iu s 16.

Ebben a bullában Simon Evodius damaszkuszi érsektől, aki az antiochiai maroniták
pátnárká|a lett, a hitvallást VIII. Orbán 1642. évi formulája szerint kérik.
Kiadva. XIV Benedek, Bu/lariuoi (Mechelen) 2,82-87 (régi kiadás vol.l, no. 78) /
BullLux 16,148b-149b / CollPF2 2,124-126, no. 1496 jegyz.

A keletiek számára előirt hitvallás

2525 Én, N. erős hittel hiszem és vallom összességében és külön-külön is
mindazt, amit a Római Szentegyház által alkalmazott hitvallás tartalmaz:
Hiszek egy Istenben ... [Konstantinápolyi hitvallás, *150 vagy 1862]
2526 Tiszteletben tartom, és elfogadom az egyetemes zsinatokat is, amint
következik, azaz: az első Nikaiai zsinatot Y 125-129], és hitvallást teszek
amellett, amit ott a rosszemlékű Arius ellenében megállapítottak, vagyis, hogy
az Úr Jézus Krisztus az Isten Fia, az Atya Egyszülötte, azaz az Atya szubsztan-
ciájából született, nem teremtmény, az Atyával egylénvegű, és (továbbá), hogy
ugyanazon a zsinaton helyesen ítélték el azokat az istentelen kijelentéseket,
melyek szerint ‫ ״‬valamikor nem létezett”, vagy ‫״‬hogy nem létezőkből, illetve
más szubsztanciából vagy létezőből teremtetett”, vagy ‫״‬hogy Isten Fia változó
vagy megváltoztatható”.
2527 Az első Konstantinápolyi zsinatot [*150-151], sorrendben a másodikat, és
hitvallást teszek amellett, amit ott a rosszemlékű Macedónius ellen kinyilvání-
tottak, vagyis, hogy a Szentlélek nem szolga, hanem Úr, nem teremtmény,
hanem Isten, és az Atyával és a Fiúval egy az istensége.
2528 Az első Efezusi zsinatot [*250-268], sorrendben a harmadikat, és hitvallást
teszek amellett, amit ott a rosszemlékű Nesztoriosszal szemben határoztak,
vágyás, hogy az istenségnek és az emberségnek kifejezheteden és felfoghatatlan
egységét az Isten Fiának egy személyében számunkra az egy Jézus Krisztus
valósította meg, és ez okból a Boldogságos Szűz valóban Isten szülője.

498
 X I V B e n e d e k : R e n d e lk e z é s : ‫ ״‬N u p e r nd N o s ” : A k e le tie k s z á m á r a e l ő í r t liitv a llá s *25252540‫־‬

A Khalkédóm zsinatot [*300—305], sorrendben a negyediket, és hitvallást 2529

teszek amellett, amit ott a rosszemlékű Eutüchész és Dioszkorosz ellen
meghatároztak, vagyis, hogy a Istennek egy és ugyanazon Fia, a mi Urunk,
Jézus Krisztus tökéletes Isten és tökéletes ember; valóságos Isten és valóságos
ember értelmes lélekkel és testtel; istensége szerint az Atyával egylényegű,
embersége szerint pedig velünk egylényegű; mindenben hasonló hozzánk,
kivéve a bűnt az idők kezdete előtt ugyanis istensége szerint az Atyától
született, a legújabb időben pedig ugyancsak O, embersége szerint Szűz
Máriától, Isten Anyjától született értünk és a mi üdvösségünkért; az egy és
ugyanazon Krisztus Urunkról, az egyszülött Fiúról vallanunk kell, hogy két
természete össze nem keveredik, változtathatatlan, osztatlan és szétválasztha-
tatlan; a természetek különbözősége az egység miatt sohasem szűnik meg,
hanem inkább mindkét természet sajátságát sértetlenül megőrizve találkozik
egy személyben és egy valóságban - , nem válik és nem osztható két személyre,
hanem egy és ugyanazon Egyszülött Fiú, Isten, Ige, Úr Jézus Krisztus;
Nem különben, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus istensége, mely szerint
egylényegű az Atyával és a Szentlélekkel, nem szenvedhet és halhatatlan,
Ugyanót csupán test szerint feszítették meg és halt meg, amint azt egyrészt az
említett zsinat, másrészt levelében Szent Leó, római pápa ugyancsak kinyilar-
kozatta, [/ú. *290-295]; akinek szájával szent Péter apostol szólt, amint az
Atyák ugyanazon a zsinaton kihirdették; ez a határozat elítéli azok istentelen
eretnekségét, akik az angyaloktól áthagyományozott és az említett Khalkedóni
zsinaton énekelt Trtsagiumhoz [vö. I~ 6,3]: ‫ ״‬Szent Isten, szent erős, szent
halhatatlan, könyörülj rajtunk” - , még hozzátették: ‫ ״‬Kit érettünk keresztre
feszítettek”, sőt azt állították, hogy a három személynek isteni természete
szenvedésre képes és halandó.
A második Konstantinápolyi zsinatot [*421-438], sorrendben az ötödiket, 2530
amelyen az említett Khalkédóni zsinat határozatait megújították.
A harmadik Konstantinápolyi zsinatot [*550-559], sorrendben a hatodikat, 2531
és hitvallást teszek amellett, ami abban a monothelétákkal szemben megállapí-
tást nvert, vagyis, hogy az egy és ugyanazon Urunkban, Jézus Krisz-tusban két
természetes akarat és két természetes cselekvés van osztatlanul, megcserélhe-
tétlenül, szétválaszthatatlanul, össze nem keverve - , és az ó emberi akarata
nem ellentétes, hanem alávetett az O isteni és mindenható akaratának.
A második Nikaiai zsinatot [*600-609], sorrendben a hetediket, és hitval- 2532
lást teszek amellett, amit azon az ikonoklasztákkal (képrombolókkal) szemben
meghatároztak, hogy Krisztusnak és az Istenszüló Szűznek képeit, valamint a
többi szentekét is meg kell hagyni és meg kell tartani, és ezeket a nekik kijáró
tiszteletben és hódolatban kell részesíteni.
A negyedik Konstantinápolyi zsinatot [*650-664], sorrendben a nyolcadi- 2533
kát, és megvallom, hogy azon Photiust méltán ítélték el és helyezték vissza
Ignác pátriárkát.

499
*2525-2540 X I V B e n e d e k : R e n d e lk e z é s: ‫ ״‬N n p e r a d N o s ” : A k e le tie k s z á m á ra e lő ir t liitv n llás

2534 Tiszteletben tartom és elfogadom az összes többi egyetemes zsinatot is,

amelyeket a római pápa tekintélyével törvényesen tartottak és erősítettek meg,
különösen a Firenzei zsinatot [*/300-135J]; és hitvallást teszek amellett, amit
abban meghatároztak.
[Részben syó szerinti idézetek, részben kirónátok következnek ugyanazon zsinat
határozataiból, a görögök uniódekrétumából és a firenzei zsinat örményekre vonatkozó
dekrétu-mából\
2535 Éppen úgy tisztelem és elfogadom a Tridenti zsinatot [*1500-1835\, és
vallom, amiket azon meghatároztak és kihirdettek; kiváltképpen, hogy a
szentmisében Istennek a valóságos, tulajdonképpeni és engesztelő áldozatot
mutatják be élőkért és holtakért; és, hogy a hit szerint, - amely hit Isten
Egyházában mindig is fennállt - a legszentebb Oltáriszentségben a mi Urunk
Jézus Krisztusnak teste és vére, leikével és istenségével együtt, tehát a teljes
Krisztus igazán, valóságosan és lényegileg jelen van, és hogy a kenyér egész
lényege testté, a bor egész lényege vérré válik, és ezt az átváltozást a katolikus
Egyház helyesen átlényegülnek nevezi; és hogy mindegyik szín alatt, s az
elválasztást követően mindegyik szín minden egyes részecskéje is a teljes
Krisztust tartalmazza.
2536 Hasonlóképpen azt is, hogy az Új Törvénynek, amelyeket Krisztus Urunk
az emberi nem üdvösségére rendelt, hét szentsége van, anélkül, hogy minden
egyes szentség érvényességéhez mindegyik szükséges lenne; ezek pedig (a
következők:) a keresztség, a bérmálás, az Oltánszentség, a bűnbánat szentsége,
az utolsó kenet, az egyházi rend és a házasság ezek kegyelmet közvetítenek, és
ezek közül a keresztség, a bérmálás és az egyházi rend nem ismételhető meg
(szentségtörés nélkül).
Valamint azt, hogy a keresztség szükséges az üdvösségre, és ezért, ha halál-
veszély fenyegetne, azonnal, minden késlekedés nélkül ki kell szolgáltatni,
éspedig bárki bármikor szolgáltatná is ki, ha a kellő anyaggal, forma szerint és
szándékkal teszi, az érvényes.
Továbbá azt is, hogy a házasság szentségének köteléke feloldhatatlan, és bár
házasságtörés, eretnekség vagy más okok miatt a házastársak az ágyat és az
együttlakást tekintve különválhatnak, ú! házasságra lépniük azonban nem
lehet.
2537 Ugyancsak azt is, hogy az apostoli és az egyházi hagyományt el kell fogadni
és tiszteletben kell tartani. Hogy a búcsúk feletti teljhatalmat Krisztus az
átengedte az Egyháznak, és azoknak használata a keresztény nép számára
rendkívül üdvös.
2538 Ugyanúgy vállalom és vallom azt, amit az említett Tridenti zsinat az átere-
dő bűnről, a megigazulásról, az O- és az Újszövetség szent könyveinek a
jegyzékéről és magyarázatáról meghatározott.
2539 [XIII. Leó parancsára a szent Offiáum által 1878.július 16-án előterjesztett hitvallás
szerint itt hozzá kell tenni: Ugyancsak tiszteletben tartom és elfogadom az
egyetemes Vatikáni zsinatot, és a legszilárdabban magamévá teszem és vallom

500
 X I V B e n e d e k : R e n d e lk e z é s: ‫ ״‬N u p e r a d N o s ” : A k e le tie k s z á m á ra e lő ir t h itv a llá s *252 5 2 5 4 0 ‫־‬

mindazt, amit az tanított, meghatározott és kihirdetett, különösen a római

pápa primátusáról és az ö tévedheteden Tanítóhivataláról.]
Hasonlóképpen minden egyebet elfogadok és vallók, amit a szent római 2540
Egyház helybenhagy és vall, és egyszersmind minden ezzel ellentétes szakadár-
ságot, eretnekséget, amelyet ugyanaz az Egyház elítélt, elvetett és kiközösített,
én is hasonlóképpen elítélem, elvetem és kiközösítem. Ezenfelül igaz engedel-
mességet ígérek és esküszöm a római pápának, Szent Péter, az apostolok
Fejedelme utódjának és Jézus Krisztus helytartójának.
A katolikus Egyháznak ezt a hitét, amelyen kívül senki sem üdvözölhet ...
[mint a Tridenti hitvallásban, *1870k].

2543-2544: A ‫ ״‬Suprema omnium Ecclesiarum” bréve, 1745. július 7.

Ez a bréve olyan, a gyónásnál mindenekelőtt Portugáliában előforduló visszaélések ellen
irányult, melyeket az 1746. július 2-án kelt ‫ ״‬U b tp n m u n i' konsdtucióban is elítéltek (XIV.
Benedek, Bullanum (Mechelen) 4, 117-127). XIV. Benedek kijelentette, hogy döntése
‫״‬mindenütt és mindenkor” érvényes, egyetemes meghatározás (trA d eradnandam pravuni'
rendelkezés, 1746. szeptember 28.; XIV. Benedek, Bullanum [Mechelen] 4, 303-307).
Kiadta: XIV. Benedek, Bullanum (Mechelen) 3,178k (régi kiadás vol.l, no. 134) /
BullLux 16,305ab.

A bűntárs neve után nem szabad tudakozódni

(1) Nem olyan régen a fülünkbe jutott, hogy ezeken a vidékeken bizonyos 2543
gyóntatok, akik hagyták, hogy a buzgóság hamis képzete félrevezesse őket, de
a kellő megismerésből fakadó buzgóságtól [ttf. R om 1 0,2 \ messze eltévelyedvén,
egy bizonyos fonák és veszélyes gyakorlatot kezdtek a krisztushívők gyónásai-
nak meghallgatásánál és a bűnbánat rendkívül üdvös szentségének a kiszolgál-
tatásánál alkalmazni és bevezetni: hogy ti., ha véledenül olyan gyónókra talál-
nak, akiknek bűntársuk van, ezektől a gyónóktól az ilyen társ vagy bűnrészes
nevét tudakolják itt-ott, és nem csupán rábeszéléssel kísérlik meg annak elér-
ését, hogy azt nekik felfedjék, hanem, ami kárhoztatandóbb, a szentségi
feloldozás megtagadásának a kilátásba helyezésével is; ha pedig (a gyónó) nem
akar engedni, egyenest kényszerítik és rászorítják, sót, egyenest követelik, hogy
ugyanezen bűntársnak nem csupán nevét, hanem ezenfelül a lakhelyét is adják
meg nekik;
nem haboznak ezt az el nem tűrhető oktalanságot részint azzal a szépen
hangzó kifogással szépíteni, hogy a bűntárs megfeddésével és más javainak a
megszerzésével is törődni kell, részint a bölcsek bizonyos hajánál fogva
előrángatott véleményeivel megvédeni; miközben valójában vagy olyan véle-
ményeket képviselnek, amelyek hamisak és tévesek, vagy olyanokat, amelyeket,
noha igazak és egészségesek, rosszul és hamis módon magyaráznak, így mind a
saját, mind a gyónók lelkében kárt okoznak, és emiatt Isten, az örök bíró színe
előtt igen sok súlyos károkozásban találtatnak majd vétkesnek, amelyekről
pedig előre látniuk kellett volna, hogy könnyűszerrel bekövetkezhetnek. ...

501
*2543-2544 X I V B e n e d e k : B rév e : ‫ ״‬S u p r e m a o in n iiu n E c c le s ia n n n " : G y ó n á s

2544 (3) [Minősítés:] Mi pedig, hogy a lelkeket fenyegető igen súlyos veszélyben
nehogy az a benyomás keletkezzék, hogy apostoli szolgálatunk bármilyen
szempontból is hibázik, és, hogy az erről a dologról vallott felfogásunk
számotokra homályos vagy kétséges semmiképp ne legyen: azt akarjuk, hogy
ismert legyen előttetek, miszerint a fent említett gyakorlat teljesen elvetendő,
és azt mi a jelen, bréve formájában megírt levelünk által elvetjük és elítéljük,
mint botránkoztatót és veszedelmeset, amely mind az embertársak jóhírére,
mind magára a szentségre nézve káros, a szent és sérthetetlen szentségi pecsét
feltörésének irányában hat, és a hívőket a bűnbánat szentségének olyannyira
üdvös és szükséges gyakorlatától elidegeníti.

2546-2550: A ‫״‬Vix pervenit” körlevél Itália püspökeinek, 1745. november 1.

Ez a körlevél egy teológus bizottságtól ered, melyet 1745. július 4‫־‬én hívtak össze, és
)úlius 18-1, áll. augusztusl‫־‬i ülésein terjesztette elő eredményeit.
Kiadva: XIV. Benedek, bullánum(Mechelen) 3,269-272 (régi kiadás v o l.l, no. 143) /
BullLux 16,328ab / CollPF 2 2,61k, no. 1393 jegyz. (a Hitterjesztési Kongregáció egy
1873. évi eligazításán belül).

A ” uzsora
2546 (3. §) 1. \A~ uzsorafogalma:] A bűnnek az a neme, amelyet uzsorának hívnak,
és amelynek tulajdonképpen a kölcsönszerződésben van a helye, abban rejlik,
hogy valaki azt akarja, hogy a fent nevezett kölcsönből - amely természeténél
fogva csupán a kölcsönadott összeg visszatérítését foglalhatná magában
többet adjanak neki vissza, mint amennyit a tőle kaptak, és ezért azt állítja,
hogy a tőkén kívül valamilyen nyereség is megilleti ót, amelyre maga a kölcsön
szolgáltat indokot. Ezért minden ilyen nyereség, amely a kölcsönadott pénzen
felül van, tilos és uzsora jellege van.
2547 2. Ennek a szégyenfoltnak a tisztára mosása céljából pedig semmit sem
lehet felhozni; akár arról legyen szó, hogy ez a nyereség nem a mértéket
meghaladó és túlzott, hanem mérsékelt, nem nagy, hanem csekély; akár arról,
hogy az, akitől azt a nyereséget csupán a kölcsön címén követelik, nem
szegényen, hanem gazdagon, és a neki kölcsönadott összeget kihasználadanul
hagyni nem fogja, inkább magas anyag haszont elérve arra foga használni,
hogy vagyonát növelje, új ingatlanokat vásároljon vagy jövedelmező üzleteket
kössön.
Bizonyított, hogy a kölcsön törvénye ellenére cselekszik - amely szükség-
szerűen az adott összeg és a visszaadott összeg egyenlőségén alapszik - az, aki
- miután ezt az egyenlőséget elfogadta —, valakitől magának a kölcsönnek az
erejével, amelynek pedig az egyenlőség révén már eleget tettek, nem átall még
valami többletet követelni: és ennélfogva, ha ezt megkapta, kénytelen lesz
visszaadni, annak az igazságosságnak a kötelező ereje folytán, amelyet csere-
igazságosságnak neveznek, és amelynek az a szerepe, hogy az emberi szerződé-

502
 X I V B e n e d e k : K ö rle v é l: ‫ ״‬V ix p e r v e u i t” : A z u z s o ra *2546-2550
sekben kmek-kinek az ót megillető egyenlőséget egyrészt sértetlenül megőriz-
ze, másrészt, ha ez nem történt volna meg, pontosan helyreállítsa.
3. Mindazonáltal azonban egyáltalán nem tagadjuk, hogy a kölcsönszerzó- 2548
déssel együtt néha bizonyos egyéb, ahogy mondják, jogcímek is együtt
járhatnak, amelyek általában egyáltalán nem magának a kölcsönnek a belső és
elidegeníthetetlen természetéből fakadnak, és amelyekből teljesen igazságos és
törvényes ok adódik, mely alapján a kölcsönből eredően visszajáró összegen
fölül szabályszerűen valamivel többet lehet követelni.
Ugyanígy azt sem tagadjuk, hogy mindenkinek lehetősége van arra, hogy
pénzét gyakran és jól fektesse be és használja fel a kölcsön természetétől
teljesen különböző természetű más szerződések révén: akár hogy évi jövedel-
met szerezzen magának, akár arra is, hogy megengedett árukereskedelmet és
nagykereskedelmet folytasson, és ugyanabból tisztes nyereséget szerezzen.
4. Amint azonban bizonyos, hogy ily fajta szerződések annyi különböző 2549
fajtájában, ha valakinek az egyenlősége nem érvényesül, minden, ami az igaz-
ságoshoz túl elfogadásra kerül, ha uzsorára nem is utal (azért, mert semmilyen,
sem nyílt, sem burkolt kölcsönről nincs szó), de bizonyosan tudható, hogy
kétségkívül egy másik igazi igazságtalanságról van szó, ami ugyanígy a
kártérítés terhét hozza magával: - így aztán, ha mindent szabályosan történik,
és az igazságosság mérlegén megmérettetik, nem kétséges, hogy ugyanazokban
a szerződésekben sokféle megengedett módszer és rendszabály áll rendelke-
zésre, hogy az emberek adás-vételi ügyeit és magát a gyümölcsöző kereskedel-
met a köz javára sértetlenül megőrizzék és gyarapítsák. Távol legyen ugyanis a
keresztények gondolkodásától, hogy úgy vélekedjenek, csak uzsora vagy
hasonló, helytelen jogtalanságok segítségével virágozhatnak a nyereséges
üzletek; minthogy ezzel ellentétben magából az isteni kinyilatkoztatásból
tanulnak meg, hogy ‫״‬a népet felemeli az igazságosság, a bűn azonban
nyomorúságossá teszi a népeket” \Péld 14J4\.
5. De arra gondosan oda kell figyelni, hogy bizonyos emberek tévedve és 2550
megfontolatlanul meggyőzhetik magukat arról, hogy mindig találhatók, és
mindenütt jelen vannak vagy a kölcsönnel együtt más törvényes jogcímek,
vagy, a kölcsöntől függetlenül is, más igazságos szerződések; és vagy ezeknek a
jogcímeknek, vagy szerződéseknek alapján, ahányszor csak pénzt, gabonát
vagy más ilyen nemű javat bárki másnak kölcsönöznek, annyiszor vehetnek el
az épségben meglévő és biztos kölcsönadott pénzen túl valamennyi, mérsékelt
többletet is.
Aki így gondolkodik, nemcsak az isteni tanításokkal és a katolikus Egyház-
nak az uzsoráról vallott megítélésével, hanem magával az általános emberi
igazságérzettel és természetes ésszel is kétségkívül ellenkezésbe fog kerülni.
Ugyanis legalább az nem maradhat senki előtt rejtve, hogy az ember sok
esetben tartozik a másiknak egyszerű és puszta kölcsönnel a segítségére sietni,
különösképpen mivel maga Krisztus Urunk tanít erre: ‫ ״‬Ne fordulj el attól, aki
kölcsönt akar kérni tőled” [Mi 5,42\\ és hogy hasonlóképpen sok olyan

503
*2546-2550 X IV . B e n e d e k : K ö rle v é l: ‫ ״‬V ix p e r v e n i t” : A z u z s o r a

körülmény van, amikor egy kölcsön mellett nem lehet helye semmilyen más
igazi és igazságos szerződésnek.
Aki tehát törődni akar a saját lelkusmeretével, előbb vizsgálja meg gondo-
san, valóban van-e a kölcsönnel együtt más, igazságos jogcím, illetve igazán
igazságosan járul-e a kölcsönhöz még másik, attól különböző szerződés is,
amelyből kifolyólag az általa kívánt haszon minden szeplótól mentes és szabad
lehet.

2552—2562: A ‫ ״‬Postremo mense” eligazítás, 1747. február 28.

A római hclynöknek szóló levelet, amelyben egy Rómában történt esettel foglalkozik,
XIV. Benedek később nyilvánosságra hozatta.
Kiadva: XIV. Benedek, bullanum (Mecheeln) 5,8-48 (régi kiadás vol.2, no. 28) /
CollPF2 1,197k, no. 360.
Λ gyermekek keresettsége a szülök akarata ellenére
2552 4. Ha az első rész első fejezetéről van szó, vagyis arról, hogy zsidó
gyermekeket szüleik akarata ellenére meg lehet-e keresztelni, nyíltan ·állítjuk,
hogy ezt Szent Tamás már három helyen meghatározta, mégpedig a 2.
Quodlibetum 7. szakaszában; a Summa Theologiac II. főrészének II. részében, a 10.
kérdés 1 2 . szakaszában, ahol vizsgálat alá vonja a Quodlibetumokban kitűzött
kérdésre: ‫״‬Vajon szabad-e megkeresztelni zsidók és más hitetlenek gyermekeit
szüleik akarata ellenére?”, így válaszol: ‫״‬Válaszul azt kell mondanom, hogy az
egyházi hagyományban igen nagy a jelentősége, és annak mindig tanácsos
megfelelni, stb. Az azonban soha nem volt az Egyház gyakorlata, hogy a zsidó
gyermekeket szüleik akarata ellenére megkereszteljék.. ”; és így mondja a III.
főrészben, a 6 8 . kérdés 10. szakaszában: ‫״‬Válaszul azt kell mondanom, hogy a
hitetlenek gyermekei ... ha szabad akaratukkal nem élhetnek még, a természet-
jog szerint a szülők gondozásában vannak, ameddig maguk nem tudnak
magukról gondoskodni..., és ezért a természetes igazságosság ellen való lenne,
ha az ilyen gyermekeket a szülők akarata ellenére megkeresztelnék; amint
ugyanígy ha valakit, aki esze használatával bír, akarata ellenére megkeresztelné-
nek. Veszélyes is lenne ...”
2553 5. Scotus a Vélemények (Sententia) IV. könyvében, a 4. szakasz, 9. kérdés 2.
pontjában és a 2 . pontra vonatkoztatott kérdésekben úgy vélte, hogy fejedelem
dicséretesen megparancsolhatja, hogy még a szülők akarata ellenére is megke-
Teszteljék zsidók és a hitetlenek gyermekeit, amennyiben főképp arra kell
vigyázni, hogy ugyanezen gyermekeket a szülők meg ne öljék. ... Szent Tamás
véleménye mégis nagyobb súllyal esett latba a bíróságokon ... és a teológusok
és a kánonjogi szakértők közt elterjedtebb ...
2554 7. Miután tehát leszögeztük, hogy zsidó gyermekeket szüleik akarata
ellenére megkeresztelni helytelen dolog, most az elején felállított rend szerint a
második részhez kell hozzászólnunk: adódhat-e valamikor olyan alkalom,
amikor ez szabad és megfelelő. ...

504
 XIV. Benedek: Eligazítás: ‫ ״‬Postremo ínense”: Gyerekkercsztelés * 2 5 5 2 -2 5 6 2

8. A m e n n y ib e n a z tö r t é n ik , h o g y e g y k e re s z té n y h a lá lk ö z e li á lla p o tb a n 2555
lé v ő z s i d ó g y e r m e k e t ta lá l, ú g y v é l e m , b i z t o s a n d i c s é r e t e s é s I s t e n n e k k e d v e s
d o l g o t c s e l e k s z i k , h a m e g t i s z t í t ó v íz z e l a n n a k h a l h a t a t l a n ü d v ö s s é g e t a já n l. ...
9. Ha pedig az történne, hogy valamelyik zsidó gyermeket a szülei kitennék
és elhagynák, mindenkinek az általános véleménye szerint, amelyet több bírói
ítélet is megerősített, meg kell öt keresztelni, még ha a szülők méltatlankodnak
és visszakövetelik is.
14. Miután a legnyilvánvalóbb eseteket bemutattuk, amelyekben ez a 2556
szabályunk megtiltja, hogy zsidó gyermekeket szüleik akarata ellenére megke-
Teszteljük, ehhez még néhány magyarázatot füzünk, amelyek ezen szabályt
illetik; közülük az első ez: ha szülők nincsenek, a gyermekek pedig valamelyik
zsidó gyámsága alatt állnak, azokat semmi módon nem lehet megengedetten a
gyám hozzájárulása nélkül megkeresztelni, mivel a szülők minden hatásköre a
gyámokra szállt át. ...
15. A második: ha egy apa áttérne a kereszténységre, és úgy rendelkeznék,
hogy kisded gyermekét kereszteljék meg; azt meg kell keresztelni, még ha a
zsidó anya nem is ért ezzel egyet, minthogy a gyermeket úgy kell tekinteni,
hogy nem az anyának, hanem az apának a hatalma alatt van. ...
16. A harmadik: még ha egy anyának nincsenek is saját jogán gyermekei, ha
Krisztus hitére tér és kisgyermekét odaviszi, hogy megkereszteljék, méltatlan-
kodjék bár a zsidó apa, a kisdedet keresztvízzel mégis le kell mosni. ...
17. A negyedik: noha bizonyosra vehető, hogy a szülők akarata szükségsze-
rű a kisdedek keresztségéhez, a szülőként kell tekinteni az apai nagyapára is: ...
ebből szükségszerűen következik, hogy, ha az apai nagyapa elfogadta a
katolikus hitet és az unokát elviszi a szent fürdő forrásához, miután a gyermek
apja meghalt, tiltakozzék bár a zsidó anya, a kisdedet kétségkívül meg kell
keresztelni. ...
18. Nem kitalált eset, hogy egyszer egy zsidó apa azt mondta, hogy csatla- 2557
kozni akar a katolikus valláshoz, és saját maga és kiskorú gyermekei számára
kéri a keresztséget; később azonban elhatározását megbánta és elutasította,
hogy a kisgyermekét megkereszteljék. Ez Mantovában történt. ... A dolog
kivizsgálásra került a Szent Offícium Kongregációban, és a pápa az 1699. év
szeptember 24. napján ... elrendelte, hogy ‫״‬a két kisfiút, akik közül az egyik
három, a másik ötéves volt, kereszteljék meg. A többieket, úgy, mint egy
nyolcéves fiút és egy tizenkét éves leányt helyezzék el a Hittanulók házában —
ha ilyen van Mantovában - , ha pedig ilyen nincs, akkor egy jámbor és
tisztességes személynél, hogy az szándékaikat kipuhatolja és őket tanítsa”. ...

Ross~ szándékkal kért kisgyermek-keresgélések

19. Vannak egyes hitetlenek is, akik kisdedeiket el szokták vinni a kereszté- 2559
nyékhez, hogy az üdvöt adó vízzel lemossák azokat, de nem hogy Krisztus
szolgálatába lépjenek, és nem hogy az áteredő bűn a lelkűkről letöröltessék:
hanem ezt egy bizonyos méltatlan babonaságtól vezetve teszik, ti. úgy vélik,

505
* 2 5 5 2 -2 5 6 2 XIV. Benedek: Eligazítás: ‫ ״‬Postremo merne”: Gyerekkeresztelés

hogy a keresztség segítségével azok a gonosz szellemektől, a büdösségtől vagy

valamilyen betegségtől szabadulnak meg. ...
2560 21. Amikor a teológusok és a kánonjogi szakértők elé került ennek a
kérdésnek a vizsgálata, különböző eseteket terjesztettek elő és vitattak meg.
Egyes hitetleneket, minthogy a fejükbe vették, hogy a keresztség miatt
kicsinyeik a betegségektől és a démonok zaklatásaitól meg fognak szabadulni,
annyira elragadott az esztelenség, hogy halállal is megfenyegették a katolikus
papokat, mert azok, ismervén azok ferde szándékát, a keresztséget ugyanazok
gyermekeitől a legállhatatosabban megtagadták. ...
[Egyeseknek] az a véleménye, hogy a halál elkerülése végett mindenkinek ki
lehet szolgáltatni a keresztséget, amennyiben csak az anyagot alkalmazzák, az
alaki lényeget azonban nem. Ámde ennek a véleménynek ellene mond a Szent
Offícium gyűlése, amelyet a pápa jelenlétében 1625. szeptember 5. napján
tartottak :
2561 ‫״‬Az egyetemes Inkvizíció Szent Kongregációja, amelynek ülését Oszentsé-
ge jelenlétében tartották, az antiban püspök beterjesztett levelének felolvasása
után, amelyben kérte az alábbi kétely feloldását:
Ha a törökök kényszerítik a papokat, hogy kereszteljék meg gyerme-
keiket, de nem azért, hogy keresztények legyenek belőlük, hanem testi
egészségük érdekében, vagyis azért, hogy a büdösségtől, a nyavalyatö-
réstől, a veszedelmes varázslatoktól és a farkasoktól megszabadulja-
nak, vajon ilyen esetekben legalább színből megkeresztelhetik-e őket,
a keresztség anyagát igen, de a kötelező alakiságát nem alkalmazva?‫׳‬
a választ Nem, mivel a keresztség a szentségek kapuja és tanúságtétel a hit
mellett; és semmi módon nem lehet színleg kiszolgáltatni” . ...

Engedély nélkül kért kisgyermk-keres^telések

2562 29. ... Ez a mi nyilatkozatunk tehát azokat veszi tekintetbe, akiket nem szü-
leik,és nem más, fölöttük jog szerint rendelkező személyek visznek el keresztel-
ni, hanem olyan valaki, akinek erre semmi felhatalmazása sincs. Emellett
azokról is szó van, akiknek az esetét nem foglaljuk az alá az utasítás alá, amely
megengedi a keresztség kiszolgáltatását, noha felmenőik egyetértése hiányzik:
ez utóbbi esetben ugyanis nem szabad őket megkeresztelni, de vissza kell őket
küldeni azokhoz, akiknek törvényesen a hatalmában állnak.
Hogyha azonban már kiszolgáltatták nekik a szentséget, visszatartandók
vagy zsidó szüleiktől visszaszerzendók és knsztushívókhöz küldendők, hogy
azok jámborságban és szentségben képezzék őket; ez ugyanis a bár engedély
nélküli, de valóságos és érvényes keresztség kihatása. ...

2564-2565: A ‫״‬Dum praeterito” levél Spanyolország főinkvizítorának,

1748. július 31.
Gioja, az ágostonos remeterend általános elöljárója kérésére XIV. Benedek megakadá-
lyozta Spanyolország fóinkvizítorát abban, hogy Enrique Noris spanyol bíboros

506
 XIV. Benedek: Levél Spanyolország főinkvizítorának *2564*2565

műveit, melyek a baiamzmus és a janzemzmus gyanújába keveredtek, a spanyol indexre

tegye. A pápa hangsúlyozta a teológiai iskolák szabadságát.
Kiadva: XIV. Benedek, Bullanum 13, Függelék (Mechelen) 110 / R. de Martmis,
Benedicti X IV Aaa sut nandum stve sparsim edita 1 (Napoli 1894) 556b-557a / A1 1 IP 17
(1878) 31.
Tanítási szabadság a kegyelmi segítség kérdéseiben
Tudod, hogy az eleve elrendelés és a kegyelem sokat vitatott kérdésében, 2564
valamint azt illetően, miképp lehetne az emberi szabadságot Isten mindenha-
tóságával összeegyeztetni, a vélemények az iskolákban sokfélék. A tomistákat
azzal rágalmazzák, hogy az emberi szabadság lerombolói és nemcsak Jansen,
hanem Kálvin követői is; mivel azonban az ellenvetésekkel szemben kiválóan
igazolják magukat, és véleményüket az Apostoli Szék sohasem vetette el, a
tomisták büntetlenül ragaszkodnak hozzá, és egyetlen egyházi elöljárónak sem
szabad őket a dolgok jelenlegi állása szerint véleményüktől eltéríteni.
Az augusztiniánusokat azzal vádolják, hogy Bajus és Jansen követői. Ok azt
válaszolják, hogy az emberi szabadság védői, és erőikhez képest visszaverik az
ellenvetéseket, és minthogy véleményüket egészen mostanáig az Apostoli Szék
nem ítélte el, senki sincs, aki nem láma, hogy senkitől nem lehet elvárni, hogy
a véleményüktől elálljanak.
Molina és Suárez követőit ellenfeleik megvetik, mintha szemipelagiánusok
lennének; a pápák erről a molinista rendszerről egészen eddig nem hoztak
ítéletet, és ezért továbbra is ragaszkodnak hozzá és ragaszkodhatnak is.
Egyszóval, a püspököknek és az inkvizítoroknak nem azokkal a minósíté- 2565
sekkel kell foglalkozniuk, amelyeket az egymás közt hadakozó tudósok vetnek
egymás szemére, hanem azzal, hogy ezen egymás szemére vetett minősítéseket
vajon az Apostoli Szék elvetette-e. Ez óvja az iskolák szabadságát, és ugyanez
még egyik, az emberi szabadságot az isteni mindenhatósággal összeegyeztetni
próbáló módszert sem vetette el. A püspökök és az inkvizítorok, amikor
alkalom kínálkozik, ugyanúgy viselkedjenek, még ha magánemberekként in-
kább az egyik, mint a másik véleménynek követői. így mi magunk is, magán-
tanítóként teológiai kérdésekben egy bizonyos véleményt pártfogolunk, pápai
minőségünkben azonban mégsem vetjük el az ellenkezőiét, és azt sem enged-
jük, hogy más elvesse.

2566-2570: A ‫״‬Singulari nobis” bréve Henry bíborosnak, yorki herceg-

nek, 1749. február 9.
Kiadva: XIV. Benedek, Bullanum (Mechelen) 7,24—26 (régi kiadás vol. 3, no. 2).

A z Egyház Ust^ e va^ betagozódás a keresztiig ereje rétin

12. § ... Ha egy eretnek megkeresztel valakit, és az alakiságot és a törvényes 2566
anyagot alkalmazza,... azt a valakit a szentség jegye jelöli meg ...
13. § Az is nyilvánvaló ezáltal, hogy az, aki a keresztséget egy eretnektől 2567
szabályszerűen felvette, annak ereje által a katolikus Egyház tagjává válik, a
keresztelő személyes tévedése a megkereszteltet nem tudja megfosztani ettől a
507
* 2 5 6 6 -2 5 7 0 XIV Benedek: Bréve Henry bíborosnak, yorki hercegnek

boldog állapottól, ha a szentséget az igaz Egyház hitében szolgáltatta ki, és az

Egyház előírásait azokban a dolgokban, amelyek a keresztség érvényességét
érintik, megtartja. Kiválóan erősíti meg ezt Suarez ‫״‬A katolikus hit lédelme a%
Anglikán szekta tévedései ellen” című műve I. könyvének 24. fejezetében, ahol
bizonyítja, hogy a megkeresztelt személy az Egyház tagjává lesz, hozzáadva azt
is, hogy ha az eretnek, ami igen gyakran megesik, egy, a hitét kifejezni még nem
képes kisdedet tisztává tesz, ez nem akadálya annak, hogy az a hit készségét a
keresztséggel együtt megkapja1.
2568 14. § Végül pedig, biztosak vagyunk abban, hogy az eretnekek által
megkereszteltek, ha abba a korba jutottak, amelyben a jót a rossztól már
önállóan meg tudják különböztetni, és a megkeresztelő tévedéseihez ragasz-
kodnak, az Egyház egységéből ugyan kizáratnak, és mindazon javaktól,
amelyeket az Egyház tagjai élveznek, meg vannak fosztva, annak befolyásától
és törvényeitől mégsem szabadulnak meg, amint azt az eretnekekkel kapcsolat-
bán Gonzalez a ‫ ״‬Sicut” fejezetben, a 1 2 . pontban bölcsen kifejti1.
2569 15. § Ezt pedig szökevényeknél és a hazaárulóknál is megfigyelhetjük,
akiket a polgári törvények a hűséges alattvalók kiváltságaiból teljességgel
kizárnak. Ugyanígy az egyházi törvények is megtagadják az egyházi személyek-
nek kijáró kiváltságokat azoktól az egyháziaktól, akik a szent kánonok
parancsait elhanyagolják. Mégsem gondolja senki sem, hogy akár a hazaárulók,
akár a kánonokat megsértő egyháziak ne lennének fejedelmeik vagy elöljáróik
törvényes hatalmának alávetve.
2570 16. § Ezek a példák, ha nem tévedünk, erre a kérdésre vonatkoznak, hisz,
mint ahogy azok, így az eretnekek is alá vannak vetve az Egyháznak, és az
egyházi törvények kötelezik őket.

2571-2575: A ‫״‬Detestabilem ” rendelkezés, 1752. november 10.

Az elítélt nézetek szerzőit XIV. Benedek megnevezi a ‫״‬Rehgosae acfilialií' levelében,
melyet P. Dániel Stadler SJ-nek írt 1753. március 3-án (kiadta R. de Martinis, Benedtcti
XTV Acta sin nondum sitt sparsim edita 2 [Napoli 1894] 127b-l 28a, = no. 282), aki De duello
honoris iwdice ad theologtae et iurispnnapia examnato c. értekezésében (Ingolstadt-Augsburg
1751) a 4. és 5. tételt tanította. A pápa dicsén Stadlert, mert ó a nézeteit a bulla alapján
nyomban visszavonta, és így folytatja: ‫״‬Ezért nem is annyira a te művednek a nézeteit,
mint inkább a mások által hangoztatott nézeteket vettük vizsgálat alá és utasítottuk el
tekintélyünk erejével. Az első az elítélt tételek közül ugyanis \Anaklei[ Reiffenstuel O.
Min. pátertől való, a második [Patnaus] Sporer OFM Rec. pátertől és a harmadik [Pius
Thomas) Milante OP pátertől. Ezt a válogatást pedig azzal a szándékkal készítettük, hogy
ne lássék úgy, mintha a cenzúra csupán ellened irányulna, és mindenki könnyen
beláthassa, hogy nálunk az igazság állítása nincs tekintettel személyre vagy intézményre.”
Kiadva: XIV. Benedek, Bullanum (Mechelen) 10,77k (régi kiadás vol. 4, no. 6 ) /
Bullanum (Roma) 4,16b k / BullLux 19,19b.

A párbajt illető tévedések

2571 1. Miszerint az olyan katona, aki párbajra nem hív ki senkit és a kihívást el
nem fogadja, félénknek, bátortalannak, kishitűnek és a katonai feladatokra

508
 XIV Benedek: Rendelkezés: ‫ ״‬Detestabilem”: Párbaj * 2 5 7 1 -2 5 7 5

alkalmatlannak tartandó, és ezért állásától, amellyel magát és övéit eltartja,

megfosztandó, vagy, hogy az egyébként neki kijáró és kiérdemelt előléptetés
reményéről örökre le kellene mondania, és, hogy amennyiben párbajt vállal
kihívóként vagy kihívottként, bűnétől és a büntetsétől megszabadulna1.
2. Hogy felmenthetők lennének azok is, akik a becsület megvédése vagy az 2572
emberi lebecsülés elkerülése végett a párbajra való kihívást elfogadják, vagy
mást párbajra kihívnak, illetve, amikor biztosan tudják, hogy nem fog bekövet-
kezni összecsapás, minthogy azt mások által megakadályozandó1.
3. Hogy ne vonná magára azokat az Egyház által a párbajozók ellen 2573
megállapított büntetéseket azon katonai parancsnok vagy tiszt, aki jó híre és
tisztsége elvesztésétől való nagy félelméből kifolyólag fogad el kihívást1.
4. Hogy az ember természetes állapotában, párbajkihívást elfogadni és kéz- 2574
deményezni abból a célból, hogy becsületünket vagyonúnkkal együtt meg-
mentsük, megengedett dolog lenne, amennyiben másképp azoknak kárát
elhárítani nem lehet.
5. Hogy a természetes állapotnak tulajdonított szabadság e téren az olyan, 2575
rosszul szervezett állam helyzetére is alkalmazható lenne, amelyben akár az
elöljáróság hanyagsága, akár rosszakarata folytán az igazságosságot tagadhatat-
lanul nyíltan megtagadják.
[Minősítés: elítéljük és megtiltjuk] mint hamisakat, botránkoztatókat és vészé-
lyeseket.

XIII. KELEMEN, 1758. július 6. - 1769. február 2.

2580-2585: A Szent Offícium válaszai a kocsin! (India) püspöknek,

1759. augusztus 1.
Kiadva: CollPF2 1,266, no. 421 / CdICF 4,90k, no. 810.

A pali kiváltság
Előterjesztés. Gyakran megtörténik, hogy kér hitetlen közül az egyik megtér 2580
és hívó lesz, a másik ugyanakkor még nem akar megtérni, beleegyezik azonban
abba, hogy a Teremtő megsértését elkerülve a hívővel együtt lakjék, és tegye
ezt anélkül, hogy a másikat halálos bűnbe csalogatná, sót megígéri, hogy
később ő is elfogadja a hitet, amit azonban valamilyen sajátos ok miatt még
szükségesnek vél valameddig elhalasztani. Ezért a hívó a hitetlent nem bocsátja
el, továbbra is mint házastársak fognak együtt élni, és teszik ezt hosszú ideig,
akár évekig is; ám később a hitetlen fél, megváltoztatva akaratát, nemcsak hogy
megtérni nem akar többé, hanem még azt is megkísérli, hogy a hívó felet
bálványimádásra csalogassa, különben elválik, nem hajlandó együtt lakni vele,
sőt új házasságra is lép.
Kérdés: 1. Vajon ebben az esetben az elhagyott hívő házasfél is elválhat-e, és 2581
köthet-e másik házasságot, illetve van-e itt helye az Apostol meghirdette
kiváltságnak: ‫ ״‬De ha a nemhívó fél elválik, hadd váljék el” [IKor 7,15]?

509
*2580-2585 XIII Kelemen: A Szent Officium válaszai a kocsim püspöknek,

2582 2. Vajon csak akkor van-e ennek helye, ha a hitetlen fél a hit gyűlölete miatt
válik el, vagy akkor is, ha civakodások vagy más, a hittől különböző ok miatt
válik el?
2583 3. Vajon akkor is köthet-e új házasságot a hívő fél, ha a hitetlen fél
bármiféle okból is vált el tőle, és nem lehet tudni, él-e még vagy sem?
2584 4. Vajon a hívó fél, aki felmentés alapján érvényesen kötött házasságot a
hiteden féllel, léphet-e új házasságra, ha a hitetlen fél elválik, vagy nem akar
együtt lakni vagy halálos búnre csalogatja ót?
2585 5. Vajon a hívó fél együtt lakhat-e egy hitedennel egyáltalán és meddig a
megtérése után anélkül, hogy meg ne lenne fosztva attól a lehetőségtől, hogy
másik házasságra lépjen?
Válások. Ad 1. —Abban az esetben, amelyről szó van: igen.
Ad 2. - Minthogy a megtért házastárs oldalán a hit előnye harcol, ö azzal
bármely okból élhet, amennyiben az igazságos, amennyiben házastársának a
válásra jogos és ésszerú okot nem adott; mindazonáltal a hitetlennel kötött
házasság csak akkor tekintendő felbontottnak, ha a megtért házasfél (ha a
másik a megtérésre való felszólításra nemet mond) egy hívővel lép új
házasságra.
Ad 3. - Előbb felszólítást kell alkalmazni, amelynek segítségével a hiteden
házastárstól meg kell tudni, vajon meg akar-e térni; az Apostoli Széknek
hatalmában áll ezen felszólítás alól jogos okok esetén felmentést adnia.
Ad 4. - Ha a hívó fél előzetes felmentés birtokában kötött házasságot a
hitetlen féllel, azt gondolhatjuk, hogy azt azon kifejezett feltétellel kötötte,
miszerint a hiteden fél kétségbevonhatatlanul a Teremtő megsértése nélkül
akarjon együtt lakni vele: ezért, ha a hiteden fél a fent mondott feltételnek nem
tesz eleget, jogorvoslást kell alkalmazni azért, hogy azt megtartsa; máskülön-
ben ágytól és együttélés tekintetében el kell válniuk egymástól, a köteléket
illetően azonban nem; ennek következtében abban az esetben, amiről szó van,
amíg a hitetlen házasfél életben van, a hívő fél nem léphet másik házasságra.
Ad 5. - A megtért a megtérés pillanatában nem tekintendő a még élő
hitetlennel megkötött házasság köteléke alól felszabadítottnak, csakis akkor
szerzi meg azt a jogot, hogy új házasságra lépjen, és akkor ts csak hívó
házastárssal, ha a hiteden házasfél a megtérésre való felszólításra nemet mond.
Egyébként csak akkor szűnik meg a házassági kötelék, ha a megtért házastárs
valóságosan másik házasságra lép. Ha azonban a megtért házastársnak a
keresztség felvétele előtti időben több felesége volt, és az első visszautasítja a
hit elfogadását, törvényesen megtarthatja közülük valamelyiket, ha az megtér,
de ebben az esetben a házasságra lépő feleknek plébános és tanúk előtt kell
megújítaniuk kölcsönös beleegyezésüket.

X IV . Kele m en ,
1769. május 19. - 1774. szeptember 22.

510
 XIV Kelemen: Eligazítás a pap számára: Bérmálás *258«

2588: Eligazítás a pap számára, aki az Apostoli Szék megbízásából ki-

szolgáltatja a bérmálás szentségét, 1774. május 4.
A Hitterjesztési Kongregáció 1774. március 21-én kezdeményezte ennek az eligazítás-
nak a kibocsátását, amelyet a pápa május 1 -én hagyott jóvá.
Kiadva: CollPF2 1,309, no. 503 / ÁSS 7 (1872/74) 306, új kiadás (1915) 331.

A pap mint a bérmálás kiszolgáltutója

Bár a szentséges Tridenti zsinat döntése szerint [VI1. ülésszak, A bérmálásról 2588
3. kánon: *1630] ennek a szentségnek a rendes kiszolgáltatója egyedül a
püspök, az apostoli szék alkalomadtán jogos okokból annak a feladására mint
rendkívüli kiszolgáltatónak, egyszerű papnak is engedélyt adhat.
Az a pap tehát, akinek ezt az engedélyt megadták, először is gondoskodjék
róla, hogy legyen nála olyan krizma, amelyet ugyanazzal a Szentszékkel
közösségben lévő katolikus püspök szentelt meg, és legyen tisztában azzal,
hogy enélkül a bérmálást kiszolgáltatnia soha nem szabad, ül., hogy azt eretnek
vagy szakadár püspököktől elfogadnia tilos [10*215].

VI. Plusz,
1775. február 15. - 1799. augusztus 29.

2590: Az ‫ ״‬Exsequendo nunc” levél a belga püspököknek, 1782. július 13.

11. József császár 1781. október 13-án adta ki a türelmi rendeletet, amely a vegyes
házasságokat is megengedte. Az ezzel kapcsolatos nehézségek miatt a belga püspökök
de Franckenberg bíboros, Mechelen érseke vezetésével a pápa válaszát kérték.
Kiadva: MigThC 25,692k / A. de Roskovány, De matnmonus mistis (Nyitra 1842)
2,61.
A plébánosok részvétele a vegyes házasságok megkötésénél
Csak, ha a katolikus fél a tiltott házasságról való lebeszélést célzó előzetes 2590
figyelmeztetés ellenére kitart azon szándéka mellett, hogy azt megkösse, és
előre látható, hogy a házasság csalhatatlanul be fog következni, járulhat hozzá
a katolikus plébános testi jelenlétével a szertartáshoz, de következő óvintézke-
déseker kell megtennie:
Először is, ne szent helyen vegyen részt az ilyen házasság megkötésén, és ne
olyan ruhát öltsön, amely szent szertartásra utal, semmilyen egyházi könyör-
gést ne mondjon a házasságot kötő személyek felett, és semmi módon ne áldja
meg őket.
Másodszor, kívánjon meg és követeljen ki az eretnek házasságkötő féltől
egy írásos nyilatkozatot, amelyben az, két tanú jelenlétében, akiknek szintén alá
kell azt írniuk, esküvel kötelezi magát arra, hogy házastársának a katolikus
vallás szabad gyakorlását megengedi, és hogy összes születendő gyermeküket a
nemek minden megkülönböztetése nélkül abban fogja felnevelni. ...
Harmadszor, a katolikus házasságkötő fél is adjon egy általa és további két
tanú által aláírt nyilatkozatot, amelyben esküvel fogadja, hogy nemcsak hogy ő

511
*2590 VI. Piiisz: levél a belga püspököknek

sem fog soha elpártolni katolikus vallásától, hanem abban fogja nevelni összes
születendő utódját, és hatékonyan meg fogja kísérelni a másik, nem-katolikus
házasságkötő fél áttérítését.

2592—2597: A ‫״‬Super soliditate pelrae” bréve, 1786. november 28.

Ez a bréve ítélte el hivatalos formában Joseph Valentin Eybel bécsi kánonjogász ‫ ״‬Was
ist dér Popsi?” című könyvét (1782), mely a febroniánizmus elveit terjesztette. Vö.
Febronius (Johann Nicolaus von Hontheim trien segédpüspök álneve). De stau Ecclesioe
et legtimapotestate Romom Pontificis (1763), melyet 1764. február 27‫־‬én tettek indexre.
Kiadva: BullRCt 7,672b-673a / A. de Roskovány, Romanus Pontifex, tamquam Prímás
ecclesioe elpnnceps ciiilis (Nyitra és Komárom 1867) 3,319k.
A febroniánizmus tévedései a pápa teljhatalmáról
2592 Az [Ioseph Valentin Eybel\ nem átallotta fanatikusnak nevezni a tömeget,
amellyel kapcsolatban előre látta, hogy a pápa megjelenésére1 hasonló szavakra
fognak fakadni: ó az az ember, aki Istentől a mennyek országának kulcsait a
kötés és az oldás hatalmával megkapta, akihez egyetlen másik püspököt sem
lehet hasonlítani, akitől maguk a püspökök hatalmukat kapják, amiként ő
Istentől főhatalmát kapta, továbbá ugyanő Krisztus helytartója, az Egyház
látható feje, a hívők legfőbb bírája.
2593 Vajon tehát, - még kimondani is borzasztó! - fanatikus lenne magának
Krisztusnak az a szava, amellyel odaígérte Péternek a mennyek országa kulcsait
a kötés és az oldás hatalmával ... [ív. M t 16,19]} Vajon fanatikusnak kellene
neveznünk a pápák vagy a zsinatok annyi ünnepélyes és annyiszor megismételt
határozatait, amelyekkel elítélték azokat, akik tagadták, hogy Isten Szent
Péterben, az apostolok fejedelmében egyben utódját, a római püspököt is az
Egyház látható fejévé és Jézus Krisztus helytartójává tette, neki az egyházkor-
mányzat teljhatalmát átadta, és ót mindazok részéről, akik a keresztény névre
számot tartanak igazi engedelmesség illeti meg; és primátusának, amelyet isteni
jogon birtokol, ereje olyan, hogy a többi püspöt nemcsak a (neki járó) tisztelet
nagysága, hanem a főhatalom méltósága által is fölülmúlja? Annál inkább
fájlalnunk kell azt az elsietett és vak emberi meggondolatlanságot, amely ... [a
következő tévedéseket] felújítani ... és mindenféle fondorlatokkal sugalmazni tőre-
kedett:
2594 - hogy Isten bármely püspököt ugyanannyira az Egyház kormányzására
szánta, mint a pápát, és egyiket sem ruházta fel kisebb hatalommal. Krisztus
saját maga az összes apostolnak egyforma hatalmat adott; minden, amiről
egyesek azt hiszik, hogy csak a pápa érheti cl, illetve csak ó adhatja meg,
ugyanazt éppen úgy elérheti bármelyik püspök is, akár felszentelésről, akár az
egyházi joghatóságról legyen szó;
2595 - hogy Krisztus azt akarta, hogy az Egyházat egy köztársaság szokásos
módján igazgassák; ennek a kormányzatnak az egység érdekében elöljáróra
szüksége van ugyan, de csak olyanra, aki mások ügyeibe, akik vele együtt
kormányoznak, beleavatkozni nem mer; azzal a kiváltsággal azonban, hogy a

512
 VI. Piusz Brévc: ‫״‬Supcr soliditate petrae": A febroiuáiuzinus tévedései *2600-2700

lanyhákat feladataik teljesítésére bíztassa, rendelkezzék; a primátus ereje abban

az egy előjogban áll, hogy mások hanyagságát helyrehozza, és az egység
megőrzését buzdításaival és példájával elősegítse; a pápáknak, rendkívüli esetet
kivéve, idegen egyházmegyékben semmi befolyása sincs;
- hogy a pápa a fej, amely erejét és szilárdságát az Egyháztól kapja; 2596
- hogy a pápák maguk merészkedtek arra, hogy a püspökök jogait meg- 2597
sértsék, és hogy a feloldozásokat, felmentéseket, döntéseket, felszólításokat, a
kiváltságok átruházását, egyszóval az összes egyéb hivatalos feladatokat ma-
guknak tartsák fenn, amelyeket egyenként felsorol, és úgy állít be, mintha
méltatlan és a püspökökkel szemben igazságtalan fenntartások lennének.

2598: A ‫״‬Deessemus nobis” levél a mottolai püspöknek, 1788. szép-

tember 16.
A m o tto la i p ü s p ö k (a náp o ly i király ság b an ), aki a király m e g b íz á s á b ó l b író i tis z te t lá to tt el,
eg y a h á za ssá g s e m m isé g é é rt in d íto tt p e rb e n az E g y h á z jo g a it k o rlá to z ta . V I. P iu sz e b b e n a
le v é lb en k ife jte tte nek i a T n d c n ti zsin a t 24. ülése 12. k á n o n já n a k a ta rta lm á t és je len tését.
Kiadva: A. d e R o sk o v á n y , Malrimomum in Ecclesta catholua 1 (P e s t 1 8 7 0 ) 4 2 1 k.

/ ! ‫ ״‬Egyhá* házassági ügyekkel kapcsolatos illetékessége

Nem ismeretlen előttünk, hogy vannak némelyek, akik a világi fejedelmek 2598
tekintélyének a kelleténél több fontosságot tulajdonítva, és ennek a kánonnak
[Tridenti zsinat, 24. Ülés, A bájosság, 12. kán: *1812\ a szavait csalóka módon
értelmezve arra vállalkoztak, hogy a tridenti atyák, mivel nem a ‫״‬egyedül az
egyházi bírákra” vagy az ‫״‬összes házassági ügyeket” kifejezésformát használ-
ták, a világi bíráknak engedték át azt a lehetőséget, hogy legalább olyan
házassági ügyekben döntsenek, amelyekben világos a tényállás.
Mi azonban tudjuk, hogy ez az álokoskodás is és a kibúvó keresésnek ez a
ravasz fajtája is minden alapot nélkülöz. A kánon szavai ugyanis annyira
általános érvényűek, hogy minden esetet magukba foglalnak. A törvény
szelleme vagy a benne lévő elgondolás pedig annyira nyilvánvaló, hogy
kivételnek vagy korlátozásnak helye nem lehet. Ha ugyanis ezek az ügyek nem
más okból tartoznak egyedül az Egyház ítélete alá, minthogy a házassági
szerződés valóságosan és sajátosan egy az evangéliumi Törvény hét szentsége
közül, akkor, lévén, hogy ez a szentségi jelleg az összes házassági ügyben
közös, ugyanígy az összes ilyen ügynek is kizárólag az egyházi bírákra kell
tartozniuk.

2600-2700: Az ‫״‬Auctorem fidei” rendelkezés az összes hívőkhöz, 1794.

augusztus 28.
II. L ip ó t, T o s c a n a n a g y h e r c e g e 1 7 8 6 -b a n a f e n n h a tó s á g a alá t a r to z ó p ü s p ö k ö k n e k e g y
5 7 c ik k e ly b ő l á lló Memorandumot k ü ld ö tt az e g y h á z fe g y e le m m e g ú jítá s á r ó l (M a C
3 8 ,9 9 9 a - 1 0 1 2 b ) . E z e n a la p u ln a k a S c ip io n e d e ’R icci p ü s p ö k által ö s s z e h ív o tt, 1 7 8 6 .
s z e p te m b e r 1 8 - 2 8 . k ö z ö tt t a r t o t t p is to ia i (T o sc a n a ) z s in a t h a tá ro z a ta i: A tti e decreti dél
Conalio chocesano di Pistoja deli'anno 1786 ( n y o m ta tv a é v n é lk ü l, 1788?). (A z s in a ti a k tá k a t

513
*2600-2700 VI. Plusz: Rendelkezés: A Pistoiai zsinat tcvtanai

lá sd : M a C 3 8 ,1 0 1 l a —1 0 8 6 b ). V I. P iu s z 8 5 k iv á la s z to tt té te lt e líté lt. A b u lla s z ö v e g é t

lé n y e g é b e n H y a c in t h e - S ig is m o n d G e rd il b íb o ro s d o lg o z ta ki. A z ó te r v e z e té t F e r n a n d
L itt La queslion des rapports entre la natúré et la gráce de Baius au Synode de Pistoie ( F o n ta in e -
L’E v g q u e 193 4 ) c. v iz sg á la ta fü g g e lé k é b e n je g y z e te k k e l a d ta ki (1 6 5 —2 0 9 ). A z A n I P 1
(1 8 8 5 ) 4 8 0 - 5 1 1 az A d n o ta tio n e s G e rd illia n a e k ia d á s á b a n az ó te r v e z e té n e k h e ly é re a
b u lla ta n té te le in e k v é g le g e s s z ö v e g é t teszi.
A c ím e k a b u llá b ó l v a ló k . A P is to ia i z s in a t v é g z é s e in e k s z ö v e g e tö b b n y ir e k issé
m e g v a n v á lto z ta tv a . A z á tte k in th e tő s é g k e d v é é r t a té te le k h a t s z a k a s z r a v a n n a k
o s z tv a , m e ly e k tá rg y u k a t te k in tv e te r m é s z e te s e n o ly k o r fe d ik e g y m á s t: 1—15 tétel:
té v e d é s e k az E g y h á z fe lé p íté s é rő l és te k in té ly é rő l; 16—26: té v e d é s e k az e m b e r
te r m é s z e te s és te rm é s z e tfe le tti á lla p o tá ró l; 2 7 - 6 0 : té v e d é s e k a s z e n ts é g e k r ő l; 6 1 —79:
té v e d é s e k a v allási k u ltu s z ró l; 8 0 -8 4 : té v e d é s e k a s z e rz e te s s é g r e f o r m já r ó l; 85:
té v e d é s e k a n e m z e ti z s in a t ö s s z e h ív á s á ró l.
Kiadva: MaC 38,1262-1280 / BuURCt 9,396a-417b.

A Pistoiai zsinat tértanai

Bevezetés
2600 ... Miután ez a Pistoiai zsinat a rejtekhelyéről, amelyben egy ideig titokban
elrejtőzött, kitört, senki olyannak a figyelmét, aki a vallás fontosságáról
)ámborul és bölcsen gondolkodik, nem kerülhette el, hogy a kezdeményezők
terve az volt, hogy visszás tanaik magvait, amelyeket ennek előtte sok-sok
könyvecske segítségével szórták szét, mintegy rendszeres egésszé szerkesszék
egybe, a már régóta tilalmi listára helyezett tévedéseiket újraélesszék, és az
ezeket elítélő apostoli rendeletek hitelét és tekintélyét kérdésessé tegyék.
[A fejétfelutó rossz elfojtására törekedlén) ... azt a közleményt, amelyet a püspök
[Scipione de'Ricci] a zsmatról kiadott, először négy püspöknek és egyéb, a világi
papság köréből melléjük rendelt teológusoknak adtuk át megvizsgálásra; aztán
a Szent római Egyház több bíborosából és más püspökéből álló testületet is
megbíztunk azzal, hogy a jegyzőkönyvek teljes sorozatát gondosan megvizs-
gálják, az egymásnak ellentmondó helyeket összegyűjtsék, és a kiválasztott
állításokat megvitassák. Az ő, előttünk szóban és írásban előadott szavazataikat
elfogadtuk; ók azon a véleményen voltak, hogy egyrészt a zsinatot is egyetem-
legesen elvetendónek kell nyilvánítani, másrészt a legtöbb onnan összegyűjtött
tételt többé-kevésbé éles megrovással kell illetni, mégpedig részben az állítást
önmagáért, részben a mondatok összefüggéseit illetően; észrevételeiket meg-
hallgatva és mérlegelve gondunk volt arra, hogy kiforgatott tanításoknak az
egész zsinatból kiválasztott bizonyos fő fejezeteit, amelyekre a zsinat által
terjesztett elvetendő tanok közvetlenül vagy közvetetten legfőképp vonatkoz-
nak, sorba téve meghatározott rendbe szerkesszük és közülük mindegyikhez
külön ítéletet kapcsoljunk.
[Hogy a csalárd kifogásokat elkerüljük), ti., nehogy bizonyos szavakat, ;!melyek
egy meghatározott helyen túl nyers megfogalmazást kaptak, másutt jobban
kifejezve, sót, kijavított formában találjanak meg, ... nem volt más út, ami
helyesebb lett volna, mint azon vélemények kifejtésén keresztül, amelyek a
kétértelműség odújába bújva a jelentések veszedelmes és gyanút ébresztő
514
 VI. Piusz: Rendelkezés: A Pistoiai zsinat tévtanai *2600-2700

egybe-nem-hangzását rejtik magukba, az olyan helytelen jelentésre, amelynek

alapja valamely, a katolikus elgondolás által elutasított tévtan, felhívni az
emberek figyelmét. ...
A z igazságoknak Egyházon belüli elbomályosodása
1. Az a tétel, amely szerint ‫״‬ezekben az utóbbi századokban a nagyobb 2601
súllyal bíró igazságokra, amelyek a vallásra vonatkoznak, és amelyek Jézus
Krisztus hitének és erkölcsi tanításának alapját alkotják, általános homályosság
telepedett 1‫ ״‬: - eretnek tanítás.

A hatalom, mely az Egyház közösségét abból a célból illeti, hogy azt pásztorainak
továbbítsa
2. A tétel, amely azt állítja, hogy ‫״‬az Isten a hatalmat abból a céltól adta az 2602
Egyháznak, hogy azt pásztorainak továbbítsa, akik a lelkek üdvösségére
szolgálnak neki” 1; amennyiben úgy értjük, hogy a pásztorokra az egyházi szol-
gálát és vezetés hatalma a hívók közösségétől származik: - eretnek tanítás.

A római püspököt mint szolgálóJót leiró kifejezés

3. Ezenfelül, az a tétel, amely azt állítja, hogy ‫ ״‬a római püspök szolgáló fő” 1 2603
(v. hivatalos vezető)
- amennyiben úgy értjük, hogy a római pápa nem Szent Péter személyén
keresztül Krisztustól, hanem az Egyháztól kapta azon szolgáló hatalmat, amely
miatt mint Péter utóda, Krisztus igazi helytartója és az egész Egyház feje
tiszteletnek örvend az egyetemes Egyházban: - eretnek tanítás.

A z Egyház hatalma a külső fegyelem létrehozásában és büntetés kilátásba helyezésétel

való biztosításában
4. A tétel1, amely azt állítja, hogy ‫ ״‬visszaélés az Egyház részéről az, ha 2604
tekintélyét a tanítás és az erkölcsök határain túlra és külső dolgokra is
kiterjeszti, és erőnek erejével megköveteli azt, ami a meggyőződéstől és a
szívtől függ”, valamint az is, hogy ‫ ״‬még kevésbé van joga ahhoz, hogy
erőszakkal biztosítsa azt, hogy rendeletéinek valaki külsőleg alávesse magát”;
amennyiben ezen meghatározatlan szavakkal: ‫ ״‬külső dolgokra is kiterjeszti” az
Egyháznak Istentől kapott hatalmának gyakorlását, amellyel a külső fegyelem
létrehozásával és büntetéssel való fenyegetéssel maguk az apostolok is éltek,
mint tekintéllyel való visszaélést állítja be: —eretnek tanítás.
5. Abban a részben, amelyben azt állítja, hogy az Egyháznak nincs joga 2605
arra, hogy rendeletéinek betartását a meggyőzéstől függő eszközökön kívül
mással kényszerítse ki, amennyiben ezzel arra céloz, hogy az Egyház ‫ ״‬nem
rendelkezik Istentől ráruházott olyan hatalommal, amely nemcsak arra
adna jogot, hogy tanácsadás és meggyőzés révén irányítson, hanem arra is,
hogy törvények által parancsoljon, és a tévelygőket és a makacs embereket
külső ítélettel és üdvös büntetésekkel megfékezze és kényszerítse” 1: - egy

515
*2600-2700 VI. Piusz: Rendelkezés: A Pistoiai zsinat tévtauai

olyan tanítási rendszerhez vezet, amely már más alkalommal eretneknek

nyilváníttatott.
A püspököknek igazságtalanul tulajdonított jogok
2606 6 . A zsinat azon tanítása, amely azt hirdeti ‫״‬meg vagyunk győződve arról,
hogy a püspök Krisztustól egyházmegyéjének helyes kormányzása érdekében
minden szükséges jogot megkapott” 1, mintha bármely egyházmegye helyes
kormányzásához minden fentról jövő rendelkezés, mely akár a hitre és
erkölcsökre, akár az általános fegyelmre vonatkozik, és amelyhez az egész
Egyházat illetően csak a pápáknak és egyetemes zsinatoknak van joga,
szükségtelen lenne: - a tétel szakadár, legalábbis téves.
2607 7. Szintúgy, amikor arra buzdítja a püspököt, ‫״‬hogy az egyház rendjének
tökéletesebb állapotának létrehozásán fáradozzék”; éspedig ‫״‬minden ellenkező
szokás, kivétel, fenntartás dacára; mert azok az egyházmegye hasznos rendjé-
nek, Isten nagyobb dicsőségének és a hívók nagyobb épülésének ellenére
vannak” 1; azért, mert feltételezi, hogy a püspöknek Istentől adott joga saját
ítélete és tetszése szerint határozatokat hozni olyan szokások, kivételek,
fenntartások ellen, amelyek vagy az egész Egyházban, vagy egyetlen tartó-
mányban honosak, azon, a hierarchia felsőbb fokán álló hatalom engedélye és
részvétele nélkül, amely azokat bevezette vagy jóváhagyta, és amely a törvény
erejével azokat felruházza: - szakadáshoz és a hierarchikus kormányzás
fel forgatásához vezet, és téves.
260S 8 . Éppen így, amikor azt mondja, hogy meggyőződése szerint, ‫ ״‬a Jézus
Krisztustól az Egyház kormányzása végett kapott püspöki jogokat sem
megmásítani, sem korlátozni nem lehet, és amennyiben ezeknek a jogoknak a
gyakorlata bármi okból megszakadt, a püspöknek lehetősége és kötelessége
ezen eredeti jogaihoz visszatérni, valahányszor csak saját egyházának érdekei
így kívánják”1; abban, hogy helyesli, hogy a püspöki jogok gyakorlását
semmilyen felsőbb hatalom nem gátolhatja vagy korlátozhatja, ahányszor csak
a püspök a saját ítélete szerint arra a következtetésre jut, hogy saját egyháza
érdekeit az kevéssé szolgálná: - ez a tétel szakadáshoz és a hierarchikus
kormányzás fel forgatásához vezet, és téves.

A z alacsonyabb rangú papoknak hitbeli ésfegyelmi határozatokkal kapcsolatosan

tévesen tulajdonítottjogok
2609 9. Az a tanítás, amely azt állítja, hogy ‫״‬az egyház fegyelem körüli visszaélé-
sek reformjának az egyházmegyei zsinatokon a püspöktől és a plébánosoktól
egyenlő mértékben kell fuggenie, és megállapíttatnia, és ezek döntési szabad-
ság nélkül a püspökök tanácsainak és parancsainak nem lehetnek alávetve”1: -
ez hamis, meggondolatlan, sérti a püspöki tekintélyt, felforgatja a hierarchikus
kormányzást és Aérius eretnekségének3, amelyet Kálvin2 felújított, kedvez.
2609 1 0 . Éppen így, az a tanítás, amely az egy zsinaton összegyűlt plébánosokat
vagy más papokat hitbeli ügyekben a püspökkel együtt bíráknak tünteti fel; s

516
 VI. Piusz: Rendelkezés: A Pistoiai zsmat tévtanai *2600-270(]

egyszersmind azt állítja, hogy ezek saját, mégpedig már a felszenteléskor

megkapott jogon a hit kérdéseit illető ítéleteket hozhatnak1: - hamis, meggon-
dolatlan, a hierarchia rendjét felforgató, kisebbíti az Egyház dogmatikai
tantételeinek, ül. ítéleteinek a szilárdságát, legalábbis téves.
11. Az a vélemény, amely szerint az ősök olyan hajdani intézményei révén, 2611
melyek egészen az apostoli időkig vezethetők vissza és az Egyház jobb
századain keresztül fennálltak, általánosan érvényes volt, ‫״‬hogy sem rendelete-
két, sem meghatározásokat, sem akár nagyobb központok döntéseit anélkül,
hogy azokat az egyházmegyei zsinat meg nem vizsgálta és jóvá nem hagyta, el
nem fogadtak”1: - hamis, meggondolatlan, általánossága folytán az apostoli
rendelkezéseket, a hierarchia felsőbb fokán lévő törvényes hatalom kibocsátót-
ta döntéseknek kijáró engedelmességet megtagadja, és a szakadásnak és
eretnekségnek kedvez.

Hamis vádak a hit tárgyában a s~á~adok során kibocsátott néhány döntés ellen
12. A zsinat állításai, amelyek összefoglalóan olyan döntésekre vonatkoznak, 2612
melyek a hit tárgyában sok század óta születnek, és amelyeket úgy állítanak be,
mint egy rész-egyház vagy csak csekély számú lelkipásztor által kibocsátott,
semmilyen elégséges tekintély által alá nem támasztott, a hit tisztaságának
megrontása és civódásokat támasztása céljából erőszakos módon létrejött
döntéseket, amelyek miatt még mindig sok, túlságosan is friss seb keletkezett1: -
hamisak, csalárdak, meggondolatlanok, botrányosak, a római pápákra és az
Egyházra nézve igazságtalanok, az apostoli rendelkezéseknek kijáró engedelmes-
séget megtagadják, szakadárok, veszedelmesek, legalábbis tévesek.

Α ς ún. IX . Kelemen-féle béke

13. A zsinat iratai közt szereplő mondat, amely azt sejteti, hogy IX. 2613
Kelemen az Egyház békéjét az Egyház VII. Sándor által előírt formulájának
aláírásával adta vissza, elismervén a jogszerűség és a tényszerűség különbsé-
gét, 1 - hamis, meggondolatlan, IX. Kelemenre nézve igazságtalan.
14. Aki pedig ezt a megkülönböztetést helyesli, annak pártolóit dicséretek- 2614
kel magasztalja és ellenzőit ócsárolja: - meggondolatlan, veszélyes, a római
pápákra nézve igazságtalan, a szakadásnak és eretnekségnek kedvez.

Λ ζ Egyház testének összeillesztése

15. Az a tanítás, mely szerint az Egyházat ‫״‬mint misztikus testet kell 2615
tekinteni, mely a fejet alkotó Krisztusból és tagokat jelentő hívőkből van azon
kimondhatatlan egység révén összeillesztve, melynek segítségével csodálatos
módon a vele alkotott egységben egyeden pappá, egyeden áldozattá, és az Atya
Istennek egyeden tökéletes imádójává leszünk, lélekben és igazságban” 1: ha
úgy értjük, hogy az Egyház testéhez csak azon hívók tartoznak, akik lélekben
és igazságban tökéletes imádók: - eretnek.

517
*2600-2700 VI. Piusz: Rendelkezés: A Pistoi.1t zsinat tévtanai

/4 ‫ ״‬ártatlanság állapota
2616 16. A zsinat tanítása a boldog ártatlanság állapotáról, amelyet a bűnbeesés
előtti Adámban ábrázol, vagyis, hogy nem csak a csorbíthatatlanságot, hanem
a szeretet iránti vágy által az Istenre irányuló ösztönzéssel együtt a belső
megigazultságot és a kezdeti szentséget is beleérti, amely a bűnbeesés után
valamilyen módon helyreállíttatott; amennyiben az, összességében véve, azt
jelenti, hogy az az állapot a teremtés következménye, az emberi természet
igényéből és létezési feltételéből fakad, nem pedig Isten szabad jótéteménye1:
- hamis, másként már Bajusnál [*/901-1980] és Quesnelnél [*2434-2437] is
elítélt, téves, a pelagiánus eretnekségnek kedvez.

A halhatatlanság a~ ember természetes állapotaként szemlék*

2617 17. A következő szavakat használó mondat: ‫ ״‬Az apostol tanítása szerint a
halált nem az ember természetes állapotának, hanem valóságosan az eredeti
bűn igazságos büntetésének tekintjük” 1; amennyiben, az Apostol nevére
ravaszul hivatkozva azt állítja, hogy a halál, amely a jelen állapotban mintegy a
bűn igazságos büntetéseként sújt le ránk, és együtt jár a halhatatlanság
igazságos visszavonásával, nem az ember természetes létfeltétele lett volna,
mintha a halhatatlanság nem ingyenes jótétemény, hanem természetes állapot
lenne: - csalárd, meggondolatlan, az apostolra nézve igazságtalan, másutt már
elítélt tanítás. [*1978]

A ‘.» ember léthelyzete természetes állapotában

2618 18. A zsinat tanítása, amely kijelenti, hogy ‫״‬Adám bűnbeesése után Isten
kihirdette az eljövendő szabadító ígéretét, és az emberi nemet az üdvösség
reménye által akarta megvigasztalni, amely üdvösséget Jézus Krisztus szándé-
kozott elhozni”; másrészről ‫ ״‬Isten azt akarta, hogy az emberi nem az idők
teljességének elérkezése előtt különböző állapotokon menjen keresztül”; éspe-
dig először, hogy a természeti lét állapotában, ‫״‬a saját fényforrásaira hagyott
ember megtanulja, hogy saját vak eszében ne bízzék, és a saját eltévelyedései őt
egy felsőbb fény segítsége utáni vágyakozásra indítsák”1; a tanítás, ahogy itt áll,
csalárd; ha a felsőbb fény segítségének vágyát a megígért, Krisztus által
elérendő üdvösségre érti; mintha ennek eléréséhez az ember, ahogy itt kifejtik,
saját, még megmaradt ítélőképességére hagyatkozva képes lett volna megnyílni:
- gyanús, kedvez a szemipelagiánus eretnekségnek.

A z ember léthelyzete a Törrény uralma alatt

2619 19. Ugyanígy az a tanítás is, mely ehhez kapcsolódik: a Törvény hatalma
alatt lévő ember, ‫״‬minthogy képtelen volt azt megtartani, törvényszegővé vált,
de nem a Törvény hibájából, amely a legszentebb volt, hanem az ember
hibájából, aki a Törvény hatalma alatt, a kegyelem nélkül egyre törvényszegób-
bé vált: és hozzáteszi - hogy a Törvény, ha az ember szívét meggyógyítani nem

518
 VI. Pius2: Rendelkezés: A Pistoiai zsinat tévtanai *2600-270(

is tudta, arra azért elvezette, hogy baját felismerje, gyengesége felöl meggyó-
zódve egy közvetítő kegyelme után kívánkozzék”1, amennyiben általánosság-
bán azt állítja, hogy az ember azon törvény meg nem tartása miatt lett
törvényszegövé, amelyet megtartani képtelen volt, mintha ‫ ״‬az, aki igazságos,
lehetetlent parancsolhatna, vagy az, aki jóságos, az embert olyan miatt, amit az
elkerülni úgysem tudott volna, elítélné”2: - hamis, botrányos, istentelen, Bajus-
nál már elítélt tanítás [*1954]
20. Amelyben az a vélemény olvasható, hogy a Törvény hatalma alatt álló 2620
ember kegyelem nélkül is képes volt arra, hogy egy közvetítő kegyelme iránt, a
Krisztuson keresztül megvalósuló üdvösséget illetően vágyat kezdjen érezni1;
mintha az ‫״‬nem azon kegyelem hatására történnék, amelyet segítségül hívjuk”
[//. Orange-ι *sinat, 3. kánon. *373\. - a tétel, ahogyan előttünk áll, csalárd,
gyanús, kedvez a szemipelagiánus eretnekségnek.
A megvilágositö és ébresztő kegyelem
21. A tétel, amely azt állítja, hogy ‫ ״‬a kegyelem fényének egymagában csak 2621
annyi hatása van, hogy általa felismerjük állapotunk szerencsétlenségét és
bajunk súlyosságát; a kegyelem ebben az esetben ugyanazt a hatást éri el, amit
a Törvény eredményezett: ezért szükséges, hogy Isten a szívünkben szent
szeretetet teremtsen, és szent gyönyört leheljen belénk, amely a bennünk
uralkodó szeretettel ellentétes; ez a szent szeretet és szent gyönyör tulajdon-
képpen Jézus Krisztus kegyelme, a(z isten)szeretet sugallata, ·amely által azt,
amit felismertünk, szent szeretettel megvalósítjuk; ez az a gyökér, amelyből a
jócselekedetek sarjadnak; ez az Újszövetség kegyelme, ·amely megszabadít
bennünket a bűn szolgaságából és Isten gyermekeivé tesz” 1; amennyiben arra
céloz, hogy Jézus Krisztus kegyelme ·annak tulajdonképpeni értelmében az
egyetlen olyan, amely a szívben szent szeretetet képes teremtem és amelynek
hatására cselekedni kezdünk, vagy amelynek révén a bún szolgaságától
megszabadított ember Isten gyermekévé lesz; és, hogy annak tulajdonképpeni
értelmében Krisztus kegyelme nem az, amely ·az ember szívét a Szentlélek
világossága által megérinti (Tridenti ‫״‬sinat, VI. ülésszak, 5. fejedet. [* /525]), és
hogy Krisztus valóságos belső kegyelmének ellen állni nem lehet: - hamis,
csalárd, Jansennek a második tételben szereplő tévedéséhez vezet, amely
eretnek tévedésként elítéltetett, és ez most ismét megtörténik [*2002].

A bit mint első kegyelem

22. A tétel, amely azt állítja, hogy a hit, ‫ ״‬amellyel a kegyelmek egész 2622
sorozata kezdődik, és amelynek mint első hangnak segítségével az Üdvösségre
és az Egyházba meghívást kapunk”1; magának a hímek kiváló erénye, amelyről
az embereket hívőknek nevezik, és azok is; mintha az a kegyelem, amely
‫ ״‬amiként az akaratot, úgy a hitet is megelőzi”, nem lenne korábbi2: -
eretnekgyanús, eretnekízű, egyébként Quesnellnél [ιό. 2427] már elítélt, téves
tanítás.

519
*2600-2700 VI Pimz: Rendelkezés A Pistoiai zsinat tévtanai

A kettős szeretet
2623 23. A zsinatnak az uralkodó vágy és az uralkodó (isten)szeretet kettős
szeretetéról szóló tanítása, mely kijelenti, hogy az ember kegyelem nélkül a bűn
hatása alatt áll és ebben az állapotban a vágy uralkodásának általános befolyása
által minden cselekedetét megfertőzteti és megrontja1;
amennyiben ezzel azt akarja kifejezni, hogy az emberben, amíg a bűn
szolgaságában avagy állapotában van, azon kegyelemnek híján, amely a bűn
szolgaságából megszabadítja és istengyermekké teszi, a vágy oly mértékben
uralkodik, hogy ennek általános befolyása miatt az ember összes cselekedete
már magában is megfertőzött és romlott, illetve, hogy minden tette, amit a
megigazulás előtt visz véghez, akármilyen szándékkal is történjenek, bűn;
mintha a bűnös az ő összes tetteiben az uralkodó vágynak szolgálna: - hamis,
veszedelmes, azon, a Tndentinum által már eretnekként elítélt tévedéshez
vezet, amelyet Bajusnál a 40. bekezdésben ismét elítéltek.[*1557, 1940\.
2624 24. Ami pedig azt illeti, hogy az uralkodó vágy és az uralkodó szeretet között
semmilyen közbülső szenvedélyek nem helyezhetők, amelyeket maga a természet
ültetett volna el és a saját természetük szerint dicséretesek1, amelyek a boldogság
iránti vággyal és a jóra irányuló természetes hajlammal együtt ‫״‬mint az Istenkép
utolsó vonásai és maradványai még megtalálhatók”2, mintha ‫״‬a bennünket az
(Isten) országába elvezető istenszeretet és az elítélt meg nem engedett emberszere-
tét között”, ‫״‬megengedett emberszeretet, amelyet gáncs nem érhet, ” 3 nem is lenne,
- hamis, más alkalmakkor már elítélt tétel [*1938, 2307\.
A szolgaijelelem
2625 25. Az a tanítás, amely állítja, hogy a büntetésektől való félelem általában
‫״‬csak akkor nem mondható rossznak, ha legalább ahhoz hozzásegít, hogy a
kezünket megzabolázza”1; mintha a kárhozattól való félelem, mellyel, amint a
hit tanítja, a bűnt sújtani kell, nem lenne önmagában jó és hasznos, mint egy
Isten által belénk táplált természetfölötti ajándék, amely az igazságosság iránti
szeretetre készít elő bennünket: - hamis, meggondolatlan, veszedelmes, az
isteni ajándékokra nézve igazságtalan, másként már elítélt tétel [*1456\, a
Tridenti zsinat tanításával [*1526, 1678\, másrészt az Atyák közmegegyezésével
is ellentétes, miszerint az igazságosságra való felkészülés szokott rendje szerint
‫״‬szükséges, hogy először a félelem jelenjen meg” s ennek a révén jöjjön a
szeretet: ‫״‬a félelem orvosság, a szeretet egészség”2.
A ~ csupán eredeti bűnnel elhunytak büntetése
2626 26. Az a tanítás, amely a pokol azon helyét, amelyet a hívók általában a
gyermekek limbusának (szegélyének) neveznek, s amelyen a csupán az eredeti
bűnnel terhelt lelkek a a tűz büntetésének kivételével kárhozat büntetését szén-
védik el, mint egy pelagiánus mesét, elveti1; mintha ezáltal a tűzzel való
büntetést kizárók a bűntől és büntetéstől mentes ama helyet és közbülső
állapotot az Isten országa és az örök kárhozat közé tennék, amilyenről a

520
 VI. Pinsz: Rendelkezés: A Pistoiai zsinat tévtanai *2600-

pelagiánusok regéltek: - hamis, meggondolatlan, a katolikus iskolákra nézve

igazságtalan.
A szentségiforma hozzákapcsoltfeltétellel
27. A zsinatnak az a döntése, amely az ősi kánonokhoz való ragaszkodás 2627
ürügyével egy bizonytalan keresztelés esetében azt a szándékát nyilvánítja ki,
hogy a forma feltételességének megemlítését el kell hagyni1: - meggondolat-
lan, az Egyház gyakorlatával, törvényével és tekintélyével ellenkező tanítás.

A feláldozottból való részesedés a Mise áldozati cselekményében

28. Az a zsinati tétel, amely állítja, hogy ‫״‬a feláldozottból való részesedés 2628
lényegi része az áldozati cselekménynek”, aztán hozzáteszi, hogy ‫״‬mégsem
tartjuk meg nem engedettnek azokat a miséket, amelyekben a résztvevők
szentségileg nem áldoznak; mivel, jóllehet kevésbé tökéletesen, de részesülnek
az áldozatból, amikor azt lélekben magukhoz veszik” 1; amennyiben azt akarja
állítani, hogy az áldozat lényegéből azon áldozati cselekményben hiányozna
valami, akár úgy végzik el, hogy senki kívülálló nem vesz részt rajta, akár úgy,
hogy a résztvevők sem szentségileg, sem lelki módon nem részesednek a
feláldozottból; mintha azokat a miséket, amelyeken csak a pap áldoz és senki
más nincs jelen, aki vagy szentségileg, vagy lélekben áldozna, megengedhetet-
lenként el kellene ítélni: - hamis, téves, eretnekgyanús és eretnekízű.

A z átváltoztatás rítusának hathatóssága

29. A zsinat tanításának azon része, amelyben eltökélt szándéka, hogy a hit 2629
tanítását az átváltoztatás rítusáról - mellőzve az arra vonatkozó skolasztikus
kérdéséket, hogy Krisztus az Eucharisztiában miként van jelen, amely kérdés-
sel, ahogy a tanítás szolgálatát ellátó plébánosokat is buzdítja, nekik sem
kellene foglalkozniuk -; csupán ezen két tételben foglalja össze:
1) Krisztus az átváltoztatás után valóban, tényszerűen, lényegileg jelen van a
színek alatt; 2 ) akkor a kenyérnek és a bornak egész lényege megszűnik, csak a
színek maradnak meg. és teljesen elmulaszt bármilyen említést tenni az
átlényegülésról, avagy a kenyér teljes lényegének testté, és a bor teljes
lényegének vérré való átváltozásáról1, amelyet a Tridenti zsinat [*1642, 1652\
mint hittételt határozott meg, és amelyet az ünnepélyes hitvallás is tartalmaz
[*1866\, amennyiben ezen meggondolatlan és gyanús mellőzés miatt mind egy,
a hithez tartozó tételnek, mind az Egyház által hitvallásának eretnekségek
elleni védelme okából megszentelt kifejezésnek ismeretét elhagyja, és szándéka
az, hogy az feledésbe is merüljön, mintha merőben skolasztikus kérdésről
lenne szó: - veszedelmes, korlátozza a katolikus igazság kifejtését az ádényegü-
lés dogmáját illetően, kedvez az eretnekeknek.
A z áldozatbemutatás gyümölcsének hatása
30. A zsinat tanítása, hogy - míg egyrészt azt vallja: ‫״‬hisszük, hogy az 2630
áldozatbemutatás kiterjed mindenkire, de mégis oly módon, hogy a liturgia
keretében történhetik külön megemlékezés bizonyos élőkről vagy holtakról,
521
-2700 VI. Piusz: Rendelkezés: A Pistowi zsxnnt tévtnnai

amennyiben Istenhez külön értük könyörgünk”, másrészt azután rögtön

hozzáteszi: ‫״‬de nem azért, mintha azt hinnénk, hogy a pap hatáskörébe
tartozik eldönteni, hogy annak a javára ajánlja az áldozat gyümölcsét, akinek
akarja, sót, ezt a tévedést, mint Isten jogait nagy mértékben sértőt, elítéljük,
hiszen egyedül O oszthatja ki az áldozatbemutatás gyümölcseit annak, akinek
akarja, és olyan mértékben, ahogy neki tetszik”: amiért következetesen ‫ ״‬a nép
ellen irányuló hamis vélekedésnek” tartja, ‫״‬hogy azok, akik a papot azzal a
feltétellel, hogy misét mond értük, alamizsnával látják el, abból a maguk
számára különleges nyereséget (gyümölcsöt) biztosítanak” 1; ha úgy értelmez-
zük, hogy a különleges megemlékezésen és imádságon kívül az áldozat
meghatározott felajánlása és alkalmazása, amelyet a pap véghez visz, azon
többieknek egyenlősége alapján, akikre irányul, nem használ többet, mint bárki
másnak, mintha a különleges alkalmazása semmi egyedi gyümölcsöt nem
teremne, pedig az Egyház ajánlja és előírja, hogy meghatározott személyekre
vagy személyek csoportjaira ezt az alkalmazást megtegyük, különösen a
pásztoroknak nyájukra vonatozóan, amit mintegy isteni parancs alapján a szent
Tridenti zsinat egyértelműen ki is fejezett [23. ülés, 1. fejedet]1: - hamis,
meggondolatlan, veszedelmes, az Egyházra nézve igazságtalan, arra a tévedésre
vezet, amelyet Wyclifnél már korábban elítéltek. [*/169\

A ~ istentisztelet megtartásának megfelelő rendje

2631 31. A zsinat azon kijelentése, mely szerint az istentiszteletek rendjének és az
ősi szokásnak az felelne meg, hogy minden templomban csak egy oltár legyen,
sőt, úgy vélik, hogy helyes lenne ezt a szokást újból bevezetni1: —meggondo-
latlan, az igen régi, jámbor, az Egyházban, különösen a latinban, sok évszázad
óta érvényben lévő és jóváhagyott szokást sértő.
2 63 2 32. Ugyanígy, az az előírás, mely megtiltja, hogy az oltárokra szent
ereklyéket tartalmazó edényeket vagy virágokat helyezzenek1: - meggondolat-
lan, az Egyház jámbor és bevált szokására nézve sértő.
2 63 3 33. Ez a zsinati tétel, amely kifejezi a zsinat azon kívánságát, hogy az
okokat, amelyek révén a liturgia rendjét illető elvek részleges elfelejtése
bekövetkezett, meg kellene szűntetni; azáltal, hogy ‫ ״‬a liturgiát újra egyszerűvé
kell tenni, azt a nép nyelvén kell előadni és emelt hangon elmondani”; mintha
a liturgia az érvényes rendje, amelyet az Egyház elfogadott és jóváhagyott,
azon elvek elfeledéséből lenne eredeztethető, amelyeknek a liturgiát irányítani-
uk kell1: - meggondolatlan, jámbor fület sértő, az Egyházat becsmérlő, kedvez
az eretnekek vádjainak.
A bűnbánat rendje
2634 34. A zsinat nyilatkozata, mely előrebocsátja, hogy a bűnbánat szabályzatá-
nak rendjét úgy állapította meg az Egyház az apostolok példájára, hogy
mindenki számára közös legyen, és ne csak a bűn megbüntetésére, hanem
főképpen a kegyelemre való előkészítésre szolgáljon, azután hozzáteszi, hogy a
zsinat ‫״‬ebben a csodálatos és fenséges elrendezésében az egész, oly szükséges
 VI. Plusz: Rendelkezés A Pistoiai zsuiat tévtanai *2600-2700

szentség mindenféle, az idők folyamán rárakódott szőrszálhasogatásoktól

mentes méltóságát felismerjük mintha azon, az egész Egyházban megszo-
kott rend által, amely szerint ezt a szentséget - nem ·alkalmazva többé a régi
szabályzatnak megfelelő bűnbánati folyamatot - ki szokták szolgáltatni, a
szentség méltósága csorbát szenvedne: - meggondolatlan, botrányos, a szent-
ség méltósága azon módjának, ahogyan azt az egész Egyházban ki szokták
szolgáltatni, megvetéséhez vezet, magára az Egyházra nézve igazságtalan.
35. Λ következő szavakkal összefoglalt tétel: ‫״‬Ha a szeretet kezdetben 2635
mindig erőtlen; a papnak ezen szeretet növelése céljából, általában a megalázás
és bűnbánatnak azon cselekedeteire kell köteleznie, amelyeket az Egyház
minden korban ajánlott: ha ezeket a cselekedeteket egy kevés imádságra vagy
valami böjtre csökkentjük, már a megadott feloldozás után, azzal azt a látszatot
keltjük, hogy materiális kívánságunk szerint inkább csak arra törekszünk, hogy
e szentségnek puszta nevét (bűnbánat) őrizzük meg csupán, s ne magár a
világító eszközt, ami alkalmas azon szeretet hevességének növelésére, melynek
a feloldozásr meg kell előznie; mégis távol legyen tőlünk, hogy azt a
gyakorlatot, mely a feloldozás után teljesítendő penitenciákat ró ki, helytelenít-
sük: ha minden jócselekedetünkben mindig ott vannak hibáink is, akkor annál
inkább törekednünk kell arra, hogy kiengesztelódésünk rendkívül nehéz és
nagyjelentőségű munkája közben számos tökéletlenséget el ne kövessünk”1;
amennyiben azt állítja, hogy a feloldozás után teljesítendő pemtencia inkább
úgy tekintendő, mint kiengesztelódésünk folyamán elkövetett hibáink ellensú-
lyozása, és nem valóban szentségi, és a meggyónt bűneinkért való elégtételt
jelentő jóvátétel; mintha a szentség valódi tartalmának és nem csupán nevének
megőrzéséhez általában hozzátartozna, hogy a megalázás és bűnbánat, amelve-
két a szentségi elégtétel meghatározása alapján kirónak, a feloldozásr megelőz-
ze: - hamis, meggondolatlan, az Egyház általános gyakorlatára nézve igazság-
tálán, arra a tévedésre vezet, amely Osmai Petrus esetében eretnekségként
elítéltetett. [*1415; ιό. 2316\

A bűnbánók szükséges előzetesfelkészültsége a kiengeszfelódésbez

36. A zsinat tanítása, amelyben előrebocsátja: ‫ ״‬Ha egy emberben felis- 2636
mérhetőek az Isten iránti szeretet egyértelmű jelei, méltán ítélhetjük arra
méltónak, hogy a Jézus Krisztus vérében való azon részesülés, amely a
szentségek által történik, megengedtessék neki”; aztán hozzáteszi: az olyan,
nem valódi megtérések, amelyek tökéletlen bánatból fakadnak, se hatható-
sak, se nem tartósak nem szoktak lenni”, következőleg ‫ ״‬a lelkipásztornak
ragaszkodnia kell az uralkodó szeretet egyértelmű jeleihez, mielőtt bűnbánóit
a szentségekhez engedné”; ezeket a jeleket, amint utána tanítja (17. §), ‫ ״‬a
lelkipásztor a bűn állhatatos elhagyásának tényéből és a jócselekedetekben
való buzgóságból fogja tudni kikövetkeztetni”; ezenfelül ‫ ״‬a szeretet hevét”
(A bűnbánatról, 10. §) olyan előkészületnek nevezi, amelynek ‫ ״‬meg kell előznie
a feloldozást” 1; ha úgy értjük, hogy nemcsak a tökéletlen töredelem, amelyet

523
* 2 6 0 0 -2 7 0 0 VI Piusz: Rendelkezés: A Pistoiai zsinat tévtanai

helyenként ‫״‬attritio” (tökéletlen bánat) névvel látnak el, még akkor is, ha a
szeretettel együtt jelenik meg, mellyel az ember Istent mint az igazságosság
forrását kezdi szeretni [L. 1526]\ és nemcsak a szeretet által formált
töredelem (contritio = tökéletes bánat), hanem az uralkodó szeretet szenvedé-
lye is - mégpedig az, amely a jócselekedetekben a mindennapi tapasztalat által
megnyilvánuló buzgalom révén igazolódott, általában és feltétlenül szükséges
ahhoz, hogy az ember a szentségekhez, és különösen a bűnbánók a feloldozás
jótéteményéhez járulhassanak: - hamis, meggondoladan, a lelkek nyugalmát
felkavaró, az Egyház által oltalmazott és jóváhagyott gyakorlattal ellentétes, a
szentség hatékonyságát lealacsonyítja, és arra nézve igazságtalan.

Hatalom a]eloldozásra
2637 37. A zsinat tanítása, amely a felszentelés révén kapott feloldozási hatalom-
ról kijelenti, hogy ‫ ״‬az egyházmegyék és a plébániák felállítása után célszerű,
hogy e hatalmi formát ki-ki a neki akár területi elven, akár valamilyen személyi
jog alapján alávetett személyek felett gyakorolja, mert másképpen csak rendet-
lenség és zűrzavar uralkodna” 1; amennyiben csak az egyházmegyék és plébáni-
ák felállítása után jelenti ki, hogy ‫״‬célszerű lenne, a rendetlenség elhárítása
végett, hogy a feloldozási hatalmat (a papok) az alávetettek fölött gyakorolják”,
amennyiben úgy érti, mintha ennek a hatalomnak az érvényes gyakorlásához
nem lenne szükség a rendes vagy megbízásos íurisdictióra, amely nélkül, ahogy
a Tridentinum kijelenti, [*1686sk\ a pap által adott feloldozás nem érvényes: -
hamis, meggondolatlan, veszedelmes, a Tridentinummal ellentétes és rá nézve
igazságtalan, téves.
2638 38. Éppen így, a tanítás, melyben a zsinat megvallotta, hogy ‫ ״‬képtelen nem
csodálni az antikvitás annyira tiszteletreméltó fegyelmét, amely (ahogyan
mondja) nem valami könnyen, sőt, esetleg soha, nem engedte meg ·annak a
bűnbánattartást, aki az első bűn és az első kibékülés után visszaesett a bűnbe;
majd hozzáteszi: a közösségből és a békés állapotból való, akár még a halál pil-
lanatában is érvényes állandó kizárás félelme nagy zabolát vet majd azokra, a-
kik igen kevésre becsülik a bűn rossz mivoltát, és nem túlságosan félnek tőle” 1:
- ellentétes az I. Nikaiai zsinat 13. kánonjával [*129], I. Incének a toulouse- 1
Exupenus püspöknek küldött decretalisával [*212], ugyancsak I. Coelesti-
nusnak a vienne- 1 és a narbonne-i tartomány püspökeihez küldött decreta-
Hsával [*236], fonák gondolkodás bélyegét hordja magán, amitől abban a
rendelkező decretalisokban a szent pápa visszaborzad.
A bocsánatos bűnök megbánása
2639 39. A zsinat nyilatkozata a bocsánatos bűnök meggyónásáról, amelyeknek
kívánsága szerint ritkábban kellene megtörténnie, nehogy az ilyenfajta gyóná-
sok túlságosan hitványakká váljanak1: - meggondolatlan, veszedelmes, ellenté-
tes a Szentek és a vallásos emberek a szent Tridenti zsinat által jóváhagyott
gyakorlatával [*1680].

524
 VI. Plusz: Rendelkezés: A Pistoiai zsinat tévtanai * 2 6 0 0 -2 7 0 0

A búcsúk
40. Λ tétel, mely azt állítja, hogy ‫ ״‬a búcsú valódi jelentése szerint nem más, 2640
mint a bűnbánat azon részének elengedése, amelyet a kánonok a bűnös
számára meghatároztak”1; mintha a búcsúnak a kánoni büntetés puszta
elengedésén kívül nem lenne hatása az isteni igazságosság színe előtt az
ideigtartó büntetés elengedésére is, amely az elkövetett bűnökért jár: - hamis,
meggondolatlan, Krisztus érdemeire nézve igazságtalan, Luther 19. cikkeivé-
ben már régen elítélve [*1469\.
41. Ugyanígy a következő kijelentésnél, miszerint ‫״‬a skolasztikusok, felfü- 2641
valkodva szórszálhasogatásaiktól, Krisztus és a szentek érdemeinek rosszul
értelmezett kincstárát vezették be, és a kánoni büntetéstől való feloldozás
világos jelentése helyére az érdemek alkalmazásának zavaros és hamis fogalmát
tették” 1; mintha az Egyház kincsei, ahonnan a pápa a búcsúkat adja, nem
Krisztus és a Szentek érdemei lennének: - hamis, meggondolatlan, Krisztus és
a Szentek érdemeire nézve méltánytalan, Luther 17. cikkelyében / nár régen
elítélve \*1467\.
42. Ugyanígy a hozzá kapcsolódó kijelentésben: ‫״‬még gyászosabb dolog, 2642
hogy ezt a kiméra-szerű juttatást a holtak javára akarták fordítani” 1: - hamis,
meggondolatlan, jámbor fület sértő, a római pápákra és az egyetemes Egyház
gyakorlatára és gondolkozásmódjára nézve igazságtalan, arra a tévedésre vezet,
amely már Petrus de Osma esetében eretnekségként megbélyegeztetett, s
Luther 22. cikkelyében ismét elítéltetett [1ü. *1416, 1472\.
43. Végül pedig abban, hogy a legarcádanabbul ócsárolja a búcsúcédulákat, 2643
a kiváltsággal felruházott oltárokat stb.1: - meggondolatlan, jámbor fület sértő,
botrányos, a római pápákra és az egész Egyházban szokásos gyakorlatra nézve
rágalmazó.
Bizonyos esetek fenntartása
44. Λ zsinatnak az a tétele, mely állítja, hogy ‫ ״‬az esetek mostanában szoká- 2644
sós fenntartása nem más, mint az ·alsópapság kezének átgondolatlan megköté-
se, a bűnbánók számára pedig értelmetlenül kongó üres szó, hiszen azok
egyáltalán nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy ezzel törődjenek” 1: - hamis,
meggondolatlan, rossz csengésű, veszedelmes, a Tridenti zsinattal ellentétes
\*1687\, a felsőbb hierarchia hatalmára nézve sérelmes.
45. Ugyanígy az a reménye is, miszerint ‫ ״‬a Szertartáskönyv és a bűnbánati 2645
rend megreformálása után az ilyen fenntartásoknak nem lesz helye többé” 1;
amennyiben ezen gondosan ·általános jelentésű szavakkal arra utal, hogy a
Szertartáskönyv és a bűnbánati rend püspök vagy zsinat által véghezvitt
megreformálása révén eltörölhetők azok az esetek, amelyekről a Tridenti zsinat
kinyilvánítja [*1687\, hogy a pápák, legfelsőbb, az egész Egyházra kiterjedő
hatalmuknál fogva [14. ülés, 7. fej] saját hatáskörükben tarthatják:
- a tétel hamis, meggondolatlan, a Tridenti zsinatot és a pápák tekintélyére
nézve igazságtalan és káros.

525
*2600-270() VI. Piusz: Rendelkezés: A Pistáim zsinat tévtanm

A m egrovások

2646 46. A tétel, mely azt állítja, ‫״‬a kiközösítés külső hatása csupán abban áll,
hogy természeténél fogva csak az Egyház külső közösségéből zár ki” 1,
mintha a kiközösítés nem-lelki büntetés lenne, amely az égben köttetett, és
a lelkek számára kötelező2: - hamis, veszedelmes, Luther 23. cikkelyében
elítélésre került [*1473], legalábbis téves.
2647 47. Ugyanígy az a tétel, ·amely azt állítja, hogy a természeti és az isteni
törvények szerint szükséges, hogy akár a kiközösítést, akár a felfüggesztést
kötelezően személyes vizsgálat előzze meg; ezért az ún. ipso facto ítéletek
(magának a tényállásnak alapján hozott ítéletek) azon kívül, hogy komolyan
veendő fenyegetést jelentenek, mindenféle valóságos hatástól mentesek1:
- hamis, meggondolatlan, veszedelmes, az Egyház hatalmára nézve ígazságta-
lan, téves.
2648 48. Ugyanígy, amelyik kijelenti, hogy ‫״‬az a sok évszázaddal ezelőtt beveze-
tett formulái, ‫׳‬amellyel kiközösítések alól, amelyek hívót sújthattak, általános
felmentést lehet adni, haszontalan és üres1‫ ״‬: — hamis, meggondolatlan, az
Egyház gyakorlatára nézve igazságtalan.
2649 49. Ugyanígy, amelyik ‫ ״‬a tisztségviselők tudás és lelknsmeret alapján elhatá-
rozott felmentését semmisnek és érvénytelennek tekinti”1: - hamis, veszedel-
mes, a Tridcntinumra nézve igazságtalan.
2650 50. Ugyanígy, azáltal, hogy azt állítja: a püspöknek egyedül nincs joga
ahhoz, hogy éljen azzal a hatalommal, ·amellyel a Tridentinum felruházza[ 14.
ülésszak, 1.fej.], vagyis, hogy ‫ ״‬tudás és lelkiismeret alapján” törvényesen felfug-
gesszen valakit hivatalából,1: - az Egyház elöljáróinak joghatóságára nézve
sérelmes.

A ~ egyházi rendek feltétele

2651 51. A zsinat tanítása, amely állítja, hogy a régi egyház fegyelem szokása és
rendszere alapján az egyházi rendek felvételét illetően a következő szabályt
követték: ‫״‬hogy ha a klerikusok közül valaki életszentségben kivált, és
méltónak találtatott arra, hogy valamilyen egyházi rendet felvegyen, diakónus!
vagy papi tisztéget kapott, még ha a kisebb rendeket nem is vette fel korábban;
és akkoriban az ilyen szentelést nem nevezték ugrásszerűnek, ·ahogyan később
történt” 1.
2652 52. Éppen így, amelyik azt állítja, hogy a szenteléseknek nem más volt a
jogcíme, mint valamilyen sajátos szolgálatra való kirendelés, amilyet a
Khalkédóni zsinaton előírt [6 . kánon]; s hozzáfűzi (6 . §), ameddig az Egyház
szent szolgái kiválasztásánál ezekhez az elvekhez igazodott, az egyházi rend
virágzott; de ama boldog napok elmúltak, és ezután új elvek kerültek bevezetésre,
amelyek által a szentély szolgáinak kiválasztását illető rend romlásnak indult1.
2653 5 3 . Éppen így, amint ezek között a romlást hozó elvek között megemlíti
azt, hogy elhagyták azt ősi szokást, amelynek alapján, ahogyan mondja (5. §),
az Egyház az ·apostolok nyomdokaiba lépve úgy határozott, hogy senkinek, aki

526
 VI. Piusz: Rendelkezés A Pistoiai zsinat tévtanai * 2 6 0 0 -2 7 0 0

a keresztségben kapott ártatlanságát meg nem őrizte, a papi rend felvételét

lehetővé tenni nem lehet:amenny!ben azt állítja, hogy a rendet a rendeletek és a
határozatok rontották meg:
1 ) akár azok, amelyek az ugrásszerű szenteléseket tiltották meg; 2 ) akár
azok, amelyek az egyházak szükséglete és a előnye érdekében a külön hivatali
jogcím nélküli szenteléseket jóváhagyták, különösen a Tridentinum az engedel-
messég megőrzése melletti, magánvagyon jogcímén való felszentelést, amely-
nél fogva az így felszentelteknek azáltal kellett az egyházak igényeit szolgálniuk,
hogy elvállalták azon kötelezettségeket, amelyekre hely és idő szerint a püspök
rendelte őket; ahogyan ez az apostoli időktől kezdve az Osegyházban történni
szokott;
3) akár azok, amelyek a kánoni jog alapján megkülönböztették azokat a
bűnöket, amelyek az elkövetőket törvényen kívülivé teszik; mintha emiatt a
megkülönböztetés miatt az Egyház eltávolodott volna az Apostol szelleméről,
mert nem tartotta távol általánosan és megkülönböztetés nélkül az egyházi
szolgálattól mindazokat, akik a keresztség ártatlanságot nem őrizték meg1: -
ez a tanítás minden egyes részében hamis, meggondolatlan, az egyházak
szükséglete és előnye érdekében kezdeményezett szabályozást tekintve zavart
okozó, a kánonok és különösen a Tridentinum rendeletéi által jóváhagyott
rendre nézve igazságaian.
54. Ugyanígy az, amely csúf visszaélésként bélyegzi meg a misék celebrálá- 2654
sáért és a szentségek kiszolgáltatásáért elfogadott bármely alamizsnát, valamint
bármilyen ‫ ״‬stólá”-nak mondott jövedelem elfogadását is, és általában bármi-
lyen bért és tiszteletdíjat, amelyet könyörgő imák vagy akármelyik plébánost
teendő alkalmától felajánlanak; mintha a csúf visszaélés bűnével kellene
megbélyegezni az Egyház szolgáit, noha csak az Egyház által elfogadott és
jóváhagyott szokás és rend szerint, az Apostol által meghirdetett joggal élnek
akkor, mikor múlandó dolgokat fogadnak el azoktól, akiknek lelki dolgokat
nyújtanak [1 0 . Gál 6,6\l: - hamis, meggondolatlan, sérelmes az egyházi és a
lelkipásztori jogra, az Egyházra és annak szolgáira nézve igazságtalan.
55. Ugyanígy, amelyben bevallja1, mennyire kedvére lenne, ha lenne valami- 2655
lyen mód arra, hogy a kisjelentóségű klérust (ezalatt az alacsonyabb szentelé-
sekben részesült klerikusokat érti) a székesegyházaktól és a káptalani templo-
mokból eltávolítsák, még pedig úgy, hogy a misén való szolgálatot és más,
például akolythusok feladatait másokkal végeztessék, nevezetesen derék, egy
bizonyos kort már elért laikusokkal, akiknek megfelelő fizetést utalnának ki,
ahogy egykor - állítja - szokásban volt, amikor az ilyenfajta szolgálatok még
nem süllyedtek a puszta látszat szintjére, vagyis, nem csupán a magasabb
szentelések felvételét szolgálták; amennyitón azt az intézményt tócsmérii,
amely biztosítékot nyújt, hogy a kisebb szentelésekben részesülteket illető
feladatokat csak azok végezzék vagy gyakorolják, akiket arra írásban illetékes-
nek ítéltek2, éspedig a Tridentinum értelmében [23. ülés, 17. fej], - ‫ ״‬hogy a
diakonátustól az ostiariátusig a szent rendek ténykedéseit, amelyeket az

527
* 2 6 0 0 -2 7 0 0 VI. Piusz: Rendelkezés: A Pistoiai zsinat tévtauai

apostoli időktől kezdve az Egyházban dicséretesen megengedtek, majd több

helyen valameddig szüneteltettek a szent kánonok szerint ismét bevezessék
és az eretnekek azokat haszontalanságoknak nevezve ne ócsárolják”: -
könnyelmű tanács, jámbor fület sértő, az egyházi szolgálatot felforgató, a
misztériumok megünneplésében lehetőség szerint megőrzendő illendőséget
csorbítja, a kisebb rendek tisztségeire és ténykedéseire, másrészt a kánonok és
különösen a Tridentinum által jóváhagyott fegyelemre nézve igazságtalan,
kedvez az eretnekek ellene irányuló becsmérléseinek.
2656 56. Az a tanítás, amely állítja, hogy célszerű lenne, ha az olyan kánoni
akadályok alól, amelyek a jogban felsorolt vétkek következményei, soha
semmilyen engedményt, vagy felmentést adni nem lenne lehetséges1: - a szent
Tridenti zsinat által helyeselt kánoni méltányosságot és mérsékletet sértő, az
Egyház tekintélyét és jogait kisebbíti.
2657 57. A zsinat előírása, amely általánosságban és megkülönböztetés nélkül
mint visszaélést vet el mindenféle engedélyt, amely lehetővé teszi, hogy egy és
ugyanazon személynek egynél több, jelenléti kötelezettséggel járó javadalmat
juttassanak; ugyanígy az ezt követő állítása, miszerint biztos abban, hogy az
Egyház szellemisége szerint való, hogy egynél több javadalmat - légyen az
bármilyen egyszerű is - , nem élvezhet senki1: - általánosságát figyelembe véve,
kisebbíti a Tridenrinum mérsékletét. [7. ülés, 5. fej. és 14. ülés, 17. fej]

A jegyesség és a házasság
2658 58. A tétel, amely azt állítja, hogy a jegyesség, annak tulajdonképpeni je-
lentése szerint tisztán polgári cselekmény, amely a házasságkötésre készít elő és
teljességgel a polgári törvények előírásának van alávetve1: mintha a szentségre
előkészítő cselekmény emiatt nem lenne alávetve az egyházi jognak: - hamis,
sérti az egyházjogot azon hatásokat illetően, amelyekkel kánoni rendelkezések
alapján a jegyesség rendelkezik, az Egyház által megállapított rendre nézve
káros.
2659 59. A zsinat tanítása, amely azt állítja, ‫״‬hogy eredetileg csupán a legfelsőbb
polgári hatalomnak van joga ahhoz, hogy a házassági szerződésekkel kapcso-
latban olyan akadályokat állítson, amelyek azokat semmissé teszik, és amelye-
két bontó akadályoknak hívnak”: s hogy ez az ‫״‬eredeti jog” azonkívül a
‫ ״‬felmentési joggal lényegileg összetartozik”; hozzátéve, hogy ‫״‬csak a fejedel-
mek beleegyezésének vagy elnézésének feltételével volt az Egyháznak joga
arra, házassági szerződést bontó akadályokat határozzon meg” 1 mintha az
Egyház nem mindig határozhatott volna és határozhatna meg a saját jogán a
keresztények házasságait illető olyan akadályokat, amelyek nemcsak, hogy
gátolják a házasságot, de semmisnek is nyilváníthatják a (házassági) köteléket,
amely a keresztények számára még a hitetlenek földjén ts kötelező, és amely
alól felmentésre van szükségük: - a zsinat tanítása a Tridenti zsinat 24.
ülésszakának 3, 4, 9, 12. kánonját kiforgatja, és eretnek [w. 1803sk\.

528
 VI. Piusz: Rendelkezés: A Pistoiai zsinat tévtanai * 2 6 0 0 -2 7 0

60. Ugyanígy, a zsinatnak a polgár! hatóságokhoz intézett azon kérése, 2660

miszerint ‫״‬az akadályok sorából a lelki rokonságra és az ún. nyilvános
erkölcsösségre vonatkozókat, amelyeknek eredetét Iustmianus törvénygyú)te-
ményében találjuk”, törölnie kellene; másrészt, hogy ‫״‬a sógorságból és a
rokonságból fakadó akadályokat, akár megengedett, akár meg nem engedett
kapcsolatból kifolyólag jöttek létre, oldalágon a polgári számítás szerinti
negyedik fokra korlátozza; de úgy, hogy a felmentés kieszközlésének minden
reményét kizárják1, amennyiben a polgári hatóságnak az Egyház tekintélyével
megállapított vagy elismert akadályokat illetően akár a törlés, akár a korlátozás
jogát tulajdonítja; ugyanígy, amennyiben azt feltételezi, hogy a polgán hatóság
megfoszthatja az Egyházat attól a jogtól, hogy az általa megállapított vagy
elismert akadályok alól felmentést adjon: - az Egyház szabadságát és hatalmát
felforgató tanítás, a Tridentinummal, amely a fent elítélt eretnek elvből indult
ki, ellentétes, [vö. 1803sk]
Krisztus imádandó emberi mivolta
61. Λ tétel, amely azt állítja, hogy ‫״‬közvetlenül Krisztus emberségét, s még 2661
inkább annak valamely részét imádni, mindig olyan, Istennek kijáró tisztelet-
adás lesz, mellyel egy teremtményt illetnek”1; amennyiben a ‫ ״‬közvetlenül”
kifejezéssel arra törekszik, hogy a tisztelő imádást, amelyet a hívők Krisztus
emberségére irányoznak, elvesse, mintha az ilyen imádás, amellyel Krisztus
emberségét és magát az életet adó testét - nem ugyan önmaga miatt és mint
csupán testet, hanem az istenséggel való egységéért - imádják, olyan istentisz-
telet lenne, amelyben teremtményt részesítenek, és nem inkább egy és ugyanaz
az imádás, amellyel a megtestesült Igét az ö saját testével együtt imádják (II.
Konstantinápolyi Zsinat, 9. kánon, [*431; vö.* 239]):
- hamis, csalárd, a jámbor és köteles tiszteletre nézve, amelyet a hívók
Krisztus emberségének lerónak, és le is kell róniuk, lekicsinylő és igazságtalan.
62. Az a tanítás, amely a Jézus legszentebb Szíve iránti áhítatos riszteletet 2662
elveti, azt azon áhítatok közé sorolva, amelyeket mint újakat, téveseket vagy
legalábbis veszedelmeseket megbélyegez1; amennyiben úgy értelmezzük, hogy
az áhítatra úgy vonatkozik, ahogy azt az Apostoli Szék elismerte: - hamis,
meggondolatlan, veszedelmes, jámbor fület sértő, az Apostoli Székre nézve
igazságtalan.
63. Ugyanígy abban, hogy a Jézus Szívét tisztelőket azon a címen is vádolja, 2663
hogy nem képesek felfogni: Krisztus legszentebb testét, vagy annak valamelyik
részét, vagy akár egész emberi mivoltát, amennyiben istenségétől el vagy le van
választva, kultikus tisztelettel imádni nem lehet1: mintha a hívők Jézus Szívét
az isteni mivolttól való elválasztással vagy attól leválasztva imádnák, pedig
olyannak imádják, amilyen Jézus Szíve valójában, ti. az Ige isteni személyének a
szíve, amely az Igével szétválaszthatatlanul egy, ugyanúgy, ahogy Krisztus
vértelen teste a halál három napjában - anélkül, hogy az istenségtől el- vagy
levált volna - sírjában is imádható volt: - csalárd, Krisztus Szívének hívő
tisztelőire nézve igazságtalan.
529
‫ י‬2600-2700 VI. Pimz: Rendelkezés: A Pistoiai zsinat tévtauai

Jámbor fakorlátok régiesére vonatkozó meghatározott rend

2664 64. Az a tanítás, amely ‫״‬bármilyen hathatósságot, amely a fohászok és a
kegyes üdvözletek meghatározott számán alapszik” általánosan mint babona-
sat bélyegez meg1, mintha babonásnak kellene számítanunk azt a hathatóssá-
got, amelyet nem az önmagában tekintett számból merítünk, hanem az Egyház
előírásából, amely a fohászok vagy a külső cselekedetek biztos számát, búcsúk
elnyerése, a bűnbánat teljessé tétele, és általában a szent és vallásos kultusz
szabályos és rendben történő elvégzése érdekében megszabja: - hamis,
meggondolatlan, botrányos, veszedelmes, a hívők kegyeletére nézve igazságta-
lan, az Egyház tekintélyét csökkenti, téves.
2665 65. A tétel, amely kijelenti, hogy ‫״‬az új, exercitiumoknak vagy misszióknak
nevezett intézmények körüli, rendzavaró lármás követelések ... soha, vagy
legalábbis nagyon ritkán tudják elérni a tökéletes megtérést; és a változások
azon külső cselekményei, amelyek feltűntek, nem tekinthetők, csupán egy
természetes megrendülés múló felvillanásainak” 1: —meggondolatlan, rosszul
hangzó, veszedelmes, igazságtalan az Egyház által jámboran és üdvösen
gyakorolt, Isten igéjén alapuló szokásra nézve.

A mód. ahogyan a nép szarát össze kell kapcsolni az Egyház jv á v a l

a nyilvános könyörgésekben
2666 6 6 . A tétel, amely állítja, ‫״‬hogy az apostoli gyakorlat és az isteni útmutatá-
sok ellenére lenne, ha a nép számára járhatóbb urakat nem teremtenénk abból
a célból, hogy szavát az egész Egyház szavával összekösse” 1; amennyiben ezt
úgy értelmezzük, hogy a liturgikus imádságoknál a köznyelvet kellene bevezet-
ni és használni: - hamis, meggondolatlan, a misztériumok megünneplésének
előírt rendjét felforgatja, igen sok rossz dolgot könnyűszerrel előmozdít.

A Szentírás olvasása
2667 67. A tanítás, amely azt állítja, hogy a szent íratok olvasása alól csupán
valódi alkalmatlanság menthet fel bárkit is, hozzátéve, hogy az az elhomályoso-
dás, amely ezen előírás figyelmen kívül hagyása folytán a vallás elsődleges
igazságait illetően keletkezett, tovább terjed1: - hamis, meggondolatlan, a
lelkek nyugalmát felkavaró, másutt már Quesnelnél elítélve [*2479-2485\.

Tiltott könyvek nyilvános olvasása az Egyházban

2668 6 8 . Az a dicséret, amellyel a zsinat Quesnelnek az Újszövetséghez írt
írásmagyarázatait és másoknak egyéb, a quesneliánus tévedéseket pártoló
műveit, noha azok tilalmi jegyzékben vannak, a legnagyobb mértékben ajánlja
és amelyben a plébánosoknak azt tanácsolja, hogy - lévén szó megbízható
vallási elveket tartalmazó írásokról - saját plébániájukon az (istentiszteleti)
cselekmény után a népnek azokból olvassanak fel1: - hamis, botrányos,
meggondolatlan, lázító, az Egyházra nézve igazságtalan, szakadást és eretnek-
séget támogat.

530
 VI. Pimz: Rendelkezés: A Pisíoiai zsinat tévtanai *2600-270(

A s^en tkép ekrö l

69. Az az előírás, ·amely általánosai! és megkülönböztetés nélkül azon képek 2669
egyikeként bélyegzi meg a felfoghatatlan Szentháromságot ábrázoló képeket,
amelyeket az Egyházból el kell távolítani, mivel az egyszerű embereknek
tévedésre nyújthatnak alkalmat1: - általánosítása miatt meggondolatlan, és az
Egvházszerte gyakorolt kegyes szokással ellentétes, mintha nem lennének a
legszentebb Szentáromságot ábrázoló általánosan elfogadott és biztonsággal
megengedhető képmásai2.
70. Ugyanígy, a tanítás és az előírás, amely általában utasít el minden sajátos 2670
tiszteletet, amelyet a hívók valamely oly meghatározott kép iránt szoktak
kifejezni, amelynek oltalmát másokénál szívesebben keresik1: - meggondolat-
lan, veszedelmes, az Egvházszerte gyakorolt kegyes szokásra, másrészt a
gondviselés azon rendjére nézve igazságtalan, amely szerint ‫ ״‬Isten a szentek-
nek nem is minden emlékében akarta, hogy ezek így történjenek; ő az, aki
kiosztja kinek-kinek a sajátját úgy, ahogyan akarja2‫ ״‬.
71. Ugyanig}‫ ׳‬az (a tétel), amely tiltja, hogy a képeket, különösen a Boldog- 2671
ságos Szűzéit, azon megnevezéseken kívül, amelyek a Szentírásban kifejezetten
megemlített misztériumoknak megfelelnek, bármiféle címekkel díszítsék1:
mintha más vallásos elnevezéseket alkalmazni a képeken, amelyeket például az
Egyház éppen a saját nyilvános imáiban elismer és ajánl, nem lehetne: - meg-
gondolatlan, jámbor fület sértő, különösen a Boldogságos Szüzet megillető
tiszteletre nézve igazságtalan.
72. Ugyanígy az is, amely mint visszaélést gyökeresről ki akarja pusztítani 2672
azt a szokást, hogy bizonyos képeket letakarnak és megőrzésre eltesznek1:
- meggondolatlan, az Egyházban gyakorolt és a hívók vallásosságának elósegí-
résére bevezetett szokással ellentétes.
A * ünnepek
73. A tétel, amely kijelenti, hogy új ünnepek egyrészt a régiek megtartása- 2673
nak elhanyagolásából, másrészt természetük és céljuk hamis felfogásából
erednek1: - hamis, meggondolatlan, botrányos, az Egyházra nézve igazságta-
lan, kedvez az Egyház által megünnepelt ünnepnapokra szórt eretnek szidal-
maknak. 2674
74. A zsinat döntése, miszerint az évközbeni ünnepeket át kellene helyezni
vasárnapra, mégpedig - állítása szerint - jogszerű azon meggyőződése, hogy
az egyház rendjének felügyelete a tisztán lelki dolgok tekintetében a püspököt
illeti meg aki ezért olyan napokat illetően, amelyeken az Egyház ősi törvénye
szerint a misehallgatás még most is kötelező, annak parancsát is megszüntethe-
ti; továbbá azt is hozzáteszi, hogy a püspöki tekintély erejével át kell vinni
Advent idejére azokat a böjtöket, ·amelyeket az Egyház parancsa folytán
évközben tartandók meg1; amennyiben azt állítja, hogy a püspöknek isteni
rendelésből saját joga van arra, hogy napokat, ·amelyeket az Egyház ünnepek
vagy böjtök megtartására írt elő, áthelyezze, illetve a misehallgatás bevezetett

531
2 6 0 0 -2 7 0 0 VI. Piusz: Rendelkezés: A Pistoiai zsinat tévtanai

parancsát érvénytelenné tegye: - hamis tétel, az egyetemes zsinatok és a pápák

jogkörét sértő, botrányos, kedvez a szakadásnak.
A z eskü
2675 75. Λ tanítás, amely előadja, hogy a születő Egyház boldog századaiban úgy
látták, hogy az eskü annyira idegen az isteni tanító intéseitől és az evangéliumi
arany egyszerűségtől, hogy ‫״‬maga a végső és elháríthatatlan szükségesség
nélkül való esküvést vallástalan cselekedetnek számították, amely keresztény
emberhez méltatlan”; azon felül ‫״‬az Atyák egymást követő sora megmutatja,
hogy az esküt általános felfogás szerint tiltottnak tartották”; és innen eljutnak
azon eskü elvetéséig, amelyet az egyházi Kúria, követve az ún. feudális
jogtudomány normáit - ahogy állítja - , a beiktatásoknál és magánál a
püspökök szentelésénél is elfogadott; és úgy határozott, hogy még a világi
hatóságtól is ki kell eszközölni egy törvényt, amely az esküvéseket, melyeket az
egyházi főhatóságok hivatali beiktatásoknál és feladatok elvállalásánál, és
általában a Kúria minden hivatalos cselekményt illetően követelnek, eltörölné1:
- hamis, az Egyházra nézve igazságtalan, az egyházjogot sértő, a kánonok által
bevezetett és jóváhagyott rendet felforgatja.

Egyházi összehasonlítások
2676 76. A megrovás, amellyel a zsinat a skolasztikát kárhoztatja, mint olyat,
mely ‫״‬súlyos fontosságú igazságokat illető kérdésekben utat nyitott új és
egymás közt nem egyező rendszerek kitalálásához, és végül a probabilizmus-
hoz és a laxizmushoz vezetett” 1, amennyiben a skolasztikára hárítja a magán-
személyek bűneit, akik azzal visszaélhettek vagy vissza is éltek: - hamis,
meggondolatlan, a szent férfiakra és tanítókra nézve, akik a skolasztika
megteremtésével a katolikus vallásnak nagy mértékben javára tettek: igazságta-
lan, kedvez az eretnekek skolasztikára szórt ellenséges szidalmainak.
2677 77. Ugyanígy, abban, amit hozzátesz, hogy ‫״‬az egyházi kormányzati forma
változása, amely azt eredményezte, hogy az Egyház szolgái jogaikról, melyek
egyben kötelességeik is, megfeledkeztek, végül oda vezetett, hogy az egyházi
szolgálat és a lelkipásztori gondoskodás eredeti jelentése is feledésbe merült”1;
mintha az Egyházban megalkotott és jóváhagyott rendnek megfelelő kor-
mányzati változás miatt az egyházi szolgálat, ül. a lelkipásztori gondoskodás
eredeti jelentése valaha is feledésbe merülhetett vagy elveszhetett volna : -
hamis, meggondolatlan, téves tétel.
2678 78. A zsinat előírása a tanácskozásokon megtárgyalandó dolgok rendjét
ületően - miután előrebocsátotta, hogy ‫ ״‬Minden cikkelyben meg kell külön-
böztetni azt, ami a hithez és a vallás lényegéhez tartozik, attól, ami csak
fegyelmi sajátosság - hozzáfűzi, hogy ebben a fegyelemben is meg kell
különböztetni azt, ami szükséges vagy hasznos abból a szempontból, hogy
általa a hívők szellemükben megtartassanak, attól, ami haszontalan vagy
terhesebb annál, mint amit az Újszövetség gyermekeinek szabadsága eltűr,

532
 VI. Piusz: Rendelkezés: A Pistoiai zsinat tévtanai * 2 6 0 0 -2 7 0 C

leginkább azonban attól, ami veszedelmes vagy ártalmas, mert a babonasághoz

és materializmushoz vezet” 1; amennyiben a szavak általánosságának megfelelő-
en egybefoglalná és az imént leírt vizsgálatnak vemé alá az Egyház által
megalkotott és jóváhagyott fegyelmi szabályozást is, mintha az Egyház,
amelyet az Isten Lelke irányít, olyan fegyelmi szabályozást tudna alkotni, amely
nemcsak haszontalan és terhesebb, mint amit a keresztény szabadság eltűr, de
veszedelmes, ártalmas, babonaságra és materializmusra vezető is: - hamis,
meggondolatlan, botrányos, veszedelmes, jámbor fület sértő, az Egyházzal és
az Isten leikével szemben, amely az Egyházat irányítja, igazságtalan, legalábbis
téves.

Vádak néhány, a katolikus iskolák által egészen máig képiiseltfelfogás ellen

79. Az az állítás1, amely a katolikus iskolák által képviselt olyan felfogások 2679
ellen támad szidalmakkal és sértésekkel, amelyeket illetően eddig az Apostoli
Szék szükségtelennek tartotta, hogy bármit határozzon vagy kihirdessen: -
hamis, meggondolatlan, a katolikus iskolákra nézve igazságtalan, az apostoli
rendelkezéseket megillető engedelmességet romboló.

A három szabály, amelyet a zsinat a szerzetesrendek megújítása céljából alapként

felállított
80. Az I. Szabály, amely általánosan és megkülönböztetés nélkül megállapít- 2680
ja: ‫״‬a reguláris vagy szerzetesi állapot természete szerint nem egyeztethető
össze a lelkigondozással és a lelkipásztori élet szolgálataival, és alapjában nem
vehet részt az egyházi hierarchiában anélkül, hogy saját szerzetesi életének
alapelveivel összeütközésbe ne kerülne1‫· ״‬, - hamis, veszedelmes, az Egyház
legszentebb atyáival és elöljáróival szemben, akik a regula szerinti élet szokásait
a világi papi rend kötelezettségeivel összhangba hozták, igazságtalan, az
Egyház kegyeletes, ősi, elfogadott szokásával és a pápák megerősítő rendelete-
ível ellentétes: mintha nem lenne igaz, hogy ‫״‬a szerzetesek, akiket az erkölcseik
komolysága, és a hitben gyökerező szent életmódjuk ajánl”, nem csupán
jogosan, és a rendi élet sérelme nélkül, hanem az Egyház nagy hasznára is
vannak, ‫״‬ha klerikus hivatalokat vállalnak”2.
81. Ugyanígy abban, amit hozzáfűz, miszerint szent Tamás és szent Bona- 2681
ventura annyira a kolduló rendek intézményeinek a fóemberek elleni védelmé-
vei voltak elfoglalva, hogy védekezésükben kevesebb hév, és nagyobb gondos-
ság lett volna kívánatos1: - botrányos, a szent tanítókra nézve igazságtalan,
elítélt szerzők gaz ócsárlásainak kedvez.
82. A II. Szabály: ‫ ״‬a szerzetesrendek megsokszorozódása és különbözésé- 2682
ge természetesen kavarodást és zavart okoz”; ugyanígy, az ezt követő 4.§-ban:
a szerzetesi közösségek ‫״‬alapítói”, akik a szerzetesség megjelenése óta színre
léptek, ‫״‬akik rendet rendre, megújítást megújításra halmoztak, semmi mást
nem értek el, mint a baj eredeti okának egyre alaposabb elterjedését”1;
amennyiben úgy értendő, hogy olyan rendekre és intézményekre vonatkozik,

533
*2600-2700 VI. Piusz: Rendelkezés: A Pistoim zsinat tévtanai

melyeket a Szentszék jóváhagyott, mintha a jámbor feladatok különböző

változatossága, amelyeknek a különböző rendek szentelték magukat, termé-
szetszerűleg kavarodást és zavart kellene hogy eredményezzen: - hamis,
rágalmazó, a szent alapítókra és hűséges követőikre, de magukra a pápákra
nézve is igazságtalan.
2683 83. A III. Szabály, amelyben előrebocsátja, hogy ‫״‬egy olyan kis test, amely
anélkül él a polgári társadalomban, hogy annak igazából része lenne, és amely
kisebb monarchiát ékel az államba, mindig veszedelmes1‫ ״‬, és ennek alapján
utána minden egyes magánkolostort, amely a közös intézmény köteléke
következtében kiváltképpen egyazon fő uralma alatt áll, olyan monarchiaként
szidalmaz, amely a polgári köztársaságra nézve veszedelmes és ártalmas: -
hamis, meggondolatlan, a Szentszék által a vallás fejlődése céljából jóváhagyott
rendekkel szemben igazságtalan, kedvez az eretnekek részéről ugyanezekre az
intézmények elleni támadásoknak és hamis vádaskodásoknak.

Λ szerzetesség reformjához szükséges rendelkezések rendszere. illetre annak a felsorolt

szabályokból levezetett és a következő nyolc tételben összefoglalt vázlata
2684 84. I. cikkely. Az Egyházban csupán egy rendet kell megtartani és a többi
regula közül a S zen t B en ed ek -félét kiválasztani; e g y részt kiválósága, másrészt a
sz e rz e t fényes érd em ei miatt; úgy kell eljárni azonban, hogy azon dolgokban,
amelyek esetleg az időszerűség szempontjától kevésbé bizonyulnak megfelelő-
nek, annak megállapításánál, mit célszerű hozzáadni, és mit kellene elhagyni, a
Port-Royalnál1 kialakított életmód legyen útmutató1;
2685 II. cikkely. Akik ehhez a rendhez csatlakoznak, ne legyenek az egyházi
hierarchia részei; és egyházi rendeket se vegyenek föl, kivéve legfeljebb egyet
vagy kettőt közülük; akik a kolostor gondnokaiként vagy káplánjaiként tévé-
kenvkedjenek, a többiek pedig maradjanak meg a laikusok egyszerű állapotá-
bán;
2686 III. cikkely. Minden egyes városban csak egy kolostor lehessen, és az is a
város falain kívül, rejtettebb és távolabbi helyen helyezkedjék el;
2687 IV. cikkely. A szerzetesi élet elfoglaltságai közt a kézi munkának szánt részt
sértetlenül meg kell őrizni, ugyanakkor elegendő időt kell hagyni a zsoltározás-
ra, illetve, ha valakinek kedve van rá, tudományos foglalkozásra is. A zsoltára-
zásnak mérsékeltnek kell lennie, mivel annak túlságos terjedelmessége sietsé-
get, bosszankodásr, szétszórtságot szül; minél nagyobb lett a zsoltáréneklések,
könyörgések, imádságok száma, mindenkor ugyanannyira csökkent a szerzete-
sek buzgósága és szentsége;
2688 V. cikkely. Semmilyen megkülönböztetés nem engedhető meg a szerzetesek
között, akár a kórusra, akár szolgálatra vannak beosztva; ez az egyenlőtlenség
mindenkor igen súlyos civódásokhoz és egyenetlenségekhez vezetett, és
szerzetesi közösségekből kiűzte a szeretet lelkületét;
2689 VI. cikkely. Örök érvényű fogadalmat nem szabadna soha megtűrni; a régi
szerzetesek sem ismertek ilyesmit, mégis az Egyház vigasztalása és a kérész-

534
 VI. Piusz: Rendelkezés: A Pistoiai zsinat tévtanai *2600-2700

rénvség dísze voltak: a tisztaság, a szegénység és az engedelmesség fogadalma

nem általános és állandó szabályként érvényes. Ha valaki ezeket a fogadalma-
kát, akár mindet, akár közülük csak egyiket is magára akarja venni, a püspöktől
kér tanácsot és engedélyt, az azonban soha nem fogja megengedni, hogy a
fogadalmak örökérvényűek, illetve egy évnél hosszabbak legyenek; a lehetőség
azonban mindig adott lesz arra, hogy ugyanazon feltételek mellett megújítsák
őket;
VII. cikkely. A püspök gyakoroljon teljes felügyelet életük, tanulmányaik, a 2690
!ámborságban való előrehaladásuk felett; az ö felelőssége alá esik a szerzetesek
felvétele és elküldése, mindazonáltal a velük egy közösségben élők tanácsát
mindig ki kell kérnie;
VIII. cikkely. A még megmaradó rendek szerzeteseit, még ha papok is, be 2691
lehet bocsátani ebbe a monostorba is, ha csupán saját megszentelődésükkel
akarnak csendben és magányban foglalkozni; ebben az esetben helyénvaló az
általános szabályzat II. pontjában meghatározott felmentés, úgy azonban,
hogy ne folytassanak másokétól elütő életmódot nagy mértékben, egynél vagy
legfeljebb kettőnél több misét ne celebráljanak naponta, és a többi pap
elégedjék meg azzal, hogy közösséggel együtt misézik.

Ugyanígy a s~er~elesnők megreformálása érdekében

‫״‬Örök fogadalmat egészen 40 vagy 45 éves korig nem szabad meg- 2692
engedni”; a szerzetesnóket kemény gyakorlatokra, különösen munkára kell
kötelezni, az érzéki szellemiségtől, amely legtöbbjük figyelmét eltereli, le kell
őket beszélni; mérlegelni kell, hogy ami őket illeti, nem lenne-e célszerűbb
engedni, hogy kolostoruk továbbra is a városban legyen1.
E rendszer felforgatja az érvényben lévő és már ősidőktől fogva jóváha-
gyott és általánosan elfogadott fegyelmet, veszedelmes, az apostoli rendelkezé-
seknek, és több, esetenként egyetemes, különösképpen azonban a Tridenti
zsinat szent és sérthetetlen határozatainak ellentmond és ezekre nézve káros;
kedvez az eretnekeknek az evangéliumi tanácsok hosszú távú megtartására
elkötelezett szerzetesi fogadalmak és rendi intézmények elleni vádjainak és
ócsárlásainak.
Nemzeti zsinat összehívása
85. A tétel, amely kijelenti, hogy az egyháztörténet bármily csekély ismerete 2693
elégséges ahhoz, hogy mindenki belássa, nemzeti zsinatot rendezni egy azon
kánoni utak közül, amely révén az illető nemzetek Egyházaiban a vallási
vitáknak véget lehet vetni1;
ha ezt úgy értelmezzük, hogy a bármelyik Egyházban keletkezett, a hitre és
az erkölcsökre vonatkozó vitát egy nemzeti zsinat keretei közt megfellebbez-
heteden ítélettel képesek lennének lezárni; mintha a hit és az erkölcsök
kérdéseiben való tévedhetetlenség illetékessége lehetenc bármely nemzeti
zsinat: —szakadár, eretnek.

535
* 2 6 0 0 -2 7 0 0 VI. Piusz: Rendelkezés: A Pistoiai zsinat tévtanai

A bulla meghagyásai és szankciói

2694 Parancsoljuk tehát az összes, mindkét nemből való krisztushívónek, hogy
ne merészkedjenek a felsorolt tételekről és tanításokról másképp gondokodm,
tanítani és azokkal kapcsolatban a szószékről beszélni, mint ahogy rendelkezé-
síinkben nyilatkozunk: mégpedig úgy, hogy aki ezeket vagy közülük valamelyi-
két összekapcsolva vagy külön-külön tanítja, védelmezi, kiadja, vagy róluk,
akár vita címén, nyilvánosan vagy magánérintkezésben - hacsak nem támadó
szándékkal - megnyilatkozik, pusztán ezen tettéért mindenféle további magya-
rázat nélkül az egyházi büntetéseknek és más, a hasonló dolgokat elkövetők
ellen a jogban meghatározott büntetéseknek teszi ki magát.
2695 Egyébiránt az előbb említett tételek és tanítások ezen kifejezett elítélése
révén semmiképpen sem célozzuk egyéb, az ugyanabban a könyvben tartalma-
zott tanítás jóváhagyását: minthogy abban nagyon sok tétel és tanítás szerepel,
ami vagy rokonságban van a fentebb elítélt tételekkel, vagy egyrészt könnyel-
mű megvetést tanúsít az általános és jóváhagyott tanítás és fegyelem iránt,
másrészt a római pápákkal és az Apostoli Székkel szemben rendkívül ellensé-
ges indulatot mutat.
2696 Úgy ítéljük, hogy két dolgot még külön is meg kell jegyezni, mégpedig, amit
a legszentebb Háromság legfölségesebb titkáról a zsinat a hitről szóló
rendelkezése 2 . §-ában, ha nem is rossz szándékkal, de biztos, hogy helytelenül
mondott ki; és ami különösen a járatlanokat és az óvatlanokat könnyen
tévedésbe ejtheti:
2697 Először, miután helyesen előrebocsátotta, hogy Isten az ö Létében folyto-
nosan egy és legegyszerűbb marad, közvetlenül utána azonban azt állítja, hogy
Isten három személyben megkülönböztetett, és ezzel az általános és a
keresztény tanításban elfogadott kifejezésmódtól helytelenül eltér, aszerint
ugyanis Istent ‫״‬három különböző személyben” levőnek, de nem ‫״‬három
személyben megkülönböztetettnek” mondjuk: ennek a kifejezésmódnak meg-
változtatása révén a szavak jelentése alapján észrevétlenül felmerülhet azon
tévedés veszélye, mely alapján azt lehetne hinni, hogy az isteni lényeg a
személyekben megkülönböztetettként van jelen; az isteni lényeget azonban a
katolikus hit olyannyira egynek vallja a különböző személyekben, hogy
egyszersmind önmagában teljességgel megkülönböztetés nélkül valónak is
tartja.
2698 Másodszor, amit magáról a három isteni személyről jelent ki, miszerint
személyes és nem-közös tulajdonságaik alapján pontosabb kifejezéssel őket
Atyának, Igének és Szentléleknek nevezzük: mintha kevésbé sajátos és pontos
lenne a ‫ ״‬Fiú” elnevezés, amelyet a Szentírás annyi helye örökített meg,
magának az Atyának a szava által, amely az égből és a felhőből hatolt le, a
keresztségnek Krisztus által előírt formulája által, azután ama híres vallomás
révén is, amelynek alapján Pétert maga Krisztus nevezte boldognak, - és
mintha nem inkább azt kellene megtartanunk, amit Ágoston tanítványaként az
Angyali Tanító1 maga tanított, vagyis, hogy ‫״‬az «Ige» fogalmában ugyanaz a

536
 VI. Piusz: Rendelkezés: A Pistoiai zsinat tévtanai *2600-270C

tulajdonság rejlik, ami a «Fiú» fogalmában”2, míg Ágoston azt mondja: ugyan-
azon okból nevezzük Igének és Fiúnak is.
Nem lehet említés nélkül hagyni a zsinat azon feltűnő és alattomos vak- 2699
meröségét sem, amellyel az 1682. évben tartott, az Apostoli Szék által már
régen elvetett gallikán Konvent nyilatkozatát [*2281-2285] nemcsak túláradó
dicséretekkel magasztalta, hanem, hogy ennél nagyobb tekintélyt szerezzen
neki, még ahhoz is volt mersze, hogy azt a ‫״‬hitről” című határozatába
fondorlatosán belefoglalja, az abban tartalmazott cikkelyeket nyíltan elfogadja,
és, hogy amit a rendeletben egyébként elszórtan tárgyalt, ezeknek a cikkelyek-
nek a nyilvános és ünnepélyes megvallásával megpecsételje. így Nekünk nem
csupán egy sokkal fontosabb indokot szolgáltat arra, hogy a zsinattal kapcso-
latban nehezményezésünket fejezzük ki, mint elődeinknek a másik gyűlés, de
maga a Gallikán egyház sem kis igazságtalanság áldozata, mert a zsinat
méltónak találta arra, hogy a határozatukat beszennyező tévedések oltalma és
azok tekitélye legyen.
Mivel a gallikán Konvent említett jegyzőkönyveit rögtön megjelenésük után 2700
elődünk, a tiszteletreméltó XI. Ince, bréve formában kiadott levelében
[‫ ״‬Patentot cantati] az 1682. év április 11. napján, utána pedig még kifejezetteb-
ben VIII. Sándor az ‫ ״‬Inter multiplices" rendelkezésben, az 1690. év augusztus 4.
napján [*2281-2285] apostoli tisztsége alapján elítélte, eltörölte, semmisnek és
érvénytelennek nyilvánította; a lelkipásztori igyekezet még erőteljesebben
követeli tőlünk, hogy azoknak ezen, annyi bűnnel fertőzött zsinat által
végrehajtott újfent megtörtént befogadását, mint meg nem gondoltat, botrá-
nyosat és —különösen elődeink rendeletéi kiadása után - ezzel az Apostoli
Székkel szemben mint a legnagyobb mértékben igazságtalant vessük és ítéljük
el, úgy, ahogy jelen rendeletünkkel elvetjük és elítéljük, és elvetettnek és
elítéltnek is akarjuk tudni.

VII. PIUSZ, 1800. március 14. - 1823. augusztus 20.

2705-2706: Az ‫ ״‬Etsi fraternitatis” bréve a mainzi érseknek, 1803. ok-

tóber 8.
A mainzi udvar állami törvényhozása a katolikusok és a elvált protestánsok között
megkötött házasságokat érvényesnek nyilvánította. Ezt a törvényt más vidékeken is
átvették. Kari Thcodor von Dalberg mainzi érsek megkérdezte a pápát és a legtöbb
német püspököt egy 1803. május 20-án kelt körlevélben, vajon egy katolikus pap
közreműködhet-e ilyen házasságkötésnél, és vajon a katolikus házasfeleknek, akik nem
katolikus lelkész előtt kötötték meg az ilyen házasságot, lehet-e szentségeket kiszolgál-
tatni. VII. Piusz pápa a következő brévével válaszolt.
Kiadva: A. de Roskovány, De matrimomis mistis (Nyitra 1842) 2,88k.
Kísérlet a házasságfelbontására
A pápa válasza bizonyos kételyekre: Világi törvényszékek és katolikus hivatalok 2705
ítéletei, amelyek elsősorban házasságok semmisségét mondják ki és köteléké-

537
* 2 7 0 5 -2 7 0 6 VII. Plusz: Bréve n maiuzi érseknek: Kísérlet a házasság felbontására

nek felbontását kísérlik meg, az Egyháztól semmiféle jogerőt és érvényességet

nem érhetnek el. ...
2706 Igen súlyos bűnbe esne és szent szolgálatát árulná el az a plébános, aki ilyen
házasságkötéseket jelenlétével igazolna és áldásával megerősítene. Ezek ugyan-
is nem házasságnak, hanem inkább házasságtöró együttélésnek tekinthetők. ...

2710-2712: A ‫ ״‬Magnó et acerbo” levél a mogilovi érseknek, 1816. szép-

tember 3.
Szentpétervárott 1813-ban alapítottak egy bibliakiadó társaságot, mely több keresztény
felekezetet is ellátott. A katolikus Egyházat a mogilovi érsek képviselte, aki ajánlotta ezt
a társaságot a híveknek. Ezért Rómában feljelentették, és ezt a rosszalló levelet kapta.
Kiadva: ÁSS 9 (1876/77; 18852) 583k.

A S zen tírá s fo rd ítá sa

2710 Szemed előtt kellett volna lebegnie annak, ... hogy ‫״‬ha a szent Biblia
népnyelven megkülönböztetés nélkül mindenütt meg lenne engedve, abból
több kár, mint haszon származnék” [*1853]. Mivel a római Egyház a Tridenti
zsinat széles körben ismert előírása folytán [*1506] egyedül a ‫״‬Vulgata” kiadást
fogadja el, a más nyelvekre való fordításokat elveti, és csak azokat engedélyezi,
amelyeket az Atyák és a katolikus tanítók írásaiból alkalomhoz illően idézett
jegyzetekkel adnak ki, nehogy egy ilyen nagy kincsesház félrevezető újítások-
nak legyen kitéve, és hogy az egész világon elterjedt Egyház egyajkú legyen és
ugyanazon a nyelven beszéljen [/ü. Tér 11,1].
2711 Mivel a nemzeti nyelvekben számos változást, változatosságot és változatot
figyelhetünk meg, a bibliafordítások mértéket meghaladó függetlensége foly-
tán valójában az a változatlanság szenvedne csorbát, amely az isteni tanúbi-
zonyságokhoz illik, és maga a hit is meginogna, mivel ebben egyetlen szótagon
néha hittételek igazsága múlik.
Emiatt volt az eretnekek szokása arra fordítani gonosz és gyalázatos
mesterkedéseiket, hogy a Bibliák népnyelvi kiadása által (amelyek rendkívüli
sokfélesége és egymástól való különbözősége miatt azonban egymást is
vádolják és ócsárolják) saját tévedéseiket az isteni ige szentebb díszeibe
csomagolva csalfán az emberekre erőszakolják. ‫ ״‬Eretnekségek csak akkor
keletkeznek, - mondta Szt. Ágoston - , amikor a jó írásokat helytelenül
értelmezik, és amit azokban helytelenül értelmeznek, azt megfontolatlanul és
merészen állítják is” 1.
Hogyha azonban fájlaljuk, hogy a jámborságban és bölcsességben legkipró-
báltabb férfiak is nem ritkán hibáztak az írások magyarázásában, hogy is ne
tartanánk attól, hogy a hozzá nem értő népnek, amely az esetek többségében
nem valami válogatás, hanem egyfajta meggondolatlanság alapján ítél, a bármi-
Íven népnyelvre lefordított Szentírást csak úgy, szabad olvasásra odaadjuk?
[Haifán hivatkozás történik III. Ince pápának a metz} egyházhoz intézett híres
leletére: ,A hitnek titkos szentségeirőlpedig ...józanulgondolkodjatok”: *771] Nemcsak

538
 VII. Phisz: Levél a mogÜovi érseknek * 2 7 1 0 -2 7 1 2

az imént említett III. Incének, hanem IV. Plusznak, VIII. Kelemennek és X IV 2712
Benedeknek rendelkezései is igen jól ismertek1. ... H ogy Szentírás olvasásáról
és fordításáról mi az Egyház véleménye, testvérem, a legvilágosabban másik
elődünk, XI. Kelemen ‫ ״‬Unigenitas” kiváló rendelkezéséből tudhatod meg,
amelyben tisztán és érthetően elutasításra találtak mindazon tanítások, amelyek
szerint minden időben, minden helyen és mindennemű személynek hasznos és
szükséges a Szentírásban levő misztériumok megismerése, amelyet, ahogy
állítják, mindenkinek olvasnia kellene, káros dolog a keresztény népet annak
olvasásától visszatartani, sót, szerintük egyenesen Krisztus száját fogja be az a
hívók előtt, aki kezükből az Újszövetséget kiragadja. [*2479-2485\.

2715: A Szent Penitenciária válasza, 1822. április 23.

Hasonló választ adott már a Szt. Penitenciária 1823. február l ‫־‬én. Kiadva:Th. Gousset
(aki ezt a választ maga kérte), Justifualton de la théologie morálé du B. Alphonse de Ligono
(Leuven 18342) 215k; uo. 215 a fentemlített másik válasz.

A házasság ottanis*tikus gyakorlata

Kérdés: Megengedheti-e egy jámbor asszony, hogy férje közeledjék hozzá, 2715
miután tapasztalatból biztosan tudja, hogy Onan elvetemült módján fog visel-
kedni ..., különösképpen, ha az asszony, amennyiben vonakodik, vagy bántál-
mazásnak teszi ki magát, vagy attól kell félnie, hogy férje az utcalányokhoz
megy?
Válás*: M inthogy az előadott esetben az asszony a maga részéről semmi
természetelleneset nem tesz, és megengedett dolgot cselekszik, az aktus teljes
rendellenessége pedig a férj gonoszságából származik, aki ahelyett, hogy azt
beteljesítené, magát visszavonja és magvát az edényen kívül ontja ki; s ha a2
asszony kötelező figyelmeztetései eredménytelenek, a férj azonban veréssel
vagy halállal vagy más súlyos bántalmazással fenyegetve kényszeríti, az asszony
bűn nélkül, a történteket csak elszenvedve odaadhatja magát (ahogyan mérv-
adó teológusok tanítják), minthogy ilyen körülmények között férje bűnét csak
egyszerűen hagyja megtörténni, és pedig súlyos okból, amely őt felmenti; mivel
a szeretet, amellyel azt megakadályozni tartoznék, ekkora kényelmedenség árán
nem kötelez.

2718: Az ‫״‬Adorabile Eucharistiae” bréve az antióchiai pátriárkának és

a görög inelchiták püspökeinek, 1822. május 8.
Kiadva: CollLac 2,550d-551c.

A * epikléfis átrálto*tatást illető hatástalansága

[Nem csekélyfájdalomra ésfélelemre adtak okot a~ok, akik ] azon új, a szakadárok 2718
által védelmezett vélekedést terjesztik, amelyben azt tanítják, hogy az a forma,
amelyben ez ... az éltető szentség [//. a^oltáris~entség\ végbemegy, nem egyedül

539
*2718 VII. Piusz: Brcve az autiokluai pátriárkának és a görög melchiták püspökeinek

Jézus Krisztus azon szavaiból áll, amelyeket az átváltoztatásnál mind a latin,

mind a görög papok alkalmaznak, hanem, hogy a teljesen befejezett és
tökéletes átváltoztatáshoz még azt a szabályos könyörgő szöveget is hozzá kell
mondani, amely nálunk megelőzi, a ti liturgiátokban pedig követi az említett
szavakat. ...
A szent engedelmesség erejére hivatkozva ... megparancsoljuk, ... hogy ne
merészeljék ezután ... pártolni azt a véleményt, amely tanítja, hogy a kenyér
egész szubsztanciájának Krisztus Teste szubsztanciájává, és a bor egész
szubsztanciájának a Vére szubsztanciájává való csodálatos átváltozásához
Krisztus szavai mellett azt az egyházi könyörgő formulát is szükséges elmon-
dani, amelyet most többször említettünk. ...

XII. L eó , 1823. szeptem ber 28. - 1829. február 10.

2720: Az ‫ ״‬Ubi prim um ” körlevél, 1824. május 5.

Kiadva: BullRCt 16,47a.
Λ ~ indifferentizmus
2720 [Egy bizonyos szekta], amely a jámborság és a nemeslelkűség nyájas külszínét
mutatja, a tolerantizmust (így mondják ugyanis) vagy indifferentizmust vallja,
nemcsupán a polgári élet dolgaiban, amelyről Nekünk nincs mit mondanunk,
hanem a vallás ügyében is, mégpedig azt tanítva, hogy Isten mindenkinek saját
döntési szabadságot adott, így ki-ki saját maga ítélheti meg, melyik szekta vagy
vélemény tetszik neki, és azt az üdvösség veszélyeztetése nélkül helyeselheti
vagy elfogadhatja.
[E~ ellen idézik a Köm 16,17k: ,jYestvérek,figyelmeztetlek titeket, tartsátok szemmel
azokat, akik ellentétben azgal a tanítással, amit tanultatok egyenetlenséget és botrányt
okoznak. Kerüljétek őket! A z ilyenek nem Krisztus Urunknak szolgálnak ... megtévesz:
tik a gyanútlanok szilét.

VIII. Plusz, 1829. március 31. - 1830. november 30.

2722-2724: A pápa válasza a Rennes-i püspöknek, 1830. augusztus 18.

Ez esetben Rennes (Franciaország) püspökének egy audiencián adott válaszról van
szó. Kiadva: CollLac 6,681d-682b / CollPF2 2,62-64, no. 1393, III.

A z uzsora
2722 Előterjesztés‫׳‬. [A gyóntatok véleménye nem egyezik\ azon nyereség tekintetében,
ami olyan pénzből származik, amelyet gazdagodás céljából kereskedőknek
adtak kölcsön. A ‫ ״‬VLxpenenit' [vö. *2546-2550] körlevél értelméről éles vita
folyik. Mindkét oldalról ki-ki döntő érveket hoz fel a nyereséget helyeslő vagy
elutasító véleménye védelmében. Ezért sok a panasz, a viszály, ezért tagadják

540
 VIII. Plusz: Válasz ‫ ה‬Reiines-i püspöknek *2722-272

meg a szentségeket a legtöbb, ehhez a gazdagodást módhoz ragaszkodó

kereskedőtől, és ugyanebből számtalan lelki kár is származott már.
Hogy a lelki károkkal szembeszálljanak, egyes gyóntatok úgy vélik, hogy 2723
képesek a két vélemény közötti közbülső úton haladni. Ha valaki ilyenfajta
nyereséggel kapcsolatos tanácsot kér tőlük, azt megkísérlik lebeszélni róla. Ha
a gyónó kitart abban a szándékában, hogy pénzt ad kölcsön kereskedőknek, és
azzal védekezik, hogy az ilyen kölcsönt helyeslő véleménynek sok pártfogója
van, ezenkívül pedig a Szentszék, melyet nem egyszer kérdeztek meg az
ügyben, soha el nem ítélte: akkor aztán ezek a gyóntatok azt követelik a
gyónótól, hogy ígérje meg: gyermeki engedelmességgel fogja a pápa döntésé-
nek, amikor az megszületik, alávetni magát, akármilyen értelmű is legyen; ezen
ígéret birtokában aztán nem tagadják meg a feloldozást, bármennyire is
valószínűbbnek hiszik az ilyen kölcsönt ellenző vélemény helyességét.
Ha a gyónó az így kölcsönadott pénzből szerzett nyereségről nem vall, és
jóhiszeműnek látszik: ezek a gyóntatok, még ha máshonnan tudják is, hogy
hasonló nyereséghez jutott, vagy most is jut, feloldozzák, és semmilyen kérdést
nem tesznek fel erre a dologra vonatkozóan, ha attól félnek, hogy a gyónó,
amennyiben figyelmeztetik, nem lesz majd hajlandó az ilyen nyereséget
visszaszolgáltatni vagy attól tartózkodni.
Kérdés: 1. Vajon igazolható-e az utóbbi gyóntatok eljárása? 2724
2. Vajon buzdíthat-e más, hozzá tanácsért forduló szigorúbb gyóntatókat
arra, hogy az előbbiek eljárását kövessék, amíg a Szentszék erről a kérdésről
kifejezett döntést nem hoz?
A pápa válasza: Ad 1. - Nem kell őket bolygatni. Ad 2. - Lásd az első választ.

XVI. GERGELY, 1831. február 2. - 1846. június 1.

2725—2727: A Szent Penitenciária válasza a besan^oni érseknek, 1831.

július 5.
A dokumentum biztosítja a probabilizmus teológiai legitimitását, úgy amint azt Liguon
Szent Alfonz képviselte, szemben a szigorú erkölcstam rendszerekkel. A második
válasz esetében figyelembe kell venni, hogy a Szentszék ítélete egy boldoggáavatandó
tanításáról a boldoggá avatásra való tekintettel készült. Ehhez elég, hogy a tanítás
‫״‬nem esik semmilyen teológiai cenzúra alá” (XIV. Benedek, De Servorum Del
beatificatione II 28, 2. §). Ez Alfonz esetében igaz. Vö. a Rítuskongregáció 1803. május
18-án kelt rendelkezését műveinek áttekintéséről, valamint a ‫״‬Sancútas et doctnnc/',
1839. május 26.-1 kanonizáló bullát (XVI. Gergely, Acta, kiadta A.M. Bernasconi
2,305a-309b) és az 1871. március 23-án kiadott ‫״‬lntereos qui" rendelkezést, amely ót
,,Egyháztanító” címmel ruházta fel. IX. Piusz, Acta 1/V, 296—298; uo. 196: ‫״‬Ezenfelül
megvilágította a homályos és megmagyarázta a kétes dolgokat, amikor a teológusok
egymásba fonódott, hol lazább, hol szigorúbb véleményei közt egy biztos utat
egyengetett, melven a knsztushívók lelkivezctói sértetlen lábbal járhatnak”.
Kiadva: ÁSS i (1865/66; 18725) 497k / Th. Gousset, *2715 i.m. (Leuven 18342)
196k.

541
‫ ״‬2725-2727 XVI. Gergely: Válasz a besau^oni érseknek

Liguori S'~ent Alfon* tekintélye erkölcsi dolgokban

2725 Kérdés: Louis Frai^ois Auguste de Rohan-Chabot bíboros, besar^om érsek
mindazoknál, akik egyházmegyéjében a lelkek gondját viselik, a tanítás bölcses-
ségét és egységét megőrizni törekszik; mivel pedig közülük néhányan Boldog
Liguori Alfonz morál teológiáját mint nagyon engedékenyt, az üdvösségre
nézve veszélyeset és az egészséges erkölccsel ellenkezőt támadják és tiltják,
alázatosan a Szent Penitenciária véleményét kéri és egy teológiaprofesszor [//.
Th. Gousset] következő kérdéseit terjeszti elő megoldás reményében:
2726 1. A szent teológia bármelyik professzora biztosan követheti és vallhatja-e
azon felfogásokat, amelyeket Boldog Liguori Alfonz vall morál teológiájában?
2727 2. Vajon háborgatni kell-e az olyan gyóntatót, aki a szent bűnbánattartás
bíróságán csupán abból a megfontolásból kifolyólag, hogy az Apostoli szék
Boldog Liguori Alfonz műveiben semmi megrovandó! nem talált, annak min-
den véleményét a gyakorlatban alkalmazza?
A gyóntató, akiről a kérdésben szó van, a szent tanító műveit csak
tanításának pontos megismerése céljából olvassa, anélkül azonban, hogy azon
indokokat és okokat, melyek a vélemények alapját képezik, mérlegelné; sokkal
inkább úgy véli, hogy biztonságosan cselekszik csupán azért, mert bölcsen
meg tudja ítélni, hogy az olyan tanításnak, amely semmi, megrovást érdemlő
elemet nem tartalmaz, egészségesnek, biztosnak kell lennie és az evangélium
szentségével semmiképp nem ellenkezhet.
λ/álas^ (amelyet a pápa 1831 .július 22-én erősített meg): Ad 1. —Igen, azonban
anélkül, hogy megróvandónak kellene tartani azokat, akik más szerzők által
képviselt véleményeket követnek.
Ad 2. - Nem; a Szentszék azon szándékára való tekintettel, hogy Isten
Szolgái írásait a szenttéavatás céljából helyeselje.

2730—2732: A ‫ ״‬Mirari vos arbitram ur” körlevél, 1832. augusztus 15.

Ennek a körlevélnek a megírására Félicité de Lamennais adott alkalmat, aki az általa 1830-
bán alapított ,,L'Aitmr” című ú!ságban szabadelvű nézeteket terjesztett, amelyeket XVI.
Gergely ‫״‬indifferentizmusként” vetett el. Lamennais és ú!ságja, meh‫׳‬et ezekután meg kellett
szüntetnie, nincs megnevezve. Lamennais előbb engedelmeskedett, később azonban
kilépett az Egyházból és döntését a Paroles d’un croyant c. könyvben (1834) védelmezte.
Megismételte a korábbi tanításokat. Erre válaszolt XVI. Gergely egy másik, ‫״‬Singulan no/\
1834. június 25.-én kelt körlevélben (BullRCt 19,379a-381b / XVI. Gergely, Acta kiadta
A.M. Bemasconi, 1,434), melyben egyszersmind az említett könyvet is elítélte.
Kiadva: BullRCt 19,129a-131b / ÁSS 4 (1868; 18752) 341 344k / XVI. Gergely,
Acta kiadta A.M. Bernasconi, (Roma 1901), 171b—173b.

A ~ indijjerenti^mus és a racionalizmus
2730 Most a bajok egy másik, olyan igen bőséges forrásához érünk, amely
bánatunkra az Egyházat jelenleg sújtja, ti. az indifferentizmushoz, vagyis ahhoz
a helytelen vélekedéshez, ... miszerint a lélek bármilyen, tetszés szerinti
hitvallással képes az örök üdvösséget elnyerni, ha az erkölcsök helyes és

542
 XVI Gergely: Körlevél: Az uidiíterentiznuis és a racionalizmus *2730-273;

tisztességes szabályát megtartja. ... És az indifferentizmus ebből az igen

poshadt forrásából ered az a képtelen és tévelygő nézet, jobban mondva
őrültség, hogy mindenkit megillet a lelknsmeret szabadsága, és azt mindenki-
nek biztosítani kell.
Ennek az egyenesen veszedelmes tévedésnek nyit utat az a teljes és mér- 2731
féktelen véleményszabadság, amely az egyházi és világi állam romlására széles
körben elterjedt, sót, némelyek igen arcátlanul még azt is állítják, hogy ebből a
vallás számára valamilyen előny származnék. ‫ ״‬Pedig hát lehet-e rosszabb halála
a léleknek, mint a tévedés szabadsága?” —mondta Ágoston1. ...
Elsősorban azokkal törődjetek atyai érzéssel, akik szellemüket különöskép- 2 7 3 2
pen a szent tudományoknak és a filozófiai kérdéseknek szentelték; legyetek
biztatóik és tanácsadóik abban, hogy csupán saját tehetségük erejére támasz-
kodván az igazság útjáról nehogy oktalanul a gonoszok út|ára tévedjenek.
Idézzék emlékezetükbe azt, hogy Isten az, aki a bölcsességhez elvezet, és a
bölcseket jobbá teszi [/». Bölcs 7,/i], és lehetetlen, hogy Istent Isten nélkül is-
merjük meg, hiszen Ő az, aki az Ige által az embereket Isten ismeretére tanítja1.

2738-2740: A ‫ ״‬Dum acerbissim as” bréve, 1835. szeptem ber 26.

Georg Hermes, münsten (Westfalia) és bonni teológia professzort, aki Kant teológiai
recepcióján fáradozott, Rómában ‫״‬racionalizmus” miatt megvádolták. Halála (1831. május
26.) után ez a bréve a következő műveit ítélte el: Philosophische Einlalung in áe christkathohsche
Tbeohge (Münstcr 1819) és Positire Hinlatung in che christkathohsche Theologte (Münstcr 1829);
valamint még a Christkathohsche Dogmatik I (Münster 1835; kiadta !.H. Achtcrfeld).
Ugyanezeket a műveket, valamint a Chnstkathohscbe Dogmánk II. és III. részét az
Indexkongregáció 1836. !anuár 7-1 rendelkezése szerint újra elítélték (AnIP 2,1442k). Vö.
H.H. Schwedt, Dos rörmscht Urtaliiber Georg Hermes (1775-1831). Etn Balrag gur Geschichle dér
Inquiáúonim 19. Jabrhundert (RömQ, 37. kiegészítő füzet; 1980) XVII. 2. jegyz.
Kiadta: XVI. Gergely, Acta kiadta A.M. Bemasconi, 2,85b-86b / ACColon 228-230.

Georg Hermes tévedései

[Bizonyos teológusok] idegen és helytelenítendő tanokkal maguk fertőzik meg 2738
a szent tudományt, nem haboznak iskolákban és akadémiákon betöltött
nyilvános tanítói hivatalukat is megszentségteleníteni, és a legszentebb hitleté-
reményt, amelynek oltalmazásával kérkednek, nyilvánvalóan meghamisítani.
Ennek a tévedésnek a tanítói közé számít, a már állandósult és Németor-
szágban szinte általánosan elterjedt hír szerint, Georg Hermes, aki azon királyi
úttól, amelyet az egyetemes tradíció és a szentatyák a hit igazságai kifejtésében
és védelmezésében kiköveztek, merészen eltér, sőt, azt gőgösen megvetve és
elítélve minden teológiai vizsgálódás alapját, pozitív kételyben látva és azon
általa felállított elvet vallva, mely szerint az ész a fő norma és az egyetlen
eszköz arra, amelynek révén az ember elérheti a természetfölötti igazságok
megismerését, mindenféle tévedéshez vezető sötét utat nyit. ...
[Úgy ítéltük, hogy a . £ 0 ‫ ]י״״י‬műveiben képtelen és a katolikus Egyház 2 7 3 9
tanításától idegen dolgokat szőtt egybe; különösképpen a hit természetével, a
543
*2738 ‫־‬2740 XVI Gergely: Bréve: Gcorg Hermes tévedései

hinni való dolgok szabályával, a Szentírással, a hagyománnyal, a kinyilatkozta-

fással, az Egyház Tanítóhivatalával, a hihetőség motívumaival és azokkal az
érvekkel kapcsolatban, amelyekkel Isten létezését szokták alátámasztani és
megerősíteni, magának Istennek a lényegével, szentségével, igazságosságával,
szabadságával és a teológusok által kívülre hatónak nevezett műveire vonatko-
zó céljával, a kegyelem szükségességével, ugyanennek és a Szentlélek ajándéka-
inak kiosztásával, a jutalmazással, a büntetések alkalmazásával, az ősszülők
helyzetével, az áteredő bűnnel és a bűnbe esett ember erejével kapcsolatban.
2740 S úgy döntöttek, hogy ugyanezeket a könyveket, mivel olyan tanításokat és
tételeket tartalmaznak, melyek - melyik hogyan - hamisak, könnyelműek,
csalárdak, szkepticizmushoz és indifferentizmushoz vezetők, tévesek, botrá-
nyosak, a katolikus iskolákkal szemben igazságtalanok, az isteni hitet fölforga-
tók, eretnekízűek és amelyeket az Egyház már korábban elítélt, betiltják és
elítélik.

2743: A Szent Offícium válasza a nizzai püspöknek, 1838. január 17.

Vö. a Szt. Penitenciária válaszait: 1830. szeptember 16., 1831. augusztus 14., 1831.
november 11., 1932. február 11. és 1832. november 23.; a Szt. Offícium válasza 1831.
augusztus 31-én, melyet a pápa megerősített (CollLac 6,677-686 / MigThC 16,1067-
1080).
Kiadva: CollLac 6,689cd / MigThC 16,1083.

Λ ~ uzsora
2743 Kérdés {1837. szeptember 9-ért): Vajon azok a gyónók, akik csakis törvényes
jogcímen - kölcsönből - kételkedő vagy rossz lelkiismerertel mérsékelt
nyereséghez jutottak, szentségileg feloldozhatók-e anélkül, hogy a visszafizetés
bármilyen terhét el kellene vállalniuk, amennyiben kételkedve vagy rossz
lelkiismerettel elkövetett bűnüket őszintén fájlalják és készek arra, hogy
gyermeki engedelmességgel teljesítsék a Szentszék rendeletéit?
Válasz: Igen; csak legyenek készek a Szentszék rendeletéinek teljesítésére.

2745-2746: Az ‫ ״‬In suprem o apostolatus fastigio” rendelkezés, 1839. de-

cem ber 3.
III. Pál pápától kezdve (*1495) a pápák újra és újra felléptek a Latin-Ameokában
rabszolgasorban tartott indiánok és fekete-afrikaiak általános emben jogainak érdeké-
ben. Ebben a bullában III. Pál mellett meg van említve: VIII. Orbán, ‫ ״‬Commissum
nobil’ levele az apostoli kamara felhatalmazottjaihoz Portugáliában, 1639. április 22.
(BullCocq 6/II, 183k); XIV. Benedek, ,,Immensa pastorurrf' apostoli levél Brazília
püspökeinek, 1741. december 20. (XIV. Benedek, Bullanum [Mechelen] 1,204—209, régi
kiadás vol. 1, no. 38); II. Piusz, levél Ruvo püspökéhez, 1462. október 7. (BarAE, 1462.
évhez no. 42).
Ksadva: XVI. Gergely, Acta kiadta A.M. Bernascom, 2,387a-388a / CollPF2 1,503-
505, no. 891 / J. Margraf, Kirche und Sklaverei süt dér Entdeckung Ámenkas (Tübingen
1865) 227-229 '

544
 XVI Gergely: Rendelkezés: ‫ ״‬In suprcmo apostola tus fastigio” *2745-2746

Λ ~ emberek rabszolgaságának megszüntetése

Úgy látjuk, hogy lelkipásztori gondjaink egyike azon törekvés, hogy 2745
megkíséreljük a hívőket a négerekkel, vagy bármiféle más emberekkel való
embertelen kereskedelemtől egészen leszoktam! .
... Időről-időre akadtak még a hívők közül is olyanok, akik megvetendő
nyereségvágytól rútul elvakultan nem haboztak távollévő földrészeken indeket,
négereket és más szerencsétleneket rabszolgaságba hajtant, vagy olyan kereske-
dést alapítani és bővíteni, amely mások által foglyul ejtett emberekkel foglalko-
zott, nem habozván így a többiek méltatlan gaztetteihez segédkezet nyújtani.
Bizony elődeink, a dicsőséges emlékezetű római püspökök közül többen
nem is mulasztották el, hogy tisztüknél fogva ezek eljárását mint lelki üdvükre
nézve ártalmas és a keresztény névre nézve gyalázatos cselekedet súlyosan el ne
marasztalják; világos volt előttük, hogy ennek egyik következménye az, hogy a
hitetlen pogánvok igaz vallásunk elleni gyűlöletükben egyre inkább megeró-
södnek. felsorolja aJent említett dokumentumokat
Elődeinknek ezen büntető rendeletéi és gondos fáradozásai, Isten segítsé- 2746
gpvel, nem kis mértékben járultak hozzá az indeknek és más előbb említettek-
nek a betolakodók kegyetlenségétől és a keresztény kereskedők hírvágyától
való megvédéséhez, de mégsem úgy, hogy a Szentszék az arra irányuló törek-
vései tökéletes eredményének örvendhetne, merthogy éppen ellenkezőleg, a
négerekkel való kereskedelmet, bár némileg csekélyebb mértékben, még
mindig sok keresztény űzi.
Mivel ezt a nagy gyalázatot távol óhajtjuk tartani a keresztények összes
területétől..., apostoli tekintélyünkkel minden rendű és rangú krisztushívőt
figyelmeztetünk, és az Úrban megkérlelünk, hogy a jövőben senki ne merészel-
jen indeket, négereket vagy más hasonló embereket igazságtalanul kínozni,
javaiktól megfosztani, szolgaságba hajtani, vagy olyanoknak, akik velük ilyes-
mit cselekszenek, segítséget és pártfogást nyújtani, illetve azt az embertelen
kereskedelmi fajtát űzni, amelyben a négereket, mintha nem emberek, hanem
csupáncsak állatok lennének, akármi módon rabszolgaságba hajtva, minden
megkülönböztetés nélkül, az igazságosság és az emberiesség jogai ellenére
veszik, eladják és olykor arra kárhoztatják, hogy a legkeményebb szenvedéseket
kelljen kiállmuk. ...

2750: A Bűnbánati Kongregációjának válasza, 1840. július 28.

Kiadta: Decrela autbentna S. Cgr. Indulgentus saaisque Rehquiispraepositae, ab a. 1668 ad
a. 1882 ( R e g e n s b u rg 1 8 8 3 ) 2 5 0 (no. 2 8 3 ) / C o llP F 2 1 ,5 0 7 , no. 9 04.

A kiváltsággalfelruházott oltárnál megkapott búcsú hatékonysága

Kérdés: Vajon a kiváltsággal felruházott oltárhoz kapcsolódó búcsú alatt 2750
teljes búcsú értendő-e, amely a lelket a tisztítótűz összes büntetéseitől tüstént
megszabadítja, vagy pedig csak egy bizonyos búcsú, amelyet az isteni irgalmas-
ság tetszése szerint alkalmaz?

545
*2750 XVI. Gergely: Szent Kongregációjának válasza: Búcsú hatékonysága

Válás*: A kiváltsággal felruházott oltárhoz kapcsolódó búcsú alatt, ha az

engedélyező szándékát és a kulcsok hatalmának gyakorlatát nézzük, teljes
búcsút kell értenünk, amely a lelket a tisztítótűz minden büntetésétől tüstént
megszabadítja; ha azonban az alkalmazás hatását nézzük, olyan búcsúról van
szó, amelynek mértékét az isteni irgalmasság tetszése és elfogadó helyeslése
adja meg.
2751—2756: Tételek, amelyeket Louis—Eugéne Bautain püspökének pa-
rancsára aláírt, 1835. november 18. és 1840. szeptem ber 8 .
L o u is -E u g c n e - M a rie B au tain stra ss b o u rg i p ro f e s s z o rt és p ü s p ö k i sze m in á riu m i ig a z g a tó t
Le P a p p e d e T r é v e m stra ss b o u rg i p ü s p ö k fid e iz m u sa és tra d ic io n a liz m u sa m ia tt e lm o z d í-
tó ttá h iv a ta lá tó l. 1834. s z e p te m b e r 1 5 -én a stra ss b o u rg i p ü s p ö k e g y lelk ip ászto ri elig a zítást
(Adierüssement) a d o tt ki p a p sá g a szám ára. E g y 1834. áp n lis 30-i le v é lb en m e g fo g a lm a z o tt
h a t k é rd é s h e ly é re , m ely ek re B au tam n e k válaszo ln ia k ellett, a k a to lik u s tan ítá s h a t té te lét
te tte , m e ly e k et B au tain és stra ss b o u rg i k ö re (pl. B. H . d e B o n n c c h o s e , A. G ra try ) 1835.
n o v e m b e r 18-án aláírt. E g y 1837. s z e p te m b e r 2 1 -i, a p ü s p ö k é n e k k ü ld ö tt levél, m ely b e n
B au tain k ife jte tte n é z e te it, ú |a b b g y a n ú sítá s o k ra a d o tt o k o t. M in d e n e k e lő tt \ui phtlosophie du
cbnstiamsme c. (S tra ss b o u rg 1835) m ű v é n e k clítéltetése fen y e g etett. E n n e k elk e rü lé se
é rd e k é b e n B au tain 1840. s z e p te m b e r 8 -án A. R ab s e g é d p ü s p ö k je le n létéb e n ú j t ó l a láírt h a t
té te lt, m e ly e k n ek szö v eg e c sak kissé k ü lö n b ö z ö tt az 1835. n o v e m b e r 1 8 -án aláírt tételek tő l.
V ég ü l, h o g y az általa a la p íto tt szerzetesi k ö z ö s s é g jó v á h a g y ásá t is e ln y erje, a Szt. P ü s p ö k i és
S zerzetesi K o n g re g á c ió p a ra n c s á ra 1844. április 2 6 -án e g y h a rm a d ik fo r m u lá t is a láírt
(sz ö v eg é t ld. * 2 7 6 5 -2 7 6 9 ). A z 1 835-ös és 1840-es fo rm u lá k 1. és 5. té te lé t a Szt.
In d e x k o n g re g á c ió a B o n e tty -ü g g y e l k a p c s o la tb a n átvette.
Kiadva: [1 8 3 5 - ö s té te lek ]: K a th o lik 5 9 (1 8 3 6 ) B eilag e I, X X V / E . d e R ég n y , L ’abbé
‫־‬bautain. Sa tie et ses oeuvres (P aris 188 4 ) 2 4 0 k / B. G a u d e a u , Libellusfidei exhibens (keretű
dogmatua ... ad ‫״‬Tractatum defede”pertinentia (P a n s 1 8 9 8 ) 1 2 7 k (no. 5 2 5 - 5 3 0 ) . - [1 8 4 0 -e s
té te lek ]: K a th o lik 7 9 (1 8 4 1 ) B e ilag e I, L V I k / I. P e r r o n e , Praelectiones theologúae 9
(L e u v e n 184 3 ) 3 5 7 k , jeg y z. (= Tractatus de locis theologias, p. I I I , s ec t. I , c . 1, n . 3 9 ) / E . d e
R ég n y , f e n te b b í.m . 2 8 8 k / B. G a u d e a u , f e n te b b í.m . 12 8 k (no. 5 3 1 - 5 3 6 ; fra n c ia ); 1 2 1 k
(n o . 5 1 2 - 5 1 7 ; la tin fo rd ítá s ).

A fidei^m ussal ellentétes, a hitre és a* és^re vonatkor tételek

2751 1. (1835) Az következtető gondolkodás képes arra, hogy Isten létét bizo-
nyossággal bizonyítsa. A hit, mely az ég ajándéka, a kinyilatkoztatásnál későbbi,
ezért Isten létének bizonyítása céljából az istentagadókkal szemben hivatkozni
rá nem lehet. [*2812\. (1840) Az következtető gondolkodás képes arra, hogy
Isten létét és tökéletességének végtelenségét bizonyossággal bizonyítsa. A hit,
mely az ég ajándéka, a kinyilatkoztatásnál későbbi, ezért Isten létének bizony!'-
fása céljából az istenragadókkal szemben hivatkozni rá nem lehet. [*2812\.
2752 2. (1835) A mózesi kinyilatkoztatást a Zsinagóga és a kereszténység szóbeli
és írott hagyománya biztonsággal igazolja. 1840) A mózesi kinyilatkoztatás
isteni mivoltát a Zsinagóga és a kereszténység szóbeli és írott hagyománya
biztonsággal igazolja.
2753 3. (1835) A keresztény kinyilatkoztatás Jézus Krisztus csodáiból vett
bizonysága, mely a szemtanúk számára érzékelhető és megdöbbentő volt,
erejéből és fényességéből a rákövetkező nemzedékek előtt sem veszített.
546
 XVI Gergely: Tételek, amelyeket Lotus-Etigéne Bautain aláirt *2751-2756

Ennek bizonyítékát minden keresztény szóbeli és írásbeli hagyományában

megtaláljuk. Éppen ezen kettős hagyomány alapján kell azt bizonyítanunk azok
számára, akik azt vagy elvetik, vagy még nem fogadták el ugyan, de vágyakoz-
nak utána. (1840) A Jézus Krisztus csodáiból vett bizonyság, mely a szemtanúk
számára érzékelhető és megdöbbentő volt, erejéből és fényességéből a rákövet-
kezó nemzedékek előtt sem veszített. Ennek bizonyítékát teljes bizonyossággal
az Újszövetségben, minden keresztény szóbeli és írásbeli hagyományában
találjuk meg. Éppen ezen kettős hagyomány alapján kell azt a hitetleneknek,
akik azt elvetik, vagy azoknak, akik még nem fogadták el ugyan, de vágyakoz-
nak utána, bizonyítanunk.
4. (1835) Nincs jogunk megkívánni egy hitetlenről, hogy elfogadja isteni 2754
Üdvözítőnk feltámadását, mielőtt a biztos bizonyítékokat elé nem tártuk; ezek
a bizonyítékok pedig következtető gondolkodás útján ugyanabból a hagyó-
mányból vezethetők le. (1840) Nincs jogunk megkívánni egy hitetlentől, hogy
elfogadja isteni Üdvözítőnk feltámadását, mielőtt a biztos bizonyítékokat elé
nem tártuk; ezek a bizonyítékok pedig következtető gondolkodás útján
vezethetők le.
5. (1835) Az ész használata megelőzi a hitet és az embert a kinyilatkoztatás 2755
és a kegyelem révén vezeti el hozzá. (1840) Ezen különféle kérdésekben az ész
megelőzi a hitet és neki kell elvezetnie bennünket hozzá. [*2813\.
6 . (1835) Az ész bizonyossággal be tudja bizonyítani a kinyilatkoztatás való- 2756
diságát, melyet a zsidók Mózesen, a keresztények Jézus Krisztuson keresztül
kaptak. (1840) Akármennyire gyenge és homályos is lett az ész az eredeti bűn
következtében, mégis elegendő világosság és erő maradt benne ahhoz, hogy
bizonyossággal elvezessen bennünket Isten létének megismeréséhez, és annak
a kinyilatkoztatásnak a fölismeréséhez, amelyet a zsidók Mózesen, a kereszté-
nyék pedig a mi imádandó Ember-Istenünkön keresztül kaptak.

2758—2760: A Szent Penitenciária válaszai, 1842. június 8 .

A válasz Le Mans püspökének szól. - Kiadva: J.B. Fcrreres - A. Mondia,
Compendium theologtae morális 2 (Barcelona 195017) 710k (no. 1092k) / F. Hürth: TD ser.
theol. 25 (Roma 19532) 8 6 k / !.P. Gury - R. Tummolo, Compendium theologtae morális 2
(Napol! 19253) 529 (no. 895). - Vö. *2715.

A bájosság onams^tikus gyakorlata

Kérdés: 1) Vajon a házasfelek, akik fogamzást megelőző módon élnek 2758
házasságban, erkölcsileg önmagában véve rossz cselekedetet követnek-e el?
2) Ha a cselekedetet erkölcsileg rossznak kell tekintenünk, vajon a házasfe- 2759
lek, akik ezzel nem vádolják magukat, olyanoknak tarthatók-e, akik azt
jóhiszeműen teszik, s ez mentesíti-e őket a súlyos bűntől?
3) Vajon elfogadható-e azoknak a gyóntatóknak az eljárása, akik a házasfe- 2760
lek megsértésének elkerülése végett, őket arról a módról, ahogyan házassági
jogaikkal élnek, nem kérdezik?

547
*2758-2760 XVI. Gergely: Szeut Pcniteuciária válaszai: A házasság ouanisztikus gyakorlata

V á lá s Ad 1) - Minthogy az aktus teljes rendellenessége a férj gonoszsága-

ból származik, aki ahelyett, hogy azt beteljesítené, magát visszavonja és magvát
az edényen kívül ontja ki; s ha az asszony kötelező figyelmeztetései eredmény-
telenek, a férj azonban veréssel vagy halállal fenyegetve kényszeríti - ahogyan
mérvadó teológusok tanítják - az asszony bún nélkül odaadhatja magát, és
pedig súlyos okból, amely ót felmenti; mivel a szeretet, amellyel azt megakadá-
lyozni tartoznék, ekkora kényelmetlenség árán nem kötelez.
Ad 2) és 3) - ... a gyóntató idézze fel lelkében azt a mondást: a szent
dolgokat szentül kell kezelni; és mérlegelje Liguori Szent Alfonz, egy tudós, és
az ezekben a dolgokban igen tapasztalt férfiú szavait is, aki a ‫ ״‬Gyóntatok
gyakorlati kézikönyvéiben [l.fej. IV. $ 4 1 . 1 ‫״‬.] azt mondja: ‫ ״‬A házasfeleknek a
házastársi kötelességet illető bűneiről azt mondom, hogy a gyóntató számára
szokott beszélgetésben nem kötelező, és nem is illendő azt megkérdeznie,
hacsak nem az asszonyoktól - és akkor is nagyon visszafogottan —, vajon
teljesítették-e azt ... A másik dologról hallgasson, ha nem kérdezték felőle”.
Ezenkívül ne mulassza más, elfogadott szerzők tanácsait megfontolni.

2762-2763: A Szent Offícium válasza, 1842. szeptem ber 14.

Kiadva: ACColon 232.
A betegek kenetének anyaga
2762 Kérdés: Vajon szükség esetén a plébános az utolsó kenet szentségének
érvényes feladása céljából használhat-e saját maga által megáldott olajat?
V á lá s (amit a pápa megerősített): Nem: a [Szent Offiáum] [V. Pál idején] kiadott,
1611. január 13-án kelt rendeletének megfogalmazása szerint.
2763 Tétel: Az utolsó kenet szentségét nem püspöki ·áldással megszentelt olajjal is
érvényesen ki lehet szolgáltatni:
A S~ent Offiáum nyilatkozta: a tétel meggondolatlan és nagyon közel van a
tévedéshez.

2765-2769: Tételek, amelyeket Louis-E ugéne Bautain a Szent Püspöki

és Szerzetesi Kongregációjának a parancsára aláírt, 1844. április 26.
Vö. ♦2751° - Kiadva: E. de Régny, ♦2751 i.m. 337k / B. Gaudeau, *2751 i.m. (no.
537-340) (kivéve *2769).
A keresmény vallás termésecetesfeltételeinek igazolhatósága és az állami kormányzati
formákhoz való lisgonya
2765 Mind a jelenre, mind a jövőre nézve megígérjük:
1 . hogy soha nem fogjuk azt tanítani, hogy csupán a józan ész világosságá-
val - az isteni kinyilatkoztatástól eltekintve - Isten létének valós bizonyítékát
adni ne lehetne;
2766 2 . hogy pusztán értelemmel a lélek szellemi mivoltát és halhatatlanságát,
vagy minden más, tisztán természetes, értelmi vagy erkölcsi igazságot bebizo-
nyítani ne lehetne;

548
 XVI. Gergely: Tételek, amelyeket Louis-Eugéne Bautaiii aláirt *2765-2769

3. hogy csupán értelmünk által az alapelvek vagy a metafizika tudománya- 2767

nak, hasonlóképpen az ettől függő igazságoknak, ne lehetnénk birtokában
mint olyan tudománynak, amely a természetfeletti teológiától, amely az isteni
kinyilatkoztatáson alapul, teljesen különbözik;
4. hogy az értelem valódi és teljes bizonyosságot a hihetőség indítékairól, 2768
vagyis azokról az indítékokról, amelyek az isteni kinyilatkoztatást nyilvánvaló-
an hihetővé teszik, nem szerezhet; ilyen indítékok pl. különösen Jézus Krisztus
csodái és próféciái, elsősorban pedig feltámadása,
5. hogy a keresztény vallás a politikai kormányforma minden egyes legitim 2769
alakzatához alkalmazkodni és azonközben ugyanazon keresztény és katolikus
vallás maradni ne tudna, a politikai rezsim valamennyi formája iránt teljesen
közömbösen, anélkül, hogy egyiket a másikkal szemben előnyben részesítené,
vagy bármelyiket kizárná.

2771-2772: Az ‫ ״‬Inter praecipuas machinationes” körlevél, 1844. május 8 .

Kiadva: Á SS 9 ( 1 8 7 6 /7 7 ) 621 6 2 3 k / X V I. G e rg e ly , Acta, k ia d ta A .M . B e r n a s c o m

3 ,3 3 2 k .

A s~entirásforditások
... Végül is nagyon is jól tudjátok, mekkora gondosságra, ül. bölcsességre 2771
van szükség ahhoz, hogy valaki az Úr szavait egy más nyelvre híven tudja
lefordítani; így aztán mi sem történik meg könnyebben, mint hogy ugyanezek-
be a fordításokba, amelyeket a bibliatársulatok szaporítanak, a rengeteg fordító
oktalansága vagy csalása folytán igen súlyos tévedések keverednek; ezeket
azonban éppen a kiadások nagy száma és sokfélesége rejti el sokak kárára
hosszú ideig. Mindazonáltal a társaságokat kevéssé vagy egyáltalán nem
érdekli, ha az emberek azt a népnyelvekre lefordított Bibliát olvasva egyik
tévedésből a másikba esnek; ha ezáltal lassan hozzászoknak ahhoz, hogy az
írások azon értelmét illetően szabad véleményformálásra legyen igényük, az
Atyák tanításából származó és az Egyház által őrzött isteni hagyományokat
megvessék, és magát az Egyházi Tanítóhivatalt elutasítsák.
Azok között a szabályok között, amelyeket a Tridenti zsinat által kiválasz- 2772
tott atyák fogalmaztak, IV. Piusz [*1854\ ... jóváhagyott és a tütott könyvek
jegyzéke elé bocsátottak, azt az általános büntető erejű rendeletet olvassuk,
hogy a Biblia népnyelvű kiadásának olvasása másoknak ne legyen megengedve,
csak azoknak, akik számára - a vélekedés szerint - , annak olvasása hitük és
jámborságuk növekedésére nézve hasznos. Ehhez a szabályhoz, amelyet
közvetlenül azután az eretnekek szűnni nem akaró csalásai miatt új biztosíték-
kai erősítettek meg, végül XIV. Benedek tekintélyével azt a nyilatkozatot
csatolták, mely szerint ezentúl az olyan népnyelvű fordítások olvasása legyen
megengedett, amelyeket az Apostoli Szék jóváhagyott, vagy amelyek az
Egyház szent Atyáitól illetve tudós és katolikus férfiaktól származó jegyzetek-
kel jelentek meg. ...

549
*2775 ‫־‬2786 IX. Piusz: Körlevél: A racionalizmus tévedése

IX. PIUSZ, 1846. június 16. - 1878. február 7.

2775-2786: A ‫״‬Qui pluribus” körlevél, 1846. november 9.

Kiadva: IX. Piusz, Acta (Roma 1854) 1/1, 6-13 / CollLac 6,83b-85d [*2775-2781]·,
85a-c [*2782-2786[ / ACColon 233-235 [csak *2775-2781].

A racionalizmus tévedése
2775 [Tudjátok, hogy a keresztény név ellenségei azt tanítják], hogy vallásunk szentséges
titkai csak emberek kitalációi és koholmányai, és, hogy a katolikus Egyház
tanítása az emberi társadalom javával és érdekeivel ellenkezik [vő *2940], sót
magának Krisztusnak és Istennek megtagadásától sem rettennek vissza. És,
hogy képesek legyenek a népeket minél könnyebben becsapni, és elsősorban
az óvadanokat és a járatlanokat megtéveszteni és tévedéseikbe magukkal
rántani, azt állítják, hogy kizárólag ók vannak a boldogsághoz vezető út
ismeretének birtokában, és nem haboznak magukat a filozófus névvel felru-
házni, mintha a filozófiának, amely egészen annak szenteli magát, hogy a
természet igazságát kutassa, el kellene utasítania magától mindazt, amit Isten, a
természet legfőbb és legkegyelmesebb alkotója, egyedülálló jótéteményéből és
irgalmából az emberek javára kinyilvánítani méltóztatott, hogy azok az igazi
boldogságot és az üdvösséget elérhessék.
2776 Valóban visszás és igen csalárd érvelésmóddal sohasem szűnnek meg az
emberi ész erejére és kiválóságára hivatkozni, azt Krisztus szent hitével
szemben hangsúlyozni, és vakmerőén azt fecsegni, hogy a hit ellentmond az
észnek [vö.*2906]. Ennél bizony esztelenebbet, istentelenebbet, sőt, magával az
ésszel ellenkezőbbet elképzelni vagy kiagyalni nem is lehet. Mert ugyan a hit az
ész fölött áll, a kettő között mégsem lehetséges bármiféle nézeteltérés vagy
ellentmondás, mivel mind a kettő az igazságnak ugyanazon változhatadan és
örök forrásából, a végtelenül )ó és hatalmas Istenről származik, és így egymást
kölcsönösen segítik, amennyiben a helyes ész bizonyítja, védi és oltalmazza a
hit igazságát; a hit pedig megszabadítja az észt minden tévedéstől, és az isteni
dolgok ismeretén keresztül csodálatosan megvilágítja, sőt megerősíti és tökéle‫־‬
tesíti.
2777 Bizony nem kisebb álnoksággal járnak el, Tisztelendő Testvérek, az isteni
kinyilatkoztatásnak ezen ellenségei, amikor felsőfokú dicséretekkel felmagasz-
falják az emberi haladást, és azt teljesen elhamarkodott és szentségtörő
merészséggel be akarják vezetni a katolikus vallásba, mintha a vallás nem is
Isten műve, hanem emberi alkotás, vagy valamiféle filozófiai találmány lenne,
amit emberi módszerekkel tökéletesíteni lehet [10. *2905\.
Ezekre az oly szánandó eszelősökre igencsak érvényes az, amit már
Tertullianus a saját kora filozófusainak is méltán vetett a szemére: ‫״‬akik egy
sztoikus, egy platonikus és egy dialektikus kereszténységet hoztak létre”1. És
valóban, minthogy a mi szent vallásunkat nem az emberi ész találta fel, hanem
Isten fedte fel kegyesen az embereknek, bárki könnyen megérti, hogy a vallás

550
 IX. Piusz: Körlevél: A racionalizmus tévedése *2775-2786

e g é s z e r e j é t u g y a n a n n a k a I s t e n n e k a te k i n t é l y é t ő l k a p j a , a k i s z ó l h o z z á n k , é s ,
h o g y a z e m b e r i é s z b ő l le v e z e tn i v a g y tö k é le te s íte n i s o h a s e m le h e t.

/ ! ‫ ״‬emberi ér‫ ״‬hithez való tényleges viszonya

Az emberi észnek épp azért, hogy ily nagy jelentőségű ügyben félre ne 2778
vezettessék és ne tévedjen, az isteni kinyilatkoztatás tényét lelkiismeretesen
meg kell vizsgálnia, hogy megbizonyosodjék arról, hogy Isten szólott; és Neki,
amint ezt az Apostol nagyon bölcsen tanítja, ‫״‬ésszerű hódolatot” [Rám 12,1]
mutasson be. Mert ki ne tudná vagy ne ismémé fel, hogy, ha Isten szól, teljes
hittel kell hallgatnunk, és magával az ésszel sem egyezik meg semmi jobban,
mint azt helyeselni és hűségesen követni, amiről bizonyossá vált, hogy Isten
nyilatkoztatta ki, aki sem tévedni, sem és tévedésbe ejteni nem tud?
[A keresztény hit hihetőségének indítékai] Ezzel szemben mily sok, mily csodá- 2779
latos, mily ragyogó bizonyítékok vannak kéznél, amelyekből az emberi észnek
nagyon is világosan és teljes mértékben meg kell győződnie Krisztus vallásának
isteni mivoltáról és arról, hogy ‫״‬összes dogmáink elvi gyökerüket fölülről, az
egek Urától kapták” 1, és, hogy emiatt a hitnél semmi biztosabb, semmi bizton-
ságosabb, semmi szentebb, és semmi, ami erősebb elvekre támaszkodnék,
nincs.
Ez a hit ti. az élet tanítómestere, az üdvösség útmutatója, minden vétket
elűzve és termékenységében erényeket szülve és táplálva, isteni szerzőjének és
beteljesítójének, Krisztus Jézusnak születése, élete, halála, feltámadása, böl-
csessége, csodái és jövendölései által megerősödve, az isteni tanítás fényétől
mindenütt ragyogva, az égi gazdagság kincseivel megajándékozva megannyi
próféta jövendölésével, oly sok csoda ragyogásával, annyi vértanú állhatatossá-
gával, oly sok szent dicsőségével a legnagyobb mértékben híresen és kiválóan,
Krisztus üdvösségre vezető törvényeit szemünk elé tárva és napról-napra még
a legkegyetlenebb üldözésekből is nagyobb erőt merítve terjedt el az egész
földkerekségen, szárazon és vízen, napkelettől napnyugatig, csupán a Kereszt
zászlajától áthatva, a bálványok csalárdságát legyőzve, a tévedések sötétségét
eloszlatva mindenféle ellenségen győzedelmeskedik, és így minden népet,
törzset és nemzetet - akármilyen szörnyen nyers és egymástól eltérőek lett
légyenek is jellegüket, erkölcseiket, törvényeiket és szokásaikat illetően - az
isteni ismeret fényével világosított meg, és maga is Krisztus legédesebb igája
alá hajtva, mindnek ‫ ״‬kikiáltván a békét, hirdetve a jót” [/z 52, 7], Mindez
valóban az isteni bölcsességnek és hatalomnak akkora ragyogásától van
minden szempontból megvilágítva, hogy kinek-kinek értelme, gondolkodása
nagyon is könnyen felismerheti, hogy a keresztény hit Isten műve.
[A hit kötelezettsége] Az emberi ész ezért ezekből a ragyogó és éppen úgy 2780
hatalmas erejű bizonyítékokból világosan és nyilvánvalóim felismeri, hogy ezen
hit szerzője Isten, és ennél tovább lépni nem tud, hanem mindenféle kételyt és
nehézséget elvetve és megszűntetve ennek a hitnek teljes engedelmességgel
kell hódolnia, mert biztosan tudja, hogy mindaz, amit ez a hit az embereknek a
hitet és a cselekvést illetően előír, magától Istentől való.
551
*2775*2786 IX. Plusz: Körlevél: A racionalizmus tévedése

A pápa téndhctetlensigc
2781 És ebből világosan kitűnik, milyen nagy tévedésben vannak azok is, akik
eszükkel visszaélve és Isten szavát emberi műnek vélve, azt önkényesen és
vaktában magyarázni és értelmezni merészelik, holott Isten maga gondosko-
dott olyan élő tekintélyről, akinek feladata, hogy az O égi kinyilatkoztatásának
valódi és jogszerű értelmét tanítsa és megszilárdítsa, és a hit és erkölcs dolgait
illető minden vitát tévedhetetlen ítéletével eldöntse, nehogy a hívók az
emberek fondorlata által a tanításban keletkezett minden kósza széllökéstől a
tévedés fondorlatának karjaiba vessék magukat [Ef 4,14\.
Ez az élő és tévedhetetlen tekintély csak abban az Egyházban van teljes
elevenségben, amelyet Krisztus Urunk Péterre, az egész Egyház fejére,
elöljárójára és pásztorára épített, akinek hite, ahogy megígérte, soha meginogni
nem fog, és mindig megvannak törvényes püspökei, akik eredetüket megszakí-
tás nélkül magától Pétertől vezetik le, az ó székében ülnek, és ugyancsak az ő
tanításának, méltóságának, az ót illető tiszteletnek és hatalmának örökösei és
védelmezői.
És mivel ahol Péter, ott az Egyház1, Péter pedig a római püspökön
keresztül beszél, mindig utódaiban él, és ítélkezik, és a keresőknek a hit
igazságát nyújtja, az isteni megnyilatkozásokat egészen abban az értelemben
kell elfogadni, amelyben Szent Péternek ez a római tanítói széke állította és
állítja, amely, mint az összes egyházak anyja és tanítója [*1616\, a Krisztus
Urunktól áthagyományozott hitet mindig épségben és sértetlenül őrizte meg,
tanította a hívőknek, s ezáltal az üdvösség ösvényét és a romlatlan igazság
tanítását mindenkinek megmutatta.

A kor többi tiitdése

2782 Már jól ismertek, Tisztelendő Testvérek, más szörnyűséges tévedéseket és
csalásokat is, amelyekkel ennek a világnak gyermekei a katolikus vallást és az
Egyház isteni hatalmát valamint törvényeit igen élesen támadni, és mind a
szent, mind a polgári hatalom jogait lábbal tiporni igyekeznek:
2783 Ide tartoznak ... azok a titkos társaságok, amelyek mind az egyházi, mind a
világi állam romlására és pusztulására merültek fel a sötétségből, és amelyeket a
római püspökök, a mi elődeink, Apostoli Leveleikben1, ·amelyeket teljes após-
toli hatalmunkkal megerősítünk, ismételt kiközösítéssel sújtottak. ...
2284 Ezt akarják a rendkívül alattomos bibliatársaságok, amelyek az eretnekek
régi mesterkedését felújítva nem szűnnek meg az isteni írásokat tartalmazó
könyveket a szent Egyház szabályai ellenére minden népnyelvre lefordítva és
gyakran elferdített magyarázatokkal értelmezve minden rendű embernek, még
a műveletlenebbeknek is ingyen osztogatni, mintegy rájuk erőltetni, úgyhogy
az isteni hagyomány, az Atyák tanírása és a katolikus Egyház tekintélye
visszautasításával az Úr szavait mindenki saját megítélése szerint értelmezi; így
azok értelmét elferdíti, és hatalmas tévedésekbe esik. Ezeket a társulatokat ...

552
 IX. Pinsz: Körlevél: A racionalizmus tévedése *2775*278(

XVI. Gergely ... elvetette1 [*2777], és mi ugyancsak azt akarjuk, hogy el legye-
nek ítélve.
Id e ta r to z ik a z a s z ö r n y ű s é g e s , é s m é g m a g á v a l a z é s z te r m é s z e te s v ilá g o s - 2785
s á g á v a l is a l e g n a g y o b b m é r t é k b e n e l l e n k e z ő r e n d s z e r , a m e l y b á r m e l y v a l l á s o k
k ü lö n b s é g n é lk ü lis é g é t [indiffcrerttiynus\ v a llja ; e s z e r i n t e z e k az a g y a f ú r t e m b e -
r e k , m i u t á n m i n d e n e r é n y n e k é s v é t e k n e k , ig a z s á g n a k é s t é v e d é s n e k , t i s z t e s -
s é g n e k é s g y a lá z a to s s á g n a k k ü lö n b s é g é t m e g s z ü n te tté k , ú g y te s z n e k , m in th a
a z e m b e r e k b á r m i l y e n v a llá s g y a k o r l á s á v a l e l n y e r h e t n é k a z ö r ö k ü d v ö s s é g e t . ...
Ide tartozik a kimondhatatlanul szörnyű és magával a természetjoggal is a 2786
legnagyobb mértékben ellenkező tanítás az úgynevezett kommunizmusról,
amelyben - ha valaha bevezetnék - mindenkinek jogai, javai, tulajdona, és még
maga az emberi közösség is alapjaiban megrendülne.1

2791-2793: A Szent Offícium rendelete, 1851. május 21.

Kiadva: F. Hürth: TD ser. theol. 25 (19532) 105k / CollLac 4,790ab / Gury-
Tummolo, ♦2758 i.m. 2,508k (no. 893).

A házasság onams~tikus gyakorlata

Kérdés: M ily e n m i n ő s í t é s t é r d e m e l a k ö v e t k e z ő h á r o m té te l: 2791
1. Tisztességes okokból a házastársaknak szabad olyan módon házaséletet
élniük, ahogyan Onan tette [ív. Tér 38, 8k).
2. Valószínű, hogy a házasságnak ezt a gyakorlatát a természetjog nem tiltja. 2 7 9 2
3. Semmit se használ sem az egyik, sem a másik nemhez tartozó házastárs- 2793
nak erről a tárgyról kérdéseket feltenni, még ha okkal is lehet attól tartani, hogy
a házastársak, akár az asszony, akár a férfi, a házassággal visszaélnek.
Válasz Ad 1. - Botránkoztató, téves és a házassági természetjoggal
ellentétes. Ad 2. - Botránkoztató, és másutt már XI. Ince által implicit módon
elítélve, a 49. Tételben [*2149]. Ad 3. - A tétel, amint előttünk áll, hamis,
túlságosan megengedő, és a gyakorlatban veszélyes.

2795: A Szent Offícium válaszai, 1853. április 6. (19.)

Kiadva: L’Ami du dergé 20 (1898) 1077, no. III.

A házasság onanis^/ikus gyakorlata

Kérdés: 1) Vajon a házasság befejezetlen gyakorlása, akár onanisztikusan, 2795
akár kondom segítségével történik (vagyis a közönségesen csak ‫ ״‬kondom” -
nak nevezett istentelen eszköz használatával), amiként az említett esetben,
megengedett-e?
2) Vajon az asszony tudatosan kondom használatával történő egyesülésben
viselkedhetik-e passzívan?
Válas% (április 19-én körétévé)·. Ad 1) - Nem; ugyanis lényegileg rossz. Ad
2) —Nem; ugyanis lényegileg tilos dolgot művelne.

553
*2800-2804 IX. Piusz: Bulla: A Boldogságos Szűz Mária kiválósága általában

2800—2804: Az ‫ ״‬Ineffabilis D eus” bulla, 1854. december 8.

A Boldogságos Szűz !Márta szeplőtelen fogantatása hittétellé való nyilvánítása előkészüle-
teként IX. Piusz 1848. június 1-én egy teológus testületet hozott létre. 1849. február 2-án
elküldte az ‫ ״‬Ubi pnmum" körlevelet (IX. Piusz, Acta 1/1, 162—166) a katolikus
püspökökhöz, hogy véleményüket kérje a hátitokká nyilvánítás lehetőségéről. A püspö-
kok válaszainak kiadása a Porén dell’Episcopato cattolico, di capitoh, dl i0ngrega?non1, ck untiersilr
... süllő defint^ione dogmáiba del'Immacoloto Concepimento della B.V. Maria ... (10 kötet, Roma
1851-1854) c. műben. A 603 megkérdezett püspök közül 546 támogatta a dogmává
nyilvánítást. A szavazataik nyilvánosságra hozatala után IX. Piusz különböző tervezete-
két dolgoztatott ki (kiadta V. Sardi alább í.m. 2,22kk 60kk 76kk 103kk 125kk 151kk
177kk 259kk). A bulla végső szerkesztésében maga a pápa mértékadó módon vett részt.
Kiadva: V. Sardi, La solenne deftni~jone dél dogma dell’lmmacolato concepimento di Maria
Santissima. A lti e documenti ... (Roma 1904-1905) 2,301 [=*2800[, 306 [='2802\\ 312k
[=*280J\ / CollLac 6,836a-c; 839b; 842cd / IX. Piusz, Acta 1/1, 597k; 606k; 616.

A Boldogságos Mária kiválósága általában

2800 A kimondhatatlan Isten ... egyszülött Fiának kezdettől fogva és a századok
előtt anyát választott és rendelt, hogy a Fiú testet öltve az idők boldog
teljességében tőle megszülessék, és ót az összes teremtményekhez képest
annyira megajándékozta szeretetével, hogy egyedül benne lelte a saját akaratá-
hoz legközelebb álló tetszését. Ezért messze megelőzve az összes Angyali
Szellemet és az összes szentet, oly csodálatosan elhalmozra Ó t mindenféle égi
kegyelmi ajándék bőségével istenségének kincsesházából, hogy ő, a bűn
minden szennyétől mindig teljesen mentesen és teljes valójában szépen és
tökéletesen, az ártadanság és a szentség teljességének olyan példáját nyújtotta,
amelynél nagyobb az Isten alatti világban elképzelhetetlen, és amelyet Istenen
kívül senki gondolataiban felfogni nem tud.
2801 így tehát mindenképpen illő volt az, hogy mindig is a legtökéletesebb
szentség díszeivel fölékesítve tündökölt, és teljesen mentes lévén még az
áteredő bűn szennyétől is, az őskígyón a legnagyszerűbb győzelmet aratta, ó,
az oly tiszteletreméltó anya, akiről az Atyaisten úgy rendelkezett, hogy
egyszülött Fiát, akit önmagaként szeret, hiszen szívből önmagával egyenlőnek
nemzette, neki úgy adja oda, hogy természet szerint az Atyaistennek és
Szűznek egy és ugyanazon közös Fia legyen, és akit maga a Fiú választott ki
arra, hogy szubsztancia szerint saját anyjává tegye, és akitől a Szentlélek azt
akarta és eszközölte ki, hogy tőle fogantassék és szülessék meg az, akiből ó
maga származik.
A dogmafejlödés homogénjellege
2802 Krisztus Egyháza ugyanis, amely a nála letétbe helyezett dogmák szolgálat-
kész őrzője és oltalmazója, azokon soha semmit nem változtat, azokból
semmit el nem vesz, semmit hozzájuk nem ad, hanem minden igyekezével
azon van, hogy a régit, ami a régi időkben alakult ki és az Atyák hite ültette el,
hűségesen és bölcsen fölhasználva, úgy csiszolja és finomítsa, hogy az égi
tanítás ama régi dogmái láthatóságot, fényt, határozottságot kapjanak, de

554
 IX. Plusz: Bulla: Λ Boldogságos Szűz Mária kiválósága általában *2800-2804

teljességüket, érintetlenségüket, sajátosságukat is megtartsák, és csak saját

módjuk szerint növekedjenek, azaz ugyanabban a dogmában, ugyanazon
értelem és jelentés szerint1.

A Boldogságos Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepélyes meghatározása

... A Szent és Oszthatatlan Szentháromság tiszteletére, a Szűz Istenanya 2803
dicsőségére és ékességére, a katolikus hit fölmagasztalására és a keresztény
vallás növelésére,
Urunk Jézus Krisztusnak, Szent Péter és Pál apostoloknak tekintélyével és
a sajátunkkal kijelentjük, kihirdetjük és meghatározzuk, hogy az a tan, amely
szerint a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatában, a minden-
ható Isten egyedülálló kegyelméből és különleges kegyéből, az emberi nem
Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredó bűn-
nek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt,
Istentől való kinyilatkoztatás, és ezért minden hívőnek erősen és állhatato-
san kell hinnie.
Ennélfogva, amitől Isten őrizzen, ha lennének olyanok, akik szívükben 2804
másképpen mernének gondolkodni, mint ahogyan Mi eldöntöttük, azok
vegyék tudomásul és tudják meg, hogy saját maguk elhatározása által elítéltet-
ve, hitükben hajótörést szenvedtek és az Egyház egységétől elszakadtak, ezen
felül pedig ezen tettük alapján a jogban megszabott büntetések szigorát vonják
magukra, amennyiben azt, amit szívükben gondolnak, szóval vagy írásban,
vagy bármi más külső kifejezéssel kijelenteni merészelnék.

2811-2814: A Szent Index Kongregáció rendelete, 1855. június 11. (15.)

Augustin Bonetty mérsékelt tradicionalizmust vallott: az emberi ész természetes erői
képtelenek arra, hogy ‫״‬Istent és az ó tulajdonságait, az embert, annak eredetét, célját,
kötelességeit, a társadalmi és a családi közösség szabályait” (Bonnetty, in: Annales de
Philosophic chrétienne, ser. IV, vol. 8 [1853] 374) felismerje. Több francia püspök
bcvádolta Rómában, és alá kellett írnia az Indexkongregáció által előkészített tételeket
(1855. július 12.); az 1-3. korábbi dokumentumokból származik (IX. Piusz, ‫״‬Qui
pluribuf’ ['2775-2786]; Bautain ['2751-2756; 2765-2769]). IX. Piusz 1855. június 15-
én erősítette meg a rendeletet.
Kiadva: ÁSS 3 (1867; 18785) 224 / B. Gaudeau, Ubellusfidei (Pans 1898) 138k (no.
552-555).
Tételek Augustin Bonetty tradiáonalizmusa ellen
1. ‫ ״‬Még ha a hit az ész fölött van is, sohasem létezhetik közöttük igazi 2811
nézeteltérés, sem ellentmondás, mivel mind a kettő az igazság egyazon
változhatatlan forrásából, a végtelen jó és nagy Istentől ered, és ezért egyik a
másikat kölcsönösen támogatja.” [*2776; iö. *3019]
2. Az következtető gondolkodás Isten létét, a lélek szellemiségét és az 2812
ember szabadságát biztonsággal képes bizonyítani. A hit a kinyilatkoztatás
utált következik, aminek következtében Isten létének bizonyítására az ateisták-

555
*2817-2820 IX. Piusz: Szent Index Kongregáció rendeleté: Tételek A. Bonetty tradicioualizmusa ellen

kai szemben, az értelmes lélek szellemiségének és szabadságának bizonyítására

a naturalizmus és a fatalizmus követőivel szemben nem lehet rá megfelelően
hivatkozni [/». *2751, 2754\.
2813 3. Az ész használata megelőzi a hitet, és az első az embert a kinyilatkoztatás
és a kegyelem segítségével vezeti el másodikhoz \vö. 2755\.
2814 4. Az a módszer, amelyet az isteni Tamás, az isteni Bonaventura, valamint
más utánuk következő skolasztikusok alkalmaztak, nem vezet a racionalizmus-
hoz, és nem adott okot arra, hogy a mai iskolákban a bölcselet a naturalizmus-
hoz és a pantheizmushoz közelítsen. Ezért ezeknek a tudósoknak és mesterek-
nek nem szabad bűnéül felróni, hogy ezt a módszert használták, különösen,
mert az Egyház helyeslésével vagy legalábbis hallgatólagos beleegyezésével
tették ezt.

2817—2820: A Szent Offícium eligazítása a sziámi apostoli vikáriusnak,

1855. július 4.
Ez olyan kérdésekre adott válasz, melyeket a sziámi apostoli vikárius tett fel.
Kiadva: CollPF2 1,594, no. 114 / CdICF 4,205k (no. 931).

A pali kiváltság
2817 ... Teljességgel tiltva van, hogy egy keresztény nő pogányhoz menjen
férjhez. Ha azonban - miután a Szentszéktől az vallásaik különbözősége miatti
házassági akadály alól előzetesen felmentést kaptak, - némelykor ilyen házas-
ság létrejön, ismeretes, hogy az, a házassági köteléket illetően felbonthatatlan, a
nászágyat illetően pedig csak ritka esetben felbontható lesz... . Ennélfogva egy
keresztény asszonynak, amíg hitetlen férje, még ha ágyasságban is, de él,
második házasságra lépnie soha nem lehet.
2818 Ha azonban valamely pogány férfi ágyasságban élő pogány feleségéről van
szó, aki megtér, akkor a felszólítás megtörténte után (mint fent), ha a férfi
elutasítja, hogy megtérjen vagy a Teremtő megsértése nélkül éljen együtt a
növel, és ennélfogva felhagyjon az ágyassággal (amely a Teremtő megsértése
nélkül biztosan nem tartható fenn), az az asszony a hímek való kedvezés végett
megengedett kiváltsággal élhet majd.
2819 Általában, ha a házasfél megtérése megelőzte a hitetlennel kötött házassá-
got, amelyet megelőző apostoli felmentéssel kötöttek, a hitnek való kedvezés
végett megengedett kiváltsággal semmiképpen nem lehet élni; ha azonban a
házasság előzte meg a megtérést, ezzel a kiváltsággal a megtért fél élhet majd,
annak megtartása mellett, amit, ahogy mondtuk, meg kell tartania.
2820 Az érvénytelenítő házassági akadályokat illetően arra is kell ügyelni, hogy a
leküzdhetetlen tudatlanság vagy a jóhiszeműség nem elégséges ahhoz, hogy
egy házasságkötés érvényes legyen. Bár néha (ami azonban a gyakorlatban
ritkán esik meg) az a tudatlanság és jóhiszeműség a bűn alól mentesítheti a
feleket, a házasságot, amely bontó akadállyal köttetett meg, soha érvényessé
nem teheti.

556
 IX. Piusz: A Szent Offícinni körlevele: A maguetizimissal való visszaélés *2823-2825

2823—2825: A Szent Officium körlevele a püspököknek, 1856. augusztus 4.

Hasonló a Szent Officium 1899. július 2 6 1 ‫ ־‬válasza a hvpnotizmusra: ÁSS 32 (1899/1900)
189k. Kiadva: ÁSS 1 (1865/66; 18725) 177k / CoULac 6,103ab / CollPF2 1,604, no. 1128.

A magneti^mussal való visszaélés

Ebben a dologban a Szentszék egyedi eseteket illetően néhányszor már 2823
adott válaszokat, amelyekben tilosnak ítélte azokat a kísérleteket, amelyek
természetellenes, tisztességtelen és nem a kellő eszközökkel elérendő célból
végeztetnek el; ezért hasonló esetek nyomán 1841. április 21-én, szerdán a
következő döntés született: ‫ ״‬A magnetizmus használata úgy, ahogy történik,
tilos.” A Szent Kongregáció arról is döntött, azon könyveket, amelyek ezeket a
tévedéseket makacsul terjesztik, be kell tiltani.
Mivel azonban az egyes eseteken kívül általánosságban is tárgyalni kellett a 2824
magnetizmus használatáról, 1847. július 28-án, szerdán a következő irányadó
határozat született: ‫״‬.Amennyiben minden tévedés, sorsvetés és a démon
bármely kifejezett vagy burkolt segítségülhívása kizáratott, a magnetizmus
használata, vagyis az egyébként megengedett fizikai eszközök alkalmazásának
puszta ténye, erkölcsi tiltás alá nem esik, amennyiben meg nem engedett vagy
bármi módon helytelen célra nem irányul. A pusztán fizikai elveknek és
eszközöknek valóságos természetfeletti dolgokra és hatásokra való felhaszná-
lása abból a célból, hogy azokra természetes magyarázatot találjanak, nem más,
mint teljességgel meg nem engedett és eretnek csalás”.
Noha ez az általános rendelet a magnetizmus eszközével való éléssel és 2825
visszaéléssel kapcsolatban megfelelően kifejti, mi megengedett és mi nem, az
ember gonoszsága mégis annyira megnövekedett, hogy - elhanyagolva a
tudomány megengedett tanulmányozását - lelkének nagy kárára és a polgári
társadalom hátrányára inkább különös dolgok után szalad és azzal dicsekszik,
hogy a jóslás illetve jövendölés forrására lelt. Ezért az alvajárás és (ahogy
nevezik) a jövőbelátás szemfényvesztése segítségével bizonyos ledér nócskék,
nem is mindig szemérmes taglej rések kíséretében, transzba esve azt fecsegik,
hogy lámák minden láthatatlant, és merész könnyelműséggel nem riadnak
vissza attól sem, hogy magáról a vallásról társalgásba kezdjenek, a holtak lelkét
megidézzék, tőlük feleleteket kapjanak, ismeretlen és távol levő dolgokat
felfedezzenek, és más ilyen fajra babonaságokar műveljenek, hogy a maguk és
uraik számára megbízható jóslással nagy hasznot húzzanak. Végül azonban
bármilyen mesterkedést vagy szemfényvesztést is alkalmaznak mindeneköz-
ben, mivel természetes eszközöket használnak nem természetes hatások
létrehozása céljából, teljességgel tilalmas és eretnek csalást és a jó erkölcsök
elleni merényletet követnek el.

2828-2831:Az ‫״‬Eximiam tuam” bréve a kölni érseknek, 1857. június 15.

A Szent Indexkongregáció 1857. január 8 -i döntése egyházi tilalom alá helyezte Anton
Günther kilenc művét. Günther február 10-én kelt, IX. Pluszhoz intézett levelében

557
* 2 8 2 8 -2 8 3 1 IX. Piusz: Brcve a kölni érseknek: Antkon Gimther tévedései

elfogadta a döntést, ‫״‬őszintén vallásos lelkiilettel, és dicséretre méltó módon”, amint a

rendelkezés, amelyet csak 1857. február 20‫־‬án hoztak nyilvánosságra, megjegyzi.
Günther több művet nem adott ki. Minthogy a rendelkezés csak összességében utasítja
el a tévedéseket, a szerző követői Günther néhány tételét továbbra is fenntartották. IX.
Piusz pápának ez a brévéje, amelyet Johannes von Geissel bíboroshoz intézett,
tételesen felsorolja Günther egyes tévedéseit.
Kiadva: ÁSS 8 (1874/75) 446k / AsyU 166k / IX. Piusz, Acla l/II, 587k ACColon 241.

Antkon Günther tévedései

2828 ... Elsősorban ugyanis nem fájdalom nélkül vesszük észre, hogy ezekben az
írásokban a Szentszék által ismételten kárhoztatott racionalista rendszer téves
és veszélyes eszméinek bősége uralkodik elsősorban, ugyanígy azt is tudjuk,
hogy ugyanezekben a könyvekben többek között sok olyan kijelentés is
olvasható, amely a katolikus hittől és az isteni szubsztancia három különböző
és örök személyben létező egységét kifejtő valóságos tanától nem csekély
mértékben tér el. Hasonlóképpen biztos tudásunk van arról is, hogy sem nem
jobb, sem nem pontosabb az a tanításuk, amely a megtestesült Ige szakramen-
tumáról és az Ige isteni személyének két, isteni és emberi természetben
fennálló egységéről szól. Tudjuk, hogy ezen írásokban a katolikus tanítás és
vélemény csorbát szenved az embert illetően is, mely szerint az testből és
lélekből áll, mégpedig úgy, hogy az értelemmel bíró lélek önmagában is
valóságos és közvetlen formája a testnek. Az sem kerüli el a figyelmünket,
hogy ezen könyvekben olyan tantételek állnak, amelyek azzal a katolikus
tanítással, amely a dolgok létrehozásában Isten mindent felülmúló, minden
kényszertől mentes szabadságát vallja, homlokegyenest szembefordulnak.
Az is igencsak kifogásolandó és elítélendő, hogy a güntheriánus könyvek a
Tanítóhivatalnak kijáró jogot meggondolatlanul emberi észnek és a bölcselet-
nek tulajdonítják, amelyeknek pedig a vallás dolgaiban nem uralkodniuk, ha-
nem teljességgel szolgálniuk kell, ezért aztán mindaz, aminek biztosnak kellene
maradnia, összezavarodik, mind a tudomány és a hit megkülönböztetésében,
mind a hit örök megváltozhatatlanságát illetően, amely mindig egy és ugyanaz,
míg a filozófia és az emberi tudományok sem önmagukhoz nem következete-
sek mindig, sem a tévedések különböző változataitól nem mentesek.
2830 Hozzájárul ehhez, hogy a szerzők egyrészt sem a szentatyák említésekor
nem a zsinati kánonok által előírt tiszteletettel járnak el, amit pedig az
Egyháznak ezen legragyogóbb fényei mindenképpen megérdemelnének, sem a
katolikus iskolákat becsmérlő nyilatkozatoktól sem tartózkodnak, amit tiszte-
letreméltó emlékű Elődünk, VI. Piusz már ünnepélyesen el is ítélt. [*2679\
2830 Azt sem hagyjuk szó nélkül, hogy Günther a könyveiben a legnagyobb
mértékben megsérti az egészséges beszédformát, mintha megfeledkeznék Pál
apostol szavairól [2Tim /,/5], vagy Szent Ágoston nagyon komoly figyelmezte-
téséről: ‫״‬Nekünk csak meghatározott szabály szerint szabad beszélnünk,
nehogy könnyelmű szavaink nyomán istentelen nézet alakuljon ki azokról a
dolgokról, amelyeket ezek a szavak jelentenek” 1.

558
 IX Phisz: Apostoli levél a brcslnui püspöknek *2833

2833: A ‫ ״‬Dolore haud m cdiocri” apostoli levél a breslaui püspöknek,

1860. április 30.
Ez a levél elveti Johann Baltzer kanonok ‫ ״‬Promemoria de duahsmo anthropologivo" címmel
megírt (de soha ki nem adott) munkáját, amely Günther vélekedéseit ismétli.
Kiadva: ÁSS 8 (1874) 444 / ASyU 179.

A ‫ ״‬eszes lélek, mint a~ ember éltető elve

Feljegyezték, hogy Baltzer ..., miután az egész vitát arra vezette vissza, hogy 2833
van-e a testnek saját életelve, amely az eszes lélcktól valóságosan különbözik,
meggondolatlanságában odáig jutott, hogy‫ ׳‬az ellentétes véleményt nem csak
eretneknek nevezte, hanem bóbeszédűen érvekkel azt is alátámasztotta, hogy
annak kell tartani.
Ezt pedig csupán kifejezetten rosszallni tudjuk, ha meggondoljuk, hogy ez
a vélemény, amely az emberbe csak egy életelvet, ti. az eszes lelket helyezi,
amelytől a test a mozgást és minden életjelenséget és az érzékelést is kapja, az
Isten Egyházában igen elterjedt; a legtöbb - nevezetesen a legkiválóbb —
egyházi tanító számára az Egyház tantétclével láthatóan úgy összekapcsoló-
dott, hogy az ennek hivatalos és egyedül igaz értelmezése, és ennélfogva a
hitben való tévedés nélkül ragadni nem lehet.

2835-2839: A Szent Offícium eligazítása a Cse-Kiang-i apostoli vikári-

usnak, 1860. augusztus 1. (3.)
Kiadva: CollPF2 1,655, no. 1198.
A keresetség szabályosfeliétele
Előterjesztés‫׳‬. \Egy misszionárius, törődni akarván mind a szentségnek kijáró 2835
tisztelettel, mind a már haldokló beteg örök üdvösségével,] a keresztséget ezzel a
feltétellel szolgáltatja ki: ‫״‬ha valóban kész vagy rá”, amivel kifejezetten azt a
szándékát nyilvánítja ki, hogy amennyiben a megfelelő feltételek nem adottak,
keresztelni nem fog.
Kérdés: Vajon a keresztség ilyen módon való kiszolgáltatása megengedett
vagy sem?
Válasz: tu d o tt dolog, hogy a keresztség szabályszerű felvételéhez felnőttek 236‫א‬
esetében három előfeltétel megléte szükséges: ti. a hit, a bűnbánat és a szándék
annak felvételére. A hit minden körülmények közt szükséges; a felnőttnek hit
terén elégségesen felkészültnek kell lennie, saját felfogóképessége mértéke
szerint, a keresztény vallás misztériumait illetően, és azokat szilárdan hinnie
kell; és ugyanígy szükséges a bűnbánat, vagyis bánkódnia kell bűnei miatt, és
fel kell indítania magában vagy a tökéletes bánat vagy a tökéletlen bánat
indulatát; harmadszor pedig szükségszerűen megkívántatik a szándék, vagyis
akarat, mely a szentség felvételére irányul, ha pedig ez hiányzik, a keresztség
eltörölhetetlen jegye a felnőtt leikébe nem nyomódik be.
A hit és a bűnbánat azonban azért kívántatik meg a felnőtt esetében, hogy 2 8 3 6
a szentséget megengedett módon tudja felvenni és annak gyümölcseihez
559
* 2 8 3 5 -2 8 3 ^ IX. Piusz: A Szeut Otticnim eligazítás» a Cse-Kiang-i apostoli vikáriusnak

hozzájusson; a szándék pedig ahhoz szükséges, hogy azt érvényesen vegye fel,
olyannyira, hogy amelyik felnőtt hit és bűnbánat nélkül nyerte el a keresztséget,
annak keresztsége ugyan megengedett, de érvényes, viszont azé, akit anélkül
keresztelnek meg, hogy a szentség felvételét akarta volna, se nem megengedett,
se nem érvényes nem lesz.
2838 Ezeket előre bocsátva könnyű lesz felismerni, hogy jelen esetben a
misszionárius nem helyesen járt el, amikor a keresztség a haldokló felnőttnek
való kiszolgáltatásakor ugyanolyan fontosságot tulajdonított azon előfeltéte-
leknek, amelyek a keresztség megengedett kiszolgáltatásához, és azoknak,
amelyek annak érvényes felvételéhez szükségesek. Akár az kétséges ugyanis,
hogy vajon a már halálán lévő felnőtt felkészült-e a hit misztériumait illetően,
és azokat elégséges módon hiszi-e, akár az, hogy vajon őszintén bánja-e
előzőleg leélt életét, mivel a halál elkerülhetetlensége sürget, a szentséget
mindentől eltekintve, minden feltétel nélkül ki kell neki szolgáltatni. Ha
azonban az kérdéses, hogy vajon valóban szándékozik-e felvenni a keresztsé-
get, ha az előzetes gondos vizsgálat e felől a szándék felől még mindig hagy
kétségeket, a keresztséget a következő feltétellel kell kiszolgáltatni: ‫ ״‬amennyi-
ben a keresztségre alkalmas” ...
2839 Emellett azért sem járt el helyesen a misszionárius, amikor feltételesen
kiszolgáltatott keresztelésnél az volt a szándéka, hogy amennyiben a megfelelő
feltételek nem adottak, nem keresztel, mert ebben az esetben a misszionárius-
nak szándékát csak arra szabad irányítania, hogy kereszteljen, amennyiben a
felvevő a keresztségre alkalmas, azaz őszintén fel akarja azt venni.

2841-2847: A Szent Offícium rendelkezése, 1861. szeptember 18.

Maga a rendelkezés nem nevezi meg a panteizmus és ontologizmus gyanús tételek
szerzőjét. A Szt. Offícium 1866. március 2 - 1 rendelkezése tartalmaz egy utalást,
amelyben Gerhard Casimir Ubagh leuveni professzor tradicionalista, de egyben az
ontologizmussal és a traducianizmussal is rokon nézeteit elítélték (ÁSS 3 [1867/68]
215-217); ott 216: ‫[ ״‬A bíborosoknak] cl kellett ismerniük, hogy ezekben könyvekben [ti.
Ubagh ‫״‬Tbeoduea" és ‫״‬Lógna”c. müveibenj olyan tanításokat képvisel, melyek messzeme-
nő hasonlóságot mutatnak azon hét tétel valamelyikével, amelyről ... a Szt. Offícium
1861. szeptember 18-án úgy ítélt, hogy azokat nem lehet mint biztosat tanítani.”
Tekintettel erre a rendelkezésre Havién-Ábel—Antoine Hugonin hasonló nézeteit,
amelyeket az Ontologie ou Étüde des lois de la pensée (2 kötet, Paris 1856/57) című
művében előadott, vissza kellett vonia mielőtt bayeux-i püspökké kinevezték.
Kiadva: ÁSS 3 (1867/68; 18785) 204k.

Λ * ontologisták téi'edései
Kérdés: Vajon a következő állítások biztosan taníthatók-e?
2841 1 . Az emberi értelem számára Istennek közvetlen — legalábbis szokásos
szintű - ismerete, elengedhetetlen olyannyira, hogy nélküle semmit sem képes
megismerni: mert ez maga az értelmi fény.
2842 2. Az a létezés, amelyet mindenben és amely nélkül semmit nem ismerünk
fel, az isteni létezés.

560
 IX. Piusz: A Szeut Officiuin rendelkezése: Az ontologistnk tévedései * 2 8 4 1 -2 8 4

3. A z u n i v e r s á l i á k a d o l g o t m a g á t t e k i n t v e v a l ó j á b a n n e m k ü lö n b ö z n e k 2 843
Is te n tő l.
4. Istennek, mint egyszerűen a Létező lénynek velünk született ismerete 2844
minden más egyéb ismeretet magában hordoz - éspedig kiváló fokon
olyannyira, hogy általa minden létezőt, - bármiképpen ismerhetők is meg
egyébiránt - implicit módon felismertünk.
5. Minden más eszme csupán annak az eszmének a módosulása, amellyel 2845
Istent, mint az egyszerűen létezőt, felismerjük.
6. A teremtett dolgok úgy vannak Istenben, mint a rész az egészben, de 2846
nem a formális, hanem a legegyszerűbb végtelen egészben, amely ‫״‬részeit”
saját magának bármilyen megosztottsága, vagy megfogyatkozása nélkül magán
kívülre helyezi.
7. A teremtést így lehet magyarázni: Isten abban a különleges aktusban, 2847
melyben önmagát egy bizonyos teremtménytől, pl. az embertől, különválasztva
felismeri és akarja, hozza létre a teremtményt.
A S~ent Ojjiáum válasza: Nem.

2850-2861: A ‫ ״‬Gravissimas inter” levél München-Freising érsekéhez,

1862. december 11.
Jákob Frohschammer (1821-1893) müncheni egyetemi professzor különféle tanításait a
Szent Indexkongregáció és maga a pápa az alábbi levélben vetette el. IX. Piusz a
következőkre hivatkozik: Einlátiutg in die Philosophie und Grundnss dér Metaplrysik (1858);
Überdie Fmheit dér Wissenschaft (1861); Alixnaeum (filozófiai folyóirat, 1858-1862 vol. 1-3,
Münchenben kiadva). Frohschammer megtagadta, hogy a döntéseknek alávesse magát.
É r s e k e k ö z z é te tte e z t a le v e le t és a s z e rz ő t h iv a ta lá b ó l fe lfü g g e s z te tte (18 6 3 . m á rc iu s).
Kiadva: ÁSS 8 (1874) 430-434 / ASyll 220-224 / IX. Piusz, Acla l/III, 549-555 /
katholik 43/1 (1863) 386-391.

Jákob Frohschammer téledései a tudomány szabadságáról

[A S\en/ Indexkongregáció ügy Ítélte, hogy a njenjó] a katolikus igazságtól éltévé- 2850
lyedett. Mégpedig főképpen két irányban, először is azért, mert a szerző az
emberi észnek olyan erőket tulajdonít, amelyek magának az észnek egyáltalán
nem sajátjai, másodszor pedig, mivel az észnek megadja azt a szabadságot,
hogy véleményét mindenről és mindig merészen kifejthesse úgy, hogy az
Egyház jogai, hivatala és tekintélye egyaránt megszűnnek.
Mert a szerző először is azt tanítja, hogy a filozófia - ha helyes fogalmunk 2851
van róla - nemcsak azon keresztény dogmákat képes fölfogni és megérteni,
amelyeket a természetes ész a hittel közösen, ti. a felfogás szempontjából
közös tárgyként birtokol, hanem még azokat is, amelyek a keresztény vallásnak
és hímek legfontosabb és tulajdonképpen lényegét alkotják, ti. az ember
természetfölötti célját és mindazt, ami ezzel összefügg; ezek szerint még az Űr
megtestesülésének szentséges titka is az emberi észnek és a filozófiának
tartományába való, és, hogy az ész - amennyiben ez a tárgy adott - saját
elveinek segítségével tudományos módszerrel eljuthat hozzá.

561
* 2 8 5 0 ‫־‬2861 IX. Pinsz: Levél Münclien-Freising érsekéhez: Jákob Frohsclnmmer tévedései

Még ha a szerző be is vezet valamilyen megkülönböztetést a dogmák egyik

és másik fajtája között, és ez utóbbiakat kevesebb joggal tulajdonítja az észnek,
mindennek ellenére félreérthetetlenül és nyíltan tanítja, hogy emezek is azok
közé tartoznak, amelyek a tudomány vagy a filozófia igazi és sajátos anyagát
képezik.
2852 Ennek következtében ugyanennek a szerzőnek nézetei alapján igenis arra a
következtetésre kell jutnunk, hogy az ész az isteni bölcsesség és jóság
legrejtettebb titkaiban, sőt, még szabad akaratának titkaiban is - amennyiben a
kinyilatkoztatás tárgya adott - önmagából, tehát nem az isteni tekintély alapján,
hanem saját természetes alapjainak és erőinek köszönhetően a tudás, sőt a
bizonyosság birtokába juthat. Nincs, aki azonnal ne látná, mennyire téves és
hamis a szerző e tanítása. ...
2853 Ha a filozófiának az efféle művelői csakis az ész és a filozófiai tudomány
valódi alapjaira és jogaira támaszkodnának, kétségkívül az ezért járó elismerés-
ben kellene őket részesíteni. Mert az igazi és egészséges filozófia a legelöke-
lőbb helyet birtokolja, hiszen ennek a filozófiának éppen az a feladata, hogy az
igazságot lelkiismeretesen kutassa, és az emberi észt, amely ugyan az első
ember bűnének következtében elhomályosult, de semmiképpen sem hunyt ki,
helyesen és gondosan kiművelje, megvilágosítsa, és megismerésének tárgyát és
a nagyszámú igazságot felfogja, jól megértse, továbbfejlessze és túlnyomó
részét, úgy mint Isten létét, természetét, tulajdonságait, amelyekről a hit is úgy
rendeli, hogy úgy higgyünk bennük, hogy azokat saját alapjaiból levezetett
érvekkel bizonyítsuk, álljunk ki mellettük és védelmezzük; hogy ilyen módon
utat készítsünk ezen dogmák hittel való helyesebb felfogásához; valamint,
hogy azokra az elrejtettebb értelmű dogmákat is, amelyek elsősorban egyedül
hittel foghatók fel, valamiképpen az ész által is felfoghatók legyenek. Az igazi
filozófia komoly és szépséges tudományának ugyanis ezt kell tudni teljesítenie
és ezzel kell foglalkoznia.
2854 Azt azonban ezen igen nagy jelentőségű ügy esetében sohasem tűrhetnénk,
hogy meggondolatlanság miatt mindent összekavarodjék, és, hogy az ész a
hithez tartozó dolgokat is lefoglalja és zavarossá tegye, bár egészen biztosak és
mindenki előtt ismertek azok a határok, amelyen tűi az ész a saját jogából
kifolyólag sohasem lépett vagy léphet túl. És az ilyen dogmákhoz tartozik
elsősorban és nyilvánvalóan mindaz, ami az ember természetfölötti fölemelte-
tésére és az Istennel való természetfölötti kapcsolatára vonatkozik, és ami
közismert módon ebből a célból került kinyilatkoztatásra. És mivel ezek a
dogmák a természet fölött állnak, természetes ésszel és a természetes alapél-
vekkel fel nem érhetők. Az ész ugyanis saját természetes elveivel a dogmák
tudományos tárgyalására soha nem válhat ■alkalmassá.
Ha azonban azok arra merészkednek, hogy mégis ezt állítsák, ■akkor tudják
meg, hogy kétségkívül nem csak ilyen vagy olyan tudósok véleményétől,
hanem az Egyház általános és soha meg nem változtatott tanításától is eltá-
volodtak.

562
 IX. Piusz: Levél München-Freisiiig érsekéhez: Jákob Frolischaiumer tévedései *2850-2861

A Szentírás és a Szentatyák hagyományai alapján ugyanis bizonyos, hogy 2855

Isten léte és sok egyéb igazság a természetes ész fényével megismerhető ugyan
azok részéről is, akik még nem tértek meg a hitre [1 0 . Rom /], de az elrejtettebb
értelmű dogmákat egyedül Isten nyilatkoztatta ki, mivel azt a ‫ ״‬titkot, amely
századok és nemzedékek óta el volt rejtve”, ismertté akarta tenni [Kol 1,26\.
... A Szentatyák az Egyház tanításának továbbadásánál szakadatlanul 2856
gondoskodtak arról, hogy azoknak az isteni dolgoknak az ismeretét, amely
ismeret a természetes ész erejéből mindenki számára egyaránt hozzáférhető,
azoknak a dolgoknak az ismeretétől, amelyeket a Szentlélek segítségével csak
hittel foghatunk föl, megkülönböztessék, és állhatatosan tanították, hogy ezek
Krisztusban azon titkok által nyilatkoztatnak ki, amelyek nemcsak az emberi
filozófiát, hanem a természetes angyali értelmet is fölülmúlják, és amelyek, bár
isteni kinyilatkoztatás révén váltak ismertté, és magában a hitben nyertek
befogadást, mégis magának a hitnek szent fátyolával letakarva és hományba
burkolva maradnak mindaddig, amíg ebben a halandó életben az Úrtól távol
zarándokolunk. ...
Mindezekből nyilvánvaló, hogy a katolikus Egyház tanításától teljességgel 2857
távol ■áll az a vélekedés, amely alapján az említett Frohschammer nem habozik
azt állítani, hogy a keresztény vallás minden dogmája megkülönböztetés nélkül
a természetes tudásnak, illetve filozófiának tárgya, és, hogy a csupán történél-
mileg kiművelt emberi ész saját erői és elvei alapján képes - amennyiben
magának az észnek ezek a dogmák tárgyként adottak - eljutni az összes, még
rejtettebb értelmű dogmáknak tudására is. [*2909\.
Ugyanezen szerző említett írásaiban azonban egy másik olyan felfogás is 2858
uralkodik, amely a katolikus Egyház tanításával és szándékaival teljességgel
szembehelyezkedik. A filozófiának ugyanis olyan szabadságot tulajdonít, ame-
Ivet a tudomány szabadságának már nem, csak a filozófia mindenképpen
elutasítandó és tűrhetetlen önkényének lehet nevezni. Mert bizonyos megkü-
lönböztetést téve a filozófia és a filozófus között, a filozófusnak jogává és
kötelességévé teszi, hogy csak olyan tekintélynek vesse alá magát, amelyet saját
maga igaznak ismert el, ugyanezt a két dolgot azonban a filozófiától abban az
értelemben tagadja meg, hogy a kinyilatkoztatott tanítást figyelmen kívül
hagyva azt állítja: nem szabad, és nem lehetséges, hogy az bármiféle tekintély-
nek alávesse magát.
Elviselhető és talán megengedhető is volna mindez, ha csupán a jogot 2859
illetően állítaná ezt, amellyel a filozófia valóban rendelkezik, vagyis, hogy saját
alapelveit vagy módszerét és a saját következtetéseit használja, akárcsak a többi
tudomány, és, ha a filozófia szabadsága abban állna, hogy ezzel a joggal él ügy,
hogy önmagában semmit sem engedne m eg aminek birtokába nem a saját
feltételei alapján jutott, vagy ami tőle távol áll.
De a filozófia ezen igazságos szabadságának fel kell ismernie és meg kell
tapasztalnia saját határait. Mert nemcsak a filozófusnak, hanem a filozófiának
sem lesz soha megengedve, hogy valami olyat tanítson, ami az isteni kinyilat-

563
*2850-2861 IX. Piusz: Levél Munchen-Freising érsekéhez: Jákob Frohschammer tévedései

koztatás és az Egyház tanításával ellentétes, abból bármit is kétségbe vonjon,

mert nem érti, vagy egy olyan ítéletet, amelyet az Egyház tekintélye hozott a fi-
lozófiának valamely következtetéséről, amely eddig szabad volt, el ne fogadjon.
2860 Ehhez jön még az is, hogy ugyanez a szerző a filozófia szabadságát vagy
inkább zabolátlan önkényét olyan élesen és annyira meggondolatlanul védel-
mezi, hogy legkevésbé sem restellj azt állítani, hogy Egyháznak a filozófiát
nemcsak, hogy nem szabad soha megfeddme, de el is kell tűrnie a filozófia
tévedéseit, sőt, hagynia kell, hogy azokat maga helyesbítse [tv. *291 /], amiből
az következik, hogy a filozófusok szükségképpen részesülnek a filozófia eme
szabadságából, és így ők maguk is fel vannak oldva minden törvény alól. ...
Ennek következtében az Egyháznak isteni Alapítójától kapott hatalmából
kifolyólag nemcsak joga, hanem elsősorban kötelessége is, hogy mindezen
tévedéseket ne tűrje el, hanem azokat száműzze és elítélje, ha a hit integritása
és a lelkek üdvössége úgy kívánja, és minden filozófusnak, aki az Egyház
gyermeke akar lenni, és a filozófiának is az a feladata, hogy soha az Egyház
tanításával ellenkező dolgot ne állítson, és hogy mindazt, amire nézve az
Egyháztól figyelmeztetést kapott, visszavonja.
Azt a véleményt pedig, amely ennek az ellenkezőjét tanítja, teljesen téves-
nek, és magának a hitnek, az Egyháznak és az Egyház tekintélyének szempont-
jából a legnagyobb mértékben jogtalannak nyilvánítjuk és jelentjük ki.

2865-2867: A ‫ ״‬Quanto conficiamur moerore” körlevél Itália püspökei-

nek, 1863. augusztus 10.
IX. Piusz összekapcsolta ‫״‬az Egyházon kívül nincs üdvösség” (‫״‬extra Ecclesiam nulla
salus”; vö. *802*) alapelvet, amit minden időben a vallási közömbösség (indifferenhz-
mus) ellen alkalmaztak, a ‫״‬leküzdhetetlen ismerethiány” (‫״‬ignorantia invincibilis”)
mentesítő elvével. Ennek az alapelvnek a feltétlen használatához vö. *870 1351. Az
alább idézett szövegen kívül vö. *2479 és a ‫״‬Singulan quadam", 1854. decemlier 9-i
beszédet (IX. Piusz, Acta 1/1, 626 / ASyil 125 / CollLac 6,845d): ‫״‬Hitünk szerint
ugyan szilárdan tartanunk kell azt, hogy az apostoli római Egyházon kívül senki sem
üdvözölhet ...; de mégis hasonlóképpen biztosnak kell tartanunk, hogy akik az igaz
vallás ismeretének hiányában szenvednek, ha az leküzdhetetlen, e dolog miatt semmi-
lyen bűn nem terheli őket az Úr színe előtt.” Egészen tömören a ‫״‬Strigulán qutdem”, az
ausztriai püspököknek írt körlevélben (IX. Piusz, Acta 1/1, 517 / ASyil 146). Az
alapelv további magyarázatához ld. *3866.
Kiadva: ASyil 229 / IX. Piusz, Acta l/III, 613 / Kathoük 43/11 (1863) 260.

Α ς indifferenti^mus
Ismét kénytelenek vagyunk elítélő módon megemlékezni arról az igen
súlyos tévedésről, amelyben sajnálatos módon nem kevés katolikus vergődik,
úgy vélekedve, hogy a tévedésekben élő és az igaz hittől és a katolikus
egységtől távol álló emberek is eljuthatnak az örök életre [tv *2917). Ez pedig a
katolikus tanítással a legnagyobb mértékben ellenkezik.
Ismeretes előttünk és előttetek, hogy azok, akik legszentebb vallásunkat
illetően legyőzhetetlen tudatlanságban szenvednek, és akik a természeti tör-

564
 IX. Plusz Körlevél Itália püspökeinek: Az iiidiffereutizmus *2875-288(

vényt és annak az Isten által mindenkinek a szívébe vésett parancsait

szorgosan megtartva és Istennek engedelmeskedni készen tisztes és igaz életet
élnek, az isteni fényesség és kegyelem működő erejével képesek elnyerni az
örök életet, hiszen Isten, aki mindenkinek az érzületét, lelkületét, gondolatait
és viselkedését teljesen átlátja, megvizsgálja és ismeri, legfőbb jósága és
kegyessége szerint a legkevésbé sem tűri, hogy bárki, akit akarattal elkövetett
vétek bűnössége nem terhel, örök gyötrelemmel bűnhődjék.
De széles körben ismert az a katolikus hittétel is, miszerint senki a katolikus 2867
Egyházon kívül nem üdvözülhet, és, hogy az ugyanezen Egyház tekintélye és
határozatai ellen makacskodók, és az Egyház egységétől és Péter utódjától,
akire a Megváltó a szőlóskert őrizetét bízta, vagyis a római püspöktől makacsul
elkülönülök nem nyerhetik el az örök üdvösséget. ...

2875-2880: A ‫״‬Tuas libenter” levél a münchen-freisingi érseknek,

1863. december 21.
Johannes Joseph Ignaz von Döllinger müncheni professzor a Münchenben 1863.
szeptemberében tartott ‫״‬Katolikus tudósok gyűlésének” egyik kezdeményezője volt.
Döllinger tudományos szabadságot követelt a teológiában a hittételck megtartása
mellett. IX. Plusz ebben a levélben a teológiával való foglalkozás irányelveit fejti ki.
Kiadva: ÁSS 8 (1874) 438-441 / ASyil 244-247 / IX. Plusz, Acla l/III, 638-643 /
Katholik 44/1 (1864) 259-263.
A ~ Egyhá~ Tanítóhivatalának való aIáittettség
Tudomásunkra jutott ..., hogy bizonyos katolikusok, akik a komoly tudó- 2875
mányok művelésén fáradoznak és az emberi értelem erőiben szerfölött bíznak,
a tévedések veszélyei ellenére nem rettentek vissza attól, hogy a tudomány
csalárd és a legkevésbé valós szabadságával kapcsolatos állításaikban ne
ragadtassák magukat azon határokon túl, amelyeket az Egyház azon Tanítóhi-
vatala iránti köteles engedelmesség, amelyet az isteni rendelés a kinyilatkozta-
tort igazság egésze épségének megőrzése végett alapított, túllépni nem enged.
Ebből következik, hogy az ilyenféle szánandóan félrevezetett katolikusok
gyakran azokkal is egyetértenek, akik az Apostoli Szék és Kongregációink
határozatai ellen felszólalnak és azt fecsegik, hogy ·azok a tudomány szabad
fejlődését akadályozzák [tó *2912 ]; ezek a katolikusok annak a veszélynek
teszik kt magukat, hogy elszakítják az engedelmességnek azon kötelékeit,
amelyek Isten akaratából őket ugyanehhez, a maga Isten által az igazság
tanítójának és védelmezőjének megtett Apostoli Székhez kötik.
Arról is tudunk, hogy egyfajta hamis vélekedés a régi iskola és ama legkie- 2876
melkedóbb tanítók tanai ellenében, akiket csodálatos bölcsességük és élet-
szentségük miatt az egyetemes Egyház tisztel, Németországban is megerósö-
dött [ιϋ*2913\. Ezen harrus vélekedés által magának az Egyháznak a tekintélye
is kétségessé válik, minthogy az Egyház annyi évszázadon át egyfolytában
nemcsak hogy megengedte, hogy a teológia tudománya ugyanezen tanítók
módszerével és az összes katolikus iskolák közös egyetértésével szentesített

565
*2875-2880 IX. Piusz: Levél a inüuclieii-frcisiugi érseknek: Tauitóliivatalnak való alávetettség

elvek alapján alakuljon ki, hímem teológiai tanításukat ráadásul gyakorta a

legnagyobb dicséretben részesítette, és azt mint a hit legerősebb védőbástyáját
és ellenségeivel szembeni félelmetes fegyvert nyomatékosan ajánlotta is ...
2877 Minthogy pedig ugyanannak az összejövetelnek az összes résztvevői ...
kinyilvánították, hogy a tudomány haladása és sikere korunk igen szánalmas
tévedéseinek elkerülésében és megcáfolásában teljességgel azon kinyilatkozta-
tott igazságok iránti legmélyebb ragaszkodástól függ, amelyeket a katolikus
Egyház tanít, ók maguk ismerték és vallották meg azt az igazságot, amelyet a
tudományok kiművelésének és kifejlesztésének elkötelezett igaz katolikusok
mindig is magukénak tudtak, és át is adtak. És éppen erre az igazságra
támaszkodva tudták ezek a bölcs és igaz katolikus férfiak a nevezett tudomá-
nyokat biztosan kialakítani, magyarázni, valamint hasznossá és megbízhatóvá
tenni.
Ezt pedig csak akkor lehet elérni, —ha az emberi ész korlátok közé szorított
fényessége, még amikor azokat az igazságokat kutatja is, amelyeket saját erőivel
és képességeivel is el tud érni -, a legnagyobb mértékben, amint az illő,
tiszteletben tartja az isteni értekek tévedhetetlen és teremtetlen fényességét,
amely a keresztény kinyilatkoztatásban mindenütt csodálatosan fel fénylik.
Mert ha a természettudományok elsősorban csak saját, ésszel megismert
alapelveikre támaszkodnak is, katolikus művelőiknek azért az isteni kinyilat-
koztatást mint irányító csillagot kell szemük előtt tartaniok, hogy fényének
segítségével a szakadékokat és tévedéseket kikerülhessék, amint kutatásaik és
tanulmányaik közben észreveszik, hogy azok rávehetik őket - ami igen gyakran
megesik - , hogy olyasmivel hozakodjanak elő, ami többé-kevésbé az Isten által
kinyilatkoztatott dolgok tévedhetetlen igazságával ellentétesek.
2878 Ezért nem akarunk kételkedni abban, hogy ennek az összejövetelnek a
résztvevői, mivel elismerték és megvallották a fent említett igazságot, egyidejű-
lég el akarták verni és ítélni a bölcselkedésnek azt az újdonsült és visszájára
fordított módját, amely, bár az isteni kinyilatkoztatást mint történeti tényt
megengedi, a kimondhatatlan igazságokat, amelyeket az isteni kinyilatkoztatás
elénk tár, mégis az emberi ész vizsgálódásának veti alá, éppen úgy, mintha azon
igazságok alá lennének vetve az észnek, vagy, mintha az ész saját erejével és
elveiből kiindulva képes lenne megszerezni legszentebb hitünk összes felsőbb-
rendű igazságának és misztériumának megértését és tudását, noha ezek annyira
az emberi ész felett állnak, hogy az saját erejéből és természetes elveiből
kiindulva megértésükre illetve megértetésükre alkalmassá soha nem válhatnak
[ivö*2909\.
2879 ... Szívesen meggyőznénk magunkat arról, hogy (azt a) kötelezettséget,
amely által a katolikus tanítómesterek és írók teljességgel korlátozva vannak,
nem csupán arra akarták leszűkíteni, amit az Egyház tévedhetetlen ítélete olyan
dogmaként határoz meg, amiben mindenkinek hinnie kell [1v.*2922\. Abban is
bízunk, hogy nem volt szándékukban kinyilvánítani, hogy a kinyilatkoztatott
igazságok iránti tökéletes ragaszkodást (amiről elismerték, hogy a tudományok

566
 IX. Piusz: Levél ‫ ה‬nnwchea-freisuigi érseknek: Tanitóliivatabiak való alávetettség *2875-288(1

igazi haladásának eléréséhez és a tévedések megcáfolásához teljességgel szűk-

séges) el lehet érni, ha csupán az Egyház által megállapított és kifejezésekbe
foglalt dogmáknak tartozunk hittel és engedelmességgel. Mert bár arról az
alávetettségről van szó, amelyet az isteni dolgokba vetett hit aktusa által kell
tanúsítanunk, azt nem szabadna csupán arra korlátoznunk, ami az egyetemes
zsinatok vagy a római püspökök és ezen Apostoli Széknek határozataiban
nyert megállapítást, hanem arra is ki kellene terjesztenünk, amit az egész
világon elterjedt egész Egyház rendes Tanítóhivatala mint isteni kinyilatkozta-
tást közöl, és ezért a katolikus teológusok általános és szilárd egyetértése a
hithez tartozónak tartja.
De minthogy arról az alávetettségről van szó, ·ami mindazon katolikusok- 2880
nak, akik elméleti tudományokkal foglalkoznak, lelkiismereti kötelességük,
hogy így írásaikkal új hasznot hozzanak az Egyháznak, ezért ennek az
összejövetelnek a résztvevői meg kell hogy fontolják: a katolikusok bölcsek
számára nem elegendő, ha az Egyház fent említett dogmáit elfogadják és
tiszteletben tartják, hanem arra is szükség van, hogy alávessék magukat
egyrészt azoknak a határozatoknak, amelyeket a tant illetően a Pápai Kongre-
gációk hoznak nyilvánosságra, másrészt a tan azon fő részeinek, amelyek a
katolikusok általános és szilárd egyetértése alapján teológiai igazságoknak és
oly mértékben biztos következtetéseknek számítanak, hogy az ezeknek ellent-
mondó vélemények, noha eretneknek nem mondhatók, mégis egyéb teológiai
megbélyegzést érdemelnek.

2885—2888: A Szent Offícium levele Anglia püspökeinek, 1864. szép-

tember 16.
Ez a levél az ún. ‫״‬Branchtheorv” (‫״‬ág-elmélet”) ellen fordul, és megtiltja a katoliku-
soknak, hogy az ‫״‬Association fór the promotion of the reunion of Christendom”
(‫״‬Társaság a kereszténység újraegyesülésének előmozdításáért”) nevű szervezetbe,
amely ezt az elméletet képviselte, belépjenek. Az angol püspökök a belépést korábban
eltűrték. Kiadva: AAS 11 (1919) 310k (kiadva egy hasonló nyilatkozat alkalmával, uo.
309); ÁSS 2 (18702; 19775) 658k / CollPF2 l,696k, no. 1262.
Ej>ybü~ egyedisége
[A kereszténység egységének előmozdítására Londonban, az 1857. érben alapított 2885
társaság kifejezetten ezt ralija:] hogy ti. három keresztény közösség, a római
katolikus, a szakadár-görög és az anglikán, noha egymástól különváltan és
megosztottan léteznek, ugyanolyan jogon tartanak igényt a katolikus névre. Az
abba való belépés lehetősége tehát nyitva áll mindenki számára, bárhol
tartózkodjék is, legyen bár katolikus, szakadár-görög, vagy anglikán, minda-
zonáltal azon feltétellel, hogy az olyan tantételeket illetően, amelyben nincs
köztük egyetértés, senki kérdéseket ne tegyen fel, és mindenkinek legyen
megengedve, hogy saját vallási meggyőződését nyugodt lélekkel kövesse.
Mindazonáltal tagjait felszólítja arra, hogy szándékuknak megfelelően imád-
kozzanak, a papokat pedig, hogy áldozatot mutassanak be, hogy ti. a há-rom

567
*2885-2888 IX. Piusz: A Szent Officium levele Anglia püspökeinek: Az Egyház egyedisége

említett keresztény közösség, amely, ahogy feltételezik, összességében már

együtt alkotja a katolikus Egyházat, végre valahára egyesüljön, hogy egyetlen
testet alkosson ...
2886 Az alap, amelyre (társaság) támaszkodik, olyan, hogy az az Egyház isteni
elrendelését a visszájára fordítja. Alapvetése szerint (ugyanis) azt feltételezi,
hogy Jézus Krisztus igaz Egyháza részben az egész földön elterjedt és
elterjesztett római Egyházból, részben pedig a Photius-féle szkizmából és az
anglikán eretnekségből áll össze, amelyek számára, akár a római Egyház
esetében szintén: ‫״‬egy az Úr, egy a hit és a keresztség” [vö. E f 4,5\. ...
2887 Bizonyos, hogy egy katolikus ember számára semminek nem lehet fonto-
sabb, mint az, hogy a szakadások és széthúzások gyökerestül kiirtassanak, és az
összes keresztények ‫ ״‬törekedjenek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsák a
lelki egységet‫[ ״‬Ef 4,3], ... Ám az, hogy knsztushívók és egyházfiak az
eretnekek vezetése alatt, és ami még rosszabb, a keresztény egységért eretnek-
ségtól a legnagyobb mértékben beszennyezett és megfertőzött szándékkal
imádkozzanak, mindenképpen tűrhetetlen.
2888 Jézus Krisztus igaz Egyháza négy, az isteni tekintély által megadott jellemző
alapján határozható és különböztethető meg: és minden egyes jellemző annyira
összefügg a többivel, hogy azoktól elválasztani nem lehet; ebből következik,
hogy az Egyház, amely katolikus és amelyet annak is mondunk, egyszersmind
az egység, a szentség és az apostoli utódlás kiváltságával is ki kell hogy tűnjék.
A katolikus Egyház tehát egyetlen, mégpedig a földkerekség és az összes
nemzetek előtt nyilvánvaló és tökéletes egységben működik, természetesen
olyan egységben, amelynek talpköve, gyökere és romolhatatlan eredete Szent
Péter, az apostolok feje és a Római Székben ülő utódai legfőbb tekintélye és
‫ ״‬fő hatalma”1. És nincs más a katolikus Egyház, csak az, amely az egy Péterre
(kősziklára) épül, a hit és a szeretet egységében egyetlen testté egybefuzve és
összeillesztve [Ef 4,16[ emelkedik a magasba. ...

2890-2896: A ‫ ״‬Quanta cura” körlevél, 1864. december 8.

Kiadva. ÁSS (1867/68; 18782) 163-166 / IX. Piusz, Acta l/III, 691-695 / Katholik
45/1 (1865) 4-8.

A naturalizmus és a szocializmus
2890 Mert, ahol a társadalomból a vallás elvétetett, és az isteni kinyilatkoztatás
tanítása és tekintélye visszautasíttatott, ott az igazságosság és az emberi jog
valóságos fogalma is sötétségbe burkolódzik és elvész, és a valódi igazságosság
és a törvényes jog helyébe az a puszta erőszak lép, ennek alapján érthető, hogy
sokan a józan ész legbiztosabb alapelveit teljesen lebecsülve és alábecsülve,
együttes erővel nagy hangon merészelik hirdetni: ‫״‬a közvéleményben, ahogy
mondják, vagy más módon megnyilvánuló népakarat alkotja a minden isteni és
emberi jogtól elszakadt legfőbb törvényt, és a politika rendjében a megtörtént
tények, azáltal, hogy megtörténtek, jogerőre tesznek szert”.

568
 IX. Pitisz: Körlevél: ‫״‬Quantra cura” Különböző tévedések *2890-289É

Ki ne látná és érzékelné azonban világosan, hogy egy, a vallás és a valódi

igazságosság kötelékeitől eloldott emberi társadalom semmi másra nem lehet
jó, mint azon cél elérésére, hogy kincseket szerezzen és halmozzon fel és, hogy
tetteiben semmilyen más törvényt nem kövessen, csak azt, amivel saját
szívének zabolátlan kívánságait, élvezeteit és előnyeit szolgálhatja? ...
Nem elégedve meg azonban azzal, hogy a vallást a társadalom nyilvánossá- 2891
gából száműzzék, azt a családoktól még a magánéletben is távol akarják tartani.
A kommunizmus és szocializmus igen veszedelmes tévedését tanítva és
elfogadva ugyanis azt állítják, hogy ‫״‬a házi közösség, vagyis a család, létezésé-
nek egész értelmét csupán a polgári jogtól nyeri; ennél fogva a szülőknek
gyermekeikkel kapcsolatos összes, elsősorban pedig az oktatásukról és neveié-
sükról való gondoskodáshoz kötődő joga csupán a polgári jogból ered, és attól
is függ”.
Ezen istentelen vélekedésekkel és mesterkedésekkel ezek a csalárd emberek 2892
főképpen arra törekszenek, hogy a katolikus Egyház üdvös tanítását és
befolyását az ifjúság oktatásából és neveléséből teljesen kiiktassák.

/ ! ‫ ״‬Egyhá% hatalmának a%államhatalomtól 1alófüggetlensége

Mások az újítók fonák és annyiszor elítélt koholmányait újítják fel, és arra 2893
vetemednek, hogy az Egyháznak és ennek az Apostoli Széknek a legfőbb
tekintélyét, amellyel azt maga Krisztus Urunk ruházta fel, páratlan ■arcátlanság-
gal a polgári hatalom önkényének vessék alá, és ugyanezen Egyház és Szék
összes jogait azon dolgokat illetően, amelyek a külső rendre vonatkoznak,
tagadják.
Ezek ugyanis a legkevésbé sem szégyenük azt állítani, hogy ‫״‬az Egyház 2894
törvényei, amennyiben a polgári hatalom azokat szintén ki nem hirdeti,
lelknsmeretileg senkit nem köteleznek; hogy a római püspököknek a vallásra és
az Egyházra vonatkozó hivatalos iratai és rendeletéi a polgári hatóság szentesi-
tését és jóváhagyását, vagy legalábbis egyetértését igénylik; hogy azok az
apostoli rendelkezések1, amelyek a titkos társaságokat - akár megkívánják a
titoktartási esküt, akár nem - elítélik és a társaságok követőit és pártfogóit
kiközösítéssel sújtják, a világ olyan országaiban, ahol az ilyen tömörüléseket a
polgári kormányzat eltűri, semmilyen érvénnyel nem bírnak...
Nem pirulnak bele abba sem, hogy nyíltan és nyilvánosan eretnekek kijelen- 2895
tését és alaptételét hirdetik, aminek nyomán annyi visszás vélemény és tévedés
keletkezik. Azt mondogatják ugyanis: ‫ ״‬isteni jog szerint az egyházi hatalom
nem válik el és nem független a polgári hatalomról, ilyen elválasztás és
függetlenség nem is tartható anélkül, hogy az Egyház a polgári hatalom
lényeges jogait ki ne sajátítsa és magának ne akarja.”
Nem mehetünk el szó nélkül azoknak a vakmerősége mellett sem, akik ...
azt állítják, hogy ‫ ״‬az Apostoli Szék azon ítéleteitől és határozataitól, amelyek-
nek a tárgyát úgy jelölik meg, hogy azok az Egyház általános javára, jogaira és
rendjére vonatkoznak, és amennyiben hitbeli és erkölcsi hittételeket nem

569
*2890*2896 IX. Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Qunntra cura” : K ülönböző tévedések

érintenek, bűntelenül és a katolikus hitvallás bárm ilyen feladása nélkül m eg

lehet tagadni az egyetértést és az engedelm ességet.”
2896 Tehát összességében és egyenként elítéljük, tilosnak nyílvánítjuk és kárhoz-
tatjuk apostoli tekintélyünk erejénél fogva azokat a visszás vélem ényeket és
tanokat, am elyeket ez a körlevél egyenként felsorol, szándékunk és parancsunk
szerint pedig ■ azokban a katolikus E g yh á z minden gyerm ek e köteles elítélt,
tilosnak nyilvánított és kárhoztatott tanokat látni.

2901—2980: IX. Piusz Syllabusa, illetve IX. Piusz különböző megnyilat-

kozásaiban elítélt tévedések gyűjteménye, kiadva 1864. decem ber 8-án
IX. Piusz pápa a MQuanla curd’ (vö. *2890—2896) körlevél nyilvánosságra hozatalának
napján (1864. december 8 .) csatoltatott ahhoz egy 80 tételből álló gyűjteményt,
melyeket különböző dokumentumokban már korábban elítélt (vö. az alábbi listát). Az
elítélés tartalmának és súlyának megítéléshez figyelembe kell venni a nundenkon
szövegösszefüggést és az illető dokumentum jellegét. Egyes jogi vagy egyházpolitikai
természetű tételek nagy mértékben kötődnek a kor körülményeihez. A Syllabust egy
bíborost kollégium szerkesztette meg Gerbert perpignani püspök egy lelkipásztori
eligazítása alapján (1860), melynek 85 tétele, 61 pontba sűrítve, visszatér a Syllabusban.
IX. Piusz, Gioacchino Pecci bíboros (a későbbi XIII. Leó) buzdítására már korábban
gondolt arra, hogy egy ilyen Syllabust a Szeplőtelen Fogantatás definíciójával együtt
kiadjon. A listát akkor nem tudták elkészíteni.
Kiadva: ÁSS 3 (1867/68; 18782) 168-176 / ASyll, IX-XXIV / IX. Pius, Aeta l/I I I,
701-717 / Katholik 45/1 (1865) 13-26.IX .

IX. Piusz közleményeinek jegyzéke, melyekből a Syllabust összeállították:

1‫״ ׳‬Quipluribus”körlevél, 1846. novemlier 9. [vö. *2775-2786. - Tétel: 4—7 16 IV.§ 40 63].
2’ ,Quisque vestrum” beszéd, 1847. október 4. [T: 63].
3’ ‫ ״‬Ubi pnmum” beszéd, 1847. december 17. [Γ.: 16].
4’ ,,Qutbus quantisque" beszéd, 1849. április 20. [T.: IV. § 40 64 76].
5’ ‫״‬Nostis et nobtscum” körlevél, 1849. december 8 . [T.: 18 IV. § 63].
6 ’ ‫״‬Sí semper attiea” beszéd, 1850. május 2 0 . [T: 76].
T ‫״‬In consislonali" beszéd, 1850. november 1 . [T.: 43-53].
8 ’ ‫״‬Multiplvxs tnler” levél, 1851. június 10. [Francisco González Vigils elítélt műve:
Defensa de la autondad de 10s gobiernos y de los obispos contra las pretensiones de la cuna
Rontana (Urna 1848). - T: 15 21 23 30 51 54 6 8 ].
9’ ‫״‬A d apostoltiae sedts”\cvé\, 1851. augusztus 22. []ohannes Nepomuk Nuytz két elítélt
műve: luris ecdesiastia institutiones (Tonno 1844); In ius eulesiastuum untversum
tradationes; Prolegomena: De rebus; De matnmomo; Depersonis (Tonno 1846; 1847; 1848;
1850). - T: 24k 34-36 38 41k 65-67 69-75].
10’ ‫״‬Quibus luctuosissimis” beszéd, 1851. szeptember 5. [T: 45].
1 T Levél Szardínia királyának, 1852. szeptember 9. [T: 73].
12’ ,y[cerbtssimum” beszéd, 1852. szeptember 27. [T: 31 51 53 55 67 73k 78].
13’ ‫״‬Singulari quadam”beszéd, 1854. december 9. [T: 8 17 IV. § 19].
14* ‫״‬Probe memineritis”beszéd, 1855. január 22. [T: 53].
15’ ‫ ״‬Cum saepe"beszéd, 1855. július 26. [T: 53].
16’ ‫״‬Nemo vestrum” beszéd, 1855. július 26. [T: 77].

570
 IX . P iusz: Syllabus: Az elitéit tévedések gyűjteménye *2901-2980

17’ ‫״‬Singulan qmdem"körlevél, 1856. március 17. (T.: 4 16).

18’ ‫״‬Numquamfőre”beszéd, 1856. december 15. fT.: 26 28k 31 46 50 52 79).
19’ ‫״‬Exwttam tuam"levél a kölni érseknek, 1857. június 15. [vö.*2828-2831. - T : 14NB).
20’ ‫״‬Cum aithaln a Ecrüsia ” após toli irat, 1860. március 26. [T.: 63 76NB).
2Γ ‫״‬Dolore haudmeckocn"apostoli irat Wroclaw püspökének, 1860. április 30. [T.: 14NB).
22’ ‫״‬N oios el ante" beszéd, 1860. szeptember 28. [T.: 19 62 76NB).
23’ ‫״‬Multis granbusque" beszéd, 1860. december 17. [T.: 37 43 73).
24’ ‫״‬Iamdudum cernimus" beszéd, 1861. március 18. [T.: 37 61 76NB 80).
25’ ‫״‬Memmit unusquuque”beszéd, 1861. szeptember 30. [T: 20).
26’ ‫״‬Maxima quidem" beszéd, 1862. június 9. (T.: 1-7 15 19 27 39 44 49 56-60 76NB).
27’ ‫״‬Graiissimas inter” levél München-Freising érsekének, 1862. december 1 1 . [vö.
*2850-2861. - T : 9-11).
28’ ,J)uanto confinamur" körlevél, 1863. augusztus 10. [vö. *2865-2867. —T: 17 IV. § 58).
29’ Jnaredibili afJHctamui1' körlevél, 1863. szeptember 17. [T: 26).
30’ ‫ ״‬Tuas libenler1' levél München-Freising érsekének, 1863. december 21. [vö. *2875-
2880.-T .: 9k 12-14 22 33).
31’ ‫ ״‬Cum non síné” levél Freiburg érsekének, 1864. !úlius 14. [T.: 47k).
32’ ‫״‬Singularis nobisque" levél Monreale püspökének, 1864. szeptember 29. [T.: 32).

A Syllabus tételei
(A tételek végén lévő jelzések [l’-32’] a megnyilatkozások fend jegyzékére utalnak.)

1. § Panlheiqmus, naturalizmus ésJeltétien racionalizmus

1. Semmilyen legfelsőbb, legbölcsebb, legnagyobb mértékben gondviselő, a 2901
mindenségtől megkülönböztetett létű isteni lény nem létezik, Isten a természet
dolgaival azonos, és ezért változásoknak van kitéve; Isten valójában csak az
emberben és a világban keletkezik; minden Isten, és Isten tulajdonképpeni
szubsztanciájával bír; Isten a világgal, tehát szellem az anyaggal, szükségszerű a
szabadsággal, igaz a hamissal, jó a rosszal, és igazság az igazságtalansággal
ugyanígy egy és azonos (261).
2. Tagadni kell Isten az embereket és a világot illető minden befolyását 2902
(260.
3. Az emberi ész, - anélkül, hogy Istent a legkevésbé is figyelembe vennénk 2903
- az igaznak és hamisnak, a jónak és rossznak egyedüli bírája; önmaga számára
törvény, s természetes erejénél fogva elégséges arra, hogy az emberek és népek
jólétéről gondoskodjék (26‫·)״‬
4. A vallás minden igazsága az emberi ész veleszületett erejéből származik; 2904
ezért az ész a legfőbb norma, amellyel az ember mindennemű igazság isme-
rétét képes és köteles megszerezni (Γ 17’ 261).
5. Az isteni kinyilatkoztatás tökéletlen: s ezért folytonos és vég nélküli 2905
haladásnak van alávetve, amely az emberi ész haladásának felel meg (Γ 260·
6 . A Krisztusban való hit ellenkezik az emberi ésszel, és az isteni 2906
kinyilatkoztatás nemcsak hogy semmit nem használ, de még árt is az ember
tökéletesedésének (Γ 260

571
*2901-2980 IX. Piusz: Syllabus: Az elítélt tévedések gyűjteménye

2907 7. A Szentírásban leírt és elmondott jövendölések és csodák költők

koholmányai, s a keresztény hit titkai nem egyebek, mint filozófiai kutatások
összegzései; mindkét Szövetség könyvei kitalált mítoszokat tartalmaznak; sőt
maga Jézus Krisztus is mitikus személy (Γ 261).
2. § Mérsékelt racionalizmus
2908 8 . Minthogy az emberi ész a vallással egyenlő rangú, a teológiai és filozófiai
tudományokkal egyenlőképpen kell bánni (13*).
2909 9. A keresztény vallás minden dogmája kivétel nélkül a természetes tudás
vagy filozófia tárgyát képezi; s a csupán történetileg kiművelt emberi ész,
természetes ereje és elvei alapján minden, még a legrejtettebb értelmű dogma
valódi ismeretére is képes eljutni; amennyiben ezen dogmák a tulajdonképpeni
ész számára tárgyként rendelkezésre állnak (27’ [vö.*2857\ 30’ [1 0 . 2878]).
2910 10. Mivel a filozófus a filozófiával nem azonos, az előbbinek jogában áll,
sőt kötelessége azon tekintélynek alávetnie magát, amelyet igaznak ismer el, a
filozófia azonban semmi tekintélynek nem hódolhat, s nem is szabad hódolnia
(27’ [10*2858] 30‫)״‬.
2911 11. Az Egyháznak a filozófiát nem csak, hogy nem szabad soha
megfeddnie, de el is kell tűrnie a filozófia tévedéseit, sót, hagynia kell, hogy
azokat maga helyesbítse (27’ [vö*2860\).
2912 12. Az Apostoli Szék és a Római Kongregációk rendeletéi akadályozzák a
tudomány szabad fejlődését (30’ [1ö.*2875\).
2913 13. Azon módszerek és alapelvek, amelyek szerint a régi skolasztikus
tanítók a teológiát kialakították, a legkevésbé sem felelnek meg napjaink
szükségleteinek és a tudományok fejlődésének (30'[vö*2876\).
2914 14. A filozófiát a természetfölötti kinyilatkoztatásra való tekintet nélkül kell
művelni (30’).
NB. A racionalizmus rendszerével nagyrészt Anton Günther tévedései függenek
össze, melyek elítélése a 19’ és 21' alatt található.
3. Jf Indifferentizmus. latitudinarizmus
2915 15. Minden embernek szabadságában áll azt a vallást követni s vallani,
amelyet saját értelmének világossága igaznak ítél (8 ’ 26’).
2916 16. Az emberek bármely vallás követésében megtalálhatják az örök üdvös-
ségre vezető utat, s elnyerhetik az örök üdvösséget (Γ 3’ 17’).
2917 17. Legalább is reménykednünk kell mindazok üdvösségében, ■akik egyálta-
Ián nem Krisztus igaz Egyházában találhatók (13’ 28’ [10*2865° 2865-2867]).
2918 18. A protestantizmus nem egyéb, mint ugyanazon igaz, keresztény vallás
egy másik formája, amelyben, akárcsak a katolikus Egyházban, lehetséges
Istennek tetsző életet élni (5’).

4. Jf Szpdalizmus, kommunizmus. titkos, bibliai és kierikái-liberális közösségek

2918a ... elvetve az Γ 4’ 5’ 13’ 28’ helyeken.

572
 IX. Piiisz: Syllabus: Az elitéit tévedések gyűjteménye *2901-298(

5. Jf Tévedések a~ Egyházról és annak jogairól

19. Az Egyház nem olyan, valódi és tökéletes társadalom, amely egészen 2919
szabad; nem rendelkezik isteni alapítójától származó saját és állandó jogokkal;
hanem az államhatalom feladata, hogy meghatározza, melyek az Egyház jogai
és mely határokon belül gyakorolhatja ugyanezen jogokat (13’ 23’ 26’).
20. Az egyházi hatalom akaratát az állami kormányzat engedélye nélkül nem 2920
érvényesítheti (25’).
21. Az Egyháznak nincs hatalma arra, hogy tantételként meghatározza: a 2921
katolikus Egyház vallása az egyedül igaz vallás (8 ’).
22. A kötelezettség, amely által a katolikus tanítómesterek és írók teljesség- 2922
gél korlátozva vannak, kizárólag azokra a dolgokra leszűkítve érvényes,
amelyeket az Egyház tévedhetetlen ítélete olyan dogmaként határoz meg,
amiben mindenkinek hinnie kell (30’ [vö. *2879\).
23. A római püspökök és egyetemes zsinatok hatalmuk határain túlléptek, 2923
fejedelmek jogait bitorolták, és a hit és erkölcs dolgainak lényegi értelmezésé-
ben is tévedtek (8 *).
24. Az Egyháznak nincs joga arra, hogy erőszakot alkalmazzon, és sem 2924
közvetlen, sem közvetett időbeli hatalma nincsen (91).
25. A püspök, hivatalából fakadó hatalmán kívül, rendelkezik egy másik, 2925
időleges hatalommal is, amelyet az államhatalom vagy kimondott módon vagy
hallgatólagosan ruház rá, és amelyet ezért az államhatalom bármikor, tetszése
szerint vissza is vonhat (9*).
26. Az Egyháznak a szerzésre és birtoklásra nincs eredendő és törvényes 2926
joga (18’ 29’).
27. Az Egyház szent szolgáit és a római püspököt teljességgel ki kell zárni 2927
az evilági dolgokat illető minden fajra gondból és hatalomból (26’).
28. A püspökök a kormányzat engedélye nélkül még apostoli leveleket sem 2928
tehetnek közzé (18‫)׳‬.
29. A római püspök által adott kedvezmények, ha nem a kormányzaton 2929
keresztül kérvényezték őket, érvényteleneknek tekintendők (18*).
30. Az Egyház és az egyházi személyek mentessége a polgári jogból ered (8 '). 2930
31. Az egyháziak világi pereiben, legyenek akár polgáriak, akár büntetőjogi- 2931
ak, az egyházi ítélőszéket még akkor is egészen figyelmen kívül kell hagyni, ha
az Apostoli Szék tanácsát nem kérték ki és az rosszallását fejezi ki (12’ 18*).
32. A természetjog és a jogegyenlőség minden megsértése nélkül törölhető 2932
el az a személyre szabott mentesség, amely szerint az egyházi emberek nem
kötelesek katonai szolgálatot vállalni és letölteni; ennek eltörlését pedig a
polgári haladás követeli meg, elsősorban az olyan társadalmakban, amelyek
szabadabb elvű kormányzási formát alkalmaznak (32’).
33. Az egyházi joghatóság hatalma nem kizárólagos saját és eredendő jog 2933
alapján a teológiai ügyeket illető tanítás irányának meghatározásában (30”).

573
*2901-2980 IX. Pnisz: Syllnbus: Az elitéit tévedések gyűjteménye

2934 34. Azoknak a tanítása, akik a római püspököt egy, az egész Egyház
területén szabadon cselekvő fejedelemhez hasonlítják, olyan tanítás, amely a
középkorban volt érvényes (9*).
2935 35. Semmi akadálya annak, hogy valamely egyetemes zsinat határozata vagy
a népek összességének tette nyomán a legfőbb papi méltóságot a római
püspökről és Városról egy másik püspökre és másik városra ruházzák át (9*).
2936 36. Egy nemzeti zsinat döntése semmiféle további vitának nem hagy helyet,
és a polgári közigazgatás annak határozatai alapján követelheti az ügy elintézé-
sét (91).
2937 37. Lehet olyan nemzeti egyházakat alapítani, amelyek nem tartoznak a
római püspök hatalma alá, és attól teljesen el vannak választva (23* 24’).
2938 38. Az Egyház keleti és nyugati részre való kettészakadását a római
püspökök túlságosan önkényes döntései okozták (9*).

6. § Tévedések a polgári társadalmat és annak Egyhá^ho* való viszonyát illetően

2939 39. A köztársaság alkotmánya, mint az összes jog eredete és forrása,
semmiféle határok által nem korlátozott joggal rendelkezik (26*).
2940 40. A katolikus Egyház tanítása az emberi társadalom javával és előnyeivel
ellenkezik (Γ [1ü*2775\ 4‫)׳‬.
2941 41. Az államhatalmat még akkor is megilleti a vallási ügyeket illető közvetett
negatív hatalom, ha az uralkodó hitetlen; azért nem csak az ún. ‫״‬végrehajtói
jog” illeti meg, hanem a ‫ ״‬visszaélések miatti fellebbezés” joga is (9’).
2942 42. A két hatalom közötti törvényi konfliktus esetén a polgári jog lép
érvénybe (9‫)״‬.
2943 43. A világi hatóságnak hatalma van arra, hogy olyan ünnepélyes megálla-
podásokat (ún. ‫ ״‬konkordátumok”-at), amelyek az Apostoli Székkel az egyházi
jogfüggetlenséghez tartozó jogok gyakorlása ügyében köttettek, annak (az
Apostoli Széknek) beleegyezése nélkül, sőt, kifejezett ellenkezése esetén
eltöröljön, érvénytelennek nyilvánítson és azzá tegyen (7’ 23’).
2944 44. Az államhatalom beavatkozhat olyan dolgokba, amelyek a vallást, az
erkölcsöket és lelki élet irányítását illetik. Ezért olyan rendelkezések felől is
ítélkezhet, amelyeket az Egyház lelkipásztorai tisztüknél fogva mint a lelkns-
meret számára irányadó szabályokat bocsátanak ki, sőt, még az isteni szentsé-
gek kiszolgáltatásáról, és az azok felvételéhez szükséges felkészültségi állapot-
ról is dönthet (7’ 26’).
2945 45. Az egy-egy keresztény állam ifjúságát oktató nyilvános iskolák egész
irányítását - bizonyos szempont alapján a püspöki szemináriumokat kivéve - ,
alá lehet és kell rendelni az államhatalomnak, mégpedig úgy, hogy semmilyen
más hatalomnak ne legyen joga arra, hogy az iskola rendjébe, a tanulmányok
irányításába, a fokozatok adományozásába, a mesterek kiválasztásába és
jóváhagyásába beavatkozzék (7’ 10*).
2946 46. Sőt, tanulási módszerek tekintetében még maguk az egyházi szeminári-
umok is az államhatalom befolyása alatt állnak (18’).

574
 IX. Piusz: Syllabm: Az elitéit tévedések gyűjteménye *2901-2980

47. A polgári társadalom érdeke azt követeli, hogy a népiskolákat, amelyek a 2947
nép minden osztálya gyermeket számára nyitva állnak, és általában a közintéz-
ményeket, amelyek a műveltség és a komolyabb tudományok továbbadása és
az ifjúság neveléséről való gondoskodás céljából léteznek, az Egyház minden
hatalmától, igazgatási jogától és befolyásától megszabadítsák, és az uralkodók
tetszése, és a kor általános eszméinek mértéke szerint teljesen az állami és a
politikai hatalom határozatainak vessék alá (ól*).
48. A katolikusok számára minden olyan ifjúságképzési mód elfogadható, 2948
amely a katolikus hittől és az Egyház hatalmától el van választva, és amely
kizárólag vagy elsősorban a természettudományokra és a világi társadalmi élet
céljaira irányítja a figyelmet (31‫)״‬.
49. Az államhatalom megakadályozhatja, hogy a vallási elöljárók és az egy- 2949
szerű hívók Róma pöspökével szabadon és kölcsönösen érintkezzenek (26’)·
50. A világi hatalom saját jogon kinevezhet püspököket, és megkívánhatja 2950
tőlük, hogy az egyházmegyék kormányzását még azelőtt megkezdjék, hogy ők
maguk a Szentszéktől a kánoni beiktatást és az apostoli levelet megkapták
volna (18‫)׳‬.
51. Sőt, a világi kormányzatnak még ahhoz is joga van, hogy a lelkipásztori 2951
szolgálat gyakorlása alól püspököket függesszen fel, és nem tartozik a római
pápának a püspökségek alapítása és a püspökök kinevezése tekintetében
engedelmeskedni (8’ 12”).
52. A kormányzat saját jogon módosíthatja mind a nők, mind a férfiak 2952
szerzetesi fogadalmára egyházdag előírt életkort, és minden szerzetesrendnek
megtilthatja, hogy engedélye nélkül bárkit is ünnepélyes fogadalomtételre
engedjen (18*).
53. Érvényteleníteni kell azokat a törvényeket, amelyek a szerzetesi közös- 2953
ségek helyzetének biztosítását és azok jogait és kötelességeit illetik; sót, az
állami kormányzat segítséget nyújthat mindazoknak, akik a szerzetesi élet
magukra vállalt intézményétől, és az ünnepélyes fogadalomtól meg akarnak
szabadulni; ezeket a szerzetesi közösségeket csakúgy, mint a káptalani egyháza-
kát és az egyszerű javadalmakat, még kegyúri jogúakat is, teljesen megszüntet-
heti, javaikat és jövedelmeiket kisajátíthatja, és joga van azokat az államhatalmi
közigazgatásnak és döntési mechanizmusnak alárendelni. (12’ 14’ 15’).
54. Nem csupán arról van szó, hogy királyok és fejedelmek az egyházi 2954
joghatóság rendelkezése alá nem tartoznak, hanem arról is, hogy a joghatóság
kérdéseiben hozandó döntéseket ületóen is az Egyház felett állnak (8 ’).
55. Az Egyházat az államtól és az államot az Egyháztól el kell választani 2955
( 120·

7. $ Terelések a természetes és a keresztény etikával kapcsolatban

56. Az erkölcsi törvényeknek nincs szükségük az isteni megerősítésére, és a 2956
legkevésbé sincs arra szükség, hogy az emberi törvények a természetjoghoz
idomuljanak, vagy, hogy kötelező erejüket Istentől kapják (26‫)׳‬.

575
*2901-298» IX. Phisz: Syllabus: A2 elítélt tévedések gyűjteménye

2957 57. Lehetséges és szükséges, hogy a filozófia és erkölcstan, akárcsak a

polgári törvények, az isteni és az egyházi tekintélytől elforduljanak (26J).
29558 ‫א‬. Nem kell az anyagiakban gyökerező erőkön kívül mást elismerni, és az
egész erkölcsi fegyelem és tisztesség a gazdaság bármi módon való felhalmozá*
sába és növelésébe, valamint az érzéki élvezetek kielégítésébe helyezendő (26’
28’).
2959 59. A jog a materiális tényben rejlik, minden emberi kötelesség üres
elnevezés, és minden emberi cselekedet jogerős (26’).
2960 60. A tekintély nem más, mint számok és materiális erők összessége.
2961 61. Egy cselekedet szerencsés kimenetelű igazságtalansága semmilyen kárt
nem tesz a jog sérthetetlenségében (24’).
2962 62. Ki kell hirdetni és be kell tartani az ún. ‫ ״‬be-nem-avatkozás” elvét1 (22*).
63. Megengedett dolog a törvényes fejedelmeknek való engedelmességet
2963 m e g t a g a d n i , s ő t m é g e l l e n e f e llá z a d n i is ( 1 ’ 2 ’ 5 ’ 20*).
64. Akár a legszentebb eskü megszegését, vagy bármely gaz és becstelen, az
2964 örök törvénnyel ellenkező cselekedet elkövetését nemcsak, hogy rosszallni
nem kell, hanem, lévén az teljességgel megengedett, felsőfokú dicséretekkel
kell magasztalni, ·amennyiben hazaszeretetből fakad (4‫)׳‬.

8. § Tévedések a keresztény házasságról

65. Semmilyen meggondolásból nem lehet elfogadni, hogy Krisztus a
2965 házasságot szentségi méltóságra emelte volna (91).
6 6 . A házasság szentsége nem más, mint a szerződés járuléka, attól
2966 elválasztható, maga a szentség pedig csak és kizárólag az esküvői áldásban
rejlik1 (9‫)״‬.
67. A természetjog értelmében a házassági kötelék nem felbonthatatlan, és
2967 az állami hatóság a válást annak szó szerinti értelmében különböző esetekben
jogszerűvé teheti (9’ 12*).
6 8 . Az Egyháznak nincs hatalma házasságot bontó akadályokat bevezetni,
2968 mert ez a hatalom az állami hatóságot illeti meg, ·amelynek feladata a meglévő
akadályok eltörlése (8 ’).
69. Az Egyház a következő századokban a bontó akadályokat nem saját
2969 jogán kezdte el bevezetni, hanem olyan joggal élve, amelyet az állami hatóság-
tói vett kölcsön (9’).
70. A Tridentinum kánonjai, amelyek a kiközösítés büntetésével sújtják
2970 azokat, akik az Egyház a bontó akadályok bevezetését illető hatalmát tagadni
merik \vö*1803k\, vagy nem dogmatikus jellegűek, vagy a kölcsönvett hata-
lomra értendők (9*).
71. A Tridentinum ·alaki előírása [iH*1813k\ az érvénytelenség büntetése
2971 mellett nem kötelező érvényű, ha az ·állami törvény más alaki előírást határoz
meg, és úgy rendeli, hogy a házasság ennek az új formának felhasználásával
legyen érvényes (9*).

576
*2901-298» IX. Phisz: Syllabus: A2 elítélt tévedések gyűjteménye

2957 57. Lehetséges és szükséges, hogy a filozófia és erkölcstan, akárcsak a

polgári törvények, az isteni és az egyházi tekintélytől elforduljanak (26J).
29558 ‫א‬. Nem kell az anyagiakban gyökerező erőkön kívül mást elismerni, és az
egész erkölcsi fegyelem és tisztesség a gazdaság bármi módon való felhalmozá*
sába és növelésébe, valamint az érzéki élvezetek kielégítésébe helyezendő (26’
28’).
2959 59. A jog a materiális tényben rejlik, minden emberi kötelesség üres
elnevezés, és minden emberi cselekedet jogerős (26’).
2960 60. A tekintély nem más, mint számok és materiális erők összessége.
2961 61. Egy cselekedet szerencsés kimenetelű igazságtalansága semmilyen kárt
nem tesz a jog sérthetetlenségében (24’).
2962 62. Ki kell hirdetni és be kell tartani az ún. ‫״‬be-nem-avatkozás” elvét1 (22*).
63. Megengedett dolog a törvényes fejedelmeknek való engedelmességet
2963 m e g t a g a d n i , s ő t m é g e l l e n e f e llá z a d n i is ( 1 ’ 2 ’ 5 ’ 20*).
64. Akár a legszentebb eskü megszegését, vagy bármely gaz és becstelen, az
2964 örök törvénnyel ellenkező cselekedet elkövetését nemcsak, hogy rosszallni
nem kell, hanem, lévén az teljességgel megengedett, felsőfokú dicséretekkel
kell magasztalni, ·amennyiben hazaszeretetből fakad (4‫)׳‬.

8. § Tévedések a keresztény házasságról

65. Semmilyen meggondolásból nem lehet elfogadni, hogy Krisztus a
2965 házasságot szentségi méltóságra emelte volna (91).
66. A házasság szentsége nem más, mint a szerződés járuléka, attól
2966 elválasztható, maga a szentség pedig csak és kizárólag az esküvői áldásban
rejlik1 (9‫)״‬.
67. A természetjog értelmében a házassági kötelék nem felbonthatatlan, és
2967 az állami hatóság a válást annak szó szerinti értelmében különböző esetekben
jogszerűvé teheti (9’ 12*).
6 8 . Az Egyháznak nincs hatalma házasságot bontó akadályokat bevezetni,
2968 mert ez a hatalom az állami hatóságot illeti meg, ·amelynek feladata a meglévő
akadályok eltörlése (8’).
69. Az Egyház a következő századokban a bontó akadályokat nem saját
2969 jogán kezdte el bevezetni, hanem olyan joggal élve, amelyet az állami hatóság-
tói vett kölcsön (9’).
70. A Tridentinum kánonjai, amelyek a kiközösítés büntetésével sújtják
2970 azokat, akik az Egyház a bontó akadályok bevezetését illető hatalmát tagadni
merik \vö*1803k\, vagy nem dogmatikus jellegűek, vagy a kölcsönvett hata-
lomra értendők (9*).
71. A Tridentinum ·alaki előírása [iH*1813k\ az érvénytelenség büntetése
2971 mellett nem kötelező érvényű, ha az ·állami törvény más alaki előírást határoz
meg, és úgy rendeli, hogy a házasság ennek az új formának felhasználásával
legyen érvényes (9*).

576
 IX. Piusz: Syllabus: Az elitéit tévedések gyűjteménye *2901-2980

72. Elsőként VIII. Bonfác állította, hogy a szentelésnél tett tisztasági 2972
fogadalom semmissé teszi a házasságot (9*).
73. Merőben polgári szerződés alapján keresztények között fennállhat szó 2973
szerinti értelemben vett házasság, és hamis az az állítás, miszerint a házassági
szerződés keresztények között vagy mindig szentségi kell hogy legyen, vagy, a
szentség kizárása esetén, a szerződés egyszerűen semmis (9 ’ 1Γ 12’ 23’).
74. A házassággal és jegyességgel kapcsolatos peres ügyek természetüknél 2974
fogva állami illetékesség alá tartoznak.
NB. Ide vonatkoztatható két másik tévedés az egyháziak nódenségének eltörléséről
és arról, hogy a házas állapotot a szüzesség állapota elé kell helyezni. Ezeket az
állításokat, az elsőt az 1 ’, a másodikat a 8 ’ utasítja el.

9. Jf Tévedések a római pápa államifennhatóságáról

75. A világi és lelki hatalom összeegyeztethetősége kérdésében vita van a 2975
keresztény és katolikus Egyház gyermekei között (9*).
76. Az Apostoli Szék által birtokolt világi államhatalom megszüntetése nagy 2976
mértékben járulna hozzá az Egyház szabadságához és boldogulásához (4’ 6‫)׳‬.
NB. [Az ezekről szóló kijelentéseket lásd mégj 4’ 6 ’ 20’ 22' 24’ 26’.

10. § Téledések, amelyek a mai liberalizmusra vonatkoznak

77. Napjainkban a katolikus vallás egyedüli államvallásként való elfogadása 2977
és a többi istentiszteleti forma kirekesztése nem üdvös többé (16*).
78. Ezért van az, hogy bizonyos, katolikusnak nevezett vidékeken dicséretes 2978
módon törvény biztosítja, hogy az oda bevándorló emberek saját - bármilyen is
legyen az - vallásuk nyilvános gyakorlata megengedett legyen (12*).
79. Hamis ugyanis az az állítás, hogy az istentiszteleti formák polgári 2979
szabadsága, és a mindenkit megillető teljhatalom azt illetően, hogy bármilyen
véleményét és gondolatát a nyilvánosság előtt képviselhesse, a népek erkölcse-
inek és a telkeknek a könnyebb romlásához, és az indifferentizmus pestisének
elterjedéséhez vezetne (18’).
80. A római püspöknek a haladással, a szabadelvűséggel és a modern 2980
civilizációval össze kell és lehet barátkoznia és ki kell és lehet egyeznie (24).

2990-2993: A Szent Penitenciária eligazítása, 1866. január 15.

Kiadva: ÁSS (1865/66; I8725) 509-511.

A polgári házasság
(2) 2990
A Szent Penitenciária nem tartja szükségesnek, hogy szent vallásunk jól
ismert hittételét bárki emlékezetébe idézze, miszerint ugyanis a házasság egy a
Krisztus Urunktól alapított hét szentség közül, és emiatt annak irányítása
csakis magára az Egyházra tartozik, amelyre ugyancsak Krisztus bízta az ő
isteni misztériumaival való sáfárkodást, másrészt azt is feleslegesnek véli, hogy
a Tridenti zsinat előírta formát bárkinek az emlékezetébe kelljen idéznie [24.

577
*2990-2993 IX. Piusz: Λ Szeut Peuiteuciária eligazítása: A polgári házasság

ülis, A házasság megújítása, 1. fej.: *1813-1816\, amelynek megtartása nélkül

azokon a helyeken, ahol azt kihirdették, érvényesen házasságot kötni egyálta-
Ián nem lehet.
2991 (3) De ezekből és más alapelvekböl és katolikus tanításokból a lelkipászto-
roknak gyakorlati eligazításokat kell készíteniük, amelyek -alapján a hívőket is
meg tudják győzni arról, amit IX. Piusz az 1852. szeptember 27‫־‬én megtartott
titkos Konzisztóriumon kihirdetett: ‫״‬Hívók között házasság nem létezhet úgy,
hogy az egyszersmind szentség is ne lenne; és ezért a keresztények között
férfinak és asszonynak a szentségen kívüli bármilyen más kapcsolata, még ha
állami törvény erejével létesült is, nem más, mint tisztességtelen és veszedelmes
ágyasság”
2992 (4) És innen bárki könnyen levezetheti, hogy a polgári kötés Isten és az ő
Egyházának színe előtt nemcsak hogy szentségnek, de még szerződésnek sem
számíthar semmi módon; és amiként az állami hatóság képtelen a hívők között
házasságot létrehozni, ugyanúgy arra is képtelen, hogy az alól őket felmentse;
és ezért ... minden, civil hatóság által hozott, a korábban az Egyház színe előtt
kötött házasság felbontásáról szóló bírói ítélet teljességgel hatálytalan; és az a
házasfél, aki az ilyen ítélettel visszaélve egy másik személlyel merné magát
összeadni, valódi házasságtöró lenne: amiként valódi ágyas lenne az, aki arra
vetemedne, hogy csupán a polgári kötés erejére támaszkodva egy ilyen
házasságban megmaradjon, és mindkét házastárs feloldozásra méltatlan marad
mindaddig, amíg fel nem eszmél, és az Egyház előírásainak alávetve magát
bűnbánatra nem tér.
2993 (5) \A büntetések elkerülése légeit, a~ utódlásjavára és a többnejűség les^edelmének.
elhárítására mindazonáltal megengedtetik, hogy] a hívók, miután az Egyház színe
előtt a jog szerint házasságot kötöttek, a törvényesen elrendelt aktus végrehaj-
fására készeknek mutatkozzanak, noha csupán azzal a szándékkal ..., hogy
amikor a hatóság tisztségviselője elé állnak, cselekedetük ne legyen más, mint
egy ünnepélyes polgári ceremónián való részvétel1.

2997-2999: A ‫ ״‬Iám vos om nes” apostoli levél az összes protestánsok-

nak és más nem-katolikusnak, 1868. szeptember 13.
Az I. Vatikáni zsinat összehívása alkalmából IX. Piusz meghívott minden nem-
katolikust, hogy csatlakozzék a katolikus Egyházhoz.
Kiadva: MaC 50,203*-205* (= 49 második rész, 1259-1261) / CollLac 7,9b-10a /
IX. Piusz, Acta 1/IV, 434-437 / ÁSS 4 (1868/69; 1875=0 132-134.

A z Egyház szükségesség az üdíösségre

2997 Senki sem tagadhatja vagy vonhatja kétségbe, hogy Jézus Krisztus abból a
célból, hogy megváltása gyümölcseit az összes emberi nemzedék élvezhesse,
maga építette fel itt, a földön, Péterre alapozva, egyetlen, vagyis egy, szent,
katolikus és apostoli Egyházát, és megadta neki a szükséges hatalmat, hogy a
hitletétemény épen és sérthetetlenül megórizressék, és ugyanazon hit minden
népnek, nemzetnek, nemzetiségnek átadassék, hogy a keresztség által minden
578
 IX. Piusz: Apostoli levél az összes protestánsoknak cs inás nem-katoliknsnak *29972999‫־‬

ember felvétessen az ő misztikus Testének egységébe, ... és, hogy ugyanaz az

Egyház, amely az ó misztikus Testét alkotja, saját természetében egészen az
idők végeztéig szüntelenül állandó és mozdíthatatlan maradjon.
Akt pedig pontosan megfigyeli és elgondolja azt az állapotot, amelyben a 2998
különböző és egymástól elütő, a katolikus Egyházról levált vallásos társulatok
leledznek, ... igen könnyen meg fog győződni arról, hogy ezen társaságokból
sem külön-külön egyik vagy másik, sem az összes együttvéve nem alkotja azt
az egy katolikus Egyházat, és nem azonos azzal, amelyet Krisztus Urunk
felépített, megalkotott és amellyel kapcsolatban azt akarta, hogy legyen, és még
ugyanezen Egyház tagjának vagy részének sem mondható egyik sem, semmi
módon, mivel a katolikus egységtől nyilvánvalóan különváltan létezik.
Minthogy pedig az ilyen társulatok híjával vannak annak az élő és az
Istentől létrehozott tekintélynek, amely az embereket főként a hit dolgaira és
az erkölcsök rendjére tanítja, és irányítja és kellő mértékre szorítja mindabban,
ami az örök üdvösséget illeti, ezért ezek a társaságok tanításaikban folytonosan
változtak, és ez a változékonyság és állhatatlanság ezeknél a társulatoknál soha
meg nem szűnik. Mindenki igen könnyen megérti, ... hogy ez a Krisztus
Urunktól alapított Egyháznak a legnagyobb mértékben ellenére van. ...
Ezért mindazok, akik a katolikus Egyházzal egységben nem élnek, és igaz- 2999
ságát nem ismerik, ragadják meg az alkalmat ennek a zsinatnak a kapcsán,
amelyen a katolikus Egyház, amelyhez az ő őseik is tartoztak, legbensőbb
egységének és leküzdhetetlen életerejének új bizonyítékát adja, és szívük
igényeinek megfelelően törekedjenek kiragadni magukat abból az állapotból,
amelyben saját üdvösségüket illetően biztosak nem lehetnek.

XX. Egyetem es zsinat

I. Vatikáni zsinat,
1869. decenber 8. - 1870. október 20.
Röviddel a Syllabus 1864. decemben nyilvánosságra hozatala előtt (vö. *2901-2980)
IX. Piusz néhány bíborossal egy zsinat egybehívásáról tanácskozott, amelynek szembe
kellett volna állítania a katolikus tanítást az akkori idők tévedéseivel. Vö. a bíborosok
szavazatait MaC 49,9—98. Mivel nagyobb részük a tervet alkalmasnak ítélte, a pápa
1867 júniusában, Szent Péter és Pál ünnepén a Rómában összegyűlt püspökök előtt
kihirdette szándékát. 1868. |únius 29-én hozta nyilvánosságra az trAeterni pattá'
összehívó bullát (MaC 50,193*-200* [= 49 második rész, 1249-1256] / CollLac 7,1-
7). A megnyitás napjául 1869. december 8 -át jelölte meg.
E zsinat jelentősége a dogmatikai döntésekben rejlik. Két témakört készítettek elő:
a katolikus hit megvilágítása a kor tévedéseivel szemben és a Krisztus Egyházáról
szóló tanítás. A politikai események miatt a tárgyalandó pontoknak csak egy részét
tudták megvitatni. A zsinat két konstitúciót szavazott meg: a ‫ ״‬Dd Fi&uf’-t a katolikus
hitről; és a ‫ ״‬Pástor aeterntá’-t Krisztus Egyházáról. Egy további, az Egyházról szóló
konstitúciót már nem tudtak megszavazni a zsinat félbeszakadása miatt. Miután a pápa
Róma megszállása következtében szeptember 20-án elvesztette világi hatalmát, 1870.
október 20-án a ‫ ״‬Postquam Da munere" bullával (MaC 53,155-158 / CollLac 7,497-
500) ‫״‬síné die” meghatározatlan időre elnapolta a zsinatot.

579
*3000-3045 IX. Plusz: I. Vatikáni zsinat: Hittaiu rendelkezés a katolikus liitről: ‫ ״‬Dci FiUus”

3000-3045: 3. ülés, 1870. április 24.: A ‫״‬D ei Filius” hittani rendelkezés

a katolikus hitről
A zsinati atyák a bemutatott, 18 fejezetből álló átfogó tervezetet (,,Apostolid muneri.1’ -
MaC 50,59-74 / CollLac 7,507-518) elvetették, mivel túl terjengősnek és iskolásnak
találták. Az alapjaiban megújított tervezetet két részben tárgyalták ú|ra 1870. március 1-
én és 1 1 -én. Úgy döntöttek, hogy az első négy fejezetet önálló konstitúcióként adják ki
(MaC 53,164—169 / CollLac 7,1628-1632c [no. 555]). Március 14-én egy javított
tervezetet terjesztettek elő: ‫״‬Cum aelernus Dtt Filius” (MaC 51,31-38 / CdlLac 7,69-78).
Miután március 18-22 között az általános majd a részletes vita lezárult, egy végleges
szöveget szerkesztettek, melyet április 24-én a 3. ülésen ünnepélyesen felolvastak, és a
pápa megerősítette. A március 1 1 -én előterjesztett második tervezet a Szentháromságról,
az ember teremtéséről, felemeléséről, bukásáról, megváltásáról szólt (MaC 53,170-177 /
CollLac 7,1632d-1636 [na 556]). Számos zsinati atya nyomására, hogy mielőbb
tárgyalják a pápa tévedhetetlenségéről szóló tanítást, a program második részét elhalasz-
tották és később sem tértek vissza rá, mivel közben a zsinatot elnapolták.
Kiadva: MaC 51,430-436 / CollLac 7,250a-256d / IX. Piusz. Acta 1 /V, 180-194 /
ÁSS 5 (1869/70) 462-471 / COeD3 8 0 5 2 3 - 8 1 1 2 6 ·
[Az egyes fejesetek eredeti címébez tartozó tartalomjegyzék rendszerint megegyezik a zsinati
előterjesztők megfogalmazásaival]
Előszó
3000 ... Most pedig, mivel az egész földkerekség püspökei tekintélyüknél fogva a
Szentlélekben ezen az egyetemes zsinaton velünk tanácskozásra összegyűltek és
ítélkeznek, Mi —Isten írott és hagyományozott igéjére támaszkodva, amint azt a
katolikus Egyháztól szentül megőrzötten és tisztán értelmezve átvettük — elha-
tároztuk, hogy Krisztus üdvhozó tanait Szent Péter eme tanítói székéről
mindenkinek színe előtt megvalljuk és kinyilvánítjuk, az ellenkező eltévelyedé-
seket pedig Istentől vett hatalmunknál fogva elvetjük és kárhoztatjuk.1

1.fejezet■ Isten, minden dolgok teremtője

{*3001: A z egy, tökéletes, a világtól megkülönböztetett Isten. — *3002: A teremtés cselekménye:
tökéletessége, célja és hatása. - *3003: A z isteni gondviselés]
3001 A római, szent, katolikus, apostoli Egyház hiszi és vallja, hogy egy igaz és
élő Isten van, aki mennynek és földnek teremtője és ura, mindenható, örökké-
való, mérhetetlen, föl foghatatlan, értelemre és akaratra és minden tökéletesség-
re nézve végtelen; akit, minthogy egyesegyedül való, egészen egyszerű és
változhatatlan szellemi szubsztancia, a világtól tárgyilag és lényegileg különbö-
zónek, önmagában és önmaga által legboldogabbnak és mindenek fölött, ami
csak kívüle van és elgondolható, kimondhatatlanul felségesnek kell vallanunk
[7-4. kánon].
3002 Ezen egyedüli igaz Isten, jósága és mindenható ereje által, nem saját
boldogságának növelése, nem is tökéletességének létrehozása, hanem annak a
teremtményeknek nyújtott jótéteményekben való megnyilvánítása okából,
teljesen szabad elhatározása folytán ‫ ״‬az idők kezdetén a semmiből egyidóben
kétféle teremtést alkotott, a szellemit és a testit, vagyis az angyalokat és a

580
 IX. Piusz: I. Vatikáni zsinat: Hittani rendelkezés a katolikus hitről: ‫ ״‬Dei Filins' * 3000 ‫־‬3045

világot, s azután közbülső teremtményként az embert, aki szellemből és testből

egyaránt áll” [IV. Laterám zsinat, *800; 2. és 5. kánon].
Mindazt pedig, amit megteremtett, Isten gondviselése által oltalmazza és 3003
kormányozza, ‫״‬erejét kifejtve elér a (világ) egyik végétől a másikig, és a
mindenséget üdvösen igazgatja” [Bölcs 8,1]. Mert minden födetlenül és kitárva
van szemei előtt [Zsid 4,13], az is, ami a teremtmények szabad akaratából
történni fog.
2. fejedet. A kinyilatkoztatás
{*3004: A természetfeletti kinyilatkoztatás lénye. - *3005: Szükségesség. - *3006: Forrásai. -
*3007: Magyarázója: az Egyház]
Ugyanezen Anyaszentegyház hiszi és tanítja, hogy Isten, aki minden dolog 3004
kezdete és vége, a teremtett dolgokból az emberi ész természetes világossága-
val biztosan megismerhető, mert ‫״‬ami benne láthatatlan a világ teremtésétől
fogva, műveiből megérthető és látható” [Rám 1J20], mindazonáltal bölcsessé-
gének és jóságának úgy tetszett, hogy más, éspedig önmagát és akarata örök
végzéseit az emberi nemnek természetfeletti úton is kinyilatkoztassa, amint az
Apostol mondja: ‫״‬Sok rendben és sokféleképpen szólván hajdan Isten az
Atyákhoz a próféták által, legutóbb e napokban Fia által szólott hozzánk” [Zsid
1,1sk; 1. kánon].
Eme isteni kinyilatkoztatásnak tulajdonítható ugyan, hogy ami az isteni 3005
dolgokra vonatkozólag az emberi ész számára önmagában nem föl foghatatlan,
azt az emberi nem jelenlegi helyzetében is mindenki könnyen, erős biztonság-
gal és minden tévelytől mentesen megismerheti1. A kinyilatkoztatás föltétlenül
szükségesnek azonban mégsem ezen okból mondható, hanem azért, mert
Isten a maga végtelen jóságában az ember számára természetfeletti célt tűzött
ki, azt ti., hogy olyan isteni javakban részesüljön, amelyek az emberi elme
felfogóképességét teljességgel fölülmúlják, minthogy valóban: ‫״‬szem nem
látta, fül nem hallotta, sem az ember szívébe föl nem hatott, amit Isten
azoknak készített, akik őt szeretik” [1Kor 2,9; 2. kánon].
Ez a természetfeletti kinyilatkoztatás pedig, az egyetemes Egyháznak a 3006
tridenti szent zsinaton kijelentett hite szerint ‫״‬azon írott könyvekben és azon
meg nem írt hagyományokban foglaltatik, amelyeket vagy magának Krisztus-
nak az ajkairól vettek át az apostolok, vagy a Szentlélek sugalmazása folytán az
apostolok által mintegy kézről - kézre adva jutottak hozzánk”. [*1501]. Mely
Ó- és Újszövetségi könyveket teljes terjedelmükben, minden részükkel együtt,
ahogyan ugyanezen zsinat határozatában fel vannak sorolva, és ama régi latin,
ún. Vulgata kiadásban maradtak fenn, szenteknek és kánoniaknak kell elfogad-
nunk. Az Egyház azonban nem azért tartja azokat szenteknek és kánoniaknak,
mert a puszta emberi törekvés azokat összeállította, és utólag, saját tekintélye
által szentesítette; pontosan azért sem, mert a kinyilatkoztatást minden
tévedéstől mentesen tartalmazzák; hanem azért, mert lévén, hogy a Szentlélek
sugalmazása alapján foglaltattak írásba, szerzőjük Isten, és magának az Egy-
háznak a birtokába így kerültek [4. kánon].
581
*3000-3045 IX. Piusz: I. Vatikáni zsinat: Hittaiu rendelkezés a katolikus lútról: ‫ ״‬Dei Filins”

3007 Minthogy azonban a tridenti szent zsinat által a Szentírás értelmezéséről

arcátlan elmék megfékezése végett kiadott rendeletet némelyek félremagyaráz-
ták, mi, megújítván ugyanezen rendeletet, ama zsinattal összehangzólag kije-
lentjük, hogy a keresztény tanítás épületéhez tartozó hitbeli és erkölcsi
kérdésekben azt kell a Szentírás igaz értelméül venni, amit az Anyaszentegy-
ház, amely a Szentírás helyes értelmezésére és a szent könyvek értelmezésének
meghatározására jogusult, magáénak vallott és vall; és ezért senkinek nincs
megengedve, hogy a Szentírást ezen értelmezéssel szemben vagy a szentatyák
egybehangzó felfogásával ellenkezőleg magyarázza.

3. fcje*et. A hit

[*3008: A h it fogalma. - *3009: A h it összhangban van a z érteim m el. - *3010: A h it Isten

ajándéka. - *3011: A h it tárgya. - *3012: A h it szükségessége. - *3013sk: Istennek a h it
megszerzéséhez adott külső és belső segítsége.]
300« Mivel az ember teljes mértékben Istentől, mint teremtójétól és Urától függ,
és a teremtett ész a nem teremtett igazságnak tökéletesen alá van rendelve, a
kinyilatkoztató Istennek elménk és akaratunk föltétien hívó hódolatával
tartozunk. Ez a hit azonban, mely az ember üdvének kezdete [vö.*1532], a
katolikus Egyház hitvallása szerint természetfeletti erény, amelynél fogva mi
Isten ihlető és segítő kegyelmével hinni tudjuk, hogy mindazt, amit kinyilat-
koztatott, igaz, de nem azért, mivel a dolgok benső, igaz-voltát természetes
eszünk világánál képesek lennénk átlátni, hanem magának a kinyilatkoztató
Istennek a tekintélyéért, aki sem tévedni, sem és tévedésbe ejteni nem tud
[rö *2778.; 2. kánon]. ‫״‬A hit ugyanis” az Apostol szerint ‫ ״‬a reménylendö
dolgok alapja, meggyőződés arról, amit nem látunk” [Zsid 11,1].
3009 Hogy azonban mindazonáltal hívő ‫״‬hódolatunk ésszerű legyen” [/«. Rám
12,1] Isten a Szentlélek benső segítségéhez kinyilatkoztatásának külső bizonyí-
tékáit is csatolni akarta, isteni tényeket ti., éspedig főleg csodákat és jövendőié-
seket; amelyek, mivel Isten mindenhatóságát és végtelen tudását világosan
megmutatják, az isteni kinyilatkoztatás egészen világos és senki felfogóképes-
ségét meg nem haladó jelei [3. és 4. kánon]. Miért is mind Mózes meg a
próféták, mind pedig legfőképpen Krisztus Urunk maga sok és egészen
nyilvánvaló csodával és jövendöléssel léptek fel; és az apostolokról ezt
olvassuk: ‫״‬Azok pedig elmentek, mindenütt hirdették az evangéliumot, az Úr
velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta” [Mk
16,20]. És ismét írva van: ‫ ״‬A prófétai jövendöléseket még jobban hisszük. Jól
teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásokra” [2Pét 1,19].
3010 Még ha a hit igenlése legkevésbé sem a lélek vak cselekedete, mindazonáltal
az evangélium hirdetését úgy, amint az az üdvösség elnyerésére szükséges,
senki el nem fogadhatja, ‫״‬hacsak a Szentlélek, aki az igazság elfogadását és a
benne való hitet mindenki számára édessé teszi, meg nem világosítja és erre
nem indítja” [II. Orange-i zsinat: *377]. Ennélfogva a hit, még ha nem a szerete-
ten keresztül hat is [vö. Gál 3,6], Isten ajándéka, és gyakorlása az üdvösségre

582
 IX. Phisz I Vatikáni zsinat: Hittam rendelkezés a katolikus hitről: ‫ ״‬Dei Filius” *3000-3045

szolgáló cselekedet, amellyel az ember magának Istennek engedelmeskedik,

amennyiben kegyelmével - melynek ellen is állhatna — egyetért és azzal
közreműködik, [tó. *1525sk; 5. kánon]
Továbbá az isteni és katolikus hit követelménye, hogy mindazt, amit Isten 3011
írott vagy hagyományozott igéje tartalmaz, és, amit az Egyház akár ünnepélyes
határozat, akár rendes és egyetemes Tanítóhivatala útján Istentől kinyilatkozta-
tott hirigazság gyanánt elénk bocsát, higgyük.
Mivel pedig ‫״‬hit nélkül lehetetlen kedvesnek lenni Istennél” [Zsid 11,6], sem 3012
pedig gyermekeinek társaságába eljutni nem lehet, nélküle soha senki meg nem
igazult, és senki az örök életet el nem nyerheti, ha abban (a hitben) ‫״‬mindvégig
állhatatosan nem marad” [Mt 10,22; 24,13]. Hogy tehát kötelességünknek,
mely az igaz hit elfogadásában s az abban való állhatatos megmaradásban áll,
eleget tehessünk, Isten az ó egyszülött Fia által Egyházat alapított, s annak
intézményét olyan nyilvánvalóan jelölte meg, hogy az mint a kinyilatkoztatott
Ige őre és tanítója, mindenki által felismerhető.
Ugyanis csakis a katolikus Egyházra vonatkozik mindaz, amit a keresztény 3013
hit szembeszökő hihetőségének előmozdítására Isten oly nagymértékben és
olv csodálatosan létrehozott. Sót az Egyház a maga csodálatos elterjedése,
kiváló szentsége és minden jóban való kifogyhatatlan termékenysége, katolikus
egysége és rendületlen maradandósága által már magában is hatalmas és
örökös, hitre indító ok, és isteni küldetésének cáfolhatatlan bizonyítéka.
Ekként történik, hogy az Egyház, mintegy a nemzetek közt felemelt jel, [10. 3014
I£ 11,12] mindazokat, akik még nem hisznek, magához hívja, mind gyermekeit
biztosítja afelől, hogy a hit, melyet vallanak, igen szilárd alapokon nyugszik.
Ehhez a tanúskodáshoz a felülről jövő erő hathatós támogatása is hozzájárul.
Legkegyelmesebb Urunk egyrészt ugyanis kegyelmével felserkenti és segíti a
tévelygőket, hogy ‫״‬az igazság ismeretére eljussanak” [1Tim 2,4], másrészt
azokat, akiket a ‫ ״‬sötétségből csodálatos világosságába áthozott” [IPét 2,9; Kol
1,13], kegyelmével megerősíti, hogy ugyanazon fényben állhatatosan megma-
radjanak, és azt el ne hagyják, hogy el ne hagyassanak [iö*1537].
Emiatt azok helyzete, akik a hit mennyei ajándéka által a katolikus
igazsághoz ragaszkodnak, és azoké, akik emberi vélemények által vezettetve
hamis vallást kövemek, legkevésbé sem azonos; azoknak ugyanis, akik hitüket
az Egyházi Tanítóhivatalnak köszönik, soha semmi okuk nem lehet ezt a hitet
megváltoztatni vagy kétségbevonni [6. kánon]. S minthogy ez így van, ‫״‬hálát
adva az Atyaistennek, akt minket a szentek osztályrészére méltatott a világos-
ságban” [Kol 1,12], becsüljük meg az ily nagy üdvösséget [/». Zsid 2,3], és
‫״‬emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és be végzőjére, Jézusra” [Zsid 12,2], és
‫ ״‬tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk megváltásában” [Zsid 10,23].

4. fejedet. A hit és az értelem

[*3015: A megismerés kettős rendje. - *3016: A ~ ész részesedése a természetfölötti igazság
kidolgozásában. - *3017: Semmi ellentét nincs a hit és az értelem között. - *3019: A hu és az
értelem kölcsönös segítségnyújtása. - *3020: A fejlődés mibenléte a teológiai tudományban]
583
*3000-3045 IX. Pins2: I. Vatikáni zsinat: Hittan! rendelkezés a katolikus hitről: ‫ ״‬Dei Filins’

3015 A katolikus Egyház állandó egyetértés alapján azt is vallotta és vallja, hogy
az ismeretnek nemcsak elvi, hanem tárgyi szinten is két különböző rendje van:
elvi szinten azért, mert az egyikben természetes ész, a másikban pedig az isteni
hit vezet el bennünket a megismerésre; tárgyi szinten pedig, mert azon túl,
amire a természetes ész képes eljutni, olyan, Istenben elrejtett misztériumok is
elénk kerülnek, hogy higgyünk bennük, amelyek egyedül isteni kinyilatkoztatás
révén jöhetnek tudomásunkra [/. kánon).
Ezért mondja az Apostol, tanúsítva, hogy a népek Istent ‫ ״‬az ó műveiből
megismerték” [Rom 1,20], ama kegyelemről és igazságról, amely ‫״‬Jézus
Krisztus által lett” [Jn 1,17), így szólva: ‫״‬Hirdetjük az Isten titokzatos, elrejtett
bölcses-ségét, melyet Isten a világ kezdete óta elrendelt a mi megdicsőülésünk-
re, és melyet senki, e világ fejedelmei közül nem ismert fel ..., nekünk pedig
kijelentette Isten az ó lelke által; mert a Lélek ugyanis mindent átlát, még az
Isten mélységeit is” [1K0r 2,7sk 10). És maga az Egyszülött dicséri az Atyját,
mivel ezeket a bölcsek és okosak elől elrejtette, és a kisdedeknek kinyilatkoztat-
ta [<* M t 11,25).
3016 Ugyan a hit által megvilágosított ész, ha gondosan, jámborul és józanul
kutat, Isten segítségével mind a természetes ismeretek analógiájából, mind
maguknak a hittitkoknak egymás közti és az ember végcéljával való összefüg-
gése alapján a hittitkok némi, éspedig nem kis mértékben gyümölcsöző
megértésére jut; mindamellett sohasem lesz alkalmas azokat annyira átlátni,
mint azon igazságokat, amelyek az ö saját tárgyát képezik. Az isteni titkok
ugyanis már természetüknél fogva annyira fölülmúlják a teremtett értelmet,
hogy még a kinyilatkoztatás megtörténte és a hit elfogadása után is mindig
magának a hitnek fátyola fogja takarni és egyfajta homály burkolni addig amíg
ebben a halandó életben ‫ ״‬távol járunk az Úrtól; mert a hit által élünk, a
színelátás még nem osztályrészünk” [2Kor 5,6sk\.
3017 Am, még ha a hit fölötte is van az észnek, a hit és az ész között mégsem
lehet ellentét soha; mivel ugyanazon Isten, aki a titkokat kinyilatkoztatja és a
hitet szívünkbe önti, az embernek az ész világosságát is megadta; Isten
azonban önmagát meg nem tagadhatja, így az igazság sem ellenkezhetik soha
az igazsággal. Egy ilyen ellentétnek alaptalan látszata azonban főképp vagy
abból származik, hogy a hit dogmáit nem az Egyház felfogása szerint
értelmezték és adták elő, vagy abból, hogy bizonyos agyrémeket az ész
megnyilatkozásainak tekintenek. Ennélfogva ‫ ״‬minden olyan állítást, amely a
megvilágított hit igazságával ellentétes, teljesen hamisnak nyilvánítunk”. [V.
Lutcráni ‫״‬sinat, 1ö. *1441).
3018 Az Egyháznak továbbá, mely a tanítás apostoli tisztével együtt parancsul
kapta, hogy a hirletéteményt őrizze, Istentől kapott joga és kötelessége az
áltudományt [/». 1Tim 6£0) kárhoztatni, nehogy bárki is megcsalatkozzék a
világi bölcsesség és hiú ámítás által [rö. Kol 2,8; 2. kánon).
Ennélfogva minden keresztény hívőnek ilyetén, a hit tanával ellenkezőnek
megismert véleményeket, főleg ha azokat az Egyház már elvetette, nemcsak,

584
 IX Pinsz: I. Vatikáni zsinat: Hittam rendelkezés a katolikus hitről ‫ ״‬Dei Filins’ *3000-3045

hogy tilos a tudomány valódi vívmányaiként védelmezni, hanem egyenesen

kötelességük azokat az igazság hamis színezetével bíró tévedéseknek tartani.
Nemcsak, hogy az ész és a hit egymással soha ellentétben nem lehet, de 3019
egymást m ég kölcsönösen is segítik [tó. *2776 2811], hiszen a józan ész a hit
alapjait bizonyítja, s a hit fényétől megvilágosítva előmozdítja az isteni dolgok
tudományának művelését; a hit pedig az észt szabadítja s védi m eg a
tévedésektől, és gazdagítja sokféle ismerettel.
Ezért téves azt gondolni, hogy az Egyház az emberi művészetek és
tudományok művelésének útjába állna, inkább többféle módon pártolja és
elősegíti azt. N em ismeretlen ugyanis előtte és nem megvetendő ezeknek az
emberek életére gyakorolt sok előnye; sokkal inkább azt vallja, hogy azok,
amennyiben helyes módon alkalmazzák őket, minthogy ‫״‬Istentől, a tudomány
Urától” erednek [1K lr2,3], kegyelme segítségével el is vezetnek Hozzá.
Az Istentől kinyilatkoztatott hit tanítása ugyanis nem arra való, hogy az 3020
emberi elme azt, mint valamiféle filozófiai agyszüleményt, tökéletesítse, hiszen
isteni örökség gyanánt Krisztus Jegyesére van bízva, hogy ó híven m egónzze és
csalhatatlanul értelmezze. Ezért a szent dogmáknak is mindig ahhoz az érteimé-
hez kell ragaszkodni, amelyet az Anvaszentegyház egyszer meghatározott, s ettől
bármily tökéletesebbnek látszó és annak nevezett értelmezés címén eltérni nem
szabad [3. kánon]. ‫״‬Hadd növekedjék tehát, és haladjon gyors léptekkel előre az
idő és évszázadok során az értelem, tudomány és bölcsesség, úgy minden egyes
lényben, mint mindenkiben, úgy az egyes emberben, mint az egész Egyházban;
de csak kiben kiben a megfelelő módon, ti. ugyanazon tanításban, ugyanazon
értelemben és ugyanazon értelmezésben”1.

Kánonok
1. Isten, összes dolgok teremtője
[/. kánon: A teremtő Isten létezésére vonatkozó összes tévedés ellen. - 2. kánon: A materializmus
ellen. - 3-4. kánon: A pantheizmus és annak különleges formái ellen. - 5. kánon: (a) A
pantheisták és materialisták ellen; (b) a güntbehánusok ellen; (1) a güntbenánusok és
bermeszjánusok ellen]
1. Ha valaki az egy igaz Istent, a láthatók és láthatatlanok teremtőjét és Urát 3021
tagadja, legyen kiközösítve [vő. *3001].
2. Aki nem szégyellt azt állítani, hogy az anyagon kívül semmi más nem 3022
létezik, legyen kiközösítve [/». *3002].
3. Ha valaki azt mondja, hogy Isten és a mindenség szubsztanciája vagy 3023
lényege egy és ugyanaz, legyen kiközösítve [10 . *3001].
4. Aki azt mondja, hogy a véges dolgok - mind a testi, mind a szellemi, vagy 3024
legalábbis a szellemi - lények az isteni szubsztanciából áradnak ki, vagy,
hogy az isteni lényeg önnön megnyilvánulása vagy kifejlődése által lesz
mindenné, vagy végül, hogy az Isten az egyetemes illetve meghatározatlan
lét, mely önmaga meghatározása által hozza létre nemekre és fajokra, és az
egyedekre elkülönülő világegyetemet, legyen kiközösítve.

585
*3000-3045 IX. Piusz: I. Vatikáni zsinat: Hutáin rendelkezés a katolikus hitről: ‫ ״‬Dei Filius'

3025 5. Ha valaki azt vallja, Hogy Isten a világot és minden dolgot, amit az
magába foglal - úgy a szellemieket, mint az anyagiakat - , lényegüket tekintve
nem a semmiből hozta létre; vagy azt mondja, hogy Isten nem minden
kényszertől mentes szabad akarattal teremtett, hanem abból fakadó szükség-
szerűségből, hogy szükségképpen szereti önmagát; vagy tagadja, hogy a világ
Isten dicsőségére van teremtve, legyen kiközösítve.

2. A ki nyilatkozatás
[ / . kánon: a természetes teológia tagadói ellen. - 2. kánon: A de1 ~mus ellen. — 3. kánon: A z
abszolút racionalizmus ellen. - 4. kánon: A racionalisták bibliakntikája ellen.]
3026 1 . Aki azt állítja, hogy az egy, igaz Istent, a mi teremtőnket és Urunkat az
emberi ész természetes világával az ó műveiből bizonyossággal felismerni nem
lehet, legyen kiközösítve [/». *3004\.
3027 2. Aki lehetetlennek vagy feleslegesnek mondja, hogy az ember az Istenről
és az őt megillető tiszteletről az isteni kinyilatkoztatás révén tanítást nyerjen,
legyen kiközösítve.
3028 3. Aki azt mondja, hogy az ember olyan ismeretre és tökéletességre, amely
meghaladja a természetet, Isten által fel nem emelkedhetik, hanem folytonos
haladás útján pusztán önmagától köteles és képes eljutni minden igazság és jó
birtokába, legyen kiközösítve.
3029 4. Aki a Szentírás minden könyvét, azoknak minden részével együtt úgy,
amint azokat a tridenti zsinat felsorolta, [*1501—1508] szentnek és kánomnak
el nem fogadja, vagy azok isteni sugalmazásár tagadja, legyen kiközösítve
[10*3006].
3. A hit
[1-2. kánon: A z ész öntörvényűsége ellen. - 3. kánon: A fideizmus ellen. - 4. kánon: A z
agnoszttazmus és a mitologizmus ellen. — 5-6. kánon: A hermeszjánusok ellen]
3031 1. Aki az emberi észt annyira függetlennek mondja, hogy neki az Istenben
való hitet megparancsolni nem lehet, legyen kiközösítve. [1ii. *3008].
3032 2. Aki azt állítja, hogy az isteni hit nem különbözik az Istenre és az
erkölcsre vonatkozó természetes tudástól, s azért az isteni hithez nem
szükséges, hogy a kinyilatkoztatott igazságot a kinyilatkoztató Isten tekintélyé-
ért higgyük, legyen kiközösítve. [/». *3008]
3033 3. Aki azt mondja, hogy az isteni kinyilatkoztatás külső jelek által hihetővé
nem válhatik, s ennél fogva az embereknek csak saját belső tapasztalatukból
fakadóan vagy személyes sugalmazásra kellene a hithez eljutniuk, legyen
kiközösítve. [1 ö. *3009].
3034 4. Aki azt mondja, hogy csodák nem történhetnek, s ezért minden róluk
szóló elbeszélés, ha a Szentírásban található is, a mesék vagy mítoszok közé
sorolandó, vagy, hogy a csodákat soha bizonyossággal felismerni nem lehet, s
azok a keresztény vallás isteni eredetét megfelelően nem bizonyítják, legyen
kiközösítve [tö. *3009].

586
 IX. Piusz: I. Vatikáni zsinat: Hittani rendelkezés a katolikus lutről: ‫ ״‬Dei Filius” *3000-3045

5. Aki azt mondja, hogy a keresztény hit elfogadása nem szabad cselekvés, 3035
hanem az emberi észérvek szükségképpen hozzák létre; vagy, hogy a szeretet
által ható éló hithez csak Isten szükséges, legyen kiközösítve [‫ימו‬. G ál 5,6;
*3010}.
6 . Aki azt mondja, hogy a hívók helyzete és azoké, akik az egyedül igaz hitre 3036
még nem jutottak el, azonos; úgy, hogy a katolikusoknak jó okuk lehet arra,
hogy hitüket, melyet az Egyházi Tanítóhivatal kebelén már elfogadtak, bele-
egyezésük felfüggesztése mellett kétségbe vonják mindaddig, míg hitük hihető-
ségér és igazságát tudományos érvelés útján be nem bizonyították, legyen
kiközösítve [vö.*3014\.
4. A hit és a z értelem
[A szabadelvűfilozófiai és teológiai iskolák ellen]
1. Aki azt mondja, hogy az isteni kinyilatkoztatásban nincsenek valódi és 3041
sajátos értelemben vett minisztériumok, hanem a kellően művelt ész a hit
összes dogmáját pusztán természeti alapél vekből kifolyólag megértheti és
bebizonyíthatja, legyen kiközösítve [10*3015k].
2. Aki azt mondja, hogy az emberi tudományok gyakorlásának oly szabad- 3042
nak kellene lennie, hogy azok állításait, ha mindjárt a kinyilatkoztatott tanítással
ellenkeznének is, igaznak kellene tartani, s azokat az Egyház sem kárhoztathat-
ná, legyen kiközösítve [/3017*.‫}מ‬.
3. Aki lehetségesnek mondja, hogy az Egyház által előadott dogmák majd a 3043
tudomány előrehaladtával attól eltérő értelmet nyerhetnek, mint amilyet az
Egyház azoknak tulajdonított és tulajdonít, legyen kiközösítve [1 0 . *3020}.

Zárszó
Mi tehát főpásztori kötelességünkhöz híven, Krisztus szerelmére minden 3044
keresztényt, legfőképpen azonban az elöljárókat, illetve tanítói hivatalt viselő-
két arra kérjük, s egyszersmind ugyanazon Istenünk és üdvözítőnk tekintélyé-
vei nekik azt parancsoljuk, hogy ezen tévedéseket az Anyaszentegyháztól
távol tartani és azt tőlük megtisztítani igyekezzenek és fáradozzanak, s egyszer-
smind arra is törekedjenek, hogy a legtisztább hit világossága nyilvánvalóvá
váljék.
Minthogy azonban nem elég az eretnekség gonoszságát kikerülni, ha nem 3045
óvakodunk azon tévelyektól is gondosan, amelyek azzal többé-kevésbé össze-
függésben vannak; mindenkit figyelmeztetünk azon kötelességére, hogy azon
határozatoknak és dekrétumoknak, amelyeben a Szentszék elvetett és megtil-
tott ilyesfajta visszás, itt részletesen fel nem sorolt véleményeket, engedelmes-
kedjék.

587
*3050-3075 IX. Piusz: I Vatikáni zsinat: Hittani rendelkezés Kisztns Egyházáról: ‫ ״‬Pastor aetemus”

3050—3075: 4. ülés, 1870. július 18.: A ‫ ״‬Pastor aetcrnus” első hittani rcn-
delkezés Krisztus Egyházáról
A zsinati atyák elé egy 15 fejezetből és 21 kánonból álló ‫״‬Supremi Pástoni' tervezetet
terjesztettek az Egyházról (MaC 51,539-553 / CollLac 7,567-578), amely tartalmazta
ugyan a pnmátusról szóló tanítást (1 1 . fejezet), azonban nem szólt a pápa tévedhetet-
lenségéról. Sokak kérésére IX. Piusz a pápai tévedhetetlenség témáját 1870. március 7-
én napirendre tűzte. A megelőző napokban előkészítettek egy tervezetet egy a pápai
tévédételenségról szóló pótlólagos fejezethez (MaC 51,701D-702A/CollLac 7,641 ab).
A viták során egy önálló, négy fejezetre tagolód,ó a pápáról szóló konstitúció
rajzolódott ki. Ezt követően egy újabb tervezetet dolgoztak ki, melyet 1870 május 9-én
a bizottságok általános gyűlése elé terjesztettek (MaC 52,4—7/CollLac 7,1640-1643
[no. 558)) A javított szöveget július 13-án terjesztették a zsinat elé. A 4. nyilvános
ülésen, július 18‫־‬án megszületett a definíció.
A pápa tévedhetetlenségéről szóló vita során számos zsinati atya kifejtette
kétségeit: egy ilyen határozat az egyházi Tanítóhivatalnak tág teret enged a visszaélé-
sekre; a pápának a szent iratokban és hagyományokban való képzettsége nem
biztosított megfelelően; egyes történelmi tények amellett szólnak, hogy meg kell
különböztetni a pápa személyében egy tévedhetetlen általános és egy tévedhető magán
tanítót (vö.*2565). E nehézség miatt a zsinati atyák jelentős része ellenezte a definíciót,
de alulmaradt a többséggel szemben. Miután zátonyra futott a kisebbség utolsó
próbálkozása, hogy' IX. Piuszt az utolsó pillanatban mégis engedményekre késztesse, a
döntő ülés (július 18.) előtt számos zsinati atya kivonult a zsinatról.
Nyilvánosan többször is elutasították a pápai tévedhetetlenséget amiatt, mivel
arról az úgynevezett ultramontánok egy sarkított felfogást terjesztettek. Louis
Veuillot, a ‫״‬L’Univers” címú újság befolyásos szerkesztője pl. azt javasolta, hogy a
pápai tévedhetetlenséget közfelkiáltással állapítsák meg anélkül, hogy azt egy pontos
teológiai tisztázásnak vetnék alá. Az 1870. július 1 1 - 1 84. általános ülésen Vinzenz
Gasser püspök, mint a hittani bizottság szóvivője, kifejtette a pápai tévedhetetlenség
értelmét és határait, annak alanyát, tárgyat és cselekményét illetően (MaC 52,1204—
1230/CollLac 7,388—420). )oseph FeBler püspök, zsinati titkár, a zsinat feloszlatása
után megírta a Die wahre und dte falsche Vnfehlbarkeit dér Piipste (Wien 18713; francia
kiadás Paris 1873) címú könyvet, melyet a tévedhetedenségi viták legkiválóbb
kommentárjai közé sorolnak.
Kiadva: MaC 52,1330-1334 / CollLac 7,482-487 / IX. Piusz, Acta 1/V, 207-218 /
ÁSS 6 (1870/71) 40^17 / COeD3 81129-8 16 3 9 ·

Előszó a~ Egyház alapításáról és alapjáról

3050 Lelkünk örök pásztora és püspöke (oltalmazója) [tv. 1Pét 2,25], h ogy a
megváltás üdvöt h o z ó m űvét örökre állandósítsa, úgy határozott, h ogy szent
Egyházat épít, amelyben, akárcsak az élő Isten házában, m inden h ívót az egy
hit és a szeretet köteléke tart össze. Ezért m egdicsőülése előtt az A tyához nem
csak az apostolokért könvörgött, hanem azokért is, akik majd az apostolok
szavára hinni fognak benne, hogy mindnyájan egyek legyenek, amiként m aga a
Fiú és az Atya egy [/‫מ‬. Jn 17,20k\. így tehát az apostolokat, akiket a maga
számára a világból kiválasztott, úgy küldte, ahogy ót küldte az Atya [vö. Jn
20,21]: és azt akarta, hogy Egyházában ‫ ״‬a világ végéig” [10. Mt 28J0]
pásztorok és tanítók is legyenek.

588
 IX. Pinsz: I. Vatikáni zsinat Hittani rendelkezés Kisztus Egyházáról: ‫ ״‬Pastor aeternus” *3050*3075

Hogy pedig a püspöki hivatal maga egy és oszthatatlan legyen, és, hogy 3051
az egymással szoros egységben lévő papok révén a hívók teljes sokasága
megmaradjon a hit és az áldozati közösség egységében, Szent Pétert a többi
apostolok fölé helyezte, lerakva pedig benne a kettős egység folytonosan
megmaradó és látható alapját, hogy az örök templom annak erejéből épüljön
fel, és az Egyháznak az égig emelkedő magasztos nagysága ennek hitbeli
szilárdságából emelkedjék ki1.
És mivel a pokol kapui az Egyháznak - ha lehetséges - megsemmisítése 3052
céljából annak Isten által lerakott alapja ellen mindenfelől napról-napra
nagyobb gyűlölettel támadnak, mi a katolikus nyáj megőrzése, biztonsága és
növekedése érdekében szükségesnek ítéljük, hogy a szent zsinat helyeslésével a
szent apostoli primátus megalapításáról, folytonosságáról és természetéről
való tanítást, amelyben az egész Egyház ereje és szilárdsága rejlik, minden
hívőnek az egyetemes Egyház ősi és állandó hite szerint előterjesszük, hogy azt
higgye és vallja; és, hogy az ezekkel ellenkező, az Úr nyája számára annyira
veszedelmes tévedéseket törvényen kívül helyezze és elítélje.

1. fejedet. Λ ς apostoliprimátus megalapítása S~ent Péterben

Tanítjuk tehát és kinyilvánítjuk, hogy az evangélium tanúságtétele szerint 3053
Isten egész Egyházára kiterjedően a joghatósági primátust Krisztus Urunk
közvetlenül és egyenesen Szent Péter apostolnak ígérte és adta meg. Ugyanis
csak Simonhoz, akinek már előbb azt mondta: ‫״‬Téged Cephasnak (sziklának,
Péternek) fognak nevezni” \jn 1,42], miután az így szólva hitvallást tett: ‫״‬Te
vagy Krisztus, az élő Isten Fia”, szólt az Úr ezekkel az ünnepélyes szavakkal:
‫ ״‬Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilvánította ezt ki
neked, hanem mennyei Atyám. Én is mondom neked, te Péter vagy, és e
sziklán fogom építeni Egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta.
Neked adom majd a mennyek országa kulcsait, és amit megkötsz a földön,
meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a
mennyekben is” [Mt 16,16k\. És Jézus, feltámadása után, a legfőbb pásztor és
helytartó joghatóságát az egész akolt illetően csak Simonnak adta, amikor így
szólt: ‫ ״‬Legeltesd bárányaimat”, ‫ ״‬Legeltesd juhaimat” \jn 21,15k\.
Ezzel az annyira világos, a katolikus Egyház által mindig ugyanúgy 3054
értelmezett szentírási tanítással nyíltan szembehelyezkednek azoknak a helyte-
len vélekedései, akik a Krisztus Urunk által Egyházában intézményesített
kormányzati formát kiforgatják és tagadják, hogy Krisztus a többi apostollal -
akár külön-külön, akár minddel - szemben egyedül Pétert ruházta fel valódi és
sajátos értelmű joghatósági primátussal, vagy, akik azt állítják, hogy ez a
primátus nem közvetlenül és egyenesen magára Szent Péterre, hanem az
Egyházra, és az Egyházon keresztül rá, mint ennek az Egyháznak a szolgájára
ruháztatott.
[kánon] Ha tehát valaki azt mondja, hogy Krisztus Urunk Szent Péter 3055
apostolt nem tette az összes apostolok fejedelmévé és az egész Egyház látható

589
*3050-3075 IX. Pius2: I. Vatikáni zsinat: Hittaiu rendelkezés Kisztns Egyházáról: ‫ ״‬Pastor aeteruus’

fejévé; vagy, hogy a mi Urunk Jézus Krisztustól <5 csak tiszteletbeli elsőséget,
nem pedig egyenesen és közvetlenül valódi és sajátos joghatósági primátust
kapott: az legyen kiközösítve.

2. fejedet. S szent Péterprimátusának *szakadatlan folytonossága a római püspökökben

3056 Amit pedig a pásztorok fejedelme és a juhok nagy pásztora, az Úr Krisztus,
Péterben, a boldog apostolban az Egyház folyton tartó üdvösségére és örök
javára intézményesített, annak ugyancsak az ó indítására abban az Egyházban,
amely sziklára alapozva egészen az idők végezetéig szilárdan fog állni, szükség-
szerűen fenn kell maradnia. Nyilván ‫ ״‬senki előtt sem kétséges, sót, minden
korban ismert az a tény, hogy a szent és boldogságos Péter, az apostolok
fejedelme és feje, a hit oszlopa és a katolikus Egyház alapja, Urunk Jézus
Krisztustól, az emberi nem Üdvözítőjétől és Megváltójától megkapta az ország
kulcsait”: ő egészen eddig az időig és utódaiban mindig, az általa alapított és
vérével megszentelt szent Római Szék püspökeiben ‫״‬él” és elöljáró és ‫ ״‬ítéletet
hoz” 1.
3057 Ezért az, aki ebben a püspöki székben Péter örökébe lép, magának
Krisztusnak a rendelése szerint Péternek az egész Egyházra kiterjedő prímám-
sát birtokolja. ‫״‬Megmarad tehát az igazságnak megfelelő elrendezés, és Szent
Péter, a szikla erősségében megmaradva az Egyház kormányzását, amelyet
magára vett, el nem hagyja”1. Ebből az okból mindig ‫״‬szükséges volt, hogy az
egész Egyház, vagyis mindazok, akik bárhol is vannak, hisznek, a római
Egyházhoz ‫״‬kiváló elsősége miatt csatlakozzanak”2, hogy abban a székben,
ahonnan ‫ ״‬a tisztelendő közösség jogai” 3 mindenkire kiáradnak, mint a főben
egyesülő testrészek egy testben egy szervezetté olvadjanak össze.
3058 [kánon] Ha tehát valaki azt mondja, hogy nem magának Krisztus Urunknak
az intézkedéseiből eredően, vagyis isteni jog alapján vannak Szent Péternek az
egész Egyházra kiterjedő primátusa folytonosságában mindig utódai: vagy azt
mondja, hogy a római püspök Szent Péternek ugyanabban a primátusban nem
utódja, legyen kiközösítve.

3. fejeszet. A római püspök primátusának hatása és mibenléte

[*3059: A primátus leírása. - *3060: A pápa általános joghatósága. - *3061: A püspökök
réss^yülekesytek felettijoghatósága. - *3062: A pápa sszabad érintkezése minden hívővel. - *3063:
A pápa mint legfelsőbb bíró. - *3064: Büntető járadék.]
3059 A Szentírás világosan érthető tanúságtételeire támaszkodva, és mind
elődeinknek, a római püspököknek, mind az egyetemes zsinatoknak érthető és
áttekinthető rendeletéihez ragaszkodva, megújítjuk a Firenzei Egyetemes
zsinat döntését, mely szerint minden kereszténynek hinnie kell, hogy ‫״‬a szent
Apostoli Szék és a római püspök az egész világra kiterjedően birtokában van a
primátusnak, maga a római püspök pedig Szent Péternek, az apostolok
fejedelmének az utóda, Krisztus valódi helytartója, az egész Egyház feje, és az
összes keresztények atyja és tanítója; és Szent Péter személyében Urunk Jézus
590
*3050-3075 IX. Pius2: I. Vatikáni zsinat: Hittaiu rendelkezés Kisztns Egyházáról: ‫ ״‬Pastor aeteruus’

fejévé; vagy, hogy a mi Urunk Jézus Krisztustól <5 csak tiszteletbeli elsőséget,
nem pedig egyenesen és közvetlenül valódi és sajátos joghatósági primátust
kapott: az legyen kiközösítve.

2. fejedet. S szent Péterprimátusának *szakadatlan folytonossága a római püspökökben

3056 Amit pedig a pásztorok fejedelme és a juhok nagy pásztora, az Úr Krisztus,
Péterben, a boldog apostolban az Egyház folyton tartó üdvösségére és örök
javára intézményesített, annak ugyancsak az ó indítására abban az Egyházban,
amely sziklára alapozva egészen az idők végezetéig szilárdan fog állni, szükség-
szerűen fenn kell maradnia. Nyilván ‫ ״‬senki előtt sem kétséges, sót, minden
korban ismert az a tény, hogy a szent és boldogságos Péter, az apostolok
fejedelme és feje, a hit oszlopa és a katolikus Egyház alapja, Urunk Jézus
Krisztustól, az emberi nem Üdvözítőjétől és Megváltójától megkapta az ország
kulcsait”: ő egészen eddig az időig és utódaiban mindig, az általa alapított és
vérével megszentelt szent Római Szék püspökeiben ‫״‬él” és elöljáró és ‫ ״‬ítéletet
hoz” 1.
3057 Ezért az, aki ebben a püspöki székben Péter örökébe lép, magának
Krisztusnak a rendelése szerint Péternek az egész Egyházra kiterjedő prímám-
sát birtokolja. ‫״‬Megmarad tehát az igazságnak megfelelő elrendezés, és Szent
Péter, a szikla erősségében megmaradva az Egyház kormányzását, amelyet
magára vett, el nem hagyja”1. Ebből az okból mindig ‫״‬szükséges volt, hogy az
egész Egyház, vagyis mindazok, akik bárhol is vannak, hisznek, a római
Egyházhoz ‫״‬kiváló elsősége miatt csatlakozzanak”2, hogy abban a székben,
ahonnan ‫ ״‬a tisztelendő közösség jogai” 3 mindenkire kiáradnak, mint a főben
egyesülő testrészek egy testben egy szervezetté olvadjanak össze.
3058 [kánon] Ha tehát valaki azt mondja, hogy nem magának Krisztus Urunknak
az intézkedéseiből eredően, vagyis isteni jog alapján vannak Szent Péternek az
egész Egyházra kiterjedő primátusa folytonosságában mindig utódai: vagy azt
mondja, hogy a római püspök Szent Péternek ugyanabban a primátusban nem
utódja, legyen kiközösítve.

3. fejeszet. A római püspök primátusának hatása és mibenléte

[*3059: A primátus leírása. - *3060: A pápa általános joghatósága. - *3061: A püspökök
réss^yülekesytek felettijoghatósága. - *3062: A pápa sszabad érintkezése minden hívővel. - *3063:
A pápa mint legfelsőbb bíró. - *3064: Büntető járadék.]
3059 A Szentírás világosan érthető tanúságtételeire támaszkodva, és mind
elődeinknek, a római püspököknek, mind az egyetemes zsinatoknak érthető és
áttekinthető rendeletéihez ragaszkodva, megújítjuk a Firenzei Egyetemes
zsinat döntését, mely szerint minden kereszténynek hinnie kell, hogy ‫״‬a szent
Apostoli Szék és a római püspök az egész világra kiterjedően birtokában van a
primátusnak, maga a római püspök pedig Szent Péternek, az apostolok
fejedelmének az utóda, Krisztus valódi helytartója, az egész Egyház feje, és az
összes keresztények atyja és tanítója; és Szent Péter személyében Urunk Jézus
590
 IX. Piusz: I. Vatikáni zsinat: Hittam rendelkezés Kisztus Egyházáról: ‫ ״‬Pastor aeternus” *30503075‫־‬

Krisztus neki adta át az egyetemes Egyház legeltetésének, igazgatásának és

kormányzásának teljhatalmát; ahogy ezt az egyetemes zsinatok aktáiban és
szent kánonokban is megjelenik” [*1307\.
Ezért azt tanítjuk és jelentjük ki, hogy a római Egyház, az Úr határozata 3060
alapján a szabályos teljhatalom birtoklásából kifolyólag minden más fölötti
elsőséggel rendelkezik, és, hogy a római püspök ezen joghatósági hatalma,
amely valóban püspöki hatalom, közvetlen: azaz neki mindenféle szertartási! és
méltóságú lelkipásztorok és hívók, akár egyenként külön-külön, akár mindnyá-
jan együtt, a hierarchiai alárendeltségre és igaz engedelmességre vannak
kötelezve, nem csak azokban a dolgokban, amelyek a hitet és az erkölcsöket
illetik, hanem azokban is, amelyek az egész földön elterjedt Egyház fegyelmét
és kormányzását érintik; úgy, hogy, mind a szentségi közösségnek, mind az
ugyanazon hit megvallásának víz egységét a római püspökkel megőrizve,
Krisztus Egyháza eqy főpásztor vezette egy nyáj legyen, pó. Jn. 10,16\. Ez a
katolikus tanítás igazsága, amitől a hitet és üdvösséget érintő kár nélkül senki el
nem térhet.
Oly kevéssé korlátozza azonban a pápának ez a teljhatalma a püspöki 3061
joghatóságnak azon rendes és közvetlen hatalmát, amellyel a püspökök, -
akiket a Szentlélek az apostolok helyére utódként helyezett [/». ApCsel20,28\ és
akik, mint valódi pásztorok, a mindenkor rájuk bízott nyájat, ki-ki a magáét,
legeltetik és vezetik - , hogy (hatalmukat) a legfőbb és általános pásztor inkább
igencsak helyesli, erősíti és oltalmazza, Nagy Szent Gergely mondása szerint:
‫ ״‬Az engem érő tisztelet az egyetemes Egyházat érő tisztelet. Az engem érő
tisztelet testvéreim szilárd életereje. Akkor örvendek valódi tiszteletnek, ha az
kötelező tiszteletet egyetlen testvéremtől sem tagadják meg” 1.
Továbbá a római püspök egyetemes Egyházat érintő legfőbb kormányzó 3062
hatalmából következik, hogy eme tiszte gyakorlása során az egész Egyház
pásztoraival és nyájaival joga van szabadon kapcsolatot tartani, hogy azokat az
üdvösség útján taníthassa és irányíthassa. Ezért elítéljük és elvetjük azoknak a
véleményét,akik azt állítják, hogy megengedett az egyházfőt ezen, a pásztorok-
kai és nyájjal való kapcsolattartásban megakadályozni, illetve azt világi hata-
lomtól függővé tenni, olyannyira, hogy határozottan vallják: az Apostoli Szék
részéről vagy annak tekintélyével az egyházkormányzat érdekében hozott
határozatoknak hatályuk és érvényük, ha a világi hatóság azokat meg nem
erősíti, nincsen.
És mivel a római püspök az apostoli primátus Istentől eredő jogán az 3063
egyetemes Egyház élén áll, azt is tanítjuk és kinyilvánítjuk, hogy ö a hívők
legfőbb bírája, és az összes, egyházi vizsgálatot kívánó ügyben az ő ítéletéhez
lehet folyamodni [rö. *861\\ az Apostoli Szék ítéletét pedig, melynek illetékes-
ségénél nagyobb nincs, senki újra nem tárgyalhatja, és senki annak ítélete fölött
nem ítélkezhet [1v.*638-642\. Ezért tévelyednek el az igazság helyes ösvényéről
azok, akik azt állítják, hogy a római püspök ítéletei ellen az egyetemes
zsinathoz, mint a római püspöknél felsőbb tekintélyhez, fellebbezni lehet.

591
3050-3075 IX. Piusz: I. Vatikáni zsinat: Hittan! rendelkezés Kisztns Egyházáról: ‫ ״‬Pastor aeternus”

3064 [kánon] Ha tehát valaki azt mondja, hogy a római püspöknek csak felügyelői
vagy igazgatási hivatala van, az egyetemes Egyházra kiterjedő teljes és legfőbb
joghatósági hatalma azonban - nem csak azokban a dolgokban, amelyek a hitet
és az erkölcsöket, hanem azokban is, amelyek az egész világon elterjedt Egyház
fegyelmét és kormányzását érintik - , nincs; vagy, hogy annak a legfelsőbb
hatalomnak csak a fontosabb részeit, nem pedig teljes egészét bírja; vagy, hogy
ez az ő hatalma nem szabályos és - akár minden és minden egyes egyház, akár
minden és minden egyes pásztor és hívó tekintetében - közvetlen hatalom: az
legyen kiközösítve.

4. fejedet. A római püspök tévedhetetlen tanítói hivatala

[*3065-3068: A ~ egyetemes *sinatok tanúságtételei. - *3069: A Tanítóhivatal gyakorlatilag

elismert téiedhetetlensége. - *307Ok: A pápa tévedhetetlenségének jellege, tárgya, célja. - *3072-
3074: A dogma meghatározása. - *3075: Büntető záradék.]
3065 Azt, hogy ebben az apostoli primátusban, amelyet a római pápa mint Péter-
nek, az apostolok fejedelmének utóda az egyetemes Egyházra kiterjedóleg
birtokol, a legfőbb tanítói hivatali hatalom is benne foglaltatik, ez a Szentszék
mindig is vallotta, az Egyház folytonos gyakorlata igazolja, és maguk az
egyetemes zsinatok, elsősorban azok, amelyeken a Kelet a Nyugattal a hit és a
szeretet egységében egyetértett, kinyilvánították.
3066 A IV. Konstantinápolyi zsinat atyái ugyanis, elődeik nyomdokát követve,
ezt az ünnepélyes hitvallást bocsátották ki: ‫ ״‬Az üdvösség az igaz hit szabályai-
nak megtartásával kezdődik [...] És mivel nem lehet a mi Urunk Jézus Krisztus
kijelentését mellőzni, aki azt mondta: ‫״‬Te Péter vagy, és ezen a sziklán fogom
felépíteni Egyházamat” [Mt 16,18], azt, amit mondott, annak valóságos hatása
igazolja, mivel az Apostoli Szék a katolikus vallást mindvégig szeplőtelenül
megőrizte, és szent tanítást pedig tiszteletben tartotta. Hitétől és tanításától
tehát a legkevésbé sem kívánunk elszakadni,... hanem reménykedünk abban,
hogy érdemesek vagyunk abban az egy közösségben lenni, amelyet az Apostoli
Szék hirdet, és amelyben a keresztény vallás sértetlen és valódi erőssége rejlik” 1
[*363-365].
3067 A II. Lyoni zsinat jóváhagyásával azonban a görögök ezt a hitvallást tették:
‫ ״‬A szent római Egyház van az egyetemes katolikus Egyház feletti legfőbb és
teljes primátusnak és uralkodásnak birtokában, őszintén és alázatosan elismeri,
hogy ezen primátust Szent Péterben, az apostolok fejedelmében és fejében,
akinek utódja a római püspök, a hatalom teljességével együtt magától az Úrtól
kapta, és miként a többieknél is inkább köteles arra, hogy a hit igazságát
megvédje, úgy, ha a hittel kapcsolatban esetleges kérdések merülnek fel,
azokban is az ó ítélete szerint kell döntést hozni” [*861].
3068 A Firenzei zsinat pedig a következőt szögezte le: ‫״‬A Római püspök [.‫]״‬
Krisztus valódi helytartója és az egész Egyház feje, és minden keresztény atyja
és tanítója; Szent Péter személyében Urunk Jézus Krisztus neki adta át az

592
 IX. Piusz: I Vatikáni zsinat: Hittani rendelkezés Kisztiis Egyházáról: ‫ ״‬Pastor aeternns” *3050-307!

egyetemes Egyház legeltetésének, igazgatásának és kormányzásának tejhatal-

mát” [*1307\.
Elődeink mindig fáradhatatlanul munkálkodtak annak érdekében, hogy 3069
ennek a lelkipásztori feladatnak eleget tegyenek, s hogy így Krisztus üdvötho-
zó tanítását a Föld minden népére kiterjesszék, és ugyanolyan gonddal
őrködtek afelett, hogy ahol azt elfogadták, hamisítatlanul és tisztán meg is
őrizzék. Ezért az egész világ püspökei, hol egyenként, hol pedig zsinatokon
összegyűlve, a régóta meglévő egyházi szokást és az ősi szabály példáját
követve, főként azokat a veszélyeket, amelyek a hit nehézségeiben felmerültek,
ezen Apostoli Szék elé terjesztették, hogy a hitet ért károkat főként ott
gyógyítsák be, ahol a hit a hibát érzékelni nem tudja1.
A római püspökök pedig, aszerint, hogy az egyes korszakok és a dolgok
állapota mit kívánt, hol az egyetemes zsinatok egybehívása, vagy az egész
világon elterjedt Egyház véleményének megvizsgálása révén, hol részleges
helyi zsinatok segítségével, hol más, az isteni gondviselés által nyújtott segítség
felhasználásával, határozták meg, hogy ahhoz kell ragaszkodni, amit Isten
segítségével a szent írásokkal és az apostoli hagyományokkal megegyezőnek
ismertek meg.
Péter utódai ugyanis nem abból az okból kapták a Szentiélekre vonatkozó 3070
ígéretet, hogy annak kinyilatkoztatása nyomán új tanítást hozzanak nyilvános-
ságra, hanem, hogy segítségével az apostolok által átadott kinyilatkoztatást,
vagyis a hitletéteményt szentül őrizzék, és helyesen magyarázzák. Apostoli
tanításukat pedig minden tiszteletreméltó Atya megbecsülte, az igazhitű szent
Tanítók tisztelték és követték; ugyanis teljes mértékben tudatában voltak
annak, hogy Szent Péternek ez a Széke mindig minden tévedéstől mentes
marad, Urunk Üdvözítőnk isteni ígérete szerint, amelyet tanítványai legjele-
sebbjének tett: ‫ ״‬Én imádkoztam érted, nehogy meginogj hitedben. S amikor
majd megtérsz, te erősítsd meg testvéreidet” [Lk 22,32].
A sohasem fogyatkozó igazságnak és hitnek ezt a kegyelmét az Isten tehát 3071
Péternek és utódainak ebben a székben azért adta meg, hogy magasztos
feladatukat mindenki üdvösségére teljesítsék, hogy a tévedés mérgező ételétől
Krisztus egész nyáját távol tartsák, és az égi tanítás eledelével táplálják, hogy a
szakadás alkalmainak elkerülésével az Egyház egészét egyben tartsák, és, hogy
az önnön alapjára támaszkodva a pokol kapui ellenében biztosan megálljon.
Am, minthogy éppen ebben a korban, amelyben az apostoli hivatal
üdvöthozó hatékonyságára legnagyobb szükség van, nem kevés olyan ember
akad, aki az apostoli hivatal fontosságát kisebbíti, mindenképpen szükségesnek
tartjuk, hogy azt az előjogot, amelyet az Isten egyszülött Fia a legfőbb pásztori
hivatallal összekapcsolni méltóztatott, ünnepélyesen kinyilvánítsuk.
Azáltal tehát, hogy a keresztény hit kezdetétől kapott hagyományhoz híven 3072
ragaszkodunk, a szent zsinat helyeslésével üdvözítő Istenünk dicsőségére, a
katolikus vallás felmagasztalására és a keresztény népek üdvösségére tanítjuk,
és kijelentjük, hogy egy, Istentől kinyilatkoztatott dogma:

593
*3050-3075 IX. Piusz: A Szent Officiutn válasza Közép-Óceánia Apostoli Vikáriusának

3074 Amikor a római püspök ‫״‬ex cathedra” (tanítói székéből) beszél, azaz,
amikor minden keresztények pásztorának és tanítójának a feladatát teljesítve
legfelsőbb apostoli akaratának nyilvánításával meghatározza, hogy egy-egy
hitbeli vagy erkölcsi tanítást az egyetemes Egyház számára kötelező, akkor
Szent Péter személyén át megígért isteni segítség révén azzal a tévedhetetlen-
séggel bír, amellyel az isteni Megváltó a hitre vagy az erkölcsökre vonatkozó
tanítás meghatározására nézve Egyházát felkészültté akarta tenni; ezért a római
pápa ilyen határozatai nem az Egyház beleegyezése miatt, hanem önmagukból
kifolyólag megmásíthatatlanok.
3075 [kánon] Ha pedig valaki ezen határozatunknak ellentmondani mer, - amitől
Isten mentsen - az legyen kiközösítve.

3100—3102: A Szent Offícium válasza Közép-Oceánia Apostoli Vikáriu-

sáriak, 1872. december 18.
A k é rd é s és a v á la sz a m e to d is tá k ta n ítá s á ra v o n a tk o z ik , ak ik a k e r e s z ts é g e t p u s z tá n
k ü ls ő je ln e k te k in tik a k e re s z té n y g y ü le k e z e th e z v a ló ta r to z á s b a n .
Kiadva: A S S 2 5 ( 1 8 9 2 /9 3 ) 2 4 6 / C o llP F 2 2 ,6 0 , no. 1392.

A szentségek kiszplgáltatójának hite és szándéka

3100 Kérdés: 1. Vajon az azon eretnekek [metodisták] által kiszolgáltatatott kereszt-
ség kétes-e amiatt, hogy az arra irányuló szándék, hogy azt tegyék, amit
Krisztus akart, hiányzik, ha egyszer a kiszolgáltató, a keresztelés előtt,
egyértelműen kijelentette, hogy a keresztségnek a lélekrc semmilyen hatása
nincs?
3101 2. Az így kiszolgáltatott keresztség kétes-e abban az esetben, ha az előbb
mondott kijelentés nem kifejezetten közvetlenül a keresztség kiszolgáltatása
előtt hangzott el, de a kiszolgáltató azt gyakran mondogatatta, és abban a
felekezetben ezt a tanítást nyíltan hirdetik?
3102 Válás*■:Azt, hogy ezeket a kételyeket korábban már tárgyalták, és a válasz a
keresztség érvényességének javára szólt, láthatod XIV. Benedeknél, A z egyház‫׳‬
megyei ^inatok, VII. könyv, VI. fejezet, 9. sz. alatt, ahol ezeket találjuk:
‫ ״‬Őrizkedjék a püspök attól, hogy bizonytalannak és kétesnek ítélje a keresztség
érvényességét csak azért, mert az eretnek kiszolgáltató, aki keresztelt, mint-
hogy nem hiszi, hogy az újjászületés fürdője a bűnöket eltörli, azt nem a bűnök
bocsánatára szolgáltatta ki, és nem állt szándékában úgy elvégezni azt, ahogyan
Krisztus Urunk meghatározta ...”.
Bellarminus bíboros érthetően magyarázza el ennek okát A szentségekről
általában, I. könyv; 27. fejezet, 13. szám alatt, ahol azok ellen akik azt állítják,
hogy a Tridenti zsinat a VII. ülésszakon, a 11. kánonban [*1611] azt jelentette
ki, hogy a szentség csak akkor érvényes, ha a kiszolgáltatónak nemcsak a
szentség ténye, hanem a célja is szándékában áll, vagyis azt akarja, ami miatt a
szentség létrejött, ezt fűzi hozzá: ‫ ״‬... A zsinat ugyanis a szentség célját az egész
1 1 . kánonban nem nevezi meg és nem azt mondja, hogy a ^szolgáltatónak azt

594
 IX. Piusz: A Szeut Officinái válasza Közép-Óceáiiia Apostoli Vikáriusának *3100-310:

kell akarnia, ami az Egykéi* szándéka, hanem azt, amit a* Egyház tesz Amit az
Egyház tesz, az nem célt, hanem cselekvést jelöl. ...”
Ebből követekezik, hogy IV. Ince, A keresztségról írt műve 2. fejezetében, a
9. pontban azt mondja: még az a keresztség is érvényes, amelyet egy olyan
szaracén szolgáltatott ki, akiről ismeretes, hogy nem hiszi, hogy a bemerítés a
megnedvesítésen kívül bármi mást is jelentene, - amennyiben szándékában áll
azt tenni, amit a többi keresztelő tesz.
A tálas* következtetést. Ad 1. - Nem: mert a keresztség hatását illető tévedés
ellenére a szándék, hogy valaki azt tegye, amit az Egyház tesz, nem zárható ki.
—Ad 2. —Az első pont erre is megadta a választ.

3105-3109: A Hitterjesztési Szent Kongregáció eligazítása 1873-ban

Az eligazítás nagyrészt 11 dokumentumot ismétel, melyek a kölcsönzésből származó
kamatnyereségről szólnak. Egy külön határozatot csatoltak hozzá, mely körvonalaiban
tartalmazza az elveket.
Kiadva: CollPF2 2,69k, no. 1393.

A kölcsönből származó nyereség

Következtetés [d‫ ״‬eligazításban idézett összes megoldás eredményeképpen]:
1. A kölcsönből származó nyereséggel kapcsolatban általában érvényes, 3105
hogy a kölcsönből fakadóan vagyis közvetlenül és pusztán annak mibenléte
alapján semmi (nyereségre) törekedni nem lehet.
2. A tőkén felül valamennyit bevételezni akkor megengedett dolog, ha a 3106
kölcsönhöz valami külső, a kölcsön természetével általában összefüggésben
nem lévő és ahhoz hozzá nem tartozó jogcím járul.
3. Ha bármilyen más jogcím hiányzik, úgy mint: késedelmes nyereség, kár 3107
felmerülése és a tőke elvesztésének veszélye vagy szokásostól eltérőfáradságok vállalása a
kiadott pénz 1'1^‫־‬ZasZ.erZPse érdekében, a gyakorlatban a civil jog egyetlen okát is
elégségesnek tekinthetik mind a hívók, mind gyóntatóik, akiknek tehát ezt a
dolgot illetően gyónóikban nyugtalanságot kelteniük nem szabad, amíg ez a
kérdés a bíróság előtt függőben van, és felőle még a Szentszék sem határozott
egyértelműen.
4. Ennek a gyakorlatnak tűrését a legkevésbé sem lehet abból a célból 3108
kiterjeszteni, hogy a szegényekkel szemben alkalmazott bármilyen csekély
uzsora vagy a mértéktelen és természetes egyenlőség határait meghaladó
uzsora jogosnak tűnjék.
5. Végezetül pedig, azt, hogy az uzsorának milyen mértéke mértéktelen és 3109
túlzott, és mi az, amit igazságosnak és mérsékeltnek nevezhetünk, általában
meghatározni nem lehet, mivel, tekintetbe véve a helyek, a személyek és az
idők összes és egyenként vett körülményeit, azt minden egyes esetben külön
kell mériegelni.

595
*3112-3116 IX. Pimz: Válaszok Bismarck birodalmi kancellár sürgöny-körlevelére

3112—3117: Válaszok Bismarck birodalmi kancellár sürgöny-körlevelére,

amely az 1. Vatikáni zsinat ‫ ״‬Pastor aeternus” határozatának kitételével
kapcsolatos, 1875. január-március.
Ottó von Bismarck birodalmi kancellár sürgöny-körlevele fontos eseménye volt a ‫״‬kultúr-
harcnak”. A kancellár nézete szerint az I. Vatikáni zsinat súlyosan megterhelte a német
birodalom és a pápa közötti kapcsolatokat, mivel a zsinat a római püspökről hozott
határozatában a római központosítást és pápai totalitanzmust mint dogmát rögzítette. A
sürgöny-körlevél már 1871 május 14-én elkészült, de csak 1874. december 29-én került
nyilvánosságra a ‫״‬Deutsdier Reichsanzeiger und Köruglich Preussischer Staatsanzeiger”-
ben. Ez a német püspöki kart közös nyilatkozatra ösztönözte, amelyet 1875. január-
februárban minden püspök aláírt. Ebben a kancellár téziseit visszautasítják: *3112-3116.
A nyilatkozattal szembeni ellenvetés az volt, hogy‫ ׳‬az megszépíti a római álláspontot.
Egy apostoli levélben (*3117) és a német püspökök számára tartott kihallgatáson IX. Piusz
megerősítette a nyilatkozat értelmezését. Vö. a bíborosokhoz intézett 1875. március 15-1
beszéddel is (ÁSS 8 [1874/75] 301-305; ua 303):
‫ ״‬Isten ... előrelátásával elérte, hogy a Német Birodalom rendületlen és nagyrabecsült
püspökei egy kiváló nyilatkozat kiadásával, mely emlékezetes marad az Egyház történeté-
ben, az ezalkalommal felmerült téves tanokat és gúnyolódásokat igen bölcsen visszautasí-
tották és az igazságnak ezzel az igen nemes győzelmi jelével írünket és az egyetemes
Egyházat megörvendeztették. Mikor pedig mi az előbb említett püspököket előttetek és a
katolikus világ előtt bőséges dicsérettel illetjük, ezeket az erényükhöz, rangjukhoz és
jámborságukhoz méltó kiváló nyilatkozatokat és tiltakozásokat érvényesnek nyilvánítjuk és
apostoli tekintélyünk teljességével megerősítjük.”
Kiadva: Nikolaus Siegfnd [V. Cathrein álneve], Aktenstücke betreffend den preussisvhtn
KullurkampJ (Freiburg 1882) 264-266 [= *3112-3116\; 270k [=*3117\ / O. Rousseau, in:
Irémkon 29 (1956) 143-147 / IX. Pius, Áda I/VII, 29k [=*3117\.

A római pápa és a püspökök joghatósága

a.) Németország püspökeinek közös nyilatkozata, 1875. január-február

3112 [Téves tanítás:] A nevezett körlevél az (I.) Vatikáni zsinat határozatait

illetően a következőket állítja:
‫ ״‬E zen határozatok alapján a pápa abba a helyzetbe került, hogy a püspöki
jogokat m inden egyes egyházm egyében m agához ragadja, és a területi püspöki
hatalmat a pápai hatalommal helyettesítse.”
‫״‬A püspöki joghatóság feloldódott a pápai joghatóságban.”
‫ ״‬A pápa már nem bizonyos m eghatározott, neki fenntartott jogokat
gyakorol, m iként eddig, hanem kezében van a püspöki jogok egész teljessége.”
‫( ״‬A pápa) elvben m inden egyes püspök helyére lépett, és egyedül csak rajta
múlik, hogy a világi kormányzat ellenében a gyakorlatban is bármely pillanat-
bán a helyébe lép-e.”
‫״‬A püspökök puszta eszközök csupán, (a pápa) m inden önálló felelősségtől
m entes hivatalnokai.”
‫ ״‬a kormányzatokkal szem ben egy idegen szuverén (hatalom) hivatalnokai
lettek, m égpedig egy olyan szuverén (hatalomé), amely tévedhetetlensége

596
 IX. Piusz: Válaszok Bismarck birodalmi kancellár siirgöuy-körlevelére *3112-311(

folytán tökéletesen abszolút, sokkal inkább, mint a világ bármelyik abszolút

uralkodója.”
Mindezen tézisek alaptalanok, és mind az I. Vatikáni zsinat szó szerinti
szövegével, mind a zsinat határozatainak a pápa, a püspöki testület és katolikus
tudományosság képviselői által ismételten kinyilvánított értelmével kifejezetten
ellentmondásban vannak.
[Helyes tanítás:] Ezen határozatok szerint mindazonáltal a pápa egyházi 3113
joghatósági hatalma potestas suprema, ordinana et immediata (azaz: legfelső,
rendes és közvetlen hatalom), a pápának Jézus Krisztustól, az Isten Fiától
Szent Péter személyében adományozott legfelsőbb hivatali hatalom, amely az
egész Egyházra, tehát minden egyes egyházmegyére és minden hívőre
közvetlenül kiterjed az Egyház hite, fegyelme és kormányzata egységének a
megőrzésére, - és semmi esetre sem csupán egyes fenntartott jogokból álló
hatáskör. Ez azonban nem új tanítás, hanem a katolikus hit mindenkor
elismert igazsága ..., amelyet az I. Vatikáni zsinat a gallikánok, janzenisták és
febroniánusok tévedései ellen ... újonnan kinyilvánított és megerősített. A
katolikus Egyház ezen tanítása szerint a pápa Róma, nem bármilyen más
város vagy egyházmegye püspöke, nem Köln vagy Breslau püspöke és így
tovább. Róma püspökeként azonban, egyszersmind a pápa, azaz az egész
Egyház pásztora és feje, az összes püspökök és minden hívó feje, és pápai
hatalma nem csupán megbatározott, kivételes esetekben lép csak életbe,
hanem mindig, minden időben és mindenütt érvényes és erős. Ezen helyze-
tét tekintve a pápának őrködnie kell azon, hogy minden egyes püspök
teljesítse kötelességeit, mégpedig hivatalának minden vonatkozásában, és,
amennyiben egy püspök akadályoztatva van, vagy másfajta szükséghelyzet
úgy kívánja, a pápának joga és kötelessége, de nem, mint a szóban forgó
egyházmegye püspökének, hanem, mint pápának, az egyházmegyében min-
denról, ami annak az adminisztrációjához tartozik, rendelkezzék.
A Vatikáni zsinat határozataira a gyanú árnyéka sem vetődhet azt illetően, 3114
hogy a pápa általuk vált volna abszolút uralkodóvá, tévedhetetlensége folytán
‫ ״‬tökéletesen abszolúttá, sokkal inkább, mint a világ bármelyik abszolút
uralkodója..‫ ״‬Először is, az a terület, amelyre a pápa egyházi hatalma kiterjed,
lényegesen különbözik attól, amelyre az egyeduralkodó világi szuverenitása
kiterjed; a katolikusok állami ügyeket illetően valamely terület uralkodójának teljes
szuverénitását sehol kétségbe nem vonták. De ettől eltekintve a pápára az
abszolút monarcha megnevezés még az egyházi ügyek tekintetében sem
alkalmazható, hiszen alá van verve az isteni törvénynek, és kötik a Krisztus
által az Egyház számára foganatosított rendelkezések. Az Egyháznak isteni
alapítójától kapott alkotmányát úgy, ahogy a polgári törvényhozó az állam
alkotmányát, meg nem változtathatja. Az Egyház alkotmánya minden lényeges
pontjában isteni rendelkezésen alapszik és ezért semmiféle emberi önkénynek
nincs alávetve.

597
*3112-3116 IX. Piusz: Válaszok Bismarck birodalmi kancellár sürgöny-körlevelére

3115 Ugyanezen isteni rendelkezés folytán - amelyen a pápaság alapszik - áll fenn
a püspöki hivatal is; ennek jogai és kötelességei is magától Istentől megállapított
rendelkezésből folynak, amelyeknek a megváltoztatására a pápának sem joga,
sem hatalma nincs. Λ vatikáni határozatok teljes félreértése tehát, ha valaki azt
hiszi, hogy ezek által ‫״‬a püspöki joghatóság feloldódott a pápai joghatóságban”,
hogy a pápa ‫״‬elvben minden egyes püspök helyére lépett”, hogy ‫״‬a püspökök
puszta eszközök csupán, (a pápa) minden önálló felelősségtől mentes hivatalno-
kai.”... Ami kiváltképpen az utóbbi állítást illeti,... azt csak teljes határozottsággal
visszautasítani tudjuk, bizonnyal nem a katolikus Egyház az (a közösség),
amelyben az az erkölcstelen és zsarnoki alapelv, miszerint a felettes parancsa a
saját felelősség alól feltétel nélkül felment, elfogadásra talált volna.
3116 Végül pedig az a nézet, miszerint a pápa ‫ ״‬tévedhetetlensége folytán tökéle-
tesen abszolút szuverén (hatalom)”, a pápai tévedhetetlenség dogmájának
teljesen téves felfogásán alapszik. Ahogyan azt a Vatikáni zsinat világos és
érthető szavakkal kimondta, és magából a dolog természetéből is adódik, a
tévedhetetlenség csupán a legfőbb pápai Tanítóhivatal egy tulajdonságát jelöli
meg: a Tanítóhivatal pontosan ugyanarra a területre terjed ki, amelyre magának
az Egyháznak tévedhetetlen Tanítóhivatala egyáltalán, és azt a szentírásban és a
szenthagyományban tartalmazott tanítás, továbbá azok a tanbeli meghatározá-
sok, amelyeket a2 Egyházi Tanítóhivatal már korábban megfogalmazott,
egyaránt köti. A pápa kormányzati ténykedését tekintve ebből kifolyólag a
legcsekélyebb változás sem történt.

b.) A ‫ ״‬Mirabilis illa constantia” apostoli levél Németország püspökei-

nek, 1875. március 4.

3117 ... Az Egyház dicsőségét öregbítettétek, Tisztelendő Testvérek, midőn

vállalkoztatok arra, hogy az (I.) Vatikáni zsinat meghatározásainak valódi
értelmét amelyet egy bizonyos népszerűsített körlevél hamis értelmezésével
kiforgatott, helyreállítjátok, hogy a híveket be ne csapja, és gyűlölségre fordítva
látszólag se szolgálhasson olyan mesterkedéseknek ürügyéül, amelyek az új
pápa szabad megválasztását gáncsolni akarják. Nyilatkozatotok kétségelenül
olyan áttetszőén világos és megalapozott, hogy - mivel semmi kívánnivalót
nem hagy maga után - csak a legnagyszerűbb szerencsekívánatainkra adhatna
alkalmat; ha egyes újságok alattomos hangja nem követelne ki Tőlünk egy még
nagyobb súlyú tanúságtételt, amely - az Általatok visszautasított levél hatásá-
nak újbóli érvényre juttatása érdekében - , fáradozástok hitelét azt állítva
próbálta lerontani, hogy a zsinati határozatok tanítását enyhe formában és
ezért ezen Apostoli Szék felfogásának a legkevésbé megfelelő módon fogadtá-
tok el.
Mi ezért ezt az agyafúrt és rágalmazó gyanúsítást és célzást elutasítjuk;
hiszen nyilatkozatotok az igazi katolikus és ezért a szent zsinat és ezen
Szentszék által is vallott tanítást adja vissza, mégpedig világos és legyőzhetetlen
érvek súlyával igen okosan megerősítve és olyan csiszoltan kifejtve, hogy általa
598
 IX. Piusz: Apostoli levél: Németország püspökeinek *3117

minden tisztességes ember számára nyilvánvalóvá válik, hogy a megvádolt

határozatokban semmi olyan, ami újdonság lenne, az ősi hagyományon bármit
is változtatna, vagy az Egyház gyötrő zaklatására valamilyen ürügyül szolgál-
hatna, nincsen. ...

3121-3124: A Szent Offícium határozata, 1875. július 7.

Joseph Bayma SJ 1873 és 1875 között a ‫״‬The Catholic World” című folyóiratban
előadta az Eucharisztiáról szóló nézeteit. Pierre Beckx SJ rendi generális 1875. május
2 0 -án kérte ezzel kapcsolatban a Kúria állásfoglalását.
K ia d va : ÁSS 11 (1878/79) 606k.

Λ ~ Eucbarisztiában megvalósuló átlényegiilés tana

Kérdés: Vajon el lehet-e fogadni az Oltáriszentségben végbem enő átlényegü- 3121
lés olyan magyarázatát, amely a következő tételekben foglalható össze:
1. Ahogy a hüposztaszisz formális tartalma az, hogy önmaga által van, azaz
önmaga által létezik, úgy a szubsztancia formális tartalma az, hogy önmagában
van, és az adott pillanatban más első szubjektumban nem lehet jelen, ezt a két
dolgot ugyanis jól meg kell különböztetni: az önmaga által taló létezést (ami a
hüposztaszisz formális tartalma), és önmagában való létezést (ami a szubsztancia
formális tartalma).
2. Ahogy az emberi természet Krisztusban nem hüposztaszisz , mert nem 3122
önma-ga által létezik, hanem a felsőbb isteni hypostasisba vétetett fel, úgy a
véges szubsztancia, például a kenyér szubsztanciája, bármiféle benne végbement
más változás nélkül egyedül amiatt szűnik m eg szubsztancia lenni, mert
természetfölötti módon valami más fogja tartalmazni, úgy hogy már nem
önmagában, hanem másban mint első szubjektumban van.
3. Következőleg az ádényegülés (transsubstantiatio), vagyis a kenyér teljes 3123
szubsztanciájának Krisztus Urunk testének szubsztanciájává való átváltozása,
úgy magyarázható meg, hogy Krisztus teste, míg az Oltáriszentségben szub-
sztanciálisan jelenvalóvá válik, a kenyér természetének birtokába jut, amely
önmaga bármiféle megváltozása nélkül megszűnik szubsztancia lenni, mivel már
nem önmagában van, hanem egy másikban, amely fenntartja; kenyér természete
tehát megmarad benne, de a szubsztancia formális tartalma megszűnik; és ezért
nem két szubsztancia van, hanem egyedül egy, ti. Krisztus testéé.
4. Ezek szerint tehát az Oltáriszentségben megmarad a kenyér elemeinek 3124
anyaga és formája; természetfölötti módon másban létezve azonban annak
szubsztancia tartalma elvész, és egy természetfölötti accidentia tartalomra tesz
szert, de nem úgy, mintha természetes accidentiák módján Krisztus testéhez
csatlakoznának, hanem csupán amiatt, mert az említett m ódon Krisztus teste
által maradnak fenn.
Válasz: Ahogy itt elő van adva, nem lehet elfogadni.

599
*3126 IX. Piusz: Eligazítás» Nesqnally püspökének

3126: A Szent Offícium eligazítása Nesqnally püspökének, 1877. ja-

nuár 24.
Kiadva: CollPF2 2,99k, no. 1465.
A szentségek kiszplgáltatójának hite és szándéka
3126 ... Nagyságod tudja, hogy egy hittétel az, miszerint minden, bármilyen
szakadár, eretnek vagy egyenest hitetlen által kiszolgáltatott keresztséget
érvényesnek kell tartani, ha annak kiszolgáltatásában az egyes elemek, amelyek
a szentséget teljes egésszé teszik, együtt vannak, úgy mint: a kellő anyag, az
előírt forma és a kiszolgáltató személy, aki szándéka szerint azt teszi, amit az
Egyház cselekszik. Ebből következik, hogy olyan különféle tévedések, amelye-
két a kiszolgáltatok akár magánvéleményként, akár még nyilvánosai! is valla-
nak, sem a keresztség, sem bármely más szentség érvényességének nem
árthatnak ... sót, ... a kiszolgáltatok különféle tévedései önmagukban és lénye-
güket tekintve sem zárják ki azt a szándékot, aminek a szentség kiszolgáltatójá-
bán meg kell lennie, vagyis, hogy azt akarja tenni, amit az Egyház tesz \újraidéz}
a Szent Offiiium 1872. december 18-i válaszát, vö. *3100—3102].
Nagyságod látja tehát, hogy az eretnekek tévedései... nem összeegyeztethe-
tetlenek azzal a szándékkal, amelynek a szentségek kiszolgáltatóiban
kötelességszerűen meg kell lennie, ti., hogy azt akarják tenni, amit az Egyház
tesz, vagy azt, amiről Knsztus azt akarta, hogy megtörténjék; és ugyanezen
tévedések önmagukban a szentségek érvényességével kapcsolatos általános
gyanút általában a szentségek és konkrétan a keresztség érvényessége ellené-
ben nem kelthetnek, hiszen csakis ez alapján fel lehetne állítani egy minden
esetre alkalmazható gyakorlati elvet, miszerint a keresztséget, ahogy mondják,
a priori ismételten ki kellene szolgáltatni.

XIII. Leó , 1878-1903

3128: A Szent Offícium rendeleté, 1878. november 20.

Kiadva: ÁSS 11 (1878/79) 605k / CollPF2 2,127, no. 1504.
A keresztségfeltétel nélküli ésfeltételes kiszolgáltatása
3128 Kérdés: ‫״‬Vajon a keresztséget az eretnekeknek, akik a katolikus vallásra
térnek, ki kell-e szolgáltatni feltételesen, akárhonnan jöjjenek és bármely
felekezethez tartozzanak is?”
Válasz: ‫ ״‬Nem. Az eretnekek megtérése esetén, akárhonnan vagy bármely
felekezetból jöjjenek is, sokkal inkább nyomozni kell az eretnekségben kapott
keresztség érvényességét illetően. Ha tehát az egyes esetekben indított vizsgá-
latok alapján kiderül, hogy a keresztséget vagy egyáltalán nem, vagy semmis
módon szolgáltatták ki, feltédenül keresztelni kell. Ha azonban, az időt és a
helyi viszonyok alapján folytatott vizsgálat sem az érvényesség, sem az
érvénytelenség mellett szóló tényt nem talál, vagy a keresztség érvényességét

600
 XIII. Leó: Szent Offienun rendeleté: Keresztség *3128

illetően még mindig megalapozott kétely áll fenn, akkor a keresztelés legyen
feltételes és titkos. Ha végülis kiderül, hogy érvényes volt, akkor engedélyezni
lehet nekik a (korábbi) megtagadását és a hitvallást.”

3130-3133: A ‫ ״‬Quod apostoliéi muneris” körlevél, 1878. december 28.

Kiadva: ASS 11 (1878/79) 372-374 / XIII. Leó, Acta, Roma 1,175-180 / Brügge
1,49-52.
A ~ emberjogai a társadalomban
Az evangéliumi tanítások szerint az emberi egyenlőség abban áll, hogy 3130
mindenki, aki ugyanazt a természetben kapta, az istengyermekség ugyanazon a
legmagasabb méltóságára kapott meghívást, illetve, hogy mivel mindenki
számára egy és ugyanazon cél van kitűzve, az egyéneket ugyanazon törvény
szerint kell megítélni, hogy érdemeik szerint büntetésben vagy jutalomban
részesüljenek.
A jogi és hatalmi egyenlőtlenség azonban magától a természet alkotójától 3131
ered, ‫״‬akitől származik minden atyaság az égben és a földön” [E f 3,15], A
vezetők és alattvalók szíve azonban a katolikus tanítás és parancsok szerint a
kölcsönös kötelezettségek és jogok révén mégis úgy egymáshoz van kötve,
hogy a hatalomvágy is mérséklődik, és az engedelmesség elfogadása is
könnyebbé válik, megerősödik és igencsak megnemesül. ...
Ha mégis megtörténik néha, hogy a vezetők az államhatalmat vakmerőén és 3132
mértéktelenül gyakorolják, a katolikus Egyház tanítása nem engedi meg, hogy
ellenük bárki saját szakállára fellázadjon, nehogy a rend nyugalma egyre inkább
meginogjon, és a társadalom ebből kifolyólag még nagyobb kárt szenvedjen.
És, ha a dolgok már odáig jutottak, hogy semmilyen más remény nincs a
szabadulásra, akkor is azt tanítja, hogy az orvoslást a keresztény türelem
érdemeivel és Istenhez szálló sürgető könyörgésekkel kell siettetni.
Ha azonban a törvényhozók és a vezetők akarata valami olyat rendelt vagy
parancsolt, ami az isteni vagy a természeti törvénnyel ellenkezik, a keresztény
név méltósága és az abból fakadó kötelesség, valamint az Apostol szavai azt a
tanácsot adják, hogy inkább Istennek kell engedelmeskedni, mint az emberek-
nek [10 . A pC sel 5,29\. ...
A nyilvános és a magánéleti nyugalomról azonban a katolikus bölcsesség, a 3133
természeti és az isteni törvény parancsai támogatásával, nagyon megfontoltan
azáltal is gondoskodik, amit a tulajdonjoggal és a javak szétosztásával kapcsolatban
képvisel és tanít, amelyek az élet fenntartására és hasznára léteznek. Míg ugyanis a
szocialisták a tulajdonjogról úgy beszélnek, mint valami, az emberek természetadta
egyenlőségével ellenkező emben találmányról, és a közös tulajdonra törekedve úgy
ítélik, a szegénységet közömbös lélekkel elviselni nem lehet, és a gazdagabbak
vagyona és !ogai büntetlenül megsérthetek: az Egyház elismeri, hogy a testi és
szellemi erejüket tekintve is különböző emberek közötti egyenlőtlenség a javak
birtoklása terén is sokkal jobb és hasznosabb, és elrendeli, hogy a magából a

601
*3130-3133 XIII. Leó: Körlevél: ‫״‬Quod apostoliéi immeris”: Az ember jogai a társadalomban

természetből eredő tulajdonjog bárki számára érintetlen és sértetlen legyen; tudja

ugyanis, hogy a lopást és a rablást az Isten, minden jog szerzője és oltalmazója,
olyannyira tiltotta meg, hogy az idegen javakra még szemet vetni [azokat megkívánni]
sem szabad, és a tolvajok és a rablók, akárcsak a házasságtörők és a bálványimádók,
nem részesülhetnek Isten országában [10. 1Kor6,9k\.

3135-3140: Az ‫״‬Aeterni Patris” körlevél, 1879. augusztus 4.

Λ körlevél Aquinói Szt. Tamásról, a keresztény filozófia és teológia tanítómesteréről
szól. Kiadva: ÁSS 12 (1879/80) 98-114 / XIII. Leó, Acta, Roma 1,257-283 /
Brügge 1,89—107.
A filozófiajelentősége a hit megszilárdításában
3135 ... Az emberi filozófiának nem tulajdonítunk akkora erőt és jelentőséget,
hogy azt gondolnánk, képes mindenféle kétely eloszlatására: ahogy ugyanis a
hit csodálatos fénye ... ‫ ״‬nem a bölcsesség elragadó szavaiból, hanem a lélek és
az erő bizonyságából” [1Kor 2,4\ fakadóan áradt szét az egész világon, hogy az
eredeti méltóság helyreálljon: ugyanúgy a jelenben is leginkább az Isten
mindenható erejétől és segítségétől kell várnunk, hogy a halandók lelke ... ismét
magához térjen.
Sem elvetni, sem mellőzni nem kell azonban azokat a természetes segéd-
eszközöket, amelyek az isteni bölcsesség jótéteményeként... az emberi nemnek
bőven rendelkezésre állnak, ezen segédeszközök között afilozófia helyesgyakorin-
ta minden bizonnyal kiváló. Isten az ész világosságát ugyanis nem hiába
helyezte az emberi lélekbe; és a hit felülről érkező fénye olyannyira kevéssé
oltja ki vagy csökkenti az értelem erejét; hogy azt megerősítve inkább még
tökéletesebbé és még nagyobb dolgokra képessé teszi.
3136 Hiszen elsősorban éppen a filozófia az, amely, ha a bölcsek helyesen
alkalmazzák, képes valamiképp az igaz hithez vezető utat kikövezni és
megerősíteni, és tanítványainak a lelkét a kinyilatkoztatás befogadására megfe-
lelöen előkészíteni. ...
Az igen jóságos Isten ugyanis nem csak olyan, isteni dolgokra vonatkozó
igazságokat tett a hit világosságával hozzáférhetővé, amelyek elérésére az
emberi értelem képtelen, hanem néhány olyat is, ami az ész számára nem
teljesen beláthatatlan, hogy azok Isten tekintélyének támogatásával azokat a
tévedés bármily hozzákeveredése nélkül megismerhesse. így történhetett meg,
hogy bizonyos igazságokat, amelyeket vagy Istentől kaptunk, hogy higgyünk
bennük, vagy a hit tanításához bizonyos szoros kötelékek révén hozzátar-
toznak, (melyeket) maguk a pogány bölcselők is, bár csak a természetes ész
világított előttük, felismertek, alkalmas következtetésekkel bizonyították és
magukévá tették. ...
Ezen, a még pogány bölcselők által is bizonyosnak tartott igazságokat igen
célszerű a kinyilatkoztatott tanítás előnyére és hasznára fordítani, hogy valóban
nyilvánvaló legyen, hogy az emberi bölcsesség, sőt, még az ellenfelek tanúság-
tétele is a keresztény hit mellett szavaz. ...
602
 XIII. Leó: Körlevél: ‫״‬Aeterui Patris”: A filozófia jelentősége a Ilit megszilárdításában *3135314‫־‬

Ha a [filozófia segítségéita legszilárdabb alapokat ily módon le is raktuk már, 3137

a filozófia állandó és sokoldalú felhasználása még mindig kívánatos lesz abból
a célból, hogy a szent teológia egy igazi tudomány természetét, alkatát és
szellemét fogadja el és tegye magáévá. A tudományok eme legjelesebbjében
ugyanis rendkívüli mértékben szükséges, hogy az égiekról szóló tudomány
sokféle és különböző részei úgymond egyetlen egésszé váljanak, hogy a maga
helyén mindegyik megfelelően elrendezve és saját elveiből levezetve, alkalmas
kapcsolódással tartozzanak egymáshoz; s végül, hogy mind összeségükben,
mind egyenként saját, m égpedig megcáfolhatatlan bizonyítékaik alapján meg-
erősítést nyerjenek.
Nem lehet elhallgatni, vagy lebecsülni a hit tárgyát képező dolgoknak azt a
pontosabb és bővebb ismeretét, és maguknak a hit misztériumainak, amennyi-
re ez lehetséges, valamennyire világosabb megértését sem, amelyet Ágoston és
más atyák egyrészt dicsértek, másrészt elérésére is törekedtek, és amelyről
maga a Vatikáni zsinat is [Rendelkezés a katolikus hitről, 4. fej.: *3016\ igen
gyümölcsözőnek ítélt. ...
Végül az is a filozófiai tudományok feladata, hogy az Istentől kinyilatkozta- 3 1 3 8
tott igazságokat becsülettel védjék, és azoknak, akik azokat támadni merésze-
lik, ellenálljanak. Ebből a szempontból nagy dicséret illeti a filozófiát, mert a
hit bástyájának és mintegy a vallás erős védfalának tekinthető. Amint Alexand-
riai Kelemen tanúsítja, ‫״‬az Üdvözítő tanítása önmagában tökéletes, és nem
szorul semmi másra, mivel az Isten ereje és bölcsessége. Az ehhez kapcsolódó
görög filozófia pedig nem teszi nyomatékosabbá az igazságot; mivel azonban a
szofisták ellene felhozott érveit eródenné teszi, és az igazság ellen szőtt csalárd
terveket visszaveri, a szőlőskert alkalmas kerítésének és cölöpsáncának mond-
ható1‫ ״‬. ...

A skolasztikus módszer kiválósága és azAquinói Szent Tamást megillető tekintély

A skolasztikus tanítók közül mindnyájuk legjelesebbjeként és mestereként 3139
messze kiemelkedik Aquinói Tamás: aki, amint Caictanus megjegyzi, mivel a
régi ‫״‬szent tanítókat a legnagyobb mértékben tisztelte, ezért valamilyen módon
mindnyájuk értelméből részesült”1. Azok tanítását, mint valamilyen test szét-
szórt részeit, Tamás egybegyűjtötte és összefűzte, csodálatos rendbe szedte, és
olyan nagy mértékű növekedéssel gyarapította, hogy joggal és méltán tartják a
katolikus Egyház egyedülálló védelmének és díszének. ...
Mi tehát, azáltal, hogy kijelentjük: szívesen és hálás lélekkel kell fogadni 3140
mindent bölcs mondást, hasznos találmányt és gondolatot, ... a lehető
legnagyobb igyekezettel arra buzdítunk mindnyájatokat, hogy a katolikus hit
védelmére és dicsőségére, a társadalom javára, minden tudomány gyarapodása
érdekében állítsátok vissza és a lehető legszélesebb körben terjesszétek Szent
Tamás arany bölcsességét, Szent Tamás bölcsességét mondjuk. Ha valamit
ugyanis (mindezeken túl) a skolasztikus tanítók, vagy túlságos alapossággal
gondoltak ki, vagy kevésbé megfontoltan tanítottak, ha valami a későbbi

603
*3135-3140 XIII. Leó: Körlevél: ‫ ״‬Aeteriu Patris”: A filozófia jelentősége a lút megszilárdításában

korszak bizonyítást nyert tanításaival kevésbé egyezik, vagy végül is valami

módon nem valószínű, azt semmiképp nem akarjuk korunknak utánzásra
ajánlani.

3142-3146: Az ‫״‬Arcanum divinae sapientiae” körlevél, 1880. február. 10.

Kiadva: ÁSS 12 (1879/80) 388-394 / XIII. Leó, Acta, Roma 2,16-26 / Brügge
1,121-127.

A keresztény házasság lényege

3142 [A z egyetemes hagyomány azt tanitj^ hogy Krisztus Urunk a szentség méltó-
ságára emelte a házasságot, és egyúttal azzal a hatással is felruházta, hogy a
házastársak az égi kegyelemmel, amelyet az ó érdemei szereztek, megoltalmaz-
va és megerősítve, a szent életet magában a házasságban érjék el; és, hogy a
házasságban, amelyet az Egyházzal való misztikus házasságának képiére csodá-
latos módon hozott létre, egyrészt tökéletesítse a természettel egybehangzó
szerelmet, másrészt még erősebben kösse össze a férfinak és nőnek természet
szerint osztatlan közösségét az isteni szeretet kötelékével. ...
Hasonlóképpen az apostoli szerzőktől azt is megtanultuk, hogy Krisztus
meghagyása szerint az egység és a folytonos tartósság, amely már a házasság
kezdetétől fogva kívánalom volt, megszeghetetlen és minden korban sérthe-
tetlen. ...
3143 Keresztény tökéletessége és teljessége azonban nem csak az említett
dolgokban áll. Először is, mert a házassági közösség elé valami magasztosabb
és nemesebb cél van kitűzve, mint ami azelőtt volt: célja a rendelés szerint nem
csupán az emberi nem szaporodása, hanem az Egyház felnövekvő nemzedéké-
nek létrehozása is, akik ‫״‬a Szentek polgártársai és Isten családjának tagjai” [Ef
2, 19\. ...
Másodszor, meg vannak határozva mindkét házas társnak külön-külön a
kötelezettségei, és teljesen világosan le vannak írva jogai. Mindig olyan
érzületnek kell szívükben uralkodnia ugyanis, hogy tudatában legyenek annak:
egymásnak a legnagyobb szeretettel, állhatatos hűséggel, leleményes és folyto-
nos segítséggel tartoznak. A férj a család vezetője és mintegy az asszony feje;
az asszony pedig, mivel hús az ő húsából és csont az ő csontjaiból, vesse magát
alá és engedelmeskedjék férjének, nem szolgáló, hanem társ módjára: hogy ti. a
tanúsított engedelmességből sem a tisztesség, sem a méltóság ne hiányozzék.
A férfiben pedig, aki elöl jár, és a nőben, aki engedelmeskedik, minthogy
mindketten egy-egy képet tükröznek, az egyik Krisztusét, a másik az Egyházét,
az isteni szeretet legyen a kötelességteljesítés mértékének folytonos meghatá-
rozója.
A z Egyház teljhatalma a keresztény házasságot illetően
3144 Miután tehát Krisztus a házasságot ilyen és ily nagy méltóságra emelve
újította meg, annak egész rendjét az Egyházra bízta, és annak adta át. A
keresztény házasság feletti hatalmat az Egyház mindenkor és mindenütt

604
 XIII. Leó: Körlevél: ‫״‬Arcamim dívmac sapientiae” : Keresztény házasság *3142-314Í

gyakorolta, mégpedig úgy, hogy nyilvánvalóvá vált: az a hatalom a sajátja: azt

nem az emberek hozzájárulása által szerezte meg, hanem isteni alapítójának
akaratából nyerte el. ...
Hasonlóképpen egy mindenki számára egyenlő és mindenkinek közös
házasságjog is létrejött, amelyben érvényét vesztette a rabszolgák és a szabad
születésűek közötti ősi különbségtétel1; férfi és nő jogai egyenlóek; mert, amint
Jeromos mondta2, ‫״‬amit az asszonyoknak nem szabad, azt nálunk ugyanúgy a
férfiaknak sem megengedett, ugyanaz a szolgálat, egyenlóek a feltételek”: és
ugyanazon jogok a jóakarat viszonzása és a kötelességek kölcsönössége miatt
szilárd megerősítést nyernek; az asszonyok méltósága oltalmat élvez és
biztosított; a férfinek meg van tiltva, hogy házasságtörő feleségét halállal
büntesse, és a hűséget, amelyre megesküdött érzékiségből és szemérmetlenség‫־‬
bői megsértse.
Az is nagy jelentőséggel bír, hogy az Egyház a családapák hatalmát,
amennyire szükséges volt, korlátozta, nehogy csorbát szenvedjen házasodni
kívánó fiaiknak és leányaiknak jogos szabadsága; hogy határozatban kijelentet-
te, hogy meghatározott fokú rokonság és sógorság esetén a házasság semmis
lehet, hogy ugyanis a házastársak természetfölötti szeretete szélesebb téren
áradjon szét; hogy a tévedést, erőszakot és csalást, amennyire csak tudta, a
házasságkötésektől igyekezett távol tartani; hogy a nászágy szent szemérmes-
ségét, a személyek biztonságát, a házasságok becsületét, és a vallás sértetlensé-
gét épségben akarta tudni. Végül pedig oly hatásosan és törvényeinek oly nagy
gondoskodásával erősítette meg ezt az isteni intézményt, hogy senki nem lehet
a dolgok részrehajlás nélküli értékelője, ha meg nem érti, hogy emiatt, ami a
házasságot illeti, az Egyház az emberi nem legjobb őre és oltalmazója. ...
Ne indítson meg senkit a regalisták által annyira hangoztatott megkülön- 3145
böztetés sem, amely szerint a házassági szerződést elválasztják a szentségtől,
mégpedig azzal a szándékkal, hogy meghagyva az Egyháznak a szentséget
érintő hatáskört, a szerződést az állam vezetőinek hatalmára és megítélésére
bízzák.
Egy ilyen megkülönböztetést, vagy igazából: elszakítást jóváhagyni semmi-
képpen nem lehet; mert bizonyos, hogy a keresztény házasságban a szerződés
a szentségtől el nem választható; és ezért valódi és törvényes szerződés,
anélkül, hogy egyben szentség is lenne, nem állhat fenn. Krisztus Urunk
ugyanis a szentség méltóságával felemelte a házasságot; a házasság azonban
maga a szerződés, amennyiben jog szerint jött létre.
Ehhez járul, hogy a házasság azért szentség, mert olyan szent jel, mely 3146
egyrészt kegyelmet közvetít, másrészt Krisztusnak az Egyházzal kötött miszti-
kus házassága képét tükrözi. Ennek formája és alakja azonban éppen e
legjelentősebb egyesülés kötelékében fejeződik ki, amely által férfi és asszony
egymáshoz tartozik, és ami semmi más, mint maga a házasság. így válik
nyilvánvalóvá, hogy a keresztények közötti minden jogszerű házasság önmagá-
bán és a maga jogán szentség is egyben: és, hogy semmi sem lehet messzebb az

605
 XIII. Leó: Körlevél: ‫״‬Arcamim dívmac sapientiae” : Keresztény házasság *3142-314Í

gyakorolta, mégpedig úgy, hogy nyilvánvalóvá vált: az a hatalom a sajátja: azt

nem az emberek hozzájárulása által szerezte meg, hanem isteni alapítójának
akaratából nyerte el. ...
Hasonlóképpen egy mindenki számára egyenlő és mindenkinek közös
házasságjog is létrejött, amelyben érvényét vesztette a rabszolgák és a szabad
születésűek közötti ősi különbségtétel1; férfi és nő jogai egyenlóek; mert, amint
Jeromos mondta2, ‫״‬amit az asszonyoknak nem szabad, azt nálunk ugyanúgy a
férfiaknak sem megengedett, ugyanaz a szolgálat, egyenlóek a feltételek”: és
ugyanazon jogok a jóakarat viszonzása és a kötelességek kölcsönössége miatt
szilárd megerősítést nyernek; az asszonyok méltósága oltalmat élvez és
biztosított; a férfinek meg van tiltva, hogy házasságtörő feleségét halállal
büntesse, és a hűséget, amelyre megesküdött érzékiségből és szemérmetlenség‫־‬
bői megsértse.
Az is nagy jelentőséggel bír, hogy az Egyház a családapák hatalmát,
amennyire szükséges volt, korlátozta, nehogy csorbát szenvedjen házasodni
kívánó fiaiknak és leányaiknak jogos szabadsága; hogy határozatban kijelentet-
te, hogy meghatározott fokú rokonság és sógorság esetén a házasság semmis
lehet, hogy ugyanis a házastársak természetfölötti szeretete szélesebb téren
áradjon szét; hogy a tévedést, erőszakot és csalást, amennyire csak tudta, a
házasságkötésektől igyekezett távol tartani; hogy a nászágy szent szemérmes-
ségét, a személyek biztonságát, a házasságok becsületét, és a vallás sértetlensé-
gét épségben akarta tudni. Végül pedig oly hatásosan és törvényeinek oly nagy
gondoskodásával erősítette meg ezt az isteni intézményt, hogy senki nem lehet
a dolgok részrehajlás nélküli értékelője, ha meg nem érti, hogy emiatt, ami a
házasságot illeti, az Egyház az emberi nem legjobb őre és oltalmazója. ...
Ne indítson meg senkit a regalisták által annyira hangoztatott megkülön- 3145
böztetés sem, amely szerint a házassági szerződést elválasztják a szentségtől,
mégpedig azzal a szándékkal, hogy meghagyva az Egyháznak a szentséget
érintő hatáskört, a szerződést az állam vezetőinek hatalmára és megítélésére
bízzák.
Egy ilyen megkülönböztetést, vagy igazából: elszakítást jóváhagyni semmi-
képpen nem lehet; mert bizonyos, hogy a keresztény házasságban a szerződés
a szentségtől el nem választható; és ezért valódi és törvényes szerződés,
anélkül, hogy egyben szentség is lenne, nem állhat fenn. Krisztus Urunk
ugyanis a szentség méltóságával felemelte a házasságot; a házasság azonban
maga a szerződés, amennyiben jog szerint jött létre.
Ehhez járul, hogy a házasság azért szentség, mert olyan szent jel, mely 3146
egyrészt kegyelmet közvetít, másrészt Krisztusnak az Egyházzal kötött miszti-
kus házassága képét tükrözi. Ennek formája és alakja azonban éppen e
legjelentősebb egyesülés kötelékében fejeződik ki, amely által férfi és asszony
egymáshoz tartozik, és ami semmi más, mint maga a házasság. így válik
nyilvánvalóvá, hogy a keresztények közötti minden jogszerű házasság önmagá-
bán és a maga jogán szentség is egyben: és, hogy semmi sem lehet messzebb az

605
*3142 ‫־‬3146 XIII. Leó: Körlevél: ‫״‬Arcanum dívmae sapientiae” : Keresztény házasság

igazságtól, mint az az állítás, hogy a szentség valami hozzácsatolt dísz, vagy egy
kívülről odakerült tulajdonság csupán, amelyet a szerződéstől az emberek
tetszése szerint el lehet különíteni és el lehet választani.

3148: A Szent Penitenciária válasza, 1880. június 16.

A döntés a ‫ ״‬Knaus-Ogino” módszer megítélése szempontjából fontos - Kiadva: AnIP
22 (1883) 249 / NvRTh 13 (1881) 459k / F. Hürth: TD ser. theol. (19532) 101.
A terméketlen idők figyelembe vétele
3148 Kérdés: Vajon megengedett dolog-e csak azokon a napokon házaséletet élni,
amikor a fogamzás nehezebb?
Válást(: Azokat a házastársakat, akik az előbb mondott módon )‫־‬árnak el,
nem kell nyugtalanítani, a gyóntató - óvatosan ugyan! —, de ezt a véleményt,
amelyről szó van, sugallhatja azoknak a házastársaknak, akiket másképp hiába
próbált az onanizmus átkos bűnéből kivezetni.

3150-3152: A ‫״‬Diuturnum illud” körlevél, 1881. június 29.

Kiadva: ÁSS (1881/82) 4-8 / XIII. Leó, Acta, Roma 2,271-277 / Brügge 1,211-215.
A kormányzás a polgári társadalomban
3150 Bár az ember bizonyos önhittségtől és nyakasságtól felzaklatva gyakran
törekszik a hivatalos hatalom zabláit levetni, mégsem tudta sohasem elérni,
hogy senkinek ne kelljen engedelmeskednie. Maga a szükségszerűség kénysze-
rít arra, hogy minden emberi társadalomban és közösségben bizonyos embe-
rek mások felett álljanak. ...
Ehelyütt fontos felfigyelni arra, hogy bizonyos esetekben azokat, akik az
állam élén fognak állni, lehet a sokaság akarata és megítélése szerint úgy
kiválasztani, hogy azt a katolikus tanítás ellenezné vagy annak ellene lenne.
Ezen választásnál azonban a vezetőt csak kijelölik, a kormányzási jogokkal
azonban nem ruházzák fel; a hatalmat sem bízzák rá senkire, csak megállapít-
ják, ki fogja azt viselni.
Az államformák iránt itt nem érdeklődünk: semmi oka nincs az Egyháznak
ugyanis arra, hogy akár egynek, akár többnek a főhatalmát el ne fogadja,
amennyiben az igazságos és a köz hasznára törekszik. Ezért a népek, ha az
igazságosságot épségben megőrzik, nincsenek eltiltva attól, hogy olyan állam-
formát teremtsenek maguknak, amilyen természeti adottságaiknak vagy őseik
intézményeinek és szokásainak leginkább alkalmas és megfelel.
3152 Egyébként ami a politikai hatalmat illeti, helyesen tanítja az Egyház, hogy
az Istentől ered. ...
Akiknek az a véleménye, hogy a társadalom az emberek szabad egyetértésé-
bői született, magának a hatalomnak a keletkezését ugyanabból a forrásból
eredeztetve azt mondják, minden egyes személy átengedett valamit saját
jogából, és az egyesek magukat önként annak a hatalmába adták, akihez jogaik
összessége eljutott. De nagy tévedés nem látni azt, ami nyilvánvaló, vagyis,

606
 XIII. Leó: Körlevél: ‫״‬Diuturuum ilhid”: A kormányzás a polgán társadalomban * 3 1 5 0 -3 1 5 2

hogy az emberek, minthogy nem egy magányosan kóborló nemhez tartoznak,

szabad akaratuktól függetlenül természetes közösségre születtek: azonkívül a
megegyezés, amiről szónokolnak, nyíltan hazug és kitalált, és képtelen lenne a
politikai hatalomnak annyi erőt, méltóságot, szilárdságot juttatni, amennyit az
állam felügyelete és a polgárok közös haszna megkíván. Mindezen díszeket
azonban, és ilyen általános védettséget az államvezetés csak akkor birtokolhat,
ha mindenki megérti, hogy az (a hatalom) Istentől, a fölséges és legszentebb
forrásból ered. ...
Egyetlen okuk lehet az embereknek arra, hogy ne engedelmeskedjenek, 3153
mégpedig, ha olyan valamit követelnek tőlük, ami a természeti vagy az isteni
joggal nyilvánvalóan ellenkezik: ugyanis mindent olyasmit, arru által a termé-
szeti törvény vagy az Isten akarata sérelmet szenved, egyformán tilos megpa-
rancsolm és végrehajtani is. Ha valakivel tehát megtörténik az, hogy a kettő
közül választásra kényszerül, ti., hogy Istennek vagy az állam vezetőjének
parancsait vegye-e semmibe, akkor Jézus Krisztusnak kell engedelmesked-
nünk, aki azt parancsolja, hogy adjuk meg ‫״‬a császárnak, ami a császáré, és az
Istennek, ami az Istené” [M t 22,21], és az apostolok példájára bátran azt kell
felelnünk: ‫ ״‬Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek”
\ApCsel 5,29\. ...

3154-3155: Az Indexkongregáció rendelete, 1881. december 5. (30.)

Ennek a rendeletnek a kiadására Antonio Rosmini-Serbati (filozófus, teológus,
politikai gondolkodó, f i 855) írásairól folytatott vita adott alkalmat. Midőn a kiküldött
vizsgálóbiztosok három éven át vizsgálták a műveit, a bíborosok az 1854. július 3-án
tartott ülésükön IX. Piusz elnökletével a következő végzést hozták: ‫ ״‬Dimittantur”
(‫״‬vonják ki az eljárás alól”). Rosmini felfogásának ellenzői azonban nem nyugodtak
meg. Rosmini barátai és a pápai udvari teológusok úgy értelmezték a bíborosok
határozatát, mint indirekt engedélyt. A CivCatt és az Osservatore Romano tagadta az
cngedélvt mondván: Rosmini műve pusztán nem tiltott. Végül a pápai udvan
teológusok felülkerekedtek és rábírták az Osservatore Romano-t véleményének
visszavonásra (vö. Katholik 56/11 [1876] 214—217); a GvCatt azonban visszautasította
a visszavonást, [úmus 28-án az Indexkongregáció nyilvánosságra hozta 1880. június
21. keltezésű nyilatkozatát: ‫״‬Az Indexkongregáció ... kijelentette, hogy a formula
(‫״‬vonják ki az eljárás alól”) csupán azt jelenti, hogy egy művet kivonnak az eljárás alól
és nem azt, hogy betiltják” (ÁSS 13 [1880/81] 92).
Kiadva: ÁSS 14 (1881/82) 288.

Szabad-e bírálni olyan műitkét, amelyek ellen az Indexkongregáció

megszünteti az eljárást?
Kérdés: 1. Vajon az Szent Indexkongregációnak bejelentett és általa később 3154
‫ ״‬útjukra bocsátott”, vagyis be nem tiltott könyveket, a hit és az erkölcsök terén
minden tévedésről menteseknek kell tekmetnünk?
2 . És amennyiben a válasz nemleges, vajon az ‫ ״‬átengedett”, vagyis az 3155
Indexkongregáció által be nem tiltott könyveket, lehet-e akár filozófiailag, akár
teológiailag, a megfontolatlanság vádja nélkül bírálni?
Válasz P^PÜ december 28-án erősítette meg)‫־‬. Ad 1.: Nem. —Ad 2.: Igen.
607
*3156-3158 XIII. Leó: Körlevél: ‫ ״‬Humánum genus": ‫ ״‬Szabadkőművesek'

3156-3158: A ‫״‬Humánum genus” körlevél, 1884. április 20.

Kiadva: ÁSS 16 (1883/84) 420k 430 / XII. Leó, Acta, Roma 4,49-65 / Brügge
2,60k 71.
,J>~abadköműmek ”
3156 A színlelés és a rejtekben maradásra való törekvés, embereknek igen szoros
kötelékkel való, és annak okát elégségesen meg nem világító, mintegy rabszol-
gasorba taszítása és magunkhoz láncolása, ezeknek mások ítéletének való
alávetése és minden gaztett elkövetésére való felhasználása...: olyan szörnyű-
ség, amelyet a dolgok természete nem tűr el. Ezért bizonyítja maga az ész és az
igazság azt, hogy azon társaság, amelyről beszélünk, az igazságossággal és
természetes tisztességgel ellenkezik
A fent említett igen nyilvánvaló ismertetőjelekból szinte előtör végső
céljuk, ti., hogy alapjaiban forgassanak fel minden vallási és közéleti rendet,
amit a keresztény intézmények teremtettek, és a saját elképzelésüknek megfele-
lő újat alakítsanak ki, amelynek alapjai és törvényei a naturalizmus lényegéből
származnak.
3157 .Amit itt mondtunk vagy mondani szándékozunk, azt a szabadkőműves
társaságokra általánosságban, és más, általa felölelt, vele rokon és szövetségben
lévő társaságokra, nem pedig azok egyedi tagjaira kell érteni. Ezeknek a
soraiban bizonyára nem kevesen lehetnek, akik, bár attól bűntől, hogy ilyen
társaságokba keveredtek, nem mentesek, a gyalázatos tetteknek személyükben
mégsem részesei, és nem ismerik azt a végső célt, amit a társaságok elérni
törekszenek. Hasonlóképp az is lehet, hogy ezen társult egyesületekből
néhánvan egyáltalán nem helyeselnek bizonyos szélsőséges következtetéseket,
amelyeket, minthogy az általános elvekből szükségszerűen következnek, oksze-
rű lenne magukévá tenni, ha a gyalázatosság már önmagában nem ijesztené el
őket rútságával.
3158 Senki se gondolja, hogy bármiféle okból kifolyólag beléphet a szabadkőmű-
vések társaságába, ha a katolikus hitvallás és a saját üdvössége annyira fontos
neki, amennyire fontosnak kell lennie.

3159-3160: A Szent Offícium ‫״‬Ad gravissima avertenda” eligazítása,

1884. május 10.
Ezt az iratot a szabadkőművességgel kapcsolatos eligazításnak szánták a világ összes
püspöke részére. Kiadva: ÁSS 17 (1884/85) 44 / CoUPF2 2,119, no. 1615. / XIII. Leó,
Acta, Koma 4,81 k.
,S ‫׳‬£abadkőmín ·esek
3159 (3) Hogy ne legyen helye a tévedésnek, amikor el kell dönteni, hogy
ezekből a veszedelmes felekezetekből melyek érdemelnek büntető ítéletet,
melyek pedig csak tiltást, először is az biztos, hogy a kiközösítésben
megnyilvánuló büntetés azon szabadkőműves és más, ilyenfajta felekezetet
sújtja, amelyek ... az Egyház vagy más törvényes hatalom ellen mesterked-

608
 XIII Leó: A Szcut Officina! eligazítása: ‫ ״‬Szabadkőművesek” *31593160‫־‬

nek, tegyék azt akár titokban, akár nyíltan, követőiktől a titoktartási esküt
akár megkövetelik, akár nem.
(4) Ezeken kívül vannak más tiltott, és súlyos bűn állapotának terhe mellett 3160
elkerülendő felekezetek, amelyek közé főképpen azokat kell számítani, amelyek
esküvel követelik a követőiktől, hogy titkaikat senkinek fel ne fedjék, és titkos
vezetőiknek mindenben engedelmeskedjenek. Ezenfelül meg kell állapítani,
hogy vannak olyan társaságok, amelyekről, bár biztosan tudni nem lehet, ezen
fent említettek közé tartoznak-e vagy sem, mégis kétesek, és tele vannak
veszéllyel, részint a tanítás miatt, amit vallanak, részint a cselekvésmód miatt,
amelyet azok, akiknek a vezetése alatt egybegyűltek, és akik őket irányítják,
követnek. ...

3162: A Szent Offícium válaszai Poitiers püspökének, 1884. május 31.

(28.)
Kiadva: ÁSS 17 (1884/85) 601 / CollPF2 2,200, no. 1617. / ArchKKR 54 (1885) 346.

A ~ oriOsi vagy a gyóntatói segédlet a párbajban

Kérdés: 1. Jelen lehet-e egy orvos egy párbajnál, ha arra a párbajozók 3162
felkérik, azon szándékkal, hogy gyorsabban véget vessen a küzdelemnek, vagy
egyszerűen bekötözze és ellássa a sebeket anélkül, hogy a pápának egyszerűen
fenntartott kiközösítés hatálya alá esnék?
2. Anélkül, hogy magái! a párbajon jelen lenne, legalább készenlétben
állhat-e egy szomszédos házban vagy közeli helyen, egészen közel és felkészül-
ve arra, hogy ellássa feladatát, amennyiben a párbajozóknak erre szükségük
lenne?
3. Ugyanezen feltételek mellett mi vonatkozik a gyóntatókra?
Válas% Ad 1. Nem teheti meg, és kiközösítés sújtja. Ad 2. és 3. Amennyi-
ben megegyezés alapján történne, ugyancsak nem teheti meg, és kiközösítés
sújtja.

3165-3179: Az ‫ ״‬Immortale D ei” körlevél, 1885. november 1.

Kiadva: ÁSS 18 (1885/86) 162-175 / XII. Leó, Acta, Roma 5,120-142 / Brügge
2,147-162.

A polgári társadalom !.Hja ésfontossága

Az emberi természet sajátja, hogy társadalomban él. az ember ugyanis az 3165
élethez szükséges képzést és felkészülést, és szellemi és lelki kiteljesedését
önmagában nem érheti el, Isten gondoskodott arról, hogy emberi kapcsolatok-
ba és közösségbe szülessék bele, mind családi, mind társadalmi értelemben,
hiszen csupán ez képes az élet tökéletesen kielégítő ivitát nyújtani. Mivel pedig
semmiféle közösség nem állhat fenn anélkül, hogy valaki, aki hatékony és
egyenlő ösztönzéssel indítja az egyéneket a közös szándék felé, az összes élén
nem állna, nyilvánvaló, hogy az emberek polgári közösségének szüksége van

609
*3165-3179 XIII. Leó: Körlevél: ‫ ״‬Inunortnle Dei”: A2 egyházi és az állainliatalom viszonya

egy olyan tekintélyre, amely azt irányítja: ennek a tekintélynek, akárcsak a

közösségnek eredete a természettől, ennélfogva magától az Istentől mint
alkotótól származik.
Ebből következik, hogy a közhatalom nem önmagából, hanem Istenből
fakadóan létezik [/‫מ‬. Rám 13,1]. ...
Az uralkodás joga önmagában nincs az állam semmilyen formájával
szükségszerűen összekötve: joggal lehet hol ezt, hol azt választani, amennyiben
az valóban a közösség hasznát és a közjót szolgálja.

A * Egyház m^nt tökéletes társadalom

3166 Ahogy Jézus Krisztus azért jött a földre, hogy az embereknek ‫״‬életük
legyen és bőségben legyen...” \]n 10,10], ugyanúgy az Egyház is a lelkek
üdvösségének célját tűzte ki maga elé: ezért olyan természeténél fogva, hogy az
egész emberi nemet igyekszik átfogni, és sem térbeli-, sem időhatárok nem
korlátozzák. ...
3167 Noha ez a közösség, akárcsak a polgári közösség (állam), emberekből áll, a
rábízott cél, és azon eszközök miatt, amelyekkel e célra tör, természetfölötti és
lelki: és ezért különbözik és tér el a polgári közösségől (államtól): és, ami a
legfontosabb, jellegénél és jogainál fogva tökéletes közösség, minthogy a
fennmaradásához és cselekvéséhez szükséges minden segédeszközt, Alapítójá-
nak akaratából és jótéteményéből fakadóan, önmagában és önmaga által
birtokol. Ahogy a cél, amelyre az Egyház tör, messze a legnemesebb, úgy
hatalma is minden másénál kiválóbb, az államhatalomnál alacsonyabb rendű-
nek nem tartható, és annak semmilyen módon alárendelni nem lehet.

A z egyházi és az államhatalom nszpnya

3168 Ezért osztotta fel Isten az emberi nemről való gondoskodást két, ti. az
egyházi- és a polgári hatalom között; mégpedig az egyiket az isteni dolgok, a
másikat az emberi dolgok élére helyezte. A maga nemében mind a kettő
legfőbb hatalom: mindkettőnek bizonyos határai vannak, s mindkettő ezeken
belül áll fenn, ezen határok pedig olyanok, amelyek önnön jellegükből és
legközvetlenebb tárgyukból fakadnak; ezért mintegy körvonalazható az a
terület, amelyen tevékenységüket saját joguk alapján kifejtik. De mivel mind a
kettő hatalma ugyanazokat a személyeket érinti, s minthogy megtörténhetik,
hogy egy és ugyanarra a dologra, bár másképp és másképp, de mégiscsak
ugyanarra a dologra mindkettő joga és ítélete vonatkozik, szükséges volt, hogy
a felülmúlhatatlan gondviselő Isten, aki mindkettőt alkotta, mindkettő útját
helyesen és megfelelően szabályozza. ...
Szükséges tehát, hogy e két hatalom között bizonyos rendezett kapcsolat
legyen; ezt pedig méltán hasonlítják ahhoz a kapcsolathoz, amely az emberi
lelket és testet köti össze. ...
Minden tehát, ami az emberi dolgokban bármilyen módon is szent, s ami
csak a lelkek üdvére vagy Isten tiszteletére vonatkozik - akár természeténél

610
 XIII. Leó: Körlevél: ‫ ״‬Immortale Dei”: Az egyházi és az államhatalom viszonya *3165-3179

fogva ilyen, akár abból az okból kifolyólag ismerjük fel annak, amelyre
visszavezethető - , az Egyház hatalma és döntési jogkörébe esik: minden más
pedig, ami az állam és politika területéhez tartozik, helyesen az államhatalom-
nak vannak alávetve, minthogy Jézus Krisztus meghagyta, hogy meg kell adni a
császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené [ítf. M t 22J1]. ...
Azt akarni azonban, hogy az Egyház hivatali kötelezettségei terén is alá 3169
legyen vetve az államhatalomnak, nagy igazságtalanság bizony, és nagy vakme-
róség. Ha ez megtörténnék, a rend felbolydulna, mert a természeti dolgok a
természet fölöttiek fölé emelkednének: megszűnnék, vagy biztosan nagy
mértékben csökkenne azon javaknak gyakorisága, amelyekkel az Egyház, ha
semmi nem akadályozza, a közösségi életet teljessé teszi; és az ellenségeskedé-
sekhez és összetűzésekhez vezető út is megnyílna, hogy ez mindkét közösségre
mekkora pusztulást hozna, azt a történelem éppen elégszer megmutatta m ár....

A keresztény tanítás összefoglalása az állam berendezkedéséről

Be kell látni, hogy a közhatalom eredetét magára Istenre és nem a sokaságra 3 1 7 0
kell visszavezetni; hogy a lázadások megengedése ellentmond az értelemnek;
hogy a vallásos kötelességek semmibe vétele, illetve a különféle vallási
felfogások egyforma értékelése vétek mind az egyes emberekben, mind az
államokban: a véleményalkotás és a nyilvános véleménykifejtés korlátok nélküli
lehetősége nem tartozik az (állam)polgári jogok közé, és, hogy azokat a
legkevésbé sem lehet a pártfogásra és védelemre méltó dolgok közé sorolni.
Hasonlóképpen azt is be kell látni, hogy az Egyház saját jellege és jogai 3171
szerint az államnál semmivel sem kevésbé tökéletes közösség; hogy azok, akik
a legfőbb hatalmat birtokolják, nem tehetik meg azt, hogy az Egyházat saját
szolgálatukra és nekik való alárendeltségre kényszerítik, illetve ügyeinek szabad
intézésében korlátozzák, vagy egyéb jogaiból, amelyekkel Jézus Krisztus őt
felruházta, bármit elvegyenek.
Azokban az ügyekben azonban, amelyekben a jogok keverednek, leginkább 3172
az a természetszerű, és hasonlóképp Isten tervei szerint való, ha az egyik
hatalom nem válik szét a másiktól, és még sokkal kevésbé vetélkedik vele,
hanem teljes egyetértést teremt, mégpedig olyat, ami a legközvetlenebb
tárggyal, ami a két közösséget létrehozta, összhangban van.
Ezek azok az elvek, amelyeket a katolikus Egyház az állam berendezkedésé-
vei és az állam igazgatásával kapcsolatban előír.

A polgárok szabadságjogai
Ezen kijelentésekben és rendelkezésekben, ha valaki helyesen akarja meg- 3173
ítélni, a különböző államformák közül önmagában egyik sem kerül elvetésre,
minthogy szinte semmi nincs bennük, ami a katolikus tanítással ellenkeznék,
és, amennyiben bölcsen és igazságosan működnek, az államot a legjobb
állapotban képesek megőrizni.

611
*3165-3179 XIII. Leó: Körlevél: ‫ ״‬liumortale Del”: Az egyházi és az államhatalom viszonya

3174 Sót, önmagában még az (az államforma) sem elvetendő, amelyben a nép
többé-kevésbé részt vesz a közéletben: ez bizonyos időszakokban és bizonyos
törvények esetében az állampolgároknak nemcsak hasznukra válhat, hanem
egyenesen kötelességük is lehet.
3175 Ezen felül annak sincs valódi jogalapja, hogy bárki megvádolja az Egyházat,
vagy, mert az engedékenység és az előzékenység terén szigorúbb a méltányos-
nál, vagy, mert szembenáll azzal a szabadsággal, amely valódi és törvényes
(lenne).
3176 Ha az Egyház úgy is ítéli meg, hogy az istentisztelet különböző formáinak
nem szabadna ugyanazon jogokkal rendelkezniük, mint az igaz vallásnak,
mégsem ítéli el azon államfőket, akik valamilyen, jelentős és üdvös cél elérése
illetve valami baj megakadályozása céljából, bizonyos szokásokkal és gyakorla-
tokkal szemben türelemmel viseltetnek, hogy azok az államban helyüket mind
megtalálják.
3177 Az Egyház attól is nagyon szokott óvakodni, hogy a katolikus hit elfoga-
dására bárkit is akarata ellenére kényszerítsenek, hiszen, ahogy Ágoston
bölcsen figyelmeztet: ‫״‬Az ember csak akkor tud hinni, ha akar” 1.
3178 Hasonló módon az Egyház azt a szabadságot sem tudja elfogadni, amely
Isten legszentebb törvényei iránti csömört okoz, és a törvényes hatalomnak
kijáró engedelmességet megtagadja. Ez ugyanis valójában inkább szabadosság,
mintsem szabadság: és Ágoston teljes joggal nevezi ‫״‬a romlás szabadságá” 1 ‫־‬
nak, Péter apostol pedig ‫ ״‬a gonoszság takarékjának [1Pét 2,16[. sót, minthogy
az ész ellenére van, valóságos szolgaság: ‫״‬aki ugyanis bűnt cselekszik, szolgája
a bűnnek” \Jn 8,34]. A másik oldalon ott van a valódi és óhajtott szabadság,
amely nem engedi, hogy az ember magánéletében ki legyen szolgáltatva a
tévedéseknek és vágyaknak, vagyis a legiszonyatosabb zsarnokoknak, a köz-
életben pedig bölcsen ügyel a polgárokra, bőven biztosítja az előnyök növelé-
sének a lehetőségét, és az államot az idegen önkénytől megvédi.
3179 Ezt a tisztességes és emberhez méltó szabadságot azonban az Egyház min-
denki számára helyesli, és sohasem szűnt meg erőfeszítéseket tenni és igyekezni
annak érdekében, hogy azt a népek szilárdan és épségben megőrizzék.

3185-3187: A Szent Penitenciária válasza, 1886. március 10.

Kiadva: L’Ami du Clergé 20 (1898) 1079k, no. V / F. Hürth: TD ser. theol. 25
(19532) 98k / Le Canoniste Contemporain 9 (1886) 463k.
A házasság onanis^tikus gyakorlata
3185 Előterjesztés?. A Szent Penitenciária 1876. december 14-én, egy angers-i
egyházmegyés plébánosnak adott válasza alapján nyilvánvaló, hogy nem
megengedett a gyónók azon tévedését, amelyet sokan jóhiszeműségnek mon-
danak, jóváhagyni, és ilyen jóhiszeműséget kialakítani sem szabad.
Az is nyilvánvaló, hogy azok a gyóntatok, akik, amikor a gyónó csak
onanizmussal vádolja magát, magasztos hallgatásba burkolóznak, őt általános

612
 XIII Leó: A Szent Peuitenciária válasza: A házasság ouanisztikns gyakorlata *31853187‫־‬

szavakkal bünbánatra serkentik, és, amennyiben kijelenti, hogy minden halálos

bűnt elutasít, a szent feloldozást megadják, tisztüknek nem tesznek eleget.
Az is nyilvánvaló ezenkívül, hogy minden megrovástól mentesek azok a
gyóntatok, akik (a kérdezést illetően ... az [illendőség határain belül ...) nem
mulasztják el, hogy bármelyik gyónót, aki akár önként, akár okosan végrehaj-
tott kikérdezés nyomán az onanizmust meggyónta, meg ne feddjék, ugyanúgy,
mintha más súlyos bűnökről lenne szó, ... és nem oldozzák fel, csak akkor, ha
elég jelét mutatta annak, hogy a múltat megbánta, és nem szándékozik többé
onanisztikusan cselekedni. —(A következő kérdések maradtak még ebeken kiviét.:)
Kérdések: 1. Amikor megalapozott gyanú van arra, hogy a gyónó, aki teljesen 3 1 8 6
elhallgatja az onanizmust, ennek a bűnnek rabja, vajon megengedett dolog-e,
hogy a gyóntató tartózkodjék annak okos és célirányos kikérdezésétől, csak,
mert előre látja, hogy sokak jóhiszeműsége összeomlana, és sokan fordítaná-
nak hátat a szentségeknek?’ - A gyóntatónak nem feladata inkább az, hogy
okosan és célirányosan kérdezzen?
2. Vajon a gyóntató, aki akár önkéntes gyónás alapján, akár okos kikérdezés 3187
eredményeképpen megtudja, hogy a gyónó onánista, köteles-e ót, csakúgy,
mint más halálos bűnök esetében, ennek a bűnnek a súlyosságára figyelmeztet-
ni ... és csak akkor feloldozni, ha az elég jelét mutatja annak, hogy a múltat
megbánta, és nem szándékozik többé onanisztikusan cselekedni?
Válás‫״‬: Ad 1. Normális esetben nem az első; igen a második részre. Ad 2.
Igen; elfogadott szerzők tanítása szerint.

3188: A Szent Offícium rendelete, 1886. május 19.

Kiadva: ÁSS 19 (1886/87) 46 / CoUPF22^15, no. 1657. / XIII. Leó, Acta, Roma 6,72k.

A holttestek hamvasutasa
Kérdés: 1. Vajon megengedett dolog-e olyan társaságokba belépni, amelyek- 3188
nek az a célkitűzése, hogy az emberi holttest elhamvasztásának gyakorlatát
előmozdítsák?
2. Vajon szabad-e bárkinek saját vagy más holttestének elhamvasztását
elrendelő parancsot adni?
Válási {a pápa által megemlíti)‫׳‬. Ad 1. Nem; és ha a szabadkőműves szekta
‫״‬leányvállalatairól” van szó, az ellenük érvényben levő büntetések esedékesek.
- Ad 2. Nem.

31903193‫־‬: A Szent Offícium rendelete, 1886. május 27.

Kiadva: ÁSS 22 (1889/90) 635k.

A polgári válás
Előterjesztés: Néhány francia püspök a következő kételyeket terjesztette fel a 3190
Szent Római és az Általános Inkvizíciónak: A Szent Római és Általános
Inkvizíció 1885. június 25-én kelt, a francia fennhatóság alatt lévő összes

613
* 3 1 9 0 -3 1 9 3 XIII. Leó: A Szem Officium rendelete: A polgári válás

főpásztoroknak írt levelében a törvényesített polgári válás ügyében a követke-

zó döntés született: ‫ ״‬Figyelembe véve a a tárgyi, időbeli és helyi körülmények
súlyosságát, megengedhető, hogy Franciaországban azon állami hivatalnokok-
nak, akik házassági ügyekben ügyvédi minőségben járnak el, hivatalukról ne
kelljen lemondaniuk”, ehhez azonban feltételeket is fűzött, amelyek közül a
második így hangzik: ‫ ״‬Amennyiben mind a házasság érvényessége és semmis-
sége, mind a testi szétválás tekintetében, amely esetekről ítélkezni kényszerül-
nek, lélekben felkészültek arra, hogy olyan ítéletet, mely az isteni vagy egyházi
joggal ellenkeznék, soha ne hozzanak, az ilyen meghozatalát ne védelmezzék,
arra senkit fel ne szólítsanak és fel ne hívjanak”.
3191 Kérdés: 1. Vajon helyes-e a Franciaország-szerte elterjedt és még nyomtatás-
bán is megjelent értelmezés, amely szerint eleget tesz az előbb idézett
feltételnek az a bíró, aki, noha valamely házasság érvényes az Egyház színe
előtt, attól az igazi és fennálló házasságtól teljességgel elvonatkoztat, és a
polgári törvényt alkalmazva kijelenti, hogy a válás megtörtént, amennyiben
lélekben az a szándéka, hogy csak a polgári vonatkozásokat és csak a polgári
szerződést bontsa fel, és a meghozott döntés szavai csak erre vonatkozzanak?
Más kifejezéssel élve, vajon mondhatjuk-e, hogy az így hozott ítélet az isteni
vagy egyházi joggal nem ellenkezik?
3192 2. Miután a bíró meghozta azon értelmű ítéletét, hogy a válás érvényes,
vajon a polgármester (franciául: le maire), aki szintén csak a polgári vonatkozá-
sokkal és a polgári szerződéssel kapcsolatban szándékozik nyilatkozni, amint
fentebb kifejtettük -, kihirdetheti-e a válást, noha a házasság az Egyház színe
előtt érvényes? 1
3193 3. Ugyanezen polgármester a válás kimondása után polgári eljárás kereté-
ben bármely házasfelet, aki új házasságkötéssel próbálkozik, összeadhatja-e
valaki mással, ha az előbbi házasság az Egyház színe előtt érvényes, és a másik
házasfél életben van?
Válás‫( ״‬a pápa által megerősítre): Ad 1, 2, 3. Nem.

3195-3196: A Szent Officium rendelete, 1886. december 15.

Kiadva: ÁSS 25 (1892/93) 63 / CollPF2 2,218, no. 1665.
A holttestek hamrostása
3195 Ahányszor olyanokról van szó, akiknek holttestét nem az ó saját, hanem
mások akaratából vetették alá hamvasztásnak, az Egyház szertartásai és a
halottért való könyörgései a botránkoztatás kizárása mellett mind annak
otthonában, mind a templomban alkalmazhatók, a hamvasztás helyén azonban
nem. A botrányt pedig úgy is távol lehet tartani, ha ismeretessé válik, hogy a
hamvasztás nem az elhunyt saját akaratából történt.
3196 Ha azonban azokról van szó, akik saját akaratukból választották a hamvasz-
tást, és ebben az elhatározásukban biztosan és közismert módon egészen a
halálukig kitartottak, figyelembe véve az 1886. május 19-én, szerdán kiadott
rendeletét \*3188\, velük szemben a Római Szertartáskönyv‫ ׳‬azon előírásai
614
 XIII. Leó: A Szent Officinái válasza a carcassoni püspöknek: A inisebor *3198

szerint kell eljárni, am elyek ‫ ״‬Akiknek n em szabad egyházi tem etést adni” cím
alatt szerepeln ek . E gyedi esetek b en pedig, am elyekben kétely vagy n e h é z sé g
tám ad, a F őp ásztorh oz kell tanácsért fordulni. ...

3198: A Szent O ffícium válasza a carcassoni püspöknek, 1887. május 8.

Kiadva: ÁSS 23 (1890/91) 699 / CollPF2 2,220, n a 1672.
A misebor
Kérdés: [Vajon a bor megromlása veszélyének megelőzés érdekében a^on kisegítő 3198
megoldások, amelyek a következőkben fe l vannak sorolva, megengedettek-e, és m elyiket k e ll
előnyben részesíteni?\
1. A természetes borhoz adjanak kis mennyiségű ‫״‬eau-de-v1e”-t (pálinkát);
2. H ev ítsék fel a bort 6 5 fokra.
V ála sz: A bort kell előn yben részesíten i, ahogy a m ásod ik helyen áll.

3201-3241: A Szent Offícium ‫ ״‬Post obitum” rendeleté, 1887. decem ber 14.
Antonio Rosmim-Serbaü egyes nézeteivel már 1831 óta ellenkezést váltott ki. Több
művét feljelentették az Indexkongregációnál. De nem kellett tartama ellenfeleitől,
mivel mind XVI. Gergely, mind IX. Piusz rendkívüli adottságai miatt becsülték: sót,
IX. Piusz 1848-ban bíborossá akarta kinevezni. Jóllehet az Indexkonrgregációnál
elérték két kisebb műve elítélését 1849. május 3Ö-án, de más megjelent műveket
illetően 1854. július 3-án a kongregáció úgy határozott, hogy ‫״‬ki kell kivonni az
eljárásból” (vö.*3154k). Halála (1855. július 1.) után azonban megjelent néhány új
műve, amelyeket feljelentettek. Más műveit korngálás nélkül ismét kiadták. A Szent
Offícium 40 tételét elítélte, és ezeket mind olaszul, mind latinul közzétette. Vö. XIII.
Leó levelével, amelyet a milánói érseknek küldött 1889. június 1 -én, s amely ennek az
elítélésnek az érvényességét elismerte.
Kiadva:ÁSS 20 (Í887/88) 398^110; vö. még DThC 13/11, 2929-2949.

Antonio Rosmim-Serbatis művei, melyekből a tételek valók:

A’ = Teosofta, vol. 1-5. (Torino 1859kk) [1-18 20-22 24-26 tételek).
B’ = \ntroduzjone de1 Vangelo secondo Giovanni commentata (Torino 1882) [19 23 26k 29-34).
C’ = Psiiologja, vol. 1—3. (Milano 1887) [20 24).
D’ = Antropologia in servizjo della scienza morálé (Milano 1838) [21].
E* = Teodicea (Milano 1845) [23 38-40).
F’ = Introduzione allafilosofia (Casale 1850) [28 37).
G ’ = Trattato della cosáenza morálé (Filosofia morálé, III. rész; Milano 1844) [35].
H’ = Filosofia dél dintlo, vol. 1-2. (Milano 1841k) [36).

Antonio Rosmini-Serbali (éledései

1. A terem tett d o lg o k rendjében az em beri értelem szám ára k özved en ü l 3201
m egm u tatkozik valam i önm agában isteni d o lo g , ti. olyasm i, ami az isteni
term észeth ez tartozik1.
2. Amikor a természetében meglévő isteniről beszélünk, az ‫ ״‬isteni” szót 3202
nem arra használjuk, hogy azzal egy isteni ok által létrehozott, de nem isteni
okozatot jelöljük: sőt, olyan 1‫ ״‬sten 1”-ről sincs szándékunk beszélni, ami
részesedés értelmében ‫ ״‬isteni” 1.
615
*3201-3241 XIII Leó: A Szent Oftfcium rendelete: Antonio Rosinnu-Serbati tévedései

3203 3 Van tehát valami a világmindenségben, azaz a benne létező

inteligencrákban valami, az isteni megnevezés nem képletesen, hanem szó
szerinti értelemben illet meg. - Olyan aktualitás (valóság) ez, amely az isteni
aktualitás (valóság) egészétől meg nem különböztethető1.
3204 4. A meghatározatlan lét, amelyről kétségkívül minden inteligencia tud, az
az isteni (dolog), ami az ember számára a természetben nyilvánul meg1.
3205 5. Az a lét, amit az ember közvetlenül ismer fel, nem lehet más, mint valami
a szükségszerű és örök létezőből, az összes kontingens létezőt teremtő,
meghatározó és beteljesítő okból: ez pedig Isten1.
3206 6 . A meghatározatlan létben, amely a teremtményektől is és Istentől is

elválasztható, valamint Istenben, aki nem meghatározatlan, hanem abszolút

lét, a lényeg egy és ugyanaz1.
3207 7. Az intuíció meghatározatlan léte, a kezdeti lét olyan valami az Igéből,
amit az Atya értelme nem dologilag, hanem csak eszmeileg (logikailag)
különböztet meg az Igétől1.
3208 8. A véges létezők, amelyekből a világ áll, két elemből tevődnek össze:
vagyis a behatárolt valós meghatározottságból és a kezdeti létből, amely ennek
a meghatározottságnak a létező dolog formáját adja1.
3209 9. A lét, mint az intuíció tárgya, minden létező elsődleges aktusa. - A
kezdeti lét mind a megismerhető, mint a létező kezdete. Ugyanígy Isten
számunkra fölfogható létének, és a teremtményeknek is eredete1.
3210 10. A virtuális és határtalan lét az elsődleges és legegyszerűbb létezésmód,
mégpedig oly módon, hogy bármely más létezésmód összetett, és ennek az
összetevői közt mindig és szükségszerűen ott van a virtuális lét. - Kivétel
nélkül az összes létezésmód lényeges alkotó eleme, akárhogy is különbőz tétjük
meg a létezésmódokat gondolatban1.
3211 11. A véges létező mivoltát (azt, hogy egy dolog mi) nem az határozza meg,
ami benne pozitív, hanem a határai. A végtelen létező mivoltát a létezése
határozza meg, ezért pozitív; ezzel szemben a véges létező mivoltát a létezés
határai határozzák meg, ezért negatív1.
3212 12. A véges valóság nincsen: Isten teszi létezővé azáltal, hogy a végtelen
valóságnak bizonyos határokat szab. - A kezdeti lét lesz minden reális
létezőnek a lényege. Az a lét, amely a véges természeteket megvalósítja és velük
összekapcsolódik, Istenből el van választva1.
3213 13. Az abszolút (független) lét és a relatív (viszonylagos) lét közötti külön-
bség nem azonos a két önálló létező közöttivel, hanem annál sokkal nagyobb;
az egyik ugyanis abszolút létezik, a másik abszolút nem létezik. Ez a másik
azonban relatíve (viszonylagosan) létezik. Amikor a viszonylagos létező létre-
jön, az abszolút létező nem sokszorozódik meg; ezért az abszolút és a relatív
valóság nem egyetlen abszolút létező, hanem csupán egyetlen lét; és ebben az
értelemben a létben semmi különbözőség nincs, sót, a létben egység van1.
3214 14. Az isteni elvonatkoztatás által jön létre a kezdeti lét, a véges létezők
elsődleges eleme; az isteni képzelőerő által létesülnek a véges dolgok, vagyis
minden realitás (valóság), amiből a világ áll1.
616
 XIII. Leó: A Szent Offichun rendeleté: Antonio Rosmnu-Serbati tévedései *3201-3241

15. A világot teremtő abszolút lét harmadik tevékenysége az isteni szintézis, 3215
azaz két elemnek, a kezdeti létnek, minden véges létező közös eredetének, és a
végesen valóságosnak, vagy helyesebben, a különböző végesen valóságosoknak,
ugyanazon kezdeti lét különböző meghatározottságainak egyesítése. Ezen
egyesítés által )önnek létre a véges létezők1.
16. A kezdeti lét, amelyet az isteni szintézis által az értelem nem megismer- 3216
hetőként, hanem merőben a véges valós dolgokra vonatkozó lényegként fog
fel, eredményezi azt, hogy a véges létezők szubjektíve és reálisan léteznek1.
17. Ezt az egyet hozza létre Isten a teremtésben, vagyis, hogy a teremtmé- 3217
nyék teljes létaktusát egészében helyezi el: ez az aktus tehát tulajdonképpen
nem végrehajttatik, hanem elhelyeztetik1.
18. Az a szeretet, amivel Isten a teremtményekben is önmagát szereti, és 3218
amely annak indítéka, hogy teremtéstre határozza el magát, olyan erkölcsi
szükségszerűséget alapoz meg, amely a legtökéletesebb létezőben mindig
kifejti hatását. Csak az effajta szükségszerűség hagyja csak meg ugyanis a sok
tökéletlen létezőben a kétoldalú szabadságot1.
19. Az Ige az a láthatatlan anyag, amelyből a Bölcs. 11,18 szerint a minden- 3219
ség összes dolgai teremtve lettek1.
20. Nem ellentmondás az, hogy az emberi lélek a nemzéssel megsokszoro- 3220
zódik, úgy, hogy feltesszük, hogy a tökéletlenből, ti. az érzéki létfokból a
tökéletes felé, az értelmi létfok irányába fejlődik1.
21. Ha az érzéki princípium intuitív létté válik, a korábban csak érzéki, most 3221
azonban értelmes princípium csupán ezen érintés által, ezen önmagával való
egyesüléssel, nemesebb állapotra emelkedik, természetét megváltoztatja, és
értelmes, önmagában létező és halhatatlan lesz1.
22. Nem lehetetlen elgondolni, hogy Isten mindenhatósága folytán megtör- 3222
ténhet, hogy az élő testtől az értelmes lélek külön váljék, és a test állati sorban
éljen tovább; megmaradna ugyanis benne azon, a puszta állat számára állati
életelv, amely azelőtt csak függelék gyanánt volt meg benne1.
23. A halott ember lelke a természetes rendben úgy létezik, mintha nem 3223
léteznék, hiszen önmagára reflektálni semmiképp nem tud és semmilyen
öntudata nincs, azt mondhatjuk, hogy állapota az állandó sötétséghez és örök
álomhoz hasonlatos1.
24. A test szubsztanciális formája inkább a lélek hatása és működésének 3224 ·
belső eredménye: ezért a test szubsztanciális formája nem maga a lélek. - A
test és lélek egysége valójában abból az immanens érzékelésből áll, amely által
az alany az ideát intuitív módon felfogja, és az érzékelhetót állítja, mert annak a
lényegét az ideában már korábban intuitív módon felfogta1.
25. A Szentháromság misztériumának kinyilatkoztatása után annak létezése 3225
tisztán elméleti, ugyan negatív és indirekt, de olyan bizonyítékokkal is kimutat-
ható, hogy általuk az igazság filozófiai tudományágak közé sorolódna, és olyan
tudományos tétel lenne, mint a többi, ha ugyanis tagadnák, akkor a tiszta «‫־‬£

617
*3201-3241 XIII. Leó: A Szent Officinái rendelete: Antonio Rosnűni-Serbati tévedései

teozófikus tana nemcsak tökéletlen maradna, hanem, mivel abszurditásoktól

hemzsegne, műiden tekintetben semmissé válna1.
3226 26. A három legfőbb létezési forma, vagyis a szubjektivitás, az objektivitás
és a szentség, másként a realitás (valóság), idealitás (eszmeiség) és moralitás
(erkölcsiség), az abszolút létre alkalmazva csak szubzisztens (önmagukban
létező) és élő személyek gyanánt gondolhatok el. - Az Ige, amennyiben mint a
szeretet tárgya, és nem mint Ige (jelenik meg), vagyis mint önmagában létező
és önmaga által megismert tárgy, valójában a Szentlélek személye1.
3227 27. Krisztus emberségében a Szentlélek úgy ragadta el Krisztus emberi
akaratát, hogy az objektív Léthez, vagyis az Igéhez, hozzákapcsolja, hogy az
(az akarat) embersége irányítását neki (az Igének) teljességgel átengedte, és az
Ige azt személyesen átvette, így emberi természetét önmagával egyesítette. így
az emberi akarat megszűnt személyesnek lenni, és míg a többi emberben
személyes, Krisztusban megmaradt természetnek1.
3228 28. A katolikus tanítás szerint az Ige, mint Isten arca és képmása (bélyege),
belenyomódik azok leikébe, akik Krisztus keresztségét hittel felveszik. —Az
Ige, vagyis a lélekbe belenyomódott bélyeg, a keresztény tanítás szerint az
önmagát kinyilvánító, (határtalan) reális Lét, akit ezután a Szentháromság
második személyének ismertünk meg1.
3229 29. Úgy véljük, hogy az alábbi következtetés a katolikus tanítással, amely az
egyetlen igazság, nem ellenkezik: Az Oltáriszentségben a kenyér és a bor
lényegéből akkor lesz Krisztus valóságos teste és vére, amikor Krisztus azt
érzéki princípiumának céljává teszi, és saját életével teszi elevenné, körülbelül
olyan módon, ahogyan a kenyér és a bor testünkké és vérünkké változik át,
mivel érzéki princípiumunk céljává válik1.
3230 30. Úgy értelmezhetjük, hogy az átlényegülés befejeződése után Krisztus
megdicsőült testéhez egy hozzátartozó, tőle elválaszthatatlan és ugyanúgy
megdicsőült állapotú rész kapcsolódik1.
3231 31. Az Oltáriszentségben Krisztus teste és vére a szavak erejénélfogra csak
abban a mértékben van jelen, amely azon kenyér és bor szubsztanciája
mennyiségének (‫ ״‬a quel tanto”), amely lényegileg átváltozik, megfelel; Krisztus
testének többi része csak kiséröleg van ott1.
3232 32. Mert aki ‫״‬nem eszi és nem issza az Emberfia testét és vérét, nem lesz
élet abban” \]n 6.54\t mindazonáltal biztosan elnyerik az örök életet azok is,
akik a vízkeresztséggel, a vér- vagy vágykeresztséggel halnak meg, azt kell
mondanunk, hogy akik ebben az életben nem verték magukhoz Krisztus testét
és vérét, ebben a mennyei eledelben az eljövendő életben, haláluk pillanatában
részesülnek. - Emiatt tudta odaadni magát Krisztus, amikor leszállt az
alvilágba, az Ószövetség szentjeinek is, a kenyér és bor színében, hogy Isten
színelátására őket alkalmassá tegye1.
3233 33. Amikor a gonosz lelkek hatalmukba kerítették a gyümölcsöt, azt
gondolták, hogy, ha az ember abból eszik, annak belsejébe behatolhatnak; ha
ugyanis a táplálék élő emberi restté lett, szabadon behatolhattak az emberi lény

618
 XIII. Leó: A Szent Oíllciiun rendelete: Antonio Rosiniiu-Serbnti tévedései *3201-3241

állati, azaz ennek a létezőnek szubjektív életébe, és szándékuk szerint rendel-

kezhettek vele1.
34. Ahhoz, hogy a Boldogságos Szűz Mária az eredeti bűn foltjától 3234
érintetlen maradjon, elég volt az, hogy egyetlen parányi emberi mag - talán a
Gonosz figyelmét elkerülve - romlatlan maradjon, hogy ebből a nemzedékről
nemzedékre továbbadott romlatlan magból a megfelelő időben Szűz Mária
megszülethessék1.
35. Minél alaposabban megfontoljuk az ember megigazulásának rendjét, 3235
egyre találóbbnak tűnik a Szentírásnak az a beszédmódja, miszerint Isten
bizonyos bűnöket elfed, vagyis nem számít be. - A Zsoltáros \Zsoll 31,1]
szerint különbség van a megbocsátott bűnök és az elfedett bűnök között: úgy
tűnik, hogy az előbbiek a ténylegesen és a szabad szándékkal elkövetett bűnök,
míg az utóbbiakat az Isten népéhez tartozók nem szándékosan követték el,
ezért nincs semmilyen kárukra1.
36. A természetfölötti rend a lét reális formájának teljessége megnyilvánulá- 3236
sából áll; közlésének, 1 1 1 . megnyilvánulásának hatása az istenformájú érzék
(‫ ״‬sentimento”), amely kezdeti fokon földi életünkben a hit és a kegyelem
fényét, beteljesülten pedig a túlvilági életben a dicsőség fényét alkotja1.
37. Az első fény, mely a lelket értővé teszi, az ideális lét: a második első fény 3237
is a lét, amely nemcsak tisztán eszmei, hanem önmagában létező (szubzisztens)
és eleven: az (előbbi lét) elrejti személyes jellegét és csak tárgyi mivoltát mutatja
meg: ha azonban valaki meglátja a másikat (vagyis az Igét), az - jóllehet csak
tükörben és homályban - , Istent látja1.
38. Isten a boldogító látomás tárgya, amennyiben a kívülre irányuló művek 3238
szerzője1.
39. A Bölcsesség és Jóság nyomai, melyek a teremtményekben felcsillannak, 3239
a megértők számára szükségesek; ezek ugyanis, az örök ősképben össze-
gyűlve, az Ő részét alkotják, amely általuk látható (‫״‬che é loro accessibile”), és
éppen ezek alkotják azon dicséretnek a tartalmát, amit a boldogok az
örökkévalóságban Istennek fognak énekelni1.
40. Mivel Isten önmagát a véges létezőkkel egészen közölni nem tudja, még 3240
a dicsőség fénye által sem, ezért a maga lényegét csak úgy tudja megmutatni és
közölni a megértőkkel, ahogy az azok véges inteligenciájának megfelel: vagyis,
Isten annyiban nyilvánítja ki magát nekik, amennyiben mint Teremtójük,
Gondviselőjük, Megváltójuk és Megszentelójük van velük kapcsolatban1.
41. [Minősítés a pápától megerősítve: a S~cnt Ojjicium] úgy ítélte, hogy ezen 3241
tételek ... szerzőjük saját értelmezésében elvetendők és elítélendők, és ezen
általános dekrétum által elveti, kárhoztatja és elítéli azokat...

3245-3255: A ‫ ״‬Libertás praestantissimum” körlevél, 1888. június 20.

Kiadva: ÁSS 20 (1887/88) 593-595 / XII. Leó, Arta, Roma 8,212-215.

619
*3245 ‫־‬3255 XIII. Leó: Körlevél: ‫ ״‬Libertás praestantissiimim” A2 emberi szabadság

A z ember szabadságábólfakadó méltósága

3245 A szabadság, a természet legkiválóbb java, amely egyedül az értelemmel
vagy ésszel éló természetek sajátja, az ember felruházza azzal a méltósággal,
hogy saját döntéseit kézben tarthassa, és a cselekedetei feletti hatalmat
birtokolhassa.
A méltóság esetében azonban igen fontos, milyen módon használják. ... Az
embernek valóban sajátja, hogy értelmének engedelmeskedve az erkölcsi jót
kövesse, és egyenesen végső célja felé törekedjék. Arra is képes azonban, hogy
mindenféle más irányban eltévelyedjék, és, miközben a javak csalóka képeit
hajhássza, a kötelező rendet megzavarja és szabad akaratából rohanjon
vesztébe. ...
3246 Senki hangosabban nem hirdeti és állhatatosabban nem védelmezi a
szabadságot a katolikus Egyháznál, amely [azt] ... dogmaként veszi védelmébe.
És nemcsak erről van szó: az Egyház az eretnekekkel szemben, akik ennek
ellentmondanak ... {nevezetesen a manicheusok, a Tridenti zsinat ellenzői, ajanzenisták
és a fatalisták] vállalta a szabadság védelmét, és így az ember számára az
eltűnéstől ezt a nagy kincset megmentette.

A természettörvény
3247 Hogy az embernek miért kell törvény, az akár egy gyökérben, magában a
szabad ·akaratban keresendő, ti. abban, hogy akaratunk a helyes gondolkodás-
tói el ne térjen. ...
Ilyen a mind között legfontosabb [töriéry], a természettörvény, amely bele van
írva és bele van vésve az egyes emberek leikébe, mivel maga az emberi ész
parancsolja, hogy helyesen cselekedjünk, és tiltja, hogy vétkezzünk. Az emberi
ész ezen előírása azonban csak akkor emelkedik törvényerőre, ha egy
magasabbrendű ész hangja és tolmácsolója, egy olyané, amelynek értelmünk és
szabadságunk alá kell, hogy legyen vetve. Minthogy ugyanis a törvény ereje
abban áll, hogy kötelességeket rójon ki és jogokat osszon, teljes mértékben a
tekintélyre támaszkodik, azaz: arra a teljhatalomra, ·amely a kötelességek
meghatározására és a jogok kiosztására vonatkozik, ugyanígy a megparancsol-
tak büntetéssel vagy jutalmazással való megerősítésére; s világos, hogy mind-
ezek az emberben nem lehetnének meg, ha legfőbb törvényhozóként cseleke-
detei normáját önmaga szabná meg saját magának. Ebből következik tehát,
hogy a természettörvény maga az örök történy, amely azokba, akik értelmüket
használják, bele van plántálva, őket a kellő cselekedetre és a kellő cél felé
hajlítja, vagyis: ez magának a Teremtőnek és az egész világot kormányzó
Istennek örök értelme.
A z emberi törvény
3248 Azt a hatást, amit az ész és a természettörvény az egyes emberben fejt ki, a
társadalmi lényként élő ember számára a polgárok körében a köz javára
kihirdetett emberi tönény fejti ki.

620
 XIII Leó: Körlevél: ,,libertás praestantissunum” Az emberi szabadság *3245*3255

Az emberi törvények egy része azzal foglalkozik, természeténél fogva mi jó,

és mi rossz. ... Az ilyen rendeletek azonban egyáltalán nem az emberi
társadalomból vezetik le eredetüket, ... sokkal inkább arról van szó, hogy az
emberi társadalmat tulajdonképpen megelőzik, és teljes egészükben a termé-
szettörvényből, vagyis az örök törvényből kell származtatni őket. ...
Az államhatalom más előírásai pedig nem rögtön és közvetlenül, hanem
messzebbről és mintegy oldalirányból következnek a természetjogból, és
különféle olyan dolgokat határoznak meg, amelyekre nézve a természetből
fakadóan csak általános és egyetemes óvintézkedések léteznek. ... Ezekből a
sajátos, okos megfontolással megalkotott és törvényes hatalommal elhatáro-
zott életszabályokból áll össze tulajdonképpen az emberi törvény, a szó valódi
értelmében. ... Ebből nyilvánvaló, hogy a szabadság normája és szabálya teljes
mértékben Isten örök törvényébe van ágyazva, nemcsak az egyes ember,
hanem az emberi közösség és kapcsolatok számára is.
Az emberi társadalomban tehát a szabadság, annak valódi értelmében, nem 3249
abban rejlik, hogy ki-ki azt csinálja, ami jólesik neki, ... hanem abban, hogy a
polgári törvények mindenkit hozzásegítenek ahhoz, hogy az örök törvény
előírásai szerint élve minél kevesebb ·akadályba ütközzék. Azoknak a szabadsá-
ga pedig, akik a hatalmat birtokolják, nem abban áll, hogy meggondolatlanul és
önkényesen parancsolhatnak, ... hanem, hogy az emberi törvények erejének
olyannak kell lennie, hogy érthető legyen azoknak az örök törvényből való
eredeztetése, és, hogy semmi olyat, ami abban, mint az egyetemes jog
eredetében, nincs benne, el ne rendeljenek.
A lelkiismereti szabadság és a türelem
Azt [a szabadságot] is igen nagyra értékelik, amelyet lelkiismereti szabadságnak 3250
neveznek: ha ezt úgy fogjuk fel, hogy ki-ki saját tetszése szerint egyaránt dönt-
hét úgy, hogy tiszteli, vagy úgy, hogy nem tiszteli Istent, akkor ezt a fentebb
fölhozott érvek elégséges módon cáfolják.
Abban az értelemben is felfogható azonban, hogy az állam részeként az
ember mindenféle akadályoztatás nélkül kötelességérzetéból fakadóan követ-
heti Isten akaratát és teljesítheti parancsait. Ez az igazi, Isten gyermekeihez
méltó szabadság pedig, amely az emberi személy méltóságát a legtiszteletremél-
tóbb módon óvja, minden erőszaknál és jogtalanságnál nagyobb, és az Egyház
ezt mindig is óhajtotta, és különösen drágának tartotta. Ezt a fajta szabadságot
követelték maguknak állhatatosan az apostolok. ...
[Az Egykáz\ úgy0**‫ ־‬csak azon dolgoknak jogosságát ismeri el, amelyek 3251
igazak és tisztességesek, nem utasítja el azonban, hogy a világi hatalom egyet-
mást, ·ami az igazságtól és az igazságosságtól idegen, vagy valami nagyobb baj
elkerülése, vagy egy nagyobb jó elérése illetve megőrzése végett, mégis
eltűrjön. Maga a végtelenül gondviselő Isten is megengedi, noha jósága
határtalan és mindent megtehet, hogy a világban jelen legyen a gonosz,
részben azért, hogy a nagyobb jót semmi ne akadályozza, részben pedig azért,

621
 XIII Leó: Körlevél: ,,libertás praestantissunum” Az emberi szabadság *3245*3255

Az emberi törvények egy része azzal foglalkozik, természeténél fogva mi jó,

és mi rossz. ... Az ilyen rendeletek azonban egyáltalán nem az emberi
társadalomból vezetik le eredetüket, ... sokkal inkább arról van szó, hogy az
emberi társadalmat tulajdonképpen megelőzik, és teljes egészükben a termé-
szettörvényből, vagyis az örök törvényből kell származtatni őket. ...
Az államhatalom más előírásai pedig nem rögtön és közvetlenül, hanem
messzebbről és mintegy oldalirányból következnek a természetjogból, és
különféle olyan dolgokat határoznak meg, amelyekre nézve a természetből
fakadóan csak általános és egyetemes óvintézkedések léteznek. ... Ezekből a
sajátos, okos megfontolással megalkotott és törvényes hatalommal elhatáro-
zott életszabályokból áll össze tulajdonképpen az emberi törvény, a szó valódi
értelmében. ... Ebből nyilvánvaló, hogy a szabadság normája és szabálya teljes
mértékben Isten örök törvényébe van ágyazva, nemcsak az egyes ember,
hanem az emberi közösség és kapcsolatok számára is.
Az emberi társadalomban tehát a szabadság, annak valódi értelmében, nem 3249
abban rejlik, hogy ki-ki azt csinálja, ami jólesik neki, ... hanem abban, hogy a
polgári törvények mindenkit hozzásegítenek ahhoz, hogy az örök törvény
előírásai szerint élve minél kevesebb ·akadályba ütközzék. Azoknak a szabadsá-
ga pedig, akik a hatalmat birtokolják, nem abban áll, hogy meggondolatlanul és
önkényesen parancsolhatnak, ... hanem, hogy az emberi törvények erejének
olyannak kell lennie, hogy érthető legyen azoknak az örök törvényből való
eredeztetése, és, hogy semmi olyat, ami abban, mint az egyetemes jog
eredetében, nincs benne, el ne rendeljenek.
A lelkiismereti szabadság és a türelem
Azt [a szabadságot] is igen nagyra értékelik, amelyet lelkiismereti szabadságnak 3250
neveznek: ha ezt úgy fogjuk fel, hogy ki-ki saját tetszése szerint egyaránt dönt-
hét úgy, hogy tiszteli, vagy úgy, hogy nem tiszteli Istent, akkor ezt a fentebb
fölhozott érvek elégséges módon cáfolják.
Abban az értelemben is felfogható azonban, hogy az állam részeként az
ember mindenféle akadályoztatás nélkül kötelességérzetéból fakadóan követ-
heti Isten akaratát és teljesítheti parancsait. Ez az igazi, Isten gyermekeihez
méltó szabadság pedig, amely az emberi személy méltóságát a legtiszteletremél-
tóbb módon óvja, minden erőszaknál és jogtalanságnál nagyobb, és az Egyház
ezt mindig is óhajtotta, és különösen drágának tartotta. Ezt a fajta szabadságot
követelték maguknak állhatatosan az apostolok. ...
[Az Egykáz\ úgy0**‫ ־‬csak azon dolgoknak jogosságát ismeri el, amelyek 3251
igazak és tisztességesek, nem utasítja el azonban, hogy a világi hatalom egyet-
mást, ·ami az igazságtól és az igazságosságtól idegen, vagy valami nagyobb baj
elkerülése, vagy egy nagyobb jó elérése illetve megőrzése végett, mégis
eltűrjön. Maga a végtelenül gondviselő Isten is megengedi, noha jósága
határtalan és mindent megtehet, hogy a világban jelen legyen a gonosz,
részben azért, hogy a nagyobb jót semmi ne akadályozza, részben pedig azért,

621
 XIII. Leó: Körlevél: ‫ ״‬Libertás praestaudssiimtni”: Az emberi szabadság * 3245 ‫־‬3255

sértetlensége megőrzésével megtörténhet. Azokat sem rója meg végül is, akik
azt akarják elérni, hogy az államok saját törvényeik szerint éljenek, és a
polgárok a lehető legnagyobb szabadsággal törekedhessenek gyarapodásra.

3258: A Szent Offícium válasza Cambrai érsekének, 1889. augusztus

14. (19.)
1884. május 31-én (a május 28‫־‬i ülés alapján) a Szent Offícium megerősítette a lyoni
érseknek a kraniotómia korlátozott megengedését (ÁSS 17 [1884] 556): ‫״‬amikor
tudniillik azt elhagyják, az anya és a magzat meghal, ellenben ha azt megengedik, az
anyát meg lehet mentem, mégha a magzat el is pusztul.” Ezt a választ ismétli meg a
Szent Offícium, amikor Cambrai érsekének ír, de hozzátesz még egy meghatározást,
amely az ‫״‬és (hasonlóan) bármilyen ...” szavakkal kezdődik. Vö. továbbá ÁSS 7 (1872)
285-288 460—464 516-528; AnE 2 (1894) 84-88 125-131 179-181 220-223 321-323.
Kiadva: ÁSS 22 (1889/90) 748 / CoUPF2 2,241, no. 1716.

A kraniotómia
A katolikus iskolákban biztos meggyőződéssel nem tanítható, hogy az a 3258
sebészi beavatkozás, amelyet ‫ ״‬kran1 0 tóm1á”-nak neveznek megengedhető
lenne; ahogy ez 1884. május 28-1k napján megerősítést nyert, és (hasonlóan)
bármilyen más, a magzat vagy az anya halálához közvetlenül vezető sebészeti
operáció.

3260-3263: A ‫ ״‬Quamquam pluries” körlevél, 1889. augusztus 15.

IX. Piusz a ,f)uemadm°dum Deus losephum” rendelettel Szent Józsefet az Egyház
pártfogójává tette 1870. december 8-án (IX. Piusz, Acta , Roma 1/V, 282k). Ezzel
eleget tett az I. Vatikáni zsinat atyái egy csoportja kérésének.
Kiadva: ÁSS 22 (1889/90) 66k / IX. Piusz, Acta, Roma 9,177-179 / CollPF2 2,241,
no. 1717.

S^ent József méltósága ésfeladata ű‫ ״‬üdvösség rendjében

Hogy Szent József miért kapta kifejezetten az Egyház pártfogója címet és hogy 3260
az Egyház az ő oltalma és pártfogása révén miért remél nagyon sokat, annak az oka
és különleges indoka az, hogy Mána férje, és ahogy‫ ׳‬vélték, Jézus Knsztusnak apja
volt. Ebből ered minden méltósága, kegyelme, szentsége és dicsősége. Nyilvánvaló,
hogy Isten Anyjának méltósága annyira kiemelkedő, hogy nála nagyobb semmi
nem lehet. Mivel azonban József és a Boldogságos Szűz között házastársi
kapcsolat volt, ahhoz a legkiválóbb méltósághoz, amellyel az Istenszüló az összes
teremtett természeteket a legmesszebbmenően felülmúlja, kétségkívül ő került a
legközelebb. A házasság ugyanis a legjelentősebb olyan szövetség és kapcsolat,
amelv természete alapján a javak közös megosztásával jár együtt. Ha tehát Isten a
Szűznek Józsefet adta jegyesül, személyében minden bizonnyal nemcsak élettársat
adott, aki szüzességének tanúja, tisztességének oltalmazója, hanem éppen a
házassági szövetség okán magas méltóságának részese is volt.
Hasonlóképpen azért is egyedülálló módon magaslik ki mindenki közül,
mert legfölségesebb méltósága révén isteni határozat szerint Isten Fiának

623
*3260-3263 XIII. Leó: Körlevél: Szeut Jószef

oltalmazója, az emberek véleménye szerint apja volt. Azért volt következetesen

helyes, hogy Isten Igéje Józsefnek szelíden alá volt vetve, szavára hallgatott, és
minden tiszteletet, amellyek a gyermekek szüleiknek tartoznak, megadott neki.
3261 Ebből a kettős méltóságból aztán magától értetődően következtek azok a
kötelezettségek, amelyeket a természet a családapáknak megszabott, mégpedig
úgy, hogy József annak az isteni háznak, amely vezetése alatt állt, ugyanő
törvényes és természetes őrzője, gondnoka és védelmezője is volt. Ezeket a
kötelezettségeket és feladatokat, ameddig csak halandó élete engedte, bi*
zonnyal el is látta. ...
3262 Sőt, az Isten háza, amelyet József mintegy atyai hatalommal vezetett, a
keletkezőben lévő Egyház kezdeteit is magába zárta. Ahogy a legszentebb Szűz
Jézus Krisztus szülője, úgy az összes keresztények anyja is, hiszen őket a
Kálvária hegyen a Megváltó végső gyötrelmei közepette szülte meg; Jézus
Krisztus pedig ugyanígy tulajdonképpen a keresztények elsószülöttje, azok
pedig neki örökbefogadás és a megváltás révén testvérei.
3263 Ez az alapion érzi úgy a legszentebb Pátriárka, hogy bizonyos módon a
keresztények azon sokasága, akikből az Egyház, ti. ez a megszámlálhatatlan és
az egész földön elterjedt család áll, rá van bízva, és, hogy fölötte Mária
férjeként és Jézus Krisztus atyjaként csaknem atyai befolyással rendelkezik.
Természetes tehát és Szent Józsefhez különösen méltó, hogy amint egykor
mindenféle dolog ellen elszántan megvédte a názáreti családot, úgy most égi
pártfogásával Krisztus Egyházát is oltalmazza és védje.

3264: A Szent Offícium válasza Marseille püspökének, 1890. július 30.

Hasonló válasz: vö. * 3312. - Kiadva: ÁSS 23 (1890/91) 699k / CollPF2 2,250, no.
1735.
A misebor
3264 Franciaország több vidékén, elsősorban a déli fekvésűeken, az a fehér bor,
amely a mise vértelen áldozatánál szolgál, annyira gyenge és erőtlen, hogy nem
lehet sokáig tartogatni anélkül, hogy egy bizonyos mennyiségű borszeszt
[alkohol·) ne kevernének hozzá.
Kérdés: 1. Vajon az ilyen elegyítés megengedett-e?
2. És, ha igen, ebből az idegen anyagból milyen mennyiséget szabad a
borhoz adagolni?
3. Igenlő esetben a borszeszt (alkoholt) kötelező módon tiszta borból,
vagyis a szőlótö terméséből kell-e lepárolni?
Válás~ (a pápától megerősíti* július 31-én): Amennyiben a szeszt a szőlőtő
gyümölcséből párolták le, és a hozzáadott szeszmennyiség azzal együtt,
amelyet a szóban forgó bor természettől fogva tartalmaz, a tizenkét százalékos
arányt nem haladja meg, és a hozzávegyítés akkor történik, amikor a bor még
egészen új, semmi sem áll annak útjában, hogy ugyanezt a bort a szentmiseál-
dozatban felhasználják.

624
 XIII. Leó: Körlevél: ‫ ״‬Rerum navarum” : Az Egyház szociális tanítása * 3 265327‫־‬

3265-3271: A ‫ ״‬Reruin novarum” körlevél, 1891. május 15.

Ez az első és alapvető pápai irat az Egyház szociális tanításáról Gaspard Mermillod
bíboros, Lausanne és Genf püspöke, az ‫ ״‬Union caíholique d’études sociales et
économiques” alapítója ösztönzésére született. A levél tervezeteit P. Matteo Liberatore
SJ, Tommaso Zigliara OP bíboros és Camillo Mazzella SJ bíboros készítette. A
‫״‬Rerum novarum” 40. 70. 80. és 90. évfordulójára XI. Ptusz, XXIII. János, VI. Pál és
II. )ános Pál által kiadott körleveleket vö. *3725-3744, 3935-3953, 4500—4512 és
4690-4699.
Kiadva: ÁSS 23 (1890/91) 643-652 / XIII. Leó, Acta, Roma 11,100-133.

A magántulajdonhoz valójog és annak használata

A magántulajdonhoz az embernek természetes joga van. ... Arra sincs 3265
semmi ok, hogy a szükségletek fedezésével az állam bízassék meg; az ember
ugyanis régebben létezik, mint az állam, miért is természeténél fogva már
akkor joga volt életének fönntartására, mielőtt bármiféle állam megalakult
volna . ...
Mindabból ugyanis, ami az élet fönntartására és teljesebbé tételéhez
szükséges, a földön nagy bőség terem, magától azonban, az emberek művelése
és gondozása nélkül, nem teremne ennyit. Mivel pedig az ember a természet
javainak elnyerése érdekében szellemi és testi energiákat fektet be, ilyképp a
természetnek éppen azon részét teszi magáévá, amelyet megművel és amelyre
mintegy saját személyének bélyegét nyomja rá: tehát méltán jogos az, hogy ezt
a darabot sajátjaként bírja, és, hogy ezen jogát senki semmilyen módon meg ne
sérthesse. ...
Az pedig, hogy az egyes emberre jellemző jogok még érvényesebbek, 3266
könnyen érthetővé válik, ha azokat az embereknek a családi életben való
kötelezettségeihez kapcsolódóan és annak viszonyában vesszük szemügyre. ...
Amit pedig kimutattunk, vagyis az egyes ember magántulajdonhoz való
természetes jogát, ezt az olyan emberekre kell átruházani, akik családfők; sót
ezen jog annál érvényesebb, minél többen vannak azok, akikért az a személy
családi életében felelős. A természetnek szent törvénye, hogy a családapa
minden szükségessel ellássa azokat, akiket ö maga nemzett; s maga a természet
készteti arra, hogy gyermekeinek, akikben az apa megismétlődik, s akik
valamiképpen ót folytatják, iparkodjék szerezni annyit, amennyi alapján azok
életük változó útján a nyomortól tisztességgel megmenekülhessenek. Ezt
pedig valóban nem teheti másképp, mint olyan gyümölcsöző birtok által,
amelyet aztán gyermekeire hagy örökségül. ...
Különbség van a pénz jogos birtoklása s annak jogos használata közt. A 3267
magántulajdon birtoklása - mint föntebb láttuk - az embernek természetes
joga, s ezt a jogát, különösen a közösségi életben, nemcsak gyakorolhatja,
hanem kell is gyakorolnia. ...
Ha azonban arra vonatkozik a kérdés, hogy a javak felhasználása miképpen
történjék, az Egyház habozás nélkül így felel: ‫ ״‬Ami ezt illeti, az ember a külső

625
*3265-3271 XIII. Leó: Körlevél: ‫ ״‬Rerum novanim”: Az Egyház szociális tanirása

javakat ne sajátjának, hanem közösnek tekintse, hogy, amennyiben a szükség

úgy hozza, könnyen meg tudja osztani másokkal. Ezért mondja az Apostol: ‫״‬E
világi gazdagoknak parancsold meg, ... hogy legyenek szívesen adakozók,
másokkal osztozók” 1 [1Tim 6,17k). Nyilvánvalóan senki nem köteles abból
adni másoknak, ami a saját vagy övéi szükségleteinek kielégítésére szolgál; sót
még abból sem, amit tisztességes és illő megélhetéséhez igényelhet ... Amint
azonban úgy a szükségleteiről, mint a megfelelő illendőségről gondoskodott,
kötelessége, hogy a fölöslegből adjon a szűkölködőknek. ‫ ״‬Amivel bővelkedtek,
abból adjatok alamizsnát” [Lk 11,41]. Mindez - kivéve a végső szükség esetét
- nem az igazságosság, hanem a keresztény szeretet követelménye, amit
törvényi követeléssel elérni biztosan nem jogszerű. De az emberi törvényeken
és bíróságokon fölül áll az Úr Krisztus törvénye és bírói hatalma, aki az
alamizsnái kodást sokszor és sokféleképpen ajánlja. ... s aki annak megadása
vagy megtagadása felöl ítélkezni fog [ív. M i 25,31-46].

Λ munkábólfakadójogok
3268 Az emberi munkának természettől fogva két lényeges oldala van, az egyik
az, hogy személyes, mivel a cselekvési képesség a személyben rejlik, s teljesen
annak sajátja, ki azt gyakorolja, s következőleg az ó hasznára is van rendelve; a
másik az, hogy szükséges, azon oknál fogva, hogy az embernek a munka
gyümölcse szükséges az élet fönntartására, az élet fönntartását pedig maga a
dolgok természete követeli, melynek okvetlenül engedelmeskednünk kell.
3269 Ha már most a munkát csak azon szempontból tekintjük, amennyiben az
személyes, nem kétségtelen, hogy a dolgozó embernek joga van a kikötött bér
mértékét bármily csekélyre szabni; minthogy ugyanis munkáját szabad akaratá-
ból végzi, szabad akaratából megelégedhet bármily csekély, vagy semennyi
bérrel is.
3270 Egészen másképp kell ítélünk azonban, ha a személyesség szempontjához
hozzákapcsoljuk a szükségességét, melyet az előbbitől csak gondolatban lehet
elválasztani, a valóságban azonban nem. Mert életben maradni valóban
mindenkinek kötelessége, ez ellen véteni pedig bűn. Ebből fakad mindazon
dolgokhoz való jog, ami az élet fönntartásához szükséges, s amit a szegények-
nek csak a munka által keresett bér nyújt. Ha tehát a munkaadó és a munkás
szabad akaratukból ugyanabban egyeznek is meg, mégpedig a bér mértékét
illetően: a a természetjog követelése szerint mindig van valami - , az egyezke-
dók szabadságánál fontosabb s előbbre való - , nevezetesen, hogy a munkabér
a munkás megélhetésére - mégpedig jogos és tisztességes megélhetésére
elegendő legyen. Ha egy munkás azonban szükségtől kényszerítve, vagy
nagyobb baj elkerülése végett, belenyugszik ennél keményebb feltételekbe is,
amelyeket akarva, akaratlanul, el kell fogadnia, mert azokat ura vagy munka-
adója szabja meg neki, ez azt jelenti, hogy erőszakot szenved, ami ellen az
igazságosság tiltakozik. ...

626
 XIII. Leó: Körlevél: ‫ ״‬Remin uovarmn”. Az Egyház szociális tanítása *3265*327

Ha a munkás elég magas bért kap ahhoz, hogy magát, nejét és gyermekeit 327!
tisztességesen elláthassa, és okos, szívesen fog takarékosságra törekedni, és
elérni azt - amire, úgy tűnik, maga a természet is inti vagyis, hogy a
szükséges kiadások levonása után valamije megmaradjon, s ebből idővel egy
kis vagyonra tegyen szert. ...
A mondott előnyöket persze csak azzal a feltétellel lehet elérni, ha a
magántulajdont hatalmas közadókkal és közterhekkel nem teszik tönkre. A
magántulajdonhoz való jogot nem az állami, hanem a természetjog adja
minden egyes embernek, az államhatalom tehát azt el nem törölheti, csupán
mérséklésére, és a közjó követelményeivel való összeegyeztetésére van lehető-
sége. Embertelenül és igazságtalanul cselekszik tehát, ha közadók címén a
méltányosnál a magánjavakból többet von el.

32723273‫־‬: A ‫״‬Pastoralis officii” levél Németország és Ausztria püspö-

keinek, 1891. szeptember 12.
Kiadva: ÁSS 24 (1891/92) 204-206 / XIII. Leó, Ανία, Roma 11,284-287 / CdICF
3,378-380 (no. 612).
A párbaj
Mindkét isteni törvény, az is, amelyet a természetes ész világossága, s az 3272
is, amelyet az Istentől sugalmazott írások nyilatkoztattak ki, szigorúan megtilt-
ja, hogy nyilvános eljárásokat kivéve bárki embert öljön vagy sebesítsen meg,
hacsak a szükségből, mert saját életét kell ezáltal megvédenie. Akik azonban
egyéni küzdelemre hívnak ki, vagy a kihívást elfogadják, éppen ezt cselekszik: -
noha semmi szükségszerűség nem kényszeríti rá őket - , minden értelmüket és
erejüket arra fordítják, hogy az ellenfelet megfosszák életétől, vagy legalábbis
megsebesítsék.
Mindkét isteni törvény tiltja azt is, hogy valaki meggondolatlanul úgy dobja
el életét, hogy - bár erre ót semmilyen, sem kötelességteljesítésből, sem
nagylelkű szeretetból eredő megfontolás nem készteti - , azt súlyos és nyilván-
való veszélynek teszi ki; ez a vak, haláltmegvetó meggondolatlanság azonban
egyértelműen hozzátartozik a párbaj természetéhez.
Ezért tehát senki számára nem lehet a legkevésbé sem homályos vagy
kétséges, hogy azokra, akik magánemberként egyedi csatározásba elegyednek,
mindkettő érvényes, egyrészt a másik ember szerencsétlenségére törekvés
bűne, másrészt saját életük tudatos kockáztatásának vétke.
Végülis aligha van olyan még egy olyan ártalmas dolog, amely az állampol- 3273
gán fegyelemmel jobban ellenkeznék, és az állam jogrendjét inkább felforgat-
ná, mint az, a polgároknak megadott lehetőség, hogy ki-ki magánerőszakkal és
saját kezével, önmaga jogainak ügyvédjeként, bosszúállóként léphessen fel
becsületének vélt megsértése miatt. ...
Azok számára, akik a felkínált viadalt elfogadják, szintén nem elég jogos
mentség a félelem, ti., hogy attól tartanak, hogy a közbeszéd, amennyiben a

627
*3272-3273 XIII. Leó: Levél Németország és Ausztria püspökeinek: Párbaj

harctól vonakodnak, lomhának tartja majd őket. Hiszen, ha az emberi

kötelezettségeket a tömeg hamis vélekedése alapján, nem pedig a helyesnek és
az igazságosnak az örök zsinórmértéke szerint kellene meghatározni, semmi-
lyen természetes és igazi különbség nem lenne a tisztességes cselekedetek és a
becstelen cselekedetek között. Maguk a polgány bölcsek is felismerték és
tanították már, hogy az erős és állhatatos férfinak a tömeg téves ítéleteit meg
kell vetnie. Inkább az az igazságos és szent félelem, amely az embert a gonosz
öldökléstől távoltartja, és saját és a testvérei életéért való aggódásra készteti.
Sót, aki a tömeg üres ítéleteit megvetéssel elutasítja, s inkább elviseli a
gyalázkodások ostorcsapásait, mint, hogy valamiben kötelességszegést köves-
sen el; az nyilvánvalóan sokkal nagylelkűbb és lélekben emelkedettebb, mint az,
aki jogtalanságtól felgerjedve mindjárt fegyverhez kap. Sőt, ha helyes megkü-
lönböztetést akarunk tenni, egyedül csak ez olyan ember, akiben a rendíthetet-
len bátorság megnyilvánul, az a bátorság ugyanis, amelyet joggal neveznek
erénynek, és amelynek a dicsőség nem hamis és nem csalóka kísérője. Az erény
ugyanis az ésszel megegyező jóban rejlik, és minden olyan dicsőség, amely nem
az Isten jóváhagyó ítéletére támaszkodik, dóré.

32743275‫־‬: Az ‫״‬Octobri mense” körlevél, 1891. szeptember 22.

XIII. Leó a manológia néhány dogmatikai elvét fejtegeti a rózsafuzérról szóló enciklikájá-
bán. Kiadva: ASS 24 (1891/92) 195k / XIII. Leó, Acía, Roma 11,303-305 / Brugge 5,10k.

Mária lelki anyasága és kegyelemkor *ütése

3274 Mikor Isten örök Fia az ember megváltására és díszéül fel akarta venni az
emberi természetet, és ezért bizonyos misztikus házasságra kívánt lépni az
egyetemes emberi nemmel, nem tette meg azt mindaddig, míg a kiválasztott
anyának az arra vonatkozó teljességgel szabad beleegyezése hozzá nem )árult
volna ahhoz, ó (Mária) pedig ezáltal valamiképpen magának az emberi nemnek
a szerepét töltötte be, ahogy Aquinói (Tamás) tiszta és nagyon igaz kijelentése
is mondja: ‫ ״‬Az angyali üdvözlet által a Szűz beleegyezése az egész emberi
természet nevében ”1.
Ebből eredően nem kevésbé igaz és tényleg szó szerint értendő az az állítás,
hogy a kegyelmek összeségének azon hatalmas nagy kincsesházából, amit az
Úr elhozott nekünk, hiszen a ‫ ״‬kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által
valósult meg” \Jn 1,17], Isten akarata szerint semmit nem kaphatunk, csakis
Mária által; úgy, ahogyan a legfőbb Atyához sem juthat senki másként, csakis
Fia által, Krisztushoz sem juthat el senki, csakis anyja közvetítésével. ...
3275 Ilyen [Máriát] adott nekünk Isten, mert éppen azáltal, hogy egyszülött Fia
anyjának választotta, olyan anyai érzésekkel töltötte el, amelyek a szerctetcn és
megbocsátáson kívül semmi mást nem árasztanak; Jézus Krisztus maga
mutatta ót ilyennek cselekedetein keresztül, amikor, mint fiú az anyjának,
önként azt akarta, hogy Máriának legyen alávetve és neki engedelmeskedjék;
ilyennek hirdette ót a keresztről, midőn, tanítványa, János személyében az

628
 XIII. Leó: Körlevél: ‫״‬Octobri mcuse”: Rózsafiizér *3274-327!

egyetemes emberi nemet gondjaira és pártfogására bízta \Jn 19t26sk}\ és végül

ilyennek mutatkozott ó saját maga is, midőn haldokló Fiának mérheteden
szenvedése által létrejött örökségét nagy lélekkel elfogadva mindenkivel szem-
bem anyai kötelességét késedelem nélkül teljesíteni kezdte.

32763279‫־‬: A Szent Officium válasza a freiburgi érseknek, 1892. július 27.

Kiadva: AnE 3 (1895) 98k / C0 1 1 PF2 2,277k, no. 1808.

A holttestek hamvasutasa
Kérdés: 1. Vajon szabad-e a haldoklók szentségeit kiszolgáltatni olyan 3276
hívőknek, akik ugyan nem tartoznak a szabadkőműves felekezethez, és akiket
nem is vezérelnek annak elvei, más megfontolás alapján azonban úgy rendel-
keztek, hogy testüket haláluk után hamvasszák el, ha ezt a meghagyást nem
akarják visszavonni?
2. Vajon szabad-e olyan hívókért, akik vétkesek abban, hogy testüket 3277
elhamvasztották, nyilvánosan szentmiseáldozatot felajánlani, vagy értük akár
csak magánmisét bemutatni, illetve ugyanazzal a céllal rendelkező alapítványo-
kát elfogadni?
3. Vajon szabad-e holttestek hamvasztásánál közreműködni, akár parancs, 3278
akár tanácsadás formájában, illetve munkavégzéssel, úgy, mint orvosok, híva-
talnokok, krematóriumban szolgáló munkások esetében? És vajon legalább
akkor megengedett-e, ha valami kényszerhelyzetben, vagy nagy kár elkerülése
végett történik?
4. Vajon szabad-e az így közreműködőknek szentségeket kiszolgáltatni, ha 3279
azok ettől az együttműködéstől vagy nem akarnak, vagy állításuk szerint nem
tudnak elállni?
Válást^: Ad 1. Ha figyelmeztetés ellenére is megtagadják, nem. Arra
vonatkozólag pedig, hogy egyáltalán történjék-e figyelmeztetés, vagy sem,
azon szabályok szerint kell cselekedni, amelyeket az elfogadott szerzők
tanítottak, különös tekintettel a botránkoztatás kerülésére.
Ad 2. A szentmise nyilvános felajánlása esetén, nem; magánmisében, igen.
Ad 3. Sohasem szabad tudatosan közreműködni megbízás vagy tanácsadás
formájában. Néha azonban el lehet tűrni a passzív közreműködést, amennyi-
ben: 1: a hamvasztást nem tartják a szabadkőműves felekezet tanúskodó
jelének; 2: semmi olyasmit nem tartalmaz, ami önmagában és direkt módon a
katolikus tanítás elvetését és a szekta helyeslését fejezné ki; 3: és biztos, hogy a
katolikus hivatalnokokat és munkásokat nem a katolikus vallás megvetésének
hátsó szándékával rendelik ki, vagy bízzák meg a munkával. Még ha ezekben az
esetekben meg is kell őket hagyni jóhiszeműségben, azért mindig figyelmeztet-
ni kell őket arra is, hogy a hamvasztásnál ne akarjanak közreműködni.
Ad 4. El van rendezve az előző pontban az 1886. december 15-én kelt
rendelettel [*3195k\.

629
*3280-3294 XIII. Leó: Körlevél: ‫״‬Providendssinnis Deus”: Szentirás

3280-3294: A ‫״‬Providentissimus Dcus” körlevél, 1893. november. 18.

Ez a körlevél az első pápai állásfoglalás a modern történeti-kritikai egzegézis

problematikájáról.
Kiadva: ÁSS 26 (1893-94) 279-291 / XIII. Leó, Acta, Roma 13,342-362 / Brügge
5,211-224 / EnchB no. 106-131.

A s^entirás-magyará^atban köietendö tekintélyek

3280 [A mester a tanításnál a ‫ ״‬Vulgata változatot [vegye mintául·^, amelyről a Tridenti

zsinat azt a határozatot hozta [w.*1506\, hogy ‫״‬a nyilvános felolvasásokban,
vitákban, igehirdetésekben és magyarázatokban hitelesnek‫ ״‬kell elfogadni, és
amelyet az Egyház mindennapi gyakorlata is ajánl. Tekintettel kell lenni azonban
a többi fordításra is, amelyeket az ősi kereszténység dicsért és használt,
legfőképpen a legősibb kódexek fordításaira. Bár, ha a dolgok összességét
nézzük, a Vulgata kifejezéseiből jól kiviláglik a héber és a görög szöveg értelme;
ha valamit mégis bizonytalanul, ha valamit kevésbé pontosan fejez ki, hasznos
‫״‬beletekinteni a megelőző nyelvbe” - ahogyan ezt Ágoston tanácsolja1. ...
3281 ... A Vatikáni zsinat az Atyák tanítását vallotta magáénak, midőn megújítot-
ta az Isten írott szavának magyarázatáról szóló tridenti határozatot, és
kinyilvánította, hogy annak értelmében ‫״‬a hit és az erkölcs kérdéseiben,
amelyek a keresztény tanítás épülésére szolgálnak, azt kell a Szentírás igazi
értelmének tartani, amit az az Anyaszentegyház tartott és tart, amely a
Szentírás igazi értelméről és magyarázatáról dönteni hivatott; és ezért a
Szentírást senkinek ezen értelem ellenében vagy az Atyák egybehangzó
véleménye ellenére magyarázni nem szabad” [*1507, 3007\.
3282 Ezen bölcsességgel teli törvény által az Egyház egyáltalán nem késlelteti
vagy korlátozza a Szentírás tudományos kutatását; inkább épségben megőrzi
azt a tévedéstől, és a legnagyobb mértékben segíti az igazi fejlődést. Mert
bármelyik magántudós előtt széles tér nyílik meg, amelyen biztos nyomdokon
járva magyarázó tevékenységével dicsőségesen és az Egyház számára haszno-
san küzdhet. Az isteni írás olyan helyein ugyanis, amelyeknek a biztos és
határozott magyarázata még csak óhaj, a gondviselő Isten szelíd tanácsára
elérhető, hogy az azt mintegy előkészítő tanulmány érleli be az Egyház ítéletét;
az olyan helyek esetében pedig, amelyek már nyilvánvalóak, szintén hasznos
lehet a magántudós, ha ezeket akár a hívó nép számára fejti ki még világosab-
bán, akár a szakmailag képzettek számára még éleselméjűbben, vagy pedig az
ellenkező véleményen lévőket győzi meg dicsőségesen. ...
3283 Egyebekben a hit párhuzamait (<analógia fiáéi) kell követni, és legfelsőbb
normákéin katolikus tanítást kell alkalmaznunk, mégpedig úgy, ahogy az
Egyház tekintélye meghatározza. ...
3284 Márpedig a szent Atyákat, akiknek ‫ ״‬mint ültetőknek, öntözőknek, építők-
nek, pásztoroknak, táplálóknak” köszönhetően ‫ ״‬a szent Egyház az aposto-
lók ideje után növekedett” 1, mindig akkor illeti meg a legfőbb a tekintély, ha

630 1
 XIII. Leó: Körlevél: ‫ ״‬Providentissimus Deus" Szentírás * 3280 ‫־‬3294

valamely hit- és erkölcsbeli tanítást érintő szentírási bizonyságot mindannyi-

an egy és ugyanazon a módon fejtenek ki: mert éppen egyetértésükből tűnik
ki fényesen, hogy a katolikus hit szellemében az apostolok így hagyományoz-
ták át. ...
\A tudósnak] mindazonáltal nem kell emiatt azt gondolnia, hogy előtte a
kutatás és magyarázat folytatásához vezető az út - amennyiben jó oka van rá -
el lenne zárva mindaddig, amíg annak az előírásnak, amelyet Ágoston bölcsen
tűzött ki célul, vallásos lelkülettel engedelmeskedik, ti., hogy a szó szerinti és
mintegy kézenfekvő értelemtől a legcsekélyebb mértékben sem fog eltérni,
hacsak a józan ész nem tiltja annak megtartását, illetve a szükség nem
kényszeríti elejtését2.
A többi katolikus magyarázó tekintélye ugyan kisebb; mivel azonban a 3285
szentírási tanulmányok folytonos az Egyházban folytonos haladást mutatnak,
azok kommentárjait is hasonló megbecsülésben kell részesíteni, mert ezekből
sok hasznosat lehet kivonni az ellentétes vélemények megcáfolására és a
nehezebb kérdések kibogozására.

A s^ent/rás-magyará^at segédtudományai
A Szentírás tudósainak szükséges, a teológusoknak pedig illik ismerniük 3286
azokat a nyelveket, amelyeken a kánoni könyveket a szent írók eredetileg
leírták. ...
Éppen ezeknek a tudósoknak kell ugyanolyan okból tanultabbnak és
gyakorlottabbnak lenniük a szövegkritika1 valódi tudományában: helytelenül és
a vallás kárára vezették be ugyanis azt a tudományágat, amelyet a tiszteletre-
méltó megnevezéssel ‫ ״‬felsőbb kritikának” hívnak, és amely - ahogy mondják -
bármely könyv eredetének, épségének és hitelességének megítélését csupán
belső ismérvekből meríti. Ezzel szemben nyilvánvaló, hogy olyan történelmi
kérdésekben, amilyen a könyvek eredete és megőrzése is, a történeti tanúbi-
zonyságok egyéb érveket megelőzve érvényesülnek, ezeket kell a legnagyobb
igyekezettel felkutatni és megvizsgálni; és, hogy ama belső ismérvek többnyire
nem érnek annyit, hogy ebben az esetben, hacsak nem valamiféle megerősítés
céljából, használni lehetne őket. ...
A természettudományok ismerete jó segítséget fog nyújtani a szentírástu- 3287
dósnak; aki ezáltal könnyebben fog ilyenfajta, az isteni k ö n y v e k ellen szerkesz-
tett hamis következtetéseket leleplezni és megcáfolni.
A teológus és a fizikus között ugyanis semmiféle valódi nézeteltérés nem
keletkezhet mindaddig, amíg tevékenységét mind a kettő csupán a saját
területére vonatkozóan fejti ki, Szt. Ágoston figyelmeztetése szerint óvakodva
attól, ‫״‬nehogy valamit meggondolatlanul állítson, illetve valami ismertlent
ismertnek mondjon” 1. Ha azonban mégis nézeteltérésük támadna, összefogja-
lóan ugyanő ajánl egy szabályt, melyhez a teológusnak tartania kell magár:
‫ ״‬Mindenről - mondja - , amit amazok a dolgok természetéről valódi bizonyíté-
kokkal ki tudnak mutatni, mutassuk meg, hogy nem ellentétes az írással sem:

631
* 3 2 8 0 -3 2 9 4 XIII. Leó: Körlevél: ‫״‬Providentissimm Deus”: Szentírás

minden mással kapcsolatban azonban, ami ezen írással, azaz a katolikus hittel
ellentétes, bármelyik könyvükben is hozakodjanak elő vele, amennyiben
lehetséges, mutassuk ki, illetve minden kétkedés nélkül higgyük, hogy teljesen
hamis2‫״‬.
3288 Ennek a szabálynak a méltányosságáról először is azt kell megfontolni,
hogy a szent írók vagy helyesebben ‫ ״‬Isten Lelke, aki általuk szólott, az
embereket azokra a dolgokra (ti. a látható dolgok belső szerkezetére) nem
akarta megtanítani, mivel azok senki üdvösségének nem használtak volna” 1;
ezért ők ahelyett, hogy egyenest a természet kutatásának szentelték volna
magukat, a dolgokat olykor vagy csak egyszerűen leírták, és úgy tárgyalják,
vagy egy bizonyos átvitt értelemben, ahogy a köznapi beszéd azokban az
időkben kifejezte, és ahogy a mindennapi élet sok dolgát illetően még a
legtudósabb emberek között még ma is szokásban van. Minthogy pedig
mindennapi társalgásban sajátosan és elsődlegesen azokról a dolgokról szók-
tünk beszélni, amelyek érzékeinkkel felfoghatók, a szent író sem tért el ettől,
(és amint erre az Angyali Doktor figyelmeztet) ‫ ״‬ahhoz tartotta magát, ami
érzékekelhetönek tűnt”2, vagyis, amit az emberekhez szólván maga Isten is az
ó felfogó képességük szerint, emberi módon fejezett ki.
3289 Ezért, noha a Szentírást buzgón védelmezni kell, következésképpen azért
minden egyes véleményt, amelyet az egyes Atyák illetve az őket követő
értelmezők magyarázataikban kinyilvánítottak, nem kell egyformán megvéde-
ni: ezek a kor felfogásának megfelelően azon szöveghelyek elemzésekor,
amelyek természeti kérdésekről szólnak, talán nem mindig az igazságnak
megfelelően ítéltek, így bizonyos olyan dolgokat is állítottak, amelyek most
kevésbé helytállóak.
Ennél fogva gondosan meg kell különböztetni értelmezéseikben azt, ami
közvetlenül a hitet vagy azzal a legszorosabb kapcsolatban lévő dolgok
tanítását illeti, s azt, amit egybehangzó egyetértéssel tanítanak; mert ‫״‬azokban
a dolgokban, amelyekben a hit kényszerítő ereje nincs meg, a Szenteknek
ugyanúgy szabad volt különböző módon vélekedniük, ahogy nekünk” 1, ahogy
Szt. Tamás mondja. Ugyanő egy másik helyen is a legnagyobb okossággal
jegyzi meg: ‫״‬Számomra biztosabbnak látszik, ha az olyan dolgokat, amelyeket
a filozófusok egyöntetűen helyeseltek, és hitünkkel nem ellenkezik, sem
dogmaként nem valljuk magunkénak, még ha néha a filozófusok nevében
tanítják is azokat, sem a hittel ellentétesként el nem utasítjuk, nehogy alkalmat
adjunk a világ bölcseinek a hit tanításának megvetésére”2.
Noha a magyarázónak ki kell mutatnia, hogy mindaz, amiről a természet
megfigyelői szilárd bizonyítékok alapján állítják, hogy már biztos, a helyesen
kifejtett Szentírással semmiképp nem ellentétes, természetesen azt sem szabad
figyelmen kívül hagynia, hogy már arra is volt példa, hogy olyan dolgokat,
amelyeket korábban már biztosként tanítottak, később kétségbe vontak és
elvetettek. ...

632
 XIII. Leó: Körlevél: ‫״‬Provtdentissimus Deus" Szentírás ♦3280*3294

Mindezeket azután célszerű lesz a rokon tudományokra, különösen a 3290

történettudományra alkalmazni.

A S^entirás sugalma~pttsága is télvdismentességc

Megtörténhet, hogy bizonyos dolgokat a másolók a kódexek leírása közben 3291
kevésbé pontosan jegyeztek le; ennek megítélésében megfontoltan kell eljárni
és egykönnyen nem szabad beismerni, csak olyan szövegfaelyek esetében,
amelyeknél annak ténye szabályszerűen bebizonyosodott; az is megtörténhet,
hogy valamely szöveghely valódi értelme eldöntetlen marad; ennek kibogozá-
sában sokat segítenek a magyarázat leghelyesebb szabályai: az azonban teljes
mértékben elfogadhatatlan, hogy a sugalmazást a Szentírásnak csak bizonyos
részeire szűkítsük le, vagy annak lehetőségét, hogy maga a szent szerző
tévedett volna, megengedjük. Nem lehet eltűrni azok érvelését sem ugyanis,
akik ezektől a nehézségektől úgy akarnak megszabadulni, hogy ti. habozás
nélkül azt feltétetelezik, hogy az isteni sugalmazás csupán a hit és az erkölcs
dolgaira terjed ki, ezenkívül semmi másra nem; mert hamisan úgy ítélik, hogy
amikor a kijelentések igazságáról van szó, nem annyira azt kell kutatni, mit is
mondott Isten tulajdonképpen, hanem inkább azt kell mérlegelni, mi okból
mondta ugyenezt.
Minden könyvet ugyanis, amelyet az Egyház szent és kánoni k ö n y v k é n t 3 2 9 2
fogad el, a maga teljességében és összes részével együtt a Szentlélek sugalma-
zására írtak; márpedig annyira távoli annak a lehetősége, hogy az isteni
sugalmazásba valamiféle tévedés keveredhet, hogy ez már önmagában is
nemcsak hogy kizár minden tévedést, de olyan szükségszerűen zárja ki és
utasítja el azt, amennyire szükségszerű, hogy Isten, a legfőbb Igazság, semmi-
féle tévedésnek szerzője nem lehet.
Ez az Egyház ősi és állandó hite, amelyet a Firenzei és a Tridenti zsinat 3293
ünnepélyes határozatban is kifejezett [iv*1334 és 1501-1508\, s amelyet a
Vatikáni zsinat végképp megerősített és még kifejezettebben kinyilvánított,
amennyiben feltétel nélkül kimondta: ‫״‬Az Ó- és az Újszövetség könyveinek ...
szerzője Isten” [*3006\. Ezért voltaképpen semmit nem számít, hogy a
Szentlélek mintegy íróeszközökként embereket vett magához segítségül, mint-
ha az elsődleges szerző révén ugyan nem, de a sugalmazott írók révén
bármiféle tévedés becsúszhatott volna. Természetfeletti erejével ugyanis úgy
serkentette és mozdította őket az írásra, s írás közben úgy volt mellettük jelen,
hogy mindazt és csakis azt, amit parancsolt, egyrészt helyesen fogják fel
értelmükkel, másrészt híven akarják megírni és alkalmasan, tévedésmentes
igazsággal fejezzék ki: másképpen nem is O lenne a teljes Szentírás szerzője....
Sőt, minden Atyának és tanítónak olyannyira legteljesebb meggyőződése
volt, hogy az isteni írás abban a formában, ahogyan azt a szent írók kiadták,
minden tévedéstől teljesen mentes, hogy ezért azt a nem kevés (szentírási)
helyet, amely valami ellentétes vagy elütő jelentést látszottak hordozni,... nem
kevesebb éleselméjűséggel, mint vallásos érzülettel törekedtek egymással
633
*3280-3294 XIII. Leó: Körlevél: ‫״‬Providenüssimus Deus” Szentirás

összeegyeztetm és közös nevezőre hozni; egyhangúlag vallották, hogy az

írások egészében véve és részleteikben is egyaránt isteni sugalmazásból
erednek, és, hogy maga Isten, aki a szent szerzők által szólt, semmi, az
igazságtól idegen dolgot nem állíthatott.
Általános érvényűnek kell lennie annak, amit ugyancsak Ágoston írt
Jeromosnak: ‫ ״‬... Ha az írásokban valami olyasmire bukkanok, ·ami az
igazsággal ellentétesnek látszik, semmiféle kétségem nincs afelől, hogy vagy a
kódex hibás, vagy a fordító nem értette meg, miről van szó, vagy én magam
nem fogtam fel egyáltalán ...”1.
3294 Nagyon sok olyan dolgot hánytorgattak fel ugyanis sokáig és sokszor
mindenfajta tudomány részéről a Szentírás ellen, ami most már, mint hiábavaló
kifogás, teljesen értékét vesztette; ugyancsak nem kevés dolgot állítottak
egykor magyarázat címén a Szentírás némely helyéről (- amelyek a hit s az
erkölcs szabályait közvetlenül nem érintik), amelyekkel kapcsolatban csak
később, a gondosabb kutatás látott helyesebben. A vélemények találgatásait
eltörli ugyanis az idő; ‫״‬az igazság” azonban ‫ ״‬megmarad és erősödik az örökké-
valóságig” 1.

3296: A Szent Offícium válasza a krishnaghuri (India) püspöknek,

1894. július 18.
Kiadva: CollPF2 2,308k, no. 1877 / The Pastoral Gazette 21 (Bombay) 65.
Nem-bíró szülők gyermekeinek keres~tsége
3296 Kérdés (1886. augusztus 28-án): 1. Vajon meg lehet-e keresztelni hitetlenek
gyermekeit, akik ugyan halál 1es*élyben, de nem a halál órájában vannak?
2. Legalább akkor meg lehet-e őket keresztelni, ha nincs remény arra, hogy
még egyszer alkalom lesz a viszontlátásukra?
3. Mi a teendő, ha nagyon megalapozott kétely létezik azzal kapcsolatban,
hogy az őket éppen sújtó betegséget túlélni már nem fogják, hanem még a
döntésképesség korának elérése előtt meghalnak?
4. Vajon hitetlenek halálveszélyben vagy a halál órájában lévő gyermekeit
meg lehet-e keresztelni, ha kétséges, hogy elérték-e már a döntésképesség
állapotát, de a körülmények nem alkalmasak arra, hogy őket a hit dolgaira
megtanítsák?
Válás*: Ad 1-3.: Igen. Ad 4.. A misszionáriusok, amennyire csak lehetséges,
próbálják meg tanítani őket; egyébként pedig csak feltételes keresztséget
szolgáltassanak ki nekik.

3298: A Szent Offícium válasza Cambrai érsekének, 1895. július 24.

Kiadva: ASS 28 (1895/96) 383k / CollPF2 2,1906, no. 1906.
Λ ~ abortusz
3298 Előterjesztés■. Amikor Titius orvost egy súlyos bajjal ágynak esett terhes
nőhöz hívták, mindjárt azt vette észre, a halálos betegség okaként más, mint

634
 XIII. Leó: A Szent Officiuin válasza Cainbrai érsekének *3298

maga a terhesség, azaz a magzatnak a méhben való jelenléte, nem jöhet szóba.
Egy út volt tehát csak járható számára annak érdekében, hogy az anyát a biztos
és fenyegető haláltól megmentse, ti., hogy vetélést, vagyis magzatelhajtást
hajtson végre. Ennek az útnak a szokott módon indult neki, ám olyan
eszközök és operációk alkalmazásával, amelyek önmagukban és közvetlenül
nem arra irányultak, hogy a magzatot az anyai ölben megöljék, hanem csakis
arra, hogy, amennyiben lehetséges, az élve megszülessék, még ha - egészen
fejletlen lévén - a halálhoz közeli állapotban is.
Miután azonban elolvasta azt, amit 1889. augusztus 19. napján a Szentszék
a Cambrai1‫ ־‬érsekeknek válaszul írt, vagyis, hogy ‫״‬nem lehet biztosan tanítani”,
hogy‫ ׳‬bármilyen operáció, amely a magzatot közvetlenül megöli, még ha az
anya megmentéséhez elengedhetetlen is, megengedett lenne, Titiust kétségek
gyötnk azon sebészeti beavatkozások megengedett voltát illetően, amelyekkel
eddig nem ritkán vetélést hajtott végre, hogy a súlyosan betegeskedő terhes
nőket megmentse.
Kérdés: Titius azt kérdezi, vajon az ismertetett operációkat a mondott
körülmények megismétlődése mellett biztosan felújíthatja-e?
Válás* {a pápától megerősítve július 25-én)‫׳‬. Nem, más rendeletek szerint,
nevezetesen: 1884. május 28-án kelt, és 1889. augusztus 19-én kelt rendelet.

3300-3310: A ‫״‬Satis cognitum” körlevél, 1896. június 29.

Kiadva: ÁSS 28 (1895/96) 709-757 / XIII. Uo, Ανία, Roma 16,159-205 / Brüggc
6,157-187 / AnE 4 (1896) 246a-257a.

A * Egyháznak mint Krisztus misztikus Testének egysége

[A* Egyház^, ha azt a végső célt, amire törekszik, és a szentséget eszközló 3300
legközelebbi okokat nézzük, valójában szellemi‫׳‬, ha azonban azokat a személye-
két vizsgáljuk akikből áll, és azokat a dolgokat, amelyek a szellemi adományok-
hoz elvezetnek, külső és szükségszerűen látható. ...
Ebből az okból nevezi a Szentírás az Egyházat oly gyakran mind testnek,
mind ‫ ״‬Krisztus testének”: ‫״‬Ti pedig Krisztus teste vagytok” [1Kor 12£7\.
Mivel az Egyház test, szemmel látható; mivel pedig Krisztusé, tevékeny és
erőteljes, eleven test, hiszen Krisztus óvja és tartja fenn. ... Amiként azonban
az élőlényekben az életelv titkos, és teljesen el van rejtve, a tagok mozgása és
cselekvése azt mégis jelzi és megmutatja, úgy az Egyházban is azokban a
dolgokban nyilvánul meg világosan a természetfölötti életelv, amelyekre az
ösztönöz.
Ebből következik, hogy azok, akik a saját megítélésük szerint az Egyházat 3301
rejtőzködőnek és teljesen láthatatlannak képzelik el és írják le, nagy és
ugyanannyira veszélyes tévedésben leledzenek; s ugyanez érvényes azokra is,
akik semmi másnak, mint némi mérséklő fegyelemmel és külső szertartásokkal
rendelkező, az isteni kegyelem ajándékainak állandó közlése és mindazon
dolgok nélküli emberi intézménynek tartják, amelyek mindennapos és tisztán

635
 XIII. Leó: A Szent Officiuin válasza Cainbrai érsekének *3298

maga a terhesség, azaz a magzatnak a méhben való jelenléte, nem jöhet szóba.
Egy út volt tehát csak járható számára annak érdekében, hogy az anyát a biztos
és fenyegető haláltól megmentse, ti., hogy vetélést, vagyis magzatelhajtást
hajtson végre. Ennek az útnak a szokott módon indult neki, ám olyan
eszközök és operációk alkalmazásával, amelyek önmagukban és közvetlenül
nem arra irányultak, hogy a magzatot az anyai ölben megöljék, hanem csakis
arra, hogy, amennyiben lehetséges, az élve megszülessék, még ha - egészen
fejletlen lévén - a halálhoz közeli állapotban is.
Miután azonban elolvasta azt, amit 1889. augusztus 19. napján a Szentszék
a Cambrai1‫ ־‬érsekeknek válaszul írt, vagyis, hogy ‫״‬nem lehet biztosan tanítani”,
hogy‫ ׳‬bármilyen operáció, amely a magzatot közvetlenül megöli, még ha az
anya megmentéséhez elengedhetetlen is, megengedett lenne, Titiust kétségek
gyötnk azon sebészeti beavatkozások megengedett voltát illetően, amelyekkel
eddig nem ritkán vetélést hajtott végre, hogy a súlyosan betegeskedő terhes
nőket megmentse.
Kérdés: Titius azt kérdezi, vajon az ismertetett operációkat a mondott
körülmények megismétlődése mellett biztosan felújíthatja-e?
Válás* {a pápától megerősítve július 25-én)‫׳‬. Nem, más rendeletek szerint,
nevezetesen: 1884. május 28-án kelt, és 1889. augusztus 19-én kelt rendelet.

3300-3310: A ‫״‬Satis cognitum” körlevél, 1896. június 29.

Kiadva: ÁSS 28 (1895/96) 709-757 / XIII. Uo, Ανία, Roma 16,159-205 / Brüggc
6,157-187 / AnE 4 (1896) 246a-257a.

A * Egyháznak mint Krisztus misztikus Testének egysége

[A* Egyház^, ha azt a végső célt, amire törekszik, és a szentséget eszközló 3300
legközelebbi okokat nézzük, valójában szellemi‫׳‬, ha azonban azokat a személye-
két vizsgáljuk akikből áll, és azokat a dolgokat, amelyek a szellemi adományok-
hoz elvezetnek, külső és szükségszerűen látható. ...
Ebből az okból nevezi a Szentírás az Egyházat oly gyakran mind testnek,
mind ‫ ״‬Krisztus testének”: ‫״‬Ti pedig Krisztus teste vagytok” [1Kor 12£7\.
Mivel az Egyház test, szemmel látható; mivel pedig Krisztusé, tevékeny és
erőteljes, eleven test, hiszen Krisztus óvja és tartja fenn. ... Amiként azonban
az élőlényekben az életelv titkos, és teljesen el van rejtve, a tagok mozgása és
cselekvése azt mégis jelzi és megmutatja, úgy az Egyházban is azokban a
dolgokban nyilvánul meg világosan a természetfölötti életelv, amelyekre az
ösztönöz.
Ebből következik, hogy azok, akik a saját megítélésük szerint az Egyházat 3301
rejtőzködőnek és teljesen láthatatlannak képzelik el és írják le, nagy és
ugyanannyira veszélyes tévedésben leledzenek; s ugyanez érvényes azokra is,
akik semmi másnak, mint némi mérséklő fegyelemmel és külső szertartásokkal
rendelkező, az isteni kegyelem ajándékainak állandó közlése és mindazon
dolgok nélküli emberi intézménynek tartják, amelyek mindennapos és tisztán

635
 XIII. Leó: Körlevél: ‫ ״‬Satis coguitmn”: Az Egyház egysége *3300‫־‬331(

testet alkossanak. Am Pál azt mondja: ‫ ״‬A testnek sok tagja van; a sok tag
azonban mégis egy test. így Krisztus is.” [1Kor 12,12J. Ezért ezt a misztikus
testet ‫״‬egybeszerkesztettnek” mondja: ‫״‬hogy összeforrjunk a Fővel: Krisztus-
sál. Ő az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle ízületek
segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört.‫[ ״‬EJ
4,15sk] így, ha a többi tagról levált tagok szerte barangolnak, egy és ugyanazzal
a fővel nem lehetnek szorosan összekapcsolva. ...
Krisztus Egyháza tehát egyetlen és összefüggő; mindenki, aki külön utakon
jár, eltévelyedik Krisztus Urunk akaratától és előírásaitól, és elhagyván az
üdvösség útját, a pusztulás felé halad.
Egyka%egységének alapjai
Aki pedig (az Egyházat) egyetlennek alapította, az egynek is alapította: ti. 3305
olyannak, hogy akármennyi tagja is lesz, azok a legszorosabb kötelékekkel le-
gyenek teljességgel egybetartozóak, mégpedig úgy, hogy egy nemzetet, egy or-
szágot, egy testet képezzenek: ‫״‬egy a test és egy a lélek ...” \E f 4,4\. ... Az em-
berek közötti ilyen nagy és ennyire tökéletes egyetértésnek azonban szükség-
szerű alapja a lelki megegyezés és összefogás. ...
[Ebből a télből[ alapította Jézus Krisztus az Egyházban az élő, hiteles és
ugyanennyire örök Tanítóhivatalt, amelyet saját hatalommal felruházott, az
igazság leikével felszerelt, csodákkal megerősített, és, hogy annak a tanítását és
előírásait éppen úgy fogadják, mint az övéit, akarta és a legnyomatékosabban
megparancsolta.
Ahányszor tehát ennek a Tanítóhivatalnak a szava kimondja, hogy az
Istentől adott tanítás foglalatában ez vagy az benne foglaltatik, arról mindenki-
nek hinnie kell, hogy biztosan igaz: mert, ha az valami módon hamis lehetne,
abból az következne, ami nyilvánvalóan önellentmondás, vagyis, hogy az
emberben lévő tévedésnek szerzője maga Isten: ‫ ״‬Uram, ha ez tévedés, te szed-
tél rá minket”1. ...
Ahogy az Egyház mint a hívők gyülekezete egységéhez szükségszerűen 3306
elengedhetetlen a hit egysége, ugyanúgy Isten alapította társaság minőségében
egységéhez isteni jogon megkívántatik a kormányzás egysége, amely a közös-
ség egységét eredményezi. ...
Péternek és utódainak teljes és fóhatalma van tehát, de ne gondoljuk, hogy 3307
ők az egyetlenek. Hiszen ugyanaz, aki Pétert az Egyház alapjává tette, ‫ ״‬tizen-
kettőt” választott ki ‫ ״‬... és apostoloknak nevezte őket” [Lk 6,13], Ahogy Péter
méltóságának a római pápa személyében folytonosan meg kell maradnia, u-
gyanúgv a püspökök mint az apostolok utódai szintén megkapják örökségkép-
pen azok rendes hatalmát, hiszen a püspöki rend az Egyház benső felépítésé-
hez szükségszerűen hozzátartozik. Bár ők sem a teljes, sem az egyetemes, sem
a fóhatalmat nem birtokolják, mégsem tekinthetők a római pápák helyettesei-
nek, mivel megvan az őket megillető saját hatalmuk, és a legteljesebb joggal
nevezik őket az általuk irányított népek valóságos elöljáróinak.

637
*3300‫־‬3310 XIII. Leó: Körlevél: ‫ ״‬Satis cogiutiim”: Az Egyház egysége

3008 De a püspöki kar szövetsége Péterrel csak akkor tekinthető illőnek,

Krisztus parancsai szerintinek, ha az aláveti magát Péternek és engedelmeske-
dik neki; másként szükségszerűen zavarodott és izgatott sokasággá alacsonyo-
dik le. A hit és a közösség egységének megtartása érdekében nem elegendő
csak tiszteletbeli főszerepet játszani, vagy így parancsnoki hatalommal élni;
mindenképpen igazi tekintélyi hatalomra, éspedig fóhatalomra van szükség,
amelynek az egész közösség engedelmességgel tartozik. ...
Innen erednek a régiek egyes kijelentései Szent Péterről, amelyek őt
egyértelműen a méltóság és a hatalom legfelső fokán lévőnek tartják. Külön-
böző helyeken nevezik ót ‫ ״‬a tanítványi gyülekezet első emberének”, ‫״‬a szent
apostolok fejedelmének”, ‫״‬azon csoport szóvivőjének”, ‫ ״‬az összes apostolok
szájának”, ‫״‬családfőnek”, ‫״‬az egész világ elöljárójának”, ‫״‬az apostolok között
elsőnek”, ‫ ״‬az Egyház oszlopának” . ...
3309 Az azonban nem egyezik az igazsággal, és nyilvánvalóan ellentmond az
isteni elrendezésnek, hogy az egyes püspökök a római pápák joghatóságának
való alávetése ugyan jogos lenne, testületük alávetése azonban nem lenne jogos.
Az alapnak ugyanis éppen ebben rejlik tulajdonképpeni oka és értelme, vagyis,
hogy az egés* építmény és nem csupán bizonyos részeinek egységét és szilárdságát
biztosítsa. ...
Az Egyház ... a római pápáknak ezt a hatalmát - amelyről szó van - , s amely
éppen a püspökök testületére terjed ki, semmilyen időben nem szűnt meg
elismerni és tanúsítani [hivatkozik a *641 és *1445-ra\. ...
A Szent Iratok ugyanis valóban tanúsítják, hogy a mennyek országa kulcsait
(az Úr) egyedül Péterre bízta, a kötés és az oldás hatalmával az apostolokat
ugyancsak Péterrel egyetemben ruházta fel; arról azonban, hogy az apostolok
esetleges Péter nélküli vagy Vitet-ellenes főhatalmukat honnan nyerték volna,
semmi nincs a kinyilatkoztatásban. ...
Az azonban, hogy ugyanők kettős hatalomnak vannak alávetve, az igazga-
fásban semmiféle zavart nem okoz. Az ilyesmi gyantásában először is Isten
bölcsessége akadályoz meg bennünket; akinek elhatározása alapján ez a
kormányzati elrendezés kialakult. Emellett azt is észre kell vennünk, hogy a
dolgok rendje és a kölcsönös kapcsolatok akkor zavartak, ha a nép számára
két, egyenlő szintű hatóság létezik, amelyek egyike sincs a másiknak alávetve. A
római pápa hatalma ugyanis a legfőbb, egyetemes és teljesen a saját jogán
létezik: a püspököké viszont meghatározott keretekkel van körülhatárolva, és
nem teljesen a saját jogán létezik: ‫ ״‬Nem célszerű, ha ugyanazon nyájjal két
egyenlő hatalmú (pásztor) rendelkezik. Az azonban, hogy ugyanazon nép fölé
két olyat helyezzenek, akik közül az egyik fontosabb a másiknál, nem
célszerűtlen, és eszerint a plébániai pap, a püspök és a pápa is közvetlenül
ugyanazon nép fölött áll”1.
3310 A római pápák szolgálatukra gondolva pedig mindenkit megelőzve a
leginkább akarják azt, hogy, ami az Egyházban isteni alapítású, sértetlen
maradjon: ezért, ahogy saját hatalmukat méltányos gonddal és éberséggel

638
 XIII. Leó: Körlevél: ‫ ״‬Saus coguituin”: Az Egyház egysége *3300-33 IC

vigyázzák, ugyanúgy állhatatosan fáradoztak és fáradoznak azon is, hogy a

püspökök hatalmát se érje csorba. Sót, mindennemű tiszteletet és engedelmes-
séget, ami a püspökökkel szemben megnyilvánul, olybá vesznek, mintha nekik
maguknak szólna.

3312: A Szent Officium válasza egy brazíliai püspöknek, 18%. augusztus 5.

Kiadva: ÁSS 29 (1896/97) 316k / AnE 4 (1896) 385a / CollPF2 2,340, no. 1949.
A misebor
Előterjesztés-. ... A szóló ezen a vidéken annyira gyenge és vizenyős, hogy 3 3 1 2
elviselhetőbb bor előállítása érdekében a musthoz némi cukrot kell hozzáke-
verni, ami a népiesen ‫״‬canna de assugar”-nak (cukornád) nevezett növényből
származik. ... A Szent Római és .Általános Inkvizíció 1891. június 25-én kelt
válaszának megismerése után kételyek támadtak:
Kérdés: Az így elkészített bor szentmiseáldozat céljára vajon biztonsággal
használható-e?
Válasz pápa által augusztus 7-én megerősíti«]: A cukor helyett, amelyet a
népiesen ‫״‬canna de assugar”-nak nevezett cukornádból vontak ki, inkább
alkoholt (szeszt) kell hozzáadni, de az a szólőtó gyümölcséből való párlat
legyen, és mennyisége, összeadva azzal, amelyet a szóban forgó bor természet-
tói tartalmaz, ne haladja meg a tizenkét százalékos arányt; ez a hozzávegyítés
pedig akkor történjék, amikor az úgynevezett heves erjedés elkezdett kiforrni.

3313: A Szent Officium válaszai a tarragonai érseknek, 18%. augusztus 5.

K ia d va : ÁSS 29 (1896/97) 318k / AnE 4 (1896) 483b-484a / CollPF2 2,340, no. 1950.

A m is e b o r

Kérdés: 1. Vajon ... [a kivitelre kerülő], különösen az édes borokhoz, azok 3313
konzerválása érdekében, lehet-e annyi, a szólóból nyert szeszt, más néven
alkoholt hozzáadni, hogy kb. 17 vagy 18 alkohol erősségi fokra nőjenek, anél-
kül, hogy azok megszűnnének a miseáldozat céljára szolgáló, alkalmas anyag-
nak lenni?
2. Vajon szabad-e a szentmiseáldozat bemutatás áltál olyan mustból nyert
bort használni, -amelyet a boros erjedés előtt hevített elpárologtatás révén
sűrítettek?
Válasz (p pápa által augusztus 7-én megerősítte): Ad 1 . Amennyiben ... a szeszt a
szólőtó gyümölcséből párolták le, és a hozzáadandó alkohol mennyiség azzal
együtt, amelyet a szóbanforgó bor természettől tartalmaz, nem haladja meg a
17 vagy 18 százalékos arányt, és a hozzávegyítés akkor történik, ·amikor az
úgynevezett heves erjedés elkezdett kiforrni, semmi akadálya nincs, hogy
ugyanezt a bort a mise-áldozatban felhasználják.
Ad 2. Szabad, de csak akkor, ha az ilyen módon való lefózés az alkoholos
erjedést nem zárja ki, maga az erjedés természetesen érhető el, és ténylegesen
meg is történik.
639
*3315-3319 XIII. Leó: Levél: ‫ ״‬Apostolicae curae et caritatis”: Az anglikán szentelések

3315-3319: Az ‫ ״‬Apostolicac curac ct caritatis” levél, 1896. szeptember 13.

A z .V ngükán E g y h á z b a n 1559 ó ta v é g é rv é n y e s e n V I. E d w a rd S z e rta rtá s re n d je (Órának)

v o lt é rv é n y b e n az eg y h áz i s z e n te lé se k te k in te té b e n , m e ly e t e lő s z ö r 1 5 5 0 -1 5 5 2 v e z e tte k b e,
d e K a to lik u s M ária id e jé n v isszav o n ták . A z eu ch a risz tik u s k ije le n té se k m ia tt, k ü lö n ö s e n
am i a m ise á ld o zati jellegét illeti, R ó m a m á r a k o ra i id ő b e n s e m is m e rte el az e z e n
S ze rta rtá si R en d sze rin ti anglikán sze n telések et: vö. III. G y u la p á p a 15 54. m á rc iu s 8 -án k elt
lev elét P ole b íb o ro s h o z ; IV. P ál p á p a 1555. ja n u á r 2 0 -án és o k tó b e r 3 0 -á n k e lt levelét. A
S z e n t O ffíc iu m 1 6 8 5 -b en , 1 7 0 4 -b e n és 1 8 7 5 -b e n m eg v iz sg á lta a k é rd é st. A z o k a t a
k ö n y v e k et, m ely ek az an glikán szen te lé se k é rv é n y e s s é g é é rt szálltak sík ra, b e tilto ttá k : v ö.
X III . B e n e d e k 1728. június 2 5 1 ‫ ־‬d e k ré tu m a (B ullT au 22,665) e g y n é v te le n s z e rz ő , v a ló já b an
P ie rre -F ra n c o is Le C o u ra y ers, k é t k ö n y v e ellen , m elyek 1 7 2 3 -b a n és 1 7 2 6 -b a n je le n tek m e g
‫ ״‬B rü s s z e lb e n ” (v aló jáb an N a n c y b a n ). A z o n an glikán k le rik u s o k a t, akik m e g té rte k a
k ato lik u s E g y h á z h o z , ú jra sze n te lté k , é sp e d ig n e m fe ltételesen . A X IX . szá z ad v é g é n L o rd
H alifax , A b b é P o rta i, G a s p a rri és D u c h e s n c a s z e n te lé se k n e k e g y le h e tsé g e s é rv é n y e s s é g e
m e lle tt lép te k fel. X III. L e ó a k é rd é s t e g y p ápai b iz o tts á g v izsg álata u tá n az a láb b i levéllel
d ö n tö tte e l V ö . a ‫״‬Rágom apudAnglol', P á n z s é rs e k é h e z 1896. n o v e m b e r 5 -é n írt le v e lét is
(Á SS 2 9 (1 8 9 6 /9 7 ) 6 6 4 k / Aiía, R o m a 6,305k).
Kiadva: Á S S 2 9 (1 8 9 6 /9 7 ) 1 9 8 - 2 0 2 / X I I I . L e ó , Acta, R o m a 1 6 ,2 6 7 - 2 7 3 / B rü g g e
6 ,2 0 4 -2 0 8 .

Λ ς anglikán szentelések
3315 Bármelyik szentség elvégzési és kiszolgáltatási cselekményében joggal
teszünk különbséget a szertartási és lényegi rész között, amelyet anyagnak és
formának (alakiságnak) szoktak nevezni. És mindenki tudja, hogy az Ujszövet-
ség szentségeinek érzékelhető jelekként, vagyis a láthatatlan kegyelem eszköz-
lóiként egyrészt jelölniük kell azt a kegyelmet, amelyet eszközölnek, és
eszközölniük is kell azt, amelyet jelölnek [vö*1310, 1606]. Még ha ennek a
jelölésnek az egész lényegi szertartásban, ti. az anyagban és a formában kell
benne foglaltatnia, főképpen mégis a formára tartozik; minthogy az anyag nem
önmaga által meghatározott rész, amelyet amaz határoz meg. Az egyházi rend
szentségében ez még nyilvánvalóbban mutatkozik meg, ennek anyaga a
kiszolgáltatásánál, amennyiben ehelyt erről egyáltalán meg lehet figyelni, maga
a kézrátétel; ez pedig önmaga által semmi meghatározottságot nem jelöl, és
mind az egyes egyházi rendeknél mind a bérmálásnál egyaránt alkalmazzák.
3316 Azok a szavak azonban, amelyeket az anglikánok egészen a legutóbbi időkig
is mindenütt a papszentelés sajátos formájának tekintenek, vagyis, hogy:
‫ ״‬Fogadd a Szendéiket”, a legkevésbé sem jelölik meghatározóan a papság
rendjét vagy‫ ׳‬annak kegyelmét és hatalmát, amely főképpen az Ur valódi teste
és vére átváltoztatásának [*1771] és felajánlásának a hatalma abban az
áldozatban, amely ‫״‬a kereszten végbement áldozatnak nem puszta felidézése”
[ιό. *1753], Ezt a formát később ugyan kibővítették ‫״‬az áldozópapi hivatalra és
feladatra” szavakkal; de ez inkább csak arról győz meg, hogy maguk az
anglikánok is látták: -ama első forma csonka és a dologhoz méltatlan volt. Ez a
hozzátétel azonban, ha ugyan a formának szabályszerű jelentést tudott volna
adni valaha is, később került bevezetésre, miután az edwardiánus Szertartási
Rend elfogadása után egy egész évszázad telt már el: akkorra pedig a hierarchia
640
 XIII. Leó: Levél: ‫״‬Apostolicae ctirae et caritatis”: Az anglikán szentelések *3315-3319

megszűnésének következtében semmiféle felszentelés! hatalom nem létezett

már. ...
Hasonlóképpen van ez a püspökszenteléssel >s. Hiszen a ‫ ״‬Fogadd a Szent- 3317
lelket” formulához nemcsak, hogy később fűzték hozzá ‫״‬a püspöki hivatalra és
munkára” szavakat, hanem, amint azonnal rátérünk, ezeket a katolikus szertár-
tástól eltérően is kell megítélni. Az sem használ az ügynek semmit, hogy
beletették az ‫ ״‬Omnipotens Deus” praefációimát: hiszen azoknak a szavaknak
az elhagyásával, amelyek a legfőbb papságra vonatkoznak, azon is csorbát
ejtettek.
Kétségtelenül semmiképpen nem azt kell itt vizsgálni, vajon a püspökség a
papi rend kiegészítése, vagy attól különböző hivatal-e: vagy, hogy az olyan
felszentelés, amely egy fokozat átugrásával történt, vagyis nem papi személy-
nek szolgáltatták ki, érvényes-e vagy sem. Am az kétségkívül a legvalóságosabb
módon tartozik Krisztus rendelése szerint az egyházi rend szentségéhez, és
kiváló fokú papi hivatal; nem hiába illeti a szent Atyák szóhasználata is és a mi
szertartási szokásaink is a ‫ ״‬legjobbpapság’, a ‫ ״‬legfontosabb szent szolgálat' névvel.
Ebből adódik az, hogy mivel az egyházi rend szentsége és Krisztus igaz
papsága az anglikán szertartási rendből teljesen kiszorult, sót, mivel az
ugyanolyan szertartás szerinti püspökszentelés semmiképp nem közvetíti a
papságot, ugyanígy a püspökség sem közvetíthető valósággal és jog szerint
semmiképp: és ez annál inkább így van, mivel ti. a püspök egyik elsőrendű
hivatalos kötelessége szolgálattevőket szentelni a szent Euchansztiához és az
áldozat elvégzésére. ...
Az anglikán Szertartási Rend helyes és teljes értékelésénél, azonkívül, amit 3317a
egynémely részével kapcsolatban már kárhoztattunk, valójában semmi sem
érhet annyit, mint józanul számba venni, milyen körülmények közt született
meg és került nyilvános bevezetésre. Sokáig tartana ezt részletesen elmondani,
de nem is szükséges: mert annak a kornak a története éppen elég egyértelműen
utal arra, hogy a Szertartási Rend szerzői milyen indulatokat tápláltak a katolikus
Egyház iránt, miféle pártfogókat szereztek az különböző hitvallású szekták
körében, és végül is mire irányultak szándékaik.
Nyilvánvalóan pontosan tudva azt, milyen szükségszerűség fűzi össze fenn
a hitet az istentisztelettel, a hittörvényeket az imádság törényeivel, a liturgiának
a rendjét, látszólag azért, hogy ősi formáját helyreállítsák, az Újítók tévedései-
hez igazítva sokféle módon eltorzították. Ezért az egész Szertartási Rendben
nemcsak, hogy semmilyen nyílt említése nincs áldozatnak, átváltoztatásnak,
papságnak és az átváltoztatás és áldozatfelajánlás hatalmának, hanem az ilyen
dolgoknak a nem teljesen elvetett katolikus rítusú könyörgésekben még
megmaradt összes nyomát még ráadásul szántszándékkal ki is törölték és meg
is semmisítették, amit feljebb már érintettünk.
A Szertartási Rend eredendő jellege és szellemisége abból is nyilvánvaló, 3 3 1 7 b
ahogy beszélnek. Mivel azonban ez a fogyatkozás kezdettől fogva jellemezte,
ha a szentelések gyakorlata a legkevésbé sem lehetett érvényes akkor, az idők

641
*3315-3319 XIII. Leó: Levél: ‫ ״‬Apostolicae curae et caritatis” Az anglikán szentelések

folyamán, minthogy olyan maradt, amilyen volt, a jövőben sem lehet

érvényes. Hiába ügyködtek azok, akik I. Károly idejétől fogva, a Szertartási
K e n d b e kiegészítést illesztve megkísérelték valamennyire az áldozatot és a
papságot is beilleszteni, és hasonlóan hiába tett erőfeszítéseket az angliká-
noknak az a nem túl nagy, a legújabb időkben egyesült része, amely úgy véli,
ezt a Szertartási Rendet józan és helyes értelmezés szerint lehet felfogni és
leszármaztatm.
Azt mondjuk, meddöek voltak és most is meddőek az ilyen kísérletek:
abból az okból is, hogy, ha még vannak is olyan szavak a most létező anglikán
Szertartási Rendben, amelyek kétféle értelmezést tesznek lehetővé, azok a szavak
mégsem képesek ugyanazt az értelmet hordozni, mint amivel a katolikus
rítusban bírnak. Mert, ha egy szertartás egyszer meg is újíttatott, amelyben,
amint láttuk, az Egyházi rend szentségét kétségtelenül tagadják vagy meghami-
sítják, és amelyben az árváltoztatásról és az áldozatról semmiféle említés nem
történik, a ‫ ״‬Fogadd a Szendéiket”, azt a Lelket ugyanis, amely, természetesen a
szentségi kegyelem segítségével, elárasztja az emberi lelket, semmiképpen nem
érvényes már, és a legkevésbé sem lesznek érvényesek: ‫״‬az áldozópapi
hivatalra és munkára” vagy ‫״‬a püspökére” és hasonló szavak; amelyek puszta
elnevezések maradtak, a Knsztus által alapított tartalom nélkül. ...
3318 A formának ehhez a lényegi hiányosságához járul a szándék hiánya, amely a
szentség létrejöttének ugyancsak szükségszerű követelménye. A beállítottság-
ról és szándékról, mivel ezek maguktól értetődően benső dolgok, az Egyház
nem ítél: amennyiben azonban ezek kifelé is megnyilvánulnak, már ítéletet kell
róluk mondani. Márpedig, ha valaki a szentség elvégzésénél és kiszolgáltatásá-
nál komolyan és szabályszerűen alkalmazza az előírt anyagot és formát,
magától értődik, akkor emiatt feltételeznünk kell, hogy törekedett azt tenni,
amit az Egyház tesz. Éppen erre az elvre támaszkodik az a tanítás, amely azt
tartja, hogy akkor is szentségről van szó, ha abban eretnek vagy meg nem
keresztelt ember szolgálata révén részesül valaki, amennyiben katolikus szer-
tartási rend szerint került kiszolgáltatásra.
Ha azonban a szertartási rendet változtatják meg, azzal a nyilvánvaló
szándékkal, hogy másik, az Egyház által el nem fogadott rendet vezessenek be,
és hogy azt, amit az Egyház tesz, és ami Krisztus rendelése folytán a szentség
természetéhez tartozik, elvessék, akkor nyilvánvaló, hogy nemcsak hiányzik a
szentséghez szükséges szándék, de ezen túl a szentséggel szembenálló és
ellenkező szándékról is szó van.
3319 ... [A Szent Ofjiáum tanácsadói] egyhangúlag egyetértettek abban, hogy a
beterjesztett ügyről az Apostoli Széknek már régóta teljes mértékű tudomása
volt és azt elítélte. ... [Helyesnek leltük azonban] ugyanerről a dologról tekinté-
Ivünk súlyával ismét nyilatkozni.
... Tehát [pápa elődeink rendeletéit) megerősítve és mintegy megújítva, tekinté-
Ivünk súlyával, saját indíttatásra, biztos tudás birtokában kihirdetjük és nyilat-

642
 XIII. Leó: Levél: ‫ ״‬Apóstőbeae curae et caritatis”: Az anglikán szentelések *3315-3319

kozzuk, hogy az anglikán szertartási rend szerint végbement szentelések

teljesen érvénytelenek, mindenképpen semmisek voltak, és m ost is azok.

33203321‫־‬: A ‫״‬Fidentem piumque” körlevél, 1896. szeptember 20.

Kiadva: ÁSS 29 (1896/97) 206 / XIII. Leó, Acta, Roma 16,282k / Brügge 6,213k.
Mária mint a kegyelmek köttetitője
Noha a tökéletes Kiengesztelő címe és szerepe minden bizonnyal nem illik 3320
senki másra, csak Krisztusra, hiszen egyedül, egy személyben emberként és
Istenként ó helyezte vissza az emberi nemet a legfőbb Atya kegyelmébe: ‫״‬egy a
közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus...” [1Tim 2,5k) Ha
azonban, ahogyan az Angyali Doktor tanítja, ‫״‬semmi sem tiltja, hogy bizonyos
szempont szerint másokat is Isten és az emberek kö 2ött 1 közvetítőknek
nevezzünk, amennyiben ti. az embernek az Istennel való egyesülésénél az
előkészítés és a szolgálat terén közreműködnek” 1: ilyenek az égi .Angyalok és
szentek, a próféták és mindkét Szövetség papjai, így ennek a dicsőségnek a
fénye a fölséges Szüzet minden bizonnyal még nagyobb mértékben illeti meg.
Egyetlen olyan személyt sem tudunk felidézni ugyanis, aki az embereknek 3321
az Istennel való összebékítésében annyit fáradozott volna valaha, vagy fára-
doznék valamikor is, mint ó. O maga volt hiszen az, az örök kárhozatba
rohanó emberekhez odavezette a Megváltót, már akkor tudniillik, amikor a
békeszerző titok hírét, amelyet az Angyal a földre hozott, ‫״‬az egész emberi
természet képviselőjeként” 1 csodálandó beleegyezéssel elfogadta; ó az, akitől
Jézus született [tv. M t 1,16\t ő a valóságos anya, és ebből kifolyólag a Közve‫־‬
títő színe előtt méltó és igen szívesen fogadott közvetítő.

3323: A Szent Offícium válasza, 1897. március 17.

Vö. XII. Piusz beszédével, melyet 1949. szeptember 29-én mondott el a katolikus
orvosok IV. Nemzetközi Kongresszusán (*3873a).
Kiadva: ÁSS 29 (1896/97) 704 / CollPF2 2,354, no. 1964.
A mesterséges megtermékenyítés
Kérdés: Vajon alkalmazható-e az asszony mesterséges megtermékenyítése? 3323
Válasz {apápa által március 26-án megerősítve): Nem megengedett.

3325-3331: A ‫״‬Divinum ■Und munus” körlevél, 1897. május 9.

Kiadva: ÁSS 29 (1896/97) 646-653 / XIII. Leó, Acta, Roma 17,128-140.
A Szentháromság
A [Szentháromságot illető tévedés) veszélye abból adódik, hogy a hitben vagy 3325
az istentiszteleti formákban a Személyeket egymás között összezavarják, vagy a
bennük lévő egyetlen természetet szétválasztják; ... Ezért m ondott elődünk,
XII. Ince kereken nemet azoknak, akik az Atyának bizonyos saját ünnepeket
követeltek. Ha a Megtestesült Ige egyes misztériumait meghatározott ünnep-

643
*3325-3331 XIII. Leó: Körlevél: ‫ ״‬Divimim illuci imuius” : Szentháromság

napokon megünnepel|ük ts, mégsem az Igét ünnepeljük meg csak az isteni

természete szerint valamilyen saját ünneppel: és a pünkösdi ünnepeket sem
azért vezették be ősidőktől fogva, hogy a Szendéiket egyszerűen csak önmaga-
bán véve tiszteljük, hanem, hogy eljövetelére, vagyis külső küldetésére emlé-
kezzünk. Mindezeket bölcs határozat erősítette meg, nehogy esedeg valaki a
Személyek megkülönböztetéséből az isteni lényegben való különböztetés
hibájába essék. Sőt, az Egyház, hogy fiainak hitét sértetlenül őrizze meg,
bevezette a legszentebb Háromság ünnepét; amelynek megtartását XXII.
János [1331] azután mindenütt elő is írta. ... És ezt sok minden megerősíti. A
vallásos tisztelet ugyanis, amelyet a szent égi lakóknak és az angyaloknak, a
Szűz Istenszülónek és Krisztusnak megadunk, végül is magára a Szenthárom-
ságra háramlik vissza és benne végződik.
3326 Az Egyház igen helyesen az istenségnek azokat a tetteit, amelyekben az erő
domborodik ki, az Atyának, míg azokat, amelyekben a bölcsesség domborodik
ki, a Fiúnak, azokat pedig, amelyekben a szeretet tűnik ki, a Szenriéleknek
szokta tulajdonítani. Nem, mintha az isteni Személyek minden tökéletessége és
kifelé ható cselekedete ne lenne közös; ‫״‬a Háromság művei” ugyanis ‫״‬osztada-
nők, amint a Háromság lényege is osztadan” 1, mivel, lévén a három isteni
Személy ‫״‬elválaszthatatlan, elválaszthatatlanul is munkálkodik”2: egy bizonyos
összehasonlítás és valamiféle összefüggés alapján, amely maguk a cselekedetek
és a Személyek sajátosságai között van, egyes dolgokat ehhez, másokat ahhoz
kapcsolnak, vagy, ahogy mondják, tulajdonítanak: ‫ ״‬Ahogy a teremtményekben
található nyomok vagy képmás hasonlósága segítségével manifesztáljuk az
isteni Személyeket, ugyanígy a lényegi tulajdonság is erre szolgálnak; és a
Személyeknek ezt a lényegi tulajdonságok segítségével való bemutatását mani-
fesztációnak nevezik”3.
Ilyen módon az Atya, aki az ‫״‬egész Istenség kezdete”4, egyben létesítő oka
a dolgok egyetemességének és az Ige Megtestesülésének és a lelkek megszente-
lódésének, belőle van minden‫׳‬, belőle, mert O az Atya. A Fiú pedig, az Isten Igéje
és Képmása, a minta-ok, ennek ·alapján képezi le minden dolog a külső
megjelenést és a szépséget, a rendet és az összhangot; számunkra O az út, az
igazság, az élet, ő, aki az embert Istennel kiengeszteli, általa van minden‫׳‬, általa,
mert Ö a Fiú. A Szendélek pedig egyszersmind mindennek végső oka,
mégpedig azért, mert ahogy az akarat és széltében-hosszában célja elérésében
minden megnyugszik, Vele sincs másképpen: ó az isteni jóság és az Atya és a
Fiú egymás közötti szeretete, aki az emberek üdvösségére nézve döntő, titkos
tetteket bevégzi és tökéletessé teszi, benne van minden‫׳‬, őbenne, mert O a
Szentlélek.
A Szentlélek és a Megtestesült Ige kapcsolata
3327 Isten külső tettei közül kétségkívül rendkívüli módon kitűnik a Megteste-
sült Igének az a misztériuma, amelyből az isteni tökéletességek fénye úgy
sugárzik, hogy azon fölül bármit még elképzelni is leheteden. ... Ezt az oly

644
 XIII. Leó: Ködével: ‫ ״‬Divimim illud műin»”: Szentháromság *3325-3331

nagy tettet, bár az egész Háromságé volt, mintegy sajátjaként mégis a

Szentiéleknek tulajdonítjuk: úgyhogy a Szűzről az evangéliumok így szólnak:
‫״‬méhében fogant a Szentlélektól”, és: ‫״‬a Szentlélektől foganta gyermekét” [Mt
1,18 és 20]. ...
Az Isteni Lélek működésének következménye azonban nem csupán
Krisztus fogantatása volt, hanem Krisztus lelkének a megszentelődése is,
amelyet a szent könyvek felkenésnek neveznek [vö.ApCsel 10,38]‫׳‬. így minden
cselekedetét ‫ ״‬a Lélek jelenlétében vitte végbe” 1 és főképpen önmaga fel-
áldozását: ‫ ״‬A Szentlélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek”
[Zsid 9,14].
Aki mindezt mérlegeli, semmiképp nem fog csodálkozni azon, hogy a kegyes
Lélek minden karizmája bőven ömlött Krisztus leikébe. ... Ezért a Szendéleknek
Krisztus fölötti látható megjelenése és lelkében lévő belső ereje egyaránt előre
jelezte ugyanezen Lélek kettős küldetését, azt ti., amely az Egyházban nyilvánva-
ló, és azt, amely az igazak lelkében titkos befolyása révén hat.

A Szentlélek mint í/‫ ״‬Egyház lelke

Az Egyház, amely már megfogantan, mintegy a kereszten alvó második 3328
Adám oldalából született meg, először és rendkívüli módon a Pünkösdnek
igen ünnepelt napján lépett az emberek nyilvánossága elé. Ugyanezen a napon
kezdte a Szentlélek Krisztus misztikus Testét jótéteményeiben részesíteni. ...
így teljesedett be Krisztus apostoloknak adott utolsó ígérete, mely szerint
elküldi a Szendéiket, aki az ó sugalmazására áthagyományozott tanítást maga
teljesíti be, és a rájuk bízottakra bizonyos értelemben rányomja a pecsétet: ‫ ״‬...
Mikor azonban eljön az igazság Lelke, rávezet titeket a teljes igazságra” \Jn
16,13]. ... ezt az igazságot teszi lehetővé és ajándékozza bőkezűen az Egyház-
nak, jelenvalóságának teljes segítségével gondoskodva róla, hogy az soha
semmilyen tévedésnek ne legyen kiszolgáltatva, és hogy az isteni tanítás magjait
napról-napra bőségesebben táplálhassa és a népek üdvösségére gyümölcsöző-
vé tehesse. Mivel pedig a népek üdvössége ... azt követeli, hogy az Egyház
ugyanezen feladatát az idők folyamán mindig teljesítse, ezért áll rendelkezésre a
Szendélek által örökös élet és erő, amely az Egyházat sértetlenül megőrzi és
növeli [vö.Jn 16,16k\. Mert ó iktatja be a püspököket, akiknek szolgálata által
nemcsak fiák születnek, hanem atyák is, a papok ti., (az Egyház) irányítására és
nevelésére... A Lélek rendkívüli ajándékaképpen pedig mind a püspökök mind
a papok rendelkeznek azzal a hatalommal, hogy bűnöket törölnek el [ív. Jn
20,22k\.
Az pedig, hogy Egyház teljes egészében Isten alkotása, semmi más érv
alapján nem bizonyítható világosabban, mint a karizmák alapján, amelyek
mindenfelől ragyogással és dicsőséggel díszítik az Egyházat, s amelyeknek
eredete és adományozója maga a Szendélek. Elég legyen pedig azt állítanunk,
hogy, míg Krisztus az Egyház Feje, a Lelke a Szentlélek: ‫ ״‬ami a testünkben a
lélek, az Krisztus Testében, vagyis az Egyházban, a Szentlélek” 1.

645
*3325-3331 XIII. Leó: Körlevél: ‫ ״‬Divimim illud muiuis”: Szentháromság

A S^entléleknek a~ igazakban való lakása

3329 Noha bizonyos, hogy a Szentlélek a kegyelem által a Krisztus előtt élt igaz
emberekben is lakást vett, amint ezt a prófétákkal, Zakariással, Keresztelő
Jánossal, Simeonnal és Annával kapcsolatban a leírtak alapján tudomásunkra
jutott; a Szentlélek Pünkösdkor nem úgy adta oda magát, ‫״‬hogy akkor kezdett
volna először benne lakni a Szentekben, hanem, hogy bővebben áradjon ki,
ajándékait nem osztani, hanem halmozni kezdte; és azért nem volt új a
működése, mert bőkezűségben gazdagabb volt”1. Akármennyire Isten gyér-
mekeinek számítottak azok is, állapotukat tekintve mégis éppen olyanok
voltak, mint a szolgák, mivel a fiú sem ‫ ״‬különbözik semmivel a szolgától”,
ameddig ‫״‬gyámok és gondviselők felügyelete alatt áll” [Gal4,1k\\ egyébként a
megigazultság bennük csakis az eljövendő Krisztus érdemeire való tekintettel
volt meg, a Szentlélek Krisztus után való közlése sokkal bőségesebb, csaknem
úgy, ahogy a megkötött ügylet értéke nagyobb, mint a foglalóé, és ahogy a
valóság messze felülmúlja a képzeletet. ...
3330 Az újjászületés és megújulás az ember számára a keresztségben kezdődik;
ebben a szentségben ... jut be először a Szentlélek a lélekbe, és teszi azt önma‫־‬
gához hasonlóvá. ‫ ״‬Ami pedig a Lélekből születik, az lélek” \Jn 3,6\. Ugyanezen
Lélek még bőségesebben adja önmagát ajándékul a szent bérmálás által a
keresztény élet állhatatosságának és erejének megszilárdítására. ... A Szentlélek
az isteni ajándékokat nemcsak elhozza nekünk, de azoknak egyszersmind
forrása is, sőt, a legfőbb ajándék éppen O; az Atya és a Fiú kölcsönös szerete-
téből származik, ezért joggal tartjuk és nevezzük a ‫ ״‬fölséges Isten ajándéká-
nak”.
Annak érdekében, hogy ennek az ajándéknak a természete és ereje minél
nyilvánvalóbbá váljék, érdemes újra felidézni azokat a magyarázatokat, amelye-
két az isteni Iratok tanítása alapján a szent tanítók kifejtettek, vagyis, hogy
Isten nyilvánvalóan jelen van minden dolgokban, bennük van pedig ‫״‬ereje
szerint, amennyiben minden alá van vetve az ő hatalmának; jelenléte szerint,
amennyiben minden csupasz és nyitott az ő szemei előtt; lényege szerint,
amennyiben mint a létezés oka, mindenben jelen van” 1. Isten az emberben
azonban nemcsak úgy van jelen, mint a dolgokban, hanem annál inkább, minél
jobban ismeri és szereti Őt az ember, mivel a természet útmutatása szerint a jót
magunktól is szeretjük, kívánjuk és keressük. Ezenkívül Isten a kegyelem által
az igaz lélekben úgy lakik, mint egy templomban, egészen bensőséges és a
maga nemében egyedüli módon; ebből a szeretetnek azon szükségszerűsége is
következik, amellyel a lélek a legszorosabb szálakkal kötődik Istenhez, jobban,
mint ahogy a legjobb akaratú és legkedvesebb barát ragaszkodhat a barátjához,
és amennyire társaságának teljességben és gyönyörűségben örülhet.
3331 Noha ez a csodálatos kapcsolódás, amelyet nevén nevezve benne lakásnak
{inhabitatio) mondanak, és amely csak körülményeiben vagy minőségében tér el
attól, amellyel Isten az égi lakókat boldogítóan részesíti, s noha valóban az egész
Háromság jelenlétének isteni működése révén jön létre: ‫״‬hozzá megyünk, és

646
 XIII. Leó: Körlevél: ‫ ״‬Diviiiuin illud miiuus”: Szentháromság *3325-3331

szállást veszünk benne” \Jn 14,23], ezt mégis a Szentlélek mintegy különlegessé-
geként hirdetjük. Az isteni hatalomnak és a bölcsességnek nyomai ugyanis még a
gonosz emberben is jelen vannak; a szeretetnek azonban, amely a Lélek mintegy
sajátos ismertetójele, az igaz emberen kívül senki nem lehet részese.

3333-3335: A Szent Offícium válaszai, 1898. március 30.

Kiadva: ÁSS 30 (1897/98) 699-701 / CollPF2 2,365k, no. 1993.

A keres~tséghe~ megkívánt hit és szándék

Kérdés: Vajon a misszionárius kiszolgáltathatja-e a keresztséget a halál 3333
órájában egy‫ ׳‬felnőtt mohamedánnak, akiről feltételezhető, hogy tévedéseiben
jóhiszemű:
1. Ha még teljesen eszméleténél van, csak megbánásra és bizalomra
buzdítva, szót sem ejtve hittitkainkról, attól félve, hogy ezeket majd nem akarja
elhinni?‫׳‬
2. Akár eszméleténél van, akár nem, neki semmit el nem mondva, minthogy 3 3 3 4
egyrészt feltételezhető, hogy a megbánás nem hiányzik belőle, másrészt pedig,
mert nem okos dolog a hittitkainkról beszélni vele.
3. Ha már elvesztette az eszméletét, egyáltalán nem mondva neki semmit 3335
neki.
Válás* [a pápa által április 1-én megerősítve): Ad 1. és 2. Nem, azaz ilyen
helyzetű mohamedánoknak nem szabad ... a keresztséget se feltétel nélkül, se
feltételesen kiszolgáltatni; és adassék oda nekik a Szent Offícium a québeci
püspökhöz, 1703. január 25-i és május 10-i kelettel intézett rendelete, és a
Szent Offícium a Tche-Kiang-i apostoli vikáriushoz, 1860. augusztus 1-jei
kelettel írt rendelkezése [*2380k, 2835k\.
Ad 3. A haldokló és már semmit nem érzékelő mohamedánokkal kapcso-
latban azt a választ kell adni, -ami a Szent Offícium 1850. szeptember 18-i
kelttel, a perrhi püspöknek kiadott rendeletében áll; azaz: ‫״‬Ha előtte jelét adták,
hogy meg akarnak keresztelkedni, vagy jelenlegi állapotukban akár intéssel,
akár más módon ugyanazt a felkészültséget mutatják, feltételesen megkeresz-
telhetők, amennyiben a misszionárius, minden körülményt figyelembe véve
bölcsen így határoz.”

3336-3338: A Szent Offícium válasza a sinaloai (Mexikó) püspöknek,

1898. május 4.
K ia d va : ÁSS 30 (1897/98) 703k / CollPF2 2,366k, no. 1997. / AnE 6 (1898) 277ab.

A magsat kaléteiének módszerei

Kérdés: 1. Megengedett lesz-e a szülés siettetése, ha az asszony (medencéjé- 3336
nek) szűk mivolta miatt a magzat kijutása a maga természetes idejében
lehetetlenné válnék?

647
*3336-3338 XIII. Leó: Λ Szent Officina! válaszai a smaloai püspöknek: A magzat kivételének módszerei

3337 2. Ha az asszony szűk mivolta olyan, hogy még az idő előtti szülés sem
számítható lehetségesnek, szabad lesz-e vetélést előidézni vagy a maga idején
császármetszést végrehajtani?
3338 3. Megengedett-e a hasmetszés (laparotomia), amikor méhen kívüli terhes-
ségről van szó, vagy, ha olyan embriókról van szó, amelyek nem a szokott
helyen fogantak meg?
Válás~ (a pápa által május 6-án megerősítiv): Ad 1. A szülés siettetése
önmagában nem tilos, ha jogos okokból hajtják végre és abban az időben és
olyan módszerekkel, amelyek alkalmazásakor rendes körülmények között az
anya és a magzat életére tekintettel vannak.
Ad 2. Az első részt illetően: nem, a vetélés tiltott voltáról kiadott, 1895.
július 24-én, szerdán kelt rendelet értelmében. - Ami pedig a második részt
illeti: semmi sem áll útjában annak, hogy az asszonyt, akiről szó van, a maga
idejében császármetszésnek vessék alá.
Ad 3. Ha a szükség arra kényszerít, meg van engedve a hasmetszés, hogy az
anya öléből a nem a szokott helyen fogant magzatokat kivegyék, amennyiben
minden lehetséges módon komolyan és alkalmas módszerekkel vigyáznak úgy
a magzat, mint az anya életére.

3339: A ‫״‬Carítatis stúdium” körlevél Skócia püspökeinek, 1898. július 25.

E b b e n a k ö rle v é lb e n X III. L eó az E g y h á z n a k m in t a lelki javak k ö z v e títő jé n e k a p o ló g iá já t
n y újtja. V issz a u tasítja a s k ó t re fo r m á to ro k tan ait, akik tag ad ják a m ise áld o z ati jellegér, az
Ú rv a c s o rá t c s u p á n m e g e m lé k e z é sn e k tekintik. V ö . Confesao fiáéi et áoetrinae per Eulesiam
Reformálom [p re s b ite n á n u so k ] Siotiaeprofessae, A rt. 2 2 ‫ ־‬k ia d ta E .F .K . M ü ller, Bekennlmssibnften
áer rtformalonscben Kirche [L eipzig 1903] 2 6 1 1 1 - 1 8 ; vö . to v á b b á : *1753.
Kiadva: X I I I . L eó, Acta, R o m a 1 8 ,1 4 0 k / Á S S 31 ( 1 8 9 8 /9 9 ) l l k .

A kereset- és a miseálAo^at azonossága

3339 Magában a vallás lényegében és természetében rejlik ... az áldozat szüksé-
gessége. ... Ha nincs áldozat, nem létezhet és nem is képzelhető el semmiféle
vallás. Az evangélium törvénye nem alacsonyabbrendű az ősi Törvénynél; sót,
sokkal kiválóbb, mivel halmozottan teljesítette azt, ·amit a másik elkezdett. Már
az Ószövetségben szokásos áldozatok előre jelezték azonban a Kereszten
megtörtént áldozatot, sokkal korábban, mint Krisztus megszületett volna:
mennybemenetele után ugyanezt az áldozatot az eucharisztikus ·áldozat folytat-
ja. Ezért tévednek erősen azok, akik az utóbbit elvetik, mintha azon áldozat
igazságát és erejét csökkentené, amit Krisztus a keresztre feszítve tett; ‫״‬egyszer
áldozta fel magát, hogy sokaknak bűnét elvegye” [Zsid 9,28\.
Egészen tökéletes és abszolút engesztelés volt ez a halandók javára; és
semmiképp nem valami más, hanem csakis ez van jelen az eucharisztikus
áldozatban. Mivel pedig a vallást minden időben áldozati szertartásnak kellett
kísérnie, a Megváltó legisrenibb intézkedése volt, hogy az áldozat, amelyet
egyszer a kereszten beteljesített, folytonossá és örökössé váljék. Ennek a

648
 XIII. Leó: Köriévé! Skócia püspökeinek *3339

folyamatosságnak az indoka pedig a legszentebb Oltáriszentségben van, amely

a dolognak nem csak üres hasonlóságát vagy puszta emlékezetét idézi fel,
hanem annak teljes valóságát hozza elénk, bár egy másféle külszín alatt, ezért
ezen áldozat hatékonysága akár a kieszközlésben, akár az engesztelésben teljes
mértékben Krisztus halálából ered.

3 3 4 0 -3 3 4 6 : A ‫ ״‬T e s t e m b e n e v o l e n t i a e ” le v é l B a lt i m o r e é r s e k é n e k , 1899.
j a n u á r 22.

E g y 1 8 9 1 -b e n N e w Y o rk b a n m e g je le n t, m a jd 1 8 9 7 -b e n fra n c iá ra le f o r d í t o t t k ö n y v b e n ,
m e ly e t W a ltc r E llio t I s a a k - T h o m a s H e c k c rs ( f l 8 8 8 ) , a S z t. P á l k o n g r e g á c ió a la p ító já -
n a k é le té r ő l ír t, e lő a d o tt n é h á n y ta n t a rró l, h o g y H e c k e rs é r te lm e z é s e s z e r in t h o g y a n
k e lle n e a k a to lik u s v a llá st az új k ö r ü lm é n y e k h e z ig a z íta n i. A z e b b ő l s z á r m a z ó v itá t
X I I I . L e ó a k ö v e tk e z ő le v é lle l z á r ta le.
Kiadva: Á S S 31 ( 1 8 9 8 /9 9 ) 4 7 1 - 4 7 9 / X I I I . L e ó , Acta, R o m a 1 9 ,6 - 1 8 / A n E 7
(1 8 9 9 ) 5 5 b - 5 8 b / C o llP F 2 2 ,3 8 2 - 3 8 6 , n o . 2 0 3 5 .

Tévedés a dogmáknak ajelenkon felfogáshoz való hozzáigazításáról

Azon új vélkedéseknek alapját tehát, amelyekről beszéltünk, körülbelül ez 3340
képezi: hogy a másképp gondolkozókat minél könnyebben el lehessen vezetni
a katolikus bölcsességhez, szükséges lenne, hogy az Egyház valamennyire
közeledjék a fejlettebb korszak ízléséhez, és - enyhítve az ősi szigorúságon - ,
engedjen a népek újonnan bevezetett nézeteinek és belátásainak. Sokan úgy
vélekednek, hogy' ez nemcsak az életmódra, hanem a hitletéteményt tartalmazó
tanításokra is értendő. Azt állítják ugyanis, hogy célszerű az ellenkező vélemé-
nyűek akaratának megnyerésére a tanítás bizonyos, mintegy kisebb jelentőségű
részleteinek mellőzése, vagy olyan enyhítése, hogy értelmük többé ne egyezzék
meg azzal, ami mellett az Egyház mindig állhatatosan kitartott.
Hogy e z t... mennyire helytelen szándékkal gondolták ki, arról szükségtelen
hosszan beszélni; elég csak az Egyház által közölt tanítás tartalmára és
eredetére visszapillantani. Ezzel kapcsolatban lásd a Vatikáni zsinat tanítását:
‫״‬eltérni nem szabad” [*3020]. ...
Az elmúlt korok teljes történelme tanú pedig arra, hogy ez az Apostoli 3341

Szék, amelynek nemcsak a tanítói feladat, hanem az egész Egyház legfelsőbb

vezetése is felelőssége, állhatatos maradt ‫״‬ugyanazon tanításban, ugyanazon
értelemben és ugyanazon értelmezésben” [10*3020 és a megjegyzés]‫׳‬, a gyakorlati
életet azonban mindig oly módon szabályozta, hogy, miközben az isteni jog
sértetlen maradt, az általa átfogott annyira különböző népek szokásait és
szabályait semmibe soha nem vette. Ki kételkednék abban, hogy, ha a lelkek
üdvössége ezt kívánja, most is ezt fogja tenni?
Ennek meghatározására azonban nem kerülhet sor a magánemberek
megítélése alapján; akiket a helyes ügy látszata könnyen félrevezet; hanem az
Egyház ítéletére van szükség. ...

649
* 3 3 4 0 -3 3 4 6 XIII. Leó; Levél: Baltimore érsekének

Azok, akik a keresztény tökéletesség elérésére akarnak törekedni, a külső

tanítóhivatalt mint feleslegeset, sőt kevéssé hasznosat egészen elvetik; s azt
mondják, most a Szentlélek több és gazdagabb karizmákat önt a hívők leikébe,
mint az elmúlt időkben, és bárki másnak mindenféle közvetítése nélkül,
valamilyen titkos ösztönzéssel tanítja őket és hat rájuk. ...

A termés^etfölötti és a passzív erények megvetése

3343 A Szentlélek segítségére főképpen az erények ápolása terén van szükség
mindenképpen; akik azonban legszívesebben az újdonságok után futnak,
mindenekfelett a természetes erényekre fektetik a hangsúlyt, mintha ezek
inkább megfelelnének a jelen kor erkölcseinek és szükségleteinek, ill., mintha
ezekkel, mivel az embert a cselekvésre felkészültebbé és serényebbé teszik,
jobb lenne rendelkezni.
Bizony nehéz megérteni, hogy azok, akiket keresztény bölcsesség tölt el,
képesek a természetes erényeket a természetfölöttiek elé helyezni, és azoknak
nagyobb hatékonyságot és termékenységet tulajdonítani. ...
3344 Ezzel a természetes erényekről alkotott véleménnyel szorosan összefügg
egy másik, amely a keresztény erényeket összességükben osztja mintegy két
fajtába, meghatározásuk szerint a passzívakra, és az aktívakra; és hozzáteszik,
hogy amazok az elmúlt korokhoz illettek jobban, ezek pedig inkább a jelennel
állnak összhangban. ...
De csak olyan ember határozza meg a keresztény erényeket úgy, mintha
bizonyosak egyfajta, mások egy másfajta korhoz illenének, aki nem emlékszik
az Apostol szavaira: ‫״‬Akiket eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy
Fiának képmását öltsék magukra” [Rom 8,29].
Minden szentség mestere és mintája Krisztus; mindenki, aki a szentek
lakhelyére szeretne kerülni, az ó zsinórmértéke szerint kell hogy éljen.
Márpedig, Krisztus nem változik a századok előrehaladtával, hanem ugyanaz
tegnap és ma és mindörökké [vő. Zsid 13,8]. Minden kor emberére vonatkozik
tehát ez a mondat: ‫״‬Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű”
[Mt 11,29], Krisztus, ‫״‬aki engedelmeskedett mindhalálig” [ιό. Fii 2,8], soha
nem vonja meg magár tőlünk; és mindenkor érvényes az Apostol gondolata:
‫ ״‬Akik ... Krisztushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket bűneikkel és
kívánságaikkal” [Gál 5,24]. ...
3345 Az evangéliumi erényeknek ebből a szinte megvetéséből, amelyeket helyre-
lenül passzívnak neveznek, könnyen következik, hogy a szerzetesi élet megve-
tése is lassanként behatol a lelkekbe. És arra, hogy az új vélekedéseket képvi-
selőknél ez közös vonás, az alapján következtethetünk, amit a szerzetesrendek
fogadalmaira vonatkozóan állítanak. Azt mondják ugyanis, hogy azok korunk
szellemétől a legnagyobb mértékben eltérnek, mivel az emberi szabadságot
bizonyos határok közé szorítják; a gyenge jellemekhez inkább illenek, mint az
erősekhez; a keresztény tökéletesedés és az emberi társadalom javára egyáltalán
nem szolgálnak, sőt inkább mindkettőt akadályozzák és hátráltatják. ...

650
 XIII. Leó: Levél: Baltimore érsekének * 3 3 4 0 -3 3 4 6

Mindabból tehát, amit eleddig elmondtunk, nyilvánvaló, ... hogy azokat a 3346
véleményeket, amelyeket összességében néhányan az ‫ ״‬amerikanizmus” címmel
jelölnek meg, elfogadni nem tudjuk.

3 3 5 0 -3 3 5 3 : A z ‫ ״‬A n n u m s a c r u m ” k ö rle v é l, 1899. m á ju s 25.

XIII. Leó ezzel a körlevéllel készítette elő azt a szándékát, hogy az 1900-as jubileumi
évben az embenséget Jézus Legszentebb Szívének ajánlja fel.
Kiadva: ÁSS 31 (1898/99) 647-649 / XIII. Leó, Acta, Roma 19,72-76.
Krisztus királyi hatalma
Az engedelmességnek és a vallásosságnak ez a legnagyszerűbb és legna- 3 3 5 0
gyobb tanúsága [ti. a~ emberi nem Jé^us Legszentebb Ssfi'ének való felajánlásaj
mindenképpen illik Jézus Krisztushoz, mert ő fejedelem és legfőbb Úr.
Nyilvánvaló, hogy uralma nemcsak a katolikusnak nevezett vagy csak azon
népekre terjed ki, amelyeket a szent keresztség előírás szerint lemosott, és ezért
jog szerint nyilván az Egyházhoz tartoznak, még ha téves vélekedések le is
térítik őket a helyes útról !1 1 . viszály el is szakítja őket a szeretettől; de azokat is
illeti, akik a keresztény hiten kívülieknek számítanak, így Krisztus hatalma
valóban az egyetemes emberi nemre kiterjed.
Mert aki az Atyaisten Egyszülöttje és vele egylényegű, ‫״‬dicsőségének
kisugárzása és lényegének képmása” [Zsid 1,3], annak az Atyával mindenben
osztoznia kell, és ezen a címen övé az összes dolgok feletti főhatalom is.
Emiatt jelenti ki magáról Isten Fia a Prófétánál: ‫ ״‬Én pedig királlyá lettem
Sionon, az ő szent hegyén. - Az Úr azt mondta nekem: az én Fiam vagy, én ma
szültelek. Kérd tőlem, és neked adom a nemzeteket örökségedül, és a föld
határait birtokodul” [Zsolt 2,6sk\. Ezzel nyilvánvalóvá teszi, hogy Istentől
teljhatalmat kapott egyrészt az egész Egyház fölött, amelyet Sión hegyeként
értelmezünk, másrészt a földkerekség többi része fölött, annak legvégső
határáig. Arra pedig, hogy mi ennek a főhatalomnak az alapja, elég magyarázat
ez: ‫״‬az én Fiam vagy”.
Éppen azáltal ugyanis, hogy a mindenek Királyának a Fia, a teljhatalomnak
is örököse: ezért hangzik el, hogy ‫ ״‬Neked adom a nemzeteket örökségedül”.
Ehhez hasonló, amit Pál apostolnál olvasunk: ‫ ״‬... akit a mindenség örökösévé
tett” [Zsid 1,2].
Leginkább azonban azt kell megfontolnunk, amit maga Jézus Krisztus 3351
mondott uralmáról saját szavaival ... A római helytartó azon kérdésére ugyanis:
‫״‬Tehát te király vagy?”, habozás nélkül ezt felelte: ‫״‬Te mondod, hogy én király
vagyok” [Jn 18,37]. Ennek a hatalomnak a nagyságát és uralmának végtelensé-
gét az apostolokhoz intézett szavai még nyilvánvalóbbá teszik: ‫ ״‬Én kaptam
minden hatalmat az égen és a földön” [Mt 28,18]. Ha minden hatalom
Krisztusnak adatott, ebből szükségszerűen az következik, hogy hatalmának a
legfőbbnek, abszolútnak, senki véleményétől nem függőnek kell lennie, olyan-
nak, amihez semmi nem ér fel és nem hasonlít; és minthogy a mennyben és a
földön egyaránt megadatott, a menny és a föld alá kell legyen vetve neki.

651
* 3 3 5 0 -3 3 5 3 XIII. Leó: Körlevél: ‫ ״‬Anniim sacntm ” : Jézus Szive

Ezt a maga nemében egyedülálló és csak ót megillető jogot valóságosan

gyakorolta is akkor, amikor meghagyta az apostoloknak, hogy terjesszék
tanítását, az embereket az üdvösség fürdője által az Egyház testében egyesít-
sék, végül pedig hozzanak olyan törvényeket, amelyeket senki úgy, hogy örök
üdvössége veszélybe ne kerüljön, el nem utasíthat.
3352 És ez mégsem minden. Krisztus mint Isten Egyszülötte nemcsak vele
született jogon uralkodik, hanem szerzett jogon is. O ugyanis ‫ ״‬kiragadott
minket a sötétség hatalmából” [Kol /,/5], és ugyanő ‫ ״‬váltságdíjul adta magát
mindenkiért” [1Tim 2,6\. Tehát ‫ ״‬tulajdonul kiválasztott nép” [1Pét 2,9\ lett
számára nemcsak minden katolikus és aki csak a krisztusi keresztséget
szabályosan felvette, hanem az emberek egyenként és összességükben is. ...
Hogy pedig miért tartja hatalma és uralma alatt Jézus Krisztus még a nem-
hívőket is, annak okát és elméletét Szent Tamás egy részletes fejtegetésben
magyarázza meg. Miután ugyanis megvizsgálja a bírói hatalomra vonatkozó
azon kérdést, vajon az minden emberre kiterjed-e, és megállapítja, hogy ‫ ״‬a
bírói hatalom a királyi hatalomból következik”, arra a következtetésre jut, hogy
‫ ״‬Krisztusnak hatalmát tekintve minden alá van vetve, ha a hatalom végrehajtá-
sát tekintve még nincs is minden alávetve neki”1. Krisztus az emberek fölötti
ezen hatalmát és uralmát az igazság, az igazságosság, leginkább pedig a szeretet
által gyakorolja.

Jézus Legszentebb S^jie mint vallásos tisztelet tárgya

3353 Mivel pedig a Szent Szívben van Jézus Krisztus végtelen szeretetének a
jelképe és képi kifejezése, azé a szereteté, amely kölcsönös szeretetre indít
bennünket, helyesen tesszük, ha egészen odaadjuk magunkat az ó legfölsége-
sebb Szívének: ez mindazonáltal nem jelent semmi mást, mint hogy Jézus
Krisztusnak adjuk át és kötelezzük el magunkat, mert mindazt a tiszteletet,
készséget és istenfélelmet, amit az isteni Szív iránt tanúsítunk, valójában és
sajátosan Krisztus iránt tanúsítjuk.

3356: A S z e n t O f f íc iu m v á la s z a a z u tr e c h tí é r s e k n e k , 1901. a u g u s z t u s 21.

Kiadva: ÁSS 34 (1901/02) 319k / CollPF2 2,421, Nr . 2121.
A keresésig anyaga
3356 .’Előterjesztem‫ ד‬Bizonyos orvosok kórházakban vagy másutt szükség esetén,
különösen az anyaméhben, higanykloriddal kevert vízzel szoktak csecsemőket
keresztelni. Ez a víz körülbelül ezer rész vízben egy rész higanyklond oldat;
ilyen oldatból inni mérgezést okoz. A keverék használatának oka az, hogy az
anyaméhet ne fertőzze meg semmilyen betegség.
Kérdés: 1. Vajon az ilyen vízzel kiszolgáltatott keresztség biztosan vagy
kétesen érvényes?
2. Megengedett dolog-e a keresztség szentségének ilyen vízzel való kiszol-
gáltatása minden betegségveszély elkerülése céljából?

652
 XIII. Leó: Szent Offícinm válasza az utrechti érseknek *3356

3. Megenhedett dolog-e ennek a víznek a használata akkor is, amikor

mtnden betegség veszélye nélkül tiszta vizet is lehetne alkalmazni?
Válász {apáp által megerősítie augusztus 23-án): Ad 1. Intézkedés a 2. pontban.
Ad 2. Megengedett, amikor valóban fennáll a betegség veszélye. Ad 3. Nem.

3358: A S z e n t O f f íc iu m v á la s z a a M o n tr e á li E g y e t e m T e o l ó g i a i F a k u l-
t á s á n a k , 1902. m á r c iu s 5.
Kiadva: ÁSS (1902/03) 162 / CoUPF2 2,424, no. 2131. / AnE 10 (1902) 337ab.
A magiét extrakciójának módszerei
Kérdés: Vajon olykor szabad-e az anya öléből eltávolítani a még éretlen, 3 3 5 8
rossz helyen fekvő magzatokat, ha a fogantatástól számított hatodik hónapot
még nem töltötték be?
Válásai Nem, az 1898. május 4-i határozat [*3336-3338] értelmében, a-
melynek a törvényereje szerint a magzat és az anya életére, amennyire lehet-
séges, komolyan és alkalmas módszerekkel vigyázni kell; az időt illetően pedig,
ugyanazon rendelet szerint, a Szószóló emlékezzék rá, hogy a szülés semmi-
lyen siettetése nem megengedett, hacsak nem olyan időben és módszerekkel
hajtják végre, amelyek, ·amennyiben minden a szabályok szerint történik, az
anya és a magzat életének biztonságát szavatolják.

33 6 0 -3 3 6 4 : A ‫ ״‬M ir a e c a r i t a t i s ” k ö rle v é l, 1902. m á j u s 28.

Kiadva: ÁSS 34 (1901/02) 642-650 / XIII. Leó, Acta, Roma 2,118-130.

A z eucharisztikus Krisztus mint az emberek élete

Aki megfontolja ... az Euchansztiából kiáradó jótéteményeket, meg fogja 3359
érteni, hogy bizony az a legfőbb és legkiemelkedőbb, amely magába foglalja az
összes többit: belőle árad ugyanis az élet az emberekbe, amely valóságos élet:
‫״‬A kenyér, amelyet én fogok adni, az én testem a világ életéért” \Jn 6,52].
Krisztus nemcsak egyfajta módon é le t... : mert mindenki tudja, hogy amint
a földön ‫״‬üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét” [Tit,
3,4], azonnal feltört egy olyan erő, amely a dolgok egészen új rendjének
nemzője lett, és ez az erő a társadalmi és a családi közösség összes véredényébe
beáramlott...; a legfontosabb azonban, hogy az emberek lelkét a vallási
igazságokra és az erkölcsök megszentelésére indította, sót, az emberrel egyfajta
valósággal égi és isteni életet közölt. ...
Mivel azonban ez az élet, amelyről szó van, kifejezett hasonlóságot mutat
az ember természetes életével, ahogy az egyiket eledel táplálja és ebből nyeri
életerejét, a másikat is fenn kell tartani, és növekedéshez kell segíteni a maga
ételével. Ez az étel alkalmat ad arra, hogy felidézzük, mikor és mi módon
gyakorolt hatást Krisztus az emberek lelkére, és indította őket arra, hogy az élő
kenyeret, amelyet adni akart, ... elfogadják. ... ‫״‬Aki ebből a kenyérből eszik,
örökké él...” \Jn 6,52]. A parancs fontosságáról pedig ó maga győz meg

653
* 3 3 6 0 -3 3 6 4 XIII. Leó: Körlevél: ‫ ״‬Mirae caritatis”: Eucliansztia

bennünket: ‫ ״‬Bizony, bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfia

testét és nem isszátok az <5 vérét, nem lesz élet tibennetek” \Jn 6,54].
3361 Távol legyen tehát tőlünk azoknak igen elterjedt és nagyon veszedelmes
tévedése, akik úgy vélik, hogy az Eucharisztiát leginkább csak azoknak kell
magukhoz venniük, akik eltökélik magukban, hogy megelégszenek egy gon-
dóktól mentes és szűkkeblű, vallásosabb jellegű élettel. Hiszen ehhez, aminél
kétségkívül semmi kiválóbb és üdvösebb nincs, minden olyan embernek köze
van, akármilyen rendű és rangú legyen is, aki magában az isteni kegyelem életét
fenn akarja tartani (és senkinek sem szabad ezt nem akarnia), aminek végcélja
az Istennel való élet boldogságának elérése.

A~ Eucharis^tia kapcsolata a~ Egyházzal és Szentek közösségé!·el

3362 ... Maguk a jelek, amelyekből ez a szentség áll, az egység létrejöttének igen
alkalmas ösztönzői. Szent Cyprranus ezt mondja erről: ‫ ״‬... Amikor az Úr a
kenyeret, amely sok gabonaszem egységéből jön létre, saját testének nevezi,
egységbe forrt népünkre utal, melyet hordozott; mikor pedig azt a bort, amely
igen sok szőlőfürtből és szőlőszemből kisajtolva egyesült, vérének hívja,
ugyancsak nyájunkra gondol, amely az egyesült sokaság elegyedéséből kapcso-
lódik össze” 1.
Az Angyali Doktor2‫ ׳‬Szent Ágoston véleménye alapján hasonlóképpen nyi-
latkozik: ‫«״‬Urunk az O testét és vérét olyan dolgok alakjában bízta ránk,
amelyek sok rész egyesüléséből keletkeznek; hiszen az egyik, ti. a kenyér, sok
gabonaszemből áll össze eggyé, a másik pedig, ti. a bor, sok szőlőszemből
folyik egybe» 3 - , és ezért mondja Ágoston másutt a következőket: «Ο, kegyelet
szentsége, ó, egység jele, ó, szeretet köteléke» 4”.
3363 Mindezt a Tridenti zsinat ítélete is megerősíti, eszerint Krisztus az Euchansz-
fiát az Egyházra ‫ ״‬mint az ő egységének és szeretetének a jelképét” hagyta, ‫״‬és azt
akarta, hogy ezáltal minden keresztény egységet alkosson és a többihez kapcso-
lódjék ... mintegy jelképezve az ő egyetlen testét, amelynek feje ő maga ...”
[10*1635, 1638]. Ezt mondta ki Pál is: ‫ ״‬Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test
vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből eszünk” [IKor 10,17]. ...
Ezenkívül az élők közötti kölcsönös szeretet kegyelme, amelyhez az
eucharisztikus szentség oly nagy erővel és gyarapítással járul hozzá, főképpen
eme áldozat erejével árad szét mindenkire, akik a Szentek közösségéhez
számíttatnak. A Szentek közössége ugyanis nem egyéb, ... mint kölcsönös
segítségnyújtás, az engesztelés, az imádságok, a jótétemények kölcsönös
közlése a hívók között, akár elnyerték már az égi hazát, akár az engesztelótűz-
ben raboskodnak még, akár ebben a világban vándorolnak, ők egy néppé
egyesülnek, amelynek a feje Krisztus, formája pedig a szeretet.
A hitben ugyanis érvényes az, hogy noha ezt a felséges áldozatot csak
Istennek szabad felajánlani, az égben az Istennel uralkodó Szentek tiszteletére
is - , akiket Isten koronázott meg - , be lehet mutatni abból a célból, hogy

654
 XIII. Leó: Körlevél: ‫ ״‬Mirae caritatis” : Eucharisztia * 3 3 6 0 -3 3 6

pártfogásukat elnyerjük, sőt, ahogy az apostolok tanítják, azon testvérek

szégyenfoltjának az eltörlése érdekében is megtehetjük ezt, akik már meghaltak
az Úrban, de a bűn következményeitől való megtisztulásuk még nem teljes. ...
Az [Eucharisztia szentsége] végül is mintegy az Egyház lelke; hozzá igazodik a 3364
papság kegyelmének teljessége is, az egyházi rend különböző fokozatai révén.
És ugyaninnen meríti és birtokolja az Egyház minden erejét és dicsőségét, az
isteni karizmák adta teljes ékességét, minden jót: legfőbb gondja tehát, hogy a
hívók lelkét a Krisztussal való benső egyesülésre az ó Testének és Vérének
szentsége által felkészítse, és rávezesse.

S Z E N T X. P I U S Z ,
1903. a u g u s z t u s 4. - 1914. a u g u s z t u s 20.

33 7 0 : A z ‫ ״‬A d d i e m i llu m ” k ö rle v é l, 1904. f e b r u á r 2.

A k ö rle v é l M á n a s z e p lő te le n fo g a n ta tá s a k im o n d á s á n a k 5 0 é v e s ju b ile u m á r a je le n t
m eg . M in d e n e k e lő tt a M á ria s z e m é ly é n á t tö r t é n ő k e g y e le m k ö z v e títé s s e l fo g la lk o z ik .
Kiadva: Á S S 3 6 ( 1 9 0 3 /0 4 ) 4 5 3 k / X . P iu s , Acta, 1 ,1 5 3 -1 5 5 .

Maria, mint a kegyelmek köziétitője

A fájdalmaknak és az akaratnak Krisztus és Mária között fennálló közös- 3370

ségéból eredően, ó [Mária] ‫ ״‬jogot nyert arra, hogy a legméltóbb módon az
elveszett világ helyreállítójává váljék”1, és ezért minden olyan adomány
szétosztójává is, amelyeket nekünk Jézus az ő erőszakos halálával és vérével
szerzett.
Nem tagadjuk, ezeknek az adományoknak a kiosztása személyes és saját
jogán Krisztust illeti meg; hiszen azokat kizárólag az ó halála szerezte,
hatalmánál fogva pedig Isten és ember közt O a közvetítő. Mégis, amint már
mondtuk, az Anyának a Fiával a fájdalmakban és a bajokban való közösségvál-
lalása szerint, a fölséges Szűznek megadatott az, hogy ‫״‬a föld egész kerekségén
egyszülött Fiánál a leghathatósabb közvetítő és közbenjáró legyen”2.
A forrás tehát Krisztus; ‫״‬és mi mindnyájan az ő teljességéből részesültünk”
\Jn 1,16]■, ‫ ״‬Ó az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle
Ízületek segítségével ... növeli a testet saját maga felépülésére a szeretetben”
[E f 4,16]. Mária pedig ... ‫״‬vízvezető”3, vagy pedig nyak, amely a testet és a fe-
jet összekapcsolja4.
Nyilvánvaló tehát, hogy valójában a legnagyobb mértékben távol állunk
attól, hogy az Istenszülónek természetfeletti kegyelem létrehozására szolgáló
erőt tulajdonítsuk, hiszen azt egyedül Isten birtokolja. Mivel azonban szentség
tekintetében és a Krisztussal való összeköttetést nézve mindenki fölé emelke-
dik, és Krisztus az ember üdvözlésének művébe is bevonta, Jl/endőség szerint”,
ahogy mondják, kiérdemelte azt, ami Krisztusnak ,jaját érdeme szerint" sajátja, és
így ö a legfőbb kegyelemosztó szolgálóleány.

655
*3370 Szent X. Piusz: Biblikus Bizottság válasz»

3 3 7 2 : A B i b lik u s B i z o t t s á g v á la s z a , 1905. f e b r u á r 13.

Kiadva: ÁSS 37 (1904/05) 6 6 6 / AnE 13 (1905) 172b / EnchB no. 16.

Jm plidt idézetek ” a Ss^entírásban

3372 Vajon bizonyos, a Szentírás néhány szövegében előforduló olyan nehézsé-
gek megmagyarázása céljától, amelyek látszólag történeti tényekről tudósíta-
nak, szabad-e katolikus szentírás-magyarázónak azt állítania, hogy ezekben
olyan, nem sugalmazott szerző által írt dokumentumokból származó, hallgató-
lagos vagy implicit idézetekről van szó, amelyek összes állítását a sugalmazott
szerző elfogadni vagy magáévá tenni egyáltalán nem törekszik, és amelyeket
ezért nem tarthatunk a tévedéstől menteseknek?
Válas^ (a pápa által megerősítve február 13-ári): Nem, kivéve azt az esetet,
amelyben - érintetlenül hagyva az Egyház felfogását és ítéletét - szilárd
érvekkel bizonyítható, hogy:
1 . a szent író valóban másik szerző mondásait vagy írásos tanúságait idézi,
2 . azokat se el nem fogadja, se magáévá nem teszi, úgyhogy joggal gondol-
hatjuk, hogy nem a saját nevében beszél.

3373: A Biblikus Bizottság válasza, 1905. június 23.

Kiadva: ÁSS 38 (1905/06) 124k / AnE 13 (1905) 353b / EnchB no. 161.

Λ S^entírásnak csupán láts^atőlagosan történeti részletei

3373 Kérdés: Vajon helyes szentírás-magyarázati elvként elfogadható-e az a
vélemény, mely szerint a Szentírás történetiként számontartott könyvei néha
vagy teljes mértékben vagy részben nem a szó valódi értelmében vett és
tárgyilagosan igaz történelmet adnak elő, hanem csak látszólag történelmiek,
hogy valami olyasmit jelezzenek, ami a szavak sajátosan betű szerinti avagy
történeti jelentésétől eltérő?
Válás~ (a pápa által megerősítve): Nem, kivéve azt az esetet - amelyet egy-
könnyen és meggondolatlanul elfogadni nem szabad, amelyben - amennyiben
az egyházias érzület ezt nem ellenzi, és az Egyház ítéletét nem csorbítja -
szilárd érvek bizonyítják, hogy a Szent író szándéka nem igazi és a szó valódi
értelmében vett történelem áthagyományozása volt, hanem a történeti elbeszé-
lés látszatával és a műfaj köntösében példázatot, allegóriát, vagy valamilyen, a
szavak tulajdonképpeni, betű szerinti avagy történeti jelentésétől eltérő értei-
met akart megjeleníteni.

3 3 7 5 -3 3 8 3 : A ‫ ״‬S a c ra T r i d e n t i n a S y n o d u s ” r e n d e l e t , 1905. d e c e m b e r 16.

Erre a rendeletre a közvetlen okot azok az éles viták szolgáltatták, amelyeket

Belgiumban folytattak agyakon áldozásról. 1905. december 16-án szavazták meg, 17-
én a pápa megerősítette, és december 2 0 -án közzétették.
A rendelet felsorolja a napi szentáldozás lényeges feltételeit: a kegyelmi állapotot
és a helyes szándékot. A rendelet szembehelyezkedik azzal a véleménnyel, hogy a

656
 Szent X. Pmsz: Rendelet: A ‫ ״‬Sacra Tridentina Synodus”: Szentáldozás *3375338‫־‬

lé le k le g y e n te lje s e n m e n te s a s z a b a d a k a ra tta l m e g f o n t o l t , b o c s á n a to s b ű n á lla p o ta -

tó i. E g y 1 9 1 0 -e s re n d e lk e z é s (* 3 5 3 0 —3 5 3 6 ) m e g h a tá r o z z a az e ls ő s z e n tá ld o z á s h o z
s z ü k s é g e s k o r h a tá r t. A S z e n ts é g i K o n g r e g á c ió 1 9 3 8 . d e c e m b e r 8 -á n n y ilv á n o s s á g r a
h o z o t t e g y ,,B e lső e lig a z ítá s t a s z o k á s o s n a p i s z e n tá ld o z á s r ó l a p a p n e v e lő in té z e te k -
b e n , k o llé g iu m o k b a n és v allási k ö z ö s s é g e k b e n , és a v is s z a á lé s e k e lh á r ítá s á r ó l”
(PerRM or 28 [1939] 317-324).
Kiadva: ÁSS 38 (1905/06) 401^*05 / AAS 2 (1910) 864-897 / X. Pius, Acta,
2 ,2 5 1 - 2 5 5 / C o llP F 2 2 ,4 6 4 , no. 2 2 2 5 .

A mindennapi s~entáldo~ás
... Jé z u s K risztu sn ak és az E g y h ázn ak az az óh aja, h o g y m in d e n k risz tu sh í- 3375
v ö n a p o n ta )áruljon a sz e n t v e n d ég ség h ez, főleg arra irányul, h o g y a k risztu sh í-
v ő k , akik a sz e n tség által Istennel ö ss z e k ö tte té sb e k e rü ltek , eb b ő l e rő t
m erítse n ek a vágy m eg szelídítésére, a m in d e n n a p e lő fo rd u ló en yhe b ű n ö k
lem o sására, és olyan sú ly o sab b b ű n ö k elk erü lésére, am elyeknek az em b eri
gy arló ság ki van téve; n e m p ed ig fő k ép p en az Iste n iránti tiszteletrő l való
g o n d o sk o d á s céljából, vagy, h o g y akik m a g u k h o z veszik, a zo k erényeinek
m in teg y a díja vagy ju talm a legyen. E z é rt nevezi a S zen t T rid en ti z sin at az
E u ch a risztiát ‫ ״‬e lle n sz e m e k ” , ‫ ״‬am elynek révén a m in d e n n a p i v étk ek tő l m eg-
[*1638\. ...
sz a b ad u lu n k , és am ely a halálos b ű n ö k tő l m egelőzéssel ó v ”
Mivel időközben a kegyeletesség igénye csökkent és a mindenfelé szétterje- 3376
dő janzenista ragály megerősödött; vita kezdődött arról ,milyen feltételekkel
lehet gyakori és mindennapi áldozáshoz járulni, és sokan egymást túlszárnyal-
va a szükségesnél nagyobbakat és nehezebbeket [ti. előfeltételeket] követeltek.
M in d ezen v iták a zt e red m én y e z té k , h o g y csak n ag y o n kevesen találtattak
m éltó n ak arra, h o g y a L eg sze n te b b E u ch a risztiát m in d e n n a p m ag u k h o z
vegyék és en n ek az oly ü d v ö s sze n tség n e k g y ü m ö lc se it teljeseb b en élv ezzék ,
m íg a tö b b ie k m eg elég ed tek azzal, h o g y vagy egy é v b en egyszer, vagy m in d e n
h ó n a p b a n , vagy leg feljeb b m in d e n egyes h é te n e rő sö d je n e k m eg tőle. Sőt,
o d á ig m e n t el a szig o rú ság , h o g y az égi asztal gyakori láto g atásáb ó l egész
e m b e rc s o p o rto k a t, például a k eresk ed ő k et vagy a házassági k ö telé k b en é lő k e t
is kizárták.
Némelyek azonban az ellenkező vélemény felé lengtek ki. Úgy gondolkod- 3377
ván, hogy a mindennapi áldozás isteni jog alapján kötelező, nehogy akár
egyetlen nap is szent-áldozás nélkül múljék e l,... úgy vélték, hogy az Euchansz-
nát Nagypénteken is magunkhoz kell vennünk, és ki is szolgáltatták.1
E zzel k ap cso la tb a n a S zen tszék n e m m u la sz to tta el k ö telesség ét [«>. 3378
*2090k, 2323\. ... A janzeni v íru s ·azonban, am ely az E u c h a n sz tiá n a k kijáró
k öteles m eg b ecsü lés és tisztelet külszíne alatt a jók lelkét is m e g fe rtő z te , n e m
teljesen e n y észe tt el. A helyes és tö rv én y sz e rin t gyakori s z e n tá ld o z á sh o z
szü k ség es feltételekkel k ap cso lato s kérdések túlélték a S z e n tszé k ny ilatk o zatait;
e m ia tt tö rté n t, h o g y n éh án y jó n e v ű teo ló g u s is ú gy vélte: ritkán és c sak igen
so k feltétel felállítása m ellett leh et a h ív ő k n ek a m in d e n n a p i sz e n tá ld o z á st
m eg en g ed n i.

657
* 3 3 7 5 -3 3 8 3 Szent X. Piusz: rendelet: ‫ ״‬Sacra Tridentina Synodus” : Szentáldozás

3379 A zsinati k o n g reg áció m eg állap íto tta és k ijelen tette, hogy:
1. A gyakori és mindennapi szentáldozás... minden rendű és rangú krisztus-
hívő számára legyen elérhető, és senkit, aki a kegyelem állapotában van, és
helyes és jámbor szándékkal járul a szent asztalhoz, attól visszatartani nem
lehet.
3380 2. A helyes szándék pedig abban áll, hogy aki a szent asztalhoz járul, nem
szokásnak vagy hiúságnak vagy emberi meggondolásoknak kedvez, hanem
szeretné aláverni magár Isten akaratának, szorosabb szeretetkapcsolatba
kerülni Vele, és gyengeségeit és hiányosságait gyógyítani ezzel az isteni orvos-
Sággal.
3381 3. Bár a legnagyobb mértékben üdvös lenne, ha a gyakori és a mindennapi
áldozáshoz járulóknak nem lenne legalábbis teljes megfontolással elkövetett
bocsánatos bűnük és az ilyenek elkövetésére irányuló vágyuk sem, mindazonál-
tál elégséges, ha halálos bűnük nincsen, és elhatározásuk szerint a jövőben
sohasem fognak vétkezni. ...
3382 4. ... Gondoskodni kell arról, hogy a szentáldozást serény előkészület
előzze meg, és illő hálaadás kövesse kinek-kinek ereje, állapota és kötelezettsé-
gei szerint.
3383 5. ... A gyóntató tanácsát ki kell kérni. A gyóntatok azonban őrizkedjenek
attól, hogy a gyakori vagy mindennapi szentáldozástól bárkit, aki a kegyelem
állapotában van és helyes szándékkal járul elébe, eltanácsoljanak. ...

3385-3388: A ‫ ״‬P rovida s a p ie n tiq u e c u ra ” re n d e le t, 1906. ja n u á r 18.

M ivel a T r id e n ti z s in a t ‫ ״‬Tám la ” (*T 813—1816) re n d e le te N é m e to r s z á g n a k c sa k e g y es
te r ü le te in lé p e tt h a tá ly b a , b iz o n y ta la n s á g k e le tk e z e tt a h á z a s sá g i tö r v é n y h o z á s b a n . E z
az o r s z á g h a tá ro k m e g v á lto z á s á v a l to v á b b n ö v e k e d e tt. H o g y e z t a p r o b lé m á t o r v o s o l-
ják , a n é m e t p ü s p ö k ö k az In k v iz íc ió s K o n g re g á c ió v a l e g y ü tt k id o lg o z tá k a ‫ ״‬Pronda
sapientique curd' d e k ré tu m o t.
Kiadta: Á S S 3 9 ( 1 9 0 6 /0 7 ) 8 1 - 8 4 / X . P iu s, Acta, 3 ,1 0 - 1 2 / A n E 14 (1 9 0 6 ) 1 4 9 b -
1 5 0 a / A rc h K K R 8 6 (1 9 0 6 ) 344k.

A rejtett házasságok tridenti törlénye

3385 ... I. Noha a Tridenti zsinat ‫ ״‬Tametsi‫ ״‬fejezete [* / 813-1816] néhány helyen
- akár kifejezett közzététel, akár törvényes tiszteletbentartása révén - még nem
került kihirdetésre és bevezetésre, Húsvét ünnepnapjától (azaz 1906. április 15.
napjától) a mai Német Birodalomban egész területén műiden katolikusra, még
azokra nézve is, akik eddig mentesek voltak a Tridenti forma megtartásától,
kötelező érvényű, vagyis törvényes házasságra egymással másként, mint a
plébános és két vagy három tanú jelenlétében, nem léphetnek [10*3468-3474].
3386 II. A vegyesházasságok, amelyeket katolikusok eretnekekkel vagy szakadá-
rokkal körnek, nyomatékos tiltás alá esnek és fognak is esni, azon esetek
kivételével, amelyekben valami jogos és súlyos kánoni ok forog fenn, és a
törvényes biztosítékok részrehajlás nélkül, formailag és mindkét részről

658
 Szent X. Piusz: Rendelet: ‫ ״‬Provida sapieutique ctira”: Házasság *3385-3381

adottak lévén, a katolikus fél szabályosan a vegyes vallás akadálya alól felmen-
tést kapott.
Ezeket a házasságokat azonban, noha a felmentést megkapták, ugyancsak
mindenképpen az Egyház színe előtt, a plébános és két vagy három tanú
jelenlétében kell megkötni, olyannyira, hogy súlyosan vétkeznek azok, akik
nem-katolikus tisztviselő előtt, csupán a polgári hatóság jelenlétében vagy
bármilyen más rejtett módon lépnek házasságra. Sőt, ha katolikusok ilyen
vegyes házasságok megkötésénél nem-katolikus tisztviselő közreműködését
kívánják vagy megengedik, további bűnt követnek el, és kánoni büntetések
hatálya alá esnek.
Mindazonáltal azt akarjuk, hogy a Német Birodalom minden tartományá- 3387
bán és vidékén, azokon is, amelyek a Római Kongregációk határozatai szerint a
‫״‬Tametsi” fejezet érvénytelenítő erejének bizonyosan alá voltak vetve, azok a
házasságok, amelyek a Tridenti forma meg-nem-tartásával köttettek meg, vagy
(amiről Isten óvjon) a jövőben jönnek létre, abban az esetben, ha más kánoni
akadály nem forog fenn, és ennek az évnek a húsvéti ünnepnapja előtt
törvényes semmisségi ítéletet a házasság titkosságának akadálya miatt nem
született, valamint a házasfelek kölcsönös beleegyezése egészen a mondott
napig állhatatosan kitartott - , mindenképpen számítsanak érv é n y e sn e k ; ezt
kifejezetten kinyilvánítjuk, meghatározzuk és elrendeljük.
III. Hogy azonban biztos norma álljon az egyházi bírák rendelkezésére, 3388
ugyanezt és ugyanezekkel a feltételekkel és megkötésekkel nyilvánítjuk ki,
határozzuk meg és rendeljük el a nem-katolikusok - eretnekek 1 1 1 . szakadárok -
házasságait illetően is, amelyek közöttük ugyanazokon a vidékeken a Tridenti
forma meg-nem-tartásával eddig köttettek, vagy a jövőben jönnek létre; úgy,
hogy, ha a nem-katolikus házasfelek egyike vagy mind a kettő a katolikus hitre
tér, vagy az egyházi törvényhatóság előtt két nem-katolikus házasságának
érvényességéről azzal a kérdéssel szoros összefüggésben támadna vita, hogy
érvényes-e egy házasság, amelyet egy katolikus kötött, vagy akar megkötni -,
ugyanezeket a házasságok, ha a többi feltétel azonos, minden tekintetben
ugyanolyan érvényeseknek tekintendők. ...

3391: A Szent Offícium rendelete, 1906. április 25.

Ez a rendelet, amelyet X. Piusz április 26-án erősített meg, azon teológusok ellen
irányul, akik a firenzei zsinatra hivatkozva (' 1324) azt tanították, hogy a betegek
szentségénél a forma lényegéhez tartozik a megkenendő érzékszervek kifejezett
megemlítése. Kiadva: ÁSS 39 (1906/07) 273 / AnE 14 (1906) 278a.
A betegek szentségének szükségesformája
Minthogy felmerült az az igény, hogy a fenyegető halál esetében az 3391
Utolsó Kenet szentségének kiszolgáltatása esetére határozzanak meg egyetlen
rövid form ulát... [inkiizjtorok] így döntöttek:
A valódi szükség esetében elégséges ez a forma: ‫ ״‬Ez által a szent kenet által
bocsássa meg neked az Ur minden vétkedet. Ámen.”
659
*3385-3388 Szent X. Phisz: Biblikus Bizottság válazsa

3394-3397: A Biblikus Bizottság válasza, 1906. június 27.

Kiadva: ÁSS 39 (1906/07) 377k / AnE 14 (1906) 305 / EnchB no. 181-184.

A Pentateuchus mózesi szerzősége

3394 1. Kérdés: Vajon a szövegkritikusok által összegyűjtött érveknek, amelyek a
Pentateuchus névvel megjelölt szent könyveknek mózest szerzőségét támadják,
van-e akkora súlyuk, hogy figyelmen kívül hagyva a két Szövetség együttesen
véve igen sok tanúbizonyságát, a zsidó nép folytonos közmegegyezését, az
Egyház állandó hagyományát, valamint azon belső utalásokat, amelyek magá-
bán a szövegben lelhetők fel, jogossá válik-e az az állítás, hogy ezeknek a
könyveknek nem Mózes a szerzőjük, hanem nagy részük a mózesi kornál
későbbi forrásokból összeszerkesztéséból származik?
Válasz: Nem.
3395 2. Kérdés: Vajon a Pentateuchus mózesi szerzőségének elve szükségszerűen
azt jelenti-e, hogy mű egésze olyan szerkesztésű, hogy mindenképpen azt kell
tartanunk, Mózes egyenként és összességében mindent saját kezűleg írt vagy
diktált írnokoknak; vagy megengedhető azon feltevés is, miszerint az isteni
sugalmazás hatására benne megfogamzott mű leírását másra vagy többekre
bízta, de oly módon, hogy híven adják vissza a gondolatait, semmit akarata
ellenére ne írjanak, semmit el ne hagyjanak; és végül az ilyen módon elkészült
művet, amelyet Mózes mint vezető és sugalmazott szerző jóváhagyott, az ö
neve alatt terjesszék?
Válasz: Nem az első részre; igen a másodikra.
3396 3. Kérdés: A Pentateuchus mózesi szerzőségének megkérdőjelezése nélkül el
lehet-e ismerni, hogy Mózes ennek a műnek a megalkotásához forrásokat -
írásos dokumentumokat 1 1 1 . szájhagyományt - használt, amelyekből a maga elé
tűzött különleges cél szerint és az isteni sugalmazás hatására néhányat
kiválasztott, és azokat szó szerint, tartalmüag kivonatolva vagy kibővítve szőtte
bele művébe?
Válasz: lgen·
3397 4. Kérdés: A Pentateuchus mózesi szerzőségének és egységének megkérdóje-
lezése nélkül el lehet-e ismerni, hogy a századok oly hosszú lefolyása alatt
bizonyos változások mentek végbe rajta, úgy mint: Mózes halála után kelerke-
zett, sugalmazott szerzőtől származó hozzátoldások, a szövegbe betoldott
jegyzetek és magyarázatok, bizonyos szavak és szóalakzatok, amelyeket egy
elavult nyelvhasználatból korszerűbbre fordítottak, végül téves olvasatok,
amelyeket az írnokok hibájául kell felróni és amelyekkel kapcsolatban a
szövegkritika mesterségbeli szabályai szerint vizsgálódni és ítélni?
Válasz: lgen>de az Egyház ítéletének nem szabad kárt szenvednie.

3398-3400: A Biblikus Bizottság válaszai, 1907. május 29.

Kiadva: ÁSS 40 (1907) 383k / AnE 15 (1907) 259k / EnchB no. 187-189.

660
 Szent X. Plusz: Biblikus Bizottság válasza: A negyedik evangélium *3398-34(M

A negyedik evangélium s^er^óje és történeti igazsága

1. Kérdés: Vajon az Egyház állandó, egyetemes és ünnepélyes, már a II. 3398

század végétől tartó hagyománya,
ahogy legfőképpen nyilvánvaló:
a) a Szentatyák, az egyházi írók, sót még az olyan eretnekek tanúságaiból és
utalásaiból is, akik a könyv eredetével szoros kapcsolatban álltak, mivel az
apostolok tanítványaitól 1 1 1 . első követőitől kellett származniuk;
b) a negyedik evangélium szerzőjének a kánonban és a szent könyvek
jegyzékeiben mindig és mindenütt elfogadott nevéből;
c) ugyanezen könyveknek legősibb kézirataiból, kódexeiből és különböző
nyelvekre való fordításaiból;
d) az Egyház kezdeteitől létező és az egész világon elterjedt nyilvános
liturgiából.
eltekintve a teológiai érveléstől, oly szilárd történeti következtetéssel bizo-
nyítja-e be, hogy János apostolt és nem mást kell a negyedik evangélium
szerzőjének tekintenünk, hogy a kritikusok részéről ezen állítás ellenkezőjére
felhozott érvek ezt a hagyományt semmiképpen nem ássák alá?
Válasz Igen.
2. Kérdés: Vajon a negyedik evangélium szövegének külön megfontolásából, 3399
az író tanúságtételéből és magának az evangéliumnak János apostol I. levelével
való nyilvánvaló rokonságából merített belső érvek azon hagyomány alátá-
!riasztására szolgáló tényékként értékelhetők-e, amely szerint a negyedik
evangélium kétségtelenül ugyanennek az apostolnak tulajdonítható?
Azok a nehézségek vajon, amelyek ennek az evangéliumnak a másik
hárommal való összevetéséből vezethetők le, a korszak, a cél és a hallgatóság
különbözőségét, akik érdekében vagy akik ellen a szerző írt, figyelembe véve,
megoldhatók-e ésszerűen, ahogy a Szentatyák és a katolikus szentírás-magya-
rázok különbözőképpen véghezvitték?
Válassz Igen>mind a két részt illetően.
3. Kérdés: A gyakorlat ellenére, amely az első időktől kezdve az egyetemes 3400
Egyházban a legállandóbban érvényben volt - vagyis, hogy a negyedik
evangéliumból mint sajátosan történeti dokumentumból bizonyítékokat vezet-
tek le, mindazonáltal az evangélium különleges jellegér és a szerző nyilvánvaló
szándékát szem előtt tartva Krisztus istenségét az Űr tettein és beszédein
keresztül ábrázolták és hangsúlyozták —, mondható-e vajon, hogy a negyedik
evangéliumban elbeszélt tettek teljesen vagy részben költöttek, mégpedig
azért, hogy allegóriák vagy tanító jelképek legyenek, az Úr beszédei pedig
tulajdonképpen és valójában nem magának az Úrnak a beszédei, hanem az író
az Úr szájába adott teológiai összefoglalásai?
Válassz Nem.

661
*3401-3466 S z e n t X. Pitisz: R endelet: ‫ ״‬L am e u ta b ili” : A m o d e rn is tá k tév ed ései

3401-3466: A Szent Offícium ‫ ״‬Lamentabiii” rendelete, 1907. július 3.

Ez a rendelet, melyet a pápa július 4-én erősített meg, az első olyan pápai irat, mely az
úgynevezett modernizmust ítéli el. Az elítélt kijelentések részben konkrét szerzők
írásai. A legfontosabbak: Alfréd Loisy (mindenekelőtt a L ’Etangile et ITLglise (1902] és
az Autourd’unpetit Híre [1903] című könyvei), Edouard Le Roy, Emest Dimnet, Albert
Houtrn (La question biblique ebe·,* les catholiques de Francé au X IX ' siccle [1902]). A tételek
azonban részben olyan, a fentnevezett írásokból levonható következtetéseket tártál-
maznak, melyeket a szerzők nem vontak le. A tételek harmadik csoportja olyan, a kor
szelleméből származó nézeteket fogalmaz meg, melyeket ‫״‬aszerint, ahogy hangzanak”
(‫״‬prout sonant”), elvetettek. Ennek a rendeletnek a kiegészítője a ‫ ״‬Pascendi domima
gregis‫ ״‬körlevél (*3475-3500) és az Anti-modernista eskü (*3537-3550). Az
esükötelezettséget 1967-ben felfüggesztették.
Kiadva: ÁSS 40 (1907) 470-478 / X. Pius, Acta, 5,77-84 / AnE 15 (1907) 276b-
278b / EnchB no. 192-256.

A modernisták téiedései

A szentírás-magyarázat Egyházi Tanítóhivataltól valófüggetlenitése

3401 1. Az az egyházi törvény, amely előírja, hogy a Szentírást tárgyaló könyve-
két előzetes cenzúrának kell aláverni, az O- és az Újszövetség könyveit érintő
tudományos kritika vagy értelmezés művelőire nem terjed ki.
3402 2. Az egyházi szentírás-magyarázat ugyan nem elvetendő, a szentírás-
magyarázók pontosabb megítélésével és kiigazításával szemben azonban alá-
rendelt szerepe van.
3403 3. A szabad és kiművelt szentírás-magyarázat ellen hozott egyházi ítéletek-
bői és határozatokból arra lehet következtetni, hogy az Egyház által megsza-
bott hit a történelemnek ellentmond, és a katolikus hittételeket a keresztény
vallás valódi eredetével összhangba hozni tulajdonképpen nem lehet.
3404 4. Az Egyház Tanítóhivatala még dogmatikai kijelentések révén sem képes
meghatározni a szent írások valóságos értelmét.
3405 5. Minthogy a hitletétemény csak kinyilatkoztatott igazságokat tartalmaz,
semmilyen szempontból nem tartozik az Egyházra, hogy az emberi tudomá-
nyok megállapításairól ítéletet mondjon.
3406 6. Az igazságok meghatározásánál a tanuló és a tanító Egyház úgy működik
együtt, hogy a tanító Egyház semmi mást nem tehet, minthogy szentesíti a
tanuló Egyház általános véleményét.
3407 7. Az Egyház, amikor bizonyos tévedéseket nyilvánosan elítél, a hívóktól
nem várhat el semmiféle olyan belső egyetértést, amely által azok kinyivánított
ítéleteit a magukénak tekintenék.
3408 8. Minden bűntől menteseknek tekintedók azok, akik a Szent Kongregáció
és más Szent Római Kongregációk által hozott hozott elítélő határozatokat
semmibe veszik.

662
 Szent X. Piusz: Rendelet: ‫ ״‬Lamentabili” A modernisták tévedései *3401 ‫־‬346 !

A S^entirás sugalmazpttsága és tévedésmentessége

9. Szerfölött együgyűnek vagy tudatlannak mutatkoznak azok, akik azt 3409
hiszik, hogy a Szentírás szerzője valóban Isten.
10. Az Ószövetség könyveinek sugalmazottsága abban áll, hogy az izraelita 3410
írók a vallási tételeket egy sajátos, pogányok előtt kevéssé vagy egyáltalán nem
ismert szemszögből fogalmazták meg.
11. Az isteni sugalmazás nem terjed ki úgy a Szentírásra teljességére, hogy 3411
annak egészét és minden egyes részét mindenfajta tévedéstől eleve megóvná.
12. A szentírás-magyarázónak, ha hasznos módon akarja a biblikus tanul- 3412
mányoknak szentelni magát, mindenekelőtt mellőznie kell a Szentírás
természetfeletti eredetére vonatkozó mindenfajta előre megfogalmazott véle-
ményt, és ugyanúgy kell tekintenie a Szentírásra, mint az egyéb, merőben
emberi írásos dokumentumokra.
13. Az evangéliumi példabeszédeket mesterkélt módon maguk az Evangé- 3413
listák illetve a második és harmadik generációba tartozó keresztények szerkesz-
tették meg, ez a magyarázata annak, hogy Krisztus prédikációi a zsidók köré-
ben oly kevéssé voltak gyümölcsözőek.
14. Az Evangélisták a legtöbb elbeszélésben nem elsősorban az igazságról 3414
számoltak be, hanem arról, amit, noha hamis volt, az olvasók számára
hasznosabbnak véltek.
15. Az evangéliumok, egészen a kánon meghatározásáig és szabályozásáig, 3415
folytonos hozzáadásokkal és kiigazításokkal bővült; ennél fogva Krisztus
tanításának csak egy csekély és bizonytalan nyoma maradt meg bennük.
16. János elbeszélései tulajdonképpen nem történelmiek, inkább az öröm- 3416
hírrel kapcsolatos, egyfajta misztikus szemlélődés részei; az evangéliumában
szereplő beszédek teológiai elmélkedések az üdvösség ritkáról, és nincs bennük
történeti igazság.
17. A negyedik evangélium nem csupán azért nagyította fel a csodákat, 3417
hogy azok rendkívülisége jobban kitűnjék, hanem azért is, hogy a Megtestesült
Ige művének és dicsőségének érzékeltetésére alkalmasabbak legyenek.
18. Noha János Krisztus tanújának szerepét igényli a maga számára; 3418
valójában nem más, mint a keresztény élet, vagyis az első század végi
Egyházban megvalósuló krisztusi élet kiváló tanúja.
19. Máshitű szentírás-magyarázók a katolikus szentírás-magyarázóknál 3419
hívebben fejtették ki az írások igazi értelmét.

A kinyilatkoztatás és a dogmafogalma
20. A kinyilatkoztatás semmi más nem lehetett, mint az embernek Istenhez 3420
való viszonyáról szerzett tudata.
21. A kinyilatkoztatás, amely a katolikus hit tárgyát alkotja, nem fejeződött 3421
be az apostolokkal.

663
*34013466‫־‬ Szent X. Piusz: Rendelet ‫ ״‬Lamentabili” A modernisták tévedései

3422 22. Az Egyház által kinyilatkoztatott tényékként tanított dogmák nem az

égből hullott igazságok, hanem a vallási tényeknek egyfajta, az emberi ész által
fáradságos törekvéssel megszerzett értelmezései.
3423 23. A Szentírásban elbeszélt tények és a rajtuk alapuló egyházi dogmák
ellen tmondhatnak és valóban ellent is mondanak egymásnak; oly módon, hogy
a kritikus elme olyan tényeket, amelyeket az Egyház egészen biztosnak hisz,
hamisakként vethet el.
3424 24. Az a szentírás-magyarázó, aki olyan előfeltételeket állít fel, amelyekből
az következik, hogy bizonyos dogmák történetileg hamisak vagy kétesek;
amennyiben közvetlenül magukat a dogmákat nem tagadja, nem elítélendő.
3425 25. A hit elfogadása végső soron valószínűségek halmazán alapszik.
3426 26. A hitigazságokat csupán gyakorlati értelemben kell megtartani, vagyis
elsősorban a cselekvésre, nem pedig a hitre vonatkozó szabályokként.

Krisztus
3427 27. Jézus Krisztus istensége az evangéliumokból nem bizonyítható; inkább
olyan dogma, amelyet a keresztény tudat a Messiás-fogalomból vezetett le.
3428 28. Jézus küldetésének idején nem azért beszélt, hogy tudtunkra adja: Ó a
Messiás, és csodáival sem ezt akarta bizonyítani.
3429 29. Elismerhetjük, hogy a történelem által bemutatott Krisztus sokkal
jelentéktelenebb, mint a hit tárgyaként létező Krisztus.
3430 30. Az Isten Fia kifejezés az összes evangéliumi szövegben csupán a Messiás
fogalmával egyenértékű, semmi esetre sem jelenti azt, hogy Krisztus Istennek
valóságos és természet szerinti Fia.
3431 31. Az a Krisztusról szóló tan, amit Pál, János és a Nikaiai, Efezusi,
Khalkedóni zsinat hagyományozott ránk, valójában nem a Jézus által hirdetett,
hanem a keresztény tudat által Jézusról elképzelt tanítás.
3432 32. Az evangéliumi szövegek természetes jelentése nem egyeztethető össze
azzal, amit teológusaink Jézus Krisztus tudatáról és ismereteinek tévedhetet-
lenségéról tanítanak.
3433 33. Minden, előzetesen kialakított vélemények által nem befolyásolt ember
számára nyilvánvaló, hogy vagy Jézus hirdetett tévedést, amikor a messiás
közeli eljövetelét kilátásba helyezte, vagy a szinoptikus evangéliumokban
szereplő tanításának nagy része hiteltelen.
3434 34. A kritikus szellem nem foglalhat állást Krisztus tudásának korlátlansága
mellett, csak, ha olyasmit tételez fel, ami történetileg aligha gondolható el, és
erkölcsi érzékünkkel is ellenkezik, ti. hogy noha az ember Krisztusnak isteni
tudása volt, számos dolog ismeretét tanítványaival és az utókorral mégsem
akarta megosztani.
3435 35. Krisztus nem volt mindig messiási méltóságának tudatában.
3436 36. Az Üdvözítő feltámadása nem valóságosan történelmi, hanem tisztán a
természetfölötti rendbe tartozó tény, melyet eddig nem bizonyítottak, nem is

664
*34013466‫־‬ Szent X. Piusz: Rendelet ‫ ״‬Lamentabili” A modernisták tévedései

3422 22. Az Egyház által kinyilatkoztatott tényékként tanított dogmák nem az

égből hullott igazságok, hanem a vallási tényeknek egyfajta, az emberi ész által
fáradságos törekvéssel megszerzett értelmezései.
3423 23. A Szentírásban elbeszélt tények és a rajtuk alapuló egyházi dogmák
ellen tmondhatnak és valóban ellent is mondanak egymásnak; oly módon, hogy
a kritikus elme olyan tényeket, amelyeket az Egyház egészen biztosnak hisz,
hamisakként vethet el.
3424 24. Az a szentírás-magyarázó, aki olyan előfeltételeket állít fel, amelyekből
az következik, hogy bizonyos dogmák történetileg hamisak vagy kétesek;
amennyiben közvetlenül magukat a dogmákat nem tagadja, nem elítélendő.
3425 25. A hit elfogadása végső soron valószínűségek halmazán alapszik.
3426 26. A hitigazságokat csupán gyakorlati értelemben kell megtartani, vagyis
elsősorban a cselekvésre, nem pedig a hitre vonatkozó szabályokként.

Krisztus
3427 27. Jézus Krisztus istensége az evangéliumokból nem bizonyítható; inkább
olyan dogma, amelyet a keresztény tudat a Messiás-fogalomból vezetett le.
3428 28. Jézus küldetésének idején nem azért beszélt, hogy tudtunkra adja: Ó a
Messiás, és csodáival sem ezt akarta bizonyítani.
3429 29. Elismerhetjük, hogy a történelem által bemutatott Krisztus sokkal
jelentéktelenebb, mint a hit tárgyaként létező Krisztus.
3430 30. Az Isten Fia kifejezés az összes evangéliumi szövegben csupán a Messiás
fogalmával egyenértékű, semmi esetre sem jelenti azt, hogy Krisztus Istennek
valóságos és természet szerinti Fia.
3431 31. Az a Krisztusról szóló tan, amit Pál, János és a Nikaiai, Efezusi,
Khalkedóni zsinat hagyományozott ránk, valójában nem a Jézus által hirdetett,
hanem a keresztény tudat által Jézusról elképzelt tanítás.
3432 32. Az evangéliumi szövegek természetes jelentése nem egyeztethető össze
azzal, amit teológusaink Jézus Krisztus tudatáról és ismereteinek tévedhetet-
lenségéról tanítanak.
3433 33. Minden, előzetesen kialakított vélemények által nem befolyásolt ember
számára nyilvánvaló, hogy vagy Jézus hirdetett tévedést, amikor a messiás
közeli eljövetelét kilátásba helyezte, vagy a szinoptikus evangéliumokban
szereplő tanításának nagy része hiteltelen.
3434 34. A kritikus szellem nem foglalhat állást Krisztus tudásának korlátlansága
mellett, csak, ha olyasmit tételez fel, ami történetileg aligha gondolható el, és
erkölcsi érzékünkkel is ellenkezik, ti. hogy noha az ember Krisztusnak isteni
tudása volt, számos dolog ismeretét tanítványaival és az utókorral mégsem
akarta megosztani.
3435 35. Krisztus nem volt mindig messiási méltóságának tudatában.
3436 36. Az Üdvözítő feltámadása nem valóságosan történelmi, hanem tisztán a
természetfölötti rendbe tartozó tény, melyet eddig nem bizonyítottak, nem is

664
 Szent X. Plusz: Rendelet: ‫ ״‬Lamentabili” A modernisták tévedései *3401-346Í

bizonyítható, és amelyet a keresztény tudat lassanként más tényekből követ-

keztetett ki.
37. A Krisztus feltámadásába vetett hit kezdetben nem a feltámadás 3437
tulajdonképpeni fényére vonatkozott, hanem inkább Krisztus halhatatlan
életére Istennél.
38. A Krisztus engesztelő haláláról szóló tan nem evangéliumi, hanem páli 3438
eredetű.
A szentségek
39. A szentségek eredetét illető azon vélemények, amelyeket a tridenti atyák 3439
képviseltek meggyőződéssel, s amelyek dogmatikus kánonjaikra kétségkívül
hatást gyakoroltak, a most a kereszténységet kutató történészek szemében
joggal érvényes vélekedésektől igen messze álltak.
40. A szentségek eredete abban áll, hogy az apostolok és utódaik Krisztus 3440
bizonyos elképzeléseit és szándékait úgy kezdték értelmezni, ahogy a körűimé-
nyék és események javasolták és diktálták.
41 A szentségek csak arra szolgálnak, hogy felidézzék az emberek 3441
elméjében a Teremtő mindig jóakaró jelenlétét.
42. A keresztény közösség azért vezette be a keresztség szentségének 3442
szükségességét, mert föltétlenül fontos szertartásnak tartotta és összekötötte a
keresztény hitvallás kötelességeivel.
43. A gyermekkeresztelés gyakorlata szervezeti fejlődés eredménye, ·amely 3443
egyike volt azon okoknak, melyek nyomán a szentség két másikban, a
keresztségében illetve a bűnbánatéban oldódott fel.
44. Semmi sem bizonyítja, hogy a bérmálás szentségének rítusát az 3444
apostolok alkalmazták volna. E két szentségnek, a keresztségnek és a
bérmálásnak alaki megkülönböztetése nem az óskereszténység történetével
kapcsolatos.
45. Nem mindent kell történetileg érteni abból, amit Pál az Eucharisztia 3445
alapításáról állít [rö. JKor 11,23k\.
46. Az Ősegvházban a megkeresztelt bűnösnek Istennel az Egyház tekinté- 3446
Ive általi kiengeszteléséről nem volt elképzelés, az Egyház csak egészen lassan
szokott hozzá ehhez a felfogáshoz. Még a bűnbánat egyházi intézményként
való elismerése után sem hívták azt szentségnek, mert gyűlöletes szentségnek
tartották volna.
47. Krisztus szavai, amelyek szerint \Jn 20^2]: ‫״‬Vegyétek a Szendéiket. 3447
Akinek megbocsát járok bűneit, azé bocsánatot nyernek, akinek megtartjátok,
azé meg vannak tartva”, legkevésbé sem vonatkoztathatók a bűnbánat szentsé-
gére, bármit is állítottak erről kedvük szerint a tridenti atyák.
48. Jakab levelében [tv. Jak 5,14k\ szándéka szerint nem Krisztus valamely 344«
szentségét hirdeti, hanem egyfajta jámbor szokást ajánl, és ha ebben a
szokásban esetleg a kegyelem valamilyen eszközét látja, azt nem olyan

665
*3401-3466 Szent X. Pinsz: Rendelet: ‫״‬Lameutabili”: Λ modernisták tévedései

szigorúan értelmezi, mint a szentségek mibenlétét és számát megállapító

teológusok.
3449 49. Ahogy a keresztény lakoma lassanként liturgikus cselekmény jellegét
kezdte magára ölteni, azok, akik a lakomáknál főszerepet játszottak, papi
szerepre tettek szert.
3450 50. Az apostolok azokat az idősebbeket, akik a keresztény gyülekezetekben
a felügyelői tisztet látták el, azért tették meg áldozópapoknak vagy püspökök-
nek, hogy a növekvő közösségek szükséges igazgatásáról, nem pedig az
apostoli küldetés és hatalom folyamatosságáról gondoskodjanak.
3451 51. A házasság az Egyházban csak későn válhatott az újszövetség szentsé-
gévé, hiszen ahhoz, hogy a házasság szentségnek számítson, előbb szükség
volt a kegyelemről és a szentségekről szóló tanítás teljes teológiai kifejtésére.

Α ς Egyház alkotmánya
3452 52. Krisztus elgondolásától távol állt, hogy olyan értelemben felfogott
Egyházat alapítson, amely közösségként századok hosszú során át fog működ-
ni a föld színén; sót, Krisztus véleménye szerint a mennyek országa a világ
végével együtt nem sokkal később elérkezett volna.
3453 53. A z Egyház szerves felépítése nem változhatadan; a keresztény közös-
ség, akár az emberi társadalom, folytonos fejlődésnek van alárendelve.
3454 54. A dogmák, a szentségek és a hierarchia - úgy a fogalmakat, mint a
valóságot illetően - csupán a keresztény felfogás értelmezései és fejlődésének
eredményei, amelyek az evangéliumban rejtőző jelentéktelen csírát külső
serkentéssel növelték meg és tökéletesítették.
3455 55. Simon Péternek egyáltalán nem volt fogalma arról, hogy Krisztus az
Egyház vezetését rábízta volna.
3456 56. A római Egyház nem az isteni gondviselés rendelése, hanem merőben
politikai fejlemények folytál! lett az összes egyházak fejévé.
3457 57. Az Egyház a természet- és a teológiai tudományok fejlődésével
szemben ellenségesnek mutatkozik.

A vallási igazságok változatlanságáról

3458 58. Az igazság nem kevésbé változó, mint maga az ember, mert vele, benne
és általa alakul át.
3459 59. Krisztus nem egy meghatározott, minden korra és minden emberre
érvényes tanrendszert hirdetett, sokkal inkább egy különböző korokhoz és
helyszínekhez alkalmazkodó és azokhoz alakítandó vallásos mozgalmat
indított útjára.
3460 60. A keresztény tanítás eredetileg zsidó volt, az egymást követő fejlődési
fokok során azonban előbb pali, majd jánosi, végül pedig hellenisztikus és
egyetemes lett.

666
 Szem X. Plusz Rendelet: ‫ ״‬Lameiitabili”: A uiodcriusták tévedései *3401-346(

61. Anélkül, hogy egymásnak ellentmondó dolgokat állítanánk, elmondhat- 3461

juk, hogy a Genezis elejétől az Apokalypsis végéig a Szentírásnak egyetlen
fejezete sem tartalmazza teljes azonossággal azt a tanítást, amit ugyanarról a
témáról az Egyház hirdet, ezért a Szentírásnak egyetlen fejezete sem jelenti
ugyanazt a kritikus illetve a teológus számára.
62. Az apostoli hitvallás legfontosabb szakaszai az első századok kereszté- 3462
nyei számára nem ugyanazt jelentették, amit korunk keresztényei számára
jelenti.
63. Az Egyház gyengének bizonyul az evangéliumi erkölcsök eredményes 3463
védelmezésében, mert makacsul ragaszkodik olyan, meg nem változtatható
tanokhoz, amelyek napjaink haladásával nem egyeztethetők össze.
64. A tudományok haladása szükségessé teszi, hogy a keresztény tannak 3464
Istenről, a teremtésről, a kinyilatkoztatásról, a megtestesült Ige személyéről és
a megváltásról alkotott fogalmai megújuljanak.
65. A mai katolicizmus az igazi tudománnyal összeegyeztethetetlen, ha 3465
egyfajta nem dogmatikus kereszténységgé, vagyis egy tág értelemben vett
liberális protestantizmussá nem alakul.
66. A pápa minősítése'. ‫״‬Ó szentsége az Eminenciás Atyák határozatát jóvá- 3466
hagyta és megerősítette, és úgy rendelkezett, hogy a fent felsorolt tételek
mindenki és minden egyes ember számára elutasítottnak és megbélyegzettnek
számítsanak.”

3468-3474: A Szent zsinati Kongregáció ‫״‬Ne temere” rendelete, 1907.

augusztus 2.
Kiadva: ÁSS 40 (1907) 527-530 / X. Pius, Ásta, 4,42-15 / AnE 15 (1097) 320b-321b.

A z e(je$yZ?s ér a házasság
A z eljegyzés. I. Csak az az eljegyzés számít érvényesnek és annak vannak 3468
kánoni következményei, amelyet a felek és vagy a plébános vagy a helyi
ordinanus, vagy legalább két tanú által aláírt szerződésben kötöttek meg. ...
A házasság. III. Csak azok a házasságok érvényesek, amelyeket a plébános, 3469
vagy a helyi ordinanus, vág)‫ ׳‬a kettő közül valamelyik által delegált pap és
legalább két tanú jelenlétében kötnek meg. ...
VII. Halálveszély fenyegetése esetén, ha sem a plébános, sem a helyi 3470
ordinarius, sem a kettő közül valamelyik által delegált pap nem érhető el, a
lelkiismeret megnyugtatása és (ha a helyzet úgy hozza) a gyermek törvényesíté-
se érdekében bármely pap és két tanú jelenlétében érvényes és megengedett
házasság köthető.
VIII. Ha egy bizonyos vidéken sem a plébános, sem a helyi ordinarius, sem 3471
az általuk delegált pap, akiknek a jelenlétében a házasságot m eg lehetne komi,
nem érhetők el, és ez a tényállás már egy hónapja tart, amennyiben a jegyesek
két tanú jelenlétében formális beleegyezésüket adják hozzá, érvényes és
megengedett házasság köthető.

667
*3468-3474 Szeut X. Piusz: Rendelet: ‫ ״‬N e temere” : Az eljegyzés és a házasság

3472 XI. 1. § Λ fent hozott törvények minden, a katolikus Egyházban megke-

resztekre, az eretnekségből vagy szakadásból megtértre (akkor is, ha egyik vagy
másik később elpártolt tőle) nézve kötelező jellegű, ahányszor csak eljegyzésre
vagy házasságkötésre kerül a sor körükben.
3473 2. § Érvényes ez azon katolikusokra, akikről fentebb szó volt, még akkor is,
ha akár megkeresztelt, akár meg-nem-keresztelt nem-katolikusokkal lépnek
jegyességre vagy házasságra, még a vegyes vallás vagy az istentisztelet különbö-
zőségének akadálya alóli felmentés elnyerése után is; hacsak a Szentszék
valamely vidékre vagy területre vonatkozóan másképp nem döntött.
3474 3. § Megkeresztelt illetve meg-nem-keresztelt nem-katolikusok egymás
közötti házasodása esetén a jegyesség vagy a házasság katolikus módon való
megkötésének megtartására sehol sincsenek kötelezve.

3475-3500: A ‫ ״‬Pascendi dominici gregis” körlevél, 1907. szeptem ber 8.

V ö . * 3 4 0 1 °. E z a p á p a i k ö rle v é l b iz o n y o s re n d s z e r b e fo g la lja az ú n . m o d e r n iz m u s t. A
‫ ״‬m o d e r n is tá k ” k ö z ü l e z t a g o n d o la ti r e n d s z e r t m in t o ly a t s e n k i s e m k é p v is e lte .
E g é s z e n b iz to s , h o g y P. J o h a n n e s B. L e m iu s O M I fo g la lta ö s s z e a d o g m a tik a i, L o u is
B illo t SJ b íb o r o s p e d ig a g y a k o rla ti ré s z t. T ö b b , m á s te o ló g u s által k é s z íte tt te r v e z e te t
a p á p a m in t h iá n y o s a t e lv e te tt.
Kiadva: ÁSS 40 (1907) 596-628 / V. Pius, Acta, 4,50-88.

A modernistáknak afilozófiai alapelvekre vonatkozó tévedései

3475 A modernisták az általánosan agnoszticizmus néven ismert tanra alapozzák
vallásfilozófiájukat. Eszerint az emberi értelem teljességgel a jelenségekre korlá-
tozódik, vagyis azokra a dolgokra, amelyek abban az alakban jelennek meg,
amelyben előttünk mutatkoznak, a jelenségek határán túllépni sem joga, sem
képessége nincs. Ennélfogva sem Istenhez felemelkedni, sem Isten létét a
látható dolgokból felismerni semmiféle módon nem képes. Ebből következtet-
nek arra, hogy Isten a tudomány közvetlen tárgya semmiképpen sem lehet, ami
pedig a történelmet illeti, Isten egyáltalán nem tartható a történelem alanyának.
Miután ezt leszögezték, mindenki könnyen átláthatja, mi vár a természetes
istentanra, a hihetőség motívumaira, a külső kinyilatkoztatásra. Ezeket a témákat a
modernisták ugyanis teljességgel mellőzik és az intellektualizmus körébe szám-
űzik. ...
3476 [A z agnosztiiizpiusból nzetik le:] A tudománynak, akár a történelemnek
ateisztikusnak kell lennie, területükön csupán jelenségeknek van helye, Isten és
mindaz, ami isteni teljes mértékben kizárandó. ...
3477 A modernisták tanításában az agnoszticizmust azonban csupán a negatív
résznek kell tartanunk: a pozitív részt, ahogy ók mondják, a vitális immanencia
képezi. Mindenesetre így következtetnek az egyikből a másikra.
A vallásnak, akár természetes, akár a természetet meghaladó, mint bárme-
lyik más ténynek, magyarázattal kell rendelkeznie. Mivel azonban a természetes
istentant eltörölték, a hihetőség indítékainak elvetése által a kinyilatkoztatáshoz
vezető utat lezárták, sőt, mivel bármely külső kinyilatkoztatás lehetőségét is

668
 Szent X. Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Pascendi dommici gregis”: A modernizmus *3475-3500

teljes mértékben elvetették, a vallásra az emberen kívül hiába is keresnek

magyarázatot. így azonban azt magában az emberben kell keresni: és mivel a
vallás egy bizonyos fajta életforma, értelmezését is egészen az emberi életben
kell megtalálnunk. Ennek alapján hirdetik meg a vallási immanenda alapelvét.
Mindenféle életjelenség feltűnése - s amint már említettük, ilyen életjelenség a
vallás is -, valamilyen hiányérzetből vagy ráhatásból eredő ösztönzésre
vezethető vissza, azok megjelenése pedig, ha az életről szűkebb értelemben
beszélünk, a szív valamilyen megmozdulásából eredeztethető, és érdelemnek
(sensus) hívják. Ezért, mivel a vallás tárgya Isten, szükségképpen arra kell
következtetnünk, hogy a hit, amely minden vallás forrása és alapja, egy olyan
benső érzésben lelhető fel, amely az isteni iránti vágyunkból származik.
Mivel ez az isteni iránti vágy csak meghatározott és megfelelő körülmények
között érezhető, természete szerint a tudatos énünkhöz nem tartozhat, eleinte
inkább a tudatunk alatt, a modern filozófiától kölcsönzött kifejezéssel, tudat-
alatti énünkben rejtőzik. ...
A modernisták ugyanis ebben az érzésben nem csak a hitet találják meg, azt 3478
állítják, hogy a hittel és az ó értelmezésüknek megfelelő hitben az tulajdonkép-
pen a kinyilatkoptatás helye is. ... Mivel Isten a hímek tárgya, de ugyanakkor
okozója is, a kinyilatkoztatás Istenről szól és Istentől is ered; ti. benne Isten
egyszersmind a kinyilatkoztató és a kinyilatkoztatott. Tisztelendő Testvérek,
ebből következik a modernistáknak az az igen abszurd állítása, amely szerint
különböző szempontok alapján bármelyik vallást egyszerre lehet természetes-
nek és természetfelettinek is tartani. Ezért nem jelent számukra két különböző
dolgot a tudat és a kinyilatkoztatás. Ebből következik az a törvény, hogy a
vallásos tudat olyan egyetemes érvényű szabály, amelyet a kinyilatkoztatással
teljes mértékben azonosnak lehet tekinteni, és amelynek mindent, még a
legfőbb egyházi hatalmat is, alá kell rendelni, mind a tanítás, mind a szent
dolgokra vagy a fegyelemre vonatkozó döntés tekintetében. ...
A megismerhetetlen, amelyről beszélnek, a hímek nem csupasz és egyedi 3479
mivoltában mutatkozik meg; épp ellenkezőleg: szorosan kötődik egy olyan
jelenséghez, amely jóllehet a tudomány ill. a történelem területéhez tartozik,
valamilyen szempontból azokat mégis meghaladja. ... Ezesetben azonban a hit,
amelyet a jelenséghez kapcsolódó megismerheteden dolog magához vonz,
magát a jelenséget egészen átfogja és bizonyos módon át is hatja saját életével.
Ebből pedig két dolog következik. Először is a jelenség valóságos feltételei
fölé való emelkedése általi egyfajta átalakulása, amelynek során olyan anyaggá
kell válnia, amely alkalmasabb azon isteni forma felöltésére, amelyet a hit
felöltem szándékozik. Másodszor ugyanannak a jelenségnek valamilyen - ha
szabad így nevezni - alakié sütése, amely onnan ered, hogy a hit, miután a
jelenséget hely és idő kötöttségeitől függetlenítette, olyasmit tulajdonít neki,
amivel valójában nem rendelkezik. Ez különösen múltbeli jelenségekre vonat-
kozik, és minél régebbiek, annál inkább. Ebből a kettős tételből a modernisták

669
*3475-3500 Szent X. Plusz: Körlevél: ‫ ״‬Pascendi dóimmá gregis”: A modernizmus

ismét két-két kánont vezetnek le, amelyek az agnoszticizmusból kikövetkezte‫־‬

tett törvénnyel együtt a történetkritikai módszer alapját képezik.
34S 0 Példával illusztrálják állításukat, még ha ehhez Krisztus személyét is kell
segítségül hívniuk. Szerintük a tudomány és a történelem Krisztus személyével
kapcsolatban csupán embert talál, semmi egyebet. Ezért az agnoszticizmusból
levezetett első tétel alapján Krisztus életéből mindazt, aminek isteni jellege van,
törölni kell. A második tétel értelmében a hit Krisztus történelmi személyét
átalakította, ezért hát mindent, ami ót a történelmi körülmények fölé emeli,
figyelmen kívül kell hagyni. Végül a harmadik tétel értelmében a hit jóvoltából
Krisztus személye elm^tette eredeti alakját, ezért az összes olyan kijelentést,
cselekedetet, vagyis mindazt, ami szellemiségének, rangjának, neveltetésének,
valamint a helynek és a kornak, amelyben élt, nem felel meg, le kell róla
hántani. ...
34« 1 Az egész vallás csírája tehát a vallásos ér^és, amely vitális immanemia révén tör
fel a tudatalatti rejtekébői’ és ez ad magyarázatot mindarra, ami bármely vallásban
valaha volt illetve ezután lesz. ...
Azt állítják, hogy ebben a vallásos érmésben, amit már többször említettünk,
mivel érzés, és nem megismerés, Isten ugyan kinyilatkoztatja magát az ember-
nek, de olyan zavarosan, és össze-vissza módon, hogy a hívó alanytól csak
nehezen vagy egyáltalán nem különböztethető meg. Elengedhetetlen tehát,
hogy ezt az érzést valamilyen fény világítsa meg, és ezáltal Isten egészen
kiemelkedjék és külön jelenjék meg. Ez már csak az értelmet illeti meg,
amelynek feladata a gondolkodás és az elemzés, az ember általa először
fogalmat alkot a benne felmerülő élerjelenségekről, majd pedig szavakba önti
azokat. Ebből az elgondolásból ered a modernisták közismert kijelentése,
miszerint a vallásos embernek hitét gondolnia kell. ...
3482 Az értelem ebben az esetben kétféle módon cselekszik. Először a termé-
széféből fakadó és spontán aktussal, valamilyen közérthető és egyszerű
kijelentésben fogalmazza meg a dolgot, a második lépésben viszont már
visszatekintve és elmélyültebben, vagy, ahogy ók mondják, a gondolat kidolgozása
által másodlagos ítéletekben fejez! & x/- elgondol tat, amelyek ugyan az első,
egyszerű kijelentésekből származnak, de megfogalmazásuk csiszoltabb és
világosabb. Ezek a másodlagos ítéletek fogják, amennyiben az Egyház legfőbb
Tanítóhivatala is szentesítette őket, a dogmák alapjait képezni.
3483 így tehát elérkeztünk a modernista tanok legfontosabb, nevezetesen a
dogmák eredetéről és azok tulajdonképpeni természetéről szóló fejezetéhez. A
dogmákat ugyan azoktól az egyszerű, elsődleges formulákból eredeztetik,
amelyek bizonyos tekintetben elengedhetetlenül hozzátartoznak a hithez, mert
a valóságos kinyilatkoztatás előfeltétele az, hogy a tudatban ott legyen a
nyilvánvaló istenismeret. Maga a dogma azonban, ahogy a jelek szerint állítják,
tulajdonképpen a másodlagos megfogalmazásokban jelenik meg. ...
Az ilyen megfogalmazásoknak szerintük az a rendeltetésük, hogy a hívőnek
egyfajta alapot szolgáltassanak, amely alapján azok saját maguk előtt igazolhat-

670
 •3475-3500
Szeut X. Piiisz: Körlevél: ‫״‬Pascendi domiuici gregis” A modenuzmus

ják hitüket. Ezért helyezkednek el középen a hívó és annak hite között, ami
azonban a hitet illeti, ezek (a dogmák) tárgyának nem megfelelő, általában
szimbólumoknak nevezett jelei, a hívót illetően pedig csupán puszta eszközök.
... A vallásos érzés tárgya azonban, mivel azt az abszolútum tartalmazza,
végtelen sok formában jelenik meg, ezek közül hol az egyik, hol a másik kerül
előtérbe. Ugyanígy a hívó ember is különböző helyzetekben élhet velük.
Ugyanennek a változékonyságnak emiatt a dogmáknak nevezett formulák
esetében is érvényesülnie kell, így ki lesznek téve a változásnak. így válik a
dogmák belső eiolúciójához vezeti út valóban szabaddá.

A modernistáknak a hitfogalmára vonatkozó tévedései

A hívó modernista számára elfogadott és biztos tétel, hogy az isteni valóság 3484
ténylegesen önmagában, és nem csupán a hívőtől függően létezik. Ha azonban
megkérdezzük, vajon a hívó ezen állítása min alapszik, azt a választ kapjuk
majd, hogy kinek-lunek saját tapasztalatán..:, a vallásos érzésben szerintük ugyanis
felismerhető a szívnek egyfajta szemléletmódja, amelyen keresztül az ember
Isten valósaival közvetlen érintkezésbe kerül; és Isten létére illetve Isten, mind
az emberben, mind az emberen kívül végzett tevékenységére vonatkozóan
olyan meggyőződésre tesz szert, hogy az minden, tudásból szerezhető meg-
gyózödést felülmúl. Valódi tapasztálról beszélnek tehát, mégpedig olyanról,
amely minden racionális tapasztalatot fölülmúl.
A hit ... csak arra vonatkozik, amiről a tudomány számára, annak saját 3485
bevallása szerint, megismerhetetlen. Vagyis ... a tudomány a jelenségek oly körével
foglalkozik, amelyekben a hit számára nincs hely; a hit pedig Istenre vonatkozó
dolgokkal foglalkozik, amelyekről a tudománynak nincsenek ismeretei. Ebből
következik, hogy hit és tudomány között sohasem lehet meghasonlás.
Ha bárki esetleg ennek ellenére azt állítaná, hogy a látható természetben
előfordulnak bizonyos dolgok, amelyek a hithez is tartoznak, mint például
Krisztus földi élete, ők tagadnák. Mert még ha ezek a jelenségek körébe is
tartoznak, amennyiben a hit élete azokat áthatotta, és mint nem sokkal
korábban már említettük, átalakította és eredeti alakjuktól [vö.*3479\ megfosztot-
ra, az érzékelhető dolgok köréből kiragadva az Istenre vonatkozó dolgok
területére kerültek ár.
Ha valaki továbbá azt kérdezné, hogy Krisztus valóban tett-e csodákat,
tényleg megsejtette-e az eljövendő eseményeket, hogy valóban föltámadt-e és
felment-e a mennybe, az agnosztikus tudomány minderre tagadó, a hit igenlő
választ adna neki, de ez nem ok arra, hogy‫ ׳‬a kettő egymás ellen forduljon.
Hiszen az fog tagadni, aki filozófusként szól a filozófusokhoz, és Krisztust
kizárólag történeti valósága alapján szemléli; a másik hívőkkel beszélve hívőként
fog igent mondani Krisztus életét szemlélve, amennyiben az a hit által és a
hitben újra életre kell.
Azt azonban, aki ennek alapján arra akarna következtetni, hogy hit és 3486
tudomány semmilyen szempontból egymásnak alávetve nincsen, nagy csalódás
671
*3475-3500 Szent X. Piusz: Körlevél ‫ ״‬Pascendi dóimmá gregis”: A modernizmus

fogja érni. A tudománnyal kapcsolatosan vélekedése ugyan jó és helyénvaló

lenne, a hitre vonatkozó azonban nem, mert azt nem csupán egy, hanem
három okból is alá kell rendelni a tudománynak.
Először ugyanis azt kell figyelembe venni, hogy bármely vallásos tény
esetében, ha az isteni valóságnál, és a hívó ezzel kapcsolatos tapasztalatától
eltekintünk, minden másra, különösen a vallásos form ulákra igaz az, hogy a
jelenségek körét a legkevésbé sem lépik túl, és ezért a tudomány illetékességi
körébe tartoznak. ...
Ezenkívül, jóllehet azt állítják, hogy Isten kizárólag a hit tárgya, ez a
vélemény csak akkor elfogadható, amennyiben Isten valóságáról, nem istenfoga■
lomról van szó. Ez utóbbi természetesen a tudomány körébe tartozik, mert
amikor ez - ahogy ók mondják - egyfajta logikai rendben bölcselkedik, még az
abszolútum és az eszmei létező is hozzátartozik. Ezért terjed ki a filozófiának
1 1 1 . a megismerés tudományának az isteneszmével kapcsolatos jogköre arra is,
hogy annak alakulását szabályozza, és, amennyiben valamilyen idegen elem
kerül bele, azt kiigazítsa. Ezen alapszik a modernisták azon kijelentése,
miszerint a vallás evolúciójának összhangban kell lennie az erkölcs és az
emberi értelem fejlődésével, vagyis ahogy egyikük, akit mesterként követnek,
tanítja, (a vallást) a többinek kell alávetni.
Ehhez kapcsolódik az, hogy az ember kettóséget önmagán belül elviselni
nem tud: ezért ösztönzi a hívőt egyfajta belső kényszer arra, hogy hitét a
tudománnyal összhangba hozza, mégpedig úgy, hogy hite annak az általános
elgondolásnak, amit a tudomány a világmindenségről tanít, ellent ne mondjon.
Úgy gondolják tehát, hogy a tudomány a hittől teljesen független, a hit viszont,
amelyet a tudománytól függetlennek hirdetnek, annak alá van rendelve.
A modernisták teológiai dogmákra lonatkozp téiedései
3487 ... A modernista teológus ugyanazokat az alapelveket követi, amelyeket a
filozófusok gyakorlatában látunk, a már említett immanencia és szimbolizmus
elvét a hívőre alkalmazza. A következő módon jár a legegyszerűbben a dolog
végére. A filozófus azt tanítja, hogy a hit forrása immanens. A hívó hozzáfűzi,
hogy az a forrás Isten. Mire ő arra a köietkeztetésreju t, hogy Isten ezek szerint
az emberben immanens. Ez a teológiai immanencia.
Másrészről a filozófus számára nyilvánvaló, hogy a hit tárgyának megjeleni-
tései csak szimbolikusak; a hívő számára pedig ugyanilyen nyilvánvaló, hogy
hitének tárgya Isten önmagában. A teológus a kettőt összekötve megállapítja,
hogy az isteni valóság megjelenítései szimbolikus jellegűek. Innen ered a
teológiai szimbolizmus. ...
3488 Mivel a hitnek több csírája is van, a legfontosabb az Egyház, a dogma, a
szentségek és a vallások, valamint az ún. szent könyvek, vizsgájuk meg azt is,
hogy mit tanítanak ezekről a modernisták.
Hogy pedig a dogmával kezdjük, föntebb már leírtuk, mit tartanak ennek
eredetéről és természetéről [vö.*3482\. Valamilyen ösztönzésből 111. szükségtói

672
 Szent X. Piusz Körlevél: ‫ ״‬Pascendi doinmici gregis”: A moderiuzmus *3475*3500

ered, amelynek eredményeképpen a hívó gondolatban szorgalmasan törekszik

arra, hogy saját és a mások tudata egyaránt jobban megvilágosodjék. Ez a
fáradozás egészen az elsődleges belső megfogalmazás átgondolására és árnyal-
tabb kifejezésére irányul, noha nem egy önmagában logikus kifejtésnek, hanem
a körülményeknek megfelelően, 1 1 1 ., ahogy nem eléggé érthetően mondják,
életszerűen. Ebből következik, hogy azok körül lassankint a már említett módon
másodlagos megfogalmazások jönnek létre [10*3482], ezeket aztán, miután
egyetlen egésszé ill. egy tanítási rendszerré foglalták őket össze, és a nyilvános
Tanítóhivatal kijelentette róluk, hogy a közösség tudatának megfelelnek,
dogmának nevezzük. Ezektől a teológusok értelmezéseit jól meg kell külön-
böztetni. ...
A szent dolgok kultuszáról szinte nem is kellene sokat beszélnünk, ha ezen 3489
megjelölés nem vonatkoznék egyúttal a szentségekre is; a modernisták a
legsúlyosabb tévedései ezekkel kapcsolatosak. Szerintük a kultusz kettős
ösztönzésből ill. igényből ered. ...
Az egyik az, hogy a valláshoz valamilyen érzékelhetöt kell hozzáadni, a
másik, hogy láthatóvá kell tenni, ami egyáltalán nem lenne lehetséges valami-
Íven érzékelhető forma és megszentelő cselekedetek nélkül, amit szentségnek
nevezünk. Am a modernisták számára a szentségek merő szimbólumok, vagyis
jelek, jóllehet nem nélkülözik a hatékonyságot. Hogy ezt a hatékonyságot
érzékeltessék, bizonyos szavakat hoznak fel például, amelyekről általában azt
mondják, hogy szerencsét hoznak, mert erőt kaptak ahhoz, hogy bizonyos
gondolatokat közvetítsenek, amelyek erősek és a lelket mélységesen megrendí-
tik. Ahogy ezek a szavak viszonyulnak a fogalmakhoz, úgy viszonyulnak a
szentségek a vallásos érzéshez, más jelentőségük nincs. Tulajdonképpen
világosabban fogalmaznának, ha azt állítanák, hogy a szentségek egyedüli
rendeltetése a hit táplálása. Ezt azonban a Tridenti zsinat elítélte: ‫ ״‬Ha valaki azt
mondaná, hogy a szentségek csak a hit táplálására rendeltettek, legyen
kiközösítve” [*1605].
A [Szentírást] a modernisták ízlése szerint leginkább olyan Tapasztalatok 3490
gyűjteményeként lehetne meghatározni, amelyek mindenféle vallásban jelen
vannak, de nem történnek meg bárkivel, hanem rendkívüliek és jelentősek. ...
Jóllehet a tapasztalat a jelenhez kapcsolódik, de a múltból vagy a jövőből is
merítheti anyagát, aszerint, hogy a hívó a múlt eseményeit éli meg jelenvaló-
ként a visszaemlékezés révén, vagy a jövendőt elővételezi. Ennek alapján
világos, hogy a Szentírás könyveiben a történészekről és apokaliptikusokról
hogyan vélekedhetünk.
így tehát ezekben a könyvekben Isten ugyan a hívó által szól, de a
modernista teológia szerint csak a litális immanenáa és permanenáa (állandóság)
közvetítésével.
Kérdés akkor, hogy mit tartsunk a sugalmazásról? Válaszuk szerint ez 3491
egyáltalán nem különül el, legfeljebb hevességében, attól az ösztönzéstől, amely a
hívót arra készteti, hogy hitét szóban vagy írásban kinyilvánítsa. Valami hasonlót

673
*3475-3500 Szent X. Pinsz: Körlevél: ‫ ״‬Pascendi doininici gregis” : A modernizmus

tapasztalhatunk a költői íhletettségben, ezért mondta róla egy bizonyos (költő):

‫ ״‬Isten van bennünk, felgyűlünk, hogyha akarja”1. Ilyen értelemben Istent a szent
könyvek sugalmazottsága forrásának kell neveznünk.
3492 [A ~ Egyházról való elképzelésük alapjánj azt tartják, hogy azt kezdetben kettős
igény hozta létre, egyrészt az, ami minden hívőben, különösen abban, aki
valamilyen elsődleges és a maga nemében páratlan tapasztalat részese lett,
felmerülhet, nevezetesen, hogy hitét másokkal is közölje, másrészt, a közös hitet
többek általi befogadása után a gyülekezetben jelentkezik (az az igény), hogy
közösséggé forrjanak össze, hogy óvják, növeljék és elterjesszék a közös jót.
Akkor hát mi az Egyház? A kollektív tudatból ill. az egyedi tudatok társulásából
jött létre, amelyek a vitálispermanenaa hatására valamely első hívőtől függenek,
aki a katolikusok számára természetesen Krisztus.
3493 Az általános alapelv [a hit modernista értelmezésére] a következő: egy vallásban,
amely eleven, nincs semmi megválfozathatadan, és ezért semmi, amit meg ne
kellene változtatni. Innen jutnak el tanaik tulajdonképpeni főtételéhez, az
evolúcióhoz Ennek alapján a dogmának, az Egyháznak, a szentségi kultusznak,
azoknak a könyveknek, amelyeket szentnek tartunk, sót magának a hitnek is az
evolúció törvényeihez kell igazodniuk, ha nem akarjuk, hogy mindez lassan-
ként meg ne haljon.

A modernisták a történeti tudomány alapelveiitl és a történetkntikai módszerrel

kapcsolatos téledései
3494 Bizonyos modernisták, akik történetírással foglalkoznak, úgy tűnik, nagyon
ódzkodnak attól, hogy filozófusnak tartsák ő k et...: nehogy valaki úgy véleked-
jék, hogy filozófiai előítéletektől áthatva, úgymond, nem egészen tárgyilagosak.
Mégis igaz, hogy történelmük és kritikájuk merőben filozófiai jellegű és
műiden állításuk szabályosan következik filozófiai alapél veikből.
Ezen történészek 111. kritikusok három főszabálya, mint említettük, azonos
azzal a három alapelvvel, amit a filozófusokkal kapcsolatban már fentebb
idéztünk: vagyis az agnoszticizmussal, a dolgoknak a hit általi átváltoztatásáról
szóló elmélettel, és azzal a harmadikkal, amelyről úgy véltük, alakvesztésnek
lehet nevezni. Most arra fordítsuk a figyelmünket, hogy egyenként milyen
következtetéseket vonnak le belőlük.
3495 Az agnoszticizmus alapján a történelem, csakúgy, mint a tudomány, csak
jelenségeket tárgyal. Isten tehát, illetve az emberi dolgokba történő bármilyen
isteni beavatkozás a hitet illeti, mert egyedül a hithez tartozik. Ezért az olyan
dolgokat illetően, amelyekben a két elem, az isteni és az emberi, állandóan jelen
van - mint például Krisztusban, az Egyházban, a szentségekben és sok más
hasonlóban - , a különválasztást és megkülönböztetést úgy kell véghez vinni,
hogy az emberi tényezőt történelminek, az istenit pedig a hithez tartozónak
tekintsük. Ez az oka a modernisták között elterjedt a történelmi Krisztus és a
hit Krisztusa, a történeti Egyház és a hit Egyháza, a történeti szentségek és a
hit szentségei, és más ehhez hasonlók közötti különbségtételnek.

674
 S z e n t X . P in sz : K ö rle v é l: ‫ ״‬P a s c e n d i d o iiiin ic i g re g is ” : A i n o d e n u z m u s * 3 4 7 5 -3 5 0 0

Am éppen ezt az emberi elemet, amelyet, mint látjuk, a történetíró 5496

sajátjának gondol, ahogy a dokumentumokban megjelenik, a hit már átformálás
útján a történeti adottságok fölé emelte. Ezért a hit hozzátételeit megintcsak le
kell róla választani, és a hit vagy a hittörténet tárgyává kell tenni: így ha
Krisztusról van szó, mindazt, ami az emberen túlmutat, legyen szó akár a
pszichológia által tárgyalt természetes lényéről, akár az életének idejét és terét
illető összetevőkről.
A harmadik filozófiai alapelv szerint még azt is mintegy kiszűrik és 3497
elkülönítik, és ugyanígy a hithez tartozónak ítélik, ami a történeti kereteket
nem lépi túl ugyan, de megítélésük szerint nem illik az események logikájába,
vagy nem jellemző a szereplő személyekre. Szerintük például Krisztus nem tett
olyan kijelentéseket, amelyek a jelek szerint fölülmúlják az őt hallgató egyszerű
emberek fölfogóképességét.
Amint a történelem a filozófia, úgy a történe tkn ti ka a történelem követkéz- 3498
téréséit teszi magáévá. A kritikus ugyanis ... kétfelé osztja a forrásokat.
Mindazt, ami az említett háromszoros csonkítás után még megmaradt, valódi
történelemnek tekinti, a többit a hittörténet vagy a belső történet tárgyaként
kezeli. Ezt a kétféle történelmet ugyanis gondosan megkülönböztetik, és a
hittörténetet, hangsúlyozni szeretnénk, a reális történelemmel összehasonlítva
valóságosabbnak tartják. Ebből következik, mint már említettük, Krisztus
kétfélesége, egy reális, és egy másik, valójában soha nem létezett, hanem a hit
körébe tartozó Krisztus. ...
Az írott emlékeknek az említett módon történő kettéosztása esetén újra
kapóra jön a filozófus litális immanenda dogmájával, és kijelenti, hogy az
egyháztörténelem minden eseményét vitális emanáaóval kell magyarázni.

A modernisták az apologetikai módszerrel kapcsolatos téiedései

[Az apologéta] a modernistáknál kétszeresen is függ a filozófustól. Egyrészt 3499
köziéivé, mert mint láttuk, a filozófus elképzelése szerint megszerkesztett
történelmi anyagot használja fel, másrészt közvetlenül is, mert tantétcleit és
ítéleteit a filozófiától veszi kölcsön. Ez magyarázza azt a modernista iskolák-
bán elterjedt szabályt, hogy az új apologetikának vitás vallási kérdéseket
történelmi és a pszichológiai vizsgálatok alapján kell megoldania...
Az elérendő cél, amit maga elé tűzött, a következő: a hitben még járatlan 3500
embert rá kell vezetni, hogy megszerezze a katolikus vallásról azt a tapasztalatot,
amely a modernisták tantétele szerint a hit egyedüli alapját képezi. ...
Ehhez elengedhetetlenül szükséges kimutatni azt, hogy a katolikus vallás
jelenlegi állapotában teljesen megegyezik azzal, amit Krisztus alapított, nem más,
mint annak a csírának folyamatosan kibontakozása, amelyet Krisztus vetett el.
Először tehát azt kell meghatározni, hogy milyen az a csíra. A következő-
képpen igyekeznek ezt megfogalmazni: Krisztus Isten országának az eljövetel-
ét hirdette, amelynek rövidesen meg kell valósulnia, ennek ő maga lesz a
Messiása, azaz Istentől adott intézője és szervezője.

675
*3475-3500 Szent X. Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Pascendi domímct gregis‫ ״‬: A modernizmus

A továbbiakban be kell mutatni, hogy a történelem folyamán az a csíra,

amely a katolikus vallásban mindig benne volt és meg is maradt, lassanként
mivé fejlődött, és az egymást követő körülményekhez hogyan alkalmazko-
dott, hogy mindezekből a tanításokból, istentiszteleti és egyházszervezeti
formákból életereje azt választotta ki, ami hasznos volt számára, az időköz-
ben felmerült akadályokon úrrá lett, ellenfeleit legyőzte, és minden üldözést
és küzdelmet túlélt. Miután mindez, az akadályok, ellenfelek, üldözések és
harcok, nemkülönben az Egyház élete és termékenysége olyannak bizonyul,
hogy bármennyire is érvényesnek látszanak az Egyház történelmében az
evolúció törvényei, arra, hogy azt teljesen megmagyarázzák, nem alkalmasak,
akkor - mondják - az Ismeretlen mindenki számára láthatóvá válik, önként fog
megmutatkozni.
így ók. Érvelésük csak azt az egyet hagyja figyelmen kívül, hogy annak az
eredeti csírának a meghatározása kizárólag az agnosztikus és evolucionista
filozófusok apnon^musának a függvénye, azok pedig oly módon határozták
meg önkényesen a csíra mibenlétét, ahogy saját érdekeiknek leginkább
megfelelt.

3503: A ‫ ״‬P r a e s t a n d a S c r ip tu r a e ” ‫ ״‬m o tu p r o p r io ” levél, 1907. n o v e m b e r 18.

Kiadva: ÁSS 40 (1907) 724k / X. Pius, Ada, 4,234k / EnchB no. 270k / AnE 15
(1907) 435.
A biblikus bizottság hivatalos döntéseinek tekintélye
3503 [Vannak. akik ebeket] a döntéseket, noha azok a pápa támogatását élvezik,
nem a megfelelő engedelmességgel fogadták vagy fogadják el.
Ezért szükségesnek látjuk annak kijelentését és elrendelését, és ezennel ki is
jelentjük és kifejezetten el is rendeljük, hogy kivétel nélkül mindenki lelkiisme-
réti kötelességének tekintse a Pápai Biblikus Tanács akár eddig hozott, akár a
jövőben hozandó döntéseinek, valamint a Szent Kongregációk tanításra
vonatkozó és a pápa által jóváhagyott rendeletéinek való engedelmességet; ne
mentesülhessenek továbbá sem az engedelmesség megtagadása, sem a vakme-
rőség bélyegétől, vagyis a súlyos bűn elkövetésének vádja alól azok, akik
ugyanezen döntések ellen szóban vagy írásban támadást intéznek; leszámítva a
botrányt, amellyel kárt okoznak és az egyebeket, melyek miatt Isten színe előtt
vád alá lehet majd őket helyezni, ha, ahogy gyakorta megtörténik, ezekben a
dolgokban meggondolatlan és téves kijelentéseket tesznek.

3505-3509: A Biblikus Bizottság válasza, 1908. június 29.

Kiadva: ÁSS 41 (1908) 613k / AnE 16 (1908) 297b / X. Pius, Ada, 4,140-142 /
EnchB no. 276-280.
l~ajás könyvének jellege és szerzője
3505 1. Kérdés: Vajon lehet-e azt tanítani, hogy a jövendölések, amelyeket Izajás
könyvében - és a Szentírás különböző helyein - olvasunk, nem nevezhetők
igazán jövendöléseknek, hanem vagy az esemény után költött elbeszélések,

676
 Szent X. Pmsz: Biblikus Bizottság válasza: Izajás könyvének jellege és szerzője *3505-3509

vagy - amennyiben el kell ismerni, hogy az esemény előtt voltak előjelek

nem isteni kinyilatkoztatásból, hanem az előzményekre támaszkodó szerencsés
érzékből és a természetes tehetség éleslátásából származtathatók?
V á la sz Nem.
2. Kérdés: Vajon az a felfogás, mely szerint Izajás és a többi próféta csupán 3506
olyan dolgokról jövendöltek, amelyek a közvetlenül következő időben vagy
nem nagy időbeli távolság után valósultak meg, összeegyeztethetö-e az
elsősorban messiási és a világ végére vonatkozó jövendölésekkel, amelyeket
ugyanezen próféták a távolból hirdettek helyesen, valamint a szent Atyák
általános véleményével, akik egyhangúan állítják, hogy a próféták sok évszá-
zaddal később beteljesülendő dolgokat is megjövendöltek?
Válás*: Nem.
3. Kérdés: Vajon elfogadható-e az, hogy a prófétáknak az emberi gonoszság 3507
kárhoztatása és Isten igéjének hallgatóik hasznára való hirdetése mellett az is
feladatuk volt, hogy mint a jövendő események előhírnökei úgy szóljanak a
kortársaikhoz — és nem a jövendő hallgatóihoz - , hogy azok azt tisztán
megértsék; éppen ezért Izajás könyvének második részét (40-Ó6. fejezet), -
melyben a jóspap nem az Izajás idejében élt zsidókat, hanem - mint közöttük
élő - a babiloni fogságban gyászolókat szólítja meg és vigasztalja - nem
tekinthetjük az ekkor már halott Izajás művének, és egy olyan ismeretlen
látnoknak kell tulajdonítanunk, aki a száműzöttek között élt?
Válás*: Nem.
4. Kérdés: Vajon egy a nyelvezet és a stílus vizsgálatára alapozott, az 3508
Izajásnak tulajdonított könyv szerzőségét megkérdőjelező filológiai bizonyíték
tartható-e olyan nyomós érvnek, amely egy tekintélyes, a szövegkritikában és a
héber nyelvben járatos férfit arra kényszeríthet, hogy a könyvet több szerző-
nek tulajdonítsa?
Válás‫״‬: Nem.
5. Kérdés: Vajon rendelkezésre állnak-e olyan szilárd bizonyítékok, - akár 3509
azok halmozott összessége - , amelyek kétségkívül meggyőző erejűek lennének
arra vonatkozóan, hogy Izajás könyvét nem egyedül Izajásnak, hanem két, sót
több szerzőnek kell tulajdonítani?
Válasz Nem.

3512-3519: A Biblikus Bizottság válasza, 1909. június 30.

Kiadva: A A S 1 (1909) 567-569 / AnE 17 (1909) 334ab / EnchB no. 324-331.
A teremtéstörténet elsőfejezteinek történetijellege
1. Kérdés: Vajon azok a különféle szentírás-magyarázó rendszerek, amelyek3512
a
Teremtés könyve első három fejezetének betű szerinti, történeti tényékként
való értelmezéséből indulnak ki és tudományosság látszatának köszönhetően
tesznek szert támogatókra, szilárd alapokkal rendelkeznek-e?
V á la sz Nem.

677
*3512-3519 Szent X. Piusz: A Biblikus Bizottság válasza: Teremtéstörténet

3513 2. Kérdés: Vajon a Teremtés könyvének történeti jellege és formája, az első

három fejezet egymás közötti és a következő fejezetekkel való sajátságos
kapcsolódása, valamint az Új‫־‬, mind az Ószövetség írásainak sokszoros bizony-
sága, a Szentatyák szinte egybehangzó véleménye és azon hagyományos értelme-
zés ellenére, amelyet -, Izrael népétől is áthagyományozva - az Egyház mindig
megtartott: lehet-e azt tanítani, hogy a Teremtéstörténet említett három fejezete
nem valóban megtörtént dolgokat, vagyis nem a tárgyi valóságnak és a történeti
igazságnak megfelelő eseményeket beszél el, hanem vagy régi népek mítoszaiból,
és a világ keletkezését magyarázó meséiből merített, a szent szerző által a
sokistenhit minden tévedésétől megtisztított és az egyistenhívő tanításhoz
alkalmazott mondákról van szó; vagy olyan, a tárgyi valóság minden alapját
nélkülöző, történeti mezben vallási és bölcseleti igazságok hirdetése céljából
előadott allegóriákról és szimbólumokról; vagy pedig olyan legendákról, amelyek
részben történetiek, részben kitaláltak, és melyeket a lelkek nevelése és épülése
céljából a szerzők szabadon helyeztek egymás mellé?
Válást,‫ ד‬Nem, mindkét részt illetően.
3514 5. Kérdés: Vajon a történelmi, vagyis szó szerinti értelmezés kétségbe
vonható-e különösen azokban az esetekben, amikor az ugyanezekben a
fejezetekben elbeszélt olyan tényekről van szó, amelyek a keresztény vallás
alapjait érintik; többek között például: a mindenségnek Isten általi, az idők
kezdetén végbement teremtése; az ember rendkívüli teremtése; az első
asszonynak az első emberből való megalkotása; az emberi nem egysége, az
ósszülók eredeti boldogsága a megigazultság, épség és halhatatlanság állapotá-
bán; Isten az embernek adott, engedelmességének kipróbálását célzó parancsa;
Isten parancsának a kígyó alakjában megjelenő ördög rábeszélésére végbement
áthágása; az ósszülők az ártatlanságnak ama ősi állapotából való kivetése;
valamint az eljövendő Helyreállítóról szóló ígéret?
V á lá s Nem.
3515 4. Kérdés: Vajon az Egyház ítéletének tiszteletben tartásával és a hit
analógiájának megőrzésével ezen fejezetek bizonyos helyeinek magyarázatánál,
amelyeket az Atyák és a Doktorok egymástól eltérő módon értelmeztek,
anélkül, hogy bármely tekintetben biztos és végérvényes tanítást hagyomá-
nyoztak volna - , szabad-e azt a véleményt követni és védelmezni, amelyet ki-ki
helyesnek tartott?
Válás‫״‬: Igen.
3516 5. Kérdés: Vajon az említett fejezetekben előforduló minden egyes szót és
mondatot 1 1 1 . azok összességét szükségképpen és mindig tulajdon értelmükben
kell-e elfogadni, úgy, hogy attól eltérni soha nem szabad, még akkor sem,
hogyha maguk a kifejezések nyilvánvalóan oda nem illők, metaforikusán vagy
az antropomorf szemléletből kifolyólag szerepelnek, és szó szerinti értelmezé-
süknek vagy a józan ész mond ellent, vagy a szükségszerűség teszi azt
lehetetlenné?
Válás‫ ״‬Nem.

678
 Szent X. Piusz: A Biblikus Bizottság válasza: Teremtéstörténet *3512-3519

6. Kérdés: Vajon a szó szerinti és történelmi értelem előfeltételezésével 3517

ugyanazon fejezetek egynéhány helyének a Szentatyáknak és magának az
Egyháznak ékes példája nyomán végrehajtott allegorikus és prófétai értelmezé-
se, bölcsen és hasznosan alkalmazható-e?
Válás*: Igen.
7. Kérdés: Minthogy a Teremtéstörténet első fejezetének megírásánál a szent 3518
szerző szándéka nem a megszemlélt dolgok belső szerkezetének és a teremtés
teljes rendjének tudományos módon való ábrázolása, hanem bizonyos népies
ismereteknek saját nemzedékével való - a korban szokásos közbeszéd szokása-
inak megfelelő - , az emberek értelméhez és felfogásához alkalmazott közlése
volt, ezek értelmezésénél mindig és egészen pontosan a tudományos nyelvezet
sajátosságait kell-e keresni?
Válás*: Nem.
8. Kérdés: Vajon a hat nap elnevezésénél és megkülönböztetésnél, amelyről a 3519
Teremtés Könyve első fejezete beszél, a Yóm szót (nap) el lehet-e fogadni
egyrészt szó szerinti értelemben, mint természetes napot, másrészt pedig átvitt
értelmében, mint bizonyos időszakot, illetve vitatkozhatnak-e szabadon erről a
kérdésről a Szentírás magyarázói?
Válás*: Igen.

3521-3528: A Biblikus Bizottság válasza, 1910. május 1.

Kiadva: AAS 2 (1910) 354k / EnchB no. 332-339.
A Zsoltárok s*er*öi és keletkezésük ideje
1. Kérdés: Vajon a ‫ ״‬Dávid Zsoltárai \ ‫ ״‬Dáiid Himnuszai”, ‫ ״‬Dáiid Zsoltárainak 3521
Könyve”, ‫ ״‬D áriái Zsoltárátkönyv’ elnevezések, amelyeket a régi gyűjteményekben
és magukon a zsinatokon az Ószövetség 150 Zsoltárát tartalmazó könyvének
megjelölésére használtak; valamint több Atyának és Tanítónak azon vélemé-
nvc, mely szerint a Zsol táros kön yv összes zsoltárát mindenestől csakis Dávid-
nak kell tulajdonítani, akkora meggyőző erővel bír-e, hogy a teljes Zsoltáros-
könyv egyetlen szerzőjének kötelezően Dávidot tartsuk?
Válasz: Nem·
2. Kérdés: Vajon a héber szövegnek az alexandriai görög szöveggel és más 3522
ősi fordításokkal való egyezéséből joggal lehet-e következtemi, hogy a héber
szöveg elé tett zsoltárfeliratok ősibbek az úgynevezett ‫״‬hetvenes” fordításnál;
és ezért ha nem egyenesen maguktól a zsoltárok szerzőitől, legalábbis az ősi
zsidó hagyományból eredeztethetők?
Válasz: Igen.
3. Kérdés: Vajon a zsoltárok előbb említett, a zsidó hagyomány tanúiként 3523
szereplő feliratainak eredetét kétségbe lehet-e vonni, ha ezt a vélekedést
semmilyen nyomós ok nem támasztja alá?
Válasz: Nem.
4. Kérdés: Ha eszünkbe idézzük a Szentírás Dáviddal kapcsolatos igen 3524
gyakori állásfoglalását annak vallásos énekek szerzésében a Szentlélek karizmá-
679
 Szent X. Piusz: A Biblikus Bizottság válasza: Teremtéstörténet *3512-3519

6. Kérdés: Vajon a szó szerinti és történelmi értelem előfeltételezésével 3517

ugyanazon fejezetek egynéhány helyének a Szentatyáknak és magának az
Egyháznak ékes példája nyomán végrehajtott allegorikus és prófétai értelmezé-
se, bölcsen és hasznosan alkalmazható-e?
Válás*: Igen.
7. Kérdés: Minthogy a Teremtéstörténet első fejezetének megírásánál a szent 3518
szerző szándéka nem a megszemlélt dolgok belső szerkezetének és a teremtés
teljes rendjének tudományos módon való ábrázolása, hanem bizonyos népies
ismereteknek saját nemzedékével való - a korban szokásos közbeszéd szokása-
inak megfelelő - , az emberek értelméhez és felfogásához alkalmazott közlése
volt, ezek értelmezésénél mindig és egészen pontosan a tudományos nyelvezet
sajátosságait kell-e keresni?
Válás*: Nem.
8. Kérdés: Vajon a hat nap elnevezésénél és megkülönböztetésnél, amelyről a 3519
Teremtés Könyve első fejezete beszél, a Yóm szót (nap) el lehet-e fogadni
egyrészt szó szerinti értelemben, mint természetes napot, másrészt pedig átvitt
értelmében, mint bizonyos időszakot, illetve vitatkozhatnak-e szabadon erről a
kérdésről a Szentírás magyarázói?
Válás*: Igen.

3521-3528: A Biblikus Bizottság válasza, 1910. május 1.

Kiadva: AAS 2 (1910) 354k / EnchB no. 332-339.
A Zsoltárok s*er*öi és keletkezésük ideje
1. Kérdés: Vajon a ‫ ״‬Dávid Zsoltárai \ ‫ ״‬Dáiid Himnuszai”, ‫ ״‬Dáiid Zsoltárainak 3521
Könyve”, ‫ ״‬D áriái Zsoltárátkönyv’ elnevezések, amelyeket a régi gyűjteményekben
és magukon a zsinatokon az Ószövetség 150 Zsoltárát tartalmazó könyvének
megjelölésére használtak; valamint több Atyának és Tanítónak azon vélemé-
nvc, mely szerint a Zsol táros kön yv összes zsoltárát mindenestől csakis Dávid-
nak kell tulajdonítani, akkora meggyőző erővel bír-e, hogy a teljes Zsoltáros-
könyv egyetlen szerzőjének kötelezően Dávidot tartsuk?
Válasz: Nem·
2. Kérdés: Vajon a héber szövegnek az alexandriai görög szöveggel és más 3522
ősi fordításokkal való egyezéséből joggal lehet-e következtemi, hogy a héber
szöveg elé tett zsoltárfeliratok ősibbek az úgynevezett ‫״‬hetvenes” fordításnál;
és ezért ha nem egyenesen maguktól a zsoltárok szerzőitől, legalábbis az ősi
zsidó hagyományból eredeztethetők?
Válasz: Igen.
3. Kérdés: Vajon a zsoltárok előbb említett, a zsidó hagyomány tanúiként 3523
szereplő feliratainak eredetét kétségbe lehet-e vonni, ha ezt a vélekedést
semmilyen nyomós ok nem támasztja alá?
Válasz: Nem.
4. Kérdés: Ha eszünkbe idézzük a Szentírás Dáviddal kapcsolatos igen 3524
gyakori állásfoglalását annak vallásos énekek szerzésében a Szentlélek karizmá-
679
 Szent X. Piusz: Rendelet: ‫״‬Quam singulan” A gyermekek szentáldozása és utolsó keuete *35303536‫־‬

3530-3536: A Szentségi Szent Kongregáció ‫״‬Quam singulari‫ ״‬rendele-

te, 1910. augusztus 8.
Kiadva: AAS 2 (1910) 582k.
A kisgyermekek s^entáldo^ása és utolsó kenete
I. Az ítélőképesség kora mind a gyónást, mind a szentáldozást illetően arra 3530
az időszakra tehető, mikor a gyermek logikusan kezd gondolkodni, azaz a
hetedik életév körűire, vagy egy kicsit későbbre, illetve valamivel előbbre. Ettől
az időtől kezdődik abbeli kötelezettsége, hogy a gyónás és az áldozás kettős
parancsának eleget tegyen[/».*812\.
II. Az első gyónáshoz és az elsóáldozáshoz a keresztény tanítás teljes és 3531
tökéletes ismerete nem szükséges. A gyermeknek mindazonáltal később
értelmi szintjének megfelelő mérték szerint, fokozatosan meg kell tanulnia a
katekizmust.
III. A gyermeknek ahhoz, hogy megfelelően készüljön fel az elsóáldozásra, 3532
oly módon kívánatos a vallást ismernie, hogy felfogóképessége szerint a
feltétlenül szükséges hittitkokat értse meg; képes legyen az eucharisztikus
kenyeret a közönségestől és anyagitól megkülönböztetni, s korának megfelelő
áhítattal járuljon a legszentebb Eucharisztiához.
IV. A gyónás és az áldozás parancsának gyermekre vonatkozó kötelezettsé- 3533
ge főképpen azokat terheli, akiknek gondot kell viselniük rá, azaz a szülőket, a
gyóntatót, az oktatókat és a plébánost. Az apára, vagy azokra, akik helyettesi-
tik, illetve a gyóntatóra hárul - a Római Katekizmus szerint - , az a felelősség,
hogy a gyermeket az elsóáldozáshoz engedje.
VI. A gyermekek gondviselőinek teljes igyekezettel arra kell törekedniük, 3534
hogy ugyanezen gyermekek az elsőáldozás után gyakran járuljanak a szent
asztalhoz, ha lehetséges, akár minden nap is, úgy, amint Krisztus Jézus és az
Anyaszentegyház óhajtja [/ö. *3375-3383], és hogy azt olyan áhítatos lélekkel
tegyék, amilyen ettől az életkortól telik. ...
VII. Azon szokás, mely szerint a gyermekeket még akkor sem kell soha 3535
gyónáshoz engedni, illetve feloldozni, ha már értelmük megfelelő szintjének
birtokában vannak, mindenképpen helytelenítendő.
Vilii. Mindenképpen utálatos az a visszaélés, melynek során olyan gyerekek- 3536
nek, akik már értelemmel bírnak, a szent Utravalót és az utolsó kenetet nem
szolgáltatják ki, és temetésükre a kisdedek szertartása szerint kerítenek sort.

3537-3550: A ‫״‬Sacrorum antistitum” ‫״‬motu proprio” levél, 1910. szép-

tember 1.
Vö. *3401°. Ezen eskütétel kötelezettségét 1967-ben függesztették fel. Kiadva: AAS 2
(1910) 669-672.
A ~ antimodemista eskü
Én, N.N. határozottan magamévá teszem és elfogadom összességében és 3537
egyenként is mindazt, amit az Egyház tévedhetetlen Tanítóhivatala meghatáro-
681
*3537-3550 Szent X. Piusz: ‫״‬Motu proprio” levél: Autiinodcrnistn eskü

zott, kijelentett és kinyilvánított, elsősorban pedig tanításának azon fejezeteit,

amelyek a mostani kor tévedéseivel közvedenül szállnak szembe.
3538 Először is: vallom, hogy Isten, mindenek kezdete és célja, az ész természe-
tes fényénél mindabból, amit készített [Rom 1,20], vagyis a teremtés látható
dolgaitól, ahogyan az ok az okozatból, biztosan megismerhető, sőt bizonyít-
ható is.
3539 Másodszor: a kinyilatkoztatás külső bizonyítékait, vagyis az isteni cseleke‫־‬
deteket, elsősorban a csodákat és a jövendöléseket elfogadom, azokat az isteni
eredetű keresztény vallás legbiztosabb jeleiként ismerem el, és vallom, hogy
minden korszak és minden ember, még a mai idők emberének értelmével is a
legnagyobb mértékben összhangban állnak.
3540 Harmadszor: ugyanig)‫ ׳‬erős hittel hiszem, hogy az Egyházat, a kmyilatkoz-
tatott Ige őrét és tanítómesterét maga az igaz, történelmi Krisztus egyenesen
és közvetlenül alapította, amikor közöttünk élt, és azt Péterre, az apostoli
kormányzás fejedelmére és örök érvényűén utódaira alapozta.
3541 Negyedszer: őszintén elfogadom, hogy a hit tanítása az apostoloktól az
igazhitű Atyákon keresztül ugyanazon értelemben és mindig ugyanazzal az
értelmezéssel jutott el mihozzánk; és ezért eleve elutasítom a dogmák fejlődé-
sére vonatkozó azon eretnek kitalációt, hogy azok egyik jelentésből a másikba
alakulnak át, amely aztán attól, amit az Egyház korábban vallott, különbözik;
ugyanígy elítélek minden olyan tévedést, amely szerint a Krisztus által az O
Jegyesének hűséges megőrzésére átadott isteni letétemény helyett valamilyen
filozófiai találmány, vagy az emberi törekvésekből idővel kialakult és a jövőben
határtalan előrehaladással tökéletesítendő emberi tudat terméke szerepel.
3542 Ötödször: Teljes bizonyossággal hiszem és őszintén vallom, hogy a hit nem
a vallásnak a tudatalatti mélységeiből az erkölcsileg kialakított akaratnak és a
szív kényszerítő erejének hatására előtörő vak érzése, hanem az értelemnek a
kívülről, hallás által elfogadott igazsággal való tényleges egyetértése, amely
alapján a végtelenül igazmondó Isten tekintélye miatt azt, amit a személyes
Isten, Teremtőnk és Urunk kijelentett, tanúsított és kinyilatkoztatott, igaznak
hisszük.
3543 Illő tisztelettel alávetem magam és egész lelkemmel csatlakozom mindazon
elítélésekhez, kijelentésekhez és előírásokhoz, amelyeket a ‫ ״‬Pascendi ’ enciklika
[*3475-3500] és a ‫\ ״‬Mmntabil1’ dekrétum [*3401-3466] tartalmaz, különösen
az úgynevezett dogmatörténetre vonatkozóan.
3544 Ugyanígy visszautasítom azoknak a tévedését, akiknek állítása szerint az
Egyház által tanított hit ellentmondhat a történelemnek, és a mai értelemben
felfogott katolikus dogmák a keresztény vallás valódi őstörténetével nem
egyeztethetők össze.
3545 Elítélem és visszautasítom azoknak a véleményét is, akik azt mondják, hogy
a műveltebb keresztény ember kettős személyiséggel bír, egyrészt a hívőével,
másik a történészével, mintha a történész vallhatna olyan dolgokat, amelyek a
hívó ember hitének ellentmondanak, vagy esetleg felállíthatna olyan tételeket,

682
 Szent X. Piusz: ‫״‬Motii proprio” levél: Antiinodenusta eskü *3537-3550

amelyekből az következnék, hogy a dogmák vagy hamisak, vagy kétségesek,

hacsak azok közvetlen megtagadására nem kerül sor.
Ugyanígy elvetem a Szentírás elbírálásának és értelmezésének azt a módját, 3546
amely - félretéve az Egyház hagyományát, a hitnek megfelelő fogalmazást
(analógia fidei) és az Apostoli Szék normáit, - a racionalisták ötleteihez
igazodik, és a szövegkritikát nem kevésbé orcátlanul, mint meggondolatlanul,
egyetlen és legfőbb szabályként ismeri el.
Ezenkívül elvetem azoknak a véleményét, akik szerint annak, aki a teológia- 3547

történet tantárgyat tanítja vagy ilyen kérdésekről ír, először akár a katolikus
hagyomány természetfeletti eredetével kapcsolatos, akár az isteni eredetű
segítség ígéretéről minden egyes kinyilatkoztatott igazság örök fennmaradására
vonatkozó előítéleteit félre kell tennie; valamint az egyes Atyák írásait kizárólag
a tudomány elvetnek megfelelően mindenféle szent tekintély kizárása mellett
kell értelmeznie, éspedig az ítéletalkotás azon szabadságával, mellyel a világi
dokumentumokat szokás vizsgálat tárgyává tenni.
Végül pedig általánosságban is kijelentem, hogy teljesen távol tartom 3548
magam a modernisták által vallott azon a tévedéstől, miszerint a szent
hagyományban semmi isteni sincs, vagy, ami még rosszabb, hogy az isteni
elemet panteista értelemben kell felfogni, úgyhogy a végén semmi más nem
maradjon, mint a pőre és egyszerű tény, amit a történelem közönséges
fényeivel egyenlő értékűnek kell tartani, vagyis, hogy emberek saját szorgal-
muknak, találékonyságuknak és tehetségüknek köszönhetően képesek voltak
későbbi nemzedékeken keresztül továbbadni a Krisztus és apostolai által
elkezdett tanítást.
Ezért az Atyák az igazság biztos karizmájára vonatkozó, ‫ ״‬a püspöki 3549
méltóságnak az apostoloktól tartó folytonosságában” 1 megvolt, meglevő és
mindenkor fennmaradó hitét állhatatosan megtartom, és életem utolsó lehele-
téig meg fogom tartani, nem azért, hogy mindenki olyasmit valljon, ami az
egyes korok kultúrája szerint esetleg alkalmasabb igazságnak látszik, hanem,
hogy az apostolok által hirdetett abszolút és változhatatlan igazságot ‫״‬soha ne
lehessen másként hinni és érteni”2.
Ünnepélyesen ígérem, hogy mindezt hűségesen, épségben és őszintén 3550

megtartom, és sértetlenül megőrzőm, soha ettől sem tanításban, sem bármi-

képpen szóval és írásban el nem térek. Ezt fogadom, erre esküszöm, Isten
engem úgy segéljen és Isten ezen szent evangéliumai.

3553-3556: Az ‫״‬Ex quo, nono” levél a bizánci, görögországi, egyipto-

mi, mezopotámiai stb. apostoli követeknek, 1910. december 26.
Kiadva: AAS 3 (1911) 118k.
A keletiek téledései
Nem kevésbé meggondolatlan dolog és tévedés elfogadni azt a véleményt, 3553
miszerint a Szentiéleknek a Fiútól való származása, mint hittétel, egyáltalán

683
*3553-3556 Szent X. Piusz: Levél. ‫ ״‬Ex quo, nono”: A keletiek tévedései

nem a Szentírás szavaiból következik, ill. a régi Atyák hite sem bizonyítja
egyáltalán;
3554 ugyanígy a legoktalanabb módon kétségbe vonják azt is, hogy a korábbi
századok szent emberei elismerték a Tisztítóhelvról és a Boldogságos Szűz
Mária Szeplőtelen Fogantatásáról szóló szent hittételeket;
... az Egyház alkotmányára vonatkozóan ... először felújítják az elődünk, X.
Ince által már régen elítélt tévedést [*1999], amely arról akar meggyőzni, hogy
Szent Pált Szent Péterrel mindenben egyenlő testvérként kell számon tarta-
nunk; - azután nem kevesebb valótlansággal igyekeznek meggyőzni arról,
hogy a katolikus Egyház az első századokban nem egyszemélyi uralom alatt
állt, azaz nem monarchia volt; illetve, hogy a római Egyház primátusát
semmilyen szilárd bizonyíték nem támasztja alá.
De nem ... hagyják érintetlenül az Eucharisztia legszentebb Szentségéről
szóló katolikus tanítást sem, mikor hajthatatlanul azt tanítják, igaznak fogadha-
tó el az a vélemény, amely úgy tartja, hogy a görögöknél az átváltoztatás szavai
csak akkor érik el hatásukat, ha már elmondták az epiklézisnek nevezett1
imádságot; pedig ismeretes, az Egyháznak egyáltalán nincs joga a szentségek
szubsztanciáját illető bármilyen újítás végrehajtására; nem kevésbé visszatetsző
az sem, hogy érvényesnek tartanak akármilyen pap által kiszolgáltatott bérmá-
1ásókat [vö*2522].
[Minősítés:] Súlyos tévedések[/^'«/ itélendők e^.

3561-3567: A Biblikus Bizottság válasza, 1911. június 19.

Kiadva: AAS 3 (1911) 294-296 / EnchB Nr 383-389.

A Máté-evangélium létrejötte, összeállításának ideje és történeti igazsága

1. Kérdés: Vajon figyelembe véve az Egyház általános és az első századoktól
kezdve állandó egyetértését, amelyet világosan mutatnak az Atyák ékesszóló
tanúságai, az Evangélium-kódexek feliratai, a szent Könyvek legősibb fordítá-
sai, és a szent Atyák, az egyházi írók, a pápák és a zsinatok által hagyományo-
zott jegyzékek, végül pedig a keleti és a nyugati Egyház istentiszteleti gyakor-
lata, lehet és kell-e biztosan állítani, hogy Máté, Krisztus apostola, valóban a
neve alatt elterjedt evangélium szerzője?
Válasz Igen.
2. Kérdés: Vajon a hagyomány kedvező ítélete kellően alátámasztja-e azt az
álláspontot, mely szerint Máté könyve a többi evangélium születését megelőző-
en jött létre, és, hogy az első evangéliumot azon a nyelven írta meg, amelyet a
palesztinai zsidók, akiknek azt a művet szánta, akkoriban használtak?
Válassz Mind a két részt illetően igen.
3. Kérdés: Vajon ezen eredeti szöveg létrejöttének idejét kitolhatjuk-e
Jeruzsálem feldúlása utánra, és így gondolhatjuk-e, hogy a pusztulásról ott
olvasható jövendöléseket az esemény után írták; illetve Irenaeus1 bizonytalanul
és ellentmondóan értelmezett tanúsága - amelyre hivatkozni szoktak - oly

684
 Szent X. Phisz: A Biblikus Bizottság válasza: Máté evangéliuma *3553-3556

súllyal bír-e, hogy azok véleményét, akik úgy gondolják, a hagyományhoz

jobban illik annak létrejöttét még Pálnak a Városba való jövetele elóttre tenni,
kénytelenek legyünk elverni?
Válásai Mind a két részt illetően nem.
4. Kérdés: Vajon fenntartható-e - akár csak valószínűsíthetően is - egyes 3564
moderneknek azon véleménye, amely szerint Máté a ránk hagyományozott
formában nem szó szerinti és szigorú értelemben vett evangéliumot, hanem
csupán Krisztus mondásainak vagy beszédeinek gyűjteményét állította össze; s
ezt egy másik, névtelen szerző, akit az evangélium szerzőjének tartanak,
forrásmunkaként használta?
Válasz Nem.
5. Kérdés: Vajon azon tény alapján, hogy az Atyák és az egyházi írók mind, 3565
sót maga az Egyház már kezdeteitől fogva kánoni szövegként kizárólag a Máté
neve alatt ismert evangélium görög szövegét használták, még azokat sem
kivéve, akik kifejezetten arról adtak hírt, hogy Máté apostol honi nyelven írt,
kétségkívül bizonyítható-e, hogy ez a görög evangélium, úgy ahogy van,
azonos azzal az evangéliummal, amelyet ugyanez az Apostol honi nyelven írt?
Válás£· Igen.
6. Kérdés: Vajon abból a tényből, hogy az első evangélium szerzője főképpen 3566
dogmatikus és apologetikus célt követ, vagyis be akarja bizonyítani a zsidók-
nak, hogy Jézus a próféták által megjósolt és származására nézve Dávid
sarjaként született Messiás; - és hogy ezen felül az elbeszélt tények és az
idézett mondások elrendezésénél nem mindig tartja meg az időrendi sorrendet,
le lehet-e vonni azt következtetést, hogy azokat nem kell igaznak tekinteni; 1 1 1 .
lehet-e azt állítani, hogy Krisztus cselekedeteinek és beszédeinek történetei,
amelyekről magában az evangéliumban olvasunk, az Ószövetség jövendölései-
nek és az Egyház érettebb állapotának a befolyására bizonyos változtatásokat
és kiigazításokat szenvedtek, és ezért a történeti igazsággal nem egyeztethetők
össze?
Válas% Mind a két részt illetően nem.
7. Kérdés: Vajon joggal kell-e úgy megítélnünk, hogy nem nyugszik szilárd 3567
alapon azok véleménye, akik kétségbe vonják a Krisztus származásáról
(genealógiájáról) és gyermekségéről szóló két első fejezet történeti hitelességét,
valamint néhány dogmatikai szempontból nagy jelentőségű kijelentést, például
a Péter primátusára vonatkozókat [Mt 16,17-19], a keresztség lényeg alakiságá-
nak az apostolok az igehirdetésre vonatkozó általános küldetésével együtt
áradott tanítását [Mt 28,1 Pk], az apostolok Krisztus istenségébe vetett hitének
a m eg‫״‬allását [Mt 14,33], és amelyek oly hasonló dolgokat érintenek, amelyek
Máténál sajátos módon jutnak kifejezésre?
Válás*: Igen.

685
*3568-3578 Szent X. Piusz: : A Biblikus Bizottság válasza: Márk- és a Lukács-evangélium

3568-3578: A Biblikus Bizottság válasza, 1912. június 26.

Kiadva: AAS 4 (1912) 463^165 / EnchB no. 390-398.

A Márk és a 'Lukács evangélium szerzője, összeállításának ideje és történeti igazsága

3568 1. Kérdés: Vajon a hagyomány világos ítélete, amelyet az Egyház legkorábbi
kezdeteitől csodálatosan egybehangzó és sokféle bizonyíték erősített meg,
nevezetesen a szent Atyák és az egyházi írók ékesen szóló tanúságai, az
írásaikban előforduló idézetek és utalások, a régi eretnekek gyakorlata, az
Újszövetség könyveinek fordításai, a legrégibb és majdnem az összes kódex és
kézirat, és a szent könyvek szövegéből merített belső érvek-,
bizonyossá teszi-e azt az állítást, hogy Márk, Péter tanítványa és tolmácsa,
és Lukács az orvos, Pál segítője és kísérője, valóban azoknak az evangéliumok-
nak a szerzői, amelyeket nekik tulajdonítunk?
Válasz: Igen
3568 2. Kérdés: Vajon azok az érvek, amelyek alapján néhány kritikus azon állítás
bizonyítására törekszik, mely szerint Márk evangéliumának tizenkét legutolsó
versét [Mk 16,9-20] nem maga Márk írta, hanem idegen kéz illesztette hozzá,
olyan jelentóségűek-e, hogy joggal jelenthessük ki: nem tekinthetjük azokat
sugalmazortaknak és kánoniaknak; vagy legalábbis bizonyítékul szolgálnak-e
arra nézve, hogy ugyanezen sorok szerzője nem Márk?
Válasz: Mind a kér részt illetően nem.
3570 3. Kérdés: Vajon ugyanígy szabad-e kételkedni a Krisztus-gyermekség
lukácsi elbeszéléseinek sugalmazottságában és a kánonhoz való tartozandósá-
gában [Lk 1-2J; vagy a Jézust megerősítő angyal megjelenésében ill. a véres
verítékben [Lk 22,43k], vagy legalább szilárd indokok alapján ki lehet-e
mutatni - amit a régi eretnekek akartak, és ami egyes újabb kritikusoknak is
tetszésére szolgál - , hogy ezek az elbeszélések nem az eredeti Lukács-
evangélium részei?
Válasz: Mind a két részt illetően nem.
3571 4. Kérdés: Vajon azok a nagyon ritka és a maguk nemében kifejezetten
egyedi írásos emlékek, amelyek a ‫״‬Magnificatot” [IJz 1,46k\ nem a Boldogsá-
gos Szűz Máriának, hanem Erzsébetnek tulajdonítják, valamilyen módon
többet nyomhatnak-e a latban csaknem az összes, mind az eredeti görög
szövegű, mind a fordításokat tartalmazó kódexek egyöntetű tanúságával,
valamint a szöveg olyatén értelmezésével szemben, amelyet nem csupán a
szövegösszefüggés, de a Szűz lelkülete és az Egyház állandó hagyománya is
teljes mértékben alátámaszt?
Válasz: Nem.
3572 5. Kérdés: Vajon az evangéliumok időrendjét illetően szabad-e eltérni attól a
véleménytől, :!melyet a hagyomány épp olyan ősi, mint állandó tanúsága
erősített meg, és amely arról tanúskodik, hogy Máté után, aki a többiek előtt
elsőként írta meg evangéliumát, mégpedig honi nyelven, sorrendben Márk
másodikként és Lukács harmadikként következett; vagy az ezzel a megítéléssel

686
 Szent X. Piusz: : Λ Biblikus Bizottság válasza: Márk- és a Lukács-evangélium *3568-357}

ellentétes véleményt kell-e vallanunk, mely szerint a második és a harmadik

evangélium az első evangélium görög fordítása előtt keletkezett?
Válasz: Mind a két részt illetően nem.
6. Kérdés: Vajon Márk és Lukács evangéliumának keletkezési idejét ki lehet- 3573
e tolni egészen Jeruzsálem városának feldúlása idejéig, vagy fenntartható-e,
hogy mivel Lukácsnál az Úrnak a város elpusztítására vonatkozó jövendölése
körülhatároltabbnak látszik, legalább az ö evangéliuma már az ostrom megkez-
dése után íródott?
Válás*: Mind a két részt illetően nem.
7. Kérdés: Vajon azt kell-e állítani, hogy Lukács evangéliuma az Apostolok 3574
Cselekedetei könyvénél korábbi; és minthogy ezt a könyvet, amelynek szerzője
szintén Lukács \ApCstl 1,1 k], az Apostol római fogságának a vége felé
befejezte be \ApCsel 28,30k\, evangéliumát nem ezen időpont után írta?
Válás*: Igen.
8. Kérdés: Szem előtt tartva mind a hagyomány tanúságait, mind a forrásokra 3575

vonatkozó azon belső érveket, amelyeket evangéliumának megírásakor mind-

két evangélista használt, értelmes dolog-e kétségbe vonni az a véleményt,
amely szerint Márk Péter igehirdetése szerint, Lukács pedig Pál igehirdetése
szerint írt; és amely egyszersmind azt is állítja, hogy ugyanezen evangélisták
más, egyrészt orális, másrészt lejegyzett, hitelt érdemlő forrásokkal is rendel-
keztek?
Válás*: Nem.
9. Kérdés: Vajon azok a mondások és tettek, amiket Márk Péter igehirdetése 3576
nyomán pontosan és mintegy festőién beszél el, és amiket Lukács, aki az
elejétől a végéig mindennek szorgalmasan, s olyan teljesen szavahihető tanúk
bizonysága alapján járt utána, akik az isteni szónak kezdettől fogva szemtanúi
és szolgái voltak, igen őszintén ad elő [/«. IJe. 1£ k], joggal tarthatnak-e számot
oly teljes történeti hitelességre, mint amilyet az Egyház esetükben mindig is
tulajdonított nekik; vagy ellenkezőleg, ugyanezeket a tetteket és történéseket a
történeti igazságot legalábbis részben nélkülözőkként kell értékelnünk, akár
azért, mert az írók nem voltak szemtanúk, akár azért, mert mindkét evangélista
esetében meglehetős gyakorisággal fedezhető fel a sorrend hiányossága és a
tények egymás utáni rendjében való eltérés, akár azért, mert később éltek és
írtak, s emiatt szükségszerűen Krisztus és az apostolok felfogásától idegen
fogalmakat vagy a népi képzelet által már többc-kevésbé elhomályosított
tényeket kellett írásban visszaadniuk, vagy akár azért, mert ki-ki a maga
céljának megfelelően, előre megfogalmazott dogmatikus eszméknek engedett?
Válás*: Az első részt illetően igen, a másodikat illetően nem.
II. A szinoptikus kérdés ili az tkő három evangélium közötti kölcsönös hasonlóság
1. Kérdés: Figyelembe véve mindazt, amihez az előzőekben meghatározott 3577
döntések szerint, különösen Máté, Márk és Lukács három evangéliumának
hitelességét és teljességét illetően, Máté görög evangéliumának óseredetijével

687
*3568-3578 Szent X. Piusz: : A Biblikus Bizottság válasza: Márk- és a Lukács-evangélium

való lényegi azonosságát illetően, valamint keletkezésük időrendjét illetően

mindenképpen tartanunk kell magunkat; egymás közti hasonlóságaik és külön-
bözőségeik megmagyarázása céljából, ily sok, a szerzők oly különböző és
egymással ellentétes véleményét látva, a szentírás-magyarázók e tárgyat meg-
kötöttség nélkül megvitathatják-e, és hivatkozhatnak-e akár az írásos, akár a
szóbeli hagyomány feltételezéseire, 1 1 1 . annak előzménytől vagy előzményektől
való függésére?
Válásai Igen.
3578 2. Kérdés: A fenti határozatokat megtartóinak vélhetjük-e azokat, akik, noha
sem bármiféle hagyományos tanúságra, sem történeti bizonyítékra nem tá-
maszkodnak, könnyelműen az általában ún. ‫״‬két forrás-elméletet” teszik maguké-
vá, amely Máté görög evangéliumának és Lukács evangéliumának létrejöttét
főképpen ezeknek a Márk-evangéliumtól és az úgynevezett ‫ ״‬Úr beszédei”-
gyűjteménytől való függésével próbálják magyarázni; szabadon védelmezhetik-
e tehát ezt a feltételezést?
Választ: Mind a két részt illetően nem.

3581-3590: A Biblikus Bizottság válasza, 1913. június 12.

Kiadva: AAS 5 (1913) 291-293 / EnchB no. 401-410.

7. Λ ς Apostolok Cselekedetei könylének s^enfíje, keletkezési ideje és történeti igazsága

3581 1. Kérdés: Figyelembe véve főképpen az egyetemes Egyház, egészen az első
korszak egyházi íróig visszanyúló hagyományát, és mérlegelve az (apostoli)
Cselekedetek könyvének, akár önmagában, akár a harmadik evangéliumhoz
való viszonylatában látható belső ismérveit; különösen pedig a két előszó
kölcsönös rokon vonásai és összefüggései alapján [Lk 1,14; ApCsel 1,1 k],
bizonyított tényként kell-e kezelnünk azt, hogy az Apostolok Cselekedetei
(‫ ״‬Prákszeisz aposztolón”) címet viselő írás szerzője Lukács evangélista?
Válaszé Igen.
3582 2. Kérdés: Vajon azon kritikai szempontok alapján, amelyeket részben a
nyelvből és a stílustól, részben az elbeszélés módjából, részben a cél és a
tanítás egységéből merítünk, kimutatható-e, hogy az Apostolok Cselekedetei
könyvét csakis egy szerzőnek kell tulajdonítani; és ezért az újabb írók azon a
véleménye, amely szerint Lukács a könyv nem egyetlen szerzője, és be kell
látnunk, hogy annak több szerzője is van, ezek szerint minden alapot nélkülöz?
Válasz: Mind a két részt illetően igen.
3583 3. Kérdés: Vajon azok a feltűnő szakaszok a Cselekedetekben, amelyekben,
megszakítva a harmadik személy használatát, a többes szám első személy
(‫ ״‬Wir-Stülke”) jelenik meg, a szerkesztés egységét és hitelességét, ha látszólag
is, gyengítik-e; vagy inkább azt kell mondanunk, hogy történelmi és nyelvészeti
szemponttól erősítik?
Válasz: A2 első részt illetően nem; a másodikat illetően igen.

688
 Szent X. Plusz: : A Biblikus Bizottság válasza: Apostolok Cselekedetei és Pál levelei *3581359‫־‬

4. Kérdés: Vajon abból a tényből, hogy ez a könyv, alighogy megemlíti Pál 3584
első római fogságának két évét, hirtelen lezárul, szabad-e arra következtet-
nünk, hogy a szerző írt vagy írni szándékozott egy másik, de elveszett könyvet
is, és ezért a Cselekedetek könyvének keletkezést ideje messze a fogság utánra
helyezhető; vagy inkább joggal és méltán kell ahhoz ragaszkodnunk, hogy
Lukács Pál apostol első római fogságának vége felé fejezte be a könyvet?
Választ Az első részt illetően nem; a másodikat illetően igen.
5. Kérdés. Vajon, ha egyrészt azt vesszük, hogy Lukács kétségkívül igen 3585
gyakori és szívélyes kapcsolatban állt a palesztinai Egyház első és legfőbb
alapítóival, valamint Pállal, a nemzetek apostolával, akinek az evangélium
hirdetésében is segítője, és útjain kísérője volt; hozzávesszük mind az ó
szokásos szorgalmát és gondosságát a tanúk felkutatásában és a dolgok saját
szemmel való megfigyelésében; mind pedig a Cselekedetek könyvének Pál
apostol leveleivel és a megbízhatóbb történeti írott emlékekkel való, többnyire
látható és csodálatos egybehangzását, bizonyossággal kell-e azt gondolnunk,
hogy Lukácsnak teljes hitelt érdemlő források álltak rendelkezésére, és azokat
pontosan, helyesen és híven alkalmazta, amiért joggal tarthat igényt teljes
történeti hitelességre?
Válasz Igen.
6. Kérdés: Vajon azok a nehézségek, amelyeket olykor hangoztatnak, 3586
egyrészt a természetfölötti tények miatt, amelyeket Lukács elbeszél; másrészt
bizonyos, csak tartalmilag közölt beszédek ismertetése kapcsán, amelyekről
ezért azt gondolják, hogy költöttek és a körülményekhez alkalmazottak;
azonkívül egyes helyek okán, melyek mind a profán, mind a bibliai történettől
legalábbis látszólag eltérnek; végül pedig bizonyos elbeszélések miatt, amelyek
akár magával a Cselekedetek szerzőjével, akár más szent szerzőkkel látszólag
ellentmondásban állnak, olyan természetűek, hogy a(z) (apostoli) Cselekedetek
történeti hitelességét kétségessé tehetik, vagy legalább is csökkenthetik?
Válasz: Nem.

II. Pál apostolpásztorális leveleinek szerzője, teljessége, keletkezési ideje

1. Kérdés: Ha szem előtt tartjuk a kezdetektől általános és szilárd, kitartó 3587
egyházi hagyományt, amelyről az ősi egyházi emlékek is sokoldalúan tanúskod-
nak, bizonyosnak kell-e tartanunk, hogy az ún. pasztorális leveleket, vagyis a
két Timóteusnak szólót és a Titusznak címzettet maga Pál apostol írta, és -
néhány eretnek kísérlete ellenére, akik azokat a páll levelek sorából minden ok
nélkül, mint a dogmájukkal ellenkezőket kitörölték - , mindenkor az eredeti és
kánoni levelek közé tartoztak?
Válasz: Igen·
2. Kérdés: Vajon az úgynevezett, egyes újabb kritikusok által forgalomba 3588
hozott és különféleképpen előadott ‫ ״‬töredék”-elmélet, amellyel kapcsolatban
egyébként semmilyen elfogadható indokra sem támaszkodnak, hanem sokkal

689
*3581-3590 Szent X. Pinsz: : A Biblikus Bizottság válasza: Apostolok Cselekedetei és Pál levelei

inkább egymással civódva erősködnek azon, hogy a pasztorális leveleket egy

későbbi időpontban levél töredékekből vagy elveszett páll levelekből ismereden
szerzők foglalták összefüggő szövegbe és jelentősen ki is bővítették, a
hagyomány világos és igen szilárd tanúsága ellenében bármilyen, akár csak
csekély káros hatást kifejthet-e?
Válás·(: Nem.
3589 3. Kérdés: Vajon azon nehézségek, amelyek sokféle szemrehányásra szoktak
okot adni, akár a szerző írásmódjából és stílusából adódóan, akár kiváltképpen
a gnosztikusok tévedéseiből eredően, akiket már akkor kígyókként írtak le,
vagy akár az egyházi hierarchia állapota alapján, amelyről feltehetjük, hogy
ekkoriban már kialakult, és más ilyesféle ellentmondó meggondolások bármi
módon gyengítik-e azt a felfogást, amely szerint a pasztorális levelek eredetisé-
ge érvényes és biztos?
Válás*: Nem.
3590 4. Kérdés: Mivel akár történelmi okokból, akár a keleti és a nyugati szent
Atyák tanúságaival egybehangzó egyházi hagyomány alapján, azonkívül azok-
ból az ismertetőjegyekből adódóan, amelyek egyrészt a Cselekedetek könyvé-
nek hirtelen lezárásából, másrészt a Rómában írt páli levelekből és különösen a
Timóteusnak írt második levélből könnyen kihámozhatok, biztosnak kell
tekintenünk a Pál apostol kettős római fogságáról kialakult nézetet;
vajon bizonyossággal állítható-e, hogy a pasztorális levelek az apostolnak
első fogságból való szabadulása és halála közé eső időszakban keletkeztek?
Válás*: Igen.

35913593‫־‬: A Biblikus Bizottság válasza, 1914. június 24.

Kiadva: AAS 6 (1914) 417 / EnchB no. 411-413.

A Zsidóknak irt leiéi s*er*óje és keletkezési ideje

3591 1. Kérdés: Azoknak a kételyeknek, amelyek egyesek lelkét az első századok-
bán - elsősorban az eretnekek visszaélése miatt - a Zsidóknak írt levél isteni
sugalmazortságát és páli eredetét illetően hatalmukba kerítették, akkora jelen-
tőséget kell-e tulajdonítani, hogy figyelembe véve a Keleti Atyák folytonos,
egyetértő és kitartó helyeslését, amelyhez a IV. század után az egész Nyugati
Egyház teljes egyetértéssel hozzájárult; mérlegelve továbbá a pápák és a szent
zsinatok, különösen a Tridenti zsinat hivatalos iratait, nemkülönben az
egyetemes Egyház folytonos gyakoriarát, vajon kétségbevonható-e annak nem
csak a kánoni levelek közé tartozása (- ami a hittételek között szerepel -),
hanem az is, hogy egyáltalán Pál apostol eredeti levelei közé tartozik?
Válás*: Nem.
3592 2. Kérdés: Azon érvek, amelyeket a Zsidóknak írt levélben akár Pál nevének
szokadan hiányából és a megszokott bevezetés és üdvözlés elmaradásából,
akár a levél görög nyelvének tisztaságából, stílusának és fogalmazásának
finomságából és tökéletességéből, akár az Ószövetségre való hivatkozás
690
 S zen t X. Pm sz : Λ B iblikus B izo ttság válasz»: A Z sid ó k n a k irt levél *3591-359

módjából és az abból nyert érvek jellegéből, akár bizonyos olyan különbségek-

bői szoktak meríteni, amelyek ennek és Pál többi leveleinek tanítása között
állítólag fellelhetők képesek-e valamilyen módon megingatni ennek pali erede-
tét? Vagy a tanítás és a nézetek egybecsengése, a figyelmeztetések és a
buzdítások hasonlósága, valamint a kijelentéseknek és maguknak a szavaknak
az az összhangja, amelyet nem-katolikusok is üdvözölnek, vagyis mindaz, ami
e levél és a népek apostolának egyéb írásai között megfigyelhető, inkább
ugyanazt a páll eredetet mutatja és erősíti meg?
Válás‫״‬: Az első részt illetően nem; a másodikat illetően igen.
3. Kérdés: Vajon Pál apostol szerzősége e levél vonatkozásában úgy értendő-
3593
e, hogy szükségszerűen azt kelljen állítanunk: ö annak teljességét a Szentlélek
sugallatára nemcsak megfogalmazta és írásban kifejezte, hanem éppen abba a
formába is öntötte, amelyben most van?
Válasz Nem; fenntartva az Egyház későbbi ítéletét.

3601-3624: A T anulm ányok Szent K ongregációjának rendelete, 1914.

július 27.
X. Piusz 1914. június 29-én a ‫ ״‬Doiloris A ngtlni' motu propnójában előírta az
olaszországi egyházi oktatási intézményeknek, hogy‫ ״ ׳‬Aqinói Tamás elveit és fonto-
sabb tételeit sértetlenül őrizni kell” (‫ ״‬principia et maiora Thomae Aqinatis pronuntiata
sancte teneantur”). Egyes tomisták erre előterjesztettek vizsgálatra 24, általuk képvi-
selt metafizikai tételt a Tanulmányok Szent Kongregációjának, hogy‫ ׳‬vizsgálja meg
azokat. Más hagyományú filozófiai iskolák azt gyanították, hogy meggyőződésük
ellenére rájuk fogják kényszeríteni a neotomizmust és elvitatják azt a szabadságot,
hogy más felfogást képviseljenek. A Kongregáció a tiltakozások miatt 1916. március 7-
én így nyilatkozott: ‫ ״‬Mind a 24 filozófiai tétel Szent Tamás eredeti tanítását fejezi ki, és
azokat úgy ajánlják, mint biztos iránymutató normákat” (AAS 8 [1916] 157). Tehát
nem rónak rá senkire feltétel nélküli kötelezettséget, aminthogy ahhoz, hogy valaki
‫״‬Szent Tamáshoz ragaszkodjék” (‫ ״‬adhacrcndum Sancto Thomae”), nem kívántatik
meg az ó egész tanrendszerének, mint egésznek az elfogadása. Hogy mennyire tág
értelemben kell ezeket a vezérelveket értelmezni, kiviláglik XV. Benedek ,Quod de
fovtndd’ leveléből, melyet Wladimir Ledóchowski jezsuita generálishoz írt 1917.
március 19-én.
‫ ״‬Nem csekély megelégedéssel állapítottuk meg, hogy pontos mérleggel mérted az
okok súlyát, melyek alapján a vitában mindkét oldalon indokolják, hogy‫ ׳‬mi módon kell
Szt. Tamás tanításaira támaszkodni. Azt gondoljuk ugyanis, hogy helyesen ítélted meg,
mikor azt feltételezted, hogy azok ragaszkodnak megfelelően az Angyali Doktorhoz,
akik úgy vélekednek, Szt. Tamás tanításának tételeit egészében kell vezérelvekként
előadni, anélkül azonban, hogy minden egyes tétel elfogadása kötelező lenne. E
szabály fényében a társaság (ti. a jezsuiták) d1 ák|a1 joggal oszlathatják el félelmüket,
hogy nem a kívánatos engedelmességgel követik a római pápák parancsait, akik mindig
azon a véleményen voltak, hogy Szt. Tamást a teológiai és filozófiai tanulmányok
tanítójának és vezetőjének kell tekinteni, miközben mégis mindenkinek megengedett
marad kölcsönösen megvitatni mindazt, amiről vitatkozni szabad és szokás.” (Acta
Romana S.I. 9 [191η 318k / ZKTh 42 [1918] 206).
Vö. még XI. Piusz, ‫״‬Studtorum ducetrl' körlevél, 1923. június 29. (*3666); XII. Piusz,
(szeminánumi) diákoknak mondott beszéd, 1939. június 24. (AAS 31 [1939] 246); a
domonkos rend tagjainak mondott beszéd, 1946. szeptember 22. (AAS 38 [1946] 38η;

691
3601-36024 Szent X. Piusz: A Tanulmányok Szent Kongregációjának rendeleté: Tomista filozófia

a Gregonana egyetem hallgatóinak mondott beszéd a 400 éves jubileum alkalmából,

1953. október 17. (AAS 45 [1953] 684-686); ‫ ״‬O ptatam tolius" határozat, II. Vatikáni
zsinat, 1965. november 28. (AAS 58 [1966] 713-727).
Kiadva: AAS 6 (1914) 384-386.
A tomistafilozófiajóváhagyott tételei
3601 1. A potencia és az aktus oly módon osztja fel a létezőt, hogy mindaz, ami
van, az vagy tiszta aktus, vagy pedig potenciából és aktusból, mint elsődleges
és benső elvekből lesz szükségszerűen eggyé.
3602 2. Az aktus tökéletességként csak azon potencia által korlátozódik, ami a
tökéletességre való képesség. Ennélfogva az aktus abban a rendben, amelyben
tiszta, csak határtalanul és egyedülien létezik; ahol viszont véges és sokféle, ott
a potenciával valóságos összetettségbe kerül.
3603 3. Ennélfogva mivelhogy a létnek föltétien értelme szerint egyedül az Isten
létezik, s ő az egyeden, aki teljesen egyszerű, minden másnak, ami a létből
részesül, olyan természete van, ami beszűkíti a létet, és mint valósan megkü-
lönböztetett elvekből, a lényegből és a létezésből (esse) áll egybe.
3604 4. A lét, amely a ‫״‬lenni” szóból kapja elnevezését, sem azonos módon
(univocé) nem állítható Istenről és a teremtményekről, sem teljességgel külön-
böző értelműén (aequivoce), hanem egyrészt a viszonylat, másrészt az arányos-
ság analógiája szerint, hasonlatos módon (analogue).
3605 5. Ezenkívül minden teremtményben van egy, a szubszisztens alany és a
másodlagosan hozzáadott formák vagy akcidenciák által fennálló valós össze-
tétel; ez azonban akkor, ha a létezés (esse) valóban nem egy megkülönböztetett
létformában fogadtatnék be, nem lenne elfogadható.
3606 6. Az abszolút akcidenciákon kí\ül viszonylagos, vagyis valamihez tartom‫ טי‬is
van. Mert bár a valamibe£ tartozás saját értelme szerint nem olyasmit jelöl, ami
valami másban benne rejlik, legtöbbször mégiscsak a dolgokban rejlik annak
saját oka, s ebből kifolyólag egy, az alanytól valósan megkülönböztetett létezés
jellemzi.
3607 7. Egy szellemi teremtmény saját lényegében teljesen egyszerű. Mégis van
benne egyfajta kettős, a lényegnek a léttel, valamint a szubsztanciának az
akcidensekkel való összetétele.
3608 8. Egy testi teremtmény azonban, ami lényegét illeti, potenciából és
aktusból áll össze; a lényeg rendjében ezen potencia és aktus az ‫ ״‬anyag” és a
‫ ״‬forma” elnevezést kapja.
3609 9. E részeknek egyike sem rendelkezik önálló léttel, nem is hozza létre
önmagát és nem is bomlik fel önmagától, és létkategóriákba sem sorolható,
hacsak nem visszavezetett módon mint szubsztanciális elv.
3610 10. Jóllehet a testi természetből a teljes (integráns) részekre történő kitérje-
dés következik, a test számára a szubsztanciális lét és a mennyiségi lét mégsem
ugyanazt jelenti. A szubsztancia ugyanis saját meghatározásából fakadóan
oszthatatlan, bár nem pont módjára, hanem abból fakadóan, ami a kiterjedés
rendjén kívül esik. A mennyiség azonban, mely a szubsztanciának kiterjedést

692
 Szent X. Piusz: A Tanulmányok Szent Kongregációjának rendeleté: Toimsta filozófia * 3601 ‫־‬362 «

ad, ténylegesen különbözik a szubsztanciától, és a szó valódi értelmében vett

akadencia.
11. A mennyiséggel jellemezhető anyag az egyediesítésnek, azaz a számbeli 3611
megkülönböztetésnek, vagyis az egyik egyednek a másiktól ugyanabban a
specifikus természetben való megkülönböztetésének elve, ami tiszta széllé-
mekben nem létezhet.
12. Ugyanezen mennyiség eredményezi azt, hogy a test körülírhatóan egy 3612
helyen van, és ilyen módon bármiféle potencia szempontjából csakis egy
helyen lehet.
13. A testek két csoportra oszlanak: némelyek élők, mások élet nélkül valók. 3613
Az élők esetében - hogy ugyanabban az alanyban szervesen legyen együtt a
mozgató rész és a mozgatott rész - a szubsztanciális forma, amelyet a lélek
szóval jelölünk, organikus elrendezést, vagyis különféle eredetű (heterogén)
részeket kíván.
14. A vegetatívok és az érzékelők csoportjába tartozók lelkei sem önmaguk 3614
által nem léteznek, sem önmaguk által nem jönnek létre, csupán elvek, amelyek
által az élő létezik és él, és mivel teljesen az anyagtól függenek, amikor az az
összetétel, amelyből állnak, elpusztul, accidens módon ók is elpusztulnak.
15. Ezzel szemben az emberi lélek önmagában létezik, amelyet, amennyi-
ben megfelelően elrendezett alanyba helyezhető, Isten teremt meg, és saját
természeténél fogva elpusztíthatatlan és halhatatlan.
16. Ugyanez az értelmes lélek oly módon egyesül a testtel, hogy annak 3616
egyetlen szubsztanciális formája lesz, és általa lesz az ember emberré; ugyanak-
kor élőlénnyé, testté, szubsztanctává és létezővé. A lélek tehát megadja az
embernek a tökéletesség minden lényeges fokozatát; ezen felül a testtel azt a
létezési aktust közli, amely által ö maga létezik.
17. A kettős rendből, a szervesből és a szervetlenből eredő képességek az 3617
emberi lélekból természetes működés által erednek: az előbbiek alapja, ‫«׳‬íme-
Ivekhez az érzékelés tartozik, az összetettségben rejlik, az utóbbiaké kizárólag a
lélekben. Az értelem tehát egy, a szervezettől bensóleg független képesség.
18. Az anvagtalansággal szükségképpen együtt jár az értelmesség, éspedig 3618
oly módon, hogy az anyagtól való távolság fokozatai egyben az értelmesség
fokozatai is. A megértésnek adekvát tárgya általában maga a lét; az emberi
értelem sajátos tárgyát viszont, az egység jelen állapotában, az anyag feltételek-
bői elvont mibenlétek alkotják.
19. A megsmerést tehát az érzékelhető dolgokból nyerjük. Minthogy pedig 3619
az érzékelhető nem ténylegesen érthető, a formális megértésre alkalmas
értelmi képességen kívül föl kell tételeznünk a lélekben egy olyan aktív
képességet, amely a értelemmel felismerhető tartalmakat a képzetekből abszt-
rahálni tudja.
20. Ezen tartalmak segtségével ismerjük meg közvetlenül az egyetemes 3620
fogalmakat; az egyes dolgokat érzékileg fogjuk fel, aztán az értelem seg'rségé-

693
* 3 6 0 1 -3 6 2 4 Szent X. Piusz: A Tanulmányok Szent Kongregációjának rendelete: Tonusta filozófia

vei azáltal, hogy a képzetek felé fordulunk; a szellemi dolgok megismerésére

pedig analógia által vagyunk képesek.
3621 21. Az értelmet az akarat nem megelőzi, hanem követi, és szükségképpen
azt kívánja, ami számára kívánságát minden szempontból kielégítőként jelenik
meg; de a többféle jó közül, ami megváltoztatható ítélete előtt kívánatosként
szerepel, szabadon választ. A választás ennélfogva az utolsó gyakorlati ítéletből
következik: azt azonban, hogy melyik döntés legyen az utolsó, az akarat
határozza meg.
3622 22. Isten létét se nem közvetlen látással (intuícióval) fogjuk fel, se nem a
priori bizonyítjuk, hanem igenis a postenori, vagyis azon dolgok révén,
amelyek a teremtésben vannak [Rom U20\, a bizonyítékot pedig az okozatokból
vezetjük le az ok irányába: ti., azon mozgó dolgokból, amelyek saját mozgásuk
megfelelő princípiumai nem lehetnek, a mozdulatlan első mozgatóhoz; a világ
dolgainak folyamatában azon okokból, amelyek egymás között egymásnak
vannak alárendelve, az első, nem okozott okhoz; az elmúlásból, amely a léthez
és a nemléthez egyenlőképpen viszonyul, a föltédenül szükséges Léthez; a
létezés, életképesség és megértés ·alacsonyabb rendű tökéletességeinek mértéke
szerint többé-kevésbé létező, élő és ismeretre képes dolgokból ahhoz, aki
leginkább ismer, leginkább él és leginkább létezik; végül pedig a mindenség
rendjétől ahhoz a különálló értelemhez jutunk el, aki a dolgokat osztályozta,
elrendezte és azoknak célt szab.
3623 23. Az isteni lényeg azáltal, hogy magával a lét beteljesedett valóságával
azonos, 111. azáltal, hogy O maga a szubzisztens Lét, metafizikai szempontból
jól megalapozottként jelenik meg előttünk, és végtelenségének okát számunkra
ugyanezért tökéletességében határozza meg.
3624 24. Isten tehát saját létezésének tisztasága által minden véges dologtól
különbözik. Ebből először is az következik, hogy a világ csakis Istenből és a
teremtés révén jöhetett létre; azután pedig az, hogy a teremtő erő, amely
elsősorban önmaga által a létezőt mint létezőt érinti, még csoda folytán sem
közölhető egyeden véges természettel sem; végül pedig az, hogy nincs olyan
teremtett tevékenység, amely a létezésre, hacsak az első Ok részéről nem kap
arra indíttatást, bármiféle befolyással lehetne.

XV. BENEDEK, 1914. szeptember 3. - 1922. január 22.

36253626‫־‬: Az ‫״‬Ad beatissimi Apostolorum” körlevél, 1914. november 1.

Kiadva: AAS 6 (1914) 576-578.
A szabad teológiai lita határai
3625 Amikor a törvényes hatalom valamit nyilvánvalóan elrendelt, senki ne
vehesse semmibe a parancsot csak azért, mert ó nem ért vele egyet, hanem
mindenki azon tekintély határozatának rendelje alá saját nézeteit és annak
engedelmeskedjék kötelességtudóan, amely alá tartozik.

694
* 3 6 0 1 -3 6 2 4 Szent X. Piusz: A Tanulmányok Szent Kongregációjának rendelete: Tonusta filozófia

vei azáltal, hogy a képzetek felé fordulunk; a szellemi dolgok megismerésére

pedig analógia által vagyunk képesek.
3621 21. Az értelmet az akarat nem megelőzi, hanem követi, és szükségképpen
azt kívánja, ami számára kívánságát minden szempontból kielégítőként jelenik
meg; de a többféle jó közül, ami megváltoztatható ítélete előtt kívánatosként
szerepel, szabadon választ. A választás ennélfogva az utolsó gyakorlati ítéletből
következik: azt azonban, hogy melyik döntés legyen az utolsó, az akarat
határozza meg.
3622 22. Isten létét se nem közvetlen látással (intuícióval) fogjuk fel, se nem a
priori bizonyítjuk, hanem igenis a postenori, vagyis azon dolgok révén,
amelyek a teremtésben vannak [Rom U20\, a bizonyítékot pedig az okozatokból
vezetjük le az ok irányába: ti., azon mozgó dolgokból, amelyek saját mozgásuk
megfelelő princípiumai nem lehetnek, a mozdulatlan első mozgatóhoz; a világ
dolgainak folyamatában azon okokból, amelyek egymás között egymásnak
vannak alárendelve, az első, nem okozott okhoz; az elmúlásból, amely a léthez
és a nemléthez egyenlőképpen viszonyul, a föltédenül szükséges Léthez; a
létezés, életképesség és megértés ·alacsonyabb rendű tökéletességeinek mértéke
szerint többé-kevésbé létező, élő és ismeretre képes dolgokból ahhoz, aki
leginkább ismer, leginkább él és leginkább létezik; végül pedig a mindenség
rendjétől ahhoz a különálló értelemhez jutunk el, aki a dolgokat osztályozta,
elrendezte és azoknak célt szab.
3623 23. Az isteni lényeg azáltal, hogy magával a lét beteljesedett valóságával
azonos, 111. azáltal, hogy O maga a szubzisztens Lét, metafizikai szempontból
jól megalapozottként jelenik meg előttünk, és végtelenségének okát számunkra
ugyanezért tökéletességében határozza meg.
3624 24. Isten tehát saját létezésének tisztasága által minden véges dologtól
különbözik. Ebből először is az következik, hogy a világ csakis Istenből és a
teremtés révén jöhetett létre; azután pedig az, hogy a teremtő erő, amely
elsősorban önmaga által a létezőt mint létezőt érinti, még csoda folytán sem
közölhető egyeden véges természettel sem; végül pedig az, hogy nincs olyan
teremtett tevékenység, amely a létezésre, hacsak az első Ok részéről nem kap
arra indíttatást, bármiféle befolyással lehetne.

XV. BENEDEK, 1914. szeptember 3. - 1922. január 22.

36253626‫־‬: Az ‫״‬Ad beatissimi Apostolorum” körlevél, 1914. november 1.

Kiadva: AAS 6 (1914) 576-578.
A szabad teológiai lita határai
3625 Amikor a törvényes hatalom valamit nyilvánvalóan elrendelt, senki ne
vehesse semmibe a parancsot csak azért, mert ó nem ért vele egyet, hanem
mindenki azon tekintély határozatának rendelje alá saját nézeteit és annak
engedelmeskedjék kötelességtudóan, amely alá tartozik.

694
 XV Benedek: Körlevél: ‫ ״‬Ad be.itissimi A postolom ra” Szabad teológiai vita *3625-362Í

Ugyanígy egyetlen könyveket vagy folyóiratokat kiadó 111. nyilvános elöadá-

sokat tartó magánszemély se viselkedjék az Egyházban úgy, mintha tanító
lenne. Mindenki tudja, kinek adta az Isten az Egyházi Tanítóhivatalt: ennek
tehát teljes !oga legyen arra, hogy úgy beszéljen, ahogy jónak látja; a többi
kötelessége pedig az, hogy a szónoknak lelkiismeretesen engedelmeskedjék és
a elmondottakra odafigyeljen.
Azokról a dolgokról pedig, amelyekről, az Apostoli Szentszék döntése híján
a hit és a fegyelem sérelme nélkül szólhatunk, mindkét oldalról szabadon
vitatkozhatunk és mindenkinek jogában áll azt mondani és amellett kiállni,
amit helyesnek tart. Ezekben a vitákban azonban ne legyen helye a beszéd
semmiféle olyan hevességének, amely a szereteten súlyos sérelmeket ejthet; ki-
ki a saját véleményét szabadon, de szerényen védelmezze; és ne higgye, hogy
Istentől kapott joga van az ellenkező véleményt képviselőket csupán ebből az
okból kifolyólag gyanús hittel 1 1 1 . helytelen engedelmességgel vádolni. ...
A katolikus hit ereje és természete olyan, hogy se hozzáadni, se elvenni
nem lehet belőle semmit: vagy egészében elfogadjuk, vagy egészében elvetjük.

Haladás a tudományban és a vallásos gyakorlatban

Azt kívánjuk, hogy a katolikus emberek a modernistáknak ne csak tévédé- 3626
seitól, hanem észjárásától 1 1 1 . szellemiségétől is riadjanak vissza; aki ezen
szellemiség hatására cselekszik, undorodva utasít el mindent, aminek ódon
szaga van, az újat azonban mohón keresi mindenben: úgy az isteni dolgokról
való beszédmódban, mint az istentisztelet ünnepélyességében, a katolikus
intézményekben és ki-kt jámborságának megélésében. Azt akarjuk tehát, hogy
szentnek számítson az az ősi törvény, miszerint ‫ ״‬Csak az megújítandó, ami
benne van a hagyományban” [vö. *110]; noha ezt a törvényt a hit dolgaiban kell
sértetlenül megőrizni, azokat a dolgokat is ehhez a normához kell igazítani,
amelyek változást szenvedhetnek, bár ezekben is többnyire ez a szabály
érvényes: Nem újat, hanem új módon. 1

3628-3630: A Biblikus Bizottság válasza, 1915. június 18.

Kiadva: AAS 7 (1915) 357k / EnchB no. 414-416.

Krisztus második eljövetele a páli leniekben

1. Kérdés: Vajon azon nehézségek feloldására, -amelyek Szent Pál és más 3328
apostolok leveleiben az ún. ‫״‬Parúzia”, vagyis a rru Urunk Jézus Krisztus
második eljövetele említésével kapcsolatban merülnek fel, állíthatja-e azt a
katolikus szentírás-magyarázó, hogy az apostolok, noha a Szentlélek sugalma-
zásának hatása alatt semmiféle tévedést nem tanítanak, mindazonáltal olyan
saját, emberi véleményüknek is hangot adnak, amelynek tévedés vagy csalódás
a forrása?
Választ Nem.

695
*3628-3630 XV Benedek: A Biblikus Bizottság válasza: Krisztus második eljövetele

3629 2. Kérdés: Vajon - figyelembe véve az apostoli hivatás igazi fogalmát és

Szent Pálnak a Mester tanítása iránti kétségbevonhatatlan hűségét; a Szentírás
sugalmazottságáról és tévedésmentességéről szóló katolikus hittételt, amely
szerint mindaz, amit a szent író állít, kijelent és tanít, a Szentlélek állításaként,
kijelentéseként és tanításaként tekintendő; mérlegelve továbbá az Apostol
leveleinek önmagukban megvizsgált szövegét, amely igencsak egybecseng
magának az Úrnak beszédmódjával -, azt kell-e mondanunk, hogy Pál apostol
írásaiban egyáltalán semmi olyat nem állít, amely a Parúzia idejének azon nem-
ismerésével, amelyről maga Krisztus hirdette ki, hogy az emberi lét velejárója,
tökéletesen ne vágna egybe?
Válasz Igen.
3630 i. Kérdés: Vajon, ha tekintetbe vesszük azt a görög kijelentést ‫ ״‬τμεΓς oí φ
τες oí περιλειπόμενοι” (=‫ ״‬mi az élők, a maradék”); valamint megfontoljuk az
Atyák, elsősorban Aranyszájú Szent János magyarázatát, aki mind hazájának
nyelvében, mind a páli levelekben igen járatos volt, hajánál fogva előrángatott
és biztos alapot nélkülöző magyarázat gyanánt el szabad-e vetni azt a katolikus
iskolákban hagyományos (még a XVI. századbeli hitújítók által is megtartott)
értelmezést, amely Szent Pálnak az első Tesszalonikai levél, IV. fejezete, 15-17.
versében lévő szavait úgy fejti ki, hogy azok semmiképpen sem egy annyira
közeli Parúziára vonatkoznak, hogy az Apostol önmagát és olvasóit egyaránt
azon hívók sorába számítaná, akik még életükben járulnak majd Krisztus elé?
Válás‫״‬: Nem.

3632: A Szent Offícium rendelete, 1916. március 29. (április 8.)

Ezt a rendeletét már 1913. január 15-én meghozták, de a Szent Offícium 1916.
március 29-1 ülésén ismét napirendre tűzték és április 8 -án adták ki. A Szent
Offícium elvetette Szűz Mánának mint papnak a tiszteletét. Vö. Merry dél Val
bíborosnak az adriai egyházmegye püspökéhez 1927. március 10-én írott levelét
(kiadva in: Palestra dél Clero de Rovigo 6 [1927] 611). A levélre két publikáció adott
alkalmat, melyeket a Szűzanya papságának kérdéséről írt Silvio Fasso (kiadva in: uo.
6 [1927] 71—75 és 151k). Ezen írások ellen a bíboros az itt idézett rendeletre
hivatkozik: ‫״‬A tisztelet, amiről itt szó van, —egyetértve a Szent Offícium 1916.
április 8 - 1 rendeletével - nem megengedett és nem szabad hirdetni.”
Kiadva: AAS 8 (1916) 146.

A Máriát papi öltözetben ábrázoló képek elvetése

3632 Minthogy különösen az újabb időkben olyan képek készülnek és terjednek
el, amelyeken a Boldogságos Szűz Mária papi ruhákba öltöztetve jelenik meg,
... a bíborosok ... 1913. január 15. napján úgy határoztak, hogy a papi ruhákba
öltözött Boldogságos Szűz Mána-képmások helytelenítendők.

696
 XV Benedek: Szent Pemtenciária válasza: A házasság onanisztikns gyakorlata *3634

3634: A S z e n t P e n ite n c iá ria v á la sz a, 1916. á p rilis 3.

K iadva: F. Hürth: TD ser. thcol. 25
(1953*) 100 / J.B. Ferreres - A. Mondria,
C om pendtum tbeologiae m orális 2 (Barcelona
19501') 71 lk, no. 1095. / NvRTh 47 (1920)
627k / Q. Mart - F.X. Gestermann, Institutionts morales Alphonsianae 2 (Lyon-Paris
19462633 (‫״‬k, no. 2116.

A házasság onanisztikns gyakorlata

Kérdés: Vajon a feleség megengedett módon részt vehet-e az férjének olyan 3634
fajta cselekedetében, amely során az, hogy az élvezetének kedvezzen, Onán
vagy a szodomiták bűnét akarja elkövetni, és ót az engedelmesség megtagadása
esetén halálbüntetéssel vagy súlyos gyötrelmekkel fenyegeti?
Válasz: a) Ha a férj a házassági gyakorlatban Onán bűnét akarja elkövetni,
vagyis az aktus megkezdése után magvát az edényen kívül ontja ki, és feleségét
ezen elferdült szándékának való engedése megtagadása esetén halállal vagy
súlyos gyötrelmekkel fenyegeti, az elfogadott teológusok véleménye szerint az
asszony ebben az esetben megengedetten hálhat együtt a férjével, minthogy ó
a maga részéről egy megengedett dolgot és cselekedetet hajt végre, a férj bűnét
pedig súlyos okból engedi meg, ez a súlyos ok ót felmenti, mivel a szeretet,
amely arra indítaná, hogy a férj bűnét megakadályozza, ekkora kellemetlenség
árán nem kötelez.
b) Am, ha a férj szodomita bűnt akar vele elkövetni, minthogy ez a
szodorruta közösülés mind a két házasfél részéről természetellenes, és minden
tudós megítélése szerint súlyos mértékben kárhozatos cselekedet, semmilyen
néven nevezendő okból, még a halál elkerülése végett sem elfogadható, hogy a
feleség ebben a dologban engedjen szemérmetlen férjének.

3635-3636: A Szent Offícium válasza, különböző helyi főpásztoroknak,

1916. május 17.
Kiadva: ThPrQ 69 (1916) 693 / Kölner Pastoralblatt 50 (1916) 304.

A haldoklók szentségétJelvenni szándékozó szakadárok

1. Kérdés: Vajon a halál órájában lévő materiális szakadároknak, akik 3635
jóhiszeműen akár feloldozást, akár utolsó kenetet kérnek, ki lehet-e szolgáltat-
ni ezeket a szentségeket anélkül, hogy tévedéseiket megtagadnák?
Válasz: Nem, sokkal inkább az a feltétel, hogy amennyire lehet1, tévedései-
két vessék el és tegyenek hitvallást.
2. Kérdés: Vajon olyan szakadároknak, akik a halál órájában nincsenek 3636
öntudatuknál, lehet-e feloldozást, és utolsó kenetet adni?
Válasz: Igen; de feltételesen, különösen ha a körülményekből azt lehet
gyanítani, legalább implicite elvetik tévedéseiket; a botránkoztatást azonban
hatékonyan el kell kerülni1 azáltal, hogy az egybegyűltek számára világossá
tesszük, hogy az Egyház azoknak az egységre az utolsó percben való visszaté-
rését feltételezi.

697
*3638-3640 XV' Be1 1 edck:A Szent Peuitenciána válasza: Onanisztikus házasság

3638-3640: A Szent Penitenciária válasza, 1916. június 3.

Kiadva: F. Hürth: TD ser. thcol. 25 (Roma 19532) 100 / Ferreres—Mondna, i.m.
*3634° 2,712, no. 1095. / NvRTh 47 (1920) 628 / Marc-Gestermann, i.m. '3634°
2,634, no. 2117.
A házasságnak eszköz, segítségével végrehajtott onanisztikus gyakorlata
3638 Kérdés: 1. Vajon abban az esetben, amikor a férj az onanizmus végrehajtása-
hoz eszközt akar használni, köteles-e az asszony pozitívan ellenállni?
3639 2. Amennyiben a válasz nemleges, az asszony részéről vajon a passzív
ellenállás tisztességességének megokolására elégségesek-e ugyanolyan súlyos
indokok, mint az eszköz nélkül végrehajtott természetes onanizmusnál, vagy
mindenképpen súlyosabb indokok szükségesek?
3640 3. Ezen téma biztosabb kifejtése és tanítása érdekében, vajon az ilyen
eszközöket használó férj valóban az erószakoskodókkal helyezhető-e egy
sorba, vagyis vele szemben az asszonynak ugyanolyan ellenállást kell-e tanúsí-
tania, mint a szűznek az eröszakoskodóval szemben?
Válas^ Ad 1. Igen. —Ad 2. Az első pontban rendezve. - Ad 3. Igen.

3642: A Szent Offícium válasza, 1917. április 24.

Kiadva: AAS 9 (1917) 268.

A spiritizgnus
3642 Kérdés: Vajon szabad-e akár ún. médiummal, akár médium nélkül, akár
hipnózis alkalmazása mellett, akár nélküle, bármilyen spiritiszta beszélgetésnél
vagy mutatványnál jelen lenni, még ha a tisztesség vagy a jámborság látszatát is
keltik, akár lelkek vagy szellemek kikérdezéséről, akár feleleteik hallgatásáról,
akár csak egyszerű nézelődésről van szó; sőt, még ha a résztvevőnek hallgató-
lagos vagy kifejezett szándéka is, hogy a gonosz szellemekkel közösséget nem
vállal?
Válasz Ρ<*Ρα ,*Ital megerősítte, április 26 ·árt): Minden részletet illetően nem.

3645-3647: A Szent Offícium rendelete, 1918. június 5.

Kiadva: AAS 10 (1918) 282.

Krisztus lelkének tudása

Kérdés: Vajon biztosan taníthatók-e a következő tételek:
3645 1. Nem bizonyos, hogy Krisztus lelke azalatt, míg az emberek között
tartózkodott, olyan tudással rendelkezett, mint amilyennel a boldogok, vagyis a
színről-színre látók.
3646 2. Azt a tételt sem lehet biztosnak mondani, amely szerint Krisztus lelke
számára semmi sem volt ismeretlen, az Igében kezdettől fogva ismert mindent,
a múltat, a jelent és az eljövendő eseményeket, vagyis mindazt, amit Isten a
látás tudásával ismer.

698
 XV Benedek: A Szent Otgficnun reudelete: Krisztus lelkének tudása *3645-364

3. A Krisztus lelke tudásának korlátozottságára vonatkozó néhány 3 6 4 7

újabbkori véleményt a katolikus iskoláknak nem kevésbé kell elfogadniuk, mint
a régieknek az egyetemes tudásról szóló felfogását.
Válás£‫ ־‬Nem (e^t a pápajúnius 6-án megerősítetté).

3648: A Szent Offícium válasza, 1919. július 16. (18.)

Kiadva: AAS 11 (1919) 317.
A teo~ófia tanai
Kérdés: Vajon a manapság teozófia névvel illetett tanok összeegyeztethetők- 3 6 4 8
e a katolikus tanítással; ennélfogva szabad-e teozófiai társaságokba belépni,
azok összejövetelein részt venni, és azok könyveit, folyóiratait, újságait, írásait
olvasni?
Válás* (a pápa által megerősitiejúlius 17-éti): Minden részletében nem.

3650-3654: A ‫״‬Spiritus Paraclitus” körlevél, 1920. szeptember 15.

Kiadva: AAS 12 (1920) 389-397 / EnchB no.448 453- 458 461.
A S*entirás sugalma*ottsága
A legnagyobb tanító Jeromos] írásaiban tényleg egyetlen oldal sem 3650
található, amelyből tisztán ne látszanék, hogy az egyetemes katolikus Egyház-
zal együtt szilárdan és következetesen azt tartotta, a Szentlélek sugalmazására
megírt szent könyvek szerzője Isten, és azokat ilyen minőségben adta ár az
Egyháznak [10. *3006]. Szilárdan állítja, hogy a Szentírás könyvei kétségkívül a
Szentlélek sugalmazása vagy sugallata ill. ráhatása vagy tollbamondása alapján
keletkeztek, sót, azokat O maga írta és adta ki; emellett azonban a legkevésbé
sem kételkedik abban, hogy az egyes szerzők a maguk természete és tehetsége
szerint az ihletet adó Istennek buzgalommal szabadon szolgáltak.
Nemcsak áltanosságban azt hangsúlyozza, ami az összes szent írónál közös,
vagyis, hogy írás közben Isten Lelkét követték, s ezért az írás minden mondata
és összes gondolata fő okának Istent kell tartani, hanem azt is pontosan
meghatározza, kire milyen sajátosság jellemző. ...
Istennek ezt az emberrel való egy és ugyanazon mű létrehozására létrejövő
munkaközösségét Jeromos azon mesterember hasonlatával világítja meg, aki
valamilyen dolog elkészítéséhez szerszámot1, vagyis eszközt használ. ...
Hogyha azonban azt is megvizsgáljuk, milyen módon kell érteni Istennek 3651
mint fő oknak ezt a szent íróra gyakorolt hatását és működését, mindjárt
nyilvánvalóvá válik, hogy Jeromos szavai és a sugalmazásról vallott közös
katolikus tanítás között egyáltalán semmi különbség nincs; ő ugyanis azt tartja,
hogy Isten az író szellemét az igazságot illetően kegyelmi ajándékként
megvilágítja, hogy az azt mint Isten személyétől származottat terjessze az
emberek között; emellett megmozdítja és írásra ösztökéli az akaratot; végül
pedig különleges és állandó módon mellette áll mindaddig, amíg a könyv el
nem készül.
699
*3650-3654 XV. Benedek Körlevél:: ‫ ״‬Spihtus Paraclitns”: Szentírás

A S^enlírás téndésmentessége
3652 Helyeseljük azok szándékát, akik, hogy önmagukat és másokat a Szentírás‫־‬
sál kapcsolatos nehézségektől mentesítsék, a tudományok és a szövegkritika
mesterségének összes segédeszközeire támaszkodva új utakat és szempontokat
keresnek; ha azonban elődünk előírásait elhanyagolják és a biztos kereteket és
‫ ״‬az Atyák által kitűzött határokat elmellőzik” [Péld 22^8], kitűzött céljuktól
szerencsétlenül el fognak tévelyedni.
Nem marad ugyanakkor ezen szabályok és korlátok között azon újabb
szerzők véleménye, akik - bevezetve a Szentírás elsődleges, vagyis vallási, és
másodlagos, vagyis világias elemei közti különbségtételt - azt állítják, hogy a
sugalmazás ugyan a bibliai könyvek összes kijelentésére, sót egyes szavára is
vonatkozik, hatásait, éspedig elsősorban a tévedéstől való mentességet és a
feltétlen igazságot az elsődleges, vagyis vallási elemre korlátozzák és szűkítik le.
Véleményük ugyanis az, hogy a Szentírásban csakis a‫ ״‬Isten szándéka és
tanítása, ami a vallást illeti; a többit pedig, ami a világi tudományok körébe
tartozik és a kinyilatkoztatott tanítás számára mintegy‫ ׳‬az isteni igazság ruhája
gyanánt szolgál, megengedi és az írók gyarlóságára bízza. ...
Bizonyos emberek azt mondják, ezek a vélekedések semmi módon nem
mondanak ellem elődünk tanításainak, minthogy ó azt állította: a szent író a
természeti dolgokról az igencsak megtévesztő külső látszat szerint beszél [10.
*3288]. Hogy ezt pedig mennyire elhamarkodottan, mennyire hamisan állítják,
nyilvánvalóvá válik magának a pápának a szavaiból. A dolgok külső megjelené-
séből folyóan ugyanis ... a hamisság semmilyen foltja nem szennyezi be az
isteni írásokat, mivelhogy a józan filozófia alaptétele, hogy az érzékelés azon
dolgok közvetlen megismerésében, amelyeknek ismerete rá vonatkozik, a
legkevésbé sem csalatkozik.
Elődünk emellett, megszüntetve az úgymond elsődleges és másodlagos
elem közti bármilyen különbségtételt és eloszlatva minden kétértelműséget,
világosan rámutatott, hogy azoknak a vélekedése, akik úgy gondolják, hogy
‫״‬amikor a kijelentések igazságáról van szó, nem annyira azt kell kutatni, hogy
Isten mit mondott, hanem inkább azt mérlegeljük, mi okból mondta azt”
[*3291], nagyon távol van az igazságtól; ugyanő tanítja azt is, hogy az isteni
sugalmazás minden kiválasztás és megkülönböztetés nélkül a szent könyvek
összes részére kiterjed, és a sugalmazott szövegbe semmilyen tévedés nem
kerülhet be: ‫״‬Teljességgel megengedhetetlen a sugalmazást akár a Szentírás
csak egyes részeire leszűkíteni, akár azt lehetségesnek tartani, hogy maga a
szent szerző tévedett” [*3291].
3653 Nem kevésbé térnek el az Egyház tanításától azok, akik úgy ítélik, hogy a
Szentírás történeti részei nem a tények feltétlen igazságára, hanem egy úgymond
uszonylúgos és közvéleménnyel egybehangzó véleményre támaszkodnak: s nem
átallják ezt Leó pápának saját szavaiból kikövetkeztetni, mert azt mondta, hogy
a természeti dolgokból felállított alapelveket a történeti tudományokra is
alkalmazni lehet. [10*3290] Azt állítják tehát, hogy a szent írók, ahogyan a

700
 XV Benedek Körlevél:: ‫״‬Spiráns Paraclitns”: Szeutirás *3650-365‫־‬

természeti dolgokról a látszat alapján szólották, úgy az eseményekről kelló

tapasztalat nélkül a tömeg általános véleménye vagy mások hamis tanúbizony-
sága alapján tudósítottak, és sem tudásuk forrásait nem említették, sem a
mások elbeszélését nem tették magukévá.
[Mások] túlságosan könnyen folyamodnak ún. implicit idézetekhez vagy 3654
látszat szerint történeti elbeszélésekhez; vagy azt állítják, hogy a szent köny-
vekben olyan irodalmi műfajok találhatók, amelyek Isten szavának sértetlen és
tökéletes igazságával összeegyeztethetetlenek; ül. olyan véleményeket hangoz-
tarnak a Szent könyvek eredetével kapcsolatban, melyek nyomán azok tekinté-
lye meginog vagy teljesen el is vész.

XI. PIUSZ, 1922. február 6. - 1939. február.10.

3660-3662: A Szent Offícium rendelete, 1922. november 22.

Kiadva: N e d e r la n d s c h e K a th o lie k e S te m m e n 2 3 (1 9 2 3 ) 35k.

A félig tégrehajtott közösülés

Kérdés: 1. Vajon el lehet-e tűrni azt, hogy gyóntatok önnön jószántukból a 3660
félig végrehajtott közösülés gyakorlatát hirdessék, és azt egyaránt javasolják
minden gyónónak, aki attól fél, hogy számos utóda születik?
2. Kárhoztatható-e vajon az a gyóntató, aki, miután hiába tett minden 3661
módon kísérletet arra, hogy a házassággal visszaélő gyónót ebből a bűnből
kigyógyítsa, azt tanácsolja neki, hogy a halálos bűnök megelőzése végett a félig
végrehajtott közösülést alkalmazza?
3. Kárhoztatható-e vajon az a gyóntató, aki a 2. pontban leírt körülmények 3662
esetében, a gyónónak a máshonnan már ismert, félig végrehajtott közösülést
tanácsolja, vagy a gyónó azon kérdésére, vajon ez a módszer megengedett-e,
egyszerűen azt válaszolja, hogy az minden megkötés vagy magyarázkodás
nélkül megengedett?
Válasz (apápa által megerősítve november 23-án)\ Ad 1. Nem. - Ad 2. és 3. Igen.

3665-3667: A ‫״‬Studiorum ducem” körlevél, 1923. június 29.

Kiadva: A A S 15 (1 9 2 3 ) 3 2 3 k .

Aqninói S~cnt Tamás tanítása követésének kötelezettsége

Mi azonban azt akarjuk, hogy amint azt elődeink - XIII. Leó és X. Piusz - 3665
elrendelték és tavaly mi magunk is meghagytuk, mindenki, elsősorban azok,
akik a klerikusok iskoláiban felsőbb tudományok tanszékeit birtokolják, arra
buzgón figyeljenek, és az utolsó betűig tartsák meg
Legyenek ugyanakkor meggyőződve arról, hogy akkor tesznek majd eleget
kötelezettségüknek, és ugyanígy akkor teljesítik majd a mi elvárásunkat, ha az
Aquinói Tanítót - írásainak gyakori és elmélyült forgatása által - szeretni
kezdik, és e szeretet izzását ezen mester tanainak magyarázatán keresztül
701
*36653667‫־‬ XI. Piiisz: Körlevél: ‫ ״‬Studiormu ducem” Aqmuói Tamás tanítása követésének kötelezettsége

tudományterületükkel foglalkozó növendékeiknek is áradják, és őket alkalmas-

sá teszik arra, hogy hasonló lelkesedést támasszanak másokban is.
3666 Azt kívánjuk ugyanis, hogy Szent Tamás tisztelői között - és úgy illik, hogy
az Egyház minden olyan fia, aki a legrangosabb tudományokkal foglalkozik,
ilyen legyen - alakuljon ki egy valóban szabad és tisztességes versengés, amely
a szorgalmas fáradozást fejleszti, olyan féltékenykedés azonban semmiképp ne
legyen, amely az igazságnak nem kedvez, és egyedül a szeretetkötelékek
szétbomlasztására szolgál. Mindük számára szentnek és sérthetetlennek kell
lennie annak, amit a régi Kánonjogi Kódex (Codex Iuns Canomci) előír [1366.
kánon 2. j] vagyis, hogy ‫״‬a bölcseleti és a teológiai tanulmányokat, és a nővén-
dékek ezen tudományokban való képzését a tanárok mindenképpen az Angyali
Doktor rendszerének, tanításának és elveinek megfelelően folytassák, elveit
pedig sértetlenül tartsák meg”; és ehhez a szabályhoz mindenki úgy igazítsa
magatartását, hogy őt valóban mesterének nevezhesse.
3667 Egyesek azonban ne követeljenek többet másoktól, mint amennyit az
Egyház, mindenki tanítója és anyja, mindannyiuktól elvár: senkinek sem lehet
ugyanis megtiltani, hogy olyan dolgokban, amelyekről a katolikus iskolákban
az ismertebb szerzők egymás között ellentétes felfogásuk szerint vitázni
szoktak, azt a nézetet kövesse, amely neki valószínűbbnek látszik.

3670: Az ‫״‬Infinita Dei misericordia” apostoli levél, 1924. május 29.

Ezzel a levéld hirdették meg az 1925-ös ‫״‬Szentévet”.
Kiadva: AAS 16 (1924) 210.
érdemek és a~ ajándékok újraéledése
3670 Az, hogy ti. a zsidók a jubileum évében újra birtokába jutottak azon
javaiknak, amelyek felett mások szereztek jogosultságot; s ahogy a szolgák
szabad emberekként tértek vissza ‫״‬korábbi családjukhoz” [Let■ 25,10), az
adósoknak pedig a mást megillető pénz megfizetését engedték el, nálunk a
búnbocsánat évében még gazdagabban valósul meg, és hatása még áldásosabb.
Akik ugyanis bűnbánatot tartva az Apostoli Szék üdvös rendeletéit a nagy
jubileum évfordulóján végrehajtják, azok egyrészt újra visszaszerzik és vissza-
kapják azon érdemek és az ajándékok bőségét, amit vétkezve elvesztettek, a
Sátán legkegyetlenebb uralmától úgy szabadulnak meg, hogy újra visszakapják
azt a szabadságot, ‫״‬amellyel Krisztus megszabadított minket” [Gál4,31), végül
pedig Krisztus Jézus, a Boldogságos Szűz Mária és a Szentek túláradó bőségű
érdemei miatt teljes felmentést kapnak az összes büntetés alól, amivel bűnei-
kért és vétkeikért bűnhődniük kellett volna.

3672: A Szent zsinati Kongregáció rendelete, 1925. június 13.

Az eset és a vita bemutatásához vö. AAS 18 (1926) 132-138; AAS 15 (1923) 154-156.
Kiadva: AAS 18 (1926) 137k.

702
 XI. Piusz: szent zsinati Kongregáció rendelete *3672

Megszabott vivótávolság
Kérdés: Vajon a Szent zsinati Kongregáció 1890-ik évi (augusztus 9‫־‬i) és 3672
1923-ik évi (február 10‫־‬i) nyilatkozatai, - amelyek szerint azok a német
egyetemeken használatos vívótávolságok, amelyeket sajátos megnevezéssel
Bestimmungs-Mensur-nzk (megszabott vívótávolságok) neveznek, egyházi bünte-
tések alá kerülnek, csak azokra a vívótávolságokra vonatkoznak-e, - ahogy
néhány újabb tudós véli amelyeken belül vívni a súlyos sérülés nszjlyéieljár,
vagy azokra is kiterjednek, amelyekre súlyos sebesülés :estélye nélkül kerül sor?
Válasz {a pápa által megerősítve június 20-án) : Az első részt illetően nem, a
másodikat illetően igen.

3675-3679: A ‫״‬Quas prímás” körlevél, 1925. december 11.

K ö rle v é l K n s z tu s K irá ly ü n n e p é n e k b e v e z e té s é rő l. Kiadva: A A S 17 (1 9 2 5 ) 5 9 5 - 6 0 1 .

A z ember Krisztus királyi méltósága és hatalma

Régóta létező és általános szokás, hogy Krisztust a kiválóság legmagasabb' 3675
foka miatt, amely ·alapján minden teremtett dolognál különb, és kitűnik
közülük, a szó átvitt értelmében ‫״‬királynak” nevezik. Úgy van ez, hogy azt
mondják róla, az emberek értelmén... és akaratán egyaránt uralkodik... . Végül
Krisztust a szivek királyának is tartják... .
Ugyanakkor mindenkinek látnia kell - hogy határozottabban vizsgáljuk
meg a dolgot - , hogy a királyi cím és hatalom - mégpedig a szó tulajdonképpe-
ni értelmében - , az ember Krisztusnak tulajdonítandó; mert csak ember
minőségében mondható el róla, hogy az Atyától hatalmat, méltóságot és
királyságot kapott [vő. Dán 7,/ik], mivelhogy Isten Igéjének, akinek szubsztan-
ciája az Atyáéval egy és ugyanaz, mindent az Atyával közösen kell birtokolnia,
így az összes teremtett dolog feletti legfőbb és legönállóbb uralmat is.
(Ezután annak bizonyítására kerül sor a Szentirásból, hogy Krisztus király;
különösen Szám 24,19; Zsolt 2; 44,7; 71,7k; Íz 9,6k; Jer 23,5; Dán 2,44; 7,13k; Zak
9,9; L k 1,32k; M t 28,18; Jel 1,5; 19,16; Zsid 1,2.)
Azt pedig, hogy a mi Urunk ezen méltósága és hatalma milyen alapon 3676
nyugszik, Cyrillus Alexandrinus helyesen írja le: ‫״‬Hogy úgy mondjam, az
összes teremtmény feletti uralom birtokában van, ahhoz azonban nem erőszak
alkalmazásával, vagy máshonnan eredeztetve jutott, hanem lényegénél és
természeténél fogva tartozik hozzá” 1; ti. uralkodása arra a csodálatos egységre
támaszkodik, amelyet hüposztatikusnak neveznek. Ebből következik, hogy az,
angyaloknak és az embereknek Krisztust nem csak Istenként kell imádniuk,
hanem Ember minőségében gyakorlott hatalmának alávetettségüknél fogva
engedelmeskedniük is kell neki, hiszen Krisztus már a hüposztatikus egység
jogcímén is birtokában van az összes teremtmény feletti hatalomnak.
Mi lehet azonban örvendetesebb és kellemesebb, mint elgondolkodni azon,
hogy Krisztus nemcsak veleszületett jogon, hanem a megváltással szerzett
jogon is uralkodik rajtunk? [vö. *3352] Bárcsak újra eszükbe venné minden

703
*3675 ‫־‬3679 XI Piusz: Körlevél: ‫״‬Quas priinas” : Knszniskirály ünnep

feledékeny ember, hogy mennyibe kerültünk Megmentőnknek: ‫ ״‬Ugyanis nem

veszendő aranyon vagy ezüstön vagytok megváltva, hanem Krisztusnak, a
hibátlan és egészen tiszta báránynak a drága vérén” [1Pét 1,18V\. Már nem
vagyunk a magunkéi, minthogy Krisztus ‫״‬nagy váltságdíjjal” [1Kor 6^0] vett
meg minket; testünk Krisztus tagja [no. 15\.
3677 Ezen uralkodás erejének és természetének kevés szóval való megvilágítása
érdekében szinte nem is kell mondani, hogy az hármas hatalomból áll, amely
nélkül aligha lehetne uralomnak tartani. ... Katolikus hitünk szerint hinnünk
kell, hogy Krisztus Jézus az embereknek Megváltó gyanánt adatott, hogy
bízzanak benne, ám ezzel együtt törvényhozóként is, hogy engedelmeskedje-
nek neki [‘Tridenti !‫י‬sinat, VI. ülésszak, 21. kánon: 1ö. 1571], Az evangéliumok
azonban nem elsősorban azt beszélik el, hogy törvényeket alkotott, hanem
inkább törvényalkotóként mutatják be. ...
A néki az Atya által adott bírói hatalomról maga Jézus beszél a zsidóknak,
amikor azok a szemére hányják, hogy a a nyomorék ember csodálatos
meggyógyításával megsértette a szombati nyugalmat: ‫״‬Az Atya nem ítél senkit,
hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet” \Jn 5,22]. Ebben az is bennefoglal tátik
- mivel az ügyet az ítélettől különválasztani nem lehet hogy saját jogán a
máig élő emberekeket is jutalmazza és bünteti.
Emellett Krisztusnak végrehajtói hatalmat is kell tulajdonítani, hiszen
uralmának mindenki engedelmességgel tartozik; mégpedig úgy, hogy a lázadó-
kát olyan büntetések fenyegetik, amelyek alól senki sem vonhatja ki magát.
3678 Mindazonáltal, hogy az ilyen királyság valami módon főképpen lelki és a
lelki dolgokra vonatkozik, azt egyrészt a legvilágosabban azok a szavak
mutatják, amelyeket a Bibliából föntebb idéztünk, másrészt Krisztus Urunk a
saját cselekvésmódjával erősíti meg. Hiszen nem is egy alkalommal történt
meg, hogy mikor a zsidók, sőt maguk az apostolok is, tévesen azt gondolták,
hogy a Messiás szabaddá teszi a népet és visszaállítja Izrael országát, ezt a
hiábavaló vélekedést és reményt O maga oszlatta el és ingatta meg; amikor az
ót körülözördó sokaság királlyá akarta kikiáltani, elmenekült és elrejtőzött, és
sem a címet, sem a méltóságot nem fogadta el; a római helytartó előtt pedig
kijelentette, az ö országa nem ‫״‬ebből a világból” \Jn 18,36] való.
Ezt az országot pedig olyannak mutatják be az evangéliumok, amelybe az
emberek engedelmesen, bűnbánattartással lépnek be, oda másképp, mint a hit
és keresztség által, amely, bár külső szertartás, mégis belső újjászületést jelez és
eredményez, bejutni nem tudnak; csakis a Sátán uralmával és a sötétség
hatalmával áll szemben, és követőitől nemcsak azt kívánja, hogy a gazdagságtól
és a földi dolgoktól eltávolodott lélekkel adjanak elsőséget az erkölcsök
szelídségének, és éhezzék és szomjazzák az igazságot, hanem azt is, hogy
tagadják meg önmagukat és vegyék fel keresztjüket. Mivel pedig Krisztus az
Egyházat egyrészt mint Megváltó vérével megszerezte, másrészt mint Pap
önmagát a bűnökért áldozatul felajánlotta és folytonosan felajánlja, ki ne látná

704
 XI. Piusz: XI. Pitisz: Körlevél: ‫ ״‬Quas prímás”: Kriszniskirály ünnep *3675-3679

be, hogy királyi tisztsége ennek a két tisztségnek a természetét ölti fel és
azokban részesül?
Egyébiránt csúfosan téved az, aki az ember Krisztus bármilyen állami 3679
jellegű uralmát nem ismeri el, minthogy ő az Atyától a teremtett dolgok feletti
feltétlen jogot úgy kapta birtokul, hogy minden az ő hatalma alá van helyezve.
Amíg azonban a földön élt, az ilyen uralkodás gyakorlásától teljesen tartózko-
dott, és bár az emberi tulajdon birtoklását és az azért való aggódást egykor
megvetette, azt a birtokosoknak mindazonáltal akkor is megengedte és ma is
megengedi. Igen szépen fejezi ki (a himnusz): ‫ ״‬Nem veszi el a halandó
dolgokat, aki égi országot ad”.1
Ezért vonatkozik Üdvözítőnk uralma minden emberre; ebben a dologban
örömest tesszük magunkévá halhatatlan emlékezetű elődünk, XIII. Leó szava-
it: ‫״‬Nyilvánvaló, hogy uralma nemcsak a katolikusnak nevezett népeket
illetően érvényes, vagy csak azokra terjed ki, akik a szent keresztségben
megtisztulva, mindenképpen jog szerint az Egyházhoz tartoznak, bár a
vélekedéseikben lévő tévedés mellékútra terelte őket, ill. az ellenkezés elválasz-
tóttá őket a szeretettől: de azokra is vonatkozik, akik a keresztény hitet
nélkülözők közé számítanak úgy, hogy az egyetemes emberi nem a legigazabb
módon Jézus Krisztus hatalmában van” [*3350],
Ezt illetően az egyes emberek és a családi közösségek vagy a társadalmi
csoportok között semmi különbség nincs, mivel a társulással egybekötött
emberek semmivel sincsenek kevésbé Krisztus hatalma alatt, mint az egyes
emberek. Az egyén és a közösség üdvösségének forrása ténylegesen egyforma:
‫ ״‬És nincs üdvösség senki másban; és nem adatott más név az ég alatt az
embereknek, amelyben üdvözölhetnénk” \ApCsel 4,12\. ...

3680: A Szent Offícium eligazítása, 1926. június 19.

Kiadva: AAS 18 (1926) 282.
A holttestek bamvas~tása
Minthogy ezt a barbár szokást, amely nemcsak a holttestek iránti kérész- 3680
tény érzülettel, hanem a természetes kegyeleti érzékkel és az Egyház követke-
zetes fegyelmével is teljes mértékben ellenkezik, nem kis számú katolikus sem
habozik mint a mai, ún. polgári haladás és a tudományos egészségvédelem
egyik legjelentősebb vívmányát ünnepelni, ... [a kns^tushivöket ki kell oktatni
arról[, hogy a keresztény név ellenségei a valóságban azzal a szándékkal dicsérik
és terjesztik a holttestek hamvasztását, hogy, miután a lelkek a halállal való
szembenézéstől és a testek feltámadásának a reményétől fokozatosan elfordul-
tak, az utat a materializmusnak egyengessék.
Tehát, bár a holttestek hamvasztása, hiszen nem feltétlenül kárhozatos,
rendkívüli körülmények között a közjó kétségtelen és fontos érdekében
megengedhető, és a valóságban meg is engedtetik, mindenki belátja, hogy
általánosan és mintegy szabályos rend szerint ezt elősegíteni ill. pártfogolni

705
*3680 XI. Piusz: A Szent Ofilcium eligazítása:Λ holttestek hamvasztása

istentelen és botránkoztató, és ezért súlyosan tiltott dolog. \Vö. réti Kánonion

Kódex 1203. $, l.p ]

3681-3682: A Szent Offícium nyilatkozata, 1927. június 2.

E z z e l a n y ila tk o z a tta l a S z e n t O ffíc iu m e lh a tá ro lja m a g á t a ‫ ״‬C o m m a I o h a n n c u m ” -ra
v o n a tk o z ó 1897. !a n u á r 13 -án k e lt v á la sz á tó l. A z a lá re n d e lt, p u s z tá n ta n ító i f u n k c ió az
e ls ő v á la sz s z ö v e g e a la p já n n e m v ilág o s.
Kiadva: [1897-ts határodat]■ Á S S 2 9 ( 1 8 9 6 /9 7 ) 637. {mindkettő]: E n c h B 135k.

A Comma Iohanneum"
3681 Kérdés: Vajon biztosan tagadható, vagy legalább kétségbe vonható-e, hogy
hiteles szöveg Szent János I. levelének 5,7 helye, amely így hangzik: ‫ ״‬Mert
hárman vannak, akik tanúskodnak a mennyben: az Atya, az Ige és a Szentlélek;
és ez a három egy”?
A S~ent Offícium erre a kételyre 1897.január 13-án a következő választ adta: N e m .
E~t a választ a Szent Offícium 1927. június 2-i nyilatkozatában újra tárgyalta:
3681 Ez a rendeletét azért jött létre, hogy korlátok közé szorítsa egyes tudósok
merészségét, akik vették a bátorságot, hogy a jánosi szakasz hitelességét vagy
teljesen elvessék, vagy legalábbis saját éppen érvényes ítéletük alapján kétségbe
vonják. A legkevésbé sem akarta azonban megakadályozni, hogy a katolikus
írók a dolgot összetettebben kutassák, és az érveket különböző szempontok-
ból gondosan mérlegelve, azzal a mértéktartással és önuralommal, amelyet a
dolog komolysága megkíván, az eredetiséget ellenző vélemény felé hajoljanak,
amennyiben kinyilvánítják, hogy készek elfogadni az Egyház ítéletét, mert
Jézus Krisztus reá bízta azt a feladatot, hogy a Szentírást ne csak magyarázza,
hanem híven őrizze is.

3683: A ‫״‬Mortalium animos” körlevél, 1928. január 6.

E z a d o k u m e n tu m a vallás igazi e g y s é g é n e k m e g ó v á s á ró l szó l.
Kiadva: A A S 2 0 (1 9 2 8 ) 13k.
A ^ Egyházi Tanítóhivatalfeladata és hatásköre
3683 Ami a hittartalmat illeti, egyáltalán nem szabad azzal a különbségtétellel
élni, amelyet a hit ún. alapvető és nem alapvető főrészei között szívesen
vezettek be; mintha az egyik csoportot mindenkinek el kellene fogadnia,
ellenben a másik csoportot rá lehetne bízni a hívók szabad beleegyezésére,
ugyanis a hit természetfölötti erényének értelmet adó oka a kinyilatkoztató
Isten tekintélye, amely semmi ilyen megkülönböztetést nem tűr el. ...
Attól, hogy ezeket az igazságokat más és más korokban, vagy a közvetlen
múltban tette megmásíthatatlanná és határozta meg ünnepélyes rendelkezésé-
vei az Egyház, nem lehet, hogy ezek nem ugyanolyan biztosak és nem
ugyanúgy kell bennük hinni; nemde Isten mindegyiket kinyilatkoztatta?
Ugyanis az Egyházi Tanítóhivatal -amelyet az isteni szándék azért alapított
meg a földön, hogy a kinyilatkoztatott tanok egyrészt sértetlenül maradjanak

706
 XI. Pinsz: Köriével: ‫ ״‬Mortalnun su1i1nos":A Tanítóhivatal feladata és hatásköre *3683

meg folytonosságukban, másrészt, hogy ezeket az emberi megismerés számára

könnyebben és biztosabban lehessen közvetíteni, — a római pápa és a vele
közösségben lévő püspökök mindennapos gyakorlata által -, az is feladatai
közé tartozik, hogy amikor az eretnek tévedéseknek és támadásoknak hatéko-
nvabban kell ellenállni, vagy a szent tanítás keretében kifejtett tételeket még
világosabban és részletesebben kell a hívók értelmébe bevésni, amikor taná-
csosnak tűnik, megtegye azt a lépést is, hogy valamit ünnepélyes külsőségek
közt, ünnepi rendeletekkel állapít meg
A Tanítóhivatalnak ezzel a rendkívüli gyakorlásával ugyan éppenséggel
semmilyen felfedezés nem kerül bevezetésre, ill. semmi olyan újdonság nem
adódik azoknak az igazságoknak az összességéhez, amelyeket a kinyilatkoztatás
letéteménve, amelyet Isten az Egyháznak adott, legalább implicite ne tártál-
mazna; hanem vagy olyasmi kerül kihirdetésre, ami igen sok embernek esetleg
még homályosnak látszik, vagy olyan értelmű határozat születik, mely szerint a
korábban némelyek által vita tárgyává tett dolgok hitünk részének tekintendők.

3684: A Szent Offícium rendelete, 1929. július 24. (augusztus 2.)

Kiadva: AAS 21 (1929) 490.
A mas^turbádó közvetlen előidézése
Kérdés: Megengedett dolog-e vajon a maszturbáció közvetlen előidézése a 3684
spermához jutás és abból a ‫״‬blenorrhoea” (gennyfolyás) fertőző betegség
kimutatása, ill. lehetséges gyógyítása céljából?
Válasz [apápa által megerősítnjúlius 26-án) : Nem.

3685-3698: A ‫״‬Divini illius magistri” körlevél, 1929. december 31.

Kiadva: AAS 22 (1930) 53-73
A nevelésjoga ésfeladata általában
A nevelés feladata nem egyes emberek, hanem szükségszerűen a közösség 3985
hatáskörébe tartozik. Három, egymástól különböző, de Isten akaratából
egymással illő összhangban álló közösséget tárnánk nélkülözhetetlennek,
amelyekhez az ember születésétől fogva tartozik: ezekből kettő, a családi és a
társadalmi közösség a természetes rendhez tartozik; és a harmadik, mármint az
Egyház, a természetfölöttihez.
Az első helyet a családi közösség foglalja el, amelynek, minthogy maga
Isten hozta létre és készítette olyan célzattal, hogy gondja legyen az utódnem-
zésre és annak nevelésére, természeténél fogva, sót helyesebben saját jogán
elsőbbséget élvez a társadalmi közösséggel szemben.
A család mindazonáltal tökéletlen közösség, mert nincs birtokában mind-
annak, arru segítségével legnemesebb szándékát tökéletes módon el tudná érni;
a polgári társadalom egésze viszont, lévén, hogy rendelkezésére áll mindaz, ami
az általa kitűzött célhoz, ti. e földi életre vonatkozó általános jóléthez
szükséges, minden lényeges részében önálló és tökéletes közösség; emiatt tehát

707
*3683 XI. Piusz: XI. Plusz: Körlevél: ‫ ״‬Divini illius magistn”: Nevelés

azon családi együttélés fölött áll, amely viszont csak az állam keretei közt tudja
biztonsággal és szabályos mederben beteljesíteni hivatását.
A harmadik közösség pedig, amelyben az emberek a keresztség fürdője által
az istent kegyelem életébe lépnek be, maga az Egyház; e természetfölötti
közösség, amely felöleli az embert nem egyetemességét, minthogy céljának, az
emberek örök üdvösségének az eléréséhez szükséges minden dologban bővel-
kedik, önmagában tökéletes, és ezért a maga rendjében a legmagasabb rendű
közösség.
Mindebből az következik, hogy a nevelés, amely az egész emberre egyén-
ként és az emberi társadalom részeként irányul, úgy a természetes rendben,
mint az isteni kegyelem rendjén belül, a gondviselés jelen rendjében megfratá-
rozott sajátos céljának megfelelően ennek a három nélkülözhetetlen közösség-
nek a feladata.
Λ ~ Egyhá^joga a nevelésbe*
3686 Elsősorban, bizonyos különleges értelemben (a nevelés) az Egyházra
tartozik, ti. a természetfölötti rend kettős jogcímén, amellyel Isten egyedül öt
ajándékozta meg, amennyiben ez a jogcím a természetes rend minden más
jogcíménél fontosabb és nyomosabb.
E jog elsődleges oka a Tanítóhivatal azon legfőbb tekintélyén és rendelteté-
sén alapszik, amit isteni Alapítója ruházott az Egyházra [tv. Mt 28,18V\...
E jog másodlagos oka abból a természetfölötti anyai feladatból származik,
amelyet az Egyház, Krisztus tiszta jegyese úgy teljesít, hogy az isteni kegyelem-
bői fakadó életet kiosztja az embereknek, és ezt az életet szentségeivel és
parancsaival táplálja és elősegíti. Méltán mondja tehát Szent Ágoston: ‫ ״‬Annak,
aki nem akarja az Egyházat anyjának, Isten nem lesz az atyja”1. ...
3687 Az Egyház tehát előmozdítja az irodalmat, a tudományokat és a művészete-
két, amennyiben a keresztény neveléshez és a lelkek üdvösségéért végzett
minden fáradozásához szükségesek és hasznosak; iskolákat és intézményeket
alapít és tart fenn, hogy ezekben mindenféle tudományokat tanítsanak, és a
általuk képzettség bármely fokára el lehessen jutni. Anyai nevelői tisztétől
magát az ún. testnevelést se tartsuk idegennek, minthogy ez is olyan, hogy a
keresztény nevelésnek javára válhat, de árthat is. ...
3688 Ezenkívül az Egyháznak olyan joga, amelyről nem mondhat le, és olyan
kötelessége, amelyet nem tehet le az, hogy őrködjék a nevelés egésze felett,
amelyben gyermekeinek, vagyis híveinek akár bármilyen nyilvános, akár ma-
gánintézményben része van, nem csak a kapott vallási tanítást, hanem bármifé-
le egyéb tanítást, vagy irányítást illetően, mely a vallással és az erkölccsel
kapcsolatos. ...
3689 ...Az Egyháznak ezen különleges jogával... teljesen megegyeznek a család
és az állam jogai is, sőt azok is, amelyekkel az egyes polgárok rendelkeznek,
úgy a tudomány, mint a kutatási módszerek, ill. a világi szellemi kultúra jogos
szabadságát illetően. Ennek az összhangnak az okát és eredetét ugyanis

708
 XI. Piusz: XI Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Diviui íllhis magistri” Nevelés *3685-3698

haladéktalanul megmagyarázza az, hogy az a természetfeletti rend, melyre az

Egyház !ogai támaszkodnak, a lehető legmesszebb van attól, hogy a termé-
szetes rendet, melyhez a már említett egyéb jogok tartoznak, lerombolja és
kiüresítse, hanem ellenkezőleg: fölemeli és tökéletesíti azokat. Az egyik rend
természetének és méltóságának megfelelően segítséget és kiegészítést nyújt a
másiknak, mivel mindkettő Istentől ered, aki önmagához feltétlenül követke-
zetes. ...
A a uládjoga a néniéibe£
Az Egyház feladatával elsősorban a család feladata egyezik csodálatosan, 3 6 9 0
minthogy mindkettő egyaránt Istentől származik. Ugyanis Isten a családdal a
természetes rendben a termékenységet, az élet eredetét, és ezért a rend elvével,
a tekintéllyel együtt az életre való nevelés eredetét a legközvetlenebbül közli. ...
A család tehát közvetlenül a Teremtótól kapja az utódnevelés kötelességét
és ebből eredően jogát; ezt a jogot, mivel rendkívül súlyos kötelezettséggel van
összekötve, elidegeníteni nem lehet, másrészt pedig, mivel a társadalom és az
állam bármely jogát megelőzi, annak gyengítése minden földi hatalom számára
tilos. ...
[E~en jog ellen harcolnak as^ok], akik azt merik állítani, hogy az utód előbb
tartozik az államhoz, mint a családhoz, és az államnak feltétlen joga van a
nevelésre. [XIII. Leó szavai cáfolják e%t meg;.1] ‫״‬A gyermek az apából való és
mintegy az apa személyének kiterjeszkedése, és ha az igazságnak megfelelően
akarunk beszélni, nem saját maga révén, hanem a családi közösség révén lép be
a társadalomba és vesz abban részt, amelyben született.‫ ״‬Ezért ‫״‬olyan az apai
hatalom, hogy azt az állam se ki nem olthatja, sem magába nem olvaszthatja,
mivel az emberi élettel közös az eredete”2. ...
Ebből mégsem következik, hogy a szülők által gyakorolt nevelési jog
feltétel nélküli és önkényes, mivel a végső célnak és a természeti és az isteni
törvénynek is a legszorosabb egységben van alávetve. ...

A polgári társadalomjoga a nevelésbe‫״‬

Ebből a nevelési kötelezettségből kifolyóan, ami elsősorban az Egyházra és 3691
a családra tartozik, egyrészt, amint láttuk, az egész társadalom számára a
legnagyobb előnyök származnak; másrészt az Isten által megszabott rend
szerint a polgárok nevelését illetően az állam valódi és öt megillető jogait
semmi károsodás nem érheti. Ezeket a jogokat maga a természet alkotója adja
a társadalmi közösségnek, nem az atyaság jogcímén, ahogy az Egyháznak és a
családnak, hanem a tekintély által, amely a földi közjó előmozdítása végett van
meg benne, a közjóé, amely éppen az ó sajátos célja.
Mindebből az következik, hogy a nevelés nem ugyanolyan módon tartozik 3692
a társadalmi közösségre, mint az Egyházra és a családra, hanem teljesen más, ti.
sajátos céljainak megfelelő módon. Ez a cél pedig az időleges közjóban, a
békében és a biztonságban áll, amelyet a családok és az egyes polgárok jogaik

709
 XI. Piusz: XI Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Diviui íllhis magistri” Nevelés *3685-3698

haladéktalanul megmagyarázza az, hogy az a természetfeletti rend, melyre az

Egyház !ogai támaszkodnak, a lehető legmesszebb van attól, hogy a termé-
szetes rendet, melyhez a már említett egyéb jogok tartoznak, lerombolja és
kiüresítse, hanem ellenkezőleg: fölemeli és tökéletesíti azokat. Az egyik rend
természetének és méltóságának megfelelően segítséget és kiegészítést nyújt a
másiknak, mivel mindkettő Istentől ered, aki önmagához feltétlenül követke-
zetes. ...
A a uládjoga a néniéibe£
Az Egyház feladatával elsősorban a család feladata egyezik csodálatosan, 3 6 9 0
minthogy mindkettő egyaránt Istentől származik. Ugyanis Isten a családdal a
természetes rendben a termékenységet, az élet eredetét, és ezért a rend elvével,
a tekintéllyel együtt az életre való nevelés eredetét a legközvetlenebbül közli. ...
A család tehát közvetlenül a Teremtótól kapja az utódnevelés kötelességét
és ebből eredően jogát; ezt a jogot, mivel rendkívül súlyos kötelezettséggel van
összekötve, elidegeníteni nem lehet, másrészt pedig, mivel a társadalom és az
állam bármely jogát megelőzi, annak gyengítése minden földi hatalom számára
tilos. ...
[E~en jog ellen harcolnak as^ok], akik azt merik állítani, hogy az utód előbb
tartozik az államhoz, mint a családhoz, és az államnak feltétlen joga van a
nevelésre. [XIII. Leó szavai cáfolják e%t meg;.1] ‫״‬A gyermek az apából való és
mintegy az apa személyének kiterjeszkedése, és ha az igazságnak megfelelően
akarunk beszélni, nem saját maga révén, hanem a családi közösség révén lép be
a társadalomba és vesz abban részt, amelyben született.‫ ״‬Ezért ‫״‬olyan az apai
hatalom, hogy azt az állam se ki nem olthatja, sem magába nem olvaszthatja,
mivel az emberi élettel közös az eredete”2. ...
Ebből mégsem következik, hogy a szülők által gyakorolt nevelési jog
feltétel nélküli és önkényes, mivel a végső célnak és a természeti és az isteni
törvénynek is a legszorosabb egységben van alávetve. ...

A polgári társadalomjoga a nevelésbe‫״‬

Ebből a nevelési kötelezettségből kifolyóan, ami elsősorban az Egyházra és 3691
a családra tartozik, egyrészt, amint láttuk, az egész társadalom számára a
legnagyobb előnyök származnak; másrészt az Isten által megszabott rend
szerint a polgárok nevelését illetően az állam valódi és öt megillető jogait
semmi károsodás nem érheti. Ezeket a jogokat maga a természet alkotója adja
a társadalmi közösségnek, nem az atyaság jogcímén, ahogy az Egyháznak és a
családnak, hanem a tekintély által, amely a földi közjó előmozdítása végett van
meg benne, a közjóé, amely éppen az ó sajátos célja.
Mindebből az következik, hogy a nevelés nem ugyanolyan módon tartozik 3692
a társadalmi közösségre, mint az Egyházra és a családra, hanem teljesen más, ti.
sajátos céljainak megfelelő módon. Ez a cél pedig az időleges közjóban, a
békében és a biztonságban áll, amelyet a családok és az egyes polgárok jogaik

709
*3685-3698 XI. Piusz: XI. Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Diviiii illius magistri” Nevelés

gyakorlása közben kell hogy élvezzenek, és egyszersmind a szellemi és a

múlandó dolgok ebben a halandó életben lehetséges legnagyobb bőségében,
amelyet mindenki munkájával és összefogásával kell elérni.
A polgári államhatalom kötelessége tehát kettős: az oltalmazás és elősegítés,
a legkevésbé sem való azonban, hogy a családot és az egyes polgárokat mintegy
magába olvassza, vagy a helyükre álljon.
3693 Ezért, ami a nevelést illeti, az állam joga, vagy helyesebben szólva:
köteles-sége az elsőbbséggel bíró családjog törvényekkel való védelme - amit
fen-tebb említettünk — vagyis az utódok keresztény szellemű nevelésének
biz-tosítása, sőt, az Egyház keresztény nevelést illető természetfölötti jogá-
nak tiszteletben tartása.
Ugyancsak az államra tartozik, hogy ezt a jogot magának a gyermeknek a
javára óvja, ha egyszer a szülők munkája - restségük, járatlanságuk vagy
méltatlanságuk miatt - akár fizikailag akár erkölcsileg hiányos; ha pedig —amint
fentebb mondtuk - saját neveléshez való joguk nem feltétel nélküli és
önkényes, hanem a természettörvénytől és az isteni törvénytől függ, emiatt a
körülmény miatt nemcsak az Egyház tekintélyének és ítéletének van alávetve,
hanem a közjó érdekében az állam éberségének és oltalmának is; a család
ugyanis nem tökéletes közösség, így önmaga bőséges és teljes kibontakoztatá-
sához nem rendelkezik mindennel, ami szükséges lenne.
3694 Az állam feladata azonban elsősorban az, amint azt a közjó kívánja, hogy
többféle módon mozdítsa elő az ifjúság nevelését és képzését. Először is és
magáról értődőén pártolnia és segítenie kell az Egyház és a családok részéről
felvállalt munkát; hogy ez a munka mennyire hatékony, azt a dolgok története
és gyakorlata mutatja meg; ahol aztán a szolgálat hiányos vagy nem elégséges,
azt tökéletesíti; iskolákat és saját intézményeket alapít is; az államnak ugyanis
mindenki másnál bővebben áll rendelkezésére olyan vagyon, amelyet mindenki
közös szükségleteire adtak oda neki; mindenképpen méltányos és logikus
tehát, hogy azoknak a hasznára költse, akiktől kapta. Emellett az állam azt is
előírhatja és arról is gondoskodhat, hogy a nemzeti jogokat egyrészt minden
polgár alaposan megtanulja, másrészt amennyire az illik és ebben a mi
időnkben a közjó ezt valóban megköveteli, képzésben részesüljön a tudorra-
nyok, az erkölcs és a testnevelés terén.
Mindazonáltal teljesen világos, hogy az állam a nyilvános és magán oktatás
és képzés minden módon való előmozdítása során nem csak az Egyház és a
család keresztény nevelést illető, eredendő jogainak tiszteletben tartására
köteles, alkalmazkodnia kell az igazságossághoz is, amely kinek-kinek azt adja,
ami megilleti. Elfogadhatatlan tehát, hogy‫ ׳‬az állam a nevelés és az oktatás
ügyét egészében annyira magához ragadja, hogy a családok, a keresztény
lelknsmeretből fakadó kötelességérzet ellenére, vagy annak ellenére, amit
törvényesen inkább szándékukban állna választani, fizikailag vagy erkölcsileg
arra kényszerülnek, hogy‫ ׳‬gyermekeiket állami iskolába küldjék

710
 XI. Piusz: XI. Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Diviui illius magistn” Nevelés * 3 6 8 5 ‫־‬3698

E z azonban nem akadályozza m eg azt, hogy a szabályos államigazgatás 3695

biztosítására vagy a béke otthoni cs külföldi m egvédése érdekében, ... az állam
iskolákat alapítson, amelyeket bizonyos hivatásokra, különösképpen a katona-
ságra való előkészítőknek nevezhetünk, amennyiben az Egyház és a család
jogainak megsértésétől a rájuk tartozó ügyekben tartózkodik.
Nem hiábavalóan hívjuk fel erre ismét a figyelmet; ugyanis korunkban, -
amelyben egy bizonyos fajta, egyrészt túlzott és ármánykodó, másrészt az igazi
békével és jóléttel szem ben ellenséges nacionalizmus kezdett elharapódzni - ,
minden mértéket felülmúlnak a serdülő fiúk (és némelykor - ami egyenesen az
emberi dolgok természete ellen való —a lányok) ún. testi nevelésének katonás
módszerrel való m egszervezésében. ...
Ezen a helyen mindenesetre nem az illően fegyelmezett magatartást és a
joggal merész lelkületet akarjuk megróni, hanem mindazt, ami mértéktelen,
mint az erőszak szelleme, amely bizony egészen más dolog, mint a lelki erősség
és a katonás vitézség legnemesebb érzülete a haza és a közrend védelmében. ...
A társadalomra és az államra tartozik ugyanakkor nem csak az ifjúsággal, 3696
hanem minden életkorral és osztállyal kapcsolatos nevelés is, amit állampolgári
nevelésnek lehet nevezni, és amelynek ún. pozitív oldala abban áll, hogy az
ilyen társadalomhoz tartozó embereknek a dolgokat a k özösség tudomásával
úgy adják elő, hogy azok az értelmet gondolatokkal és a dolgok képzetével
telítsék és az érzéseket felrázzák, az akaratot a tisztességes dolgokra felszólít-
sák, és egy bizonyos erkölcsi szükségszerűséggel rávezessék; negatív oldala
pedig abban, hogy azt, ami vele ellentétes, kiküszöböli és megakadályozza.

A szexuális néniéi
Nagyon sokan ostobán és kockázatosán képviselik és hirdetik a visszata- 3697
szító m ódon szexuálisnak nevezett nevelési m ódszert; mert tévesen úgy vélik,
hogy merőben természeti mesterkedésekkel, és m indenféle vallási és az
isten félelemből fakadó segítség félretolása mellett az ifjúságot az élvhajhászás-
tói és a bujaságtól m eg tudják védem; oly m ódon, hogy a nemre való minden
m egkülönböztetés nélkül, akár nyilvánosan is, sikamlós tanokba avatnak be és
oktatnak ki mindenkit, sőt, ami rosszabb, igen korán veszélyes alkalmaknak
teszik ki őket, hogy lelkűk az ilyen dolgokhoz hozzászokva - amint ők
mondják - , a serdülés veszélyei ellen mintegy megacélosodjék.
Ezek az emberek azonban súlyosan tévednek, mert sem az emberi
term észet veleszületett gyarlóságát, sem azt a tagjainkba belegyökerezett
törvényt nem ismerik fel, amely, hogy Pál apostol szavaival éljünk, az értelem
törvényei ellen küzd [tv. Rom 7,2i] , emellett könnyelműen ragadják azt, amit a
mindennap! gyakorlatban tapasztaltunk, vagyis, hogy az ifjúság másoknál
gyakrabban nem annyira az értelmi tudás hiányossága miatt, hanem sokkal
inkább a csábításoknak kitett és az isteni segítség híjával lévő akarat gyengesége
miatt enged a paráználkodásnak.

711
*3685-3698 XI. Piusz: XI. Pinsz: Körlevél: ‫ ״‬Diviiu illius magistn”: Nevelés

Ha minden mérlegelés után ebben az igen nehéz ügyben egy ifjút még
időben figyelmeztetniük kell azoknak, akikre Isten a gyermeknevelés hasznos
kegyelmekkel egybekötött szolgálatát rábízta, minden körülmények között
olyan előrelátást és ügyességet kell alkalmazniuk, amely a keresztény nevelők
előtt nem ismereden. ...
3698 Éppen ennyire károsnak és a keresztény szokásokkal ellentétesnek tartandó
az az oktatási módszer is, amelyet általában az ifjúság koedukációjának nevez-
nek. ...
A két nemet Isten bölcsessége arra alkotta, hogy a családban és a társada-
lomban kölcsönösen kiegészítsék egymást, és megfelelő módon eggyé válja-
nak, éppen azon testi és lelki különbségek miatt, amelyek őket egymástól
megkülönböztenk, ezért azt ·alkalmas megkülönböztetés és szétválasztás révén,
amely az életkornak és a körülményeknek éppen megfelel, a nevelésben és az
oktatásban meg kell tartani, sót elő kell segítem. Ezeket az előírásokat a
keresztény okosságnak megfelelően az időtől és a helytől függően, különösen
az ifjúkor még tétova és nyugtalan éveiben, amelyektől többnyire az egész
jövendő életmód leginkább függ, nemcsak az összes iskolában, hanem a
testnevelő játékokban és gyakorlatokban is meg kell tartani...

3 7 0 0-3724: A ‫ ״‬C a s ti c o n n u b ii ” k ö rle v é l, 1930. d e c e m b e r 31.

Kiadva: AAS 22 (1930) 541-573.
A házasság isteni alapítása
3700 Mindenekelőtt a következőnek kell változtathatatlan és megtámadhatatlan
·alaptételnek lennie: a házasság alapítása és megújítása nem emberi, hanem
isteni mű. Nem emberek, hanem Isten, a természet alkotója és Krisztus
Urunk, a természet megváltója bástyázta körül törvényekkel, erősítette meg és
magasztalta föl. Azért ezek a törvények semmiféle emberi önkénynek, még a
házasfelek ezzel ellenkező megegyezésének sem rendelhetők ·alá [vö. Tér 1,27k;
2J?2k;Mt 19,3k; EJ 5£3k; és a Tridenti ~sinat *1797—1816\.
3701 Noha a házasság természeténél fogva isteni alapítás, mégis megvan benne
az emberi akarat igen előkelő szerepe. Minden házasság ugyanis, lévén egy férfi
és egy nő között kötött életszövetség, csak a két jegyes szabad beleegyezése
·alapján létesülhet. E szabad akarati elhatározás, amellyel mindkét fél átadja és
elfogadja a házassággal együtt járó jogot, a valódi házasság létrejöttéhez
annyira szükséges, hogy azt semmiféle emberi hatalom nem pótolhatja.
A szabadság azonban csak annak kinyilvánítására szorítkozik, hogy a felek
egy meghatározott személlyel valóban házasságot akarnak-e kötni vagy sem. A
házasság lényege már nem az emberi szabadságtól függ, úgyhogy aki egyszer
házasságot kötött, az már a házasság isteni törvényeinek és lényeges tulajdonsá-
gamak van alárendelve. Az Angyali Tanító a hűségről és a gyermekekről szólva
így ír: ‫ ״‬Ezek a házasságban magának a házassági szerződésnek okozatai,
olyannyira, hogy ha a házassági beleegyezésben, amely a házasságot létrehozza,
velük ellenkező ·akarat nyilvánulna meg, nem is valódi házasságról lenne szó” 1. ...
712
 XI. Piusz: XI Piusz: Körlevél: ‫״‬Casti coiuiubii”: Házasság *3700 ‫־‬3724

Már e tényből következik a törvényes hatalmaknak az a joga és kötelessége, 3702

hogy a szégyenletes együttéléseket, melyek ész- és természetellenesek, megfé-
kezzék, megakadályozzák és büntessék; sót az emberi természettel összefüggő
dologról lévén szó, egészen nyilvánvaló igazság az is, amit boldogemlékű XIII.
Leó pápa így fejez ki: ‫ ״‬Az életmód megválasztásában minden egyes embernek
hatalma és szabad akarata van: vagy az Úr Jézus tanácsát követi a szüzesség-
ben, vagy házasságra lép. Az embert a házasságot illető természetes és
veleszületett jogától semmiféle emberi törvény nem foszthatja meg, ahogyan a
házasságnak az isteni tekintéllyel kezdetben megszabott fő célját, vagyis hogy:
‫ ״‬Növekedjetek és sokasodjatok.” [Tér 1J8]1 sem korlátozhatja.

A keresztény há^asságjavá
Ha meg akarjuk határozni, melyek és mily nagy fontosságúak az igazi 3703
házasság Istentől rendelt javai, Szent Ágoston szavai jutnak eszünkbe: ‫ ״‬Ezek
azok a javak, amelyek miatt maga a házasság jó: a gyermek, a hűség és a
szentség” 1.
Ugyané szent doktor azt is fényesen megmagyarázza, hogy e három pont
miért határozza meg a keresztény házasságról való egész tanítás lényegét a
lehető legvilágosabb módon - ezt írja ugyanis: ‫״‬A hűségnél arra kell figyelni,
hogy a házasságon kívül más férfival vagy nővel ne lehessen nemi érintkezésre
lépni; a gyermeknél arra, hogy szeretettel fogadják, gyöngéden táplálják és
vallásosan neveljék; a szentségnél pedig arra, hogy megakadályozza a házasság
fölbontását, és ne engedje, hogy az elvált férfi vagy nő, akár az utódnemzés
kedvéért is, mással lépjen házasságra. íme, a házasság egész törvénye, amely a
természetes termékenységet megnemesíti, a gonosz szabadosságot pedig
megfékezi”2.
[1. A gyermekáldásjava] A házasság javai között első helyen áll a gyermek, 3704
így tanította már maga az emberi nem Teremtője, aki végtelen kegyessége
szerint az emberi élet folytatásában az emberek segítségét igénybe akarta venni,
midőn a paradicsomban megalapítván a házasságot az ősszülőknek és rajtuk
keresztül az összes eljövendő házastársnak ezt mondta: ‫ ״‬Növekedjetek és
sokasodjatok, és töltsétek be a földet.” [Tér 1,28]. ...
A keresztény szülők értsék meg, hogy hivatásuk nemcsak az emberi
nemnek a földön való elterjesztése és fenntartása, s nem is csak az, hogy az
igaz Istennek mindenféle tisztelőket neveljenek, hanem, hogy Krisztus egyhá-
zának gyermekeket, ‫״‬a szenteknek polgártársakat, az Istennek családtagokat”
[Ef 2,19] hozzanak a világra, hogy az Isten és az Üdvözítő igaz tiszteletének
élő nép napról napra szaporodjék. Magát a megszentelő kegyelmet a kérész-
tény szülők ugyan - még ha a kegyelem állapotában vannak is - nem
örökíthetik át a gyermekbe, sőt a természetes nemzés, melyen az áteredő bűn
kerül a gyermekbe, a halál útja; valamiképpen mégis részesei az első paradicso-
mi házasságnak, mivel feladatuk, hogy gyermeküket az Egyháznak ajánlják,
hogy az, mint az Isten gyermekeinek termékeny anyja, a keresztségben

713
*3700-3724 XI. Piusz: XI. Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Casti comnibii”: Házasság

természetfölötti életre szülje őket újjá; s így a gyermek Krisztus eleven tagja, az
örök élet és az örök boldogság részese és örököse legyen, ahogy mindannyian
teljes szívünkből kívánjuk. ...
A gvermeknemzés egyedül nem meríti ki a házasság első javának fogalmát,
ehhez még egy másik is hozzá tartozik: mégpedig az utódok megfelelő
nevelése ....
3706 [2. A hitm i hűség]ara.] A házasság második java, amelyet —mint mondottuk
- Szent Ágoston megemlít, a hűség, vagyis a hitveseknek a házassági szerződés
betartásában való kölcsönös kitartása, azaz: ami az isteni törvénnyel szabályo-
zott házasságkötésből kifolyólag egyedül a hitves társ joga, azt a másik hitves
tőle meg nem tagadja, másnak meg nem engedi, sót olyasmit, ami az isteni
joggal és törvényekkel ellenkező és a hitvesi hűséggel összeférhetetlen,
magának a hitvestársnak se enged meg soha.
A hűség elsősorban a házasság tökéletes egységét követeli meg, amelyet a
Teremtő az ósszülók házasságában alapított meg, midőn úgy akarta, hogy az
egy férfi és egy nő között köttessék. S bár az Isten, mint legfőbb törvényhozó,
az öseredeti törvényt az idők folyamán bizonyos időre valamelyest enyhítette,
kétségtelen, hogy az evangéliumi törvény az eredeti és tökéletes egységet
egészen visszaállította, s minden kivételt megszüntetett, amint Krisztus szavai,
az Egyház állandó tanítása és gyakorlata világosan bizonyítják. ...
3707 Ez a Szent Ágoston által ‫״‬szűziesének nevezett hűség1 könnyűvé, kelle‫־‬
messé és fölemelővé válik egy másik kiváló tényezőnek, a hitvesi szeretetnek
erejéből, amely a házasélet összes kötelességeit átjárja, és a keresztény házas-
ságban a legelőkelőbb szerepet játssza. ...
Nem olyan szeretetről van szó tehát, amely csak az érzékiség gyorsan múló
kívánságain alapszik, vág)‫ ׳‬csak becéző szavakban nyilvánul meg, hanem amely
a lélek legbensőbb érzésein nyugszik, és - ‫״‬mivel a szeretet próbaköve a tett” 2
- külső cselekedetekben is bizonyságot tesz magáról. Ez a tett azonban a
családban nem szorítkozhat csak a külső segítségnyújtásra, hanem arra is
kiterjed, sőt elsősorban arra kell irányulnia, hogy a házasok a belső, lelki
fejlődésben és tökéletesedésben támogassák egymást, hogy az életközösségből
eredően erényeik napról napra sokasodjanak, főleg az isteni és a felebaráti
szeretetben növekedjenek, mert ‫״‬a törvény és a próféták” [Mt 22,40] végül is
ettől függenek. ...
A hitveseknek kölcsönös lelki formálása, a kölcsönös tökéletesítésre való
állandó törekvés, mint a Római Katekizmus3 tanítja, joggal mondható a
házasság elsődleges érdekének és értelmének, ha a házasságot nem szorosan a
gvermeknemzés és gyermeknevelés intézményének, hanem tágabb értelemben
egész életen át tartó közösségnek és szövetségnek fogjuk fel.
370« A szeretet kötelékével megszilárdított családi életben uralkodnia kell annak,
amit Szent Ágoston a szeretet rendjének nevez. Ez a rend nem csak a férj az
asszony és a gyermekek előtti elsőbbségét jelenti, hanem az asszony készséges
és önkéntes meghajlását és engedelmességét, amit az Apostol így ajánl: ‫ ״‬Az

714
 XI. Piusz: XI. Piusz: Körlevél: ‫״‬Casti coanubii”: Házasság *3700-3724

asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak, mert a férfi

éppúgy feje az asszonynak, mint Krisztus feje az Egyháznak” [Ef 3,22k].
Ez az engedelmesség nem tagadja és nem veszi el a nőtől azt a szabadságot, 3709
mely őt emberi személyiségének kiváló méltóságánál, feleségi, anyai és élettársi
hivatásánál fogva teljes joggal megilleti. Azt sem kívánja meg tőle, hogy férje
akármilyen - talán esztelen, vagy a női méltósággal össze nem egyeztethető -
kívánságának eleget tegyen; végül pedig nem arra irányul‫ ״‬hogy a nő olyan
emberek sorsára jusson, akiket a jog kiskorúaknak nevez, mivel kellően érett
ítélőképesség vagy élettapasztalat híján saját jogaikat nem gyakorolhatják,
sokkal inkább a mértéktelen, nem a család javára szolgáló szabadosságot tiltja,
s azt, hogy a család restél)en a szív elszakadjon a fejtől, ami az egész szervezet
kárával vagy pusztulásának veszélyével járna. Ha ugyanis a férj a fej, akkor a
feleség a szív. S miként a férj első a kormányzásban, úgy első az asszony a
szeretetben. Ezt az elsőbbséget igényelheti, és kötelessége is igényelni.
Az asszonynak a férjével szembeni ezen alárendeltsége fokát és módját
tekintve személyek és helyi és időbeli körülményektől függően különböző
lehet; sót, ha a férj elmulasztaná kötelességét, az asszonynak kell átvennie a
család kormányzását. A család szervezetét és Istentől alkotott és megerősített
alaptörvényét azonban felforgatni vagy megsérteni sehol és soha nem szabad.
[XIII. Ijeópápa szavait id é zik itt: ‫ ״‬A férfi a család feje ... az isteni szeretet pedig
legyen a kötelességek állandó irányítója”, tv. *3143]...
[3. A szentségben rejlőjarak.] Az összes említett áldás betetőzi és tökéletesíti a 3710
keresztény házasságnak az a java, amelyet Szent Ágoston szavával ‫״‬szentség-
nek” neveztünk - ami egyrészt a kötelék fölbonthatatlanságát, másrészt a
házassági szerződésnek Krisztus által hatékony kegyelemközverító jellé történt
fölemelését és fölszentelését jelenti.
A házassági szövetség föl bonthatatlan szilárdságát maga Krisztus hangsú-
lyozza, mondván: ‫ ״‬Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza” [Mt 19,6],
ill.: ‫ ״‬Mindaz, aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságot tör; és aki
férjétől elbocsátott nőt vesz feleségül, házasságot tör”. [Lk 16,18]
Szent Ágoston világosan e fölbonthatatlanságban határozza meg azt, amit
ezekkel a világos szavakkal mond a szentség javának: ‫״‬a szentségnél pedig arra
[figyelnek], hogy az megakadályozza a házasság fölbontását, és ne engedje,
hogy az elvált férfi vagy nő, akár az utódnemzés kedvéért is, mással lépjen
házasságra. íme, a házasság egész törvénye, amely a természetes termékenysé-
get megnemesíti, a gonosz szabadosságot pedig megfékezi”1.
Noha ez a fölbonthatatlan szilárdság nem minden házasságban van meg 3711
egyformán tökéletes módon, minden igaz házasságban azonban igen, mert az
Úrnak az ósszülők házasságáról, minden jövendő házasság előképéről mon-
dott szavainak: ‫״‬Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza” minden
valódi házasságra vonatkozniuk kell. ...
Ha a fölbonthatatlanság alól van is igen ritka kivétel - mint a tisztán 3712
pogánvok között kötött csupán természetes házasságoknál, valamint a kérész-

715
*3700-3724 XI. Piusz: XI. Piiisz: Körlevél: ‫ ״‬Casti conmibii”: Házasság

tények között érvényesen kötött, de el nem hált házasságoknál az a kivétel

nem emberi akarattól vagy bármiféle pusztán emberi hatalomtól, hanem az
isteni jogtól függ, amelynek őrzője és magyarázója Krisztus Egyháza.
Soha és semmiféle okból nem lehet azonban ilyen joga senkinek az
érvényes és elhált keresztény házasság fölött. Mivel ugyanis ebben a házastársi
szövetség teljes mértékben létrejött, Isten akaratából belőle a tökéletes, emberi
hatalom által föl nem oldható szilárdság és fölbonthatarianság sugárzik.
Ha azonban Isten eme akaratának belső okát kellő tisztelettel kutatjuk, ...
azt a keresztény házasságnak abban a misztikus jelentésében, mely a hívők
bevégzett házasságában teljesen és tökéletesen fölismerhető, könnyen megta-
láljuk. Az apostol bizonysága alapján a keresztények házassága ugyanis azt a
legtökéletesebb egyesülést jelképezi, amely Krisztus és az Egyház között van:
‫ ״‬Nagy titok ez, mondom én, Krisztusra és az Egyházra értem” [Ef 5,32]. E
közösség pedig, amíg Krisztus és általa az Egyház él, soha semmiféle
szétválasztással föl nem bontható. ...
3713 A fölbonthatatlanságon túl a házasság mint szentség még sokkal magasz-
tosabb előnyöket is tartalmaz, melyeket már maga a szentség név is igen
találóan jelez. A szentség szó ugyanis a keresztényeknek nem üres szó, mert
az Úr Krisztus, ‫״‬a szentségek alapítója és tökéletesítóje” [Tridenti Zs., 24.
ülésszak,*1799\ azáltal, hogy hívei házasságát az Újszövetség igazi és fényié-
ges szentségévé emelte, annak a különös benső kegyelemnek jelévé és
forrásává tette, amellyel ‫״‬a természetes szereteter nagyobb tökéletességre
emelni, az elválaszthatatlan egységet megerősíteni és a házastársakat meg-
szentelni akarta” [uo].
Mivel pedig Knsztus a hívők között a kegyelem jelévé magát az érvényes
házassági beleegyezést tette, a szentségi jelleg a keresztény házassággal annyira
összefügg, hogy a megkereszteltek között igazi házasság nem is jöhet létre anélkül,
hogy ‫״‬egyúttal szentség is ne legyen” [Regi Kánonjogi Kódex, 1012. kánon]. ...
3714 Ez a szentség ugyanis mindazokban, akik - ahogy mondják - nem gör-
dírenek akadályokat működése elé, nem csupán a természetfölötti élet forrása
lesz, azaz a megszentelő kegyelmet növeli, hanem különleges ajándékokat: a
szívbe helyes indulatokat helyez, kegyelmi csírákat ad [555]; fokozza és tökélete-
siti a természetes erőket, hogy a hitvesek... mindazt, ami a házas állapothoz és
annak céljaihoz és kötelességeihez... tartozik, meg is tudják tenni. Végül jogot
biztosít nekik ahhoz, hogy a segítő kegyelmet mindannyiszor elnyerjék, vala-
hányszor állapotbeli kötelességeik teljesítéséhez arra szükségük van.

Házassági visszaélések
3715 A [bajok] forrása abban rejlik, ha azt állítják, hogy a házasságot nem a
természet Teremtője alapította, és nem az Úr Krisztus emelte a valódi szentség
rangjára, hanem emberi találmány. ...
[Leiónkatό következtetések.] Ha a házasságot szabályozó törvények, intézmé-
nyék és szokások csakis emberi akarat eredményei lennének, egyedül annak

716
 XI. Piusz: XI. Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Casti couuubii”: Házasság *3700-372^

lennének alávetve; tehát az emberi tetszés és a mindenkori viszonyok szerint

változtathatók, kezdeményezhetők és megszüntethetók volnának, a nemző eró
pedig, mely magában a természetben gyökerezik, eszerint szentebb és tágabb
körű lenne, mint a házasság. ...
Ilyen elvek alapján egyesek odáig jutottak, hogy az egybekelésnek új
módjait találták ki, melyek szerintük az emberiség és korunk mai helyzetének
megfelelnek, s ezeket mint a házasság új formáit ajánlják: egyesek az ideiglenes-,
mások a próba-, ismét mások a baráti házasságot. E formák a házasság minden
szabad-ságát és jogát igénylik, a fölbonthatatlanság elve nélkül és a gyermek-
vállalás kizárásával, hacsak a felek később az életközösségüket és viszonyukat
teljes jogú házassággá nem változtatják. ...
Először a gyermekről szólunk. Λ gyermeket sokan vakmerőén a házasság 3716
kellemetlen terhének nevezik, melytől a házastársaknak óvakodniuk kellene, de
ezek szerint nem tisztességes önmegtartóztatással (amely mindkét házastárs
beleegyezésével a házasságban is megengedett), hanem a természet aktusával
való visszaélés által kellene a fogamzásgátlásra törekedni. Vannak, akik ezt a
bűnös kedvezményt azért igénylik, mert a gyermektől idegenkedve érzéki
vágyaikat teher nélkül akarják kielégíteni. Vannak olyanok is, akik azt hajtogat-
ják, hogy nem tudnak önmegtartóztatásban élni, a gyermeket viszont önmaguk
vagy a feleségük állapota, vagy a család gazdasági viszonyai miatt nem vállal-
hatják.
Pedig semmiféle ok, még a legsúlyosabb sem teheti természetessé és
tisztességessé azt, ami önmagában természetellenes. A házastársi jog gyakorlá-
sa ugyanis természeténél fogva a gyermeknemzésre irányul, azok tehát, akik
annak természetes célját és hatását meghiúsítják, a természet ellen vétenek és
rút, s benső lényegében tisztességtelen dolgot tesznek.
Ezért nem csoda, hogy az Úristen a Szentírás tanúsága szerint különös
szigorral üldözi ezt a gyalázatos bűnt, s néha halállal is büntette, amint Szent
Ágoston mondja1: ‫״‬Tiltott módon és erkölcstelenül hál még törvényes
feleségével is az, aki a gyermek fogamzását megakadályozza. Ezt tette Onán,
Júda fia, és Isten megölte miatta.” [/». Tér 38,8k].
Mivel egyesek a kezdettől fogva hirdetett és soha el nem ejtett keresztény 3717
tanítástól eltérve újabban úgy vélték, hogy e tárgyban ünnepélyesen egy másik
tant kell hirdetniük, a Katolikus Egyház, amelyre maga Isten bízta az erkölcs
épségének és tisztaságának védelmét, az erkölcsi züllöttségnek ebben a
korában, a házasság tisztaságának e rút szennytől való megőrzése céljából,
isteni küldetésére hivatkozva általunk fölemeli hangos szavát és ismét kinyilvá-
nítja: a házassági jognak olyan használata, amely azt a gyermeknemzés
természetes hatásától szándékosan megfosztja, Isten és a természet törvényé-
nek megsértése, s mindazok, akik ilyesmit tesznek, súlyos bűn foltjával
szennyezik be magukat.
Legfőbb apostoli tekintélyünknél fogva, s minden lélek üdvéért való
aggodalomból figyelmeztetjük azokat a papokat, akik gyónások meghallhatásá-

717
*3700 ‫־‬3724 XI. Piusz: XI. Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Casti couuubii”: Házasság

val teljesítenek szolgálatot, és másokat, akik lelkipásztorkodnak, hogy a rájuk

bízott híveket Istennek e súlyos törvénye felől ne hagyják megtévedni, s még
inkább, hogy az effajta hamis véleményektől ók maguk is óvakodjanak, s
azokkal kapcsolatban elnézést semmiképpen ne tanúsítsanak. ...
3718 Az Anyaszentegyház azt is jól tudja, hogy gyakran az egyik házas fél inkább
csak tűn, de nem cselekszi a bűnt, mert a természetes rend fölforgatását súlyos
okok miatt csak megengedi, de maga nem akarja, s ezért nem bűnös,
amennyiben a szeretet törvényét tartja szem előtt, és házastársát a bűntől
eltéríteni és elvonni el nem mulasztja. Azt sem lehet mondani, hogy azok a
házastársak, akik természetes módon élnek jogaikkal, de természetes okok,
életkoruk vagy egyéb fogyatkozásuk miatt új élet nem születhet, a természet
rendje ellen bármit is vétenének.
A házasságnak ugyanis és a házassági jog használatának vannak másodren-
dű céljai is, úgy mint a kölcsönös segítés, egymás közt a szeretet ápolása és az
érzéki vágyak csillapítása, melyekre a házastársaknak törekedniük semmiképp
nem tilos, ha egyébként a házasélet belső természetességén és elsődleges
céljára való beállítottságán nem esik csorba.
Mindazonáltal vigyázni kell arra, hogy a szomorú gazdasági viszonyok
sokkal szomorúbb tévedésre okot ne adjanak. Nem lehetnek ugyanis olyan
nehézségek, amelyek hatálytalaníthatnák Isten belső természetük szerint rossz
tetteket tiltó törvényeit. Isten erősítő kegyelméből a hitvesek minden körűimé-
nyék között hűségesen teljesíthetik feladatukat... és a házasságban magukat
ettől a szennytől tisztán [562] megőrizhetik. [Vonatkozások: Tridenti zsinat, 6.
ülésszak, 11. kánon, (*1536); és lansenius 1. elitéit tétele, (*2001)].

Magzatelhajtás
3719 Egy másik súlyos bűnt is meg kell említenünk ..., mellyel az anyja méhében
lévő magzat ellen követnek el merényletet. Egyesek szerint ez megengedett, s az
anya és az apa akaratától függ. Mások csak akkor tartják megengedhetőnek, ha
olyan igen súlyos okai vannak, melyeket orvosi, társadalmi és fajnemesítési
javallatoknak mondanak.
Mindezek az állami törvényhozásról, amelynek büntető törvényei a megfő-
gamzotr de még világra nem jött gyermek megölését tiltják, azt követelik, hogy
ezeket a különféle javallatokat - ezek egyeseket, mások másokat - nyilvános
törvények védjék, ismerjék el, és mentesítsék minden büntetéstől. Sót olyanok
is akadnak, akik a hatóságoktól azt kívánják, hogy az ilyen halálos beavatkozás-
hoz nyújtsanak segédkezet. ...
3720 Ami azonban az orvosi és gyógyászati javallatot illeti - hogy az ő kifejezé-
seiket használjuk - már mondtuk, Tisztelendő Testvérek, mennyire sajnáljuk
az édesanyát, kinek természetes kötelessége teljesítése közben egészsége, sőt az
élete forog veszedelemben, de vajon miféle magyarázat lehetne valaha is
érvényes egy ártatlan élet közvetlen elpusztítása esetén? Itt pedig erről van szó.
Akár az édesanya, akár a gyermek életére törnek, mindenképpen Isten és a

718
 XI. Piusz: XI. Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Casti comnibü” Házasság *3700-372^

természet törvénye ellen vétenek, mely azt mondja: ‫ ״‬Ne ölj!‫[ ״‬Kit· 20,13].
Egyformán szent, azaz sérthetetlen mindkettőjük élete, s elpusztításukhoz
még a közhatalomnak sem lehet joga.
Hiába hivatkoznak az ártatlanokkal szemben az állam pallosjogára, mert az
csak a bűnösökkel szemben érvényes. Nem forog fenn az igazságtalan
támadóval szemben alkalmazható véres önvédelem esete sem, mert ugyan ki
minősíthetné az ártatlan magzatot jogtalan támadónak? A ‫ ״‬végső szükség azon
joga” sem áll fenn, amely egészen egy ártatlan megölésére terjedhetne ki.
A derék és tapasztalt orvosok, akik mind az anya, mind a gyermek
megmentésére törekszenek, dicséretet érdemelnek, de teljességgel méltatlan-
nak bizonyulnának az orvos névre azok, akik gyógyítás látszatával vagy hamis
szánalomtól indítva valakinek a halálán mesterkednének. ...
Amit társadalmi vagy fajnevelési javallatként szoktak felhozni, azt megen- 3721
gedett és tisztességes módon, kellő határok között tekintetbe lehet és kell is
venni. Am azoknak a kívánalmaknak, amelyekre e javallatok támaszkodnak,
ártatlanok megölésével megfelelni tökéletesen ellenkezik a józan ésszel és az
isteni paranccsal, ahogyan az Apostol is hirdeti: Nem szabad rosszat tenni,
hogy jó származzék belőle \rö. Rom 3,8\.

A házasságkötésjoga és a sterilizáció
Vannak ugyanis, akik faji célokért túlzottan lelkesedve, nemcsak üdvös 3722
tanácsokat adnak a következő nemzedék egészsége és életereje biztosítására -
ami egyébként nem ellentétes a józan ésszel hanem a Jajneielési szempontot
minden más magasabb rendű cél fölé helyezik, s az államhatalommal a
házasságkötés jogától azokat is meg akarják fosztatni, akiktől az ó tudományuk
szabálya és előrejelzései szerint az átöröklés miatt csak satnya és beteges ivadék
születhet, jóllehet egyébként alkalmasak lennének a házasságra. Sőt, törvényes
intézkedést követelnek, hogy az ilyeneket még akaratuk ellenére is fosszák meg
a nemzőképességükíől. Pedig ilyen jogot az államhatalom nem igényelhet
magának, még elkövetett bűntények véres megtorlása, vagy előre látható
gaztettek megelőzése céljából sem, mert minden jog és tisztesség ellen van
ennek követelése, amire az államnak soha nem volt, és törvényesen nem is
lehet joga1.
Mindazok, akik így cselekszenek, elfelejtik, hogy a család szentebb az
államnál, s hogy az emberek elsősorban nem a földnek és az időnek, hanem az
égnek és az örökkévalóságnak születnek. Azért teljesen igazságtalan súlyos
bűnnel vádolni olyan embereket, akik - bár a házasságkötésre alkalmasak -
minden igyekezetük és törődésük ellenére is csak valamely szempontból
fogyatékos gyermeket hozhatnak világra; mindazonáltal gyakran tanácsos lehet
lebeszélni őket a házasságról.
Az államhatalomnak azonban az alattvalók teste fölött semmiféle közvetlen
hatalma nincs. így tehát a testi épséget, ha bűntény és véres büntetést

719
*3700-3724 XI. Piusz: XI. Piusz: Körlevél: ‫״‬Casti coumibii”: Házasság

megkívánó ok nem forog fenn, soha nem támadhatja vagy sértheti tisztán
fajneielési vagy más hasonló okokból. ...
3723 Egyébként a kereszténység azt tanítja és a természetes ész világánál
nyilvánvaló az is, hogy az ember saját testének tagjaival másképp, mint azok
természetes rendeltetése szerint nem rendelkezhet: azt el nem pusztíthatja,
meg nem csonkíthatja, természetes működésére alkalmatlanná nem teheti,
kivéve, ha az egész test egészségéről másként gondoskodni nem lehet.

A válás
3724 ... Szomorú tapasztalatokból mit sem okulva az újpogányság hívei napról
napra hevesebben támadják a házasság szent felbonthatatlanságát és az azt
védő törvényeket, és azt követelik, hogy a válás legyen megengedett, hogy így
egy új, szerintük emberségesebb törvény lépjen a régi elavultak helyére. ...
Mindez esztelenséggel szemben szilárd bizonyossággal áll Isten egyeden
törvénye, amelyet Krisztus teljességgel megerősített és semmiféle emberi
határozat, népi felfogás vagy törvényhozói akarat meg nem gyengíthet: ‫ ״‬.Amit
Isten egybekötött, ember szét ne válassza” [Mt 19,6\.
Ha pedig az ember jogtalanul el is választja, az teljességgel érvénytelen lesz,
ezért joggal mondja Krisztus: ‫ ״‬Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el,
házasságot tör; s aki elbocsátott nőt vesz feleségül, házasságot tör” [Lk 16,18\.
Krisztus e szavai minden házasságra vonatkoznak, a tisztán természetes és
törvényes házasságra is; minden igazi házasságot megillet az a fölbonthatatlan-
ság, melynek folytán a kötelék föloldása teljesen kivétetik a felek tetszése és a
világi hatóságok joghatósága alól.

3 7 2 5 3 7 4 4 ‫־‬: A ‫ ״‬Q u a d r a g e s i m o a n n o ” k ö rle v é l, 1931. m á ju s 15.

A körlevél XIII. Leó ‫״‬Rerum novarum" körlevelének (*3265-3271) negyvenedik

évfordulójáról emlékezik meg. A megváltozott társadalmi viszonyokra az Egyház
szociális tanításának tovább írásával reagál.
Kiadva: AAS 23 (1931) 190-216.

A ~ Egyház illetékessége társadalmi és gazdasági kérdésekben

3725 [.Mielőtt rátérnénk az Egyház SiXpáális tanítására,] előre kell bocsátanunk, hogy a
lehető legnagyobb tekintéllyel társadalmi és gazdasági kérdésekben ítéletet
mondani jogunk és kötelességünk1. Az Egyháznak ugyan nem az a föladat
jutott osztályrészül, hogy az embereket ideiglenes és múlandó boldogságra,
hanem, hogy az örök üdvösségre vezesse, sőt ‫״‬az Egyház nem is tartja
megengedhetőnek, hogy ok nélkül földi ügyekbe avatkozzék”2. De nem lehet,
hogy az Egyház az Istentől ráruházott hivatását megtagadja és tekintélyét ne
érvényesítse akkor, amikor nem tisztán olyan technikai kérdésekről van szó,
amelyek megítéléséhez sem alkalmas eszközei, sem hivatala nincs, hanem
olyanokról, amelyek az erkölcsi törvényekkel összefüggésben állanak. ...

720
 XI. Pitisz: Körlevél: ‫״‬Quadragesuno anno” Egyház szociális tanítása *3725-374·

S bár a gazdaságnak és az erkölcsnek megvan a maga külön önálló területe,

mégis nagy tévedés volna a gazdasági rendet az erkölcsi rendtől úgy elválaszta-
ni, hogy a gazdaságot az erkölcstől függetlennek mondjuk.

A használati- és tulajdonjog
(A magántulajdon egyéni és társadalmijellege)1 Először is kétségtelen tény, hogy 3 7 2 6
sem [XIII.] Leó, sem az Egyház útmutatása és irányítása alatt működő
hittudósok soha nem tagadták, vagy kétségbe nem vonták a magántulajdonnak
kettős jellegét, amelyet magánjólétnek és a közjónak neveznek, attól függően,
hogy egyénekre vagy a közösség javára vonatkozik, egyértelműen mindig azt
tanították, hogy a természet - azaz maga a Teremtő - azért adta az embernek
a magántulajdonjogot, hogy egyrészt önmagáról és családjáról gondoskodhas-
sék, másrészt, hogy a Teremtő által az egész embenségnek szánt földi javak
éppen a magántulajdonjog intézményének seg'tségével a céljuknak megfelelje-
nek, mert mindkét cél csak szilárd és biztos rend mellett érhető el.
Egy olyan kettős sziklát kell itt gondosan elkerülni, amelyen zátonyra
futhatnánk. A magántulajdonjog szociális és közjellegének tagadása és legyön-
gítése ún. individualizmushoz vagy legalább ennek közelébe vezet, míg magán
és egyéni jellegének félreismerése vagy kiüresítése a kollektivizmushoz vezet,
vagy annak álláspontját súrolja.
(A magántulajdonnaljáró kötelességek) ... Alapvető igazságként szögezzük le 3 7 2 7
XIII. Leó hangsúlyozott tételét, miszerint a magántulajdonjog és annak
használata két különböző dolog. [1 3 2 6 7 *.‫ \ס‬A birtokok felosztásának meg
nem sértésére, úgy mint a saját tulajdon határainak tiszteletben tartására, és
mások joghatárának át nem lépésére kötelez az, amit a kölcsönös igazságos-
ságnak neveznek. Viszont a magántulajdonosoknak az a kötelessége, hogy
javaikkal erkölcsösen éljenek, már nem az igazságosság, hanem más erények
folyománya, amelyekből következő erkölcsi kötelességek jogi úton ki nem
kényszeríthetők.
Helytelen tehát azok állítása, akik szerint a magántulajdon és annak tisztes
használata ugyanazon határok között mozog s még inkább ellenkezik az
igazsággal az a tan, hogy a visszaélés vagy a nem használás folytán megszűnik,
vagy elvész a tulajdonjog. ...
(A z államhatalomjoga) A magántulajdonjog már említett kettős jellegéből — 3 7 2 8
egyéni és társadalmi vonatkozásából - világosan következik, hogy az emberek-
nek ennek használata során nemcsak az egyéni érdeket, hanem a közjót is
tekintetbe kell venniük. Az idevágó kötelességeket a jelentkező szükségletek
szerint közelebbről egyenként körülírni az államvezetés joga, amennyiben
azokat a természetjog már eléggé világosan meg nem határozza. Az állam tehát
- mindig a természetjog és az isteni jog keretein belül - a közjó valóságos
követelményei alapján pontosabban és részletesebben előírhatja, hogy a
tulajdonosok a tulajdon használata során mit tehetnek és mit tilos tenniük. Sőt

721
*3725-3744 XI. Phisz: Körlevél: ‫״‬Quadragesimo anno”: Egyház szociális tanítása

- amint XIII. Leó találóan tanította - Isten a magántulajdon körülírását az

emberi szorgalomra és a népekre bízta. 1
Mindenesetre nyilvánvaló, hogy az állam ezzel a jogával önkényesen nem
élhet. A természetes, magántulajdonhoz való jognak és a vagyon öröklés útján
való átruházása jogának mindig sértetlenül fenn kell maradnia, mert az
államnak nincs joga azt elvenni, ‫״‬Hiszen az ember előbb volt, mint az állam.”
[RN n. 6.;*3265.] ‫ ״‬A család az államot fogalmilag és ténylegesen is megelőzi az
időben”2. ...
3729 (A szabadjövedelmekkel kapcsolatos kötelességek.) A szabad jövedelmek, azaz a
méltó és tisztes életfenntartáshoz nem szükséges jövedelmek elköltése sem
korlátlanul az egyén szabad akaratától függ, épp ellenkezőleg: úgy a Szentírás,
mint az egyházatyák szüntelenül igen világos szavakkal hangsúlyozzák a
gazdagok igen súlyos, arra vonatkozó kötelességét, hogy alamizsnálkodjanak,
jótékonykodjanak és bőkezűek legyenek.
A nagy jövedelmek arra való felhasználása, hogy bőségesen legyen alkalom
gyümölcsöző munkavégzésre, az Angyali Doktor nyomán levezetett követkéz-
tetésünk szerint, a jótékonyság erényének igen kitűnő és a kor követelményei-
nek megfelelő gyakorlása, amennyiben valóságos értékek termelésére irányul1.
3730 (A tulajdon szerzésének jogcímei.) Azt azonban, hogy magántulajdon eredetileg
egyrészt a gazdátlan vagyon elfoglalása, másrészt a munkavégzés vagy kidolgozás
útján keletkezik, minden idők hagyománya és Elődünk, Leó tanítása egyaránt
igazolja. Minden ellenkező állítással szemben is tény, hogy a lefoglalásra alkalmas
és gazdátlan tárgy elfoglalása senkinek a jogát nem sérti, a munkát illetően pedig
csak annak van ilyen hatálya, amit az ember a saját nevében végez, és amelynek
során a dolog új külsőre vagy többlet értékre tesz szert.

Tőke és munka
3731 Egészen más természetű az a munka, amelyet bérért idegen vagyontárgyon
végeznek. Erre kiválóan ráillik, amit XIII. Leó tiszta igazságnak mond, ti.,
hogy ‫ ״‬az államok gazdagsága nem más forrásból, csakis a dolgozók munkájá-
ból származik” 1. ...
Ebből következik, hogy amikor valaki nem a saját tulajdonán dolgozik,
akkor az egyik teljesítményének kapcsolódnia kell a másik a vagyontárgyához:
egyik rész sem megy ugyanis semmire a másik nélkül. ...
3732 [A z igazságos elosztás vezérelve.) Mindkét [társadalmi osztálynak] meg kellene
fontolnia Elődünknek különösen bölcs szavait: ‫ ״‬Még ha a föld magánosok
közt is van felosztva, nem szűnik meg mindenkinek hasznára lenni” 1.
Ezért a gazdasági és társadalmi haladás nyomán folyton szaporodó
vagyont az egyes emberek és osztályok közt úgy kell elosztani, hogy a XIII.
Leó által említett általános haszon megmaradjon, vagy más szavakkal, az egész
emberi társadalom közjava kárt ne szenvedjen. A társadalmi igazságosságnak
ez a törvénye tiltja, hogy egyik osztály a másikat a haszonrészesedésből kizárja.

722
 XI. Piusz: Körlevél: ‫״‬Quadragesimo auuo” : Egyház szociális tanítása *3725-374^

Nem kevésbé vét tehát ez ellen a törvény ellen a gazdagok osztálya, ha

vagyonának nyugodt élvezetében azt tartja a dolgok helyes rendjének, hogy
neki minden, a munkásnak semmi se jusson; mint a jogában megsértett és
szenvedélyesen izgatott proletárok osztálya, midőn |0 gát, melynek tudatában
van, kárhozatos módon kényszeríti ki s mindent mint állítólag kezeinek
munkáját magának igényel, és kivétel nélkül minden nem munkával szerzett
nyereséget, bármilyen fajtájú is legyen az és bármilyen szerepet is töltsön be az
emberi együttélésben, csupán azon az alapon, hogy ilyen, támad és megkísérel
megszűntetni.
Nem hallgathatjuk el, hogy egyesek ebben a tárgyban teljesen helytelenül és
alaptalanul idézik szent Pál mondását: ‫״‬Aki nem dolgozik, ne is egyék” [2Tess~
3,10], Az apostol itt azok ellen beszél, akik, noha tudnának és tartoznának is
dolgozni, azt nem teszik, s figyelmeztet, hogy az időt, valamint testi és lelki
erőinket szorgosan kell kihasználnunk és nem szabad másoknak terhére
lennünk, amikor magunk is tudunk magunkról gondoskodni. Azt azonban,
hogy a munka lenne az élelemhez és a jövedelemhez való jog egyedüli alapja, az
Apostol nem tanítja, [/». 2Tess%3,8k ]

A jogos munkabér
( A bérbőlszóló szerződés önmagában nem igazságtalan') Először is azok, akik azt 3733
állítják, hogy egy a teljesítményt és a munkabért szabályozó szerződés már
magában véve is igazságtalan, és helyébe a társadalmi szerződést követelik,
nemcsak tarthatatlan álláspontot vallanak, hanem Elődünk emlékét is gyaláza-
tosan megsértik, akinek enciklikája a munkabérszerzódést nem csak elfogadja,
hanem hosszasan foglalkozik annak igazságosabb rendezésével is1.
Mindenesetre úgy véljük, hogy a mai társadalmi viszonyok közt minden-
esetre tanácsosabb lenne a munkabérszerződést lehetőség szerint bizonyos
mértékig a társadalmi szerződés által szabályozni. ... Ilymódon ugyanis a
munkások és a tisztviselők bizonyos fokig társtulajdonosokká lesznek, és az
adminisztrációban ill. az elért haszonban is részesednek.
Amint már XIII. Leó bölcsen megmondotta, hogy a munkabér igazságos 3734

mértékét csak egyetlen szempont alapján nem, de több együtthatóból lehet

kiszámítani: ‫״‬A munkabér méltányos megállapításához sok tényezőt kell
figyelembe venni” 1. ...
(A munka egyéni és társadalmi jellegé) Nyilvánvalóan látható, hogy amint a
tulajdon, úgy a munka is - különösen az idegen szolgálatba szegődött
bérmunka - a személyes vagy egyéni jelleg mellett társadalmi vonatkozást is
mutat, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ha ugyanis nincs valóban
élő és organikus társadalmi szervezet, ha a társadalmi jogrend a munkavégzés-
nek védelmet nem nyújt; ha az egymásra utalt különböző foglalkozási ágak
kölcsönösen nem segítik és egészítik ki egymást; ha szellem, tőke és munka
nem működik együtt, akkor az emberi munka nem lehet gyümölcsöző.

723
*3725-3744 XI. Piusz: Körlevél: ‫״‬Qiiadragesimo airno”: Egyház szociális tanítása

Helyesen ez sem nem mérhető, sem méltányosan nem díjazható, ha személyes

és társadalmi jellegét figyelmen kívül hagyjuk.
(Három figyelemreméltó szempont) Az emberi munkának természetéből fakadó
kettős jellegéből a munkabér méréséhez és szabályozásához alkalmas és igen
fontos következtetéseket vonhatunk le.
3735 (a. A munkás és családja eltartása.) Először is a munkást saját és családja
életfenntartásához elégséges munkabér illeti meg1. Bizonyára helyes, ha erejé-
hez mérten a család többi tagja is hozzájárul a közös háztartás szükségleteihez,
amint földműves —, kisebb iparos — és kereskedőcsaládokban látjuk, de a
gyermekek korával és a nők gyengeségével való visszaélés istentelen dolog.
A családanyák munkájukat elsősorban otthon 1 1 1 . a ház körül végezzék: a
háztartásról gondoskodjanak. Szégyenletes és mindenáron kiirtandó visszaélés
az, hogy családanyák a családapa elégtelen munkabére miatt a házi teendők és
különösen a gyermeknevelés elhanyagolása mellett a ház falain kívül bérmun-
kát kényszerülnek végezni. ...
3736 (b. A vállalatjöiedelme^ósége) A munkabér megállapításánál a vállalatra, ill. a
vállalkozóra is tekintettel kell lenni. Igazságtalan volna olyan, túlzott bérek
követelése, amit a vállalat tönkremenetek és a munkások ebből következő
szerencsétlensége nélkül elviselni nem tudna. Ha azonban a vállalatnál hanyag-
ság, hozzánemértés, a technikai és gazdasági fejlődés követésének bűnös
elhanyagolása miatt kisebb a nyereség, azt a bérek csökkentését magyarázó
igazságos oknak tartani nem lehet.
Ha pedig a vállalat azért nem jut a munkások számára megfelelő bérek
fizetéséhez szükséges elegendő bevételekhez, mert igazságtalan terhek nyom-
ják, vagy termékeit a jog szerinti áron alul kénytelen elvesztegetni, úgy azokat
terheli súlyos bűn, akik a vállalatot szorongatják, mert ezzel a munkásokat
igazságos bérüktől megfosztják, és a jogosnál alacsonyabb bér elfogadására
kényszerítik. ...
3737 (c. A kö~jö érdeke) Végül az általános gazdasági viszonyokhoz, a közjóhoz is
alkalmazkodnia kell a munkabérnek. Hogy a közjó szempontjából mennyire
fontos, ha a munkások és a tisztviselők a mindennapi élethez szükségeseken
fölül valamit félre is tehetnek, és lassankint bizonyos vagyonhoz juthatnak, azt
már föntebb mondottuk. De nem szabad elfelejteni azt a különösen napjaink-
bán igencsak szükséges, semmiképp nem kevésbé jelentős szempontot, hogy a
dolgozni tudók és akarók munkaalkalomhoz jussanak. ...
A társadalmi igazságosságnak ellentmond tehát, hogy a személyes haszon
érdekében és a közjó érdekét figyelmen kívül hagyva a munkások bére vagy
túlságosan alacsonyan marad, vagy túlságosan a magasba kúszik; a döntések és
szándékok lehető legnagyobb egyezése révén pedig lehetőleg úgy kell szabá-
lyozm a munkabéreket, hogy minél többen találjanak munkát, és kapjanak az
életfenntartásnak megfelelő jövedelmet.

724
*3725-3744 XI. Piusz: Körlevél: ‫״‬Qiiadragesimo airno”: Egyház szociális tanítása

Helyesen ez sem nem mérhető, sem méltányosan nem díjazható, ha személyes

és társadalmi jellegét figyelmen kívül hagyjuk.
(Három figyelemreméltó szempont) Az emberi munkának természetéből fakadó
kettős jellegéből a munkabér méréséhez és szabályozásához alkalmas és igen
fontos következtetéseket vonhatunk le.
3735 (a. A munkás és családja eltartása.) Először is a munkást saját és családja
életfenntartásához elégséges munkabér illeti meg1. Bizonyára helyes, ha erejé-
hez mérten a család többi tagja is hozzájárul a közös háztartás szükségleteihez,
amint földműves —, kisebb iparos — és kereskedőcsaládokban látjuk, de a
gyermekek korával és a nők gyengeségével való visszaélés istentelen dolog.
A családanyák munkájukat elsősorban otthon 1 1 1 . a ház körül végezzék: a
háztartásról gondoskodjanak. Szégyenletes és mindenáron kiirtandó visszaélés
az, hogy családanyák a családapa elégtelen munkabére miatt a házi teendők és
különösen a gyermeknevelés elhanyagolása mellett a ház falain kívül bérmun-
kát kényszerülnek végezni. ...
3736 (b. A vállalatjöiedelme^ósége) A munkabér megállapításánál a vállalatra, ill. a
vállalkozóra is tekintettel kell lenni. Igazságtalan volna olyan, túlzott bérek
követelése, amit a vállalat tönkremenetek és a munkások ebből következő
szerencsétlensége nélkül elviselni nem tudna. Ha azonban a vállalatnál hanyag-
ság, hozzánemértés, a technikai és gazdasági fejlődés követésének bűnös
elhanyagolása miatt kisebb a nyereség, azt a bérek csökkentését magyarázó
igazságos oknak tartani nem lehet.
Ha pedig a vállalat azért nem jut a munkások számára megfelelő bérek
fizetéséhez szükséges elegendő bevételekhez, mert igazságtalan terhek nyom-
ják, vagy termékeit a jog szerinti áron alul kénytelen elvesztegetni, úgy azokat
terheli súlyos bűn, akik a vállalatot szorongatják, mert ezzel a munkásokat
igazságos bérüktől megfosztják, és a jogosnál alacsonyabb bér elfogadására
kényszerítik. ...
3737 (c. A kö~jö érdeke) Végül az általános gazdasági viszonyokhoz, a közjóhoz is
alkalmazkodnia kell a munkabérnek. Hogy a közjó szempontjából mennyire
fontos, ha a munkások és a tisztviselők a mindennapi élethez szükségeseken
fölül valamit félre is tehetnek, és lassankint bizonyos vagyonhoz juthatnak, azt
már föntebb mondottuk. De nem szabad elfelejteni azt a különösen napjaink-
bán igencsak szükséges, semmiképp nem kevésbé jelentős szempontot, hogy a
dolgozni tudók és akarók munkaalkalomhoz jussanak. ...
A társadalmi igazságosságnak ellentmond tehát, hogy a személyes haszon
érdekében és a közjó érdekét figyelmen kívül hagyva a munkások bére vagy
túlságosan alacsonyan marad, vagy túlságosan a magasba kúszik; a döntések és
szándékok lehető legnagyobb egyezése révén pedig lehetőleg úgy kell szabá-
lyozm a munkabéreket, hogy minél többen találjanak munkát, és kapjanak az
életfenntartásnak megfelelő jövedelmet.

724
*3725-3744 XI. Pinsz: Ködével: ‫״‬Quadragesuno anno”: Egyház szociális tanítása

osztályharcra, úgy a gazdaság helyes rendjét sem lehet kitenni az erők szabad
versenyének.
A szabad verseny, noha kellő határok közt jogosult és kétségtelenül hasznos
lehet, nem tudja a gazdaságot szabályozni: ezt, mióta az a kárhozatos
individualisztikus gazdasági elmélet a gyakorlatban is megjelent, bőséges
tapasztalat bizonyítja. ...
A gazdasági hatalom [a tehető eh] szerepét még kevésbé tudja átvenni, hiszen
meggondoladan erő és vehemens hatalom, amely önnönmagát nem íránvhatja.
Magasabb és nemesebb erőknek kell a gazdasági hatalmat kemény és bölcs
fegyelem alá venniük, mégpedig a társadalmi igazságosságnak és a társadalmi
szeretetnek.

A szocializmus
3742 Kinyilvánítjuk: a szocializmus, akár tan, akár történelmi tény, akár mozga-
lom minőségében nézzük, ameddig igazi lényegében szocializmus marad —ha
egyes kérdésekben az igazsághoz és igazságossághoz el is jutott —, a katolikus
tannal összeegyeztethetetlen, mert alap föl fogása az emberi társadalomról a
keresztény igazságtól a lehető legnagyobb mértékben különbözik.
3743 (A társadalommal és az ember társas lény mivoltával kapcsolatban felfogása
a keresztény igazságétól teljesen eltérő.) A keresztény tan szerint Isten az
embert társas lényként azért helyezte a földre, hogy a társadalomban az
Istentől rendelt tekintély alatt fvő. Rom 13,1] éljen, tehetségét a Teremtónek
dicséretére és dicsőségére tökéletesen kiművelje és kifejlessze, és feladatát vagy
hivatását hűségesen betöltve ideiglenes és örökkévaló boldogságát megszerez-
ze. A szocializmus azonban, amely számára az ember és a társadalom eme
magasztos rendeltetése tökéletesen ismeretlen és közömbös, ügy véli, hogy a
társadalom csak hasznos egyesülés céljából keletkezett. ...
3744 (A katolikus és a szocialista ellentmond egymásnak.) Ámbár a szocializmus-
nak - mint egyébként minden tévedésnek - igazságai is vannak, amit a pápák
soha kétségbe nem vontak, olyan sajátos társadalomelméletre alapozza tanait,
amelyek a valódi kereszténységgel összeegyeztethetedenek. A vallásos szocia-
lizmus ill. keresztényszocializmus (kifejezések) önellentmondások: senki nem
lehet egyszerre derék katolikus és a szó valódi értelmében szocialista ...

3748: A S z e n t P e n i te n c iá r ia v á la s z a , 1932. jú liu s 20.

Kiadva: F. H ürth: T D ser. theol 25 (19532) lOlk.

A terméketlenség idejének kizárólagos használata

374« Kérdés: Vajon megengedett-e önmagában a házastársak azon gyakorlata,
akik - mivel jogos és nyomós okok miatt, tisztességes módon kívánják a
gyermeknemzést elkerülni, - kölcsönös egyetértéssel és tisztességes indítékból
tartózkodnak a házasélettól, kivéve olyan napokat, amelyeken egyes újabb

726
 XI. Piusz: Szent Pcniteuciária válasza *3748

tudósok elméletei szerint [//". Ogino-Knaus elmélete szerint] a fogamzás természetes

okokból nem lehetséges?
Válasz A kérdés megválaszolása megtörtént a Szent Pemtemcaria válaszá-
bán 1880. június 16-án [*3148\.

3750-3751: A B ib lik u s B iz o tts á g v á la s z a , 1933. j ú liu s 1.

Kiadva: AAS 25 (1933) 344 / EnchB no. 513k.

A Zsolt 15, lOk, M t 16,26 és L k 9 J5 értelmezése

1. Kérdés: Vajon egy katolikus, kiváltképpen az Apostolfejedelmek hiteles 3 7 5 0
értelmezése után [ApCsel 2,24-33; 13,35-37] a 15. zsoltár 10. verse szavait:
‫ ״‬Mert nem hagyod a lelkem a holtak honában, Nem engeded, hogy rothadás
érje Szentedet. Az élet útját mutatod nekem”, érteimezheti-e úgy, mintha a
szent szerző nem a mi Urunk Jézus Krisztus feltámadásáról beszélt volna?
Válasz: Nem.
2. Kérdés: Vajon szabad-e azt állítani, hogy Jézus Krisztus szavai, amelyeket 3750
Szent Máténál, a 16,26-ban olvasunk: ‫״‬Mi haszna van abból az embernek, ha
az egész világot megszerzi is, de lelkét kár éri? Avagy mit adhat az ember
cserébe leikéért?”, és hasonlóképpen azok, amelyek Szent Lukácsnál vannak, a
9,25-ben: ‫ ״‬Mert mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész
világot is, ha maga elpusztul és sérelmet szenved?”, betű szerinti értelemben a
szavaknak tartalma és a szövegösszefüggés, valamint az egyöntetű katolikus
értelmezés ellenére, nem a lélek örök üdvösségére, hanem kizárólag az ember
időhöz kötött életére vonatkoznak?
Válasz; Nem.

3 7 5 5 3 7 5 8 ‫־‬: A z ‫ ״‬A d c a th o lic i s a c e r d o t i i ” k ö rle v é l, 1935. d e c e m b e r 20.

Kiadva: AAS 28 (1936) 10-19.
A papszentelés hatásai
A pap Krisztus szolgája: tehát mintegy az isteni Megváltó eszköze azért, 3755
hogy általa az Ő csodálatos műve - amely az emberek összességét felülről jövő
hatékonysággal megújítva emelkedettebb kultuszra vezette át - az idők végeze-
téig folytatódhasson. Sőt, a pap - mert okkal és méltó ünnepélyességgel
mondhatjuk ezt ki - ‫״‬a második Krisztus”, minthogy a következő szavak
szerint az Ő személyét képviseli: ‫ ״‬Amint engem küldött az Atya, úgy küldelck
én is titeket” \Jn 20,21]. ...
Mivel mindezen, a papság sajátságos szentsége által megkapott hatalmak a 3756
leikébe vésett eltörölhetetlen lenyomat formájából erednek, amely által annak a
hasonlatosságára, akinek papságából részesedik, ó maga is pappá lesz mind-
örökre [Zsolt 109,4] -, (a hatalmak) nem esendők és múlékonyak, hanem
állandóak és folytonosak. Még akkor sem lesz képes soha leikéből a papi
mivoltnak ezt a jegyét kitörölni, ha emberi gyengeségből tévedésekbe és
szégvellnivaló dolgokba süllyedt.

727
*3755-3758 XI. Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Ad catholici sacerdotii”: Papszentelés

És ezenkívül ... új és a maga nemében sajátos kegyelemmel, és sajátos

segítséggel gyarapodik, aminek révén pedig - ha a maga segítő és szabad
igyekezetével az égi ajándékok Istentől eredően hatékony erejének hűségesen
enged - minden körülmények között méltón és nem csüggedt lélekkel tud
majd vállalt szolgálata fáradságos kötelességeinek megfelelni. ...

A liturgikus könyörgések
3757 A pap ezenkívül - ebben is követve Jézus Krisztus szolgálatát, aki ‫״‬az egész
éjszakát Isten imádásában töltötte” [Lk 6,12], és ‫״‬örökké él, hogy közbejárjon
értünk” [Zsid 7,25], Isten elé a mi érdekünkben a nép szószólójaként áll:
feladata nem csak az, hogy az oltár sajátos és igaz áldozatát az Egyház nevében
az égi Hatalomnak felajánlja, hanem, hogy meghozza a ‫״‬dicséret áldozatát”
[Zsolt 49,14] és elmondja a közös imádságokat; nagyrészt a Szentírásból
merített zsoltárokkal, könyörgésekkel és énekekkel ugyanis mindennap újból és
újból teljesíti az Istent megillető imádás kötelezettségét, és teljesíti az emberek
érdekében való esdeklés kötelességét is. ...
3758 Ha a magánimádságnak is oly nagy becse van, hogy Jézus Krisztus nagy és
ünnepélyes ígéreteket fűzött hozzá [/». M t 7,7-11; M k 11J24;Lk 11,9-13],
azok az imádságok, amelyeket az Egyház, a Megváltó szeretett !egyese
hivatalosan végez, kétségtelenül még nagyobb erőnek és hatásnak örvendenek.

3760-3765: A Szent Offícium válasza, 1936. augusztus 11.

Ez a válasz a nemzetiszocialista kormány által 1933. július 14-én kibocsátott, ‫״‬az
öröklött betegségijen szenvedő utódok elleni törvényire vonatkozik.
Kiadva: Pastor Bonus 4 (Roma 1940) 223k / F. Hürth: TD ser. theol. 25 (19532) 115.

A sterilizáció
3760 .Előterjesztés: ... Az a sebészi beavatkozás, amelynek révén elérhető a
sterilizáció állapota, nem ‫״‬lényegileg rossz cselekedet a cselekmény mivoltát
tekintve”, és ezért, ha az életveszélyből való megmentés 1 1 1 . az egészséggondo-
zás céljából valaha is szükség lenne rá, megengedett lehet. Ha azonban azért
hajtják végre, hogy a gyermeknemzést megakadályozzák, akkor ‫ ״‬a cselekvő
részéről fennálló jogosultság hiánya miatt lényegileg rossz cselekedet”, mint-
hogy sem magánembernek, sem közakaratnak nincs a testrészek fölött olyan
közvetlen fennhatósága, amely egészen idáig kiterjeszthető lenne.
3761 Ez, a pápa világos szavaival előadott tanítás a szóban forgó sterilizációs
törvényre teljes mértékben alkalmazandó. Az, hogy a törvény tisztán fajtiszta-
sági okokból írja elő a fogyatékos utódok létrejöttének megakadályozását, vagy
inkább azért, hogy gazdasági károk, vagy más természetű bajok elejét vegyék,
semmit nem változtat a dolgon, és a cselekvőt illető jogosultsági hiányt nem
pótolja, ezért az előírt sterilizációs operációt lényegileg igazságtalannak kell
mondani, és az is.

728
 XI. Piusz: Szent Officina! válasza A sterilizáció *3760-3765
N oha tehát a törvény célja, vagyis a jövendő utód egészségéről és erejéről 3762
való gondoskodás, és a fogyatékos utód kiküszöbölése nem helytelenítendő,
a törvény tárgya, vagyis a cél elérése érdekében előírt eszköz teljességgel
elvetendő.
[Eleket megfontolva a S~t. Ojjiáum 1936. július 15-én a köietkezp válaszokat adta:]
1) Az utód létrejöttének megakadályozására szolgáló sterilizáció a cselekvő 3763
részéről fennálló jogosultság hiánya miatt lényegileg rossz cselekedet; emiatt
maga a természettörvény is tiltja, akár magán elhatározásból, akár a köz
elhatározásából kerülne végrehajtásra.
2) ‫״‬Az átöröklés miatt fogyatékos utód elhárítására szolgáló törvény”, 3764
amennyiben az ilyen sterilizáció követelését vagy végrehajtását célozza, az igazi
közjóval ellentétes, jogtalan, és semmilyen lelkiismereti kötelezettség nem
származhat belőle.
3) E törvény jóváhagyása, ajánlása, hatalmi helyzetből bírói ítélkezésben ... a 3765
sterilizáció végrehajtására irányuló való alkalmazása,... magának a sterilizációnak
az utód elhárítására irányuló jóváhagyása egyenértékű ... egy lényegileg rossz,
és ezért tisztességtelen és meg nem engedett dolog jóváhagyásával.

3771-3774: A ‫״‬Divini Redemptoris” körlevél, 1937. március 19.

Kiadva: AAS 29 (1937) 78-92.

A z egyes emberek és az államjogai

\A z embernek] szellemi és halhatatlan lelke van; és mivel a mindent felülmúló 3771
Teremtő jóvoltából egyenesen csodálandó testi és szellemi adományokkal bíró
személy, a régi írók véleménye szerint valóban ‫ ״‬mikrokozmosznak” is nevez-
hetó, abból az okból, hogy a nem-lelkes dolgok mérhetetlenségét messze
túlhaladja és felülmúlja. Végső célja nemcsak ebben a halandó, hanem az
örökké tartó életben is egyedül Isten; és minthogy a szentséget létrehozó
kegyelem által az ístengyermekség méltóságára emeltetett, Jézus Krisztus
misztikus testében Isten országával össze van kötve.
Ebből következik, hogy sokszoros és különböző adományokat juttatott
neki az égi hatalom: az élethez és a testi épséghez való jogot; egyrészt a
szükséges dolgok megszerzésének, másrészt az Isten által kitűzött végső célra
megfelelő módon való törekvés jogát; és végül is a közösséghez-tartozás, a
magántulajdon és az utóbbi haszonélvezeti jogát.
Ezenkívül, ahogy a házassági kötelék, úgy ennek természetes gyakorlata is
isteni rendelésből ered; és a családi együttélés berendezkedése és annak fő
feladatai nem emberi döntésből, és nem is gazdasági megfontolásokból,
hanem a mindenség hatalmas Teremtójétól származnak. ...
De Isten hasonló módon azt is akarta, hogy az ember társadalmi közösség 3772
számára szülessék meg és alakuljon, amelyhez saját természete is köti. A
társadalom ugyanis a Teremtő Isten elgondolása szerint természetes oltalom,
amelynek felhasználásához a maga elé tűzött cél elérése érdekében bármely

729
*3771 ‫־‬3774 XI. Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Diviiii Redeinptoris”: kommunizmus

polgárnak joga és kötelessége van; mivelhogy az állam van az emberért, és nem

az ember az államért.
Ezt azonban mégsem úgy kell értem, ahogyan az individualizmus tanítása
alapján az úgynevezett liberálisok állítják, akik szerint a közösségnek az egyén
mértéktelen hasznát kell szolgálnia: hanem inkább úgy, hogy az alapján, ahogy
ki-ki a társadalomhoz szabályszerű rendben kapcsolódik, kölcsönös és egyetér-
tő serény fáradozásának köszönhetően eljuthasson a szó valódi értelmében
vett földi boldoguláshoz; és hogy az emberi együttélés révén felvirágozzanak
és fejlődjenek az emberekbe természettől beoltott, személyes vagy közösségi
lelki tulajdonságok, amelyek az időleges és önös haszon fölébe emelkednek, és
az a polgári rendben elsőséget adnak az isteni tökéletességnek, ami ugyan az
egyes emberekben semmi módon nem történhetik meg Ez annyiban az ember
javára is szolgál, hogy az általa megismeri az isteni tökéletesség eszméjét, és a
megértettet visszavonatkoztatja a Teremtóre. ...
3773 Amiként azonban az ember nem utasíthatja el azokat a kötelezettségeket,
amelyekkel Isten parancsára a társadalmi közösségnek tartozik, és emiatt az
állami vezetőknek joguk van arra, hogy kötelességének teljesítésére kényszerít-
sék, ha ennek az engedelmességnek nem törvényesen áll ellen; ugyanilyen
módon a társadalom sem foszthatja meg a polgárt azoktól a jogoktól,
amelyeket a Teremtő Isten neki juttatott - ezek közül a főbbeket fentebb
röviden érintettük - és nem teheti azok gyakorlását önkényesen lehetetlenné.
Emiatt ered logikus megfontolásból és egyezik meg vele az, hogy minden földi
dolog az ember használatára és hasznára szolgál, és ezért az emberen keresztül
a Teremtőre utal vissza. ...
Amíg tehát a kommunisták állításai az emberi személyiséget oly mértékben
jelentéktelennek tartják, hogy a polgároknak a társadalommal való szoros
kapcsolatait a visszájára fordítják, az emberi értelem, és az isteni kinyilatkozta-
tás épp ellenkezőleg igencsak felmagasztalja azt. ...
XIII. Leó a gazdaság és a társadalmi viszonyokról és a munkások ügyéről
... hatékony szabályokat adott ki1; mi pedig ezeket... a mai idő körülményeihez
és szükségleteihez igazítottuk2. Ezekben az írásokban ... a magántulajdonnak
az egyénekhez és a társadalomhoz képesti különleges természetéről szólva
egyrészt az emberi munka jogait és méltóságát, másrészt a tőkével ill. a
munkaerővel hozzájárulok közötti kölcsönös segítségnyújtási kapcsolatait és
végül a munkásoknak a kötelező igazságosság szerint járó, és a maguk és
családjuk számára szükséges fizetés mértékét érthetően és szabatosan mégha-
tároztuk.
A társadalmi igazságosság
3774 Az ún. kölcsönös igazságosságon kívül a társadalmi igazságosságra is
figyelemmel kell lenni, ·amely olyan teljesítményt követel, amely alól sem a
kézművesek, sem a tulajdonosok nem vonhatják ki magukat. A társadalmi
igazságosság szerepe éppen az, hogy az egyénektől mindazt elvárja, ami a
közjó szempontjából szükséges.

730
 XI. Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Divini Redemptoris”: Kommunizmus *3771-377*

Ahogy az élő test bármely eresztékét illeti, az egészre nem lehet úgy gondot
viselni, ha az egyes testrészeknek nem adatik meg mindaz, amire azoknak
feladatuk ellátása érdekében szükségük van; ugyanígy, ami a közösség intézmé-
nyét és berendezését illeti, az egész társadalom javáról sem lehet gondoskodni
másképp, csak ha az egyes tagokat, nevezetesen a személyi méltósággal
fölruházott embereket mindazzal ellátják, amire társadalmi feladatuk ellátásá-
hoz szükségük van.
Ha tehát a társadalmi igazságosság biztosított, a gazdaság a tevékeny
szorgalom útján bő gyümölcsöket fognak teremni, amelyek a nyugalom és a
rend közegében megérlelődnek, és nyilvánvalóvá teszik az állam erejét és
szilárdságát; ugyanúgy, ahogy az emberi test egészsége zavartalan, teljes és
gyümölcsöző munkájáról ismerhető fel biztosan.
Akkor sem megfelelő a társadalmi igazságosság, ha a munkások a betevőt
biztos módon saját maguk és családjuk számára a kézhez kapott, tárgyilagosan
kiszabott fizetésből nem tudják biztosítani; ha nem adatik meg nekik a
lehetőség arra, hogy maguknak a széles körben elterjedt általános
elszegénvédés fekélyének elkerülése érdekében valami csekély vagyont szerez-
zenek; s végül, ha nem léteznek olyan, a javukra szolgáló elképzelések, amelyek
segítségével az állami vagy magánbiztosító intézeteken keresztül saját maguk
öregségéről, betegségéről 1 1 1 . munkanélküliségéről gondoskodhatnak.

37753776‫־‬: A ‫ ״‬Firmissimam constantiam” körlevél a Mexikói Egyesült

Államok püspökeinek, 1937. március 28.
Ebben a levélben XI. Piusz a mexikói Egyház elnyomatásáról és az ellenállás jogárós
azól. A pápa már állást foglalt a mexikói egyházüldözéssel kapcsolatban az 1932.
szeptember 29-1 ‫״‬Aorta amrm anxietudo” körlevelében (AAS 24 [1932] 321-332).
Kiadva: AAS 29 (1937) 196k.

Ellenállás a hatalommal való visszaélés ellen

Tanítottátok, hogy az Egyház még saját magára nézve hátrányos körűimé- 3775
nyék között is a béke és a rend pártján áll, és minden jogtalan felkelést vagy
erőszakot elítél, amely az alkotmányos hatalom ellen irányul. Az az állítás is
elhangzott egyébiránt, hogy valahányszor ezek a hatalmak nyilvánvalóan
támadják az igazságosságot és az igazságot úgy, hogy még a tekintély alapjait is
megsemmisítik, semmi belátható ok nincs arra, hogy egyes polgárok saját
maguk védelmére és a nemzet megtartására való egybetömörülését kárhoztas-
suk, -amennyiben megengedett és arra alkalmas segéderőket alkalmaznak azok
ellen, akik a hatalommal visszaélnek, és így az állam helyzetét ingataggá teszik.
Még ha e kérdés megoldása szükségszerűen a dolgok egyedi körülményeitől 3776
függ is, néhány alapelvre azért rá kell világ tani:
1. Az ilyen jogos önvédelem csak mint eszköz vagy viszonylagos cél vehető
számításba, nem mint végső és abszolút cél.

731
*3775-3776 XI. Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Firmissimam constantiam”: Ellenállás a hatalommal szemben

2. Eszközök lévén olyan megengedett cselekedeteknek kell lenniük, ame-

lyek lényegileg nem rosszak.
3. Minthogy a célra alkalmasnak és azzal arányban állónak kell lenniük, csak
addig lehet alkalmazni őket, ameddig egészben vagy részben a kitűzött cél
elérését segítik, mindazonáltal úgy, hogy a közösségnek és az igazságosságnak a
helyrehozandó károknál nagyobbakat ne okozzanak.
4. Ezeknek az eszközöknek a használata és a polgári és a politikai jogok
teljes gyakorlása, minthogy olyan helyzetekre is vonatkozik, amelyek merőben
az időbeliség és a technika rendjéhez tartoznak, vagy az erőszakos védekezést
illetik, nem értintik közvetlenül az Actio Catholica rendeltetését, noha annak
kötelessége, hogy felkészítse a katolikusokat saját jogaik helyes gyakorlására, és
azoknak - amennyiben a közjó úgy kívánja - jogos eszközökkel való kikény‫־‬
szerítésére.
5. Az egyháziaknak és az Actio Catholicanak - minthogy a rájuk bízott
béke- és szeretetmisszió miatt kötelesek minden embert ‫״‬a béke kötelékével”
[Ef 4,3] egységbe vonni egyrészt a polgárok és az osztályok egyetértésének
a legnagyobb mértékű ápolásával, másrészt minden, Krisztus tanításáról és az
erkölcsi törvénytől el nem térő szociális kezdeményezés támogatásával a
legnagyobb mértékben hozzá kell járulniuk a nemzet boldogulásához.

XII. Piusz,
1939. március 2. - 1958. október 9.

3780-3786: A ‫״‬Summi pontificatus” körlevél, 1939. október 20.

Kiadva: AAS 31 (1939) 423-438.

A termés^ettöriiny
3780 Általánosan ismert tény, hogy az államot manapság sújtó bajok első és lég-
mélyebb forrása az erkölcsi megbízhatóság általános szabályának kerek megta-
gadása és elvetése, mind az egyesek magánéletében, mind magában az állami
életben és a népek és a nemzetek között fennálló kölcsönös kapcsolatok rend-
szerében; a természettörvényt nyilvánvalóan megvetés és a feledés födi be.
3781 A természettörvény alapja Isten, mindenek mindenható teremtője és atyja,
aki a legfőbb és legtökéletesebb törvényhozó, és az emberi cselekedetek
legbölcsebb és legigazságosabb bírája. Amikor az örök Istenség létét meggon-
dolatlanul kétségbe vonják, máris inog és összeomlással fenyeget minden
tisztesség alapja, és már hallgat és lassan-lassan meggyöngül a természet
hangja, amely még a tanulatlanokat is, - sőt azokat is, akik a civilizált életmódig
még nem jutottak el - , megtanítja arra, mi a helyes és mi a helytelen, mit szabad
és mit nem szabad tenni; és figyelmezteti őket arra, hogy a Legfőbb Bíró előtt
egyszer számot fognak adni jó és rossz cselekedeteikről.

732
 XII. Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Siinuui poutificatiis” : A természettörvény *3780-3786

A nemzeti és népjog
... Az isteni tekintély és a törvény kötelező erejének mellőzéséből szükség- 3782
képpen következik, hogy az államhatalom korlátlan és olyan, senkinek alá nem
vetett jogokat bitorol, amilyenek egyedül a legfőbb Teremtőt illetik meg; és így
a Teremtő helyét elfoglalva, az államot vagy a polgárok közösségét oly
mértékben felértékeli, mintha azt az egész emberi élet végső céljának és a
jogrendben és az erkölcsök legmagasabb rendű normájának kellene tartani;
sőt, mindenkinek megtiltja, hogy a természetes ész és a keresztény lelkiismeret
parancsaihoz meneküljön. ...
... Tehát azt a nagyon nemes feladatot teljesíti az állam, hogy a nemzet
életében az egyesek magán kezdeményezéseit és tetteit ellenőrizze, helyes
mértéküket megállapítsa, és azokat előmozdítsa, és mindenki közös javára az
odaillő módon irányítsa; ezt pedig nem valakinek az önkénye, és nemcsak a
társadalom evilági boldogulása mint elsődleges szempont határozza meg,
hanem inkább az ember természetes tökéletesedése, amelyet hozzá mérten elő
kell segíteni; a legfőbb Teremtő az államot mint eszközt és védelmet erre a
célra rendelte. ...
.... Az az elképzelés, Tisztelendő Testvérek, amely csaknem korlátlan 3783
hatalmat tulajdonít az államnak, nemcsak a nemzetek belső életére, és gyarapo-
dásuk növekedő szabályozására nézve válik veszedelmes tévedéssé, hanem a
népek kölcsönös viszonylatainak is kárt okoz, mivelhogy gyengíti azt az
egységet, amellyel az összes államoknak egymással össze kell tartozniuk, a
népek jogait erejüktől és szilárdságuktól megfosztja, és utat készít a mások
jogainak megsértéséhez, ezért nagyon nehézzé teszi a békés és nyugodt
együttélést.
Ugyanis, bár az emberi nem a természetes rendnek Istentől megállapított 3784
törvénye szerint társadalmi osztályokra, ugyanígy nemzetekre és államokra
oszlik, amelyek belső kormányzatukat tekintve nem függenek egymástól, a
törvénykezés és az erkölcs területén mégis érvényesülnek bizonyos kölcsönös
elkötelezettségek; az emberi nem a népek egyetemes és nagy együttesévé forr
össze, amelynek az a rendeltetése, hogy minden nép megvalósítsa saját javát, és
amelyet olyan különleges szabályzat vezérel, amely egyrészt az egységet védi,
másrészt napról napra kedvezőbb eredmények felé irányítja a dolgokat.
M in d en k i számára nyilvánvaló, hogy az államnak azok a jogai, -amelyekről 3785
teljes komolysággal állítják: nincsenek feltételekhez kötve és senkinek sínese-
nek lekötelezve, ezzel a természettől belénk oltott törvénnyel szöges ellentét-
ben állnak, és azt teljesen visszautasítják; és ugyanígy világos az is, hogy ezek a
jo g o k a n e m z e te k e t egym ással ö s s z e k ö tő , tö rv én y e se n lé te síte tt k a p c so la to k -
bán az állam vezetőinek kényére-kedvére szabad kezet adnak; és gátolják, hogy
az összes gondolkodó emberek helyes közmegegyezése és a segítő szolgálat
kölcsönös teljesítése érvényesüljön. ...
A népek jogát az isteni jogtól oly módon elválasztani, hogy egyetlen alapja 3786
kizárólag az állami vezetők önkénye legyen, semmi mást nem jelent, mint a

733
*3780-3786 X II. P lusz: K örlevél: ‫ ״‬S u n u n i p o u tific á tu s ” : A te rm é s z e ttö rv é n y

jognak a tisztesség és szilárdság trónjáról való letaszítása és annak a magán és a

kollektív előnyök érdekében létező, és olyan túlzó törekvéseknek való átenge-
dése, amely csupán saját jogainak érvényesítését és másokénak megkérdójele-
zését célozza.

3788: A Szent Offícium rendelete, 1940. február 21. (24.)

Ez a rendelet a szándékos sterilizációt még eugenikus okokból is megtiltja. - Az
idézett, 1931. március 21-én kelt rendelet (AAS 23 [1931] 118k) kimondja, hogy a
sterilizációt ‫״‬mindenképpen el kell vetni, és hamisnak és elítéltnek kell tartam”,
miközben visszautal XI. Piusz ‫ ״‬Casli connubii' körieveiére (*3722). XII. Piusz az 1951.
október 29-i, szülésznőknek és az 1953. szeptember 7-i, a Nemzetközi Orvosgenetikai
Kongresszus előtt mondott beszédeiben ezt azzal pontosította, hogy az általános
tilalom az ártatlanok sterilizálására vonatkozik (AAS 43 [1951] 843k; 45 [1953] 606).
Kiadva: F. Hürth: TD ser. Theol. 25 (19532) 116 / AAS 32 (1940) 73.

A sterilizáció
3788 Kérdés: Vajon megengedhető-e a célzott, akár állandó, akár időleges, akár
férfin, akár asszonyon vágrehajtandó sterilizáció?
Válasz (a pápa által megerősítte február 22-én): Nem; mivel a természettörvény
tiltja, ami pedig a fajtisztasággal kapcsolatos sterilizációt illeti, azt már az 1931.
március 21-én kelt rendelet elítélte.

3790: A Szent Offícium rendelete, 1940. november 27. (december 2.)

Kiadva: AAS 32 (1940) 553k.

Ártatlanoknak az államhatalom parancsára történő köz! ellen meg°lése

3790 Kérdés: Vajon megengedhetó-e az államhatalom parancsára tudatosan meg-
ölni olyanokat, akik bár semmi, halált érdemlő vétket nem követtek cl, ám
pszichikai vagy fizikai fogyatékosságuk miatt olyannak számítanak, akik a
nemzetnek hasznára lenni már nem képesek, inkább annak terhére vannak, és
életerejének és szilárdságának az útjában állnak?
Válasz {apápa által megerősítve december 1-jén) : Nem; minthogy a természetjog-
gal és a tételes isteni joggal ellentétes.

37923796‫־‬: A Biblikus Bizottság levele Olaszország püspökeinek,

1941. augusztus 20.
Dolindo Ruotolo olasz pap a pápának és a kunának egy névtelen iratot terjesztett elő a
következő címmel: UngraiissimopencoloperlaChiesa eperleanimt. Usistema mtico-scientifico
nello stúdió e nell'interpretazione della Sacra Saittura, le sut detiaztonefuneste e le sut aberrazjom.
Ahogy a címből is kitűnik, a Szentírás tudományos tanulmányozása ellen lép fel a
szerző. A Szentírás ‫״‬lelki” értelmén való elmélkedést állítja ezzel szembe, amint azt
Dain Cohenel álnéven kiadott művében bemutatta: La Sacra Saittura: Pstcologta,
Commento, Meditazjone (1940. november 13-án Indexre tették). A Biblikus Bizottság
titkára, ]acques M. Vosté OP, az exegézis tudománya érdekében lépett fel. A pápa
1941. augusztus 16-án erősítette meg a levelet.

734
 XII Piusz: A Biblikus Bizottság levele Olaszország püspökeinek: Szentírás *37922796‫־‬

Kiadta: AAS (1941) 466—469 / A. Vaccan, Lo stúdió deUa Sacra Snittura: Lettere delta
Pontifuia Commssto Bibin a (Roma 1943) 24—29 / EnchB no. 524—527.
A S~enlírás betűszerinti és lelki értelme
(1) A névtelen szerző, bár formailag azt állítja, hogy a betűszerinti értelem 3792
‫״‬a bibiíamagyarázat alapja”1, ténylegesen egy teljesen szubjektív és átvitt
értelmű magyarázatért harcol.... Bár a hithez tartozó, s ‫׳‬alapelvként tisztelendő
alaptétel, hogy a Szentírásnak betű szerinti értelmén kívül lelki, vagy elóképi
értelme is van, amint ezt a mi Urunk és az apostolok gyakorlatából megtanul-
hatjuk; mindazonáltal nem minden mondat vagy történeti leírás rejt magában
elóképi értelmet, és súlyos túlzás volt az Alexandriai Iskola arra irányuló
kísérlete, hogy‫ ׳‬- akár a betű szerinti és a történeti értelem kárára - mindenütt
jelképes értelmet találjon.
.Amellett, hogy‫ ׳‬a lelki vagy elóképi értelem alapjául a betű szerinti
értelemnek kell szolgálnia, helyességét bizonyítani is kell - akár a mi Urunknak,
az apostoloknak, a sugalmazott íróknak a gyakorlatából, akár a szent Atyák és
az Egyház hagyományos szóhasználatából, de elsősorban a szent liturgiából,
mert ‫״‬az imádság törvénye a hit törvénye” [vö.*246\.
A szent szövegek kiterjesztett alkalmazását a homiliákban és az aszketikus
művekben az építő szándék igazolhatja, de, ha nincs bizonyítva - amint
fentebb mondtuk - , még a legszerencsésebb alkalmazásokból visszahangzó
értelem sem mondható igazán és szorosan véve a Szentírás értelmének, és
olyannak sem, amit a szent írónak Isten sugalmazott volna.
A névtelen szerző azonban, aki mit sem törődik ezen elemi különbségekkel, 3793
képzeletének ezen kinövéseit a Biblia értelmeként, mint ‫״‬az Úr bölcsességének
igaz lelki közléseit” 1 igyekszik elfogadtatni, és a betű szerinti értelem döntő
jelentőségét figyelmen kívül hagyva hamis vádakkal illeti a katolikus szentírás‫־‬
magyarázókat, mintha ‫ ״‬csak a betű szerinti értelmet” vennék tekintetbe,
éspedig ‫ ״‬merőben emberi módon, csak a szavak materiális formájára figyel-
ve » ·‫־‬.
‫ל‬
...
Ilyen módon elveti az Egyháztanítók aranyszabályát, amelyet olyan világo-
san fogalmazott meg Aquinói Szent Tamás: ‫ ״‬Minden értelem csak egyetlenen
alapszik, ti. a betű szerintin; csakis ebből lehet következtetést levonni”3; ezt a
szabályt a pápák megerősítették és szentesítették azzal az előírással, hogy
minden fáradozást elsősorban a betű szerinti értelem kutatására kell fordítani,
így például XIII. Leó: ‫ ״‬Ezért azzal az igyekezettel, hogy mérlegeljék, mennyit
érnek maguk a szavak, mit közvetít a dolgok következési sorrendje, mit a
szentírási helyek hasonlósága, vagy az egyéb ilyeneknek, a jól alkalmazott
tudományos eredmények kívülről jövő magyarázatával is társulnia kell”4. ...
[Idézi Ágoston rendelkezését *32842\
így mondja XV. Benedek is: ‫״‬A Szentírás egyes szavait igen gondosan
fontoljuk meg, hogy biztosan megtudjuk, vajon mit mondott a szent író”5;
azután ... ajánlja, hogy a szentírás-magyarázók ‫ ״‬a betűszerinti kifejezésből

735
*3792 ‫־‬3796 XII. Piusz: A Biblikus Bizottság levele Olaszország püspökeinek: Szentírás

kiindulva mértéktartással és higgadtan hatoljanak feljebb magasabb röptű magya-

rálátok felé”6.
Végül mind a két pápa ... Szent Jeromos szavait felhasználva így mutat rá a
szentírás-magyarázó kötelességére: ‫״‬a magyarázónak az a kötelessége, hogy
kifejtse - nem azt, amit ő akar, hanem amit az gondol, akit magyaráz” ‫ ׳‬.
Λ Tridenti zsinat határozatának értelme a Vulgata tekintélyéről
3794 (2) ... A Tridenti zsinat azt akarta, hogy a zűrzavar ellensúlyozására, amelyet
a latin és a honi nyelveken készült, akkor elterjesztett új fordítások okoztak, a
Nyugati Egyházban általános latin fordításnak a közösség egészét érintő
használata megmásíthatatlan legyen, noha az ugyanezen Egyházban a már
századok óta élő gyakorlat igazolta a döntést, mégsem akarta a legkevésbé sem
lejárami a Keleti Egyházban kimunkált ősi fordítások, elsősorban annak a
tekintélyét, amelyet hetven fordító munkájaként maguk az apostolok is
használtak, s még kevésbé az eredeti szövegek tekintélyét, és ellenállt a zsinati
atyák egyik pártjának, akik a Vulgátának mint egyedül hiteles fordításnak
kizárólagos használatát követelték.
A névtelen szerző azonban azt állítja, hogy a Tndentinum rendelkezésének
értelmében a latin fordításban olyan szöveg birtokába jutottunk, amelyről
kinyilváníttatott, hogy minden más szöveg fölött áll; és kárhoztatja a szentírás-
magyarázókat, amiért ők az eredeti szöveg és más ősi fordítások segítségével
akarják a Vulgátát értelmezni. Szerinte az a rendelkezés ‫״‬a szent szöveg biztos
voltát” tanúsítja, úgy, hogy az Egyháznak nem kell ‫ ״‬többé az isteni írások
hitelességét kutatnia”38, és ez nemcsak a hit és erkölcs dolgaira áll, hanem
minden más (irodalmi, földrajzi, kronológiai stb.) szempontot is érint.
3795 Egy ilyen állítás azonban nem csak a közvélemény ellen való, amely soha-
sem fogja elfogadni, hogy a fordítás az eredeti szöveget tekintélyben felülmúl-
hatja, hanem a zsinati atyák nézetével is ellentétben van, amint ez a jegyző-
könyvekből kiderül: maga a zsinat ugyanis meg volt győződve annak szüksé-
gességéról, hogy a Vulgátát felülvizsgálják és kijavítsák; ennek a munkának a
kivitelezését a pápákra bízta, akik azt végrehajtották, amint a zsinat legtekinré-
lyesebb munkatársai szándékának megfelelően a Hetvenes fordítás (LXX)
javított kiadására is gondjuk volt ..., és azután elrendelték a héber nyelvű
Ószövetség és egy görög nyelvű Újszövetség kiadását is. ...
A ‫ ״‬Proiidentissimus” körlevél előírásával is nyilvánvalóan ellentétes: ‫ ״‬Még-
sem lehet a többi fordítást, leginkább pedig a keresztény ókor által dicsért és
használt legősibb kéziratokat figyelmen kívül hagyni”1.
3796 összefoglalóan azt kell mondanunk: a Tridenti zsinat a Vulgátát jogi
értelemben, azaz amennyiben ‫״‬a hit és az erkölcs dolgaiban való bizonyító
erejét” nézzük, ‫״‬hitelesnek” nyilvánította; legkevésbé sem zárta ki ugyanakkor
az ősszövegtől 1 1 1 . régi fordításoktól való lehetséges eltéréseket. ...

736
 XII. Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Mystici corporis”: Az Egyház misztériuma *3800-3822

3800-3822: A ‫״‬Mystici corporis” körlevél, 1943. június 29.

A körlevél mérföldkő az újkon ekkléziológia fejlődésében. A biblikus kifejezések
felvétele által az Egyház pusztán jogi értelmezésével szemben hat.
Kiadta: AAS 35 (1943) 200-243.

Λ ξ Egybá~ tagjai
Amint a természetben a tagoknak nem akármilyen halmaza alkot testet, 3800
hanem szükséges, hogy azok az egész szervei, tagjai legyenek, azaz olyan tagok,
amelyeknek különböző működésük van és alkalmas rendszert alkotnak, úgy az
Egyház is főként azért mondható testnek, mert célszerűen elrendezett,
megfelelően összeillesztett részekből áll, és el van látva különböző, de
kölcsönösen egymásnak megfelelő tagokkal.
[Mellékeli a~ Egyház Kőm 12,4k-ben található leírását].
Semmiképp sem kell azonban azt gondolni, hogy az Egyház testének ez a 3801
rendezett, vagy mint mondani szokás, organikus szerkezete csupán a hierarchia
fokozataiban merül ki és azáltal határozható meg, vagy pedig, ahogy az
ellentétes vélemény tartja, csak karizmatikusokból áll; bár ez utóbbiak, mint
csodálatos ajándékok részesei, sohasem fognak az Egyházból hiányozni. ...
... Az Egyház tagjai közé azonban valójában csak azokat kell számítanunk, 3802
akik az újjászületés fürdőjében részesültek, és az igaz hitet vallják, és sem
szánalmas módon önként nem vonták ki magukat a test szervezetéből, sem a
törvényes tekintély nem zárta ki őket valami súlyos vétek miatt. ‫ ״‬Ugyanis —
mondja az Apostol - mi mindnyájan egy Ideiekkel egy testté kereszteltettünk,
akár zsidók, akár pogánvok, akár szolgák, akár szabadok” [1Kor 12,13\.
Amint ugyanis a keresztények igazi közösségében csak egy test, egy Lélek,
egy Úr, egy keresztség van, úgy csakis egy hit lehet [vő. EJ 4,5\, ezért azt, aki az
Egyházra nem akar hallgatni, az Úr parancsa szerint, pogánynak és vámosnak
kell tartani [ixi. Mt 18,17\. Ezért azok, kiket a hit vagy a kormányzó hatalom
elválaszt, egy és ugyanazon Testben és annak egy isteni Lelkében nem
élhetnek.
Nem szabad azt gondolnunk, hogy az Egyház Teste ... e földi vándorlás 3803
idején is csupán oly tagokból áll, kik a szentségben kitűnnek, vagy csak azok
közössége alkotja azt, akiket Isten eleve örök boldogságra rendelt [w. *1201,
1203, 1205k, 1221, 2408, 2463, 2472-2478\. ...
Ugyanis nem minden bűn, nem is minden súlyos bűn olyan, hogy —amint
azt a szakadárság, eretnekség és hittagadás teszi - természeténél fogva
leválasztaná az embert az Egyház Testétől. És azokból sem távozik el minden
élet, akik, bár vétkükkel a szeretetet és az isteni kegyelmet elvesztették [1<ö.
*1544, 1578, 1963V\ és ezért természetfölötti érdemeket nem szerezhetnek, a
hitet és a keresztény reményt azért megtartják, és akiket mennyei fénnyel
megvilágosítva a Szentlélek tanácsai és ösztönzései üdvös félelemre indítanak,
valamint imára és bűnbánatra serkentenek.

737
*3800-3822 XII. Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Mystici corporis": Az Egyház misztériuma

A püspökök szerepe Krisztus m isztikus Testében

3804 ... [Amintpedig a~ egyetemes Egyházat, ügy annak egyes keresmény közösségeit, tehát
a részegyházakat], is Krisztus Jézus kormányozza saját püspökeik szavával és
hatalmával. Ezért a Fópásztorokat nemcsak az egyetemes Egyház különös
jelentőségű tagjainak kell tekintem az egész Test isteni Fejével való egészen
szoros kapcsolatuk miatt, amelyről méltán nevezik őket ‫״‬legfontosabb szer-
veknek Urunk tagjai között” 1, hanem - mert ami saját egyházmegyéjüket illeti
-, mindegyikük Krisztus nevében legelteti és vezeti igazi pásztorként a reá
bízott nyájat [m *3061)\ ezt azonban nem teljesen önálló joghatóság alapján
teszik, hanem a római pápa jogos hatalmának alávetve, jóllehet saját, hivataluk-
ból eredő joghatósággal bírnak, melyet közvetlenül maga a pápa ad meg nekik.
Ezért a népnek mint Isten rendelte apostolutódokat kell őket tisztelnie.

A misztikus Test tagjainak a Fóréi való együttműködése

3805 Nem kell azonban azt gondolni, hogy Krisztus, a Fej, minthogy oly
magasan áll fölöttünk, nem szorul rá a Test segítségére. Erről a titokzatos
Testről is áll ugyanis, amit Szent Pál az emberi testről állít: ‫ ״‬Nem mondhatja a
fő a lábaknak, nincs rátok szükségem.” [1K0r 1221) Az egészen nyilvánvaló,
hogy a keresztények mindenképp rászorulnak az isteni Megváltó segítségére,
mert ő maga mondta: ‫ ״‬Nálam nélkül semmit sem tehettek” \Jn 15,5], és mert e
titokzatos Test minden, a maga épülésére szolgáló növekedése Krisztustól, a
Főtől ered [/ö. E f 4,16; Kol 2,19).
Azonban bármily csodálatosnak látsszék is, Krisztusról is azt kell tarra-
nunk, hogy szüksége van tagjaira. Éspedig először is azért, mert Jézus Krisztus
személyét a pápa képviseli, akinek, hogy össze ne roskadjon fópásztori
hivatalának terhe alatt, számos segítőtárssal kell megosztania gondjait, és
mindennap szüksége van az egész Anyaszentegyház együttes imáinak támoga-
fására.
Továbbá Üdvözítőnk, amennyiben saját maga láthatatlanul kormányozza az
Egyházat, a Megváltás művének érvényesítésében titokzatos Testének tagjait is
segítségül akarja hívni. Ez azonban nem azért van így, mintha ó rászorulna
erre, vagy erői elégtelenek volnának, hanem, mert tiszta Jegyesének nagyobb
megtiszteltetése céljából ó maga így rendelkezett. Míg ugyanis kereszthalálával
a megváltás felbecsülhetetlen kincsét az Egyház közreműködése nélkül neki
ajándékozta, addig e kincs szétosztásának megszentelő művét nemcsak meg-
osztja tiszta Jegyesével, hanem úgy ·akarja, hogy ez bizonyos szempontból az ő
munkájának is gyümölcse legyen.

A mód. ahogyan Krisztus él az Egyházban

3806 ...A Krisztus Teste elnevezést nem csupán abból kell magyarázni, hogy
Krisztust a misztikus Test Fejének kell tartanunk, hanem abból is, hogy úgy
tartja fenn az Egyházat, és valamiképp úgy él az Egyházban, hogy az saját
személyének mása. ...

738
 XII. Páusz: Körlevél: ‫ ״‬Mystici corporis” : Az Egyház misztériuma *3800-3822

Nem úgy kell azonban érteni ezt a gyönyörű elnevezést, mintha az a

felfoghatatlan kapcsolat, amellyel az Isten Fia meghatározott emberi természe-
tét vett magára, az egész Egyházra kiterjedne [i'ö.*3816\, hanem azt jelenti,
hogy Üdvözítőnk legsajátosabb javait úgy közli az Egyházzal, hogy ez Krisztus
képmását egész látható és láthatatlan életműködésében a lehető legtökéleteseb-
ben juttatja kifejezésre.
Az úgynevezett jogi küldetés által ugyanis, amellyel az isteni Megváltó
apostolait úgy küldötte a világba, miként őt magát az Atya [iv.Jn 17,18; 20,21],
ó maga az, aki az Egyház révén keresztel1, tanít, kormányoz, old és köt,
felajánlja és bemutatja az áldozatot. Ezzel a magasabb rendű, egészen benső és
megfoghatadan közléssel pedig, ... Krisztus Urunk Egyházát a maga fensóbb
életével élteti, annak egész Testét a maga isteni erejével átjárja, és úgy táplálja,
úgy tartja fönn a Testben elfoglalt helyük szerint az egyes tagokat, ahogyan a
szölótő táplálja és teszi gyümölcsözővé a vele összenőtt szólóvesszőket2.

A Szentlélek mint Egyház ^Ike

Ha figyelmes megfontolás tárgyává tesszük ezt a Krisztustól adott erőt és 3807
életforrást, ahogy abból minden adomány és teremtett kegyelem fakad,
könnyen észrevesszük, hogy ez nem más, mint a Vigasztalás, a Szentlélek, aki
az Atyától és a Fiútól származik, és akit különösképpen is ‫ ״‬Krisztus Lelkének”
vagy ‫״‬a Fiú Lelkének” mond a Szentírás. [Rom 8,9; 2K0r 3,17; Gul 4,6\. ...
Míg ugyanis Krisztus ezt a Lelket nem mértékkel kapta [t& Jn 3,34], a
misztikus Test tagjai csakis Knsztus adományozásának mértéke szerint, magá-
nak Krisztusnak a teljességéből részesülnek [ív. EJ 1,8; 4,7\. És miután
Knsztus megdicsóült a keresztfán, Lelke túláradó bőségben tölti el Egyházát,
hogy az, valamint minden egyes tagja napról-napra mindinkább hasonló legyen
Üdvözítőnkhöz. Krisztus Igéiké tett bennünket Isten fogadott gyermekeivé [vö.
Rám 8,14-17; Gál 4,6\z\, hogy egykor majd ‫ ״‬mindnyájan fededen arccal
szemlélvén az Úr dicsőségét, ugyanazon képmássá változzunk át dicsőségről
dicsőségre” \2K0r 3,18\.
Krisztus e Lelkének, mint láthatatlan princípiumnak kell tulajdonítanunk a 3808
Test összes részeinek éppúgy egymással, mint fenséges Fejükkel való kapcsola-
tát, mert egészen a Fejben, egészen a Testben, és egész minden egyes tagjában.
Ezeket azonban különböző módon, különböző tisztségeik és kötelességeik
szerint részesíti segítő jelenlétében, lelki egészségük nagyobb vagy kisebb
fokának megfelelően.
Neki, az ő életadó égi leheletének köszönhető minden életműködés a Test
valamennyi részében, sőt maga az üdvösség is. O az, aki bár maga is jelen van
és isteni módon működik minden egyes tagban, mindazonáltal az alárendeltek-
ben feljebbvalóik útján is működik; ö végül az, aki kegyelme leheletével
Egyházának szüntelen gyarapodását biztosítja, de nem hajlandó megszentelő
kegyelmével a Testtől teljesen elszakadt tagokban lakozni.

739
* 3 8 0 0 -3 8 2 2 X II Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Mystici corporis” : Az Egyház misztériuma

Jézus Krisztus Lelkének ezt a jelenlétét és működését ... XIII. Leó pápa
‫ ״‬Diiinum illurf' körlevelében a következő szavakkal tömören és találóan foglalta
össze: ‫״‬Elég annyit mondanunk, hogy míg Krisztus az Egyház Feje, a
Szentlélek Lelke az Egyháznak” 1.

A m isztikus Test /énjege

3809 Térjünk át már most annak a kifejtésére és megvilágítására, hogy Krisztus
Testét, az Egyházat misztikusnak, azaz titokzatosnak kell nevezni. És nem is
csak egy ok szól e kifejezés mellett, általa lehet ugyanis az Egyház társadalmi
Testét, amelynek Krisztus a feje és vezetője, megkülönböztetni egyrészt az O
fizikai testétől, amelyet a Szűzanyától vett, most az Atya jobbján ül és az
Eucharisztia fátyla mögött rejtőzik; másrészt pedig, ami a mostani tévedések
miatt még fontosabb, minden más testtől is, legyen az akár Fizikai, akár
úgymond erkölcsi jellegű.
3810 Míg ugyanis a természetes testben az egység elve úgy fűzi egybe a részeket,
hogy azok közül egynek sem lehet saját, önálló lére, addig a titokzatos testben
bármennyire is benső az összekötő erő, mégis csak úgy kapcsolja egymáshoz a
tagokat, hogy mindegyikük teljes és sajátos személyiséggel rendelkezik.
Ehhez járul, hogy az egész és az egyes tagok közti kölcsönös viszonyt
tekintve valamennyi fizikai élő testben az egyes tagok végeredményben mind
csak az egész szervezet javát szolgálhatják; az emberek közt fennálló bármely
társas tömörülésnek viszont, ha csupán a hasznosság végső célját tekintjük,
mivel személyekről van szó, az összes és minden egyes tag javára kell
törekednie. ...
3811 Ha azonban a titokzatos testet az űn. morális, azaz erkölcsi testtel hasonlít-
juk össze, akkor is meg kell állapítanunk, hogy nem valami csekély, sót igen
súlyos és nagyjelentőségű eltérés mutatkozik köztük. Az ún. erkölcsi testben
ugyanis nincs más egyesítő tényező, mint a közös cél és mindenki erre irányuló
összefogása a tekintély révén, míg abban a titokzatos testben, amelyről
tárgyalunk, ehhez az összefogáshoz más belső egyesítő tényező járul, mely
valósággal jelen van és erőt képvisel az egész szervezetben éppúgy, mint annak
egyes részeiben, és kimagasló természeténél fogva messze fölülmúlja minden
fizikai test vagy erkölcsi testület egyesítő erejét.
Ez a tényező... nem a természetes, hanem a természetfölötti rendhez
tartozik, sőt önmagát tekintve végtelen és nem teremtett dolog: maga az Isten
Lelke, aki ... ‫״‬mint egyetlen és ugyanaz az egész Egyházat betölti és egyesíti” 1.

Krisztus lelkének tudása

3812 Azonban az a szeretetteljes ismeret, mellyel az isteni Megváltó meg-

testesülésének első pillanatától fogva kísér minket, minden, bármennyire
törekvő kutató emberi elme képességét fölülmúlja; mert alig hogy méhébe
fogadta az Istenanya, máris Isten boldog'tó látásának örvendett, és ezáltal a

740
 XII. Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Mystici corporis”: Az Egyház misztériuma *3800-3822

titokzatos Test minden tagját szakadatlanul, folytonosan szemmel tartja, és

üdvözítő szeretetével karolja át.

A ~ Egybá~ m int Krisztus teljessége

[Krisztus bennünk nm \, Lelke által, amelyet közöl velünk, és amely által úgy 3813
működik bennünk, hogy azt kell mondanunk: azt az isteni tevékenységet,
melyet a Szentlélek a lelkekben kifejt, Krisztus is műveli bennünk1. ...
Krisztus Leikével való egységünk azzal az eredménnyel is jár, hogy ... az
Egyház mintegy a Megváltó kiegészítése és teljessége lesz; Krisztus pedig
minden szempontból szinte beteljesedik az Egyházban2. Ezekkel a szavakkal
annak tulajdonképpeni alapját érintettük,... hogy a misztikus Fó, Krisztus és az
Egyház, mely itt a földön mintegy második Krisztusként az Ó személyét
képviseli, hogyan alkothat egy új embert, melyben a kereszt üdvszerzó műve
állandósul és az ég a földdel összekapcsolódik: Krisztust értjük, a Főt és a
Testet, az egész Krisztust.

A Szentlélek bennlakása a lelkekben

Ha azonban nem akarnak a valódi tantól, az Egyház helyes tanításától 3814
eltévelyedni, tartsák magukat ahhoz a közös és vitathatatlan tételhez, hogy el
kell vetni a misztikus egyesülésnek minden olyan módját, mely által a
keresztény hívók bármily szempontból elhagynák a teremtmények rendjét, és
helytelenül az istenségbe hatolnának, úgyhogy akárcsak egyetlen egy isteni
tulajdonságot is sajátjuknak lehessen mondani. Azonkívül azt is véssék minden
kétséget kizáróan elméjükbe, hogy ezekben a kérdésekben mindent a Szenthá-
romság közös megnyilatkozásának kell tekinteni, amennyiben Istenről mint
legfőbb létrehozó okról van szó.
Arra is ügyelniük kell, hogy elrejtett misztériumról van szó, melyet e földi 3815
számkivetés idején fátlyától megfosztva teljesen meg nem láthatunk és melyet
emberi nyelv sohasem tud egészen kifejezni. Noha azt mondjuk, hogy
bennünk laknak az isteni személyek, amennyiben az értelmes élő teremtmé-
nyékben kifürkészhetetlen módon jelen vannak, és a teremtmények ismerete és
szeretete eléri őket1, azonban valami természetet fölülmúló, teljesen bensósé-
ges, egyedülálló módon.
Hogy pedig legalább némileg közelebb jussunk ennek a megismeréséhez,
nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a módszert, melyet a Vatikáni zsinat [3.
ülés, Határozat a katolikus hitről, 4. fej. rö*301S] az ilyen dolgokban kifejezetten
ajánl; ez abban áll, hogy ha legalább egy kicsivel több fénnyel akarjuk
megvilágítani Isten titkait, azt csak úgy tudjuk elérni, ha a misztériumokat
egymással és azon legfőbb céljukkal, amelyre irányulnak, összehasonlítjuk.
Helyénvaló volt tehát, hogy bölcs Elődünk, a boldog emlékű XIII. Leó
pápa, mikor erről a Krisztussal való kapcsolatunkról és a bennünk lakó isteni
Vigasztalóról beszélt, arra a boldog színról-színre való látásra irányította
tekintetét, amely által ez a misztikus egyesülés egykor a mennyben fogja

741
* 3 8 0 0 -3 8 2 2 XII. Plusz. Körlevél: ‫ ״‬Mystici corporis”: Az Egyház misztériuma

beteljesedését és tökéletesedését elérni. ‫ ״‬Ez a csodálatos kapcsolat, úgymond,

melyet a bennünk-lakozás nevével jelzünk, csak körülményei által, azaz
helyzetében különbözik attól, mellyel Isten a menny lakóit emeli boldogítva
magához”2. Márpedig abban az Isten-színelátásban valami teljesen kifejezhe-
tetlen módon alkalmunk nyílik arra, hogy az égi fény által megélesedett elménk
szemével szemléljük az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, az örökkévalóságon át
közelről legyünk jelen az isteni Személyek eredéseinél és olyan öröm boldogít-
són bennünket, amely egészen hasonló ahhoz, mely által a szent és osztatlan
Háromság boldog.
A lelki élet hamis tendenciái
3816 ... Akadnak ugyanis, akik nem veszik eléggé figyelembe, hogy Pál apostol
erről a kérdésről csak átvitt értelemben beszélt, és nem különböztetve meg -
ahogy mindenképpen szükséges lenne - a fizikai test, a morális test, a
misztikus test sajátos és egymástól eltérő jelentését, hamis egység—fogalmat
állítanak fel; ugyanis isteni Megváltónkat és az Egyház tagjait egy fizikai
személyben1 akarják egyesíteni, összeötvözni, s ezáltal, míg egyrészt isteni
sajátságokat tulajdonítanak az embernek, másrészt Krisztus Urunkról azt
állítják, hogy tévedhet és részese a rosszra való emberi hajlamnak.
Az ilyen hamis tan távol áll a katolikus hittől, a Szentatyák tanításától, de
ellenkezik a nemzetek apostolának felfogásával és véleményével is; hiszen
Szent Pál Krisztust és az O titokzatos Testét ugyan valami csodálatos
egyesüléssel összekapcsolja, de egyiket a másikkal, mint Jegyest a Jegyessel
szembe is állítja [rö. E f 5,22k].
3817 Nem kevésbé tér el az igazságtól azoknak a veszélyes tévedése sem, kik
abból a titokzatos kapcsolatból, mely mindannyiunkat Krisztushoz fűz, valami
egészségtelen úgynevezett quutiynust igyekeznek levezetni; e felfogás minden
keresztény lelki életét és az erényekben való haladását egyedül az isteni Lélek
tevékenységének tulajdonítja, s kizárja és háttérbe szorítja azt az együttműködő
s ugyanakkor segítő munkát, melyet nekünk kell végeznünk. Nyilvánvalóan
senki sem tagadhatja, hogy Jézus Krisztus Szent Lelke az egyetlen forrás,
melyből minden természetfeletti erő az Egyházra és annak tagjaira árad. ...
Azt azonban, hogy az emberek kitartsanak a szentség gyakorlatában, hogy
buzgón gyarapodjanak a kegyelemben és az erényekben, továbbá, hogy ne csak
maguk törjenek serényen a keresztény tökéletesség csúcsai felé, hanem tőlük
telhetőleg másokat is erre lelkesítsenek, a mennyei Lélek csupán akkor akarja
elősegíteni, ha az emberek nap-nap után szorgos munkával maguk is közremű-
ködnek. Mert amint Szent Ambrus mondja: ‫״‬a mennyei adományok nem az
alvóknak, hanem a törekvőknek jutnak osztályrészül”1.
Hiszen ha már e halandó restünk ragjait is csak szüntelen gyakorlat teszi
erőssé és egészségessé, sokkal inkább áll ez Jézus Krisztus társadalmi Testére,
melvben minden egyes tag megtartja szabadságát, öntudatát és cselekvőképes-
ségét. Ezért van, hogy aki azt mondta: ‫ ״‬Élek, pedig már nem én, hanem

742
 XII. Plusz K örlevél ‫ ״‬Mystici corporis”: Az Egyház misztériuma * 3 8 0 0 -3 8 2 2

Krisztus él bennem” [Gál 2.20), habozás nélkül állítja: ‫״‬Az Ó kegyelme (ti.
Istené) nem volt bennem eredménytelen, sót valamennyiknél többet munkál-
kodtam, nem ugyan én, hanem Isten kegyelme énvelem” [/Kor 15,10).
Nyilvánvaló tehát, hogy ez a megtévesztő tanítás nem a keresztény hívek
lelki haladására használja fel a szóban forgó misztériumot, hanem sajnálatos
módon romlásukra fordítja.
Ilyen eredménnyel jár azoknak a téves nézete is, akik szerint nem kell oly 3818

nagyra becsülni a bocsánatos bűnök gyónását, és többre tartják azt az általános

bűnvallást, melyet Krisztus Jegyese az Úrban vele egyesült gyermekeivel, mikor
a papok Isten oltárához lépnek, minden egyes napon elvégez.
Kétségtelen, hogy ... sokféle és nagyon dicséretes módon lehet e bűnökre
bocsánatot nyerni; de ahhoz, hogy napról-napra serényebben haladjon valaki
az erény útján, nagyon is ajánlatosnak tartjuk a gyakori szentgyónás jámbor
szokását, melyet nem a Szentlélek sugallata nélkül vezetett be az Egyház, mert
hiszen e szokás növeli a helyes önismeretet, erősíti a keresztény alázatosságot,
gyökeresen kiirtja az erkölcsi hibákat, szembeszáll a lélek hanyagságával és
lanvhaságával, megtisztítja a lel kiismeretet, erősíti az akaratot, lehetővé teszi az
üdvös lelkivezetést, és magának a szentségnek erejével gyarapítja a kegyelmet.
[Azokat is meg kell róni,] akik szinte nem is tartják hatékonynak imáinkat, és 3819
az emberek elméjébe azt akarják beletáplálni, hogy az Istenhez magányosan
intézett könyörgés keveset ér, és voltaképpen inkább a nyilvános, az Egyház
nevében végzett imának van értéke, mert az Jézus Krisztus titokzatos Testéből
ered. ...
Nem hiányoznak végül azok sem, akik azt mondják, hogy könyörgéseinket 3820
nem magához Jézus Krisztus személyéhez, hanem inkább Krisztus által
Istenhez, az Örök Atyához kell intéznünk, mivel Üdvözítőnket, mint titokza-
tos Testének Fejét, ‫״‬az Isten és az emberek közötti közvetítőnek” kell látnunk
[1Tim 2,5).
Ez azonban nemcsak az Egyház szellemével és a keresztény szokással
ellenkezik, hanem az igazságot is megcsorbítja. Krisztus ugyanis, ... mindkét
természete szerint Feje az egész Egyháznak; egyébként ő maga is ünnepélye-
sen biztosított minket arról, hogy ‫״‬ha valamit kértek tőlem az én nevemben,
megcselekszem azt” \Jn 14,14). Igaz, főképp a szentmiseáldozatban - ahol ő
egyaránt pap és áldozat is, és így különösképpen tölti be a kiengesztelő
szerepét - a könyörgések leginkább az Egyszülött Fiú által jutnak az Örök
Atyához, nem ritkán mégis ... magához az isteni Megváltóhoz intézzük
imáinkat. ...

/4 ‫ ״‬emberek üdvössége a látható Egyházon kívül

[Meghiijuk mindazokat), akik nem tartoznak a katolikus Egyház látható 3821

szervezetéhez, hogy‫ ׳‬... törekedjenek szabadulni abból a helyzetből, melyben

saját örök üdvösségük felől nem lehetnek biztosak; mert noha a Megváltó
titokzatos Teste után öntudatlan vágyódásuk és sóvárgásuk létezik, mégis oly

743
* 3 8 0 0 -3 8 2 2 X II. Pmsz: Körlevél: ‫ ״‬Mystici co rp o ris” Az Egyház m isztérium a

sok, oly nagy mennyei adománynak, segítségnek vannak híjával, amit csak a
katolikus Egyházban tudnak elnyerni. Kapcsolódjanak hát be a katolikus
egységbe, és Jézus Krisztus Testének szervezetében velünk egyesülve töreked-
jenek a dicsőséges Szeretet közösségében az egy Fó felé1. ...
3822 De ha kívánjuk is, hogy az egész titokzatos Testnek ez az imája szüntelen
Isten felé szálljon, hogy így minden eltévelyedett mielőbb eljusson Jézus
Krisztus egyetlen aklába, mégis hangsúlyozzuk, hogy mindenképpen szüksé-
ges, hogy ez önként és szabadon történjék, mivel senki sem hisz másként, mint
a maga akaratából1. Az a hitetlen, akit arra kényszeríti valaki, hogy templomba
menjen, az oltárhoz közeledjék és a szentségekhez járuljon, nyilvánvalóan
mégse válik igazi kereszténnyé‫ ;־‬hiszen a hitnek, ami nélkül ‫ ״‬leheteden
Istennek tetszeni” [Zsid 11,6] az akarat és értelem szabad alávetéséből kell
fakadnia [tv.*3008].
Ha az Apostoli Szentszék állandó tanítása ellenére {tv*3176] megesnék,
hogy valakit akarata ellenére kényszerítenek a katolikus hit fölvételére, Mi
hivatalunk tudatában nem tehetünk mást, minthogy az ilyen eljárást elítéljük. ...

38253831‫־‬: A ‫״‬Divino afflante Spiritu” körlevél, 1943. szeptember 30.

A megelőző szenvedélyes viták után a körlevél elfogadja a Szentírás teológiailag
alátámasztott történeti-kntikai kutatását. Ezáltal polgárjogot nyert a katolikus Egyház-
bán a modern exegézis.
Kiadva: AAS 35 (1943) 309-319 / EnchB no. 549-553 557-561 564k.

A Vulgáta hitelessége
3825 Ami a Tridenti zsinatnak azt a határozatát [10 *1506] illeti, hogy a latin
Vulgáta fordítást ‫״‬használja mindenki hitelesként”, mindenki tudja, hogy az
csak a latin egyházra vonatkozik, mégpedig a Szentírás nyilvános használatát
illetően, de kétségkívül semmi módon sem csorbítja az eredeti szövegek
tekintélyét és erejét. Már csak azért sem, mert akkor nem az eredeti szövegek-
ról, hanem csak azokról a latin fordításokról volt szó, amelyek akkoriban
közkézen forogtak, és amelyek közül a zsinat helyes határozata szerint azt kell
előnyben részesíteni, ‫ ״‬amelyet az Egyház annyi évszázados használat révén
elfogadott”.
így tehát a Vulgáta kiváló tekintélyét, vagy mint mondják, hitelességét, a
zsinat mindenekfölötr nem kritikai meggondolásokból kiindulva alapozta meg,
hanem sokkal inkább abból a törvényes használatból, amelyben annyi század
folyamán az egyházak részéről részesült. Ez a használat egymagában is
bizonyítja, hogy hit és erkölcs dolgában minden tévedéstől mentes, úgyannyira,
hogy - amint azt az Egyház hirdeti és megerősíti - biztosan és tévedéstől való
félelem nélkül idézhető vitatkozások, előadások és szentbeszédek alkalmával,
de a nevezett hitelesség inkább jogi, mint kritikát jellegű.
A Vulgáta ezen tekintélye a tan dolgában azonban nem akadályozza, sőt
manapság inkább követeli, hogy maguk az eredeti szövegek is bizonyítsák és

744
 XII. P hisz : Körlevél: ‫ ״‬Divmo nfflante SpiriHi” Szentirás *3825-3831

megerősítsék ugyanezt a tant, és, hogy ezen szövegek segítségét újra és újra
igénybe vegyük, hogy a Szentírás helyes értelme ezáltal napról napra világo-
sabb és nyilvánvalóbb legyen.
Éppoly kevéssé tiltja a Tridenti zsinat határozata, hogy a hívek használatára
s javára, valamint az Isten szavának könnyebb megértése végett modern nyelvű
fordítások készüljenek, mégpedig egyenesen az eredeti szövegek alapján, mint
ahogy tudomásunk szerint ilyenek sok helyütt, dicséretes m ódon, az egyházi
hatóság jóváhagyásával már léteznek is.

Λ Szentirás betű szerinti és lelki értelme

A katolikus szentírás-magyarázónak a régi nyelvek birtokában és a kritika 3826
segédeszközeivel fölvértezve arra kell vállalkoznia - s ez a reábízott feladatok
közt az elsődleges - , hogy a szent könyvek igazi értelmét kibogozza és mások
elé tárja. E munka közben a magyarázóknak szem előtt kell tartaniuk, hogy fő
gondjuk annak a megkülönböztetése és világos megállapítása, mi a Szentírás
szavainak úgymond s^ó szerinti értelme ... Nyelvismeretükre, a szövegösszefiig-
gésre és a hasonló helyek összehasonlítására támaszkodva tisztázzák teljes
gondossággal ezt a s%ó szerinti értelmet. Ezeket az eszközöket szokás fölhasz-
nálni tisztán profán írók műveinek magyarázatánál is abból a célból, hogy a
szerző gondolata egészen világos legyen.
A Szentírás magyarázóinak, tudva, hogy Isten által sugalmazott igéről van
szó, amelynek őrzését és magyarázatát ugyancsak Isten bízta az Egyházra, nem
kisebb figyelemmel kell szem előtt tartaniuk úgy az egyházi tekintély magyará-
zatait, a Szent Atyák által adott kifejtést, mint a ‫״‬hithasonlóságot” {analógia
ftdei] is, ahogy azt XIII. Leó ‫ ״‬Proiidentissimus Deus” körlevelében oly bölcsen
hangsú-lyozta [vö*3283\.
... Különösképpen azon legyenek, hogy ... ne csak a történelemre, régiség-
tanra, nyelvészetre és egyéb rokontudományokra vonatkozó kérdéseket fejtsék
ki, hanem - azon dolgok megfelelő kifejtése mellett, amelyek segítik az
exegézist - , különösen azt mutassák meg, hogy mi az egyes könyvek vagy
szövegek a hit és erkölcs tekintetében értelmezett tanítása, olyképpen, hogy
magyarázatuk ne csak a hittudósoknak a hittételek kifejtésére és alátámasztásá-
ra irányuló fáradozásukban legyen segítségére, de segítse a papokat is a
keresztény tanítás nép előtt való kifejtésénél, végül pedig minden hívőt abban,
hogy szent és keresztényhez méltó életet éljen.
Ha ilyen, ahogy mondtuk, kifejezetten teológiai magyarázatot nyújtanak, 3827
hatékonyan elhallgattatják azokat, akik azt állítják, hogy alig találnak a szent-
írás-magyarázatokban valamit, -ami értelmüket Istenhez emeli, lelkűket táplálja
és a benső életet előmozdítja, s ezért fennen hangoztatják, hogy bizonyos lelki
és misztikus magyarázathoz kell visszatérni [10*3792—3796\.
A Szentírásból azonban nyilvánvalóan nem kell mindenféle lelki értelme- 3828
zést kizárni. Mert azokat a dolgokat, amelyekről az Ó szövetségben szó volt, és
amelyek ott történtek, Isten bölcsen úgy rendezte el, hogy az, ami megtörtént,

745
*3825 ‫־‬3831 XII. Pmsz Körlevél: ‫ ״‬Diviiio afflante Spiritu”: Szeutírás

lelki értelemben, előlegezett jelképe legyen annak, aminek a kegyelem újszövet-

ségi törvényében kellett megvalósulnia. Ezért a szentírás-magyarázónak épp-
oly tüzetesen ki kell fejtenie a lelki értelmet is, föltéve, hogy kézenfekvő, és
hogy Isten azt adni akarta - , mint ahogy kifejti a tulajdonképpeni, vagy mint
mond|ák, szószerinti értelmet, amelyet a szent író tervezett és kifejezésre
juttatott. Mert ezt a lelki értelmet valójában csak Isten ismerhette és nyilatkoz-
tathatta ki nekünk.
Maga az isteni Üdvözítő jelzi és tanítja az evangéliumokban maga, hogy
ilyen értelmezés létezik. A Mester példájára mellette tesznek bizonyságot
szóban és írásban az apostolok is. Ezt mutatja az egyházi hagyomány által
szüntelenül átszármaztatott tan. Végülis ezt hirdeti ősidőktől fogva a liturgia is,
a ‫ ״‬Lex precandi lex credendi est” (az imádság törvénye a hit törvénye) ismert
elve alapján \rö*246 A hit törvénye ...].
így tehát a katolikus szentírás-magyarázóknak azt a lelki értelmet kell
kifejteniük és bemutatniuk, amelyet maga az Isten kívánt és rendelt, mégpedig
azzal az igyekezettel, amelyet az isteni szó méltósága követel. De gondosan
óvakodjanak attól, hogy a dolgok egyéb átvitt jelentését a Szentírás eredeti
értelmeként tüntessék fel.

Irodalmi műfajok a S^entírásban

3829 A szentírás-magyarázó ezért minden szorgalmával arra törekedjék, hogy
megállapítsa, mégpedig anélkül, hogy bármiféle, újabb kutatás nyújtotta tudást
elhanyagolna, milyenek voltak a szent író vagy bibliaíró sajátosságai és
életkörülményei, milyen korban élt, milyen szóbeli és írásos forrásokat hasz-
nált, milven nyelvjárást alkalmazott. Ily módon ugyanis tökéletesebben meg
fogja tudni ismeri a bibliaírót és azt, hogy művével mit akart elérni. Mindenki
számára nyilvánvaló ugyanis, hogy a kifejtő magyarázat legfontosabb szabálya
az író mondanivalójának pontos átlátása és meghatározása...1 .
3830 Ámde a régi keleti szerzők szavaiban és írásaiban szereplő egyes kitételek
s~ó szerinti jelentése nem egészen olyan világos, mint a mai íróknál. ... A régi
keletiek ugyanis gondolataik kifejezésére gyakran a mieinktől eltérő szóalakza-
tokát és beszéd formákat használtak, leginkább olyanokat, amilyenek saját
koruk és vidékük embereinél szokásosak voltak. A magyarázó ezen beszédfor-
mákat előzetesen nem, hanem csak a régi keleti írók szorgalmas tanulmányozz-
sának segítségével tudja beazonosítani. .‫״‬
Ez a vizsgálódás egyúttal azt is világosan kimutatta már, hogy a zsidó nép a
történetírásban a hozzánk eljutott híradások régiségét, valamint a tények
visszaadásának hűségét tekintve a régi Kelet minden más népét jelentősen
felülmúlja. Mindez oly előny, melynek alapja bizonyára az isteni sugalmazás égi
ajándékában és a bibliai történet előadásának igazán vallásos célkitűzésében
rejlik.
Akinek azonban helyes fogalma van a Szentírás sugalmazásáról, az nem fog
csodálkozni azon, hogy a szent íróknál - amint más régi szerzőnél - , mégis

746
 XII. Piiisz: Körlevél: ‫ ״‬Divino atílaiile Spinhi” Szcntírás *3825-3831

előfordulnak bizonyos ábrázolás- és előadás formák, bizonyos sajátosságok,

melyek kiváltképp a sémi nyelvekben lelhetők fel, állítások, melyeket megköteti-
töknek nevezhetnénk, túlzón jelképes beszédek, sót néha látszólag ellentmondó
kifejezések, melyek arra szolgálnak, hogy az előadott tények erősebben
vésődjenek az emlékezetbe. Hiszen a szentkönyvekből egy sem hiányzik ama
beszédmódok közül, amelyeket régen az emberi nyelv, főleg Keleten, a
gondolatok kifejezésére használni szokott, de csak úgy, hogy a használt
beszédmód Isten szentségének és igazságosságának semmiképp sem mond
ellent, ahogy már az éleselméjű Angyali Tanító is mondja: ‫ ״‬A Szentírás az
istenit olyan alakban állítja elénk, amint azt az emberek tenni szokták1‫ ״‬.
... Gyakran ugyanis, ha egyes emberek újra meg újra kifogásolják, hogy a
szent írók eltértek a történelmi hűségtől, vagy kevésbé hűségesen adták elő a
tényeket, nyilvánvaló, hogy csak azokat a régieknél szokásban lévő beszédmó-
dókat és elbeszélő műfajokat alkalmazták, amelyeket a kölcsönös érintkezés-
ben mindenütt használni szoktak, és a mindennapi használatban elismerten
megengedettnek tekintettek.

A tudományos bibliakutatás szabadsága

A szentírás tudomány képviselőinek tehát erre is kellő figyelemmel kell 3831
lenniük, és semmit sem szabad elhanyagolniuk abból, ami újat a régi történelem
és irodalomtörténet kutatása felszínre hozott, és ami elősegíti, hogy a régi írók
szándékát, gondolkodás - írás - és elbeszélésmódját helyesen megértsük ...
Minden emberi megismerés, ha nem is vallásos természetű, már önmagában
tartalmazza saját méltóságát és nagyságát, minthogy véges részesedés Isten vég
nélküli megismerésében, ha pedig arra használják, hogy olyan kérdéseket
világítsanak meg vele erősebben, melyek az Istenre vonatkozó dolgokat érintik,
akkor azáltal új, magasabb méltóságot és mintegy felavatást nyernek. ...
A katolikus szentírás-magyarázónak, akit alkotó és erős szeretet lelkesít
szakmája iránt és az Anyaszentegyháznak őszinte híve, semmi esetre sem
szabad magát távol tartania attól, hogy újra meg újra a bonyolult, mindezideig
megoldatlan nehézségekhez nyúljon, de közben a világi tudományok eredmé-
nyeivel is számot vessen.
Arra, hogy e derék tudósok munkásságát nemcsak helyesléssel és igazsá-
gossággal, hanem szeretettel is kell megítélnünk, az Egyház többi gyermeke is
gondoljon, és mindenekelőtt tartsa magát távol arról a kevésbé okos törekvés-
tői, mely azt mondja, minden újat, már azért is, mert új, támadni vagy kétségbe
kell vonni. Különösen is tartsák szem előtt, hogy az Egyház hozott rendelke-
zései és törvényei a hit- és erkölcstanra vonatkoznak, és a sok dolog közt,
melyet a Szentírás, a törvénykönyvek és a történeti könyvek, a bölcsesség- és
prófétai irodalom tartalmaz, csak kevés akad, melynek értelmét az Egyház
hivatalos tekintélye megmagyarázta, és oly pontból sincs sokkal több, melyek-
ben a Szent Atyák megegyeztek volna.

747
*3825-3831 XII Plusz: Körlevél: ‫ ״‬Divuio nfflaute Spiritu”: Szentírás

Ennek következtében sok, mégpedig egészen fontos olyan kérdés van,

melynek magyarázásánál és tárgyalásánál a katolikus szentírás-magyarázónak
teljes mértékben szabad és kell is. használnia éleslátását és tehetségét, hogy
teljes erejéből munkálkodjék a közjó előmozdítására, az egyházi tudomány
állandó elóhaladására, az Egyház megvédésére és megbecsülése fokozására.

3832-3837: A Szent Penitenciária eligazítása, 1944. március 25.

Kiadva: AAS 36 (1944) 155k.

Többeknek egyszerre történőfeloldódása

3832 [Abból a léiből, hogy eloszlassa a kételyeket arra vonatkozólag, lehetséges-e] - a

dolgok bizonyos körülményei között a szentségi feloldozást általános formula,
vagyis közös feloldozás révén elvégezni, azaz úgy, hogy előzetesen a krisztus-
hívók egyenként nem gyónták meg bűneiket, a Szent Penitenciária a követke‫־‬
zóképpen [nyilatkozik]■
3833 1. A papoknak - még akkor is, ha a szentségi gyónások meghallgatására
hivatalos felhatalmazásuk nincs - lehetőségük van általános módon és egy
helyen, együttesen feloldozni:
a) katonákat, ha ütközet fenyeget vagy már folyik is, és ók szembenállnak a
halállal; ekkor a katonák nagy száma vagy a szűkös idő miatt egyenként nem
lehet őket meghallgatni. Ha azonban a körülmények olyanok, hogy vagy
erkölcsileg lehetetlen, vagy nagyon nehéznek látszik a katonákat már fenyegető
vagy elkezdett ütközet esetén feloldozni, azonnal akkor lehet őket feloldozni,
amikor az szükségesnek tűnik.
b) polgári személyeket és katonákat, fenyegető halálveszély és ellenséges
támadás esetén.
3834 2. Azokat az eseteket kivéve, amelyekben halálveszélyről van szó, több
személyt egy helyen és együtt, vagy egyéneket, akik csak félig gyóntak meg,
csak azért, mert a gyónók nagy számban gyűltek össze - ami például valame-
Ívik nagy ünnepen vagy a búcsú napján előfordulhat - , szentségileg feloldozni
nem szabad [vö. XI. Ince pápától 1679-ben elitéit 59. tétellel, *2159\: szabad
azonban, ha ehhez más, egészen súlyos és sürgető szükségszerűség járul, amely
arányban van a gyónás teljességére vonatkozó isteni parancs komolyságával,
például, ha a gyónók - egyébként teljesen önhibájukon kívül - a szentségi
kegyelmet és a szentáldozást sokáig nélkülözni lennének kénytelenek. ...
3835 4. [Egyebek közt, a bünbánatot tartókat figyelmeztetni kell arra), hogy azok, akik
csoportosan kaptak feloldozást, amikor ezt követően először részesülnek a
bűnbánat szentségében, előzőleg meg nem gyónt súlyos bűneiket mindenképp
egyenként és szabályszerűen gyónják meg.
3836 5. A papok nyíltan mondják meg a híveknek, hogy a halálos bűnök
(személyes) meggyónását azzal a szándékkal, hogy csoportos feloldozás
-alkalmára várnak, bár tudatában vannak halálos bűneiknek, melyre még nem

748
 XII. Piusz: A Szent Peiutenciána eligazítása: Általános !‫־‬eloldozás *3832*3837

nyertek felodozást, és azt is tudják, hogy az isteni ill. egyházi törvény szerint
kötelezettek bűnüket meggyónni, szigorúan tilos tudatosan elkerülni.
7. Ha van elég idő, ezt a feloldozást a szokott és teljes formasággal kell 3837
megadni, éspedig többes számban; egyébként pedig ezt a rövidebb alakot lehet
alkalmazni: ‫ ״‬Feloldozlak titeket minden egyházi büntetés és minden bűn alól,
az Atya, a Fiú és a Szentlélek a nevében”.

3838: A Szent Offícium rendelete, 1944. március 29. (április 1.)

Vö. XI. Piusz ‫״‬Casti connubi' körlevelével (*3707), amely a Római Katekizmusra
hivatkozik (Calechismus Romanus Conalu Tndenltni, II 8,13). Λ házasság céljáról szóló
tanítás további fejlődése: a ‫״‬Humanae ntae" körlevél (AAS 60 [1968] 486—492; 4470‫—׳‬
4479) és a ‫״‬Familiáris consortio" körlevél (AAS 74 [1982] 92-149; *4700—4716).
Kiadva: AAS 36 (1944) 103.

A házasság céljai
Előterjes*tér. [Néhány írásban a~fogalmazódik meg, hogy] a házasság elsődleges 3838
célja nem a gyermeknemzés; vagy, hogy a másodlagos célok nincsenek az
elsődleges célnak alárendelve, hanem attól függetlenek.
Ezekben a dolgozatokban a házasság elsődleges céljaként mindenki mást
jelöl meg, mint például: hogy a házastársak az életben és tetteikben való
mindennemű közösség révén kiegészítik egymást és személyükben tökclete-
sednek; a házastársak egymás iránti kölcsönös szeretetét és egységét, amelyet
ápolni kell, és be kell teljesíteni saját személyük lelki és testi átadásával;
valamint más hasonlókat.
Ugyanezekben az írásokban időnként az Egyház tanításában előforduló
szavaknak (mint például elsődleges cél, másodlagos cél) olyan értelmet tulajdo-
nítanak, amelyek ugyanezen szavaknak a teológusok általános gyakorlata
szerinti használatával nem vág egybe.
Kérdés: Vajon elfogadható-e egyes újabb tudósok nézete, akik vagy tagadják,
hogy a házasság elsődleges célja a gyermeknemzés és nevelés, vagy azt
mondják, hogy a másodlagos célok az elsődleges célnak nincsenek lényegileg
alárendelve, hanem egyenlőképpen fontosak és függetlenek?
Válás* (a pápa által megerősítve mániás 30-án): Nem.

3839: A Szent Offícium rendelete, 1944. július 19. (21.)

Egy Manucl de Lacunza y Díaz nevű pap Juan Josafat Ben-Ezra álnéven 1810 körül
megírta Venida dél Mes/as en glória y majestad című könyvét, melyet a Szent Offícium
1824. szeptember 6-án betiltott. A mérsékelt kiliazmus képviselője volt. Ez ellen a XX.
században újból előadott tan ellen a Szent Offícium egy1941 ‫׳‬. július 11-én kelt, Jósé M.
Caro Rodgríguez, Santiago de Chile érseknek írt levélben (PerRMor 31 [1942] 167) a
következő rendelemek megfelelő döntést hozta.
Kiadva: AAS 36 (1944) 212.

749
*3839 XII. Piusz: A Szent Officina! reudelete

A millenan^mus (kilia^mus)
3839 Kérdés: Miként kell ítélkezni a mérsékelt rrullenarizmus rendszeréről, amely
azt tanítja, hogy Krisztus Urunk az utolsó ítélet előtt az összes igaz ember akár
előzetes akár nem előzetes föltámadása mellett látható módon el fog jönni erre
a földre, hogy uralkodjék?
Válasz (a pápa által megerősítve július 20-án): A mérsékelt millenarizmus
rendszerét mint biztosat nem lehet tanítani.

3840-3855: A ‫ ״‬Mediator Dei” körlevél, 1947. november 20.

A körlevél első alkalommal adja a tanítóhivatal leírását a liturgia lényegéről. A dokumen-
mm elfogadta a lihirgikus mozgalmak legfontosabb eredményeit a X IX . század vége óta,
és ezáltal élőkészítette az utat a litu rg ik u s megújulás számára a II. Vatikáni zsmaton.
Kiadva: AAS 39 (1947) 528-580.

A liturgia lényeges alkotórészei

3840 Az Egyház isteni Alapítója minden liturgikus cselekményt Egyházával
együtt végez. Jelen van az oltár szent áldozatánál, mind a bemutató személyé-
ben, mind pedig elsősorban a szentségi színek fátyola mögött. Jelen van a
szentségekben erejénél fogva, amelyet beléjük önt, hogy a megszentelődés
eszközeivé váljanak. Jelen van végül Jézus az Egyház istendicséreteiben és
könyörgéseiben, ·amint írva van: ‫״‬Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én
nevemben, én is ott vagyok közöttük” [Mt 18,20\.
3841 A szent Liturgia tehát nem más, mint az a nyilvános istentisztelet, ·amelyet a
mi Üdvözítőnk mint az Egyház feje a mennyei Atyának, és amelyet a hívek
közössége Alapítójának és rajta keresztül az örök Atyának murát be. Tehát,
röviden összefoglalva, a szent Liturgia Jézus Krisztus egész titokzatos testé-
nek, a Fejnek és a tagoknak nyilvános istentisztelete. ...
3842 ... Az Egyház által bemutatott teljes istentiszteletnek nemcsak külsőnek,
hanem belsőnek is kell lennie. Külsőnek kell lennie, mert így követeli az emberi
természet, mely testből és létekből áll; ... az istentisztelet pedig nemcsak az
egyes ember feladata, hanem az egész emberi társadalomé is, és ezért
közösséginek kell lennie, márpedig közös vallási cselekményt nem lehet
elképzelni külső megnyilvánulások nélkül. ... így juthat végtére is méltóképpen
kifejezésre Krisztus titokzatos Testének egysége. ...
Mindazonáltal az istentisztelet leglényegesebb elemének bensőnek kell
lennie. Mindig Krisztusban kell élnünk, neki magunkat egészen átadnunk, hogy
a mennyei Atyának Őbenne, Ővele és Őáltala adassék dicsőség. ...
3843 ... Súlyosan tévednek tehát a szent Liturgia valóságos és igaz értelmet
illetően azok, akik csupán az istentisztelet külsőségeit és az érzékekre ható
részér látják, vagy tulajdonképpen ceremóniák csillogó díszének tartják; és
hasonlóan tévednek azok is, akik nem látnak benne egyebet, mint szabályok és
előírások foglalatát, amellyel az Egyház az egyes szertartások végzését mégha-
tározza és szabályozza. ...

750
 XII. Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Mediator Dei”: Liturgia *3840-3855

A liturgikus cselekmények hatékonysága a kegyelem rendjében

A megszentelő hatás az oltáráldozar és a szentségek esetében elsősorban a 3844
dologi teljesítmény alapján (ex opere operáid) következik be. Azoknak az imáknak
és szertartásoknak esetében viszont, amelyekkel az Egyház, Jézus Krisztus
ártatlan jegyese övezi az olráráldozatot és a szentségeket, valamint a szentel-
mények és a többi, az Egyházi hierarchia által alapított szertartások esetében, a
megszentelő hatás elsősorban az Egyház végrehajtó cselekménye következté-
ben (ex opere operantis Ecclesiae) jön létre, mivel az Egyház szent, és Fejével a
legszorosabb módon működik együtt.
Ami ezt illeti, úgy kívánjuk, tiszteletreméltó testvérek, hogy ügyeljetek a 3845
keresztény jámborsággal kapcsolatos gondolkodással és ítélkezéssel kapcsola-
fos, új elméletekre, amelyeket tárgyilagosnak (objektívnak) mondanak. Ezek az
elméletek ugyanakkor, amikor Krisztus titokzatos Testének dogmájáról, vagy a
kegyelem valóban szentségközló hatásáról, ül. a szentségeknek és az euchansz-
tikus áldozatnak isteni hatásáról beszélnek, mégis arra irányulnak, hogy az
úgynevezett ‫״‬alanyi” vagy ‫ ״‬személyes vallásosságot” háttérbe szorítsák, avagy
teljesen mellőzzék.
... Krisztus [a szentségekben és a szentmiseáldozatban] ma is és mindennap az
emberiség bűneinek kiengesztelésén és Istennek szentelésén munkálkodik.
Ezeknek csakugyan van úgynevezett ‫ ״‬tárgyi” hatásuk, amennyiben lelkünket
Jézus Krisztus isteni életének részesévé teszik. Tehát nem a mi erőnkből,
hanem isteni erő révén van meg az a hatásuk, hogy a tagok imáit összekössék a
főnek imáival, és e kettőt valamiképpen közösségbe forrasszák össze.
Ezekből a kétségtelen tényekből egyesek arra következtetnek, hogy a
keresztények egész vallásosságának a Krisztus titokzatos Testéről szóló hitti-
tokban kellene kimerülnie, anélkül, hogy szó lehetne - mint mondják -
‫״‬személyes”, vagy ‫״‬alanyi vallásosságról”. Éppen ezért úgy vélik, hogy háttér-
be kell szorítani a vallásos életnek minden olyan megnyilatkozását, mely nincs
szoros összefüggésben a szent Liturgiával, és a nyilvános istentiszteleten kívül
történik.
Mindenki világosan láthatja, hogy a vallásosságnak erről a két fajáról levont
következtetések akkor is teljesen hibásak, megtévesztők és nagyon veszedel-
mesek, ha a felállított alapelvek magukban véve helyesek.
Nyilvánvaló, hogy a szentségek és a szentmiseáldozar önmagukban is belső
erőt hordoznak, mivel magának Krisztusnak cselekményei,... de ez az erő csak
akkor tud megfelelő hatékonysággal működni, ha lelkűnkben adottak a
szükséges feltételek.
... λ lelki életben tehát semmiféle ellentétet vagy ellentmondást nem lehet 3846
találni az isteni működés között, mely a Megváltás kincseit árasztja szét
állandóan a lelkekbe, és az ezzel kapcsolatos, emberi közreműködés között,
amelynek törekvése arra irányul, Isten malasztja ne vesszen kárba [vö. 2K0r 6,1\f
vagy a szentségek külső rítusból származó, a légrehajtott cselekményből (ex opere
operáid) fakadó hatékonysága és az egyes hívek azon érdemszerzö cselekedete

751
*3840-3855 XII. Pinsz: Körlevél: ‫״‬Mediator Dei”: Liturgia

között, amellyel a szentségeket kiszolgáltatják, illetőleg fölveszik, és amelyet a

személyes teljesítmény alapján (ex opere operantis) a végrehajtó cselekményének
nevezünk. Ugyanígy nem lehetséges semmiféle ellentét a nyilvános és a
magánájtatosságok között, a tevékeny vallásosság és a elmélkedés között, az
aszkétikus és a liturgikus vallásosság között, az egyházi hierarchiának jogfaató-
sági és tanítóhatalma, valamint papi hatalma között, amelyet a szertartásokkal
kapcsolatosan gyakorol. ...
Világos, hogy a liturgikus imádság, minthogy Jézus Krisztus drága jegyesé-
nek nyilvános könyörgése, hatalmasabb kiválósága által többet ér, mint a
magánimádság1. Ez a kiválóság azonban legkevésbé sem jelenti azt, hogy az
imádságnak e két módja között bármi ellentét vagy összeférhetetlenség volna.
Ugyanaz a szándék vezeti mind a kettőt, és éppen ezért összhangba és
egységbe olvadnak össze, ‫״‬hogy minden és mindenben Krisztus legyen” [Kol
i,//] ; céljuk is ugyanaz: hogy Krisztus alakuljon ki bennünk [ív. G ál4,19\.

Λ ζ eucharisztikus áldozat lényege

3847 ... A legméltóságosabb Oltáriszentség, amelyet Krisztus, az örök Főpap
alapított és szolgái által az Egyházban mindenkor megújít, a keresztény
vallásnak mintegy foglalata és középpontja. ...
A szentmiseáldozat tehát nem üres és egyszerű megemlékezés Jézus
Krisztus szenvedéseiről és haláláról, hanem igazi és valóságos áldozat, amely-
ben az örök Főpap vérontás nélkül ugyanazt cselekszi, amit a keresztfán tett,
feláldozván magát kedves ajándékul a mennyei Atyának. ...
3848 Más azonban az áldozat bemutatásának módja, amelyben Krisztus felaján-
lásra kerül. A kereszten ugyanis önmagát és szenvedéseit Istennek teljességgel
odaadta, az áldozati tárgy feláldozása pedig az ó szabad akaratból vállalt véres
halála által következett be. Ezzel szemben az oltár-áldozatban - emberi
természetének megdicsóült állapota miatt - ‫״‬a halál többé nem uralkodik
rajta” [Rom 6,9\, ennélfogva a vérontás többé nem lehetséges, az isteni
bölcsesség azonban úgy intézkedett, hogy ennek ellenére Üdvözítőnk feláldoz-
tatása bizonyos külső jelek által, amelyek halálának jelképei, csodálatos módon
bekövetkezzék. A kenyér átváltozik az ő testévé, a bor pedig az ő vérévé,
olymódon, hogy valóságos teste és vére van jelen, míg a szentségi színek,
amelyek alatt jelen van, testének és vérének véres különválasztását jelenítik
meg.
Ily módon a kálváriahegyi valóságos halál emlékezete minden szentmiseál-
dozatban megismétlődik, ahányszor nyilvánvaló külső jelek utalnak rá és
bizonyítják, hogy Jézus Krisztus az áldozat -állapotában van.

A hívók papsága
3849 ... Szükséges dolog, ... hogy a keresztény hívek megértsék, mily nagy
kötelesség és mily nagy kitüntetés számukra, hogy részt vehetnek az eucharisz-

752
*3840-3855 XII. Pinsz: Körlevél: ‫ ״‬Mediator Dci”: Liturgia

De van sokkal mélyebb oka is annak, hogy azt mondjuk: a hívek, és főleg az
oltárnál jelen lévő hívek, szintén bemutatják a szentmisét.
Előbb azonban, nehogy súlyos tévedésre adhassunk okot, szükséges, hogy
a ‫״‬bemutatás” szó tulajdonképpeni értelmét pontosabban meghatározzuk.
Ugyanis magát azt a vérontás nélküli áldozatot, amelynél Krisztus az átváltoz-
tatás szavai nyomán áldozatként megjelenik az oltáron, kizárólag a pap mutatja
be, mégpedig mint Krisztus személyének megtestesítője, nem pedig, mint a
nép személyének képviselője. Azáltal azonban, hogy a pap az isteni áldozatot
az oltárra helyezi, a Szentháromság dicsőségére és az egész Anyaszentegyház
javára mutatja azt be Istennek, a mennyei Atyának.
Ebben a szoros értelemben vert ‫ ״‬bemutatásban” a hívek saját módjukon és
kettősen vesznek részt: ugyanis nem csupán a pap keze által viszik végbe az
áldozatot, hanem mintegy vele együtt is: és ily módon a hívek áldozatbemuta-
tása is az istentisztelet része.
3853 [‫״‬Túlzások és eltévelyedések” gyanánt kell tehát lisszautasitanunk a~ok telemé-
nyét,] akik teljesen elutasítják azokat a szentmiseáldozatokat, amelyek magányo-
san, a nép részvétele nélkül kerülnek bemutatásra. ... [r ugyanígy adókét, akik
szerint nem szabad a templomokban egyidejűleg több oltáron szentmisét bemutatni.] ...
Hiába akarnak ezzel kapcsolatban az oltáráldozat közösségi jellegére hivat-
kozni. Valahányszor ugyanis a pap megújítja azt, amit az utolsó vacsorán az
isteni Üdvözítő tett, az áldozat valóságosan végbemegy. Ez az áldozat mindig
és mindenhol, szükségszerűen és természetéből kifolyólag nyilvános és közös-
ségi jelleggel bír: mivelhogy az, aki !)emutatja, Krisztus és mindazok nevében
mutatja be Istennek, akik Krisztushoz mint Főhöz tartoznak, és teszi azt az
egész Anyaszentegyházért, élőkért és holtakért.

A szentáldozás mint az eucharisztikus áldozat tejessé tétele

3854 ... A fenséges oltáráldozat azzal fejeződik be, hogy a mennyei kenyérben
részesülünk. Azonban . . az áldozat teljességéhez csupán az kell, hogy a pap
áldozzék, nem pedig a nép is, habár a legnagyobb mértékben kívánatos, hogy a
hívek is szent-áldozáshoz járuljanak.
[Ebben az ügyben korábban már elitéit (éledésekre emlékeztetünkés azoknak a
véleményét is visszautasítjuk, akik azt állítják, hogy\ itt nem csupán -áldozatról van
szó, hanem áldozatról és egyszersmind a közösség testvéri lakomájáról is, és
ezért a közös szentáldozást úgy tekintik, mint az egész cselekmény csúcspont-
ját.
Ezért újra és újra emlékeztetnünk kell arra, hogy a szentmise a saját belső
természeténél fogva vérontás nélküli áldozata az isteni áldozatnak, és ez az
áldozat, amelyet ő a mennyei Atyának bemutat, abban áll, hogy misztikus
szétválasztás következik be a szent színek alatt. A szentáldozás a szentséggel
való egyesülés révén azt teljessé teszi és részesít benne, éppen ezért az -áldozat
bemutató szolgáló személy esetében feltétlenül szükséges, de a híveknek
csupán nagyon ajánlható.

754
 XII. Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Mediator Dei” : Liturgia *3840-385

Krisztusjelenléte az Egyház misztériumaiban

A liturgikus év nem hideg és hatástalan megjelenítése azon dolgoknak, 3855
amelyek az elmúlt időhöz tartoznak, és nem is csak egyszerű és puszta
megemlékezés a régmúlt idők eseményeiről. Sokkal inkább azt kell monda-
nunk, hogy maga Krisztus az, aki kitart az Egyházban, és ugyanúgy járja
végtelen irgalmasságának útjait, mint ahogyan ebben a halandó életében
mindenféle végrehajtott jócselekedekkel [/». ApCsel 10,38\ a legjámborabb
szándékkal elkezdett; hogy az emberek lelke érintkezésbe kerüljön miszténu-
maival és tulajdonképpen ók is általa éljenek; ezek a hitigazságok az Egyházban
tehát nemcsak valamilyen elvont, bizonytalan módon léteznek, mint ahogy
egyes újabb írók képzelik1, hanem oly módon vannak jelen és hatnak elevenen,
ahogy a katolikus tanítás hirdeti. Az egyháztanítók szerint ugyanis egyrészt a
keresztény tökéletesség példaképei, másrészt Krisztus érdeméből és imájából
kifolyólag az isteni kegyelem forrásai, és végül hatékonyan működnek lelkünk-
ben, mert a saját jellegüknek megfelelően üdvösségünk okozói.

3857-3861: A ‫״‬Sacramentum Ordinis” apostoli rendelkezés, 1947. no-

vember 30.
Kiadva: AAS 40 (1948) 5-7.

A z Egyházi rend szentségének anyaga ésformája

1. A katolikus hit azt vallja, hogy az egyházi rend Krisztus Urunk által alapi- 3857
tott szentsége, amely által a lelki hatalom és az a kegyelem, amely az egyházi
hivatalos kötelezettségek illő vállalásához szükséges, átadásra kerül, az egész
Egyház számára egy és ugyanaz. ...
Az Egyház ezen, Krisztustól alapított szentségek helyébe az évszázadok
folyamán ■alapított vagy tudott volna más szentségeket alapítani, minthogy -
amint a Tridenti zsinat tanítja [10*1601, 1728\. - az Újszövetség mind a hét
szentségét a mi Urunk Jézus Krisztus alapította, és az Egyházat ‫״‬a szentségek
szubsztanciáját” illetően, azaz azokban a dolgokban, amelyeket a szentségi
jelben - az. isteni kinyilatkoztatás tanúsága szerint - Krisztus Urunk határozata
alapján meg kell őrizni, semmilyen hatalom nem illeti meg. ...
3. Általánosan ismert tény azonban, hogy az Újszövetség szentségeinek - 3858
amelyek érzékelhetó jelek és egyben a láthatatlan kegyelmet foganatosítják -
egyrészt jelezniük kell a kegyelmet, amelyet eszközölnek, másrészt eszközölni-
ük kell azt, amit jeleznek. Már pedig a hatás, amelyet a diakónus-, áldozópap-
és püspökszentelésnek létre kell hoznia, — és ezért jeleznie is kell, — ti. a
hatalom és a kegyelem, az egyetemes Egyháznak különböző korokból szárma-
zó és különböző vidékeken honos minden szertartási rendjében - úgy találjuk,
- elégségesen jelezve van a kézrátétel és az azt meghatározó szavak révén.
Ezen felül nincs, aki ne ismerné a tényt, hogy a római Egyház mindig
érvényesnek tartotta a görög szertartás szerint, az eszközök átadása nélkül
kiszolgáltatott szenteléseket, úgy, hogy magán a Firenzei zsinaton, amelyen a

755
*3857 ‫־‬3861 XII. Piusz: Apostoli rendelkezés: Egyházirend

görögöknek a római Egyházzal való egyesülése végbement, egyáltalán nem

rótták ki a görögökre, hogy a szentelés szertartását változtassák meg, vagy
abba az eszközök átadását illesszék bele: sót, az Egyház óhaja az volt, hogy a
görögöket magában a Városban (Rómában) is a saját szertartásuk szerint
szenteljék. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a Firenzei zsinat
véleménye alapján [iv*1326\ az eszközök átadása a mi Urunk Jézus Krisztus
akarata szerint a szentség a szubsztanciájának tartozékaként nem kívánalom, és
annak érvényességét nem befolyásolja. Ha az átadás az Egyház akaratából és
előírása szerint valamikor szükséges is volt az érvényessghez, mindenki tudja,
hogy amit az Egyház elrendelt, azt megváltoztatni és megszüntetni is képes.
3859 4. Minthogy ez így van, segítségül hívjuk az isteni megvüágosítást, és a mi
legfelsőbb apostoli Tekintélyünkkel és a biztos tudás birtokában kijelentjük,
amennyiben szükséges, rendeleti formába öntjük, hogy a szerpapság, áldozó-
papság és püspökség szent rendjének anyaga egy, éspedig a kézrátétel; formája
pedig ugyancsak egy, az ennek az anyagnak az alkalmazását keretbe foglaló
szavak, amelyek egyértelműen jelzik a szentségi hatásokat, ti. az egyházirend
hatalmát és a Szentlélek kegyelmét, és amelyeket az Egyház mint ilyeneket
fogad el és használ.
Ebből következően minden vita megszüntetése végett és hogy a lelkiisme-
réti aggályoknak útját álljuk, kijelentjük és apostoli Tekintélyünkkel kihirdetjük,
és ha valamikor másképpen volt törvényesen elrendezve, szabályozzuk, hogy -
legalább is a jövőben - a szerpapság, áldozópapság és a püspökség szent
rendjének érvényességéhez az eszközök átadása nem szükséges.
3860 5. A minden egyes egyházi rend kiszolgáltatásánál szükséges anyaggal és
formával kapcsolatban azonban legfőbb apostoli tekintélyünkkel a következő-
két állapítjuk meg és rendeljük el:
A diakónus-szentelésben az anyag a püspök kézrátétele, amely ennek a
szentelésnek a szertartásában egyszer fordul elő. A forma pedig a ‫ ״‬Prefáció
(megnyitó ének)‫ ״‬szavaiból áll, amelyek közül a lényegesek, és ezért az
érvényességhez szükségesek a következők: ‫ ״‬Küldd el rá, kérünk, Urunk, a
Szendéiket, hogy kegyelmed hétformájú ajándékával ő erősítse meg a te
szolgálatod művének hűséges teljesítésére”.
Az áldozópap-szentelésben az anyag a püspök első kézrátétele, amely
csendben történik, nem pedig ugyanennek a rátétéinek a folytatása a jobb kéz
kinyújtása révén, és nem is az utolsó, amelyhez a következő szavakat csatolja:
‫״‬Vedd a Szendéiket: akiknek megbocsátod bűneit, és a többi” . A forma pedig a
‫״‬Prefáció” szavaiból áll, amelyek közül a lényegesek, és ezért az érvényesség-
hez szükségesek a következők: ‫״‬Add meg, kérünk, mindenható Atya, ennek a
te szolgádnak az áldozópapság méltóságát; újítsd meg bensejében a szentség
lelkületét, hogy a Tőled, Istentől kapott, második helyen álló szolgálatot
megtartsa, és a szigorúan erkölcsös magaviseletét példájával tanítsa”.
Végül a püspökszentelésben az anyag a szentelő püspök kézrátétele. A
forma pedig a ‫״‬Prefáció” szavaiból áll, amelyek közül a lényegesek, és ezért az

756
 XII. Phisz: Apostoli rendelkezés: Egyházirend *3857-386
érvényességhez szükségesek a következők: ‫״‬Töltsd el a te papodat szolgálatod
teljességével, és a teljes megdicsőülés díszeivel felruházva, szenteld m eg az égi
kenet balzsamával”...
6. Hogy pedig ne adjunk a kérkedésre alkalmat, előírjuk, hogy bármelyik
3861
egyházi rend kiszolgáltatásánál a kézrátétel a felszentelendő fejének fizikai
érintésével történjék, bár az erkölcsi érintés is elég a szentség érvényes
kiszolgáltatásához. ...
Ezen rendelkezésünk szabályainak visszaható ereje nincs.

3862-3864: A Biblikus Bizottság Titkárának levele Suhard bíborosnak,

Párizs érsekének, 1948. január 16.
Kiadva: AAS 40 (1948) 45-47 / EnchB no. 578-581.

A Pentateuchus kritikai kérdései

A pápai Biblikus Bizottság óhaja a számára, hogy [a gyermeki bizalomnak) 3862
megfelelni kívánván, a biblikus tanulmányok előmozdítására őszintén töreked-
jék, azáltal, hogy nekik, az Egyház hagyományos tanításának keretein belül, a
legeteljesebb szabadságot biztosítja. Ez a szabadság a dicsőségesen uralkodó
pápa [X//. Pius%\ ‫ ״‬Diiino afflante Spintu” körlevelében kifejezetten ezekkel a
szavakkal nyert megerősítést: ‫״‬A katolikus szentírás-magyarázó ...” ]francia
süvegbőlhozgáfü-^ie, *3831).
Ha a pápa ezen ajánlása fényében szemléljük és értelmezzük a Biblikus
Bizottság három hivatalos válaszát a már említett kérdéseket illetően, azaz az
1905. június 23. napján keltet a Szentírás történeti könyveiben szereplő olyan
történetek tárgyában, amelyek csak látszat történetet adnak elő [10*3373)‫׳‬, az
1906. június 27. napján keltet a Pentateuchus mózesi szerzőségét illetően
[rö*3394k), ill. az 1909. június 30. napján keltet a Teremtés könyve első három
fejezetének történeti jellegéről [10*3512k\. be kell látnunk, hogy ezek a
válaszok további és igazi, az ezen negyven év alatt szerzett ismeretek -alapján
elvégzendő tudományos vizsgálatnak egyáltalán nem mondanak ellent. Ezért a
Biblikus Bizottság, legalábbis a jelent illetően, nincs azon a véleményen, hogy
ezekről a kérdésekről új határozatokat kellene kihirdetni.
Ami a Pentateuchus létrejöttét illeti, a Biblikus Bizottság a fent említett 3863
határozattal 1906. június 27-ik napján elismerte, hogy lehet azt állítani,
miszerint ‫ ״‬Mózes ennek a műnek a megalkotásához forrásokat - írásos
dokumentumokat ill. szájhagyományt —használt”, és Mózes utáni későbbi
módosítások és kiegészítések is megengedhetöek [10*3396kJ. Senki sincs ma,
aki kételkednék eme források létezésében, és ne feltételezne a mózesi törvé-
nyékben végmenenő, a későbbi idők társadalmi és vallási körülményeinek
köszönhető folyamatos fejlődést; a fejlődés észrevehető a történeti elbeszélé-
sekben is.
Manapság azonban - még a nem katolikus exegéták között is - nagyon
különböző vélemények látnak napvilágot ezeknek az írásos tanításoknak a

757
*3862 ‫־‬3864 XII. Piusz: Biblikus Bizottság Titkárának levele Suliard bíborosnak

természetéről és számáról, elnevezéséről és idejéről. Különböző országokban

olyan szerzők sem hiányoznak, akik tisztán szövegkritikai és történeti okokból,
minden hitvédő szándék nélkül teljesen elvetik az eddig leginkább ajánlgatott
elméleteket, és a Pentateuchus összeállításának bizonyos tulajdonságait nem
annyira a feltételezett források különbözőségéből igyekeznek megmagyarázni,
mint inkább egy különleges lélektanból és a régi keletiek sajátos gondolkodási
és beszédben követett szokásaiból (amelyeket ma teljesebben ismerünk), vagy
éppen a különböző témák megkívánta különböző irodalmi műfajokból.
Ezért a katolikus tudósokat arra buzdítjuk, hogy ezeket a kérdéseket az
egészséges kritika fényénél és azok szerint az ismeretek szerint, amelyeket más,
a dolgot érintő tudományok megszereztek, elfogultság nélkül vizsgálják meg,
az ilyen vizsgálatok ugyanis minden valószínűség szerint ki fogják mutatni
Mózes íróként és törvényhozóként betöltött nagy szerepét és jelentős hatását.
3864 A Teremtés könyve első tizenegy fejezetének irodalmi műfajáról felvetett
kérdés homályosabb és bonyolultabb. Ezek az irodalmi műfajok nem felelnek
meg egyenértékűen egyetlen klasszikus kategóriának sem, és a görög-latin és a
modern irodalmi műfajok szerint sem szabad ezeket megítélni, ebből követke-
zik, hogy fejezeteknek történetiségét sem egyszerűen tagadni, sem alátámasz-
tani nem lehet anélkül, hogy illetéktelenül ne alkalmaznánk rájuk olyan
irodalmi műfaj szabályait, amely műfaj alá nem vonhatók. Ha tehát megenged-
jük, hogy ezekben a fejezetekben nem a klasszikus és modern értelemben vett
történelemről van szó, azt is meg kell vallani, hogy a mai tudomány körűimé-
nyci meg nem alkalmasak arra, hogy az ezen fejezetek által felvetett minden
problémára megoldást kínáljanak.
A tudományos szentírás-magyarázat első kötelessége tehát az, hogy az
összes irodalmi, tudományos, történelmi, kulturális és vallásos, az ezekkel a
fejezetekkel kapcsolatos kérdésnek, serény és megfeszített munkát szenteljen.
Aztán az ősi keleti népek irodalmi alkotáshoz való viszonyát, lélektanát,
kifejezésmódjukat, s magáról a történeti igazságról alkotott fogdmát kellene
pontosan megvizsgálni, egyszóval: a paleontológai- és történeti-, a felírattam-
és irodalomtudománynak minden előítélet nélkül össze kell gyűjteni, amit csak
tud. Csak ezzel a módszerrel remélhetjük, hogy a jövőben a Teremtés könyve
első fejezetei bizonyos elbeszéléseinek valós természetével kapcsolatban vilá-
gosabban lássunk.
A priori azt állítani, hogy az azokban található elbeszélések - a szó modern
értelmében - semmilyen történelmet nem tartalmaznak, könnyen azt sugall-
hatná, hogy azok a fejezetek semmilyen értelemben nem történetiek, minthogy
a kevésbé művelt emberek felfogóképességének megfelelő, valóban egyszerű
és szemléletes szavakkal adják elő az üdvrend alapvető igazságait, sót népszerű
módon az emberi nem és a választott nép eredetét írják le.

3865: A Szent Offícium rendelete, 1949. június 28. (július 1.)

Kiadva: AAS 41 (1949) 334.

758
 XII. Piusz: Szent Officina! rendeleté ‫ ג‬kommunizmus ellen *3865

Rendelet a kommunizmus ellen

Kérdés: 1. Vajon megengedett dolog-e a kommunista pártokba való belépés, 3865
111. ezek pártfogása? [1v.*3930\
2. Vajon megengedett dolog-e olyan könyvek, folyóiratok, napilapok, vagy
röplapok kiadása, terjesztése vagy olvasása, 1 1 1 . azokban való publikálás,
amelyek a kommunisták tanítását vagy tevékenységét védik?
3. Vajon azoknak a krisztushívóknek, akik az 1. és 2. pontban jelzett
tevékenységeket tudatosan és szabadon végrehajtották, megengedhető-e a
szentségek vétele?
4. Vajon azok a krisztushívők, akik a kommunisták materialista és kérész-
tényellenes tanítását vallják, elsősorban pedig azok, akik azt védelmezik 1 1 1 .
terjesztik, kizárólag e tény következtében a katolikus hittől elszakadtakként az
egyébként speciális módon az Apostoli Széknek fenntartott kiközösítés alá
esnek-e?
Válasz pápa **Ital megerősítte június 30-án): Ad 1. Nem: a kommunizmus
ugyanis materialista és keresztényellenes; noha a kommunisták vezetői szóban
akárhányszor azt nyilatkozzák, hogy nem támadják a vallást, a valóságban
mégis, mind tanításukban, mind tevékenységükben Istennel, az igaz vallással és
Krisztus Egyházával szemben ellenségesnek mutatkoznak.
Ad 2. Nem; ugyanis maga a jog tiltja ezt [vö. CIC [/1917] 1399. kánon].
Ad 3. Nem; a szentségek megtagadását illető, a rájuk elő nem készült
emberekre vonatkozó szokásos elvek alapján.
Ad 4. Igen.

3866-3873: A Szent Offícium Levele a bostoni érseknek, 1949. augusztus 8.

A levél a ‫״‬St. Bencdict’s Center” és a ‫״‬Boston College” tagjai ellen irányul, akik szigorúan
értelmezték azt a mondatot, mely szerint ‫״‬Az Egyházon kívül nincs üdvösség” (vö. *802
1. jegyz.): minden ember ki van zárva az örök üdvösségből, kivéve a katolikusokat és
katekumeneket. A rigonsták egyikét, Leonard Feeneyt 1953. február 4-én kiközösítették.
Kiadva: AmER 127 (1952. okt.) 308-310.

A z Egyház tzpkségessége az iidívsségre

... Az Egyház által mindig hirdetett és mindig is szüntelenül hirdetendő az a 3866
tévedhetetlen kijelentés is, amely arra tanít, hogy ‫״‬az Egyházon kívül semmi-
lyen üdvösség sincs”.
Ezt a dogmát azonban abban az értelemben kell felfogni, ahogyan azt maga
az Egyház érti. Üdvözítőnk ugyanis ezeknek a dolgoknak a kifejtését, amelye-
két a hitletétemény tartalmaz, nem egyének, hanem az Egyházi Tanítóhivatal
megítélésére bízta.
Az Egyház ugyanis azt tanítja, hogy ebben a dologban Jézus Krisztus igen 3867
szigorú parancsáról van szó. Ó ugyanis kifejezett szavakkal azt tette apostolai
kötelességévé, hogy minden nemzetet tanítsanak meg parancsai megtartására.
Krisztus parancsai között pedig nem a legkisebb helyet foglalja el az, amely

759
*3X65 XII. Piusz: A Szent Officium rendeleté: Kommunizmus ellen

megparancsolja: a keresztség révén nőjünk bele Krisztus misztikus Testébe, az

Egyházba, és simuljunk hozzá Krisztushoz és helyetteséhez, aki által ő ezen a
földön látható módon kormányozza az Egyházat. Ezért senki, aki bár tudja,
hogy az Egyházat isteni módon Krisztus alapította, az Egyháznak mégsem
akarja alávetni magát 111. a római pápának, Krisztus földi helyettesének
megtagadja az engedelmességet, nem fog üdvözölni.
3X68 Mert nemcsak azt adta parancsba az Üdvözítő, hogy minden nép lépjen be
az Egyházba, hanem azt is meghatározta, hogy az Egyház az üdvösség
eszköze, amely nélkül senki a mennyei dicsőség országába be nem jutnhat.
3869 Végtelen irgalmasságában Isten azonban azt akarta, hogy az egyedül isteni
rendelésből, nem pedig belső szükségszerűségből a végső célra rendelt, üdvöt
segítő eszközöknek, biztos körülmények között, akkor is meglehessen az
üdvösséghez szükséges hatása, ha csak a kívánság vagy a vágy irányul az
alkalmazásukra. Látjuk, hogy ezt a szent Tridenti zsinat világos szavakkal mind
az újjászületés szentségéről, mind a bűnbánat szentségéről kijelentette
[ιϋ.*1524, 1543].
3870 A maga módján ugyanezt kell mondani az Egyházról, amennyiben az az
üdvösség általános segítője. Mivelhogy ahhoz, hogy valaki elnyerje az örök
üdvösséget, nem mindig kívántatik meg, hogy mint tag valóban az Egyház
testéhez tartozzék, de az legalábbis követelmény, hogy kívánsága és vágya
szerint ragaszkodjék hozzá.
Ennek a kívánságnak azonban mégsem kell mindig explicitnek lennie,
amint a hittanulóknál, hanem amennyiben az ember leküzdhetetlen tudatlan-
ságban szenved, Isten az implicit kívánságot is elfogadja, ezt azért illetjük ezzel
az elnevezéssel, mert benne van a léleknek abban a jó előkészületi állapotában,
amelyben az ember szándéka, hogy akarata Isten akaratával egybehangzó
legyen.
3871 Világosan tanít erről [X//. Piusz köriereié] ...» amely Jézus Krisztus misztikus
Testéről szól. Abban ugyanis a pápa világos különbséget tesz azok között, akik
mint tagok valóságosan az Egyház testéhez tartoznak, és azok között, akik
csak kívánságuk szerint tartoznak az Egyházhoz ... >rAz Egyház tagjai közé
azonban valójában csak azokat kell számítanunk, akik az újjászületés fürdöjé-
ben részesültek, és az igaz hitet vallják, és sem szánalmas módon önként nem
vonták ki magukat a test szervezetéből, sem a törvényes tekintély nem zárta ki
őket valami súlyos vétek miatt.” [*3802].
Ugyanennek a körlevélnek a vége felé, szerető szívvel szólítva az egységre
azokat, akik még nem tartoznak a katolikus Egyház szervezetéhez, megemlíti
azokat, akiket ‫״‬öntudatlan vágyódásuk a Megváltó titokzatos Testével kapcso-
latba hoz”, akiket a legkevésbé sem zár ki az örök üdvösségből, más részről
viszont állítása szerint olyan helyzetben vannak, ‫״‬melyben saját örök üdvössé-
gük felől nem lehetnek biztosak; mert noha a Megváltó titokzatos Teste után
öntudatlan vágyódásuk és sóvárgásuk létezik, mégis oly sok, oly nagy mennyei

760
 XII. Piusz: A Szent Officium Levele a bostoni érseknek: ‫ ״‬Extra Ecclesia nulla salus” *3866387‫־‬

adománynak, segítségnek vannak híjával, amit csak a katolikus Egyházban

tudnak elnyerni.” [*3821].
Ezekkel a körültekintő szavakkal egyrészt azokat utasítja el, akik kizárják az 3872
örök üdvösségből mindazokat, akik csak implicit kívánsággal csatlakoznak az
Egyházhoz; másrészt azokat, akik hamisan állítják, hogy az emberek minden
vallásban egyenlőképpen üdvözölhetnek [ιό.*2806, 2865].
De azt sem kell gondolni, hogy az Egyházba való belépés bármilyen
kívánsága elégséges ahhoz, hogy az ember üdvözüljön. Megkívántatik ugyanis,
hogy a kívánságot, amelynek révén valaki az Egyház irányába fordul, tökéletes
szeretet hassa át; és az implicit kívánságnak csak akkor lehet eredménye, ha az
embernek természetfeletti hite van
\A szöveg utal a Zsid 11,6-ra és a Tridenti *sinat, VJ. ülés, 8. fej: *1532\.
Az előbb mondottakból tehát világos, hogy ami a ‫ ״‬Front the Housetops” 3873
(‫ ״‬Há~ak ormáról') című magyarázó irat III. füzetében mint a katolikus Egyház
eredeti tanítása kerül előadásra1, attól nagyon távol áll, és különösen ártalmas
mind ·azoknak, akik belül, mind pedig azoknak, akik kívül vannak. ...
Nem érthető tehát, hogy a ‫״‬St. Benedict Center” nevű Intézet hogyan lehet
hű önmagához, ha önmagát katolikus iskolának vallja és azt akarja, hogy
ilyennek is tartsák, ugyanakkor a valóságban mégsem igazodik a (régi)
Kánonjogi Kódex 1381. és 1382. [1917\ kánonjának előírásaihoz; viszálykodá-
sok és az egyházi tekintély elleni lázadás forrása, és sok lelkiismereti nyugtalan-
ság oka. Ugyancsak érthetetlen, hogy egy szerzetes, P. Feeney, hogyan
mutatkozhat be ‫״‬a hit védelmezőjeként”,!™ ugyanakkor a törvényes szemé-
Ivek ·által nyilvánosan előadott katekézis ellen harcolni sem habozik...

3873a: Beszéd a katolikus orvosok IV. nemzetközi kongresszusán,

1949. szeptember 29.
Kiadva: AAS 41 (1949) 559k.

Mesterséges megtermékenyítés
1. Mihelyt emberről van szó, a mesterséges megtermékenyítés gyakorlatát 3873a
sem kizárólagosan, sem elméletileg nem lehet csupán biológiai és orvosi
szempontok ·alapján megítélni, figyelmen kívül hagyva az erkölcsi és jogi
szempontokat.
2. A házasságon kívüli mesterséges megtermékenyítés egész egyszerűen
erkölcstelennek tekintendő.
Végeredményben az a természetes és pozitív isteni törvény, hogy a nemzés
a házasság gyümölcse legyen. Egyedül a házasság őrzi meg a házasfelek (adott
esetben elsősorban a nő) méltóságát, saját kincsét. Csak ez biztosítja az
anyagiakat és a gyermekek nevelését.

761
*3866-3873 XII. Piusz: Beszéd a katolikus orvosoknak

Ezért a házasságon kívüli mesterséges megtermékenyítésben a katolikusok

közt semmiféle vélemény különbségnek nincs helye. Az ilyen körülmények
közt fogantatott gyermek magából a tényből kifolyólag törvénytelen.
3. A házasságon belül történő, de egy aktív harmadik tényező segítségével
létrejött mesterséges megtermékenyítés hasonlóképpen erkölcstelen, s mint
ilyen, megfellebbezhetetlenül romlott.
Csak a házasfeleknek van egymás teste fölött joga az új élet nemzésére,
mely jog kizárólagos, átruházhatadan és szétválaszthatatlan. Ennek a gyermek
tekintetében is így kell lennie. Bárkinek is adja a természet egy kis lény életét, e
kötelék alapján felruházza őt ennek a lénynek a megőrzése és nevelése iránti
felelősséggel. A törvényes házasfelek és a gyermek között azonban, amennyi-
ben az harmadik aktív tényező gyümölcseként született (még ha a férj
beleegyezését adta is) a házassági nemzésnek semmilyen eredeti köteléke,
semmiféle erkölcsi és jogi kapcsolata nincs.
4. Ami a házasságon belüli mesterséges megtermékenyítés megengedettsé-
gét illeti, először elég a természetes törvények következő elveire emlékeznünk:
az az egyszerű tény, hogy a kívánt eredményre ezen az úton el lehet jutni, nem
igazolja magának az eszköznek a használatát; a házastársak azon jogos vágya,
hogy gyermekük legyen, nem bizonyítja az azt lehetővé tevő mesterséges
megtermékenyítéshez folyamodás törvényességét.
Helytelen lenne azt gondolni, hogy az ehhez folyamodás lehetősége
érvényessé teszi a házasságot olyan személyek között, akik ‫״‬impedimentum
impotentiae” (az impotencia akadálya) miatt a nemzésre alkalmatlanok. Más-
részt nem is szükséges megemlíteni, hogy az aktív tényezőhöz (maghoz) soha
nem szabad természetellenes módon jutni.
Ugyan a priori nem lehet az új módszereket, csupán azért mert újak, kizárni,
mindazonáltal, ami a mesterséges megtermékenyítést illeti, nem csak hogy
nagyon tartózkodónak kell lennünk vele kapcsolatban, hanem egészen el is kell
utasítanunk. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy néhány mesterséges eszköz
alkalmazását, mely vagy csupán a természetes aktust teszi könnyebbé, vagy a
normálisan végbevitt természetes aktus elérésére szolgál, meg kellene tiltani.

3874: A Szent Offícium válasza, 1949. december 28.

Kiadva: AAS 41 (1949) 650.
A szentségek kiszolgáltatójának szándéka
3874 Kérdés: Vajon, házassági ügyek eldöntésénél a Krisztus Tanítványai, a
presbiteriánusok, a kongregacionalisták, a baptisták és a metodisták felekezete-
iben kiszolgáltatott keresztség - bár a szükséges anyagot és alakiságot
alkalmazza - érvénytelennek tekinthető-e a kiszolgáltató részéről megkívánt
szándék - vagyis azt tenni, amit az Egyház tesz vagy amit Krisztus rendelt -
hiánya miatt; vagy pedig, amennyiben valamilyen egyedi esetben az ellenkezője
nem bizonyosodik be, érvényesnek tekintendő-e?
Válasz: Nem *z első részt illetően; a másodikat illetően igen.
762
 XII. Pmsz: Körlevél: ‫״‬Humaui generis”: A modern teológiai tendecia kritikája *3875-389*

3875-3899: A ‫״‬Humani generis” körlevél, 1950. augusztus 12.

A k ö rle v é l a te o ló g ia új fe jlő d é s i irá n y a iró l és v e sz é ly e irő l szó l.
Kiadva: AAS 42 (1950) 561-577; szövegjavítások AAS 42 (1950) 960 alapján.

Isten ismerete
Bár az emberi értelem, hogy egyszerűen fejezzük ki magunkat, saját erőivel 3875
és saját természetes fényével képes eljutni az egyedüli és személyes Isten valódi
és biztos megismeréséhez, aki gondviselésével fenntartja és kormányozza a
világot, és képes eljutni a Teremtő által lelkűnkbe vésett természeti törvény
megismeréséhez is, nem kevés azon akadályok száma sem, amelyek értelműn-
két abban, hogy ezzel a természetes képességünkkel hatásosan és gyümölcsö-
zóen éljünk, gátolják.
Minthogy az Istenre vonatkozó dolgok, valamint az ember és Isten közötti
kapcsolatok olyan igazságok, amelyek nagyon is felülmúlják az érzékelhető
dolgokat: amikor a gyakorlati életre kerül a sor, akkor áldozatot és önmegtaga-
dást kívánnak. Az emberi értelem számára egyrészt a képzelet, másrészt az
eredeti bűn következtében keletkezett rossz szenvedélyek megnehezítik, hogy
ezeket az igazságokat megértse. Ezért történik meg az, hogy az emberek
szívesen hamisnak, vagy legalábbis kétségesnek mondják azt, amire nézve nem
akarják, hogy való legyen.
Ezért kell az isteni ‫ ״‬kinyilatkoztatást” erkölcsileg szükségesnek tartanunk, 3 8 7 6
hogy a vallási és erkölcsi téren önmagukban nem elérheteden igazságokat az
emberi nem jelen állapotában is mindenki könnyen, biztosan és tévedés nélkül
felismerhesse [ιν*3005\.
Az emberi ész számára nehézséget jelenthet a katolikus hittel kapcsolatosan
a ‫״‬hihetőség” biztos megítélése is, bár Isten oly sok és csodálatos külső jelet
rendelt, amely az ész természetes fényénél is bizonyossággal bebizonyíthatja a
keresztény vallás isteni eredetét. Az ember azonban, akár azért, mert előítéletek
vezetik, akár azért, mert szenvedélyek vagy rosszakarat ösztönzi, nemcsak,
hogy megtagadhatja a külső jelek tiszta nyilvánvalóságát, hanem ellenállhat és
ellent is mondhat az Istentől lelkűnkbe öntött sugallatoknak.

A maifilozófia veszélyes irányzatai

Egyesek az űn. evolúciós rendszert, annak okosság és belátás nélkül való 3877
alkalmazásával minden dolog eredeteként fogadják el és érvényesítik, annak
ellenére, hogy az magán a természettudományi területen sincs bebizonyítva
elvitathatadanul, s vakmerőén fenntartják a folytonos fejlődésnek alávetett
világmindenség monisztikus és panteisztikus elgondolását. Ebből a feltevésből
szívesen táplálkoznak a kommunizmus védői, hogy saját ‫״‬dialektikus matéria-
lizmusuk” oltalmazol, terjesztői legyenek, miután a szívükből mindenféle
istenfogalmat kivetettek.
Az ilyenféle evolúció hamis kitalációi, amely által minden, ami abszolút, 3878
szilárd és változadan, megtagadtatik, egy új filozófia eltévelyedéseinek útját

763
*3875-3899 XII. Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Humaiii generis”: A modern teológiai teudecia kritikája

készítették elő, ez pedig az ‫ ״‬idealizmussal”, az ‫ ״‬immanentizmussal”, a ‫ ״‬prag-

matizmussal” versenyezve az ‫״‬egzisztencializmus” nevet nyerte el, mert a
dolgok változhatatlan lényegét elvetve csak az egyes egyedek létével foglalko-
zik.
Ehhez még az ún. hamis ‫״‬hisztoricizmus” járul, mely csak az emberi élet
eseményeihez tapad, és mindazoknak az abszolút igazságoknak és törvények-
nek az alapjait felforgatja, amelyek akár a bölcselet, akár a keresztény dogmák
területére vonatkoznak.

A ~ apologetikus módszer
3879 Mármost a katolikus filozófusoknak és teológusoknak, akikre az a súlyos
feladat hárul, hogy az isteni és emberi igazságokat megvédjék, és azokat az
emberek értelmébe beleplántálják, ezeket az egyenes úttól röbbé-kevésbé
eltérő törekvéseket sem ignorálniuk, sem elhanyagolniuk nem szabad. Sót,
ezeket a nézeteket jól kell ismerniük, egyrészt azért, mert csak a jól ismert
betegségeket lehet orvosolni, másrészt, mert néha még ezekben a hamis
állításokban is rejtőzik valami kis igazság, végül pedig azért, mert a tévedések
maguk az emberi elmét mind a filozófiai, mind a teológiai igazságok kutatására
és szorgalmasabb fürkészésére ösztönzik.
3880 Mint ahogy egy időben voltak olyanok, akik felvetették a kérdést, hogy az
Egyház hagyományos apologetikája nem akadálya-e inkább, mint segítsége
annak, hogy a lelkeket Krisztusnak meg lehessen nyerni, úgy ma sem
hiányoznak olyanok, akik komolyan fel merik verni a kérdést, hogy a teológiát
és módszerét, ahogyan egyházi jóváhagyással az iskolákban használatos,
nemhogy tökéletesíteni kell, hanem teljesen meg kell reformálni, hogy Krisztus
országát így az egész világon, mindenféle kultúrájú és vallási nézetű emberek
között hatásosabban lehessen terjeszteni.
Ha ezeknek nem volna más céljuk, mint egy újfajta tanítási módszerrel az
egyházi tudományt és módszerét alkalmasabbá tenni a jelenlegi állapotokhoz
és szükségletekhez, szinte semmi okunk nem kellene az aggodalomra; de
néhányan egyfajta ostoba ‫ ״‬írenizmustól” megszállottan azt vélik a testvéri
egység megszilárdítását illetően akadálynak, amit a Krisztus által adott törvé-
nyékén és elveken és az általa alapított intézményeken alapszik, sót, ami a hit
sérthetedenségének védőbástyája vagy oszlopa ...

A teológiai terminológia megtartása

3881 Ami pedig a teológiát illeti, egyesek a dogmák jelentőségét a lehető
legnagyobb mértékben gyengítenék; magát a dogmát megszabadítanák az
Egyház által hosszú idő óta használt kifejezésmódoktól, és a katolikus
hittudósoknál érvényben lévő filozófiai fogalmaktól, hogy a katolikus tan
kifejtésénél a Szentírás és a Szentatyák által használt kifejezésekhez térjenek
vissza.

764
 XII. Piusz: Körlevél: ‫״‬Hiimaiu geueris”: A modern teológiai tendecia kritikája *3875389‫־‬

Abban reménykednek, hogy a dogma külső, állításuk szerint a kinyilatkoz-

tatástól idegen elemeitől megfosztva gyüm ölcsözően egybevethető azok dog-
matikus felfogásával, akik az Egyház egységétől el vannak választva, és ily
m ódon lassan-lassan eljuthatnánk a katolikus dogmának az elszakadtak nézeté-
vei való hasonulásához.
Ehhez )árul még, hogy azt gondolják, ha a katolikus tant ilyen feltételek 3882
közé szorítják, utat nyitnának, amelyen át eljutnak odáig, hogy - eleget téve a
modern szükségleteknek - a dogmákat a mai filozófia olyan kifejezéseivel
fejezhetnék ki, mint az ‫״‬immanentizmus” vagy az ‫ ״‬idealizmus” vagy az
‫״‬egzisztencializmus”, vagy bármiféle más rendszer.
Néhányan merészebben azt tartják, hogy ezt meg lehet, sót m eg kell tenni,
mert - amint állítják - a hit titkai sohasem fejezhetők ki egyenértékűen valódi
fogalmakkal, hanem csak ‫״‬megközelítő” és mindig változó fogalmakkal,
amelyekkel az igazságot valami módon igen, de szükségképpen torzítottan
lehet csak kifejezni. Emiatt nem csak lehetetlennek, hanem teljesen szükség-
szerűnek tekintik, hogy a teológia különböző filozófiai módszerekkel meg-
egyezően, amelyekből az idők folyamán bizonyos eszközöket fel is használt, a
régi fogalmakat újakkal helyettesítse úgy, hogy különböző módokon, sót
bizonyos ellenkező m ódokon, de amelyek - mint mondják - ugyanazt jelentik,
emberi m ódon fejtse ki ugyanazokat az isteni igazságokat.
Hozzáteszik még, hogy a dogmák története abban áll, hogy a különböző
formákat, amelyekbe a kinyilatkoztatott igazság fokozatosan átöltözött, a
századok folyamán keletkezett különböző tanok és különböző nézetek szerint
kifejtsük.
A mondottakból világos, hogy ezek a törekvések nemcsak a dogmatikus 3883
‫״‬relativizmushoz” vezetnek, de azt már ténylegesen tartalmazzák is; ezt a
relativizmust nagyon is támogatja az a megvetés, amely a hagyományos tannal
és a tant kifejező szavakkal szemben megnyilvánul.
Senki nem kétli, hogy ezeknek a fogalmaknak kifejezései, amelyeket mind
az iskolákban, mind az Egyház tanítói hivatalában használnak, javíthatók és
tökéletesíthetók; ezenkívül az is ismeretes, hogy az Egyház ezeknek a szavak-
nak a használatában nem volt mindig következetes. Világos az is, hogy az
Egyház nem kötheti magát semmiféle rövidéletű filozófiai szisztémához; de
azok a fogalmak és kifejezések, amelyeket általános megegyezésekkel alkottak
meg a századok folyamán a katolikus hittudósok, hogy eljuthassanak a dogma
bizonyos megismeréséhez és megértéséhez, kétségtelenül nem támaszkodnak
ilyen esendő alapra. Ellenkezőleg, olyan elvekre és fogalmakra támaszkodnak,
amelyeket a teremtett dolgok ismeretéből vezettek le; és ezeknek az ismeretek-
nek a levezetésében a kinyilatkoztatott igazság csillagként világította meg az
Egyház útján az emberi értelmet.
Ezért nem kell csodálkozni azon, hogy ezek közül a fogalmak közül néhány
az Egyetemes zsinatokon nemcsak alkalmazást, hanem olyan szankciót is
nyert, amelynek okán azoktól eltérnünk nem szabad ...

765
*3875-3899 XII. Plusz: Körlevél: ‫ ״‬Humaui geuens”: A modem teológiai tendecia kritikája

A skolasztikus teológusok által használt szavak és fogalmak megvetése

önmagában a spekulatív teológia elgyengüléséhez vezet, amiről ők azt tartják,
hogy mivel teológiai érveken alapszik, a valódi bizonyosságnak híjával van ...

Egyházi Tanítóhivatal tekintélye

3884 Ezek a Tanítóhivatalt a haladás megakadályozójának és a tudást korlátozó
akadálynak tekintik; néhány katolikus-ellenes ezt a tanítói tekintélyt olyan
igazságtalan féknek tartja, amellyel néhány műveltebb teológust tudásuk
megújításától visszatartanak. És bár a hit és erkölcs dolgában ennek a szent
tanítói tekintélynek minden teológus számára az igazság legközelebbi és
egyetemes szabályának kellene lennie (mivel Krisztus Urunk a hit egész
letéteményét - vagyis a Szentírást és az isteni ‫״‬hagyományt” reá bízta, hogy
őrizze, védje és magyarázza), mégis megtörténik, hogy - mintha nem is
léteznék - nem ismerik azt a hívőkre háruló kötelességet, hogy távol kell
tartaniuk magukat azoktól a tévedésektől is, amelyek többé-kevésbé az eret-
nekséghez közelednek, vagyis, hogy ‫ ״‬azokat a rendelkezéseket és határozató-
kát, amelyekkel a Szentszék ezeket a hamis nézeteket elítélte és megtiltotta,
meg kell tartaniuk” [w. CIC11917. 1324. JJ]1...
3885 ... Nem szabad azt gondolni, hogy az Enciklikákban foglalt tanítások
önmagukban nem kívánják meg a mi beleegyezésünket, ámbár azokban a
pápák legfőbb tanítói hivataluk hatalmát nem gyakorolják. Mindezt ugyanis a
rendes Tanítóhivatal tanítja és erre ezek a szavak érvényesek: ‫״‬aki titeket
hallgat, engem hallgat” [Lk 10,16]‫׳‬, az Enciklikákban kifejtettek és tanítottak
többnyire már más okokból úgyis a katolikus tanításhoz tartoznak.
Hogyha a pápák irataikban mindez ideig vitatott tárgyban készakarva
véleményt nyilvánítanak, mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az a kérdés a pápák
szándéka és akarata szerint teológusok között vita tárgya már nem lehet.

A kinyilatkoztatás forrásainak használata és a velük való visszaélés

3886 Az is igaz, hogy a teológusoknak mindig vissza kell térniük az isteni
kinyilatkoztatás forrásaihoz: ugyanis az ő feladatuk kimutatni, hogy amiket az
élő Tanítóhivatal tanít, a Szentírásban és az ‫ ״‬isteni hagyományában - akár
explicite, akár implicite - milyen módon található meg. Ezen felül hozzá kell
még tennünk, hogy az isteni kinyilatkoztatás tanításának mindkét forrása olyan
és annyi igazság-kincset tartalmaz, hogy azt ténylegesen sohasem lehet kimeri-
tem. Ezért újulnak meg újra és újra a szent tudományok a szent források
tanulmányozása esetén, míg ellenkezőleg a spekuláció, amely a szent létété-
mény vizsgálatát elhanyagolja, amint tapasztalatból tudjuk, meddővé válik.
Emiatt a teológia, még az ún. pozitív teológia sem helyezhető egyszerűen a
történeti tudománnyal egy szintre. Ugyanis Isten ezekkel a szent forrásokkal
együtt az élő Tanítóhivatalt Egyházának adta, hogy megvilágosítsa és kifejtse

766
 XII. Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Humaui geueris”: A modern teológiai tcudecia kritikája *3875-389Í

azokat az igazságokat is, amelyek homályosan és mintegy csak implicite vannak

jelen a hitletéteményben.
Az isteni Megváltó ezt a hitletéteményt hiteles magyarázat végett nem bízta
sem az egyes hívőkre, sem magukra a teológusokra, hanem csakis az Egyház
Tanítóhivatalára. Ha pedig az Egyház ezt a feladatát gyakorolja, mint ahogy ez
a századok folyamán gyakran megtörtént, hivatalának akár rendes, akár
rendkívüli gyakorlásával, akkor az a módszer, amelynek révén a sötétből
világosat magyaráznak, nyilvánvalóan hamis, sőt elengedhetetlen, hogy min-
denki az ellenkező rendet kövesse. Elődünk, a halhatatlan emlékű IX. Piusz,
miközben azt tanította, hogy a teológia nemes feladata az Egyház ·által
meghatározott tannak a forrásokból való kimutatása, így aztán nem súlyos ok
nélkül fűzte hozzá a következő szavakat: ‫״‬ugyanabban az értelemben, amellyel
azt az Egyház meghatározta” 1. ...
Egyesek ugyanakkor számos, a Szentírás isteni tekintélyét megkárosító 3887
dolgot is indítványoznak, vagy sugalmaznak. Néhányan merészen kiforgatják
a Vatikáni zsinat meghatározásainak értelmét, amely szerint a Szentírás
szerzője Isten; és megújítják a már többször elítélt véleményt, amely szerint a
Szentírás tévedhetetlensége csak arra terjed ki, ami magára az Istenre vagy a
vallásra és az erkölcsre vonatkozik. Sőt, zavarosan a Biblia emberi értelméről
beszélnek, amely alatt az isteni értelem rejtve van, ez utóbbit tartják csupán
csalhatatlannak.
A Szentírás értelmezésében sem az Egyház hitanalógiáját, sem hagyomá-
nyait nem akarják figyelembe venni, mintha a Szentatyák és a szent Tanítóhiva-
fal tanát kellene mérlegre tenni a tisztán emberi módon az exegéták által
magyarázott Szentírással kapcsolatban, nem pedig az Egyház felfogása szerint
kellene kifejteni a Szentírást, holott az Egyházat Krisztus Urunk rendelte
minden kinyilatkoztatott igazságok őréül és magyarázójául
A Szentírás betű szerinti értelmét és magyarázatát, amelyet az Egyház 3888
felügyelete alatt olyan sok és jelentős szentírás-magyarázó dolgozott ki, hamis
meggyőződésük szerint fel kellene váltania egy új exegézisnek, amelyet szim-
bolikusnak és spirituálisnak hívnak; eszerint a szentírás-magyarázat szerint az
Ószövetség szövegeit, amelyek ma az Egyházban zárt és rejtett források,
mindenki számára meg kell nyitni. Azt állítják, hogy ily módon eltűnnek
mindazok a nehézségek, amelyekkel csak azok találkoznak, akik az írás szó
szerinti értelmébe kapaszkodnak.
Nincs, aki ne látná, hogy mindez mennyire eltávolodik azoktól az elvektől 3889
és szövegmagyarázati (hermeneutikus) szabályoktól, amelyeket boldog emléke-
zetű elődünk, XIII. Leó, a ‫ ״‬Pmidentissimus” körlevelében, XV. Benedek a
‫״‬Spiritus Paraclitus” körlevélben és mi magunk is a ‫ ״‬Dirim afflante Spiritu”
körlevélben helyesen felállítottunk.

767
*3875-3899 XII. P hisz: Körlevél: ‫ ״‬Hiimaui geueris” : A modern teológiai tendccia kritikája

As^uj teológiai irányotokból levonható köntkeltetések

3890 Nem lehet ezek után csodálkozni, hogy az ilyen újdonságok a hittudomány
majd minden részén megtermették a maguk mérges gyümölcseit. Kétségbe
vonják, hogy az emberi értelem az isteni ‫ ״‬kinyilatkoztatás” és a kegyelem
segítsége nélkül a teremtett dolgokból levezetett érvekkel képes kimutatni a
személyes Isten létezését; azt állítják, hogy a világnak nem volt kezdete és, hogy
a világ teremtése szükségszerű, mert az isteni szeretet szükségszerű bókezűsé-
géból származik; azt is mondják, hogy Istennek nincsen örök és csalhatatlan
előretudása (praescientia) az ember szabad tetteiről: mindezek a nézetek
ellentétesek a Vatikáni zsinat határozataival [*3001-3003].
3891 Néhányan aztán vita tárgyává tették, hogy az angyalok személyes teremt-
mények-e, 1 1 1 . hogy anyag és szellem között lényeges-e a különbség.
Mások viszont elferdítik a természetfeletti rend ‫ ״‬ingyenességének” fogai-
mát, amikor azt állítják, hogy Isten nem teremthet értelmes lényeket anélkül,
hogy ne rendelné és ne hívná őket boldogító színelátására.
Még ez sem elég; miután a Tridenti zsinat határozatait elvetik, szétrombolják
az eredeti bűn igazi fogalmát, és vele együtt a bűnnek, mint Isten megsértésének,
valamint a Krisztus által érettünk adott elégtételnek a fogalmát is.
Nem hiányoznak olyanok sem, akik azt állítják, hogy az ádényegülés tana
(transsubstantiatio), amennyiben a szubsztancia elavult fogalmán alapul, javí-
tásra szorul, oly módon, hogy Krisztusnak az Oltánszentségben való valósá-
gos jelenlétét szimbolizmusra kell redukálni, amelynél fogva az átváltoztatott
színek nem volnának mások, mint Krisztus jelenlétének és a Titokzatos
Testben a hívő tagokkal való bensőséges egyesülésének hatásos jelei.

A * egészségesfilozófia élni
3892 Általánosai! ismert, hogy az Egyház milyen nagy becsben tartja az emberi
értelmet arra a képességére nézve, amely szerint biztosan be tudja bizonyítani
az egyetlen személyes Isten létezését, legyözhetetlenül meg tudja világítani még
isteni jelek által is magának a keresztény hitnek az ·alapjait; továbbá, hogy
helyesen ki tudja fejezni a Teremtő által az emberek leikébe oltott törvényt, s
végül, hogy képes eljutni a misztériumok bizonyos, de igen hasznos megisme-
résére1.
Ezt a feladatot azonban az értelem megfelelően és biztosan csak akkor
fogja tudni megoldani, ha megfelelő módon kiképezték rá, vagyis akkor, ha az
az egészséges bölcselet táplálta, amelyet az előző keresztény koroktól atyai
örökségként kaptunk, és aminek magas rangú tekintélye van, mert elveit és fő
állításait, amelyeket nagy eszű emberek az idők folyamán lassan emeltek ki és
határoztak meg, maga az Egyház Tanítóhivatala vetette egybe saját kinyilatkoz-
tatott igazságaival. Ez az Egyház által elismert és befogadott filozófia megvédi
egyrészt az emberi megsmerés tiszta értékét, másrészt pedig a metafizika
megdönthetetlen elveit, azaz az elégséges ok, az okság és a célszerűség elveit,
végezetül pedig a biztos és változhatatlan igazságot elérését.
768
 XII. Piiisz: Körlevél: ‫ ״‬Huniam geueris”: A modern teológiai tendecia kritikája *3875-3899

Ebben a bölcseletben minden bizonnyal igen sok olyan dolog szerepel, ami 3 9 3 ‫א‬
a hitet és a szokásokat sem közvetve, sem közvetlenül nem értinti, és ezért
ezeket az Egyház átengedi a tárgyban illetékesek szabad vitájának; ugyanez a
szabadság azonban sok más dologgal, különösen azon elvekkel és fó állítások-
kai kapcsolatban, ·amelyekről már beszéltünk, nem létezik.
Noha a filozófiának ilyen fó kérdésekben is lehet megfelelőbb és gazda-
gabb ruházatot adni; hatásosabb kifejezésekkel erősíteni, az iskolák bizonyos,
kevésbé alkalmas eszközeitől meg lehet fosztani, gazdagítani is lehet - de
okosan —bizonyos egészséges elemekkel, amelyek az emberi értelem szorgos
munkájának a gyümölcsei; de sohasem lehet felforgatni, vagy hamis elvekkel
beszennyezni, és nem lehet benne csupán egy nagy, de a divatból kiment
művészeti emléket látni. Az igazság és bölcseleti megnyilatkozásai nem
változhat napról napra, különösen nem olyan elvek esetében, amelyek az
emberi értelem előtt önmagukban is ismertek, vagy olyan állítások esetében,
·amelyek éppen annyira támaszkodnak a századok bölcsességére, mint az isteni
‫ ״‬k1ny1 1 atkozrafás”-sal való megegyezésre és oszlopára.
Ha a fentebb kifejtetteket alaposan megfontoljuk, könnyen nyilvánvalóvá 3894
válik, miért követeli meg az Egyház, hogy a jövendő papok ‫״‬az Angyali Doktor
módszere, tana, és elvei szerint‫[ ״‬régi CíC. 1366. § 2.] nyerjenek oktatást a
bölcseleti tudományokban. Minthogy néhány évszázad tapasztalatából jól
tudjuk, hogy az Aquinói módszere mind a növendékek oktatásában, mind az
elrejtett igazságok kutatásában egyedülálló felsőbbséggel emelekdik ki ...
Ezért igazán sajnálatos dolog, hogy ma bizonyos egyéneknél az Egyház
által helybenhagyott és elfogadott bölcselet a megvetés tárgya, úgyhogy
formáját tekintve oktalanul elavultnak, a gondolkodásmódra nézve pedig
korlátoltan egyoldalúnak tartják. Azt ·állítják ugyanis, hogy a mi filozófiánk
helytelenül olyan nézetet pártol, amely szerint létezhet egy abszolút igaz
metafizika, ezzel szemben szerintük különösen a transzcendens igazságokat
nem lehet alkalmasabban kifejezni, mint a nagyon is különböző doktrínák
útján, amelvek egymást kölcsönösen kiegészítik, bár egymással bizonyos
fokig ellentétesek is

A pozitív tudományoknak a vallás területén való alkalmazása

... Nem kevesen kérik állhatatosan, hogy a katolikus vallás ezeket a 3895
tudományokat a lehető legnagyobb mértékben vegye figyelembe. Ez kétségkí-
vül dicséretre méltó, amikor valóságosan kimutatott tényekről van szó;
óvatosan kell azonban kezelnünk akkor, amikor inkább hipotézisekről, föltevé-
sekról - bár valamiképpen tudományosan megalapozott - elméletekről van
szó, amelyek a Szentírásban vagy a ‫״‬hagyományban” fogjalt tant érintik. Ha
tehát ezek a sejtésszerú vélemények közvetlenül vagy közvetve szemben állnak
az Istentől kinyilatkoztatott tanítással, a fenti követelményt elfogadni semmi
szín ·alatt nem lehet.

769
*3875-3899 XII. Phisz: Körlevél: ‫ ״‬Humani generis”: A modern teológiai teudecia kritikája

3896 Ez okból nem tiltja az Egyház Tanítóhivatala azt, hogy az ,,evőiucioniz-

mus” tana, amennyiben a már létező és éló anyagból származó emberi test
eredete szempontjából végez kutatásokat, - azt ugyanis, hogy a lelkeket
közvetlenül Isten teremtette, a katolikus hit alapján mindenképpen vallanunk
kell - a tudomány és a teológia jelen állásával megegyezően kutatások és viták
tárgya legyen a mindkét területen illetékesek részéről, éspedig oly módon, hogy
a két nézet érveit, azaz a kedvező és a kedvezőtlen érveket a szükséges
komolysággal, mérséklettel és mértékkel mérlegeljék és ítéljék meg, és mind-
nyáján legyenek készek arra, hogy magukat az Egyház ítéletének, amelyre
Krisztus a Szentírás hiteles magyarázatának és a hit dogmái megvédésének
feladatát bízta, alávessék1.
Egyesek azonban merészen túlteszik magukat ezen a vita-szabadságon, és
úgy beszélnek, mintha az eddig összegyűjtött adatoknak és az ezekre az
adatokra alapozott okoskodásoknak köszönhetően az emberi testnek a már
létező és élő anyagból való származása teljes bizonyossággal ki lenne mutatva,
és mintha az isteni ‫ ״‬kinyilatkoztatás” forrásaiban semmi olyan nem volna, ami
a tárgyban a legnagyobb mérsékletet és óvatosságot követeli meg.
3897 Amikor azonban a másik, csak feltételes elméletről, azaz a poligenizmusról
van szó, az Egyház fiai ugyanezt a fajta szabadságot nem élvezik. Keresztények
ugyanis nem fogadhatják el azt a nézetet, amelynek képviselői szerint Adám
után a földön vagy voltak olyan, valódi emberek, akik nem természetes nemzés
útján minden ember ősapjától származtak, vagy pedig Adám sok ős összessé-
gét képviseli; semmiféleképpen nem látható, hogyan lehetne ezeket az állításo-
kát összeegyeztetni azokkal, amikre a kinyilatkoztatott igazság forrásai és az
Egyház Tanítóhivatalának határozatai az eredeti bűnnel kapcsolatban tanítanak
nekünk; ez ugyanis egy Adám által egyénileg, valóságosan elkövetett bűnből
származik, és nemzés által mindenkibe átvitetvén minden ember sajátja [vö.
Rám 5,12-19; vö. *1511-1514\.
3898 Mint ahogy a biológiai és antropológiai tudományokban, úgy a történettu-
dományokban is vannak olyanok, akik az Egyház által megszabott határokat és
óvatossági szabályokat merészen áthágják. Különösképpen sajnálatos az Oszö-
vétség történeti könyveinek túlságosan szabad magyarázási rendszere; ennek a
rendszernek a védői eszméik megvédése érdekében tévesen hivatkoznak arra a
levélre, amelyet a Biblikus Bizottság nemrégen Párizs érsekének küldött [vö.
3862-3864). Ez a levél ugyanis kifejezetten arra hívja fel a figyelmet, hogy a
Genezis első tizenegy fejezete, bár a legjobb görög és latin szerzők, vagy
korunk illetékesei által használt történelmi módszerrel nem egyezik meg,
valamilyen értelemben mégis a történeti műfajhoz tartozik, ezt pedig az
exegétáknak még tanulmányozniuk kell és meg kell határozniuk; ugyanezek a
fejezetek egy egyszerű és képletes, kevéssé művelt nép gondolkodásmódjához
alkalmazkodó beszédmóddal mind azokra a főigazságokra rávilágítanak, ame-
Ivek az üdvösségünkhöz alapvetők, mind az emberi nem és a választott nép
eredetének népies elbeszélését tartalmazzák.

770
 XII. Piusz: Körlevél: ‫ ״‬Humaiii generis”: A modern teológiai teudecia kritikája "‘3 8 7 53899‫־‬

Ha a régi szent írók át is vettek valamit a népi elbeszélésekből (amit minden

további nélkül meg lehet engedni), sohasem szabad elfelejteni, hogy ezt az
isteni sugalmazás segítségével tették, amely ezeknek a dokumentumoknak a
kiválasztásában és értékelésében minden tévedéstől megvédte őket.
Ezeket a Szentírásba beleszőtt népies elbeszéléseket azonban nem lehet egy 3899
szintre helyezni sem a mitológiákkal, sem bármi hasonlóval, amelyek inkább a
képzelet kiáradásának gyümölcsei, mintsem az igazság és egyszerűség ama
szeretetének eredményei, amely a szent könyvekben, az Ószövetség könyvei-
ben is annyira kiviláglik, hogy meg kell állapítanunk: a mi szent íróink az antik
profán íróknak nyilvánvalóan felette állnak.

3900-3904: A ‫״‬M unificentissim us D eu s” apostoli rendelkezés, 1950.

november 1.
A rendelkezés Mária Mennybevételének dogmáját tartalmazza, melyet XII. Piusz 1950.
november l ‫־‬én hirdetett ki. A dogma kihirdetését a világ püspökeinek megkérdezése
előzte meg. Vö. XII. Piusz, ‫ ״‬Derparae tirginií' levél, 1946. má|us 1. (AAS 42 [1950]
782k). A XIX. század második fele óta nyújtottak be kérvényeket a dogmává tétel
érdekében. Az I. Vatikáni zsinaton 204 zsinati atya javasolta, hogy Mária Mennybevé-
telét nyilvánítsák hittétellé. A XX. század első felében ez a mozgalom megerősödött.
Vö. W Hentrich - R. Walter von Moos, Petitiones de Assumptione corporea B.V. Máriáé in
caelum definienda ad S. Sedem delatae, propositae sec. ordinem hierarchuum, dogmatuum,
geographuum, chronologicum, ad consensum Eaiesiae manijestandum, 2 kötet (Vaticano 1942).
Kiadva: AAS 423 (1950) 767-770.

Mária mennybeiételének meghatározása

A szent Atyák és a teológusok erre vonatkozó minden érve és megfontolá- 3900
sa mint végsó alapra a Szentírásra támaszkodik, ez pedig úgy állítja mintegy
szemünk elé a jóságos Isten-anyát, mint aki a legszorosabb kapcsolatban van az
Ő isteni Fiával, és annak sorsában mindig részt vállal. És ezért szinte
lehetetlennek látszik, hogy eme földi élet után Krisztustól az, aki Krisztust
foganta, szülte, tejével táplálta, karjában tartotta és kebléhez szorította, ha
lélekben nem is, de testben elvált volna.
Mivel Megváltónk Mária Fia, az isteni törvény legtökéletesebb megtartója,
bizony semmiképpen sem tehette, hogy örök Atyja mellett legszeretettebb
Anyját is ne tisztelje. Mivel pedig képes volt arra, hogy oly igen nagy tisztelettel
magasztalja öt föl, hogy sértetlenül megőrizze a sír romlásától, hinnünk kell,
hogy ezt valóban meg is tette.
Legfőképpen arra kell visszaemlékeznünk, hogy a II. századtól kezdve Szűz 3901
Máriát a szent Atyák új Évaként említik az új Adám mellett, aki bár Neki
alávetve, Vele mégis a legszorosabb kapcsolatban vesz részt az alvilági ellenség
ellen vívott ama küzdelemben, amely, amint azt az Ösevangélium [Tér 3,15\
előre jelzi, a bűn és a halál fölött aratott legteljesebb győzelemmel fog
végződni; amelyek a népek apostolának írásaiban mindig együtt szerepelnek.
[Róm 5 és 6; IKor 15, 21-26; 54-57\.

771
*3900-3904 XII. Pinsz: Apostoli rendelkezés: ‫ ״‬Mtinificentissimus Deus”: Mária meuuybevétele

Miként Krisztus dicsőséges föltámadása ennek a győzelemnek lényeges

része és legvégső győzelmi jele volt, úgy a Boldogságos Szűz Fiával való közös
küzdelméből szűzi teste ‫״‬megdicsóítésének” kellett következnie, amiként ezt
ugyanaz az Apostol mondja: ‫״‬Amikor a romlandó magára ölti a romlatlansá-
got, akkor teljesedik az írás szava: a győzelem elnyelte a halált” [1Kor 15,54).
3902 Ezért az Isten fölséges Anyja,
aki Jézus Krisztushoz az elórerendelés ‫״‬egy és ugyanazon rendeletével” 1 a
teljes örökkévalóságon át titokzatos módon kapcsolódott,
aki fogantatásában Szeplőtelen,
isteni Anyaságában teljesen érintetlen Szűz,
nemes lelkű társa az isteni Megváltónak,
aki a bűn és annak következményei fölött teljes győzelmet aratott,
kiváltságainak mintegy legfőbb koronájaként elnyerte azt, hogy a sír
romlásától mentes maradt, s úgy, amiként már Fia, aki legyőzte a halált, testével
és leikével a mennyei legfőbb dicsőségbe fölvétetett, ahol Fiának, az idő
halhatatlan Királyának jobbján Királynőként tündököl [/». 1Tim 1,17). ...
3903 Ennélfogva ... a Mindenható Isten dicsőségére, aki Szűz Máriát megkülön-
böztetett jóindulatával bőségesen megajándékozta, saját Fiának tiszteletére, aki
az idő halhatatlan Királya, a bűn és halál legyőzője, az Ó fönséges Anyja
dicsőségének növelésére és az egész Egyház örömére és ujjongására,
a mi Urunk Jézus Krisztus, Szent Péter és Pál apostolok tekintélyével
és a Miénkkel kihirdetjük, kinyilvánítjuk és meghatározzuk, hogy Istentől
kinyilatkoztatott dogma:
hogy a Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária földi életpályája
befejezése után testével és leikével együtt fölvétetett a mennyei dicsőségbe.
3904 Minélfogva ha valaki, Isten ne adja azt, amit mi meghatároztunk, vagy
tagadni, vagy akarattal kétségbe vonni merészelné, tudja meg hogy az isteni és
katolikus hittől teljesen elpártolt.

3905: A ‫״‬Sempiternus Rex” körlevél, 1951. szeptember 8.

A körlevél a Khalkédóni zsinat 1500 éves évfordulójára jelent meg.
Kiadva: AAS 43 (1951) 638.
Krisztus embersége
3905 Bár semmi sem tiltja, hogy Krisztus emberségét, még pszichológai úron és
módszerrel is, mélyebben kutassák, mégsem hiányoznak az ilyenfajta fáradsá-
gos tanulmányok területén azok, akik nagyonis könnyen elhagyják a régi
módszereket azért, hogy új érveket alkossanak, és a Khalkédóni zsinat
tekintélyét és döntését dolgozataik alátámasztása érdekében helytelenül hasz-
nálják fel.
Ezek Krisztus emberi természetének a helyzetét és körülményeit olyan
magasra emelik, hogy látszatra az egy bizonyos saját jogú alanynak számít,
mintha nem az Igének a személyében léteznék. De a Khalkédóni zsinat, az
Efezusival teljesen megegyezően, világosan állítja, hogy Megváltónknak mind a

772
 XII. Pinsz: Körlevél: ‫״‬Seinpitermis Rex”: Krisztus embersége *3900-3904

két természete ‫״‬egy személyben és személyiségben” találkozik, és megtiltja, hogy

Krisztusban két egyedet tételezzünk, úgy minthogyha az Ige mellett egyfajta
‫״‬maga mellé vett”, teljes mértékű öntörvényűséggel bíró ‫״‬emberről” lenne szó.

3907: A Szent Offícium intelme, 1952. június 30.

Kiadva: AAS 44 (1952) 546.

Nemi kapcsolat ű‫ ״‬orgazmus mellőzésével

Az Apostoli Szék nagy aggodalommal figyeli, hogy az utóbbi időben nem 3907
kevés szerző, amikor a házaséletet tárgyalja, itt-ott nyíltan és részletezve, annak
minden egyes szempontját tárgyalva szégyentelenül tárja fel azt; emellett
egyesek egy bizonyos ‫ ״‬visszatartott ölelés”-nek nevezett ·aktust írnak le, dicsérnek
és ajánlanak.
Nehogy kötelességét egy ilyen jelentős dologban, ·amely a házasság szent
mivoltát és a lelkek üdvösségét érinti, elhanyagolja, a Szent Offícium Kongre-
gációja XII. Piusz kifejezett meghagyására az összes előbb mondott írót
szigorúan figyelmezteti, hogy ilyenfajta módszerüktől álljanak el. ...
A papok pedig a lelkigondozásban és a lelkiismereti kérdések kezelésénél
sohase vegyék a bátorságot, hogy - akár önként, akár kérdésre válaszolva - úgy
nyilatkozzanak, mintha a keresztény törvény oldaláról a ‫״‬visszatartott ölelés”
ellen semmi ellenvetést nem kellene tenni.

3908-3910: A ‫״‬Fulgens corona” körlevél, 1953. szeptember 8.

Ezzel a körlevéllel hirdették meg a ‫״‬Mána-évet” a Szeplőtelen Fogantatás dogmája
kihirdetésének (1854) százéves évfordulója alkalmából.
Kiadva: AAS 45 (1953) 581k.
Mária megváltása
... Ha azt a leghőbb és legkedvesebb szeretetet, amellyel Isten az ó 3908
egyszülött Fia Anyját kétségkívül megillette és most is illeti, eszünkbe idézzük,
milyen megfontolás vezethet akár csak a gondolatához, hogy ő, akár a
legrövidebb időre is, alattvalója lett volna a bűnnek, és meg lett volna fosztva
az isteni kegyelemtől?
Isten a Megváltó érdemeire való tekintettel bizonyosan megajándékozhatta
őt ezzel a legdicsóségesebb kiváltsággal; arra vonatkozóan tehát, hogy ez
mégsem történt meg, még gyanúnk sem lehet. Illendő volt ugyanis, hogy a
Megváltó Anyja olyan legyen, hogy amennyire lehetséges, hozzá méltónak
mutatkozzék; ámde nem lett volna méltó, ha az örökölt bűnszenny tói megfer-
tóztetve, akár csak fogantatásának első pillanatában, alá lett volna vetve a Sátán
legiszonyúbb uralkodásának.
És azt sem lehet komolyan állítani, hogy ebből az okból Krisztus megváltói 391()
műve kevesebb lenne; mintha már nem terjedne ki Adám összes ivadékára; sőt,
mintha emiatt magának az isteni Megváltónak szolgálata és méltósága kiseb-
bednek.

773
*3908-3910 XII. Plusz: Körlevél: ‫ ״‬Fulgens corona": Mária

Ha ugyanis a dolgot alaposan és megfontoltan áttekintjük, könnyen

belátjuk, hogy Krisztus Urunk az Istenanyát a legtökéletesebb módon valóban
megváltotta, noha Isten ót érdemeire való tekintettel már előre tisztán megóvta
az öröklött bűnszennytól. Ezért Jézus Krisztus végtelen méltóságát és általá-
nos megváltói szolgálatát ez a fontos tanítás nem kevesbíti vagy gyengíti,
hanem a lehető legnagyobb mértékben erősíti.
3910 Számos nem-katolikus és újító ezért méltánytalanul ostorozza és helytelení-
ti az Istenszüló Szűz iránti kegyeletes tiszteletünket, mintha ezzel az egy Istent
és Jézus Krisztust megillető kultuszból valamit is elvennénk; holott épp
ellenkezőleg, ami tiszteletet megadunk égi Anyánknak, az kétségtelenül isteni
Fiának dicsőségére háramlik át, nemcsak azért, mert belőle [382] mint első
forrásból származik minden kegyelem és minden, jelesen égi ajándék, hanem
azért is, mivel ‫״‬a gyermekek dicsősége az ö elődjeik” [Péld 17,6\.

3911-3912: A ‫״‬Sacra virginitas” körlevél, 1954. március 25.

Kiadva: AAS 46 (1954) 175k.
A házasság és a j'*üresség értékelése
3911 Legutóbb szomorú szívvel kárhoztattuk azoknak a véleményét, akik addig
az állításig merészkedtek, hogy egyedül a házasság [176] képes az emberi
személy természetes fejlődését és kellő tökéletességét biztosítandó. Némelyek
ugyanis azt állítják, hogy a házasság szentségében a szentséget létrehozó
cselekményen át kapott isteni kegyelem oly mértékben szenteli meg a házasélet
gyakorlását, hogy az egyes lelkek Istennel való összekapcsolódásának hatéko-
nyabb eszköze lesz, mint maga a szüzesség, minthogy a keresztény házasság
szentség, a szüzesség pedig nem az [/». *1810\.
Ezt a tanítást tévesnek és károsnak jelentjük ki. Igaz ugyan, hogy ez a
szentség a jegyeseknek isteni kegyelmet ad ahhoz, hogy házastársi kötelessége-
iket szentül teljesítsék; és meg is erősíti a kölcsönös szeretet kapcsolatát,
amelyben ők egymáséi lesznek; mégsem arra rendeltetett, hogy a házaséler
gyakorlását mintegy eszközzé tegye, amely önmagában véve alkalmasabb a
jegyesek lelkének a szeretet szálaival Istenhez való kapcsolására [vö. *3838\.
Ezzel szemben Pál apostol azzal, hogy elismeri a házas társaknak azt a jogát,
hogy a házasélet gyakorlásától az imádsággal való foglalkozás érdekében egy
időre tartózkodjanak [/». 1K0r 7,5], nemde azért teszi ezt, mert az ilyen önmeg-
tartóztatás szabadabbá teszi annak a lelkét, aki magát a mennyei dolgokra és az
Isten előtti könyörgésekre akarja adni?
3912 Ezért nem állítható komolyan az, mint némelyek hiszik, hogy a ‫״‬kölcsönös
segítség”, amelyet a jegyesek a keresztény házasságban keresnek, tökéletesebb
segédeszköz az egyéni megszentelódéshez, mint a szüzek és a nődének
úgynevezett syvbeli magánya. Mert bár azok, akik a tökéletes tisztaság életmód-
ját választották, az ilyen emberi szeretetről lemondtak, mindazonáltal ebből az
okból még nem állítható, hogy emiatt emberi személyiségüket mintegy érődén-
né és kifosztottá tették. Magától a mennyei ajándékok Osztogatójától kapnak

774
 XII. Piusz: Körlevél: ‫״‬Sacra virgiiiitas”: A házasság és a szüzesség értékelése *39113912‫־‬

ugyanis olyan szellemi kincset, amely a házastársak egymásnak adott ‫ ״‬kölcsö-

nős segítségét” mérhetetlenül felülmúlja. ... \vö. *1810].

3913-3917: Az ‫״‬Ad caeli Reginam” körlevél, 1954. október 11.

Ezzel a körlevéllel vezette be XII. Piusz Mám Királynőnek az ünnepét.
Kiadva: AAS 46 (1954) 633-636.
Mária királyi méltósága
... A legfontosabb dolog, amelyen Mária királyi méltósága alapszik, kétség- 3913
kívül istenanyasága. Minthogy a Szentírásban a Fiúról, akit a Szűz foganni fog,
ezt a kijelentést olvassuk: ‫״‬A Magasságos Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki
adja atyjának, Dávidnak a trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s
országának nem lesz vége” [Lk /,4ik], és emellett Mária ‫״‬az Úr anyjának” [Lk
1,43] neveztetik; ebből könnyen kikövetkeztethető, hogy ó is királynő, hiszen a
Fiút, aki ugyanabban a pillanatban, amikor fogantatott, az emberi természet-
nek az Igével való személyes egysége miatt mint ember is király és az összes
létezők Ura volt, ó szülte.
Tehát joggal és méltán írhatta a következőket Damaszkuszi Szent János:
‫ ״‬Valóban minden teremtmény Úrnője lett, mivel a Teremtő Anyja volt” 1;
hasonló módon állítható az is, hogy az első, aki Mária királyi tisztségét égi
szózattal hírül adta, maga Gábriel arkangyal volt.
A Boldogságos Szűz Máriát azonban nemcsak istenanyasága miatt kell 3914
királynőnek mondani, hanem azért is, mert Isten akaratából örök üdvösségünk
művében kiváló szerepe volt. ‫ ״‬Mi lehet azonban örvendetesebb és kelleme-
sebb, mint elgondolkodni azon, hogy Krisztus nemcsak veleszületett jogon,
hanem a megváltással szerzett jogon is uralkodik rajtunk?” [*3676]. -...
Márpedig bizonyos, hogy a megváltás művének végrehajtásában a Boldog-
ságos Szűz Mária bizalmas szövetségben volt Krisztussal. ... ‫״‬Amint” ugyanis
‫ ״‬Krisztus azzal, hogy minket megváltott, sajátos jogcímen Urunk és Kirá-
lyunk, úgy a Szent Szűz azon a maga nemében egyedülálló mód miatt, ahogy
megváltásunknál közreműködött, egyrészt azzal, hogy önmaga jelenlété ren-
delkezésre bocsátotta, másrészt azt értünk önként felajánlotta, és üdvösségün-
két egyedülálló módon kívánta, kérte, kereste”1.
Ezekből a megfontolásoktól a következő következtetés vonható le: ha Mária, 3915
a lelki üdvösséggel való törődésben Jézus Krisztussal, ennek az üdvösségnek a
szerzőjével, Isten akaratától szövetségben volt, éspedig valamilyen hasonló
módon, ahogyan Éva Adámmal, - a halál kezdeményezőjével - szövetkezett,
úgy, hogy határozottan állíthatjuk: üdvösségünk műve egy bizonyos ‫״‬összeg-
zés”1 révén ment végbe, amelyben az emberi nem, amiként egy szűz által lett a
halálnak lekötelezettje, ugyanúgy egy szűz által menekült meg; ha emellett
szintúgy lehet állítani, ez a legdicsóségesebb Úrnő azért lett Krisztus kiválasztott
anyja, ‫״‬hogy része legyen az emberi nem megváltásában”2, és ha valóban ‫״‬ő volt,
aki mind a személyes, mind az öröklött bűnszennytől mentesen, mindig a

775
*3913-3917 XII. Pinsz: Körlevél: ‫ ״‬Ad cacli Reginain” : Mária királynői méltóság:

legszorosabb összeköttetésben állva Fiával, akit a Golgotán, anyai jogainak és

anyai szeretetének egészen elégő áldozatával együtt, mint egy új Éva, Adám
összes gyermekéért, akiket annak szánandó bukása beszennyezett, az örök
Atyának felajánlott”3 - , ebből kétségen kívül arra lehet következtemi, hogy
amiként Krisztust, az új Adámot, nemcsak azért kell Királynak mondani, mert
Isten fia, hanem azért is, mivel a mi Megváltónk, így valamilyen analógia alapján
a Boldogságos Szűz nemcsak azért Királynő, mert az Isten Anyja, hanem azért
is, mert új Évaként az új Adámmal szövetkezett.
3916 Már most teljes, sajátos és önálló jelentése szerint, egyedül Jézus Krisztus,
az Isten és ember mondható Királynak; Mária ·azonban, noha mérsékeltebb
módon és csak hasonlóságot véve tekintetbe, ugyancsak részesedik a királyi
méltóságban, úgy mint Krisztus Isten anyja, és mint az isteni Megváltó
szolgálatában, ellenségeivel való harcában, és mindegyik fölött aratott győzel-
mében való társa.
Ennek a Krisztus Királlyal való szövetkezésnek a következtében ugyanis
eléri azt a méltóságot és fenséget, amellyel az összes teremtmények kiválóságát
felülmúlja; ebből a Krisztussal való szövetségből ered az a királyt illető
felhatalmazás, hogy ó oszthatja ki az isteni Megváltó országának kincseit; végül
ebből a Krisztussal való szövetségből tör elő a Fiú és az Atya színe előtt
megnyilvánuló anyai oltalmának soha ki nem merülő hatékonysága.
3917 Semmi kétség tehát: a legszentebb Mária méltóságával az összes teremtmé-
nyék fölé emelkedik, és ugyanígy mindenki fölött Fia urán az első helyet
foglalja el. ...
... Ahhoz, hogy megértsük a méltóságnak ezt a legkiválóbb fokozatát,
amelyet az Istenszüló az összes teremtmények fölött elnyert, segít, ha megfon-
toljuk, hogy Isten szent Szülőjét már az első időpillanatban, amikor foganta-
tott, a kegyelmek olyan bősége töltötte el, hogy az összes Szentek kegyelmét
felülmúlta. ... A Boldogságos Szűz emellett nemcsak a kiválóságnak és a
tökéletességnek, Krisztus utáni legfelsőbb fokát nyerte el, hanem valamilyen
részesedést is abból a hatékonyságból, amiről joggal mondják, Fia, Üdvözítőnk
az emberek értelmén és akaratán uralkodik.

3917a : A Szent Offícium rendelete, 1955. április 2.

A pesszánumról szóló határozat Észak-Amerika egyes püspökeinek szól.
Kiadva: The Gergy Rcview 21 (Rancht [India]: St. Mary’s Theological College,
Kurseong, 1957) 26 / The Priest (Huntington [Indiana, USA] 1956) 760. Nem jelent
meg az AAS-ben.
Fogamzásgátlás
3917a A Szent Kongregáció különösen feddón emeli fel szavát annak érdekében,
hogy mint lényegileg rosszat ítélje és vesse el a pesszáriumok (diafragmák) a
házastársi jogaikkal élő házasfelek általi ·alkalmazását.
Ezenfelül a fópásztorok ne engedjék meg, hogy a hívőknek azt mondják
vagy azt tanítsák, hogy a törvényes keresztény elvek oldaláról semmi komoly

776
 XII Piusz: Szent Officitim rendelete: Fogamzásgátlás *3917a

ellenvetést nem lehet felhozni azzal kapcsolatban, hogyha a férj az ilyen

eszközt alkalmazó feleségével, ha csak materiálisán is, együttműködik.
Azok a gyóntatok és lelkivezetók, akik az ellenkezőjét vélik, és így irányítják
a hívek lelkiismeretét, az igazság ösvényéről és a helyes erkölcstől messze
eltévelvednek.

39183921‫־‬: A Szent Offícium eligazítása, 1956. február 2.

V ö . X I I . P iu s z e rrő l s z ó ló b e s z é d e it, 1 952. m á rc iu s 23. és á p n lis 18. (A A S 4 4 [1952]
2 7 0 - 2 7 8 ; 4 1 3 -4 1 9 ) .
Kiadta: A A S 4 8 (1 9 5 6 ) 144k / P e rR M o r 4 5 (1 9 5 6 ) 1 3 7 -1 3 9 .
A szituációs etika
A katolikus Egyház hagyományos erkölcsi tanítása és e tanítás alkalmazása 3918
ellenében ... egy olyan etikai rendszer kezdett elharapódzni, amely többnyire
egy bizonyos ‫״‬szituációs etika” (a helyzet diktálta erkölcsi magatartás) névvel
került be a köztudatba ...
Azok a szerzők, akik ezt a rendszert követik, azt állítják, hogy a cselekvés
döntő és végső szabálya nem a természettörvény által meghatározott és ebből
a törvényből biztosan megismert tárgyilagos és helyes rend, hanem minden
egyes egyén értelmének valami legbensőbb ítélete és világossága, amelynek
segítségével világossá válik előtte, hogy egy konkrét helyzetben mit kell tennie.
Az embernek ez a végső döntése tehát szerintük nem a tárgyilagos
törvénynek a konkrét esetre való alkalmazása - amint a objektív etika a
jelentősebb szerzők tanítása szerint rámutat - az értelem szabályai szerint a
‫״‬helyzet” részleges körülményeinek figyelembe vétele és mérlegelése mellett,
hanem közvetlenül egy belső világosság és ítélet. Ezt az ítéletet - legalábbis sok
dologban - az ítélet tárgyi helyességét és igazságát illetően végső soron
semmilyen tárgyi, az emberen kívül is érvénnyel bíró és az ö alanyi meggyőző-
désétől független szabály nem méri, nem is kell mérnie, de az nem is mérhető,
hanem teljesen elég önmagának.
Ezek szerint a szerzők szerint az ‫״‬emberi természet” hagyományos fogai- 3919
ma nem elégséges, hanem a ‫״‬létező” emberi természet fogalmához kell folya-
modnunk, amelynek a legtöbb dologra vonatkozóan tárgyi és önálló érvényes-
sége nincs, hanem csak viszonylagos és ezért változó, kivéve bálán azt a kevés
alapelemet, amely az ember metafizikai (önálló és változatlan) természetére
vonatkozik.
Ugyanilyen csak viszonylagos érvényű a ‫ ״‬természettörvény” hagyományos
fogalma is. Már most igen sok követelmény, amelyről ma mindenfelé azt
híresztelik, hogy azok a természettörvény önálló követelményei, véleményük
szerint a létező természet mondott fogalmán alapszanak, és ezért a ténylegesen
létezők nem mások, mint viszonylagosak és változóak, amiket bármikor
bármilyen helyzetben megfelelően lehet alkalmazni.

777
*3918-3921 XII. Piusz: Szent O fficinái eligazítása: A szituációs etika

3920 Ha ezeket az elveket elfogadjuk és átültetjük a valóságba, állításuk és

tanításuk szerint az embereket sok erkölcsi gyötrelemtől - amelyek másként
megoldhatatlanok - meg lehet kímélni, vagy könnyen meg lehet szabadítani, ha
ki-ki lel kiismeretében nem elsősorban tárgyi törvények szerint, hanem ama
belső egyéni világosság közvetítésével személyes meglátása szerint ítéli meg,
hogy az adott helyzetben mi a teendő.
3921 Sok, ennek a ‫ ״‬szituációs etikának” a rendszerében megállapított tétel
ellentétes a valós igazsággal és a józan ész rendszabályaival; a relativizmus és a
modernizmus nyomai fedezhetők fel benne és a századokon keresztül átha-
gyományozott katolikus tanítástól messze eltévelyedik.
[Köveike^ik a tilalom: nem szabad képtiselni e~t a tanítást.]

3922-3926: A ‫ ״‬Haurietis aquas” körlevél, 1956. május 15.

Kiadva: A A S 4 8 (1 9 5 6 ) 3 1 6 - 3 5 2 .

Jézus Síiének tisztelete

3922 [Köztudott] hogy az ok, amiért az Egyház Jézus Legszentebb Szívének az
imádás tiszteletét megadja, kettős: az egyik kétségkívül, amely Jézus Krisztus
restének többi szentséges tagjára is vonatkozik, azon az elven alapszik, amely
szerint tudjuk, hogy Szíve, mint az emberi természet legnemesebb része, az
isteni Ige személyével a személyes egység révén össze van kötve; ezért
ugyanazt az imádó tiszteletet érdemli, amellyel az Egyház magának Isten
megtestesült Fiának a személyét kitünteti. ...
A másik ok pedig, amely egészen sajátságos módon az isteni Megváltó
Szívére vonatkoztatható, és ugyancsak egészen sajátságos módon megkívánja,
hogy imádó tiszteletben részesítsük, abban áll, hogy Szíve minden más
testrészénél inkább az emberi nem iránti mérhetetlen szeretetének természetes
ismertetőjele 111. jelképe. ‫ ״‬Szent Szívében ...Jézus Krisztus végtelen szereteté-
nek jelképe és szeretete eszméjének azon kifejezése van jelen, amely bennünket
kölcsönös szeretetre indít” 1 ...
3923 [Krisztus] az önálló, ép és tökéletes emberi természet, amely Szűz Mária
legtisztább ölében a Szentlélek erejéből fogantatott, valóban hozzácsatolta
isteni személyéhez. Semmi nem hiányzott tehát abból az emberi természetből,
amely Isten Igéjével egyesült; ö azt semmi módon meg nem rövidítve, semmi
módon meg nem változtatva a szellemi és a testi adottságokat illetően egyaránt
teljességgel, azaz értelemmel és akarattal, a többi belső és külső megismerő
képességgel, valamint érzéki vágyóképességgel és az összes természetes
hajlammal együtt teljességgel fogadta be [a *293, 301, 355 számú dokumentuma-
kát csatolják].
Minthogy semmiképp nem lehet abban kételkedni, hogy Jézus Krisztusnak
valódi emberi teste van, amely annak minden sajátos indulatával, legfőképpen a
mindent fölülmúló szeretettel jellemezhető, hasonlóképpen semmi kétség nem

778
 XII. Piusz: Körlevél: ‫ ״‬H auneti* aquas” : Jézus Szívének tisztelete *3918-3921

férhet ahhoz sem, hogy a miénkhez hasonló fizikai szívvel bír, mivel e nélkül a
legkiválóbb testrész nélkül emberi élet és indulatok nem létezhetnek. ...
A Megtestesült Ige Szívét ezért joggal tekintik ama hármas szeretet fő 3924
ismertetőjelének és jelképének, amellyel az istent Megváltó az örök Atyát és
minden embert kitartó hévvel szeret. Jelképe ez annak az isteni szeretetnek,
amelyet az Atyával és a Szentlélekkel együtt áraszt, amely azonban mégis
benne, ti. a megtestesült Igében számunkra csak az esendő és törékeny emberi
testen keresztül nyilvánul meg. ...
Emellett jelképe annak a legtüzesebb szeretetnek is, amely, Krisztus leikébe
öntve az O emberi akaratát gazdagítja, és amelynek cselekvése kétféle tökéletes
ismeret, a boldog és megadott ill. beleöntött (ismeret) által nyer megvilágítást
és irányítást.1
Végül pedig - és már inkább természetes és közvetlen módon - az érzésből
táplálkozó szeretetnek is jelképe, minthogy Jézus Krisztus teste, amely Szűz
Mária ölében a Szentlélek műveként formálódott ki, a legtökéletesebb érzékelő
és felfogó képességgel bír, mindenképpen nagyobb mértékben, mint az összes
többi emberi test2.
... Tehát a testi dologtól, amely Knsztus Jézus Szíve, és annak természetes 3925
jelentésétől nemcsak érzékekkel felfogható szeretetének szemléletéig szabad ...
felemelkednünk, hanem magasabbra is, a beléöntött legmagasabb szeretet
megfontolásáig és imádásáig; végül pedig ... a megtestesült Ige isteni szeretete
fölötti elmélkedésig és annak imádásáig; mivelhogy abból a hitből, amellyel
hisszük, hogy Krisztus személyében két természet, emberi és isteni egyesült,
értelemmel képesek vagyunk felfogni azon legszorosabb kapcsolatokat, ame-
Ivek Jézus fizikai Szívének érezhető szeretete, és a kettős szellemi szeretet, ti. az
emberi és az isteni között fennállnak. A szeretetnek ezekről a megnyilvánulá-
sairól ugyanis azt kell mondanunk, hogy nemcsak ugyanakkor és együtt
léteznek az isteni Megváltó személyében, hanem egymás között is valódi
kapcsolattal vannak összekötve, amennyiben az isteninek az emberi és az
érzékelhető alá van vetve, és az ó hasonlóságát tükrözi vissza.
Nem állítjuk azonban, hogy Jézus Szívét úgy kell felfognunk, mintha benne
isteni szeretetének ún. alaki leképezését ill. annak tökéletes és abszolút jelét
birtokolnánk és imádnánk, minthogy az isteni szeretet legbensőbb lényegével
semmiféle teremtett képmás nem tehető egyenlővé; a knsztushívó, amikor
Jézus Szívét tiszteli, az Egyházzal együtt inkább az isteni szeretet jelét és
mintegy nyomát imádja. ...
Elengedhetetlen tehát, hogy ebben az igen nagy jelentőségű és nagy böl-
csességű tanításban ki-ki szívében mindig ahhoz tartsa magát, hogy a termé-
szetes jelkép igazsága, miszerint Jézus fizikai Szívét az Ige személyére vonatkoz-
tatjuk, teljességgel a személyi egyesülés elsődleges igazságán nyugszik; ha pedig
valaki tagadja, hogy ez igaz, olyan hamis vélekedéseket... kelt életre, amelyeket az
Egyház nemegyszer elítélt már, és amelyek Krisztusban a két természet külön-
külön és teljes létezése melletti egyetlen személyével ellentétesek.

779
*3922-3926 XII. Pinsz: Körlevél: ‫ ״‬Haurietis aqtms”: Jézus Szive tisztelet

Mária anyasága
3926 ... A krisztushívők gondoskodjanak arról, hogy ehhez a [Jézus legszentebb
Szilére 1vnatko~ó\ tisztelethez az Isten Szülőanyjának Szeplőtelen Szíve iránti
tisztelet is szorosan kapcsolódjék. Isten akaratából ugyanis az emberek
megváltásának elvégzendő művében a Boldogságos Szúz Mária Krisztussal oly
elválhatatlan egységben állt, hogy üdvösségünk Jézus Krisztus szeretetéból és
gyötrelmeiből - anyja szeretetével és fájdalmával egységben - származott;
teljes mértékben helyénvaló, hogy a keresztény nép, mint amely Krisztustól az
isteni életet a Jézus Legszentebb Szíve iránt tanúsított köteles odaadás utján
Mária révén nyerte el, még az égi Anya legszeretóbb Szíve iránti kegyelet,
szeretet, hálás és engesztelő lelkűiét buzgalmát is felajánlja.

3928: A Szent Offícium rendelete, 1957. március 8. (május 23.)

V ö . X II. P iu s z n a k a N e m z e tk ö z i P a s z to rá l-litu rg ik u s K o n g re s s z u s o n ta r to tt b e s z é d é t,
1 9 5 6. s z e p te m b e r 22. (A A S 4 8 [1956] 7 1 6 -7 2 5 ) .
Kiadva: A A S 4 9 (1 9 5 7 ) 370.

Λ~ együtt-misézés énényessége
3928 Kérdés: Több pap együtt érvényesen mutatja-e be a miseáldozatot, ha
közülük csak egy mondja ki a kenyér és a bor fölött az átváltoztató szavakat:
‫ ״‬Ez az én testem” és ‫ ״‬Ez az én vérem”, a többiek azonban nem mondják ki az
Úr szavait, de a celebráns tudtával és egyetértésével meglévő szándékukat,
miszerint annak szavait és a cselekményt magukévá teszik, kinyilvánítják?
Válasz (apápa állal megerősítve március 18-án) : Nem; mert Krisztus intézkedé-
se szerint egyedül az misézik érvényesen, aki az átváltoztató szavakat kimond-
ja.

XXIII. JÁNOS,
1958. október. 28. —1963. június 3.

3930: A Szent Offícium válasza, 1959. március 25. (április 4.)

Kiadva: AAS 51 (1959) 27 Ik.

3930 A kommunizmust támogató képiiselök választása

Kérdés: Vajon a katolikus polgároknak a képviselőválasztásoknál megenge-
dett-e szavazataikat olyan pártokra vagy jelöltekre adni, akik bár a katolikus
tanítással ellentétes elveket nem vallanak, sőt a keresztény nevet is igénylik
maguknak, a valóságban mégis kommunistákkal társulnak, és cselekvésmód-
jukkái azokat támogatják?
Válasz P“Pa “Ital megerősitie április 2-án): Nem; a Szent Offícium 1949.
július 1-jén kelt rendelete 1. pontjában tartalmazott szabálynak megfelelően
[vö*3865\.
780
 XXIII. János: Körlevél: ‫ ״‬M ateret Magistrn”: Az Egyház szociális tanítása *3935-3953

3935-3953: A ‫ ״‬Mater ct Magistra” körlevél, 1961. május 15.

A ‫״‬Rerum novarum" 70. é v fo rd u ló já r a k ia d o tt k ö rle v é l az e ló z ó p á p á k s z o c iá lis ta n ítá s a it
ö s s z e g z i és a m á s o d ik v ilá g h á b o rú u tá n i ú | tá rs a d a lm i h e ly z e t fé n y é b e n to v á b b fe jle s z ti.
E ls ő a lk a lo m m a l k a ro ljá k föl az e lm a r a d o tt o rs z á g o k p r o b lé m á já t é s az e m b e r is é g
k ö z é r d e k é n e k k é rd é s e it. A k ih ird e té s n a p já t az e r e d e n o la s z s z ö v e g fo rd ítá s i n e h é z s é -
g e i m ia tt jú liu s 14-re k e lle tt h a la sz ta m . J ó lle h e t c sa k a la tin s z ö v e g h ite le s , az e n c ik lik a
n y e lv i h iá n y o ss á g a i m ia tt e lk e rü lh e te tle n ü l fig y e le m b e kell v e n n i a la tin m e lle tt az o la s z
s z ö v e g e t is, m e ly az O s s e r v a to r e R o m a n ó b a n 1 961. jú liu s 1 5 -é n a la tin sz ö v e g g e l
e g y ü tt je le n t m eg . (A z o la s z s z ö v e g e t az a lá b b i fo rd ítá s n á l is fig y e le m b e v e ttü k .)
Kiadva: AAS 53 (1961) 405-147.

XIII. Leó szociális tanításainak összegzése

... XIII. Leó ... először a munkáról szól: a munkát semmiképpen sem lehet 3935
puszta árunak tekinteni, lévén, hogy legközvetlenebbül az emberi személyiség-
bői ered. Mivel ugyanis az emberek többsége egyetlen tőkéjéből, azaz munká-
jából fedezi megélhetését, a munkabér mértékét kereskedők módjára kell
megállapítani, hanem inkább a jogszerűség és a méltányosság törvényei szerint.
Ha ez nem így történik, annak az a vége, hogy a munkaszerződés [406\
igazságosságának elve még akkor is sérelmet szenved, ha mindkét fél szabad
beleegyezését adta hozzá. [rö. *3270]
Ezenkívül minden egyes embert természetszerűen megillet az a jog hogy
magántulajdonként birtokoljon javakat, ez alól pedig a munkaeszközök sem
jelentenek kivételt, és az államnak semmilyen körülmények között sem áll
hatalmában ezt a jogot eltörölni. Mivel viszont a magántuljadonnak társadalmi
szerepe is van, annak, aki ilyen tulajdonnal rendelkezik, azt nem csupán a maga
személyes hasznára kell fordítania, hanem mások javára is.
Ami mármost az állam szerepét illeti, amelynek az a rendeltetése, hogy a 3936

földi javak vonatkozásában a közjóról gondoskodjék, polgárainak gazdaság

helyzetét semmiképp sem hanyagolhatja el, sőt egyenesen kötelessége jelenlé-
tével alkalmas módon arról gondoskodni, hogy a gazdaság először is a
javaknak azt a mennyiségér, ‫״‬amely az erkölcsi értékek megvalósításához
elháríthatadanul szükséges”1 megtermelje, továbbá, hogy' valamennyi polgára-
nak jogait, elsősorban a hátrányos helyzetűekét, vagyis a munkásokét, a nőkét
és a gyermekekét védelmezze. Az állam soha nem háríthatja el magától azt a
kötelességét, amely szerint tevékenységével a munkások körülményeit javítania
kell.
Az állam feladata továbbá arról gondoskodni, hogy a munkaszerződések a
jogszerűség és a méltányosság szabályai szerint jöjjenek létre, és hogy‫ ׳‬ugyanak-
kor a munkavállalók emberi méltósága sem testi, sem lelki tekintetben ne
károsodjék. Ami ezt illeti, Leó írásában lefekteti az igazságosságnak és
jogszerűségnek azokat az elemeit, amelyek az emberi együttélés szabályozására
vannak hivatva, és amelyeket egyes államok, a maguk eltérő módján, éppen
korunkban vettek át a saját törvényhozásukba, és amelyek, ahogy XI. Piusz

781
*3935-3953 XXIII. János: Körlevél: ‫ ״‬Mater et Magistra” : Az Egyház szociális tanítása

kifejti, nem kis mértékben járultak hozzá a jogalkotás új ágának, a ‫״‬munkajog-

nak” megalapozásához és továbbfejlesztéséhez.
3937 Ugyanebben az írásban megerősítést nyert továbbá nem csak a munkások-
nak az a természettől meglévő joga, hogy akár tisztán munkásokból álló, akár a
munkások és a munkaadók soraiból szervezett testületekbe tömörüljenek;
hogy ezeknek olyan formát adjanak, amely véleményük szerint szakmájuk
természetének a leginkább megfelel; hanem, hogy testületeikben, amelyeket
említettünk, akadálytalanul, szabadon [407\ és saját kezdeményezésük alapján
úgy cselekedhessenek, ahogy érdekeik megkívánják.
Végül pedig a munkásoknak és a munkaadóknak kétoldalú kapcsolatuk
rendezésénél az emberi szolidaritás szabályai és a keresztény és testvéri
közösség alapelvei szerint kell eljárniuk, ezért mind a liberalizmus által
hirdetett korlátlan verseny, mind a marxista szellemű osztályharc a keresztény
tanítástól és magától az emberi természettől egyaránt teljesen idegen.
XI. Pius‫ ״‬szociális tanításainak összegzése
3938 [XI. Piusz a ’Quadragesimo anno ’ enáklikájában] alátámasztja, hogy a katoli-
kus Egyháznak joga és kötelessége különösen nagy erőfeszítést tenni az egész
emberiséget mélyen foglalkoztató, igen súlyos társadalmi kérdések megfelelő
megoldása érdekében; másrészt hangsúlyozza és megerősíti a Leó írásában
megfogalmazott elveket és előírásokat, a változó körülményekhez alakítva
azokat; végül pedig nem csupán egyes olyan tételeket elemez ebből az
alkalomból, amelyekben még a katolikusok között is bizonytalankodások
voltak, hanem megmutatja azt is, miképpen kell ezeket a szociális rendre
vonatkozó elveket és előírásokat az idő megváltozott körülményeinek megfele-
lóén továbbfejlesztve alkalmazni.
] Ebben az időben ugyanis sokak kétségesnek látták, hogyan is kell
valójában a katolikusoknak a magántulajdonról, a dolgozóknak kezük munká-
jáért adandó bérről, vagy épp a szocializmus szelídebb neméről vélekedniük.
Az első kérdéssel kapcsolatban elődünk újból megerősítette, hogy a
magán tulajdonjog a természetből ered; még mélyebben megvilágította ugyan-
akkor a magántulajdonban rejlő társadalmi jelleget és kötelezettséget.
A második problémát illetően a tiszteletreméltó pápa előbb azt a vélekedést
cáfolja, amely szerint a bérmunka eleve, természeténél fogva igazságtalanság
lenne, aztán afelett sajnálkozik, hogy ez nem csak egyes esetekben jelenik meg
embertelen és igazságtalan formában, továbbá részletesen feltárta azokat az
elveket és feltételeket, amelyeket be kell tartani ahhoz, hogy ebben a kérdésben
a jogszerűségtől és a méltányosságtól ne távolodjunk el.
Ezen a téren ma az a helyénvaló, ha a munkaszerződéseket bizonyos
tekintetben a társasági szerződések mintájára kötik meg, mégpedig úgy, hogy
‫״‬a munkások és az alkalmazottak társtulajdonosok lesznek, 1 1 1 . részt vesznek a
vagyon kezelésében, vagy meghatározott arányban részesednek a megtermelt
haszonból” 1.

782
 XXIII. János: Körlevél: ‫ ״‬Mater ct Magistra” : A2 Egyház szociális tanítása *39353953‫־‬

Elméletileg és gyakorlatilag egyaránt nagy jelentőségű dolognak kell tarta-

nunk, amit XI. Piusz hangsúlyozott: ‫״‬az emberi termelőmunka valóban
jogszerű értékelése és méltányos bérezése lehetetlen, ha figyelmen kívül
hagyjuk annak társadalmi és egyben individuális lényegét”2. Ezért a munkabér
megállapításakor a jogszerűség azt követeli, hogy a munkás és családja
szükségletein túl vegyék tekintetbe egyrészt annak a termelő vállalatnak a
helyzetét, amelyben a munkás dolgozik, másrészt számoljanak az úgynevezett
‫״‬közjóiét”3 vagy ‫ ״‬társadalmi jólét” általános követelményeivel.
Az Egyház Főpásztora fontosnak tartja továbbá hangsúlyozni, hogy a 3939
kommunista és a keresztény tanítás élesen szemben áll egymással. A katoliku-
sok semmilyen körülmények között nem fogadhatják el azoknak a szocialisták-
nak a tanait sem, akik látszólag mérsékeltebb véleményüknek adnak hangot;
álláspontjukból ti. először is az következik, hogy a társadalmi élet rendjét,
mivel annak célja az evüágban található, csupán a múlandó földi lét előnyeinek
elérése érdekében szerveződik, továbbá pedig ebből az következne, hogy mivel
az emberi közösség, a társadalom célja egyedül a külső javak megteremtése
lenne, az egyéni szabadság ezzel elveszítené jelentőségét, hiszen a társadalmi
tekintély valóságos értelme nem érvényesülne.
XI. Piusz figyelmét persze nem kerüli el, hogy Leó körlevelének kibocsátá- 3940
sa után negyven esztendővel az életkörülmények, a társadalmi helyzet alapjai-
bán megváltozott, és ez egyebek közt abból is kitetszik, hogy a szabadverseny
a mintegy szükségszerűen bennerejló erőszakmozzanat következtében eljutott
arra a pontra, hogy saját magát szinte felemésztette és hatalmas tőkét és ebből
eredő korládan hatalmat koncentrált egy törpe kisebbség kezében, ‫״‬akik
többnyire nem is tulajdonosai, hanem csak kezelői és működtetői a rájuk bízott
vagyontömegnek, amely felett korlátlan teljhatalommal rendelkeznek”1.
Ennek következtében ... ‫״‬a szabad piacgazdaság helyét a gazdasági erőn
alapuló hatalom vette át, a profithajszát pedig a gazdasági hatalomért folyó
fékevesztett vetélkedés követte, s a gazdaság egész világa félelmetesen ke-
ménnyé, kíméletlenné és kegyetlenné lett”2. Ebből pedig egyenesen követke-
zett, hogy az állam jótéteményei is elsősorban a gazdagabbak érdekeit
szolgálták, és tulajdonképpen a felhalmozott vagyon minden nép fölött
uralkodni kezdett.
Ezzel a fejlődési tendenciával a pápa a következő fontos alapelveket szegezi
szembe: a gazdasági élet normáit az élet etikai alapjaira kell helyezni, és így az
egyéni és a csoportérdekeket a leghatározottabban összhangba kell hozni a
közérdekkel.
Ez pedig ... mindenesetre elsősorban a társadalmi rend újjászervezését
követeli meg, éspedig olyan kisebb gazdasági, szakmai szerveződések létreho-
zásával, amelyeket nem az állam hoz létre saját hatalmánál fogva, hanem
amelyek önállóak; továbbá elvárja az állami vezetés újra nekifogjanak felada-
tuknak és semmiképp ne mellőzzék a közjóról való gondoskodást, végül pedig,
az egész emberiség vonatkozásában megköveteli, hogy az államok többoldalú

783
*3935-3953 XXIII. János: Körlevél: ‫ ״‬Mater et Magistra” : Az Egyház szociális tanítása

együttműködésükkel, ill. ilyen szerződéseikkel egyben a népek gazdasági jólétét

is előmozdítsák.
3941 A Ptusz írásában foglalt tanítás lényege azonban a következő két pontban
foglalható össze: az egyik szerint teljesen ki kell zárni azt, hogy a gazdasági
életben akár az egyéni, akár a csoportérdek, a konkurrensek korlátlan versenye,
a vagyonosok mérhetetlen hatalma, vagy az állam dicsőség- 1 1 1 . hatalomvágya,
vagy bármely ilyen típusú tényező váljék a legfőbb törvénnyé.
Ellenkezőleg, sokkal inkább arra van szükség, hogy minden gazdasági
kezdeményezést a jogszerűség és a szeretet, mint a társadalom két alaptörvé-
nye irányítson.
A másik pont, amelyet XI. Piusz körlevelének sajátos alapelveként tartunk
számon, az a tanítás, mely szerint az egyes országokon belül, ül. nemzetközi
téren a társadalmi igazságosság szellemének megfelelő olyan jogrendszer
alakuljon ki állami és magánalapítású intézmények hálózatával, amelyben a
gazdasági élet szereplői saját érdekeiket megfelelőképpen összhangba tudják
hozni a közérdekkel.
XII. Piusz szociális tanítása
3942 [XII. Piusz szándéka mit, hogy\ ‫״‬érthetőbben elmagyarázza, hogy mi az
Egyház előírása a társadalmi és a gazdasági élet három fő kérdésével, neveze-
tesen a látható javak felhasználásával, a munkával és a családdal kapcsolatban,
hiszen ezek egymást feltételező, egymást erősítő, kölcsönös kapcsolatban álló
dolgok”1.
Az első kérdéskört illetően elődünk fontosnak tartja annak kimondását,
hogy mindenki arra vonatkozó joga, hogy külső javakkal biztosítania életfelté-
teleit, általánosabb érvényű minden más, a gazdasági életben szereplő jognál,
úgyannyira, hogy e jog hatálya erősebb még a magántulajdon jogánál is.
Ugyanis, ahogy elődünk rámutat, noha igaz, hogy a javak magántulajdonban
való birtoklása magában a természetjogban gyökeredzik, a Teremtő Isten
akarata szerint azonban e jog semmüyen körülmények között sem állhat
ellentétben azzal, hogy ‫״‬az Isten által az emberek közös hasznára teremtett
anyagi javakból mindenki méltányosan részesedjék, ahogyan a jogszerűség és a
szeretet egyaránt megköveteli”2.
A munkával kapcsolatosan XIII. Leó szavait idézve XII. Piusz azt tanítja,
hogy a munkát az egyes ember vonatkozásában egyszerre kell kötelességként
és jogként fölfogni, ennélfogva elsősorban ezek hatalmában áll a munkával
kapcsolatos viszonyok szabályozására, tehát ‫״‬csak abban az esetben lehet az
állam feladata a munkamegosztás és a munkafunkciókkal való méltányos
megbízás szabályozása - annak a határnak és mértéknek a megtartása mellett,
amelyet a valóságos és tényleges közösségi érdekek megkívánnak”3 ha és
amennyiben az egyének ezt nem óhajtják, vagy nem tudják maguk megtenni.
Áttérve a család kérdéskörére a pápa kiemeli, hogy az anyagi javak
magántulajdonú birtoklása nagy mértékben szolgálja a család életének fönntar-

784
 X XIII János: Körlevél: ‫ ״‬Mater et Magistra” : Az Egyház szociális tanítása *3935-395:

tását és védelmét, mert hiszen ‫״‬ez a megfelelő garanciája a családapa szükséges

szabadságának, amelynek birtokában képes eleget tenni Istentől neki megsza-
bott és családja érdekeivel kapcsolatos kötelességeinek úgy anyagi, mint lelki-
szellemi és vallási vonatkozásban” 4.
Mivel ebből következik azután a család szabad letelepedési joga is, elődünk
figyelmezeteti azoknak az államoknak a vezetőit, amelyek polgáraik kivándorlá-
sát engedélyezik, ül. amelyek az idegeneket befogadják, hogy ‫ ״‬semmi olyasmit
ne tűrjenek el, ami az anyaország és a befogadó ország jó viszonyát megronta-
ná vagy veszélyeztetné”5.

A szubszidiaritás elit
... Először is szögezzük le, hogy a gazdasági életben a döntő szerep a 3943
magánemberek szorgalma kell legyen, akik vagy egyénileg cselekszenek, vagy
közös érdekek kielégítésére különféle módokon szervezett csoportokat alkot-
nak.
Am az elődeink által korábban már kifejtett okok miatt ezen a területen az
államhatalom hatékony működése is szükséges, hogy közbelépésével az anyagi
javak megfelelő növekedését előmozdítsa úgy, hogy ez a társadalom haladásá-
hoz, ennélfogva a közjó növekedéséhez vezessen.
Az államnak ez a támogató, ösztönző, szervező, hiánypótló és kiegészítő
gondoskodása a szubszidiaritásnak azpn az elvén alapul, melynek tartalmát
XI. Piusz a ‫״‬Quadragesimo anno' körlevelében fejtette ki: ‫ ״‬A társadalomelmé-
let szilárd és örökérvényű elve az a rendkívülien fontos alapelv, amely így
szól: amit az egyes ember önmaga a saját erejével elvégezhet, azt nem szabad
attól elragadni és társadalmi tevékenység körébe utalni, hasonlóképpen
igazságtalanság s egyszersmind a helyes rend súlyos megkárosítását eredmé-
nyezi, ha azt, amit kisebb és alacsonyabb rangú közösségek elintézhetnek,
nagyobb és magasabb szervezeti egység vonja a maga hatáskörébe. Hiszen
minden társadalmi tevékenységnek célja lényéből és természetéből fakadóan
a társadalmi test egyes tagjainak támogatása, nem pedig tönkretétele vagy
fölszívása.” [*3738].
... Az államvezetéssel szemben újból és újból az a követelmény fogalmazó-
dik meg, hogy a gazdasági életben sokrétű, a korábbinál mindig szélesebb körű
és rendszeresebb tevékenységet fejtsen ki annak érdekében, hogy az állam
szervezete, intézményei, eszközei és cselekvési módjai kellően alkalmasak
legyenek a fönti célkitűzés megvalósítására.
Mindenkor érvényben kell azonban maradnia annak az elvnek, hogy az
állami tekintély gondoskodása gazdasági téren - bármilyen széles körű,
bármennyire mélyen behatol egy közösség legbensóbb szféráiba is —olyan
gondoskodás legyen, amely nem csak hogy nem korlátozza az egyének
cselekvési szabadságát, hanem ellenkezőleg, növeli azt, mégpedig úgy, hogy a
személyiség alapvető jogai csorbítatlanok maradjanak.

785
*3935-3953 XXIII. János: Körlevél: ‫ ״‬Mater et Magistra” : Az Egyház szociális tanítása

A z igpZf4gPs munkabér mércéje

3944 ... [Újból felbiijuk a figyelmet arra,] hogy amint nem engedhető meg a
munkabér mértékének a szabad verseny törvényei alá vetése, éppen úgy nem
diktálhatják azt a munkaadó döntései sem: ezen a téren minden körülmények
között az igazságosság és a méltányosság szabályait kell figyelembe venni.
Ezek pedig megkövetelik, hogy a munkásnak annyi bért fizessenek, amennyi az
emberhez méltó életre és a család eltartására elégséges.
A méltányos munkabér megállapításánál azonban szükséges azt is figyelem-
be venni, hogy először is mennyivel járul hozzá az egyén a gazdaság javainak
előállításához azután, hogy milyen a dolgozót foglalkoztató vállalat anyagi
helyzete, mi mindent követel az állam érdeke, különös tekintettel itt az
általános foglalkoztatottság szempontjára, és végül mit követel meg minden
nép közös, vagyis több, egymással kapcsolatos állam érdeke, amelyek termé-
szetükre és kiterjedésükre nézve különböznek egymástól.
Az említett szabályok nyilvánvalóan érvényesek mindig és mindenhol, de
hogy miképpen kell őket adott konkrét körülmények között alkalmazni, azt
csak a rendelkezésre álló anyagi eszközök figyelembe vételével lehet pontosan
megállapítani: ezek mennyisége és jellege az egyes országokban természetesen
eltérhet, és el is tér egymástól, s gyakran egyetlen országon belül is változhat az
idő múlásával.
Tekintve, hogy korunkban az országok gazdasága igen ütemesen fejlődik,
helyénvalónak tartjuk mindenkinek felhívni a figyelmét a társadalmi igazságos-
ság legfontosabb szempontjára, jelesül arra, amely megköveteli, hogy a gazda-
sági növekedést mindenkor az annak éppen megfelelő társadalmi fejlődés
kövesse, éspedig úgy, hogy az anyagi javak bővüléséből származó előnyökből
kivétel nélkül a nemzet minden rétege ugyanolyan mértékben részesedjék.
3945 ... Meg kell jegyeznünk, hogy sok országban a gazdasági viszonyok ma
olyanok, hogy a javak előállítására szolgáló nagy- vagy középkategóriájú
üzemek azért növekednek igen gyorsan, mert saját bevételeikből finanszíroz-
zák gépparkuk felújítását és fejlesztését. Ahol ez történik, ott véleményünk
szerint le lehet szögezni, hogy a vállalatoknak ezért munkásaik számára egy
bizonyos részesedési jogot kell elismerniük1, különösen, ha egyébként a
létminimumot meg nem haladó munkabért osztanak.
Megfontolást érdemel ebben az összefüggésben boldog emlékezetű elő-
dünk, XI. Piusz útmutatása, amit a ‫ן״‬Quadragesimo anno ’ körievélben a követke-
zó szavakkal fejez ki: ‫״‬Teljesen hamis beállítás akár kizárólag a tőkének, akár
pedig kizárólag a munkának tulajdonítani azt a hozadékot, amely valójában
ezek együtthatásának az eredménye; tehát minden vonatkozásban igazságtalan,
ha ezek bármelyike, tagadva a másik hatékonyságát, a haszon egészét magának
követeli”2.
3946 A gyakorlat azt mutatja, hogy ennek a jogos követelménynek többféle
módon lehet eleget tenni. Felsorolásukat mellőzve; ma elsősorban az a
kívánatos, hogy a munkások a legmegfelelőbbnek tetsző formában fokozató-

786
 XXIII. János: Ködével: ‫ ״‬Mater et Magistra”: Az Egyház szociális tanítása *3935 395.

san az őket foglalkoztató vállalatok résztulajdonosaivá váljanak, mert ma -

még inkább, mint elődünk korában - ‫״‬minden erővel, minden úton-módon
azon kell igyekezni, hogy legalább a jövőben a megtermelt javaknak csak egy
méltányos hányada legyen felhalmozva a tőkés tulajdonosok kezében, és
nagyobb intenzitással áramoljanak ezek a javak azok felé, akik előállításukhoz
munkájukkal járulnak hozzá” 1.
Fel kell azonban hívni a figyelmet, hogy a munkabér és a megtermelt
haszon viszonyát a közérdek figyelembe vételével kell megállapítani, értve ezen
úgy az adott ország, mint a világ népeinek érdekét.

Ü^emi döntésmegos^tás
Az igazságosság követelményeihez nem csupán a munkával megtermelt 3 9 4 7
javak elosztásának elveit kell hozzáigazítani, hanem azokat a körülményeket is,
amelyek között ezeket a javakat előállítják. Az emberi természetben gyökere-
dzik ugyanis az a szükségszerű igény, hogy annak, aki munkájával létrehoz
valamit, megengedett egyrészt felelősséget mutatnia az ügyek alakulásában,
másrészt a munka elvégzése által saját személyisége tökéletesítenie.
Következik ebből, hogy ha a termelésben olyan módszereket és olyan
munkakörülményeket vezetnek be, amelyek a munkát végzők emberi méltósá-
gát veszélyeztetik, felelősségérzetét gyengítik, vagy önálló cselekvési szabadsá-
gát megsemmisítik, úgy a gazdaság ilyen rendszerét az igazságosságtól még
akkor is idegennek kell ítélnünk, ha belőle a termelés mégoly hatalmas
volumene származnék, vagy ha a haszon elosztása a jogszerűség és a méltá-
nyosság szabályaihoz igazodnék is.
A gazdasági élet területén ténylegesen nem lehet egységesen meghatározni,
milyen viszonyok állnak a leginkább összhangban az emberi méltósággal,
melyek ösztönzik legjobban az embereknek a rájuk bízott feladatokkal kapcso-
latos felelősségtudatát. Igen helyesen fogalmazta meg boldog emlékezetű
elődünk, XII. Piusz ennek irányelveit: ‫״‬A kis- és középtulajdonosokat —
parasztokat, iparosokat, kereskedőket, vállalkozókat - védelemben és támoga-
tásban kell részesíteni; helyes továbbá, ha érdekvédelmi szervezetekbe tömö-
rülnek, hogy a nagyvállalatok által élvezett előnyöket és profitlehetőségeket a
maguk számára is biztosítsák, a nagyvállalatoknál viszont azt kell elérni, hogy a
munkaszerződések bizonyos pontok vonatkozásában társadalmi szerződéssel
egészüljenek ki”1.
... Meggyőződésünk, hogy a munkások jogosan követelnek részt maguk- 3 9 4 8
nak a javakat előállító vállalat életéből, amelynél alkalmazásban vannak és
melyben dolgoznak. Úgy gondoljuk, hogy nem lehetséges konkrét és részletek-
be menő szabályozás azt illetően, hogy mekkora és milyen legyen ez a
részvétel, mivel az az egyes vállalatok helyzete alapján állapítandó meg. ... Még
sincs kétségünk affelól, hogy a dolgozóknak tevőleges részt kell kapniuk az
őket foglalkoztató vállalatok ügyeiből.

787
*3935-3953 XXIII. János: Körlevél: ‫ ״‬Mater et Magistra”: Az Egyház szociális tanítása

... [Ebben a% ügyben) XII. Piusz figyelmeztetett: ‫״‬Az a gazdasági és

társadalmi szerep, aminek betöltését az egyén igényeli, maga tiltja el, hogy az
egyén tevékenysége teljes egészében másvalaki akaratának legyen alávetve”1.
Persze senki nem vonja kétségbe, hogy az olyan vállalatnak, amely kiemelt
helyen ügyel az emberi méltóságra, éppen hogy kötelessége biztosítani az
irányítás szükséges és hathatós egységességét; ám ebből semmiképp sem
következik, hogy azokat, akik ott végzik mindennapi tevékenységüket, párán-
csők néma teljesítésére teremtett szolgákként kezeljék, olyanokként, akik
kívánságaiknak és tapasztalataiknak nem adhatnak hangot, akiknek passzívan
kellene várniuk, míg mások megszervezik és megtervezik foglalkoztatásuk
mikéntjét.
A magántulajdonjellege és a* ahho‫ ״‬valójog
3949 ... [A~ emberek ma többre becsülik] a munkával, ill. munkajogilag biztosított
jövedelmet, mint azt, ami tőketulajdonból származik, 1 1 1 . tulajdonjogilag van
biztosítva.
Ez teljességgel megfelel a munka belső lényegének, hiszen a munka, mivel
közvetlenül az ember természetéből vezethető le, magasabbrendű érték, mint
az anyagi javak bősége, lévén az ilyen javak lényegük szerint eszközjellegűek: ez
a folyamat tehát az ember fejlődésének egyértelmű jele.
[De kérdés, hogy a% a~ alapélt] ..., amely szerint az embernek a természetből
eredő joga van magántulajdon birtoklására, és ezen belül termelőeszközök
birtoklására is —, a jelenlegi körülmények között [értényét vescjtette-e\.
Nos, ezt a bizonytalankodást teljesen alaptalannak kell mondanunk. Mert a
magántulajdon, így a termelőeszközök magántulajdonának joga is, mindenkor
érvényben marad, minthogy a dolgok természetében van adva; a természet
pedig arra tanít, hogy az egyén előbbre való, mint a polgári közösség,
olyannyira, hogy a polgári közösségnek egyenesen az egyénre, mint végső
céljára kell irányulnia.
Mármost hiába ismerjük el az egyén szabad cselekvési jogát, ha ez az egyén
nem kapja meg egyúttal a lehetőséget is arra, hogy szabadon válassza meg és
szabadon használja a fenti jog gyakorlásához szükséges eszközöket. Továbbá a
tapasztalat és a történelmi példák is azt tanúsítják, hogy ahol az emberek
tulajdonlási jogát nem ismerik el, ott más alapvető kérdésekben is visszaszorít-
jak vág)‫ ׳‬teljesen lehetetlenné teszik a szabadságjogok gyakorlását, amiből
teljesen nyilvánvaló, hogy a szabadságjogok gyakorlása a magántulajdonban
egyidejűleg találja meg a maga garanciáját is, meg ösztönzőjét is.
3950 Itt van a magyarázata annak a jelenségnek, hogy egyes gazdasági és politikai
szervezetek, társulások, amelyek az emberi együttélésben igyekeznek a szabad-
ságot az igazságossággal összekapcsolni, ám a közelmúltig nem tartották fenn
a termelőeszközök magántulajdonban birtoklásának jogát, mára több ponton
megváltoztatták véleményüket, és úgy tűnik, most már elismerik ezt a jogot1.

788
 XXIII. Jáuos: Ködévé): ‫ ״‬Mátét et Magistra”: Az Egyház szociális tanítása *3935-395;

Helyesnek látjuk, hogy e tárgyban boldog emlékezetű elődünk, XII. Plusz

figyelmeztetését ismételjük: ‫״‬Az Egyház, amikor a magántulajdon jogát védi, a
társadalom legfontosabb etikai célját tartja szem előtt; a maga részéről a
legkevésbé sem törekszik a jelenlegi helyzet változatlan fenntartására, mintha
bizony abban az isteni akarat kifejeződését ismerné fel és el; még ennél is
kevésbé kel a jómódúak és túl gazdagok védelmére tevékenységével, semmibe
véve a szegények, a vagyontalanok jogait. ... Az Egyház célkitűzése inkább az,
hogy a magántulajdon intézményét annak fogják föl, aminek az isteni tervező
bölcsesség és a természet törvénye rendelte”2. - A magántulajdon ugyanis az
emberi személyiség szabadságjogait van hivatva biztosítani, egyúttal szükség-
képp szolgálja működésével a helyes társadalmi rend megteremtését...
Azonban mégis kevés itt annak kimondása, hogy az embernek megvan a 3951
természettől adott magántulajdonhoz, így termelőeszközökhöz való joga, ha
nem törekszünk egyúttal minden erővel arra, hogy e jog gyakorlása a
társadalom minden rétegére kiterjedjen.
Boldog emlékezetű elődünk, XII. Piusz világosan kifejtette, hogy egyrészt
az emberi személyiség méltósága ‫ ״‬követeli meg szükségszerűen a természet
rendjének megfelelő - helyes - életvitelhez az anyagi javak használatának jogát,
és ezzel a joggal az az igen súlyos kötelezettség áll párhuzamban, amely azt írja
elő, hogy amennyire a körülmények megengedik, mindenkinek megadassék a
lehetőség magántulajdon birtoklására”1; másrészt viszont ‫״‬a munkában benne
rejlő megnemesító hatás is megköveteli egyebek mellett egy olyan társadalmi
rend védelmét és kiteljesítését, amely minden rendű polgárának megengedi -
bármilyen szerény mértékben - a javak birtoklását”2. ...
Teljesen nyilvánvaló: az elmondottakból nem következik, hogy az állam és
más közösségi intézmények ne birtokolhatnának jogszerűen termelóeszközö-
két, különösen ha ‫״‬ezek birtoklásával olyan mértékű hatalom jár, ami magán-
embernek a köz sérelme nélkül nem engedhető át”3.
Korunk egyik jellegzetességének tűnik, hogy az állami és egyéb köztulajdon
aránya egyre növekszik. ... Ezen a területen is teljes egészében be kell azonban
tartani a már említett s^ubs^idumtási elvet, azt, hogy az állami és egyéb
köztulajdon határait csak addig szabad kiterjesztem, ameddig a közjó nyilván-
való és valóságos szükségletei ezt indokolják, elkerülve azt a veszélyt, hogy
ezáltal a magántulajdon az indokoltnál szűkebb keretek közé szoruljon, vagy
ami még rosszabb, teljesen megszűnjék. ...
... Elődeink számos alkalommal ismételték azt a tételt is, hogy a 3952
magántulajdonhoz való jog társadalmi kötelezettséget is magában foglal.
Mert valójában a teremtő Isten akarata szerint a javak összességének
elsősorban az a rendeltetése, hogy emberhez méltó életet biztosítson minden
ember számára, amint boldog emlékezetű elődünk, XIII. Leó nagy világos-
sággal megfogalmazta ‫ ״‬Rerum novarum” körlevelében, ahol ezt olvassuk:
‫״‬mindennek a rövid foglalata az, hogy aki Istentől adományul akár külső,
anyagi, akár belső, lelki javak nagyobb bőségét kapta, azért kapta, hogy

789
* 3 935-3953 XXIII. János: Körlevél: ‫ ״‬Mater et Magistra” : Az Egyház szociális tanítása

azokat a maga tökéletesítésére, és egyúttal, mint az istent gondviselés

szolgálója, mások hasznára fordítsa ...” l.

A mesterséges megtermékenyítés
3953 ... Szilárdan állítjuk, hogy az emberi élet továbbadása az egyszeri és
felbonthatatlan házasságon alapuló család feladata - , ennek méltóságát katoli-
kusok esetében a szentség ereje is növeli. Mivel az ember tudatosan és
megfontoltan adja tovább az életet egy másik embernek, következésképp
ennek Isten szent, szilárd, sérthetetlen parancsai szerint kell történnie, mert
senki sincs, aki ne tartozna felismerni és teljesíteni Isten parancsát. Vagyis itt
senkinek sem áll szabadságában olyan eszközöket és módszereket igénybe
vennie, amelyek megengedettek a növényi és az állati lét szaporítása esetében.
Az emberi életet, mint olyant, ami már kezdetétől a teremtő Isten
közreműködését feltételezi, mindenkinek szentnek kell tekintenie; aki tehát
ebben eltér Isten parancsolataitól, nem csupán Isten méltóságát sérti, nem
csupán önmaga és az emberi nem ellen vét, hanem gyengíti tulajdon nemzeté-
nek belső életerejét is.

3955-3997: A ‫ ״‬Pacem in terris” körlevél, 1963. április 11.

1948. december 10-én hirdette ki az Egyesült Nemzetek Szervezete az ‫״‬Emben jogok
chartáját” (az Általános Emberjogi nyilatkozat szövege [Uniténál Dedaratton of Humán
Rights] in: Egyesült Nemzetek közgyűlése, 3. ülés, 1. rész, Official Records: resolutions,
71—77; vö. még az ENSZ kiadásában Yearbook 0J Humán Rights 1948 [Laké Succcs,
N.Y.]). XXIII. János pápa úgy jellemezte ezt a nyilatkozatot, mint ‫״‬lépcsőfok és feljáró
a jogi és a politikai rend eléréséhez a világ összes népe számára” (AAS 55 [1963] 295).
A jelen körlevélben az Egyházi Tanítóhivatal első ízben indokolja meg és ismén el
keresztény elvek alapján az emben jogok összességét. A pápa az összetartozás jeléül
hivatalosan átnyújtotta a körlevelet az ENSZ tagállamainak. Vö. még az Európai
Emberjogi Kommá, 1950. november 4. (L'Europe el la Défense des Droils de l’Homme, kiadta
az Európatanács, Információs Igazgatóság [Strassbourg 1961] 59-78).
Kiadta: AAS 55 [1963] 257-301.

A rend, amelyet Isten a~ embernek megszabott

3955 A világon minden ember által minden időben hőn óhajtott békét másképp
megteremteni és megszilárdítani, mint Isten által alapított rend szent megtartá-
sával, nem lehet. Mert a tudományok haladásából és a technikai találmányok-
ból világosan tudjuk, hogy csodálatos rend uralkodik az élők világában és a
természet erőiben, valamint az emberben is oly rátermettség van, mellyel képes
vagy magát e rendet felfedezni, vagy magának alkalmas eszközöket készíteni,
hogy ezeket az erőket megszerezze és a maga hasznára alkalmazza.
A tudományok haladása és a technikai találmányok azonban mindenekelőtt
Isten végtelen nagyságát mutatják, aki mind a dolgok összességét, mind magát
az embert teremtette. Azt mondjuk, [25S\ hogy a dolgok összességét a
semmiből alkotta, abba bölcsességének és jóságának bőségét adta ... Ugyan-

790
 XXIII. János: Körlevél: ‫״‬Pacem in terris”: Emberi jogok *3955-3997

csak az Isten teremtette az embert saját képére és hasonlatosságára [ιό. Tér

1,26\, értelemmel és szabadsággal ruházta fel és az egész mindenség urává tette
... [folytatódik a Zsolt 8,5—ó].
Márpedig a világmindenség nagyszerű rendjével éles ellentétben áll mind az 39 5 6
egyes emberek, mind a népek oly mértékű zavarodottsága; mintha az egymás-
közti viszonyt csak erővel lehetne szabályozni.
Azonban a világ Teremtóje az ember lelke mélyére beültette a rendet,
amelyet lelkiismerete előtt nyilvánvalóvá tesz, és követeli annak pontos
megtartását: ‫ ״‬... azt mutatják, hogy a törvény megcselekvése a szívükbe van
írva. Lelkiismeretük tesz nekik erről bizonyságot” [Rám 2,15\. Különben
hogyan is történhetne ez másképp? Ugyanis mindent, amit Isten alkotott,
végtelen bölcsességét árulja el, és annál világosabban árulja el, minél teljeseb-
ben rendelkezik azzal a tökéletességgel, amelyben örömét leli [vő. Zsolt 18,8-1 /].
Téves vélemény valóban gyakran szül tévedést, mert sokan azt vélik
azokról a kapcsolatokról, amelyek az egyes embereket saját államukkal össze-
kötik, hogy ugyanazokkal a törvényekkel szabályozhatók, amelyekkel a világ-
mindenség erői és értelem nélküli elemei; de az ilyenfajta törvényeket, mivel
másszerűek, csak ott kell keresni, ahová azokat a minden dolgok Létrehozója
beírta, azaz az emberi természetben.
Ezekből a törvényekből ugyanis az emberek kiváló módon megtanulják,
hogy elsősorban mily módon kell az emberek együttélésében szabályozni
kölcsönös kapcsolataikat; azután mily módon kell megállapítani az elveket,
melyek a polgárok jogát szabályozzák saját állami hatóságaikkal szemben,
azután mily módon kell szabályozni az államoknak egymáshoz való viszonyát;
végül mily módon kell ezt szabályozni egyrészt az egyes emberek és államok,
másrészt az összes népek szövetsége közt; ennek a szövetségnek a megalakulá-
sát komolyan követeli mindenkinek az érdeke.

A ~ emberi személy mintjogok és kötelességek alanya

Bármilyen emberi közösség esetében, ha azt akarjuk, hogy jól megszerve- 3 9 5 7
zettnek és megfelelő legyen, az első alapelv az, hogy minden ember rendelkezik
a személyiség tulajdonságával; azaz természete értelemmel és szabad akarattal
van felruházva, mégpedig úgy, hogy oly jogokkal és kötelességekkel bír,
melyeket maga a természet szabályoz és egyszersmind abból is következnek.
Ezért ezek, mivel általánosak és sérthetetlenek, semmiféle módon ki nem
sajátíthatók1.
Hogyha az emberi személy méltóságát az Istentől kapott igazságok fényé-
ben szemléljük, akkor leheteden, hogy még nagyobbra ne becsüljük; mert az
embereket Krisztus Jézus vére váltotta meg; a természetfeletti kegyelem révén
Isten gyermekeivé és barátaivá lettek, az örök dicsőség javainak pedig örökösei.

791
*3955-3997 XXIII János: Körlevél: ‫ ״‬Pacem in terris”: Emberi jogok

ember alaptetőjogai egyenként

3 958 Amikor az ember jogairól akarunk szólni, mindjárt kezdetben ki kell
jelenteni, hogy az embernek joga van az élethez, joga van testi épségéhez, joga
van mindazokhoz az eszközökhöz, melyek szükségesek a tisztességes élethez:
ilyenek elsősorban a táplálék, a ruházat, a lakás, a pihenés, a gyógykezelés,
végül az állam által nyújtandó szükséges szolgáltatások, amelyekkel az egyének-
ről gondoskodik. Ebből következően az a joga is megvan az embernek, hogy
gondoskodjanak róla, ha egészsége megrendül, ha a munkától és a fáradtságtól
elgyengül, ha megözvegyül, ha a kor felmorzsolja, ha kénytelen munka nélkül
lenni, ha saját hibáján kívül nem tudja megszerezni a megélhetéshez szükséges
dolgokat1.
3959 Az ember a természetjog alapján követelheti, hogy megfelelő megbecsülés-
ben legyen része; hogy jó véleménnyel legyenek felőle; hogy szabadon
kutathasson az igazság után, s az erkölcsi rend és a közjó határain belül
véleményét kinyilváníthassa, közölhesse másokkal, és bármilyen mesterséget
űzhessen; és végül, hogy a nyilvános eseményekről az igazságnak megfelelő
értesülést szerezhessen1.
3960 Mivel szintén a természetjoghoz tartozik, hogy az ember a tudományokból
kivehesse a részét, ahhoz is szükségszerűen joga van, hogy általános és
alapfokú oktatásban, és technikai képzésben részesüljön és szakmai képesítést
szerezzen saját állama tudományos fejlődési szintjének megfelelően. Ennek
elérése céljából iparkodni és törekedni kell, hogy az emberek, amennyiben
képességeik megfelelőek, magasabb tanulmányokat is folytathassanak; mégpe-
dig úgy, hogy aztán, amennyire lehetséges, a társadalomban oly állásokba és
hivatalokba jussanak, amelyek mind képességeiknek, mind megszerzett ismére-
teiknek megfelelnek1.
3961 Az emberek jogaihoz hozzátartozik az is, hogy lelkiismeretűk helyes
normája szerint tisztelhessék Istent, és a vallást egyénileg és nyilvánosan
megvallhassák.1
Mert amint Lactantius igen érthetően tanítja, ‫״‬olyan körülmények között
születünk, hogy a minket teremtő Istennek a jogos és köteles tiszteletet
megadjuk, egyedül Ót ismerjük el, Ót kövessük. A megvallásnak ezzel a
kötelékével vagyunk Istenhez kötve, ahonnét maga a vallás is a nevét kapta”2.
Ugyanerről halhatatlan emlékű elődünk, XIII. Leó a következőképpen ír:
‫״‬Ez az igazi, Isten gyermekeihez méltó szabadság, amely az emberi személy
méltóságát a igen tiszteletreméltó módon védi meg, minden erőszaknál és
jogtalanságnál nagyobb: és az Egyház előtt ez mindenkor kívánatos és
fölöttébb drága. Ilyen szabadságot követeltek maguknak mindig az apostolok,
ezt szentesítették a hitvédók írásaikban, és ezt szentelte meg a vérével oly sok
vértanú is”3.
3962 Ezenfelül az ember jogainak teljességéhez tartozik, hogy azt az életmódot
válassza, amelyet jónak tart: vagy családot alapít, amelyben a férfi és nő

792
 XXIII. János: Körlevél: ‫״‬Pacem in terris”: Emberi jogok * 3 9 55399‫־‬

egyenlő jogoknak és kötelességeknek örvend, vagy papi, szerzetesi életmódot

választ1.
Ami a családot illeti, amely a házasságban gyökerezik, amelyet szabadon
kötnek meg, amely monogám, felbonthatatlan; ezt mintegy az emberi társada-
lom első és természetes csírájának kell tartanunk. Ebből következik, hogy
mind gazdasági és társadalmi vonatkozásokban, mind a tudomány és erkölcs
területén szorgosan kell róla gondoskodni; ti. mindezek arra szolgálnak, hogy a
család megerősödjék, és célja eléréséhez segítséget nyújtsanak.
A gyermekek gondozásának és nevelésének joga a szülők legsajátosabb
joga2.
H a f ig y e lm ü n k e t a g a z d a s á g i v o n a t k o z á s ú t e r ü l e t r e f o r d í t j u k , v ilá g o s , h o g y 3963
itt a t e r m é s z e t j o g a la p já n n e m c s a k a z ille ti m e g a z e m b e r t , h o g y m u n k a l e h e t ő ‫־‬
s é g e le g y e n , h a n e m h o g y m u n k á j á t s z a b a d o n v á lla lja 1.
De ilyen jogokkal együtt jár az a jog is, amely megköveteli, hogy az ember
oly feltételek mellett végezhesse munkáját, amelyek sem testi erőit, sem
erkölcsi épségét nem csorbítják, sem az ifjúság jogos fejlődésének nem
ártanak. Ami pedig a nőket illeti, oly körülmények közt kell számukra
munkalehetőséget nyújtani, melyek mind a feleség, mind az anya-mivolt
követelményeivel és kötelességeivel összeférnek2.
Az e m b e ri s z e m é ly m é ltó s á g á b ó l fak ad az a jo g is, h o g y gazdasági 3964
ü g y l e t e k e t b o n y o l í t h a s s o n a f e le lő s s é g k ö t e l e z e t t s é g é n e k m e g f e l e l ő e n 1.
Ezért nem lehet elhallgatni, hogy a munkásnak az igazságosságnak megfe-
lelő bér jár; a munkásnak és családjának a rendelkezésre álló lehetőségek
szerint olyan életet kell lehetővé tenni, mely az ember méltóságának megfelel.
Erről mondja boldog emlékű elődünk, XII. Piusz: ‫״‬A természetben gyökerző
a munkához való jognak ugyanígy az a természetjog is megfelel, melyből
kifolyólag az ember követelheti, hogy munkájával megszerezze mindazt a maga
és gyermekei számára, ami az életfenntartáshoz szükséges: a természet ily
mélyrehatóan parancsolja az ember fennmaradását”2.
Az e m b e r i t e r m é s z e t b ő l le v e z e t h e t ő a m a g á n t u l a j d o n h o z ül. t e r m e l ó e s z k ö - 3965
z ö k h ö z v a ló jo g is; e z a jo g p e d ig , a m i n t m á s u t t k ije le n t e t t ü k , ‫ ״‬a z e m b e r i
s z e m é ly m é l t ó s á g á n a k é s m i n d e n f é l e m u n k a t e r ü l e t e n b á r m ily e n f e la d a ta s z a -
b a d e lv é g z é s é n e k h a t h a t ó s v é d e l m é t s e g íti; e r ő s íti u g y a n a k k o r a h á z i e g y ü tté lé s
k ö t e l é k é t é s n y u g a lm á t is, a m i n e m k e v é s s é s z o lg á l a z á lla m b é k é j é n e k é s
j ó l é t é n e k n ö v e k e d é s é r e ” 1.
Végül pedig úgy ülik, hogy rámutassunk: a magántulajdonhoz való joggal
társadalmi kötelezettségek is együtt járnak2.
A b b ó l k iin d u lv a , h o g y a z e m b e r e k t e r m é s z e t ü k n é l f o g v a t á r s a d a lm i lé n y e k , 3966
az k ö v e tk e z ik , h o g y jo g g a l g y ű l h e t n e k ö ssze egy h e ly e n , é s a la k íth a tn a k
m á s o k k a l tá r s a s á g o t ( e g y e s ü le te t) ; h o g y a m e g a la k u lt t á r s a s á g o k a z t a f o r m á t
v e h e t ik fe l, m e ly e t le g a lk a lm a s a b b n a k íté ln e k c é lja ik e lé r é s é r e ; h o g y u g y a n -
e z e k b e n a tá r s a s á g o k b a n ö n k é n t é s s a já t f e le lő s s é g ü k r e m ű k ö d n e k , h o g y a z
ó h a j t o t t e r e d m é n y t e l é r j é k 1.

793
*3955-3997 XXIII. János: Körlevél: ‫ ״‬Pacán in terris”: Emberi jogok

De amint ezt ‫״‬Mater et Magistra” körlevelünkben erősen hangsúlyoztuk,

mindenképpen szükséges, hogy sok testület vagy közepes szintű társulás
alakuljon meg minden olyan célra, amelyre az egyes ember nem tud eredmé-
nyesen törekedni. Ezeket a testületeket és társulásokat ugyanis a nélkülözhetet-
len felelősség keretein belül az emberi személy méltóságának és szabadságának
megvédésére alkalmas igen szükséges eszközöknek kell tartanunk2.
2 967 Minden embernek megvan a teljes joga ahhoz is, hogy állama keretein belül
lakhelyét megtartsa vagy megváltoztassa; sót még azt is meg kell engedni,
amennyiben jogos okok szólnak mellette, hogy más államba kivándoroljon és
ott telepedjék le1. Azáltal ugyanis, hogy valaki egy meghatározott állam
polgára, semmiképpen sem szűnik meg sem az emberiség családjának tagja,
sem az általános közösség és minden ember egyesülésének a polgára lenni.
2968 Az emberi személy méltóságával együtt jár az a jog, hogy az államügyekben
tevékenyen részt vegyen, és azt a polgárok közjavára fordítsa. Mert amint
boldog emlékű elődünk, XII. Piusz mondja, ‫ ״‬lehetetlen, hogy az embert mint
olyat a társadalmi élet tárgyának vagy tehetetlen elemének kelljen tartanunk,
sokkal inkább mint annak alanyát, alapját és célját kell látnunk” 1.
2969 Az emberi személyiséghez hozzátartozik, hogy törvényes jogait meg is
védje: és ezt hathatósan, egyenlően, a valódi igazságosság normáinak megfele-
lóén kell biztosítani; erre boldog emlékű elődünk, XII. Piusz e szavakkal
figyelmeztet: ‫״‬A jogszolgáltatási rendből, melyet Isten akart, következik az
embernek az az elidegeníthetetlen és örök joga, amely mindenkinek biztosítja a
jogszolgáltatás biztonságát, és biztos, megbatározott jogi területet jelöl ki
számára, amely minden önkényes támadással szemben biztonságot nyújt”1.

A ~ ember természettört Ínyből eredő kötelezettségei

2970 Az eddig említett természetből eredő jogok minden emberben, akit
megilletnek, ugyanannyi kötelességgel is járnak, és ezek a jogok 1 1 1 . kötelessé-
gek a természetnek ugyanazon törvényéből kapják eredetüket, fennmaradásu-
kát és szilárd erejüket, mely törvény azokat biztosítja ül. megköveteli.
Ezért függ össze, hogy néhány példát hozzunk, az ember élethez való joga
az életbenmaradásának kötelezettségével; a méltó életmódhoz való jog a
becsületes élet kötelezettségével; az igazság szabad kutatásának joga az igazság
mélyebb és messzire kiterjedő keresésének állandó kötelezettségével.
Ebből a belátásból az is következik, hogy az emberi társadalomban az egyik
ember bizonyos természetes jogának a többi ember oldaláról kötelezettség
felel meg: ti. az a kötelezettség, hogy ezt a jogot elismerjék és tiszteletben
tartsák. Mert az ember minden egyes jogának ereje és tekintélye a természet-
törvényből fakad, amely azt neki lehetővé teszi, és a megfelelő kötelezettséget
is hozzáfűzi. Azokat tehát, akik jogaikat úgy követelik, hogy kötelezettségeikről
vagy teljesen megfeledkeznek, vagy annak nem teljesen tesznek eleget, azok-
hoz kell hasonlítani, akik egyik kezükkel építenek, a másikkal rombolnak.

794
 XXIII. János: Ködével: ‫ ״‬Pacem in terris”: Emberi jogok *3955-399”

Mivel az emberek természetüknél fogva társas lények, másokkal kell együtt 3971
élniük, és kölcsönösen egymás javára kell törekedniük. Ezért a helyesen
felépített emberi együttélés megköveteli, hogy ezek jogokat és kötelezettsége-
két egyformán ismerjenek el és teljesítsenek. Ebből következik az is, hogy
mindenki nagylelkűen működjék közre a polgárok oly társadalmának a kialakí-
tásán, melyben a jogokat és a kötelezettségeket lelkiismeretesebben és gyümöl-
csözőbben teljesítik.
Hogy erre példát mondjunk, nem elég az embernek megadni a jogot, hogy
az élethez szükséges dolgokhoz hozzájusson, hanem erőnkhöz mérten dől-
goznunk is kell, hogy az élethez szükséges javak elegendően álljanak rendelke-
zésre.
Ehhez hozzájárul még az, hogy az emberi társadalomnak nemcsak rende-
zettnek kell lennie, hanem sok hasznos gyümölcsöt is kell hoznia. Ebből
következik, hogy kinek-kinek jogait és kötelezettségeit nem csak kölcsönösen
el kell ismernie és gyakorolnia, hanem mindannyiuknak a lehető legtöbb
vállalkozásban, melyet ennek a kornak a civilizációja megenged, tanácsol vagy
sürget, részt kell vennie.
Az emberi személyiség méltósága azt is megköveteli, hogy az ember 3972
cselekvésében saját meggondolásával és szabadságával éljen. Ezért aztán, ha a
polgárok közösségéről van szó, valóban oka van annak, hogy ki-ki jogával
éljen, kötelezettséget vállalja, és számos munkája elvégzésénél mindenekelőtt
kezdeményezőkészsége és döntései folytán nyújtsa közös hozzájárulását,
mégpedig úgy, hogy saját elhatározásából, megítélése alapján és kötelességtu-
datból cselekedjék, nem pedig kényszerből vagy kívülről jövő nyomásra; ha
ugyanis valamely emberi közösség alapját a puszta erőszak képezi, akkor arról
megállapítható, hogy semmi emberi elemnek nincs birtokában, mivel az
embereket szabadságukban gátolja; pedig a közösségeket az élet fejlődésének
és tökéletességének alkalmas módon való elérésére kell ösztönözni.
...A rend pedig, mely az emberi közösségben létezik, teljesen anyagtalan 3973
természetű, amennyiben az igazságra támaszkodik, az igazságosság szabályai
szerint kell működnie, azt kívánja, hogy a kölcsönös szeretet adjon neki lelket
és teljességet, végül pedig a szabadság teljes megőrzése mellett mindennapi
emberi egyenlőség létrehozását követeli.
Az ilyen fajta rend azonban - amelynek elvei, mivel mindenkit illetnek,
függetlenek és változtathatatlanok —az igaz Istentől, mégpedig a személyes, az
emberi természetet felülmúló Istentől veszi mindenben az eredetét. Ha
ugyanis Isten mindeneknek az első igazsága és legfőbb java, akkor valóban O
az az igen mély forrás, ahonnét az emberi közösség valóban életet meríthet, az
a közösség, amely kétségtelenül helyesen van megalkotva, gyümölcsöző, és az
ember méltóságának megfelel1.
Erre vonatkozólag mondja Aquinói Szent Tamás: ‫״‬Az, hogy az emberi
értelem az ember akaratának azon mércéje, mellyel annak jóságát mérjük,
abból az örök törvényből ered, amely az isteni értelem. ... Ebből nyilvánvaló,

795
*3955-3997 XXIII János: Körlevél: ‫ ״‬Pacem in terns”: Emberi jogok

hogy az emberi akarat jósága sokkal inkább az örök törvénytől, mint az emberi
értelemtől függ2‫ ״‬.
A mai társadalmi életjellem3 0 jegyei
3974 Mindenekelőtt azt látjuk, hogy a munkásosztály gazdasági és társadalmi
téren lépésről lépésre fejlődött. Kezdetben főképp a gazdasági és társadalmi
rendben akarták jogaikat érvényesíteni, azután továbbléptek a politika terüle-
tén való érdekérvényesítés irányába, míg végül a műveltebb emberiség javainak
elérésére fordították figyelmüket.
Ezért követelik manapság a munkások, akik mindenütt ott vannak, oly
hevesen azt a jogot, hogy ne értelem és szabad akarat nélküli lényeknek
tekintsék őket, akiket mások tetszésük szerint felhasználnak, hanem vegyék
őket emberszámba az emberi közösség minden szektorában, azaz a gazdasági
és társadalmi életben, a politikában és a tudományos élet minden területén is.
3975 Nyilván senki sincs, aki előtt ne lenne nyilvánvaló, hogy a nők is részt
vesznek az állam életében; ez talán hamarabb jelentkezett azoknál a népeknél,
melyek a keresztény hitet vallják, később jelent meg ugyan, de mindenütt ott
van azon népek körében is, melyek más hagyomány örökösei és másféle
életmódot folytatnak. A nők ugyanis, mivel napjainkban mindinkább tudatá-
bán vannak emberi méltóságuknak, nem tűrik el, hogy őket élettelen tárgynak
vagy eszköznek tartsák, sőt mindinkább követelik, hogy az emberi személyhez
méltó jogok és kötelezettségek őket is megillessék mind az otthon falai közt,
mind az államban1.
3976 Napjainkban végül azt is megfigyelhetjük, hogy az emberek együttélése
teljesen új társadalmi és állami átalakuláson ment keresztül. Mivel ugyanis
minden nép vagy már megszerezte magának a szabadságot, vagy meg akarja
szerezni, rövidesen sem olyan népek nem lesznek, amelyek mások felett
uralkodnak, sem olyanok, amelyek mások hatalma alatt állnak.
Az emberek, bármilyen nemzethez is tartozzanak, vagy már szabad államok
polgárai, vagy azon vannak, hogy azok legyenek; semmiféle törzsi közösség
nem akar már egy idegen hatalom fennhatósága alatt állni. A mi időnkben
ugyanis elévültek az annyi századon keresztül érvényben lévő felfogások,
amelyek szerint akár a gazdasági és társadalmi helyzetük, akár nemük, akár saját
államukban elfoglalt helyük alapján bizonyos embercsoportok alacsonyabb
szinttel elégedtek meg, míg mások, épp ellenkezőleg, vezető szerepet követel-
tek maguknak.
3977 Ellenkezőleg, a legszélesebb rétegekben elterjedt és megerősödött az a
nézet, hogy az emberek egymás közt természetük méltóságánál fogva egyen-
lök1. Ezért, legalább is a józan ész és az elmélet síkján az emberek között nemi
szempontból semmiféle különbség nem létezik; ez súlyos és nagy jelentőségű
dolog az emberi együttélés azon elvek alapján való megvalósításához, melyeket
fentebb említettünk.

796
 XXIII. Jáuos: Ködével: ‫ ״‬Pácéin in terris”: Einbed jogok *3955-399:

Ha egy emberben felébred jogainak tudata, szükséges, hogy megszülessék

benne kötelességeinek a tudata is: úgyhogy akinek valamilyen joga van,
hasonlóképpen legyen meg benne jogainak ellenértékeként a kötelességtudat
is, mint méltóságának a jele; a többiekben pedig legyen meg az a kötelesség,
hogy ezeket a jogokat elismerjék és tiszteletben tartsák.
Mivel az emberi társadalom viszonyrendszere jogokra és kötelességekre 3978
épül, az emberek a szellemet és értelemhez tartozó dolgokat egyaránt
felfogják, világosan megértik, mi az igazság, mi az igazságosság, mi a
szeretet, mi a szabadság, ugyancsak ráébrednek arra, hogy ennek a társada-
lomnak a tagjai.
De ez nem elég; mert ilyennemű okoktól indíttatva az emberek az igaz Isten
jobb ismeretére jutnak, aki az emberi természet felett áll és személyi létezéssel
rendelkezik. Ezért azokat a kapcsolatokat, amelyek közöttük és Isten között
léteznek, ugyanakkor életük alapjának is tekintik, vagyis azon élet alapjának,
amelyet vagy szívükön belül élnek, vagy a többi emberrel osztanak meg.

A tekintély szükségszerűsége és isteni eredete

Az emberi társadalom sem helyesen megszervezett, sem javakban termé- 3979
kény nem lehet, csak akkor, ha azok, akik az élén állnak, törvényes tekintéllyel
vannak felruházva, megtartják az alapelveket, és amennyire csak tudják, a
közösség javára fordítják munkájukat és gondjukat. Ezek valóban Istentől
kapják minden tekintélyüket, amint ezt Szent Pál e szavakkal tanítja: ‫ ״‬Nincs
hatalom, csak Istentől” [Rám 13,1; ιϋ. még 13,2-6].
Az apostolnak ezt a mondatát Aranyszájú Szent János így fejtegeti: ‫ ״‬Mit
mondasz? Vajon minden fejedelem Istentől rendelt? Nem ezt mondom,
ugyanis nem az egyes fejedelmekről van szó most, hanem magáról a dologról.
Az, hogv fejedelemségek léteznek és, hogy egyesek parancsolnak, mások alá
vannak vetve, és hogy nem a véletlen és az esetlegesség kormányoz mindent,
az isteni bölcsességnek tulajdonítom” 1.
Mivel ugyanis Isten az embereket természetüknél fogva társas lényeknek
teremtette, semmiféle közösség ‫״‬nem létezhet úgy, hogy valaki az élén ne állna,
és az egyeseket hathatósan s egyenlően ne mozgatná a közös cél felé; ebből
pedig az következik, hogy az emberek polgári társadalmának szüksége van
olyan kormányzó tekintélyre, melynek akárcsak a közösségnek, a természet,
vagyis maga Isten a szerzője” [XIII. Leó, 1x>. *3165\.
A z államhatalom tekintélye
Nem szabad azonban azt gondolni, hogy a tekintély nélkülözi a hatalmat; 3980
abból, hogy a helyes ész szerinti parancsolás képességéből származik, az
következik, hogy a kötelességek meghatározásának képességét magából az
erkölcsi rendből veszi, amelynek viszont Isten eredete és célja is.
Ezért figyelmeztet boldog emlékű elődünk, XII. Piusz a következóléppen:
‫״‬Az élőknek abszolút rendje és magának az embernek a célja (embernek

797
*3955-3997 XXIII. János: Körlevél. ‫ ״‬Pácéin 111 terris”: Emberi jogok

nevezzük az emberi társadalom szabad, kötelezettségekkel és sérthetetlen

jogokkal felruházott eredetét és célját) az államot, mint valami szükséges
közösséget, tekintéllyel ruházza fel, amelynek megszűnése esetén ó maga sem
létezhetne vagy élhetne ... Mivel a dolgoknak ez a rendje a józan ész és még
inkább a keresztény hit szerint mástól, mint a személyiséggel felruházott
Istentől, mindnyájunk teremtőjétől nem származzhat, a hatalom birtokosai
abból nyerik méltóságukat, hogy valamiképp magának Istennek a tekintélyéből
részesülnek1‫ ״‬.
Ha egy bizonyos uralom kizárólag vagy főképp akár fenyegetésekre, akár a
büntetésektől való félelemre, akár a jutalmak ígéretére épül, a közjó keresésére
hathatósan buzdítani semmi esetre sem képes; ha az ilyen mégis létrejön, a
szabadsággal és értelemmel bíró emberek méltóságával aligha egyeztethető
össze. Mivel ugyanis a tekintély leginkább szellemi erőn alapszik, az állam
vezetőinek az egyes polgárok cselekvéssel kapcsolatos lelkiismeretességére kell
támaszkodniuk, vagyis arra a kötelességérzetre, amely által mindenki köteles
saját munkájával hozzájárulni a köz javához. Mivel azonban természetes
méltóságában minden ember egyforma, senki sem kényszeríthet mást oly
cselekvésre, mely lelkének legbensőbb érzelmeit érinti: ezt csak Isten teheti
meg, mert egyedül ő kutatja és ítéli meg a szív titkos terveit.
Az állam képviselői tehát csak akkor kötelezhetik az embereket lelkiisme‫־‬
rétét, ha tekintélyük Isten tekintélyéhez kapcsolódik, és annak részese2.
3981 Ahol az elvet megtartják, a polgárok méltóságát is biztosítják: akik ugyanis a
hatóságoknak engedelmeskednek, semmi esetre sem ember minőségükben
engedelmeskednek nekik, hanem valójában Istent, minden dolgok gondviselő
Teremtőjét tisztelik ezáltal, aki elrendelte, hogy az emberek kölcsönös viszo-
nyát az általa megállapított rend szerint szabályozzák; azáltal pedig, hogy
Istennek megadjuk a köteles tiszteletet, saját lelkünket nem hogy elnyomnánk,
hanem inkább felemeljük és megnemesítjük1, mert ‫ ״‬Istennek szolgálni annyi,
mint uralkodni”2.
Minthogy az uralkodás joga a szellemi dolgok rendjéből következik és
Istentől ered, ha véletlenül az állam vezetői ez ellen a rend ellen és így Isten
akarata ellen hoznak törvényeket 1 1 1 . parancsolnak valamit, akkor sem a hozott
törvények, sem az adott parancsok nem kötelezik a polgárok lelkét; mert
‫ ״‬inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek”; \ApCsel 5,29\
sőt akkor valójában a hatalom omlik össze és követ el rút jogtalanságokat;
ahogy Aquinói Szent Tamás tanítja: ‫ ״‬... az emberi törvény csak annyiban
törvény, amennyiben a józan észt követi; és amennyiben nyilvánvaló, hogy az
örök törvényből származik. Amennyiben azonban az észtől eltér, igazságtalan
törvénynek hívják és nem is törvénynek, hanem inkább gaztettnek számít”3.
3982 Abból pedig, hogy a tekintély Istentől származik, egyáltalán nem követke‫־‬
zik az, hogy az embereknek ne lenne joga megválasztani, hogy kik álljanak az
állam élén, és milyen legyen az állam formája, és meghatározni a gyakorlandó
hatalom szabályait és határait. Ebből következik, hogy az előadott tanítás a

798
 XXIII. |ános: Körlevél: ‫״‬Páccm in terns”: Emberi jogok *3955-399

népfelség bármilyen formájával egy olyan államban, amely joggal viseli ezt a
megjelölést, összeegyeztethető1.

A kösjóho* való ho^ájárulás

... Abból, hogy az állam vezetőinek legitimációja teljesen a közjón alapszik, 3983
egyenesen az következik, hogy ezek a jót úgy keressék, hogy annak természetét
megőrizzék, s egyszersmind rendelkezéseiket a dolgok jelen állapotával összee-
gyeztessék1.
A közjónál kétségkívül azt is figyelembe kell venni, ami az egyes nemzete-
két egyenként megilleti2; de ezek legkevésbé sem határozzák meg a közjót
minden részében. Mert a közjó azáltal, hogy az emberi természettel mélysége-
sen összefügg, teljesen és sértedenül csak akkor állhat fenn, ha a közjó belső
természetét és gyakorlását tekintve az emberi személyt mindenkor figyelembe
veszi3.
Másrészt ez a jó természeténél fogva szükségessé teszi, hogy az állam 3984
minden polgára részesüljön belőle, bár különböző mértékben, tekintetbe véve
a polgárok hivatali beosztását, érdemeit és állapotát. Ennél az oknál fogva az
állam minden vezetőjének arra kell törekednie, hogy anélkül, hogy bizonyos
polgárokat, ül. osztályokat kedvezményeekben részesítene, ez a jó mindenki
érdekét egyaránt szolgálja; amiként ezt halhatatlan emlékű elődünk, XIII. Leó
e szavakkal támasztja alá: ‫״‬Semmi módon nem szabad megengedni, hogy az
állami hatóság egyeseknek vagy keveseknek az érdekét szolgálja, mert minden-
ki közjava szolgálatára alapították1‫ ״‬.
Az igazságosság és méltányosság néha azonban azt követelheti, hogy az állam
vezetői több gondot fordítsanak az elesettebb polgárokra, mert ezek saját
jogaikat érvényesíteni és törvényes igényeiket kielégíteni kevésbé képesek‫־‬. ...
Ezeket az elveket nyilvánvalóan a mi ‫״‬Mater et Magistra” enciklikánk azon
mondata foglalja össze, amelyben hangsúlyoztuk, hogy a közjó ‫ ״‬magában
foglalja a társadalmi élet azon feltételeinek összességét, amellyel az emberek
saját maguk tökéletesítését teljesebben s könnyebben elérhetik”3. ...
Mivel a mi korunkban úgy vélik, hogy a közjó leginkább az emberi 3985
személyiség jogainak és kötelezettségeinek megőrzésében rejlik, ezért különö-
sen szükséges, hogy az állam képviselői arra törekedjenek, hogy egyfelől a
jogokat elismerjék, tiszteletben tartsák, egymással egyeztessék, megvédjék és
fejlesszék, másfelől, hogy kötelességeinek mindenki könnyebben tehessen
eleget. Mert ‫״‬az emberek sérthetetlen jogainak védelme és óvása és a
kötelességteljesítés mindenki számára való megkönnyítése bármely hivatalos
hatalom számára fontos feladat” 1.
Ha tehát valamüyen hatóság az ember jogait vagy nem ismeri el, vagy
megsérti, nemcsak kötelességét nem teljesíti, de kiadott rendelkezései egyben
minden kötelező erőt nélkülöznek is2.

799
*3955-3997 XXIII. János: Körlevél: ‫ ״‬Pácéin in terris” : Emberi jogok

A polgárijogok és kötelességek meghatározása ésforrása

3986 ... Ezekből a megtárgyalt kérdésekből világosan kitűnik, hogy a mi korunk-
bán az államok jogszolgáltatási rendje elsősorban azt követeli, hogy a főbb
jogokat, amelyek az embereknek sajátjai, rövid és érthető szavakba sűrítve
megfogalmazzák, és az állam egyetemes alkotmányába bevegyék.
Továbbá az is követelmény, hogy minden államnak jogi nyelven megfogal-
mázott alkotmánya legyen; ugyanis ennek kell meghatároznia azt, hogy mily
módon választják ki az állam vezetőit, mily kapcsolatok kötik össze őket
másokkal, egyenként milyen hatalom illeti meg őket, és végül mily cselekvési
módok s elvek kötik őket.
Végül az is kívánatos, hogy határozzák meg különösen a jogokat és
kötelezettségeket illetően azokat elveket, amelyek a polgároknak az állam
vezetőivel szembeni jogállását szabályozzák; és hogy világosan nyilvánítsák ki,
hogy legfőbb feladatuk a polgárok jogainak és feladatainak elismerése, annak
tiszteletben tartása, egymással szembeni egyeztetése, védelme és fejlesztése.
3987 Azok álláspontját azonban, akik szerint akár egyes emberek, akár egyes
csoportok akarata az első és egyedüli forrás, amelyből akár a polgárok jogai és
kötelezettségei fakadnak, akár az állam alkotmánya kötelező erejét nyeri, akár
végül az állami vezetők uralkodói hatalma ered, nem lehet jóváhagyni1.

A kulturális egyenlőtlenségek leküzdése

3988 ... Azt tapasztaljuk, hogy az emberek gyakran és igen nagy mértékben
különböznek egymástól tudásban, erényben, tehetségben és a külső javak
birtoklásában. Ebből azonban sohasem támadhat jogos ok arra, hogy egyesek
a többieket valamilyen módon lealacsonyítsák; sót inkább még súlyosabban
hárul mindegyikükre az a kötelezettség, hogy másokat kölcsönös munkával a
tökéletességre segítsenek.
Hasonlóképpen megtörténhet, hogy az egyik nép a másikat a tudomány
előrehaladásában, a civilizációban és a gazdasági fejlődésben felülmúlja. Emiatt
a kiválóság miatt azonban még nincs megengedve neki, hogy jogtalanul
uralkodjék a többi felett, sót, annál nagyobb részt kell vállalniuk a népek közös
előrehaladásának érdekében.
Valójában az emberek természetüknél fogva nem lehetnek másoknál
kiválóbbak, mert mindenki egyforma természetes méltósággal rendelkezik.
Ebből következik, hogy a polgári társadalmak nem különböznek egymástól, ha
méltóságukat a természettől eredőnek szemléljük; az egyes államok ugyanis oly
testhez hasonlítanak, melynek tagjai emberek. Különben, amint a gyakorlatból
tudjuk, a népek, amikor valami, valamilyen módon a nevük méltóságát illető
dologról van szó, igen érzékenyek szoktak lenni, és nem is hiába.

A nemzeti kisebbségekjogai
3989 ... Kivált ide [ti. a viták békés eszközökkel való elrendezésébe^ tartozik az a közös
törekvés, mely a XIX. századtól kezdve mindenfelé elterjedt és elhatalmaso-

800
 XXIII. János: Ködével: ‫ ״‬Pacem in terris": Emberi jogok *3955 ‫־‬3997

dott, hogy az ugyanazon nemzetségből származó emberek önállóak akarnak

lenni, és egy nemzetben akarnak egyesülni. Annak magyarázata, hogy ez több
okból kifolyólag nem mindig lehetséges, abban rejlik, hogy gyakran népi
kisebbségek más fajtához tartozó nemzetek határai közt élnek, és ebből nagy
fontosságú kérdések támadnak.
Ebben a kérdésben nyíltan meg kell mondani, hogy amit e népek ellen
nemzetiségi életük és gyarapodásuk megakadályozása érdekében tesznek,
súlyosan sérti az igazságosságot; és ez még inkább vonatkozik olyan jogtalan
vállalkozásokra, amelyek az adott nép kiirtására törekednek.
Ezzel ellentétben az igazságosság parancsának nagyon is megfelel az, ha az
állam vezetői a kisebbségi nemzetiség polgárainak hathatós segítséget nyújta-
nak az emberi feltételek kialakításához; nevezetesen, ami nyelvüket, kultúrájú-
kát, őst szokásaikat, munkájukat és gazdasági helyzetüket illeti1. ...
... Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy az államhatalom természeténél
fogva nem arra szolgál, hogy az embereket minden nemzet saját határai közt
féken tartsa, hanem elsősorban arra, hogy az állami közjót, ami az egész
emberi család javától nyilvánvalóan nem választható el, megvédje.

A politikai menekültek jogai

... Nem hiábavaló, ha ezen a helyen arra figyelmeztetjük az embereket, 3990
hogy az ilyen menekültek [vagyis a politikai okokból elütöttek] személyi méltó-
sággal rendelkeznek, és személyi jogaikat el kell ismerni. Ezeket a jogokat a
menekültek azáltal, hogy állampolgársági jogaiktól megfoszttattak, nem
veszíthetik el.
Az emberi személy jogai közé még azt is oda kell sorolni, hogy szabadon
megválaszthatja azt a nemzetet, amellyel kapcsolatban azt reméli, hogy saját
magáról és hozzátartozóitól alkalmasabban tud gondoskodni. Az állam vezető-
inek ezért kötelessége a máshonnan jöttek befogadása, és amennyiben saját
közösségük hamisítatlan java ezt engedi, azok szándékának támogatása is, akik
talán egy új társadalomhoz szeremének kapcsolódni.

A leszerelésre való törekvés

Az igazságosság, a józan ész és az emberi méltóság megbecsülése 3991
kifejezetten a fegyverkezési verseny megszűnését követeli; hogy a különböző
államok rendelkezésére álló fegyverek száma mindkét oldalon egyidejűleg
csökkenjen; hogy az atomfegyverek tiltás alá essenek; hogy megegyezés alapján
egy, a kölcsönös, hatásos ellenőrzés garantálása mellett végrehajtandó egyenlő
mértékű leszerelésbe kezdjenek.

Egy egyetemespolitikai tekintély szükségessége

... Az emberi társadalom egységét semmiféle korszak nem törli el, mivel az 3992
emberekből áll, akik a természeti méltóságban egyformán részesülnek. Emiatt

801
*3955*3997 XXIII. János: Körlevél: ‫ ״‬Pácéin in terris”: Emberi jogok

a magából az emberi természetből fakadó szükségesség mindig követelni fogja,

hogy alkalmas módon törekedjék a közjóra, ti. arra, ami az egész emberiség
számára fontos. ...
[Napjainkban egyrészt] a minden népre vonatkozó közjó részéről merülnek
fel súlyos, nehéz és mielőbb megoldandó kérdések, amelyek leginkább az egész
föld biztonságának és békéjének megóvására vonatkoznak; másrészről az
egyes nemzetek vezetői, akik egymás közt egyenlő joggal bírnak, jóllehet
alkalmasabb jogszabályokat Találása érdekében tárgyalásaikat és törekvéseiket
megsokszorozták, ám nagy eredményt nem értek el; nem mintha hiányoznék
belőlük az őszinte szándék és ügyesség, hanem inkább, mert tekintélyük
nélkülözi a megfelelő hatalmat.
Az emberi társadalom mai körülményei közt tehát mind az államok [293]
alkotmányát és formáját, mind a föld minden népe fölött nyilvános tekintéllyel
rendelkezéshez és a népek közjavának előmozdításához szükséges erejét
elégtelennek kell tartanunk.
Márpedig, ha akár a közjó belső elvét, akár az állami tekintély természetét s
működését alaposan megvizsgáljuk, nincs senki, aki be ne látná e két dolog
közti összhang szükségességét. Ahogy ugyanis az erkölcsi rend a polgári
társadalomban a közjó előmozdítására az állami tekintélyt kívánja, azt is
követeli, hogy ugyanaz a tekintély azt valóban végre is tudja hajtani. Ebből
következik, hogy a polgári intézményeknek - amelyekben az állami tekintély
testet ölt, működik és céljára törekszik —olyan formára és oly hatékonyságra
van szükségük, hogy a közjóra oly utakon és elvekkel tudjanak elvezetni,
amelyek a dolgok különböző fontosságának alkalmasan megfelelnek.
3993 Mivel azonban ma minden nemzet közjava oly kérdéseket vet fel, amelyek
minden népet érintenek; és mivel ily kérdésekre csak olyan nyilvános tekintély
adhat feleletet, amelynek mind hatalma és formája, mind eszközei hasonló
méretűek, és amelynek hatásköre oly messzire terjed, mint a föld kereksége;
ebből következőleg, maga az erkölcsi rend sürgeti nyilvános, általános tekintély
létrehozását.
Ezt az általános tekintélyt azonban, melynek a földön mindenütt hatóerővel
kell rendelkeznie és alkalmas eszközökkel kell vezessen az általános közjóra,
minden nép egyetértésével kell létrehozni, nem pedig erőszakkal föléjük
helyezni. Ez abból következik, hogy az ilyen tekintélynek működésében
hathatósnak, mindenkivel szemben pártatlannak, részrehajlástól mentesnek
kell lennie, és minden nemzet közjavára kell törekednie...
3994 ... Amint az egyes államok közjaváról, úgy az összes állam általános
érdekeiről is csak akkor lehet ítéletet mondani, ha tekintetbe vesszük az emberi
személyiséget; ezért a nyilvános és általános tekintélynek a legfőbb kötelessége,
hogy az emberi személy jogait elismerje, köteles tiszteletben tartsa, sértetlenül
megőrizze, valóban gyarapítsa; amit megtehet vagy saját maga, ha a dolog úgy
alakul, vagy az egész föld kerekségére hozott megállapodások által, amelyek

802
 XXIII. János: Körlevél: ‫ ״‬Pácéin in terris”: Emberi jogok *3955-3997

segítségével az egyes államok vezetői megfelelőbben tudják saját hivatalukat

ellátni.
Mindehhez hozzájön még: ahogy az egyes államokban az állami tekintély és 3995
a polgárok, a családok és a közbeépült közösségek közötti kapcsolatokat a
kisegítés elve szerint kell szabályozni és elrendezni, úgy azok a kapcsolatok is
ezen elv alapján alakítandók, amelyek az általános tekintély és az egyes
nemzetek államhatalma között létesülnek. Ennek az egyetemes tekintélynek a
feladata ugyanis azon kérdések mérlegelése és eldöntése, amelyek vagy az
általános közjót, vagy a gazdasági, társadalmi, politikai ill. a kulturális területet
érintik; olyan kérdésekről van szó, amelyeket - mivel nagy fontosságúak, széles
körűek és igen sürgetőek - , nehezebbeknek kell tartanunk annál, hogy azokat
az egyes államok vezetői szerencsésen megoldhatnák.
Ennek az általános tekintélynek a hatáskörébe természetesen nem tartozik
az, hogy azokat az ügyeket, amelyek más államok hivatalos hatóságaihoz
tartoznak, korlátozza ill. magához ragadja. Arra kell ellenben törekednie, hogy
az egész földön oly ügyrendet állapítsanak meg, amelyben nemcsak minden
állam nyilvános tekintélye, hanem az egyes emberek és közbülső társaságok is
biztosabban )árhatnak el hivatásuk teljesítésében, végezhetik el kötelességeiket
és védhetik meg jogaikat1.

A katolikusok együttműködése társadalmi ügyekben más hitű emberekkel

[Szociális princípiumok megvalósulása érdekében] a katolikus ember sokféle 3996
módon vagy olyan keresztényekkel dolgozik együtt, akik nem tartoznak az
Apostoli Szentszékhez, vagy olyan emberekkel, akik teljesen járatlanok a
keresztény hitben, de értelmesek és az erkölcsösség természetes integritásával
rendelkeznek. ‫ ״‬Ebben az esetben azok, akik a katolikus hitet vallják, igen
gondosan ügyeljenek arra, hogy önmagukhoz mindig hűek maradjanak, és
azon közepes tanácsokhoz, amiből vagy a vallás, vagy az erkölcs épsége kárt
szenvedne, le ne ereszkedjenek. Ugyanakkor úgy viselkedjenek, mint akik
mások véleményét méltányos jósággal mérlegelik, nem mindent akarnak a
maguk hasznára fordítani, és készek bizalommal s minden erővel azon
dolgozni, ami természeténél fogva jó vagy jóra vezethet” 1.
Továbbá jogos, ha a tévedést mindig megkülönböztetjük attól, aki tévedés-
ben leledzik, akkor is, ha olyan emberekről van szó, akik vagy az igazsággal
kapcsolatosan, vagy azon dolgokat illetően vannak a tévedés béklyóiban,
amelyek a vallásra vagy a leghelyesebb életvitelre vonatkoznak. Mert a tévedést
elkövető ember nem szűnik meg ember lenni, és sohasem veszíti el személyi
méltóságát, amit ugyanis mindig észben kell tartani.
Ezenkívül az ember természetében sohasem szűnik meg a képesség, hogy a
tévedéseknek ellenálljon és az igazságra vezető utat keresse. Ebben a dologban
a gondviselő Isten kegyelme sohasem hagyja cserben az embert. Ezért
megtörténhet, hogy aki ma a hit világosságát nélkülözi, vagy hamis tanokat
vall, később Isten kegyelmétől felvilágosítva az igazság birtokába jut...
803
*3955-3997 XXIII. János: Körlevél: ‫ ״‬Pacem 111 terris”: Emberi jogok

3997 Ezért meg kell állapítani, hogy a bölcselők hamis tanait a világ és az ember
természetéről, eredetéről és céljáról teljesen meg kell különböztetni azoktól,
amelyek vagy a gazdasági és társadalmi vagy a kulturális vagy a politikai életre
vonatkoznak, még ha ezek ugyanazokból a tanokból is vennék eredetüket és
ösztönzésüket, mert a tudományos fogalom, miután véglegesen meghatároz-
ták, már nem változik, ugyanakkor azok az intézmények, mivel változandó
dolgok körülményein alapulnak, leheteden, hogy ne legyenek azoknak nagyon
is kiszolgáltatva. Különben is ki tagadná, hogy ezekben a kezdeményezések-
ben, amennyiben ti. a józan ésszel megegyeznek, és az emberek jogos
követeléseit fejezik ki, ne lehessen valami jó és helyes?1
Ezért megtörténhet, hogy a gyakoriati dolgokban való együttműködés
azelőtt semmilyen szempontból nem látszott hasznosnak, most pedig már
gyümölcsöző vagy a jövőben annak fog bizonyulni. De megítélni, vajon
elérkezett-e az a pillanat vagy se m ,... mindezt csak az okosság, minden erény
szabályozója döntheti el. ...
Ezért ha katolikus emberek ügyeiről van szó, a döntés legelsősorban
azoknak a embereknek a hatáskörébe tartozik, akik az államban és ezen belül
szektorban vezető pozíciókat töltenek be; de csak akkor, ha a természetjog
alapelvein kívül az Egyház által a társadalmi kérdésekben megállapított tanokat
is megtartják, és az egyházi hatóságok előírásaihoz alkalmazkodnak. Senki
figyelmét nem kerülheti el az, hogy az Egyháznak nemcsak a hit és erkölcs
tanainak védelmezése tartozik jogai és kötelességei közé, hanem tekintélyének
gyermekei körében való, külső ügyeket illető érvényesítése is, ha abban kell
dönteni, hogy ezt a tant miképp kell a gyakorlatban alkalmazni2.

XXI. EGYETEMES ZSINAT

II. Vatikáni zsinat,
1962. október 11. - 1965. december 8.

(A könyv alakban megjelent teljes magyar szöveget lásd: VZsT. A teljes szöveg
megtalálható az Interneten.)
Már XI. Piusz és utóda, XII. Piusz tettek előkészületeket az I. Vatikáni zsinat felújítására.
1959. január 25-én XXIII. János Rómában 17 bíborost tájékoztatott arról a szándékáról,
hogy Egyetemes zsinatot fog összehívni, és azt ‫״‬Humanae salutii' apostoli határozatával
(1961. december 25., AAS 54 [1962] 7-10 / CoDeDe 839-853) 1962. októberére
hirdette meg Az 1962. februrár 2-i ‫״‬Conátiuní' motu proprio (AAS 54 [1962] 65k) a
zsinat kezdetét 1962. október 11-re rendelte el. Bár a zsinat maga a hit kérdéseiben nem
definiált dogmákat vág)· erkölcsi meghatározásokat, dokumentumai mindazonáltal
dogmatikus jelleggel rendelkeznek (vö. ‫״‬Notificaáone.f” 1964. november 16.: AAS 57
[1965] 72; 4350-4352). Természetesen érvényes ez az Egyházról szóló ‫״‬Lumen gentiunf'
dogmatikai határozatra (*4101—4179) és a kinyilatkoztatásról szóló ‫ ״‬Dei irrburf’-τΛ is
(*4201^1235), de részben az egyéb dokumentumokra is. A II. Vatikáni zsinat lelkipászto-
ri zsinat volt, mely az egyházi élet korszerűsítését (aegornamento) célozta. A programját
XXIII. János fogalmazta meg 1959. június 29-én az 1rAd Petn Cathedram " bemutatkozó
körlevelében (AAS 51 [1959] 497-531), a zsinat maga pedig a ‫״‬Sacrosamtum Comiliuni'

804
 XXIII. János: II. Vatikáni zsinat *3955-

(vö/4001) határozatának bevezetőiében fogalmazta meg A keresztény hit elmélyítésé-

ról, a keresztény intézményeknek az idők szükségleteihez való alkalmazásáról, a
keresztények egységének követelményéről, az Egyház missziós hatékonyságának meg-
erősítéséről van szó bennük. Kilenc ülésen 16 dokumentumot (4 határozat, 9 rendelke-
zés, 3 nyilatkozat) bocsátott ki.

1. ülésszak: 1. ülés, 1962. október 11. —1962. december 8.

A II. VATIKÁNI ZSINAT folytatása VI. Pál alatt

VI. PÁL
1963. június 21. - 1978. augusztus 6.

2. ülésszak: 2.-3. ülés, 1963. szeptember 29. - 1963. december

3. ülésszak: 4.-5. ülés, 1964. szeptember 14. - 1964.november 21.
4. ülésszak: 6.-9. ülés, 1965. szeptember 14. - 1965.december 7.
A zsinat ünnepélyes bezárása: 1965. december 8.

4001^4048: 3. nyilvános ülés ‫״‬Sacrosanctum Concilium” határozat a

szent liturgiáról , 1963. december 4.
Már a zsinat megnyitása előtt világszerte törekvések voltak a katolikus liturgia megújítá-
sára. XII. Plusz 1947. november 20-i ‫״‬Mediator Da" körlevelében a liturgikus mozgalom
alapjait magáévá tette, és a zsolozsma, valamint a húsvéti liturgia megújítását bevezette
(Vö. A. Bugnini, Documtntapontificia ad instaurationem liturgiám spectantia, 1903-53 [Róma
1953], 1953-1959 [Róma 1959]). Az 1958. szeptember 3-án kelt Jnstructio de musica saard'
(AAS 50 [1958] 630-663) bátorította a híveket az aktív részvételre a liturgiában. Az
elókésztó bizottság által előterjesztett tervezetről 1962. október 22-én folyt le a vita.
1964. március 4-én VI. Pál átadta a nyilatkozat megvalósítását és az azzal összefüggő
liturgikus reformokat a ‫״‬Consilium ad exsequendam Constítutíonem de sacra Liturgia”-
nak (‫״‬a szent liturgiáról szóló határozatot megvalósító tanács”) (AAS 56[1964] 993-996).
A dokumentum szövegét fordította: dr. Diós István.
Kiadva: AAS 56 (1964) 97-113 / COeD3 820-830 / Asyn 2/VI, 409-421 /
CoDeDe 3-29.
Bevezetés

1. (A zsinat célja) A Szentséges zsinat, mivel azt a célt tűzte maga elé, hogy a 4001
keresztény életet a hívőkben napról napra gyarapítja, a változásnak alávetett
intézményeket korunk szükségleteihez jobban alkalmazza, mindazt, ami a
Krisztusban hívók egységét előmozdíthatja, támogatja; és mindazt, ami min-
denkmek az Egyház ölébe való meghívására szolgál, megerősíti, különleges
feladatának tekinti a liturgia megújítását és ápolását is.
2. (A liturgia és az Egyhátft A liturgia ugyanis, mely által - leginkább az 4002
Euchansztia isteni áldozatában - ‫ ״‬megvalósul a megváltás műve”,1 a legna-
gyobb mértékben hozzásegít ahhoz, hogy a hívek életükkel kifejezzék és
másoknak megmutassák Krisztus misztériumát és az igaz Egyház sajátos
természetét; ti., hogy egyszerre emberi és isteni, látható, ugyanakkor láthatat-
805
*238-249 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat: ‫ ״‬Sacrosanctnin Coucilium”. Limrgia

lan javakban gazdag, buzgón tevékenykedik és elmerül a szemlélődésben, jelen

van a világban, de az ég felé zarándokol; úgy azonban, hogy benne az emberi
az istenire, a látható a láthatatlanra, a tevékenység a szemlélődésre, a jelenvaló a
jövendő örök hazára irányul és annak van alárendelve.2
A liturgia azokat, akik az Egyházon belül élnek, az Úrban naponta szent
templommá és a Szentlélekben Isten hajlékává építi3, amíg el nem jutnak a
krisztusi nagykorúságra4, s csodálatos erőt ad nekik ahhoz, hogy Krisztust
hirdessék; a kívülállók felé pedig az Egyházat a népek között fölállított jelként
mutatja be5, mely alatt Isten szétszóródott gyermekeinek egybe kell gyúlniök6,
mígnem végül egy nyáj lesz és egy pásztor7.
4003 3. (A konstitúáójellege) Ezért a Szentséges zsinat úgy határoz, hogy a liturgia
megújítása és ápolása érdekében bizonyos alapelveket újra emlékezetbe kell
idéznie és gyakorlati szabályokat kell megfogalmaznia.
Ezen elvek és szabályok között vannak olyanok, melyeket egyformán lehet
és kell alkalmazni nemcsak a római, hanem az összes többi szertartásra is; de
az alább következő gyakorlati szabályokat úgy kell értelmezni, hogy csak a
római szertartásra vonatkoznak, kivéve, ha a dolog természetéből következően
más szertartásokat is érintenek.
4004 4. (A szertartások megbecsülésé) Végül a hagyományhoz híven a Szentséges
zsinat kijelenti, hogy az Anyaszentegyház az összes törvényesen elismert
szertartást egyenjogunak tartja és egyenlő tiszteletben részesíti; azt akarja, hogy ezek a
szertartások a jövőben is megmaradjanak és mindenképpen ápolják is őket; és
óhajtja, hogy ahol szükséges, megfontoltan, de egész terjedelmükben az
egészséges hagyomány szellemében vizsgálják fölül, s napjaink viszonyainak és
igényeinek megfelelően új élettel töltsék meg őket.

Első fejezet: A szent liturgia megújításának és Ápolásának

Általános eu ‫׳‬eiról

/. A szent liturgia természetéről ésjelentőségéről az Egyház életében

4005 5. (A húsvéti misztérium) Isten, aki ‫״‬minden embert üdvözíteni akar, és azt
akarja., hogy eljussanak az igazság megismerésére” [ITim 2,4] ‫ ״‬sokszor és
sokféleképpen szólt egykor az Atyákhoz a prófétákban” [Zsid /,/]; amikor
elérkezett az idők teljessége, elküldte Fiát, a testté lett Igét, a Szentlélek
fölkentjét, hogy örömhírt vigyen a szegényeknek, meggyógyítsa a megtört
szívűeket1, ‫ ״‬testi-lelki orvos”2 és közvetítő legyen Isten és az emberek között.
[/0 . ITim 2,5] Az O embersége ugyanis az Ige személyével való egységben
üdvösségünk eszköze volt. Ezért Krisztusban ‫ ״‬történt meg az Istennel való
megbékélésünk föltétele, a tökéletes engesztelés, és Benne kaptuk meg Isten
imádásának teljességét.”3
Az emberek megválfásának és Isten tökéletes dicsőítésének e művét -
melynek az isteni csodajelek az Ószövetség népében előképei -,a z Úr Krisztus
teljesítette be főként áldott szenvedésének, a halálból való föl támadásának és
 VI. Pál: II Vatikáni zsinat: Határozat: ‫ ״‬Sacrosaiicnun Coucilinm”: Liturgia *4001 ‫־‬4048

dicsőséges mennybemenetelének húsvéti misztériumával, mellyel ‫״‬halálunkat

halálával megtörte és az életet föl támadásával újjászerzette”.4 Mert a kereszten
elszcnderült Krisztus oldalából fakadt az egész Egyház csodálatos szakramen-
túrna.5
6. (A z Egyház a liturgiában folytatja a* üdívzjtés művét) Amint tehát Krisztust 4006
az Atya küldte, úgy küldte Krisztus is a Szentlélekkel eltelt apostolokat,
nemcsak azért, hogy prédikálván az evangéliumot minden teremtménynek1
hirdessék, hogy Isten szent Fia halálával és föl támadásával megszabadított
minket a sátán hatalmából és a haláltól2, s átvitt az Atya országába; hanem
azért is, hogy amit hirdettek, az üdvösség művét az áldozat és a szentségek által
—melyek körül az egész liturgikus élet forog —megvalósítsák. így a keresztség-
ben az emberek Krisztus húsvéti misztériumának részesei lesznek: vele együtt
meghalnak, eltemetkeznek és föl támadnak3; megkapják a fogadott fiúság
Lelkét, ‫ ״‬akiben kiáltjuk: Abba, Atya!” [Rám 8,15]\ és így lesznek igazi imádók-
ká, amilyeneket az Atya keres4.
Hasonlóképpen valahányszor az Ur vacsoráját veszik, az Úr halálát hirdetik,
amíg el nem jön5. Ezért mindjárt pünkösd napján, amikor az Egyház a világ
előtt megjelent, ‫ ״‬akik megfogadták Péter szavát, megkeresztelkedtek”. És
állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és a kenyértörés közösségé-
ben és az imádságban. ... Dicsőítették Istent és az egész nép szerette őket”
[ApCsel 2.41-A7].
Ettől kezdve az Egyház sohasem mulasztotta el, hogy a húsvéti misztérium
ünneplésére összejöjjön, hogy olvassa azt, ‫״‬ami az egész Szentírásban róla
szólt” [Lk 24,27\, ünnepelje az Euchansztiát, melyben ‫״‬halálának győzelme és
diadala megjelenik”6, s egyben hálát adjon ‫ ״‬Istennek elmondhatatlan ajándéká-
ért” \2Kor 9,15] Krisztus Jézusban, ‫״‬dicsősége dicséretére” [Ef 1,12] a
Szentlélek ereje által.
7. (Krisztus tevékenyjelenléte a liturgikus cselekményekben) E nagy mű végrehajtá- 4007
sára Krisztus mindig jelen van Egyházában, kiváltképpen a liturgikus cselek-
ménvekben. Jelen van a szentmise Áldozatában, mind a papi szolga személyé-
ben, mert ‫״‬az Áldozatot ugyanaz mutatja be most a papok szolgálata által, aki
a kereszten önmagát feláldozta” 1, mind, s leginkább, az eucharisztikus színek
alatt. Jelen van erejével a szentségekben, úgyhogy amikor valaki keresztel, maga
Krisztus keresztel2. Jelen van igéjében, mert O maga beszél, amikor az Egyház-
bán a Szentírást olvassák. Végül amikor könyörög és zsoltároz az Egyház, O
van jelen, aki megígérte: ‫ ״‬Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben,
ott vagyok közöttük” [Mt 1820].
Valóban e nagy műben, amely Istent tökéletesen dicsóti és megszenteli az
embereket, Krisztus mindig maga mellé veszi szeretett menyasszonyát, az
Egyházat, mely Urának hívja Ó t és általa tiszteli az örök Atyát. Méltán
foghatjuk föl tehát a liturgiát úgy, mint Jézus Krisztus papi hivatalának gyakorlását,
melyben érzékelhető jelek jelzik és a maguk sajátos módján meg is valósítják az
ember megszentelését, és Jézus Krisztus misztikus teste, vagyis a fő és a tagok

807
*4001 -4048 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat ‫ ״‬Sacrosanctuni Conciliuin”: Liturgia

együtt, teljes értékű, nyilvános istentiszteletet mutatnak be. Ezért minden

liturgikus ünneplés, mint a pap Krisztus és az Ó teste, az Egyház műve,
kimagaslóan szent cselekmény, melynek hatékonyságát az Egyház semmi más
cselekedete nem éri el sem jogcím, sem fokozat tekintetében.
4008 8. (A földi és í ‫ ״‬égi liturgia) A földi liturgiában annak a mennyei liturgiának
élőidét élvezzük, melyet Jeruzsálemben ünnepelnek, a szent városban, ahová
zarándokként tartunk, ahol Krisztus, a szentély és az igazi sátor szolgája ül
Isten jobbján1; a földi liturgiában az összes mennyei sereggel együtt énekeljük
az Úrnak a dicsőség himnuszát; tisztelettel megemlékezvén a szentekről némi
részt és közösséget remélünk velük; várjuk az Üdvözítőt, Urunkat Jézus
Krisztust, amíg O maga, a mi életünk meg nem jelenik, és vele együtt mi is meg
nem jelenünk dicsőségében2.
4009 9. (A z Egyház egyébfeladatai) Az Egyház tevékenysége nem merül ki teljesen
a szent liturgiában. Mielőtt ugyanis az emberek a liturgiában részt tudnának
venni, meghívást kell kapniuk a hitre és a megtérésre: ‫ ״‬De hogyan hívhatják
segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem
hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? S hogyan hirdesse az,
akit nem küldtek?” [Rom 10,14—15\.
Ezért az Egyház a nem-hívőknek az üdvösség örömhírét hirdeti, hogy
ismerje meg minden ember az egyedül igaz Istent és akit Ó küldött, Jézus
Krisztust, s bűnbánatot tartva térjen meg útjairól1. A hívőknek pedig szüntele-
nül hirdetnie kell a hitet és a bűnbánatot, ezenkívül föl kell készítenie a
szentségek vételére, tanítania kell megtartani mindazt, amit Krisztus párán-
csőit2, s buzdítania kell a szeretet, a jámborság és az apostolkodás minden
cselekedetére, melyekből nyilvánvalóvá válik, hogy a krisztushívők nem ebből
a világból valók ugyan, mégis világosságai a világnak, és megdicsóítik az Atyát
az emberek előtt.
4010 10. (A liturgia csúcspont ésforrás) Mindazonáltal a liturgia az a csúcspont, mely
felé az Egyház tevékenysége irányul; ugyanakkor az a forrás is, amelyből fakad
minden ereje. Az apostoli munkának ugyanis az a rendeltetése, hogy mind-
azok, akik a hit és a keresztség által Isten gyermekei lettek, jöjjenek össze, az
Egyház közösségében dicsérjék Istent, vegyenek részt az áldozatban, és vegyék
az Űr vacsoráját.
A liturgia arra ösztönzi a hívőket, hogy ‫״‬a húsvéti szentségekkel” töltekez-
ve, ‫״‬legyenek jámboran egyetértők”1; imádkozik, hogy ‫״‬éljék azt, amit hittel
elfogadtak”2; s az Úr és az emberek közötti szövetség megújítása az Euchansz-
tiában a Krisztus sürgető szeretetére vonzza és gyújtja meg őket. Tehát a
liturgiából, elsősorban az Eucharisztiából, mint forrásból fakad számunkra a
kegyelem; s általa valósul meg Krisztusban a leghatásosabb módon az emberek
megszentelése és Isten dicsőítése, melyre mint célra az Egyház minden más
tevékenysége irányul.
4011 11. (Tudatos, teiékeny és gyümölcsöző részvétel·) Ez a teljes hatékonyság azonban
csak úgy valósulhat meg, ha a hívók jól fölkészült lélekkel vesznek részt a

808
 VI. Pál: II Vatikáni zsinat: Határozat: ‫ ״‬Sacrosanctnm Concilimn”: Liturgia *4001-4048

liturgiában, szívüket szavukhoz igazítják, és együttműködnek a mennyei

kegyelemmel, hogy kárba ne vesszék bennük1. Ezért a szent pásztoroknak
ügyelniük kell arra, hogy a liturgikus cselekmények végzésénél ne csak
érvényesség és megengedettség szabályait tartsák meg, hanem a hívek e szent
cselekményekben tudatosan, tevékenyen és gyümölcsözően vegyenek részt.
12. {A személyes lelki élei) A lelki élet azonban nem csupán a szent 4012
Liturgiában való részvétel. A keresztény embernek ugyanis, bár a közösségi
istentiszteletre hivatott, a szobájába is el kell vonulnia, hogy titokban imádkoz-
zék az Atyához1, sót az Apostol tanítása szerint szüntelenül kell imádkoznia2.
Ugyancsak az Apostol tanít arra is, hogy nekünk Jézus szenvedését kell
mindenkor a testünkben hordoznunk, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon
halandó testünkben3. Ezért kérjük a szentmisében az Urat, hogy a ‫״‬lelki
áldozat fölajánlását elfogadva minket magunkat tegyen örök áldozattá” 4
13. (A liturgia és </‫ ״‬áhitatgyakorlatok) A keresztény nép áhítatgyakorlatai, 4013
föltéve, hogy megfelelnek az egyházi törvényeknek és szabályoknak, nagyon
ajánlottak, főleg ha az Apostoli Szentszék rendeli el azokat.
Különleges megbecsülést érdemelnek az egyes részegyházak istentiszteleti
cselekményei, ha azokat a püspökök rendelkezései alapján, a szokások és
törvényesen jóváhagyott szertartáskönyvek szerint végzik.
Fontos azonban, hogy ezek az áhítatgyakorlatok alkalmazkodjanak a
liturgikus időkhöz, legyenek összhangban a liturgiával, mintegy abból fakadja-
nak és arra készítsék föl a népet; a liturgia ugyanis természeténélfogva messze minden
ájtatosságfölött áll.
II. A liturgikus nevelés és a tevékeny résztéléi
14. (A klérus alaposfölkészítésé) Az Anyaszentegyház nagyon kívánja, hogy az 4014
összes híveket vezessék rá a liturgikus ünneplésen való teljes, tudatos és
tevékeny részvételre, melyet magának a liturgiának a természete követel, s
melyre a keresztény nép mint ‫״‬választott nemzetség, királyi papság, szent
nemzet, tulajdonul kiválasztott nép” [1Pét 2,9; vö. 2,4-5] a keresztségből eredően
jogosult és kötelezett.
A szent liturgia megújításában és ápolásában az egész népnek e teljes és
tevékeny résztételére kell a legnagyobb gondot fordítani: ez ugyanis az első és
nélkülözhetetlen forrás, amelyből a hívek az igazi keresztény lelkületet merítik;
ezért a lelkipásztoroknak a megfelelő neveléssel kell erre törekedniük lclkipász-
tori tevékenységük minden területén. Ennek megvalósulására azonban semmi
remény sincs addig, amíg először magukat a lelkipásztorokat teljesen át nem
hatja a liturgia szelleme és ereje, és benne tanítómesterekké nem lesznek.
Elengedhetetlen tehát, hogy mindenekelőtt a papság alapos liturgikus képzésé-
ről gondoskodjunk, ezért a Szentséges zsinat az alábbi határozatokat hozza:
15. (A liturgia tanárid) A szemináriumokban, a szerzetesek tanulmányi 4015
házaiban és a hittudományi karokon a szent liturgia tanítására kiválasztott
tanárok kapják meg hivatalukhoz a megfelelő felkészültséget olyan intézmé-
nyékben, amelyeket kifejezetten e célra létesítettek.
809
*4001-4048 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat: ‫ ״‬Sacrosanctnm Couciliuni”: Liturgia

4016 16. (A liturgia tanítása) A szent liturgia tudományát a szemináriumokban és a

szerzetesek tanulmányi házaiban a szükséges és jelentősebb, a teológiai
fakultásokon a főbb tárgyak közé kell sorolni, és teológiai, történeti, spirituális,
lelkipásztori és jogi szempontból kell tanítani. A többi szaktárgy - főként a
dogmatika, a szentírástudomány, a lelkiélet és a lelkipásztorkodás - tanárai
pedig törekedjenek arra, hogy tárgyuk sajátos szemszögéből úgy fejtsék ki
Krisztus misztériumát és az üdvösség történetét, hogy ezek összefüggése a
liturgiával, illetve a papképzés egysége nyilvánvaló legyen.
4017 17. {Liturgikus nettlés) A szemináriumokban és a szerzetesházakban a
papnövendékeket liturgikus szelleműlelki életre neveljék, vezessék rá őket a
szent szertartások megértésére és a teljes lélekkel való bekapcsolódásra -
részben a szent misztériumok ünneplésével, részben a liturgia szellemétől
áthatott áhírargyakorlatokkal; neveljék őket a liturgikus törvények megtartására
is, hogy a szemináriumokban és a szerzetesi tanulmányi házakban a liturgia
szelleme teljesen áthassa az életet.
4018 18. (Továbbképzés) A már az Úr szőlőjében dolgozó egyházmegyés és
szerzetes papok kapjanak meg minden szükséges segítséget ahhoz, hogy
mélyebben megértsék azt, amit a szent szertartásokban tesznek, maguk is
liturgikus életet éljenek, és ezt a rájuk bízott híveknek is adják át.
4019 19. (A hívek liturgikus neielése) A lelkipásztorok mint Isten misztériumainak
hűséges szolgái egyik legfőbb feladatukat teljesítik, amikor buzgón és türelme-
sen szorgalmazzák a liturgikus nevelést, valamint a hívek belső és külső
tevékeny részvételét, kinek-kinek a maga kora, adottsága, életformája és vallási
műveltsége szerint; és nyájukat ne csak szóval, hanem példájukkal is vezessék.
4020 20. (A rádiós és televíziós közvetítések) A szent cselekményekről, főleg a
szentmiséről, a rádiós vagy televíziós közvetítések legyenek mértéktartók és
méltók; vezetőjük a püspöktől erre a tisztségre megbízott alkalmas személy
legyen.
III. A szent liturgia megújítása
4021 21. (A szent valóságok könnyebb megértése és tudatosabb ünneplése) Az Egyház
mint jóságos anya - hogy a keresztény nép a szent liturgiában biztonságosab-
bán elnyerhesse a kegyelmek bőségét - gondosan kívánja végrehajtani a liturgia
általános megújítását. A liturgia ugyanis részben az isteni alapítás folytán
változhatatlan, részben változásnak alávetett összetevőkből áll, melyek az idők
folyamán változhatnak, s változniuk is kell, ha netalán olyan elemek épültek be,
melvek a liturgia benső természetének kevésbé felelnek meg, vagy alkalmatla-
nokká váltak.
Ebben a megújításban a szövegeket és a szertartásokat úgy kell rendezni,
hogy világosabban fejezzék ki a jelzett szent valóságokat, s így a keresztény
nép, amennyire csak lehet, könnyen fölfoghassa azokat, és általuk teljesen,
tevékenyen és a közösség jellegének megfelelően együtt ünnepelhessen.
Ezért a Szentséges zsinat ezeket az általános szabályokat állapította meg:

810
 VI. Pál: II Vatikáni zsinat: Határozat: ‫ ״‬Sacrosanctum Coucilium”: Liturgia *4001-404«

A ) Általános irányelvek
22. (A~ irányítás a hierarchia kizárólagos joga) 1. § A szent liturgia irányítása 4022
egyedül az egyházi tekintélytőlfügg. az Apostoli Szentszékre és a jogszabályok
szerint a püspökre tartozik.
2. § A jogtól megállapított mértékben, a liturgia irányítása a bizonyos
területekre törvényesen fölállított különféle jellegű püspöki karokra is tartozik a
körülírt határokon belül.
3. § Éppen ezért egyáltalán senki másnak, még a papnak sincs megengedte,
hogy saját elgondolása szerint a liturgiához valamit hozzáadjon, abból valamit
elvegyen, vagy abban valamit megváltoztasson.
23. {A z újformák és hagyományok) Hogy az egészséges hagyomány sérteden 4023
maradjon, és lehetőség nyíljon a törvényes fejlődés számára, a liturgia egyes
részeinek felülvizsgálatát mindig előzze meg alapos teológiai. történeti és lelkipász-
tori kutatás. Ezenkívül figyelembe kell venni a liturgia belső szerkezetének és
szellemének törvényeit, valamint a közelmúltban történt liturgikus újítások és
az itt-ott megadott engedmények tapasztalatait. Végül csak akkor vezessenek
be újításokat, ha azokat az Egyház lelki haszna valóban és biztosan követeli; de
akkor is ügyelni kell arra, hogy az új formák a már meglévő formákból
szervesen nójjenek ki. Lehetőleg óvakodni kell attól, hogy szomszédos
területek szertartásai között feltűnő különbségek mutatkozzanak.
24. (A Szentírásjelentősége a liturgiában) A liturgikus ünnepléseken igen nagy 4024
jelentősége van a Szentírásnak. Ebből olvassák a homíliában magyarázott szent
szövegeket, éneklik a zsoltárokat; hatása és ösztönzése alatt fakadtak a
liturgikus imádságok, könyörgések és énekek, s belőle tárul föl a cselekmények
és jelek értelme. Ezért a liturgia megújítása, fejlődése és korszerűsítése
érdekében szükséges, hogy jobban érvényesüljön a Szentírásnak az a bensősé-
ges és élő szeretete, melyről mind a keleti, mind a nyugati szertartások
tiszteletreméltó hagyománya tanúskodik.
25. (A liturgikus könyvek) A liturgikus könyveket mielőbb felül kell vizsgálni, 4025
mégpedig a földkerekség különböző tájairól meghívott szakemberek és püspö-
kök bevonásával és megkérdezésével.

B) A liturgia hierarchikus és közösségijellegébőlfakadó szabályok

26. (A liturgia az Egyház cselekményé) A liturgikus cselekmények nem 4026
magáncselekmények, hanem az Egyház, ‫ ״‬az egység szakramentuma”, tudniillik
a püspökök vezetése alatt egyesült és rendezett szent nép ünneplései.1
Ezért a liturgikus cselekmények az Egyház egyetemes misztikus testéhez
tartoznak, azt teszik láthatóvá és reá hatnak; az egyes tagokat azonban
állapotuk, szolgálataik és tényleges részesedésük szerint különböző módokon
érintik.
27. (A szertartások közös légzésé) Amennyiben egy szertartás a maga termé- 4027
szete szerint azt igényli, hogy közösen, a hívek nagyszámú és tevékeny
részvételével végezzék, ezt a lehetőségek szerint előnyben kell részesíteni az egyéni

811
*4001 ‫־‬4048 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat: ‫ ״‬Sacrosanctnm Coucilium”: Liturgia

és magánjellegű légzéssel szemben. Ez érvényes a szentségek kiszolgáltatására és

főleg a szentmise bemutatására, bár a szentmise minden esetben nyilvános és
közösségi jellegű.
4028 28. (MegosztottJeladatok) A liturgikus cselekmények végzése közben minden-
ki, a fölszentelt szolgák éppúgy, mint a hívek, csak azt tegyék, ami a dolog tér-
mészete és a liturgikus szabályok szerint rájuk tartozik, de azt mind tegyék is
meg.
4029 29. (Liturgikus szolgálatok) A mimstránsok, a lektorok, a kommentátorok és
a kórus (szkóla) tagjai valódi liturgikus szolgálatot végeznek. Feladatukat tehát
azzal az őszinte áhítattal és fegyelmezettséggel lássák el, amely ehhez a nagy
szolgálathoz illik, és amelyet Isten népe tőlük joggal elvár. Ezért a maga
módján mindenkit gondosan be kell vezetni a liturgia szellemébe, és fel kell
készíteni, hogy feladatát szabályosan és megfelelően tudja ellátni.
4030 30. (A bírók telékény réseiétele) A tevékeny részvétel előmozdítása érdekében
gondot kell fordítani a nép akklamációira, feleleteire, zsoltározására, antifónái-
ra, énekeire, cselekményeire, mozdulataira és testtartására. A maga idejében
szent csendet is kell tartani.
4031 31. (A rubrikák) A liturgikus könyvek felülvizsgálatakor gondosan kell
ügyelni arra, hogy a rubrikák ezután a hívek szerepéről is intézkedjenek.
4032 32. (Személyi kiváltságok) A liturgiában a szertartások és az ünnepélyes
külsőségek ne legyenek tekintettel se magánszemélyekre, se társadalmi állásra.
Kivételt csak a liturgikus feladatokon vagy felszentelésen alapuló megkülön-
böztetések, valamint azok a tiszteletadások képeznek, amelyek a liturgikus
törvények alapján a polgári hatóságokat megilletik.

C) A liturgia tanító és lelkipásztorijellegébőlfakadó szabályok

4033 33. (lmádás és tanítás) A liturgia elsősorban a fölséges Isten imádása, de
jelentős szerepe van a hívó nép tanításában is1. A liturgiában ugyanis Isten szól
a népéhez, benne ma is Krisztus hirdeti az evangéliumot, a nép pedig énekkel
és imádsággal felel Istennek.
Ezenkívül a pap, aki Knsztus személyes megbízottjaként áll a közösség élén,
az imádságokat az egész szent nép és minden jelenlévő nevében terjeszti Isten
elé. Azokat a látható jeleket pedig, amelyeket a liturgia használ a láthatatlan isteni
valóságok jelzésére, Krisztus vagy az Egyház választotta ki. Ezért nem pusztán
azoknak a szövegeknek fölolvasása, ‫״‬amiket tanulságunkra írtak meg” [Rám
15,4\, hanem mindaz, amit az Egyház énekel, imádkozik vagy cselekszik, növeli a
résztvevők hitét, szívüket Istenhez irányítja, hogy értelmesen engedelmeskedje-
nek neki és kegyelmét bőségesebben kapják. Mindebből következik, hogy a
liturgia megújításában be kell tartani a következő általános szabályokat.
4034 34. (A szertartások legyenek lonzpak) A szertartások nemesen egyszerűek,
áttekinthetően rövidek legyenek, kerüljék a fölösleges ismétléseket, alkalmaz-
kódjának a hívek felfogóképességéhez, és ál Lalában ne szoruljanak sok magya-
rázatra.

812
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat: ‫״‬Sacrosanctiun Concilium”: Liturgia *4001-4048

35.(A z ige és az igehirdetés) A n n a k é r d e k é b e n , h o g y a l i t u r g i á b a n a s z e r t a r t á s 4035

és szó k a p c s o l a t a v i l á g o s a n m e g je le n j é k :
a
1) A szent cselekményekben gazdagabbá, változatosabbá és alkalmasabbá
kell tenni a Szentírás olvasását.
2) Mivel a liturgikus cselekménynek alkotó eleme a szentbeszéd, annak
legalkalmasabb helyét a rubrikák az egyes szertartások sajátosságainak megfe-
lelóen tüntessék föl; az igehirdetés szolgálatát pedig nagyon hűségesen és
gondosan kell ellátni. A bestéd forrása elsősorban a S^entirás és a liturgia legyen‫׳‬.
hirdesse Isten csodatetteit az üdvösség történetében, azaz Krisztus miszténu-
mában, amely jelen van és működik bennünk mindig, de kiváltképpen a
liturgikus ünnepléseken.
3) A liturgikus katekésfst is minden módon szorgalmazni kell. Magukba a
szertartásokba is, ha szükséges, iktassanak be rövid magyarázatokat, melyeket a
pap vagy az erre kijelölt segédkező a megfelelő pillanatban mondjon el előírt
vagy ahhoz hasonló, szabadon fogalmazott szöveggel.
4) Végezzenek igeliturgiár a nagyobb ünnepeket megelőző vigíliákon, az
ádvent vagy nagyböjt köznapjain, valamint vasárnapokon és ünnepeken, főleg
ott, ahol nincs pap. Az ilyen helyeken a liturgiát diákonus vagy a püspök által
megbízott személy vezesse.
36. (A latin nyeli) 1. § A latin nyelv használatát, a részleges jog érvényben 4036
maradása mellett a latin szertartásokban meg kell tartani.
2. § Mivel azonban mind a szentmisében, mind a szentségek kiszolgáltatá-
sában, mind a liturgia más területein gyakran nagyon hasznos lehet a nép
számára anyanyelvének használata, nagyobb teret kell számára biztosítani. Ez
elsősorban az olvasmányokra és a felszólításokra, bizonyos könyörgésekre és
énekekre érvényes az alábbi fejezetekben erre vonatkozó részleges szabályok
szerint.
3. § E szabályok keretén belül az anyanyelv használatáról és annak módjáról a
22. pont 2. §-a szerint a területileg illetékes egyházi tekintély hivatott a döntésre,
melyet adott esetben a szomszédos, azonos nyelvű területek püspökeivel
egyeztetni kell és az Apostoli Szentszéknek kell jóváhagynia, megerősítenie.
4. § A latin szövegnek a liturgiában használt anyanyelvű fordítását az előbb
említett, területileg illetékes egyházi tekintélynek kell jóváhagynia.

D) A népek szellemébe~ és hagyományaihoz való alkalmazkodás szabályai

37. (A z egészséges pluralizmus) Az Egyház a hitet és a közjót nem érintő 4037
dolgokban nem kívánja kötelezőié tenni a formák merev egységét, még a liturgiában
sem. Sőt ápolja és fejleszti a különböző népek és nemzetek jellegzetes
sajátságait és örökségét. Ami tehát a népszokásokban nem elválaszthatatlanul
kapcsolódik babonákkal és tévedésekkel, azt jóakaratúlag mérlegeli, és ha
lehetséges, teljesen és érintetlenül megőrzi, sőt olykor magába a liturgiába is
beépíti, amennyiben az a liturgia igazi és hiteles szellemével elvileg összeegyez‫־‬
tethető.

813
*4001-404« VI. Pál: II Vatikáni zsinat: Határozat: ‫ ״‬Sacrosanctiim Coucilium”: Liturgia

403« 38. (A pluralizmus gyakorlata) Megőrizve a római szertartás lényegi egységét,

helyet kell adni a törvényes változatoknak, ·alkalmazkodni kell a különféle
közösségekhez, vidékekhez és népekhez, különösképpen a missziós területe-
ken. Ez legyen mérvadó a liturgikus könyvek felülvizsgálatánál, a szertartások
szerkezetének és rubrikáinak megállapításakor is.
4039 39. (A z egyházi tekintély illetékessége) A liturgikus könyvek hivatalos kiadásai-
bán rögzített határokon belül, s az e konstitúcióban lefektetett ·alapelvek
szerint területileg illetékes egyházi tekintély [22. pont 2. Jf - *4022] feladata,
hogy megállapítsa az alkalmazásokat, főleg a szentségek kiszolgáltatására, a
szentelménvekre, körmenetekre, a liturgikus nyelvre, egyházi zenére és művé-
szetre vonatkozóan.
4040 40. (Mélyrehatóbb módosítások) Mivel pedig különböző helyeken és bizonyos
körülmények között sürgetően szükséges a liturgia mélyebbre ható, ezért
nehezebben megoldható alkalmazása, emiatt:
1) A 22. pont 2. §—ában megnevezett területileg illetékes egyházi tekintély-
nek gondosan és bölcsen meg kell fontolnia e dologban, hogy az egyes népek
hagyományaiból és lelkiségéből mit lehet beépíteni az istentiszteletbe. A
hasznosnak vagy szükségesnek ítélt alkalmazásokat az Apostoli Szentszék elé
kell terjeszteni és annak jóváhagyása után kell bevezetni.
2) Annak érdekében, hogy az alkalmazás a szükséges körültekintéssel
történhessék, az Apostoli Szentszék meg fogja adni a fölhatalmazást a
területileg illetékes egyházi tekintélynek, hogy adott alkalommal erre megfelelő
közösségekben és meghatározott időre a szükséges előzetes kísérletezéseket
engedélyezze és irányítsa.
3) Mivel főként missziós területeken a liturgikus törvények alkalmazásában
nehézségek szoktak támadni, ezért e törvények megalkotásába szakértőket kell
bevonni az érintett szakterületről.
IP'. A liturgikus élet ápolása az egyházmegyében és a plébánián
4041 41. (A z egyházmegye liturgikus életé) A püspököt nyája főpapjának kell
tekinteni, akitől a Krisztusban hívók élete bizonyos módon származik és függ.
Ezért az egyházmegyében a püspök körül, főleg a székesegyházban
kibontakozó liturgikus életet mindenki igen nagyra becsülje. Legyen mindenki
meggyőződve róla, hogy az Egyház a legkiválóbb módon akkor lesz láthatóvá,
·amikor Isten szent népe teljesen és tevékenyen részt vesz a közös liturgiában,
mindenekelőtt az Euchansztia ünneplésében, az egységes imádságban az
egyetlen oltár körül, melynél a közösség élén ott áll a papságától és segédkező-
itől körülvett püspök.1
4042 42. (A plébániák liturgikus élete) Mivel a püspök egyházmegyéjében nem tud
mindig és mindenütt személyesen a nyáj élén állni, hívő közösségeket kell
létesítenie. Közülük a legfontosabbak a plébániák, melyek a püspököt képvise-
ló helyi lelkipásztor vezetése alatt állnak, s az egész földkerekségre kiterjedő
látható Egyházat teszik jelenvalóvá. Ezért a plébánia liturgikus életét, és annak

814
 VI. Pál: II Vatikáni zsinat: Határozat: ‫ ״‬Sacrosauctiun Coucilinin”: Litnrgi: *4001-404«

szoros kapcsolatát a püspökkel gyakorlatilag ápolni kell’ és elméletileg el kell

mélyíteni a hívekben és a papságban; fáradozni kell azért, hogy a plébániai
közösségi érzés különösen a vasárnapi mise együttes megünneplésében meg-
mutatkozzék.

V. A liturgikus lelkipásztorkodás előmozdítása

43. (A ‫״‬liturgikus mozgalom’) A liturgia ápolására és megújítására kibontako- 4043
zott mozgalom, joggal tekinthető az isteni gondviselés korunk számára adott
jelének, a Szentlélek átvonulásának az Egyházban; az egyházi élet, sót korunk
egész vallásosságának és vallási érzékének sajátos vonása. Ezért e liturgikus
lelkipásztori akciónak további előmozdítására a Szentséges zsinat a következő-
két határozta el:
44. (1Országos liturgikus bizottság) Célszerű, hogy a területileg illetékes egyházi 4044
felsőbbség, melyről a 22. pont 2. §-ában volt szó, liturgikus bizottságot
szervezzen a liturgia tudományában, az egyházi zenében, egyházművészetben
és lelkipásztori kérdésekben jártas szakemberekből. Ezt a bizottságot lehetőleg
segítse egy liturgikus Lelkipásztori Intézet, amelynek ragjai között legyenek
világi szakértők is. A bizottság feladata, hogy az illetékes területi egyházi
tekintély vezetése alatt irányítsa a liturgikus lelkipásztori tevékenységet, moz-
dítsa elő a tanulmányokat, és a szükséges kísérletezéseket valahányszor az
Apostoli Szentszék elé terjesztendő alkalmazásokról van szó.
45. (Egyházmegyei liturgikus bizottság) Hasonló okból minden egyes egyház- 4045
megyében is legyen liturgikus bizottság a püspök vezetése alatt a liturgikus
mozgalom előmozdítására. Több egyházmegye is szervezhet egy közös bízott-
ságot, ha ez az összefogás hatékonyabban mozdítja elő a liturgia ügyét.
46. (Egyházzenei és Egyházmiiiészeü Bizottság A liturgikus Bizottságon kívül, 4046
amennyiben lehetséges, létesüljön minden püspökségben Egyházzenei és
Egyházművészeti Bizottság is. E három bizottságnak egyesült erővel kell
dolgoznia; sőt nemegyszer az a legmegfelelőbb, ha egyetlen bizottsággá
olvadnak.
Második fejezet: A z E ucharjsztia szentséges misztériuma
47. (A z Eucharisztia és a kereszt áldozata) Üdvözítőnk az utolsó vacsora 4047
alkalmával azon az éjszakán, melyen elárultatott, megalapította testének és
vérének eucharisztikus áldozatát, hogy így a kereszt áldozatát a századokon át
eljöveteléig megörökítse, és így szeretett jegyesére, az Egyházra bízza halálának
és föltámadásának emlékezetét: az irgalom szentségét, az egység jelét, a
szeretet kötelékét15, mint húsvéti lakomát, melyen Krisztust vesszük magunk-
hoz, lelkünket kegyelem tölti el, s a jövendő dicsőség záloga nekünk adatik.16
48. (Tudatos, tevékeny részvétel) Az Egyház tehát körültekintő gondoskodással 4048
arra törekszik, hogy a hívek necsak mint kívülállók, vagy mint néma szemlélők
legyenek jelen a hitnek ezen misztériumán, hanem azt a szertartásokon és
imádságokon keresztül jól megértve, a szent cselekményben tudatosan, áhítat-

815
*4001-4048 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat: ‫ ״‬Sacrosanctiun Concilinm”: Liturgia

tál és tevékenyen vegyenek résig, tanuljanak Isten igéjéből, merítsenek erőt az Úr

testének terített asztaláról, adjanak hálát Istennek, a szeplőtelen áldozatot
nemcsak a pap keze által, hanem vele együtt fölajánlván tanulják meg
önmagukat fölajánlani, és napról napra váljanak eggyé Istennel és egymás
között a Közvetítő Krisztus segítségével17, hogy végül Isten legyen minden
mindenben.

4101-4179: 5. nyilvános ülés: ‫״‬Lumen gentium ” dogmatikai konstitúció

az Egyházról, 1964. november. 21.
Az I.Vatikáni zsinat gyors befejeződése miatt az ‫״‬Ecdesia Christi” előkészített
tervezetet nem óhajtotta lezárni, csak a pnmátus definícióját és a pápa tévedheteden-
ségének kimondására szorítkozott (vö. *3000-3050). Az Egyháztan addigi Tanítóhiva-
tali fejtegetéseihez csatolva (vö. *3800-3822) az első ülésszak végén Ottaviani bíboros
vezetésével és S. Tromp SJ által kidolgozott első tervezetet a zsinati atyák túlnyomó
tö b b s é g e e lv e te tte .
E z u tá n a T e o ló g ia i B iz o tts á g az á td o l g o z o t t te r v e z e te t te r je s z te tte e lő , a m e ly b ő l
é lé n k v ita u tá n e g y h a r m a d ik é s v é g le g e s f o r m a alkuit ki. 1 9 6 4 . n o v e m b e r 1 6 -á n a z s in a ti
atyák számára az .általános Titkárság jegyzeteit és értelmező megjegyzéseit közölték
(,,Nóta explicatiiapreud’), amelyek a zsinati kijelentések dogmatikus érvényét és a püspöki
kollégium helyzetét pontosítják (AAS 57 [1965] 72-75; vö. *4350-4359). Az állandó
diakonátus felújítását kimondó 29. fejezethez VI. Pál egy ‫״‬Sacrum áaconalus őránem"
kezdetű motu propriojában egy végrehajtási utasítást bocsátott ki 1967. június 18-án
(AAS 59 [1967] 697—704). A dokumentum szövegét fordította: dr. Diós István.
Kiadva: AAS 57 [1965] 5-64 / CoeD3 849-898 / Asyn 3/VIII, 784-834 /
CoDeDe 93-206.

Első fejezet: A z Egyház misztériuma

4101 1. (Előszó) Mivel Krisztus a nemzetek világossága, ez a Szendélekben
összeült szent zsinat Krisztusnak az Egyház arcán tükröződő fényességével
minden embert meg akar világosítani azáltal, hogy minden teremtménynek
hirdeti az evangéliumot [vö. Mk 16,15\. Mivel pedig az Egyház Krisztusban
szentsége, azaz jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az
egész emberi nem egységének, a korábbi zsinatok nyomában járva híveinek és
az egész világnak jobban ki akarja nyilvánítani a maga egyetemes természetét
és küldetését. Korunk sajátos körülményei sürgőssé teszik az Egyháznak e
feladatát, hogy a társadalmi, technikai és kulturális kapcsolatokban egymáshoz
egyre közeledő emberek Krisztusban is megtalálják a teljes egységet.
4102 2. (A~ Atya üdvögtő térié) Az örök Atya bölcsességének és jóságának teljesen
szabad és titokzatos terve szerint teremtette az egész világot, elhatározta, hogy
az embereket fölemeli az isteni életben való részesedésre, s amikor Adómban
elbuktak, nem hagyta el őket, hanem Krisztusra, a Megváltóra való tekintettel
‫ ״‬aki a láthatatlan Isten képmása és az egész teremtés elsószülötte” [Kol 1,15\
mindig segítséget nyújtott az üdvösséghez. Az Atya az összes választottat
öröktől fogva ‫ ״‬előre ismerte és arra rendelte őket, hogy Fiának képmását
öltsék magukra, hogy Ó legyen az elsőszülött a sok testvér között” [Rom 8^9).

816
 VI. Pál: II Vatikáni zsinat Dogmatikai konstitúció : ‫ ״‬Lumen geutium”: Egyház *41014179‫־‬

Úgy határozott, hogy a Krisztusban hívőket a szent Egyházba hívja össze,

melyet a világ kezdete óta előképek jeleztek, Izrael népének története és az
Ószövetség csodálatosan előkészített1, a végsóidőkben megalapíttatott, a
Szentlélek kiáradásakor nyilvánvalóvá lett, s az idők végén dicsőségesen be fog
teljesedni. És akkor, ahogyan a Szentatyáknál olvassuk, Adámtól és ‫ ״‬az igaz
Ábeltől az utolsó választottak” 2 mind összegyűlnek az Atyánál az egyetemes
Egyházban.
3. (Krisztus küldetésé) Eljött tehát a Fiú, akit az Atya küldött, ki minket a világ 4103
teremtése előtt kiválasztott Őbenne és eleve fogadott fiaivá rendelt, mert
abban találta kedvét, hogy Őbenne állítson helyre mindent [/o. E f 1,4—5.10],
Krisztus tehát, hogy az Atya akaratát teljesítse, megalapította a földön a
mennyek országát, kinyilatkoztatta nekünk az Atya misztériumát, és engedel-
mességével végrehajtotta a megváltást. Az Egyház, vagyis Krisztusnak miszté-
riumban már jelenlévő országa, Isten erejéből látható módon növekszik a
világban. Kezdetét és növekedését jelzi a megfeszített Jézus oldalából kifolyó
vér és víz [1ö. Jn 19,34], és előre hirdetik az Úrnak kereszthaláláról mondott
szavai: ‫ ״‬És én, majd ha fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz fogok
vonzani” \Jn 12,32:görögben].
Valahányszor az oltáron bemutatjuk a keresztáldozatot, melyben ‫ ״‬Krisztus,
a mi húsvéti bárányunk föláldoztatott” [1Kor 5,7], megváltásunk műve folyta-
tódik. Az eucharisztikus kenyér egyszerre jelzi és valósítja meg a hívők
egységét, akik egy testet alkotnak Krisztusban [1ö. 1K0r 10,17]. Minden ember
erre a Krisztussal való egységre hivatott, aki a világ világossága, akitől eredünk,
aki által élünk, s aki felé tartunk.
4. (A Szentlélek a~ Egyház megszentelőjé) A mú elkészülte után —melyet az 4104
Atya a Fiúra bízott, hogy elvégezze a földön [vö. Jn 17,4] - pünkösdkor
elküldetett a Szentlélek, hogy szüntelenül megszentelje az Egyházat, s így a
hívőknek Krisztus által az egy Lélekben megnyíljék az Atyához vezető út [vö.
E f 2,18]. Ó az élet Lelke, azaz az örök életre szökelló víz forrása [1ö. Jn 4,14;
7,38-39], aki által az Atya a bűnnek meghalt embereket élteti, míg végül
halandó testüket föltámasztja Krisztusban [1 ó. Rom 8,10-11].
A Lélek az Egyházban és a hívők szívében mint templomában lakik [1 0 .
1Kor 3,16; 6,19], imádkozik bennük, és tanúságot tesz a fogadott fiúságról [Gál
4,6: Rom 8,15-16; 26]. Az Egyházat, melyet elvezet a teljes igazságra [/ó. Jn
16,13] és összefog a szolgálatban és a közösségben, különböző hierarchikus és
karizmatikus ajándékokkal látja el, irányítja és ékesíti a maga gyümölcseivel [Ef
4,11-12; 1K0r 12,4; G ál5722]. Az evangélium erejével megfiatalítja az Egyházat,
szüntelenül megújítja és elvezeti a vőlegénnyel való teljes egyesülésre1.
A Lélek és a menyasszony ugyanis azt mondja az Úr Jézusnak: Jöjj el! [vö.Jel
22,17]. így az egyetemes Egyház úgy jelenik meg, mint ‫״‬az Atya, a Fiú és a
Szentlélek egységéből eggyé vált nép”2.
5. (Isten országa) A Szent Egyház misztériuma megmutatkozik már magában 4105
az alapításában. Az Úr Jézus ugyanis azzal indította el útjára Egyházát, hogy

817
*4101 ‫־‬4179 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai konstitúció : ‫ ״‬Lumen geutinm": Egyház

hirdette a jó hírt, azt, hogy elérkezett Istennek az írásokban ősidők óta

megígért országa: ‫ ״‬Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa” [Mk 1,15; vö.
M t4,17\. Ez az ország Krisztus igéjében, tetteiben és jelenlétében ragyogott föl
az emberek előtt. Az Úr igéje ugyanis a földbe vetett maghoz hasonlít [Mk
4,14]: akik hittel hallgatják és Krisztus kicsiny nyájához számlábainak, azok
magát az Országot fogadták be; a mag azután saját erejéből csírázik ki és
növekszik egészen az aratásig [tö. M k 4,26-29].
Jézus csodái is azt bizonyítják, hogy az Ország már elérkezett a földre: ‫ ״‬Ha
én Isten ujjával űzöm ki a gonosz lelkeket, akkor bizony eljött hozzátok az
Isten országa” [Lk 11 Í20; vő. M t 12,28]. Ez az Ország azonban mindenekelőtt
magának Krisztusnak, az Isten Fiának és Emberfiának személyében nyilvánul
meg, aki ‫״‬azért jött, hogy szolgáljon és odaadja az életét váltságul sokakért”
[Mk 10,45].
4106 Miután pedigjézus az emberekért elszenvedte a kereszthalált és föltámadt,
úgy jelent meg, mint Úr, Krisztus és örökre rendelt Pap [vö. ApCsel 2,36; Zsid
5,6; 7,17—21], és kiárasztotta tanítványaira az Atyától megígért Szendéiket [vö.
ApCsel2,33]. Ezért az Egyház, fölruházva alapítójának ajándékaival és hűsége-
sen megtartva a szeretet, az alázatosság és az önmegtagadás parancsát,
küldetést kapott Krisztus és Isten Országának hirdetésére és a népek közötti
terjesztésére, s ennek az Országnak csírája és kezdete a földön. Miközben
lassanként növekszik, maga is az Ország beteljesedésére áhítozik, és minden
erejével reménykedik és vágyódik arra, hogy Királyával a dicsőségben egyesül-
jön.
4107 6. (A S^enlírás képei a~ Egyházról) Amint az Ószövetségben az Ország
kinyilatkoztatása gyakran előképekben történik, úgy az Egyház benső termé-
szete most is a pásztoréletból, a földművelésből, az építkezésből vagy a
családból és a jegyességból vett, s már a prófétai könyvekben előkészített
képekben mutatkozik meg
4108 Az Egyház ugyanis akol, melynek egyetlen és megkerülhetetlen ajtaja
Krisztus \Jn 10,1-10], Ugyanakkor nyáj is, melyről Isten előre hirdette, hogy Ó
maga lesz a pásztora [vö. / 40,11 ‫ ;״‬E* 34,11], s melynek juhait, bár emberi
pásztorok legeltetik, mégis maga Krisztus, a Jó Pásztor, a Pásztorok Fejedelme
[ixí.Jn 10,11; 1Pét 5,4], vezeti és táplálja szüntelen, aki életét adta a juhokért [1 0 .
Jn 10,11-15].
4109 Az Egyház megmunkált föld, vagyis Isten szántóföldje [/ Kor 3,9]. Rajta nő
az az ősi olajfa, melynek szent gyökere a pátriárkák voltak, s melyben
megtörtént és meg fog történni a zsidók és a pogányok kiengesztelódése [Rom
11,13—26]. Az Egyházat a mennyei Földműves mint választott szölőskertet
telepítette [Mt 21,33-43; vö. I~ 5,1]. Krisztus az igazi szólótó, aki életet és
termékenységet ad a vesszőknek, azaz nekünk, akik az Egyház által őbenne
maradunk, s aki nélkül semmit sem tehetünk \Jn 15,1-5].
4110 Az Isten építményének is gyakran mondják az Egyházat [1Kor 3,9]. Maga az
Úr ahhoz a kőhöz hasonlította magát, melyet elvetettek az építők, mégis

818
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai koustiuició : ‫ ״‬Lumen gentnun”: Egyház *41014179‫־‬

szegletkővé lett [Mi21,42; 10. ApCsel4,11; 1Pét 2,7;Zsolt 11722]. Erre az alapra
építik az Egyházat az apostolok [zó. IKor 3,1 /], és tőle kapja erejét és
szilárdságát az Egyház.
Ez az épület különféle neveket kapott: Isten háza [ITim 3,15], melyben az ó
családja lakik; Isten lakóhelye a Lélekben [Ef 2,19-22], Isten hajléka az
emberekkel [Jel 21,3], főleg pedig szent templom, melyet az egyházatyák szava
szerint a kőből épült templomok megjelenítenek, s a liturgia méltán hasonlítja a
szent városhoz, az új Jeruzsálemhez1. Benne ugyanis mint élő kövek épülünk
itt a földön [1Pét 2,5]. E szent várost János úgy látja, hogy a világ megújulása-
kor leszáll a mennyből, Istentől és oly szép, mint a vőlegényének fölékesített
menyasszony \Jel21,1].
Az Egyházat, melyet ‫ ״‬mennyei Jeruzsálemnek” és ‫״‬anyánknak” is neveznek 4111
[Gál 4,26, zó. Jel 12,17], úgy írják le, mint a szeplőtelen Bárány szeplőtelen
jegyesét [Jel 19,7; 21 2 9; 22,17], akit Krisztus ‫״‬szeretett, és akiért föláldozta
magát, hogy megszentelje” [Ef 526], akit fölbonthatadan szövetséggel vett
magához, és szüntelenül ‫ ״‬táplál és gondoz” [5,29]. Azt akarta, hogy tisztára
mosva tartozzék hozzá, s szeretetben és hűségben legyen alárendelve neki [zó.
5,24], végül örökre elhalmozta mennyei javakkal, hogy megismerjük Istennek
és Krisztusnak irántunk való, minden értelmet meghaladó szeretetét [zó. 3,19].
Amíg az Egyház itt e földön az Úrtól távol zarándokol [zó. 2Kor 5,6],
számkivetettnek érzi magár, miközben az odafönt valókat keresi és ízleli, ahol
Krisztus ül az Isten jobbján, ahol az Egyház élete el van rejtve Krisztussal
Istenben mindaddig, amíg Vőlegényével együtt meg nem jelenik a dicsőségben
[10. Kol 3,1-4].
7. Egyház misztikus teste) Isten Fia a magával egyesített emberi 4112
természetben halálával és föl támadásával legyőzve a halált, megváltotta és új
teremtménnyé formálta át az embert [10. Gál 6,15; 2Kor 5,17]. Az összes
nemzetből meghívott testvéreit Lelke közlésével titokzatosan a testévé tette.
Ebben a testben Krisztus élete árad szét a hívőkbe, akik a szentségek által
titokzatos és valóságos módon egyesülnek a szenvedett és megdicsőlt
Krisztussal1. A keresztség által ugyanis Krisztushoz válunk hasonlóvá: ‫ ״‬Mi
ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel” [1K0r
12,13]. E szent szertartással megjelenik és megvalósul a Krisztus halálával és
föl támadásával való egyesülés: ‫ ״‬A keresztségben ugyanis eltemettettünk vele
együtt a halálba”; ha pedig ‫״‬halálának hasonlóságában egybenóttünk vele,
úgy leszünk föl támadásában is” [Rom 6,4—5]. Az eucharisztikus kenyér
megtörésekor valóságosan részesedvén az Úr testéből fölemeltetünk a vele
és az egymással való kommunióra. ‫ ״‬Mivel egy kenyér, egy test vagyunk mi
mindnyájan, akik egy kenyérből részesülünk.” [IKor 10,17]. így mi vala-
mennyien az Ó testének tagjai leszünk [zó. IKor 12,27] ‫״‬egyenként pedig
egymásnak tagjai” [Rám 12,5].
Amint az emberi test tagjai, jóllehet sokan vannak, mégis egy testet 4113
alkotnak, úgy a hívók is Krisztusban [zó. IKor 12,12]. Krisztus testének

819
*4101-4179 VI. Pál: II. Vntikáiii zsinat: Dogmatikai konstinició : ‫ ״‬Lumen gentiiun”: Egyház

építésénél is érvényesül a tagoknak és a feladatoknak a különbözősége. Egy a

Lélek, aki sokféle ajándékát a maga gazdagsága és a szolgálatok szükségletei
szerint osztja szét az Egyház javára [tó. 1K0r 12,1-11 ]. Az ajándékok közül
kimagaslik az apostoloknak adott kegyelem, mert az ó tekintélyüknek a Lélek
még a karizmatikusokat is alárendeli [!& 1 K0r 14], Ugyanaz a Lélek személye-
sen, a maga erejével és a tagok belső összetartozásával egyesítvén a testet,
létrehozza és sürgeti a szeretetet a hívók között. Ezért ha szenved az egyik tag,
mind együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik ragnak,
valamennyi együtt örül vele [tő. 1 K0r 12£6],
4114 Ennek a testnek a feje Krisztus. O a láthatatlan Isten képmása, és benne
teremtetett minden. O előbb van mindennél, és minden Benne áll fönn. Ő a
feje a testnek, mely az Egyház. O a kezdet, elsószülött a halottak közül, hogy
övé legyen az elsőség mindenben [/». Kol 1,15-18\. Hatalmas erejével uralkodik
a égieken és a földieken, s mindent fölülmúló tökéletességével és tevékenységé-
vei az egész testet betölti dicsőségének gazdagságával [ιό. E f 1,18—2J]1.
4115 Minden tagnak hasonlóvá kell formálódnia Őhozzá, amíg Krisztus ki nem
alakul bennük [rö. Gál 4,19\. Ezért fölvétetünk az Ő életének misztériumaiba,
hasonlóvá válunk Őhozzá vele együtt meghalván és föltámadván, mígcsak
együtt nem fogunk uralkodni vele [vő. F ii3£1;2Tim 2,11 ; E f 2,6;Kol2,12 stb\.
Amíg a földi élet zarándokúját járjuk, és a szorongatások és üldözések
közepette az Ó nyomában járunk, mint test a fővel részesülünk az Ó
szenvedéseiben, együtt szenvedvén vele, hogy vele együtt meg is dicsöljünk [1ő.
Rám 8,17j.
‫ ״‬Ó tartja fenn az egész testet és Ó fogja össze ízületekkel és izmokkal, s
Isten szerint való növekedéséről is Ó gondoskodik” [Kol 2,19], Ő osztja szét
állandóan testében, vagyis az Egyházban a szolgálatok ajándékait, melyekkel az
Ó erejével üdvös szolgálatot nyújtunk egymásnak, hogy az igazságot cseleked-
vén a szeretetben, mindenben felnőjünk Őhozzá, aki a mi Fejünk [tő. E f 4,11-
16 a görögben].
4116 Annak érdekében, hogy Benne szüntelenül megújuljunk [vö. E f 4,23], a
Leikéből adott nekünk, aki egy és ugyanaz a Főben és a tagokban, az egész
testet úgy élteti, fogja össze és mozgatja, hogy tevékenységét ahhoz a
szerephez hasonlíthatták az egyházatyák, melyet az élerelv, azaz a lélek tölt be a
testben1.
4117 Krisztus pedig szereti az Egyházat, mint menyasszonyát, a feleségét saját
testeként szerető férj példaképeként [vö. E f 5325-28], maga az Egyház viszont
alá van rendelve Fejének [5,23-24]. ‫ ״‬Mert Ö benne lakik testi formában az
istenség egész teljessége” [Kol 2,9], azért elhalmozta isteni adományaival az
Egyházat, mely az Ó teste és teljessége [rö. E f 122-23], hogy egyre terjedjen
és eljusson Isten egész teljességére [10. 3,19\.
4118 8. (Λ ς Egyház látható és kegyelmi valóság Az egyetlen közvetítő, Krisztus szent
Egyházát, a hit, a remény és a szeretet közösségét, ezen a földön látható
szervezetként alapította és tartja fenn szüntelen1, s általa árasztja mindenkire

820
 VI Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai koustiüició : ‫ ״‬Lumen geutmm”: Egyház *4101-417‘

az igazságot és a kegyelmet. De a hierarchikus szervezettel ellátott társaságot

és Krisztus misztikus testét, a látható gyülekezetét és a kegyelmi közösséget, a
földi Egyházat és a mennyei javakban bővelkedő Egyházat nem szabad két
valóságnak tekintenünk, hanem emberi és isteni elemekből álló, egy összetett
valóságot alkotnak.2
Ezért nem közönséges analógia alapján a megtestesült Ige misztériumához
hasonlít. Amint ugyanis az isteni Igének a fölvett természet, mint az üdvösség
Vele elválaszthatatlanul egyesült élő szerve szolgál, ugyanígy szolgál az Egyház
társadalmi szerkezete az öt éltető Léleknek, Krisztus Lelkének a test növekedé-
sére [/& E f 4,11S]3.
Ez Krisztus egyetlen Egyháza, melyet a Hiszekegyben egynek, szentnek, 4119
katolikusnak és apostolinak vallunk1, s melyet Üdvözítőnk feltámadása után a
pásztor Péternek adott át \Jn 21,17\ és őrá meg a többi apostolra bízta
terjesztését és kormányzását [rö. Mi 28,18], és mindörökre ‫״‬az igazság
oszlopának és erősségének” rendelte [1Tim 3,15],
Ez az Egyház e világban mint alkotmányos és rendezett társaság a Péter
utóda és a vele közösségben élő püspökök által kormányzott katolikus
Egyházban létezik‫־‬, jóllehet szervezetén kívül is megtalálható az igazságnak és
a megszentelésnek több eleme, melyek mint Krisztus Egyházának saját
ajándékai, a katolikus egységre sarkallnak.
Miként azonban Krisztus a megváltás művét szegénység és üldözés 4120
közepette vitte végbe, úgy az Egyháznak ugyanezt az utat kell járnia, hogy az
üdvösség gyümölcseit közölje az emberekkel. Jézus Krisztus ‫״‬mint Isten ...
szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát” [Fi/ 2,6], és értünk ‫״‬noha gazdag
volt, szegénnyé lett” [2Kor 8,9\. úgy az Egyház jóllehet küldetéséhez rászorul
emberi eszközökre, nem arra törekszik, hogy földi dicsőséget keressen, hanem
arra, hogy saját példájával is terjessze az alázatosságot és az önmegtagadásr.
Miként Krisztust az Atya azért küldte, hogy ‫״‬örömhírt vigyen a szegények-
nek, ... gyógyítsa a megtört szívúeket” [IJk 4,18], ‫״‬keresse és üdvözítse, ami
elveszett” [19,10], hasonlóképpen az Egyház is szeretettel veszi körül mind-
azokat, akiket az emberi gyengeség gyötör, sót szegény és szenvedő alapítójá-
nak képmását ismeri föl a szegényekben és szenvedőkben, próbál könnyíteni
nyomorúságukon és bennük Krisztusnak akar szolgálni. Krisztus azonban
‫״‬szent, ártatlan, szeplőtelen” [Zsid 7,26], ‫״‬búnt nem ismert” [2Kor 5,21], s csak
azért jött, hogy a nép bűneit engesztelje ki [vö. Zsid 2,17], a bűnösöket is
magába foglaló Egyház viszont egyszerre szent és mindig megtisztulásra
szorul, ezért szüntelenül a bűnbánat és a megújulás útját járja.
Az Egyház ‫״‬a világtól elszenvedett üldözések és az Istentől kapott 4121
vigasztalások közepette járva zarándokúját” 1, az Úr keresztjét és halálát
hirdeti, amíg el nem jön [10. IKor 11,26]. Megerősíti azonban a föltámadott Ür
ereje, hogy külső-belső bajait és nehézségeit türelemmel és szeretettel legyőz-
ze, és az Ó misztériumát jóllehet árnyékszerűen, mégis hűségesen kinyilvánítsa
a világnak, míg végezetül teljes világosságában megmutatkozik.

821
-4179 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai koustitúció : ‫ ״‬Lumen geutium”: Egyház

Második fejezet: A z Isten népéről

4122 9. (Új sföttíség, üj nép) Jóllehet bármely időben élő és bármely nemzetből
származó ember kedves Isten előtt, ha féli őt és teszi az igazságot [10. ApCsel
10,33], mégis úgy tetszett Istennek, hogy az embereket ne egyenként, minden
társas kapcsolat kizárásával szentelje meg és üdvözítse, hanem néppé tegye
őket, mely Ót igazságban megismeri és szentül szolgál Neki. így tehát az
izraelita népet kiválasztotta tulajdon népévé, szövetséget kötött vele és fokoza-
tosan oktatta azáltal, hogy történetében kinyilatkoztatta Önmagát és akaratá-
nak tervét, és megszentelte Önmagának.
Mindez azonban csak előkészítése és előképe volt annak az új és tökéletes
szövetségnek, mely majd Krisztusban köttetik meg, s annak a teljesebb
kinyilatkoztatásnak, melyet Isten megtestesült Igéje fog átadni. ‫ ״‬íme, napok
jönnek - mondja az Úr —, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Juda
házával. ... Bensejükbe adom törvényemet, és a szhőikbe írom. Én Istenük
leszek, ők meg az én népem lesznek. ... Mert mindnyájan ismerni fognak
engem a legkisebbtől a legnagyobbig, mondja az Úr” [Jer 31,31—34\. Ezt az új
szövetséget Krisztus hozta létre, ti. az új szövetséget az Ő vérében [rö. 1K0r
11,23], zsidókból és pogányokból híva meg a népet, mely nem test szerint,
hanem a Lélekben gyűljön össze és legyen Istennek új népe. A Krisztusban
hívók ugyanis, akik nem romlandó, hanem az élő Isten igéje által romolhatatlan
magból születtek újjá [«?. 1Pét 1,23], nem testből, hanem vízből és Szentlélek-
bői [rö. Jn 3,3-6], ‫ ״‬választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdo-
nul megszerzett nép” lesznek ... ‫״‬akik valaha nem-nép voltak, most pedig Isten
népe” [1Pét 2,9-10].
4123 Ennek a messiási népnek a feje Krisztus, ‫״‬aki vétkeinkért halált szenvedett
és megigazulásunkért föltámadt” [Rám 4,23], s most, miután minden mást
fölülmúló nevet kapott, dicsőségesen uralkodik a mennyben. Jogállása Isten
fiainak méltósága és szabadsága, kiknek szívében a Szentlélek úgy lakik, mint
templomban. Törvénye az új parancs, hogy úgy kell szeretnie, ahogyan maga
Knsztus szeretett bennünket [rö. Jn 13,34]. S végül célja az Isten Országa,
melyet maga Isten kezdeményezett a földön, melynek egyre terjednie kell, míg
Isten tökéletessé nem teszi a történelem végén, amikor megjelenik Krisztus, a
mi életünk [10. Kol 3,4], és ‫״‬maga a teremtés a múlandóság szolgai állapotából
fölszabadul Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára” [Rom 8£1].
így tehát ez a messiási nép, bár ténylegesen nem foglal magába minden
embert, s nem egyszer kisded nyájnak tűnik, az egész emberiség számára az
egység, a remény és d‫ ״‬üdíösség nagyon erős hajtása. Krisztus, aki ezt a népet az élet, a
szeretet és az igazság közösségévé alapította, eszközként is fölhasználja
mindenki megválfására, és elküldi az egész földkerekségre a világ világosságául
és a föld sójául [rö. M t 3,13-16].
4124
Miként pedig a pusztában vándorló, test szerinti Izraelt már Isten Egyházá-
ivak hívták [2E~d 13,1; tö. S~ám 20,4; MTörr 23,1]\ úgy a jelen világban élő, s az
eljövendő és maradandó várost kereső [tö. Zsid 13,14] új Izraelt is Krisztus
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai konstmició : ‫ ״‬Lumen gentium”: Egyház *4101-4179

Egyházának nevelik [/‫קו‬. M i 16,18), hiszen Knsztus szerezte meg tulajdon vérén
[iá. ApCsel20,28\, betöltötte a saját Leikével és ellátta a látható és társas egység
szükséges kellékeivel. Isten összehívta azokat, akik hittel tekintenek Jézusra, az
üdvösség szerzőjére, az egység és béke princípiumára, és Egyházat alkotott
belőlük, hogy ez az Egyház legyen minden egyes ember számára ennek az
üdvöt hozó egységnek a látható szakramentuma1. Hogy kiterjedjen a Föld
minden részére, belép az emberek történelmébe, ugyanakkor fölülmúlja az időt
és a népek határait. A kísértések és szorongatások között élő Egyház az Úrtól
megígért isteni kegyelemből meríti az erőt, hogy a testi gyöngeségben meg ne
fogyatkozzék tökéletes hűsége, hanem megmaradjon Ura méltó menyasszo-
nyának, és a Szentlélek hatására szüntelenül megújuljon mindaddig, amíg a
kereszt által el nem jut a fényre, mely soha nem ismer alkonyt.
10. (A ^ egyetemespapság Az Úr Krisztus, az emberek közül választott főpap 4125
[iá. Zsid 5,1-5) az új népet ‫ ״‬Istennek és Atyjának országává és papjaivá tette‫״‬
[]el 1,6; iá. 5,9-10). A megkereszteltek ugyanis az újjászületés és a Szentlélek
kenete által lelki házzá és szent papsággá szenteltetnek, hogy a keresztény
ember minden cselekedete által lelki áldozatokat ajánljanak föl, és annak erőit
hirdessék, aki a sötétségből meghívta őket csodálatos világosságára [iá. 1Pét
2.4-10). Ezért Krisztus tanítványai valamennyien az imádságban állhatatosan
és együtt dicsőivé Istent [iá. ApCsel2,42-47) adják oda önmagukat élő, szent,
Istennek tetsző áldozatul [iá. Rám 12,1), és a földön mindenütt Krisztusról
tanúskodjanak, s az érdeklődőknek adjanak számot az örök élet bennük élő
reményéről [vő. 1Pét 3,15).
A hívók közös papsága és a szolgálati, azaz hierarchikus papság - jóllehet 4126
nemcsak fokozatüag, hanem lényegileg különböznek egymástól - egymásra
vannak rendelve; mert mindegyik a maga sajátos módján Krisztus egy papságá-
ból részesedik1. Akit a szolgálati papságra szenteltek föl, szent hatalom birtoká-
bán kialakítja és kormányozza a papi népet, Krisztus személyében létrehozza az
euchansztikus áldozatot, és az egész nép nevében fölajánlja Istennek; a hívek
pedig királyi papságuk erejével részt vesznek az euchansztikus áldozatban2, és azt
a szentségek felvételében, az imádságban és hálaadásban, a szent élet tanúságté-
telével, önmegtagadással és tevékeny szeretettel gyakorolják.
11. (A ‫ ״‬egyetemes papság gyakorlása) A papi közösség szent és szervesen 4127
megalkotott jellege részben a szentségek, részben az erények által valósul meg.
A keresztség által az Egyház tagjaivá vált hívőket a szentségi karakter a
keresztény vallás kultuszára rendeli, és arra, hogy miután Isten fiaivá újjászület-
tek, az emberek előtt vallják meg a hitet, melyet Istentől az Egyház által
kaptak1. A bérmálás szentségével még tökéletesebben kötődnek az Egyház-
hoz, a Szentlélek különleges ereje tölti el őket, ezért szigorúbb a kötelezettsé-
gük, hogy Krisztus igazi tanúiként szavukkal és életmódjukkal terjesszék és
védelmezzék a hitet2.
Amikor részt vesznek az euchansztikus áldozatban, az egész keresztény élet
forrásában és csúcspontjában, isteni áldozatot ajánlanak föl Istennek, s vele

823
*4101 ‫־‬4179 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai konstitúció : ‫ ״‬Lumen geutium”: Egyház

együtt önmagukat3; mind a föl ajánlással, mind a szentáldozással mindenki

részt vesz a liturgikus cselekményben, de nem egyformán, hanem a különbö-
zöségek megtartásával. Továbbá, akik Krisztus testével táplálkoznak a szentál-
dozásban, kézzelfogható módon mutatják meg Isten népének egységét, melyet
ez a felséges szentség jól jelez és csodálatosan meg is valósít.
4128 Akik a bűnbánat szentségéhez járulnak, azok Istent sértő bűneikre Isten
irgalmas bocsánatát kapják meg. Egyszersmind kibékülnek az Egyházzal,
melyet megsebeztek bűnükkel, s mely szeretetével, példájával és imájával
közreműködik megtérésükben. A betegek szent kenetével és a papok imádsá-
gával az egész Egyház ajánlja a szenvedő és megdicsőült Krisztusnak a
betegeket, hogy nekik enyhületet és üdvösséget szerezzen [tő. Jak 5,14-16]·, sót
buzdítja őket, hogy szabadon csatlakozva Krisztus szenvedéséhez és halálához
[/». Rom 8,17; Kol 1£4; 2Tim 2,11—12; 1Péí 4,15] szolgáljanak Isten népének
javára.
Hasonlóképpen, akiket az egyházi rend kiemel a hívek sorából, azok arra
rendeltetnek, hogy Krisztus nevében legeltessék az Egyházat Isten igéjével és
kegyelmével. Végül a keresztény hitvesek a házasság szentségének erejével -
melynek révén Krisztus és az Egyház egysége és termékeny szeretete misztén-
urnában részesednek és azt megjelenítik [vö. E f 5,32] - a házaséletben, továbbá
a gyermek elfogadásával és nevelésével kölcsönösen segítik egymást, s életük
állapotában és rendjében saját ajándékuk van Isten népén belül [ív. 1Kor 7.7]1.
Mert a házasságból ered a család, melyben megszületnek az emberi társadalom
új polgárai, akiket a keresztségben a Szentlélek kegyelme Isten gyermekeivé
tesz, hogy Isten népe a századok folyamán fönnmaradjon. Ebben a családi
egyházban a szülök legyenek gyermekeik elsóhithirdetói szavukkal és példájuk-
kai, és ápolják mindegyikük sajátos hivatását, különös gonddal pedig a papi
hivatást.
4129 Ily sok és ennyire üdvösséges segítség birtokában a knsztushívók, bármely
állapotban éljenek is, az Úrtól arra kapnak meghívást, hogy ki-ki a maga útján
olyan tökéletesen szent legyen, amilyen tökéletes maga az Atya.
4130 12. (A kitérjék és a hánynák) Isten szent népe Krisztus prófétai küldetésé-
bői is részesedik, leginkább azáltal, hogy a hívó és szerető élettel egyre
szélesebb körben tesz tanúságot róla, és fölajánlja Istennek a dicséret áldoza-
tát: az O nevét megváltó ajkak gyümölcsét [1 ó. Zsid 13,15]. A hívók összessége,
mely a Szentlélek kenetének birtokában van [tv. 1]tt 22027], a hitben nem
tévedhet és ezt a különleges tulajdonságát az egész nép természetfölötti
hitérzéke révén nyilvánítja ki, amikor ‫״‬a püspököktől kezdve a legjelentéktele-
nebb világi hívókig” 1hit és erkölcs dolgában kifejezi egyetemes egyetértését. E
hitérzékkel ugyanis, melyet az igazság Lelke ébreszt és tart fenn, Isten népe a
szent Tanítóhivatal hűségesen követett vezetésével már nem emberi szót,
hanem valóban Isten igéjét kapja [!& lTes% 2,13], az egyszer átadott szent hit
tanítását [ív. Jud 3], és fogyatkozás nélkül ragaszkodik hozzá, azáltal, hogy
helyes ítélettel egyre elmélyül benne, és egyre inkább alkalmazza életében.

824
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai konstinició ‫ ״‬Lumen gentiiun”: Egyház *4101-4179

Ezenkívül ugyanez a Szentlélek az Isten népét nemcsak a szentségeken 4131

keresztül és a papi szolgálatokkal szenteli meg, vezeti és ékesíti erényekkel,
hanem ajándékait ‫ ״‬tetszése szerint juttatva kinek-kinek” [1 K0 r 12,11], minden
rendűés rangú hívőnek különleges kegyelmeket is ad, melyekkel ·alkalmassá és
készségessé teszi őket különféle tevékenységek vagy hivatalok vállalására az
Egyház megújhodása és továbbépítése érdekében, ahogyan írva van: ‫״‬A Lélek
ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon velük‫[ ״‬IKor 12,7\. E
karizmákat, akár a legragyogóbbakat, akár az egyszerűbbeket és gyakoribbakat,
mivel az Egyház szükségleteihez igazodók és nagyon hasznosak, hálaadással és
vigasztalódással kell fogadnunk. A rendkívüli adományokat azonban nem
szabad vakmerőén követelni, sem az apostoli munkálkodás eredményességét
nem szabad elbizakodottan tőlük remélni; hanem valódiságuk és célszerű
fölhasználásuk megítélése azokra tartozik, akik elöljárók az Egyházban, s
kiknek különösképpen feladata, hogy ki ne oltsák a Lelket, hanem mindent
mérlegeljenek, és a jót tartsák meg [vö. 1Tes% 5,12.19—21].
13. (Isten egyetlen népének katoliátása) Isten ú) népébe minden ember meghí- 4132
vást kap. Következésképp ezt a népet, noha mindig egy és egyetlen, ki kell
terjeszteni az egész világra és minden történeti korszakra, hogy megvalósuljon
Isten terve, aki kezdetben egy emberi természetet alkotott és elhatározta, hogy
szétszóródott gyermekeit egybegyűjti [/». Jn 11,52]. Isten ugyanis azért küldte
el a Fiát, akit a mmdenség örökösévé tett [/o. Zsid 1,2], hogy mindenki Tanítója,
Királya és Papja, Isten fiai új és egyetemes népének a feje legyen. Végezetül
Isten ezért küldte el Fiának Lelkét, az Urat és Éltetőt, aki az egész Egyház és
minden egyes hívó számára a közösség és az egység princípiuma az apostolok
tanításában, a közösségben, a kenyértörésben és az imádságban [vő. ApCsel
2,42 a görögben].
így tehát a Föld összes nemzetében jelen van Isten egyetlen népe, mivel 4133
valamennyi nemzetből valók a polgárai, akik nem egy földi, hanem egy
mennyei országhoz tartoznak. Mert a földön szerte élő hívók az összes
többivel közösséget alkotnak a Szentlélekben, és így az, ‫״‬aki Rómában lakik,
tagjának ismeri el az indusokat1.‫״‬
Mivel pedig Krisztus országa nem ebből a világból való [vö.Jn 18,36], azért
az Egyház, vagyis Isten népe miközben ezt az Országot meghonosítja valahol,
egv-egy nép múlandó javaiból semmit sem vesz el, sőt ellenkezőleg a népek
képességeit és erkölcseit, amennyiben jók, elfogadja és támogatja, s elfogadván
megtisztítja, erősíti és nemesíti azokat. Nem felejti ugyanis, hogy neki azzal a
Királlyal kell gyűjtenie, aki örökségül kapta a nemzeteket [/». Zsolt 2,8], s akinek
városába ezek ajándékokat és kincseket hoznak [tv. Zsolt 71,10; / 60,4-7 ‫ ;״‬Jel
2124]. Ez az Isten népét ékesítő egyetemesség magának az Úrnak ajándéka, s
ennek révén a katolikus Egyház hathatósan és szünet nélkül arra törekszik,
hogy az egész emberiséget összes javaival a fő, Knsztus alatt, az ő Lelkének
egységében foglalja újra össze2.

825
*4101 ‫־‬4179 VI. Pál: II. Vatikáni 2si11at: Dogmatikai koiistinició : ‫ ״‬Lumen gentinm”: Egyház

4134 E katolicttás erejével minden egyes rész átadja sajátos ajándékait a többi
résznek és az egész Egyháznak, úgy, hogy az egész és minden egyes rész
gyarapodjon a tagok kölcsönös önközlése által, egységben törekedve a teljes-
ségre. Ebből következik, hogy Isten népe nemcsak különböző népekből gyűlik
össze, hanem önmagában is különféle rendekből áll. Különbség van ugyanis
tagjai között akár tisztségük alapján, amikor egyesek szent szolgálatot teljesíte-
nek testvéreik javára, akár állapotuk és életútjuk szerint, amikor egyesek
szerzetesként a szűkebb ösvényen törekszenek az életszentségre, és így
példájukkal ösztönzik testvéreiket.
Ezért az egyházi közösségen belül törvényesen léteznek saját hagyomá-
nyokkal rendelkező részegyházak is, s közben sértetlen marad Péter Katedrájá-
nak primátusa, mely az egész szeretetközösség élén áll1, védi a törvényes
változatosságot és őrködik afölött, hogy a részleges értékek ne ártsanak,
hanem inkább javára legyenek az egységnek. Innen származik végül az, hogy
az Egyház különböző részei bensőséges kapcsolatban osztoznak a lelki
javakon, az apostoli munkásokon és az anyagi eszközökön. Isten népének
tagjai ugyanis a javak közös birtoklására hivatnak, és az egyes Egyházakra is
érvényesek az Apostol szavai: ‫״‬Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot
kapott, legyetek egymás szolgálatára, hogy az Isten sokféle kegyelmének jó
letéteményesei legyetek” \1 Pét 4,10].
4135 Isten népének e katolikus egységébe tehát, mely előre jelzi és előmozdítja az
egyetemes békét, minden ember meg van híva és különféle módon hozzá
tartoznak vagy hozzá vannak rendelve mind a katolikus hívők, mind a többi
Krisztusban hívő, mind pedig általában az emberek, akiket Isten kegyelme
meghívott az üdvösségre.
4136 14. (A katolikus hívók) A szent zsinat tehát elsősorban a katolikus hívők felé
fordul. A Szentírás és a hagyomány alapján azt tanítja, hogy ez a földön
vándorló Egyház szükséges az üdvösséghez. Mert egyedül Krisztus a közvetítő
és az üdvösség útja, aki az O testében, ami az Egyház, jelenik meg számunkra;
O maga pedig kifejezetten hangsúlyozva a hit és a keresztség szükséges voltát
[/». M k 16,16; Jn 3,5], egyúttal az Egyház szükségességét is megerősítette,
melybe a keresztségen mint ajtón át lépnek be az emberek. Ezért nem
üdvözölhetnek a~ok a* emberek, akik tudják ugyan, hogy Isten, Jé^us Krisztus által αζ
üdtvsség szükséges intézményének alapította meg a katolikus Egyhazat, megsem akarnak
belépni oda vagy megmaradni benne.
4137 Az Egyház közösségébe azok épülnek be teljesen, akik Krisztus Lelkének
birtokában az Egyház egész berendezését és az üdvösség minden eszközét
benne elfogadják, és látható közösségében - a hitvallás, a szentségek, az
egyházkormányzat és az egyházi közösség kötelékeivel - kapcsolódnak Knsz-
tushoz, aki Egyházát a pápa és a püspökök által kormányozza. Az viszont nem
üdvözül, aki beépül ugyan az Egyházba, de nem tart ki a szeretetben, és így
‫ ״‬teste szerint” az Egyház kebelében marad, ‫״‬szíve szerint” azonban nem1. Az
Anyaszentegyház gyermekei azonban el ne felejtsék, hogy kiváltságos helyze-

826
 VI. Pál: II. Vatikáni zsuiat: Dogmatikai konstitució : ‫ ״‬Lumen geutium”: Egyház *41014179‫־‬

tűket nem saját érdemeiknek, hanem Krisztus különös kegyelmének kell

tulajdonítaniuk; s ha nem válaszolnak rá gondolattal, szóval és cselekedettel,
nem csupán nem üdvözülnek, hanem szigorúbb ítélet alá is esnek2.
A katechumenek, akik a Szentlélek indítására kifejezett szándékkal kérik, 4138
hogy vegyék fel őket az Egyházba, már e kívánságukkal az Egyházhoz
kapcsolódnak; az Anyaszentegyház pedig már övéiként szereti őket és gondos-
kodik róluk.
15. (A~ Egyház és a nem katolikus keresmények) Azokkal a megkereszteltekkel, 4139
akik a keresztény nevet viselik, de nem vallják a teljes hitet, vagy nem őrzik a
teljes közösséget Péter utóda alatt, az Egyház sokféle kapcsolatban tudja
magát1. Sokan vannak ugyanis, akik a Szentírást a hit és az élet szabályaként
tisztelik, és őszinte vallásos buzgóságot tanúsítanak, akik szerető szívvel
hisznek Istenben, a mindenható Atyában és Krisztusban, Isten üdvözítő
Fiában2, meg is keresztelkednek - és ez összeköti őket Krisztussal sőt
elismernek és elfogadnak más szentségeket is a maguk egyházaiban vagy
egyházi közösségeiben. Többnek közülük püspöksége is van, ünnepük az
Eucharisztiát, s ápolják a tiszteletet az Istenszülő Szűz iránt.3 Mindezekhez
járul az imádság és más lelki javak közössége; sőt egy valódi összeköttetés a
Szentlélekben, aki adományai és kegyelmei által bennük is munkálkodik
megszentelő erejével, és többeket közülük vérük ontásáig megerősített.
így a Lélek, Krisztusnak valamennyi tanítványában fölkelti a vágyat és a
cselekvést, hogy a Krisztus által megállapított módon mindnyájan békessége-
sen egyesüljenek egy nyájban, egy pásztor alatt4. Ennek eléréséért szüntelenül
imádkozik, reménykedik és dolgozik az Anyaszentegyház, gyermekeit pedig
megtisztulásra és megújhodásra buzdítja, hogy Krisztus jele egyre tündöklőb-
ben ragyogjon föl az Egyház arcán.
16. {A z Egyház es a nem keresztények) Azok végül, akik még nem fogadták el 4140
az evangéliumot, különféle módokon vannak Isten népéhez rendelve1.
Elsőként az a nép, mely a szövetségeket és az ígéreteket kapta, s melyből
Krisztus test szerint származik [ró. Rom 9,4-5], az Atyák miatt nagyon drága
választott nép: Isten nem bánja meg kegyelmi ajándékait és meghívását [zó.
Rom 11,28-29].
De az üdvösség terve azokat is átöleli, akik elismerik a Teremtöt, köztük
elsősorban a mohamedánokat, akik azt vallják, hogy Ábrahám hitén vannak és
velünk együtt imádják az egy Istent, aki irgalmas és az utolsó napon megítéli az
embereket. Isten azoktól sincs távol, akik árnyékokban és képekben keresik az
ismeretlen Istent, mivel Ó ad mindennek életet, lélegzetet és mindent [zó.
ApCsel 17,25-28], s mint Üdvözítő azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön
[zó. 1Tim 2,4]. Akik ugyanis Krisztus evangéliumát és az Ó Egyházát önhibáju-
kon kívül nem ismerik, de őszinte szívvel keresik Istent, és a kegyelem hatására
teljesítik a lelkiismeretük szavában fölismert akaratát, elnyerhetik az örök
üdvösséget2.

827
*4101-4179 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat Dogmatikai konstitúció : ‫ ״‬Lumen gallium ”: Egyház

Az isteni Gondviselés azoktól sem ragadja meg az üdvösséghez szükséges

segítséget, akik önhibájukon kívül nem jutottak el Isten kifejezett ismeretére,
de - nem az isteni kegyelem nélkül - iparkodnak becsületesen élni. Mert ami jó
és igaz van náluk, azt az evangéliumra való előkészületnek értékeli az Egyház3
és Isten adományának tartja, aki megvilágosít minden embert, hogy végül élete
legyen. Az emberek azonban gyakran, mert a Gonosz rászedte őket, belevesz-
tek okoskodásukba és Isten igazságát hazugsággal cserélték föl azáltal, hogy
inkább szolgáltak a teremtménynek, mint a Teremtónek [/». Rám 12125], vagy
Isten nélkül élve és meghalva ebben a világban a végső kétségbeesés fenyegeti
őket. Ezért Isten dicsőségére és mindannyiuk üdvösségének előmozdítására az
Egyház, emlékezve az Úr parancsára: ‫ ״‬Hirdessétek az evangéliumot minden
teremtménynek‫[ ״‬Mk 16,16], gondosan törekszik arra, hogy támogassa a
missziókat.
4 141 17. (A z Egyház missziós jellege) Amint ugy anis az Atya küldte a Fiút, O is
elküldte apostolait [ιό. Jn 20,21]: ‫ ״‬Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá
mind a népeket. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szendélek
nevében, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam
nektek. S én veletek vagyok minden nap, a világ végéig.” [Mi 28,18-20]
Krisztus ezen ünnepélyes parancsát az üdvös igazság hirdetésére az apostolok-
tói az Egyház kapta meg, hogy teljesítse azt a Föld végső határáig [tó. ApCsel
1,8], Ezért magáévá teszi az Apostol szavát: ,Jaj nekem, ha nem hirdetem az
evangéliumot!” [1Kor 9,16], és küldi is szüntelenül igehirdetóit, amíg teljesen
föl nem épülnek az új egyházak, és maguk folytathatják az evangélium
hirdetését.
Mert az Egyházat a Szentlélek készteti az együttműködésre, hogy valóra
váljék Isten terve, aki Krisztust tette meg az üdvösség princípiumává az egész
világ számára. Az Egyház az evangélium hirdetésével hitre és a hit megvallására
szólítja föl hallgatóit, előkészíti őket a keresztségre, kiragadja a tévedés
szolgaságából, beépíti őket Krisztus testébe, hogy a szeretet által felnőjenek
Hozzá egészen a teljességig. Munkájának eredménye, hogy bárhol bármi érték
található meg elhintve az emberek szívében és elméjében, vagy a népek sajátos
szertartásaiban és kultúrájában, az nemcsak el nem vész, hanem rendezetté
lesz, megnemesedik és tökéletesedik Isten dicsótésére, a sátán megszégyenítésére
és az ember boldogságára. Knsztus minden tanítványa köteles vállalni a
hitterjesztés terhének reá eső részét1.
Igaz ugyan, hogy bárki megkeresztelheti a hívőket, mégis a pap dolga, hogy
a Test építését az eucharisztikus áldozattal végbevigye, beteljesítve, amit Isten
mondott a próféta által: ‫״‬Napkeltétől napnyugtáig nagy az én nevem a
nemzetek között, és mindenütt tiszta áldozatot áldoznak és mutatnak be az én
nevemnek” [Mai 1,11]2.
Az Egyház pedig úgy imádkozik és dolgozik, hogy Isten népébe, az Úr
testébe és a Szentlélek templomába bejusson az egész világ teljessége, és

828
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat. Dogmatikai koustínició : ‫ ״‬Lumen geutiinn” Egyház * 4 1 0 1 -4 1 7 9

Krisztusban, mindenek fejében a mtndenség Teremtóje és Atyja megkapjon

minden tiszteletet és dicsőséget.

Harmadik fejezet: A z Egyház hierarchikus alkotmány áról,

KÜLÖNÖSEN A PÜSPÖKSÉGRŐL

18. (Bevezetés) Az Úr Krisztus Isten népének lelkipásztori gondozására és 4142

szüntelen gyarapítására Egyházában különféle szolgálatokat alapított, melyek

az egész test javát célozzák. A szent hatalommal fölruházott szolgák ugyanis
testvéreiknek szolgálnak, hogy mindazok, akik Isten népéből valók, s ezért
valóságos keresztény méltóságnak örvendenek, szabadon és rendezetten tőre-
kedve ugyanarra a célra, eljussanak az üdvösségre.
Ez a Szentséges zsinat, az I. Vatikáni zsinat nyomdokaiba lépve, vele együtt
tanítja és kijelenti, hogy Jézus Krisztus az örök pásztor szent Egyházat épített,
amikor úgy küldte apostolait, ahogyan Ót küldte az Atya [vő. Jn 20£1]\ azt
akarta, hogy az apostolok utódai, azaz a püspökök Egyházában pásztorok
legyenek egészen az idők végezetéig. Hogy pedig a püspökség maga egy és
osztatlan legyen, Szent Pétert a többi apostol élére állította, és benne alapította
meg a közösség és a hit egységének örök és látható alapját és princípiumát1. A
római pápa szent primátusának alapításáról, maradandóságáról, erejéről és
módjáról, valamint az ó tévedhetetlen Tanítóhivataláról szóló tanítást a szent
zsinat újra az összes hívó elé terjeszti, hogy erős hittel higgyék; s ebben az
irányban tovább haladva elhatározta, hogy mindenki előtt megvallja és krnyil-
vánírja a püspökökről, az apostolok utódairól szóló tanítást, akik Péter
utódával, Krisztus helyettesével2 és az egész Egyház látható fejével, az élő
Isten házát kormányozzák.
19. (A tizenkét apostol) Az Úr Jézus, miután az Atyához imádkozott, 4143

magához hívta azokat, akiket Ó maga akart, megalkotta a tizenkettőt, hogy vele
legyenek, és hogy elküldje őket hirdetni Isten Országát [vö. Mk 3,13-19; Ml
10,1-42]■, kollégiumként, azaz állandó testületként apostolokká tette őket [/».
Lk 6,13], s e kollégium élére a közülük kiválasztott Pétert állította [vö.Jn 21,15-
17]. Először Izrael fiaihoz, majd minden nemzethez küldte őket [1 0 . Rám 1,16],
hogy hatalmának részeseiként tegyenek tanítványává minden népet, szenteljék
meg és kormányozzák őket [/‫קו‬. Mt 28,16-20; Mk 16,15; Lk 24,45-48; Jn
20,21-23]·, s így terjesszék az Egyházat, s az Úr vezetése alatt szolgálván
legeltessék azt minden nap a világ végezetéig [n>. Mt 28,20]. E küldetésükben
pünkösd napján nyertek teljes megerősítést [vö. ApCsel 2,1—26] az Ur ígérete
szerint: ‫ ״‬Megkapjátok a reátok szálló Szentlélek erejét, és tanúim lesztek
Jeruzsálemben, egész Júdeábán és Szamariában, és egészen a Föld végső
határáig‫[ ״‬ApCsel 1,8]. Az apostolok pedig mindenütt hirdetvén az evangéliu-
mot [1ö. Mk 16^0], melyet a hallgatók a Szendélek hatására befogadtak,
összegyűjtik az egyetemes Egyházat, melyet az Úr az apostolokban alapított
meg és Szt. Péterre, az ó fejedelmükre épített, miközben a legfőbb Szegletkő
maga Jézus Krisztus [/‫קו‬. Jel 21,14; Mt 16,18; EJ 2£0]1.

829
* 4 1 0 1 -4 1 7 9 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai koustmició : ‫ ״‬Lumen gentnnn” Egyház

4144 20. (/!‫ ״‬apostolok utódai, a püspökök) Ez az isteni küldetés, melyet Krisztus
bízott rá az apostolokra, a világ végéig fog tartani [/». M t 2 8 ^ 0 ], mert az
evangélium, melyet nekik kell továbbadniuk, minden időkre az Egyház egész
életének alapja. Ezért az apostolok ebben a hierarchikusan rendezett társaság-
bán utódok rendeléséről gondoskodtak.
Mert nem csupán a szolgálatban voltak különféle segítőtársaik1, hanem
hogy a rájuk bízott küldetés haláluk után is folytatódjék, közvetlen munkatár-
saikat szinte végrendeletként megbízták azzal, hogy vigyék tovább és szilárdít-
sák meg a tőlük megkezdett művet2; megparancsolván nekik, hogy ügyeljenek
az egész nyájra, melyben a Szentlélek állította őket Isten Egyházának pásztora-
ul [1 ö. A pC sel 20,28]. így tehát ilyen férfiakat állítottak, és a továbbiakra nézve
úgy rendelkeztek, hogy ha ezek meghalnak, szolgálatukat más kipróbált férfiak
kapják meg3. Az Egyházban az első időktől gyakorolt különféle szolgálatok
között a hagyomány tanúsága szerint az első helyen áll azoké, akik püspökként
a kezdettől folyamatos utódlás által4 az apostoli magvetés folytatói5. így azután
— Szt. Iréneusz tanúsága szerint — az apostolok által rendelt püspökök,
valamint ezek utódai egészen napjainkig az egész világon közismertté teszik6 és
megőrzik7 az apostoli hagyományt.
A püspökök tehát segítőikkel, az áldozópapokkal és a szerpapokkal együtt
átvették a közösség szolgálatát8, Isten helyett állnak a nyáj élén9, melynek -
mint tanítómesterek, az istentisztelet papjai és a kormányzás szolgái -
pásztorai10. Miként megmarad az a hivatal, melyet az Úr egyedül Péternek, az
első apostolnak adott, s melyet át kellett adnia utódainak, úgy megmarad az
apostolok egyházkormányzati hivatala is, melyet a püspökök szent rendjének
kell állandóan gyakorolnia11. Ezért a szent zsinat tanítja, hogy a püspökök
isteni intézkedés folytán léptek az apostolok helyébeli mint az Egyház
pásztorai12, akiket ha valaki hallgat, Krisztust hallgatja, aki pedig őket megveti,
Krisztust veti meg, és azt, aki Krisztust küldte [10. L k 10,16]13.
4145 21. (/4‫ ״‬egyházi rend teljességi) A püspökök személyében tehát, kiknek oldalán a
papok állnak, a hívek körében jelen van az Úr Jézus Krisztus, a Főpap. Az
Atyaisten jobbján ül ugyan, de nincs távol főpapjainak gyülekezetétől1, hanem
elsősorban az ö kiváló szolgálatuk által hirdeti Isten igéjét az összes nemzetnek,
és szolgáltatja ki folyamatosan a hit szentségeit a hívőknek, s a püspökök atyai
hivatala által [10. 1Kor4,15\ építi be tulajdon testébe az új tagokat természetfölötti
újjászületés által, végül az ő bölcsességükkel és okosságukkal irányítja és rendezi
az új szövetség népét az örök boldogság felé tartó zarán-dokútján. Ezek a
knsztusi nyáj legeltetésére választott pásztorok Krisztus szol-gái és az Isten
misztériumainak gondnokai [/& 1Kor 4,1], akik azt a megbízást kapták, hogy
Isten kegyelmének evangéliumáról tanúskodjanak [vö. Rám 15,16; A pC sel 20£4],
és ellássák a Lélek és a megigazulás dicsőséges szolgálatát [ró. 2Kor 3,8].
E nagy hivatalok betöltéséhez az apostolok Krisztustól a leszálló Szendélek
különleges kiáradását nyerték [10 . A pC sel 1,8; 2,4; Jn 20,22-23], ők maguk pedig
kézrátétellel adták tovább munkatársaiknak azt a lelki adományt [10 . 1Tim 4,14;

830
 VI. Pál: II Vatikáni zsinat: Dogmatikai konstitiició : ‫ ״‬Lumen gentium”: Egyház *4101-4179

2Tim 1,6—7], mely a püspökszentelésben jutott el rruhozzánk2. A szent zsinat

tanítja, hogy a püspökszentelés a papi rend teljességét adja, melyet mind az
Egyház liturgikus szokása, mind az egyházatyák szava a legfőbb papságnak, a
szent szolgálat teljességének nevez3.
A püspökszentelés a megszentelés hivatalával magával hozza a tanítás és a
kormányzás hivatalát is, melyeket azonban természetesen csak a kollégium
fejével és tagjaival hierarchikus közösségben lehet gyakorolni. A hagyomány-
ból ugyanis, melyet különösen liturgikus szertartások, s mind a keleti, mind a
nyugati Egyház szokása mutat, nyilvánvaló, hogy a kézrátétel és a szentelés
szavai úgy adják át a Szentlélek kegyelmét4 és úgy vésik be a szentségi
karaktert5, hogy a püspökök kiemelkedő és szemmel látható módon magának
Krisztusnak, a tanítói, pásztori és főpapi hivatalában részesednek és az O
személyében cselekszenek6. A püspökökre tartozik, hogy az egyházi rend
szentsége által új kiválasztottakat vegyenek föl a püspöki testületbe.
22. (A püspöki kollégium és a kollégiumfejé) Amint az Úr rendelkezése alapján 4146
Szt. Péter és a többi apostol egyetlen apostoli kollégiumot alkot, úgy kapcsolód-
nak egymáshoz a római pápa, Szt. Péter utóda és a püspökök, az apostolok
utódai. Már a régi jogszokás, melynek alapján az egész világ püspökei közösséget
tartottak egymással és a római püspökkel az egység, a szeretet és a béke
kötelékében1, ugyanígy a zsinatok2, melyeken sokak hozzászólása által kiérlelt
határozattal3 közösen intéztek el jelentős ügyeket4, jelzik a püspöki rend
kollegiális természetét és értelmét, melyet nyilvánvalóan mutatnak a századok
folyamán tartott egyetemes zsinatok is. De ugyanerre utal maga az a régen
meghonosodott gyakorlat is, mely szerint több püspököt hívnak meg, hogy részt
vegyenek a legfőbb papi szolgálatra kiválasztottnak, az új püspöknek a fölszente-
lésében. A püspöki testület tagjává a szentségi fölszentelés, valamint a kollégium
fejével és tagjaival való hierarchikus közösség által válik valaki.
A püspökök kollégiumának vagy testületének csak akkor van tekintélye, ha
a római pápát, Péter utódát mint főt értelmezi, és az ő primátusi hatalma
csorbítadanul érvényesül a pásztorok és hívek fölött. A római pápának ugyanis
hivatalából fakadóan - mert Krisztus helyettese és az egész Egyház feje -
teljes, legfőbb és egyetemes hatalma van az Egyház fölött, melyet mindig
szabadon gyakorolhat. A püspökök rendje viszont, mely az apostolok kollégi-
urnának helyére lépett a tanítás és a lelkipásztori gondoskodás terén, sót
melyben megszakítás nélkül megmarad az apostoli testület, fejével, a római
pápával együtt - és sohasem e fő nélkül - szintén hordozó alanya az egész
Egyházra kiterjedő legfőbb és teljes hatalomnak5, de ezt a hatalmat csak a
római pápa beleegyezésével gyakorolhatja. Az Úr egyedül Simont tette meg az
Egyház sziklájának és kulcsárának [tv. Mi 16,18-19], és őt rendelte egész nyája
pásztorának [vö.Jtt 21.15]\ azt az oldó és kötő hivatalt, amit Péter kapott [ív. Ml
16,19] a fejével kapcsolatban álló após tol-kollégium is megkapta [iö. M t 18,18;
28,16-20]6. Ez a kollégium amennyiben sokakból áll, Isten népének sokféle-
ségét és egyetemességét, amennyiben pedig egy főhöz tartozik, Krisztus

831
* 4 1 0 1 -4 1 7 9 VI. Pál: II Vntikáui zsinat: Dogmatikai koustmíció : ‫ ״‬Lumen gentium’’: Egyház

nyájának egységét fejezi ki. Ebben a kollégiumban a püspökök - hűségesen

tiszteletben tartva fejük primátusát és felsóbbségét - saját hatalommal tévé-
kenykednek híveik, sót az egész Egyház javára, miközben a Szentlélek
állandóan erősíti a szervesen fölépített egészet és annak összhangját. Az
egyetemes Egyházra vonatkozó legfőbb hatalmat ez a kollégium ünnepélyes
módon az egyetemes zsinaton gyakorolja. Egyetemes zsinatról csak akkor van s%ó,
ha Péter utóda megerősíti vagy legalább elfogadja; és a római pápa előjoga, hogy
összehívjon ilyen zsinatokat, azokon elnököljön és azokat megerősítse.(?)
Ugyanezt a kollegiális hatalmat gyakorolhatják a pápával együtt a földkereksé-
gén szerte élő püspökök, ha a kollégium feje kollegiális cselekvésre szólítja fel
őket, vagy legalábbis a szétszórt püspökök együttes cselekvését jóváhagyja
vagy szabadon elfogadja, úgy, hogy valóban kollegiális aktus jöjjön létre.
23. {A kollégium tagjainak kapcsolatai) A kollegiális egység megmutatkozik az
egyes püspököknek a részegyházakkal és az egyetemes Egyházzal való kölcsö-
nős kapcsolataiban is. A római pápa mint Péter utóda örök és látható
princípiuma és alapja mind a püspökök, mind a hívók sokasága egységének1.
Az egyes püspökök viszont az egység látható princípiumai és alapjai a
részegyházakban2, melyek az egyetemes Egyház képmásai, s bennük és belőlük
áll az egy és egyetlen katolikus Egyház3. Ezért az egyes püspökök a saját
egyházukat, együttesen pedig a pápával együtt az egész Egyházat jelenítik meg
a béke, a szeretet és az egység kötelékében.
A részegyházak élén álló egyes püspökök pásztori feladatukat nem más
részegyházak, nem is az egyetemes Egyház, hanem csak Isten népének rájuk
bízott része fölött gyakorolják. Viszont mint a püspöki kollégium ragjainak és
az apostolok törvényes utódainak Krisztus alapítói szándéka és parancsa
alapján egyenként is kötelesek törődni az egyetemes Egyházzal4, és jóllehet ez
nem joghatóság gyakorlása, nagyban hozzájárul az egyetemes Egyház gyarapo-
dásához. Minden püspök tartozik ugyanis erősíteni és megvédeni a hit
egységét és az egész Egyház közös fegyelmét; nevelni a híveket Krisztus egész
misztikus testének szeretetére, külön is gondolva a szegény, szenvedő és az
igazságért üldözött tagokra [vö. Mt 5,10]; végül támogatni az Egyház közös
ügyeit, főleg pedig azt a célkitűzést, hogy a hit növekedjék és a teljes igazság
fénye minden embernek fölragyogjon. De kétségtelen, hogy ha jól vezetik saját
Egyházukat, mint az egyetemes Egyház egy részét, nagyban szolgálják az egész
misztikus test javát, mely a részegyházak teste is5.
A pásztorok testületének kell gondoskodnia arról, hogy az egész földkerek‫־‬
ségen hirdessék az evangéliumot, mert Krisztus mindnyájuknak közösen
adván a parancsot, közös kötelezettséget rótt rájuk, miként már Celesztin pápa
az efezusi zsinat atyáinak figyelmébe ajánlotta6. Következőleg az egyes püspö-
kök, amennyire saját hivataluk terhe engedi, kötelesek erőfeszítéseiket egyesíte-
ni mind egymás között, mind pedig Péter utódával, akire különösképpen is rá
van bízva a keresztény név terjesztésének roppant feladata7. Ezért minden
erejükkel gondoskodniuk kell a missziók számára mind aratómunkásokról,

832
 VI. Pál: II Vatikáui zsinat: Dogmatikai konstitúció : ‫ ״‬Lumen geutiiun” Egyház *4101*4179

mind lelki és anyagi támogatásról, a saját erejükből is, és azáltal is, hogy híveiket
buzgó együttműködésre serkentik. Végül a püspökök a szeretet egyetemes
közösségében szívesen nyújtsanak testvén segítséget a többi, különösen a
szomszédos és szegényebb egyházaknak, régi korok tiszteletre méltó példája
szerint.
Az isteni gondviselés műve, hogy az apostoloktól és utódaiktól különféle
helyeken alapított egyházak az idők folyamán egymással szervesen összetartó-
zó közösségekbe tömörültek, melyek megtartván a hit egységét és az egyete*
mes Egyház egyedüli, isteni alkotmányát, saját egyházfegyelemmel, saját
liturgikus szokással, saját teológiai és lelkiéleti örökséggel rendelkeznek. Közü-
lük egyesek, nevezetesen az ősi pátriárkái egyházak, mint anyaegyházak
leányegyházakat hoztak világra, s ezekkel mind a mai napig a szentségi életben
s a jogok és kötelességek kölcsönös tiszteletben tartásával a szeretet köteléké*
ben vannak8. A helyi egyházaknak ez az egységet őrző sokfélesége fényesen
bizonyítja az osztatlan Egyház katoiicitását. Napjainkban a püspöki konferen-
ciák hasonló módon sokféle és hatékony segítséggel járulhatnak hozzá ahhoz,
hogy a kollegialitás szelleme kézzelfogható módon megnyilatkozzék.
24. (A püspöki szolgálat) A püspökök, mint az apostolok utódai az Úrtól, 4148
kinek átadatott minden hatalom a mennyben és a földön, küldetést kaptak arra,
hogy tanítsanak minden nemzetet, és hirdessék az evangéliumot minden
teremtménynek, hogy az összes ember a hit, a keresztség, valamint a parancso-
latok teljesítése által elnyerje az üdvösséget [vö. Ml 28,18; M k 16,15-16; ApCsel
26,17], E küldetés betöltéséhez az Úr Krisztus megígérte az apostoloknak a
Szentleiket, és pünkösd napján az égből elküldte, hogy a Szentlélek erejével az
Úr tanúi legyenek a Föld határáig a nemzetek, a népek és a királyok előtt [vö.
ApCsel 1,8; 2,1; 9,15]. Az a hivatal azonban, melyet az Úr népe pásztoraira
bízott, igazi szolgálat, melyet a Szentírásban hangsúlyosan ‫״‬diakoniának”, azaz
szolgálatnak neveznek [ttf. ApCsel 1,17. 25; 21,19; Rom 11,13; 1Tim 1,12].
A püspökök kánoni küldetése történhet törvényes szokások alapján,
melyeket nem vont vissza az Egyház legfőbb és egyetemes hatalma; vagy olyan
törvények alapján, melyeket ugyanez a tekintély hozott vagy elismert; vagy
közvetlenül Péter utóda által. Püspököt nem lehet beiktatni hivatalába, ha a
pápa ezt ellenzi, vagy megtagadja tőle az apostoli közösséget1.
25. (A tanításfeladata) A püspökök fő hivatalai közt kimagaslik az evangéli- 4 1 4 9
um hirdetése1. A püspökök ugyanis a hit hírnökei, akik új tanítványokat
vezetnek el Krisztushoz; hiteles, azaz Krisztus tekintélyével bíró tanítók, akik a
rájuk bízott népnek hirdetik a hitet, melyet el kell fogadni és az erkölcsi életre
kell alkalmazni; a Szentlélek világosságával magyarázzák és termékennyé teszik
a hitet, újat és régit hozva elő a kinyilatkoztatás kincseiből [ív. Mt 13,52]; s
éberen elhárítják a nyájat fenyegető tévedéseket [iö. 2Tim 4,1-4\. A római
pápával közösségben tanító püspököket mindenkinek úgy kell tisztelnie, mint
az isteni és katolikus igazság tanúit; a hívőknek pedig egyet kell érteniük a
nyilatkozattal, melyet hit és erkölcs dolgában püspökük Krisztus nevében

833
* 4 1 0 1 -4 1 7 9 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai koustinició : ‫ ״‬Lumen gentium”: Egyház

terjeszt elő, és a lélek vallásos engedelmességével kell ragaszkodniuk hozzá. Az

értelem és akarat e vallásos engedelmességét különös módon tanúsítani kell a
római pápa Tanítóhivatala iránt, még akkor is, ha nem ‫״‬ex cathedra” beszél;
azaz tisztelettel el kell ismerni legfőbb Tanítóhivatalát, őszintén ragaszkodni
kell tételeihez, az ő elgondolásának és akaratának megfelelően, ami az okmá-
nyok jellegéből, ugyanazon tanítás megismétléséből vagy a fogalmazás módjá-
ból ismerhető meg.
Jóllehet az egyes püspökök külön-külön nem rendelkeznek a tévedhetetlen-
ség isteni ajándékával, amikor szerte a földkerekségen közösségben vannak
egymással és Péter utódával, és hit és erkölcs dolgairól tekintéllyel egy
véglegesnek tekintett tételben megegyeznek, tévedhetetlenül hirdetik Krisztus
tanítását2. Ez még nyilvánvalóbb akkor, amikor Egyetemes zsinatra egybegyűl-
ve az egész Egyház számára a hit és erkölcs tanítói és bírái, akiknek végzés-
eihez hívő engedelmességgel kell ragaszkodni.
Ez a tévedhetetlenség, mellyel az isteni Megváltó Egyházát a hit és erkölcs
tanításában föl akarta ruházni, az isteni kinyilatkoztatás szentül megőrzendő és
hűségesen előadandó letéteményének körére terjed ki. A római pápa, a püspöki
kollégium feje hivatalból rendelkezik a tévedhetetlenséggel, amikor mint az
összes knsztushívó legfőbb pásztora és tanítója, aki megerősíti testvéreit a
hitben [jó. L k 22,32], hit vagy erkölcs kérdésében végérvényes tételt hirdet ki3.
Ezek a tanbei 1 döntések magából a pápából és nem az Egyház egyetértéséből
fakadóan megmásíthatatlanok, mert a Szendélek Szent Péter személyében
megígért támogatásával terjesztette elő, és ezért nem szorulnak senki más
jóváhagyására és nem tűrnek más ítélószékhez való fellebbezést. Ilyenkor
ugyanis a római pápa nem mint magánszemély nyilvánít véleményt, hanem
mint az egyetemes Egyház legfőbb tanítója, akiben egyedülálló módon van
meg az Egyház tévedhetetlenségi karizmája, fejti ki vagy védi meg a katolikus
hit tanítását4. Az Egyháznak ígért tévedhetetlenség megvan a püspökök
testületében is, amikor Péter utódával együtt gyakorolja a legfőbb Tanítóhiva-
falt. Mindeme döntések sohasem maradhatnak az Egyház hozzájárulásának
válasza nélkül ugyanannak a Szentiéleknek működése következtében, mellyel
Ő Krisztus egész nyáját őrzi és gyarapítja a hit egységében5.
4150 Amikor pedig akár a római pápa, akár a püspökök testületé vele együtt
meghatároz egy tételt, a kinyilatkoztatás alapján terjeszti elő. Mivel pedig a
kinyilatkoztatást írásban vagy a püspökök törvényes utódlása s elsősorban
magának a római pápának gondoskodása révén hagyományként épségben
adják tovább, és az igazság Lelkének világosságánál az Egyházban szentül
őrzik és hűségesen tanítják, ezért mindenkinek csatlakoznia és igazodnia kell
hozzá1. Kellő föltárásán és helyes megfogalmazásán a római pápa és a
püspökök megfelelő eszközökkel, nagy odaadással munkálkodnak, amint azt
hivataluk és az ügy fontossága megkívánja2, új, nyilvános kinyilatkoztatást
pedig, mintha a hit isteni letéteményéhez tartoznék, nem fogadnak el3.

834
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai konstitució : ‫ ״‬Lumen gentiuin”: Egyház *41014179‫־‬

26. (A megszentelés) A püspök az egyházi rend szentsége teljességének 4 1 5 1

birtokában ‫ ״‬a legfőbb papság kegyelmének sáfára1‫ ״‬különösen az Euchariszti-
ában, melyet Ó maga ajánl föl vagy gondoskodik felajánlásáról2, melyből az
Egyház folyamatosan él és növekszik. Krisztusnak ez az Egyháza valóban jelen
van a hívek minden törvényes, pásztorához ragaszkodó helyi közösségében, s
az újszövetségi Szentírás őket is Egyházaknak nevezi3. A maguk helyén ugyanis
ők Isten - a Szentiélekben és sok teljességben [ív. 1Tesz /,-$] meghívott - új
népe. Krisztus evangél!urnának hirdetése e helyi egyházakba gyűjti össze a
hívőket, és itt ünnepük az Úr vacsorájának misztériumát, ‫״‬hogy az Úr testének
és vérének tápláléka kapcsolja össze az egész testvéri közösséget”4. A püspök
szent szolgálatához kapcsolódó bármely oltárközösség5 ennek a szeretetnek a
szimbóluma, és ‫״‬a titokzatos test egységéé, mely nélkül nincs üdvösség”6. E
közösségekben - jóllehet gyakran kicsinyek, szegények vagy szétszórtságban
élnek - jelen van Krisztus, akinek ereje összefogja az egy, szent, katolikus és
apostoli Egyházat7. Mert ‫״‬éppen a Krisztus testében és vérében való részese-
dés hatása nem más, mint hogy azzá alakuljunk át, amit magunkhoz veszünk”8.
Az Euchansztia minden törvényes ünneplését a püspök irányítja, kire
feladatként bízatott, hogy a keresztény vallás kultuszát bemutassa az Istennek,
illetve szabályozza az Úr parancsai és az Egyház törvényei szerint; ez
utóbbiakat részleteiben ó határozza meg egyházmegyéje számára.
A püspökök így népükért imádkozva és dolgozva sokféleképpen és bősége-
sen merítenek Krisztus szentségének teljességéből. Az ige szolgálata által
közük a hívőkkel Isten üdvösséget hozó erejét [ív. Rám /,/ó], és a szentségek
által, melyeknek szabályszerű és gyümölcsöző kiszolgáltatását tekintélyükkel
rendezik9, megszentelik a híveket. Ők szabályozzák a keresztelést, mely
Krisztus királyi papságában részesít. Ók a bérmálás eredeti kiszolgáltatói, ók
adják föl a szent rendeket és szabályozzák a bűnbánati fegyelmet, és gondosan
buzdítják és oktatják népüket, hogy a liturgiában, különösen a szent áldozatban
hittel és tisztelettel vegyenek részt. Végül a rájuk bízottakat jó példával kell
serkenteniük, visszatartván őket minden rossztól, és erejükhöz mérten az Úr
segítségével szüntelenül nemesíteniük kell erkölcseiket, hogy a rájuk bízott
nyájjal együtt eljussanak az örök életre10.
27. (A kormányzói) A püspökök Krisztus helyetteseiként és követeiként 4152
kormányozzák1 a rájuk bízott részegyházakat, mégpedig nemcsak tanáccsal,
meggyőzéssel és jó példával, hanem tekintéllyel és szent hatalommal is, melyet
csak arra használnak, hogy nyájuk igazságban és szentségben gyarapodjék,
megemlékezve arról, hogy aki nagyobb, olyan legyen, mint a kisebb, s aki
elöljáró, mint a szolga [rö. Ue. 22^26—27\. Ez a hatalom, melyet személyesen
gyakorolnak Krisztus nevében, saját, rendes és közvetlen hatalmuk, jóllehet
gyakorlását végső fokon az Egyház legfőbb tekintélye irányítja és pontosabban
körül is írhatja az Egyház és a hívók érdekében. E hatalom erejével a püspökök
szent joga és az Úr színe előtt kötelessége, hogy alattvalóikat törvényekkel

835
* 4 1 0 1 -4 1 7 9 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai konstin'ició : ‫״‬Lumen gentium”: Egyház

kormányozzák, fölöttük bíráskodjanak, s m indenen szabályozzák az istentisz-

teletet és az apostoli munkát.
A püspökökre teljesen rá van bízva a lelkipásztort hivatal, azaz bárányaik
folyamatos és mindennapos gondja, és nem kell őket a római pápák helytartó-
inak tekinteni, hiszen saját hatalmuk van, s a szó legigazibb értelmében
elöljárói annak a népnek, melyet kormányoznak2. Hatalmukat tehát nem oltja
ki a legfőbb és egyetemes hatalom, épp ellenkezőleg, helybenhagyja, erősíti és
igényli3, miközben a Szentlélek csorbítatlanul megőrzi azt a kormányzati
formát, melyet Krisztus Urunk alapított meg Egyházában.
A püspök, akit a családatya küldött háza népe kormányzására, tartsa szem
előtt a jó pásztor példáját, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem
hogy ő szolgáljon [ιό. Mt 20,28; Mk 10,45] és életét adja a juhokért [<ó. Jn
10,11]. Az emberek közül vétetvén, és körülvéve gyöngeséggel, megértő és
könyörületes tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt [vö. Zsid 5,1-2].
Alárendel tjeit, akiket mint igazi fiait támogat és a serény együttműködésre
buzdít, hallgassa meg. Mivel lelkűkről számot kell adnia Istennek [ιό. Zsid
13,17], imádsággal, igehirdetéssel és a szeretet sokféle megnyilatkozásával
viseljen gondot rájuk, sót azokra is, akik nem az egy nyájból valók; tudnia kell,
hogy ezeket is reá bízta az Úr. Mivel ó is, miként Pál apostol, mindenkinek
adósa [m Rám 1,14-15], legyen kész mindenkinek hirdetni az evangéliumot és
híveit apostoli és missziós tevékenységre buzdítani.
A híveknek pedig úgy kell ragaszkodniuk a püspökükhöz, ahogy az Egyház
ragaszkodik Jézus Krisztushoz és Jézus Krisztus az Atyához, hogy mindenek
nagy összhangba kerüljenek az egység által4, és bővelkedjenek Isten dicsőségé-
re [/». 2Kor 4,15].
4153 28. (A papok) Krisztus, akit az Atya megszentelt és a világba küldött [Jn
10,36], apostolai által saját fölszenteltségének és küldetésének részeseivé tette
utódaikat, a püspököket1, akik szolgálatuk hivatalát az Egyházban különböző
fokokban egyes személyeknek törvényesen áradták. így az isteni alapítású
egyházi szolgálatot különböző rendekben gyakorolják azok, akiket már ősidők-
tói fogva püspököknek, áldozópapoknak, diákonusoknak hívnak2.
Az 'áldozópapokat, jóllehet nincs főpapi méltóságuk, és hatalmuk gyakorlá-
sában a püspököktől függnek, hozzájuk köti a papi méltóság3; az egyházi rend
szentségének erejéből4, s Krisztusnak, a legfőbb és örök papnak képmása
szerint [Zsid 5,1-10; 7,24; 9,11-28] az evangélium hirdetésére, a hívek lelki-
pásztori gondozására és az istentisztelet végzésére szentelik őket, mint az
Újszövetség igazi papjait5. Az egyetlen közvetítőnek [1Tim 2,5J Krisztusnak
hivatalában részesedve saját szolgálati fokozatukban mindenkinek hirdetik az
isteni igét. Szent hivatalukat főképp az Euchansztia ünneplésekor, vagyis a
szent áldozati lakomán gyakorolják; itt mintegy Krisztus személyében tévé-
kenykedve6 és az Ó misztériumát hirdetve összekapcsolják a hívók önátadását
főjük áldozatával; és az Újszövetség egyetlen áldozatát, ti. Krisztus áldozatát,
aki egyszer ajánlotta föl önmagát az Atyának szeplőtelen áldozatul [ιό . Zsid

836
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai konstitució : ‫״‬Lumen gcutinm” Egyház * 4 1 0 1 -4 1 7 9

9,11—28], jelenvalóvá teszik és alkalmazzák az Úr eljöveteléig [/». 1Kor 11 £6]7.

A bűnbánó és a beteg hívők javára leginkább a kiengesztelés és a megenyhítés
szolgálatát végzik, és a hívők szükségleteit és könyörgéseit az Atyaisten elé
viszik [vö. Zstd 5,1-4]. Krisztusnak, a pásztornak és főnek hivatalát a tekintély
rájuk eső részével gyakorolják8, egybegyűjtik Isten családját, mint testvéri
közösséget9, melyet egy lélek éltet, s Krisztus által a Szentiélekben elvezetik az
Atyához. A nyáj közepén állva Lélekben és igazságban imádják Ót [vö.Jn 4 £4],
Végül miközben hiszik, amit az Úr törvényéből [tft 1Tim 5,17] elmélkedő
lélekkel olvasnak, tanítják, amit hisznek, és megteszik, amit tanítanak, az
igehirdetésben és a tanításban fáradoznak10.
Az áldozópapok, akik a püspökök gondos munkatársai1, segítői és szervei, 4154
Isten népének hivatott szolgái, egyetlen papi testületet (presbitériumot) 2
alkotnak püspökükkel, bár más a rájuk bízott feladat. A híveknek egy-egy helyi
közösségében valamiképpen jelenvalóvá teszik a püspököt, akihez bizalom és
segítókészség fűzi őket, s akitől átvállalják feladatainak és gondjainak egy részét
mindennapi fáradozásukkal. A püspök vezetése alatt megszentelik és igazgat-
ják az Úr nyájának egy rájuk bízott csoportját, állomáshelyükön láthatóvá
teszik az egyetemes Egyházat és hathatósan járulnak hozzá Krisztus egész
testének építéséhez [vö. E J4,12].
Mindenkor Isten gyermekeinek javára ügyelve arra törekedjenek, hogy
működésük szerves résszé legyen az egész egyházmegye, sőt az egész Egyház
lelkipásztori munkájának. Ez a papságban és küldetésben való részesedés
sürgeti, hogy a papok ismerjék el igazi atyjuknak a püspököt, és tisztelettel
engedelmeskedjenek neki. A püspök viszont fiainak és barátainak tekintse papi
munkatársait, amint már Krisztus sem szolgáknak, hanem barátainak hívta
tanítványait [1ö.]n 15,15]. Az egyházi rend szentsége és a szolgálat alapján tehát
minden pap, az egyházmegyések is, a szerzetesek is, a püspökök testületéhez
társulnak, s hivatásuk és kegyelmi adományuk mértéke szerint az egész Egyház
javát szolgálják.
A közös felszentelés és küldetés erejében bensőséges testvériség kapcsol
össze minden papot, mely magától értetődően és szívesen nyilvánuljon meg a
kölcsönös - szellemi és anyagi, lelkipásztori és személyi - támogatásban, az
összejövetelekben s az élet, a munka és a szeretet közösségében.
Krisztusban atyaként viseljék gondját a híveknek, akiket lelki életre szültek
a keresztséggel és a tanítással [vö. 1Kor 4,15; 1Pét 1£3], Legyenek jó szívvel a
nyáj mintaképei [ÍPét 5,3], úgy vezessék és úgy szolgálják helyi közösségüket,
hogy az méltó lehessen a névre, mely Istennek egyetlen és egész népét tünteti
ki, ti. az ‫ ״‬Isten Egyháza‫ ״‬névre [iö. 1K0r 1,2; 2K0r 1,1].
Ne feledjék, hogy mindennapi életükkel és tevékenységükkel meg kell
mutatniuk hívőknek és hitetleneknek, katolikusoknak és nem katolikusoknak
egyaránt, milyen az igazi papi és lelkipásztori szolgálat, mindannyiuk előtt
tanúskodniuk kell az igazságról és az életről; jó pásztorként azokat is keresniük
kell [vö. IJk 15,4-7], akik a katolikus Egyházban meg vannak ugyan keresztelve,

837
*4101-4179 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai konstinició : ‫״‬Lumen gentium”: Egyház

de nem járulnak a szentségekhez, sőt elpártoltak a hittől. Mivel ma az egész

emberiség politikai, gazdasági és társadalmi tekintetben egyre inkább egységes-
sé válik, a papoknak minden széthúzást kizárva, egyre inkább egyesíteniük kell
törekvésüket és munkálkodásukat a püspökök és a legfőbb pásztor vezetése
alatt, hogy az egész emberi nem eljusson Isten családjának egységébe.
4155 29. (A diákónusok) A hierarchia alsó fokán állnak a dtákónusok, akik ‫״‬nem
papságra, hanem szolgálatra” kapják a kézfeltételt1. A szentségi kegyelemben
megerősödve szolgálnak Isten népének a liturgia, az ige és a szeretet
diakoniájában a püspökkel és papi testületével közösségben. A diákónus
feladata, ha az illetékes hatóság megbízza vele, hogy ünnepélyesen kiszolgáltas-
sa a keresztséget, őrizze és kiossza az Eucharisztiát, az Egyház nevében
eskessen és megáldja a házasulókar; elvigye a szent Útravalót a haldoklóknak,
Szentírást olvasson a híveknek, oktassa és buzdítsa a népet, vezesse a hívek
istentiszteletét és imádságát, kiszolgáltassa a szentelményeket és temessen. A
szeretet és a szolgálat feladataiban elmerülve a diákónusok emlékezzenek Szent
Polikárp intelmére: ‫ ״‬Irgalmasan és serényen éljetek az Úr igazsága szerint, aki
mindenkinek szolgája lett”2.
Mivel pedig ezeket az Egyház életéhez nagyon szükséges hivatalokat a latin
Egyház ma érvényes fegyelme szerint számos vidéken csak nehezen lehet
betölteni, a jövőben helyre lehet állítani a diákonátust, mint az egyházi
hierarchia sajátos és állandó fokozatát. A különféle területeken az illetékes
püspöki karokra tartozik, hogy a pápa jóváhagyásával eldöntsék: vajon alkal-
mas-e és hol alkalmas diákónusokat beállítani a lelkek gondozásába. A római
pápa hozzájárulásával diákónussá lehet szentelni érettebb korú házas és
alkalmas fiatal férfiakat is; az utóbbiak számára azonban a cölibátus törvényé-
nek továbbra is érvényben kell maradnia.

N e g y e d ik f e j e z e t : A ‫ ז‬il a g i h í i 'ó k

4156 30. (A világi hívők Egyházban) A szent zsinat miután tárgyalt a hierarchia
hivatalairól, készséggel fordítja figyelmét azokra a krisztushívőkre, akiket világi
híveknek (laikusok) neveznek. Bár mindaz, amit Isten népéről mondáink,
egyformán szól világiaknak, szerzeteseknek és klerikusoknak, bizonyos dolgok
sajátosan is a laikus férfiakra és nőkre tartoznak helyzetüknek és küldetésük-
nek megfelelően, s ezeknek alapjait korunk sajátos körülményei miatt el kell
mélyíteni. A fölszentelt pásztorok jól tudják, hogy a világi hívők mennyire
javára vannak az egész Egyháznak. A pásztorok ugyanis tudják, hogy Krisztus
nem arra rendelte őket, hogy egyedül hordozzák az Egyház üdvözítőküldetését
a világ felé, hanem az ö nagyszerű hivataluk az, hogy úgy gondozzák a híveket
és ismerjék el az ő szolgálataikat és karizmáikat, hogy valamennyien a maguk
módján együtt munkálkodjanak a közös művön. Mert valamennyiünknek
‫ ״‬igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a
fővel, Krisztussal. Ó az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle

838
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai konstitikió : ‫״‬Lumen geiitimn”: Egyház *4101*4179

ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört,

így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben” [EJ 4,15-16].
31. (A nlági bitók sajátos küldetése) Világi hívőkön itt az egyházi rend és az 4157
Egyházban jóváhagyott szerzetesség ragjain kívül az összes krisztushívót
értjük; ti. azokat, akik a keresztséggel Krisztus testébe épültek, Isten népét
alkotják és Krisztus papi, prófétai és királyi hivatalának a maguk módján
részeseiként az egész keresztény nép küldetését teljesítik az Egyházban és a
világban.
A világi hívek különös sajátossága a nlági jelleg. A papi rend tagjai ugyanis
bár foroghatnak olykor világi dolgokban, akár világi foglalkozást ts gyakorolva,
mégis sajátos hivatásuk révén elsősorban és hivatásszerűen a szent szolgálatra
vannak rendelve; a szerzetesek pedig állapotukkal tesznek világos és nagyszerű
tanúságot arról, hogy a boldogságok lelkülete nélkül a világ nem alakulhat át és
nem ajánlható föl Istennek. Sajátos hivatásuk alapján a világi hívek dolga az,
hogy az ideigvaló dolgok intézése és Isten szerint való rendezése által keressék
Isten Országát. A világban élnek, vagyis a világnak mindenféle feladatában és
munkakörében a családi és társadalmi élet megszokott körülményei között,
szinte ezekből a szálakból van szőve az életük. Itt hívja meg őket Isten, hogy
saját hivataluk gyakorlásával az evangélium szellemében élve kovászként
belülről járuljanak hozzá a világ megszenteléséhez, és életük tanúságával —
hitük, reményük és szeretetük ragyogásával - mutassák meg másoknak
Krisztust. Különleges módon rájuk tartozik tehát, hogy mindazokat a földi
dolgokat, melyekkel szoros kapcsolatban vannak, úgy világítsák meg és
rendezzék, hogy Krisztus szerint történjenek és növekedjenek, s a Teremtő és
a Megváltó dicséretére szolgáljanak.
32. (A tilági bitók méltósága) A szent Egyház isteni alapításából következően 4 1 5 8
szerkezetében és kormányzatában csodálatos változatosságot mutat. ‫״‬Mert
ahogy egy testben több tagunk van, s más a szerepe minden ragnak, sokan egy
test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak”
[Róm 12,4-5].
Egy tehát az Isten választott népe: ‫ ״‬Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség”
[EJ 4,5\. A Krisztusban nyert újjászületésből eredően közös a tagok méltósá-
ga, közös az istengyermekség kegyelme, közös a meghívás a tökéletességre, egy
az üdvösség, egy a remény és osztatlan a szeretet. Krisztusban, az egy
Egyházban tehát nincs különbség sem faji vagy nemzeti, sem társadalmi vagy
nemi alapon, mivel ‫״‬nincs többé zsidó és görög, rabszolga vagy szabad, férfi
vagy nő, mert mindnyájan eggyé lettetek Krisztus Jézusban.” [Gál 3 ^8 a
görögben; vö. Kol 3,11].
Jóllehet tehát az Egyházban nem mindenki ugyanazt az utat járja, vala-
mennyien meghívottak az életszentségre, és ugyanabban a hitben részesültek
Isten igazságossága szerint [1ö. 2Pél 1,1]. Bár egyeseket Krisztus akarata
tanítóknak, a misztériumok sáfárainak és pásztoroknak rendelt mások javára,
teljesen egyenlő mindnyájuk méltósága és tevékenysége minden hívő közös

839
*4101-4179 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai konstmició : ‫ ״‬Lumen gentiiun”: Egyház

feladatában, Krisztus Teste építésében. A különbség ugyanis, melyet az Úr tett

a fölszentelt szolgák és Isten népének többi tagja között, kapcsolatot hoz
magával, mert a pásztorok és a többi hívek kölcsönös összefüggésben vannak
egymással; az Egyház pásztorai az Úr példáját követve szolgálnak egymásnak
és a hívőknek, ók pedig szívesen működnek együtt a pásztorokkal és tanítók-
kai. így a változatosságban tesznek valamennyien tanúságot Krisztus Testének
csodálatos egységéről: éppen a kegyelmek, szolgálatok, tevékenységek külön-
bözősége köti össze Isten fiait, mert ‫״‬mindezt egy és ugyanaz a Lélek műveli”
[1Kor 12,11).
A világi híveknek tehát isteni ajándékként testvérük Krisztus, akt jóllehet
mindenek Ura, mégsem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ó
szolgáljon [zó. Mt 20,28], ugyanúgy azok is testvéreik, akik a szent szolgálatban
Krisztus tekintélyével tanítván, megszentelvén és igazgatván úgy legeltetik
Isten családját, hogy a szeretet új parancsát mindenki teljesítse. Erről mondja
nagyon szépen Szent Ágoston: ‫״‬Ahol rettent engem, hogy értetek vagyok, ott
vigasztal, hogy veletek vagyok. Mert értetek vagyok püspök, veletek vagyok
keresztény. Amaz a tisztség neve, ez a kegyelemé; amaz a veszedelem, ez az
üdvöségem” 1.
4159 33. (A nlági hívok apostoli tevékenysége) Az Isten népében összegyűlt és
Krisztus egy testében egy fő alá foglalt világi hívők, bárkik legyenek is, arra
hivatottak, hogy élő tagként a Teremtő jótéteményéből és a Megváltó kegyel-
méből kapott minden erejüket az Egyház növekedésére és folytonos megszen-
telésére fordítsák.
A világi hívek apostolsága részesedés magának az Egyháznak üdvözítő
küldetésében, melyre maga az Úr rendeli őket a keresztséggel és a bérmálással.
A szentségek pedig, különösen az Euchansztia, közlik és táplálják azt az isten-
és emberszeretetet, mely az egész apostolság lelke. A világi hívek különösen
arra hivatottak, hogy jelenlévővé és tevékennyé tegyék az Egyházat olyan
helyeken és körülmények között, ahol csak általuk lehet az Egyház a föld
sójává1. így minden laikus a neki juttatott adományokból eredően egyszerre
tanúja és eleven eszköze az Egyház küldetésének ‫ ״‬Krisztus ajándékozásának
mértéke szerint” [Ef 4,7).
E kivétel nélkül minden krisztushívőt érintő apostolságon kívül más módo-
kon is bevonhatók a világi hívek közvetlenebb együttműködésre a hierarchia
apostoli munkájába2, azon férfiak és nők módján, akik Pál apostolt segítették
az evangélium hirdetésében, sokat fáradozva az Úrban [vö. Fii 4,3; Rám 16,3).
Arra is alkalmasak, hogy a hierarchia fölvegye őket egyes olyan egyházi
munkakörökbe, melyek lelki célt szolgálnak.
Minden laikusra vár tehát a nagyszerű feladat, hogy az üdvösség isteni terve
minden idők és minden földrész valamennyi emberéhez egyre inkább eljusson.
Ezért meg is kell kapniuk minden lehetőséget, hogy erőik szerint és koruk
szükségleteinek megfelelően derekasan kivegyék részüket az Egyház üdvösség-
szerző munkájából.

840
 VI. Pál: II Vatikáni zsinat Dogmatikai konstinició ‫״‬Lumen gentium”: Egyház *4101*4179

34. (A tilági hiivk egyetemespapsága) Jézus Krisztus, a legfőbb és örök főpap, 4160
mivel tanúságtételét és szolgálatát a világi hívek által is folytatni akarja, Leikével
élteti, és szüntelenül serkenti őket minden jó és tökéletes cselekedetre.
Azoknak ugyanis, akiket bensőségesen a maga életéhez és küldetéséhez
kapcsol, saját papi hivatalából is részt ad lelki istentisztelet bemutatására, hogy
Isten megdicsóljön és az emberek üdvözöljenek. Ezért a Krisztusnak elkötele-
zett és Szentlélek által fölkent világi hívek csodálatosan arra hívatnak és válnak
képessé, hogy a Lélek gyümölcsei egyre bőségesebben teremjenek bennük.
Mert minden cselekedetük, imádságuk, apostoli kezdeményezésük, hitvestársi
és családi életük, mindennapi munkájuk, testi-lelki pihenésük, ha a Szentlélek
tölti be, sőt az élet terhei is, ha türelmesen hordozzák azokat, Jézus Krisztus
által Istennek kedves lelki áldozattá válnak [/ö. 1Pét 2,5], melyet az Eucharisztia
ünneplésében az Úr testének fölajánlásával együtt nagy áhítattal ajánlanak föl
az Atyának. így a világi hívek, mint mindenütt szentül cselekvő imádók, magát
a világot szentelik Istennek.
35. {Prófétai szerepük és tanúságtételuk) Krisztus, a nagy próféta, aki az élet 4161
tanúságával és a szó erejével hirdette meg az Atya országát, dicsőségének teljes
kinvilvánulásáig betölti prófétai küldetését, nem csupán a hierarchia által, mely
az ó nevében és hatalmával tanít, hanem a világi hívek által is, akiket tanúnak
állít, és a hit érzékével és a szó kegyelmével ellát [/ö. ApCsel2,17-18;]el 19,10\,
hogy az evangélium ereje a mindennapi életben, a családban és a társadalom-
bán megnyilvánuljon. Az ígéret fiainak bizonyulnak, ha erősek a hitben és a
reményben, jól fölhasználják a jelen pillanatot [tv. E f 5,16; Kol 4,5], és
türelmesen várják az eljövendő dicsőséget [1 0 . Kom 8£5], Ezt a reményt pedig
ne zárják magukba, hanem folyamatos megtéréssel és küzdve ‫״‬ennek a sötét
világnak kormányzói, a gonosz szellemek ellen” [Ef 6,12] a világi élet
struktúráin keresztül is fejezzék ki.
Miként az új törvény szentségei, melyek a hívók életét és apostolságát
táplálják, az új ég és az új föld előképei [ív. Jel21,1], úgy lesznek a világi hívek a
remélendő dolgok hatásos hírnökei \1v. Zsid 11,1], ha megingás nélkül kötik
össze a hit megváltását a hitből való élettel. Ez az evangelizáció, ti. Krisztus
hirdetése az élet tanúságával és a kimondott szóval, sajátos jelleget és
különleges hatékonyságot nyer attól, hogy a világ megszokott körülményei
között történik.
E feladat szempontjából nagyon értékes a külön szentség által megszentelt
létállapot, ti. a házas és családi élet. A világi hívek apostolságának kiváló
iskolája és gyakorlótere ez, ahol a keresztény vallás az egész életet átjárja és
egyre jobban átalakítja. A házastársak sajátos hivatása a családban, hogy
egymásnak és gyermekeiknek a hitnek és Krisztus szeretetének tanúi legyenek.
A keresztény család fennhangon hirdeti mind Isten országának jelenlévő erőit,
mind a boldog élet reményét; példájával és tanúságával vádolja a világot a
bűnről, és megvilágosítja azokat, akik keresik az igazságot.

841
*4101-4179 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai konstittició : ‫״‬Lumen geutium”: Egyház

Éppen ezért a világi hívek, még ha evilági dolgokkal foglalkoznak is,

értékesen járulhatnak hozzá a világ evangelizációjához, s ezt meg is kell
tenniük. Vannak közülük egyesek, akik a fölszentelt szolgák híján vagy
üldöztetésük miatt képességeik szerint bizonyos szent szolgálatokat pótolnak;
sokan mások minden erejüket az apostoli munkára áldozzák; de kivétel nélkül
valamennyiüknek közre kell működniük a világban Krisztus országának tér-
jesztésében és gyarapításában. A világi hívek tehát komolyan törekedjenek a
kinyilatkoztatott igazság mélyebb megismerésére, és állhatatosan kérjék Isten-
tői a bölcsesség ajándékát.
4162 36. (A nlág rendjének szolgálatában) Krisztus, aki engedelmes lett mindhalálig,
s ezért az Atya fölmagasztalta Öt [1 0 . F ii2,8—9], belépett országa dicsőségébe.
Minden alá van neki vetve, amíg Ö maga is önmagát és minden teremtményt
alá nem vet az Atyának, hogy Isten legyen minden mindenben [tó. IKor 15\27—
28]. Ezt a hatalmat közölte tanítványaival, hogy ők is a királyi szabadság
állapotába kerüljenek, és önmegtagadásukkal, szent életükkel legyőzzék ma-
gukban a bűn országát [rö. Rom 6,12], sőt hogy másokban is Krisztusnak
szolgálva, alázatosan és türelmesen elvezessék testvéreiket ahhoz a Királyhoz,
akinek szolgálni, uralkodás. Az Ur ugyanis azt kívánja, hogy a világi hívek is
terjesszék országát, ‫״‬az igazság és az élet országát, az életszentség és a
kegyelem országát, az igazságosság, a szeretet és a béke országát” 1; ebben az
országban maga a természet is fölszabadul a romlandóság szolgaságából Isten
gyermekeinek dicsőséges szabadságára [«#. Rám 8,21]. Valóban nagy ígéret és
nagy parancs szól a tanítványoknak: ‫ ״‬Minden a tiétek, ti viszont Krisztuséi
vagytok, Krisztus pedig az Istené” [/Kor 3£3].
A hívőknek tehát föl kell ismerniük az egész teremtés belső természetét,
értékét és Isten dicséretére rendeltségét, s még világi tevékenységükkel is
segíteniük kell egymást a szentebb életre, hogy Krisztus lelke átjárja a világot,
mely így az igazságosságban, szeretetben és békében biztosan elén célját.
Ebben az egyetemesen teljesítendő feladatban a világi híveknek kiemelkedő
helye van. A Krisztus kegyelme által belülről fölemelt világi szakértelmükkel és
tevékenységükkel nagyon hatásosan hozzájárulnak ■ahhoz, hogy a teremtett
jarak a Teremtő rendelkezése szerint és az Ó igéjének világosságában az
emberi munka, a technika és a civilizáció haladása által minden ember javára
szolgáljanak; hogy a javakat méltányosabban osszák el, és az emberi és
keresztény szabadság egyetemes fejlődését mozdítsák elő. így fogja egyre
jobban megvilágosítani Krisztus az egész emberi társadalmat épp az Egyház
tagjain át a maga üdvöt hozó világosságával.
Ezenkívül a világi hívek szervezett formában is próbálják jobbítani a világ
intézményeit és a bűnre csábító életkörülményeit, hogy ezek az igazságosság
követelményei szerint alakuljanak, és az erények gyakorlásának inkább kedvez-
zenek, mintsem útjába álljanak. Ha így tesznek, erkölcsi értékekkel fogják
átitatni a kultúrát és az alkotó emberi munkát. Ily módon a világ szántóföldje

842
 VI. Pál: II Vatikáni zsinat: Dogmatikai koustitiició : ‫ ״‬Lumen gentium”: Egyház *41014179‫־‬

alkalmasabbá válik az isteni ige befogadására; és az Egyház számára tágabbra

nyílnak a kapuk, melyeken át a béke üzenete beléphet a világba.
Épp az üdvösség rendje miatt a világi hívek tanuljanak meg gondosan
különbséget tenni az őket egyháztagként megillető jogok és kötelességek és
azon jogok és kötelességek között, melyek állampolgárként illetik meg őket.
Törekedjenek arra, hogy e jogok és kötelességek harmonikus egészet alkossa-
nak, nem feledve, hogy minden evilági dologban is a keresztény lelkusmeretnek
kell vezetnie őket, mert semmiféle emberi tevékenység, még az evilági dolgok-
bán sem vonható ki Isten fennhatósága alól. A mi korunkban különösen
szükséges, hogy e megkülönböztetés és harmónia minél nyilvánvalóbban
megmutatkozzék a hívók cselekvésmódjában, s így az Egyház küldetése egyre
jobban megfelelhessen a mai világ sajátos körülményeinek. Miként el kell
ismerni, hogy a földi ország evilági gondjaiban joggal igazodik a saját
törvényeihez; úgy el kell vernünk azt a szerencsétlen tanítást, mely a társadal-
mát a vallás teljes figyelmen kívül hagyásával akarja építeni, és támadja vagy
kioltja a polgárok vallásszabadságát2.
37. (A világi hitek és a hierarchia) A világi híveknek, mint az összes 4163
krisztushívónek joga van ahhoz, hogy a fölszentelt pásztoroktól bőségesen
részesüljön az Egyház lelki javaiból, főként Isten igéjéből és a szentségekből1,
és pásztora előtt föltárhassa szükségleteit és óhajait azzal a szabadsággal és
bizalommal, mely Isten gyermekeit és a Krisztusban testvéreket illeti meg.
Tudásukhoz, illetékességükhöz és rátermettségükhöz mérten szabadságukban
áll, sót olykor kötelességük is, hogy véleményt nyilvánítsanak az Egyház javát
illető dolgokban2. Ha mód van rá, mindez az Egyházban az e célra alapított
intézmények által történjen, és mindig igazmondóan, bátran, okosan, tisztelet-
tel és szeretettel azok iránt, akik szent hivataluk alapján Krisztus személyét
képviselik.
A világi hívek, mint minden knsztushívő, keresztény engedelmességgel,
készségesen fogadják el mindazt, amit a felszentelt pásztorok Krisztus képvi-
selóiként mint tanítók és vezetők kimondanak az Egyházban; ezzel Krisztus
példáját követik, aki mindhalálig való engedelmességével minden ember szá-
mára megnyitotta az Isten fiai szabadságának boldog útját. És ne mulasszák el,
hogy imádságaikkal Istennek ajánlják elöljáróikat, akik úgy örködnek fölöt-
tünk, mint akiknek számot kell adniuk a lelkűnkről, hogy ezt örömmel és ne
sóhajtozva tehessék [/». Zsid. 13,17\.
A fölszentelt pásztorok viszont ismerjék el és támogassák a világi hívek
méltóságát és felelősségét az Egyházban; szívesen használják föl okos tanácsú-
kát, bizalommal ruházzanak rájuk feladatokat az Egyház szolgálatára, hagyja-
nak nekik szabadságot és teret a cselekvésben, sót kezdeményezésre is
bátorítsák őket. Atyai szeretettel figyelmesen vegyék fontolóra Krisztusban a
világ hívek kezdeményezéseit, véleményeit és kívánságait3. Azt a jogos
szabadságot, mely a földi társadalomban mindenkit megillet, a pásztorok
tisztelettel ismerjék el.

843
*4101-4179 VI. Pál: II Vatikáni zsinat: Dogmatikai konstitúció : ‫״‬Lumen gentium”: Egyház

A világi hívek és a lelkipásztorok e családias kapcsolatából igen sok jót lehet

várni az Egyház számára: erősödik a világiakban saját felelősségük tudata,
fokozódik cselekvókészségük, és könnyebben is ajánlják föl közreműködésü-
két a lelkipásztoroknak. Ok viszont a világi hívek lelki és evilági tapasztalataik
segítségével pontosabban és alkalmasabban tudnak ítéletet mondani, s így a
tagjaiból megerősödött Egyház eredményesebben tudja teljesíteni küldetését a
világ életéért.
4164 38. {,Ami a lélek a testben...') Minden egyes laikusnak a világ előtt Jézus
Krisztus föl támadása és élete tanújának és az élő Isten jelének kell lennie.
Valamennyiüknek együtt és külön-külön, a maguk szerepe szerint a Lélek
gyümölcseivel kell táplálniuk a világot [10. Gál 5,22], ki kell árasztaniuk rá a
lelket, mely azokat a szegényeket, szelídeket, békességeseket élteti, akiket az Úr
az evangéliumban boldognak hirdetett [te. Mt 5,39\. Egy szóval: ‫״‬ami a lélek a
testben, azok a keresztények a világban”1.

Ö tö d ik fe jeze t:
A z ÉLETSZENTSÉGRE SZÓLÓ EGYETEMES MEGHÍl ASRÓL A Z EGYHÁZBAN
4165 39. (Betemetés) A hit tárgya, hogy az Egyház, melynek misztériumát a szent
zsinat előterjeszti, fogyatkozhatatlanul szent. Krisztus ugyanis, az Isten Fia,
akit az Atyával és a Szentlélekkel ‫״‬egyedül szentnek” ünnepiünk1, az Egyházat
menyasszonyaként szerette önmagát adva érte, hogy megszentelje [/‫ט‬. E f
5,25-26], saját testeként kapcsolta magához, és elárasztotta Szent Lelkének
ajándékával Isten dicsőségére. Ezért az Egyházban mindenki, akár a hierarchi-
ához tartozik, akár ennek lelkipászton gondozása alatt áll, a szentségre hivatott
az Apostol szava szerint: ‫ ״‬Isten akarata az, hogy szentek legyetek” [1Tes%4,3;
tő. E f 1,4]. Az Egyház e szent volta a kegyelemnek azokban a gyümölcseiben
mutatkozik meg - és meg is kell mutatkoznia — szüntelen, melyeket a
Szentlélek a hívőkben hoz létre. E szentség sokféleképpen mutatkozik meg
azokban, akik mások szolgálata közben saját állapotukban a szeretet tökéletes-
ségére törekszenek; s egész sajátosan jelentkezik az evangéliumi tanácsok
megvalósításában. E tanácsok megvalósítása, melyre a Szentlélek indítására sok
keresztény vállalkozik - akár magánúton, akár az Egyházban joglag szentesi-
tett életforma v. életállapot szerint - , ugyanennek a szentségnek ragyogó
tanúsága és példája, és annak is kell lennie a világban.
4166 40. (Bizonyítás a S*éntírásból) Az Úr Jézus, minden tökéletesség isteni mestere
és példája, az életszentséget, melynek Ó maga a szerzője és beteljesítője,
válogatás nélkül minden tanítványának meghirdette: ‫״‬Legyetek tökéletesek,
miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!” [Mt 5,48\l. Mindegyikükre elküldte a
Szendéiket, aki belülről készteti őket, hogy szeressék Istent teljes szívükből, teljes
lelkűkből, teljes elméjükből és minden erejükből [rö. Mk 12,30], s hogy egymást
úgy szeressék, ahogyan Krisztus szerette őket [vö. Jn 13,34; 15,12]. Krisztus
követői, akiket Isten nem a cselekedeteik alapján, hanem az O kegyelme és terve
szerint hívott meg és tett megigazulttá Jézus Krisztusban, a hit keresztségében

844
 VI. Pál: II Vatikáni zsinat: Dogmatikai konstitúció : ,,Lumen gentium” Egyház *4101-4179

valóban Isten gyermeket és a2 isteni természet részesei lettek, és így valóban

szentté váltak. Ezért a megszentelést, amit megkap rak Isten ajándékaként,
életükkel kell megőrizniük és tökéletesíteniük. Az Apostol inti őket, hogy úgy
éljenek, ‫״‬ahogy a szentekhez illik” [Ef 5,3], öltsék magukra ‫״‬mint Istennek szent
és kedves választottjai a szívből fakadó irgalmasságot, a jóságot, az alázatosságot,
a szelídséget és a türelmet” [Kol 3,12], és legyenek meg bennük a Lélek
gyümölcsei a megszentelódésre [tö. Gál 5J22; Rom 6J22\, minthogy pedig sokban
vérünk mindnyájan [itf. Jak 3,2], állandóan rászorulunk Isten irgalmára, és
naponta kell imádkoznunk: ‫ ״‬Bocsásd meg a mi vétkeinket” [Mt 6,12]2.
Ezek után mindenki számára nyilvánvaló, hogy minden rendű és állapotú
krisztushívó meghívást kap a keresztény élet teljességére és a szeretet tökéle‫־‬
tességére3, s ez a szentség a földi társadalomban is előmozdítja az emberibb
életmódot. E tökéletesség elnyeréséért a hívók vessék latba a Krisztus
ajándékozásának mértéke szerint kapott erőket, hogy az Ó nyomában járva és
hozzá hasonlóvá válva, mindenben teljesítve az Atya akaratát, szíwel-lélekkel
Isten dicsőségére és a felebarátok szolgálatára szenteljék magukat. Isten
népének szentsége így hozza meg bőséges gyümölcseit, amint ezt az Egyház
története oly sok szent élete által ragyogóan bizonyítja. ...

Hatodik fejezet:A szerzetesek

43. (/!‫ ״‬evangéliumi tanácsok kötetese a~ Egyházban) Az Istennek szentelt 4167
tisztaság, szegénység és engedelmesség evangéliumi tanácsai - melyeket az Úr
szava és példája alapozott meg, s az apostolok, az egyházatyák, az egyháztaní-
tók és a pásztorok állandóan ajánlják - isteni ajándékok, melyeket az Egyház
Urától kapott és az O kegyelmével mindig megtartja ezt az ajándékot. Maga az
egyházi tekintély pedig gondoskodott róla, hogy a Szentlélek erejével ezeket
értelmezze, gyakorlásukat szabályozza, és belőlük állandó életformákat is
kialakítson. így történt, hogy az istenadta magból az Úr szántóföldjén
csodálatosan és sokfelé ágazó fán a magányos és közösségi élet különféle
formái és különböző családok nőttek, melyek mind tagjaik tökéletesedését,
mind Krisztus egész testének javát, bőségesen gyarapítják1. A szerzetescsalá-
dók ugyanis megadják tagjaiknak az életforma szilárdabb állandóságát, a jól
bevált tanítást a tökéletesség elérésére, Krisztus seregében a testvéri közössé-
get és a segítséget az engedelmességben kibontakozó szabadsághoz, úgy, hogy
szerzetesi fogadalmukat biztosan teljesíthetik és hűségesen megtarthatják, és a
szeretet útján örvendező lélekkel haladnak előre2.
A szerzetesi állapot az Egyház isteni és hierarchikus alkotmányát tekintve
nem közbeeső állapot a klerikusi és a laikusi között, hanem Isten mindkét
állapotból hív krisztushívőket, hogy az Egyház életén belül különleges adó-
mányban legyen részük, és mindenki a maga módján működjék közre az
Egyház üdvösségszerző küldetésében3. ...

845
*4101-4179 VI. Pál: II Vatikáni zsinat: Dogmatikai koustmkió : ‫ ״‬Lumen geutium”: Egyház

Hetedik fejezet: A zarandokegyhaz eszkatológiküs jellegéről és

EGYESÜLÉSÉRŐL A MENNYEI EGYHÁZZAL.
4168 48. (A keresztény hivatás eszkatológikus jellegé) Az Egyház, melybe Jézus
Krisztusban mindnyájan hivatalosak vagyunk, és Isten kegyelméből eljutunk az
életszentségre, csak a mennyei dicsőségben válik teljessé, amikor elérkezik a
mindenség helyreállításának ideje [1 ‫מ‬. ApCsel 3,21], és az emberi nemmel együtt
az egész világ is, mely bensőségesen kapcsolódik az emberhez és általa éri el
célját, Krisztusban tökéletesen helyreáll [tö. E f 1,10; Kol 1,20; 2Pét 3,10-13].
Krisztus, amikor felmagasz falták a földről, mindeneket magához vonzott
[vö. Jn 12,32 a görögben]‫׳‬, föl támadván a halálból [vö. Rám 6,9] elküldte
tanítványaira éltető Lelkét, és általa az üdvösség egyetemes szakramentumává
tette saját testét, ami az Egyház; az Atya jobbján ül, de folytonosan munkálko-
dik a világban, hogy elvezesse az Egyházba az embereket, s általa szorosabban
kapcsolja magához, és saját testével-vérével táplálva részesítse őket megdicsőlt
életében. A megígért és várt helyreállítás eszerint már el is kezdődött Krisztus-
bán, útjára indult a Szentlélek elküldésével, és Oltala folytatódik az Egyházban,
melyben a hit által megtanítanak minket múlandó életünk értelmére is,
miközben az Atya evilágban ránk bízott művét az eljövendő javak reményében
végrehajtjuk és üdvösségünkön munkálkodunk [vö. F ii2,12].
Elérkezett tehát már hozzánk az idők vége [vö. IKor 10,11], és e világ
megújítása visszavonhatatlanul meg van alapozva, s ebben a látható világban
valamiképpen elóvételezve is van: ugyanis az Egyházat már a földön igazi, bár
még nem tökéletes szentség ékesíti. Amíg azonban nem lesz új ég és új föld,
melyekben igazságosság lakik [/». 2Pét 3,13], addig a zarándok Egyház
szentségeiben és intézményeiben, melyek ehhez a történelmi időhöz tartoznak,
e világ múlandó alakját hordozza, és maga is ott él a teremtett dolgok között,
melyek mindmáig sóhajtoznak és vajúdnak, és várják Isten fiainak megnyüvá-
nulását [10. Rom 8,19-22].
Az Egyházban tehát már kapcsolatban vagyunk Krisztussal, és meg
vagyunk jelölve a Szentlélekkel, aki ‫״‬örökségünk foglalója” [Ef 1,14]·, valóban
Isten gyermekeinek hívnak bennünket, és azok is vagyunk [ttf. 1Jn 3,1], de még
nem jelentünk meg Krisztussal együtt abban a dicsőségben [tö. Kol 3,4],
melyben hasonlók leszünk Istenhez, mivel látni fogjuk Ót úgy, amint van [tö.
1Jn 3,2]. Tehát ‫״‬amíg e testben vagyunk, távol zarándokolunk az Úrtól” [2Kor
5,6], és bár a Lélek zsengéit hordjuk magunkban, sóhajtozunk [tö. Rom 8,23], és
szeretnénk Krisztussal lenni [tö. Fii 1,23]. De ugyanaz a szeretet sürget
bennünket, hogy egyre jobban neki éljünk, aki értünk meghalt és föltámadt [vö.
2Kor 5,15]. Arra törekszünk tehát, hogy mindent az Úr kedvére tegyünk [tö.
2K0r 5,9], és magunkra öltsük Isten fegyverzetét, hogy szembeszállhassunk az
ördög cselvetéseivel, és ellenállhassunk neki a gonosz napon [w. E f 6,11-13].
Mivel pedig nem tudjuk sem a napot, sem az órát, az Úr intelme szerint
állandóan virrasztanunk kell, hogy amikor befejezzük földi életünk egyetlen

846
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai konstinició : ‫״‬Lumen genüutn‫ ״‬: Egyház *4101-4179

futamát [tő. Zsid 927], beléphessünk vele a menyegzőre, az áldottak közé

számiáltassunk [vö. Mi 25,31—46], s ne kelljen mint haszontalan és lusta
szolgáknak [/0 . Mi 2526] az örök tűzre távoznunk [1<ö. Mi 25,41], a külső
sötétségre, ahol ‫״‬sírás és fogcsikorgatás lesz” [Mi 22,13; 25,30]. Mielőtt
ugyanis uralkodni kezdenénk a megdicsőlt Krisztussal, valamennyiünknek meg
kell majd jelennie ‫ ״‬Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi
életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszát tett [2K0r 5,10], és a világ
végén ‫״‬előjönnek, akik jót tettek, az élet föl támadására, akik pedig gonoszát
tettek, az ítélet föl támadására” [fn 5,29; vö. Mi 25,46], Ezért meggondolván,
‫״‬hogy a jelen élet szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, mely
majd megnyilvánul rajtunk” [Rám 8,18; vö. 2Tim 2,11-12], a hitben erősen
várjuk ‫ ״‬a boldog reményt, a nagy Isten és a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztus
dicsőséges eljövetelét” [Tit 2,13], ‫״‬aki átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá
teszi megdicsőlt testéhez” \Fil 321], s aki eljön, hogy ‫״‬megdicsőüljön szentje-
íben és csodálatos legyen azokban, akik hittek” [2Tes% 1,10].
49. (A z úton lelök is a célbajutottak összetartoznak) Amíg tehát el nem jön az 4169
Úr a maga dicsőségében és vele mind az angyalok [iö. Mt 25,31], és a halál
szétrombolása után alá nem lesz verve Neki minden [vő. IKor 1526—27], addig
tanítványai közül egyesek a földön zarándokolnak, mások a földi életből
eltávozva tisztulnak, ismét mások megdicsőült állapotban vannak, és ‫ ״‬tisztán
látják magát a háromszemélyű egy Istent, amint van”1; más fokon és más
módon, de valamennyien egyek vagyunk Isten és a felebarát ugyanazon
szeretetében, és ugyanazt a dicsőítő himnuszt énekeljük Istenünknek. Mert
Krisztus valamennyi híve az O Lelkének birtokában összeolvad az egy
Egyházba, és egymáshoz kapcsolódik Őbenne [«?. E f 4,16]. Az úton levőknek
és a Krisztus békéjében elszenderült testvéreknek egysége a legkevésbé sem
szakad meg, sót az Egyház mindig vallott hite szerint a lelki javak közösségé-
ben erősebb lesz2. Abból következően ugyanis, hogy az égiek bensőségeseb-
ben egyesülnek Krisztussal, az Egyház egészét megszilárdítják a szentségben,
nemesebbé teszik istentiszteletét, melyet itt a földön bemutat, és sokfélekép-
pen hozzájárulnak az Egyház további épüléséhez [/o. IKor 12,12-27γ. Hiszen
ők az örök haza polgárai, ott vannak az Úrnál [iö. 2K0r5,8], és Óitala, Ővele és
Őbenne szüntelenül közbenjárnak értünk az Atyánál4, bemutatván érdemeiket,
melyeket a földön szereztek Jézus Krisztus, Isten és az emberek egyetlen
közvetítője által [vö. iTim 2,5], mindenben az Úrnak szolgálva és a saját
testükben kiegészítve azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből testének,
az Egyháznak javára [iö. Kol 1,24]s. Nagy segítséget nyújt tehát gyöngeségünk-
nek az ő testvéri gondoskodásuk.
50. (A z egész misztikus test közössége) Jézus Krisztus egész misztikus testének 4170
e közösségét nagyon jól ismerve, a zarándok Egyház az első keresztény időktől
kezdve nagy jámborsággal ápolta a holtak emlékét1, és mivel ‫ ״‬szent és
üdvösséges gondolat a halottakért imádkozni, hogy megszabaduljanak bűneik-
tói” [2Mak 12,46], közbenjáró imákat is ajánlott föl értük. Krisztus apostolai-

847
* 4 1 0 1 -4 1 7 9 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai konstitúció : ‫ ״‬Lumen gentium”: Egyház

ról és vértanúiról pedig, akik vérük ontásával adták a legnagyobb bizonyságát

hitüknek és szeretetüknek, mindig hitte az Egyház, hogy Krisztusban még
szorosabban egyek velünk. Őket tehát különös bensőséggel tisztelte a Boldog-
ságos Szűz Máriával és a szent angyalokkal együtt2, és bizalommal kérte
közbenjárásukat. Később hozzájuk számítottak még másokat is, akik áldozató-
sabban követték Krisztus szüzességét és szegénységét3, s végül olyanokat is,
akiket a keresztény erények hősies gyakorlása4 és isteni karizmák ajánlottak a
hívók áhítatának és követésének5.
Amikor ugyanis Krisztus hűséges követőinek életére tekintünk, új ösztön-
zést kapunk, hogy eljövendő városunkat keressük [tv. Zsid 13,14; 11,10\, s
ugyanakkor megismerjük azt a biztonságos utat, melyen járva ebben az
ezerarcú világban állapotunknak és körülményeinknek megfelelően eljuthatunk
a Krisztussal való tökéletes egyesülésre, vagyis az életszentségre6. Azok
életében, akik hozzánk hasonlóan emberek, de Krisztusnak tökéletesebb
képmásai [vö. 2K0r 3.18], Isten feltűnően nyilvánítja ki jelenlétét és arcát az
embereknek. Bennük Ó szól hozzánk és ad jelet nekünk országáról7, mely felé
erősebben vonzódunk, ha a tanúk ilyen nagy sokaságát [tv. Zsid 12,1] és az
evangélium igazságának ilyen igazolását látjuk.
Az égiek emlékét azonban nemcsak a jó példájuk miatt tiszteljük, hanem
még inkább azért, hogy megerősödjék az egész Egyház egysége a Lélekben [vő.
E f 4,1-6] a testvéri szeretet gyakorlása által. Mert miként az útonlevók
keresztény közössége közelebb visz bennünket Krisztushoz, úgy a szentekkel
való közösség ahhoz a Krisztushoz kapcsol, akiből mint forrásból és főből
minden kegyelem és Isten népének élete árad8. Teljesen helyénvaló tehát, hogy
Jézus Krisztusnak e barátait és társörököseit, akik testvéreink és nagy jótevő-
ink is, szeressük és méltó hálát adjunk értük Istennek9. ‫ ״‬Esedezve hívjuk hát
őket segítségül, és vegyük igénybe imáikat és hatalmas támogatásukat, hogy
megkapjuk Isten jótéteményeit az Ö Fia, Jézus Krisztus, a mi Urunk által, aki
egyetlen Megváltónk és Üdvözítőnk”10. Mert az égiek iránt való szeretetünk-
nek minden őszinte megnyilatkozása természete szerint Knsztus felé tör és
benne éri el célját, hiszen Ó ‫״‬minden szentek koronája” 11, s rajta keresztül
elhatol Istenhez, aki csodálatos a szentjeiben és megdicsőül bennük12.
De a legnemesebb módon akkor valósul meg egységünk a mennyei
Egyházzal, amikor különösen a szent liturgiában, melyben szentségi jelek által
hat ránk a Szentlélek ereje, az isteni fölség dicsőségét közös ujjongással
ünnepeljük13; és mindnyájan, akiket Krisztus vére megváltott minden törzsből
és nyelvből, népből és nemzetből [ró. Jel 5,9], és egyetlen Egyházba gyűltünk
össze, a dicséret ugyanazon énekével magasztaljuk a Szentháromság egy Istent.
Az eucharisztikus áldozat bemutatása pedig minden másnál jobban összekap-
csői bennünket a mennyei Egyház liturgiájával, amikor a szentek közösségében
tisztelettel emlékezünk meg elsősorban a dicsőséges, mindenkor Szűz Máriá-
tol, valamint Szent Józsefről, a szent apostolokról, a vértanúkról és minden
szentről14.

848
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai konstttúció ‫״‬Lumen geutnim”: Egyház *4101-4179

51. (Lelkipásztori útmutatás) Őseink tiszteletreméltó hitét, mely szerint eleven 4171
kapcsolatban vagyunk a mennyei dicsőséget élvező vagy a halál után még tisztuló
testvérekkel, ez a Szentséges zsinat nagy jámborsággal elfogadja, és a II. nikaiai1,
a firenzei2 és a trentói3 szent zsinatok határozatait megismétli. Egyúttal lelkipász-
tori gondoskodásával buzdítja az illetékeseket, hogy ha itt vagy ott becsúszott
valami visszaélés, túlzás vagy fogyatékosság, törekedjenek azt eltüntetni vagy
kijavítani, és mindent újítsanak meg Krisztusnak és Istennek nagyobb dicsőségé-
re. Tanítsák meg tehát híveiket, hogy a szentek hiteles tisztelete nem a külső
gyakorlatok sokaságában rejlik, hanem sokkal inkább tevékeny szeretetünk
erősségében; önmagunk és az Egyház javára azért keressük a szenteket, hogy
‫״‬életükből példát, közösségükből részesedést, közbenjárásukból támogatást”
nyerjünk4. Másrészt pedig oktassák híveiket, hogy az égiekkel való társaikodá-
sunk, ha a hit teljesebb világánál fogjuk föl, egyáltalán nem szegényül az imádó
tiszteletet, melyet megadunk az Atyaistennek Knsztus által a Szendélekben,
hanem épp ellenkezőleg, nagyon gazdagítja5.
Mert valamennyien, akik Isten gyermekei vagyunk, és egyetlen családot
alkotunk Krisztusban [rö. Zsid 3,15], ha összefogunk egymással a kölcsönös
szeretetben és a Szentháromság egy Isten dicséretében, akkor megfelelünk az
Egyház lényegi hivatásának, és előre megízlelve részesedünk a beteljesült
dicsőség liturgiájában6. Amikor ugyanis Knsztus megjelenik, és dicsőségesen
föltámadnak a holtak, akkor Isten világossága fogja beragyogni a mennyei
várost, és a Bárány lesz az ó mécsese [«?. Jel 21,24\. Akkor a szentek egész
egyháza a szeretet végtelenül nagy boldogságában fogja imádni Istent és a
Bárányt, ‫״‬akit megöltek” [Jel 5,12\, és egy hangon kiáltja: ‫״‬A trónon ülőnek és
a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön örökké” \Jel 5,13\.

N yolcadik fejezet: Isten anyjáról, a Boldogságos Szúz Máriáról

Krisztus és az Egyház misztériumában

I. Bevezetés
52. (A S~ent Krisztus misztériumában) A végtelenül jóságos és bölcs 4172
Isten beteljesíteni akarván a világ megváltását, ‫״‬amikor elérkezett az idők
teljessége, elküldte a Fiát, aki asszonytól született..., hogy a fogadott fiúságot
elnyerjük” [Gal4,4-5\. ‫״‬Aki értünk emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott
a mennyből, megtestesült a Szendélek erejéből Szűz Máriától” 1. Az üdvösség-
nek ez a isteni misztériuma az Egyházban nyilvánul meg előttünk és folytató-
dik, melyet az Úr a saját testeként alapított. Benne a hívók egybenónek
Krisztussal, a fővel, és közösségben vannak összes szentjével; következésképp
tisztelettel kell megemlékezniük ‫״‬elsősorban a dicsőséges, mindenkor Szűz
Máriáról, Istenünknek és Urunknak, Jézus Krisztusnak Édesanyjáról” is2.
53. (A S^ent S zű z és a z Egyhá$ Szűz Máriát ugyanis, aki az angyali 4173
üdvözletkor szívébe és testébe fogadta Isten Igéjét, és világra hozta az Életet,
Istenünk és Megváltónk igazi anyjának ismerjük el és tiszteljük. Fiának

849
*4101-4179 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai koustitúció : ‫ ״‬Liunen gentmm” Egyház

érdemeiért a megváltásban fenségesebb módon részesedett, s Vele szoros,

fölbonthatatlan kötelék által egyesült; azt a nagyszerű feladatot és méltóságot
kapta, hogy anyja legyen Isten Fiának, így kiváltképpen is szeretett leánya az
Atyának és szentélye a Szendéleknek, s e rendkívüli kegyelmi ajándékok miatt
messze fölötte áll minden mennyei és földi teremtménynek. Ugyanakkor
Adám törzsében kapcsolatban áll minden üdvözítésre váró emberrel, sőt
‫ ״‬teljes értelemben (Krisztus) tagjainak anyja,... mivel szeretetével közreműkö-
dött, hogy a hívók megszülessenek az Egyházban, akik tagjai ama főnek” 1.
Ezért egyrészt az Egyház egészen kiemelkedő és páratlan tagjaként, másrészt
az Egyház hitének és szeretetének előképe és ragyogó példájaként tiszteljük, s a
katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére a gyermeki jámborság érzületével
édesanyaként követi ót.
4174 54. (A ‫·״‬sinat nem terjeszt elő új tanítást) A Szentséges zsinat tehát előadva
tanítását az Egyházról, melyben üdvösségünket munkálja az isteni Megváltó,
komolyan törekszik annak megvilágítására is, hogy mi a Boldogságos Szűz
szerepe a megtestesült Ige és a titokzatos test misztériumában, s hogy mik a
kötelességei a megváltott embereknek az Istenszüló, Krisztus anyja és az
emberek, s főleg a hívók anyja iránt. Nincs szándékában viszont, hogy
mindenre kiterjedő tanítást terjesszen elő Szűz Máriáról, és az sem, hogy
eldöntsön olyan kérdéseket, melyekre még nem derített teljes fényt a teológu-
sok munkája. Megmarad tehát a létjogosultsága a katolikus iskolákban a Szűz
Máriáról szabadon előterjesztett nézeteknek, aki a szent Egyházban Krisztus
után következik, a szívünkhöz pedig oly közel áll1. ...
II. A Boldogságos Szpz szerepéről a^ üdvösség rendjében
4175 59. (A mennybemenetel után) Mivel pedig Istennek úgy tetszett, hogy az
emberi üdvösség szakramentumát ünnepélyesen csak azután hozza nyilvános-
ságra, hogy a Krisztustól megígért Szendéiket kiárasztotta, pünkösd napja előtt
ott látjuk az apostolokat, amint ‫״‬egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoz-
nak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt” [ApCsel
1.14], és Máriát is, amint imádkozva esdekel a Szendétek ajándékáért, aki az
angyali üdvözletkor öt már beárnyékolta. Végül a Szeplőtelen Szüzet, aki
mentes maradt az eredeti bűn minden szennyétől1, földi életének végeztével az
Úr tesben és lélekben föl vitte a mennybe2, és a mindenség királynőjévé
magasztalta, hogy tökéletesebben hasonuljon Fiához, az uralkodók Urához [vö.
Jél 19.16], a bűn és a halál legyőzőjéhez3.
III. A Boldogságos Szűzről és az Egyházról
4176 60. (A Szent Szűz és az egyetlen közteti tő, Krisztus) Az Apostol szavai szerint
egyetlen közvetítőnk van: ‫״‬Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő Isten és ember
között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságdíjul adta magát mindenkiért”
[ITim 2,5-6]. Mária anyai feladata semmiképp sem homályosítja el, nem is
csökkenti Krisztusnak ezt az egyetlen közvetítő szerepét, hanem éppen erejét

850
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai konstitiició : ,,Lumen gentium”: Egyház * 4 1 0 1 -4 1 7 9

mutatja meg. A Boldogságos Szűz minden hatása az emberekre az üdvösség

rendjében nem a dolog belső természetéből, hanem az istent tetszésből ered és
Krisztus túláradó érdemeiből fakad, Krisztus közvetítésén alapul, teljesen ettől
függ és minden hatékonyságát belőle meríti; a hívőknek Krisztussal való
egyesülését pedig egyáltalán nem akadályozza, hanem éppen előmozdítja.
61. (Közreműködése 0 ‫ ״‬üdvösség művében) A Boldogságos Szűz, akit az isteni
Gondviselés terve az Ige megtestesülésével kapcsolatban eleve Isten anyjának
rendelt, itt a földön isteni Üdvözítőnk anyja, másokat messze fölülmúló,
nagylelkű társa és az Úr alázatos szolgálója lett. Krisztust méhébe fogadva,
evilágra szülve, gondozva, a templomban az Atyának bemutatva, és a kereszten
haldokló Fiával együtt szenvedve - engedelmességével, hitével, reményével és
lángoló szeretetével - egyedülálló módon együttműködött az Üdvözítő művé-
vei a lelkek természetfölötti életének helyreállítására. Éppen ezért a kegyelem
rendjében anyánk.
62. (Alárendelt üdvösségszerzp szerep) Máriának ez az anyasága a kegyelem 4177
rendjében szüntelenül megmarad az ·angyali üdvözletkor hittel adott beleegye‫־‬
zéstől kezdve - melyben a kereszt alatt is vonakodás nélkül kitartott - egészen
az összes választott örök beteljesedéséig. Mert ezt az üdvösséges feladatot a
mennybevételekor sem tette le, hanem szüntelen közbenjárásával kieszközli
nekünk az örök üdvösség ajándékait. 1 .Anyai szeretetével gondoskodik Fia
testvéreiről, akik még zarándokok, s veszedelmek között forognak és szórón-
gatások érik őket, míg el nem érkeznek a boldog hazába. Ezért nevezik a
Boldogságos Szüzet az Egyházban Szószólónak, Segítőnek, Oltalmazónak,
Közvetítőnek2. Természetesen ezeket úgy kell érteni, hogy ne csökkentsék
Krisztus, az egyetlen Közvetítő méltóságát és hatóerejét, és ahhoz semmit
hozzá ne adjanak3.
Nincs ugyanis teremtmény, akit a megtestesült Igével és Megváltóval egy
sorba lehetne állítani; hanem miként Krisztus papságában másképpen része-
sednek a fölszentelt szolgák, mint a hívő nép, s miként Isten egyetlen jósága
valóban sokféleképpen árad szét a teremtményekben, úgy a Megváltó egyedül-
álló közvetítése sem zárja ki, hanem életre hívja a teremtményekben az egy
forrásból merítő változatos részvételt.
Máriának ezt az alárendelt szerepét az Egyház kétkedés nélkül vallja,
szüntelenül tapasztalja, és a hívők szívének ajánlja, hogy ennek az anyai
oltalomnak támogatásával bensőségesebben ragaszkodjanak a Közvetítőhöz és
Üdvözítőhöz.
63. (A Szűz «‫ ־‬Anya aZ Egyház előképé) A Boldogságos Szűz azonban az
istenanyaság ajándéka és feladata - mely Ót megváltó Fiával egyesíti - , s
egyedülálló kegyelme! és ajándékai által az Egyházzal is bensőséges kapcsolat-
bán van: az Istenszülő a hit, a szeretet és a Krisztussal való tökéletes egység
rendjében az Egyház előképe, miként már Szent Ambrus tanította4. A joggal
anyának és szűznek mondható Egyház misztériumában a Boldogságos Szűz

851
* 4 1 0 1 ‫־‬4 1 7 9 VI. Pál: II Vatikáni zsinat: Dogmatikai koustitúció : ‫ ״‬Lumen gentnun”: Egyház

Mána az első helyen áll, mert a szüzesség és az anyaság nagyszerű és páratlan

mintaképe5.
Telve hittel és engedelmességgel nem mást, mint az Atya Fiát szülte a
világra, mégpedig férfit nem ismerve, a Szentlélek erejéből, mint egy új Éva,
aki nem az őskígyónak, hanem Isten hírnökének hitt, kételkedést nem ismerő
hittel. A Fiút pedig, akit e világra szült, Isten elsószülötté tette a sok testvér \vö.
R ám 8 £ 9 ) , vagyis a hívók között, kiknek születésében és fölnevelésében anyai
szeretettel működik közre.
417« 64. (Λ ζ Egyhci~ is j‫ ״‬/í‫ ״‬és anya) Az Egyház, miközben Mária titokzatos
szentségét szemléli, szeretetét utánozza és hűségesen teljesíti az Atya akaratát,
Isten igéjének hívó elfogadása által maga is anya lesz: az igehirdetéssel és a
keresztséggel ugyanis új, halhatatlan életre szüli a Szentiélektől fogant és az
Istenből született ftakat. És szűz is az Egyház: sértetlenül és tisztán megőrzi a
Vőlegényének adott szavát, és Urának anyját követve, a Szentlélek erejével
szűziesen őrzi a sértetlen hitet, a szilárd reményt és az őszinte szeretetet1 7
65. (S”ú” Mária követendő erényei) Míg azonban az Egyház a Boldogságos
Szűz személyében már elérkezett a tökéletességre, s ezért ránc és szeplő
nélkül való \1v. E f 5,27), a keresztények még csak törekszenek a bűn
legyőzésére és az életszentségben való növekedésre; ezért Máriára emelik
szemüket, minthogy ó az erények mintaképeként tündöklik a kiválasztottak
egész közössége előtt. Amikor az Egyház áhítattal elmélkedik róla és az
emberré lett Igének világosságában szemléli őt, tisztelettudó lélekkel hatol
beljebb a megtestesülés mélységes titkába, és egyre jobban hasonlóvá válik
vőlegényéhez. Mária ugyanis oly benső helyet foglal el az üdvösség történeté-
ben, hogy a hit legfőbb titkait egyesíti és tükrözi magában; ezért dicsérete és
tisztelete hatékonyan hívja Fiához, Fiának áldozatához és az Atya szereteté-
hez a hívőket. Az Egyház viszont - mikor Krisztus dicsőségéért fárad -
egyre hasonlóbbá lesz magasztos Előképéhez, mert folytonosan fejlődik a
hitben, a reményben, a szeretetben, s mindenütt keresi és megteszi Isten
akaratát. Ezért az Egyház apostoli munkájában is méltán tekint föl arra, aki
világra szülte Krisztust, aki azért fogantatott a Szentlélektől és született a
Szűztől, hogy az Egyház által a hívők szívében is megszülessék és felnőve-
kedjék. A Szent Szűz a maga életében annak az anyai érzületnek a példája,
melynek el kell töltenie az apostoli küldetésű Egyház minden munkatársát,
aki az emberek újjászületéséért fáradozik. ...
]/. Mána a biztos remény és a vigasztalásjele Isten zarándok népe számára
4179 6 8 . {S”ű* Mária a reménységjele) Amint Jézus anyja a mennyben testében és
lelkében már megdicsóülten mintaképe és kezdete annak az Egyháznak,
melynek az eljövendő világkorszakban kell teljessé válnia, ugyanúgy ezen a
földön mindaddig, amíg el nem jön az Úr napja [tő. 2Pél 3,10), a biztos remény
és vigasztalás jeleként ragyog Isten zarándok népe számára.

852
 VI. Pál: II. Vatikáni zsin a t: Dogmatikai koustitúció : ‫ ״‬Lumen geutium”: E g y h á z *4101*4179

69. (Legyen szószólónk!) Nagy örömet és vigasztalást szerez e Szentséges

zsinatnak, hogy az elkülönült testvérek közt is vannak, akik megadják Urunk és
Üdvözítőnk Anyjának az ót megillető tiszteletet. Különösen a keletiek azok,
akik tüzes lendülettel és áhítatos lélekkel tisztelik a mindenkor szűz Istenszü-
löt1. Minden knsztushívó állandóan könyörögjön Isten és az emberek Anyjá-
hoz, hogy ö, aki már a kezdetnél is támogatta imájával az Egyházat, most a
mennyben a szentek és az angyalok fölé fölmagasztalva mindaddig legyen
szószólónk Fiánál, a szentek közösségében, amíg a világ népei - akár a
keresztény névvel ékeskednek, akár még nem ismerik Üdvözítőjüket - békés-
séggel és egyetértőén boldogan össze nem gyűlnek az Isten egyetlen népében a
szent és oszthatatlan Háromság dicsőségére.
Mindazt, amit e konstitúció egészében és részleteiben tartalmaz, helyeselték
az atyák. Mi pedig mindezt a Krisztustól kapott apostoli hatalmunkkal a
tisztelendő atyákkal együtt a Szentiélekben jóváhagyjuk, kötelezőként kimond-
juk, tekintélyünkkel megerősítjük, és amit a zsinat alkotott, Isten dicsőségére
közzétenni elrendeljük.

4180-4183: 5. nyilvános ülés: ‫״‬Orientalium ecclesiarum” határozat a

keleti katolikus egyházról, 1964. november 21.
Az ortodox egyházak tekintetében megvitatott rendelkezés az egyesült keleti egyháza-
kát énnti. 16 keleti rítusú egyházról van szó, amelyek a maroniták 1181-ik évi uniója és
a firenzei egységzsinat óta (1438/39) az apostoli székkel teljes közösségben állnak.
Műiden nagyobb egyesült egyház képviselője részt vett a rendelkezés megalkotásában.
Alapul szolgált 14 kisebb tervezet, mint a keleti egyházak bizottságának az Egyház
egységéről ‫ ״‬Uí omnes unum únt' (vö.*4185) készített tervezetének részei (*4185®). A
dokumentum szövegét fordította: Diós István.
Kiadva: AAS 57 [1965] 78-84 / COeD3 902-97 / Asyn 3/VIII, 839-844 /
CoDeDe 227-238.
A keleti egyházak lelki örökségének megőrzése
5. ... (A keleti egyházak érdemei; joguk saját szertartásukból [A szenst zsinat] 4180
ünnepélyesen kijelenti, hogy Kelet Egyházainak nem kevésbé, műit Nyugat
Egyházainak, joguk is, kötelességük is, hogy saját külön fegyelmi rendjük
szerint kormányozzák magukat, hiszen ezeket tiszteletreméltó ósiségük ajánlja,
jobban megfelelnek híveik szokásainak és alkalmasabbnak látszanak a lelkek
szolgálatára.
Kapcsolatok a különvált egyházakhoz tartozó testiérekkel
26. (A szent cselekmények közös légzésének elvei) A szent cselekményekben való
közös részvételt isteni törvény tiltja, ha kárára van az Egyház egységének, vagy
tévedéshez való formális csatlakozást fe!ez ki, vagy a hitbeli eltévelyedés, a
botránkoztatás és a közömbösség veszélyével jár1. A lelkipásztori gyakorlat
azonban azt bizonyítja, hogy keleti testvéreinket illetően tekintetbe lehet, sót 4181
kell is venni különféle egyéni eseteket, melyekben sem az Egyház egysége nem
károsodik, sem egyéb elkerülendő veszély nem fenyeget, ellenben sürgetően

853
* 41804183‫־‬ VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: H atározat: ‫ ״‬Orieutaliiun ecclesiarium”: Keleti katolikus egyház

jelentkezik az üdvösséghez szükséges eszközök és az emberek lelki java

biztosításának igénye. Ezért a katolikus Egyház az egyes koroknak, helyeknek
és egyéni körülményeknek megfelelően engedékenyebben járt és jár el, min-
denkinek megadva az üdvösség eszközeit és a keresztények közti szeretet
bizonyságát azzal, hogy részesíti őket a szentségekben és más szent cselekmé-
nyékben vagy dolgokban. Ezek figyelembevételével a szent zsinat, ‫ ״‬nehogy
szigorú álláspontunk akadályt jelentsen az üdvözülők számára”2, s hogy
jobban előmozdítsuk az egységet a különvált keleti egyházakkal, a következő
irányelveket állapítja meg:
4182 27. (.A szentségekre vonatkos^ó gyakorlat) Az említett elvek alapján szabad
kiszolgáltami a bűnbánat szentségét, az Oltánszentséget és a betegek kenetét
azoknak a keletieknek, akik jóhiszeműen élnek a katolikus Egyháztól különvál-
va, ha önként kérik és kellőképp fel vannak készülve; sót katolikusoknak is
szabad ezeket a szentségeket kérniük olyan nem katolikus papoktól, akiknek
Egyházában érvényes szentségek vannak, valahányszor úgy kívánja a szükség
vagy a lélek igazi haszna, és fizikailag vagy erkölcsileg lehetetlen katolikus
paphoz jutni1.
4183 28. {Szent dolgok és helyeié) Hasonlóképpen ugyanazon elvek alapján jogos
okból meg van engedve a közösen végzett szent cselekmény, s a szent dolgok
és helyek használata a katolikusok és a különvált keleti testvérek között1.

4185—4192: 5. nyilvános ülés: ‫״‬Unitatis redintegratio” határozat az öku-

menizmusról, 1964. november 21.
Λ dokumentum alapját a kelen egyházak bizottsága által kidolgozott, az Egyház
egységéről szóló ‫ ״‬Ut omnes unum sint’ tervezet képezi. A zsinat 1962. december 1 - 1
bezárásának megfelelően a keresztények egységének követelménye ügyében felállított
titkárság által az ökumenizmusról kidolgozott tervezetet és az Egyházról szóló
határozat első tervezetének 9. fejezetét (De oecumenismo) egybedolgozták. Az ‫ ״‬Ut
omnes unum ont’ tervezet eredeti 4. és 5. fejezetére (A nem-keresztény vallásokhoz való
viszonyról és a vallásszabadságról) először a rendelkezés függelékében van utalás és
végül a zsinati önértelmezésre szolgál (‫״‬Nostra aetate” és ‫ ״‬Dignitatis humanae”,
vö.*4195—<4199 4240—4245). Miután a tervezetről a részletes szavazás már megtörtént,
VI. Pál indítványára még 19 módosítást dolgoztak be, hogy a zárószavazáskor
szélesebb egyetértés szülessék. A rendelkezés megnyitotta az utat Róma és Konstanti-
nápoly számára, hogy a keleti és nyugati Egyház az 1054 óta fennálló kölcsönös
kiátkozását egyidejűleg visszavonja. (9. ülés, 1965. december 7.; vö.*4430- 4435). A
dokumentum szövegét fordította: Diós István.
Kiadva: AAS 57 [1965] 90-99 / COeD3 908-915 / Asyn 3/VIII, 845-853 /
CoDeDe 243-260.

Bevezetés
4185 1. A keresztények közötti egység helyreállításának előmozdítása a II.
Vatikáni Egyetemes szent zsinat egyik főcélja. Az Úr Krisztus ugyanis egy és
egyetlen Egyházat alapított, mégis több keresztény közösség mutatkozik úgy
az emberek előtt, mint Jézus Krisztus igazi öröksége; valamennyien az Úr

854
 VI Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat : ‫ ״‬Uiutatis redintegracio” Ökumeiuzmus *4185*4192

tanitványáruik vallják ugyan magukat, de különbözőképpen vélekednek és

külön utakon járnak, mintha maga Krisztus oszlott volna meg1. Ez a
megosztottság kétségkívül ellentmond Krisztus akaratának, botránkoztatja a
világot és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium hirdetését minden
ember számára.
A századok Ura azonban, aki irántunk, bűnösök iránti kegyelmének tervét 4186
bölcsen és türelmesen valósítja meg, napjainkban az egymástól különvált
keresztényekre bőségesebben kezdte árasztani a megbánás lelkét és az egység
vágyát. E kegyelem szerte a világon sok embert megmozgatott és a Szentlélek
kegyelmének ihletésére még különvált testvéreink között is napról napra
szélesebb körben mozgalom kezdődött a keresztények egységének helyreállítá-
sáért.
Ebben az egységmozgalomban, más szóval ökumenikus mozgalomban
azok vesznek részt, akik a Szentháromság Istent hívják segítségül és Jézust
vallják Úrnak és Megváltónak, s nemcsak egyénenként, hanem azokban a
közösségekben, melyekben meghallották az evangéliumot, s melyet mindegyi-
kük a maga és Isten Egyházának nevez. Mégis szinte valamennyien, bár
különböző módokon Isten egyetlen és látható Egyháza felé törekszenek,
melynek valóban egyetemesnek és az egész világhoz küldöttnek kell lennie,
hogy a világ Isten dicsőségére megtérjen az evangéliumhoz és üdvözüljön. ...

E lső f e j e z e t : A z o k u m e n iz m u s k a t o l ik u s e u 'e ir ó l

2. (A~ Egyhá^ egy és egységes) ... Jézus Krisztus azt akarja, hogy az apostolok 4187
és utódaik, tudniillik Péter utódának fósége alatt a püspökök a Szentlélekkel
együttműködve hűségesen hirdessék az evangéliumot, szolgáltassák ki a
szentségeket, a szeretetben kormányozva gyarapítsák az Ó népét és tökéletesít-
sék airnak közösségét az egységben: az egy hit megvallásában, a közös
istentiszteletben és Isten családjának testvéri egyetértésében. ...
3. (A különvált testiérek kapcsolata a katolikus Egyházai) Isten eme egy és 4188
egyetlen Egyházában már kezdet óta támadtak bizonyos szakadások1, melyeket
az Apostol súlyosan korhol és elítél2; a későbbi századokban pedig még
nagyobb nézeteltérések támadtak, és nem jelentéktelen közösségek különültek
el a katolikus Egyház teljes közösségétől; s ebben az emberek mindkét részről
vétkesek.
Akik azonban most ilyen közösségekben születnek és részesülnek Krisztus
hitében, nem vádolhatok az elkülönülés bűnével, s a katolikus Egyház testvéri
tisztelettel és szeretettel öleli át őket. Azok ugyanis, akik hisznek Krisztusban
és szabályszerűen részesültek a keresztség szentségében, már bizonyos -
jóllehet nem tökéletes - közösségbe kerültek a katolikus Egyházzal.
Azonban köztük és a katolikus Egyház között mind a tanítás és a fegyelem
dolgában, mind az Egyház szervezetét illetően több eltérés van, ami nem
kevés, s olykor súlyos akadályt jelent a teljes egyházi közösség útjában; az
ökumenikus mozgalom ezeket az akadályokat akarja leküzdeni. Mindazonáltal

855
*4185-4192 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat : ‫ ״‬Unitatis redintegracio” : Öknmenizinus

akik a keresztségben megigazultak a hitből, Krisztus testének lettek tagjai3,

jogosan ékesíti tehát őket a keresztény név, s a katolikus Egyház gyermekei
méltán ismerik el őket testvéreiknek az Úrban4.
4189 Ezenfölül azokból az alkotóelemekből vagy javakból, melyeknek összessé-
géból az Egyház épül és él, nem egy, hanem nagyon sok és nagyon kiválóak
létezhetnek a katolikus Egyház látható keretein kívül: Isten írott igéje, a
kegyelmi élet, a hit, a remény, a szeretet és a Szentlélek többi benső ajándéka,
valamint látható alkotóelemek is: mindezek, melyek Krisztustól valók és
Őhozzá vezetnek, joggal tartoznak Krisztus egyetlen Egyházához.
Λ keresztény vallás szent cselekményeinek nagy részét különvált testvéreink
is végzik, melyek az egyes egyházak vagy közösségek különbözősége szerint
más és más módon kétségtelenül meg tudják szülni a kegyelmi életet, és
alkalmasak arra, hogy kaput nyissanak az üdvösség közösségébe.
Ennél fogva ezek a tőlünk különvált egyházak1 és közösségek, ámbár
hitünk szerint fogyatkozásokban szenvednek, nem jelentéktelenek és súlytala-
nők az üdvösség misztériumában. Krisztus Lelke ugyanis nem vonakodik
fölhasználni őket az üdvösség eszközéül, melyeknek hatékonysága a kegyelem-
nek és igazságnak abból a teljességéből ered, amely a katolikus Egyházra van
bízva.
4190 Különvált testvéreink mindazonáltal sem egyénenként, sem közösségen-
ként vagy egyházanként nem élvezik azt az egységet, mellyel Jézus Krisztus
akarta megajándékozni mindazokat, akiket új életre támasztott és egy testben
éltet, s melyet a Szentírás és az Egyház tiszteletreméltó hagyománya vall. Az
üdvösség eszközeit hiánytalanul ugyanis csak Krisztus katolikus Egyházában,
az üdvösség egyetemes eszközében érhetjük el. Hitünk szerint ugyanis a Péter
vezetése alatt álló egyetlen apostoli kollégiumra bízta az Úr az új szövetség
összes javait, hogy létre hozza Krisztus egy Testét a földön; melybe teljesen be
kell épülnie mindazoknak, akik valamilyen módon már Isten népéhez tartóz-
nak. Ez a nép földi vándorlása idején, noha egyes tagjaiban még ki van téve a
bűnnek, Krisztusban növekszik, és Isten a maga titokzatos tervei szerint
szelíden vezérli, míg boldogan el nem érkezik az örök dicsőség teljességére, a
mennyei Jeruzsálembe.

M á s o d ik f e je z e t : A z ö k u m e n iz m u s g y a k o r l a t a

4191 5. (A % egység ügye m in d e n k i gon d ja legyen) A létrehozandó egység az egész

Egyház gondja, mind a híveké, mind a pásztoroké; mindenkit a maga
adottságának megfelelően érint a mindennapi keresztény életben éppúgy, mint
a teológiai és a történelmi kutatásban. Ez a gond valamiképpen már jelzi a
testvéri kapcsolatot valamennyi keresztény között, és Isten jóakarata szerint
elvezet a teljes és tökéletes egységre. ...
4192 11. ( A k a to lik u s h it k e llő m egfogalm azása és előterjesztésé) A katolikus hit
megfogalmazása semmiképpen sem lehet akadálya a testvérekkel folyó párbe-
szédnek. A tanítást teljes egészében és világosan kell előadni. Semmi sem

856
 VI. Pál: II Vaukátu zsinat: H atározat : ‫ ״‬Unitatis redmtegracio” Ö kunietuzmus *4185-4192

annyira idegen az ökumenizmustól, mint a hamis íremzmus (a mindenáron

való békülékenység); mely csorbítja a katolikus tanítás tisztaságát és elhomályo-
sítja eredeti és biztos értelmét. Ugyanakkor a katolikus hitet mélyebben és
pontosabban kell kifejteni, oly módon és olyan megfogalmazásban, hogy
különvált testvéreink is jól megérthessék.
Ezenfelül az ökumenikus dialógusban az Egyház tanításához ragaszkodó
katolikus teológusoknak, amikor elkülönült testvéreikkel vizsgálják Isten misz-
tériumait, igazsággal, szeretettel és alázattal kell eljárniuk. A tanítások egybeve-
tésekor ne feledjék, hogy a katolikus tanításhoz tartozó igazságoknak hierar-
chiájuk van, mert nem azonos módon kapcsolódnak a keresztény hit alapjá-
hoz. így egyengetjük útját a testvéri vetélkedésnek, amely serkenteni fog
mindenkit, hogy egyre mélyebben megismerje és egyre világosabban föltárja
Krisztus felfoghatatlan gazdagságát1.

4195-4199: 7. nyilvános ülés: ‫״‬Nostra aetate” nyilatkozat az Egyház és

a nem—keresztény vallások viszonyáról, 1965. október 28.
Eredetileg a zsinat az Egyháznak a zsidókhoz való viszonyáról tervezett egy külön
dokumentumot. Az első tervet XXIII. János közveden ajánlására a Keresztény Egység
Titkárság A. Bea bíboros vezetésével dolgozta ki, és 1962. júniusában terjesztették a
zsinat központi bizottsága elé. Ezt azonban az arab világ erős ellenállása miatt vissza
kellett vonni. Miután az dokumentum tervébe IV. fejezetként sem nyert besorolást,
ezért a határozat a vallásszabadság szövegével együtt, - mint ‫״‬Declaratio altéra”
(‫״‬Másik nyilatkozat”) - annak függeléke lett. így 1964. novemberében alakult ki mint
negyedik és végleges megfogalmazás egy külön nyilatkozat, amelyben az Egyház
nemcsak a zsidók üdvösségre irányuló útját, hanem a nem-keresztény vallások értékeit
is elismerte. A dokumentum szövegét fordította: Diós István.
Kiadva: AAS 58 [1966] 740-744 / COeD3 968-971 / Asyn 4/V, 616-619 /
CoDeDe 411-418.
1. (Betemetés) Korunkban, amikor az emberi nem egysége napról napra 4195
szorosabbá válik és sokasodnak a különböző népek közötti kapcsolatok, az
Egyház fokozott figyelemmel veszi szemügyre, milyen kapcsolata legyen a
nem keresztény vallásokkal. Mivel feladata, hogy az emberek, sőt a népek
közötti egységet és szeretetet ápolja, most elsősorban azt veszi fontolóra, ami
az emberekben közös és közösségre vezeti őket.
Az összes nemzet ugyanis egy közösség, közös az eredetük, hiszen Isten
népesítette be az emberi nemmel a föld színét1, ugyanaz a végső céljuk is,
tudniillik Isten, akinek gondviselése, jósága és üdvözítő terve mindenkire
kiterjed‫־‬, s végül a választottak összegyűlnek a szent városba, melyet Isten
ragyogása fog megvilágítani, s ahol a nemzetek az O világosságában fognak
járni }. ...
2. (A nagy keleti vallások értékei) A népeknél a legősibb koroktól fogva 4196
napjainkig megtalálható annak a titokzatos erőnek bizonyos észlelése, mely
jelen van a dolgok folyamatában és az emberi élet eseményeiben, sőt, olykor
ismernek egy Legfőbb Lényt, s még Atyát is. Ez az észlelés, illetve elismerés

857
*4195-4199 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Nyilatkozat: ‫ ״‬Nostra aetate” : Nem-keresztény vallások

bensőséges vallási érzülettel hatja át életüket. A kultúra haladásához kapcsoló-

dó vallások pedig egyre árnyaltabb fogalmakkal s mind kiműveltebb nyelvezet-
tel igyekeznek válaszolni ugyanezekre a kérdésekre. így a hinduizmusban az
emberek az isteni misztériumot kutatják, s kimeríthetetlen gazdagságú míto-
szókkal és a bölcselet mélyreható törekvéseivel fejezik ki, szabadulást keresnek
létünk nyomorúságaiból aszketikus gyakorlatokkal, elmélyült meditációval,
vagy szerető bizalommal Istenhez menekülve. A buddhizmus különféle forrná-
iban fölismerik e múlandó világ radikális elégtelenségét, s olyan utat tanítanak,
melyen az emberek áhítatos és bizakodó lelkülettel elérhetik a tökéletes
szabadság állapotát, vagy a saját törekvésükkel, illetve felsőbb segítséggel a
megvilágosodás legfelső fokára juthatnak. így a többi vallások is szerte a
világon különféle módokon próbálnak megoldást adni az emberi szív nyugta-
lanságára azáltal, hogy utakat, tudniillik tanításokat és parancsolatokat, továbbá
szent szertartásokat ajánlanak.
A katolikus Egyház semmit sem utasít el abból, ami ezekben a vallásokban
igaz és szent. Őszinte tisztelettel szemléli ezeket az élet- és magatartás forrná-
kát, tanításokat és erkölcsi parancsolatokat, melyek sokban különböznek attól,
amit őmaga hisz és tanít, mégis nem ritkán tükrözik annak az Igazságnak
sugarát, aki megvilágosít minden embert. De szüntelenül hirdeti és hirdetnie is
kell Krisztust, aki ‫ ״‬az út, az igazság és az élet” [Jn 14,6], akiben az emberek
megtalálják a vallásos élet teljességét, s akiben Isten mindeneket kiengesztelt
önmagával1.
Buzdítja tehát gyermekeit, hogy okosan és szeretettel folytatván a párbeszé-
det és együttműködve más vallások követőivel, tanúskodjanak a keresztény
hitről és életről; s ismerjék meg, becsüljék és támogassák a náluk található lelki,
erkölcsi és társadalmi-kulturális értékeket.
4197 3. (A ‫ ״‬iszlám) Az Egyház megbecsüléssel tekint az iszlám követőire is, akik
az egy élő és önmagában létező, irgalmas és mindenható Istent imádják, ki a
mennynek és a földnek Teremtóje1, ki szólt az emberekhez, s kinek még rejtett
határozatait is teljes szívből engedelmeskedve akarják követni, miként Ábra-
hám - kinek hitére az iszlám szívesen hivatkozik - engedelmeskedett Istennek.
Jézus istenségét ugyan nem ismerik el, de prófétaként tisztelik, szűz anyjaként
becsülik Máriát, s olykor áhítattal segítségül is hívják. Várják az ítélet napját,
amikor Isten minden embert föltámaszt és megfizet mindenkinek. Ezért
értékelik az erkölcsi életet és Istent leginkább imádsággal, alamizsnával és
böjtöléssel tisztelik. Bár a századok folyamán a keresztények és a muszlimok
között nem kevés nézeteltérés és ellenségeskedés támadt, a Szentséges zsinat
mindenkit arra buzdít, hogy a múltat feledvén, őszintén törekedjen a kölcsö-
nős megértésre és mindenki számára közösen gyarapítsák és óvják a társadalmi
igazságosságot, az erkölcsi értékeket, a békét és a szabadságot.
419S 4. (A *sidók) Az Egyház misztériumát szemlélve e szent zsinat emlékeztet
arra a kötelékre, mely az új szövetség népét lélekben összeköti Ábrahám
törzsével.

858
 VI Pál: II. Vatikáni zsinat: Nyilatkozat : ‫ ״‬Nostra aetate” : Nem-keresztény vallások *4195-4199

Krisztus Egyháza ugyanis elismeri, hogy hitének és kiválasztottságának

kezdetei Isten üdvözítő misztériumának megfelelően már a pátriárkáknál,
Mózesnél és a prófétáknál megtalálhatók. Vallja, hogy a krisztushívök a hitben
Abrahám fiai1, rájuk is vonatkozik Abrahám meghívása, s hogy az Egyház
üdvösségét a választott nép egyiptomi kivonulása titokzatosan jelezte. Ezért az
Egyház nem feledkezhet meg arról, hogy az ószövetségi kinyilatkoztatást
annak a népnek közvetítésével kapta, melyet Isten a maga kimondhatatlan
irgalmasságából arra méltatott, hogy megkösse vele az Ószövetséget; s hogy
annak a nemes olajfának gyökeréből táplálkozik, melyre ráoltattak a nemzetek
olajágai2. Az Egyház ugyanis hiszi, hogy Krisztus, a mi békénk, keresztjével
kiengesztelte a zsidókat és a pogányokat és a kettőt önmagában eggyé tette3. ...
A Szentírás tanúsága szerint Jeruzsálem nem ismerte föl látogatásának
idejét és a zsidók többsége nem fogadta el az evangéliumot, sőt néhányan4,
szembeszálltak terjedésével5. Mindazonáltal az Apostol szerint a zsidók az
Atyák miatt nagyon kedvesek Istennek, aki nem bánja meg ajándékait és
hívását6. A prófétákkal és ugyanazzal az apostollal együtt az Egyház várja az
egyedül Isten által tudott napot, melyen az összes nép egy hangon fogja
segítségül hívni az Urat, ‫״‬és vállvetve fognak szolgálni neki.” [S^of 3,9]*...
Jóllehet a zsidó hatóságok követőikkel együtt Krisztus halálát követelték8,
mindaz, ami az Ö szenvedésében történt, sem az akkor élő zsidóknak, sem a mai
zsidóknak nem számítható be megkülönböztetés nélkül. Az Egyház ugyan Isten új
népe, a zsidókat mégsem lehet úgy tekinteni, mintha az következne a Szentírásból,
hogy Isten a zsidókat elvetette magától vagy átkozottak volnának....
Ezenkívül az Egyház - mely elutasít minden üldözést, bárkit is érjen -
megemlékezvén a zsidókkal közös örökségről, nem politikai megfontolásoktól,
hanem evangéliumi vallásos szeretettől indítva fejezi ki sajnálatát a gyűlölet az
üldözések és az antiszemita megnyilvánulások miatt, bármikor és bárki részéről
érték a zsidókat....
5. {Nincs alapja a diszkriminációnak) Nem hívhatjuk segítségül Istent, mindé- 4199
nek Atyját, ha nem tekintünk testvérnek bizonyos embereket, akik pedig Isten
képmására vannak teremtve. Az ember kapcsolata az Atya Istennel és az ember
kapcsolata az embertestvérekkel oly szorosan összetartozik, hogy az írás azt
mondja: ‫ ״‬aki nem szeret, nem ismeri Istent” [1Jn4,8\.
Nincs tehát alapja semmiféle elméletnek vagy gyakorlatnak, mely ember és
ember, nép és nép között diszkóimnál az emberi méltóság és a belőle fakadó
jogok tekintetében.
Ezért az Egyház - mint Krisztus lelkületétől idegen dolgot - elítéli az
emberek faj, bőrszín, társadalmi helyzet vagy vallás alapján történő bármilyen
diszkriminációját.

859
* 4 201-4235 VI. Pál II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai határozat : ‫ ״‬Dei verbum” : Kinyilatkoztatás

4201—4235: 8. nyilvános ülés: ‫״‬Dei verbum” dogmatikai határozat az is-

teni kinyilatkoztatásról, 1965. november 18.
Három problémakör vezetett az isteni kinyilatkoztatásról szóló határozat megalkotásá-
hoz: (1) a hagyomány-értelmezés és a Szentírás szöveghűségének tisztázása, (2) a
sugalmazás-fogalom a történetkntikai módszer eredményei által megkövetelt az új
felfogása és (3) a zsinat előtti biblikus-mozgalom elfogadása. A teológiai előkészítő
bizottság által készített tervezet a ‫״‬De fontibus reveladonis” (a kinyilatkoztatás
forrásairól), amely lényeges dolgok tárgyában a római skolasztikus teológia kanonizá-
lásra törekszik, nagy ellenállást keltett a zsinati atyák körében. Ebben a formában az
1962. november 14-i egyeztetés eredményezett ugyan egy többséget a vita folytatása
ellen, azonban nem érte el az elvetéshez szükséges kétharmadot. XXIII. János levette
a szöveget a napirendről, és létrehívott egy vegyes-bizottságot, amelynek az isteni
kinyilatkozásról szóló (‫״‬Divina rcvelatione”) tervezetet ki kellet dolgoznia. A bizottság
1963 elején az új szöveget elkészítette, a javasolt változtatások alapján létrejött egy
átdolgozott szöveg, amelyet 1964. szeptember végén a zsinat elé terjesztettek. A
megvitatás eredménye újabb szöveg lett, melyről újra szavaztak. A dokumentum
szövegét fordította: Diós István.
Kiadva: AAS 58(1966] 817-830 / COeD3 971-981 / Asyn 4 /VI, 597-608 /
CoDeDe 423^146.
BEl'EZETÉS
4201 1. Isten igéjét vallásos tisztelettel hallgatva és bizalommal hirdetve a
Szentséges zsinat Szent János szavait követi: ‫ ״‬... hirdetjük nektek az örök
életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk. Amit láttunk és hallottunk,
nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis
közösségben vagyunk az Atyával és az O Fiával, Jézus Krisztussal.” [//* U -5 ]
Éppen ezért —követve a tridenti és az I. Vatikáni zsinat nyomdokait —ki akarja
fejteni a helyes tanítást eredeti tisztaságában az isteni kinyilatkoztatásról és
átszármaztatásáról, hogy az üdvösség üzenetét az egész világ hallván higgye, a
hitben remélje, és remélvén szeresse1

Első fejezet: A kinyilatkoztatás

4202 2. (A kinyilatkoztatás természeté) Istennek a maga jóságában és bölcsességé-
ben úgy tetszett, hogy kinyilatkoztatja önmagát, és tudtunkra adja akaratának
szent titkát [jó. E J 1,9], mely szerint az embereknek Jézus Krisztus, a
megtestesült Ige által a Szentlélekben útjuk nyílik az Atyához, és az isteni
természet részesei lesznek [vő. E J 2,18; 2Pét 1,4\. E kinyilatkoztatással a
láthatatlan Isten [1 0 . Kol 1,15; 1Tim 1,17] szeretetének bőségéből, mint
barátaihoz szól az emberekhez [vö. Kit53,11 ‫ ;׳‬Jn 15,14—15], és társalog velünk
[1 0 . Bár 3,38], hogy meghívja őket és befogadja a saját közösségébe.
E kinyilatkoztatás rendje egymással bensóleg összefüggő tettekből és
szavakból áll: Isten üdvtörténeti tettei kinyilvánítják és megerősítik a tanítást és
a szavakkal jelzett valóságokat, a szavak pedig hirdetik a tetteket, és megvilágít-
ják a bennük rejlő misztériumot. Az Istenről és az ember üdvösségéről így
kinyilatkoztatott mélységes igazság Krisztusban ragyog föl, aki az egész
kinyilatkoztatás közvetítője és teljessége1.

860
 VI Pnl II Vatikáni zsinat: Dogmatikai határozat : ‫ ״‬Dei verbum” Kinyilatkoztatás * 4 2 0 1 -4 2 3 5

3. (A z evangélium előkészítésé) Isten, aki az Ige által teremt [10. Jn 1,3] és tart 4203
fönn mindent, a teremtett dolgokban állandóan tanúskodik az embereknek
önmagáról [vö. Kőm 1,19-20], s mert meg akarta nyitni a természetfölötti
üdvösség útját, mindezeken túl ósszüleinknek kezdettől fogva kinyilvánította
önmagát. Bűnbeesésük után pedig a megváltás ígéretével az üdvösség rémé-
nyét öntötte beléjük [Tér 3,13], és szüntelenül gondját viselte az emberiségnek,
hogy mindazoknak örök életet adjon, akik állhatatosan kitartanak a jóban és
keresik az üdvösséget [lö. Rám 2,6-7\.
A maga idejében meghívta Abrahámot, hogy nagy nemzetté tegye [«?. Tér
12,2—3], melyet a pátriárkák után Mózes és a próféták által arra tanított, hogy
egyedül Ót ismerjék el éló és igaz Istennek, gondviselő Atyának és igazságos
bírónak, s hogy várják a megígért Megváltót; és így készítette el a századok
folyamán az evangélium útját.
4. {Krisztus teljessé tette a kinyilatkoztatást) Miután sokszor és sokféleképpen 4204
szólt Isten a prófétákban, ‫״‬ezekben az utolsó napokban a Fiúban szólt
hozzánk” [Zsid 1,1-2]. Elküldte ugyanis Fiát, ti. az örök Igét, aki megvilágosít
minden embert, hogy az emberek között lakozzék és elmondja nekik Isten
titkait [10. Jn 1,1-18\. Jézus Krisztus, a megtestesült Ige, az ‫״‬emberekhez
küldött ember” 1 tehát ‫ ״‬Isten igéit mondja” [Jn 3,34\, és véghez viszi az
üdvözítő művet, melyet az Atya bízott rá, hogy megtegye [tő. Jn 3,36; 17,4],
Ezért Ó - akit, ha valaki lát, az Atyát is látja [vö. Jn 14,9[ - egész jelenlétével
és minden megnyilvánulásával, szavaival és tetteivel, jeleivel és csodáival,
főként pedig halálával és a halálból való dicsőséges föltámadásával, végül az
igazság Lelkének elküldésével beteljesítvén tökéletessé teszi a kinyilatkoztatást,
és isteni tanúsággal erősíti meg azt, hogy velünk az Isten, hogy kiszabadítson
minket a halál és a bűn sötétségéből s föltámasszon az örök életre.
A krisztusi üdvrend tehát mint új és végleges szövetség sohasem múlik el,
és már semmiféle új nyilvános kinyilatkoztatást nem kell várnunk a mi Urunk
Jézus Krisztus dicsőséges eljöveteléig [10. iTim 6,14; Tit 2,13].
5. (A hit) A kinyilatkoztató Istennek ‫״‬a hit engedelmességével” tartozunk 4205
[Róni 16,26; 10. Róni 1,5;2K0r 10,3-6], mellyel az ember szabadon Istenre bízza
egész önmagát, ‫״‬értelmével és akaratával teljesen meghódol a kinyilatkoztató
Isten előtt1‫ ״‬és önként elfogadja a kapott kinyilatkoztatást. Ehhez a hithez
szükség van Isten megelőző, segítő kegyelmére és a Szentlélek benső segítségé-
re, aki az ember szívét megindítja és Istenhez téríti, az értelem szemét
megnyitja, és mindenkinek megadja az ‫ ״‬igazság elfogadásának és hitének
édességét”2. A Szentlélek folyton tökéletesíti hitünket adományai által, hogy
egyre mélyebben megértsük a kinyilatkoztatást.
6 . (A kinyilatkoztatás tárgya és szükségességé) Az isteni kinyilatkoztatásban 4 2 0 6
Isten önmagát és akaratának az emberek üdvösségére vonatkozó örök dönté-
seit akarta kinyilvánítani és közölni, ‫״‬mégpedig avégett, hogy részt adjon
azokból az isteni javakból, melyek az emberi értelem föl fogó képességét
teljesen meghaladják” 1.

861
* 4 2 0 1 -4 2 3 5 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai határozat : ‫ ״‬Dei verbum”: Kinyilatkoztatás

A szent zsinat vallja, hogy ‫ ״‬Istent, mindenek létalapját és célját, az emberi

ész természetes világosságával a teremtett dolgokból biztosan meg lehet
ismerni” [vö. Rám 1,20]; tanítja, hogy az isteni kinyilatkoztatásnak kell
tulajdonítani ‫״‬hogy mindaz, ami az isteni dolgokban az emberi értelem
számára önmagában nem elérhetetlen, az emberi nem jelen állapotában is
mindenki számára akadálytalanul, bizonyossággal és minden tévedés nélkül
megismerhető. ” 2

Második fejezet: A z isteni kinyilatkoztatás to\ Abbadasa

4207 7. (A% evangélium örökösei) Amiket Isten az összes nemzetek üdvösségére
kinyilatkoztatott, azokról jóságosán úgy rendelkezett, hogy minden időkre
csorbítatlanul megmaradjanak, és minden nemzedéknek tovább adassanak.
Ezért a Úr Krisztus, akiben a fölséges Isten egész kinyilatkoztatása beteljesedik
[vö. 2K0r 1,20; 3,16-4,6\, parancsot adott az apostoloknak, hogy az evangéliu-
mot - melyet a próféták előre hirdettek1, Ómaga pedig beteljesített és a saját
szájával hirdetett - mint az üdvös igazság és erkölcsi tanítás forrását mindenki-
nek hirdessék, közölvén velük az isteni ajándékokat.
Ezt a parancsot hűségesen teljesítették azok az apostolok is, akik szóbeli
prédikációban, példával és intézmények létrehozásával átadták, amit Krisztus-
tói szóban, magatartásban és cselekedetekben kaptak, illetve a Szentlélek
ihletéséből megtanultak; és azok az apostolok vagy após tol tanítványok is, akik
ugyanennek a Szentiéleknek a sugalmazására az üdvösség üzenetét írásba
foglalták2.
4208 Annak érdekében pedig, hogy az evangélium az Egyházban mindig épen és
elevenen megmaradjon, az apostolok püspököket hagytak hátra utódként,
azáltal, hogy ‫ ״‬átadták saját Tanítóhivatalukat. ” 1 Ez a szent hagyomány,
valamint az ó - és újszövetségi Szentírás olyan, mint egy tükör, melyben a
földön vándorló Egyház szemléli Istent, akitől mindent kap, míg el nem jut
oda, hogy úgy lássa Öt színről színre, amint van [iö. 1]n 3,2\.
4209 8 . (A s^ent hagyomány) így tehát a sugalmazott könyvekben különleges
módon kifejeződő apostoli igehirdetést az idők végezetéig szakadatlanul meg
kellett őrizni. Az apostolok ezért, miközben átadták, amit maguk is kaptak,
intették a híveket, hogy ragaszkodjanak azokhoz a hagyományokhoz, melyeket
akár élőszóval, akár levél útján tanultak [iö. 2Tes~ 2,15], és harcoljanak az
egyszer már megkapott hitért [vö.Júd J]1. Amit pedig az apostolok áthagyomá-
nyoztak, tartalmazza mindazt, ami Isten népének szent életét és hitének
gyarapodását szolgálja, s így az Egyház a maga tanításában, életében és
istentiszteletében megörökíti és az összes nemzedéknek továbbadja mindazt,
ami őmaga, és mindazt, amit hisz.
4210 Ez az apostoloktól származó hagyomány a Szendélek segítségével az
Egyházban kibontakozik1: egyre teljesebb lesz az áthagyományozott dolgok és
szavak megértése, részben a hívók elmélkedése és keresései folytán, akik a

862
 VT. Pál II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai határozat ‫ ״‬Dei verbum": Kinyilatkoztatás *4201-4235

szívükben el-elgondol kodnak rajtuk [1i>. L k 2,19.51), részben a tapasztalt lelki

dolgok benső megértéséből; részben azok igehirdetéséből, akik a püspöki
utódlással együtt megkapták az igazság biztos karizmáját is. Az Egyház ugyanis
a századok folyamán állandóan az isteni igazság teljessége felé tart, míg csak be
nem teljesednek benne Isten igéi.
Az egyházatyák mondásai tanúskodnak e hagyomány éltető jelenlétéről, 4211
melynek gazdagsága átárad a hívő és imádkozó Egyház gyakorlati életébe. E
hagyomány által ismeri meg az Egyház a szent könyvek teljes kánonját, benne
érti meg mélyebben és hatékonyabban a Szentírást; s így Isten, aki egykor szólt,
szünet nélkül beszélget szeretett Fiának menyasszonyával, és a Szentlélek, aki
által az Egyházban és az Egyház által a világban fölhangzik az evangélium
élőszava, elvezeti a hívőket a teljes igazságra, és az O műve, hogy Krisztus igéje
elevenen él bennük [/». Kői 3,16).
9. (.A S^entirás és a szerit hagyomány /iszonya) A szent hagyomány és a 4212
Szentírás tehát szorosan összefonódik és átjárja egymást. Ugyanabból az isteni
forrásból fakadván mindkettő, egyesülnek és azonos cél felé tartanak.A
Szentírás ugyanis Istennek a Szentlélek sugalmazására írásba foglalt szava; a
szent hagyomány pedig Isten szavát, melyet Krisztus Urunk és a Szentlélek
bízott az apostolokra, sértetlenül származtatja át ezek utódaira, hogy igehirde-
tésükkel az igazság Lelkének fényénél hűségesen őrizzék, kifejtsék és tér-
jesszék; ennek következtében az Egyház a kinyilatkoztatottakra vonatkozó
bizonyosságát nem egyedül a Szentírásból meríti. Mindkettőt egyforma áhítat-
tál és megbecsüléssel kell tehát elfogadni és tisztelni1.
10. (A s~ent hagyomány, a S^entirás és a Tanítóhivatal) A szent hagyomány és a 4213
Szentírás Isten szavának az Egyházra bízott egyetlen szent letéteménye. Hozzá
ragaszkodik Isten egész szent népe, amikor pásztorai köré összegyűlve állhata-
tosan kitart az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az
imádságban [vő. ApCsel 2,42 a görögben). Innét van a pásztorok és a hívek
páratlan egyetértése a hagyományos hit megtartásában, gyakorlásában és
megvallásában1.
A feladat pedig, hogy hitelesen magyarázza Isten írott vagy áthagyomá- 4214
nyozott1 igéjét, kizárólag az Egyház eleven Tanítóhivatalára van bízva2, mely
tekintélyét Jézus Krisztus nevében gyakorolja. Ez a Tanítóhivatal nem Isten
szava fölött, hanem annak szolgálatában áll, csak az áthagyományozottat
tanítja, amennyiben ezt a hagyományt isteni parancs alapján, a Szentlélek
vezetésével áhítatosan hallgatja, szentül őrzi, hűségesen kifejti, és a hitnek
ebből az egyetlen letéteményéből meríti azt, amit Isten kinyilatkoztatásként,
hogy higgyük, elénk ad.
Világos tehát, hogy Isten bölcs rendelkezése szerint annyira összetartozik
és egymásra van utalva a szent hagyomány, a Szentírás és az Egyházi Tanító-
hivatal, hogy egyikük sem lehet meg a másik kettő nélkül. Mind a három
együttesen, de mindegyikük a saját módján, az egy Szentlélek tevékenységének
hatására eredményesen szolgálja a lelkek üdvösségét.

863
*4201-4235 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai határozat: ‫ ״‬Dci verbum”: Kinyilatkoztatás

Harmadik fejezet: A Szentírás isteni sugalmazottsága és

MAGYARÁZATA
4215 11. (Sugalma~ás: téiedés nélkül való tanítás) Az isteni kinyilatkoztatást, melyet a
Szentírás szövege tartalmaz és elénk tár, a Szentlélek sugalmazására foglalták
írásba. Az Ó- és Újszövetség könyveit egész terjedelmükben, minden részükkel
együtt szentnek és kánoninak tartja az An yászén tegyház az apostolt hit alapján,
mivel a Szentlélek sugalmazására írták le azokat [ró. Jn 20,31; 2Tim 3,16; 2Pét
1,19-21; 3,13-16], Isten a szerzőjük, és mint Szentírást kapta az Egyház1. A
szent könyvek megírására Isten embereket választott ki, akiket erejük és
képességeik birtokában úgy használt föl2, hogy miközben bennük és általuk Ó
maga cselekedett3, mint valódi szerzők mindazt, de csak azt foglalják írásba,
amit O akar4.
4216 Mindazt tehát, amit a sugalmazott szerzők vagyis a szent írók állítanak, a
Szentlélek állításának kell tartani, ezért hinnünk kell, hogy amit Isten a mi
üdvösségünkre le akart írami a szent iratokban, azt a Szentírás könyvei
biztosan, hűségesen és tévedés nélkül tanítják1. Ennek alapján ‫״‬minden írás,
amit Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, az
igaz életre való nevelésre, hogy Isten embere tökéletes legyen és minden jóra
hajoljon2\ ‫״‬Tim 3,16-17 a görögben].
4217 12. (A S^enlírás magyarázata) Mivel pedig Isten a Szentírásban emberek által
emberi módon beszélt1, a Szentírás magyarázójának, hogy megláthassa, mit
akart velünk közölni Isten, figyelmesen meg kell vizsgálnia, hogy a szent írók
mit akartak mondani, és szavaik által mit akart kinyilatkoztatni Isten.
A szent írók szándékának kiderítése végett egyebek közt ügyelni kell az
irodalmi műfajokra is.
Az igazság ugyanis nem egyformán jelenik meg és fejeződik ki a történeti, a
prófétai, a költői vagy más műfajú szövegekben.
4218 A magyarázónak tehát azt az értelmet kell keresnie, melyet a szent szerző az
adott körülmények között a maga korának és kultúrájának megfelelően, az
akkori irodalmi műfajok segítségével akart kifejezni és fejezett ki1.
Mert annak helyes megértéséhez, hogy a szent szerző mit akart mondani
írásával, figyelni kell egyrészt a szent író korában szokásos általános gondolko-
dás‫־‬, szólás- és elbeszélésmódokra, másrészt az akkori társadalmi érintkezési
formákra2.
4219 Mivel pedig a Szentírást ugyanazon Szentlélek segítségével kell olvasni és
magyarázni1, mint akinek sugalmazására készült, a szent szövegek helyes
értelmezésénél ugyanilyen gonddal kell szemmel tartani a teljes Szentírás
tartalmát és egységét, figyelembe véve az egész Egyház élő hagyományát és hit
analógiáját. A szentírás-magyarázóknak tehát az a dolguk, hogy e szabályok
szerint törekedjenek a Szentírás értelmének mélyebb megértésére és kifejtésé-
re. így mintegy az ö előkészítő munkálkodásuk ‫׳‬alapján fog kiérlelödni az
Egyház döntése. Mindez ugyanis a szentírás-magyarázatot illetően végső-

864
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai határozat ‫ ״‬Dei verbum”: Kinyilatkoztatás * 4 2 0 1 -4 2 3 5

fokon az Egyház ítéletének van alávetve, mert az Egyház, Isten igéje megór-
zésével és magyarázásával isteni parancsot teljesít és isteni szolgálatot lát el2.
13. (Isten leereszkedésé) A Szentírásban tehát megnyilvánul Isten igazságának 4220
és szentségének sérelme nélkül az örök Bölcsesség csodálatos leereszkedése,
‫״‬hogy megértsük, mily kimondhatatlanul jóságos az Isten, és mennyire
igazodott hozzánk beszédmódjával, amikor gondosan törődött természetünk-
kel” 1. Isten emberi nyelveken kifejezett igéi ugyanis hasonlóvá váltak az emberi
beszédhez, amint egykor az örök Atya Igéje a gyönge emberi test fölvételével
hasonlóvá vált az emberekhez.

N egyedik fejezet: A z Ószö\ ‫י‬etség

14. (A z üdvösség rendje az ószövetségi könyvekben) A végtelenül szerető Isten, 4221
aki az egész emberi nem üdvösségét gondosan elő akarta készíteni, egyedül-
álló határozatával kiválasztott magának egy népet, melynek ígéreteket adott.
Szövetséget kötvén ugyanis Abrahámmal [vö. Tér 15,18] és Mózes által Izrael
népével [vö. Ki1 24,8], a tulajdonául lefoglalt népnek, mint egyedül igaz és élő
Isten úgy nyilatkoztatta ki magát szavakkal és cselekedetekkel, hogy Izrael
megtapasztalja, milyenek Isten útjai az emberekkel, s ezeket az utakat a
próféták szája által beszélő Isten szavából napról napra mélyebben és
világosabban megértve a nemzetek között egyre szélesebb körben terjessze
[1ö. Zsolt 21.28—29; 95,1—3; I z 2 ,1-4;Jer 3,17], Az üdvösség rendje, amelyet a
szent szerzők előre hirdettek, elmondtak és kifejtettek, mint Isten igaz igéje
az Ószövetség könyveibe van foglalva; ezért ezek az isteni sugalmazású
könyvek örök értékűek: ‫ ״‬Mindazt, amit valaha megírtak, okulásunkra írták,
hogy az írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére”
[Róni 15,4).
15. (A z Ószöntség jelentősége keresztény szempontból) Az Ószövetség rendje 4222
leginkább arra irányult, hogy a mindenség megváltójának, Krisztusnak és a
messiási országnak eljövetelét előkészítse, megjövendölje [vö. L k 24,44;Jn 5,39;
1Pét 1,10] és különböző előképekkel jelezze [1K0r 10,11). Az Ószövetség
könyvei a Krisztus által helyreállított üdvösséget megelőző kor körülményei
között mutatják meg mindenkinek: ki az Isten és ki az ember, s hogyan bánik
az igazságos és irgalmas Isten az emberekkel. Bár ezek a könyvek kevésbé
tökéletes és időhöz kötött mozzanatokat is tartalmaznak, igazi isteni pedagógi-
át mutarnak be1. Következésképp a keresztény hívőknek vallásos tisztelettel
kell elfogadniok e könyveket, mert Isten iránti eleven érzékről tanúskodnak,
bennük az Istenről szóló fenséges tanításoknak, az üdvösségre vezető életből-
csességnek és az imádságnak csodálatos kincsei találhatók, s végül bennük
rejlik üdvösségünk misztériuma.
16. (A két szpittség összhangod) Isten tehát, aki mindkét szövetség sugalmazó- 4223
ja és szerzője, bölcsen úgy rendezte, hogy az új el legyen rejtve az óban, az ó
viszont az új szövetségben táruljon föl1. Jóllehet Krisztus a vérével új
szövetséget alapított [vö. L k 22,20; IKor 1125], az Ószövetség könyvei teljes

865
* 4 2 0 1 -4 2 3 5 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai határozat : ,,Dei verbum”: Kinyilatkoztatás

terjedelmükben fölvétettek az evangéliumba2, s teljes értelmüket benne kap)ák

és mutatják meg [tv. M t 5,17; L k 24,27; Rom 1625—26; 2Kor 3,14—16], s viszont
megvilágítják és magyarázzák az új szövetséget.

ÖTÖDIKFEJEZET: A l ÚjSZOl ETSÉG

4224 17. (A~ Újsqöittség kiválósága) Isten igéje, mely Isten ereje minden hívó
üdvösségére [tv. Rom 1,16], az Újszövetség könyveiben csodálatos szépségben
jut el hozzánk és mutatja meg erejét. Amikor ugyanis eljött az idők teljessége
[vö. Gál 4,4], az Ige testté lett, s telve kegyelemmel és igazsággal közöttünk
lakozott [rö.Jn 1,14]. Krisztus megalapította Isten országát a földön, cselekede-
teivel és szavaival kinyilatkoztatta Atyját és önmagát, s halálával, föltámadásá-
val, dicsőséges mennybemenetelével és a Szentlélek elküldésével beteljesítette
művét. Miután fölmagasztaltatotf a földről, mindenkit magához vonz Ó [vö.Jn
12,32 a görögben], hiszen csak Őnála vannak az örök élet igéi [vö. Jn 6,68].
Ez a misztérium korábban nem volt úgy nyilvánvaló, ahogyan most a Lélek
az ó szent apostolainak és a prófétáinak kinyilatkoztatta [vö. E f 3,4-6 a
görögben], hogy hirdessék az evangéliumot, fölébresszék a Jézusban való hitet,
aki a Krisztus és az Úr, és összegyűjtsék az Egyházat. Az Újszövetség könyvei
mindezeknek örök, isteni tanúi.
4225 18. (A négy evangélium apostoli eredete) Köztudomású, hogy az összes szent irat
közül, még az újszövetségiek közül is méltán kimagaslanak az evangéliumok,
mert elsősorban ezek tanúskodnak a megtestesült Igének, a mi Üdvözítőnknek
életéről és tanításáról.
Az Egyház mindig és mindenütt vallotta és vallja, hogy a négy evangélium
apostoli eredetű. Amit ugyanis az apostolok Krisztus parancsára hirdettek, azt
később a Szentlélek sugalmazására ők maguk és más apostoli férfiak írásba
foglalták, és átadták nekünk mint a hit alapját, tudniillik az evangéliumot a
Máté, Márk, Lukács és János szerinti négy formában1.
4226 19. (A~ evangéliumok történetiségé)Az Anyaszentegyház szilárdan és állhatato-
san tartotta és tartja, hogy az említett négy evangélium, melyek történetiségét
határozottan állítja, hűségesen adja tovább mindazt, amit Jézus, az Isten Fia
földi életében az örök üdvösségért cselekedett és tanított mennybevétele
napjáig [tv. ApCsel 1,1-2]. Az apostolok az Úr mennybemenetele után
mindazt, amit Ó mondott és cselekedett, hallgatóiknak azzal a teljesebb
megértéssel adták át, melyet ók Krisztus dicsőséges eseményeinek tapasztalatá-
ból és az igazság Lelkének1 fényénél kaptak2.
A szent szerzők pedig úgy írták meg a négy evangéliumot, hogy a nagy
szóbeli vagy írásos hagyományokból egyes részeket kiválogattak, másokat
egybevontak, vagy az egyházak állapotára való tekintettel fejtettek ki, megtart-
va továbbra is az igehirdetó formát, de mindig úgy, hogy Jézusról csak a
színtiszta igazat közöljék velünk3. Mert akár a saját emlékeik fölidézéséből,
akár azoknak a tanúságából merítettek, ‫״‬akik kezdettől fogva szemtanúi és

866
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai határozat : ‫״‬Dei verbum”: Kinyilatkoztatás *42014235‫־‬

szolgát voltak az igének”, azzal a szándékkal írtak, hogy meggyőződjünk a

tanítás ‫ ״‬igazságáról”, melyre oktattak bennünket [ιό. Uk 1£ —4],
20. (Egyéb újszövetségi iratok) Az Újszövetség könyveinek kánonja a négy 4227
evangéliumon kívül tartalmazza Szent Pál leveleit és a Szentlélek sugalmazására
írott más apostoli iratokat is, melyek Isten bölcs terve folytán megerősítik a
Krisztus Urunkra vonatkozó adatokat, egyre jobban megvilágítják az O eredeti
tanítását, hirdetik isteni művének üdvösségszerzó erejét, elbeszélik az Egyház
kezdeteit és csodálatos elterjedését, s megjövendölik dicsőséges beteljesülését.
Az Úr Jézus ugyanis ígéretéhez híven apostolaival volt [vö. Mt 28,20\, és
elküldte nekik a Vigasztaló Lelket, hogy elvezesse őket a teljes igazságra [vö.Jn
16,IS].

H a t o d ik fe jeze t: A S z e n t ír a s az E g yh áz életében

21. (A S^entírás tiszteleté) Az Egyház mindenkor tisztelte a Szentírást, mint 4228

magár az Úr testét is, az élet kenyerét ugyanis, főleg a szent liturgiában, mind
Isten igéjének, mind Krisztus testének asztaláról szüntelenül veszi és nyújtja
a híveknek. Az isteni írásokat a szent hagyománnyal együtt mindig hite
legfőbb szabályának tartotta és tartja, mert Isten sugalmazására egyszer s
mindenkorra vannak írásba foglalva, s változatlanul közvetítik magának
Istennek igéjét, és a prófétáknak és az apostoloknak szavaiban a Szentlélek
hangját szólaltatják meg.
A Szentírásnak kell tehát táplálnia és irányítania az egész egyházi igehirde-
tést és magát a keresztény vallást is. A szent könyvekben ugyanis a Mennyei
Atya végtelen szeretettel siet fiai elé és beszélget velük; s akkora erő és
hatékonyság van Isten igéjében, hogy az Egyháznak támasz és életerő, az
Egyház gyermekei hitének erő, lelkének táplálék, lelki életének tiszta és el nem
apadó forrása. Ezért a Szentírásról kiváltképp érvényes: ‫ ״‬Isten szava eleven és
átható” [Zsid 4,12], ‫״‬hatalma van arra, hogy fölépítse művét, és megadja az
összes szenttel közös örökséget” [ApCscl20,32; vö. 1Tesz 2,13],
22. (A fordítások) Krisztus hívei előtt szélesre kell tárni a kaput, hogy 4229
hozzájussanak a Szentíráshoz. Ezért az Egyház kezdettől fogva magáénak
tekintetre az Ószövetség úgynevezett Hetvenes ősrégi görög fordítását; min-
denkor tiszteli a többi keleti fordítást, s a latin fordításokat, különösen a
Vulgátát.
Mivel pedig Isten igéjének minden korban elérhetőnek kell lennie, az
Egyház anyai törődéssel gondoskodik róla, hogy megfelelő és pontos fordítá-
sok készüljenek az egyes nyelveken, főleg a szent könyvek eredeti szövegei
alapján. E fordításokat minden keresztény használhatja majd, ha —eljön az
ideje és az egyházi hatóság jóváhagyja - különvált testvéreink is részt vesznek
elkészítésükben.
23. (A hittudósok és a Szcntirás) A megtestesült Ige menyasszonya, az 4230
Egyház, a Szentlélektól tanítva arra törekszik, hogy napról napra közelebb
jusson a Szentírás mélyebb megértéséhez, s így szüntelenül táplálhassa fiait

867
*4201-4235 VI. Pál: II. Vatikám zsinat: Dogmatikai határozat ‫״‬Dei verbum”: Kinyilatkoztatás

Isten szavával; ezért kellőképpen támogatja az Egyház mind Kelet, mind

Nyugat atyáinak és szent liturgiáinak tanulmányozását.
A katolikus szentírásmagyarázók pedig, és a hittudomány más művelőt
buzgó együttműködéssel azon fáradozzanak, hogy a szent Tanítóhivatal
felügyelete alatt, megfelelő segédeszközökkel úgy tanulmányozzák és mutassák
be a szent iratokat, hogy Isten igéjének minél több szolgája nyújthassa
gyümölcsöző módon Isten népének az írás táplálékát, mely megvilágosítja az
elmér, erősíti az akaratot és Isten szeretetére gyullasztja a szíveket1. A szent
zsinat bátorítja az Egyház szentírástudományt művelő tagjait, hogy nap-nap
urán újult erővel és teljes iparkodással az Egyház szellemében folytassák a
megkezdett munkát2.
4231 24. (A teológia alapja) A szent teológia a szent hagyománnyal együtt Isten
írott igéjére mint örök alapra támaszkodik, belőle meríti rendíthetetlen erejét,
és belőle újul meg állandóan, miközben a hit fényénél kutatja a Krisztus
misztériumában rejlőteljes igazságot. A Szentírás Isten igéjét tartalmazza, s
sugalmazott lévén, valóban Isten szava; ezért a Szentírás tanulmányozása
legyen a hittudomány lelke1. A Szentírás szavából táplálkozik és virágzik az ige
szolgálata is, ti. a lelkipásztori prédikáció, a katekézis s minden keresztény
tanítás, amelyben előkelő hely illeti meg a liturgiában elhangzó homíliát.
4232 25. (A~ ige hirdetése, a Sgentirás terjesztése) A klerikusoknak tehát, elsősorban
Krisztus papjainak és a többieknek, akik mint diákonusok vagy hitoktatók
törvényesen látják el az ige szolgálatát, szakadatlan buzgó olvasással és gondos
tanulmányozással kell csüggeniük a szent iratokon, nehogy valamelyikük
‫ ״‬Isten igéjének lélektelen hirdetője legyen külsőleg, mert nem hallgatója
belsőleg”1, holott köteles Isten igéjének gazdagságát közölni a rábízott hívek-
kel, kiváltképpen a szent liturgiában. Ugyanilyen nyomatékosan buzdítja és
sürgeti a szent zsinat az összes krisztushívóket, főleg a szerzeteseket, hogy a
Szentírás gyakori olvasásával szerezzék meg ,Jézus Krisztus fönséges ismere-
tét” [Fii 3,8]. ‫ ״‬Mert aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust”2.
Szívesen folyamodjanak tehát magához a szent szöveghez, akár az Isten
szavában bővelkedő szent liturgia közvetítésével, akár lelkiolvasmányképpen,
akár megfelelő bibliamagyarázatok és egyéb segédeszközök által, melyek az
Egyház fópásztorainak jóváhagyásával és gondoskodásából korunkban dicsé-
retesen terjednek mindenfelé. Arról azonban ne feledkezzenek meg, hogy a
Szentírás olvasását imádságnak kell kísérnie, így lesz belőle beszélgetés Isten és
ember között; mert ‫״‬amikor imádkozunk, Őhozzá beszélünk, és amikor az
isteni kinyilatkoztatást olvassuk, Ót hallgatjuk”3.
4233 A püspökökre tartozik, ‫״‬akik az apostoli tanítás letéteményesei” 1, hogy a
rájuk bízott híveket alkalmas módon oktassák a szent könyvek, főleg az
Újszövetség és elsősorban az evangéliumok helyes használatára, gondoskodja-
nak tehát a szent szövegek fordításáról, s a szükséges és kielégítő szövegma-
gyarázatról, hogy az Egyház tagjai biztonságosan és hasznosan foglalkozzanak
a Szentírással, és szelleme elröltse szívüket.

868
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Dogmatikai határozat : ‫״‬Dei verbum”: Kinyilatkoztatás * 4 2 0 1 -4 2 3 5

Ezenfelül készüljenek megfelelő jegyzetekkel ellátott Szentírás-kiadások a 4234

nem keresztények használatára is, igazodva az ó körülményeikhez, s bölcs
tapintattal terjesszék a lelkipásztorok és hívek egyaránt.
26. (Zárószp) így tehát a szent könyvek olvasásával és tanulmányozásával 4235
‫״‬terjedjen és jusson dicsőségre az Úr tanítása” [.2Tes* 3,1], az emberek szívét
pedig töltse el egyre jobban a kinyilatkoztatásnak az Egyházra bízott kincse.
Ahogy az Eucharisztia misztériumában való állandó részesüléséből gyarapszik
az Egyház élete, úgy a lelki élet új föllendülését remélhetjük Isten ‫״‬örökké
megmaradó” szavának [/40,8 ‫ ;״‬vő. 1Pét 1£3—25] megnövekedett tiszteletéből.

4240-4245: 9. nyilvános ülés: ‫ ״‬Dignitatis humanae” nyilatkozat a val-

lásszabadságról, 1965. december 7.
A nyilatkozat tárgya ‫״‬a személy és a közösség joga a társadalmi és polgári szabadsághoz
vallási dolgokban.” (‫״‬tuspersonae et communitatum adlibertatém soctalem et miiem in re reügtosd'
[alcím]), nem a keresztény vallás igazságának kérdéséiről, az egyes emberek Istenhez való
viszonyáról, vagy az Egyház szabadságáról van szó. Eredetileg ezt a szöveget a
Keresztény Egység Titkárság az ökumenizmusról szóló tervezet 5. fejezetének szánta,
először azonban a szöveg mint elsődleges nyilatkozat (‫״‬declaratio prior”) (vö.*4185°)
annak csak függeléke lett, majd attól elválasztva és hatszor egymás után átdolgozva
önálló nyilatkozat lett. A dokumentum szövegét fordította: Diós István.
Kiadva: AAS 58 [1966] 930-936 / COeD3 1002-1007 / Asyn 4/VII, 664-668 /
CoDeDe 513-524.

Elsőfejedet: A vallásszabadság alapjai

2. (A vallásszabadság tárgya és alapja) Ez a Vatikáni zsinat kijelenti, hogy az 4240
emberi személynek joga van a vallásszabadsághoz. E szabadság abban áll, hogy
minden embernek mentesnek kell lennie egyesek, társadalmi csoportok vagy
bárminemű emberi hatalom kényszerítő hatásától, mégpedig úgy, hogy a vallás
tekintetében senki se legyen kénytelen lelkiismerete ellen cselekedni, s ne is
akadályozzák abban, hogy - jogos határok közt - magánéletében vagy
nyilvánosan, egymagában vagy közösségben lelkiismerete szerint cselekedjék.
Kijelenti továbbá, hogy a vallásszabadság valójában az emberi személy
méltóságán alapszik, amint ez a méltóság mind az Isten kinyilatkoztatott
szavából, mind magából az emberi értelemből megismerhető1. Az emberi
személy e jogát a vallásszabadsághoz a társadalom jogrendjében úgy kell
elismerni, hogy polgári joggá váljon.
Minden embert a maga méltóságának megfelelően, mivel személy —ti. érte- 4241
lemmel és szabad akarattal rendelkezik, s ezért személyes felelőssége van - , a
saját természete ösztökéli és készteti az igazság keresésére, elsősorban a vallás
tekintetében. A megismert igazsághoz ragaszkodnia kell, s egész életét az
igazság követelményei szerint kell berendeznie. De az emberek e kötelességük-
nek a természetüknek megfelelő módon csak úgy tehetnek eleget, ha pszicho-
lógiailag is szabadok és a külső kényszertől is mentesek. A vallásszabadsághoz
való jog alapja tehát nem a személy szubjektív állapota, hanem a személy

869
*4240-4245 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Nyilatkozat ‫״‬Dignitatis lnunanae”: Vallászabndság

természete. Ezért a kényszertől való mentesség joga megmarad azoknál is, akik
az igazságkeresés és a hozzá való ragaszkodás kötelességének nem tesznek
eleget; s e jog gyakorlását nem lehet megakadályozni, amíg valaki a nyilvános
jogrendet megtartja.
4242 3. (A vallásszabadság és az ember uszonya Istenhez) Mindez még nyilvánvalóbb
lesz annak, aki meggondolja, hogy az emberi élet végső szabálya az örök,
objektív és egyetemes isteni törvény, mellyel Isten, bölcs és szerető terve
rendezi, irányítja és kormányozza az egész világot s az emberi közösség útjait.
Isten e törvényének részesévé teszi az embert, aki így az isteni gondviselés
szelíd irányítása alatt egyre tökéletesebben megismerheti a változhatatlan
igazságot1. Ezért mindenkinek kötelessége s következőleg joga is a vallási
kérdésekben az igazságot keresni, hogy alkalmas eszközök igénybevételével
okosan kialakíthassa magában a lelkiismeret helyes és igaz ítéleteit. ...
4243 4. (A vallási közösségek szabadsága) Az egyes személyeket megillető szabadsá-
got, vagyis a kényszertől való mentességet a vallási dolgokban, a közösségben
cselekvő személyekre vonatkozóan is el kell ismerni. A vallási közösségeket
ugyanis mind az ember társas természete, mind a vallás természete megkívánja.
Ezeket a közösségeket tehát - hacsak a nyilvános jogrend követelményeit
nem sértik -, joggal illeti meg a szabadság, hogy saját szabályaik szerint
igazgassák m ag u k at, a legfelsőbb L ényt nyilvános kultusszal tiszteljék, ragjaikat
a vallásos élet gyakorlásában segítsék, tanítással támogassák, s fejlesszék azokat
az intézményeket, melyekben a tagok együttműködhetnek életüknek a vallási
elvek szerint való berendezésében. ...

Második fejezet: A vallásszabadság a kinyilatkozataásfényében

4244 9. (A kinyilatkoztatás a vallásszabadság alapjait tárjaföl) Mindaz, amit e Vatikáni
zsinat a vallásszabadság embert megillető jogáról kijelent, a személy mélrósá-
gán alapszik, melynek követelményei a századok tapasztalatai által egyre
nyilvánvalóbbá váltak az emberi értelem számára. Sőt, a vallásszabadságról
szóló tanítás gyökerei az isteni kinyilatkoztatásba nyúlnak, ezért a kereszté-
nyéknek még inkább tiszteletben kell tartaniuk. A kinyilatkoztatás kifejezetten
ugyan nem beszél a külső kényszertől való mentesség jogáról a vallás
tekintetében, a személy méltóságát azonban teljes terjedelmében föltárja:
bemutatja, mennyire tiszteli Krisztus a szabad akaratot az Isten szava iránti hit
kötelezettségének teljesítésében, és megtanít a lelkületre, melyet a Mester
tanítványainak mindenben el kell ismerniük és követniük kell. Ezek tehát azok
az általános elvek, melyeken nyugszik e vallásszabadságról szóló nyilatkozat
tanítása. Különösen a társadalmon belüli vallásszabadság felel meg a teljesen a
keresztény hit aktusa szabadságának.
4245 10. (A hit szabad állásfoglalás) A katolikus tanítás főbb tételei közé tartozik,
Isten igéje tartalmazza, és az egyházatyák állandóan hirdették1, hogy az
embernek a hitben szabad akarattal kell válaszolnia Istennek; akarata ellenére

870
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Nyilatkozat : ‫״‬Diguitatis humauae”: Vallászabadság *4240-4245

tehát senki nem kényszerítheti a hitre2. A hit aktusa ugyanis természete szerint
szabad, mert az üdvözítő Krisztus által megváltott ember, akit Isten, Jézus
Krisztus által a fogadott fiúságra meghívott3, csak úgy ragaszkodhat a magát
kinyilatkoztató Istenhez, ha az Atya vonzására4 értelmesen és szabadon adja
meg Is te n n e k a h it h ó d o la tá t. T eljes összhangban v a n te h á t a h it te rm é s z e té v e l,
hogy vallás dolgában az emberek részéről mindennemű kényszer ki legyen
zárva. Ezért a vallásszabadság nem csekély mértékben segít megteremteni
azokat a körülményeket, melyekben az emberek akadálytalanul kaphatják a
meghívást a keresztény hitre, e meghívást önként elfogadhatják, s egész
életmódjukban tevékenyen megvallharják.

4301—4345: 9. nyilvános ülés: ‫״‬Gaudium et spes” lelkipásztori határozat

az Egyházról a mai világban, 1965. december 7.
XXIII. János alapvetése az Egyház nyitása volt a világ felé (vö. ‫ ״‬Humanae salulis”
egybehívó határozat, 1961. december 25.: AAS 54 [1962] 7-10). Egy 1962.
szeptember 11-én mondott beszédében a pápa megkülönböztette az Egyház
külső és belső ügyeit. (Civiltr Cattolica III [1962] 522kk). Ez a megkülönbözte-
tés Suenens bíboros (Mechelen) 1963. december 4-i közbelépésével meghatározó
lett a határozat felépítésében. A határozatot ‫״‬lelk1 pásztor1 ”-nak nevezték, ‫״‬mivel
szándéka a tanítás elveire alapozva az Egyház viszonyának ábrázolása a világhoz
és a mai emberhez” (‫״‬pastoralis autem dicitur Constitutio ex eo quod, principus
doctrinalibus ínnixa, habitudinem Ecclesiae ad mundum et ad homines
hodiernos expnmere intendit” [magyarázó megjegyzés a címhez]). A határozat
összesen nyolc fogalmazványra terjed ki. Az egyes számok címei külön szavazás
alapján tartoznak a zsinati szöveghez. A dokumentum szövegét fordította: Diós
István.
Kiadva: AAS 58 [1966] 1025-1115 / COeD3 1069-1099 / Asyn 4 /VIII, 733-764 /
CoDeDe 681-751

E lőszó
1. (Λ * Egyhá* bensőséges kapcsolata a* emberiséggel) Az öröm és remény, a gyász 4 301

és szorongás, mely a mai emberekben, főként a szegényekben és a szorongást

szenvedőkben él, Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, gyásza és
szorongása, és nincs olyan igazán emberi dolog, amely visszhangra ne találna
szívükben. A tanítványok közössége ugyanis emberekből, sót Krisztusban
egységet alkotó emberekből áll, akiket a Szendétek irányít az Atya országa felé
vezető zarándokúton, és megkapták az üdvösség hírét, hogy mindenkinek
elmondják. Ezért e közösség az egész emberi nemmel és annak történelmével
valóban bensőséges kapcsolatban érzi magát.
2. {Kikbe* s^ól a *sinat) Ezért a II. Vatikáni zsinat, miután mélyrehatóan 4302
megvizsgálta az Egyház misztériumát, már nem csupán az Egyház fiaihoz és
minden keresztényhez fordul, hanem minden emberhez, és mindenkinek el
akarja mondani, miként értelmezi az Egyház jelenlétét és tevékenységét a mai
világban.

871
* 4 3 0 1 -4 3 4 5 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat : ‫״‬Gaudium ct spes” Egyház és a világ

Az emberek világát tartja tehát szem előtt, vagyis az egyetemes emberi

családot a környezetet alkotó dolgok összességével együtt; a világot, az emberi
nem történelmének színpadát, melyet az emberi törekvések, kudarcok és
győzelmek jellemeznek, a világot, melyet a keresztények hite szerint a Teremtő
szeretetböl -alkotott és tart fönn, s mely a bűn szolgaságába került ugyan, de a
megfeszített és föltámadt Krisztus megtörvén a Gonosz hatalmát, megszaba-
dította, hogy Isten terve szerint átalakuljon és elérje a beteljesedést.
4303 3. (A z embernek nyújtandó szolgálatról) Napjainkban az emberi nemet saját
találmányai és saját hatalma ámulatra indítja, de gyakran aggasztó kérdések
gyötrik: merre fejlődik a mai világ, mi az ember helye és szerepe a mtndenség-
ben, mi értelme van egyéni és közösségi törekvéseinek, s végül mi a dolgok és
az ember végső célja? Ezért a zsinat - Isten Krisztus által összegyűjtött
egyetemes népének hitét tanúsítva és kifejtve - nem is adhatná ékesebb
bizonyságát elkötelezettségének, tiszteletének és szeretetének az emberek nagy
családja iránt, melyben maga is él, minr hogy hozván az evangélium világossá-
gát párbeszédet kezd e kérdésekről, és az emberiség rendelkezésére bocsátja
azokat az üdvös erőket, melyeket maga az Egyház a Szentlélek vezetése alatt
alapítójától kap. Az emberi személynek ugyanis üdvösségre, az emberi társada-
lomnak megújításra van szüksége. Minden fejtegetésünk középpontjában tehát
az ember fog állni, mégpedig az egy és egész eml)er, restével és leikével,
szívével és lelkiismeretével, értelmével és akaratával.
Ezért a szent zsinat miközben vallja, hogy az embernek magasztos hivatása
van, és állítja, hogy valami isteni mag van belé vetve, fölkínálja az emberi
nemnek az Egyház őszinte együttműködését annak a egyetemes testvériségnek
létrehozásához, mely megfelel ennek a hivatásnak. Az Egyházat smmiféle földi
hatalomvágy nem mozgatja, hanem csak egyet akar: a vigasztaló Lélek
vezetésével folytatni akarja Krisztus művét, aki eljött a világba, hogy tanúságot
tegyen az igazságról1, hogy üdvözítsen, és ne elítéljen, hogy szolgáljon, és ne
neki szolgáljanak2.
Bevezetés; A z ember helyzete a mai lilágban
4304 4. (Remény és szorongás) E feladat végrehajtásához az Egyháznak mindig
kötelessége vizsgálni és az evangélium fényénél értelmezni az idők jeleit, azért,
hogy minden nemzedéknek megfelelő módon tudjunk választ adni az emberek
örök kérdéseire, a jelen és az eljövendő élet értelméről és e kettő összefüggése-
írói. így tehát ismernie és értenie kell a világot, melyben élünk, várakozásait,
vágyait és gyakran drámai vonásait. A mai világ néhány főbb jellegzetességét a
következőképpen rajzolhatjuk meg.
Az emberi nem ma történelmének új korszakát éli, melyben a mély és gyors
változások lassanként az egész földkerekségre kiterjednek. Ezek az emberi
értelem és alkotó erő által kiváltott változások visszahatnak magára az
emberre, egyéni és közösségi ítéleteire és vágyaira, gondolkodás- és cselekvés-
módjára mind a dolgokkal, mind az emberekkel kapcsolatban. így már valóban
társadalmi és kulturális átalakulásról beszélhetünk, mely a vallási életre is kihat.
872
 V I P ál: II V a tik á n i zsin a t: H a tá ro z a t ‫ ״‬G a n d h im e t s p e s ” E g y h á z é s a v ilá g *4301 ‫־‬4345

Miként bármely növekedést válságban megtörténik, ez az átalakulás is nem

csekély nehézséget hoz magával. Miközben az ember hatalmát nagy mértékben
kiterjeszti, nem mindig tudja megtartani azt a maga szolgálatában. Saját
lelkének belsejébe hatolni akarván gyakran inkább elbizonytalanodik. Fokoza-
tosan fölfedezvén a társadalmi élet törvényeit tanácstalan, hogy milyen
irányban fejlődjék e társadalom.
Az ember! nem még soha nem bővelkedett ekkora gazdagságban, ilyen
lehetőségekkel és gazdasági hatalommal, s mégis a föld lakóinak igen nagy
része éhezik és nélkülözések közt gyötrődik, és megszámlálhatatlan az analfa-
béták száma. Az embereknek még sohasem volt ilyen erős érzékük a szabadság
iránt, mint ma, s közben a társadalmi és lélektani szolgaság új formái
jelentkeznek. Miközben a világ oly mélyen átérzi a maga egységét és mindenki-
nek mindenkitől való kölcsönös függését a szükségszerű szolidaritásban, óriási
ellentétekbe sodorják az egymásra támadó erők; még mindig dúlnak az
elkeseredett politikai, társadalmi, gazdasági, ‫ ״‬faji” és ideológiai viszályok, és
nem hárult még el egy követ-kövön nem hagyó háború veszedelme sem. Az
eszmék egyre szélesebb körben terjednek, közben pedig a különböző ideológi-
ákban meglehetősen eltérő értelmet nyernek azok a szavak, melyek nagyon
jelentős fogalmakat fejeznek ki. Végül az ember szorgosan igyekszik anyagi
ügyeinek jobb megszervezésére, anélkül, hogy ezzel lépést tartana lelki gyara-
podása.
A helyzet ily nagy bonyolultsága következtében nagyon sok kortársunk
nem képes jól fölismerni az örök értékeket és azokat összhangba hozni a most
jelentkező új értékekkel; ezért amikor a dolgok jelenlegi menetén - remény és
szorongás között - töprengenek, nyugtalanság vesz erőt rajtuk. Pedig épp a
dolgok menete szólítja, sót kényszeríti az embereket válaszra.
5. 4305
(A létfeltételek mélyreható módosulása) A lelkek mai nyugtalansága és az
életfeltételek megváltozása összefügg a dolgoknak azzal a széles körű átalaku-
lásával, mely egyre nagyobb jelentőséget juttat a művelődésben a matematikai,
a természet- és éppen az emberről szóló tudományoknak is, a cselekvés
rendjében pedig az említett tudom,invokból eredő technikának. Az ilyen
tudományos beállítottság a kultúrát és a gondolkodásmódot másként alakítja,
mint korábban. A technika úron van afelé, hogy átalakítsa a föld arculatát, és
már a világűr meghódítására tör.
Az emberi értelem a maga uralmát bizonyos módon még az időre is
kiterjeszti: a múltra a történelemtudomány, a jövőre a jövőkutatás és a tervezés
által. A biológiai, pszichológiai és társadalomtudományok fejlódésa az embert
nem csupán jobb önismeretében segíti, hanem abban is, hogy technikai
módszerekkel közvetlenül befolyásolja a társadalmak életét. Egyidejűleg az
emberi nem a saját demográfiai növekedéséről egyre inkább előrelátással és
rendező szándékkal gondolkodik.
Maga a történelem olyan mértékben gyorsul, hogy az egyes emberek alig
tudják követni. Az emberiség sorsa eggyé válik, s többé nem szinte különálló

873
*43014345‫־‬ VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat ‫״‬Gandinm et spes”: Egyház és a világ

történelmekből áll. így az emberi nem a dolgok rendjének statikus fölfogásáról

áttér egy inkább dinamikus vagy fejlődő szemléletére, s ebből a problémáknak
új, nagyon bonyolult összetettsége következik, mely új elemzésekre és összege-
zésekre késztet.
4306 6 . (Változások a társadalmi rendben) A mondottakból magától következően a
hagyományos helyi közösségek, mint például a patriarkális családok, a ‫ ״‬klá-
nők”, a törzsek, falvak, s a különböző társadalmi csoportok egyre gyökeresebb
változásokat tapasztalnak. Lassanként terjed az ipari társadalom típusa, mely
egyes nemzeteket gazdasági jólétre emel, és a társadalmi élet évszázados
fogalmait és körülményeit teljesen átformálja. Ugyanígy növekszik a városi
életforma értékelése és a feléje törekvés, részben a városok és lakosságuk
növekedése, részben a városi élet falura áramlás által.
Az új és tökéletesebb tömegkommunikációs eszközök megkönnyítik az
eseményekről való tájékozódást, és lehetővé teszik, hogy a gondolatok és
fölfogások mindenüvé villámgyorsan eljussanak, és láncreakciókat indítsanak
el. Az sem lebecsülendő, hogy nagyon sokan különféle okokból elhagyván
otthonukat megváltoztatják életmódjukat. így az emberek közötti kapcsolatok
folyton-folyvást sokasodnak, s maga a szocializáció is új kapcsolatokat hoz
magával, anélkül azonban, hogy a perszonalizációt, a személy érettségét és az
igazán személyes kapcsolatokat mindig segítené.
E fejlődés szembetűnőbben jelentkezik azoknál a nemzeteknél, melyek már
birtokában vannak a gazdasági és technikai fejlődés előnyeinek, de vonzza a
fejlődésben lévő népeket is, melyek szintén szeretnék hozzájuttatni régióikat az
iparosodás és városiasodás jótéteményeihez. E népek, kiváltképp az ősi
hagyományokkal rendelkezők, egyidejűleg a személyes szabadság érettebb és
nagyobb fokát tapasztalják.
4307 7 . (Pszichológiai, erkölcsi és vallási változások) A gondolkodás és a struktúrák
változása gyakran kérdésessé teszi az átvett értékeket, főleg a fiatalok szemé-
ben, akik nem egyszer türelmetlenné, sőt félelmükben lázadókká válnak, és a
társadalom életében játszott szerepük fontosságának tudatában azt követelik,
hogy minél hamarabb részt kapjanak benne. Ebből gyakran egyre súlyosabb
nehézségek következnek feladatuk teljesítésében a szülők és a nevelők számá-
ra. Úgy tűnik, hogy az elődöktől áthagyományozott intézmények, törvények,
gondolkodás- és cselekvésmódok nem mindig jól alkalmazhatók a mai ember
helyzetében; ebből súlyos zavar támad a magatartásban, és magukban a
cselekvési normákban.
Végül az új körülmények magát a vallásos életet is érintik. Egyrészt az
élesedő ítélőképesség megtisztítja a világ mágikus fölfogásától és a még mindig
bujkáló babonáktól, és a hithez személyesebb és tevékenyebb csatlakozást
igényel; ezért sokakban elevenebbé válik az érzék Isten iránt. Másrészt mind
nagyobb tömegek hagyják el a vallás gyakorlását. A korábbi időktől eltérően
Isten és a vallás tagadása vagy mellőzése többé nem szokatlan és egyéni
jelenség: ma úgy mutatják be, mint a tudományos fejlődés, vagy valamilyen új

874
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat : ‫״‬Gandhim et spes”: Egyház cs a világ *4301-4345

humanizmus követelményét. Mindez sok régióban nem csupán a filozófusok

véleménye, hanem a legszélesebb körben hat az irodaimra, a művészetekre, az
ember-tudományokra, a történelem értelmezésére, sót a polgári törvényekre is,
s emiatt sokan elbizonytalanodnak.
8 . (Egyensúlynálárok a mai lilágban) A dolgok ily gyors és gyakran rendet nem 4308

ismerő változása, és vele a világban uralkodó ellentétek fokozott tudata új

ellentmondásokat és egyensúlyzavarokat hoz létre vagy növel. Magában a
személyiségijen gyakran megbillen az egyensúly a modern gyakorlati értelem és
az elméleti gondolkodás között, mely ismereteinek tömegén sem úrrá lenni
nem tud, sem szintézisbe foglalni nem képes őket. Hasonlóképpen egyensúly-
zavar támad a gyakorlati hatékonyságra törekvés és az erkölcsi lelkusmeret
követelményei, továbbá igen sokszor az élet társadalmi föltételei és a személyes
gondolkodás, sőt a kontempláció igényei között. Végül megbomlik az egyen-
súly az emberi tevékenység szakosodása és a teljes valóságot átfogó életszemlé-
let között. A családban ellentéteket idéznek elő a nyomasztó népesedési,
gazdasági és társadalmi viszonyok, az egymást követő nemzedékek közt
fölmerülő ellentétek, valamint a férfiak és a nők közt létrejövőúj társadalmi
kapcsolatok.
Nagy ellentétek vannak a fajok, sőt egy adott társadalom különböző
csoportjai között; a bőségben élő és a szegény, sót nélkülöző népek között; s
végül a népek békevágyából született nemzetközi intézmények és a saját
ideológia terjesztésére irányuló törekvések, illetve a nemzetek és egyéb csopor-
tok kollektív önzése között. Ebből ered a kölcsönös bizalmatlanság és
ellenségeskedés, a sok konfliktus és nyomorúság, melyeknek az ember okozója
is, áldozata is egyszerre.
9. (An emberi nem egyetemesebb törekvései) Közben növekszik a meggyőződés, 4309
hogy az emberi nemnek nem csupán a teremtett dolgok fölötti uralmát lehet és
kell napról napra erősítenie, hanem ezen felül olyan politikai, társadalmi és
gazdasági rendet kell építenie, mely egyre jobban szolgálja az embert és segíti
az egyéneket és a csoportokat saját méltóságuk kiművelésében és érvényesíté-
sében.
Ezért igen sokan erélyesen követelik azokat a javakat, melyektől határozott
meggyőződésük szerint megfosztotta őket az igazságtalanság vagy az arányta-
lan elosztás. A fejlődő népek, s azok, melyek a közelmúltban lettek önállóvá,
nemcsak politikai, hanem gazdasági téren is részesedni kívánnak a mai
civilizáció javaiból, és szabadon akarják betölteni szerepüket a világban. Ezalatt
pedig napról napra növekszik lemaradásuk és gyakran gazdasági függőségük is
a gyorsabban fejlődő, gazdagabb népektől. Az éhező népek kérdőre vonják a
bőségben élő népeket. A nők, ahol még nem vívták ki, követelik a férfiakkal
való jogi és gyakorlati egyenlőséget. A munkások és földművesek nemcsak a
megélhetésüket akarják biztosítani, hanem munkájukkal személyes adottságai-
kát is ki akarják művelni, sót részt akarnak venni a gazdasági, társadalmi,
politikai és kulturális élet alakításában is. Az emberi történelemben most

875
* 4 3 0 1 -4 3 4 5 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat: ‫״‬Gandhin! et spes”: Egyház és a világ

először van tudatában minden nép annak, hogy a kultúra áldásait valójában
mindenkire ki lehet, és ki is kell terjeszteni.
Mindeme igények mögött azonban egy mélyebb és egyetemesebb vágy
húzódik meg, tudniillik a személyek és a csoportok teljes és szabad, emberhez
méltó életre szomjaznak, melyben mindazt, amit a mai világ oly bőségesen
nyújthat, a maguk szolgálatába állíthatják. Ezenkívül a népek mind nagyobb
erőfeszítéseket tesznek, hogy valamilyen egyetemes közösséget alakítsanak ki.
Mindezek urán a mai világ egyszerre mutatkozik hatalmasnak és erőtlennek,
képesnek a legjobbak vagy a legrosszabbak megtételére; egyformán nyitva van
számára a szabadságra vagy a rabszolgaságra, a fejlődésre vagy a visszaesésre, a
testvériségre vagy a gyűlölködésre vezető út. Továbbá az ember ráébred, hogy
neki magának kell helyes irányba terelnie azokat az erőket, melyeket ó maga
ébresztett föl, s melyek eltiporhatják vagy szolgálhatják. Ezért igazában
kérdéseinek tárgya - önmaga.
431» 10. {Αζ embert nem mélyebb kérdései) Valójában azok az egyensúlyzavarok,
melyektől a mai világ szenved, azzal az alapvetőbb egyensúlyzavarral függenek
össze, mely az ember szívében gyökerezik. Magában az emberben ugyanis sok
ellentmondó elem küzd egymással. Egyrészt ugyanis mint teremtmény sokszo-
rozottan korlátozottnak, másrészt vágyaiban korlátlannak és egy magasabb-
rendű életre hivatottnak érzi magát. Sokféle érték vonzza egyszerre, és mindig
választani kénytelen közöttük, nem egyről pedig egészen le kell mondania.
Ráadásul mivel esendő és bűnös, gyakran teszi azt, amit nem akarna, amit
pedig szeretne, nem teszi meg1. Ezért megosztott önmagában, amiből sok és
nagy társadalmi ellentét is származik. Nagyon sokan nem is észlelik világosan e
drámai helyzetet, vagy azért, mert életüket megfertőzi a gyakorlati materializ-
mus, vagy mert a nyomorúság nem engedi, hogy ezzel foglalkozzanak. Sokan
úgy vélik, hogy nyugalmat találnak a dolgok sokféle értelmezésében. Mások
egyedül az ember erőfeszítésétől várják az emberi nem igazi, és teljes
fölszabadulását és meggyőződésük, hogy az ember eljövendő uralma a föld
felett ki tudja majd elégíteni a szív minden vágyát. Vannak olyanok is, akik
kételkednek az élet értelmében, ezért magasztalják azok vakmerőségét, akik
úgy vélekedve, hogy az emberi létezésnek önmagában semmi értelme sincs,
kizárólag egyéni bátor döntésükkel akarnak neki értelmet adni. És mindazonál-
tál egyre többen lesznek, akik a világ jelen fejlődését látva fölvetik vagy
fokozott érzékenységgel élik át a legalapvetőbb kérdéseket: mi az ember?
Vajon mi a fájdalom, a rossz és a halál értelme, melyek minden fejlődés ellenére
változatlanul megmaradnak? Mit érnek az oly drága áron szerzett győzelmek?
Mit nyújthat az ember a társadalomnak és mit várhat tőle? Mi következik e
földi élet után?
Az Egyház pedig hiszi, hogy Krisztus, aki mindenkiért meghalt és föltá-
madt2, Szendelke által világosságot és erőt ad az embernek, hogy megfelelhes-
sen nagyszerű hivatásának; és nem adatott az ég alatt más név az embereknek,
melyben üdvözölhetnének3. Hasonlóképpen hiszi, hogy az egész emberi

876
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat . ‫״‬Gaudhim ct spes”: Egyház és a világ *4301-4345

történelem kulcsát, középpontját és célját Urában és Mesterében találja meg.

Az Egyház azt is hirdeti, hogy az összes változás mögött sok minden van, ami
nem változik, és mindezeknek végső alapja Krisztus, aki ugyanaz tegnap, ma és
mindörökké4. A zsinat tehát Krisztusnak, a láthatatlan Isten képmásának és az
egész teremtés elsőszülöttének5 fényességével mindenkihez szólni akar, hogy
megvilágítsa az ember misztériumát, és együttműködjék korunk fő kérdései
megoldásának megtalálásában.

Első rész- A ~ Egyház és az ember hivatása

11. (Válaszolni kell a Szentlélek inditásairá) Isten népe a hittől indítva, mellyel 4 3 1 1
hiszi, hogy az Úr Lelke, mely betölti a földkerekséget, vezérli az eseményekben,
szükségletekben és vágyakban - melyekben korunk embereivel együtt részese-
dik - próbálja fölismerni, hogy közülük melyek Isten jelenlétének vagy
tervének igaz jelei. A hit ugyanis új fényt vet mindenre, s föltárja az ember
egész hivatására vonatkozó isteni tervet, így tehát az elmér az igazán emberi
megoldásokra irányítja. A zsinat elsősorban a ma leginkább becsült értékeket
akarja a hit fényénél megítélni és isteni forrásához visszavezetni. Ezen értékek
ugyanis, ahogyan isteni ajándékként emberi képességekből fakadnak, nagyon
jók; de az emberi szív romlottsága miatt nemritkán eltérnek eredeti rendelteié-
süktól, ezért megtisztításra szorulnak.
Miként vélekedik az Egyház az emberről? Mi minden látszik ajánlatosnak a
mai társadalom építésénél? Mi az ember tevékenységének végső értelme a
világban? Ezekre a kérdésekre az emberek választ várnak. És a válaszokból
nyilvánvaló lesz, hogy Isten népe és az emberi nem, melynek ez a nép szerves
része, kölcsönösen egymás szolgálatára van, megmutatkozik majd, hogy az
Egyház küldetése vallási természetű, éppen ezért nagyon emberi.

Elsőfejedet: A z ember személyi méltósága

12. (A z Isten képmására teremtett ember) Hívók és nem-hívók szinte egyhangú 4312
véleménye szerint mindent, ami csak a földön van, az emberhez mint
középponthoz és csúcshoz viszonyítva kell rendezni.
De mi az ember? Sok és különféle, egymásnak ellentmondó nézetet vallott
és vall önmagáról, melyek szerint egyszer mindenek fölött álló törvénnyé
magasztalja magát, máskor a kétségbeesésig megy el önmaga leértékelésében.
Innen ered tanácstalansága és szorongása. Az Egyház mélyen átérezve a
nehézségeket, a kinyilatkoztató Isten tanításának birtokában olyan választ tud
adni rájuk, mely megrajzolja az ember valóságos helyzetét, megmagyarázza
gyöngeségeit, s ugyanakkor helyesen fölismerheti méltóságát és hivatását.
A Szentírás ugyanis azt tanítja, hogy az ember ‫ ״‬Isten képmására” teremte-
tett, s képes arra, hogy megismerje és szeresse Teremtőjét, aki úrrá tette
minden földi teremtmény fölött1, hogy Istent dicsőítve uralja és használja
azokat2. ‫ ״‬Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy meglátoga-
tód ót? Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel

877
* 4301-4345 VI. Pál: II Vatikáni zsinat: Határozat : ‫״‬Gandhim et spes”: Egyház és a világ

koronáztad, és fölébe állítottad kezed minden művének. Mindent a lába alá

vetettél.” [.Zsolt 8,5—7. a Vulgátában]
Isten azonban nem magányosságra teremtette az embert: kezdettől fogva
‫ ״‬férfinak és nőnek teremtette” őket [Tér 1£7\, kiknek kapcsolata a személyes
közösség ősformája. Az ember ugyanis ízig-vérig társas lény, és másokkal való
kapcsolat nélkül képtelen élni és képességeit kifejleszteni. Isten tehát - miként
ugyancsak a Szentírásban olvassuk - látta, hogy ‫״‬mindaz, amit alkotott,
nagyon jó”. [Tér 1,31]
4313 13. (A bűn) Isten igazságban alkotta az embert, ő azonban története
kezdetétől a Gonosz sugallatára visszaélt szabadságával, szembeszállt Istené-
vei, és nélküle akarta elérni célját. Noha fölismerték Istent, mégsem dicsőítet-
ték Istenként, oktalan szívük elhomályosult, és inkább a teremtménynek
szolgáltak, mint a Teremtőnek1. Ami az isteni kinyilatkoztatásból kitűnik,
összhangban van a tapasztalattal. Mert amikor az ember a szíve mélyébe tekint,
valóban észleli, hogy hajlik a rosszra is, és sokféle rossz környékezi, s ezek nem
származhatnak a Teremtőjétöl, aki jó. Az ember gyakran nem hajlandó
elismerni Istent alkotójának, ezzel megtagadja létének a végsőcélra való
irányulását, egyúttal szétrombolja saját belsórendjét, valamint a többi ember-
hez és az egész teremtett világhoz fuzódórendezett kapcsolatát.
így tehát az ember önmagában megosztott. Ezért mind az egyéni, mind a
közösségi élet teljes egészében küzdelem, mégpedig drámai küzdelem a jó és a
rossz, a világosság és a sötétség között. Mi több, az ember úgy találja, hogy a
maga erejéből hatékonyan nem verheti vissza a rossz támadásait, olyannyira,
hogy mindenki úgy érzi magát, mintha bilincsbe volna verve. De maga az Úr
jött el, hogy megszabadítsa és megerősítse az embert: hogy őt belsőleg
megújítsa, a ‫״‬világ fejedelmét pedig”, aki a bűn szolgaságában tartotta az
embert, ‫״‬kivesse”2. A bűn azonban az embert kisebbíti azáltal, hogy akadá-
lyozza teljességének elérését. E kinyilatkoztatás fényében kapja végsómagyará-
zatát az emberek által tapasztalt magasztos hivatás és mélységes nyomorúság.
4314 14. (A test-leiek ember) A test és lélek egysége, az ember testi mivoltánál
fogva magába gyűjti az anyagi világ elemeit, melyek általa érik el céljukat és
emelik föl hangjukat a Teremtőszabad dicséretére1. Az embernek tehát nem
szabad lenéznie a testi életet, épp ellenkezőleg, testét mint Istentől teremtett és
az utolsó napon föltámadó valóságot, jónak és tiszteletreméltónak kell tartania.
Mivel azonban a bűn megsebezte, érzi a test lázongását. így tehát maga az
emberi méltóság követeli, hogy testében Istent dicsőítse2, és ne engedje szíve
romlott hajlamainak szolgálni.
Az ember pedig nem téved, amikor az anyagi dolgoknál magasabbrendű-
nek ismeri meg és nem csupán a természet egy részecskéjének vagy a
társadalom anonim elemének tekinti magát. Benső valójával ugyanis a dolgok
teljességét meghaladja: ebbe a mély benső világba tér, amikor a szívébe fordul,
ahol Isten várja őt, aki a szíveket vizsgálja3, s ahol ö maga Isten színe előtt dönt
a saját sorsáról. így tehát amikor fölismeri önmagában a szellemi és halhatatlan

878
 VI Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat ‫״‬Ganditun et spes” : Egyház és a világ *4301-4345

lelket, nem valami merőben a fizikai és a társadalmi körülményekből fakadó

ábrándképpel hitegeti magát, hanem a valóság mély igazságát érinti.
15. (A z értelem méltóságéi) Az isteni világosság részeseként helyesen ítél az 4 3 1 5
ember, amikor azt mondja, hogy értelme révén meghaladja az anyagi világot.
Szellemi képességét a századok folyamán a tapasztalati tudományokban, a
technikában és a szellemtudományokban serényen használva ó maga valóban
előre haladt. Korunkban viszont elsősorban az anyagvüág kutatásában és
leigázásában ért el kitűnő eredményeket. Mindeközben a mélyebb igazságot
kereste és meg is találta. Értelme ugyanis nem korlátozódik pusztán a
jelenségekre, hanem az érthető valóságot igaz bizonyossággal meg tudja
ragadni, noha a bűn következményeként értelme némiképpen elhomályosult és
meggyöngült. Az emberi személy értelmes természetét végül a bölcsesség
tökéletesíti - és tökéletesíteni is kell mely az emberi elmét szelíden vonzza
az igaz és a jó keresésére és szeretésére; s ha bölcsesség hatja át az embert, a
láthatókon keresztül eljut a láthatatlanokhoz.
A mi korunk pedig az elmúlt századoknál jobban rászorul erre a bölcses-
ségre, hogy minél emberibb legyen minden újdonság, amit az ember fölfedez.
A világ jövője forog ugyanis veszélyben, ha nem támadnak bölcsebb emberek.
S megjegyzendő, hogy sok gazdaságilag szegény, de bölcsességben gazdag nép
a többieknek igen nagy segítséget nyújthat. A Szentlélek ajándékaként a hit
által az ember szemlélheti és ízlelheti az isteni terv misztériumát1.
16. (A lelkiimeret méltósága) Az ember lelkiismerete mélyén egy olyan törvényt 4316
fedez föl, amelyet nem ő ad önmagának, hanem engedelmességgel tartozik
iránta, s e törvény hangja —mely mindig arra szólítja, hogy szeresse és cselekedje
a jót és kerülje a rosszat - a kellő pillanatban fölhangzik szí-vében: ‫״‬ezt tedd,
amazt kerüld!” Isten ugyanis törvényt írt az emberi szívbe, melynek engedelmes-
kedm kell, ez adja az maga az ember méltóságát és eszennt ítéltetik meg1. A
lelkiismeret az ember legrejtettebb magva és szentélye, ahol egyedül van Istennel,
akinek szava visszhangzik bensőjében2. Lelknsmeretében ismeri föl csodálatos
módon azt a törvényt, melyet Isten és a felebarát szeretetével teljesít2. A
keresztényeket a lelknsmerethez való hűség összeköti a többi emberrel az igazság
keresésében, s az egyén és a társadalom életében fölmerülő számtalan erkölcsi
kérdés igazi megoldásának megtalálásában. Minél inkább érvényesül tehát a
helyes lelkiismeret, annál inkább tartózkodnak az egyének is, a közösségek is az
önkényes döntésektől, s törekszenek arra, hogy az erkölcsiség objektív normái-
hoz alkalmazkodjanak. Nemritkán megtörténik, hogy a lelkiismeret legyózhetet-
len tudatlanság miatt téved, anélkül, hogy‫ ׳‬emiatt elveszítené méltóságát. Ez
azonban nem állítható olyan esetben, amikor az ember nem fordít elég gondot az
igaz, és a jó keresésére és a lelkiismeret a bűn megszokása következtében
lassanként szinte megvakul.
17. (A szabadság értéke) Az ember azonban csak szabadon fordulhat a jó felé, 4317
mely szabadságot kortársaink nagyra értékelik és lázasan keresik; méltán. De
gyakran visszaélnek vele: úgy tekintik, mint kötetlenséget, hogy mindent megte-

879
* 4301‫ ־‬4345 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat ‫״‬Gandhim et spes”: Egyház és a világ

hessenek, ami élvezetet okoz, még a rosszat is. Az igazi szabadság azonban az
istenképiség nagy jele az emberben. Isten ugyanis az embert a saját döntésére
akarta bízni1, hogy a maga elhatározásából keresse Teremtőjét, és hozzá
ragaszkodva, szabadon jusson el a teljes és boldog tökéletességre. Az ember
méltósága tehát megköveteli, hogy tudatos és szabad választás alapján cseleked‫־‬
jék, tudniillik személyként, belső indítás és irányítás, ne pedig belső vak ösztön
vagy merő külső kényszer hatására. E méltóságot akkor éri el az ember, ha
kiszabadulva a szenvedélyek rabságából, a jó szabad választásával törekszik célja
felé, az alkalmas eszközöket pedig hatékonyan és gondosan válogatja meg. Ezt az
Istenre irányultságot a bűntől megsebzett emben szabadság teljesen csak Isten
segítő kegyelmével tudja megvalósítani. De mindenkinek számot kell majd adnia
saját életéről Isten ítélőszéke előtt, hogy jót vagy rosszat cselekedett-e2.
4318 18. (A halál misztériuma) Az emberi lét a halál színe előtt válik a legnagyobb
talánnyá. Az embert nemcsak a fájdalom és a test előrehaladó szétesése gyötn,
hanem, s még inkább az örök megsemmisüléstől való félelem is. Szíve
ösztönével helyesen ítél, amikor megborzad személyének teljes összeomlásáról
és végső kialvásától, s elutasítja azt. Az örökkévalóság magában hordozott
magva, mivel nem vezethető vissza a puszta anyagra, föllázad a halál ellen. A
technika összes, még oly hasznos próbálkozása sem képes csillapítani az ember
szorongását: a testi élet meghosszabbítása ugyanis nem elégítheti ki ·annak a
másik életnek a vágyát, mely kitörölhetetlenül ott van az ember szívében.
Miközben a halál színe előtt semmivé válik minden elképzelés, az Egyház
az isteni kinyilatkoztatás alapján állítja, hogy Isten az embert a földi nyomorú-
ság határain túli, boldog célra teremtette. Sőt a keresztény hit tanítja, hogy a
testi halál - amit az ember nem ismert volna meg, ha nem vétkezik1- vereséget
fog szenvedni, amikor a mindenható és könyörületes Üdvözítő föltámasztja az
embert. Isten ugyanis arra hívta és hívja az embert, hogy egész természetével
kapcsolódjék hozzá a romolhatatlan isteni élet közösségében. E győzelmet a
föltámadott Krisztus vívta ki, aki halálával megszabadította az embert a
haláltól2. A hit tehát, ha megfelelő szilárd érvekkel együtt kínálják föl, minden
gondolkodó embernek megadja a választ jövendő sorsát illető aggodalmára,
egyúttal lehetőséget nyújt, hogy lelki közösségben legyen Krisztusban azokkal
a szeretett hozzátartozóival, akiket a halál már elragadott; a hit ugyanis
megadja a reményt, hogy ők Istennél megtalálták már az igazi életet.
4319 19. (A z ateizmus fajtái és gyökerei) Az emberi méltóság lényeges része az
Istennel való közösségre szóló meghívás. Az ember kezdettől fogva párbe-
szédre hivatott Istennel, ugyanis csak azért létezik, mert Isten szerétéiből
megteremtette és szeretetből létben tartja, s csak akkor élhet teljesen az igazság
szerint, ha önként elismeri ezt a szeretetet és rábízza magát a Teremtőjére.
Kortársaink közül sokan azonban föl sem fogják ezt a bensőséges és éltető
kapcsolatot Istennel, vagy kifejezetten elutasítják, ezért az ateizmust korunk
legsúlyosabb tényei közé kell sorolni, és nagyon komolyan meg kell vizsgálni.

880
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat ‫״‬Gaudiiun et spes”: Egyház cs a világ *4301-4345

Az ateizmus szóval egymástól igen különböző jelenségeket fejeznek ki.

Egyesek határozottan ragadják Istent; mások úgy vélik, hogy az ember
egyáltalán semmit sem tudhat meg róla; ismét mások Isten létének kérdését
olyan módszerrel veszik vizsgálat alá, mely a kérdést értelmetlennek tünteti
föl. Sokan jogosulatlanul átlépve a tapasztalati tudományok határait, mindent
kizárólag természettudományos módszerrel akarnak magyarázni, vagy épp
ellenkezőleg, tagadják, hogy létezik abszolút igazság. Némelyek annyira
fölmagasztalják az embert, hogy ezáltal az Istenben való hit erőtlenné válik,
de úgy tűnik inkább az embert állítják, mint Istent tagadnák. Mások nem az
evangélium Istenét utasítják el, hanem azt az istenképet, amit maguknak
alkottak. Olyanok is vannak, akiket nem foglalkoztatnak az Istennel kapcso-
latos kérdések; úgy látszik, nem éreznek vallásos nyugtalanságot, így nem is
értik, miért kellene a vallással törődniük. *Az ateizmus nemritkán a világban
tapasztalható rossz elleni szenvedélyes tiltakozásból, vagy abból fakad, hogy
abszolút tulajdonságokkal ruháznak föl és Isten helyébe állítanak bizonyos
emberi értékeket. A mai civilizáció maga is —nem önmagától, hanem mert
túlságosan belebonyolódik az evilági dolgokba - megnehezítheti az eljutást
Istenhez.
Akik szándékosan igyekeznek távol tartani Istent a szívüktől és kerülik a
vallási kérdéseket, nem mentesek a bűntől, mivel nem követik lelkiismeretük
szavát; gyakran azonban maguk a hívők is bizonyos fokig felelősek. Az
ateizmus ugyanis, a maga egészében véve nem eredeti jelenség, hanem
különböző okok következménye, s közéjük kell számítanunk a vallások -
sokhelyütt elsősorban a keresztény vallás - által kiváltott kritikát is. Ezért a
hívőknek is nem kis részük lehet az ateizmus létrejöttében, amennyiben a hitre
nevelés elhanyagolásával vagy a tanítás meghamisításával, esetleg vallási,
erkölcsi és társadalmi életük fogyatékos voltával inkább eltakarják, mint
föltárják Isten és a vallás igazi arcát.
20. 4320
(A z ateista rendszerek) A modern ateizmus gyakran rendszer formájában
jelentkezik, és egyéb okok mellett odáig fokozza az emberi autonómia igényét,
hogv az Istentől való függés minden formájával szemben nehézséget támaszt.
Követői olvan szabadságra törekszenek, melyben az ember önmaga célja, saját
történetének egyedül ö a főszereplője és szerzője; úgy vélik ez nem egyeztethe-
tó össze az Úrnak, a világ alkotójának és céljának elismerésével, vagy legalábbis
teljesen fölöslegessé teszi a reá való hivatkozást. E tanításnak kedvezhet az a
hatalomérzet is, mellyel a mai technikai fejlődés tölti el az embert.
A mai ateizmus formái közül nem hagyandó figyelmen kívül az sem, mely
az emberi fölszabadulást elsősorban a gazdasági és társadalmi fölszabadulástól
várja, s hangoztatja, hogy a vallás természeténél fogva állja útját ennek a
fölszabadulásnak, mert egy jövendóélet ábrándjával kecsegteti az embert,
amivel visszatartja őt a földi társadalom építésétől. -Ahol ennek a fölfogásnak
hívei hatalomra jutnak, hevesen támadják a vallást, az ateizmust pedig kivált az

881
*4301-4345 VI. Pál: II Vatikáni zsinat: Határozat : ‫״‬Gaudinm et spes”: Egyház cs a világ

ifjúság nevelésében a közhatalom rendelkezésére álló eszközök alkalmazásával

terjesztik.
4321 21. (Λ~ Egyház magatartása a~ ateizmussal szemben) Az Egyház, hűségesen
Istenhez és az emberhez, nem tehet mást, mint hogy fájdalommal, de teljes
határozottsággal elítélje, miként korábban is tette1 ezeket az ártalmas tanításo-
kát és cselekedeteket, melyek ellentmondanak az értelemnek és az általános
emberi tapasztalatnak, az embert pedig megfosztják veleszületett méltóságától.
Igyekszik azonban megérteni az istentagadásnak az ateista gondolatvilág
mélyén rejlő okait, s mivel ismeri az ateizmus által fölvetett kérdések súlyát, és
szeret minden embert, úgy ítéli, hogy ezeket az okokat komoly és mélyreható
vizsgálat tárgyává kell tennie.
Az Egyház vallja, hogy Isten elismerése egyáltalán nem ellenkezik az
emberi méltósággal, mivel e méltóság Istenben alapszik és válik tökéletessé.
Isten ugyanis értelmes és szabad társas lénynek teremtette az embert, s
mindenekelőtt meghívta, hogy gyermekként közösségben legyen vele és
részesedjék az O boldogságában. Ezenkívül az Egyház tanítja, hogy az
eszkatologikus remény nem csökkenti a földi dolgok jelentőségét, hanem
inkább új motívumokkal segíti beteljesedésüket. Ezzel szemben, ha elvész az
isteni alap és az örök élet reménye, amint ma látjuk, igen súlyosan sérül az
emberi méltóság, és megoldatlan marad az élet és halál, a bűn és a fájdalom
talánya, s az emberek nemritkán kétségbe esnek.
Ilyen körülmények között az ember megoldatlan, homályosan érzékelt
kérdés marad önmagának, s bizonyos pillanatokban, főleg az élet jelentősebb
fordulópontjain senki sem térhet ki e kérdés elől, melyre egyedül Isten ad
kielégítóés biztos választ, aki mélyebb gondolkodásra és alázatosabb keresésre
hívja az embert.
Az ateizmus gyógyszerét a helyesen előadott tanítástól és az Egyház és
tagjainak kifogástalan életétől kell várnunk. Az Egyház feladata ugyanis, hogy a
Szentlélek vezetésével szüntelenül megújulva és megtisztulva2 megjelenítse és
láthatóvá tegye az Atyaistent és az O megtestesült Fiát, ami elsősorban az élő
és érett hit tanúságtételével érhető el, tudniillik azzal a hittel, mely világosan
fölismeri és le tudja győzni a nehézségeket. E hit tanúi a vértanúk régen és ma
is. E hímek azáltal kell megmutatnia termékenységét, hogy áthatja a hívők
egész életét, evilági életét is, s főként a szűkölködók iránt igazságosságra és
szeretetre indítja őket. Isten jelenlétének megmutatásához a legfontosabb a
hívők egymás iránti testvéri szeretete, akik egy szíwel-lélekkel együtt fáradoz-
nak az evangéliumi hitért3, és az egység jelévé válnak.
Az Egyház, jóllehet teljesen elutasítja az ateizmust, őszintén vallja, hogy
minden embernek, hívőknek és nem-hívőknek egyaránt együtt kell működniük
e világ helyes építésében, melyben közösen élnek, ami természetesen lehetetlen
őszinte és okos dialógus nélkül. Helyteleníti tehát a hátrányos megkülönbözte-
tést a hívók és nem-hívók között, amit egyes államok vezetői, figyelmen kívül
hagyva az ember alapvető jogait, jogtalanul gyakorolnak. Igényli a hívók

882
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat : ‫״‬Gaudium et spes”: Egyház és a világ *4301-4345

számára a cselekvési szabadságot, hogy ebben a világban Isten templomát is

építhessék. Az ateistákat pedig emberségesen hívja, hogy nyitott szívvel
szemléljék Krisztus evangéliumát.
Az Egyház ugyanis nagyon jól tudja, hogy amikor védelmezi az emberi
hivatás méltóságát és visszaadja a reményt azoknak, akik kétségbe estek végső
sorsuk felől, üzenete összhangban van az emberi szív legtitkosabb vágyaival.
Ez az üzenet nem lealacsonyítja az embert, hanem élettel és szabadsággal
ajándékozza meg, s rajta kívül semmi sem képes megnyugtatni az emberi
szívet: ‫ ״‬Magadnak alkottál minket”, Uram, ‫״‬és nyugtalan a mi szívünk, amíg
meg nem nyugszik benned”4.
22. (Krisztus, új ember) Az ember misztériuma csak a megtestesült Ige 4322
misztériumában világosodik meg igazán. Adám, az első ember ugyanis az
eljövendőnek1, ti. az Úr Krisztusnak előképe volt. Krisztus, az új Adám, az
Atya és az Ó szeretete misztériumának kinyilatkoztatásában teljesen föltárja az
embert az embernek, és megmutatja magasztos hivatását. Nem csoda tehát, ha
ezek az igazságok belőle fakadnak és benne érik el csúcspontjukat. Aki ‫״‬a
láthatatlan Isten képmása”2, Ugyanő tökéletes ember is, aki Adám fiainak az
ősbűn által elcsúfított istenképiségét helyreállította.
Mivel Ó az emberi természetet fölvette, nem elemésztette3, e természet
magától értetődően bennünk is nagy méltóságra jutott. Isten Fia ugyanis
megtestesülésével valamiképpen minden emberrel egyesült. Emberi kézzel
dolgozott, emberi értelemmel gondolkodott, emberi akarattal cselekedett4,
emberi szívvel szeretett. Szűz Máriától születvén valóban egy lett közülünk, a
bűnt kivéve mindenben hasonló lett hozzánk5.
Az ártatlan Bárány, önként ontva vérét, életet szerzett nekünk, Isten benne
szerzett kiengesztelést önmmagával és az embereknek egymás között6, s
kiragadott minket az ördög és a bűn szolgaságából, így mindegyikünk
elmondhajta az Apostollal: Isten Fia ‫ ״‬szeretett engem, és önmagát adta értem”
[Gál 2,20]. Értünk szenvedvén nemcsak példát adott nekünk, hogy kövessük
Ő t', hanem utat is nyitott, melyen ha járunk, az élet és a halál megszentelódik
és új értelmet nyer.
A sok testvér között az elsószülött Fiú képmásához hasonlóvá vált8
keresztény ember pedig megkapja a ‫ ״‬Lélek zsengéit” [Rom 8£3], melyek
képessé teszik arra, hogy megtartsa a szeretet új törvényét9. E Lélek által, aki
‫״‬örökségünk foglalója” [Ef 1,14] belülről a teljes ember megújul egészen ‫ ״‬a
test megváltásáig” [Rám 8,23]: ‫ ״‬Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki
föltámasztotta Jézust a halálból, Ő, aki Jézus Krisztust föl támasztotta a
halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által” [Rom
8,1 /]10. Kétségtelen, a keresztény embernek sok szorongatásban kell fölvennie
a harcot a rossz ellen, és meg kell halnia; de a húsvéti misztérium részeseként
hasonlóvá válva Krisztus halálához, reménytől megerősödve tart a föltámadás
felé11.

883
*4301 ‫־‬4345 VI. Pál: II Vatikáni zsinat: Határozat : ‫ ״‬Gandhim et spes”: Egyház és a világ

Mindez nemcsak a krisztushívókre érvényes, hanem miden jóakaratéi

emberre is, kiknek szívében láthatatlanul munkálkodik a kegyelem12. Mivel
ugyanis Krisztus mindenkiért meghalt13, s minden ember végső hivatása
azonos, tudniillik isteni hivatás, vallanunk kell, hogy a Szendélek mindenkinek
fölkínálja a lehetőséget, hogy csak Isten előtt ismert módon csatlakozhassanak
e húsvéti misztériumhoz. Ilyen és ily nagy az ember misztériuma, mely a
keresztény kinyilatkoztatás által fölragyog a hívőknek. Tehát Krisztus által és
Krisztusban megvilágosodik számunkra a fájdalom és a halál talánya, mely az
evangélium nélkül eltipor bennünket. Krisztus föltámadott, halálával megölte a
halált, és életet adjándékozott nekünk14, hogy - mint fiúk a Fiúban -
kiálthassuk a Lélekben: ‫ ״‬Abba! Atya!”15.

Második fejedet: Λ ς emberek közössége

4323 23. (A ^sinat célja) A mai világ főbb jellegzetességei közé számít az emberek
közötti kapcsolatok megsokasodása, amiben igen nagy része van a technikai
fejlődésnek. Az emberek testvén dialógusa azonban mégsem e fejlődésben,
hanem mélyebben, a személyek közösségében valósul meg, mely egymás teljes
szellemi méltóságának kölcsönös tiszteletét igényli. A krisztusi kinyilatkoztatás
nagy segítséget nyújt a személyek e közösségének létrejöttéhez, s egyúttal
elvezet minket a közösségi élet törvényeinek mélyebb megértésére, mely
törvényeket a Teremtő írt bele az ember szellemi és erkölcsi természetébe.
Mivel azonban az Egyházi Tanítóhivatal újabb dokumentumai bősége-
sen kifejtették a társadalomra vonatkozó keresztény tanítást1, a zsinat
csupán néhány főbb igazságot idéz föl, és alapjaikat világítja meg a
kinyilatkoztatás fényével, majd néhány, ma jelentősebb gyakorlati követ-
kezménnyel foglalkozik.
4324 24. (A% emberi hivatás közösségi természete Isten tériében) Isten, mindnyájunk
gondviselő Atyja azt akarta, hogy az emberek egyetlen családot alkossanak és
testvérnek tekintsék egymást. Hiszen mindannyian Isten képére vannak
teremtve, aki ‫ ״‬betelepítette az egy őstől származó emberiséggel az egész
földet” \ApCsel 17^6], s mindnyájan egy és ugyanazon célra vannak hivatva,
aki nem más, mint maga az Isten. Ezért Isten és a felebarát szeretete az első és
legfőbb parancs. Isten szeretete tehát nem választható el a felebarát szereteté-
tói: ‫ ״‬...ami egyéb parancs még van, mind ebben az egyben tetózódik: Szeresd
embertársadat, mint saját magadat... A törvény tökéletes teljesítése tehát a
szeretet” [Rám 13,9-10; 10. 1]n 4,20]. Ez pedig az egymástól napról napra
jobban függő emberek és az egyre egységesebbé váló világ számára igen
jelentősnek bizonyul.
Sót amikor az Ur Jézus az emberi észnek föl nem fogható távlatokat nyitva
azért imádkozik az Atyához, hogy ‫״‬legyenek mindnyájan egyek ..., amint mi
egyek vagyunk” \Jn 17331-22], bizonyos hasonlóságot sejtet az isteni szemé-
lyek egysége és Isten gyermekeinek igazságban és szeretetben élt egysége
között. E hasonlóság rávilágít arra, hogy az ember - aki az egyetlen teremt-

884
 VI Pál: II Vatikáni zsinat: Határozat : ‫״‬Gandhim et spes": Egyház és a világ *43014345‫־‬

mény a földön, akit Isten önmagáért akart - teljesen csak akkor találhat
önmagára, ha őszintén elajándékozza magát1.
25. (>!‫ ״‬embert személy és ας embert társadalom kölcsönös ös ^efuggése) Az ember 4 3 2 5
társas természetéből nyilvánvaló, hogy az emberi személy tökéletesedése és a
társadalom fejlődése kölcsönösen függ egymástól. Valamennyi társadalmi
intézménynek ugyanis a személy az alapja, alanya és célja, s annak kell lennie,
mert a személy természete szennt teljesen közösségre van utalva1. Mivel tehát
a társas élet nem mellékes körülmény az ember számára, ezért minden
képessége a másokkal való kapcsolatokban, kölcsönös szolgálatokban, párbe-
szédben bontakozik ki, és az ember csak így felelhet meg hivatásának.
Az ember kibontakozásához szükséges társas kötelékek közül némelyek
közvetlenül megfelelnek belső természetének, például a család és a politikai
közösség; mások inkább szabad elhatározásából jönnek létre. Korunkban a
kölcsönös kapcsolatok és függések különféle okokból napról napra egyre
sokasodnak, amiből sokféle közjogi vagy magánjogi társulás és intézmény
keletkezik. Ez a szocializációnak nevezett jelenség kétségtelenül rejteget vészé-
Iveket, mégis sok előnnyel jár a személy értékeinek megszilárdítása és növelése,
valamint jogainak védelme szempontjából2.
A társas élet nagy segítséget nyújt ugyan az emberi személynek, hogy
betölthesse hivatását, a vallásos hivatását is, még sem tagadható, hogy azok a
társadalmi körülmények, melyek között az emberek élnek, s melyek közé már
gyermekkorukban kerülnek, gyakran eltérítik őket a jótól és a rossz felé terelik.
Bizonyos, hogy a társadalmi rendet sűrűn zavaró ok részben a gazdasági,
politikai és társadalmi formákban lappangó feszültség. A mélyebb ok azonban
nem ez, hanem a gőg és az önzés, mely megrontja a társadalom légkörét. Ahol
pedig a dolgok rendjét a bűn következményei megzavarják, ott a születésétől
fogva rosszra hajló ember új meg új kísértésekkel találkozik, és ezeket csak a
kegyelemtől támogatott szüntelen erőfeszítésekkel küzdheti le.
26. (A körjó előmozdítása) Az emberek egyre szorosabbá váló és lassan az 4 3 2 6
egpsz világra kiterjedő kölcsönös függéséből következik, hogy a közjó - azaz
azon társadalmi életfeltételek összessége, melyek mind a csoportoknak, mind
az egyes ragoknak lehetővé teszik, hogy teljesebben és könnyebben elérjék
tökéletességüket - napjainkban egyre egyetemesebbé válik, és az egész emberi
nemet érintő jogokat és kötelességeket foglal magában. Minden csoportnak
számot kell vetnie a többi csoport szükségleteivel és jogos igényeivel, sőt az
egész emberi család közjavával is1.
Ugyanakkor növekszik az emberi személyt megillető magasztos méltóság
tudata, mivel a személy fölötte áll minden dolognak, jogai és kötelességei
egyetemesek és sérthetetlenek. Az ember számára tehát hozzáférhetővé kell
tenni mindazt, ami a valóban emberi élethez szükséges: ilyenek a táplálék, a
ruházat, a lakás; jog az életállapot szabad megválasztáshoz és a családalapítás-
hoz, neveltetéshez, munkához, jó hírnévhez, tisztelethez, megfelelő tájékozta-

885
*4301-4345 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat : ‫״‬Gandium et spes”: Egyház és a világ

táshoz, a saját helyes lelkiismeret szerinti cselekvéshez, a magánélete védelemé*

hez és a jogos szabadsághoz, mely magában foglalja a vallásszabadságot is.
A társadalmi rendnek tehát és fejlődésének mindig a személyek javára kell
irányulnia, ugyanis a dolgok rendjét kell a személyek rendjéhez szabni, nem
pedig fordítva, miként maga az Úr utalt erre, ·amikor azt mondta, hogy a
szombat van az emberért, és nem az ember a szombatért2. Ezt a rendet tehát
úgy kell kibontakoztatni, hogy az igazságban legyen megalapozva, az igazsá-
gosságban épüljön, és a szeretet éltesse; a szabadságban pedig egyre napról
napra emberibb egyensúlyt kell találnia3.
Ennek megvalósításához azonban a gondolkodásmódot kell megújítani, és
a társadalmat nagy mértékben át kell alakítani.
Isten Lelke, aki csodálatos előrelátással irányítja az idők folyását, és
megújítja a föld színét, e fejlődés mellett áll. Az evangéliumi kovász pedig
fölébreszterte és folyamatosan ébreszti az emberi szívben a méltóság vissza-
foghatatlan vágyát.
4327 27. (Tisztelet emberi személy iráni) Áttérve a gyakorlati és sürgetőbb
következményekre a zsinat újra és újra megerősíti az ember iránti tiszteletet:
mindenkinek úgy kell tekinteni a felebarátra - kivétel nélkül - , mint önmagára,
elsősorban azáltal, hogy életéről és a hozzá szükséges eszközökről gondosko-
dik1; nehogy azt a gazdagot utánozza, aki a szegény Lázárral mit sem
törődött2. Napjainkban különösen sürgető kötelességünk, hogy felebarátnak
tekintsünk megkülönböztetés nélkül minden embert, és ha ránk szorul,
siessünk is a szolgálatára; legyen szó akár egy mindenkitől elhagyott öregről,
egy igazságtalanul lenézett vendégmunkásról, egy menekültről, egy házasságon
kívül született gyermekről, aki érdemtelenül szenved olyan bűnért, melyet nem
ő követett el; vág}· egy éhezőről, aki megszólítja a lelkiismeretünket, eszünkbe
juttatva az Úr szavát: ‫״‬Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek,
velem tettétek” [Mt 2S,40\.
Ezenfelül minden, ami az élet ellen irányul: az emberölés bármely formája,
a népirtás, az abortusz, az eutanázia és a szándékos öngyilkosság; minden, ami
az emberi személy épségét sérti: a csonkítások, a testi vagy lelki kínzás, a lelki
kényszer alkalmazása, minden, ami az emberi méltóságot sérti: az embertelen
életkörülmények, az önkényes bebörtönzések, deportálások, rabszolgaság,
prostitúció, leány- és fiúkereskedelem, a lealacsonyító munkakörülmények,
melyek a munkásokat a haszonszerzés puszta eszközévé teszik, s nem szabad
és felelős személyeknek tekintik - mindezek és hozzájuk hasonlók kétségtele‫־‬
nül szégyenletes gaztettek, s miközben tönkreteszik az emberi civilizációt,
inkább az elkövetőiket szennyezik be, mint azokat, akik elszenvedik a jogtalan-
ságot, és a legnagyobb mértékben ellenkeznek a Teremtő tiszteletével.
4328 28. (Tisztelet és szeretet a~ ellenség iráni) A tiszteletet és a szeretetet azokra is ki
kell terjesztenünk, akik társadalmi, politikai vagy vallási kérdésekben másként
vélekednek, vagy cselekszenek, mint mi; minél nagyobb emberiességgel és

886
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat ‫ ״‬Gandhim et spcs”: Egyház és a világ *43014345‫־‬

szeretettel próbáljuk megérteni gondolatvilágukat, annál könnyebben kezdhe-

tünk velük párbeszédet.
Ez a szeretet és jóindulat azonban soha nem tehet bennünket közömbössé
az igazság és a jó iránt. Sót éppen maga a szeretet sürgeti Krisztus tanítványait,
hogy hirdessék az üdvözítő igazságot minden embernek. De különbséget kell
tennünk a mindig elvetendő tévedés és a tévedő ember között, aki mindig
megőrzi személyi méltóságát, még akkor is, ha vallási fogalmai pontatlanok
vagy hamisak1. Egyedül Isten a bíró és a szívek vizsgálója, ezért tiltja nekünk,
hogy bárki belső bűnéről ítéljünk2].
Krisztus tanítása azt is megköveteli, hogy bocsássuk meg a sérelmeket, és a
szeretet parancsát pedig - mely az Újszövetség törvénye - minden ellenségre
kiterjeszti: ‫ ״‬Hallottátok a parancsot: Szeresd embertársadat és gyűlöld ellensé-
gedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót
haragosaitokkal, és imádkozzatok üldözőitekért (és rágalmazóitokért)‫[ ״‬Mt
5,43-4 4 ?■
29. (Minden ember lényegi egyenlősége és a társadalmi igazságosság Mivel minden 4329
értelmes lélekkel rendelkező és Isten képmására teremtett embernek ugyanaz a
természete és ugyanaz az eredete; s mert Krisztustól megváltottan ugyanaz a
hivatása és isteni rendeltetése, egyre határozottabban el kell ismerni, hogy
minden ember alapvetően egyenlő.
Kétségtelen, hogy a különböző fizikai képességek, valamint az értelmi és
erkölcsi erők szempontjából nem egyformák az emberek. De mint Isten
szándékaival ellenkező dolgot, a személy alapvető jogaiban le kell küzdeni és ki
kell küszöbölni minden nem, faj, bőrszín, társadalmi helyzet, nyelv vagy vallás
alapján történő társadalmi vagy kulturális megkülönböztetést. Sajnálatos, hogy
a személy ezen alapvető jogait még nem mindenütt tartják tiszteletben. Ez
fordul elő például, ha a nőtől megtagadják, hogy szabadon válassza meg férjét
vagy életállapotát, s nem részesülhet ugyanolyan nevelésben és műveltségben,
mint a férfi.
Noha az emberek között léteznek jogos különbségek, a személyek egyenlő
méltósága megköveteli, hogy emberibb és méltányos életfeltételekhez jussa-
nak. Ugyanis az egy emberi család tagjai vagy népei közötti kirívóan nagy
gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek botrányt okoznak, és ellenkeznek a
társadalmi igazságossággal, az emberi személy méltóságának egyenlőségével, s
a társadalmi és nemzetközi békével.
A magán- és közintézmények tehát legyenek rajta, hogy az ember méltósá-
gát és célját szolgálják, mégpedig úgy, hogy kitartóan küzdjenek mindenféle -
akár társadalmi, akár politikai - szolgaság ellen, s megóvják az alapvető emberi
jogokat minden politikai rendszerben. Sőt ezeknek az intézményeknek lassan
össze kell hangolódniuk a mindenek fölött álló lelki értékekkel, még ha sokszor
elég hosszú időbe kerül is e kívánatos cél elérése.
30. (Túl kelljutni az individualista etikád) A dolgok gyors és mély átalakulása 4330
sürgetően követeli, hogy ne legyen senki, aki nem ügyel a dolgok folyására vagy

887
*4301-4345 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat : ‫ ״‬Gandhim et spes”: Egyház és a világ

fáradt tehetetlenséggel enged a csupán individualista etikának. Az igazságosság

és a szeretet követelményeinek egyre inkább csak akkor lehet eleget tenni, ha
minden egyes ember azon túl, hogy a maga képességei és a mások szükségletei
szerint hozzájárul a közjóhoz, s támogatja és segíti azokat a magán- és
közintézményeket is, melyek az életkörülmények javítását szolgálják. Vannak
ugyanis, akik nagyvonalú és fennkölt véleményeket hangoztatnak, valójában
azonban úgy élnek, mintha semmi közük sem lenne a közösség bajaihoz. Sót
több régióban sokan semmibe veszik a szociális törvényeket és előrásokat.
Számosán nem átallják, hogy mindenféle csalással és megtévesztéssel kivonják
magukat a törvényes adók és a társadalomnak járó egyéb tartozások alól.
Mások vajmi keveset törődnek a társadalmi élet szabályaival, például az
egészségvédelemmel vagy a közlekedésbiztonsággal, és eszükbe sem jut, hogy
gondadanságukkal a maguk és a mások életét veszélyeztetik.
Szent törvénye legyen tehát mindenkinek, hogy a társadalmi kapcsolatokat
a mai ember legfőbb kötelességének tekintse, és tiszteletben is tartsa. Minél
inkább eggyé válik ugyanis a világ, annál nyilvánvalóbb, hogy az emberi
feladatok túlnőnek a szűkebb csoportok keretein, s lassanként kiterjednek az
egész világra. Ehhez pedig föltétlenül szükséges, hogy mind az egyének, mind
közösségeik önmagukban kifejlesszék és a társadalomban elterjesszék az
erkölcsi és a szociális erényeket, hogy így az isteni kegyelem nélkülözheteden
segítségével valóban új emberekké és egy új arcú emberi nem építőivé
legyenek.
4331 31. (Felelősség■ és sorskö^osségi·áílalas) Annak érdekében, hogy az egyes
emberek mind önmaguk, mind a csoportok iránt, melyeknek tagjai lelkusmere-
ti kötelességüket teljesíteni tudják, lelkileg kell jobban kiművelni őket, fölhasz-
nálva azokat a nagyszerűsegédeszközöket, melyek korunkban az emberi nem
rendelkezésére állnak. Mindenekelőtt a bármely társadalmi rétegből származó
fiatalokat kell úgy nevelni, hogy olyan férfiakká és nőkké váljanak, akik
nemcsak művelt emberek, hanem nagylelkűek is, hiszen az ilyenekre égető
szüksége van korunknak.
Az ember azonban csak akkor juthat el erre a felelősségérzetre, ha az
életkörülményei megengedik, hogy tudatára ébredjen méltóságának, és önma-
gát Istenért és másokért elkötelezve, válaszoljon hivatására. Az emberi szabad-
ság elsatnyul, ha az ember végsós zükségbe kerül, de elsorvad ott is, ahol az
ember egy túl könnyű élet csábításának engedve elefántcsonttoronyba zárkó-
zik. Ezzel szemben megerősödik a szabadság, ha az ember elfogadja az emberi
együttélés kikerülheteden következményeit, vállalja az összetartozás sokféle
követelését és elkötelezi magát a közösség szolgálatára.
Éppen ezért mindenkiben föl kell szítani a kedvet, hogy kivegye részét a
közös kezdeményezésekből. Dicséret illeti meg azoknak a nemzeteknek eljárá-
sát, melyek körében a polgárok lehetői egnagyobb része valódi szabadságban
kiveszi részét a közügyekból. Mindenesetre tekintettel kell lenni minden nép
valós helyzetére és a közhatalom szükséges erejére. Hogy a polgárok vala-

888
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat ‫ ״‬Gaudium et spes”: Egyház és a világ *4301-4345

mennyien készek legyenek részt venni a társadalom testét alkotó különböző

csoportok életében, e csoportokban vonzó és mások szolgálatára készségessé
tevő értékeket kell találniuk. Joggal hihetjük, hogy az emberiség jövője azok
kezében van, akik a következő nemzedékeknek át tudják adni az élet értelmét
és a remény erejét.
32. {A megtestesült Ige és a~ emberi szolidaritás) Miként Isten nem magányos 4332
életre, hanem társas együttélésre teremtette az embert, úgy tetszett neki, ‫״‬hogy
az embereket ne egyenként, minden társas kapcsolat kizárásával szentelje meg
és üdvözítse, hanem néppé tegye őket, mely őt igazságban megismeri és
szentül szolgál neki1‫ ״‬. Az üdvösség történetének kezdetétől fogva nemcsak
mint egyéneket, hanem mint közösség tagjait választott ki embereket. Ezeket a
választottakat Isten, föltárva a maga tervét, ‫״‬népének” [Kit3,7-12 ‫ \׳‬nevezte,
mellyel a Sínai-hegyen még szövetséget is kötött2.
E közösségi jelleget Jézus Krisztus műve tökéletesíti és beteljesíti. Maga a
megtestesült Ige ugyanis részese akart lenni az emberi közösségnek. Részt vett
a kánai menyegzőn, betért Zakeus házába, asztalhoz ült a vámosokkal és
bűnösökkel. Az Atya szeretetét és az ember nagyszerű hivatását a társadalmi
élet legáltalánosabb dolgait említve, s a mindennapi élet képeit és nyelvi
fordulatait használva nyilatkoztatta ki. Az emberi kapcsolatokat - mindenek-
előtt a családi kapcsolatokat, melyek a társadalmi élet alapelemei - megszentel-
te, és önként alávetette magát hazája törvényeinek. Kora és országa munkás-
emberének életét akarta élni.
Igehirdetésében világosan megfagyta Isten gyermekeinek, hogy olyanok
legyenek egymáshoz, mint a jó testvérek. Imájában pedig azt kérte, hogy
tanítványai mindnyájan egyek legyenek, sőt O, minden ember Megváltója a
halált vállalva föláldozta magát mindenkiért. ‫״‬Senki sem szeret jobban, mint
az, aki életét adja barátaiért” \Jn 15,13\. Apostolainak pedig megparancsolta,
hogy minden nemzetnek hirdessék az evangéliumi üzenetet, annak érdekében,
hogy az emberi nem Isten családja legyen, melyben a törvény teljességének a
szeretetnek kell lennie.
Elsószülöttként a sok testvér között, azok körében, akik Őt hittel és
szeretettel befogadják, halála és föltámadása után Lelkének ajándékával űj
testvéri közösséget alapított, tudniillik a testében, mely az E g y h áz , h o g y ott
mindnyájan, mint egymásnak tagjai - a kapott különböző adományok szerint -
kölcsönösen szolgálják egymást. E szolidaritást folyton növelni kell egészen
addig a napig, melyen majd beteljesedik, és a kegyelemből üdvözült emberek —
mint Isten és testvérük, Krisztus szeretett családja - tökéletesen megdicsótik
Istent.

/ larmadik fejedet: A ~ embererk tevékenysége a tilágabn

33. (A probléma) Az ember mindig törekedett arra, hogy munkájával és 4333
tehetségével minél gazdagabban bontakoztassa ki életét; ma azonban uralmát,
főként a tudomány és a technika segítségével szinte az egész természetre

889
*4301-4345 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat : ‫ ״‬Gandhim et spes”: Egyház és a világ

kiterjesztette, s egyre tovább terjeszti, és a nemzetek közötti érintkezés sokféle

és egyre számosabb eszköze segítségével az emberi család lassanként az egész
földkerekségen egyetlen közösségként ismeri föl és szervezi meg önmagát.
Mindezek következtében sok olyan dolgot, melyet korábban az ember a
természetfölötti erőktől várt, ma saját munkájával biztosít magának.
E hatalmas törekvés láttán, mely már az egész emberi nemet áthatja, sok
kérdés vetődik föl az emberek között: Vajon mi az értelme és az értéke ennek
a tevékenységnek? Hogyan kell használnunk mindezeket a javakat? Milyen cél
felé tartanak az egyének vagy a közösségek törekvései? Az Egyház, mely őrzi
Isten igéjének letéteményét - a vallási és erkölcsi élet elveinek forrását -,
anélkül, hogy az egyes konkrét kérdésekre mindig kész válaszai volnának,
szeretné egyesíteni a kinyilatkoztatás fényét az emberi tudással, hogy megvüá-
gosítsa az utat, melyen csak nemrégiben indult el az emberiség.
4334 34. (Α ξ emberi tevékenység értéke) A hívók bizonyosak abban, hogy az egyéni
és közösségi emberi tevékenység, illetve az a hatalmas erőfeszítés, mellyel az
emberek a történelem folyamán életük körülményeit javítani akarják, önmagá-
bán véve megfelel Isten tervének. Az Isten képmására teremtett ember ugyanis
parancsot kapott, hogy a földet és mindent, ami rajta van hatalma alá vetve,
igazságban és szentségben kormányozza a világot1; s hogy Istent elismerve
mindenek Teremtójének, önmagát és minden létezőt visszavigyen Őhozzá,
hogy az embernek alávetett összes dolgokban csodálatos legyen Isten neve az
egész földön2.
Ez a leghétköznapibb tevékenységekre is érvényes. A férfiak és nők ugyanis,
miközben maguk és családjuk mindennapi kenyerét keresik, s tevékenységüket
úgy végzik, hogy a társadalomnak is hasznára vannak, joggal gondolhatják, hogy
munkájukkal a Teremtő művét folytatják, testvéreik javát mozdítják elő, és
személyesen hozzájárulnak az isteni terv történelmi megvalósulásához3 A
keresztények tehát nem gondolják azt, hogy az emberek leleményességéből és
erejéből született alkotások szemben állnak Isten hatalmával, vagy azt, hogy az
eszes teremtmény mintegy vetélytársa a Teremtónek, épp ellenkezőleg, meggyő-
ződésük, hogy az emberi nem győzelmei Isten nagyságának jelei és az O
kimondhatatlan tervének gyümölcsei. Minél inkább növekszik az ember hatalma,
annál szélesebb körre terjed ki az egyének és a közösségek felelőssége. Ebből
kitűnik, hogy a krisztusi üzenet nem vonja el az embereket a világ építésétől, nem
teszi őket közönyösekké sorstársaik iránt, hanem inkább még szigorúbban
kötelezi őket, hogy a világ javára munkálkodjanak4.
4335 35. (Λ~ emberi tevékenység rendje) Az emberi tevékenység, miként az emberből
indul ki, ugyanúgy az emberre irányul. Az ember ugyanis, amikor dolgozik,
nem csupán a tárgyakat és a társadalmat alakítja át, hanem önmagát is
tökéletesíti. Sok mindent megtanul, képességeit fejleszti, kilép önmagából, sőt
önmaga fölé emelkedik. E gyarapodás, ha helyesen értelmezzük, értékesebb,
mint az összegyűjthető külső javak. Az ember értékét inkább az határozza
meg, ki ó maga, mint az, amit birtokol1. Ugyanígy mindaz, amit az emberek a

890
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat : ‫״‬Ganduini et spes”: Egyház és a világ *4301-4345

nagyobb igazságosságért, a szélesebb körű testvériségért, az emberibb társa-

dalmi kapcsolatokért tesznek, többet ér, mint a technikai fejlődés; e fejlődés
ugyanis csak anyagot szolgáltathat az emberi fölemelkedéshez, egymagában
azonban soha meg nem valósítja azt.
Ebből következően az emberi tevékenység alapszabálya ez: Isten terve és
akarata szerint legyen összhangban az emberi nem igazi javával, s az embernek
mint egyénnek és a társadalom tagjának tegye lehetővé teljes hivatásának
szolgálatát és betöltését.
36. (A földi dolgok jogos autonómiája) Kortársaink közül sokan mégis mintha 4336
attól tartanának, hogy az emberi tevékenység és a vallás közötti szorosabb
kapcsolat árt az emberek, a társadalmak és a tudományok autonómiájának. Ha
a földi valóságok autonómiáján azt értjük, hogy a teremtett dolgoknak,
maguknak a közösségeknek is, megvannak a saját törvényeik és értékeik,
melyeket az embernek lépésről lépésre föl kell ismernie, alkalmaznia és
rendeznie kell, akkor az autonómia követelése erkölcsileg teljesen kifogástalan;
amit nemcsak korunk emberei igényelnek, hanem a Teremtő akaratának is
megfelel. Épp a teremtés tényéból következik ugyanis, hogy minden dolognak
megvan a maga állaga, igazsága és jósága, megvannak a saját törvényei, és
megvan a saját rendje: ezeket az embernek tisztelnie kell, ismervén a tudomá-
nyok és művészetek sajátos módszereit. Ezért bármelyik szaktudomány
módszeres kutatása - ha valóban tudományosan és az erkölcsi normák szerint
folyik - igazában soha nem kerül ellentétbe a hittel, mert a földi valóságok és a
hit valóságai ugyanattól az Istentől erednek1. Sőt, aki alázattal és állhatatosan
igyekszik föltárni a természet rejtélyeit, azt, még ha nem is tudja, szinte Isten
keze vezérli, aki mindent fönntartván teszi, hogy a dolgok azok legyenek, amik.
Ezért csak sajnálni lehet, hogy nem eléggé lárva a tudomány törvényes
autonómiáját olykor a keresztények között is megnyilvánultak olyan fölfogá-
sok, melyekből nézeteltérések és szenvedélyes viták támadtak, és sokakat vittek
arra, hogy a hitet és a tudományt egymással szembenállónak gondolják2.
Ha azonban a múlandó dolgok autonómiája kifejezésen azt értik, hogy a
teremtett dolgok nem függnek Istentől, s hogy az ember a Teremtót figyelmen
kívül hagyva rendelkezhet velük, akkor minden istenhívó megérti, mennyire
hamis e nézet. A teremtmény ugyanis a Teremtő nélkül elenyészik. Egyébként
bármely vallás hívei mindig meghallották Isten szavát és megnyilatkozását a
teremtmények nyelvén, sót, ha Isten feledésbe merül, maga a teremtmény
érthetetlenné válik.
37. (A bűntől megrontott emberi tevékenység) A Szentírás pedig, mellyel egybe- 4337
cseng a sok évszázados tapasztalat, arra tanítja az emberi családot, hogy az
emberi fejlődés, mely az embernek nagy java, nagy kísértéssel járhat: ha
megzavarják az értékek rendjét, és a rossz összekeveredik a jóval, az egyes
emberek és csoportok már csak a maguk érdekét nézik, másokét nem. Ebből
következően a világ már nem az igaz testvériség tere, az emberiség növekvő
hatalma pedig már azzal fenyeget, hogy magát az emberi nemet pusztítja el.

891
*4301-4345 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat : ,,Gandhim et spes”: Egyház és a világ

Az emberek egész történelmén végighúzódik a kemény harc a sötétség

hatalmai ellen, mely a történelem hajnalán kezdődött és az utolsó napig fog
tartani az Úr tanítása szerint1. E harc részeseként az embernek szüntelenül
küzdenie is kell, hogy kitarthasson a jóban; és saját belső egységét csak Isten
kegyelmének segítségével és komoly erőfeszítések árán tudja elérni.
Ezért Krisztus Egyháza a Teremtő tervében bízva elismeri ugyan, hogy az
emberi fejlődés szolgálhatja az emberek igaz boldogságát, mégis ismételnie kell
az Apostol intelmét: ‫ ״‬Ne hasonuljatok ehhez a világhoz” [Rom 12,2\, ti. a
hiúságnak és rosszaságnak ahhoz a lelkületéhez, mely az Isten és az ember
szolgálatára rendelt emberi tevékenységet a bűn eszközévé változtatja.
Ha tehát azt kérdezi valaki, hogyan lehet fölébe kerekedni e nyomorúságnak,
a keresztények megvallják: minden emberi tevékenységet, amit a kevélység és a
rendetlen önszeretet naponta veszélyeztet, Krisztus keresztjével és föltámadásá-
val meg kell tisztítani és tökéletessé kell tenni. A Krisztustól megváltott és a
Szentiélekben új teremtménnyé lett ember, szeretheti és kell is szeretnie az
Istentől teremtett dolgokat. Mert Istentől kapja, úgy tekinti és tiszteli azokat,
mintha Isten kezéből áradnának. Hálát adván értük a Jótevőnek, s szegénység-
ben és a lélek szabadságával használva és élvezve a teremtett dolgokat, a világ
igaz birtokosa lesz: mint akinek semmije sincs, és mindene megvan2. ‫״‬Minden a
tiétek: ti azonban Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig az Istené” [1Kor 3 ^2 -2 3\.
4338 38. (Λ* emberi tevékenység a húsvéti misztériumban) Isten Igéje ugyanis, aki által
minden teremtetett, megtestesült, itt lakott az emberek földjén1, vagyis ízig-
vérig emberként lépett a történelembe, magához emelve és összefoglalva azt2.
Ó nyilatkoztatja ki nekünk, hogy ‫״‬szeretet az Isten” [1]n 4,8\, s ugyanakkor
megtanít minket arra, hogy az emberi tökéletesség és a világ átalakításának
alaptörvénye a szeretet új parancsa. Azokat tehát, akik hisznek az isteni
szeretetnek, biztosítja arról, hogy a szeretet útja minden ember előtt nyitva áll,
s hogy az egyetemes testvériségre való törekvés nem hiábavaló. Ugyanakkor
figyelmeztet, hogy ezt a szeretetet nemcsak nagy dolgokban, hanem és
elsősorban az élet normális körülményei között kell gyakorolni.
Értünk, bűnösökért vállalva a halált3, példájával tanítja, hogy a keresztet is
hordozni kell, melyet a test és a világ a békét és az igazságosságot keresők
vállára tesz. Krisztus, aki a föl támadás sál Úrrá lett, s kinek átadatott minden
hatalom a mennyben és földön4, Lelkének erejével az emberek szívében már
működik, nem csupán az eljövendő vágyát ébresztvén, hanem azokat a nemes
vágyakat is serkentve, tisztítva és megerősítve, melyekkel az emberi család a
maga életét emberibbé tenni, s az egész földet e célból hatalma alá hajtani
akarja. A Lélek ajándékai azonban különfélék: egyeseket arra hív, hogy
nyilvános tanúságot tegyenek az égi haza utáni vágyról és ezt ébren tartsák az
emberi családban, másokat arra szólít, hogy az emberek evilági szolgálatára
szenteljék magukat, és szolgálatukkal készítsék elő a mennyei ország alapanya-
gát. De mindenkit szabaddá tesz a Lélek, hogy megtagadván önszeretetét és

892
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat ,,Gandnim et spes”: Egyház és a világ *4301-4345

minden természetes erőt az emberi élet szolgálatába állítva lendüljön neki

annak a jövőnek, melyben maga az emberiség lesz Istennek tetsző áldozat5.
E reménynek zálogot és erre az útra eledelt hagyott az Úr övéinek a hit
azon szentségében, melyben a természet és az emberi munka gyümölcsei
dicsőséges testté és vérré válnak a testvén közösség vacsoráján, mely a
mennyei lakoma elóíze.
39. (ÚJföld és új ég) Nem tudjuk, mikor teljesedik be a föld és az emberiség 4339
ideje1, sem a mindenség átalakulásának módját nem ismerjük. Elmúlik ugyanis
a világ bűntől eltorzult alakja2, de halljuk, hogy Isten új lakóhelyet és új földet
készít, melyben igazságosság lakik3, s melynek boldogsága betölti, sót felül-
múlja mindazt a békevágyat, mely feltör az emberi szívekből4. Akkor miután
legyózetik a halál, Isten fiai föltámadnak Krisztusban, és amit elvetettek
gyöngeségben és romlandóságban, magára ölti a romolhatatlanságot5; s miköz-
ben csak a szeretet marad meg és annak cselekedetei6, megszabadul a
hiábavalóság szolgaságából az az egész teremtés7, melyet Isten az emberért
teremtett.
Kapjuk a figyelmeztetést, hogy mi haszna van belőle az embernek, ha
megszerzi akár az egész világot is, de önmagát elveszíti8. Az új föld várásának
mégsem szabad csökkentenie, hanem inkább fokoznia kell a szorgoskodást,
hogy szebb legyen a föld, hiszen itt van növekedőben az új emberi család
közössége, mely némiképp már sejteti az eljövendővilág körvonalait. így tehát
jóllehet a földi fejlődést gondosan meg kell különböztetni Krisztus országának
növekedésétől, mégis -amennyiben hozzájárulhat a társadalom jobb rendjének
megalkotásához, sokat jelent az Isten országa szempontjából9.
Az emberi méltóság, a testvéri közösség és a szabadság javait, tudniillik a
természet és az emben munka jó gyümölcseit miután az Úr Lelkében és az Úr
parancsa szerint elterjesztettük a földön, egyszer újra meg fogjuk találni, de
már megtisztítva minden szennytől, tündöklőén és megdicsőlve, akkor, amikor
Krisztus átadja az Atyának az örök és egyetemes országot: ‫״‬az igazság és élet,
a szentség és kegyelem, az igazságosság, szeretet és béke országát”10. Ez az or-
szág misztérium formájában már jelen van ezen a világon, de az Úr eljövetele-
kor válik teljessé.

Negyedik fejedet: Λ ς Egyhá^jeladata a mai lildgban

40. (A~ Egyhá~ és a lilág kölcsönös kapcsolata) Mindaz, amit a személy 4340
méltóságáról, a közösségről, az emberi tevékenység mély értelméről elmond-
tünk, megalapozza az Egyház és a világ közötti kapcsolatot, s kiindulásul
szolgál kettőjük párbeszédéhez1. Ebben a fejezetben tehát - föltételezvén
mindent, amit a zsinat az Egyház misztériumáról már elmondott - most
ugyanezt az Egyházat úgy vesszük szemügyre, amint ebben a világban létezik,
vele együtt él és tevékenykedik.
Az Egyháznak - mely az örök Atya szeretetéból származik2 az időben a
megváltó Krisztus alapította, és a Szentlélekben gyűlik össze3 - üdvösséges és

893
*4301-4345 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat ‫״‬Gandhim et spes‫ ״‬: Egyház és a világ

eszkatologikus célja van, mely csak az eljövendő világban érhető el teljesen.

Azonban már itt a földön jelen van, emberekből áll, tudniillik a földi állam
polgáraiból, akik arra hivatnak, hogy már az emberi nem történelme folyamán
Isten gyermekeinek családját alkossák, és azt az Úr eljöveteléig folytonosan
növeljék. Bár ez a család a mennyei javak végett gyűlt össze, és ezek birtokosa,
Krisztus akaratából mégis ‫״‬ebben a világban, alkotmányos és rendezett
társaság”4, mely el van látva ‫״‬egy látható és társadalmi jellegű egyesülés
eszközeivel”5. így az Egyház egyszerre ‫״‬látható gyülekezet és kegyelmi
közösség”69; együtt menetel az egész emberi nemmel, a földi sorsban osztozik
a világgal és kovásza vagy éppen Lelke a társadalomnak7, mely arra hivatott,
hogy megújuljon Krisztusban és átalakuljon Isten családjává.
A földi és mennyei országnak ezt az egymásba fonódását csak hittel lehet
fölfogni, sót misztériuma marad az emberi történelemnek, melyet mindaddig,
amíg Isten gyermekeinek dicsősége teljesen ki nem nyilvánul, megzavar a bűn.
Az Egyház a maga üdvözítő célja felé törekedvén, nemcsak az isteni életet
közli az emberrel, hanem ennek visszatükröződő fényét az egész világra is
árasztja, leginkább azáltal, hogy az emberi személy méltóságát gyógyítja és
fölemeli, megerősíti az emberi társadalom kötelékeit, s mélyebb értelmet és
jelentőséget ad az emberek mindennapi tevékenységének. így az Egyház egyes
tagjai és egész közössége által úgy hiszi, nagyban hozzájárulhat az emberi
család és történelme emberibbé tételéhez.
Ezen felül a katolikus Egyház elfogultságok nélkül értékeli nagyra mindazt
az erőfeszítést, mellyel más keresztény egyházak és egyházi közösségek
hozzájárultak és hozzájárulnak e feladat teljesítéséhez. Arról is szilárdan meg
van győződve, hogy ó maga sok és sokféle segítséget kaphat a világtól az
evangélium útjának egyengetéséhez, az egyesektől éppúgy, mint a társadalom-
tói, adottságaik és tevékenységük természete szerint. Az Egyház és a világ
bizonyos értelemben közös dolgaiban a kölcsönös kapcsolatok és támogatás
megfelelóeló segítése érdekében néhány általános elvet terjesztünk elő.
4141 41. (A segítség, amit a~ Egyká* a~ egyes embereknek igyekszik nyújtani) A mai
ember úton van személyiségének mind teljesebb kibontakoztatása és jogainak
egyre teljesebb fölismerése és biztosítása felé. Mivel pedig az Egyház megbíza-
tása, hogy föltárja Isten misztériumát, aki az ember végső célja, ezért egyúttal
az embernek is föltárja léte értelmét, ti. az emberre vonatkozó benső igazságot.
Az Egyház jól tudja, hogy a földi táplálékokkal soha jól nem lakó emberi
szív legmélyebb vágyainak egyedül Isten felel meg, akinek maga az Egyház is
szolgál. Ezenkívül tudja, hogy az Isten Lelke által állandóan ösztökélt ember a
vallás problémája tekintetében sohasem lehet teljesen közömbös, miként ezt
nemcsak az elmúlt századok, hanem a jelen kornak is sokféle tanúsága
bizonyítja. Az ember ugyanis mindig - legalább homályosan - tudni akarja, mi
életének, tevékenységének és halálának értelme. Az Egyháznak már puszta
jelenléte eszébe juttatja ezeket a problémákat.

894
 VI. Pál: II. Vatikáni zsmat: Határozat ‫״‬Gaudium ct spes”: Egyház és a világ * 4 3 0 1 -4 3 4 5

De egyedül Isten, aki az embert a maga képmására teremtette és megváltót-

ta a bűntől, ad teljes választ e kérdésekre, mégpedig az emberré lett Fiában
adott kinyilatkoztatás által. Aki Krisztust, a tökéletes embert követi, maga is
emberibb lesz.
E hitből eredően képes az Egyház arra, hogy az emberi természet
méltóságát kivonja a változó vélemények hatása alól, melyek például az emberi
testet vagy nagyon leértékelik, vagy mértéktelenül fölmagasztalják. Nincs az az
emberi törvény, mely a személy méltóságát és szabadságát annyira biztosíthat-
ná, mint Krisztusnak az Egyházra bízott evangéliuma. Mert ez az evangélium
Isten gyermekeinek szabadságát hirdeti és nyilvánítja ki, elutasít minden
szolgaságot, mert az végsós oron a bűn következménye1, a lelkiismeret
méltóságát és szabad döntését szentnek tiszteli, szüntelenül figyelmeztet arra,
hogy minden emberi talentumot Isten szolgálatára és az emberek javára kell
kamatoztatni, végül pedig mindenkit mindenkinek a szeretetébe ajánl2. Mindez
összhangban áll a knsztusi üdvrend alaptörvényével. Jóllehet ugyanis az
üdvözítő és teremtő Isten ugyanaz, és egy ura van az emberi történelemnek és
az üdvtörténetnek, mindazonáltal ebben az isteni rendben nem szűnik meg a
teremtmény, s főleg az ember jogos autonómiája, hanem inkább visszanyeri
méltóságát és megerősödik benne.
Az Egyház tehát a rábízott evangélium erejével hirdeti az emberi jogokat, s
elismeri és nagyra értékeli a mai kor dinamizmusát, mellyel e jogokat mindé-
nütt sürgetik. Ezt a folyamatot mindenesetre az evangélium szellemével kell
átitatni, és meg kell óvni a hamis autonómia minden fajtájától. Kísért ugyanis
az a vélemény, hogy személyünk jogait csak akkor birtokolhatjuk teljes
mértékben, ha függetlenítjük magunkat az isteni törvény minden előírásától.
Csakhogy ez az út a személy méltóságának nem a megőrzéséhez, hanem
megsemmisüléséhez vezet.
42. (A segítség, amit a% Egyha* a~ emberi társadalomnak igyekszik nyújtani) Az 4342
emberi család egységét igen erősíti és teljessé teszi az Isten gyermekei
családjának Krisztusban megalapozott egysége1.
A küldetés, melyet Krisztus Egyházára bízott, nem politikai, gazdasági vagy
társadalmi jellegű: a cél, amit eléje kitűzött, vallási természetű2. De ebből a
vallási küldetésből olyan feladatok, világosság és erők fakadnak, melyek jó
szolgálatot tehetnek az emberi közösség isteni törvény szerinti fölépüléséhez
és megszilárdulásához. Emellett - szükség szerint - az Egyház maga is
létesíthet a korviszonyoknak és a helyi körülményeknek megfelelő intézménye-
két mindenki szolgálatára, sőt köteles ilyeneket létesíteni, különösen a nélkülö-
zók érdekében, például jótékonysági intézményeket és hasonlókat.
Az Egyház továbbá elismer minden jót, ami korunk társadalmi dinamizmu-
sában van: főként az egység felé való fejlődést, az egészséges szocializáció és a
polgári, illetve a gazdasági önszerveződés folyamatát. Az egység előmozdítása
ugyanis hozzátartozik az Egyház legsajátosabb küldetéséhez, hiszen ‫ ״‬az

895
* 4 3 0 1 -4 3 4 5 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat ‫ ״‬Gandhim et spes”: Egyház és a világ

Egyház Krisztusban mintegy szentsége, azaz jele és eszköze az Istennel való

bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének”3.
így mutatja meg az Egyház a világnak, hogy az igazi külső társadalmi egység
az elmék és a szívek egységéből ered, tudniillik abból a hitből és szeretetból,
melyekkel a Szendétekben a saját fölbonthatadan egysége van megalapozva. Az
az erő ugyanis, melyet az Egyház a mai társadalomba önthet, ebben az életre
váltott hitben és szeretetben áll, nem pedig egy pusztán emberi eszközökre
támaszkodó külső uralomban.
Mivel az Egyház küldetésénél és természeténél fogva nincs hozzákötve az
emberi kultúra egveden konkrét formájához sem, mint ahogy politikai,
gazdasági vagy társadalmi rendszerhez sem, egyetemessége miatt a legszoro-
sabb összekötő kapocs lehet különböző emberi közösségek és nemzetek
között, föltéve, hogy ezek bíznak benne és valóban elismerik igaz szabadságát
küldetése teljesítéséhez. Ezért az Egyház figyelmezteti gyermekeit, sót minden
embert is, hogy az Isten családjához tartozó gyermekek lelkületével emelkedje-
nek felül a nemzetek vagy a fajok közötti nézeteltéréseken, és a törvényes
társulásokat belülről tegyék szilárddá.
A zsinat tehát nagy tisztelettel tekint mindarra, ami igaz, jó és igazságos
abban az oly sokféle intézményben, melyet az emberi nem a maga javára
alapított és alapít. Ezenfelül kijelenti, hogy az Egyház - amennyiben rajta
múlik és küldetésével összefér - segíteni és támogatni akarja az összes ilyen
intézményt. Semmit sem kíván jobban, mint mindenki javára szolgálván
szabadon fejlődhessen bármilyen kormányzati forma alatt, mely elismeri a
személy és a család alapvető jogait és a közjó követelményeit.
4343 43. (A segítség, amit ű‫ ״‬Egyház a keresztények rétén az emberi tevékenységnek
igyekszik nyújtani) A zsinat buzdítja a keresztényeket - akik mind a földi, mind a
mennyei országnak polgárai hogy igyekezzenek becsülettel teljesíteni földi
kötelességeiket, mégpedig az evangélium lelkületétól vezérelve. Eltérnek az
igazságtól azok, akik tudván, hogy nincs itt maradandó városunk, hanem a
jövendőt keressük1, úgy vélik, ezért elhanyagolhatják a földi kötelességeiket, és
nem veszik figyelembe, hogy épp a hit fokozza a kötelezettséget kinek-kinek a
hivatása szerint2. De nem kevésbé révednek azok, akik úgy gondolják, hogy
úgy elmerülhetnek a földi teendőikben, mintha azok egészen idegenek volná-
nak a vallási élettől, melyről azt gondolják, hogy pusztán istentiszteleti
cselekményekből és bizonyos erkölcsi kötelességek teljesítéséből áll. A vallott
hit és a mindennapi élet közötti, sokaknál tapasztalható hasadást, korunk
súlyos tévedései közé kell számítani. E botrányt már az ószövetségben
szenvedélyes szavakkal korholták a próféták3, s még inkább az újszövetségben
maga Jézus Krisztus súlyos büntetésekkel fenyegette3.
Nem szabad tehát álnokul szembeállítani a hivatásbeli és társadalmi
tevékenységet a vallásos életettel. Az a keresztény, aki elhanyagolja földi
feladatait, valójában embertársaival, sőt magával Istennel szemben fönnálló
kötelességeit hanyagolja el, és veszélyezteti örök üdvösségét. A keresztények-

896
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat ‫״‬Gaudium et spes”: Egyház és a világ * 4 3 0 1 -4 3 4 5

nek inkább örülniük kell annak, hogy az ácsmesterséget folytató Krisztus

példáját követve minden földi tevékenységüket végezhetik úgy, hogy az emberi,
családi, szakmabeli, tudományos és technikai törekvéseiket élő szintézisbe
fogják a vallási értékekkel, s ezek rendező ereje mindent Isten dicsőségére
fordít.
Sajátosan, bár nem kizárólag a világi hívekre tartoznak az evilági feladatok
és tevékenységek. Amikor tehát akár egyenként, akár közösségben a világ
polgáraiként munkálkodnak, ne csak az egyes szakterületek sajátos törvényeit
tartsák tiszteletben, hanem igyekezzenek az adott területen igazi szakértelmet
szerezni. Szívesen dolgozzanak együtt az azonos célokért fáradozókkal. Elis-
mervén a hit követelményeit, erejével bátran legyenek találékonyak, s valósítsák
meg kezdeményezéseiket. Az ó megfelelően kiművelt lelkiismeretűkre tartozik
a feladat, hogy‫ ׳‬az isteni törvény beleíródjék a földi város életébe. A papoktól
pedig világosságot és erőt várjanak a világi hívek. Ne higgyék azonban, hogy
lelkipásztoraik mindenhez értenek, és az összes fölmerülő, esetleg súlyos
kérdésben azon nyomban gyakorlati megoldást tudnak ajánlani, vagy hogy ez
lenne a papok küldetése. Vállalják csak a világi hívők a maguk sajátos szerepét,
keresztény bölcsességgel és engedelmesen figyelve a Tanítóhivatal eligazító
szavaira5.
Többször előfordul, hogy a dolgok keresztény szemlélete bizonyos körül-
mények között egy meghatározott megoldást sugall. Más hívők viszont, amint
ez gyakorta és egészen jogosan megtörténik, nem kisebb őszinteséggel
másképp vélekednek ugyanarról a dologról. Ha a javasolt megoldásokat a felek
önkéntelenül is kapcsolatba hozzák az evangélium tanításával, nem szabad
elfelejteni, hogy ilyen esetekben senkinek sem szabad az Egyház tekintélyét
kizárólag a maga véleményének támogatására lefoglalni. Mindig őszinte párbe-
széd útján iparkodjanak magukat a másikkal megértetni, gyakorolva a kölcsö-
nős szeretetet és elsősorban a közjóval törődve.
A világi híveknek - kiknek az Egyház egész életében tevékeny szerepet kell
vállalniuk - nemcsak az a feladatuk, hogy keresztény szellemmel itassák át a
világot, hanem arra is hivatottak, hogy a társadalomban minden helyzetben
Krisztus tanúi legyenek.
A püspökök pedig, kikre Isten Egyháza vezetésének feladatát bízta,
papjaikkal együtt úgy hirdessék Krisztus üzenetét, hogy‫ ׳‬a hívők minden földi
tevékenységét az evangélium fénye világítsa meg. Valamennyi lelkipásztor
gondoljon továbbá arra, hogy mindennapi életével és munkálkodásával6 az
Egyházat képviseli a világ felé, az emberek róla ítélik meg a krisztusi üzenet
erejét és igazságát. Életükkel és szavukkal bizonyítsák - a szerzetesekkel és
világi híveikkel együtt - , hogy az Isten jótéteményeivel elhalmozott Egyház
már a puszta jelenlétével is kimeríthetetlen forrása azoknak az erényeknek,
melyekre a mai világ leginkább rászorul. Kitartó tanulással készüljenek föl,
hogy részt tudjanak venni a világgal és a legkülönbözőbb fölfogású emberekkel
folytatandó párbeszédben. Mindenekelőtt pedig szívleljék meg e zsinat szavait:

897
* 4 3 0 1 ‫־‬4 3 4 5 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat. Határozat: ‫ ״‬Gandhim et spes”: Egyház és a világ

‫״‬Mivel ma az egész emberiség politikai, gazdasági és társadalmi tekintetben

egyre inkább egységessé válik, a papoknak minden széthúzást kizárva egyre
inkább egyesíteniük kell törekvésüket és munkálkodásukat a püspökök és a
legfőbb pásztor vezetése alatt, hogy az egész emberi nem eljusson Isten
családjának egységébe .” 7
Noha az Egyház a Szentlélek erejéből mindig megmaradt az Úr hűséges
jegyesének, és nem szűnt meg az üdvösség jele lenni a világban, nagyon jól tudja,
hogy mind klerikus, mind laikus tagjai között8 voltak, akik az évszázadok során
hűdenné váltak Isten Leikéhez. Korunkban is érzi az Egyház, milyen nagy az
ellentét az általa hirdetett üzenet és azoknak emberi gyarlósága között, akikre az
evangélium van bízva. Bárhogyan is ítéli majd meg a történelem ezeket a
fogyatékosságokat, tudnunk kell róluk, és elszántan küzdenünk kell ellenük, hogy
ne gátolják az evangélium terjedését. Azt is látja az Egyház, hogy a világgal való
kapcsolata kimunkálásában neki magának is állandóan érlelődnie kell, fölhasznál-
va az évszázadok tapasztalatait. A Szendétek által vezetett Anyaszentegyház
fáradhatadanul ‫״‬megtisztulásra és megújhodásra buzdítja gyermekeit, hogy
Krisztus jele egyre tündöklóbben ragyogjon föl az Egyház arcán”9.
4344 44. (A segítség, amit a% Egybá%a mai világtól kap) Miként a világ érdeke, hogy
fölismerje: az Egyház a történelem társadalmi realitása és kovásza, ugyanígy az
Egyház is tudja, mi mindent köszönhet az emberi nem történelmének és
fejlődésének.
Az Egyháznak is javára válik az elmúlt századok sok tapasztalata, a
természettudományok fejlődése és a kultúra különféle formáiban rejlő gazdag-
ság; ezek által jobban föltárul maga az emberi természet, és új utak nyílnak az
igazság felé. Hiszen az Egyház, történetének kezdetétől fogva megtanulta a
különböző népek fogalmai és nyelve segítségével kifejezni Krisztus üzenetét,
melyet a filozófusok bölcsességével is igyekezett megvilágítani; tudniillik azért,
hogy az evangéliumot, amennyire lehetett mind az egyszerű emberek felfogó-
képességéhez, mind a bölcsek igényeihez alkalmazza.
Továbbra is minden evangelizáció törvényének a kinyilatkoztatott ige
megfelelően alkalmazott hirdetésének kell maradnia. Mert így válik képessé
minden egyes nemzet arra, hogy a maga módján fejezze ki Krisztus üzenetét; s
így alakulhat ki eleven kapcsolat az Egyház és a népek kultúrái között1. E
kapcsolat elmélyülése szempontjából - főleg ma, amikor a dolgok rendkívül
gyorsan változnak és nagyon sokféle gondolkodásmód van - az Egyház
különösen azok segítségére szorul, akik akár mint hívők, akár mint nem-hívók,
a világban élnek, s jól ismerik a különféle intézményeket és szaktudományokat,
és értik a bennük megnyilatkozó szellemiséget. Isten egész népe, főleg a
pásztorok és teológusok feladata, hogy a Szentlélek segítségével korunk
különböző megnyilvánulásait meghallják, megkülönböztessék, értelmezzék, és
az isteni ige világosságánál megítéljék, annak érdekében, hogy a kinyilatkozta-
tott igazságot egyre inkább föl lehessen fogni, jobban meg lehessen érteni, és
alkalmasabb módon lehessen előadni.

898
 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: Határozat : ‫ ״‬Gaudium et spes” : Egyház és a világ *4301-4345

Az Egyház, mivel látható társadalmi szervezete van, ami Krisztusban

gyökerező egységének jele, az emberi társadalom életének fejlődésével is
gazdagodhat és gazdagszik, nem mintha valami hiányozna a Krisztustól adott
alkotmányból, hanem annak érdekében, hogy azt mélyebben megismerje,
jobban kifejezze és korunkhoz szerencsésebben alkalmazza. Az Egyház hálás
lélekkel tapasztalja azt a sokféle segítséget, melyet akár a maga közösségében,
akár egyes fiainak a személyében kap bármilyen rendű és rangú embertől. Akik
előbbre viszik az emberi közösség ügyét a családi, a kulturális, a gazdasági,
valamint a nemzeti vagy nemzetközi politikai élet terén, azok Isten terve
szerint nem csekély szolgálatot tesznek az egyházi közösségnek is, amennyiben
ez külső tényezőktől függ Sőt az Egyház vallja, hogy sok hasznot merített és
meríthet még ellenségeinek és üldözőinek támadásaiból is2.
45. (Krisztus: α^Α ξα és Omega) Az Egyház, miközben segít a világnak, és maga 4345
is sokat kap tőle, arra az egyre törekszik, hogy Isten országa eljöjjön és
megvalósuljon az egész emben nem üdvössége. Mindez a jó pedig amit Isten népe
nyújthat földi zarándoksága idején az emben családnak, abból származik, hogy az
Egyház ‫״‬az üdvösség egyetemes szentsége” 1, vagyis föltárja és megva-lósítja Isten
emberszeretetének misztériumát. Isten Igéje ugyanis, aki által minden teremtetett,
megtestesült, hogy mint tökéletes ember, mindenkit üdvözítsen és összefoglalja a
mmdenséget. Az Úr az emberi történelem célja, az a pont, amelyre a történelem és
a civilizáció vágyai irányulnak, ő az emberi nem középpontja, minden szív öröme
és kívánságainak beteljesedése2. O az, akit az Atya föltámasztott a halálból,
megdicsőtett és jobbjára ültetett, hogy élők és holtak bírája legyen. Az Ó Leikétől
éltetve és egyesítve zarándokolunk a történelem beteljesedése felé, mely az Atya
szeretete tervének teljesen megfelel: ‫ ״‬Krisztusban mint főben újra egyesítsen
mindent, ami a mennyben és a földön van” [Ef 1,10\.
Maga az Úr mondja: ‫ ״‬Hamarosan eljövök, és velem lesz a jutalmam, hogy
mindenkinek megfizessek tettei szerint. Én vagyok az Alfa és Omega, az első
és utolsó, a kezdet és a vég” \Jel22,12-13\. ...

4 3 5 0 1 2 3 :4 359‫־‬. közgyűlés: ‫״‬Közlemények” és ‫ ״‬Előzetes, magyarázó

m egjegyzések”, 1964. november 16.
A zsinat után és a ‫״‬Lumengentiunf' (vö. *4142-4155) harmadik fejezetében alkalmazan-
dó módszerek megtárgyalásakor a püspökök kollegalitását és a zsinati határozatok
kötelező erejét illetően véleménykülönbségek mutatkoztak. Annak érdekében, hogy
majd a zárószavazáskor a jóváhagyó szavazatok lehető legnagyobb száma elérhető
legyen, a Teológiai Bizottság úgy döntött, hogy az egyes válaszok megadása előtt
összefogalaló ‫״‬előzetes, magyarázó megjegyzij”-sel szolgál. (‫״‬Nóta expluativapraeiicf1) VI.
Pál magáévá tette ezt az óhajt. (vö. *4352) A zsinat főtitkára az ‫״‬Előzetes megjegyzés*’
felolvasása elé helyezte az ‫״‬Ismertetések”-et (‫״‬Notificationed‫)״‬, melyek a zsinati dokumen-
tumokban foglaltak kötelező erejének fokát pontosítják. VI. Pál kezdeményezésére
mindkét szöveget belefoglalták a zsinati aktákba, (vö. A zsinat főtitkárának 1965.
november 15-i ‫ ״‬Ismertetés”-ét is. —171. közgyűlés AAS 58 [1966] 836). A dokumentum
szövegét fordította: Némedi András.
Kiadta: AAS 57 [1965] 72-75 / Asyn 3/VIII. 10-13.

899
*4350-4359 VI. Pák II. Vatikáni zsinat: ‫ ״‬Közlemények” és ‫ ״‬Előzetes, magyarázó megjegyzések”

Ismertetések, melyeket a firtat főtitkára a 123. Általános Közgyűlésen

1964. nonmber 16-án közölt
4350 Felmerült a kérdés, milyen teológiai fokozatú kötelező ereje legyen annak a
tanításnak, melyet az Egyházról szóló szkéma ismertet, és amely szavazásra
kerül.
A Teológiai Bizottság erre a kérdésre az Egyházról szóló szkéma harmadik
fejezetére vonatkozó módosító javaslatok megvizsgálása után a következő
választ adta:
‫ ״‬Amint ez magától értetődik, valamely zsinati szöveget mindig az általános,
mindenki által ismert szabályok szerint kell értelmezni.”
4351 Ez alkalommal a Teológiai Bizottság az 1964. március 6 -i saját nyilatkoza-
tára utal, melynek szövegét itt közöljük: ‫״‬A zsinati eljárásmód és a jelenlegi
zsinat pasztorális céljának figyelembe vételével a szent zsinat (a) hit és erkölcs
dolgá-ban csak azt mondja ki az Egyház számára kötelezőnek, amit nyíltan
maga is annak nyilvánítana.
Minden egyebet pedig, amit a szent zsinat előterjeszt, minden egyes krisz-
tushívőnek az Egyház legfőbb Tanítóhivatala tanításaként kell elfogadnia és
abban megmaradnia magának a szent zsinatnak a szándéka szerint, ahogyan az"
a teológiai értelmezés alapelvei szerint a vizsgált tárgyból vagy a megfogalma-
zás módjából nyilvánvalóvá válik.‫״‬
4352 A felsőbb tanítói tekintély részéről ezután az Atyák számár előzetes magyará-
zó megjegyzés hangzik el az Egyházról szóló szkéma harmadik fejezetére
vonatkozó módosító javaslatokkal kapcsolatban, melynek szándéka és értelme-
zése szerint kell a harmadik fejezetben kifejtett tanítást érteni és magyarázni.
Előzetes magyarázó megjegyzés
4353 ‫״‬A Bizottság úgy döntött, hogy a módosító javaslatok vizsgálatára a
következő általános megjegyzések előrebocsátása után tér rá:
1. A kollégium szót nem szigorúan jogi értelemben vesszük, vagyis nem
egyenrangúak egyesülésének, akik elnökükre ruháznák tulajdon hatalmukat,
hanem olyan szilárd egyesülésnek, melynek szervezeti felépítését és tekintélyét
a kinyilatkoztatásból kell eredeztetni. Ezért a 12-es számú módosító javaslatra
adott válasz kifejezetten a Tizenkét apostolról mondja, hogy az Úr adott nekik
megbízást arra, «hogy testületet, szilárd szövetséget alkossanak», [vő. 53 c-s
módosítójavaslattal Ezért alkalnazzák a püspöki kollégiumra igen gyakran a rend
vagy a testület meghatározást is. Egyrészt a Péter és a többi apostol, másrészt
a pápa és a püspökök közötti párhuzam nem foglalja magában az apostolok
rendkívüli hatalmának az utódaikra való átruházását, sem pedig a kollégium
feje és tagjai közötti egyenlőséget, hanem csakis a viszonylagos egyenlőséget
egyrészt Péter és az apostolok, másrészt a pápa és a püspökök között. Ezért
határozott úgy a Bizottság, hogy a 22‫־‬es pontban nem ugyanolyan módon-t,
hanem megfelelő módon-t ír. [vö. 57-es módosítójavaslattal^

900
 VI. Pál: II Vatikáni zsuiat: ‫ ״‬Közlemények” és ‫ ״‬Előzetes, magyarázó megjegyzések” *43504359‫־‬

2. A kollégium ragjává püspökké szentelése, valamint a kollégium fejével és 4 3 5 4

tagjaival való hierarchikus közösségre lépése által válhat valaki. [*&22. 1. bek. 1é&n]
A felszentelés megadja a létrendi részesedést a szent tisztségekben, amint
az a hagyományból - a liturgiából is kétségtelenül kitűnik. Szándékosan
alkalmazzák itt a tisztségek szót a hatalmak helyett, mert ezen az utóbbin a
minden további nélkül szabadon gyakorolható hatalmat lehetne érteni. Ahhoz
viszont, hogy ilyen hatalmat is lehessen gyakorolni, kánoni, vagy jogszerű
meghatározásra van szükség a hierarchikus felsóbbség részéről. A hatalomnak
ilyen körülhatárolása jelentheti valamilyen speciális szolgálati kötelezettség
kiszabását, vagy alárendeltek kijelölését, és mindez a legfőbb tekintély által
jóváhagyott irányelvek szerint megy végbe. Ilyen további vezérelvet követel
meg a dolog természete, hiszen olyan tisztségekről van szó, amelyeket több
személynek kell gyakorolnia, akik Krisztus akarata szerint hierarchikusan
együttműködnek. Nyilvánvaló, hogy ez a «közösség» a koronként változó
körülményekhez mérten már érvényesült az Egyház életében, mielőtt törvé-
nyes formát öltött a jogban.
Nyomatékos kijelentés tehát az, hogy szükséges az Egyház fejével és 4 3 5 5
tagjaival való hierarchikus közösség. A közösség nagy tiszteletben álló fogalom
volt a régi Egyházban (de az még ma is, főleg Keleten). Nem valamilyen bi-
zonvtalan érzést értünk rajta, hanem szervezetszerű valóságot, amely jogi
formát követel és ugyanakkor a szeretet az éltető lelke. A Bizottság ezért,
csaknem egyhangúlag, úgy határozott, hogy a hierarchikus közösségben ‫ ׳‬kifejezés
kerüljön be a szövegbe, {vö. a 40. módosító javaslattal és azzal, ami a kánoni
küldetésről szól a 24. pontban.)
Az újabb kori pápáknak a püspöki joghatóságról szóló okmányait a
hatalmak e szükségszerű körülírásának szem előtt tartásával kell értelmezni.
3. A kollégium meghatározásaként, mely nem létezhet fő nélkül, ez áll: 4356
‘Szintén a legfőbb és teljes hatalom hordozója az egész Egyházra vonatkozó-
an.’ Ezt szükségszerűen el kell fogadnunk, hogy kérdésessé ne váljék a Római
Püspök teljes hatalma. A kollégiumhoz ugyanis a feje szükségképpen és
midenkor hozzáértódik, és ez a fő a kollégiumban csorbítatlanul megtartja
Krisztus helytartójának és az egész Egyház pásztorának tisztét. Más szóval:
nem a római püspököt kell megkülönböztetnünk a püspökök teljes együttesé-
tői, hanem az egymagában vett római püspököt a püspökökkel együtt vett
római püspöktől. Mivel pedig a pápa a kollégium feje, csakis őrá tartoznak
bizonyos cselekmények, amelyek egyáltalán nem illetik meg a püspököket,
például a kollégium összehívása és vezetése, az eljárási szabályzat jóváhagyása
stb. [/». a 81. módosításijavaslattal\
Krisztus egész nyájának gondozása a pápára van bízva. Az ő megítélésére
tartozik, hogy az Egyház koronként változó szükségletei szerint meghatározza
a gondozás megvalósításának akár egyénileg, akár testületileg legmegfelelőbb
módját. Róma püspöke a saját belátása szerint jár el, amikor - az Egyház javát
keresve - szabályozza, fejleszti és jóváhagyja a kollegiális működést.

901
*4350-4359 VI. Pál: II. Vatikáni zsinat: ‫ ״‬Közlemények” és ‫ ״‬Előzetes, magyarázó megjegy

4357 4. A pápa mint az Egyház fópásztora bármikor, tetszése szerint gyakorol-

hatja hatalmát úgy, ahogy ezt hivatala megköveteli. A kollégium viszont, noha
mindenkor megvan, ezért még korántsem működik állandóan szoros értelem-
ben vett kollegiális ténykedéssel, amint ez az Egyház hagyományából köztu-
dott. Más szóval a kollégium nincs mindig ‫ ״‬teljes tevékenység -ben, és csak
időközönként működik szoros értelemben vett kollegiális ténykedéssel, és
ekkor is csak a fő beleegyezésével. Azt mondjuk, hogy a ‫״‬Fejével egyetértésben”
vagyis nem valamely külső személytől való függés módjára kell ezt elgondolni.
Épp megfordítva: az 'egyetértés szó a fő és a ragok közösségére utal és a főt,
mint főt megillető cselekménynek a szükségszerűségét feltételezi. Ezt kifeje-
zetten állítja a 22. sz. 2. bek.-e és ugyanott, a végén meg is magyarázza. A
kirekesztő ‫ ״‬csak" szócska minden eshetőséget kizár; világos tehát, hogy
mindenkor meg kell tartani a legfőbb tekintély által jóváhagyott szabályokat,
[zö. a 84. módosítójavaslattal.]
435« Mindebből pedig az tűnik ki, hogy a püspököknek fejükkel való összekötte-
téséröl van szó és egyszer sem a püspököknek a pápától függetlenül folytatott
tevékenységéről. Ha hiányzik a fő tevékenysége, a püspökök nem tudnak kolle-
giálisan ténykedni, amint ez már a ‫ ״‬kollégium” fogalmából következik. Ez az
összes püspökök és a pápa közötti hierarchikus közösség mélyen a hagyó-
mányban gyökerezik.
4359 Megjegyzendő! Hierarchikus közösség nélkül nem gyakorolható az a szak-
ramentáiis-létrendi tisztség, amelyet meg kell különböztetnünk a dolog kánon-
jogszerű oldalától. A bizottság azonban úgy gondolta, hogy nem kell belebo-
csátkoznia a megengedhetóség és az érvényesség kérdéseibe. Ezeket továbbra
is vitathatják a hittudósok, különösen pedig azt, ami az elkülönült keletieknél
ténylegesen gyakorolt hatalomra vonatkozik: ennek magyarázatára több véle-
mény is van.”

4400: A Szent Kongregáció ‫״‬Piám et constantem” rendelkezése, 1963.

július 5.
Ez a rendelkezés megengedi a halottégetést, főleg olyan környékeken, ahol a temetők
létesítésére vonatkozó higiéniás elórásoknak megfelelő sírhelyket nehéz találni, vág}‫׳‬
ahol a földbe temetés a hagyományos vallásos felfogással ellenkezik (pl. Indiában). A
dokumentum szövegét fordította: Némedi András.
Kiadva: AAS 56 (1964) 822k.
Halottham1‫׳‬ásatás
4400 A keresztények azt a jámbor és állandósult szokást, hogy a hívek holttestét
a földbe temetik el, az Egyház mindig is igyekezett támogatni, akár úgy, hogy
olyan szertartásokkal tette azt bensőségesebbé, melyenken keresztül a teme-
tés jelképes vallásos jelentése jobban megvilágosodott, akár pedig úgy, hogy
büntetéssel fenyegette meg azokat, akik ez ellen az üdvös szokás ellen
küzdöttek. Az Egyház ezt mindig akkor tette, ha a támadás a keresztény
erkölcsökkel és az egyházi hagyományokkal szemben ellenséges érzülettel

902
 VI. Pál: A Szent Kongregáció rendelkezése: Hamvasztás *4400

viseltető, olyan személyek részéről érte, akik szektás szellemmel eltelve az

eltemetést elégetéssel akarták helyettesíteni mégpedig annak jeléül, hogy ők a
keresztény dogmákat, főleg a halottak feltámadásának és az emberi lélek
halhatatlanságának hittételét a leghatározottabban elutasítják. Nyilvánvaló,
hogy ez a szándék ugyan szubjektive az elhamvasztást pártolók érzületében
rejlett, de objektíve nem magára az elhamvasztásra irányult, amint tudniillik a
test elhamvasztása sem: érinti a lelket, sem Isten mindenhatóságát nem
akadályozza meg a test újrateremtésében, úgy önmagában e hittételek objektív
tagadását sem tartalmazza. Nem olyan dologról van tehát szó, mely önmaga-
bán rossz, vagy a keresztény vallással mint olyannal ellenkeznék. Az Egyház
mindig is ezt a felfogást képviselte, hiszen bizonyos körülmények között -
nevezetesen olyankor, amikor nem fért és nem fér kétség hozzá, hogy a
halotthamvasztás tisztességes szándékkal vagy súlyosabb, főleg a közrend
miatti okokból történik —nem ellenezte és nem ellenzi az elhamvasztást.
Az ellenséges érzület kedvezőbb irányú változásának jele valamint az
elhantolás ellen szóló körülmények épp az utóbbi időben tapasztalhatók egyre
gyakrabban és határozottabban. Ezért fordulnak sokan kérelemmel a Szent-
székhez, hogy a halotthamvasztásra vonatkozó egyházi rendelkezést
enyhítésék. Manapság, mint ismeretes, a hamvasztást sokan támogatják, de
semmiképpen sem az Egyház és a keresztény erkölcsök iránti gyűlöletből,
hanem csakis higiénikus, gazdasági vagy egyéb közösségi vagy magán jellegű
okok miatt.
Az Anvaszentegyház - miközben elsőnek a hívek lelki javát tartja szem
előtt, de egyéb követelményeknek is világos tudatában van - úgy véli, hogy
ezeket a kérelmeket megértéssel kell fogadnia a következő kikötésekkel:
1. Nagyon komolyan kell gondoskodni arról, hogy a meghalt hívek
eltemetésének szokását szentnek és sérthetetlennek tartsák. Ezért a megyés
püspököknek megfelelő oktatással és ajánlásokkal biztosítaniuk kell, hogy a
keresztény hívek tartózkodjanak a halottak hamvasztásától és az eltemetés
szokásától ne térjenek el, hacsak valamilyen szükséghelyzet nem kényszeríti
őket erre. ...
2. Annak érdekében azonban, hogy a mai körülményekből eredő nehézségek
túlságosan meg ne sokasodjanak, és ne váljék még gyakrabban szükségessé az
erre a dologra érvényes törvények hatálya alóli felmentés, ajánlatosabb volt a
kánoni jognak a hamvasztásra vonatkozó előírásain bizonyos fokig enyhíteni,
mégpedig úgy, hogy az 1203. kánon 2. bekezdésben (a hamvasztási megbízás
nem teljesítéséről) és az 1240. kánon 1. § 5° (a testük elhamvasztását kérők
esetében az egyházi szertartás megtagadásáról) rögzített rendelkezések betartása
ezentúl nem mindenesetben kötelező, hanem csak akkor, ha bebizonyosodik,
hogy a hamvasztást a keresztény hittételek elvetésének jeleként, szektás érzülettől
indíttatva, vagy a katolikus vallás és Egyház iránti gyűlöletből választották.
3. Ebből az is következik, hogy azoktól, akik a saját holttestük elhamvasz-
fását kérték, emiatt a szentségeket és a templomi közbenjáró imákat nem

903
*4400 VI. Pál: A Szent Kongregáció rendelkezése: Hamvasztás

szabad megtagadni, ha nem bizonyosodik be, hogy az illetők a keresztényei-

lenesség fent felsorolt indokai alapján választottak így.
4. Hogy azonban a krisztushívöknek az egyházi hagyomány iránti jámbor
érzése sérelmet ne szenvedjen és világosan kitűnjék, hogy a hamvasztás az
Egyház szellemétől idegen, ezért az egyházi temetési szertartás, és az ezt
követő közös könyörgés, soha nem végezhető a hamvasztás helyén, még a
halott egyszerű kíséretében sem, és még az átszállításkor sem.

4402-4407: A Pápai Bibliabizottság ‫״‬Sancta Mater Ecclesia” eligazítá-

sa az evangélimok történetiségéről, 1964. április 21.
A m u n k á k k ö z ö tt, am ely et az e x eg é tá k n a k a le h e tő le g s ü rg ő s e b b e n el k ellen e v é g e z n iü k ,
a B ib lia b iz o ttsá g a z t k öti e rő s e n a le lk ére, h o g y az e v a n g é liu m e lm o n d á s a s z e rin t
e lh a n g z o tta k és m e g tö rté n te k ig azság át teljes fé n y b e n ra g y o g ta ssá k fel. A z e x c g é tá k k ellő
k ö rü lte k in té s se l u g y a n , d e ha sz n á ljá k fel m é g a le g ú ja b b tu d o m á n y o s m ó d s z e r e k e t is.
Kiadta: AÁS 56 (1964) 713-716.
/ ! ‫ ״‬evangéliumok történeti igazsága
4402 1. ... Hogy a katolikus szentírás-magyarázó az evangéliumok állandó
igazságát és tekintélyét teljes fényben felragyogtassa, pontosan megtartva az
ésszerű és [katolikus magyarázat) szabályait, a szentírás-magyarázat új segédesz-
közeit okosan fel kell használnia, különösen azokat, amelyeket a történeti
módszer egészében nézve nyújt. Ez a módszer gondosan kutatja a forrásokat,
és meghatározza azok természetét és jelentőségét, és segédeszközökhöz jut
hozzá a szövegkritika, az irodalomkritika, a nyelvtudás révén.
A magyarázónak követnie kell boldog emlékezetű XII. Plusz intelmét, aki
kötelességévé teszi, hogy7 ‫״‬okosan... vizsgálja meg, mi az a kifejezési forma vagy
irodalmi műfaj, amelyet a szent író alkalmazott, és amely rávezet az igazi és találó
magyarázatra; és legyen meggyőződve, hogy feladatának ezt a részét a katolikus
szentírás-magyarázat nagy hátránya nélkül nem lehet elhanyagolni1‫ ״‬... Végül a
szentírás-magyarázónak minden eszközt fel kell használnia, melyekkel az evangé-
liumok tanúságáiiak jellegét, az első egyházak vallási életét, az apostoli hagyó-
mány értelmét és jelentőségét mélyebb megértéssel tudja átlátni.
4403 Ahol az alkalom ezt kínálja, a magyarázónak kutatnia lehet, milyen
egészséges elemek vannak a ‫ ״‬formatörténeti módszerben”, amelyeket az
evangéliumok teljesebb megértésére megfelelően fel lehet használni. Mégis
körültekintően járjon el, mivel ehhez a módszerhez hozzávegyítve gyakran
előbukkannak olyan filozófiai és teológiai elvek, amelyeket nem lehet elfogad-
ni, és amelyek mind a módszert, mind az irodalmi jellegű következtetéseket
nem ritkán eltorzítják. Ugyanis ennek a módszernek egyes követői, akiket
félrevezettek a racionalizmus előítéletei, nem akarják elismerni a természetfö-
lötti rend létezését, és a személyes Istennek a világban való közbelépését, -
amely a sajátos értelemben vett kinyilatkoztatás segítségével történt-, és a
csodáknak és a prófétálásoknak a lehetőségét és meglétét. Mások a hit hamis
fogalmából indulnak ki, mintha az nem törődnék a történeti igazsággal, sőt

904
 *4402-4407
VI. Pál: Λ Pápai Biblia bizottság eligazítása az evaugélimok történetiségéről

azzal nem is lehetne összeegyeztetni. Mások mintegy ‫״‬a priori” tagad|ák a

kinyilatkoztatás tanúbizonyságainak történeti jelentőségét és jellegét. Mások
végül az apostolok tekintélyét, amennyiben Krisztus tanúi, és az ő tisztségüket
és az óskeresztény közösségre gyakorolt befolyásukat kevésre becsülik, és
kiemelik ennek a közösségnek a teremtő erejét...
2. A magyarázónak, hogy az evangéliumokban közöltek bizonyosságáról 4 4 0 4
helyes megítélése legyen, a hagyomány három időszakára kell, hogy éberen
odafigyeljen, amelyek közvetítik nekünk Jézus életét és tanítását.
Krisztus Urunk kiválasztott tanítványokat vett maga mellé [tő. M k 3,14; L k
6,13], akik őt kezdettől fogva követték [ró. L k 12 ; ApCsel 121sk], látták tetteit
és hallgatták szavait, és ezen a módon alkalmasak voltak arra, hogy életének és
tanításának tanúi legyenek [ró. L k 24,48; Jn 15,27;ApCsel 1,8; 10,39; 13,31], Az
Úr, amikor tanítását szóban kifejtette, az érvelésnek és a magyarázatnak abban
az időben elterjedt módszereit követte; annyira alkalmazkodott a hallgatók
értelmi szintjéhez, hogy elérte: az, amit tanított, tartósan az eszükbe bevésőd-
)ék, és a tanítványok ezt könnyen megtarthassák emlékezetükben. Ok Jézus
csodáit és életének más történéseit helyesen úgy fogták fel, mint abból a célból
véghezvitt tetteket vagy elrendezett tényeket, hogy általuk az emberek higgye-
nek Krisztusban és üdvözítő tanítását hittel befogadják.
Az apostolok elsősorban az Úr halálát és feltámadását hirdették, tanúságot 4 4 0 5
téve Jézusról [ró. L k 24,44-48; ApCsel2,32; 3,15; 5,30sk], és híven beszámoltak
az O életéről és szavairól [no. ApCsel 10,36-41], az igehirdetés módjában
számot vetve a körülményekkel, amelyek közt a hallgatók éltek [vö. ApCsel
13,16-41 és ApCsel 1722-31]. Miután Jézus feltámadt a holtak közül, és
egészen világosan látható volt, hogy ó Isten [tv. ApCsel 2,36; Jn 2028], annyira
távoli dolog volt, hogy a hit eltörölje a történtek emlékét, hogy inkább
megerősítette azt, mivel a hit azon alapult, amit Jézus tett és tanított [ApCsel
2.22; 10,37sk], És az imádás miatt, amellyel ettől fogva a tanítványok Jézust
mint Urat és az Isten Fiát tisztelték, ő nem változott át ‫״‬mitikus” személlyé, és
tanítása nem torzult el. Nincs azonban miért tagadni, hogy az apostolok
mindazt, amit az Úr valóságosan mondott és cselekedett, egy teljesebb
megértés birtokában adták át hallgatóiknak, amelynek ók a Krisztussal történt
dicsőséges események révén és az igazság Lelkének világosságában kiokosodva
örvendtek [iö. Jn 222; 12,16; valamint Jn 11,51sk; 14,26; 16,12sk; 7,39]. Ezért
van az, hogy amint Jézus maga, feltámadása után ‫״‬magyarázta nekik” [Lk 24,7]
mind az Ószövetség, mind saját szavait [ró. L k 24,44sk; ApCsel 1,3], úgy ók is
magyarázták Jézus szavait és a vele történt eseményeket aszerint, amint a
hallgatóság igényei megkívánták. ‫״‬Az ige szolgálatának szentelve magukat”
[ApCsel6.4], amikor igét hirdettek, különböző beszédmódot használtak, amely
saját célkitűzésüknek és a hallgatóság lelki felkészültségének éppen megfelelt;
mert ‫״‬görögnek és barbárnak, tudósnak és tudatlannak” adósai voltak [Rom
1,14; ív. 1Kor 9,19-23]. Ezeket a beszédmódokat pedig, amelyeken a hithirde-
tök Krisztust hirdették, meg kell különböztetni és meg kell fontolni:

905
*4402-4407 VI. Pál: A Pápai Bibliabizottság eligazítása az cvaiigélimok történetiségéről

katekézisek, történeti tudósítások, tanúságtételek, himnuszok, dicsótések és

más ilyen jellegű irodalmi formák, amelyeket a Szentírásban és annak a kornak
az emberei használni szoktak.
4406 Ezt az ősi hitoktatást, amely először élőszóban, azután írásban lett
áthagyományozva - mert hamarosan eljött annak az ideje, amikor sokan
megkísérelték ‫ ״‬rendbe szedni azoknak a dolgoknak a leírását” [Lk 1,1],
amelyek az Úr Jézusra vonatkoztak - a szerit s^er^ők, a maguk elé kitűzött
különleges célnak megfelelő módszerrel, a négy evangéliumban az egyházak
hasznára feljegyezték.
Egyeseket kiválasztottak a sok áthagyományozott elem közül; másokat
összefoglaltak; némelyeket az egyházak helyzetének figyelembevételével fejtet-
tek ki; de minden erővel azon fáradoztak, hogy az olvasók megismerjék
azoknak a szavaknak a megbízhatóságát, amelyekkel oktatták őket [rö. L k 1,4].
A szent írók ugyanis azokból a dolgokból, amelyek a tudomásukra jutottak,
főképpen azokat választották ki, amelyek illeszkedtek a hívők különféle
körülményeihez és a maguk elé kitűzött célhoz, és azokat a dolgokat olyan
módon mondták el, amelyek az említett körülményekkel és az említett céllal
összhangban voltak.
Minthogy egy kijelentés értelme a dolgok egymásutániságától is függ,
amikor az evangélisták közlik az Üdvözítő szavait vagy a vele megtörtént
eseményeket, - ez ebben a szövegösszefüggésben, amaz egy másik szöveg-
összefüggésben, - azt az olvasók hasznára fejtik ki.
Ezért nyomozza ki a szentírás-magyarázó, mi volt az evangélista szándéka,
amikor egy kijelentést vagy egy tényt ilyen módon beszél el, vagy egy bizonyos
szövegösszefüggésbe helyez. Az elbeszélés igazságának ugyanis a legkevésbé
sem árt, hogy az evangélisták az Úr szavait vagy a vele megtörtént eseményeket
különböző sorrendben beszélik el1, és az O mondatait nem betűszerint, hanem
különféleképpen fejezik ki, értelmüket mindazonáltal mindig megtartva2. ...
4407 Az exegéta, hacsak nem figyel mindarra, amelyek az evangéliumok eredeté-
re és szerkezetére rámutatnak, és nem alkalmazza megfelelően mindazt, ami
elfogadhatót az új kutatások a felszínre hoztak, feladatát, hogy ti. belelásson a
szent író szándékába, és hogy az mit is mondott valójában, nem fogja
betölteni. ...
Sok dolog van még, éspedig igen fontosak, amelyek taglalásában és
magyarázatában a katolikus exegétának szabadon lehet és kell gyakorolnia
éleselméjűségét és tehetségét, hogy mindenkinek a hasznára a szent tudomány
napról-napra való nagyobb előmeneteléért, az Egyházi Tanítóhivatal döntései-
nek előkészítésére és utólagos megtámogatására, az Egyház védelmére és
tiszteletéért ki-ki a maga erejéből egyenként járuljon hozzá1.

4410—14413: A ‫״‬Mysterium fidei” körlevél, 1965. szeptember 3.

A fe n o m e n o ló g ia és az e g z isz te n c ia lis ta filo z ó fia h a tá s á ra az ö tv e n e s é v e k v é g én
e s z m e c s e re in d u lt R Vtfelte, P. S c h o o n e n b e r g é s E . S c h ü le b e ec k x k ö z ö tt a ‫ ״‬tra n s s u b -

906
 VI. Pál: Körlevél: ‫ ״‬Mysteriiun fidei” : Átléuyegiilés * 4 4 1 0 -4 4 1 3

s ta n tia tio ” (á d én y eg ü lés) fo g a lm á ró l. Új fo g a lm a k a t javasoltak: ‫ ״‬tra n s s ig n ific a tio ” (jelen-

tc sv á ltá s), ‫ ״‬tra n s fin a lis a tio ” (re n d e lte té s v á lto z ás). A k ö rle v é l n e m u ta sítja el e z e k e t,
c s u p á n le sz ö g e z i, h o g y az e u c h a n s z tik u s á tv á lto zá s m a g y a rá z a tá ra n e m e lé g sé g e se k , és
e z é r t m in d ig ki kell e z e k e t e g é s z íte n i a ‫ ״‬tra n s s u b s ta n tia tio ” (vö. *1642 1652) fo g a lm á v a l.
Kiadva: AAS 57 (1965) 755-766.

Különböző tévedések a~ Euchansztia vonatkozásában

Mi tud)uk ugyanis, hogy azok között, akik erről a legszentebb titokról 4 4 1 0
szóban vagy írásban értekeznek, vannak néhányan, akik a magánmisékre
vonatkozóan, a transsubstantiatio-ra vonatkozóan, és az Eucharisztia imádásá-
ra vonatkozóan olyan véleményeket terjesztenek, amelyek a hívók érzelmeit
nyugtalanítják, és lelkűkben a hit dolgait illetően nem kis zavart keltenek,
mintha ki-ki az Egyháztól már egyszer rögzített tanítást megengedhetóen
átadhatná a feledésnek, vagy azt úgy értelmezhetné, hogy a szavak eredeti
jelentése, ül. a fogalmak igaznak bizonyult tartalma jelentőségét vesztené.
Ugyanis nem helyénvaló -, hogy a dolgot egy példával támasszuk alá - , a 4411
misét, amelyet ők ‫ ״‬közösséginek” mondanak, úgy kihangsúlyozni, hogy emiatt
a magánmise végzése vesztene jelentőségéből; vagy: arra törekszik, hogy a
figyelmet a szentségi jel mivoltának az átgondolására irányítsák, mintha a
szimbolizmus, amelyet egészen biztosan senki sem tagadna, hogy benne
rejlene a legszentebb Eucharisztiában, teljesen és kimerítően kifejezné Krisztus
jelenlétének mivoltát ebben a Szentségben; vagy: az ádényegülés titkáról
értekezni, anélkül, hogy említés történnék a kenyér egész szubsztanciájának
Krisztus testévé és a bor egész szubsztanciájának Krisztus vérévé való
csodálatos átváltozásáról, amelyről a Tridenti zsinat beszél [/». 1642\, úgy, hogy
azok egyedül a ‫ ״‬jelentésváltásban” és a ‫ ״‬rendeltetésváltozásban”, ahogy ók
mondják, állnak fenn; vagy végezetül: olyan véleményt hangoztatni, és gyakor-
latba átültetni, amely szerint az átváltoztatott ostyákban, amelyek a miseáldozat
megünneplésének befejeztével még megmaradnak, Krisztus Urunk többé
nincs jelen.
Krisztus szubsztanáálisjelenléte az Eucharisztiában
Ezt a jelenlétet pedig ‫״‬valóságosnak” mondjuk, de nem kizárásos alapon, 4412
mintha a többi jelenlét nem volna ‫״‬valóságos”; hanem kitüntetóen, mivel
szubsztanciái is; tagadhatatlanul benne jelenvalóvá válik az egész és csorbítatlan
Krisztus, aki Isten és ember1. Tehát helytelenül magyarázza ezt a jelenléti mó-
dót, aki Krisztus megdicsólt testének mindenütt jelenlévőjelki” természetét,
ahogyan ők mondják; vagy azt a természetet a szimbolizmus határai közé
szorítják, mintha ez a legfölségesebb Szentség semmi más dologból nem állna,
minthogy hatékony jele lenne ‫ ״‬Krisztus lelki jelenlétének és az O legbensőbb
összeköttetésének a Misztikus Testben a hívő tagokkal”2.
Krisztusjelenléte az átváltoztatás után
Miután megtörtént az ádényegülés, a kenyér és a bor színei kétségtelenül új 4413
jelentést öltenek magukra és új célt; midőn többé nem közönséges kenyér és

907
* 4 4 1 0 -4 4 1 3 VI. Pál: Körlevél: ‫ ״‬Mysteriuni fidei” : Atlényegiilés

közönséges ital, hanem szent dolog jele és lelki táplálék jele; de azért öltenek
magukra új jelentést és új célt, mivel új ‫״‬valóságot” tartalmaznak, amelyet joggal
mondunk ontológiainak. Λ mondott színek alatt ugyanis nem rejtőzik már az,
ami előbb volt, hanem egy teljesen más dolog; éspedig nemcsak az Egyház
hitének becslése szerint, hanem tényszerűen; minthogy miután átváltozott a
kenyér és a bor szubsztanciája, dl. természete Krisztus testévé és vérévé, semmi,
ami kenyér és bor, nem marad, hanem egyedül a színek; alattuk az egész és
csorbítatlan Krisztus ott jelen van, a maga fizikai ‫״‬valóságában” testileg is,
jóllehet nem azon a módon, ahogyan a testek jelen vannak egy helyen.

4420—4425: Az ‫״‬Au moment de prendre” beszéd az Egyesült Nemze-

tek plenáris ülésén, New York-ban, 1965. október 4.
Kiadva: AAS (1965) 878-885.
A találkozás történelmijelentősége
4420 Az egpsz emberiségnek szóló üzenet hordozói vagyunk. És mi azok vagyunk
nemcsak személyesen a magunk nevében és a nagy katolikus család nevében,
hanem a keresztény testvérek nevében is, akik osztoznak azokban az érzésekben,
amelyeket mi itt kifejezésre juttatunk, és különösen azoknak a nevében, akik
minket örömest és nyomatékkai megbíztak, hogy szószólójuk legyünk. És amint
a küldött, aki egy hosszú utazás végén meghozza a levelet, amelyet rábíztak, így
mi tudatában vagyunk, hogy rendkívüli pdlanatot élünk át - , ha az csak ennyire
rövid lehet is - , amelyben valóra válik egy kívánság, amelyet mi csaknem húsz
évszázad óra szívünkben hordunk.
Igen, Önök emlékeznek rá. Mi már hosszú ideje úton vagyunk, és hosszú
történelmet hordozunk magunkkal: mi itt egy fáradságos zarándokút epdógusát
ünnepeljük - egy zarándokútét az egész világgal való párbeszéd keresésében,
attól a naptól fogva, amelyen kaptuk a megbízatást: ‫ ״‬Menjetek, vigyétek el az
összes népeknek az örömhírt!” Most Önök azok, akik reprezentálják az összes
népeket...
4421 A rru küldöm feladatunk elsősorban ennek a magas intézménynek az erkölcsi
és ünnepélyes megerősítése akar lenni. Ez a feladat a mi történelmi tapasztala-
tünkből származik. Mi mint ‫ ״‬szakértő az embenség dolgaiban” hozzuk el ehhez
a szervezethez a rru közveden elődeink, az egész katolikus püspöki testület és a
mi szavazatunkat, mert biztosak vagyunk abban, hogy ez a szervezet juttatja
kifejezésre a modern civilizáció és a világbéke kötelező útját...

Munkálkodni a békén
4422 ... Önök tudják, hogy a béke nemcsak a politikán, és az erők és az érdekek
egyensúlyán alapul. Azt a szellem, az eszmék, a béke művei építik fel. Önök
ezen a nagy művön dolgoznak. Azonban Önök még csak a törekvéseik
kezdetén vannak. Sikerül-e valaha is majd a világnak, hogy a partikularista és
harcias beállítottságot megváltoztassa, amely a mai napig olyan nagy részét
képezte az Önök történetének?
908
 VI. Pál: Beszéd az Egyesült Nemzetek plenáris ülésén * 4 4 2 0 -4 4 2 5

Nehéz dolog előre látni: azonban azt könnyű állítani, hogy az embernek
teljes határozottsággal az új történelemhez vezető út érdekében kell cseleked-
nie, amely a béke történelme, olyan történelem, amely őszintén és egészen
emberies lesz, pontosan az a történelem, amelyet Isten a jóakaratú embereknek
ígért. Ennek az útjait Önök már kijelölték: az első a leszerelés útja.
Ha Önök testvérek akarnak lenni, hagyják csak, hogy a fegyverek kihullja- 4423
nak a kezükből. Az ember nem képes szeretni támadófegyverekkel a kezében.
A fegyverek, mindenekelőtt azok a borzasztó fegyverek, amelyeket a modern
tudomány avégett adott Önöknek, hogy elsősorban áldozatokat és romokat
okozzanak, rossz álmokat idéznek elő, rossz érzéseket táplálnak, őrült elképze-
léseket, bizalmatlanságot, titokzatos döntéseket termelnek ki, rendkívüli nagy
kiadásokat igényelnek; a szolidaritásra és a hasznot hajtó munkára irányuló
terveket leállítják; eltorzítják a népek pszichológiáját.
...Sohasem volt annyira szükséges az ember morális lelkiismeretére szóló 4424
figyelmeztetés, mint ma, egy olyan korszakban, amelyet oly nagy emberi
haladás jellemez. Mert a veszély nem a haladás és nem a tudomány részéről
fenyeget, amelyek —jól felhasználva —éppen ellenkezőleg a komoly problémák
nagy számát meg fogják tudni oldani, amelyek rátörnek az emberiségre. A
valóságos veszély az emberben van, aki mindig hatalmasabb eszközök fölött
rendelkezik, amelyek mind a rombolásra, mind a legmagasabb vívmányok
elérésére alkalmasak.
Egyszóval, a modern civilizáció épületének szellemi elveken kell emelked- 4425
nie, amelyek egyedül alkalmasak arra, hogy azt ne csak fenntartsák, hanem
világosságot is árasszanak benne, és életet is vigyenek bele. És a magasabb
bölcsességnek ezek az elengedhetetlen elvei csak - ez a mi meggyőződésünk,
amint Önök ezt tudják - az Istenbe vetett hiten alapulhatnak.

4430-4435: VI. Pál pápa és I. Athénagorász konstantinápolyi pátriárka

‫״‬Pénétrés de reconnaissance” közös nyilatkozata, 1965. december 7.
A nyilatkozat, amelyet egyidejűleg adtak ki a II. Vatikáni zsinat 9. ülésén és Konstanti-
nápolybán, visszavonja az 1054-ben a Keleti- és a Nyugati Egyház részéről kölcsönö-
sen kimondott kiközösítést. Egy levelében, amelyet 1967. július 25-én írt I. Athéna-
gorásznak, VI. Pál abbéli reményének adott kifejezést, hogy rövidesen megszűnik a
szakadás a két Egyház között (AAS 59 [1966] 852-854).
Kiadva: .VAS 58 (1966) 20k.

4430
4. Abban a bizonyosságban, hogy híveiknek az igazságosság iránti közös
óhaját és szeretetük egybehangzó érzését fejezik ki, és emlékezve az Ur
parancsára: ‫״‬Ha tehát ajándékodat az oltárra viszed, és ott eszedbe jut, hogy
embertársadnak van valami kifogása ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár
előtt, menj előbb kibékülni embertársaddal”1, VI. Pál pápa és I. Athénagorász
pátriárka az ő szinódusában, egybehangzóan nyilatkozzák, hogy

909
* 4 4 3 0 -4 4 3 5 VI. Pál és I. Athcuagorász konstantinápolyi pátriárka közös nyilatkozata

4431 a) sajnálják a sértő szavakat, a megalapozatlan szemrehányásokat és az

elítélendő gesztusokat, amelyek az egyik, de éppen úgy a másik oldalról
jellemezték vagy kísérték ennek a korszaknak szomorú eredményeit;
4432 b) a kiközösítő ítéleteket, amelyek bekövetkeztek és amelyeknek emléke
napjainkig akadályát képezi a szeretetben való közeledésnek, ugyanolyan
mértékben sajnálják, az Egyház emlékezetéből és köréből kitörlik és azokat
átadják a feledésnek;
4433 c.) végezetül a korábbi és a későbbi gonosz eseteket fájlalják, amelyek
különböző tényezők befolyására - köztük az egymással szemben megnyilvánu-
ló értetlenség és bizalmatlanság —végül az egyházi közösség tényleges szaka-
dásához vezettek.
4434 VI. Pál pápa és I. Athénagorász pátriárka a szinódusával tudatában vannak,
hogy az igazságosságnak és a2 egymással szemben való megbocsátásnak ezek a
gesztusai nem lehetnek elegendőek, hogy a Római Katolikus Egyház és az
Ortodox Egyház között fennálló régi vagy újabb felfogásbeli különbségeknek
véget vessenek; ezek leküzdhetők, hála a szívek megtisztulásának, a történelmi
igazságtalanságon való sajnálkozásnak, s éppúgy a hatékony akaratnak, végül is
a Szentlélek működése révén, hogy egy belátásra, és hogy az apostoli hit és
annak követelményei közös megvallására jussanak el.
4435 Ha ók azután ezeket a gesztusokat foganatosítják, remélik, hogy az Isten
összhangban lesz velük, aki kész arra, hogy megbocsásson nekünk, ha mi
egymásnak kölcsönösen megbocsátunk; és hogy az egész keresztény világ,
mindenekelőtt azonban a Római Katolikus és az Ortodox Egyház összessége,
nagyra fogja értékelni, mint a kiengesztelódés őszintén kölcsönös akarásának a
kifejezését, és mint meghívást, hogy a kölcsönös bizalom, a kölcsönös tisztelet
és a kölcsönös szeretet szellemében folytassák a párbeszédet, amely őket Isten
segítségével oda fogja vezetni, hogy újból a lelkek lehető legnagyobb mértékű
üdvözüléséért és az Isten Országának kiterjesztéséért éljenek a hit, a testvéri
egyetértés és a szentségi élet teljes közösségében, amely fennállt közöttük az
Egyház életének első évezrede folyamán.

4440-4469: A ‫״‬Populorum progressio” körlevél, 1967. május 26.

A k ö rle v é l a m á r a ‫ ״‬M a te r e t M ag istra ” k ö rle v é lb e n a fe jlő d ő o rs z á g o k ré s z é re k é r t
s e g ítsé g e t k e z d e m é n y e z i ism é t. E n n e k a ta n ító írá sn ak a tá rg y a a n é p e k teljes e m b e ri
k ib o n ta k o z á s á n a k a k o n c e p c ió ja . J e le n tő s é g e a ‫ ״‬R e ru m n o v a ru m ” és a ‫ ״‬Q u a d r a g e s im o
a n n o ” k ö rle v e le k é v e l v e te k sz ik . M in t e z e lő tt e g y e tle n szo c iá lis k ö rle v é l s e m , a
‫ ״‬P o p u lo r u m p ro g r e s s io ” h a n g sú ly o z z a a szociális k é rd é s e k á lta lán o s d im e n z ió já t és
ö s s z e fü g g é s é t a fejlő d éssel és a b ék év el. K ite k in té s t e n g e d m in d e n e k e lő tt a m a g á n tu la j-
d o n h o z k a p c s o ló d ó szociális k é rd é s e k re , és az eg y es fe jlő d ő o r s z á g o k b a n ta lá lh ató
M a n c h e s te r-k a p ita liz m u s s a l s z e m b e n . Kiadva: A A S 5 9 (1 9 6 7 ) 2 5 7 —2 96.

A népek fejlődésének a szükségessége

4440 1 . A katolikus Egyház élénk figyelemmel és lelkesedéssel kíséri a népek
fejlődését, a népekét, akik minden erejükkel meg akarnak szabadulni az éhség,

910
 * 4 4 4 0 ‫־‬4 4 6 9
VI. Pál: Körlevél: ‫ ״‬Populonun progressio” : Fejlődés és béke

a nyomor, a járványok és a tudatlanság igazságtalanságaitól; akik nagyobb részt

kérnek a civilizáció áldásaiból; akik értékes emberi tulajdonságaiknak munká-
juk által kívánnak nagyobb elismerést szerezni, és akik eltökélten keresik a
teljesebb kibontakozás útját.
A II. Vatikáni zsinat befejeztével ugyanis, miután még világosabban, még
mélyebben végiggondolta és tudatosította az evangélium erre vonatkozó
követelményeit, az Egyház úgy ítélte meg, hogy az ó feladata az emberek mind
eltökél tebb szolgálata, segítése - nem csak abban, hogy tisztázzák e roppant
súlyos probléma minden összetevőjét, hanem abban is, hogy meggyőződésük-
ké váljék: az emberiség történelmének e válságos, döntő órájában halaszthatat-
lan szükség van minden ember közös cselekvésére...
6. Kitörni a nyomorból, biztosabb megélhetéshez jutni, egészségesen élni4441
és biztos állásban dolgozni, elnyomás nélkül, s az emberi méltóságot megcsú-
foló, megalázó helyzetektől mentesen nagyobb felelősséggel rendelkezni,
képzettebbnek lenni - egyszóval többet tenni, többet tudni, többet birtokolni,
hogy így több lehessen: íme, ilyennek látjuk a mai ember vágyait. Ugyanakkor
azonban látjuk azt is, hogy az emberek nagy része olyan körülmények között
él, amelyek mindezeket a jogos törekvéseket meghiúsítják. Pedig a közelmúlt-
bán függetlenné vált népek szükségét érzik, hogy nemzeti, politikai független-
ségüket méltó társadalmi és gazdasági növekedéssel párosítsák, olyannal, amit
önerejükből érnek el, mert csak így biztosíthatják minden más előtt polgáraik
jogos, embernek kijáró gyarapodását, így foglalhatják el az őket megillető
helyet a népek közösségében.
Nöiekvő egyenlőtlenség
8 . ...Ha a mai gazdasági szisztémát nem ellensúlyozzák valamilyen tervszerű 4442
beavatkozással, annak szükségszerűen az lesz a következménye, hogy a
világban meglévő életszínvonalbeli különbségek nem fognak csökkenni, ha-
nem növekednek. A gazdag népek rohamos gyarapodást könyvelhetnek el, a
szegényebbek pedig csak lassan fejlődnek. Az egyensúly mindinkább megbil-
len: egyes országokban bekövetkezik az élelmiszer-túltermelés, mások viszont
súlyos élelmiszerhiányban szenvednek, vagy kétséges lesz a számukra, expor-
tálhatják-e azt a keveset, amit megtermelnek.
9. Ezzel egyidejűleg a társadalmi konfliktusok is világméretűvé terebélye- 4443
sednek. Az ipari országok szegényebb rétegeit hatalmába kerítő nyugtalanság
átterjed az agrárállamok lakóira: a parasztok is tudatára ébrednek, hogy
‫״‬elviselhetetlen nyomorban élnek”1. Ehhez járul még az a botrányos és kiáltó
egyenlőtlenség is, ami nem csak a javak élvezetében, hanem —és még inkább —
a hatalom birtoklásában nyilvánul meg. Míg egyes régiókban egy kiváltságos
kisebbség a legmagasabb luxusszínvonalon él, addig a vidék számos pontján a
szegények ‫״‬csaknem teljesen nélkülözik a személyes kezdeményezés és felelős-
ség lehetőségét, sőt gyakran emberhez méltatlan élet- és munkakörülmények
között tengődnek”2.

911
*4440-4469 VI. Pál: Körlevél: ‫ ״‬Populorum progressio”: Fejlődés és béke

A kultúrák ütközése
4444 10. Harcban ál! egymással a hagyományos és a modern, a bérmunkára
alapozott civilizációra jellemző életmód, és rendszerint az történik, hogy a
modern körülményekhez nem alkalmazkodó társadalmi szerkezetek leépülnek.
Az idősebb emberek az egyéni és a családi élet alapját a korábbi életmódban
látják, s ragaszkodnak ahhoz, ez azonban egyre szűkebb keretek közé szorul
vissza; a fiatalok viszont lerázzák magukról ezeket a kötelékeket, mint felesle-
ges béklyókat, amelyek gátolják őket az újabb társadalmi létformák felé való
közeledésben. A nemzedékek ellentéte tragikus dilemmává éleződik: vagy
fenntartják a régi intézményeket és gondolkodásmódot, de akkor le kell
mondjanak a haladásról, vagy kaput nyitnak a kívülről jövő fejlettebb technika
és civilizáció előtt, de akkor a múlt hagyományaival együtt el kell verniük annak
gazdag emberi tartalmát is. így aztán nagyon gyakran tanút lehetünk, amint az
idős emberek erkölcsi, lelki, vallási erejét megtörik a nehézségek, és nem jutnak
el odáig, hogy ebben a modern világban megtalálják a helyüket

Átfogófejlődés
4445 13......\z egyéni vagy csoportkezdeményezések azonban mindezekben a
térségekben már nem eléggé célravezetők, mert a világ jelenlegi helyzete
megköveteli mindazok közös tevékenységét, akiknek e helyzet valamennyi
gazdasági, társadalmi, kulturális és lelki összetevőjéről világos áttekintésük van.
Krisztus Egyháza, mint ilyen, egyrészt az emberélet legjobb ismerője, másrészt
meg a legnagyobb mértékben és minden ízében különbözik is a földi
országoktól; ‫״‬egyetlen célja, hogy a Vigasztaló Szentlélek vezetésével annak a
Krisztusnak a művét folytassa, aki azért jött a világra, hogy‫ ׳‬tanúságot tegyen az
igazságról [1ö. Jn 18,37]; aki azért jött, hogy üdvözítsen, nem pedig, hogy
ítélkezzék; aki azért jött, hogy szolgáljon, nem azért, hogy neki szolgáljanak”
[10. Jn 3,17; M t 20,28 ; M k 10,45]{. ...
4446 14. Az a fejlődés, amiről itt szó lesz, nem szorítkozik a puszta gazdasági
növekedésre. Hiszen a fejlődésnek, hogy valóságosnak legyen mondható,
minden oldalúnak kell lennie, olyannak, amely minden ember és a teljes ember
növekedését biztosítja ...
4447 20. A fejlődés folyamatához nem csak mind több műszaki szakemberre van
szükség, hanem még sokkal inkább érzékeny gondolkodású bölcsekre, akik a
humanizmus új útjait kutatják; ezen az úton a modern ember a legmagasabb-
rendű javakat, a szeretetet, a barátságot, az imádságot, az elmélkedést magába
fogadva1, mintegy saját magát találhatja meg újra. Ha majd ez bekövetkezik,
akkor fog megvalósulni a fogalmához méltó, teljes és mindenoldalú emberi
haladás, az ugyanis egy mozgás: akár az egyes, akár az összes emberek
átmenete a kevésbé emberi életkörülményekből az emberibbek felé.

912
 VI. Pál: Körlevél: ‫ ״‬Populorum progrcssio” Fejlődés cs béke *4440 ‫־‬4469

A tilágjavainak egyetemes rendeltetése

22. ‫״‬Töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá” 1 a Biblia első lapjaitól 4448
kezdve arra tanít, hogy az egész teremtés az emberért van, és ez azt a
kötelességet rója rá, hogy belső képességeivel továbbfejlessze, vagyis munkájá-
val - a maga szolgálatába állítva - mintegy befejezze a teremtés művét. Ha
tehát a föld arra teremtetett, hogy mindenkinek biztosítsa a megélhetéshez
szükséges dolgokat, és mindenkit ellásson a haladás eszközeivel, akkor meg is
van a joga mindenkinek arra, hogy‫ ׳‬megtalálja a földön, ami neki ehhez
szükséges.
A II. Vatikáni zsinat így emlékeztet erre: ‫״‬Isten a földet s mindazt, ami
hozzá tartozik, minden ember és minden nép használatára rendelte, éspedig
úgy, hogy méltányos elosztásban álljanak rendelkezésére mindenkinek; s ebben
a vezető szempont a jogszerűség, a szeretettel kiegészítve” 2 Minden egyéb jog,
még a javak tulajdonlásához és szabad cseréjéhez való jog is ennek rendelődik
alá olyannyira, hogy ez utóbbiak egyáltalán nem gátolhatják az előbbi jog
érvényesülését, sőt egyenesen meg kell könnyítsék azt; éppezért súlyos és
halaszthatatlan társadalmi kötelesség visszaállítani őket az eredeti rendelteté-
süknek megfelelő helyre.
23. ...(Az Egyházatyák is tanítják, hogy) a magántulajdon senki számára 4449
nem képez abszolút és feltétel nélküli jogot. Senkinek sem szabad a maga
kizárólagos használatára fenntartani a szükségleteit meghaladó javakat akkor,
amikor a többiek még a szükséges létminimummal sem rendelkeznek...
24. A közjó érdeke tehát olykor a kisajátítást is szükségessé teszi, éspedig 4 4 5 0
abban az esetben, ha egy birtok a közösség jólétének kerékkötőjévé válik azzal,
hogy túlságosan nagy, hogy hiányosan művelik meg, vagy parlagon hagyják, és
ennek következtében az ott lakók nyomorognak, s az egész társadalmat
jelentős veszteség éri.
A II. Vatikáni zsinat egyrészt kertelés nélkül kimondja1 ezt, másrészt pedig
ugyanilyen világossággal tanítja azt is, hogy a tulajdonból szerzett jövedelem
felhasználása nem hagyható rá az emberek szabad döntésére, valamint hogy ki
kell zárni az ilyen típusú nyerészkedés lehetőségét. Nem tűrhető el, hogy azok
a polgárok, akiknek kiugróan magas jövedelme a nemzeti erőforrásokból és
mások munkájából származik, e jövedelem jelentős részét kizárólag személyes
érdekből külföldön helyezzék el, fektessék be, nem vetve számot az ország,
hazájuk érdekével, amelynek eljárásukkal kézzelfogható kárt okoznak2.

A gazdasági liberalizmus
26. Ezekből az új körülményekből azonban - ki tudja, miképpen - olyan 4451
vélekedések sarjadzottak fel és ülepedtek rá az emberi közösségre, amelyek a
puszta materiális hasznot tekintették a gazdasági haladás elsőszámú ösztönző-
jének, a szabad versenyt a gazdasági élet legfőbb törvényének, a termelóeszkö-
zök magántulajdonának jogát pedig abszolút, minden társadalmi rendeltetéstől

913
*4440-4469 VI. Pál: Körlevél: ‫ ״‬Popiilonim progressio” : Fejlődés és béke

és társadalmi funkciótól független, korlátlan jognak tartották. Ez a féktelen

liberalizmus kövezte ki aztán az útját - a zsarnokságnak, éspedig a zsarnokság
ama fajtájának, amelyet elődünk, XI. Plusz joggal s méltán ítélt el, mint ‫ ״‬a
nemzetközi fináncimperializmushoz” 1 vezető jelenséget...
Erőszak alkalmazása ésforradalom
4452 30. Az kétségtelen, hogy vannak olyan élethelyzetek, amelyek igazságtalan
volta egyenesen égbekiáltó. És amikor egész népek élnek megfosztva még a
minimális anyagi javaktól is, idegen uralom alatt, amelyben tilos minden egyéni
kezdeményezés és felelős cselekvés, amelyben lehetetlen az életminőség
magasabb szintjére emelkedni, tilos a társadalmi és a politikai életben részt
venni —nos, akkor erős a kísértés arra, hogy erőszakkal vessenek véget emberi
méltóságuk folyamatos megsértésének.
4453 31. Csakhogy, s ezt mindenki nagyon jól tudja, a forradalom - kivéve a
nyilvánvaló és huzamosabb ideig fönnálló diktatúra esetét, amely az elemi
személyiségi jogokat sérti, és az adott országban súlyosan károsítja a közjót -
újabb jogsértéseket szül, újabb egyenlőtlenségeket gerjeszt, és ezzel az embere-
két újabb mészárlásra tüzeli. Márpedig egy rossz helyzetet, bármennyire
valóságos is, nem szabad olyan módszerrel elhárítani, amely még nagyobb
bajhoz vezet.

Mindenkinek a közös teiékenysége

4454 33. A puszta egyéni kezdeményezés és a szabadverseny játékszabályai nem
fogják sikerre vinni a fejlődést. Hiszen az előrelépésnek nem szabad abba az
irányba mennie, hogy a gazdagok vagyonát és hatalmát növelje, a szegények
nyomorát pedig konzerválja, s az elnyomottak szolgaságát súlyosbítsa. Szűk-
ségszerű, hogy legyenek olyan programok, amelyek ‫ ״‬támogatják, ösztönzik,
szervezik, pótolják és kiegészítik” 1 az egyének és a közbülső szerveződések
tevékenységét. Az államhatalom feladata viszont az, hogy megállapítsa és
előírja az elérendő célokat, az elvégzendő részfeladatokat és a hozzájuk vezető
utakat, az állam dolga ugyanis, hogy ösztönözze a közös tevékenységben
résztvevő összes erőket. Az államnak azonban arról is gondoskodnia kell, hogy
ebbe a munkába az egyéni kezdeményezéseket és a közbülső szerveződéseket
is bevonja. így kerülhető el ugyanis a teljes kollektivizmus és az önkényes és
esetleges tervezés veszélye egyaránt, hisz mind a kettő ellentétes a szabadság-
gal, mivel kizárja, hogy az ember alapvető személyiségi jogaival éljen.
Λ népesség növekedése
4455 37. Tagadhatatlan, hogy a népesség felgyorsult növekedése nagyon sok
esetben megnehezíti a fejlődést, mert a népesség gyorsabban nő, mint a
rendelkezésre álló anyagi javak, s ezért úgy látszik, mintha ebből nem is volna
kiút. így aztán könnyen arra vetemedik az ember, hogy a népszaporulatnak
rendkívül kemény eszközökkel történő csökkentését fontolgassa.

914
 VI. Pál: Körlevél: ‫ ״‬Populorum progressio” : Fejlődés és béke * 4 4 4 0 -4 4 6 9

Kétségtelen, hogy az állam» hatóságok saját hatáskörükben beavatkozhat-

nak az ilyen kérdésekbe felvilágosító munkával és alkalmas tervezéssel,
amennyiben ez megfelel az erkölcsi törvények követelményének, és amennyi-
ben a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartják a házaspárok szabadságát. Mert
ahol a házasságnak és a gyermekek világrahozatalának legszentebb jogát
csorbítják, ott vége az emberi méltóságnak. Végsósoron a szülők dolga, hogy
helyzetüket minden szempontból áttekintve döntsenek a gyermekek számáról;
ezért a döntésért ők viselik a felelősséget Isten előtt, saját maguk előtt, már
megszületett gyermekeik előtt s a közösség előtt, melynek tagjai; vállalják ezt
lelkiismeretük parancsát követve, lelkiismeretükét, amit Isten hitelesen értei-
mézért Törvényének tudása, s az Istenbe vetett bizalom erősít meg1.

A valódi emberiesség
... A fejlődő országok népei tehát helyesen válasszák ki, mérjék meg az 4456
értékeket: vessék el a hamis értékeket, amelyek az ideális emberi létformát
lealacsonyítják, fogadják el viszont az azt fölemelő, annak szempontjából
hasznos mintákat, és igyekezzenek azokat a maguk legértékesebb sajátosságai-
val együtt, a maguk sajátos szellemében továbbfejleszteni.
42. A teljes értelemben vett humanizmus1 az, amit elő kell mozdítani. Mi 4457
más a teljes értelemben vett humanizmus, mint a teljes ember és minden
ember mindenoldalú fejlődéséért való tevékenység? A lezártként értelmezett, a
lelki értékektől és Istentől, mint ezek forrásától és kiindulópontjától elszigetelt
humanizmus hatékonysága csakis puszta látszat lehet...
Λ ξ emberi szolidaritás
43. Az egyén mindenoldalú fejlődésének össze kell kapcsolódnia az 4458
emberiség egymás kölcsönös támogatásával megvalósuló fejlődésével. ...
44. Olyan felelősségek kötelezik elsősorban a gazdagabbakat, amelyeknek 4459
egyes részelemeit az emberi és a természetfeletti testvériség elve fogja
egységbe, megmutatva mindjárt ezen felelősségek három aspektusát is. Az első
a két nép közötti, egyenlőtlen segítségnyújtás kötelezettsége, melynek során a
gazdagabb népek adnak segítséget a fejlődő országoknak; második két nemzet
kapcsolatában a jogszerűség kötelezettsége, vagyis az, hogy a jobb helyzetben
lévő és a szegényebb népek között fönnálló kereskedelmi kapcsolatokat
eszerint kell újjáalakítani, végül a mindenoldalú, egyetemes szeretet kötelezett-
sége, amely szerint elő kell segíteni a mindenki számára emberibb együttélést,
és ez azt jelenti, hogy minden ember és nemzet ad és kap anélkül, hogy az
egyik fél haladása akadályozná a másik fejlődését. Ez a probléma azért
rendkívül komoly, mert megoldásától az egész emberiség civilizációjának
jövője függ...
47. ... A nyomor elleni küzdelem, bármennyire sürgető, bármennyire elemi 4460
szükség - nem elég. Nem. Amiről szó van, az az emberi együttélés megterem-
tése, amelyben faji, vallási, nemzeti megkülönböztetés nélkül mindenki valósá-

915
*4440-4469 VI. Pál: Körlevél: ‫ ״‬Populoriim progressio”: Fejlődés és béke

gos emberi életet élhet, mentesen a szolgaságtól, aminek okozói emberek, vagy
nem kellően megfékezett természeti erők; amiről szó van, olyan együttélés,
melyben a szabadság nem üres szó, melyben a szegény Lázár egy asztalhoz
ülhet a gazdag emberrel [/‫מ‬. L k 16,19-31]. ...
4461 48. A népeket is ugyanaz a szolidaritás kötelezi, mint az egyes embereket: ‫״‬a
fejlett országok legfontosabb kötelessége, hogy segítsék a fejlődőket” 1. Nos,
ezt a zsinati tanítást kellene megvalósítani. Azt ugyan el lehet fogadni, hogy egy
nép a többit megelőzve maga legyen az elsőszámú haszonélvezője a gondvise-
ló Istentől neki juttatott adományoknak, mint olyannak, ami saját munkájának
hozadéka; de egyetlen nemzet sem veheti a bátorságot, hogy a maga kizáróla-
gos hasznára rakja félre kincseit...

Kereskedelmi kapcsolatok
4462 56. Minden, a fejlődő országok pénzügyi vagy műszaki támogatására tett
erőfeszítés, legyen az akár mégoly nagy jelentőségű is, puszta látszateredményt
hozhat csak, ha a gazdag és a szegény országok közötti kereskedelmi
kapcsolatok kiszámíthatatlan változásai e segítség hatását nagyrészt megsem-
misítik. A szegény országok várakozásteli bizalma ugyanis megrendül, ha attól
kell tartamuk, hogy a tehetősek, amit az egyik oldalon adnak, azt visszaveszik
tőlük a másik oldalon...
4463 58. Nyilvánvaló tehát, hogy a szabad piac szabályai nem felelnek meg arra a
célra, hogy egymagukban irányítsák az államok nemzetközi kapcsolatait.
Hasznosak ellenben minden olyan esetben, ha a felek gazdasági ereje nem
különbözik túlságosan egymástól, sót ilyenkor erősen ösztönöz a további
haladásra, és az erőfeszítéseket juttatja megérdemelt előnyhöz. Ezért a fejlett
ipari országok a szabad piac törvényében valamilyen értelemben az igazságos-
ság és a jogszerűség törvényét látják. Mégis másként kell ítélnünk, ha
túlságosan eltérő helyzetű országok között jut érvényre ugyanez, mert a
kereskedelmi partnerek között ilyen módon ‫ ״‬szabad alku” útján kialakított
árak teljességgel egyenlőtlen feltételeket eredményezhetnek. Be kell tehát látni,
hogy a liberalizmus alaptétele ezen a területen, vagyis a kereskedelmi kapcsola-
tokát szabályozó törvényként alkalmazva - kétségbevonható.
4464 59. Halhatatlan emlékezetű elődünknek, XIII. Leónak a Rerum novarum-
bán megfogalmazott tanítása ma is érvényes: eszerint nagy mértékben eltérő
helyzetű felek között a megegyezés létrejöttének ténye egyáltalán nem elégsé-
ges ahhoz, hogy biztosítsa a szerződés méltányosságát, és a szabad egyezkedés
törvényét a természetjognak megfelelően kell szabályozni1.
4465 61. ... A szabad piacot nem megszüntetni kell, hanem olyan keretek között
kell tartani, amelyek valóban jogszerűvé és erkölcsössé, vagyis emberivé teszik.
Márpedig ha fejlett és fejletlen országok kereskednek egymással, helyzetük
nagyon különböző, és tényleges cselekvési szabadságuk nagyon egyenlőtlen. A
jogszerűség, ha valóban erkölcsös és emberhez méltó, megköveteli, hogy a

916
 VI Pál: Körlevél: ‫ ״‬Populonim progressio" Fejlődés és béke *4440-4469

nemzetközi kereskedelem a feleknek legalább a piacon ad|a meg a méltányos és

egyforma feltételeket. ...
Rass^i^mus
62. Az igazságosabb, a teljesebb és szilárdabb szolidaritáson alapuló emberi 4466

társadalom megteremtése előtt azonban ma más akadályok is tornyosulnak:

mármint ilyen akadály egyrészt a saját államunk magasztalása, másrészt kinek-
kinek a saját fajának (rasszának) a bizonyos értelmű kultusza. ...
63. A saját fajhoz való megkülönböztetett ragaszkodás nem csak a gyarmati 4467
uralom alól újonnan felszabadult népeket jellemzi. Náluk ez az érzés olykor a
törzsi vagy a politikai pártok közötti gyűlölködés mögé rejtőzik, s nem csupán
az igazságosságnak árt nagyon sokat, de veszélyezteti belső békéjüket is. A
fajgyűlölet a gyarmatosítás idején gyakran idézett elóharcokat a gyarmatosítók
és a bennszülöttek között, gátolva ezzel egyrészt azt, hogy a felek kölcsönösen
termékeny egyetértésre jussanak, másrészt pedig ezzel párhuzamosan a való-
bán elszenvedett igazságtalanságok orvoslására az engesztelhetetlen gyűlölkö-
dés lángját szította fel. Ez a helyzet még ma is az egyik legfőbb akadálya a
kedvezőtlenebb helyzetben lévő országok szolidáris együttműködési szándéká-
nak, sőt egy-egy állam keretében belül is elveti a meghasonlás és az ellenséges-
kedés magvát, mindahányszor az egyének és a családok azt tapasztalják, hogy
az emberi személyt megillető jogaikat semmibe véve fajuk vagy bőrszínük
miatt a jogszerűséggel ellentétes módon diszkriminatív rendszabályokat érvé-
nyesírenek velük szemben.
Remény egyjobb n lúgban
76. ...Amikor tehát ellene mondunk a nyomornak, amikor szembeszállunk 4468
az igazságtalansággal, akkor nem csupán az emberek anyagi jólétét segítjük elő,
hanem szellemi és erkölcsi gyarapodásukat is, az emberiség egyetemes érdekét
szolgáljuk. A békét ugyanis egyáltalán nem lehet elővarázsolni minden hábo-
rúskodás egyszerű beszüntetésével, mintha a béke holmi erőegyensúlyban
állna, amiben nem is állhat, lévén az - ingatag. A béke napról napra, állandó
munkával épül, ha közben szemünket a világ Isten akarta rendjére szegezzük,
amely rend, Isten ugyanazon akaratából, az igazságosság tökéletesebb formáját
követeli az emberek között1. ...
79. Ezt a reményt sokan talán hiú ábrándnak tartják. Csakhogy megeshet, 4469
hogy éppen az ő fásult realizmusuk - amivel mindent úgy vesznek, ahogy épp
van —, az bizonyul fogyatékosnak, mert nem figyelnek oda korunk dinamizmu-
sára, amelyben az emberek testvéri közösségre vágyódnak; és jóllehet gyakran
a vadak szintjére süllyednek erkölcseik, messze tévednek az üdvösség útjáról,
lassan-lassan, ha öntudatlanul is, mégis Teremtőjükhöz közelednek. Az élet
emberibb rendjéért vívott küzdelem ugyan fáradozást követel, terheket rak az
ember vállára, de a testvéri szerétéiből, a testvér javáért vállalt szenvedés
olyasvalami, ami hatalmas erővel képes hozzájárulni az egész emberi nem
haladásához. Mert a ívrisztusban hívók egészen pontosan tudják, hogy amikor

917
*4440-4469 VI. Pál: Körlevél: ‫ ״‬Populorum progressio”: Fejlődés és béke

isteni Megváltónk engesztelő áldozatával egyesülnek, akkor )árulnak hozzá a

legtöbbel ‫ ״‬Krisztus testének felépítéséhez” 1, hogy az elnyerje teljességét Isten
egybegyűjtött népében.

4470—4479: A ‫ ״‬Humanae vitae” körlevél, 1968. július 25.

1963 márciusában XXIII. János pápa felállította a népesedéssel, a családdal és a
születésekkel foglalkozó bizottságot (‫״‬Comirussio pro stúdió populationis, famíliáé et
natalitatis”). 1964 !úmusában foglalkozott először VI. Pál pápa nyilvánosság előtt, egy
a bíborosokhoz intézett beszéd keretében ennek a bizottságnak a munkájával, és
aláhúzta a munka sürgősségét. A tanácskozások az 1966 márciusában bíboros!
bizottság rangjára emelt bizottságban, Ottaviani bíboros elnöklete alatt, eltartottak
1966. !únius 241‫־‬g. 1966. !únius 28-án a bizottság helyettes elnöke, Döpfner bíboros
átadta a pápának az 1966. június 26-ról datált és a bizottság 60 tagja által csaknem
egyhangúlag elfogadott zárójelentést. Ez a szövegvázlat ajánl!a a fogamzásszabályozás
‫״‬mesterséges” módszereinek feltételes szabaddá tételét. Néhány nappal később
Ottaviani bíboros átnyújtott a pápának egy 1966. május 25-ről datált és a bizottság 4
tagja által aláírt szakvéleményt, amely mindenekelőtt az egyházi tanítás hagyományára
való tekintettel csupán az időszaki (Ogino-Knaus) módszert engedi meg. További
közbenső momentumok után - miután a pápa utalt arra, hogy a kérdés nagy
!clentőségc miatt elhúzódik a tanítóhivatali döntés nyilvánosságra hozatala - 1967-tól
1968 februárig egy titkos bizottság tanácskozott a kérdésről, és több tervezetet
készített a körlevél szövegéül; ehhez járultak még hozzá az államtitkárság tanácsai és
állásfoglalásai. A szöveg végső formába öntése lényegében magának a pápának a műve.
Kiadva: AAS 60 (1968) 486-492.
Λ hd^astárú szeretet
4470 9. ... Ebben a megvilágításban láthatóvá válnak a házastársi szeretet sajátos
vonásai és követelményei, melyeknek megfelelő értékelése nagyon fontos.
Ez a szeretet mindenekelőtt egészen emberi, azaz érzékelhető és lelki. Nem
merő ösztönről vagy érzelmi indulatról van szó tehát, hanem elsősorban
szabadakarati tettről, amely nemcsak arra törekszik, hogy megmaradjon,
hanem hogy növekedjék is a mindennapok örömei és fájdalmai között úgy,
hogy a házasok egy szív és egy lélek legyenek, s emberi tökéletességüket együtt
érjék el.
4471 Ez a szeretet teljes, azaz a személyes barátság olyan különleges formája,
amelyben a házastársak mindent nagylelkűen megosztanak egymás között,
nem engednek meg igazságtalan kivételeket, és nem törekszenek csak a saját
előnyeikre. Aki házastársát szereti, nemcsak azért szereti, amit tőle kap, hanem
önmagáért; és örül, ha saját magával gazdagíthatja őt.
4472 A házastársi szeretet hűséges és kizárólagos egész az élet végéig. Ilyennek
látják szeretetüket a jegyesek azon a napon, amelyen szabadon és tudatosan
megkötik házasságukat. Jóllehet a házas társak hűsége néha nehézségekkel jár,
senki nem állíthatja, hogy ez a hűség megtarthatatlan, hisz épp ellenkezőleg,
minden időben nemes és érdemszerző. Századokon keresztül oly sok házaspár
példája nemcsak azt bizonyítja, hogy a hűség megfelel a házasság természeté-
nek, hanem azt is, hogy bensőséges és hosszantartó boldogság forrása.

918
 VI. Pál: Körlevél: ‫״‬Hiinimiae vitae”: Szexualitás, házasság, család *4470 ‫־‬4479

Végül ez a szeretet termékeny, azaz nem merül ki a házastársak közösségé- 4 4 7 3

ben, hanem arra van rendelve, hogy folytatódjék és új életeket fakasszon. ‫״‬A
házasságnak és a házastársi szeretetnek a természet szerint az a rendeltetése,
hogy utódoknak adjon életet és fölnevelje őket. A gyermek a házasság legszebb
ajándéka, s éppen a szülök számára lesz a legnagyobb kincs”1.
10. 4474
Ezen okok miatt a házastársi szeretet azt igényli a házastársaktól, hogy
feladatukat valóban ismerjék, s legyenek tudatában szülői felelősségüknek,
melyet ma - joggal - annyira sürgetnek. Éppen ezért helyesen kell érteni...
A há^as aktus
... 11. Azok a tettek, melyekkel a házastársak bensőségesen és tisztán 4475
egyesülnek, s amelyek az emberi életet adják tovább, mint a legutóbbi zsinat
figyelmeztetett: ‫ ״‬tisztességesek és méltóságteljesek”1; s nem válnak törvényte-
lenné akkor sem, ha a házastársak akaratától független okok miatt előre
láthatóan terméketlenek lesznek, mert nem szűnik meg az a rendeltetésük,
hogy a házastársak közösségét kifejezzék és erősítsék.
A gyakorlatból tudjuk, hogy nem minden aktust követ új élet. Isten ugyanis
a termékenység törvényeit és idejét oly bölcsen rendezte el, hogy már ez maga
bizonyos időközöket biztosít a születések között.
Mindamellett az Egyház - miközben az embereket arra inti, hogy tartsák
meg a természettörvényt, amelyet tanításával állhatatosan magyaráz - azt
tanítja, szükséges, hogy a házasélet minden aktusának önmagában alkalmasnak
kell lennie az emberi élet továbbadására3.

A s~üktéss”abá/yosyis meg nem engedett módjai

14. A házasságról szóló emberi és keresztény tanítás ezen alapeszméire
4476

támaszkodva újból ki kell jelentenünk, hogy mindenképp vissza kell utasíta-

nunk a már megkezdett nemi aktus direkt megszakítását, s még inkább a
közvetlen abortuszt (még akkor is, ha gyógyítás céljából történt), mint a
gyermekek számának törvényes szabályozási módját. 1
Hasonlóképp ahogyan az Egyház Tanítóhivatala többszörösen tanította,
elítélendő mind a férfiak, mind a nők akár időleges, akár végleges szándékos
sterilizálása. 2
Ugyanígy elítélendő minden olyan cselekedet, mely akár a nemi aktus előtt,
akár közben, akár természetes következményeinek kifejlődése során, akár mint
cél, akár mint eszköz azt szándékolja, hogy a fogamzást lehetetlenné tegye. 3
Megengedett s^üleléss^abáfyo^ás
16. 4477
... Ha tehát komoly indokok szólnak amellett, hogy szünet legyen a
gyermekek születése között (ez az indok lehet a szülők testi vagy lelki
állapota, vagy külső körülmények), az Egyház azt tanítja, hogy szabad a
házasoknak követni a szervezetben adott periódusokat, csak azokban az
időszakokban élvén a házaséletet, amikor a fogamzás lehetősége szünetel, s

919
*4470 ‫־‬4479 VI. Pál: Körlevél: ‫״‬Humanae vitae”: Szexualitás, házasság, család

így oly módon szabályozhatják a születést, hogy az előbb kifejtett erkölcsi

tanítást nem sértik meg. 1
4478 Az Egyház hű marad önmagához és tanításához, amikor úgy ítéli, hogy
szabad a házasoknak a terméketlen periódusokhoz folyamodniuk, miközben
elítéli minden olyan dolog használatát, ami a fogamzást közvedenül megakadá-
lyozza; jóllehet ez utóbbi eljárás mellett tisztességesnek és súlyosnak látszó
érveket hoznak fel. A két eljárás ténylegesen nagyon eltér egymástól: az első
esetben a házasok a természet által nyújtott törvényes lehetőséggel élnek, a
másik esetben megakadályozzák, hogy a fogamzás a természet rendje szerint
megtörténhessen.
4479 Tagadhatatlan, hogy mindkét esetben kölcsönös megegyezéssel és megfele-
ló okok alapján akarják elkerülni a fogamzást, és biztonságos megoldást
keresnek egy újabb gyermek születésének elkerülésére. Ugyanakkor meg kell
vallani, hogy csak az első esetben találják meg e megoldást, azaz akkor, amikor
igaz ok miatt nem kívánván új gyermek születését, a termékeny időszakokban
tartózkodnak a házasélettól, mikor pedig visszatér a terméketlen időszak, élik a
házaséletet a kölcsönös szeretet kifejezésére és az ígért hűség megtartásáért,
így cselekedve igaz módon és helyesen tesznek bizonyságot szeretetükről.

4480-4496: A latin-amerikai püspökök Medellínben ülésezett 2. közgyű-

lésnek ‫ ״‬Presencia de la Iglesia” dokumentumai, 1968. szeptember 6.
A latm-amcnkai püspökök 1. közgyűlése 1955-ben, Rio de Janeiroban zajlott le. A 2.
általános konferencia Medellínben (Kolumbia), amelyet VI. Pál pápa nyitott meg,
vezette be a II. Vatikáni zsinat recepcióját a latin-amenkai kontinensen, és jelezte a
latin-amenkai Egyház korszakos nyitását. Teológiailag jelentőssé vált a püspökök által
elfogadott ‫״‬Optio a szegények javára”. A konferencia okmányait, amelyeknek a
kidolgozásához a teológiai szakértők döntően hozzájárultak, a pápa 1968. október 24-
én hagyta jóvá.
Kiadva: II. Conferencia General dél Episcopado Latinoamencano (Medellín),
Presenna de la Iglesia en la actual transformación de Arnérua Latina a la lu^ de Conalio Vaticano
II (Buenos Aires 1969).

I. Igazságosság
4480 3. A latin-amerikai Egyháznak üzenete van minden emberhez szólóan, akik
ezen a kontinensen ‫״‬éhezik és szomjazzák az igazságosságot”. Ugyanaz az
Isten, aki az embert képére és hasonlatosságára teremti, ‫״‬a földet és mindent,
ami azon található, minden ember és minden nép használatára” teremti, ‫״‬úgy,
hogy a megteremtett javak igazságos formában mindenkinek a javára válhat-
nak”1, és ó hatalmat ad neki, hogy a világot közös felelősséggel átformálja és
tökéletesítse2.
Ugyanarról az Istenről van szó, aki az idők teljességében elküldi Fiát, hogy
testet öltve eljöjjön, hogy minden embert megszabadítson a szolgaság minden
formájától, amelynek alá vannak vetve a bűn miatt3, tudatlanságból, az éhség,

920
 VI. Pál: Λ latin-amerikai püspökök Medellíni konferenciájának dokumentumai *4480-4496

az ínség és az elnyomás révén, egyszóval, az igazságtalanság és a gyűlölet miatt,

amelyeknek az emberi egoizmusban van az eredetük.
Ezért van szükségünk nekünk, embereknek, mindnyájunknak, a mi valósá- 4481
gos megszabadulásunk érdekében mélyreható megtérésre azzal a céllal, hogy
‫״‬az igazságosság, a szeretet és a béke országa‫ ״‬eljöjjön hozzánk. Az ember
minden lebecsülésének, minden igazságtalanságnak az eredetét az emberi
szabadság belső egyensúlyvesztésében kell keresni, amelynek a történelemben
mindig a jobbításra irányuló folytonos igyekezetre van szüksége.
A keresztény üzenet eredetisége nem direkr a struktúraváltás szükségessé-
gének az igenlésében van, hanem az ember megtérésének a sürgetésében,
amely megtérés azután majd igényli ezt a változtatást. Nekünk nem lesz új
kontinensünk új és megújított struktúrák nélkül; mindenekelőtt nem lesz új
kontinens új emberek nélkül, akik az evangélium fényénél igazán szabadok és
felelősségteljesek tudnak lenni...
5.... Az igazságosság keresztényi keresése a bibliai üzenet követelménye. Mi 4 4 8 2
emberek mindnyájan a javak alázatos kezelői vagyunk. A megváltás keresésé-
nek útján el kell kerülnünk a dualizmust, amely az evilági feladatokat elválasztja
a megszentelődéstól.
Bár tökéletlenségek vesznek körül minket, mi a remény emberei vagyunk.
Hisszük, hogy a Krisztus - és a testvéreink iránti szeretet nemcsak az a nagy
erő lesz, amely az igazságtalanságtól és az elnyomástól megszabadít, hanem az,
amelyik a szociális igazságosságot sugalmazza, úgy értve mint életfelfogást, és
ami sarkall népeink egységes kibontakozására. ...
4483
16. Tekintettel egy átfogó változás szükségességére a latin-amerikai struktú-
rákban, mi hisszük, hogy az említett változásnak a politikai reform a feltétele.
A politikai hatalom gyakorlásának és döntéseinek egyetlen célkitűzése a
közjó. Latin-Amerikában ezt a gyakorlatot és ezeket a döntéseket szemmel
láthatóan gyakran támogatják olyan rendszerek, amelyek vétenek a közjó ellen,
vagy kiváltságos csoportokat támogatnak. A hatalomnak a polgárok elidegenít-
heteden jogait és szabadságát, és a közbülső szervezeti formák szabad
tevékenységét jogszerű szabályok révén hatékonyan és állandóan biztosítania
kellene.
A közhatalomnak az a feladata, hogy a népesség részvételét és törvényes
képviseletét biztosító folyamatok létrejöttét, vagy ha esetleg szükségessé
válnék, új formák létrehozását segítse és erősítse. Szeretnénk a szükségességet
hangsúlyozni: a városi és a községi szervezetet mint kiindulópontot, a
körzetben, a provinciában, a régióban és a nemzet szintjén folyó élet számára
élénkíteni és erősíteni kell.
A politikai tudatosság hiánya a mi országainkban nélkülözhetetlenné teszi 4484
az Egyház nevelői tevékenységét; céljának tartja, hogy a keresztények az ő
részvételüket a nemzet politikai életében úgy tekintsék, mint lelkiismereti
kötelességet, és mint a felebaráti szeretet gyakorlását, annak legnemesebb és
leghathatósabb értelmében, a közösség élete érdekében.

921
*4480-4496 VI. Pál: A latin-amerikai püspökök Medellíui konferenciájának dokumentumai

U . Béke
4485 1. Ha ‫ ״‬a fejlődés az új neve a béke” 1, akkor a latin-amerikai elmaradottság
a fejlődésben, különböző országonként más és más sajátos jellemzőivel,
igazságtalan helyzet, amely feszültségeket teremt, amelyek összeesküdnek a
béke ellen: ...
Feszültségek az osztályok között és belső gyarmatosítás:
2. A szélekre sodródás különböző formái...
3. Mértéken felüli egyenlőtlenségek a társadalmi osztályok között...
4. Növekvő csalódottság...
5. Az elnyomás formái az uralkodó csoportok és rétegek részéről...
6. Az uralkodó rétegek részéről igazságtalanul gyakorolt hatalom. ...
7. Az elnyomott rétegek növekvő öntudatra ébredése...
8. Nemzetközi feszültségek és külső neokolonializmus: ...
9. Gazdasági aspektus...
a) A nemzetközi kereskedelem növekvő eltorzulása...
b) A gazdasági és az emberi tőke menekülése...
c) A nyereségek és az osztalékok elapadása; menekülés az adótól...
d) Egyre növekvő eladósodás...
e) Nemzetközi monopóliumok és nemzetközi pénzimperializmus...
10. Politikai aspektus...
11. Feszültségek Latin-Amerika országai között: ...
12. Túlhajtott nacionalizmus...
13. Fegyverkezés...
4486 14. A vázolt valóság a béke tagadását mutatja be, ahogyan a békét a
keresztény hagyomány értelmezi.
Három ismertetőjegy határozza meg ténylegesen a keresztény békefelfogást.
a) A béke mindenekelőtt az igazságosság műve1. Feltételezi és megköveteli
egy jogrend felállítását2, amelyben az emberek valóságosan emberek lehetnek,
amelyben méltóságukat tiszteletben tartják, jogos igényeiket kielégítik, elisme-
rik, hogy az igazsághoz hozzájussanak, és személyes szabadságukat szavatol-
ják. Olyan rendét, amelyben az emberek nem tárgyak, hanem saját történetük
hordozói. Mert ott, ahol igazságtalan egyenlőtlenségek állnak fenn emberek és
nemzetek között, a béke ellen vétenek. A béke Latin-Amerikában ezért nem
egyszerűen az erőszak és a vérontás távoltartása. A hatalmi csoportok
gyakorolta elnyomás azt a benyomást közvetítheti, hogy a béke és a rend
érvényben van; a valóságban azonban ezek ‫ ״‬állandó és kikerülhetetlen csírája a
lázadásoknak és a háborúknak”3.
Az ember csak akkor nyerheti el a békét, ha új rendet épít, amely ‫״‬az
emberek közti tökéletesebb igazságosságot hozza magával”5. Ebben az érte-
lemben az ember egészét felölelő fejlődés a lépés, a kevésbé emberies
körülményektől az embenesebb körülmények felé az új neve a békének.

922
 VI. Pál: Λ latin-amerikai püspökök Mcdelliiu konferenciájának dokumentumai * 4480 ‫־‬4496

b) A béke, másodszor, folytonos feladat1. Az emberi közösség az időben 4 4 8 7

valósul meg, és mozgásnak van alávetve, amely állandóan a struktúrák
változását, a magatartások átalakulását és a szívek megtérését foglalja magába.
A béke ágostoni meghatározása szerint: ‫״‬a rend nyugalma”, tehát sem nem
passzivitás, sem nem konformizmus. Az nem is olyan valami, amit az ember
egyszer s mindenkorra megszerez; az állandó fáradozás eredménye: alkalmaz-
kodni az új körülményekhez, egy változó történelem szükségleteihez és
kihívásaihoz. Statikus és látszólagos békét erőszak alkalmazásával elérhet az
ember; a hiteles béke magába foglalja a harcot, az ötletgazdagságot és a
folytonos térhódítást2.
A békét az ember nem találja, az ember azt megteremti. A keresztény a béke
építőmestere3. Ez a feladat a mi kontinensünkön, tekintve az előbb leírt
helyzetet, különleges jelleget mutat; e tekintetben Isten népének Latin-
Amerikában, Krisztus példáját követve, szembe kell szállnia az egoizmussal, a
személyes és a kollektív igazságtalansággal.
c) A béke, végül, a szeretet gyümölcse1, az emberek közti valóságos 4 4 8 8
testvériség kifejezése: egy olyan testvériségé, amelyet Krisztus, a béke fejedel-
me hozott el, hogy minden embert kiengeszteljen az Atyával. Az emberi
szolidaritás igazából csak Krisztusban valósulhat meg, aki azt a békét adja,
amelyet a világ nem adhat2. A szeretet az igazságosság lelke. A kereszténynek,
aki a szociális igazságosságért dolgozik, mindig ápolnia kell a békét és a
szeretetet a szívében.
Az Istennel való béke a végső alapja a belső békének és a társadalmi
békének. Emiatt ott, ahol a mondott társadalmi béke nem létezik, ott, ahol
igazságtalan szociális, politikai,gazdasági és kulturális egyenlőtlenségek találha-
tók, ott az Úr békéje ajándékának a visszautasítása is megvan, sőt tulajdonkép-
pen magának az Úrnak a visszautasítása3.
15. ... ‫ ״‬Az erőszak sem nem keresztény, sem nem evangéliumi”1. A kérész- 4489
tény békeszerető, és emiatt nem szégyelli magát. O egyáltalán nem pacifista, mert
képes harcolni2. .Azonban a békét többre tartja a háborúnál. Tudja, hogy ‫״‬a
hirtelen és erőszakos struktúraváltások csalókák, önmagukban hatástalanok
lennének, és biztos, hogy nem lennének összhangban a nép méltóságával, amely
megköveteli, hogy a szükséges átalakulások belülről kiindulva valósuljanak meg
azaz a megfelelő öntudatra ébredés, megfelelő előkészítés és ennek a hatékony
részvételnek a segítségével mindenki részéről, akik kezeskednek, hogy a tudatlan-
ságnak és a némelykor emberhez méltatlan életkörülményeknek útját állják”3.

K JJjüság
10.... Az Egyház az ifjúságban az emberiség életének folytonos megújulását 4 7 9 0
látja, és felfedezi benne saját magának egyik jelképét: ‫״‬Az Egyház a világ igazi
ifjúsága”1.
11. 4791
Valójában az ifjúságban az élet megújult kezdetét és továbbfolytatását,
ill. a halál legyőzésének egy formáját látja. Ennek nemcsak biológiai, hanem
923
*4480-4496 VI. Pál: A latin-amerikai püspökök Medellíni konferenciájának dokumentumai

szocio-kulturális, pszichológiai és lelki értelme is van. A valóságban az ifjúság

van felszólítva, a kultúrákat tekintve, amelyek az öregkor és az esendőség jeleit
mutatják, hogy újraéledést hozzon, ‫ ״‬az életbe vetett hitet’’1tartsa elevenen, és
azt a ‫ ״‬képességét, hogy örül annak, ami kezdődik”2 azt megőrizze. Övé a
feladat állandóan újra divatba hozni ‫״‬az élet értelmét”3. A kultúrákat és a
szellemet megújítani, ez azt jelenti, hogy a létezés új jelentéstartalmát megértet-
ni és elevenen megőrizni. Az ifjúság fel van tehát szólítva, hogy legyen mintegy
az ‫״‬élet folytonos újra aktuálissá tétele”.
4492 12. Az így értelmezett ifjúságban fedezi fel az Egyház önmagának egy
ísmertetöjelét is. Hitének jelét, mert a hit a létezés eszkatológikus értelmezése,
húsvéti jelentéstartalma, és ezért ez az ‫״‬újdonság”, amelyet az evangélium rejt
magában. A hit a dolgok új jelentéstartalmának a hírnöke, az emberiség
megújhodása és megifjodása. Ebből a perspektívából kiindulva szólítja fel az
Egyház az ifjúságot, hogy ‫״‬mélvedjen el a hit világosságában” 1, és ezen a
módon vigye be a hitet a világba, hogy a halál szellemi formáit legyőzze, azaz
‫״‬az egoizmus, az élvezet, a kétségbeesés és a semmi filozófiáit”2; filozófiákat,
amelyek elavult és hanyatló formákat ültetnek bele a kultúrába. Az ifjúság az
Egyház jelképe, amely saját maga állandó megújulására, ül. folytonos megifjo-
dásra van hivatva3.

X IV . Λ ~ Egyhá^ szegénysége
4493 1. A latin-amerikai püspökök nem maradhatnak közömbösek, tekintetbe
véve a Latin-Ámen kában fennálló félelmetes szociális igazságtalanságokat,
amelyek népeink többségét fájdalmas szegénységben tartják, amely nagyon sok
esetben embertelen ínséggel határos...
4494 4. Meg kell különböztetnünk:
a) A szegénység, mint ezen vüág javaiban való szükség, mint ilyen: rossz. A
próféták úgy panaszolják ezt, mint amely az Űr akaratával ellentétes, és legtöbb
esetben mint az emberek igazságtalanságának és bűnének a gyümölcsét.
b) A lelki szegénység Jahve szegényeinek a témája1. A lelki szegénység az
Istennel szemben való nyitottság magatartása, annak a rendelkezésre állása, aki
mindent az Úrtól remél2. Bár értékeli ennek a vüágnak a javait, mégsem csügg
azokon, és elismeri az Isten Országa javainak magasabb értékét3.
c) A szegénység mint elkötelezettség, amely önkéntesen és szeretetből
magára veszi e világ szűkölködőinek a létállapotát, hogy a rossz ellen, amit az
kifejez, tanúskodjék és a javakkal szembeni lelki szabadságot bizonyítsa, ebben
Krisztus példáját követi, aki az emberek bűnös létállapotának összes követkéz-
ményeit a megáévá tette4 és aki ‫״‬bár gazdag volt, szegénnyé lett”5, hogy minket
megmentsen.
4495 5. Ebben az összefüggésben egy szegény Egyház (a következő magatartást
tanúsítja):
- pellengérre állítja az c világ javaiban való igazságtalan szűkölködést, és a
bűnt, amely azt okozza.

924
 VI Pál: A latin-amerikai püspökök Medellim konferenciájának dokumentumai *4480*4496

— hirdeti és éli a lelki szegénységet, mint az Úrral szemben való lelki

gyermekség és nyitottság magatartását.
- önmaga elkötelezi magát az anyagi szegénységnek. Az Egyház szegénysé-
ge a valóságban az üdvtörténet állandó jellemzője...
8. Ezért azt akarjuk, hogy Latin-Amerika Egyháza hirdesse az evangéliu- 4496
mot a szegényeknek, és legyen velük szolidáris, mint Isten Országa javai
értékének a tanúja, és népeink összes embereinek az alázatos szolgálója.
Pásztorainak és Isten népe többi tagjainak életüket és szavaikat, magatartásu-
kát és cselekvésüket a szükséges összefüggésbe kell hozni az evangélium
követelményeivel és a latin-amerikai emberek szükségleteivel.

4500-4512: Az ‫״‬Octogesima adveniens” apostoli irat Maurice Roy bí-

borosnak, 1971. május 14.
Ez az irat a ‫״‬Rerum novarum” szociális enciklika (*3265-3271) nyolcvanadik évfordu-
lóján keletkezett. Különösen ki van benne emelve az Egyház szociális tanításának a
jelentősége a marxizmus, a szocializmus és a liberalizmus ellenében. A marxizmust
elveti mind tanítása, mind módszerei miatt. A szocializmust és a liberalizmust
differenciáltan ítéli meg, de szintén elveti.
Kiadta: AAS 63 (1971) 403-429.

4. Ha az ember annyira különböző dologi feltételeket fontol meg, valóban 4500

nehéz számunkra egy hivatalos véleményt kimondani, ·amely minden helyhez
illő megoldást tudna felmutatni. Mindazonáltal ilyen törekvés a legkevésbé sem
vezérel minket, és ez nem ts a mi kötelességünk. Ugyanis maguknak a
keresztény közösségeknek kell azt megtenniük, hogy a saját területük helyzetét
a tárgyilagos igazságból kiindulva megvizsgálják, azt az evangélium változha-
tatlan szavainak a fényével tegyék világossá, hogy a gondolkodási elveket, az
ítéletalkotás irányelveit, a cselekvés szabályait az Egyház szociális tanításából
merítsék; arról a tanításról beszélünk, amelyet az idők folyamán kidolgoztak,
mindenekelőtt azonban a mi gépesített korunkban, ti. attól a történelmi
jelentőségű naptól fogva, amikor XIII. Leó kiadta jelentését ‫״‬a munkások
helyzetéről; megülni ennek az évfordulós megemlékezését: ez ma nekünk
alapul szolgál a tiszteletre és az örömre.”...
22. ... Míg a tudományok és a technikai készség haladása az emberek földi 4501
lakhelyének arculatát a legnagyobb mértékben megváltoztatja, és a megisme-
résnek, a cselekvésnek, a dolgok használatának és a kölcsönös kapcsolatok
kiépítésének új módjait hozza magával, az ember úgy mutatkozik meg, hogy a
mai életkörülmények között kettős törekvés mozgatja, éspedig annál kevesebb,
minél inkább előre jut a dolgok megismerésében és a műveltségben: ti. az
egyenlőség elérésének a törekvése, és a vezetési feladatokban való részvételre
irányuló törekvés; ez a két formája az emberi méltóságnak és szabadságnak.
24. Amint említettük, az egyenlőség elérésének és a vezetési fünkciókban 4502
való részvételnek a kettős törekvése kétségkívül a demokratikus társadalom
egy bizonyos formájának az előmozdítására irányul. Ennek pedig különböző

925
*4500-4512 VI. Pál: Apostoli irat: ‫ ״‬Octogesima adveiiieus”: Az Egyház szociális tanítása

modelljei vannak felajánlva, amelyek közül egyeseket már át is ültettek a

gyakorlatba; de közülük egy sincs minden részletében elfogadva, úgy hogy
ebben a dologban még folytatódnak a kutatások az elméleti vélemények és a
tapasztalati adatok között. A keresztényeknek pedig feladata, hogy ilyen
vizsgálatban részt vegyenek, nem másként, mint a polgári társadalom rendsze-
rében és életében...
4503 25. A politikai tevékenységet - szükséges-e megjegyeznünk, hogy itt tévé-
kenységról, nem pedig valamilyen kieszelt tanról van szó? - alá kell támasztania
egy fő vonásaiban vázolt társadalomképnek, amely teljesen következetes marad
bizonyos segédeszközök alkalmazásában, és elhatározásaiban, amelyek az emberi
hivatás és egyszersmind a társadalomban betöltött hivatás eltérő formáinak teljes
ismeretéből jönnek létre. Most pedig sem az államokra, sem pedig a politikai
pártokra nem tartozik -, amelyek minden gondoskodást csak magukra fordíta-
nak —, hogy fáradozzanak valamilyen tan elrendeléséért olyan eszközök alkalma-
zásával, amelyek a lelkekre gyakorolt durva önkénnyel járnak együtt, amely
minden önkény közül csakugyan a legrosszabb. Csak azoknak a társulatoknak a
sajátja, melyeket a szellemi kultúra és a vallás kötelékei fognak össze -
tiszteletben tartva, amint ez nyilvánvaló, a tagtársak szabadságát -, hogy táplálják
és ápolják, önzés nélkül és a saját útjaikat megtartva, a társadalom közegében
ezeket a biztos és pontosan körülhatárolt meggyőződéseket, amelyek az emlier
és a társadalom természetét, eredetét és célját érintik. ...
4504 29. Ha pedig a jelenben tudós férfiak az ilyen tanoknak a visszahúzódásáról
kezdtek beszélni, az talán alkalmas helyzetet teremthet, hogy a keresztény
vallás túlvilágra mutató és megalapozott kiválósága előtt megnyíljék az út;
mégis, ezzel egyidejűleg az is megtörténhetik, hogy a lelkek egy még hevesebb
indulattal a pozitivizmus, ahogy mondják: új formájába tévednek bele: a
technika világát értjük ezen, amely széltében-hosszában olyan mindennapivá
vált, hogy látszólag olyan, mint az emberi szorgalom fő megnyilvánulása és a
meghatározó életmód, sőt egy bizonyos beszédmodor is; de a valóságban
mégsem kérdez rá senki, hogy önmagában mit is jelent.
4505 31. Ezekben az időkben a krisztushívóket a szocializmus tanaival és azok
különböző formáival - amelyek az idők folyamán keletkeztek - édesgetik.
Azokban bizonyos törekvéseket és tételeket kísérelnek meg föllelni, amelyek a
saját lelkűkben, keresztény hitük erejénél fogva, amúgy benne laknak. Azt
hiszik ugyanis, hogy valami a történelemnek erre az útjára tereli őket, és
szeretnének ahhoz hozzájárulni. Az a történelmi út azonban a különböző
kontinenseken és a polgári kultúra különböző válfajaiban különböző jelentése-
két vesz fel ugyanazon a néven, még ha ezt a mozgalmat igen gyakran olyan
tanítások váltották és váltják ki, amelyek a keresztény hittel nem egyeztethetők
össze. Tehát nagyon éles és pontos ítéletre van szükség, mivel a keresztények, a
szocializmustól csábítva, igen gyakran arra hajlanak, hogy azt általában véve
valami minden tekintetben tökéletes valaminek gondolják el: ennélfogva a

926
 VI. Pál: Apostoli irat: ‫ ״‬Octogesima adveiiieus”: Az Egyház szociális tanítása *45004512‫־‬

szocializmus az igazságosság megőrzésének, a kölcsönös viszonynak és egyen-

lóségnek a mozgalmává válik.
Ok emellett vonakodnak elismerni a szocializmus történelmi mozgalmai-
nak erőszakos kényszerítő eszközeit, amely mozgalmak folyvást azoktól a
tanoktól függnek, amelyekből keletkeztek. Azok között a különböző formák
között, amelyekben a szocializmus kifejeződik - , ezekhez tartoznak az egyen-
lőséger jobban megvalósító társadalom nagylelkű vágya és keresése, politikai
szervezettségű és indíttatású történeti mozgalmak, olyan rendszerezett tanítás,
amely azt vallja magáról, hogy az emberről való teljes és teljesen szabad
szemléletet nyújtja -, különbségeket kell felállítani, -amelyek révén a mindenko-
ri viszonylatok közt biztos válogatást lehet megvalósítani.
Ezeknek a megkülönböztetéseknek mégsem kell azt eredményezniük, hogy
az ember azt vélje: a megjelenési formák, egymástól teljesen el vannak
választva, és külön-külön megállják a helyüket. A meghatározott összefüggést,
amely egv-egy dologi állapot szerint köztük fennáll, világosan meg kell jelölni,
ez az áttekintés pedig hozzásegíti a keresztényeket annak belátásához, milyen
mértékben szabad nekik belebocsátkozniuk és belebonyolódniuk ezekbe a
szándékokba, ha közben meg -akarják őrizni mindenekelőtt a szabadság, a
lelkiismereti kötelezettségek, és azon tér javait, amelyet a szellemi életnek kell
juttatni; mindezek kezeskednek a tökéletesség felé való emberi haladás teljessé-
géért.
32. Más keresztények azonban megkérdezik maguktól, vajon a marxisra 4506
tanítás történeti kifejtése már bizonyos közeledést is megenged-e ehhez...
33. Egyesek ti. úgy vélik, a marxizmus főképpen annak a harcnak a cselekvő 4507
végrehajtása marad, amely harc a különböző társadalmi osztályok között dúl.
Mivel ók a folytonos erőszakot, és a hatalom és az emberektől igazságtalanul
behajtott haszon állandóan rosszabbodó sanyarúságát tapasztalják, úgy ítélik, a
marxizmus semmi más, csakis harc, néha semmilyen más szándékkal, mint ti. a
viaskodáséval, amelyet táplálni kell és szítani is folytonosan. Mások számára a
marxizmus mindenekelőtt az általános politikai és gazdasági hatalom gyakorlá-
sa egyetlenegy párt kormányzása alatt, amely biztosra állítja, hogy egyedül ó
fejezi ki és szavatolja mindenki javát, elvéve akár az egyes, akár a többi
társaságoktól az összes cselekvési és választási hatalmat. Mások szerint, har-
madszor, a marxizmus - akár szert tett a fő hatalomra, akár nem - a szocialista
tanítást jelenti, amely az úgynevezett történeti materializmusra támaszkodik és
mindennek a tagadására, amely a természetet meghaladja.
Végül mások számára olyannak látszik, mint amely előnyben részesít egy
enyhébb formát, amely a mi időnk embereit inkább vonzza: ugyanis olyan
munka folyik, -amilyet a tudomány szabályai megkívánnak a szociális és a politikai
viszonylatok kutatásának minden tekintetben pontos útján járva; a történelem
által már igazolt ésszerű kapcsolat kimutatása a merőben az értelem síkján
mozgó ismeret és a dolgok forradalmi megváltoztatásának gyakorlata között. Bár
ez a fejtegetési mód ajánlja a dolognak magának egyes vonásait, a többieket

927
*4500-4512 VI. Pál: Apostoli irat: ‫ ״‬Octogesima adveiiieus”: Az Egyház szociális tanítása

elmellózve, és bár azokat a vonásokat tudományos tételek szerint értelmezi,

mégis ugyanez szolgáltatja egyeseknek, együtt egy munkaeszközzel, a cselekvést
megelőző szilárd elvi meggyőződést, mely alapján magának igényli, hogy ő
tudományos módon átlássa a haladó emberi társadalom ösztönös erőit.
4508 34. Ha pedig abban a marxista tanításban, amely életelvvé formálódik át,
ezeket a különböző arculatokat és kérdéseket lehet megkülönböztetni, amelye-
két a krisztushívők elé tárnak, részint hogy fontolják meg, másrészt, hogy meg
is cselekedjék ezeket, bizony könnyelmű és veszélyes dolog lenne éppen ezért
elfeledkezni ama legszorosabb kötelékről, amely teljes mértékben összeköti e
tanokat; ugyanígy van, szintén ha magunkévá tesszük a marxista kutatás
különböző elemeit, és nem vagyunk tekintettel a szoros kapcsolatra, amely
köztük és a tan között fennáll; és végül ha behatolunk az osztályharc lényegébe
és annak marxista értelmezésébe anélkül, hogy átlátnánk az erőszakot gyakorló
társadalom és az abszolút uralom igazi jellegét, amelyhez ez a tevékenység
fokozatosan elvezet.
4509 35. A másik oldalon azonban látni lehet az úgynevezett liberalizmus
tanainak egyfajta felújítását. Ez a mozgalom ugyanis erőre kapott egyrészt a
gazdasági hatékonyság nevében, másrészt egyesek akaratából, hogy védekezze-
nek az intézmények egyre inkább terjedő uralma ellen, és a közhatalom
önkényeskedő hajlamaival szemben is. Az egyesek kezdeményezéseit pedig
támogatni kell és előmozdítani; de a keresztények, akik erre az útra lépnek,
vajon nem úgy képzelik-e el maguknak a minden szempontból tökéletes
liberalizmust, hogy az ezért mintegy a szabadság ügyének a kifejezésévé válik?
Ok igen kívánják ennek a tannak egy új válfaját, amely a mi korunkhoz jobban
hozzá van formálva, mindazonáltal könnyen elfelejtik, hogy a filozófiai
liberalizmus, a maga eredete és származása révén, az egyes emberek autonómi-
ájának hamis bizonygatása, azok szorgos munkáját, a teendők okait és a
szabadság gvakoriását illetően. Ez azt jelenti mindenesetre, hogy a liberálisok
tanítása egyszersmind okos megítélést követel a keresztényektől.
4510 37. Egyébként ezekben az időkben még világosabban tetten érhető a tanok
erőtlensége éppen magukon a szisztémákon keresztül, amelyekkel arra törek-
szenek, hogy hatásosak legyenek. Ugyanis a bürokratikus szocializmus, az
úgynevezett technokrata kapitalizmus és a demokrácia hatalmaskodó válfaja
világosan mutatja, milyen bajosan és fáradságosan oldható meg az igazságos-
ságnak és az egyenlőségnek megfelelően az emberi együttélés nagy kérdése.
Milyen módon tudják azok valóságosan kikerülni a materializmust, a saját
hasznukra való túlzott törekvést, vagy akár a kegyetlen elnyomást is, amelyet
ezek a szisztémák szükségszerűen magukkal hoznak?...
4511 38. Ezen a világon, amely a szaktudományok és a technikai jártasság
előidézte változásnak van alávetve, amely a pozitivizmus új formájába helyez-
kedik bele -, íme, egy másik, sokkal nagyobb súlyú kérdés állt elő. Ugyanis,
miután az ember arra tesz erőfeszítéseket, hogy az ész segítségével a dolgok
természetét magának alávesse, azonnal észreveszi, hogy saját maga mintegy be

928
 VI Pál Apostoli irat: ‫ ״‬Octogesuna adveiiicns‫’׳‬: A z Egyház szociális tanítása *4500-4512

van zárva önnön okoskodásának határai közé: viszonzásul akkor ó maga válik
a tudomány tárgyává.
Ez a fáradozás, hogy a tudományok segítségével mindent egy dologra
vezessenek vissza, egy bizonyos szándékot árul el, amely telve van veszélyek-
kel. Mert odaítélni a főszerepet a kutatásnak vagy analízisnek, ugyanannyit
tesz, mint az embert megcsonkítani, és valamilyen tudományos módszer
látszatával arra az eredményre jutni, hogy ő maga magát többé nem tudja már
mint egészet felfogni.
40. ... A valóságban minden egyes tudományág, jellegzetes természetének 4512
erejével, csak az ember egy részét - még ha ez valódi is - érheti el; ám az összes
részek megértése és jelentése: meghaladja erejét. Mégis, ezeken a határokon
belül a humán tudományok hasznos és megbízható feladatot töltenek be, amit
az Egyház készséggel elismer. Ezek az emberi szabadság határait és módjait is
képesek szélesebbre kiterjeszteni, mint amennyire ezt a már ismert körűimé-
nyék előrelátni engedik. A humán tudományok ezenfelül hasznára lehetnek a
szociális erkölcsről szóló keresztény tanításnak, amely meg fogja érteni, hogy
illetékessége kétségen kívül akkor van behatárolva és korlátozva, ha arról van
szó, hogy bármiféle szociális modellt be kell mutatni; ezzel szemben feladata,
hogy ti. a dolgok viszonylatait megítélje, és egy magasabb rendszerbe állítsa
bele, ez nagymértékben igazolást fog nyerni, amikor ki fogja mutatni, mennyire
bizonytalanok és végesek azok a szabályok és értékek, amelyeket éppen az a
társadalom úgy mutatott be, mint tökéletest, és mint ami magával az emberi
természettel veleszületik. ...

4520—4523: A Hittani Kongregáció ‫״‬Mysterium filii D ei” nyilatkozata,

1972. február 21.
A szubsztanciális metafizikai gondolkodás leküzdésére irányuló kezdeményezésekből
származtak a teológiai fáradozások, hogy új formulát adjanak a személy fogalmának;
ezek a fáradozások mindenekelőtt a knsztológiát és a Szentháromság tanát énntették
(vö. P. Schoonenberg, Híj is een God van mensen; Ein Gott dér Menschen [Zünch
1969]). A nyilatkozat név szerint nem említett szerzők ellen irányul, akik nem Krisztus
emben természetének az isteni személyben való létezéséből (enhüposztaszisz,
anhüposztaszisz), hanem Istennek Jézus Krisztus cmbcn személyében való jelenlété-
bői indulnak ki, azonkívül a Szentlélek személyi mivoltáról szóló tanítást is megkérdő-
jelezik. Kiadva: AAS 64 (1972) 238-240

Újabb krisetológiái és s~entháromságtam (éledések

3. Újabb tévedések a^ Isten fiának emberré válása kérdésében.- Ezzel a hittel 4520
nyíltan ellenkeznek azok a nézetek, amelyek szerint nem kaptunk kinyilatkozta-
tást, és számunkra nem vált ismeretessé az, hogy Isten Fia az istenség
misztériumában öröktől fogva az Atyától és a Szentlélektól megkülönböztetett
személy hasonlóképpen azok a nézetek, amelyek szerint el kellene távolítani
Jézus Krisztus egyetlen személyének fogalmát, amely szerint az Atyától
született az ídókezdete előtt isteni természete szerint, és időben Szűz Máriától

929
*4520-4522 VI. Pál: Hittam Kongregáció nyilatkozata: Krisztológiai és szentliáromságtaui tévedések

emberi természete szerint; és végül az az állítás, mely szerint Jézus embersége

úgy létezne, hogy az nincsen Isten Fiának örök személyébe fölvéve, hanem
inkább önmagában van mint emberi személy, és ezért Jézus Krisztus misztén-
urna abban állna, hogy Isten kinyilatkoztatja önmagát úgy, hogy legteljesebb
módon jelen lenne Jézus emberi személyében.
4521 Akik így vélekednek, azok a Krisztusra vonatkozó igaz hittől igen távol
maradnak, még akkor is, ha állítják, hogy Isten Jézusban való egyedülálló
jelenlétéből következik, hogy O lenne az isteni kinyilatkoztatás legfőbb és
végső csúcsa; akkor sem nyerik vissza a Krisztus istenségére vonatkozó igaz
hitet, amikor hozzáteszik, hogy Jézust Istennek lehet mondani azért, mert az
Ő emberi személyében, ahogy ezt mondják, Isten a legteljesebben jelen van.
4522 ... 5. Újabb téledések a Szentháromságról és különösképpen a Szentiélekről -
Eltévelyedik tehát a hittől az a nézet, amely szerint a kinyilatkoztatás bizony-
talanságban hagyna bennünket a Szentháromság örökkévalóságáról, és
különösképpen a Szentiéleknek, mint személynek örök létezéséről, aki Isten-
ben van, és az Atyától és a Fiútól megkülönböztetett személy. Igaz az, hogy az
üdvösség ökonómiájában számunkra kinyilatkoztatást nyert a Szentháromság
misztériuma, leginkább Krisztusban, akit az Atya a világba küldött, és aki az
Atyával együtt küldi Isten népének az Éltető Lelket. Tehát ezzel a kinyilatkoz-
tatással a hívők Isten legbensőbb életének az ismeretét is megkapták, amelyben
‫״‬az Atya a nemző, a Fiú a születő és a Szentlélek a származó” és ők ‫״‬egyszub-
sztanciájúak, egyenlők és egyképpen mindenhatók és örökkévalók” 1.

4530—4541: A Hittan! Kongregáció ‫״‬Mysterium Ecclesiae” nyilatkoza-

ta, 1973. június 24.
A nyilatkozat a 2-5. szakaszban az Egyház és a pápa tévedhetetlenségéről tárgyal. A tü-
bingem teológus, Hans Küng vélekedései ellen irányul, amelyeket ‫״‬Az Egyház”
(Freiburg 1967) és ‫״‬Tévedhetetlen? Kérdésfeltevés” (Zürich 1970) c. műveiben
találhatók. Mindkét írás tárgya volt egy római, tanbeli elírásnak (vö. Hittam Kongre-
gáció ‫״‬De duobus operibus Professoris Iohannis Küng” nyilatkozata, 1975. február
15.: .VAS 67 [1975] 203k), amely 1979. december 18-án az egyházi tanítási felhatalma‫־‬
zásnak Küngtól való megvonásával végződött (AAS 72 [1980] 385-393). A neve ugyan
nincs a nyilatkozatban megemlítve, csak a hozzáfűzött megjegyzésben, amelyet a J.
Schröffer érsek a Hittan! Kongregáció megbízásából a nyilvánosságra hozatal napján
egy sajtókonferencián felolvasott. Vö. a nyilatkozatokat, melyeket a német püspöki
konferencia titkársága ugyanazon a napon adott. Bizonytalan, hogy vajon H. Küng 1.
és 6. szakaszaiban az Egyház és a papság egységének elképzelései találhatók-e.
Kiadva: AAS 65 (1973) 397-407.

1. Krisztus Egyházának egysége

4530 ... ‫״‬Szükséges, hogy a katolikusok örömmel ismerjék el és értékeljék a
közös örökségből származó, valóban keresztény értékeket, amelyek a tőlünk
különvált testvéreinknél megtalálhatók” 1, és hogy törekedjenek az összes
keresztények közötti egység helyreállítására, a megtisztulás és a megújulás2

930
 VI. Pál: Hittan! Kongregáció nyilatkozata: Tévedhetetlenség *4530-4541

közös igyekezetével, hogy Krisztus akarata teljesedjék, és a keresztények

megosztottsága szűnjék meg ártani az evangélium hirdetésének a földön3.
Ugyanezek a katolikusok mindazonáltal meg kell, hogy vallják, hogy ők az
isteni irgalmasság ajándékaként ahhoz az Egyházhoz tartoznak, amelyet
Krisztus alapított, és amelyet Péter és a többi apostolok utódai irányítanak,
akiknél épségben és élőén fennmarad az apostoli közösség eredeti intézménye
és tanítása, és ugyanennek az Egyháznak a tartós öröksége igazság és szentség
terén4.
Ezért a krisztushívőknek nem szabad azt képzelniük, hogy Krisztus
Egyháza semmi más, mint az egyházaknak és az egyházi közösségeknek egy
bizonyos összegzése, amely megosztott ugyan, de még valahogyan egy; és
semmiképpen sem szabad nekik azt tartani, hogy Krisztus Egyháza ma
igazából már sehol sem áll fenn, úgyhogy csak mintegy célnak kell tekinteni,
amelyet az összes Egyházaknak és közösségeknek keresniük kell.

2. A * egyetemes Egybá% tévedhetetlensége

... Tehát maga a minden tekintetben tévedheteden Isten, új népét, amely az 4531
Egyház, kegyes volt egy bizonyos részesedő tévedhetetlenséggel megajándé-
kozni, amely a hitbeli és az erkölcsi kérdések vonta határok között érvényes, és
amely akkor nyeri el hatályát, amikor Isten egész népe a tanításnak a mondott
kérdésekhez tartozó valamelyik fő részét kétkedés nélkül tartja; ez végül is
folytonosan a Szentlélek bölcs gondviselésétől és kegyelem által való kenetétől
függ, aki az Egyházat, egészen Urának dicsőséges eljöveteléig, rávezeti minden
igazságra1. ...
...A krisztushívók, akik Krisztus prófétai tisztségének a maguk módján 4532
részesei1, kétségtelenül sokféleképpen hozzájárulnak ahhoz, hogy a hit mégis-
mérésé növekedésre tesz szert az Egyházban. ‫ ״‬Növekszik ugyanis - így
mondja a II. Vatikáni zsinat - mind az áthagyományozott dolgok, mind az
áthagyományozott szavak megértése, részint a hívók elmélkedései és tanulmá-
nyai révén, akik azokat szívükben megfontolják [ív. L k 2,19 és 51], részint a
lelki dolgok bensőséges megértéséből kifolyólag, amelyeket megtapasztalnak,
másrészt azoknak az igehirdetése nyomán, akik a püspöki székben való
következéssel az igazság biztos kegyelmi adományát megkapták”2. ...
Azonban egyedül ... a pásztorokat, Péter és a többi apostolok utódait illeti 4533
meg isteni rendelkezés folytán, hogy hitelesen, azaz Krisztus tekintélyével,
abból különböző módokon részesedve, tanítsák a hívőket; nekik viszont nem
szabad elégségesnek tartaniuk, hogy úgy hallgassák őket, mintha csak a
katolikus tanítás szakértői lennének, hanem, mert Krisztus nevében tanítanak,
engedelmeskedniük is kell nekik olyan odaadással, amely megfelel a tekintély
azon mértékének, amelyet ők hatalmukban tartanak, és amelyet használni
szándékoznak1. ...

931
*4530-4541 VI. Pál: Hittmu Kongregáció nyilatkozata Tévedhetetlenség

3. Α ς Egyházi Tanítóhivatal téiedhetetlensége

4534 Jézus Krisztus pedig azt akarta, hogy a pásztorok Tanítóhivatala, akikre azt
a feladatot bízta, hogy tanítsák az evangéliumot az egész népnek és az egész
emberi családnak, a hit és az erkölcs kérdéseiben a tévedhetetlenség megfelelő
karizmájával rendelkezzék. Mivel a tévedhetetlenség nem új kinyilatkoztatások-
ból származik, amelyeket Péter utóda és a Püspökök Kollégiuma élvezne1,
nincsenek mentesítve a gondtól, hogy megfelelő eszközök alkalmazásával
kutassák az isteni kinyilatkoztatás kincstárát a Szentírásban, amely az igazságot,
amelyről Isten azt akarta, hogy a mi üdvösségünk végett megírassék2, romlatla-
nul tanítja; és kutassák az élő hagyományban, amely az apostoloktól ered.
Feladatuk teljesítése során pedig az Egyház pásztorai a Szentlélek gyámolító
jelenlétének örvendenek, amely csúcspontját akkor éri el, amikor ők Isten
népét olyan módon oktatják, hogy Krisztus ígéretei folytán, amelyeket Péter-
ben és a többi apostolokban adott3, a tévedéstől szükségszerűen mentes
tanítást adnak elő.
4535 Ez pedig akkor történik meg, amikor a földkerekségen szétszórtan, de
Péter utódjával egy közösségben tanító püspökök egy felfogásban egyeznek
meg, amelyet végérvényesnek kell tartani1. Ez még nyilvánvalóbbá válik,
egyrészt amikor a püspökök testületi megmozdulással - miként az egyetemes
zsinatokon - , együtt a látható fővel kötelező tanítást határoznak meg2,
másrészt amikor a római pápa ‫״‬ex cathedra” beszél, azaz, amikor az összes
keresztények Pásztorának és Tanítójának a tisztét gyakorolva, az ó legfőbb
apostoli tekintélye erejével eldönti, hogy egy hitbeli vagy erkölcsi tanítást az
egész Egyháznak tartania kell”3.
4536 A katolikus tanítás szerint azonban, az Egyházi Tanítóhivatal tévedhetet-
lensége nemcsak a hidetéteményre terjed ki, hanem azokra a tényezőkre is,
amelyek nélkül ezt a letéteményt nem lehet szabályosan megőrizni és magya-
rázni1. Ennek a tévedhetetlenségnek magára a hitletéteményre való kiterjedése
pedig egy olyan igazság, amelyről az Egyház egészen a kezdetektől fogva
bizonyosan tudta, hogy az Krisztus ígéreteiben ki van nyilatkoztatva. Erre az
igazságra támaszkodva, az I. Vatikáni zsinat a katolikus hit tárgyát így határozta
meg: ‫ ״‬Istennek kijáró és katolikus hittel mindazt hinni kell, amelyet Isten írott
vagy áthagyományozott igéje tartalmaz, és amelyet az Egyház akár ünnepélyes
döntésével, akár a rendes és általános Tanítóhivatala révén a hit tárgyaként úgy
terjeszt elő, mint amit Isten kinyilatkoztatott”2. Tehát a katolikus hitnek ezek a
tárgyai —amelyek a ‫״‬dogmák” névvel vannak elnevezve — szükségszerűen
változhatatlan szabályok - és bármely időben azok is voltak - , amint a hit
számára, úgy a teológiai tudomány számára is.

4. Λ ζ Egyhá‫ ״‬tévedhetetlenségének adományát nem szabad korlátok kö%é szorítani

4537 Azokból, amelyek szóba kerültek az Isten népe és az Egyházi Tanítóhivatal
tévedhetetlensége kiterjedéséről és feltételeiről, az következik, hogy a krisztus-
hívőknek egyáltalán nem szabad olyasmit elismerniük, hogy az Egyházban,

932
 VI Pál: Hittan! Kongregáció nyilatkozata: Tévedhetetlenség * 4 5 3 0 -4 5 4 1

amint egyesek állítják, csak az igazságban való alapvető állandó megmaradás

van meg, amely összeegyeztethető a tévedésekkel, amelyek elszórtan jelentkez-
nek olyan kijelentésekben, amelyekről azt tanítja az Egyház Tanítóhivatala,
hogy azok kötelező érvénnyel vannak megfogalmazva; vagy amelyek Isten
népének a hit és az erkölcs dolgaiban való, kételyeket kizáró egyetértésében
jelentkeznek.
... Létezik valóságosan az Egyház dogmáiban egyfajta rend és mondhatni: 4538
egy hierarchia, minthogy kapcsolatuk a hitalappal különböző1. Ez a hierarchia
pedig azt jelzi, hogy egyes dogmák más dogmákra támaszkodnak mint
alapvetőbbekre, és azoktól kapják megvilágításukat is. De az összes dogmákat
- hiszen azok ki vannak nyilatkoztatva —ugyanazzal az Istent érintő hittel kell
hinni2.
5. Λ * Egyhá% tévedhetetlenségénekJogalmát nem szabad meghamisítani
... Ami ... a történeti függőséget illeti, mindjárt kezdetben figyelembe kell 4539
venni, hogy az az értelem, amelyet a hitbeli kijelentések tartalmaznak, részben
az alkalmazott nyelvnek egy meghatározott időben és meghatározott körűimé-
nyék között érvényesülő kifejező erejétől függ. Ezenkívül néha megtörténik,
hogy valamely dogmatikus igazság először nem teljes, de mégsem hamis
módon van kifejezve, és csak később, a hitnek vagy az emberi ismereteknek a
tágasabb összefüggésében szemlélve bír teljesebb és tökéletesebb jelentéssel.
Azután, az Egyház, új kijelentéseiben azt szándékozik megerősíteni vagy
megvilágítani, ami a Szentírásban, 111. a hagyomány régmúlt kifejezéseiben már
tartalmilag benne foglaltatik valami módon, de gondolni szokott egyszersmind
arra is, hogy bizonyos kérdéseket megoldjon, vagy tévedéseket felszámoljon;
az összes ilyen dolgoknál ügyelnie kell arra, hogy ezeket a kijelentéseket
helyesen értelmezzék. És végül, bár azok az igazságok, amelyeket az Egyház
dogmatikai formuláival valóságosan tanítani szándékozik, valamely időszak
változó megfogalmazásaitól megkülönböztethetők és emezek nélkül ki is
fejezhetők, mindazonáltal néha megtörténhetik, hogy az említett igazságokat a
Szent Tanítóhivatal is olyan szavakkal adja elő, amelyek az ilyen megfogalmazá-
soknak a nyomait viselik magukon. ...
A dogmatikus formulák értelme maga azonban megmarad az Egyházban 4540
mindig igaznak és önmagával egybehangzónak, még ha később jobban meg
van világítva és teljesebben érthető is. A krisztushívőknek tehát el kell
fordulniuk attól a vélekedéstől, amely szerint: először is a dogmatikus formu-
Iák (vagy közülük némelyik fajta) nem tudják határozottan megmutatni az
igazságot, hanem csak annak változékony megközelítéseit, amelyek valamilyen
módon eltorzítják vagy megmásítják az igazságot magát; másodszor, ugyan-
azok a formulák az igazságot, amelyet folytonosan keresni kell a fent nevezett
megközelítések révén, csak meghatározatlan módon juttatják kifejezésre. Akik
ilyen véleményt magukénak vallanak, nem kerülik el a dogmatikai relativizmust,

933
*4530-4541 VI. Pál: Hitlani Kongregáció nyilatkozata: Tévedhetetlenség

és meghamisítják az Egyház tévedhetetlenségének a fogalmát, hiszen az arra

vonatkozik, hogy az igazságot végleges formában kell tanítani és tartam. ...

6. A ~ Egyháznak és Krisztus papi mivoltának a kapcsolata

4541 ... Csatlakozva pedig a Szenthagyományhoz és a Tanítóhivatal több doku-
mentumához, a II. Vatikáni zsinat ezt tanította arról a hatalomról, amely a
szolgálati papság sajátja: ‫ ״‬Ha bárki megkeresztelheti is a hívókét, de az mégis
csak a pap dolga, hogy a Test építését elvégezze az eucharisztikus áldozat
révén”1; és: ‫ ״‬Ugyanaz az Úr pedig, a hívók között, hogy egy testté forrjanak
össze, amelyben ‫״‬minden tagnak más szerepe van” [Rom 12,4], egyeseket
szolgává tett, hogy ők a hívók közösségében az egyházi rend szent hatalmával
rendelkezzenek az áldozat bemutatására és a bűnök megbocsátására”2. Égé-
szén hasonló módon a Püspöki Szinódus második általános ülése joggal
hangsúlyozza, hogy egyedül a pap képes Krisztus személyét felölteni, hogy az
áldozati lakoma elöljárója legyen és azt bemutassa, hogy abban Isten népe
Krisztus áldozatához csatlakozzék3.
Mellőzve most az egyes szentségek kiszolgáltatóira vonatkozó kérdéseket, a
Szenthagyomány és a szent Tanítóhivatal tanúságtétele alapján biztosan tudjuk,
hogy azok a krisztushívők, akik - bár nem részesültek a papszentelésben - a
saját merészségükből azt a feladatot tulajdonítják maguknak, hogy létrehozzák
az Eucharisztiát, ezt nemcsak hogy teljesen meg nem engedetten, hanem
egyszersmind érvénytelenül kísérlik meg. Nyilvánvaló, hogy az ilyen visszaélé-
seket, ha valahová észrevétlenül bejutottak, az Egyház pásztorainak meg kell
akadályozniuk.

4550-4552: A Hittani Kongregáció ‫״‬Questio de abortu procurato” nyi-

latkozata az abortuszról, 1974. november 18.
Kiadva: AAS 66 (1974) 730-737.
A magzatelhajtás
4550 1. A magzatelhajtás kérdése és a törvény, amely esetleg megengedi a
magzatelhajtás szabadságát, majdnem mindenütt éles viták tárgyává lett. Ezek
a viták bizonyára kisebb jelentőségűek lennének, ha nem az emberi élet ügyéről
lenne szó, amely alapvetően jó, amelyet óvni kell és előmozdítani. Ez bárkinek
világos, noha sokan megkísérlik érvek keresését amellett, hogy - a dologban
rejlő nyilvánvaló igazság ellenére - a magzatelhajtás is szolgálhatja ezt az ügyet
És lehetetlen nem csodálkozni azon, hogy míg egyik oldalon növekedni látjuk
a nyűt és hangos ellenkezést a halálbüntetéssel és a háború bármelyik fajtájával
szemben, ugyanakkor a másik oldalon azt vesszük észre, hogy egyre inkább
követelik a magzatelhajtás szabadságát, akár korlátozás nélkül, akár bizonyos
határok közé szorítva, amelyek persze folyton tágabbá válnak. Azonban az
Egyház nem mehet el szó nélkül e mellett a kérdés mellett, hiszen teljesen
tudatában van annak, hogy hivatalos feladatai közé tartozik az ember megvé-
delmezése minden olyan dolog ellen, amely tönkreteheti vagy megcsúfolhatja;
934
 VI. Pál: Hittam Kongregáció nyilatkozata: Magzatelhajtás *4550 ‫־‬4552

azt követően, hogy az Isten Fia emberré lett, már senki sincs, aki —a közös
emberi természet miatt — ne lenne a testvére, és ne lenne meghívott, hogy
kereszténnyé legyen, és elnyerje tőle az üdvösséget.
... 10. A személy és a társadalom kölcsönös jogai és kötelességei tekinteté- 44551
ben az erkölcsi tanra tartozik, hogy felvilágosítsa mindenki lelkiismeretét, a
joggyakorlatra pedig, hogy meghatározza és elrendelje, milyen kötelezettsége-
két kell teljesíteni. Márpedig, több olyan jog van, amelyeket az emberi
társadalom önmaga nem tud nyújtani, amennyiben azok megelőzik, de amelye-
két mégis biztosítania kell és hatékonnyá kell tennie: legnagyobbrészt ilyenek
azok, amelyeket ma ‫״‬emberi jogoknak” neveznek, és amelyekkel eldicsekszik a
mi korunk, hogy ti. azokat teljesen világossá tette.
11. Az emberi személy első joga az élethez való jog. Ugyan még egyéb javai 4552
is vannak, amelyek közül néhány valóban értékesebb, ám az élethez való jog a
többiek alapja és feltétele, és ezért inkább kell óvni, mint a többieket. A
társadalmat vagy a közhatalmat, bármilyen formációja is van, semmi módon
nem illeti meg, hogy egyeseknek fenntartsa, másoktól pedig elvegye ezt a
jogot: az ilyenfajta bármiféle megkülönböztetés, akár a faj vagy a nem címén,
akár a bőr színe vagy a vallás címén történik, mindig igazságtalan. Az a jog
ugyanis nem a másik kegyéből forrásozik, hanem bármilyen kegyet megelőz, és
ezért megköveteli, hogy ismerjék el; ha ezt megtagadják, a szigorú igazságosság
sérelmet szenved.

4560-4561: A Hittan! Kongregáció ‫״‬Haec Sacra Congregatio” válaszai

az Észak—amerikai Püspöki Konferenciának, 1975. március 13.
Kiadva: AAS 68 (1976) 738sk.
A slmli^áció
1. Minden sterilizációt, amely önmagában, vagyis természetéből és feltételei- 4560
bői kifolyólag, közvetlenül csak azt a hatást én el, hogy a nemzőképesség
alkalmatlanná van téve az utódnemzésre, célzatos stenlizációnak kell tartani,
amint ezt a Pápai Tanítószék, különösen XII. Piusz nyilatkozataiból megérthet-
jük1. Tehát, az Egyház tanítása szerint feltétlenül tilos marad, az egyes cselekvő
személyek esetleg helyes szubjektív szándéka ellenére, hogy ti. gondoskodjanak
egy akár fizikai, akár pszichikai betegség gyógyításáról vagy megelőzéséről,
amelynek bekövetkezése a terhes állapot folytán előrelátható, vagy félni kell tőle.
Éspedig a nemzóképességnek magának a sterilizációja súlyosabb fokban tilos,
mint az egyes esetekben történő stenlizáció, minthogy amaz majdnem mindig a
sterilitás visszafordíthatatlan állapotát okozza a személynek2. És nem lehet
hivatkozni a közhatalom semmilyen parancsára sem; a közhatalom a közjóra
hivatkozva, mint szükségszerű kötelezettséget írja elő a célzatos sterilizációt,
ámde ez megsérti az emberi személy méltóságát és sérthetetlenségét.
Hasonlóképpen nem lehet ebben az esetben a teljesség elvére hivatkozni,
mely szerint az igazolja a szervi beavatkozást a személy nagyobb java érdé-

935
*4560 ‫־‬4561 VI. Pál: Hittaui Kongregáció válasza: Sterilizáció

kében; ugyanis az önmagában szándékolt meddőség nem irányul a személy

átfogó javára, azzal a szándékkal, amely helyes lenne, hogy ti. ‫״‬megőrzi a
dolgok és a javak rendjét”3; ugyanis árt a személy etikai igényének, amely a
legfőbb java, minthogy szándékosan megfosztja lényegi elemétől az előrelátott
és szabadon választott szexuális cselekvókészséget. Ezért híven közvetíti a
kötelező tanítást az 1971*es Konferencián nyilvánosságra hozott orvosetikai
Kódex 20-dik cikkelye; sürgetni kell ennek a tanításnak a megtartását.
4561 2. A Kongregáció, miközben megerősíti az Egyháznak ezt a hagyományos
tanítását, nem veszi ismeretlennek azt a tényt, hogy több teológus részéről
azzal szembenálló felfogás érvényesül. Mégis tagadja, hogy ennek a ténynek,
mint olyannak, a tanításra vonatkozóan olyan jelentőséget lehetne tulajdoníta-
ni, hogy az ‫״‬locus theolog1cus”-t (teológiai hivatkozási hely) képezzen, amelyre
hivatkozhatnának a hívók, amikor figyelmen kívül hagyva a hiteles Tanítóhiva-
talt, csatlakoznak az attól elhajló egyes teológusok véleményéhez1

4570—4579: Az ‫ ״‬E vangelii n u n tia n d i" apostoli buzdítás, 1975. d e c e m b e r 8.

A katolikus Egyház kibontakozása sok— kultúrájú világegyházzá szükségessé tette az
evangelizáció mibenlétének új megfogalmazását. Tíz évvel a II. Vatikáni zsinat befejezése
után, mintegy az 1974-es római Püspöki Szinódus tárgyalásainak (ti. az evangélium
hirdetéséről a mai világban) összegzéseképpen VL Pál nyilvánosságra hozta a jelen
buzdító iratot, amely kapcsolódva az ,yldgentes‫( ”־‬AAS 58 [1966] 947-990), 1966-ban kelt
missziós határozathoz a hely- és a részegyházakat, mint az egyetemes Egyház megjele-
n é si fo r m á it h a n g sú ly o z z a ; b e sz é l a k u ltú rá k e v an g e liz á ció járó l, és m a g á é v á tesz i a latin -
am e rik a i e lk ö te le z e tts é g e t a s zeg én y ek m e lle tt (‫ ״‬O p b o fiir d ie A rm e n ” ) (* 4 4 9 3 —44 9 6 ).
Kiadva: A A S 6 8 (1 9 7 6 ) 9 - 2 6 .
Jé*us küldetése
4570 6. Krisztus Urunk maga tesz tanúságot arról, mi a küldetése. így olvassuk
Szí. Lukácsnál: ‫ ״‬Hirdetnem kell az Isten országa evangéliumát”1. Ez a
kijelentése igen fontos, mert Jézus egész küldetését, feladatát magában foglalja:
‫ ״‬Evégre jöttem”2. E szavak teljes értelmét akkor látjuk, ha egybevetjük
Krisztus Urunknak azzal a kijelentésével, amelyben magára alkalmazza Izarás
próféta szavait: ‫״‬Az Úr Lelke rajtam, azért kent fel engem. O küldött, hogy a
szegényeknek hirdessem az evangéliumot”3.
Jézus maga mondja, hogy az Atya azért küldte: hirdesse az örömhírt
városról-városra; főleg a szegényeknek, mert a szegények készségesebb
lélekkel fogadják. Hirdetnie kell, hogy beteljesültek az ígéretek, amelyeket az
Ószövetségben Isten tett. Az evangélium hirdetését szolgálta Jézus egész
működése: már maga a megtestesülés is, majd csodái, tanítása, a tanítványok
meghívása, a 1 2 apostolnak adott megbízás, a kereszt, a feltámadás és állandó
!elenléte övéi körében. ...
4571 ... 9. A legfőbb ,Jó Hír”, az evangélium lényege, az üdvösség. Isten nagy
ajándéka ez. Azt jelenti, hogy az embernek szabadságot ígér mindentől, ami
rajta zsarnokoskodik, szabadságot elsősorban a bűntől és a Gonosztól. Ez a

936
 VI. Pál: Apostoli buzdítás: ‫ ״‬Evangelu mmtiaiidi”: Evangelizáció *4570-4579
szabadság együtt jár azzal az örömmel, hogy ismerjük Istent és ó ismer minket,
láthatjuk Ót és bízunk benne. Mindezek már Krisztus földi életében elkezdtek
megvalósulni, halála és feltámadása végleg megfizette üdvösségünk vételárát,
de a történelem során sok szenvedés között kell türelemmel kitartani, míg csak
minden be nem teljesül Krisztus végső eljövetelében, amelynek időpontját
senki sem tudja, kivéve az Atyát1.
10. ‫ ״‬Isten Országa” és ‫״‬üdvösség”: ez a két szó kulcsfontosságú, ha meg 4572
akarjuk értem Jézus tanítását. Az Isten Országát és az üdvösséget Isten ingyen
kegyelméből és irgalmából nyerjük el, de nekünk magunknak is erőfeszítést
kell tennünk érte. Az Úr szavai szerint az erőszakosak ragadják el azt1.
Fáradoznunk kell és szenvednünk; az evangélium elvei szerint kell élnünk, meg
kell tagadnunk magunkat, és fel kell venni keresztünket; a nyolc boldogság
szelleméhez kell tartanunk magunkat. Főképpen pedig arra van szükség, hogy
lelkileg teljesen megújuljunk. Az evangélium ‫״‬metanoia”-nak nevezi a megté-
rést, felfogásunk és szívünk teljes megváltoztatását*‫־‬.
A ~ erangeli^ádó, mint a~ Egyházfő feladata
14. ... Az Egyház ezt jól tudja. Tisztában van vele, hogy elsősorban őrá 4573
vonatkozik, amit az Üdvözítő mondott: ‫״‬Hirdetnem kell az Isten országát” 1.
Szívesen alkalmazza önmagára Szent Pál szavait: ‫ ״‬Hogy az evangéliumot
hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kötelességem. Jaj nekem
ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot. ” 2 ...Az evangelizálás tehát az
Egyház különleges isteni ajándéka és hivatása; benne maga az Egyház
tükröződik vissza. Az Egyház létjogosultságát éppen az evangelizálás adja:
vagyis, hogy Isten szavát hirdesse, tanítsa, a kegyelem közvetítője legyen Isten
és ember között, a bűnösöket Istenhez visszavezesse, Krisztus áldozatát pedig
minden időkre megjelenítse a szentmisében, mely halálának és dicsőséges
feltámadásának emlékezete.
Evangeh^ááó és kultúra
18. Evangelizálni: Az Egyház számára ez a szó annyit jelent, hogy vigye el a 4574
Jó Hírt az emberiség minden csoportjához, és az evangélium benső erejével
alakítsa át az embereket. így valósul meg maga az új emberiség: ‫״‬Lásd újrate-
remtek mindent” 1...
19. ... Az Egyháznak nemcsak az a fontos, hogy az evangéliumot mindig 4 5 7 5
szélesebb földhatárokon, vagy az emberek mindig nagyobb tömegeinek
hirdesse, hanem az is, hogy magának az evangéliumnak az ereje megragadja és
mintegy maga javára fordítsa a megítélési szempontokat, a nagyobb jelentősé-
gű értékeket, a gondolkodásmódot, az ösztönző erőket és az emberiség
életmodelljeit, ha azok Isten igéjével és üdvözítő tervével ellentétesek.
20. ... így lehetne összefoglalni az eddig mondottakat: evangelizálni kell 4576
magát az emberi kultúrát, ill. kultúrákat. Evangelizálni: nem felületesen, nem
külsóségesen, nem díszletszerűen, de belülről, életet alakítva, gyökeresen.

937
*4570-4579 VI. Pál: Apostoli buzdítás: ‫ ״‬Evaugelii mmtiandi”: Evangelizáció

Ebben a teljes értelemben érti a szót a Gaudium et Sper1 konstitúció is, amikor
mindig az emberi személyiségről beszél, és mindig az ember Istenhez fűződő
személyi kapcsolatát hangsúlyozza.
4577 Magától értetődik, hogy az evangélium és az evangelizáció nem azonosítha-
tó egyik kultúrával sem; független mindegyiktől. Mégis, amikor az evangélium
az Isten Országát hirdeti, ezt az embereknek meghatározott kultúra keretén
belül kell életté váltaniuk. Az Isten Országának építésében nyilván fel kell
használniuk az emberi kultúra és kultúrák elemeit. Az evangélium és az
evangelizáció eszerint nincsenek valamely meghatározott kultúrához kötve, de
mindegyikkel összeegyeztethetők, mindegyiket bensőleg átalakíthatják, anél-
kül, hogy alárendelt helyzetbe kerülnének velük szemben.
4578 Korunk sajátos drámája, hogy törés állt be az evangélium és a kultúra világa
között, mint ahogyan ez már a múltban is megesett. Mindent meg kell tehát
tenni, hogy evangelizáljuk az emberi kultúrát, helyesebben: a kultúrákat. A
kultúráknak is újjá kell születniük az evangéliummal való találkozásukból. De
ennek a találkozásnak feltétele, hogy hirdessük az evangéliumot.

A ~ ember evangeli^álása ésfejlődése

4579 31. Az evangelizálás és az emberi haladás, fejlődés, felszabadulás közt
szoros kapcsolat van. Ez a kapcsolat antropológiai jellegű, mivel nem létezik
‫״‬elvont” ember, akit evangelizálni lehetne, hanem minden ember meghatáro-
zott társadalmi és gazdasági körülmények közt él. A kapcsolat teológiai jellegű
is: mert a tcremetést nem lehet elválasztani a megváltástól, ez utóbbi pedig
minden konkrét emberi helyzetet érint, kötelességgé teszi, hogy küzdjünk az
igazságtalanságok ellen és az igazságosság helyreállításáért. A kapcsolat ezenkí-
vül teljességgel evangéliumi, mert a szeretetben gyökerezik. Hogyan is lehetne
hirdetni a szeretet új parancsát, ha ugyanakkor közömbösen hagy az igazság,
az igazi béke és az emberi fejlődés kérdése? Ezt a gondolatot hangsúlyoztuk,
amikor (a Szinódus megnyitóbeszédében) azt mondtuk: ‫״‬Az evangelizálás nem
hunyhat szemet súlyos problémák előtt, amelyek ma az embereket foglalkoz-
tátják, -amilyenek az igazságosság, a szabadság, a fejlődés és a világbéke. Ha
ezekkel nem törődünk, elfeledkezünk a szenvedő, nélkülöző embertársak iránti
szeretet evangéliumi tanításáról” 1.

4580—4584: A Hittan! Kongregáció ‫״‬Persona humana” nyilatkozata a

szexuáletika néhány kérdéséről, 1975. december 29.
Kiadva: A A S 6 8 (1 9 7 6 ) 7 8 -8 6 .

Emberi méltóság és isteni töriény

4580 3. Korunk emberei napról-napra jobban meg vannak győződve arról, hogy
az emberi személy méltósága és hivatása megköveteli, miszerint ők, az értelem
fényétől vezetve, felfedezzék a természetükbe oltott értékeket és erényeket,
azokat folytonosan fejlesszék, és életük gyakorlatában érvényesítsék, mégpedig

938
 VI. Pál: Hittaiii Kongregáció nyilatkozat: Szexnáletika *45 ‫ א‬0-45 ‫ א‬4

azzal a szándékkal, hogy napról-napra jobban tudjanak előre haladni. Azonban

erkölcsének becsét illetően az ember egyáltalán nem önkényes megítélése
szerint haladhat előre: ‫״‬A lelkiismeret mélyén törvényt fedez fel, amelyet nem
maga ad magának, hanem amelynek engedelmeskednie kell... Mert az ember-
nek szívébe írt törvénye van, amelynek engedelmeskedni: ez az ó méltósága; és
amely szerint fog majd megítéltetni”1.
Emellett nekünk, keresztényeknek, az Isten - kinyilatkoztatása útján -
ismeretessé tette az üdvösségre vonatkozó tervét, és elénk adta mint legfőbb és
változhatatlan életszabályt, Krisztust, az Üdvözítőt és Megszentelőt, ahogyan
ez az O tanításában és példájában megnyilatkozik; Krisztus azt mondta: ‫ ״‬Én
vagyok a világ világossága: aki követ engem, nem jár sötétségben, hanem övé
lesz az élet világossága”2.
Tehát az emberi méltóság nem tud igazán előbbre jutni, hacsak természete
lényegi rendjének sértetlenségére nem ügyel. Meg kell ugyan vallani, hogy a
polgári kultúra folyamatában elfogadhatóan sok dologi körülmény és az
emberi élet sok szükséglete megváltozott, és a jövőben is meg fog változni;
ámde az erkölcsök bármilyen haladásának és bármilyen életformának olyan
határok között kell maradnia, amelyeket változhatatlan elvek tűznek ki,
amelyek viszont a minden emberi személyt felépítő elemekre és az emberi
személy lényegéhez tartozó viszonylatokra támaszkodnak; ezek az elemek és
ezek a viszonylatok felette állnak a történeti körülményeknek.
Ezek az alapvető elvek, amelyeket az emberi ész fel tud fogni, benne
vannak az ‫״‬örök, objektív és általános isteni törvényben, amellyel Isten az O
bölcsessége és szeretete végzése szerint az egész világot és az emberi közösség
útjait rendezi, irányítja és kormányozza. Isten az embert részesévé teszi az ö
törvényének, úgy, hogy az isteni gondviselés gyengéd vezetése mellett az a
változhatatlan igazságot mindig jobban és jobban megismerhesse”3. Ez az
isteni törvény pedig megismerésünknek hozzáférhető.

Egyházi tanítás és termés~ettör1ény

4. Tehát helytelenül tagadják ma sokan, hogy akár az emberi természetben, 45 ‫ א‬1
akár a kinyilatkoztatott törvényben az egyes cselekedetekre vonatkozóan
található valami más, feltételhez nem kötött és változhatatlan irányelv azon
kívül, amely a szeretet és az emberi méltóság iránt tanúsított tisztelet általános
törvényében fejeződik ki. Hogy pedig ezt bizonyítsák, ugyanők a következő
érvre hivatkoznak: mindazt, amit a természettörvény szabályának vagy a
Szentírásban foglalt parancsolatnak szoktak nevezni, inkább csak egy bizonyos
részleges emberi kultúra formáinak kell tartani, ahogyan azok a történelem egy
meghatározott időszakában kifejeződnek.
Ámde az isteni kinyilatkoztatás, sót, a dolgok sajátos rendjében a természe-
tes ész bölcsessége is, midőn érintik az emberi nem valódi szükségleteit,
egyszersmind szükségszerűen fényt vernek az emberi természetet ·alkotó

939
*4580 ‫־‬4584 VI. Pál: Hutám Kongregáció nyilatkozat: Szexnáletika

elemekben benne rejlő váltolhatatlan törvényekre, amelyek azonosnak mutat-

koznak minden élőlényben, akik ésszel vannak felruházva. Ehhez )árul hozzá,
hogy Krisztus az Egyházat úgy alapította meg, mint ami ‫״‬az igazság oszlopa és
biztos alapja” Emez, a Szentlélek segítségével, szünet nélkül őrzi, és tévedés
nélkül hagyományozza át az erkölcsi rend igazságait, és hitelesen magyarázza
nemcsak a tételesen kinyilatkoztatott törvényt, ‫״‬hanem az erkölcsi rend elveit
is, amelyek magából az emberi természetből folynak”2, és amelyek az ember
teljes kibontakozására és megszentelódésére vonatkoznak. Az Egyház valóban
történetének egész folyamán mindig ragaszkodott ahhoz, hogy a természettör-
vény meghatározott parancsainak feltétlen és változhatatlan érvényessége van,
és úgy tartotta, hogy azoknak a megsértése ellentmond az evangélium
tanításának és szellemének.
4582 ...7. Napjainkban sokan jogot formálnak szexuális kapcsolatra a házasság
megkötése előtt, legalább ahol a házasodás szilárd akarása cs a már rrundkette-
jük lelkében meglévő, valamilyen módon házastársi érzület követeli azt a
beteljesülést, ·amelyet ók természetszerűnek ítélnek; s mindezt különösen
akkor, valahányszor a házasságkötést külső tárgyi tényezők akadályozzák, vagy
ezt az intim kapcsolatot szükségesnek ítélik ahhoz, hogy maga a szerelem
tartós maradjon.
Az ilyen vélekedés ellenkezik a keresztény tanítással, mert ez leszögezi, hogy
az ember bármilyen nemző cselekedetének a házasság keretei között kell
maradnia. Ugyanis akármennyire szilárd azoknak az elhatározása, akik ezekkel az
idő előtti kapcsolatokkal lekötik egymást, ezek a kapcsolatok mégsem engedik,
hogy a férfi és a nő közötti kölcsönös személyes viszony őszinteségét és hűségét
biztosnak lehessen venni, és különösképpen azt nem, hogy ezt a viszonyt a
vágyak és az akarati önkényesség változékonysága majd óvni fogja. ...

I jelkigonAo^as és homoszexualitás
4583 ... 8 . Korunkban, a Tanítóhivatal folytonosan meglévő tanításával és a
keresztény nép erkölcsi érzékével ellentétesen, egyesek - pszichológiai termé-
szetű előjelekkel kapcsolatban - kezdték engedékenyen megítélni, sót teljesen
fel is menteni bizonyos személyek homoszexuális viszonyait. ...
Ugyanis, a dolgok tárgyilagos erkölcsi rendje szerint, a homoszexuális
kapcsolatok olyan cselekmények, amelyek a maguk szükséges és lényegi
rendeltetésétől meg vannak fosztva. A Szentírás rossznak nyilvánítja mint
súlyos eltévelyedéseket, sót úgy vannak bemutatva, mint Isten elvetésének a
gyászos következménye1. Az Isteni írásoknak ez a felfogása ugyan nem engedi
meg, hogy arra következtessünk: mindazok, akik ebben az el ferdülésben
szenvednek, ebből az okból már személyes bűnben vannak; mindazonáltal
tanúsítja, hogy a homoszexualitás cselekményei legsajátabb belső természetük
szerint rendezetlenek, és soha semmi módon nem helyeselhetók.

940
 VI. Pál: Hittani Kongregáció nyilatkozat: Szexuáletika *4580-4584

Ijelkigondo^ás és mas~turbáaó
9. Manapság gyakran kétségbe vonják, vagy nyíltan tagadják a katolikus 4584
Egyház hagyományos tanítását, amely szerint a maszturbáció erkölcsileg súlyos
szabályszerűtlenséget képez. A pszichológia és a szociológia kimutatja, aho-
gyan általában mondják, hogy az, mindenekelőtt a serdülőknél, általában az
érlelődő szexualitáshoz tartozik és ezért semmi valódi és súlyos bűnt nem
tartalmaz, hacsak valaki szándékosan nem adja át magát a magányos élvezetnek
csak a maga körébe zártan (‫ ״‬ipsatio‫״‬- önmaga keresése); ebben az esetben
természetesen a cselekmény teljesen ellentétes a különböző nemű személyek
közötti szeretetközösséggel, bár igyekeznek azt állítani, hogy a fő célja a nemi
erő használatának.
Ez a vélemény mindazonáltal a katolikus Egyháznak mind a tanításával,
mind a lelkipásztori gyakorlatával ellentétes. Akármilyen meggyőző ereje van
néhány biológiai vagy filozófiai jellegű érvelésnek, amelyet olykor felhasználtak
egyes teológusok, a valóságban mind az Egyház Tanítóhivatala - a hagyomány
folyamatos állandóságával - mind a krisztushívók erkölcsi érzéke kétkedés
nélkül, szilárdan azt tartja, hogy a maszturbáció bensólegés súlyosan rendezet-
len cselekedet1.

4590-4606: A Hittani Kongregáció ‫״‬Inter insigniores” nyilatkozata ab-

bán a kérdésben, lehet-e nőket pappá szentelni, 1976. október 15.
Anglia és Kanada anglikán egyházai 1975-ben elvben beleegyeztek a nők pappá szén-
telésébe. A canterbury- 1 érseknek F.D. Coggannak küldött két levelében (1975.
november 30. és 1976. március 23.: AAS 68 [1976] 599—601) VI. Pál pápa megmagya-
rázta, a római katolikus Egyház miért tagadja meg a nők pappá szentelését. A Hittani
Kongregációnak a pápa megbízásából tett nyilatkozata a papszentelés Krisztusig
visszavezethető hagyományának normatív, vagyis szabályalkotó erőt tulajdonít, és a
‫״‬természetes hasonlósággal” (‫״‬naturális similitudo”) (*4600) érvel, amelynek fenn kell
állnia Krisztus és az ó szolgája (aki ‫ ״‬Krisztus személyében”- ‫״‬in persona Chrisü”
cselekszik) között. Ennél az érvelésnél nincs szó ‫״‬kényszerítő bizonyítékról”, hanem
csak a tanítás megvilágításáról egy ‫״‬hitanalógia” révén (*4598). A nők diakonátusának
kérdéséről ez a nyilatkozat nem tesz említést.
Kiadva: AAS 69 (1977) 101-115.

1. A ~ Egybá^fo/yamatosan fennmaradt hagyománya

Sohasem volt azon a nézeten a katolikus Egyház, hogy nőket érvényesen 4590
részesíteni lehet a pap- vagy a püspökszentelésben...
Az Egyház hagyománya tehát ebben a dologban századokon ár oly állandó
volt, hogy a Tanítóhivatal sohasem tartotta szükségesnek, hogy fejtegesse ezt
az elvet, hiszen azt semmi veszély nem fenyegette, avagy védelmezzen egy
törvényt, amely érvényben volt, anélkül, hogy valaki kérdésessé tette volna. De
valahányszor ez a hagyomány, alkalomadtán, a nyilvánosság látómezejére
került, tanúságul szolgált, hogy az Egyház figyelemmel volt aziránt, hogy az
Úrról neki hagyományozott ősképhez hozzáformálódjék.

941
*4590-4506 VI. Pál: Hitlani Kongregáció nyilatkozat: Papság és nők

4591 Ugyanazt a hagyományt lelkiismeretesen megtartották a Keleti Egyházak is,

amelyeknek az egyértelmű egyetértése ebben a dologban annál inkább feltűnő,
mivel sok más dologban készségesen megengedik, hogy az ó mindenkori joguk
különbözik. Sót ma is visszautasítják, hogy bármi közösségük legyen azokkal a
követelésekkel, amelyek a nők pappá szentelésére irányulnak.
II. Krisztus magatartása
4592 Krisztus Jézus egy nőt sem sorolt be a Tizenkettő körébe. Ha így
viselkedett, az nem amiatt történt, mert engedett az O idejében dívó szokások-
nak, mert az O társadalmi érintkezési módja a nőkkel szemben teljesen
különböző volt a polgártársaiétól, és emezeknek a szokásaitól O szándékosan
és merészen távol tartotta magát...
4593 ... Mindezek azonban - ezt el kell ismerni - persze nem nyújtanak olyan
evidenciát, hogy bárkinek közvetlenül ádáthatóak lennének, amin ugyan nem
kell csodálkozni, hiszen a kérdések, amelyeket Isten igéje felvet, mélyebbek,
mintsem hogy a feleletek rögtön nyilvánvalóak lennének; mert megérteni mind
Jézus küldetésének, mind magának a Szentírásnak a végső értelmét: ehhez nem
elegendő a szövegek merőben történeti jelentésének a kibontása. Mégis el kell
ismerni, hogy ebben a dologban vannak tények, mintegy vesszők nyalábba
kötve, amelyek ugyanazon dolog közlésére irányulnak, és még inkább csodálat-
ra késztetnek, hogy Jézus nőkre nem bízott apostoli hivatalt1. ...

III. Α ς apostolok magatartása

4594 Krisztusnak a nőkkel való eme társadalmi érintkezési módját az apostolok
közössége híven követte. Bár a Boldogságos Szűz Mária kitüntető helyet
foglalt el azon kevesek között, akik az Úr mennybemenetele után az Utolsó
Vacsora termében összegyűltek [10. ApCsel 1,14], ó mégsem lett a tizenkét
apostol kollégiumába utólag beválasztva, mikor arra sor került, és amelynek a
kimenetele Mátyás kijelölése volt; két tanítványt terjesztettek ugyanis elő,
akiknek a nevéről az evangéliumok bizony még említést sem tesznek.
4595 Pünkösd napján pedig mindannyian elteltek Szentlélekkel, férfiak és nők
[ítí. ApCsel 2,1; 1,14] mégis csak ‫״‬Péter emelte fel hangját, a többi tizenegy
kíséretében”, hogy hirdesse: Jézusban beteljesültek a jövendölések [ApCsel
2, 14] .
TV. Am it Krisztus és ας apostolok tettek, állandó szabályul szolgál
4596 ... Bár Krisztusnak és az apostoloknak ezt a viselkedésmódját az egész -
századokon át egészen a mi napjainkig tartó - töreden hagyomány irányelvnek
tekintette, mégis felmerül a kérdés, vajon ma szabad-e az Egyháznak más
magatartást tanúsítania. Vannak, akik igenlőleg válaszolnak; ezt több meggon-
dolás támasztja alá, amelyeket részletesen meg kell vizsgálni.
4597 Mindenekelőtt azt állítják, hogy Jézus és az apostolok azért cselekedtek így,
mivel szükségképpen tekintettel voltak annak az időnek és annak a vidéknek a
szokásaira, és más oka nem volt, miért nem bízott hivatalt sem nőkre, sem az

942
 VI. Pál: Hittan! Kongregáció nyilatkozat: Papság cs nők *4590-4506

Ó anyjára, hacsak nem az, hogy ugyanannak az időnek a körülményei

megtiltották, hogy másként cselekedjék. Mégis senki sem bizonyította és
valóban nem is lehet bizonyítani, hogy ez a fajta cselekvésmód csak szociális
okokból és az emberi kultúra sajátosságaiból eredt.
A valóságban azt láttuk, amikor az evangéliumokat fentebb megvizsgáltuk,
hogy Jézus éppen ellentétesen, kortársainak véleménye alól messze kivonta
magát, amikor félretolta azokat a megkülönböztetéseket, amelyek a nőket a
férfiaktól elválasztották. Nem lehet tehát azt állítani, hogy Jézus csupán
megalkuvásból nem számította hozzá a nőket az apostolok gyülekezetéhez.
Még kevésbé voltak a görögöknél az apostolok társadalmi és kulturális
körülmények folytán ennek a szokásnak a figyelembevételére rákényszerítve,
mivelhogy a görögök ezeket a különbségtételeket nem ismerték...
V. A papi szolgálatot Krisztus misztériumának fényében kell szemlélni
... Miután az Egyháznak ezt a szabályát és annak ·alapvetéseit emlékezetbe 4 5 9 8
idéztük, hasznosnak és alkalmasnak látszik ugyanezt a szabályt megvilágítani
úgy, hogy megmutatjuk megfelelőségét, amint azt a teológiai gondolkodás
felismeri: hogy ugyanis csakis férfiak kaptak meghívást a papszentelés el foga-
dására, ez szorosan összefügg a szentség eredeti jellegével, és Krisztus
misztériumához való sajátságos viszonyával. Akkor pedig nem azt tűzzük ki
célul, hogy bizonyító érvvel hozakodjunk elő, hanem hogy a tanítást a
hitanalógia világítsa meg.
Az Egyház állandó tanítása - amelyet újból és eléggé részletesen kinyilvání- 4599
tott a II. Vatikáni zsinat, amelyet újra előadott az 1971-1k évben megtartott
Püspöki Szinódus is, amelyet végül megismételt ez a Szent Hittam Kongregá-
ció 1973. június 24-én kiadott nyilatkozatában - az, hogy a püspök vagy az
áldozópap, amikor ki-ki a tisztét gyakorolja, nem a saját személyében cselek-
szik, hanem Krisztust teszi jelenvalóvá, aki általa cselekszik: ‫״‬a pap valóban
Krisztus helyetteseként látja el tisztét”, amint már a III. században Szent
Cyprianus ezt megírta1. Hogy magát Krisztust jelenítheti meg, erről Pál azt
állította: ez apostoli tisztének a sajátja [/». 2Kor 5,20; G ál4,14].
Krisztusnak ez a megjelenítése akkor nven el legmélyebb kifejezését és
egészen különleges rendeltetését, amikor ünneplik az eucharisztikus közösséget,
amely az Egyház egységének a forrása és középpontja, áldozati lakoma, amely
Isten népét Krisztus áldozatával összeköti: a pap, akinek egyedül van hatalma ezt
véghezvinni, nem csupán azzal az erővel cselekszik, ·amelyet neki Krisztus ad,
hanem Krisztus személyében cselekszik2, az O szerepét veszi magára, úgy, hogy
az Ó képmását viseli, midőn az átváltoztatás szavait kimondja3.
A keresztény papságnak tehát szentségi jellegzetessége van, a pap: jel, aki a 4600
természetfölötti hatékonyságot kétségtelenül a felszenteltetése alapján nyeri el,
ámde olyan jel, amelyet érzékelni kell1 és amelynek a jelentését a hívőknek
könnyen fel kell ismerniük. Ugyanis a szentségeknek az egész alkata a
természetes jeleken alapszik, amelyeknek az emberi lélekkel összehangzó

943
*4590-4606 VI. Pál: Hittaiu Kongregáció nyilatkozat: Papság és nők

kijelentő erejük van: ‫״‬a szentségi jelek”, amint Szent Tamás mondja, ‫ ״‬termé-
szetes hasonlóságból kifolyóan jelenítenek meg”‫־‬.
Márpedig ugyanaz a természetes hasonlóság kívántatik meg a személyek
vonatkozásában, mint a dolgok vonatkozásában: midőn ugyanis meg kell
jeleníteni szentségileg Krisztus cselekvésmódját az Eucharisztiában, nem lenne
meg ez a természetes hasonlóság, amely Krisztus és az ó szolgája között
megkívántatik, ha az O szerepét nem egy férfi töltené be: egyébként nehezen
fedeznénk fel ugyanabban a szolgálattevőben Knsztus képmását, mert hát
Krisztus maga férfi volt és az is marad.
4601 Kétségkívül Krisztus az egész emberi nem elsőszülötte, a nőké éppen úgy,
mint a férfiaké: az egységet, amelyet a bűn széttört, úgy állította helyre, hogy
már nincs többé zsidó, vagy görög nincs szolga, vagy szabad, nincs férfi vagy
nő: mindnyájan ugyanis egyek Krisztus Jézusban [/ó. Gál 3,28\. Mégis az Ige a
férfinem szerint testesült meg; ez a körülmény ugyan egy tényen alapszik,
amely - anélkül, hogy a férfi valamilyen felsőbbrendűségét biztosítaná a nő
felett - az üdvösség tervétől nem választható el: ugyanis az, az Isten általános
tervével egybecseng, ahogyan azt Isten kinyilatkoztatta: ennek a tervnek a
magva a Szövetség misztériuma...
4602 Aki a felhozott érveknek helyt akar adni, jobban meg fogja érteni, az
Egyház mennyire jogos okokból áll hozzá ilyen módon a kérdéshez; végül is
azoknak a vitáknak a nyomán, amelyek korunkban keletkeztek, hogy vajon a
nők felszentelhetók-e vagy sem, a keresztényeknek ösztönzést kell érezniük,
hogy az Egyház misztériumát alaposan megvizsgálják, a püspöki szolgálat és az
áldozópapság természetét és jelentését pontosabban kikutassák, ugyanígy
hogy a pap helyét a megkereszteltek közösségében, mint csak ót megillető és
kitüntetett helyet, különböztessék meg; a pap ugyan e közösség tagja, attól
mégis elkülönül, mert azokban a cselekményekben, amelyekben a felszentelés
szentségi jegye megkívántatik, a pap, azzal a hatékonysággal, amely a szentsé-
gek sajátja, képmása és jele magának Krisztusnak, aki összehív, feloldoz,
elvégzi a Szövetség áldozatát.
Vh A papi szolgálat a~ Egyház misztériumában
4603 Ezért nem világos, hogyan lehetne indítványozni a nőknek a papi szolgálatba
lépését csak a jogegyenlőség miatt, amely elismerten megilleti az embereket, és
amely a keresztények számára is érvényes. Ennek megerősítésére néha bizonyí-
fékként használják fel a Galatáknak írt levél fent idézett szavait [3,28\, amelyek
kinyilvánítják, hogy Krisztusban már semmilyen megkülönböztetés nincs férfi és
nő között. Azonban ezekben a szavakban nem az egyházi szolgálatokról van szó,
hanem csak az az állítás rejlik, hogy mindenki egyformán kap meghívást arra,
hogy megkapja Istentől a fogadott gyermekséget.
Emellett és kiváltképpen, igen nagyon tévedne magát a szolgálati papság
természetét illetően, aki azt az emberi jogok közé sorolná, minthogy a
keresztség senkinek semmilyen jogot nem ad közösségi szolgálat elnyerésére az

944
 VI. Pál: Hittani Kongregáció nyilatkozat: Papság cs nők *4590-4606

Egyházban. A papság ugyanis megadatik valakinek, de nem, hogy neki a

megbecsülésére legyen vagy előnyére váljék, hanem hogy ó Istennek és az
Egyháznak szolgáljon; sót, ő válaszol egy különleges és egészen ingyenes
meghívásra: ‫ ״‬Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és
rendeltelek titeket (ti. hogy elmenjetek, gyümölcsöt hozzatok)” \Jn 15,16; vő.
Zrid 5,4\...
Minthogy ugyanis a papság különleges szolgálat, amelynek nyilvános 4604
működését és felügyeletét az Egyház vállalta, az arra való hivatás számára az
Egyház tekintélye és meghatalmazása annyira fontos kívánalom, hogy annak
alkotóelemévé válik, mert Krisztus azokat választotta, ‫״‬akiket Ómaga akart”
[Mk 3,15]. Ezzel szemben általános az összes megkereszteltek hivatása a királyi
papság gyakorlására, Istennek felajánlva életüket és tanúságot téve Isten
dicséretére.
Azokat a nőket, akik saját bevallásuk szerint a szolgálati papságra töreksze- 4605
nek, bizonyára a Krisztusnak és az Egyháznak való szolgálat vágya sarkallja. És
nem kell csodálkozni azon, hogy mihelyt bennük tudatossá vált az a tény, hogy
egykor az államban megkülönböztetéseket kellett elszenvedniük, arra éreznek
indíttatást, hogy magát a szolgálati papságot kívánják meg maguknak. Mégsem
szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a papi rend nem tartozik a%ember s^emétyiségi
jogaihoz, hanem Krisztus és a~ Egyhá‫ ״‬misztériumának d‫ ״‬üdvösségi tervétőlfügg...
Hátra van tehát, hogy mélyebben átgondoljuk a keresztény vallás legfonto- 4606
sabb tételei közül a megkeresztelteknek az ebből fakadó egyenlőségét, amely
azért nem egyformaság, mivel az Egyház a tagok különfélesége szerint
különbségeket viselő test, amelyben mindegyik tagnak a saját feladata ki van
jelölve. A feladatokat tehát meg kell különböztetni, de nem szabad összekever-
ni; ezek nem pártolnak semmilyen fölényt, egyiknek a másik fölött ti.; a
féltékenységnek sem adnak tápot.

II. JÁNOS-PÁL pápa, 1978. október 16 -

(II. Ján o s P á l p á p a k ö rle v e le i, a p o s to li b u z d ítá s a i és le v e lei a S z e n t Is tv á n T á r s u la t
k ia d á s á b a n teljes te rje d e le m b e n fe lle lh e tő k , v a la m in t az I n te r n e te n is m e g ta lá lh a tó k és
le tö lth e tő k .)

4610—4635: A latin-amerikai püspökök Pueblában megtartott 3. köz-

gyűlésének ‫״‬La evangelicatión” című dokumentuma, 1979. február. 13.
A latin-amenkai püspökök 3. közgyűlését (Mexikó) 1979. január 2 8 -á n II. J á n o s -P á l
nyitotta meg akinek ez volt az első latm-amenkai útja, mely 1979. janár 25-től február 1-
1g tartott. A dokumentumot két évig tartó előkészítő munka után 21 munkabizottságban
és tö b b p le n á ris ü lé se n d o lg o z tá k ki. A 179 ig e n sza v a za tta l, 1 ta rtó z k o d á s s a l e lf o g a d o tt
s z ö v e g e t a p á p a 1979. m á rc iu s 2 3 -á n jó v á h a g y ta (A A S 71 [1979] 52 7 k .). A fó h a n g s ú ly t az
in k á b b a p o litik a i-társa d a lm i k é rd é s e k re h e ly e z ő , m e d e llím d o k u m e n tu m o k k a l s z e m b e n
a p u e b la i d o k u m e n tu m b a n a n é p i v a llá so ssá g és k u ltú ra k é rd é s e ire h e ly e z ő d ik . M eg e rő -

945
*46104635‫־‬ II János-Pál A latin-amerikai püspökök pueblai 3. Közgyűlésének doknmcntnma

siti, hogy az Egyház a szegények mellé áll (‫״‬optio fair dic Armen”) (vö. *4493—4496). A
dokumentum szövegét fordította: Némcdi András.
Kiadva: III. Conferencía General dél Episcopado Latinoamencano (Puebla), La
evangeli^aaón en elpresente y elfuturo de Amima Latina (Biblioteca de Autores Cristianos;
Madrid 1979).

A Jézus Krisztusról szóló teljes igazság

4610 174 ... Miközben azon fáradozunk, hogy Krisztust a történelmünk
Uraként és egy valódi társadalmi átalakulás kezdeményezőjeként mutassuk be,
de mások megkísérlik Öt az egyéni lelkiismeret területére korlátozni, szüksé-
gesnek tartjuk a következők tisztázását:
4611 175. Anélkül, hogy kételynek, tévedéseknek teret engednénk, kötelességünk
hirdetni a megtestesülés titkát: Jézus Krisztus istenségét, ahogyan azt az Egyház
hite vallja, valamint az Ó emberi és történelmi nagyságának valóságát és erejét.
176. A Názáreti Jézust olyannak kell bemutatnunk, aki osztja népének
életét, reményeit és félelmeit és ki kell mutatnunk róla, hogy O az Egyház által
megvallott, meghirdetett és ünnepelt Krisztus.
177. Az a Názáreti Jézus, aki tudatában van küldetésének: aki az Ország
meghirdetője és megvalósítója, megalapítója Egyházának, mely Péter számára
a látható fundamentum; az élő Jézus Krisztus, aki jelen van és cselekszik
Egyházában.
4612 178. Jézus Krisztus személyét nem torzíthatjuk el, nem oszthatjuk részekre,
nem ideologizálhatjuk úgy, hogy politikussá, vezérré, forradalmárrá, vagy
egyszerű prófétává változtatjuk át, vagy úgy, hogy a szűk magánszférába
szorítjuk Ó t vissza, aki a történelem Ura. ...
4613 192. ... Atyja iránti, tökéletes: szeretetében és tökéletes engedelmességében,
örök fiúságának emberi ábrázatával indul el önzetlen önátadásának útján,
amelyen a politikai hatalom kísértését és az erőszak alkalmazásának minden
eszközét elutasítja. Csupán néhány embert gyűjt maga köré, akik korának
különböző társadalmi és politikai rétegeiből származnak. Noha olykor zavaró-
dottak és hűdének, megindítja őket a belőle kisugárzó szeretet és erő: Egyháza
fundamentumává szilárdulnak. Az Atya vonzásába kerülve1 elindulnak Jézus
követésének útján. Ez nem a tudására és hatalmára büszke ember fennhéjázó
önigazolásának az útja, nem is a gyűlöleté vagy az erőszaké, hanem a szeretet
önzeden, áldozatkész, odaadó szolgálatának útja. Ez a szeretet minden embert
magába foglal. Ez a szeretet a kicsinyeket, a gyöngéket, a szegényeket részesíti
előnyben. Ez a szeretet mindenkit egy nagy testvén közösségbe gyűjt össze,
mely képes lesz utat nyitni egy új történelmi jövő felé.
4614 193. Jézus ezért, sajátos, eredeti módon, radikális követést vár el, amelyben
az egész ember és minden ember benne van, amely az egész világot, az egész
kozmoszt átfogja. Ez a radikalitás eredményezi, hogy a megtérés, akár egyéni,
akár közösségi szinten, soha le nem zárt folyamat lesz. Ugyanis, ha Isten
országa a történelem fejleményeiben valósul is meg azért mégsem merül ki
csupán azokban, sem nem azonosul velük.

946
 II. János-Pál: A hun-amerikai püspökök pueblai 3. Közgyűlésének dokumentnma *4610-4635

194. Hogy Atyjától kapott feladatát teljesítse, Jézus szabadon szolgáltatta ki 4615
magát a kereszthalálnak, földi életútja végcéljának. Isten országa szabadságá-
nak és örömének közvetítője e világ igazságtalanságának és gonoszságának
sorsdöntő áldozata akart lenni. A teremtett világ szenvedését magára veszi a
Megfeszített, aki életét mindenkiért adja oda áldozatul, a Főpap, aki gyengesé-
geinkben osztozni tud velünk, a húsvéti Áldozat, aki megvált bennünket
bűneinktől; az engedelmes Fiú, aki Atyja megváltó igazságosságának színe
előtt a minden ember szabadulásáért és megváltásáért való hangos kiáltást
testesíti meg.
195. Ezért támasztja fel fiát az Atya a halottak közül és emeli fel öt 4616
dicsőségben a jobbjára. Eltölti Lelkének megelevenítő erejével. Testének,
vagyis az Egyháznak fejévé teszi Őt, a világ és a történelem Urának rendeli.
Feltámadása jele és záloga annak a feltámadásnak, amelyre mindannyian
meghívottak vagyunk, valamint a világmindenség végső átalakulásának. Őáltala
és Őbenne akarta az Atya újjáteremteni mindazt, amit már megalkotott.

A z evangclizálás szolgálata
270. Isten népe, mint az üdvösség egyetemes szentsége teljesen az emberek 4617
Istennel és egymással való közösségének1 szolgálatában áll. Az Egyház ezért
szolgáló emberek közössége, szolgálatuk sajátos módja az evangelizáció. Ezt a
szolgálatot csakis az Egyház képes teljesíteni. Ez határozza meg önazonossá‫־‬
gát és segítségnyújtásának sajátosságát. Az Egyház evangelizációjának ez a
szolgálata mindenkinek a rendelkezésére áll, kivétel nélkül, de azért mégis
Jézusnak a legszegényebbek és a szenvedők iránti megkülönböztetett szerete-
téről kell tanúskodnia.
271. Isten népén belül mindenki - a papok, a világiak, a szerzetesek kö- 4618
zössége —az evangéliumot szolgálja —ki-ki a maga beosztása és karizmája szerint,
ami az ó sajátja. Az Egyház, mint az evangélium szolgálója egyszerre szolgál
Istennek és az embereknek. Hogy azonban őket Ura országába vezesse,
egyedül az Ó Fia szolgáló leányának nyilvánítja magát, Szűz Máriával együtt, és
egész emberi szolgálatát neki rendeli alá. ...
281. Az evangelizáció ezen szolgálatának történelmi megvalósítása mindig 4619
nehéznek és drámainak fog bizonyulni. Ugyanis a bűn, a megosztottság ereje
mindig akadályozni fogja a szeretetben és a közösségi érzésben való növeke-
dést, akár az emberek szívéből, akár az általuk alkotott struktúrákból eredően,
melyekben szerzőik bűne hátrahagyta pusztító lábnyomát. Ebben az értelem-
ben a nyomor a diszkrimináció, az igazságtalanság és a korrupció helyzete,
melv földrészünk fájó sebe, Isten népétől és minden kereszténytől igazi
hősiességet követel evangelizációs kötelezettsége teljesítésében, hogy az ilyen
akadályok legyózhetók legyenek. Ilyen kihívással szemben az Egyház korlátolt-
nak és kicsinynek véli magát, de úgy érzi, hogy a Lélek bátorságot önt belé és
Mária oltalmazza. Az ó hathatós közbenjárása lehetővé teszi számára, hogy a

947
*4610-4635 II. János-Pál: Λ latin-nincrikai püspökök pueblai 3. Közgyűlésének dokumeutuma

‫״‬bűn struktúrái”-t mind az egyéni, rrund a társadalmi életben legyőzze és

kieszközli számára az ‫״‬igazi felszabadulást”, mely Jézus Krisztustól jön1. ...
4620 362. Az evangelizációnak mély hatással kell lennie az ember és a népek
szívére. Meggyőző erejével ezért kell előmozdítania a személyes megtérést és a
társadalmi átalakulást. Az evangelizációnak minden népre ki kell terjednie.
Ezért akarja dinamizmusával győzelemre vinni az emberi nem egyetemességét.
Mindkét célkitűzés időszerűsége sürgeti az evangelizációt Latin-Amerikában.

Evangeü^ádó és népi vallásosság

4621 444. A nép vallásán vagy népi vallásosságon7 értjük az Istenre vonatkozta-
tott, mély vallásos meggyőződések és az ezekre visszavezethető alapmagafar-
rás-formák, valamint a mindezekről tanúskodó megnyilvánulási módok
összességét. Arról a formáról vagy létmódról van szó, melyet a vallás egy
bizonyos nép közösségében felvesz. Latin-Amerika népének vallása legjellem-
zőbb kulturális formájában a katolikus hit kifejeződése, népi katolicizmus.
4622 445. Minden fogyatékossága mellett és a folyton jelenlevő bűn ellenére is az
Egyház hite nyomta rá pecsétjét Latm-Amerika lelkére8 azzal, hogy lényeges
történelmi önazonosságát meghatározta és e földrész őskultúrájává lett, mely-
bői az új népek megszülettek.
446. Az evangélium, mely népeinkben megtestesült, abban a történelmi-
kulturális originalitásban köti őket össze, amelyet Latin-Amerikának nevezünk.
Ezt az azonosságot csodálatos ragyogással jelképezi a guadalupei Szűz Mária
mesztic arca, melyet az evangelizáció megkezdésekor állítanak fel.
447. A népnek ezt a vallását különösen a ‫״‬szegény és egyszerű”9 emberek
élik, de minden társadalmi réteget magába foglal és olykor egyike azon kevés
köteléknek, melyek a mi politikailag annyira megosztott népeinkben az
embereket egyesítik. Ugyanakkor azonban látnunk kell azt is, hogy ez az egység
sokféle különbözőséget is hordoz magában az egyes társadalmi és etnikai
csoportokban, sót a nemzedékekben is.
4623 448. A nép vallásossága lényegében olyan értékek együttléte, melyeknek
birtokában a hívő, keresztény bölcsességgel választ tud adni a létezés nagy
kérdéseire. A katolikus népi bölcsességnek megvan az a képessége, hogy az élet
dolgait rendezett, egységes egészbe fo^alja. Szinte alkotói módon így békíti
össze az istenit meg az emberit, Krisztust és Máriát, a lelket és a testet, a kö-
zösséget és az intézményt, a hitet és a hazát, az értelmet és az érzést. Az a
bölcsesség keresztény humanizmus, mely minden ember istengyermeki méltó-
ságát eleve állítja, megindokolja az alapvető testvériséget, megtanít a természe-
tünk legyőzésére, a munka megértésére és talál okot az örömre és a humorra
még a legnehezebb élethelyzetben is. ...
4624 450. A népi vallásosság nemcsak az evangelizáció tárgya, hanem amennyi-
ben Isten szavát testesíti meg magában, az az aktív forma is, amellyel a nép
önmagát is folyton evangelizálja. ...

948
 II. Jáuos-Pál: A latin-ainerik.11 püspökök pueblai 3. Közgyűlésének dokumentuma *4610-4635

453. A lelkipásztorok figyelmének hiánya és egyéb bonyolult tényezők 4625

miatt a nép vallásossága bizonyos esetekben a megkopottság és a deformáló-
dás jeleit mutatja: téves valláspódó és a visszafejlődést mutató szinkretista
jelenségek tapasztalhatók. Ezenkívül pedig helyenként komoly és különös
veszélyek gyülekeznek fölötte, melyek abban nyilvánulnak meg, hogy a
képzelőerőt apokaliptikus hangokkal izgatják. ...
457. Miként az egész Egyházat, úgy a nép vallását is újra meg újra evangeli-
zálnt kell. ...
evangeli^álás mintfelszabadítás
480. Medellínben az általános felszabadítás dinamikus folyamata bontako- 4626
zik ki, melynek pozitív visszhangja csendül ki az ‫ ״‬Evangelii nunt1 and1 ”-ból és
Il.János-Pál pápának a közgyűléshez intézett üzenetéből. Olyan meghirdetés
ez, mely sürgeti az Egyházat, és amely az evangelizáció leglényegesebb részét
érinti; ennek pedig az ember igazi megvalósítása a célja.
481. A felszabadulás mibenlétét és gyakorlati megvalósításának módját
illetően azonban megoszlanak a vélemények. Bár vannak közös vonásaik, de
ugyanakkor nehezen összeegyeztethető álláspontokat is képviselnek. Ezért az
a legjobb, ha olyan ismérveket sorolunk fel, melyeket a Tanítóhivatal határoz
meg, és amelyek alapján a keresztény felszabadulásról vallott eredeti felfogást
meg tudjuk különböztetni a tőle eltérőktől.
482. Két egymást kiegészítő és egymástól elválaszthatadan elem lép 4627
előtérbe: a személyes és a kollektív bún minden fajtájának szolgasága alóli
felszabadulás, mindaz alól, ami az embert és a társadalmat szétbomlasztja, ami
az önzésből és a gonoszság titkából ered. A másik pedig a folytonos létgyara-
podásra való felszabadulás az Istennel és az emberekkel való közösség
tekintetében, amely a mennyország tökéletes közösségében csúcsosodik ki,
ahol Isten lesz minden mindenben ... és nem lesznek többé könnyek. ...
485. Ha tehát nem jutunk el a bűntől, annak minden csábításától és 4628
bálványimádásától való megszabadulásra, ha nem segítünk abban, hogy valósá-
gos legyen az a felszabadulás, amelyet Krisztus haláltusájával vívott ki a
keresztfán, akkor jóvátehetedenül megcsonkítjuk, a felszabadulást. Akkor is
megcsonkítjuk, ha a felszabadító evangelizáció tengelyét elfelejtjük, amely az
embert a saját egyéni és közösségi fejlődésének alanyává alakítja át. Ugyanígy
megcsonkítjuk, ha nem látjuk a szolgaság függőségét és formáit, melyek sértik
az alapvető jogokat, melyeket nem a még olyan hatalmas kormányok és
intézmények adományoznak, hanem alkotójuk maga a Teremtő Atya.
486. Olyan felszabadítás ez, mely az evangélium eszközeit különös haté-
konyságával fel tudja használni, nem folyamodik semmiféle évszakhoz, az
osztályharc dialektikájához sem, hanem a keresztények határozott tetterejére és
cselekvésére támaszkodik, akik a Lélektól indíttatva lépnek elő, hogy a sok-sok
millió testvér segélykiáltására választ adjanak.

949
*4610-4635 II. János-Pál: A latin-amerikai püspökök pueblai 3. Közgyűlésének dokiiiiieiitiuna

Politikai indíttatású erőszak

4629 531. Tekintettel a Latin-Amerikában uralkodó erőszak sajnálatos valóságára
világos nyilatkozatot óhajtunk tenni. A fizikai és pszichikai kínzás, az ember-
rablások, a politikailag másképp-gondolkodók és gyanúsak üldözése, a köz-
életből ideológiai okok miatti kizárás mindenkor elítélendő. Ha a felsorolt
bűncselekményeket a közjó védelmével megbízott hatóságok követik el, e
tettek lealacsonyítják az elkövetőket a felhozott indokoktól függetlenül.
4630 532. Ugyanilyen határozottan ítéli el az Egyház a terroristák és guerillerók
(gerillák) kegyetlen, fékevesztett, ellenőrizhetetlen erőszakcselekményeit is. A
bűncselekményt semmiképpen sem lehet a felszabadítás útjaként igazolni. Az
erőszak az elnyomás és rabszolgaság újabb könyörtelen formáit teremti meg,
amelyek rendszerint még fájdalmasabbak, mint azok, amelyek fel akarnak
szabadítani. Ez azonban mindenekelőtt merénylet az élet ellen, amely egyedül a
Teremtőtől függ. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy ha egy ideológia erőseytkho^
folyamodik, ezzel a saját elégtelenségét és gyengeségét árulja el.
4631 533. Keresztényi kötelességünk, hogy minden módon az erőszakmentes
eszközök alkalmazását támogassuk, hogy a zsinat tanítása szerint, mely
érvényes minden nemzetre, mind a nemzetközi életre, a szociálpolitikai és
gazdasági kapcsolatokat helyre állítsuk. ...

A szegények mellé állás

4632 1153. A szegények melletti döntés (‫״‬optio für die Armen”; ‫״‬a szegények
előjoga”) célja Krisztusnak, a Megváltónak a hirdetése, aki őket felvilágosítja
méltóságukról, segít nekik a bajaiktól való megszabadulás érdekében tett
erőfeszítéseikben és az evangéliumi szegénység megélése által az Atyával és a
testvérekkel való közösségre vezeti majd őket. ,Jézus Krisztus azért jött, hogy
osztozzék velünk emberi létállapotunkban, az azzal járó szenvedésekben,
fáradalmakban, és halálban. Még mielőtt az ő mindennapi életük átalakulása
elkezdődött volna, tudta hogyan szóljon a szegények szívéhez, hogyan szaba-
dítsa meg őket a bűntől és nyissa fel szemüket egy ragyogó horizontra, hogy
öröm és reménység töltse el őket. Ugyanezt teszi ma Jézus Krisztus. O jelen
van templomaitokban, családjaitokban és a szívetekben” 1.
4633 1154. Ennek az állásfoglalásnak, melyet a Latin-Amerikában megjevő gaz-
dasági (és társadalmi) egyenlőtlenség megbotránkoztató valósága követel meg,
végül is azt kell eredményeznie, hogy emberhez méltó, testvéri együttélés,
igazságos és szabad társadalom alakuljon ki.
1155. Az igazságtalan társadalmi, politikai és gazdasági struktúrák szükség-
szerű változása nem lesz igazi és teljes, ha nem jár együtt a méltó és boldog
emberi élet eszményére vonatkozó személyes és közösségi gondolkodásmód
megváltozásával, mely a megtérésre tesz hajlandóvá.1
4634 1156. A szegénységnek, mint a szegényekkel való szolidaritásnak evangéliu-
mi követelménye, és mint annak a helyzetnek az elítélése, melyben a földrész
lakóinak többsége él, megmenti a szegényeket attól, hogy csak a saját érdekeik-

950
 II. János-Pál: A Int 111-amerikai püspökök pueblai 3. Közgyűlésének doknineimnna * 4 6 1 0 -4 6 3 5

kel törődjenek és a fogyasztói társadalom hamis ideáljainak vonzásába kerülve

elcsábuljanak. Egy szegény Egyház tanúságtétele hasonló módon evangelizál-
hatja a gazdagokat, akik javaikban keresték a boldogságukat azzal, hogy
megtéríti és e szolgaságtól meg önzésüktől megszabadítja őket.

Szolidaritásban afiatalokkal
1186. Az Egyház bízik a fiatalokban, ók az ó reménysége1. Az Egyház 4635
Latin-Amerika ifjúságában valóságos erókészletet lát evangelizációja jelenére
és jövőjére. Mivel pedig a társadalomba és az Egyház közösségébe a fiatalok
visznek igazi lendületes erőt, ezért az Egyház elsősorban az ifjúság közremű-
ködésére számít latin-amerikai evangelizációs küldetésének teljesítésében2.

4640—4645: ‫ ״‬Redemptor hominis” körlevél, 1979. március 4.

Ez az enciklika II. jános-Pál első körlevele, mely a Megváltóról szól. Fordította: Diós
István.
Kiadva: AAS 71 (1979) 274-286.

A megváltás misztériumának emberi tonásai

10. Az ember képtelen szeretet nélkül élni. Magára marad, érthetetlenné 4640
válik önmaga számára, értelmét veszíti az élete, ha szeretetet nem kap, szere-
tetet nem talál, nem vehet benne részt, és nem teheti a szeretetet magáévá.
Ezért adja a Megváltó Krisztus,... az embernek az ember teljes kinyilatkoztatá-
sát. És ez - lehet mondani - a Megváltás misztériumának emberi oldala.
Tudniillik a Megváltásban fedezi föl az ember saját emberségének méltósá-
gát, nagyságát, értékét. A megváltás misztériumában Isten újra kimondja, és
bizonyos módon újra teremti az embert. Valóban az ember új teremtése ez!
‫ ״‬Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert
mindannyian eggyé lettek Krisztus Jézusban”1.
Az embernek tehát, ha szíve mélyéig érteni akarja önmagát - s nemcsak
futó pillantást vet önmagára, mellyel tökéletlenül, gyakran csak felszínesen,
külsőleg megmutatkozó magyarázatokat és szabályokat lát az életben —, hanem
Krisztushoz kell mérnie önmagát félelmeivel és kétségeivel, gyöngeségeivel és
bűnösségével, életével és halálával együtt. Az embernek mindenestől, amije
van, Krisztusba kell öltöznie; föl kell vennie és magáévá kell tennie a
Megtestesülés és Megváltás teljes igazságát, hogy újra megtalálhassa önmagát.
Ha ez a belső folyamat lejátszódik valakiben, az az ember nemcsak Isten 4641
imádásában termi gyümölcsét, hanem önmaga iránt is csodálatra ébred. Mert
mennyire fontosnak kell lennie, és mily nagy értékkel kell bírnia az embernek a
Teremtón szemében, ha ‫ ״‬ily nagy Megváltóra lett érdemes” 1, ha az Isten
‫״‬egyszülött Fiát adta érte”, hogy az ember ‫״‬el ne vesszen, hanem örök élete
legyen”?2

951
*4640-4645 II. Jáuos-Pál: Körlevél: ‫ ״‬Redeinptor homiiiis”: Megváltás

4642 Igazában az ember e nagy méltósága és értéke fölötti csodálatot nevezzük

evangéliumnak, azaz jó hírnek; de kereszténységnek is nevezzük. Ugyanebből a
csodálatból származik az Egyház feladata a világban, s még inkább ebben a
‫״‬mai világban”. Ez a csodálat, mely egyúttal meggyőződés és bizonyosság is -
legbensőbb természete szerint a hit bizonyossága, ugyanakkor titokzatos
módon ez éltet minden igaz humanizmust is - , szorosan kapcsolódik Krisztus-
hoz.
Λ ~ ember, mint a* Egyház első útja
4643 13. ... Az Egyház legfontosabb útja Jézus Krisztus. O ‫ ״‬az Atyához”
vezető1, de Ugyanő vezet minden emberhez is. Azon az úton pedig, mely
Krisztustól az emberhez vezet, azon az úton, melyen Krisztus az egyes em-
berrel kapcsolódik össze, az Egyházat senki föl nem tartóztathatja. Az ember
múlandó és örökkévaló javai egyaránt követelik ezt. Krisztus és az ó misztériu-
ma miatt, ami az Egyház életét jelenti, az Egyház nem maradhat tétlen olyan
dolgokban, melyek az ember igazi javához vezetnek, mint ahogy nem nézheti
tédenül az e jóra ártalmas dolgokat sem.
4644 14. ... A teljes ember, létének teljes, személyként megélt valóságában és
közösségi-társadalmi életében - családjában, a társadalomban, nagyon sokfajta
körülmény között, nemzetében és népében (esetleg kizárólag egy család vagy
törzs kötelékében), az emberiség egészében - , ez az ember, az Egyház elsőd-
leges útja, melyen küldetése betöltésekor járnia kell; ő az Egyház első és
legfontosabb útja, amelyet maga Krisztus nyitott meg, s amelyen a megtestesü-
lés és megváltás misztériumában Ó maga állandóan jár. ...
4645 Mivel pedig ez az ember, az Egyház mindennapi életének és tapasztalatai-
nak, küldetésének és munkájának útja, az Egyháznak mindig meg kell újulnia,
tekintetbe véve azokat a körülményeket, melyek között az ember él. Tudnia
kell az ember egyre újabb képességeiről, melyek az új irányzatokban mutatkoz-
nak meg. De az Egyháznak ismernie kell az emberre leselkedő veszedelmeket
is, továbbá ismernie kell mindent, ami útjában áll annak, ‫ ״‬hogy az ember élete
egyre emberibb legyen”1, s hogy az egész élet az ember méltóságához !gazod-
hassék. Egyszóval tudnia kell minden akadályról is.

4650—4659: Hittani Kongregáció ‫ ״‬Recentiones episcoporum synodi”

levele valamennyi püspöknek, 1979. május 17.
Kiadta: AÁS 71 [1979] 940-942.

Es^katológiai kérdések
4650 Ez a Szent Kongregáció, amelyhez tartozik, hogy a hit tanítását előmozdít-
sa és védelmezze, most itt azt terjeszti elő ismételten átgondolásra, amelyet az
Egyház Krisztus nevében tanít, különösképpen azt, ami a keresztény ember
halála és az egyetemes föltámadás között történik.
4651 1.) Az Egyház hiszi (lásd: apostoli hitvallás) a holtak föltámadását.

952
 II. Jsuios-Pál: Hittan! Kougregáció levele: Eszkatológia * 4 6 5 0 -4 6 5 9

2. ) Az Egyház ezt a föltámadást úgy érti, hogy az a teljes emberre 4652

vonatkozik; ez pedig a választottak számára nem más, mint Jézus Krisztus
föl támadásának kiterjesztése az emberre.
3. ) Az Egyház állítja, hogy a halál után a szellemi természetű elemnek, az 4653
öntudattal és akarattal rendelkező lénynek van folytatása és önálló létezése
(szubzisztenciája), úgy, hogy maga az ‫״‬emberi én” magának való módon
létezik. Az ilyen elem meghatározására használja az Egyház a ‫״‬lélek” szót,
amelyet a Szentírás és a hagyomány használata alapján elfogadott. Jóllehet nem
ismeretlen az, hogy a Szentírásban ennek a szónak különféle jelentései vannak,
mégis úgy gondolja, hogy semmilyen érvényes szempont nincsen, ami miatt
ezt a szót elvesse, és úgy ítélkezik továbbá, hogy teljességgel szükséges ez a
nyelvi kifejező eszköz a keresztények hitének fenntartásához.
4. ) Az Egyház kizár minden olyan gondolkozást és beszédmódot, amelynél 4654
képtelenség lenne és nem lehetne megérteni könyörgését, temetési szertartása-
it, a holtak tiszteletét, amelyeket lényegét tekintve, mint teológiai helyeket hatá-
roz meg (loci theologici).
5. ) Az Egyház a Szentírás alapján várja ‫״‬a mi Urunk Jézus Krisztus 4655
dicsőséges megnyilvánulását”1, amelyet megkülönböztetettnek és eltérőnek
hisz, figyelembe véve az ember halála után tüstént bekövetkező állapotát.
6. ) Az Egyház a halál utáni emberi sorsról saját előterjesztett tanításában 4656
kizár minden olyan kifejtést, amelynél eltűnne az a jelentés, melyet Szűz Mária
mennybevitelével kapcsolatban állít, amelyben arról van szó, ami egyedül csak
rá vonatkozik, ti. abban az értelemben, hogy a Szűz testi megdicsőítése
elóvételezi azt a megdicsóítést, amely minden más választottnak célul van
kitűzve.
7. ) Az Egyház hűségesen ragaszkodik az Újszövetséghez, a hagyományhoz, 4657
és hiszi az igazak boldogságát, akik egykor Krisztussal együtt lesznek. Úgy azt
is hiszi, hogy a bűnösnek örök büntetést kell kapnia, amely abban áll, hogy
Isten látásától meg lesz fosztva, valamint ennek a büntetésnek visszahatását a
bűnös egész létére. Ami pedig még a választottakat illeti, hiszi, lehetséges, hogy
van Isten látására való előzetes megtisztulás, amely azonban mégis teljesen
különbözik a kárhozottak büntetésétől. Erre gondol az Egyház, amikor a
pokolról és a tisztítóhelyről beszél.
Mivel az ember halála utáni állapotáról van itt szó, különösképp óvakodni 4658
kell azon elképzelésektől, amelyek csak az ész kitalálására és önkényére
támaszkodnak; az ilyesféle dolgok nem kellőkép szabályozott mértéktelensége
az oka ama nehézségeknek, amelyekbe a keresztény hit belekerül. Mégis,
azoknak a képes beszédeknek tiszteletet kell adni, melyek használatát a
Szentírásban megtaláljuk. Szükséges azonban ezek titkos értelmét fölfogni,
elhárítva annak veszélyét, nehogy ezeket túlságosan lekicsinyeljük, mivel ezáltal
értelmetlenné válna az a valóság, melyet éppen ezen képek által hirdetünk meg.

953
*4650-4659 II. János-Pál: Hittani Kongregáció levele: Eszkatológia

1234 Sem a Szentírás, sem a teológusok nem nyújtanak elég világosságot ahhoz,
hogy a halál után bekövetkező életet helyesen lehessen ábrázolni. A keresztény
hívőnek azonban két lényeges ponthoz szilárdan kell ragaszkodnia:
- egyrészt hinnie kell azt az alapvető folytonosságot, mely a Szentlélek ere-
!ével, a Krisztusban való jelen élet és az eljövendő élet között megvalósul (mert
a szeretet Isten országának törvénye és a földiekben megvalósított szeretettel
lesz megítélve a mennyekben megvalósuló, az isteni dicsőségben való részese-
désünk).
- másrészt kellőképpen föl kell ismernünk, hogy még alapvetőbben át kell
formálni a jelen és a jövő életre vonatkozó szempontokat, annál is inkább,
hiszen a hit jól átgondolt rendje helyébe a teljes fény által jól átgondolt rend
lép, mi Krisztussal leszünk és ‫ ״‬Istent” látjuk1, és ezekben az ígéretekben és
csodálatos misztériumokban lényegileg megvalósul a mi reménységünk. Bár
képzelő erőnk ezt nem képes megközelíteni, valóságáig azonban szívünk
spontán erejével teljesen fölemelkedünk.

4660—4666: Hittani Kongregáció ‫ ״‬Iura et bona” nyilatkozata, 1980.

május 5.
Fordította: Némedi András. Kiadva: AAS 723 (1980) 546-551.
Eutanázia
4660 Eutanáziának nevezzük az olyan cselekvést vagy cselekvés-elmulasztást,
mely természeténél fogva vagy megfontolt szándékkal a halált idézi elő, hogy
ily módon megszűnjön minden fájdalom. Az eutanázia esetében tehát lényegé‫־‬
ben az akarat szándékáról és az alkalmazott eljárási módokról van szó.
4661 Ezzel kapcsolatban azonban újból hangsúlyozni kell, hogy senki és semmi
nem jogosíthat fel arra, hogy egy ártatlan emberi lényt bármilyen módon is
megöljenek, legyen az magzat vagy embrió, gyermek vagy felnőtt, aggastyán
vagy gyógyíthatatlan beteg vagy éppen haldokló. Ezenkívül pedig senkinek
nincs megengedve, hogy ezt a halált okozó cselekményt a maga vagy az óreá
bízott személy részére kérje, sót, az ilyen cselekménybe még beleegyezni sem
szabad, sem kifejezetten, sem hallgatólagosan. De semmilyen tekintély sem
teheti jogszerűen kötelezővé vagy megengedhetővé. Ugyanis az isteni törvény
megsértéséről, az emberi személy méltóságának sérelméről, az élet ellen
elkövetet bűnről, az emberiség elleni merényletről van szó.
4662 Előfordulhat, hogy hosszantartó és már alig elviselhető fájdalmak miatt,
valamint lelki és egyéb okból kifolyólag némelyek arra a meggyőződésre
jutnak, hogy jogosan követelhetik a halált a maguk számára és okozhatják ·azt
másoknak is. Jóllehet az ilyen esetekben az ember bűnössége csökkenhet vagy
egyszerűen szóba sem jöhet, ez a megítélésben tévedés, amelybe a lelkusmeret
esik talán jóhiszeműen - azért mégsem változtatja meg e halált okozó
cselekedet természetét, mely mivoltánál fogva mindig is elvetendő marad.

954
 II. Jáuos-Pál: Hittani Kongregáció nyilatkozata: Eutanázia * 4 6 6 0 -4 6 6 6

Az olykor a halálért esedező, súlyos betegek könyörgéseit nem úgy kell

értelmezni, mintha azok valójában az eutanázia iránti vágyat fejeznék ki,
ugyanis mindig segítségért és szeretetért való sürgető könyörgések ezek. Amire
a betegnek az orvosi segítségnyújtáson kívül szüksége van, az a szeretet, a szív
forró, emberi és természetfeletti együttérzése, mellyel őt a hozzá közel állók, a
szülők, a gyermekek, az orvosok és betegápolók körül tudják venni ...
... Ha egyéb eszközök nem állnak rendelkezésre, akkor a beteg beleegyezé- 4663
sével szabad olyan eszközöket alkalmazni, melyeket az orvostudomány lég-
újabb felfedezései kínálnak, még akkor is, ha nem végezték el velük kelló
számban a kísérleteket és nem mentesek minden veszélytől. ...
Ugyanígy az is mindig megengedett, hogy ezeknek az eszközöknek az 4664
alkalmazását abbahagyják, ha az eredmény nem teljesíti a hozzájuk fűzött
reményt. Ilyen döntés meghozatalakor azonban figyelembe kell venni a
betegnek és a hozzátartozóknak jogos kívánságát, valamint a valóban szakértő
orvosok véleményét. ...
Mindig meg van engedve az is, hogy valaki a szokásos, a rendelkezésre álló 4665
gyógyszereknél maradjon. Ezért senkit sem lehet arra kötelezni, hogy olyan
gyógymódot alkalmazzon, mely még hogyha használatos is, nem teljesen
veszélytelen, vagy túlságosan körülményes. Az ilyen gyógymód elutasítása nem
jelent egyet az öngyilkossággal, inkább egyszerű elfogadása ez az emberi lét
feltételeinek. ...
... Halálveszély esetén, mely gyógyszerek szedésével nem hárítható el, 4666
lelkiismereti okból dönthet úgy a beteg, hogy lemond a gyógyítás további
kísérleteiről, melyek éltének csupán bizonytalan és fájdalmas meghosszabbítá-
sát jelenthetnék, de ugyanakkor részesülnie kell a beteget hasonló esetekben
megillető gondozásban.

4670^1674: Hittani Kongregáció ‫ ״‬Pastoralis actio” eligazítása, 1980.

október 20.
Fordította: Némedi András. Kiadva: AAS 72 /1980/ 1143—1151.
Gycrmekkeres^tciés
12. ... Azokat a szavakat ..., melyeket Jézus Nikodémusnak mondott1, az 4670
Egyház mindig úgy értelmezte, hogy ti. ‫״‬a gyermekektől nem szabad megvon-
ni a keresztséget.”2 Ezeknek a szavaknak valóban általános érvényű, abszolút
jelentésük volt, hogy az Atyák alkalmasnak tartották őket a keresztség
szükségességének megállapítására, és a Tanítóhivatal kifejezetten a kisgyerme-
kekre alkalmazta ezeket3: ennek a szentségnek számukra is az Isten népének4
közösségébe való belépést, a saját üdvösség felé nyíló kaput kell jelentenie.
13. A Egyház ezért tanításával és cselekvésmódjával kinyilvánította, hogy a 4671
keresztségen kívül nem ismer más utat arra, hogy a kisgyermekeket bejuttassa
az örök boldogság honába. ...

955
*4670-4674 II ]ános-Pál: Hittam Kongregáció eligazítás: Gyermekkeresztelés

4672 14. Az a körülmény hogy a gyermekek még nem tudják maguktól

megvallanj hitüket, semmiképpen sem akadálya annak, hogy az Egyház ezt a
szentséget kiszolgáltassa nekik, hiszen valójában a saját hitében kereszteli meg
ókét. ...
4673 28. Különösen annak van nagy jelentősége, ha emlékezetünkbe idézzük,
hogy a kisgyermekek kötelezettségét súlyos kötelezettségnek kell tartanunk.
Azokat a kérdéseket, melyekkel erre vonatkozólag a lelkipásztorok szembesül-
nek, nem oldhatók meg másképpen, mint az Egyház tanítására és folytonos
gyakorlására való kitartó odafigyeléssel.
4674 A kisgyermekek megkeresztelésével kapcsolatos lelkipásztori munkának
konkrétan két elvhez kell igazodnia, melyek közül a második az elsőnek van
alárendelve.
1) Az üdvösséghez szükséges keresztség szentsége Isten előzékeny szerete-
rének jele és eszköze, aki az ósbűntól megszabadít és részesít az isteni életben.
E javak odaajándékozása a kisgyermeknek önmaga mivoltánál fogva nem
halogatható.
2) Biztosítani kell, hogy ez az ajándék a hitben és a keresztény életre való
igazi nevelés eredményeként úgy növekedhessék, hogy a szentség elérje teljes
1‫״‬gazság‫ ״‬-át1. Ezt a biztosítékot rendszerint a szülők vagy a rokonok (kereszt-
szülők) nyújtják, még akkor is, ha az a keresztény közösségben sokféleképpen
kiegészíthető. Ha azonban ez a biztosíték nem komoly, akkor ez ok lehet a
szentség kiszolgáltatásának elhalasztására. Ha végül is teljes bizonyossággal
nincsen garancia, akkor a szentség kiszolgáltatását meg kell tagadni. 2 0

4680-4685: ‫״‬Dives in misericordia” körlevél az irgalmas Istenről, 1980.

november 30.
Fordította: dr. Diós István Kiadva: AAS 72 [1980] 1199-1217.

Irgalom értelme
4680 IV. 6 . ... Az irgalom sajátos és igazi ereje nemcsak abban áll, hogy bátor,
éles és segítőkész szemmel néz az erkölcsi, Fizikai, testi rosszra, hanem az
irgalom természetéhez az is hozzátartozik, hogy észrevesz és azonnal segít; s
kimenti az értéket a rossz valamennyi formájából, ami a földön vagy az
emberben van. Ha pedig az irgalmat így fogjuk föl, akkor Krisztus messiási
üzenetének alapvető tanítását jelenti, s művének alkotó erejét jelzi.
Ily módon értették és gyakorolták az irgalmat tanítványai és követői, kiknek
lelkében és tetteiben épp az irgalom bizonyította szüntelenül a teremtő
szeretetet, mely nem engedi, hogy ‫״‬legyőzze a rossz”, hanem legyőzi a ‫״‬jóban
a rosszat”1.
Ezért van szükség arra, hogy az irgalom igazi arcát mindig újra fölfedezzük.
S jóllehet különféle előítéletek szólnak ellene, korunknak mégis igen nagy
szüksége van erre.

956
 IIJános-Pál: Körlevél: ‫ ״‬Dives in misericordia”: Az irgalmas Istenről *4680 ‫־‬4685

A szeretet erősebb a halálnál

7. ... Krisztus a föltámadásában annyira megmutatta az irgalmas szeretet 4681
Istenét, hogy vállalta a keresztet, mely a föltámadásnak volt az útja. Éppen
ezért, amikor megemlékezünk Krisztus keresztjéről, kínszenvedéséről és
haláláról, hitünk és reményünk közvetlenül a Föltámadottra irányul; arra a
Krisztusra, aki, ‫ ״‬amikor... a hét első napján este lett, ...ott állt közöttük” az
Utolsó Vacsora termében, ‫ ״‬ahol a tanítványok voltak, ...rájuk lehelt és
mondta nekik: Vegyétek a Szentlelket. Akiknek megbocsátjátok majd a
bűnöket, azok bocsánatot nyernek, akiknek pedig megtartjátok, azoknak
meg lesznek tartva”1. íme, az Isten Fia, aki föl támadásában mélységesen átérzi
az Atya feléje irányuló irgalmát, azaz szeretetét, mely erősebb a halálnál.
És ugyanez a Krisztus, az Isten Fia messiási műve végéig, sót annak befeje- 4682
zése után is az irgalom kimerítheteden forrásának bizonyul, a szeretet fór-
rásának, melyről attól kezdve az üdvösség története végéig állandóan bizonyítja
az Egyházban, hogy erősebb, mint a bűn. A húsvéti Krisztus, a föltámadott az
irgalom végső megtestesülése és eleven jele: egyszerre üdvtörténeti és eszkato-
logikus. A húsvéti idő szent liturgiája ennek átérzésével adja ajkunkra a zsoltár
szavát: ‫״‬Az Úr irgalmasságait örökké fogom énekelni”1.

A z igazságosság önmagában nem elegendő

12. Mindenfelé tapasztalható, hogy korunk társadalmaiban igen elevenen él 4683
az igazságérzet. Természetesen ezt minden vele ellenkező igazságtalanság csak
tovább növeli, akár embercsoportok, akár űn. ‫״‬osztályok”, akár nemzetek,
országok, tömbök vagy világrészek között jelentkezik. Az emberi léleknek az a
nemes és sokféle formában kifejezésre jutó erénye, amit a mai kor emberének
lelkiismerete igazságosságnak nevez, jelzi a földkerekséget átható feszültségek
és ellentmondások etikai természetét.
Az Egyház minden részletében osztozik a mai kor emberével e mélységes 4684
igazságvágyában, és szüntelenül fölhívja a figyelmet azokra a javaslatokra,
melyek megvalósítanák az ember és a társadalmi élet által követelt igazságossá-
got. E törekvés bizonysága a katolikus tanításnak az utóbbi évszázadban
kibontakozott területe a szociális igazságosságról. E tanítás elveiből táplálkozik
részben az emberek lelkiismereti nevelése az igazságosság szellemében, rész-
ben egyéb, az igazságosságot előmozdító kezdeményezések, főleg a laikus
apostolkodás területén. ...
Azt azonban nem nehéz észrevenni, hogy mindazok az elgondolások és
tevékenységek, melyek az igazságosság fogalmából születnek, s melyeknek meg
kellene valósítaniuk az igazságosságot az emberi közösségek között, a megva-
lósulás folyamán gyakran eltorzulnak. Mert miközben valamennyien az igazsá-
gosságra hivatkoznak, a tapasztalat azt mutatja, hogy az igazságot más, negatív
erők - mint pl. a burkolt gyűlölet vagy a kegyedenség —elnyomják. ...

957
*4680-4685 II. Jáuos-Pál: Körlevél. ‫ ״‬Dives in inisericordin”: Az irgalmas Istenről

Az előző évtizedek és saját korunk tapasztalatai is mutatják, hogy az

igazságosság egymagában nem elegendő. Sőt, önmagában fölhasználható arra
is, hogy általa ragadják és kioltsák magát az igazságosságot, ha nem teszik
lehetővé, hogy az emberi életet átjárja a maga sokféle formájában egy
magasabbrendű erény: a szeretet. ...

Egyhá% bizonyítéka
4685 ... VII. A világ előttünk álló képe, mely csak félelmeket ébreszthet,
emlékezetünkbe idézi Mária szavait a Magmficatból, melyekkel ó a ‫ ״‬nemzedék-
ról nemzedékre” megmutatkozó irgalmat magasztalja Isten Fiának megtestesü-
lésében.
Ezeknek az égből származó szavaknak szépségét lelkűnkben őrizve és az
emberiség családjának fájdalmaira vonatkoztatva őket, a mai kor Egyházának
érzékenyebb lel kiismerettel kell élnie az iránt, hogy minden megnyilvánulásá-
bán tanúságot tegyen Isten irgalmáról úgy, ahogyan az Ószövetség hagyomá-
nya, Krisztus és az apostolok élete mutatja.
Tanúskodnia kell az isteni irgalomról, mely Krisztus egész messiási művében
megnyilvánult. Sót, úgy kell vallania azt, mint a hit üdvözítő igazságát, mely
egyúttal a hitből fakadó élethez is szükségszerűen hozzátartozik. Hirdetnie kell
az irgalmat, és be kell teljesítenie mind a saját hívei, mind az összes jóakaratú
ember életében. Végezetül, mivel az Egyház vallja az irgalmat és mindig hűséges
marad hozzá, joga és kötelessége, hogy segítségül hívja Isten irgalmát, azaz
könyörögjön érte minden fizikai és erkölcsi rosszal és minden fenyegető
veszedelemmel szemben, melyek árnyékor vernek az emberiség jövőjére.

4690—4699: ‫״‬Laborem exercens” körlevél az Egyház szociális tanításá-

ról, 1981. szeptember 14.
E z a k ö rle v é l a ‫״‬Rerum novarunf' 90. é v fo rd u ló já n k é s z ü lt és a a n n a k g o n d o la ta it v e z e ti
to v á b b . K ie m e li az e m b e r s z e m p o n tjá b ó l a m u n k a je le n tő s é g é t és h a n g s ú ly o z z a
e ls ő b b s é g é t a tő k é v e l s z e m b e n . A z á ró je lb e te tt s z á m o k a m a g y a r fo r d ítá s b e o s z tá s -
s z á m o z á s á t je le n tik . F o rd íto tta : D ió s Is tv á n .
Kiadva: A A S 7 3 / 1 9 8 1 / 5 9 1 -6 1 6 .

A munka az ember szolgálatában

4690 6. ... A munka méltóságának forrásait tehát elsősorban nem objektív,
hanem szubjektív tényezőkben kell keresnünk.
Ha e dologról így gondolkodunk, akkor teljesen értelmét veszti az az alap,
amelyen a régiek a végzett munka milyensége szerint osztották az embereket
különféle társadalmi rendekbe. Ebből azonban nem következik, hogy az
emberi munkát objektív oldaláról nézve nem lehet, vagy nem kell semmi
módon értékelni és minősíteni. Csak azt kell állítanunk, hogy a munka
értékének elsődleges alapja maga az ember, aki alanya a munkának.

958
 II jáuos-Pál: Körlevél: ‫ ״‬Laboréin exerceus”: A z Egyház szociális tanítása *4690-4699

Ehhez azonban azonnal csatlakozik egy nagyjelentőségű következmény,

amely kiemeli a munka etikai jellegét: jóllehet igaz, hogy az ember a munkára
született és erre kapott meghívást, mégis ‫״‬a munka szolgálja az embert és nem
az ember a munkát”. Ez a következmény méltán arra indít minket, hogy
elismerjük a m unka objektív tartalmát megelőző nagyon értékes szubjektív
jelentését. ...
Ilyen szellemben felfogva a dolgot és elismerve, hogy az ember által végzett
különféle munkákban kisebb vagy nagyobb objektív érték van, nyíltan hangsú-
lyozni akarjuk, hogy minden munkát aszerint kell értékelni, hogy ki ennek a
munkának az alanya; azaz: a munka méltósága a munkát végző ember személyi
méltóságának függvénye.

A kapitalizmus
7. Tudjuk ugyanis, hogy a kapitalizmusnak meghatározott történelmi 4691
jelentése van: olyan rendszert, mégpedig olyan gazdasági-társadalmi rendszert
értünk rajta, amely szemben áll a szocializmussal vagy a kommunizmussal. Ha
azonban figyelmünket az alapvető igazság vizsgálatára fordítjuk, amely szerint
a gazdaság egész folyamata és a termelési struktúra megítélhető - ide tartozik
maga a munka is —, fel kell ismernünk, hogy a kezdeti kapitalizmus tévedése
megismétlődhet mindenütt, ahol az embert úgy tekintik, mintha az anyagi
javak előllítására szolgáló eszközrendszerhez tartozna, mintha valamiképpen
termelőeszköz lenne, és nem munkája igazi méltósága szerint értékelik, azaz
nem mint alanyt és alkotót, sót, mint igazi célt szemlélik, akire az egész
termelési folyamat irányul.
A m unka jósága
9. Ha tehát valaki a munka etikai jelentését pontosabban le akarná írni, 4692
annak elsősorban erre kell figyelemmel lennie. A munka az embernek azért
java - mégpedig emberségének java —, mert általa az ember nem csupán a
természetet változtatja meg úgy, hogy saját szükségleteihez alakítja, hanem
önmagát is, mint embert tökéletesíti, sőt bizonyos módon ‫״‬emberebbé” válik.

A munka elsőbbsége
12. A mai valóság színe előtt, melynek struktúrájában az ember által 4 6 9 3
létrehozott súlyos konfliktusok mélyen gyökeret vertek, s melyben a technikai
eszközök - az emberi munka gyümölcsei - elsődleges szerepet játszanak
(gondolunk itt egy esetleges nukleáris háború világkatasztrófájának elképzelhe-
tetlen pusztításaira is), elsősorban emlékeztetnünk kell egy olyan princípiumra,
amelyet az Egyház szüntelenül tanított. Ez pedig a ‫ ״‬munka” elsőbbségének
princípiuma a ‫ ״‬tőkével” szemben. E princípium nagyon szorosan kötődik a
termelési folyamathoz, melyben mindig a munka az elsődleges létrehozó ok
(causa efficiens), míg a ‫ ״‬tőke” a termelési javak összességében mindig csak

959
*4690-4699 II. Jáuos-Pál: Körlevél: ‫ ״‬Laborem exercens”: Az Egyház szociális tanítása

eszköz, vagy eszköz-ok (causa instrumentális). Ez az elv az ember teljes

történelmi tapasztalatából merített evidens igazság.
4694 Ezt az igazságot, amely az Egyház tanításának állandó öröksége, mindig
szem előtt kell tartanunk, ha a munkavégzés és az egész társadalmi-gazdaság
rendszer problémájáról van szó. Hangsúlyoznunk kell és ki kell emelnünk az
ember elsőbbségét a termelési folyamatban, az ember elsőbbségét a dolgokkal
szemben. Mindaz, amit a ‫ ״‬töke” fogalma magába foglal - szoros értelemben -
nem egyéb, mint a dolgok összessége. Csupán az ember személy, mint a munka
alanya, és függetlenül attól a munkától, amit végez. Ez az igazság jelentős és
perdöntő következményeket foglal magába.
4695 13. Ennek az igazságnak a fényében világosan látszik, hogy nem lehet
elválasztani a ‫ ״‬tőkét” a munkától, s hogy semmiképpen sem lehet szembehe-
lyezni a munkát a tőkével, sem a tőkét a munkával, még kevésbé - miként a
későbbiekben majd látszik - a konkrét embereket, akik akár a munka, akár a
tőke mögött állnak. Helyes, azaz a probléma lényegének megfelelő; helyes, azaz
bensóleg igaz s ugyanakkor az erkölcsi tanítás szerint törvényszerű a munka-
nak csak az a rendszere lehet, amely a munka és a tőke közötti ellentmondást
gyökerében győzi le azáltal, hogy a fent mondott princípium szerint szervezi
meg a munkát. Annak az elvnek értelmében, amely meghatározza a munka
elsődleges, lényeges és állandó összetevőit; amely szerint az emberi munkának
alanya van; mely szerint az egész termelési folyamatban alkotóként az ember
cselekszik, tekintet nélkül a végzett munka természetére.

A tulajdonjoga
4696 14. ... A keresztény hagyomány e jogot sohasem tekintette abszolút és
sérthetetlen értéknek. Éppen ellenkezőleg mindig tágabban értelmezte azzal
összefüggésben, hogy a teremtett javak használatára egyetemesen joga van
mindenkinek, vagyis a magántulajdon joga alá van rendelve a javak egyetemes
rendeltetésének és használatának.
4697 Ezen felül az Egyház tanításában a tulajdont soha nem értelmezték úgy,
hogy oka lehetett volna a munkából eredő társadalmi ellentétnek. Miként a
jelen enciklika előző részeiben már figyelmeztettünk rá, a tulajdont mindenek-
előtt azért szerzi az ember munkával, hogy a munkát elősegítse. Különleges
módon érvényes ez a termelőeszközök birtoklására. De ha elkülönítve szemlé-
lik a kettőt, hogy ‫ ״‬tőke” gyanánt szembeállítsák a munkával, vagy hogy
kizsákmányolásra a tulajdont használják eszköznek, ez ellenkezik ezen eszkö-
zök és birtoklásuk természetével.
Ugyanis nem lehet őket birtokolni a munkával szemben, nem birtokolhatok
magáért a tulajdonért, hiszen a birtoklásuk egyetlen törvényes indoka - akár
magántulajdonról van szó, akár köz- vagy kollektívtulajdonról - az, hogy a
munkát szolgálja. így tehát, miközben ezek a javak a munkát szolgálják,
lehetővé kell tenniük e rend első elvének megvalósulását, ami nem más, mint a
javak egyetemes rendeltetése és a használatukhoz való közös jog. Ebből a

960
 II Jsuios-Pál: Körlevél: ‫ ״‬Laboréin exercens” A2 Egyház szociális tanítása *46904699‫־‬

szempontból tehát, tekintetbe véve az emberi munkát és az ember rendelkezé-

sére bocsátott javakhoz való közös hozzájutást, bizonyos termelőeszközök
megfelelő föltételek mellett történő köztulajdonba vételét sem lehet kizárni.
Ha tehát így - tekintettel az ember legtágabb értelemben vett és a munkával 4698
kapcsolatos jogaira - állandóan felül kell vizsgálni a rideg kapitalizmus tételét,
hogy megfelelő kiigazítást kapjon, ugyanezen oknál fogva és ugyanezen
szempont szerint hangsúlyoznunk kell, hogy az annyira áhított reformok nem
valósíthatók meg azáltal, hogy eleve kiiktatjuk a termelőeszközök magántulaj-
donát. El kell ugyanis ismernünk, hogy a termelőeszközök (a ‫״‬tőke”) egyszerű
elvétele a magántulajdonosok kezéből nem nyújt biztosítékot a tekintetben,
hogy köztulajdonba vételük helyesen történt. Mert ily módon kikerülnek egy
bizonyos társadalmi csoport, a magántulajdonosok kezéből, hogy a szervezett
társadalom tulajdonává váljanak, miközben egy másik csoport irányítása és
közvetlen ellenőrzése alá kerülnek, azokénak, akiknek - bár nem ók a tulaj-
donosok - a társadalomban megvan a hatalmuk, és ezt az egész nemzet-
gazdaság vagy valamely vidék igazgatásához használják fel.
Ez a felelős és irányító csoport kielégítő módon végezheti feladatát a 4699
munka elsőbbségének szempontjából nézve; de rosszul is végezheti feladatát,
ha egyidejűleg magának követeli a termelőeszközök egyedüli irányításának és
azok használatának jogát, s attól sem riad vissza, hogy alapvető emberi jogokat
sértsen. így tehát csupán az, hogy a termelőeszközök az állam tulajdonába
kerülnek a kollektivizmus elgondolásai szerint, nem jelenti egyúttal azt is, hogy
ez a tulajdon valóban társadalmivá vált. Köztulajdonba vételről ugyanis csak
akkor lehet beszélni, ha a társadalom alanyisága biztosítva van, azaz, ha a
társadalom minden egyes tagja saját munkája alapján teljes joggal ‫ ״‬társtulajdo-
nosnak” tekintheti magát annak a nagy munkahelynek a megalkotásában,
amelyben ó maga is a többiekkel együtt dolgozik.

4700—4716: ‫״‬Familiáris consortio” apostoli buzdítás a családról, 1982.

november 22.
A fordítás alapjául a L’Osservatore Romano 1981. december 16-i számában közölt
latin szöveg szolgált. Néhány helyen az olasz fordítást vettük figyelembe. Az előszót a
L’Osservatore ugyanezen számában Jozef Tomkotól, a Püspöki Szinódus titkárától
megjelent kísérő sorokból állítottuk össze. (A sokat idézett VÍ. Püspöki Szinódusról a
Magyar Kurír 1980. októberi számaiban is olvashatunk.) Fordította: Diós István
Kiadta: AAS 74 (1982) 92-149.

Λ ~ ember hivatása a szeretet

11. ... A keresztény kinyilatkoztatás két sajátos módot ismer a szeretet azon 4700
hivatásának teljesítésére, amely az emberi személyt teljes egészében érinti: a
házasságot és a szüzességet. A maga sajátos módján mindkettő hiteles
megnyilvánulása az ember végső igazságának, annak az igazságnak, mely
szerint az ember ‫ ״‬Isten képmására teremtetett”.

961
*4700-4716 II. János-Pál: Apostoli buzdítás: ‫ ״‬Familiáris cousortio”: Család

4701 Ezért a nemiség, mely által a férfi és a nő a házastársakra sajátosan jellemző

cselekedetekkel kölcsönösen odaadják magukat egymásnak, egyáltalán nem
biológiai tény csupán, hanem az emberi személy legbensóbb magvát érintő
valóság. A nemiség csak akkor nyilvánul meg igazán emberi módon, ha
kiegészítő része annak a szeretetnek, amellyel a férfi és a nő teljes önmagát
kölcsönösen és mindhalálig elkötelezi.
A test fizikai átadása hazugság volna, ha nem annak a teljes, személyes
átadásnak volna jele és gyümölcse, amelyben az egész személyiség a maga
múlandó (anyagi) valóságában is jelen van: ha ugyanis az ember megtartana
magából valamit - még ha csak a lehetőséget is, hogy később másként határoz
- már nem adná teljes önmagát.
4702 Az a teljesség, amit a házastársi szerelem megkíván, összhangban áll a
tudatos termékenység követelményeivel is. Amikor ugyanis ez a szerelem
ember nemzésére irányul, természete szerint múlja felül a pusztán biológiai
rendet, és magába zárja mindazokat a személyes értékeket, melyekre szüntele-
nül és mindkét házasfél részéről szükség van ahhoz, hogy házastársi szerelmük
megfelelően növekedjék.
4703 Az egyetlen ‫״‬hely” azonban, ahol ez az önátadás a maga teljes igazságában
megtörténhet, a házasság, vagyis a házastársi szeretet szövetsége: az a tudatos
és szabad választás, amellyel a férfi és a nő fogadják egymást az életnek és a
szeretetnek abban bensőséges közösségében, amelyet Isten maga határozott
meg számukra1, s amely csak ily módon mutatja meg a maga eredeti tartalmát.
A házasság intézménye nem a társadalom vagy egy tekintély törvénytelen
beavatkozása, nem is egy külsőség rákényszerítése, hanem a házastársi szere-
lem szövetségének belső igénye, amely nyilvánosan egyetlennek és kizárólagos-
nak vallhatja magát, hogy így legyen hűséges a Teremtő Isten tervéhez. E
hűségtől egészen távol áll, hogy megkösse a személy szabadságát, sót megvédi
azt minden szubjektív és relatív értelmezéstől, és a teremtő Bölcsesség
részesévé teszi.
A hitvesek αζ iiditisségjelei
4704 13. ... A férfi és a nő ugyanis a keresztség által egyszer s mindenkorra
részesévé válik az Új és Örök Szövetségnek, Krisztus és az Egyház közötti
!egyesi Szövetségnek; és ezen eltörölhetetlen beiktatás által magasabbrendűvé
válik a házas társaknak az a szeretet- és életközössége, melyet a Teremtő
alkotott1: felvétetik Krisztus jegyes! szeretetébe, melyet az O megváltó ereje
gazdagít és erősít meg.
4705 Házasságuk szentségi jellege miatt tartoznak egymáshoz a házastársak a
felbonthatatlanság kötelékével. S mivel kölcsönösen egymáshoz tartoznak, a
szentségi jel révén valóban megjelenítik Krisztus és az Egyház kapcsolatát.
4706 A házastársak tehát állandóan emlékeztetik az Egyházat arra, ami a
kereszten végbement; egymás és gyermekeik számára az üdvösség tanúi
lesznek, melynek részesévé a szentség teszi őket. A házasság, miként a többi

962
 II. János-Pál: Apostoli buzdítás: ‫ ״‬Familiáris consortio”: Család *4700-4716

szentség is, ennek az üdvöt hozó eseménynek emlékezete, megvalósulása és

próféciája: ‫״‬mint megemlékezés, a szentség kegyelmet ad nekik s kötelességük-
ké teszi, hogy emlékezzenek meg Isten nagy tetteiről, s hogy e tettek tanúi
legyenek gyermekeik előtt; mint az üdvösség megvalósulása, kegyelmet ad
nekik és kötelességükké teszi, hogy már most teljesítsék a megbocsátó, és
megváltó szeretet követelményeit egymás között és gyermekeik iránt; mint
prófécia, kegyelmet ad és kötelességükké teszi, hogy a Krisztussal való eljö-
vendő találkozás reményéből éljenek és tanúsítsák e reményt” 1.
A% Egyhá~ mint a szeretet s*óspólója
... 29. Mivel pedig a házastársi szerelem az élet misztériumából és magának 4707
Istennek szeretetéból való különleges részesedést jelent, az Egyház feladatának
tekinti, hogy oltalmazza a házasság méltóságát és az emberi élet továbbadása-
nak súlyos feladatát.
így az Egyház eleven hagyományának folytatásaként a II. Vatikáni zsinat és 4708
Elődünk, VI. Pál pápa - aki tanítását leginkább a Humanae vitae enciklikában
fogalmazta meg - korunknak egy valóban prófétai üzenetet adott át, amely újra
hangsúlyozza és világosan előadja az Egyház mindig új és mindig ősi tanítását
és törvényét a házasságról és az emberi élet továbbadásáról.
Emiatt nyilatkoztak a Szinódus atyái az utolsó gyűlésen a következőképpen: 4709
‫ ״‬Ez a szent Szinódus, amely a hitben Péter Utódával egységben gyűlt össze,
szilárdan tartja azt, amit a II. Vatikáni zsinat1, s utána a Humanae vitae
enciklika tanít; s különösen azt, hogy a házastársi szeretetnek egészen emberi-
nek, kizárólagosnak és az új élet felé nyitottnak kell lennie”2.
30. ... Az Egyház arra hivatott, hogy mindenki felé ismételten kifejezze 4710
-
egyre világosabban és szilárdabb meggyőződéssel - szándékát, mellyel teljes
erővel és minden veszedelemmel szemben védi és oltalmazza az emberi életet:
bármilyen fokon vagy körülmények között is legyen az az élet.
Ezért az Egyház az emberi személy és az igazságosság súlyos megsértése- 4711
ként ítéli meg a kormányok vagy közhatalmak minden olyan cselekedetét,
amely arra irányul, hogy bármi módon korlátozza a házastársak szabadságát a
születendő gyermekek számát illetően. Ebből következően a közhatalom
minden erőszakos beavatkozása - amellyel megakadályozza a fogamzást, vagy
miként mondják, sterilizációt hajt végre -, beleértve az abortuszt is, határozót-
tan elutasítandó és teljesen elítélendő. Ehhez hasonlóan mint súlyos igazságta-
lanságot kell kárhoztatni, hogy a nemzetközi kapcsolatokban csökkentik az
egyes népeknek adott gazdasági segítséget azért, hogy ezzel serkentsék őket a
fogamzásellenes, illetve a sterilizációnak és az abortusznak kedvező programok
megalkotására1.

A családjoga
46. A kölcsönös támogatás és fejlesztés eszményével szemben áll az a tény,4712
hogy sokszor szétválasztják a családot és a társadalmat, sőt szembe is helyezik

963
*4700-4716 II. János-Pál: Apostoli buzdítás: ‫ ״‬Familiáris cousortio”: Család

őket egymással. Valójában ugyanis, miként a Szinódus komolyan nehezményez-

re, a családok helyzete sok nép körében nagyon nehéz, sót teljesen elítélendő: a
törvények és intézmények igazságtalanul nem vesznek tudomást a családok és az
emberi személy elidegeníthetetlen jogairól, s a társadalom nem csupán nem
szolgálja a családot, hanem erőszakosan ellene van a család javainak és elsődleges
igényeinek. Ezért a család, amely Isten terve szerint a társadalom alapvető sejtje,
s olyan jogoknak és kötelességeknek alanya, melyek magának az államnak és más
közösségnek is sajátjai, végül is a társadalom áldozatává lesz, mivel a társadalom
- igazságtalan megnyilatkozásai révén - késlekedik és mulasztásokat követ el a
segítségnyújtásban.
Emiatt az Egyház nyilvánosan és határozottan védelmébe veszi a család
jogait a társadalom és az állam tűrhetetlen visszaéléseivel szemben. Részleteiben
a Szinódus atyái a család következő jogait említették: a családnak joga van
- ahhoz, hogy családként létezzen és fejlődjék, azaz minden embernek (még a
szegényeknek is) joga van a családalapításhoz, valamint a családfenntartáshoz
szükséges javakhoz;
- az élet továbbadásához és a gyermekek neveléséhez;
- a házastársi és családi élet bensőségéhez;
- a házassági kötelék és a házasság intézményének stabilitásához;
- vallásos hitük megvallásához és továbbadásához;
- ahhoz, hogy a gyermekeket saját kultúrájuk és vallási hagyományaik és
értékeik szerint neveljék az ehhez szükséges eszközökkel és intézményekben;
- a fizikai, társadalmi, politikai és gazdasági biztonsághoz, főleg a szegények és
betegek esetében;
- a rendezett családi élethez szükséges lakáshoz;
- ahhoz, hogy a család önmaga, vagy társulati formában képviseletet és
megnyilatkozási fórumot kapjon a kulturális, társadalmi és gazdasági hivata-
lóknál;
- ahhoz, hogy más családokkal és intézményekkel egyesületet alkosson feladatai
jobb megoldása érdekében;
- a kiskorúak gondozásához és védelméhez (alkoholizmussal, kábítószerekkel,
pornográfiával és más ártó hatásokkal szemben) intézmények és törvények
segítségével;
- ahhoz, hogy az öregek méltó módon éljenek és halhassanak meg:
- ahhoz, hogy jobb életfeltételek biztosítása végett családként kivándorolhas-
són1.
A házasság a‫״‬ íidiüsség forrása
4713 ... 56. A keresztény házaspár és család megszentelódésének sajátos forrása
és különleges eszköze a házasság szentsége, amely föleleveníti és tökéletessé
teszi a keresztség megszentelő kegyelmét. Krisztus halála és föltámadása
misztériumának erejéből, amelybe a keresztény házasság újra beavatja az
embereket, a házastársi szerelem megtisztul és megszentelődik: ‫ ״‬Ezt a szerel-

964
 II ]ános-Pál: Apostoli buzdítás: ‫ ״‬Famíliám cousortio”: Család * 4 7 0 0 -4 7 1 6

met az Úr arra méltatta, hogy a kegyelem és a szeretet különleges ajándékával

meggyógyítsa, tökéletessé tegye és fölemelje”1.
Jézus Krisztus kegyelmi ajándéka nem korlátozódik a házasság szentségé-
nek kiszolgáltatására, hanem elkíséri a házastársakat egész életük folyamán. ...
... Az életszentségre szóló egyetemes meghívás a keresztény házastársaknak 4714
és szülőknek is szól. Sajátos értelmet nyer számukra a házasság szentségében, s
a házastársi és családi életben válik konkrét valósággá1. Belőle kegyelem
születik és az az igazi és mély családi és házastársi lelkűiét amelyet a teremtés, a
szövetség, a kereszt, a feltámadás és a házasság jeltermészete táplál, amelyekre
a Szinódus ismételten hivatkozott.
A keresztény házasság - éppen úgy, mint a többi szentségek, melyek ‫״‬arra 4715
rendeltetnek, hogy megszenteljék az embereket, építsék Krisztus testét és
megdicsótsék Istent” 1 - az Egyházban és Jézus Krisztusban Istent dicsőítő
(kultikus) cselekmény: kiszolgáltatásával a keresztény házastársak kifejezik
hálájukat Isten iránt a nekik juttatott nagyszerű ajándékért. Hálát adnak azért,
hogy házastársi és családi életükben újra megélhetik azt a szeretetet, amellyel
Isten minden embert, az Úr Jézus pedig Menyasszonyát, az Egyházat szereti.
És miként a szentségből a házas társakra ajándék és kötelezettség árad, hogy 4716
a kapott megszentelést életükben naponként tapasztalják, ugyanúgy e szent-
ségból kegyelem és erkölcsi kötelezettség fakad, hogy életük egészét szünet
nélküli ‫״‬lelki áldozattá” alakítsák1.
A keresztény házastársakra és szülőkre is vonatkoznak - főleg a földi dől-
gokban - azok a szavak, amelyeket a zsinat mond: ‫ ״‬így a laikusok is, mint
imádó emberek, s mint akik mindenütt szentül cselekszenek, magát a világot
szentelik Istennek”2.

4720-4723: A Hittani Kongregáció ‫״‬Sacerdotium ministeriale” eligazí-

tása, 1983. augusztus 6.
A zsinat utáni hivatalos vitában a növekvő paphiány hátterében hangsúlyozottan került
szóba a ‫״‬közösség Eucharisztiához áll. paphoz való joga” (Vö. német kiadás: Das
kirchliche Amt [Düsseldorf 1981]). Bizonyos esetekben az Egyházirend szentsége és
az Eucharisztia közti összefüggést is megkérdőjelezték egyes olasz és holland báziskö-
zösségek euchansztikus gyakorlatában. A Hittani Kongregáció által kiadott írás egyes
meg nem nevezett teológusoknak az Egyház apostoliságáról, a hivatal és a közösség
viszonyáról és az Eucharisztia értelmezéséről nyilvánított téves véleményével száll
szembe. Fordította: Némedi András.
Kiadva: AAS 75 (1983) 1002-1004.

Λ ς Eucharisztia szolgája
1. Az újabb vélemények képviselői azt állítják, hogy bármelyik keresztény 4 7 2 0
közösség már azáltal, hogy Krisztus nevében összejön és az O osztatlan
jelenlétét élvezi, örülhet annak a teljhatalomnak, melyet az Úr az O Egyházá-
nak akart adni.

965
*4720-4723 II János-Pál Hittam Kongregáció eligazítása: Az Eucliarisztia szolgája

Továbbá úgy vélik - az Egyház abban az értelemben apostoli, hogy

mindazok, akik a szent keresztség vizében megtisztultak, az Egyház tagjaivá,
valamint Krisztus papi, prófétai és királyi méltóságának részeseivé lettek,
ténylegesen az apostolok utódainak tekintendők. Mivel azonban az apostolok
az egész Egyházat képviselik, ebből az következik, hogy az Eucharisztia meg-
alapításának szavai is, melyeket hozzájuk intézett, mindenkinek szóltak.
4721 2. Eszerint a püspökök és a papok szolgálata, bármennyire szükséges is az
Egyház helyes rendtartásához, a hívek általános papságától, a szó szoros
értelmében nem a Krisztus papságában való részvétel, hanem csupán annak
gyakorlása tekintetében különbözik.
Ezért az ún. közösségvezetés tisztsége, - melyhez Isten igéje hirdetésének
és a szentmise áldozat bemutatásának feladata is kapcsolódik - csupán egy
megbízás volna arra, hogy a közösség helyes rendjének fenntartása biztosítva
legyen. Ezért — mint mondják — nem szabad ezt ‫״‬szakralizálni” Az ilyen
szolgálatra való meghívottság nem ad újabb ‫״‬papi” képesítést —nos, hát ez az
oka annak, hogy még magának a ‫״‬papság” szónak a használatát is többnyire
kerülik. - Nem jár továbbá olyan kijelöltséggel sem, hogy valaki ontológiailag a
szolgák rendjébe kerül, hanem csupán azt juttatja kifejezésre a közösség színe
előtt, hogy a kezdetről fogva meglevő, a keresztségben kapott képesítés
érvényesül.
4722 3. Az egyes helyi közösségek apostoliságánál fogva azonban, melyekben
Krisztus nem kevésbé van jelen, mint a püspöki környezetben (struktúrában)
minden közösség, bármilyen kicsiny is, ha már hosszabb ideje nélkülözi alkotó
elemér, amely az Eucharisztia, élhet teljhatalmával és joga van arra, hogy ve-
zetójét és lelkipásztorát megválassza és közösség vezetéséhez szükséges vala-
mennyi jogosítvánnyal felruházza, ezek közül a szentmiseáldozat bemutatása és a
konszekrálás (átváltoztatás) sem lehet kivétel. Az is állítják, hogy ilyen körűimé-
nyék között maga Isten sem ragadja meg a teljhatalomnak még szentség nélküli
megadását sem, melyet pedig a felszentelés szokott egyébként megadni.
Ehhez a végkövetkeztetéshez az a tény is hozzájárul, hogy az Eucharisztia
ünneplését a helyi közösség egyszerű cselekményének fogják fel, mely azért jön
össze, hogy az Utolsó Vacsora kenyerének megtörésével az Úrra emlékezze-
nek. Ezért szerintük inkább csak egy testvéri lakomáról van szó, melyre a
közösség összejön és kifejezésre jut, mintsem Krisztus áldozatának szentségi
megújulásáról, melynek üdvözítő hatékonysága minden emberre, jelenlévőkre
és távollévőkre, élőkre és holtakra egyaránt kiterjed. ...
4723 Ha a fent említett véleményeket eléggé különböző és tompított formákban
adják is elő, azok valamennyien mégis ugyanazzá a végkövetkeztetéssé hangza-
nak egybe: Az Eucharisztia szentségének megvalósítása nem kötődik szükség-
képpen a papi felszenteléshez, hogy ez a végkövetkeztetés semmiképpen sem
egyeztethető össze a hagyomány szerinti hittel, mert ily módon nemcsak a
papokra ráruházott hatalmat vetik el, hanem megsértik az egész Egyház
apostoli felépítését és magát a szentségi üdvrendet is felborítják.

966
 II János-PáL Hittan! Kongregáció eligazítása: Felszabadítás Teológiája *4730-4741

4730—4741: Hiltani Kongregáció ‫ ״‬Libertatis nuntius” eligazítása, 1984.

augusztus 6.
Ez és a következő eligazítás, a ‫״‬Libcrtatis conscientia” (4750-4776) a Felszabadítás
Teológiájára vonatkozik Latin-Ameokában. A második eligazítást a Hittan! Kongregá-
ciónak egy közleménye előzte meg, melyet Leonardo Boff OFM teológus ‫ ״‬Igreja -
Charisma e Poder. Ensaios de Eclesiologia Militante” (Petroüs 1981; német kiadás:
Kirche - Chansma und Macht. Studien zu einer stentbaren Ekklesiologie [Düsseldorf,
1981], 1985. március 1 1 —AAS 77 /1985/ 756—762) c. könyvével kapcsolatban adtak
ki. Az első eligazítás kritikusan nyilatkozik a ‫ ״‬Felszabadítás Teológia” néhány szem-
pontjáról, a második pedig a ‫״‬szabadságról és a felszabadításról szóló keresztény
tanítás alapvető elemei”-t ismerteti. Fordította: Némedi András.
Kiadt a: AAS 76 (1984) 890-899.

V II. M arxista elem es

1 . A türelmedenség és a hatékonyság elérésének vágya némely olyan 4730
keresztényt, akik módszerekben már egyáltalán nem hittek, arra vitt rá, hogy a
‫ ״‬marxisra elemzés” módszeréhez folyamodjék.
2 . Ok ugyanis a következőt képviselik: Egy elviselhetetlen és robbanásig 4731
feszült helyzet hatékony cselekiést követel meg, melyet tovább már nem lehet
halogatni. A hatékony cselekvés viszont tudományos elemzését tételezi fel a
nyomor okainak, melyek a társadalmi struktúrákból erednek. Ilyen jellegű
magyarázattal azonban a marxizmus már szolgált. Elég tehát, ha ezt a
Harmadik Világ és különösképpen Latin-Amerika helyzetére alkalmazzuk. ...
8 . Senki sem tagadja ugyan, hogy a marxista tan a kezdetek óta, de még 4732
sokkal inkább a legutóbbi években annyira különbözőképpen alakult, hogy
több olyan eszmerendszert hozott létre, melyek jelentős mértékben különbőz-
nek egymástól. Amennyire azonban ezek a felfogások valóban marxisták
maradnak továbbra is néhány olyan alapelvvel egyeznek meg, melyek ellentét-
ben állnak az emberről és társadalomról vallott keresztény állásponttal.
Ezért némely megfogalmazás már nem teljesen semleges, hanem megtartja 4733
azt a jelentést, melyet a marxisták eredeti felfogása szerint kapott. Ez a helyzet
az ‫״‬osztályharc” kifejezéssel is. Ennek a kifejezésnek még ma is az a jelentése,
melyet Kari Marx adott neki, és éppen ezért nem lehet olyasmimnek tartani,
ami a gyakorlatban egyet jelentene a ‫ ״‬kiéleződött társadalmi konfliktus”
kifejezéssel.
Aki következésképpen hasonló kifejezéseket vagy formulákat alkalmaz és
közben azt állítja, hogy a marxista értelmezésnek csupán néhány elemér tartja
meg, melyeket máskülönben teljes egészükben elutasít, az legalábbis súlyos
kételyeket ébreszt az olvasói lelkében.
9. Ismételten emlékeztetünk arra, hogy az ateizmus és az emberi személy- 4734
nek, szabadságának és jogainak tagadása az egész marxista szemlélet közép-
pontjában áll. Ebben vannak meg azok a tévedések, melyek az ember örök
rendeltetésére vonatkozó hitigazságokat közvetlenül fenyegetik.

967
*4730-4741 II. János-Pál: Hittan! Kongregáció eligazítása: Felszabadítás Teológiája

Aki pedig a teológiát ilyen ‫״‬elemzés”-sel akarja tökéletesíteni, melynek

értelmezési szabályai ennek az istentelen felfogástól függenek, az szükségkép-
pen végzetes ellentmondásokba gabalyodik. Egyébként pedig a személy széllé-
mi természetének hamis értelmezése azt fogja eredményezni, hogy a személy
teljesen a közösségnek rendeli alá magát és így az emberi méltóságnak
elkötelezett, társadalmi és politikai élet elveit megtagadja.

IX. Osztályban
4735 ... 6 . Ebből az új felfogásból azonban szükségképpen következik magának a
hitéletnek és teológiai ítéleteknek szélsőséges, politikai értelmezése. Már
egyáltalán nem fontos, hogy a figyelem a hitigazságok politikai következmé-
nyeire és kihatásaira irányuljon, melyeket különösen transzcendens jelentésük-
ben vesznek figyelembe. Ugyanis a hit vagy a teológia minden tanrételér egy
bizonyos politikai mércének rendelik alá, mely megint csak a történelem
hajtóerejének tartott osztályharc elméletének a függvénye.
4736 7. Ez okból az osztályharcba való belépést magának a szeretetnek a
követelményeként állítják be. Hátráltató és a szegények iránti szeretettel
ellenkező érzületnek minősítve vetik el azt a törekvést, hogy már itt és most
minden embert szeressünk, bármilyen társadalmi osztályba tartozik is, vala-
mint az arra való igyekezetét, hogy a párbeszéd és a meggyőzés erőszakmentes
útján siessünk a segítségére. Am amikor azt állítják, hogy az ember nem lehet
többé a gyűlölet tárgya, ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy mivel ténylege-
sen a gazdagok világába tartozik, már elvből osztályellenségnek tekintve kell
harcolni ellene. Ezért a felebaráti szeretet általános jellege és a testvériség
eszkatológikus elvvé válik, amely majd csak az ‫״‬új ember”-re lesz érvényes, aki
a forradalom győzelméből lép elő.
4737 8 . Ami pedig az Egyházat illet, hajlanak arra, hogy azt csupán olyasvalami-
nek tekintsék, ami benne áll a történelemben és azoknak a törvényeknek is
engedelmeskedik, melyek - mint hiszik - a jövő történelmét irányítják annak
belső törvényszerűsége szerint. Ez a leszűkítés azonban kiüresíti az Egyház
tulajdonképpeni valóságát, mely az isteni kegyelem adománya és a hit titka.
Hasonló módon vonják kétségbe, hogy az egymással ellentétes társadalmi
osztályba tartozó keresztények számára az ugyanazon az eucharisztikus lakó-
mán való részvételnek van értelme. ...
4738 10. A ‫ ״‬Felszabadítás Teológiái” azonban melyeknek köszönhetően a
prófétáknak és az evangéliumoknak a szegények védelméről szóló fontos
lelőhelyei visszanyerték sajátos jelentőségüket, alaposan összetévesztették a
Szentírás szegényeit Kari Marx proletárjaival. Ez eltorzítja a szegényről vallott
keresztény felfogást és a szegények jogaiért való kiállás az osztályharc ideológia
mércéje szerint osztályellentétet jelent. A Szegények Egyháza kifejezés pedig
osztályegyházat jelöl, mely a forradalmi harc követelményeit a felszabadításhoz
vezető lépésként ismerte fel és liturgikus szertartásaiban együtt ünnepli a
felszabadítást is.

968
 II. János-Pál: Hátam Kongregáció eligazítása: Felszabadítás Teológiája *4730-4741

1 1 . Továbbá valami hasonló figyelhető meg a Népegyház fogalmával kapcso- 4739

latban is. E név alá ugyan a pasztoráció tekintetében azok sorolhatók, akiknek
az igehirdetés elsősorban szól, nevezetesen azok, akikhez, sajátos helyzetük
miatt, az Egyház lelkipásztori szeretetével fordul. Ez a megnevezés vonatkozik
úgy is az Egyházra, mint amely ‫״‬Isten népe”, vagyis mint a Krisztusban kötött
Újszövetség népe. 1
12. A ‫ ״‬Felszabadítás Teológiái” azonban, melyekről itt szó van, a Népegyhá- 4740
Zott osztályegyházat értenek, az elnyomott nép egyházát, melynek a nép
‫״‬öntudatát” a megszervezett felszabadító harc érdekében fel kell ébresztenie.
Az így értelmezett nép azonban, némelyek véleménye szerint, még hittartalom-
má is válik.
13. A népegyház effajta képzetéből következik az egyházi struktúrák 4741
bírálata is. Ebben már nem csupán arról van szó, hogy testvéries hangvételű
korholásban részesítik az Egyház azon lelkipásztorait, akiknek cselekvésmódja
nem a szolgálat evangéliumi lelkületét tükrözi, hanem bírálatuk elavult tekinté-
lyi jelképekbe köt bele, melyek sértik a szegényeket. Leginkább az Egyház
szentségi és hierarchikus felépítését - amilyennek maga az Úr akarta - vonják
kétségbe. A hierarchiában és a Tanítóhivatalban ugyanis azokat vádolják, akik a
valóságban az uralkodó osztály szerepét játsszák, amelyet pedig le kell győzni.
Teológiai szempontból a felfogás szerint a hivatalok (tisztségek) forrása a nép.
Ezért a nép történelmi és forradalmi feladatának követelményihez mérten,
legjobb belátása szerint választhat tisztségviselőket.

4750-4776: Hittan! Kongregáció ‫״‬Libertatis conscientia” eligazítása,

1986. március 22.
Vö. *4730. Fordította: Némedi András. Kiadva: AAS 79 [1987] 554-591.

A felszabadulás utáni vágy

1. A szabadság és az emberi méltóság tudatát, a személy és a népek elidege- 4750
níthetetlen jogainak igenlésével összekapcsolva, korunk legfontosabb ismerte-
tó jegyei közé számítják. A szabadság azonban gazdasági, társadalmi, politikai
és kulturális jellegű feltételeket követel meg teljes mértékű gyakorlásának
lehetővé tételéhez. A megvalósítását akadályozó és az emberi méltóságot sértő
nehézségek eleven megtapasztalásából ered az a felszabadulás utáni heves vágy,
melytől a mai világ szenved.
Krisztus Egyháza ezt a vágyat a magáévá teszi úgy, hogy ezt az evangélium 4751
fényében ítéli meg, mely lényege szerint a szabadság és a felszabadulás üzenete.
Az ilyen vágyak ténylegesen, mind az elméletet, mind a gyakorlatot illetően,
olykor olyan jegyeket hordoznak magukon, melyek nem mindig felelnek meg
az emberről szóló igazságnak, úgy mint ahogy az a teremtésének és megváltá-
sának fényében nyilvánvaló. A Hittan! Kongregáció éppen azért tarja szüksé-
gesnek, hogy a híveket figyelmeztesse ‫ ״‬a tévedésekre, vagy a tévedések

969
*4750-4776 II. Jáuos-Pal: Hillniu Kongregáció eligazítása: Felszabadítás és szabadság

veszélyeire, melyek a hímek és a keresztény életnek oly sokat ártanak.” 1 Ezek a

figyelmeztetések nemcsak hogy nem elavultak, hanem napról-napra ajánlató-
sabbak, mert tárgyilagosak.

A z *&aZÍ szabadság
4752 30. Az ember az idő folyamán fejlődik ki ·annak a természetnek az alapján,
melyet Istentől kapott, azáltal, hogy szabadon megvalósíthatja azokat a
célokat, melyekre éppen e kapott természet és az isteni kegyelem ösztönzései
irányítják és vezetik. Mivel azonban az ember szabadsága korlátozott és a
tévedésnek is ki van téve, vágyakozása olyasmire is irányulhat, ami a jónak csak
a látszatát viseli magán. Am ha az ember valamilyen hamis jót választ, akkor
semmiképpen sem tesz eleget a szabadságra való elhivatottságának. Az ember
a szabad akarata alapján önálló, ha azonban szabadon cselekszik, jót hozhat
létre, vagy pusztíthat is el.
4753 Ha az ember engedelmeskedik az isteni törvényeknek, melyet a szívébe
vésve őriz és a Szentlélek ösztönzésére kapott, akkor gyakorolja az igazi
uralmat maga felett és tölti be Isten gyermekeként királyi hivatását. ‫ ״‬Ha
Istennek szolgál uralkodik” 1. A szabadság a szó igazi értelmében az ‫ ״‬igazság
szolgálata”, míg ellenben a törvényszegés és a rossz választása a ‫״‬bűn szolgála-

4754 31. A szabadság fogalmából világosabban kitűnik, hogy mi is az időbeli

felszabadulás tartalma: Ebben ugyanis azoknak a folyamatoknak az összegzé-
séról van szó, melyeknek az a céljuk, hogy megteremtsék és biztosítsák azokat
a feltételeket, melyeket az igazi, emberi szabadság gyakorlása megkövetel. A
felszabadítás tehát önmagában még nem teremti meg az ember szabadságát.
Az általános és vele megegyező keresztény tapasztalat is azt mutatja, hogy a
szabadság, még ha a fennálló körülmények korlátozzák is, nem szűnik meg
teljesen. Még azok az emberek is, akiket a legsúlyosabb kényszerítő intézkedé-
sek sújtják, képesek kinyilvánítani szabadságukat, és lépéseket tenni felszaba-
dulásuk érdekében. Egy lezárult felszabadítási folyamat csak még jobb feltété-
leket eredményezhet a szabadság effektív gyakorlására. Éppen ezért az olyan
felszabadítás, mely azoknak a személyes szabadságát, akik érte harcolnak, nem
sokra becsüli, lényege szerint nem fog sikerrel járni.

Λ ~ evangélium és ας igazságosság
4755 63. A tulajdonképpeni küldetése az Egyháznak, mely Krisztus példáját
követi, abban áll, hogy az evangéliumot hirdesse és az embereknek üdvösséget
hozzon1. Lendületét az isteni szeretettől kapja. Igéje és a szentségek által az
ember mindenekelőtt a bűn és a gonosz hatalmától szabadul meg, mely a
földre teperi ót, és az Istennel való szeretetközösségbe vezeti be. Az Egyház,
mely Urát követi, aki ‫״‬e világba jött, hogy a bűnösöket megmentse” [1Tim
1,15\, azt akarja, hogy minden ember üdvözöljön.

970
 II. Jáuos-Pál: Hittaiu Kongregáció eligazítása: Felszabadítás és szabadság *4750*4776

E küldetése teljesítéseképpen az Egyház megmutatja azt az utat, melyet az 4756

embereknek ebben a világban követnie kell, hogy bejuthasson Isten országába.
Tanítása ezért kiterjed az egész erkölcsi rendre és különösképpen az igazságos-
ságra, melynek az a szerepe, hogy‫ ׳‬az emberek közötti kapcsolatokat rendezze.
Ez is hozzátartozik az evangélium hirdetéséhez.
Am ugyanez a szeretet, mely az Egyházat arra sarkallja, hogy az isteni életbe 4757
való részvételt a kegyelem által mindenki számára kieszközölje, tagjainak
hatékony cselekvésével azt is elén, hogy‫ ׳‬az emberek igazi földi javát biztosítani
igyekezzenek, szükségleteiket számításba vegyék, kultúrájukról gondoskodja-
nak és az ó teljes felszabadulásukat mindaz alól, ami a személyek tökéletesedé-
sét akadályozza, elősegítsék. Az Egyház mindazon szempontból akarja az
ember üdvösségét először is, amennyiben Isten országa polgárságába tartozik,
aztán pedig amennyiben a földi ország polgára.
64. Ma tehát az Egyház az igazságosságnak az emberi társadalmakban való 4758
előmozdításáról szóló tanítását előadja, vagy a világi híveket arra figyelmezteti,
hogy a saját hivatásuk szerint cselekedjenek, nem lépi túl illetékessége határait;
ám arra is ügyel, hogy az ő saját és a világiak küldetését ne eméssze fel az
evilági rendről való gondoskodás, vagy hogy az csupán ezekben merüljön ki.
Ezért igen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az evangelizálás és az emberi
támogatás közötti egység és különbség világosan és határozottan megmarad-
!ón: Az egység ti., mert az az ember javát személyének egészében akarja, a
különbség pedig azért, mert ez a két feladat, más okból kifolyólag, a
különbözőséghez tartozik.
65. Céljait követve az Egyház tehát az evangélium fényét kiárasztja a földi 4759
dolgokra, hogy az emberi személy kigyógyuljon gyengeségeiből, fogyatékossá-
gaiból és méltóságában előrehaladjon. A társadalomnak az igazságosságban és
békében való felépítését ezen a módon lehet elósegítni és megszilárdítani1. Az
Egyház ugyanígy hű küldetéséhez, ha kipellengérezi a tévedéséket, a rabszolga-
tartást, az elnyomást, melyeknek emberek vannak kiszolgáltatva; ha szembe-
szegül azokkal a kísértésekkel, melyek egy Isten nélküli társadalom berendezé-
sére irányulnak, történjenek ezek akár tudatos elutasításból, akár pedig bünte-
tendő hanyagságból2; és végül, ha ítéletet mond olyan politikai mozgalmakról,
melyek azt hangoztatják, hogy a nyomor és az elnyomás ellen harcolnak, de
ugyanakkor olyan elméletek és cselekvési módok által fertőzöttek, melyek az
evangéliummal ellenkeznek és magával az emberrel is ellentétben állnak3.
Kétségtelen, hogy az evangélium erkölcsi rendje a kegyelem ereje által új
távlatokat nyit, és új körülményeket állít az ember elé, de tökéletesíti és felemelt
az erkölcsi törvényt, amely már az emberi természethez tartozik, s amely felett
az Egyház őrködik féltő gonddal, mivel tudja, hogy irt örökségről van szó,
amely minden emberben —amennyiben azok emberek - közös.

971
*4750-4776 II. János-Pál: Hittaiű Kongregáció eligazítása: Felszabadítás és szabadság

A szegényekkel való szolidaritás

4760 6 8 . ... Azzal, hogy az Egyház a szegényeket szereti, végül is az ember
méltóságát igazolja; nyíltan kijelenti, hogy az embert értékesebbé teszi az, arru,
mint az, amije van. Az Egyház hangsúlyozza, hogy ezt a méltóságot semmi-
képpen sem lehet tönkretenni, még a nyomor, a megvetés, az elutasítás és a
tehetetlenség legalsó fokán sem, amelyre az ember egyáltalán juthat. Az
Egyház bizonyítja szolidaritását azokkal az emberekkel, akik semmit érőnek
látszanak egy olyan társadalomban, mely szellemileg és olykor fizikailag is
kitaszítja őket. Ezzel szemben az Egyház újra felveszi őket az emberek
testvériségébe és Isten gyermekeinek közösségébe.
A Egyház gyöngéd anyai szeretettel fordul különösképpen azok felé a
gyermekek felé, akik az emberi gonoszság miatt sohasem láthatják meg a
napvilágot, továbbá az idősek felé, akik magányosak és elhagyatottak.
4761 A szegényekkel való szolidaritás távolról sem azt a szándékot kívánja
kinyilvánítani, hogy az embereknek csak egy bizonyos csoportjával törődjék,
hanem inkább az Egyház mivoltának és küldetésének egyetemességét tárja fel.
Ebből a szolidaritásból senki sincs kizárva. Ez az az ok, amiért az Egyház ezt a
szolidaritást speciális szociológiai, vagy ideológiai kategóriákkal nem tudja
kifejezésre juttatni, hiszen ezek ezt a rokonszenvet részrehajló és konfliktuso-
kát szülő kiválasztássá tennék.

A z Egyház sZ?dális tanításának eltel

4762 72. Az Egyház szociális tanításának kialakulását az evangélium üzenetének
és követelményeinek - ahogy azok summázata1 az Isten- és emberszeretet
fóparancsolatában és az igazságosságban találhatók - a társadalom életében
felmerülő problémákkal való ütköztetése eredményezte. Tanrendszerré való
kialakulásában azonban igénybe vette a bölcsesség és a humán tudományok
segítségét is; az élet etikus szemléletére vonatkozik, és figyelembe veszi a
problémák technikai vonatkozásait is, de mindig azért, hogy erkölcsi ítéletet
mondhasson róluk.
4763 Minthogy ez a tanítás lényege szerint cselekedetekre vonatkozik, az idők
folyamán a megváltozott körülményeknek megfelelően továbbfejlődik. Ezért a
változatlan elvek mellett különleges kortól függő ügyekről kell ítéletet monda-
ni. Ez a tan, mely korántsem egy zárt rendszert jelent, állandóan nyitott az
újabb és újabb kérdésfelvetésekre, segítséget keres a tehetség, a tapasztalat és a
szakértelem minden területén.
4764 Az emberi ügyekben tapasztalt Egyház a szociális tanításában doktrinális
eltek és megítélési ismérveké összefoglalását adja cselekvési szabályokkal és
javaslatokkal2 együtt, annak érdekében, hogy azok a mélyreható változások,
melyeket a nyomor és az igazságtalanság teremtette helyzetek megkövetelnek,
létrejöhessenek, de oly módon, hogy azok az emberek igazi javát figyelembe
vegyék.

972
 II. János-Pál: H itt.‫׳‬mi Kongregáció eligazítása: Felszabadítás és szabadság *4750-4776

73. A szeretet főparancsolata az Isten képére és hasonlatosságára teremtett 4 7 6 5

ember méltóságának teljes elismeréséhez vezet. Ebből a méltóságból termé-
szetes jogok és kötelességek erednek. Az istenképiség az emberi személy
lényeges tulajdonságát jelentő szabadság teljes fenségében válik nyilvánvalóvá.
A személyek a társadalmi élet aktív és felelős alanyai1.
Az ember méltóságával, mint alappal a ‫״‬szolidaritás” és ‫״‬szubszidiaritás” 4766
elve szorosan kapcsolódik. Az első elv alapján az embereknek azon kell
fáradoznia, hogy a közjót minden szinten gyarapítsa1. Az Egyház tanítása tehát
ellene van a szociális és politikai ‫״‬individualizmus” minden formájának. A
második elv szerint pedig sem az államnak, sem másmilyen társaságnak nem
engedhető meg, hogy személyek és bekapcsolódott közösségek kezdeménye-
zéseit és felelősségét helyettesítse azon a szinten, amelyen azok tevékenykedni
képesek, vagy hogy szabadságuk feltétlenül szükséges terhét megsemmisítsék2.
Ezért az Egyház szociális tanítása a ‫ ״‬kollektivizmus” minden formáját ellenzi.
74. Ezek az elvek képezik az alapot azon kritériumok számára, melyek 4 7 6 7
lehetővé teszik a szociális helyzetekről, struktúrákról és rendszerekről való
ítéletalkotást. Az Egyház habozás nélkül kipellengérezi az olyan életfeltétele-
két, melyek az ember méltóságát és szabadságát csorbítják.
Ezek a kritériumok alkalmasak olyan struktúrák értékének felmérésére is 4 7 6 «
melyek nem egyebek, mint intézmények és szokások összessége. Az emberek
ezekkel nemzeti vagy nemzetközi szinten, vagy mint már létezőkkel találkoz-
nak, vagy pedig ők maguk létesítik azokat, melyek azután a gazdasági, a
szociális és a politikai életet irányítják és rendezik. Az ilyen struktúrák
önmagukban véve szükségesek, azonban gyakran hajlamosak arra, hogy
megkövül jenek, megmerevedjenek és az emberi akarattól bizonyos mértékben
elszabadult mechanizmusokká váljanak. Akadályozzák, vagy rossz irányba
terelik a társadalmi fejlődést és igazságtalanságot szülnek. Az ember felelőssé-
gétől függnek azonban, aki megváltoztatja őket, és nem a történelem ‫״‬determi-
nizmus”-ától.
Az olyan intézmények és törvények, melyek összhangban vannak a termé- 4769
szettörvénnyel és a közjót szolgálják, garantálják a személyek szabadságát és
fejlődését. Sem minden törvényi kényszert, sem egy állam stabilitását nem
lehet elítélni, ha az a jogra támaszkodik és méltó e névre. Lehet ugyan szó
olyanokról, melyekben a bűn bélyege van, de struktúrákat mint olyanokat azért
még senki sem ítélheti el.
A megítélés kritériumai tekintettel vannak a gazdasági, szociális és politikai 47670
rendszerekre is. Az Egyház szociális tanítása ezek közül egyet sem mutat be név
szerint; ám alapelveiból mindenki kellő világosságot nyerhet annak megítélésé-
hez, hogy vajon ilyen vagy olyan rendszer az emberi méltóság követelményei-
nek megfelel-e vagy sem. ...
76. Az alapél vekből és a megítélés kritériumaiból cselekvési szabályoknak és 4771
a cselekvésre való indíttatásoknak kell születniük. Mivel a közjó az emberi
társadalomban a személyek szolgálatában áll, a cselekvés eszközei meg kell

973
*4750 ‫־‬4776 II. János-Pál: Hit tani Kongregáció eligazítása: Felszabadítás és szabadság

hogy feleljenek az ember méltóságának és ezzel kell a szabadságra való nevelést

elősegítem. A helyes megítélésének és cselekvésnek ez a biztos kritériuma:
Nincs felszabadulás a szó igazi értelmében, ha a szabadságjogok már kezdettől
fogva nincsenek csorbítatlanul biztosítva.
4772 Ha folyton az erőszakra hivatkoznak, melyet a felszabadulás elérésének
szükséges útjaként jelölnek meg, nyomatékosan hangsúlyozni kell, hogy ez
végzetes tévedés, melyből a szolgaság újabb formái keletkeznek. Hasonlókép‫־‬
pen elítélendő a gazdagok szegények elleni erőszakja, a rendőrség önkénye a
polgárokkal szemben és ugyanígy az erőszak alkalmazásának, mint az állam
kormányzása érdekében tett büntető intézkedésnek minden formája. Ami azt
illeti, folyton emlékezetünkben kell tartanunk figyelmeztetésként azokat a
vészes tapasztalatokat, melyekben a mi évszázadunknak része volt és még
mindig van. Ugyanígy nem szabad többé megengedni az államvezetók bűnös
tétlenségét a demokratikus államokban, ahol még nagyon messze tartanak
attól, hogy igen sok férfi és nő szociális helyzete az állami alkotmánytörvé-
nyékben rögzített egyéni és társadalmi jogok követelményeinek megfelelne.
4773 77. Ha az Egyház üdvözli is bizonyos egyesületek, mint pl. a szakszerveze-
tek létrehozását, melyek a munkások jogainak védelmére a szociális igazságos-
ságért szállnak síkra, semmiképpen sem fogadja el viszont azoknak az
elméletét, akik azt állítják, hogy a társadalmi osztályok harcában rejlik a
társadalmi élet strukturális dinamikája. Az Egyház ·által ajánlott cselekvési mód
nem az osztályok egymás közötti harca ellenségük megsemmisítése céljából, és
nem is az ún. történelem törvényének való beteges (természetellenes) behódo-
Fásából indul ki. Sokkal inkább őszinte és becsületes harcot jelent a szociális
igazságosság és a szolidaritás kivívása érdekében1. Egyébként a Krisztusban
hívő ember mindig a párbeszéd és a pártok egyetértésének útját választja,
krisztus azt a parancsot adta nekünk, hogy szeressük ellenségeinket2. Ezért a
felszabadulás értelmében összeegyeztethetetlen a felebarát elleni gyűlölet, akár
egyénileg, akár közösségileg értelmezzük, és az ellenséggel szembeni gyűlölet
sem kivétel.
4774 78. A súlyos igazságtalanság bizonyos helyzetei nagy bátorságot követelnek
meg a mélyreható reformhoz és olyan kiváltságok eltörléséhez, melyekre nincs
nyomós indok. Aki azonban a reformok útját megveti és a ‫ ״‬forradalom
mítosz”-át részesíti előnyben, az nemcsak hiába reméli, hogy az igazságtalan
helyzet megszűntetése önmagában is elegendő lesz egy emberibb társadalom
felépítéséhez, hanem még ‫ ״‬totalitárius” rendszerek1 hatalomra jutását is
elősegíti. Az igazságtalanság elleni harcnak csak akkor van értelme, ha azért
kezdik el, hogy új társadalmi és politikai rendszert alkossanak, mely az
igazságosság követelményeinek eleget tesz, mely igazságosságnak a rendszer
felépítésének minden fokozatát fémjeleznie kell, ugyanis az alkalmazott eszkö-
zöknek erkölcsileg szintén kifogástalanoknak kell lenniük2. ...

974
 II. Jáuos-Pál: Hittaiii Kongregáció eligazítása: Felszabadítás és szabadság *4750*4776
Λ tilú g ia k fela d a ta
80. Nem tartozik az Egyház pásztoraira, hogy a társadalmi élet rendjének 4775
politikai felépítésében aktívan részt vegyenek. Ez a feladat a világiak hivatásá-
hoz tartozik, akik önként működnek együtt1 polgártársaikkal. Ezt a feladatot
teljesíteniük kell annak tudatában, hogy az Egyház célja Krisztus országának
kiterjesztése, hogy minden ember üdvözüljön és a világ valóban Krisztushoz
tartozzék2. ...
81. A keresztények kötelessége, hogy ma olyan művet vigyenek végbe, 4776
melyhez alig volt hasonló az elmúlt időkben: ugyanis meg kell valósítaniuk a
‫״‬szeretet civilizációját”, mely az evangélium egész etikai-kulturális örökségének
a foglalata. Ez a feladat megköveteli annak folyamatos és alapos átgondolását,
hogy milyen a kapcsolat a szeretet fóparancsa és a teljes összetettségben
szemlélt társadalmi rend között. Az ilyen mélyebbre hatoló megfontolásoknak
az a közvetlen célja, hogy bátor cselevési programokat dolgozzanak ki
gondosan és valósítsanak meg több százezer férfi és nő társadalmi-ökonómiai
felszabadulásának kivívására, akiknek helyzete gazdasági társadalmi és politikai
elnyomatásuk következtében immár elviselhetetlen. Az első lépés ennek
elérésére óriási nevelői munkát jelent: ugyanis elő kell mozdítani a munka
közkultúrájára való nevelést, a szolidaritásra való nevelést, és biztosítani kell,
hogy a szellemi kultúrákhoz mindenki hozzájuthasson.

4780-4781: ‫״‬Dominum et vivificantem” körlevél a Szentlélekről, 1986.

május 18.
Fordította: Némedi András. Kiadva: AAS 78 /1986/ 819.

A Szentlélek mint Isten szeretettnek személyes kifejezője

10. 4780
Isten az Ó legbensóbb életében ‫״‬szeretet”1, lényegéhez tartozó szere-
tét, amely mindhárom isteni Személyben közös. A Szentlélek a személyes
szeretet, mint az Atya és a Fiú Lelke. Ezért ‫״‬lát bele, Isten mélységeibe”2, mint
teremtetlen szeretet-ajándék. Azt mondhatjuk, hogy az egy és háromságos Isten
benső élete a Szentlélekben teljesen ajándék, a szeret kölcsönös cseréje az
isteni személyek között, és hogy Isten a Szentlélek által ajándékként ‫״‬létezik”.
A Szentlélek a személyes kifejezője ennek az ajándékozásnak, ennek a - hogy úgy
mondjuk - szeretet-létnek. 3 O a Személyes-szeretet, a Személy-ajándék. Isten-
ben a valóság gazdagsága kifürkészhetetlen és kimondhatatlan a személy-
ismeret világossága, amit mi csak a kinyilatkoztatásból tudhatunk meg.
Am ugyanekkor a Szentlélek, mivel az Atyával és a Fiúval istenségben egylé- 4781
nyegű, Ó maga is szeretet és (teremtetlen) ajándék, melyből mint élőforrásból
árad a teremtményeknek szánt minden adomány (teremtett ajándék): a létezés
ajándéka, melyet minden teremtmény megkapott a teremtés által; a kegyelem
ajándéka, melyet az emberek kaptak az üdvrend által. Amint Szt. Pál apostol
írja: ‫״‬a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiárad a szívünkbe Isten szeretete” 1.

975
*4790-4807 II. János-Pál Hutám Kongregáció eligazítása: Élet és uemzés

4790—4807: A Hittan! Kongregáció ‫ ״‬Donum vitae” eligazítása a kezdő-

dő emberi élet tiszteletére és a nemzés méltóságára vonatkozóan, 1987.
február 2 2 .
A szent Offícium már a XIX. század végén tilosnak nyilvánította a férfi spermiumnak a
női ivarszervbe való juttatását mesterséges úton (mesterséges megtermékenyítés) (1897.
március 17-1 döntés; *3323). Ezt a tilalmat erősítette meg XII. Plusz 1949. szeptember
29-én (AAS 41 /1949/ 557-561) és XXIII. János 1961. május 15-én a ,Materet Magstrd’
körlevelében (AAS 53 [1961] 447; *3963) Lilié, Nijmegen, Leuven és Louvain-la-Neuve
Katolikus Egyetemeinek, valamint különböző európai püspöki szinódusok állásfoglalá-
saival szemben a ‫״‬Donum ritaé’ eligazítás, csatlakozik a ‫ ״‬Humanae vitai' körlevél
érveléséhez, (12. sz.: Az emben nemzés erkölcsössége feltételezi a nemi aktus biológiai
integntását), mely elítéli nemcsak a heterológ, hanem a homológ, in vitro Embryo-
Transzferrel (FIVET) történő megtermékenyítést is. Fordította: Némedi András.
Kiadva: AAS 80 (1988) 72-100.
B e \ 'EZETÉS

1. A ~ orivs-biológiai kutatás és a%Egyház tanítása

4790 ... Az Egyház az ó Tanítóhivatalának tekintélyét nem a kísérletekre
támaszkodó tudományok terén meglévő valamilyen különleges illetékesség
alapján érvényesíti, hanem az a szándéka, hogy miután a tudományos kutatá-
sok és a technika rendelkezésre bocsátott eredményiről tudomást szerzett,
evangelizáló feladatánál és apostoli kötelezettségénél fogva ő maga terjessze
elő a személy méltóságának és teljes elhivatottságának megfelelő erkölcsi
tanítását, amikor is a tudományos kutatások és a technika alkalmazására
vonatkozó erkölcsi megítélés kritériumait ismerteti, mégpedig különösképpen
mindarra vonatkozólag, ami az emberi életet és annak kezdeteit illeti. Ezek a
kritériumok pedig a következők: az emberi élet tisztelete, védelme és a
támogatása, az élethez való1 joga ‫״‬eredeti és alapvető joga, és mint személynek
a méltósága, akinek szellemi természetű lelke és erkölcsi felelőssége van2 és
Istennel való boldogító közösségre van hivatva. ...

4. A lapító kritériumok a~ erkölcsi megítélés számára

4791 Alapvető javakként, melyek a mesterséges emberi nemzéssel kapcsolatosak,
kettőt nevezünk meg: a létrehozott emberi teremtmény életét és az élet
házasságban történő továbbadásának egyedülálló jellegét. Szükséges tehát
megfelelőképpen tekintettel lennünk ezekre a javakra, ha a mesterséges emberi
nemzés effajta módszereiről erkölcsi ítéletet kell mondani.
A fizikai (testi) élet, mellyel az ember változatos életútja elkezdődik a
világban, semmiképpen sem elégíti ki a személy kiválóságából fakadó, teljes
igényét és nem tekinthető az ember legfőbb javának, aki örökké tartó életre
hivatott. A testi élet azonban bizonyos mértékben mégis ‫״‬alapvető értékként
az ember alkatához tartozik, mégpedig azért, mert a személy többi java e fizikai
életre támaszkodik és abból kiindulva bontakozik ki. 1 Az élethez való sérthe-

976
 II. Jáuos-Pál Hmaiu Kongregáció eligazítása: Élet és ueinzés *4790-4807

rétién jog, melyet az ártatlan embert teremtmény ‫ ״‬fogantatása pillanatától a

halálig1‫ ״‬élvez, jele és követelménye a személy sérthetetlen természetének,
akinek a Teremtő az életet ajándékozta.
Ha az élet továbbadását figyelembe vesszük, ahogy az a többi élőlénynél
bárhol a világon megfigyelhető, az emberi élet továbbadása egyedülálló jelleget
mutat, amely az emberi személy egyedülálló természetéből ered. ‫ ״‬És mivel az
ember az életet tudatosan és megfontoltan adja tovább más embereknek,
ebből következik, hogy ez Isten állandó érvényű, szent és sérthetetlen
törvényei szerint történik. Ezeket senki nem hagyhatja figyelmen kívül és nem
sértheti meg. Ezért ezen a téren senkinek sem szabad olyan módszereket
alkalmaznia, melyek a növények és az állatok szaporítására megengedhetek” 3
A technika mai fejlettsége lehetővé teszi, hogy a nemzés közösülés nélkül is
megtörténjék a férfi és a női csírasejtek kémcsőben (in-vitro) létrehozott
egyesülésével. Ámde abból, hogy valami technikai ügyességgel létrehozható,
még nem következik magától értetődően, hogy azt az erkölcsi törvény is
megengedi. ...
5. Néhány szempont az Egyházi Tanítóhivatal álláspontjában
... Minden emberi teremtmény életét fogantatása pillanatától fogva korlát- 4 7 9 2
lan tisztelet illeti meg, mert a földön az ember az egyeden olyan teremtmény,
akit Isten ‫״‬önmagáért akart” 1, és minden ember szellemi lelkét közvetlenül
Isten teremti. 2 Az ember teljességében a teremtő képér viseli magán. Az ember
életét valami szent dolognak kell tekinteni, mert hiszen az már a kezdettől
fogva ‫״‬a Teremtő cselekvését igényli” 3 és mindig meg is marad a Teremtövei,
az ő egyetlen céljával való különleges kapcsolatban4. Egyedül Isten az ura az
életnek kezdetétől a végéig: senki, semmilyen körülmények között nem
formálhat magának jogot arra, hogy egy ártatlan emberi teremtménynek
közvetlenül a halálát okozza5.
Az emberi nemzés a házastársak Isten termékeny szeretetével való tudatos
közreműködését kívánja meg6. Az emberi élet ajándékozásának a házasságban
a házastársak sajátos és kizárólagos nemző aktusai által kell történnie a
személyük és a házastársi kötelékük által diktált szabályok szerint7.

I. A Z EMBERI MAGZAT IRÁNTI TSZTELET

1. Milyen tisztelettel kell adózni az emberi magzatnak természetére és azonosságára való

tekintettel?
Minden emberi lényt, mint személyt, élete első pillanatától fogva tisztelet illeti 4793
meg. ... Az emberi nemzés gyümölcse ezért követeli meg létezésének első pilla-
natától fogva, - vagyis attól a pillanattól kezdve, amelyben a zigóták (megter-
mékenyített petesejt) képződése megkezdődik - , azt a feltéden tiszteletet, amely
az embert az erkölcsi törvény alapján, egész testi és szellemi sajátosságára való
tekintettel megilleti. Az emberi teremtényt fogantatásától kezdve személyként

977
*4790-4807 II. János-Pál: Körlevél: ‫ ״‬Domimim et vrvit'icanteiu” Szentlélek

kell tisztelni és kezelni, és ezért attól a pillanattól fogva el kell ismerni személyi
jogait, melyek közül elsőnek az élethez való sérthetetlen jogát kell tekinteni. Ez a
joga minden ártatlan emberi teremtménynek megvan. ...
2. Erkölcsileg megengedett-e a születés előtti diagnosztika?
4784 Ha a születés előtti diagnosztikának a magzat életére és épségére van gondja,
annak védelme és a róla való gondoskodás a célja, akkor igenlő a válasz. ...
Elítélendők ... azok az irányelvek, vagy programok, melyeket állami hatósá-
gok és tudományos egyesületek fogadtak el, melyek a születés előtti diagnosz-
tikának a magzatelhajtással való összekapcsolását tarják jobbnak, sőt, terhes
asszonyokat beszélnek rá, hogy egy immár előírt szülés előtti diagnózisnak
vessék alá magukat magzatuk eltávolítása céljából, akiken fejlődési rendellenes-
ségeket, vagy öröklött betegségeket állapítanak meg.
3. Szabad-e orrosi műtétet tegezni a~ emberi magzaton?
4795 Mint minden gyógyászati beavatkozás a betegeknél, úgy az emberi magza-
tón végzett műtétek ts azzal a feltétellel tekinthetők megengedettnek, ha az
orvosok a magzat életét és épségét tiszteletben tartják, ha nem kerül a magzat
aránytalanul nagy veszélybe, hanem a beavatkozás célja a betegség gyógyítása,
az egészségi állapot javítása, a magzat életben maradásának biztosítása. ...
4. Hogyan értékelendők a kutatások és a~ emberi magiatokon légiétt kísérletek a^
erkölcsi törlény normái sprint?
4796 Az orvosi kutatásnak tartózkodnia kell attól, hogy élő magzatokon végez-
zen műtéteket, ha nincs meg annak erkölcsi bizonyossága, hogy azok sem a
magzat életét, sem épségét, sem pedig az anya egészségét nem károsítják, és
ugyanígy az sem teljesen biztos, hogy a szülők szabad és tudatos belegyezésü-
két adták műtét elvégzésébe. ...
Ha a magzatok élnek, akár képesek az önálló éltre, akár nem, ·azt a tiszteletet
kell tanúsítani irántuk, amely az emberi személyeket megilleti. A magzatoknál
tilos a nem közvetlenül gyógyászati célú beavatkozás1.
Ami pedig a magzati tetemeket illeti, akár szándékosan hajtották el őket,
akár nem, ugyanolyan tisztelettel kell lenni irántuk is, mint a többi halott ember
földi maradványai iránt2. ...
5. Hogyan kell erkölcsileg értékelni aipknak a magiatoknak afelhasinálást, akiket
kutatás céljából\ in-iitro megtermékenyítés céljából hóinak létre?
4797 Az 1 ‫ ״‬n‫־‬vitro” 6 6 életre hívott emberi magzatok emberi teremtményeknek és
jogképes lényeknek tekintendők: Méltóságukat és az élethez való jogukat
életük első pillanatától fogva tisztelni kell. Ellenkezik az erkölcsi tisztességgel,
ha emberi magzatokat hívnak életre, hogy visszaéljenek velük, vagyis ha
‫״‬biológiai anyag”-ként állítják elő őket, hogy felhasználásra rendelkezésre
álljanak. ...

978
 II. Jsuios-Pál: Hittaui Kongregáció eligazítása: Élet és nemzés *4790-4807

6. Hogyan ítéljük meg a magiatok műii kezelésének egyébformáit, melyek az ‫״‬emberi

nemzés technikai eljárásaival” kapcsolatosak?
Az m-vitro megtermékenyítés technikai módszerei utat nyithatnak az 4798
emberi magzatok mesterséges biológiai, vagy genetikai kezelésének más formái
számára is, ilynek lehetnek: kísérletek, vagy tervek az ember és az állatok
csírasejtjeinek egymással való megtermékenyítése és az emberi magzatok
állatok méhében való kihordása; szándékok és tervek magzatokat befogadó,
mesterséges méhek elállítására.
Effajta eljárásmódok ellenkeznek az emberi méltósággal, mely magzatát
kitünteti és ugyanakkor sérti minden személynek ahhoz való jogát is, hogy
házasságban és házasságból fogantassék és szülessék meg. 1 Azok a kísérletek
vagy szándékok is, melyek arra irányulnak, hogy az ember a nemiséggel való
minden kapcsolat nélkül, ún. 1 ‫״‬ker-hasadás”-sal, klónozással és partenogene-
zis-sel (szűznemzés) szülessék meg, olybá veendők, mint amik erkölcsi tisz‫־‬
tességgel ellenkeznek, hiszen semmiképpen sem egyeztethetők össze az
emberi nemzés és a házassági egyesülés méltóságával.
A magzatok befagyasztása sérti az emberi lényeknek kijáró tiszteletet, még
akkor is, ha azért hajtják végre, hogy a magzatokat életben tartsák (amit
‫ ״‬krykonzerválásnak” neveznek), mert ezzel a halál vagy a sérülés súlyos
veszélyeit idézik elő számukra, megfosztják továbbá őket, legalábbis egy időre,
az anyai befogadástól és kihordástól, és olyan körülmények közé kerülnek,
melyek szabad utat engednek az újabb kártevésnek és az újabb művi manipulá-
cióknak.
A kromoszomálisan vagy genetikailag öröklött tulajdonságokba való bele-
nyúlás néhány kísérlete nem gyógyító célzatú, hanem olyan emberi lények
létrehozására irányul, akiket már előre meghatározott nemük és egyéb tulaj-
donságaik szerint választottak ki. Az ilyen manipulációk ellenkeznek az emberi
teremtmény méltóságával, épségével és önazonosságával. Ezért tehát semmi-
képpen sem hagyhatók jóvá, még akkor sem, ha az emberi társadalom javáról
gondoskodásban előnyöket biztosítanának2. Minden emberi személyt önmagá-
ért kell tisztelni. Ebben áll minden emberi teremtmény méltósága és joga élete
kezdetétől fog^a.

II. A Z EMBERI NEMZÉSBE l 'ALÓ BEÁI ATKOZASOK

1. Miért kell az emberi nemzetnek házasságban történnie?
Minden emberi teremtmény Isten ajándéka és áldásként kell mindig elfő- 4799
gadni. Az erkölcsi elvek tekintetében azonban azt kell mondani, hogy a még
meg nem született gyermekkel szemben valóban felelősséget vállaló nemzés
csakis a házasságban történhet. ... A házastársak hűsége és a házasság egy-
ségében mindkettőjük jogának kölcsönös tiszteletével jár együtt, annak tudatá-
bán, hogy az egyik csak a másik által lehet apa vagy anya. A gyermeknek joga
van ahhoz, hogy a házasságban fogantassék, az anyaméh burkolja ót be, abból
979
*4790-4807 II. János-Pál: Hittaiii Kongregáció eligazítása: Élet és ueinzés

szülessék meg és nevelésben részesüljön. Csak azáltal, hogy szüleire vezeti

vissza magát, ismerheti fel biztosan és nyilvánosan önazonosságát és érheti el
az emberi érettséget. ...

2. összhangban van-e a heterológ művi megtermékenyítés a házastársak méltóságával és

a házasság igazságával?
4800 ... A heterológ művi megtermékenyítés azonban nyilvánvalóan ellenkezik
mind a házasság egységével, mind a házastársak méltóságával és a szülők
tulajdonképpeni hivatásával, de ugyanígy a gyermek ahhoz való jogával is, hogy
házasságban és házasság által fogantassék és szülessék is meg. 1 ...

3. A ,.béranyaság'' erkölcsileg megengedett-e?

4801 Semmiképpen sem, és természetesen ugyanazokból az okokból, melyekből
a heterológ, művi megtermékenyítést kell elutasítani, ugyanis ellentétben áll
mind a házasság egységévvel, mind pedig az emberi személy nemzésének
méltóságával1. ...

4. Milyen kapcsolatnak kell az erkölcsi törvények szerintfennállnia a nemzés és a

házastársak nemi aktusa között?
4802 ... A homológ művi megtermékenyítés azzal, hogy olyan nemzést igyekszik
megvalósítani, mely nem a házastársak egyesülésének sajátos aktusában törté-
nik meg, objektíve a házasság javait annak jelentésétől választja külön.
Ezért, megengedett módon, olyan megtermékenyítésre kell törekedni, mely
a házasok közösüléséből ered, mely természete szerint alkalmas ‫ ״‬utódok
nemzésére, és amelyre a házasság, lényege szerint rendeltetett. Ebben az
aktusban lesznek a házastársak egy testté” 1. Ez a nemzés azonban, erkölcsi
vonatkozásában, akkor veszíti el a szükséges tökéletességét, ha nem szívből, a
házastársi aktus, ül. a házastársi egyesülés sajátos mozdulatainak gyümölcse-
ként, akarják. ...

5. Erkölcsileg megengedett-e homológ in—irtro megtermékenyítés?

4803 ... Az ιη-vitro fogamzás technikai cselekmény eredménye, mely által a
megtermékenyítés létrejön; ezt azonban sem ténylegesen nem úgy érik el, sem
szándékosan nem úgy törekednek rá, mint amely a házastársi egyesülés sajátos
aktusának kifejezője és gyümölcse.
A FIVET-módszer esetében tehát, még ha azt a valóban meglevő házastársi
aktusok összefüggésében vesszük is tekintetbe, az emberi személy nemzése
ennek ellenére meg van fosztva a sajátos tökéletességétől, amely által a nemzés
a házastársi aktus célja és gyümölcse, és amely aktussal a házastársak ‫ ״‬Isten
munkatársai lehetnek, amennyiben az élet ajándékát újabb embernek adják
tovább” 1...

980
 II. Jáuos-Pál: Hittan! Kongregáció eligazítása: Élet és uernzés *4790-480 ‫־‬

Mindenesetre el kell ismerni, hogy a homológ FIVET-módszerre nem

fogható rá az erkölcsi tisztesség elleni valamennyi vétség, melyek a házasságon
kívüli nemzés esetében megállapíthatók. Ugyanis a család és a házasság
továbbra is az a hely marad, amelyen belül a gyermekek születése és nevelése
történik. Am mégis a házasság javaira és az emberi személy méltóságára
vonatkozó, ránk hagyományozott tanítás szerint, az Egyház erkölcsi ítélete a
homológ ιη-vitro megtermékenyítés ellen szól. Ez tehát tilos és ellenkezik a
nemzés és a házastársi kapcsolat méltóságával még akkor is, ha mindent
elkövetnek azért, hogy a magzatok halálát megakadályozzák. ...

6. Hogyan kell a~ erkölcsi törvény szerint értékelni a műii homológ "megtermékenyítést?

A művi homológ megtermékenyítés a családon belül nem megengedhető, 4804
kivétel az az eset, amikor a technikai eszköz nem a házastársi aktust helyettesi-
tené, hanem a házastársi aktus természetes céljának könnyebb eléréséhez
alkalmas segédeszköznek bizonyulna. ...

7. Milyen erkölcsi kritériumot kell alkalmazni az orvosnak a%emberi

nemzésbe való beavatkozásra vonatkozólag?
... Az orvostudománynak, melynek az a rendeltetése, hogy az emberi 4805
személy teljes javát szolgálja, nemiség sajátos emberi javait védenie kell. 1 Az
orvos a személyek és az emberi nemzés javának szolgálatával teljesíti feladatát.
E tekintetben nincsen felhatalmazása sem a rendelkezésre, sem a döntésre. Az
orvosi beavatkozás akkor védi meg a személyek méltóságát, ha igyekszik
elősegíteni a házastársi aktust, akár azért, hogy a házastársi aktus könnyebben
mehessen végbe, akár azért, hogy ha már egyszer rendben megtörtént, el is
érhesse célját2. ...
8. Házastársi terméketlenség miattifájdalom
Azok a házastársak, akik nem képesek utódok nemzésére, vagy attól félnek, 4806
hogy testi fogyatékos gyermekeket hoznak a világra, szenvednek emiatt, amit
megértőén mindenkinek kellőképpen figyelmembe kell vennie. ...
A gyermekhez való igazi és tulajdonképpeni jog éppen a gyermek méltósá-
gával és természetével ellenkezik. A gyermek egyáltalán nem olyas valami, ami
valakinek jár, és nem tekinthető tulajdonlás tárgyának, ellenkezőleg: ő ajándék,
mégpedig a házasság ‫״‬legkiválóbb1‫ ״‬, legszabadabban adott ajándéka, szülei
kölcsönös odaadásának bizonyítéka. Éppen azért a gyermeknek, - mint
fentebb emlékeztettünk rá - joga van arra, hogy szülei házastársi szerelmi
aktusának gyümölcseként létezzék, és éppen így joga van arra a tiszteletre is,
melyet fogamzása pillanatától fogva iránta tanúsítani kell. ...

981
*4790-4807 II. János-Pál: Hittam Kongregáció eligazítása: Élet és netnzés

III. Erkölcsi és Állami tori ένυ

A ^ok a^ erkölcsijavak és kötelességek, melyeket e^en a területen a polgári

tör1ényho~ásnak tiszteletben kell tartania és meg kell erősítenie.
4807 Minden ártatlan embernek az élethez való sérthetetlen joga, valamint a
család és a házasság intézményének jogai alapvető erkölcsi javaknak tekinten-
dók, mert hiszen az emberi személy természetes állapotára és teljes elhivatott-
ságára vonatkoznak, de ugyanakkor olyan elemek is ezek, melyek magának az
államnak a struktúráját és rendjét érintik.
Ez okból az az újdonság, melyet haladó technika az orvos-biológiai
tudomány területén lehetőségként jelent be, megköveteli, hogy azok, akik az
állami hivatalok és a törvényhozói hatalom birtokában vannak, érvényesítsék
tekintélyüket, mert ezeknek az ellenőrzés alól kivont technikai eljárásmódok-
nak az alkalmazása előre nem látható következményekhez vezethet és az
államnak kárt okozhat. Az egyes emberek lclknsmeretére és a tudományos
kutatók által magukra önként kötelezővé tett normákra való hivatkozás nem
elegendő a személyi jogok és az állam rendjének védelméhez.....
Igen sok nemzet állami törvényei manapság, sokak felfogása szerint, jóvá-
hagyják a technika bizonyos eljárásmódjait, ami őket nem illeti meg. Képtelennek
bizonyulnak arra, hogy megvédjék az erkölcsnek azt a tisztességét, mely az
emberi személy természetes követelményeinek és azoknak az ‫״‬íratlan törvények-
nek” felel meg, melyeket a Teremtő vésett az ember szívébe. Minden jóakaratú
embernek, különösképpen hivatása területén és polgári joginak gyakorlásában
fáradoznia kell azon, hogy az erkölcsileg elfogadhatadan állami törvényeket
megváltoztassák és a technika alkalmazásának meg nem engedett módjait
helyesbítsék. Ehhez szükséges még az ilyen törvények elleni ún. ‫״‬lelkiismeret
tiltakozás” benyújtása és annak elismerése. Sokan, különösen az orvos-biológiai
tudományok szakértői, kezdeményezték a lelkiismeret fórumának szigorúbb
figyelembe vételét, mely megköveteli, hogy az ún. ‫״‬passzív ellenállással” helyez-
kedjünk szembe azoknak a technikáknak jogi jóváhagyásával, melyek ellentété-
ben állnak az ember életével és méltóságával.

4810-4819: ‫ ״‬Sollicitudo rei socialis” körlevél a szociális kérdésről, 1987.

december 30.
Ez a körlevél a ‫״‬Populorum progressio” apostoli körlevél kiadásának 20. évfordulója
alkalmából született meg (*4440-4469‫)׳‬. Egyrészt VI. Pál enciklikájának jelentőségét
méltatja, másrészt pedig a fejlődés újabb kérdésit öleli fel. Az újabb szociális enaklika
többek között a fogyasztói beállítottság hangsúlyozott bírálatát tartalmazza, és a béke
valamint a fejlődés érdekében a blokkpoliüka uralmának legyőzését követeli. Teológia-
ilag jelentős a ‫״‬bűn struktúrája” és a ‫״‬szolidaritás” fogalmának meghatározása. A
szociális enciklika rövid összefoglalásban tartalmazza II. János—Pál beszédét is, melyet
1987. március 24-én egy emlékünnep alkalmával a közélet képviselői előtt tartott.
(Insegnamenti di Giovanni Paolo II. X /l (Roma 1988] 669-617) Fordította: Némedi
András. Vö. Az Egyház társadalmi tanítása, Bp. SzIT. 487.
Kiadva: AAS 80 (1988) 547-568.
982
 II. Jáuos-Pál: Körlevél: ‫ ״‬Sollicitudo rei socialis” Az Egyház szociális tanítása *4810 ‫־‬4819

27. Az, aminek az enciklika [Populorumprogressio] a mai világban való pontos 4 8 1 0

megvizsgálását ajánlotta, azt mutatja, hogy az emberiség fejlődése nem egyenes
ívnalu. szinte automatikus és önmagába fogva határtalan úgy, mintha az emberi-
ség bizonyos feltételek mellett minden akadály nélkül egy úgyszólván határta-
lan tökéletesség felé tartana1.
Ezt a fogalmat, melyet inkább a felvilágosodás filozófiai ismertető jegyei 4811
által fémjelzett ‫ ״‬fejlődés” (haladás) fogalmával kapcsolnak össze, mintsem az
ökonómiai és szociális jelentésben használt ,fejlődéi'2 fogalmával, immár
nyilvánvalóan kétségbe vonják, főleg a legutóbbi két világháborúban elszenve-
dett katasztrófa után, amikor előre kidolgozott és részben meg is valósított
terv szerint egész népeket ki akartak irtani, és az atomháború fenyegető
veszélye miatt is. Az együgyű, irracionális optimizmus helyébe - nem ok nélkül -
az ember végső elpusztulása miatti nyugtalanság lépett.
28. Ugyanakkor azonban az az elmélet is válságba jutott, melyet ‫״‬gazdasá-
gi” vagy ‫״‬gazdasági jellegű” névvel neveznek és a ‫ ״‬fejlődés” vagy a ‫״‬haladás”
szóval kapcsolják össze. Ma már ténylegesen jobban felismerhető, hogy a javak
puszta felhalmozása és a szolgáltatások nyújtása, még ha sok ember hasznára
válik is, nem elegendő az ember boldogságának eléréséhez Ezért a technika és a tudó-
mányok által a legutóbbi időkben produkált sokféle, valódi vívmány birtoklása
az ún. ‫ ״‬informatikával” együtt sem szabadítja ki az embereket mindenfajta
szolgaságukból. Ellenkezőleg, a legutóbbi évek tapasztalata arra figyelmeztet,
hogy azok az eszközök és lehetőségek, melyek az emberek egy intésére a
rendelkezésükre állnak, ellene fordulnak és elnyomják, ha azokat nem erkölcsi
ítélet és az emberi nem igazi javára való törekvés irányítja.
Egy legutóbbi időkből származó, aggasztófelismerés rendkívül tanulságosnak
mutatkozik: Egy halogatott fejlődés nyomorúsága mellett, mely elfogadhatat-
lan, van egy bizonyos mértékben már aránytalanul nagy előrehaladás, melyet
ugyancsak el kell utasítani, mivel az a második ugyanúgy, mint az első a jóléttel
és az igazi boldogsággal ellenkezik. Ugyanis az ilyen mértéktelen előrehaladás,
mely mindenfajta anyagi javak szükségtelen bőségével áll bizonyos embercso-
portok rendelkezésére, könnyen ahhoz vezet, hogy az ember a ‫״‬birtoklás”
rabszolgájává és közvetlen élvezőjévé válik, akinek nincs más távlati célja, mint a
gyarapodás, vagy az általa birtokolt dolgoknak még fejlettebbre való állandó
cseréje. Ez az ún. ‫ ״‬fogyasztói társadalom”, mely pocsékol és termeli a hulla-
dékot. Azt a tárgyat, melyet birtokolnak, mindig újra és még tökéletesebbre
cserélik, nem törődve azzal, hogy a másik még használható és a szegényebbek
javára szolgálhatna. ...
29. Egy nem csupán gazdasági jellegű fejlődés az ember adottságaihoz és 4812
hivatásához igazodik, és annak teljes egzisztenciájára irányul, mégpedig belső mér-
féke szerint. Kétségtelenül szükség van a teremtett javakra és az ipar terméke-
ire, amelyek a tudományos és technikai haladással folyamatosan fejlődnek. És
miközben az új anyagi javakkal mindig új igényeket elégítenek ki, egyúttal ú|
horizontok is nyílnak. A fogyasztási visszaéléseknek és a mesterséges igények-

983
*4810-4819 II Jiaos-Pál: Körlevél: ‫ ״‬Sollicitudo rei sociaüs” Az Egyház szociális tanítása

nek sohasem szabad veszélyeztetniük és hátráltatniuk az új javak és segély fór-

rások nagyrabecsülését és használatát, hiszen ezekben sokkal inkább Isten
adományát és az ember hivatásának válaszát kell látnunk, amint az Krisztusban
megvalósult.
Hogy felismerjük a valódi fejlődést, nem szabad az említett ‫ ״‬belső mértéke('
szem elől téveszteni: ez az ember különleges természetében rejlik, ki Isten képére és
hasonlatosságára lett teremtve, [Tér 1,26] testi és szellemi természetével,
amelyet a Genezis másik elbeszélése szimbolizál: [Tér 2,7] földből formálta
Isten az ember testét, és az élet lelkét O lehelte bele. Ezért az ember bizonyos
módon hasonlít a többi teremtményhez: meghívást kapott azok használatára, a
velük való törődésre, és - a Genezis elbeszélése szerint [Tér 2,15] - a kertben
nyert elhelyezést, hogy azt művelje, őrizze; Isten minden teremtménye fölé
rendelte ót [Tér 125-26], Ugyanakkor az ember Isten akaratának volt aláren-
delve, aki a dolgok használatában és uralmában határt szabott, [Tér 2,16-17]
ugyanígy megígérte neki a halhatatlanságot [Tér 2,9; bölcs 2,25]. Az ember
tehát, mint Isten képmása bizonyos hasonlóságba került vele.
E tanítás alapján a fejlődés nem szorítkozhat a teremtett dolgok és az
emberi szorgalom termékeinek használatára, uralmára és minden kötöttség nélküli
birtoklására, hanem a birtoklásnak, a hatalomnak és a fogyasztásnak az ember
istenképmás jellege és halhatatlanságra szóló hivatása alá rendelésére. ...
4813 30. ... Legalább azok számára, akik hisznek Isten szavának, kézenfekvő a
következtetés: az ‫״‬emberiség fejlődésének” jelen állapotát úgy kell tekintenünk,
mint a történelem olyan időszakát, amely a világmindenség teremtésével
kezdődött és a Teremtő akaratának mellőzésével mindig veszélyben forgott,
elsősorban a bálványimádás kísértése miatt, de az eredeti alapvető törvénynek
mégis megfelelt. Aki a nehéz, de mégis felemelő küldetést, amely az egész
emberiség és minden ember sorsának jobbítását célozza, a küzdelem kemény-
ségére, a siker érdekében nélkülözhetetlen állandó erőfeszítésekre vagy a
kudarcokra és a visszaesésekre hivatkozva elutasítaná, hűtlen lenne a Teremtő
akaratához. ...
4814 31. ... Ebbe az isteni tervbe - amelynek kezdete öröktől fogva Krisztus, az
Atya ‫״‬képmása”, és amely benne éri el csúcspontját, ‫״‬ki elsószülött a holtak
közül” [Kol 1,18]- kapcsolódik be a mi történelmünk, amelyet a mi személyes és
közösségi fáradozásunk fémjelez, és amely az emberiség jobb sorsát akarja
szolgálni. Ezen az úton le kell győznünk a gyakran jelentkező nehézségeket,
amelyekkel találkozunk, így kell felkészülnünk arra a teljességben való részese-
désre, amely ‫״‬benne lakik”, amelyet Ó maga adott ‫״‬testének, amely az Egyház”
[Kol 1,18; EJ 122—25], miközben állandóan fenyeget minket és akadályozza
tevékenységünket az a bún, amelyet Krisztus legyőzött és kiengesztelt [Kol 120].
Itt tágul ki látóhatárunk. Az óhajtott határtalan fejlődés ismét feltárul, de
most már teljesen új távlattal, amelyet a keresztény hit nyitott meg. Ilyen
fejlődés csak azért lehetséges, mert az Atya kezdettől fogva elhatározta, hogy a
saját dicsőségében részesíti az embert a feltámadt Krisztus által, hiszen ‫ ״‬Őbenne

984
 II János-Pál: Körlevél: ‫ ״‬Sollicmido rei socialis”: Az Egyház szociális tanítása *48104819‫־‬

nyertük el a megváltást a vére árán és bűneink bocsánatát‫[ ״‬E f 1,7]. Benne

akarta legyőzni, és javunkra fordítani a bűnt1. Ez az, ami felülmúl)a mindazt,
amit a fejlődés adhatna. ...
33. ... Ezenfelül a keresztény ember, aki neveltetése alapján az emberben 4815
Isten képmását látja és arra kapott meghívást, hogy részesedjék a teljes
igazságban és jóságban, akt az Isten, a fejlődés érdekében végzett erőfeszítése-
1ben sem vonatkoztathat el ennek az egyedülálló ‫ ״‬képmásnak” méltóságától és
tiszteletétől. Más szóval az igazi fejlődésnek az isten- és a felebaráté s^ereteten kell
alapulnia, és elő kell mozdítania az egyesek és a társadalom közötti kapcsolatot,
íme ‫״‬a Szeretet kultúrája”, amelyről oly gyakran szólott VI. Pál pápa.
34. ... A fejlődés erkölcsi jellege nem tekinthet el a teremtmények tiszteletétől 4 8 1 6
sem, amelyek a látható természetet alkotják, és amelyet a görögök a bennük
tapasztalt rend miatt ‫ ״‬kozmosznak” neveztek. A maguk módján figyelmet
érdemelnek. ...
38. ... Ami a keresményeket és mindazokat illeti, akik ismerik a bűn fogalmát 4 8 1 7
és teológiai értelmét, számukra a magatartás és a gondolkodásmód változását a
Szentírás nyelvén ‫ ״‬megtérésnek” nevezzük. [Mk 1,15; L k 13,35; 1^ 30,15\ ...
Az óhajtott megtéréshez és a fejlődés erkölcsi akadályainak legyőzéséhez
vezető úton immár pozitív és erkölcsi értékként kiemelhetjük az emberek és
nemzetek összetartozásának növekvő tudatát. Hogy a világ különböző részein
akadnak férfiak és nők, akik saját személyük ellen irányúiénak érzik az emberi
jogok megsértését és az igazságtalanságokat, azokat is, amelyeket távoli
vidékeken követtek el, ahol falán sohasem jártak, másik jele annak, hogy valami
megváltozott a lelkiismeretben, és ez erkölcsi minőséggel bír.
Mindenekelőtt a kölcsönös függőségről van szó, amelyet a mai világban a
kapcsolatok meghatározó rendszerének fogadnak el minden területen: a
gazdasági életben, a kultúrában, a politikában és a vallási ügyek intézésében, és
ezt erkölcsi kategóriaként kezelik. Ha a kölcsönös függőséget ebben az értelem-
ben elismerik, akkor erre a megfelelő válasz, a szolidaritás mint erkölcsi és
társadalmi magatartás, mint ‫״‬erény”. Ez nem holmi szánalom és bizonytalan
irgalmasság vagy felületes részvét annyi szenvedő ember iránt, hanem ellenke‫־‬
zőleg: eltökélt akarat a közjó szolgálatára, állandó gondoskodás róla, azaz
mindenkiről külön-külön és összességében, mert mindnyájan felelősek va-
gyünk egymásért....
39. Az együttérzés (szolidaritás) minden társadalomban eredményes, ha 4818
tagjai egymást kölcsönösen személynek ismerik el. Azok, akik többet el tudnak
érni, mivel nagyobb vagyonnal és több közszolgáltatással rendelkeznek, érez-
zék magukat a gyengébbek felelős oltalmazóinak és legyenek készek részt adni
nekik tulajdonukból. Viszont a szegényebbek ugyancsak a szolidaritás által
vezérelve, ne tanúsítsanak passzív vagy a társadalomi rend ellen irányuló
magatartást, hanem bármennyire megkövetelik is az őket megillető jogokat, azt
tegyék, ami az ő szempontjukból is a közjót szolgálja. Társadalom középréte-

985
* 4 8 1 0 -4 8 1 9 II. János-Pál: Körlevél: ‫ ״‬SolÜcitudo rei socialis”: Az Egyház szociális tanítása

gének nem szabad csupán a saját egyéni hasznát néznie, hanem figyelembe kell
vennie mások érdekeit is. ...
Ugyanezt a mércét kell megfelelő módon alkalmazni a népek közötti
kapcsolatokra is. A kölcsönös egymáshoz kapcsolódásának egyetértéssé kell
válnia azon az alapon, hogy a természet javai mindenkit megilletnek. Amit az
emberi szorgalom a nyersanyagok segítségével létrehoz, az a munka segítségé-
vei mindenki javát szolgálja. ...
A javaslatunk szerinti szolidaritás egyszersmind a békébe* és afejlődésbez tehető
út. A világ békéje ugyanis el sem képzelhető, ha azok, akik felelősök érte, nem
ismerik el, hogy a kölcsönös kapcsolat megköveteli az ‫״‬ellenséges tömbök”
politikájának legyőzését, a zsarnoki uralom minden formájának elutasítását,
katonai vagy politikai jellegű legyen is az. A kölcsönös bizalmatlanságnak
együttműködéssé kell változnia, mely az emberek és a nemzetek közötti szolidari-
tás tulajdonképpeni megoldása. ...
4819 40. Nem kétséges, hogy az emberek szilárd egyesülése keresztény erény.
Ez a szolidaritás a hit fényében arra törekszik, hogy felülmúlja önmagát,
hogy a teljes kegyelmi ajándékozottság sajátos módon keresztény alapelveit, a
megbocsátást és kiengesztelódésr öltse magára. ...

4820-4823: Az ‫ ״‬Ecclesia Dei” ‫ ״‬motu proprio” levél, 1988. július 2.

Tradicionahzmus és az ökumenével, a lelkiismeret- és vallásszabadsággal szemben
tanúsított ellenállása miatt Marcel Lefebvre érseket 1976-ban VI. Pál pápa felmentette
hivatalából (vö. A bíborosok előtt elmondott, 1976. május 24-i beszéd. AAS 68 [1976]
373k). A Rítuskongregáció 1984. október 3-i indultuma (AAS 76) [1984] 188k)
engedélyezte bizonyos feltételek mellett a tndenti szertartás szerinti szentmisét.
Ugyanakkor Lefebvre és hívei továbbra sem ismerték el a II. Vatikáni zsinat érvé-
nyességét. Több sikertelen megegyezési kísérlet után Lefebvre 1988. június 30-án,
Econe-ban (Wallis) pápáfelhatalmazás nélkül (vö. CIC/1983,1013,1382 kánonok) a ‫״‬X.
Piusz” testvéri közösség négy papját szentelte püspökké. A motu propno az ezzel a
cselekménnyel létrehozott skizma tényét és Lefebvre, valamint hívei ezzel kapcsolatos
kiközösítését állapítja meg, de ugyanakkor felajánlja nekik a katolikus Egyházba való
visszatérés lehetőségét. Fordította: Némedi András.
Kiadva: AAS (1988) 1495-1497.1*3

4820 1. Isten Egyháza nagy megdöbbenéssel állapította meg a Marcel Lefebvre

érsek által 1988. június 30-án végzett püspökszentelés jogszerűtlenségét. Ezzel
hiábavalóvá vált az előző évek valamennyi arra irányuló kísérlete, hogy az
ugyancsak a főtisztelendő Lefebvre érsek úr által alapított X. Szent Pluszról
elnevezett paptestvéri társaságnak az Egyházzal való közössége biztosítva
legyen. Meddőnek bizonyultak az elmúlt hónapok szüntelenül és növekvő
buzgósággal folytatott fáradozásai, melyek során az Apostoli Szentszék,
amennyire csak lehetett, türelmet tanúsított és elnéző volt1. ...
4821 3. Egy ilyen cselekedet már önmagában is engedetlenség volt Róma Püspökével
szemben egy rendkívül súlyos, és az Egyház egysége szempontjából a legna-
gyobb jelentőségű esetben. Ilyen súlya van a püspökszentelésnek, hiszen ez őrzi

986
 Π. János-Pál: ‫ ״‬Motii propno" levél: ‫ ״‬Ecclesia Dei”: Marcel Lefebvre *4820-4823
meg szentségileg az apostoli utódlást. Ezért az ilyen engedetlenség, mely együtt
jár a Római Primátus elutasításával, *klimatikus cselekményt képez1. ...
4. Ennek a skizmatikus cselekménynek a gyökerét a hagyomány tökéletlen, 4822
önmagában is ellentmondó fogalmában ismerhetjük fel: tökéletlen, mert nem
veszi kellőképpen figyelembe a hagyomány élő természetét, mely, mint a II.
Vatikáni zsinat világosan tanítja, ‫ ״‬... a Szentlélek segítségével az Egyházban
továbbfejlődik” 1. ... Teljesen téves azonban a hagyomány ellentmondásos
felfogása, melyet az Egyház egyetemes Tanítóhivatalával állítanak szembe,
amely a Római Püspök és a püspökök testületének illetékességi körébe
tartozik. Nem lehet a hagyományhoz hűnek tartani senkit, aki ténylegesen
elvágja azokat a kötelékeket, melyek ahhoz fűznek, akire Knsztus, Péter após-
tol személyében az egység szolgálatát bízta az Egyházában2.
5. Ez az éppen véghez vitt bűntett, mely mindenki szeme előtt lebeg, arra 4823
késztet minket, hogy minden hívünkben tudatosítsunk bizonyos tényeket,
melyeket ez a sajnálatos esemény von maga után.
a. ) Lefebvre érsek mozgalmának nemrég nyilvánvalóvá vált eredménye arra
adhat és kell adnia indíttatást minden hívőnek, hogy őszintén és alaposan
elgondolkozzék az Egyház hagyományához való saját hűségéről, arról, hogy
mit tart a rendes és a rendkívüli Tanítóhivatalról, különösen a zsinatokról,
kezdve a nikaiairól a II. vatikániig. Ebből az elgondolásból ugyanis ismételten
és hatásos módon annak a meggyőződésnek kell kialakulnia, hogy a hitnek
még mindenképpen tovább kell fejlődnie és gyarapodnia, miután a téves
értelmezések, valamint az önkényes és jogszerűtlen hatáskörtúllépések a
tanítás, a liturgia és a belső rend terén teljesen megszűnnek. ...
b. ) Ezenkívül szeretnénk felszólítani a teológusokat és az egyházi tudomá-
nvokban jártas szakembereket, hogy az adott körülmények között is vizsgálják
meg felfogásukat. Ugyanis a II. Vatikáni zsinat előrásainak hordereje és szín-
vonala a vizsgálódás megújuló buzgóságát követeli meg, ami által a zsinatnak a
hagyománnyal való folytonos kapcsolata teljesen világossá válik, mindenek-
előtt a tanítás bizonyos részleteiben, melyeket talán, mivel újak, az Egyház
egyes szektoraiban még nem értettek meg teljesen.
c. ) ... Mindenkinek tudnia kell, hogy a skizmához való formális tartozás
ónási igazságtalanság Istennel szemben, és kiközösítéssel jár, mint ezt a
törvény kellőképpen rögzíti1.

4830—4841: ‫ ״‬Mulieris dignitatem” apostoli buzdítás a nőkről, 1988. au-

gusztus 15.
Fordította: Diós István. Kiadva: AAS 80 (1988) 1667-1718.
Személy - közösség - ajándék
7. ... Az ember - akár férfi, akár asszony - a látható világ egyedüli teremt- 4830
ménye, akit a teremtő Isten ‫״‬önmagáért akart”: tehát személy. Személynek
lenni annyit jelent: a tökéletességre törekedni (a zsinat szövegében: ‫״‬önmagára

987
*4830-4841 II. János-Pál: Apostoli buzdítás: ‫״‬Mulieris dignitatem”: Nők

találni”), ami nem lehetséges, csak önmaga ‫״‬őszinte ajándékozása által”. A

személy e meghatározásának mintája maga Isten, mint Háromság, mint
Személyek közössége. Ha azt mondjuk, hogy az ember ennek az Istennek a
képére és hasonlatosságára lett teremtve, ez ugyanaz, mint ha azt mondanánk:
az ember arra van hivatva, hogy ‫״‬másokért” legyen, hogy ‫״‬ajándék” legyen.
Minden embernek, férfinak és nőnek egyaránt szól ez a meghívás, melyet
sajátos tulajdonságuk szerint oldanak meg.
‫ ״‬Uralkodnifog rajtad”
4831 10. A bibliai leírás körvonalazza az ember bűne következményeinek
igazságát, és bemutatja a férfi és az asszony közötti eredeti, személyi méltósá-
guknak megfelelő kapcsolat sérülését. Az ember, akár férfi, akár asszony,
személy, és így ‫״‬az egyetlen teremtmény, melyet Isten önmagáért akart itt a
földön”; ugyanakkor ez az egyetlen és meg nem ismételhető teremtmény ‫ ״‬nem
találhatja meg önmagát, csak akkor, ha őszintén és teljesen átadja önmagát”. Itt
kezdődött ‫״‬a személyi közösség”, a ‫ ״‬kettő egysége”, amelyben kifejezésre
jutott a férfi és az asszony személyi méltósága. Ha tehát a szentírási elbeszélés-
ben az asszonyhoz intézett szavakat olvassuk: ‫ ״‬Vágyakozni fogsz férjed után,
ő pedig uralkodni fog rajtad” [Tér 3,16\, fölfedezhetjük a törést és a veszélyez-
tetettséget a ‫ ״‬kettő egységében”, amely megfelel mindkettőjükben az Isten-
hasonlóság méltóságának. Ez a veszélyeztetettség a nőre nézve súlyosabb. Az
őszinte önátadás és a másikért való élet ugyanis uralkodás alá kerül: a férfi az
asszony ura lesz! Ez az ‫״‬uralkodás” jelzi annak az alapvető egyenlőségnek a
megzavarását és gyengítését, melyet a férfi és az asszony ‫״‬a kettő egységében”
birtokolt: és ez elsősorban az asszony kára, mert csak a két személy méltóságá-
ból eredő egyenlőség adja a ‫״‬communio personarum”-ot (a személyek egysé-
ges közösségét) és annak folytonosságát. De ha ennek a teremtő Istentől
jogként és ajándékba kapott egyenlőségnek a sérülése károsítja a nőt, akkor
kisebbíti a férfi méltóságát is. ...
4832 A nőnek óvakodnia kell attól, nehogy - a férfi ‫״‬uralma” alóli fölszabadulás
nevében - sajátos ‫״‬nőies tulajdonságai” rovására férfias vonásokra tegyen
szert. Félő, hogy az asszony ily módon akarja ‫ ״‬tökéletesíteni önmagát”, s
ugyanakkor eltorzítja és elveszíti azt, ami az ő alapvető gazdagsága. ...

A * asszony hivatásának két dimenziója

4833 17. ... Mindkettő [ας anyaság és a szüzesség} az evangélium fényénél, Máriában
nyerte el jelentésének teljességét, aki szűz létére lett Isten Fiának anyja. A nő
hivatásának ez a két dimenziója benne találkozott, és egyedülálló módon
kapcsolódott össze ügy, hogy az egyik nem zárta ki a másikat, hanem
csodálatos módon kiteljesítette. ...
A ~ anyaság
4834 18. ... A személyről szóló ilyen igazság nyitja meg az utat az asszony
anyaságának teljes megértéséhez. Az anyaság a férfi és a nő házastársi egyesülé-

988
 II. János-Pál: Apostoli buzdítás: ‫ ״‬Mulieris digiutntem” Nők *4830—4841

sének gyümölcse.... Az anyaság kezdettől fogva magával hozza a kitárulkozást

az ú) személy felé: és éppen ez a nő‫״‬szerepe”. Mert ebben a kitárulkozásban,
tudniillik a gyermek foganásában és szülésében talál magára az asszony
‫״‬őszinte odaadása által”. ...
A szülői mivolt mindkettő sajátja; de valójában sokkal inkább a nőben
valósul meg, főként a szülés előtti időben. Az asszony közvedenül adja meg az
árát az új élet keletkezésének, mely valóban kimeríti teste és lelke erejét. A
férfinak ezért teljesen tudatában kell lennie, hogy ebben a közös szülői
szerepben az asszonnyal szemben különös tartozás hárul őrá. ...

Λ ς anyaság uszonya a szentséghez

19.... Az asszony szentírási ősmintája magának az Isten Anyjának anyaságá- 4835
bán éri el tetőpontját és koronáját, amint azt a protoevangélium (ósevangéli-
um) szavai is megerősítik: ‫״‬ellenkezést vetek közéd és az asszony közé”. íme,
tehát Isten az asszonyba és az ő anyai ‫ ״‬igen”‫־‬jébe (‫״‬legyen nekem a te igéd
szerint”) helyezte el az emberrel kötendő új szövetség kezdetét.

A s%U%esség a mennyek országáért

20. ... A nőtlenség a mennyek országáért nem csupán szabad elhatározás 4836
gyümölcse az ember részéről, hanem Isten különleges kegyelme is, aki egy
meghatározott személyt házasságon kívüli életre szólít. A cölibátus Isten
eljövendő országának különleges jele, ugyanakkor segít abban, hogy a földi
életben minden lelki és testi erő Isten eszkatológikus országának kizárólagos
szolgálatába álljon.
Ez az új tudat először Máriában mutatkozott meg, amikor megkérdezi az
angyaltól: ‫ ״‬Hogyan történik ez, hiszen férfit nem ismerek?” [Lk 1,34]. Bár a
Szentírás szerint ‫ ״‬jegyese volt egy József nevű férfinak” [Lk 1£7], Mária
határozottan kitartott fogadott szüzessége mellett, és a kizárólag ‫״‬a Magasság-
beli erejének” köszönhető anyaság a Szentlélek reá szállásának gyümölcse [1 0 .
L k 1,35]. Ez az isteni anyaság tehát nem Izrael asszonyainak emberi várakozá-
sára adott válasz: Isten ajándékaként adatik Máriának. ...
Az evangélium alapján kialakult és elmélyült a szüzesség értelme úgy is,
mint női hivatás, mely a názáreti Szűz példája szerint megerősíti a nők
méltóságát. Az evangélium a személyek Istennek szenteltségének különleges
fajtáját tárja elénk, mely a személyt egyedül és kizárólagosan Istennek adja az
evangéliumi tanácsok, nevezetesen a tisztaság, a szegénység és az engedelmes-
ség erénye által. Ezeknek a tanácsoknak tökéletes megtestesülése maga Jézus
Krisztus. Aki Ót radikálisan követni akarja, az elkötelezi magát az e tanácsok
szerinti életre, melyek kétségtelenül különböznek a parancsoktól, és a kereszté-
nyéknek a radikális evangéliumi erkölcs útját mutatják. A kereszténység
kezdetétől fogva ráléptek erre az útra férfiak és nők, hogy nemektől függetle-
nül minden ember számára bemutassák az evangéliumi eszményt. Ebben a

989
*4830-4841 II. Jáiios-Pál. Apostoli buzdítás: ‫ ״‬Mnlieris dignitatem”: Nők

tágabb összefüggésben a szüzesség a nő számára is utat nyit, olyan utat,

amelyen a nő másként valósítja meg személyiségét, mint a házasságban. ...

Lelki anyaság
4837 21. Az evangéliumi értelemben vett szüzesség magával hozza a házasságról,
következésképpen a fizikai anyaságról való lemondást. De az anyaságról való
ilyen lemondás, amely a női szívnek nagyon nagy áldozatot is jelenthet, magába
foglalja egy másik fajra -anyaság tapasztalatát, a ‫״‬lélek szerinti” anyaságét, [ιϋ.
Rom 8,4\. ...
4838 22. ... A Szentírás tehát meggyőz minket arról, hogy magát az embert, s az
‫״‬emberi” dolgokat sem lehet megfelelően magyarázni anélkül, hogy ne
hivatkoznánk a ‫״‬női” valóságra. Valami hasonló történik Isten üdvrendjében
is: ha az emberi történelemmel való kapcsolatában akarjuk fölfogni, nem
szabad mellőznünk hitünk távlatában az ‫ ״‬asszony”, a szűz-anya-jegyes miszté-
riumát.
4839 24. ... A megváltás ‫״‬étosz”‫־‬ának kihívása világos és végérvényes. Minden
‫״‬alárendeltségi” alapnak, mely az asszony rovására áll fenn a házasságban, át
kell alakulnia mindkét fél ‫ ״‬kölcsönös alárendeltségévé” ‫ ״‬Krisztus félelmében”.

A z Lucharisztia
4840 26. A ‫״‬nagy misztérium” távlatában, mely Krisztus és az Egyház közötti
!egyesi szeretetben nyer kifejezést, jobban megértjük a ‫ ״‬tizenkettő meghívását
is. Amikor Jézus csak férfiakat választ apostolságra, ezt teljesen szabadon és
függetlenül teszi. ... Ok vannak ott Krisztussal az utolsó vacsorán, s egyedül ők
kapják az Euchansztia alapításához kapcsolódó szentségi parancsot: ‫״‬Ezt
cselekedjétek az én emlékezetemre”.[Lk 22,19; IKor 11^4) A föltámadás
estéjén ók kapják a Szentlelket, hogy megbocsássák az emberek bűneit. ... Már
benne is vagyunk a húsvéti misztérium közepében, ami alapjában tárja föl
Isten jegyesi szeretetét. ...
... Az Egyház vőlegénye Krisztus, mint a világ megváltója. Az Eucharisztia
a megváltásunk szentsége. A vőlegény és a menyasszony szentsége. Az
Euchansztia ugyanis újra jelenvalóvá teszi és szentségi módon végrehajtja
Krisztus megváltó tettét, aki testét Egyházzá ‫ ״‬teremti”. Ezzel a testtel egyesül
Knsztus úgy, mint menyasszonyával a vőlegény. ... Ha Krisztus az Eucharisztia
alapításakor ezt oly szorosan kapcsolta az apostolok papi szolgálatával,
föltételezhetjük, hogy ezen a módon ki akarta fejezni a megváltásban is azt az
Istentől szándékolt különbséget, mely férfi és nő között, a férfias és nőies
között már a teremtés titkában megvolt. Mindenekelőtt az Eucharisztiában
fejeződik ki szentségi módon a vőlegény Krisztus megváltó tette, a meny-
asszony Egyház javára. Ez teljesen egyértelművé válik, amikor az Eucharisztia
szentségi misztériumát - melyben a pap ‫ ״‬Krisztus személyében” cselekszik -
férfi mutatja be. ...

990
 Π. Jáuos-Pál Apostoli buzdítás: ‫ ״‬Mulieris (lignitatein”: Nők * 4 8 3 0 -4 8 4 1

A menyasszony odaadása
27....... λ II. Vatikáni zsinat, miközben az egész hagyományt megerősíti, 4841
emlékeztet arra, hogy az életszentség hierarchiájában pontosan egy ‫ ״‬asszony”,
a názáreti Mária az Egyház ‫״‬előképe”, és ó mindenkit ‫״‬megelőz” az életszent-
ség útján. Az ó személyében az Egyház már elérte a tökéletességet, mert szeplő
és ránc nélkül való [Ef 5£7\l. Ebben az értelemben nevezhető az Egyház
egyszerre: ‫״‬máriásnak” és ‫״‬péterinek-apostolinak. ” 2

4850-4858: A ‫״‬Christifideles laici” apostoli buzdítás a krisztushívőkről,

1988. december 30.
A jelen irat ‫״‬A laikusok feladata és küldetése az Egyházban és a világban a II. Vatikáni
zsinat után 20 évvel” témájú 1987. október 1-30-ig tartó római püspöki szinódus
tanácsának zárásakor keletkezett (vö. AAS 80 [1988] 597-602 603 606-611). Fordítót-
ta: Török József.
Kiadva: AAS 81 (1889) 196-431.

A laikusok feladata és küldetése a~ Egyházban és a világban

2 .... A szinódusi atyák a zsinat utáni időket szemlélve világosan fölismerték 4850
a Szendéiket, aki az Egyházat megújítja azzal, hogy most fiatalos erőket áraszt
szét benne, és számos világi hívőben az életszentség és az elkötelezettség új
erőit ébreszti. Ezt bizonyítja többek között a papok, szerzetesek, világi hívók
megújult, kölcsönös cselekvése és együttműködése: tevékeny részvétel a
liturgiában, Isten igéjének hirdetésében, a katekézisben; a világi hívőkre bízott
és általuk elfogadott szolgálatokban és feladatokban. Ez tükröződik a virágzó
egyházi közösségekben és társulásokban, lelki mozgalmakban, a világiak ilyen
irányú elkötelezettségében, valamint a nők tágabb körű részvételében az
Egyház életében és a társadalom fejlődésében.
A szinódus ugyanakkor fölfigyelt arra, hogy a világi hívók zsinat után
megtett útja egyáltalán nem volt mentes a nehézségektől, sőt a veszélyektől
sem. Ezek közül meg kell emlékeznünk két kísértésről, amelyeknek nem
mindig tudtak ellenállni: az egyik az volt, hogy időnként oly túlzott lelkesedés-
sel szentelték magukat az egyházi szolgálatoknak és feladatoknak, hogy közben
teljesen elfeledkeztek a foglalkozásuk, a társadalom, a gazdaság, a kultúra és a
politikai élet terén rájuk háruló felelősségükről; a másik kísértés a hit és az élet,
illetve az evangélium befogadása és az evilági tevékenységek jogtalan szétvá-
lasztása. ...
3. E szinódus elsődleges értelme és ezért az óhajtott és legdrágább 4851
gyümölcse az, hogy a világi hívők odafigyeljenek Krisztus Urunkra, aki munkára hiija
őket a szőlejébe, hogy tevékenyen, öntudatosan, felelősségteljesen részt vállalja-
nak az Egyház küldetéséből a történelem e nagyszerű és drámai pillanatában, a
harmadik évezred hajnalán.

991
* 4 8 5 0 -4 8 5 8 II. János-Pál: Apostoli buzdítás: ‫״‬Clinstifideles laici”: Kriszfiislűvók

Az új egyházi, társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai helyzet a világi

hívók nagyon aktív tevékenységét követeli. Bár az érdektelenség soha nem
igazolható, manapság fokozottan bűn lenne. Senki sem maradhat tétlen. ...
4852 14. ... A világi hívók maguk is részt vesznek Jézus Krisztus hármas, papi,
prófétai és királyi hivatalában. ... A világi krisztushívók részesei a papi
hivatalnak, mely által Jézus az Atya dicsőségére és minden nemzet üdvösségé-
re a kereszten föláldozta és a szent Euchansztia ünneplésében szüntelenül
fölajánlja önmagát. A megkereszteltek Krisztus Urunkba testesülve önmaguk
és minden tevékenységük fölajánlásával Hozzá és az O áldozatához csatla-
koznak, [vö. Rám 12,1]. ...
Krisztus prófétai hivatalában részesülve, ‫״‬aki az élet tanúságával és a szó
erejével hirdette meg az Atya országát” 1, a világi hívők alkalmassá és
elkötelezetté válnak arra, hogy az evangéliumot a hittel elfogadják, szóval és
tettekkel hirdessék; s bátran, habozás nélkül rámutassanak arra, ami rossz a
világban. Mivel Krisztussal, a ‫ ״‬nagy prófétával” egy testet alkotnak és a
Lélekben a föltámadott Krisztus tanúi lettek, a világi krisztushívók részesei
lesznek mind ‫״‬a hitben tévedhetetlen” 2 Egyház természetfölörti hitérzéké‫־‬
nek, mind az ige kegyelmének [vö. ApCsel2,17sk;Jel 19,10]. Arra is meghívást
kapnak, hogy a mindennapos, a családi és társadalmi életben jelenítsék meg
az evangélium újdonságát és erejét, és a mai ellentmondások közepette
türelmes és erős lélekkel ‫ ״‬a világi élet struktúráiban is fejezzék ki” 3 az örök
dicsőség reményét.
Mivel a világi krisztushívök teljesen a világmindenség Urához és Királyá-
hoz, Krisztushoz tartoznak, részesülnek az ő királyi hivatalából, és arra
kapnak meghívást, hogy Isten Országát szolgálják és terjesszék az emberi
nem történelme folyamán. A hívók ezt a keresztény ‫״‬királyságot” először is
abban a lelki harcban élik meg, hogy önmagukban legyőzzék a bűn országát;
s önmagukat szolgálatra ajánlják szeretetben és igazságban magának Jézus
Krisztusnak, aki minden testvérben, különösen a legkisebbekben szüntelenül
!elen van.
4853 15. ... De a keresztségból fakadó közös méltóság a világi knsztushívóben
sajátosan módosul, s ez megkülönbözteti a papról, a szerzetestől és a
szerzetes-nőtől, anélkül, hogy elválasztaná tőlük. ... Valóban, az Egyház minden
tagja részesül ebből a világi jellegből, de különböző módon. Különösen a álági
hívők részesedésének van sajátos gyakorlási módja, a zsinat szavaival ‫ ״‬különös
és sajátos”, és éppen ezt fejezi ki a ‫״‬világi jelleg”1. ...
4854 17. ... Hasonlóképpen az élets~entségre s^óló meghívás szorosan kötődik a világi
hívók küldetéséhez és felelősen betöltendő feladatukhoz az Egyházban és a
világban. Maga az életszentség ugyanis, melyet megélnek, s amely részesedés az
Egyház életszentségében, elsődlegesen és alapvetően hozzájárul az Egyház
építéséhez, amennyiben az a ‫״‬szentek közössége”. ...
4855 20. Az egyházi közösség az élő szervezetekhez hasonló ‫ ״‬szerves” közösség;
ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy a különböző kandiák és felelősségek

992
 II János-Pál: Apostoli buzdítás: ‫״‬Christifideles laicf': Krisztushivók *4850-4858

kölcsönösen kiegészítik egymást. H különbözőség (diversitas) és kölcsönös

kiegészítés (complementaritas) által tehát minden egyes világi knsztushívó
kapcsolatba kerül az egész testtel, és fölajánlja neki a maga szolgálatát. ...
21. ... Az Egyházat ugyanis a Lélek vezeti és irányítja, aki a különböző 456‫א‬
hierarchikus és karizmatikus ajándékokat osztogatja a megkereszteltek között,
és mindenkit arra hív, hogy a maga módján legyen tevékeny és felelős. ...
22. Az Egyházban elsőhelyen szentségi szolgálatokkal találkozunk, azaz olyan 4 8 5 7
szolgálatokkal, melyek az egyházi rend szentségéből származnak. ...
így tehát a szolgák a Szentlélek ezen karizmáját megszakítatlan apostoli
folytonosságban s az ordo szentsége által a föltámadott Krisztustól kapják;
megkapják a tekintélyt és a szent hatalmat is, hogy ‫ ״‬Krisztus, a Fő személyében
cselekedjenek” 1 az Egyház szolgálatára, és Isten népét a Szentlélekben az
evangélium és a szentségek által összegyűjtsék.
A szentségi rendből eredő szolgálatok tehát inkább az egész Egyház élete
és küldetése javára adott kegyelem, mintsem jótétemény a fölvevő számára.
Bizonyos részesedést fejeznek ki és valósítanak meg Jézus Krisztus papságá-
bán, mely más, és nem csupán fokozarilag, hanem lényegileg különbözik attól a
részesedéstől, mely minden krisztushívönek adatik a keresztség és a bérmálás
által. Egyébként ez a szolgálati papság, amint a II. Vatikáni zsinat figyelmeztet,
lényege szerint az összes hívő királyi papsága felé irányul és arra van rendelve. 2
23. Az Egyház üdvözítő küldetése nem csupán azon szolgák által valósul 4 8 5 8
meg, akik az egyházi rend szentségében részesültek, hanem a világi krisztushí-
vök révén is; ők ugyanis megkeresztelt állapotuk és sajátos hivatásuk erejében,
mindenki a maga mértéke szerint, részt vesznek Knsztus papi, prófétai és
királyi tisztségében. A lelkipásztoroknak tehát el kell ismerniük és elő kell
segíteniük a világi krisztushivók szolgálatait, hivatalait és feladatait, mivel ezek
szentségi alapja a keresztiig, a bérmálás, és sok esetben a házasság szentsége.
Valahányszor tehát az Egyház szükséglete vagy java megkívánja, a lelkipászto-
rok az egyetemes jog szabályai szerint, a világi knsztushívókre bízhatnak
bizonyos tevékenységeket, melyek, jóllehet kötődnek a lelkipásztorok saját
feladataihoz, mégsem követelik az egyházi rend szentségi karakterét. ... Az
ilyen tisztségek gyakorlása nem tesz} a krisztushiiót lelkipásztorrá, a szolgálat ugyanis
nem a tisztségből, hanem a szentelésből fakad. ...
A legutóbbi szinódus az esetek rág és változatos körképét rajzolta meg,
mely megmutatja, hogy az Egyházban a megkereszteltek szolgálatait, hivatalait,
feladatait mily módon kell fölfogni. .Az atyák nagyra értékelték a világi
krisztushivók, férfiak és nők segítségét az após tol kodásban a világ megszente-
lésére, s az evilági feladatok keresztény végzésére, valamint nemes, nagylelkű
segítőkészségüket a hirtelen elólló, súlyos helyzetekben, krónikus ínségekben1.
így tehát a zsinat utáni liturgikus megújulásban maguk a világi krisztushí-
vők is fölfedezték, hogy nagyobb szerep vár rájuk a liturgikus közösségben és
annak előkészítésében, s napról napra készségesebbnek mutatkoznak a szerep-
vállalásra; a liturgikus cselekmény ugyanis nem csupán a papság, hanem az

993
* 4 8 5 0 -4 8 5 « II. János-Pál: Apostoli buzdítás: ‫״‬Christiiideles laici”: Knsztusluvök

összes jelenlévő szent cselekménye. Ezért természetes, hogy azokat a feladató-

kát, melyek nem sajátosan a fölszentelt papság feladatai, a világi krisztushívók
töltsék be2. Ebből szinte spontán következik, hogy miután a knsztushívók
ténylegesen részt kaptak a liturgikus cselekményben, részt kapjanak Isten
igéjének hirdetésében és magában a lelkipásztori szolgálatban is3. Mindazonál-
tál ezen a szinóduson voltak olyanok is, akik a pozitív jelek mellett negatívu-
mokra is rámutattak a ‫״‬szolgálat‫ ״‬szó meggondolatlan használata, a szolgálati
és általános papság egyenlővé tétele és összekeverése, illetve amiatt, hogy
bizonyos egyházi törvényeket és szabályokat alig tartanak meg; továbbá hogy
önkényesen értelmezik a ‫״‬szubszidiaritás” fogalmát; hogy a világ knsztushí-
vők bizonyos értelemben ‫ ״‬klerikalizálódnak”; s fönnáll annak veszélye, hogy
az egyházi rend szentségére épülő szolgálattal párhuzamos egyházi struktúrát
hoznak létre.
A szmódusi atyák pontosan e veszélyek elkerüléséért hangsúlyozták annak
szükségességét, hogy világosan és pontosabb terminológával4 kell szólni mind
a küldetés egységéről az Egyházban, mely küldetés minden megkereszteltet illet,
mind az egyházi rend szentségén alapuló lelkipásztori szolgálatnak a többi - a
keresztség és a bérmálás szentségében gyökerező - egyházi szolgálattól,
hivataltól és tevékenységól való lényeg különbözőségéről. ...

4860—4862: A 11ittam Kongregáció ‫״‬Orationis formás” írása, 1989. ok-

tóber 15.
A ‫״‬keresztény meditáció néhány szempontjáról” szóló írás alapjául a kelet-ázsiai és
más meditációs- és imagyakorlat általános fogadtatása szolgált, és egyben ismerteti a
keresztény imádság alapját. Fordította: Bodnár Éva.
Kiadva: AAS (1990) 366-370.
II. A keresztény imádság a kinyilatkoztatásfényében
4860 7 . ... Ha a keresztény imádság szükségszerűen része a háromszemélyű
istenfelfogásnak, akkor ennek a lényegi tartalmát is meghatározza annak a
kétirányú kommunikációja: A Szentlélekben ugyanis a Fiú azért jön a világba,
hogy tettei és szenvedései által kibékítse azt az Atyát; ugyanebben a kommuni-
kációban és szellemben azonban a megestesült Fiú visszatér az Atyához, mivel
szenvedése és feltámadása által teljesítette az Atya akaratát.
Az Úr imáját Jézus az Egyházra hagyományozta (‫ ״‬ti tehát így imádkozza-
tok”, Mt 6,9) 1, ezért tehát a keresztény ima, akkor is ha egyedül imádkozunk,
valójában mindig ‫ ״‬szentek közösségében” marad, amelyben és amely által
imádkozunk akár ünnepélyesen, vagy liturgkus keretek között, akár magán-
imát végzünk. ...

III. Hibás imaformák

4861 9. A keresztény ima tökéletessége nem értékelhető sem a gnosztikus felfogás
sem a messianizmus ‫״‬istentapasztalatai” alapján1 ... Ezzel szemben az egyház-
atyák állhatatosan tanítják, hogy az imádkozó lélek Istennel való egysége titok

994
 II. János-Pál: Hittaiu Kongregáció írása: ‫ ״‬Orationis formás” : Meditáció *486 0 4 8 6 2 ‫־‬

formájában valósul meg, elsősorban az Egyház szentségei által, valamint azt is,
hogy ezenkívül ez a az egység létrejöhet a szorongattatások élményei által is, sót
vigasztalanságban is. Ezek a tapasztalatok semmiképpen nem annak a jelei, hogy
a szellem elhagyja a lelket, hanem ellenkezőleg ... részvételt jelenthetnek a
megfeszített Urunk keresztjének magányosságban és elhagyatottságban, amely (a
keresztény imádságnak) mindig is példaképe és közvetítője2. ...

IV . Λ ς Istennel való kapcsolat keresztény útja

14. Hogy megérthessük az Istennel való kapcsolatnak azt a titkát, amelyet a 4862
görög egyházatyák az ember istenivé válásának neveztek, ... szem előtt kell
tartanunk (azt) ... hogy, a Fiú az örökkévalóságtól kezdve ‫״‬más” mint az Atya
és mégis a Szendélelkben ‫״‬egylényegűvé” válik vele; ebből következik, hogy a
másság nem negatív dolog, hanem inkább a legnagyobb jó. Istenen belül van
különbözőség, ami egy természet három személyben, és különbözik Isten a
teremtményeitől is, mert azok természetüktől fogva mások. ...

4870—4885: A Hittan! Kongregáció ‫״‬Donum veritatis” útmutatása,

1990. május 24.
A ‫״‬teológus egyházi hivatásáról” szóló útmutatás célja, hogy a teológia és a Tanítóhiva-
tál viszonyát alapvetően tisztázza. A nézeteltérésről szóló fejtegetés arra utal, hogy az
1989-es ‫״‬Kölni nyilatkozat” és annak publikációja adta a kiindulópontot. Fordította:
Bodnár Éva. Kiadva: AAS (1990) 1552-1268.

II. A teológusok hivatása

6. Azon hivatások közül, amelyeket a Szentlélek támaszt az Egyházban, 4870
kimagaslik a teológus hivatása, akinek feladata, hogy a Tanítóhivatallal együtt-
működve Isten igéjének egyre mélyebb megértését elősegítse, azét az igéjét,
amely a Szentlélek által inspirált írásokban jelen van, és amelyet az Egyház élő
hagyománya közvetít.... A teológia olyan tudomány, amely az igazság szavának
engedelmeskedve a hit megértésére törekszik, az Apostol (Péter) parancsa [vő.
1Pét 3,15] szerint segíti Isten népét abban, hogy számot adjanak a reményről
mindazoknak, akik ezt követelik. ...
9. A századok folyamán a teológia lépésról-lépésre a szó igazi értelmében is 4871
tudománnyá fejlődött. A teológusnak ezért kutatása minden lépése során
eleget kell tennie a tudományág ismeretelméleti követelményeinek, ügyelnie
kell a kritikai szigorúság szükségességére és ezáltal az értelem bizonyító erejére.
A kritika nem azonos a kritikus szellemmel, mivel utóbbi a szív indulataiból
vagy előítéleteiből fakad. A teológusnak el kell különítenie önmagában a
kritikus szellem eredetét és okát, és tekintetének meg kell tisztulnia a hit által. ...
11. ... Ebből következik, hogy ‫״‬az a nagyon önzetlen szolgálat, amelyet e 4872
hívók közössége végez” és ilyen a teológusé is, ‫״‬természeténél fogva megköve-
teli a kiegyensúlyozott vitát, a testvéri párbeszédet, olyan nyűt gondolkodású
embereket, akik készek saját véleményükön változtatni.”1

995
*4870-4885 II. János-Pál: Hutám Kongregáció útmutatása: ‫ ״‬Doinun veritatis”: Teológusok

4873 12. ... A kutatás szabadsága, amelyet minden tudós teljes joggal tekint szíve
legféltettebb kincsének, azt a készséget jelenti, hogy az igazságot úgy fogadjuk el,
ahogy van, olyan kutatás eredményeképp, amelybe nem keveredett olyan elem,
amely idegen a kérdéses tárgyhoz kapcsolódó módszer követelményeitől.
A teológiában a kutatás szabadsága abba a racionális felismerésbe ílleszke-
dik, amelynek tárgya a kinyilatkoztatás, úgy, ahogyan azt az Egyház a
Tanítóhivatal tanítása által közvetíti és magyarázza, és ahogyan ezt a hitben
elfogadjuk. Ha elhagyjuk ezeket az alapelvető fontosságú elemeket, az olyan,
mintha abbahagynánk magát a teológiát. Ahhoz, hogy megfelelően megvilágít-
suk a teológia és a Tanítóhivatal viszonyát, helyénvalónak találjuk megvizsgálni,
milyen feladatot lát el a Tanítóhivatal az Egyházban. ...
III. A pásztorok tanítóhivatala
4874 16. Az isteni kinyilatkoztatás hagyatéka érintetlen megőrzésének és hű
magyarázatának feladata természetétől fogva azt is magába foglalja, hogy a
Tanítóhivatal meghatározó (definitív) véleményt irányozhat elő1, akkor is, ha
ezt a hitigazságok nem tartalmazzák, de ezekkel olyan mély összefüggésben áll,
hogy az ilyen megnyilatkozások meghatározó jellege magára a kinyilatkoztatás-
ra vezethető vissza.‫ ־‬...
IV. Tanítóhivatal és teológia
4875 21. Az Egyház élő Tanítóhivatala és a teológusok, annak ellenére, hogy
feladataik és adományaik alapján különböznek, végül is ugyanazon célt tartják
szemük előtt, mégpedig azt, hogy Isten népét megtartsák az igazságban, amely
szabaddá teszi őket, és így a ‫״‬népek fényévé‫( ״‬lumen gentium) tegyék őket. Az
Egyház közösségének szolgálata az, ami a Tanítóhivatalt és a teológusokat
összeköti. ...
4876 22. A Tanítóhivatal és a teológusok együttműködésének különleges forrná-
ja, amikor a teológus ‫ ״‬miss10 canonicában”, vagyis tanítói megbízatásban részesül.
Ekkor az együttműködés bizonyos mértékig átalakul részvétellé - a teológus
részt vesz a Tanítóhivatal munkájában, amelyhez jogi kötelék fűzi. ...
4877 23. Amikor az Egyházi Tanítóhivatal kinyilvánít egy tévedhetetlen tanítást,
úgy hogy ünnepélyesen kijelenti, hogy a kinyilatkoztatás tartalmazza a szóban
forgó tanítást, akkor szükség van arra a mégegyezóségre, amelyet teológiai
hitösszhangnak hívunk. A rendes és általános Tanítóhivatal tanítása során
akkor van szükség erre a jóváhagyásra, ha a hivatal a tételt Isten által
kinyilatkoztatottnak, vagyis a hit részének tekinti.
Ha olyan, hittel és erkölccsel kapcsolatos igazságokról van szó, amelyek, ha
nem is tartoznak közvetlenül a kinyilatkoztatáshoz, de azzal szoros és mély
összefüggésben állnak, akkor ezeket össze kell foglalni, és írásba kell foglalni1.
Amikor azonban a Tanítóhivatal - anélkül, hogy szándékában ·állna dogma-
tikus (‫״‬definitív”) kijelentést tenni - tanítást ad, akár azért, hogy elősegítse a
kinyilatkoztatás megértését, vagy valamely olyan tárgyét, amely a kinyilat-

996
 II. Jáiios-Pál Hittaiu Kongregáció útmutatása: ‫ ״‬Dotniin veritatis” Teológusok *4870-4885

koztatás tartalmát magyarázza, akár azért hogy figyelmeztessen a tanítás és a

hitigazságok azonosságára, vagy akár azért, hogy olyan véleményekről óvjon,
amelyek ugyanezen hitigazságokkal összeegyeztethetetlenek, akkor az akarat és
az értelem vallásos engedelmességére van szükség.2
24. Végül pedig a Tanítóhivatal, Isten népe lehető legmegfelelőbb szolgálata-
4878

nak érdekében, és azért, hogy megóvja azt a veszélyes véleményektől, amelyek

tévelygéshez vezethetnek, beavatkozhat olyan vitás kérdések esetén, amelyekben
a feltételezéseken alapuló, véletlen elemek keverednek a biztos alapelvekkel. ...
Az őszinte engedelmességre való törekvést a Tanítóhivatal tanításaival
szemben meg kell tartani követendő szabályként azokban a dolgokban is,
amelyek önmagukban véve nem megreformálhatatlanok. Előfordulhat azon-
bán, hogy egyes teológusok olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek - aszerint,
hogy milyen esetről van szó - egy-egy magyarázat helyénvalóságára, formájára,
vagy akár tartalmára vonatkoznak. Ez mindenképp arra készteti, hogy alapo-
san megvizsgálja, mekkora tekintély áll az adott magyarázat mögött, hogyan
mutatkozik ez meg a dokumentumok jellegében, ugyanezen tanítás alkalmazá-
sának gyakoriságában és a kifejezésmódban1. ...
27. Még ha a hittanítás nincs is veszélyben, a teológus akkor sem adhatja 4879
úgy elő ellentétes véleményét vagy hipotéziseit, mintha olyan következtetések-
ről lenne szó, amelyek nem engednek teret ellentétes véleményeknek. Ezt
megköveteli mind az igazság, mind Isten népének tisztelete [tv. Kom 14,1-15;
1Kor 8; 10,23-3J\. ...
28. A fent említettek különösképp vonatkoznak olyan teológusokra, akik 4880
számára, saját maguk által nyomósnak tartott okok miatt, komoly nehézségek-
be ütközik az Egyház megreformálhatatlan tanításának elfogadása. ...
30. Amennyiben a nehézségek az őszinte igyekezet ellenére továbbra is 4881
fennállnak, a teológus kötelessége a Tanítóhivatal tekintélyviselőinek tudomására
hozni azokat a kérdéseket, amelyek magából a kihirdetett tanítással, annak
indoklásával, vagy magának a kihirdetésnek a módjával kapcsolatban felmerül-
tek. Ebbéli törekvésében az evangélium szellemisége vezéreli, és az a heves vágy,
hogy a nehézségeket kiküszöbölje. Ily módon ellenvetései valóban a fejlődést
szolgálják, mivel a Tanítóhivatalt az Egyház tanításának még gondosabb előter-
jesztésére és alkalmasabb érvekkel való alátámasztására ösztönzik. ...
32. ... Külön említenünk kell itt azt a nyilvános magatartást, amely az 4882
Egyházi Tanítóhivatallal való szembehelyezkedést jelenti, és amelyet nézetelté-
résnek nevezünk. Ezt világosan el kell különítenünk a fent említett szituációtól,
amikor személyes nehézségekről van szó. ...
33. A nézeteltérésnek különböző formái lehetnek, melyek közül a legszél- 4883

sőségesebb végül is arra törekszik, hogy az Egyház a tiltakozásnak a társadalmi

életből vett modellje szerint alakuljon. ...
34. A nézeteltérés indoklása általában különböző érvekre támaszkodik, 4884
melyek közül kettő mélyebben megalapozott. Az egyik hermeneutikai jellegű,
mely szerint a Tanítóhivatal dokumentumai valójában a véleményeken alapuló

997
*4870-4885 II. Janos-Pál: Hittnm Kongregáció útmutatása: ‫ ״‬Donum veritatis”: Teológusok

teológia egyfajta leképezése. A másik érv a teológiai pluralizmusra hivatkozik,

amely időnként egészen a relativizmusig is elmegy, amely magát a hit integntá-
sát sodorja veszélybe: eszerint a Tanítóhivatal magyarázatai egyszerűen sok
más teológia közül csupán egyre támaszkodnak, de semmilyen partikuláris
teológia nem magasodhat így ki a többi közül. A teológusoknak ezen nézete
szerint van egy ‫״‬paralel Tanítóhivatal”, ami ellentéte és konkurenciája a
hivatalos Tanítóhivatalnak1.
4885 39. A többség véleményét kérdezni arról, mit tegyünk és mit ne, a
Tanítóhivatallal szemben a nyilvánosság véleményének súlyára hivatkozni, a
teológusok ‫ ״‬konszenzusát” használni ürügyül, és azt állítani, hogy a teológus
egyfajta prófétai értelmezője egy saját joggal rendelkező közösségnek, vagy egy
‫״‬bázisnak”, amely ily módon az igazság egyetlen forrásának számít - mindez
az igazság és az Egyház iránti érzék súlyos veszteségéről tanúskodik.

4890—4896: ‫״‬Redemptoris missio” körlevél, 1990. december 7.

25 évvel a II. Vatikáni zsinat misszió dekrétuma után (AAS 58[1966) 947-990) és az
‫״‬Evangelii nuntianctí' (*4570^4579) körlevél után 20 évre ez a körlevél megerősíti a
‫״‬Missto ad genleS’ határozat témájának szükségességét, mely szennt az Egyház nem
eléggé van jelen minőségileg és mennyiségileg a népek között. Fordította: dr. Kiss
László. Kiadva: AAS 83 (1991) 251-333.
Bevezetés
4890 2. ...Ennek az írásnak van egy kimondottan az Egyháznak szóló célja is: a
keresztény hit és a keresztény élet megújítása. A missziós munka valóban
megújítja az Egyházat, a hit és a keresztény identitás megerősödik, új lendületet
és indítékot kap. A hit a továbbadás m in erősödik! A keresztény népek evangelizálá-
sa ösztönzésre és támogatásra talál az egyetemes missziós küldetésben. ...

7. Jé^tis Krisztus a~ egyedüli Megváltó

4891 10. Az üdvösség egyetemes volta nem azt jelenti, hogy csak azoknak szól,
akik kifejezetten hisznek Krisztusban és az Egyháznak tagjai. Ha az üdvösség
mindenkinek szól, akkor mindenkinek rendelkezésére kell állnia. De ma is
világos, miként ezelőtt volt, hogy sokan vannak, akinek nincs lehetősége az
evangélium kinyilatkoztatását megismerni és elfogadni és az Egyházhoz
csatlakozni. Olyan szociális-kulturális körülmények között élnek, melyek ezt
nem engedik meg. Gyakran más vallási hagyományok között nőttek fel. Ezek
számára a kegyelem erejével nyitva áll Krisztusban az üdvösség, noha titokza-
tos módon az Egyházhoz kapcsolódnak, bár formálisan nem tartoznak hozzá,
de a külső és belső helyzetükhöz mérten, kellő időben világosságot ad nekik.
Ez a kegyelem Krisztusból árad, az O áldozatának gyümölcse és a Szentlélek
ajándéka. Ez minden ember számára lehetővé teszi, hogy saját közremúködé-
sével szabadon elérhesse az üdvösséget. ...

998
 II. János-Pál: Körlevél: ‫ ״‬Redemptons inissio” : Misszió * 4 8 9 0 -4 8 9 6

11 ... Tisztelettel mások vallási meggyőződése és véleménye iránt, minden 4892

fennhéjázás nélkül ki kell fejeznünk hitünket Krisztusban, az emberek egyedüli
Megváltójában; a hitet, amelyet mi a magunk részéről minden érdem nélkül
kaptunk. Szent Pállal valljuk: ‫״‬Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten
üdvösséget hozó ereje minden hívőnek” [Rom 1,16\. ...

IV. A népek miss^ionálásának mérhetetlen a területe

33. Az Egyház egyetlen missziós küldetése megvalósításában mutatkozó 4893
különbségek nem magából a küldetésből erednek, hanem a különböző
körülményekből, amelyekben kibontakozik1. Ha a mai világot az evangelizáció
szempontjából vizsgáljuk, három szituációt különböztethetünk meg.
Az Egyház missziós tevékenysége elsősorban azokra a népekre, népcso-
portokra, szociális-kulturális összefüggésekre irányul, amelyekben Krisztus és
az O evangéliuma ismeretlen, vagy ahol hiányoznak a beérett keresztény
közösségek, amelyek képesek arra, hogy az adott körülmények között megéljék
és más embercsoportoknak is hirdessék hitüket. Ez a tulajdonképpeni népek-
nek szóló misszió (missio ad gentes).
Vannak azután olyan keresztény közösségek, amelyek megfelelő, szilárd
egyházi szervezettel rendelkeznek, buzgók a hitben és a hit megélésében, az
evangélium melletti tanúságtételükkel hatással vannak környezetükre, és érzik a
világmisszió iránti felelősségüket. Ezekben bontakozik ki az Egyház lelkipász-
tori tevékenysége‫־‬.
Végül létezik egy közbülső helyzet is, elsősorban az ősi keresztény orszá-
gokban, olykor még a fiatalabb egyházakban is, ahol a megkereszteltek egész
csoportja elvesztette az eleven hit erejét, vagy már nem is vallja magát az
Egyház tagjának, mert életükben eltávolodtak Krisztustól és az evangéliumtól.
Ebben az esetben ‫״‬új evangelizációra” vagy ‫ ״‬ismételt evangelizációra” van
szükség. ...
V. A missziók útjai
52. A pogányok közti igehirdetésben az Egyház különböző kultúrákra talál, 4894
és ezekbe be kell kapcsolódnia. Ez a követelmény az Egyházat egész történél-
mének folyamán szorította, de manapság különösen fontos és sürgető. ...
Ezzel a beépüléssel az Egyház elevenné teszi az evangéliumot a különböző
kultúrákban, és ezeket a népeket kultúrájukkal együtt be is kapcsolja a saját
közösségébe1, ezzel átadja nekik saját értékeiket, miközben átveszi az ó
értékeiket és meg is újítja azokat2. így az Egyház az inkulturációval világos jelét
adja annak, ami a lényege, és a rrusszionálás alkalmasabb eszközévé válik. ...
55. A más vallási társaságokkal folytatott párbeszéd, része az Egyház 4895
evangelizáló küldetésének. Ha az ismeretek kicserélése és gazdagodása mód-
szerének és eszközének tekintjük, nincs ellentétben a pogányoknak szóló
misszióval, sót sajátos kapcsolatban áll vele, mivel egyik változata. Ez a misszió
azokra az emberekre irányul, akik nem ismerik Krisztust és az Ó evangéliumát,

999
*4890-4896 II. Jáuos-Pál: Körlevél: ‫ ״‬Redeniptoris inissio” : Misszió

nagyobb részük más vallásokhoz tartozik. Isten minden embert hív magához
Krisztusban, és közölni akarja velük kinyilatkoztatásának és szeretetének
teljességét. O sokféle módon mutatkozik meg, nem csupán egyes embereknek,
hanem népeknek is szellemi gazdagságuk révén, amely elsősorban és szükség-
szerűen a vallásukban jelenik meg, noha azok ‫״‬hézagokat, hibákat és tévedése-
két‫ ״‬is tartalmaznak1. A zsinat és az azt követő tanítóhivatali megnyilatkozások
ezt kimerítően tárgyalták, és ragaszkodtak ahhoz, hogy az üdvösség Krisztus-
tói származik, és a dialógus nem ment fel az evangélium hirdetése alól2.

V ü . Együttműködés a missziós tevékenységen

4896 86. ... A megváltás harmadik évezrede küszöbén Isten csodálatos új
keresztény tavaszt készít elő, melynek már dereng a hajnala. A nem keresztény
és a régi keresztény népek együttesen közelednek az evangélium ama értékei-
hez, amelyek előmozdításán az Egyház fáradozik. Érzékelhető a népek
egyetértése és törekvése ezekre a javakra: ilyen az erőszak és a háború
elutasítása, az ember személyiségének és jogainak tiszteletben tartása, a
szabadság, igazságosság és testvériség óhajtása, készség a faji és nemzetiségi
megkülönböztetések felülmúlására, a nő méltóságának és megbecsülésének
hirdetése.
A keresztény remény arra indít minket, hogy minden erőnket vessük be az
újraevangelizálás és a vüágmisszió munkájába. Képessé tesz arra, hogy úgy
imádkozzunk, ahogyan Jézus tanított minket: ‫״‬jöjjön el a te országod, legyen
meg a re akaratod, amint a mennyben, úgy a földön 1 s”[AÍ/ 6,10],

4900-4914: ‫ ״‬C entcsim us a n n u s” körlevél, 1991. m ájus 1.

Ez a körlevél a ‫ ״‬Rerűm novarunf' 100. évfordulóján (*3265-3271) összefoglalja XIII.
Leó alapvető tételeit, és felvázolja a társadalmi átalakulás útját 1989-ig és kifejti a
magántula!don szociális kötelezettségeit, valamint az államhoz, a gazdasághoz, és a
kultúrához való viszonyát. Fordították: Balogh Gábor, Barabás Miklós, Goják (ános.
Kiadva: AAS 88 (1991) 833-858.IV.

IV. fejeit: A magántulajdon és ajavak egyetemes rendeltetése

4900 32. ... Egykor a termelés meghatározó tényezője a föld volt, később a tőke
lett - ideértve a gépek és a termelőeszközök összességét —, ma már egyre
inkább maga az ember a döntő tényező, vagyis megismerő képessége, amely a
tudományos felismerésekben jut kifejezésre, továbbá a közösséget alkotó
szervező képessége és az a képessége, hogy föl tudja ismerni, és ki tudja
elégíteni mások szükségleteit.
4901 33. De nem mulaszthatjuk el felhívni a figyelmet az ilyen típusú fejlődéssel
járó kockázatokra és problémákra. Sok ember, s talán a nagy többség ma nem
rendelkezik olyan eszközökkel, amelyek lehetővé tennék, hogy hatékonyan és
emberhez méltóan kapcsolódjon be egy vállalkozási rendszerbe, amelyben
valóban a munka áll a középpontban. Nincs lehetőségük olyan alapismeretek

1000
 II. jános-Pál: Körlevél: ‫ ״‬Centesunus amim” Szociális tanítás *4900-4914

megszerzésére, amelyek birtokában megmutathatnák kreativitásukat és to-

vábbfejleszthemék képességeiket. Nem léphetnek be olyan ismeret- és
ínrerkommunikáctós rendszerbe sem, amely biztosítaná, hogy‫ ׳‬tehetségeiket
méltányolják és hasznosítsák. Ha ezek az emberek nem is válnak kizsákmá-
nyolttá, mégis a peremre szorulnak (leszakadnak), és a gazdasági fejlődés -
ahogy mondani szoktuk - átlép a fejük fölött, még ha régi megélhetési
forrásaiknak egyébként is szűk köre nem szűkül be még jobban. ...
34. Az egyes országokban és a nemzetközi kapcsolatok terén is a szabadpi- 4902
ac látszik a leghatékonyabb útnak az erőforrások elosztására és a szükségletek
legmegfelelőbb kielégítésére. De ez csak —amennyiben vásárlóértékkel rendel-
keznek - a ‫״‬megvásárolható” szükségletekre, továbbá azokra az erőforrásokra
érvényes, amelyek megfelelő áron ‫״‬eladhatók”. De számos olyan emberi
szükséglet létezik, amely nem elégíthető ki a piacon. A felebaráti szeretetból és
a jogszerűségből adódó súlyos kötelezettség annak megakadályozása, hogy az
alapvető emberi szükségletek ne maradjanak kielégítetlenek és a hiányt szenve-
dó emberek ne pusztuljanak el. Ezenkívül a szükséget szenvedő embereket
segíteni kell az ismeretszerzésben, a kapcsolatrendszer kiépítésében, képessé-
geik és adottságaik fejlesztésében, hogy tehetségüket és erőforrásaikat jobban
hasznosíthassák. A felek egyenlőségén alapuló kereskedelem logikáját és a
hozzá kapcsolódó jogszerűség formáit megelőzi valami, ami az embernek azért
jár mert ember, azaz páratlan méltósága miatt. Ez a valami, ami megilleti,
szükségszerűen magában foglalja a túlélés lehetőségét, és hogy aktívan működ-
jék közre az egész emberi nem közös java megvalósításában. ...
35. ... igényli [a szabad piacgazdaság), hogy az állam megfelelőképpen 4903
szabályozza az egész társadalom alapvető szükségleteinek kielégítését. ...
Jelenleg az e téren tett hasznos kezdeményezéseket a legszegényebb
országok nagyrészt meg nem oldott eladósodásának problémája terheli. Az
alapelv, hogy az adósságokat vissza kell fizetni, természetesen igaz. De nem
szabad adósság-visszafizetést kérni és követelni akkor, amikor az valójában
olyan természetű politikai választást jelent, amely az egész népet éhezésbe vagy
reménytelenségbe taszítja. Nem szabad a szerződésbe foglalt adósságok
visszafizetését követelni, ha ez elviselhetetlen áldozatok árán valósulna meg.
Ezekben az esetekben - mint ahogy néhányszor már előfordult - meg kell
találni azokat a könnyítési módozatokat, az adósságok elengedésének vagy
átütemezésének a módozatait, amelyek összhangban állnak a fennmaradásu-
kért és fejlődésükért küzdő népek alapvető jogával.
36. ... Egy minőségileg még inkább megfelelő és gazdagabb lét igénylése 4904
önmagában véve törvényes. A hangsúly azonban az újfajta felelősségekre és az
adott történelmi korszakkal járó veszélyekre tevődik. Azokban a helyzetekben,
amelyekben az új szükségletek jelentkeznek és megfogalmazódnak, mindig
megtalálható az embernek és igazi javának többé-kevésbé megfelelő szemléié-
te: a termelés és a fogyasztás megválasztásában kifejezésre jut az adott kultúra,
mint az élet átfogó értelmezése. Ebből származnak a fogyasztási hajlamok.

1001
*4900-4914 II. János-Ρήΐ: Körlevél: ‫ ״‬Centesimus airnus” : Szociális tanítás

Amikor az új szükségleteket és kielégítésükre az új módszereket meghatároz-

zák, mindenképpen a teljes emberképet kell figyelembe venni, amely átfogja léte
minden dimenzióját, és fizikai és ösztönös világát alárendeli belső és lelki
világának. Viszont az, aki közvetlenül az ösztöneire hagyatkozik és elvonatkoztat
tudatos és szabad személyi mivoltától, a testi-lelkiegészségére gyakran káros és
önmagában hibás fogyasztási szokásokat és életstílusokat alakíthat ki. A gazdasá-
gi rendszer nem tartalmaz olyan ismérveket, amelyek lehetővé tennék, hogy
helyesen különböztessük meg az emberi szükségletek kielégítésének új és
magasabb szintű formáit a ma divatos szükségletektől, amelyek az érett személyi-
ség kialakulását akadályozzák. Átfogó nevelő és kulturális tevékenységre van
tehát sürgősen szükség, amely magában foglalja a fogyasztók nevelését, hogy
képesek legyenek okosan választani, továbbá a termelőkben és különösen a
társadalmi kommunikációs eszközök szakembereinek körében a felelósségnidat
kialakítását, anélkül, hogy a közhatalomnak be kellene avatkoznia. ...
Az nem baj, hogy az ember jobban akar élni, de az már hiba, hogy a jobb
életet olyan életstílusnak tulajdonítja, amely a birtoklásra, s nem a létezésre
irányul; amikor többet akar birtokolni, nem azért teszi, hogy többé váljon,
hanem azért, hogy az élvezet töltse be életét1. Ezért olyan életstílust kell
kialakítani, amelynek elemei az igaz, a szép és a jó keresése, valamint a többi
emberrel alkotott közösség a közös fejlődés érdekében. Ezeknek az elemeknek
kell a fogyasztási, takarékoskodási és a beruházási szokásokat meghatározni. ...
4905 37. A fogyasztás kérdése mellett az ehhez szorosan kapcsolódó ökológiai
probléma is komoly nyugtalansággal tölt el. Az ember ugyanis, akit inkább a
birtoklási és az élvezeti vágy, semmint a létezés és a növekedés óhaja vezérel,
túlzásba viszi és mértéktelenül fogyasztja a föld és saját életének erőforrásait.
A természetes környezet esztelen rombolása mögött egy antropológiai tévedés
húzódik, amely - sajnos - nagyon elterjedt korunkban.
Az ember, amikor felismeri, hogy munkája által képes átalakítani és
bizonyos értelemben ‫״‬megteremteni” a világot, elfelejti, hogy ezt a munkát
mindig a teremtett dolgok eredeti isteni adományozása alapján rég^i. Ügy gondolja,
hogy önkényesen rendelkezhet a földdel, feltétel nélkül alávetheti saját akaratá-
nak, mintha annak nem lenne előzetes jellemzője és rendeltetése, amelyet Isten
adott neki, s amelyet az embernek tovább kell fejlesztenie, de nem hamisíthat
meg. Az ember helytelenül Isten helyébe lép, és így végeredményben elősegíti
az általa inkább elnyomott, semmint kormányzott természet lázadását, ahe-
lyett, hogy a teremtés művében Istennel működne együtt1. ...
4906 38. A természeti környezet esztelen rombolásán kívül fel kell idézni az emberi
környezet még súlyosabb rombolását, amelyre távolról sem szentelnek kellő
figyelmet. Amikor az ember - még ha távolról sem a szükséges mértékben, de -
teljes joggal fáradozik azon, hogyan mentse meg a kipusztulással fenyegetett
különböző állati fajok természetes környezetét, mert megérti, hogy valamilyen
módon mindegyik hozzájárul a földi egyensúly fenntartásához, kevés gondot
fordít a ‫״‬humánökológa” erkölcsi feltételeinek védelmére. ...

1002
 II. János-Pál: Körlevél: ‫ ״‬Centesimus !minis” : Szociális tanítás * 4 9 0 0 -4 9 1 4

40. ... Miként a korai kapitalizmus idején az állam feladata volt a munka 4907
alapvető jogainak védelme, hasonlóképpen az újkapitalizmusban is neki és az
egyetemes társadalomnak kell megvédem a közösségi javakat, amelyek többek
között keretet alkotnak, amelyen belül mindenkinek módjában áll, hogy
törvényesen valósítsa meg személyes céljait.
Itt a piacnak egy másik korlátját is felfedezhetjük: vannak közösségi és minőségi
szükségletek, amelyeket nem lehet a piaci mechanizmusokkal kielégíteni; vannak
olyan fontos emberi szükségletek, amelyek nem tartoznak a piac logikájához;
vannak olyan javak, amelyek természetükből eredően nem, és nem is lehetnek
adásvétel tárgyai. Természetesen a piaci mechanizmusok komoly előnyökkel is
bírnak, többek között elősegítik az erőforrások jobb hasznosítását, kedvezően
hatnak az árucserére, és mindenekelőtt a személy akaratát és szándékait
helyezik a középpontba, amelyek szerződésben találkoznak egy másik személy
akaratával és szándékaival. Viszont magukon hordozzák a piac ‫״‬bálványozásá-
nak” veszélyét, amely tagadja olyan javak létezését, amelyek természetükből
eredően nem, és nem is lehetnek csupán áruk.
41. ... Λ nyugati társadalmak fölülmúlták a kizsákmányolást, legalábbis 490«
abban a formában, amelyet Kari Marx elemzett és vázolt. De nem szűnt meg
az elidegenedés a kizsákmányolás különböző változatai esetében, amikor az
emberek kölcsönösen eszközként használják fel egymást, és amikor, különle-
ges és kifinomult igényeiket messzemenőkig kielégítve, semmibe veszik a
valódi és lényeges igényeket, melyek figyelembevételével kell szabályozni az
egyéb szükségletek kielégítésének módozatait1. Nem lehet szabad az ember,
amíg csak vagy elsősorban azzal törődik, hogy birtokoljon és élvezzen, s nem
képes uralkodni ösztönein és szenvedélyein, sem pedig engedelmességből
alárendelni őket az igazságnak. A ‫ ״‬Isten és ű‫ ״‬ember igazságának való engedelmesség a
szabadság elsőfeltétele. Hiszen lehetővé teszi számára, hogy szükségleteit, vágyait
és azok kielégítésének módozatait a helyes értékrendnek megfelelően sorolja
be, olyan módon, hogy a dolgok birtoklása növekedésének eszköze legyen. ...
42. Térjünk vissza most az eredeti kérdéshez: mondhatjuk-e azt, hogy a 4909
kommunizmus bukása után a kapitalizmus a győztes társadalmi rendszer, és
hogy azok az országok, amelyek gazdaságuk és társadalmuk újjáépítésén
fáradoznak, erőfeszítéseiket feléje irányítsák? Vajon ezt a modellt kell-e ajánlani
a harmadik-világ azon országainak, amelyek valódi gazdasági és polgári
fejlődésük útját keresik?
A válasz természetesen összetett. Ha a ‫״‬kapitalizmus” olyan gazdasági
rendszert jelent, amely elismeri a vállalkozás, a piac, a magántulajdon és ebből
következően a termelőeszközök felhasználásával járó felelősség, valamint a
szabad emberi kezdeményezés alapvető és pozitív szerepét a gazdasági életben,
a válasz természetesen ‫ ״‬igen”, még ha talán helyesebb lenne ‫״‬vállalkozói
gazdaságról”, vagy ‫״‬piacgazdaságról”, vagy egyszerűen ‫״‬szabad piacgazdaság-
ról” beszélni. De ha a ‫״‬kapitalizmus” alatt olyan rendszert értünk, amelyben a
gazdasági téren érvényesülő szabadság nem egy olyan szilárd politikai rendbe

1003
*4900-4914 Il.Jiiuos-P.il: Körlevél: ‫ ״‬Centesimus aimus” : Szociális tanítás

illeszkedik, amely a gazdasági szabadságot a teljes emberi szabadság szolgálatá-

ba állítja, és a teljes emberi szabadság egyik összetevőjének tekinti, melynek
etikai és vallási magja van, akkor a válasz egyértelműen a ‫ ״‬nem”.

V. fejedet: Λ ~ állam és a szellemi kultúra

46. Az Egyház nagyra értékeli a demokratikus rendszert, mint olyan
rendszert, amely biztosítja polgárai számára a politikai döntésekben való
részvételt és garantálja a kormányzottaknak, hogy maguk válasszák meg és
ellenőrizzék vezetőiket, vagy békés formában leváltsák őket, ha szükségesnek
látszik1. Ezért az Egyház nem helyeselheti az olyan zártkörű vezető-csoportok
létrejöttét, amelyek az államhatalmat saját hasznukra vagy ideológiai céljaik
megvalósítására bitorolják.
Valódi demokrácia csak ‫״‬jogállamban” és az emberi személy helyes értelme-
zése alapján lehetséges. Ez igényli azon nélkülözhetetlen feltételek megterem-
tését, amelyek biztosítják a személy kibontakoztatását a valódi eszmények
megvalósítását célzó nevelés és képzés által, valamint a ‫ ״‬társadalom személyes-
ségének” növekedését a részvétel és a közös felelősség struktúráinak megte-
remtése által. Napjainkban hajlanak az emberek arra, hogy az agnosztiazmust
és a szkeptikus relativizmust olyan filozófiának és alapvető magatartási
formának tekintsék, amely megfelel a politikai demokrácia követelményeinek,
azokat pedig, akik meg vannak győződve arról, hogy isménk az igazságot és
szilárdan ragaszkodnak hozzá, demokratikus szempontból megbízhatatlanok-
nak tartsák, mert nem fogadják el, hogy az igazságot a többség határozza meg,
vagy hogy az igazság a politikai erőviszonyoknak függvényében változik. Ezzel
kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy ha nem létezik olyan végső igazság,
amely a politikai cselekvést irányítja és szabályozza, akkor az eszmék és a
meggyőződések könnyen a hatalmi célok eszközeivé válhatnak. Ha egy
demokráciából hiányoznak az alapvető értékek, akkor az elóbb-utóbb leplezett
vagy leplezetlen totalitarizmusba fordul, miként a történelem tanúsítja.
Az Egyház nagyon jól ismeri a fanatizmusban vagy a fundamentalizmusban
rejlő veszélyt; ezek ugyanis tudományosnak vagy vallásosnak tűnő ideológia
címén feljogosítva érzik magukat arra, hogy az igazságról és a jóról alkotott
felfogásukat másokra is rákényszerítsék. A keresztény igazság nyilvánvalóan
nem ilyen természetű. Mivel a keresztény hit nem ideológiai jellegű, egyáltalán
nem törekszik a változó társadalmi és politikai valóságot merev modellbe
zárni, és elismeri, hogy az ember élete koronként különböző és tökéletlen
formában bontakozik ki. Az Egyház tehát, amikor elismeri a~ ember transyenden-
tális méltóságát. a szabadság tiszteletben tartását tekinti irányeliének és módszerének2.
De a szabadság csak az igazság befogadása által érvényesül teljesen: egy
igazság nélküli világban a szabadság elveszíti tartalmát, és az ember vad
szenvedélyeinek, nyílt vagy rejtett tényezőknek a hatása alá kerül. A keresztény
viszont éli a szabadságot, [ív. Jn 8,31] szolgálja a szabadságot; hivatásának
missziós természetéből eredően állandóan hirdeti az általa már megismert

1004
 II. Jáiios-Pál: Körlevél: ‫ ״‬Ceutcsiinus annus” : Szociális tanítás * 4 9 0 0 -4 9 1 4

igazságot; másokkal folytatott párbeszédében figyelembe veszi az igazság

minden töredékét, amelyet az emberek életében és az egyes nemzetek kultúrá-
)ában felfedezett, szüntelenül hangsúlyozza mindazt, amit hite és egészséges
értelmi erőfeszítése révén az emberi személyről tanult3.
47. A marxista totalitarizmus valamint más parancsuralmi és ‫״‬nemzetbiz- 4911
tonsági” rendszerek bukása után napjainkban a demokratikus eszme ellent-
mondásokkal tarkított előretörésének vagyunk tanúi, ami az emberi jogok
iránti fokozott érdeklődéssel és elkötelezettséggel párosul. Éppen ezért szűk-
séges, hogy azok a népek, amelyek intézményeik reformjának útját járják, ezen
jogok nyílt elismerésével demokráciájuknak hiteles és szilárd alapot vessenek1.
Ezek közül elsőként az élethez való jogot kell megemlíteni, amelynek
szerves részét képezi az a jog, hogy a magzat a fogantatás után növekedésnek
induljon anyja méhében; továbbá a jogot ahhoz, hogy ki-ki meg nem bontott
családi kötelékben és személyisége fejlődésének szempontjából megfelelő
erkölcsi környezetben éljen, valamint a jogot, hogy az igazság keresése és
megismerése által gyarapíthassa szabadságát és értelmi képességét; a jogot
ahhoz, hogy munkája által részt vehessen a föld javainak használhatóvá
tételében, és ezzel biztosítsa saját maga és hozzátartozói megélhetését; végül a
jogot ahhoz, hogy szabadon alapíthasson családot, hogy gyermekeket fogad-
hasson és nevelhessen, és felelősséggel gyakorolhassa nemiségét. Ezeknek a
jogoknak a forrása és foglalata valamiképpen a vallásszabadság, amely úgy
tekintendő, mint jog arra, hogy hite igazságának és személyisége transzcenden-
tális méltóságának megfelelően éljen az ember‫־‬.
48. ... Nem is olyan régen még az állam cselekvési mezejét annyira 4912
kiszélesítették, hogy az már valamiképpen egy új típusú állam, a ‫״‬jóléti állam”
létrehozásához vezetett. Néhány államban azért hódoltak ennek a fejlődési
irányzatnak, hogy jobban ki tudják elégíteni a sokféle szükségletet és az
igényeket, miközben orvosolták az emberi személyhez méltatlan szegénységet
és nélkülözést. De túlkapások és visszaélések is megmutatkoztak, s ezek miatt,
különösen az utóbbi években, komoly bírálatok érték a jóléti államot, melyet
‫״‬atyáskodó államnak” bélyegeztek. Az atyáskodó állam működési rendellenes-
ségei és hibái az állam sajátos feladatainak nem megfelelő felfogásából
származnak. E vonatkozásban is be kell tartani a kisegítés eliét (princípium
subsidiaritatis): egy magasabb szintű közösség nem avatkozhat be egy alacso-
nvabb szintű közösség belső életébe és nem foszthatja meg illetékességétől, sót
ha a szükség úgy kívánja, támogatnia és segítenie kell abban, hogy összehan-
gólja tevékenységét a társadalmat alkotó más tényezőkkel, ti. a közjó érdeké-
ben1. ...
49 ... De hogy a napjainkban igen elterjedt individualista gondol kod ás mó- 4913
dót legyőzzük, elkötelezett szolidaritásra és felebaráti szeretette van szükség. Ez
azzal kezdődik, hogy a családon belül a házastársak kölcsönösen segítik
egymást, azután azzal a gondoskodással folytatódik, amelyet a nemzedékek
egymásnak nyújtanak. ... Emiatt sürgősen elő kell mozdítani nemcsak a csal-

1005
*4900-4914 II. János-Pál: Körlevél: ‫ ״‬Ceutesimus aiunis” : Szociális tanítás

ádpolitikát, hanem az olyan társadalompolitikát is, amelyben a család kerül a

középpontba. Ez a társadalompolitika megfelelő erőforrások és hatékony
támogatási módozatok kialakításával segíti a családot mind a gyermeknevelés-
ben, mind az idősek gondozásában, elkerülve, hogy az idősek kiszakadjanak a
családból, és megerősítve a nemzedékek közötti kapcsolatot1.
A családon kívül más közbülső társadalmi csoportok is fontos szerepet
töltenek be és sajátos szolidaritási rendszert hoznak létre. Hiszen ezek a
csoportok is a személyek valódi közösségeivé nőnek fel, és beleilleszkednek a
társadalom szövetébe, megakadályozva, hogy az ember az elszemélytelenedett
tömeg névtelenségébe süllyedjen, ami - sajnos - a modern társadalmakban
gyakran előfordul.
A különböző kapcsolatok kereszteződésében a személy áll, és ez erősíti a
‫ ״‬társadalom személyességét”. Az ember ma gyakran elvész az állam és a piac
két pólusa között. Néha ugyanis úgy tűnik, mintha időnként csak árutermelő-
ként és -fogyasztóként, vagy az állam közigazgatási alanyaként létezne, mintha
feledésbe merülne, hogy az emberek együttélésének nem célja sem az állam,
sem a piac, hanem az ember önmagában olyan páratlan értékkel bír, hogy az
államnak is és a piacnak is szolgálnia kell. Az ember mindenekelőtt igazságot
kereső lény, arra törekszik, hogy e szerint az igazság szerint éljen és elmélyítse
azt a múlt és a jövő nemzedékével folytatott párbeszéd révén2.
4914 52. ... A perzsa-öbölbeli legutóbbi drámai háború alkalmával magam is
ismételten hangoztattam: ‫״‬Soha többé háborút!” Nem, soha többé háborút,
amely ártatlan életeket olt ki, amely gyilkolni tanít és amely ugyanúgy feldúlja
azok életét is, akik gyilkolnak, amely neheztelést és gyűlöletet hagy maga urán,
és ezzel még nehezebbé teszi a háborút kiváltó problémák igazságos megoldá-
sát is. Amint egyes államokban végre elérkezett az idő, és a magánbosszú és a
megtorlás rendszerét a törvény uralma váltotta fel, úgy hasonlóképpen itt az
ideje, hogy a nemzetközi közösségben is hasonló fejlődés következzék be.
Mégsem szabad elfelejteni, hogy a háború gyökerei általában valós és súlyos
okokat rejtenek: elszenvedett igazságtalanságokat, jogos követelések semmibe-
vevését, reményüket vesztett tömegek nyomorát és kizsákmányolását, ·akik
nem látnak reális lehetőséget arra, hogy életkörülményeiken békés eszközökkel
javíthassanak. Ezért a béke másik neit afejlődéi.

4920-4924: A Hittani Kongregáció ‫ ״‬Communionis notio” írása, 1992.

május 28.
Az ‫״‬Egyháznak, mint közösségnek néhány szempontjáról” szóló írás a részegyhá-
zaknak az Anyaszentegyházzal és a péteri hivatással szemben való túlzott hangsúlyo-
zása ellen érvel. A ‫״‬Communioms notio” megvitatására az ‫״‬L'Osservatore
Romano”-ban 1993. június 23-án hivatalos kommentár jelent meg, amely a részegy-
házak és az Egyetemes Egyház viszonyát tisztázza. A dokumentum szövegét
fordította: Bodnár Éva.
Kiadva: AAS 85 (1993) 839-846.

1006
 II. Jáiios-Pál: Hittmu Kongregáció írása ‫ ״‬Coinmmuoii uotio”: Az Egyház közössége *4920-4924

/. Λ ζ Egyhá^, a közösség titka.

3. Ahhoz, hogy a közösség fogalma, amely nem egyértelmű, az egyháztan 4 9 2 0
interpretációs kulcsává válhasson, a bibliai tanításon és az egyházatyák hagyó-
mányán belüli fogalomnak kell tekintenünk. Itt a közösség mindig két
dimenziót ölel fel, a vertikális (az Istennel való közösség) és a horizontális
dimenziót (az emberek közössége). Ezért a közösség keresztény felfogásához
hozzátartozik, hogy felismerjük: a közösség mindenekelőtt Isten ajándéka, a
húsvét titkában beteljesülő isteni cselekedet gyümölcse. Isten és ember új
kapcsolata, amely Krisztusban megerősítést nyert, és amely a szentségek által
részünkké válik, kiszélesedik az emberek egymás közötti ugyancsak új kapcso-
tatában.

II. Egyetemes Egyhá‫ ״‬és rés~egyhá~ak

8. Az egyetemes Egyház eszerint az egyházak teste1, ezért helyes, ha a 492l
közösség fogalmát analóg módon a részegyházak egyesülésére alkalmazzuk,
valamint az egyetemes Egyházat a részegyházak közösségének tekintjük.
Néhányan azonban a részegyházak közösségének gondolatát úgy használják
fel, hogy az Egyház egységéről alkotott képet látható és intézményes dimenzi-
ójában gyengítik. Sót, egyesek szerint a részegyházak mindegyike önmagában
teljes szubjektum, az egyetemes Egyház pedig annak eredménye, hogy a
részegyházak kölcsönösen elismerik egymást. Ez az egyoldalú ekléziológiai
nézet, amely nemcsak az egyetemes Egyház, hanem a részegyház fogalmát is
leszűkíti, nyilvánvalóvá teszi a közösség fogalmának hiányos ismeretét.
9. ... Ezért ‫״‬az egyetemes Egyház nem fogható fel a részegyházak összege- 4922
ként, vagy egyfa)ta szövetségeként”1, mivel nem ezek közösségének gyümöl-
cse, hanem lényege titkának megfelelően ontológiailag és időben is megelőzi
mindegyik részegyházat. Sót, az egyházatyák szerint az Egyház, amely egy
titok, az egy és egyetlen Egyház ontológiailag megelőzte2 a teremtést, és a
részegyházakat gyermekeiként hozta a világra, bennük fejeződik ki, mint a
részegyházak anyja és nem mint azok terméke. ... Ebből az egyetemlegesen
létrejött és megnyilvánult Egyházból jöttek létre a helyi egyházak, mint Jézus
Krisztus Anvaszentegyházának különleges kifejezőszközei. Mivel az egyetemes
Egyházban, és abból születtek, abból kapták egyházi lényegüket, ezért a II.
Vatikáni zsinat megfogalmazása ‫״‬Egyház az egyházakban és az egyházakból”3
elválaszthatatlan a másik megfogalmazástól: ‫״‬egyházak az Egyházban és az
Egyházból”4. ...I.

III. Λ~ egyházak közössége, a~ Eucharis*tia és a püspökség

11. Napjainkban azonban az egyre nagyobb tisztelemek örvendő 4923
eucharisztikus ekléziológia, amely kétségtelenül értékes gyümölcsöket hozott,
mégis időnként egyoldalúan hangsúlyozta a helyi egyházak elvének fontossá-
gát. Néhányan azt állítják, hogy az Egyház teljes titka jelen van ott, ahol az

1007
* 4 9 20 ‫־‬4924 II. Jáuos-Pál: Hittam Kongregáció írása ‫ ״‬Couunum ou notio” : Az Egyház közössége

Oltáriszentséget ünnepük, éspedig úgy, hogy az egység és az egyetemesség

bármely más elve lényegtelenné válik. Mások pedig, a különböző teológiai
befolyások iránt elkötelezve, hajlanak arra, hogy az Egyház fent említett,
partikuláris felfogását még radikálisabban fejezzék ki, így azt állítják, hogy ha
Jézus nevében többen összegyűlnek [/». M t.18,20], akkor az már magát az
Egyházat jelenti. Valójában az Úr eucharisztikus testének egységéből és
oszthatatlanságából következik a titokzatos test egysége, az egy és oszthatatlan
Egyházé. ...
4924 13. A püspök látható elve és alapja azon részegyház egységességének,
amelyet az ó pásztorkodására bíztak1. Ahhoz azonban, hogy egy részegyház
teljes Egyházzá váljék, tehát hogy az univerzális egyházat annak összes
meghatározó elemével együtt, és ezáltal az egyetemes Egyházat is megjelenít-
hesse, az is szükséges, hogy jelen legyen benne az Egyház legeredendóbben
saját eleme, a püspöki kar, annak fejével, ‫ ״‬Róma püspökével együtt, és
sohasem nélküle”2. Róma püspökének és a püspöki karnak primátusa az
Anyaszcntegyház legeredendőbb eleme, amely ‫״‬nem vezethető le a részegyhá-
zak partikularitásából”3, és amely mégis minden részegyháznak sajátja. ... Az a
tény, hogy Péter utóda - mindegyik részegyházhoz hozzátartozik, elengedhe-
tetlen kifejezőeszköze annak a bensóségességnek, amely az Anyaszentegyházat
és a részegyházakat összeköti4. ...

4930-4942: A latin püspökök Santo Domnígóban tartott IV. közgyűlés-

ének záródokumentuma, 1992. október 12—18.
A dokumentum Jézus Krisztusról, az Atya evangéliumáról szól, aki Egyházában és az
által folytatja küldetését (1. rész), az emberek támogatásáról, mint az evangelizáció és a
keresztény kultúra egyik dimenziójáról (2. rész) és végül pasztorális irányvonalakat fejt ki
(3. rész). A második rész kiemeli az emberi jogok fontosságát, az ökológiai kihívásokat, a
szegénység problematikáját és a társadalmi rend alapvető kérdéseit, valamint az indián,
afro-amenkai és a mcsztic kultúrák sokrétűségét és jogait. Fordította: Bodnár Éva.
Kiíidva: Rio de Janeiro, Medellín, Puebla, Santo Domingo Documentos Pastorales,
San Pablo 1993, 514-586.

Második rész:
Jézus Krisztus, aki az e\ ancéuum éló hirdetője saját egyházában

I. Λ ~ új evangli^áció
4930 26. Az új evangelizáció célja, hogy olyan embereket és közösségeket
formáljon, akik hitükben érettek, és választ adnak arra az új szituációra,
amelyben élünk, amelyet a modern kor társadalmi és kulturális változásai
idéztek elő. Itt figyelembe kell vennünk a városiasodást, a szegénységet és a
mellőzöttséget. Helyzetünket a materializmus, a halál kultúrája, a szekták
előretörése és a legkülönbözőbb eredetű vallási eszmék jellemzik. ...
4931 30. ... Az új evangelizációnak jobban be kell épülnie kultúráink létébe és
életmódjába, tekintettel kell lennie a különböző kultúrák, különösen az indián

1008
II. János-Pál: A latin püspökök Santo Domiugói IV. Általános gyűlésének záródokumentuma *4930-4942

és az afro-amerikai kultúra jellemzőire (inkulturáció). Meg kell tanulnunk a

hallgatóság gondolkodásmódjának és kultúrájának megfelelően, kommumkáci-
ójukban használt formákkal és eszközeikkel összhangban beszélni. így az új
evangelizáctó az Ige testté válásának útján haladhat tovább. Az új
evangelizációhoz változásra van szükség az Egyház pasztorális tevékenységé-
ben. A változásnak a zsinattal összhangban kell végbemenniük. Ez mindenre
és mindenkire vonatkozik: a tudatunkra, a személyes és a közösségi gyakorlat-
ra, az egyenjogúság és a tekintély viszonyára, olyan struktúrákkal és dinamiz-
musokkal, amelyek az Egyházat egyre világosabb jellé teszik, az egyetemes
megváltás szentségévé.

II. Λ ς ember támogatása

178. ... Az evangélium hirdetésekor hangsúlyozható amint azt Jézus 4932
Krisztus a zsinagógában egyértelművé is tette, hogy azért jött, hogy a
szegényeknek ‫״‬hirdesse az evangéliumot” \vö. L k 4,18\. O, ‫״‬a gazdag, értetek
szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok” [2K0r8,9\. Arra hív
bennünket, hogy életmódunkban és egyházi struktúráinkban hiteles bizonyíré-
kát adjuk az evangéliumi szegénységnek, úgy, ahogyan azt O is tette. Ez az az
alap, amely arra kötelez bennünket, hogy a szegényeket az evangéliumnak
megfelelően elsőbbségben részesítsük. Ez a kötelezettség szilárd és visszavon-
hatatlan de sem kizárólagos, sem kizáró. ...

III. A keresztény kultúra

229...... λ kultúra evangelizációja, ami egészen a dinamikus magig hatol, az 4933
inkulturációban fejeződik ki, amelyet II. János-Pál ‫״‬az új evangelizáció centru-
mának, közepének és céljának” 1 nevezett. Az autentikus kulturális értékek,
amelyeket a hit megkülönböztetett és átvett, szükségesek ahhoz, hogy ugyan-
ezen kultúrában megtestesülhessen az evangélium üzenete és az Egyház
reflexiója és gyakorlata. ...
230.... Az evangéliumot a megváltás három titkának fényében kell a kultúra 4934
részévé tennünk: karácsony ünnepe a megtestesülés útját mutatja meg, és arra
hívja az evangélium hirdetőit, hogy életüket megosszák azokkal, akiknek az
evangéliumot hirdetik; húsvét ünnepe a szenvedésen keresztül elvezet a
bűnöktől való megtisztuláshoz és így a megváltáshoz; pünkösd ünnepe pedig,
a Szentlélek ereje által mindenkit képessé tesz arra, hogy Isten csodáját saját
nyelvén is megérthesse.
Az evangéliumnak a kultúra részévé válása olyan folyamat, amelynek
előfeltétele, hogy felismerjük az evangéliumnak azokat az értékeit, amelyek a
jelen kultúrában is többé-kevésbé tisztán megmaradtak, és azokat az új
értékeket, amelyek Krisztus üzenetével egybecsengenek. Az evangélium
inkulturációjának célja, hogy a társadalom felismerje és becsülje ezeknek az
értékeknek krisztusi voltát, és mint ilyeneket, őnzze meg őket. Ezenkívül célja,

1009
* 4 9 3 0 -4 9 4 2 II. János-Pál: A latin püspökök Sauto Domiugöi IV. Általános gyűlésének záródokumentuma

hogy beépítse az evangéliumnak azokat az értékeit, amelyek nincsenek jelen a

kultúrában, vagy azért, mert elhalványultak, vagy azért, mert az tdó folyamán
teljesen eltűntek.
4935 243. ... A kultúrába ágyazott evangelizáctó egyik célja mindig azoknak a
népeknek vagy népcsoportoknak teljes megváltása és megszabadítása, amelyek
erősítik identitásukat, hisznek specifikus jövőjükben, oly módon, hogy ellenáll-
nak a halál hatalmainak és magukévá teszik a megtestesült Krisztus perspektí-
váját, azét a Krisztusét, aki megmentette az embereket a gyengeségtől, a
szegénységtől és a megváltó kereszttől. Az Egyház minden nép hiteles
kulturális értékeit védelmezi, különösképpen az elnyomottakét, a védtelenekét
és a figyelmen kívül hagyottakét, a bűn a modern társadalomban nyilvánvalóvá
vált struktúráinak elsöprő hatalmával szemben.
4936 244. Latin-Amerika és a Karib szigetek multikulturális, sok népből álló
kontinenst alkotnak. Itt többnyire különböző népek élnek együtt: őslakosok,
afro-amerikaiak, meszticek, európaiak és ázsiaiak utódai, mindenki a maga
kultúrájával, amelyet a maga társadalmi identitásába épít be, népének világnéze-
te szerint, de katolikus identitásukból kiindulva, mindnyájan keresik egységű-
két.
4937 245.... Amikor az Egyház találkozott ezekkel az őslakos népekkel, kezdettől
fogva megpróbált mellettük állni saját túlélésükért folytatott harcban, igazság-
tálán helyzetükből kiindulva megmutatta a legyőzött, leigázott és rabszolgaként
kezelt népeknek a megváltó Krisztus útját. Az első evangelizáció során jelentős
szenvedés mellett nagy sikerek is születtek, és olyan pasztoralizációs felismeré-
sek, amelyeknek gyümölcse máig is megtalálható.
4938 246. Latin-Amerika és a Karib szigetek afro-amerikai kultúráját a rabszol-
gaság elleni tartós küzdelem jellemezte. Ezeknek a milliókat felölelő népeknek
vannak olyan kulturális értékeik, amelyek a teremtő Istennek jelenlétét fejezik
ki. Négy évszázadon keresztül valóban több millió fekete afrikait hurcoltak el
hajókkal rabszolgának idegen országba, családjuktól elválasztották és áruként
adták-vették őket. A feketék rabszolgává alacsonyítása és az indiánok legyilko-
lása a nyugati gyarmati terjeszkedés legnagyobb bűnei voltak. Sajnos, ami a
rabszolgaságot, a rasszizmust és a diszkriminációt illeti, voltak olyan megke-
Teszteltek is, akikben ez a helyzet nem váltott ki ellenkezést. ...

Pásztóralis irányelnk: a kultúrába ágyazott evangeli^áaó

4939 248. ... Jézus evangéliumát alázatos, megértő és prófétai magatartással
felkínálni, az O szavait a tiszteletet megadó, nyílt és testvéri párbeszéddé tenni,
és arra törekedni, hogy mások nyelvét megismerjük. Kultúráik kritikai megér-
tésében növekedni, és azt az evangélium fényében becsülni. A liturgia
inkulturációját támogatni, olyan vallási szimbólumok, rítusok és kifejezés fór-
mák megbecsült felvételével, amelyek összeegyeztethetők a hit világos monda-
nivalójával, közben pedig megtartani az univerzális szimbólumokat és fenntar-
tani az azonosságot az Egyház általános tanításával.

1010
II. János-Pál: A latin püspökök Sauto Dotnnigói IV Általános gyűlésének záródokumentuma *49304942‫־‬

A teológiai reflexiót követni, s eközben respektálni azokat a kulturális

kifejező eszközöket, amelyek segítenek számot adni hitükről és reményeikről.
Annak a világnézetnek megértésében növekedni, amelyben Isten, ember és a
világ egységet alkotnak, és amely minden emberi, lelki és transzcendentális
kapcsolatot áthat. Az indián népeknél elősegíteni az ősi kulturális értékek
beépülését az Egyházba, hogy ezáltal még inkább valósággá válhasson Isten
országa.
249. A fekete lakosságot sújtó mellőzöttség és a rasszizmus problémáinak 4940
ismeretében az Egyház, evangelizációs megbízatásával szeretne részt vállalni
szenvedéseikben, és mellettük állni jogos fáradozásaikban, hogy megkeressék a
mindenki számára igazságosabb és méltóbb életet1.
Éppígy támogatni kívánja az Egyház Latin-Amerikában és a Karib szigete-
ken az afro-amerikai népeket abban, hogy megvédjék identitásukat, és újból
felismerjék saját értékeiket, valamint segíteni kíván abban is, hogy a keresztény
tanítással összeegyeztethető szokásaikat és hagyományaikat megőrizzék2.
Ezenkívül kötelezettséget vállalunk arra nézve, hogy a pasztorális területén
az afro-amerikai közösségeknek különös figyelmet szentelünk, és támogatjuk
a kultúrájukat jellemző vallási kifejezőeszközök alkalmazását3.
250. A mesztic-tudatot fejleszteni, nem csak a faji, hanem a kulturális 4941
öntudatot is, amely sok népnél jellemzi a nagy többséget, mert ez az evangéli-
um kultúrába ágyazásával függ össze.
251. Az emberek hiteles segítése érdekében az Egyház támogatni kívánja 4942
ezeknek a népeknek azon a törekvéseit, hogy a nemzeti és nemzetközi
törvények ismerjék el őket, teljes joggal rendelkezhessenek országukkal, saját
szervezeteikkel és kulturális szokásaikkal, hogy összhangban élhessenek identi-
fásukkal, saját nyelvükkel és régi szokásaikkal, és a Föld bármely népével
egyenrangú kapcsolatot alakíthassanak ki. ...

4950—4971: ‫״‬Veritatis splendor” körlevél, 1993. augusztus 6.

Az 1987-ben közzétett körlevél meg nem nevezett teológusok álláspontjával szembe
helyezkedik, akik az crkölcsteológia alapvető kérdéseit érintik és abban ‫״‬krízist” (5. sz.)
fedeznek fel. Szó esik bibliai alapon szabadságról és törvényről, lelküsmerétről és
igazságról, alapvető szándékról (optio fundamentális) és konkrét magatartásról vala-
mint az erkölcsi cselekvés természetéről. Fordította: Diós István
Kiadva: A A S (1 9 9 3 ) 1 1 5 9 -1 2 2 3 . 1

11.fejedet: ,N e hasonuljatok a tilághoξ” [Rom 12,2]

32. Néhány újabb iskola odáig jutott a szabadság m agasztalában, hogy 4950
abszolút értékké tette, a javak forrásává és kezdetévé. Ebben az irányban
hatnak azok a tanítások, melyek elveszítik a transzcendencia iránti érzéket,
vagy kifejezetten ateisták. A személyes lelkiismeretet teszik az erkölcsi ítélet
legfölső fórumává, mely minden külön indoklás nélkül (kategorikusan) és
tévedhetetlenül dönthet a jó és a rossz kérdésében. Az elvet, mely szerint

1011
*4950-4971 II. Jáuos-Pnl: Körlevél: ‫ ״‬Veritatis splendor": Erkölcs

mindenkinek követnie kell a lelkusmeretét, azzal a tévedéssel alapozzák meg,

hogy az erkölcsi ítélet azért igaz, mert a saját lelküsmererból fakad. így
azonban az igazság követelménye szertefoszlik, s átadja helyét az őszinteség, a
hitelesség, a ‫״‬magammal való összhang” kritériumának, annyira, hogy ezen az
úton eljutottak az erkölcsi ítélet teljesen szubjektív fölfogásához. ...

I. Szabadság és törlény
4951 35. ... Néhány mai kultúr-irányzatból olyan etikai fölfogások születtek,
melyek szerint elemi összeütközés van a szabadság és a törvény között. Ezek
azok a tanítások, melyek az egyes embereket vagy bizonyos csoportokat
föl ruháznak a jó és a rossz meghatározásának képességével. Szerintük az
emberi szabadság ‫ ״‬teremti az értékeket” és elsőbbsége van az igazsággal
szemben, annyira, hogy maga az igazság is a szabadság terméke. Ez pedig oly
nagyfokú erkölcsi autonómiával járna, ami gyakorlatilag az ember abszolút
szuverenitását jelentené. ...
4952 37. Néhány morálisra, mivel az erkölcsi életet meg akarta tartani keresztény
keretek között, a katolikus tanítással1 5 1 ellenkező módon különbséget tett egy
emberi eredetű és csak világi értékű etikai rend és egy üdvrend között, melyben
csak néhány, az Istennel és a felebaráttal kapcsolatos belső szándéknak és
erénynek volna jelentősége. Következésképpen tagadják az isteni kinyilatkozta-
tásban a meghatározott erkölcsi tartalmat, mely egyetemesen és állandóan
érvényes. ...
4953 40. ... Az erkölcsi törvény Istentől származik, s forrását mindig benne találja
meg: ugyanakkor az emberi értelemnek az isteni bölcsességből eredő
természetes erejében az erkölcsi törvény az ember saját törvénye. A természetes
törvény ugyanis, mint láttuk ‫״‬nem más, mint az értelem Istentől belénk öntött
világossága. Ennek köszönhetően ismerjük meg azt, amit tennünk, 1 1 1 . amit
kerülnünk kell. Ezt a világosságot és ezt a törvényt Isten a teremtésben adta az
embernek”1. A gyakorlati gondolkodás jogos autonómiája azt jelenti, hogy az
ember magában hordozza a Teremtótól kapott saját törvényét. Mindazonáltal az
értelem autonómiája nem jelentheti azt, hogy az értelem teremti az erkölcsi
értékeket és normákat. Ha ez az autonómia tagadná, hogy a gyakorlati értelem
társa a Teremtő és az isteni törvényhozó bölcsességének, vagy ha valamiféle
teremtő szabadságot sugallna az adott történelmi, társadalmi és kulturális
körülményekhez igazodó erkölcsi normák megalkotásához, az ilyen autonómia
ellentmondana az ember igazságáról szóló egyházi tanításnak2. ...
4954 48. ... A személy, testét is beleértve, teljesen magára bízatott, s a lélek és a
test egységében alanya saját erkölcsi cselekedeteinek. A személy az értelem
világosságánál és az erény segítségével fedezi fel testében - a teremtő bölcs
tervének megfelelően - az önátadás előjeleit, ígéretét és kifejezését. Az értelem
—szem előtt tartva az emberi személy méltóságát, melynek önálló értéke van -
fölfogja bizonyos javak különleges erkölcsi értékét, melyre a személy természe-
te szerint törekszik. ...

1012
 II. János-Pál: Köriével: ‫ ״‬Ventnlis spleiidor” Erkölcs * 4 9 5 0 ‫־‬4 9 7 1

49. Az a tanítás, mely elszakítja az erkölcsi cselekedetet testi föltételeitől, 4955

eltér a Szentírás parancsol arai tói és ellentmond a hagyomány tanításának is. Az
ilyen tanítás új formában éleszt föl néhány régi tévedést, melyeket az Egyház
mindig elvetett, mert az emberi személyt tisztán formális, ‫ ״‬spirituális” szabad-
ságra redukálják. ...
50. ... Az Egyház, amikor elutasítja a testiségnek olyan meghamisításait, 4956
melyek megfosztják emberi jelentésétől, az embernek szolgál és megmutatja
neki az igaz szeretet útját, a2 egyedüli utat az igaz Istenhez. Az így értett
természetes törvény nem engedi szétválasztani a szabadságot és a természetet.
Ezek ugyanis harmonikusan összeillenek, és bensőségesen átjárják egymást.
51. ... A természetes törvény - mivel kifejezi az emberi személy méltóságát 4957
és megalapozza alapvető jogait és kötelességeit - parancsai egyetemesek és
kötelező erejük minden emberre kiterjed. Ez az egyetemesség nem hagyja
figyelmen kívül az emberek egyéniségét, nem is ellenkezik az egyes személyek
egyszenségével és megismételhetetlenségével; épp ellenkezőleg gyökerében
ragadja meg szabad cselekedeteiket, melyek tanúskodnak az igazi jó egyetemes-
ségéról.
52. ... A tiltó parancsok köteleznek mindig és minden körülmények között, 4958
nem jelenti azt, hogy az erkölcsi életben a tilalmak fontosabbak, mint a pozitív
parancsok, melyek a jó megtételére köteleznek. A magyarázat inkább a
következő: Isten és a felebarát skereteiének parancsa a maga pozitív erejében nem ismer
felső határokat, de alsó határt igen, melyet ha valaki átlép, sérti a parancsot. ...
Az Egyház mindig tanította, hogy soha nem szabad tenni azt, amit az O- és
az Újszövetség tiltó erkölcsi törvény formájában fogalmazott meg. Mint láttuk,
maga Jézus hangsúlyozta e tilalmak elévülhetetlenségét: ‫״‬Ha be akarsz menni
az életre, tartsd meg a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne
szólj hamis tanúságot!”.[Mt 19,17-18]
53. A mai ember rendkívüli érzékenysége a történetiség és a kultúra iránt 4960
egyeseket arra vitt, hogy kétségbe vonják a természetes törvény változhatadan-
ságát, s ezzel együtt a ‫״‬moralitás objektív normáit” 1, melyek minden emberre
nézve érvényesek a múltban, a jelenben és a jövőben. ...

II. A lelkiismeret és igazság

59. ... A lelkiismeret a természetes törvény világosságánál hirdeti meg az 4961
erkölcsi kötelességet: azt a kötelességet, hogy tegye, amit lelknsmcrete révén itt
és most jónak ismert meg. A kötelezettség és a törvény egyetemes volta nem
kerül hatályon kívül, hanem inkább elismerést nyer, amikor az értelem ennek
alapján meghatározza a konkrét teendőt. A lelkiismeret ítélete ‫ ״‬végső soron”
megállapítja egy konkrét cselekedet megfelelőségét a törvénynek; megfogal-
mázzá egy szándékos tett moralitásának közvetlen szabályát azáltal, hogy
megvalósítja ‫״‬az objektív törvény alkalmazását egy egyedi esetben” 1.
61. ...így a lel kiismeret gyakorlati ítéletében, mely a személyt egy meghat»‫ ־‬4962
rozott cselekedetre kötelezi, megmutatkozik a szabadság és az igazság össze-
1013
* 4 9 5 0 -4 9 7 1 II. jános-Psü: Körlevél: ‫ ״‬Veritatis splendor” : Erkölcs

tartozása. Ezért a lelknsmeret ‫ ״‬ítélet” aktusaival fejezi ki magát, melyek nem

önkényes ‫ ״‬döntések”, hanem az igazságot mutatják meg a jóról. És ezeknek az
ítéleteknek - s lényegében az embernek, aki az ítéleteket hozza - az érettsége
és felelőssége nem azon mérhető, hogy mennyire szabadul el a lel kiismeret az
objektív igazságtól saját döntéseinek vélt autonómiája kedvéért, hanem épp
ellenkezőleg azon, hogy milyen buzgón keresi az igazságot, s mennyire engedi
magát vezetni az igazság által a cselekvésben.
4963 64. ... az Egyház tekintélye, amikor ezekről az erkölcsi kérdésekről
nyilatkozik, semmiképpen nem sérti a keresztények lelkiismeretének szabad-
ságát: egyrészt azért nem, mert a lelkiismeret szabadsága soha nem az
‫ ״‬igazságtól”, hanem mindig az ‫ ״‬igazságban” való szabadság; másrészt azért
nem, mert a Tanítóhivatal a keresztény lelkiismeret számára nem idegen
igazságot hirdet, hanem olyat, melyet a lelkiismeretnek a hitből eredően már
birtokolnia kell. ...

III. Λ ς alaprető szándék és konkrét cselekedet

4964 65. ... különbséget tesznek az optio fundamentális (alapvető szándék) és
egy konkrét cselekedet megfontolt választása között. Olyan különbség ez, mely
bizonyos szerzőknél a szétválasztás formáját ölti azáltal, hogy az erkölcsi ‫״‬jó”
és ‫ ״‬rossz” fogalmát fönntartják az optio fundamentális transzcendentális
szférájának, ugyanakkor az evilági, azaz az embernek önmagához, másokhoz
és a világ dolgaihoz tartozó konkrét választásait ‫״‬helyesnek” vagy ‫״‬hibásnak”
minősítik. Eszerint az emberi cselekvésben szakadás rámad az erkölcsiség két
szintje között: az egyik szinten van az akarattól függő jó és rossz, a másikon a
konkrét cselekedetek. E cselekedetek erkölcsi megítélése, helyes vagy hibás
volta csak attól függ, hogy a tettből következő- ‫״‬premorális” vagy ‫ ״‬fizikai” -
jó és rossz következmények számaránya milyen. Ez oda vezethet, hogy egy
konkrét cselekedet, még ha szabadon választották is, egyszerű fizikai folyamat-
nak számít, és nem az emberi cselekedet sajátos normái szerint ítéltetik meg.
4965 67. Ezek az irányzatok tehát eltérnek a bibliai tanítástól, mely úgy tekinti az
optio fundamentálist, mint igazán szabad választást, és mélységesen összeköti
a konkrét tettekkel. ...
4966 69. Az optio fundamentális körüli meggondolások néhány teológust arra
késztettek, hogy komoly revízió alá vegyék a halálos bűnök és bocsánatos
bűnök hagyományos megkülönböztetését. Azt hangsúlyozzák, hogy az Isten
törvényével való szembeszegülés, mely a megszentelő kegyelem elvesztését - s
az ilyen bűn állapotában bekövetkezett halál esetén az ember kárhozatát -
okozza, csak egy olyan cselekedet gyümölcse lehet, mely a személyt a maga
teljességében átfogja, azaz az optio fundamentális cselekedete. ...
4967 70. ... Az optio fundamentális és - az önmagukban vagy körülményeikben
rossz - konkrét cselekedetek szabad választásának elszakítása egymástól
magával hozza a halálos bűnre vonatkozó katolikus tanítás megvetését: ‫ ״‬Az
Egyház egész hagyományával együtt halálos bűnnek nevezzük azt a cselekede-

1014
 II. János-Pál: Köriévé!: ‫ ״‬Ventatis spleudor”: Erkölcs * 4 9 5 0 -4 9 7 1

tét, mellyel egy ember tudva és szabadon elutasítja Istent, az Ö törvényét, a

szeretet fölkínált szövetségét, s Isten akarata ellenére inkább önmaga vagy
valamely véges teremtmény felé fordul (conversio ad creaturam). Ez megtör-
ténhet közvetlen és formális módon, mint pl. az ateizmus, az aposztázia és a
bálványimádás bűnében; de ugyanígy akkor is, ha valaki súlyos dologban
engedetlen Isten parancsai iránt.” 1

/K erkölcsi cselekedet
78. Az emberi cselekedet moralitása mindenekelőtt és alapvetően a meg- 4968
fontolt akarat értelmesen választott tárgyától függ, miként Szent Tamás
mindmáig érvényes mélyreható elemzése bizonyítja. 1 ...
79. El kell tehát utasítanunk a ideologikus és proporcionalista elméletek 4969
sajátos tételét, mely szerint lehetetlen fajtája - ‫ ״‬tárgya” - szerint erkölcsileg
rossznak minősíteni bizonyos cselekedeteket vagy megfontolt választásokat,
függetlenül a szándéktól vagy előre látható következményeiktől. Az emberi
cselekedet tárgya az erkölcsi ítélet elsődleges és döntő eleme, mely eldönti a
cselekedetnek a jóra, a végső célra, azaz Istenre irányíthatóságát. Ezt az
irányíthatóságot az értelem a teljes egységében szemlélt emberségben fedezi
föl, azaz természetes ösztöneivel, erőivel, célosságával együtt, melyeknek
mindig spirituális vonatkozása is van. Éppen ezeket tartalmazza a természetes
törvény, azaz a ‫ ״‬személyt szolgáló javak” együttesét, melyek ‫״‬a személy
javának” szolgálatára vannak, annak a jónak, mely a személy tökéletessége. ...
83. Mint látható, az emberi cselekedetek erkölcsiségének, s főként a 4970
bensőleg rossz cselekedetek létének kérdésében bizonyos értelemben találko-
zik magának az embernek, az ember igazságának és a belőle fakadó erkölcsi
következményeknek a kérdése. Az Egyház azzal, hogy elismeri és tanítja
bizonyos emberi cselekedetek benső rosszaságát, hűséges marad az ember
teljes igazságához, tiszteletben tartja és előmozdítja annak méltóságát és
hivatását. Következésképpen vissza kell utasítania a fentebb ismertetett elméle-
teker, melyek ellenkeznek ezzel az igazsággal. ...I.

III. fejezet: ‫״‬Hogy Krisztus keresztje erejét ne i ,eszítse *1] ‫״‬Kor 1,17]
115. ... Ebben az körlevélben értékelések találhatók az erkölcsteológia 4971
néhány mai irányzatáról. Ezennel közzéteszem, engedelmeskedvén az Ur
Péterhez intézett szavának, mellyel rábízta testvérei megerősítésének feladatát,
hogy megvilágítsam és segítsem közös ítéletalkotásunkat. Valamennyien ismer-
jük annak a tanításnak jelentőségét, mely a jelen enciklika magvát képezi, s
melyet most Péter utódának tekintélyével terjesztek elő. Mindegyikünk érezhe-
ti a dolog súlyát, nemcsak az egyes személyek, hanem egész társadalmak
számára, amikor megerősítjük az erkölcsi törvények egyetemességét és változ-
hatatlanságát, különösen azokét, amelyek mindig és kivétel nélkül tiltják a
belsőleg rossz cselekedeteket.

1015
*4980-4983 II. Jáuos-Pál: Apostoli irat: Papszeutelés

4980-4983: ‫״‬Ordinatio saccrdotalis” apostoli irat, 1994. május 22.

Tekintettel az anglikán egyház döntésére, miszerint a nők is pappá szentelhetek, az első
egyesült államoklieli és németországi püspökszentelésekre, valamint a katolikus Egyházban
épp ezért felélénkült vitára, a pápa összefoglalja VI. Pál érveit (*4590-4606) és saját
tanítását a ‫ ״‬A‫׳‬/ a«4o tj ágmtateni’(*4840), ‫״‬ChrtsáfidelesLúd' (*4850-4858) körlevél 51. pont, és
a ‫״‬Katolikus Egyház Katekizmusáéban 1578. pontban a nők pappá szentelése ellenében, és
meghatározza ezeknek kötelező érvényét. Vö: a Hittam Kongregáció 1995. december 11-
1 válaszát (*5040-5041). A dokumentum szövegét fordította: Bodnár Éva.
Kiadva: AAS 8 6 (1994) 545-548.
498« 1. A pappá szentelés, amely továbbadja a hívók tanításának, megszentelésé-
nek és vezetésének hivatalát, azt a hivatalt, amelyet Jézus apostolaira bízott, a
katolikus Egyházban kezdettől fogva a férfiaknak volt fenntartva. Ehhez a
hagyományhoz a helyi egyházak is tartották magukat. ...
4981 2. ... A tyMnlicris digmtatem” apostoli írásban magunk is írtunk erről a témáról:
‫״‬Ha Krisztus csak férfiakat hívott meg apostolainak, szabadon, saját jogán tett
így. Ugyanazzal a szabadsággal tette ezt, mint amellyel egész élete folyamán
kiemelte a nő méltóságát és hivatását, anélkül, hogy az uralkodó szokásokhoz és
a kor törvényei által meghatározott hagyományokhoz alkalmazkodott volna” 1.
Az evangéliumok és az apostolok cselekedetei arról tanúskodnak ugyanis,
hogy erre az a hivatásra Isten örök terve szerint került sor: Krisztus kiválasztotta
azokat, akiket akart [zó. M k 3,13sk,Jn 6,70] és ezt az Atyával együtt, a Szentlélek
által tette \ApCsel 1J \ miután az éjszakát imádkozással töltötte [LM 6,12\. Ezért
az Egyház számára a hivatali papság2 engedélyezésénél mindig követendő
normaként szolgált az, ahogyan az Úr kiválasztott 12 férfit, akikre Egyházát
alapozta [vö. Jel21,14\. Valójában nemcsak egy olyan hivatalt vettek át, amelyet az
Egyház bármely ragja gyakorolhatott volna, hanem különleges módon és nagyon
szorosan kapcsolódtak a megtestesült Ige küldetésével, [zó. M t 10,1,7sk, 28, 16-
20, M k 3,13-16, 16,14-15\ Az apostolok ugyanezt tették, amikor kiválasztották
munkatársaikat3, akik majd követik őket hivatalukban4. Ebbe a kiválasztásba
beletartoztak azok is, akik az Egyház létének során majd magát az apostoli
hivatalt vitték tovább, vagyis az Úrnak és megváltónak, Krisztusnak helytartósá-
gát5.
4982 3. Egyébként az a tény, hogy Mária, Isten és az Egyház legszentebb anyja,
nem kapta meg az apostolok hivatalát, sem a hivatali papságot, világosan mutatja,
hogy a papi hivatal megtagadása a nőktől nem jelenti méltóságuk csorbítását
vagy diszkriminációt velük szemben, hanem egyszerűen csak egy olyan döntés
hű követését, amely az univerzum Urának bölcsességéből fakad. Még ha a nők
jelenléte és szerepe az Egyház küldetésében nem is kapcsolódik a hivatali
papsághoz, azért abszolút szükséges a jelenlétük, és semmivel sem helyettesíthe-
tők. ... Az Újszövetség és a teljes egyháztörténet fényesen bizonyítja a nők
jelenlétét az Egyházban, Knsztus apostolaiként és tanúiként a családban és a
polgári hivatásokban, valamint odaadásukban Isten és az evangélium szolgálata-
bán.

1016
 II. János-Pál: Apostoli irat: Papszeutelés *4980-4983

4. Bár a csak férfiak számára fenntartott pappá szentelés tanítását az 4 9 8 3

Egyház állandó és általános hagyománya őrzi és a Tanítóhivatal az újabb
dokumentumokban kitartóan tanítja, napjainkban sokan ezt a témát még
mindig vitathatónak tartják, illetve az Egyháznak azt a tanítói véleményét, hogy
a nők nem szentelhetók fel, tisztán disziplináns jelentőségűnek tartják.
Hogy tehát ebben a fontos kérdésben, amely magára az Egyház isteni
alkotmányára vonatkozik, minden kétséget kizárjunk, hivatalunk erejénél fogva,
mellyel a testvéreket megerősítjük [1 0 . L k 22,32\, kijelentjük, hogy az Egyháznak
semmilyen módon nem áll hatalmában a nőket pappá szentelni, továbbá, hogy
ehhez a tanításhoz az Egyház minden hívének tartania kell magát. ...

4990—4998: ‫״‬Evangélium vitae” körlevél, 1995. március 25.

Határozott és teljes tekintéllyel fordul a pápa az életellenes bűnök minden társadalmi-
lag szentesített modern formája ellen - különösen az abortusz és az eutanázia ellen -,
hogy síkra szálljon az evangélium szelleméből származó ‫״‬élet kultúrája” érdekében. A
dokumentum szövegét fordította: Diós István.
Kiadva: AAS 87 (1995) 465-518.

111. fejedet: Ne ölj! Isten s*ent törvénye.

57. ... Látva, hogy az egyéni lelkiismeretekben és a társadalomban egyre 4990
gyöngül annak tudata, hogy az ártatlan emberi élet közvetlen megölése minden
körülmények között és nagyon súlyos bűn terhe alatt tilos, az Egyházi Tanító-
hivatal fokozottan föllépett az emberi élet szentségének és sérthetetlenségének
védelmében. A pápai Tanítóhivatalhoz mindig csatlakozott a püspököké is,
mind a Püspöki Konferenciák, mind egyes püspökök számos és jelentős lelki-
pásztori és tanító megnyilatkozásával. Nem maradt el a II. Vatikáni zsinat
rövid, de annál határozottabb hozzászólása sem1.
Éppen ezért, azzal a tekintéllyel, amelyet Krisztus adott Péternek és
utódainak, közösségben a katolikus Egyház Püspökeivel, megerősítem, hogy az
ártatlan emberi élet kötetlen és szándékos kioltása mindig súlyosan erkölcstelen. E
tanítást - mely azon íratlan törvényen alapszik, melyet az értelem világosságá-
val minden ember megtalál a saját szívében [ιϋ: Róm 2,14-15] - megerősíti a
Szentírás, folyamatosan továbbadja az Egyház hagyománya és hirdeti a rendes
és egyetemes Tanítóhivatal2. A megfontolt döntés arról, hogy egy ártatlan
embert megfosszanak az élettől, erkölcsi szempontból soha nem engedhető
meg, sem mint cél, sem mint jó célra vezető eszköz. Súlyos engedetlenség
ugyanis az erkölcsi törvénnyel, sót magával Istennel szemben, aki szerzője és
oltalmazója az életnek; továbbá ellentmond az igazságosság és a szeretet
alapvető erényeinek. ...
58. Az összes vétkek között, amit az ember az élet ellen el tud követni, a 4991
művi abortusznak olyan vonásai vannak, melyek miatt különösen is súlyos és
kárhoztatandó. A II. Vatikáni zsinat a csecsemő gyilkossággal együtt utálatos
‫״‬bűncselekménynek” nevezi1.

1017
*4990-4998 II. Jáuos-Pál: Körlevél: ‫ ״‬Evangélium vitae” : Életellenes bűnök

Ma azonban az abortusz bűne súlyosságának tudata sokak lelkűsmererében

fokozatosan halványodik. Elfogadása a gondolkodásban, a szokásokban, sót
magában a törvényhozásban az erkölcsi érzék nagyon veszedelmes válságának
beszédes jele, mert ez az érzék egyre képtelenebbé válik a jó és rossz
megkülönböztetésére még az élet alapvető értékei tekintetében is. ...
4992 62. ... Azzal a tekintéllyel, amelyet Krisztus adott Péternek és utódainak, a
Püspökökkel közösségben, akik a legkülönbözőbb módokon elítélték az
abortuszt és az említett konzultációk során szerte a világon egyetértettek e
tanítással, kinyilvánítom, hogy a közvetlen abortusz, melyet álként vagy eszközként
szándékolnak, mindig erkölcsi rend súlyos felforgatása, mert egy ártatlan emberi
élet előre megfontolt kioltása. E tanítás a természetes erköcsi törvényen és a
Szentíráson alapszik, az Egyház hagyománya továbbadta és tanítja a rendes és
egyetemes Tanítóhivatal1.
A világon semmiféle körülmény, semmiféle célkitűzés, semmiféle törvény
nem tehet megengedetté egy önmagában tiltott cselekményt, mert az ellenke-
zik Isten - minden ember szívébe írt, pusztán értelemmel is megismerhető, az
Egyház által hirdetett - Törvényével.
4993 65. Ahhoz, hogy helyes erkölcsi értékelést tudjunk adni az eutanáziáról,
először meg kell határoznunk: eutanázián a szó szoros értelmében olyan
cselekvést vagy mulasztást értünk, mely természete és a végrehajtó szándéka
szerint halált okoz, azzal a céllal, hogy megszüntessen minden fájdalmat. ‫״‬Az
eutanázia tehát a szándékban és a használt módszerekben van.” 1
Különbözik tőle a döntés, amellyel valaki elutasítja az úgynevezett ‫ ״‬rúlbuz-
gp gyógyítást”, azaz olyan orvosi beavatkozásokat, amelyek nem felelnek meg
a beteg állapotának, akár mert nincsenek arányban a várható eredménnyel, akár
mert túlságosan nagy terhet jelentenek a betegnek és családjának. ...
Ezen különbségtételek után, összhangban Elődeim tanításával2 és közös-
ségben a katolikus Egyház püspökeivel megerősítem, hogy a* eutanázia Isten
Törvényének súlyos megsértése, mert egy emberi személy szándékos megölése, ami
erkölcsileg elfogadhatatlan. E tanítás a természetes erkölcsi törvényen és a
Szentíráson alapszik, az Egyház hagyománya továbbadta, és tanítja a rendes és
egyetemes Tanítóhivatal3. Az eutanázia ebben az értelemben ugyanolyan rossz,
mint az öngyilkosság vagy a gyilkosság. ...
4994 66. ... Ha az eutanázia nem is abból ered, hogy valaki saját kényelme miatt
nem gondoskodik a szenvedő megsegítéséről, mégis hamisjóságnak kell tekin-
tetnünk, sőt a jóság súlyos ‫״‬eltorzulásának”, mert az igazi könyörüler megoszt-
ja a másik szenvedését, és nem pusztítja el azt, akinek kínjait nem tudja
elviselni. Még romlottabb változata az eutanáziának, ha olyanok teszik -
például szülők - , akiknek türelemmel és szeretettel kellene rokonuk mellett
állniuk, vagy mint ψ. orvosok, akiknek hivatásuknál fogva gyógyítaniuk kellene
a beteget legsúlyosabb, végső állapotában is. Az eutanázia választása akkor a
legsúlyosabb bűn, amikor emberöléssé válik, mert olyan személlyel szemben
követik el, aki semmiképpen sem kérte és semmi módon nem adta jelét, hogy

1018
 II. Jáiios-Pál: Körlevél: ‫ ״‬Evangélium vitae” : Életellenes bűnök *4990-4998

elfogadja. Végül az önkényesség és az igazságtalanság akkor éri a csúcsát,

amikor egyesek, orvosok vagy törvényhozók maguknak követelik annak
meghatározását, hogy ki maradjon életben, és kinek kell meghalnia. ...
72. ... Az abortuszt és eutanáziát engedélyező vagy támogató törvények 4995
tehát nemcsak az egyes emberek javával állnak szöges ellentétben, hanem a
közjóval is, éppen ezért nem rendelkeznek jogi érvénnyel. Az élethez való jog
megtagadása ugyanis, mert annak a személynek elpusztítása, akinek szolgálatá-
ért a társadalom van, a legélesebben és helyrehozhatatlanul ellenkezik a közjó
megvalósításának lehetőségével. Ebből az következik, hogy ha egy polgári
törvény törvényesíti az abortuszt és az eutanáziát, automatikusan megszűnik
erkölcsileg kötelező igaz polgári törvénynek lenni.
73. Az abortusz és az eutanázia tehát olyan bűntettek, melyeket semmiféle 4996
emberi törvény nem törvényesíthet. Az ilyen jellegű törvények nem kötelezőek
a lelknsmeretre, sőt azzal a súlyos kötelezettséggel járnak, hogy lelkiismereti
alapon kell szembeszegülni velük. ...

IV . fejedet: Nekem tettétek. Λ ~ emberi élet új kultúrájáért.

95. ... Sürgető feladat a lelkiismeretek általános mozgósítása és a közös etikai 4997
erőfeszítés, hogy mozgásba lendüljön az életet szolgáló nagy stratégia. Mindannyiunknak
együtt kell építenünk az élet új kultúráját. Ez a kultúra új, mert képes az emberi
élet körüli mai hatalmas problémákkal szembenézni és megoldani azokat; új,
mert az összes keresztények komoly és tevékeny meggyőződéssel teszik
magukévá; új, mert képes komoly és bátor kulturális szembeszállásra minden-
kivel. E kulturális fordulat sürgőssége történelmi helyzetünkhöz kötődik, de az
Egyház sajátos evangelizáló küldetésében gyökerezik. ...
101. ... A z élet evangéliuma az emberiségjavára van. Az élet javára cselekedni azt 4998
jelenti, hogy a közjó építésével járulunk hozzá a társadalom megújulásához
Lehetetlen ugyanis a közjót építeni anélkül, hogy elismernénk és oltalmaznánk
az élethez való jogot, mert ezen alapszik és bontakozik ki az ember összes
többi elidegeníthetetlen joga. ... Csak az élet tisztelete alapozhatja meg és
biztosíthatja a társadalom legdrágább és legszükségesebb javait, mint amilyen a
demokrácia és a béke. ...

5000—5012: ‫ ״‬Ut unum sint” körlevél, 1995. május 25.

Ez az körlevél megerősíti a katolikus Egyház ökumemkus felelősségét, összegzi az
elért eredményt és leírja a teljesítendő feladatokat. A péten szolgálatot a II. Vatikáni
zsinat nyilatkozataiból kiindulva úgy ábrázolja, mint világítótornyot. A primátus
gyakorlásának kérdését az ökumenikus párbeszédben közelebbről meg kell határozni.
A dokumentum szövegét fordította: Diós István.
Kiadva: AAS 87 (1995) 922-978.
3. A katolikus Egyház a II. Vatikáni zsinattal visszafordíthatatlanul elköte- 5000
lezte magár arra, hogy az ökumenizmus útját járja, az Úr Lelkének szavára
figyelve, aki megtanítja öt érteni az ‫ ״‬idők jeleit”.

1019
*5000-5012 II. Jáuos-Pál: Körlevél: ‫ ״‬Ut umim sínt” : Ökumeaizmus

A katolikus Egyház ökumenikus kötelessége

5001 14 ... De nem arról van szó, hogy össze kell gyűjteni a keresztény
közösségekben szétszórt értékeket, hogy végül a jövőben elérkezzünk az Isten
által szándékolt egy Egyházhoz. A keleti és nyugati egyházatyák hagyománya-
nak megfelelően a katolikus Egyház hiszi, hogy a pünkösdi eseményben Isten
már kinyilvánította az Egyház eszkatológikus valóságát, melyet ‫ ״‬Ábel, az Igaz
ideje óta1‫ ״‬előkészített. Az Egyház már adva van, ezért az utolsó időkben
élünk. Ennek a már adott Egyháznak az elemei léteznek, teljes egészükben a
katolikus Egyházban, s részlegesen más közösségekben1, melyekben a keresztény
misztérium bizonyos elemei olykor erősebb megvilágítást nyernek. Az ökume-
nizmus épp arra irányul, hogy a keresztények közötti részleges közösség
növekedjék az igazságban és szeretetben való teljes közösség felé.
5002 35. ... Elmondható, hogy az egész Ökumenikus Nyilatkozatot a megtérés
lelkülete hatja át1. Ebben a dokumentumban az ökumenikus dialógus sajátos
jelleget ölt; a ‫״‬megtérés dialógusává”, vagy VI. Pál pápa kifejezésével élve: az
‫״‬üdvösség hiteles dialógusává” 2 alakul. A dialógus nem történhet pusztán
horizontálisan, csak a találkozásra, a szempontok és az egyes közösségek sajátos
ajándékainak cseréjére korlátozva; vertikális iránya is van, sőt elsősorban vertiká-
lis iránya van, azaz Knsztusra irányul, aki mint a világ Megváltója és a történelem
Ura, a mi megbékélésünk. A dialógus vertikális dimenziója abban áll, hogy
közösen és kölcsönösen elismerjük, hogy bűnös férfiak és nők vagyunk. És ez
azokban a testvérekben, akik még nincsenek egymással teljes közösségben,
megnyitja azt a belső teret, melyben Krisztus, az Egyház egységének forrása
Vigasztaló Lelkének teljes erejével hatékonyan tud működni.
5003 38. ... Az ökumenikus dialógus, mely a dialogizálókat kölcsönösen érdeklő-
désre, megértésre és magyarázatra készteti, váratlan fölfedezéseket tesz lehető-
vé. A viták és a türelmetlen perlekedések összeférhetetlen állításokká torzítot-
ták azt, ami valójában egy és ugyanazon valóság két különböző szempontból
látott nézete volt. Ma meg kell találni a formulát, mely a valóságot a maga
egészében tartalmazza, s lehetővé teszi a részleges értelmezés túlhaladását, s a
hamis értelmezések kiküszöbölését.

Milyen hosszú út áll még előttünk ?

5004 79. Most már megfogalmazhatjuk azokat a témákat, melyeket el kell
mélyítenünk az igazi hitbeli egyetértés eléréséhez: 1 .) a kapcsolatrendszer a
Szentírás, mint a hit végső tekintélye és a szent hagyomány, mint Isten igéjének
nélkülözhetetlen értelmezője között; 2.) az Eucharisztia, mint Krisztus testé-
nek és vérének szentsége, a dicséret áldozata az Atyának, Krisztus áldozatának
emlékezete és reális jelenléte, a Szentlélek megszentelő kiáradása; 3.) az ordi-
náció, mint szentség a püspökség, a papság és a diákonátus hármas szolgálatá-
ra, 4.) a pápára és a vele közösségben lévő püspökökre bízott Egyházi Tanító-
hivatal, mint felelősség és tekintély arra, hogy Krisztus nevében tanítsa és

1020
 II. János-Pnl Körlevél: ‫ ״‬Ut umim sint” : Ökumeniztuus *5000-5012

oltalmazza a hitet; 5.) Szűz Mária Isten anyja és az Egyház képe, lelki anya, aki
közbenjár Krisztus tanítványaiért és az egész emberiségért. ...
80. Miközben a dialógus új témakörökben folytatódik vagy elmélyül, van 5005
egy új megoldandó feladatunk: be kell fogadnunk a már elért eredményeket.
Ezek az eredmények nem maradhatnak a kétoldalú bizottságok tulajdonai,
hanem közkinccsé kell válniuk. ...
82. így már érthető, milyen mélyen érinti a katolikus hívőket az ökumeni- 5006
kus elkötelezettség súlya. A Szentlélek komoly lelknsmeretvizsgálatra hívja
őket. A katolikus Egyháznak be kell lépnie a ‫״‬megtérés dialógusába”, mely az
ökumenikus dialógus benső alapja. Ebben dialógusban, mely Isten színe előtt
zajlik, mindegyikünknek meg kell keresni a saját hibáit, meg kell vallanunk a
bűneinket, és Jézus Krisztus kezére kell bíznunk magunkat, aki a közbenjáró az
Atyánál.
84. A teocentnkus látásmód szerint nekünk keresztényeknek már megvan a 5007
közös martirológiumunk. Ez magában foglalja századunk vértanúit is, akik
többen vannak, mintsem gondolnánk, és mutatja, hogy nagyon mélyen Isten
fönntartja a közösséget a megkereszteltek között a hit legnagyobb követeimé-
nvében, mely az élet föláldozásában nyilvánul meg1. Ha meg lehet halni a
hitért, ez azt mutatja, hogy célba lehet jutni, amikor egy és ugyanazon igény
különböző formáiról van szó. ...
... Láthatatlanul, közösségeink még nem teljes közössége már szilárd a
szentek teljes közösségében, tudniillik azokéban, akik a kegyelem iránt hűséges
életük végeztével közösségben vannak a dicsőséges Krisztussal. Ezek a szentek
az összes egyházból és egyházi közösségből jönnek, melyek kaput nyitottak az
üdvösség közösségében. ...
88. Az összes egyházak és egyházi közösségek között a katolikus Egyház 5008
van annak tudatában, hogy megőrizte Péter apostol utódának, Róma püspöké-
nek szolgálatát, akit Isten ‫״‬az egység örök és látható elvéül és alapjául” 1 állított,
s akit a Szentlélek támogat, hogy ebben az alapvető értékben mindenki mást
részesítsen. Nagy Szent Gergely pápa szép kifejezése szerint az én szolgálatom
az, hogy Isten szolgáinak szolgája legyek. Ez a megfogalmazás a lehető
legjobban megóv attól a veszedelemtől, hogy szétválasszuk a hatalmat (külö-
nősen a primátust) a szolgálattól, ami ellentmondásban állna a hatalom
evangéliumi értelmével: ‫ ״‬Én úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál,”[L·^ 22,27\
mondja a mi Urunk Jézus Krisztus, az Egyház feje. Másrészt - miként
módomban volt kifejezni 1984. június 12-én Genfben, az Egyházak Ökumeni-
kus Tanácsával történt jelentős találkozás alkalmával - a katolikus Egyház
meggyőződése, hogy az apostoli hagyományhoz és az Atyák hitéhez hűségesen
a római püspök szolgálatában megőrizte az egység látható jelét és biztosítékát,
a többi keresztények legnagyobb részének olyan nehézséget jelent, amihez
fájdalmas emlékek fűződnek. Amennyiben ezekért a fájdalmakért felelősek
vagyunk, Elődömmel, VI. Pál pápával együtt bocsánatot kérek2.

1021
*5000-5012 II. Jáiios-Pál: Körlevél ‫ ״‬Ut unum sint”: Ökumemzmus

5009 92. ... Péter küldetésének örököse, Róma püspöke, az apostol fejedelmek
vérétől termékeny Egyházban olyan szolgálatot végez, mely Isten sokféle
irgalmasságából ered. Ez az irgalmasság megtéríti a szíveket, és ahol a tanítvány
ismeri a maga gyöngeségének és nyomorúságának keserű ízét, oda önti a
kegyelem erejét. E szolgálat sajátos tekintélye teljes egészében Isten irgalmas
terve szolgálatában áll, s mindig ebben az összefüggésben látjuk. Hatalmát ez
az irgalmasság magyarázza.
5010 94. Az egység ezen isteni irgalmasság művében gyökerező szolgálata a
püspökök kollégiumán belül rábízatott egyre azok közül, akik megkapták a
Szendélektől a megbízatást, hogy ne hatalmat gyakoroljanak a nép fölött -
miként a nemzetek királyai és fejedelmei teszik [ív. M t 2025; M k 10,42\ - ,
hanem hogy nyugodt legelőre vezessék. Ez a feladat az élet feláldozását
követelheti [ív. Jn 10,11-18\. Szent Ágoston, miután megmutatta, hogy
Krisztus az egyedüli pásztor, kinek egységében mindnyájan egyek, így buzdít:
‫ ״‬Legyenek, tehát mindnyájan egy pásztorban és szólaltassák meg a pásztor egy
hangját, melyet hallván a bárányok, kövessék pásztorukat, de nem ezt vagy azt,
hanem az egy pásztort. És benne mindnyájan egy hangot hallassanak, ne
legyenek különböző hangjaik... ezt a minden szakadástól mentes, minden
eretnekségtől megtisztított hangot hallják a bárányok ...”1. Róma püspökének
küldetése a pásztorok körében a ‫״‬virrasztásban” (episzkopein) áll, hasonlóan
az őrhöz, úgyhogy a pásztorok által minden részegyházban a pásztor Krisztus
igaz hangját hallják. így minden rájuk bízott részegyházban az egy, szent,
katolikus és apostoli Egyház valósul meg Az összes Egyház teljes és látható
közösségben van, mert az összes pásztor közösségben van Péterrel, s így
Krisztus egységében van.
A hatalommal és tekintéllyel, melyek nélkül egy ilyen feladat illúzióvá válna,
kell biztosítania Róma püspökének az összes egyház közösségét. Ezen a címen
ó az első az egység szolgái között. Ezt az elsőséget, primátust különböző
szinteken gyakorolja az ige átadásának felügyeletére, a szentségek kiszolgáltatá-
sára és a liturgia végzésére, a misszióra, a fegyelemre és a keresztény életre
vonatkozóan. Péter utódára tartozik, hogy emlékeztessen az Egyház közjavá-
nak igényeire, ha valakit saját érdekeinek szolgálata megkísértene azzal, hogy
erről megfeledkezzék. Kötelessége figyelmeztetni, óvni és kinyilvánítani, ha a
hit egységével össze nem egyeztethető véleményt terjesztenek. Amikor a
körülmények igénylik, a vele közösségben lévő összes pásztor nevében beszél.
Az I. Vatikáni zsinat által jól meghatározott föltételek mellett ex cathedra is
kinyilváníthatja, hogy egy tanítás a hitletéteményhez tartozik2. így tanúskod‫־‬
ván az igazság mellett, szolgálja az egységet.
5011 95. Mindennek azonban mindig a közösségben kell történnie. Amikor a
katolikus Egyház azt mondja, hogy Róma püspökének feladata megfelel
Krisztus akaratának, e feladatot nem választja el a püspökök kollégiumára
bízott küldetéstől, ők is ‫ ״‬Krisztus helyettesei és megbízottai” 1. Róma püspöke
‫ ״‬kollégiumukhoz” tartozik, s ók testvérei a szolgálatban.

1022
 II. Jáuos-P ál: K örlevél: ‫ ״‬U t u m m i siiit” : Ö k u m e iu z m u s *5000-5012

Az összes keresztény közösség egysége természetszerűen beletartozik a

primátus hatáskörébe. Mint Róma püspöke jól tudom, s a jelen enciklikában
megerősítettem, hogy az összes közösség - melyekben az Istenhez való
hűséges erejében ott lakik a Szentlélek - teljes és látható közössége Krisztus
forró vágya. Meg vagyok róla győződve, hogy ebben a tekintetben különös
felelősségem van, mindenekelőtt a keresztény közösségek többségének öku-
menikus törekvésének észrevételében, továbbá hogy meghalljam a felém
irányuló kérést: találjam meg a primátus gyakorlásának olyan formáját, mely -
küldetésének egyetlen lényeges mozzanatáról sem mondva le - kitárul az új
helyzet felé. ‫ ״‬Kelet és Nyugat egyházai sok századon át saját útjukat járták, de
a hit és a szentségi élet testvén közössége összekapcsolta őket egymással, s ha
nézeteltérések támadtak köztük a hit vagy a fegyelem dolgában, közös
egyetértéssel követték a római Szék irányítását” 2 0 így a primátus egységesítő
feladatot látott el. Oszentségéhez, I. Demetnosz ökumenikus pátriárkához
fordulva mondtam, hogy tudatában vagyok annak, hogy ‫ ״‬különböző indokok
miatt, s mindkét fél akarata ellenére az, aminek szolgálatnak kellett volna
lennie, egészen más fényben tűnhetett föl. De ... igazán engedelmeskedni
akarok Knsztus akaratának, aki mint Róma püspökét arra hívott, hogy ilyen
szolgálatot végezzek... A Szentlélek adja nekünk világosságát, és világosítsa
meg egyházaink minden lelkipásztorát és teológusát, hogy természetesen
közösen meg tudjuk találni azokat a formákat, melyekben ez a szolgálat úgy
tudjon megvalósulni, hogy mindkét fél a szeretet szolgálatát lássa benne. ” 3
96. Mérhetetlen feladat, melyet nem utasíthatunk el, s amit nem lehet 5012
egyedül véghezvinni. Vajon a valós, jóllehet tökéletlen közösség, mely már
létezik közöttünk, nem vezethetné-e az egyházak felelős vezetőit és teológusait
arra, hogy e témáról türelmes, testvéri dialógust kezdjenek velem, a terméket-
len viták után meghallgathatnánk egymást, egyedül Krisztus Egyházára vonat-
kozó akaratát tartván szem előtt, s engedve, hogy az O határozott kérése
áthasson bennünket: ‫״‬hogy ók is egyek legyenek, és elhiggye a világ, hogy te
küldtél engem” \Jn 17,21]?

5020-75030: ‫ ״‬Ecclesia in Africa” apostoli buzdító irat, 1995. szeptem ber 14.
Az irat a római püspöki szinódus 1994. április 10-tól május 8 -1g Afrikáról tartott
rendkívüli ülésének eredményeit foglalja össze, és kifejti az Egyház afrikai perspektívá-
it. A dokumentum szövegét fordította: Bodnár Éva. Kiadva: AAS 8 8 (1996) 12r-72.1

1.fejedet: Elgondolkodtató idők a% Egyhá~ 1*ámára

14. Felszólítjuk Isten Afrikában élő népét, hogy nyitott szívvel fogadja a5020
remény üzenetét, amelyet a zsinati gyűlés hirdetett. A különböző témákkal
foglalkozva a zsinati atyák tudatában voltak annak, hogy nemcsak az afrikai
katolikusok, hanem az egész kontinensen élő összes férfi és nő is beléjük
helyezte elvárásait, hogy nyíltan szembehelyezkedjenek mindazzal a rosszal,
amely ma Afrikát sújtja. ... Bármennyire is kedvezőtlen látványt nyújt Afrika

1023
*5020-5030 II. János-Pál: Apostoli buzdító irat: ‫ ״‬Ecclesia in Africa”

számos régiója, és van része nem kevés nemzetnek ugyanitt igen szomorú
tapasztalatokban, azért az Egyháznak kötelessége újból nyomatékosan meg-
erősíteni, hogy a nehézségek átvészelhetők. Minden afrikaiban reményt kell
ébresztenie az igazi megszabadulásra. A remény ugyanis szilárd alapokon
nyugszik, az isteni ígéret ismeretében, amely megerősíti, hogy történelmünk
nem önmagában zárt folyamat, hanem nyitva áll Isten országának. ...
5021 21. Az afrikai egyház legfontosabb feladata, hogy az Egyház Afrikában
cselekvőképes legyen, egyetértsen a zsinati atyákkal, és így világosan meg tudja
fogalmazni, milyen őmaga, és mit képes azért tenni, hogy üzenete hozzáillő és
hiteles legyen1.
3. fejedet: Evangelizáció és inkultúralizáaó
5022 59. ... A zsinat arra a következtetésre jutott, hogy a részegyház életében az
inkultúralizáció az elsőrangú és a legszükségesebb feladat, melynek célja, hogy
az evangélium Afrikában valóban mély gyökeret verhessen1. Ez a feladat ‫״‬az
evangelizáció követelménye”2, a ‫ ״‬teljes evangelizációhoz vezető út” 3 egyike
azoknak a meglehetősen súlyos kihívásoknak, amelyekkel az Egyház Afrikában
szembesül a közelgő harmadik évezred küszöbén4.
5023 63. ... Az evangelizáció tehát arra törekszik, hogy a% Egyházat úgy építse Jel.\
mint egy családot, ebben pedig mellőzendő az ethnoccntrikus és a korlátlanul
partikuláris szemlélet. ...
5024 65. ... ‫״‬A párbeszéd a keresztény ember magatartásának jellemzője, nem-
csak a közösségen belül, hanem a többi jóakaratú hívővel, férfival és nővel
szemben is. ” 1 E ‫״‬/ a párbeszédet mindenekelőtt ας Egyházon, mint családon belül kell
minden szinten ápolnunk. ... ‫ ״‬Felhívjuk a tanúságtételükben Krisztussal össze-
forrott afrikai katolikusokat, hogy a többi keresztény felekezethez tartozó
testvéreikkel folytassanak ökumenikus párbeszédet, és ezáltal megvalósulhas-
són az az egység, amelyért Krisztus imádkozott, és szolgálatuk hitelessé tegye
az evangéliumot a kontinens népei számára, mindazok szeme előtt, akik Istent
keresik”2. ...
5025 6 6 . ‫ ״‬A párbeszédre vonatkozó kötelezettségvállalás a jóakaratú
muszlimokra is kiterjed. ” 1 ... A figyelem tehát arra irányul, hogy a muszlim-
keresztény párbeszéd mindkét oldalon tiszteletben tartsa a vallásszabadságot
mindazzal, amit ez maga után von - ez alól a külső, nyilvánosság előtti
megnyilatkozások sem képeznek kivételt2.
5026 67. Ami a hagyomány által fennmaradt afrikai vallást illeti, a nyflr és okos
párbeszéd bizonyosan képes lesz egyrészt távoltartani azt a negatív befolyást,
amely gyakran hatással van számos katolikus életmódjára, másrészt segíteni
azoknak az értékeknek a megőrzésében, amelyek egy legmagasabb, örökkévaló
lénybe, a Teremtóbe, az ... és igazságos bíróba vetett hiten alapszanak. Sőt,
ezek akár az evangélium előkészületének is tekinthetők.

1024
 II. Jáuoi-PÍL Apostoli buzdító irat: ‫ ״‬Ecclesia iu Africa'‫׳‬ *5020-5030

5. fejedet: ,Tanúim lesetek" Afrikában

8 8 . Az evangeltzációhoz munkásokra van szükség. Mert hiszen másképp 5027
‫״‬hogyan hívhatják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogyan higgyenek
abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak hírnök nélkül? S hogyan
hirdessen az, akit nem küldtek?” [Róm 10, 14-15\ A teljes jogú evangéliumi
igehirdetés csakis a hívők közreműködésével történhet, mind az egyetemes,
mind a részegyházak összes szintjén. A részegyház feladata, és a püspök
felelőssége, hogy az evangelizáció munkáját koordinálja, oly módon, hogy
összegyűjti a híveket, a papok és hittanárok segítségével megerősíti őket
hitükben, és támogatja őket mindenkori küldetésük teljesítésében.

6. fejedet: Isten országának építése

117. ... Nem tehetünk másként, minthogy kapcsolódunk a szinódus tagja- 5028
inak szavaihoz, és panaszt emelünk a kimondhatatlan fájdalmakat okozó
állapotok ellen, amelyek oly sokféle konfliktusból származnak - némelyik ma
is folyik, mások pedig a küszöbön állnak - és ezzel mindenkit, akinek
lehetősége van erre, nyomatékosan figyelmeztessünk, hogy mindent megtegye-
nek a nyomorúságos állapotok megszűntetéséért. Ezenkívül a szinódusi
atyákkal együtt tevékeny törődésre szólítunk fel mindenkit, támogassuk azt,
hogy ezen a kontinensen nagyobb szociális igazságosság és igazságosabb
hatalomelosztás uralkodjon, és ezáltal előkészítsük a béke talaját. ...
121. Korunk egyik jellemzője a nők méltóságának és az Egyházban, 1 1 1 . 5029
általában a társadalomban betöltött szerepének egyre nagyobb elismerése.
‫ ״‬Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtet-
te őt, férfinak és nőnek teremtette őket” [Tér 1^7\. Magunk is többször
hangsúlyoztuk a fundamentális egyenlőséget és a férfi és nő közötti, gazdagító
és kiegészítő kapcsolat jelentőségét1.
Az Egyház megrója és elítéli mindazokat a ‫ ״‬szokásokat és hagyományokat, 5030
amelyek megfosztják a nőket az őket megillető jogoktól és méltóságuktól”,
amennyiben ezek az afrikai társadalmakban még jelen vannak1. ...

5040-5041: A H ittani Kongregáció válasza a nők pappászentelés! tilal-

mának kötelező voltáról, 1995. december 11.
A Hittani Kongregáció - II. János Pál által jóváhagyott - válasza az ‫״‬Óráinüt10
sacerdotalír apostoli iratban (♦4980-4983) megjelent, a nők pappá szentelésének
megtagadására vonatkozó döntés kötelező voltát nyilvánítja ki. Fordította: Bodnár
Éva. Kiadva: AAS 87 (1995) 1114.

Kérdés: Az ‫ ״‬Ordinatio sacerdotalis” apostoli iratban határozottan kötelező 5040

jellegűnek előadott tanítást, mely szerint az Egyháznak nem áll jogában a nőket
pappá szentelni, úgy kell érteni, hogy ez a hit örökségéhez tartozik‫׳׳‬
Válás‫ ״‬Igen

1025
*5040-5041 II János-Pál: Hittnni Kongregáció válasza a nők pappászcutelési tilalmának kötelező voltáról

5041 {Magyarázói[ Ez az Isten írott igéjén alapuló és az Egyház hagyományában

kezdettől fogva megőrzött és alkalmazott tanítás ugyanis definitiv összhangot
igényel, mivel az általános és rendes Tanítóhivatal tévedhetetlen tanításként
hirdette ki1. Ezért a pápa a jelen viszonyok között gyakorolva a testvérek
megerősítésének hivatalát ugyanezen tanítást hivatalos nyilatkozat formájában
tette közzé és nyomatékosan megfagyta, hogy ezt mindig, mindenkinek,
mindenhol be kell tartani, és hogy ez a tanítás a hit letéteményének része.

1026
FÜGGELÉK
 Függelék

SZENTÍRÁSI IDÉZETEK JEGYZÉKE

A szemírást könyvek neveinek megjelölésére a szokásos rövidítést alkalmaztuk. Λ
szentírási fejezet* és versszámokat dőlt betűkkel szedtük, míg az idézet dokumentum
pont!a1 t álló számokkal hozzuk. [sk(k) = j‫ ׳‬követke^ő(k)]
Zsoltárokat a Vulgáta számozása szerint hozzuk. Az ú| Bibliákban általában
zárójelben !elzik. Az alábbi táblázat a két változat összefüggését mutatja.
Vulgáta / ó Héber: 1- 8 = 1- 8 ; 9 = 9-10; 10-112=11-113; 113 =114-115; 114-
115=116; 116-145= 117-146; 146-147=147; 148-150=148-150.

* * * * * * * * *

Tér £ 6 : 824 21: 1639■ lSám

7,7: 199 874 <?,20: 1742 23,2: 128a° 2,3: 3019
1.1- 31: 3518sk 2,2jA: 4334' 24,19: 3675 2,9: 2390
1.1- 3,24: 3512- 11,1: 2710 25,10: 3670 7,3:1527
3519 3862 12,2sk: 4203 16,7: 4314*
7,7: 11,32. 3864 12,8:1 742 Szám
7,2* 140 3955 14,18:1739 12,14sk: 1689 2Sám
4312' 44802 75,<?: 4221 16,1-34: 794 12,13sk. 1689
4812 20,4: 4124 23,2: 4215
17,14: 780
7,2*A■ 43341 20,1 IsJk: 1689
140
7,27: 5029 24,19-, 3675 lKir
19,24: 140
1,27sk: 3700 22,1-19:1742 8,39:670
7.22 3702 3704 8,46: 229
22,72· 474
4448' 16,7: 43143
52,25rA: 140 MTörv
7,57: 4312 19,8: 1649
38,8sk: 2791 5,27: 1680
2, 7: 443 4812 22,5: 803
38,8-10: 3716 6,4: 367
2,9: 4812
49,10: 1522 6,5:1976
2,75:4812 2Kir
49,18: 1522 6,16: 799
2,16sk: 4812 1,1Osk 2251
25,7-8: 4124
2,77:847 2,24: 2251
Kiv 25,27: 321
2,27: 901 5,20-27: 820
5.7- 72:4332 2«?, 75: 824
2,22:443 2£44: 824
72:1741
2,22sk: 3700 IKrón
19,12sk: 771 28,66: 401
2.23 sk. 1797 29,14: 381
20,13: 3720 32,6:114
2,24: 778 4800'
20,77: 1680 1950
5,2: 476 N eh
1975 Bír
5,75:1696 3901 13,1: 4124
24.7- 8: 43322 14,1s k 2251
4203 4835
24.,?: 4221 2251
5,76:4831 Judit
33,11:4202 7tf,2Pj>fe: 2251
5,76-72: 1689 / 1,4sk: 2251
5,22:401
Lev Rút 2Makk
4,4:1742
18,6sk: 1803 1,16: 803 12,46: 4170
4,9:476
1028
 Függelék Szentirási idézetek jegyzéke

Jób 66,4: 41987 14,34: 2549 11,12: 3014 4002s

16,18:2249 68,19: 247 386 17,6: 3910 26,2: 651
33,4:145 62, ;-37: 3525 19,14: 311 30, ;5: 4817
37,3: 229 72,7sk:. 3675 19,29·. 629 3<?,;5: 1676 1705
72,;0: 4133 22,28. 824 36523 40,1-66,24: 3507
Zsolt 77,;;: 385 40,8: 4235
2,1-13: 3525 3675 7625: 1649 Préd 40,8: 4235
2,6sk: 3350 72,* 384 3,14: 629 40,11: 4108
2,8: 4133 84,8: 1535 44,6140
6,7:1676 89,2: 4682' Én 45,11: 628
8,5sk: 3955 89,25: 399 6,i;1767 48,16: 538
65-7: 4312 94,1a. 226 245 6 * 1767 52,7: 2779
67: 43342 96,1: 4221 5*5: 492
8,1a. 4334 27, 7:1643 Bölcs 56 M2: 4343‫ג‬
15,1-11: 3525 103,3sk: 248 1,13: 4318' 60,4-1: 4133
15,10sk: 3750 ;03, ;4: 1668 2,25: 4312 4812 6 ;,;: 4005' 4570‫נ‬
;6: 3525 ;04,25: 774 2,23sk: 4318 64,6 1521
16,10sk: 3750 104,30: 71 145 7,/4.1025 65,;: 373
17,1-51: 3525 ;06,4* 522 7,15: 2732 66,73: 41987
18: 3525 11a 3525 7,26· 144 531
19,8-11: 3956 110,1:140 £ /: 30032 J«
;2,2:651 110,1-7: 3525 9,2: 4334' *;7:4221
19,13: 1682 110,3: 114 //,;* 3219 5,2* 4494‫נ‬
2 ;,;;: 491 109,4: 1739sk 17,10: 43143325,5:
2;,2;: 871 3756 Sirák 3675
22,28sk: 4221 111,4: 1638 1J7: 1527 31,31-34: 4122
23,6: 399 111,10: 178 3,22: 771
26 7: 647 118,22: 4110 /5,/4: 4317' Siralm
32,;: 3235 119,105: 651 / 7,3‫־‬10: 43123 3, ;5: 824
32,;-;;: 3525 119,108: 647 17,7sk: 4315' 4,4:1749
32.* 178 119,112: 1539 18,1: 360 5,2;: 1525
33,6:71 135,15sk: 1823 ;<?,72:1535
40,2: 611 143,2: 229 44,50: 41706 Bár
45, 7: 3675 145,13: 231 * J * 4202
50, ;4: 321 3757 147,5: 530 íz
51,6: 1676 1,6: 1025 Ez
5;, 19: 1543 Péld 2,; •4: 4221 1,4-28: 901
54,8: 647 6,23:651 5, ;■7: 4109 18,20: 371
567:141 672: 114 65:2529 18,30:1669
59,11: 384 399 8,25:114 2,6 178 ;6 3 ;: 1676
62,12sk: 626 8,35: 243 374 2,6r*: 3675 33,16: 236
63,2:567 9,1: 292 442 534 10,2: 4494J 34, ;;-22: 4108
64,7: 771 9,10:178 ;;,2:1726
1029
 Függelék: Szentírási idézetek jegyzéke

Dán 1,22: 4215J 7,27: 41372 1692 1765 1835

2,44: 3675 2,11: 1643 <?,20: 1091 2593
3,37-90: 4314' 2,73: 251 d 2,2:1527 16,19sk: 1476
7,13sk: 3675 3,2: 1543 1690 70,7:4981 16,24: 43227
2,3: 229 1691 70,7-42: 4143 16,26: 3751
2,73: 229 3,8: 1543 1690 70,#: 473 17,5:188
2,20: 229 3,13sk: 4981 70,22: 632 1541 17,27: 941
73,42: 626 3,77: 188 1545 1566 1576 18,8h: 128a
4, 7: 799 3012 18,11: 146
Óz 4,17: 1543 1690 70,27: 770 18,17: 2490 3802
73,74: 630 4105 45722 10,40: 661 675 18,18: 349 1679
5,2: 2484 10,42: 1548 1684 1692 1710
Ám 3,70:4147 77,72: 4572' 1835 4146
2,6jvé: 4494* 3,73:4123 77,27: 1690 7<?,20:306 3840
3,77: 185 391 77,23: 3015 4007 4720
4,1: 44943
4223 77,27:4202' 19,3sk: 3700
5,7; 44903
5,19·. 44302 11,29■. 3344 19,4-6: 48001
5,23sk: 4430' 77,30: 1536 19,5: 778 1797
Jón
5,28: 1680 2446 72,2.?: 4105 19,6: 311 1798
3.7- 70: 1678
5,2 9sk: 128a 12,29: 247 3710 3724
3,3: 4494 72,32: 349 838 19,9: 754 778 779
Mik
3,3-9: 4164 1802 1807
6,12sk: 44943 13,24-30: 4337'
3,32: 754 1807 19,9sk:\802
73,23: 1440 1635
3,37: 2501 1 9 ,1 1 sk\8 \0
Szóf 13,36-43: 4337'
5,42: 2550 19,14: 219
2,3: 4494' 73,32: 4149
5,43: 4328 72,77:1531
3,2: 4198 14,28sk: 774
5,44: 47732 19,17-18: 4959
3,14sk: 602 74,33: 3567
3,43-47: 4328* 72,26· 1636
73,77: 1350
5,48: 611 806 72,2#: 4593'
Zak 76,76 413
4166 20,25: 5010
7,3: 1525 16,16sk: 3053
5,9: 44873 20,2#: 340 4152
9,9·. 3675 7677: 378
6 ,6 : 4012' 4158 4303 4445
16,17-19: 3567
20,34: 2410 2439
6 ,«?: 611 76,7<?: 363 446
Mai 27,72: 473
6,2: 4860 469 1500 3066
7,77: 1742 4141 21,33-43: 4109
6,70:4896 3303 4124 4123
3,8: 401 21,42: 4110
6,7 7: 1649 48222
4,2: 1520 21,46: 2462
6,72:229 230 16,18sk: 350 775
1537 4166 874 1156 1375 22, 11sk:\648
Mt 1461 1476 1679 22,13: 4168
6,73: 248
7,7: 251d 1692 1835 2593 22,27: 3152 3168
6,34: 797
7.7- 2,23: 3567 4146 22,22: 782
7: 4981
7,76: 3321 251d 16,19: 234 348 22,30: 4168
7,7: 43282
1,18: 3327 251d 775 874 1156' 22,37:1976
7,7-7 7: 3758
7,20: 3327 251d 1375 1461 1679
22,37-40: 4316*
1030
 Függelék Szentírási idézetek !egyzéke

4762' 4144 4227 16,14-15: 4981 6,12: 3757 4981

22,32: 43412 Mk 75,75:787 1501 6,13: 3307 3999b
22,40·. 3707 7,75:4105 4817 4006' 4101 4143 4404
21,42-44: 251e 7,24: 4165' 4143 4207' 6,27sk: 47732
23,3-33: 43434 2,5:1527 15,15sk: 4148 6,34sk: 1442
24,73:632 1541 2,77: 2411 76,76: 4136 4140 6,35:764 47732
1545 1566 1576 2,72: 2412 76,20: 3009 4143 6,37sk: 43282
3012 4337' 2,27: 43262 7, 7: 2424
24,36: 4571' 2,28: 2471 Lk 7, 4852
25,26: 2447 3,73: 4606 1-2: 3570 8,9: 2438
25,22: 386 3,73-76: 4981 7,7: 3999d 4406 8,48: 2426
25,30. 4168 3,13-19·. 4143 1.1- 2,52: 3570 9,25: 3751 4339®
25,31: 4169 3,74: 3999b 4404 7,2: 3999b 4404 2,60: 2415
25,31-46: 4168 4593' 7.7- 4: 3581 10,16: 661 3885
4488' 3,27: 247 7.7- 2,52: 3570 4144 48222
25,34sk: 3267 4,74:4105 1,2sk: 3576 10,30: 824'
25,36: 2456 4,26-29: 4105 7.2- 4: 4226 70,34: 813
25,40: 4327 4852 4,32: 2420 7,4; 3999b 4406 70,35j<i 2429
25,41:1351 5,67; 2414 7,27: 4836 11,9-13: 3758
25,47-46: 41372 6,73: 1695 1716 1,31sk: 1391 77,73: 611
25,46: 4168 6,32 1 1,32sk: 3675 3913 10,20: 4105
26,26:1638 1640 7,10-13: 43434 7,34; 4836 11,33: 2485
26,26sk:\6y! 1642 7,22sk: 2449 7,35: 292 571 77,47; 3267
1643 1727 2,22: 2404 2469 4165' 4836 72,32: 4105
26,2«?: 340 2,47: 1548 1,38: 357 72,45: 41372
26,32: 572 70,7-52: 1807 7,43: 3913 73,3: 1669
26,52: 873 70,5-5: 4800' 7,45: 1391 13,35: 4817
27,5: 2457 2460 70,2: 1798 7,46-55: 3571 74,27; 43227
27,46: 2360 70,77: 778 4494' 75,4-7: 4154
28,16-20: 4143 10,11sk: 1807 1,48: 2422 75,75: 2445
4146 4981 70,74: 219 7,75: 1649 75,22: 1531
25,77: 1643 2,74: 141 75,25: 2489
70,42: 5010
28,18: 3351 3675 2,19:4210 4532 76,3: 2401
10,45: 4105 4152
4148 4338J 43032 4445 2,57: 4210 4532 76,76: 45721
28,18-20: 3686 77,24: 3758 3,8: 1543 1691 16,18: 1807 3710
4119 4141 3,76: 356 3724
77,25: 2428
25,72:415 441 4,18: 4005' 4120 16,19-31: 43272
72,72: 2465
445 570 787 4570* 4932 4460'
13,30·. 4166
788 4,27; 3817' 17,11 sk: 2488
28,19sk: 306 441 73,32: 474
4,34; 4165' 77,74: 1679
1527 3567 74,22: 1640
4,43: 4570' 4573' 77,33; 4324'
4207' 14,22sk: 1637
1642 1727 5,73:2413 75,76: 219
25,20: 846 3050
16,9-20: 3569 5,74: 1679 7<?,27: 1636
40092 4143

1031
 Függelék: Szentirási idézetek jegyzéke

18,42: 2425 368 413 491 6,48-58: 1649 12,27: 5561

79,6‫ ־‬397 534 571 42021 6,52: 847 1727 12,31: 247 4313
79,70: 391 4225 4338' 3360 12,32: 4103 4168
79,27: 2467 1,16: 3370 6,5 3sk : 219 4224
79,44: 4198J 7,77: 3015 3274 654:1727 3232 13,3: 476
4202' 3360 13,34: 4123 4166
20,19: 2461
7,22: 1513 655: 1727 14.1- 4: 4643'
20 ,25: 2281
7,55: 392' 644 657: 1638 1727 14,2: 244 2182
22,10: 4223
22,79: 846 1637 7,42: 774 3053 6,58: 1638 1727 14,6: 178 401
1638 1642 1740 2,1: 251d 6,68: 4224 4196 4202'
1752 1765 4840 2,72: 357 251c 6,69: 4165' 74,9: 144 4204
22,19sk: 1637 2,27: 3999c 6,70: 4981 74,70: 113 115
1642 1727 2,22:42262 4405 7,23:146 14,10sk: 113
22,20 4223 3,5: 224 632 780 7,38sk: 4104 14,14: .3820
22,26: 4152 787 829 1314 7,39: 3999c 4405 14,16: 140
22,27: 5008 1514 1524 1615 8,12: 45802 14,23:1536 3331
22,30. 4593' 4136 4670!
8,31: 4910 14,23-31: 37072
22,52: 775 3070 3,5sk: 4122
8,32: 44803 74,26 1635 3999c
4149 4983 3,6: 3330
8,34: 3178 43132 42261 4405
22,57: 2498 5,7: 3330
8,35sk 26252 ;4,27: 44882
22,5*· 873 3,14sk: 630 4338J 74,27?: 295
8,36: 231 383
22,42: 564 3,16: 4641' 15.1- 5: 4109
8,44: 286
22,43sk: 3570 3,17: 43032 4445 15.4- 7: 394'
2,5: 2470
25,45: 397 5,27: 1576 15,5: 227 244sk
9,22: 2491
24,27: 3999c 4006 5,27: 396 377 394 399
70,7:1769 1929
4009' 4223 3,34: 3807 4204 1546 2402 3805
70,7-70: 4108
4405 4,14: 1546 4104 15.5- 8: 394
10,10. 3166
24,39: 358 4,16: 2483 15,12: 4166
70,7 7: 4108 4152
24,44: 1392 4,25: 2218 40064 15,13: 4332
10.11- 15: 4108
24,44sk: 4405 4,24: 4153 15,14sk: 4202
10.11- 18: 5010
24, 44-48: 3999c 4,26 2483 15,15: 1535 41354
10,16: 810 872
4405 5,17: 360 611 15,16: 4603
3060 40027
24,4548: 4143 5,19-30: 3931 15,19: 3050
10,25: 2459
24,48: 3999b 4404 5,2: 2444 15,26: 178
10,29: 611 805
24,52: 1643 5,22: 3677 15,27: 3999b 4404
10,30 115 295
5,29: 2444 4168 10,36: 4153 76,2: 2500
Jn 5,36: 4204 11,34: 476 16,7: 188
7,7:476 5,39: 4222 71,51 sk: 3999c 16,12sk: 3328
1,1-18: 4204 6,38: 556 572 4405 3999c 4405
7,5: 476 487 4203 6,40: 2430 11,52: 40026 4132 16,13: 4105 4226'
4338' tf,44: 378 400 4227
72,7»*: 26462
7,72: 432215 38221 4245* 16,14: 178
12,16: 3999c
7,74: 113 140 292 4613' 42262 4405 16,16sk: 3328
6,45: 2417
1032
 Függelék Szeiilirasi idézetek !egyzekr
1623-26: 395' 21,7: 774 2,42: 4132 4213 11,26: 351
1624: 2214 21,15: 413 975 2.4247: 4125 11,30: 4144'
1628: 188 21,15sk: 3053 3,14: 4165· 7J,/. 4144'
?7,1:611 4143 3,15: 401 3999c 13,1641·. 3999c
17,1-3: 4202' 21,15sk: 975 3053 4405 4405
17,3: 4009' 4143 4146 321: 4168 13.31. 4404
17,4: 4104 4204 21,17: 774 872 3,23: 2478 13,35-37: 3750
17,6: 611 1375 4119 4,11: 2497 13,39: 2451
17,18: 3806 4,12: 493 1513 14,17: 4195*
1720sk: 3050 A p C se l 3679 43101 I4,22sk 4151J
1721: 5012 7,/*fc3574 3581 4,27: 4165' 15,9: 493
4226 4,30. 4165' 1521: 2482
17.21 sk. 4324
12■ 4981 4,32: 803 15,29. 1350
17,22. 806
1,3: 3999c 4405 529: 3132 3152 16,10. 2403
1722sk 803
18,11: 2493 1,7: 4339' 4571' 3981 17.8: 2496
18,31: 1214 1,8: 3999b 4141 5,30-32: 3999c 17,22-31: 3999c
4143 4145 4148 4405 4405
18,36 2281 3678
4405 62-6: 4144'
4133 17.25-28. 4140
1,14: 251d 4175 6,4: 3999c 4405
18,37: 3351 4303‘ 17,26: 4195' 4325
4594 4595 6,5: 1765
4445 17,28: 1691
1,17: 4148 6,6: 826
19,6: 4198' 19,5: 646
12hk: 3999b 8.1: 41513
1923: 871 20,17: 41441 41511
4404
1926sk: 3275 8,9: 2487 2024: 4145
125: 4148 8,9-24: 820
19,33sk: 901 2025-27: 4144*'
2,1: 4595
19,34: 901 1320 8,12. 2416 2028: 401 1768
2.1- 13: 4148
1748 4103 8,14-25:785 831 3061 4124 4144
2.1- 26: 4143
19,35: 798 8,14sk 215 785 20.32. 4228
2,21: 2468 1318
20.17: 611 21,8: 1765
2,14: 4595 8,28: 2480
20,19. 2431 21,19. 4148
2,17sk: 4161 4852 8,31: 2481
20,19sk: 468 Γ 26,17sk: 4148
221: 2468 9,15: 4148
2021: 3050 3755 26,18: 4006‫־‬
2,22: 3999c 10,3: 397
3806 4141 4142 28,30sk: 3574
2,24-33: 3750 10,9sk 775
20,22: 434
232: 3999c 10,35: 4122
20.21 sk: 4143 Rom
2,32: 4405 10,3641: 3999c
2022sk: 1542 1: 2855
1670 1703 1765 2,33: 4106 4405 1,1-32 2855
3328 .3447 4145 2,36: 3999c 4106 10,37-39. 3999c 1,3: 5251d
2023: 349 1679 43384 4405 4405
1,5: 4205
1684 1692 1710 2,38: 646 1526 10,38: 3327 3855
1527 1669 1,14: 3999c 4405
20.28: 434 3999c 10,39 3999b 4404
4009' 1,14sk 4152
4405 10.43: 2452
2,4: 4145 1,16: 4143 4151
20,31.*4215 11,9:2442 4224 4892
2,41 sk: 4006
1121: 2418 1,17: 2497

1033
 Függelék: Szeutirási idézetek jegyzéke
1,19: 2441 6,6: 4753 £,2i: 4168 4322 12,21: 4680'
1,19 sk 4203 6,9: 1640 3848 8,25: 4161 13,1: 1687 3165
1,20: 3004 3015 4168 £26· 4104 3743 3979
3538 3622 4205 6,12: 4162 4852 8,29·. 3344 4102 13,1sk 2281
2,21: 4140 6,12sk: 1515 4177 4322® 13,2sk. 874
1,21-25: 4313' 6,13: 1535 8,29sk: 621 13J-6: 3979
1,24-27: 4583' 6,14: 2463 £,i2: 611 432213 13,8-1a 4762'
1,25:4140 6,16: 371 9,3: 2492 13,9sk: 4324
2.1- 11: 43282 6,19:1535 4140 14,1-15: 4879
2,5: 1690 6,20. 1521 9,18: 2405 14,4: 1541 2419
2,6:1549 6,22·. 1537 4166 9,21: 628 14.10. 443
2,6sk: 41952 4203 6,23: 4318' 9,22: 443 14,1 Osk. 859
2,7sk: 626 7 2 837 1353 9,22sk 246 628 14.10- 12: 43282
2,14: 1922 7,3: 1353 2,2i: 443 14,16: 2494
2.14- 15: 4990 7,4: 2436 9,30. 1522 14,23: 816
2.14- 16: 4316' 7,5: 1515 /0,2: 2543 15,4: 4033 4221
2,15: 341 3956 7.14- 20:1515 10,3: 1547 15,16: 4145 43385
3,8: 3721 7.14- 25: 4310' /0,/2: 340 16,3-23: 4159
3,22: 1532 7,19·. 2245 10,14-15: 5027 16,17sk: 2720
3,24: 1526 1532 7,23: 497 3697 4009 16,18: 1544
3,25: 1522 4753' /0./5: 809 16,25sk: 4223
4,17: 360 2423 7,24sk 244 10,17: 1526 16,26: 4205
2,25: 4123 8,1: 1515 10,20. 373
5: 3901 8,1-11: 43229 11,6: 1532 lKor
5.1- 6,23: 3901 8,3: 251d 11,11-32: 41987 1,2: 4154
5,2:1537 8,4: 4837 4148 1,10:1638
5,5: 387 395 1530 8,9·. 178 3807 //,/Í-26: 4109 1.10- 13: 41882
1561 1938 7,1 Osk 4104 11,17-24: 41982 1,13: 4185'
4781» 8,11:4322 / 1,27: 2406 1,17: 4971
5,8-10: 4338' 8,12sk 1541 ;;,2£: 41985 1,23: 1319
5,9sk: 1513 8,14: 243 ;;,2£ j*: 4140 1,24: 113 178
5,10. 1529 1690 8.14- 17: 3807 41986 1,30. 1025 1513
5,12:223 372 4341' 11.35sk: 399 1,31:1548 1691
1314 1512 1514 8,15: 1524 2450 //,ií: 680 2,4: 3135
1521 4006 432215 12,1: 2778 3009 2,7sk. 3015
5,12-19. 3897 8,15sk 4104 4125 2,8: 401
5,14: 901 4322' £,/7:15I5 1538 12,1 sk: 4852 2,9■. 3005 4339'
5,21: 4318' 1690 4115 4128 ;2,2: 4337 4950 2.10. 3015 47802
6: 3901 4322" 12,3: 771 2,15: 873
6,2·. 2443 £,;£:4168 12,4: 4541 32■ 771
6,3:632 8.19- 21: 43397 12,4sk: 3800 4158 3,7: 644
6,4: 1515 4006J 8.19- 22: 4168 12,5: 803 4112 3,8: 803
6,4sk 4112 8,21: 4123 4162 12,14: 3800 3,9: 4109 4110

1034
 Függelék: Szentírási idézetek jegyzéke

3,11: 352 774 900 8,6: 401 13,1: 2454 4,1 Osk: 4012*
4110 8,21: 4162 13,8: 1203 4339® 4,14: 432210
3, 13: 838 9,16-23: 3999c 14: 4113 4,15. 4152
3,14: 4339® 4141 45732 14,5: 2479 4,16: 567 1535
3,15: 838 P./225: 4405 14,16-, 2486 4, 17: 1548
3,16: 1822 4104 9,24: 2455 14,21: 2495 5,2: 4339J
3,17: 1543 1690 9,24^: 1538 15,3: 525ld 5,6: 4111 4168
3,22: 4334 10,11: 4168 4222 15,10. 244 376 5,6sk: 3016
3,23: 4162 10,12: 1541 3817 5,8: 4169
4,1: 1728 4145 10,13: 1809 15,21-26: 3901 5,9: 4168
4,4sk: 1549 10,17: 3362 4103 15,22: 1521 5,10. 443 540 574
4,7: 376 396 4112 15,23: 101 1002 4168
4,15: 4145 4154 10,21: 1742 15,24: 540 43172
5,5: 1057 10,23: 1350 1468 15,26: 4169 5,15: 1523 4168
5,7: 4103 10,23-33: 4879 15,27sk: 4162 4310
5,12: 777 1671 7/,J: 1638 15,28: 493 5,21: 4112 4574'
6.9sk: 835 1544 11,13: 1740 15,42: 13395 5,18sk: 41961
3133 11,18sk: 4188' 15,42sk: 55 4322®
6,10: 4583' 11,22: 41882 15,14: 901 5,20. 4599
6,11: 1529 11,23: 1740 15,47: 413 5,21: 539 2421
6,12:1350 1468 11,23-25: 3445 2434 2435 4120
15,53: 493 4339‫ל‬
6,13-20: 43142 11,24: 1638 1740 6,1: 3846 4011'
15,54-57: 3901
6,15: 3676 1752 251d 4840 6,5sk: 1541
15,56sk: 43182
/ 1,24sk: 1642 6,10. 43372
6,17: 803 15,58: 1545
1727 6,16: 1822
6,19■. 1822 4104
11,26: 1638 4006s 7,10: 1543
6,20: 3676 2Kor
4121 4153 8,9: 413 4120
7: 794 3911 /,/: 4154
11,28sk: 1646 4494‫ ל‬4932
7,1-40: 1807 1,3: 1522
11,34: 1728 9,15: 4006
7,5: 2092 3911 1,20. 4207
12,1-11: 4113 10,4sk: 824
7,7: 4128' 1,21 sk: 1529
12,3: 378 2409 10,5sk: 4205
7,11: 1807 2,16: 2499
12,4: 4104 108: 1687
7,12: 777 2,17: 602
12,7: 4131 10,17: 1548 1691.
7,15: 768 779 3,5: 377 1547
12,11: 1529 4131 11,3: 633
2581 1690
7,25: 396 399 4158 11,28: 218 640
3,8sk: 4145
12,12: 3304 4113 13,10. 1687
7,25sk: 1810 3,14-16: 4223
12,12-27: 4169
7,29: 1353 3,16: 4202'
12,13: 1671 3802 Gál
7,31:43392 3,16-4,6: 4207
4112 1,6-9: 4188'
7,J#: 1810 3,17: 893
12,21: 3805 2,20. 2433 3817
7,52 837 1353 3,17sk: 3807
12,26: 4113 4322
7,40: 1810 3,18: 3807 4170
12,27: 3300 4112 2,21: 386 391
8: 4879 4,4: 43322
12,29: 1767 3,7: 4198'
*,/: 226 245 4,6: 42021

1035
 Fiiggelék: Szentírási idézetek jegyzéke

3,27: 632 1513 4168 43382 4,13: 4002* 2,7: 166 535
1672 4345 4,14: 1510 2781 2,8: 614 3344
3,28: 3975' 4158 1,11: 621 4,15: 1546 251b
4601 4603 1,12:4006 4,15sk: 3304 4156 2,8sk: 4162
4640' 1,13sk: 1529 2,9sk: 318
4,16: 2888 3370
4,1 sk: 3329 43403 3805 4118 4169 1,9-11: 297
4,4: 423 612 1522 1,14: 4168 4322 4.22- 24: 1515 2,12: 1541 4168
4224 1,18: 4114 4,23: 1529 4116 2,13: 248 374
4,4sk: 4172 1,22sk: 3304 4117 1541
4,28: 43432
4,4-7: 2432 4814 3,8: 178 4232
4,30. 1543 1690
4,5: 1522 1,23: 43403 3,10. 4322"
5,2: 261
4,6: 4104 4322" 2,i:1521 1680 3,20 40082
5,3: 4166
4,6sk: 3807 2,4.1529 1668 5,8: 2448 3,21: 4115 4168
4,9·. 824 2,6: 40063 4115 4,3: 4159
5,12sk: 3708 3816
4,14: 4599 2,8: 375 396 5,16: 4161 4,13: 1691
4,19·. 3846 4115 2,14-16: 2475 5,22sk: 3708 3816
4,26: 4111 41983 5,23: 1638 Kol
4,31: 3670 2,18: 4104 4202 1,8: 4814
5.23- 27: 493 575
5,6: 624 1531 2,19·. 1535 3143 1,12: 3014
5.23- 33: 3700
1648 3010 3035 3705
5,24: 4111 1,12-14: 1523
5,14: 43163 2,19-22: 4110
5,25: 1799 1,13: 246 1741
5,18: 2464 2,20. 774 4143 3014 3352
5,25sk: 4165
5,22: 4104 4164 2,21 sk: 40023 1,13sk: 1523
5,25-28: 4117
4166 2,22: 2476
5,26: 4111 1,15: 114 4102
5,24: 3344 3,4-6: 4224 4202 4310*
5,27: 185 351
6,6: 2654 3,8: 41921 4322 4814
4178 4841
6,10. 1671 3,15: 139 525 1,15-18: 4114
5,29·. 4111
6,14: 1691 3131s 1,18: 4322s 4814
5,31: 434 778
6,15: 1531 4112 3,19·. 178 4111 1,19: 4814
1797 4800'
4574 4117 1,20: 4168 4814
5,32: 1327 1799
4,1-6: 4170 1,20-22: 4322®
3712 4128
Ef 4,3: 2887 3776 1,26: 2855
6,11: 4168
1,3: 43403 4,4: 3305
6,12: 244 4161 2,8: 3018
1,3-14: 4202' 4,5: 3 4 183 316 2,9■. 297 4117
1,4: 4165 319 580 870
Fii 2,12 : 4115
1,4sk: 4103 903 2886 3802
1.1: 1765 4144' 2,13sk:. 413
1,5: 42453 4158
1,6: 375 396 1541 2,14: 231
1,5sk: 43403 4,7: 3807 4159
1,23: 4168 1,19·. 3805 4115
1,6: 2437 4,8: 247 386
1,27: 43213 3,1: 4006' 4008'
1,7: 4814 4,11: 771 1767
1,29·. 375 396 399 3,14 : 4111
1,8: 3807 4,11sk: 4104
2,5sk: 251b 3,4: 40082 4123
1,9: 4202 4,11-16: 4115
2,5-8: 4494“ 4168
1,10 1522 4103 4,12: 4154 4469'
2,6: 4120 3,5: 1535

1036
 Függelék: Szeutirási idézetek jegyzéke

i.Pafc 1515 413 487 496 I, 15: 1350 7,17-21: 4106

3,//: 3846 4158 545 642 1821 2f/2: 1537 7,24: 1740 4153
3,12: 4166 3820 4005‫ג‬ 2 ,/i: 4168 4204 7,25: 3757
3,14: 2453 4153 4169 3,1: 362 7,26: 4120 4165'
3,16: 4211 2,5sk: 3320 4176 i,4: 3360 43402 7,27: 1740
2,6: 3352 J, 5: 1730 8,2: 4008'
4,5: 4161
3,1-13: 4981 i,7: 1528 8,7: 2407
4,11: 4144'
3,8sk: 1765 8,10 2408
lTcssz 3,15: 1637 4110 Zsid 9,11.28: 4153
4119 4581'
1,5: 4151 /,/: 4005 4215J 9,12: 1025
3,16: 2474
2,13: 4130 4228 1.1sk: 3004 4204 9,14: 1743 3327
4,4: 1350
4,3: 4165 1.2sk: 3350 3675 9,27: 340 1743
4,7: 633 4132 4168
4,15-17: 3630
4,14: 826 1697 1,3: 3350 9,28: 630 3339
5.1 sk. 4571'
1766 4145
5,12: 4131 1,6: 1643 10,1: 1393
5,17: 4153
5,12sk: 4144' 2,3 : 3014 10,14: 1739
5,22: 826 1692
5,17: 40122 2,14: 1511 10,22sk: 632
41442
5,19: 4163* 2,17: 4120 10,23: 3014
6,14: 4204
5,19-21: 4131 3,1: 261 10,26: 632
6,17sk: 3267
5,21: 353 3397' 3,6: 4171 10,28sk: 632
6,20. 3018
2 Tessz 4,7: 4215 10,29-, 1690
6,20sk: 824
1.1 s k 2473 4,12: 4228 10,35: 1545
I, 7sk: 626 4,13: 3003 11: 396
2Tim.
7,/Ö: 655 4168 4,15: 301 554 11,1: 3008 4161
1,6: 826 4981
4170'2 4322J 11,140. 396
1,6sk: 1766 4145
2,15: 602 652 4,16: 1743 11,340: 41704
41452
4209 5.1 sk: 4152 11,6: 1510 1527
1,13: 2831
3,1: 4235 5,14: 4153 1532 2381 3012
2,2: 41442
J. 6-/3: 43432 5.1- 5: 4125 3822 3872
2,4: 642
J.Í-/0: 3732 5.1- 10 4153 11,10: 4170
2,5: 1515
3,18: 2440 5,4: 4603 11,26: 1539
2,11 : 4006‫ נ‬4115
5,6: 1739 1740 12,1: 4170
2,11sk: 4128 4168
lTim 4106 12,1 s k 400
2,19·. 646
1,5: 1931 5,7sk. 420 12,2:1520 3014
3,5: 809 1689
1,10. 4583' 5,8sk: 1538 12,20. 771 2466
3,16: 4215 4216
1,12: 4148 5.10. 1739 12,22 24: 2472
4,14: 4149
1,13: 396 5,12sk: 824 /J,7: 41706
4,6sk: 41442
1,15: 4755 6,4sk 183 13,8: 3344 4310*
4,7sk: 1545
1,17: 3902 4202 6.10. 1545 /i.P: 824
2,4: 623 3014 6,16: 648 13,14: 40022 4124
Tit 7,11: 1739 4170 4343'
4005 4140
1,5:41442 13,15: 4130
41952 7,12sk: 1764
/,5-P; 4981 13,17: 4152 4163
2,5: 293 297 308 7,17: 1739 1740

1037
 Függelék: Szeutirási idézetek jegyzéke

4870 5,3: 1536

Jak 315sk: 4215 5,7: 73 803
1,15: 4318' 4,1: 251d 3681sk
1,17: 396 1847 4.10. 4134 5,8: 803
2.10. 717 4,13: 4128 5,16sk: 349
2,14: 41372 5,3: 4154
2,15sk: 4327' 5,4: 4108 JH
2,/ 7: 797 5,8: 1694 1,5: 3675
2,77í *: 1531 /,6:4125
2,20: 1531 2Pét 2,5: 1543
2,22. 1535 1,1: 4158 2,9·. 1187
2,24: 1535 1.3: 2427 3,7: 4165'
2,26: 1578 1,4: 4202 5,5: 444
3,2. 229 1549 1.10. 1538 5,9·. 4170
4166 1,17: 188 5,9sk. 4125
5,3: 1690 1,19·. 3009 5.12 : 4171
5,14: 1699 176 5.13 sk: 4171
2,19·. 371
5,14sk: 216 620 6,9·. 990°
3.10. 4179
833 1325 1695 12,9·. 1510
3,10-13: 4168
1716 3448 43393 12,17: 4111
3,14-16: 4128 14,11: 1146
5,15: 1696 Íján 14,13: 1546
5,16: 1679 1,2sk: 4201 17,1: 1748
1,8: 228 17,15:1320 1748
lPét 1,9. 228 1679 19,7: 4111
1,3: 1541 2,1 sk: 1690 19,10. 4161 4852
1.10. 4222 2,2: 1522 19,16: 3675 4175
1,18sk: 1025 3676 2,15: 178 20,2: 1510
7,79-21: 4215 2,18: 4188' 21,1: 4161
7,23: 4122 4154 2,20. 4130 4165' 21,1 sk. 4110
1,23-25: 4235 2,24: 2477 21,2: 4008' 4111
2,4*fe: 4014 2,27: 4130 21,3: 4110
2,4-70: 4125 3,1: 1529 4168 21,4sk: 43394
2,5: 4110 4160 4322 ' ‫ל‬ 21,5: 4574'
4716' 3,2·. 4168 4208 21,9: 4111
2,7: 4110 4659' 21,14: 4143 4981
2,2 3014 3352 4: 26252 21,23sk: 4195J
4014 4,1: 41633 21,24: 4133 4171
2,9sk: 4122 4,7: 226 245 22,11: 1535
2,76: 3178 4,8: 2458 4199 22,11: 1535
2,27: 43227 4338 4780' 22,12sk: 4345
2,25: 3050 4,76: 4780' 22,17: 4104 4111
5,75: 443 4125 4,20: 4324

1038
 Függelék
DOKUMENTUMOK JEGYZÉKE

Az Egyházi Tanítóhivatal dokumentumainak alfabetikus felsorolása a latin (v. egyéb) és

görög kezdőcímeik, vagy‫ ־‬kezdősorok alap|án.

1 0 0 0 -1 0 0 2 = a dokumentum helyét jelzi.

3066 3601° 37951 = hivatkozás a jelzett iratra.
3543 2023' 3000°° = utalás a jelzett dokumentumra.
Egyéb tudnivalók a használt jelzésekről még a bevezetésben találhatók.

* * * * * *

A b Aegyptiis argentea, 1228. júl. 7. (IX. Gergely, levél): 824

Abbates, 1254 és 1261 között (IV. Sándor, rendelkezés [töredék]): 1146
Acerbtssium, 1852. szept. 27. (IX. Piusz, beszéd): 2901° 2931 2951 2953 2955 2967
2973sk 2978
A d apostoliig seás, 1851. aug. 22. (IX. Piusz, levél): 2901° 2924sk 2934-2936 2938
294lsk 2965-2667 2969-2975
A d asúduas, 1755. márc. 4. (XIV. Benedek, bulla): 2605'
A d Apostolomén Pnnapts, 1958. |an. 29. (XII. Piusz, körlevél): 4321' 43252
A d augustae memonae, 506. (Symmachus, levél): 362
A d beatissim apostolomén, 1914. nov. 1. (XV. Benedek, körlevél): 3625sk
A d caeli regináén, 1954. okt. 11. (XII. Piusz, ködevél): 3913-3917 41753
A d catholid sacerdotti, 1935. dec. 20. (XI. Piusz, körlevél.): 3755-3758
A d Chnsü marii, 1474. jan. 3. (IV. Sixtus, bulla, oklevél): 1391-1396
A d consulta vestra, 8 6 6 . nov. 13. (I. Miklós, válaszirat): 643-648
A d dtern illurn, 1904. febr. 2. (X. Piusz, körlevél): 3370 41772
A d ea ex debito, 1447. febr. 5. (IV. Jenő, levél): 115100
A d eradiiandaen pravurn, 1746. szept. 28. (XIV. Benedek, rendelkezés): 2543°
A d exstnpanda, 1252. máj. 15. (IV. Ince, rendelkezés): 648'
Adfmetus uberes, 1281. dec. 13. (IV. Márton, rendelkezés) 880°
Adgentes, 1965. dec. 7. (II. Vatikáni zsinat, rendelet): 4580°
Adgraiissinea avertenda, 1884. má). 10. (Szt. Officium, eligazítás): 3159sk
Adiutricem populi, 1895. szept. 5. (XIII. Leó, körlevél): 41772
A d nostmen qui, 1312. máj. 6 . (Viennci zsinat, rendelkezés): 891-899
A d Pelei Cathedraen, 1959. jún. 29. ( XXIII. János, körlevél): 400100
A d sanctaen beáll Pete! sedeen, 1656. okt. 16. (VII. Sándor, rendelkezés): 2010-2012
A d saluteen humánt genens, 1930. ápr. 22. (XI. Piusz, körlevél): 2370
A d splendidum nitentis, 1054. (IX. Leó, levél): 687-688 45761
Adeone te ineunte, 559. kezdete (I. Pelagius, levél): 446
Admonemus ut, 558. szept. - 559. febr. között (I. Pelagius, levél): 445
Adorabile euchanstiae, 1822. máj. 8 . (VII. Piusz, bréve): 2718
Aeterm Patris, 1868. jún. 29. (IX. Piusz, bulla): 3000°°
Aelerm Patris, 1879. aug. 4. (XIII. Leó, körlevél): 3135-3140 3665'
Altitudo dtnni tonsilii, 1537. jún. 1. (III. Pál, rendelkezés): 1497
Annum ingressi, 1902. márc. 19. (XIII. Leó, apostoli irat): 3987'

1039
 Függelék Dokumentumok jegyzéke

Annum sacrum, 1899. máj. 25.(XIII. Leó, körlevél): 3350—3353

Antiquorum habét, 1300. febr. 22. (VIII. Bonifác, bulla): 8 6 8
Apostohcae curae, 1896. szept. 13. (XIII. Leó, levél): 3315-3319
Apostolicae proúdentiae officio, 1733. okt. 2. (XII. Kelemen, bulla): 2509-2510
Apostokcae seáspraecellens, 1426. jan. 25. (V. Márton, rendelkezés): 1198°
Apostohcae seás primátus, 1199. nov. 12. (III. Ince, levél): 774-775
Apostohcae seásprondentia, 1403. febr. 6 . (IX. Bonifác, bulla): 1146
Apostohcam actuositatem, 1965 nov. 18. (II. Vatikáni zsinat, rendelet):4840°
Apostohcam sedem, 1130-1143 között (II. Ince, levél): 741
Apostohci numeris, (I. Vatkáni zsinat, tervezet): 3000*
Apostohci regimims solhatudo, 1513. dec. 19. (V. Lateráni zsinat, bulla):1440sk
Apostohci rerbapraeceph, 431. máj. (15.?) (I. Coelestinus, levél): 237
Arcanum ánnae sapientiae, 1880. febr. 10. (XIII. Leó, körlevél): 3142—3146
Auctorem ftdn, 1794. aug. 28. (VI. Piusz, rendelkezés): 2600-2700 2281°
Auáentes orthodosam, 785. (I. Hadrián, levél): 595°
A u mornent á prendre, 1965 okt. 4. (VI. Pál, beszéd): 4420-4425
Auspicatusprofecto, 1933. jan. 28. (XI. Piusz, levél): 39152
Beneáctus Deus, 1336. jan. 29. (XII. Benedek, rendelkezés): 1000—1002
Beneáctus Deus, 1564. !an. 26. (IV. Piusz, bulla): 150000 1847-1850
Bonum atque tucundum, 498. aug. 23. (II. .\nastasms, levél): 360sk
Caelestispastor, 1687. nov. 20. (XI. Ince, rendelkezés): 2201-2269
Cantate Dormno, 1442. febr. 4. (Firenzei zsinat, rendelet): 1330-1353
Cantatis stuáum, 1898. júl. 25. (XIII. Leó, körlevél): 3339 41392
Casri connubii, 1930. dec. 31. (XI. Piusz, körlevél): 180T 3700-3724 3735' 3788°
396223975' 4166* 447P 4476'3 45602 45712 4800'
Certiores effecti, 1742. nov. 13. (XIV Benedek, körlevél): 3854'
Christifiáles láct, 1988. dec. 30. (II. János-Pál, szinódust követő figyelmeztető irat):
4850-4858
Christus Dominus, 1965. okt. 28. (II. Vatikáni zsinat, rendelet): 4101'
Centestmus annus, 1991. máj. 1 . (II. János-Pál, körlevél): 4900^1914
Clemens Trinitas, 5. vág)’ 6 . század (hitvallás): 73sk
Comrmssi nobis ánnitus, 1708. dec. 6 . (XI. Kelemen, rendelkezés): 1400°
Commissum nobis, 1639. ápr. 22. (VIII. Orbán, levél): 2745°
Communton nolio, 1992. máj. 28. (II. János-Pál, Hittani Kongregáció írása): 4920—4924
Conpratulamur vehementer, 1053. ápr. 13. (IX. Leó, levél): 680-686
Consideranti mihi, 591. Febr. (I. Gergely, levél): 472
Consideranti rmht, 680. márc. 27. (Agathon, levél): 542-545
Consihum, 1962. febr. 2. (XXIII. János, motu proprio): 4001°°
Constituti a Dormno, 1171 (1172). szept. 10. (III. Sándor, levél): 670°
Consueverunt Romani Pontifices, 1536. ápr. 13. (III. Pál, bulla): 2023'
Consulenti tibi, 405. febr. 20.(1. Ince, levél): 212sk
Consultatiom tuae, 1231. nov. 12. (IX. Gergely, levél): 825
Consuluisti de infantibus, 887-888 között (V. [VI.] István, levél): 670
Consuluit nos, 1185-1187 között (III. Orbán, levél): 764
Correptio vestra, 473-ban (Arles- 1 zsinat): 330-342
Credo in Deum, (Apostoli Hitvallás): 30
Credo in unum Deum, 381. (Konstantinápolyi Hitvallás): 150
Cum ad aures, 1679. febr. 12. (XI. Ince, zsinati Kongregáció rendelete): 2090-2095

1040
 Függelék: Dokumentumok jegyzéke

Clyrn advtrsus, 1244. febr. 22. (IV. Ince, rendelkezés): 648'

Cttm aeternus Det fiitus, (I. Vatikáni zsinat, tervezet): 3000*
Cum alias ad apostolatus, 1699. márc. 12. (XII. Ince, pápai irat): 2351-2374
Cum apud sedem, 1198. júl. 15. (III. Ince, levél): 766
Cum catholica Eccleaa, 1860. márc. 26. (IX. Piusz, apostoli irat): 2901° 2963 2976 NB.
Cum Chnstus, 1177. febr. 18. (III. Sándor, levél): 750
Cum convtrttus esset, 993. febr. 3. (XV. János, körlevél): 675
Cum dilecti, 1463 jún. 3. (II. Piusz, rendelet): 1442°
Cum diversa sint, 682 (II. Leó, levél): 561°
Cum dudum ad audientiam, 1341. aug. (XII. Benedek, jegyzék): 1006—1020
Cum ex iniuncto, 1199. júl. 12. (III. Ince, levél): 770sk
Cum in nonnullis, 1415. jún. 15. (Konstanzi zsinat, rendelet): 1198-1200
Cum in nostra, 1170. máj. 28. (III. Sándor, levél): 749
Cum inter nonnullos, 1323. nov. 12. (XXII. János, rendelkezés ): 930
Cum magnus iám, 1562. jan. 14. (IV. Piusz, bréve): 1851°
Cum Márthat arca, 1202. nov. 29. (III. Ince, levél): 782-784
Cum mmts avsurdum, 1555. júl. 14. (IV. Pál, rendelkezés) 698'
Cum non sínt, 1864. júl. 14. (IX. Piusz, levél): 2901° 2947sk
Cum occasione impressionis, 1653. máj. 31. (X. Ince, rendelkezés): 2001-2007
Cumpostquam circumspectio tua, 1518. nov. 9. (X. Leó, bulla): 1447-1449
Cum praeexcelsa, 1477. febr. 27. (TV. Sixtus, rendelkezés): 1400
Cum quorumdam, 1555. aug. 7. (IV. Pál, rendelkezés): 1880
Cum saepe, 1855. júl. 26. (IX. Piusz, beszéd): 2901° 2953
Cum saepe contingat, 1625. jún. 21. (VIII. Orbán, rendelet) 20281
Cum semper oblatas, 1744. aug. 19. (XIV. Benedek, rendelkezés): 26302
Cum sicut actepimus, 1459. nov. 14. (II. Piusz, levél): 1361-1369
Cum sicut accepimus, 1689. máj. 26. (XI. Ince, pápai irat): 2001®
Cum sicut ex, 1241. júl. 8 . (IX. Gergely, levél): 829
Cum unus exstet, 682. (II. Leó, levél): 561°
Cum vemsset, 1204. febr. 25. (III. Ince, levél): 785
Cuperemus quidem, 428. júl. 26.( I. Coelestinus, levél): 236
Cura domtnta gregfs, 1615. jan. 24. (V. Pál, rendelkezés): 1235°
Dal mihiplurimum, 401. körül (I. Anastasius, levél): 209
De homine qui, 1208. szept. 22. (III. Ince, levél): 789
Debent subdtti, 1088. (II. Orbán, levél): 701
Debitum ojficii pontificalis, 1206. aug. 28. (III. Ince, levél): 788
Decet Romanum Pontijictm, 1521. jan. 3. (X. Leó, bulla): 1451°
Deessemus nobis, 1788. szept. 16. (VI. Piusz, levél): 2598
Dei Filius, 1870. ápr. 24. (I. Vatikáni zsinat, rendelkezés): 3000°° 3000-3045 41192
41492 41707 4205' 2 420(? 4 '4336 42192 '4215 '4214 '4210 42072 2‫י‬S162
Deiparae urgtnts, 1946. máj. 1. (XII. Piusz, levél): 3900°
Dei itrbum, 1965. nov. 18. (II. Vatikáni zsinat, rendelkezés): 4001°® 4201-4235 4531'
45322 45341 ‫־‬2 4655'
Desiderabilem mihi, 726. nov. 22. (II. Gergely, levél): 580
Detestabilem ac duma, 1752. nov. 10. (XIV. Benedek, rendelkezés): 2571—2575
DeteslabiÜs duellorum usus, 1563. dec. 3. (Tridenti zsinat, határozat): 1830
Dignitatis humanae, 1965. dec. 7. (II. Vatikáni zsinat, magyarázat): 4240—4245 45703
4571247902

1041
 Függelék: Dokumentumok jegyzéke

Dilectae in Christo, 1181-1185 között (III. Lucius, levél): 762

Dilectioms vestrae, 585-586 között (II. Pelagius, levél): 468sk
Directa ad decessorem, 385. febr. 10. (Sirictus, levél): 181—185 26802
Diuturnum illud, 1881. |ún. 29. (XIII. Leó, körlevél): 3150-3152 39802 39811 3982'
Dinnum tUud munus, 1897. máj. 9. (XIII. Leó, körlevél): 3325-3331 3808 381S2 4116'
D im in rmsencordia, 1980. nov. 30. (II. János-Pál, körlevél): 4680-4685
Dilim illius magisín, 1929. dec. 31. (XI. Plusz, körlevél.): 3685-3698
Divim redemptons, 1937. márc.19. (XI. Piusz, körlevél): 3771-3774 3958' 39833 39852
4321'
Diiino ajflante Spintu, 1943. szept. 30. (XII. Piusz, körlevél): 3825-3831 3862 3889
42152 4216' 4230'2 42322 4402' 44071
Doiions angelm (tomizmus), 1914. |ún. 29. (X. Piusz, rendelet): 3601° 36651
Doctonsgentium, 1437. szept. 18. (IV. Jenő, rendelkezés): 1300“
Dolore haud mediocn, 1860. ápr. 30. (IX. Piusz, levél): 2833 2901° 2914 NB.
Domima gregis custodiae, 1564. márc. 24. (IV. Ptusz, bulla): 1851-1861 2712'
Domimct gregis din na, 1603. febr. 3. (VIII. Kelemen, bréve): 1880°
Dormnum el niifuantem, 1986. máj. 18. (II. János-Pál, körlevél): 4780—4781
Domtnus noster el Salvator, 554. febr. 23. (Vigilius, rendelkezés): 416°
Dominus qut dixil, 641. tavasza (IV. János, levél): 496-498
Donum litae, 1987. febr. 22. (Hittant Kongregáció, eligazítás): 4790-4807
Donum veritatis, 1990. máj. 24. (II. János-Pál, Hittani Kongr., útmutatás): 4870-4885
Dudum a Bom/ano, 1312. máj. 6 . (Vienne- 1 zsinat, rendelet):880°
Dudum sacrum, 1433. dec. 15. (IV. Jenó, bulla): 1300“
Dum acerbissimas, 1835. szept. 26. (XVI. Gergorius, bréve): 2738-2740
Dum in sanctae Eufimiae, 552. febr. 5. (Vigilius, levél): 412-415
Dum praetento, 1748. júl. 31. (XIV. Benedek, levél): 2564-2565
Ea gratiafratres, 374. körül (I. Damasus, lcvéltöredék): 144-147
Eaiesia in Africa, 1995. szept. 14. (II. János-Pál, apóst, irat): 5020-5030
Eaiesia in Iesu, 1821. szept. 13. (VII. Piusz, rendelkezés): 2783' 28941
Eaiesia suam, 1964. aug. 6 . (VI. Pál, körlevél): 4321' 43231 4330'
Eius exemplo, 1208. dec. 18. (III. Ince, levél): 790-797
Epistolasfratermtatis, 458—459 között (I. Leó, levél): 321-322
Ersipastoralis, 1742. máj. 26. (XIV. Benedek, rendelkezés): 2522-2524
E l sane, 1888. dec. 17. (XIII. Leó, levél):414413
Etsi tibi, 404. febr. 15. (I. Ince, levél): 211
Etsi Cbnstus salvator, 1443. márc. 4. (IV. Jenó, levél): 850“
Etsifraternitatis, 1803. oki. 8 . (VII. Piusz, bréve): 2705
Etsi frequens, 1587. jún. 24. (Zsinati Kongregáció, válasz): 2090°
Etsi pastoralis, 1742. máj. 26. (XIV. Benedek, rendelkezés): 1300° 1310° 1990° 2522-
2524
Etsi tibi, 404. febr. 15. (I. Ince, levél): 211
Evangelii nuntiandi, 1975. dec. 8 . (VI. Pál, apostoli figyelmeztető irat): 4570—4579
4619' 4633' 4635' 4755'
Evangélium vitae, 1995. márc. 25. (II. János-Pál, körlevél): 4990—4998
Exgravi ad Nos, 1312. máj. 6 . (Vienne- 1 zsinat, rendelkezés): 906
E x Htteris tuis, 1169. (III. Sándor, levél): 748
E x omnibus afjlictionibus, 1561. okt. 1. (V. Piusz, bulla): 1901-1980
E x omnibus ebnstiam orbis, 1756. okt. 16. (XIV. Benedek, körlevél): 2400°

1042
 Függelék: Dokumentumok jegyzéke

E x parte tua, 1200. (III. Ince, levél): 776

Exporté tua, 1206. jan. 12. (III. Ince, levél): 786
E x proximo Fateranensi, 1571. szept. 20. (V. Piusz, rendelkezés) 2040°
E x pubiico instrumento, 1159-1181 között (III. Sándor, levél): 754
E x quo nono labente saeculo, 1910. dec. 26. (X. Piusz, levél): 3553-3556
E x supernae cltmentiae dono, 1368. dec. 23. (V. Orbán, rendelkezés): 1087
E xiit qut seminat, 1279. aug. 14. (III. Miklós, rendelet): 93(f
Extmám tuam, 1857. jún. 15. (IX. Piusz, levél): 2828-2831 2901° 2914 NB.
E xiii de paradtso, 1312. máj. 6 . (Vicnne-i zsinat, rendelkezés): 908 910°
Exordiumpontificatus met, 496. év vége (II. Anastasius, levél): 356
Exposdt tuae devotionis, 1489. ápr. 9. (VIII. Ince, bulla): 1435
Exsecrabtlis elpnscinis, 1460. jan. 18. (II. Piusz, bulla): 1375
Exsequendo nunc, 1782. júl. 13. (VI. Piusz, levél): 2590
Exsultate Deo, 1439. nov. 22. (Firenzei zsinat, bulla): 1310-1328 41663
Exsurge Domne, 1520. jún. 15. (X. Leó, bulla): 1451-1492
Famtlians consortio, 1982. nov. 22. (II. János Pál, apostoli figyelmeztető irat): 4700-
4716 4800' 4803' 4810'
Famuli testraepietatis, 494. (I. Gelasius, levél): 347
Ftdet catholuae, 1312. máj. 6 . (V1enne1‫ ־‬zsinat, rendelkezés): 900-904
Ftdet donum, 1957. ápr. 21. (XII. Piusz, körlevél): 41411 41474 41476
Fidelt ül deiota, 1274. máj. 18. (II. Lyoni zsinat, rendelkezés): 850
Fidentemptumque, 1896. szept. 20. (XIII. Leó, körlevél): 3320sk
Ftrmssimam constantiam, 1937. márc. 28. (XI. Piusz, körlevél): 3775sk
Frequens generáliam conahorum, 1417. okt. 9. (Konstanzi zsinat, rendelkezés): 115100
1300°
Frequenter quidem, 458. okt. 24. (I. Leó, levél): 319
Fulgens ivrona, 1953. szept. 8 . (XII. Piusz, körlevél): 3908-3910
Gaudemusfilii, 1091. febr. 1 . (II. Orbán, levél): 702
Gaudemus in Domine, 1201. eleje (III. Ince, levél): 777-779 4800'
Gaudium et spes, 1965. dec. 7. (II. Vatikáni zsinat, rendelkezés): 4301-4345 44432
4445' 4448 4450'‫־‬2 4455' 4461 4470° 4473 4475 4480 44802 4486' 44871 4488!
4570 4645 4703' 470414713 4739' 4759' 4765' 4775' 4792 47924 479267 4800'
4806
Gerentes ad vos, 1427. nov. 16. (V. Márton, bulla): 1290
Glonosam Ecclesiam, 1318. jan. 23. (XXII. János, rendelkezés): 910-916
Grande munus, 1880. szept. 30. (XIII. Leó, körlevél): 41477
Grave ntrnts, 1482. (IV. Sixtus, rendelkezés): 1400°
Grave nimis gertmus, 1483. szept. 4. (IV. Sixtus, rendelkezés): 1400° 1425sk 2015°
Graiissimas intér, 1862. dec. 11. (IX. Piusz, levél): 2850—2861 2901° 2909—2911
Haunetis aquas, 1956. máj. 15. (XII. Piusz, körlevél): 3922—3926
His ita se habéntibús, 863. (I. Miklós, levél): 635°
/ lumanae salutis, 1961. dec. 25. (XXIII. János, apostoli rendelkezés): 4001°°4301°
Humanae vitae, 1968. júl. 25. (VI. Pál, körlevél): 4470-4479 4060' 45603 45712 4709'
4790°
Humánt genens, 1950. aug. 12. (XII. Piusz, körlevél): 3875-3899 41182 42142 4561'
47922
Humánt generis, 557. febr. 3. (I. Pelagius, levél): 441-443
Humánum genus, 1884. ápr. 20. (XIII. Leó, körlevél): 3156-3158

1043
 Függelék: Dokumentumok jegyzéke

Iamdudum cermmus, 1861. márc. 18. (IX. Piusz, beszéd): 2901° 2937 2961 2976 NB.
2980
lom vos omnes, 1868. szept. 13. (IX. Piusz, apostoli levél): 2997-2999
lllud sane miramur, 374. körül (I. Damasus, levéltöredék): 146
Immensapastorum, 1741. dec. 20. (XIV. Benedek, apostoli levél): 2745°
Immorialt Det, 1885. nov. 1. (XIII. Leó, körlevél): 3165-3179 3979 39811 3983' 3984'
39972 41622
In agro dominico, 1329. márc. 27. (XXII. János, rendelkezés): 950-980
In ciiitate tua, 1159.-1181. között (III. Sándor, levél): 753
In conústoriah, 1850. nov. 1. (IX. Piusz, beszéd): 2901° 2843-2945
In eampro nosíro, 1571. jan. 28. (V. Piusz, rendelkezés): 1981sk
In eminenti apostolatus sptcula, 1738. ápr. 28. (XII. Kelemen, rendelkezés.): 2511—2513
2783' 2894'
In crmnenti, 1642. márc. 6 . (VIII. Orbán, bulla): 20010 2331
In eminentis apostohcae, 1425. szept. 1. (V. Márton, oklevél): 115100 1198° 1247°
In mtnonbus agentes, 1463. ápr. 26. (II. Piusz, bulla): 1375°
In proli.xitaté epistolae, 497. (II. Anastasius, levél): 357—359
In quadam nostra, 1209. márc. 5. (III. Ince, levél): 798
In requtrendis, 417. jan. 27. (I. Ince, levél): 217 2392 240' 241'
In sacrosancta beáll Petii, 1564. nov. 13. (IV Piusz, rendelkezés): 1862°
In supremo apostolatusfastigio, 1839. dec. 3 (XVI. Gergely, rendelkezés): 2745sk
In lerrapás hominibus, 1053. szept. 2. (IX. Leó, levél): 689a
Imredibili affkctamur, 1863. szept. 17. (IX. Piusz, körlevél): 2901° 2926
Ineffabilis Deus, 1854. dec. 8 . (IX. Piusz, bulla): 2800-2804 33702 39021 4175'
Ineffabilis sumrm prondentia, 1464. aug. 1. (II. Piusz, bulla): 1385
Infimta Det rmsencordia, 1924. máj. 29. (XI. Piusz, bulla): 3670
Infructuosas pahmtes, 1460. nov. 2. (II. Piusz, bulla): 1375°
Imunctum nobis, 1564. nov. 13. (IV. Piusz, bulla): 1862-1870 41191'2
Insútutio universahs nascentis, 422 márc. 11. (I. Bonifác, levél): 233
Institutio universalis nascentis, 785-791 között (I. Hadrianus, levél): 595sk
Inter ceteras ecdeúae Komanae, 417. jan. 27. (I. Ince, levél): 218sk 2421
Inter daras, 534. márc. 25. (II. János, levél): 401°
Inter cunctas pastoralis curae, 1418. febr. 22 (V. Márton, bulla): 1151° 1201° 1247—1279
Inter cunctas solhatudines, 1304. febr. 17. (XI. Benedek, rendelkezés): 880
Inter ea quae, 517. ápr. 2. (Hormisdas, levél): 363®
Inter ea quae, 521. márc. 26. (Hormisdas, levél): 367-369
Inter eos qui, 1871. márc. 23. (IX. Piusz, rendelet): 2723®
Intergraiissimas, 1870. okt. 26. (IX. Piusz, levél): 38861
Inter mnumeras solhatudines, 553. máj. 14. (Vigilius, rendelkezés): 416-420
Inter insigmores, 1976. okt. 15. (Hittani Kongregáció, eligazítás): 45904606‫־‬
Inter multtplices nostrae, 1515. máj. 4. (V. Laterám zsinat, rendelkezés): 1442-1444
Inter multiplicespastoralis offtcii, 1690. aug. 4. (VIII. Sándor, rendelkezés): 2281° 2285
2700
Interpraecipuas machinationes, 1844. máj. 8 . (XVI. Gergely, körlevél): 2771sk 2784'
Inter solhatudines, 1515. máj. 4. (V. Laterám zsinat, rendelkezés): 1860'
Iura et bona, 1980. máj. 5. (Hittani Kongregáció, eligazítás): 46604666‫־‬
Laborem esenens, 1981. szept. 14. (II. János-Pál, körlevél): 4690-4699 4773'
Laetenlur caeh, 1439. jól. 6 . (Firenzei zsinat, bulla): 1300-1308 41422 4169' 4189'

1044
 Függelék: Dokumentumok jegyzéke

La eiangeh^qaón, 1979. febr. 6 . (III. Pueblai (Mexikót) Latin-amenkai püspökök

általános gyűlése, dokumentumok): 4610-4635 177P
Lamentabili sane exitu, 1907. júl. 3. (X. Piusz, Szt. Officium, rendelet): 3401-3466
3543
Lectis dtledionis tuae, 449. jún. 13. (I. Leó, levél): 290-295
Libertás praestantissimum, 1888. jún. 20. (XIII. Leó, körlevél): 3245-3255 396P 42401
Libériáin consnentia, 1986. márc. 22. (Hittani Kongregáció, eligazítás): 4730° 4750-
4776
Libertatét nuntius, 1984. aug. 6 . (Hittani Kongregáció, eligazítás): 4730-4741 47511
47593 4773' 4774'
Lécet apud, 1212. jan. 9. (III. Ince, levél): 799
Lécei ea quae de nostro mandato, 1479. aug. 9. (IV. Sixtus, bulla): 1411-1419
Lécet ex devotioms, 1065. (II. Sándor, levél): 698
Ucet iuxta doctrinam, 1327. okt. 23. (XXII. János, rendelkezés): 941-946
Ltcetper noslros, 449. jún. 13. (I. Leó, levél): 296-299
Licetperftdia ludaeorum, 1199. szept. 15. (III. Ince, rendelkezés): 772sk
Ijtterarum tuiirum primordia, 600. okt. (I. Gergely, levél): 477
Lumengentium, 1964. nov. 21. (II. Vatikáni zsinat, rendelkezés): 400100 4101-4179
41984 43212 4322'2 4332' 4340434 2' 4344 ?4343 43436 43423 '4342 43407 ‫ ״‬P
4469' 4532' 4533' 4334' 4335'° 4536' 4541' 4561' 45992 4617' 4714' 4716‘2‫־‬
4755' 4841' 4852' 3 4853' 4857'2
Magna indignatione commoveor, 459. márc. 6 . (I. Leó, levél): 323
Magna megratulalio, 414. dec. 13. (I. Ince, levél): 214
Magna nos bábuit, 732. körül (III. Gergely, levél): 582sk
Magmficate Dominum, 1964. nov. 2. (XII. Piusz, beszéd): 4126'
Magnitudtms tuae létteras, 1267. márc. 4. (IV. Kelemen, levél): 850°®
Magnó et acerbo, 1816. szept. 3. (VII. Piusz, levél): 2710-2712
Maéores Ealestae causas, 1201. végén (III. Ince, levél): 780sk
Manet beatum, 422. márc. 1 1 . (I. Bonifác, levél): 234sk
Mater et Magéstra, 1961. máj. 15. (XXIII. János, körlevél): 3935-3953 3964' 3965' 2
39662 39843 3996' 3997' 2 4321' 4323' 4326' 43435 4440° 4454' 44673 45712
47642 4766'2 4790° 479V 4792i 4805'
Matrimoma quae in locis, 1741. nov. 4. (XIV. Benedek, nyilatkozat): 2515-2520
Maxima quidem, 1862. jún. 9. (IX. Piusz, beszéd): 2901° 2901—2907 2915 2919 2927
2939 2944 2949 2956-2960 2976. NB.
Maxima Redemptionis, 1955. nov. 16. (Rituskongregáció, rendelet): 3377'
Maximum illud, 1919. máj. 30. (XV Benedek, apostoli levél):4141' 41476
Meáator Del, 1947. nov. 20. (XII. Piusz, körlevél): 3840-3855 4001° 4126' 41273
41538 41705‫־‬4
Me/mnit unusquisque, 1861. szept. 30. (IX. Piusz, beszéd): 2901° 2920
Memor bonitatis, 597. márc. (I. Gergely, levél): 587°
Meruit, 1306. febr. 1 . (V. Kelemen, pápai irat): 870° 1445°
Mirabilts illa constantia, 1875. márc. 4. (IX. Piusz, apostoli levél): 3117
Mérne caritatis, 1902. máj. 28. (XIII. Leó, körlevél): 3360-3364
Mirari vos arbitramur, 1832. aug. 15. (XVI. Gergely, körlevél): 2730—2732
Miserentissimus Redemptor, 1928. máj. 8 . (XI. Piusz, körlevél): 41262 41772
Mél brenender Sorge, 1937. márc. 14. (XI. Piusz, körlevél): 39833 39852 4222' 4240'
Monalium animos, 1928. jan. 6 . (XI. Piusz, körlevél): 3683

10 4 5
 Függelék: Dokumentumok jegyzéke

Moyses nr Da, 1439. szept. 4. (IV. Jenő, rendelet): 1309

Muhens digmtatem, 1988. aug. 15. (II. János-Pál, apostoli irat): 4830-4841
Multiphces tníer, 1851. jún. 10. (IX. Piusz, levél): 2901* 2915 2921 2923 2930 2951
2968
Multis graiibusque, 1860. dec. 17. (IX. Piusz, beszéd): 2901* 2937 2943 2973
Mumfnentissimus Deus, 1950. nov. 1. (XII. Piusz, apostoli rendelkezés): 3900-3904
41752 4213'
Mystenum ecdesiae, 1973. jún. 24. (Hittani Kongregáció, eligazítás): 4530-4541
Mystenumfidei, 1965. szept. 3. (VI. Pál, körlevél): 4410-4413
Mystenumfilii Dei, 1972. febr. 21. (II. János-Pál, Hittani Kongr. nyilatkozat): 4518—
4523
Mystia corpons Cbristi, 1943. jún. 29. (XII. Piusz, körlevél): 3800-3822 3871 39153
4114' 41181'2 414412 4152' 41662 41693 4169‫ ל‬4170®41452
Naiiganti vei, 1227-1234 között (IX. Gergely, levél): 828
Ne forte, 495. (I. Gelasius, értekezés): 349
Ne super his, 1334. dec. 3. (XXII. János, bulla): 990
Ne temere, 1907. aug. 2. (Zsinati Kongregáció, rendelet): 3468—3474
Necessarium quoque, 494—497? között (I. Gelasius, értekezés): 355
Nemo mirum, 1855. júl. 26. (IX. Piusz, beszéd): 2901® 2977
Nequaquam sitté dolore, 1321. nov. 21. (XXII. János, levél): 925
N on doceo, 357. (Liberius, levél): 143
Non síné múlta, 1256. okt. 19. (IV. Sándor, levél): 840°
Non ut apponeres, 1206. márc. 1. (III. Ince, levél): 787
Non et nobtscum, 1849. dec. 8 . (IX. Piusz, körlevél): 2901° 2918 2918a 2963
Nostrae aetate, 1965. okt. 28. (II. Vatikáni zsinat, eligazítás): 4195-4199
Nőire vénérablefrére, 1669. jan. 19. (IX Kelemen, pápai irat): 26131
N őm et ante, 1860. szept. 28. (IX. Piusz, beszéd): 2901® 2919 2962 2976 NB.
Numquam főre, 1856. dec. 15. (IX. Piusz, beszéd): 2901® 2926 2928sk 2931 2946
2950 2952 2979
Nuper a congregatione, 1697. dec. 23. (XII. Ince, rendelkezés): 2028'
Nuper ad nos, 1743. márc. 16. (XIV. Benedek, rendelkezés): 2525-2540
O quam bona, 595. aug. 12. (I. Gergely, levél): 473
Octobn mense, 1891. szept. 22. (XIII. Leó, körlevél): 3274
Oilogesima adrentenlis, 1971. máj. 14. (VI. Pál, apostoli irat): 4500-4512 4764'
Offiiio sanctisámo, 1887. dec. 22 (XIII. Leó, levél): 41522
Offiuorum ommum, 1922. aug. 1. (XI. Piusz, körlevél): 36651
Ohm quidem, 534. márc. (II. János, levél): 401sk
Omnts utnusque sexus, 1215. nov. (IV Lateráni zsinat, rendelkezés): 812
Ommum bonorum spes, 680. márc. 27. (Római zsinat, dogmatikus levél): 546—548
Ordinatio sacerdotaüs, 1994. máj. 22. (II. János-Pál, apostoli irat): 4980-4983
Orationisformás, 1989. okt. 15. (II. János-Pál, Hittani Kongregáció): 4860-4862
Onentalis Ecdesiae, 1944. ápr. 9. (XII. Piusz, körlevél): 41393
Onentahum digmtas, 1894. nov. 30. (XIII. Leó, bulla): 1310®
Onentahum Ecclesiarum, 1964. nov. 21. (II. Vatikáni zsinat, rendelet): 4180-4183
Pacem in terris, 1963. ápr. 11. (XXIII. János, körlevél): 3935® 3955-3997 41401 43231
43343 4468' 44682 47662
Pascendi dominm gregis, 1907. szept. 8 . (X. Piusz, körlevél): 3401° 3475- 3500 3543

1046
 Függelék Dokumentumok jegyzéke

Pastor aeternus el eptsívpus, 1870. júl. 18. (I. Vatikáni zsinat, rendelkezés): 300000 3050-
3075 4142' 41422 4144'2 41471 4149J 4150J 41524822' 4535 '4534 ‫'נ‬
Pastor aeternus gregem, 1516. dec. 19. (V. Laterám zsinat, bulla): 1445
Pastorale ojfiáum, 1537. máj. 29. (III. Pál, pápai irat): 1495
Pastoralis actio, 1980. okt. 20. (Hittani Kongregáció, eligazítás): 4670-4674
Pastoralis officii, 1718. aug. 28. (XI. Kelemen, levél): 2400°
Pastoralis officii, 1891. szept. 12. (XIII. Leó, levél): 3272sk
Paternae cantati, 1682. ápr. 11. (XI. Ince, pápai irat): 2700
Pinitris de reconnaissance, 1965. dec. 7. (VI. Pál és I. Athenagoras konstatinápolyi
pátriárka, közös eligazítás): 4430—4435
Perfilium meum, 375 (I. Damasus, levél): 148
Perfilium nostrum, 531. jan. 25. (II. Bonifác, levél): 398-400
Pernmosus valde, 1220. dec. 13. (III. Honorius, levél): 822
Persona humana, 1976. dec. 29. (Hittani Kongregáció, eligazítás): 4580-4584
Piám et constantem, 1963. júl. 5. (Szent Officium, eligazítás): 4400
Plurts cleruorum (Uzsora), 1163. máj. 19. (Tours-i zsinat, rendelet): 747
Populorumprogressio, 1967. máj. 26. (VT. Pál, körlevél): 4440-4469 4485' 44862 448(?
4585' 4810°
Populis ar nationibus, 1585. jan. 25. (XIII. Gergely, rendelkezés): 1988
Post obtlum, 1887. dec. 14. (Szt. Officium, rendelet): 3201-3241
Postquam Dei munere, 1870. okt. 20. (IX. Plusz, bulla): 300000
Postremo mense, 1747. febr. 28. (XIV Benedek, eligazítás): 2552—2562
Praedaragratulaaonis, 1894. jún. 20. (XIII. Leó, apostoli irat): 4139'
Praestantia Scnpturae Sacrae, 1907. nov. 18. (X. Piusz, motu propno): 3503
Presbyter et diaconus, 1232. dec. 9. (IX. Gergely, levél): 826
Presbylen Grata, 1595. aug. 30. (VIII. Kelemen, eligazítás): 1310° 1990-1992 2522°
Presbyterorum ordints, 1968. szept. 7. (II. Vatikáni zsinat, rendelet): 45412 459924857'
Presenaa de la Igítsta, 1968. szept. 6 . (Latin-Amerikai püspökök II. Medelini (Kolum-
bia) Általános konferenciája, dokumentum): 4480-4496
Párna salus (Hitvalló könyv), 515. aug. 11. (Hormisdas, hitvallás): 363-365
Pro deifico, 357. tavaszán (Libenus, levél): 141
Probe meminentis, 1855. jan. 22. (IX. Piusz, beszéd): 2901° 2953
Promisisse me memim, 458. aug. 17. (I. Leó, levél): 317
Proposueramus quidem, 865. szept. 28. (I. Miklós, levél): 638-642
Pronda mater, 1947. febr. 2. (XII. Piusz, apostoli rendelekzés): 416641673 ‫נ‬
Prouda sapientique cura, 1906. jan. 18. (X. Piusz, rendelet): 3385-3388
Prolidat Komanorum Ponúficum, 1751. máj. 18. (XIV. Benedek, rendelkezés): 2511°
27831 2894'
Proiidentissimus Deus, 1893. nov. 18. (XIII. Leó, körlevél): 3280-3294 3793* 3795
3826 3889 42154 4216' 4231'
Proiistoms nostrae, 1580. jan. 29. (XIII. Gergely, bulla): 1901° 2331'
Quadragestmo anno, 1931. máj. 15. (XI. Piusz, körlevél): 3265" 3725-3744 37732 3935°
3938-3841 3943 3945sk 3947' 3951' 39652 3966' 41591 43252 43399 4440° 45411
47662
Quae apud Constantinopolitanam urbem, 8 6 6 . nov. 13. (I. Miklós, levél): 635°
Quaestio de abortu procurato, 1974. nov. 18. (Hittani Kongregáció, eligazítás): 4550-
4552
Quam laudabiliter, 447. júl. 21. (I. Leó, levél): 283-286

1047
 F üggelék; D o k u m e n tu m o k jegyzéke

Quam singulan, 1910. aug. 8 . (Szentségi Kongregáció, rendelet): 3530-3536

Quamquam plunes, 1889. aug. 15. (XIII. Leó, körlevél): 3260-3263
Quarmis patrum traáüo, 418. márc. 2 1 . (Zosimus, levél): 221
Quanta cura, 1864. dec. 8 . (IX. Piusz, körlevél): 2890-2896 2901°
Quantafraternitati, 446. (I. Leó, levél): 282
Quantum sollmtudwem, 251 (Comelius, levél): 108
Quanto confiaamur moerore, 1863. aug. 10. (IX. Piusz, körlevél): 2865-2867 2901°
2917 2918a 2958
Quanto de benignitate, 1199. nov. 16. (III. Ince, levél): 785°
Quanto símenüs, 1267. okt. 28. (IV. Kelemen, levél): 849
Quanto te magjs, 1199. máj. 1. (III. Ince, levél): 768sk
Quantum presbyterorum, 476. jan. 10. (Simplicius, levél): 343
Quasprímás, 1925. dec. 11. (XI. Piusz, körlevél): 3675-3679
Qui episcopus ordinandus, V. sz. közepe v. vége (Ősi Egyházi határozatok): 325
Quemadmodum Deus Iosepbum, 1870. dec. 8 . (IX. Piusz, rendelet): 3260°
Qui miseratione, 1272. okt. 24. (X. Gergely, levél): 85000
Quiplurtbus, 1846. nov. 9. (IX. Piusz, körlevél): 2775-2786 2811° 2901° 2904-2907
2916 2918a 2940 2963
Qui simrra, 602. nov. (I. Gergely, levél): 480
Quta canlati nihil, 601. jún. 22. körül (I. Gergely, levél): 478sk
Quta quorumdam, 1324. nov. 10. (XXII. János, bulla): 930° 1091
Quta sito, 357. (Liberius, levél): 142
Quta tirreprobus, 1329. nov. 16. (XXII. János, bulla): 930°
Quibus luduosissimis, 1851. szept. 5. (IX. Piusz, beszéd): 2901° 2945
Quibus quantisque, 1849. ápr. 20. (IX. Piusz, beszéd): 2901° 2918a 2940 2964 2976
Qutcumqut, 430—500 között (Ps.-Athanasius fele hitvallás): 75sk 485° 790
Quidam snripturat, 1256. okt. 21. (IV. Sándor, levél): 840°
Quilibet tyrannus, 1415. júl. 6 . (Konstanzi zsinat, rendelet): 1235
Quisque itstrum, 1847. okt. 4. (IX. Piusz, beszéd): 2901° 2963
Quo graiiora, 1825. márc. 13. (XII. Leó, rendelkezés): 27831 28941
Quod apostolid munens, 1878. dec. 28. (XIII. Leó, körlevél.): 3130-3133
Quod semper, 343. körül (Szerdikai zsinat, zsinati levél): 136
Quod defoienda, 1917. márc. 19. (XV. Bendek, levél): 36010
Quoniam missi (hitvallás), 1274. júl. 6 . (Michael Palaeologus, hitvalló levél): 851-861
Quomam alto, 1431. dec. 18. (IV. Jenó, bulla): 130000
Quoniampietas, 484. aug. 1. (II. [III.] Félix, levél): 345
Reientiores tpiscoporum synodi, 1979. máj. 17. (Hittani Kongregáció, levél): 4650-4659
Redditae sunt nobis, 1746. szept. 17. (XIV. Bendek, bréve): 29931
Redemptor hormnis, 1979. márc. 4. (II. János-Pál, körlevél): 4640-4645 4753'
Redemptoris mater, 1987. márc. 25. (II. János-Pál, körlevél): 4841'
Redemptons mtssio, 1990. dec. 7. (II. János-Pál, körlevél): 4890-4896
Regi regum, 682. aug. (II. Leó, levél): 561-563
Regimini universalis, 1425. júl. 2. (V. Márton, oklevél): 1355°
Regimini universalis, 1455. máj. 6 . (III. Callixtus, rendelkezés): 1355—1357
Regiminis apostolid, 1665. febr. 15. (VII. Sándor, rendelkezés): 2020
Regis paafia, 1616. júl. 6 . (V. Pál, rendelkezés): 2015°
Regressus ad nos, 458. márc. 21. (I. Leó, levél): 311-316
Relegentes autem, 559. márc.- ápr. 16. között (I. Pelagius, levél): 447

1048
 Függelék. Dokumentumok jegyzéke

Reltgtont apud Anglos, 1896. nov. 5. (XIII. Leó, levél): 3315*

Reltgtosae acfilialis, 1753. márc. 3. (XIV. Benedek, levél): 2571·
Rjepletum est gaudto, 451. nov. (Khalkedoni zsinat, zsinati levél): 306
Rerum norarum, 1891. máj. 15. (XIII. Leó, körlevél): 3265-3271 3690'2 3702' 3725*
3725' 372S '23731' 3732' 37331 3734' 3740 3773' 3935° 3935 39521 39632 3966'
39842 4440° 4443' 4464 4500°
Rerum omntum, 1923. jan. 26. (XI. Piusz, körlevél): 41663
Rerum onentabum, 1928. szept. 8 . (XI. Piusz, körlevél): 41393 4141'
Retro maoribús tuis, 422. márc. 1 1 . (I. Bonifác, levél): 232
Romana Ealesia, 1752. okt. 5. (XV: Benedek, levél): 4152'
Románt Pontificis aequa, 1571. aug. 2. (V. Piusz, rendelkezés): 1983
Romám Pontificis proiida, 1477. nov. 27. (IV. Sixtus, körlevél): 1405-1407
Romanus Ponlifex de summi, 1256. okt. 5. (IV. Sándor, rendelkezés): 840-844
Romanus Pontifex, 1568. okt. 1. (V. Piusz, rendelkezés): 1880°
Romanus Pontifex, 1606. máj. 23. (V. Pál, rendelkezés): 2057'
Sacerdotium ministertale, 1983. aug. 6 . (Hittan! Kongregáció, levél): 4720-4723
Sacra Tridentina Synodus, 1905. dec. 16. (20.) (X. Piusz, rendelet): 3375-3383
Sacra nrgtmtas, 1954. márc. 25. (XII. Piusz, körlevél): 3911
Sacrae reltgtonts, 1400. febr. 1 . (IX. Bonifác, bulla): 1145
Sacramentum ordtnis, 1947. nov. 30. (XII. Piusz, apostoli rendelkezés): 1310*3857-
3861 41534
Sacramentum paemtentiae, 1741. jún. 1. (XIV. Bendek, rendelkezés): 2013°
Sacns liminibus, 748. máj. 1 . (Zakariás, levél): 589
Sairorum antistitum, 1910. szept. 1. (X. Piusz, motu proprio): 3537—3550
Sacrosanctum catholicaefidei, 1595. okt. 17. (VIII. Kelemen, rendelkezés): 2712'
Sacrosanctum Comilium, 1963. dec. 4. (II. Vatikáni zsinat, rendelkezés): 4001“ 4001-
4048 41537 4170'3 41716 4599: 471J 1 48582
Sacrum dtaconatus ordtnem, 1967. jún. 18. (VI. Pál, motu proprio): 4101°
Saepe sanctam ecclestam, 1296. aug. 1. (VIII. Bonifác, bulla): 8 6 6
Salvator humánt generis, 1374. ápr. 28. (XI. Gergely, bulla): 1110-1116
Sdlvator noster, 1476. aug. 3. (IV. Sixtus, bulla): 1398
Sanda Mater, 1584. szept. 1. (XIII. Gergely, rendelkezés): 698'
Sanda mater Ecclesta, 1964. ápr. 21. (Pápai Bibliabizottság, eligazítás): 42263 4402-
4407
Sanda Romana ealesia, 1317. dec. 30. (XXII. János, rendelkezés): 910°
Sanditas et dodrina, 1839. máj. 26. (XVI. Gergely, bulla): 2725°
Sapientiae chnstianae, 1890. jan. 10. (XIII. Leó, körlevél): 3255a 38062 4118 ' 41622
Satis cognitum, 1896. !ún. 29. (XIII. Leó, körlevél): 3300-3310 38062 4118' 41183
41392 4144" 41522
Scribendi, 591. jún. 3. (I. Gergely, levél): 698'
Scripta dtledtsstmt filii, 634. (I. Hononus, levél): 488
Scnptafraternitatis vestrae, 634 (I. Hononus, levél): 487
Séd in múltúm (Eretnek-keresztség), 256 (I. István, levéltöredék): 111
Sempiternus rex, 1951. szept. 8 . (XII. Piusz, körlevél): 3905
Sertum letitiae, 1939. nov. 1. (XII. Piusz, körlevél): 3966'
St condtctones, 1227—1234 között (IX. Gergely, rendelet [töredék]): 827
Si Domtnum, 1312 körül (V. Kelemen, rendelkezés): 846*
St instituta Ecclesiastica, 416. márc. 19. (I. Ince, levél): 215sk

1049
 Függelék: Dokumentumok jegyzéke

Si qut ergo, 256. (I. István, levéltöredék): 1 1 0

S i semper antae, 1850. máj. 20. (IX. Piusz, beszéd): 2901*2976
Si tamen licet, 793-794 között (I. Hadnán, levél): 610sk
Sicut aquafngtda, 600. aug. (I. Gergely, levél): 474-476
Sicut rationi, 520. aug. 13. (Hormisdas, levél): 366
Sicut univerátaús, 1198. okt. 30. (III. Ince, levél): 767
Strigulán nobis consolatiom, 1749. febr. 9. (XIV. Benedek, levél): 2566-2570
Stngulari nos, 1834. jún. 25. (XIV. Gergely, körlevél): 2730°
Stngulan quadam, 1854. dec. 9. (IX. Piusz, beszéd): 2865° 2901° 2908 2917 2948a
2919
Stngulan qutdem, 1856. márc. 17. (IX. Piusz, körlevél): 2865* 2901® 2904 2916
Stngulans nobtsque, 1864. szept. 29. (IX. Piusz, levél): 2901® 2932
Stngulans Romanorum, 1741. szept. 1. (XIV. Benedek, bréve): 3556'
Solliáta acpronda, 1753. júl. 9. (XIV. Benedek, rendelkezés): 2167' 2712'
Sollicitudini meae, 453. jún. körül (I. Leó, levél): 317®
Solltdludini nostrae, 1745. okt. 1. (XIV. Benedek, bréve): 26692
Solhatudints qutdem Mae, 452. jún. 11. (I. Leó, levél): 308-310
SoUxcitudo omnium ecclesiarum, 1661. dec. 8. (VII. Sándor, bréve): 2015—2017
SoUicitudo n i socialis, 1987. dec. 30. (II. János-Pál, körlevél): 4810-4819
Spintus Paraclitus, 1920. szept. 15. (XV. Benedek, körlevél): 3650-3654 3793 3889
4219' 4231' 42322 43263 43281
Stuáorum ducem, 1923. jún. 29. (XI. Piusz, körlevél): 3665-3667
Studens paci, 357. (Liberius, levél): 138
Sub cathohcae professtone, 1954. márc. 6 . (IV. Ince, levél): 830-839 2522®
Summt pontificatus, 1939. okt. 20. (XII. Piusz, körievél): 3780-3786 39832
Super cathedram, 1300. febr. 18. (VIII. Bonifác, rendelkezés): 880®
Super causas, 1063. (II. Sándor, levél): 695
Superpenculosts admodum, 1371. máj. 22. (XI. Gergely, levél): 1121-1139
Super qutbusdam, 1351. szept. 29. (VI. Kelemen, levél): 1050-1085 3556'
Super soliditatepetrae, 1786. nov. 28. (VI. Piusz, bréve): 2592-2597
Supplicaverunt, 591. okt. v. szept. (I. Gergely, levél): 6981
Supnma omnium Ecclesiarum, 1745. júl. 7. (XIV. Benedek, bréve): 2543k
Supremt Pastoris, 1870. jan. 2 1 . (I. Vatikáni zsinat, tervezet): 3050®
Suscipientes sancltsstmaefraternitaús, 744. nov. 5. (Zakariás, levél): 586
Tametsi dubitandum, 1563. nov. 1 1 . (Tndenti zsinat, rendelet): 1813-1816 2515 3385®
3385 3387
Testante Apostola, 1140. júl. 16. (II. Ince, levél): 721®
Testem beneiolentiae nostrae, 1899. jan. 22. (XIII. Leó, levél): 3340-3346
Transtturus de hoc mundo, 1264. aug. 11. (IV. Orbán, körievél): 846sk
Tuas libenler, 1863. dec. 21. (IX. Piusz, levél): 2875-2880 2901® 2909sk 2912-2914
2922 2933 41492
Ubt arcano, 1922. dec. 23. (XI. Piusz, körlevél): 372P 39972
Ubt pnmum, 1746. júl. 2. (XIV. Benedek, rendelkezés): 2543®
Ubt pnmum, 1824. máj. 5. (XII. Leó, körievél): 2720
Ubipnmum, 1847. dec. 17. (IX. Piusz, beszéd): 2901® 2916
Ubt pnmum, 1849. febr. 2. (IX. Piusz, körlevél): 2800®
Unam sanctam, 1302. nov. 18. (VIII. Bonifác, bulla): 870-875 1445®
Unigemtus Dei Filius, 1343. jan. 27. (VI. Kelemen, bulla): 1025—1027

1050
 Függelék: Dokumentumok jegyzéke

Unigemtus Dei FiUus, 1713. szept. 8 . (XI. Kelemen, rendelkezés): 2400-2502 2509°
2712
Umtatis redintegratio, 1964. nov. 21. (II. Vatikáni zsinat, rendelet): 4185-4192 4530'
453023 45381
Unnersahs Ecclesiae, 1624. nov. 23. (VIII. Orbán, bréve): 1310°
Unitéra dómmá gregts, 1622. aug. 30. (XV. Gergely, rendelkezés): 2026'
Unitéra dominici gregjs, 1708. júl. 13. (XI. Kelemen, bréve): 2400°
Unum est, 873. szept. körül (VIII. János, levél): 6 6 8
Ut mim Nicaeni, 374. körül (I. Damasus, levéltöredék): 147
Ul nobts gratulationem, 443. okt. 10. (I. Leó, levél): 280sk
Ut unum sínt, 1995. május 25. (II. János-Pál, körlevél): 5000-5012
Valde mirati, 495. febr. 1 . (I. Gelasius, levél): 641'
Vas electionis, 1321. júl. 21. (XXII. János, rendelkezés): 921-924
Vas electionis, kb. 557 (I. Pelagius, körlevél): 441° 444
Veri solis raáis, 1256. okt. 17. (IV. Sándor, levél): 840°
Venta ipsa, 1537. jún. 2. (III. Pál, bréve): 1495°
Ventatis splendor, 1993. aug. 6 . (II. János-Pál, körlevél): 4950-4971
Verumpost, 1179-1181 között (III. Sándor, levéltöredék): 755sk
Vtglanúae stuáique, 1902. okt. 30. (XIII. Leó, apostoli levél): 3286'
Vtneam Domm Sabaoth, 1705. júl. 16. (XI. Kelemen, rendelkezés): 2390 26841
Virgilius et Sedontius, 746. júl. 1 . (Zakariás, levél): 588
Vixperiemt, 1745. nov. 1. (XIV. Benedek, körlevél): 2546-2550 2722
Vas in excelso, 1312. márc. 22. (V. Kelemen, bulla): 89100
Vous nous ate% 1956. szept. 22. (XII. Piusz, beszéd): 41262
Záródokumentum Santo Domngo, 1992. okt. 12-18. (II. János-Pál): 4930-4942

Άνέγνων τά γράμματα, 341 (I. Gyula, levél.): 132

Διά τάς αιφνίδιους, 96 táján (I. Kelemen, levél.): lOlsk
,Επειδή τής, 325. jún. 19. - aug. 25. (I. Niceai zsinat, zsinati levél): 130
,Επί καλώ, 433 (Anúóchiai János, levél): 271°
Έπλήσθη χαράς, 451. nov. eleje (Kalkedom zsinat, zsinati levél): 306
Εύφραινέσθωσαν οί ουρανοί, 433. (Alcxandnai Cirill, levél): 271°
"Iva δέ γνφς, 291 (Comelius, levél): 109
Καταφλυαροΰσι μέν, 430. jan - febr. (Alexandriai Cirill, levél): 250sk
"Οτι τή άποστολική καθέδρςι, 378. körül (I. Damasus, levél): 149
Πρώην έκ θεσπίσματος , 433 (Antióchiai János, levél): 271°
Τά γράμματα, 726-730 között (II. Gergely, levél): 581
Τάς μέν καθ’ ήμών ύβρεις, 430. jún. 15. (Nestorius, levél, [latin]): 251a-e
Τού σωτήρος ήμών, 430. nov. (Alexandriai zsinat, levél, [latin]): 250° 252-263

1051
 Függelék
ÖSSZEHASONLÍTÓ TÁBLÁZAT

Ez a táblázat tájékoztat arról, hogy az 1963 előtti kiadásban szereplő számozásnak az

1963 utáni kiadásokban mely számok felelnek meg.

A három oszlopba rendezett számsor bal oldali sora (f) az 1963 előtti kiadás számozá-
sa, a jobb oldali sora (*) az 1963 utáni kiadásra vonatkozik.

A régi szöveg jelenlétét az ú| szövegben az alábbi jelölések mutatják:

= változadan, < növekedett, > csökkent, - kimaradt, x vegyes (egy rész a régiből,
egy rész az új szövegből).

* * * * * *

* ♦ ♦
t t t
1 = 1-2 94-100 = 211-217 171 = 363-364
2 = 11 101-102 = 222-223 172 = 365
/Ö = 30 102 nt. = 224 173 = 352
103-108 = 225-230 173a = 366
9 = 41 109 = 221 174 = 370-371
13-14 = 44-45 109a = 231 175-180 = 372-377
15-18 = 71-74 110 = 232 181-190 = 378-387
19 = 188 111 = 236 191-200 = 388-397
Illa = 250-251 200a = 398
20 = 189-190 112 = 3056 cit. 200b = 399-400
21-30 = 191-200 113-124 = 252-263 201-202 = 401
31-38 = 201-208 125 = 265-266 203-211 = 403-411
39-40 = 75-76 126-127 = 267-268 212
41 x 102 128-135 = 237-244 213-215 = 421-423
42 < 101 136-138 = 245 216 = 424-425
42a > 105 139-142 = 246-249 217-219 = 426-428
43 —
143 < 293 220 = 429-430
44-51 = 108-115 144 = 294 221-228 = 431-438
52a-e = 117-121 145 = 323 228a = 443
53 = 123 146 = 308 229 < 445
54 = 125-126 147 = 310 230 = 446
55-57 = 127-129 148 = 301-303 231-244 = 451-464
57a = 132 149 < 306 245-246 —

57b-e = 133-136 150-153 = 326-329 247 > 468-469

58-60 = 152-154 154-158 248 < 474-476
61-70 = 155-164 159 = 343 249-250 = 478-479
71-81 = 165-175 160 251-252 = 487-488
82 = 176-177 160a < 330-339 253 < 496-498
83 = 178 160b = 340-342 254-262 = 501-509
84 = 179-180 161 263-264 = 510-511
85 = 151 162 = 1801 265-270 = 512-517
86 = 150 163 = 350-351 271 = 518-519
87 = 181 164 = 352 272-274 = 520-522
88 = 183 165 < 353-354 I 275-280 = 525-530
88a —
166 = 354 II 281 = 531-532
89 > 185 167 = 349 282-284 = 533-535
90-91 —
168 > 355 285 = 536-538
92 = 186 169 = 356 286 = 539
93 = 209 170 = 360-361 287 = 540-541
1052
 Függelék: Ö sszehasonlító táblázat

288 = 548 405-406 = 768-769 569 1045

289 = 553 407 = 777 570 = 1048
290 = 554-555 408 = 778-779 570a-r ZZ
1050-1065
291 = 556 409 = 786 570s s 1066-1067
292 = 557-558 410-411 = 780-781 571-574 = 1068-1071
293 = 559 _ 412-413 = 787-788 574a = 1072-1085
294-295 — 566-567 414-416 = 782-784 575 < 1087
296 = 573 417 = 798 576 = 1090
296a = 580 418 = 789 577 < 1091
296b _ 419 = 785 578-580 = 1101-1103
297 = 588 420-421 = 790 581-600 — 1151-1170
297a = 589 422-423 = 791-792 601-625 = 1171-1195
298 _ 424 = 793-794 626 = 1198-1200
299-300 = 595-596 425-427 = 795-797 627-630 — 1201-1204
301 _ 428-431 = 800-803 631-650 = 1205-1224
302 = 600-601 432 = 804-806 651-656 = 1225-1230
303-307 = 602-606 433 = 807-808 657-660 = 1247-1250
308-309 = 609-610 434-436 = 809-811 661-680 = 1251-1270
310 437 = 812-813 681-689 1271-1279
311-314 = 612-615 438 = 814 690 = 1235
314a < 619 439 = 816 691 = 1300-1302
315-319 = 620-624 440 = 818 692 = 1303
320 > 625 441 = 822 693 = 1304-1306
321 = 626-627 442 x 824 694 = 1307
322 = 628-629 443-444 _ 695 = 1310-1313
323 = 630-631 445-446 = 826-827 696 = 1314-1316
324-325 = 632-633 447 = 829 697 = 1317-1319
326 448 = 828 698 = 1320-1322
327-331 = 635-639 449-450 = 830-831 699 = 1323
332 < 640 451 = 832-833 700 = 1324-1325
333 < 641-642 452-457 = 834-839 701-702 = 1326-1327
334 = 643 458 = 840-842 703-705 = 1330-1332
334a = 644 459 = 843-844 706 = 1333-1335
335 = 646 460-463 = 850-853 707-709 = 1336-1338
336 = 650-652 464 = 854-859 710 = 1339-1346
337 — 653-656 465-466 = 860-861 711 = 1347
338 = 657-658 467 = 868 712 — 1348-1349
339-340 = 659-660 468 = 870-872 713-715 = 1350-1352
341 = 661-664 469 = 873-875 716 1355-1357
342 = 675 470 = 880 717 = 1375
343-349 = 680-686 471-477 = 891-897 717a-i 1361-1369
350-353 _ 478 = 898-899 718 = 1385
354 = 691-692 479 = 906 719-723 — 1391-1395
355 = 700 480 = 900-901 723a — 1398
356-358 = 703-705 481-483 = 902-904 724-729 - 1411-1416
359-361 = 710-712 484-490 = 910-916 731-733 — 1417-1419
362-363 491-492 = 921-922 734 — 1400
364-367 = 715-718 493 = 923-924 735 < 1425-1426
368 = 721 493a = 926 738 — 1440-1441
369-370 = 722 494 = 930 739-740 = 1444-1445
371-376 = 723-728 495-500 = 941-946 740a = 1447-1449
377 = 729-730 501-528 = 951-978 740b = 14470
378-386 = 731-739 529 < 979 741-770 — 1451-1480
387 > 7210 530 = 1000-1001 771-781 — 1481-1491
388 = 741 531 = 1002 782-783 = 1500-1501
389-392 532-534 = 1006-1008 784 = 1502-1505
393 = 750 535-539 = 1010-1014 785 — 1506
394-399 = 753-758 540 _ 786 = 1507-1508
400 = 751 541-542 = 1015-1016 787-791 = 1510-1514
401 543 _ 792 = 1515-1516
402 < 761 544-546 = 1018-1020 792a = 1520
403 = 764 547-549 _ 793-797 — 1521-1525
404 I = 766 550-552 = 1025-1027 798 = 1526-1527
404 II = 776 553-568 = 1028-1043 799 1528-1529
1053
 Függelék: Összeliasoulitó táblázat

800 = 1530-1531 990 = 1813-1814 1600-1601 = 2705-2706

801 = 1532 991-992 = 1815-1816 1602 _

802 = 1533-1534 993 = 1880 1603-1604 = 2710-2711

803 = 1535 994-995 = 1862-1863 1605-1606 > 2712
804 = 1536-1539 996 = 1864-1865 1607-1608 —

805-806 = 1540-1541 997-999 = 1866-1868 1609 = 2722-2723

807 = 1542-1543 1000 = 1869-1870 1610 2724
808 = 1544 1001-1080 = 1901-1980 1611 _

809 = 1545-1547 1081-1082 = 1981-1982 1612 — 2743

810 = 1548-1550 1083-1085 = 1985-1987 1613-1614 - 2730-2731
811-820 = 1551-1560 1086 = 1992 1087 1615 1616 2732
821-830 = 1561-1570 1088-1089 = 1994-1995 1617-1618 —

831-840 = 1571-1580 1090 = 1997 1619 — 2738

841-843 = 1581-1583 1091 = 1999 1620 = 2739-2740
843a = 1600 1092-1096 = 2001-2005 1621 —

844-850 = 1601-1607 1097 = 2008 1622-1627 = 2751-2756

851-856 = 1608-1613 1098 = 2012 1628 = 2763
857-860 = 1614-1617 1099 = 2020 1629 ss 2762
861-870 = 1618-1627 1100 I = 2015 1630 = 2771
871-873 = 1628-1630 1100 II = 2017 1631 _

873a = 1635 1101-1145 = 2021-2065 1632 = 2772

874 = 1636-1637 1146 = 2070 1634-1636 = 2775-2777
875 = 1638 1147 = 2090-2092 1637-1639 = 2778-2780
876 = 1639-1641 1148-1150 = 2093-2095 1640 > 299leit.
877 = 1642 1151-1200 = 2101-2150 1641 = 2803-2804
878 = 1643-1644 1201-1215 = 2151-2165 1642-1646 _

879 = 1645 1216 = 2167 1647 > 2805

880 = 1646-1647 1217-1218 = 2170-2171 1648 _

881 = 1648 1219 = 2175-2177 1649-1652 2811-2814

882 = 1649-1650 1220 = 2195 1653 = 2823-2824
883-893 = 1651-1661 1221-1288 = 2201-2268 1654-1658 = 2825-2831
893a = 1667 1289-1290 = 2290-2291 1659-1665 2841-2847
894 = 1668-1670 1291-1300 = 2301-2310 1666-1667 _

895 = 1671-1672 1301-1321 = 2311-2331 1668 SE 2850

896 = 1673-1675 1322-1326 = 2281-2285 1669 = 2851-2852
897 = 1676 1327-1330 = 2351-2354 1670-1672 > 2853-2855
898 = 1677-1678 1331-1340 = 2355-2364 1573 > 2856-2857
899 = 1679-1681 1341-1349 = 2365-2373 1674 2858-2859
900-901 = 1682-1683 1349a-b = 2380-2381 1675 > 2860
902 = 1684-1685 1350 = 2390 1676 = 2861
903 = 1686-1688 1351-1400 = 2401-2450 1677 = 2865-2867
904 = 1689-1691 1401-1451 = 2451-2501 1678 _

905-906 = 1692-1693 1452-1454 = 2515-2517 1679-1684 = 2875-2880

907-909 = 1694-1696 1455 > 2518 1685 < 2885
910 = 1697-1700 1456-1457 = 2519-2520 1686 S 2886-2888
911-920 = 1701-1710 1458 = 2522 1687-1690 —

921-929 = 1711-1719 1459 = 2525 1691 = 2890

929a = 1725 1460-1472 = 2526-2538 1692 _

930 = 1726-1727 1473 = 2540 1693-1694 > 2891

931-933 = 1728-1730 1474 = 2543-2544 1695 = 2892
934-937 = 1731-1734 1475-1479 = 2546-2550 1696-1697 = 2893-2894
937a = 1738 1480 _ 1698-1699 > 2895-2896
938 = 1739-1741 1481-1488 = 2552-2559 1700 = 29010
939-947 = 1742-1750 1489 = 2560-2561 1701-1780 = 2901-2980
948-956 = 1751-1759 1490 = 2562 1781-1784 = 3000-3003
956a = 1763 1491-1495 = 2571-2575 1785-1788 = 3004-3007
957-959 = 1764-1766 1496 _
1789-1793 = 3008-3012
960 = 1767-1770 1497 = 2590 1794 = 3013-3014
961-968 = 1771-1778 1498-1499 _
1795-1800 = 3015-3020
969 = 1797-1799 1500 = 2592-2597 1801-1809 = 3021-3029
970 = 1800 1500a = 2598 1810-1815 = 3031-3036
971-982 = 1801-1812 1501-1594 = 2601-2694 1816-1820 = 3041-3045
983-988 = 1820-1825 1595 = 2695-2696 1821 = 3050-3052
989 = 1835 1596-1599 = 2697-2700 1822 ~ 3053-3054
1054
 Függelék: Összehasonlító táblázat

1823 = 3055 1958-1959 _ 2143-2144 = 3535-3536

1824 = 3056-3057 1950 = 3308 2145 = 3537-3542
1825 = 3058 1951 < 3309 2146 = 3543-3547
1826-1831 = 3059-3064 1962 = 3310 2147 = 3548-3550
1832-1835 = 3065-3068 1963-1965 = 3315-3317 2147a = 3553-3556
1836 = 3069-3070 1966 < 3318-3319 2148-2154 = 3561-3567
1837-1838 = 3071-3072 1966a = 3333-3335 2155-2165 = 3568-3578
1839 = 3073-3074 1967-1968 = 3340-3341 2166-2171 = 3581-3586
1840 = 3075 1969 _ 2172-2178 = 3587-3593
1841-1842 _ 1970 = 3342 2179-2181 = 3628-3630
1843-1846 = 3121-3124 1971-1972 > 3343-3344 2181a = 3635-3636
1847 1848 = 3128 1973 = 3345 2182 = 3642
1849 = 3130-3131 1974 -1975 = 3346 2183-2185 = 3645-3647
1850-1851 = 3132-3133 1976 _
2186-2188 > 3652-3654
1852 _ 1977 = 3356
1853 x 3142 1978 —3361 2189 = 3648
1854 = 3145-3146 = 3370 2190 —
1978a 2191 = 3665
1855-1857 = 3150-3152 1979-1980 = 3372-3373
= 3375-3376 2192 = 3666-3667
1858 1859 > 3158 1981-1982 2193 = 3670
1860-1861 = 3159-3160 1983 3378 2194-2196 = 3676-3679
1862 = 3162 1984 _
2197 -
1863 = 3188 1985-1989 3379-3383 2198 = 3681-3682
1864 = 3195-3196 1990 _
2199-2200 _
1865 = 3190-3193 1991-1994 = 3385-3388
2201 = 3684
1866-1867 > 3168-3169 1995 1996 3391 2202 _
1868-1876 = 3170-3178 1997-2000 — 3394-3397
2203-2204 > 3685-3686
1877 > 3179 2001-2065 — 3401-3465
2205 > 3687-3688
1878-1888 — 2065a = 3466
2066-2069 = 3468-3471 2206-2208 > 3689-3691
1889-1890 = 3258 2209 = 3692-3693
1890a = 3298 2070 = 3472-3474
1890b = 3336-3338 2071 _
2210 x 3694-3695
= 3358 > 2211 > 3696
1890c 2072-2075 3475-3478 2212-2213 _
1891-1900 = 3201-3210 2076 > 3479-3480
= 3211-3240 2077-2078 > 2214 = 3697
1901-1930 3481-3482 2215 > 3698
1930a = 3241 2079 > 3483 2080
> 2216-2224 _
1931 - 2081 3484 2225 > 3700-3701
1932-1934 = 3252-3254 2082-2083 _
2226 = 3702
1935 - 2084 > 3485
= 3486 2227-2228 > 3703-3704
1936 > 3255 2085 2229-2230 > 3705
1936a-c — 2086 _
2231-2232 > 3706-3707
1937 = 3198 2087 > 3487
2233 > 3708-3709
1938 = 3264 2088 _
2234 = 3710
1938a > 3265-3266 2089 = 3488-3489
2235 > 3711
1938b = 3267 2090 > 3490-3491 2236 = 3712
1938c = 3268-3271 2091 > 3492 2237 > 3713-3714
1938d -
2092-2093 —
2238 _
1939-1940 = 3272-3273 2094 > 3493 2239-2240 = 3716-3717
1940a = 3274 2095 2241 > 3718
1940b = 3321 2096 > 3494-3497 2242-2243 = 3719-3720
1941 > 3280 2097-2098 > 3498 2244 > 3721
1942 = 3281-3282 2099-2100 —
2245-2246 = 3722-3723
1943 > 3283 2101 = 3499-3500 2247-2248 _
1944 < 3284 2102-2109 _
2249-2250 = 3724
1945 > 3285 2110-2112 s 3398-3400 2251-2252 _
1946 = 3286 2113 >3503 2253 = 3725
1947 = 3287-3288 2114 _
2254 < 3726
1948 = 3289 2115-2119 = 3505-3509 2255-2256 = 3727-3728
1949 > 3290 2120 —
2257-2258 = 3729-3730
1950 < 3291 2121-2128 = 3512-3519 > 3731
= 3292-3294 = 3521-3528 2259
1951-1953 2129-2130 2260 = 3732
1954 > 3302 2137-2140 = 3530-3533 2261-2262 = 3733-3734
1955 < 3303-3304 2141 _
2263 > 3735
1956-1957 > 3305 2142 > 3534 2264-2265 = 3736-3737

1055
 Függelék: Összeliasoulitó táblázat
2266*2268 > 3738-3740
2269 X3741
2270 = 3742-3744
2271 —

2272-2273 = 3750-3751
2274 2275 > 3755-3756
2276 3757-3758
2277 = 3774
2278 = 3775-3776
2279 = 3780-3781
2280 _

2281 > 3783-3786

2282 —

2283 = 3788
2284 3790
2285 _

2286 = 3802
2287 = 3804
2288 > 3807-3808
2289 3812
2290 > 3814-3815
2291 _

2292 = 3825
2293 > 3826-3828
2294 = 3829-3830
2295-2296 =
3838-3839
2297 I 3840
2297 II = 3855
2298 I 3841
2298 II = 3843
2299 > 3846
2300 = 3849-3852
2301 = 3857-3861
2302 > 3862-3864
2303 = 33230
2304 = 3874
2305 = 3875-3877
2306 = 3878
2307 _

2308 > 3879-3880

2309-2310 = 3881-3882
2311-2312 > 3883
2313 > 3884-3885
2314-2315 = 3886-3887
2316 = 3888-3889
2317-2318 s 3890-3891
2319 —

2320-2321 > 3892-3893

2322-2323 > 3894
2324-2325 —

2326-2330 = 3895-3899
2331 = 3900-3902
2332 —

2333 = 3903-3904
2334 = 3905
2335 — 3907
2336 = 3911-3912
5000-5001 > 234-235
5002 = 271
5003 272-273
5004 < 846
5005 = 2013
5006 2340

1056
 Függelék

KLASSZIKUS DOGMATIKAI HELYEK

Szögletes zárójelben utalunk a tárgykörök szerinti indexre

* * * * * *

Kinyilatkoztató Isten
Kinyilatkoztatás:
lehetősége és ténye [A 3) I. Vatikáni zsinat 3027k 3004;
szükségessége [A 4] I. Vatikánt zsinat 3005.

A hit előfeltételei [A 8 b] 7. Vatikáni zsinat 3009.

Az írott és nem-írott hagyomány [A 7a-b] Tridenti zsinat 1501.

Szentírás [A 7ba-b]
kánonja Damasus határozat. 179k; Tridenti zsinat 1502k;
sugalmazás I. Vatikánt zsinat 3006 3029; ΧΙΠ. Leó 3293;
tévedés mentessége 7. Vatikáni zsinat 3006; X III Leó 3292k.

Az emben ész alkalmazása a kinyilatkoztatásra [A 9] 7. Vatikáni zsinat 3019.

Az egy és háromságos Isten a maga létteljességében

Isten létének megismerhetősége az értelem által [A lba)

7. Vatikáni zsinat 3004;
Antimodermsta eskü 3538.

Isten tulajdonságai
állapotjelző [B lbb] 7. Vatikáni zsinat 3001;
működést jelző (tudás, akarat) [B lbc] 7. Vatikáni zsinat 3002sk

Egy természet, három személy [B 2c-d]

Kikaiai Hitvallás 125k; Konstantinápolyi Hitvallás 150; Ps.-Athanaúus-jéle hitvallás 75;
IV. luiterám zsinat 800; Firenzei Ζ^ηα1 jako b itá kn a k irt rendelete 1330s.

Isteni természet
Fiú [B 2a 2bb] Niceai Hitt·. 125s; Khalkedoni Hiti·. 301 s; Ps.-Athananus-JéU Hiti·. 75;
Szentlélek [B 2a 2bc] ; Konstantinápolyi Hit1allás\50k■, ‫״‬Tomus Damasi152 ‫ ״‬k.
Viszonyulások a Szentháromságban [B 2ca] X I. Toledói zsinat 530; Firenzei zsinat
jakobtlák-nak irt rendelete 1330k.
A személyek sajátossága [B 2a-b] IV. Laleráni zsinat 800; Firenzei zsinat görögöknek irt
rendelete 1300k

1057
 Függelék K lasszikus dogm atikai helyek

A te rm e tő é s az e m b e rt az e m b e ri te rm é s z e t fölé e m e lő Is te n

Teremtés [C 1 2 ‫ ]־‬TV. Laurám %■sinat 800; I. VaUnkám $únat 3001k;

Emben lélek [C 7bb]

—: halhatatlanság V. luiterám *sinat 1440;
—: a test formája Vienna *sinat 902;
közvetlen teremtése II. Anastasiuspápa ‫״‬Bonum utque tudicum” 360; IX. Leó ‫״‬Gongra-
tulamwr lehementer" 685;

Szabadakarat döntési képessége [D 3bd] 1521 1555;

Az érinteden természet állapota [C 7e]

ténye Orange-1 zsinat 389;
—: eredeti igaz állapot Tridenti 3 únat 1511;
—: halhatatlansága Kárthágói *sinat 222; Tridenti *sinat 1511;

Áteredó bűn [D 3b] Tridenti zsinat 1510k;

Isten megmenti az embert Jézus Kriszus által

Jézus Krisztusban a természet

isteni [E la] Nikaun hitvallás 125k; Konstantinápolyi hitvallás 150; Leó Könyve 293k;
Khalkedont hitvallás 30 lk;
emben [E lb] ; Leó Könyie 293k; Khalkedont hitvallás 301k;
akarat és cselekvés ketóssége[E leb] Lateráni *sinat 510k; Konstantinápolyi hitvallás
111 556k;
személyes egység [E 1c] Efe^usi %únat 250sk; Leó Körtyit 293k;

Mária
szeplőtelen fogantatása [E 6 ab] IX. Ptusξ ‫״‬Innefabilis Deus" 2803k;
anyasága [E óba] E/eqpsi ?sinat 251;
—: szüzesége [E óbb] IV. Pál ‫״‬Cum quorumdam homtnum” 1880;
részesedése a megváltói tevékenységben [E 6 c] X III. Leó ‫״‬Octobn mense” 3274;
X. P1us~ tfA d diem illum” 3370;
mennybevétel [E óda] XII. Pius? ‫״‬Munificentissimns Deus" 3903;

Megváltás [E 4a]
egytemes értéke Qmercy-i ‫״‬sinat 623k; Tridenti zsinat 1523; Jansen tévedése 2005;
elégtétel értéke VI. Kelemen ‫״‬Umgentius Det Jtlius” 1025; Tridenti ?sinat 1522;
Jézus Krisztus az érdemszerző ok Tridenti *sinat 1525 1529;

Isten, aki a kegyelmi életet ajándékozza

Tényleges kegyelem
létezése [F 2] Khartága *sinat 225k; Rötidjegyzék 241k; Orange-1 *sinat 373k; Tridenti *sinat
1525k;

1058
 Függelék: Klasszikus dogmatikai helyek

szükségessége az üdvös cselekedtekhez [F 2b) Khartágii zsinat 227; Rotidjegyzék

242k; Tridenti ~anat 1525 1553 1572;
—: szükségessége a hit kezdetéhez [F Zb] Orange-1 ~sinüt 375k;
ingyenessége (F la] Orange-i zsinat 388; Tndenti zsinat 1532;
hatékonyság [F 2d] Rotrdjegyzék 243; Tridenti zanat 1525; Jansen tétedése 2001k;
szétosztása, elórerendelése [F 2c] Orange-t teánál 397;Qtámy-1 ‫י‬anat 621k; Valence-t
*sinat 626k; Tridenti ‫גי‬inat 1567.

A megigazulás állapotbeh kegyelme

—: természete, oka [F 3a-d] Tridenti zsinat 1528k;
—: a hozzá való felkészülés alkalmassága [F 3e] Tridenti zsinat 1526k 1542k;
a kapott erények [F 4] Vtennet zsinat 904; Tndenti zsinat 1530k;

Az ember érdeme [F 6] Tndenti zsinat 1545k;

Isten egybegyűjti az Ő népét

Egyház alapítása Jézus Knsztus által [G lb] 7. Vatikáni zsinat 3050k;

Intézménye
hierarchia [G le 2b] Tridenti zsinat 1776;
monarchia (pnmátus) [G ld 2c 4db] Firenzei zsinat görögöknek irt rendelete 1307;
I. Vatikáni zsinat 3053k;
Krisztus titokzatos teste [G Sb] XU.Piusz ,Mystiíi corpons” 3800k;

Ismertető jegyei [G 6c] Konstantinápolyi Hiri. 150; Szf. Oflirium lettle (lX.Piusz) 2888;

Szükségessége az üdvösséghez [G 6a] IVIuiterám zsinat 802; Firenzei zsinat

jakobiláknak irt rendelet 1351; Szent Ojjirium leitle (XlI.Piusz) 3866k;

Pápai tévcdhetelenség [H 2b] \. Vatikáni zsinat 3074sk;

Isten az Egyház szentségei által megszentel

A szentmise áldozata [] 5d] Tndenti zsinat 1739sk 1751sk;

Szentségek
általában [ J 2] Firenzei zsinat örményeknek irt rendelet 131 Ok; Tridenti zsinat 1601k;
keresztség [ J 3] Firenzei ~rinat 1314k; Tridenti zsinat 1614k;
bérmálás [J 4] Firenzei ^unat 1317k; Tridenti zsinat 1628k;
Eucharistia (ádényegülése, jelenléte) [J 5a‫־‬c 5e] Berenganus eskü 700; Firenzei zsinat
1320sk; Tridenti zsinat 1636k 1642 1651k;
bűnbánat [ ) 6] Firenzei zsinat 1323; Tridenti zsinat 1668k 1701k;
—: betegek kenete [ J 7] Firenzei zsinat 1324k; Tridenti zsinat 1695k 1716k;
egyházirend [ J 8] Firenzei zsinat 1326; Tndenti zsinat 1764k 1771k;
—: házasság [ ] 9] Firenzei zsinat 1327; Tridenti zsinat 1797k 1801k

1059
 Függelék: Klasszikus dogmatikai helyek

Ju ta lm a z ó é s b e teljesítő Is te n

Az egyes emberek sorsa

halál [L 1] Tridenti zsinat 1512;
külön ítélet [L 2] Firenzei ZSinat görögöknek irt rendelet 1304k;
—: boldog istenlátás [L 3] XI!.Benedek ‫״‬Benedictus Deus” lOOOk;
üsztóhelv (L 4] Firenzei zsinat görögöknek irt rendelet 1304; Tridenti zstnat 1820;
pokol [L 6] XI!.Benedek ‫״‬Benedictus Deus" 1002; Firenzei zsinat görögöknek irt rendelet
1306;

A világ sorsa
a halottak feltámadása [L 7b] Apostoli hitvallás 30; Konstantinápolyi hitvallás 150;
Ps.-Athanasius-fele hitvallás 76; XI. Toledói zsinat 540;
utolsó ítélet [L 7c] Apostoli hitvallás 30; Konstantinápolyi hitvallás 150; IV. Laterám
Zsinat 801.

1060
 Függelék

A R Ó M A I PÁPÁK K A TA LÓ G USA

A sorszámot követően olvasható a pápa neve és száma, ma!d a korábbi családi neve,
továbbá a származására való utalások. Feltüntetjük szerzetesi nevüket és rendjüket,
amennyiben szerzetesek voltak; a nemzeti hovatartozásra csak akkor utalunk, ha az
nem olasz; szülőhelyüket követi pápaságuk ideje. A kérdőjel a bizonytalan adatot jelen-
ti. Az ellenpápákat önálló számozással és beljebb szedve hozzuk, beiktatva az időrend-
be. A kötetünkben közölt iratok szerzőinek nevét vastag betűvel szedtük. E névsor
összeállításánál és jegyzetekkel való kiegészítésénél (ld. 1068. old.) dr. Ladocsi Gáspár
püspök, teológiai tanár megjegyzéseit vettük figyelembe.

Jelmagyarázat:
# = boldog; f = vértanú; φ = szent; ♦‫ = ׳‬halála, ha előtte lemondott;
=> = beiktatásának ideje
* * * * *
1. PÉTER φ φ Simon Bar-Jona, Betszaida, φ64? 67?1
2. LINUS φ φ Tuscia, 64/67? - 76?
3. ANAKLÉTOSZ φ Róma, 76? - 88?
4. KELEM EN φ φ Róma, 88? - 97?
5. EUARI SZTOSZ φ görög, 97? - 105?
6. SÁNDOR I. φ f Róma, 105? - 115?
7. SIXTUS I. φ Róma? 115? - 125?
8. TELESZFOROSZ φ φ görög, 125? - 136?
9. HÜGINOSZ φ f görög, 136? - 140?
10. PIUS I. φ Aquileia, 140? - 155?
11. ANIKÉTOSZ φφ? Joannes fia, szír, 155? - 166?
12. SZÓTÉR φ f? Campania, 166? - 175?
13. ELEUTHEROSZ φ görög, Nikopolisz, Epirus, 175? - 189
14. VIKTOR I. φ φ Afrika, 189 - 199
15. ZEFÜRINOSZ φ Róma, 199-217
16. KALLISZTOSZ I. φ φ? Róma, 217 - 222
1. (?) H1PPOLÜTOSZ f f 217 - 235?
17. ORBÁN I. φ φ? Róma, 222 - 230
18. PONTIANUS φ φ Calpurnius fia, Róma, 230. VII. 21. - 235. IX. 28.3
19. ANTERUS φ görög, 235. XI. 21. - 236. I. 3.
20. FABIANUS φ φ Róma, 236. I. 10. - 250. I. 20.
21. CORNELIUS φ Róma, 251. III. - 253. IV.
2. N O VATIANU S Róma, 251
22. LUCIUS I. φ φ? Róma, 253. VI. 25. - 254. III. 5.
23. ISTVÁN I. φ φ ]ulius fia, Róma, 254. V. 12. - 257. VIII. 2.
24. SIXTUS II. φ φ görög, 257. VIII. 30. - 258.VIII.6.
25. D ÉNES φ 259. VII. 22. - 268. XII. 26.
26. FÉLIX I. φ φ? Constantinus fia, Róma, 269. I. 5. - 274. XII. 30.
27. EUTÜKHIANOSZ φ φ? Lum, Tuscia, 275. I. 4. - 283. XII. 7.
28. CAIUS φ φ 283. XII. 17. - 296. IV 22.
29. MARCELLINUS φ φ Róma, 296. VI. 30. - 304. X. 25.
30. MARCELLUS I. φ Róma, 308. V. 27? VI. 26? - 309. I. 16.

1061
 Függelék: Római pápák katalógusa

31. EUSZÉBIOSZ φ f? görög, 309? 310? IV 18. - 309? 310? VIII. 17.
32. MILTIADÉSZ φ Afrika, 311. VII. 2. - 314. I. 11.
33. SZILVESZTER I. φ Róma, 314. I. 31. - 335. XII. 31.
34. MÁRK φ Priscus fia, Róma, 336. I. 18. - 336. X. 7.
35. GYULA I. φ Róma, 337. II. 6. - 352. IV. 12.
36. U B E R IU S Róma, 352. V. 17. - 366. IX. 24.
3. F É LIX II. Róma, 355 - 365. X I. 22.*
37. DAMASUS 1. φ Hispánia, 366. X. 1. - 384. XII. 11.
4. URSINUS Tibur, Ttwti, 366 - 367
38. SIRICIUS φ Róma, 384. XII. 15? 22?=í>29. - 399. XI. 26.
39. ANASTASIUS I. φ Róma, 399. XI. 27. - 401. XII. 19.
40. IN C E I. φ Albanum, 401. XII. 22. - 417. III. ÍZ
41. ZOSIMUS φ görög, 417. III. 18. - 418. XII. 26.
42. BONIFÁC I. φ Róma, 418. XII. 28? 29? - 422. IX. 4.
5. E U LA U U S Róma, 418. X II. 27? 2 9 ? - 419
43. COELESTINUS I. φ Pnscus fia, Campama, 42Z IX. 10. - 432. VII. 27.
44. SIXTUS III. φ Róma, 43Z VII. 31. - 440. VIII. 19.
45. LEÓ I. φ Quindlianus fia, Tuscia, 440. II. 29. - 461. XI. 10.
46. HILARUS φ szárd, Caralts, 461. XI. 19. - 468. II. 29.
47. SIMPLICIUS φ Tibur, Ttvoli, 468. III. 3. - 483. III. 10.
48. FÉLIX III.(II). φ Félix Amcius, Róma, 483. III. 1 3 .-4 9 1 III. 1.
49. GELASIUS I. φ Valenus fia, Afrika, 491 III. 1. - 496. XI. 21.
50. ANASTASIUS II. φ5 Petrus presbyter fia, Róma, 496. XI. 24. - 498. XI. 19.
51 SYMMACHUS φ szárd, 498. XI. 22. - 514. VII. 19.
6. LŐ RINC Róma, 498. X I. 22. - 501 - 505
5Z HORMISDAS φ Frusino (Frosinone), 514. VII. 20. - 523. VIII. 6.
53. JÁNOS I. φ φ Tuscia, 523. VIII. 13. - 526. V. 18.
54. FÉLIX IV. (III)· ΦSammum, 526. VII. 11 - 530. IX. 21
55. BONIFÁC II. Róma, 530. IX. 22. - 532. X. 17.
7. DIOSZKUROS? Alexandria, 530. IX. 22. - 530. X . 14.
56. JÁNOS II. Mercunus7 Proiectus fia, Róma, 533. 1.1 - 535. V. 8.
57. AGAPÉTOSZ I. φ görög? Róma, 535. V. 13. - 536. IV. 22.
58. SILVERIUS φφ Hormisdas pp. fia, OSB, Campama, 536. VI. 1? v. 8? - 537. XI. II.8
59. VIGILIUS Johannes consul fia, Róma, 537. III. 29. - 555. VI. 7.
60. PELAGIUS I. Róma, 556. IV. 16. - 561. III. 4.
61. JÁNOS III. Johannes Catelinus, Róma, 561. VII. 17. - 574. VII. 13.
62. BENEDEKI. Róma, 575. VI. 2. - 579. VII. 30.
63. PELAGIUS II. Wmigild fia, gór, Róma, 579. XI. 26. - 590. II. 7.
64. GERGELY I. φ Gregonus Amcius, szerzetes, Róma, 590. IX. 3. - 604. III. 12.
65. SABINIANUS Bonus fia, Blera, 604. IX. 13. - 606. II. 23.
66. BONIFÁC III. OSB, Róma, 607. II. 19. - 607. XI. ÍZ
67. BONIFÁC IV. φ Marruvium, 608. VIII. 25. - 615. V. 8.
68. DEUSDEDIT I. φ István subdiaconus fia, Róma, 615. X 19.-618. XI. 8.
69. BONIFÁC V. Nápoly, 619. XII. 23. - 625. X. 25.
70. HONO RIU S I. Petromus consul fia, Campama, 625. X. 27. - 638. X. ÍZ
71. SEVERINUS Labtenus fia, Róma, 640. V. 28. - 640. VIII. Z
72. JÁNOS IV. Venantius fia, dalmát, Róma, 640. XII. 24. - 642. X. ÍZ

1062
 F ü g g e lé k : R ó m a i p á p á k k a ta ló g u s a

73. THEODOROSZ 1. görög, leruzsálcm, 642. XII. 24. - 649. V. 14.

74. MÁRTON I. φ f Todi, 649. VII. - 655. IX. 16.
75. JENŐ I. φ Rufinus fia, Róma, 654. VIII. 10. - 657. VI. 2 9
76. VITALIANUS φ Anastasius fia, Sigma (Segni), 657. VII. 30. - 672 I. 27.
77. ADEODATUS II. szerzetes, Róma, 672 IV. 11. -676. VI. 17.
78. DONUS Róma, 676. XI. 2 - 678. IV 11.
79. AGATHON φ OSBM, Panormus (Palermo)? 678. VI. 27. - 681. I. 10.
80. LEÓ II. φ Paulus fia, OSB, Szicília, 682. VIII. 17. - 683. VII. 3.
81. BEN ED EK II. φ Benedictus Savelli, OSB, 684. VI. 26. - 685. V. 8.
82. JÁNOS V. szír, Anüochia, 685. VII. 23. - 686. VIII. 2
83. KONON trák? (hazája ismereden), 686. X. 21. - 687. IX. 21.
8. T H E O D Ó R O SZ 687
9. P A S C H A U S 687
84. SERGIUS I. φ Tibenus fia, szerzetes, szír, Szicília, 687. XII. 15. - 701. IX. 8.
85. JÁNOS VI. OSB, görög, 701. X. 30. - 705. I. 11.
86. JÁNOS VII. Platón fia, görög, 705. III. 1. - 707. X. 18.
87. SISINNIUS szír, 708. I. 15. - 708. II. 4.
88. KONSTANTIN szír, 708. III. 25. - 715. IV. 9.
89. GERGELY II. φ MarceUus fia, Róma, 715. V. 19. - 731. II. 11.
90. GERGELY III. φJohannes fia, OSB, Szína, 731. III. 18. - 741. XI.
91. ZAKARIAS φ Polükhromiosz fia, OSB, görög, Calabria, 741. XII. 1 0 .-7 5 2 III. 22
92 ISTVÁN II. (III)? Róma, 752 III. 26.-757. IV. 26.10
93. PÁL I. φ Róma, 757. IV.OV. 29. - 767. VI. 28.
10. K O N S T A N T IN Népi, Etrtma, 767. V I. 28.O V I I . 5. - 769.
11. FÜUÖP szerzetes, 768. V II. 3 1 "
94. ISTVÁN III. (IV). Syracusa, 768. VIII. 1.07. - 7 7 2 I. 24.
95. HADRIANUS I. Róma, 772. II. 1.09. - 795. XII. 25.
96. LEÓ III. φ Azupius fia, Róma, 795. XII. 26.027. - 816. VI. 12
97. ISTVÁN IV. (V). Marinus Colonna fia, Róma, 816. VI. 22. - 817. I. 24.
98. PASCHALIS I. φ Paschalis dei Masstmi, szerzetes, Róma, 817. I. 25. - 824. II. 11.
99. JENŐ II. Boemundus fia, Róma, 824. II.OV. - 827. VIII.
100' VALENTINUS Róma, 827. VIII. - 827. IX. (40 nap)
101. GERGELY IV. OSB, Róma, 827 - 844. I.
12. J Á N O S Róma, 844. 1.
102. SERGIUS II. Róma, 844. I. - 847. I. 27.
103. LEÓ IV. φ Raduald fia, longobárd, Róma, 847. IV. 1 O10. - 855. VII. 17.
104. BENEDEK III. Róma, 855. VII.OIX. 29. - 858. IV. 17.
13. A N A S T A S IU S 855. V III. - 855. IX . f 8 8 0 körül
105. MIKLÓS I. φ Theodorus fia, Róma, 858. IV. 24.-867. XI. 13.
106. HADRIANUS II. Róma, 867. XII. 14.-872. XII. 14.
107. JÁNOS VIII. longobárd? Róma, 872 XII. 14. - 882. XII. 14.
108. MARINUS I. Gallesium, 882. XII. 16. - 884. V. 15.
109. HADRIANUS III. φ Róma, 884. V. 17. - 885. IX.
110. ISTVÁN V. (VI). Róma, 885. IX. - 891. IX. 14.
111. FORMOSUS Portus (Porto) püspöke, 891. X. 6. - 896. IV. 4.
112. BONIFÁC VI. Róma, 896. IV. (15 nap)
113. ISTVÁN VI. (VII). Johannes presbyter fia, Róma, 896. V. - 897. VIII.

1063
 F ü g g e lé k : R ó m a i p á p á k k a ta ló g u s a

114. ROMANUS Constantinus fia, Gallesium, 897. VIII. - 897. XI.

115. THEODORUS II. Fótiosz fia, görög?‫ ׳‬Róma, 897. XII. (20 nap)
116. JÁNOS IX. Rapaldus fia, OSB, Tibur (Tivoli), 898. I. - 900. I.
117. BENEDEK IV. Róma, 900. I. - II. - 903. VII.
118. LEÓ V. Ardea, Róma, 903. VII. - 903. IX.
14. C H R 1 S T 0 F 0 R U S Róma, 903. V II? I X ? - 9 0 4 .1.
119. SERGIUS III. Róma, 904. I. 29.-911. IV. 14.
120. ANASTASIUS III. Lucianus fia, Róma, 911. IV. - 913. VI.
121. LANDON Sabina, 913. VII. - 914. II.
122. JÁNOS X. Imola, 914. III. - 928. V.
123. LEÓ VI. Róma, 928. V. - 928. XII.
124. ISTVÁN VII. (VIII). Theudemund fia, Róma, 928. XII. - 931. II.
125. JÁNOS XI. Albench és Marózia fia, Róma, 931. II. v. III. -935. XII.
126. LEÓ VII. szerzetes, Róma, 936.1. 3. - 939. VII. 13.
127. ISTVÁN VIII. (IX). Róma, 939. VII. 14. - 942. X.
128. MARINUS II. Róma, 942. X. 30. - 946. V.
129. AGAPITUS II. Róma, 946. V. 10. - 955. XII
130. JÁNOS XII. Octavianus Tusculum, 955. XII. 16. - 964. V. 14.
131. LEÓ VIII. Róma, 963. XII. 4.06. - 965. III. 1 «
132. BENEDEK V. (Grammaticus) Róma, 964. V. 22. - 966. VII. 4.
133. JÁNOS XIII. Johannes és Theodora fia, Róma, 965. X. 1. - 972. IX. 6.13
134. BENEDEK VI. Hildebrand fia, szerzetes, germán, Róma, 973. 1. 19. - 974. VI.
135. BENEDEK VII. Róma, 974. X. - 983. VII. 10.
15. B O N IF Á C V II. Franco, Róma, 974. V I? V II? is 984. V III. - 985. V II.
136. JÁNOS XIV. Petrus Pavia, 983. XII. - 984. XIII. 20.'4
137. JÁNOS XV. Leó presbyter fia, Róma, 985. VIII. - 996. III.
138. GERGELY V. Brúnó, Ottó herceg fia, szász, 996. V. 3. - 999. II. 18.
16. J Á N O S X V I . görög? Rosstanum, Calaíma, 997. IV . - 998. 11.
139. SZILVESZTER II. Gerbert OSB, Auvergne, francia, 999. IV. 2. - 1003. V. 12.
140. JÁNOS XVII. Johannes Sicco, Repugnano, 1003. VI. - 1003. XII.
141. JÁNOS XVIII‫ ׳‬Johannes Fasano OSB, Róma, 1004. I. - 1009. VII.
142. SERGIUS IV. Pietro Ospor15,‫ ״‬Róma, 1009.VII. 31. - 1011 V. 12.
143. BENEDEK VIII. Thcophüactus, Tusculum grófjai, 1012. V. 18. - 1024. IV. 9.
17. G E R G E L Y 1012
144. JÁNOS XIX. Romanus, Tusculum grófjai, 1024. IV? V? - 1031
145. BENEDEK IX. Theophylactus, Tusculum grófjai, 1032 - 1044.
146. SILVESTER III. Johannes, Róma, 1045.1. 20. - 1045. II. 10.
147. BENEDEK IX. 1045. IV. 10. - 1045. V. 1.‫״‬
148. GERGELY VI. Johannes Graoanus, Róma, 1045. V. 5. - 1046. XII. 20.
149. KELEMEN II. Suitger Moresleven, szász, Hamburg, 1046. XII. 24.c>25. —1047. X 9.
150. BENEDEK IX. 1047. XI. 8. - 1048. VII. 17.
151. DANL\SUS II. Poppo, bajor, 1048. VII. 17. - 1048. VIII. 9.
152. LEÓ IX φ Brúnó, Egisheim-Dagsbuig, Elzász grófjai, német 1049. II. 11 -1054. IV 19.
153. VIKTOR II. Gebhard, Dellnstem-Hirschberg, Szilézia grófjai, 1055. IV. 16. -
1057. VII. 28.
154. ISTVÁN IX. (X). Fnednch, Lotanngia hercegei, OSB, német, 1057. VIII. 3. -
1058. III. 29.

1064
 F ü g g e lé k : R ó m a i p á p á k k a ta ló g u s a

18. B E N E D E K X . ]ohannes, Kóma, 1058. IV . 5. - 1059. 1. 24. * . .?

155. MIKLÓS II. Gerhard, német, Burgundia, 1059. I. 24. - 1061. VII. 27.
156. SÁNDOR II. Anselmus, Baggio, Milánó, 1061. X. 1. - 1073. IV. 21
19. HONORIUS II. Cadalous, Verona, 1061. X. 28. - 1072.
157. GERGELY νΐΐ.φ Hildebrand OSB, Rovacum, 1073. IV. 22.OVI. 30. - 1085. V. 25.
20. K E L E M E N ΠΙ. Wibert, Parma, 1080. V I. 25. O 1084. III. 24. - 1100. IX . 8.
158. VIKTOR III. # Desiderius (Daufenus?) OSB, Beneventum, 1086. V 24. - 1087. IX 16.
159. ORBÁN II. Ottó Chatillon (di Lagery) OSB, francia, 1088. III. 12. - 1099. VII. 29.
160. PASCHALIS II. Ramerus OSB, Bicda, Ravenna, 1099. VIII. 13.014. - 1118.1. 21.
21. T H E O D O R IC U S S. Rufinapüspöke, 1100 +1102
22. A L B E R T U S Sabina püspöke, 1102
23. S Z IL V E S Z T E R IV . Magtnulf, Róma, 1105. X I. 1 8 .-1 1 1 1 .
161. GELASIUS II. Johannes OSB, Gaeta, 1118. I. 24.0111. 10. - 1119. I. 28.
24. G E R G E L Y V ili. Mauritius BurAnus, francia, Braga, 1118. III. 8. - 1121.
162. CALLIXTUS II. Guido, Burgundia, 1119. II. 2.09. - 1124. XII. 13.
163. HONORIUS II. Lambert, Imola, Aemilia, 1124. XII. 15.021. - 1130. II. 13.
25. COELESTINUS II. Thebaldus Boccapecus, Róma, 1124. XII.
164. IN C E II. Gregono Papareschi, Róma, 1130. II. 14.0 23. - 1143. IX. 24.
26. A N A C L E T U S II. Pietro Pierüom OSB, Róma, 1130. II. 14.023. -1 1 3 8 .1 . 25.
27. V IK T O R IV . Gregorio Conú, 1138. III. - 1138. V . 29.
165. COELESTINUSII. Guido, CasteUo, Toscana, 1143. IX. 26.0X. 3. - 1144. III. 8.
166. LUCIUS II. Gerardo Caccianemici, Bologna, 1144. III. 12. —1145. II. 15.
167. JE N Ő III. # Bemardo Paganelli di Montemagno? SOCist., Pisa, 1145. II. 15018.
-1153. VII. 8.
168. ANASTASIUS IV. Conrado della Suburra, Róma, 1153. VII. 12. - 1154. XII. 3.
169. HADRIANUS IV. Nicholas Breakspear OSB, angol, Bath, 1154. XII. 4.05. -
1159. IX. 1.
170. SÁNDOR III. Rolando Bándinéül, Siena, 1159. IX. 7.020. 1181 ‫■ ־‬Vili. 30
28. \VIKTOR IV . Otlaiiano A Monttcello, Tiivti, U y o , 1159. IX . 7 .0 X . 4. -
1164. IV . 20.u
29. P A S C H A U S ΙΠ. Guido, Crma, LombarAa, 1164. IV . 2 2 .0 2 6 . - 1168. IX . 20.
30. C A L L IX T U S III. Giovanm s z e l e s ‫״‬ungbieri "(magyar?), Sirmum, 1168. IX .
- 1178. V ili. 29 + ?
31. IN C E III. Landon, Se^e, La%0, 1179. IX . 29. - 1180.
171. LUCIUS III. Ubaldo Allucingoli SOCist., Lucca, 1181. IX· l·‘* 6· - 1185. IX. 25.
172. ORBÁN III. Uberto Cnvellí, Milano, 1185. XI. 25.0X11.1. - 1187· X· 20·
173. GERGELY VIII. Alberto de Mórra O. Praem., Benevento, 1187. X. 21025. -
1187. XII. 17.
174. KELEMEN III. Paolo Scolan, Róma, 1187. XII. 19.020. - 1191. Hl-
175. COELESTINUS III. Giacinto Bobone Orsin!, Róma, 1191 HL 30.OIV. 14. -
1198. I. 8.
176. IN C E III. Lotario di Segni, Gravígnano, 1198. I. 8.011. 22. - 1216. VII. 16.
177. HONO RIU S III. Cencio Savelli, Róma, 1216. VII. 18.^24. - 1227. III. 18.
178. GERGELY IX. Ugolino di Segni, Anagm, 1227. III. 19.021· 1241 ‫ · ־‬VIII. 22.
179. COELESTINUS IV. Goffredo Castigliom SOCist, Milánó, 1241. X. 25.028. -
1241. XI. 10.
180. IN C E IV‫׳‬. Sinibaldo Fieschi di Lavagna, Genova, 1243. VI. 25.0 2 8 . - 1-

1065
 F ü g g e lé k : R ó m a i p á p á k k a ta ló g u s a

181. SÁNDOR IV. Rinaldo di lenne di Segrn, OSB, Róma, 1254. XII. 12.020. - 1261.
V. 25.
182. ORBÁN IV. Giacomo Pantaleon, Troyas, 1261. VIII. 29.0IX. 4. —1264. X. 2.
183. KELEMEN IV. Giudo de Gros Fucaldi, Gilles, 1265. II. 5.015. - 1268. XI. 29.
184. GERGELY X Tebaldo Visconü, Piacenza, 1271. IX I.0127Z III. 27. - 1276. I. 10.
185. INCE V. # Pietro di Tarantasia OP, Savoia, francia, 1276. I. 21.011. 22. —1276.
VI. 22.
186. HADRIANUS V. Ottobono Fíeschi dí Lavagna, Genova, 1276. VII. 11. - 1276.
VIII. 18.
187. |ÁNOS XXI. Pietro )ulíani (Ispano), portugál, Lisszabon, 1276. IX. 8.020. -
1277. V. 20.18
188. MIKLÓS III. Giovanm Gaetano Orsiní, Róma, 1277. XI. 25.0X11. 26. - 1280.
VIII. 22.
189. MÁRTON IV. Simoné de Bnon, francia, 1281. II. 22.0111. 23. - 1285. III· 28.‫״‬
190. HONORIUS IV. Giacomo Savelli, Róma, 1285. IV. 2 .0 V. 20. - 1287. IV 3.
191. MIKLÓS IV. Girolamo Masa OFM, Ascolí, 1288. II. 22. - 1292. IV. 4.
192. COELESTINUS V. φ Pietro dél Murrone, remete, Isemia, 1294. VII. 5.0VIII.
29. - 1294. XII. 13. *1296. V. 19.
193. BONIFÁC VIII. Benedetto Gaetam, Anagrn, 1294. XII. 24.01295. I. 23■ - 1303.
X. 11.
194. BENEDEK XI. # Niccoló Boccasmi OP, Trevisio, 1303. X. 22.027. - 1304.
V I I . 7.
195. KELEMEN V. Bertrand du Got, D’Uzés, Gascogne, 1305. VI. 5.0X1. 14. -
1314. IV. 20.20
196. JÁNOS XXII. Giacomo de Osa (Duése), Carpentras, 1316. VIII. 7.0IX . 5. —
1334. XII. 4.
32. M IK L Ó S V. Pietro Ratnalluct OFM, Conaro, Rieti, 1328. V . 12. 22. - 1330.
VJIJ. 25. +1333. X . 16.
197. BENEDEK XII. Jacques De Noveau Foumier SOGst, Saverdun, Foix, 1334.
XII. 20.01335.1. 8' - 1342. IV 25.
198. KELEMEN VI. Pterre Roger OSB, Maumont, 1342. V. 7.019. - 1352. XII. 6.
199. INCE VI. Étienne Aubert, francia, 1351 XII. 13.030. - 1361 IX. 11
200. ORBÁN V. # Guillaume de Grimoard OSB Marseüles, 1362. IX 28.0X1. 6. -
1370. XII. 19.
201. GERGELY XI. Pierre Roger, Beaufort, 1370. XII. 30.01371. I. 5. - 1378. III. 26.
202. ORBÁN VI. Bartolomeo Pngnano, Nápoly, 1378. IV. 8 .0 18. - 1389. X. 15.
33. K E L E M E N VII. Róbert, Genf gr#*, jranaa, 1378. IX. 2 0 0 X . 31. -1394. IX. 16.
203. BONIFÁC IX. Pietro Tomacelli, Nápoly, 1389. XI. 2.09. - 1404. X. 1.
34. B E N E D E K X III. Pietro de U n a , spanyol, Aragónia, 1394. IX . 2 8 .0 X . 11. -
1423. V . 23.
204. INCE VII. Cosma Miglioraö, Sulmona, 1404. X. 17.0X1.11. - 1406. XI. 6.
205. GERGELY XII. Angelo Correr, Velence, 1406. XI. 30.OXII. 19. - 1415. VII. 4.
* 1417. X. 18.
35. S Á N D O R V . Pietro Ftlargo OFM, Kréta, 1409. V I. 26 .0 VII. 7. - 1410. V. 3.
36. J Á N O S X X III. Baldassare Cossa, Nápoly, 1410. V . 1 7 .* 2 5 . - 1415. V . 29.
+ 1419. X I. 22.
206. MÁRTON V Oddone Colonna, Róma, 1417. XI. 11.021. - 1431. II. 20.

1066
 Függelék: R óm ai pápák katalógusa

34/1. KELEM EN VIII. Gil Sauchey Munoy, Peniscola, Valencia, 1423. VI. 10. -
1429. VII. 26. +1447. XII. 28.
34/2. BENEDEK XIV Bernardo Gamiere, 1425. XI. 12. - 1430.
207. JENŐ IV. Gabnele Condulmer OSA, Velence, 1431. III. 3.011. - 1447. II. 23.
37. F É LIX V. Amadeo, Savma hercege, Chambéry, 1439. X I. 5. - 1440. VII. 24. -
1449. IV. 7. +1451.1. 7.
208. MIKLÓS V. Tommaso Parentucelli, Sarzana, Ltguria, 1447. III. 6.019. - 1455.
III. 24.
209. CALLIXTUS III. Alonso de Borja, !átiva, Valencia, 1455. IV 8.020. - 1458.
VIII. 6.
210. PIUS II. Enea Silvio Piccolomini, Corsignano, Siena, 1458. VIII. 1 9 .0 IX. 3. —
1464. VIII. 15.
211. PÁL II. Pietro Barbo, Velence, 1464. VIII. 30.OIX 16. - 1471. VII. 26.
212. SIXTUS IV. Francesco della Rovere OFM Conv., Savona-Liguna 1471. VIII. 9.
025. - 1484. VIII. 12.
213. INCE VIII. Gian Battxsta Cybo, görög, Genova, 1484. VIII. 29.0IX. 12 - 1492.
VII. 25.
214. SÁNDOR VI. Rodrigo de Borja, Játiva,'Valencia, 1492. VIII. 11.026. - 1503.
VIII. 18.
215. PIUS III. Francesco Todeschim-Piccolomim, Siena, 1503. IX. 22.ΟΧ. 1. 8. -
1503. X. 18.
216. GYULA II. Gtuliano della Rovere, Savona, 1503. X. 31.0X1. 26. - 1513. II. 21.
217. LEÓ X. Giovanni de’Medict, Firenze, 1513. III. 9. 19. - 1521. XII. 1.
218. HADRIANUS VI. Hadnan Florensz Dedel, flamand, Utrecht, 1522. I. 9 .0 VIII.
3 1 .- 1523. IX. 14.
219. KELEMEN VII. Giulio de’Medici, Firenze, 1523. XI. 19.026. - 1534. IX. 25.
220. PÁL III. Alessandro Famese, Róma, 1534. X. 13.0X1. 3. - 1549. XI. 10.
221. GYULA III. Giovanni Mana Giocchi dél Monté, Róma, 1550. II. 7. 22 —1555. III. 23.
222 MARTÉI J.US II. MarceDo Cervmi Montepukiano,Toscana, 1555. IV 9.010. -1555. V 1.
223. PÁL IV. Gian Pietro Carafa GR., Nápoly, 1555. V. 23.026. - 1559. VIII. 18.
224. PIUS IV Giovanni Angelo de’Media, Milánó, 1559. XII. 25.01560.1. 6. - 1565. XII. 9
225. PIUS V. φ Antonio Ghislieri Michele OP, Bosco, Alessandria, Piemonte 1566.1. 7.
0 1 7 .-1 5 7 2 V 1.
226. GERGELY XIII. Ugo Boncompagm, Bologna, 1572. V. 13.025. - 1585. IV. 10.
227. SIXTUS V. Felice Perem Montalto OFM Conv., Grottammare, Marche 1585. IV
2 4 .0 V. 1. - 1590. VIII. 27.
228. ORBÁN VII. Gianbattista Castagna Genova, Róma, 1590. IX. 15. - 1590. IX. 27.
229. GERGELY XIV. Niccoln Sfrondrati, Cremona, 1590. XII. 5.08. - 1591. X. 16.
230. INCE IX Giovanni Antoruo Facchinetti, Bologna, 1591. X 29.0X1. 3. —1591. XII. 30.
231 KELEMEN VIII. Ippolito Aldobrandmi, Firenze, 1592 I. 30.011. 9. - 1605. III. 3.
232. LEÓ XI. Alessandro de’Medici, Firenze, 1605. IV. 1.010. - 1605. IV. 27.
233. PÁL V. Camillo Borghese, Róma, 1605. V. 16.029. - 1621. I. 28.
234. GERGELY XV. Alessandro Ludovisi, Bologna, 1621. II. 9.014. - 1623. VII. 8.
235. ORBÁN VIII. Maffeo Barbenm, Firenze, 1623. VIII. 6.0IX. 29. - 1644. VII. 29.
236. INCE X. Giovanni Battista Pamphilj, Róma, 1644. IX. 15.0X. 4. - 1655. I. 7.
237. SÁNDOR VII. Fabio Chxgi, Siena, 1655. IV. 7.018. - 1667. V 22.
238. KELEMEN IX. Giulio Rospigliosi, Pistoia, 1667. VI. 20.026. - 1669. XII. 9.
239. KELEMEN X. Emilio Altién, Róma, 1670. IV. 29.0V. 11. - 1676. VII. 22.

1067
 Függelék: Római pápák katalógusa

240. INCE XI. B. Benedetto Odescalchi, Como, 1676. IX. 21.OX. 4. -1689. VIII. 12.
241. SÁNDOR VIII. Pietro Ottoboni, Velence, 1689. X. 6.016. - 1691. II. 1.
242. INCE XII. Antomo Pignatelli, Spinazzola, 1691. VII. 12.015. —1700. IX. 27.
243. KELEMEN XI. Giovanni Francesco Albánt, Urbmo, 1700. XI. 23.030. v. XII. 8.
-1721. III. 19.
244. INCE XIII. Michelangelo dei Conti, Poh, Róma, 1721. V 8.O 18. - 1724. III. 7.
245. BENEDEK XIII. Pietro Francesco Orsim, Vincenzo Mana OP, Gravina, Bari,
1724. V. 29.OVI. 4. - 1730. II. 21.
246. KELEMEN XII. Lorenzo Corsim, Firenze, 1730. VII. 12.016. - 1740. II. 6.
247. BENEDEK XIV. Prospero Lambertini, Bologna, 1740. VIII. 17.022. - 1758. V. 3.
248. KELMEN XIII. Caelo Rezzomco, Velence, 1758. VII. 6.016. - 1769. II. 2.
249. KELEMEN XIV. Giovanni Vincenzo Arturo Ganganclli, Lorenzo OFM Conv.,
& Arcangelo, Rimini, 1769. V. 19. 28 .0 VI. 4. - 1774. I. - X . 22.
250. PIUS VI. Gian Angelo Braschi, Cesena, 1775. II. 15.022. - 1799. VIII. 29.
251. PIUS VII. Bamaba Chiaramonti Gregorio OSB, Cesena, 1800. III. 14.021. -
1823. VIII. 20.
252. LEÓ XII. Annibale Sermattei Della Genga, Spoleto, 1823. IX 28.0X. 5. - 1829. II. 10.
253. PIUS MII. Francesco Saveno Casüglioiu, Crngoü, 1829. III. 31-OIV 5. - 1830. XI. 30.
254. GERGELY XVI. Bartolomeo Alberto Cappellan, Mauro C. E. Camald., Belluno,
1831. II. 2.06. - 1846. VI. 1.
255. PIUS IX. Giovanni Mana Mastai-Feretti, Semgallia, 1846. VI. 16.021. -1878. II. 7.
256. LEÓ XIII. Gioacchino Peca, Carpmeto, 1878. II. 2 0 .0 III. 3. 1903 ‫ ־‬. VII. 20.
257. PIUS X. φ Guseppe Melchiorre Sarto, Riese, Treviso, 1903. VIII. 4.09. - 1914. VIII. 20.
258. BENEDEK XV. Giacomo della Chiesa, Genova, 1914. IX 3.06. - 1922. I. 22.
259. PIUS XI. Ambrogio Damtano Achille Ratti, Desio, 1922. II. 6.012. - 1939. II. 10.
260. PIUS XII. Eugento Pacelli, Róma, 1939. III. 2.012. - 1958. X. 9.
261. JÁNOS XXIII. Angelo Giuseppe Roncalli, Sotto il Monté, Bergamo, 1958. X.
28.0X1. 4. - 1963. VI. 3.
262. PÁL VI. Giovanni Battista Montmi, Concesio, 1963. VI. 21.030. - 1978. VIII. 6.
263. JÁNOS-PÁL I. Albínó Luciám, Canale d’Agordo, Belluno, Veneto, 1978. VIII. 26.
OIX. 3. - 1978. IX. 28.
264. JÁNOS-PÁL II. Karol Wojtyta, Wadowice, Lengyelország, 1978. X. 16.022.

Jegyzetek*
1Péter apostol vértanúságát a hagyomány 67-te teszi, míg a történelmi kutatások a 64. évet tartják
valószínűbbek.
2A hagyomány szennt Hippolütosz volt az első cDenpápa, az ú!abb patrológjai kutatások ezt légén-
dának minősítik.
3Az ezredfordulóig megadott hónap és nap adatok egy általánosan elfogadott - de nem minden
ellenvetést kizáró - átszámítást követnek.
4 Félix ellenpápát a hagyomány egybevette a korábbiakban élt azonos nevű romai vértanúval, ezért
a pápai katalógusok is sorszámba vették. Félix nevű pápáknál a hagyományos számozást követjük,
de zárójelben a valóságnak megfelelőt is jegyezzük.
‫ ל‬II. .\nastas1us pápát a hivatalos katalógusok nem jegyzik a szentek között, a hagyományban viszont
elterjedt tisztelete.

1068
 Függelék: Római pápák katalógusa

6Dioszkuroszt tekinthetnénk törvényes pápának is, ha a megválasztás könilényat figyelembe vesszük.

Λ kettős választás vitáját Dioszkurosz hirtelen halála —22 nappal megválasztása után —eldöntötte;
így került az ellenpápák sorába
7 Az első pápa, aki nevet változtatott Nem akarta megőnzni pogány hangzású nevét A név-
változtatás hosszabb ideig elszigeteltjelenség maradt, egészen 955-ig
s Szent Síhenust a bizánci udvar erőszakkal letette 537 márciusában, nov 11-én lemondott, decem-
bér 2-án halt meg Vigfeus törvényes pápasága voltaképpen elődjének lemondásával kezdődik.
9 Márton pápát 653. jún. 17-én száműzték. A száműzött nem tiltakozott utódjának nem sokkal
ezután történő felszentelése ellen. A római Egyház azért sietett ű| pápát választani, nehogy a
bizánci erőszak monotheléta eretneket erőltessen rájuk. Jenő pápát - szigorúbb értelmezést követ-
ve - elődjének haláláig ellenpápának tarthatjuk
10 Zakariás pápa halála után István preslntert választották meg, aki négy napra rá meghalt, még
felszentelése előtt Ezután választották meg a katalógusban szereplő, ugyancsak István nevű utó-
dót Korának kánom joga szerűit a consecraöo számított a pápaság kezdetének. A megválasztás
után elhunyt Istvánt a régj és hivatalos katalógusok nem vették sorszámba
11 Fülöp ellenpápasága egy‫ ׳‬napig tartott, még megválasztásának napján visszatért kolostorába
12Leó pápát I. Ottó császártól indítványozott zsinat választotta meg miután elődjét letettnek telun-
tette. A körülmények megfelelő ismerete nélkül nem alkothatunk ítéletet az utódlás jogszerűségé-
ről Mindkét pápának halálakor utódot választottak, így egyidóben két pápa is volt (963. dec 4. -
966. júl. 4.) Rómában. Melyik ‫״‬ág” volt a törvényes? A pápai katalógusok mindegyikei számba
vették. A kettős választások megszűntével MII. Leó ágán folytatódott a pápák sora
13 XIII. lános pápa után, a 972 évre egyes katalógusok II. Donust említik. Donus nemlétező
személy, félreértés szülöttje. M. Benedek pápa neve előtt szereplő ‫״‬Domnus” (Dominus) szót
személyesítették meg Hivatalos katalógusokból hiányzik, de a falakon kívüli Szt Pál bazilika pápai
arcképsorozatában mégjs szerepel·
MXIV János után az azonos nevű pápák számozása különböző módon tévesen rögzített a katalógu-
sokban. Ezt láthatjuk a jelenleg hivatalos listában is, ahol XM. Jánost, az ellenpápát beveszi a
nevek sorszámába
15IV Sergrus pápától kezdődik az a hagyomány; hogy a pápák rendszerint megválasztásuk után űj
nevet vesznek fel. Kivételek természetesen akadnak. Sergjus pápa rosszhangzásű nevét műit egy-
házfő nem akarta továbbvinni (Ospora = Disznószájű).
16IX Benedek elmozdításait nem tekintjük törvényeseknek, közbülső pápák voltaképpen cllenpá-
pák. A hagyományos katalógusok sorszámba vették őket, fej‫ ׳‬a hivatalos katalógus is megőrizte ezt
az ősi tévedést
17 Az ellenpápát tekmthetnénk V számúnak is, ha elődjét lazonyos szempontokat követve törvé-
nyesnek tartanánk.
1SHa a következetesek akarnánk édenni, akkor János pápát ΧΙΧ-nek kellene tartanunk, de a híva-
talos katalógusok is áhették a hagyományban megőrzött sorszámtévesztést
19 Márton pápát akkor tarthatjuk IV sorszámúnak, ha - követve a hivatalos katalógusokat - a két
Mannust Mártonként tartjuk számon. A középkon kéziratok is uigadozó használatukban egyesi-
tették a két nevet
20V Kelemen 1307-ben Avigponba költözött, utódai mintegy‫ ׳‬hetven évig itt éltek. XI. Gergely tér
vissza az Ötök Városba; ezzel ért véget a pápák ‫״‬avigponi fogsága”.

1069
 Függelék

VÉGJEGYZETEK

A végjegyzetben előforduló megjegyzések vastagon szedett kezdőszámai a

bekezdés-számozásra utalnak, az ezt követő emeltszám pedig a bekezdésen belüli
pontos helyét és számát jelenti, majd ezután következik maga a jegyzet szövege.
A törzsszövegben a bekezdésen belül számok jelzik, hogyha van hozzátartozó
v^ 9 eSy2et'» több szám található egy bekezdésen belül, az több végjegyzetre utal.
Ugyanígy a végjegyzetnél is jelölve van, a visszahivatkozás, amit a hivatkozási szám és
azt követő felső indexben elhelyezkedő számok növekvő sora jelez.

******

Bev 1 Vö. J. Schumacher, Dér ‫ ״‬Den^tnger". Geschuhte und Bedeutung etnes Buihes in dér
Praxis dér neueren Theologte (FThSt 114; Freiburg 1974).
Bev ‫ ד‬M. J. Scheeben, Handbmh dér katholischen Dogmatik I: Theologsche Erkennlnislebre,
hrsg. M. Grabmann (Freiburg 19593), 611615‫־‬.
Bev 3 ThQ 36 (1854) 518k.
Bev J Katholik 88/11 (1908) 234.
Bev s H. Denzinger, Enchtnáon (1854), 367 375 378.
Bev 6 Materialdienst des Konfessionskundlichen Instituts Bensheim 16 (1965) 99k.
Bev AmER 148 (1963) 337-345.
Bev " Biblia Sacra, íuxta Vulgatam versionem, adiuvantibus B. Fischer OSB e.a., recensuit
et brevi apparatu instruxit R. Weber OSB (Stuttgart 19833).
Bev ' Über den rechten Gebrauch des ‫״‬Dengtnger”, in: Situation und Aufgabe dér Theologie
heute (Paderborn 1971) 125-150.
Bev 10 Uo. 141.
******

74 Poiöersi Szt. Hilanus, De synodts 61 (PL 10,522). Azonban ‫״‬a szubsztancia isten-
sége által” helyett ott ‫ ״‬a szubsztancia különbsége által” áll.
133 1 Ennek a pápának a neve betoldás.
141 1 Ezek a betoldások nem Hilariustól származnak, hanem e levelek egyik gyűjtójé-
tói, vagy egy másolótól: vö. A.L. Feder: SBWienAk 162/IV (1910) 123k.
142 : A homoioteleuton miatt hiányzik ez a (...) rész néhány kéziratból.
178 1 Az ‫״‬értjük a Szentleiket is” kifejzés idézet Szt. Ágostontól, In evangélium Iohanms
tractatus IX 7 (PL 35,1461 / R. Willems: CpQiL 36 [1954] 94); mivel az idézett
mű valószínűleg nem keletkezhetett 414 előtt, az idézet a Decretum damasuszi
eredete ellen szólna. E. Schwartz (ZNTW 29 [1930] 161-168) véleménye sze-
rint interpolációról van szó.

1070
 Függelék: V égjegyzetek

180 így nyilatkozik Szt. Jeromos (Hieronymus), aki ezen a zsinaton jelen volt; vö. De
tirts illustnbus 12bér 9 18 (PL 23,655 670). Sokkal később, a Decretum Gelastanum
Hormisdas pápának tulajdonított változatában (vö. *350°) a Decretum Damasi
szentírási kánonjának megismétlésénél a következő olvasható: ‫״‬János apostol
három levele” (Thl 932), amint azt már a 397-i Karthágói zsinat is lefektette; vö.
*186.
183 Ezek a határozatok valószínűleg nem maradtak fenn.
184 ; Abból a figyelmeztetésből indultak ki, hogy a keresztelés számára kijelölt litur-
gikus időszakokat, ti. Húsvét és Pünkösd napját, szigorúan meg kell tartani.
185 A cölibátus parancsát nem ebben a dokumentumban fogalmazzák meg először,
hanem feltételezik, hogy a nyugati egyház egyes területein már egy ideje ér-
vényben volt, vö. az Elvirái zsinattal, *118k.
222 ' Caelestíus ezen és más tételeit idézi Manus Mercator, Commomtonum super nőmmé
Caelestii 1 (ACOe 1/V, 66, no. 36 / PL 48,69A; 45,1686). Vö. Szt. Ágoston, De
peccatorum menüs et remtssione el de bapüsmo panulorum 1 2, no. 2 (CSEL 60,3 / PL
44,109).
239 : Vö. Szt. Ágoston, De natura etpratia 40, no. 47 (CSEL 60,268 / PL 44,270)
239 2 ‫ ״‬In requirendif’ levél, 417. január 27., no. 7 (CSEL 44,709k) = no. 6 (PL 20.586B).
240 ; Uo., no. 3 (CSEL 44,705k / PL 20.584B); a CSEL szerinti teljes szöveg a követ-
kezó (az Ind2adus-bm vagy megrövidítették vagy megcsonkították): ‫״‬... és nem
veszik észre, hogy kinek a kegyelmét nyerik el nap mint nap? De éppen azok,
akik ilyenek, akik abban bíznak, hogy nélküle {ti. Isten nélkül) akkora dolgot
tudnak elérni, amekkorát azok is alig tudnak kiérdemelni, akik tőle (ü. Istentől)
kérnek és kapnak, Istennek semmilyen kegyelmét sem nyerik.”
241 ; Uo., no. 7 (CSEL 44,71 Ok) = no. 6 (PL 20.586Q.
242 ! ‫ ״‬Intér céléra/’ levél, 417. január 27., no. 3 (CSEL 44,718k / PL 20.591A)
243 ; Epistula tractoria ( vö. *231).
244 Az Epistula tractona további töredéke. Minden valószínűség szerint ehhez a le-
veihez tartozik az Indiculus itt következő teljes 7. fejezete is, melyben a Karthá-
gói zsinat 3-5. kánon!a (*225-227) csaknem szó szerint ismétlődik.
246 Ez a 8. fejezet összefügg Aquitániai Prosper, De ívcatione gentium I 12 (PL
51.664CD) című müvével.
246 2 Fontos megállapítás, melyben kiemelik, hogy a liturgia teológiai felismerések fór-
rása.
248 Szt. Ágoston, Levél (194.) Sixtus prcsbyterhez, cap.5, no. 19 (CSEL 57,190k /
PL 33,880.)
266 : Vö. ACOe 1/I/VII,97 / MaC 4,1348.
293 1 ‫ ״‬Mindkét természet - viszont nem” = 21. prédikáció 2 (PL 54,192A); vö.
Tertullianus, Adversus Praxean 27,11 (E. Kroymann - E. Evans: CpChL 2 [1954]
1199 / CSEL 47,2821).
293 2 ‫״‬Tehát egy valóságos ember - a hatalom hiánya” = 23. prédikáció 2 (PL 54,201
AB).
294 ! ‫״‬Aláveti magát - alá legyen rendelve” = 22. prédikáció 2 (PL 54,195A).

1071
 Függelék: V égjegyzetek

294 2 Vö. uo. 3 (uo. 196Q.

294 Vö. uo. (196CD).
294 1 ‫ ״‬Krisztusban - csalóka képzet nincs” = 24. prédikáció 3 (PL 54.205Q.
302 1 A görögben «έν δύο φύσεσιν»-ί (,,két természetben”) kell olvasni, nem pedig
«έκ δύο φύσεων»^ (‫״‬két természetből”), egy olyan varációt, amit a korábbi,
kevésbé kritikus kiadású görög szövegek hoznak, miközben minden latin fordí-
tás szövege az ‫״‬in duabus naturis” (‫״‬két természetben”) formát igazolja. A má-
sík változat, mivel monofizitizmusra utal, teljesen ellentétes lenne a zsinat célki-
tűzésével. Más, zsinaton kívüli bizonyítékok a helyes olvasathoz: R.V. Sellers,
The Counnl of Chalcedon (London 1953) 120k 6. jegyz.; I. Ortiz de Urbina, Das
Symbol ion Chalkedon, in: A. Grillmeier - H. Bacht (szerk.), Das Kon^tl ion Chalkedon
1 (Würzburg 19592) 391 4. jegyz. (az 19511-s kiadáshoz vö. a kiegészítést a 3.
kötetben [1954] 877).
306 Különösen a 2. és 4. ülések idején teljes egyetértés mellett felolvasott ‫ ״‬Tomus Ltom/’-
t (*290295‫ ;־‬vö. még *300) értik rajta, valamint a zsinathoz írt levelet (na 93, PL),
melyet a 16. ülésen olvastak fel.
317 1 ‫״‬Ha tehát - nem tesz” = 64. prédkáció 4 (PL 54.360B).
328 ' Ti. a püspök vagy az áldozópap szolgálatára, amint már az 57. kánon (ill. 37.
kánon) is kimondja. Vö. e meghatározás forrásával: Római Szt. Hippolütosz,
Traditio apostolba 8: ‫ ״‬Diakónus szentelésénél csak a püspök teszi rá a kezét (a
szentelendóre), hiszen nem pappá szenteli, hanem a püspök szolgálatára, hogy
azt ha!tsa végre, amit a püspök parancsol neki...” vö. B. Botte, Hippolyte de Romé
(SouChr 1Ibis; 19843) 58; Uó, Hippolyte de Romé (LQF 39; Münster 1963) 22.
347 1 Schwartz itt egy hiányt feltételez, melyet a következőképp egészít k1 :‫״‬vel in
rebus mundanis exdusae parere vei a Deo übi permissae videantur obviare
sententiae,...” ‫״‬egy Istentől neked engedélyezett vág}’ engedelmeskedtek.”
350 : Ez a bekezdés toldalék azokban a kéziratokban, amelyekben a Szentírás kánon-
ja elől található.
352 : Kétségkívül nem szúrhatták be ide az Akakiosz-féle egyházszakadás vége (519)
előtt.
356 : Konstantinápolyi pátriárka (472-489), az Akakiosz-féle egyházszakadás okozója
(484-519).
356 Vö. Szt. Ágoston, Contra epistulam Parmemani II 10, no. 22; 11, no. 23 (CSEL
51,71 w 73‫ ע‬/ PL 43,66 67).
360: Szt. Ágoston, De Genesi ad litteram VI 4, no. 5 (CSEL 28/1,175‫ ״‬/ PL 34,341).
371 Szt. Ágoston, De nuptus et concupiscentia II 34, n a 57 (CSEL 42,315 / PL 44,471).
372 Szt. Ágoston, Contra duas epistulas Pelagianorum IV 4, no. 4-7 (CSEL 60,524-528 /
PL 44,611-614).
374 Ez Re!1 - 1 Faustus ellen irányul; vö. az ó Degratia c műve I 18 (CSEL 21,565k), =
I 19 (PL 58,812D).
374 2 A héber szöveget itt rosszul fordítja a Septuaginta, a Vulgata helyesen adja vissza:
‫״‬elnyeri az Űr tetszését” (‫״‬üdvöt nyer az Úrtól”).

1072
 Függelék Végjegyzetek
375 1 Ez a kánon szintén Szt. Ágoston, De praeáestinatione Sanctorum (PL 44,959992‫)־‬
összefoglalása.
376 1 Vö. Szt. Ágoston De donoperseieranüae 23, na 64 (PL 45,1032); Aquitániai Prosper,
De gratia Dei el liberó arbitno contra Collatorem (PL 51,220k, = cap. 2, no. 4-5; PL
45,1804k. = cap. 2, no. 67‫)־‬.
377 1 Vö. Szt. Ágoston, Degratia Cbristi et depeccato ongnali 25, no. 26-26, no. 27 (CSEL
42,145148‫ ־‬/ PL 44,373k).
378 1 Vö. Aquitániai Prosper, Contra Collatorem (PL 51.225BC 267k, = cap. 5, na 1;
cap. 19; PL 45,1806k 1829, = cap. 5, no. 13; capi 19, no. 55 [Hatodik meghatá-
rozás]).
379 1 Ettől kezdve a 25. kánonig (kivéve a 10., amelynek forrása nem állapítható meg
pontosan) Aquitániai Prosper Sententiae ex operibus S. Augustim dekbalae című mű-
véből idéz egyes mondatokat; legyen itt elég pusztán a hivatkozási számokat
megadni; a forrás megfelelő helyei könnyen megtalálhatók: PL 51,427496‫ ;־‬ugyan-
ez a mű Szt. Ágoston műveihez csatolt függelékként: PL 45,1859-1898. A fent
idézett hely a Sent. 22.
380 1 Ez összefügg Aquitániai Prosper írásával, Contra Collatorem 1112‫( ־‬PL 51,242-
247; 45,1815-1817).
381 1 Sent. 54 (Prospernél a következőképp: ‫״‬A fogadalom letétele”): Szt. Ágoston,
De airtaié Da XVII 4,7 (B. Dombart - A. Kalb: CpChL 48 [1955] 559 / CSEL
40/11,216 / PL 41,530).
382 1 Sent. 56.
383 1 Sent. 152: Szt. Ágoston, De airtate Da XIV 11,1 (CpChL 48,432 / CSEL 40/
11,28 / PL 41,418).
384 1 Sent. 212 (másutt 211).
385 1 Sent. 226 (másutt 225): Szt. Ágoston, Enarrationes in Psalmos 68 [1. vershez], Sermo
1,2 (E. Dekkers - ]. Fraipont: CpChL 39 [1956] 902 / PL 36,841).
386 1 Sent. 260 (másutt 259): Szt. Ágoston, De Spiritu et littera 29, no. 50 (CSEL 60,205
/ PL 44,231).
387 1 Sent. 297 (másutt 295): Szt. Ágoston, Contra secundam luliant responsionem imper-
fectum opus I 83 (PL 45,1104).
388 1 Sent. 299 (másutt 297): Szt. Ágoston, Contra secundam luliant responsionem imper-
fectum opus I 133 (PL 45,1133).
389 1 Sent. 310 (másutt 308): Szt. Ágoston, 186. levél, cap. 11, no. 37. (CSEL 57,77 /
PL 33,830).
390 1 Sent. 314 (másutt 312): Szt. Ágoston, Contra duas epistulas Pelagianorum II 9 (má-
sutt 8), no. 21 (CSEL 60,482 / PL 44,586).
391 1 Sent. 317 (másutt 315): Szt. Ágoston, Degratia Dei et liberó arbitrio 13, no. 25 (PL
44,896).
392 1 Sent. 325 (másutt 323): Szt. Ágoston, In evangélium lohannis, 5,1 tract. [Jn 1,33] (R.
Willems: CpChL 36 [1954] 40 / PL 35,1414).
393 1 Sent. 340 (másutt 338): Szt. Ágoston, In evangélium lohannis, 19,19 tract. [Jn 5,19·
30] (R. Willems: CpChL 36 [1954] 202 / PL 35,1555).

1073
 Függelék: V égjegyzetek

394 1 Sent. 368 (másutt 366): Szt. Ágoston, In evangélium lohannis, 81,1 tract. \)n 15,4-7\
(CpChL 36,530 / PL 35,1841).
395 Sent. 372 (és 370): Szt. Ágoston, In evangélium lohannis, 102,5 tract. [Jn 16,23-28]
(CpChL 36,597 / PL 35,1898).
408 Az összes görög kézirattal szemben itt ‫״‬λογικάς'”-ί (azaz ‫״‬ésszel ellátott”) kell
olvasni, vö. Órigenész, Deprinapiis 1 7 (P. Koetschau: GChSch Origenes 5 [1913]
85-94); ezt az Edictum egy szír fordítása is megerősíti.
444; A levél 2. Efezusi zsinat néven különbözteti meg ettől az ún. rablózsinatot
(latrocinmm; Nagy Szt. Leó: ACOe 2/IV,514 / PL 54.493B), amely 449. augusz-
tusában Eutükhész javára döntött.
446 Vö. Cipnán, De catholicae Ecclesiae unitate 4 (M. Bévenot: CpChL 3 [1972] 251 k /
CSEL 3,212k).
447 341. évi Antiokhiai zsinat 5. kánonja, idézi a Khalkédóni zsinat, 4. ülés (ACOe
2/1/11,118, no. 90. görögül; 2 /III/II, 124 latin fordítás).
468 1 A forrás bizonytalan.
469 ' Karthágói Gprián, De catholicae Ecclesiae unitate 4 ; az ‫״‬és a primátus ... Egyháza
egy” helyett a legrégibb Gpnán kéziratokban ez áll: ‫״‬hogy Krisztus egyháza
egynek bizonyuljon” (M. Bévenot: CpChL 3 [1972] 252 / CSEL 3,213át / vö.
PL 4.515A); a betoldás kérdéséhez vö. M. Bévenot, Sí. Cyprian's De unitate chap. 4
in the hght oj the manusnripts (Analecta Gregoriana, ser. theol. 11; Roma 1937),
Függelék: Skeleton texts, família VII.
469 U a 4; ellentétben ‫״‬a székét... cserbenhagyja” szöveggel az ereded szöveg: ‫״‬az
egyház ellenkezik” (CpChL 3,252 / CSEL 3,213a / PL 4,516A)
469 3 U a 14 (CpChL 3,260κΛ / CSEL 3,223^ / PL 4.527A).
469 4 U a 19 (CpChL 3 ,2 6 3 ^ ‫ ״‬/ CSEL 3,227928/ PL 4.530CD; eléggé szabadon idé-
zik).
472 Theodorétosz és Ibasz ingadozó megítélését a Khalkédóni zsinaton Id. Vigiliusnál
és I. Pelagiusnál (♦300°° 416° 444).
474 Vö. pl. Szt. Ágoston, Enarrationes in Psalmos 6 [az 1. vershez] (E. Dekkers —].
Fraipont: CpChL 38 [1956] 27); De dtiersis quaesltonibus L X X X III lihri, q. 60 65
(A. Mutzenbecher: CpChL 44A [1975] 119 147-149 / PL 40,48 59k); De Tnmtate
I 12 (WJ. Mountam - Fr. Glone: CpChL 50 [1968] 61-68 / PL 42,836-840).
519 Ezenkívül megemlítik mint monothelétákat pharani Theodóroszt, alexandriai
Küroszt, Szergiosz konstantinápolyi pátnárkát és követőit, Pürrhoszt és Pauloszt,
továbbá Hérakliosz császár ‫ ״‬Ekthészisz”-nek nevezett ediktumát, melyet
Szergiosz fogalmazott 638-ban a monotheléták érdekében, és III.Constantinus
(másként Il.Constans) ‫״‬Tüposz”-át, melyben ugyan visszavonták az ‫ ״‬Ekhtészisz”-
t , de a düotheléta tan képviselőit hallgatásra kötelezték.
526 Vö. Thapszoszi Vigiüus, Contra Arianos, Sabelkanos et Phottnianos dialógus II 13
(PL 62,206A).
526 2 A bonosianusok ellen, akik az Isten Fiát az ő saját isteni természetében csak mint
‫ ״‬fogadott fiút” ismerték el, míg később az ‫״‬adopcianisták” az emberi termé-
szetról állítják ugyanezt.

1074
 Függelék; Végjegyzetek

532 : Vö. Sevillai Szt. Izidor, Differenüae II 3, no. 7 (PL 83.71B).

533 Vö. Szt Ágoston, 137. levél, cap. 2, no.8. (CSEL 44,107lflt / PL 33,519).
548 ; ‫״‬Tudjuk,hogy - Krisztus” szövegrész kis változtatásokkal a Khalkédóm hitval-
lásbói van átvéve; vö. *302.
555 A ‫ ״‬tökéletes istenségben” [*554]) kifejezéstől idáig szó szerint a Khalkédóm
zsinat definíciójával egyezik (*301k).
556 : Alexandriai Szt. Athanasziosz, Tractatus in illud ‫״‬Num amma mea turbata est‫[ ״‬Jn
12,27\ (elveszett).
556 : Nazianzi Szt. Gergely, Oratio 30,12 ( PG 36,117Q.
557 1 Ezek a szavak, úgy tűnik, meglehetősen szabad stílusban mindenekelőtt a
Nesztórioszhoz intézett zsinati levél, n a 8-9 (ACOe l/ I / I , 38), ennek 4. és 9.
anathemája (*255, 260), az Antiokhiai Johannészhez írott levél (*271-273), a
Scholia de incarnatione Umgemti (Tlonlegium Cjnlüanum 112k: ACOe 1/V /I, 229) és
a Thesaurus de Tnmtate (PG 75,388) tanítását adják vissza. Hasonlóság fedezhető
fel még a II. Konstantinápolyi zsinat 3. anathemájával is (*423).
574 Eutükhiosz konstantinápolyi pátriárka ellen; vö. Nagy Szt I. Gergely, Moraiia
XIV 56, no. 72 (M. Adnaen: CpChL 143A [1979] 743k / PL 75,1077k).
601 : Nagy Szt. Vazul, De Spintu Sancto 18, no. 45 (B. Pruche [SouChr 17bis; Paris
196840619 ‫ף‬k / PG 32,149Q; ez a ‫״‬klasszikus megfogalmazása” a szent képek
tiszteletének.
621 1 Vö. Szt. Ágoston, 190. levél, cap. 3, no. 9. (CSEL 57,144 / PL 33,859k); De dono
perseverantiae 14, n a 35 (PL 45,1014).
626 : Lyoni Florus, Sermo de praedestinatione (PL 119.96D-97A).
626 2 Uo. (97B).
627 Vö. uo. (99B).
627 2 Uo. (100A).
628 ; Vö. uo. (99D).
629 ; Vö. Szt. Ágoston, De praedestinatione sanctorum 17,34 (PL 44,986).
638 ; Ezt a kijelentést I. Szilveszter pápának tulajdonítják; vö. I. Szilveszter pápa ha-
mis konstitucióját, ill. az állítólagos 2. Római zsinat iratainak 3. és 20. fejezetét.
(PL 8.833D [834D] és 840CD). Felvette művébe Gratianus: Decretum, p. II, cs. 9,
q. 3, cap. 13 (Frdb 1,610).
638 2 Egy állítólagos Sinuessai (Latinum) zsinat aktáiból, amelyek 500 körüli hamisít-
ványok, vö. C1PL 1679. Vö. még a LiberpontificaJis-x is: kiadja L. Duchesne 1
(Pans 1886) 72 162k és LXXIV-LXXV.
641 I. Gelasius, ‫ ״‬Valde mirati"levél Dardama (Szerbia) püspökeinek, 495. február 1.,
no. 5 (Thl 399).
643 Pseudo-Jóannész Khrüszosztomosz (Aranyszájú Szt. János neve alatt), Opus im-
perfectum in Matthaeum, hóm. 32,9 (PG 56,802); vö. Digesta L 17, 30. jogszabály (P.
Krüger - Th. Mommsen [Berlin 1908“] 921).
646 Vö. Szt. Ambrus, De Spintu Sancto I 3, no. 42-44 (PL 16.713B-715A). Ennek a
kijelentésnek a magyarázatát vö. O. Faller, Die Taufe im Kamen Jesu bei Ambrosius:

1075
 Függelék: Végjegyzetek

Festschrift 75 Jahre Stella Matutina I (Feldkirch/Vorarlberg 1931) 139-150; G.

Bareille: DThC 2/1 (1905) 184.
646 Ezt négy megjelölt hivatkozási hely követi Szt. Ágostontól, De baptismo contra
Donatistas IV 15, no. 22; V 27, no. 38; VI 5, no. 7 (CSEL 51,247 295 297 302 /
PL 43,168 196 197 200).
648 1 Ez a rendelkezés világos ellentétben áll a IV Ince pápa által bevezetett eretnek-
ellenes törvénykezéssel. Vö. IV. Ince ‫ ״‬Cum adiersui' konstinációjával, 1244. febrár
22. (BullTau 3,503b-505a), amelyben II. Frigyes császár túlzottan is kemény
törvényeit erősíti meg, valamint az ‫״‬A d exstirpandd' konsti tudóval (1252. május
15. - BullTau 3,552b-558b), amelyik 25. törvénycikkelyében éppen azt rendeli
el, amit I. Miklós pápa elutasít, hogy ti. az elfogott eretnekeket ‫״‬csonkítással és
halállal való fenyegetéssel kényszerítem..., hogy tévedéseiket megváltják és má-
sokat is vádoljanak ..., amint a tolvajokat és rablókat kényszerítik‫( ״‬uo. 556a).
651 Pseudo-Joannész Khrüszosztomosz (Aranyszájú Szt. János neve alatt), Opus im-
perfectum in Matthaeum, hóm. 32,9 (PG 56,802); vö. Digesta L 17, 30. jogszabály (P.
Krüger - Th. Mommsen [Berlin 1908"] 921).
688 Damiáni Szt. Péter ‫״‬négyféle eltévelyedés”-ról beszél (cap. 1: PL 145,161Q:
‫״‬egyesek magukban, mások más kezével, egyesek a combjaik között s végül
mások végigvitt aktussal vétkeznek a természet ellen”.
698 1 Ebben a témában I.Gergelynek több levele is idézhető: vö. különösen *480;
ezenkívül a ‫״‬Saibendi” levél Arles-i Virgilius és Marseille1‫ ־‬Theodorus püspök-
nek 591. június 3-án és a ‫״‬Supplicaveruni' levél Bacaudas és Agnellus püspöknek
591. szeptemberében vagy októberében (MGH Epistulae 171k 105 / PL 77,509-
511 457). Nem minden pápa követte ezt a felfogást. A legsajnálatosabb doku-
mentumok közé tartozik IV. Pál 1555. július 14-én kelt, ‫ ״‬Cum nimis absurdum”
konsti tudója, mellyel többek között a római gettót felállította a zsidók számára
(BullTau 6,489k). I.Gergely ezen felfogásával nem egyeztethető össze, hogy
zsidókat arra kényszerítettek, hallgassák meg a nekik prédikáló teológusokat
(vö. XII. Gergely, ‫״‬Sancta Mátéd', 1584. szeptember 1.: BullTau 8,487k).
710 ! Toulouse-i zsinat, 1119. júliusában II. Calixtus elnökletével tartották meg, 1.
kánon (MaC 21,226CD).
711 Nikaiai zsinat 3. kánon (Tumer l / I /I I [1904] 116k; vö. Elvirái zsmat, 27. kánon
[*118])
7112 Ez a meghatározás a nikolaiták eretneksége ellen is irányul, akik elvszerűen
állították azt, hogy a nőtlenség megtartása lehetetlen, és az erkölcsökre káros.
712 ! Pseudo-Isidorus (Sevillai Szt. Izidor neve alatt): István második levele, cap. 12
(P. Hinschius, Decretales Pseudo-lsidonanae [Leipzig 1863] 186).
712 2 Canones Apostolorum 38 (39) (Tumer l / I / I [1899] 26 / Bruns 1,6).
715 1 Ezzel akarták megakadályozni, hogy valaki a simónia veszélyét kikerülendő, a
tényleges árubabocsátás helyett járadékot követeljen.
716 1 Úgy látszik, ezt a szankciót sokan csak a pénzkölcsönzókre érvényes tilalomnak
tartották úgy, hogy a kamatra felvett pénz tekintetében felmentést lehet nyerni.
Ezt III. Sándor pápa tiltotta (IX. Gergely , Decretales, 1. V, üt. 19, cap. 4; Frdb
2,812k), még ha ez a dolog a szaracénok fogságában lévő hívók kiváltására tör-

1076
 Függelék: Végjegyzetek

tértik is. Ugyancsak elvetette a pápa azt a korlátozást is (5. fejezet), mely szerint
csak azokat a kamatokat kell visszatérítem, amelyeket ezen laterám rendelkezés
után fogadtak el. Végül elrendelte (9. fe!ezet), hogy maguk az örökösök vagy
idegenek is kötelesek a kártalanításra. Vö. ugyanezen 19. cikkelyben III. Ince
dekrétumaival, melyben ennek a kánonnak a megtartására szólít fel.
717 ! 1089-ben II. Orbán elnökletével tartott Amalfi zsinat, 16. kánon (MaC
20,724CD). A ‫״‬hamis gyónás” meghatározásáról a VII. Gergely alatt tartott V.
Római zsinat 5. kánonjában is írtak (MaC 20,510AB / Gratianus, Decretum, p. II,
cs. 33, dist. 5, cap. 6: Frdb 1,1241)
718 ; Csaknem szószerinti idézet a II. Calixtus alatt 1119-ben tartott Toulouse-i zsi-
nat szövegéből (MaC 21,234AB). A kánon különösen Bruys-i Péter (Petrus
Brusanus) ellen irányul.
741 Tárgya szerint egyezik Szt. Ágoston, De ciiitate Dei XIII 7 (B. Dombard - A
Kalb: CpChL 48 [1955] 389k / CSEL 40/1,622k / PL 41,381); idézendő lett
volna Szt. Ágoston, De baplismo contra Donatistas IV 22, no.29 (CSEL 51,25714 /
PL 43,173).
7412 Szt. Ambrus, De obitu Valentiam 51 (CSEL 73,354 / PL 16.1374BQ.
751! Már az Amalfi zsinaton 1089. II. Orbán alatt, 7. kánon (MaC 20.723Q.
768 Vö. Gratianus, Decretum, p. II, cs. 28, q. 2, cap. 2 (Frdb 1,1090).
769 Erre az esetre alkalmazta III. Celesztin a páli kiváltságot.
787; Szt. Ágoston, In evangélium Iohanms, tract. 80,3 (R. Willems: CpChL 36 [1954]
529 / PL 35,1840).
802! Karthágói Cipnán, Levél (73.) Iubaianushoz, cap. 21 (CSEL 3/II, 7953k; PL
3,1169A): ‫״‬Salus extra Ecclesiam non est” (‫ ״‬Üdvösség az Egyházon kívül nincs”;
vö. *3866-3873).
805 Vö. Nazianzi Szt. Gergely, Levél (101.) Cledoniushoz I 20-21 (P. Galley: SouChr
208 [1974] 44-46 / PG 37,180AB).
807 Gioachino de Fiorc, Protestatio, íródott 1200-ban (DuPlA 1/I,121ab).
824' Petrus Lombardus, Seníeniiae, 1. II, dist. 25, cap. 7; erre utalt már Szt. Ambrus,
Expoátio evangelii secundum Lucám VII 73, = Lk 10,30-hoz (M. Adriáén: CpChL
14 [195η 238k / CSEL 32/IV,312k / PL 15.1806A); Szt. Ágostonnál,Quaestiones
evangeliorum II, q. 19 (A. Mutzenbecher: CpChL 44B [1980] 62k / PL 35,1340);
Beda Venerabilis, In Lucáé evangélium exposiúo III 10 (D. Hurst: CpChL 120 [1960]
222 / PL 92.468D).
824 ; Nagy Szt. Gergely, In Evangelia bomiliae, 1. II, hóm. 26, no. 1 (PL 76,1197Q.
860: A császár által aláírt szöveg szerint; IV. Kelemen változatában (126η ez olvas-
ható: ‫ ״‬tertias et deinceps nuptias” (‫ ״‬a harmadik és a további házasságot”).
873 1 Szent-Viktori Hugó, De sacramentisV II, p. II, cap. 4, no. 4. (PL 176,418Q.
941' Vö. dictio II, cap. 4,10-11. § (Scholz 168-172).
942 Vö. d. II, cap. 15, 3-4.§; cap. 16, 5. 8. 9. §; cap. 22, 5. §; cap. 28 (Scholz 327-329
340-346 423k 528-575).
943 Vö. d. II, cap. 8, 7. 9. §; cap. 21, 5. §; cap. 22, 11. §; d. III, cap. 2, 41. §. (Scholz
225-231 406-408 430 611)

1077
 Függelék: Végjegyzetek

944 Vő. d. II, cap. 15, 4. §; cap. 16, 5. §; d. III, cap. 2, 17. § (Scholz 328k 340-342
606).
945 Vö d. II,cap. 5,4-6. §;d. III, cap. 2,7.14. 15. 16. 18. 30. §;vö. mégd. I,cap. 19,
12. §. (Scholz 182-192 604-608; 135k).
9501 Ti. az avignoni bíróság előtt (vö. Av.G.)
951 Eckhartnál helyesen: ‫״‬pnus” (‫״‬előbb” v. ‫״‬korábban”).
9512 Aa’1,1 (LW 1,50‫ ; ״‬1,190‫ ״‬/ Demfle: ArchLKGMA 2 [1886] 474 553,MS); vö.
Av.G.; az érvelés (‫״‬m e rt...”) azonban idegen Eckharttól.
952: D’1,38 (LW 3,1817 / vö. Demfle, im., 636k); vö. Av.G. 2.
953 Aa'1,1 (LW l,190‫ ״‬k; vö. 1,51* / Demfle 474 553,5J ; vö. Av.G. 3.
954 D’ 9,3 (LW 3, no.494 / Demfle 637); vö. Av.G. 7.
955 ‫ י‬D' 9,3 (LW 3, no.494 / Denifle 637); vö. Av.G. 8.
956 D9,3 ‫( ׳‬LW 3, no.494 / Denifle 637); vö. Av.G. 9.
957 1 D’ 16,23 (LW 3, no.611 / Demfle 637k); vö. Av.G. 14.
958 1 Fa‫( ׳‬DW 1,100^); vö. Kölni tételek, 2. sorozat, 35; vö. Av.G. 15.
959 1 Fa' (DW 1,112‫ ;) ״‬vö. Kölni tételek, 2. sorozat, 40; vö. Av.G. 16.
960 Fa‫( ׳‬DW l,110s- l l l 267); vö. Av.G. 20.
961 Talán Fb‫( ׳‬DW 1,7717‫ ;) ״‬vö. Av.G. 21.
962 Vö. Fg‫( ׳‬DW 1,421,-422,); vö. Av.G. 22.
963 Ügy tűnik, hogy ez vagy egy prédikációból, vág)‫ ׳‬az E‫ ׳‬összefoglalásából való
(első rész vö. DW 5,43I9); vö. Av.G. 23.
964 E’ (DW 5,22‫ ״‬I0); vö. Av.G. 28.
965 Vö. G‫( ׳‬DW 5,233^ / Diedenchs 20J237); vö. Av.G. 27.
966 1 Ab‫( ׳‬LW 1, [Ab‫׳‬-nál] no. 165 / Denifle 638); vö. Av.G. 10.
967 1 Ab‫( ׳‬LW 1, [Ab‫׳‬-nál) no. 165 / Denifle 638); vö. Av.G. 11.
968 1 D18,16 ‫( ׳‬LW 3, no. 646 / Demfle 638); vö. Av.G. 12.
969 1 C11,27 ‫( ׳‬LW 2, [C'-nál] no.226 / Théry: ArchHDLMA 4 [1929] 3 2 0 ^ 0 . Av.G.
13.
970 1 Talán E* (DW 5,44‫ ״‬J ; vö. Av.G. 17.
971 1 Fc‫( ׳‬DW 1.239J; vö. Av.G. 18.
972 1 Fa‫( ׳‬DW 1,109α 110 J ; vö. Av.G. 19.
973 1‫ ״‬Isten minden feltétel - az értelmen kívül.”: Maimonidcs, Dux neutrorum (Paris
1520) Föl. 18v,6 ‫ ״‬.
973 2Eckharmál ez olvasható: ‫״‬és nem lehet egy számba venni semmivel” (‫״‬nec potest
in numerum pont cum aliquo”).
973 3B15,3 ‫( ׳‬LW 2,652í 66ó / Demfle 638); vö. Av.G. 24.
974 E‫( ׳‬DW 5,1142I-1153); vö. Av.G. 25.
975 : D21,15 ‫( ׳‬LW 3, no. 728 / Demfle 639); vö. Av.G. 26.
976 1 Fd‫( ׳‬DW l,69g-70,); vö. Av.G. 6.
977 ; F f‫( ׳‬DW 1,220J ; vö. Av.G. 4.

1078
 Függelék: Végjegyzetek

978 : Fe‫( ׳‬DW 1,148‫ ;) ״‬vö. Av.G. 5.

980 ; Ekhart ugyan Kölnben 1327. február 13-án nyilvánosan kijelentette, hogy min-
dent vissza fog vonni, amit csak kijelentéseiben és írásaiban tévesnek találnának
(vö. Laurent, in: DivThomPl 39 [1936] 344-346, Dók. V / Denifle, in:
ArchLKGMA 2 [1886] 630-633); de a bulla szavaiból az vehető ki, hogy egy
későbbi, közelebbről nem ismert visszavonásra utalnak.
1091 : XXII. János, quorumdam mentei’ konstitució, 1324. november 10.,
Extraiutantes communes, tit. 14, cap. 5 (Frdb 2,1230-1236).
1110 Landrecht I 18, 2. § (= Art. 10 GR 1,83 / = Art. 9 MGH 30)
1111 Uo. I 64 (= Art. 44 GR l,125k / = Art, 45 MGH 56).
1112 : Vö. uo. I 18, 3.§; II 12, 8a.§; III 21, l.§. (= Art. 10 55 128 GR l,83k 138k 207/
= Art. 9 58 123 MGH 30 67 118); vö. Lehnrecht, Art. 40, l.§. (= Art. 246 GR
2,61).
1113 1 Vö. Landrecht I 63, 3.§. (= Art. 43 GR 1,122 / = Art. 45 MGH 54k).
1114 : Uo. I 39 (= Art. 25 GR 1,102 / = Art. 23 MGH 41).
1115 Vö. uo. I 6, 2.§; II 17, l.§. (= Art. 6 62 GR 1,78 148 és 149, apparátus / = A rt
7 66 MGH 25 73).
1121 I 35 (1,2511921).
1122 ; I 35 (1,252,*).
1123 1 I 35 ( 1 ,2 5 2 ^ .
1124 I l i i ( l ,l 16.l8)·
1125 I 35 (1.253J.
1126 1 I 37 (1 267I2 jJ; egyszersmind a 17. tételhez is (*1137) vö. II 1 (2,146 2(JJ ; 2
(2,13); 3 (2,23-26); 4 (2,33,J; 5 (2,42); 8 (2,76-80); 10 (2,97-101 112k); III 2
(3,27k); 14 (3,259 263); 17 (3,346); 20 (4,404). Vö. még a konstanzi 16. tétellel
(*1166).
1127 1 Vö. I 37 (U 6 9 1217, megjegyzés).
1128 1 I 35 (1,255^‫ ;) ״‬vö. 44 (1,410).
1129 I 38 (U 7 4 1s).
1130 ; I 38 (U 7 6 79).
1131 ' I 38 (1,27522 24).
1132 I 38 (1,2772,-2782).
1133 I 38 (1.279J. Vö. I 40 és 42 (1,309 336).
1134 Vö. I 38 (1,2832, megjegyzés).
1135 1 I 38 (1,28421‫) ״‬. Vö. III 19 (4,3892,3,).
1136 1 I 38 (1,28423-2853).
1137 : I 39 (1,289^-290,). Vö. a 6. tételhez (*1126) megadott helyeket.
1138 I 39 (1,2893^290,). Vö. a 6. tételhez (*1126) megadott helyeket.
1139 II 9 (2,94^3,); céloz I 39-re (1,291); vö. III 2
1146 VIII. Bonifác, DecretaUs (‫ ״‬Liber S e x tu i\ 1. V, üt. 7, cap. 3 (Frdb 2,1084); PoR
18116.

1079
 Függelék: Végjegyzetek

1151 Nagyon sok helyen, melyek a 2. tételhez (*1152) és közvetve az 5. tételhez is

(amennyiben tagadta a papi teljhatalmat az átváltoztatáshoz; *1155) jelentősség-
gél bírnak. Ezt hangsúlyozta a De euchanstia c. írásában, a cap. 2-5 9; valamint a
Tnalogus IV 2-6 27 36.
1153 ' Tnalogus IV 7 (Le. 266); vö. ua. cap. 8 (Le, 269k); vö. De euchanstia, cap. 2 4 7 9
(Los. 53; 100 112; 190-192 227k; 291-293).
1154 Λ 15. tételhez hasonlóan ez is (vö. a *1165 alatt idézett helyeket) abból az
elméletből van levezetve, miszerint a jog alá van rendelve a kegyelem birtoklá-
sának, miszennt a bűnös embernek nincs joghatósága, és csak a kegyelmi eszkö-
zök használatára van lehetősége.
1156 1 Ez a tétel ebben a formában teljesen idegen Wydiftól; ez egy ironikus követkéz-
tetés: egy méltadan pápa Wydif szerint maga az Ördög és az Antikrisztus; ha
Mt 16,19 alapján Isten érvényesnek nyilvánítaná, amit a pápa felold és megköt,
akkor az Ördögre hallgatna.
1157 ' Utal rá in: Depotestatepapae, cap. 11 (Los. 314).
1158 1 Utal rá in: Tnalogus IV 32 (Le. 358k).
1159 ! Supplementum Trialogi, cap. 8 (Le. 446).
1160 Vö. Dialógus, cap. 3-7 (Poll. 5-14); vö. Tnalogus IV 15 17 (Le. 298k; 303kk).
1161 : Következik ebből: De ciiili dormnio 1 38 (Poole 1,274-285).
1162 1 Vö. De blasphemia, cap. 7 (Dzw. 109-110).
1163 ; Vö. De cmli dormnio I 38 (Poole 1,275).
1164 Vö. De mendacns Frairum (Buddensieg 40567).
1165 : Ld. a 4. tételt (*1154); vö. De cmli domimo I 3 (Poole 1,16-25); II 10 12 16 (Los.
2,10532j4; 139J0k; 210-213 217); III 2 (Los. 3,25‫״‬.‫)״‬.
1166 Tnalogus IV 37 (Le. 377); vö. De potestate papae, cap. 8 (Los. 18130), és ld. még
*1126.
1167 1 Tnalogus IV 37 (Le. 377); vö. De áiili dormnio II 2 (Los. 2,11).
1168 1 Vö. De diih dominio I 37 (Poole 1,265-274); III 22 (Los. 4,454k); Supplementum
Trialogi, cap. 3 (Le. 420).
1169 ' Vö. De ciiili dormnio III 22 (Los. 4,4781s 29); Dialógus, cap. 22 23 (Poll. 44; 46k);
Tnalogus IV 38 (Le. 380k).
1170 ; Ld. még a 34. tételt (*1184).
1171 : Vö. De nnh dormnio III 2 (Los. 3,15^16,719 ‫ ;) ע‬ld. még a 35. tételt (*1185).
1172 1 Vö. Tnalogus IV 35 (Le. 361k); De blasphemia, cap. 15 (Dzw. 2292 ‫)( ״‬.
1173 1 Vö. Tnalogus IV 33 (Le. 362k).
1174 : Vö. Tnalogus IV 28 29 (Le. 341-344; 348).
1175 1 Vö. Tnalogus IV 30 (Le. 349k); Dialógus, cap. 22 (Poll. 43-45; 4431).
1176 1 Vö. Dialógus, cap. 22 23 (Poll. 45, 476.9 ;‫ ;) ״‬Tnalogus IV 30 (Le. 350).
1177 : Tnalogus III 8 (Le. 154); vö. cap. 12 13 (Le. 286; 289k); vö. Dialógus, cap. 23 (Poll.
46^); ld. még De blasphemia, cap. 11 (Dzw. 166, Megjegyzés).

1080
 Függelék: Végjegyzetek
1178 ; Dialógus, cap. 24 (Poll. 50]92J); hivatkozik a bérm álásra vö. m ég Tnalogus IV 14
(Le. 294k).
1179 ; Dialógus, cap. 26 (PoU. 5 3 ^ .
1180 Dialógus, cap. 27 (Poll. 561‫ ;) ע ל‬Depotestate papae, cap. 10 12 (Los. 239k; 355).
1181 1 Vö. Dialógus, cap. 28 (Poll. 59MJ4^ ; Supplementum Tnalog, cap. 7 (Le. 439kk); De
ciiili domimo III 22 (Los. 4,473k).
1182 Vö. Tnalogus III 17 (Le. 186k); Supplementum Tnalogi, cap. 2 (Le. 412kk); Dialógus,
cap. 29 36 (PoU. 6 2 * ; 84,2 8521).
1183 Vö. Tnalogus III 20; IV 17 18 (Le. 196; 306; 310); Supplementum Tnalogi, cap. 1 2
(Le. 407k; 413); Dialógus, cap. 4 30 (PoU. 722-83; 63,7 21); De litih dominio III 21 22
(Los. 4,445; 473,*‫) ״‬.
1184 Vö. Tnalogus IV 34 (Le. 365); ezenkívül az ó vitairata a ‫ ״‬szekták‫ ״‬ellen.
1185 Vö. Tnalogus IV 39 (Le. 385k); utal a Dialógus, cap. 26 (PoU. 55).
1186 Vö. Tnalogus IV 18 (Le. 307-311); Dialógus, cap. 3 4 7 17 35 (PoU. 6k; 8 12.1s; 148‫;ל‬
34j7 19; 82k); De civili domimo III 14 23 (Los. 3,261; 4,498).
1187 ; Vö. Tnalogus III 17 (Le. 186); IV 22 (Le. 325); Dialógus, cap. 4 20 (Pol. 8 ]Sk; 41]2);
De potestate papae, cap. 8 (Los. 165^); De ordine chnstiano, cap. 3 (Los. 133^).
1188 Vö. Tnalogus IV 6 (Le. 262k); Dialógus, cap. 7 13 (PoU. 14,7 2); 26J .
1189 ; Tnalogus IV 18 (Le. 310); De potestate papae, cap. 12 (Los. 317) és sokhelyütt; ld.
m ég a 32 és a 33 tételt (*1182k).
1190 Vö. Supplementum Tnalogi, cap. 4 9 (Le. 426; 450k); Dialógus, cap. 11 (PoU. 221‫) ע ל‬.
1192 Vö. Tnalogus IV 32 (Le. 359); Dialógus, cap. 13 (PoU. 25m6).
1193 : Vö. Dialógus, cap. 13 (PoU. 2613 ‫) ״‬.
1194 Vö. Dialógus, cap. 15 32 (PoU. 31g 9; 764); Supplementum Tnalogi, cap. 1 (Le. 409);
De potestate papae, cap. 10 (Los. 240); De blaspbemia, cap. 15 (Dzw, 22929).
1195 : Vgl. Dialógus, cap. 21 (PoU. 428); Tnalogus IV 32 34 (Le. 360; 366k); Supplementum
Tnalogi, cap. 7 (Le. 440).
1201 : De ealesia, cap.IC (S H arrison T hom son, M agistn Johannis Hús Tractatus de Eatesia
[Cambridge 1956] 3); vö. uo., cap. 2 A és D (T hom son 8 10) és többhelyütt.
1202 1 Uo., cap. 3 H (T hom son 18); vö. cap. 4 H (Th. 27k).
1203 1 Uo., cap. 3 F (Th. 15); vö. még cap. 4 D (Th. 23). H úsz m egkülönbözteti az
eleve elrendelteket az EgyházZwt és az Egyház által, az előbbit elfogadja, az
utóbbit elveti.
1204 1 Uo., cap. 4 B (Th. 21): egy m egcsonkított tétel, melynél m ár nem teljesen vilá-
gos, hogy mit kifogásol; ki keU ugyanis egészíteni ‫ ״‬... az egy K risztus” szavak
után: ‫ ״‬aki !egyesének, az egyetemes Egyháznak, mely az elóreelrendeltek összes-
sége, egyetlen feje”. H úsz az ‫ ״‬egyetemes Egyház” szokásos fogalmát, melyben
a pápa a fő, egy másik fogalommal helyettesítette, melybe belefoglalta m ind a
dicsőséges (győzedelmes), mind az ‫ ״‬alvó” (a tisztítóhelyen vezeklésül szenve-
dó) Egyházat; ezáltal egyedül Krisztus az egyetem es Egyház feje, éspedig a
külső feje m int Isten, és a belső feje m int em ber, a pápát pedig gyakorlatilag
kiiktatta.

1081
 F ü g g e lé k : V é g je g y z e te k

1205 ' U a, cap. 4 H (Th. 28) [a tétel első feléhez); vö. a továbbiakhoz cap. 4 D H; cap.
5 D (Th. 23 27 34).
1206 1 Uo., cap. 7 C (Th. 45); vö. cap. 5 F G (Th. 35-37).
1207 1 U a, cap. 9 G (Th. 65); vö. cap. 7 G; 9 B (Th. 51k; 58).
1208 1 Uo., cap. 11 D (Th. 93).
1209 1 Uo., cap. 15 E (Th. 122); vö. cap. 13 C; 15 D (Th. 104 122).
1210 1 Uo.,cap. 13 G (Th. 107).
1211 1 Uo., cap. 13 G (Th. 107); vö. cap. 13 Η (Π1 . 108).
1212 Uo.,cap. 14 C (Th. 112).
1213 1 Ua,cap. 14 G (Th. 115).
1214 Uo.,cap. 16 H (Th. 139).
1215 1 Uo., cap. 17 H (Th. 156); vö. cap. 16 B-G (Th. 132-138).
1216 Uo., cap. 19 D (Th. 176).
1217 ; U a, cap. 20 H (Th. 190k); vö. cap. 18 K L (Th. 164-166).
1218 1 U a, cap. 20 H (Th. 191).
1219 1 U0 ., cap. 23 G (Th. 225); vö. 22-23 (Th. 209-237).
1220 ; Responsto ad snipta magstn Stepham Páléig (in: lohannis Hús et Hteronym Pragnsis
Confessorum Chnsü Histona et Monumenta [Nümberg 1558; a következőkben rövi-
dítve: Nbg.) 1, Föl. 225v kk).
1221 1 Uo. (Nbg. 1, Föl. 257r).
1222 1 Uo. (Nbg. 1, Föl. 258r).
1223 1 U a (Nbg. 1, Föl. 258v).
1224 : Uo. (Nbg. 1, Föl. 259r); vö. De ecclesia, cap. 5 F G; 14 G (Th. 35-37 115).
1225 1 Responsto adsnipta Stepham Páléig (Nbg. 1, Föl. 260r); vö. De ealesia, cap. 23 [betű]
0 (Th. 236); Defensio quorumdam articolorum lohannis Wuleff (írta 1412-ben) Nbg. 1,
Föl. 111 r-117r; Responsto ad smpta Stamslai de Znojma (Nbg. 1, Föl. 265v); ebben
azonban Húsz csak Wydif 4. 13. 15. 16. 18. 32. 33. konstanzi tételeit védelmezi.
1226 ' Responsto ad smpta Stamslai de Znojma, cap. 2 (Nbg 1, Föl. 271rv).
1227 1 Uo., cap. 5 (Nbg 1, Föl. 277r).
1228 ; Uo., cap. 5 (Nbg. 1, Föl. 277v); vö. De ecclesia, cap. 15 A (Thomson 119).
1229 : Responsto ad snipta Stamslai de Znojma, cap. 8 (Nbg. 1, Föl. 283v); vö. De ecclesia,
cap. 15 A C D H (Th. 119 121 127).
1230 De decimis (Nbg. 1, Föl. 128r), Wydif 15. konstanzi tételének védelménél (*1165);
vö. Responsto ad snipta Stephani Palec* (Nbg. 1, Föl. 256r).
1247 ; Vö. ezen zsinat dekrétumainak érvényességéről szóló előzetes megjegyzéseket:
*1151°°.
1320 ; I. Pseudo-.Vexander (I. Sándor pápa neve alatt), Levél minden igazhívónek,
cap. 9: Graüanus, Denetum p. Ili, dist. 2, cap. 1 (Frdb 1,1314), Pseudo-Isidorus
(Sevillai Szt. Izidor neve alatt; P. Hinschius, Decretales Pseudo-Isidonanae [Leipzig
1863) 99).

1082
 F üggelék: V égjeg y zetek

1320 2 I. Pseudo-Julius (I. Gyula pápa neve alatt), Levél az egyiptomi püspököknek:
Gratianus, Decretump. III, dist. 2, cap. 7 (Frdb 1,1316); vö. IV Bragai zsinat 675-
ben, cap. 2 (MaC 11,155E).
1330 A Szentháromság teológiájának ezt az alapelvét Canterbury Anzelm fogalmazta
meg először, Deprocessione Spintus Sancti 1 (F.& Schmitt, Sancti Anselmi Cantuanensts
Opera Omma 2 [Edinburgh 1946] 18024-1814 181,J , = cap. 2 (PL 158,288Q.
1331 Vö. Ruspei Fulgentius, De fiát seu de regulafidet ad Petrum 1, no. 4 (]. Fraipont:
CpChL 91A [1968] 714 / PL 65.674AB).
1347 Mind a bulla eredeti szövege, mind Ruspei Fulgentius, Defide seu de regulafidei ad
Petrum 26, no. 69 (]. Fraipont ‫ ־‬C. Lambot: CpChL 91A [1968] 753 / PL 65,701A
[= no. 67]), melyből ezeket a szavakat átveszi; mások a tridenti zsinat (*1513)
szövegével összhangban ‫ ״‬fidem” helyett ‫״‬mentum”‫־‬ot (‫ ״‬Krisztus érdeme által
...”) javasolnak.
1350 Vö. Ruspei Fulgentius, Defide seu de regulafidei ad Petrum 42, n a 85 (]. Fraipont ‫־‬
C Lambot: CpChL 91A [1968] 758 / PL 65.704CD [= no. 83]).
1351 Uo. 38, no. 81 (CpChL 91A,757 / PL 65.704A [= no. 79]).
1351 Uo. 39, no. 82 (CpChL 91A,757 / PL 65.704B [= no. 80]).
1443 Regulae turis, in: VIII. Bonifác, Liber Sextus Decretalium V Appendix, regula 55
(Frdb 2,1123).
1451 A’, Conclusio VII (1,5443 8 ‫)גל‬.
1452 B2,160) ‫־‬J .
1453 A’, Conclusio XXIV (l,23434s és 1,572]5).
1454 C és A’, Conclusio XXIV (1,234^ és 1,572)5).
1455 D* (1,243,‫)״‬.
1456 E* fl.319,*,).
1457 E* (1,321 J .
1458 E ‫( ״‬1322‫ ״‬.,,).
1459 E1,323) ‫׳‬J .
1460 A‫׳‬, Conclusio VII (l,543‫ ״‬k2224).
1461 E0,323 ‫)^^־‬.
1462 E* (1.32332J4).
1463 F2.716) ‫־‬,,.^.
1464 E’ (1.322J.
1465 G 1 ,2 6 4 915) ‫)׳‬.
1466 H’ és Γ (2,742,426 és 6,8 0 J.
1467 C’ (l,23610fcI41!).
1468 K 2 ,3 5 3 13) ‫ ;׳‬vö . 349lfik 35638) és A', Conclusio XX (1,570^ és D’ (1,24615^19).
1469 L’ (2,42957).
1470 A’ Conclusio XXXII (1,5872426).
1471 A‫ ־‬Conclusio XIII (l,55224t 5 5 3 J.

108 3
 Függelék: Végjegyzetek

1472 A’ Conclusio XIII (1,552]922).

1473 M1,639) ‫״‬,;
1474 Ν 6 ,7 0 2)‫ ״‬λ).
1475 Vö. kb. Q’ (2.628J és R’ (2,225J .
1476 A’, Conclusio V (1,536^^).
1477 L2,427) ‫־‬, J .
1478 A', Conclusio XXVI (1,583^).
1479 L 2 ,4 0 6 )‫ ׳‬Ik 40415, 7).
1480 K2,279,113) ‫)־‬.
1481 L* (2.4163Sk).
1482 A, Conclusio LVIII (l,60810fc).
1483 A, Conclusio LXXX (1,6254 6243s38).
1484 A, Conclusio V (l,5353s 3^.
1485 A, Conclusio XIII (l,553)3k).
1486 O* (1.354J.
1487 K*(2,324,,1a).
1488 C (l,23413kJ .
1489 A, Conclusio XVIII (l,562[5k).
1490 K* (2,34039-341,).
1491 p* (6,42J .
1515 Vö. Szt. Ágoston, Conlra duas tpistulas Pelagtanorum I 13, no. 26 (CSEL 60,445 /
PL 44,562).
1529 Szt. Ambrus, De Spint‫ א‬Sancto I 3, no. 42 (PL 16 [1866] 743A); Szt. Ágoston,
Levél (98.) Bonifác püspökhöz, cap.9k (CSEL 43/11,531,1220 532(2 / PL 33,364);
III. Ince, ld. *769 788.
1529 : Vö. Szt. Ágoston: De Tnmtate XIV 12, no.15 (WJ. Mountain - Fr. Glorie: CpChL
50A [1968] 442k / PL 42,1048).
1531 1 Rituálé Romanum, 1. keresztelési rend.
1531 ; Uo. n a 2.
1531 Uo. no. 24.
1532 Ruspei Fulgentius, Defide liberad Petrum, Prológus, no. 1 (]. Fraipont - C. Lambot:
CpChL 91A [1968] 7119k / PL 65,671 / PL 40,753 ps.-Augusünus]).
1535 Missale Romanum (1962), Pünkösd utáni XIII. vasárnap könyörgése.
1536 Szt. Ágoston, De natura etgratia, 43, no. 50 (CSEL 60,2 7 0 ^ / PL 44,271).
1537 Vö. ua 26, no. 29 (CSEL 60,2553 / PL 44,261).
1540 Vö. Szt. Ágoston, De correptione etgratia 15, no. 46. (PL 44,944).
1542 ; Tertullianus, De paenitentia 4,2; vö. 12,9: ‫״‬Az emberi üdvösség két deszkája”
(CpChL 1 [1954] 32610; 340J5k; / F1P 10,14 28 / PL 1.1343B 1360A); Szt. Jero-
mos, Levél (84.) Pammakhioszhoz és Okeánoszhoz, Kap. 6 (CSEL 55,128Jk /
PL 22,748), uó 130. levél Démétnadészhoz, cap.9 (CSEL 56,1894k/ PL 22,1115),

1084
 F ü g g e lé k : V é g je g y z e te k

onnan átvette Gratianus, Deiretum, p. II, cs. 33, q. 3, cap. 72 (Frdb 1,1179) és
Petrus Lombardus, Sententiae, 1. IV, dist. 14, cap. 1-2 (Specilegium Bonaventur. 5
[Grottaferrata 1981] 315318‫ ;)־‬Szt. Jeromos, Commentani ad hatam [3,8-9] II (M.
Adriáén: CpChL 73 [1963] 5121k / PL 24 [1865] 6 6 Q ; Barcelonai Pacianus,
Levél (1.) Sempronianushoz (1 1 1 . Sympromannus),cap. 5 (PL 13.1056A); Pseudo-
Ambrosius ( = Remesianai Nicetas?, Szt. Ambrus neve alatt), De lapsu virgnis
consecralae 8 , no. 38 (PL 16 [1866] 395B).
1545 Vő. Szt. Ágoston, Degratia et liberó arbitno 8 , no. 20 (PL 44,893).
1573 ; Jovinianus, utalás a begárdok és a beginák tévedéseire: vő. SGTr 5,44926.
1639 : Vö. Gratianus, Deiretum, p. III, dist. 2, cap. 32 (Frdb 1,1324); vő. Szt. Ágoston,
Quaesúones in Heptateuchum III 84 [Ler 27-hez] (]. Fraipont: CpChL 33 [1958] 228
/ CSEL 28/11,305 / PL 34,712); hasonlóképpen De ciiitate DeiX 5 (B. Dombart
- A. Kalb: CpChL 47 [1955] 277 / CSEL 40/1, 452)gk / PL 41,282).
1644 Űrnapja ünnepét 1264-ben vezették be: vö. *846°.
1649 1 Vö. Szt. Ágoston, In Evangélium lohanms, tract. 26,13 (R. Willems: CpChL 36
[1954] 266^ / PL 35,1613).
1672 ! Nazianzi Szt. Gergely, Oratio 39,17 (PG 36,356A); Damaszkuszi Szt. János, De
fide orthodoxa IV 9 (PG 94,1124C / B. Kotter: PTS 12 [Schnften 2] 185),= cap.
8 2 ^ (kiadta E.M. Buytaert, S. John Damascene: Defide orthodoxa, Version! of Burgundio
and Cerbanus [Nex York 1955]).
1680 ; Szt. Jeromos, Commentani in Ecclesiasten [Kap. 10,11-hez] (M. Adnaen: CpChL 72
[1959] 338]%k / PL 23 [1865] 1152A).
1681 1 Vö. Luther Márton, De captintate Babylonica Ealesiae. De sacramento paenitentia
(Weiman kiadás 6,548]0).
1682 1 Vö. Luther Márton, Prédikáció 1524. Virágvasárnapi ára (Weimari kiadás 15,48410-
4852); Ph. Melanchton, Apológia Conjesúoms Augustanae (1531), a rt.ll, no.7
(BeKSchELK 25118Mk / CpRef 27,536); uó, Lón communes theologn, aetas Ha
(CpRef 21,493); Kálvin János, Instituúo Chnsúanae religionis (1536), cap.5 (CpRef
29,158).
1687 1 Vö. Ph. Melanchton, Apológia ConfessiomsAugustanae 13 (BekSchELK 291 / CpRef
27,569).
1694 1 Vö. Aquinói Szt. Tamás, Summa contra gentiles IV 73 (Editio Leomna 15,234a]g;
Parmai kiadás 5,365b).
1702 : Kálvin János nézetének cáfolata: vö. tőle Insütutio religionis chnstianae (15392) 19,
no. 17 (CpRef 29,1078).
1704 ! Így a Conjesúo Augustana (ágostai hitvallás), art. 12 (BekSchELK 6 6 k / CpRef
26,279); Ph. Melanchton, Apológia Confessioms Augustanae, art. 12 (BekSchELK
257k / CpRef 27,540); uó, Disputatiodepartibuspaenitentiae, n a 3-6 (CpRef 12,506),
és Lón communes, aetas Ha, a Szentlélek ellem bűnökről szóló fejezet (CpRef
21,489k).
1706 1 Vö. Luther Márton, Contra malignum E ai tudinum... defensio (1519), art. 7 (Weiman
kiadás 2,645); Kálvin János, lnstitutio religionis Chnstianae (15392) 9, no. 22 (CpRef
29,700).

1085
 F ü g g e lé k : V é g je g y z e te k

1707 1 Vö. Luther Márton, Confitená ratio (1520) 9 (Weimari kiad.6,163k). Vő. még
Luther cikkelyeinek párizsi cenzúráját is (1521), tit. III a gyónásról, 5-6. tétel
(Weimari kiadás 8,278k).
1709 1 Olvasható ‫״‬etiamsi” is (‫״‬még ha”; vö. E. Dávid, in: RömQ 34 [1926] 7582‫;־‬
SGTr 7,358, 3. megj.); a vázlatban (cap.10, TheiTr 1,592a) ez áll: ‫ ״‬... credat, se
esse absolutum, ttiam j7 contritus non sit aut sacerdos non serio, séd ioco absolvat”
(‫ ״‬... hiszi, hogy fel van oldozva, még ha bűnbánata nem is teljes, vagy a pap
nem komolyan, hanem tréfából oldozza fel”).
1710 ; Vö. Luther Márton, Grund und Ursach aller Ariikéi D. Marán Luthers (Weiman
kiadás 7,380-385); De captm taté Babylonica Ecdeáae. De sacramento paenitentiae
(Weiman kiadás 6,547).
1716 Vö. Ph. Melanchton, Apológia Confessioms Augustanae 13 (BekSchELK 293 / CpRef
27,570); Kálvin János, Insátuáo reágtonis Chnsáanae 19, no.18-21 (CpRef 29,1078-
1081).
1744 Vö. Szt. Ágoston, Contra FaustumManichaeum XX 21 (CSEL25,56214/ PL 42,384).
1744 2 M tssale Romanum (1862), miserend, a kézmosás után.
1754 Vö. Urban Rieger, Responsio ad duos libros pnmum el teráum de Missa lobannis Eaii
(Augsburg 1529) Föl. H. 8 v.
1776 1 Az ülést megelőző napon az ‫״‬aliis” (‫״‬más”) szót a ‫״‬ministris” (‫״‬szolgálatte-
vők”) előtt törölték: vö. SGTr 9,622 1. megj.; 3,69027 691‫( ״‬Gábriel Paleotbs
naplója).
1807 ; Az elítélésnek ezt az enyhébb formáját a görögökre való tekintettel választották,
akik ezzel ellentétes gyakorlatot folytattak, de a latin Egyház tanítását nem ve-
tették el. —A kánonra utal XI. Piusz az 1930. december 31-én kelt, ‫ ״‬Casti conubu"
enciklikájában: ‫ ״‬Ha azonban az Egyház nem tévedett és nem téved, amikor ezt
tanította és tanítja, és ezért egészen bizonyos, hogy a házasságot még házasság-
törés miatt sem lehet felbontani, akkor nyilvánvaló, hogy a többi, jóval gyen-
gébb válóok, melyet idézni szoktak, még kevésbé érvényes és ezért teljesen
semmisnek tekintendő” (AAS 2 2 [1930] 574).
1813 így pl. Luther Márton, De abroganda rmssapnvata III (Wieman kiadás 8,46691‫)נ‬.
1830 ' Vö. IX.Gergely, Decretales 1. 5, tit. 13, cap. 1-2 (Frdb 2,804).
1847 IV Piusz, Levelek a legátusoknak, 1563. június 16 és 1563. augusztus 14.
1848 25. ülés, 1563. december 4. (SGTr 9,1108k).
1850 1 7. ülés, reformdekrétum, előszó; 25. ülés, refbrmdekrétum, cap. 21 (SGTr 5,9971s;
9,1094^.
1853 ; A IV Piusz-féle jegyzékben a tévútra vezetés kisebb vagy nagyobb veszélye
alapján a müveket és a szerzőket három osztályba sorolták; az első osztályban -
csupán a szerzők nevének felsorolásával - összes műveiket mint gyanúsakat
tiltják.
1860 : X. Leó, ‫״‬Inler solluitudines1515 ,‫ ״‬. május 4. (BullTau 5,625-628).
1901 E’ I 4.
1902 ! E* II 2, cím.
1903 : E’ I 1 3 4.

1086
 F ü g g e lé k : V é g je g y z e te k

1904 E’ I 2.
1905 E* I 2.
1906 E* I 3; vö. 2 9.
1907 E* 14.
1908 Ε Ί4.
1909 E14 ‫׳‬.
1910 E19 ‫׳‬.
1911 E* 19.
1912 E’ II 4, Cím.
1913 E’ II 1; vö. 7.
1914 E’ II 9.
1915 E’ II 1.
1916 E ’ II 1.
1917 E’ II 4.
1918 E’ II 6 ; vö. A’ propos. 11.
1919 E’ II 7.
1920 E’ II 8 .
1921 Fa’ 1 4 5 6 .
1922 F a '6 .
1923 Fa' 7.
1924 Fa’ 8 .
1925 Fb’ 5 6 ; A* propos. 7.
1926 F a ’ 4 titu lu s .

1927 Fb’ 8 ót.; A’ propos. elósorban p. 4; propos. 7.

1928 Fb’ 8 ; A’ propos. 7.
1929 Fb’ 9.
1930 Fb’ 9.
1931 G’ 7.
1932 G’ 7; vö. A’ propos. 10.
1933 G ’ 7; vö. A’ propos. 11.
1934 G ’ 4.

1935 Következik G’ 5-ból; Bellarmin szennt Bajus ezt a tételt nem ismerte el sajátja-
nak.
1936 G ’ 5.
1937 Csak értelem szerint: G’5; vö. B’ 10.
1938 G’ 6 .
1939 B’ 7; vö. A’ propos. 8 .
1940 B’ 6 . Bellarmin szennt Bajus erről a tételről is azt állította, hogy nem az övé.

1087
 F ü g g e lé k ; V é g je g y z e te k

1941 B7 ‫׳‬.
1942 Ca’ 5.
1943 Ca’ 7; vö. 6 .
1944 Cb* 5.
1945 D’ 5; vö. 2 és 6 . - Idézi Szt. Ágostont, De cnitate DeiX 6 (B. Dombart —A. Kalb:
CpChL 47 [1955] 278Jk / CSEL 40,4542ft / PL 41,283).
1946 H’ 7.
1947 H’ 7.
1948 H’ 7; vö. 10.
1949 H' 7.
1950 H’ 11.
1951 H’ 15; vö. 11 16.
1952 H* 13.
1953 H’ 6 .
1954 H’ 12. —Ez a tétel megtalálható Szt. Ágostonnál, Depeaatorum menüs et rermssione
de baptismo panulorum II 6 , no. 7: ‫ ״‬Ennek és számtalan hasonló tanúságnak az
alapján nem kételkedhetem abban, hogy Isten az embernek semmi lehetetlent
sem parancsolt, és hogy Istennek semmi sem lehetetlen, hogy‫ ׳‬segítsen és hozzá-
járuljon, hogy az történjék, amit parancsol. És ezért lehet az ember, ha akar,
Isten segítségével, bűntclen” (CSEL 60,78|41g / PL 44,155). Közvetelnül ez-
után, cap. 7, no. 8 , Szt. Ágoston hozzáfűzi; ‫ ״‬Ha azonban azt kérdezik, hogy az,
amit a második helyen állítottam, <ténylegesen> létezik-e, akkor nem hiszem,
hogy létezne”. Bajus úgy vélte, hogy a kételkedés az egész fenödézett mondatot
érinti, s nem csak annak utolsó tagját, és ezért az pelagiusi értelmű kijelentés.
Van azonban Szt. Ágostonnál egy másik hely is, amit a Tridenti zsinat (6 . ülés,
cap.ll: vö. *1536 ) Bajus-szal ellentétes értelmében fejtett ki, nevezetesen a De
natura etgraúa 43, no. 50: ‫ ״‬Isten tehát nem parancsol semmi lehetetlent, hanem
parancsolván figyelmeztet arra, hogy‫ ׳‬tedd meg, amire képes vagy‫׳‬, és kérd, amire
nem vagy képes” (CSEL 60,270‫ ע ע‬/ PL 44,271).
1955 H* 5.
1956 H’ 14; K’ 4.
1957 H’ 16; vö. K’ 4.
1958 H’ 16; vö. K* 4.
1959 J* 8·
1960 J* 8·
1965 Vö. B’ 1 10 11; Fb8 ‫׳‬.
1966 A’ propos. 2, második rész; vö B1 4-7.
1967 Vö. A’ propos. 5.
1969 Vö. Fa’ 5.
1972 A* propos. 16.
1973 : A* propos. 16.

1088
 F ü g g e lé k : V é g jeg y z e te k

1974 Vö. H' 17; Baiana 122.

1975 Vö. H12 2 ‫־‬.
1976 1 Vö. Baiana 122 146.
1977 ; Vö. )8 ‫ ;׳‬Baiana 123.
1980 Az eredeti bulla sem írásjelekkel, sem más módon nem árulja el, hogy a fent, a
jobb áttekinthetőség végett a szövegösszefüggéstől elválasztott ‫ ״‬a szavak szigo-
rú ... értelmében” kifejezést a megelőző mondat ‫״‬jóllehet... tarthatók” szavai-
hoz [/. értelmezés], vagy a következő, ‫״‬elítélik, ...” részhez [2. értelmezd kell-e
kapcsolni; más szavakkal: a vesszőt az ‫״‬értelmében” [/. értelmezed, vagy a ‫״‬tart-
ható” [2. értelmezed után kell-e kitenni. Mivel azonban ettől a kérdéstől függ,
hogy Bajus szavait milyen értelemben ítélték cl, nézeteltérés keletkezett az ún.
comma pianum kérdésében. Ha az első értelmezés az érvényes, akkor a tétele-
két úgy ítélik el, amint vannak ill. önmagukban·, ezt az értelmezést fogadják el a
bajanusok; ha a második értelmezés érvényes, akkor a tételeket a szpz? óUali
értelemben ítélik el, amint ez pl. |ansen tételei esetében bizonyos (vö. * 2 0 1 2 2 0 2 0 ):
ezt az értelmezést részesítik előnyben természetesen a bajanusok ellenfelei, akik
közül kiemelkedik Juan Martinéz de Ripalda, aki egy főművei írt Bajus ellen:
Adversus articulos ohm a Pio V et Gregono X II et nmssime ab Urbano V III P.P. damnatos
libri 2; A d disputationes de ente supernaturah Appendix et tomus III (Köln 1648); uo.
7k (sect. II, no. 11) Ripalda megállapítja, hogy de Lugo bíboros annak a bíboros-
nak egyik kéziratában, aki V. Piusz parancsára a bullát megfogalmazta, egy a
második értelmezéssel megegyező központozást talált. Legalább Jansen ideiétől
kezdve, aki Bajus tévedéseit ismételte meg, a második értelmezés vált általános-
sá; mindazonáltal nyomós érvek szólnak amellett, hogy eredetileg az első értei-
mezés állt <a bulla szerzójének> szándékában; vö. E. van Eijl, in: RHE 50
(1955) 499-542. Tekintetbe veendő még XXII. Jánosnak Eckhart tételeire ki-
mondott cenzúrája (*979): ‫״‬licet cum multis expositionibus ...” (‫״‬még ha sok
értelmezéssel is ...”).
2001 Comelius Jansen, Augustinus, vol. 3: Degratia Cbnsti III 13.
2002 1 Vö. uo. II 4 24 25.
2003 1 Vö. vol. 2: De statu naturae lapsae IV 24; vol. 3: Degratia ChristiVl 24; VIII 19.
2204 ' Vö. vol. 1: De haeresi Pelagiana VIII 6 ; vol. 3: Degratia Cbnsti 1115.
2005 1 Vö. vol. 3: Degratia Cbnsti III 21; vö. még 20.
2021 Tommaso Tamburini SJ, Expluatio decalogt (Lyon 1659 és későbbi kiadások) II 3,
2. §, no. 2 és II 1, l.§, no.10.
2022 1 Vö. Mateo de Moya, aki Amadeus Guimenius álnéven egy hevesen támadott
könyvet írt, melyet 1666-ban indexre tettek, és 1680. szeptember 16-án XI. Ince
ismételten elítélt: Adi'ersus quorumdam expostulationes contra nonnullos lesmtarum
opiniones morales (Bamberg 1657) 57; az 1665-ös párizsi cenzúra (DuPlA 3/1,
108-114) alapja az 1664-es lyoni kiadás (ott 89, no. 5). A rendkívül ntka eset
tekmtetében megegyezik Paul Laymann SJ, Tbeologia morális (Lyon 1643) III,
tract. 3 , cap. 3 , no. 3 ; bizonyos felfogásbeli hasonlóságot ld. a *2130 alatt emlí-
tett szerzőknél.

1089
 F ü g g e lé k : V é g je g y z e te k

2023 1 A ‫ ״‬Coentt' 111. ‫ ״‬In coena Dominf' bullát azért nevezték így, mivel minden évben
általában Nagycsütörtökön olvasták fel nyilvánosan a főbb templomokban. K.Ü-
lönféle, a pápának fenntartott egyházi büntetéseket tartalmazott, melyeket már
VII. Sándor összegyűjtött (BullTau 5,394-397) és az idők folyamán szaporod-
tak; vö. pl. III. Pál, ‫ ״‬Consuevtrunt Románt Pontificet' rendelkezés, 1536. április 13.
(BullTau 6,218-224).
2023 2 Vö. a Tridenti zsinat, 24. ülés, rendelet a reformációról (SGTr 9,981^ ^) 6 . ká-
non: ott kifejezetten teljhatalmat adtak a püspököknek, hogy a titkos eretnekség
alól feloldozzanak.
2024 1 Vö. Etienne Bauny S J, Theologta morális I: De sacramenus ac persona sacns (Paris
1640; indexre téve), tract. 4: De absolutione, q. 32; vö. Brúnó Chassaing OFMRec,
Priiilegta regulanum, quibus aperle demonstratur reguUires ab omni Ordinanorum potestate
exemptos esse ... (Paris 1654J; indexre téve 1661. március 29.) I, tract. 5, cap. 3,
propos. 3.
2025 1 Vö. Etienne Bauny SJ, Theologta morális II: De censuris ecclesiastuis (Paris 1642),
tract. 3, disp. 4, q. 18.
2026 1 Azt az utasítást, hogy a csábítót jelenteni kell a szentségi gyónásban, XV. Ger-
gely az ‫ ״‬Unntrst dominmgregis" dokumentumában adta ki 1622. augusztus 30-án
(BullTau 12,729k); vö. különösen a 7. §. Az elítélt tételt főként Thomas Hurtado
CCRRMM-nak tulajdonítják: vö. az ó Tractalus vont resolutionum moraüum c. mű-
vét (Lyon 1651; 1659. június 10-én lett betiltva ‫״‬amíg ki nem javítja” kitétellel)
I, tract. 4, cap. 5, resol. 6 ; cap. 6 , resol. 8 : ott még a 7. tétel is.
2027 1 Vö. Thomaso Hurtado, ld. a fentebb ím.
2028 1 VIII. Orbán, ‫ ״‬Cnm saepe contingat' rendelet, 1625. június 21. (BullTau 13,336-
340); ld. 2. és 4. §. Ez a rendelet, melyet a Szt. Zsinati Kongregáció 1659. január
25-én a pápa jóváhagyásával megújított, megtalálható bővített formában XII.
Incénél is, ‫״‬Nuper a congregatione" rendelkezés, 1697. december 23. (BullTau 20,
806-819). VIII. Orbán rendelete előtt többen (pl. Cajetan de Vio, Domingo de
Soto és Melchior Cano) azt a véleményt képviselték, hogy kettős misepénzt
lehet különböző személyektől elfogadni minden nap egy és ugyanazért a misé-
ért, ha a papnak szüksége van erre a saját személyének a megfelelő fenntartásá-
hoz. VIII. Orbán rendelete után Thomas Hurtado fáradozott ennek a tételnek a
védelméért: a *2026 alatt ím. I, tract. 2, cap. 4, resol. 17, no. 187k; vö. Mova, a
*2022 alatt im. (1657-es kiadás) 8 6 .
2029 1 Vö. Moya, a *2022 alatt im, (1664-cs kiadás) 127, no. 3.
2031 Az 1653-as leuveni minősítésből, 12. tétel.
2032 1 Vö. Chassaing, a *2024 alatt im. I, tract. 5, cap. 3, propos. 6 : ‫״‬valószínűleg eltűr-
hetó”.
2033 1 Ezt a tételt abból a nézetből lehet levezetni, mely szennt ha egy szerzetespapot
a püspök kellő ok nélkül nem enged gyóntatni, engedély hiányában is érvénye-
sen oldoz fel; ezt a felfogást képviselte a ‫ ״‬Navarrus”-nak nevezett Martin de
Azpilcueta, Enchtndion sívé Manuale confessariorum etpaenitentium (Salamanca 1557,
spanyolul; Roma 1588 és további kiadások) 27, no. 264k, amelyre hivatkozik
Antonio de Escobar y Mendoza SJ: Theologta morális (Lyon 1646 és további ki-
adások) tract. II, lib. 16, sect. 2, cap. 17, probléma 46.

1090
 F ü g g e lé k : V é g je g y z e te k

2036 1 Moya, *2022 alatt im. (1657-es kiadás).

2037 1 A tételt Icányegében az 1653-as leuveni minősítés 7. tételéből vették ár, Francesco
Amico S|, Cursus theologcus luxta scbolasticam butus temporis S.I. methódúm (Douai
16402) V, disp. 36, no. 118, vitapéldaként idézi; ennek ellenére a leuveni cenzúra
1649. szeptember 6 -án kiválasztotta.
2038 1 Az 1657-es leuveni minősítésből, 5. tétel. Vö. Domingo Bánez OP, De tusittiaet
tűre, q. 46, art. 7, dub. 4, concl. 2; Juan de Lugo SJ bíboros, De iustitia, disp. 10,
sect. 7, no. 165; Antomo Diana CCRRMM, Resolutiones morales, V ili, tract. 7,
resol. 52; Escobar, *2033 alatt im. IV, 1. 32, sect. 2, cap. 5, probléma 5, és más
szerzők.
2039 1 Moya, *2022 alatt im. (1657-es kiadás) 6 8 .
2040 1 V. Plusz 1571. szeptember 20-án kelt, ‫ ״‬E x proximo Lateranensí' rendelkezése
(BullTau 7,942k) megerősítette az V. Lateráni zsinat 9. ülésén megszavazott tör-
vényt. Ezt pl. Pedro de Soto OP tisztán büntető törvényként fogta fel.
2042 1 Vmcenzo Candido OP, lllustnores disquisitiones morales I, disq. 18, art. 39, dub. 3 a
végén (Lyon 1638) 206; Moya, *2022 alatt im. (1657-es kiadás) 79.
2043 1 A tétel állítólag Petrus de Palude OP ( fi342), Commentanus in sententius IV, dist.
15, a. 1, concl. 2, és Franciscus de Zabarella (fi 417), Commentanus in Decretales t.
II, bt. 46, cap. 2, a böjtök megtartásáról szóló művéből származik.
2044 1 A tétel első fele a kor teológusai között általános elismert volt; alapját Aquinói
Szt. Tamás adta, Summa theologae II-II, q. 154, a. 11-12 (Ediüo Leonina 10,243k
247k); vö. Cajetan de Vio, kommentár q.154, a.l 1, ad dub. 2 alatt (Edition Leonina
10,245). A tétel második részét Juan Caramuel de Lobkowicz SOCist követkéz-
tette, de később visszavonta; vö. az ó műveit: Tbeologa morálisfundamentális (Frank-
fürt 1651 és további kiadások) II, fundam. 57, q. 6 , és Tbeologa morális adpnma
eaque darisstma pnndpta reducta (Leuven 1645) IV, no. 1669.
2045 1 A párizsi cenzúrából: Moya, *2022 alatt im. (1664-es kiadás) 208, propos. 13;
Caramuel, Tbeologa morálisfundamentális, fundam. 25, no. 484 (az 1656 elótü ki-
adásokban).
2046 1 A pánzsi cenzúrából: Moya, *2022 alatt 1 m. (1664-es kiadás) 113, propos. 11; vö
leuveni cenzúra, art. 11, és az 1659-es namuri zsinat cenzúrája, art. 13.
2047 1 Vö. Moya, *2022 alatt im. (1664-es kiadás) 27, no. 1, és 191, n a 4 (párizsi cenzúra);
ugyanebben az értelemben: Vincenzo Figüucci SJ, Morales quaesliones de cbúsliams
offniis et tasibus consaentiae (Lyon 1622) II, tract. 21, cap. 4, no. 134, restrictio in
no. 136.
2048 1 Escobar, *2033 alatt im. 1,1. 5, sect. 2, cap. 14, probléma 13.
2050 Diana, *2038 alatt im. VIII, tract. 7, resol. 56, és IV, tract. 4, resol. 130; Juan
Machado de Chaves, Perfecto confesory cura de almos (Barcelona 1641) II, 1. 6 , p. 8 ,
doc. 5.
2051 1 Diana, *2038 alatt 1 m. XI, tract. 2, resol. 57 és 21 3. §.
2052 1 Vö. Moya, *2022 alatt im. (1657-es kiadás) 105. Ez a szokás I. Gergely egy
hamis levelére meg)‫ ׳‬vissza, mely bekerült Gratianus Decretum-kba, p. I, dist. 4,
cap. 6 , 2. § (Frdb 1,6).
2053 1 Vö. Diana, *2038 alatt im. IX, tract. 9, resol. 23.

10 9 1
 F ü g g e lé k : V é g jeg y z e te k

2054 1 Caramuel, Theologia morálisfundamentális (Frankfurt 1651) fimdam. 53, no. 1100;
ezt a tételt azonban hamarosan visszavonta: vö. ugyanezen művének 1675k lyo-
ni kiadását, fundam. 53, no. 2491.
2055 : Caramuelnél a *2055 alatt im., fundam. 31, no. 502, vitára bocsátva; később
azonban (lyoni kiadás: no. 764) csatolta a helyes megoldást.
2057 ! Annak érdekében, hogy az egyházi rendeknek engedélyezett búcsúk burjánzá-
sát megfékezze, V Pál az 1606. május 23-án kelt, ‫ ״‬Romanus Pontifex’’ rendelkezé-
sével (BullTau 11,315-318) műiden korábbi búcsút visszavont, és helyettük ke-
vesebb újat engedélyezett.
2058 1 Vö. Ennque de Villalobos OMin, Summa de la teológia morály canonica (Salamanca
1623) I, tract. 7, diffic. 37, no. 7.
2061 Juan Sánchez, Seledae etpradicae dtspulaltones de rebus in adtmmstratione saeramentorum
praesertim euchanstiae et paemtentiae pasám occurentibus (Madrid 1624; indexre téve
1642. december 3.), disp. 10, no. 20; ugyanígy az 1657-es leuvem cenzúra, 2.
tétel.
2062 1 Vö. Moya, *2022 alatt im. (1664-es kiadás) 160, no. 7; propos. 1 (pánzsi cenzúra).
2064 1 Vö. Diana, *2038 alatt 1 m. V, tract. 10, resol. 25.
2065 : Pierre Marchant OFMRec, Tnbunal sacramentale et inusibile animarum in hac vita
mortalis (Gént 1642 és további kiadások) II, tract. 2, tit. 2, sect. 4, q. 3, dub. 5.
2101 1 Antwerpeni tézisek, 1673. január 26. (Ignace Maillot SJ); Hemando de Castropalao
SJ, Opus morálé de lirtuübus et liuis contranis (Lyon 1631 és további kiadások.) I,
tract. 1, disp. 2 , punctum 5, no. 5.
2102 Juan Sánchez, Seledae et pradicae disputationes ... (vö. *2061'), disp. 44, no. 50;
Vincenzo Figliucci SJ, Morales quaestiones de chnstiams offuiis et vasibús ívnsnenliae
(Lyon 1622) II, tract. 21, cap. 4, no. 130; Thomas Hurtado CCRRMM, Tradatus
vetni resoluáonum moralium (vö. *20261) I, tract. 3, cap. 6 , no. 314; Escobar, *2033
alatt im. 1,1. 2, sect. 2, cap. 6 , probléma 14.
2103 : Tambunni SJ, *2021 alatt 1 m. I 3, 3. §, no. 3; a ‫״‬quantumvis tenui” (‫״‬még a
csekély is”) kifejezés azonos a ‫״‬minimo gradui probabilitatis” (,,a valószínűség
legkisebb fokán”) kifejezéssel Zaccana Pasqualigo OTheat-nál, Decistones morales
(Verona 1641; 1683-ban indexre téve, ‫״‬a kijavításig” kitétellel), december 20.
2104 ! Juan Sánchez, *2102 alatt im., disp. 19, no. 7.
2105 : Antoine Sirmond SJ, La défense de la vertu (Pans 1641), traité 2, section 1, chapitre
2-3; Antwerpeni tézisek, 1674. április 16. (A. Marchant OMin); vö. Gábriel
Vázquez SJ, Commentanus in IIpartém D. Thomae IV, Depoenitentia, q. 8 6 , a. 2, dub.
6 , no. 1 1 : a parancs megtartásának kötelezettsége csak az élet végén.
2106 1 Figliucci, *2102 alatt im. II, cap. 9, no. 286k; vö. Escobar y Mendoza, Liber
tbeologae morális 24 dodoribus S.I. reseratus (Lyon 1644 és további kiadások), tract.
5, examen 4, cap. 1.
2107 1 Tambunni, *2021 alatt im. II 3 2. §, n a 2; vö. uo. 1,1. §; Juan Azor SJ, Institutiones
morales (Lyon 1613 és további kiadások.) 1,1. 9, cap. 4
2108 1 Juan Sánchez, *2102 alatt im., disp. 2, no. 14.
2109 : Juan Sánchez, *2102 alatt im., disp. 23, no. 25; vö. disp. 6 , no. 4.

1092
 Függelék: V égjegyzetek

2110 ; Francisco de Suárez SJ, De ihantaíe, disp. 5, sect. 4, no. 4 (Opera omma, kiadta C
Berton (Paris 1866kk] 12,642); Escobar, *2023 alatt ím. 6/1 (1663-as kiadás), 1.
49, sect. 2, cap. 15, dub. 15; Juan Sánchez, *2102 alatt im. disp. 1, n a 21. Ant-
werpent tézisek, mint *2105. A szerzők hivatkoznak Aquinói Szt. Tamásra, Sum-
ma theologiae II-II, q. 25, a. 8 (Editio Leomna 8,204) és Duns Scotusra,
Szt.enciakommentár III, dist. 30, Quantum ad hoc § (Edition Wadding 7/II
[Lyon 1639] 672).
2111 1 Azokból az idézethelyekből vezethető le, melyek a *2110 alatt vannak felsorol-
va.
2112 ! Gabnel Vásquez SJ, Opusculum de eleemosyna {Opuscula moralia művei között (Alcalá
de Henares 1617 és a további kiadások]), cap. 4, no. 14 (= a tétel első része), és
cap. 1, dub. 3, no. 27 (= a tétel második része); Antomo Diana OTheat, Resolutiones
morales (Lyon 1629kk; Venezia 1652k; Roma 1656) IV, tract. 4, resol. 215; Emanuel
Sa SJ, Aphorismi confessanorum ex vrnis doctorum sententns collecti (Venezia 1592 és
további kiadások; betiltva 1603. aug 7-én, ‫״‬a kijavításig” kitétellel), ‫״‬Eleemosyna”
címszó alatt, no. 2 ; Leuveni tézisek, 1670. június 30. (Aegidius Estnx SJ).
2113 Tambunm, *2021 alatt im. V 1, 3. §, no. 32; Hernando de Castropalao, *2101
alatt im. I, tract. 6 , disp. 4, punctum 1, no. 1Ok; Juan Sánchez, *2102 alatt 1m.,
disp. 2 , no. 9; Mateo de Moya, Seleilae quaestiones expraedpuis theologiae traclatibus
(Madnd 1670,1678*), tract. 6 , disp. 6 , q. 5, no. 8 (szó szerint); sok más hasonló.
2114 Tambunm, *2021 alatt 1 m., uo. no. 31 ‫״‬probabiliter” (‫״‬valószínűleg”).
2116 Antwerpeni tézisek, 1674. ápnlis 16. (A. Marchant OMin); vö. Tambunm, *2021
alatt im. II 1, 1. §, no. 9; Leuveni tézisek, 1670. január 30. (Aegidius Estrix);
Moya, *2022 alatt ím. (1657-es kiadás) 157.
2117 : Tambunm, *2021 alatt ím. II 1, no. 8 ; leuveni tézisek, 1670. június 30. (Estnx);
vö. Juan Sánchez, *2102 alatt un., disp. 41, no. 32, és még határozottaban az
indexben a ‫״‬Scrupulosus” (‫״‬veszedelemes”) címszó alatt.
2118 Antwerpeni tézisek, 1674. április 16. (A. Marchant OMin).
2119 1 Aegidius Estrix SJ, Diatriba tbeologica de sapientia Dei benefica mundi architecta et
gubernatnce optima ... sitt Manuductto adfedem dumám ... (Antwerpen 1672; indexre
téve 1674. április 5.), no. 130 132 = áss. 28 és coroll. ( 6 8 70); Antwerpeni tézi-
sek, 1674. április 16. (A Marchant OMin).
2120 1 Estrix, *2119 alatt im., no. 159 = áss. 33, coroll. (83); antwerpeni tézisek, mint
*2119.
2 1 2 1 1 Vö. Estnx, *2119 alatt im., no. 163 = áss. 34 (85).
2122 1 Ez a tétel, úgy tűnik, Estrix művéből átvett beszúrás, *2119 alatt 1 m., no. 163-
167 = áss. 34 (85-88).
2123 1 Leuveni tézisek, 1670. júmus 30. (Estnx).
2124 1 Az 1653-as leuvem cenzúrából, 14. tétel.
2125 1 Tambunm, *2021 alatt im. III 3, 2. §, no. 1; vö. cap. 1, 2-3. §.
2126 1 Thomas Sánchez S], Opus morálé in praecepta decalogt (Venezia 1614; 1625) III 6 ,
no. 15: az ‫״‬aliam viam” (‫״‬egy másik út”) helyett a szerző ‫ ״‬aliam d1em”-et (‫״‬egy
másik nap”) írt. Ezt a tételt elítélte a namuri zsinat 1659-ben, art. 10.

1093
 Függelék: V égjegyzetek

2127 1 Thomas Sánchez, *2126 alatt im., uo. no. 19.

2128 1 Az 1657-es leuveni cenzúrából, 19. tétel; némelyek ebben az értelemben interp-
retálják a következő helyet is: Leonhard Lessius SJ, De iustitia et tűre (Leuven
1605) II 42, dub. 9, no. 48.
2129 1 Az 1657-es leuveni cenzúrából, 18. tétel; Escobar, *2033 alatt im. 1,1. 1, sect. 2,
cap. 7, probléma 26; vö. Juan Sánchez, *2102 alatt im., disp. 35, no. 6 .
2130 1 Az 1657-es leuveni cenzúrából, 4. tétel; szó szennt Martin Becanus SJ, Theologta
scholaslica II 2, Tract. [II] de iure et iustitia, in q. 64 D. Thomae, q. 8 , concl. 2 (Opera
omnta 2 kötetben [Mainz 1649] 471); vö. Gábriel Vásquez SJ, Opusculum de
restitutione (Opuscula moralia művei között: vö. *21121), cap. 2, l.§, dub. 9, no. 34;
Figliucci, *2102 alatt im. II, tract. 29, cap. 3, no. 50; Diana, *2112 alatt im. II,
tract. 15, resol. 15, és V, tract. 4, resol. 4; Escobar, *2033 alatt im. IV, 1. 32, sect.
2, cap. 15, probléma 2; és még sokan mások, köztük a ‫ ״‬Doctor Navarrus” (=
Martin de Azpilcueta) Báiíez, Azor és Villalobos.
2131 : Vö. Luis de Molina SJ, De iustitia et tűre (Antwerpen 1609) IV, tract. 3, disp. 16,
no. 7; vö. u a n a 1.
2132 : Az 1653-as leuveni cenzúrából, 13/1. tétel; Francesco Amico SJ, Cursus theologcus
iuxta scholasticam butus tempons S.I. methodum (Douai 16402; V. kötet indexre téve
‫״‬a kijavításig” kitétellel) V, disp. 36, sect. 8 , no. 131 (az 1650-es kiadásban töröl-
ve).
2133 : Az 1653-as leuveni cenzúrából, 13/11. tétel; Amico, *2132 alatt im. uo.
2134 ; Vö. Francisco Torreblanca y Villalpando, Epitome delictorum sitt de magia (Sevilla
1618) II 43, no. 10; uó, lurts spirituálispracticabilium libn X V (Cordoba 1635), 1.
XII, cap. 16, no. 44; Juan Trullench, Opus morálé (Valencia 1640) II, 1. 5, cap. 1,
dub. 4, no. 1 a végén: megjegyzi, hogy a vélemény ‫״‬nem elvetendő” (‫״‬non
improbabilem”). Vö. még az 1653-as leuveni cenzúra, 9. tétel, és az 1659-es
namuri cenzúra, cap. 7.
2135 Ezt a következtetést Juan Caramuel valószínűnek tartotta; e véleményében a
prágai főorvos, Iohannes Marchus tekintélyére támaszkodott, aki (az 1635-ben
kiadott, Idearum operatnaum idea c. könyvében) annak a a nézetnek a fő képvise-
lője volt, mely szerint a lélekkel átjárt magzat nem rendelkezik az anyaméhben
az anya eszes leikétől különböző eszes lélekkel, hanem csak akkor kap saját
eszes lelket, amikor a világra jön. De már ennek a tételnek az elítélése előtt
visszakozott ettől Caramuel: vö. Theologta morálisfundamentális II, fundam. 55, q.
6 (az 1676-os lyoni kiadásban: no. 2623; az 1651-es frankfurti kiadásban: no.
1163).
2136 1 Az 1657-es leuveni cenzúra, 8 . tétel. Megtalálható: Leonhard Lessius SJ, *2128
alatt im. I I 12, dub. 12; Diana, *2112 alatt im. V, tract. 8 , resol. 23, és XI, tract. 1,
resol. 13; Moya, *2022 alatt im. (1664-es kiadás) 282, no. 4.
2137 1 Az 1657-es leuveni cenzúrából, 9. tétel. Vö. Lessius, *2128 alatt im. II 12, dub.
10; Étienne Bauny SJ, La somme de peches qut se commettent en tous états ... (Pans
1630; 1639s: 1640-ben indexre téve) 213.
2138 : Az 1653-as leuveni cenzúra, 16. tétel. Vö. Lessius, *2128 alatt 1m. II 12, dub. 9;
Étienne Bauny, *2137 alatt im. 220. Mind Bauny, mind a leuveni cenzúra ‫״‬pauca
fúrta” (‫״‬kevés lopás”) helyett ‫״‬parva furta”(‫״‬kis lopások”) szöveget hoz.

1094
 Függelék: V égjegyzetek

2139 : Az 1657-es leuveni cenzúrából, 12. tétel. Vö. Lessius, *2128 alatt im. II 13, dub.
2 és 10; Bauny, *2137 alatt ím. (1643<s) 307k.
2140 : így nevezik Spanyolországban a viszonteladás egy fajtáját, amelyet a következő
példa szemléltet: Lázárnak sürgősen szüksége van pénzre, pl. 100 tallérra. Mint-
hogy azonban senkit sem talál, aki neki kamatmentesen pénzt akarna kölcsön-
adni, egy Grassus nevű kereskedőtől hitelbe, valamely későbbi időpontban kifi-
zetendó pénzért árut vesz egy magasabb, 1 1 0 talléros áron, és ugyanezt az árut
(amelyre Lázárnak a legkevésbé sincs szüksége) azonnal eladja Grassusnak egy
alacsonyabb áron, 100 tallérért, azzal a feltétellel, hogy Grassus ezt a pénzössze-
get rögtön készpénzben odaadja. A legtöbb moralista véleménye szerint az ilyen
szerződés nem volt más, mint burkolt uzsora.
2140 Az 1657-es leuveni cenzúrából, 14. tétel. Vö. Moya, *2022 alatt im. (1664-es
kiadás) 163, propos. 2; vö. Lessius, *2128 alatt im. II 21, dub. 16.
2141 1 Vö. Caramucl, Theologia intentionalis II, disp. 14, no. 799k (Lyon 1664) 183. o.
2142 Az 1657-es leuveni cenzúra, 13. tétel. Vö. Escobar y Mendoza, L/ber theologiae
morális 24 S.I. doitonbus reseratus, tract. 3, examen 5, cap. 1, no. 44 (az 1660-as
velencei kiadásban: 324).
2143 Az 1645-ös leuveni tézisek; vö. a következő tételt is.
2144 Az 1657-es leuveni cenzúra, 3. tétel; hasonlóan az 1653-as leuveni cenzúra, 6 .
tétel. Vö. Caramuel, Theologia morális fundamentális, 1664 előtti kiadás, fundam.
55, 6 .§, no. 2580 (később Caramuel megszorítást tett: csak a természetjog alap-
ján); ugyanebben az érteimben Moya, *2022 alatt im. (1664-es kiadás) 87, no. 3,
méh‫ ־‬Domingo Báncz OP művére hivatkozik: Deasiones de tűre et iusútia [kom-
mentár] q. 70, a. 3, dub. 2.
2145 1 Az 1657-es leuveni cenzúrából, 15/1. tétel. Gregono de Valencia SJ, Commentani
theologici (Ingolstadt 1595) III, disp. 6 , q. 16, punctum 3; Escobar, *2033 alatt im.
VII 56, sect. 2, cap. 8 , dub. 3-5.
2146 1 Az 1657-es leuveni cenzúrából, 15/11. tétel. Vö. Escobar, *2145 alatt im.
2147 Tridenti zsinat, 24. ülés, rendelet az általános reformról, 1. kánon (SGTr 9 ,97817)
2148 1 Caramuel, *2141 alatt 1m. IV, no. 1904 (szó szerint); Theologia morális ad prima
eaque danssimapnnapia reducta (Leuven 1645) IV, no. 1598; a 48. és 49. tétel abból
az alaptételből következik, miszerint Isten adhatott volna olyan parancsokat is,
melyek a Tízparancsolat második táblájának ellentmondanának, vagy éppen azok-
kai ellentétesek: vö. Theologiaintenlionahs IV, no. 1960 1963 1965; Theologia morális...
II, no. 1184.
2149 1 Az 1653-as leuveni cenzúrából, 3/II. tétel. Caramuel, Theologia morális... (vö.
*2148), no. 1603; Theologia inrenrionalis (vö. *2148) IV, no. 1965 (szó szennt).
2150 1 Az 1653-as leuven cenzúrából, 3/1. tétel; ugyanúgy Caramuelnél.
2151 Vö. Tambunm, *2021 alatt im. V 1, 4.§, no. 19.
2152 1 Az 1653-as leuveni cenzúrából, 8 . tétel.
2153 1 Az 1657-es leuveni cenzúrából, 17. tétel. Vö. mindenek előtt Escobar, *2142
alatt im., tract. 1, examen 11, cap. 4 (kiadva Venezia 1660: 138); óvatosabban
fogalmaz uő, Theologia morális (vö.*2033) V /II, 1. 42, sect. 1, cap. 2; vö. Juan

1095
 Függelék: V égjegyzetek

Azor SJ, Institutiones morales (Lyon 1613) 1,1. 7, cap. 3, q. 3; Diana, *211 2 alatt ím.
II, tract. 17, resol. 18, és VIII, tract. 7, resol. 89
2154 Castropalao, *2101 alatt 1 m. II, tract. 7, disp. 2, punctum 6 , no. 9; Trullench,
*2134 alatt ím. I, 1. 1, cap. 7, dub. 27, n a 5; Diana, *2112 alatt ím. IV, tract. 4,
resol. 225, és X, tract. 16, resol. 48 (máshol 47).
2155 Azor, *2153 alatt im. I, 1. 7, cap. 30, q. 12; Francisco Suárez SJ, De eiuhanstia,
disp. 70, sect. 3, no. 2 {Opera omnia, kiadta C. Berton, vol. 21 paris 1866kk]
550k); De Lugo SJ bíboros, De euchanslia, disp. 16, sect. 4, no. 83 (Opera omnia,
kiadta J.B. Foumials, vol. 4 pans 1892] 188); leuvem tézisek, 1676. június 21.
(SJ), 23. tézis.
2156 1676-os licgi ferences tézisek; ugyancsak namun ferences tézisek is.
2157 Pánzsi jezsuita tézisek (College Clermont-Ferrand), 1643. augusztus, ugyan-
csak 1644. május 23 és június 6 .
2158 Juan Sánchez, *2102 alatt 1 m., disp. 9, no. 6 .
2159 Az 1653-as leuvem cenzúrából, 4. tétel.
2160 Az 1653-as leuveni cenzúrából, 1. tétel. Vő. Juan Sánchez, *2102 alatt 1m., disp.
9, no. 6 ; vö. Etienne Bauny SJ, Theologa morális I, tract. 4: De poenitentia, q. 22.
2161 Az 1653-as leuveni cenzúrából, 2. tétel.; Bauny, *2160 alatt 1 m. I, tract. 4, q. 15;
vö. uo. q. 14; uó, La somme despeches ... Paris 16436) cap.46.
2162 Ezt és a követekezó tételt állítólag főleg Leandro de Murcia OFMCap tanította;
vö. tőle Disquisiliones morales in lám lae S. Thomae (Madnd 1653 1660) II, disp. I,
resol. 16 (ó azonban a vétkezés valószínű veszélyéről beszél).
2163 Az 1657-es leuveni cenzúrából, 1. tétel.; a fentemlítetten kívül vö. Leandro de
Murcia: Castropalao, *2101 alatt im. I, tract. 2, disp. 2, punctum 9, no. 8-9.
Hasonló felfogást képviselt állítólag Basilius Ponce de León OESA, Juan de
Salas SJ, Thomas Hurtado és Domingo de Soto OP.
2164 Az 1653-as leuveni cenzúrából, 17. tétel. Vö. Bauny, Theologa morális I, tract. 4:
De mimstro paemtentiae, q. 12.
2165 Vö. Tamburini, *2021 alatt im. II 1, l.§, no. 3 és 8 .
2167 : Ugyanezt hangsúlyozza XIV. Benedek a ‫״‬SoUiala acproiicLl’, 1753. július 9-én
kelt konsfitúciójában, mely elsősorban a Szt. Offícium cenzorai számára ké-
szült, amikor az ezen szám alatt idézett szavak után folytatja: ‫ ״‬Ezért kell megza-
bolázni a szerzők önkényét, akik, amint Szt. Ágoston mondta a Vallomások 12.
könyvében, cap. 25, no. 34, ‘saját felfogásukat szeretik, nem azért mert igaz,
hanem mert az övék’, és mások véleményeit nemcsak elvetik, hanem szégycnle-
tcs módon ki is forgatják és rossz hírbe hozzák. Egyáltalán nem szabad tehát
tűrni, hogy valakinek a magánvéleményei könyvekben egyszerre mint az Egy-
ház biztos és definiált tanításai jelenjenek meg, az ezzel ellentéteseket pedig
tévedésként kezel|ék ...
(24.§) Az iskolák angyali vezetője és az Egyház tanítója, Aquinói Szt. Tamás,...
szükségszerűen támadja azoknak a filozófusoknak és teológusoknak a vélemé-
nyét, akiket az igazságtól ha|tva el kellett utasítania. Az oly nagy tanító egyéb-
ként is meglévő hírét azonban csodálatosan növeli az a körülmény is, hogy el-
lenfelei közül nyilvánvalóan senkit sem becsült le, nem betegített meg és nem

1096
 Függelék: V égjegyzetek

hozott rossz hírbe, hanem mindegyiket udvanasan és barátságosan megnyerte

magának. ...
Azok, akik egy ilyen kiváló tanítót szoktak idézni és azzal dicsekednek, hogy az
ó követői..., utánozván ezt az oly nagy tanítót az írásban mértékletességet és az
ellenfelekkel szemben egy rendkívül tiszteletteljes bánásmódot és vitastílust kell
alkalmazzanak. Erre kell törekedniük másoknak is, akik az ó iskolájától és tani-
tásától eltérnek. Hiszen a szentek erényeit az Egyház példaképül állította sze-
műnk elé; és mivel az angyali tanítót felvették a szentek sorába, jóllehet megen-
gedett más véleményt képviselni, mint ó, de az nem megengedett, hogy az ó
bánásmódjával és vitastílusával ellentétesen lépjenek fel.‫( ״‬XIV. Benedek,
Bullanum, mecheleni kiadás 10, 252k / BullLux 19 [1758] 63a).
2203 1 A cenzúrában hozzáfűzik: ‫״‬Gerardo Segarelli tévedései között elítélve, mint az
ál-apostolok eretnek <tétele>, éspedig ez az ó 17. tévedése, mely a következő-
képp hangzik: Teljesebb élet fogadalom nélkül élni, mint fogadalommal”. A
tételek egyenkénti minősítése a Codex Casanata 310 alatt található.
2223 1 Egy olyan mű, melyet a kartauzi II. Guidonak kell tulajdonítani (fi 188), idézi
az 1 . fejezetet (PL 184,475Q.
2301 Leuveni tézis, 1676. január 26. (Franciscus van Vianen); 1680. július 7. és 8 .
(lohannes Lacman); 1665. október 13. és 1680. június 4. (Gerardus van Werm);
Gommarus Huygens, Compendium tbeologiae, i. e. theses ex Summa D. Thomae
hebdomadatim defensae ab a. 1672-1684 (Leuven 1684?‫ ;)׳‬függelékben már )ansennél,
Augustinus 2: De statu naturae lapsae II 2-6.
2302 : Leuveni tézis, 1641. február 4. és 1649. január 28. (]ohannes Sinnich 1 1 1 . Sinnigh,
akit sokan a ‫ ״‬tutiorizmus atyjának” tekintettek); 1651. november 22. (Labertus
Fromont ill. Froidmont, Jansen műveinek kiadója); 1665. október 23. (van
Vianen); 1672. július 12. és 13. (Macarius Havermans OPraem, Tyrocimum
christianae morális (Antwerpen 16741; 16752), tract. I, cap. 8 , 13.§, no. 112, az
1674-es kiadásban 262); antwerpeni tézisek, 1671. július 13. és 14. (Johannes
Witte). Vö. Sinnich, Saul Exrex (Leuven 1662'; 16652) 1 96, 359-361. §; 97,
362. § az elején; 101, 380. §; Anonymus, Vindiciae decalognae dtsumptae ex Saulé
Ex-Rege )oh. Sinnichii ... (Leuven 1672) 9, és a mű függelékét: Matthaeus van
Vianen, Iuris naturális ignoranliae notitia 2.
2303 1 Vö. Sinnich, Saul Exrex I 95, 357. § (kiadva 1665: vol. 1,363b). Ebben a tételben
a szerző kissé megváltoztatott szavai az abszolút tutorizmus elvét tükrözik.
2304 1 Leuveni tézis, 1651. augusztus 14. (Chrétien Lupus, 1 1 1 . De Wulf OESA).
2305 1 Uo. (Lupus).
2306 1 Leuveni tézis, 1651. augusztus 14. (Lupus; csak értelem szerint); 1652. augusz-
tus 19. (Sinnich); 1676. július 3. (Huygens); a mechelni szeminárium tézisei,
1675. április 4. (Laurentius Neesen).
2307 1 Leuveni tézis, 1661. április 4. (Sinnich); 1668. július 9. (Andreas Laurent); 1669.
szeptember 14. (Franciscus van Vianen); antwerpeni tézis, 1675. május 10.
(Havermans). Ennek a tézisnek az alapját adja Jansen, Augustinus 2: De statu
narurae lapsae III 19.
2308 1 Leuveni tézis, mint fentebb (Froidmont, Sinnich, Laurent, Vianen). Vö. Sinnich,
Saul Exrex I 96, 358.§; 100, 374.§.

1097
 Függelék: V égjegyzetek

2309 1 Leuveni tézis, 1653. május 23. (Froidmont); Leuveni tézis, mint *2307-nél
(Sinnich, Laurent, Vianen); Havermans, Tyrocimum, tract. 2, cap. 4, 2§, no. 41:
második szándék.
2310 1 Leuveni tézis, mint *2307-nél (Sinnich, Laurent, Vianen); Havermans, Tyroci-
műm, uo. no. 44k: ötödik szándék.
2311 1 Leuveni tézis, 1652. december 4.(Froidmont); leuveni tézisek, mint *2307-nél
(Sinnich, Laurent, Vianen).
2312 : Antwerpeni tézis, 1675. május 9. (Havermans); leuveni tézisek, 1676. június 25.
(Vianen).
2313 1 Leuveni tézis, 1676. június 12. (Vianen).
2314 1 Lupus, Disserlatio dogmatud degermán0 ac avito sensu sanctorum Patrum, universae semper
Ecclesiae ac sacrosanctae praesertim Tndentinae Sjnodi arca chnstianam contntioncm et
attntionem 15 (Opera omma 11; az 1729-es velencei kiadásban: 236b); leuveni té-
zis, 1670. szeptember 26. (Vianen).
2315 1 Vö. Havermans, Dejenáo brevis Tyrodnü morális theologiae (Köln 1676) 4 ,1 . § (296kk);
1653-as leuveni tézis (van Werm); 1670. szeptember 26. (Vianen); utal rá Lupus,
*2314 alatt un. 17 (241a).
2316 1 Vö. Antoine Arnauld, De laJriquente commumon (Pans 16432) p. 2, cap. 8 , de csak
értelem szerint, ami Arnauld többi idézett helyére is igaz; a tendencia mindazo-
náltal nyilvánvaló; uó, La tradition de l’Égtise surle sujet de lapémtence et de la communion
(Paris 1653°), a fent nevezett mű védelme: vö. előszó 90kk; Huygens, Methodus
remittendi et retwendi peccata (Leuven 1674), q. 3, dub. 3 (csak implicite); Canones
paenitentiales a S. Carolo Borromaeo ex antiquts Paenitentialibus collecti (Gént 1672)
173k; Aegidius de Gabnelis TOF, Spedmina morális chnstianae et morális diabolicae
(Bruxelles 1675; egy olyan mű, mely az attriciomzmust támadja és szigorú
bajanizmusa és jansemzmusa miatt 1679. szeptember 27-én indexre tették; revt-
deált kiadását a következő cím alatt: Essats de la theologie morálé [Roma 1680]
1683. szeptember 2-án szintén betiltották; ugyanott a 129. oldalon vitatja Aegidius,
hogy ó a 16-18. tételt a szoros értelemben tanította volna)
2317 ! Vö. Arnauld, De laJriquente communion, p. 2, cap. 11; Gabnelis, *2316 alatt 1 m., p.
2, 42.§ (154k).
2318 Vö. Arnauld, De la Jriquente communion, előszó; p. 2, cap. 18 és 19; Gabnelis,
*2317 alatt un., uo.
2319 ; A később betiltott genti katekizmusból.
2321 : Bonaventura de La Bassée OFMCap (akinek a neve korábban Ludovicus Le
Pippre volt), Theopbtlus parochialis (névtelenül kiadva, Antwerpen 1635), p. 3, a.
26 és másutt.
2322 1 Vö. Arnauld, De la Jriquente communion, előszó; p. 1 cap.4; p.2, cap. 13; ez és a
következő tétel az egész könyvben felfedezhető; Gabnelis, *2316 alatt un., p. 2
20.§.
2323 1 Vö. Arnauld, 2322‫ ׳‬alatt 1 m., p. 1, cap. 40; p. 3, cap. 6 és 9; Gabnelis, *2322 alatt
1 m., uo.
2324 1 Vö. lnwenághe oejfeningen, om in den gheest te slenen, az Oratónum (Oratoire) egyik
papjának névtelen kiadása (Bruxelles 1657); ez a mű csupán a Pratique intirieure

1098
 F ü g g elék ; V ég jeg y zetek

pour mounr en esprit (Pans 1654) c. munka fordítása: az ötödik nap gyakorlata; az
eredeti flamand szövegben ugyan nincs megemlítve Mána (a tétel szerkesztője-
nek hozzáfűzése), és ezért a szerző szavai a héber anyára általában érvényesek;
mégis alkalmat adnak a gyanúra, hogy a szerző implicit módon Bajus 73. tételé-
hez (*1973) akart közelíteni.
2325 1 Vö. )an Hessels (Michael Bajus munkatársa), Breris et catholua decalogt explxcatio
(Leuven 1567), cap. 64k; ó utal a 300 körül tartott Elvirái zsinatra < = Grana-
da>, 36. kánon, és Szt. Ágoston, Defide et symbolo 7 című művére.
2326 1 Adam Widenfeld, Monita salutana Beütne Máriáé Virgims ad cultores suos inchscretos
(Gént 1673; forította G. Gerberon, a jelentős Bajus-kövctó: Ij IIc 1674; indexre
tették ‫״‬a kijavításig” kitétellel); Inwenághe oeffenmgen... (vö. *2324).
2327 : Leuveni tézis, 1677. április 21. (Fra^ois Farvacques OESA).
2328 1 1678-as leuveni tézis (Farvacques); vö. uó, Opusculum, in quo de sacramentis Novae
Legis generatim agitur (Licge 1680), melyben kidolgozott egy rendszert, melyet
‫ ״‬külső !undizmusnak”, 1 1 1 . ‫ ״‬jogi extnnszecizmusnak” neveznek. Hasonló felfo-
gást képviselt |ohannes M. Scnbomus OMin, Panthahtia, seu Summa totius rentatis
tbeologtcae (Pans 1620), disp. 1 de sacramentis, q. 6 és 7.
2329 1 Egy 1685. november 3 - 1 leuveni tézisre utal (]ohannes Opstraet?).
2330 1 Antwerpeni tézis, 1677. március 8 . (Havermans); erre válaszolt Havermans
Dejensio ... c. művében (vö. *2315) 1 , 5.§ (112 kk).
2331 ; Leuveni tézis, 1678. október 19. Az 1642. (a kűnai időszámítás szerint 1641)
március 6 -án kiadott és 1643. június 19-én kihirdetett, ‫״‬In ermnenti ecclesiae ” bul-
Iában (BullTau 15,92b-102b / BullCoq 6 /II, 270b-276b) V. Piusz ‫״‬E x ommbus
affltittombus’’ (*1901-1980) és XIII. Gergely ‫ ״‬Proiisionts noslrae” (1580. január
29.) , Ba!us elleni rendelkezését erősítik és ismétlik meg részletesen; szintén
idézik a Szt. Offícium 1611. december 1-én és 1625. május 22-én kelt rendele-
teit, melyekkel minden, a kegyelmi segítségekről szóló művet a cenzúrának vet-
nek alá, és némely ezen utasítás ellenére kiadott művet betiltanak.
2351 1 Vö. az [előző] Explicatton des Maxtmes des Saints sur la ne wtérieure, no. 5; 1697-es
eredeti kiadás: lOk (= 125k Albert Cherei kntikai kiadása [Pans 1911): 118-
130).
2352 ' 2. cikkely, 24; vö. 23 (Ch.135).
2353 1 3. cikkely, 53k (Ch. 142).
2354 1 5. cikkely, 50 (Ch. 154).
2355 1 Uo., 52 (Ch. 156).
2356 1 Vö. uo. (Ch. 157).
2357 ' 8 . cikkely,72 (Ch. 176).
2358 1 10. cikkely, 87 (Ch. 187).
2359 1 Vö. uo. (Ch. 188).
2360 1 Uo., 90 (Ch. 191).
2361 1 Uo., 91 (Ch.193).
2362 ' Uo., 91k (Ch. 193).

1099
 Függelék: V egjegyzetek

2363 1 14. cikkely, 122 (Ch. 214).

2364 1 Vö. uo. (Ch. 215).
2365 1 21. cikkely, 1645k (Ch. 243k).
2366 1 24. cikkely, 176 (Ch. 249).
2367 1 28. cikkely, 194k (Ch. 259).
2368 ' 33. cikkely, 225 (Ch. 275k).
2369 1 U a, 226 (Ch. 276).
2370 1 38. cikkely, 241 (Ch. 285).
2371 1 40. cikkely, 253 (Ch. 291).
2372 1 44. cikkely, 261 (Ch. 296).
2373 1 Következtetés, 272 (Ch. 302).
2567 1 Francisco Suárez, Opera Omma, kiadta C. Berton, vol. 24 (Pans 1859).
2568 1 Emanuel Gonzáles Téllez, Commentanaperpetua in singulos textus 5 hbrorum Deere-
taltum Oregont IX (Lyon 1673 és további kiadások), in 1. V. tit. 7, cap. 8 .
2571 1 Vö. A. Reiffenstuel, Theológta morahs, [vol.2:] Supplementum, tract, IX, dist. 3, q.3,
additio II (Venezia 1728) 65.
2572 1 P. Sporer, Theologtae morahs super decalogum II, tract. V, cap. 2,204 (Salzburg 1722)
174.
2573 1 P. Th. Milante, Exerntationes dogmatico-morales in propositiones prosenptas a S. P.
Alexandra VII, exercitatio II [a 2. tételhez = *2022] (Napoli 1738) 15k.
2592 1 Eybel VI. Plusz II. József császárnál 1782 tavaszán tett bécsi látogatására utal.
2601 1 Rendelkezés a kegyelemről, az eleve ele rendelésről és az erkölcs alapjairól (3.
ülés) l.§.
2602 1 Egybehívóirat. - A 2. és a 3. tétel visszavezethető Edmund Richer De ealesiastna
etpohtteapotestale hbellus (Pans 1611, később is kiadták) c. művében kidolgozott
tanítására, melynek a gallikanizmust érintő elveit Febriniustól vette át. A művet
többször is elítélték: először a sens‫־‬i zsinaton 1612-ben Perron bíboros vezetése
alatt, azután az aix- 1 zsinaton 1612-ben; a Szt. Officium 1613. május 10-én; az
Indexkongregáció 1622. december 2-án és újból 1709. március 4-én elvetette.
2603 1 Rendelkezés a hitről és az Egyházról (3. ülés) 8 .§.
2604 1 Uo. 13-14.§.
2605 1 U a; idézi XIV. Benedek szavait: ,^Ad assidua/ ’ , a lengyel hierarchiának címzett
bréve, 1755. március 4., l.§ (Mecheleni kiadás 11 [1827] 87).
2606 1 Rendelkezés a papszentelésről (5. ülés) 25.§.
2607 1 U a
2608 1 U a
2609 1 Egybehívóirat; a tétel messzemenően megegyezik Richer tanításával (vö. *2602').
2609 2 Szebasztei Aérius a IV. század közepén a püspöki és az áldozópapi rend teljha-
talmának teljes egyenlőségét tanította.
2609 3 Vö. XIV. Benedek, De synodo dioecesana XIII 1.

1100
 Függelék: V égjegyzetek

2610 ; Egybehívóirat; Levél az egyházmegyei vikáriusoknak; Beszéd a zsinathoz (1 .

ülés); a 3. ülés aktái.
2611 ; Beszéd a zsinathoz 8 .§.
2612 ; Rendelkezés a hitről 12.§.
2613 1 Beszéd a zsinathoz 2.§ a megjegyzésében. A VII. Sándor által 1665-ben a
!ansemsták ellen kiadott formulánum (*2020) tartalmát Aleth, Pamiers, Bcauvais
és Angers püspökei oly módon akarták relativizálni, hogy ediktumaikban
(‫״‬Mandement/ ‫ )׳‬kijelentették, hogy‫ ׳‬azt ‫״‬a jog és a tisztelet iránti hívó alázattal és
a pápák bulláiban és határozataiban található tények iránti fegyelemmel” kell
aláírni. Mivel azonban ez különbségtételt jelentett a jog és a tény között (‫״‬quaestio
iuns” és ‫״‬quaestio facü”; vö. *2010°) Jansen tanításainak elítélését illetően, az
Indexkongregáció ezeket az ediktumokat 1667. január 18-án betiltotta. VII. Sán-
dór halála után 19 francia püspök közbenjárt az utódnál, IX. Kelemennél a négy
püspök érdekében. A pápa, aki !)ékességre törekedett és félt az egyházszakadás-
tói, beleegyezett, hogy a négy püspök 1668. szeptember 1 -én kelt levelükben
(Antoine Arnauld körültekintő megfogalmazásában) értelmezze a formulánum
részükről történt aláírását. Miután ezt a magyarázatot 30 bíborost gyűlés megvi-
tatta, IX. Kelemen végül meghajolt és közölte a négy püspökkel a ,,Nőire itnérable
Jrcrí' , 1669. január 19-én kelt brévjében (RechScRel 8 [1918] 392k), hogy leve-
lük kielégítő. Ezt a kiegyezést a !ansemsták ‫ ״‬kelemeni békének" (‫ ״‬Pax
Clementina”) nevezték.
2615 : I^elkipászton eligazítás a hit tanulmányozásának szükségességéről és mód!áról
(1782. május 1 .), a no. 28 függelékben.
2616 Rendelkezés a kegyelemről 4. és 7. §; Rendelkezés a szentségekről általában (4.
ülés) l.§; Rendelkezés a gyónásról (5. ülés) 2.$.
2617 ; Rendelkezés a keresztségról (4. ülés) 2.$.
2618 Rendelkezés a kegyelemről 10.§.
2619 Uo.
2619 ‫ ג‬Arles-i Caesanus, 37. beszéd 2 (G. Morin, Catsani Arelatensis Opera omnia 1
[Maretioli 193η 15527 ‫ מ‬/ CpChL 103 [1953] 163 / = Pseudo-Augustmus, a
függelék 273. beszéde, korábban Sermo de tempore 61: PL 39,2257). - Szt. Ágos-
tón, De natura eígratia 43, no. 50 (CSEL 60,270 / PL 44,271). - Szt. Ágoston, De
gratia et liberó arbitno 16, no. 32 (PL 44,900). - Szt. Ágoston, Enarrationes in Psalmos
56, no. 1 (E. Dekkers - J. Fraipont: CpChL 39 [1956] 6 9 4 ^ / PL 36,661).
2620 1 Uo.
2621 Rendelkezés a kegyelemről ll.§.
2622 1 Rendelkezés a hitről l.§.
2622 2 Szt. Ágoston, De donoperseverantiae 16, no. 41 (PL 45,1018).
2623 1 Rendelkezés a kegyelemről 8 .§.
2624 ' Uo. 12.$.
2624 ; Szt. Ágoston, De spiritu et littera 28, no. 48 (CSEL 60,202)a. / PL 44,230).
2624 3 Szt. Ágoston, Sermo (Ecklio M amna-bm 349.) de anitate, no. 1 (PL 39,1530).
2625 ; Rendelkezés a bűnbánatról 3.§.

1101
 F ü g g e lé k V égjegyzetek

2625 2 Szt. Ágoston, In eptstulam lohanms ad Parthos [= 1 Ján 4] tract. 9, no. 4 (PL 35,2048
[C])· ‫ ־‬Szt. Ágoston, Inaangelium lohanms, tract. 41,10 (Jn 8 ,35k; kiadta. R. Willems:
CpChL 36 [1954] 36331k / PL 35,1698). ‫ ־‬Szt. Ágoston, Enarrationes in Psaltnos
127, no. 7 (E. Dekkers - [. Fraipont: CpChL 40 [1956) 1871k / PL 37,1680k).
Szt. Ágoston, Sermones de itrbis Apostolorum 156, cap. 13, no. 14, és 161, cap. 8 ;
Sermo de cemtate 349, no. 7 (PL 38,857; 882; 39,1532k).
2626 1 Rendelkezés a keresztségról 3.§.
2627 1 U a 12.§.
2628 1 Rendelkezés az euchansztiáról (4. ülés) 6 .§.
2629 ' Rendelkezés az euchansztiáról 2.§.
2630 1 Uo. 8 .§.
2630 2 Vö. XIV. Benedek, ‫ ״‬Cum semper obiatok', 1744. augusztus 19., 2. § (Mecheleni
kiadás, 2,306k) is.
2631 1 Rendelkezés az euchansztiáról 5.§.
2632 1 U a
2633 1 U a 6 .§.
2634 : Rendelkezés a bűnbánatról 7.§.
2635 1 U a 10.§, n a 4.
2636 : Rendelkezés a kegyelemről 15.§.
2637 1 Rendelkezés a bűnbánatról 10.§, no. 6 .
2638 1 U a ll.§.
2639 1 U a 1 2 .§.
2640 1 U a 16.§.
2641 1 U a
2642 1 U a
2643 1 Ua
2644 1 U a 19.§.
2645 1 U a
2646 1 U a 20. és 22.§.
2646 2 Szt. Ágoston, Levél (250.) Auxilius püspökhöz, cap. 1 (CSEL 57,5942 ]5952‫ ־‬/
PL 33,1066 [CD]). ‫ ־‬Szt. Ágoston, In evangélium íohannis, tract. 50,12 ([n 12,7k; R.
Willems: CpChL 36 [1954] 438^‫ ״‬/ PL 35,1762k).
2647 1 Rendelkezés a bűnbánatról 21. és 23.§.
2648 1 U a 22.§.
2649 1 U a 24.§.
2650 1 U a
2651 : Rendelkezés a papszentelésról 4.§.
2652 1 U a 5.§.
2653 1 U a 7.§.
2654 1 U a 13.§.

1102
 Függelék: V égjegyzetek

2655 1 Uo. 14.§.

2655 2 IV. Milánói tartományi zsinat, 1576. május 10-én Boromeo Szt. Károly vezetése
alatt, határozat, p. II, cap. 8 (MaC 34.237E / HaC 10.858Q.
2656 1 Rendelkezés a papszentelésról 18.§.
2657 1 Uo. 22.§.
2658 1 Emlékeztető az eljegyzés, a házassági akadályok stb. tárgyában (6 . ülés) 8 .§.
2659 1 Rendelkezés a házasságról (5. ülés) 7. 11. 12. §.
2660 1 Kérvény a fejedelmekhez (6 . ülés) és emlékeztető az eljegyzés tárgyában
..., 10. §.
2661 1 Rendelkezés a hitről 3.§.
2662 1 Rendelkezés az imádságról (6 . ülés) 17.§.
2663 1 Rendelkezés az imádságról 10.§; Lelkipászton eligazítás Jézus Szívének új tisz-
teletéról (1781. június 3.), a no. 32 függelékben.
2664 ! Rendelkezés az imádságról 14.§; Levél az egyházmegyei vikáriusokhoz (1784.
december 6 .) a no. 34 függelékben.
2665 : Rendelkezés a bűnbánatról 10.§.
2666 : Rendelkezés az imádságról 24.§. - Vő. *2486.
2667 1 A kegyelemről szóló rendelkezés függeléke: 12 cikkely, melyet Noailles bíboros
intézett XIII. Benedekhez, megjegyzés a l l . cikkelyhez.
2668 ! Rendelkezés az imádságról 29. §.
2669 1 Uo. 17.§.
2669 2 Vö. XIV. Benedek, ‫״‬Soldatnáni nostrae” bréve 25-36,1745. október 1. (Mechelen-
1 kiadás 3,241-249).
2670 1 Rendelkezés az imádságról 17.§.
2670 2 Szt. Ágoston, Levél (78.) Hippo lakóihoz, cap. 3 (CSEL 34,336n ‫ ״‬/ PL 33,269).
2671 : Rendelkezés az imádságról 17. §.
2672 1 Uo.
2673 1 Emlékeztető az ünnepek reformjáról (6 . ülés) 3.§.
2674 1 Uo. 8 . §.
2675 1 Emlékeztető az eskük megújításáról (6 . ülés) 4.§.
2676 1 Rendelkezés az egyházi konferenciákról (6 . ülés) l.§.
2677 ‫ י‬Uo.
2678 1 Uo. 4. §.
2679 ! Beszéd a szinódushoz 2. §. A kegyelmi segítségekről és az erkölcs rendszeréről
szóló vitára történik utalás.
2680 1 Emlékeztető a szerzetesség megújításáról (6 . ülés) 9.§.
2680 2 Sincius pápa, ‫ ״‬Directa ad decessortní' rendelekzó levél Himerius tarragonai püs-
pökhöz, 385. február 10., cap. 17 (CouE 635 / PL 13,1144B). Hozzáfűzhető: II.
Orbán a nimes-i zsinaton, 1096. július, 2. és 3. kánon (MaC 20,934A-935B).
2681 ' Emlékeztető a szerzetesség megújításáról 9.§.

1103
 Függelék; V égjegyzetek

2682 1 Uo.
2683 1 Uo.
2684 1 A Versailles mellett lévő Port-Royal des Champs ciszterci apácakolostorát, a
jansenizmus leghíresebb gyújtópontját, a ‫ ״‬Vineam Domtni Sabaotb" konstitúció-
val (*2390) szembeni ellenállása miatt büntetésből XIV. Lajos 1710-ben meg-
szüntette és lerombolta.
2684 2 Az egész szakaszhoz (*2684-2691) vö. Emlékeztető a szerzetesség megújításá-
ról 1 0 .§.
2692 1 Uo. ll.§.
2993 1 Emlékeztető a nemzeti zsinatok összehívásáról l.§ (6 . ülés).
2698 1 Aquinói Szt. Tamás, Summa theologae I, q. 34, a. 2 ad 3 (Editio Leonina 4,369a).
2698 2 Szt. Ágoston, De tnmtate VII 2, no. 3 (WJ. Mountain - Fr. Glorie: CpChL 50
[1968] 249k / PL 42,936)
2711 Szt. Ágoston, In evangélium lohannis, tract. 18,1 (R, Willems: CpChL 36 [1954]
1802‫ מ ל‬/ PL 35,1536).
2712 1 IV. Plusz, ‫ ״‬Dominia gregts custodiae", 1564. március 24. (vö. *1851-1861). VIII.
Kelemen, ‫״‬Sacrosanctum catholicaefidei", 1595. október 17. (BullLux 3,56b-57b):
megerősíti IV. Piusz indexének szabályait. —XIV. Benedek, ‫״‬SoUiata acproiida"
konstitúció, 1753. július 9. (kiadva az ‫ ״‬Index librorum prohibitorum ”-bán [Roma
19113] 19-34 / BullLux 19,59a-63b / XIV. Benedek, Bullanum, Mechelen-i ki-
adás 10,237-254).
2731 1 Szt. Ágoston, 105. levél (korábban 166.) a donatistáknak, cap. 2, no. 10 (CSEL
34/11, 6022ik / PL 33,400).
2732 1 Lyoni Iréneusz, Adversus haereses IV 11, no. 3 (kiadta WW Harvey [Cambridge
185η 2,160 / = IV 6 , no. 3: PG 7.987C k / SouChr 100/11 442-444).
2777 1 Tertullianus, De praesenptione haereticorum 7, 11 (R.F. Refoulé: CpChL 1 [1954]
19330. / CSEL 70,1037k / PL 2 [1879] 23k.)
2879 1 Aranyszájú Szt. János, Interpretatio in Jsenam 1, no.l (]. Dumortier: SouChr 304
[1983] 4 6 ^ / PG 56,14D).
2781 1 Szt. Ambrus, In Psalmos 40, no. 30 (CSEL 64, 250‫ ״‬/ PL 14 [1866] 1134B).
2983 1 XII. Kelemen, ‫ ״‬In emnenti" konstitúció, 1738. április 28. (vö. *2511-2513); XIV.
Benedek, ‫ ״‬Proitdas Romanorurn” konstitúció, 1751. május 18.; VII. Piusz, ‫ ״‬Eirlesiam
a lest/', 1821. szeptember 13.; XII. Leó, ‫״‬Quo grauord’ konstitúció, 1825. márci-
us 13.
2784 1 XVI. Gergely, ‫ ״‬Inter praedpua/' enciklika, 1844. május 8 . (vö.*2771).
2876 1 Ez a kommunizmus első említése pápai dokumentumokban.
2802 1 Lénns-i Vince, Commonitmum pnmum 23 (R. Demeulenaere: CpChL 64 [1985]
178‫ ״‬k / PL 50.668A).
2831 ; Szt. Ágoston, De dútae Dei X 23 (B. Dombart - A. Kalb: CpChL 47 [1955] 297^
a / CSEL 40/1, 485,3 / PL 41,300)
2888 1 Lyoni Iréneusz, Aditnus haereses III 3, no. 1 (kiadta WW Hanvey [Cambridge
1858] 2,9 / PG 7,849A / SouChr 211,32^ [= no. 2])

1104
 Függelék: V égjegyzetek

2894 1 XII. Kelemen, ‫ ״‬In ermnenti", 1738. április 28. (CdICF 1,656-658, no. 299; vö.
*25112513‫ ;)־‬XIV''. Benedek, ‫״‬Prondas Romanorum", 1751. május 18. (XIV. Bene-
dek, Bullánum, Mecheleni kiadás 8,416k; VII. Piusz, ‫ ״‬Eulestam a Iesu Cbrislo",
1821. április 13. (BullRCt 15,446b); XII. Leó, ‫״‬Quo gavtora”, 1825. március 13.
(BullRCt 16,345355‫)»־‬.
2962 : Erre az elvre hivatkozott III. Napóleon francia császár, hogy ne kelben megtar-
tania ígéretét, és ne kelljen segítséget nyújtania IX. Plusznak az egyházi állam
területére betörő piemonti seregek ellen.
2966 1 Λ tétel második részében megfogalmazott véleményt képviselte pl. Melchior
Cano, De loás tbeologas VIII 5 [Venezia 1759] 196k).
2993 1 Vö. XIV. Benedek, ‫ ״‬Redditae sünt nobif' bréve, 1746. szeptember 17. (XIV. Bene-
dek, BulLmum, Mecheleni kiadás 9,426-430 = Függelék no. III).
3005 1 Vö. Aquinói Szt. Tamás, Summa tbeologae I, q.l, a. 1 (Edtüo Leonia 4,6b).
3020 1 Lénns-i Vince, Commomtnnum primum 23, no. 3 (R. Demeulenaere: CpChL 64
[1985] 1777-17812 / PL 50.668A).
3051 : Nagy Szt. Leó, 4. születésnapi beszéd [ti. Róma püspökévé történt megválasztá-
sának évfordulóján] cap. 2 (PL 54,150Q.
3056 1 Philipposz pápai követ az Efezusi zsinat 3. ülésén mondott beszéde, 431. július
11. (ACOe l/I /I I I, 6027ÍJ, no.10631 / MaC 4.1295B-1298A / HaC 1.1477B).
3057 1 Nagy Szt. I. Leó, 3. születésnapi beszéd, cap. 3 (PL 54,146B).
3057 2 Lyoni Iréneusz, Adversus haereses III 3, n a 2 (SouChr 211 [1974] 32^) = III 3,
no. 1 (kiadta WW Harvey [Cambridge 1857] 2,9 / PG 7,849A).
3057 3 Szt. Ambrus, 11. levél 4 (PL 16.986B).
3061 1 Nagy Szt. Gergely, Levél Alexandriai Eulogiosznak (D. Norberg: CpChL 140A
[1982] 552M66 [= Regstrum epistolarumWW 29] / MGH Ep. 2,31^^ [= Regstrum
epistolarum VIII 29] / PL 77,933C [= Regstrum epislolarum VIII 30]).
3066 1 A szóban forgó tárgyban Hormisdas pápának a Libellusfidet írását röviden idézi
(*363-365); a dokumentumban magában nem jelölt elhagyásokat itt [...] jellel
jelezzük.
3069 1 Clairvaux-i Szt. Bernát, 190. levél, 1 1 1 . Tractalus contra errores Abelardi II. Ince
pápának, Előszó (Opera 8 , kiadta ]. Leclercq - H.M. Rochais [Roma 1977] 17Λ /
PL 182.1053D).
3138 1 Alexandriai Szt. Kelemen, Stromala I 20 (PG 8,817AB [gr.]; 818B [lat.] / O.
Stáhlin [GChSch 52 (15) 2,63100,1=] [642-‫)]§מ‬
3139 1 Cajetan de Vio, Kommentár Aquinói Tamás, Summa lbelogae-he/. II-II, q. 148, a.
4 (Editio Leonina 10,174b).
3144 1 Vö. IX. Gergely, Decrttales, 1. IV. tit. 9, cap. 1 (Frdb 2,691k).
3144 2 Szt. Jeromos, Levél (77.) Okeanosznak, cap. 3 (CSEL 55,391 1 7 ‫ ל‬/ PL 22.691D).
3177 1 Szt. Ágoston, In evangélium Iobannis, tract. 2 (R. Willems: CpChL[1954] 36,260M/
PL 35,1607).
3178 1 Szt. Ágoston, 105. levél a donatistáknak, cap. 2, no. 9. (CSEL 34/11, 601‫ מ‬/ PL
33,399).

1105
 Függelék: V égjegyzetek

3192 Nem olyan szigorú a Szt. Penitenciária egyik válasza 1887. szeptember 24-én;
abban egy egyedi esetben megengedték, hogy a polgármester (aki egyébként
elvesztette volna állását), miután a polgári bírák azt az ítéletet hozták, hogy
helye van a válásnak, határozatot hozzon a polgári válásról, azzal a feltétellel,
hogy’ 1 ‫ ״‬. nyilatkozatot tegyen a katolikus tanítás mellett, már amint az a házassá-
got és a házassági ügyeket illeti, amelyek egyedül az egyházi bírákra tartoznak;
2. Határozathozatalkor, és mint nyilatkozó hatóság nyilvánosan jelentse ki, hogy
ó egyedül a polgári következményeket és egyedül a polgári szerződést veheti
tekmtetbe, egyébként pedig a házassági kötelék tökéletesen kikezdhetetlen ma-
rád az Isten és a lelkiismeret színe előtt”... (Revue des Sciences Ecclésiastiques
60 [Amiens 1889/11] 476).
3201 A* 4,6, no. 2 .
3202 Ua
3203 A* 4,18k, no. 15. ; 3,344, no. 1423.
3204 A* 4,8 no. 5k.
3205 A* 1,241, n a 298.
3206 A’ 2,150 no. 848.
3207 U a A1,445 ‫ ׳‬no. 490.
3208 A1,396 ‫ ״‬no. 454.
3209 A* 3,373 no. 1235; l,229k no. 287k.
3210 A* 1,221, n a 280; 223. no. 281.
3211 A* l,708k no. 726.
3112 A* 1,658, no. 681; 1,399 no. 458; 3,346 n a 1425.
3213 A* cap. 4, 5,9
3214 A* 1,408, n a 463.
3215 Ua
3216 A* 1,410, no. 464.
3217 A’ 1,350, no. 412.
3218 A* l,49k no. 51.
3219 B’ 109, lectio 37.
3220 C L 4, no. 656; A’ 1,619, no. 646.
3221 D’ 1. 4, cap. 5, no. 819; A’ 1,619, no. 646.
3222 A’ 1,591, n a 621.
3223 E’ 638, Függelék, art. 10; B’ 217, lectio 69.
3224 C p. II, 1 1 , cap. 11, no. 849; A* 5,377, cap. 53, art. 2, 5,4°§.
3225 A' 1,155-158, 191. no. 193k
3226 A* 1,154, no. 190.; no. 159. 196; B* 200, lectio 65.
3227 B* 281, lectio 85.
3228 F’ no. 92. és a megjegyzés.
3229 B 2 8 5 ‫׳‬k, lectio 87.

1106
 Függelék: V égjegyzetek

3230 1 Uo.
3231 1 B ’ 286k.

3232 1 B238 ‫־‬, lectio 74.

3233 1 B* 191, lectio 63.
3234 1 B193 ‫׳‬, lectio 64.
3235 1 G ’ L 1 , cap. 6 , art. 2 .
3236 1 Η’ p. II, no. 674 676k.
3237 1 F no. 85.
3238 1 E' no. 672.
3239 1 E* no. 674.
3240 1 E* no. 677.
3251 1 Szt. Ágoston, De liberó arbitrio I, no. 41. (CSEL 74,14lt), = 1 5 , no. 13 (PL
32,1228Q.
3251 2 Aquinói Szt. Tamás, Summa theologae I, q. 19, a. 9 ad 3 (Editio Lcomna 4,247b).
3267 1 Aquinói Szt. Taniás, Summa theologae II-II q. 6 6 , a. 2 (Editio Leonina 9,85b).
3274 1 Aquinói Szt. Tamás, Summa theobiiae III, q. 30, a. 1 (Editio Leonina 11,315b).
3280 1 Szt. Ágoston, De doctnna christiana III 4, no. 8 (J. Martin: CpChL 32 [1962] 822‫״‬. /
PL 34,68).
3284 1 Szt. Ágoston, Contra lukanum Pelajpanum II 10, no. 37 (PL 44,700).
3284 2 Vö. Szt. Ágoston, De Génén ad kitérőm VIII 7, no. 13 (CSEL 28,241 / PL 34,378).
3286 1 A kritikai módszert ajánlotta XIII. Leó a ‫ ״‬Viglantiae studiique" kezdetű, 1902.
október 30-i apostoli iratában (ÁSS 35 [1902/03] 236 / EchB no. 142).
3287 1 Vö. Szt. Ágoston, De Génén adktteram imperfectuskbercAp. 9, no. 30 (CSEL 28,481.,
/ PL 34,233).
3287 2 Szt. Ágoston, De Génén ad ktteram I 21, no. 41 (CSEL 28,31 ^ / PL 34,262).
3288 1 Szt. Ágoston, De Génén ad ktteram II 9, no. 20 (CSEL 28,46g l0 / PL 34,270k).
3288 2 Aquinói Szt. Tamás, Summa theologae I, q. 70, a. 1, ad 3 (Editio Leonina 5,178b).
3289 1 Aquinói Szt. Tamás, Super IV kbros Sententiarum II, dist. 2, q. 1, a. 3, solutio
(Parmai kiadás 6,405b / R. Busa, Opera omnia 1 [1980] 130).
3289 2 Aquinói Szt. Tamás, Responno ad lectorem Venellensem de artuuks 42, Előszó (10 mű
a Római kiadásban; = 22 mű a Mandonet-féle kiadásban 3 paris 1927] 197; 9
mű a Parmai kiadásban 16,163b).
3293 1 Szt. Ágoston, Levél (82.) Jeromoshoz, cap. 1, no. 3. (CSEL 34,354^, / PL 33,277).
3294 1 3 Ezd 4,38.
3305 1 Szent-Viktori Richárd, De trimtate I 2 (PL 196,891D).
3309 1 Aquinói Szt. Tamás, Super kbros IV Sententiarum 1. IV, dist. 17, q.3, a. 3 solutio 5
(qc. 5) 3 (Parmai kiadás 7,800a / R. Busa, Opera omnia 1,539).
3317b11661-1662-ben rítusnak néhány alkalmazását vezették be; így toldották hozzá az
itt említett szavakat a ”püspöki” ill.”pap1 hivatal és feladat számára”
3320 Aquinói Szt. Tamás, Summa tbeologae III, q. 26, a. 1 (Editio Leonina 11,285b).

1107
 Függelék: Végjegyzetek

3321 1 Uo. III, q. 30, a. 1. (uo. 11,315b).

3326 1 Vő. Szt. Ágoston, De trinitate I 4, n a 7 és 5, no. 8 (WJ. Moutain - Fr. Glorie:
CpChL 50 [1968] 35k / PL 42,824).
3326 2 Uo. I 4, no. 7 (CpChL 50,362Λ / PL 42,824Q.
3326 1 Aquinói Szt. Tamás, Summa theologiae I, q. 39, a. 7 (Editio Leonina 4,407ab).
3326 4 Szt. Ágoston, De tnnitate IV 20, no. 29 (CpChL 50,2001‫ ע‬/ PL 42,908D).
3327 1 Nagy Szt. Vazul, De Spintu Sancto 16, 39.§ (SouChr 17 paris 1947] 181 / PG
32,139C [latin]; 140C [görög]).
3328 1 Szt. Ágoston, 267. beszéd (korábban 186.) Pünkösdkor 14, no. 4 (PL 38,1231D).
3329 1 Nagy Szt. I. Leó, 77. beszéd (korábban 75.) a Pünkösdről III 1 (PL 54,412A).
3330 1 Aquinói Szt. Tamás, Summa theologiae I, q.8,a.3 (Editio Leomna 4,87b).
3352 1 Aquinói Szt. Tamás, Summa tbeologiae III, q. 59, a.4 ad 2 (Editio Leomna 11,545b).
3362 1 Karthágói Cipnán, Levél (69.) Magnusnak 5 (CSEL 3/II, 754^, / PL 3,1189 [=
cap. 6 ]).
3362 2 Aquinói Szt. Tamás, Summa theologfae III, q. 59, a. 4 ad 2 (Editio Leonina 11,545b).
3362 3 Szt. Ágoston, In evangélium Iohannis, tract. 26, no. 17 (R. Willems: CpChL 36
[1954] 268^,) / PL 35,1614).
3364 4 U a, 13 (CpChL 36 2 6 6 J / PL 35,1613).
3370 1 Eadmer, De excellentia Virginis Manae 9 (PL 159,573).
3370 2 IX. Piusz, ‫ ״‬Inejfabilis Deuf’ bulla, 1854. december 8 . (CollLac 6,843a).
3370 3 Clairvaux-i Szt. Bernát, Mária születésnapján mondott beszéd: De aquaeductu,
no. 4. (Opera 5, kiadta ]. Leclerq - H.M. Rochais [Roma 1968] 27710/ PL 183,440)
3370 4 Vö. Sienai Szt. Bemaráui, Quadragesimale de evangelio aeterno, sermo 51, art. 3, a.l:
A kegyelem teljessége ‫ ״‬Krisztusban mint a főben van, aki kiárasztja, és Máriá-
bán mint nyakban, aki átvezeti az Egyház egész testébe” (,,in Christo ut in capite
influente; in Mana ut in collo toti corpori Ecdesiae transfündente”: Opera omma
4 [Quarracchi 1956] 551.^).
3377 1 Vö. Zsinati Kongregáció 1679. február 1 2 - 1 rendelkezését (*2095 és 2090°),
mely a XV. és XVI. században Eszak-Itáliában és mindenekelőtt Spanyolország-
bán felvirágzó eucharisztikus mozgalomra vonatkozik. A végzést, hogy Nagy-
pénteken is lehessen szentáldozáshoz járulni, különösen Antomo Velásquez Pinto
CCRRMM Tesoro de los Cústianos (Madrid 1662) c. művében szorgalmazta. Ezen
végzéssel szemben már a fentemlített határozat is a római szokást hangsúlyozta.
A Nagyhét szertartásrendjének reformja után a korábban elutasított szokást el-
fogadták: vö. a Rítus Kongregáció 1955. november 16-i ‫״‬ALmwtf Redempton/'
határozatát, instrukció no. 19 (AAS 47 [1955] 846).
3491 1 P. Ovidius Naso, Fasti VI 5 (kiadta R. Merkel [Leipzíg 1911] 332).
3549 1 Vö. Lyoni Iréneusz, Adversus haereses IV 40, no. 2 (kiadta WW Harvey [Camb-
ndge 1857] 2,236 / =IV 26, no. 2: SouChr 100/11, 718 / PG 7,1053Q.
3549 2 Vö. Tertullianus, De praesiriptione haereticorum 28 (R.F. Refoulé: CpChL 1 [1954]
209 / CSEL 70,34 / PL 2,47).

1108
 Függelék: Végjegyzetek

3556 1 Már XII. Benedek (*1017) és VII. Piusz (*2718) is kifejtette tanítását ezen nézet
ellen; valamint VI. Kelemen, ‫״‬Super quibusdanf' levél Consolatomak, az örmé-
nyék katholikoszának, 1351. szeptember 29. (BarAE 1351, no.ll.), XIII. Bene-
dek, eligazítás az antiokhiai melkiták pátriárkájának, 1729. május 31. (CollLac
2,439-441), és XIV Benedek, ‫״‬SinguLms Romanorum" leirat, 1741. szeptember 1.
(CollLac 2,488d-492b).
3563 : Lyoni Iréneusz, Aátrsus haereses III 1, no. 2 (kiadta WW Harvey [Cambridge
1857) 2,36‫ ־‬/ SouChr 211 [1974] 22-24 / PG 7,844k).
3626 1 Nyilvánvaló utalás Lérins- 1 Vincére,Commonttonum I 22 a végén: ,,Amit pedig
tanultál, tanítsd úgy, hogy miközben új módon mondod, semmi újat ne mondj”
(PL 50,667 / R. Demeulenaere: CpChL 64 [1985] 1 7 7 ^
3635 1 A Szt. Offícium 1941. november 15-1, egyébként ezzel azonos válaszához a
következőket fűzi: ‫( ״‬a dolgok és a személyek körülményei szerint) legalább benn-
foglaltan” [,,(pro rerum etpersonarum adiuncbs) saltem implicite"; II Mo-nitore
Ecdesiastico (1942) 114).
3636 1 A már idézett 1941-es válaszban ez a mondat a megbotránkoztatásról úgy hang-
zik: ‫ ״‬Mindig törődni kell azzal, hogy kikerüljék a hitvallásköziség botrányát vagy
a gyanúját. Minél kisebb azonban a késedelemben meglévő veszély, annál in-
kább kell követeim a tévedések kifejezett visszavonását és a katolikus hit meg-
vallását” (‫ ״‬Semper aufem curandum est, ut scandalum et vei suscipio
interconfessionalismi evitentur. Quo minus autem est penculi m mora, eo magis
explicita retractatio errorum et fidei catholicae professio exigi debent”).
3650 1 Vö. Szt. Jeromos, Tractalus sitt Horniba in Psalmos 88,3 (G. Morin: CpChL 78
[1958] 406^ / G. Monn, Antcdota Maredsolana, tóm. 1, vol. 3 / II [Maredsous
1903] 5 3 J.
3665 1 XIII. Leó 1879. augusztus 4-én kelt, ,rÁttérni Patti/’ enciklikájáról (vö. *3139k),
X. Piusz 1914. június 29-én kelt ‫ ״‬Doctons angelici” motu propnojáról (Vö. *3601°)
és XI. Piusz 1922. augusztus 1-én kelt ‫״‬Offiiiorum omniuni' enciklikájáról (AAS
14 [1922] 449-458) van szó.
3676 .Mexandnai Szt. Kürillosz, Commentanus in JohannemXU 18 (PG 74.622Q.
3679 1 ‫ ״‬Crudelis Herode/' himnusz a vízkereszti officiumból.
3686 : Pseudo-August1 nus[=Karthágói Quodvultdeus], De symbolo sermo [no. IV, PL;
no. III, CpChL] ad cateihumenos 13 (PL 40.688C / R. Braun: CpChL 60 [1976]
363J.
3690 1 XIII. Leó, ‫ ״‬Rerum novarun/’ enciklika 1891. május 15. (ÁSS 23 [1890/91] 646 /
XIII. Leó,Acta, Roma 11,106).
3690 2 Uo. kissé előbb.
3701 ; Aquinói Szt. Tamás, Summa theologtae III, suppl., q. 49, a. 3 (Editio Leonina
12,946).
3702 1 XIII. Leó, ‫ ״‬Rerum novarun,/ ’ enciklika, 1891. má|us 15. (AAS 23 [1890/91] 645 /
XIII. Leó, Acla, Roma 11,104).
3703 1 Szt. Ágoston, De bono lontugali 24, no. 32 (CSEL 41,2272Jk / PL 40.394D); ugyanő
De Genesi ad litteram IX 7, no. 12 (CSEL 28,27526k / PL 34.397D).

1109
 Függelék; Végjegyzetek

3703 2 Szt. Ágoston , De Genest ad Utteram IX 7, no. 12 (CSEL 28,27527k-2766 / PL

34.397D).
3707 1 Szt. Ágoston, De bono coniugah 24, no. 32 (CSEL 41,22715 / PL 40.394D).
3707 2 Vö. Nagy Szt. I. Gergely, In Evangelia homtliae, 1. II, hóm. 30 (]n 14,2331‫)־‬, no.l
(PL 76,1220).
3707 i Vö. Catechismus Romanus (1564), p. II, cap. 8 , q.13.
3710 1 Szt. Ágoston , De Genest ad Utteram IX 7, no. 12 (CSEL 28,27624 / PL 34.397D).
3716 1 Szt. Ágoston, De aduUennts coniugis ad Pollenttum 1112 (CSEL 41,396)‫ ״‬g / PL 40
[1 8 8 η 479B).

3722 1 Az AAS 22 (1930) 604 javítása szerint.

3725 1 Vö. ‫ ״‬Rerum novarum" enciklika, no. 13 (ASS 23 [1890/91] 647 / XIII. Leó, Acta,
Roma 11,107).
3725 2 XI. Piusz, ‫ ״‬Ubi arcano ‫ ״‬enciklika, 1922. december 23. (AAS 14 [1922] 698).
3726 1 A kerek zárójelbe tett cím az AAS kiadásában széljegyeim.
3728 1 ‫״‬Rerum novarum" enciklika, no. 7 (AAS 23 [1980/91] 644 / XIII. Leó, Acta,
Romai 1,102).
3728 2 Uo., no. 10 (ÁSS 23 [1890/91] 649 / Acta, Roma 11,105).
3729 1 Vö. Aqumói Szt. Tamás, Summa íheologtae II-II, q. 134, többek között a. 3 (Edito
Leomna 10,89-94).
3731 ! ‫ ״‬Rerum novaruni' enciklika, no. 27 (AAS 23 [1980/91] 657 / XIII. Leó, Acta,
Roma 11,123).
3732 1 Uo. , no. 7 (ÁSS 23 [1890/91] 644 / Acta, Romai 1,102).
3733 1 Vö. ‫ ״‬Rerum novaruni' enciklika, no. 34 (AAS 23 [1980/91] 661 / XIII. Leó, Acta,
Roma 11,129).
3734 1 Uo., no. 17 (ÁSS 23 [1890/91] 649 / Acta, Roma 11,111).
3735 1 Vö. XI. Piusz, ‫״‬Casti connubii" enciklika, 1930. december 31.(AAS 22 [1930]
58η.
3740 1 Vö. ‫ ״‬Rirum novaruni' enciklika, no. 42 (AAS 23 [1980/91] 667 / XIII. Leó, Acta,
Roma 11,138k).
3773 1 Vö. ‫ ״‬Rerum novarum" enciklika, 1891. május 15. (vö.*3265-3271).
3773 2 Vö. ,^Quadragestmo anno" enciklika, 1931. május 15. (vö.*3725-3744).
3792 1 D. Ruotolo, Un graitsstmo pencolo, 6 .
3793 1 D. Ruotolo, Un gravisstmo pertcolo, 45.
3793 2 U a, 11.
3793 ‫ ג‬Aqumói Szt. Tamás, Summa theologae I, q. 1, a. 10 ad 1 (Editio Leomna 4,25b)
3793 4 XIII. Leó, ‫ ״‬Prondentisstmus Deus" enciklika (EnchB no. 108.).
3793 5 XV. Benedek, ‫״‬Spiritusparaclitui' enciklika (EnchB no. 485.)
3793 4 U a, no. 486.
3793 7 Sztridoni Jeromos, Epistula ad Pammachium 17,7 (CSEL 54,38179 [=49. levél] /
PL 22 [1864] 507 [=48. levél]) / EnchB n a 106 487.

1110
 Függelék: Végjegyzetek

3794 1 D. Ruotolo, Un gransstmo pencoio, 7.

3795 1 EnchB 106.
3804 1 Nagy Szí. I. Gergely, Mondta XVI 35, 43.§. (PL 75.1062B / M. Adnaen: CpChL
143A [1979] 724J.
3806 1 Vö. Aquinói Szt. Tamás, Summa contragentiles IV 76.
3806 2 Vö. XIII. Leó, ‫״‬Sapientiae chnsűanae” enciklika, 1890. január 10., és ‫״‬Saás cogmtuni'
enciklika, 1896. június 29. (ÁSS 2 2 [1889/90] 392; 28 [1895/96] 710).
3808 1 ÁSS 29 (1896/97) 650; '3328.
3811 ; Aquinói Szt. Tamás, De itnlate, q. 29, a. 4, corpus (Parmai kiadás [1859] 9,451a
/ R. Busa, Opera omnia 3 [1980] 183).
3813 Vö. Aquinói Szt. Tamás, In Eph, cap. 2, lectio 5.
3813 2 Uo., cap. 1, lecüo 8 (Parmai kiadás 13,456ab).
3815 Vö. Aquinói Szt. Tamás, Summa theologiae I, 43. q., 3. a.
3815 ‫ ו‬XIII. Leó, ‫ ״‬Diiinum illud munuf' enciklika (AAS [1896/97] 653; '3331)
3816 ; Arról a ‫״‬pánknsztusi clv”-rol van szó, amelyet egy német könyvben 1940-ben
védelmeztek. Római Ágoston egy hasonló tévedését elítélték már a Bázeli zsi-
naton, 22. ülés, 1435. október 15. (MaC 29,109 / COeD3 493).
3817 Szt. Ambrus, Expositio evangelii secundum Lucám IV, no. 49 (Lk 4,27; CpChL
14,123590k / CSEL 32/IV, 1622a / PL 15 [1887] 1711A).
3821 Vö. I. Gelasius, 14. levél, tractatus II (PL 59.89C / Thiel 529).
3822 1 Vö Augustinus, In evangélium lohannis., tract. 26,2 (Jn 6,44; CpChL 36,260k / PL
35,1607).
3822 2 Vö. uo.
3829 1 Idézet Alexandriai Szt. Athanasziosztól, Contra Arianos I 54 (PG 26,123).
3830 1 Aquinói Szt. Tamás, In Herb, cap. 1, lectio 4 (Parmai kiadás 13,678a).
3846 1 Vö. XI. Piusz, ‫״‬A d catholici Sacerdotii” enciklika, 1935. december 20. (AAS 28
[1936] 18k).
3850 1 Vö. Bellarmin Róbert, Controiersiae de sacramento Eucbansltae VI (= De sacrifirío
Missae II) 4 (kiadta ]. Fcvre, Opera omnia 4 [Paris 1873] 373a).
3851 III. Ince, De sacro Állam mysteno III 6 (PL 217.845D).
3851 2 Vö. Bellarmin Róbert, Controiersiae de sacramento Eucharistiae V (= De saaificio
Missae I) 27 (kiadta ]. Fcvre, Opera omnia 4,366a).
3854 1 Vö. XIV. Benedek, ‫ ״‬Certiores effectí' enciklika, 1742. november 13. l.§ (Bullanum
[Mechelen 1826] l,439k); Tridenti zsinat, 22. ülés, 8 . kánon (*1758).
3855 1 Ezekkel a szavakkal utal a ‫״‬misztérium-teológia” felfogására Krisztus jelenlété-
ról az Egyház imádságában és a liturgikus év megünneplésében. Vö. a Szt.
Officium titkárának levele Salzburg érsekének, 1948. november 25. (Klerusblatt
[Salzburg] 1948. december 25.), melyben megmagyarázza, hogy ezzel a
enciklikalel nem azoknak a nézetét helyeselte ‫״‬akik azt tanítják, hogy a titkok a
liturgikus tiszteletben nem történelmiek, hanem titokteljesek és szakramentálisak,
ám valóságosan jelenvalók” (‫״‬qui docent, mysteria in cultu liturgia! praesentia
esse non historice, séd mystice ac sacramentahter, tamen realiter”).

1111
 Függelék: Végjegyzetek

3873 1 A szóban forgó fejezet megtalálható: R. Karam, Reply to a lábéról, in: From the
Housetrops 3, a St. Benedict’s Center egyetemi folyóirata.
3884 1 Vö. *3045
3886 1 IX. Piusz,,,Intergraiissimat' levél, 1870. október 26. (IX. Piusz, Acta, 1/V, 260).
3892 1 Vö. I. Vatikáni zsinat, 3. ülés, cap. 4 (*3016.).
3896 1 Vö. XII. Piusz, A Tudományos Akadémia előtt mondott beszéd, 1941. novem-
bér 30. (AAS 33 [1941] 506).
3902 1 IX. Piusz, ‫ ״‬Inejfabihs Deut' enciklika, 1854. december 8 . (IX. Pius, Acta, 1/1,
599).
3911 1 Vö. XII. Piusz, A nót szerzetesrendek és vallásos intézetek legfelsőbb vezetői-
hez intézett beszéd, 1952. szeptember 15. (AAS 44 [1952] 824).
3913 1 Damaszkuszi Szt. ]ános, Defide orthodoxa IV 14 (PG 94.1158B-1159A / B. Kotter:
PTS 1 2 [írások 2 ] 2 0 0 WJ .
3914 1 Francisco Suárez SJ, Commentarii et disputationes in III. partém D. Thomae, disp.
XXII, sect. 2 (iOpera omnia, kiadta C. Berton, 19 [Paris 1860] 327a).
3915 1 Lyoni Iréneusz, Adversus haereses V 19, no. 1 (kiadta WW Harvey [Cambridge
1857] 2,375 / PG 7.1175B / SouChr 153 [1969],248;.
3915 2 XI. Piusz, ‫״‬Auspuatusprofecto” levél (AAS 25 [1933] 80).
3915 3 XII. Piusz, ‫״‬Mystia torpant' enciklika (AAS 35 [1943] 247).
3922 1 XIII. Leó, %
yAnnum sacrum" enciklika, 1899. május 25. (XIII. Leó,A cta 19 [Roma]
76; *3355)
3924 1 Vö. Aquinói Szt. Tamás, Summa theologae III, q. 9, a. 1-3 (Ediüo Leomna 11,138-
142).
3924 2 Vö. uo. III, q. 33, a. 2 ad 3; q. 36, a. 6 (Editio Leomna 11,342 443).
3936 1 Aquinói Szt. Tamás, De regmine pnncipum I 15 (Parmai kiadás 16 [1865] 238a /
R. Busa, Opera 3 [1980] 600 [= I 16]).
3938 1 Vö. XI. Piusz, ,Quadragenmo anno" enciklika (AAS 23 [1931] 199; *3733).
3938 2 Vö. uo. (200).
3938 3 Vö. uo. (201).
3940 1 Vö. uo. (210k).
3940 2 Vö. uo. (211).
3942 1 XII. Piusz, Rádióbeszéd, 1941. június 1. (AAS 33 [1941] 198k).
3942 2 Vö. uo. (199).
3942 3 Vö. uo. (201).
3942 4 Vö. uo. (202).
3942 5 Vö. uo. (203).
3945 1 Az olasz szövegben (L’Osservatorc Romano): ‫ ״‬titolo di credito” (= hitelpapír,
hitellevél, részvény).
3945 2 AAS 23 (1931) 195.
3946 1 Uo. 198.

1112
 Függelék Végjegyzetek
3947 1 XII. Piusz, Rádióbeszéd, 1944. szeptember 1. (AAS 36 [1944J 254); vö. még XI.
Piusz, ,Quadragtsimo anno" enciklika (AAS 23 [1931] 199; *3733).
3948 1 XII. Piusz, Beszéd a Kis- és középvállalkozók Katolikus Szervezeteinek Nem-
zetközi Gyűlésén (Associaáon Cathohque de petites et moyennes entrepnses),
1956. október 8 . (AAS 48 [1956] 799k).
3950 1 Az Egyháznak a magántulajdonhoz való jogról vallott tanításának ilyen megkö-
zelítése fejeződik pl. abban az alaptételben, melyet az SPD fogalmazott meg az
1959. november 13-15. között tartott godesbergi kongresszusán (.Alaptételek,
15): ‫״‬A termelő javak magántulajdona igényt tarthat védelemre és támogatásra,
amennyiben nem akadályozza az igazságos társadalmi rend felépítését. Erósíte-
ni kell a termelékeny kis- és középvállalkozásokat, hogy állni tudják a gazdasági
versenyt a nagyvállalatokkal.”
3950 2 Vö. XII. Piusz, Rádióbeszéd, 1944. szeptember 1. (AAS 36 [1944] 253).
3951 Vö. XII. Piusz, Rádióbeszéd, 1942. december 24. (.AAS 35 [1943] 17).
3951 ‫ ג‬Vö. uo. (20).
3951 1 XI. Piusz, ,Quadragtsimo anno" enciklika (AAS 23 [1931] 214).
3952 1 XIII. Leó, ‫ ״‬Rerum novaruni' enciklika (Acta, 11 [Roma 1891] 114).
3957 1 Vö. XII. Piusz, Rádióbeszéd, 1942. december 24. (AAS 35 [1943] 9-24) Már
ebben levezeti az emben személy méltósága alapvető )ogainak egy részét: ‫״‬.Aki
azt akarja, hogy a béke cs‫ ש‬aga a társadalom fölött fölragyogjon, és ott is marad-
jón, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy az emben személy visszakapja azt a méltó-
ságát, amelyet az Isten már a kezdetektől fogva neki kölcsönzött, hogy ellenáll-
jón az emberek lélektelen eltömegesedésének, és az állhatatos elvek és biztos
meggyőződések hiányának, hogy ellenálljon a túlzott mértékű szenvedélyeknek
és érzéki vonzódásoknak, és a belőlük fakadó állhatatlanságnak, az minden meg-
engedett eszközzel támogassa az élet minden területén azokat a társadalmi fór-
mákat, amelyekben lehetséges és biztosított a teljes személyi felelősség, vonat-
koztatva ezt mind a földi, mind az égi rendre, hogy támogassa a következő
alapvető emben jogok figyelembevételét és gyakorlati megvalósulását: a testi,
szellemi és erkölcsi élet megtartásának és fejlesztésének jogát, különös tekintet-
tel a vallásos nevelés és képzés jogára, az egyéni és nyilvános istentisztelet jogát,
beleértve a vallásos karitatív tevékenységet is, a házassághoz és a házasság céljá-
nak eléréséhez, a házastársi és az otthoni közösséghez való jogot, a társadalmi
állapot szabad megválasztásának jogát, tehát a papi és a szerzetesi rend szabad
választásának jogát is, az anyagi javak használatának jogát, tudva a kötelessége-
két és a társadalmi korlátozottságot” (AAS 35 [1943] 19). Vö. XXIII. János,
Beszéd a ‫״‬Motimiento l^aureati át Anioné Cattolica”gyűlésén, 1963. január 4. (AAS
55 (1963] 89-91).
3958 1 Vö. XI. Piusz, ‫ ״‬Dilim redemptom‫ ״‬enciklika, 1937. március 19. (AAS 29 [1937]
78); XII. Piusz, Rádióbeszéd, 1941. június 1. (AAS 33 [1941] 195-205; németül:
uo., 237-249); lJnnersal Declaration of Humán Rigbts, art. 3 22 és mindenekelőtt
25.
3959 1 Vö. Untrersal Declaration 0/ Humán Rights, art. 1219 27; Európai embenjogi komeaó,
art. 1 0 a szólásszabadságról (korlátozásokkal a 2 . §-ban).

1113
 Függelék: Végjegyzetek

3960 1 Vö. XII. Piusz, Rádióbeszéd, 1942. december 24. (AAS 35 [1943] 9,24); Uniténál
Declaration of Humán Rights, art. 26; Európai emberjogi konveció, Kiegészítő-
jegyzőkönyv, art. 2 .
3961 1 Vö. Uniténál Declaration of Humán Rights, art. 18: ‫ ״‬Mindenkinek joga van a gon-
dolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadságra; ez a jog magába foglalja annak
szabadságát, hogy ki-ki megváltoztassa vallását vagy hitét, és azt a szabadságot,
hogy egyedül vagy másokkal közösségben, nyilvánosan vagy a magánéletben
megvallja vallását és hitét tanításban, gyakorlatban, istentiszteletben és ünne-
pen”. Teljesen hasonló ehhez: ‫״‬Európai emberijog kommá’’, art. 9, ám a következő
megszorítások hozzáfüzésével (2. §): ‫״‬Annak szabadsága, hogy valaki hitét vagy
meggyőződését nyilvánosan kinyilvánítsa, csak olyan korlátozások alá eshet,
melyek törvény által biztosított szükséges intézkedések egy demokratikus társa-
dalomban a közbiztonság érdekében, a közrend, az általános közegészség vagy a
közerkölcs védelmében, illetve mások jogainak és szabadságának védelmében”.
3961 2 L. Caelius Firmianus Lactantius, Divinae Institutiones IV 28,2 (CSEL 19,38820-
3893 / PL 6,535BQ.
3961 3 XIII. Leó, ‫ ״‬Libertás praestanttssimum ’ enciklika (XIII. Leó, Acta, Roma 8,237k;
VÖ.+3250).

3962 1 Vö. XII. Piusz, Rádióbeszéd, 1942. december 24. (AAS 35 [1943] 9-24c; vö.
még *3957). Vö. Umrersal Declaration of Humán Rights, art. 16; Európai emberjog
konitaó, art. 1 2 , részben art. 8 is.
3962 2 Vö. XI. Piusz, ‫ ״‬Casti connubii‫ ״‬enciklika (AAS 22 [1930] 539-592); XII. Piusz,
Rádióbeszéd, 1942. december 24. (AAS 35 [1943] 9-24).
3963 1 Vö. XII. Piusz, Rádióbeszéd, 1941. június 1. (AAS 33 [1941] 201); Umrersal
Declaration of Humán Rights, art. 23, 1. §.
3963 2 Vö. XIII. Leó, ‫ ״‬Rerum novarum” enciklika (Acta, 11 [Roma 1891] 128k).
3964 1 Vö. XXIII. János, ,Mater et Magistrd’ enciklika (AAS 53 [1961] 422; vö még
*3947).
3964 2 XII. Piusz, Rádióbeszéd, 1941. június 1. (AAS 33 [1941] 201).
3965 1 XXIII. János, ,Mater et Magstrd' enciklika (AAS 53 [1961] 428).
3965 2 Uo. (430); vö. XI. Piusz, ,ffuadragesimo anno" (*AAS 23 [1931] 191 193; *3726
3728).
3966 1 XIII. Leó, ‫ ״‬Rerum novarum" enciklika (Acta 11 [Roma 1891] 134-142); XI.Piusz,
‫ ״‬Ouadragesimo anno" (AAS 23 [1931] 199k); XII. Piusz, ‫״‬Sertum laetitiaé' körlevél
az Egyesült .Államok püspökeinek, 1939. november 1 . (*AAS 31 [1939] 635-
644); vö még Uniténál Declaration of Humán Rights, art. 20; Európai emberjogi konmió,
art. 11 hasonló megszorításokkal, mint *3961'.
3966 2 XXIII. János, ,Mater et Magistrd' enciklika (AAS 53 [1961] 430).
3967 1 Vö. XII. Piusz, Rádióbeszéd, 1952. december 24. (AAS 45 [1953] 33-41); vö.
még Uniténál Declaration of Humán Rights, art. 13 (]og az államhatáron belült
szabad mozgáshoz és szabad letelepedéshez); art. 14 (]og, hogy az üldözés elől
más országban menedéket lehessen kérni és kapni), jóllehet megszorításokkal:
‫ ״‬Erre a jogra olyan esetekben nem lehet hivatkozni, amelyek valójában nem

1114
 Függelék: Végjegyzetek

politikai jellegű bűncselekményekből vagy olyan cselekményekből következnek,

amelyek az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel ellentétesek”.
3968 1 XII. Piusz. Rádióbeszéd,1944. december24. (AAS 37 [1945]12).
3969 1 XII. Piusz. Rádióbeszéd,1944. december24. (AAS 37 [1945]21).
3973 1 XII. Piusz. Rádióbeszéd,1944. december24. (AAS 37 [1945]14).
3973 2 Aqutnói Szt. Tamás, Summa theologae I-II, q. 19, a. 4; vö. a. 9 (Editio Leonina
6,144; vö 149k).
3975 1 Vö. Unnersal Declaration of Humán Rights, art. 21 (‫״‬Mindenkinek megvan a joga,
hogy a kormányzásban részt vegyen ... Mindenkinek egyenlően megvan a joga,
hogy hazájában a közszolgálatba lépjen”) a 2 . bekezdéssel (art. 2 ) kapcsolatban
(‫״‬Mindenkinek igénye lehet a nyilatkozatban kifejtett összes jogra és szabadság-
ra mindenféle különbségtétel nélkül, legyen az faji, a bőrszínt vagy a nemi hova-
tartozást illető, nyelvi, vallási, politikai vagy másféle véleményt illető, nemzeti
vagy szociális eredetet illető, a gazdagságot, a születést vagy a társadalmi állást
illető”). A Kelet egyes népei körében ez a megfogalmazás ellenkezést váltott ki.
Ugyan a kereszténység helyreállította a férfi és a nő egyenlőségét a személyes
vallásos élet és a család keretein belül (vö. Gál 3,28 a megkereszteltekről: ‫״‬Nincs
többé férfi vagy nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban”),
ahol a férfinak való alávetettségtől eltekintett (vö. XIII. Leó: ‫״‬A férfi és a nő
jogai egyenlóek”; *3144). Egészen az utóbbi évszázadig (XIX. sz.) nem sikerült
a kereszténységnek ezen a tendencián felülkerekednie, hogy a nőket kizárják a
közhivatalokból (vö. a római joggal, Digesta L 17, 2. szabály). Figyelemreméltó a
XI. Plusztól (a Casti connubii cnciklika, AAS 22 [1930] 567k) XII. Pluszig (Be-
széd Olaszország keresztény közösségei által küldött asszonyokhoz, 1945. októ-
bér 21., AAS 37 [1945] 284-295) végbement haladás, mindenekelőtt azonban
XXIII. Jánosig, aki ezen a helyen kifejti, amit lényegeben a *3968 pontban fel-
állított alapelvben hangsúlyozott.
3977 1 Vö. Untversal Declaratton of Humán Rights, art. 20, Előszó (‫״‬Az emberiség családja
minden tagja veleszületett méltóságának és az egyenlő és elidegeníthetetlen jo-
gainak az elismerése”); art. 1 (‫ ״‬Minden ember szabadnak születik, egyenlő jo-
gokkal és méltósággal”); art. 2 ; kevésbé világos az Európai embenjogj konvenció,
art. 14, amely megfelel az ENSZ-Charta art. 2-nek (idézve: *39751).
3979 1 Aranyszájú Szt. János, In Epistulam ad Romanos 13,lk, 23. beszéd (PG 60,615).
3980 1 XII. Piusz, Rádióbeszéd, 1944. december 24. (AAS 37 [1945] 15).
3980 2 Vö. XIII. Leó, ‫ ״‬Diuturnum illud' enciklika (Acta 2 [Roma 1881] 274).
3981 1 Vö. uo. (278) és XIII. Leó, ‫ ״‬Immorta/e Dei” enciklika [Acta, Roma 5,130).
3981 2 Vö. a Sacramentanum Gebstanum (VIII. század közepe előtt; kiadta H.A. Wilson
[Oxford 1894] 272); Liber sacramentorum S. Gregorii (PL 78,206); Missale Romanum
(1962) mise a békéért (július 3. Szt. Iréneusz ünnepén is), az áldozás utáni kö-
nyörgés; innen került át a mondat a Pontificale RomanunAiA, a szubdiakónus szén-
telése, a litánia előtti intés.
3981 5 Aquinói Szt. Tamás, Summa theologjae I-II, q. 93, a. 3 és 2 (Editio Lconina 7,164).
Vö. XII. Piusz, Rádióbeszéd, 1944. december 24. (AAS 37 [1945] 5-23).

1115
 Függelék: Végjegyzetek

3982 1 Vö. XIII. Leó, ‫ ״‬Diuturnum illud' enciklika {Acta, Roma 2,271k); XII. Piusz, Rá-
dióbeszéd, mint fentebb.
3983 1 XII. Piusz, Rádióbeszéd, 1944. december 24. (AAS 35 [1945] 13); XIII. Leó,
‫ ״‬lmmartaié Da" enciklika {Acta 5 [Roma 1885] 120).
3983 2 Vö. XII. Piusz, ‫״‬Sumrmpontificatud' enciklika, 1939. október 20 (AAS 31 [1939]
412-453).
3983 3 Vö. XI. Piusz, M it brennender Sorge” enciklika, 1937. máraus 14. (.AAS 29 [1937]
159); ‫ ״‬Diiini Redemptons" enciklika (AAS 29 [193η 65-106).
3984 1 XIII. Leó, ‫ ״‬immortale Da" enciklika (Acta 5 [Roma 1885] 121).
3984 2 Vö. XIII. Leó, ‫ ״‬Rerum novarurri' enciklika {Acta 11 [Roma 1891] 133k).
3984 3 AAS 53 (1961) 417.
3985 1 Vö. XII. Piusz, Rádióbeszéd, 1941. június 1. (.AAS 33 [1941] 200).
3985 2 Vö. XI. Piusz, ,M it brennender Sorge" enciklika, 1937. március 14. (.AAS 29 [193η
159); ‫ ״‬Divini Redemptom‫ ”־‬enciklika (.AAS 29 [193η 79); XII. Piusz, Rádióbe-
széd, 1944. december 24. (.AAS 35 [1945] 9-24).
3987 1 Vö. XIII. Leó, ‫״‬Anniim méress!" apostoli irat {Acta 22 [Roma 1902/03] 52-80).
Vö. "2890 2939.
3989 1 Vö. XII. Piusz, Rádióbeszéd, 1941. december 24. (.AAS 34 [1942] 10-21).
3995 1 Vö. XII. Pius, Beszéd az Olasz Katolikus Akció ifjúságához, 1948. szeptember
12. (AAS 40 [1948] 412).
3996 1 XXIII. János, ‫״‬Mater et Magstrd’ enciklika (AAS 53 [1961] 456k).
3997 1 Ezekkel a szavakkal magyarázza XXIII. János Pál apostol mondatát (ITessz
5,21): ‫״‬Mindent vizsgáljatok meg, jót tartsátok meg”, amit mindarra a jóra is
alkalmazni kell, ami a szociális mozgalmakban megjelenik; egyszersmind a pápa
megvédi ebben a bekezdésben a M űteret Magstrd' enciklikában kifejezett óva-
tos nyilatkozatát a társadalmi élet fejlődéséről, miközben különbséget tesz egyes
mozgalmak helyes törekvései és azok eredete, illetve eljárása között, mely utób-
biakat különféle okokból (erőszak, mértéktelenség, vallástalanság) olykor hely-
teleníteru kell.
3997 2 Vö. XXIII. ]ános, M ater et Magstrd' enciklika (.AAS 53 [1961] 456) és a II.
Vatikáni zsinatot meghirdető bulla, 1961. december 25. (.AAS 54 [1962] 10);
még XIII. Leó, ‫ ״‬immortale De,t" enciklika {Acta, Roma 5,128); XI. Piusz, ‫ ״‬Ubi
arcano‫ ״‬enciklika, 1922. december 23. (.AAS 14 [1922] 689); XII. Piusz, Beszéd a
Katolikus Nők Nemzetközi Gyűlésén, 1947. szeptember 11. (AAS 39 [1 9 4 η
486).
4002 1 Missale Rjomanum (1962) Pünkösd utáni IX. vasárnap fölajánló imája
4002 2 Vö. Zsid 13,14.
4002 3 Vö. E f 2,21 k.
4002 4 Vö. E f 4,13.
4002 5 Vö. íz 1 1 ,1 2 .
4002 * Vö. Jn 11,52.
4002 ’ Vö. Jn 10,16.

1116
 Függelék: Végjegyzetek

4005 1 Vö. íz 61,1; Lk 4,18.

4005 2 Antiokhiai Szt. Ignác, Levél az efezusi gyülekezetnek 7,2 (Fűnk 1,218. / SouChr
10 [1968] 6 8 )
4005 3 Vö. lTim 2,5.
4005 4 Sacramentanum Veronense (Leonianum) (L.G Mohlberg, [Rerum Ecclesiasticarum
Documenta 1; Roma 1956], no. 1265, p. 162).
4005 s Missale Komanum (1962), Húsvéti prefáció.
4005 6 Vö. Missale Komanum (1962), Könyörgés a második nagyszombati olvasmány
után.
4006 1 Vö. Mk 16,15.
4006 2 Vö. ApCsel 26,18.
4006 3 Vö. Róm 6,4; Ef 2,6; Kol 3,1; 2T1m 2,11.
4006 4 Vö. Jn 4,23.
4006 s Vö. lK or 11,26.
4006 ‫ ’ז‬Tridenti zsinat, 13. ülés, 1551. október 11.: Határozat az Oltáriszentségról, cap.
5 (SGTr 7,202; *1644)
4007 1 Tridenti zsinat, 22. ülés, 1562. szeptember 17.: Tanítás és kánonok a szentmise-
áldozatról, cap. 2 (SGTr 8,960; *1743)
4007 2 Vö. Szt. Ágoston, In Evangélium lohannis, tract. 6,1, no.7 (PL 35,1428 / R. Willems:
CpChL 36 [1954] 56k).
4008 1 Vö. Jel 21,2; Kol 3,1; Zsid 8,2.
4008 2 Vö. Fü 3,20; Kol 3,4.
4009 1 Vö Jn 17,3; Lk 24,27; ApCsel 2,38.
4009 2 Vö. Mt 28,20.
4010 1 Missale Komanum (1962): a húsvéti vigília és a Húsvétvasámap áldozás utáni kö-
nyörgése.
4010 2 Missale Komanum (1962), Húsvét hetének keddi mise könyörgése.
4011 Vö. 2K or6,l.
4012 1 Vö. Mt 6 ,6 .
4012 2 Vö ITessz 5,17.
4012 3 Vö. 2Kor 4,10k.
4012 4 Missale Komanum (1962), Pünkösdhétfő titka.
4026 1 Karthágói Ciprián, De enlesiae catholicae unitate 7 (CSEL 3/1, 215k / M. Bévenot:
CpChL 3 [1972] 254k). Vö. 6 6 . levél 8,3 (CÉL 3/II. 732k).
4033 1 Tridenti zsinat, 22. ülés. 1562. szeptember 17.: Tanítás és kánonok a szentmise-
áldozatról, cap. 8 (SGTr 8,961; *1749).
4041 1 Antiokhiai Szt. Ignác, Levél a megnesiai gyülekezetnek 7; Levél a philadelphiai
gyülekezetnek 4; Levél a szmürnai gyülekezetnek 8 (Fűnk 1,236 266 281 /
SouChr 10,84-86 122 138-140).
4047 1 Szt. Ágoston, In Evangélium lohannis, tract. 26, no. 13. (PL 35,1613 / R. Willems:
CpChL 36 [1954] 266).

1117
 Függelék: Végjegyzetek

4047 2 Vö. Breviárium Rsrmanum, az úrnapi 2. vesperás magnificat antifónája.

4048 1 Alexandriai Szt. Künllosz, Commentarium in lohannis Evangélium XI 1112‫( ־‬PG
74,557-564).
4102 1 Vö. Karthágói Cipnán, 64. levél 4 (PL 3,1017 / CSEL 3/II, 720); Poitiers-i
Hilarius, In Matthaeum 23,6 (PL 9,1047); Szt. Ágoston, többhelyütt; Alexandriai
Szt. Künllosz, Glaphyra in Genesim 2,10 (PG 69,110A).
4102 2 Nagy Szt. Gergely, In Evangelia bőrruháé 19,1 (PL 76,1154B); Szt. Ágoston, Semonts
341,9, no. 11 (PL 39,1499k); Damaszkuszi Szt. János, Adversus Iconoclastes 11 (PG
96.1357BQ.
4104 1 Lyoni Iréneusz, Adversus haereses III 24, no. 1 (PG 7,966B / WW Harvey [Camb-
ndge 185η 2,131 / SouChr 211,470-472).
4104 2 Karthágói Ciprián, De dominica oratione 23 (PL 1,553 / CSEL 3/1, 285 / C.
Moreschim: CpChL 3A [1976] 105); Szt. Ágoston, Sermones 71,20 no. 33 (PL
38,463k); Damaszkuszi Szt. János, Adversus Iconoclastes 12 (PG 96,1358D).
4110 1 22 Vö. Órigenész, In Matthaeum 16,21 (PG 13.1443C / E. Klosterman: GChSch
0,546); Tertullianus, Adversus Marnonem III 7 (PL 2.357C / CSEL 47/III, 386 /
E. Kroymann: CpChL 1 [1954] 516). A liturgikus dokumentumokhoz ld. még
Sacramentanum Gregonanur/r. ‫ ״‬Isten, aki a szentek társaságából készítesz magad-
nak örök hajlékot ...” (‫ ״‬Deus, qui ex omm coaptatione sanctorum aeternum
tibi condis habitaculum PL 78,160B / L.C. Mohibe rg, LiberSacramentorum
Romanae Ecclesia [Roma 1960] 111, XQ; ‫ ״‬Urbs lerusalem beatd' himnusz a szerze-
tesek breviáriumában és a ‫ ״‬Coelestis urbs lerusalenf' himnusz a római breviánum-
bán.
4112 1 Aquinói Szt. Tamás, Summa tbeologiae III, q. 62, a. 5 ad 1 (Editio Leonina 12,27a).
4114 1 Vö. XII. Piusz, ,M jstici lorpori/' enciklika, 1943. június 29. (AAS 35 [1943] 208).
4116 : Vö. XIII. Leó, ‫ ״‬Diiinum illud' enciklika, 1897. május 9. (ÁSS 29 [1896/97] 650;
*3328); XII. Piusz, ,Myttici corponi' enciklika (AAS 35 [1943] 219k; *3808); Szt.
Ágoston, Sermones 268,2 (PL 38,1232) és másutt; Aranyszájú Szt. János, In Ephes,
hóm. 9,3 (PG 62,72); Alexandnai Düdimosz, De trinitale II 1 (PG 39,449k);
Aquinói Szt. Tamás, In Col 1,18, lectio 5: ‫״‬Ahogy a test a lélekkel való egységen
alapszik, úgy az Egyház a (Szentjeiken...‫״( ״‬Sicut constituitur unum corpus ex
unitate, ita Ecclesia ex unitate Spiritus ...”; Editio Vives paris 1876] 387a).
4118 1 XIII. Leó, ‫״‬Sápiéntiae Christianaé' enciklika, 1890. január 10. (ÁSS 22 [1889/90]
392); ‫״‬Satis cognitum" enciklika, 1896. június 29. (ÁSS 28 [1895/96] 710 724-
727; *3300); XII. Piusz, ,,Mjstici corpons” enciklika (.AAS 35 [1943] 199k; *3880).
4118 2 XII. Piusz, ,Mystüi lorpori/’ enciklika (AAS 35 [1943] 221k; *3809-3811); ‫ ״‬Humánt
generiS’ enciklika,1950. augusztus 12. (AAS 42 [1950] 571; *3875-3899).
4118 ’ XIII. Leó, ‫״‬Satis cogniturri' enciklika, 1896. június 29. (*3304; ÁSS 28 [1895/96]
713).
4119 1 Vö. Apostoli hitvallás (*10-13); mkaia-konstantinápolyi hitvallás (*150); tndenti
hitvallás (*1862, 1868).
4119 2 Ezt a ‫״‬szent (katolikus, apostoli) Római Egyház” formulát találjuk meg a Tn-
denti hitvallásban (*1862) és az I. Vatikáni zsinat, 3. ülés, 1870. ápnlis 24., ‫ ״‬Dei
Filiuf' dogmatikus konstitúcióban is a katolikus hitről, cap. 1 (*3001).

1118
 F ü g g e lé k : V é g je g y z e te k

4121 ‫ ׳‬Szt. Ágoston, De aiitate Det XVIII 51,2 (PL 41,614 / B. Dombart - A. Kalb:
CpChL 48 [1955] 650).
4124 1 Vő. Karthágói Ciprián, 69. levél 9: ‫״‬Az egység feloldhatatlan szentsége”
(‫״‬inseparabile urutatis sacramentum”: PL 3,1142B / CSEL 3/II, 754).
4126 1 Vő. XII. Piusz, ‫״‬Magmficate Dormnum" beszéd, 1954. november 2. (AAS 46 [1954]
669); ‫״‬Mtdiator Da” enciklika (AAS 39 [1947] 555; *3851).
4126 2 u Vő. XI. Piusz, ,JAiserentissimus redemptor1' enciklika, 1928. május. 8 . (AAS 20
[1928] 171k); XII. Piusz, ‫ ״‬Vous nous aveV‫ ׳‬beszéd, 1956. szeptember 22. (AAS
48 [1956] 714).
4127 1 Vő. Aquinói Szt. Tamás, Summa theologiae III, q. 63, a. 2. (Editio Leomna 12,31‫־‬
34).
4127 2 Vő. Jeruzsálemi Szt. Künllosz, 17. Kateké~1r. A Szentlélekról, II 35-37 (PG
33,1009-1012); Nikolaosz Kabaszilasz, A Krisztusban való életről III: A khzma
hasznai (PG 150,569-580); Aquinói Szt. Tamás, Summa theologtae III, q. 65, a. 3;
q. 72, a. 1; a. 5. (Editio Leonina 12,59k 125k 130k).
4127 * Vö. XII. Piusz, ,Jdediator Det” enciklika, 1947. november 20. (A \S 39 [1947]
különösen 552k).
4128 1 lKor 7,7: ‫ ״‬Mindenki saját ajándékát (ίδιον χάρισμα) kapta Istentől, az egyik
ilyet, a másik olyat.”; ld. még: Szt. Ágoston, De dono perseverantiae 14, no. 37:
‫ ״‬Nemcsak a megtartóztatás az Isten ajándéka, hanem a házasok tisztasága is.”
(‫ ״‬Non tantum continentia Dei donum est, séd comugatorum etiam castitas”:
PL 45,1015k).
4130 1 Vö. Szt. Ágoston, Depraedestinatione sanctorum 14, no. 27. (PL 44,980).
4133 1 Vö. Aranyszájú Szt. János, In Johannem, hóm. 65,1 (PG 59,361).
4133 2 Vö. Lyoni Iréneusz, Adversus haereses III 16, no. 6 .; III 22, no. 1-3. (PG 7.925C-
926A 955C-958A / WW Harvey [Cambndge 185η 2,87k 121-123 / SouChr
211,310-314 430-438).
4134 1 Vö. Antiokhiai Szt. Ignác, Levél a római gyülekezetnek, Előszó (Fűnk 1,252 /
SouChr 10,106-108).
4137 1 Szt. Ágoston, De baptismo contra Donatistas V 28, no. 39: ‫״‬Teljesen nyilvánvaló,
hogy amikor azt mondjuk: ,az Egyházon belül és kívül’ ez a szív, és nem a test
szerűit értendő.” (‫״‬Certe manifestum est, id quod dicitur, in Ecclesia intus est et
foris, in corde, non in corpore cogitandum”: PL 43,197 / CSEL 51,29624^).Vö.
uo. I I I 19, no. 26; V 18, no. 24 (PL 43,152 189 / CSEL 51,218 283); In Evangélium
lóbannis, tract. 61, no. 2 és még máshol is gyakran előfordul (PL 35,1800 / R.
Willems: CpChL 36 [1954] 481).
4137 2 Vö. Lk 12,48: ‫ ״‬Mindattól, akinek sokat adnak sokat fognak követelni”. Ld. még
Mt 5,19k; 7,21 k; 25,41-46; Jak 2,14.
4139 1 Vö. XIII. Leó, ‫ ״‬Praeclara gratubtionri' apostoli levél, 1894. június 20. (ÁSS 26
[1893/94] 707).
4139 2 XIII. Leó, ‫״‬Satis cogniturrl' enciklika, 1896. június 29. (ÁSS 28 [1895/96] 738);
‫ ״‬Caiilatis stúdium" enciklika, 1898. július 25. (ÁSS 31 [1898/99] 11); XII. Piusz,
‫ ״‬Nell’ albd' rádióbeszéd, 1941. december 24. (A \S 34 [1942] 21).

1119
 Függelék: Végjegyzetek

4139 J XI. Piusz, ‫ ״‬Kerum onentaliuni' enciklika,1928. szeptember 8 . (AAS 20 [1928]

287); XII. Piusz, ‫ ״‬Orientalis ealesiaé” enciklika,1944. április 9. (AAS 36 [1944]
137).
4139 4 Vö. a Szt. Officium rendelkezése, 1949. december 20. (AAS 42 [1950] 142).
4140 1 Vö. Aquinói Szt. Tamás, Summa theologiae III, q. 8 , a. 3 ad 1 . (Edition Leomna
11,129b).
4140 2 Vö. a Szt. Officium levele a bostoni érseknek, 1949. augusztus 8 . (*3869-3872).
4140 * Vö. Caesareai Euszebiosz, Praeparatio Erangeliia 1,1 (PG 21,28AB / K. Mras -
E. des Places: GChSch 43/1 [1982] 8 ).
4141 1 Vö. XV. Benedek, ‫״‬Maximum illud' apostoli levél (AAS 11 [1919] 440, különö-
sen 451-454); XI. Piusz, ‫ ״‬Rerum Ecclesiaé’ enciklika (AAS 18 [1926] 6 8 k); XII.
Piusz, ‫ ״‬Fidei donum” enciklika, 1957. áprlis 21. (AAS 49 [1957] 236-237).
4141 2 Vö. Didache 14 (Kiadta: Fűnk, 1,32 / SouChr 248,192); Szt. Jusztinosz, Beszélgetés
a zstdó Tryphonnal 41 (PG 6,564); Lyoni Iréneusz, Adversus haereses IV 17, no. 5
(PG 7,1023 / WW Harvey [Cambridge 1857] 2,199k / Sou Chr 100/11, 590-
594); Tridenti zsinat, 22. ülés, 1562. szeptember 17., Tanítás a Szentmiseáldo-
zatról (*1742).
4142 1 Vö. I. Vatikáni zsinat, 4. ülés, 1870. július 18., ‫ ״‬Pastor aetemus” dogmatikai ren-
delkezés Krisztus Egyházáról, előszó (*3050k).
4142 2 Vö. Firenzei zsinat (1439), ‫ ״‬Iuietentur caeli’ bulla a görögökkel való egyesülésről
(*1307); I. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Pastor aeternu/’ dogmatikai rendelkezés Krisztus Egy-
házáról, cap. 3 (*3059).
4143 ' Vö. Liber Sacramentorum S . Gregorii, Szt Máté és Szt Tamás ünnepének prefációi
(PL 78,51 152); Vö. Cod. Vat. lat. 3548, Föl. 18; Pomers- 1 Hilanus, In Psalmos
67,10 (PL 9,450 / CSEL 22,286); Szt. Jeromos, Adversus Jountanum I 26 (PL
23.247A); Szt. Ágoston, In Psalmos 86,4 (PL 37,1103); Nagy Szt. Gergely, Moraha
in lob XXVIII 5 (PL 74,455k); Pnmasius, In Apocatypsim V 21 (PL 68.924BC /
W Adams: CpChL 92 [1985] 290); Paschasius Radebertus, In Malheo V ili 16
(PL 120,561 / B. Paulus: CpChL.CM 56 [1984] 805k); Vö. XIII. Leó, ‫ ״‬E l sane”
levél, 1888. december 17. (ÁSS 21 [1888] 321).
4144 1 Vö. ApCsel 6,2-6; 11,30; 13,1; 14,23; 20,17; lTessz 5,12; Fii 1,1; Kol 4,11 és
másutt.
4144 2 Vö. ApCsel 20,25-27; 2Tim 4,6k; lTim 5,22; 2 T1 m 2,2; Tit 1,5; Római Szt.
Kelemen, Levél a korinthoszi gyülekezetnek, no. 44,3 (Fűnk 1,156 / SouChr
167,172).
4144 ’ Vö. Római Szt. Kelemen, Levél a korinthoszi gyülekezetnek, no. 44,2 (Fűnk
1,154k / SouChr 167,172).
4144 1 Vö. Tertullianus, Depraeseriptione haereticorum 32 (PL 2,52k / R.F. Rcfoulé: CpChL
1 [1954] 212 / CSEL 70,39k); gyakori még Antiokhiai Szt. Ignácnál.
4144 $ Vö. Tertullianus, uo. (PL 2,53 / CpChLl,213 / CSEL 70,40k).
4144 1 Lyoni Iréneusz, Adirnus haereses III 3,1: ‫״‬mamfestatam” (PG 7,848A / WW
Harvey [Cambridge 1857] 2,8 / SouChr 211,30).

1120
 Függelék: Végjegyzetek
4144 Lyoni Iréneusz, uo.: ‫״‬custoditur”; vö. IV 26,2; IV 33,8 (PG 7,847 1053 1077 /
WW Harvey 2,7 236 262 / Sou Chr 211,26; 100/11, 718 818-820).
4144 s Antiokhiai Szt. Ignác, Levél a philadelphiai gyülekezetnek, előszó (Fűnk 1,264
/ SouChr 10,120).
4144 1 Antiokhiai Szt. Ignác, Levél a philadelphiai gyülekezetnek, no. 1; Levél a
magnesziai gyülekezetnek, no. 6,1 (Fűnk 1,264 234 / SouChr 10,120 84).
4144 ‫ י‬Római Szt. Kelemen, Levél a konnthoszi gyülekezetnek, no. 42,3-4; 44,3-4; 57,1-
2 (Fűnk 1,152 156 171k / SouChr 167,168-170 172 190); Antiokhiai Szt. Ignác,
Levél a philadelphiai gyülekezetnek, no. 1,1; Levél a szmürnai gyülekezetnek
no. 8 ; Levél a magnesziai gyülekezetnek n a 3; Levél a tralleszi gyülekezetnek
no. 7 (Fűnk l,265k 282 232 246k / SouChr 10,120 138 82 100); valamint
Juszünosz, Apologu! I 65 (PG 6,428); Karthágói Cipnán, Leniek passim.
4144 1 Vö. XIII. Leó, ‫״‬Satis cogmtuní' enciklika, 1896. június 29. (ÁSS 28 [1895/96]
732);
4144 2 Vö. Tridenti zsinat, 23. ülés. Tanítás a papszentelésról, cap. 4 (*1768); I. Vatikáni
zsinat, 4. ülés, 1870. |úl!us 18., ‫? ״‬ostor aeternui' dogmatikai rendelkezés Krisztus
Egyházáról, cap. 3 (*3061); XI. Piusz, ,Mystm corponf’ enciklika, 1943. június
29. (AAS 35 [1943] 209 212; *3084).
4144 3 Vö. XIII. Leó, ‫ ״‬E l satui’ levél, 1888. december 17. (ÁSS [1888] 321k).
4145 Nagy‫ ׳‬Szt. Leó, Strmones 5,3 (PL 51,154).
4145 2 A Tndenti zsinat (23. ülés, 1563. július 15., cap. 3) idézi a 2Timl,6-7 részét iga-
zolandó, hogy a papszentelés valóban szentség. (vö.*1766).
4145 ’ Római Hippolütosz, TraAtio Apostolira y. A püspök ‫״‬első a papságban” (‫״‬pnmatus
sacerdotii”: SouChr 11 [1984] 44). Vö. Sacramentanum Veronense (Leomanumj. ‫״‬A
főpapság szolgálatához ... töltsd be papjaidban a teljesség titkát” (‫״‬ad summi
sacerdotii mmistenum ... comple in sacerdotibus tuis mysteni tűi summám”:
L.C. Mohlberg, Sacramentanum Veronense [Rerum Ecclesiastica Documenta 1;
Roma 1955] 119); vö. Ltber Sacramentorum Romanae Ecclesiae. ‫ ״‬Add nekik, Uram,
a püspöki széket, hogy vezessék a Te Egyházadat és az egész népet” (‫״‬Tnbuas
eis, Domine, cathedram episcopalem ad regendam Ecdesiam tuam et plebem
umversam”: L.G Mohlberg [Roma 1960] 121k; vö. PL 78,224).
4145 1 Római Hippolütosz, Traátio Apostolua 2 (B. Botte: SouChr 11 [1984] 40-42).
4145 1 A Tridenti zsinat 23. ülés (1563. július 15.), cap. 4 azt tanítja, hogy a papság
szentsége eltórölhetetlen jelet eredményez (vö*1767); vö. XXIII. János, ‫״‬Jubilate
Deo” kijelentés, 1960. május 8 . (ÁSS 52 [1960] 466); VI. Pál, A vatikáni baziliká-
bán mondott homilia, 1963. október 20. (AAS 55 [1963] 1014).
4145 Karthágói Cipnán, 63. levél 14: ‫״‬A pap Knsztus helyetteseként cselekszik”
(‫ ״‬Sacerdos vice Chnsd vere füngitur”: PL 4,386 / CSEL 3/11, 716); Aranyszájú
Szt. János, In 2T1m hóm. 2,4: A pap Knsztus ‫ ״‬sz!mbóluma.”(PG 62,612); Szt.
Ambrus, In Psalmos 38,25-26 (PL 14,1051k / CSEL 64,203k); Ambrosiaster, In
1Tim5,19 (PL 17.479Q; InEphes4,\\k (PL 17.387Q; Mopszveszhai Theodórosz,
Homihae Catecheticae XV 21 24 (R. Tonneau - R. Devresse: ST 145 [Vatikán 1949]
497 503); Jeruzsálem! Hészükhiosz, In Leiiticum II 9, no. 23 (PG 93,894B).

1121
 Függelék: Végjegyzetek

4146 1 Vó. Euszebiosz, História EcclestaeV 24,10 (E. Schwartz: GChSch 9/1,495 / SouChr
41 [1955] 69); Dionüsziosz Euszebiosz, História Ecclestae VII 5,2 (GChSch 9/
I,638k / SouChr 41,169).
4146 2 Vő. a korábbi zsinatról Euszebiosz, História Ecclestae V 23*24 (E. Schwartz:
GChSch 9/1, 488*496 / SouChr 41,66-71); Nikaiai zsinat, 5. kánon (COeD2 7;
COeD3 8 / Tumer l/I /I I , 196-198).
4146 3 Tertullianus, De letumo 13 (PL 2,972B / CSEL 20,292^16/ A. Reifferscheid - G.
Wissowa: CpChL 1 [1954] 1272).
4146 4 Karthágói Cipnán, 56. levél 3 (CSEL 3 /II, 650).
4146 i Vő. F.M. Zinelh jelentése az I. Vatikáni zsinathon (MaC 52,1109Q.
4146 6 Vő. I. Vatikáni zsinat, a ‫ ״‬De ecclesia C hristi" dogmatikai konstitúció II. tervezete,
cap. 4 (MaC 53,310). Vö. J. Kleutgen jelentése az átdolgozott tervezetről (MaC
53.321B322B) és a F.M. Zinelli magyarázata (MaC 52,1110A); vö.még I. Nagy
Szt. Leó, Sermones 4, no. 3 (PL 54,151 A).
4147 1 Vö. I. Vatikáni zsinat (1870. július 18.), ‫״‬Pastor aeternul' dogmatikai rendelkezés
Krisztus Egyházáról, előszó. (*3050k).
4147 2 Vö. Karthágói Ciprián, 6 6 . levél 8 : ‫״‬A püspök az egyházban van és az Egyház a
püspökben.” (‫״‬Episcopus in Ecclesia et Ecclesia in Episcopo”: CSEL 3/II,
733)
4147 3 Vö. Karthágói Ciprián, 55. levél 24: ‫״‬Az egész világon sok tagból összeálló
cgyeden Egyház” (‫ ״‬Una Ecclesia per totum mundum in múlta membra divisa”:
CSEL 3/II, 642,3 ) ‫ ׳־‬3 6 ‫ ־‬levél 4 (CSEL 3/II, 5 5 ‫■)** י‬
4147 4 Vö. XII. Piusz, ‫״‬Ftdet donurri' enciklika, 1957. ápnüs 21. (AAS 49 [195η 237).
4147 5 Vö. Poiüers-i Hilanus, In Psalmos 14,3 (PL 9,206 / CSEL 22,86); I. Nagy Szt.
Gergely, Moralia in lob IV 7,12 (PL 75.643C / M. Adriáén: CpChL 143 [1979]
170k); Pseudo-Basziliosz (Nagy Szt. Vazul neve alatt), In Isatam 15,296 (PG
30.637C).
4147 6 Celesztin, 18. levél 1-2 az Efezusi zsinathoz (PL 50,505AB / ACOe I/I/I, 22).
Vö. XV Benedek, ‫״‬Maximum illud' apostoli levél (.AAS I 1 [1919] 440); XI.
Piusz, ‫ ״‬Perum Ecclesia?’ enciklika, 1926. február 28. (AAS 18 [1926] 69); XII.
Piusz, ‫״‬Fidet donurri’ enciklika, 1957. április 21. (AAS 49 [195η 23η.
4147 7 XIII. Leó, ‫ ״‬Grande munul’ enciklika, 1880. szeptember 30. (AAS 13 [1880] 145).
4147 3 A patnarchátusi székek jogaitól vö. a Nikaiai zsinat, 6 . kánont .Alexandria és
Antiochia vonatkozásában, valamint a 7. kánont Jeruzsálem vonatkozásában
(COeD2 8 ; COeD3 8 k); IV. Laterám zsinat (1215) 5. konstitúció: De digmtate
Patnacharum (COeD2 212; COeD3 236); Férrara-Firenzei zsinat, 6 . ülés, 1439.
július 6 ., definíció (COeD2 504; COeD3 528).
4148 1 Vö. a Keleti egyházak (régi) kódexe, 216-314. kánon (a pátriárkákról); 324-339.
kán (a nagyérsekekról); 362-391. kánon (más hivatalviselőkről); különösen 238.
3. §; 216. 240. 251. 255. kánon (a püspökök pátnákák általi kinevezéséről).
4149 1 Vö. Tndenti zsinat, 5. ülés, 1546. június 17., 2. határozat (az olvasmányról és a
prédikációról), no. 9 (COeD2 645; COeD3 699); 24. ülés, 1563. november 1 1 .,
Határozat a reformációról, 4. kánon (COeD2 738; COeD3 763).

1122
 Függelék: Végjegyzetek

4149 2 Vö. I. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Det Fthu/ ’ dogmatikai konstitúció, cap. 3 (*3011) Vö. a
katolikus Egyházról szóló I. tervezethez csatolt megjegyezést (átvéve Bellarmin
Róberttól: MaC 51.579C), valamint a ‫ ״‬De Ealesia Chnstx" dogmatikai konstitú-
ció II. tervezetét ]. Kleutgen kommentárjával (MaC 53,313AB); IX. Piusz, ‫ ״‬Tuas
!!bentér1' levél (*2879).
4149 ‫ נ‬Vö. I. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Pástor aeternui' dogmatikai konstitúció Krisztus Egyhá-
zárói, cap. 4 (*3074).
4149 4 Vö. V. Gasser magyarázatai az I. Vatikáni zsinaton (MaC 52,1213A-Q.
4149 5 V. Gasser, uo. (MaC 52,1214A).
4150 1 V. Gasser, uo. (MaC 52.1215CD 1216-1217A).
4150 2 V. Gasser, uo. (MaC 52,1213).
4150 * Vö. I. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Pastor aeternm1' dogmatikai rendelkezés Krisztus Egyhá-
zárói, cap. 4 (*3070).
4151 Püspökszentelési ima a bizánci ntusban: ‫ ״‬Ε υχολόγιου το μ έγο ΐ' (Roma 1873)
139.
4151 Vö. Antiokhiai Szt. Ignác, Levél a szmürnai gyülekezetnek, 8,1 (Fűnk 1,282 /
SouChr 10,138-140).
4151 v Vö. Apcsel 8,1; 14,22k; 20,17 és másutt.
4151 4 Mozarab könyörgés (PL 96.759B).
4151 s Vö. Antiokhiai Szt. Ignác, Levél a szmürnai gyülekezetnek, 8,1 (Fűnk 1,282 /
SouChr 10,138-140).
4151 Aquinói Szt. Tamás, Summa tbeolotiae III, q. 73, a. 3 (Editio Leonina 12,14k).
4151 Vö. Szt. Ágoston, Contra Faustum 12,20 (PL 42^65); Sermones 57,7 (PL 38,389 és
másutt).
4151 8 Nagy Szt. I. Leó, Sermones 63,7 (PL 54.357Q.
4151 Római Hippolütosz, Traátio Aposlohca 2-3 (B. Botte: SouChr 11 [1984] 40-46).
4151 0 Vö. az ún. ‫״‬Examens” szövegét a püspökszentelés kezdetén és a szentelést mise
zárókönyörgését a ‫״‬Te Deum” után.
4152 1 XIV. Benedek, ‫ ״‬Romana Ecdesui' levél, 1752. október 5., n a 1: ‫ ״‬A püspök Krisztus
képét (fypusát) jeleníti meg és az O hivatalában működik.” (‫ ״‬Episcopum Christi
typum gént, ciusque munere fungitur”: XIV. Benedek, BuUanum 4 [Roma 1758]
21); vö XII. Piusz, ,JAjstia ixrrpons" enciklika: ‫״‬Az egyes (püspökök) Knsztus
nevében legeltetik és vezetik a rájuk bízott nyájat” (,,Assignatos sibi greges singuli
singulos Chnsti nőmmé pascunt et regunt”: AAS 35 [1943] 211).
4152 2 XIII. Leó, ‫״‬Satis cogniturri' enciklika, 1896. június 29. (ÁSS 28 [1895/96] 732);
‫ ״‬Offiao sancüsúmo" levél, 1887. december 22. (ASS 20 [1887] 264); IX. Piusz,
Apostoli levél a német püspökökhöz, 1875. március 12.; Beszéd a bíborosok-
hoz, 1875. március 15. (vö *3112-3117).
4152 1 Vö. I. Vatikáni zsmat, ‫ ״‬Pastor aeternm1' dogmatikai konsütúció Knsztus Egyhá-
zárói, cap. 3 (*3061). Vö. F.M. Zinelli !elentése (MaC 52,1114D).
4152 4 Vö. Antiokhiai Szt. Ignác, Levél az efezusi gyülekezemek, 5,1 (Fűnk 1,216 /
SouChr 10,60-62).

1123
 Függelék: Végjegyzetek

4153 1 Vö. Antiokhiai Szí. Ignác, Levél az efezusi gyülekezetnek, 6,1 (Fűnk 1,218 /
SouChr 10,62).
4153 2 Vö. Tridenti zsinat, 23. ülés, 1563. július 15., Tanítás az egyházi rend
szentségérő'1, cap. 2 (*1765); 4. kánon (*1776).
4153 5 Vö I. Ince, Levél Decentiushoz: ‫״‬A presbiterek mint az egyházi rend második
fokán állók nem birtokolják a lelki hivatal csúcsát” (‫ ״‬Presbyteri, licet secundi
sínt sacerdotes, pontificatus tamen apicem no habent”: PL 20.554A / MaC 3,1029;
*215); Karthágói Ciprián, 61. levél 3 (CSEL 3 /II, 696).
4153 4 Vö. Tridenti zsinat, 23. ülés, 1563. július 15., Tanítás az egyházi rend szentségé‫־‬
ról (*17631778‫)־‬, különösen 7. kánon (*1777); XII. Piusz, ‫״‬Sacramentum Ontíms”
apostoli rendelkezés (*38573861‫)־‬.
4153 s Vö I. Ince, Levél Decentiushoz (Id. mint fentebb); Nazianzi Szt. Gergely, Apó-
logeticus defuga II 22 (PG 35,432B); Pseudo-Dionüsziosz (Dionüsziosz neve alatt),
De eaiestastica hierarchia I 2 (PG 3.372D).
4153 1 Vö. Tndenti zsinat, 22. ülés, Tanítás a szentmiseáldozatról (*1743); XII. Piusz,
,Mediator D a ' enciklika, 1947. november 20. (AAS 39 [1947] 553; *3850).
4153 7 Vö. Tridenti zsinat, 22. ülés, 1562. szeptember 17., Tanítás a szentmiscáldozat-
ról (*1739k); II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Sacrosanclum Conciliuni' rendelkezés a szent
liturgiáról, no. 7 47 (AAS 56 [1964] lOOk 113; *4070 4047).
4153 8 XII. Piusz, ,Mediator Det‫ ״‬enciklika (AAS 39 [1947] no. 67 alatt).
4153 7 Vö. Karthágói Gprián, 11. levél 3 (PL 4,242B / CSEL 3/11, 49η.
4153 10A papszentelés liturgiája, a ruhák felvételekor.
4154 ; A papszentelés liturgiája, prefáció.
4154 ! Vö. Antiokhiai Szt. Ignác, Levél a philadelphiai gyülekezetnek, no. 4 (Fűnk 1,266
/ SouChr 10,122); I. Kornél (Comelius), Karthágói Cipnánnál, 49. levél 2 (CSEL
3/II, 610).
4155 Constitutiones Ealesiae Aegyplicae III 2 (F.X. Fűnk, Didascalia et Constitutiones
Apostolorum 2 paderborn 1905] 103:0); Satuta Ecdesiae Antiquae 3741‫( ־‬MaC 3,954
/ Ch. Mumer: CpChL 148 [1963] 175 [= no. 5761‫)]־‬.
4155 2 Szmümai Polükárposz, Levél a philippii gyülekezetnek, 5,2: Krisztus mondta
magáról, hogy Ó ‫״‬mindenki szolgája” (‫״‬éyé1 ‫׳‬€T0 διάκονος πάντων”): Fűnk
1,300 / SouChr 10 [1969] 182). Vö. Didache 15,1 (Fűnk 1,32 / SouChr 248,192);
Antiokhiai Szt. Ignác, Levél a tralleszi gyülekezetnek, no. 2,3 (Fűnk 1,242 /
SouChr 10,96); Constitutiones Apostolorum VIII 28,4 (F.X. Fűnk, Didascaüa et
Constitutiones Apostolorum 1,530 / SouChr 336,230).
4158 Szt. Ágoston, Sermones 340,1 (PL 38,1483).
4159 1 Vö. XI. Piusz, ‫״‬Quadrgesimo anno” enciklika, 1931. május 15. (AAS 23 [1931]
221); XII. Piusz, ‫ ״‬De quellt consolation” beszéd, 1951. október 14. (AAS 43 [1951]
790k).
4159 1 Vö. XII. Piusz, ‫״‬Six ans se sont écoulif' beszéd, 1957. október 5. (.AAS 49 [195η
92η .
4162 1 Knsztuskirály ünnepének prefációjából

1124
 Függelék: Végjegyzetek

4162 2 Vö. XI11. Leó, ‫ ״‬Immortale Dei” enciklika, 1885. november 1 . (ÁSS 18 [1885]
166-169); ‫״‬Saptenltae chnstianaé' enciklika, 1890. !anuár 10. (ASS 22 [1889/90]
397-399); XII. Piusz, ‫״‬Álla ívstrafikaU' beszéd, 1958. március 23.: ‫ ״‬...az állam
legitim egészséges laicitása” (AAS 50 [1958] 220).
4163 Vö. CIC/1917, 682. kánon.
4163 2 XII. Piusz, ‫״‬De quelle consolation” beszéd, 1951. október 14. ‫״‬A döntő ütközetek-
ben olykor a frontvonalról indulnak a legszerencsésebb kezdeményezések” (AAS
43 [1951] 789); ‫״‬L ’importance de la préssé catholtque", 1950. február 17. (AAS 42
[1950] 256).
4163 1 Vö. ITessz 5,19; Íján 4,1.
4164 Letel Diognétos^nak 6 (Fűnk 1,400). Vö. Aranyszájú Szt. J ános, Homluie in Mattbaeum
46 (47), 2 (PG 58,478) a kovász szerepéről a tömegben.
4165 Missale Romanum, Dicsőség a magasságban Istennek. Vö Lk 1,35; Mk 1,24; Lk
4,34; ]n 6,69(‫״‬ó άγιος του θ € 0 υ”); ApCsel 3,14; 4,27 30; Zsid 7,26; l]án 2,20;
Jel 3,7.
4166 ! Vö. Origenész, Commentanorum in epistula in Romanos sértés 7,7 (PG 14,1122B);
Pseudo-Makanosz (Makariosz neve alatt), De oratione 11 (PG 34,861 AB); Aquinói
Szt. Tamás, Summa theologae II-II , q. 184, a. 3 (Ediüo Leonina 10,453-455).
4166 2 Vö. Szt. Ágoston, Retractationes II 18 (PL 32,637k / A. Nlutzenbecher: CpChL
57 [1984] 104k); XII. Piusz, ‫״‬Mystia corrpon/ 1 9 4 3 ,‫׳‬. június 29. (AAS 35 [1943]
225).
4166 3 Vö. XI. Piusz, ‫ ״‬Rerum ommurri’ enciklika, 1923. január 26. (AAS 15 [1923] 50
59k); ‫ ״‬Castt connubí' enciklika, 1930. december 31. (AAS 22 [1930] 548); XII.
Piusz, ‫״‬Proiida mater*' apostoli rendelkezés, 1947. február 2. (AAS 39 [1947]
117); ‫״‬Annus sacer1’ beszéd, 1950. december 8 . (AAS 43 [1951] 27k); ‫״‬Nr/ doni”
beszéd, 1956. július 1. (AAS 48 [1956] 574k).
4167 1 Vö. Rosweydus, Vitae Patrum (Antwerpen 1628); Apophtegmata Patrum (PG 65);
Palladiosz, História Lausiaca (PG 34,995-1260 / G Burier [Cambridge 1898;
1094]); XI. Piusz, ‫ ״‬Vmbratileni' apostoli rendelkezés, 1924. július 8 . (AAS 16
[1924] 386k); XII. Piusz, ‫״‬Nous sommes heureus*’ beszéd, 1958. április 11. (AAS
50 [1958] 283).
4167 2 Vö. VI. Pál, ‫״‬Magnó gaudio" beszéd, 1964. május 23. (AAS 56 [1964] 566).
4167 J Vö. CIC/1917, 487 488,4° kánon; XII. Piusz, ‫״‬Annus sacer‫ ״‬beszéd, 1950. de-
cember 8 . (AAS 43 [1951] 27); ‫ ״‬Pronda mater1' apostoli rendelkezés, 1947. febru-
ár 2. (AAS 39 [1947] 120-124).
4169 1 Firenzei zsinat (1439), Rendelet a görögöknek (*1305).
4169 2 A korábbi dokumentumok mellett a szellemidézés minden formája ellen IV.
Sándor óta (1258. szeptember 27.) vö. a Szt. Officium körlevele (1856. augusz-
tus 4 .) a magnetizmussal való visszaélés tárgyában (ÁSS 1 [1865] 177k; *2823-
25); A Szt. Officium válasza, 1917. április 24. (AAS 9 [1917] 268; *3642).
4169 1 Vö. ennek a páll tanításnak a rövid összefoglalása XII. Plusznál, ,Mystici corporis"
enciklika (AAS 35 [1943] 200).
4169 4 Vö. többek között Szt. Ágoston, Enarrationes inpsalmos 85, no. 24 (PL 37,1099 /
E. Dekkers - J. Fraipont: CpChL 39 [1956] 1196k); Szt. Jeromos, Uber contra

1125
 Függelék: Végjegyzetek

Vipilantium 6 (PL 23,344); Aquinói Szt. Tamás, In übros sententiarum IV, d. 45, q.
3, a. 2 (R. Busa: Opera 1 [1980] 658); Szt Bonaventura, In IV libros sentetiarum
IV d. 45, q. 3, a. 2 (Quracchi 4 [1889] 948k), stb.
4169 4 XII. Plusz, ‫״‬Mystici torpant' enciklika (AAS 35 [1943] 245).
4170 1 Vö. számos római katakomba-felirat.
4170 2 Vö. I. Gelasius, ‫ ״‬De libris reiipienát' nyilatkozat (PL 59,460; +353).
4170 * Vö. Methodiosz, Symposion VII 3 (G.N. Bonwetsch: GChSch 27,74).
4170 4 Vö. XV. Benedek, Johannes Nepomuk Neuman kanonizálását és szenttéavatását
kihirdető nyilatkozat (AAS 14 [1922] 23). XI. Piusz több beszéde a szentekről:
‫״‬írnia all’eroismo" (Discorsi I-III [Roma 1941-42]); XII. Piusz, DtsiOrsi e Raáomessagi
10 (1949) 37-43.
4170 4 Vö. XII. Piusz, ‫״‬Mechator Da‫ ״‬enciklika (AAS 39 [194η 581).
4170 6 Vö. Zsid 13,7; Sir 44-50; Zsid 11,3-40. Vö még XII. Piusz, ,JMediator Dei” éneik-
Uka (AAS 39 [194η 581k).
4170 1 Vö. I. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Dei Filut' dogmatikai rendelkezés, cap. 3 (*3013).
4170 8 Vö. XII. Piusz, ‫״‬Mystm sorpont' enciklika (AAS 35 [1943] 216).
4170 9 A szentek iránti háláról vö. E. Diehl, Inscriptiones latinat chnsúanae vettres I (Berlin
1925), no. 2008 2382 és másutt.
4170 10 Tndenti zsinat, 25. ülés, 1563. december 3., Határozat a szentek segítségül-hívá-
sáról... (*1821).
4170 11 Brenanum Romanum, Mindenszentek ünnepének imádságra hívása.
4170 12 Vö. pl. lTessz 1,10.
4170 1 3 II. Vatikáni zsinat, 5‫״‬acrosanctum conaüurrt' dogmatikai konstitúció a szent liturgi-
áról, no. 104 (AAS 56 [1964] 125k).
4170 4Római (I.) misekánon.
4171 II. Nikaiai zsinat (781), 7. ülés (*600).
4171 2 Firenzei zsinat (1439), Rendelet a görögöknek (*1304).
4171 3 Tndenti zsinat, 25. ülés, 1563. december 3., Határozat a szentek segítségül hívá-
sáról, tiszteletéről, ereklyéiről és a szentképekről (*1821-1824); Határozat a üsz-
títóhelyról (*1820); 6 . ülés, 1547. január 13. Határozat a megigazulásról, 30.
kánon (*1580).
4171 4 Egy prefációból, amit néhány egyházmegyében engedélyeztek.
4171 4 Vö. Kamziusz Szt. Péter, Catechi^mus maior seu Summa Doctnnae chnstianae, cap. 3
(F. Streicher kiadásában), p. I, 15-16, no. 44; 100-101, no. 49.
4171 6 II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Sacrosanctum conaliunt' dogmatikai konstitúció a szent liturgi-
áról, no. 8 (*4008).
4172 ! Credo a római miseszövegben: Konstatinápolyi hitvallás (MaC 3,566; *150). Vö.
Efezusi zsinat (Mac 4,1138; távolabb MaC 2,665; 4,1071); Khalkédóni zsinat
(MaC 7,11,116); II. Konstantinápolyi zsinat (MaC 9,375-396).
4172 2 Római (I.) misekánon.
4173 1 Szt. Ágoston, De aratnitaté 6 (PL 40,399).

1126
 Függelék: Végjegyzetek

4174 1 Vö. VI. Pál, Beszéd a zsinaton, 1963. december 4. (AAS 56 [1964] 37).
4175 1 Vö. IX. Piusz, ‫ ״‬Innefabilis Deus‫ ״‬bulla, 1854. december 8 . (IX. Piusz, Acta [Róma)
1/1, 616; *2803).
4175 2 Vö. XII. Piusz, ‫״‬Munificentissimus Deuf’ apostoli konstitúció, 1950. november 1 .
(AAS 42 [1950] 770; *3903). Vö. Damaszkuszi Szt. János, In dorrmtionem Dei
gemtnas levél, hóm. 2 és 3 (PG 96,721-761,728B / B. Kotter: PTS 29 [írások 5]
516-555, 520); Konstantinápolyi Germanosz, In Sanctam Da dorrmtionem, Sermo
1 (PG 98 [6 ], 361); ]eruzsálemi Modesztosz, In dormitiontm Sanctissimáé Daparae
(PG 8 6 [2], 3277-3312).
4175 j Vö. XII. Piusz, ‫״‬A d caeli Reginán{' cnciklika, 1954. október 11. (AAS 46 [1954]
633-636; *3913-3917); Vö. Krétai András, Hormliae trés in dormiüonem Sancússimt
Daparae (PG 97, 1089-1109); Damaszkuszi Szt. János, De fide orthodoxa IV 14
(PG 94,1153-1160 / B. Kotter: PTS 12 [írások 2] 198-202).
4177 1 Vö. J. Kleutgen, újraértelmezett szöveg DeMysteno Verbi incamati, cap. IV (MaC
53, 290), Vö. Krétai András, In natintatem Máriáé, sermo 4 (PG 97, 865A);
Konstatinápolyi Germanosz, In annuntiationem Deiparae (PG 98,321 BC); In
dorrmtionem Deiparae III (PG 98, 361); Damaszkuszi Szt. János, In dormitwnem
Beatae Virgnis Máriáé, hóm. 1,8 (PG 96, 712BC-713A / B. Kotter: PTS 29 [írá-
sok 5] 492k).
4177 2 Vö. XIII. Leó, ,yldiutricem popul!' enciklika, 1895. szeptember 5. (ÁSS 27 [1895/
96] 303); X. Piusz trAdáem illuni' enciklika, 1904. február 2. {Acta 1,154; *3370);
XI. Piusz, ‫״‬Miserentissimu!’ enciklika, 1928. május 8 . (AAS 20 [1928] 178); XII.
Piusz, 1946. május 13-1 rádióbeszéd (AAS 38 [1946] 266).
4177 3 Szt. Ambrus, 63. levél (PL 16,1218).
4177 4 Szt. Ambrus, Expositio evangelii secundum Lucám II 7 (PL 15,1555).
4177 s Vö. Pseudo-Petrus Damascenus (Damaszkuszi Péter neve alatt), Sermones 63
(PL 144,861AB); Szentviktori Godefnd, In natintatem Beatae Máriáé (Ms. Paris:
Mazanne 1002, Föl. 109r); Reichersbergi Gerhoh, De glória et honore Filii hominis
10 (PL 194,1105AB).
4178 Szt. Ambrus, Expositio evangelii secundum Lucám II 7; X 24-25 (PL 15,1555 1810);
Szt. Ágoston, In Evangélium lohannis, tract. 13,12 (PL 35,1499 / R. Willems: CpChL
36 [1954] 137); vö. Sermo\9\, 2,3 (PL 38,1010) és másutt. Vö. még Beda
Venerabilis, In Lucám expositionem I 2 (PL 92, 330); Stellái Izsák, Sermones 51 (PL
194, 1863A).
4179 1 Vö. XI. Piusz, ‫ ״‬Ecclesia Da" enciklika, 1923. november 12. (AAS 15 [1923] 581);
XII. Piusz, ‫״‬Fulgens coronJ’ enciklika, 1953. szeptember 8 . (AAS 45 [1953] 590k).
4181 ; A tanítás érvényes az elszakadt egyházakban is.
4181 Nagy Szt. Vazul, Epistula canonica ad Amphilochium (PG 32.669B).
4182 1 A könnyítés alapjának tekintik: 1. a szentségek érvényessége; 2. a jó hit és
dispozíció; 3. az örök üdvösséghez való szükségesség; 4. saját pap hiánya; 5.
elkerülendő veszélyek és egy tévedéshez való formális csadakozás kizárása.
4183 A fentnevezett “szentségen kívüli communicatio in sacns”-ról van szó. A zsinat
az, aki engedélyezi a könnyítéseket, miközben az előírásokat be kell tartani.
4185 Vö. !Kor 1,13.

1127
 Függelék: Végjegyzetek

4188 1 Vö. lKor ll,18k; Gál 1,6-9; Íján 2,18k.

4188 2 Vö. lKbr 1,11-13; 11,12
4188 3 Vö. Firenzei zsinat, 8 . ülés, 1439. november 22., ‫ ״‬Exsulíate Deo” rendelekzés az
örményeknek (MaC 31, 1055A; *1314-1316).
4188 4 Vö. Szí. Ágoston, Ennurattones in Psalmos 32, II 29 (PL 36,299 / E. Dekkers - J.
Fraipont: CpChL 38 [1956] 272).
4189 : Vö. IV. Laterám zsinat (1215), IV. konstitúció (MaC 22,990 / COeD2 21 lk;
COeD3 235k); II. Lyoni zsinat (1274), Palaiologosz Mihály hitvallása (MaC
24,71E); Firenzei zsinat, 6 . ülés, 1439. július 6 ., ‫ ״‬Laelentur íveli' rendelkezés a
görögöknek (COeD2 500-504; COeD3 524-527 / MaC 31.1026E; vö. *1300-
1308).
4192 1 Vö. E f 3,8
4195 1 Vö. ApCsel 17,26.
4195 2 Vö. Bölcs. 8,1; ApCsel 14,17; Rom 2,6k; lTim 2,4.
4195 3 Vö. Jel. 21,23k.
4196 : Vö. 2Kor 5,18k.
4197 1 Vö. VII. Gergely, Levelek III 21 Anazimak (A1 -Nasir), Mauritánia királyának (E.
Caspar: MGH, Epislulae deleclae 2 [1920] I 288‫ ״‬1‫ ל‬/ PL 148,451 A).
4198 1 Vö. Gál 3,7.
4198 2 Vö. Rom 11,17-24.
4198 3 Vö. Ef 2,14-16.
4198 4 Vö. Lk 19,44.
4198 3 Vö. Róm 11,28.
4198 4 Vö. Róm ll,28k; II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Lumengenúurri' dogmatikai konstitúció az
Egyházról, no. 16 (AAS 57 [1965] 20; vö *4140).
4198 7 Vö. íz 66,23; Zsolt 6 6 [65],4; Róm 11,11-32.
4198 5 Vö. Jn 19,6.
4201 1 Vö. Szt. Ágoston, De catechi^andis rudibus 4, no. 8 (PL 40,316 / J.B. Bauer: CpChL
46 [1969] 129).
4202 1 Vö. Mt 11,27; Jn 1,14 17; 14,6; 17,1-3; 2Kor 3,16; Ef 1,3-14.
4204 1 Vö. Levél Diognétos^nak VII 4 (Fűnk 1,403 / SouChr 33,68-70).
4205 1 I. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Det Fthui' dogmatikai konstitúció a katolikus hitről, cap. 3
(*3008).
4205 2 II. Orange- 1 zsinat, 7. kánon (*377); I. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Dei Fihui’ dogmatikai
konstitúció, cap. 3 (*3010).
4206 1 I. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Dei Film/ ’ dogmatikai konstitúció, cap. 2 (*3005).
4206 2 Uo. (*3004k).
4207 1 Vö. Mt 28,19k; Mk 16,15; Tridenti zsinat, 4. ülés, 1546. április 8 ., Rendelkezés a
kanonikus írásokról (*1501).
4207 2 Vö. Tridenti zsinat, uo.; I. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Dei Filiui’ dogmatikai konstitúció a
katolikus hitről, cap. 2 (*3006).

1128
 Függelék; Végjegyzetek

4208 1 Lyoni Iréneusz, Adttrsus haereses III 3, n a 1 (PG 7,848 / WW Harvey [Camb-
ndge 185η 2,9 / SouChr 211,30).
4209 1 Vö. II. Nikaiai zsinat (*602); IV. Konstantinápolyi zsinat, 10. ülés, 1 . kánon
(*650-652).
4210 Vö. I. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬DeiFiHuS” dogmatikai konstitúció a katolikus hitről, cap.
4 (*3020).
4212 1 Tndenti zsinat, 4. ülés, 1546. április 8 ., Rendelkezés a kanonikus írásokról (*1501).
4213 1 Vö. XII. Piusz, ‫״‬Munificentissimus Deuf' apostoli rendelkezés, 1950. november 1.
(AAS 42 [1950] 756); vö. Karthágói Ciprián, 6 6 . levél 8 : ‫״‬Az Egyház, a pappal
egyesült nép és pásztorhoz tartozó nyáj." (‫״‬Ecdesia plebs Sacerdoti adunata et
Páston suo grex adhaerens”: CSEL 3/II, 733)
4214 1 Vö. I. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Dei Fttíuf' dogmatikai konstitúció a katolikus hitről, cap.
3 (*3011).
4214 1 Vö. XII. Piusz, ‫ ״‬Humánt gn en f’ enciklika, 1950. augusztus 12. (.AAS 42 [1950]
568k; *3886).
4215 1 Vö. I. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Dei Filiuf' dogmatikai konsütúció a katolikus hitről, cap.
2 (*3006); Pápai Bibliabizottság, 1915. június 18-1 rendelkezés (EnchB no. 420;
*3629); a Szt. Officium 1923. december 2 2 - 1 levele (EnchB n a 499).
4215 1 Vö. XII. Piusz, ‫ ״‬Dtvtno ajflante Spintü' enciklika, 1943. szeptember 30. (AAS 35
[1943] 314 / EnchB no. 556).
4215 i ,jd líü í’ és ‫״‬úijM''■ vö. Zsid 1,1; 4,7 (,,áltat2 ;( ‫״‬Sám 23,2; Mt 1,22 és passim
(‫ ״‬útján"); I. Vatikáni zsinat, A katolikus tanításról szóló tervezet, 9. megj. (CollLac
VII 522).
4215 ' XIII. Leó, ‫ ״‬Proiidenüsstmus Deuf' enciklika, 1893. november 18. (ÁSS 26 [1893/
94] 288k / EnchB no. 125; *3293).
4216 1 Vö. Szt. Ágoston, De Genest adlitteram II 9, n a 20 (PL 34,270k) / CSEL 28/1,
46k); 82 levél 3 (PL 33,277 / CSEL 34/11,354); Aquinói Szt. Tamás, De tentaíe,
q. 12, a. 2, resp. (Editio Leonina 22/11, 371b-372b); Tndenti zsinat, 4. ülés,
1546. április 8 ., Rendelkezés a kanonikus írásokról (*1501); XIII. Leó,
‫ ״‬Prondenttsstmus Deuf' enciklika, 1893. november 18. (ÁSS 26 [1893/94] 286
288 189 / EnchB 121 124 126k.); XII. Piusz, ,,Diiino ajflante Spm tü' enciklika,
1943. szeptember 30. (AAS 35 [1943] 299 / EnchB no. 539).
4217 1 Vö. Szt. Ágoston, De cmtate Dei XVII 6 , 2 (PL 41,537 / CSEL 40/11, 228 / B.
Dombart - A. Kalb: CpChL 48 [1955] 567).
4218 1 Vö. Szt. Ágoston, De doctnna chnstiana III 18, no. 26 (PL 34,75k / CSEL 80,95 /
J. Martin: CpChL 32 [1962] 93).
4218 1 XII. Piusz, ‫ ״‬Diiino ajflante Spintu" enciklika, 1943. szeptember 30. (AAS 35
[1943] 314,318 / EnchB no. 557-562; * 3829k).
4219 1 Vö. XV. Benedek, ‫״‬Spintus Paraclituf' enciklika, 1920. szeptember 15. (AAS 12
[1920] 402 / EnchB no. 469); Szt. Jeromos, In Gál 5,19-21 (PL 26.417A).
4219 2 Vö. I. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Dei Filiuf' dogmatikai konsütúció a katolikus hitről, cap.
2 (*3007);

1129
 Függelék: Végjegyzetek

4220 ! Aranyszájú Szt. János, In Gén 3,8 (hóm. 17,1): ,,leereszkedés” (‫״‬συγκατάβασή”:
PL 53,134).
4222 1 Vő. XI. Ptusz, ‫״‬M it brennenderSorge” enciklika, 1937. március 14. (AAS 29 [1937]
151).
4223 1 Vö. Szt. Ágoston, Quaestiones in Heptateuchum 2, q. 73 (PL 34,623 / ]. Fraipont:
CpChL 33 [1958] 106).
4223 2 Vö. Lyoni Iréneusz, Advrnus haereses III 21, no. 3 (PG 7,950 / WW Harvey
[Cambridge 185η 2,115 [= 25, no. 1] / SouChr 211,406-408); Jeruzsálemi Szt.
Künllosz, Kaleiheses 4,35 (PG 33,497); Mopszvesztiai Theodórosz, In Soph 1,4-6
(PG 66,452D-453A).
4225 1 Vö. Lyoni Iréneusz, Adversus haereses III 11, no. 8 (PG 7,885 WW Harvey [Camb-
ndge 185η 47-50 / SouChr 211,160170‫)־‬.
4226 1 Vö. Jn 14,26; 16,13.
4226 2 Vö. Jn 2 ,2 2 ; 12,16; vö. 14,26; 16,12k; 7,39.
4226 3 Vö. Pápai Bibliabizortság, ‫״‬Sanda Mater Ealesiü’ eligazítás (AAS 56 [1964] 715;
*4405k).
4230 1 Vö. XII. Piusz, ‫ ״‬Divino afflante Spintü' enciklika, 1943. szeptember 30. (AAS 35
[1943] 310 31 lk 321k / EnchB n a 551 553 56η; Pápai Bibliabizottság, Eligazí-
tás a szentírásoktatásának helyes formájáról a papi szemináriumokban és a szer-
zetesi kollégiumokban, 1950. május 30. (AAS 42 [1950] 495-505).
4230 2 Vö. XII. Piusz, ‫ ״‬Dtrino afflante Spintü' enciklika (AAS 35 [1943] 324 / EnchB
no. 569).
4231 1 Vö. XIII. Leó, ‫ ״‬ProlidénUssimus Deuf' enciklika, 1893. november 18. (ÁSS 26
[1893/94] 114 / EnchB no. 114); XV. Benedek, ‫״‬Spintus Paraclituf’ enciklika,
1920. szeptember 15. (.KAS 12 [1920] 409 / EnchB no. 483).
4232 1 Szt. Ágoston, Sermones 179,1 (PL 38,966).
4232 2 Szt. Jeromos, Commentarii in Esaiam, Előszó (PL 24,17 / M. Adriáén: CpChL 73
[1963] 1); vö. XV. Benedek, ‫״‬Spihtus Parachtus" enciklika, 1920. szeptember 15.
(AAS 12 [1920] 404-407 / EnchB 475-480); XII. Piusz, ‫ ״‬Diiino afflante Spintü'
enciklika, 1943. szeptember 30. (AAS 35 [1943] 303k / EnchB no. 544).
4232 3 Szt. Ambrus, De offlais mtnistrorum I 20, no. 8 8 (PL 16,50).
4233 1 Vö. Lyoni Iréneusz, Adversus haereses IV 32, no. 1 (PG 7,1071 / WW Harvey
[Cambndge 185η 2,225 [= 49, n a 2] / SouChr 100/11, 798).
4240 ' Vö. XXIII. János, ‫ ״‬Pacem in lerris‫ ״‬enciklika, 1963. ápnlis 11. (AAS 55 [1963]
260k; *3961); XII. Piusz, Rádióbeszéd, 1942. december 24. (AAS 35 [1943] 19);
XI. Piusz, ‫״‬M it brennender Sorgf' enciklika, 1937. március 14. (AAS 29 [1 9 3 η
160); XIII. Leó, ‫״‬Libertáspraestantissimurü’ enciklika, 1888. június 20. (XIII. Leó,
Ada, Roma 8,237k).
4242 1 Vö. Aqumói Szt. Tamás, Summa theologjae, I-II, q. 91, a. 1; q. 93, a. 1-2 (Editio
León in a 7,153 162k).
4245 1 Vö. Lactantius, De ditinis institutionibus V 19 (CSEL 19,463k 465 / PL 6,614 616
[=V 20]); Szt. Ambrus, Levél (21.) Valenünianus császárnak (PL 16,1005); Szt.
Ágoston, Contra litteras PetHiani II 83 (CSEL 52,112 / PL 43,315); vö. Decretales,

1130
 Függelék; Végjegyzetek

cs. 23, q. 5, cap. 33 (Frdb 1,939); Szt. Ágoston, 23. levél (PL 33,98); 34. levél (PL
33,132); 35. levél (PL 33,135); Nagy Szt. Gergely, Levél Virgilius és Theodórosz
Marseille- 1 püspököknek: Regstrum epistolarum 1 45 (PL 77,510k [= I 47] / MGH
Eptstulae I 72 / D. Norberg: CpChL 140 [1982] 59); Levél Jóannész (]ános)
konstantinápolyi püspöknek; Regstrum epistolarum III 52 (PL 77,649 [ = III 53] /
MGH Eptstulae I 210 / CpChL 140 197-199); vö. Decretales, dist. XLV, cap. 1
(Frdb 1,160); IV Toledói zsinat, cap. 57 (MaC 10,633); vö. Decretales, dist, XLV,
cap. 5 (Frdb l,161f); III. Kelemen, ‫״‬Sicul Iudaei” bulla: IX. Gergely, Decretales, 1.
V, tit. VI, cap. 9 (Frdb 2,774); III. Ince, Levél Arles érsekének: Decretales, 1. III,
tit. XLII, cap. 3 (Frdb 2,646; *781).
4245 2 Vö. CIC/1917, 1351. kánon; XII. Piusz, Beszéd a Szt. Római Bíróság (Rota
Romana) vizsgálóbírói, más hivatalnokai és alkalmazottai előtt, 1946. október
6 . (AAS 38 [1946] 394); ‫״‬Mystia corporií‫ ׳‬enciklika, 1943. január 29. (AAS 35
[1943] 243; *3822).
4245 3 Vö. E f 1,5.
4245 ' Vö. ]n 6,44.
4303 1 Vö. Jn 18,37.
4303 2 Vö. Jn 3,17; Mt 20,28; Mk 10,45.
4310 Vö. Róm 7,14-25.
4310 2 Vö. 2Kor 5,15.
4310 3 Vö. ApCsel 4,12
4310 4 Vö. Zstd 13,8.
4310 3 Vö. Kol 1,15.
4312 : Vö. Tér 1,26; Bölcs 2,23.
4312 2 Vö. Sir 17,3-10.
4313 ! Vö. Róm 1,21-25.
4313 2 Vö. Jn 8,34.
4314 1 Vö. Dán 3,57-90.
4314 2 Vö. lK or 6,13-20.
4314 3 Vö. lSám 16,7; Jer 17,10.
4315 1 Vö. Sir 17,7k.
4316 1 Vö. Róm 2,14-16.
4316 2 Vö. XII. Piusz, Rádióbeszéd az ifjúság keresztény lelkiismeretének helyes neve-
léséről, 1952. március 23. (AAS 44 [1952] 271).
4316 ’ Vö. Mt 22,37-40; Gál 5,14.
4317 1 Vö. Sir 15,14.
4317 2 Vö. 2 K0 r 5,10.
4318 1 Vö. Bölcs 1,13; 2,23k; Róm 5,21; 6,23; Jak 1,15.
4318 2 Vö. lK or 15,56k.
4321 1 Vö. XI. Piusz, ‫ ״‬Diiini Redemptons‫ ״‬enciklika, 1937. március 19. (AAS 29 [1937]
65-106); XII. Piusz, tyA d Apostolorum Prinapi/’ enciklika, 1958. !anuár 29. (AAS

1131
 Függelék: Végjegyzetek

50 [1958] 601-614); XXIII. János, ,JVÍater elMagstrd' enciklika, 1961. május 15.
(AAS 53 [1961] 451-453); VI. Pál, ‫ ״‬Ecclenam suam” enciklika, 1964. augusztus 6 .
(AAS 56 [1964] 651-653).
4321 2 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Lumen gentiurri' dogmatikai konstitúció az Egyházról,
no. 8 (AAS 57 [1965] 12; *4120).
4321 ‫ נ‬Vö. Fü 1,27.
4321 4 Szt. Ágoston, Confessiones (Vallomások) I 1 (PL 32,661 / L Verheijen: CpChL 27
[1981] 1).
4322 1 Vö. Róm 5,14. Vö. Tertullianus, De carnis resurmtione 6 : ,,Bármivé formálta ugyanis
az agyagot, Krisztusra gondolt, a jövő emberére.” (‫״‬Quodcumque erűm hmus
cxpnmebatur, Chnstus cogitabatur homo futurus”: PL 2,802 / CSEL 47,33)2k /
J.G.Ph. Borleffs: CpChL 2 [1954] 928|a).
4322 2 Vö. 2Kor 4,4
4322 3 Vö. II. Konstatinápolyi zsinat (533), 7. kánon: ‫ ״‬... sem az Ige-Isten nem váltó-
zott át a test természetébe, sem a test nem fordult át az Ige természetébe”
(*428); vö. még III. Konstatmápolyi zsinat (681): ‫ ״‬... az O szentséges és szép-
lótelen lélekkel átjárt teste, mint megistenült test, nem semmisült meg, hanem
magmaradt a saját állapotában és minőségében” (*556). - Vö. Khalkédóni zsi-
nat (451): ‫ ״‬... két természetben össze-nem-elegyítve (keveredés nélkül), vál-
tozhatatlanul, meg-nem-osztva, szétválaszthatatlanul (kell vallani)” (*302).
4322 4 Vö. még III. Konstatinápolyi zsinat (681): ‫ ״‬... az O emben megistenült akarata
nem semmisült meg, hanem inkább megőrződött” (*556).
4322 5 Vö. Zsid 4,15.
4322 6 Vö. 2Kor 5,18k; Kol 1,20-22.
4322 7 Vö. lPét 2,21; Mt 16,24; Lk 14,27.
4322 8 Vö. Róm 8,29; Kol 1,18.
4322 9 Vö. Róm 8,1-11.
4322 1 0 Vö. 2Kor 4,14.
4322 “ Vö. FU 3,10; Róm 8,17.
4322 1 2 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Ltmen gentiurri' dogmatikai konstitúció az Egyházról,
n a 16 (AAS 57 [1965] 20; *4140).
4322 '3 Vö. Róm 8,32.
4322 1 4 Vö. a bizánci húsvéti liturgiát.
4322 ‘8 Vö. Róm 8,15; Gal4,6;Jn 1,12; Íján 3,1.
4323 1 Vö. XXIII. János, ‫״‬Mater et Magstra"enciklika, 1961. má!us 15. (AAS 53 [1961]
401-464; *3935-3953); ‫ ״‬Pacemin /?raj:”enciklika, 1963. ápnlis 11. (,AAS 55 [1963]
257-304; *3955-3997); VI. Pál, ‫ ״‬Ealestam suaní' enciklika, 1964. augusztus 6 .
(AAS 56 [1964] 609-659).
4324 1 Vö. Lk 17,33.
4325 1 Vö. Aquinói Szt. Tamás, Senlenáae I libti Ethicorum, lectio 1 (Editio Leonina 47,3-
6).

1132
 F ü g g e lé k : V c g je g y z e tc k

4325 2 Vö. XXIII. János, ,Mater et Magjstra" enciklika, 1961. má|us 15. (.\AS 53 [1961]
418); XI. Piusz, ,Quadragtsimo anno” enciklika, 1931. május 15. (AAS 23 [1923]
222-224).
4326 1 Vö. XXIII. János, ‫״‬Mater el Marsira" enciklika (AAS 53 [1961] 417).
4326 2 Vö. Mk 2,27.
4326 ’ Vö. XXIII. János, ‫ ״‬Pacem in lem /’ enciklika (AAS 55 [1963] 266; *3973).
4327 1 Vö. Jak 2,15k.
4327 2 Vö. Lk 16,19-31.
4328 1 Vö. XXIII. János, ‫ ״‬Pacem in térni' enciklika (AAS 55 [1963] 299; *3996).
4328 2 Vö. Lk 6,37k; Mt 7,lk; Róm 2,1-11; 14,10-12.
4328 1 Vö. Mt 5,45-47.
4332 : II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Lumen géntium” dogmatikai konstitúció az Egyházról, no. 9
(AAS 57 [1965] 12k; *4122).
4332 2 Vö. Kiv 24,1-8.
4334 1 Vö. Tér l,26k; 9,2k; Bölcs 9,2k.
4334 2 Vö. Zsolt 8,7 10.
4334 ! Vö. XXIII. János, ‫ ״‬Pacem in térni' enciklika (AAS 55 [1963] 297).
4334 4 Vö. A zsinati atyák üzenete minden embernek a II. Vatikáni zsinat megnyitása-
kor, 1962. október 20. (AAS 54 [1962] 822k).
4335 1 Vö. VI. Pál, Beszéd a diplomaták testületé előtt, 1965. január 7. (AAS 57 [1965]
232).
4336 1 Vö. I. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Dei Filiui' dogmatikai konstitúció a katolikus hitről, cap.
2 (*3004k).
4336 2 Vö. Pio Paschini, Vita e opere di Galileo Galilei, 2 kötet (Vatikán 1964).
4337 1 Vö. Mt 24,13; 13,24-30 36-43.
4337 2 Vö. 2Kor 6,10.
4338 ' Vö. Jn 1,3 14.
4338 2 Vö. Ef 1,10.
4338 5 Vö. Jn 3,14-16; Róm 5,8-10.
4338 4 Vö. ApCsel 2,36; Mt 28,18.
4338 5 Vö. Róm 15,16.
4339 1 Vö. ApCsel 1,7.
4339 2 Vö. lK or 7,31; Lyoni Iréneusz, Aditrsus haereses V 36, n a 1 (PG 7,1222 / WW
Harvey [Cambndge 1 8 5 η 427k / SouChr 153,454-456).
4339 J Vö. 2 Kor 5A 2Pét 3,13.
4339 4 Vö. lK or 2,9; Jel 21,4k.
4339 8 Vö. lKor 15,42 53.
4339 6 Vö. lKor 13,8; 3,14.
4339 7 Vö. Róm 8,19-21.
4339 8 Vö. Lk 9,25.

1133
 Függelék; Végjegyzetek

4339 9 Vö. XI. Piusz, ,Quadragesimo anno ’ enciklika (AAS 23 (1931) 207).
4339 1 0 Missale R om ánam (1962), Krisztuskirály ünnepének prefációja.
4340 1 Vö. VI. Pál, ‫״‬Ealesiam Stuart' enciklika, 1964. augusztus 6 . (AAS 56 [1964] 637‫־‬
659).
4340 2 Vö. Tit 3,4: φιλαιΌρωπία.
4340 3 Vö. Ef 1,3 5k 13k 23.
4340 4 II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Lumen gentiuni' dogmatikai konstitúció az Egyházról, no. 8
(AAS 57 [1965] 12; Ml 19).
4340 5 U a, no. 9 (AAS 57 [1965] 14; *4124); vö. no. 8 (AAS 57[1965] 11; *4118).
4340 6 U a, no. 8 (AAS 57 [1965] 11; *4118).
4340 7 Vö. uo., no. 38 (AAS 57 [1965] 43, 120.meg!.; *4164, 1. megj.)
4341 1 Vö. Róm 8,1417‫־‬.
4341 2 Vö. Mt 22,39.
4342 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Lumen gentiuni' dogmatikai konstitúció az Egyházról,
no. 9 (AAS 57 [1965] 1 2 4 1 2 4 ‫־‬14; *4122‫)־‬
4342 2 Vö. XII. Piusz, Beszéd történészeknek és régészeknek, 1956. március 9.: ‫ ״‬Isteni
alapítója, jézus Krisztus nem adott neki sem feladatot, sem célkitűzést a kultúra
területén. A Knsztus által kijelölt cél szigorúan vallási ... Az Egyháznak Isten-
hez kell vezetnie az embereket, hogy fenntartás nélkül felajánlják magukat Neki
... Az Egyház sohasem veszítheti szem elől ezt a szigorúan vallási, természetié-
letti célt. Minden tevékenységének értelme, jogkönyvének utolsó cikkelyéig be-
zárólag, az kell legyen, hogy közvetve vagy közvedenül ehhez hozzájáruljon."
(AAS 48 [1956] 212).
4342 3 II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Lumen gentiuni’ dogmatikai konstitúció az Egyházról, no. 1
(AAS 57 [1965] 5; *4101).
4343 1 Vö. Zsid 13,14.
4343 2 Vö. 2Tessz 3,613‫ ;־‬Ef 4,28.
4343 3 Vö. íz 58,1-12.
4343 4 Vö. Mt 23,3-33; Mk 7,1013‫־‬.
4343 s Vö. XIII. János, ,Mater et MagstrJ' enciklika (AAS 53 [1961] 456k 407 410k).
4343 6 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Lumen gentiuni' dogmatikai konstitúció az Egyházról,
n a 28 (AAS 57 [1965] 34k; *4153).
4343 7 Uo., no. 28 (AAS 57 [1965] 35k; *4154).
4343 3 Vö. Szt. Ambrus, De lirgimtate VIII, no. 48 (PL 16,278).
4343 9 II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Lumengenüum” dogmatikai konstitúció az Egyházról, no. 15
(AAS 57 [1965] 20; *4139).
4344 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Lumen gentiuni' dogmatikai konsútúctó az Egyházról,
no. 13 (AAS 57 [1965] 17; *4133).
4344 1 Vö. ]uszrinosz, Dialógus a ^sidó TryphonnaL, 110: ‫ ״‬... de minél inkább esik meg
velünk efféle, annál többen válnak hívővé és istenfélővé Jézus neve által” (,,...
séd quanto magis talia nobis infliguntur, tanto plures alii fideles el pii per nőmén
Iesu fiunt”: PG 6,729 / Ottó [1897] 391393‫)־‬. Vö. Tertullianus, Apologeticum

1134
 F ü g g e lé k : V é g je g y z e te k

50,13: ‫״‬Azáltal is többen leszünk, valahányszor csak learattok minket: a mag a

keresztények vére” (‫ ״‬Etiam plures efficimar, quoties metimur [AAS: metimus]
a vobis: semen est sanguis chnsüanorum”: PL 1,534 / E. Dekkers: CpChL 1
[1954] 171). Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Lumengentiurri' dogmatikai konstitúció az
Egyházról, no. 9 (AAS 57 [1965] 14; *4124).
4345 1 Vö. II. Vatikáni zsmat, ‫״‬Lumen gentiurri’ dogmatikai konstitúció az Egyházról,
no. 48 (AAS 57 [1965] 53; *4168).
4345 1 Vö. VI. Pál, 1965. február 3 - 1 beszed (L'Osservatore Romano, 1965. február 4.)
4402 1 XII. Piusz, ‫ ״‬Diiino ajflante Sptntii' cnciklika (AAS 35 [1943] 343).
4406 1 Vö. Aranyszájú Szt. János, In Matthaeum, hóm. 1,3 (PG 57,lök).
4406 1 Vö. Szt. Ágoston, De consensu EvangeÜstarum II 12, no. 28 (CSEL 43,127-129 /
PL 34,1090k). Ezután egy másik idézet következik: II 21, no. 51k (CSEL 43,
153,‫ ״‬/ PL 34,1102).
4407 1 XII. Piusz, ‫ ״‬Ditino ajflante Spintti' enciklika (AAS 35 [1943] 346).
4412 1 Vö. Tridenti zsinat, Rendelkezés az Oltánszentségról, cap. 3 (*1641).
4412 2 XII. Piusz, ‫ ״‬Humán:génén/’ enciklika (.‫־‬VAS 42 [1950] 578).
4430 1 Mt 5,23k.
4443 1 Vö. XIII. Leó, ‫ ״‬Rerum novarurri' enciklika, 1891. május 15. (XIII. Leó, Acta 11
[1892] 98).
4443 2 II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Gauáum el spe/’ lelkipászton konstitúció az Egyházról a mai
világiján, no. 63 (AAS 58 [1966] 1085).
4445 : II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Gaudium et spe/’ lelkipásztori konstitúció az Egyházról a mai
világban, no. 3 (AAS 58 [1966] 1026; *4303).
4447 1 Vö. pl. B.J. Mantain, Les ívnátions spmtuelles duprogrés et de lapaix, in: Rencontre
des cultures á !,UNESCO sous le signe du Concile cecuménique Vatican II
(Paris 1966).
4448 1 Tér 1,28.
4448 2 II. Vatikáni zsmat, ‫ ״‬Gaudium et spe/’ lelkipászton konstitúció az Egyházról a mai
világban, no. 69 (AAS 58 [1966] 1090).
4450 1 U a, no. 71 (AAS 58 [1966] 1093).
4450 2 Uo., no. 65 (AAS 58 [1966] 1086).
4451 ,JJuadragesimo anno’’ enciklika, 1931. május 15. (AAS 23 [1931] 212).
4454 1 Vö. XXIII. ]ános, ‫״‬Mrfrr et Magstrd' enciklika, 1961. má!us 15. (AAS 53 [1961]
414; *3943).
4455 1 II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Gaudium el spe/' lelkipászton konstitúció az Egyházról a mai
világban, no. 50k (14. megj.); vö még no. 87 (AAS 58 [1966] 1070-1073 1110).
4457 1 Vö. pl. B.J. Mantain, L ’humamsme integrál (Pans 1936).
4460 1 Vö. Lk 16,19-31.
4461 1 II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Gaudium et spe/’ lelkipászton konstitúció az Egyházról a mai
világban, no. 8 6 (*AAS 58 [1966] 1109).
4464 1 Vö. XIII. Leó, ‫ ״‬Rerum novarurri' enciklika, 1891. május 15. (XIII. Leó, Acta 11
[1892] 131; *3270).
1135
 F ü g g e lé k : V é g je g y z e te k

4468 1 Vö. XXIII. János, ‫ ״‬Pacem in lem'/‫ ׳‬enciklika (AAS 55 [1963] 301).
4469 1 Ef 4,12; vö. II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Ibimengentiuni' dogmatikai konstitúció az Egy-
házról, no. 13 (AAS 57 [1965] 17; *4132).
4473 1 II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Gaudium el spes” lelkipásztori konstitúció az Egyházról a mai
világban, no. 50 (AAS 58 [1966] 1070k).
4475 1 Uo., no. 49 (AAS 58 [1966] 1070).
4475 2 Vö. XI. Piusz, ‫ ״‬Castt connubií’ enciklika, 1930. december 31. (AAS 22 [1930]
560; *3717); XII. Piusz, Beszéd az olaszországi katolikus szülésznők kongresszu-
sának résztvevőihez (AAS 43 [1951] 843).
4476 1 Vö. Catechismus Románus Concilu Tndentini II 8 ; XI. Piusz, ‫״‬Casti connubií" éneik-
lika (AAS 22 [1930] 560; *3719-3721); XII. Piusz, Beszéd a Szt. Lukács Orvos-
biológus Társasághoz (Discorsi e Radiomessaggi di S. S. Pio X II 6 [1944] 191k);
Beszéd az olaszországi katolikus szülésznők kongresszusának résztvevőihez (AAS
43 [1951] 842); Beszéd a Fronté della Famiglia egyesület és a termékeny Családok
Szövetsége kongresszusának résztvevőihez (AAS 43 [1951] 857-859); XXIII.
János, ‫ ״‬Pacem in leni/' enciklika (AAS 55 [1963] 259; *3958); II. Vatikáni zsinat,
‫ ״‬Gaudium et spe/’ lelkipászton konstitúció az Egyházról a mai világban, no. 51
(AAS 58 [1966] 1072).
4476 2 Vö. XI. Piusz, ‫ ״‬Casú connubií' enciklika, 1930. december 31. (AAS 22 [1930]
565; *3722); a Szt. Officium 1940. február 22-i határozata (AAS 32 [1940] 73;
*3788); XII. Piusz, Beszéd az olaszországi katolikus szülésznők kongresszusá-
nak résztvevőihez (AAS 43 [1951] 843k); Beszéd a Nemzetközi Hematológiai
Társaság 7. kongresszusán (.AAS 50 [1958] 734k).
4476 3 Vö. Catechismus Romanus Concilii Tndentini II 8 ; XI. Piusz, ‫ ״‬Casli connubií' enctk-
lika (AAS 22 [1930] 559-561; *3716-3718); XII. Piusz, Beszéd az olaszországi
katolikus szülésznők kongresszusának résztvevőihez (AAS 43 [1951] 843); Be-
széd a Nemzetközi Hematológiai Társaság 7. kongresszusán (AAS 50 [1958]
734k); XXIII. János, ‫״‬Mater et Magistrd' enciklika, 1961. május 15. (AAS 53
[1961] 447; *3953)
4477 1 Vö. XII. Piusz, Beszéd az olaszországi katolikus szülésznők kongresszusának
résztvevőihez (AAS 43 [1951] 846).
4480 1 II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Gauchum et spes" lelkipásztori konsötúció az Egyházról a mai
világban, n a 69 (AAS 58 [1966] 1090).
4480 2 Vö. Tér 1,26; II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Gaudium et spes" lelkipászton konstitúció az
Egyházról a mai világban, no. 34 (AAS 58 [1966] 1052; *4334).
4480 3 Vö. Jn 8,32-35.
4485 1 VI. Pál, ‫״‬Populorum progressio” enciklika, no. 87 (AAS 59 [1967] 299).
4486 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Gaudium et speí' lelkipászton konsötúció az Egyházról a
mai világban, no. 78 (AAS 58 [1966] 1101).
4486 2 Vö. XXIII. János, ‫ ״‬Pacem in terris" enciklika, no. 167 (AAS 55 [1963] 303); VI.
Pál, ‫ ״‬Populorum progressio" enciklika, n a 76 (AAS 59 [1967] 295; *4468).
4486 5 Vö. VI. Pál, Újévi üzenet, 1968. január 1. (.AAS 60 [1968] 36-39).
4486 4 VI. Pál, Újévi üzenet, 1968. január 1 . (AAS 60 [1968] 39).

1136
 F ü g g e lé k : V é g je g y z e te k

4486 ‫ ל‬VI. Pál, ‫ ״‬Populorumprogrtsno” enciklika, no. 76 (AAS 59 [1967] 295; *4468).
4487 1 II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Gauáum el spes” lelkipásztor! konstitúció az Egyházról a mai
világban, no. 78 (AAS 58 [1966] 1101).
4487 2 Vő. VI. Pál, Karácsonyi üzenet, 1967. december 25. (AAS 60 [1968] 44-46).
4487 5 Vö. Mt 5,9.
4488 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Gauáum et spef’ lelkipásztori konstitúció az Egyházról a
mai világban, no. 78 (AAS 58 [1966] 1101).
4488 2 Vö. Jn 14,27.
4488 5 Vö. Mt 25,31-46.
4489 1 VI. Pál, Beszéd a ‫ ״‬Fejlődés napján” tartott misén, Bogotá (Kolumbia), 1968.
augusztus 23. (AAS 60 [1968] 627); Beszéd a latm-amenkai püspökök 2 . köz-
gyűlésének megnyitóján, Bogotá, 1968. augusztus 24. (AAS 60 [1968] 648).
4489 2 VI. Pál, Újévi üzenet, 1968. január 1. (AAS 60 [1968] 36-39).
4489 ’ VI. Pál, Beszéd a ‫ ״‬Fejlődés napján” tartott misén, Bogotá, 1968. augusztus 23.
(AAS 60 [1968] 627).
4490 1 A zsinat üzenete az ifjúságnak, 1965. december 8 . (AAS 58 [1966] 18).
4491 Uo.
4491 2 Uo.
4491 5 Uo.
4492 1 Uo.
4492 1 Uo.
4492 ' XXIII. János, ‫ ״‬Humanaesaluli/’ apostoli konstitúció (AAS 54 [1962] 5-13).
4494 1 Vö. Zef 2,3; Lk 1,46-55.
4494 2 Vö. Mt 5,3.
4494 * Ám 2,6k; 4,1; 5,7; Mi 6,12k; íz 10,2 és másutt.
4494 4 Vö. Fü 2,5-8.
4494 5 2Kor 8,9.
4522 1 IV. Lateráni zsinat (1215), ‫ ״‬Ftrmler crtdimu/' konstitúció (COeD2 206; COeD3
203; *800)
4530 1 II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬ümlatis reántepratio" dekrétum az ökumenizmusról, no. 4
(AAS 57 [1965] 96 / CoDeDe 253).
4530 ‫ ־‬Vö. uo., no. 6 - 8 (AAS 57 [1965] 96-98 / CoDeDe 255-258).
4530 1 Vö. uo., no. 1 (AAS 57 [1965] 90 / CoDeDe 243; *4185).
4530 4 Vö. VI. Pál, ‫ ״‬Ealesiam suarri’ enciklika, 1964. augusztus 6 . (AAS 56 [1964] 629).
4531 : Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Da verburrí' dogmatikai konstitúció az isteni kinyilatko-
/.írásról, no. 8 (AAS 58 [1966] 821 / CoDeDe 430;*4209-4211).
4532 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Lumen gentiurri' dogmatikai konstitúció az Egyházról,
no. 35 (AAS 57 [1965] 40 / CoDeDe 157; *4161).
4532 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Da verbunt' dogmatikai konstitúció az isteni kinyilatko-
zatásról, n a 8 (AAS 58 [1966] 821 / CoDeDe 430; *4210).

1137
 F ü g g e lé k V é g je g y z e te k

4533 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Lumen gentiuni' dogmatikai konstitúció az Egyházról,
no. 25 (AAS 57 (1965] 29-31/CoDeDe 138k; *4149).
4534 1 I.Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Pastor aeternuf' dogmatikai konstitució Krisztus egyházáról,
cap. 4 (*3070). Vö. II.Vatikáni zsinat, ‫״‬ívűmengentiuni' dogmatikai konstitució az
Egyházról, no. 25 (AAS 57 [1965] 31 / CoDeDe 141; *4150); ‫ ״‬Det terbuni'
dogmatikai konstitúció az isteni kinyilatkozatásról, no. 4 (AAS 58 [1966] 819 /
CoDeDe 426;*4204).
4534 2 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Dei lerbuni' dogmatikai konstitució az isteni kinyilatko-
zárásról, no. 11 (AAS 58 [1966] 823 / CoDeDe 434;*4216)
4534 3 Vö. uo., n a 910‫( ־‬AAS 58 [1966] 821k / CoDeDe 430-432; *4212-4214)
4535 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬ívűmen gentium” dogmatikai konstitució az Egyházról,
no. 25 (AAS 57 [1965] 30 / CoDeDe 139; *4149).
4535 2 Vö. uo., no. 25 22 (AAS 57 [1965] 30 26 / CoDeDe 139 133; *4149 4146)
4535 3 I.Vatikáni zsinat, ,,Pastor aeternui' dogmatikai konstitució Krisztus egyházáról,
cap. 4 (*3074). Vö. II.Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Lumengentiuni' dogmatikai konstitució az
Egyházról, no. 25 (AAS 57 [1965] 29-31 / CoDeDe 139-141; *4149k).
4536 1 Vö. II.Vatikáni zsinat, 1‫ ״‬Jemengentiuni' dogmatikai konstitució az Egyházról, no.
25 (AAS 57 [1965] 29 / CoDeDe 139; *4149)
4536 2 I. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Dei Filiui' dogmatikai konstitució, cap. 3 (*3011); vö. CIC/
1917, 1323. kánon.
4538 1 Vö. II. Vatiáni zsinat, ‫ ״‬önitntis redintegratio” dekrétum az ökumenizmusról, no.
11 (AAS 57 [1965] 99 / CoDeDe 260; *4192).
4538 2 A keresztények egységéért titkársága, Überlegungen und Vorschlagfuráén okumeni.uhen
Diniig IV 4b (információs szolgálat, no. 12 [1970 december] 7k).
4541 1 II.Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Lumengentium” dogmatikai konstitució az Egyházról, no. 17
(AAS 57 [1965] 21 / CoDeDe 123; *4141).
4541 2 II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Presbyterorum ordinis‫ ״‬dekrétum a papi szolgálatról és életről,
no. 2 (AAS 58 [1966] 992 / CoDeDe 621k.). - Vö. IlI.Ince ‫ ״‬Eius exemplo”, a
valdensekitek előírt hitvallást tartalmazó levele (PL 215,1510; *794); IV. Laterám
zsinat, ‫ ״‬Firmiter tredimu/’ konstitució, cap. 1: a katolikus hitről (*802); az idézett,
az Oltáriszentségról szóló szakaszt a keresztség szentségéről szóló következő
szakasszal összefüggésben kell olvasm; Firenzei zsinat, ‫ ״‬Exultate Deo” dekré-
mm az örményeknek (*1321); az idézett szakaszt, mely az Euchansztia kiszól-
gáltató|áról szól, össze kell vetrn a szomszédos szakaszokkal, melyekben a többi
szentség kiszolgáltatójáról van szó; Tridenti zsinat, 23. ülés, a szentelés szentsé-
géról szóló tanítás, cap. 4 (*1767); XII. Piusz, ‫״‬Medtalor D e" enciklika (AAS 39
[194η 552-556; *3849-3852).
4541 3 A püspöki szinódus (1971) dokumentuma: De sacerdotio ministenah I 4 (AAS 63
[1971] 906).
4560 1 Vö. mindenekelőtt a Katolikus Szülésznők Szövetségéhez és a Nemzetközi He-
matológiai Társasághoz szóló két beszéde (.AAS 43 [1951] 843k.; 50 [1958] 734-
737); VI. Pál, ‫ ״‬Humanae úlae‫ ״‬enciklika, 1968. július 25., no. 14 (AAS 60 [1968]
490k;*4476).

1138
 F ü g g e lé k : V e g je g y z e te k

4560 2 Vő. XI.Piusz, ‫ ״‬Casd connubii’ cnciklika, 1930.december 31. (AAS 22 [1930]
565;*3722).
4560 3 Vl.Pál, ‫ ״‬H urnánae vitai' enciklika, n a 10 (AAS 60 [1968] 487).
4561 Vő. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬ljtmen genttum" dogmatikai konstitúció az Egyházról,
no. 25 (AAS 57 [1965] 29k. *4149); XII. Piusz, Beszéd a bíborosokhoz, 1954.
november 2. (AAS 46 [1954] 672); ‫ ״‬Humánt génén/’ enciklika (AAS 42 [1950]
568; *3885); Vl.Pál, Beszéd a II. Vatikáni zsinat teológiájáról szóló kongresz-
szushoz (AAS 58 [1966] 889-896, különösen 890-894); beszéd az irgalmas rend
tagjaihoz (CSSR) (AAS 59 [196η 960-963, különösen 962).
4570 1 Lk 4,43.
4570 2 Lk 4,18; vö. íz 61,1.
4570 5 Vö. Mt 24,36; ApCsel 1,7; ITessz 5,lk.
4571 Vö. Mt. 11,12; Lk 16,16.
4572 1 Vö. Mt 4,17.
4572 2 Lk 4,43
4573 1 lKor 9,16.
4573 2 lKor 9,16
4574 : Jel 21, 5; vö. 2Kor 5,17; Gál 6,15
4576 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Gctudtum et spe/' lelkipásztori konstitúció az Egyházról
mai világban, no. 53 (‫״‬AAS 58 [1966] 1075).
4579 1 VI. Pál, Beszéd a III. Püspöki szinódus megnyitóján, 1974. szeptember 27.(AAS
6 6 [1974] 562).
4580 1 II.Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Gaudium et spe/’ lelkipásztor! konstitúció, no. 16 (AAS 58
[1966] 1037; *4316).
4580 2Jn 8,12.
4580 ' II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Digmtatis humánue" nyilatkozat a vallásszabadságról, no. 3
(AAS 58 [1966] 931;*4242).
4581 : ITim 3,15
4581 2 II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Dtgmtatis humanae" nyilatkozat a vallás szabadságról, no. 14
(ÁAS 58 [1966] 940); vö. XI. Piusz, ‫ ״‬Casti connubii’, 1930. december 31. (AAS
22 [1930] 579k.); XII.Piusz, 1954. november 2-i beszéd (‫״‬AAS 46 [1954]
4583 ' Vö. Róm 1,24-27; lKor 6,10; ITim 1,10.
4584 1 Vö. IX. Leó, ,y id splendtdum nilenti/’ levél (*687k); a Szt. Offícium dekrétuma,
1679. március 2. (*2149); XII. Piusz, 1953. október 8 -i beszéd (.AAS 45 [1953]
678); 1956. május 19-1 beszéd (AAS 48 [1956] 472k.).
4593 ! Egyesek felvetik, hogy Jézus azért választott tizenkét férfit, mert allegorikus
jelet teljesített be; talán szemléletesen akarta közölni, hogy a tizenkettő azt a
szerepet kell játsza, amit Izrael tizenkét törzsének ősatyja töltött be (vö. Mt
19,28; Lk 22,30). Az ehhez idézett szövegekben azonban csak arról van szó,
hogy a tizenkettő részt fog venni az eszkatológikus ítéletben. A tizenkettő kivá-
lasztásának tulajdonképpeni oka sokkal inkább egész feladatukon keresztül vá­

1139
 F ü g g e lé k : V é g je g y z e te k

lik nyilvánvalóvá, melyre hívást kapnak (vő. Mk 3,14), ti. hogy Krisztust a nép
körében jelenvalóvá tegyék és művét folytassák.
4599 1 Karthágói Cipnán, 63. levél 14 (PL 4,397B / CSEL 3 / II, 713).
4599 2 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Sacrosanctum conahunf' konstitúció a szent liturgiáról, no.
33: ‫ ״‬...a paptól, aki Krisztus nevében vezeti a népet” (AAS 56 [1964] 108; *4033);
‫ ״‬Lumen gentiuní’ dogmatikai konstitúció az Egyházról, no. 10: ‫״‬a szolgálattevő
pap ... és Isten egész népe nevében áldozatot mutat be ...” (AAS 57 [1965] 14;
*4126); uo., n a 28: ‫ ״‬A szentelés szentségének ereje ..., mikor Krisztus nevében
cselekszenek ...” (AAS 57 [1965] 34; *4153); ‫ ״‬Presbyterorum ordimí' dekrétum a
papok szolgálatáról és életéről, no. 2: ‫״‬A papok a Szentlélek ... úgyhogy Knsz-
tus, a fő nevében cselekedhessenek” (AAS 58 [1966] 992); uo., no. 13: ‫״‬Mint a
szentély szolgái ... Knsztus személyét képviselik” (AAS 58 [1966] 1011); vö. a
püspökszentelésról szóló dokumentummal (1971) De sacerdotio rmnistenali I 4
(AAS 63 [1971] 906); a hittani kongregáció nyilatkozata a ‫״‬Mystenum ecdesiae", az
Egyházról szóló katolikus tanításról, 1973. június 24., no. 6 (AAS 65 [1973] 407;
*4541).
4599 ’ Aquinói Szt. Tamás, Summa theologiae III, q. 83, a. 1 ad 3: ‫ ״‬Azt kell mondani,
hogy [miként ennek a szentségnek az ünneplése Knsztus szenvedéseit megjele-
nító kép: uo. ad 2] ugyanúgy a pap is viseli Krisztus képét, akmek nevében és
erejével az átváltoztatás szavait kimondja” (Editio Leonina 12,271b).
4600 1 ‫ ״‬Hiszen, mivel a szentség jel, abban, amiről a szentségtan szó van, nemcsak a
dolog, hanem a dolog jelentése <is> szükséges”, mondja Szt. Tamás k1 fc!ezet-
ten a nők szentelésének elutasítására: Super IV' libros Sententiarum IV, d. 25, q. 2,
a. 1, qc. 1 c (R. Busa: Opera 1 [1980] 578).
4600 2 Aquinói Szt. Tamás, Super IV libros Sententiarum IV, d. 25, q. 2, a. 2, qc. 1 ad 4 (R.
Busa: Opera 1 [1980] 578).
4613 1 Vö. Jn 6,44.
4617 : Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Lumen gentiuní' dogmatikai konstitúció az Egyházról,
no. 1 (AAS 57 [1965] 5; *4101).
4619 ' Vö. II. János Pál, szentbeszéd Zapopánban (Kolumbia), 1979. január 30., no. 3,
11. § (Insegnamenti di Giovanni Paolo II, II 1 [Roma 1979] 290).
4621 ' Vö. VI. Pál, ‫ ״‬Evangetii nuntiandí' apostoli buzdítás, 1975. december 8 ., no. 48
(AAS 6 8 [1976] 37k).
4622 1 Vö. II. ]ános Pál, szentbeszéd Zapopánban, no. 1, 2. § {Insegnamenti II 1, 288).
4622 ! Vö. VI. Pál, ‫ ״‬Evangelii nuntiandí' apostoli buzdítás, 1975. december 8 ., no. 48
(AAS 6 8 [1976] 37k).
4632 1 Vö. II. János Pál, Beszéd munkásokhoz Monterreyben, no. 8 (AAS 71 [1979]
244)
4633 1 Vö. a latin-amenkai püspökök 2. általános gyűlése Medellínben, ‫ ״‬Igazságosság"
dokumentum, no. 3 (*4481); VI. Pál, ‫ ״‬Evangelii nuntiandí’ apostoli buzdítás, no.
30 (AAS 6 8 [1976] 25k).
4635 1 Vö. VI. Pál, ‫ ״‬Evangelti nuntiandí' apostoli buzdítás, no. 72 (AAS 6 8 [1976] 61).
4635 1 Vö. a latin-amenkai püspökök 2. általános gyűlése Medellínben, ‫ ״‬IJ/úság' doku-
mentum, no. 13.

1140
 F ü g g e lé k : V é g je g y z e te k

4640 1 Gál 3,28.

4641 Missale Romanum, Húsvét éjszakájának Exultet-ébő\.
4641 2 Vö. Jn 3,16.
4643 1 Vö. Jn 14,1-4.
4645 1 II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Gauáum et spei' lelkipászton konstitúció, no. 38 (AAS 58
[1966] 1056; *4338); VI. Pál, ‫״‬Populorum progrtssio" enciklika, no. 21 (AAS 59
[196η 267k).
4651 Vö. az Apostoli hitvallást.
4655 1 II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Dei verbuné’ konstitúció az isteni kinyilatkoztatásról, no. 4
(AAS 58 [1966] 819; M204).
4659 1 Vö. Íján 3,2.
4670 1 Vö. Jn 3,5.
4670 2 Kisgyermekek keresztelési szertatása, Bevezető megjegyzések, no. 2 (A keresete-
lés ünnepe [magyar nyelvű szertartáskönyv] 15 / AAS 72 [1980] 1138).
4670 ’ Vö. Óngenész, In Lentuum hóm. 8,3 (PG 12,496 / W A. Baehrens: GChSch 29
[Ongenes 6 ] 398); In Lucám hóm. 14,5 (PG 13,1835 / M. Rauer: GChSch 49 (35)
[Ongenes 9] 87k); Karthágói Ciprián, 59. levél 5 (PL 3.1018B /CSEL 3/11,720);
Szt. Ágoston, Depeccatorum menüs et remissione et de bapüsmopanuhrum I 17-19 22-
24 (PL 44,121k); De graüa Christi et de peccato ongtnah I 32, n 35 (uo., 377); De
praedesünatione sanctomm 13, no. 25 (uo., 978); Opus imperfectum contra lulianum V 9
(uo., 1439); vö. még *184 219 223 903k 1349. Ideköthetó még Dosithaeus jeru-
zsálemi pátriárka hitvallása 1672-ból (MaC 34,1746).
4670 4 ‫ ״‬Amikor kisgyermekeket keresztelnek meg, nem történik egyéb, mint hogy be-
fogadást nyernek az Egyházba, vagyis csatlakoznak Krisztushoz és az O tagjai-
hoz”, írja Szt. Ágoston Depeccatomm menüs et rermssione el de bapüsmopanulorum c.
művében, III 4, no. 7 (PL 44,189); vö. I 26, no. 38 (uo., 131).
4674 1 Kisgyermekek keresztelési szertatása, Bevezető megjegyzések, no. 2 (A keresete-
lés ünnepe [magyar nyelvű szertartáskönyv] 15 / AAS 72 [1980] 1138).
4680 ! Róm 12,21.
4681 Jn 20,19-23.
4682 1 Zsolt 89 [88],2.
4703 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Gaudium el spef lelkipásztori konstitúció, no. 48 (AAS
58 [1966] 1067k).
4704 1 Vö. uo., no. 48 (AAS 58 [1966] 1067).
4706 1 II. ]ános Pál, Beszéd a ‫״‬Centre de Liaison des Equipes de Rechcrche” delegált-
jaihoz, 1979. november 3., no. 3 (Insegnamentt di Giovannt Paolo 77, II 2 [Roma
1979] 1032).
4709 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Gaudium et spei' lelkipásztori konstitúció az Egyházról a
mai világban, no. 50 (AAS 58 [1966] 1070k).
4709 2 Propositio 22. A ‫ ״‬Humanae vitáé' enciklika, no. 11 vége így hangzik: ‫ ״‬Mégis az
Egyház, miközben figyelmezteti az embereket, hogy tartsák tiszteletben párán-
csait annak a természeti törvénynek, melyet állandó tanításával magyaráz (ti. az

1141
 F ü g g e lé k : V é g je g y z e te k

Egyház), most kiemeli annak szükségességét, hogy a házasság bármilyen betegesedé-

se önmagában továbbra is az emberi élet továbbadására irányuljon” : AAS 60
[1968] 488; *4475.
4711 1 Vö. a 6 . Püspöki szinódus üzenete a mai keresztény családoknak, 1980. október
24., no. 5.
4712 1 Vö. Propositio 42.
4713 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Gaudium et speS’ lelkipásztori konstitúció az Egyházról a
mai világban, no. 49 (AAS 58 [1966] 1070).
4714 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Lumen géntiunt‫ ״‬dogmatikai konstitúció az Egyházról,
no. 41 (AAS 57 [1965] 47).
4715 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Sacrosanctum Conaliuní' konstitúció a Szt. Liturgiáról, no.
59 (AAS 56 [1964] 116).
4716 1 1 Pét 2,5; vö. II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Lumen gentiunt' dogmatikai konstitúció az
Egyházról, no. 34 (AAS 57 [1965] 40; *4160).
4716 2 Uo.
4739 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Gaudium et spei' lelkipásztori konstitúció az Egyházról a
mai világban, no. 39 (AAS 58 [1966] 1056k; *4339).
4751 1 Hittam kongregáció, ‫ ״‬Libertatis nuntius‫ ״‬eligazítás a felszabadítás teológiájának
néhány vonatkozásáról, 1984. augusztus 6 ., Előszó (AAS 76 [1984] 876k).
4753 1 Vö. II. János Pál, ,,Redemptor bo/mm/’ cnciklika, 1979. március 4., no. 21 (AAS 71
[1979] 316).
4753 2 Vö. Róm 6 ,6 ; 7,23.
4755 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Lumen gentiuni' dogmatikai konstitúció az Egyházról,
no. 17 (AAS 57 [1965] 20; *4141); ‫״‬A d gente/ ’ határozat az Egyház missziós
tevékenységéről, no. 1 (AAS 58 [1966] 947); VI. Pál, ‫ ״‬Eiangelii nuntiandí' após-
toli buzdítás, 1975. december 8 ., no. 14 (AAS 68[1976] 13; *4583).
4759 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Gauáum et spes‫ ״‬lelkipásztor! konstitúció az Egyházról a
mai világban, no. 40 (AAS 58 [1966] 1058; *4340).
4759 2 Vö. II. János Pál, ‫ ״‬Reconalialio etpaenitentid’ apostoli irat, no. 14 (AAS 77 [1985]
2 1 lk). ’
4759 3 90Vö. a Hittani kongregáció ‫״‬Libertatis nuntiuΓ eligazítása XI [AAS: X II\ 10
(AAS 76 [1984] 901).
4762 1 Vö. Mt 22,37-40; Róm 13,8-10.
4764 1 Vö. VI. Pál, ‫ ״‬Octogesima adventén/' apostoli irat, no. 4 (AAS 63 [1971] 403k; *4500);
II. János Pál, Beszéd a latin-amenkai püspökök 3. általános gyűlésének megnyi-
tóján Pueblában, no. III 7 (AAS 71 [1979] 203).
4764 2 Vö. XXIII. János, ‫״‬Mater et MagfstrJ’ enciklika, 1961. május 15., no. 235 (AAS
53 1961] 461).
4765 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Gaudium etspef’ lelkipászton konstitúció az Egyházról a
mai világban, no. 25 (AAS 58 [1966] 1045; *4325).
4766 1 Vö. XXIII. János, ‫״‬Mater et Magistrd' enciklika, no. 132k (AAS 53 [1961] 437).

1142
 Függelék: Végjegyzetek

4766 2 Vö. XI. Piusz, >vQuadragestmo anno" enciklika, no. 79k (AAS 23 [1931] 203; ♦3738);
XXIII. János, ,,Materet Magstrd' enciklika, no. 138 (AAS 53 [1961] 439); ‫ ״‬Pacem
in térni' enciklika, n a 74 (AAS 55 [1963] 294k; *3995).
4773 1 Vö. II. János Pál, ‫ ״‬Laborem exercenf’ enciklika, no. 20 (AAS 73 [1981] 629-632);
a Hittani kongregáció ‫״‬Libertatis nuntiuS’ eligazítása, 1984. augusztus 6 ., VII 8 ;
VIII 5-9; XI [AAS: XII] 11-14 (AAS 76 [1984] 891k [*4732k] 894k 901k).
4773 2 Vö. Mt 5,44; Lk 6,27k 35.
4774 1 Vö. a Hittani kongregáció ‫״‬Libertatis nuntius" eligazítása XI [AAS: XII] 10 (AAS
76 [1984] 905k).
4774 2 Vö. a latin-amerikai püspökök 3. általános gyűlése, Puebla, Záródokumentum,
no. 533k (*4631); II. János Pál, prédikáció Droghedában, 1979. szeptember 30.
(AAS 71 [1979] 1076-1085).
4775 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Gaudium et speí' lelkipásztori konstitúció az Egyházról a
mai világban, no. 76, 3.§ (AAS 58 [1966] 1099); ,y\postolicam auctontaterrf' határo-
zat, no. 7 (AAS 58 [1966] 844).
4775 2 Vö. uo., no. 20 (AAS 58 [1966] 854k).
4780 : 1 Ján 4,8 16.
4780 2 1 Kor 2,10.
4780 3 Vö. Aquinói Szt. Tamás, Summa theologae I, q. 37-38 (Editio Leonina 4,387a-
395b).
4781 Róm 5,5.
4790 II. János Pál, Beszéd az Orvosok Világszövetsége 35. közgyűlésének részt-ve-
vóihez, 1983. október 29. (.AAS 76 [1984] 390).
4790 2 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Digiitatis humanae" nyilatkozat a vallásszabadságról, no.
2 (.AAS 58 [1966] 931; *4241).
4791 A Hittani kongregáció ,Quaestio de abortu procurato" nyilatkozata a művi abor-
túszról, no. 9 (.AAS 6 6 [1974] 736k).
4791 2 II. ]ános Pál, Beszéd az Orvosok Világszövetsége 35. közgyűlésének részt-ve-
vóihez, 1983. október 29. (.AAS 76 [1984] 390).
4791 3 XXIII. ]ános, ‫״‬Mater et Magstnf' enciklika, 1961. május 15., cap. III (.AAS 53
[1961] 447; *3953).
4792 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Gaudium et spe/' lelkipásztori konstitúció az Egyházról a
mai világban, no. 24 (.AAS 58 [1966] 1045; *4324).
4792 2 Vö. XII. Piusz, ‫ ״‬Humanigneni' enciklika (.AAS 42 [1950] 575; *3896); VI. Pál,
Professiofidei, 1968. június 30. (.AAS 60 [1968] 436).
4792 5 XXIII. ]ános, ,JMater et Magstrc/’ enciklika, 1961. május 15., cap. III (.AAS 53
[1961] 447; *3953); vö. II. János Pál, Beszéd egy, ‫״‬A felelős szülői magatartás”
-ról szóló konferencián részt vevő papokhoz, 1983. szeptember 17.: ‫ ״‬Minden
emberi személy kezdetén ott van Isten teremtő cselekedete: egyetlen ember sem
születik véletlenül erre a világra; az ember mindig Isten teremtő szeretetének
célja” (,,In cuiusvis humanae personae ortu est actus cretivus Dei: nullus homo
in hunc mundum venit fortuito; ipse semper est terminus amons creativi Dei”:
Insegiamenti di Giovanm Paolo II, VI 2 [Roma 1983] 562).

1143
 Függelék: Végjegyzetek

4792 4 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Gaudtum et spes‫ ״‬lelkipászton konsbtúció az Egyházról a
mai világban, no. 24 (AAS 58 [1966] 1045; *4324).
4792 s Vö. XII. Piusz, Beszéd a Szt. Lukács Orvos-biológiai Társasághoz, 1944. no-
vemlier 12. {Dtscorsi i Radiomessagg IV [1944-1945] 191k).
4792 6 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Gaudium elspeí' lelkipásztori konstitúció az Egyházról a
mai világban, no. 24 (AAS 58 [1966] 1044; *4324).
4792 7 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Gaudium elspef’ lelkipásztori konstitúció az Egyházról a
mai világban, no. 51: ‫״‬A házastársi szerelem és az élet felelős továbbadásának
összehangolásában az erkölcsi megítélés nem csupán az őszinte szándéktól és
az indítékok értékelésétől függ, hanem a személy és tettei természetéből vett
olyan objektív kritériumok alapján kell történme, melyek biztosítják az igazi
szerelem összefüggésében a kölcsönös ajándékozás és az életfakasztás teljes ér-
telmét.” (AAS 58 [1966] 1072).
4796 1 Mivel a ‫״‬kutatás” és a ‫״‬kísérlet” kifejezéseket gyakran szinonimaként és kétér-
telműen használják, szükségesnek látszik, hogy az alábbi dokumentumban ne-
kik tulajdonított jelentést pontosítsuk. 1) Kutatás (ínvestigatio) alatt azt az induk-
üv-deduktív eljárást kell értem, melynek célja, hogy valamely meglévő jelenség-
nek az emberi környezetben való rendszeres vizsgálatát elősegítse vagy egy, a
korábbi kutatásokon alapuló hipotézist igazoljon. 2 ) Kísérlet (experimentum) alatt
azt a kutatást kell értem, amelyben az emben lény (létezésének különféle szaka-
szaiban: embrióként, magzatként, gyermekként vagy felnőttként) azt a tárgyat
jelenti, amelynek segítségével vág}‫ ־‬amelyen egy adott, akár már ismert vág)’
még ismeretlen kezelési mód (pl. gyógyszerészeti, teratogén, sebészeti, stb.) ha-
tását vizsgálják.
4796 2 Vö. II. János Pál, Beszéd a Pápai Tudományos Akadémia egy kongresszusának
résztvevőihez, 1982. október 23.: ‫״‬Világosan és kifejezetten elítélem az emben
embnón végzett kísérleti beavatkozásokat, mivel az emberi lényt a fogantatás
pillanatától a halálig egyáltalán semmiféle célra sem szabad kihasználni vagy
neki ártani” (AAS 75 [1983] 37).
4798 1 Evilág léte előtt senki sem érvényesíthet alanyi !ogot létezése kezdetére; mégis
törvényes a gyermek jogának igenlése, hogy az emberi lény személyes termé-
szetének megfelelő fogantatás által teljes egészében emlien eredete legyen. Az
élet ajándék, amelynek mind az az egyén, aki kapja, mind azok az egyének, akik
továbbadjék, méltó módon meg kell feleljenek. Ezt a pontosítást kell szem előtt
tartani a mesterséges cmebn megermékenyítésról mondottak tekintetében is.
4798 1 II. János Pál, Beszéd az Orvosok Világszövetsége 35. közgyűlésének résztvevő-
ihez, 1983. október 29. (AAS 76 [1984] 391).
4800 1 Vö. XII. Piusz, Beszéd a katolikus orvosok IV. Nemzetközi Kongresszusának
részvevői előtt, 1949. szeptember 29. (AAS 41 [1949] 559). A Teremtő terve
szerint ‫״‬a férfi elhagyja apját és anyját, feleségéhez ragaszkodik és a kettő egy
testté lesz” (Tér 2,24). A házasság egysége, mely a teremtés rendjéhez kötődik,
olyan igazság, mely megközelíthető a természetes értelem számára. A hagyó-
mány és az Egyház Tanítóhivatala gyakran hivatkoznak a Teremtés könyvére,
mind közvetlenül, mind pedig az Újszövetségen keresztül: Mt 19,4-6; Mk 10,5-
8 ; Ef 5,31. Vö. Athenagoras, Legaltopro chnstiams, 33 (PG 6,965-967); Aranyszá­

1144
 Függelék: Végjegyzetek
jú Szt. János, In Matthaeum homiliae LVXII 19,1 (PG 58,597); I. Nagy Szt. Leó,
Epistula ad Rusticum 4 (PL 54,1204); III. Ince, ‫ ״‬Gaudemus in Domino" levél (*718);
Lyoni zsinat, 4. ülés (*860); Tridenti zsinat, 24. ülés, Határozat a házasság szent-
ségéról (*1798 1802); XIII. Leó, ,,.Arcanum dinnae sapientiae" enciklika, 1880.
február 10. (ÁSS 12 [1879/80] 388-391; *3142k); XI. Piusz, ‫ ״‬Costi connubn"
enciklika, 1930. december 31. (AAS 22 [1931] 546k); II. Vatikáni zsmat, ‫ ״‬Gaudi-
um etspeS’ lelkipásztori konstitúció az Egyházról a mai világban, no. 48 (AAS 58
[1966] 1067-1069); II. János Pál, ‫ ״‬Familiáris consortio” apostoli buzdítás, 1982.
november 22., no. 19 (AAS 74 [1982] lOlk); vö. CIC/1983, 1056. kánon.
4801 ‫ ־‬A béranya kifejezés alatt az eligazítás a következőket érti: a) az a nő, aki kihord
egy a méhébe beültetett embnót, mely számára genetikailag idegen, mivel az
adományotok ivarsejtjeinek egyesítésével hozták létre, azzal a kötelezettséggel,
hogy a gyermeket megszületése után annak kell átadni, aki az ilyen kihordásra
megbízást adott vagy akivel erről megegyezett; b) az a nő, aki olyan embriót
hord ki, amelynek nemzéséhez saját petesejtjének átadásával hozzájárult és azt
egy, a férjével nem azonos férfi ivarsejtjével megtermékenyítik, azzal a kötele-
zettséggel, hogy a gyermeket születése után annak kell átadni, aki az ilyen kihor-
dásra megbízást adott vág): akivel erről megegyezett.
4802 1 CIC/1983, 1061. kánon. Ezen kánon szennt az a házastársi aktus, amelyben a
házasság beteljesedik, ha azt a házastársak ‫״‬egymással emberi módon teljesítet-
ték” (‫״‬inter se humano modo posuerunt”).
4803 1 II. János Pál, ‫ ״‬Familiáris consortio” apostoli buzdítás, no. 14 (AAS 74 [1982] 96).
4805 1 XXIII. János, ‫״‬Mater et MagistrJ’ enciklika, 1961. május 15., cap. III (AAS 53
[1961] 447; *3953).
4805 2 Vö. XII. Piusz, Beszéd a katolikus orvosok IV. Kongresszusának résztvevői
előtt, 1949. szeptember 29. (AAS 41 [1949] 560).
4806 1 108uII. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Gaudium et spes” lelkipászton konstitúció az Egyházról
a mai világban, n a 50 (AAS 58 [1966] 1070).
4810 1 Vö. ‫ ״‬Familiáris consortio" apostoli buzdítás, 1981. november 22., no. 6 : ,A törté-
nelem nem egyszerűen szükségszerű haladás a jobb felé, hanem sokkal inkább a
szabadság eseménye, sót küzdelem a szabadságok között” (AAS 74 [1982] 8 8 ).
4810 2 ez az oka annak, hogy ennek az cnctklikának a latin szövegében a ‫״‬profectus”
szó helyett inkább a ‫״‬progressio”-t használták, miközben a ‫״‬progressio”szónak
tágabb értelmet próbáltak adni.
4814 1 Vö. Missale Románam, Exultet: ‫״‬O valóban szükséges volt Adám vétke, melyet
Knsztus halála eltörölt. O szerencsés vétek, mely ilyen és ily nagy Megváltót
érdemelt!”. Ed. typ. 19752, 272).
4820 : Vö. Nóta injormativa, 1988. június 16. (L’Osservatore Romano, 1988. június 17.,
lk).
4821 ‫ י‬Vö. CIC/1983, 751. kánon.
4822 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Dei verbum” dogmatikai konstitúció az isteni kinyilat-
koztatásról, no. 8 (AAS 58 [1966] 821; *4210); vö. I. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Dei Filius”
dogmatikai konstitúció, cap. 4 (*3020).

1145
 Függelék: Végjegyzetek

4822 2 Vö. Mt 16,18; Lk 10,16; I. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Pastor aeternuf' dogmatikai konstitú-
ció Knsztus Egy házáról, cap. 3 (*3060).
4823 1 Vö. CIC/1983, 1364. kánon.
4841 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Lumen gentiuni' dogmatikai konstitúció az Egyházról,
no. 65 (AAS 57 [1965] 64k); II. János Pál, ‫ ״‬Redemptons Mater” enciklika, no. 2-6
(AAS 79 [198η 362-367).
4841 2 ‫״‬Ez a manánus profil ugyanannyira - ha nem még inkább - alapvető és jellemző
az Egyházra, mint az apostoli és a Péter által meghatározott profil, amelyhez a
legmélyebben kötődik ... Ebben az értelemben az Egyház mariánus dimenziója
túlmutat a péteri dimenzión, miközben azzal szorosan összekapcsolódik és azt
kiegészíti. Mária, a Szeplőtelen, megelőz mindenki mást, természetesen Pétert
és az apostolokat is: nem csak azért, mert Péter és az apostolok az emebn nem-
nek a bűnben született seregéből származnak és ahhoz az Egyházhoz tartoznak,
mely ‘a bűnösökből szentelődik meg’, hanem azért is, mivel hármas tisztsége semmi
mást nem céloz, mint azt, hogy az Egyházat a szentségnek azon ideálja szennt
alakítsa, mely Máriában már mintaként előttünk áll. Egy kortárs teológus jól
fejezte ki ezt, amikor azt mondta: ‘Mária az apostolok királynéja, anélkül hogy
igényt tartana az apostoli hatalomra. Neki mása és többje van.’ ” ( H.U. von
Balthasar, Neue Klarstellungen [Einsiedeln 1979] 114; II. János Pál, Beszéd a
Római Kúna bíborosai és prelátusai előtt, 1987. decemeber 22.; AAS 80 [1988]
1028).
4852 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Lumen géntium” dogmatikai konstitúció az Egyházról,
no. 35 (AAS 57 [1965] 40; *4161).
4852 2 Uo., no. 12 (16; *4130).
4852 ‫ ג‬Uo., no. 35 (40; *4161).
4853 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Lumen gentiuni' dogmatikai konstitúció az Egyházról,
no. 31 (AAS 57 [1965] 37; *4157).
4857 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Presbyterorum ortünis” dekrétum a papok életéről és szol-
gálatárói, no. 2 (AAS 58 [1966] 992); ‫״‬Lumen géntiun/’ dogmatikai konstitúció az
Egyházról, no. 10 (AAS 57 [1965] 14; *4126).
4857 2 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Lumen gentiuni' dogmatikai konstitúció az Egyházról,
no. 10 (AAS 57 [1965] 14k; *4126).
4858 1 A Codex Iuns Canonta egy sor olyan szolgálatot és feladatot sorol fel, amelyeket
a felszentelt tisztségviselők lámák el, de amelyeket különös és nyomós okból,
konkrétan pap- és diakónushiány esetén időszakosan világiak is teljesíthetnek,
feltéve, hogy erre az illetékes egyházi hatóságtól a jogi hatalmat és a megbízást
megkapták: vö. CIC/1983, 230. kánon 3. §; 517. kánon 2. §; 776. kánon; 861.
kánon 2. §; 910. kánon 2. §; 943. kánon; 1112. kánon, stb.
4858 2 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Sacrosanctum conalum" konstitúció a Szt. Liturgiáról, no.
28 (AAS 56 [1964] 107; *4028); vö. CIC/1983, 230. kánon 2. §: ‫״‬Világiak idő-
ben meghatározott felhatalmazás alapján liturgikus cselekményeknél elláthatják
a lektor feladatát; ugyanígy betöltheti minden világi a kommentátor, a kántor
feladatát, vág)‫ ־‬más, a jog szennt meghatározott feladatot.”

1146
 Függelék: Végjegyzetek

4858 1 A CIC/1983 különféle szolgálatokat és feladatokat sorol fel, melyeket a világiak

az egyház szervezeti rendszerében betölthetnek: vö. 228, 229 3.§, 317 3.§, 463
1. § n a 5 és 2.§, 483, 494, 537, 759, 776, 784, 785, 1282, 1421 2.§, 1424,' 1428
2. §, 1435. kánon, stb.
4858 4 Vö. Propositio 18.
4860 1 De Domini Jesu oratione vö. Insdtutio generális de Liturgia Horarum, 3-4.
4861 : A messzaliánusokat először Színai Szt. Efrém ítélte el (Hymm contra Haereses
22,4; kiadta E. Beck, CSCO 169,1957,79), később pedig többek között Szalamiszi
Epiphaniosz (Pananon, másként Adversus haereses■. PG 41,156-1200; PG 42,9-832)
és Amphilokhiosz, Ikonium püspöke (Contra haereücor. G. Ficker, Amphilochiana
1, Leipzig 1906, 21-77).
4861 2 Vö. pl. Keresztes Szt. János, Út a Körmei begyére, II. cap. 7,11.
4872 1 II. János Pál, Beszéd a teológusokhoz Altöttingben, 1980. november 18. (AAS 73
[1981] 104); vö. még VI. Pál, Bestéd a nemzetköz! teológusbizpttság tagjaihoz, 1972.
október 11. (AAS 64 [1972] 682-683); II. János Pál, Beszéd a nemzetközi teológusbi-
Zpttsóg tagjaihoz, 1979. október 26. (AAS 71 [1979] 1428-1433).
4874 1 Vö. Pro/essiofidei et ludurandumfidelitatis (AAS 81 [1989] 104k): ‫״‬omnia et singula
quae circa doctnnam de fide vei moribus ab eadem definidve proponuntur”
(minden, amit a Tanítóhivatal a hit és erkölcs tanítását ‫ ש‬etóen definiálva kije-
lent).
4874 2 116Vö. II. Vadkáni zsinat, ‫ ״‬Lumen gentiun/' dogmatikai konsdtúció az Egyház-
ról, no. 25 (*4149); Hittani kongregáció, ,JMyslerium Eaiesiae” nyilatkozat, no. 3-
5 (AAS 65 [1973] 400-404; *4534-4540); Pro/essio /idei et lusiurandum fidelitatis
(AAS 81 [1989] 104k).
4877 1 Az új hitvallás szövege (vö. 15. j.) e tanok elfogadását pontosabban kifejezi:
‫ ״‬Firmiter edam amplector et redneo ...”
4877 2 Vö. II. Vadkáni zsinat, ‫ ״‬Lumen gentiunl' dogmatikai konsdtúció az Egyházról,
no. 25 (*4149); CIC/1983, can. 752.
4878 1 Vö. II. Vadkáni zsinat, ‫ ״‬lóimén gentiunf' dogmatikai konstitúció az Egyházról,
no. 25 (*4149).
4884 1 A teológusoknak a lelkipászotok tanítóhivatalával szembenálló és azzal vetélke-
dó, ‫״‬párhuzamos tanítóhivatalának” gondolata bizonyos szöveghelyeken alapul,
ahol Aqutnói Szt. Tamás különbséget tesz a ‫״‬magtsterium cathedrae pastoralxs”
és a ‫״‬magisterium cathedrae magisterialis” között (Contra impugnantes, cap.2 ;
Quodlib. III, q.4, a.l [9]; In IV Sént. 19.2.2, q.3, sol.2 ad 4). Ezek a helyek azon-
bán semmilyen alapot sem adnak ehhez a vélekedéshez, mivel Szt. Tamás telje-
sen meg van győződve arról, hogy a tanítás dolgában való ítélet joga egyedül az
‫״‬officum praelationis”-t illeti.
4893 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ,yídgenteS’ határozat az Egyház missziós tevékenységé-
ról, no. 6 (AAS 58 [1966] 952-955).
4893 2 Vö. uo.
4894 1 Vö. II. János Pál, ‫ ״‬Catechesi tradendae" apostoli buzdítás, 1979. október 16., no.
53 (AAS 71 [1979], 1320); ‫״‬Slatorum Apostoli' enciklika , 1985. június 2., no. 21
(AAS 77 [1985], 802k).

1147
 Függelék; Végjegyzetek

4894 2 Vö. VI. Pál, ‫ ״‬Evangtlu nuntiancH’ apostoli buzdítás, 1975. december 8 ., no. 20
(AAS 6 8 [1976], 18k).
4895 1 VI. Pál, Beszéd a II. Vatikáni zsinat 2. ülésszakának megnyitására, 1963. szép-
tember 29. (AAS 55 [1963] 858); vö. II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Nostra aetate" nyilatko-
zat az Egy ház viszonyáról a nem-keresztény vallásokhoz, no. 2 (Ml 96); ‫ ״‬Lumen
gentiuni' dogmatikai konsütúaó az Egyházról, no. 16 (*4140);‫ ״‬Adgenles” hatá-
rozat az Egyház missziós tevékenységéről, no. 9 (AAS 58 [1966] 957k); VI. Pál,
‫ ״‬Evangeht nuntiancH' apostoli buzdítás, no. 53 (AAS 6 8 [1976], 41k).
4895 : Vö. VI. Pál, ‫ ״‬Ecclesiam suam" enciklika, 1964. augusztus 6 . (AAS 56 [1964] 609-
659); II. Vatikáni zsinat, trAdgented' határozat az Egyház missziós tevékenységé-
ról, no. 11.41 (AAS 58 [1966] 959k.988k); A nem-keresztények titkársága, A z
Egyhá^ uszonya mds vallások költtőihez ‫ ־‬Megfontolások is irányelvek apárbeszédhez is a
misszióhoz, 1984. szeptember 4. (AAS 76 [1984] 816-828).
4904 1 Vö. II. Vatikáni zstnat, ‫ ״‬Gauckum et sped' lelkipásztori konsbtúció az Egyházról a
mai világban, no. 35 (M335); VI. Pál, ‫ ״‬Populorumprogressio” enciklika, no. 19 (AAS
59 [1967] 266k).
4905 1 Vö. II. János Pál, ‫״‬Solluitudo rei soriahd' enciklika, no. 34; Üzenet az 1990-es Béke
nlágnapjára (AAS 82 [1990] 147-156).
4908 1 Vö. II. Vatikáni zsmat, ‫ ״‬Gaudium etsped’ lelkipászton konsbtúció az Egyházról a
mai világban, no. 26 (*4326).
4910 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬lóimén gentiuni' dogmatikai konsbtúció az Egyházról,
no. 29 (M155); XII. Plusz, karácsonyi rádióüzenet, 1944. december 24. (AAS 37
[1945] 10-20).
4910 2 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Dignitatis humanae" nyilatkozat a vallásszabadságról
(*4240-4245).
4910 3 Vö. II. János Pál, ‫ ״‬Redemptons missio” enciklika, no. 11 (*4892).
4911 : Vö. ‫ ״‬Redemptor homrnid' enciklika, no. 17 (AAS 71 [1979] 295-300).
4911 2 Vö. Üzenet az 1988-as Béke Világnapjára (AAS 80 [1988] 1572-1580); Üzenet az
1991-es Béke Világnapjára (AAS 83 [1991] 410-421); II. Vatikáni zsmat, ‫ ״‬Dignitaüs
humanae” nyilatkozat a vallásszabadságról, n a 1 - 2 (AAS 58 [1966] 929k; *4240).
4912 ; Vö. XII. Piusz, ‫״‬Quadragesimo anno” enciklika, I (AAS 23 [1931] 184-186).
4913 : Vö. II. ]ános Pál, ‫ ״‬Familiáris consortio” apostoli irat, no. 45 (AAS 74 [1982] 136k).
4913 2 Vö. Beszéd az UNESCO végrehajtó tanácsa előtt, 1980. !únius 2 . (AAS 72 [1980]
735-752).
4914 Vö. VI. Pál, ‫ ״‬Populorum progressio” enciklika, no. 76-77 (AAS 59 [1967] 294k;
*4468).
4921 1 II. Vabkáni zsmat, ‫ ״‬Lumengentiuni' dogmabkai konsbtúció az Egyházról, no. 23
(*4147); vö. Poibers- 1 Szt. Hüanus, In Psalm., 14,3: PL 9,301; Nagy Szt. Gergely,
Moralia IV,7,12: PL 75,643.
4922 1 II. János Pál, Beszéd az Amerikai Egyesült Államok püspökeihez, 1987. október 16.,
no. 3: Jnsegnamentt dl Giotanni Paolo II, X,3 (1987) 555.
4922 2 Vö. Római Szt. Kelemen, Epist. II ad Cor. 14,2: Fűnek, 1,200; Hermasz Pásztó-
ra, Vis. 2,4: PG 2,897-900.

1148
 Függelék: Végjegyzetek
4922 ’ II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Lumen gentiuni’ dogmatikai konstitúció az Egyházról, no. 23:
‫( ״‬a részegyházak] ..., melyekben és melyekből az egyégcs és egyetlen katolikus
Egyház áll” (*4147). Ez a tanítás korábbi kijelentéseket fejt ki ‫ ־‬éspedig azonos
formában, pl. XII. Plusztól, ,M jstia lorponi’ kezdetű enciklika (AAS 35 [1943]
211 ): ‫ ״‬... általuk létezik és belólik áll össze a katilikus Egyház”.
4922 4 Vö. II. |ános Pál, Bestéd a római Kúriához 1990. december 20., no. 9 (AAS 83
[1991] 745-747).
4924 1 II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Lumengenltuni' dogmatikai konstitúció az Egyházról, no. 23
(*4147).
4924 2 Uo., no. 22 (*4146); vö. még no. 19 (*4143).
4924 3 II. János Pál, Bestéd a római Kwidho^ 1990. december 20., no. 9 (AAS 83 [1991]
745-747).
4924 4 II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Lumengentiuni' dogmatikai konstitúció az Egyházról, no. 9
(*4122-4124).
4933 1 Discurso al Consejo Internacional de Catequesis, 1992. szeptember 26.
4940 1 Vö. Audiencia generál, miércoles 21 de octubre de 1992, 3.
4940 2 Vö. Mensaje a los afroamencanos, 3
4940 3 Vö. uo.
4952 1 Tridenti zsinat, Határozat a megigazulásról, can. 19-21 (*1569-1571).
4953 1 Vö. Bestéd az Amreikai Egyesült Államok püspökeinek egy csoportjához ‫״‬ad
limina” látogatásuk alkalmából, 1988. október 15., 6 : Insegnamenli XI,3 (1988)
1228.
4953 2 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Gaudium el spei’ lelkipászton konstitúció az Egyházról a
mai világban, n a 41 (*4331).
4960 1 Uo. no. 16 (*4316).
4961 1 A Szt. Officium kongrgációja, ‫ ״‬Contra doannam” eligazítás a ‫״‬szituációs etiká-
ról”, 1956. február 2. (.KAS 48 [1956] 144).
4967 : ‫ ״‬Reionuliatio et paenitenúd' zsinat utáni irat, 1984. december 2., no. 17 (AAS 77
[1985] 2 2 2 )
4968 1 Vö. Summa theologiae I-II, q.18, a.6 .
4981 1 ‫״‬Muderis digmtateni' apostoli irat, 1988. augusztus 15., no. 26 (AAS 80 [1988]
1715; *4840).
4981 2 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Lumen gentiuni' dogmatikai konstitúció az Egyházról,
no. 28 (*4153-4154); ‫ ״‬Presbyterorum ordinis” határozat, no. 2 (AAS 58 [1966] 992).
4981 ‫ י‬Vö. lTirn 3,1-13; 2T1m 1,6; Tit 1 ,5 9 ‫־‬.
4981 4 Vö. ,yA Katolikus Egybá^kateki^musd’, no. 1577.
4981 5 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Lumen gentiuni' dogmatikai konstitúció az Egyházról,
no. 20 és 21 (*4144-4145).
4990 1 Vö. II. Vatikáni zsmat, ‫ ״‬Gaudium et spes‫ ״‬lelkipásztori konstitúció az Egyházról a
mai világban, no. 27 (*4327).
4990 2 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Lumen gentiuni' dogmatikai konstitúció az Egyházról,
no. 25 (*4149).

1149
 Függelék: Végjegyzetek

4991 1 II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Gaudium etspes” lelkipászton konstitúció az Egyházról a mai
világban, no. 51: ‫״‬az abortusz és a csecsemógyilkosság halálos bún (”abortus et
ínfanúcidium nefanda sunt crimina,,; AAS 58 [1966] 1072).
4992 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Lumen Pentium‫ ״‬dogmatikai konstitúció az Egyházról,
no. 25 (*4149).
4993 1 Hittan! kongregáció, Jura et bona‫ ״‬nyilatkozat az eutanáziáról, 1980. május 5.,
no. 2 (AAS 72 [1980] 546; *4460).
4993 2 Vö. XII. Piusz, bestéd orvosok egy csoportjához 1957. február 24. (AAS 49 [1957]
129147‫ ;)־‬a Szt. Officium kongregációja, Decretum de directa insontium ocasione,
1940. december 2. (AAS 32 [1940] 553-554); VI. Pál, Üzenet afrancia televízióban:
,Minden élet szent1971 ,‫ ״‬. január 27.: Insegnamenti IX (1971), 5758‫ ;־‬Beszéd a Nem■
Zttközj Sebészkollégiumhoz, 1971 június 1. (AAS 64 [1972] 432436‫ ;)־‬II. Vatikáni
zsinat, ‫ ״‬Gaudium el spe/' lelkipászton konstitúció az Egyházról a mai világban,
no. 27 (*4327).
4993 ‫ נ‬Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫״‬Lumen géntiunt' dogmatikai konstitúció az Egyházról,
no. 25 (*4149-4150).
5001 1 Vö. Nagy Szt. Gergely, Homiliae in Evangelia 19,1: PL 77,1154, idézve innen: II.
Vatikáni zsinat, ‫״‬Lumen genlium” dogmatikai konstitúció az Egyházról, no. 2
(*4102).
5001 2 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Umtatis redintegraáo” határozat, n a 15 (AAS 57 [1965]
lOlk).
5002 1 Vö. uo. no. 4 (AAS 57 [1965] 9496‫)־‬.
5002 2 Vö. VI. Pál, ‫ ״‬Ecdesiam suant' enciklika, 1964. augusztus 6 . (AAS 56 [1964] 642).
5007 1 Vö. II. János Pál, ‫ ״‬Tertio millennto adventénte” apostoli irat, 1994. november 10.
(AAS 87 [1995] 29k); ‫ ״‬Ventatis splendor‫ ״‬enciklika, 1993. augusztus 6 ., no. 93
(.AAS 85 [1993] 1207).
5008 1 Vö. II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Lumen genáum” dogmatikai konstitúció az Egyházról,
no. 23 (*4147).
5008 2 Vö. II. János Pál, Beszéd az Egyházak ökumenikus Tanácsának genfi ülésén, 1994.
június 12., no. 2: Insegnamenti VII,1 (1994) 1686.
5010 ! Sermo XLL7.30 (CCL 41,557).
5010 2 Vö. I. Vatikáni zsmat, ‫ ״‬Pastor aeternut’ dogmatikai konstitúció (*3704).
5011 II. Vatikáni zsinat, ‫ ״‬Lumengenlium” dogmatikai konstitúció az Egyházról, no. 27
(*4152).
5011 2 ‫{ ״‬Jnitatis redintegratio” határozat, no. 14 (AAS 57 [1965] 101).
5011 ' Szentbeszéd a Szf. Péter bazilikában I. Dimtlriosz konstanlinápofii érsek és ökumenikus
pátriárka jelenlétében tartott szentmisén, 1987. december 6 ., no. 3 (AAS 80 [1988]
714).
5021 ; Vö. Relalio ante disceptationem, 1994. április 11.: L’Osservatore Romano, 1994.
április 13.,5.
5022 1 Vö. Propositio 29.
5022 2 Propositio 30.

1150
 Függelék: Végjegyzetek
5022 5 Propositio 32.
5022 4 Vö. Proposttio 33.
5024 1 ProposUio 38.
5024 2 ProposUio 40.
5025 1 Propositio 41.
5025 2 Vö. uo.
5029 1 Vö. II. János Pál, ‫״‬Muliens ágnitaterri' apostoli irat, 1988. augusztus 15., no. 6-9
(AAS 80 [1988] 1662-1670; M830); Levél a nőkhöz 1995. június 29. no. 7 (AAS
87 [1995] 803-812).
5030 1 Proposilio 48.
5041 : Vö. II. Vatikáni zsmat, ‫ ״‬Lumen genúurrí' dogmatikai konstitúció az Egyházról,
no. 25 ( M l49).

1151
 Függelék

T É M A K Ö R Ö K S Z E R IN T I M U T A T Ó

Használati útmutató

1500 Hangsúlyos dogmatikai helyek.

2001 Elítélt vagy elutasított tanítások.
(335) Olyan hely, amelyik csak burkoltan vagy jelzésszerűen tartalmazza a megneve-
zett kijelentést.
4 1//51 Olyan helyek sorozata, amelyek nagyon kevés szám kivételével a meg-
nevezett kijelentést tartalmazzák.
J Egy kijelentés lényeges elemei, amelyek nem fordulnak elő minden idézett
számnál, hanem csak a felső indexben elhelyezett betűvel megjelöltek-
nél; szükség esetén ezeket a pótlóiig kitett vagy alternatív alkotórésze-
két az általános kijelentéstől a kurziválás különbözteti meg. Például: A
keiesztség anyagi ‘lermészetesviz 802 903 1082 '1314 *1615; Jézus Krisz-
tusnak ‘két természete van, és hkét természetben van b302 *414 *420 stb Ez
az idézési mód a tartalom szabatosabb megjelölését, a logikai összefog-
gést (különösen olyan tartalmaknál, amelyek csak nehezen különíthc-
tők el egymástól) és a mutató tömörségét szolgálja.
[...] Amennyiben elítélt vagy elutasított tételt szó szerint vagy értelemszerűen idé-
zünk, úgy maga a tétel - általában az elítélésre való utalás után - szög-
letes zárójelben található. Például: Elutasított [a kozmának nem lehet
erőt tulajdonítani] 1629.

A témakörök áttekintése

A. ISTEN KINYILATKOZTATJA ÖNMAGÁT

1. A kinyilatkoztatás természete (a: A kinyilatkoztatás eseményének fogalmi kerete - b: A
kinyilatkoztatás sajátosságai - c: A kinyilatkoztatás szakaszai - d: Téledések) - 2. A kinyilat-
koztatás hívó elfogadása (a: A z emberi értelem képessége az igazság megismerésére - b: A hit
Isten kinyilatkoztatására adott válasz)- 3· Az isteni kinyilatkoztatás áthagyományozása (a:
A hagyományozás természete - b: A Szent Iratok —c: Hagyományozás és Szent Iratok) - 4. A
hit értelme (a: Általában az értelemről és a hitről - b: A teológia tudománya)
B. AZ ÉLŐ ISTEN
1. Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja (a: A hit Istene - b: Isten az élet, az igazság és ajóság
alapja - c: Isten, aki mindenfelettfenséges - d: Isten öröktőlfogva nemzi a Fiút - e: Isten a Fiútól
és Fiú állal leheli a Lelket - f: Isten megteremti és kormányozna a lilágot -g : Isten elküldi a Fiút
és a Lelket - h: Isten irányítja és teljességre lisz! a világot - 1: A z isteni természetfogalmi kerete -
j: Isten agyaságának fogalmi keretei) - 2. Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia (a: A Jézus
Krisztusba mint az A tya Fiába letett hit - b: A z Atya Fia mint a teremtés és az üdvösség
közvetítője - c: A Fiú istenségnek fogalmi keretei) - 3. Isten Lelke (a: A z Isten Leikébe vetett
hit - b: Isten Lelke a teremtésben és az üdvtörténetben - c: A Szentlélek isteni mivoltánakfogalmi
keretei) - 4. A szentháromságos Isten (a: A szentháromságos Istenbe teteti hit - b: A Szent-
háromság hitének megfogalmazása —c: A z egy és háromságos Isten működése)

1152
 Függelék: Témakörök szerinti mutató - Áttekintés

C. ISTEN MEGTEREMTI ÉS MEGÁLDJA A VILÁGOT

1. Hit Istenben, az ég cs föld teremtójében (a: Isten, minden dolgok teremtóje - b: Isten az
egyetlen teremtő - c: Isten Fia a teremtés kösgetitője - d: A Szentlélek működése a teremtett
rilágban - e: Isten teremtményeijók - f : Isten megengedi a rosszat - g: A gondiiselö Isten korma-
nyoz mindent - h: Isten a lilág célja - i: A z isteni teremtésfogalmi keretei, a Teremtő és teremtmény
közti különbség) - 2. A égi világ: az angyalok (a: A z angyalok Isten küldöttei - b: A z angyal
bűne és annak következményi)- 3. A látható világ - 4. Az ember (a: A z emberi nem eredete -
b: A z embert Istenjónak teremtette - c: A z ember vétkezett, és a bűn hatalmában van - d: Isten
akarja az ember üdvösségét, és közösséget ad neki - e: A z ember testi és lelki természete - f : A z
ember személyes méltósága —g: A z ember társas természete —h: A z ember és a teremteti tilág —t:
A z ember tevékenysége —j: A z ember hivatása - k: A z ember történelmisége - l: A modem
társadalomtanok és az egyház társadalomi tanítása) - 5. A történelem célja és beteljesedése
(a: Isten és a történelem célja - b: jézus Krisztus és a történelem célja - c A z emberi nem és a
történelem célja - d: Isten és Krisztus országa mint a történelem célja —e: A z %yház és a történelem
célja - f : A keresztények és a történelem célja)
D. A TEREMTMÉNYEK BŰNE, MELYET ISTEN MEGBOCSÁT
1. A bűn oka és lényege (a: Megkisértettség a gonosz délektől - b: A z emberi bűn oka - c: A
bűn lényege) - 2. Adám vétke (a: Adám eredeti bűne - az emberi bűnök jellege - b: A z emberi
nem az eredendő bűn terhe alatt) - 3. Az egyes ember bűnei (a: Indítékok a bűnre - b: Súlyos
és bocsánatos bűnök) - 4. Bűnök a társadalmi viszonyokban (a: Indítékok és okok - b: Közös
bűnök - c: A társadalom bűnös struktúrái - d: Megszabadítás és a bűnös struktúrák megszűnte-
lése) - 5. Az emben tevékenység és fejlődés a bűn hatalmában - 6 . Világ és történelem
a bűn szolgaságában - 7. A bűnök megbocsátása (a: Isten szándéka a kiengeszjelődés - b:
Isten Jézus és az egyház szolgálata által megbocsátja a bűnöket - c: A megbocsátás történelmi
formája)
E. ISTEN JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL MENTI MEG AZ EMBEREKET
I. Hit Jézus Krisztusban, Isten Fiában, a Megváltóban (a: Hit Jézus Krisztusban azegyház
hitvallása sprint - b: Jézus Krisztus az ószpittség ígéretében - c: A pogányok és hívők üdvössége
az ószövetségben az ígéret reménye által) - 2. Jézus életének, halálának és feltámadásának
titkai (a: Jézus Krisztusfogantatása és születése - b: Jézus Krisztus élete az emberekkel - c: Jézus
Krisztus szenvedése és halála - d: A megfeszítettfelmagaszfaltatása - e: A felmagasztalt működése
a Lélek által —f: A z Úr második eljövetele) —3. Jézus Knsztus, a Megváltó (a:Jézus Krisztus,
az üdvösség közvetítője - b: A közvetítésformái) - 4. Jézus Knsztus küldetése: a szenthá-
romságos Isten műve (a: A Szentháromság műit - b: A z Atya műié - c: A Fiú műve - d: A
Szentlélek műié) - 5. Jézus Krisztus titkának fogalmi keiete (a: Jézus Krisztus az Atyával
egylényegű - b: Jézus Krisztus az emberrel egylényegű - c: A z isteni és az emberi természet egysége
Jézus Krisztusban - d: A személyi egység következményei - e: A krisztológiai kifejezések szabd-
lyai) - 6 . Mária, Jézus Knsztus anyja (a: Mária az egyház hitvallásában - b: Mária anyasága
- c: Mária kiválasztása - d A z ember és különösképpen Mária részesedése Jézus Krisztus műié-
ben - e: Mária megdicsőülése - f: Mária az egyház *s a ^ tők eszményképe)
F. ISTEN AZ EMBERT MEGIGAZULTTÁ TESZI, ÉS MEGSZENTELI
1 . Isten irgalmassága és egyetemes üdvözítő szándéka (—a: A hitvallásban - b: Isten
egyetemes üdvözítő szándéka - c: Isten egyetemes ücközitő szándéka Jézus Krisztusban az egyház
közvetítése által - d: Isten kegyelmi kiválasztása) - 2. A bűnösök megigazulása Isten kegyel-
me által (a: A megigazulás előkésztése és a hit kezdete - b: A hit által történő megtérés és

1153
 Függelék: Témakörök szerinti mutató - Áttekintés

meggazulás - c Isten a meggazult emberben lakik, és irgalommal cselekszik - 3. A m e g g a z u l t

em ber (a: A m egigazít ember Isten barátja - b: A meggazult embert továbbra is fe n h e ti a bűn
- c A m egigazít ember is köteles figyelembe venni a parancsokat - d A m egigazít ember betelje-
sedik azáltal, hogy érdemeiért Isten kegyelemmeljutalm azna) - 4. A m c g i g a z u lt e m b e r k ü l d e -
té s e . - 5. A z is te n i k e g y e le m m e g f o g a lm a z á s a (a: A kegyelem mivolta - b: A ktgyelem
természetfelettisége - c: Isten kegyelme és az emberi szabadság)

G. ISTEN EGYBEGYŰJTI NÉPÉT

1. A z e g y h á z - I s te n m ű v e (a: A z gyház a hitvallásban - b: A z egyház aZ A tya a Fiú és a
Szentlélek m ű it) - 2. A z e g y h á z tö r t é n e l m i- e s z k a t o lo g i k u s lé n y e g e (a: A z egyh á zzen eit-
Zései ésfogalmi meghatározásai - b: A z egyház alapvonásai) - 3. A z e g y h á z l é n y e g i is m é r v e i
(a: A z egyház e3 ' ‫־‬ b:A Z egyház sZ*nt - c : A z fgyház katolikus - t i A z egyház apostoli) - 4.
A h ív ő k k ö z ö s sé g e és k ü ld e té s ü k (a: A z gyházfioz tartozás - b: A hitők közösségének
hivatása és küldetése) —5. H iv a ta li s z o lg á la t az e g y h á z b a n - 6. A v ilá g ia k az e g y h á z b a n (a:
A la p ittó megjegyzések a lilágiakról - b: A rilágak részesedése Jézus prófétai, papi, királyi hím -
tá lá b ó l-c:A tilágiak küldetése ésfeladata) - 7. A z e g y h á z v is z o n y u lá s a a z e m b e r i n e m h e z ,
a t á r s a d a l o m h o z , a k u l t ú r á h o z , a z á lla m h o z é s a n e m z e t k ö z i i n té z m é n y e k h e z (a: A z
egyház viszonyulása a világhoz; a társadalomhoz és a kultúrához - b: A z egyház viszonyulása a z
állam hoz *s nem zetközt intézm ényekhez)

H. ISTEN SZOLGÁI ÁLTAL KORMÁNYOZZA, TANÍTJA ÉS SZENTELI

MEG AZ EGYHÁZAT
I . A z e g y h á z i s z o lg á la ti h iv a ta l e r e d e t e é s s a já to s s á g a (a: A z eyházj szolgálati hivatal
alapja Jézus Krisztus és az apostolok küldetésében - b: A z egyházi szolgálati hivatal hierarchikus
tagolódása - c: A z egyházi szolgálati hivatal testületi jellege és a hierarchikus közösség) - 2. A
p ü s p ö k ö k p á s z t o r i s z o lg á la ta (a: Általános megjegyzések a püspökök pásztori szolgálatáról -
b: A pápa pásztori szolgálata - c: A püspökök pásztori szolgálata - d A pásztori szolgálat
testületi gyakorlása - e: Isten népe és a püspökök pásztori szolgálata - f i A püspökök és a világ) -
3. A p ü s p ö k ö k i g e h i r d e t ó s z o lg á la ta (a: Általános megjegyzések - b: A tanbeli hivatalos
döntések - c: A tanbeli hivatalos döntések szerte - d A tévedhetetlenség karizm ája - e: A tanbeli
döntések elfogadása-f: Értelmezeti szabályok -g : A kutatás és tanítás szabadsága - h: E xkurzus:
Féldák a z egymásnak ellentmondó tanbeli döntésekre - i: Isten népe és a püspökök igehirdető
szolgálata) - 4. A p ü s p ö k ö k m e g s z e n te l ő s z o lg á la ta - 5. A p a p o k s z o lg á la ta - 6 . A
d i a k ó n u s o k s z o lg á la ta

J. ISTEN A LITURGIÁBAN TALÁLKOZIK NÉPÉVEL

1. A litu rg ia lé n y e g e é s j e l e n tő s é g e (a: A liturgia lényeg - b: A liturgia m int Isten nyilvános
imádása - c: A liturgia hatása - d: A liturgia alanyai - e: Liturgiák ésjám bor cselekedetek) - 2.
A l itu rg ia m e g ú |u l á s a é s a m e g ú ju lá s e lő m o z d ít á s a (a: A liturgia mgújulásának és megúji-
tásának célja - b: Intézkedések ezen cél elérése érdekében)

K. ISTEN MEGSZENTEL A SZENTSÉGEK ÁLTAL

1. I s t e n s z e n ts é g i ü d v r e n d j e (a: Isten a z Ó szövetségben kegyelmet ajándékoz a szentségi jelek-
ben - b: A z egyház a z üdvösség szentsége)- 2 . A z Ú js z ö v e ts é g s z e n t s é g e i n e k f o g a lm i k e re te
(a: A szentségek lényige - b: A szentségek kiszplgáltatója - c: A szentségek felvevője - d: A
szentségek hatása - e: A szentségek rendje - f i A szentségek méltósága, szükségessége és a hívók
igé/tye azokra) - 3. A k e r e s z ts é g s z e n t s é g e (a: A keresztség a hitvallásokban - b: A kereszjség
lényeg mozzanatai - c: A keresztség kiszplgáltatója - d A keresztség felvevője - e: A keresztség

1154
 Függelék: Témakörök szeműi mutató - Áttekintés

hatása - f: A keresztiig méltósága és szükségessége) - 4. A bérmálás szentsége (a: A bérmálás

szentség mivolta és eredete - b: A bérmálás lényeg mozzanatai —c A bérmálás kiszplgálíatója —
d: A bérmálás hatása) - 5. Az euchansztia szentsége (a: Jézus Krisztus tettei az utolsó vacso-
rán - b: A z egyház euchansztiája - c. A z egyház mutatja be az euchanszpát. - d: A z ünneplés
részei és az euchansztia befogadói - e: A z euchansztia az egyház! életforrása és csúcsa) - 6 . A
bűnbocsánat szentsége (a: A bűnbocsánat szentségi mivolta és eredete — b: A z bűnbocsánat
szentségének korábbi rendje az egyházban - c: A bűnbocsánat szentségének lényeg mozzanatai - d:
Ktszolgállatója - e: Felvetője - f Hatása - g: Szükségessége) - 7. A betegek kenete (a: A
betegek kenetének szentség miolta és eredete - b: A betegek kenetének lényeg mozzanatai - c:
Kiszolgáltatója - d: Felvaője - e: Hatása) - 8 . Az egyházi rend szentsége (a: A z Újszpietség
papsága - b: A egyházi rend szentségének fokozatai —c. A szentség lényegi mozzanatai - d.
Kiszolgáltatója - e: Hatása) - 9. A házasság szentsége (a: A házasság szentség maolta és
eredete - b: A házasságfogalma - c: A szentség lényeg mozzanatai - d: Kiszplgáltatója ésfelvetője
- e: Hatása - f: Jogi szabályozás) - 10. Szentelmények (a: A szpntelmények általában - b: A
búcsúk)
L. ISTEN AZ EMBERT KÖZÖSSÉGBEN MEGÉLT ERKÖLCSÖS
ÉLETRE HÍVJA
1. A személyes erkölcsi élet alapelemei (a: A s^méty - b: A kontingens, jóra kötelezett
szabadság - 1: A z értelemparancsa mint természettönény - d: A természettörvény alapja Istenben
- e: A lelkiismeret —f A z erkölcsös cselekedet —g: A z erkölcsös magatartás) —2. A szeméi yes
kapcsolat Istennel (a: Isten dicsőítése - b: Istenfélelem —c: A hit erénye —d: A remény erénye —
e:A szeretet erénye-f: Egyesülés Istennel)- 3. Az ember viszonya önmagához (a: önmagunk
szgretete mint alapvető kötelesség - b: Jogok és kötelességek az ember lelkére és sittre vonatkozóan
- c: Jogok és kötelességek a testre és a testijólétre vonatkozóan - ά Jogok és kötelességek a munka
és az anyagjak tonatkozásában) - 4. A felebaráti viszony (a: A felebarát szpretete mint alapvető
kötelesség - b: Jogok is kötelességek afelebarát rmnt Isten által teremtett személy vonatkozásában -
c: Jogok és kötelességek a felebarát szilére és lelkére tonatkozpan — d: Jogok és kötelességek a
felebarát testén és testijólétére vonatkozóan - e: Jogok és kötelességek a munka és az anyagijavak
vonatkozásában - f: Jogok és kötelességek a világgal valófelelősségteljes bánásmód tonatkozásában)
- 5. A társadalmi erkölcsi élet alapelemei (a: A z ember társas természete —b: A társadalom
és felelőssége — c: A közjó — d: A z intézmények és gyökerük az ember természetében - e: A
szolidaritás elve mint a társadalom alaptönénye —f A szubszidiaritás elve mint a társadalom
alaptörvénye —g: A z emberijogok —h: A társadalmi normák alapja Istenben) —6 . A házasság
és család rendje (a: A házassághoz és családhoz valójog és a családjog - b: A házastársi szeretet
és az emberi szexualitás - c: A z emberi élet továbbadása a házasságban) - 7. A társadalom
rendje - 8 . Az állam rendje - 9. Az emberiség családjának rendje - 10. A munka rendje
(a: A z ember mint a munka alanya - b: A tőke a munka szolgálatában - c: bérmunka) -11. A
tulajdon rendje —12. A gazdaság rendje —13. A kultúra rendje —14. Az egyház rendje
M. ISTEN BETELJESÍTI ORSZÁGÁBAN A VILÁGOT ÉS AZ EMBERT
1. Isten országának kezdete a történelemben (a: Isten országa Krisztusban kezdődött meg -
b: A zarándok egyház eszkalologikus jellege) - 2. Isten uralmának beteljesedése fa: A z
egyetemes szempont: Krisztus második ejjöietele és az egyetemes ítélet - b: A z egyént szempont: A
halál mint kapu az életbe és az egyéni ítélet) - 3. Az eljövendő világ élete (a: A feltámadás a
holtak közül - b: A z örök boldogság - c:A boldogság: kegyelem ésjutalom - d: A z ember elittése)

1155
 Témakörök szerinti mutató - A: Isten kinyilítkoztatja önmagát

A. IS T E N KINYILATKOZTATJA ÖNM A G Á T

1. A kinyilatkoztatás term észete

A 1a. A kinyilatkoztatás eseményének fogalmi kerete

Istennek úgy tetszett, hogy kinyilatkoztatja önmagát, és megismerteti akaratának titkát

4202 4206 a kinyilatkozta tás önmagának és terveinek a közlése 3004; Isten
barát|akcnt szólítja meg az embert 4202; kötelező érvénnyel 2778; a kinyilat-
koztatás történelemfeletti tanítás (800) 3459.
hlen szándéka - : hogy az emberek Krisztusaitól a Szentietekben eljussanak az Atyához, és
részeseivé váljanak az isteni természetnek 4202; - : hogy az embereket fel-
emelje a vele való közösségbe 4202; —: hogy legbelsőbb igazságát és az embe-
reket üdvözítő elhatározását közölje 4202 4204 4322;- : hogy kinyilatkoztassa
a az ember felmagtsztalását és Istennel való természetfeletti közösségét 2854k;
- : hogy az isteni !avakból részt adjon 3005 4206; Isten a kinyilatkoztatás által
megismertette a keresztényekkel üdvösségtervét, és számukra Krisztust mint
Megváltót és megszentelót zsinórmértékül rendelte 4580; vö. E 3bb (Krisztus
prófétasága és Krisztus mint tanító); az Atya Isten kezdettől fogva meg akarta
osztani Jézus Krisztusban lévő uralmát az emberekkel 4814; Krisztus titka a
Szentiélekben tárult fel az apostolok és a próféták előtt, hogy hirdessék az
evangéliumot, hitet ébresszenek,és egybegyűjtsék az egyházat 4224; Isten ud-
vözító szándéka azokat is felöleli, - : akik a Teremtőt elismerik, különösen a
muszlimokat 4140; - : akik árnyakban és képekben keresik az ismeretlen Istent
4140; vö. F lb (Isten általános üdvözítő szándéka).
A kinyilatkoztatás - : az ember természetfeletti célját tekintve teljes mértékben szükséges
(378) 3005; —: erkölcsileg szükséges, hogy a vallási igazságok megismerését, ame-
lyek pusztán értelemmel felfoghatók, megkönnyítse 3005 3876; a kinyilatkoz-
tatás fényében - : az emberek megtalálják hivatásuk és szükségletük végső
magyarázatát 4313; - : felragyog az ember titka 4322 4341; Krisztus által és
Krisztusban megvilágosodik a fájdalom és halál rejtélye 4322 4341; vö. C 4fh
(Krisztus, a tökéletes ember); C 4fb (Az ember méltósága); C 4jl (Knsztus és az
emberi hivatás); a kinyilatkoztatás a kérdező emberekkel való párbeszédre ta-
nítja az egyházat 4303 4312; vö. G 7a (Az egyház kapcsolata a világgal, a társa-
dalommal és a kultúrával).
A kinyilatkoztatás tényét ünnepélyesen tanúsították 800 3004k.
A kinyilatkoztatás az apostolokkal befejeződött és beteljesedett (1501 3070) 3421 4201;
vö. A lbb (A kinyilatkoztatás történelmisége és végérvényessége); a pápa és a
püspökök nem fogadnak el semmilyen új nyilvános kinyilatkoztatást 4150k
(4534); vö. H 3 (A püspökök igehirdetó szolgálata).

A 1b. A kinyilatkoztatás sajátosságai

lb a A kinyilatkoztatás természetfelettisége. A kinyilatkoztatás (szűk értelem-
ben) természetfeletti (2854) 3004-3006 (3547); pusztán természetes képessé-
gekkel nem óhajtható 2618-, a kinyilatkoztatásba vetett hit eltér a természetes
hittől 3032; a hit az értelem felett áll 2776 2811 3017; a hit megszabadítja az
értelmet a tévedésektől, és sokféle ismerettel látja el 2776 3019; vö. A 4a (Ette-
lem és hit általában).

1156
 T é m a k ö rö k szerinti m u ta tó - A: Isten km yilstkoztatja önm agát

lbb A kinyilatkoztatás történelmisége és végérvényessége. A kinyilatkoztatás

(és a belé vetett hit) megmásíthatatlan 2802 2829 3020 3043 3541 3549 (3626
3893); soha nem lesz meghaladott a keresztény üdvosségrend 4204; Knsztus
újraeljovetele előtt nem várható semmiféle újabb nyilvános kmyilatkoztatás 4204;
Isten elrendelte üdvössége kinyilatkoztatásának sértetlen megőrzését és tovább-
adását 4207; az Isten által sugalmazott Szentírás megváltoztathatatlanul magá-
nak Istennek az igéjét közvetíti 4228; vö. A 3b (Szent Iratok); Isten igéje örökre
megmarad 3235; a kinyilatkoztatott tanítás megmásíthatatlansága nem zárja ki
a hit tanainak fejlődését: A 3ab (Az áthagyományozás módjai); A 4b (A teológia
tudománya); H 3b (A tanbei! hivatalos döntések); a hitállítások történelmi fel-
tételekhez kötöttségéhez vö. 4539k; a Szendétek jelenléte nem arra szolgál,
hogy új tanokat hozzanak nyilvánosságra 3070; elutasítottak: [a hit tanainak a
koczellemhez való igazítása] 3340-3342 3458-3465; [a fejlődés eszmé!e a ki-
nyüatkoztatás tekintetében] 2905.
lbc A kinyilatkoztatás titokjellege A kinyilatkoztatás isteni dolgokra vonatkozó
ismereteket is közvetít, amelyeket az emberi értelem önmagában fel nem fog-
hat 3005 3876 4206; a természetes értelem ezeket a tanokat osztja a hittel 2851
2853 3136.
A kinyilatkoztatás eseményének cselekedetei és szavai kölcsönösen megvilágítják a
bennük rejlő titkot 4202.
S^oms értelemben te lt titk o k azok, amelyeket csak a kinyilatkoztatás (ill. a hit által) lehet
megragidni 2853k 3015 3041.
Ezek meghaladják az emberi értelmet 824 2851k 2856 3016 3041 4206; a kinyilatkoz-
tatás után is homályosak és rejtettek maradnak 2856 3016; az angyalok értelmét
is meghaladják 2856.
Ezek nem ellenkeznek - : az értelemmel 2776 2811 3017-3019 (3287); - : a történe-
lemtudománnyal 3544k; - : a természettudományokkal 3287; az erkölcsi fele-
lósséggel végzett módszeies kutatás sem ellenkezik a hittel, mert a profán dől-
gokat és a hit dolgait ugyanaz az Isten vezette be 4336; ennek következtében a
hittel ellenkező minden megállapítás hamis 1441 3017 (3895); a látszólagos
ellentét okai 3017 (3287); a tudomány jogos önállóságával szembeni érteden-
ség sajnálatra méltó 4336.
A kinyilatkoztatás a tudomány vezércsillaga 2877.
Vö. A 4a (Értelem és hit általában); C 4id (Emberi kutatás és tudományok).

A k . A KINYILATKOZTATÁS SZAKASZAI
Isten már az ósszülóknek megnyilatkozott 4203;Mózes, a próféták és más szolgák által
az embenségre bízta az üdvösségre vonatkozó tanítást 800 4203; úgy nyilat-
koztatta ki magát Izraelnek, hogy az emberek részesüljenek útjaiban és az a
népek között láthatóvá váljék 4221k; maga Isten beszélt a próféták által 4221;
az ószövetségi kinyilatkoztatás a krisztusi kinyilatkoztatás előkészítője és elő-
képe volt 4122; vö. E lb (Jézus Krisztus megjövendölése az Ószövetségben);
E le (A pogányok és az Ószövetségben hívók megmentése a megígértek lemé-
nye által); az egyház Izrael által kapta az Ószövetség kinyilatkoztatását 4198;
vö. G lbb (Az Ószövetségben előkészített egyház); G 3ce (Az egyház kapcso-
lata a vallásokkal).

1157
 TémáköK>k szcrm ti m u ta tó - A: Iste n kinyilatkoztatja önm agát

Isten végül elküldte saját Fiát 4204; Jézus Krisztusban felragyog Isten önkinvilatkoztatá-
sa 4202; beteljesíti a kinyilatkoztatást 4204 4207; tettekkel és szavakkal kinyi-
la tkozta tta Atyját és önmjgát 4224; Isten igéjét hirdeti, megosztja az emberek-
kel Isten legbensóbb valóját, szavai, tettei, halála, feltámadása és a Lélek elkül-
dése által beteljesíti az Atya üdvözítő művét 4204; Krisztus az Atyának és az
Atya szetetetének kinyilatkoztatása által feltárja az embert az embernek, és
megmutatja hivatását 4322; vö. C 4fh (Krisztus a tökéletes ember) E 2 (Krisz-
tus élete, halála és felmagasztalása) E 3a (Jézus Krisztus, az üdvösség közvetí-
tője) E 3bb (Krisztus prófétasága és Krisztus mint tanító).
Isten csak a Krisztus által megígért Szentlélek kiáradásakor nyilatkoztatta ki ünnepélye-
sen az emberi üdvösség szentségét 4175; vö. B 3b (Isten Lelke a teremtett
világban és az üdvösségtörténetben).
Krisztus tanítványokat választott ki, hogy életének és tanításának tanúi legyenek 4404;
vö. E 2bb (Krisztus működése az emberek között); G 3cd (Az egyház és az
evangelizáció, ill. misszió); G 3da (Az egyház apostolisága); Isten λ szentekben
megmutatja jelenlétét 4170; vö. G 3bb (Az egyház szentsége); M lb (A szentek
közössége).

A 1d . T évedések
Elutasított; [A kinyilatkoztatás pusztán emben mű, filozófiai agyszülemény] 2777 2781
2904 2907 3541; [a kinyilatkoztatás csupán az ember istenkapcsolatának tuda-
tosítása] 3420 3464 3541.
Elutasított: [A kinyilatkoztatás - : lehetetlen 3027k - : akadályozza az értelmet és
káros] 2906 3028; [az emberi értelem önálló és önmagában elegendő] 2903.
A szó szoros értelmében vett kinyilatkoztatás történelmi tényét a ‘"racionalisták” és
b”modernisták” tagadják (J2904) b3475 b3477k; elítélt: —: az a felfogás, mely
szennt a hit nem törődik a történelmi igazságokkal 4403; - : ha valaki a kinyi-
la tkozta tás tanúbizonyságainak történelmi jelentőségét tagadja 4403; vö. A 3be
(A Szent Iratok értelmezése).

2. A kinyilatkoztatás hívő elfogadása

A 2 a. AZ EMBERI ÉRTELEM KÉPESÉGE AZ IGAZSÁG MEGISMERÉSÉRE

2aa Az emberi igazságmegismerő képesség általában. Az emberi megismerés-
nek kettős eredete van: a természetes értelem és a hit általi megismerés 2856
3015; az isteni kinyilatkoztatás és a természetes értelem bölcsessége világos-
ságra hozza azokat megmásíthatadan törvényeket, amelyek az emberi termé-
szét alkotóelemeibe be lettek ültetve, és amelyek azonosan minden értelemmel
rendelkező élőlényben megtalálhatók 4581.
A természetes tudás, amelynek szabadságát elismerik 3019 (3457) 4336, - : nem mondhat
ellent a kinyilatkoztatott igazságnak 2859; —: figyelembe kell vennie a kinyilat-
koztatott igazságot 2914 (3405)
Egyedül az értelemmel - : meg lehet szeiezni minden természetes, értelmi és erkölcsi
igazságról olyan tudást, amely különbözik a kinyilatkoztatott természetfeletti
tudástól 2766\ a módja annak, ahogyan a tomizmus szerint ez a tudás megsze-
rezhetó 3618-3620; az értelem nem szorítkozik csupán a jelenségekre, hanem
biztosan képes eljutni a szellemileg megismerhető valóságokig 4315;

1158
 T ém ak ö rö k szerinti m u ta tó - A: Iste n kinyilatkoztatja önm agát

- : általánosságban az ember természetes megismerésének és a metafizikai elveknek az

érvényessége megmagyarázható 2767 3892; különösen az elégséges ok, az ok-
ság és a célszerűség elvének érvényessége 3892; az ezzel ellenkező megállapt-
tások elutasíttattak 1028-1042 1048-,
- : Az emberi lélek ‘szellemi volta, bhalhatatlansága és *szabadsága bizonyítható *2766
2812‫ ״‬.
Rejtett ésjövőbeni valóságokra vonatkozó tudást nem lehet asztrológiával, varázslással vagy‫׳‬
hasonló módszerekkel megszerezni; vö. J lek (Babona); az erről szóló könyvek
ezért tiltottak 1859; elítélt a mágnese zés és a spintizmus 2825 3642.
Vö. A 4a (Értelem és hit általában); C 4ee (Az emben lélek és értelem).
2ab Az emberi képesség vallási igazságok felismerésére. Isten léte természetes
úton biztonsággal megismerhető 4206, s ó t' kinyilatkoztatás nélkül és ba kőelem
segítsége nélkül *bizonyíthatób2441 ‘2751 2756 ‘*2765 *‘2812 3538 3004 2855 2853‫־‬
3875 lbc3890 ‘3892.
A bizonyítást ‘nem a priori, hanem a postenori kell levezetni: a következményekből az
okra 3538 '3622 fitt különböző példák); az erkölcsi cndből kiinduló istenisme-
rét 3978; egy‫ ׳‬ateistának nem lehet hitre alapozva bizonyítani (2754) 2812.
Nem lehet Isten közveden ism eretéi vagy látására hivatkozni 2841k 3201 3205.
Isten lényegének bizonyos !ellemzói emben értelemmel megismerhetők (2441) 2853 3875;
ide tartoznak - : Isten személyessége 3890 3892 3979 - : Isten tökéletességei-
nek végtelensége 2751; - : Isten mint muidennek az oka és célja 30044206, a
különböző nem keresztény népeknél megtalálható egy rejtett erőnek az észle-
lése, és olykor egy legfőbb istenség vagy atya elismerése 4196; vö. G 3ce (Az
egyház és a vallások).
Isten működése természetes értelemmel bizonyossággal megragadható; ide értendő —: a
teremtés mint olyan 3004 3875 4203 4206; - : az erkölcsi törvény 2866 3875
3892; - : a mózesi és keresztény kinyilatkoztatás isteni volta 27 52 2756;- :
Jézus Krisztus létezése a következő megállapítással szemben: Knsztus mitikus
kitalált alak 2907 (3540) (4405); - : ‘csodák és jövendölések *2753 *2768 *2907
*3009‘3034 ‘3428 ‘3436k, Krisztus feltámadásának csodája, amelyet a hagyó-
mány alapján bizonyítani lehet 2754 (2768).
Minden vallás követője Isten hangját és megnyilvánulását a teremtmények szaván ke-
resztül észlelte 4336; a vallások azon fáradoznak, hogy az emben szív nyugta-
lanító kérdéseire különféleképpen válaszoljanak 4196; a hinduizmusban az
emberek az isteni titkok felkutatására törekszenek, és ezt mítoszokban és filo-
zófiában fejezik ki 4196; a buddhizmusban a változó világ elégtelenségét isme-
nk el, és utat mutatnak a megszabadulásra és a megvilágosodásra 4196; a
muszlimok az egyetlen élő, nagylelkű és mindenható Istent imádják, aki a föl-
det és az eget alkotta, és aki szólt az emberekhez 4197; vö. G 3ce (Az egyház és
a vallások).
Isten el nem ismerésének és az ateizmus különbözőformáinak okai C 4kh (Ateizmus); G 3 cf
(Egyház és ateizmus).
Elutasított az ' ateizmus, az ‘agnoszficizmus és a *természetes teológia kélségbetonása '3021k
b3026 ‘3475 '4321.
Vö. A 4a (Értelem és hit általában) C 4ee (Emberi lélek és értelem).

1159
 Tém ák ó in k szerinti m u ta tó - Λ: Iste n k inyilatkoztatja önm agát

A 2 b. A hit - V álasz Isten kinyilatkoztatására

2ba Isten mint a hit alapja. A hit természetfeletti erény; amely által a kinyilatkozta-
tó Isten tekintélye miatt az ember hisz mindabban, amit Isten kinyilatkoztatott
3008 3542; a hit szabad beleegyezés, amelyet kegyelem követ, aés nem s^pksigkép-
pen bizonyítás rétén alakul ki ;13010 ;13035 4205; az üdvösségtörténetben a Szent-
háromság kinyilatkoztatása által, mindenekelőtt Knsztusban, Isten a hívőknek
legbelsőbb életének ismeretét adta 4522; a Szentlélek elmélyíti a hívőkben a
kinyilatkoztatás megértését 4205 4315; vö. B 3b (Isten lelke a teremtett világban
és az üdvösségtörténetben); a hit nem vak beleegyezés 3010 3542; a természet-
feletti hitérzék által Isten népe visszavonhatatlanul ragaszkodik a hithez, egyre
!óbban elmélyíti, és égve teljese bben megéli 4130; vö. H 3db (Az egyház téved-
hetetlensége); a hit kinyilatkoztatja az ember egész hivatásával kapcsolatos isteni
szándékot 4311; vö. C 4j (Az ember hivatása); a hit lehetővé teszi az elhunytak-
kai való közösséget 4318; vö. M lb (A szentek közössége).
Isten részéről szükséges a kegyelem (a Szentlélek megvilágosítása) 375 378 396—400
1553 2813 3010 3014 3035.
A hit mint kegyelmi ajándék és a megigazulás feltétele F 2a 2h
Elutasított: A modernizmus hitfelfogása 4384—3486 3542.
2bb A hit és az ember felelőssége hitéért. Az embert értelem szempontjából szűk-
séges a hit lehetőségéről és kötelezettségéről alkotott ítélet: a hit feltételeinek
(vagy a kinyilatkoztatás tényének) biztos ismeretét (*törekedni kell erre és) tény-
legesen meglehet szerezni 2121 2752—2754 2756 2768 *2778 2853 3009 3019
3539 3892; a hitet ('mint az értelemmel összeegyeztetett engedelmességet) az
értelemnek meg kell előznie 2751 (2754) 2755 2765k 2812k ‘3009 (3019); a hit
minden komolyban gondolkodó embernek végső választ ad 4318; a hit mint a
létezés eszkatolqgikus értelmezése 4492.
Az akarat szempontjából szükséges a kényszertől való mentesség a hit elfogadásában:
L 5g (Emberi jogok).
A hittel szembeni kötelezettség: G 4bg (A hívők és az egyház tekintélye); H 3e (A
ranbcli döntések elfogadása); L 2c (A hit erénye); L 2f (Isten és az egyház
parancsamak elismerése); minden dogma kinyilatkoztatott igazságot tartalmaz,
ezért ugyanazzal az isteni hittel kell hinni őket 4538.
A hitet hirdetni kell: Krisztus titkát Isten a Szentiélekben kinyilatkoztatta az apostolok-
nak és a prófétáknak, hogy az hiidessék evangéliumot gesz teremtett nlágnak,
1felébresszék a Jézus Krisztusba letett hitet, és egybegyüjtsék az egyházat '4006 4224, ;1z
egyháznak a nem hívők számára az üdvösség hírét, a hívók számára pedig a
hitet és a bűnbánatot kell újra meg újra hirdetnie 4009; az evangélium hirdetése
során az egyháznak a hallgatókat a hitre és a hit megvallására vezeti, előkészíti
őket a keiesztségre, és Krisztushoz kapcsolja őket 4141; minden igehirdetés-
nek a Szentíráshoz kell igazodma 4228 4231; vö. A 3 (A kinyilatkoztatás átha-
gyományozása); az egyházra és az evangelizációra, 1 1 1 . a misszióra nézve vö. G
3cd; az evangélium hirdetése révén a hívók összegyújtetnek 4151; a püspökök,
a papok és a diakónusok igehirdetó szolgálatához vö. H 3; 5; 6 ; a világiaknak a
világ szántóföldjét elő kell készíteniük az isteni ige magja számára 4162; vö. G
6 ca (A világiak apostoli szolgálata); a gyerekek számára a szülők a hit első
hirdetői 4128; vö. G 6 cc (A világiak küldetése és feladata a házasságban és a
családban).

1160
 T é m ak ö rö k szerinti m u ta tó - Λ: Iste n k inyilatkoztatja önm agát

2bc A hit hihetősége. A hihetőség külső !eleinek létezését el kell ismerni 3033k
)475 3477 3539; a hihetőség jelei: 'jövendölések, bcsodák (köztük ‘Krisztusfeltárna-
dósa), *a vértanúk hősiessége, ,a kereszténység csodálatos terjedése, ,az gyhá~ önmagában
tekintve (mint kiemelkedő !el) 772‫ ־‬b2753 1*2754 "*2768 ••3009* (2907‘} 2779*‫״‬
3539* 13034 3012-3014'‫ ;״‬csupán a személyes megvilágosodás vagy a belső
megtapasztalás nem elegendő 3033.
Külső befolyásoló tényezők megzavarhatják a hihetőségre vonatkozó ítéletalkotást 3876;
az ember az igazi vallással kapcsolatban legyőzhetetlen tévedésben lehet 2865°
2866.

3. Isten kinyilatkoztatásának áthagyom ányozása

A 3 A. A HAGYOMÁNY TERMÉSZETE
3aa A hagyomány kezdete. Λ kinyilatkoztatás áthagyományozás köszönhető - :
Krisztusnak, aki kinyilatkoztatást adott az apostoloknak 1501 3006 4207 4212;
- : a Szentiéleknek, aki az ‘egyházban lakik, és aki haz apostoloknak diktálta a
kinyilatkoztatást '600 b1501 b3006, és rájuk bízta azt b4212 4224.
Krisztus életének és tanításának áthagyományozása három szakaszra osztható 4404—
4406.
Elutasított: [A hagyomány semmiféle istenit nem tartalmaz] 3548.
3ab Az áthagyományozás módjai. A kinyilatkoztatást tartalmazzák az egyház írott
és szóbeli hagyományai 609 1501 3006 4207-4214.
Az élő hagyomány az apostoloktól származik 4212k 4534; az apostolok prédikációk-
bán, példamutatásban és intézkedésekben adták tovább azt, amit vagy közvet-
lenül Krisztustól kaptak, vagy a Szentlélek sugallatára tanultak meg 4207; ige-
hirdetésük a sugalmazott könyvekben különösképpen nyilvánvalóak 4209; vö.
A 3bb (Sugalmazás).
A Szentlélek támogatásával az apostoli hagyomány tovább fejlődik az egyházban 4210;
a hagyománynak köszönhetően Isten szüntelen párbeszédet folytat az egyház-
zal 4211; a hitet mindinkább ki kell bontakoztam! és gyarapítani kell 4823.
Hogy az egyházban az evangélium sértetlen és élő maradjon, az apostolok saját tanító
hivatalukat utódaikra, a püspökökre bízták, ‘hogy igehirdetésük rétén hűen megőriz:
Zék, magyaráznák és terjesszék az evangéliumot (4144 *4150) 4208 '4212; vö. A 3ac
(A hagyomány knténumai) G 3db (Az apostoli hagyomány) H 3 (A püspökök
igehirdetó szolgálata).
3ac A hagyomány kritériumai. A z egész ® ház ®**értése ‘az áthagyományozott hithez
való ragaszkodásban 1637 4209 '4213; a természetfeletti hitérzék révén 4130.
A Szent Iratok mint a hit legfőbb irányelvei 4228.
Isten igéjének sértetlen továbbadása a püspökök igehirdetése és magyarázása révén,
akikre az apostolok rábízták saját tanítóhuatalukat (4144) 4150 4208 (4209) 4212;
a tanítóhivatal nem áll Isten igéje felett, hanem annak szolgálatában 4214
Az egyházgyakorlata a liturgiában, az imában és a hit valóra váltásában 4209 4213; az,
amit az apostolok áthagyományoztak, mindent magában fogjál, ami Isten nép-
ének szent életviteléhez és a hit növekedéséhez hozzájárul 4209.
Az egyházatyák egybehangzó léleménye. hivatkozás az atyák hagyományán 271 370 396
399 485 501//520 548 550 575 635 710 824 850 1510 1542 1600 1692 1750

1161
 T ém ák ö lü k sze rű m m u ta tó - A Iste u k inyilatkoztatja önm agát

1766 1800 1820k 2090 2830 2855k 3284 3541; különösképpen mint a Szent*
írás értelmezésének mércéje 1507 1863 2771 2784.
A teológusok egybehangzó véleménye, a hagyományt képviseli 824; ezért figyelembe kell
venni 1407 2879.
A hagyomány, a Szentírás és az egyház tanítóhivatala olyan szoros kapcsolatban állnak
egymással, hogy az egyik sem létezhet a másik nélkül 4212; egy olyan hagyó-
mányfogalom, amely félreismeri a hagyomány éló jellegét, és amelyet szembe-
állítanak az egyház egyetemes tanítóhivatalával és Róma püspökével, tökélet-
len és önmagával ellentétes 4822.
Vö. A 3be (A Szentírás értelmezése); A 3c (A hagyomány és a Szent Iratok)
3ad A hagyomány elismerését - : az egyház megkívánja 110° 110 186' 1501 1504
1863 2537 2738k 2771 2784 2879 (3012 3540) 3626 4150; - : az egyház nyújt!a
542 548 600 602k 609 650-652 654 657 705 1510 1600 1637 1648 1750 1764
1766 1800 1820k 3069 4150.

A 3 b . A Szen t I ratok
3ba A Szent Iratok mint az Isten és az ember szavai. Megfogalmazásukra Isten
embereket választott ki, hogy továbbadják mindazt, amit akart 4215; a Szent-
írás Isten beszéde, amennyiben az isteni Lélek sugallatára lett leírva 4212 4231;
vö. A 3bb (Sugalmazás); Isten a Szentírásban embereken keresztül emben módon
szólt 4217 4220; a Szentírással összhangban vannak az embenség évszázados
tapasztalatai 4337.
Az Ószövetség könyvei tartalmaznak korhoz kötött és tökéletlen dolgokat is 4222.
Azt, amit az apostolok Krisztus parancsa alapján hirdettek, később az isteni Lélek
sugalmazására saját maguk és apostoli munkatársaik írásban továbbadtak 4225.
3bb A sugalmazás. A sugalmazás ténye. A Szent Itatok Isten igéjét tartalmazzák,és
maguk Isten igéje, mert sugalmazottak, 4231; a kanonizált könyvek szerzője
Isten (800) 3006 3293 4215 4217 4220 4223 4228; elsősorban a mamcheusokkal
szemben hangsúlyozzák, hogy ugyanaz az Isten az Ó- és Újszövetség szerzője
198 325 685 790 854 1334 1336 1501; vö. B lb (Isten, az életnek, az igazság-
nak és a jóságnak az alap! a).
Isten üdvözítő tervét az Ószövetség könyveiben előre hirdették 4221; az Ószövetség
könyvei —: feltárják Istent és az embert, valamint azokat a formákat, ahogyan
Isten az emberhez főidül 4222;-: valódi isteni nevelóművészetet mutatnak be
4222; - : elfedik üdvösségünk titkát 4222; - : az evangélium hirdetésébe telje-
sen felhasználták 4223; - : csak az Újszövetségben nyerik el teljes értelmüket,
és azt újólag magyarázzák 4223.
Isten igéje elsősorban az XJjszpvetség könyveiben mutatkozik meg 4224.
Minden írás közül az evangéliumok emelkednek ki leginkább 4225; ezek - : a Megváltó
életének és tanításának legfőbb tanúbizonyságai 4225k (4406); - : apostoli
eredetűek 4225; - : a hit alapjai 4225.
A sugalmazást a Szentlélek működésének tulajdonítják 1334 1501 3292 3593 4215k; a
Szentlélek szól a ‘mózesi törvényből, a bpróféták által (vagy a prófétákban), az
apostolokból, az devangélistákon keresztül (vagy az etangéliumokban) Mik ^44 ***46
ibcd48 60 b150 b682 '4209 b4221 '4225 'd4227 4228*‫י‬.

1162
 T ém ak ö rö k szerinti m u ta tó - Λ: Iste n kinyilatkoztatja önm agát

Λ Szentlélek a szent írókon ke tesztül működik 3293 3650k 4207 4215-4220 elutasí-
tottak a modernizmus magyarázatai 3409—5411 3413 3491.
A iugtlntadottság kiterjedése, az egyház által elismert összes könyvek és azok minden
részlete (1504 3006 3029) 3291k 4215 4221 4227.
A Szentírás tévedésmentessége. A Szentírás könyvei biztosan, hűségesen és tévedést kizá-
róan tanítják azt az igazságot, amelyet Isten üdvösségünk érdekében írásba
akart foglaltatni 4216 4534; a Szentírás megmásíthatatlanul közli magának Is-
tennek az igéjét 4228; minden könyv a kétségbevonhatatlan igazságot tártál-
mázzá 1065; 'sugalmazpttságuk miatt nem tartalmaznak tévedést *3292k 3652-
3654; nem szabad azt állítani, hogy a szerző tévedett 3291.
Elítéltek mindazon megállapítások, amel yek megkérdőjelezik a tévedésmentességet,
és a ' milolqef^ins mellett foglalnak állást '2907 '3034 3414 3887.
A Szentírás nem akar a látható dolgok természetéről tanítani, amelyeket csupán érzé-
kelhető sajátosságaik alapján ír le 3288; ezért nem lehet a teológusok és termé-
szettudósok között semmiféle valós szembenállás 3287.
3bc A kánon. Az egyház mind az Ó-, mind az Újszövetség könyveit az apostoli hit
alapján egészükben és részleteikben szentnek és kanonikusnak tartja 4215.
A kánont az egyház határozta meg 179k 186 213 (350°) 1335 1502k; ezt a kánont
1kizárólagosan és bminden részletében (ahogy a Vulgata megőrizte) el kell ismerni
'202 '213 ‘354 !>1504 1863 2538 *3006 1’3029; az Ószövetség könyveit tisztelet-
tel kell elfogadniuk a keresztényeknek 4222.
A kanomkusság ig a (i alapja nem egy pusztán emberi alkotás egyházi elismerése, és
nem a Szent Iratok tévedésmentességp, hanem az a tény, hogy ezek sugalma-
zottak 3006 3409 3412k 3415 3490.
3bd A Szent Iratok olvasása. A Szentírásban - : az örök bölcsesség nyilatkoztatja
ki magát, hogy az embciek megismerjék Isten kimondhatatlan jóságát 4220 -
a mennyei Atya elébe jön gyermekeinek, és párbeszédet folytat velük 4228; - :
az emberek Istent hallják 4232; maga Krisztus beszél, amikor az egyházban a
Szent Iratokat olvassák 4007; Isten igéje és a szentségek kiszabadítják az em-
bért a bűn és a gonosz lélek hatalmából, és bevezetik az Istennel való szeletet-
közösségbe 4755; Isten igéje az egyház számára oltalom és élet 4228; a lelki-
pászton igehirdetés, a katekézis és a keresztény oktatás a Szentírás igéjéből
merítenek 4231; a Szentírás tanítja az ember istenképiségét, és megmutatja he-
lyét a teremtett világban 4312.
A Szentírásnak a hívók számára széles körben elérhetőnek kell lennie 4229; az egyház
minden knsztushívót, különösen a szerzetesközösségek tagjait biztatja a Szent-
írás kitartó olvasására 4232; minden klerikusnak állandóan olvasnia és tanulmá-
nyoznia kell a Szentírást 4232; a Szentírás olvasásának ajánlása általában 770k;
mindazonáltal nem mindenkinek hasznosak 1853k 2712 2771k; következés-
képpen nem mindenki számára kötelező 2479—2485 2667; csak jóváhagyott
kiadásokat szabad olvasni: A 3be (A Szentírás értelmezése).
A liturgia ünneplése során a Szentírásnak kiemelt szerepe van (az olvasmányokban, a
homíliákban, a zsoltárokban, a liturgikus imákban, a könyöigésekben, az éne-
kekben) (4006k) 4024; vö. J 2bb (A liturgia megújulása).
Imának kell követnie a Szentírás olvasását, hogy az Isten és ember párbeszédévé váljon
4232; vö.J led (Ima) J 2bb (A liturgia megújulása).

1163
 T é m á k ö io k szerin ti m u ta tó - A: Iste n k inyilatkoztatja önm agát

3be A Szentírás értelmezése. S%>szenna és lelki értelem 325 3792k 3826-3828 3888k;
az értelmezőnek ügyelnie kell az egész írás tartalmára és egységére 4219.
A Szentírás eredeti sföitgt ésfordítása. Az exegétának mindenekelőtt a legrégibb kézirat*
okhoz kell nyúlnia 3280.
Más n )‫־‬elvre fordított szövegek a tévedés és a visszaélés veszélyét rejtik magukban
770k 1853k 2710k;ezért nyilvánították a Vulgata szövegét hitelesnek 1506 1853
2710 3280; ez a hitelesség csupán jogi jellegű, és nem zárja ki a hibákat a
fodításban 3280 3794k 3825; az exegétának más fodításokat is meg kell néz-
nie 3280.
Az egyház azon van, hogy megfelelő fordítások készüljenek, mégpedig főleg az erede-
ti szövegekből 4229; a szent könyveknek azokat a fordításait, amelyek az egy-
házi tekintély jóváhagyásával az elszakadt testvérekkel való együttműködés során
készültek, minden keiesztény használhatja 4229; a hívőket magyarázatokkal
ellátott fordításokkal kell segítem az isteni könyvek helyes használatában 4233;
a hívók csak jegyzetekkel ellátott és egyházilag jóváhagyott fodításokat hasz-
nálhatnak 1508 1863 2772; a nem katolikus bibliatársaságok fodításai tiltottak
2771 2784.
Készíteni kell jegyzetekkel ellátott olyan Szentírás-kiadásokat, amelyeket nem keiesz-
tények is tudnak használni 4234.
Műfajok, történetiség Az értelmezőnek - : figyelembe véve a műfajokat kutatnia kell,
hogy a szent írók mit akartak kifejezni 3829k 4402k 4405k 4217 (4402) 4406k;
- : figyelembe kell vennie az egykor uralkodó gondolkodás-, beszéd-, elbeszé-
lés- és énntkezésfoimákat 4218 (4402) 4406;Jézus követte korának bevett gon-
dolkodás- és elóadásformáit 4404; vö. E 3bb (Jézus Krisztus prófétasága és
Krisztus mint tanító); az apostolok, akiket az események és a Lélek tanítottak,
az Ur igéjét teljesebb megértéssel és a hallgatók igényeinek megfelelően adták
át 4405; különféle beszédformákban prédikáltak: katekézisben, elbeszélések-
ben, tanúságtételekben, himnuszokban, dicsőítésekben, imákban és más mű-
fajokban 4405; vö. A 3bb (Sugalmazás); G 3d (Az apostoli hagyomány); a szent
írók azt választották, amit a hívók feltételeit és a szándékolt célt tekintve meg-
felelőnek tartottak, és azt ezekhe z a feltételekhez és célokhoz igazodva beszél-
ték el 4406; az evangéliumok nem szó szerint adják vissza az Ur kijelentéseit,
hanem - az értelem megtartásával - különböző formában 4406; a tanítványok
Jézus csodáit és életének más eseményeit helyesen olyan tényékként értelmez-
ték, amelyek révén az embereknek hinniük kellene Krisztusban 4404.
A történeti módszer segítséget nyújt az exegézishez 4402; gondosan kutatja a forrásokat
4402; alkalmazása a Szentírásra 3290 (4218) 4402k; az értelmezésnek figyelme
kell a hagyomány három korszakára 4404; vö. A 3aa (A hagyomány kezdete); a
Szentírás csak látszólag történelmi részei 3373; Teiemtés 1-11 fej.: 3898; Zsolt
16,10k: 3750; az evangéliumok általában 4402—4407; a négy evangélium törté-
nelmisége 4226; Mt 16,26 és Lk 9,25: 3751; János evangéliuma 3416—3418;
Krisztus második eljövetele a pali levelekben 3628-3630; az igaz prófécia jelle-
ge (2907) 3505k 3528 3563 3573; mitologikus források 3899; elvetett - : az az
elképzelés, hogy a hitnek nem kell törődnie történelmi igazságokkal 4403; - :
ha valaki tagadja a kinyilatkoztatás tanúbizonyságainak történelmi jelentőségét
4403; - : “az óskeresztény közösség teremtő elejének” hangsúlyozása és az
apostolok mint Krisztus tanúi tekintélyének figyelmen kívül hagyása 4403.

11 6 4
 Témakörök szerinti mutató - Λ: Isten kinyilatkoztatja önmagát

Λ formatörténeá módszernek csak az egészséges elemeit szabad alkalmazni 4403; alkalma-

zása során nem lehet a természetfeletti rend létezésének, a személyes Isten
világba való beavatkozásának, valamint csodák és jövendölések lehetőségének
és létezésének tagadására jutni 4403; Jézus azáltal, hogy a kultuszban Isten
Fiaként tisztelik, nem vált “mitikus” alakká, és ezért tanítása sem torzult 4405;
a hit megerősítette a Jézus cselekedeteire és tanítására való emlékezést 4405.
Segítségként a történeti kritika - inkább, mint a belső kritika - és a természetes ismére-
tek ajánlottak 3286k; a történeti módszer szövegkritikai, irodalomkntikai és
nyelvismeieti segítséget alkalmaz 4402.
Az értelmezés szabálya —: az egész egyház élő hagyománya 4219; az egyház teljesíti az
isteni megbízatást, hogy Isten igéjét ónzze és értelmezze 4219; az exegéták
munkája segíti ebben 4219;
- : a hit analógiája 3283 3515 3546 3887 4219;
- : az atyák és a teológusok egybehangzó hagyománya 1507 1863 2771 2784 3007
3284 3546 3887; mindazonáltal nem kell minden egyes véleményt elfogadni
3289.
- : az egyházi tanítóhivatal ítélete 1507 1863 2538 3007 3281 3401-3408 4150 4214
4219; a tanítóhivatal ellenőrzése mellett az írásokat úgy kutatják és értelmezik,
hogy Isten igéjének minél több szolgája képes legyen Isten népét táplálni az
írásokból 4230.
A szabad kutatásnak és értelmezésnek tág tere marad, a fent nevezett szabály ellenére
3282 3289 3831 4407; ott (nem a hitbeli és eikölcsi kérdésekben) lehetőség van
arra, hogy az egyházi értelmezést jobbá tegyék és helyesbítsék 3294; vö. H 3g
(Kutatási és tanítási szabadság).
Általánosságban elvetik a racionalisták, a modernisták és a nem katolikus bibliatársa-
ságok értelmezési módszerét 2784 3546k 4403; a rossz értelmezés veszélyei-
nek mindenekelőtt a világiak vannak kitéve 770k.
Elutasított a mameheusoknak az az állítása, miszennt az O- és Újszövetség között
ellentmondások vannak 198 790 854 1334 1336.
3bf Egyedi kérdések. A kanonikusság, bizonyos könyvek szerzője és írásba fog^a-
lása idejének meghatározása 3372 3654; Pentateuchus 3394-3397 3862-3864;
Tetemtés könyve 3512—3519; Zsoltárok könyve 3521—3528; Izajás könyve 3505-
3509; a szinoptikus evangéliumok kérdése 3577k; a Máté szerinti evangélium
3561-3567; a Máik és Lukács szerinti evangélium 3568-3576; a János szerinti
evangélium 3398-3400; az Apostolok cselekedetei 3581-3586; a lelkipászton
levelek 3587-3590; a Zsidókhoz írt levél 3591-3593; János levelei 180 180‘;
Comma Iohanneum 3681k; aJelenések könyve 486 1501°; egyéb könyvek 1501°.

A 3c. H agyomány és Szen t I ratok

A Szent Iratok és a szent hagyomány —: az egyház hitének legfőbb szabályai 4228; - :
Isten Igéjének egyetlen szent letéteményét képezik 4213; - : szorosan kapcso-
lódnak egymáshoz,ugyanaz az eredetük, és ugyanaz a céljuk 4212; az egyház a
földön bennük szemléli Istent, amíg nem látja meg szemtől szembe 4208; mind-
kettő egyformán tiszteletre méltó 1501 4212.
A hagyomány által - : ismén fel az egyház a szent könyvek teljes kánonját 4211; - :
mélyebben megértik és hatékonyabbá teszik a Szentírást 4211.

1165
 Téinaköbk szerinti mutató * A: Isten kmyilatkoztatja önmagát

A feladat, hogy Isten leírt vagy áthagyományozott igéjét hitelesen értelmezzék, egye-
dűl az egyházi tanítóhivatalra van bízva 4214; vő. A 3be (A Szentírás értelme-
zése); H 3a (A püspökök igehirdetó szolgálata: általános megjegyzések); a szent
hagyomány, a Szentírás és az egyházi tanítóhivatal olyan szorosan kapcsolódik
egymáshoz, hogy egyik sem áll meg a másik nélkül, és együtt vezetnek az üd-
vösségre 4214; vö. A 3ac (A hagyomány knténumai); a teológia feladatához vö.
A 4ba.

4. A hit értelm e

A 4a . A hit és az értelem általában

Az értelem bízónyítja és védelmezi a hitet 2776 3019 3135-3138; bizonyos fokig meg-
engedi a titkokba való betekintést 2853 3016 3137 3892;az értelem nem szorít-
kozik a puszta jelenségekre, hanem biztonsággal sikerül elérnie a szellemileg
felismerhető igazságot 4315; az egyház mindig igyekezett a különböző népek
fogalmainak és nyelveinek segítségével kifejezni Krisztus üzenetét, és azt a
filozófia segítségével érthetővé tenni 4344; vö. G 3cd (Egyház és evangelizáció).
Az értelem behatárolt a kinyilatkoztatás tartalmainak természetfeletti és titokzatos jel-
lege miatt: A lbc (A kinyilatkoztatás titokjellege); igehirdetésében Krisztus olyan
perspektívákat nyújt, amelyek emben értelemmel megközelíthetedenek 4324;
a titkokat nem lehet úgy kezelni, mint a természettudomány tárgyait 2854 2856k;
a filozófia nem mentes a tévedésektől 2829 vannak olyan mélyieható kérdések,
amelyekre szinte képtelenség az értelemmel válaszolni 249.
Az emberi értelemnek (ill. a filozófiának) szolgálnia kell a kinyilatkoztatott igazságo-
kát (ill. a teológiát), és nem szabad uralkodnia rajtuk 824 2829.
Az emben értelem túlbecsülése (racionalizmus) helytelen 2732 2775-2777 2828k 2850k
2858-2861 2878 2901-2914-, elutasítottak azok a tanok, amelyek az értelem
önállóságáról és a vallástól való függedenségról szólnak 2860 2903k 2911 2914
3031k; elutasított az a törekvés, amely hitbeli kérdéseket csupán az értelem
segítségével kíván megoldani 824 2732 (2738) 285lk 2908k\ ezzel megszűnte-
tik a hit érdemét 824.
Vö. A lb (A kinyilatkoztatás sajátosságai); A 2a (Az emberi értelem igazságmegismeró
képessége); C 4ee (Az emben szellem és értelem).

A 4 b . A TEOLÓGIA TUDOMÁNYA
4ba A teológia feladata. A teológia a kinyilatkoztatás tudományos tárgyalása a hit
fényében 3135-3138; minden eszközt igénybe kell venni, amelynek segítségé-
vei az evangéliumok tanúbizonyságainak sajátosságát, az első egyházak vallá-
sós életét, valamint az apostoli hagyomány értelmét és jelentőségét mélyebben
meg lehet ismemi 4402; \ö. A 3be (A Szent Iratok értelmezése); az egyház
előmozdítja a keleti és a ny‫׳‬ugat1 szent atyáknak, valamint a liturgiának a tanul-
mányozását 4230; az egyházban ugyanakkor a tanítók helye a legfontosabb
771; a teológusok feladata, hogy a mai idők különböző nyelvezeteit meghallják,
megkülönböztessék és az isteni Ige fényében megítéljék, hogy a kinyilatkozta-
toft igazságot mélyebben megérthessék, és megfelelőbben bemutassák 4344,
az egyház biztatja a teológusokat és más szakértőket az egyházi tudományok-

1166
 Témakörök szerinti mutató - Λ: Isten kinyilatkoztatja önmagát

bán, hogy világosítsák meg a 2 . vatikáni zsinat és a hagyomány közti megszakít-

hatatlan folyamatosságot 4823.
A teológiai fejlődés lényege az elmélyítésben és nem a megváltoztatásban áll 2802
3020 3043 3541 (3626) 3886; elutasított a teológiai fejlődésnek (különösen a
modernizmus által képviselt) elképzelése 2905 3020 3043 3422—3424 3426
3458-3465 3483 3488 3541; elutasított az a vád, hogy az egyházi tanítóhivatal
akadályozza a teológia fejlődését 2912 3457\ (A fejlődés) nem homályosítja el
az egyház igazságait 2495 2601.
4bb A teológia módszerei. Az értelem nem az első norma, és nem az egyetlen
eszköz arra, hogy a természetfeletti igazságokat megismerjük 2738; a teológus
nem tekinthet el a kinyilatkoztatás természetfeletti jellegétől (2854 2856k) 3547;
a teológiának a világos és definiált tanításból kell kiindulni, hegy a homályos
dolgokat megmagyarázza 3886.
A teológiának Isten írott és áthagyományozott szavának az alapjára kell támaszkodnia
4231; a dogmák minden időben a változatlan normát jelentették és jelentik a
hit és a teológia tudománya számára 4536; az ökumenikus párbeszédben a tani-
tások összevetése során a teológusoknak gondolniuk kell arra, hogy a katolikus
tanítás igazságainak sorrendje, 1 1 1 . ,,hierarchiája” van 4192 4538; nem helyes
felfogások - : [a dogmatikai megfogalmazások nem képesek konkrétan leírni
az igazságot, hanem annak csak változó megközelítéseit] 4540; - : [a dogmati-
kai megfogalmazások csak bizonytalanul tudják kifejezni az igazságot] 4540;
vö. H 3bb (A tanbeli döntések tárgyai és fajtái).
A skolasztikus módszer (1még ha korlátozottan is) a fidcizmussal és modernizmussal
szemben védelmezett és ajánlott 2814 2876 2913 3139 '3140 3894.
Az apolcgetikus módszer védelmezett és 3499k 3879k.
A teológia kutatási elveként elutasított a pozitív kételkedés 2738.
Az áthagyományozott teológiai terminológiát meg kell tartani 824 2831 3881-3883.
A teológiának az egyházi tanitóhnxitalra utaltsága. A tanítóhivatal elismeréséről általában
vö. H 3e (Tanbeli döntések elfogadása); a hí^yománnyal való összhangról A 3
(A kinyilatkoztatás áthjgyományozása); a tanítási szabadságról H 3g (A kutatás
és tanítás szabadsága).
Egyes teológusok tekintélyének elismerése általánosan megkövetelt 1328 2876.
Modern szerzőket a tanítóhivatal olykor előnyben részesít a régebbiekkel szemben
904; azért, mert az Apostoli Szentszék nem ítélte el, még nem lehet úgy tekin-
teni, mintha jóváhagyta volna őket 2047 3154k.
4bc A teológia és más tudományok. A teológia elsőbbsége más tudományokkal
szemben 824 (2829); semmiféle valós ellentét nem állhat fenn a teológusok és
a természettudósok között 3287.
A hit és a tudomány közti kapcsolathoz vö. A lbc (A kinyilatkoztatás titokjellege); A
4a (A hit és az értelem általában); C 4id (Emberi kutatás és a tudományok).

1167
 Témakörök szerinti mutató - B: Az élő Isten
B. AZ ÉLÓ IS T E N

1. Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja

B 1a. A hit Istene

laa Isten titka az emberi történelemben. Vö. A (Isten kinyilatkoztat!a magát);

vó. elsősorban A la (A kinyilatkoztatás eseményének fogalmi keretei); A le (A
kinyilatkoztatás szakaszai); C (Isten megteremti, és megáldja a világot); vö. el-
sósorban C 1 (Isten mint az ég és a föld teremtóje); C 5 (A történelem célja és
beteljesedése); E (Isten Jézus Krisztus által megváltja az emberiséget); F 1 (Is-
ten irgdma és egyetemes üdvözítő szándéka); G (Isten egybegyűjti népét); M
(Isten teljességre viszi országában a világot és az embert).
láb A választott nép Istene. Vö. A le (A kinyilatkoztatás szakaszai); E la és lb
(Krisztus megjövendölése az Ószövetségben); G lb (Az egyház mint Isten
műve).
lac Jézus Krisztus Istene és Atyja. Vö. B ld (Isten kezdet nélkül nemzi a Fiút);
B lj (Isten atyaságának fogdrni kerete); E 4 (Jézus Krisztus küldetése).

B 1b . I sten az élet , az igazság és a jóság alapja

Isten egyetlensige. Hit az egyetlen Istenben 40-42 44 46 48 50k 55 60 73 75 108 125 150
800 3001 3021 3875; Isten egyetlen lényeg 3001; az Ó- és Újszövetség Istene
egy‫ ־‬és ugyanaz 198 325 790 854 1334 1336.
Isten éleit Az élő Istenbe vetett hit 40 (173) 3001 4197; legbensóbb életében Isten
lényegileg szeletet, ami a három isteni személyben közös 4780; vö. B 4bb (A
személyek egymásközti egyenlősége).
Isten tga~ságr. A igaz Istenbe vetett hit 3 42 44 46 48 50 60 125 150 800 1862 3001
3021 3026; Isten minden igazságnak a forrása 2811; Isten nem vezethet félre
3008; Isten mindennek az első igazsága 3973.
Isten jósága Isten ‘légtelenítijó, ül. ‘a legjobbjó (62) 240 *285 470 621 b1333 (3002) *3004k
'3251 b3973; Ó maga a legteljesebb jó 4815; elutasított az olyan istenfogalom,
amely minden jóságtól eltekint 978.
Isten tudása Isten (végtelenül) bölcs 2901 3001 3004 3009 3781; mindentudó 164 169
3009 3646.
Isten ismeri a szíveket és a rejtett dolgokat 670 2866 4314 4328; ismeri a teremtmé-
nyék !övójét (333 419) 621 625-629 646 685 3003 3646 3890; ennek a jövőnek
ezért meghatározott igazsága van 1391-1395‫׳‬, Istent nem lehet becsapni 3008.
Isten akarata Isten - : végtelenül tökéletes 3001;
- : szabad a szükségszerűségtől 526 3890;
- : igazságos 285 621 1547 1549 1672 2216 3781;
- : jó és irgalmas az emberekkel 62 236 248 309 1534 1548k 1562 1576 1668 1696
4166 (4197) 4318 4685; mindenkiért atyai gondot visel 4324; ó mindenkinek
az atyja 4199; Krisztusban mint Messiásban kinyilvánult Isten irgalma 4685;
vö. D 7a (Isten szándéka a kiengesztelódésre); E 3a (Krisztus az üdvösség
közvetítője); F 1 (Isten irgalma és egyetemes üdvözítő szándéka);
- : mindenható (csak a legfontosabb helyeket adjuk meg) 2 //6 4 71 115 125 150 191
290 297 441 680 683 685 800 851 1330 1880 3001 4522; az egyes isteni szemé-

1168
 Témakörök szerinti mutató - B: Az éló Isten

lyek, akiket mindenhatónak neveznek 29 75 164 169 173 441 490 4522; Isten
akaratának semmi sem állhat ellen 647; Isten a világmindenség cs a történelem
Ura vö. C Iga; elutasítottak azok az állítások, amelyek Isten hatalmát korlátra-
zák, 410 721 726k; [tulajdonképpeni értelemben a mindenhatóság az Atyáé, de
a bölcsesség és a jóság nem] 734;
- : szent 4165; vö. E 5dd (Krisztus bűntelensége és szentsége); G 3b (Az egyházi
szentségének isteni alapja);
- : tökéletesen boldog ('önmagában és önmagától) 415 441k ‘3001;
- : szenvedésre képtelen (impassibilis), ill. sebezhetetlen ('a theopaszkhitákkal szem-
ben, akik a megtestesült Fiú szenvedését Isten lényegéhez tartozónak tartják)
16 166 *196k 284 293k 297 *300 318 358 '359 '367 504 635k 681 801 852 2529;
(A tulajdonságok felcserélése alapján) azonban mondható: “ Isten testben szén*
védett”: E 5ea (A tulajdonságok felcserélése).

B le. Isten mindenek felett fenséges

Isten —: nem teremtett (increatus, inconditus) 75 501;

- : végtelenül tökéletes (perfectus) 2751 3001 3623; végtelenül jó: B lb (Isten mint az élet,
az igazság és a jóság alapja); benne semmi tökéleden nincs 569; nincs szüksége
arra, hogy részesedjen valamiből 285 358; a lényegre és nem a számra vonat*
koztatva ragadható meg 530;
- : mindenek Jeleit álló 3001; fenségessége 73 75 293 529 1331; végtelen nagysága 3955;
vö. C lb (A Teremtő és teremtmény közti különbség);
- : dicsőséges 4814;
- :felfoghatatlan (incomprehensibilis) és kimondhatadan (ineffabilis) 294 501 525 800
804 3001;
- : egys^rű (simplex), ‘nem összetett (incompositus), *osztatlan (individus) 297 800 b805
‘b1880 3001;
- : személyes 3542 3875 3890 3973 3978 3980 (4780); három személyben létezik: B 4 (A
háromságos Isten);
- : váltofhatatbn (immutabüis:) 285 294 297 501 569 683 800 853 1330 2901 3001;
(inconvertibilis:) 197 358 416; Istenben nincs emanáció vagy kifejlődés 285
3024; semmi nem kapcsolódik hozzá és nem vész el belőle 285 569;
- : szellemi lényeg 3001; ezért Isten {‘Atya; hFiú) láthatatlan (invisibilis) '16 '21 '22 '29
b293k 683 853 3001 4114; nem lehet színekkel vagy alakokkal ábrázolni 1825.
- : mérhetetlen (immensus) 75 800 13303001; körülírhatadan (incircumscnptus) és meg*
foghatadan (mcapabilis) 504; semmi sincs, ami Istenen kívül lenne 204; ezért
Isten mindenütt jelen van ('ereje, jelenléte és léte által) 2185 '3330;
- : örökké,a ló (aeternus, sempiternus) 27 71 74k 147 173 284k 291 293 441 683 800
853 1330 1337 2828 3001 4522, kezdet nélkül való 501; Isten ('Atya, hFiü)
halhatatlan (immortalis) '21k b294 b297 b358 b681 b801 b852 b1337 Isten (Atya)
az idők királya 21k; a theopaszkhiták tévedése: [a Fiú Isten istensége szerint
halandó] 359; vö. E 5a (Jézus Krisztus egylényegű az Atyával).

B 1d . I sten öröktól f o g v a nemzi a F iú t

Az Atya kezdet nélkül való 1331; nem más ‘alkotta{factus), hteremtette (creatus) vagy
nemzette (gemtus) ‘60 **75 ‘441 “485*490*525 ‘527 569 ‘572 ‘683 800 1330k;
mindent, amije csak van, önmagától birtokolja 1331.

1169
 Témák ó n k szerinti mutató - B: Az éló Isten

O a kezdet, aki a Fiút nemzi 71 284 526; ó ‘a forrás és az ulap, ill. az egész istenség
hkezdete '490 '525 '568 b3326.
Elítélendő: [a Fiú keiesztje az Atya szenvedése) 284; [a világ végén történő eljövetel az
Atyának tulajdonítható] 737.
Vö. B lb (Isten az élet, az igazság és a jóság alapja); B le (Isten mindenek felett
fenséges); B lj (Isten atyaságának fogalmi kerete).

B 1e . Isten a F iúval és a F iú által leheli a L elket

Vö. B 3c (A Lélek istensége).

B 11. I sten megteremti és kormányozza a világot

Isten mindennek a teremtóje (creator, conditor) 19 21k 27-30 36 40//51 60 125 150
3001k 3025 3538 3955 4102 4197 4334; “minden tóle származik” 60 421 680
(851) 3326; mindent a Fiú és a Lélek által alkotott 171; ó a világmindenség
uralkodója 1; 5; vö. B 4c (A Szentháromság működése a teremtett világban és
az üdvösségtörténetben); C 1 (Isten, az égés föld teremtóje); C lg (Isten gond-
viselő terve szerint kormányoz mindent); C 5a (Isten és a történelem célja).

B 1g . I sten elküldi a F iút és a L elket

Jézus Krisztus elküldése 101 145 527 538 1522 3806 4005 4103 4132 4120 4141 4153
4172 4204 4480 4522.
A Szentlélek elküldése: az Atya és a Fiú küldte 60 145 527 681 3325 3327k (4132)
(4145) (4168) 4522 (4780); a felmagasztalt Úr - : elküldte a Lelket a tanítvá-
nyoknak 4148 4168 4204 4227; - : eltöltötte az egyházat Leikével 4112 4116
4124 (4165k) 4332; a Szentlélek elküldése kettős: nyilvánvaló az egyházban,
elrejtett az igaz ember lelkében 3327; az egyház állandó megszentelésére kül-
detett 4104; elküldésének ünnepe a pünkösd 3325.
Vö. E 2dd (A Szentlélek elküldése); E 2e (A felmagasztalt Úr működése a Lélek által);
E 4 (Krisztus küldetése); G lbe (Az egyház az idők folyamán a Szentháromság
műve marad).

B 1h . I sten irányítja, és teljességre viszi a világot

Vö. M 2 (Isten uralmának beteljesedése); M 3be (A világ beteljesedése).

B 11. AZ ISTENI TERMÉSZET FOGALMI KERETE

Isten metafizikai lényegének meghatározása (a tomisták szerint): önmagában fennálló lét
3603 3623k.
Az Isten lényege és tökéletességei közti azonosság, minden tökéletesség Isten lényegéhez
tartozik: Isten igazság, bölcsesség stb., és azoknak nemcsak részese 285; Isten
számára a létezés és az akarás, akarás és a tudás ugyanaz 566; vö. B lb (Isten, az
élet, az igazság és a jóság alapja); B le (Isten mindenek felett fenséges); elutasí-
tott minden állítás, amely eltúlozza Isten egyszerűségét 973k.

B lj. Isten atyaságának fogalmi kerete

Isten nem akarat vagy szükségesség miatt nemzette a Fiút, hanem' természete szerint *71
526; az Atya önmagából, vagyis lényegéből nemzette a Fiút 470 485 525k 571
617 805 1330; anélkül, hogy Ó miga kisebbedéit volna, átadta lényegét a Fiú­

1170
 Témakörök szerűm mutató - B: A2 éló Isteu

nak 805; ezért nem csupán az Atyát kell “Istennek” szólítani (mint ahogyan
Areiosz mondja) 176 1332; vö. B 2 (jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia).

2. Jézus Krisztus, Isten egyszü lött Fia

B 2a. H it J ézus K risztusban , .az A tya F iában

A hit Jézus Krisztusban, a Fiúban 2 //3 0 36 40//51 55 60-64 70-76 105 125k 144
146 150 188k 300-302 325 367-369 421^126 428-432 434 441 k 451 453 470
485 487 490k 501 525-538 542k 546-548 680k 790k 851k 1330k; \ö. B 4 a (A
háromságos Istenbe vetett hit).

B 2 b . A z Atya F ia , a teremtés és .az üdvösség közvetítője

A Fiú kezdet a kezdettől 1331; (Valóságosan és tulajdonképpeni értelemben) az Atya

nemzette (genitus) ót,ül. tőle született (natus) 40//51 71 75 113 125 144 150
163 '168 188k 272 284 485 490 503 526k 547 554 564 568k 572 681 851 1330
1337 2526.
A Fiú nem része az Atyának 526 805; nem az Atya kiterjedése (extensio) vagy össze-
vonása (collectio) 160.
A Fiú nem a 'semmibőllett alkotva (factus) vagy teremtve (creatus) *42//50 60 7 5 113k
125 '126 '130 150 155 209 485 490 *526 536 1332 '2526; hogy milyen értelem-
ben mondja a Példabeszédek könyve 8,22 a Fiút “teremtett”-nek 114; a Fiú
nem lényeg nélküli 160.
A Fiú az egyetlen (unicus, unus) Fiú ('rajta kívül nincs másik) 4k 12//30 36 62k ‘105
502; tehát egyszülött (umgemtus) 2k 11 25 27 40//51 60 125 150 178 258 266
272 291 300 302 318 357 538 683 900 2526 3350 3352; egyedül a Fiú az, aki
egyedül az Atyától van 75 800 1330.
A Fiút az Atya nem akarat vágj‫ ׳‬szükségszerűség szennt, hanem ‘természet szerint nemzi
'71 526.
A Fiú kezdet (princípium, ínicium) nélkül nemződül 357 470 526 536 572 617 1331;
örök (*időtlen) '490 504 (611) '617 681 852 900 1300k 1331 (3274); kezdettől
fogva az Atyával van 61; öröktől fogva és örökké létezik (126) 147; minden
időt megelőzött (“minden kezdet előtt, 6öröktől fogva) 40—42 48 50k 60 76
b126 b147 150 '189 272 294 '297 301 357 427 '441 485 '490 503k 526 538 547
554 568 571 (611) 617 681; öröktől fogva létezik az istenség titkában, megkü-
lönböztetve az Atyától és a Szendélektól 4520; elutasítottak azok a tanok, ame-
lyek a tagadják Fiú örökkévalóságát: ['lége les~ bhalandó] változékonynak vallják
43 45 47 49 113 126 130 '160 6 3S9 2526.
Megnevezések (az igen gyakori “Isten Fia” megnevezést leszámítva): “Isten Igéje” (Ver-
bum Dei, Logos) 40 55 113 144 147 178 250//263 427 502k 852 3326 4338;
“Örök Ige” 4204; ezt azonban nem szabad "kimondott ígp” értelemben venni
144 147; “Bölcsesség” (sapientia) (113) 148 476; “Beszéd” (sermo) 148; “Erő”
(dünamisz) 113; elvetendő hogy a “Verbum” lenne a Fiú tulajdonképpeni he-
lyes megnevezése 2698.
A teiemtés közvetítője, a Fiú az, “aki által minden” van 40//51 60 125 150 421 680 3326
4338 4345; “aki által az idők elrendeztettek” 50k; “mindenek teremtójének”
nevezik 485; Krisztusban teremtetett minden, és minden benne áll fenn 4114;

1171
 Tém aköfök szerinti m utáló - B: Az éló Isten

magába felvette és egyesítette a világot 4338 (4345);vö. C le (Isten Fia mint a

teremtés közvetítője).
Az üdvösség közelítője. a Fiú - : a Megváltó (salvator) 1 3k 4176 4332 4580; - : alászállt
‘α·> embenk üdvösségért, ‫ ש‬. ba bűnök bocsánatára '40 '42 '44 '46 '48 '51 b55 '62 *64
'72 '76 '125 b144 b146 '150 '272 '301 b485 b491k '500 b533 '681 ('801) '901
(' 1337) b1400 '2529 '4172 ('4303 '4310) b4313 ('4345 '4445 *4494); vö. E 3
(Jézus Krisztus, a Megváltó); E 4c (Jézus Krisztus küldetése).
A Fiú - : az egész teremtés elsószülöttje 40 50k 60 (490) 4310; - : mindenek előtt
4114; - : a kezdet 4114;- : ugyanaz örökké 4310; - : a tökéletes ember 4338
4345; vö. C le (Isten Fia mint a teremtés közvetítője); C 4fh (Krisztus, a töké-
letes ember).

B 2c. A Fiú istenségének fogalmi kerete

A Fiú az Atya ' lényegéből, ‫ ש‬. btermészetéből (cnem más lényegbőt) létezik c43 ‘44 c45 '48 c49
'7 6 '125 126 144 '163 Jb441 c526 "900 '2526; minden, ami a Fiúé, az Atyától
kapta 1331; az Atya mindenét a Fiúnak adta ‘k ié it a* atyaságot (90)' 1301 '1986
3675; Krisztus a láthatatlan Isten képmása 4114;lényegileg azonos az Atyával:
B 2b (A Fiú mint a teremtés és az üdvösség közvetítője); B 4bb (A személyek
egyenlősége); E 5a (Jézus egylénycgű az Atyával).

3. Isten Lelke

B 3a. A h it Isten L elkében

A Szemlétekbe vetett hit 1//30 36 40//51 55 60-64 71 73 75 125 144k 147 150 188
300 325 367 421 441 451 470 485 490 501 525 527 542 546 680 682 790 851
853 1330.

B 3b . I sten L elke a terem tett világban és az üdvtörténetben

3ba A Szentlélek megnevezései: szeretet, mindenekelőtt az Atya és a Fiú között

3326 3331 4780; vigasztaló (paraclitus) 1 41 44 46 60 64 188; adomány 570
1522 1529k 1561 1690 3330 4780; akarat 573; Úr és életadó 4132.
3bb A Szentlélek a terem tett világban A Szentlélek az, “akiben minden” van
421 680 3326; betölti a földkerekséget 4311; megújítja a föld színét 4326; a
Szentlélektól származik minden adomány, amit a teremtmények kaptak: a léte-
zés és a kegyelem ajándéka 4781; elutasított: [A Szendélek a világ lelke] 722.
3bc A Szentlélek működése az emberekben: A Szendélek - : kormányozza az
idők folyását 4326; - : mindenkinek lehetőséget ad, hegy a húsvéti miszténum-
hoz csatlakozzon 4322; - : segíti a társadalmi rend fejlődését igazságban, igaz-
ságosságban, szeretetben és szabadságban 4326; a Szendétekben válik az em-
bér új teremtménnyé 4337.
3bd A Szentlélek működése az üdvösségtörténetben: az üdvösségtörténetben a
Szendéleknck tulajdonítják: a törvényen, a prófétákon és az apostolokon ke-
resztül történő sugalmazást és beszédet 41 //4 8 150 682 790; - : az Ige megtes-
fésülését; E 2a (Jézus Krisztus fogantatása és születése); ezért még nem atyja a
Fiúnak 533; —: a leszállást Knsztus megkeresztelkedésekor 44 46 48; —: Krisz-
tus áldozathozatalát 3327; - : a Knsztuson maradást 178; különösen “Krisztus

1172
 Témakörök szerinti mutató - B: Az élő Isten

Lelkének” hívják 3807; hogy küldetésüket teljesíthessék Krisztus elküldte az

apostoloknak a Szendéiket pünkösd napján (4143) 4145 4148; a Lélek tanította
az apostolokat 4405.
3be A Szentlélek az egyház életében: - : az egyház lelke 3328; - : életelve 4116;
az apostolok tanításában,a kenyértörés közösségében és az imádságban való
egység eredendő alapja 4132; az egyházban lakozik 600 4104 4116 4141; össze-
kapcsolja az egyház tagjait 3808 4104 4113 4132k 4340 4342; közösségben és
‘szolgálatban egyesíti az egyházat (3808) ‘4104 4113 4133 4340 4342; segíti a
mai kor különböző nyelveinek megértését 4344; a Krisztus által megkezdett
újjáépítés a Szendélek elküldésével folytatódik az egyházban 4168; az egyház a
Szentlélek temploma (4104) 4141; a Szentlélek - : pünkösdkor az egyház
megszentelésére küldetett 4104; - : a szentségek és szolgálatok által szentel
meg 4131; - : vezeti az egyházat ‘a ™legénnyel való teljes egységre,bzprándoklásában
az Atya országifelé '4104 4131 b4301 4303 4311 4321 4343 4856; - : bevezeti az
egyházat a teljes igazságba 4104 4530; - : szétosztja sokféle ajándékát az egy‫׳‬-
ház javára 4113;- : a kegyelmi adományok, szolgálatok és tevékenységek kü-
lönbözóségén munkálkodik 4158 (4856); vö. F 2cd (A Szendélek adományai);
G 3ac (Az egyház a karizmák sokféleségéből épül fel); - : felébreszti Isten
népének természetfeletti hitérzékét 4130; - : erényekkel látja el Isten népét
4131; - : folyamatosan megerősíti az egyház organikus struktúráját és egyetér-
tését 4146; —: társadalmi szerkezetét élettel tölti meg 4118; —: elősegíti az
egy’ház belső megújulását (4104 4116) 4124 4321; - : arra készteti az egyházat,
hogy‫ ׳‬közieműködjék Istennek a világ üdvözülésére vonatkozó tervének meg-
valósulásában 4141 (4303); - : ma is megajándékozza életerejével az egyházat
4850; - : bátorítja az egyházat 4619; - : csorbítás nélkül megőrzi az egyház
Knsztus által meghatározott kormányzási formáját 4152;- : a karizmatikusakat
az apostolok tekintélye alá helyezi 4113; a Szendélek támogatása Péter szemé-
lyében lett megígérve a pápának 4150; a Szendélek támogatja - : a zsinatokát és
a pápákat a döntéshozatalban 102 265 444 631 1500k 1600 1635 1667 1726
1738 1820 (4150); - : a pásztorokat tanítói feladatuk betöltésében és tévedés-
mentes tanítás előadásában 4534; vö. H 3a (A püspökök igehirdetó szolgálata:
általános megjegyzések).
Az egyházról mint a Szentlélek művéről: G lbe (Az egyház a Szentháromság műve
marad); G 2a (Az egyház megnevezései); G 3aa (Az egyház egységének isteni
alapjai); 3ac (az egyház a karizmák sokféleségéből épül fel); G 3ba (Az egyház
szentségének isteni alapja); G 3ca (Az egyház katolikusságának megalapozása
Istenben); G 3d (Az egyház apostolisága).
3bf A Szentlélek a hívők életében, minden teremtett kegyelem forrása 3807 4165;
adományai miatt hétajándékú Léleknek, a bölcsesség Lelkének stb. nevezik 178
183 1726; neki tula!donít)ák a kanzmákat 575 3328 3342 4104 4113 4131 (4159);
különböző adományai különféle hivatásokban mutatkoznak m eg 4338; a Szent-
lélek —: életet ad 3k 42 51 62 150 546 4160; - : az élet Lelke 4104;—: megtisztít
62k; megújít 4116 4322 4337; —: megszabadít 4338; —: azáltal, hegy megvi-
lágosít és buzdít, hozzásegít a megjgazuláshoz 374—378 387 1525 1552 1678
3009k (4205); - : a hit belső segítője 4205 4315; - : megtérésre indít, és meg-
nyitja az értelem szemeit 4205; - : elmélyíti a kinyilatkoztatás megértését 4205;
- : bevezeti a hívőket a teljes igazságba, és megadja,hogy Krisztus Igéje éljen

1173
 Témakörök szerinti mutató - B: Az élő Isten

közöttük 4211; - : adomány a megigazultaknak 1527 1 5 2 9 k 1561 1690 3330; -

: örök idők óta működik a szentekben 60;- : a szentekben és az igazakban lakik
44 46 48 1962 3329—3331 3814k; - : testük a Szentlélek temploma 1822; —:
Isten szeretetére indít 4166; - : szeietetet ébreszt a hívók között, és buzdítja
őket 4113 4166 4322; a liturgiában a szentségi jeleken keresztül működik a
hívőkön 4170; - : együttműködik a szentségekben 123 183 320 793 1774 4170;
- : kibontakoztatja az erényeket 3343; —: a hívók szívében mint templomban
lakozik 4104 4123; - : felkeni a hívőket 4130; - : az apostolok tanításában, a
kenyértörés közösségében és az imádságban való egység eredendő alapja a hí-
vők számára 4132; - : Krisztus minden tanítványában felébreszti a vágyat és
cselekvést, hogy mindenki !)ékében egyesüljön az egy pásztor alá tartozó egyetlen
nyájban 4139.
A bűn a Szendélek ellen és az egyház hatalma megbocsátani minden bűnt 349.
Vö. F 2c (Istennek a megigazult emberben való bennlakása és kegyelmi működése); G
lbc (Az egyház a Szentháromság műve marad); G 3ac (Az egyház a karizmák
sokféleségéből épül fel).

B 3c. A S z e n t l é l e k is t e n i m iv o l t á n a k f o g a l m i k e r e t e

A Szendélek ‘sem nemzetien, hsem nemzett Λ71 ' b75 b485 b490 b527 b617 *b683; az Atyától
és ‘a Fiútól származik 42 44 '48 ' 51 64 ('64) 71 ('71°) '75 (147) 150 (gr.) '150
(lat.) 178 (188) '284 441 '470 568‘ 546 527' 490' 485‫־‬k '617 '682k ‘800 '850
'853 '1072 '1300 '1330 '1986 '3807; ó az Atya és a Fiú Lelke 178 527k 441 490
4780; a “Füioque” ésszerűen került be a hitvallásba, (mivel ‘alá lehet támasztani
az atyák tanúbizonyságával) 1302 1986 ‘3553.
A Szendélek ' egyetlen eredetből, ill. egyetlen lehelésból származik, '0nem két eredetből' b850
'1300 ' 1 9 8 6 ' 1331‫ ;״‬mondhatjuk: a Szendélek az Atyától származik a Fiú által
1300; a Fiút a görögök oknak (causa), a latinok pedig a Szendélek léte eredeté-
nek (princípiumának) tartják 1301 1986; éppen azt, hogy a Szentlélek a Fiútól
származik, maga a Fiú az Atyától birtokolja 1301.
Egy és egyeden a Lélek, aki ‘egyedül származik 40k 51 71 108 '1330.
A Szendélek kezdet nélküli 568 800 1331; öröktől fogva származik (idődén) 441 617
850 1300 1331 1986; mindig és vég nélkül létezik 800 4522.
A Szentlélek isteni lényegű 168; elutasított: (Nem az Atya lényegéből való] 722\ hang-
súlyozzák teremteden isteni mivoltát a tévedések ellen: (a Szendélek szolga a
‘Fiú által létrehozott teremtmény] 44—49 71 145 '152 155 '170 485 490 527 617
1332 2527.
A Szentlélek mint az Atya és a Fiú Lelke Isten szeméiyes szcictete, és “kutatja” “Isten
mélységeit” (3326 3331) 4780; az isteni személyek közti szeretetcsere “szemé-
lyes kifejeződése”; “személy-szeretet-”, “ajándék-szeretet” 4780; a Lélek sze-
mélyét érintő tévedés 4522.

4. A h á ro m sá g o s Isten

B 4a. A háromságos I stenbe vetett hit

Az egyes isteni személyekben, az Atyában, a Fiúban és a Szendélekben való hit tanúbi-

zonyságai 1//30 36 40//51 55 60-64 71 73 75 105125 144k 150 188 300 325

1174
 Témakörök szerinti mutató - B: Az éló Isten

367 421 441 451 470 485 490 501 525 542 546 680 790 851 1330; vö. a keiesz-
telési formula is: K 3b.
Hit az isteni Szentháromságban 3k 6 71 73 75 112 115 177 188 325 367 421 525 528k
546 568-570 680 790 800 851 1330 1880.
Kizárólag három személy van: a Szentháromságon kívül nincs más isteni természet 188
851; elutasítottak a pnszcillanisták, akik a Szentháromság mellett az istenség-
nek más neveit is bevezetik 452; ezt a Szentháromságot szám nem sokszorozza
meg 367; ez a három személy nem fordul vissza önmagába, és nem kisebbed-
nek, hanem állandóak maiadnak 144; Isten Igéjének tehát nmcs vége 160.
Az emberi értelem és az isteni Szentháromság: ésszel fel nem fogható, ki nem mond-
ható titok 167 367 525 616 619 2669; vö. A lbc (A kinyilatkoztatás titokjelle-
ge); A 4a (Értelem és hit); a Szentháromságban van egy kimondhatatlan nem-
zés 114; elutasítottak az olyan megállapítások, amelyek a Szentháromság bizo-
nyithatóságának lehetőségét állítják, vagy azt a valósággal, az eszmeiséggel és
az erkölcsiséggel azonosítják 3225k, újabb tévedések a Szentháromságról és
különösképpen az Atyától és Fiútól különböző Szendélek személyéről 4522.

B 4 b . A S zentháromság hitének megfogalmazása

4ba Az isteni szem élyek közti különbség. Bizonyos különbség megléte (a
modalistákkal szemben): Ugyan Isten egyetlen, mégsem egyedül önmiga szá-
mára van 71 451 490; az isteni Szentháromság nem három név személye
(hüposztazisza) 284 546; a személyeket nem egymással azonosítani, mintha
ugyanazt az Istent hívnánk egyszer Atyának, máskor Fiúnak vág)‫ ־‬Szendélek-
nek 73 75 112 154 188 192-194 284 451 530 569 1330; nem az Atya testesült
meg és halt meg 105; az Atya csak egy, nem három, stb. 75 421; Isten Fia
öröktől fogva létezik az istenség titkában, megkülönböztetetten az Atyától és a
Szendélektól 4520; a Szendélek öröktől fogva létezik mint Istenben létező sze-
mély, megkülönböztetetten az Atyától és a Fiútól 4522.
A különbözőség természete: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek viszonyt kifejező nevek 528 532
570; a viszony alapján lehet a három személy sajátosságait megkülönböztetni
570 573 800; mondhatjuk: másvalaki az Atya, másvalaki a Fiú stb, mégsem
mondhatjuk: másvalami az Atya, másvalami a Fiú sth 573 805; a viszonyt kife-
jezó névben a másik személy is megneveztetik 532 570; a “Szendélek” név
helyett, amely nem fejezi ki kellőképpen a viszonyt, az “Adomány” (Donum)
nevet is használhatjuk 570 4780.
A személyek sajátossága kölcsönös összehasonlítás alapján: az Atya öröktől fogva szü-
letés nélkül való, a Fiú öröktől fogva való, születik, a Szendélek születés nélkül
származik, és öröktől való 532; vagy: az Atya nemző, a Fiú nemzett, ill. szülött,
a Szendélek származó 71 188 284 367 470 (526) 800 4522.
A személyek közti különbségből fölyó logikus koietkezmények: nem lehet átvinni az iste-
1 1 1 lényegre azt, ami a személyek sajátja 367; ezért az isteni lényeg az,ami nemz,
nem nemzett, és nem származik, hanem az Atya nemz, a Fiú nemzett stb. 803k.
4bb Az isteni személyek közti egyenlőség. A Fiú összehasonlítása az Atyával: az
Atya nem nemzett mást, mint ami önmaga 525; a Fiúnak adta (‘korlátok nélkül)
mindent, ami az övé, kivéve az atyaságot‘470 *526 *805 1301 1986;a Fiú tehát
'mindenben egyenlő az Atyával (coaequalis) , bsemmiben nem különböző 74 (76) *b144
164 b290 441 470 485 ‘190 491 ‘526 536k 572 617 ‘681 *852 1337; ugyanabból

1175
 Témakörök szerinti mutató - B: Az élő Isten

a természetből való 144 297 470; egylényegű az Atyával (consubstantialis) 42/

/51 55 125 138 150 272 301 357 430 441k 504 526 547 554 617 619 681 852
1337 (1880) 2516 2519 3350 3675.
Ezt az egyenlőséget különösképpen kifejezik - : az istenség 74 144 149 168 295 318
357; a Fiú ezért Isten az Istentől 40//51 125 144 150 490 (525); világosság a
világosságtól 40//48 125 144 150 525; élet az élettől 4 0 ;- : a tisztelet, a dicső-
ség, a fenség 74 290 318; - : az örökkévalóság (coaeternus) 27 74 290k 297 357
441 526 (611) 617 1337 (4522); - : a bölcsesség és a tudás 164 169 566 573; -
: az akarat és a hatalom (mindenhatóság) 144 164 169 290 566 573 681 852;
Jézus Knsztus mint tökéletes Isten: E 5a (jézus Krisztus egylényegű az Atyá-
val).
A Szentlélek összehasonlítása a%Atyáiul is a Fiúval a Szendélek valóságosan az Atyától és
a Fiútól származik 168; az Atyával és Fiúval —: egylényegű (consubstantialis)
29 46 55 (152) 441 853 4781; - : egyenlő (coaequahs) 71 175 441 527 569 853;
különösképpen a tiszteletben és fenségben; ezért ‘együtt imádott (coadoratur) és
bdicsőített (conglonficatur) Jb42 147 *b150 J174 *546; - : egyenlőképpen örök
(coaeternus, cosempiternus) 71 441; —: egyenlő a hatalomban és az erőben
(potentia, virtus) (29) 145 147 152; ahogy az Atya és a Fiú, mindenütt jelen van
169; mint az Atya és a Fiú Lelke Isten személyes Szeretete, és “kutatja” “Isten
mélységűt” (3326 3331) 4780.
A három személy együttes összehasonlítása: az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy és ugyanazon
természetű 297; ezért egylényegűek (‘consubstantiales, ‫ ש‬. bconessentiales) ‘3 Jb325
'415 421 '442 '501 502 '516 '542 b547 554 '616-618 *680 b682 *790 '800 '805
Jb851 '4522 '4781; egyenlóek (coaequales) 4 75 169 173 415 441 537 616-618
682 800 4522; ezért a Szentháromságban nincs alacsonyabb, migasabb, na-
gyobb vagy kisebb 75 569 618.
Különösképpen egyenlők az Atya, a Fiú és a Szendélek - : az istenségben (ók tökéle-
tes [*plenus, bperfectus] Isten) 4 73 75 176 *325 b441 '529 '790 ' 1851 4781; - : a
tiszteletben és fenségben 73 75 501 529 1331; az örökkévalóságban (a
'Szentháromságban nincs semmi előbb vagy később) *75 '144 162 173 284 '618
1331 (4522); egyfoimán örökkévalók 75 147 325 546 616-618 680 682 790
800k 853 4522; egyik sincs a másiknál előbb vagy később, vagy a másik nélkül
531; —: a mérhetedenségben (mindenütt jelen vannak, és mindent magukba
foglalnak) 75 169 173; - : a hatalomban 75 173 325 529 680 790 800 853 4522;
a Szentháromságban a hatalomban nincsenek fokozatok 144 7211331; legben-
sóbb életében Isten lényegileg “szeretet”, ami a három isteni személyben kö-
zös 4780.
Elítéltek a személyek egyenlőségével kapcsolatos tévedések [Ά Fiú és a Szentlélek
teremtmények] '155 721k 734 '1332.
4bc Az isteni személyek kölcsönös egymásban léte A Fiú mindig az Atyában
van (és fordítva) 113 115; az Ige szükségszerűen egyesülve van Istennel 112
115; a Szendélek Istenben marad, és benne lakik 112; az Atya egészen a Fiúban
és egészen a Szendélekben van, a Fiú egészen az Atyában és egészen a Szendé-
lekben van, sth 1331; azt, hogy a Szendélek a Fiútól származik, maga a Fiú az
Atyától birtokolja 1301; az egy és hármas Isten legbensóbb élete az isteni sze-
mélyek közti szeretetcsere 4780; a Szentlélek az isteni személyek közötti szerc-

11 7 6
 Témakörök szerinti mutató - B: Az élő Isten

tetcsere “személyes kifejeződése”; "szeretet-személy”, “ajándék-személy” 4780;

vő. B 3c (A Szentlélek istensége).
4bd A három isteni személy egyetlen Isten. Elvek: a három isteni személy egyet-
len Isten 71 73 75 112 325 530 546 680 683 853 1330; Istenben szám csak a
szeméi vekkel kapcsolatban létezik 530; a három személyt az istenség egyetlen
neve illeti meg 188 441; háromság az egységben, egység a háromságban 441
501 546.
A három személyben egyetlen fér ugyanéi* hközps, cegyedüli) isteni lényeg (substantia,
essentia, natura) van 3 71 73 75 144k 147 153 172 177 188 '284 <367 415 421
441 451 b470 485 490 501 525 527-529 535 542 546 616 683 800k 804k 806
1330 2527; az Atya ugyanaz, ami a Fiú, az Atya és a Fiú ugyanaz, ami a Szent-
lélek, vagyis természetből fakadóan egy Isten 573 805; a Szentlélek az istenség-
ben egvlényegű az Atyával és a Fiúval 4781; Istenről mint “isteni lényegről”
kell beszélni, és nem csupán ablativusi, hanem nominativusi értelemben 745.
Az isteni lényeg egysége alapján Istenből a négyesség ki van zárva 804.
A Szentháromság lényege nem nagyobb az összes, mint az egyes személyekben (441)
490 529.
A három személyt megilleti - : egyetlen tisztelet 73 172 542 546; —: egyetlen méltóság
144k 172 177 490 525 542 618 680 851; - : egyetlen igazság 172; - : egyetlen
akarás 172 501 542 545k 572k 680 851; - : egyetlen erő 73 144k 415 421 441 451
490 501 525 542; - : egyetlen hatalom (potestas, potentia) 3 71 73 (144) 153 172
177 415 421 441 451 490 501 546 680 851; - : egyetlen cselekvés 415 441 501
531 542 545k; egyetlen uralom, egyetlen ország 172 501 542 546 3350; egyetlen
boldogság 415 441; vö. B lb (Isten az élet, az igazság és a jóság eredendő
alapja); B le (Isten minden véges doleg felett fenséges).
Istenben minden egy, hacsak nem merül fel a viszonyulás szembenállása 1330; egye-
dűl az isteni természet mindennek az eredete 804.
A Szentháromság egylényegű istenség 284k 415.
A három isteni személyben az isteni lényeg osztatlan, nem különböző és elválasztha-
tatlan [‘indindua, hindivisa (indinstbilis), Hnseparabtlis, dind1sl1ntla (indisereta)] *73
<144kb188 b284 b290d318 “367 *H15 d490 <505 b529 <531k <538 <542 <545k<561
<569 <571 <616 *683 '800 d805 d2697 *3326 b3815.
A minden egyes személy egy és azonos lényegéből fakadó logikus következmények. “Is-
ten” nem viszonyt kifejező név, vagy egy tulajdonság neve, hanem egy hata-
lomnak a neve, amely nem fejeződik ki viszonyulásban 71 528.
Mindent, amit a Szentháromság lényegére vonatkozóan mondanak, a három személy
egyetlen természetéről is egyenként is el kell mondani 542; ezért egyenként el
kell mondani: Isten az Atya, Isten a Fiú stb. 529; nem “három Isten” 71 73 75
176 529 546 683 853 1330; nem “három mindenható, teremtetlen, mérhetetlen
stb.” 75 529 (ebbe a szabályba ütközik 173: “omnia potentes”); Isten nem há-
romszoros (tnplex), hanem háromságos (tmuis) 528; Isten nem három sze-
mélyben különböző, hanem három különböző személyben létezik (2696) 2697
2830; nem az Atya stb. neveiben ke tesztelünk, hanem az Atya stb. nevében 415
441.
A tiszteletre vonatkozó következmények a Szentháromság nem különböző lényegét külön-
bözó módon kell imádni 367; nem helyénvaló a Szentháromság minden egyes
személyét egyenként tisztelni, hanem a Szentháromságnak közös tisztelettel

1177
 Témák ölök szerinti mutató - B: Az éló Isten

kell adózni 3325; ezért nincs külön ünnepe az Atyának, a Fiúnak és a Szentlé-
leknek, hanem üdvtörténet! ünnepek vannak 3325.
Nem elválasztani az isteni természet és a személyeket 745 803; elutasított a tnteizmus,
amely szétválasztja a személyek egyetlen természetét, és három személyes Is-
tent, akaratot és cselekvést vezet be 112 115 367 545 1880 3325; mégsem kell
Istenben minden különbözést tagadni 973k.

B 4c. Az EGY ÉS SZENTHÁROMSÁGOS ISTEN MŰKÖDÉSE

4ca Az isteni személyek működésének egysége a teremtett világban és az
üdvösségtörténetben. Az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek egyetlen cse-
lekvést kell tulajdonítani (171 325) 415 441 501 531 542 545k; ezen elv alapján:
Istenben minden egy, hacsak nem merül fel a viszonyulás szembenállása 1330.
A Szentháromság cselekvései elválaszthatatlanok, osztatlanok, közösek 491 531 535
538 571 618 3326; egyik személy sem cselekszik a másik személy előtt vagy
után vagy nélküle 531; a három isteni személy a teremtett világnak ‘nem három
eredete, hanem egyedül egy; mégpedig hegyedül a~ isteni természet 800 b804 '1331.
Ezért a megtestesülést az egész Szentháromság közösen vitte végbe 491 535 571 801
3327; Jézus Krisztus elküldése mint a Szentháromság műve: E 4a.
Az egyház az Atya, a Fiú és a Szendétek egysége által egyesített népnek mutatkozik
4104; van némi hasonlóság az isteni személyek és Isten gyermekeinek egysége
között az igazságban és a szeretetben 4324; a Szentlélek a működésben és a
bűnök megbocsátásában az Atyához és a Fiúhoz kapcsolódik 145; ugyan az
igazak lelkében való bennlakást és az üdvözítő működést a Szentléleknek kell
tulajdonítani, mégis ezek a Szentháromság közös cselekvései 3331 3814; az
egyház az idők folyamán a Szentháromság műve marad: G lcc; G 3aa (Az
egyház egységének isteni alapja).
4cb Az isteni személyeknek a teremtett világban és az üdvösségtörténetben
való működésének sajátossága. Alap: az egyes isteni személy műve és sajá-
fossága közt fennálló bizonyos hasonlóság 573 3326.
Ezért a teremtés az egyes személyekre vonatkozik a forma szerint: az Atya, akitől
minden létezik; a Fiú, aki által minden létezik, a Szentlélek, akiben minden
létezik 421 680 (851) 3326; vagy: az Atya a Fiú és a Szendélek által alkotott
mindent 171.
Lelki képességek, amelyeket a Szentháromságnak tulajdonítanak: az Atyának az emlé-
kezés, a Fiúnak a gondolkodás, a Szendéleknek az akarás 573.
Az Atyának tulajdonítják azokat a cselekvéseket, amelyekben a hatalom emelkedik ki
3326; a világmindenség teremtése 171 3326; vö. C 1 (Isten, az égés föld terem-
tője); az Atyának tulajdonított “mindenható” címmel kapcsolatban vö. B lb;
Jézus Krisztus elküldése mint az Atya műw: E 4b.
A Fiúnak tulajdonítják azokat a cselekvéseket, amelyekben a bölcsesség emelkedik ki
3326; az emberek kiengesztelódése Istennel 3326; a Szentháromság titka az
üdvösségtörténetben mindenekelőtt Knsztusban nyilvánult ki 4522: B 2b (A
Fiú a teremtés és üdvösség közvetítője); C le (Isten Fia mint a teremtés közve-
títóje); E 3 (jézus Krisztus, a Megváltó); E 4c (jézus Krisztus küldetése).
A Szentléleknek tulajdonítják azokat a cselekvéseket, amelyekben a szeretet és isteni
jóság emelkedik ki 3326; az Ige megtestesülése: E 2a (jézus Krisztus fogantatá-
sa és születése); E 4d (Krisztus elküldése mint a Szendélek műve); segítsége a

1178
 Témakörök szerinti mutató - B: Az élő Isten

lélek megszentelésében és bennlakása az igazakban: B 3b (Isten Lelke a terem-

tett világban és az üdvösségtörténetben).

C. ISTEN M EGTEREM TI, ÉS MEGÁLDJA A VILÁGOT

1. H it Istenben, az ég és föld teremtőjében

C 1a . I sten , m indennek a terem tője

Isten a teremtője {szerzője,bkezdete) minden dolognak, az égnek és a földnek, a látha-

toknak és a láthatatlanoknak, az időknek 19 21k 27-30 36 40//51 55 60 125
150 188 191 800 3001k b3004 3025 3538 3955 4102 b4206 '4320 4334; “mm-
den tőle van” 60 421 680 (851) 3326; ő alapozta meg és tartja fenn a világot
4203 4302; minden dolgot hordoz, és úgy cselekszik, hogy minden azzá le-
gyen, aminek lennie kell 4336; Isten ad mindenkinek életet, lélegzést és min-
dent 4140; ó a világmindenség uralkodója 1 5.
A teremtés az egyes isteni személyekre van vonatkoztatva: az Atyára, akitől minden
van, a Fiúra, aki által minden van, a Szentlélekte, akiben minden van 421 680
(851) 3326; az Atya mindent a Fiú és a Szendélek által alkotott 171; vö. B 4c
(Az egy és háromságos Isten működése a teremtett világban); C le (Isten Fia, a
teremtés közvetítője); C ld (A Szentlélek működése a teremtett világban).
A Szentháromságon kívül nincs semmi, ami nem teremtetett 285.
Vö. B l f (Isten teremti és kormányozza a világot); B 4c (Az egy és háromságos Isten
működése a teremtett világban).

C 1b . I sten az egyetlen terem tó

A világnak nincs két hatóoka vág)‫ ׳‬két Isten,'a láthatók Istene és a láthatatlanok Istene, ha%
Ószövetség szerzője és az Üjszpietség szerije b198 '199 »325 (^85) b790 b854 b1334
bl 336 (1,1501); vö. A 3bb (Sugalmazás); az ördög is Isten teremtménye, nem
teremteden kezdet (a rosszé) 286 457k 800 (1078); az öldögnek nincs teremtő
ereje 458.
A teremtő erőt (ill. 'mindenhatóságot) egyeden teremtményre sem lehet átruházni
‘2170k 3624. Vö. B 4c (Az egy és háromságos Isten működése a teremtett
világban).

C le. I sten F ia mint a teremtés közvetítőié

Isten Fia, Isten képmása a mintaoka minden dolog lényegének (formájának), szépsé-
gének és rendjének 3326; Isten Igéje által teremt és tart fenn mindent 4203;
Krisztus felvette és egyesítette magában a világot 4338 (4345); benne teremte-
tett és áll fenn minden 4114; minden változásnak az az alapja, ami nem változik
és aminek alapja Krisztusban van 4310; Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mind-
örökké 4310; Krisztus, a kezdet, mindeneki előtti 4114; ó kezdet a kezdettől
1331; Isten terve öröktől fogva Krisztusban kezdődik 4814; az Atya Krisztus
által és őbenne akarta újrateremteni azt, amit már megteremtett 4616.
Krisztus - : a láthatadan Isten képmása 3326 4310 4322 4814; - : az egész teremtés
elsószülöttje 40 50k 60 (490) 4310; a Fiú ('Isten Igéje), aki által minden van
(vagy 'lett) 40//51 60 125 150 421 680 '4338 '4345; “aki által az idők elren-

1179
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

deztettek” 50k; - : mindeneknek a teremtóje 485; - : mindennek (*mindenkinek)

az Ura 3913 4114 *4158; vö. E 3bd (Jézus Krisztus királysága).
Krisztus a tökéletes ember 4322 4338 4345; vö. C 4fh (Krisztus a tökéletes ember); C
4fi (Krisztus, az ember üdvössége); C 4jl (Krisztus és az emben hivatás); E 3a
(Krisztus az üdvösség közvetítője); E 5b (Krisztus egylényegű az emberekkel).
Krisztus a történelem célja és középpontja; C 5b; M 3bf (Örök élet és uralkodás
Krisztussal).
Krisztus működése a világban: C 4de (Krisztus működése az emberek között és a
történelemben); E 2 (Jézus Knsztus életének, halálának és felmagasztalásának
misztériumai); E 3 (Jézus Krisztus, a Megváltó).
Isten teremtésterve és a megváltás Krisztusban: C Iga (Isten, a világmindenség és a
történelem ura); E 3a (Jézus Krisztus, az üdvösség közvetítője).
Vö. B 2b (Az Atya Fia, a teremtés és az üdvösség közvetítője); B 4c (Az egy és
háromságos Isten működése a teremtett világban).

C 1d . A Szentlélek működése a teremtett világban

A Szendélek az, “akiben minden” van 421 680 3326; betölti a földet 4311; megú|itja a
föld színét 4326; irányítja az idők folyását 4326; Elutasított: [A Szendélek a
világ lelke] 722.
A Szendélek a forrása az ajándékoknak, amelyeket a teremtmények kapnak: a létezés
és a kegyelem 4781; vö. F 2cd (A Szentlélek ajándékai).
Vö. B 3b (A Szentlélek a teremtett világban és az üdvtörténetben); C 4df (A Szendé-
lek működése az emberek között és a történelemben); B 4c (Az egy és
háromságos Isten működése a teremtett világban).

C 1e . Isten teremtményei jók

Isten minden teremtményt jónak teremtett 285 470 685 1333 1350 4336; a túlságosan
optimista megállapítások azonban elutasítottak 1044k 1047.
Vö. C 4b (Isten !ónak teremtette az embert).

C 1f . Isten m e g e n g e d i a ro sszat

lfa A rossz eredete. A rossz a jó hiánya 3251; a rossz nem lényeg (szubsztancia)
vagy természet, hanem *büntetés a lényeg számára'286 1333; vö. D la (A gonosz
lélek kísértése).
A rossz eredetéről szóló tévedések (a mameheusoké és a pnszcillianistáké) elutasítót-
tak: [A rossz eredete és lényege az ördög] 286 457 874; vö. C lb (Isten, az
egyeden teremtő).
A teremtmények szabadsága mint a rossz eredete: a szabadság nem jogosít fel arra,
hogy mindent megtehessünk, még a rosszat is 4317; C lic (A földi dolgok
autonómiája); C 2b (Az angyalok bűne és annak következményei); C 4fc (Az
ember szabadsága); D la (A gonosz lélek kísértése); D lb (Az emberi bűn oka).
lfb Isten megengedi a rosszat 3251; Isten előre tud a rosszról, azonban nem
határozza el előre 628 685; a rossz elóretudása nem jelenti azt, a rossz abból
szükségszerűen következnék 333 627.
Elutasított: [Isten viszi végbe az ember rossz cselekedeteit] 1556; [Isten nem tudja
megakadályozni a rosszat] 727.

1180
 Témakörök szerinti mutató · C: Isten megteremti cs megáldja a világot

A rossz elutasított értelmezései: [Λ rossz cselekvésének feladatát Isten az ördögre

bízta] 1223·, [Az ember kísértései mindig bűnért járó büntetések —:‘Mártánál és
a vértanúknál 1s\ azok a bbűnös megtisztulását jelentik] *1972k b2470.
Vö. D lad (Isten megengedi a rosszat) F ld (Isten kegyelmi kiválasztása).

C 1g . A gondviselő Isten kormányoz mindent

Iga Isten a világmindenség és a történelem ura. Isten - : a mindenség ura, ül.

kormányzója 1 5 3003 3875;—: az idők királya 21k; - : az emben történelem és
az üdvösség történelmének ura 4341; az egész világot bölcsességének és jósá-
gának szabad és titokzatos elhatározásából teremtette 4102; gondviselésével
kormányozza a vüágot 629 2901 3003 3251 3875; Isten gondviselése és üdvö-
zító rendelkezései mindenkire kiterjednek az idők végezetéig 4195; a világ el-
határozása szerint át fog alakulni és be fog teljesedni 4302; vö. C lh (Isten a
világ célja); C 5a (Isten a történelem célja); M (Isten beteljesíti a vüágot és az
embert országában).
Isten mindentudó és mindenható B lb (Isten akarata); ismeri a teremtmények jövőjét (333
419) 621 625-629 646 685 3003 3646; vö. B lb (Isten tudása).
A teremtés ten* nem választható el a megváltás tervétől 4579; Isten terve Krisztusban
kezdődik, és benne van a csúcspontja 4814; a fejlődés csak azért lehetséges,
mert Isten, az Atya kezdettől fogva meg akarta osztani az emberrel dicsőségét
Krisztusban 4814; vö. A la (A kinyilatkoztatás eseményének megfogalmazása:
Isten szándéka); A le (A kinyilatkoztatás szakaszai); C le (Isten Fia mint a
teremtés közvetítője); C 4d (Isten az ember üdvösségét akarja, és közösséget
ad neki); C 4£h (Krisztus, a tökéletes ember); C 4ie (A fejlődés); C 4jl (Krisztus
és az emberi hivatás); C 5 (A történelem célja és beteljesülése); E 3 (Jézus
Krisztus, a Megváltó); E 4 (Jézus Krisztus elküldése); F 1 (Isten iigalmassága
és egyetemes üdvözítő szándéka).
A történelem összhangban van a kezdetben tett ígéretekkel 4813; vö. C 5 (A történelem
célja és beteljesedése).
Isten embereket választ E 6 c (Mána kiválasztása); F ld (Isten kegyelmi kiválasztása).
Az emberek cselekedetei és Isten kegyelme. F 3d (A megigazult ember beteljesedik
azáltal, hogy Isten kegyelemből megjutalmazza érdemei szerint); F 5a (A ke-
gyelem ingyenessége); F 5c (Isten kegyelme és az ember szabadsága); a jó aka-
rat minden megmozdulása Istentől való 244.
Vö. C Ige (Az emberek közreműködése Isten művében); C lic (A földi valóságok
autonómiája); C 4fc és L lb (Az ember szabadsága).
lg b A v ilá g tö tt é n e l m is é g e é s b e te lje s e d é s e . A vüágnak ez a bűntől eltorzult
alakja megszűnik 4339; vö. C 5 (A történelem célja és beteljesülése); D 6 (A
világ és a történelem a bűn fogságában); (Isten beteljesíti a vüágot és az embert
országában); M 3be (A világ beteljesedése).
Ige Az emberek közreműködése Isten tervében Isten tervébe bele van foglal-
va az emben történelem, amelyben az ember keresi helyzetének javulását 4334
(4813) 4814; Isten hatalmat ad az embereknek a vüág átalakítására és tökélete-
sítésére 4480; a társadalomban végzett szolgálatuk révén a folytatják a teremtő
művének fejlődését, és hozzájárulnak az isteni terv megvalósulásához 4334;

1181
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

műveik nem állnak ellentétben Isten hatalmával, hanem vívmányaik Isten nagy-
ságának jelet és elhatározásának gyümölcse 4334, vö. C 4ie (A fejlődés).
Az egyháznak közre kell működnie Isten elhatározásának megvalósításában a világ
üdvössége érdekében 4141; vö. G 2bb (Az egyház szentségi jellege); G 7aa (Az
egyház, a világ és az emberi nem).
Az emberek részesedése Jézus Krisztus művében: E 6 d.
A szabad embei; annak művei és Isten kegyelme: F 3d (A mcgigazult ember betegese-
dik azáltal, hogy Isten kegyelemből megjutalmazza érdemei szerint); vö. F 5c
(Isten kegyelme és az ember szabadsága).
Aki alázatosan a dolgok titkait kutatja, azt Isten kezénél fogva vezeti 4336; vö. C 4id
(Az emberi kutatás és a tudomány).
Az emben eseményekben, szükségetekben és vágyakban Isten jelenlétének vagy el-
határozásának !elei mutatkoznak meg 4311;a jó akarat minden megmozdulása
Istentől ered 244.
A társadalmi rendben is az isteni tökéletességek képmását kell felismerni 3772 (3978); az
isteni szeletet nyomai mutatkoznak meg az igazban, sót az isteni hatalom és
bölcsesség nyomai még az igaztalanban is 3331.
Elutasítottak azok az állítások, amelyek az emben tevékenység értékét és szükségessé-
gét kétségbe vonják 2201//2255 3817 3846.
lgd Elutasítások Elutasított a deizmus, amely tagadja Isten tevékenységét az
emberekben és a világban 2902\ elutasítottak a fatalista állítások: [az emberek
lelkét és testét, 1Krisztust is beleértve, ba sors, e‘a csillagok, *az abszolút szükségszerűség
irányítja] ‘283 ,b‘459k *1177 “ 1364.

C In. Is t e n a v il á g c é l ja

Isten minden dolog célja 3004 3538 4206 (4313) 4320.

A világ Isten dicsőségére teremtetett 3025; a teremtés Isten dicséletére van rendelve
4162; az emberek (a szentek) műveit és érdemeit Isten dicsőségére kell vonat-
kozta mi 243 (675 1824k) 3325 3743; az embernek saját magát és a dolgok
összességét Istenre kell vonatkoztatnia 4334; elutasított: [Isten dicsősége ugyan-
úgy kinyilvánul a jó tettben mint és a tossz tettben, még az istenkáromlásban is]
954-956.
Isten nem azért teremtette a világát, hogy boldogságát növelje vagy hogy a teljességet
elérje, hanem hogy kinyilatkoztassa tökéletességét 3002; vö. A la (A kinyilat-
koztatás eseményének megfogalmazása); A le (A kinyilatkoztatás szakaszai).
Az ember kérdései a dolgok végső céljáról 4303; vö. C 4ja (Az ember hivatása egy
magasabb rendű életie).
Isten mint az ember célja: C 4jb (Az ember hivatása az Istennel való közösségre).
Vö. C 5 (A történelem célja és beteljesülése);M (Isten beteljesíti a világpt és az embert
országában); M 3be (A világ beteljesedése).

C 11. Az ISTENI TEREMTÉS FOGALMI KERETE, A TEREMTŐ ÉS A TEREMTMÉNY

KÖZTI KÜLÖNBSÉG
lia Az isteni teremtés fogalmi kerete. A dolgok (,egész lényegük szerint) semmi-
^o/alkottattak 285 790 800 1333 '3025 3955, elutasítottak a panteizmus és az
ontologizmus ezzel ellenkező kijelentései 2846k 3024 3214—3219.
A teremtés mentes minden szükségszerűségtől 1333 2828 3002 3025 3218 3890 (4102).

1182
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

A teremtés nem öröktől fogva való, hanem Isten akarati aktusa ‘a% idők kezdetétől fogva
(1,szemben azokkal, akik kezdet nélküli örök világban gondolkodnak) *410 b951—
953 1333 *3002 b3890.
A “teremtés"fogalma. A modernizmus által követelt új értelmezés elutasított 3464; nem
megfelelő szóhasználat (‘a^ A tya “teremtette" a Fiút, hM ána “teremtette” Jézust)
'114 b536.
lib A Teremtő és a teremtmény közti különbség Isten minden teremtett felett
fenséges 3001; felülmúlja az emberi természetet 3973 3978; nincs teremtmény,
akinek maga Isten lenne a természete 285; Isten teremteden, végtelenül tökéle-
tes, mindenek felett fenséges, felfoghatatlan, egyszerű, változatlan, szellemi lé-
nyeg (szubsztancia), láthatatlan, mérhetetlen, örök: B le (Isten minden végest
felülmúl); az Atya kezdet nélküli: B ld.
Isten különbözik a világtól (*valóságosan és lényege szerint) 2901 '3001.
A Teremtő és a teremtmény között minden hasonlóság mellett még nagyobb a külön-
bözóség 806; a teremtett létező metafizikai lényegéről és a Teremtótól való
különbözőségről, az analógia entisről, valamint a lehetségességről (potentia) és
megvalósultságról (actus) szóló tomista tételek 3601-3604 3608 3622 3624; az
ember függ Istentől, az ó Teremtójétól 3008.
lic A földi valóságok autonómiáját nem szünteti meg teremtettségük. Minden
teremtett dolog és a társadalom saját törvényekkel, értékekkel és saját renddel
lett ellátva, amire az embernek figyelnie kell, és amit alakítania kell 4336 (4343).
Van a z autonómiának egy helytelenfelfogása, ha a “múlandó dolgok autonómiája” azt jelen-
ti, hogy a teremtett dolgok nem függnek Istentől, és az ember úgy használhatja
azokat, hogy nem vonatkoztat aTeiemtóre 4336; az emben jogokért küzdő
mozgalmat meg kell óvni a hamis autonómiától 4341.
Az isteni rendben a teremtés és különösképpen az ember igaz autonómiája nem csak
nem szűnik meg, hanem elnyen saját méltóságát 4341; a teremtmény a Terem-
tó nélkül a semmibe süllyed 4336; az értelemmel rendelkező ember nem \e-
télytáca a Teremtónek 4334.
Minden hívó, bármely valláshoz tartozzék is, meghallotta Isten megnyilatkozását a
teremtmények nyelvén 4336; Isten szüntelenül feltárja magát az emberek szá-
mára a teremtett dolgokban 4203; vö. A 2ab (Az ember képessége a vallási
igazságok felismerésére)
Az ember autonómiája: C 4fc és L lb (Az ember szabadsági).
Az ember és a földi valóságok autonómiája: C 4hb.
lid Elutasítottak a panteizmus és ontologizmus tévedései az Isten és terem-
tés közti különbözőség vonatkozásában; különösképpen: [Isten és természet azp-
nőt, üa Szentlélek a tilág lelke; ‘a z umverzáliák érdemben nem különböznek Istentől·, Λαζ
emben természet, ill. lélek valami teremtetlek,' a teremtés puszta semmi] d285 b722 ' 976
Λ977 1043 '2843 *2901 *3023 3201-3216.

lie A teremtmények kiterjedése és különbsége Kiterjedés, elutasított: [Isten annyit

teremtett, amennyit ki tudott gondolni] 410.
Különbség, a teremtmények két fajtáját (*”utraque creatura”) különböztetjük meg a szel-
lennek (láthatatlanok, az ég) és a testiek (láthatók, a föld) 19 27-30 36 40//51
125 150 *800 *3002 3021; anyag és szellem között lényegi különbség van (nem
*azonosság) '2901 3891.

1183
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

2. A z é g i v ilá g : a z a n g y a l o k

C 2 a. A z .a n g y a l o k I s t e n k üldöttei

2aa Az angyalok Isten teremtményei 800 (1078); nem Isten

A z a n g y a l lé g y e g e .
lényegéből valók 455; személyes teremtmények 3891; természetes kiválósággal
rendelkeznek 286; értelemmel rendelkeznek 475 2856; tomista tételek a széllé-
mi teremtményekről 3607 3611; tévedés az angyalok szaporodásáról 1077.
2ab A z a n g y a l o k m in t k ö z v e títő k I s t e n é s a z e m b e r e k k ö z ö t t Isten az angya-
lóknak kegyelmet ajándékoz, égi kegyelmi ajándékokat és Isten bennük lakását
(633 2800 3815); érdemeiket helyesen nevezik kegyelemnek 1901//1905; bt-
zonyos értelemben közvetítők Isten és az emberek között 3320.
Az angyalok tisztelete: J lég (A szentek tisztelete); M 3bd (Az angyalok és a szentek
közössége).

C 2 b. A z .a n g y a l o k b ú n e é s .a n n a k k ö v e t k e z m é n y e i

Vö. C lf (Isten megengedi a rosszat); D la (A gonosz lélek kísértése).

C 3. A látható világ
Isten teremtette a látható világot 800 3002; nem az ördög teremtette: C lb (Isten, az
egyetlen Teremtő); C lfa (A rossz eredete) tomista tételek a testi teremtmé-
nyékről 3608-3613.
Isten folyamatosan tanúságot tes~ önmagáról az embereknek a teremtett dolgokban 4203;
vö. A 2ab (Az emberi képesség a vallási igazságok felismerésére).
A földi valóságok autonómiája. C lic
A földi valóságok Istenié irányultsága. C lh (Isten a világ célja); C 5a (Isten és a törté-
nelem célja).
A világ a bűn fogságában van 4302 4339; a bűntől eltorzított alakja elmúlik 4339; az
ember felborítja a rendet önmaga és a teremtett dolgok között 4313;vö. C 4kb
(Az ember bűnösségének következményei a világra és a történelemre); D 6 (A
világ és a történelem a bűn fogságában).
A világ történelmisége és beteljesedése'. C lgb; C 5 (A történelem célja és beteljesülése); M
(Isten beteljesíti a világot és az embert országában); M 3be (A világ beteljese-
dése).
Világ és ember, a világ az emberi nem történelmének színtere, tevékenységének lenyo-
mata 4302; a világ elemei az emberben értelme által tetőpontjukra jutnak, és
felemelik hangjukat a Teremtő őszinte dicsértére 4314; az ember elsőbbsége a
dolgokkal szemben 4694; az ember minden élőlény felett áll 4812; hasonló
hozzájuk 4812; minden földi dolognak őrá kell irányulnia mint közép- és tető-
pontra 4312; Isten mindent az ember kedvéért teremtett 4339; az ember Isten
dicsőítésére uralja és használja a földi teremtményeket 4312 4334 (4337) 4448
4812; tisztelet a természet dolgaival, a kozmosszal szemben 4816; a rend az
emberek és minden teremtett dolog között 4313; ember és a teremtés: C 4fb
(Az ember méltósága); C 4h (Az ember és a teremtett világ); L 4f (Felelősség-
teljes bánásmód a világgal).
Elutasított állítások: [az égnek és a csillagoknak lelke van, és értelemmel rendelkező
erők] 408; [a teremtmények múlandó volta ellentmondást rejt magában] 1047.

1184
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

4. A z e m b e r

C 4a . Az em beri n e m e r e d e t e

Isten teremtette az embert 800 3002 3008 3955 4314 (4341); Isten szeietetból terem-
tette, és szeietetból tartja fenn 4319; Isten mint a népek eredete 4195; Isten
magának az embernek a kedvéért akarta az embert 4324; Isten terve és akarata:
az ember igazi java 4335.
Elutasított: [Az emberi természet nem különbözik a Teremtő természetétől) 285.
Adám és Éva az első emberek, akiket Isten teremtett 443 1363\ elutasított a
poligenizmus: [Vannak emberek, akik nem Adám természetes nemzés általi
leszármazottai] 3897.
Az ember gyakran vonakodik elismerni Istent mint az ó eredetét. Ezáltal az ember
kapcsolata Istennel, önmagával, embertársaival és minden teremtett dologgal
rendezetlenné válik 4313; vö. D le (A bűn lényege).
Az ember Istentől, az ó Teremtójétól függ 3008.
Vö. C 1 (Isten, az ég és föld teremtóje).

C 411. I sten jónak teremtette az embert

4ba A bűntől való mentesség. Isten sértetlen, bűn nélküli embert teremtett 239
389 621; Adámnak ‘szabad akarata mit, és hereje volt szeretni, hinni és munkálkodni,
ahogyan illő *239 b396 (*398) *621 (*1521 *1555) *3955 0400‫)־‬.
Vö. C le (Isten jónak teremti a teremtményeket).
4bb S z e n ts é g é s i g a z s á g Az ember szentségben és igazságban teremtetett 621
(633) 1511 4313; az eredeti igazság és szentség Adám számára kegvelemi aján-
dék volt (389) 2616 3891; Adám mint Krisztus ősképe 4322; istenképmásság
4322.
Elutasítottak azok a megállapítások, amelyek a természet romladan állapotának ke-
gyelemi jellege ellen irányulnak: [Adámjő cseltktdelet természetük szerint érdemesek
toltak az örök életre;bérdemeit és boldogságátjogtalanul netezik kegyelemnek; cIsten nem
teremthette kezdettőlfogta olyannak az embert, amilyennek most megszületik, vagyis tenné-
szeles igazság nélküli *1901//1926 2434-2437 1979 ‘ 935 ‫ ר‬.
Azok az érékek, amelyek az ember Istentől kapott felépítettségélx51 származnak, jók
4311.
Vö. F 3 (A megigazult ember).
4bc Halhatatlanság. Adám halhatatlan volt 222 (1511); Adám számára a halhatat-
lanság kegyelemi ajándék volt, nem természetes velejárója 1978 2617.

C 4c. Az EMBER V É T K E Z E T T , ÉS A BŰN HATALMÁBAN VAN

Vö. C 4fg (Az ember bűnössége és annak következményei); C (A társadalom zava-

rai az emberi bűn miatt); C 4ha (Rend Isten, az ember és a teremtett világ
között); C 4 if (A bún által megromlott emben tevékenység); C 4jk (Az ember
bűnössége mint hivatása teljesítésének akadálya); C 4kb (Az ember bűnösségé-
nek következményei a világban és a történelemben); C 4kd (Az emben nem
veszélyei és problémái); C 4ke (A szegények); C 4kg (Az ember keiesi az értei-
met); D (A teremtmények bűne, amelyet Isten megbocsát).

1185
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti cs megáldja a világot

C 4d . I s t e n akarja a z em b e r ü d v ö s s é g é t , é s k ö z ö s s é g e t a d n e k i

4da Kegyelmében Isten üdvözíteni akarja az embert. Az üdvösség megszaba-

dulás attól, ami az embert elnyomja, a bűntől és a rossztól,és öröm Isten meg-
ismerése és afelett, hogy Isten ismer minket. Ez Krisztus életében kezdődik,
halála és feltámadás által ötökre elnyeljük, és ennek a történelemben Krisztus
eljöveteléig folytatódnia kell 4571; vö. C 4fi (Krisztus, az ember üdvössége); C
4jc (Minden ember üdvösségre szóló meghívása); E 3a (Jézus Krisztus, a Meg-
váltó).
Az isteni kegyelemhez és Isten egyetemes üdvözítő szándékához vö. F (Isten megiga-
zulttá teszi és megszenteli az embert); F 1 (Isten irgalma és egyetemes üdvözí-
tő szándéka).
4db Isten kiválasztotta és megváltotta az embert Isten jó és irgalmas az embe-
rekkel 62 236 248 309 1534 1548k 1562 1576 1668 1696 4166 (4197) 4318
4685; mindenki iránt atyai gondossággal viseltetik 4324; ó mindenkinek az Atyja
4199; Knsztusban mint Messiásban Isten iigalmassága nyilvánult meg 4685; B
lb (Isten akarata: Isten irgalmas); F 1 (Isten irgalma és egyetemes üdvözítő
szándéka).
Fiában az Atya a világ teremtése előtt kiválasztotta és a fogadott fiúságra rendelte az
embert 621 4103; elhatározta, hogy felemeli az embert az isteni életben való
részesedésre 4102; dicsőségét Krisztusban kezdettől fogva meg akarta osztani
az emberrel 4814; az ember meghívottsága az Istennel való közösségre és pár-
beszédre: A la (A kinyilatkoztatás eseményének megfogalmazása); A le (A
kinyilatkoztatás szakaszai); C 4fb (Az ember méltósága).
Ádám bűnbe esése után az Atya nem hagyta el az embert, hanem segítséget adott neki
az üdvözüléshez Krisztusra, a Megváltóra való tekintettel 4102 (4203); népévé
választotta Izraelt, és szövetséget kötött vele 4122 (4140) 4332 4198 4221; vö.
A le (A kinyilatkoztatás szakaszai); E lb (]ézus Krisztus megígérése az Ószö-
vétségben); E le (A pogányok és az ószövetségi hívók üdvössége az ígéretbe
vetett hit által); G lbb (Az Ószövetségben előre jelzett egyház); G 3ce (Az
egyház és a vallások); K la (Szentségi jelek az Ószövetségben).
Isten Knsztusban váltotta meg az embert: C 4fh (Krisztus, a tökéletes ember); C 4fi
(Knsztus, az ember üdvössége); C 5b (Krisztus és a történelem célja); E (Isten
Jézus Knsztus által váltja meg az embert); E 3 ()ézus Knsztus, a Megváltó).
Isten megítéli majd az embert, és beteljesíti a világot: M 2 (Isten uralmának betelje-
sedése).
Isten elvezeti majd az embert örök országába: M 3 (Az eljövendő világ élete).
4dc Isten kinyilatkoztatta magát az embereknek. Isten kezdettől fogva és a
történelem folyamán kinyilatkoztatta magát az embereknek: a teremtett dől-
gokban, az ősszülóknek, a pátnárkáknak, Mózesnek, a prófétáknak és Krisz-
tusban, az ó Fiában 800 4203; vö. A le (A kinyilatkoztatás szakaszai); A 2a (Az
ember képessége a vallási igazságok megismerésére).
4dd Isten és a vallások Isten a vallásokban megmutat^ magát az embereknek, és
megengedi, hogy kapcsolatba lépjenek vele: A la (A kinyilatkoztatás esemé-
nyének megfogalmazása); A le (A kinyilatkoztatás szakaszai); A 2ab (Az ember
képessége a vallási igazságok megismerésére); G 3ce (Az egyház kapcsolata a
vallásokkal).

1186
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

4de Krisztus működése az emberek között és a történelemben. Vö. C 4fh

(Krisztus, a tökéletes ember); C 4 f1 (Knsztus, az ember üdvössége); C 5b (Krisz-
tus és a történelem célja); E 2 (|ézus Knsztus életének, halálának és felmagasz-
tatásának titkai; működése a történelemben a Lélek által); E 3 (Jézus Knsztus,
a Megváltó); G lbe (Az egyház a Szentháromság műve marad).
4df A Szentlélek működése az emberek között és a történelemben. A Szent-
lélek - : irányítja az idők folyását 4326; - : mindenkinek megadja a lehetőséget,
hogy a húsvéti miszténumhoz csatlakozzék 4322; —: segíti a társadalmi rend
fejlődését igazságban, igazságosságban, szeretetheti és szabadságban 4326; a
Szentiélekben ű) teremtménnyé alakul át az ember 4337; vö. B 3b (A Szentlé-
lek a teremtett világban és az üdvtörténetben); G lbe (Az egyház a Szenthá-
romság műve marad).

C 4 e. Az em ber testi és lelki t e r m é s z e t e

4ea Az ember összetett természete. Isten kezdetben egynek teremtette az emberi

természetet, és az embereket az egységre rendelte 4132; az emberi természet
‘bi'vnyos mértékig egysem áll szellemből, ill. bértelmes lélekből és testből 250b272
1800 b900 *3002 4314 (4812); a testtel és lélekkel, szívvel és lelkusmeiettel,
szellemmel és akarattal rendelkező egyetlen és egész ember 4303; az ember mik-
rokozmosz 3771; vö. Knsztus emben természete: E 5b (Jézus Krisztus az em-
berekkel cgylényegű)·
4eb Az ember lelke A lélek az ember életelve 2833; az *értelmes lélek valóságos,
önmaga által, az emben test *lényegi é s cközvetlen formája b900'902 lb1440 'c2828;
a lélek részei, amelyekből az ember tula|donképpem természete áll 4812.
A lélek szellemi (*spintuális), 111. értelmes (1,rationalis, 111. intellectualis) b657 L902 b1440
h2828 '3771 '4314; tudattal és akarattal mcga|ándékozott 4653; a lélek halhatat-
lan 1440 2766 3771 4400 4314; értékesebb a testnél 815; vö. Knszhis értelmes
lelke: E 5b (jézus Knsztus az emberekkel egylényegű)·
Az embernek fel kell ismernie önmagában a szellemi és halhatatlan lelket 4314; a lélek
az ember halála után is fennmarad ügy, hogy az “emberi én” - teste kiegészíté-
se nélkül —a közbeeső időben is fennmarad 4653.
Az emberben egyetlen lélek lakozik, nem kettő 657k; a nagyszámú testnek megfelelően,
amelvekbe beöntetnek, sok lélek van, tehát elutasított tévedés: [egyetlen közös
lélek van minden emberben] 1440.
Tomista tételek a lélekról és annak képességeiről 3613—3622; elutasítottak a lélek fel-
építettségére vonatkozó tévedések 977 3220—3224.
A lélek eredete. Isten ' közvetleniil bsemmibői teremtette (190 360) b685 '3896 (3953); a
lelket nem lehet természetes nemzéssel létrehozni 360k 1007 3220-, nem fejlő-
dik ki tisztán érzéki pnncípiumból 3220k, nem az ‘isteni lérryegböl (szubsztanciából)
való, ill. nem brésze Istennek *b90 ' b201 '285 '455 b685.
Elutasított: [Az emberek lelkei már korábban léteztek az égben, és bűneik büntetése-
ként űzettek a testekbe] 403 456.
A lelket nem lehet levezetni csak fizikai és társadalmi előfeltételekből 4314.
A lélek (és a test) az örök boldogságban: M 3b (Az örök boldogság); különösképpen M
3ba (A boldogság feltételei) M 3bb (Isten szemlélése).

1187
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

4ec Az ember teste Testi felépítése révén az ember egyesíti önmagában az anyagi
világ elemeit úgy, hogy azok benne elérik csúcspontjukat 4314; !ónak és méltó-
nak kell tartani testét, mivel Isten teremtette és fel fog támadni az utolsó na-
pon, és nem szabad lebecsülnie 4314; nem szabad testével, amelyben meg kell
dicsőítenie Istent, hamis vonzalmakat szolgálnia 4314.
Lehet azt állítani, hogy a test eredete már létező élő anyagból való 3896; elutasított a
manicheusok té\edésc: [A test megalkotása az ördög műve] 462k.
A fizikai élet alapvető já , mert a személy minden további java erre támaszkodik, és
ebből bontakozik ki (4552) 4791; vö. L 4d (A felebarát testére vonatkozó köte-
lességek és jogok); L 5g (Az emben jogok).
Jog az élethez, a testi épséghez és a tisztességes életvitelhez: L 3c; L 4d; L 5g (Az
emberi jogok); a saját testünkkel és felebarátunk testével szembeni kötelességek:
L 3c; 4d.
Az ember szexualitása. L 3c (A testre vonatkozó kötelességek és jogok); L 6 b (Az
emben szexualitás).
Az emberi élet továbbadása. L 6 c.
A z elhunytak testéről valógondoskodás. L 4d (A felebarát testére vonatkozó kötelességek
és jogpk)
A bűn által megsebezve az ember megtapasztalja a test ellenállását 4314;vö. D 2bc (Az
ósbűn következményei); D 3be (A bún következményei).
A test feltámadása és megdicsőülése. M 3a; M 3bc.
Szenvedésé* halát. C 4ef, M 2ba.
Az egyház ellenzi az emben test túl nagy fel- vág)‫ ׳‬leértékelését 4341.
4ed Az ember szíve. Szívében talál rá az ember benső világára, és ott várja őt Isten
4314; a szívben dönt az ember sorsáról 4314; a szívbe Isten belső törvényt
vésett be 3247k (3272) 3780k 3956 4316 4580; vö. C 4ff (A lelkiismeret); L le
(Az ész parancsa mint természettörvény); L le (A lelkiismeret).
Isten megvizsgálja a sziveket 4314; ismén a szíveket és azt, ami rejtve van 670 2866;
egy edül ó a szív bírája és vizsgálója 4328; B lb (Isten tudása).
Az emben szív egyensúlyvesztése és romlottsága és annak következményei az emberre és a
világra 4310k;vö. D lb (Az emberi bűn oka); D 4a (A bűn a társadalmi viszo-
nyokban: alkalmak és okok).
Krisztus az ó Lelkének erejével működik az emberek szívében 4338.
Az egyház üzenetének egybecsengése az emben szív vágyaival 4321 4326; rajta kívül
semmi sem képes kielégíteni az ember szívét 4321.
Az emberek nevelése a szív kultúrájára 4331; vö. L 13 (A kultúra rendje).
Vö. L 3b és L 4c (A lélekre és a szívre vonatkozó kötelességek és jogok).
4ee Az ember lelke (szelleme) és értelme. Az ember részesül az isteni Lélekból.
Ezáltal értelme révén felülmúlja a dolgok világát 4315; a Teremtő értelemmel
megáldva helyezi a társadalomba 4321; vö. Knsztus értelmes lelke: E 5b (Jézus
Knsztus az emberekkel egylényegű); vö. C 4fb (Az ember méltósága); C 4h
(Az ember és a teremtés).
Az emberi értelem igazságmegtsmerő képessége - : általában: A 2aa; képessége a vallási
igazságok felismerésére: A 2ab; az isten terv megismerése a hitben a Szentlélek
ajándéka által 4315.

1188
 Témakörök szerinti mutató ‫ ־‬C: Isteu megteremti és megáldja a világot

Az ember lósághoz min jogi és kötelesség! a~ igazságot keresni L 3b; L 4c; kötelesség
másoknak segíteni a szellemi erő tekintetében való alulfejlettségük leküzdésé-
ben 3988.
Az ész parancsa mint természettörvény. L le; a természettörvény alapja Istenben: L ld.
Értelem és kinyilatkoztatás A lb (A kinyilatkoztatás sajátosságai); A 2a (Az emben
értelem ígazságmegismeró képessége).
Az emberi értelem és a Szentháromság. B 4a (Hit a háromságos Istenben).
Az értelem elhomályosulása a bún révén 4315; vő. D 2bc (Az ósbűn következményei);
D 3 be (A bűn következményei).
Az értelem határai■, értelem és hit. A 4 (A hit értelme); A 4a (Értelem és hit) L 2c (A hit
erénye); vannak mélyebbre hatoló kéidések, amelyeket az értelem szinte egyál-
talán nem tud megválaszolni 249.
Az embereknek az értelem vezetésével fel kell fedezniük, ki kell bontakoztatniuk és
használniuk kell természetes képességeiket 4580; vö. C 4i (Az emben tévé-
kenység); C 4jj (Az emben tevékenység hivatása).
Az ember szellemi e!C|ének használata az empirikus tudományok, a technika fejlődése
érdekében és az intellektuális képzésben a kutatáshoz és az anyagi világ meg-
hódításához 4315; vö. C 4id (Kutatás és tudományok); C 41e (A fejlődés).
Az értelem beteljesedése a bölcsesség által 4315; az ember szellemét az igazra és a jóra
irányítja, és a láthatón át a láthatatlanhoz \ezet1 4315; az isteni kinyilatkoztatás
és a természetes ész bölcsessége napvilágra hozza a változatlan törvényeket,
amelyek az emben természetben gyökereznek, és minden értelemmel megái-
dott élőlényben azonosak 4581; az emberi bölcsesség bevetése az emben felis-
mérések humanizálására 4315; a bölcsesség szükségessége az embenség prob-
lémáinak megoldásához 4315; a világiaknak a ke !észtén y bölcsesség figyelem-
bevételével kell teljesíteniük feladataikat 4343; vö. C 4ki (A keresztény huma-
nizmus mint az igazi humanizmus).
Kötelességek és jogok az ember szellemére és szívére vonatkozólag: L 3b; L 4c.
Isten a forrása minden igazságnak 2811; ó igaz: B lb (Isten igazsága); (végtelenül)
bölcs 2901 3001 3004 3009 3781; vö. B lb (Isten tudása); a teonészettörvény
alapja Istenben; L ld; Krisztus - : mint bölcsesség (113) 148 476; - : mint Ige,
Logosz: B 2b (Isten Fiának megnevezései); Knsztus tudása: E 5dc; a Szentlélek
megnyitja az értelem szemeit 4205; a Szentlélek mint az igazság Lelke, aki heve-
zet az igazságba 4104 4211 4326 4530; a Szentlélek mint a bölcsesség Lelke
178 183 1726; vö. B 3b (Isten Lelke a teremtett világban és az üdvtörténetben);
G lbe (Az egyház a Szentháromság műw marad).
4ef Az ember szenvedése és halála. Az emben létezés rejtélye a halállal szemben
4318; az ember, az örökélet csírája miatt, amelyet magában hordoz,fél, és vissza-
utasítja személyének teljes megsemmisülését és végleges elvesztését 4318; a
biológiai élet meghosszabbított tartama nem elegendő így további élet vágyá-
hoz 4318.
A btt választ kínál az embernek eljövendő soisától való félelmére 4318; vö. A 2b és L
2c (A hit).
Egyedül Isten válaszolja meg az ember életének és halálának jelentésére vonatkozó
kérdést a Fiában történő kinyilatkoztatás révén 4341, Krisztus által és Krisztus-
bán válik világossá a szenvedés és a halál rejtélye, ami az evangélium nélkül
szétzúzza az embert 4322; az embernek félelmeiben és kétségeiben, gyengesé­

1189
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

gében és bűnösségében, életében és halálában Krisztusnál kell oltalmat keres-

nte 4641; emberekért viselt szenvedésével Krisztus megépítette azt az utat,
amelyet az embereknek követniük kell, hogy az élet és a halál megszentelódje-
nek 4322; vö. C 4fh (Knsztus, a tökéletes ember); E 3bb (jézus Krisztus profé-
tasága és Knsztus mint tanító); Knsztus megosztotta a szenvedést és a halált az
emberrel: E 2ba (Közösség az emberekkel);E 2c (jézus Knsztus szenvedése és
halála).
Az isteni alap és az örök élet reménye nélkül az élet és halál, bűn és szenvedés rejtélyei
megoldás nélkül maradnak, úgy, hogy az emberek kétségbe esnek 4321; vö. L
2d (A reménység erénye).
Az gyhá~ jelenléte emlékezteti az embert élete és halála jelentésének kérdésé® 4341;
Knsztus tanítványainak a legszorosabb összekapcsolódása a mai emberek, kü-
Ionosképpen a szegények és mindenfele elnyomástól szenvedők örömével, re-
menyével, fájdalmával és félelmével 4301; vö. G 7aa (Az egyház, a világ és az
emben nem); a betgek kenete szentségének kiszolgáltatása a betegeknek és hal-
dokióknak: K 7; K 7d és K 7e (A betegek kenetének felvevője és annak hatása).
Az ember halála. M 2ba.
Az (első) ember bűnéitl fellépett a testi halál: vö. D 2bc (Az ósbűn következményei).
A halál leküzdése Knsztus halála és szenvedése által: E 2c és E 2d (jézus Knsztus
szenvedése, halála és felmagasztal ás a); E 3 (jézus Knsztus, a Megváltó).
Az ember meghivottsága a halhatatlanságra 4812; vö. M 3 (Az eljövendő világ élete); az
emben lélek halhatatlansága: C 4eb (Az emben lélek).
Az ember meghivottsága Isten által a földi nyomorúság határain túli boldog célra 4318; vö.
C 4jb (Az ember hivatása az Istennel való közösségre); C 4jc (Minden ember
meghivottsága az üdvösségre); M 3 (Az eljövendő világ élete).
A holtak feltámadása. M 3a.
Az ember életéért való felelőssége a halálban és annak !utalnia: F 3d (A megigazult em-
bér beteljesedik azáltal, hogy Isten kegyelemből megjutalmazza érdemei sze-
rint); M 2ab (Az ítélet); M 2bb (Az egyén® szabott ítélet); M 2bc (Az ember
megtisztulása); M 3a (A holtak feltámadása); M 3b (Az örök boldogság); M 3c
(A boldogság mint kegyelem és jutalom); M 3d (Az ember elvetése).
Közösség a már elhunyt hittestvérekkel: J lég (A szentek tisztelete); M lb és M 3bd (A
szentek közössége).

C 4f. Az e m b e r s z e m é l y e s m é l t ó sá g a

4fa Az emberi személy. Az ember személyének méltósága C 4fl).

Isten, a Teremtő, magának az embernek a kedvéért akarta az embert: az ember sze-
mély 4830; minden egyes ember személyének konstitutív elemei és lényegi
kapcsolatai felülmúlják a történelmi körülményeket 4580k; személy; személyek
közötti kapcsolat, kapcsolatuk Istennel 4576.
Minden embernek megadatott, hogy személyként létezés sajátossága, vagyis termé-
szete szennt értelemmel és szabad akarattal megáldott (3709) 3957; mint sze-
mély az ember jogok és kötelességek hordozója 3957; vö. L (Isten az embert
közösségben megélt erkölcsös életre hívja).
Személynek lenni törekvést jelent a tökéletessé válásra az önátadás útján 4830; vö. C
4jf (Az ember hivatása az önátadásm); L 2e (A szectct erénye); L 2f (Az Isten-
nel való egyesülés).

11 9 0
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

Az emberi személy megváltásra szorul 4303; az emberi személy fejlődése és a társada-

lom növekedése egymástól függnek 4325; minden társadalmi intézmény alapja,
hordozója és célja az emberi személy, és annak is kell lennie 4325 vö. C 4 gc és
4gf (A polgári társadalom célja és lényege); C 4 g1 és L 5d (Az intézmények); L
5 (A társadalmi erkölcsi élet alapelemei).
Az embert személynek természeténél fogva igénye a társadalmi élet 4325;vö. C 4ga (Az
ember rendeltetése a társadalmi életre).
Az emberi személy szabadság- és alapjogai: L 5g (Az emberi jogok); L 6 a (A család-
jog); az emberi személy elsődleges joga az élethez való jog 4552 4791; vö. L 4d
(A felebarát testére vonatkozó kötelességek és jogok).
Vö. L 1 (A személyes erkölcsi élet alapelemei); különösképpen L la (A személy).
4fb Az ember méltósága. A mai kor egyik legfontosabb ismérve az emberi mél-
tóság tudatossága 4750; vö. C 4kc (Korunk változásai).
Az emberekben isteni mag vannak elültetve 4303; az örökkévalóság csíráját hordja ma-
gában, amelyet nem lehet visszavezetni a puszta anyagra 4318; részesül az iste-
1 1 1 szellemből. Ezért értelme révén felülmúlja a dolgok világát 4315; vö. C 4ee
(Az ember lelke és értelme); Isten képére ‘és hasonlatosságára teremtetett 4199
4312 4322 4324 4329 4334 4341 '4480 4765 '4812 4815 ‘4830; Isten képmása-
ként hasonlóságot is hordoz vele 4812; az emben életet szentnek kell tekinteni,
mivel különleges kapcsolata van teremtójével 4792; az ember megismerheti és
szeretheti Teremtójét, és uralmat kapott minden földi teremtmény felett 4312;
vö. C 3 (A látható világ); C 4h (Az ember és a teremtett világ); Isten hangja
visszhangzik bensőjében 4316; vö. C 4ff és L le (A lelkiisme !ét).
Isten kiválasztotta az embert, és kinyilatkoztatta önmagát neki: A (Isten kinyilatkoztatja
magát); A le (A kinyilatkoztatás szakaszai); C 4d (Isten az ember üdvösségét
akarja, és közösséget ad neki); F (Isten mcgigazulttá teszi és megszenteli az
embert); az ember titka felragyog a hívőknek a krisztusi kinyilatkoztatás által
4322; az ember méltósága megfelel a keresztény üdvrend alapvető törvényének
4341; a Szentírás az ember istenképmásságát tanítja, és megmutatja neki helyét
a teremtés rendjében 4312; az evangélium felébreszti a méltóság utáni vágyat
4326; egy emberi törvénnyel sem lehet az ember személyes méltóságát úgy
megvédeni, mint az evangéliummal 4341.
Isten megváltotta az embert: E (Isten megmenti az embert |ézus Krisztus által); E 3a
(Jézus Krisztus, a Megváltó); hogy az embernek mekkora értéke és jelentősége
van a Teremtő számára, a megváltásban és Fia önátadásában válik világossá
4641; az ember ebben embetségének új nagyságát, méltóságát és értékét fedezi
fel 4640; az ember értéke és méltósága feletti legmélyebb csodálatot evangéli-
umnak és kereszténységnek nevezik 4642.
Az egyház gyógyítja és felemeli az emben személy méltóságát 4340; Krisztusba, a töké-
letes emberbe vetett hitéből fakadóan tagad minden véleményingadozást az
emberi természet méltóságáról 4341; feladata az ember megvédése attól, ami
szétrombolhatja és meggyalázhatja 4550; megbélyegzi azokat az életkörülmc-
nveket, amelyek az ember méltóságát és szabadságát csorbítják 4767; az evan-
gélium erejével hirdeti az emberek jcgait, és értékeli ezek támogatását 4341; a
2. vatikáni zsinat hangsúlyozza az ember megbecsülését 4327; a szegények iránti
szeretetében az egyház az ember méltóságáról tesz tanúbizonyságot 4760; \ö.

1191
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

G 7aa (Az egyház, a világ és az emberi nem); G 7 ad (Az egyház és a szegé-

nyék).
Az emben méltósághoz különleges alapot ad az ember }múlása az Istennel való közös-
ségre 4319; az isteni alap és az örökélet reménye nélkül megsérül az emben
méltóság 4321; Isten elismerése nem áll ellentmondásban az ember méltóságá-
val, mivel ez a méltóság Istenijen alapszik és teljesedik ki 4321; az emberi tér-
mészet különleges méltóságra emelkedése, mert Knsztus magára öltötte azt
4322; vö. C 4jb (Az ember hivatása az Istennel való közösségre); C 4jd (Az
ember hivatása és méltósága).
Az eml>er és a személy méltósága mint minden földi teremtmény körkép- is csúcspontja
4312 4314 4326; nem csak a természet egy részecskéje vagy az emben társada-
lom egy névtelen eleme 4314; ó a föld egyetlen teremtménye, akit Isten önma-
gáért (az emberért) akart 4324 4792 4830; vö. C 3 (A látható világ); C 4h (Az
ember és a teremtett világ).
Az ember méltósága és értelemmel tuló megáldotlsága 4315 4329; vö. C 4ee (Az ember
szelleme és értelme).
A szabadság az emberben lévő isteni képmás jele 4317; az ember méltósága megkíván-
ja, hogy tudatos és szabad választással, vagyis személyesen cselekedjék 4317;
elvész, ha a személyes jogok védelme miatt eloldják az isteni törvény szabályá-
tói 4341; vö. C 4fc (Az ember szabadsága); L lb (A kontingens és jóra köteles
szabadság); L lf (Az eikölcsi cselekedet).
Következmények, amelyek a személy méltóságából fakadnak; az ember joggal utasítja el
a személy teljes megsemmisülését és végleges elvesztését 4318; vö. C 4ef (Az
ember szenvedése és halála); C 4ja-jc (Az ember hivatása egy magasabb rendű
életre, az Istennel való közösségre, az üdvösségre).
Az ember személyének méltósága megkívánja, hogy az embeiek felfedő zzék,kibonta-
koztassák és használják természetes képességeiket 4580; az ember méltóságát
csak természete rendiének megőrzésével lehet segíteni 4580; az ember többet
ér az alapján, ami, mint az alapján, amije van 4335 4760; vö. 41a (Az emberi
tevékenység értelme és célja); C 4jj (Az emberi tevékenység hivatása).
Méltóságának elérése érdekében az embernek meg kell szabadulnia a szenvedélyek
rabságából, és a jó szabad választásával kell elérnie célját 4317; vö. C 4 j1 (Az
emberi tevékenység hivatása).
Minden ember alapntő egyenlősége az egyenlő méltóság alap!án 4329; az egyenlőség és a
vezetői feladatokból való részesedés mint az ember méltóságának formái 4501;
vö. C 4gg (Az egyenlőség és egyenlőtlenség a társadalomban); L 7 (A társada-
lom rendje: egyenlőség).
Azok ajogok és kötelességek, amelyek az ember személyi méltóságából fakadnak, egye te-
mesek és sérthetetlenek 3957 4326 (4765); a szeretet legfőbb parancsa minden
egyes ember méltóságának elismeréséhez vezet 4765; az emberi méltóság és az
ebből fakadó jogok minden embert és népet egyenlő mértékben megilletnek
4199; mindazt, ami az embernek a valóban emben élethez szükséges, elérhető-
vé kell tenni számára 3165 4326; emben jogok: L 5g; a család jogai: L 6 a; vö. L
5b (A társadalom és felelőssége).
Az embert tisztelni azt !elenti, hogy mindenki úgy tekintfelebarátjára, mint egy másik
énre, azáltal, hogy tekmtettel van életére és a szükséges eszközökre, hogy mél-
tó életet élhessen 4327; tisztelet és szeretet azokkal szemben is, akik táisadal-

11 9 2
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

mi, politikai vagy vallási kedésekben másként gondolkodnak vagy cseleksze-

nek 4328; a tévelygőben is van emberi méltóság 3996 4316 4328; vö. C 4ff (A
lelkiismeret); L 2e (A szeletet erénye); L 4 (Kapcsolat a felebaráttal).
A személy méltóságára tekintettel kell lenni a társadalmi élet különböző területem: C
4gf (A polgán társadalom lényege); C 4gi és L 5d (Az intézmények); L 5b (A
társadalom és felelőssége); L 7 (A társadalom rendje); L 8 (Az állam rendje);
ennek a méltóságnak a védelméhez hozzájárulnak - : a jog, hogy‫ ׳‬az ember
lelkiismerete szerint szabadon tisztelhesse Istent 3250 3961; - : a jog a magán-
mlajdonra (3949) 3950 3965; a szolidaritás és a szubszidiaritás elve az ember
méltóságához mint alaphoz hozzátartozik 4766; vö. L 5e; L 5f (A szolidaritás
és szubszidiaritás elve).
A magán- és közintézményeknek küzdeni kell az ember méltóságának társadalmi és politi-
kai leigázása ellen, és az alapvető jogok védelmét kell szolgálniuk. 4329; vö. C
4gi és L 5d (Az intézmények).
A személyek azonos méltósága megkívánja, hogy az emberibb és igizsdgosabb életfeltételek-
hezcs a népek közötti gazdasági és táisadalmi egyenlőtlenségek megszűnteié-
séhez eljussunk 4329; \ö. C 4gd (A közjó); C 4gg (A táisadalmi egyenlőség és
egyenlőtlenség); C 4gj (A népek egyetemes közössége); L 9 (Az emberiség
családjának rendje); vannak olyan életkörülmények, amelyek nem engedik meg
az embernek, hogy tudatában legyen méltóságának 4331; vö. C 4ke (A szegé-
nyék); az, ami ellentétben áll - : az élettel (gyilkosság, népirtás, abortusz, euta-
názia, öngyilkosság); —: az emberi személy séithetedenségével (megcsonkítás,
kínzás, pszichikai kényszer); - : az emben méltósággal (embertelen életkörül-
mények, méltatlan munkakörülmények, önkényes fogva tartás, deportálás, rab-
szolgaság, prostitúció, leánykereskedelem, fiatalokkal való kereskedés), szégyen,
és inkább lealacsonyítja azt, aki így viselkedik, mint azt, aki a jogtalanságot
elszenvedi,és ellentétben áll a Teremtő tiszteletével 4327; vö. L 5g (Az emben
jogok); a köztekintélyek bűntettei azokat alacsonyítják le, akik elkövetik 4629;
az ember méltóságát nem rombolhatja le sem a legnagyobb nyomorúság, sem a
megvetés, sem az elutasítás, sem a tehetedenség 4760; vö. C 4ke (A szegények).
Az Isten képére teremtett embernek a fö ld teremtményeit Isten dicsőségére kell használ-
nia 4312 4334 (4337) 4480; a dolgok rendjét a személyek rendjének kell alárendelni,
és nem fordítva 4326; vö. C 4h (Az ember és a teremtett világ); L 4f (Felelős-
ségteljes bánásmód a világgal).
4fc Az ember szabadsága. Vö. C lic (A földi valóságok autonómiája).
Az ember szabadságának és méltóságának tudatosulása a mai kor fontos 1 smertetó|ele
4750; vö. C 4 kc (Korunk változásai); a szabadság értéke az ember elórehaladá-
sát ígéri a tökéletesség felé 4505; vö. C 4ic (A fejlődés).
Az embernek a bukott természet állapotában is van szabadsága: D 2bc (Az ősbűn követ-
kezményei);ha sorssserű szükségszerűség létezne, akkor ez az emben tettek-
nek a beszámíthatóságát,valamint jutalmát és büntetését érvénytelenítené 283.
Az ember a szabad akarat alapján önálló, és szabadon cselekedhet 4752; a szabadság
ad!a meg neki a méltóságot, hogy ura legyen cselekedeteinek 3245 4752; méltó-
sága megkívánja, hogy tudatos és szabad választással, vagyis személyesen csele-
kedjék 4317; az ember csak szabadon képes a jó felé fotdulni 4317; az ember
azért van, hogy teljesítse Isten parancsait szabad akarattal 227 245; a szabad-
ság, az emberi személy lényegi tulajdonsága 4765; az ember meghívottsága a

1193
 Témakörök szerinti uuitató ‫ ־‬C: Isten megteremti és megáldja a világot

teljes szabadságra (4752) 4815; a szabadság, még ha a körülmények korlátoz-

zák is, nem szűnik meg teljesen 4754; vö. L lb (A kontingens és !óra köteles
szabadság); L l f (Az erkölcsös cselekedet).
Szabadságjogok: L 5g (Az emben jogok).
A Teremtő az embert szabadként helyezi a társadalomba 4321; minden társas lényt a
földön megillet a szabadság 4163; az egyenlőség és a vezetői feladatokból való
részesedés mint az emben méltóság és szabadság formái 4501; vö. C 4gg (Az
egyenlőség és egyenlőtlenség a társadalomban); demokrácia és a polgárok sza-
bad részvétele a hatalom gyakorlásában: C 4gh (Tekintély a táisadalomban); L
8 (Az állam rendje); felelősség, valamint személyek és közösségek szabad kéz-
deményezései a társadalomban: L 5f (A szubszidiantás elve).
Az ember autonómiája és leremtményisége. a szabadság az ember istenképiségének ismer-
tetó!ele, 'ami magasztosságát képez! 4317 '4765; ha ugyanaz az Isten Teremtő és
Megváltó, a világ történelmének és az üdvtörténetnek az ura, akkor sem vész el
a teremtésnek és az embernek adott valódi autonómia, hanem eléri saját méltó-
ságát, és abban megszilárdul 4341; az értelemmel megáldott ember nem ver-
senytársa a Teremtőnek 4334; az ember Istentől, az ó Tciemtójétól függ 3008;
vö. C lic (A földi valóságok autonómiája).
Az ember szabadságának Istenre irányultsága csak Isten kegyelmének segítségével tud
kibontakozni 4317; egyedül a szabadság nem elég ahhoz, hogy a jót tegyük
725; a kegyelem elsőbbsége a szabad akarat együttműködésével szemben 243;
a jó akarat minden megmozdulása Istentől ered 244; Krisztus nélkül senki sem
használja helyesen szabad akaratát 242; emben szabadság és Isten kegyelme: F
5c; Isten kegyelme nem szünteti meg az ember szabad akaratát: F 5ca (A ke-
gyelem elsőbbsége a szabad akarat együttműködésével szemben); Isten kegyel-
me és az ember cselekvése: F 3d (A megigazult ember beteljesedik azáltal,
hogy Isten kegyelemből megjutalmazza érdemei szerint); F 5a (A kegyelem
ingyenessége); Isten gondviselése és az ember szabadsága: C Ige (Az ember
közreműködése Isten művében); E 6 d (Az emberek részesedése Jézus Knsztus
művében).
Mindenkinek el kell számolnia Isten ítélószéke előtt saját életéről, hogy a jót vagy a
rosszat cselekedte-e 4317; Isten szeme előtt, szívében dönt az ember saját sor-
sáról 4314; vö. M 2bb (Az egyénre szabott ítélet).
Az emben szabadság feladatai■. Isten az embernek meg akarta hagyni saját akaratát,
hogy Teremtójét saját elhatározásából keresse, és szabadon érje el a betcljese-
dést 4317; az embernek meg kell szabadulnia a szenvedély minden fogságából,
és célját a jó szabad választásával kell elérnie 4317; az igazi szabadság az igaz-
ságosság szolgálata 4753; a teremtmény igazi használata szegénységben és sza-
badságban hálát adva a Teremtőnek 4337; vö. L lb (A kontingens és jóra köte-
les szabadság).
A szabadság fenyegetettsége és megerősödése: az emben szabadság gyengülése a nyomorban
és túl kényelmes életvitelnek való behódolásban; erősödése a társadalmi élet
szükségszerűségeinek és az emben társadalom szolgálata kötelességének válla-
lásában 4331; az ember szabadsága korlátozott, és tévedésnek van kitéve 4752;
a szabad cselekvés kieszközölhet vagy lerombolhat jó dolgokat 4752; az embe-
n szabadság belső egyensúlyhiánya mint az ember megvetésének forrása 4481;
a szabadságot megsebezte a bűn 4317; vö. C 4gl (Zavar a társadalomban az

11 9 4
 Témakörök szerinti mutató · C: Isteu megteremti és megáldja a világot

e m b e r b ű n e m i a t t ) ; D 2 b c (A z ő s b ű n k ö v e t k e z m é n y e i ) ; D 3 b e ( A b ű n k ö v e t-
k e z m é n y e t ) ; D 4 c (A t á r s a d a l o m b ű n ö s s t r u k t ú r á i ) ; D 6 (A v i l á g é s a t ö r t é n e l e m
a b ű n fo g s á g á b a n ).
A szabadság teljes gyakorlása megfelelő gazdasági, politikai és kulturális körülménye-
két kíván meg 4750 (4767); vö. C 4gm (felszabadítás és struktúraváltás); a
szabadságot fenyegeti a szegénység: C 4ke (A szegények); szabadságra nevelés
4771.
Az emberi jogokért harcoló mozgalmat meg kell védeni a hamis autonómiától 4341.
Krisztus szabadsága: Krisztus tökéletes szabadságban vitte végbe megváltó művét: E
2b (Krisztus élete az emberek között); E 2ca (Krisztus szenvedése és halála); E
4c (Krisztus küldetése: A Fiú műve); E 5cb (Krisztus két természete az egység-
ben).
Evangélium és emben szabadság: a szabadságról szóló tanítás gyökerei az isteni kinyi-
latkoztatásban vannak 4244; Krisztus haláláig tartó engedelmességével Isten
gyermekei szabadságának útját megnyitotta minden ember számára 4163; az
ember szabadsága megfelel a keiesztény üdvrend alapvető törvényének 4341;
az evangélium szabadságról és felszabadításról szóló üzenet 4751; az evangéli-
um Isten gyermekeinek szabadságát hirdeti, és elvet minden szolgaságot, ami
végeredményben a bűnből származik 4341; egy emberi törvénnyel sem lehet
az ember személyes méltóságát úgy megvédeni, mint az evangéliummal 4341; a
hívók szabadsága 4123 4162 4167.
Egyhá^ és emben szabadság: az egyház üzenete szabadságot terjeszt 4321; védi az
ember szabadságát 4341; az egyház felemeli a hangját azon életkörülmények
miatt, amelyek az ember méltóságát és szabadságát csorbítják 4767; magáévá
teszi az ember megszabadulás utáni vágyát 4751; a világiaknak hozzá kell !árul-
ma az emben és keresztény szabadság fejlődéséhez 4162; vö. C 4gm (Felszaba-
dítás és struktúraváltás); G 6 cb (A világiak küldetése és feladata a világban) G
7aa (Az egyház, a világ és a társadalom) G 7ab (Egyház és társadalom).
A szabadsággal való visszaélés: Az ember a gonosz tanácsára a történelem kezdete óta
visszaél saját szabadságával, Isten ellen fordulva és Istenen kívül akarta elérni
célját 4313; az emben szabadságot megsebezte a bűn 4317; az ember műiden
megvetésének eredetét az ember szabadságának belső egyensúlyvesztésében
kell keresni 4481; az embereknek az a kísértése, hegy személyi !cgaikat csak
vélik védelmezettnek, ha azokat az isteni törvény minden szabályától elszakít-
ják; így vész el az ember személyének méltósága 4341; ha az ember hamis
értéket választ, szabadságra szóló hivatásának követelményeit nem teljesíti 4752;
vö. D le (A bűn lényege); D 2ba (Az ósbűn természete).
A szabadság nem jogosít fel arra, hogy bármit megtegyünk, akár a rosszat is 4317; vö.
D lb (Az emben bún oka).
A z autonómia ateistaJelfogósa, a szisztematikus ateizmus annyira táplálja az ember autó-
nómia utáni vágyakozását, hogy az elutasítson minden függőséget Istentől: [Az
ember szabadsága abban áll, hogy az ember önmaga célja, történelmének egyet-
len alakítója és alkotója] 4320; vö. C 4kh (Az ateizmus).
A filozófiai liberalizmus, eredetét tekintve, az autonómia hamis bizonygatása 4509; \ö.
C 41c (A liberalizmus).
4fd Az ember szeretetre utaltsága. Isten az embert szeretetból teremtette, és
szeretetból tartja fenn 4318k; vö. C 4a (Az emberi nem eredete).

1195
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

Az eml>er nem tud élni szeretet nélkül 4640.

A szeletet az emben tökéletesedés és ezért a világ megváltoztatásának alaptörvénye
4338; az ember nem él tökéletesen a szeretet igazsága szerint, ha nem ismeri el
szabadon az ót megőrző Isten szeretetét, és nem bízza rá magát Teremtójére
4318; az ember csak Istennek ‘és a~ embertársaknak való őszinte önátadása által
találja meg önmagát 4319 '4324 '4331; személynek lenni törekvést jelent a tö-
kéletesedésre az önátadás által 4830; C 4jf (Meghívottság az önátadásra); G
4bb (A megszentelódés útjai); L 2f (Egyesülés Istennel).
A szeretet erénye: L 2e; L 2f (Egyesülés Istennel); L 3a (Az önszectet alapvető köte-
lesség); L 4a (A felebaráti szeretet); L 5e (A szolidantás elve).
Testvériség, szolidantás és szeretet az emberek között: C 4gh
Az emben személy szeretetre hivatottsága a házasságban és a szüzességben teljesedik
be 4700; ezek az ember legfőbb igazságának konkrét megvalósulásai 4700; szü-
zesség, házasság: C 4fe (Az ember mint férfi és nő); G 4bb (A megszentelódés
útjai); K 9 (A házasság szentsége); L 6 (A házasság és a család rend!e).
A z e m b e r i s z e r e t e t é r z é k i é s le lk i 4 4 7 0 ; a h á z a s t á r s i s z e r e t e t te lje s s z e r e t e t 4 4 7 1 4 7 0 1 k
4 7 0 9 ; a s z e x u a litá s a z e m b e r s z e m é l y i s é g é n e k l e g b e l s ő m a g j á t é r i n t i , é s n e m -
c s a k v a la m i b i o ló g ia i d o l o g 4 7 0 1 ; v ö . L 6 b ( H á z a s t á r s i s z e r e t e t é s e m b e n s z e -
x u a litá s ).
Vö. C 4gb (Testvénség, szolidantás és szeretet az emberek között); C 4jf (Meghívott-
ság az önátadásra); G 4bb (A megszentelódés útjai); L 2e (A szeretet erénye); L
3a (Az önszeretet alapvető kötelesség); L 4a (A felebaráti szeretet); L 2f (Egye-
sülés Istennel: önátadás).
Az ember mint férfi és nő. Isten az embert kezdettől fogva férfinak és nőnek terem-
tette; egyesülésük adja a személyek közötti közösség első formáját 4312.
A férfi és a nő közti eredeti kapcsolatot megzavarta a bűn 4831; a férfi és a nő alapvető
egyenlőségének stabilitása “a kettő egységében” a bűn miatt elveszett 4831;vö.
D 2bc (Az ósbűn következményei); D 4c (A társadalom bűnös struktúrái); a nő
nem törekedhet - a férfiumlomtól való megszabadulás nevében - női sajátos-
ságai helyébe férfi tulajdonságpkra 4832; a nő anyasága a házastársak közös
szülői hivatásának kitűnő részét tárja fel; amiből a férfinak különleges kötele-
zettsége származik feleségével szemben 4834.
Anyaság és szüzesség a női hivatás két fr>rmá!a 4833; a nő anyasága kaput nyit egy ú|
szeméi y számára 4834; a nő titkát - szűz, anya és jegyes - a megváltás ethoszának
perspektívájából kell nézni 4838k.
A férfi és a nő egyenjogúsága 3962 3975k 4199 4329 4460 4467; vö. C 4gg (Egyenlő-
ség és egyenlőtlenség a társadalomban); L 5g (Az emberi jogok).
Az emberi házasság: C 4fd (Az ember szeretetre utaltsága); G 4bb (A megszentelódés
útjai); G 6 cc (A világiak küldetése és feladata a házasságban és a családban); K
9 (A házasság szentsége); L 6 (A házasság és a család rendje).
Az ember szeretete és szexualitása: C 4fd (Az ember szeretetre utaltsága); L 2e (A
szeretet erénye); L 3c (Kötelességek és jogok a test vonatkozásában); L 6 b
(Házastársi szeretet és emberi szexualitás).
4 ff Az em ber lelkiismeiete. A lelkiismeret az ember középpontja és szentélye,
ahol egyedül van Istennel 4316; a lelkiismeretben fedezi fel az ember azt a
törvényt, ami az Isten és a felebarát iránti szeretetben teljesedik be, nem önma-
gának szabja ezt a törvényt, hanem engedelmeskednie kell neki; felszólítja ót,

11 9 6
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

hogy a jót szeresse és a rosszat kerülje 4316; vő. L le (Az ész parancsa mint
természettörvény).
A lelkusmerettel szembeni hűségben kapcsolódnak össze a keresztények a többi ember-
rel az igazság ke Esésére, valamint az egyéni és társadalmi erkölcsi problémák
megoldására 4316; minél többször érvényesül a helyes lelknsmeEt, annál több-
szőr állnak el az önkénytől a személyek és csoportok, és tájékozódnak az erköl-
csiség objektív normái szerint 4316; a lelknsmeret kötelező érvényének értéke
az emberek tökéletesedésben való növekedését ígéri 4505; vö. C 4ie (A fejlő-
dés).
Az ismerethiány miatt tévedő lelkiismeret nem veszíti el méltóságát. Ez nem érvényes a
bűnhöz hozzászokott lelkiismeretre, valamint a jelentéktelen erófeszítésE az
igazság és a jó keresésében 4316.
Az ei'angélxumn lelkiismeret méltóságát és a szabad döntést szentnek tekinti 4341. Vö.
L le (A lelkiismeret).
4fg Az ember bűnössége és annak következményei Vö. D (A teremtmények
bűne, amelyet Isten megbocsát).
Az ember gyakran megszakítja végső célra irányultságát és így az önmagával, a többi
emberrel és minden teremtett dologgal szembeni rendet 4313; önmagában
meghasonlott; egész élete - az egyéni és közösségi - ügy jelenik meg, mint a jó
és rossz közötti harc. Ebben Isten segítő kegyelmére van utalva 4313 (4325)
4337; vö. C 4kg (Az ember keresi az értelmet); D 2bd (A meghasonlottság
megtapasztalása); F 3b (A megigazult ember is ki van téve veszélynek); F 5cb
(A kegyelem szükségessége).
4fh Jézus Krisztus a tökéletes ember. Vö. E 5b (jézus Knsztus egylényegű az
emberekkel).
Krisztus (,az Isten láthatatlan képmása és egyszerre) mint tökéletes ember belépett a
történelembe '4322 4338 4341 4345; az Úr az emben történelem célja, az a
pont, amelybe a történelem és a civilizáció minden vágya összefut, az emben
nem középpontja 4345; Krisztus mint az alüt és az ómega, az első és az utolsó,
a kezdet és a vég 4345; vö. C 5b (Krisztus és a történelem célja); E 3a (jézus
Krisztus, az üdvösség közvetítője).
Egyedül Knsztusban válik világossá igazán az ember titka 4322; benne világlik fel a
szenvedés és a halál rejtélye, ami az evangélium nélkül összezúzza az embert
4322; az embernek, hogy megismerje önmagát, félelmeiben és kétségeiben,
gyengeségében és bűnösségében, életében és halálában Knsztusnál kell oltal-
mát keresnie 4641; Krisztusban - : találhatók az emberről szóló igazságok gyö-
ke e í , és benne énk el csúcspontjukat 4322; - : benne található a vallásos élet
teljessége 4197; Ádám mint az eljövendő ember ősképe, vagyis Krisztusé 4322;
Krisztus az Atyának és az ő szeretetének kinyilatkoztatásában feltárja az em-
bemek magát az embert, és megmutatja neki legfőbb hivatását 4322 (4640); vö.
A le (A kinyilatkoztatás szakaszai); E 3bb (jézus Krisztus prófétasága és Knsz-
tus mint tanító).
Krisztus, a tökéletes ember meg akar menteni minden embert 4345; magára vette a
világot, cs mindent egybegyűjtött 4338 4345; megtestesülése által minden cm-
berrel egyesült 4322; minthogy Krisztus felvette az emben természetet,ezért
az a többi emberben is magasztos méltóságra emeltetett 4322; az emberek fiúk

1197
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

a Fiúban 4322; Krisztus elsószülött a sok testvér között 4322 4332; vö. E 3a
(Jézus Krisztus, az üdvösség közvetítője).
Az emberekért vállalt szenvedésével megnyitotta az utat, amelyet az embereknek kö-
vetniük kell, hogy‫ ׳‬megszentelódjék az élet és a halál 4322; odaadásában köve-
tésre szólít fel,ami az egész embert, minden embert és az egész világmindensé-
get átöleli 4613k; példájával megmutatja, hogy hordozni kell a keresztet, ame-
lyet a test és a világ azoknak a vállára tesz, akik békéié és igazságosságra törek-
szenek 4338; aki Krisztust, a tökéletes embert követi, emberibb lesz 4341; az
embernek meg kell értenie a megtestesülés és a megváltás igazságát, hogy is-
mét megtalálja önmagát 4641; vö. E 3bb (Jézus Krisztus prófétasága és Krisz-
tus mint tanító).
Krisztus, a Megváltó egészen feltárta az embernek az embert. Ez a megváltás emben
megalapozása és sajátossága 4640; az ember a megváltásban fedezi fel ember-
ségének új nagyságát, méltóságát és értékét 4640; az ember újból “kifejező-
dik”, megteremtetik 4640; vö. E 3bb (Jézus Krisztus prófétasága és Krisztus
mint tanító).
Az Atya iránti tökéletes szeretetben és engedelmességben adja oda magát Krisztus
4613; vö. E 2bb (Krisztus műve az emberek között).
Krisztus mint minden ember királya. E 3bd (Jézus Krisztus királysága).
4fi Krisztus, az ember üdvössége. Isten akaratából lett Krisztus a világ üdvössé-
gének forrása 4141; Isten, az Atya kezdettől fogva meg akarta osztani dicsósé-
gét Jézus Krisztusban az emberekkel 4814; az üdvösség Knsztus életében kéz-
dődik, a halál és a feltámadás által örökre elnyertük, és Krisztus eljöveteléig
folytatódnia kell a történelem beteljesedéséig 4571; Knsztus megtestesülése
után minden ember az ó testvére, és arra van meghívva, hogy kereszténnyé
legyen, hogy tőle nyerje el üdvösségét 4550; a Szentlélek mindenkinek lehető-
séget kínál, hogy bekapcsolódjék a húsvéti miszténumába 4322; Isten igéje és a
szentségek révén az ember megszabadul a bűn és a gonosz hatalmától, és Isten
szeretetének közösségébe kerül 4755; Krisztus országát és üdvösségét minden
ember képes kegyelemként befogadni az önmegtigadás, megújulás és megté-
rés által 4572; vö. B 3b (Isten Lelke a teremtésben és az üdvtörténetben); C 4da
(A kegyelmes Isten az ember üdvösségét akarja); C 4fh (Krisztus, a tökéletes
ember); C 4jc (Minden ember meghívottsága az üdvösségre); C 5d (Isten és
Knsztus országa mint a történelem célja); E 2bb (Knsztus működése az embe-
rek között); E 3 (Jézus Knsztus, a Megváltó); E 4 (Jézus FCnsztus küldetése); F
1 (Isten egyetemes üdvözítő szándéka); F le (Isten egyetemes üdvözítő szán-
déka Jézus Krisztusban); F 2 (A bűnös megjgazulása Isten kegyelméből).
Az ember, különösképpen Mána közreműködése a megváltásban: E 6 d.
Megtérés cs megigazulás, 1 1 1 . üdvösség: F 2b (Hitből fakadó megtérés és megigazulás).
Az üdvösség hirdetése. A 2bb (A hit és az ember felelőssége); G 3cd (Az egyház és az
evangelizáció, 1 1 1 . misszió); G 6 ca (A világiak apostoli szolgálata); H 2f (A püs-
pökök és a világ); H 3a (Általános megjegyzések a püspökök igehirdetó szolgá-
latáról); H 5 (A papok szolgálata).
A hit mint az üdvösség kezdete 1532 3008; \ö. A 2b (A hit mint válasz Isten kinyilat-
koztatására); F 2ba (A megigazulás alap!a); L 2c (A hit erénye).
Az üdvösséget az egyház és szentséget közvetítik: G 2bb (Az egyház szentségi jellege); G
2bc (Az egyház szükségessége az üdvösséghez); G 7a (Az egyház viszonya a

11 9 8
 Témakörök szerinti mutató · C: Isten megteremti és megáldja a világot

világhoz,a társadalomhoz és a kultúrához); a szentségek és hatásaik: K (Isten a

szentségek által megszentel); K 2f (A szentségek méltósága és szükségessége);
K 3f (A keresztség méltósága és szükségessége).
A megigazít ember. F 3a.
Az ember állandó ráutaltsága az isteni kegyelemre. F (Isten az embert mcgigazulttá teszi
és megszenteli); F 3b (A megigazult ember is ki van téve veszélynek); F 5cb (A
kegyelem szükségessége).
4fj Az ember és az egyház. Az ember az egyház útja 4645; bensőséges kapcsolat
- : az egyházé, az emberi nemmel és annak történelmével 43014303; - : Knsz-
tus tanítványaié a ma emberének, különösen a szegényeknek és az elnyomottak
örömében, reményében, szomorúságában és félelmében 4301; az egyház kül-
detése vallási és ezért mélyen emberi 4311; az egyház híven szecti az embere-
két 4321; vö. G 2bb (Az egyház szentségi jellege); G 2bc (Az egyház szüksé-
gessége az üdvösséghez); G 2bd (Az egyház küldetése), G 3c (Az egyház egye-
temessége); G 3cd (Az egyház és az evangelizáció, ill. misszió); G 7a (Az egy-
ház viszonya a világhoz, a társadalomhoz és a kultúrához).
Az egyház válaszol az ember kérdéseire: C 4jm (Az egyház és az ember hivatása).
4fk A keresztény ember befogadja a Szentlélek zsengéit, amelyek által képessé
válik a szeletet új törvényének eleget tenni 4322; a Szentlélckben az ember új
teremtménnyé lett 4337; vö. B 3bf (A Szentlélek a hívők életében); F 2cd (A
Szentlélek adományai); G 3ac (Az egyetlen egyház a karizmák sokaságából épül
fel).
A keresztény embernek szükségszerű és kötelező harcolnia a gonosz ellen és elvisel-
nie a halált, de a húsvét titkába bekapcsolódva és Krisztus halálával azonosul-
va, reménnyel telve megy a feltámadás elé 4322; vö. L 2d (A remény erénye); M
3 (Az eljövendő világ élete).
A keresztény ember feladatai, kötelességei és jogai: G 4b (A hívók közösségének híva-
tása és küldetése); G 6 c (A világiak küldetése és feladata; H (Isten vezeti, tanítja
és megszenteli az egyházat szolgái által; L (Isten közösségben megélt erkölcsös
életre híja az embert).
4fl Az ember hódolata Isten előtt. Vö. A 2b (A hit mint válasz Isten kinyilatkoz-
tatására); G 4bb (A m e g s z e l i telódés útjai); J (Isten a liturgiában találkozik népé-
vei); 1 le (Liturgia és ájtatossági formák); L 2 (A személyes kapcsolat Istennel).
4fm Az ember hivatása: C 4j.

C 4g. A z e m b e r t á r sa s t e r m é s z e t e

4ga Az ember közösségi életre szóló rendeltetése. A Szentháromságban lévő kö-

zösség az emberi közösség oka és alapja 4324; a társadalmi rendben az ember-
nek fel kell ismernie az isteni tökéletesség képmását 3772 (3978); vö. B 4bd (A
három isteni személy egyetlen Isten); B 4ca (Az isteni személyek működésének
egysége a teremtésben és az üdvtörténetben).
Az ember természete szennt közösségben él, ‘Isten rendelkezése szerint, bnemcsak önként
vagy caz emberek megegyezése alapján «3151 *3165 (3168) *3170-3173 3743 3971
‘3973'3979k 4312 4325; Isten nem magányos életre teremtette az embert, ha-
nem társadalmi egység kialakítására 4332; az embert Isten értelemmel megáld-
va és szabadon helyezi a társadalomba 4321; a Teremtő a társadalmi törvénye-

1199
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

két az ember szellemi és erkölcsi természetébe írta 4323; Isten az embert nem-
ról való gondoskodást az egyházi és az állami hatalom között osztotta meg
3168.
Az ember személyének természet szerinti igénye a társadalmi élet, és hivatásának betol-
téséhez rá van utalva az emberekkel való kapcsolatra, azok szolgálatára és a
párbeszédre 4312 4325; kapcsolat nélkül az ember sem élni nem tud, sem adott-
ságait nem tudja kibontakoztatni 4312.
Az ember rendje Istennel, önmagával, az embertársakkal és minden teremtett dologgal
szemben 4313; személy, kapcsolat a személyek között, kapcsolatuk Istennel
4576.
Az ember házának közösségéhez, a polgári társadalomhoz, ,a* egyházhoz tartozik 3165
'3685; léteznek társadalmi kötelékek, amelyek az ember számára szükségesek
és természetével összefüggnek, mint a család és a politikai társadalom és egye-
bek, amelyeket az ember szabad akarata hoz létre 4325; vö. G 6 cc (A világiak
küldetése és feladata a házasságban és a családban); G 4a (Az egyházhoz tartó-
zás); L 6 (A házasság és a család rendje).
Isten az embert kezdettől fogvaférfinak és nőnek teremtette; kapcsolatuk a személyek
közötti közösség első formáját képezi 4312.; a családi kapcsolatokból állnak
össze a társadalmi kapcsolatok (4332); vö. C 4fc (Az ember mint férfi és nó); K
9 (A házasság szentsége); L 6 a (Jog a házasságra és a családra).
Mindenkinek úgy kell Jelebaráljára tekintenie, mint egy másik énre, azzal,hogy vigyáz
annak életére és szükséges eszközeire, hogy méltó módon éljen 4327; a külső
értékek és a lélek értékei az ember egyéni tökéletesedéséte és a mások hasznára
adattak 3267 3952; másoknak segíteni, lemaradásukat a tudás, erény, lelkicrő és
a külső értékek tekintetében leküzdeni komoly kötelesség 3988; vö. L 4 (Kap-
csolat a felebaráttal); L 5a (Az ember társas természete).
A társadalmi rend mint állandó feladat; nap mint nap újra meg kell alapozni 4326; a
személyek a társadalmi élet cselekvő és felelős alanyai 4765; a társadalmi clvá-
rások a ma emberével szemben támasztott legfőbb kötelességek egyike 4330;
az ember nem a társadalom egy névtelen eleme 4314; vö. L 5b (A társadalom
és felelőssége); L 5e (A szolidan tás elve); L 5f (A szubszidiaritás elve); L 7 (A
társadalmi rend).
Az emlierek hivatásuk !letöltéséhez, a vallási hivatáshoz is, sokat kapnak a táisadalmi
élettől 4325.
Vö. L 4 (Kapcsolat a felebaráttal); L 5 (A társadalmi erkölcsi élet alapelemei); L 5a (Az
ember társas természete).
4gb Testvériség, szolidaritás és szeretet az emberek között. Az emben és a
természetfeletti testvénség megmutatkozik a szolidantás, a táisadalmi ígazsá-
gosság, az általános szeretet kötelességében 4459; a szolidantás kötelessége a
népek között is érvényes 4461; vö. C 4gc (Igazság és béke); L 5e (A szolidantás
elve); L 9 (Az emberiség családjának tendje).
A fáradozás az igazságosságért, a tcstvénségért és a humánus rendért értékesebb a
technikai fejlődésénél 4335; a béke a szeretet gyümölcse, és az igaz testvénség
kifejeződése 4488; vö. C 4gc (Igazság és béke); C 4ie (A fejlődés); C 4gm
(Felszabadítás és struktúraváltás); L 7 (A társadalom rend!e: A fejlődés; A béke).

1200
 T é m a k ö rö k s z e rin ti m u ta tó · C : Is te n m e g te re m ti é s m e g á ld ja a v ilá g o t

A niüg többé nem a testvériség tere, az emberiség hatalma az emberi nem megsemmi-
sítésével fenyeget 4337; vö. C 4kd; (Az emberi nem veszélyei és pioblémái); C
4ke (A szegények).
Isten azt akarta, hogy az összes emberek egy családot alkossanak, és testvéri érzéssel
viseltessenek egymás iránt 4324; a testvén közösség megfelel az ember hivatá-
sának 4303.
Krisztus mint az emberek testvére: E 2ba (Krisztus közössége az emberekkel).
Knsztus elhozta a testvériséget az embereknek, hogy kiengesztelje őket az Atyával
4488; biztat, hogy a kísérlet egy mindent átfogó testvénség kialakítására nem
hiábavaló 4338; vö. E 3a (Jézus Knsztus, az üdvösség közvetítője).
A keresztény szeletet olyan testvénségben gyűjt össze mindenkit, amely képes meg-
nyírni az utat egy új történelem előtt 4613; vö. L 2e (A szeletet erénye).
Az egyház mmt testvéri közösség 4332; \ö. G 3a (Az egyház egysége).
Az egyház elkötelezettsége a szegények iránt a méltó és testvéri együttélés céljával
4633; \ö. G 7ad (Az egyház és a szegények).
A 2. vatikáni zsinat együttműködést kínál az embeick számára, hogy létrejöjjön a test-
véri társadalom 4303.
Szolidaritás'. Az együttérzés (szolidantás) erős és folytonos szándék a közjó érdekében
4817; az együttműködés mint az emberek és népek közötti együttérzés aktusa
(4461) 4817k; az együttérzés a népek számára a béke és a fejlődés felé vezető
út 4818; vö. L 7 (A társadalom rendje: a béke); L 9 (Az emberiség családjának
rendje).
A szolidaritás cselekliséivé. L 5e.
Szolidaritásra nevelés A ll6 .
Az emberi szolidaritás csak Krisztusban valósulhat meg 4488; vö. C 4fh (Krisztus, a
tökéletes ember); E 3a (jézus Krisztus, az üdvösség közvetítője).
Az egyház szolidáris azokkal az emberekkel, akik a társadalomban nem tűnnek értékes-
nek, akképpen, hogy az emberek testvénségebe és Isten gyermekeinek közös-
ségébe felveszi őket 4760; igtz harcot tanácsol a társadalmi igazságosság és
szolidaritás érdekéljen 4773; vö. G 7ab (Az egyház és a társadalom); G 7ad (Az
egyház és a szegények).
Szeretet. A szeletet fóparancsa minden egyes Isten képmására teremtett ember méltó-
ságának teljes elismeréséhez vezet 4765; a tisztelet és szeictet kiterjed azokra
is, akik társadalmi, politikai vagy vallási kérdésekben másként gondolkodnak
vagy cselekszenek 4328; a társas élet fő parancsa az igazságosság és a szeretet
3941 3973 (3978); a társadalmi rendet a szeretet által kell élővé tenni 4326; az
igazságosság és szeretet kötelességének teljesítése - : hozzájárulással a közjó-
hoz 4330 (4766) (4818); - : ha a társadalom minden tagja kölcsönösen mint
személyek elismerik egymást 4818; az igazságossághoz szeretet szükségps, hogy
az emben életet annak különféle területein foanálja 4684.
A szeretet cselekiéselve Isten iránt, az emberek között és a társadalomban: L 2e (A szere-
tét erénye); L 2f (Egyesülés Istennel); L 3a (Az önszeretet alapkövetelmény); L
4a (A felebaráti szeretet); L 5b (A társadalom és a felelőssége); L 5e (A szolida-
ritás elve).
A szeretet cirilizációja 4776 4815; vö. C 4gp (A keresztények és az emberi társadalom);
G 4bf (A hívók feladata a világban); G 7ab (Egyház és társadalom); L 13 (A
kultúra rendje).

1201
 Témakörök szerinti mutató · C: Isten megteremti és megáldja a világot

Az ember szeretette utaltsága. C 4fd;C 4jf (Az ember hivatása az önátadásra).

Legbensóbb életében Isten lényegileg szeretet 4780; vö. B lb (Isten mint az élet, az
igazság és a jóság alapja); Krisztus országa a szeretet és a béke otszága 4162
(4339 4481); vö. E 3bd (Jézus Knsztus királysága); M 3bf (Ölök élet és uralko-
dás Krisztussal); a Szendélek mint Isten személyes szeiEtete 4780; vö. B 3c (A
Szentlélek istensége); a Szentlélek segíti a társadalmi rend fejlődését igazság-
bán, igazságosságban, szeretetben és szabadságban 4326;vö. B lb (Isten akara-
ta: Isten irgalmas); F 1 (Isten ugalma és egyetemes üdvözítő szándéka).
Krisztus tökéletes szeleteiben és tökéletes engedelmességben adta oda magát az Atyá-
nak 4613; a szeletet parancsát kiterjeszti minden ellenségére 4328 (4773); Krisz-
tus mindenki számára elküldte a Szentleiket, hogy arra indítsa őket, hogy az
Atyát és egymást teljes szívükből szeressék 4166; a szeretet ‘a% Új szövetségfel-
adata, *mint a törvény beteljesülése a *4328 b4332; az evangéliumi rend a szeretet
rendje 4579; az irgalom Knsztus messiási küldetésének fő tanítása és működé-
sének ereje 4680; vö. E 2bb (Knsztus működése az emberek között); E 3bb
(Jézus Krisztus prófétasága és Krisztus mint tanító); E 4 (Jézus Krisztus külde-
tése).
Minden hivő tökéletességre van meghívva a szeretetben 4166;úgy kell szeretniük, aho-
gyan Knsztus szeret 4123 4166 4613k; az odaadás mint Krisztus követésének
útja abban a szeretetben, amely minden embert átölel (4338) 4613; törekvés az
isteni szeretetie, különösen a megszokott életkörülmények között 4338; vö. C
4jf (Az ember hivatása az önátadásra); G 4bb (A megszentelódés űtja1 );G 4bf
(A hívók feladata a világban); G 6cb (A világiak küldetése és feladata a világ-
bán); G 7aa (Az egyház, a világ és az emben nem).
4gc Igazságosság és béke. Törekvés az igazságosságra a mai világban: C 4kf, az
emberek nagy része olyan életkörülmények között él, amelyek jogos törekvé-
seiket meghiúsítja 4441; vö. C 4kd (Az emberi nem veszélyei és problémái); C
4ke (A szegények).
Az igazságosság az emberek közti kapcsolatokat rendbe hozza 4756; a társas élet fő
törvényei az igazságosság és a szeretet 3941 3973 (3978); a társadalmi rend az
igazságosságban jön létre 4326; az emberi és a természetfeletti testvériség meg-
mutatkozik a szolidaritás, a társadalmi igazságosság, az általános szeretet köte-
!ességében 4459; az igazságosság és a szeretet kötelességének teljesítése - :
hozzájárulás a közjóhoz 4330 (4766) (4818); - : ha a társadalom minden tagja
kölcsönösen mint személyek elismerik egymást 4818; igazságos rendben az
ember mint ember valósul meg, méltóságát tiszteletben tartják, jogos igényeit
kielégítik, elismerik az igazsághoz való hozzájutásának jogát, és garantálják sze-
mélyes szabadságát 4486; egyéni történelmének többé nem tárgya, hanem hor-
dozója 4486; az új társadalmi és politikai rend az igazságosság követelményei-
nek megfelelően az igazságtalanságok ellem harc célja 4774; a békét csak olyan
új renddel lehet elérni, amely tökéletes igazságosságot hoz az emberek közé
4486; vö. C 4gm (Felszabadítás és struktúraváltás); az igazságosságról alkotott
elképzelésekből származó tervek és cselekvések a valóságban gyakran eltorzul-
nak 4684; vö. C 4if (A bűntől megromlott emberi tevékenység); D 5 (Az embe-
n te vékenység és fejlődés a bűn hatalmában);az igazságossághoz szeretet szűk-
séges, hogy az emben életet annak különféle területein formálja 4684.

1202
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

Társadalmi 1gj~ságosság. L 5e (A szolidaritás elve); L 7 (A társadalmi rend: táisadalmi

igazságosság); L 9 (Az emberiség családfának rendje).
Igazságosság a szerzés és a tulajdon esetében: L 11 és L 12 (A tulajdon, ül. a gazdaság
rendje). Az igazságosság (1keresztény ketesése) mint az evangélium követeimé-
nye '4482 4762; az igazi szabadság az igazságosság szolgálata 4753.
A békéről alkotott keresztény felfogás jellemzői: A béke mint - : az igazságosság műve
4486; - : állandó feladat 4487; - : a szeletet gyümölcse, az emberek közötti ígiz
testvériség kifejeződése 4488; —: nem pusztán háborúmentesség 4468.
Út a békéhez: A !lékére nem lehet rátalálni, hanem 1állhatatos munkától, ha béke szilemé-
vei, elgondolásaival és tetteivel létre lehet hozni b4422 '4468 4487; az igazi béke
küzdelmet, ötletgazdagságot és folytonos hódítást foglal msgába 4487.
Az erőszak sem nem keresztény, sem nem méltó az evangéliumhoz 4489; a hatalmi
csoportosulások részéről történő elnyomás a felkelés és a háború állandó és
elkerülhetetlen csírája 4486; forradalmi megmozdulások ú!abb igazságtalansá-
got szülnek 4453 4774; erőszak alkalmazásával csak statikus és látszólagos béke
érhető el 4487; az egyház nem az osztályok közötti harcot tanácsolja, hanem
jogos harcot a társadalmi igazságosságért és szolidaritásért 4773; vö. C 4gm
(Felszabadítás és struktúraváltás); L 7 (A társadalmi rend: Erőszak).
Ahol nmcs társadalmi béke az igazságtalan társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális
egyenlőtlenségek mellett, ott az Úr békéjét utasítják vissza, magát az Urat uta-
sítják vissza 4488; ahol igazságtalan egyenlőtlenség áll fenn az emberek és nem-
zetek között, ott a béke ellen vétenek 4486; vö. C 4gg (Egyenlőség és egyenlőt-
lenség a társadalomban); L 7 (A társadalmi rend: egyenlőség és egyenlőtlen-
ség); L 9 (Az embenség családjának rendje).
Béke és fejlődés. Az ember egészére vonatkozó fejlődés (‘haladás a kevésbé emben
körülményektől az emben köáilmények felé) a béke új neve 4485 ‘4486; az
ember valódi és igazi fejlődése a békében és az igazságosságban áll 4579; a
békét csak olyan új renddel lehet elérni, amely tökéletes igazságosságot hoz az
emberek közé 4486; vö. C 41e (A fejlődés); L 7 (A társadalmi rend: Fejlődés és
Ifeke).
Béke és testvénség: a béke a szeletet gyümölcse és az igaz testvénség kifejeződése 4488;
az együttérzés (szolidantás) egyúttal út a békéhez és a fejlődéséhez is 4818;vö.
C 4gb Együttérzés (Szolidaritás); L 5e (A szolidantás elve).
A béke Istennel a belső és a társadalmi béke alapja 4488; vö. L 2e (A szeretet erénye: Az
isten- és a felebaráti szeretet egységp); L 2f (Egyesülés Istennel); Isten az em-
bereknek a valóságos és emberi béke történelmét ígérte meg 4422; az emberek
egységének hasonlósága az isteni személyek egységével 4324; Isten szentségben
és igazságosságban teremtette az embereket: C 4bb; Isten igaz 285 621 1547
1549 1672 2216 3781; vö. B lb (Isten akarata); az Atya megváltó igazságossága
4615; Isten kegyelméből mcgigazulttá teszi a bűnösöket: F 2b; Isten új lakóhe-
lyet és ú| földet készít, ahol igazságosság és béke honol 4339; vö. M 3 be (A
világ beteljesedése).
Krisztus - : az ,egység és a béke eredete '4124 4198; —: a béke fejedelme, aki azt a békét
adja, amit a világ nem tud megadni 4488; —: az az erő, amely megszabadít az
igazságtalanságtól és elnyomástól, és társadalmi igazságosságra inspirál 4482; ó
az (igazságosság) egyetlen forrása és minden kegyelem közvetítője 1526 3370
(3820); példájával megmutatja, hegy hordozni kell a keiesztet, amelyet a test és

1203
 Témakörök szerinti mutató · C: Isten megteremti cs megáldja a világot

a világ tesznek a békére és igazságosságra törekvők vállára 4338; a megváltás

terve kiterjed a legyőzendő jogtalanság konkrét helyzeteire, és a helyreállítandó
igazságosságéra 4579; Krisztus országa az igazság, a szeretet és a béke országa
4162 (4339 4481); vö. E 3a (jézus Knsztus, az üdvösség közvetítője); E 3bb
(jézus Knsztus prófétasága és Knsztus mint tanító); E 3bd (Jézus Knsztus
királysága); M 3bf (Örök élet és uralkodás Krisztussal).
A Szentlélek segíti a társadalmi rend fejlődését igazságban, igazságosságban, szeretetbcn
és szabadságban 4326; vö. B 3bc (A Szentlélek működése az emberek között).
Az egyház mint az egység jele a világ számára 4101 4124 4135 4321 4342 4343; a békét
hirdeti a világban 4162; követeli azt 4135; egysége az embenség családjának
egységét erősíti és beteljesíti 4342; a világi hívók segítségével a világnak haté-
konyábban kell elérnie a célját igazságosságban, szeretetben és békében 4162;
az egyház az emben társadalom felépítését igazságosságban és békéién meg-
erősíti 4340; elkötelezettség a szegények mellett egy igazságos és szabad társa-
dalom céljával 4633; a keresztényeknek és a muszlimoknak közösen kell meg-
védeniük és támogatniuk a társadalmi igazságosságot, békét és szabadságot
minden ember számára 4197; az egyház és az emben nem egysége, ill. az cm-
berek közötti béke: G 2bb (Az egyház szentségi !ellege); G 3a (Az egyház
egysége); G 7aa és 7ab (Az egyház és az emben nem, ül. a társadalom); elköte-
lezettség a szegények mellett egy igazságos és szabad társadalom céljával 4633;
vö. G 7ad (Az egyház és a szegények); az egyház tanítása különösen az igagsá-
gosságra terjed ki 4756.
Az evangeltzááó nem az igazságosság, a felszabadulás, a fejlődés és béke elhanyagolása
a világ, inkább annak támogatása 4579; vö. G 3cd (Az egyház és az evangelizáció,
ill. misszió).
A keresztény ember a béke építőmestere 4487; a keresztények révén eredményesebben
éri el a világ a célját az igazságosságban, a szeretetben és a békében 4162; a
kereszténynek a párbeszéd útját és a felek egyetértését kell választania 4773;
békülékeny, de nem feltétlenül pacifista, mert kész harcolni; de a békénél nem
tartja többre a háborút 4489; vö. G 4bf (A hívók feladatai a világban).
A keresztények Knsztus igazságosságának, szectetének és békéjének országát várják
4162 4339 4481; vö. M 3be (A világ beteljesedése); M 3bf (Uralkodás Knsz-
tussal).
Békétlenség és igazságtalanság. C 4gl (Zavarok a társadalomban); C 4kd (Az emben nem
veszélyei és problémái); C 4ke (A szegények); D 4c (A táisadalom bűnös struk-
túrái).
Vö. C 4gg (Egyenlőség és egyenlőtlenség a fáradalomban); L 5e (A szolidantás elve);
L 7 (A társadalmi rend: társadalmi igazságosság, béke); L 9 (Az emberiség csa-
ládjának rendje).
4gd A közjó azoknak a feltételeknek az összessége, amelyek által az emberek, 'az
egyének és a csoportok, tökéletességükhöz gazdagabban és könnyebben eljuthat-
nak 3984 ‘4326; a szeméhek szolgálatába áll, ‘és védelmez}jogaikat ‘3983 '3985
4771; a társadalom minden tagjáról gondoskodni kell, ha különböző módon is
3984.
A világszintú, kölcsönös, növekvő függőség miatt a közjó több olyan jogot és köteles-
séget magában foglal, amelyek az egész emben nemet énntik 4326 4330; a közjóról
való gondoskodásnak (a saját népen túl) az egész világra ki kell terjednie 3732

1204
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

3940 3956 '3983 *3989 3992—3994 4326 4330; a csoportoknak figyelembe kell
venniük más csoportok szükségleteit és igényeit és az egész embenség közér-
dekét 4326; a teremtett javaknak mindenki !avat kell szolgálniuk 4448; vö. C
4gj (A népek egyetemes közössége és a nemzetközi intézmények); L 9 (Az
embenség családjának rendje).
Minden egyes személynek képességei és szükségletei szerint kell hozzá járulnia mások
javához 4330; vö. L 5e (A szolidantás elve).
A kötelességek, amelyekkel a közérdeknek tartozunk: L 5c (A közjó).
Vö. C 4ge (A polgán társadalom célja); C 4gh (Tekintély a táisadalomban); C 4g1 (Az
intézmények); C 4gj (A népek egyetemes közössége és a nemzetközi intézmé-
nyék); L 5c (A közjó); L 5e (A szolidantás elve); L 7-11 (A társadalomnak, az
államnak, az embenség családjának, a munkának, a tulajdonnak a rendje).
4ge A polgári társadalom célja - : a teljes megelégedettség az élettel, amit az
ember egyedül nem tud elérni 3165 (4326); - segíteni az ember természetes
tökéletesedését (1a jólétét) 3772 3782 '4326; - : gondoskodás a közjóról, ('keretet
adni az egyének tevékenységéhez) 3772 *3782 3936 (4342 4438 4629); vö. L 7
(A társadalmi rend: Cél).
Az emberi jogokat az emben társadalom nem képes önmagából nyújtani, hiszen azok
megelőzik, de mégis védenie és hatékonnyá kell tennie azokat 4551; az alapjo-
gokat nem kormányok vagy intézmények adják, hanem Isten, a Teremtő és
Atya a szerzőjük 4628; a legfontosabb emben jogoknak be kell kerülniük az
államok alkotmányaiba 3986; vö. L 5g (Emben jogok); a polgárok jog?u és
kötelességei: L 7 (A társadalmi rend: az emberi jogok) L 8 (Az állam rendje).
Csak azoknak a társadalmak, amelyek a szellemi kultúra és vallás kötelékével kapcso-
lódnak össze, áll jogában - meg nem sértve tagjaik szabadságát - hogy olyan
elveket tartsanak fenn, amelyek az ember és a társadalom természetén:, erede-
téré és céljára vonatkoznak 4503; vö. L 5d (Intézmények és azoknak az emben
természetbe való gyöke !ezettségp).
Visszautasított tanítás az, ami vallás nélküli társadalmat akar létrehozni, és a polgárok
vallásszabadsága ellen harcol 4162; vö. L 7 (A társadalmi rend: táisadalomta-
nők és társadalmi rendszerek).
Vö. L 5b (A társadalom és annak felelőssége); L 7 (Társadalmi rend: cél; emben ‫סן‬-
gok).
4gf A polgári táisadalom lényege. A polgán társadalom természet és |0 g szerint
tökéletes társadalom 3168 3170 3685; mégis az ember előbb volt, mint az ál-
lám, amiért is nem az ember van az államért, hanem az állam az emberért,
('ezen elv túl liberális értelme zése azonban elutasított) 3265 3728 '3772 3949;
a társadalmi rendnek és a fejlődésnek a személyek jólétére kell irányulnia, mert
a dolgok rend!c alá van !endelve a személyek rendjének 4326 (4446k 4457
4580 4812 4815).
A társadalmi rendet nap mint nap ki kel! alakítani, valóságra kell alapozni, igazságban
kell felépítem és szertettel kell mozgalmassá tenni; szabadságban kell napról
n ap a embenbb egyensúlyt találnia 4326.
Az emberi személy fejlődése és a társadalom növekedése egymástól függnek 4325; min-
den földi közösséget megillet a szabadság 4163; a Teremtő az embert szabad-
nak helyezi a társadalomba 4321.

1205
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

A modern civilizációnak azon szellemi elvekre kell épülnie, amelyek az Istenbe vetett
hiten nyugszanak, egyedül ezek tartják fenn, világosítják fel és éltetik 4425.
A földi közösségeket, amelyek !aggal foglalkoznak világi ügyekkel, saját alapelvek irá-
nyitják 4162.
Hogy minden polgár kész legyen a társadalom különböző csoportjainak részesévé válni,
ezekben a csoportokban értékeket kell találniuk 4331; A szolidan tás elve: L 5e;
A szubszidiantás elve: L 5f, vö. L 5d (Intézmények és azoknak az emberi tér-
mészetbe való gyökeíezettségp).
Vö. L 5b (A társadalom és annak felelőssége); L 7 és L 8 (A társadalom, 111. az állam
rendje).
4gg Egyenlőség és egyenlőtlenség a társadalomban Az emberek alapvető egyen-
tősége a társadalomban méltóságuk alapján ('istenképmásságuk, ugyanazon termésbe-
tűk és eredetük alapján) és histeni küldetésük alapján (jafaji különbségek ellenére)h3\30
‘3977 3980 3988 *4329; az emben méltóság és az ebből fakadó !ogok ‘ésköteles-
ségek minden embert azonos mértékben megilletnek *3957 4199 *4326.
A nem, faj, szín, társadalmi helyzet, nyelv vagy vallás miatti társadalmi vagy kulturális
diszkriminációt az alapvető személyi jogokban megkell szüntetni, mert az Is-
ten tervének ellentmond 4199 (4321) 4329 4460 4467.
Az emberi társadalomban egy ember természetes !agának megfelel másoknak az a
kötelessége, hogy ezt a jogot elismerjék 3970k 3977.
A meghatalmazások egyenlőtlensége a társadalomban Istentől ered 3131; a társadalmi
rendet mind emberibb kiegyenlítettségnek kell jellemeznie 3973.
Az egyenlőség és a vezetői feladatokból való részesedés mint az emben méltóságnak
és szabadságnak a formái 4501; vö. L 5g (Emben !ogok); L 7 (Társadalmi rend:
egyenlőség).
4gh Tekintély a társadalomban. A kormányzati hatalom minden emberi társadalom
számára szükséges 3150 3165 3979k; ez ‘nem a nép akaratából ered, hanem ha
természetből és így 'Istentől *3150k *3165 398‘ 3979* 3743‘ 3170‫ ״‬lk *3987.
A tekintély jogszerűsége védett a következő megállapításokkal szemben: [A tökéletes
ember mentes az engedelmességtől) 893 2263-, [Az a nép, amely egy törvényt
elutasít, nem vétkes] 2048\ [Egy nép tetszése szennt megfeddheti azokat az
uralkodókat, akik vétenek] 1167\ a tekintélyről alkotott materialista szemlélet
elutasított 2960, az uralkodás joga nem szűnik meg vétkes ember esetében
1121 1165 1230.
Minden emben tekintélynek korlátái vannak az örök törvényben 3248k; Határozataik
nem érvényesek, ha azok megsértik Isten törvényeit vagy az emben jogokat
3981 3985; a hatalom gyakorlásakor a személy méltóságára tekintettel kell len-
ni 3980k; minden kormánynak el kell ismernie a személyiségi !ogokat és csa-
ládjogokat, valamint a közjó követelményeit 4342; vö. L le és L ld (Termé-
szettörvény); C 4gd és L 5c (Közjó); L 5g (Emberi jogok).
Az állam legfontosabb feladata, hogy lehetővé tegye polgárainak jogaik és kötelessé-
geik gyakorlását 3985.
A tekintély isteni eredete nem áll ellentétben a polgárok jogaival, az állam és a hatalom-
gyakorlás formája önállóan meghatározandó 3982; a tekintély vagyonát, köte-
lezettségeit meg kell szabni, ez levezethető *azerkölcsi rendből és ba közjó követel-
ménjeiből *3980 b3983k; a politikai tekintély gyakorlásának egyeden célkitűzése
a közjó 3940 3983 (4342) 4483 (4629); vö. C 4gd és L 5c (Közjó).

1206
 Témakörök szerinti mutató · C: Isten megteremti cs megáldja a világot

A polgárok résztele a hatalomgyakodásban és a demokrácia Erre különféle modellek

léteznek 4502; az egyenlőség és a vezetői feladatokból való részesedés mint az
emberi méltóság és szabadság formái 4501; a polgárok lehető legnagyobb ré-
szének valódi szabadságban részesülnie kell a közügyekliől 4331; a polgárokat
megilleti - : az államforma megválasztása és szabályozása 3173 3253k; - : álla-
műk irányítóinak megválasztása 3982;-: az állam ügyeiben tevékenyen együtt-
működni 3174 3968 3975k;vö. L 8 (Az állam rend!e).
A hatalom gyakorlásának joga nem kötődik egy bizonyos kormányzási formához, tehát
az egyház egyiket sem helyteleníti 2769 3150 3165 3173k 3254 3982; vö. L 7
(Társadalmi rend: Társadalomtanok és társadalmi rendszerek).
Lelkiisment és tekintély L lef.
A szolidaritás elve: L 5e.
A szubszidiaritás elve: L 5f.
Vö. L 8 (Az állam rendje).
4gi A társadalom intézményei Minden társadalmi intézmény alapja, hordozója
és célja az emberi személy, és annak is kell lennie (Jhac a társadalmi és politikai
szolgaság ellen és az alapjogok megóvásában) 4325 4326 '4329; azok az intéz-
mények és törvények, amelyek megegyeznek a természeti törvénnyel és a köz-
jóra irányulnak, biztosítják a szeméiyek szabadságát és támogatását 4769.
Azoknak a köz- és magánintézményeknek a támogatása, amelyek az emberek életkörül-
ménycit akarják javítani az egyénekből kiindulva 4330.
Az egyház tiszteli és segíti mindazt, ami igaz, jót és igazságos az emberek rendelkezése-
íben 4343; vö. G 7ab (Az egyház és a társadalom).
Vö. L 5d (Intézmények).
4gj A népek egyetemes közössége és a nemzetközi intézmények. Minden
nép ay‫ ׳‬közösséget alkot, közös eredettel és céllal rendelkezik: Isten 4195; az
emben méltóság és az ebből fokadó jogok minden népet azonos mértékben
megilletnek 4199; a világszintű, kölcsönös, növekvő függőség miatt a közjó
több az egész emben nemet énntó jogot és kötelességet magába foggal 4326; a
csoportoknak figyelembe kell venniük más csoportok szükségleteit és igényeit
és az egész emberiség közérdekét 4326;
Mindenki érdekében kell érvényesíteni a világtársadalom kívánalmát 3956 3992k.
Az embenség egész családjának általános érdeke világtekintélyt igényel 3992k 3995;
az Egyesült Nemzetek Szervezete mint a modem civilizáció és a világbéke
kötelező útja 4421.
Az egyház, a népek közössége és a nemzetközi intézmények: G 7aa (Az egyház, a világ
és az emben nem); G 7bb (Az egyház és a nemzetközi intézmények).
Vö. C 4gd és L 5c (A közjó); L 5e (A szolidantás elve); L 9 (Az emberiség családjának
rendje).
4gk A népek joga isteni eredetű természetes jog 3783-3785; a nép követelheti
politikai függetlenségét 3255 3976.
4gl A társadalom zavarai az emberi bűnök miatt. Az önmagukban szükséges
társadalmi struktúrák hajlamosak megmerevedni, akadályozni a társadalmi fej-
lódést, és igazságtalanságot előidézni 4768; a struktúrákat jellemezheti bűn, de
emiatt nem ítélhetők el 4769; a társadalmi struktúrákért az ember felelős 4768;
a gyakran felmerülő zavarok részint magukból a gazdasági, politikai és társa-

1207
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

dalim rendszerekből adódnak, mélyebb gyökerei az ember büszkesége és ego-

izmusa 4325; a bűnös önmagában meghasonlik, ami a táisadalomban viszályt
idéz elő 4310; megszakítja végsó cél felé irányultságát, egyúttal önmagával és a
többi emberrel szembeni rendet 4313; vő. D lb (Az emben bűn oka); D 4a (A
társadalmi kö tűimén vekben okok és alkalmak a bűnre); D 4c (A társadalom
bűnös struktúrái).
A bűn következménya a társadalmi struktúrákban·. A bűn rombolásának nyoma 4619;
szolgaság a bűn, a tudatlanság, az éhínség, a nyomor, az elnyomás, az igazságta-
lanság, a gyűlölet által 4480; az Istentől eltávolodott társadalmi rend tévedése-
két, rabszolgaságot és elnyomást eredményez 4759; a férfi és nó közti eredeti
kapcsolat zavara 4831; az embenség nagy problémái és a szegénység mint kö-
vetkezmény: C 4kd (Veszélyek és az emben nem problémái); C 4ke (A szegé-
nyék); D 4c (A társadalom bűnös struktúrái).
Következmények az egyének számára: Az embereket a társadalmi viszonyokból kifolyólag
eltérítik a jó cselekedetektől, és a rosszra ösztönzik 4325, az egész életet, az
egyénit és a kollektivet is, a jó és a rossz harcaként jeleníti meg 4313 4337; vö.
D 4c (A társadalom bűnös struktúrái).
A bűnös struktúrák megszüntetése'. Az emberek a gonosz legyőzésében Isten segítő ke-
gyeimére vannak utalva 4313 4325 4337; vö. F 3b (A megigazult ember is ki
van téve veszélynek); F 5cb (A kegyelem szükségessége); a megváltás terve
kiterjed a jogtalanság konkrét helyzeteire, amelyeket le kell győzni, és az igaz-
ságosság konkrét helyzeteire, amelyeket helyre kell állítani 4579; vö. E 3a (|é-
zus Krisztus, az üdvösség közvetítője); a “bűnös struktúrák” megszüntetése a
személyes társadalmi életben és a felszabadulás az egyház segítségével, Mária
közbenjárására 4619; az egyház az evangélium hatalmával támadja azokat az
véleményeket, értékeket, szokásos gondolatokat, hajtóerőket és életmodelle-
két, amelyek Isten igéjének és üdvözítő tervének ellentmondanak 4575; meg-
bélyegzi a tévedéseket, rabszolgaságokat és elnyomásokat, és szembeszáll azokkal
a kísérletekkel, amelyek Istentől eltávolodott társadalmi rendet akarnak létre-
hozni 4759; a struktúrák változásának egyáitt kell járnia a személyes és kollek-
tív mentalitás változásával és a megtéréssel 4633; a személyes és társadalmi
szinten történő megtérés soha le nem záruló folyamat 4614; vö. F 2b (Megté-
rés és hitből való megigazulás); F 2bb (A megigazulás lényege).
Felszabadítás és struktúraváltás'. C 4gm.
Vö. D 4d (Felszabadítás és a bűnös struktúrák megszüntetése).
4gm Felszabadítás és struktúraváltás Megmerevedett bűnös társadalmi struktú-
rák: C 4gl (A tátsadalom zavarai az emben bűnök miatt); C 4kd (Az emben
nem veszélyei és problémái); C 4ke (A szegények); D 4c (A társadalom bűnös
struktúrái); szolgaság a bűn, a tudatlanság, az éhínség, a nyomor, az elnyomás,
az igazságtalanság, a gyűlölet által, amelyeknek gyökere az emben egoizmus-
bán van 4480; függőség és a rabszolgaság formái, amelyek megsértik az alapjo-
gokat 4628.
A mai világ szabadulást követel 4750; vö. C 4kc (Korunk változásai).
A társadalmi struktúrákat nem a történelem “determinizmusa” határozza meg, hanem
ezekért az ember felelős, aki ezeket képes megváltoztatni 4768.
A felszabadulás és a struktúraváltás célja·. Másoknak segíteni, megszünteti« lemaradá-
sukat a tudás, erény; szellemi erő és külső !avak tekintetében, komoly köteles­

1208
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

ség 3988; a szabadság olyan feltételeket igényel, gazdasági, politikai és kulturá-

lis szinten, amelyek lehetővé teszik annak gyakorlását 4750; az evilági felszaba-
dulás megteremti és biztosítja a feltételeket a valódi emberi szabadság gyakor-
lásához 4754; igazságban, igazságosságban, szeleteiben kell segíteni a társadal-
mi rend fejlődését, és a szabadságban emberi egyensúlyt kell találni. Ehhez
szellemi megújulásra cs a társadalom széleskörű változására kell ösztönözni
4326; az embereknek olyan társadalmát kell létrehozni, amelyben minden egyes
ember fajra, vallásra vagy nemzetiségre való tekintet nélkül emberi módon és
szabadon élhet 4460; az igazságosságnak megfelelő ú) társadalmi és politikai
rend az igazságtalanságok ellem harc célja 4774; vö. C 4fc (Az ember szabadsá-
ga); C 4ie (A fejlődés); L 7 (Társadalmi rend: felszabadítás és struktúraváltás).
Az egyhá^t tanitóhivalal megkülönbözteti - : a személyes és társadalmi bún szolgaságá-
nak minden fa!tájá/tí/való megszabadulást 4627k;-: a szabadulást a lét növeke-
dése érdekében, tekintettel az Istennel és emberekkel való közösségre 4627k; ha
valamelyik e két elem közül hiányzik a szabadulás túl rövid ideig hat 4628; az
üdvösség nem csak felszabadulás attól, ami az embert lenyomja, hanem mindé-
nekelótt a bűntől és a gonosztól 4571; az embereknek az igazi felszabadulás-
hoz megtérésre van szükségük 4481; a struktúrák változásának együtt kell jár-
ma a személyes és kollektív mentalitás változásával és a megtéréssel 4633; a
ke !észtén y küldetés eredetisége nem a struktúraváltásban áll, hanem az ember
megtérésének sürgetésében, ami azután struktúraváltást kíván meg 4481 vö. C
4gl és D 4d (Felszabadítás és a bűnös struktúrák megszüntetése); F 2b (Megté-
rés és megigazulás).
Krisztus a kereszten kivívta a szabadulást 4628; megszabadította az embert (1a világot)
az ördög és a bűn szolgaságából 4006 4204 '4302 4313 4322; a keresztények-
nek elérhetővé kell tenniük ezt a szabadulást 4628; az engedelmes Fiú Atyja
megváltó igazságossága láttán megtestesíti minden ember szabadulás és meg-
váltás utáni kiáltását 4615; Krisztus a szabadság átadója 4615; Krisztus valósá-
gos társadalmi változás kezdeményezője 4610; a megszabadítás terve kiterjed a
jogtalanság konkrét helyzeteire, amelyeket le kell győzni, és az igazságosság
konkrét helyzeteire, amelyeket helyre kell állítani 4579; Krisztus, a Megváltó,
felvilágpsítja a szegényeket emberi méltóságukról, és a szükségből való kisza-
badulás által segít nekik 4632; vö. D 7ba (Isten, Jézus Krisztus által veszi el a
bűnöket); E 3a (Jézus Krisztus, az üdvösség közvetítője); E 3bd (Jézus Krisztus
királysága); a Szentlélek szabaddá tesz az Istennek tetsző tettekre 4338; a Szent-
lélek segíti a társadalmi rend fejlődését igazságban, igazságosságban, szeretet-
ben és szabadságban 4326;vö. B 3bc (A Szentlélek működése az emberekben);
Mária közbenjárása lehetővé teszi az egyház számára, hogy megszüntesse a
személyes és társadalmi életben a “bűnök struktúráit”, és Krisztus igaz szaba-
dítását eszközöli ki számára 4619; vö. E 6dd (Kegyelemközvetítés Mária által);
az evangélium mint a szabadság és a felszabadítás üzenete 4751.
Az egyház u emberek szabadulás utáni vágyát magáévá teszi és az evangélium fényé-
ben megítéli 4751; teljes felszabadításon fáradozik mindattól, ami a személyek
tökéletesedésének útjában áll 4757; az cvangelizáció mint felszabadítás a min-
denre kiterjedő felszabadítás céljával 4626—4628; az egyház személyes megté-
rést és a társadalmi átalakulást kér 4620; az embert egyéni és társadalmi fejlő-
désének alanyává teszi 4628; az evangélium eszközeit veszi igénybe és nem

1209
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

nyúl erőszakhoz az osztályharc dialektikájához sem 4628; az evangelizáció és

az emberi haladás, ül. fejlődés és a felszabadítás szoros kapcsolatban állnak
egymással 4579; az evangelizáció nem az igazságosság, a felszabadítás, a fejlő-
dés a világ békéiének elhanyagolása, inkább annak támogatása 4579; vö. D 4d
(Felszabadítás és a bűnös struktúrák megszüntetése); G 3 cd (Az egyház és az
evangelizáció, 1 1 1 . misszió).
Az egyház elveti az erőszakot ('bűncselekményt) mint a felszabadítás útját 4628 *4630
4772; ebből a tévedésből a szolgaság újabb formái keletkeznek 4772; nincs
igazi felszabadítás, ha nem óv|ák meg a szabadságjogokat 4754 4771; az evan-
géliumi értelembe vett felszabadítás nem egyeztethető össze a felebaráttal, az
egyéni vagy kollektív ellenséggel szembeni gyűlölettel 4773; aki a reformok
útját visszautasítja és a “forradalom mítoszát” támogatja, az totalitárius rezsim
felépítését segíti 4774; vö. C 4gc (Igazságosság és béke); G 7ab (Az egyház és a
társadalom); L 7 (A társadalmi rend: erőszak).
Az egyház szembefordul azzal az ateizmussal, amely az ember felszabadulását gazdasá-
gi és társadalmi felszabadulásától várja, és a vallást ezen felszabadulás akadá-
lyának tekinti 4320; \ri. C 4kh (Ateizmus); G 3cf (Az egyház és az ateiznus).
4gn Krisztus és az emberi közösség. Krisztus részese akar lenni az emben kö-
zösségnek: kánai mennyegzó, betérés Zakeushoz, vámosok és bűnösök 4332;
Krisztus az emben és főképpen a családi kötelékeket megsicnteli azáltal, hogy
földje törvényeinek önként alávetette magát 4332; osztozott népe életében,
reményeiben és félelmeiben 4611; utalt a társadalmi dolgokra 4332; vö. E 2b
(lézus Knsztus élete az emberekkel); E 5ba (Jézus Krisztus egyenlősége az
emberekkel minden lényegi jegyben).
Jézus, az egység és a béke fonása 4124; vö. E 3a (Jézus Krisztus, az üdvösség közve-
titője).
Krisztus a Lélek által új testvén társadalmat hoz létre, az egyház az ó teste 4332; Isten
népében a társadalmi jelleg Knsztus művében beteljesedik 4332; Krisztus azt
parancsolja Isten gyermekeinek, hogy testvérként viseltessenek egymás iránt
4332; vö. G lbc (Az egyházat Jézus Krisztus által kaptuk); G lbe (Az egyház a
Szentlélek műve marad); G 2a (Az egyház megnevezései: az egyház Krisztus
teste); G 3aa (Az egyházi egység isteni alapja).
A bűnösökért Krisztus magára vette a halált, és példájával megmutatja, hogy hordozni
kell a ke !észtét, amelyet a test és a világ azoknak a vállára tesz, akik békére és
igazságosságra törekszenek 4338; E 3bb (Jézus Krisztus prófétasága és Knsz-
tus mint tanító).
4go Az egyház és az emberi közösség. Vö. G 2bb (Az egyház szentségi jellege);
G 2bd (Az egyház küldetése és feladata); G 3a (Az egyház egysége); G 3c (Az
egyház katolikussága); G 3cd (Az egyház és az evangelizáció, ill. misszió); G 7
(Az egyház viszonya az emben nemhez, a tátsadalomhoz,a kultúrához, az ál-
Iámhoz és a nemzetközi intézményekhez).
Az egyház magi társadalomként épül fel: G 3ae (Az egyház jog értelembe vett társa-
dalom); \ö. C 4gq (A ke !észtén vek és a keresztény közösség).
4gp A keresztények és az emberi közösség. A keresztények kapcsolata a többi
emberrel az igazság keresésében és az erkölcsi problémák megoldásában 4316;

1210
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

az egyház készséget kér a világiaktól a többi emberrel való együttműködéshez

4343.
A keresztényeknek megkell valósítaniuk a “szeretetnek azt a civilizációját”, amely az
evangélium egész etikai-kulturális örökségének összefoglalása 4776 (4815); az
út nevelómunka által vezet oda: nevelés a munka közkultúrájára, a szolidantás-
ra, mindenki hozzáférése a kultúrához 4776.
A keresztények részvétele a politikai életben a felebaráti szeretet gyakorlása 4484.
Vö. G 4bf (A hívók feladata a világban); G 6ca (A világiak apostolsága); G 6cb (A
világiak küldetése és feladata a világban); H 2f (A püspökök és a világ); H 3a
(Általános megjegyzések a püspökök igehirdetó szolgálatáról); H 5 (A papok
szolgálata); L leb (A lelküsmeret alakítása); L 13 (A kultúra rendje).
4gq A keresztények és a keresztény közösség Az üdvtörténet kezdete óta Isten
nemcsak külön választotta ki az embereket, hanem mintegy meghatározott
közösség tagjait, mint az O népét 4332; vö. G lba (Az egyház alapja); G 2a (Az
egyház megnevezései: Isten népe; Krisztus teste); G 3a (Az egyház egysége); G
4 (A hívók közössége és küldetésük); G 6 (Világiak az egyházban); H (Isten
kormányozza, tanítja és megszenteli az egyházat szolgái által); 1 (Isten a liturgi-
ában találkozik népével); K (Isten a szentségek által megszentel).

C 411. AZ EMBER ÉS A TEREMTETT VILÁG

4ha Isten, az emberek és a teremtett világ közötti rend. Az ember a teremtés
közép- és tetőpontja, amihez minden földi igazodik 4312 (4314); az ember
elsőbbsége a dolgpkkal szemben 4694; az ember minden élőlény fölé helyezte-
tett, amelyeket Isten hatalmába adott 4812; hasonló a többi teremtményhez
4812; vö. C 3 (A látható világ).
Isten, az emberek és a teremtett világ közötti rend 4313; a dolgok rendje van aláren-
delve a személyek rendjének, nem pedig fordítva 4326; minden embernek joga
van megkapnia a földtől, amire szüksége van 4448.
Az egész teremtett világot Isten az ember kedvére és éidekében alkotta 4339; Isten
képére megalkotott, Isten dicsőségére kell uralnia és használnia a földi teremt-
ményeket, 'és gondoskodnia kell róluk 4312 4334 (4337) 4448 '4812; az (anyagi)
!avakat Isten mindenki hasznára teremtette, ezek használata mindenkit megillet
3267 3942 3951 (4448); a dolgok használatát erkölcsi ítélettel kell, hogy \ezes-
se 4811; az új javakat és segédeszközöket Isten ajándékaként és az emben hiva-
tásra adott válaszként kell felfogni 4812; vö. C 4fb (.Az ember méltósága).
Az új földre várakozás nem gyengítheti a gondoskodást erről a földről, hanem azt
erősítenie kell 4339; vö. C 4ic (Az emben tevékenység rendje); M lb (Az
eszkatologikus hit és a földi valóságok).
Az emberi szellemi erő használata az anyagi világ kutatásához és meghódításához 4315.
Isten az embernek a dolgok használatában kodátokat szab 4812; a tulajdon alávetése
és a dolgok használata az ember Istennel való hasonlatossága és hivatása sze-
nnt 4812; hálával a Teremtő iránt, valamint szegénységben és szabadságban
használva a teremtett dolgokat jut el az ember a világ igazi birtoklásához 4337;
a látható világ dolgaival, a kozmosszal szembeni alázatosság 4816.
Az ember, akit Knsztus megváltott és a Szendélekben új teremtménnyé vált, képes és
köteles saretni az Isten által teremtett dolgokat 4337.

1211
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

Az embernek a mindenségben elfoglalt helyéie és feladatára vonatkozó kérdései 4303;

vő. C 4kg (Az ember keiesi az értelmet).
A világ a bűnfogságában 4302 4339; vő. C 4kb (Az ember bűnösségének következmé-
nyei a világban és a történelemben); D 6 (A világ és a történelem a bűn szolga-
ságában); az ember megtön a rendet önmaga és a teremtett dolgok között 4313;
az emberek inkább szolgáltak a sötétségben a teremtett világnak, mint a Te-
remtónek 4313; vö. D le (A bűn lényege); D 2ba (Az ósbűn természete).
Vö. C 4i (Az emben tevékenység); L 2b (Hódolat Isten előtt); L 4f (Felelósségtel|es
bánásmód a világgal).
4hb Az ember és a földi dolgok autonómiája. A teremtett dolgoknak saját tör-
vényeik és értékeik vannak, amelyeket az embereknek lépésről lépésre fel kell
ismerniük, használniuk és alakítaniuk kell 4336; vö. C lic (A földi dolgok autó-
nómiája); L 4f (Felelősségteljes bánásmód a világgal).

C 41. Az E M B E R T E V É K E N Y S É G E
4ia Az ember tevékenységének jelentősége. Isten az embernek hatalmat ad,
hogy átalakítsa és tökéletessé tegye a világot 4480; a személyes és közös tévé-
kenység, amely által az emberek megkísérlik életkörülményeiket javítani, meg-
felel Isten tervének 4334 4813k; azok az emberek, akik a társadalmat szolgál-
ják, munká|ukkal a Teremtő művét fejlesztik tovább, és hozzájárulnak az isteni
terv beteljesedéséhez 4334; az ember művei nem ellentétei Isten hatalmának
4334; vö. C Ige (Az ember együttműködése Isten művében); F 3d (A megiga-
zult ember beteljesedik azáltal, hogy Isten kegyelemből megjutalmazza érdé-
mei szennt); F 5a (A kegyelem ingyenessége); F 5c (Isten kegyelme és az em-
bér szabadsága).
Az emben munka méltósága és jelentősége 4690; azáltal, hogy az ember dolgozik,
nem csak a dolgokat és a tátsadalmat változtatja meg, hanem önmaga ts tökéle-
tesedik 4335 4338 4692.
Elutasítottak azok a megállapítások, amelyek az emben munka értékét és szükségessé-
gét kétségbe vonják 2201//2255 3817 3846.
Az embernek az egyéni és kollektív fáradozás értelmére vonatkozó kérdései 4303
4333.
Egyedül Isten válaszolja meg az emben tevékenység jelentőségére irányuló kérdést a
Fia megtestesülésében végbevitt kinyilatkoztatása által 4341.
41b Az emberi tevékenység értelme és célja. A személy méltósága és hivatása
megköveteli, hogy az ember felfedezze, kibontakoztassa és használja természe-
tes képességeit 4580.
Az Isten képmására teremtett embernek Isten dicsőségére kell uralnia és használnia a
földi teremtményeket 4312 4334 (4337) 4448 4812; vö. C 4h (Az ember és a
teremtett világ); L 2b (Hódolat Isten előtt).
Az, amit az emberek tesznek az igazságosság, testvénség és egy humánusabb rend
érdekében, értékesebb, mint a technikai fejlődés 4335; vö. C 4ie (A fejlődés); L
7 (A társadalmi rend; A fejlődés).
A Szentlélek által vezérelve és az önszeretet megtagadásával mindenkinek olyan |övó
felé kell törekednie, amelyben az emberiség Istennek tetsző áldozati ajándékká
válik 4338.

1212
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

Ha az emberi méltóság értékei, a testvén közösség és az Úr Igeikében való szabadság a

földön növekedtek, akkor később az Atya országában megtisztítva és megdi-
csóítve újra megtaláljuk 4339; vö. F 3d (A megigazult ember beteljesedik azál-
fal, hogy Isten kegyelemből megjutalmazza érdemei szerint); M 3c (A boldog-
ság mmt kegyelem és jutalom).
4ic Az emberi tevékenység rendje. Rend Isten, ember és világ között 4313; az
alkotásoknak és az emberek (a szentek) szolgálatainak Isten dicsőségére kell
vonatkozniuk 243 (675 1824k) 3325 3743; egy emberi tevékenység sem képes
Istentől megvonni a hatalmat 4162; az emberi tevékenység Isten tervére irá-
nyúl, és az ember javát akar!a,valamint egész hivatásából adódik 4335; a terem-
tett dolgokat a Teremtő rendje szerint a munkával, a technika és a kultúra
segítségével minden ember hasznára kell közöttük tökéletesítve és méltányo-
san elosztani 4162; az embernek Isten és az emberek szolgálatában kell talentu-
mait gyarapítani 4341; a szeretet az emberi tökéletesedésnek és ezért a világ
megváltoztatásának is alaptörvénye 4338; az isteni szeietetrc a szokott életkö-
rülmények között kell törekedni 4338; a tétlenség bűnös dolog 4851.
A teremtett dolgoknak és a társadalmaknak megv annak a saját tönényá és értékei, ame-
lyeket az embernek fel kell ismernie, használnia és alakítani kell 4336; vö. C lic
(A földi dolgok autonómiája); C 4hb (Az ember és a földi dolgpk autonómiája).
Az emberi munka méltósága 4690; a munka jelentőségének első alapja az ember, mint
annak alanya 4690; a munka szolgálja az embert, nem az ember a munkát 4690;
a munka érték az ember számára, mert az ember a munka által nemcsak a
természetet változtatja meg, hanem ó maga is emberibb lesz 4335 4338 4692;
szubjektív jelentősége felülmúlja objektív értelmét 4690; minden munkát, an-
nak a személynek a méltósága miatt, aki azt végzi, meg kell becsülni 4690; a
primitív kapitalizmus tévedése, hogy az emberrel eszközként és nem munkája
igaz méltóságának megfelelően bánnak 4691; vö. L 10a (Az ember mmt a mun-
ka alanya).
A töke a munka szolgálatában: L 10b.
A bérmunka: L 10c.
A munkára vonatkozó kötelességek és jogok: L 3d és L 4e;L 5g (Emberi jogok: a munká-
hoz való jog; méltatlan munkakörülmények); L 6a (Családjog); L 11 és L 12 (A
tulajdon, ül. a gazdaság rendje).
Neielés a munka közkultúrájára 4776.
Sok kortáts félelme, hogy az emben tevékenység és a vallás kapcsolata alapján az
ember, a társadalom és a tudományok függetlensége veszélyben van 4336; az
embereket a keresztény hivatás nem eltereli a világ építésétől vág)‫ ־‬nem arra
ösztönzi, hogy elhanyagolják embertársaikat, hanem még inkább kötelezi őket
ezekre 4334, az eszkatolegikus remény nem csökkenti a földi feladatok jelen-
tőségét, hanem új indítékokkal segíti beteljesülésüket 4321; az új földre várako-
zás nem gyengítheti a gondoskodást erről a földről, hanem erősítenie kell 4339;
a deizmus elkerülése, ami az időleges feladatokat elválasztja a megszentelódés-
tói ('az evangélium elfogadásától) 4482 *4850; vö. C 4ij (A keresztények és az
emberi tevékenység); L 2d (A reménység erénye); M lb (Az eszkatolegikus hit
és a földi valóságok).
4id Az emberi kutatás és a tudományok Aki eldöntötte, hogy‫ ׳‬a dolgok titkait
kutatja, azt Isten kezénél fogva wzeti 4336; vö. C Ige (Az ember közreműkö­

1213
 Témakörök szerűm mutató - C: Isteu megteremti és megáldja a világot

dése Isten tervében); a kinyilatkoztatás a tudomány vezércsülaga 2877; a mód-

szeres kutatás, amennyiben tudományos módon és az erkölcsi normáknak meg-
felelően történik, soha nem fog ellentmondásban állni a hittel, mivel a profán
dolgok és a hit dolgai ugyanattól az Istentől származnak 4336; a hit titkai nin-
csenek ellentmondásban - : a történelemmel 3544k; - : a természettudomány-
okkal 3287; nem lehet igazi ellentmondás a teológusok és a természettudósok
között 3287; vö. A lbc (A kinyilatkoztatás titokjellege); A 4bc (A teológia és
más tudományok).
Az ember szellemi elejének alkalmazása az empinkus tudományok, a technika és a
szellemi kultúra fejlődése érdekében a kutatáshoz és az anyagi világ meghódí-
fásához 4315; az ember bölcsességének alkalmazása az emben ismeretek hu-
mamzálására és az embenség piob lémáinak megoldására 4315.
Minden teremtett dolog saját állaggal, igazsággal, jósággal, törvényekkel és renddel
van megalkotva, amelyeket az embernek, elismerve az egyes tudományok és
technikák módszereinek sajátságait, tekintetbe kell vennie 4336; sajnálatra mél-
tóak azok a szellemi beállítottságok, amelyek egykor a keresztények között a
tudomány legitim autonómiájának egyfajta hozzáférhetetlen megértése miatt
feltűntek,és szítottak így Naszályokat abból a meggyőződésből fakadóan, hogy
a hit és a tudomány állítólag ellentmondásban állnak 4336; vö. C lic (A földi
dolgok autonómiája).
A veszély nem a tudományból ered, amely - jól felhasználva - az embenség sok prob-
lémáját képes megoldani, hanem az emberből, aki mind hatalmasabb eszkö-
zökkel rendelkezik 4424.
Az egyhá^ elismeri a humán tudományok szolgálatát 4512.
Az egyházi tanítóhivatal és a kutatási és tanítási szabadság. H 3g; a tudományos kutatás
nem ítélhető meg bizalmadan lelkülettel és minden újdonság vak elutasításával,
hanem csak a legnagyobb szeietettel 3831.
A teológia tudománya. A 4h
A tudományba vetett hit hamisformát: C 41f (A pozitivizmus, a tudomány- és fejlődés-
kultusz).
4ie Az emberi fejlődés. A társadalmi rendnek és fejlődésének a személyek jólété-
re kell irányulnia 4326; a sokoldalú (‘nem csak tudományos) fejlődés az egész £és
minden) ember jólétére (cminden tekintetben és a lélek minden részére) irányul lb4446k
b4457 “4812; az egyes emberek fejlődésének az emben nem fejlódéséNcl össze
kell kapcsolódnia, ('hogy minden ember embenbb életkörülmények közé ke-
rülhessen) '4447 4458; ezért egy újfajta humanizmust kell találni 4447 4457;
vö. C 4ki (A keresztény humanizmus mint igaz humanizmus); az ember fe!ló-
désének nem csak a teremtett dolgok használatában,uralásában és birtoklásá-
bán kell megnyilvánulnia, hanem sokkal inkább az ember Istennel való hason-
latosságának és hivatásának jegyében a tulajdon alávetésében, utalásában és a
dolgok megmunkálásában 4812; vö. C 4fb (Az ember méltósága); C 4j (Az
ember hivatása); amit az embeiek a társadalmi kapcsolatban tesznek az igazsá-
gosság, testvénség és humánus rend ériekében, értékesebb, mint a technikai
fejlődés 4335.
Az igazi fejlődésnek az Isten és a felebarát iránti szeretette kell alapulnia 4815; vö. L
2e (A szeretet erénye); L 4a (A felebaráti szeletet); a szabadság értéke, a lelkns-
meret kötelezettségei és a lélek élete az ember tökéletesedését ígéri 4505; a

1214
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

buzgalom a fejlődésért és annak megvalósítása az emberi méltósággal szembe-

ni alázat nélkül értelmetlen 4815; az erkölcs minden fejlődésében figyelemmel
kell lenni azokra a kotlátokra, amelyek a személy meghatározó pillanatai és
lényeges kapcsolatai révén adódnak 4580; vö. C 4f (Az ember személyes mél-
tósága); a fejlődés erkölcsi jellege alázatot kíván a természettel és a kozmosszal
szemben 4816; vö. C 4h (Az ember és a teremtett világ).
A népek fejlődése az ‘éhség, Λ nyomor, ' betegségek, ‘tudatlanság és '0igazságtalan életkörűimé-
nyék ellem küzdelemben '4440 b4468; mint következmény: az emberek jóléte,
szellemi és erkölcsi fejlődés és így az emben nem haszna 4468; a táisadalmi
rendet nap mint nap igazságban, igazságosságban és szeretetben kell fejleszte-
ni, és szabadságban emberibb egyensúlyt kell találni 4326; vö. C 4gm (Felsza-
badítás és struktúraváltás); C 4kd (Az emben nem veszélyei és problémái); C
4ke (A szegények); L 7 (A társadalmi rend: a fejlődés); L 9 (Az embenség
családjának rendje).
Fejlődés és béke·, az ember egészének fejlődése ('haladás a kevésbé emberi életkörül-
!!lényektől az embenbb életkörülmények felé) a béke új neve 4485 '4486; az
ember valós és igaz fejlődése békéből és igazságosságból áll 4579; együttérzés
(szolidantás) egyszerre út a béke és a fejlődés felé 4818; vö. C 4gb (Testvénség,
szolidantás és szeretet az emberek között); C 4gc (Igazságosság és béke); L 5e
(A szolidaritás elve); L 7 (A társadalmi rend: fejlődés és béke).
A fejlődés hamis értelmezése: Az ember fejlődése nem egyenes vonalú, automatikus és
korlátlan 4810; a fejlődés nemcsak a gazdaság növekedését jelenti 4447; a ja-
vak, szolgáltatások puszta felhalmozása nem eredményezi az ember boldogsá-
gát 4811; a lassított fejlődés ínsége mellett a mértéktelen fejlődés: mindkettő
elutasítása 4811; az anyagi javak szükségtelen bősége bizonyos csoport számá-
ra 4811; fogyasztói kultúra mint a “kidobás” és a “szemét” kultúrája 4812; a
szabad verseny nem visz sikeres fejlődéshez 4454; vö. C 41c (Liberalizmus); L
12 (A gazdasági rend); a fejlődésbe vetett hit hamis fonnál: C 41f (Pozitivizmus,
tudomány- és fejlődéskultusz).
Korlátlan “fejlődés” utáni vágy keresztény szemmel átalakítva ismét elérhető 4814.
A fejlődést a történelem részének kell tekinteni, ami a bűn által veszélyben van 4813; a
fejlődés mint a kísértés forrása az értékrend torzulása által az önzés, önteltség
és gonoszság miatt 4337; a veszély nem a fejlődésből eied, hanem az emberből,
aki mind hatalmasabb eszközökkel rendelkezik önmaga tönkretételéhez is 4424;
vö. C 4kb (Az ember bűnösségének következményei a világra cs a történelem-
re); C 5 (A történelem célja és beteljesedése); D 5 (Az emberi tevékenység és
fejlődés a bún szolgaságában).
A földi fejlődést meg kell különböztetni Krisztus országának növekedésétől. Mindazo-
náltal nagy jelentősége van Isten országa számára, amennyiben jobb társadalmi
rendhez tud hozzásegíteni 4339; vö. C 5d (Isten és Krisztus országa mint a
történelem célja).
Azért van fejlődés, mert Isten, az Atya, Jézus Krisztusban kezdettől fogva meg akarta
osztani dicsőségét az emberrel 4814; Isten azt akarta, hogy Krisztusban a bű-
nők legyózettessenek és az embetek javára váljanak, ami minden fejlődést fe-
lulmúl. 4814; vö. C 4d (Isten az ember üdvösségét akarja és közösséget ad
neki); C 4fh (Krisztus, a tökéletes ember); C 4fi (Krisztus, az ember üdvössé-
ge); C 4jc (Minden ember meghívása az üdvösségre); C 5b (Krisztus és a törté­

1215
 Témakörök szcrmli mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

nelem célja); E 3a (Jézus Krisztus, az üdvösség közvetítője); F 1 (Isten egyete-

mes megváltó szándéka); a modern civilizáció építésének szellemi elvei egye-
dűl az Istenbe vetett hiten nyugpdhatnak 4424; vö. L 5h (A társadalmi normák
alapja Istenben).
Benne van Isten lenében az az emberi történelem, amelyben az ember helyzete javulását
keresi 4334 (4813) 4814; Isten hatalmat ad az embernek a világ átformálására
és tökéletesítésére 4480; szolgálatuk által az emberek a Teremtő művét fejlesz-
ük tovább a társadalomban, és az isteni terv beteljesítéséhez járulnak hozzá
4334; alkotásuk nem áll ellentétben Isten hatalmával, hanem Isten nagyságának
lenyomatai és !elei, akaratának gyümölcsei 4334; vö. C Ige (Az ember együtt-
működése Isten tervében).
A Szentlélek segíti a társadalmi rend fejlődését igazságban, igazságosságban, szeletet-
ben és szabadságban 4326.
Az egyház bizalommal felismen a Teremtó tervében, hogy a fejlődés az ember igazi
boldogságát szolgálhatta 4337; a népek fejlődését az egyház a szívén viseli 4440;
az egyház szellemi hatása és a társadalom fejlődése 4850; a világiaknak a ma-
guk módján hozzá kell járulniuk az általános fejlődéshez 4162; vö. G 6cb (A
világiak küldetése és feladata a világban); G 7a (Az egyház viszonya a világhoz,
a társadalomhoz és a kultúrához).
Az evanglizpció és az emben haladás, ill. fejlődés és felszabadítás között igpn szoros
kapcsolat van 4579; az evangelizáció nem az igazságosság, a felszabadítás, a
fejlődés és a béke elhanyagolása, inkább annak támogatása 4579; vö. G 3cd (Az
egyház és az evangelizáció, 111. misszió).
Vö. L 7 (A társadalmi rend: a fejlődés); L 9 (Az emberiség családjának rendje); L 12 (A
gazdasági rend).
4if A bűntől megromlott emberi tevékenység. Λ bűn az ember alkotását káro-
sttja 4814; az igazságosságról alkotott elképzelésekből származó tervek és mun-
kák a valóságban gyakran eltorzulnak 4684; az ember minden tevékenységét
veszélybe sodoqa a büszkeség és az önzés 4337; a gonosz lélek a bűn eszközé-
vé teszi az emberi alkotást 4337; az emben fejlődés veszélye az önző cseleké-
detek, a hiúság és a gonoszság által 4337; a tudomány és a fejlődés veszélye az
ember növekvő hatalma miatt 4424; az ember gyakran megtön a rendet Isten,
a maga és minden teremtett dolgok vonatkozásában 4313; a bűnös többször
tesz olyat, amit nem akar, és nem teszi meg azt, amit meg akart tenni 4310.
Az emberek inkább szolgáltak az elsötétedésben a teremtett világnak, mint a Teremtő-
nek 4313; egész élete úgy jelenik meg mint a jó és rossz közötti harc. Ebben
Isten segítő irgalmára van utalva 4313 4337; vö. F 3b (A megigazult ember is ki
van téve veszélynek); F 5cb (A kegyelem szükségessége).
Az ember többet ér az alapján, ami, mint az alapján, amije van 4335 4760; vö. C 4kb
(Az ember bűnösségének következményei a világra és a történelemre); D 6
(Világ és történelem a bűn fogságában).
4ig Az emberi tevékenység a húsvét titkában teljességre jut. Az ember mm-
den tevékenység: Knsztus keresztje és feltámadása által megtisztul és teljes-
ségre jut 4337; Knsztus a Lélek erejében életre keld és erősíti az embereket,
saját életük és a föld embenbbé formálásában 4338.
Krisztus példát mutat, hogy a keresztet, amit a világ a békére és igazságosságra törek-
vő emberre vállára tesz, hordozni kell 4338; Isten szava kinyilatkoztatja, hogy

1216
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

az embert tökéletesedés és a világ megváltoztatásának alaptörvénye a szeretet

parancsa 4338; vö. E 3bb (Jézus Knsztus prófétasága és Krisztus mint tanító);
L 2e (A szeretet erénye).
Knsztus Igéiké ereje által működik az emberek szívében, azzal, hogy bennük az eljö-
vendó világ iránt vágyat és a világban több embenességre törekvést ébreszt,
tisztít és erősít 4338; a hívőket btztat!a ad, hogy a mindent átfogó testvénségre
törekvés nem hiábavaló 4338.
Vö. E 3a (Jézus Knsztus, az üdvösség közvetítője); E 3bc (Jézus Krisztus papsága).
4ih Krisztus és az emberi tevékenység. Knsztus példája, aki kitanult egy mes-
térségét 4343; Krisztus munkás ember életét élte 4332.
Vö. E 2ba (Jézus Krisztus közössége az emberekkel).
4ii Az egyház és az emberi tevékenység. Az egyház mély értelemmel tölti meg
az ember hétköznapi tevékenységét 4340; az egyház jelenléte az embert tévé-
kenysége jelentőségének problémájára emlékezteti 4341.
A korábbi idők tapasztalata, a tudományok fejlődése, az emberi kultúra kincsei az
egyháznak is hasznára vannak 4344; vö. G 7ae (egyház és kultúra).
4ij A keresztények és az emberi tevékenység. A 2. vatikáni zsinat felszólítja a
keresztényeket, hogy törekedjenek evangéliumi lelkülettel teljesíteni földi kö-
telességeiket 4343.
A keresztényeknek minden tevékenységet úgy kell végezniük, hegy emben, otthoni,
munkahelyi,tudományos vagy technikai erőfeszítéseik vallásos értékekhez kap-
csolódjanak 4343; világi tevékenységükkel szentebb életre kell eljutniuk, úgy,
hogy a világ igazságosságban, szeretetben és békében hatékonyabban érje el
célját 4162.
A világiak erejüket a Teremtő ajándéka és a megváltás kegyelme által kapják 4159; a
világiak tevékenységét Knsztus kegyelme bensóleg magasztala fel 4162.
A keresztények a hit által hivatásuk szerint inkább kötelesek földi kötelezcttségpiknek
eleget tenni 4343; az a keresztény, aki elhanyagolja evilági kötelességeit, a fele-
barátaival és Istennel szembeni kötelességeit hanyagolja el, és veszélybe sodor-
ja örök üdvösségét 4343.
A hit és a mindennapi élet, a földi ügyek és a vallási élet közti szakadék, súlyos éltévé-
lyedés 4343; a dualizmus elkerülése, amely az evilági feladatokat elválasztja a
megszentelódéstól (*az evangélium befogadásától) 4482 *4850; a keresztények,
akik túlvilági életükre gondolva evilági kötelességeiket elhanyagolják, a valósá-
got kerülik meg 4343; az új földre várakozás nem gyengítheti a gondoskodást
erről a földről, hanem erősítenie kell 4339; vö. C 4ic (Az emben tevékenység
rendje); M lb (Az eszkatolcgikus hit és a földi valóságok).
Vö. G 4bf, G 6cb; H 2f; H 5 (A hívók, a világiak, a püspökök és a papok feladatai a
világban).

C 4j. Az E M B E R H IV A T Á S A

4ja Az ember hivatása emelkedettebb életre Az ember egyrészt mint teremt-

mény végesnek tapasztalja meg önmagát, másrészt pedig vágyaiban végtelen-
nek és emelkedettebb életre meghívottnak 4310; kérdések végső céljáról 4303;
vö. C 4kg (Az ember keresi az értelmet).

1217
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

4jb Az ember hivatása a közösség Istennel. Az ember egész hivatása Isten aka-
rata 4311; az embert Isten a földi nyomorúság határai túloldalának lelki céljára
teremtette 4318; vö. M 3b (Az örök boldogság).
Az ember legfőbb célja egyedül Isten 3771 4313 4322 4324 4341 4792; Isten a népek
végső célja 4195; az ember meghívása lelki célra szól 4318; az ember meghívá-
sa a tökéletesen jóból való részesedésre szól, ami míga Isten 4815; Isten az
embert természetfeletti célra rendelte 3005; ez a cél az isteni jvakban való
részesedésben áll 3005; az ember meghívása a halhatatlanságra 4812; vö. C lh
(Isten mint a világ célja); M 3bb (Isten látása a boldogság alap!a); M 3bf (Az
örök élet és uralkodás Krisztussal).
Az ember Istennel való közösségre, párbeszédre ‘és boldogságából való részesedésre van
meghiira 4319 '4321; az örök Atya elhatározta, hogy az embert isteni életének
részesévé emeli 4102; a közösség Istennel és az emberekkel, mely a menny
tökéletes közösségében mint célban csúcsosodik ki 4627; minden ember meg-
oldatlan kérdés marad önmaga számán, amit egyedül Isten képes tökéletesen
megválaszolni 4321; Isten az ember szívének legmélyebb vágyait megválaszol-
ja 4341; az ember Istent szolgálva uralkodik 4753; vö. A la (A kinyilatkoztatás
eseményének megfogalmazása); A 3bd (A Szentírás olvasása); J (Isten a liturgi-
ában találkozik népével); M 3b (Az ölök boldogság); M 3c (A boldogság mint
kegyelem és jutalom).
A megigazult ember mint Isten 'barátja*rokona, (;■fogadott) gyermeke,dörökösecd1515 "1522
1524 ^1528 '1535 ("1913) "1942 "2623 '3012 "3771 13957‫ ״‬b1535; vö. F 3a (A
megigazult ember Isten barátja).
Isten meghívása szabad és ingyenes: Senki a földön nem tudhatja, hogy biztosan az
üdvözültek között lesz-e 1540 1565 1566; elutasított: [Isten nem teremthetett
értelmes lényeket anélkül, hogy ne rendelte volna őket a boldogító színelátásra]
3891\ vö. F ld (Isten kegyelmi kiválasztása).
Túlzó kijelentések az Istennel való, földön elérhető egyesülésről L 2f (Egyesülés Is-
tennel).
Vö. L 2f (Egyesülés Istennel).
4jc Minden ember meghívása az üdvösségre. Mivel Krisztus mindenkiért meg-
halt, a Szentlélek mindenki számára lehetőségit ad, hogy kapcsolatba lépjen a
húsvét titkával 4322; Krisztus megtestesülése után minden ember Krisztus test-
vére, és arra hivatott, hogy kereszténnyé legyen, hogy megkapja tóle az üdvös-
séget 4550; Krisztus feltámadása jele és foglalója annak a feltámadásnak, amire
minden ember hivatva van 4616; Krisztus a bűnösökkel szembeni iigalmában
bölcs és türelmes 4186; Isten országa és az üdvösség minden ember számára
elérhető a megtérés kegyelme által 4572; vö. B 3bc (A Szentlélek működése az
emberekben); C 4d (Isten az ember üdvösségét akarja, és közösséget ad neki);
C 4fi (Krisztus, az ember üdvössége); E 2bb (Krisztus működése az emberek
között); E 3a (Jézus Krisztus, az üdvösség közvetítője); E 3bb (Jézus Knsztus
prófétasága és Krisztus mint tanító); E 4 (Jézus Krisztus küldetése); F 1 (Isten
irgalmassága és egy etemes üdvözítő szándéka); F 2b (Megtérés és hitből faka-
dó megigazulás); G 3c (Az egyház katolikussága).
4jd Az ember meghívása és méltósága. Az ember méltóságának különleges ala-
pót ad az Istennel való közösségre szóló meghívása 4319 4321; vö. C 4fb (Az
ember méltósága).

1218
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

4je Az ember szabadságra szóló meghívása. (4752) 4815; vö. C 4fc és L lb (Az
ember szabadsága); C 4gm (Felszabadítás és struktúraváltás).
4jf Az ember önátadásta szóló meghívása. Az ember *az isteni személvekkel
való hasonlósága miatt csak akkor találja meg egészen önmagát, ha odaad!a
önmagát1Istennek és :a többi embernek b4319 '4324 bc4331; személynek lenni tö-
rekvést jelent az önátadás általi tökéletességre 4830; az ember hivatása, hogy
ajándékká legyen 4830; az odaadás Krisztus követésének az útja 4613; az ön-
megtagadás 4571; nem a szeletet igazsága szerint él az az ember, aki Isten
szeretctét, amelyet tóle kap, szabadon el nem ismeri, nem bízza magát Terem-
tó|ére 4318; vö. C 4gb (Testvénség, szolidaritás és szeretet az emberek között);
C 4fd (Az ember szeietetre utaltsága); L 2e (A szeretet erénye); L 2f (Egyesü-
lés Istennel: az önátadás); L 4a (A felebaráti szeletet); az embernek Isten és az
emberek szolgálatában kell talentumait gyarapítani 4341; vö. C 4ic (Az emberi
tevékenység rendje).
A személy szeietetre szóló hivatását a házasságban és a szüzességben valósítja meg,
ezek az ember legfőbb igazságának konkrét megvalósulásai 4700; a női hivatás
két fajtája az anyaság és a szüzesség 4833; vö. C 4fe (Az ember mint férfi és
nó); G 4bb (A megszentelódés útjai); K 9 (A házasság szentsége).
Minden hívó a szcretetben való tökéletességre van meghívva 4166; az isteni szcrctctre
különösen a megszokott életkörülmények között kell törekedni 4338; vö. G
4bb (A megszentelódés útjai).
Vannak olyan életkörülmények, amelyek nem engedik meg az embernek, hogy tudatá-
bán legyen méltóságának 4331; vö. C 4ke (A szegények); L lf és L lg (Az
erkölcsi cselekedet; az erkölcsös magatartás).
4jg Az emberi közösség mint az ember hivatása. A testvén közösség az ember
hivatása 4303 (4627); vö. C 4gb (Testvénség); az ember rendeltetése közösségi
életre szól: C 4ga; L 5a (Az ember társas természete).
Az ember jobban képes betölteni hivatását a másokkal való érintkezésben, a kölcsönös
szolgálattételben és a testvérekkel folytatott beszélgetésben 4325; a tátsadalmi
élettől sokat kap hivatása, vallási hivatása betöltéséhez is 4325.
Mivel minden ember ugyanannak az isteni meghívásnak és rendeltetésnek örvend, el
kell ismemi mindenkinek az alapvető egyenlőségét 4329; vö. C 4gg (Egyenlőség
és egyenlőtlenség a társadalomban); L 7 (A társadalmi rend: egyenlőség).
4jh Az ember hivatása a földi kibontakozáshoz. Az embereknek a lélek és a test
képességeit ki kell művelni, és hivatásuk betöltése révén el kell jutniuk az évi-
lági boldogságra 3743 (4580); a testet nem becsülhetik le, hanem jónak és mél-
tónak kell tartaniuk 4314. vö. C 4ec (Az emben test); C 4i (Az emberi tévé-
kenység); L 3c (A test és a testi jólét).
4ji Az emberi cselekvés hivatása. A sötétség elleni haicban szüntelenül a jón
kell fáradoznia az embernek, amiben Isten kegyelmére van ráutalva 4337; vö. F
3b (A megigazult ember is ki van téve veszélynek); F 5cb (A kegyelem szüksé-
gessége); L lb (A kontingens, jóra kötelezett szabadság).
4jj Az emberi (alkotó) tevékenység hivatása. Az Isten képmására tetemtett
embernek Isten dicsőségére kell használnia a földi teremtményeket 4312 4334
(4337) 4448 4812; az ember hivatása megkívánja, hogy természetes képessége-

1219
 Témakörök szerinti mutató ‫ ־‬C: Isten megteremti és megáldja a világot

ít felfedezze, kibontakoztassa és használja (3743) 4580; vö. C 4h (Az ember és

a teremtett világ); C 4ib (Az emben tevékenység értelme és célja); C 4ie (A
fejlődés).
4jk Az ember bűnössége mint akadály hivatása betöltésébe z. A bűn kise bbíti
az embert, mert eltéríti attól, hogy eljusson a beteljesedéshez 4313.
Az ember gyakran vonakodik elismerni Istent mint az ó eredetét. így az ember gyak-
ran megszakítja végső célra irányultságát és így az önmagával, a többi emberrel
és minden teremtett dologgal szembeni rendet,célját, Istenen kívül keresi 4313;
az emberek nem dicsőítették meg Istent, az emberek inkább szolgáltak az első-
tétedésben a teremtett világnak, mmt a Teremtőnek 4313; vö. D le (A bűn
lényege); D 2ba (Az ősbűn természete); D 2bc (Az ósbűn következményei);D
3be (A bűn következményei).
4j! Krisztus és az ember hivatása Krisztus az ember legfőbb hivatását tárja fel
4332 4812; a kinyilatkoztatás fényében az emberek hivatása és nyomorúsága
egyszerre találja meg végső alapját (4312) 4313 4322; vö. A le (A kinyilatkoz-
tatás szakaszai); C 4fh (Krisztus, a tökéletes ember); C 5b (Krisztus és a törté-
nelem célja); E 3bb (Jézus Krisztus prófétasága és Krisztus mint tanító).
Krisztus a Lélek által erőt ad az embernek, hogy legfőbb hivatását teljesíteni tudja
4310; vö. E 3a (jézus Krisztus, az üdvösség közvetítője).
4jm Az egyház és az emberi hivatás. 4311-4345; az egyház megerősíti az ember
lelki célra irányuló hivatását 4318; védi az ember hivatásának méltóságát és
azoknak, akik kételkednek legfőbb rendeltetésükben, reményt ad 4321; a 2.
vatikáni zsinat az ember magasztos hivatását vallja 4303; vö. G 7aa (Az egyház,
a világ és az emben nem).
A kinyilatkoztatás tanítása alapján az egyház választ tud adni az emberre vonatkozó
kérdésre. E kérdés megválaszolása nehézségeinek tudatában van 4321; hozzá-
férhetóvé teszi az embernek léte és legbelső igazsága megértését 4341; az egy-
ház küldetése egyezik az emberi szív rejtett vágyaival 4321; az egyház jelenléte
az embert élete, tevékenysége és halála jelentőségének problémájára emlékez-
teti 4341; vö. G 7aa (Az egyház, a világ és az emberi nem).
Az emberek meghívása arra szól, hogy az emben nem történelmének folyamán Isten
gyermekeinek családját alkossák 4332 4340; vö. G (Isten összegyűjti népét); G
2a (Az egyház megnevezései: az egyház mint Isten népe).
4jn A teresztények és az egyház hivatása Jézus követésének az útja a szeretet
önzetlen és áldozatkész odaadásának az útja 4613; vö. C 4jf (Az ember meghí-
vása az önátadásra); L 2f (Egyesülés Istennel: önátadás); L 2e (A szeretet éré-
nye); L 4a (A felebaráti szeretet).
A keresztények a hit által - hivatásuknak megfelelően - még inkább kötelesek evilági
kötelezettségeiknek eleget tenni 4343; vö. C 4ij (A keresztények és az emben
tevékenység); G 4bf és 6cb (A hívók, ill. a világiak feladatai a világban); M lb
(Az eszkatologikus hit és a földi valóságok).
Az egyhá~ hivatása: G 2bd (Az egyház küldetése és feladata).

C 4k . Az e m b e r t ö r t é n e l m is é g e

4ka A világ az emberi történelem színtere, amelyet az emben nem tevékenysé-

ge, vereségei és győzelmei jellemeznek 4302; az emben társadalom időben va­

1220
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

lósul meg és olyan mozgásnak van alávetve, amely a struktúrák folytonos vál-
tozását, a magatartások átalakulását és a szív megtérését foglalja magában 4487;
az ember fejlődése mint a történelem momentuma 4813; vö. C 4ie (A fejlődés).
4kb Az ember bűnösségének közvetlen következményei a világban és a tör-
ténelemben. Az emberek nem dicsőítették meg Istent. Inkább szolgáltak az
elsötétedésben a teremtett világnak, mint a Teremtőnek 4313; az ember rosszra
hajlónak és a rossztól behálózottnak tapasztalja meg önmagát 4313.
E 11 lúgnak a bűn által eltorzult alakja elmúlik 4339; az emberi történelem a dicsőség teljes
kinyilatkoztatásáig rendetlenségben van a bűn miatt 4340 4813.
Az ember egész élete úgy jelenik meg mint a jó és rossz közötti harc Ebben Isten
segítő kegyelmére van utalva. 4313 4337; vö. F 3b (A megigazult ember is ki
van téve veszélynek); F 5cb (A kegyelem szükségessége). Ez a küzdelem a
sötétség hatalmaival szemben végigvonul a világ történelmének kezdetétől a
végső napig 4337.
Az ember gyakran vonakodik elismerni Istent mint az ó eredetét; az ember így gyakran
a végső célra irányultságát, ugyanakkor viszont az önmagával, a többi emberrel
és minden teremtett dologgal szembem rendet is felborítja 4313.
Az ember felépítettségéból származó értéka isteni eredetűek; az emben szív romlott-
sága következtében azonban ezek gyakran eltorzulnak, és tisztulásra szorulnak
4311; a fejlődés mint a kísértés forrása az értékrend torzulása által az önzés,
önteltség és rosszakarat alapján 4337; az igazságról alkotott elképzelésekből
származó tervek és munkák a valóságban gyakran eltorzulnak 4684.
Az egyhó%óva int, nehogy a világ szelleméhez,az önteltség és a gonoszság szelleméhez
hasonlóvá váljunk 4337.
Az ember bűnössége és annak következményei: C 4fg; D (A teremtmények bűne, amit
Isten megbocsát); D 2bc (Az ósbűn következményei); D 3be (A bűh követkéz-
menyei).
A bűn és - : az ember teste C 4ec; - : az ember értelme. C 4ee; - : az ember szenvedések*
halála. C 4e£
Visszaélés a szabadsággal: C 4fc.
Bűnös struktúrák a társadalomban. C 4gl; D 4c
A bűn és a teremteti dolgok: C 3 (A látható világ); C 4h (Az ember és a teremtett világ);
D 6 (A világ és a történelem a bűn fogságában).
A bűntől megromlott emben tevékenység és fejlődés. C 4ie; C 4if; D 5.
Az ember bűnössége és hnatása C 4jk.
Megváltás a bűnből Krisztus által: Eljött az U1; hogy’ megszabadítsa és megerősítse az
embert, belsőleg megújította ót, és kivetette a világ fejedelmét, aki az embert a
bűn fogságában tartotta 4313;vö. C 4fi (Krisztus, az emberek üdvössége); E 3a
(Jézus Knsztus, az üdvösség közvetítője); E 4c (A Fiú elküldése); D 7ba (Isten
Jézus Knsztus által megbocsátja a bűnöket).
4kc Korunk változásai. Az ember mai életkörülményei tekintettel a világ, az em-
bér, az ó cselekedetének és kapcsolatainak változásaira 4501; mai idők: alapve-
tó átalakulások, krízisek, lehetőségek, remény és félelem 4304.
Pszichikai, erkölcsi és vallási változások: az örökölt értékek, intézmények, törvények és
gondolkodásmódok megkéidójelezése; a vallás megtisztulása a mágikus világ-
felfogástól; a vallás személyesebb és tevékenyebb megvalósítása; Isten tagadása

1221
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

a tudományban, a filozófiában, az irodalomban, a művészetben, a humán tudó-

mányokban, a történelemben, a törvényekben 4307.
Bizonyos értékek tudatosítása: a szabadság, az emberi méltóság, a személy és a népek
elidegeníthetetlen !ogunak igenlése 4750; az igazságosság iránti érzék a társa-
dalomban 4683; az emberek egyenlőségre törekszenek és a vezetői feladatok-
ból való részesedésre 4501; a demokratikus társadalom különböző modelljei-
nek támogatása 4502; a felszabadulás erős vágya 4750.
Változások a társadalmi rendben: hagyományos helyi társadalmak leépítése; ipari társada-
lom; kifinomult tömegkommunikációs eszközök; szocializáció; az emben nem
világméretű összefonódása; veszélyek és lehetőségek 4154 4306 4325 4343.
A rend átfogó változása a modern tudományok és a technika révén. Emben uralom a
természet felett 4305 4333 4501.
4kd Az emberi nem veszélyei és problémái. Az ember, akit evangelizálni kell,
nem valami absztrakt, hanem társadalmi és gazdasági problémáknak kitett sze-
mély 4579.
Politikai, társadalmi, gazdasági, faji és ideológiai feszültségek 4304; feszültségek a fajok
között, a gazdag és a szegény népek között, a nemzetközi intézmények, a társa-
dalmi rétegek, a nemek között, a családokban, a nemzedékek között, a sze-
mélyben (4307) 4308; antiszemitizmus 4198.
Ideologizálás, csoportok és nemzetek kollektív egoizmusa 4308; bizalmatlanság, ellen-
ségeskedés és kényszerhel yzetek, amelyeknek oka és áldozata az ember 4308;
az embenség növekvő hatalma magának az emben nemnek a pusztulásával
fenyeget 4337; bizalmatlanság az emberek között, a nemzetek ellenséges blokkjai,
zsarnokok a gazdaságban, katonaság, politika 4818; népek elnyomása 4452;
háború, ami mindent elpusztítana 4304; a két világháború szerencsétlensége,
népirtás, atomveszély 4810; szörnyű támadófegyverek és azok következményei
4423; a technikai eszközök elsőrendű szerepe a konfliktusokban, atomháború
veszélye esetén 4693.
A szegény népek 4442; a gazdagabbaktól gazdaságilag függnek 4309; a késleltetett fejlő-
dés mellett mértéktelen fejlődés és felesleg 4811; növekvő egyenlódenség a
javak gyarapodásakor 4442; kereskedelmi kapcsolatok a szegényebb országok
hátrányára 4462; a világ népességének nagy részén éhínség, szükség és elnyo-
morodás 4304 4310; tudatlanság, éhínség, nyomor, elnyomás, igazságtalanság
4440 4480; vő. C 4ke (A szegények).
lelentós tömegek gazdasági, társadalmi és politikai elnyomása 4776; egyenlőtlenségek a
hatalom gyakorlásában, ellentét a vékony felső réteg és a maradék lakosság
között 4443; a gazdagok hatalma és a szegények nyomora, elnyomás 4454;
szegénység a nagybirtok miatt 4450; szegény rétegek 4443; a szegény vidéki
lakosság 4443; a gazdasági és politikai szolgaság új formái 4304; társadalmi
konfliktus a vidéki lakosságban is 4443 gyouított népességnövekedés 4455;
analfabetizmus 4304; nyeieségspekuláció 4450; fogyasztói kultúra mint a “ki-
dobás” és a “szemét” kultúrája 4812; a demokratikus államok vezetőinek tét-
lensége a társadalmi visszásságokkal szemben. 4772; vö. C 4ke (A szegények).
Az örökölt értékek, intézmények, törvények és gondolkodásmódok megkérdőjelezése
és elvesztése; komoly tévedések a magatartásformákban, széles tömegek távo-
lódnak el a vallástól (4304) 4307; ellentmondás a hagyomány és a technikai

1222
 T é m a k ö r ö k s z e rin ti m u tá ló - C: I s te n m e g te r e m ti é s m e g á ld ja a v ilá g o t

fejődés, illetve a civilizáció között 4444; nemzedékek konfliktusa 4444; az idő-

sek gondjai 4444.
A helyzet Dél-Amerikában\ Rendszerek, amelyek a közérdek ellen tesznek,vagy privile-
gizált csoportoknak kedveznek 4483; alulfejlettség, jogtalan helyzet, ami fc-
szültséget táplál, a béke megtígadása 4485; társadalmi igazságtalanságok, ame-
lyek a népeket szegénységben és nyomorban tartják 4493; gazdasági egyenlőt-
lenség 4633; a nyomor, a diszkrimináció, a jogtalanság és a korrupció 4619.
Feszültség az osztályok között és a belső gyarmatosítás: marginalitás; uralkodó cső-
portok és rétegek elnyomása; külső újgyarmatosítás; a tőke kiáramlása; kibújás
az adófizetés alól és a nyereség elfolyása; eladósodás; monopol- és pénzimpen-
alizmus; fokozott nacionalizmus; feszültség a dél-amerikai országok között;
fegyverkezés 4485; forradalmak és háborúk 4486; terronsták és genllák erő-
szakja 4630; kínzás, emberrablás, politikailag másként gondolkodók vagy gya-
nús személyek üldözése, kizárása a közéletből ideológiai okokból 4629.
Politikai tudatosság hiánya 4484.
Bűnös struktúrák a társadalomban: C 4gf; D 4c
4ke A szegények. Szegény népek 4304 4309 4310 4440 4442 4462 4480; szegény-
ség - : társadalmi igazságtalanság miatt 4493; - : nagybirtok miatt 4450; sze-
gényrétegek 4443; a szegény vidéki lakosság 4443; a gazdagok hatalma és a
szegények nyomora 4454; a jómódúak elnyomása és erőszakos intézkedései
4454 4772; vö. C 4kd (Az emben nem problémái).
Segítségre szorulnak az idősek, elhagyatott emberek, \endégmunkások, a hazáikból
elüldözöttek, a házasságon kívüli gyerekek, az éhezők 4327.
A szegénység különféleformái a szegénység mint a javak hiánya 4494; szellemi szegény-
ség 4494; a szegénység mint a szükséget szenvedők létfeltételeinek felvállalása
szabadon és szcretetból 4494; vö. G 4bb (A megszemelódés útjai); a teremtett
dolgok igazi használata szegénységben és szabadságban hálát adva a Teremtő-
nek 4337.
A szegénység következményei■, az emberi szabadság gyengülése 4331; csökkenő éideklódés
a végső kérdések iránt a nyomasztó anyagi elszegényedés miatt 4310; a felelős-
ségérzet akadályozása, az életkörülmények nem engpdik meg az embernek, hogy
méltóságának és hivatásának tudatában legyen 4331; a tudatlanság és az ember-
hez nem méltó életkötűimények akadályozzák a struktúraváltás tudatosulását
és az abban való részesedést 4441 4489.
Az ember méltóságát nem lehet lerombolni, a nyomor, a megvetettség, az elutasítottság
és a tehetetlenség legmélyebb fokán sem 4760; vö. C 4fb (Az ember méltósá-
g*)■
Másoknak segíteni, lemaradásukat a tudás, erén)‫־‬, lelkieró és a külső értékek tekinteté-
ben leküzdeni komoly kötelesség 3988; a gazdagoknak késznek kell lenni arra,
hogy mint a gyengébbek védelmezői tulajdonukat megosszák velük 4818; az
alamizsna a gazdagoknak kötelesség 2112 3729; L 4e (Kötelességek és jogok az
anyagi javak tekintetében: alamizsna).
A szegénység a próféták szerint Isten akaratával ellenkezik 4494; a szegénység mint az
igazságtalanság és a £/7/7gyümölcse 4494; vö. C 4gl és D 4c (Bűnös struktúrák
a társadalomban).
Krisztus és a szegények: a szegényekhez szólt, megszabadította őket a bűntől és öröm-
mcl, reménnyel töltötte cl őket 4632; a szegényeknek hudette az evangéliumot

1223
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

('akik azt készségesen befogadják), bés meggyógyította a m gtört sgfvűeket b4005 4120
*4570; Jézus különös szeietete a szegények és szenvedők tránt 4617; Krisztus
mindenekelőtt a legkisebb testvérekben van jelen szüntelenül 4852; vö. E 2bb
(Krisztus működése az emberek között).
Krisztus szegénysége 930 1087-1094; Krisztus a megváltás művét szegénységben és ül-
döztetésben vitte végbe 4120; bár gazdag volt, szegénnyé lett, hogy megment-
se az embereket 4494; vö. E 2ba (Krisztus közössége az emberekkel).
Az evangélium a szegények iránti szolidaritásból szegénységet kér 4634; ez a kérés meg-
oltalmazza a szegényt az individualizmus és a fogyasztói társadalom hamis esz-
ményétól 4634; a szegénység a próféták szerint az Úr akarata ellenére van; a
szegénység mint az igazságtalanság és a bűn gyümölcse 4494; a keresztény
szeretet a kicsinyeket, gyengéket és a szegényeket részesíti előnyben 4613.
Egyes felszabadítást teológiák nézete összekeveri a Szentírás szegényeit Kari Marx prole-
tariátusával 4738; a szegényekért végzett szolgálat osztályharccá válik 4738; vö.
C 41b (A marxizmus).
Az egyház bensőiég érez kapcsolatot a szegényekkel 4120 4301 4342; az egyház elkote-
lezettsége és opciója a szegényekért: G 7ad (Az egyház és a szegények).
Vö. L 7 (A társadalmi rend: a gazdagok eszközei és hatalma); L 11 (A tulajdon rendje).
4kf Az emberek igazságosságra törekvése. Hgyenlódenségek a mai világban:
személyben és családban, nemzedékek, társadalmi rétegek és nemek között,
fajok, népek, nemzetek és nemzetközi intézmények között 4308.
Az emberek törekvése elérni - : a politikai, társadalmi, gazdasági igazságosságot és
egyenlőséget a népek és társadalmi csoportok között; —: a férfiak és nők egyen-
jogosítását; - : személy szerint értelmes munkát és részesedést a gazdasági,
társadalmi és kulturális életben; a népek fáradozása egy mindent átfogó közös-
ségre 4309; korunk feszültségei és küzdelmei közepette éberebb érzék mutat-
kozik meg a társadalomban az igazságosságra 4683.
Vö. C 4gc (Igazságosság és béke); L 7 (A tátsadalmi rend: társadalmi igazságosság); L
9 (Az embenség családjának rendje).
4kg Az ember keresi az értelmet. A szétfoigácsolódás, meghasonlottság és beha-
tároltság érzése, vág}‫ ־‬egy cmelkedcttebb életre; választás különböző lehetősé-
gek közül és a lemondás szükségessége; a társadalmi viszályok megtapasztalása
és az egyének bűnössége 4310; az ember rosszra hajlónak és a rossztól beháló-
zottnak tapasztalja meg önmagát, ami egy jó Teremtótól nem származhat 4313;
vö. D 2bd (A meghasonlottság tapasztalata).
Az emberek kérdései, amelyek a világ fejlődésére, helyükre és feladatukra a világegye-
temben, egyéni és kollektív fáradozásaiknak az értelmére, a dolgok és az ember
végső céljára irányulnak 4303 4310 4333; ezeknek a kérdéseknek a megvála-
szólása az ember többre tartásában vagy leértékelésében 4312; az ember onma-
ga számára megválaszolatlan kérdés marad 4321; vö. L 2d (A remény erénye).
Különböző tudások (zsidóság iszlám, hinduizmus, buddhizmus és más vallások): A
2ab (Emberi képesség a vallási igazságok felismerésére); G 3ce (Az egyház és a
vallások).
Különböző 7ilágné^elek: a materializmus, az ateizmus, a nihilizmus úgy foglalkozik az
emberrel, mint kizárólagos céllal; kétségbeesés mint következmény, mégis so-
kát kérdeznek az ember és az élet értelmére 4310.

1224
 T é m a k ö r ö k s z e r ű m m u ta tó - C: I s te n m e g te r e m ti é s m e g á ld ja a v ilá g o t

4kh Ateizmus ennek a komák legsúlyosabb adottsága 4319; az Istennel való kap-
csolat elutasítása vagy megvetése !ellcmzt 4319.
Különbözőjelenségeket neveznek meg ateizmusként: kifejezett ateizmus, agnoszticizmus
vagy ateizmus a módszetes feltételezések alapján 4319; az ateizmus szisztéma-
tikus formája az autonómiára való törekvésben elutasítja az Istentől függés
minden formáját 4320; ateizmus, ami az ember szabadságát gazdasági és társa-
dalim szabadulásától várja, és a vallást e szabadság akadályának tekinti 4320.
Ateista elképzelés autonórmáról C 4fc (Az ember szabadsága).
Ateista etika. L ld (A természettörvény alapja Istenben).
Az ateizmus okai‫׳‬, az ateizmus —: a tudománykultusz következtében 4319; —: a hit
erőtlensége az ember túlzott felmagasztalása okán 4319; - : olyan istenkép
elutasítása, ami viszont nem felel meg az evangélium Istenének 4319; - : a
hiányzó vallási nyugtalanság miatt az istenkeresés elhanyagolása 4319; ateiz-
mus mint - : tiltakozás a világban lévő rossz ellen vagy az emberi értékek
abszolutizálása 4319;- : kritikus reakció a vallásokkal és a keresztény vallással
szemben 4319; korunk civilizációja megnehezíti az eljutást Istenhez 4319.
Akik lelkiismeretűk ellenére távol tartják Istent és megkerülik a vallási kéidéseket,
nem minden létek nélkül valók. A hívők isfelelősek azonban az ateizmusért, ha a
hit fényét eltakarják a rossz vallási nevelés, a tanítás vagy a gyakorlat által 4319
Az egyházés az ateizmus: G 3cf.
4ki A keresztény humanizmus mint igazi humanizmus Újfajta humanizmust
kell keresni az ember önmagára találásához 4447.
Az igazi humanizmus - : nyitott a hit bizonyosságaira 4642; - : a lélek és Isten dolga-
ítól nem tekinthet el 4457; - : az egész embenség fejlődésére minden tekintet-
ben gondja van, és figyel az egész embenségre is 4457.
A dél-amenkai népi katolicizmus bölcsessége keresztény humanizmus 4623.
Vö. C 4fh (Krisztus, a tökéletes ember); C 5b (Krisztus és a történelem célja); E 3bb
(Jézus Krisztus prófétasága és Knsztus mint tanító).
4kj Az egyház történelmisége. Vö. G 2bb (Az egyház szentségi volta: az egyház
megismerhetősége); G 3ad (Egyház az egyházakból és az egyházakban); G 3ac
(Az egyház jogi közösség); G 4 (A hívók közössége); G 6 (A világiak); H (Isten
kormányozza, tanítja és megszenteli szolgái által az egyházat); M lb (A zárán-
dók egyház eszkatologikus jellege).
4kk Az egyház és a mai világ. Az ember, akit evangelizálni kell, társadalmi és
gazdasági problémáknak kitett személy 4579; az egyháznak joga és kötelessége
Isten irgalmasságáért kiáltani és könyörögni a fizikai és erkölcsi vétkek egyes
esetei és a ma emberének minden veszélye láttán 4685; az egyház megújítja
erejével az embenséget 4574; vö. C 41 (A modern táisadalomtanok és az egy-
ház társadalmi tanítása); G 2bb (Az egyház szentségi jellege); G 2bc (Az egyház
szükségessége az üdvösséghez); G 2bd (Az egyház küldetése és feladatai);G 3c
(Az egyház katolikussága); G 3cd (Az egyház és az evangelizáció, ill. misszió);
G 4bf és 6cb (A hívók, ill. a világiak feladatai a világban); G 7 (Az egyház
kapcsolata az emberiséggel, a társadalommal, a kultúrával, az állammal és a
nemzetközi intézményekkel); H 2f (A püspökök és a világ); H 3a (Általános
megjegyzések a püspökök igchirdetó szolgálatáról); H 5 (A papok).

1225
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

C 41‫ ״‬A M O D E R N T Á R S A D A L O M T A N O K É S A Z E G Y H Á Z T Á R SA D A L M I T A N ÍT Á S A

41a Az egyház társadalmi tanítása az evangélium és a társadalom életében je-

lentkezó gondok összetalálkozásából jött létre 4762; az élet keresztény és a
gondok technikai aspektusára vonatkozik, hegy erkölcsi ítéletet mondjon 4762;
nem önmagába zárt rendszer, hanem nyitott az új kérdésekre 4763;elvek, ítéle-
tek, cselekvési normák javasolásának összefogjalása 4764; a “kollektivizmus”
és a társadalmi vagy politikai “individualizmus” minden fotmáját elveti 4766.
Az egyház társadalmi tanításának következményei: L 5 (A társadalmi erkölcsi élet alap-
elemei); L 6—13 (A házasság és a család, a társadalom, az állam, az emberi nem,
a munka, a tulajdon, a gazdaság, a kultúra rendje).
41b Marxizmus és szocializm us A keresztények különféle nézetei a marxizmus-
ról: a marxizmus —: szocializmus mint az igazságosság és egyenlőség megyédé-
sének szándéka, a történelmi szocializmus crószakgyakodásának észrevétele
nélkül 4505; - : közelítés a marxizmushoz történelmi kibontakozása alapján
4506; - : a marxizmus mint az osztályharc végrehajtása 4507; - : a marxizmus
mint politikai és gazdasági hatalom gyakori ása egyetlen párt vezetése alatt, amely
mindenki jólétéért kezességet vállal 4507; —: a marxizmus mint szocialista tan,
amely a történelmi materializmusra támaszkodik, és minden transzcendenst
elutasít 4507; - : a marxizmus mint társadalmi és politikai viszonyok, a Ibrra-
dalmi megdöntés felismerése és gyakorlata kapcsolatának vizsgálatához tudó-
mánvos módszer 4507; - : a “marxista elemzés” felé fordulás: a harmadik világ
és főleg Dél-Amerika helyzetére alkalmazni a marxista módszert 4730k.
A keresztény tanítás és a marxizmus: Veszély, hogy a keresztények a szocializmust vala-
mi tökéletesnek képzelik el. Pontos ítélet követelménye 4505.
Veszélyes - : elfelejteni azt a köteléket, amely összeköti a marxizmus különféle forrná-
it (4505) 4508; - : a marxista kutatás különböző elemit jónak tartani, a tanítás-
hoz kötődő kapcsolatuk tekintetbe vétele nélkül 4508; - : csatlakozni az ősz-
tályharchoz és marxista értelmezéséhez 4508.
Neomarxista rendszeiek alapelveinek egyezése, amelyek ellentmondásban állnak az
emberről és társadalomról alkotott keresztény felfogással 4732; ilyen elvek - :
az “osztályharc” 4733; - : az ateizmus és a személynek, a személy szabadságá-
nak és jogainak tagadása 4734; vö. C 4fc (A szabadság);C 4kh (Az ateizmus); G
3cf (Az egyház és az ateizmus); —: a személy szellemi természetének hamis
értelmezése, az emben méltóságra elkötelezett társadalmi és politikai élet elve-
inek tagadása, a társadalom teljes alárendelésének kívánalma 4734; a hit állítá-
sainak és a teológiai ítéleteknek szélsőséges politikai értelmezése 4735;a mar-
xista elemzés teológiába való felvétele által - : a hit tanításai vagy a teológia az
osztályharc elméletének alárendelteinek 4735; - : az osztályharchoz való csat-
lakozás mígának a szeretetnek a követelményévé válik 4736; —: a felebaráti
szeretet és a testvénség a forradalmat követő idők eszkatologikus elvévé vál-
nak 4736; - : a gazdagok lesznek az alapvető osztályellenség 4736;- : a párbe-
széd erőszakmentes útját elutasítják 4736; —: az egyházat pusztán immanens-
nek tekintik 4737; - : a Szentírás szegényeit és Kari Marx proletanátusát né-
mely “felszabadítási teológia” összekeven 4738; vö. C 4ke (A szegények); - : a
szegények jogaiért való síkraszállás osztályharccá válik 4738; - : a népegyházon
osztályegyházat értenek, az elnyomott nép egyházát, amelynek “a tudatát” az
egyháznak fel kell ébresztenie 4740.

1226
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

Az egyhá^ nem veszi át az osztályharc elméletét (3170) 3973 4508 (4628) 4735k 4773;
igaz és őszinte harcot ajánl a társadalmi igazságosság és szolidaritás céljával
4773; vö. C 4gc (Igazságosság és béke); C 4gm (Felszabadítás és struktúravál-
tás); L 5e (A szolidaritás elve); L 7 (A társadalmi rend: az erőszak).
A ko/lektinzm us tan*. a termelő eszközök állami tulajdonba vétele 4698k; a kollcktiviz-
mus minden formája szemben áll az egyház társadalmi tanításával 3726 4766; a
termelő eszközök állami tulajdonba vétele a kollektivizmus tana szennt sem-
miképpen sem felel mege tulajdon társadalmi tulajdonba vételének 4698k;vö.
L 11 (A tulajdon rendje).
A kommunizmus - : megfordítja a viszonyt a polgárok és a társadalom között 2786 3773
3939; - : a tulajdonjog aláássa 2786; tilos támogatni 3865 3930.
A szocializmus ('a mérsékelt is) ellentétes a keresztény elvekkel 2892 2918 3742-3744
'3939; a szocialistáknál korlátozott a társulási szabadság 3939.
41c Liberalizmus. A liberalizmus tanainak megújulása 4509; féktelen liberalizmus
4451; a szabad kereskedelem mint norma 4463; szabad verseny 4454.
A keresztény tanítás és a liberalizmus: veszély, hogy a keresztények a liberalizmust töké-
letesnek képzelik el: a szabadságot lehetővé tevő dolognak 4510; a liberálisok
tanait a keresztényeknek gondosan kell megítélniük 4509.
A filozófiai liberalizmus, eredete szerint, az autonómia helytelen állítása 4509; vö. C
4fc (A szabadság: visszaélés a szabadságod).
A szabad kereskedelem nem hordozza önmagában az igazságosság törvényét: igazságta-
lan következményei lehetnek a szabad megállapodásban kialkudott áraknak. A
liberalizmus alapelve így kérdéses 4463; elutasított felfogások: [A gazdasági
fejlődés fő hajtóereje a nyereség, a gazdaság legfőbb normája a szabad verseny,
a termelőeszközök magántulajdona korlátok nélküli abszolút jog és ezzel össze-
függő társadalmi feladat] 4451; vö. L 12 (A gazdasági rend).
Az egyház helyteleníti a liberalizmust és annak individualizmusát 3772 3937 3940k
4451 (4454) (4330) 4463 4509 4766; vö. L 7 (A társadalmi rend: társadalomta-
nők és társadalmi rendszerek).
A társadalmi vagy politikai indnidualizmus minden formáját elveti az egyház tanítása
4766; az individualizmust a tulajdon tekintetében el kell kerülni 3726 3741
4330 4766; a pusztán individualista etika elutasítása 4330.
41d Kapitalizm us - : mint rendszer 4691; - : mint a szocializmus vagy kommuniz-
mus ellentéte 4691.
A keresztény tanítás és a kapitalizmus: a primitív kapitalizmus tévedése áll fenn, ha az
embert mint eszközt kezelik, nem pedig munkája igazi méltóságának megfele-
lóén 4691; a szigorú kapitalizmus álláspontját folytonosan át kell dolgozni, hogy
az az emberi jogok tekintetében egyre jobbá váljon 4698;vö. C 41c (Az emberi
tevékenység rendje); L 10—12 (A munka, a tulajdon, a gazdaság rendje).
41e Materializmus. Bürokratikus szocializmus, technokrata kapitalizmus, a demok-
rácra zsarnoki formája és törekvése az igazságosság és egyenlőség nagy kér-
déseinek megválaszolására 4510; e rendszer veszélye: materializmus, törekvés
saját előnyökre, elnyomás 4510; fogyasztói kultúra mint a “kidobás” és a “sze-
mét” kultúrája 4812; a javak, szolgáltatások puszta felhalmozása nem credmé-
nyezi az ember boldogságát 4811.

1227
 Témakörök szerinti mutató ‫ ־‬C: Isten megteremti és megáldja a világot

A halál lelki formái: az egoizmus, az élvezet, a kétségbeesés és a semmi filozófiája

4492.
41f Pozitivizmus, tudomány- és fejlődéskultusz. A pozitivizmus új formája: ‘a
technika rmnt a* alkotás módozata, életforma is beszédmód '4504 4511; az ember mint
a pozitivista tudomány táigya 4511.
A keresztény tanítás és a pozitivizmus: a törekvés a tudományok segítségével mindent
egy valamire visszavezetni, veszélyes szándékról árulkodik 4512; az ember ön-
csonkítása és önmaga meg nem értése mint következmény 4511; minden tudó-
mányág az embernek csak egy - bár valóságos - részét tudja megragadni; min-
den rész értelme és jelentősége ezen túl mutat 4512; ezen a korláton belül
hasznos és maradandó szolgálatot tesznek a humán tudományok 4512.
Az ember fejlődése nem egyenes vonalú, automatikus és korlátlan 4810; a “fejlődés”
fogalma a felvilágosodástól van átitatva 4810;ez most megkérdőjeleződik 4810;
az irracionális optimizmus helyébe az aggódás lépett 4810; a a “fejlődés” fogai-
mához kapcsolódó gazdasági elmélet krízise 4811;a fejlődés nemcsak gazdasá-
gi növekedést jelent 4447.
Vö. C 41d (Az emben kutatás és a tudományok); A 2a (Az emberi értelem igazságmeg-
ismerő képessége); A 4a (Értelem és hit);C 4ie (A fejlődés); L 7 (A társadalmi
rend: a fejlődés); L 12 (A gazdasági rend).
41g Nacionalizmus és rasszizmus A saját faj kultusza a jelenkorban és a gyár-
matosítások korában 4467.
A keresztény tanítás és a nacionalizmus, dl. a rasszizmus: a minden ember iránti szolida-
ritás ellentétben áll a saját ország és a saját fej dicsőítésével 4466; az egyház
elítéli az antiszemitizmus minden formáját 4198; elutasítja az ember minden-
fajta diszknminációját vagy bántalmazását, faja vagy színe, társadalmi helyzete
vagy vallása miatt, mint ami Krisztus Leikével ellentétben áll 4199; vö. C 4gg
(Egyenlőség és egyenlőtlenség a táisadalomban); G 3c (Az egyház katolikussá-
ga); G 7aa (Az egyház, a világ és az emberi nem); L 5g (Az emberi jogok).

5. A történelem célja és beteljesedése

C 5 a. Is t e n é s a t ö r t é n e l e m c é l ja

Isten szándéka és terve a világgal: A la (A kinyilatkoztatás eseményének megfogalma-

zása); A le (A kinyilatkoztatás szakaszai); C lg (Isten mindent gondviselésével
kormányoz); F 1 (Isten iigalma és egyetemes üdvözítő szándéka); a világ Isten
akarata szerint át fog alakulni és eléri beteljesedését 4302.
Isten a mindenség és a történelem ura, aki mindent gondviselésével kormányoz: C Iga
Isten a lilág célja: C lh.
Isten ismeri a teremtmények jövőjét (333 419) 621 625-629 646 685 3003 3646; vö. B
lb (Isten tudása).
Isten új lakóhelyet és új földet készít, ahol igazságosság és béke honol 4339; Isten
gyermekeinek feltámadása után az egész a teremtett világ megszabadul a mu-
landóság szolgaságából. A szeretet és művei megmaradnak 4339
A beteljesülés nap!án az Isten kegyelméből megmentett emberek Isten iránt tökéletes
tisztelettel lesznek 4332.
Elutasított a világ végének materialista magyarázata 1361.

1228
 Témakörök szerinti mutató - C: Isten megteremti és megáldja a világot

Vö. M 3be (A világ beteljesedése); M 3bf (Örök élet és uralkodás Krisztussal).

C 5b. J é z u s K r i s z t u s é s a t ö r t é n e l e m c é l j a
Isten Fia mint a teremtés k öp eti tojt B 2b; B 4c; C le.
A megváltás Krisztusban és Isten teremtő terít. C Iga (Isten mint a mindenség és a törté-
nelem ura).
Isten Fia mint azüdvösség közvetítője, B 2b; B 4c (A háromságos Isten működése); C 4fi
(Krisztus, az ember üdvössége); E 3 (jézus Krisztus, a Megváltó).
Krisztus tudta az utolsó ítélet napját istenségénél fogva 419 (474—476); vö. E 5dc
(Krisztus tudása).
Krisztus az emberi történelem célja, az a pont, amelybe összefut a történelem és a civilizá-
ció minden vágya, a^emben nem középpontja 4310 4345; Isten terve Krisztusban
kezdődik és benne én el tetőpontját 4814; Krisztus tevékenyen van |elen a
történelemben 4611; Knsztus —: az alfa és az ómega, a kezdet és a vég 4345; -
: az emben történelem és az üdvtörténet ura 4341; - : a történelem ura, *valóságos
társadalmi változás kezdeményezője ‘4610 4612;-: az idők ura 4186; a felmagasztalt
Krisztus mindenkit magához vonz 4224; a teremtett világ fájdalmát magára
vette a keresztié feszített, aki életét mindenkiért felajánlja 4615; az engedelmes
Fiú, Atyja megváltó igazságossága láttán, megtestesíti minden ember szabadu-
lás és megváltás utáni kiáltását 4615; vö. E 3a (Jézus Knsztus, a megváltás
közvetítője); E 3bd (|ézus Krisztus királysága).
Knsztus a tökéletes ember. Isten Igéje mint tökéletes ember magára vette és magában
egyesítette a világ történelmét 4338; vö. C 4fh (Krisztus, a tökéletes ember);E
3bb (jézus Knsztus prófétasága és Knsztus mint tanító); E 5b (jézus Knsztus
az emberekkel egylényegű).
A /elmagasztalt (ír működése a Lélek által a világban és a történelemben: E 2c.
Krisztus szereleiének lene, hogy mindent megújítson az égben és a földön 4345; Krisztus
radikális követését kén odaadásának, amely minden embert és az egész koz-
moszt felöleli 4613k; Krisztus a világot megszabadította a bűn fogságából, hogy
a világot Isten akarata szennt átalakítsa és tökéletességre vigye 4302; Knsztus
feltámadása a feltámadásnak és a világmindenség végső átalakulásának jele és
záloga 4616; az ember és a világ az idők végén egészen megújul Krisztusban
4168; vö. M 3be (A világ beteljesedése).
Krisztus újraeljövelele és ítélete az idők végén: E 2f, M 2a (Krisztus második eljövetele és
az ítélet); M 2bb (ítélet); M 3bf (Örök élet és uralkodás Krisztussal).

C 5c. Az E M B E R I N E M É S A T Ö R T É N E L E M C É L JA

Az embernek a világ fejlődésére vonatkozó kéidései 4303; az emberek nem isménk a

föld és az emberiség beteljesedésének idejét és a világmindenség átalakulásá-
nak mikéntjét 4339; vö. C 4kg (Az értelem keresése); M 3be (A világ betegese-
dése).
A földön növekszik az új emben család teste, ami már határozott elképzelést tud adni
az új világról (4330) 4339; vö. M 3be (A világ beteljesülése).
Új embenség létrejöttéhez kegyelemrevan szükség 4330;vö. F 5cb (A kegyelem szüksé-
gessége).
Az ember hivatása. C 4j.

1229
 T é m a k ö r ö k s z e rin ti im itá ló - C: I s te n m e g te r e m ti é s m e g á ld ja a v ilá g o t

C 5 d . Isten és K risztus országa mint a történelem célja

Isten országi rejtetten már itt van a földön; az Ur eljövetelével ma!d beteljesül 4339;
Isten maga etette meg alapjait a földön, növekednie kell, míg azt az idők vé-
gén Krisztus megjelenésekor be is teljesíti 4123.
Krisztus országa az igazságé és az életé, a szentségé és a kegyelemé, az igazságosságé,
a szereteté és a békéé 4162 (4339 4481).
Isten országa történelemi eseményekben valósul meg anélkül, hogy azokban kimerül-
ne, vagy azokkal azonosulna 4614.
Az evangéliumban meghirdetett országot az adott kultúrától átitatott emberek viszik át
a gyakodatba 4577; az ország építésekor a kultúra és a kultúrák elemeire vissza
kell nyúlni 4577.
Az országot és az üdvösséget minden ember képes befogadni kegyelemként, az önmeg-
tagadás, a megújulás, az ember egészének megtérése által 4572; vö. F 1 (Isten
egyetemes üdvözítő szándéka).
Vö. B 3b (Isten Lelke a teremtett világban és az üdvtörténetben); E 2bb (Krisztus
működése az emberek között); E 2fc (Isten országának beteljesedése és átadá-
sa Krisztus által); E 3bd (Jézus Krisztus királysága); C 4jc (Minden ember meg-
hívása az üdvösségre); F 2b (Hitből fakadó megtérés és megigazulás);G 2bb
(Az egyház szentsége: egyház és Isten oiszága); Μ 1 (Isten országának kezdete
a történelemben); M 3be (A világ beteljesedése); M 3bf (Örök élet és uralkodás
Krisztussal).

C 5e . Az egyház és a történelem célja

Vö. G lbf (Az egyház beteljesedése); G 2bb (Az egyház szentségi jellege); G 2bc (Az
egyház szükségessége az üdvösséghez); G 2bd (Az egyház küldetése és felada-
ta); G 3b (Az egyház szentsége); G 3c (Az egyház katolikussága); G 3cd (Az
egyház és az evangelizáció, ill. misszió); G 7 (Az egyház viszonya a világhoz, a
társadalomhoz és a kultúrához); M lb (A zarándok egyház végidókrc utaló
jellege).

C 5f . A k e r e s z t é n y e k é s a t ö r t é n e l e m c é l ja

Krisztus lelkületében zarándokolnak a keresztények az emberi történelem beteljesülé-

se felé 4345.
A hívók nem egy földi, hanem egy égi természetű ország polgárai 4133; az ereiben
történelem titka marad a földi és az égi polgárság bensőséges együttműködése
4340; vö. G 2bb (Az egyház szentsége: egyház és Isten országa); G 3b (Az
egyház szentsége).
Vö. C 4j (Az ember hivatása); G 4 (A hívók közössége és küldetésük); G 6 (A világiak);
H 2f (A püspökök és a világ); H 3a (Általános rendelkezések a püspökök ígp-
hirdető szolgálatáról); H 5 (A papok szolgálata).; J la (A liturgia lényege); M lb
(A zarándok egyház eszkatolcgikus jellege).

1230
 Témakörök szerűit! mutató ‫ ־‬D: A teremtmény bűne, amit Isten megbocsát
D. A T E R E M T M É N Y E K B Ű N E , AM IT IS T E N M EGBOCSÁT

1. A bűn oka és lényege

D 1a . M egkisértettség a gono sz lélektől

laa Az angyalok bukása. Az ördögöt (démonokat) Isten jónak teremtette (egy

angyal) 286 457 800 1078; a legfőbb jótól esett el 286; az ördög és a többi
démon önmaga által (szabad akaratából) lett gonosz 325 794 800; mégsem
lépett át ellentétes szubsztanciába 286.
láb A bukm angyalok elvetése. A büntetés az öldög számára az 'ölök kárhozat
(286) '411 *801. Elutasított: [A jövőben ‘Krisztus keresetrefeszítése által meg fog-
nak gyógyulni a démonok ] '409 411.
lac A bukott angyalok működése. A kísértés: Az ördög keresi az alkalmakat, hogy
kárt okozzon, mindenekelőtt a halál órájában 1694; az ördögre hagyatkozva
vétkezett az ember 800; az ördög tanácsára 4313; bizonyos mértékben ó a bűn
és az emben nem halálának okozója 291; az embert ó csapja be 4140; bűnre
csábítással és bálványimádással 4628.
A gonoszság lelke az Isten és az ember szolgálatára irányuló emberi tevékenységet
kifoidítja a bűn eszközévé 4337.
A bún által uralkodik az ördög az ember felett 1347 1349 1521 1668; uralkodik a halál
fölött 291 1511; a világ a bún fogságában áll D 6; a világ lelke a hiúság és a
gonoszság lelke 4337; elítélt magyarázatok a démonoknak az ember bűnére
gyakorolt befolyásáról (ill. erőszakáról) 736 2192 2241-2253 3233k.
Helytelenül az ördög bűneként számon tartott művek - : a test megalkotása 462k: - :
a házasság 461 718 802 1012; ezek hangsúlyozottan jók 206 321 461—463 761
794; —: húsételek 464; megengedettségük hangsúlyozott 207 325 795 1350.
lad Isten megengedi a rosszat 3251; Isten előre tudja a rosszat, azonban nem
határozza el előre 628 685; az elóretudás nem oka annak, hogy a rossz szükség-
szerűen bekövetkezik 333 627; Elutasított: [az ember munkájában Isten cselek-
s z í a rosszat] 1556; [Isten nem tudja megakadályozni a rosszat) 727\ vö. C lf

(Isten megengedi a rosszat); F ld (Isten kegyelmi kiválasztása).

A rossz elutasított értelmezései: [A rossz cselekvését Isten az ördögre mint tisztséget
ráruházta) 1223\ [Az ember kísértései a bűnért járó büntetések —·.‘Máriánál és a
mártíroknál is, azok a hbűnös me>lis~lulásál jelentik] '1972k b2470.
Vö. C lic (A földi dolgok autonómiája); C 4fc (Az ember szabadsága); D lb (Az
emberi bűn oka).

D 1b . A z EMBERI BŰN OKA

A bűnnek a vétkező ember akarata az oka: csak az vétkezik, aki enged a vágynak,
amely ót kísértésbe viszi 1515 1950 1966k.
A tényleges bűnhöz beleegyezés szükséges 780; ezért a kis gyerekek nem tudnak tényle-
ges bűnt elkövetni 223 780 1514; elutasított, [az akarat aktusa nem tartozik a
bűn lényegéhez] 1946-1949 (1950-1953), [az ember abban is vétkezik, amit
szükségszerűen tesz] 1967; a tudatlanság leküzdhetetlen lehet, és ezért a bűn
alól mentesít (1485) 1968 2865° 2866; nem minden tudadanság mentes a bűn­

1231
 Témakörök szerinti mutató - D : A teremtmény bűne, amit Isten megbocsát

tói 729k\ az erőszak mentes a bűntől: alkalmazások (762) 2715 2758 3634
3718; a félelem nem szünteti meg a szabad akaratot és a beszámíthatóságot:
alkalmazások 1678 1705 2070 2129 2151 2573 3273; a bűn körülményeire a gyón-
tató papnak rá kell kérdeznie 813; a körülményeket - amelyek a bűn fajtáját és
súlyosságát megváltoztatják - a gyónásban fel kell tárni 1681 1707 (1962)·, vö.
L lf (Erkölcsi cselekedet).
A ‘megbasonlottság, bbüszkeség, egoizmus és igazságtalanság, AIsten nélküli társadalmi rend kiépi-
tése mint a tácadalmi bűn eredete '4310 bc4325 c4480 c4627 d4759; a kiegyensú-
lyozaHanságok, amelyektől a világ manapság szenved, az emberi szívekben
meglévő alapvető kiegyensúlyozaHansággal függnek össze 4310.
A bűn feltételei: az ember szabadsága korlátozott és tévedésnek van kitéve; ezért kíván-
hat!a azt, ami csak látszólag hordozza magában a jót 4752; az ember szabad
akarata alapján önálló, azáltal, hogy száadon cselekszik, a jót képes kicszkö-
zölni vagy lerombolni 4752; az emben szabadságot megsebezte a bűn 4317; az
ember minden alábecslésének eredetét az emben szabadság belső kiegyensú-
lyozarlanságában kell keiesm 4481; a szabadság nem jogosít fel arra, hogy min-
dent megtehessünk, még a rosszat is 4317; visszaélés az emberi szabadsággal:
C 4fc; (A kontingens és jóra köteles szabadság): L lb.
A bűnnek nem Isten az oka. Elutasított: [Isten nem csak azáltal működik köze a rossz-
bán, hogy megengedi, hanem ténylegese értelemben is] 1556; Isten nem páran-
csői lehetedent (397) 1536 1568 (1572) 1954 2001 24062619 (3718); vö. D lad
(Isten megengedi a rosszat).
A bűnnek nem az ördög az oka, hacsak nem annak tanácsolója: D lac (A gonosz lélek
működése).
D le. A B Ú N L É N Y E G E
A rossz eredete: a rossz a jónak hiánya 3251; a rossz nem szubsztancia vagy természet,
hanem ' büntetés a szubsztancia számára '286 1333; vö. C lfa (A rossz eredete).
A bűn - : elfordulás Istentől 1525; - : lázadás Isten ellen 4140 4313; - : Isten megbán-
tása 3891 4128; - : Isten törvényének szabad áthágása 2291; - : a kihágás és a
rossz választása 4753; - : nem törődés Isten akaratával és vágy a bálványimá-
dásra 4813; - : visszaélés a szabadsággal 4313; —a teremtmény szolgálata a
Teremtő elhanyagolásával 4140 4313; —a hasadás ereje, amely a szeretet és a
közösség növekedését akadályozza 4619; - : Istentől távolálló társadalmi rend
építése 4759.
A bűnös Isten ellensége 1528; Isten igazságát hazugsággá változtatja 4140; az ember
Istenen kívül keresi célját 4313.
Az ember gyakran vonakodik elismerni Istent mint az ó eredetét. Ezáltal az ember
kapcsolata Istennel, önmagával, embertársaival és minden teremtett dologgá
rendezetlenné válik 4313.
A bűnről alkotott téves fogalom, amely az elítélt megállapítások alapját képezik - : a
vágyról, ami alapvetően nem bűn, hanem a bűnből ered és arra tesz hajlamossá
1012 1452 1515 1950k 1974-1976,- : [Isten megparancsolhatja az ó gyűlöle-
tét] 1049-, - : [sem az alkotás, sem az akarat, sem a vág)·, sem az élvezet nem
bűn, nem is szabad akarnunk, hogy kioltódjanak] 739\ - : a filozófiai bűnről
2291 (4492).

1232
 Témakörök szerinti mutató - D: A teremtmény bűne, amit Isten megbocsát
2. Ádám vétke

D 2a. Ad Am eredeti bűne - AZ emberi bűnök előképe

2aa Ádám bűnös cselekedete. Ádám vétk ezett azzal, hogy ‘szabadakaratávalrosszul
élt, é s háthágta a%isteni parancsot '621 b1511.
2ab Ádám bűnének következményei. Ádám elvesztette képmásságának első,ere-
deti nemes állapotát 496; elvesztette a szentséget és az igazságot 151 lk; magára
vonta Isten haragját 1511; lelke és teste szennt rosszabbá vált 371k 385 1511;
az ördög fogságába esett 1511; meggyengült szabad akarata 383; bűnéért ma-
gára kellett vennie a halált és a büntetést 222 231 413 1511.

D 2 b. Az emberi nem az eredendő bún terhe alatt

2ba Az eredendő bűn természete. Egy Ádám által átadott bűn megléte hangsúlyo-
zott (általánosan) 223 239 341 361 371k 391 470 491 621k 1073 1512 1865
2538.
Lényege: eredete szerint egyetlen eredendő bűn van 1513; az emberek, amikor megíb-
gannak, magukra vonják Ádám bűnbe esése alapján saját igazságtalanságukat
(239) 1523.
Bár az emberek megismerték Istent, mégsem Istenként tisztelték, hanem inkább szol-
gáltak sötétségben a teremtett világnak, mint a Teiemtónek 4140 4313; a go-
nősz tanácsára rögtön a történelem kezdetétől fogva visszaéltek szabadságuk-
kai 4313; az eredendő bűn természetéhez vö. a D lc-t is (A bűn lényege).
Az eredendő bűnt beleegyezés nélkül vonjuk magunkra 780; mindenkinek a sajátja
1513 elutasítottak a szándékosságról szóló tévedések 1948k 2319-, elutasított:
[Adámból az utódok a büntetést vonják mjgukra, nem a bűnt] 728 (1006) 1011.
Elutasított minden téves felfogás Mária szeplőtelen fogantatásáról 3234\ vö. E 6cc
(Mána megőrzése az eredendő bűntől).
Az eredendő bűnről alkotott fogalom elferdült 3891.
2bb Az eredendő bűn továbbadása. Nem ‘utánzás, hanem Ádám szaporodása ré-
vén történik átvitele 223 231 '1513 1523 3705; az eredendő bűn ezért minden
emberre kiterjed, még a *gyerekekre is '223 '231 239 '1514; mégsem csak Krisz-
tus mentes az eredendő bűntől, hanem Mária is 1973; vö. E 6cc (Mána megór-
zése az eredendő bűntől).
2bc Az eredendő bűn következményei A bukott termését állapota: Ádám elvesz-
tette utódai számára a szentséget, az ártatlanságot és az igazságot 239 1512
1521; a természet értéke megromlott 400; vö. C 4b (Az embert Isten jónak
teremtette); az ember lelke és teste szerint rosszabbá vált 371; kevesebb lett az
ember, mert akadályoztatva lett beteljesedésében 4313; az ördög fogságába esett
('a bún) 1347 1349 1521 '4313 (4341) '4753; az istenképmásság eltorzulása
4322; az üdvösség elvesztése 4318; rosszra való hajlammal születés 4325; a
halál az eredendő bűn következménye 146 222 231 371k 14001512 1521 2617;
az embert nem érné a testi halál, ha nem vétkezett volna 4318; vö. M 2ba (Az
ember halála); a bún (gyújtó)taplója, ill. a vágyakozás bűnre hajlóvá tesz 1515.
A test ellenállásának megtapasztalása 4314.
Az értelem elhomályosulása és meggyengülése 4315.
Nehezebbé vált a vallási megismerés 2756 2853 3875.

1233
 Témakörök szerinti mutató - D: A teremtmény bűne, amit Isten megbocsát

Az isteni törvény figyelembe vétele nehezebbé vált, mivel az akarat szabadsága meg-
gyengült ereiében (146) 339 378 383 396 622 633 1521.
Az ember szabadságának megsebzódése 4317.
Az ember nem gyengült meg annyira, hogy lehetetlen volna számára az erkölcsi élet:
megmarad számára az akarat szabadsága a szükségességtől való szabadság ér-
telmében: nem pusztán az 'erőszak vagy ba kényszer, nem is olyan cszükségesség
értelmében, ami csak az eredeti bűnben mint alapjaiban (Adámban) volt akaratlagos 1939
1941 1952 *1966k *2003c2301-, az akarat szabadsága nem csak a bűnösre alkal-
mazható 1927—1930 19652438-2440-, védelmezett a szabad akarat értéke azok-
kai a megállapításokkal szemben, amelyek szerint: [az egészen ’kioltódott, *pusztán
megjelölésről van sző *a Sátán találmánya) *331 *336 *339 b1486 'K1555 3245k; vö. L
lb (A kontingens, jóra kötelezett szabadság); L lf (Az eikölcsi cselekedet).
Védelmezett nézet, hogy az ember képes jót alkotni és erkölcsösen élni, azokkal a
megállapításokkal szemben, amelyek szennt: [Az ember minden alkotása bű-
nős] 1481k 1486 1539 1557 1575 1916 1922 1925 1935-1937 (1940) 1961//
1968 2308 2311 2401-2407 (2408-2425) 2439 2459 2866.
A kezdeti kapcsolatot a férfi és a nő között megzavarta a bún 4831; egyenlőségük az
egységben elveszett a bún által 4831.
Az eredendő bűn következményei az emberi tevékenységre és a fejlődésre, az ember min-
den tevékenységét veszélybe sodorja a büszkeség és a rendetlen önszerctet
4337; vö. D 5 (Az emben tevékenység és fejlődés a bűn hatalmában).
Létezik erkölcsileg jó, természetes szeretet, elutasított a különbségtétel: [csak kettős
szeretet van, a kegyelemből származó jó és a vágyakozásból származó bűnös
szeretet] 1934 1938 2307 2444-2448 (2449//2458) 2619 2623k.
A rendetlen vágyakozás, amibe az ember nem egyezik bele, nem okoz kárt 1515; elutasí-
tottak a rendetlen vágyakozás bűnösségéről, ill. a bűn (gyújtó) tapló járói szóló
megállapítások 1012 1453 1515 1950k 1974-1976.
Az eredendő bűntől fogva tartott ember jövendő sorsa: *a testis *a lélek halála 222 231
ib371k (*1400) *b1512 1521; ‘Isten szemlélésének és ba mennyországnak (az üdvösség
állapotának) nélkülözése (1Ί84 *219) b224 *780 b1347; a kárhozat büntetése (de
‘különböző büntetések az elkárhozottak egyéni bűne alap!án) *858 ‘1306 2626\
az ember “elveszett tömeggé” lett 621; vö. M 3d (Az ember elvetése: A limbus
elmélete).
Az eredendő bűn eltörlése a keresztségben: K 3e (A keresztség hatása).
2bd A meghasonlottság tapasztalata. Az ember hasadást és meghasonlottságpt,
behatároltságot és emelkedettebb élet utáni vágyat, választási lehetőségeket és
a lemondás szükségességét, viszályokat a társadalomban és saját bűnösségét
tapasztala 4310; az ember rosszra hajlónak és a rossztól behálózottnak tapasz-
falja meg önmagát, ami nem származhat a |ó Teremtótól 4313; képtelennek
érzi magát arra, hegy önmaga küzdjön a gonosz támadásaival szemben 4313;
azt teszi, amit nem akar, és amit tenni akar, nem teszi 4310; vö. C 4kg (Az
ember keresi az értelmet); F 3b (A meglazult ember is ki van téve veszélynek).
Az ember egész élete, az egyéni és kollektív, úgy jelenik meg, mint a jó és rossz közötti
harc. Ebben Isten segítő kegyelmére van utalva 4313 4325 4337; vö. F (Isten
megigazulttá teszi és megszenteli az embert); F 3b (A megjgazult ember is ki
van téve veszélynek); F 5cb (A kegyelem szükségessége); isteni kegyelem és
emben alkotások: F 3d (Kegyelem és emberi érdemek); F 5c (Kegyelem és

1234
 Témakörök szerinti mutató - D: A teremtmény bűne, amit Isten megbocsát

embert szabadság); Isten segítsége —: az ima által: | lee; J lef, —:ájtatos csele-
kedetek által: J le; —: szentségek által: K (Isten a szentségek által megszentel).

3. Az egyes ember bűnei

D 3 a. I ndítékok a bűnre

Az ember gyakran vonakodik elismerni Istent mint az 6 eredetét. így az ember gyak-
ran megszakítja végső célra irányultságát és így az önmagával, a többi emberrel
és minden teremtett dologgal szembeni rendet 4313.
A bénágy. a javak, szolgáltatások puszta felhalmozása nem eredményezi az ember bol-
dogságát 4811; az ember többet ér az alapján, ami, mint az alapján, amije van
4335 4760.
Kenuim kell a bűnre vivő alkalmakat: elutasítottak a laxista megállapítások 2061 2161-
2163.
Ellen kell állni a kísértéseknek: nem elégséges a pusztán negatív kvietista ellenállás
2192 2217 2224 2237 2241-2253.

D 3B. SÚLTOS ÉS BO CSÁ NA TOS B Ű N O K

3ba A bűnök közti különbség. Súlyos bűnök (capitalia/cnminalia/gravia), ill. ha-

lálos bűnök ('mortalia) és kis bűnök (parva/minuta/bZftw), ill. bocsánatos bűnök
(?itniaha) '795 '835 '838k '858 '897 ‘913 '926 '965 ‘1002 '1306 1Μ537 '1577
'1638 “ 1680 »1920 “2257 b3375 “3381.
3bb Súlyos bűnök, ill. halálos bűnök Elutasított: [Egyetlen halálos bűn a hitet-
lenség] 1544 1577.
A halálos bűn következménye: ellenséges viszony Istennel 1680; a megigazulás ke-
gyeimének elvesztése 1705 ; kizáratás Isten országából 835; az ördög hatalmába
kerülés 1347 1349 1521 1668; örök kárhozat, pokol 780 839 858 1002 1075
1306; vő. M 3d (A kárhozat okai).
Az örök büntetésen kívül időleges büntetést is maga után von (1543) 1715.
A halálos bűnnel nem feltédenül vész cl a hit 1544 1578.
Az aktuális halálos bűnben elhunyt lelkek pokolra jutnak (338 342) 839 858 926 1002
1075 1306; \ö. M 3d (Az ember elvetése).
A bűnök megbocsátása: D 7.
3bc Bocsánatos bűnök. Szent emberek is követnek el bocsánatos bűnöket 1537
1680; az ember Isten különös kiváltsága nélkül képtelen egész életében minden
bocsánatos bűnt elkerülni 1573; az ember a valóságnak megfelelően folyton
mondhatja, hogy bűnös 228-230; elutasított: [A kvietizmus belső útja által a
lélek olyan állapotra juthat el, hogy soha többé nem követ el bocsánatos bűnt
sem] 2256-2258.
A bocsánatos bűnök miatt az ember nem záratik ki a (megjgazulás) kegyelméből 1537
1680; de tisztulásra szükség lehet a halál után 838; vö. M 2bc (Az ember meg-
tisztulása); elutasított [egy bún sem bocsánatos természete szerint, minden bún
rászolgál az örök büntetésre] 1920,; a bocsánatos bűnök megbocsátása: D 7 (A
bűnök megbocsátása); K 5ec (Az eucharisztia hatása a hívőkre).
3bd Elvetett laxista megállapítások: ‘a mások bajafeletti öröm, hmások jóléte feletti
szomorúság,crosszat akarni másoknak ,bc2 1 13 *2114 ‘2115.

1235
 Témakörök szerűit! mutató - D: A teremtmény bűne, amit Isten megbocsát

3be A bűn következményei. A test ellenállásának megtapasztalása 4314; az érte-

lem elsötétülése és gyöngülése 4315; a szabadsága megsebzódése 4717; szolga-
ság *mint a személyes bűnök következménye 4341 '4627 4753 (4772); a bűn és a
gonosz hatalma, amely az embert két vállra fekteti 4755.
A bűnök kisebbítik az embert, mert akadályozzák beteljesedésében 4313.
A bűnös kárhozata ' a meg nem bántbhalálos bűnben (caktuális bűrí) bekövetkező halál miatt
0 7 8 0 627' (342' 338‫' ־‬b839 7002 7075 *1306, az egyház hiszi, hogy
szemlélésétől megfosztott bűnösre örök büntetés vár, és ezt pokolnak nevezi
4657; vö. M 3d (Az ember elvetése).
Következmények az emberi tevékenység számára: C 4if, D 5.
A bűn következményei a társadalmi uszonyokban. C 4gl; D 4c

4. Bűnök a társadalmi viszonyokban

D 4 a . I n d ítéko k és o k o k

A bűn mint a szakadás ereje, amely akadályozza a szeretetben és a közösségben való

növekedést 4619.
Az ember gyakran vonakodik elismerni Istent mint az ó eredetét. így az ember gyak-
ran megszakítja végső célra irányultságát és így az önmagával, a többi emberrel
és minden teremtett dologgal szembeni rendet 4313.
Az embereket gyakran elfordítják a jótól a társadalmi viszonyok, és a rosszra ösztön-
zik 4325; szokások a világ intézkedéseiben és kapcsolataiban, amelyek a bűnre
késztetnek 4162.
.Az emberi fejlődés, amely az ember számára igen jó, kísértéseket hoz magával 4337.
A bűnös meghasonlottságából társadalmi viszályok születnek 4310;a kiegyensúlyozat-
lanságok, amelyektől a világ manapság szenved, az emberi szívekben megjévó
alapvető kiegyensúlyozatlansággal függ össze 4310; a társadalmi bűnök szolga-
ságának gyökere ‘a büszkeségben, egoizmusban, baztgazságtalanság titkában /*//?4325 ‫׳‬
b4480 b4627; az Istentől eltávolodott társadalmi rend tévedéseket, rabszolgasá-
got és elnyomást eredményez az ember számára 4759.

D 4 b . K özös bűnök

Az egész emberi élet, az egyéni és a kollektív is, a jó és a rossz harcaként !elenik meg
4313 4337.
Azáltal, hogy az értékrend eltorzult és a jó összekeveiedik a rosszal, az egyes emberek
és csoportok csak arra foidítanak figyelmet, ami őket megilleti, de ami másokat
megillet, arra nem 4337.
A világ többé nem tere a testvériségnek; az emberiség növekvő hatalma az emben
nem pusztulásával fenyeget 4337.
Az emben szív romlottsága miatt gyakran eltorzulnak az emben értékek 4311.
A közös bűnök következményei·. D 4c.
Az egyházés a bűnösök: az egyház a hívók bűnei miatt megsebzódik 4128; vö. G 3bb
(Szentség és bűn az e gyházban).
Az egyház a bűnös megtérésében a szeletet, a példaadás és az ima által működik közre
4128; az egyháznak teljhatalma van a bűnök megbocsátására 349; a bűnbocsá-
na t szentségében részesülő bűnös ismét kiengesztelódik az egyházzal 1674 4128;

1236
 Témakötök szerinti mutató - D: A teremtmény bűne, amit Isten megbocsát

vö. D 7bb (Az egyház mint a megbocsátás közvetítője); G 3b (Az egyház szent-
sége); K 6 (A bűnbocsánat szentsége).

D 4C. A T Á R S A D A L O M B Ű N Ö S STRUKTÚRÁI

Vö. C 4gl (Társadalmi zavarok az ember bűne miatt).

Az önmagukban szükséges társadalmi struktúrák megmerevedésre hajlamosak; így
akadályozzák vág}· megfordítják a társadalmi fejlődést, avagy igazságtalanságot
eredményeznek 4768; a struktúrákat jellemezheti a bűn, de mint olyanok, nem
elítélhetek 4769; a társadalmi struktúrák az ember felelősségétől függnek 4768;
a társadalmi rendben elófotduló zavarok részint maguktiól a gazdasági, politi-
kai és társadalmi képződmény-ékből erednek 4325; mélyebb gyökerei az ember
büszkeségében, egoizmisában vannak, amelyek megrontják a környező társa-
dalmi teret is 4325; az ember alkotta struktúrák, amelyeken a bűn romboló
nyomot hagyott 4619; amíg a dolgok rendjét a bűnök következménye befolyá-
solja, addig az ember újabb ösztönzést kap a bűnre 4325, szokások a világ
intézkedéseiben és kapcsolataiban, amelyek a bűnre uszítanak 4162; szolgaság,
amelynek okozója az ember, vagy a nem eléggé fegyelmezett természet 4460.
A kezdeti kapcsolatot a férfi és a nő között megzavarta a bún 4831; egyenlőségük az
egységben elveszett a bűn által 4831.
Ahol nincs társadalmi béke az igazságtalan táisadalmi, politikai, gazdasági és kulturális
egyenlőtlenségekben, ott az Úr békéjét utasítják vissza, sót magát az Urat uta-
sírják vissza 4488.
A bűn társadalmi következrnényer. szolgaság 4341 4460 4480 4627; az ember elnyomása
4480 4755; tudatlanság, éhínség, nyomor, elnyomás, igazságtalanság, gyűlölet,
amelyeknek gyökere az emben egoizmusban van 4480; az Istentől eltávolodott
társadalmi rend tévedéseket, rabszolgaságot és elnyomást eredményez 4759; a
függetlenség, a rabszolgaság formái, amelyek megsértik az alapjogokat 4628;
az erőszak a szolgaság új formáját szüli 4772; az embert önmaga ellen foidítják
az új eszközök és lehetőségek, hogy elnyomják ót 4811; a szegénység, amely a
próféták szerint ellenkezik Isten akaratával 4494; a szegénység az igazságtalan-
ság és a bűnök gyümölcse 4494k.
Elnyomás, igazságtalanság a népek között és a társadalomban, szolgaság, kizsákmá-
nyolás, éhínség, nyomor, szegénység tudadanság, gyűlölet, feszültség a népek
között és a társadalomban, háborúk, az ember önpusztításának veszélye, érték-
vesztés; az emberiség mai problémáiról és a szegénységről vö. C 4kd; C 4ke.
Következményei az emben tevékenység és afejlődés számára C 4if; D 5.
Az egyhá^ és a bűnök: az egyház a világban van, és annak alakját viseli: G 2bb (Az
egyház szentségi jellege); G 7aa (Az egyház, a világ és az emben nem).
Az egyház ' szenvedést,bkísértéseket és szomorúságot,‘a világ üldözését tapasztalja zarándokút-
ján '4115 ‘4121 b4124 '•4147 ‘4344; az egyházban vannak vértanúk 4321; G
3bb (Az egyház szentsége).
Az egyház egyszerre szent és tisztulásra szoruló, a bűnbánat és a megújulás útját járja
4120 4321; szentsége tökéleden 4168; bűnösöket ölel magába (földi zarándokló-
sóban) 4120 '4190; nem hiányoztak a klenkusok és a világiak közül olyanok,
akik hűtlenek voltak Isten Leikéhez 4343; a hirdetett üzenet és az emben gyen-
geség közti különbség azoknál, akikre rá van bízva az evangélium 4343; az

1237
 Témakörök szerinti mutató - D: A teremtmény bűne, amit Isten megbocsát

egyháznak lévedésektö/kcM megtisztulnia 1510 1520 1763; tagjainak hibáit le kell

küzdeni 4343; vö. G 3b b (Szentség és bűn az egyházban).
Az evangtli~ááó szolgálatának meggyengülése a bűnök miatt 4619.

D 4d. F e l s z a b a d ít á s é s a b ű n ö s s t r u k t ú r á k m e g s z ü n t e t é s e

A bűnös struktúrák megszüntetése és felszabadítás alóluk: az emberek a gonosz legyőzésé-

ben Isten segítő kegyelmére vannak utalva 4313 4325 4337; vö. F 3b (A meg-
igazult ember is ki van téve veszélynek); F 5cb (A kegyelem szükségessége); a
teremtés terve nem választható szét a megváltás tervétől; a megváltás kiterjed a
jogtalanság konkrét helyzeteire, amelyeket meg kell szüntetni, és az igazságos-
ságéra, amelyeket helyie kell állítani 4579; a “bűn struktúráinak” megszünteté-
se a személyes és a tácadalmi életben, és megszabadításuk Mária közbenjárás-
ára az egyház által 4619; a struktúraváltásnak együtt kell járnia a szeméiy‫׳‬es és
kollektív mentalitás változásával és a megtéréssel 4633; a személyes és társadal-
mi szinten történő megtérés soha le nem záruló folyamat 4614; a keresztény
küldetés eredetisége nem a struktúraváltásban áll, hanem az ember megtérésé-
nek sürgetésében, ami azután struktúraváltást követel 4481; vö. F 2b (Hitből
fakadó megtérés és megigazulás); felszabadítás a személyes és társadalmi bű-
nők mindenfajta szolgaságából 4627k;a felszabadítás keresztény értelmezése:
felszabadítás és struktúraváltás: C 4gm; L 7.
Az *j»yAd~mcgbélycgz1 a tévedéseket, a rabszolgaságokat és elnyomásokat, és szembe-
száll azokkal a kísédetekkel, amelyek Istentől eltávolodott társadalmi rendet
akarnak létrehozni 4759; az egyház az evangélium segítségével támadja azokat
a véleményeket, értékeket, gondolkodásmódokat, hajtóerőket és életmodelle-
két, amelyek Isten igéjének és üdvözítő tervének ellentmondanak 4575; vö. G
7a (Az egyház viszonya a világoz, a társadalomhoz és a kultúrához).

D 5. Az emberi tevékenység és fejlődés a bűn hatalmában

A bűn csorbítja az ember alkotását 4814; az igazságról alkotott elképzelésekből szár-
mazó tervek és munkák a valóságban gyakran eltorzulnak 4684; az ember mm-
den tevékenységét veszélybe sodorja a büszkeség és az önzés 4337; a gonosz
lélek a bún eszközévé teszi az emben alkotást 4337; vö. C 4i (Az ember tévé-
kenysége) C 4if (A bűntől megromlott emberi tevékenység).
A fejlődés mint kísértés az értékrend torzulása révén, az egyének és csoportok önző
gondolkodása, önteltsége és rosszakarata, rosszindulata miatt 4337; a tudomá-
nyok és a fejlődés veszélye az ember növekvő hatalma által 4424; megmereve-
dett és megkeményedett tácadalmi struktúrák, amelyek akadályozzák vagy
megfordítják a társadalmi fejlődést 4768; \ö. C 41c (Az emben fejlődés).

D 6. Világ és történelem a bűn szolgaságában

Az ember gyakran vonakodik elismerni Istent mint az ő eredetét, ezáltal az ember
kapcsolata Istennel, önmagával, embertársaival és minden teremtett dologgal
rendezetlenné válik 4313, bár az emberek ismerték Istent, nem dicsőítették
meg, hanem inkább szolgáltak az elsötétcdésben a teremtett világnak, mint a
Teremtőnek 4313.
A világ a bűn fogságában van 4302; a bűn által eltorzult alakja elmúlik 4339; a bűn
veszélyezteti 4813.

1238
 Témakörök szerinti mutató - D; A teremtmény bűne, amit Isten megbocsát

Az embert történelem a bűn révén a megdicsőülés tel|es kinyilatkoztatásáig rendezet-

len 4340; a bűn által veszélyben van 4813; átszövi a világ kezdetétől az utolsó
napig tartó küzdelem a sötétség hatalmaival szemben 4337.
A világ lelke a hiúság és gonoszság lelke 4337.
Vö. C 4kb (Az ember bűnösségének következményei a világban és a történelemben).

7. A bűnök megbocsátása

D 7 a. Is t e n s z á n d é k a a k ie n g e s z t e l ó d é s

7aa A bűnök megbocsátása. A hit ‘minden bűn megbocsátásában 1 11-22 '23 26-
30 36 50k (62k 71) 72 '540 '684 '854; ahogyan a Szentlélek elleni megbocsátha-
tadan bún értendő 349.
Isten megelőző szeretetében az embert megváltja az eredendő bűnből, és isteni életé-
ben részesíti; vö. C 4jb (Az ember meghívása Istennel való közösségre); F 1
(Isten irgalmassága és egyetemes üdvözítő szándéka).
A hívók folytonosait Isten irgalmára szorulnak,és nap mint nap bocsánatát kell kérni-
ük vétkeikért 4166; az Atya megváltó igazságossága 4615; vö. B lb (Isten aka-
rata: Isten irgalmas); F 1 (Isten ugalmassága és egyetemes üdvözítő szándéka).
Egyedül Isten a bíró és a szívek vizsgálója; ezért tilrja meg hogy akárkinek is megítél-
jék lelke bűnét 4328; ó ismeri a szíveket és a rejtett dolgokat 670 2866 4314;
vö. B lb (Isten tudása).
A Szentlélek a bűnök megbocsátásában az Atyával és a Fiúval egységben van 145.
7 ab Az isteni kegyelem a bűnök megbocsátása és a kiengesztelódés mint teljesen
ingyenes kegyelmi adomány 4819; vö. F (Isten megigazulttá teszi és megszen-
teli az embert); F 1 (Isten irgalmassága és egyetemes üdvözítő szándéka); F 5
(A kegyelem fogalmi keietei).

D 7 b. Is t e n J é z u s é s a z e g y h á z s z o l g á l a t a á l t a l m e g b o c s á t ia a b ű n ö k e t

7ba Isten Jézus Krisztus által megbocsátja a bűnöket. Isten azt akarta, hogy
Krisztusban minden bűn legyózettessék és az emberek legfőbb javára váljék
4814; Knsztusban Isten mindenkit kiengesztel önmagával, ‘és embereket egy-
mással 4005 4196 '4322; az üdvösség megszabadulás attól, ami az embert le-
nyomja, a bűntől és a gonosztól; és öröm Isten megismerése felett és amiatt,
hogy Isten ismer minket; ez az üdvösség Knsztus életében kezdődik, a halál és
a feltámadás által örökre elnyertük, és Krisztus eljöveteléig folytatódnia kell a
történelem beteljesedéséig 4571; üdvösség Jézus Krisztusban és általa; C 4fi
(Krisztus, az emberek üdvössége); E 3 (Jézus Krisztus, a Megváltó); F 1 (Isten
irgalma és egyetemes üdvözítő szándéka); F le (Isten egyetemes üdvözítő szán-
déka Jézus Krisztusban).
Knsztus szenvedése által elnyerte a bűnök bocsánatát 485 1523 1530 1741 3370 3438
3805 4005 4318; a kereszt által elnyerte a megszabadulást 4628; Knsztus a
világ igazságtalanságának és gonoszságának áldozata 4615; Krisztus a legfőbb
pap, aki az emberi erőtlenségben képes osztozni; húsvéti áldozat, aki a bűnök-
tói megvált 4615; nem az emben erők szüntetik meg az eredendő bűnt, hanem
Knsztus érdeme (fellépése) 341 1514; elutasított: [Egyedül Krisztus szén vedé-

1239
 Témakörök szerinti mutató - D: Λ teremtmény bűne, amit Isten megbocsát

se Isten más adományai nélkül elégj 1014; vö. E 3a (jézus Krisztus, az üdvös-
ség közvetítője); E 3bc (jézus Krisztus papsága).
Krisztus mindenkiért (minden bűnösért) meghalt 4310 4322 4338; azért |ött, hogy
megváltsa (megszabadítsa) az embereket (‘a szegényeket) a bűntől 55 144 146
485 491k 533 1400 4313 4615 '4632; a bűnt a kiengesztelódés, amely Krisztus
műve, legyőzi és kiegyenb'ti 4814; Krisztus minden embert ki akart engesztelni
az Atyával 4488; az embereket ( 0 ulágst) megszabadította az ördög, a bűn fog-
ságából 4006 4204 '4302 4313 4322; Krisztus Adám gyermekei számára hely-
reállította az istenképmásságot, amelyet az első bűn eltorzított 4322; az embert
a Megváltó visszahelyezi az elvesztett üdvösségbe 4318; az ember bűntől fe-
nyegetett tevékenységét Krisztus megtisztítja a kereszt és a feltámadás által
4337; megszabadításának jótékony, ill. békéltető hatása 1529 3339 3438 3891
4120; vö. E 3a (Jézus Krisztus, az üdvösség közvetítője); E 4c (Jézus Krisztus
küldetése).
Krisztus a bűn tekintetében különbözik az emberektől: E 5bh
A bűnös megigazulása Isten kegyelme által: F 2.
Az ember és különösen Mária együttműködése a megváltásban: E 6d.
7bb Az egyház mint a megbocsátás közvetítője: ‘minden bűn megbocsátásában
348 '349 '684 794 802 '854; az egyház teljhatalma minden bűn megbocsátásá-
bán 348k; az egyház által minden emberhez el kell |utma a kegyelem ajándéká-
nak, hegy a bűnös Istennel kiengesztelódjön 4573; az egyház szeretet, példa-
adás és ima által működik közre a bűnös megtérésében 4128; Isten szava és a
szentségek által az ember megszabadul a bűn és a gonosz hatalmától, és Isten
szeretetének közösségébe vezettetik 4755; Mária közbenjárására az egyház le-
győzi a személyes és társadalmi élet “bűnös struktúráit”, és Krisztus “valódi
felszabadítását” nyeri el 4619.
A bűnök megbocsátása a keresésig felvétele által: K 3e (A keresztség hatása).
A bűnök megbocsátása a bűnbocsdnat szentsége által: K 6f (A bűnbocsánat szentségének
hatása).
A (bocsánatos) bűnök megbocsátása az oUánszentség vétele által: K 5ec (Az oltánszent-
ség hatása a hívőkre).
A bűnök megbocsátása és a bűn nyomainak eltörlése a betegek kenete által: K 7e.
A búcsúk mint elengedése az ideig tartó büntetésnek, amely a bűnökért jár, arra a
tartozásra vonatkozólag amely azonban már eltöröltetett 1448; vö. K 10b (Bú-
csuk).
Vö. F le (Isten egyetemes üdvözítő szándéka az egyház közvetítése által); G 2bb (Az
egyház szentségi jellege).
7bc Megbocsátás és az egyéni, ill. kollektív megtérés. Vö. F 2b (Megtérés és
megigazulás); F 2bb (A megigazulás lényege); az embei; különösen Mária köz-
reműködése a megváltásban: E 6d.
7bd A bűnös struktúrák megszüntetése. Vö. C 4gl (Társadalmi zavarok); C 4gm
(Felszabadítás és struktúraváltás); D 4d (Felszabadítás és a bűnös struktúrák
megszüntetése).
7be A megigazult ember is ki van téve veszélynek. Vö. F 3b; F 5cb (A kegye-
lem szükségessége).

1240
 Témakörök szerinti mutató - D: A teremtmény bűne, amit Isten megbocsát

D 7c. A M E G B O C S Á T Á S T Ö R T É N E L M I FO R M Á JA

7ca A bűnök megbocsátása az Ószövetségben. Az eredendő bún eltöröltetett a

körülmetélés által 780; K la (Szentségi !elek az Ószövetségben).
7cb A bűnök megbocsátása az Újszövetségben. Az eredendő bún eltöröltetett a
keiesztség által: vö. K 3e és K 3f (A keresztség hatása és szükségessége).
Elutasított felfogás, hogy az eredendő bűn a keiesztség után elkövetett bűn által visszaáll
3341.
A keresésig mint a személyes bűnök megbocsátásának eszköze: K 3e és K 3f (A kereszt-
ség hatása és szükségessége).
A búnboisánat szentségemint eszköz a keiesztség után elkövetett bűnök megbocsátására:
K 6f és K 6g (A bűnbocsánat szentségének hatása és szükségessége); a tökéle-
tcs bánat a bűnbocsánat szentségének felvétele előtt megbocsátást eredmé-
nyez, mégis magába kell foglalnia a szentség utáni vágyat: K 6cb (Bűnbánat).
A (bocsánatos) bűnök megbocsátása az oltánsztntség vétele által: K 5ec (Az oltánszent-
ség hatása a hívőkre).
A bűn megbocsátása és a bűn nyomainak eltörlése a betegek kenele által: K 7e.
A torz gondolatok megbocsáfásához nem elég egyedül a sajnálkozás 1413.
Az állatvér ontása nem eredményez megbocsátást 1079; a puszta emlékezés a kereszt-
ségre nem eredményez megbocsátást vagy a súlyos bűnök bocsánatosra váltó-
zását 1623.
A bocsánatos bűnöktől sokféle módon meg lehet szabadulni (a szentségi gyónáson
kívül) 1680; az oltánszentségezek ellen ellenszerként !avasolt 1638 3375 (3380).
7cc Elutasított vélemények a bűnbocsánatról. Elutasított megállapítások: [A
megbocsátás az abban való hit által történik, hogy a bűnök megbocsáttatnak]
1460-1462 1533 1563k 1709; [Bizonyos bűnök csak befedetnek] 3235-, [A bűn
megbocsátása és az örök büntetés alóli feloldás után ideig tartó büntetést nem
kell elszenvedni] 1580; [A tökéletes szeretet nem kötődik szükségszerűen a
bűnök megbocsátásához] 1918 1932k 1943, [A megbocsátás csak szabadulás a
bűn büntethetőségétől, ill. a büntetés kötelezettségp alól] 1956-1958.

E. ISTEN JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL M EN TI MEG AZ EM BERT

1. H it Jézus Krisztusban, Isten Fiában, a Megváltóban

E L\. H it K r is z t u s b a n a z e g y h á z h it v a l l á s a i s z e r in t

[ézus Krisztus, az Isten Fia 2—5 10—30 36 41 //51 60-64 71 76 125 150.
Jézus Knsztus, a Megváltó 1 3k; V mi üdvösségünkre, hhogy megváltson minket '40 '42 '44
'46 '48 ‘51 (55) b72 '76.
Krisztus alászállt a mennyből 41//51 60 72 125 150.
Knsztus emberré lett ‘a Szemlétektől, abÁ ~ 2 3 / / 1,1 0 ' 0/ 6«/~‫* ״‬b25-30 36 40 *42 b44 4 4 //
48 b46//51 50 51 b55 b60 'b61 'b62k (*64) *72 125 b144 *150.
Knsztus szenvedett 6 13k 19 23—30 36 40 42 44 46 48 60 76 125 150; keresztre
feszíttetett 6 10-12 14-30 41k 46 48 50 55 60-64 150; meghalt 10 13 19 21
27k 30 55 60-64 72; eltemettetett 6 10-17 21-30 41k 46 48 50 55 150.

1241
 TétünkóK>k szerinti ímitntó - E: Isten Jézus Krisztus által menti meg az embert

Krisztus leszállt az alvilágba 16 27—30 76.

Krisztus feltámadt a halottak közül 6 10—30 40//64 72 76 125 150 189.
Krisztus felment a mennybe 6 10-30 40//64 72 76 125 150 189.
Krisztus az Atya jobbján ül 6 10-30 41//64 72 76 150.
Krisztus újra eljön a világ végén 6 10-30 40-42 44 46 48 50k 55 60 61-64 76 125 150.
Krisztus uralmának nem lesz vége 41k 44 46 48 60 150.

E 1b. J é z u s K r is z t u s a z Ó s z ö v e t s é g íg é r e t é b e n

Krisztusról a törvény előtti és a törvény alatti időben is sokan hírt adtak és jövendöl-
tek 1522 (4203); a próféták jövendöltek róla 302 4007 (4198); az Ószövetség
üdvösségtervének Krisztus és a messiási ország eljövetelét elő kellett készíte-
nie, prófétákon keiesztül hírül kellett adnia, és különböző előképeket kellett
mutatnia 4222; az Ószövetség előkészítése és előképe volt a Krisztusban kötött
új és tökéletes szövetségnek 4122.
Isten Mózes, a próféták és más szolgáin keresztül ajándékozta az emberiségnek az
üdvösségről szóló tanítást 800 4203 (4221).
Az Ószövetség szertartásai, áldozatai és szentségei Krisztus eljövetelére utaltak 1347;
az áldozatok utaltak - : a keresztáldozatra 3339; - : az eucharisztikus áldozatra
1742.
Vö. A le (A kinyilatkoztatás szakaszai); G lbb (Az egyház, az Ószövetségben élőké-
szítve); K la (Szentségi jelek az Ószövetségben).

E le. A p o g á n y o k é s h ív ó k ü d v ö s s é g e a z Ó s z ö v e t s é g b e n a z íg é r e t

r e m é n y e Ál t a l

Adám bukása után az Atya nem hagyta el az embereket, hanem Krisztusra tekintve
segítséget adott az üdvösséghez, a Megváltót 4102 (4203); a Krisztus előtti
embereket az eljövetelébe vetett reményben részint a természet törvénye, ré-
szint Mózes törvénye mentette meg 341; senki sem akadt, aki ne lett volna
képes a törvény figyelembe vételére 2619-, de ‘a termis^tfeletti üdvösség vágyáho~
és megigazulásukhoz szükségük volt Krisztus kegyelmére (1521) 1551 ‘2618
'2620-, Krisztus érdemeinek köszönhető megigazulásuk 3329; elutasított: [Sen-
ki sem szabadult meg a pogány népek közül Adámtól Krisztusig a természet-
törvény révén, azaz Isten első kegyelme révén] 336.
Az Ószövetségben az eredendő bún a körülmetélés által megbocsáttatik 780; Krisztus
haláláig mégis zárva volt a mennyország 780.
Krisztus beteljesíti az ószövetségi áldozatot és papságot 1739; Krisztus eljövetele után
az Ószövetség törvényi szokásai megszűntek úgy, hogy azok többé nem tekint-
hetók szükségesnek az üdvösséghez 1348.
Elutasított: [A keresztény törvény éppúgy meg fog szűnni cg)’ azt követő törvény
által, ahogyan Mózes törvénye is megszűnt Krisztus törvénye által] 1369.
Vö. K la (Az Ószövetség szentségi jelei).

2. Jézus Krisztus életének, halálának és feltám adásának titkai

E 2 a. J é z u s K r is z t u s fo g a n t a t á s a é s s z ü l e t é s e

A hitvallások hite: Isten Fia leszállt a mennyből 41//51 60 72 125 150 (4172).

1242
 Témakörök szerinti mutató - E: Isten jézus Krisztus által menti meg az embert

Az Ige - : ‘emberré lett, htestté lett, megfogant,dmegszületett d6 ,*10//23 c25-30 d36 b40 *42
*bd44/ / 4 8 <*50 * 51 b55 k6Q a61 ■62k (4122*1 4005<) 50!■<* 25!* 72*» (64*‫ ־‬b4172
b4220 b4224 '4338 *4550); - : a Szentlélek tői (testté lett) 10//30 42 61-64 72
150 (291 442 571 801 3923 4172 4178); a Szentlélek nem atyja a megtestesül
Fiúnak 533; - : a Szűztől (született) ('férfi ivarsejt nélkül) 10-30 42 '44 46//51
55 60k '62k 64 72 '144 150 '189 (4172 4178 4322 4520); - : Máriától (szüle-
tett): E 6b (Mária anyasága).
Isten Fia magára akarta ölteni az emben természetet 3274.
Újabb tévedések az emberré lett Isten Fiába vetett hit vonatkozásában 4520.

E 2 b. J é z u s K r is z t u s é l e t e a z e m b e r e k k e l

2ba Közösség az emberekkel. Krisztus az emberek között tartózkodott 44 55 60

4224; az ember bűnös életkörülményeinek minden következményét magára
vette 4494; az emben életkörülményekben (szenvedéseikben, fáradozásaikban
és a halálban) osztozott 4632; evett, ivott és aludt 791; éhezett, szomjazott és a
test minden sérelmét elviselte 189 791; osztoeni tudott az emben gyengeség-
ben 4615; képes volt szenvedni ('az ezt tagadó tévedésekkel szemben) 105 166
189 504 492 442 297 293' 197‫ ;׳‬emberségét éppúgy jellemezte a képesség meg-
halni, mint ahogyan a meghalni nem akarás 564.
Krisztus nevelésben részesült 4177; dolgozott, gondolkodott, cselekedett, szeretett
4322; munkásként élt 4332; mesterséget tanult ki 4343; részt akart venni az
emben közösségben: kánai mennyegzó, betérés Zakeushoz, vámosok és bűnö-
sök 4332; szabadon alávetette magát földje törvényeinek 4332; osztozott népe
életében, reményeiben és félelmeiben 4611.
Nem lehet az üdvösség tervétől elválasztani azt, hogy Knsztus férfi volt 4601.
Krisztus szegénysége (a spirituálisok túlzásaival szemben) 930 1087-1094; Krisztus sae-
génységben és üldöztetésben teljesítette be a megváltás művét 4120; bár gaz-
dag volt, szegénnyé lett, hogy megmentse az embereket 4494.
Knsztus az emberek testvére 4158 4177 4322 4332 4550.
Vö. E 5bb (Knsztus az emberekkel egylényegű).
2bb Krisztus működése az emberek között Krisztus hatalommal cselekedett és
prófétáit (178) 2753 3009 (3034) 3428 3485\ tökéletes szeretettel és tökéletes
engedelmességgel adta oda magát az Atyának 4613; feladata és küldetése, amit
ó maga tanúsít, az örömhír hirdetése 4570; megtestesülés, csodák, tanítás, az
apostolok meghívása és elküldése, kereszt, feltámadás és jelenléte őréi között -
mindezek az evangélium hirdetését szolgálják 4570; prédikálás, szavak és tét-
tek, jelek és csodák 4204; az evangéliumot megvalósította és hirdette 4207;
tettekben és szavakban nyilatkoztatta ki az Atyát és önmagát 4224; tanítványa-
inak az élet szentségét hiidettc 4166; az embereknek kinyilatkoztatta titkát 4103;
megmutatta az élet útját 801; az irgalmasság Krisztus messiási küldetésének
legfőbb tanítása és működésének ereje 4680; vö. B lb (Isten akarata: Isten
irgalmas); a szeletet parancsát minden ellenségre kiterjeszti 4328 (4773); mű-
vét ('az Atya üdvözítő művét) a halál, a feltámadás és a mennybemenetel által,
valamint a Szentlélek elküldésével beteljesítette '4204 4224.
Knsztus a legszokványosabb társadalmi dolgokra utalt igehirdetésében, és a hétköznapi
életből vett szófordulatokat és képeket használt 4332; korának megfelelő gon-

1243
 Témák ölök szerinti mutató - E: Isten Jézus Krisztus által menti m eg az embert

dolkodás- és előadási módja volt 4404; vö. E 3bb (Krisztus prófétasága és

Krisztus mint tanító).
Krisztus és a szegények: Krisztus meggyógyította a megtört szívűeket 4005; örömhírt
hozott a szegényeknek 4005 4120 4570; a szegényekhez beszélt, megszabad!'-
tóttá őket a bűntől, és örömmel, reménnyel töltötte el őket 4632; Jézus különös
szeretete a szegények és szenvedők iránt 4617.
Krisztus visszautasította a politikai hatalmat és az erőszakot 4613.
Krisztus Isten országát ‘hirdette és bhelyreállította a földön J4105 b4224 '4571k; a Názáieti
Jézus, az ország hírnöke és megvalósítója 4611; az Atya akarata s2ennt a mennyek
országának alapjait rakta le a földön 4103; Isten országának alapjait Isten lerak-
ta a földön, és azt tovább kell terjeszteni 4123; Isten meghudetett országa
felragyog az embereknek Krisztus szavában, műveiben, csodáiban, jelenlét-
ében és személyében 4105; Krisztus élete tanúságával és szavának erejével hír-
dette Isten országát 4161 4852; vö. C 5bd (Isten és Krisztus oiszága mint a
történelem célja); E 2fc (Isten országának beteljesedése és átadása); E 3bd
(|ézus Krisztus királysága); G 211b (Az egyház szentségi jellege: egyház és Isten
országa); Μ 1 (Isten országának kezdete a történelemben); M 3bf (Örök élet és
uralkodás Krisztussal).
Örömhírének legfőbb pontjaként és központjaként Krisztus az országot és az üdvössé-
get hirdeti 4571k; az üdvösség Krisztus életében kezdődik, a halál és a feltárna-
dás által örökre elnyertük, és Krisztus eljöveteléig folytatódnia kell a történe-
lem beteljesedéséig 4571.
Krisztus tanítványokat választott ki, hogy életének és tanításának tanúi legyenek 4404
4570; Krisztus szabadon, saját jogon csak férfiakat hívott meg apostolainak
4840.
Krisztus alapította az egyházat. Krisztus korának különböző társadalmi és politikai ré-
tegeiból gyűjtötte maga köré az embereket. Őket tette meg egyházának alap!a-
ivá, hogy Krisztus követésének útját járják 4613; vö. G lbc (Krisztustól kapott
egyház); G 2a (Az egyház megnevezései); G 2ba (Egyház a zsidókból és a
pogányokból); G 3da (Krisztus apostolokra alapozza az egyházat).
Az apostolok elküldése. Krisztus feladatul adta az apostoloknak, hogy mindenütt és
mindenkinek ('az egész teremtésnek) hirdessék az evangéliumot '4006 4141
4147 4148 '4185 4207 4332 (4570).
Krisztus a kenyér és bor formájában testét és vérét adja tanítványainak 1637 1642
1740; vö. K 5a (Krisztus utolsó vacsorája).

E 2c. J ézus K risztus szenvedése és halála

2ca Szenvedés és halál (a hitvallások hite). Krisztus szenvedett 6 13k 19 23—30 36

40 42 44 46 48 60 76 125 150 (4005 4006); keresztre feszítették 6 10-12 14—30
41k 46 48 50 55 60-64 150; meghalt 10 13 19 21 27k 30 55 60-64 72 (4006
4106 4112 4204 4224 4310 4322 4332); eltemették 6 10-17 21-30 41k 46 48
50 55 150.
Krisztus ónként szenvedett 6 62k 423 442 502 1364-, a dokcfákkal szemben hangsú-
lyozott tanítás a valóságos szenvedés 325; az Isten Fia leikével érezte a fájdal-
makat testében 166; oldalsebét csak a halál után szerezte 901; elutasított meg-
állapítások arról, hogy Krisztus a halálban mindenről lemondott 1095-1097.

1244
 Témakörök szerinti mutató · E: Isten Jézus Krisztus által menti meg az embert

Az Atyától kapott feladat betöltésében Jézus szabadon kiszolgáltatta magát a keieszt-

halálnak, létezése céljának 4615; Jézus kciesztjének értelme 4615.
2cb Leszállt az alvilágba. Krisztus ‘leikével leszállt az alvilágba ( ,önmag! és nemcsak
hatalma által) 16 27-30 76 369 587 h738 *801 852.
Leszállt, hogy az (ott fogva tartott) szenteket megszabadítsa *62k 485; nem szabadi-
tóttá ki az istenteleneket is, és nem rombolta le a poklot 587 1011 1077.

E 2d. A m e g f e s z ít e t t K r is z t u s f e l m / g a s z t a l á s a

2da Feltámadás (a hitvallások hite). Krisztus feltámadt a halottak közül 6 10-30

40//64 72 76 125 150 189 (4005 4006 4106 4112 4204 4224 4310 4322 4345
4814); az Atya feltámasztotta Fiát a halottak közül 4616; saját erejéből támadt
fel (1nem volt szüksége arra, hogy‫ ׳‬az Atya támassza fel) *359 539; a feltámadás-
bán ismét magára vette lelkét 325 369 791; feltámadásában Isten Fia az Atya
irgalmát és szeietetét tapasztalta meg, amely hatalmasabb a halálnál 4682; vö. B
lb (Isten akarata: Isten irgalmas).
Feltámadása által az Ige önmagában végbevitte természetünk feltámadását 358 (414
485); vö. E 3a (Jézus Krisztus, az üdvösség közvetítője).
2db Mennybemenetel (a hitvallások hite). 6 10-30 40//64 72 76 125 150 189
(4005 4224); felvétetett a mennybe 22.
2dc Az Atya jobbján ül (a hitvallások hite). 6 10-30 41//64 72 76 150 (4111
4168); dicsőségben trónol 44 46 72 (4112 4123 4162 4345); emben testben
trónol 167; Ót az Atya élők és holtak bírájává rendelte 4345; az Atya jobbjára
emelte, eltölti Leikével, testének, az egyháznak fejévé tette, a világ és a történe-
lem urává rendelte 4616.
2dd A Szentlélek elküldése. A felmagasztalt Úr az apostolokkal maradt 4227; a
tanítványoknak megígérte és elküldte a Szendéiket (pünkösdkor,*segítségül) *4148
4168 4204 *4227; Krisztus küldetése beteljesítésére elküldte az apostoloknak
pünkösdkor a Szendéikét (4143) 4145 4148; minden embernek elküldte a Szent-
lelket, hogy arra indítsa őket, teljes szívükből szeressék Istent és egymást 4166;
az egyházat eltöltötte Leikével 4112 4116 4124 (4165k) 4332; a Szendéiket az
Atya és a Fiú küldte 60 145 527 681 3325 3327k (4132 4145 4168) 4522 (4780);
küldetése kettős: az egyházban nyilvánvalóan, az igaz emberek lelkében rejtet-
ten 3327; az egyház folytonos megszentelésére küldetett 4104; eljövetelének
ünnepe a pünkösd 3325; vö. B lg (A Szendélek elküldése).
Az Ur megígérte az egyháznak Isten kegyelmét 4124.

E 2 e . A felmagasztalt K risztus működése a L élek által

2ea A felmagasztalt Ur működése az egyházban. Knsztus alapította az egyhá-
zat, működik benne és fcnntartja;G lbc (A Krisztustól kapott egyház);G lbe
(Az egyház a Szentháromság műve marad az idők végéig); G 2bb (Az egyház
szentségi jellege); az egyház un: E 3bd ()ézus Knsztus királysága); Krisztus az
egyház feje, az pedig az ó misztikus teste; az ó mennyasszonya, gazdagsága
vagy nyája: G 2a (Az egyház megnevezései).
Knsztus mint alap!a az egyház - : egységének: G 3aa; - : szentségének: G 3ba; - :
katolikusságának: G 3ca; apostoliságának: G 3da: Knsztus és az egyház fenn-
maradása és növekedése: G 2bb (Az egyház szentségi jellege).

1245
 Temakóck szerinti mutató ‫ ־‬E: Isten Jézus Krisztus által menti m eg az embert

Krisztus jelenléte az egyházban: Krisztus jelen van az egyházban, ‘és cselekszik benne 3806
4007 4136 4321 4151 4035 *4611 4632; Krisztus mindig jelen van az egyház-
bán, különösen a liturgikus cselekményekben: a szentmisében, a szentségek-
ben, a Szentírás felolvasásában, az egyház 1má|ában és énekében 4007 (4036); a
liturgiában Knsztus az evangéliumot hndeti 4033; vö. E 3b (Jézus Krisztus
prófétasága, papsága és királysága); G lbe (Az egyház a Szentháromság műve
marad az idők végéig).
Az egyház folytatja Krisztus művét 4303 4445; vö. G 2bd (Az egyház küldetése és
feladata).
Krisztus áldozata f o l y t a t ó d o t t h a lá la u tá n 4153; K r is z tu s a z u t o l s ó v a c s o r á n t e s t é n e k é s
v é r é n e k e u c h a r i s z tik u s á l d o z a t á t m u ta tta b e , h o g y e z á lta l a k e te s z t á ld o z a ta az
ó m á s o d i k e ljö v e te l é ig f e n n m a r a d j o n 4047; ü d v ö z í t ő m ű v e a z á ld o z a tijá n é s a
s z e n t s é g e k b e n te lje s ü l b e 4006 4103; K n s z t u s á l d o z a tá n a k s z e n ts é g i m e g ú ju lá -
sa * azeuchansztiában 1740 3339 '4722; K r is z tu s á ld o z a t á n a k je le n v a ló v á té te le a
s z e n t m i s é b e n a z e g y h á z á lta l 4153 4573 (4852); a z e u c h a r i s z tik u s á l d o z a t a
v é r e s k e r e s z tá ld o z a t v é r t e l e n je le n v a ló v á té te le é s a n n a k e m lé k e z e te 1740k 1743
3 3 3 9 3 8 4 7 k 4006; K n s z t u s a m is e á l d o z a t b a n a s z o l g a s z e m é ly é b e n é s a z e u -
c h a n s z t i a a la k já b a n v a n je le n 4007; v ö . E 3 b c ( K n s z t u s p a p s á g a ) ; J l e (A h tu r -
g ia h a t á s a ) ; K 5 b a ( K r i s z tu s je le n lé te az ú r v a c s o r á b a n ) .
Krisztus működése a szentségekben·. Minden szentség Isten megdicsérésének aktusa
Knsztusban és az egyházban 4715; vö. K lb (Az egyház mint az üdvösség
szentsége); K lbb (Az Újszövetség szentségei a Knsztus-eseményen alapsza-
nak); K 2b (A szentségek kiszolgáltatója); K 2d (A szentségek hatása); K 3e (A
keiesztség hatása); K 3f (A kecsztség méltósága és szükségessége); K5a(Knsz-
tus utolsó vacsorája); K 5b (Az egyház euchansztiája); K 5bb (Jézus áldozatá-
nak jelenvalóvá tétele és közös végbe vitele az úrvacsorában); és K 5bd (Az Úr
hathatós jelenléte az úrvacsorában; K 5cb (A felszentelt papok és püspökök
illetékessége az úrvacsora felajánlásában); K 5ea (Az euchansztia mint Isten
megdicsóítése); K 5eb (Az euchansztia hatása az egyházra); K 6a (A bűnbocsá-
nat szentségi jellege és eredete); K 7a (A betegek kenetének szentségi jellege és
eredete); K 8a (Az Újszövetség papsága); K 8c (Az egyházi rend szentségének
lényegi elemei); K 9a (A házasság szentségi jellege és eredete); K 9ba (A házas-
ság természete, a keresztény házasság); K 10a (A szentelmények általában).
Krisztus jelenléte és működése a püspökökben·, a püspökökben jelen van Knsztus a
hívók körében 4145 4163; hivatalának gyakorlásában a püspök vagy apap Knsz-
tust jeleníti meg 4599; ekkor ó maga Knsztus képmása és jele 4602; Knsztus az
egyházat a pápa és a püspökök által kormányozza 4119 4137 4145; Isten külö-
nősen a püspökök által hirdeti igéjét minden népnek, ajándékozza a szentség:-
két, tesz testének tagjaivá új részeket, és kormányozza a zarándok egyházat
4145; vö. G 3cd (Az egyház és az evangelizáció, ill. misszió); G 3dc (Az egyhá-
zi tisztség az apostolok utódlásában); H la (A szolgálati hivatal alapítása Jézus
Knsztus és az apostolok küldetésében); H 2a (Általános megjegyzések a püs-
pökök pásztori szolgálatáról); H 2b (A pápa pásztori szolgálata); H 2c (A püs-
pökök pásztori szolgálata); H 3a (Általános megjegyzések a püspökök igehirde-
tói szolgálatához); H 3ca (A püspökök mint hivatalos tanbeli döntések szervei);
H 4 (A püspökök megszentelő szolgálata); H 5 (A papok szolgálata); K 5cb (A
felszentelt papok és püspökök illetékessége az úrvacsora felajánlásában).

1246
 Témakörök szerinti mutató - E: Isten Jézus Krisztus által menti meg az embert

Λ világfák a Teremtő ajándéka által kapják képességeiket és a Megváltó kegyelmét

4 1 5 9 ; a világiak tevékenysége Krisztus kegyelme által belsőleg felemelt 4 1 6 2 .

2eb A felmagasztalt Úr működése a hívőkben. Jézus Knsztus folytonos jelenlé-

te övéi között 4570; Krisztus jelen van a szegényeknek tartott igehirdetésben
4632; minden testvérben, mindenekelőtt a legkisebbekben szüntelenül jelen
van 4852; a keresztény ember a Fiú képmásához válik hasonlóvá 4322; a hús-
véti titokkal összekapcsolva és Knsztus halálával összhangban reménnyel telve
megy a feltámadás felé 4322; Krisztusnak a hívók szívében is —miként a Szűz-
ben —meg kell születnie, és növekednie kell 4178; a világiakat Leikével életre
kelti és buzdítja minden jó és tökéletes cselekedetre 4160; a keiesztség és a
bérmálás által rendeli apostolságra a világiakat 4159; vö. C 4fk (A keresztény
ember); E 3b (Krisztus prófétasága, papsága, királysága); G 3cd (Az egyház és
az evangelizáció, 111. misszió); G 4bc—4be és G 6b (A hívók, ill. a világiak része-
sedése Krisztus prófétai, papi, királyi megbízatásában); G 6ca (A világiak após-
tolsága); G 4b és G 6c (A hívók, ill. a világiak küldetése és feladata).
Knsztus jelenléte és működése az egyház püspökeiben és papjaiban: E 2ea.
2ec A felmagasztalt Úr működése a világban. Az éló Jézus Knsztus jelen van és
cselekszik a történelemben 4611; minden változásnak a mélyén van valami,
ami nem változik, és végső alapja Krisztusban van 4310; vö. B 2b és C le (Isten
Fia mint a teremtés közvetítője).
A felmagasztalt Úr állhatatosan tevékenykedik a világban, hogy az egyházba vezesse
az embereket, hogy szorosabb legyen a kapcsolata velük és dicsőséges életéből
részesüljenek 4168; a földről felemeltetve mindenkit magához vonz 4224; vö.
C 4jl (Krisztus és az emben hivatás); C 5b (Krisztus és a történelem célja); E
3bd (Jézus Knsztus királysága); M la (Isten országa Krisztusban elkezdődött).
Krisztus Lelke ereje által munkálkodik az emberek szívében, azáltal, hogy az eljöven-
dó világ iránt vágyat ébreszt bennük, és a nagyobb embenesség érdekében
törekvéseket mozdít elő a világban, tisztítja és erősíti azokat 4338; Krisztus
Lelke által fényt és erőt ad az embernek, hogy legfőbb hivatásában követni
tudja ót 4310; senki sem használja helyesen szabad akaratát Knsztus nélkül
242; vö. C 4jl (Krisztus és az emben hivatás).
Kriszms, a tökéletes ember C 4fh; Knsztus az ember üdvössége: C 4fi; Krisztus és az
emberek szenvedése és halála: C 4ef; Krisztus és az emberek bűne: D 7ba
(Isten Jézus Knsztus által bocsátja meg a bűnöket); E 3a (Jézus Krisztus, az
üdvösség közvetítője).
Knsztus és - : az emben közösség: C 4gp; - : testvériség, 111. szolidantás az emberek
között: C 4gb;- : béke és igazságosság az emberek között: C 4gc; - : a felsza-
badítás és struktúraváltás a társadalomban: C 4gm; - : az emberi tevékenység:
C 41g; C 4ih.
Vö. E 3a (Jézus Krisztus, az üdvösség közvetítője); E 3b (Krisztus prófétasága, papsá-
ga, királysági).

E 2 f . Az Ú r m á s o d ik e l jö v e t e l e

2fa Krisztus második eljövetele. Knsztus *test szerinti ‘dicsőségesmásodik eljőve te-
le a 6 10-30 '40-42 44 *b46 'b48 50k 55 '60 61-64 76 125 '150 b167 325 414 443
485 492 681 4123 (4047) 852 801 791‫' ״‬b4168 (4530) 4571; azért jön, hogy

1247
 Tóinakomk szerinti mutató - E: Isten )ézus Krisztus által menti m eg az embert

szentjeit és minden hívőt megdicsóítsen 4168; Krisztus titka végül teljes fény-
ben megmutatkozik 4121; az üdvösség beteljesülése Krisztus eljövetelekor 4571;
vö. M 2aa (Krisztus második eljövetele).
Krisztus, aki ' a~ elhunytakat életre kelti, a halottakat feltámasztja 72 '369 485; vö. M 3a
(Feltámadás a halottak közül).
2fb Krisztus ítélete 10-30 40//51 55 60-Ó4 76 125 150 325 414 443 485 492 540
574 681 791 801 852 859 1549.
Λ ítélet napja ismeretlen az angyalok és az emberek, ‘Pál apostol előtt is 474k '3629;
Krisztus istensége révén ismén a napot 474—476.
Vö. M 2ab (ítélet); M 2bb (Egyéni ítélet).
2fc Isten országának beteljesülése és átadása. Knsztus az idők végezetével az
országot' beteljesíti, majd ha~ Atyának átadja '4123 b4339; mindent neki vernek
alá, míg ő önmagát és minden teremtményt az Atyának szolgáltat ki 4162; Knsz-
tus uralma nem ér véget 41 k 44 46 48 60 150.
Az ember és a világ az idők végén tökéletesen megújul Krisztusban 4168; Krisztus
testünket az ó dicsőséges testéhez teszi hasonlóvá 4168; az embereket halha-
tatlanságából részesíti 413; a hívók részesülnek országából 540 4162 (4339);
szentjeiben és mindenkiben, aki hitt benne, megdicsóül 4168.
Vö. M la (Isten országának kezdete Knsztusban); M 3bc (A test átalakulása); M 3be
(A világ beteljesülése); M 3bf (Örök élet és uralkodás Krisztussal).

3. Jézus Krisztus, a Megváltó

E 3 a. J ézus K risztus, az üdvösség közvetítője

Hitvallások ■
. Jézus Krisztus, a Megváltó 1 3k; ‘üdvösségünk miatt, *hagy megváltson bennünket
'40 '42 55) 51' 48' 46' 44‫ )׳‬b72 '76.
Isten elrendelése Krisztust a világ számára az üdvösség forrásává tette 4141; Isten, az
Atya kezdettől fogva meg akarta osztani az emberrel dicsőségét Krisztusban
4814; vö. C 4fi (Krisztus, az ember üdvössége); F 1 (Isten egyetemes üdvözítő
szándéka); F le (Isten egyetemes üdvözítő szándéka Krisztusban).
Csak és egyedül Krisztust illeti meg a tökéletes közvetítő megnevezés 1821 3320; ő az
egyetlen közvetítő Isten és az embetek között 4048 4118 4136 4153 4169 4176
4177; ő az igazság egyetlen forrása és minden kegyelem közvetítője 1526 3370
(3820); ő az egész kinyilatkoztatás közvetítője és teljessége 4202; Krisztus a
teremtés közvetítője: B 2b; C le.
Krisztus - : mindenkinek a Megváltója 4176 4332 4580; - : a megszentelő 4580; az
életszentség forrása és beteljesítóje 4166; - : az egész emberi nem középpontja
és célja 4310 4345; az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég
4345; vö. C 5b (Krisztus és a történelem célja); - : az elsószülött a sok testvér
között 4177 4322; - : a tökéletes ember C 4£h; E 5b; - : Isten önkinyilatkozta-
tása: A le (A kinyilatkoztatás szakaszai); E 3bb (Jézus Krisztus prófétasága és
Krisztus mint tanító).
Isten Fia magára öltötte az emberi természetet az ember dicsőségére 3274; megteste-
sülésében minden emberrel egyesült 4322; az ember értéke és jelentősége a
Teremtő szemében Fia megváltásában és odaadásában válik nyilvánvalóvá 4641.

1248
 Témakörök szerinti mutató - E: Isten |ézus Krisztus által menti meg az embert

Isten Fia ‘minden ember üdvözítésére jött (jhogy megmentse a z emberi nemet, nem azért, hogy
elítélje) 40//63 64‫ יי‬b72 76 125 150 272 301 b442 500 681 b801 *901 b1337 2529
4172 bc4303 b4310 *4445^ 4345‫ י‬b4494; küldetése, hogy mindenki Isten gyér-
mekévé váljon 1522; azért jött, hogy - : az embert {'a szegényeket) megváltsa
(megszabadítsa) a bűntől 55 144 146 485 491k 533 1400 4313 4615 '4632; - :
hogy a nép vétkeiért vezekeljen 4120; - : hogy minden embert megszabadítson
a szolgaság minden formájától 4480; elutasítottak azok a megállapítások, ame-
Ivek tagadják, hegy a megtestesülés célja a megváltás 723 1880; vö. D 7b (A
bűnök megbocsátása Jézus Krisztus által); E 4c (jézus Krisztus küldetése); F
le (Isten egyetemes üdvözítő szándéka Jézus Krisztusban).
Krisztus megváltásának ajándéka az egész emberi nemre vonatkozik, Máriára is 3903;
mindenkinek javára válik 624; Krisztus megtestesülése szerint minden ember
az ó testvére, és arra van hivatva, hogy kereszténnyé váljék, azért, hogy be
tudja fogadni tőle az üdvösséget 4550; Krisztus mindenkiért szenvedett {‘ami
jóságát illeti) 332 '340 624 630 1522k 2005 2304k\ mindenkiért (minden bűnö-
sért) meghalt ‘ésfeltámadt *4310 4322 4332 4338; mindenkiért felajánlja életét
áldozatul: E 3bc (jézus Krisztus papsága); ebből nem következik, hogy min-
denki (‘keresztény) megmenekül 623k 630 ‘1362‫׳‬, hogy nem mindenki menekül
meg, az nem a Krisztus által hozott váltságdíj korlátozottságának, hanem az
ember fogyatékosságának tudható be 624; elutasított: [minden Krisztus előtt
elkárhozott ember megszabadult a pokoltól) 587 630 (1011 1077); vö. F 1 (Is-
ten egyetemes üdvözítő szándéka); F le (Isten egyetemes üdvözítő szándéka
Jézus Krisztusban).
A pogányok és az ószövetségi hívók megmentése a megígért dolgokba vetett remény
által: E le.
Krisztus az üdvösség forrása 3915 4124 4141; az üdvösséget a leggazdagabb teljesség-
ben ajándékozta 149; a Megváltó az embert az üdvösségbe, amelyett bűne által
vesztett el, visszahelyezte 4318; az embereknek az Atya, Adám bűnbeesése
után. Krisztusra való tekintettel segítséget adott az üdvözüléshez 4102; Krisz-
tus beteljesíti az Atya üdvözítő művét 4204;az ember minden dicsősége Knsz-
tusban van 1691; vö. F 2bc (A megigazulás okai).
Az üdvösség megszabadulás attól, ami az embert lenyomja,a bűnből és a gonosztól, és
öröm Isten megismerése felett és a felett, hogy Isten ismer minket, ez az üd-
vösség Krisztus életében kezdődik, a halál és a feltámadás által örökre elnyer-
tűk, és Krisztus eljöveteléig folytatódnia kell a történelem beteljesedéséig 4571;
vö. C 4d (Isten az ember üdvösségét akarja, és közösséget ad neki); C 4fi (Krisz-
tus, az ember üdvössége); C 4jc (Minden ember hivatása az üdvösségre); F lb
(Isten egyetemes üdvözítő szándéka).
Λ megszabadítás bizonyos “ismétlésnek” megfelelően teljesedett be 3915; ezért a pár-
huzam: első (régi) Adám - második (új) Adám 901 1524 3328 3915 4322; földi
ember - égi ember 413.
A megszabadítás ereje főképpen Krisztus szenvedésére és halálára vezethető vissza
485 904 1523 1529k 1741 3370 3438 3805 3957 4005 4006 4318 4322 4628.
A nrystenumpasebale mint az üdvösség forrása: a megváltás művet Krisztus szenvedésé-
nek húsvéti titka (mvstenum paschalc) által teljesítette be 4005; Krisztus, a
legfőbb pap, a húsvéti áldozat, aki a bűnökből megváltott 4615; az ember min-
den tevékenységét Krisztus keresztje és feltámadása tisztítja meg és teszi töké­

1249
 Témák ó ü k szerinti mutató - E: Isten jézus Krisztus által menti m eg az embert

letessé 4337; xö. C 41g (Az emberi tevékenység a húsvét titkában válik tökéle-
tessé); a Szentlélek mindenki számára lehetővé teszi, hogy kapcsolatba lépjen a
húsvét titkával 4322; a keiesztség által kapcsolódnak az emberek Krisztus hús-
véti titkába 4006; a hívó a húsvét titkába bekapcsolódva és Krisztus halálához
hasonulva reménnyel megy a feltámadás elébe 4332.
Engedelmessége által (mely a haláláig tartott) Krisztus kieszközölte a megváltást, *és
Isten gyermekei szabadságának útját minden ember számára megnyitotta 4103
'4163; az engedelmes Fiú Atyja megváltó igazságossága láttán megtestesíti min-
den ember szabadulás és megváltás utáni kiáltását 4615; benne eljött a tökéle-
tes kiengesztclódés, és az istenszolgálat gazdagságát nyújtotta 4005; Knsztus-
bán Isten mindenkit ('</* embereket egymással és) önmagával kiengesztelt 4196
'4322; Knsztus testvériséget hozott, hogy minden embert kiengeszteljen az
Atyával 4488; Krisztus az irgalmasság kimeríthetetlen foírása 4682; az embe-
rek fiúk a Fiúban 4322; Knsztus az embereknek életet nyert 4322; Knsztusban
az emberi természet fenséges méltóságra emelkedett 4322; hely leállította Isten
gyermekeinek istenképmásságát, amely az első bűn miatt eltorzult 4322; benne
a bűn legyózetik és az emberek legfőbb javára foidítódik 4814; az emberek (a
szegények) bűnből való megváltására (megszabadítására) jött, '3azáltal, hogy a~em-
bért bensőig megújította, és kivetette (legyőzte) a világfejedelmét 55 144 146 485 49 lk
533 1400 * 4 6 3 2 ' 4615 4313‫ ;׳‬Knsztusban ragadta ki Isten az ördög és
fogságából az embert 4204 '4302 4322; Krisztus 'a halál és a feltámadás által
eszközöli ki a 1Sátán és a halál hatalmábólvaló szabadulást, hés a^Atya országába
helyezi át 485 'b4006 '4318 '4322; győzött a halál hatalma felett 72 3901; Knsz-
tusban Isten az embert megszabadította a haláltól, és örök életre keltette 4204;
Krisztus halhatadanságából részesíti az embert 413; elnyerte a szabadulást a
kereszten 4628; Isten országának szabadságát és örömét hozta el 4615; Isten
Fia azért jött, hegy minden embert megszabadítson a szolgaság minden forrná-
jától 4480; a megváltás a jogtalanság igen konkrét helyzeteire is kiterjed, hogy
azokat legyőzze és az igazságosság konkrét helyzeteire, hogy azt helyreállítsa
4579; Knsztus, a Megváltó, aki felvilágpsítja majd a szegényeket méltóságuk-
ról, nekik minden szükségből való megszabadulásukban segíteni fog és az evan-
géliumi szegénység által az Atyával és a testvérekkel való közösségbe vezeti
őket 4632; vö. C 4gl (Társadalmi zavarok a bűn miatt); C 4gm (Felszabadítás és
struktúraváltás); D 4d (Felszabadítás és a bűnös struktúrák megszüntetése);
Knsztus hasonlóvá teszi testünket az ó megdicsóült testéhez 4168; Krisztus
feltámadása jele és záloga annak a feltámadásnak, amelyre minden ember híva-
tott, 111. a világegyetem végső átalakulásának; őáltala és őbenne akarta az Atya
újrateremteni azt, amit teremtett 4616; a feltámadás titkában ismét “kifejező-
dik” az ember, és bizonyos módon újra megteremtődik 4640; vö. C 4fh (Krisz-
tus, a tökéletes ember); C 5b (Krisztus és a történelem célja); M 3 (Az eljöven-
dó világ élete); Krisztus Lelke által erőt ad az embernek, hogy a legfőbb híva-
tásában követni tudja ót 4310; xö. C 4jl (Knsztus és az emben közösség).
A közösségi jelleg Krisztus művében beteljesedik és teljessé válik 4332; Knsztus meg-
szentelte az emben, különösképpen a családi kötelékeket 4332; Knsztus ‘a%
egységes a béke forrása '4124 4198; Knsztusban valósul meg az emben szolida-
ntás 4488; Knsztus megadja a békét, amelyet a világ nem tud megadni 4488;
tesívé ne sséget hozott 4488; vö. C 4gb (Testvériség szolidaritás, emberek kö­

1250
 Témakörök szerűm mutató - E: Isteu Jézus Krisztus által menti meg az embert

zötti szeretet); C 4gc (Igazságosság és béke); C 4gn (Krisztus és az emberi

közösség).
Krisztus az ember megigazulását kiérdemlő ok (causa meritoria) 1529 (1534); Krisz-
tus követői Jézusban meglazultak 4166; Krisztus minden kegyelmet megszer-
zett tulajdon érdeme által 3370; senki sem igazul meg anélkül, hogy Krisztus
érdeméből ne részesülne 1523 1530 1560, az egyház gyermekeinek különleges
helye nem saját érdemüknek, hanem Krisztus különleges kegyelmének tudható
be 4137; a megigazulásról szóló katolikus tanítás Krisztus érdemében nem okoz
csorbát 1583; elutasított megállapítás, hogy nem létezik különleges érdem, amel y
Krisztus méltóságából ered 1919; Krisztus érdemei a Krisztus előtt élő embe-
rek javát is szolgálták 3329; vö. F 2 (A bűnös megigazulása Isten kegyelme
által).
Krisztus megváltó műve 'túláradó, mérheteden kincs '1025 1027 (1406) 3805; Krisztus
érdemei határtalanok 1027; kétség nem fér hatékonyságukhoz 1534.
Krisztus érdemei önmagáért: egyedül Krisztus embecége tudott a dicsőségben nőve-
kedni 318.
A megváltásnak jóvá tevő, ill. engesztelő hatása van 1529 3339 3438 3891 (4120).
Krisztust végtelen méltóság illeti meg megváltói működése miatt 3909.
Az ember és különösen Mána közreműködése a megváltásban: E 6d.

E 3 b. A közvetítés formai
3ba Jézus Krisztus hármas hivatala. Isten azért küldte Fiát, hogy mindenkinek
tanítója, királya és papja legyen 4132; a tanító, a pásztor és a pap Krisztus
feladatai 4145; Krisztus papi,prófétai és királyi hivatala 4157; a hívók részese-
dése Krisztus papi,prófétai és királyi hivatalában ‘akéres^tség alapján 4157 (4158)
'4720 4852 '4858; a püspökök Krisztus tanítói, pásztori és papi feladatait ve-
szik át, és az ó személyében cselekszenek 4145; vö. G 4a (Az egyházhoz tartó-
zás); G 4bc-4bc (A hívók részesedése Krisztus hármas hivatalából); G 6a (Alap-
vető megjegyzések a világiakról); G 6b (A világiak részesedése Krisztus hár-
más hivatalából); H la (A szolgálati hivatás alapítása Jézus Krisztus és az após-
tolok küldetésében).
Krisztus személyét nem szabad ideologizálni azáltal, hogy politikussá, vezérré, fórra-
dalmárrá vagy egyszerű prófétává változtatják 4612; elutasított Knsztusnak és
hatalmának egyenrangúsítása Mózesével és Mohamedével 1365; Krisztus nem
fokozható le a puszta magánéletre, ill. a személyes lelkiismeret területére 4610
4612.
3bb Jézus Krisztus prófétasága és Jézus Krisztus mint tanító. Krisztus a nagy
próféta 4161 4852; Isten azért küldte Fiát, hogy a szegényeknek hirdesse az
evangéliumot és meggyógyítsa a szívükben megtörteket 4005; Krisztus az evan-
géliumot hirdette, az országot, az üdvösséget, az irgalmasságot, a szeletet: E
2bb (Krisztus működése az emberek között); Krisztus küldetése: E 3a (Jézus
Krisztus, az üdvösség közvetítője); E 4 (Jézus Knsztus küldetése).
Krisztus az isteni tanító és minden tökéletesség ősképe 4166; Isten szavairól szól, és
Isten legbensőjét közli az emberekkel 4204; tetteiben és szavaiban nyilatkoztat-
ta ki az Atyát és önmagát 4224; nála vannak az örök élet igéi 4224; azért jött a
földre, hogy tanúságot tegyen az igazságról 4445; megvilágosít minden embert
4204; tanítása és példája által ó a legfőbb és változatlan zsinórmérték 4580; ó

1251
 Témák óink szerinti mutató · E: Isten jézus Krisztus által menti m eg az embert

az evangéliumi tanácsok megsütnélyesítójc 4836; a szeretet parancsára tanítja

az embereket 4338; parancsot adott az ellenség szeretetére 4328 4773; a hívők-
nek úgy kell szeretniük, ahogyan Krisztus szeietett 4123 4166 4613k; feltárna-
dásában az irgalmas szeretet Istenét nyilatkoztatta ki Krisztus 4681; az Isten
igéje kinyilatkoztatja és tanítja, hogy az emberi tökéletesség és ezért a világ
megváltozásának alaptörvénye a szeretet új parancsa 4338; a szeretet erénye: L
2c; L 3a (Az önszeretet alapvető kötelesség); L 4a (A felebaráti szeletet); L 5f
(A szolidantás elve); vö. A le (A kinyilatkoztatás szakaszai).
A Szentháromság titka az üdvtörténetben mindenekelőtt Krisztusban lett kinyilatkoz-
tatva 4522; Krisztusban - : Isten önkinyilatkoztatása ragyog fel 4202;- : Isten
kinyilatkoztatása teljesedik be 4207; - : az ember titka tárult fel 4322; - : talál-
ják meg az emben igazságok fonrásukat és érik el tetőpontjukat 4322; - : talál-
|ák meg az emberek a vallásos élet teljességét 4197; —: feltárul a szenvedés és a
halál rejtélye 4322; Krisztus az Atyának és szeretetének kinyilatkoztatása által
az embernek kinyilatkoztatja magát az embert, és megmutatja neki hivatását
4322 4332; Isten önkmyilatkoztatása Krisztusban Isten legbensóbb valóságát
és az embernek az üdvösségre szóló rendeltetését tár!a fel 4202; Fiában tett
kinyilatkoztatása által ad választ rendeltetését az emben élet, tevékenység és a
halál jelentőségének kérdésére 4341; vö. A la (A kinyilatkoztatás eseményének
megfogalmazása); A le (A kinyilatkoztatás szakaszai); C 4fh (Krisztus, a töké-
letes ember).
Krisztus kinyilatkozatja az embernek az embert 4640; ez a megváltás emberi megala-
pozottsága és sajátossága 4640; a megváltásban az ember emberségének új nagy-
ságát, méltóságát és értékét fedezi fel 4640; az embernek, aki alapvetően meg
akarja ismerni önmagát, Knsztusnál kell menedéket keresnie félelmeivel, kéte-
lyeivel, gyengeségével és bűnösségével,életével és halálával 4641 ;el kell sajátí-
tama a megtestesülés és a megváltás teljes valóságát, hogy ismét megtalálja
önmagát 4641; ezt az ember értékére és méltóságára való legmélyebb rácsodál-
kozást evangéliumnak és kereszténységnek nevezik 4642; vö. C 4fh (Krisztus,a
tökéletes ember).
Krisztus megmutatta az élet útját 801; ó az üdvösséghez vezető út 4136 4197; szenve-
dése által példát adott és utat nyitott, amelyet az embereknek követniük kell,
hogy az élet és a halál megszentelódjék és új jelentést nyeljen 4322; Knsztus
útja nem az önigazolás, a gyűlölet vagy‫ ׳‬az erőszak, hanem az önzetlen odaadás
útja. Radikális követést vár el, amely az egész embert, az egész világmindensé-
get átfogja 4613k; példája által aira tanítja az embereket, hogy‫ ׳‬hordozni kell a
keresztet, amelyet a test és a világ azoknak a vállára tesz, akik békére és igazsá-
gosságra törekszenek 4338; aki Krisztust, a tökéletes embert követi emberibb
lesz 4341; vö. C 4jf (Az ember hivatása az önátadásra); L 2e (A szeretet éré-
nye); L 2f (Egyesülés Istennel: önátadás); L 4a (A felebaráti szeretet).
Az egyház elsődleges útja Jézus Krisztus 4643; Krisztus az egész embert mint az
egyház útját tárta fel. Ez az út a megtestesülés és a megváltás titkán vezet át
4644; ő az út az Atyához,és O az út minden egyes emberhez 4643; Krisztus
útja az emberekhez 4643; \ö. G 2bd (Az egyház küldetése és feladata); G 7aa
(Az egyház, a világ és az emben nem).
Krisztus a népek világossága 4101; ó az út, az igazság és az élet 4197.

1252
 Témakörök szerinti mutató - E: Isten Jézus Krisztus által menü meg az embert

Krisztusnak mindig messiási öntudattal rendelkezett (3432) 3435\ csodákat tett és jö-
vendölt, hogy bizonyítsa, ó a Messiás (178) 2753 (3006) 3009 (3034) 3428
3485.
Krisztus az egyház által tanít 3806; különösen a püspökök szolgálata által hirdeti min-
den népnek Isten igéjét 4145; vö. G 3cd (Az egyház és az evangelizáció, 111.
misszió); G 4bc és óba (A hívók, ill. a világiak részesedése )ézus Krisztus pró-
fétai hivatalában); H 3 (A püspökök igehirdetó szolgálata); H 3a (Általános
megjegyzések a püspökök igchirdetó szolgálatáról); H 5 (A papok szolgálata);
H 6 (A diakónusok szolgálata).
3bc Jézus Krisztus papsága. Knsztus a legfőbb és örök pap (Jöptifi) 4106 '4125
4153 4160 '4615; ‘S^enllilekkel felkent '4005 4106; ó teszi tökéletessé az ószö-
vetségi áldozatot és papságot 1739; vö. E le (A pogányok és az ószövetségi
hívók üdvössége).
Knsztus 'a s^lgálattevőket is a népei papi hivatalának részeseivé teszi '4160; minden hívó
közös papsága és a hivatali papság egyaránt Krisztus egyetlen papságából része-
sedik 4126.
A liturgia Jézus Knsztus papi hivatalának gyakodása 4007; Krisztus az egyházban pap
és áldozati adomány 802; a miseáldozatban jelen van a szolga személyében és
oltáriszentségi alakban 4007; vö. K 5b (Az egyház eucharisztiája).
A kereszthalál áldozat volt 1083 1740k 1743 1753k (3316) 3339 3847k; Knsztus, a
főpap, a húsvéti áldozat, a bűnök váltsága 4615; az Újszövetség egyetlen áldó-
zata Knsztus áldozata 4153; áldozati adományként ajánlotta fel önmagát (1983)
1740 3678 3847; mint ártatlan bárány önként ontotta vérét 4322; egyszer s
mindenkoira felajánlotta önmagát szeplőtelen áldozati adományként az Atyá-
nak 4153; ‘vérében új szövetségit hozott létre 4122*4223; áldozatát nem önma-
gáért, hanem az emberekért a|ánlotta fel 261; Knsztus vére megváltotta és az
egyetlen egyházba gyűjtötte őket 4170; Knsztus az egyházat vérével szerezte
meg 540 575 4124; odaadta önmagát, hogy megsantelje azt 4165; a teremtett
világ fájdalmát magára vette a megfeszített, aki életét mindenkiért áldozatul
ajánlotta fel 4615.
Krisztus áldozata megmarad, akkor is, ha ‘egyszer s mindenkorra vigbeútte a kereseten,
halála miatt érvényben van, és szentségileg megújul (1,az eucharisztiában) 1740
'3339 b4722; halála után folytatódott 4153; Knsztus áldozatának jelen valóvá
tétele a szentmisében az egyház által 4153 4573; az euchansztikus áldozat a
véres keiesztáldozat és emlékének vértelen jelenvalóvá tétele 1740k 1743 3339
3847k 4006; Krisztus az Atya dicsőségére és minden nép üdvösségre felaján-
lotta önmagát a kereszten, és az eucharisztia ünneplésében szüntelenül fel-
a!ánlja önmagát 4852; az cuchansztikus áldozatban a keiesztáldozat Krisztus
második eljöveteléig fennmarad 4047; azáltal, hogy Knsztus az embereket vé-
révei táplálja, életéből részesíti őket 4168; vö. E 2ea (A felmagasztalt Úr műkő-
dése az egyházban); J le (A liturgia hatása); K 5bb (Jézus áldozatának jelenva-
lóvá tétele és véghez vitele az eucharisztiában).
Knsztus az egyház által keresztel, megszentel, és áldozatot mutat be 3806 4007; a
püspökök szolgálata által a hit szentségeit szolgáltatja ki a hívőknek 4145 vö. G
4bd; 6bb (A világiak részesedése Jézus Knsztus papi hivatalában); H lb (A
szolgálati papság hierarchikus tagolódása); H 4 (A püspökök megszentelő szol-
gálata); H 5 (A papok szolgálata); H 6 (A diakónusok szolgálata); K 5cb (A

1253
 Témakörök szerűm mutató - E: Isten Jézus Krisztus által ineuti m eg az embert

felszentelt papok és püspökök ületékessége az euchansztia felajánlásában); K

8a (Az Újszövetség papsága).
3bd Jézus Krisztus királysága. A hitvallások hite Krisztusban, a királyban és kirá-
lyi uralmában 3k; \ö. M 3bf (Örök élet és uralkodás Krisztussal).
('Egyedül) Krisztus a (Valódi és korlátlan értelemben vett) király '3916 4133 4853;
király emberként is 3250-3252 3675; királyi méltóságának alapja a személyi
egység és mint megváltónak az érdeme 3250-3252 3676 3913-3915.
Királyi teljhatalmának jelentősége és lényege 3677; Krisztusnak adatott minden hata-
lom a mennyben és a földön 4148 4338; királyi teljhatalma kiterjed az egész
embenségre 791 3350k 3678k; Krisztus a király; akinek szolgálni királyságot
!elent 4162; azért jött a világba, hogy megmentsen, nem azért, hogy elítéljen,
azért, hogy szolgáljon, nem azért, hogy ót szolgálják 4303 4445.
Krisztus országa az igazság, az élet, a szentség a kegyelem, az igazságosság, a szeretet
és a béke országa, ahol Isten gyermekei dicsőségének szabadságára a teremtett
világ felszabadul 4162 (4339 4481); Krisztus a hívőket országából részesíti 540
4162 (4339); vö. C 5d (Isten országa és Krisztus országa mint a történelem
célja); E 2bb (Krisztus működése az emberek között); E 2fc (Isten országának
beteljesedése és átadása Krisztus által); G 2bb (Az egyház szentségi volta: az
egyház és Isten országa); Μ 1 (Isten oiszágának kezdete a történelemben); M
3be (A világ beteljesedése); M 3bf (Örök élet és uralkodás Krisztussal).
Krisztus, a béke fejedelme 4488; Krisztus mint ‘alegység és a béke fonása '4124 4198;
ó adja a !)ékét, amelyet a világ nem tud megadni 4488; vö. C 4gc (Igazságosság
és béke).
Krisztus nem csak Megváltó, hanem törvényhozó is 1571.
Krisztust a hitvallásokban az 'egyetlen Úrnak nevezik 2k '4 5 11//30 36 '40//51 60 62k
‘71 76'125'150.
Krisztus - : feltámadása által Urnák rendeltetett 4338; - : minden dolog ura (mindennek)
3913 '4158; - : az egész világ ura és királya 4853; —: az emberi történelem és
'a* üdvtörténet ura '4341 4610 4612; - : az idők ura 4186; - : mindennek a feje
4141; az Atya a világ és a történelem urának rendelte Krisztust 4616; vö. C 5b
(Krisztus és a történelem célja); Krisztus uralkodik az égiek és a földiek felett
4114; uralkodásának nem lesz vége 41k 44 46 48 60 150; valós társadalmi
változások kezdeményezője 4610.
Krisztus - : az egyház Ura és mestere 4310 (4530); - : az egyház fe!e,' akinek a~ alá 1un
rendelve '4114 4117 4123 4132 4133 4170 4616; az egyház ót követi 4152; vö. G
lbe (Az egyház a Szentháromság műve marad); G 2a (Az egyház megnevezé-
sei).
Krisztus az egyház által kormányoz 3806; a pápa és a püspökök által kormányoz 4119
4137 4145; vö. G 4be és 6bc (A hívók, ill. a világiak részesedése Jézus Krisztus
királyi hivatalában); H 2 (A püspökök pásztori szolgálata); H 2a és H 2c (Alta-
lános megjegyzések a püspökök pászton szolgálatáról); H 5 (A papok szolgála-
ta); H 6 (A diakónusok szolgálata).

1254
 T é m a k ö r ö k s z e rin ti m u ta tó · E : Is te n J é z u s K ris z tu s á ltal m e n ti m e g az e m b e r t

4. Jézus Krisztus elküldése: a három sávos Isten műve

E 4 a. A S z e n t h á r o m s á g m űve

A megtestesülés az isteni Szentháromság egészének közös cselekedete 491 535 571 801
3327.
Vö. B 4ca (Az isteni személyek működésének egysége a teremtésben és az üdvtörté-
netben).
E 4b . A z A tya m űve

Jézus Krisztus elküldése az Atyától 101 145 527 538 1522 3806 4005 4103 4120 4132
4141 4153 4172 4204 4480 4522; vö. B lg (Isten elküldi Fiát).
A teremtés terve nem választható szét a megváltás tervétől 4579; Isten, az Atya kéz-
dettől fogva Krisztusban akarta mtgosztani dicsőségét az emberekkel 4814;
Isten terve Krisztusban kezdődik és benne ér tetőpontjára 4814; Isten akarata
Krisztust a világ üdvösségének forrásává tette 4141; vö. F 1 (Isten irgjdma és
egyetemes üdvözítő szándéka); F le (Isten egyetemes üdvözítő szándéka Jézus
Krisztusban).
Vö. A lá (A kinyilatkoztatás eseményének megfogalmazása: Isten szándéka); A le (A
kinyilatkoztatás szakaszai);B 4cb (Az isteni személyek működésének sajátossá-
gai a teremtésben és az üdvtörténetben); C Iga (Isten mint a mindenség és a
történelem ura).
E 4c. A Fiú m űv e

Isten Fia magára akarta venni az emberi természetet 3274; önként, (1nem sorsszerűén)
szenvedett 6 62k 423 442 502 ‘1364-, az Atyától kapott feladat teljesítésében
Jézus szabadon szolgáltatta ki magát a kereszten a halálnak, létezése céljának
4615.
Isten Fia az ember dicsőségére öltötte magára az emberi természetet, titokzatos je-
gyességre lépett az egész emberi nemmel 3274.
Krisztus szeretetének a terve az, hogy mindent megújítson a mennyben és a földön
4345.
Isten Fia ‘minden ember üdvösségéért jött, (hogy bmegmentse a~ emberi nemet, nem azért,
boy‘eltelje) 40//63 b64 b72 76 125 150 272 301 b442 500 681 b801 1901 b1337
2529 4172 *4303 b4310 b4345 *4445 b4494; azért küldetett, hogy mindenkit
Isten gyermekeivé tegyen 1522; az emberek {szegények) bűnből való megváltá-
sára (megszabadítására) jött 55 144 146 485 491k 533 1400 4313 4615 '4632;
azért jött, hogy minden embert megszabadítson a szolgaság minden formájától
4480; azért jött, hogy a nép vétkeiért engeszteljen 4120; minden bűnösért meg-
halt és a feltámadt '4310 4322 4332 4338; Krisztus a bűnösökkel szemben
bölcsen és türelmesen fáradozik kegyelmének célján 4186; elutasított megálla-
pítások, amelyek a megváltást mint célt tagadják 723 1880; vö. E 3a (Krisztus,
az üdvösség közvetítője).
Az a körülmény, hogy a testté lett Ige neme szennt férfi, nem választható el az üdvös-
ség tervétől 4601.
Krisztus műve: E 2 (Krisztus életének, halálának és felmagasztalásának titkai); E 3
(jézus Krisztus, a Megváltó).
Vö. B 4cb (Az isteni személyek működésének sajátosságai a teremtésben és az üdvtör-
ténetben).

1255
 Tónink ötök szerinti mutató - E: Isten Jézus Krisztus által menti m eg az embert

E 4 d . A Szentlélek müve

A megtestesülést a S^entléleknek tulajdonítják 10//30 42 61-64 72 150 291 442 485

571 801 3923 (4172 4178); a Szentlélek termékenységet adott a szűznek 292
533; a szűz méhébcn megalkotta Krisztus testét 3924.
A Szentlélek mindenki számára lehetővé teszi, hogy kapcsolatba lépjen a húsvéti ti-
tokkal 4322.
A Szendélek működése Krisztus születésében, életében, halálában és feltámadásában
és a felmagasztalt Űr működése a Lélek által: E 2; E 2a (Jézus Krisztus fogain-
tatása és születése).
Vö. B 3bd (A Szentlélek működése az üdvtörténetben); B 4cb (Az isteni személyek
működésének sajátosságai a teremtésben és az üdvtörténetben).

5. Jézus Krisztus titkának fogalmi kerete

E 5 a . J ézus K risztus egylényegú az A tyával

A hitvallások hite Jézus Krisztusban, Isten Fiában 2-5 10—30 36 41 //51 60-64 71 76
125 150; további helyek a B 2a-ban (Hit Jézus Knsztusban mint Isten Fiában).
Jézus Krisztus valóságos (verus) Isten 29 41//51 72 74 105 125 142 150 189 209 252k
256 272 293k 301 317k 325 402 427 431 442 547 554 619 681 852 2529;
Krisztust nem egyszerűen Istennel együtt nevezzük Istennek 259; elutasított
megállapítások, amelyek tagadják istenségét: [Az Ige hasonló lett az égi rendek-
hezj 406; [Isten Fia nem létezett Máriától való születése előtt] 157 453; téves
módon Knsztust Platónnál, Manicheussal, Epikurosszal és Matkiónnal teszik
egyenrangúvá 435.
Jézus Krisztus tökéletes (perfectus) Isten 72 76 272 301 402 442 491 496 500 534 545
554 561 564 681 852 2529; teljes (plenus) Isten 564; egészen (totus) Isten 355
413 442; elutasított: [Krisztus kis mértékben részesült az istenségből] 149.
Krisztust ‘Igének, bErőnek, 1bölcsességnek ne ve zik 113 '178 '250.
Jézus Krisztus (mint Isten Fia) az Atyával egyenlő, vele egylényegű stb.: B 2c (A Fiú
istenségének fogalmi ketete); B 4bb (A személyek egyenlősége egymással); el-
utasítottak az ezzel ellenkező megállapítások 1880.
Jézus Knsztus istensége szennt nem tud szenvedni (sérthetetlen) ('thcopaszkhiták el-
len) 166 '196k 293k 297 *300 318 *358k *367 442 492 504 635k 681 801 852
*2529; lemondása nem hatalom hiányát jelenti 293.
Knsztus istensége a csodákkal bizonyítható 3428\ Knsztus nem idegen erővel vitte
végbe a csodákat 260.
Mint Isten Jézus Krisztus nem volt eleve elrendelve 536.
Vö. B 2 (Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia); B 4b (A Szentháromság hitének megfc>-
galmazása).

E 5 b . J ézus K risztus egylényegű az emberekkel

5ba Egyenlőség az emberi természet minden lényegi jellegzetességében Jézus

Knsztus valóságos ember 72 74 189 293k301 325 (401) 402 414 442 454 533
547 554 619 681 852 1337 2529; az “ember fiának‫ ״‬nevezik 189 250 317 368
420 442 491 535 619 791; any!ának, Mánának testéből valóságos testet öltött
magára 292; Szűz Máriától született, és valóságosan egy lett közülünk 4322;
Jézus Knsztus az anya szubsztanciájából való 76; embedcént küldetett az em­

1256
 Témakörök szerinti mutató - E: Isten Jézus Krisztus által menti meg az embert

berekhez 4204; az emberekből vétetett 4125; az emberekével közös embert

természete van 4550.
A felvett természet nem égi szubsztancia 300; elutasított a dokéták tévedése: [Isten
Fia semmit sem kapott Máriától, hanem égi testtel átvonult ra!ta] 1341; [a Fiú
csak látszattestet öltött] 46 48 189 357 359 401 1340; ezen tévedések ellen
hangsúlyozott: Krisztus valóságosan született, valóságosan szenvedett sth 1338.
Jézus Krisztus tökéletes ember 44 46 48 72 76 144 146 272 293 301 357 402 442 485
491 500 534 554 561 564 852 2529 3923 4322 4338 4341 4345; vö. C 4fh
(Krisztus, a tökéletes ember); teljes ember 564; egészen ember 148 355 413;
csorbítatlan ember 505 3923; a tel)es Adámot magára öltötte 147k; benne az
emberi természet felvétetett, nem eltöröltetett 4322; elutasítottak az ezzel el-
lenkezó megállapítások: [Isten Fia csak tökéletlen emben természetet vett ma-
gára) 74 146 149; [Krisztus testének nem volt (értelmes) lelke, hanem azt isten-
sége pótolta] 148 159 195 359 534 1342k; [Krisztus amennyiben embet; nem
valami] 749k.
Krisztus mint az emberek testvére 4158 4177 4322 4332 4550; vö. E 2ba (Krisztus
közössége az emberekkel).
Jézus Krisztus az emberekkel ('anyjával) egylényegű 272 301 357 430 442 504 547
'619 2529 (4220).
Jézus Krisztus (értelemmel megáldott) emberi lelket (‘antma), értelmet (hintelle1tus), ér-
zelmet ( sensus) testet (Ίcorpus), húst {'caró) öltött magára *ά44 ,bd46 1Wt48 '60
-7 2 ib<T48 '159 "166 "250 "'272 791‫״‬1299 '301 " 325 *“357 " 485 " 547 ' 554 ‫״‬
"801 12529“ 900 ‫י״‬.
Jézus Krisztus magára öltötte a semmiképpen sem változó emben természetet, az
érzéki vágyakkal és minden természetes indulattal együtt 3923; teste tökéletes
érzékelő és észlelóképességgel rendelkezett, méghozzá nagyobbal, mint min-
den más emben test 3924.
Emberként Knsztushoz emberi szükségletek tartoznak: az ember bűnös életkörülmé-
nyernek minden következményét sajátjává tette 4494; osztozott az ember élet-
feltételeiben - szenvedés, fáradozás, halál 4632; éhezett, szomjazott, sírt, a test
minden viszontagságait elviselte 189 791 4322; emberi kézzel dolgozott, em-
ben lélekkel gondolkodott, emberi akarattal cselekedett, emben szívvel szere-
tett 4322; osztozni tud az emberi gyengeségekben 4615; kiváltképpen szenved-
ni volt képes ('az ezzel ellenkező tévedésekkel szemben) 105 166 189 '197 '293
297 442 492 504; embersége miatt ót is jellemezte a képesség a meghalásra és
a meghalni nem akarás 564; részese volt az emberi közösségnek; E 2ba (Knsz-
tus közössége az emberekkel).
Az üdvösség tervétől nem választható el, hogy Krisztus férfi volt 4601.
Krisztus mint ember korlátozott 606.
Krisztus mint ember eleve elrendeltetett 536.
Knsztus születésnapján és a vasárnapokon hitünkben Krisztus valóságos embecégét
ünnepeljük 454.
5bb Különbözőség a bűn tekintetében. Isten Fia a bűnt kivéve öltötte magára az
embert 44 46 48 74 148 159 293 301 442 487 490 496 505 533 539 547 554
561 564 619 1347 2529 4322; a bűnt nem ismerte 261 4120; a bűn nem tudott
rajta foltot ejteni 291; az Ur anyja a természetet magára öltötte, de a bűnt nem
294.

1257
 Témakörök szerinti mutató - E: Isten Jézus Krisztus által menti m eg az embert

Krisztusban nem volt bűnös emben szenvedély 130 148; nem volt meghasonlás a
vágyakban, ellenállás az akaratban, kísértés a csábításokban 299; érzelmeit az
istenség és a Lélek vezérelték 299.
A "Krisztus bűnné lett értünk” mondat magyarázata 539.

E 5c. Az ISTENI ÉS AZ EMBER] TERMÉSZET EGYSÉGE JÉZUS KRISZTUSBAN

5ca Az egység ténye. Krisztus egyszerre Isten és ember 76 253 272 292-295 402
534.
Krisztus gy személyének a fogilma, aki isteni természete szerint az Atyától az idők
előtt, emberi természete szennt, az időben Máriától, a szűztől születik 4520; a
megtestesülés ritkához éppúgy hozzátartozik Krisztus istensége, mint emben
és történelmi dimenziójának valósága és eteje 4611.
Knsztus 'két természetből és hkét természetben van b302 *414 lb420 *442 *506 (*543)
*545 *548 *555 b681 *852 b2529.
A toledói Julianus szokatlan kifejezésmódja (1elutasított): Krisztus az Ige, a test és a
lélek három szubsztanciájában van 535 567 *613.
Jézus Knsztus, bár Isten és embei; egy, és nem kettő (személy) 76 272 302 555; Isten
Fiának egy vele egyesült emben természete van 4112; a természetek valóságos
egységet alkotnak 250; ez az egység az ember testének és lelkének az egységé-
hez fogható 76.
Annak a kérdésnek a fejtegetése, hogy vajon Knsztus vére halálának három napján az
istenségtől elvált-e 1385 (vö. 2663).
5cb A két természet az egységben. Ez az egyesülés a két természet sajátossága-
inak megőrzésével jött létre 293 302 (317) 402 413 442 509 543 548 555 561
(564) 1337 2529; a természetek közti különbözőség nem szűnt meg az egység-
gél 250 302 507 548 555 2529.
Isten Fia egészen az övében és egészen a miénkben 293 413 442.
Krisztusban a cselekedetek közösek: A test nem cselekszik az Ige nélkül és az Ige sem
a test nélkül 317k; az egész tevékenységit istenembennek nevezzük 515.
Krisztus cselekedetei megtartják természetes sajátosságaikat: a kettő közül mindegyik,
az isteni és az emberi, a másikkal közösen működik abban, ami a sajátja 294
(317 488) 548 557 (558); ezért az istenemberi tevékenység kettős: isteni és
emberi 515.
A monothelétákkal szemben hangsúlyozott Krisztusban a két természethez tartozó
akarat és tevékenység 498 500 510k 512-516 543-545 548 553 556k 558 561
564 572 681 1346 2531; Knsztusban az akaratok nincsenek ellentmondásban
egymással; (JI. Hononus pápa csak ilyenekként fogta fel és ítélte el őket) J487
496-198 544 556 (564) 572 2531.
Krisztusban a természetek keveredés nélkül (inconfuse) alkotnak egységet (a
monofizitákkal szemben) 76 272 (300) 302 359 368 402 413k 425 428 430 442
488 500 506-508 543 548 555-557 561 564 619 2529; Krisztus keveiedés
nélküli 297 317 358k 681.
Az Ige változhatatlan immutabiliter, hinconvertibiliter), vagyis az cIgt és a test természetének
megváltozása és átalakulása nélkül lett emberré'302 *357k 402'‫ ״‬b413 c442 b488 '543
' 555-557 1564 1345 '2529; a test nem alakult át az Ige természetébe (294) 428
548; az Ige nem alakult át testté vagy lélekké (1részben sem) 76 250 1297 357-

1258
 Témakörök szerinti m utató - E: Isten Jézus Krisztus által menti incg az em bert

359 428 534 548; nem is lett a két természetből egy természet vagy az istenség
és a test szubsztanciája 203 300 (359) 429.
Az Isten Fia megtestesülésében nem veszítette el azt, ami volt 72; sem veszteséget,
'sem növekedési nem tapasztalt önmagában 72 '291 '297 318; bár testben tartóz-
kodott, mégsem távolodott el az Atyától soha 165 294 369 442 485 540 619;
trón!a sosem volt üres 1097.
Krisztusban a természetek szétválaszthatatlanul (inseparabiliter) egyek; (nem választ-
hatók szét) 302 317 420 534 543 555-557 561 564 619 (1337) 2529; éppígy az
akaratok és a tevékenységek 544, Ige és test egyben maradnak, és az egy mind-
kettőben !elen van 297.
Krisztusban a természetek osztatlanul (indivise) egyek 297 302 317 413k 420 (430)
442 488 506-508 548 555-557 561-564 681 1337 2529; a kunlliánusok szerint
a természetek a természetes egyesülés vagy összetétel, 111. a szubsztancia sze-
nnt egyesülnek 254 424-426 430 436 508; ezért szerintük Knsztusban “az Ige
Isten egyetlen megtestesült természete” %-an 505; a természetek különbsége
“az értelem által” ismerhető fel 428 543 548.
A nesztonánusok elvetett megállapításai a természetek egységéről, különösen: ['csak a
méltóság, a hatalom vagy az uralom egysége szennt vannak összekötve;bKrisztus
csak ember, akit a nagy kegyelem miatt ístenmek neveznek; ca megnevezések:
“ember, aki magában hordozza Istent”, “Istennel betöltött ember”) 251a-e
252-263 '254 401‫־‬256 ' 262 ‫' ־‬b424 '425k =613 b1339.
5cc A két természet egysége egyetlen személyben. A megtestesülés ‘egyedi// a
Fiúban ment végbe, nem az bAtyában vagy a S~entlélekben vagy az ^egés~ S^entbá-
romságban lb325 '491 ‘533 ‘c535 *'571 *b791.
Isten Fia az embert abban vette föl, ami a Fiúnak a sajátja, nem pedig abban, ami a
Szentháromságban közös 491 535; Isten Igéje testének születését magáévá te-
szi 251 (355).
Az Ige emberré lett azáltal, hogy személyi egységben magára öltött egy testet és egy
értelmes lelket (111. egy értelmes lélekkel átlclkesített testet) (44) 250k 253 413
(442) 900; Jézus embersége mint az örök személybe felvétetett létezik 4520; a
Knsztus lévő egység két természet egysége a személyben (76) 416k;az isten-
ség és emberség a Fiú személyében az egyetlen Knsztust alkotja 2528; Knsz-
tusnak ugyanaz a személye az Ige istenségében 299.
A felvett természet az isteni Igét élőként, az üdvösség megbonthatatlanul egységes
kozvetítójeként szolgálja 4118; Krisztus embersége az Ige személyével való
egységében üdvösségünk eszköze 4005.
Knsztus két természetének sajátosságai az egy személyben és hüposztasziszban talál-
koznak 189 302 317k 325 359 413 485 2529 3905.
Az emben természet nem előbb teremtetett, majd felvétetett, hanem magában a felvé-
telben teremtetett 251 298k 402 405 416k 419 442 479; Knsztus lelke a meg-
testesülés előtt nem létezett 404; az Ige nem hozott magával testet a mennyből
359; Krisztus teste nem a semmiből teremtetett 299.
Krisztusban nem két fiú van, egy megtestesülés előtti és egy megtestesülés utáni, ha-
nem egy és ugyanazon Fiú 148 158 272 301k 325 359 420 485.
Knsztus nincs két személyre bontva 302 402 423//42S 500 548 555 1344 2529; ilyen
megosztásnál a személyeknek nem hármasságát, hanem négyességét vallanánk
402 (426) 491 534.

1259
 Téinaköök szerűm mulató - E: Isten Jézus Krisztus által menti m eg az embert

Krisztus nem egyszerűen (*istenségtől megfosztott) ember, akibe az Ige leszállt, hogy
benne lakjon 251 251c-e 262 *420 1344; nem olyan személy, aki csak a kegye-
lem által egyesült Istennel 401 (424 1339) 1344; elutasított megnevezések: "em-
bér aki magában hordozza Istent” és “Istentől betöltött ember” 256 613.
Isten Igéje ember Fia, de nem egy személy felöltése, és nem pusztán az akarat által
250; elutasított kifejezés a “felvett ember” (“homo assumptus”) az Ige mellett
létező cmben természet önállóságának értelmében 3905; éppígy az “embene-
sített Isten” (“deus humanatus”) 613.
Bizonyos kijelentések a személyi egységről elutasítottak 3227 3427—3431.
lljabb tévedések Isten emberré lett Fiának vonatkozásában: Krisztus egyetlen szemé-
Ivének fogtlma kiüresedik 4520; megállapítás: [Jézus embersége nem úgy léte-
zik, mint ami az Isten Fiának örök személyébe felöltetctt, hanem sokkal inkább
önmagában, mint emberi személyben] 4520; nem kielégítő kijelentések: [Isten
egyedülálló jelenléte Jézusban viszi végbe, hogy az isteni kinyilatkoztatás lég-
főbb csúcsa ó maga legyenj 4520k; [Jézus Istennek nevezhető, mivel emberi
személyében Isten a legtökéletesebb módon lett jelenvalóvá] 4521.
5cd Az egység fennm aradása. A természetek egysége Krisztusban
*megbonthatatlanul fennmarad *355 358 414; a megdicsóült Krisztusban is, aki
ugyanazon testben ment fel a mennybe, ül az Atya jobbján és jön el ítélkezni 46
48 167 297 502 791.
5ce A személyi egység titokzatossága. A megtestesülés mint‫" ־‬csodálatosan gye-
dülálló nem^és”felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan 250 *292.

E 5 d . A személyi egység következményei

5da Természetes fiúság. A hit Jézus Krisztusban, Isten Fiában: B 2a; E la; E 5a.
Jézus Krisztus nem az örökbefogadás vagy a kegyelem révén, hanem természete sze-
rint és valódi értelemben Fia az Atyának 526 595 610—615 619 681 852;eluta-
sított: [Knsztus a gyermekké fogadás által találtatott méltónak] 434.
5db Boldogító színelátás. Krisztust a megtestesülés első pillanatától fogva mcgil-
lette 3812.
5dc Tudás. Krisztus lelkének már a megtestesüléstől kezdve rendelkezésére állt a
tudás 3811
Krisztus mindentudó 476; az utolsó ítélet napját is tudta (*de csak istenségéből eredő-
en) 419 *474—176; elutasított tévedések Krisztus tudásáról és öntudatáról 419
3428 3432-3435 3645-3647.
5dd Bűntelenség és szentség. A megtestesült Ige csak a bűnt tekintve különbö-
zik az emberektől: E 5b b (Különbség a bűnt tekintve); Krisztus akarata nem
ellenkezik Istennel, hanem egészen istenivé válik 556; elutasított: [Krisztusnak
tökéletessé kellett válnia, és csak feltámadása után vált egészen bűntelenné]
434; [Krisztusban nem volt meg az Űr félelmének Lelke] 731\ vö. B lb (Isten
akarata: Isten szent).
5de Imádás és tisztelet. Krisztust az angyalok és az emberek ‘két osztatlan termi-
sittben 1mád|ák '420 1823 3676; testével együtt egyben kell imádni (‘mivel
istenséggel egységes), nem pedig kettőben (vagyis nem egyben mint Igét, egy má-
síkban pedig mint ember t), bsemafellett emberrel kö^ös !mállásában b259 431 *2661;

1260
 Témakörök szerinti mutató - E: Isten Jézus Krisztus által menti meg az embert

e l u t a s í t o t t : [ K r i s z t u s a z Ig e s z e m é l y é b e n a c s á s z á r k é p é h e z h a s o n l ó a n ti s z t e -
le n d ó ] 4 3 4 .
S z a b a d K r i s z t u s s z e m é l y é h e z im á v a l f o i d u l n i ( a k k o r is , h a ó a k ö z v e t í t ő ) 3 8 2 0 .
]ézus nem változott Isten Fiaként megdicsóülve “mitikus személlyé” a vallási gyakor-
latban,és tanítása ezért nem torzult el 4405.
Elutasítandó az az imádás, amelyben Krisztus emberségét és testét istenségétől füg-
getlenul önmagáért imádják 431 2661 2663; vitatják Krisztus teste imádásának
problémáját halálának három nap!án 2663;a szenvedésben kiontott vér imádá-
sa attól a még el nem döntött kérdéstől függ, hogy a vér az istenségtől elvált-e
1385.
Jézus szívének tisztelete jogos, amennyiben az egyház azt elismen 2661; az ugyanis
Knsztusra utal 3353; Jézus szívét azért 1mád|uk, mert az az Ige személyével
elválaszthatatlanul egyesült 2663 3922k; Jézus szívében Krisztus szeietetének
jelképét és képét tiszteljük 3353 3922-3925.
Vö. J lef (Krisztus imádása és tisztelete).

E 5 e . A k r is z t o l ó g ia i k if e je z é s e k sz a b á ly a i

5ea A tulajdonságok felcserélése (communicatio idiomatum) Mondhatjuk -

: “Az Ige test szerint született” 251; - : “Krisztus egy a Szentháromságból” (ill.
egy a három személy közül) 40Ik 432 485 561; - : “egy a Szentháromságból
szenvedett” 401; - : "‘Isten pisién Igeje) testben szenvedett” b263 *401; - : “Isten
Fia szenvedni képes \olt, meghalt” 105; elutasított: [Isten, az Ige halandó] 359.
A communicatio idiomatumon alapszik az “Isten anyja” és az “Istenszüló” cím 251
401; vö. E óba (Mána anyaságának ténye és lényege).
5eb A Krisztusról tett kijelentések felosztása. Olykor a Knsztusról tett kijeién-
tésekkel az egy személyre gondolnak, máskor az egyes természetekre kell vo-
na tkozta tni azokat 273 295; a megjelöléseket nem szétválasztott természetekre
és nem két személye kell vonatkoztatni 255 418.

6. M ária, Jézus Krisztus anyja

E 6 a . M á r ia a z e g y h á z h it v a l l á s a i b á n

A hitvallások hite 10-30 42//64 72 150.

E 6 b . M á r ia a n y a sá g a

óba Az anyaság ténye és lényege. Isten Igéje Máriából értelemmel megáldott

testet öltött magára, amellyel a hüposztasziszban egyesült 251 442; Mária test
szennt szülte a testté lett isteni Igét 252; az Ige isteni természete azonban nem
Máriából vette létének kezdetét 251; Isten Igéje fogantatásától kezdve egyesi-
tette önmagával a templomot, amelyet Máriától kapott 272; Szűz Mária Isten
Igéjét befogadta szívébe és testébe, és világra hozta az életet 4173; elutasított
megállapítások, amelyek tagadják Mária valódi anyaságát: [Isten Via ég testtel
átvonult Márián anélkül, hogy bármit kapott volna tőle, bMána pusztán embert s~uli\
b427 *437 '1341 1880.
Mánát ezért nevezik (a communicatio idiomatum alap!án) ,valóságosan és *igazi értelem-
ben Istenszülónek (Deipara, Dei gemtnx, theothokosz) 251 271k 300 416 427

1261
 Témaköiök szerinti mulató - E: Isten Jézus Krisztus által menti m eg az embert

442 485 'b547 Jb555 '2528k; elutasított ennek a címnek a tagadása: [Mária nem
igazi értelembe véve vág}· a kapcsolat szerint Istenszüló;ót csak az “emberszü-
ló” vagy “Knsztusszüló” megnevezés fletheti meg) (251d) 427 437.
6bb A szűzi anyaság. Általában 10-30 42//64 72 144 150 251k 271k 291k 299
442 533 571 748 1880; férfi magja nélkül, ’”szeplőtelenül”) 44 62k 189 368
'503*533*547 *619 '1337 '1400 (ott kettős jelentéssel) 4177; Mária mindig szűz
volt, ‘a szülésben és a 11szülés után is, ill. egyedül Knsztus született tőle 44 46
b291 'b299 '368 *b442 b485 491 502b503 547 'b571 572 619 681 801 852 b1400
1425 ’b1880; elutasított megállapítás a József révén történő foganás 1880.
Az eredendő bűn következményeivel kapcsolatban: ‘vágyakozás nélkül, bszüléstfájdalmak nélkül
'294 '299 b748.
Mána szabad belegyezése Jézus Krisztus megtestesülésébe 357 3274 4177.
Vö. D 2b (Az emberiség az eredendő terhe alatt).
6bc Az anyaság méltósága. Mária ragaszkodik a szüzesség szándékához, és Isten
ajándékaként lesz anya 4836; Mária mint Krisztus, az Istenember anyja minden
más teremtményt felülmúl 3260 3917 4173; ebben a méltóságban gyöke teztk
az ó dicsősége 3900; Fiának tett szolgálatára való tekintettel fenséges módon
megváltott, az Isten Fiának anyja, és ezért az Atya különös módon szeretett
leánya, és a Szentlélek szentélye 4173; Jézus után Mána foglalja el az egyház-
bán a legfőbb helyet 4174; vö. G 3bb (Az egyház szentsége).
Mána a hívók lelki anyja: E 6de.

E 6 c. M ária kiválasztása

6ca Az isteni gondviselés választotta ki Máriát, és ele ve elrendelte ót 1400 2800

3902 4173 4178; Mána lelke legmélyén lépett be az üdvtörténetbe 4178.
Vö. F ld (Isten kegyelmi kiválasztása).
6cb Mária tökéletes megváltása Mária is Adám utódai közé tartozik, akiket Krisz-
tus egyetemes megváltása elér (3903) 3909k; Máriát - : a legtökéletesebb mó-
dón váltja meg 3909; - : Fia érdemeire való tekintettel fenséges módon váltja
meg 4173.
Vö. E 3a ()ézus Knsztus, az üdvösség közvetítője); F 1 (Isten irgalmassága és kegyel-
nu kiválasztása).
6cc Megóvás az eredendő bűntől. Az eiedendó bűn egyetemes törvénye alóli
kivétele nem jut kifejezésre I. Leónál: Krisztus anyjától a természetet öltötte
magára, a bűnt nem (amivel az eredendő bűnre utal) 294; a szsfcad felfogásból
alakult ki ‘a definiált dogma. Isten Máriát fogantatása első pillanatában Knsztus
érdemeire való tekintettel sértetlenül megőrizte az eredendő bűntől 1400 1425k
1516 1973 2015-2017 2324 2800‫־‬k '2803k '3554 '3908k '3915 4175; a dogma
helytelen magyarázata elutasított 3234.
Vö. D 2b (Az emben nem az eredendő bűn terhe alatt).
6cd Mentesség a személyes (ill. aktuális) bűntől Mária soha nem volt a bűn
fogságában 2800 3908 3915; Mária különleges jogot élvezett, hogy minden
bocsánatos bűnt is elkerüljön 1573.
Vö. D 3b (Súlyos bűnök és bocsánatos bűnök).

1262
 Témakörök szerinti mutató - E: Isten Jézus Krisztus által menti meg az embert

6ce Mária szentsége. Mária minden szentet felülmúl a szentségben, bűntelenség-

ben és a mennyei kegyelmi ajándékok teljességében 2800k 3370 3917; az egy-
ház Máriában már elérte a tökéletességet 4178; vő. G 3bb (Az egyház szentsé-
ge)·
E 6 d . Az e m b e r e k , k ü l ö n ö s e n Mária r é s z e s e d é s e J é z u s K r is z t u s m ü v é b e n

óda Az emberek közreműködése a megváltásban. A Megváltó esetlen közelítése

nem zárja ki az emberek különféle közreműködését a megváltásban mint ré-
szesedést az egyetlen forrásból, hanem serkenti azokat 4177.
Isten az emberre úgy akarta hagyni saját akaratát, hogy az saját elhatározásából keres-
se Teiemtójét, és szabadon jusson el a teljességre 4317; vö. C 4fc és L lb (Az
ember szabadsága).
Az emberek önmagukat és Krisztussal az euchanszíiában és cselekedeteikben az egész
világot áldozatul mutatják be Istennek: G 4bd és óbb (A hívók, 111. a világiak
részesedése Krisztus papi hivatalában); H 4 (A püspökök megszentelő szolga-
lata); H 5 (A papok szolgálata); H 6 (A diakónusok szolgálata); J ld (A liturgia
alanyai); K 5c (Az egyház ünnepli az eucharisztiát).
Az üdvösség Knsztus életében elkezdődik, halála és feltámadása által örökre megszerzi,
és a történelemben Krisztus második eljövetelének beteljesedéséig folytatód-
ma kell 4571; az embereknek segíteniük kell abban, hogy a megváltás, amelyet
Krisztus elnyert, kézzelfogható legyen 4628; Isten országát és az üdvösséget
műiden ember elnyelheti kegyelemből és irgalomból; ugyanakkor mégs mm-
denkinek erőfeszítéssel kell elérnie: fáradozással és fájdalommal, evangélium
szerinti élettel, önmegtartóztatással, a kereszt által, a nyolc boldogság lelkületé-
vei, teljes lelki megújulás által és az egész ember megtérésével 4572; a kereszt-
ség kegyelme nem elég önmagában az üdvösség eléréséhez, hanem azon túl
szükséges a segítő kegyelem és az emben együttműködés 241 397; az evangé-
liumban hirdetett országot az embereknek, akik mindenkori kultúrájukkal van-
nak átitatva, a gyakorlatba kell átültetniük 4577; F lb (Isten egyetemes üdvözí-
tő szándéka); C 4da; C 4fi és C 4jc (Az ember üdvössége); E 3a (jézus Krisztus,
az üdvösség közvetítője).
A megigazulás “Isten igazságossága” és a “mi igazságosságunk” is 1529 1547; a bűnös
megtérése és megigazulása Isten kegyelme által: F 2; emben művek és Isten
kegyelme: F 3d (A megigazult ember beteljesedik azáltal, hogy Isten érdemeit
kegyelemmel jutalmazza); F 5a (A kegyelem mivolta); F 5c (Isten kegyelme és
az ember szabadsága).
Akik a mennyben vannak, Krisztus által, ővele és őbenne közbenjárnak az Atyánál,
felajánlják éidemeikct, amelyeket Krisztus által a földön szereztek, amikor az
egyház számára kiegészítették azt, ami Krisztus szenvedéséből hiányzott 4169;
a szentek segítsége révén a hívók Istentől Knsztus által jótéteményeket cszkö-
zölnek ki 4170; a szentek Krisztussal való belső egységük alapján erősebbé
teszik a szentségben az egész egyházat, és hozzájárulnak az egyház építéséhez
4169; vö. M lb (A szentek közössége).
Vö. C Ige (Az emberek közreműködése Isten művében);C 4i (Az ember tevékenysé-
ge)·
ódb József közreműködése a megváltásban Jézus Krisztus nem Józseftől szár-
mazik 1880, vö. E óbb (Mária szűzi anyasága).

1263
 Tóinak o 13k szerinti mutató - E: Isten jézus Krisztus által menti m eg az embert

József jelentősége abban van, hogy Mána !egyese és jézus Krisztus nevelőapja volt
3260; az Istenszülóvel való házassága által menyasszonyának méltóságát érte el
úgy, ahogyan soha senki 3260.
József az egyház védószentje, mert ő állt a szent család élén 3262k; vő. G 3bb (Az
egyház szentsége).
6dc Mária közreműködése a megváltásban. Máriának, 'mint az isteni Megváltó tár-
sa részesedik annak művében, hmég ha csak bizonyos módon is és a* analógia alapján
'3902 3914k'b3916 3926 ‘4176; hozzájárni Krisztus érdemeinek értékéhez (aho-
gyan a többi szent is) 1027; azáltal, hogy Mána megfoganta, megszülte, táplál-
ta, a templomban az Atyának bemutatta Krisztust és szenvedett vele, egyedül-
álló módon működött közié a Megváltó művében 4176; Mána valamennyi |ó-
tékony befolyását Knsztus által közvetíti 4176; befolyása, a hívók Krisztussal
való közvetlen egységét segíti 4176; Mána anyai küldetése az emberek felé
semmilyen módon nem csorbítja Krisztus egyetlen közvetítői mivoltát, hanem
annak erejét mutatja 4176k.
Részvétele azon alapszik, hogy ‘Mária beleegyezett kiválasztásába,i ha Megváltóval közösséget
vállalt a szeniedésben és annak akaratában ‘3274k b3370 b3926 ‘b4177; Mária az új
Éva 3901 3915 4177.
6dd Kegyelemközvetítés Mária által. Mária közbenjárása a hívókért 1400 2187
3274k 3370 3926 4176k; az egyház keresi közbenjárását 4170; az egyházijait
Máriát szószólónak, segítőnek, támogatónak és közvetítőnek szólítják 4177; a
“bizonyos tekintetben közvetítő” cím Máriát különleges módon megilleti 3320k;
nevezhető akként is, hogy “közvetítő a közvetítőhöz” 3321; ó közvetítő az
illendőség szennt (de congruo) 3370; ‘minden kegyelmek kazvetilőjeként osztja szét
Krisztus kegyelmének kincsét *3274k 3370 3916.
Minden keesztény hívő könyöigése Isten és az emberek anyjához közbenjárásért a
népek egy néppé egyesítése érdekében 4179.
Mária oltalma és közbenjárása segíteni fog az egyháznak, a “bűn struktúráit” az egyéni
és társadalmi életben leküzdeni, és Knsztus “valódi felszabadítását” fogja ki-
eszközölni 4619.
Mána nem tud kegyelmet létrehozni 3370.
6de Mária lelki anyasága, (‘azáltal, hogy a ke !észtén veket a Megváltó kínszenve-
désében szülte meg) ‘3262 3275 4173k 4177; Mária Knsztus tagjainak anyja,
mert szeretetben működött közre abban, hegy hívók születnek az egyházban
4173 4177; közreműködik a hívók nevelésében 4177; Mána a kegyelem rendjé-
ben anyaként lép fel a hívók számára 4176k.
Vö. E 6b (Mána anyasága); E 6f (Mána mint az egyház és a hívók eszményképe); G 2a
(Az egyház megnevezései: az egyház anyasága); G 3bb (Az egyház szentségp).

E 6 e . M a r ja m e g d ic s ő ü l é s e

6ea Mária mennybevétele testével és leikével 3903 3900-3904 4175 4179; oszlás
nélkül elszenderült 748.
6eb Mária királyi méltósága. Mária - : a hívók úrnője 547; - : királ )3902 1400 ‫סוד‬
3913-3917; -‫ י‬: a mindenség királynője 4175; - : a mennyben minden megbol-
dogult és angyal fölé emeltetett 4179.

1264
 Témakörök szerinti mutató - E: Isten Jézus Krisztus által menti meg az embert

6ec Mária tisztelete. Mártában az egyház *Isten és a Megváltó valóságos anyját

tiszteli 4170 4172 *4173 (4178); elutasított: [a Máriának bemutatott dicséret
hiábavaló] 2326.
Máriát megilleti a tisztelet képek révén ('méltánytalan korlátozások elutasítása) 1823
‘2187 ‘2236 2532 ‘2671\ elutasított képek, amelyek Máriát papi öltözetben áb-
rázolják 3632.
Mária tisztelete a különvált egyházakban, mindenekelőtt a keletiekben 4139 4179.

E 6 f . M á r ia a z e g y h á z é s a h ív ó k e s z m é n y k é p e

Mária az egyház kiemelkedő tagja, a hitben és szeretetlen őskép és előkép (és a Knsz-
tussal való tökéletes egység vonatkozásában) 4173 *4177 (4178); az egyház tit-
kában Mária a szűz és anya ősképe 4177; azáltal, hogy az egyház Mánát az
emberré lett Igének a fényében tekinti,mélyebbre hatol a megtestesülés titká-
bán, és az ó jegyesévé válik,egyre jobban hasonulva őhozzá 4178.
Az egyház Szűz Máriával együtt az Ur szolgálója 4618; Mána - : a hit legjelentősebb
tanításait egyesíti magában 4178; - : ha hirdetik és tisztelik őt, a hívőket Fiához
és annak áldozatára valamint az Atya szeretetére hívja 4178; - : annak az anyai
szeretetnek a példaképe, amelynek az egyház apostoli küldetését lelkesítenie
kell 4178.
Mána képe és kezdete az eljövendő világban beteljesedő egyháznak 4179; az egyház
benne már tökéletességre jutott, (*benne szeplőtelen és ránctalan) 4178 *4841; a
szentség hierarchiájában éppen az asszony názáreti Mária az egyház példaképe
4841; vö. G lbf (Az egyház beteljesedése); G 3bb (Az egyház szentségp); M lb
(A zarándok egyház eszkatologikus jellege).
Mária Isten zarándokló népe számára a biztos remény és vigasz jeleként világít 4179;
megelőzi a többieket a szentség útján 4841; Szűz Mána testi megdicsőülése
clóvételezi minden további kiválasztott megdicsőülését 4656; vö. M 3bc (A
test megdicsőülése).
Mána oltalma és közbenjárása segíteni fog az egyháznak a “bűn struktúráit” az egyéni
és társadalmi életben leküzdeni, és Krisztus “valódi megváltását” fogja kicsz-
közölni 4619.
Vö. E 6dd (Kegyelcmközvetítés Mána közbenjárására); E 6de (Mána lelki anyasága);
G 2a (Az egyház megnevezései); G 3b (Az egyház szentsége); M lb és M 3d (A
szentek közössége).

F. IS T E N AZ EM B ER T M EG IG A ZU LTTÁ T E S Z I ÉS
M EG SZEN TELI

1. Isten irgalm assága és egyetem es üdvözítő szándéka

F 1a. A h i t v a l l á s o k b a n

|ézus Krisztus, a Megváltó 1 3k; ‘hogy üdvözítsen, ',hogy megváltson mm/eel '40 *42 '44 *46
*48 *51 (55) b72 *76.

1265
 Témakörök szerinti mutató - F: Isten az embert megigazulttá teszi és megszenteli

F 1b . I s t e n e g y e t e m e s ü d v ö z ít ő s z á n d é k a

Isten azt akarja, hogy kivétel nélkül minden ember megmeneküljön 623 4140; Isten
(Krisztus) azt akarja, hogy senki se vesszen el 340 780; minden ember meghí-
vast kapott az üdvösségre Isten kegyelme által 4135 4572; az ósbűn után Isten
a megváltás ígéretét adta, és szüntelenül gondoskodik az emberi nemről, hogy
mindenki, aki keresi az üdvösséget, megkap!a az örök életet 4203.
Istennek mindenki kedves, aki féli ót és igazságosságban él, minden időben és minden
népben 4122; minden jó szándékú emberben láthatatlan módon működik a
kegyelem 4322; az üdvösség terve azokat is magába foglalja, akik a Teremtót
elismenk, különösen a muszlimokat 4140; Isten azoktól sincsen távol, akik ár-
nyakban és képekben az ismeietlen Istent keresik 4140; aki Krisztus evangéli-
urnát saját hibáján kívül nem ismeri, mégis őszintén keiesi és igyekszik akaratát
teljesíteni, elnyerheti az örök életet 4140; az isteni gondviselés azoktól sem
tagadja meg az üdvösséghez szükséges segítséget, akik saját hibájukon kívül
Isten kifejezett megismeréséig nem jutottak el, és arra törekszenek, hogy —
nem Isten kegyelme nélkül - igaz életet éljenek 4140.
Az üdvösség szabadulás attól, ami az embert elnyomja, a bűntől, a gpnosztól, és öröm
Isten megismerése felett és a felett, hogy ó megismer minket 4571; vö. C 4da
(Isten kegyelmében az ember üdvösségét akarja); E 3a (Jézus Krisztus, az üd-
vösség közvetítője).
Vö. A la (A kinyilatkoztatás eseményének megfogalmazása: Isten szándéka); C 4d
(Isten az ember üdvösségét akarja és közösséget ad neki); C 4jb (Az ember
hivatása az Istennel való közösségre); E 3 (jézus Krisztus, a Megváltó); E 4
(jézus Krisztus küldetése); E 6d (Az emberek, különösen !Mária részesedése
jézus Krisztus művében).

F le . Is t e n e g y e t e m e s ü d v ö z ít ő s z á n d é k a J é z u s K r is z t u s b a n a z e g y h á z

K Ö Z V E T ÍT É S E Á L T A L

Krisztus azért küldetett, hogy minden ember Isten gyermekévé váljon 1522; mindenki-
ért szenvedett (Jami jóságát illeti) 332 '340 624 630 1522k 2005 2304k\ Isten
Krisztust rendelte aira, hogy a világ üdvösségének forrása legyen 4141; Isten,
az Atya kezdettől fogva jézus Krisztusban akarta dicsőségét megosztani az
emberekkel 4814; Krisztus tanítványait Isten nem az ó tevékenységük alapján,
hanem terve és kegyelme szerint hívja meg és üdvözíti jézusban 4166; a Szerit-
lélek mindenkinek lehetőséget ad arra, hogy a húsvéti titokkal egyesüljön 4322;
Krisztus megtestesülése szennt minden ember az ó testvére, és arra hivatott,
hogy kereszténnyé legyen, hogy elnyerje tőle az üdvösséget 4550; Krisztus
bölcsen és türelemmel cselekszik kegyelmének tervében a bűnössel szemben
4186.
Az egyhá~ által a kegyelem ajándékának el kell jutnia az emberekhez, hogy a bűnös
ismét kiengesztelódjék Istennel 4573; az egyház a kegyelmek által részesedést
közvetít az embereknek az isteni életből 4757; Isten megelőző szeretetének
jele és eszköze, amely megszabadít az eredendő bűntől és az isteni élet részesé-
vé tesz, az üdvözüléshez szükséges keresztség 4674; vö. K 3f (A keresztség
méltósága és szükségessége); az eucharisztiában a szívet kegyelem tölti el, és
megadatik az örök dicsőség záloga 4047; az eucharisztia mint a kegyelem fór-

1266
 Témakörök szerinti mutató ‫ ־‬F: Isten az embert megigazulttá teszi és megszenteli

rása 4010; vö. I le (A liturgia hatása); K 5ec (Az euchansztia hatása a hívőkte);
a szentségek szükségessége: K 2£
Ebből nem következik, hogy mindenki ('keresztény) megmenekül 623k 630 ‘1362\
nem menekül meg az, aki a szeretetben nem kitartó, aki testben ugyan igpn, de
szíve szerint nem marad az egyház kebelén 4137; vö. M 3d (Az ember elkárho-
zása); Krisztus kegyelmet hozott azoknak is, akik elvesznek 340; aki elvész,
'nem Isten (Krisztus) akaratából, hanem hsaját vétke miatt vész el, "hiszen megme-
nekülhetett volna '333 "339 '340 b623 b626k.
Az egyházon kívül is adatik kegyelem 2305 2429 3014; vö. F lb (Isten egyetemes
üdvözítő szándéka); G 2bc (Az egyház szükségessége az üdvösséghez).
A megigazultak mindig kegyelemben élnek, hacsak Isten el nem hagyja őket 1537
1546.
Vö. A lá (Isten szándéka); D 7b (Isten Jézus Krisztus és az egyház szolgálata által
megbocsát|a a bűnöket); E 3 (Jézus Krisztus, a Megváltó); E 4 (Jézus Krisztus
küldetése); G 2bb (Az egyház szentségi !ellege); G 2bc (Az egyház szükséges-
sége az üdvösséghez); G 3c (Az egyház katolikussága); G 7aa (Az egyház, a
világ és az emben nem); K lb (Az egyház mint az üdvösség szentsége); K 2d
(A szentségek hatása); K 2f (A szentségek méltósága és szükségessége).

F 1d . Is t e n k e g y e l m i k iv á l a s z t á s a

Elóretudásában Isten kiválasztott embereket, akiket eleve elrendelt az életre 621;Knsz-

tus tanítványait Isten nem tevékenységük alapján, hanem terve és kegyelme
szerint hívja meg és üdvözíti Jézusban 4166; az üdvtörténet kezdete óta Isten
az embereket nem csupán mint egyéneket, hanem egy meghatározott közösség
tagjait, mint népet választotta ki 4332; vö. G lba (Az egyház alap!a); G 2a (Az
egyház megnevezései); a Szentlélekból mint forrásból ered minden adomány,
amelyet a teremtmények kapnak: a létezés ajándéka és a kegyelem ajándéka
4781; vö. B 3b (Isten Lelke a teremtésben és az üdvtörténetben); F 2cd (A
Szentlélek ajándékai); Mária kiválasztása: E 6c.
Isten a!ándéka1t és meghívását nem bánja meg 4140 4198.
Isten csak a jót határozta el előre 685; a gonosz gonoszságát nem határozta el előre
335 397 596 621 628 1567; nem a rossz elkövetésében, hanem a büntetésben
van eleve elrendelés 621 628k.
Isten a rosszat előre csak tudja, de nem határozza el előre 628 685; az elóretudás nem
befolyásolja, hogy a rossz szükségszerűen bekövetkezik 333 627.
Senki sem tudhatja a földön 1külön kinyilatkoztatás nélkül, hogy kiválasztott-e '1540
1565 '1566
Elutasított megállapítások: [Egyeseket a halálra, másokat az életre választott ki] 335\
[A megigazulás kegyelméből csak az előre elrendeltek részesülnek] 1567.

2. A bűnös m egigazulása Isten kegyelm e által

F 2a. E l ő k é s z ü l e t a m e g ig a z u l á s r a é s a h it k e z d e t e

2aa Előkészület a megigazulásra. Bizonyos előkészület, ill. előfeltétel szükséges

1525 1529.

1267
 Témakörök szerinti mutató - F: Isten az embert megigazulttá teszi és megszenteli

Az előkészület aktusai kőié számít - : a hit 1526k (1531) 3012; a hit minden megigazu-
lás alapja és gyökere 1532; a hit keresztség előfeltétele 2836-2838; a hit nem
abba vetett bizalom, hogy a bűnök megbocsáttatnak 1533k 1562; Krisztus hang-
súlyozta a hit szükségességét 4136; a megigazulásba vetett hit laxista megállapí-
tásai elutasítottak 2119-2123; vö. L 2d (A remény erénye);
- : a remény Isten irgalmasságában 1526; vö. L 2d (A remény erénye);
- : kezdeti szeretet Isten iránt 1526; vö. L 2e (A szeletet erénye);
- : készség a bűnbánatra (a tökéletes bánatot vagy a félelemből történő megbánást, ül. a
bűn utálatát tartalmazza, ‘nem csak egy űj élet szándékát) ‘1457 1526k 1669'1692
*1713 2836-2838; vö. K 6cb (Megbánás);
- : félelem az isteni igazságosságtól (ami jó természetfeletti felbuzdulás lehet) (1456)
1526k 1558 2314 2460-2467 2625,
- : egy űj élet elke zdése és Isten parancsainak figyelembe vétele 1526k (1531 1964).
2ab Az előkészület a megigazulásra és a hit kezdete a kegyelem ajándéka
Senki sem önmagától jó 240; Krisztus nélkül senki sem használja jól szabad
akaratát 242; a jó szándék minden rezdülése Istentől ered 244; az ember sza-
badsága csak Isten kegyelmének segítségével tud|a Istenre irányultságát égé-
szén megvalósítani 4317; vö. L lb (A kontingens, jóra kötelezett szabadság).
Isten a hit kezdetének előidézője 248 375 378 396k 3010 3015; a hit kezdetét a meg*
elózó kegyelem hozza létre 1525 1553; a megigazulás előkészítésében az em-
bér együttműködik a kegyelemmel 1525k; a kegyelem megigazulást és bűnbá-
na tót eszközöl ki 374 1553; vö. A 2ba (Isten mint a hit alapja); L 2c (A hit
erénye).

F 2 b . A m egtérés é s a h it á lt a l t ö r t é n ő m e g ig a z u l á s

2ba A megigazulás alapja. A hit az üdvösség kezdete, a megigazulás alapja és

gyökere 1532 3008; annak a hímek az erejében, amellyel az ember hisz, meg-
igazulhat az ember, akkor is, ha a szentség felvétele előtt hal meg 121.
Különféle téves tanítások a hitről mint kegyelemről 2351k 2426-2428 2442 2448
2468k.
2bb A megigazulás lényege A megigazulás a belépés a kegyelem állapotába és a
gyermekké fogadás 1524.
A megigazulás “Isten igazságossága” és a “mi igazságosságunk” is 1529 1547; az em-
bér közreműködik a megváltásban: E 6d.
Az embereknek mélyból fakadó megtérésre van szükségük a valódi megszabaduláshoz
4481; az országpt és az üdvösséget minden ember elnyerheti kegyelemként és
irgalomként a megújulás, az egész ember megtérése által, amelynek során szí-
vénck-lelkének legmélyén változik meg 4572; a szüntelen megtérés a keieszté-
nyék reményét fejezi ki 4161; a megtérés változást jelent az életmódban és
gondolkodásmódban vagy abban az állapotban, amelyben az ember van 4817;
a személyes és kollektív megtérés készségének kell kísérnie az igazságtalan tár-
sadalmi, politikai és gazdasági struktúrákban szükséges változásokat 4633; egy
szegény egyház tanúbizonysága megtéríti a gazdagokat, akiknek szívét a gaz-
dagság köti meg 4634; a keresztény küldetés eredetisége az ember megtérésé-
nek sürgetésében áll 4481; az egyház a bűnös megtérésében a szeretet, a példa-
adás és az ima által működik közre 4128; az evangelizáció személyes megtérés­

1268
 T é m a k ö r ö k s z e rin ti m u ta tó ‫ ־‬F: I s te n az e m b e r t m e g ig a z u lttá te s z i é s m e g s z e n te li

re és táisadalmi átalakulásra törekszik 4620; vö. C 4gm (Felszabadítás és struk-

túraváltás); D 7 (A bűnök megbocsátása); G 3cd (Az egyház és az evangelizáctó).
A megigazulás kegyelme, ill. a szeletet nem pusztán Isten (külső) szívességtétele, ha-
nem magában a megigazultban lakozik 1530 1547 1561.
Elutasított: [Az emberek Krisztus igazsága nélkül vagy Krisztus igazsága által forrná-
lisan igazidnak meg] 1560k; [A megigazulás a parancsokkal szembeni engedel-
mességben áll] 1942 1969k.
A tnenti ~stnal megtanulásról s~óló tanításának elismerése megkövetelt ('azzal a feddéssel
szemben, hogy Isten dicsősége és Krisztus érdeme szenved csorbát ezzel) 1550
'1583 1863. ‘
2bc A megigazulás okai. Az érdemsnernp ok Jézus Krisztus (szenvedése által) 1529‫־‬
1546k (1582); vö. E 3a (Jézus Krisztus, az üdvösség közvetítője).
Ható-ok‫׳‬, az irgalmas Isten 1529; vö. B lb (Isten akarata: Isten jó és irgalmas).
Es^kön-ok a keicsztség (ill. a vágy iránta) 1524 1529; a bűnösök számára a bűnbánat
szentsége 1542; vö. K 3f (A keiesztség méltósága és szükségessége); K 6g (A
bűnbánat szentségének szükségessége); elutasított: [‫־‬A szentségek nélkül, egyedül
a hit üdvözít] (1559) '1579 '1604k 1608.
Formális ok: Isten igazságossága, amelynek segítségével az ember magára ölti az ígizsá-
gosságot azon mérték szerint, amelyet Isten adni akar, és minden egyes sze-
mély egyéni felkészültsége és közreműködése szerint 1529; a megtérés szüksé-
gességéhez vö. F 2bb (A megigazulás lényege); vö. B lb (Isten akarata: Isten
igaz).
Cél-ok: Isten és Krisztus dicsősége valamint az örök élet 1529 (1583); vö. L 2b (Hódo-
lat Isten előtt); M 3c (A boldogság, a kegyelem és a jutalom).

F 2 c. I s t e n b e n n l a k á s a é s k e g y e l m i m ű k ö d é s e a m e g ig a z u l t e m b e r b e n

2ca Isten bennlakása Isten az igaz lelkében mint templomban lakik 3330k; csu-
pán állapotában, 111. a körülményben különbözik attól, ahogy az égiekbcn él
3331 3815; az egész Szentháromság jelen van bennünk 3331 3814k; különösen
a Szentléleknek tulajdonítják 44 46 48 1913 1963 3329-3331 3814k; a Szentlé-
lek ‘a legjobb ajándék a megigazultak számára 1522 1529k 1561 1690 '3330; a
Szentlélek működik a szentekben 60; ó megtisztít és éltet 62k 150.
2cb Megszentelő kegyelem. A megigazulás kegyelme - : mindent elhárít, amit a
bún megbélyegez 225 245 1515 1528; elutasított: [A bűnt csak elrejti (Isten),
vág)■ nem számítja be] 1515 (1575) 3235; a megigazulás nem pusztán a bűnök
megbocsátásából áll 1528 1561; - : végbeviszi az ember bensőjének megszente-
lódését 1528 1942\ az emberbe beöntetik a hit, a remény és a szeretet erénye
(780 904) 1530k 1561; vö. L 2c-e (A hit, remény és szeretet erényei).
A megszentelő kegyelem a természetfeletti élet örök alapja 3714; megigazulás csak a
kegyelem segítségével történik 1014.
A megigazult embert semmi nem akadályozza meg hogy a mennybe kerüljön 1453
1515
Vö. C 4b b (Az Istentől jónak teiemtett ember szentsége és igazságossága); G 4ba (A
hívók hivatása a szentségre); G 4bb (A megszentclódés útja); M 3ba (A boldog-
ság feltételei).

1269
 T é m a k ö r ö k s z e rin ti m u ta tó - F: I s te n az e m b e r t m e g ig a z u lttá te s z i és m e g s z e n te li

2cc Belénk öntött erények. A megigazulásban az emberbe beléöntetik a hit, a

remény és a szeretet (780 904) 1530 1561.
Az erényekben való növekedés jó cselekedetek által elérhető 1944.
Elveszthető a kegyelem és a szeretet anélkül, hogy a hit és a remény elveszne 1544
1578 1963k 2312 3803.
A hit és a remény mint teológiai erény az isteni lényeg látásakor eltűnik 1001.
A hit természetfeletti erény (375) 3008 3032; lényege: A 2ba (Isten mint a hit alapja).
A hit a kegyelem ajándéka ('akkor is, ha nem tevékeny a szeretet által) 443 824 '3010
3035; a hímek, amely a kinyilatkoztatásra szabadon ráhagvatkozik, szüksége
van Isten megelőző és segítő kegyelmére, valamint a Szendélek belső segítsé-
gére 4205; xö. A 2ba (Isten mint a hit alapja).
lótétemén vekért kapott örök jutalom reménye védett a tévedésekkel szemben, f Vétkeik
a* aki a* örökjutalomra való tekintettel cselekszik, ba tejes odaadásnakfeltétele, bog a
reményi kivessük\ '1539 '1576 '1581 h2207 b2212; elutasított: [Semmije sincs a
bűnösnek, ha reménye nincs, és nincs meg ez, ha nincs Isten iránti szeretet]
2457.
A szeretetet az ístenfclclcm készíti elő 1526 2625·, tévedések a szeretet teológiai éré-
nyerői 1454 2453-2456 2458.
Erkölcsi kötelesség gyakorolni a teológiai erényeket: L 2c-e (A hit, a remény és a
szeretet erényei).
2cd A Szentlélek ajándékai. A Szendéiket ajándékai miatt hétformájú Léleknek
nevezik, a bölcsesség Lelke stb. (Jaz egyes ajándékok felsorolásával) '178 183
1726.
Az egyéneknek osztja ajándékait és különleges kegyelmeit is az egyház megújulására
4131; a hívók Krisztus ajándékának mértéke szerint kapnak képességeket 4166;
az apostoli tekintély a Szentlélek különleges ajándéka 4113; a hívók ne tőre-
kedjcnek meggondolatlanul rendkívüli ajándékokra, s az apostoli fáradozásért
tőlük ne is várjanak vakmerőn gyümölcsöket 4131; a hívók rendkívüli a!ándé-
kainak valódiságát és rendezett gyakorlását az egyházi hatóság ítéli meg 4131;
vö. H 2a (Megjegyzések a püspökök pásztori szolgálatáról).
Vö. B 3b (Isten Lelke a teremtett világban és az üdvtörténetben); G 3ac (A karizmák
sokaságából felépülő egyház).
2ce Isten az ember minden jó gondolatát, szándékát és cselekedetét meg-
előzi, kíséri és beteljesíti. A végsőkig tartó állhatatosság Isten különleges
ajándéka 1541; vö. F 5c (Isten kegyelme és az ember szabadsága).

3. A m egigazult em ber

F 3 a. A m e g i g a z u l t e m b e r I s t e n b a r á t j a
A megigazulás kegyelme - : Isten 'ellenségébőlIsten barátjává tesz '1528 1535 3957;
- : újjászületést és megújulást eszközöl ki 632 1523 1528k (1565) 1942; az ember
Isten 'fogadott gyermeke lesz 1515 '1522 '1524 (1913) ' 1942 2623 3012 3771
3957; Isten lakótársa lesz 1535; Isten (és dicsőségének) örököse lesz 1515 1528
3957; Krisztushoz kapcsolódik (394) 1530.

1270
 T é m a k ö r ö k s z e rin ti m u ta tó - F: I s te n az e m b e r t m e g ig a z u lttá te s z i é s m e g s z e n te li

F 3 b. A m e g ig a z u l t e m b e r t t o v Ab b r a is f e n y e g e t i a bún

Az ember a megigazulás után is képes vétkezni 241 339 1540 (1542) 1573;
A születésétől fogva rosszra hajló ember a dolgoknak a bűn által megzavart rendjében
újból és újból a búnre kap ösztönzéseket, amelyeket csak a kegyelem segítségé-
vei támogatott komoly erőfeszítésekkel küzdhet le 4325; vö. C 4gl (Táisadalm!
zavarok az emben bún miatt); D 4c (A társadalom bűnös struktúrái); a sötétség
elleni küzdelembe bevonva az embernek Isten segítő kegyelmével szüntelenül
fáradoznia kell a !ón 4337; a személyes és a társadalmi szinten történő megté-
rés soha le nem záruló folyamat 4614; ha a hívók nem Isten kegyelme szerint
gondolkodnak, beszélnek és cselekszenek, nem menekülnek meg, hanem szí-
gorúbb ítélet alá esnek 4137; vö. M 2bb (Egyéni ítélet); elutasított: [Aki a meg-
igazulás után vétkezik, valójában sohasem igazult megj 1573; [A megigazulás
kegyelmét csak a hitedenség bűnével lehet elveszíteni] 1544 1577.
Saját gyengesége és elégtelensége miatt az ember aggódhat kegyelme miatt 1534; az
ember nem hagyatkozhat saját jó cselekedeteire vagy jó lelküsmeretére 1548k;
senki sem lehet teljesen biztos abban, hogy a kegyelem állapotában ki fog tarta-
ni 1541 1566 1572; az elbukottak közül senki sem ígérhet magának biztos er-
kölcsi változást 1540.
A megigazult ember nem mentes a bocsánatos bűnöktől, (ehhez különleges kegyelmi
kiváltság szükséges) 1537 J1573.
A bűnbe esett ismét megigazulhat (,a bűnbocsánat szentsége által) 1668) 1579 1542‫־‬
1670).
A hit bizonyosságával senki sem tudhatja, hogy kegyelemre jutott 1534; senki sem
tudhatja a földön, 1különösebb kinyilatkoztatás nélkül.’ hegy ki választott *1540 1565
‘1566.
Az igazságosság kegyelmét jó cselekedetekkel meg lehet őrizni és meg lehet sokszo-
rozm 1535 1545-1547 1574; a jó cselekedetek nemcsak gyümölcsei és jelei a
megigazulásnak 1574; vö. a kegyelem megsokszorozása a szentségek által: K
2d (A szentségek hatása); Segítség ima és jámbor cselekedetek által: ] le.
Bár a bűnök megbocsáttatnak, és az örök büntetést elengedik, az ideig tartó büntetés-
sel való büntethetőség megmarad (amely vagy a földön vagy a tisztítóhelyen
megy végije) 1580; vö. M 2bc (Az ember megtisztulása); megmarad a bűn
(gyűjtő)taplója és a rendetlen vágyakozás 1515.
Vö. C 4if (A bűntől megromlott emben tevékenység); C 4kg (Az ember keiesi az
értelmet); D (A teremtmények bűne, amelyet Isten megbocsát); D 2bd (A meg-
hasonlottság tapasztalata).

F 3c:. A M EG IG A ZU LT EM BER IS K ÖTELES M EG TA RTA N I A PARA N C SOK A T

A megigazult ember nincs felmentve a parancsok megtartásától; ez hangsúlyozott a

következő megállapításokkal szemben: [Istenparancsai nem vonatkoznak a kérész■
tényekre,; ba~ evangéliumpusztán az örök élet megigérése aparancsok megtartásának köte-
le~ettsége nélkül, etangélium csak hitet parancsol, minden más szabad[ 1535-1539
1568 1569 ‘12471 1572 1571 11570‫ ;־‬a parancsok megtartása a megigazultak
számára azonban nem lehetetlen (397) 1536 1568 (1572) 1954 2001 2406 2619
(3718); vö. G 41‫נ‬1‫( נ‬A megszentelódés útjai: engedelmesség); L 2c (A hit éré-
nye); L 2f (Egyesülés Istennel).

1271
 T é m a k ö r ö k s z e rin ti m u ta tó - F: Is te n az e m b e r t m e g ig a z u lttá te s z i és m e g s z e n te li

F 3 d . A m e g ig a z u l t e m b e r b e t e l je s e d ik a z á l t a l , hogy é r d e m e ié r t Is t e n

K EG Y ELEM M EL JU T A L M A ZZ A

A megigazult ember jó cselekedetei úgy Isten ajándékai, hogy azok egyben a megiga-
zult érdemei is 243 248 1546 1548 1582 (3846); elutasított tévedések az emberi
érdemekre vonatkozóan 1908//1918.
A jó cselekedetek érdeme (111. a !utalniuk) ‘a kegyelmek megsokszorozódása, haz örök élet,
cbelépés az örök életbe, da dicsőség megsokszorozódása b72 b443 b485 b802 b1545 '1574
Jbcd1582 b4168; vő. M 3c (A boldogság: kegyelem és jutalom).
Az érdemek különbözősége szerint különböző az istenlátás is (1305).
Aki halálos bűnben van, nem képes többé természetfeletti érdemeket szeiczm 3803.
Az érdemek a bűnbánat révén újjáélednek 3670.

F 4. A m egigazult em ber küldetése

Vö. C 4j (Az ember hivatása); G 2bd (Az egyház küldetése és feladata); G 4 (A hívók
közössége és küldetésük); G 6c (A világiak küldetése és feladata).

5. Isten kegyelm ének m egfogalm azása

F 5 a. A kegyelem in g y e n e s s é g e

Knsztus kegyelme Isten ajándéka 226 245 248 376 379 382 395 397—400 623 626
632k 1541 1566 3014; a természetfeletti icnd ingyenes 3891.
A Szentlélekból mint élő forrásból származik minden adomány, amelyet a tercmtmé-
nyék megkapnak: a létezés ajándéka és a kegyelem ajándéka 4781; vö. B 3b
(Isten Lelke a teremtésben és az üdvtörténetben); F 2cd (A Szendélek ajándé-
kai).
A kegyelem minden cmben érdemet megelőz (246) 248 373—379 388 396—400 1525k
1532 1553; Knsztus követőit Isten nem cselekedeteik szerint, hanem terve és
kegyelme szennt hívja meg, és Jézusban válnak megigazulttá 4166; vö. E 3a
(Knsztus, az üdvösség közvetítője); az ember egy kegyelmet sem eszközölhet
ki (természet által behatárolt) könyöigéssel 373 376.
A bűnök ingyenesen megbocsáttatnak 1529 1533; azt, ami a megigazulást megelőzte,
nem lehet kiérdemli 1525 1532.
Isten jósága azt akarja, hogy azok legyenek érdemeink, amelyek valójában az ó ajándé-
kai 248 1548 1582.

F 5b. A k e g y e l e m t e r m é s z e t f e l e t t is é g e

A kegyelem a természetfeletti élet alapja 3714; ezáltal ugyanaz mondatik ki közvetett

módon, hogy a kegyelem mint magasabb működési elv a tehetetlen, tisztán
természetes működési elvvel szembehelyezkedik 373 377 (383//395) 396-400.

F 5 c . Is t e n k e g y e l m e é s a z e m b e r s z a b a d s á g a

5ca A fegyelem elsőbbsége a közreműködő szabad akarattal szemben Isten

a kegyelem által működik bennünk 244 248; ezért van a kegyelemnek elsőbb-
sége a közreműködő szabad akarattal szemben 243;a bűn általi sebezhetősége

1272
 T é m a k ö rö k s z e rin ti m u ta tó - F: Is te n az e m b e rt m c g ig a zu lttá te sz i és m e g sz e n te li

miatt az ember szabadságának Istenre irányultsága csak Isten segítő kegyeimé-

vei képes érvényre jutni 4317.
A kegyelem nem pusztán a parancsok felismerésében áll, hanem a képességekben is,
amelyekkel szeretjük és megtesszük a felismert dolgot 226 245; a kegyelem
magát a képességet adja meg, és nemcsak könnyebben megtevés képességét
227 245 1552; aki azon fáradozik, hogy igaz életet éljen, nem nélkülözi Isten
kegyelmét 4140; Isten akarata a kegyelem befolyása alatt tettekben végbevihe-
tó 4140; a világiak képességeiket a Tetemtó ajándékaként és a Megváltó ke-
gyeiméből kapják 4159; a világiak hatékonysága Knsztus kegyelme által belső-
lég felemeltetik 4162.
A kegyelem *megiilágositja, binspirálja, "mosatja akaratot b243 *375-371 '1553 1525*‫י‬
lb3010.
A kegyelem ‘megelőzi az üdvös cselekedeteket, hkísért azokat, cköveti azokat (átváltál, bog
beteljesíti a-okat) '243 '245k *248 '373//400 *bc399 ' b685 '1525k u 1546
A kegyelem szabad közreműködést !génjei, ‘a megállapítással szemben [A szabad akarat-
nak egyszerűen passzívan kell viselkednie] 243-245 248 ‘330 '339 397 1525k
1529 1541 ‫׳‬1554 2201-2217 (2224/ / 2253) 3846.
A kegyelem nem szünteti meg a szabad akaratot: ‘A^ember ellenállhat a kegyelemnek (úgy,
hogy hpusztán a kegyelem ellendő) 248 685 2004 2002 1525‫ ׳‬b2305k *2401—2425
2430k 3010‫׳‬2621 ‫ ׳‬.
Elutasított a kegyelem szabad akarattal való együttműködésének helytelen magyaráza-
ta: [Isten nekünk adja mindenhatóságát] 2170k.
Vö. C 4fc és L lb (A szabadság); L lf (Az erkölcsi cselekedet).
5cb A kegyelem szükségessége. Az ember egész élete, az egyéni és a kollektív, a
rossz legyőzésében rá van utalva Isten segítő kegyelmére 4313 4325 4337; a
kegyelemre szüksége van az embernek - : a (természetfeletti) üdvösséghez
általában 376//395 1691; - : hogy kikerüljön az eredendő bűnből 239; - : hogy
helyesen tudja használni szabad akaratát 242 246 248 (622); - : az emberi sza-
badság Istenre irányultságához 4317; - : minden üdvös tett számára azáltal,
hogy az megelőzi, kíséri és követi ezeket: F 5ca (A kegyelem elsőbbsége a
szabad akarattal szemben); - : a megigazulásra való előkészülethez 1525k 1551
1553; \ö. F 2aa;- : a megvilágosító és ösztönző kegyelem utáni vágyhoz 1525
1553 2618 2620·, - : a hithez (‫׳‬hit kezdetéhez és a vallásosság iránti vonzalom-
hoz is) '375 378 396k 1526 1553 3010 3035 4205; vö. A 2ba (Isten mint a hit
alap!a); F 2ab (A hit kezdete a kegyelem ajándéka); - : az imához 373 376; - : a
megtisztuláshoz és a bűnbánathoz 374 1553; - : a reményhez 1553; —: a szere-
tethez (1526) 1553; - : Isten parancsainak megtartásához,(tnégpedig nem csak
azért, hogy könnyebben teljesíthetők legyenek) 226 '227 '245 239//248 '1552.
A kegyelem segítségével az ember meg tudja tartani a parancsokat, és 'a súlyos
bűnöktől tartózkodni tud (397) 1536 '1537 1544 1568 (1572); - : a napi ellenállás-
hoz az ötdög incselkedéseivel és a rendetlen vágyakozással szemben 240k (248)
1515; - : hogy újból és újból legyőzze a rosszra hajlást 4325; - : hogy érdeme-
két szerezzen 243 246 248 1546; - : hogy élete végéig kitartson 241 246 380
623 626 632k 1541 1566 1572 1911 3014; - : hogy az egyházat az idők végeze-
téig erősítse 4124; - : új emberiség építéséhez 4330; vö. C 5c (Az emben nem
és a történelem célja).

1273
 T é m a k ö rö k s z e rin ti m u ta tó - F: Is te n az e m b e rt m e g ig a zu ittá te sz i és m e g sz e n te li

Vö. C 4fg (Az ember bűnössége és annak következményei); C 4if (A bűn által meg-
rontott emberi tevékenység); C 4gJ (Társadalmi zavarok az emben bűn miatt);
C 4|k (Az ember bűnössége mint hivatása beteljesülésének akadálya); C 4kb
(Az ember bűnösségének közveden következményei a világban és a történe‫־‬
lemben); D (A teremtmények bűne, amelyeket Isten megbocsát).

G. ISTEN EGYBEGYŰJTI N É P É T

1. Az egyház —Isten műve

G 1 a. Az EGYHÁZ A h it v a l l á s o k b a n

Hit az egyházban 1 5 10-30 36 41//51 60-63 126 150; hit az örök életben (üdvösség-
ben) - : az egyház által 2W\ - : egyházi 2-4; vö. G 2bb (Az egyház szentségi
jellege).
Hit az “egy és egyetlen” egyházban: G 3ab.
“Szent” egyház: G 3bb.
“Katolikus” egyház: G 3cb
“Apostoli” egyház: G 3da.

G 1 b. Az egyház : az A tya, a Fiú és a Szentlélek műve

lba Az egyház alapja. Isten egyetemes üdvözítő szándéka: F 1; vö. G 3c (Az egyház
katolikussága).
A* Atya örök elhatárolása. Az egyházat a világ kezdete óta előképek jelezték 4102; az
Atya úgy határozott, hogy a Krisztusban hívőket egybegyűjti az egyházban
4102 4124 (4170); az egyház az Atya szeietetéból születik 4340.
Isten az embert nem külön-külön akarta megszentelni és megmenteni,hanem ‘a~iidr-
történet kezdete óla egy néppé akarta tenni 4122 '4332, szétszóródott gyermekeit
egységbe akarja gyűjteni 4132.
Fia által indította útjára Isten az egyházat, hogy az emberek befogadják az igaz hitet,
és abban szüntelenül kitartsanak 3012.
lbb Az egyház ószövetségi előképe. Isten Izraelt népévé választotta, és szövet-
séget kötött vele 4122 (4140) 4198 4221 4332.
Isten az egyházat, a Knsztusban való új szövetséget Izrael népének történetében és az
Ószövetségben készítette elő 4102 4122 4198.
Már a pusztában vándorló Izraelt Isten egyházának nevezik 4124.
Az egyház és Izrael népe: A le (A kinyilatkoztatás szakaszai); E lb (jézus Krisztus
megjövendölése az Ószövetségben); E le (A hívók üdvözülése az Ószövetség-
ben); G 2ba (Egyház a zsidókból és a pogányokból); G 3ce (Az egyház és a
vallások); K la (Az Ószövetség szentségi jelei).
lbc Az egyházat Jézus Krisztus szerezte. Fia által indította útjára Isten az egy‫׳‬-
házat 3012.
Knsztus pecsételte meg az új szövetséget 4122 4223 4739;ó alapította (‘a végső időkben)
az egyházat '4102 4120 4172 4185 4303 4340 4530 4611; az egyházban új
testvéri közösséget hozott létre 4332; Isten új népét a zsidókból és a pogányok-
ból hívta meg 4122; különböző társadalmi és politikai rétegekből gyűjtötte maga
köré az embereket, hogy‫ ׳‬az egyház alapjai legy enek 4613; Lelke kiárasztásával

1274
 T é m a k ö r ö k sze rin ti m u ta tó * G : I s te n e g y b e g y ű jti n é p é t

testévé tette testvéreit minden népből 4112; az üdvösség szentségévé tette az

egyházat 4168.
Az egyház titka alapításában nyilvánul meg 4105; Krisztus az egyházat vérével szerez-
te 540 575 4124 4170; odaadta magát érte, hogy megszentelje 4165; Krisztus-
nak, a vőlegénynek megváltó cselekedete menyasszonyáért, az egyházért 4840.
Az egyház Krisztus szabad akaratából jött létre 3302k.
Az egyház a kereszten meghalt Krisztus (*második Adám) oldalából jött létre *3328
4005; az egyház kezdetét és növekedését a megfeszített oldalából folyó vér és
víz jelzi 4103; az egyház szentsége a kereszten jön létre 4005.
Krisztus azáltal jelezte egyházának kezdetét, hogy hirdette Isten országát 4105.
Krisztus az apostolok elküldetésével építette egyházát 4142; Krisztus az apostolokban
alapozta meg és Péterre építette az egyházat, amelynek ó magi a szegletköve
4143; vö. G 3da (Krisztus az egyházat az apostolokra alapozta).
lbd Pünkösd: az egyház nyilvános bemutatása. Az egyház pünkösdkor a nyíl-
vánosság elé lépett 3328 4006; a Szentlélek küldetése az egyház megszentelése
4104.
Az egyház a Szentlélek kiáradása által lett kinyilatkoztatva 4102.
lbe Az egyház az idők folyamán a Szentháromság műve marad. Az egyház
nevei az egyházat a Szentháromság műveként jelzik: G 2a (Az egyház megne-
vezései).
Isten mím\ az egyház *erősödése és *növekedése Isten ereje (*kegyelme) által ‘az idők légéig
b4103 *4124; Isten az egyházat rejtett akarata szennt vezeti 4190.
Az egyház mint - : az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységéből egyesített nép 4104; - : a
Szentháromság műve 4340; az egyház az Isten által meghívott új nép 4151.
A három istem személy mmt alapja - : az egyház fennmaradásának és növekedésének:
G 2bb; - : az egyház egységének: G 3aa; - : az egyház szentségének: G 3ba; -
: az egyház katolikusságának: G 3ca; - : az egyház apostohságának: G 3d.
Isten jelenléte kinyilvánul az egyházban 4321; Isten a szentekben megmutatja jelenlét-
ét 4170.
Krisztus műve. Knsztus az egyház első és legfőbb alapja 774; ó az egyház feje, ‘akinek
alá van vetve *4114 4117 4123 4132 4133 4170 4616; az egyház őhozzá tartozik
4152; egész szolgálatát óalá rendeli 4618; ó az egyház testvére 4332; vőlegénye
4178 4704 4840; vö. az egyház mint Krisztus menyasszonya G 2a-ban (Az
egyház megneve zései).
Krisztus az egyházban él 3806; az egyházban jelen valóvá lesz és ‘benne cselekszik 4007
4136 4321 *4611 4632; az oltár közösségében Krisztus van jelen 4151; Knsztus
mindig jelen van egyházában, különösen a liturgikus cselekményekben: a mise-
áldozatban, a szentségekben a Szentírás olvasmányaiban, az egyház imájában
és énekében 4007 (4035); Krisztus szüntelen jelenléte övéi között 4570; min-
den testvérben szüntelenül ott van, mindenekelőtt a legkisebbekben 4852; Knsz-
tus hathatós jelenléte az eucharisztiában: K 5bd.
Knsztus ‘dicsősége, dl. '0jele visszatükröződik az egyház arcán *4101 b4139 M343.
Knsztus az egyházat összefogja és folytonosan fenntartja 4118; az egyház Knsztus-
bán növekszik 4190; a feltámadott ereje által erősödik 4121; Krisztus ereje által
egyesül 4151; ó egyesíti azt 4301; Isten népében Krisztus művét a közösség
viszi végbe és teljesíti be 4332; az egyházba vezeti az embereket, az egyház
által önmagával kapcsolja össze és dicsőségének részeseivé teszi őket 4168;

1275
 Témakörök szerinti mulató - G: Isten egybegyűjti népét

Krisztus titokzatos kapcsolatát az egyházzal a keresztény házasság megjeleníti

1327 3712 4128 4704k; vö. G 2bb (Az egyház szentségi mivolta: az egyház
fennmaradása és növekedése); vö. K 9ba (A házasság természete).
Krisztusból mint fonásból árad Isten népének kegyelme és élete 4170; az egyházat
isteni ajándékaival ékesítette 4106 4117 (4166 4303); a Szentlélek ajándékával
tölti meg {‘és így tette testiénit testeié) '4112 4116 4124 4165; Isten kegyelmét
ígprtc meg neki 4124; az utolsó vacsorán testének és vérének eucharisztikus
áldozatát mutatta be, hogy az egyházra bízza halálának és feltámadásának em-
lékét 4047; Knsztus a szentségek által munkálkodik az egyházban: E 2ea (A
felmagasztalt Ur működése az egyházban).
Krisztus az, aki az egyház jogos küldetése által keresztel, megszentel, tanít, kormá-
nyoz és áldoza tót mutat be 3806.
Krisztus a pápa és a püspökök áltál kormányozza az egyházat 4137; a hívók között
Knsztus a püspökök személyében jelen van 4145 4163; hivatalának gyakodása-
kor a püspök vágj· a pap Knsztust jeleníti meg 4599; ó maga Knsztus képmása
és jele 4602; Krisztus különösen a püspökök által hirdeti minden népnek Isten
1gé|ét, szolgáltatta ki a szentségeket, új tagokat tesz testének részévé,és kormá-
nyozza a zarándok egyházat 4145; a pap Krisztus személyében lép a közösség
elé 4033 (4153); a felszentelt pap Krisztus személyében 'beszél, *cselekszik, cés a*
ó képmása '1321 b4153 *“4599 b4840; Krisztusnak az egyházban szüntelenül van-
nak a hívók kölcsönös szolgálata érdekében ajándékai 4115; vö. E 2ea (A fel-
magasztalt Ur működése az egyházban); G 3cd (Az egyház és az evangelizáció,
111. misszió); G 3dc (Egyházi hivatal az apostoli utódlásban); H la (Az egyházi
szolgálat alapja Krisztus és az apostolok küldetésében); H 2a (Általános meg-
jegyzések a püspökök pászton szolgálatáról); H 2b (A pápa pásztori szolgálata);
H 2c (A püspökök pásztori szolgálata); H 3a (Általános megjegyzések a püspö-
kök igehirdetó szolgálatáról); H 3ca (A püspökök mint hivatalos tanbeli dönté-
seket hozó szerv); H 4 (A püspökök megszentelő szolgálata); H 5 (A papok
szolgálata); K 5cb (A felszentelt papok és püspökök illetékessége a szentmise
felajánlásában).
Knsztus l^elkc által életre kelti a hívókét, és jó cselekedetekre buzdítja őket 4160;
részvétele - : a hívőknek Krisztus prófétai, papi és királyi hivatásában: G 4bc;
G 4bd; G 4bc; - : a világiaknak Knsztus prófétai, papi és királyi hivatásában: G
6b.
Az egyház felismen a szegényekben és a szenvedőkben szegény és szenvedő alapítójá-
nak képmását 4120.
Vö. E 2ea és E 2eb (A felmagasztalt Űr működése az egyházban, ill. a hívőkben).
A Szentlélek műir. A Szentlélek az egyházban ‘mint templomban lakik 600 '1822 '4104
4116 '4141; '0 teszi élőié a~ egyházat és btársadalmi szerkezetét δ eleveníti meg '4116
b4118; ó az egyház lelke és ‘életein '3328 3807k '4116; a Knsztusban elkezdődő
helyreállítás a Szentlélek elküldése által folytatódik az egyházban 4168; a Szent-
lélek ma is megajándékozza az egyházat életerejével: ezt a világiak tevékeny
részvétele a liturgiában és tevékenységük világítja meg 4850; bátorítja az egy-
házat 4619; küldetése az egyházban nyilvánvaló 3327.
A Szendétek közösségben és ‘szolgálatban egyesíti az egyházat (3808) '4104 4113 4133
4340 4342; ó kapcsolja össze tagjait 3808; ó visszhangozza az evangélium hangját
az egyházban 4211; ó vezeti be az egyházat minden igazságba 4104 4530; ó

1276
 Téinnkörök szerinti inutntó - G: Isten egybegyűjti népét

segít a mai idők különböző nyelveinek megértésében 4344; segíti a zsmatokat

és a pápákat döntéseikben 102 265 444 631 1500k 1600 1635 1667 1726 1738
1820; segíti a püspököket tanítói feladatuk betöltésében 4534; a Szentlélek je-
lenléte a pápákban, püspökökben és zsinatokon: H 3da; a Szentlélek szeletetet
hoz a hívók közé, és arra buzdít 4113 4166 4322; ó vezeti és kormányozza az
egyházat 4131 4303 4311 4343 4445 4856; a hierarchikus és karizmatikus aján-
dékok által kormányoz 4104; szüntelenül erősíti a szervezeti struktúrát és az
egyetértést az egyházban 4146 (4152); szüntelenül megújítja az egyházat 4104
(4116) 4124 4321; a hit egységében oltalmazza az egyházat és segíti tovább
haladni 4150 (4343); ó vezeti az egyházat az Atya országába 4301; ó vezeti a
tökéletes egységre Krisztussal 4104; együttműködésre ösztönzi az egyházat
Isten akaratának beteljesítésére a világ üdvösségéért 4141 (4303); a Krisztus-
bán és a Szentlélek elküldésében megkezdődött hely leállítás a Lélek által az
egyházban folytatódik 4168.
A Szentlélek a szentségek és a szolgálatok által szenteli meg Isten népét 4131; az
egyházat ‘gyümölcseivel és berényeivel ékesíti '4104 b4131; az egyház mígkapta a
Szentlélek ajándékait, dl. karizmáit F 2cd; G 3ac
Vö. B 3be és B 3bf (A Szentlélek működése az egyházban és a hívőkben).
lb f Az egyház beteljesedése 'az idők végén, ha mennya dicsőségben, cü~ eljövendő lilág-
bán '4102 M168 c4179 b4190 '4332 ‘4340; akkor minden igazat Adámtól kezdve
az egyetemes egyházba gyűjtenek össze az Atyánál 4102; a prófétákkal együtt
várja az egyház a beteljesedés napját 4198; Máriában az egyház már elérte a
beteljesedést 4841; a mennyek országába fog bemenni 493.
Vö. G 2bb (Az egyház szentségi mivolta: az egyház fennmaradása és növekedése); G
3bb (A egyház szentsége); M lb (A zarándok egyház eszkatologikus jellege).

2. Az egyház történelm i-eszkatolagikus lényege

G 2 a . Az EGYHÁZ MEGNEVEZÉSEI ÉS FOGALMI MEGHATÁROZÁSAI

Az egyház legbelsőbb lényege különböző képekben tárul fel 4107^4111.
Az egyház mint a biiőkgyülekezete, amelyet Isten hívott egybe és alapított 4124; minden
jog szerinti helyi gyülekezetét, pásztoraikkal együtt egyháznak neveznek. Terii-
létükön ók az Isten által meghívott új nép 4151 4154; az új Izraelt Knsztus
egyházának nevezik 4124 4186; a katolikus egyháztól különvált keresztények is
Isten egyházainak hívják közösségeiket 4186; a népegyház fogalma 4739; félte-
értés a szegények egyházát osztályegyházként értelmezni 4738.
A z egyház mint Isten népe 4122-4141; az egyház mint Isten új népe 4122 4198 4531;
Isten nem egyenként akarta az embereket megszentelni és megmenteni, hanem
egy néppé akarta őket tenni 4122; Krisztus zsidókból és pogányokból meghí-
vott népe az, amelynek Isten új népévé kel lennie 4122; ó ennek a messiási
népnek a feje 4123.
Isten egyetlen népe különböző népekből gyűlik össze 4133 4134; minden népből van-
nak polgárai 4133; különböző rendekből alakul 4134; tagolt a tisztségek, álla-
potok, életrendek vonatkozásában 4134; azok, akik még nem fogadták be az
evangéliumot, Isten népéhez vannak rendelve 4140.
A messiási nép Isten gyermekei méltóságának és szabadságának állapotában van 4123;
törvénye az új parancsolat, hogy úgy kell szeretni, ahogyan Knsztus szeretett

1277
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

4123; célja Isten oiszága 4123; mindenki megváltásának eszközeként szolgál

4123.
Az egyház mint az üdvösség és az egység szentsége: G 2bb (Az egyház szentségi
jellege).
Az egyház Isten - : “akla” 4108; - : “nyája” 4108; - : “szántóföldje” 4109; - : “háza”
4110; - : “családja” 4110 4153 4154 4158 4187 4332 4340 4342 4343.
Az egyház “Krisztus menyasszonya” (“Krisztus jegyese”) 901 3805 4047 4111 4117
4124 4165 (4178) 4211 4230 4343 4704 4840; “Krisztus teljessége” 3813 4117;
“Krisztus nyája” 4146 4150 4152 4154.
Az egyház Krisztus “misztikus teste”, amelynek “feje” Krisztus 493 575 870 3300k
3800-3816 4112-4118 4141 4147 4154 4158 4165 4169 4172 4190 4332 4616
4840; Lelke kiárasztásával testévé tette testvéreit minden néptói 4112; ennek a
fogalomnak a megmagyarázása (a tévedésekkel szemben) 3300k 3800 3809-
3811 3816; a test és a tagok 4113 4332 4506; a hívók egyhangú együttműködé-
se 4506; a tagok együttműködése a fővel 3805 4112-4118; vö. G 3ab (Az egy-
házi egység mint egység a sokszínűségben); egyedül a hit még nem tesz Krisz-
tus testének élő tagjává 1531; az eucharisztiából való részesülésben a hívók
azzá lesznek, amit befogadnak 4151.
Az egyház a Szentlélek “temploma” 1822 4104 4141.
Az egyházat a hívók “anyjának” nevezik 45 47 478 807 1507 1863 4111 4138 4139
4343 4177k; anyának és szűznek nevezik Máriával mint ősképpel együtt, akit
az egyház utánoz,4177k; az egyház anya azáltal, hogy Mária szentségére tekint,
szeretetét utánozza, és Isten igéjét beteljesíti. Szentiélektől foganva és Istentől
születve a prédikáció és a keiesztség által gyermekeket szül 4178; az egyház
mint szűz Krisztussal mint vőlegénnyel 4178; az egyház Szűz Mánával együtt
mint az Úr szolgálója 4618.
Az egyház “a szent templom” 3051 4110, “az új Jeruzsálem” 4110 4111; “az új Izrael”
4124; “az Újszövetség népe” 4198 4739.
Az egyház a hit, a remény és a szeretet közössége 4118.
Az egyház mint nyáj 4146 4152 4154.

G 2 b. A z e g y h á z a lapvonásai

2ba Az egyház zsidókból és pogányokból áll. Krisztus Isten új népét zsidókból

és pogányokból hívta össze 4122; híveit minden népből hívta egybe 4112; Krisz-
tus a kereszt által kiengesztelte a zsidókat és a pogányokat, és a kettőből egyet
alkotott 4198.
Az egyház es l<?ael a zsidókat meg kell hívni a keresztény hitre 480 698 772k.
Az Ószövetség népe, szentségei és törvényei az egyházra utalnak: A le (A kinyilatkoz-
tatás szakaszai); E lb (jézus Krisztus megígérése az Ószövetségben); E le (Az
ószövetségi hívók üdvözülése); G lbb (Az Ószövetségben előre jelzett egy-
ház); G 3ce (Az egyház kapcsolata a vallásokkal); K la (Szentségi jelek az Ószö-
vétségben).
A z egyház és apegányok. G 3c (Az egyház katolikussági); G 7aa (Az egyház, a világ és az
emberi nem).
2bb Az egyház szentségi jellege. Vö. K lb (Az egyház mint az üdvösség szentsé-
ge)·

1278
 Témakörök saermü mutató - G: Isten egybegyűjti népét

Igéiké által Krisztus az egyházat az üdvösség egyetemes szentségévé tette 4168; az

egyház szentsége a kereszten jött létre 4005; vö. G lbc (Jézus Krisztus által
nyeltük el az egyházat).
Az egyház Krisztusban szentsége (s~akramentuma), 111. jele és eszköze az Istennel való
egyesülésnek és az egész emben nem egységének 40264101 4124 (4321) 4342k
4617k; az egyház az üdvösség mindenkit átfogó szentsége 4343 4345 4617k;
vö. K lba (Az egyház mint ós- és egyetemes szentség); Isten azért hozta létre
Fia által az egyházat, hogy az emberek befogadják az igaz hitet,és abban szün-
telenül kitartsanak 3012; az egyházat a megtestesült Igéhez hasonlítjuk: Társa*
dalmi szerkezete szolgálja a Lelket a test növekedésére 4118; a messiási nép a
megváltás eszközeként mindenkit szolgál 4123; az egyház kovász és az Isten
családjába átalakuló emberi társadalom1lelke '4340 4344; a humánusabb emben
családhoz és annak történelméhez járul hozzá 4340; erősíti annak egységét, és
beteljesíti az emberek egységét 4342; erejével az emberiséget újjáalkotja 4574;
a világ megújulását elóvételezi 4168; vö. G 2bd (Az egyház küldetése és felada-
ta); G 4bf (A hívók feladatai a világban); G 6ca (A világiak apostolsága); G 6cb
(A világiak küldetése és feladata a világban); G 7aa (Az egyház, a világ és az
emben nem); G 7ab (Egyház és társadalom); G 7ad (Az egyház és a szegé-
nyék); G 7ae (Az egyház és a kultúra); H 2f, H 5 (A püspökök, ill. a papok és a
világ).
Az egyház mint az üdvösség es~kö?r. a hitvallások hite az üdvösségben —: az egyházban
2—4; - :az egyház által 21k; Knsztus az egyházon keresztül mindenkire ki-
árasztja az igazságot és a kegyelmet 4118; a ketesztelendők az egyházon ke-
resztül kapnak hitet Istentől 4127; az embernek ('a kegyelem által) közli az
isteni életet, ‘és az embernek e lilágban toló iga^tjólétéért munkálkodik 4340 '4757;
az egyház által kell eljutnia az emberekhez a kegyelem ajándékának, hogy a
bűnösök Istennel ismét kiengesztelódjenek 4573; vö. F le (Az egyház közvetíti
Isten egyetemes üdvözítő szándékát).
Az egyháznak a világ felé üdvösséghozó küldetése van (4120) 4156 (4186) 4755 4858;
az ember üdvösségét akarja minden tekintetben, amennyiben az Isten polgár-
ságához és amennyiben az a földi polgársághoz tartozik 4757; az egész emberi
nem üdvözlésére törekszik, és az embereknek felkínálja a jót 4345; az egyház
a remény és az üdvösség csírája 4123; közié kell működnie abban, hogy betel-
!esedjék Istennek a világ üdvösségére vonatkozó terve 4141; azokat az üdvös-
séget szolgáló képességeket közvetíti, amelyeket ó maga megkap 4303; az üd-
vösségés a megtestesülés isteni titka az egyházban tárul fel és folytatódik 4172;
vö. G 3cc (Küldetés minden emberhez és néphez); G 7aa (Az egyház, a világ és
az emben nem).
Az egyház célja a lelkek üdvössége 3166 3168.
Az egyház szentsége·. G 3b.
Az egyház egyetemessége. G 3c.
A Szentháromság jelenléte és működése az egyházban: G lbe.
Az evangélium minden időkre az egyház életének alapja 4144; vö. A 3b és A 3bb (A
Szent Iratok).
Az egyház Isten országának jele és kezdete: az egyház Krisztusnak rejtetten már jelenlé-
vő országa 4103; Isten országának csírája és kezdete 4106; a hívók nem földi,

1279
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

hanem égi természetű országnak a polgárai 4133; csak hitben érthető meg a
földi és az égi polgárság egybefonódása 4340.
Isten országát Isten maga helyezte a földre, növekednie kell, míg az idők végén Krisz-
tus megjelenésekor őáltala beteljesedik 4123; miközben az egyház *növekszik és
a világnak segít, Isten országa felé hmmt céljaJelé törekszik '4106 Ml 23 (4124)
4345; az egyház hirdeti és minden népben megalapozza 4106; az embereket
beléje vezeti 4618; az egyház tanítja az Isten országába vezető utat 4756; az
egyház a mennyei országba fog bemenni 493; vö. C 5e (Isten és Krisztus orszá-
ga mint a történelem célja); E 2bb (Krisztus működése az emberek között); E
2fc (Isten országának beteljesedése és átadása); E 3bd (|ézus Krisztus királysá-
ga); Μ 1 (Isten országának kezdete a történelemben); M 3be (A világ beteljese-
dése); M 3bf (Örök élet és uralkodás Krisztussal).
Az egyház fennmaradása és növekedést Az egyház állandó, 111. folytonos 2997 3303k; örök
templom 3051; azért alapíttatott, hogy Krisztus művében folytonosság legyen
3050; Krisztussal és a Szendélek elküldésével megkezdett helyreállítás a Lélek
által az egyházban folytatódik 4168; szükséges az emberek üdvösségéhez a
folytonos egyház 3328; terjeszkednie kell és Isten teljességére kell eljutnia 4117;
az Ur eljöveteléig állandóan növekednie kell 4340; az isteni igazság teljességére
törekszik a századok során 4210; érnie kell 4343; Isten kegyelméből az idők
végéig erősödik 4124; a Szentírásban és a hagyományban szemléli Istent, míg
színről színre nem látja 4208; Knsztus szüntelenül megtartja az egyházat 4118;
Knsztusban növekszik 4190; Knsztus azt akarja, hogy pásztori vezetés, az evan-
gélium püspöki hirdetése és a szentségek püspöki kiszolgáltatása által nőve-
kedjék népe (4145) 4187; a Szentlélek működése alapján halad előre az egyház
4150 4187; nem hagy fel azzal, hogy Isten igéjének és Krisztus testének aszta-
Iáról elvegye az élet kenyerét, és hogy azt a hívőknek odaadja 4228; az eucha-
nsztiában való állandó részesedés révén növekedést és életet tapasztal 4151
4235; Krisztusnak az apostolokra bízott küldetése a világ végéig fog tartani
4144; vö. G 3dc (Az egyházi hivatal az apostoli utódlásban); Krisztus a püspö-
kök szolgálata által új tagokat tesz testének részévé 4145; az egyház tanításban,
életben és kultúrában adja át minden nemzedéknek azt, ami és amit hisz 4209;
vö. G 3bd (Apostoli áthagyományozás a Szentírásban és a hagyományban);vö.
G lb f (Az egyház beteljesedése);G 3bb (Az egyház szentsége); M lb (A zárán-
dók egyház eszkatologikus jellege).
Egyhá^ a világban: Az egyház a világban van, és él, és vele együtt működik. Ugyanazt a
földi sorsot tapasztalja 4340; szentségeiben és felépítésében a világ alakját hor-
dozza 4168; az emben nemhez illeszkedik 4311 4340; az egyház mint a törté-
nelem társadalmi valósága 4344; küldetésének teljesítéséhez emben eszközök-
re van szükségp (4120); üdvösségre irányuló eszkatologikus célja ellenére már
a földön jelen van, emberekből gyűlik össze 4340; a teremtmények között él
4168; vö. G 7aa (Az egyház, a világ és az emben nem); az egyház nem egysze-
rűen a történelem része, hanem igazi valóságában az isteni kegyelem ajándéka
és a hit titka 4737; vö. G 3bb (Az egyház szentsége).
Az egyház láthatósága. Az egyház külsődleges és látható 3300 4103; Isten az egyházat
nyilvánvalóan látható ismertetőjegyekkel ruházta fel, hogy mindenki felismer-
hesse 3012; Krisztus látható sze !keze tűvé tette, és ‘mint ilyet tartja fenn J4118
(4119) 4124 4340 4344; vö. G 3ae (Az egyház mint jogilag felépített táisaság).

1280
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

A hierarchikus szervekkel kialakított táisaság és Krisztus titokzatos teste, a látható és

a szellemi társaság, a földi és az égi adományokkal megajándékozott egyház
nem két dolog, hanem egyetlen egy valóságot képez 4118 4340.
Az egyház hihetőségének különféle motívumai 2779 3013k; az egyház négy legfonto-
sabb ismertetőjegye a katolikusság, az egység a szentség és az apostoli utódlás
42 150 684 792 2888 2997 4119; mégis szenvedhet az ember az igazi egyházról
való leküzdhetetlen tudatlanságban 2865p 2866.
egyház és a liturgia Az egyház igazi természete a liturgiában nyilvánul meg, főként
az euchansztiát “apüspökkel együtt ünneplő égész nép által 4002 ‘4041; a liturgia (az
eucharisztikus áldozat) az egyházi élet tetőpontja és forrása 4010 '4127 ( 3847); a
liturgia hatékonyabb az egyház egyéb cselekményeinél 4007; az egyház élete
növekedését tapasztalja meg az eucharisztiában való állandó részesedés révén
4235; az euchanszttából való részesesedés révén a hívók azzá lesznek, amit
befogadnak 4151. Krisztus különösen a liturgikus cselekményekben van az
egyház mellett 4007 (4035); az egyház az egész nyilvános istentiszteletet meg-
valósítja a liturgiában 4007; vö. G 4bd és G óbb (A hívók, 111. a világiak része-
sedése Krisztus papi hivatalából); H 4 (A püspökök megszentelő szolgálta); H
5 (A papok szolgálata); | (Isten a liturgiában találkozik népével: kiemelten a
kijelentések teljessége miatt); különösen J 1 (A liturgia lényege és jelentőség;);
K 5e (Az eucharisztia mint az egyházi élet alapja és tetőpontja).
Az ünneplő egyház (a pap keze által) mutatja be az eucharisztiát 1740k; Isten igéjének
és Krisztus testének asztaláról elveszi az élet kenyerét, és azt a hívőknek oda-
adja 4228; vö. K 5ca (Az ünneplő egyház mutatja be az szentmisét).
A z c&ybdy. ó ü szentségek: Minden szentség Isten megdicsóítésének aktusa Krisztusban
és az egyházban 4715; a kiszolgáltató személynek a célja, hogy azt tegye, amit
az egyház tesz, szükséges a szentségek megvalósulásához 1262 1312 1315 1611
1617 2328 (2536) 3126 3318 3874; vö. K (Isten a szentségek által megszentel);
K lb (Az egyház mint az üdvösség szentsége); K lbc (Az Újszövetség szentsé-
geinek gyökec az egyházban); K 2 (Az Újszövetség egyes szentségeinek fogai-
mi kerete).
A keresztség által az egyház gyermekeket szül, akiket a Szentlélek fogan, és Istentől
születnek a halhatadan életre 4178; a keresztség ajtó az egyházba 1671 3658
4136; egyházhoz tartozás a keresztség által: G 4a (Az egyházhoz tartozás); K
3e (A keresztség hatása).
Tökéletes kapcsolat az egyházzal a bérmálás által 4127; vö. G 4a (Az egyházhoz tatto-
zás); K 4d (A bérmálás hatása).
Az eucharisztiát “az egyház lelkének” nevezzük 3364; az eucharisztia ünneplésében az
egyház igazi természete nyilvánul meg 4002 4041; az eucharisztikus áldozat az
egyházi élet tetőpontja és forrása 3847 4127; az eucharisztiából ered az egyház
minden !ava, ereje és dicsősége 3364; az eucharisztia által - : Krisztusnak, a
vőlegénynek megváltó tette fejeződik ki menyasszonyáért, az egyházért 4840;
- : az egyház él és növekszik 4151 4235;—: jelenik meg és valósul meg Isten
népének egysége 4047 4103 4112 4127 4151 4338; - : jön létre a hívók között
az egység és a szeletet 783 1635 (1638 1649) 3362 (4112); a Krisztus testéből
és véréből való részesedés viszi végbe, hogy a hívók azzá lesznek, amit befő-
gadnak 4151; az euchansztikus áldozatban a hívők a mennyei egyház istentisz-

1281
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

teleiébe kapcso ló d n ak bele 4 1 7 0 ;vő. G 3aa (Az egyházi egység isteni alspja); K
5e (Az euchansztia m int az egyházi élet alapja és tetőpontja).
Ism ételt kicngesztelódés az egyházzal a bűnbocsánat szentsége által 1674 4 1 2 8 ;v ö . D 7bb
(Az egyház m int a m egbocsátás közvetítője); G 3b (Az egyház szentsége); K 6 f
(A b ű n b o c sá n a t szentségének hatása).
A betegek kenete és
a pap im ája által az egyház az Ú rnak ajánlja m e g m e n tésü k é rt a
betegeket, és buzdítja őket, hogy egyesüljenek K risztus szenvedésével és halá-
Iával 4128 vö. K 7e (A betegek kenetének hatása).
Az egyházi rendszentségének célja - : az egyház lelki vezetése és gyarapítása 1311; - : az
egyház legeltetése Isten igéje és kegyelm e révén 4126 4128; a papi tisztség
életre szóló kegyelem és az egyház küldetése 4857; vö. K 8a (Az Ú jszövetség
papsága); K 8e (Az egyházi rend szentségp).
A keresztény házasság jelképezi K risztus és az egyház titokzatos kap cso latát 1327 3712
4128 4704k; a férfi és a nő K risztusnak az egyházzal k ö tö tt örök, jegyes! sző-
vétségébe kapcsolása alapján a házas élet- és szeretetközösség felm agasztaltatik
4704; a házasságból született gyerm ekek révén Isten népe fen n m arad az idők
folyam án 1311 3143 3705 4128; vö. G 4hb (A m egszentelódés útjai); G 6cc (A
világiak küldetése és feladata a házasságban és a családban); K 9 ba (A házasság
term észete, a keresztény házasság); az eg y h áz jogi szabályozásai a h ázasság te-
rületén: K 9£
A s~entelmények hatékonysága a Fővel egységben lévő egyház tevékenységéből szárm a-
zik 3844; vö. K 10a (A szentelm ények általában); a búcsúk és eredetü k az egy-
házban: K lObb.

2bc Az egyház szükségessége az üdvösséghez 575 792 802 870 1191 1351
2720 2730k 2785 2865 2867 2917 2 9 9 7 -2 9 9 9 3304 3821 k 3 8 6 6 -3 8 7 3 4136
(4140 4151); csak a katolikus egyház által, am ely egyetem es segítség az ü d v ö s-
séghez, érhető el az üdvösség eszközeinek teljessége 4190; bizonyos körűim é-
nyék k ö zö tt elegendő az egyházba lépés (akár csak b en n fo g j alt) vágya 3821
3869-3872; az egyházon kívül is m egadatik a kegyelem 2305 2429 3014.
A m essiási n ép az egész em beri n em szám ára a íem ény és az üdvösség csírája 4123; az
eg y h áz és az e m b e r földi boldogulása, ül. ö rö k üd v ö sség e 4643; az e g y h áz
ü d vösséghozó küldetése a vüág felé: G 2bb (Az egyház szentségi jellege).
Az eg y házon kívül m egtalálhatók a m egszentelódésnek és az igazságnak olyan elem ei,
am elyek az egyetem es egységet süigetik 4119 (4135) 4189; K risztus L elke az
elszakadt egyházakat m in t az üdvösség eszközeit használja fel 4189; ajándékai
és kegyelm ei által a Szentlélek a nem katolikus m egkereszteltekben is m űködik
4139 4189; az elszakadt egyházak és közösségek az üd v ö sség eszközei, am e-
lyek ereje a katolikus egyház kegyelm ének és igazságának teljességéből szár-
m azik 4189; szent cselekm ényeket visznek végbe azok, akik kegyelm i életről
tesznek tanúságot, és az üdvösség közösségéhez nyitn ak ajtót 4189; vö. G 3ag
(A katolikus egyház, más egyházak és egyházi közösségek); G 7ae (E gyház és
kultúra).
.Yki K risztus evangélium át és eg y h ázát önhibáján kívül nem ism én , m égis ő szin tén
keresi Istent, és igyekszik teljesíteni akaratát, örök életet n y erh et, és m egkapja
az üdvö sség h ez szükséges segítségeket 4140; vö. F l b (Isten eg yetem es üdvö-
zító szándéka); G 3c (Az egyház katolikussága).

1282
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

Elutasított az indiffeientizmus, ül. a lantudinanzmus 2720 2730k 2785 2865—2867

2915-2918 (2921 2977-2979).
Vö. F 5cb (A kegyelem szükségessége); K 2f (A szentségek szükségessége); K 3f (A
keiesztség szükségessége).
2bd Az egyház küldetése és feladata. Isten népének el kell ismernie Istent, és
szentségben kell szolgálnia őt 4122 4332; az egyház meghívása a Szenthárom-
ság egyetlen dicséretében való közösségre 4171; Isten irgalmasságáról kell tanú-
ságot tennie, hivatkoznia kell rá, és az emberi nem fenyegetettségére való te-
kintettel esdekelnie kell érte 4685; Istent, az Atyát és megtestesült Fiát kell
megjelenítenie és láthatóvá tennie 4321; küldetésének teljesítésében az egyház
arra az útra tanít, amelyet az embernek követnie kell, hogy Isten országába
beléphessen 4756.
Krisztus az egyház elsődleges útja 4643; az egyház Krisztus példáját követi 4755; meg-
tartja parancsait: szeretet, alázat és önmegtartóztatás 4106 4120; az egyházat
Knsztus az élet, a szeretet és az igazság közösségeként alapította (4118) 4123;
önmagát Szűz Máriával az Úr szolgálójának mondja, akinek egész szolgálatát
alárendeli 4618; arra hivatott, hogy mint Krisztus, a szegénység és az üldözte-
tés útját válassza 4120; azon fáradozik, hogy a szegények és szenvedők szüksé-
gét enyhítse, és Krisztust szolgálja bennük 4120; tovább akarja vinni Krisztus
művét 4303 4445.
Az egyháznak nem kell földi dicsőségei keiesnie 4123; nem irányíthatja földi hatalmi
törekvés 4303; küldetése nem politikai, gazdasági vagy táisadalmi, hanem val-
lási 4342; ügyel arra, hogy küldetését ne az evilági rend körüli ügyek foglalják
le, vagy ne azokban merüljön ki 4758; Isten az emberi nemről való gondosko-
dást az egyházi és az állami hatalom között osztotta fel 3168.
Az egyház hűségesen összekötött mind Istennel, mind az emberekkel 4321; az egyház
működését a világban az emberre való rácsodálkozás, vagyis az evangélium
táplálja 4642.
Az egyháznak üdvösséghozó küldetése van a vüág és elsősorban az ember felé: G 2bb
(Az egyház szentségi jellege); G 3cc (Az egyház küldetése minden nép és min-
den ember felé); G 3cd (Az egyház és az evangelizáció, 111. misszió); G 4bf; 6cb
(A hívók, 111. a világiak hivatása és feladata a világban); G 7a (Az egyház kap-
csolata a világgal, a tácadalommal és a kultúrával).
Az egyház hűséges küldetéséhez - : ha a tévedéseket, a szolgaságokat és az elnyomá-
sokat elítéli 4759; - : ha ítéletet mond politikai megmozdulásokról 4759.
Az evangelizáció szolgálata meghatározza az egyház önazonosságát és hozzájárulásának
eredetiségét 4617; az evangélium hirdetése mint az egyház küldetése 4755; az
evangelizáció feladata az egyház kegyelme, hivatása és sajátossága 4573; az
egyház kettős feladata az evangelizáció és a mmdent átfogó emben jólét elő-
mozdítása: ezek egysége és különbözősége 4758; az egyház vigyáz Isten igéjé-
nek örökségére 4333; vö. G 3cd (Az egyház és az evangelizáció, ül. misszió).
Az egyház az evangelizáció érdekében létezik, hogy Isten igéjét hirdesse és tanítsa,
hogy általa a kegyelem ajándékát mindenki megkapja, a bűnösök kiengeszte-
lódjenek Istennel, és hogy Krisztus áldozatát a szentmisében megjelenítse 4573;
Isten igéjének és Knsztus testének asztaláról veszi az élet kenyerét, és adja át a
hívőknek 4228.
Az egység előmozdítása összefügg az egyház küldetésével 4342.

1283
 Témakörök saerinti mutató ‫ ־‬G: Isten egybegyűjti népét

2be Az egyház tévedhetetlensége. Az egyháznak (általában) tévedhetetlenséget

tulajdonítunk 2922 3020 4130 4531 4852.
Vö. G 4bc és óba (A hívók, 111. a világiak részesedése Knsztus prófétai hivatalából); H
3d (A tévedhetetlenség karizmája).

3. Az egyház lényegi ismérvei

G 3 A. AZ EGYHÁZ EGY
3aa Az egyházi egység isteni alapja. Az egyház mint az Atya, a Fiú és a Szentlé-
lek egysége által egyesített nép 4104; az isteni személyek egysége és Isten gyér-
mekeinek egysége 4324.
Isten célja, hogy szétszóródott gyermekeit egységbe gyűjtse 4132.
Az egyház egységének alapja Krisztusban ('Knsztus Lelkében) van '4133 '4169 4301
4342 (4344) '4345; Knsztus egynek és egyetlennek alapította 4185; Knsztus
ereje által egyesül az egyház 4151; Krisztus ('Krisztus műve) Isten népének
közösségét az egységben teszi tökéletessé, ,és teljesíti be 4187 '4332; az egyház
Knsztus misztikus teste 3300-3304, a hívók Krisztusban egy testet alkotnak
4103; vö. G 2a (Az egyház megnevezései); Knsztus imájában tanítványainak
egységéért könyörgött 4332; híveinek megparancsolta, hogy testvérként visel-
tessenek egymás iránt 4332; minden oltárközösségben jelen van Knsztus 4151.
A Szentlélek 'közösségben és szolgálatban egyesíti az egyházat (3808) '4104 4113 4133
4340 4342; összekapcsolja tagjait 3808;ó az egység alap!a az egyház számára az
apostolok tanításában, a kenyértörésben és az imákban 4132k; ó őrzi meg az
egyházat a hit egységében 4150; ó erősíti az egyházban az egyetértést 4146
(4152).
Vö. G lb (Az egyház mint az Atya, a Fiú és a Szendélek műve).
Az euchansztia szentsége jelzi és megvalósítja Isten népének egységét 4103 4112 4127
4151; az egység szentsége és jele a szeletet köteléke 4047; a hívók Isten nép-
ének egységét konkrét módon jelenítik meg benne 4127; ez a vőlegény és a
menyasszony szentsége 4840; az eucharisztia mint a testvéri közösség lakomája
és az égi lakoma elóíze 4338; egység és szeretet a hívók között mint az eucha-
risztia hatása 783 1635 (1638 1649) 3362 (4112); az euchansztikus áldozatban
a hívók a mennyei egyház istentiszteletével egyesülnek 4170; vö. G 2bb (Az
egyház szentségi jellege: egyház és euchansztia); K 5e (Az euchansztia mint az
egyházi élet alapja és tetőpontja).
Isten igéjének egyetlen örökségéhez kapcsolódva tart ki az egész nép pásztoraival egység-
ben az apostoli tanításban és közösségében, a kenyértörésben és az imákban
4213; az egyház egyetlen a vőlegény, a hit, a szentségek és a szeretet egysége
miatt 871; egység a hit megvallásában, az istentisztelet közös ünneplésében és
Isten családjának testvéri egyetértésében 4187;az áthagyományozódott hithez
való ragaszkodásban összhang jön létre az elöljárók és a hívók között 4213; a
hívőknek a püspökre kell tekinteniük, ahogyan az egyház tekint Krisztusra és
Krisztus az Atyára, hogy minden összecsengjen az egységben 4152; vö. G 3ag
(A katolikus egyház, más egyházak és egyházi közösségek) G 3cg (A katolikus-
ság fenyegetettségei és feltételei); G 4a (Az egyházhoz tartozás).
3ab Az egyházi egység mint a sokszínűség egysége. A hit az egy és 'egyetlen
egyházban (elutasított kijelentések, amelyek a bszakadást, ill. az cágelméletel támo-

1284
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

gatják) 5 41k 44 46 '47k 51 150 350 b446 b468k 802 '870k 872 1050 b1159
'2885—2888 ^937k 2997-2999 3300-3304 4119 (4151).
Λ szenteknek és azoknak a közössége, akik még a földön zarándokolnak 3363 4469-
4471; aföldi és a mennyei egyház minden tagja, - : közösségben van Isten és a
felebarát szeretetében, és ugyanazt a dicsőítő éneket zengi Istennek 4169; - :
egyesül a liturgiában Isten dicsőítő énekében 4170;-: Krisztus Lelkében összenő
az egyházzal, és összekapcsolódik egymással 4169; a szentekkel való közösség
Krisztushoz kapcsol 4170; vö. J la (A liturgia lényege); K 5ed (Az eucharisztia,
az élők és holtak közösségének szentsége); M lb (A zarándok egyház
eszkatologikus jellege).
Krisztus nem mint több közösségpt alakította az egyházat, melyek fajtájuk szennt
hasonlóak, egymástól mégis különböznek 3303; az egység abban áll, hogy a
pápával és a hitvallással való közösség alapján egy a pásztor és gy a nyá|a 3060;
Péter ‘és így Rómapüspökei mint utódai a hit egységének és a közösségnek alapelve
és látható alapja 4142 '4147; Péter személyében Krisztus Róma püspökére bíz-
ta az egyház egységének szolgálatát 4822; az egység elve (gyökete, alap!a) ' a
primátus és ba tanítói hivatal '2888 '3113 * 4 1 3 4 ') 3305-3310‫ ;)״‬Krisztus egész
nyájának gondja a pápára van rábízva 4356; a hívók egység utáni vágya egy
nyájban így pásztorral 4139; vö. H 2ba (A pápa kormányzói hatalma és pnmá-
tusa).
Péter széke az egyházban meglévő jogos különbségeket óvja, és vigyáz arra, hogy az
egység sajátosságai ne sérüljenek, hanem szolgáljanak 4134.
A látható társadalmi struktúra mint az egyház egységének jele 4344; vö. G 3ae (Az
egyház mint jog szennt felépülő tácaság).
Isten népének egynek és egyetlen egynek kell maradnia 4132 4158; polgárai minden
népből valók 4133; az egyház sokféle rendből alakul ki 4134; egységp a min-
dent átfogó békét vetíti előre és segíti 4135; az egyház az Istennel való egyesü-
lés és az egész emben nem egységének szentsége, ill. jele és eszköze 4026 4101
4124 (4321) 4342 4343; az emberek egységét az egyház egysége erősíti és telje-
siti be 4342; az egész emben nemet Isten családjának qjységére kell elvezetni
4154 4343.
Az egyház katolikussága révén a részek ajándékaikat elhozzák a többi rész és az egész
egyház számára, hogy egységben működjenek 4133; az egyház tagjainak és
részeinek közösen kell birtokolniuk a javakat (vagyis a lelki gazdagságokat, az
apostoli munkákat és az időleges segédeszközöket) 4134; az egy test és a sok tag
4113 4332 4506; vö. G 2a (Az egyház megnevezései); a hívók egyetértő együtt-
működése 4321; a világiak együttműködése a hierarchikus egyházi szolgálattal:
G 6ce; H 2e (Isten népe és a püspökök pásztori szolgálata); H 3i (Isten népe és
a püspökök igehirdető szolgálata); a szolidaritás növekedése az egyházban an-
nak beteljesedéséig 4332.
Különbözőség és egység‘a tisztségekben, életállapotban és életrendben, a bkegyelmi adományokban, a
szolgálatokban és taékerrységekben '4134 b4158; a kegyelmi ajándékok és felelőssé-
gek különbözősége és egymást kiegészítő jellege 4855; Krisztus testének fel-
építésében valódi egyenlőség a méltóságban és a cselekedetekben 4158; a hí-
vők valódi egyenlősége a különféle feladatokban, amelyeknek egymással szem-
ben nincsen fölénye 4506; egy üdvösség, egy remény, osztatlan szeretet 4158;
Knsztusban és az egyházban nincsen különbség a faj vagy nemzet, társadalmi

1285
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

helyzet vagy nem vonatkozásában 4158; mindenkinek egy a hite és a szentség-

re való hivatása 4158; vö. H la (Az egyházi rend alapja);H lb (Az egyházi rend
hierarchikus tagolódása).
A katolikus egységbe* különbözó módon tartoznak hozzá a katolikus keresztények, más
keresztény hívók és minden üdvösségre meghívott ember 4135; mindenkinek,
aki valami módon már Isten népéhez tartozik, egészen be kel tagozódnia Knsztus
testébe 4190; vö. G 3cg (A katolikusság fenyegetettsége és feltételei); G 4a (Az
egyházhoz tartozás).
3ac Az egy egyház a karizmák sokféleségéből épül fel. Az egyház rendelkezik
a Szentlélek ajándékai, 111. a karizmák felett '178 575 3328 4104 4113 4131
(4159) ('az egyes ajándékok felsorolásával); mennyei javakat kapott ajándékba,
‘amelyekfelépítik, is élővé teszik 4340 *4189; ezek az ajándékok a kegyelemi élet, a
hit, a remény és a szeretet, valamint más ajándékok 4189; a Szentlélek Isten
népét erényekkel alakítja 4131; a Szentlélek az egyházat hierarchikus és kanz-
matikus ajándékokkal kormányozza, és neki ajándékozza gyümölcseit 4104; a
keresztény ember megkapja a Szentlélek zsengéit 4322; a hívők közötti külön-
leges kegyelmek minden állapotban az egyház megújulását és épülését szolgál-
ják (4113) 4131; a Szentlélek minden hívó között szétosztja a különböző hie-
rarchikus és kegyelmi ajándékokat 4856; különbözőségük és komplementaritá-
suk 4855; az apostolok tekintélye a Szentlélek különleges ajándéka 4113; a
tisztségviselők tisztségüket a Szentlélek kegyelmi ajándékaként kapják 4857; a
püspöki hivatalban lévők megkapták az igazság biztos kegyelmi adományát
4532; a Szentlélek ajándékai különfélék. Arra hív, hogy a mennyei vágy látható
bizonyítékai legyünk, vagy hogy az embereket szolgáljuk a földön 4338; a|án-
dékai és kegyelmei által a Szentlélek a nem katolikus megkereszteltekben is
működik 4139; vö. B 3be és B 3bf (A Szentlélek az egyház és a hívók életé-
ben); F 2cd (A Szentlélek ajándékai).
.Alapítójától az egyház üdvözítő erőt (,ajándékokat) kap *4106 *4117 (4166) 4303; Lel-
ke által Krisztus fényt és erőt ad az embernek 4310.
A földi és a mennyei egyház hívei a szellemi javak megosztása által erősödnek egysé-
gükben 4169; vö. M lb (A szentek közössége).
Az egyházban mindig vannak karizmatikus emberek 3801;ók az apostolok tekintélyé-
nek alá vannak rendelve 4113; a hívők ne törekedjenek könnyelműen rendkí-
vüli ajándékokra 4131; valódiságuk és szabályozott gyakorlásuk megítélése a
pásztorok feladata 4113 4131.
3ad Egyház az egyházakból és az egyházakban. Az egy és egyetlen katolikus
egyház rés*egyhá*akból áll 4134 4147; Krisztus misztikus teste az egyházaknak is
teste 4147; ezek az összegyház képére formálódnak ki 4147; saját hagyománnyal
rendelkeznek anélkül, hegy‫ ׳‬megsértenék Péter székének pnmátusát 4134; saját
rendjük, liturgikus szokásuk, teológiai és szellemi örökségük van, nem sértve
ezzel a hit és az egybefogott összegyház egységét 4147; a részegyházak szent
gyakorlatai különleges méltóságnak örvendenek 4013; liturgiájuk elismert 4013;
vö. I leb (A részegyházak liturgiája); a részegyházaknak minden javat közösen
kell birtokolniuk 4134; egyes helyi egyházak, főként a régi patriarkális egyhá-
zak más egyházakat hívtak életre, amelyekkel a szentségi életben és a jogok,
valamint a kötelességek révén össze vannak kapcsolva 4147.

1286
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

Λ p a triarkdtusok ( 'K o n s ta n tin á p o ly , 1,A l e x a n d r i a , f A n tio c h ia , ■*Jeruzsálem ), v a la m in t

'm indenjoguk ésprtulégium uk jó v á h a g y o tt 351* ‫ י‬lxd661 •^■*811 861 ‫׳‬uw1308; v ö . H
2c (A p ü s p ö k ö k p á s z to ri s z o lg á la ta ).
A helyi egyházak s o k fé le s é g e , am e ly lé tr e h o z z a az e g y sé g p t, jelzi az o s z ta tla n e g y h á z
k a to h k u s s á g á t 4 1 4 7 ; K ris z tu s e g y h á z a je le n van a h ív ó k m in d e n jo g s z e n n t
m ű k ö d ó helyi g y ü le k e z e té b e n ; e z e k e t p á s z to ra ik k a l v a ló k a p c s o la tu k b a n , m i-
k é n t az Ú js z ö v e ts é g b e n , e g y h á z n a k n e v e z ik : e z e k te r ü le tü k ö n az I s te n által
m e g h ív o tt új n é p 4151; a p ü s p ö k s z o lg á la ta alá ta rto z ó m in d e n o ltá r k ö z ö s s é g -
b e n m e g je le n ik az e g y s é g 4 1 5 1 .
A püspökök testületé, ta g ja ib a n Is te n n é p é n e k s o k s z ín ű s é g é t és e g y e te m e s s é g é t fejezi k i,
e z e n e g y s é g egyetlen feje alatt. 4 1 4 6 ; a p ü s p ö k ö k te s tü le ti e g y s é g é t m u ta tja az
e g y e s p ü s p ö k ö k k ö lc s ö n ö s k a p c s o la ta a ré s z e g y h á z a k k a l é s az ö s sz e g y h á z z a l
4 1 4 7 ; a p ü s p ö k ö k te s tü le ti g o n d o lk o d á s a és ö s s z e fo g á s a 4 1 4 7 ; a p á p á v a l e g y ü tt
je le n íti m e g m in d e n p ü s p ö k az e g é s z e g y h á z a t 4147; \ö. H le (A e g y h á z i re n d
és a h ie ra rc h ik u s k ö z ö s s é g te s tü le ti !ellege); H 2c (A p ü s p ö k ö k p á s z to r i sz o lg á -
la ta ); H 2 d (A p á s z to ri s z o lg á la t te s tü le ti g y a k o rlá sa ) H 3 c a (A p ü s p ö k o k m in t
h iv a ta lo s ta n b e h d ö n té s t h o z ó s z e r v ) ; H 3 cc (Z s in a to k és s z in ó d u s o k ) ; H 3 c d
( N e m z s in a ti e g y e te m e s ta n ítá so k ); H 3 d c (A p ü s p ö k ö k té v e d h e te d e n s é g e ) .
A római püspök és a p ü s p ö k ö k ö s s z e k ö tö tts é g : 4 1 4 6 ; R ó m a p ü s p ö k e m in t P é te r u tó d a
a p ü s p ö k ö k s o k fé le s é g é n e k e g y s é g e s z á m á ra m in d ig je le n lé v ő és lá th a tó e lv és
a la p 4 1 4 7 ; a ró m a i s z é k e t, p rim á tu s s á g a m ia tt m in d e n (ré s z )e g y h á z “ a n y já n a k ” ,
ül. “ ta n ító já n a k ” n e v e z ik 7 7 4 16 1 6 18 6 8 2 7 8 1 ; “ a h ie ra rc h ik u s k ö z ö s s é g ” fo-
g a lm á n a k je le n té s e 4 3 5 5 ; a p á p á v a l e g y ü tt m in d e n p ü s p ö k h ie ra rc h ik u s k ö z ö s -
s é g é n e k b iz to s g y ö k e re v a n a h a g y o m á n y b a n 4 3 5 8 ; v ö . G 3 a b (A z e g y h á z i
e g y s é g m in t a s o k fé le s é g e g y sé g e ); H l e (A z egy h ázi r e n d te s tü le ti je lle g e és a
h ie ra rc h ik u s k ö z ö s s é g ); H 2 b c (A p á p a é s a p ü s p ö k ö k ).
A z e g y e s püspökök rész e g y h á z a ik b a n az e g y sé g lá th a tó e lv e i és alapjai 4147; az e g y h á z
a p ü s p ö k ö k a la tt ö s s z e fo g o tt és r e n d e z e t t 4 0 2 6 ; ó k je le n ítik m e g e g y h á z u k a t
4147; n e k ik kell a h it e g y s é g é t és az e g és z e g y h á z k ö z ö s r e n d jé t tá m o g a tn iu k és
v é d e lm e z n iü k , a h ív ó k é t K ris z tu s e g é s z m is z tik u s te s té n e k s z e re te té h e z e lv e-
z e t n i és az egész e g y h á z m in d e n egyes tö re k v é s é t s e g íte n i 4 1 4 7 ; s ajá t e g y h á z u k
h e ly e s k o rm á n y z á s á v a l a p ü s p ö k ö k K ris z tu s e g é s z m is z tik u s te s té n e k jó lé té h e z
já ru ln a k h o z z á 4 1 4 7 ; a p ü s p ö k ö k te ljh a ta lm a ré s z e g y h á z a ik b a n : H 2c (A p ü s -
p ö k ö k p á s z to ri s z o lg á la ta ); H 3 c a (A p ü s p ö k ö k m in t h iv a ta lo s ta n b e li d ö n té s t
h o z ó s z e rv ).
A z e g y e s p ü s p ö k ö k e g y ü ttm ű k ö d é s e e g y m á s k ö z ö tt é s P é te r u tó d á v a l 4 1 4 7 ; vö. H l e
(A z e g y h á z i re n d te s tü le ti !e lleg e és a h ie ra rc h ik u s k ö z ö s s é g ); H 2 d (A p á s z to r i
s z o lg á la t te stü le ti g y a k o d á s a ); H 3 c c (Z sin a to k és s z in ó d u s o k ); H 3 c d (N e m
z sin a ti e g y e te m e s ta n ítá s o k ); s e g íts é g e t kell n y ú jta n iu k m á s e g y h á z a k n a k 4 1 4 7 .
A helyi közösségeket is, am e ly ek é lé n p a p áll, Is te n e g y h á z á n a k n e v e z z ü k 4154; a h ely i
k ö z ö s s é g e k b e n a h ív ó k é t K ris z tu s e v a n g é liu m á n a k h ird e té s e g y ű jti ö s s z e , és az
ú r v a c s o r a titk á t ü n n e p lik m e g 4 1 5 1 ; m in d e n o ltá rk ö z ö s s é g b e n je le n v a n K n s z -
tu s 4 1 5 1 ; a h e ly i k ö z ö s s é g e k b e n a papok je le n ítik m e g a p ü s p ö k ö t, a k in e k fel-
a d a tá b a n n e k ik is ré s z ü k v a n , és ak iv e l k a p c s o la tb a n v a n n a k 4 0 4 2 4154; ők
te sz ik lá th a tó v á az ö s s z e g y h á z a t 4 0 4 2 4154; v ö . H 5 (A p a p o k s z o lg á la ta )

1287
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

A közösségnek magának kell környezete állapotát megvizsgálnia, azt az evangélium

fényében megvilágítania és az egyház társadalmi tanításából merítve a gondol-
kodás, vélemény és cselekedet irányvonalát megjelölni 4500.
Elítélt vélemények; [Bármilyen keresztény közösség már azzal, hogy Krisztus névé-
ben gyűlik össze, örvend mindannak a teljhatalomnak, amelyekkel Krisztus az
egyházát akarta felruházni] 4720; [Az egyes helyi közösségek apostolságának
megfelelően minden helyi közösség, amennyiben hosszabb időn át nélkülözi az
euchansztiát mint alapvető alkotórészét, teljhatalmát “igénybe veheti”, és elöl-
járóját, valamint lelki vezetőjét kijelölheti; Isten ilyen körülmények között nem
vonakodhat a papi szentség nélkül is teljhatalmat adni] 4722.
A papok Isten népét testvériségként gyűjtik egybe 4153; fáradozásaikat az egész egy-
házmegye és az egész egyház lelkipászton munkájára fotdítják 4154; püspö-
kükkel együtt presbiténumot alkotnak 4154; vö. H 5 (A papok szolgálata).
A népegyhá* fogalma 4739; a szegények egyházának osztályegyházként való félreértei-
mezése 4738; bizonyos felszabadítás-teológiák osztályegyházként értelmezik a
népegyházat, az elnyomott nép egyházaként 4740; ekkor az egyház struktúráját
kritizálják, és az egyház szentségi és hierarchikus szerkezetét kérdőjelezik meg
4741.
A család egyfajta családegyház 4128.
3ae Az egyház mint jog szerint felépülő társaság. Az egyház a világban mint
társaság összefogott és rendezett 4118k 4124 4340 4344; hierarchikus szervek-
kel kialakított 4118; a látható társadalmi struktúra mint az egyház egységének
jele 4344.
Az egyház fajtája és jog szerinti alkotmánya szerint tökéletes közösség, (*mert minden
eszközét célja beteljesítésére birtokolja) 2919'3167 3171 3685; ezért rendjé-
ben ó a legfőbb közösség 3167k 3171 3685; nem kevesebb, mint a polgári
hatalom 3167; a két legfőbb hatalom egyike, amely a világot kormányozza 347
362 (642) 767 873.
Társadalmi struktúrája miatt az egyház az emben társadalom által is gazdagodni ké-
pes; nem mintha hiányozna valami is a Knsztus által adott alkotmányból, ha-
nem hogy azt jobban felismerje, kifejezze és a kornak megfelelően alakítsa
4344
Minden lényeges dologban az isteni elrendelésre megy vissza az egyház alkotmánya,
és ezért az emberek önkénye alól ki van vonva 3114; alkotmányát (*szentségi és
hierarchikus szerkezetét) Knsztus adta (4344) *4741; az egyház alkotmányáról
szóló modernizmus elutasított tévedés 3452-3456 3492k.
A “testület” (collcgium), “állandó csoport‫( ’׳‬coetus stabilis), “rend” (ordo) vagy “tes-
tület” (corpus) fogalmak használatáról 4353.
Bizonyos felszabadítás-teológiák osztályegyházként értelme zik a népegyházat, az el-
nyomott nép egyházaként 4740; ekkor az egyház struktúráját kntizálják, és az
egyház szentségi és hierarchikus szedcezetét kérdőjelezik meg 4741.
Az egyháznak joga van a nevelésre és a wllásoktatásra 2892 2945-2948 3685-3689.
Az egyház kizárólagos jogot igényel a klérus beiktatására 604 659 712 1063 1769 1777.
Az egyház jogot igényel az időlegesjavakra 941 1126k 1137k 1160 1166 1168 1181/ /
1189 1194 1274-1276 1491 2281 2924-2927 2975k.
Egyház a rés^tghá'^akból·. G 3ad.
Egység és sokféleség az egyházban; G 3ab.

1288
 Témakörök szerinti mutató - G: Istcu egybegyűjti népét

Az egyházhoz tartozás és a hívók közössége: G 4.

Hivatal szerinti szolgálat az egyházban: G 5; ül. H (Isten kormányozza, tanítja és meg-
szenteli az egyházat szolgái által).
A nlágiak helyzete az egyházban: G 6 .
Az egyház viszonyulása az államhoz és a nemzetközi intézményekbez G 7b
Az egyház rendje: L 14.
3af Az egyház egységének fenyegetettsége és megújulása. ‘Viszály,beretnekség
az egyházban, egyház Iszakitottsága és ezek leküzdése '1510 '1520 b1600
'1635 '1725 bl 738; a tévedések vagy a tévedések veszélyei és kárai a hit és a
keresztény élet számára 4751; az egyházat meg kell tisztítani a tévedésektől
1510 1520 1763.
Egynek és egyetlennek alkotta meg Knsztus az egyházat; mégis több keresztény kö-
zösség létezik 4185; hasadások az egyházban kezdettől fogva; jelentős közössé-
gek szakadtak el a katolikus egyház teljes közösségétől (emben vétekkel mind-
két oldalon) 4188; ez ellentmond Knsztus akaratának, a világ számára botrány,
és az evangélium hirdetése szenved kárt 4185 (4530).
Véleménykülönbségek a keresztények között és azok megmagyarázása párbeszédben,
szeretetben és a közösségre való tekintettel 4343.
Az egyház erősítése a feltámadott által a nehézségek leküzdéséhez 4121;a Szendélek
('Krisztus Lelke) működik az egyház megújulásában (jaz evangélium ereje áltat,
' bármely állapotú hívei közötti különleges kegyelmek által) b4104 *4116 ('4113) 4124
'4131.
A katolikusoknak a megtisztuláson és megújuláson kell közösen fáradozniuk, hogy
minden keresztény között helyreálljon az egység 4530.
Vö. G 3cg (A katolikusság fenyegetettsége és feltételei).
3ag A katolikus egyház, más egyházak és egyházi közösségek. A katolikusok
ahhoz az egyházhoz tartoznak, amelyet Knsztus alapított,és amelyet Péternek
és a többi apostolnak az utódai kotmányoznak, akiknél az apostoli közösség
eredeti intézménye és tanítása, éppen ennek az egyháznak, igazságának és szent-
ségének öröksége sértetlenül és elevenen fennmarad 4530; az egyház mint ala-
pított és rendezett társaság a katolikus egyházban megvalósult 4119; mindenki
Isten egyetlen és látható egyháza felé törekszik 4186; a katolikus egység külön-
bözó módon tartozik a katolikus keresztényekhez, a többi keresztény hívóhoz
és minden üdvösségre meghívott emberhez 4135; aki hisz Krisztusban és he-
lyes módon részesült a kercsztségben, bizonyos módon, ha nem is tökéletesen,
közösségben van a katolikus egyházzal 4188; a katolikus egyházon kívül meg-
találhatók jelentős tényezők és értékek ('Isten írott igéje, a Szentlélek lelki adó-
mányai és azok a látható alkotóelemek, amelyek az egyházat felépítik és élővé
teszik), amelyek a katolikus egységet sürgetik, ‘miiéi Krisztusból indulnak ki, és
ölx>zgá vertnek 4119 ‘4189; az elszakadt testvéreknél megtalálhatók a valóban
keresztény, közös örökségből származó értékek 4530; azon megkereszteltek-
kel, akik a teljes hitet vagy a Péter utódai közti egységet nem őrzik, összekö-
töttség van a Szentlélekben a Szentírás mint a hit és az élet normája, a kereszt-
ség, saját egyházuk szentségei, a vallási buzgalom és a hit, a közös imádság és
egyéb lelki javak alap!án 4139; közülük többnek püspöksége van, többen ün-
neplik az euchansztiát, és tisztelik az Istenszülót 4139 (4179); joggal nevezik
magukat “kereszténynek”, és mint testvérek az Urban elismertek, mert a ke-

1289
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

resztség által megigazultak, és Krisztus testévé lettek 4188; közösségeiket “Is-

ten egyházának” nevezik 4186; a katolikus egyház nagyra értékeli azt, amit a
keresztény egyházak és közösségek az emberiség történelmében a nagyobb
emberiességért tettek és tesznek 4340.
Krisztus Lelke az elszakadt egyházakat az üdvösség eszközeivé teszi 4189; ajándékai-
val és kegyelmeivel a Szentlélek a nem katolikus megkereszteltekben is műkő-
dik 4139 4189; az elszakadt egyházak és közösségek az üdvösség eszközei,
amelyeknek az ereje a kegyelem teljességéből és a katolikus egyház igazságából
ered 4189; szent cselekedeteket visznek végbe azok, akik kegyelmi életről tud-
1 1 ak bizonyságot tenni, és az üdvösség közösségéhez nyitnak ajtót 4189; vö. G
2bc (Az egyház szükségessége az üdvösséghez).
Krisztus egyháza nem egyházak és egyházi közösségek összessége 4530; nem szabad
azt a megállapítást tenni, hogy: Krisztus egyháza már sehol sincs valójában,
úgyhogy az pusztán célnak tekinthető, amely felé minden egyháznak és közös-
ségnek törekednie kell] 4530.
A többi keresztény egyház és közösség, valamint a katolikus egyház között nincs egyet-
értés a tanításban, a fegyelemben és a struktúrában. Ezért vannak akadályok,
amelyek az egész egyházi közösségnek útjában állnak 4188; az elszakadt ke-
resztények, mint egyének, mint közösségek vagy egyházak, nem örvendenek
annak az egységnek, amelyet Krisztus a hívőknek akart ajándékozni, és ame-
lyet a Szentírás és az egyház hagyománya megvall 4190; egyedül a katolikus
egyház által mint az üdvözülés egyetemes segítsége kapható meg az üdvözítő
eszközök teljesség; 4190; vö. G 2bc (Az egyház szükségessége az üdvösség-
hez).
Azok felé, akik más egyházba és egyházi közösségbe születtek, nem szabad a szakadás
bűne miatt előítélettel fordulni; irányukban odafigyeléssel és szeretettel kell
viseltetni 4188.
Egy közösség a s~ent cselekedetekben (communicatio in sacris), az, ami az egyház egységét
megsérti vagy tévedést, hitehagyást, botrányt és közömbösséget hordoz, az is-
teni törvény által tiltott 4181.
Az Anyászentegyház szüntelenül remél és tevékenykedik az összes keresztények kö-
zötti egységért 4139 4185; a katolikusoknak a megtisztuláson és megújuláson
kell közösen fáradozniuk, hogy minden ke !észtén y között hely icáll jón az egy-
ség 4530; a katolikusoknak cl kell ismerniük és nagyra kell becsülniük azokat a
valóban keresztény értékeket, amelyek a közös örökségből származnak, és az
elszakadt testvéreknél megtalálhatók 4530; a minden keresztért)‫ ׳‬egységének
helyreállítására elindult ökumenikus mozgalmat a Szendélek és Krisztus ke-
gyelme eszközölte ki 4186; az egység helyreállításáról gondoskodni az egész
egyház feladata; a hívóké és a pásztoroké 4191; a katolikus vallás kifejezése
nem képezhet akadályt az ökumenikus párbeszédben 4192; az egész tanítást
világosan le kell fektetni, és nem szenvedhet semmiféle kárt 4192; a katolikus
hit mélyebben és helyesebben bontakozhat ki azon a nyelven,amelyet az elsza-
kadt keresztények megértenek 4192; katolikus teológusok és az ökumenikus
párbeszéd 4192; a tanítások összevetésénél figyelembe kell venni a katoükus
tanítás igazságainak sorrendjét, ill. hierarchiáját 4192; az igazságok hierarchiá-
járói vö. A 4bb (A teológia módszerei); H 3bb (A tanbeli döntések táigyai és
fajtái).

1290
 Témakörök szeműi mutató - G: Isten egybegyűjti népét

Λ katolikus egyház és a tőle elszakadt keleti egyházak: Az elszakadt keleti egyházakkal

való egység támogatása 4181; a keleti és a nyugati egyházaknak !oga és köteles-
sége saját rendjük szerint kormányozni magukat 4180.
Kiengesztelódés a konstantinápolyi egyházzal 4430—4435; a kiengesztelódés szándé-
ka, a párbeszéd folytatása a hit teljes közösségének, a testvén egyetértésnek és
a szentségi életnek a céljával 4434k.
A keleti egyházak keresztényei, amennyiben kénk és arra valóban felkészültek, élhet-
nek a bűnbocsánat, az euchanszha és a betegek szentségével 4182; ez a katoli-
kus egyház keleti egyházakkal szembeni gyakodatának felel meg, rendkívüli
állapotban a lelkek üdvössége és lelki !ava érdekében 4181.
A katolikusok megkaphatják az elszakadt keleti egyházak kiszolgál tatói tói a bűnbocsá-
nat, az cuchansztia és a betegek szentségét, amennyiben érvényesek a szentsé-
gek, a szükség vagy a lelki haszon ezt tanácsolja, és katolikus pap fizikai vagy
erkölcsi elérhetősége lehetetlen 4182.
A közösség a szent cselekményekben, dolgokban és helyekben a katolikusok és az
elszakadt keleti egyházak testvérei között messzemenőkig megengedett 4183;
vö. J léc (Liturgikus közösség a keleti egyházakkal).
Lefebtre éisek szakadása és annak alapja: hibás hagyományfogalom 4820—4823.

G 3b. Az egyház szent

3ba Az egyházi szentség isteni alapja. Az egyház ‘célja és céljának eszköz» miatt
természetfeletti '3167 3300k 3685; lelki 3167 3300k.
Isten kegyelme által jut el az egyház a szentségre 4168.
Krisztus önmagát adta az egyházért, hogy megszentelje azt 4165.
A Szentlélek az egyház megszentelésére jött 4104; az egyház szentsége a kegyelmek
gyümölcseiben nyilvánul meg, amelyeket a Szentlélek a hívőkben teremt elő
4165; a Szentlélek az egyház megú!ulásának kieszközlője 4104 4116 (4113)
4124 4131; a Szentlélek a!ándékai és karizmái az egyházban: F 2cd és G 3ac.
Vö. G lb (Az egyház mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek műve).
3bb A zarándok egyház szentsége és bűne, valamint megújulása. Az egyházat
“szent”-nek nevezik a hitvallások 1—5 11—30 36 41k 47 51 60-63 150 4119
(4151) 4165; szeplő és ránc nélküli 493 575 (4841); igazi valójában az isteni
kegyelem ajándéka és a hit titka 4737.
Elutasított vélemény: [Az egyház pusztán a történelem része, és azoknak a törvények-
nek engedelmeskedik, amelyek a jövő történelmét immanensen irányítják] 4737.
A~eg)‫׳‬há~ szükségessége az üdvösséghez; G 2bc; az egyház üdvösséghozó küldetése: G 2bb
(Az egyház szentségi jellege); G 7aa (Az egyház, a világ és az emberi nem).
Az egyház szentsége sokféle foimában fejeződik ki az egyes dolgokban 4165; az egyház
szentségében elóvételezi a világ megújulását 4168; az egyház mint a szentek
közössége 4854; a Szendélek ajándékai és karizmái az egyházban: G 3ac; min-
den hívó meghívása a szentségre és a megszentelódés különböző útjai: G 4ba;
G 4bh
Az egyház csodálatos terjedése, szentségp, termékenysége, egysége és folytonossága
miatt a hit hihetőségének folytonos !ele 3012; vö. A 2bc (A hit hihetősége).
A szentség gyümölcseit az egyház történelmében a szentek élete mutatja 4166; a szén-
tek a Krisztussal való tökéletes egység és a szentség vezetői 4170; akik a menny-
ben vannak, Krisztussal való belső egységük által erősítik az egész egyházat a

1291
 Témák örök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

szentségben, és hozzájárulnak annak felépítéséhez 4169; a szentekben kinvtl-

vánítja Isten az ó jelenlétét 4170; vö. M lb és M 3bd (A szentek közössége).
Máru! az egyház ősképe a hit, a szeretet és a Krisztussal való tökéletes egység vonatko*
zásában 4177k; a szentek hierarchiájában az asszony názáreti Mária az egyház
képmása 4841; a hitben, reményben és szeretetben való elóichaladásban, vala*
mint az isteni akarat követésében az ó képiére hasonul az egyház 4178; Mária
mint az egyház anyaságának előképe 4177; Knsztusnak, miként Mánában, a
hívók szívében is meg kell születnie és növekednie kell az egyházon keresztül
4178; Mária az anyai szeretet példaképe, amely szeretetnek lelket kell öntenie
az egyház apostoli küldetésébe 4178; Mánában az egyház a megtestesülés tit-
kát mélyebben megismeri,és vőlegényéhez egyre inkább hasonlóvá válik 4178;
az egyház mint a hívók anyja vagy Knsztus menyasszonya: G 2a (Az egyház
megne vezései).
Mánában az egyház már tökéletessé lett 4178; a szent Szűzben már szeplő és ránc
nélkül eljutott az egyház a tökéletességre 4841; Mána az ellövendő világban
beteljesülő egyháznak képe és kezdete, és a földön mint a remény és vigasz jele
a zarándokló egyház előtt világít 4179; a szentség útján előtte jár 4841; Mária
oltalmazza az egyházat 4619; Mária oltalmában és közben|árására az egyház
legyőzi a személyes és a társadalmi élet “bűneinek struktúráját”, és Krisztus
“valódi megváltását” nyeri el 4619; vö. E 6 (Mária, Jézus Krisztus anyja);E 6 f
(Mána mint az egyház és a hívók eszményképe).
József az egyház védószentje, mert a szent család élén állt 3262k; vö. E 6 db (József
közreműködése a megváltásban).
A zarándokló egyház idegenben tartózkodik, és a mennyeit keresi 4111; az eljövendő és
maradandó várost keresi 4124; a hívók zarándokként tartanak a szent város,
Jeruzsálem felé 4008; a földi zarándokok keresztény közössége Krisztushoz
vezet közelebb 4170; Knsztus Lelkében a keresztények az emben történelem
beteljesülése felé zarándokolnak 4345; a hívók nem földi, hanem égi természe-
tű országnak a polgárai 4133; csak a hitben érthető meg a földi és az égi polgár*
ság egybefonódása 4340; vö. G lb f (Az egyház beteljesedése); G 2bb (Az
egyház szentségi mivolta: egyház és Isten országa; az egyház növekedése és
fennmandása); M lb (A zarándok egyház eszkatolegikus jellege).
Az egyház a világban van, és annak alakját hordozza: G 2bb (Az egyház szentségi
jellege); G 7aa (Az egyház, a világ és az emberi nem).
Az egyház zarándokúján 'szenvedést, ‫’י‬kísértéseket, szomorúságot, a nlág üldöztetését és ΛIsten
ligasztalásait tapasztalja meg '4115 *4121 b4124 4344 4147‫ ;י‬behatároltnak és
kicsinek ismén önmagát 4619; az oltárközösségek gyakran kicsik és szegények,
vagy szétszóratásban élnek 4151; az egyházban vannak vértanúk 1822 2779
4321; az egyház arra van meghívva, hogy, miként Krisztus, a szegénység és az
üldöztetés útját válassza 4120.
Az egyház egyszerre szent és tisztulásra szoruló, a bűnbánat és a megújulás útját járja
4120 4321; szentsége tökéletlen 4168; szüntelenül érnie kell 4343; újból és
újból evangclizálm kell az egész egyházat 4625; az egy ház erősítése a hűségben
és a szüntelen megújulásban a kegyelem ereje által 4124; a feltámadott Úr ereje
megerősíti az egyházat szomorúságainak és nehézségeinek leküzdésében 4121;
a Szentlélek ('Knsztus Lelke) eszközli ki az egyház megújulását ^azyvangélium
ereje által, 1 bármely állapotú hívet közötti különleges k egyetmek által) b4104 '4116(4113)

1292
 Témakörök szerinti mutáló ‫ ־‬G: Isten egybegyűjti népét

4124 c4131; az ifjúság az egyház jelképe, amely önmag* állandó megújulására,

1 1 1 . folytonos megfiatalodásra kap felszólítást 4492.
Az egyház nem csak előre elrendeltekból és szentekből áll 1201 1203 1205k 1221
2408 2463 2472-2478 3803.
Az egyház ‘folá 3 arándoklásában bűnösöket ölel magába 4120 '4190; az egyház törté-
nelmében nem hiányoztak a klenkusok és a világiak közül olyanok, akik hűtle-
nek voltak Isten Leikéhez 4343; az egyházat a hívók bűnei megsebzik 4128; a
bűnösök megtérésében a szeretet, a példaadás és az imádság által működik
közre 1674 4128; Isten igéje és a szentségek révén szabadul meg az ember a
bűn és a gonosz hatalmától és lép be az Istennel való szerctetközösségbe 4755;
a bűnbocsánat szentségihez járuló bűnös ismét kicngesztelódik az egyházzal
4128; az egyháznak teljhatalma van megbocsátani minden bűnt 349; az egyház
mint a bűnök megbocsátásának közvetítője: D 4b (Közös bűnök: az egyház és
a bűnösök); D 4c (A társadalom bűnös struktúrái: egyház és bűn); D 7bb (Az
egyház mint a megbocsátás közvetítője); K 3 (A keresztség szentsége); K 6 (A
bűnbocsánat szentsége).
Távolság a hirdetett üzenet és az emberi gyengeség között azoknál, akikre az evangé-
liumot rábízták 4343; a püspök gyenge emberként együtt szenvedhet azokkal,
akik tudatlanok és tévelyegnek 4152.
Az egyházat meg kell tisztítani a thedésektől 1510 1520 1763; tagjainak hibáit le kell
küzdenie 4343; a keresztények közötti egység helyreállítása a megtisztuláson és
megújuláson való közös fáradozásban 4530; vö. G 3af (Az egység fenyegetett-
sége az egyházban és az egység megújulása).
Az egyház beteljesedése ‘a~ idők légén, ha mennyei dicsőségben, ' ‫ ״ע‬eljövendő úlágban '4102
b4168 4179 b4190 4340' 4332* 4198‫ ;׳‬vö. G lb f (Az egyház beteljesedése); M
lb (A zarándok egyház cszkatologikus jellegp).

G 3 C . .AZ EGYHÁZ KATOLIKUS

3ca A katolikusság alapja Istenben. Az egyháznak terjeszkednie kell, és Isten

teljességére kell eljutnia 4117; az idők végén Adámtól kezdve minden megiga-
zult az Atyánál fog összegyűlni az egyetemes egyházban 4102; az egyház egye-
temessége az Úr ajándéka 4133; Krisztus minden népből egybehívta a hívőket
Lelke kiárasztása által és teste részévé tette őket 4112.
A Szentlélek mindenki számára lehetővé teszi, hogy kapcsolatba lépjen a húsvét titká-
val 4322.
Vö. F 1 (Isten irgalmassága és egyetemes üdvözítő szándéka).
3cb Az egyház egyetemessége. A hitvallások hite a “katolikus” egyházban 3—5
12 15 19 21 23 27-30 36 41//51 60 126 150 4119 (4133 4151 4186).
Az egyház katolikussága, egyes részeinek közössége és egysége 4133 4147.
Isten népe különböző népekből gyűlik össze 4133k.
A szegények melletti elkötelezettség, amelyből senki sincs kizárva, az egyház lényegé-
nek és küldetésének egyetemességét tárja fel 4761.
3cc Az egyház küldetése minden néphez és em berhez Az egyház arra van
rendeKe, hogy az egész emberiséget átölelje ‘hely- vqgy időbeli korlátozások nélkül
350 '3166 3185 4103 4124 4132k 4135 4141 4154 4343 4332 4301 4159 ‫ ;־‬az
emberek történelmébe lép be, és mégis túllép az időn és a népek közti határo­

1293
 Témakörök szerinti mutató - G: Isteu egybegyűjti népét

kon 4124 4135; egyetemességében nincs kötve az embert kultúra semmiféle

különleges formájához, sem politikai, gazdasági vagy társadalmi tendszerhez
4342; az a küldetése, hogy hirdesse Krisztus és Isten országát, és annak mmden
népben alapot vessen 4106.
Λ messiási nép az egész emberi nem számára az egység, a remény és az üdvösség
csírája 4123; mindenki számára a megváltás eszközeként szolgál 4123; az egész
világban küldetése van 4123 4186.
A katolikus egységhez tartoznak a katolikus keresztények, a többi keresztény és min-
den üdvösségre meghívott ember 4135. Vö. G 2bd (Az egyház küldetése és
feladata).
3cd Az egyház és az evangelizáció, ill. a misszió. A hit rá van utalva az igehír-
detésre: A 2bh
Az egyháznak úgy kell továbbadnia az evangéliumot, ahogyan Krisztus tette 4573; Jé-
zus igehirdetése: E 2bb; E 3bb; Krisztus maga tanít az egyházon keresztül
3806; azt akarja, hogy népe az evangélium püspöki hirdetése által növekedik
4187; az egyháznak joga és kötelessége bemutatnia a kinyilatkoztatott tanítást,
mivel ó annak őrzője és tanítója 807 3012 3020 3540; a prédikáció és a keieszt-
ség által szüli meg az egyház a gyermekeket, akik a Szentlélektól foghattak, és
Istentől születtek a halhatatlan életre 4178.
Az egyház Krisztus parancsát az üdvösség igazságának hirdetésére az apostoloktól kapta
4141; nekik adta Krisztus a feladatot, hogy‫ ־‬mindenütt (az egész teremtésben)
hirdessék az evangéliumot '4006 4147 4207 4332 '4185; pünkösdkor ó küldte
el nekik a Szendéiket, hogy ereje által tegyenek tanúságot róla a föld határáig
4145 4148; az Úr halálát és feltámadását hirdették 4405; a beszéd különböző
módjait alkalmazva prédikáltak: katekézisek, elbeszélések, tanúságtételek, hím-
nuszok, dicsőítések, imák és az akkon idők más irodalmi formái 4405; igehír-
detésükkel ácsolták össze az egyházat 4143.
Az evangelizáció feladata az egy ház kegyelme, hivatásai* sajátossága 4573; ez határoz-
za meg önazonosságát és hozzájárulásának eredetiségét 4617; az evangélium
hirdetése mint az egy'ház valódi küldetése 4755; az egyház az evangelizáció
érdekében létezik 4573; azon van, hogy minél tovább és minél több embernek
hirdesse az evangéliumot 4575.
Az evangelizáció az üdvösségnek ('Isten igéjének) hirdetése ('és tanítása) '4573 4755;
minden népre (“minden emberre különbség nélkül) ki kell terjednie '4617 4620;
az evangelizálás az egyház számára azt jelenti, hogy az emberi nem minden
köre számára elviszi az örömteli hírt, hogy az (az emberi nem) leikébe eljusson,
és azt megújítsa 4574; Jézusnak a szegényeket és szenvedőket előnyben része-
sító szeretetét kell tükröznie 4617; az egyháznak Krisztust mint a vallásos élet
teljességét kell hirdetnie 4197; folyamatosan küld igehirdetóket, míg új egyhá-
zak nem jönnek létre, amelyek maguk képesek hirdetni az evangéliumot 4141;
az evangélium hirdetésében az egyház a hallgatókat a hitre és a hit megvallására
vezeti, előkészíti őket a keresztségre, kiszakítja őket a tévedés fogságából, és
Krisztus testévé teszi őket 4141; segíti a missziókat 4140.
A keresztények az üdvösségnek olyan üzenetét kapták, amelyet be kell mutatniuk min-
denkinek 4159 4301; a szeletet erre sürget 4328; Krisztus minden tanítványá-
nak kötelessége a hit magjait elvetni 4141; az evangéliumon belül mindenkinek
megvan a mag?! szerepe és karizmája, ami szerint szolgálja az evangéliumot

1294
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

4618; az ifjúságnak kell elvinme a hitet a világba 4492 4635; a helyi közössé-
gekben Krisztus evangéliumának hirdetése révén gyűlnek össze a hívók 4151;
vö. A 2bb (Hit és igehirdetés).
A püspökök mint az apostolok utódai az Úrtól kapják küldetésüket, hogy minden népet
tanítsanak, és minden teremtménynek hndessék az evangéliumot (4145) 4147k
4152; a pásztoroknak az a feladata, hogy az egész népnek és az egész emberi
nemnek tanítsák az evangéliumot (4149) 4534; az imádság, a prédikáció és a
szeretet műwi által azoknak is gondját kell viselniük, akik még nem tartoznak
az egy nyájhoz 4152; híveiket apostoli és missziós munkára kell buzdítaniuk
4152; a missziók számára munkásokat, szellemi és anyagi segítségeket kell elő-
teremteniük 4147; Péter utódaira hagyományozódott a keresztény név terjesz-
tése 4147; vö. H 2f (A püspökök és a világ); H 3a (Általános megjegyzések a
püspökök ígchirdctó szolgálatáról); H 3ca és H 3cb (A püspökök és a pápa
mint hivatalos tanbeli döntést hozó szervek).
A papoknak arra kell gondot viselniük, hogy az egész emben nemet az egyház egységé-
re vezessék 4154; vö. H 5 (A papok szolgálata).
A nlágak evangelizációját az pecsételi meg azért hatékony, mert a világ megszokott
körülményei között történik 4161; a világiaknak azon kell fáradozniuk, hogy az
üdvösség isteni terve minden korban minden emberhez eljusson 4159; ók tud-
|ák és nekik kell, még ha időbeli gondok veszik is őket igénybe, a világot evan-
gelizálni és Knsztus országának növekedéséhez a világban közreműködni 4161;
evangelizáció a világiak által: G 6 ca (A világiak apostolsága).
A világiak általi evangelizáció feladatában a házasság és a család életállapota különö-
sen értékes 4161; a hit első hírnökeinek a gyermekek számára a szülőknek kell
lenniük 4128; vö. G 6 cc (A világiak küldetése és feladata a házasságban és a
családban).
A nlág, az egyes emberek és az emben táisadalom segítsége az evangélium hirdetésében
4340.
Az evangélium szolgálatát megnehezíti a bűn 4619; az evangélium hirdetésének csór-
bulása a földkerekségen a ketesztények megosztottsága miatt. 4185 4530.
Az ember, akit evangelizálni kell, társadalmi és gazdasági problémáknak kiszolgáltatott
személy 4579; vö. C 4kd (Az emben nem veszélyei és problémái); C 4ke (A
szegények); az evangelizáció célja - : az ember átfogófelszabadítása 4626; - : az
ember igazi megvalósítása 4626; —: a személyes megtérés és a társadalmi átala-
kulás 4620; az embert individuális és társadalmi fejlődés alanyává alakítja át
4628; - : az evangelizáció nem jelenti az igazságosság, a felszabadítás, a fejlő-
dés és béke elhanyagolását a világban, hanem azokat támogatja 4579; - : az
emberek segítése 4579; azonosság és különbözőség az evangelizálás és az em-
ben segítség között 4758; az egyház az evangélium elejével szegül szembe
azokkal a kritikákkal, értékekkel, szokásos gondolkodásmódokkal, hajtóerők-
kel és életmodellckkel, amelyek Isten igéjének és üdvözítő tervének ellent-
mondanak, azt felborítják 4575; a dél-amenkai nyomort és jogtalanságpt te-
kintve Isten népének és minden kereszténynek kötelessége az evangelizáció
4619; a dél-amerikai egyháznak hirdetnie kell a szegények számára az evangéli-
umot, és szolidánsnak kell lennie velük 4496;vö. C 4gm (Felszabadítás és struk-
túraváltás); D 4d (Felszabadítás és a bűnös struktúrák leküzdése).

1295
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

Egy szegény egyház tanúsága cvangelizálja a gazdagokat azáltal, hogy megtéríti őket
4634; a népi vallásosság nem csak tárgya az evangelizálásnak, hanem aktív for-
mája, amellyel a nép állandóan önmagát evangelizálja 4624; ahogyan az egész
egyházat, úgy a nép vallását is újból és újból evangplizálm kell 4625; vö. G 7ae
(Egyház és kultúra: népvallás).
Evangelizáció és kultúra, az evangélium és az evangelizálás nincs hozzákötve egyetlen
kultúrához sem, de azokkal összeegyeztethetők,bensóleg átjárhatják azokat, és
nincsenek alárendelve nekik 4577; az evangéliumot kultúrával átitatott embe-
rek viszik át a gyakorlati életbe 4577; a kultúra és az evangélium közti szakadás
végzetes 4578; a kultúrát vagy a kultúrákat evangelizálni kell, és így újjászülni
4576 4578.
Az alkalmazkodó igehirdetés minden evangelizáció törvénye - : az egyház Krisztus iize-
netét a fogalmak és a különböző népek nyelveinek segítségével fejezte ki, és
azt a filozófia segítségével tette érthetővé, hogy az evangélium mindenki felfb-
góképességének és a képzettek igényeinek megfeleljen 4344; - : így minden
nép Krisztus üzenetét a maga módján fejezheti ki 4344; az egyház és a külön-
bözó kultúrák közötti csere támogatása; az egyháznak szüksége van ebben a
cserében szakemberekre - hívőkre és hitetlenekre 4344; az egyháznak küldeté-
sében meg kell felelnie a mai világ viszonyainak 4162; vö. G 7ae (Egyház és
kultúra: népvallás).
A vallásszabadság alapelve kedvez az emberek keresztény hitre hívásában 4245; kén}‫׳‬-
szermentesség a hit befogadásában: L 5g (Emben jogok).
3ce Az egyház viszonyulása a vallásokhoz A nem keresztény népeknél egyfajta
rejtett erő komolyan vétele megtalálható, olykor egy felsóiendű istenség vagy
atya elismerése 4196; a szellemi és erkölcsi értékeket, amelyek más vallások
híveinél megtalálhatók, a keresztények elismenk mint megórizendót és támo-
gatandót 4196; az egyházon kívül is megtalálhatók részei a megszentelódésnek
és az igazságnak, amelyek Krisztus ajándékaként utalnak az egyetemes egység-
re 4119 ; azok, akik még nem fogadták be az evangéliumot, különféle módon
vannak Isten népére utalva 4140; vö. C 4dd (Isten és a vallások); Flb (Isten
egyetemes üdvözítő szándéka); G 2bb (Az egyház szentségi jellege); G 2bc (Az
egyház szükségessége az üdvösséghez).
A zpdó néphez lelkileg kapcsolódik az egyház (‘Isten és a kiválasztottak szövetsége alapján,
az ígéret ésJézus Krisztus származása miatt, ha közös örökség alapján) '4140 14198; az
egyház, az Újszövetség Krisztusban, Izrael népének történelmében és az Oszö-
vétségben lett előkészítve 4102 4122; a hit kezdetei és az egyház kiválasztása a
pátriárkáknál, Mózesnél és a prófétáknál lelhetóek fel 800 4198 (4221); minden
keresztény hívó bele foglaltatik Abrahám meghívásába 4198; az egyház üdvös-
ségének előképe a választott népnek a fogság földjéről történő kivonulása 4198;
Izraeltől kapta meg az egyház az Ószövetség kinyilatkoztatását 4198; vö. A le
(A kinyilatkoztatás szakaszai); E lb és le (Jézus Krisztus megjövendölése az
Ószövetségben és a hívók üdvözülése az Ószövetségben); G lbb (Az Ószövet-
ségben előre jelzett egyház); G 2ba (Egyház a zsidókból és pcgányokból); K la
(Szentségi jelek az Ószövetségben).
Az evangélium be nem fogadása ellenén? a zsidókat az ősatyák kedvéért szereti Isten;
az egyház várja a napot, amikor minden nép gy hangon kiált az Úrhoz 4198; az
egyház a prófétákkal együtt várja a beteljesülés napját 4198.

1296
 Témakörök szerűid mutató - G: Isten egybegyűjti népét

Jézus szenvedését nem szabad sem minden akkor éló zsidónak, sem a mai zsidóknak
különbségtétel nélkül a terhére írni 4198; az egyháznak mint Isten új népének
megléte ellenétc nem tekinthetők a zsidók sem Istentől elvetetteknek, sem el-
átkozottaknak 4198; az egyház fájlalja a zsidók üldözését és az antiszemitizmus
megnyilvánulásait, bármely korban és bátki részéről történjék is 4198;
Isten üdvözítő szándéka azokat öleli magába, akik elismerik a Teremtót, különöskép-
pen említve a mus~limkal 4140 (4197); az egyház ekképpen értékeli őket: a-
gaszkodnak Ábrahám hitéhez, az egyetlen Isten imádásához, tisztelik Jézust és
Máriát, várják az utolsó ítéletet, és hangsúlyt fektetnek az erkölcsös életre, az
imára, az alamizsnára, a böjtre (4140) 4197; ellenségeskedések és viszályok a
múltban a keresztények és a muszlimok között 4197; mind a kettejüknek el kell
felejteniük a múltat, fáradozniuk kell egymás kölcsönös megértésén, és közö-
sen kell védelmezniük, támogatniuk a társadalmi igazságosságot, az eikölcsi
értékeket, a békét és minden ember szabadságát 4197; vö. A 2ab (Az emberi
képesség a vallási igazságok megismerésére).
A más vallások híveinek életét egy felsőbb istenség és atya komolyan vétele és meg-
vallása hatja át vallásos érzülettel 4196; például - : hinduizmus■, az isteni titok
kifejezése mítoszokban és a filozófiában 4196; - : buddhizmus', a világ elégtelen
mivoltának felismerése és a tökéletes megszabaduláshoz, valamint a legfőbb
megvilágosodáshoz vezető út tanítása 4196; a vallások azon fáradoznak, hegy a
nyugtalan emberi szívet megérintsék azáltal, hogy utat mutatnak tanításukkal,
életszabályaikkal és szent rítusaikkal 4196; a katolikus egyház semmit sem vet
el, ami a vallásokban, különösképpen a hinduizmusban és a buddhizmusban
igaz és szent 4196; a keresztények párbeszéde és együttműködése más vallások
híveivel, amelynek során a ke !észtén yeknek el kell ismerniük, megkell őrizni-
ük és támogatniuk kell azok szellemi és erkölcsi javait és szociokulturális érté-
keit 4196; vö. A 2ab (Az emberi képesség a vallási igazságok megismerésére).
Isten nincs távol azoktól, akik árnyakban és képekben keresik az ismeretlen Istent
4140.
Az egyháznak szüntelenül hirdetnie kell Krisztust, aki az út, az igazság és az élet; benne
találják meg az emberek a vallási élet teljességét 4196; vö. G 3cd (Az egyház és
az evangelizáció, ill. misszió).
3cf Az egyház viszonyulása a nem hívőkhöz és az ateistákhoz Az egyházon
kívül megtalálhatók a megszentelódésnek és az igazságnak elemei, amelyek az
egyetemes egységet sürgetik 4119.
.Akik még nem fogadták be az evangéliumot, azok Isten népére vannak ráutalva 4140;
aki Krisztus evangéliumát és az egyházat önhibáján kívül nem ismeri, mégis
őszintén keresi Istent, és igyekszik akaratát teljesíteni, örök életet nyerhet, és
megkapja az üdvösséghez szükséges segítségeket 4140; ami náluk jó és igaz
megtalálható, azt az egyház az örömhír előkészítéseként és Isten ajándékaként
értékeli 4140; vö. A 2ab (Az emberi képesség a vallási igazságok megismerésé-
re); F lb (Isten egyetemes üdvözítő szándéka); G 2bc (Az egyház szükségessé-
ge az üdvösséghez).
Az ateizmus formái és okai: C 4kh.
Az egyház és az ateizmus: Az egyház elutasítja az ateizmus tanításait és intézkedéseit,
m int ami ellentmond a z értelemnek és a z emberi tapasztalatnak 3021k '4321; a hívók
felelőssége az ateizmusért (ha ók a vallás arcát a torz vallási nevelés, tanítás

1297
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

vagy gyakorlat által eltakarják) 4319; az egyház komolyan veszi az ateizmus

okait, és megvizsgálja azokat 4321; a hívók és nem hívók együttműködése és
párbeszéde a világ építésében 4321; az egyház arra hívja az ateistákat, hogy
szemléljék figyelmesen Krisztus evangéliumát 4321;
A tanítás megfelelő ismertetése és az egyház szeplőtelen élete és tagjai mint az üdvös-
ség ateizmus elleni eszközei (4319) 4321; az emben méltóság megsértése és a
kétségbeesés az isteni alap és az örök élet nélkül 4321.
Az eszkatologikus remény nem akadálya a világi feladatok teljesítésének, hanem azo-
kát motiválja: C 41c (Az emberi tevékenység rendje); C 4ij (A keresztények és
az emben tevékenység); G 4bf (A keresztények feladatai a világban); M lb
(Eszkatologikus remény és földi valóság).
3cg A katolikusság fenyegetettsége és feltételei. A katolikusok ahhoz az egy-
házhoz tartoznak, amelyet Knsztus alapított, és amelyet Péter és a többi após-
tol utódai kormányoznak, akiknél az apostoli közösség eredeti intézménye és
tanítása, éppen ennek az egyháznak, igazságának és szentségének öröksége sér-
tétlenül és elevenen fennmarad 4530; a hívók egység utáni vágya egy nyájban
egy pásztorral 4139;vö. G 4a (Az egyházhoz tartozás).
A katolikussághoz olyan mozzanatok tartoznak, amelyek nincsenek meg minden egy-
házban: a hitvallás elismerése, a szentségek, az egyházi vezetés és közösség
(3802) 4137 4139; a többi keresztény egyház és közösség, valamint a katolikus
egyház között nincs egyetértés a tanításban, a fegyelemben és a struktúrában.
Ezért vannak akadályok, amelyek az egész egyházi közösségnek útjában állnak
4188; párbeszéd a konstantinápolyi egyházzal a hitben és a szentségekben való
közösség céljával 4435; vö. G 3af (Az egység fenyegetettsége az egyházban és
az egység megújulása); G 3ag (A katolikus egyház, más egyházak és egyházi
közösségek).
Tévedések az egyházban a katolikus igazság tekintetében 1667.
A donabzmus mint a nem katolikus egyház fel fogás egyik típusa 705 912.
Az igazságok hierarchiája: A 4bb (A teológia módszerei); H 3bb (A tanbeli döntések
tárgyai és fajtái).

G 3 D, Az EGYHÁZ APOSTOLI
3da Krisztus az apostolokra alapozta az egyházat. A hitvallások hite az apostoli
egyházban 42-49 60 150 4119 (4151).
A^apostolokraalapozva. Knsztus az egyházat az apostolok küldetésén: építette 4142; az
apostolokban alapozta meg és Péterre építette 4143; Péterre és az apostolokra
bízta az egyház terjesztését és vezetését 4119 4141 4143 (4144); az evangélium
hirdetése által ácsolták össze az egyházat 4143; az evangélium hirdetése az
apostolok révén: G 3cd (Az egyház és az evangelizáció, 1 1 1 . misszió); az aposto-
lók és utódaik egyházakat hoztak létre 4147; az apostolok küldetése pünkösd-
kor lett megerősítve 4143; ez a világ végéig fog tartani 4144.
Krisztus az apostolokat Péterrel az élükön testületileg vág)‫ ׳‬állandó csoportosulásban
iktatta be 4143; Knsztus erre a testületre bízta az Újszövetség minden dolgát
4190; az Úr rendelése szennt az apostolok egy apostoli testületet alkottak 4146;
ók Krisztus teljhatalmának részesei 4143; az apostolok méltósága azonos, de a
teljhatalomban különbség van 282 2594.

1298
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

Az oldás és kötés hivatalát Péteren kívül az apostoli testület is megkapta 4146; vö. K
6 d (A bűnbocsánat szentségének kiszolgáltatója).
1 Pünkösdkor az apostolokat Krisztus a Szendétekkel ajándékozza meg feladatuk betol-
téséhez 4145 '4148; az apostolok tekintélye a Szentíélek különleges ajándéka
4113; az ó tekintélyüknek vannak alárendelve a kanzmatikusok 4113.
Krisztus egy nőt sem választott a tizenkettő közé 4592; - : az apostoli tisztséget egy
nőre sem bízta rá 4593; Mária sem lett tagja a tizenkét apostol testületének
4594; Krisztus apostollá csak férfiakat hívott meg 4840; az apostolok (tehát
férfiak) voltak jelen Krisztussal az utolsó vacsorán, és kapták meg a feltámadás
napján a Szendéiket 4840.
Péterre αίαραζίν. Krisztus az egyházat Péterre építette 4143; Péterre hagyta rá, hogy az
egyházat legeltesse 4119; Krisztus tette Pétert az apostolok fejévé 3055; az
egyház sziklájává, egész nyájának pásztorává tette, és neki adta a mennyek or-
szágának kulcsait, 4146; az apostoli testület élén áll 4143 4190; innen ered
Péter primátusa 350k 446 640 774k 3053k 3055 3308 (4144); Péter pnmátusi
mivoltából származó különféle megnevezések 3308.
Péter az egyház 'másodrangú és blátható alapja '774 ('3051) b4611; ó az egész egyház
látható feje 942 (944) 1207 3055; a hit és a közösség egységét mint elvet és
alapot állította a többi apostol elé 3051 4142; Péter közvetlenül Krisztustól
kapta bírói teljhatalmát, nem pedig az egyház közvetítésével ('‫ י‬ánati határodat
áltat) '350 '640 3054 3055; ó \olt Krisztus helytartója 942 1263.
Péter a teljes joghatósági hatalmat megkapta 1052; nem csak a tiszteletbeli primátust
3055; az apostolok nem Péter nélkül vagy Péter ellen kapták teljhatalmukat
3309; bírói teljhatalmuk Péter hatalmának volt aláiendelve 1052; Pál sem \olt
egyenrangú Péterrel (azon tévedés ellen, miszerint az egyháznak két feje van)
1999 3555; elutasított: ‫ ק‬éter sosem volt primátusának tudatában] 3455.
Péter megkapta a kötés és feloldás tisztségét 4146.
3db Az apostoli hagyomány a Szentírásban és a hagyományban. Vö. A 3a (A
hagyomány lényege); A 3c (Hagyomány és Szentírás); H 3a (Általános meg-
jegyzések a püspökök igehirdetói szolgálatáról).
Isten igéjét 'Krisztus is a '*Szentlélek az apostolokra bízta rá '1501 '3006 '4207 b'4212
b4224; a Szendélek tanította az apostolokat 4405; az éló hagyomány az aposto-
lóktól származik 4212k 4534; prédikációkban, példákban és intézményeken
keresztül adták tovább azt, amit Krisztustól kaptak, vagy amit a Szendélek su-
gallatára tanultak 4207; az Úr szavait tökéletes megértéssel és a hallgatók 1gé-
nyernek megfelelően adták tovább 4405; vö. az apostolok igehirdetése: G 3cd
(Az egyház és az evangelizáció, ill. misszió); az apostolok az evangéliumot mint
az egyház alapját adták tovább 4144; amit Krisztus parancsa szerint prédikál-
tak, azt később az isteni Lélek sugalmazása alatt írásban hagyomány ózták át ók
maguk és az apostoli férfiak 4225; vö. A 3b (Szentírás); az apostoli hagyományt
apostolok által beiktatott püspökök és utódaik őrzik meg 4144 4208; vö. K 8
(Az egyházi rend szentsége); a hit megerősíti Jézus cselekedeteinek és tanításá-
nak az emlékét 4405; vö. A 2b (A hit); L 2c (A hit erénye); az egyház teljesíti az
isteni feladatot, hogy Isten igéjét őrizze és magyarázza 4219; vö. A 3be (A
Szentírás magyarázata).
Az apostoli hagyomány a Szentlélek segítségével továbbfejlődik az egyházban 4210; a
hagyomány miatt Isten szüntelenül párbeszédben áll az egyházzal 4211; az egy­

1299
 Témakörök szerűm mutató - G: Isten egybegyűjti népét

ház a tanításban, az életben és az istentiszteletben közvetíti minden nemzedék

számára azt, ami az övé és amiben hisz 4209.
Az apostoli hagyomány mindent átölel, ami Isten népét szent életre vezeti és a hitben
gyarapítja 4209; az egyház gyakorlata a liturgiában, az imában és a hit megváló-
sításában mint a hagyomány kntériuma 4209 4213.
A hagyománynak eleven karaktere van, és az egyház egyetemes tanítóhivatalának vala-
mint Róma püspökének nem mond ellent 4822; a kinyilatkoztatást a püspökök
jogszerű utódlása és Róma püspökének gondoskodása (tanítóhivatal) csorbítat-
lanul adja tovább, őrzi meg és hűen magyarázza 4214 4150 4534; vö. H 3a
(Általános megjegyzések a püspökök igehirdetó szolgálatáról).
A katolikusok ahhoz az egyházhoz tartoznak, amelyet Krisztus alapított, és amelyet
Péter és a többi apostol utódai kormányoznak, akiknél az apostoli közösség
eredeti intézménye és tanítása, éppen ennek az ejyháznak, igazságának és szent-
ségének öröksége sértetlenül és elevenen fennmarad 4530.
3dc Az egyházi hivatal az apostolok utódlásában. Λ hivatalviselők a Szentlélek
kegyelmi ajándékait kapják meg a megszakítatlan apostoli utódlásban és Krisz-
tus papi szentsége révén 4857; az apostolok kézrátétcllel adták tovább azt a
lelki ajándékot, amelyet a püspökszentelésben közvetítettek 4145; a püspök-
szentelés szentségiig őrzi meg az apostoli utódlást 4821; vö. K 8 c (Püspök-
szentelés).
Elítélt: [Az egyház álban az értelemben apostoli, hogy minden megkereszteltet após-
toli utódnak kell tekinteni] 4720; [Az oltáriszentség nincs szükségképpen össze-
kapcsolva az egyházi renddel]. Ez a felfogás az egyház apostolt szerkezetét
sérti 4723.
A püspökök. Az apostolok munkatársaiknak adták át küldetésüket, és elrendelték, hogy
eszerint hitelesített férfiakat kell felvenni erre a szolgálatra 4144; az apostolok
püspököket és diakónusokat iktattak be 1 0 1 ; az evangélium megőrzésére hág‫־‬-
ták maguk után a püspököket, és adták át nekik tanítói hivatalukat 4208; a
püspökök ‘isteni beiktatás alapján utódai az apostoloknak 101 1318 1768 3061
3307 3804 4142 '4144 4147k 4153 4187 4208 4533; általuk marad meg az
apostolok hivatása, hogy legeltessék az egyházat 4144; vö. G 2bb (Az egyház
szentségi mivolta: az egyház fennmaradása és növekedése); a püspöki hivatal
különleges méltósága, ami a kezdettől fogva tartó apostoli utódlás alap!a 4144;
Krisztus apostolai által teszi a püspököket szentségének és küldetésének része-
seivé 4153; a püspöki hivatalban egymást követők az igazság biztos kegyelmi
ajándékát kapták meg 4532; elutasított [Az oldás és kötés teljhatalmát csak az
apostolok kapták meg, nem pedig az utódaik] 732 (1476).
Az apostoloknak és követőiknek a papságban adatott meg a teljhatalom,hogy Krisztus
testét és vérét átváltoztassák, bemutassák és szétosszák (1740 1752) 1764 1771;
a bűnök megbocsátásának hatalma az apostoloknak és utódaiknak a papi tiszt-
ségben adatott meg 308 348 1670 1679 1764 1771; vö. K 6 d (A bűnbocsánat
szentségének kiszolgáltatója); K 8 a (Az Újszövetség papsága).
A Szentlélek iktatja be a püspököket, akiknek szolgálata által papokat is az egyház
vezetésére rendel 3328.
Vö. G 3ad (Egyház az egyházakból és az egyházakban); H la (A szolgálati hivatal
alapítása |ézus Krisztus és az apostolok küldetésében); H 2 (A püspökök pász-
tori szolgálata); H 3 (A püspökök igehirdetó szolgálata).

1300
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

A püspöki testület. A püspökök állapota az apostolok testületét követi a tanító hivatal-

bán és a pászton vezetésben 4146 (4187); az apostolok testületé ebben állandó-
an fennmarad 4146; vö. G 2 bb (Az egyház szentségi mivolta: az egyház fenn-
maradása és növekedése); a párhuzam Péter és a többi apostol, ‫ ש‬. a pápa és a
többi püspök között nem fogJal!a magában sem az apostolok tendkívüli hafal-
mának átadását az utódokra, sem a testület feje és tagjai közötti egyenlőséget
4353; a pápa minden püspökkel való hierarchikus közösségének biztos gyökere
van a hagyományban 4358.
A püspöki testület és a szolgálatok hierarchikus közössége: G 3ad; H le; H 2d; H 3a;
H 3ca; H 3cc; H 3cd; H 3dc.
Róma püspökének péteri szolgálata: Péter hivatalának fennmaradása utódaiban 4144; vö.
G 2bb (Az egyház szentségi mivolta: az egyház fennmaradása és növekedése);
Róma püspöke Péter apostol utóda 111 133 136 181 233-235 861 1053 1264
1307 1868 2540 2593 3056k 3058 3059 3067 (3555) 4146k 4187; ezért nevezik
“apostoli szék”-nek, “Péter apostol széké”-nek, “apostoli forrás‫ ״‬-nak a pápa
székét 136 149 217k 238 és passim.
Róma püspöke mint Péter utóda a püspökök és a hívek sokfélesége egységének min-
dig jelenlévő és látható elve és alapja 4147; Péter utóda mint az egyház egysé-
gének alapelve és alapja: G 3ab (Egyházi egység mint a sokféleség egység:);
Péter utódaira hagyományozódott át a keresztény név terjesztése 4147.
A pápák ugyanannak a hatalomnak a teljességében követik Pétert 1053.
A Szentlélek segítsége Péterben lett megígérve a pápának 4150.
A római szék pnmátusa nem zsinati határozatnak köszönhető 350 640 874.
Péter utódainak szolgálatához az egyházon belül vö. G 3ab; G 3ad; H le; H 2b; H 2d;
H 3a; H 3cb; H 3cc; H 3cd; H 3dd.

4. A hívők k özössége és küldetése

G 4 a. A z egyházhoz tartozás

A messiási népet Isten gyermekeinek méltósága és szabadsága jellemzi 4123.

A hívók - : a keresztség révén lesznek az egyház tagjai 1314 1671 2567-2570 3685
3802 4127 4136 4157 4720 4852; - : a keresztség révén részesednek Krisztus
papi, prófétai és királyi hivatalából 4125 4151 4157 4720 4852 4858; vö. E 3b
(A közvetítés formái); K 3e (A keresztség hatása); tökéletes kapcsolat az egy-
házzal a bérmálás révén 4127; vö. K 4d (A bérmálás hatása).
A keresztség senkit nem részesít olyan jogban, hogy általa az egy házon belül közhiva-
falt kapjon 4603.
Az egyház a katekumeneket is magába foglalja 4138; vágyuk teszi őket az egyház
tagjává 4138.
A katolikusok ahhoz az egyházhoz tartoznak, amelyet Krisztus alapított, és amelyet
Péter és a többi apostol utódai kormányoznak, akiknél az apostoli közösség
eredeti intézményre és tanítása, éppen ennek az egyháznak, igazságának és szent-
ségének öröksége sértetlenül és elevenen fennmarad 4530.
Az egyház közösségébe azok tagozódnak be egészen, akik a hitvallás, a szentségek és
az egyházi vezetés és közösség kötelékét elismerik 3802 4137; nem üdvözöl,
aki szeretet nélkül lett az egyház tagja 4137.

1301
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

Λ katolikus egységhez különböző módon hozzátartoznak a katolikus keresztények,

más keresztény hívők és minden üdvösségre meghívott ember 4135; aki hisz
Krisztusban és helyes módon részesült a keresztségben, bizonyos módon, ha
nem is tökéletesen közösségben van a katolikus egyházzal 4188.
Λ hívók valódi egyenlősége a különböző feladatokban 4506;vö. G 2a (Az egyház mint
test és annak tagjai); G 3ab (Egyházi egység a sokféleségben).
Elutasított megállapítások, amelyek a tagok létszámát korlátozzák - : a lelki egyházra,
amely az evangélium szerint él a pápa testi egyházától megkülönböztetve 911 -
: egyedül a boldogságra eliendeltekre 1201-1206 1220-1224 2476 3803; - :
egyedül a megigazultakra, akik a kegyelemben élnek 2474-2478 2615.
Elutasított megállapítások, amelyek a tagok létszámát a jogosan kiközösítettékre is
kiterjesztik 1128/ / //3 9 1151/ /1163 1180 1217-1219 1271-1273 1473k 2491-
2493.
Vö. G 3ag (A katolikus egyház, más egyházak és egyházi közösségek); G 3cg (A kato-
likusság fenyegetettsége és feltételei).

G 4 b . A HÍVŐK KÖZÖSSÉGÉNEK HIVATÁSA ÉS KÜLDETÉSE

4ba A hívők meghívottsága az életszentségre. Vö. G 3b (Az egyház szentségp);
L 2f (Egyesülés Istennel); M lb (A zarándok egyház eszkatologikus jellege).
Isten a hívőknek a megszentelődést adja 4166; Krisztus az élet szentségének szerzője
és beteljesítóje 4166; Krisztus mindenkinek prédikálta az életszentséget 4166;
mindenkinek elküldte a Szentlclket 4166; Vö. E 2dd (A Szentlélek küldetése);
a keresztény ember megkapja a Szendélek zsengéit, amelyek által képessé válik
arra, hogy a szeretet új parancsát teljesítse 4322.
Minden tagnak Krisztushoz kell hasonulnia, míg nem ó ölt alakot bennük 4115 4166;
a kercsztség révén részesednek Krisztus papi, prófétai és királyi hivatalából
4125 4151 4157 4720 4852 4858; vö. E 3b (A közvetítés fonnál).
A hívók hivatása az életszentségre £függetlenülfagájlko^ástól és rangtót, attól, hogy ha hie-
rarchiáho‫ ;״‬tartamik-e, vagy a%pásztorólja,crmnden ékthörülménybeó) 4122 '4129 4158
4162 4165 '4166.
A hívók a keresztségben Isten gyermekeivé lesznek, és az isteni természetből része-
sédnek, ezért pedig szentek lettek 4166; a kapott szentséget meg kell tartaniuk
az életben, ki kell teljesíteni, és a szentség Lelkének gyümölcsöket kell hoznia
4166; az egyház szentségp sokféleképpen kifejeződik 4165.
A szentek mindenki számára megmutatják a Krisztussal való tökéletes egységhez vagy
a szentséghez vezető utat 4170; vö. M lb (A szentek közössége).
Hamis felfogások az életszentség gyümölcseiről: L 2f (Egyesülés Istennel); a megiga-
zult ember is ki van téve veszélynek: F 3h
A hívók vétkeznek, ezért Isten irgalmára van szükségük szüntelenül, és bűneik meg-
bocsátását kell kérniük 4166; bűnök és megbocsátás: D (A teremtmények bű-
nei, amelyeket Isten megbocsát).
4bb A megszentelődés útjai A kereszténynek szükséges és kötelező harcolni a go-
nosszal szemben, és elviselni a halált, de a húsvéti titokba kapcsolód va és Krisztus
halálához hasonulva, reménnyel tel\e megy‫ ׳‬a feltámadás elé 4322; vö. L 2d (A
remény erénye); M 3b (Örök boldogság).
A jó cselekedetek jelentősége: L 2f;a jó cselekedetek és Isten kegyelme: F 3d; F 5a; F
5c; az erények gyakorlásának jelentősége: L 2f, önátadás és önmegtagadás: C

1302
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

4jf; L 2e; L 2f, L 4a; alamizsna: L 4e; a vezeklés és az önsanyargptás cselekede-

tei: I lej; L 2f, az »ma jelentősége: J lee; L 2£
Minden hhv a keresztény élet teljességére és a szeleteiben való tökéletességre kapott
meghívást 4166; a szeretetben való tökéletesség eléréséhez az Atya akaratának
kell mindenekelőtt engedelmeskedni, egész szívvel Isten dicsőségére és a fele-
barát szolgálatára kell elköteleznie magát az embernek 4166; úgy kell szere mi,
ahogyan Knsztus szeretett 4123 4166 4613k; odaadás mint Jézus követésének
útja olyan szeretetben, amely minden embert magába ölel (4338) 4613; az iste-
ru szeretetre különösen a megszokott életkörülmények között kell törekedni
4338; vö. C 4gb (Testvénség, szolidaritás, szeretet); C 4jf (Meghívás az önát-
adásra); L 2e (A szeretet erénye); L 2f (Egyesülés Istennel); L 3a (Önszeretet
mint alapvető kötelesség); L 4a (Felebaráti szeretet); L 5e (A szolidantás elve).
A világiaknak a világi tevékenységükön keresztül kell szén tebb életre !ütmük 4162; a
világiak meghívása a szentségre összekapcsolódik küldetésükkel az egyházban
és a világban) 4854; vö. G 6cb (A világiak küldetése és feladatai a világban).
Házasság és család mint az élet megszentelésének formái: G 6cc (A világiak feladata a
házasságban és a családban); K 9 (A házasság szentsége); L 2f (Egyesülés Is-
tennel); L 6 (A házasság és a család rendje).
A házasság és a szüzesség az ember legfőbb valósága konkrét megvalósulásának egy-
egy formája 4700; a szentségre hívás kiterjed a házastársra és a szülőkre is
4714; Isten népében megvannak az életállapotoknak megfelelő saját ajándékuk
4128; a keresztény élet Isten megdicsóítésének aktusa Krisztusban és az egy-
házban 4715; a házasság szentségéből a házasfelek számára az az ajándék és
feladat fakad, hogy’ a kapott megszenteltséget az életben tettekre váltsák 4716;
ók az üdvösség tanúi, amelynek részeseivé őket a szentség teszi 4706;kölcsö-
nősen segítik egymást az életszentség felé 4128, a házasság és család lelkiségé-
nek kötelezettségp 4714.
Az egyháznak különösen kötelező megónznie a házasság magasztos méltóságát 4707.
Α ς evangélium tanácsok L 2f (Egyesülés Istennel).
Az egyház szentsége az evangéliumi tanácsok gyakorlásában jelenik meg 4165, azok,
akik követik azokat, látható bizonyítékait hagyják a mennyei lakás utáni vágy-
nak, és az emberiség családjában elevenen tartják azt 4338.
A tisztaság, szegénység és engedelmesség evangéliumi tanácsai isteni adományok 4167;
az evangéliumi tanácsok megtestesítője Jézus Knsztus 4836; azok gyakorlása a
Szentlélek ösztönzésére törtémk 4165; ezek különböznek a parancsoktól 4836;
alapjaik az Úr szavában és példájában vannak, és az apostolok, az egyház atyái,
tanítói és pásztorai ajánlják 4167 ; az Istennek való teljes odaadást jelenítik meg
4836.
Az evangéliumi tanácsok jogszerűsége hangsúlyozott 321 (381) 797 3345; nem állnak
a tökéletesség útjában 2203.
Az evangéliumi tanácsok gyakorolhatók magánjelleggel vagy olyan életformában, ill.
állapotban, amelyet az egyház elismer 4165.
Az egyház tekintélye magyarázza az evangéliumi tanácsokat, szabályozza gyakodásu-
kát, és tartós életformákat rögzít 4167.
Szüzesség és cölibátus. A klenkusok kötelessége ('a felső papságban) 117° 118k 185 711
711 ’ 1809 2972.

1303
 Témakörök szerinti mutaló ‫ ־‬G: Isten egybegyűjti népét

A mennyek oiszágáért vállalt cölibátus az ember szabad választása és különleges ke-

gyelem, Isten országának kiemelkedő jele 4836; Mária erre példa 4836; “Lélek
szerinti” szüzesség és anyaság 4837; a szüzesség mint a nő útja 4836.
A szüzesség és a cölibátus magasabb rendű a házasságnál (802) (1353) 1810 391 lk; a
házastársak kölcsönös segítsége nem tökéletesebb eszköz az üdvösségre, mint
a szüzesség 3912; a házasság és a szüzesség, az ember legfőbb valósága konkrét
megvalósulásának egy-cgy fc>rmá)a 4700; vö. L 2f (Egyesülés Istennel).
Szegénység■ A lelki szegénység Istennel szembeni nyitottságot és rendelkezésre állást
jelent, a világi !avak megbecsülését az azoktól való függőség nélkül, Isten or-
szága javainak magasabb értékként való elismerését 4494; a szegénység mint
kötelezettség, amely Krisztus követésében veszi magára e világ szükséget szén-
védőinek életkörülményeit, hogy a rosszról, amelyet az megjelenít, és a lelki
szabadságról a javakkal szemben tanúságot t^y en 4494; vö. L 2f (Egyesülés
Istennel).
Elutasítottak a szegénységről alkotott túlzott kijelentések - : Krisztus és az apostolok
szegénységéről 930k 1087/ / 1097-, - :a szegénységről a fogadalom alapján 908
1087-1097‫׳‬, vö. E 2ba (Krisztus közössége az emberekkel: Krisztus szegénysé-
ge)·
Keresztény engedelmesség Isten és az egyház parancsaival szemben: a szemlélődő emberek
is kötve vannak ezekhez 893 2189k; a megigazulf embernek is kötelessége
megtartani a parancsokat: F 3c; vö. G 4bg (A hívók és az egyház tekintélye); L
2f (Egyesülés Istennel).
A szerzete.(! élet lényege és célja. L 2f (Egyesülés Istennel).
A szerzetesek helyzete nem köztes állapot a papság és a világiak között, hanem Isten
mindkét csoportból hív erre az életre hívőket 4167; a szerzetesség különbözik
a világiak és a klérus rendjétől 4157.
A szerzetesség támogatott 844 1169—1174 1181 1184k 1194k 1270; elutasított elmé-
letek a szerzetesség lényegét célzó reformokról 2680—2692-, a koldulórendek
jogszerűekként védettek 841-844 1170 1174 1184 1491.
A remete- vagy a közösségi életformák segítséget kínálnak tagjaik fejlődéséhez az
egész egyház javára 4167; tagjaik számára igaz életmódot, kipróbált tanítást,
testvéri közösséget és szabadságot nyújtanak a szerzetesi fogadalmakhoz és a
szeretet útján való haladáshoz, amelyet az engedelmesség erősít 4167.
A szerzetesek a szentség keskenyebb útjára törekszenek, és így adnak példát 4134; azt
tanúsítják, hogy a világ a nyolc boldogság szelleme nélkül nem változtatható
meg és nem mutatható be Istennek 4157.
A szerzetesi fogtdalmak bűn nélkül nem bonthatók fel 321k; elutasított: [A fogda-
lom útjában van a tökéletességnek] 2203-, vö. L 2b (Az istenfélclem).
4bc A hívők részesedése Jézus Krisztus prófétai hivatalában Isten népe része-
sedik Knsztus prófétai hivatalában 4130; Krisztus nem csak a hierarchián, ha-
nem a világiakon keresztül is gyakorolja prófétai hivatalát 4161; a keresztény
hívőknek a maguk módján van részük Krisztus prófétai hivatalából 4532; ah-
hoz járulnak hozzá, hogy az egyházban erősödjék a hit megvallása 4532.
Az egész nép természetfeletti vallási érzékenysége 4130; ha a hívók összessége egyete-
mesen kifejezi egyetértését a hit dolgaiban és a szokásokban, akkor a hitben
nem tudnak utat téveszteni 4130; vö. H 3db (Az egyház tévedhetetlensége).

1304
 Témakörök szerinti mutató ‫ ־‬G: Isten egybegyűjti népét

Vö. E 3bb (|ézus Krisztus prófétasága); G óba (A világiak részesedése Jézus Krisztus
prófétai hivatalából); H la (Az egyházi rend alapítása); H 2f (A püspökök és a
világ); H 3 (A püspökök igehirdetó szolgálata); H 5 (A papok szolgálata); H 6
(A diakónusok szolgálata).
4bd A hívők részesedése Jézus Krisztus papi hivatalában. Az állandó szolgálat-
tevők cs a hívók részesednek Knsztus papi hivatalából 4177; Krisztus Isten
népét papi hivatalából részesíti: Isten megdicsóítése és az emberek üdvözítése
4160; a keiesztség ‘és a bérmálás által részesít Krisztus az ó papságából 4125
4151 (*4857); a felszentelt hivatások a Jézus Krisztus papságából való részese-
dést fejezik ki 4857.
A hívók általános papsága, fogalma és következményei 3849—3853; a papság a szentsé-
gek és az erényes élet révén valósul meg 4127k; a hívőket a keiesztség által
szentelik fel a szent papságra, hogy minden tevékenységben lelki áldozatot
mutassanak be, és Knsztus hatalmát hirdessék 4125; a keiesztség által ketesz-
tény istentiszteletie vannak rendelve 4127; a megkeTeszteltek azért vannak, hogy
az emberek előtt megvallják hitüket; a megbérmált hívőknek még szigorúbb
kötelessége szavakban és tettekben terjesztem és védelmezni a hitet 4127; az
eucharisztikus áldozatban a hívók Istennek az isteni áldozati bárányt mutatják
be és vele együtt önmagukat 4127; vö. J ld (A liturgia alanyai); K 5c (A szent-
mise bemutatása); általános papság és a bűnbocsánatnak, a betegek kenetének,
az egyházi rendnek, a házasságnak a szentsége 4128; minden hívó keresztelhet
1315 2536 4141; Vö. K 3c (A keresztség kiszolgál tatája); Krisztus tanítványai-
nak ki kell tartaniuk az imában és Isten dicséretében, önmagukat éló, Istennek
tetsző áldozati adományul kell bemutatniuk, Krisztusért tanúságot kell tenni-
ük, és hitükről számadást kell adniuk 4125 (4127); a keresztény arra hivatott,
hogy az Atyát a rejtekben imádja, és Jézus halálát mindig testében hordozza
4012; vö. I lee (Az ima); L 2f (Egyesülés Istennel).
Nem minden hívó teremtetett ugyanazzal a lelki hatalommal 1767; a hívók köqjspap-
sága a hivatalos, 1 1 1 . hierarchikus papságtól nem csak fokozatában, hanem lé-
nyegében is különbözik 4126 4857; mindkettő a maga sajátos módján részese-
dik Krisztus papságában 4126; egymáshoz vannak rendelve 4126 4587; elutasí-
tott: (a püspökök és a papok szolgálata szigorú értelemben nem különbözik a
hívók általános papságától] 4721.
A hívók részesedése Knsztus papságából a liturgiában valósul meg: J (Isten a liturgiá-
bán találkozik népével).
Minden hívó saját feladatát végzi a liturgiában, úgy a felajánlásban, mint a szentáldo-
zásban, nem ugyanúgy, hanem mindenki a maga módján 4028 (4029) 4127; vö.
I ld (A liturgia alanyai).
Vö. E 3bc (Krisztus papsága); G 6bb (A világiak részesedése Jézus Knsztus papi
hivatalából); H la (Az egyházi szolgálat alapítása);H lb (A papság hierarchikus
tagolódása); H 4 (A püspökök megszentelő szolgálata); H 5 (A papok szolgála-
ta); H 6 (A diakónusok szolgálata); K 5c (A szentmise bemutatása); K 8a (Az
Újszövetség papsága).
4be A hívők részesedése Jézus Krisztus királyi hivatalában. A hívók részese-
dése Knsztus királyi hivatalából 4157; Krisztus az uralkodó, akit szolgálni ural-
kodást jelent 4162.

1305
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

Királyi teljhatalmát megosztotta Krisztus tanítványaival, hegy az önmegtartóztatáshoz

és a bűnök legyőzéséhez ók is királyi szabadsággal íendelkezzenek. így kell
másokban Krisztust szolgálniuk, és őhozzá vezetniük őket 4162.
Vö. E 3bd (Jézus Krisztus királysága); G 6bc (A világiak részesedése Jézus Krisztus
királyi hivatalából); H la (Az egyházi tend alapítása);H 2 (A püspökök pásztori
szolgálata); H 5 (A papok szolgálata); H 6 (A diakónusok szolgálata).
4bf A hívők feladatai a világban. Az egyház minden tagja részesedik a világi
jellegből, de különböző formában 4853; vö. G 3cd (Az egyház és az
evangelizáció, 111. misszió); G 6ca (A világiak apostolsága); G 6cb (A világiak
küldetése és feladata a világban); G 7aa (Az egyház, a világ és az emberi nem);
H 2f (A püspökök és a világ); H 3a (Általános megjegyzések a püspökök ige-
hirdető szolgálatáról); H5 (A pap és a világ).
A keresztények kapcsolata a többi emberrel az igazság keresésében és az erkölcsi prob-
lemák megoldásában 4316.
A keresztények részvétele a politikai életben a felebaráti szeretet gyakorlása 4484; vö.
G 6a (Alapvető dolgok a világiak számára); G 6cb (A világiak küldetése és
feladata a világban); G 7aa (Az egyház, a világ és az emben nem);G 7ab (Egy-
ház és társadalom); G 7ad (Az e gyház és a szegények).
A keresztényeknek “a szeretet civilizációját” kell megvalósítaniuk, amely az evangéli-
um egész etikai-kulturális örökségét összefogjalja 4776 (4815); vö. C 4gb (Test-
vénség, szolidaritás); C 4gp (A keresztények és az emben közösség); L 13 (A
kultúra rendje).
A keresztény a béke építőmestere 4487; a keresztények által hatékonyabban én el a
világ célját az igazságosságban, szeleteiben és a békében 4162; a kereszténynek
a párbeszéd és a pártok megegyezésének útját kell járnia 4773; bekére kész, de
nem pacifista, mert képes küzdeni. A békét azonban előbbre valónak tartja a
háborúnál 4489; vö. C 4gc (Igazságosság és béke).
A 2. vatikáni zsinat a keresztényektől megköveteli, hogy az evangélium szellemével
tegyenek eleget földi kötelességeiknek 4343.
A ke resztén }‫־‬eknek össze kell kötniük vallásos értékeikkel emben, otthoni, munkahe-
lyi, gazdasági vagy műszakai tevékenységüket 4343; világi tevékenységükön
keresztül kell szentebb életre jutniuk, úgy, hogy a világ igazságban, szeretetben
és békében hatékonyabban érje el célját 4162.
A keresztényeknek hivatásuk szennt a hit által még inkább kötelességük teljesíteni
földi kötelezettségeiket 4343; azok a keresztények, akik elhanyagolják evilági
kötelességeiket, megkerülik a valóságot, elhanyagolják a felebarátaikkal és Is-
tenne! szembeni kötelességüket, és veszélybe kerül üdvösségük 4343; súlyos
eltévelyedés a hit és a mindennapi élet, a földi ügyek és a vallási élet közti
hasadás 4343; az új föld várása nem gyengítheti a föld alakításának ügyét, ha-
nem serkentenie kell azt 4339.
Vö. C 4ic és C 41‫( ן‬A keresztények és az emben tevékenység); M lb (Eszkatologikus
hit és földi valóságok).
4bg A hívők és az egyház tekintélye. Az egyház tekintélyének elismerése megkö-
vetelt 102 161 704 1215 2895; a hívőknek kötelessége engedelmességet tanúsí-
tani a pásztorokkal szemben, ha azok Knsztus nevében tanítanak 4533; sem *a
megigazít, sem a htökéletes (szemlélődő) ember nem mentes az egyház parancsai

1306
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

alól b893 '1570 b2189k; aki vonakodik a pápa alá rendelni magát és az egyház
tagjaival együttműködni, szakadár 446 468k; vö. L 14 (Az egyház rendje).
A keresésig nem ment fel azon kötelezettségek alól, amelyeket Isten törvénye, az egy-
ház és az esetleges fogadalmak megszabnak 1620-1622.
Az egyikig lanbeli döntéseinek elismerése: H 3e; vö. H 31 (Isten népe és a püspökök igehír-
dető szolgálata); a hitigazságok elfogadása: L 2c (A hit erénye).
A pápai primátus elismerése: H 2ba (A pápa kormányzói teljhatalma és primátusa).
Isten és az egyház parancsainak elismerése: F 3c (A megigazult ember is köteles meg-
tartani a parancsokat); G 4bb (A megszentelódés útjai: az engedelmesség); I- 2f
(Egyesülés Istennel).
Az egyház jcga büntetni az engedetlenséget. H 2a (Általános megjegyzések a püspökök
pásztori szolgálatáról).

G 5. H ivatali szolgálat az egyházban

A kijelentések nagy száma miatt nem itt, hanem külön fejezetben található: H (Isten
szolgáin keiesztül kormányozza, tanít!a és szenteli meg az egyházat).
6. A világiak az egyházban

G 6 a . A la pv e tő m e g je g y z é s e k a v il á g ia k r ó l

A világiak - : minden keresztény, kivéve a szent rend és a szerzetesrendek tagjait 4157;

- : a keiesztség által Krisztus testévvé lettek, és ‘a maguk módján részesednek
Krisztus papi, prófétai és királyi hivatalából 4157 '4852 4858; - : részesedésük-
nek megfelelően gyakorolják az egész keresztény nép küldetését az egyházban
és a világban 4157; a világiak kötelességeinek és feladatainak szentségi alapja
van a keiesztségben, a bérmálásban és a házasságban 4858; a világiaknak saját
feladataikat a keresztény bölcsességnek és a tanítóhivatal tanításának tekintet-
be vételével komolyan kell venni 4343.
A világiak Isten népébe vannak összegyűjtve, Krisztusnak egy testében, gy fő alá rendelve
4159; az evangélium Lelke vezeti őket 4157.
A világiaknak a nlágtjelleg (1mint a cselekvés és fáradozás különleges módja) különösen
sajátjuk 4156k 4853; a világban élnek, kötve világi kötelezettségeikhez, tévé-
kenységeikhez és a családi és gazdasági élethez 4157; a világiak és nem a pász-
torok feladata a társadalmi élet politikai berendezkedésében és rendjében akti-
van részt venni 4775; a világiakat kötelezik, ha nem is kizárólagosan, a világi
kötelességek és tevéken ységpk 4343; a hívőknek különbséget kell tenniük egy-
házi és társadalmi jogaik és kötelezettségeik között, és ezek harmonikus egysé-
gén kell fáradozniuk 4162.
A világiak szentségre szóló meghívása egyházi és világi küldetésükkel összekapcsolódik
4854; vö. G 4ba (A hívók szentségre szóló meghívása); G 4bb (A megszentelő-
dés útjai); G 6cb (A világiak küldetése a világban); G 6cd (A világiak küldetése
az egyházban).
A világiak képességeiket a Teiemtő ajándékaként és a Megváltó kegyelméből kap!ák
4159; a világiak hatékonysága Krisztus kegyelme által bensóleg felemeltetik
4162.

1307
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

G 6 b . A v il á g ia k r é s z e s e d é s e J é z u s p r ó f é t a i , p a p i é s k ir á l y i h iv a t a l á b ó l

óba A világiak részesedése Jézus Krisztus prófétai hivatalából A világiak ré-

szescdnek - . Krisztus prófétai hivatalában 4852; - : az egyház természetfeletti
hitérzékében 4852; Krisztus nem csak a hierarchián, hanem a világiakon ke-
resztül is betölti prófétai hivatását 4161; vő. H 3db (Az egyház tévcdhetetlensé-
ge)·
Knsztus a világiakat tanúnak tendelfe, a hithez szükséges értelemmel és az Igp kegyel-
mével vértezte fel 4161 4852; szóval és tettel hiirietik az evangéliumot, és rá-
mutatnak a világban lévő rosszra 4852; az eljövendő dicsőségbe vetett rémé-
nyűket szüntelen megtérésben és a világ struktúráiban jelenlévő rossz elleni
harcban kell kifejezniük 4161.
Vö. E 3bb (Krisztus prófétasága); G 4bc (A hívők részesedése Krisztus hivatalából);
G 6ca (A világiak apostolsága).
óbb A világiak részesedése Jézus Krisztus papi hivatalából. Krisztus, az örök
főpap, a világiakon keresztül folytatja tanúságát és szolgálatát 4160; a világiak
Krisztusnak vannak szentelve, a Szentlélekkel vannak megkenve, és lelki isten-
tiszteletre vannak felhatalmazva 4160.
A világiak a szentségek felvételében, az imában, a hálaadásban, a szent élet tanúsága
által, az önmegtagadás és a tevékeny szeretet által gyakorolják királyi papságu-
kát 4126; Istennek szentelik a világot azáltal, hogy mint imádkozok mindenütt
szentül cselekednek 4339 4716; Krisztus papi hivatalában vesznek részt azáltal,
hogy önmigukat és munkájukat felajánlják 4852; a királyi papság szennt mű-
ködnek közié az eucharisztia bemutatásában 4126; tevékenységük - lélekben
végezve - lelki áldozat, amelyet az eucharisztia ünneplésében az Úr testével
együtt az Atyának bemutatnak; így szentelik Istennek a világot 4160; vö. J ld és
K 5cc (A világiak aktív részvétele a szentmise, ill. a liturgia bemutatásában).
A világiak mint a keresésig kiszolgáltató! 120 1315 1349 2536 4141; vö. K 3c (A ke-
resztség kiszolgáltatója).
A világiaknak szüksége van a prédikálásho^ egyházi felhatalmazásra (missio canonica)
760k (770k) 796 809 866 1163k 1217k 1277 1777; világi nem gyóntathat 866
1260 1463 1684 1700.
A világiak papságának megvalósulása a liturgiában. J (Isten a liturgiában találkozik né-
pével).
Vö. E 3bc (Knsztus papsága); G 4bd (A hívók részesedése Krisztus papi hivatalából);
) ld (A liturgia alanyai); K 5cc (A világiak aktív részvétele a szentmise bemuta-
tásában); K 8a (Az Újszövetség papsága).
6bc A világiak részesedése Jézus Krisztus királyi hivatalából. A világiak Knsz-
tus királyi hivatalában részesednek 4852; Knsztus a világiakon keresztül is tér-
jeszti országát 4162; ezt a “királyságpt” ók elsősorban lelki küzdelmen ketesz-
tül élik meg, azért hogy önmagukban legyőzzék a bűn országát, valamint a
Knsztus szolgálatban történő önátadás által 4852; a világiak szüntelen megté-
rése és a gonosz elleni harc 4161; hivatás Isten országának szolgálatára és an-
nak terjesztésére 4852.
Vö. E 3bd (Krisztus királyság»); G 4be (A hívók részesedése Krisztus királyi hivatalá-
ból).

1308
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

G 6c. A V IL Á G IA K K Ü LD ETÉSE ÉS FELADATA

6ca A világiak ípostolsága. Vö. G 3cd (Az egyház és az evangelizáció, 111. misszió);
G óba (A világiak részesedése Krisztus prófétai híva tálából).
Az apostolságra a keresztség és a bérmálás által rendeli az Úr a világit 4159 (4858);
minden keresztény hívőre vonatkozik 4159; ez magának az egyház üdvösség-
hozó küldetéséből való részesedés 4159.
A szentségek, mindenekelőtt az eucharisztia szentsége közvetíti a szeretetet, amely az
egész apostolság lelke 4159; a hívők apostolságát a szentségek táplálják 4161.
A világiak által végzett eivngelr^áaót az határozza meg és onnan ered hatékonysági,
hogy a világ megszokott körülményei között végzik azt 4161; a világiaknak
azon kell fáradozniuk, hogy az üdvösség isteni terve minden kor minden em-
beréhe z és mindenhova eljusson 4159; a világi hívók, még ha evilági dolgokkal
foglalkoznak is, hozzájárulhatnak a világ evangelizációjához és Krisztus orszá-
gának növeléséhez a világban, és ezt meg is kell tenniük 4161; a világ földjét
elő kell készíteniük az isteni ige magjai számára 4162; a világot belülről kell
megszentelniük (‘keresztény lélekkel megtölteni), és ^életükkel' a nlágban) Krisztus-
ról kell tanúságot tenniük b4157 '4343; ók a hit hősei, ha életükkel összekap-
csolják a hit megvallását 4161; Jézus Krisztus feltámadása és élete tanúinak,
valamint az élő Isten jelenlétének kell lenniük a világ előtt, lelki gyümölcsökkel
kell táplálniuk a világot, és ki kell árasztaniuk rá a Lelket 4164; arra hivatottak,
hogy az evangélium ú|donságát és erejét hétköznapi családi és társadalmi éle-
tűkben engedjék megnyilvánulni 4852; a dicsőségbe vettet leményt az élet struk-
túráin ketesztül is ki kell fejezniük a világban 4161 4852.
A házasság és a család értéke a világiak apostolságában: G 6cc.
6cb A világiak küldetése és feladata a világban. Feladatuk, hogy hivatásuknak
megfelelően Isten országát keressék az evilági dolgok végzésében és Isten sze-
rinti rendezésében 4157; minden evilági dolgot úgy kell rendezniük, hogy Krisz-
tus szennt, a Tetemtó és a Megváltó dicsőségén: történjék 4157; a Szendélek
arra hív, hogy az emberek evilági szolgálatára szenteljük életünket, és így te-
remtsük meg a mennyek országához szükséges feltételeket 4338; a földi pol-
gárság életét az isteni törvényeknek kell meghatározniuk 4343.
A világnak Krisztus Leikével való betöltésélien a világiaknak különleges helyük van;
nekik - : világi tevékenységük által szentebb életre kell jutniuk, úgy, hogy a
világ igazságban, szeretetben és békében hatékonyabban érje el cél|át 4162; - :
ahhoz kell hozzájárulniuk, hogy a társadalmi javak, a munka, a technika és a
kultúra által,minden ember hasznára tökéletesedjenek, és illő módon legyenek
szétosztva 4162; - : , amennyiben a szokások bűnre csábítanak, a világ intézmé-
nyeit és viszonyait úgy állítsák helyre, hogy mindent helyesen alakítsanak, és az
erények gyakorlását inkább támogassák, mint megsértsék 4162; - : az emberi
és keresztény szabadság fejlődéséhez kell hozzájárulniuk 4162; - : az emberi és
keresztény szabadság fejlődéséhez kell hozzájárulniuk 4162; - : a világ földjét
elő kell készíteniük az isteni ige magjai számára 4162.
A világiak tevékenységére az új egyházi, társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális
viszonyok alapján van szükség; a világiak nem maradhatnak tétlenek 4851; vö.
C 4k (Az ember történelmi meghatározottsága).
A világiaktól, úgy egyénileg, mint csoportosan elvárt dolog hogy - : a világ saját
törvényeit figyelembe vegyék 4343; - : a szaktudás 4343; - : együttműködés a

1309
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

többi emberrel 4343; - : ahol ajánlott, ott új tervvel és annak végbe vitelé vei
álljanak elő 4343.
A világiak (zsinat utáni) út|ának nehézségei és veszélyei - : saját és tulajdonképpeni
felelősségük háttérbe szorítása foglalkozásuk, a táisadalom, a gazdaság, a kul-
túra és a politika területén az egyházi szolgálatok miatt 4850; - : a hit szétvá-
lasztása az élettől és a tevékeny fáradozástól 4850; az egyház ügyel arra, hogy a
világiak küldetését ne az evilági rend körüli ügyek foglalják le, vagy ne merül-
jön ki azokban 4758.
Vö. C 4i (Az emben tevékenység); C 41‫( ן‬A keresztények és az emberi tevékenység); G
4bf (A hívók feladatai a világban).
6cc A világiak küldetése és feladata a házasságban és a családban. A család
egyfajta családegyház 4128; a keiesztény házastársakat segíteni kell önmaguk
és gyermekeik megszentelódésében 4128; szavukkal és példájukkal gyermeke-
1 k számára nekik kell lenniük az üdvösség első hírnökeinek, és segíteniük kell
őket saját hivatásukban 4128.
Az világiak általi e vangelizáció feladatában a házasság és a család életállapota különö-
sen értékes 4161; mert abban a világi apostolság kiemelkedő gyakorlása adatik
meg 4161; a keiesztény családok hivatása tanúságot tenni a hitről egymás és a
világ előtt 4161 4706; a gyermekek megkeresztelése a későbbiekben hitre és
keresztény életre nevelést követel meg 4674; vö. G 3cd (Az egyház és az
evangelizááó); G 6ca (A világiak apostolsága).
A házasságból született gyermekek Isten népének fennmaradását jelentik az idők fb-
lyamán 1311 3143 3705 4128.
Vö. G 4b b (A megszentelódés útjai); K 9 (A házasság szentsége); L 2f (Egyesülés
Istennel); L 6 (A házasság és a család rendje).
6cd A világiak küldetése és feladata az egyházban. A világiaknak aktív szeie-
pet kell játszaniuk az egyházban 4343; a világiak részesedése az egyház szent-
ségében 4854; cselekvésük az új egyházi viszonyok alapján megkövetelt 4851;
ók az egyház tanúi és eszközei 4159; az egyház küldetésében nekik is felelőssé-
gük van 4853; 4858; képességeiknek és a kor követelményeinek megfelelően
kell részt venniük az egyház üdvözítő müvében 4159; olyan körülmények kö-
zött jelentük meg az egyházat, amelyben csak általuk lehet az egyház a föld sója
4159
A világiak arra hivatottak, hogy hozzájáruljanak az egyház növekedéséhez és annak
megszentelódéséhez 4159; a Lélek működése - : a világiak tevékeny részvétele
a liturgiában, az igehirdetés és a hitoktatás, a világiak feladatai és tevékenységei
4850; - : a világiak csoportjai, egyesületei és lelkiségi mozgalmai 4 8 5 0 ;- : a
nők részvétele az egyház életében 4850; tudásuknak, illetékességüknek és hely-
zetüknek megfelelően lehetőségük és alkalmanként kötelességük a világiaknak
véleményt nyilvánítani az egyház dolgairól 4163.
A liturgikus cselekményekben, az igehirdetésben és a lelkipászton gondozásban azo-
kát a feladatokat, amelyek nem kifejezetten a felszentelt hivatalok sajátjai, vilá-
giaknak kell végezniük 4858; a megjeeTeszteltek szolgálatai, kötelességei és fel-
adatai az egyházban: segítség az apostolkodásban, az evangelizációban,az évi-
lági valóságok megszentelése és keiesztény szellemiséggel való megtöltése, a
rendelkezésre állás szükséges esetekben 4858; a világiakat fontos feladatok Ule-
fik meg a liturgikus összejöveteleken és azok előkészítésében 4858.

1310
 Témakörök szerinti mutató ‫ ־‬G: Isten egybegyűjti népét

A világiak tevékeny részvétele a liturgiában: J ld (A liturgia alanyai); J 2a (A liturgia

megújulásának célja); K 5cc (A világiak aktív részvétele a szentmise bemutatá-
sában).
Minden világi a kegyelmi ajándékok különbözősége és komplementaritása, valamint a
felelősség alapján az egyház egész testével kapcsolatba lép 4855.
Λ világiaknak imáikkal kell Istennek ajánlani egyházi feletteseiket 4163.
A világiak együttműködése a hierarchia felszentelt szolgáival: G 6ce; H 2e (Isten népe
és a püspökök pászton szolgálata).
6ce A világiak együttműködése a hierarchia felszentelt szolgáival. A felszen-
telt szolgák és Isten népe 4158; a világiak és a pásztorok testvérek 4158; a
papok, szerzetesek és világiak együttműködése a Lélek működése 4850.
Λ pásztoroknak nem szabad egyedül magukra venni az egyház világgal szembeni kül-
detéséf, hanem mindenkinek a maga módján kell közieműködni a közös mun-
kában 4156; a pásztoroknak tudomásul kell venniük a világiak kötelességeit és
feladatait, és segíteni kell őket, mivel szentségi alapjuk van rá 4858; bizonyos
feladatokkal megbízhatnak világiakat 4858; ezek a feladatok nem teszik őket
pásztorokká 4858; a világiak különféle módon kaphatnak meghívatást a hierar-
chiával való együttműködésre 4159; képességük van a hierarchia által meghatá-
rozott egyházi hivatalok betöltésére 4159; egyes világiak szent feladatokat gya-
korolhatnak képzettségük szerint mint helyettesek, felszentelt szolga hiánya
esetén, vagy ha azt üldöztetéssel akadályozza egy rezsim 4161.
A “szolgálatról” való beszéd veszélyei: az általános és a felszentelt papság összekeve-
rése, egyenrangúsítása, a “szubszidiaritás” önkényes értelmezése, a világiak
klenkalizálása; pontosabb beszédmód szükséges 4858.
A világiaknak - : a pásztorok és tanítók rendelkezésére kell bocsátaniuk közös fáradó-
zásukat 4156; - : a pásztor számára meg kell mutatniuk igényeiket és kívánsága-
ikat 4163; - : amit a pásztorok mint tanítók és vezetők az egyházban rögzítc-
nek, azt engedelmesen el kell fogadniuk 4163 (4343).
A világiaknak lehetőségük van, néha kötelességük is, véleményüket az egyház dolgai-
ról közvetlenül vagy meghatározott intézményen keiesztül kinyilvánítani 4163.
A ke tesztén vek közötti véleménykülönbségben az egyházi tekintélyt önmagáért egyik
oldalt sem használhatja fel 4343; a világiak világosságot és lelki erőt várhatnak
a papoktól, de minden kérdésben konkrét választ nem 4343.
Vö. H 2e (Isten népe és a püspökök pászton szolgálata).
6cf A világiak jogai és kötelességei. A világiaknak !oga az, hogy az egyház lelki
javait, különösen Isten igéjét és a szentségeket a pásztoroktól megkap!ák 4163.
A világiaknak lehetőségük, alkalmanként kötelességük véleményt nyilvánítani az egy-
ház dolgairól 4163.
A hívók és az egyház tekintélye: G 4bg

1311
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

7. Az egyház viszonyulása az em beri nem hez, a társadalom hoz, a

kultúrához, az állam hoz és a nem zetközi intézm ényekhez

G 7 A. Az E G Y H Á Z V IS Z O N Y U L Á S A A V IL Á G H O Z , A T Á R S A D A L O M H O Z ÉS A

KULTÚRÁHOZ

7aa Az egyház, a világ és az emberi nem. Vö. C 4£h és C 4fi (Krisztus, a tökéle-
tes ember; Krisztus, az ember üdvössége); C 4k (Az ember történelmi mégha-
tározottsága); E 2bb (Krisztus működése az emberek között); E 3 (Jézus Knsz-
tus, a Megváltó); F 1 (Isten egyetemes üdvözítő szándéka; G 2bb (Az egyház
szentségi jellege); G 2bc (Az egyház szükségessége az üdvösséghez); G 3c (Az
egyház katolikussága); L 9 (Az emberiség családjának rendje).
Az egyház a világban van, és a világgal működik együtt, és ugyanazt a sorsot tapasztal-
ja meg 4340; szentségeiben és intézményeiben ennek a világnak az alakját hor-
dozza 4168; az emberi nembe illeszkedik 4311 4340; emberekből áll 4340;
osztozik az emberek eseményeiben, szükségleteiben és vágyaiban 4311; a te-
remtmények között él 4168; vö. G 215b (Az egyház szentségi jellege).
A legszorosabb kötelékben vannak - : az egyház az emberi nemmel és történelmével
4301 4303; —: Krisztus tanítványai a ma emberének örömével, reményével,
szomorúságával és félelmével, különösen a szegények és üldözöttek minden
fajtájával 4301; Krisztus útja az emberekhez az egyház első útja (az egész em-
berrel mint személlyel, valamint társadalmi és szociális életében mint célban)
4643—4645 (4758); az egyház küldetése vallásos, és ezért mélyen emben 4 3 11;
az egyház az emberekért van 4321; “az emberiség dolgainak szakértője” 4421.
Az egyháznak üdvösségho^p küldetése van a világ felé (4120) 4156 (4186) 4755 4858; az
egész emben nem üdvösségére törekszik, és jót kínál fel az embereknek 4345;
minden tekintetben az ember üdvösségét akarja 4757; közre kell működnie
abban, hogy Isten elhatározása a világ üdvösségéről beteljesedjék 4141; azokat
az üdvözítő képességeket közvetíti, amelyeket ó maga megkap 4303; megoszt-
ja az emberekkel ('a kegyelem által) az isteni életet, ‘és a~ ember iga^i evilágijólétére
hat 4340 '4757; vö. G 2bb (Az egyház szentségi jellege).
Az egyház visszhangozza a világban az evangéliumot 4211; az egyháznak Knsztus misz-
ténumát kell a világ számára felfednie, míg az tökéletesen meg nem mutatko-
zik 4121; az a küldetése, hogy Krisztus és Isten országát hirdesse, és annak
minden népben alapot vessen 4106; az egész emberiséghez küldetése van 4420;
az emben nemnek Isten családjává kell lennie 4332; a vallásszabadság alapelve
kedvez az emberek keresztény hitre hívásában 4245; az egyháznak minden
emberhez küldetése van, és mindenkit magába kell ölelnie: G 3cc (Az egyház
küldetése minden néphez és minden emberhez); G 3cd (Az egyház és az
evangelizáció, 111. misszió); G 6ca (A világiak apostolsága); G 6cc (A világiak
küldetése és feladata a házasságban és a családban); H 3a (Általános megjegy-
zések a püspökök igehirdetó szolgálatáról).
Az egyház hozzájárulása a humánusabb emberi családba,~és annak történelméhez 4340; az
egyház a békét vetíti előre, és segíti azt 4135 4162 (4197); az egyház feladata az
emberek és népek közötti egység és szeretefet támogatása 4195; az emberi
család egységét Isten gyermekei családjának az egysége erősíti és teljesíti be
4342; az egyház mint az egység !ele a világ számára ('a hívők testvéri szeretete
által) 4026 4101 4124 '4321 4342 4343; vö. C 4gc (Igazságosság és béke); L 7

1312
 Témakörök sarum mutató - G: Isten egybegyűjti népet

(A társadalmi rend); az egyház hat a világ megújulására 4168; az erkölcsi erő

fonása, amelyre a világnak szüksége van 4343 (4198); vö. C 4ii és 41j (Az egy-
ház, 111. a keresztények és az emben tevékenység); G 2bb (Az egyház szentségi
!ellege); G 6cb (A világiak küldetése és feladata a világban); G 7ab (Egyház és
társadalom).
Az egyház párbeszéde az emberekkel (Jaz egész világgal) b</~ emberiség problémáiról b4303
4340 4420 ‫ ;׳‬együttműködés azok megoldásában 4310; az egyház ügyel arra,
hogy mi válik az ember igazi javára, és mi az, ami kárára van 4643 (4757);
küldetésében meg kell felelnie a mai világ körülményeinek 4162; az emberek
útjának megvilágításához a kinyilatkoztatás fényét akarja mmdenkmek a ta-
pasztalatával összekapcsolni 4333; a világ megértéséhez az idők jeleit kutatnia
kell, és az evangélium fényében értelmeznie kell, úgy, hogy az élet értelmére
vonatkozó kérdést képes legyen megválaszolni 4304; azon fáradozik, hogy az
emben eseményeket, igényeket és vágyakat megkülönböztesse, hogy mi azok-
bán a !elén kor jele vagy Isten akarata 4311; a jobb megértéshez és a kinyilat-
koztatott tanítás jobb közvetítéshez megkülönbözteti és értelmezi a kor külön-
féle nyelveit 4344; vö. A 2bb (Hit és igehirdetés); G 3cd (Az egyház és az
evangelizáció, ill. misszió); G 7ae (egyház és kultúra).
Az egyház segít az embereknek, valamint életet és szabadságot áraszt 4321; védi az
ember sz emélyes méltóságát, 1ajogokat, amelyek ebbőlfakadnak, és bszabadságát '4198k
b4341; olyan létfeltételeket hangsúlyoz, amelyek az ember méltóságát és sza-
badságát nem csorbítják 4767; az emben személy méltóságát helyreállítja és
felmagasztalja 4340; hirdeti az emberi jogokat, és értékeli azok támogatását 4341;
az emben személy méltóságára vonatkozó minden véleményingadozást tagad
4311; elutasítja az emberek diszknminálását és bántalmazását fajuk, színük,
helyzetük vagy vallásuk miatt, úgy, mint ami Krisztus Lelkének ellentmond
4199; elutasít az emberekkel szembeni minden üldözést 4198; az antiszemitiz-
mus minden formáját fájlalja 4198; az egyház feladata az ember oltalmazása
azzal szemben, ami rombolja és becsületétől megfosztja 4550; a világiaknak
hozzá kell járulniuk az emberi és keresztény szabadság fejlődéséhez 4162; vö.
C 4fb (Az ember méltósága); C 4fc (Az ember szabadsági); C 4gg (Egyenlőség
és egyenlőtlenség a társadalomban); L 5g (Emben jegok).
Az egyház és az ember hivatása. Erre vonatkozó kijelentések 4311—4345; az egyház
megerősíti az ember szent célra irányuló hivatását 4318; védi az emben hivatás
méltóságát, és visszaadja a reményt azoknak, akik kétségbe esnek felsőbb el-
rendeltségük tekintetében 4321; a 2. vatikáni zsinat az ember magasztos hivatá-
sát vallja 4303; a kinyilatkoztatásból tanulva az egyház választ tud adni az em-
berre vonatkozó kérdésre; az ezzel járó nehézségeknek tudatában van 4321; az
ember előtt feltárja létezésének és valóságának megértését 4341; jelenléte em-
lékezteti az embereket az élet, a teremtés és a halál problémájának jelentőségé-
re 4341; az egyház küldetése az ember szívének rejtett vágyaival megegyezik
4321; \ö. C 4jm (Egyház és emben hivatás).
Az emberek hivatása, hogy már az emben nem történelmében Isten gyermekeinek
családját alkossa 4332 4340.
Az egyháznak joga és kötelessége a fizikai és erkölcsi rosszra és az emberi nem min-
den veszélyére való tekintettel Isten irgalmasságára hivatkozni 4685; vö. B lb (Is­

1313
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

ten akarata: Isten irgalmas); C 4kd (Az emben nem veszélyei és problémái); C
4ke (A szegények); F 1 (Isten irgalmassága és egyetemes üdvözítő szándéka).
Isten népié és az emberi nem költsönösen szolgálják egymást 4311 4345; az egyház (‘mint
közösség és a tagjaiban) emben nem történelme ésfejlődése alapján sokat kapott a
világtól (‘minden rangú és rendű embertől) ‘4344 4345; ellenségeiből is, akik
üldözik, nagy hasznot tud húzni 4344; a világgal való kapcsolata által érik 4343;
a világ, az egyes emberek és az emben táisadalom segítsége az evangélium
terjesztésében 4340; a világ érdeke, hogy felismerje az egyházat, mint a törté-
nelem kovászát 4344.
Vö. G 3cd (Az egyház és az evangelizáció, 111. misszió); G 4bf (A hívók feladata a
világban); G 6ca (A világiak apostolsága); G 6cb (A világiak küldetése és fel-
adata a világban); H 2f (A püspökök és a világ); H 3a (Általános megjegyzések
a püspökök igehirdetó szolgálatáról); H 5 (A papok szolgálata).
7ab Az egyház és a társadalom. Vö. C 4g (Az ember társas természete); C 4k (Az
ember történelmi meghatározottsága); G 3ae (Az egyház mint jogilag felépülő
társaság); L 7 (A társadalom rendje).
A hívók tevékenysége révén Krisztus ragyogja be az emben társadalmat üdvözítő fé-
nyével 4162; vö. C 4gn (Krisztus és az emben társadalom); E 2ba (Knsztus
közössége az emberekkel).
A keresztény kinyilatkoztatás segíti a személyek közötti közösséget, és a társadalmi
élet törvényeit mélyebben megérteti 4323.
A keresztény élet szentsége emberibb életmódot segít elő a társadalomban 4166; Isten
népének egyetemes egysége a mindent átfogó békét vetíti előre, és azt támogatja
4135 (4197); az egyház békét hirdet a világban 4162; oltalmazza és segíti a
társadalmi igazságosságot (4197); az egyház feladata támogatni az emberek és
népek közötti egységet és szeretetet 4195 4342; az egyház mint az egység !ele a
világ számára (‘a hívók testvén szeretete által) 4101 4124 '4321 4342 4343;
megmutatja a világnak, hogy a valódi társadalmi egység az értelem és a szív
egységéből ered 4342; vö. C 4gc (Igazságosság és béke); G 2ba (Az egyház
szentségi jellege); L 7 (Társadalmi rend).
Az egyház küldetése nem politikai, gazdasági vagy társadalmi rendre vonatkozik, hanem
célja a vallási rendhez kötődik. Ebből nő ki a feladat, hogy az emben társadal-
mát isteni törvény szennt építse fel és erősítse meg 4342; az egyház nem kötő-
dik az emberi kultúra egyik formájához sem és politikai, gazdasági vagy társa-
dalmi rendszerhez sem. Ezért tudja összekapcsolni az emberi társadalmakat és
nemzeteket 4342; hűséges hivatásához, amikor olyan politikai mozgalmakat
ítél cl, amelyek szemben állnak az evangélium elvével és cselekvési módjával
4759; az az erő, amelyet a társadalomnak ad, a hitből és szerétéiből áll, nem
pedig külső uralomból 4342; megerősíti (‘az evangélium terjedése révén) az
emben társadalom szcikezetét 4340 *4759; az emberi társadalom megújulása
az egyház által 4303; az egyház együttműködése mindenki testvéri közösségé-
nek építésében 4303; vö. C 4gb (Testvériség és szolidantás); vö. C 4go és C 4gp
(Az egyház, ill. a keresztények és az emben közösség); G 2bd (Az egyház külde-
tése és feladata); G 4bf; G 6cb (A hívók és világiak feladata a világban); G 7aa
(Az egyház, a társadalom és az emberi nem); H 2f és H 5 (Püspökök, ill. papok
és a világ); L 7 (Társadalmi rend).

1314
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

Az egyház magáévá teszi az ember felszabadulás utáni vágyát. Ugyanakkor az evangéli-

um fényében ítéli meg azt, mint a szabadság és a megváltás hírnöke 4751; célja:
mindenkinek a tökéletes megszabadítása attól, ami a személyek tökéletességé-
nck útjában áll 4757; az egyház személyes megtérést és társadalmi átalakulást
kér 4620; az embert egyéni és társadalmi fejlődésének alanyává teszi 4628; az
evangélium eszközével él, és nem nyúl erőszakhoz (az osztályharc d1 alektiká|á-
val sem) 4628; elutasítja a bűncselekményt (‘az erőszakot, ha terrorista és gerilla
támadásokat) mint a felszabadítás útját b4630 '4772; vö. C 4gm (Felszabadítás és
struktúraváltás).
A “bún struktúrájának” legyőzése a személyes és társadalmi életben 4619; az egyház az
evangélium hatalmával rombolja le azokat az értékeket, gondolkodásmódokat,
ösztönző erőket és életmodelleket, amelyek Isten igéjének és üdvözítő tervé-
nek ellentmondanak 4575; megbélyegzi a tévedéseket, rabszolgaságokat, el-
nyomásokat és ellenszegül olyan társadalmi rend létrehozásának, amely Isten-
tói távol áll 4759; vö. C 4gm és D 4d (Felszabadítás és a bűnös struktúrák
megszüntetése).
A keresztényeknek a “szeretet cirilizáriőját” kell megvalósítaniuk, amely az evangélium
egész etikai-kulturális örökségének összefoglalása 4776 4815; a lépések ehhez
4776; az egyház nevelői tevékenysége azzal a céllal, hogy a keresztények lelki-
ismereti kötelességből és a felebaráti szeretet gyakodása végett részt vegyenek
a nemzet politikai életében 4484; a világiaknak úgy kell a világ intézményeit és
viszonyait helyrehozniuk, hogy minden igaz alakot öltsön, és az erények gya-
kodásának kedvezzen 4162; \ó. L 13 (A kultúra rendje).
Egyház és ifjúság 4490—4492; az ifjúság az egyház jelképe, amely önmaga állandó meg-
újítására, 111. folytonos megfiatalodásra kap felszólítást 4492; az egyház előny‫־‬-
ben részesíti a fiatalokat, mint akiket evangelizálni lehet mind a jelenben, mind
a jövőben 4635.
A kulturális és társadalmi élet vonatkozásában az egyház erkölcsi rendre tanít. H 3bb
(A tanbeli döntések tárgyai és fajtái).
Az egyház támogatja azokat az intézményeket, amelyek összeegyeztethetők küldetésé-
vei. Bennük az igazat, a jót és a helyeset veszi figy elembe 4342; a világiaknak
úgy kell helyiehozniuk a világ intézményeit és viszonyait, ha azok szokásaik-
bán a bűnre csábítanak,hogy minden igaz alakot öltsön, és az erények gyakor-
lásában segítsen 4162; vö. C 4g1 és L 5d (Társadalmi intézmények).
Az egy’ház küldetése meg kell, hogy‫ ׳‬feleljen a mai világ körülményeinek 4162; az
egyház mindent elismer, ami jót a mai társadalmi fejlődésben talál: különösen
az egységre, az egészséges szocializációra és a társadalmasításra utaló fejlemé-
nyékét 4342; társas szerkezete miatt az emberi társadalmi élet fejlődése által
gazdagodni képes 4344; aki emberi közösséget teremt a család, a kultúra a
gazdasági élet, a nemzeti és nemzetközi politika szintjén, segítséget nyújt az
egy‫׳‬ház közössége számára is 4344; az emben társadalom segítségére lehet az
egyháznak az evangélium terjesztésében 4340; vö. C 4k (Az ember történelmi
megh atár ozotts ág a).
7ac Az egyház társadalmi tanítása és annak összevetése a marxizmussal, a libe-
ralizmussal, a kapitalizmussal, a materializmussal, a pozitivizmussal, a naciona-
lizmussal és a rasszizmussal: C 41.
7ad Az egyház és a szegények. A szegények helyzetéről C 4ke.

1315
 Témakörök szerűm mutató - G: Isten egybegyűjti népét

Krisztus tanítványainak szoros kapcsolata a ma emberének örömével, szomorúságával

és félelmével, különösen a szegények és veszélyeztetettek minden fajtájával
4301; az egyház a szegényekben és a szenvedőkben szegény és szenvedő alapi-
tójának képét ismeri fel 4120; azon fáradozik, hegy a szegények és a szenvedők
szükségét csillapítsa, ‘és bennük Krisztust szolgálja J4120 4342; vö. ehhez Krisztus
bánásmódja a szegényekkel: E 2bb (Krisztus működése az emberek között).
Az egyház arra hivatott, hogy mint Krisztus a szegénység és üldöztetés útját válassza
4120; zarándokúján ‘szenvedést,bkísértést és szomorúságot, ca világ üldözését és AIsten
ngasztalását tapasztalja meg '4115*4121 b4124 Ή147 c4344; az egyházban van-
nak vértanúk 4321; vö. ehhez Krisztus szegénysége: E 2ba (Krisztus közössége
az emberekkel); vö. G 3bb (Az egyház szentsége); M lb (A zarándok egyház
cszkatologikus jellege).
A z egyház előnyben részesíti a szegényeket: A keresztény szeretet a kicsiket, gyengéket és
szegényeket részesíti előnyben 4613; a hívőknek mindenekelőtt a szegény, szén-
védő és üldözött tagokat kell szeietnie 4147; a szegények melletti elkötelezett-
ség, amelyből senki sincsen kizárva, feltárja az egyház lényegének és küldetésé-
nek egyetemességét 4761; az evangélium szegénységet követel —: szolidaritás-
képpen a szegényekkel és annak a helyzetnek az elutasításaként, amelyben a
dél-amenkaiak többség? él 4634; - : a szegényeket megmenti attól, hogy éle-
tűkben individualisták legyenek, és megtévessze őket a fogyasztói társadalom
hamis eszménye 4634; a szegények előnyben részesítésének célja - : Knsztus-
nak, a Megváltónak szavát hirdetni, aki a szegényeket felvilágosította méltósá-
gukról, nekik segíteni kiszabadulni minden szükségükből, és az evangéliumi
szegénység által elvezetni őket az Atya és a Fiú közösségébe 4632; méltó és
testvén együttélés, valamint igaz és szabad társadalom 4633; azáltal, hogy az
egyház szeieti a szegényeket, az ember méltóságát erősíti 4760; azokkal az
emberekkel, akik a társadalom szemében értéktelenek, az egyház szolidaritást
vállal azáltal, hogy az emben testvénségbe és Isten gyermekeinek közösségébe
befogadja őket 4760; szegény egyház tanúsága e vangelizálja a gazdagokat, mi-
dón azok megtérnek 4634.
Emberek, akiknek segíteni kell: pl. elhagyatott emberek, vendégminkások, hazájuk-
ból elüldözöítek, házasságpn kívül született gyerekek, éhezők 4327; az egyház
különösen a gyermekek felé fordul, akiket elűznek és az idősek felé, akiket
elhagynak 4760.
Dél-Amerikában a gazdasági egyenlőtlenség valósága miatt megkövetelt a szegények
melletti elkötelezettség 4633; a dél-amerikai helyzethez: C 4kd (Az emben nem
veszélyei és problémái); C 4ke (A szegények); a dél-amerikai egyház a követke-
zó magatartást veszi fel: kritikát gyakorol a javakban való jogtalan szűkölködés
miatt és a bűn miatt, amely azt előidézi; hirdeti és éli a lelki szegénységet;
önmagát anyagi szegénységre kötelezi 4495; Dél-Amenkában az egyháznak a
szegények számára kell hirdetni az evangéliumot, és velük szolidantást kell
vállalnia 4496; a dél-amerikai társadalmi igazságtalansággal és a szegénységgel
szemben nem maradhatnak közömbösek a dél-amerikai püspökök 4493; a pász-
toroknak és Isten népe többi tagjának élete, beszéde, magatartása és cselekede-
tei legyenek összhangban az evangélium követelményeivel és a dél-amenkai
emberek igényeivel 4496.

1316
 Témakörök sár rum mutató - G: Isten egybegyűjti népét

Bizonyos felszabadítást teológiák a népegyház alatt osztályegyházat értenek, az elnyo-

mottak egyházát, akiknek a tudatát fel kell ébresztem egy szervezett szabad-
ságharchoz 4740; így a szegények egyháza osztályegyházat jelöl 4738;bizonyos
felszabadítást teológiák összekeverik a Szentírás szegényeit Kari Marx proleta-
nátusával, aminek következtében a szegények jogai melletti kiállás osztályok
összeütközéséhez vezet az osztályharc ideológiai mértéke szerint 4738; a gaz-
dag így alapvetően osztályellenséggé válik 4736; vö. C 41b (Marxizmus).
Vö. L 4e (Kötelességek és jog az anyagi javak vonatkozásában: alamizsna); L 7 (Társa-
dalmi rend: gazdagok eszközei és hatalma); L 11 (A tulajdon rendje).
7ae Egyház és kultúra. Vö. L 13 (A kultúra rendje).
Az egyházon kívül megtalálhatók a megszentelódésnek és az igazságnak elemei, me-
lyek az egyetemes egységst sürgetik 4119; az egyház nem kötődik az emben
kultúra semmiféle különösebb formájához 4342; nem helyezkedik szembe a
kultúrával az emberiség vívmányaival és (anyagi) javaival 2775 294050\9 3178
3255; mert azok, ha helyesen bánnak velük, Istenhez vezetnek 3019.
Az egyház semmit sem von meg Krisztus országának megvalósítása által ami valamely
nép időleges jólétét jelenti 4133; átveszi azt, ami jót az emberek szívében és
lelkében talál, a képességeket, a népek szokásait és kultúráját. Megtisztítja, fel-
emeli és beteljesíti azokat 4133 4141 (4196); gondját viseli az emben kultúrá-
nak 4757; Isten országának építéséljen a kultúra és a kultúrák részeihez nyúl-
nak vissza 4577; vö. G 2bb (Az egyház szentségi jellege).
Az egyház evangelí~áuöja és az emberi kultúra: G 3cd (Az egyház és az evangelizáció,
1 1 1 . misszió).
Népvallás, a nép vallása vagy népi vallásosság mint a hitbeli meggyőződéseknek, vala-
mint a belőlük fakadó alapmagatartásoknak és megnyilatkozási foimáknak az
összessége, mint a vallás kulturális jelenléte egy népben 4621; a dél-amenkai
nép népi katolicizmusa 4621; az evangélium történelmi-kulturális eredetiség-
ben kapcsolja össze a dél-amerikai népeket 4622; jelképes megjelenése a
guadalupei Szűz Mána mesztic arcában 4622; a nép vallása - : különösen a
“szegények és egyszerűek” élik, de magába foglal minden társadalmi réteget,
csoportot és nemzedéket 4622; - : értékek gyűjteménye, amely keresztény böl-
cselettel ad választ a nagy egzisztenciális kérdésekre 4623; katolikus népből-
csesség és életszintézis mint keresztény humanizmus 4623; a népi vallásosság
nem csak az cvangelizálás tárgya, hanem aktív forma, amellyel a nép önmagát
szüntelenül evangelizálja 4624; a nép vallásának lekopása és átalakulása, szink-
retizmusok 4625; ahogyan az egyházat, úgy a nép vallását is újból és újból
evangelizálni kell 4625.
A kulturális és társadalmi élet vonatkozásában az egyház az erkölcsi rendet tanítja. H
3bb (A tanbeli döntések tárgyai és fajtái).
Az egyház mélyebb értelemmel és jelentéssel tölti meg az ember hétköznapi tevékenysi-
gél 4340; az egyház jelenléte az embert tevékenységének jelentőségére emlé-
kezteti 4341; vö. C 41 (Emberi tevékenység); C 41i (Egyház és emberi tevékeny-
ség); L 10 (A munka rendje).
Az egyház elismeri, hogy az emberi fejlődés az ember valódi boldogságát szolgálhatja
4337; a népek fejlődését az egyház szívén viseli 4440; az egyház Lélektől átha-
tott múködése és a társadalom fejlődése 4850; a világiaknak a maguk módján

1317
 Témakörök szerinti mutató - G: Isten egybegyűjti népét

kell hozzájárulniuk az egyetemes fejlődéshez 4162; vő. C 41e (Fejlődés); L 7

(Társadalmi rend: fejlődés).
A világiaknak hozzá kell !árulniuk ahhee, hogy a társadalmi javak a munka, a technika
és a kultúra által minden ember hasznára tökéletesedjenek, és megfelelően le-
gyenek szétosztva 4162; vö. L 11 (A tulajdon rendje); L 12 (A gazdaság rendje).
Az egyháznak el kell ismernie a humán tudományok szolgálatát 4512; sajnálattal tölti el a
gazdaság jogos autonómiájának helytelen értelmezése és az a vélemény, hogy a
hit és a tudomán y egymással szemben áll 4336; vö. C 4id (A tudományok).
Aki emberi közösséget teremt a kultúra szintjén, az az egyház közössége számára is
segítséget nyújt 4344; az elmúlt idők tapasztalata az, hogy a tudomány fejlődé-
se és a kultúra kincsei az egyház számára is hasznosak 4344.
Elutasított vádak, amelyek az egyház világi kultúrához való viszonyát illetik 1179 2980
3457.

G 7b. Az E G Y H Á Z V IS Z O N Y U L Á S A A Z Á L L A M H O Z É S A N E M Z E T K Ö Z I

IN T É Z M É N Y E K H E Z

7ba Egyház és állam. Vö. C 4gh (Tekintély a társadalomban); G 3ae (Az egyház
mint |0 g szerint felépülő közösség); L 8 (Az állam rendje).
Isten az emberi nemről való gondoskodást az egyházi és az állami hatalom között
osztotta fel 3168; mindenben, ami a lélek üdvösségére vonatkozik,egyedül az
egyház illetékes 345 347 362 638 642 9 4 1 -9 4 5 1058 1063 2919 (2934) 3168
3171.
A nemzeteknek el kell ismerniük az egyház szabadságát küldetése teljesítésére 4342.
Az egyház szabadságot igényel különösen - : az egyházi tisztségviselők kiválasztásá-
bán és felszentelésében 604 659 712 1063 1769 1777; - : a lelki vezetésben,
valammt a pápa és a hívók közötti kapcsolattartásban 663 2944 2 9 4 9 -2 9 5 3
3062; - : az egyházi javak kezelésében 712; - : a zsinatok megtartásában 600;
bizonyos mértékig azonban elismert a világi vezetők részvétele a zsinatokon
343 639.
Elutasított megállapítások azok, amelyek az állami hatalom javára kodátozzák az egy-
ház szabadságát, különösen: [Az állami hatalmat illeti meg az egyház jogainak
lefektetése. Az egyházi törvények érvényessége az állam beleegyezésétől függ.
Az állami és egyházi törvények közötti konfliktus esetében az állami |qg előny-
ben van] 2893-2896 2 9 1 9 k 2 9 2 8 //2 9 4 8 2 954k 3062.
Mindkét hatalomnak a saját területére kell kodátozódnia 642.
Azokban az ügyekben, ahol a jogok keve lednek, az egyházi és az állami hatalomnak
nem egymás ellenére kell törekedni, hanem egyetértésre és ‫׳־‬a rendezett kapcsolat-
ra (mint a testnél és léleknél) 2955 *3168 3172.
Az egyház az állami kormányzási formával szemben közömbös 2769 3150 3165 3173k
4342; vö. G 2bd (Az egyház feladata és küldetése).
Az egyház mindenki javára akar szabadon kibontakozni minden kormányzási forrná-
bán, amely a személy és a család alapvető jogait és a közjó követelményeit
elismeri 4342; vö. C 4gd és L 5c (Közjó); L 5g (Emberi jogok).
Visszautasított tanítás az, amely vallás nélküli társadalmat akar felépíteni, és a polgá-
rok vallásszabadsága ellen küzd 4162.
7bb Egyház és nemzetközi intézmények. Az egyház az Egyesült Nemzetek Szer-
vezetében a modem civilizáció és a világbéke kötelező útját látja, és etkölcsileg

1318
 Témakörök szerinti mutató ‫ ־‬G: Isten egybegyűjti népét

és ünnepélyesen megerősíti azt 4421; vő. C 4gj és L 9 (Nemzetközi íntézmé-

nyék).

H. IS T E N SZOLGÁI ÁLTAL KORM ÁNYOZZA ÉS SZ E N T E L I

M EG AZ EGYHÁZAT
(A kijelentések nagy száma miatt itt, külön fejezetben tálaljuk a G 5 témáját.)

1. Az egyházi szolgálati hivatal eredete és sajátossága

H 1a . Az e g y h á z i sz o l g á l a t i h iv a t a l a l a p ja J é z u s K r is z t u s é s a z

A POSTO LOK KÜ LD ETÉSÉBEN

Krisztus - : különböző szolgálatokat hozott létre az egyház javára 4142; - : a kölcsönös

szolgálatok adományait osztja szét az egyházban 4115;-: azáltal építette fel az
egyházat, hogy szétküldte az apostolokat 4142; - : az apostolok által részesítette
a püspököket felszenteltségéból és küldetéséből 4153; - : azt akarta, hogy a
püspökök mint az apostolok utódai az idők beteljesedéséig pásztorok legyenek
4142; vö. G lbe (Az egyház az idők folyamán a Szentlélek műve marad); G 3d
(Az egyház apostolisága).
A felszenteltséggel járó szolgálatok az egyházban az egyházi rend szentségéből ered-
nck 4857; az egyházi renddel megjelölt hívók Krisztus nevében arra lettek
rcndelw, hogy Isten igéje és kegyelme által legeltessék az egyházat 4128 4145;
tekintélyt és hatalmat kapnak arra, hogy Krisztus személyében cselekedjenek,
hogy az egyház szolgálatára legyenek, és azt az evangélium és a szentségek által
a Szentiélekben egyesítsék 4857; az egyházi rend tagjai az élet és az egyház
küldetése számára kegyelmet jelentenek, a Jézus Krisztus papságából való ré-
szesedést fejezik ki 4857; vö. E 3bc (Krisztus papsága); G 4bd (A hívók része-
sedése Krisztus papi hivatalából); az Ige (és*a szentségek) szolgálatához megkö-
vetelt az egyházi hivatali hatalomnak megfelelő (,ordináaó és) küldetés 760k (769)
796 809 866 1163k 1217k 1277k ‘1777; vö. K 8a (Az Újszövetség papsága).
A püspökök —: Krisztus szolgái 4145; —: Krisztus által vannak beiktatva 4145; - :
Krisztusnak mint tanítónak, pásztornak és papnak a feladatait veszik át 4145
4158; \ö. E 3b (A közvetítés formái); - : a tanítóhivatalban és a pászton veze-
tésben az apostolok testületét követik 4146; - : Jézus Krisztus személyében
cselekszenek 4145 4163 (4857);-: az ó tekintélyével cselekszenek 4158 (4857);
vö. H 2-4 (A püspökök pásztori, igehirdetői és megszentelő szolgálata).
A pásztori hivatal valódi szolgálat (diakonia) 4148 (4152); a pásztoroknak egymást és a
hívőket kell szolgálniuk 4158.
Az egyházi hivatali hatalom nem oltódik ki egy bűnös szolgálattevőben 912 1135 1158
' 1165 1212k (1220//1226) 1230.
Krisztus - : nem választott nőt a tizenkettő közé 4592; - : nőre nem bízott apostoli
hivatalt 4593.
A “tisztségek” (munera) és a “hatalmak” (potestates) fogalmainak használatához vö.
4354.
A hivatalviselők a hivatalt hatalmat nem a hívók közösségétől kapják 2602k\ elutasí-
tott: [Krisztus azt akarta, hogy az egyházat úgy vezessék, mint ahogy egy álla-
mot szokás] 2595\ [Az egyes helyi közösségek apostolságának megfelelően

1319
 Témakörök szerinti mutató · H: Isten szolgái által kormányozza, szenteli meg az Egyházat

minden helyt közösség, amennyiben hosszabb időn át nélkülözi az euchanszti-

át mint alapvető alkotórészét, teljhatalmát “igénybe veheti”,és elöljáróját, vala-
mint lelki vezetőjét kijelölheti; Isten ilyen körülmények között nem vonakod-
hat az egyházi rend szentsége nélkül is teljhatalmat adni] 4722.

H 1b. A z e g y h á z i h iv a t a l i s z o l g á l a t h ie r a r c h ik u s t a g o l ó d á s a

Az egyház hierarchikus szervekkel rendelkezik 4118; az egyházat isteni rendelés alap-

ján különbözően szabályozzák és irányítják 4158; Krisztus akarata szennt ren-
delkezik tanítókkal, titkok kiszolgál tatóival és pásztorokkal 4158; a Szendélek
csorbítatlanul őrzi meg egyházában a kormányzás Krisztus által rögzített fór-
máját 4152.
A szent rend tagjai mindenekelőtt különleges hivatásuk és döntésük alapján vannak
szent szolgálatra tendelve 4157.
Hierarchikus közösség nélkül nem lehet gyakorolni a szentségi-ontológiai hivatalt 4359.
Az egyházban különböző fokai vannak a felszenteltségnek 282 796 1765 1772 (1776).
Különböző fokozatok az egyházban: ,főpap (“<t£ypüspök”) - ,,püspökök - presbiterek
(ill. “másodrangú” papok)- ,,leviták- 'diakónusok - ,szubdiakónusok - *akolitusok
- ,’exorasták - lektorok - *osztiáriusok - Világiak - "1özvegyek “,‫״‬ΙΟΙ és 101 ‫״י‬
121^ 119^ 109^ ‫ ״‬bc187 u2l5k 1*1765**‘•‫ ״‬326-329 ‫״‬.
A hierarchia püspökökből, papokból és ‘szolgákból, bdiakónusokból áll Ί776 *4153; a
diakonátust mint a hierarchia sajátos és állandó fokát visszaállítják 4155; vö. H
6 (A diakónusok szolgálata).
A hierarchiában különbség van a hatalomban, az ezzel ellenkező megállapítás clutasí-
tott: [Minden papnak Krisztus alá rendelt egyenlő joghatósági hatalma van]
282 944 1265 1767 1777.
A püspöki hivatalnak az apostoli utódlás alapján különleges méltósága van 4144; a
püspökök kánoni küldetése a szokások, törvények vág)‫ ־‬közvetlenül Péter utó-
da révén kapható meg 4148; a püspökök jogszerűen adták tovább szolgálatuk
feladatát a ranglétrában különböző hivatalt viselőknek 4153.
Az egyházi rend tagjai folytathatnak világi tevékenységet és űzhetnek világi fogjalko-
zást 4157; vö. G 4bf (A hívók feladata a világban); H 2f (A püspökok és a
világ); H (A papok szolgálata).
A hívók közös papsága cs a hierarchikus papság - : egymásra van utalva 4126 4857; -
: a magi módján egyaránt részesedik Krisztus papságában 4126 4857;- : nem-
csak fokozatilag, hanem lényegileg különböznek egymástól 4126 4857; nem
minden hívó rendelkezik ugyanazzal a lelki hatalommal 1767; vö. G 6cd (A
világiak együttműködése a hierarchikus egyházi szolgálattal); H 2e (Isten népe
és a püspökök pásztori szolgálata).
Elutasított - : [A püspökök és a papok szolgálata szigorú értelemben véve nem külön-
bözik a hívók általános papságától] 4721; - : [A papi szolgálatra szóló hivatás
szoros értelemben nem ad új “pap!” képességet, és nem ad eltörölhetetlen
jegyet, hanem csak azt fejezi ki a közösség előtt, hogy a kezdettől fogva meg]é-
vő képesség, amelyet a ketesztségben kaptunk, érvénye jut] 4721.
Vö. G 3ab (Egyházi egység mint egység a sokszínűségben);G 4bd és 6bb (A hívők, ill.
a világiak részesedése Krisztus papi hivatalából); K 8a (Az Újszövetség papsá-
ga); K 8b (A szent szolgálat fokozatai).

1320
 Témakörök szerűin mutató - H: Isten szolgái által kormányozza, szenteli meg az Egyházat

H IC. A Z E G Y H Á Z I H IV A T A L I S Z O L G Á L A T T E S T Ü L E T I J E L L E G E É S A H I E R A R C H I K U S

KÖZÖSSÉG

Amint Krisztus rendelése szerint Péter és a többi apostol egy testületet alkotnak, úgy
állnak kapcsolatban Róma püspöke és a püspökök egymással 4146; minden
püspök hierarchikus közössége a pápával biztosan gyökerezik a hagyományban
4358; amennyiben a püspöki testület sokakból áll össze, a sokféleséget és az
egyetemességet fejezi ki, amennyiben pedig egy fó alatt gyűlik össze, Isten
népének egységét fejezi ki 4146; a püspöki testület tagjává felszentelés és a
testület fejével és tagjaival való hierarchikus közösség révén lehet válni 4146
4354; vö. K 8c (Püspökszentelés); a “testület‫ ״‬szóval mindig együttértendó a
fó 4356; a párhuzam Péter és a többi apostol, 111. a pápa és a többi püspök
között nem foglalja magában sem az apostolok rendkívüli hatalmának átadását
az utódokra, sem a testület feje és tagjai közötti egyenlőséget 4353; vö. G 3dc
(Az egyházi hivatal az apostolok utódlásában).
A püspökök testületi egysége - : ősi szokás 4146;- : az egyetemes zsinatok, ill. zsina-
tok összeülése igazolják 4146; - : az egyes püspökök rész egyházakkal és az
egyetemes egyházzal való kölcsönös kapcsolata 4147; - : a szokásnak megfele-
lóén kifejeződik azzal, hogy több püspök gyűlik össze egy püspökszentelésre
4146.
A püspökök csoportosulásai hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a testületi szellem kézzelfog‫־‬
ható módon megnyilvánuljon 4147.
A “testület” (collegium), “állandó csoport" (coetus stabilis), “rend” (ordo) vagy “testű-
let” (corpus) fogalmainak használatához vö. 4353; a “hierarchikus közösség”
fogalmának jelentéséhez vö. 4354f.
A papok mint a püspök munkatársai vele együtt esetlen papi testületet alkotnak 4154;
felszenteltségük és szolgálatuk alapján a püspökök testületéhez társulnak 4154;
közös felszenteltségük és küldetésük szerint minden pap testvéri közösségben
van egymással 4154; vö. H 5 (A papok szolgálata). Vö. G 3ab (Egyházi egység
mint a sokszínűség egysége); G 3ad (Egyház az egyházakból és az egyházak-
bán); H 2d (A pásztori szolgálat testületi gyakodása); H 3cc (Zsinatok és szinó-
dusok); H 3cd (Nem zsinati egyetemes tanítás).

2. A püspökök pásztori szolgálata

H 2 a. Á l t a l á n o s m e g j e g y z é s e k a p ü s p ö k ö k p .á s z t o r i s z o l g á l a t á r ó l

A felmagasztalt Krisztus - : a püspökök szolgálata által kormányozza az egyházat za-

rándoklásában az örök boldogság felé 4145; - : kormányozza az egyházat a
pápa és a püspökök által (4119) 4137; - : a pásztorok mint ‘helytartói és küldöttei
által válik jelenvalóvá az egyházban '4152 4163; - : azt akar!a, hogy népe a
pásztori vezetés által növekedjék 4187.
A püspökök - : Isten helyett nyájuk élén mint pásztorok és szolgák állnak 4144; - : az
apostoli testület után következnek a pásztori vezetésben 4146 (4187); vö. G
3dc (Az egyházi hivatal az apostolok utódlásában).
Az egyházi hivatalviselők ítéletének van alárendelve a lelkek vezetése 2265—2268', az
elol|árók ügyelnek arra, hogy a hívók leikéért felelősséget viseljenek 4163; rend-
kívüli ajándékok valódiságának és szabályozott gyakorlásának megítélése a pász­

1321
 Témák örök szerinti mutató - H: Isten szolgái által kormányozza, szenteli meg az Egyházat

torok feladata 4131; a pásztorok feladata megvizsgálni a hívók szolgálatát és

kegyelmi adományait 4156; a püspököknek - : figyelniük kell an‫־‬a, hogy a hí-
vők valóban felkészülten kapcsolódjanak be a liturgiába 4 0 1 1 ;-: buzdítaniuk
kell a hívőket, hogy a lituigiában és a szentmisén betöltsék feladatukat 4151; -
: nekik kell életmódjuk példájával híveiket segíteni, hogy velük együtt jussanak
el az örök életre 4151; az egyháznak joga van a neveléste és a vallásoktatásra
2892 2945—2948 3685—3689; vö. H 3a (A püspökök igehirdetó szolgálata: álta-
lános megjegyzések).
Az egyházi hivatalviselőket megilleti a jog hogy azokat, akik vétséget követtek el, lelki
és időleges büntetéssel megrendszabályozzák (kiközösítéssel, egyházi tilalom-
mai vagy egyéb cenzúrával) 9451129-1135 1161-1163 1180 1214// 1219 1271-
1273 1473k 2604k 2646-2650 2924\ az egyház kerüli a véres büntetést és
megelégszik a papi ítélettel 283; mégis igényli magának a jogot, hegy a világi
hatósághoz forduljon 1215 1272 1483k\ a pásztoroknak el kell ismerniük a
jogos szabadságot, amely mindenkit megillet a földi közügyekben 4163.
Elutasított, hogy a hivatali hatalom jog szerinti gyakodásához erkölcsi méltóság és
isteni elrendelés szükséges (*különösképpen a pápánál) (1210) 1211—1213 ‘ 1220/ /
1226 1230\ rejtett dolgokról ('gondolatról tugy szándékról) az egyházi tekintély
nem mond ítéletet 1814 2266k '3318.
A meg nem kecsztelteket nem kötelezi az egyházjog 1671; az eretnekek az egyház
tekintélye alá tartoznak, mégis elveszítik az egyház javait 2568-2570.
Vö. E 3bd (Krisztus királysága); G 4bc (A hívók részesedése Krisztus királyi hivatalá-
ból); H la (Az egyházi hivatali szolgálat alapja Knsztus és az apostolok külde-
tésében); H 2b és 2c (A pápa, ül. a püspökök pásztori szolgálata).

H 2 b. A pápa pásztori szolgálata

2ba Az egyháznak az isteni

A p á p a e g y h á z k o rm á n y z a ti h a ta lm a é s p r im á tu s a
jog szennt a vezetés egységére van szüksége 3306; a katolikus egyházat Péter
utóda a püspökökkel közösségben vezeti 4119; Krisztus a pápa és a püspökök
által vezeti az egyházat 4137; a vezetés egysége a primátusban adatik meg;
Róma püspöke mint Péter utóda a püspökök és hívók sokfélesége egységének
mindig jelenlévő és látható princípiuma és alapja 4147; az egyház szilárdsága a
primátusban áll 3052; Róma püspöke hivatala szerint mint Krisztus helytartója
és az egész egyház pásztora, teljes, legfőbb és egyetemes hatalommal bír, ame-
lyet mindig szabadon gyakorolhat 4146. Vö. G 3ab (Egyházi egység mint egy-
ség a sokszínűségben); G 3ad (Egyház az egyházakból és egyházakban); G 3dc
(Az egyházi hivatal az apostolok utódlásában); H 2bc (A pápa és a püspökök).
Az elsőbbség, később a primátus elismerése - : megkövetelt (102) 109 132 181k 221
232-235 282 347 446 468k 638-641 774k 861 875 910 1051-1064 1191 1307k
2539 2592k 3059k 3064; - : teljesül 108 133-136 181k 186° 216k 264 306
661-664; - : szükséges az üdvösséghes 233k 875 1051 1060 (1191) 3867.
Elutasított az elsőbbség ill. primátus elvetése [többek között: Ά pápai méltóság a csá-
szártól ered, baz ördögtől származik■, ‘az egyháznak nincs szüksége földi före\ b1187
1188 b1190 1192'1209 M227-1229 1475k 2592-2597 3555.
A pápa - : az egyház látható feje 872 1307 2529k 3059 3113 4 1 4 7 ; - : Krisztus helytar-
tója 872 1054 (1187) 1307 1448 (1475) 1868 2540 2592k 2603 3 0 5 9 4146 4356;
- : közvetlenül Krisztustól kapta egész joghatósági hatalmát 1054 (1187 2592k)

1322
 Témakörök szerinti mutató - H: Isten szolgái által kormányozza, szentek meg az Egyházat

3060 3064 3113; - : minden keresztény legfőbb feje (4134) 4150 (4356k); - : a
püspöki testület fc)e 4150 4354—4356.
Λ pápa az isteni jog alárendeltje, és kötik a Krisztustól az egyháznak adott rendelkezé-
sek, úgy, hogy azok tartalmát nem változtathatja meg 3114.
2bb A p á p a ill e té t e s s é g e az e g y e s ü g y e k b e n . A pápa jogi hatalma - : püspöki,
rendes, közveden 3060 3064.
- : az egész zarándok egyházra, minden hívőre kiterjed 1053k 1307 3059 (3113).
- : hit és erkölcs kérdéseiben, az egyházfegyelem és vezetés kérdésében a legfőbb
tekintély 3060 3064 (3307); a pápa rendelkezései nem igényelnek egyházi bele-
egyezést, hogy visszavonhatatlanok legyenek 2284 2490 3074.
- : a legfőbb törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltató hatalom 1057 1059 1061
1271—1273; nemcsak néhány fenntartott joga van (3064) 3113; abból tud felöl-
dani, amit az egyetemes egyház meghatározott 74/7; - : az egyház legfőbb
bírói hatalma 1055 1128—1135 2592 3063; a hívőknek a pápa hívására rendel-
kezésre kell állmuk 133-135 639 641 861 3063; ítéletét nem szabad újból tár-
gyalm 133 135 182 221 232 235 641 3063; a pápa senki ítéletének nincsen
alárendelve 638 873 943 1056 1058 1139·, a pápa ítélete fölé nem hivatott más
bíróság {‘más általános tanács sem) 641 1056 '1375 (2935) ‘3063.
- : a hatalom teljességével rendelkezik búcsúk engedélyezésében 819 868 1026 1059
1266 1398 1416; vö. K 10b (Búcsúk).
- : emberi tekintélytől független 2596 2603; ha talmával mindig belátása szerint élhet
4357.
- : a pápa erkölcsi feddhetetlenségétől és isteni elrendeltségétól függeden 912 914
1158 (1165).
Péter széke az egyházban meglévő jog szerinti különbségeket védelmezi, és vigyáz
arra, hogy a sajátosságok az egységpt szolgálják 4134; vö. G 3ab (Egyházi egy-
ség mint egység a sokszínűségben).
2bc A p á p a é s a p ü s p ö k ö k . A katolikus egyházat Péter utóda és a püspökök kö-
zösségben vezetik 4119; Krisztus az egyházat a pápa és a püspökök révén veze-
ti 4137; minden püspök a pápával együtt jeleníti meg az egyházat 4147.
A püspökök testületének csak akkor van tekintélye, ha Róma püspökével mint a testű-
let fejével együtt fogják fel 4146 (4354—4356); a párhuzam Péter és a többi
apostol, ill. a pápa és a többi püspök között nem foglalja magában sem az
apostolok rendkívüli hatalmának átadását az utódokra, sem a testület feje és
tagjai közötti egyenlőséget 4353.
A pápától kapják a püspökök tekintélyüket 2592; nem csak tiszteletbeli hivatala, ha-
nem hatalma réven is a többi püspök felett áll 661 811 861 1308 2593 3067; a
pápa csorbítatlanul őrzi meg hivatalát a püspöki testületben Krisztus helytartó-
iáként és az egyetemes egyház pásztoraként 4356; a pápa mint a püspöki testű-
let feje egyedül vihet végbe bízónyos cselekményeket, amelyek a püspököket
nem illetik meg, pl. a testület összehívása és vezetése, az eljárások jóváhagyása
4356; a testületi tevékenység szabályozásában, támogatásában és jóváhagyásá-
bán az egyház érdekeire való tekintettel saját belátása szerint jár el 4356.
Λ püspökök a kánoni küldetést a szokásokból, törvényekből vagy közvetlenül Péter
utódától kaphatják 4148; püspököt nem lehet beiktatni hivatalába, ha a pápa
ezt ellenzi, vagy megtigadja tőle az apostoli közösséget 4148.

1323
 Témakörök szerinti mutató ‫ ־‬H: Isten szolgái által kormányozza, szenteli meg az Egyházat

Elutasított megállapítások a pápa más püspökökkel való kapcsolatáról 2595 2597 2935
3064; a centralizmus és az abszolutizmus vádjával szemben védett a primátus
3112-3116.
A római széket a primátus miatt minden részegyház “any!ának”, dl. “tanítójának” ne-
vezik 774 1616 1868 2781.
2bd A pápa és a zsinat. Róma püspökének előjoga, hogy egyetemes zsinatot össze-
hívjon, azon elnököljön és azt megerősítse 4146; hatalma van a zsinatok felett,
amiket 5 ,hív egybe, hnapol el, ‘hosszabbít meg, Aszüntet be, *hagyjóvá 447 398-400‫׳‬
861 **1309 *bd1445 2282 1847-1850‫׳‬k 2329 '4146; az egyetemes zsinat nem
áll a pápa felett 233 1151~ 1309 (2935k).
Vö. H 3cc (Zsinatok és szinódusok).

H 2c. A püspökök pásztori szolgálata

Krisztus koimányozza az egyházat - : a pápa és a püspökök által 4119 4137; - : a

püspökök szolgálata által 4145; a püspökök Krisztus helytartói és küldöttei
4152.
A püspökök rendje —: a hierarchiában a legfőbb (‘ami az egyház belső alkotmányát illeti)
1768 '3307; - : Róma püspökével, a fővel együtt a legfőbb és az egész hatalom
az egyházban az övéké 4146; - : ugyanazon isteni beiktatásnak megfelelően
létezik, ami szerint a pápa létezik 3115; a püspökökre van rábízva a pászton
hivatal 4152.
Az egyes püspökök - : a részegyházaikban az egység látható elvei és alap!;u 4147; - ;
e©házukat jelenítik meg 4147; pásztori kormányzásukat csak a rá!uk bízott
részegyház felett gyakorolják 4147; —: tanáccsal, biztatással és példával, tekin-
téllyel és szent hatalommal kormányozzák a rész egyházakat 4152; - : az egye-
temes egyház jólétéhez járulnak hozzá azáltal, hogy saját egyházukat jól kor-
mányozzák 4147;- : a pápa tekintélye alatt kormányozzák a részegyházakat
(' akttól rendesjoghatóságukat közvetlenül kapják) 1778 3308k '3804.
A püspökök joghatósága 'kozyetlen és 1'rendes (vagyis ‘önálló hatalom, nem a pápát helyettesítő
hatalom), (jakkor sem, ha az egyház legjobb tekintélye szabályozhatja és korlátozhatja)
'b3061 Ά307 L3804 ^4146 'b‫<׳‬l4152; a pápa hatalma nem befolyásolja a puspö-
kök joghatósági hatalmát, és nem kebelezheti be azt 3061 3112 3115 3310; a
püspökök hatalmát a legfőbb és egyetemes hatalom hagyja jóvá 4152; a püspö-
kök kánoni küldetésüket a szokásokból, törvényekből vagy közvetlenül Péter
utódától kaphatják 4148; vö. H 2bc (A pápa és a püspökök).
A püspököknek joga és kötelessége, hogy alárendeltjeik érdekében törvényeket bo-
csássanak ki, megítéljék és szabályozzák azt, ami az istentisztelet és az apostol-
ság rendjéhez tartozik 4152; az egyház törvényeit az egyházmegye számára
konkrétabban a püspök különleges döntése határozza meg 4151.
Elutasított megállapítások azok, amelyek a püspökök jogait mértéken túl kiterjesztik
2594 2606-2608.
A pátriárkák (‘konstantinápolyi, ''alexandriai, ‘antiochiai, *jeruzsálemi) jóváhagyónak, aho-
gyan minden !oguk és kiváltságuk is ^351 ,bcd661 *^0δ ΐ ΐ 861 '^11‫׳‬ΒΟδ
A püspököket megilleti - ; az egyház szolgáinak felszentelése és a bérmálás szentségé-
nck kiszolgáltatása 1768 1777 (3328); - : az egyházi tend szentsége által új
kiválasztottak felvétele a püspökök testületébe 4145; vö. K 8c (Püspökszente-
lés).

1324
 Témakörök szerinti mutató - H: Isten szolgái által kormányozza, szenteli meg az Egyházat

Λ püspökök a papok felett állnak 1768 1777.

Vö. H 2a (A püspökök pásztori szolgálata: általános megjegyzések).

H 2d. A p á sz t o r i sz o l g á l a t t e st ü l e t i gy ako rlá sa

Az egyházi szolgálati hivatal csak hierarchikus közösségben a fővel és a testület tagja-

ival gyakorolható 4145 (4146 4354k); a püspöki testület - : csak Róma püspö-
kével mint fejével egyetértésben rendelkezik tekintéllyel 4146; - : csak időről
időre szigorúan testületi cselekvéssel és csak a fő beleegyezésével cselekszik
4357.
Az egyes püspökök azért vannak, hogy —: egymással és Péter utódával munkaközös-
ségre lépjenek 4147; mint a testület tagjai és az apostolok jogos utódai az egész
egyháznak gondját viseljék 4147; - : a hit egységét, az egyház rendjét és a hívók
egyház iránti szeretetét segítsék 4147; - : más egyházak felé testvéri segítséget
kell nyújtaniuk 4147; - : munkatársaikat, a papokat, fiaiknak és barátaiknak kell
tekinteniük 4154.

H 21·:. I sten n é pe és a püspökök pásztori szolgálata

A pásztorok és a többi hívó egymáshoz vannak kapcsolva 4158; a különbség, amelyet

az Ur szent szolgái és a nép többi tagja közé tett, összekapcsolódást hoz 4158.
A világiak - : Krisztussal együtt azoknak is testvérei, akik szent szolgálatra vannak
rendelve 4158; - :lehetőségük és alkalmanként kötelességük véleményüket, ami
az egyház javára van, kinyilvánítani 4163; - : püspökeinek nyilvánítsák ki igé-
nyeiket és óhajaikat 4163; —: minden kereszténynek keresztény engedelmes-
séggel kell elfogadnia azt, amit az egyház pásztorai elhatároztak 4163; - : írná-
íkkal Istennek kell ajánlaniuk egyházi elöljáróikat 4163; van joguk igét hirdetni,
és szentséget kiszolgáltami 4163; vö. G 6cf (A világiak jogai és kötelességei); —
: a keresztény bölcsesség fényében és a tanítóhivatal tanításának figyelembe
vételével komolyan kell venni saját feladataikat 4343; vö. G 6cd (Világiak az
egyházban); a hívőknek engedelmeskedniük kell pásztoraiknak, amennyiben
azok Knsztus nevében tanítanak 4533;vö. G 4bg (A hívók és az egyház tekin-
télye); H 3e (A tanbeli döntések elfogadása).
A pásztoroknak - : életvitelük példájával kell segíteniük, hogy a világiakkal együtt
eljussanak az örökéletre 4151; —: alárendeltjeikre gondot kell viselniük, mert
azok leikéért Isten előtt számot kell adniuk 4152; - : szolgálniuk kell a többi
hívót 4158; - : a világiak méltóságát és felelősségét az egyházban el kell ismer-
niük és támogatniuk kell 4163; - : a világiak kötelességeit és feladatait cl kell
ismerniük, mivel ezeknek a keresztségben és a bérmálásban (és sokaknál a há-
zas ságban) szentségi alapja van 4858; —: készségesen hasznosítaniuk kell a
világiak tanácsát 4163; —: a világiakra feladatokat kell bízni az egyházban, sza-
badságot kell adni nekik a cselekedetekben, és bátorítani kell őket, hogy ma-
guktól lássanak munkához 4163; - : a világiak által beterjesztett terveket, ki-
vánságokatés törekvéseket figyelmesen,Krisztusban megkell fontolniuk (4152)
4163; - : el kell ismerniük a jogos szabadságpt, ami minden földi létezőt meg-
illet 4163; minden püspöknek támogatnia és oltalmaznia kell a hívók egységét
és az egyház rendjét, a hívőket Krisztus misztikus testéhez kell vezetni, külö-
nősen a szegény, szenvedő és üldözött tkokat 4147; a püspöknek - : szenved­

1325
 Témakörök szerinti mutató - H: Isten szolgái által korm ányozza,szenteli meg az Egyházat

nie kell a tudatlanokkal és tévelygőkkel 4152;-: buzdítania kell a népet,hogy

hittel és alázattal végpzzék saját feladatukat a liturgiában és a szentmisén 4151.
A pásztorok bizonyos feladatokat rábízhatnak világiakra, ami azonban nem teszi a
világit pásztorrá 4858; veszélyek: A “szolgálat‫ ׳׳‬szó óvatlan alkalmazása és az
egyetemes és hivatali papság egvenrangúsítása, a “szubszidiaritás‫ ׳׳‬fogalmának
tetszőleges értelmezése, a világiak klerikalizálása 4858; ki kell fejezni mind a
küldetés egységét, amely küldetés minden megkereszteltre rábízatott, mind a
pásztori szolgálat lényegi különbözőségét 4858; vő. G 6ce (A világiak együtt-
működése a hierarchikus egyházi renddel);H lb (Az egyházi rend hierarchikus
tagolódása).
A pásztorokat nem illeti meg a társadalmi élet politikai intézményében és rendjében
való aktív részvételi jog;ez a feladat a világiak hivatásához tartozik 4775; vö. G
6a (Alapvető megjegyzések a világiakról). Vö. G 6ce (A világiak egyuttműkö-
dése a hierarchikus egyházi renddel).

H 2f . A püspökök és a világ
A püspököknek - : nem szabad az egyház hivatását a világ felé egyedül magukra
vállalni, hanem minden hívőnek hozzá kell !árulnia a közös műhöz 4156; - :
minden közös egyházi törekvést támogatniuk kell, mindenekelőtt, hogy a hit
növekedjék és az embereknek feliagyogjon az igazság fénye 4147; - : a misszi-
ók számára munkásokat, szellemi és anyagi segítséget kell nyújtaniuk 4147; - :
az Úrtól küldetést kapnak arra, hegy minden népet tanítsanak, hogy minden
ember a hit, a keresztség és a parancsolatok teljesítése által üdvösségre jusson
4148; - : késznek kell lenniük arra, hogy mindenki számára az evangéliumot
hirdessék 4152 4534; - : késznek kell lenniük arra, hogy a hívőket apostoli és
missziós fáradozásra biztassák 4152; - : azoknak is gondját kell visehűük, akik
még nem tartoznak az egy nyájhoz 4152.
Vö. G 3cd (Egyház és misszió);G 4bf (A hívók feladata a világban); G 6cd (A világiak
együttműködése a hierarchikus egyházi renddel); H 3a (A püspökök igehirdetó
szolgálata: általános megjegyzések).

3. A püspökök igehirdető szolgálata

H 3a . Á ltalános megjegyzések
Krisztus az egyházra a hit örökségét bízta rá azáltal, hogy hiteles tanítóhivatalt alapított
3305; ó maga tanít az egyház által 3806; az egyház élő tanítóhivatala az ó névé-
ben gyakorolja a hatalmat 4149 4161 (4163) 4214; az egyháznak !oga és kötc-
lességc megmagyarázni a kinyilatkozatott tanítást, mivel ó annak őrzője és tani-
tója 807 3012 3020 3540.
Az isteni kinyilatkoztatás örökségét énntetlenül kell megónzni, és híven kell magya-
rázni 4150; a kinyilatkoztatás a püspökök jog szerinti utódlása és Róma püspö-
kének gondoskodása által csorbítatlanul adatik tovább, és híven magyaráztatik
meg 4150 4534; a kinyilatkoztatás vizsgálásán és hndetésén Róma püspökének
és a püspököknek sajátos eszközökkel kell fáradozniuk 4150; Isten írott és
áthagyományozott Igéjének magyarázása egyedül az egyház tanítóhivatalának
feladata 4214; az egyháznak joga van a nevelésre és a vallásoktatásra 2892 2945-

1326
 Témakörök szerinti mutató - H: Isten szolgái által kormányozza, szenteli meg az Egyházat

2948 3685-3689; vö. H 2a (A püspökök pásztori szolgálata: általános megjegy-

zések).
A tanítóhivatal - : nem áll Isten igéje felett, hanem azt szolgálja azáltal, hogy csak azt
tanítja, amit áthagyomán)‫־‬óztak 4214; - : alázattal hallgatja Isten igéjét, őrzi
szentségét és híven magyarázza 4214; - : nem fogad el új nyilvános kinyilat-
koztatást 4151 4534; ezért a pásztorok nincsenek felmentve az alól, hogy gon-
dót fordítsanak az isteni kinyilatkoztatás kincsestárának kutatására a Szentírás-
bán és a hagyományban 4149k 4534; a hagyomány, a Szentírás és az egyház
tanítóhivatala úgy kapcsolódnak össze, hogy az egyik a másik nélkül nem áll
meg 4214; vö. A 3 (A kinyilatkoztatás áthagyományozása); G 3db (Apostoli
hagyomány a Szentírásban és a hagyományban).
A felmagasztalt Krisztus különösen a püspökök szolgálatán keresztül hirdeti minden
népnek Isten igéjét 4145; Knsztus azt akar !a, hogy népe az evangélium püspo-
ki hirdetése által növekedjék 4187; a püspökök a hit hírnökei, akik új tanítvá-
nyokat vezetnek Krisztushoz,és hiteles tanítók, akik a nép számára a hit hirde-
tói és magyarázói 4149; a püspökökre van rábízva az evangélium tanúsága 4145
4152; a püspökeiknek adta Knsztus a feladatot, hogy az egész földön hirdessék
az evangéliumot 4147; a püspök legfontosabb feladatai közül kiemelkedik az
evangélium hirdetése 4149; az ige hirdetése révén a püspökök Isten erejét oszt-
|ák meg a hívőkkel az üdvösséghez 4151; a püspökök igehirdetése által mélyül
az apostoli hagyomány megértése 4210; vö. G 3cd (Az egyház és az
evangclizáció, 1 1 1 . misszió).
Péter utódára különösképpen is rá van bízva a keresztény név teqesztésének magasz-
tos feladata 4147; vö. G 3cd (Az egyház és az cvangplizáció, 111. misszió).
A tanítói hivatal természete szennt csak a fővel és a kollégium tagjaival hierarchikus
közösségben gyakorolható 4145; vö. H le (Az egyházi szolgálati hivatal testű-
let! jellege és a hierarchikus közösség).
Vö. E 3bb (Knsztus prófétasága és Krisztus mint tanító); G 4bc (A hívók részesedése
Knsztus prófétai hivatalából); H la (Az egyházi szolgálati rend alapja Knsztus
és az apostolok küldetésében).

H 3b. H iv a t a l o s t a n b e l i d ö n t é s e k

3ba Általános megjegyzések A tanítóhivatal nem fűz új dolgot a hit letétemé-

nyéhez, hanem azt magyarázza, ami addig tisztázatlannak tűnhetett, vág)' biz-
tosnak tartandónak határozza meg, ami kérdésessé vált 3683 (4151 4534); a
dogmák a Szentírás vagy a hagyomány kijelentéseinek megerősítését vagy meg-
világítását, bizonyos kérdések mcgpldását vagy tévedések elhárítását szolgálják
4539; xö. H 3b b (A tanbeli döntések tárgyai és fajtái).
Sem a pápa, sem a püspökök nem kapnak új nyilvános kinyilatkoztatást 4150k4534; a
Szentlélek segítségét nem azért kapja a pápa, hogy ú| tanokat hirdessen ki 3070.
Az egyház tanítói hivatalának tekintélyét nem a tudományok területén való különleges
‫ ש‬etékessége alapján érvényesíti, hanem azon evangéliumi szolgálata és aposto-
li kötelessége révén, hogy az erkölcsi megítélés kritériumainak kifejtése által
előterjessze azt az eikölcsi tanítást, amely a személy méltóságának és egész
hivatásának megfelel 4790.
3bb A tanbeli döntések tárgyai és fajtái. Táigya a kinyilatkoztatott tanítás, a hit
letéteménye (‘a^ok valódi értelmének megítélésé) '1507 1863 3012 3018 3070 4214;

1327
 Témakörök szerinti mutató * H: Isten szolgái által kormányozza, szenteli meg az Egyházat

a2 egyház azon erkölcsi rend elveit is, amelyek az ember tenné széféből ered-
nek, hitelesen értelmezi 4581 (4790); az egyház tanítása az egész erkölcsi rend-
re és különösen az igazságosságra kiterjed 4756.
Az egyház tanítói tekintélyt igényel magának - : a filozófia területén is 2860k 2865k
2910 3018; - : gazdaság és társadalmi téren is, ami az erkölcs kereteit illeti 3725
3938 3997.
Az egyház ítéletet mond az életszentségről egy szentté avatásra v aló tekintettel 675.
A tanítóhivatal határozza meg és hagyja jóvá a hitvallásokat {‘mint olyan alapvetést, amely-
ben minden hivő egyetért) 398 400 '1500.
A tanítóhivatal vizsgálatnak és jóváhagyásnak veti alá a hitbeli és etkölcsi kérdésekről
szóló írásokat, és a káros könyveket elítéli 202 213 353k 686 807 980 1851-
1861 2065 2668.
A tanítóhivatal elutasítja azokat a kijelentéseket, amelyek nem egyeztethetők össze a hit
és erkölcs tanításaival, és olykor általános vagy ‘különleges teológiai cenzúrával
sújtja 721-739 840-844 891-899 •921-924 941-946 ‘951-979 1028-1049
‘1087-1097 1101-1103 1110-1116 1121-1139 1151-1195 1201-1230 1361-
1369 1391-1396 1411-1419 1451-1492 1901-1980 ‘2001-2006 2021-2065
2101-2166 2170k 2201-2268 2281-2285 ‘2290-2292 2301-2332 2351-2374
2400-2502 2571-2575 ‘2601-2685 ‘2791-2793 3201-3241 3401-3465.
Az érzületről vagy szándékról (111. ,rejtett dolgokról) az egyház nem mond ítéletet, mivel
azok belső dologról szólnak ‘1814 ‘2266k 3318; csak amennyiben az érzület
kifejeződik, mondhat ítéletet 3318; ebben az értelemben mond ítéletet az egy-
ház a szerzők szavainak értelméről 2010—2012 2020 2390.
A rendkívüli adományok valódiságáról és icndezett gyakorlásáról az egyház vezető ha-
tóságának van illetékessége ítéletet mondani 4131; vö. F 2cd (A Szentlélek
ajándékai); G 3ac (Az egyház a karizmák sokaságából épül fel).
Rendkívüli módon és ünnepélyesen jár el a tanítóhivatal, amikor tévedéseknek hatékonyai)-
bán akar ellenállni, vagy a tanítás egy-egy tételét világosabban és érthetőbben
akar!a bemutatni 3683.
A dogmák a hit és a teológia tudománya számára mindig megváltoztathatatlan normák
voltak, és ma is azok 4536; vö. A 4bb (A teológia módszerei); a krisztushívók-
nek semmiképpen sem megengedett olyasmit elismerniük, hogy az egyházban,
vág)· Isten népének a hit- és erkölcs dolgaiban való kétségbevonhatatlan egyet-
értésében, csak az igazságban való alapvető megmaradás van meg 4537; vö. H
3db (Az egyház tévedhetetlensége); olykor megeshet, —: hogy az igazságokat,
amelyeket az egyház tanít, a szent tanítóhivatal is olyan szavakkal adja elő,
amelyek magukon hordozzák egy kor változásnak kitett gondolkodásmódjá-
nak nyomait 4539; - : hegy egy dogmatikai igazság először tökéletlen, mégsem
helytelen módon fejeződik ki, és azután a hit vág)‫ ׳‬az emben felismerés további
összefüggéseiben szemügyre véve, teljesebben és tökéletesebben válik érthe-
tővé 4539; a dogmatikai formuláknak maga az értelme megmarad az egyház-
bán mindig igaznak és önmagával egybehangzónak, még ha később jobban
megvilágítják és teljesebben megismerik is 4540.
Nem helyénvaló felfogás: - : [A dogmatikai formulák nem tudják határozottan meg-
mutatni az igazságot, hanem csak annak változékony megközelítéseit] 4540;-:
[A dogmatikai formulák csak bizonytalan módon tudják kifejezni az igazságot)
4540; ez a vélemény dogmatikai relativizmust jelent 4540.

1328
 Témakörök szerinti mutató - H: Isten szolgái által kormányozza, szenteli meg az Egyházat

Az Apostoli Szentszéknek vannak határozatin, amelyeket fel lehet cserélni jobbakra

641; az is megtörténhetik, hogy az Apostoli Szentszéknek valami elkerülte a
figyelmét 641.
3bc A legfontosabb cenzúrák (minősítések), tételek példájával bemutatva, ame-
lyekre bizonyos módon alkalmazták: A tétel - : eretnek 951-965 977k 1087
1089-1091 1093 1095k 2001-2005 2203 2213-2215 2241-2253 2290 2602-
2604 2615 2659 2693; - : eretnekséggel határos (haeresi proxima) 2221 2223
2257 2260fi - :eretnekkétes (haetesim sapiens), 111. 'eretnekgyanús (suspecta
haeresis) 2202 2204-2210 2212 2216-2219 2231k 2235k 2255k 2258 '2618
'2620 2622 2628; - : szakadár 2606 (2607k) 2693; - : hamis 1087-1093 1095-
1097 2004k 2609-2613 2616 2619//2630 2635-2637 2640//2653 2 6 6 1 //
2668 2673-2680 2682k 2793; - : vakmerő (temerana) 2001 2005 2170k 2211
2214k 2217-2220 2223k 2226k 2230-2235 2238k 2241-2268 2291 2331k 2358
2360 2365-2370 2372 2609-2614 2617 2625-2627 2630//2648 2651-2654
2662//2673 2676-2679 2683 2763; - : téves 1087 1089-1091 1095-1097 1114k
2204-2206 2208-2210 2213-2219 2221k 2224 2232 2235 2241-2253 2258
2291 2351-2357 2360k 2363 2367-2369 2372k 2606//2612 2622 2628 2637
2646k 2664 2677k 2791; - : botrányos (scandalosa) 1092 1309 1391-1395
2021-2065 2101-2165 2206k 2209-2211 2214-2220 2224k 2230-2252 2254
2258-2260 2263k 2266 2291 2357 2360 2362 2369-2371 2619 2634 2643
2664 2668 2673k 2678 2681 2791k; - : istenkáromló 2001 2005 2210 2214k
2241-2253 2260; - : istentelen (impia) 1309 2001 2005 2619; - : jámbor füle-
két sértő (piarum aunum offensiva) 2206 2230 2258 2291 2358 2368 2633
2642k 2662 2671 2678; —: rosszul hangzó (male sonans) 2354—2356 2373
2644 2665; - : veszedelmes (pemiciosa) 2352 2364 2367 2612 2614 2623 2625
2629k 2637 2639 2644 2646 2649 2662 2664k 2670 2678 2680 2692.

H 3c. A HIVATALOS TANBELI DÖNTÉSEK SZERVEI

3ca A püspökök - : a tanítóhivatalban az apostolok kollégiumát követik 4146; -

Isten helyén mint tanítók állnak nyájuk elé a tanításban 4144; - : hitelesek,
vagyis Krisztus tekintélyével felruházott tanítók, akik a hitet hirdetik a népnek,
és azt a Szentlélek világpsságában magyarázzák 4149 (4533); —: éberen őrzik
nyálukat a tévedésektől 4149; —: őrzik az apostoli tanítást 4233; —: egyenként
is alárendeltjeik tanítói; megilleti őket a hitről való véleményalkotás 761; egye-
dűl a pásztorokat illeti meg az isteni rendelés szennt, hogy hitelesen tanítsák a
hit dolgait 4533; vö. H 3a (A püspökök igehirdetó szolgálata: általános meg-
jegyzések).
3cb A pápa az egyház legfőbb tanítója 1307 3059 3068 3074 4149k 4534; tanítói
tekintélye többnyire együtt igényeltetik a primátussal; vö. H 2b (A pápa pásztó-
n szolgálata); különleges módon 181k 217 221 235 343 353 365 1064 3065-
3073 3074k; a zsinatok és szinódusok elismenk 218 306 398—400 402 (444)
664 1848; ezért a római egyházat (a római széket) “tanító”-nak nevezik 774
1850 1868.
A pápának jogi hittételeket definiálni 861 3067 3885; - : zsinati határozatokat értei-
mezni 447 1849k 3067.

1329
 Témakörök szerinti mutató - H: Isten szolgái által kormányozza, szenteli meg az Egyházat

A pápa esetében különbséget kell tenni az egyetemes egyház tanítója és a magántudós

között, aki a sok megengedett vélemény közül előnyben részesíthet egyet 2565.
A pápa rendelkezéseit (amikor kifejezetten állást foglal) nem szabad újból megtár-
gyalm vagy szabadon megvitatni, sem elutasítani 182 217k 221 232 235 343
353 2331 '3885; a pápa tanításával szemben nem érvényes Ágoston felfogása
2330.
A künn k ongrtgaaóinak tekintélye hangsúl yozott 2880 2912 3408 3503.
3cc Zsinatok és szinódusok A tanítóhivatal mindenekelőtt a zsinatok és szinó-
dusok segítségével alkot véleményt 3069.
Egyetemes inatok. Az egész egyházra vonatkozó legfőbb hatalommal a püspökök tes-
tülefe rendelkezik, amelyet ünnepélyesen az ökumenikus zsmaton gyakorol 4146,
az egyetemes zsinat tekintélye - : hangsúlyozott 343 352 (364) 517k 521 k 550
575 587 1869 2526-2539; - : elismert és erre hivatkoznak 402 412 (433) 436-
438 444 472 548 640 652 686 1986k.
Egy egyetemes, »11. ökumenikus zsinat az egész egyházat képviseli 1247k; de nem áll a
pápa felett (*úgy,hogy fellebbezni lehetne hozzá a pápával szemben) 233 1151°°
‘1375 (2935k) '3063; nincs ökumenikus zsinat anélkül, hogy Péter utóda mint
oly‫׳‬at ne erősítette volna meg vagy legalálibis ne fogadta volna el 4146; vö. H
2bd (A pápa és a zsinat); azt, amit egyetemes zsinaton hit és erkölcs kérdésében
leszögeznek, mindenkinek el kell fogadnia 1248-1251; elutasítottak azok a
megállapítások, amelyek lehetőséget adnak más véleményre 587 1479.
Egyházmegyét és nemzeti zsinatok (voltaképpen nem zsinatok, hanem szinódusok): Eluta-
sított megállapítások, amelyek egy egyházmegyei vagy nemzeti zsinatnak és
azok résztvevőinek tekintélyét eltúlozzák 2609—2611 2693 2936.
Részleges zsinat nem ítélkezhet egyetemes zsinat felett 447; elutasított: [Egy nemzeti
zsinat döntései nem képezik további vita tárgyát] 2936.
3cd Nem zsinati, egyetemes tanítás. A püspökök a pápával együtt ugyanazt a
testületi hatalmat gyakorolhatják, amelyet egy‫ ־‬ökumenikus zsinaton, ha ó tes-
tületi cselekvésre szólítja fel őket, vagy legalábbis a különféle helyeken szét-
szóródott püspökök együttes cselekvését jóváhagyja vagy szsfcadon elfogadja
4146.

H 3d. A t é v e d h e t e t l e n s é g k a r iz m á j a

3da A Lélek jelenléte Vö. B 3b (A Szendélek az egyház életében); G lbe (Az

egyház a Szendélek műve marad az idők folyamán). A pápák és a zsinatok a
Szentlélek megvilágosítására utalnak 102 265 444 631 702 707 11511500 ;‫׳״‬k
1600 1635 1667 1726 1738 1820 1848; a Szentlélek segítségének örvendenek
az egyház pásztorai tanítói feladatuk betöltésében és a tévedéstől mentes tani-
tás kifejtésében 4534.
3db Az egyház tévedhetetlensége Az egyháznak (általánosságban) tévedhetet-
lenséget tulajdonítanak 2922 3020 4130 4531 4852; ha a hívők összessége hit
és erkölcs dolgaiban általános egyetértést fejez ki, akkor az egész nép termé-
szetfeletö hitérzéke révén tudatja, hogy‫ ־‬a hitben nem tud tévedni 4130 4531; a
tévedhetetlenség, amellyel Krisztus az egyházat hit és erkölcs dolgában felru-
házta, addig terjed, ameddig az isteni kinyilatkoztatás letétemén ve 4150; a vilá-
giak részesednek az egyház természetfeletti hitérzékében (4130) 4852; vö. G

133 0
 Témakörök szerinti mutató - H: Isten szolgái által kormányozza, szenteli meg az Egyházat

4bc és G óba (A hívók, ill. a világiak részesedése Krisztus prófétai hivatalából);

elutasított tételek, amelyek burkoltan azt állítják, hogy‫ ־‬az egyház elhagyta a
hitét [vádak cikkek igazságtalan elítélése, igazságtalan kiközösítések és igazsá-
gok állítólagos elhomályosítása miatt] 1225 1480 2491-2501 2601 2612-2614.
3dc A püspökök tévedhetetlensége. .\z egyház számára megígért téiedheteden-
ség a püspökök testületében is megvan, amikor az a legfőbb tanítóhivatalt Pé-
tér utódával együtt gyakorolja 4150.
A püspökök Krisztus tanítását tévedhetetlen módon hndetik, amikorJegyetemes zsinaton
egyesülve,btestületi cselekvéssel az egész egyház számára a hit és erkölcs tanítói és
bírái ‘4149 b4535; vö. H le (Az egyházi szolgálati hivatal testületi jellege és a
hierarchikus közösség); H 3cc (Zsinatok és szinódusok); az egyházi tanítóhiva-
tál tévedhetetlensége nemcsak a hit lctéteményére terjed ki, hanem arra is, ami
nélkül a hidetétemény híven nem őnzhetó meg és nem mutatható meg 4536
(vö. 4149).
.\kkor is, ha a püspökök a földkerekségen szét vannak szóródva, Krisztus tanítását
tévedhetetlen módon hirdetik mindig, amikor az egymás és Péter utóda közti
közösség kötelékét tekintetbe véve a hit és erkölcs dolgait hitelesen tanítják, és
amikor egy végérvényesen kötelező döntésben egyetértenek 4149 4535; Knsz-
tus a pásztorok tanítóhivatalát hit és erkölcs kérdéseiben a tévedhetedenség
megfelelő kanzmájával akarta felruházni 4534; a püspökök az igazság biztos
kegyelmi ajándékát kapták meg 4210 4532; a tévedhetedenség kanzmájából
nem származik ú) kinyilatkoztatás 4534.
3dd A pápa téiedhetetlensége. Kijelentések arról, hogy az apostoli szék a hitet
sértetlenül megőrzi 363 775 1064 1807k 2329 2923 3066.
A pápát tévedhetetlenség illeti meg (221 353) 2329k 2539 2781 3069k 3074k 4150
4534; a Szentlélek segítsége a pápa számára Péterben lett megígérve 4150.
A tévedhetetlenség lényege ésfeltételei·. A tévedhetedenség ajándéka ‫־‬nem új kinyilatkoztatásból
áll, hanem a Szentlélek segítségéből, hogy az apostolok által áthagyományozott
kinyilatkoztatás híven magyaráztasson '3070 3074 (3116).
A pápa csak akkor tévedhetetlen, amikor tekintélyét mint minden hívó tanítója gyako-
rolja, ill. a hit és ctkölcs kérdéseiben “ex cathedra” dönt 3074 4150 4535; az
egyházi tanítóhivatal tévedhetetíensége nemcsak a hit le tété mérné re terjed ki,
hanem arra is, ami nélkül ez a letétemény nem ónzhető és nem fejdietó ki
helyesen 4536 (vö. 4149).
A tévedhetetlenség a Szentírás tanításához és la már kiadott definíciókhoz kötődik 3070
3074 '3116; amikor Róma püspöke vagy a püspökök testületé vele együtt egy
tételt definiál, azt a tételt kinyilatkoztatásnak megfelelően adják elő 4150; a
tévedhetedenség kanzmájából nem származik új kinyilatkoztatás 4534; a té-
vedhetetlenség nem vonatkozik a pápa kormányzói tevékenységére 3116.
A pápa ünnepélyes meghatározásai önmagukban megmásíthatatlanok, az egyház bele-
egyezésétől függetlenek 3074 4150; ebben az esetben Róma püspöke nem
magánszemélyként hoz döntést, hanem műit az egész egyház legfőbb tanítója,
akiben az egyház tévedhetedenségének kegyelmi ajándéka él 4150; vö. H 3db
(Az egyház tévedhetedensége).
A tévedhetetlenség ajándéka a pápát nem menti fel a megfontolás és megvizsgálás
kötelezettsége alól, sem az alól, hogy mások tanácsát kikérje 182 810 844 899
904 924 930k 1848 2011 4149k 4536.

1331
 Témakörök szerinti mutató - H: Isten szolgái által kormányozza, szenteli meg az Egyházat

4bc és G óba (A hívók, ill. a világiak részesedése Krisztus prófétai hivatalából);

elutasított tételek, amelyek burkoltan azt állítják, hogy‫ ־‬az egyház elhagyta a
hitét [vádak cikkek igazságtalan elítélése, igazságtalan kiközösítések és igazsá-
gok állítólagos elhomályosítása miatt] 1225 1480 2491-2501 2601 2612-2614.
3dc A püspökök tévedhetetlensége. .\z egyház számára megígért téiedheteden-
ség a püspökök testületében is megvan, amikor az a legfőbb tanítóhivatalt Pé-
tér utódával együtt gyakorolja 4150.
A püspökök Krisztus tanítását tévedhetetlen módon hndetik, amikorJegyetemes zsinaton
egyesülve,btestületi cselekvéssel az egész egyház számára a hit és erkölcs tanítói és
bírái ‘4149 b4535; vö. H le (Az egyházi szolgálati hivatal testületi jellege és a
hierarchikus közösség); H 3cc (Zsinatok és szinódusok); az egyházi tanítóhiva-
tál tévedhetetlensége nemcsak a hit lctéteményére terjed ki, hanem arra is, ami
nélkül a hidetétemény híven nem őnzhetó meg és nem mutatható meg 4536
(vö. 4149).
.\kkor is, ha a püspökök a földkerekségen szét vannak szóródva, Krisztus tanítását
tévedhetetlen módon hirdetik mindig, amikor az egymás és Péter utóda közti
közösség kötelékét tekintetbe véve a hit és erkölcs dolgait hitelesen tanítják, és
amikor egy végérvényesen kötelező döntésben egyetértenek 4149 4535; Knsz-
tus a pásztorok tanítóhivatalát hit és erkölcs kérdéseiben a tévedhetedenség
megfelelő kanzmájával akarta felruházni 4534; a püspökök az igazság biztos
kegyelmi ajándékát kapták meg 4210 4532; a tévedhetedenség kanzmájából
nem származik ú) kinyilatkoztatás 4534.
3dd A pápa téiedhetetlensége. Kijelentések arról, hogy az apostoli szék a hitet
sértetlenül megőrzi 363 775 1064 1807k 2329 2923 3066.
A pápát tévedhetetlenség illeti meg (221 353) 2329k 2539 2781 3069k 3074k 4150
4534; a Szentlélek segítsége a pápa számára Péterben lett megígérve 4150.
A tévedhetetlenség lényege ésfeltételei·. A tévedhetedenség ajándéka ‫־‬nem új kinyilatkoztatásból
áll, hanem a Szentlélek segítségéből, hogy az apostolok által áthagyományozott
kinyilatkoztatás híven magyaráztasson '3070 3074 (3116).
A pápa csak akkor tévedhetetlen, amikor tekintélyét mint minden hívó tanítója gyako-
rolja, ill. a hit és ctkölcs kérdéseiben “ex cathedra” dönt 3074 4150 4535; az
egyházi tanítóhivatal tévedhetetíensége nemcsak a hit le tété mérné re terjed ki,
hanem arra is, ami nélkül ez a letétemény nem ónzhető és nem fejdietó ki
helyesen 4536 (vö. 4149).
A tévedhetetlenség a Szentírás tanításához és la már kiadott definíciókhoz kötődik 3070
3074 '3116; amikor Róma püspöke vagy a püspökök testületé vele együtt egy
tételt definiál, azt a tételt kinyilatkoztatásnak megfelelően adják elő 4150; a
tévedhetedenség kanzmájából nem származik új kinyilatkoztatás 4534; a té-
vedhetetlenség nem vonatkozik a pápa kormányzói tevékenységére 3116.
A pápa ünnepélyes meghatározásai önmagukban megmásíthatatlanok, az egyház bele-
egyezésétől függetlenek 3074 4150; ebben az esetben Róma püspöke nem
magánszemélyként hoz döntést, hanem műit az egész egyház legfőbb tanítója,
akiben az egyház tévedhetedenségének kegyelmi ajándéka él 4150; vö. H 3db
(Az egyház tévedhetedensége).
A tévedhetetlenség ajándéka a pápát nem menti fel a megfontolás és megvizsgálás
kötelezettsége alól, sem az alól, hogy mások tanácsát kikérje 182 810 844 899
904 924 930k 1848 2011 4149k 4536.

1331
 Témakörök szerinti mutató - H: Isten szolgái által kormányozza, szenteli meg az Egyházat

4bc és G óba (A hívók, ill. a világiak részesedése Krisztus prófétai hivatalából);

elutasított tételek, amelyek burkoltan azt állítják, hogy‫ ־‬az egyház elhagyta a
hitét [vádak cikkek igazságtalan elítélése, igazságtalan kiközösítések és igazsá-
gok állítólagos elhomályosítása miatt] 1225 1480 2491-2501 2601 2612-2614.
3dc A püspökök tévedhetetlensége. .\z egyház számára megígért téiedheteden-
ség a püspökök testületében is megvan, amikor az a legfőbb tanítóhivatalt Pé-
tér utódával együtt gyakorolja 4150.
A püspökök Krisztus tanítását tévedhetetlen módon hndetik, amikorJegyetemes zsinaton
egyesülve,btestületi cselekvéssel az egész egyház számára a hit és erkölcs tanítói és
bírái ‘4149 b4535; vö. H le (Az egyházi szolgálati hivatal testületi jellege és a
hierarchikus közösség); H 3cc (Zsinatok és szinódusok); az egyházi tanítóhiva-
tál tévedhetetlensége nemcsak a hit lctéteményére terjed ki, hanem arra is, ami
nélkül a hidetétemény híven nem őnzhetó meg és nem mutatható meg 4536
(vö. 4149).
.\kkor is, ha a püspökök a földkerekségen szét vannak szóródva, Krisztus tanítását
tévedhetetlen módon hirdetik mindig, amikor az egymás és Péter utóda közti
közösség kötelékét tekintetbe véve a hit és erkölcs dolgait hitelesen tanítják, és
amikor egy végérvényesen kötelező döntésben egyetértenek 4149 4535; Knsz-
tus a pásztorok tanítóhivatalát hit és erkölcs kérdéseiben a tévedhetedenség
megfelelő kanzmájával akarta felruházni 4534; a püspökök az igazság biztos
kegyelmi ajándékát kapták meg 4210 4532; a tévedhetedenség kanzmájából
nem származik ú) kinyilatkoztatás 4534.
3dd A pápa téiedhetetlensége. Kijelentések arról, hogy az apostoli szék a hitet
sértetlenül megőrzi 363 775 1064 1807k 2329 2923 3066.
A pápát tévedhetetlenség illeti meg (221 353) 2329k 2539 2781 3069k 3074k 4150
4534; a Szentlélek segítsége a pápa számára Péterben lett megígérve 4150.
A tévedhetetlenség lényege ésfeltételei·. A tévedhetedenség ajándéka ‫־‬nem új kinyilatkoztatásból
áll, hanem a Szentlélek segítségéből, hogy az apostolok által áthagyományozott
kinyilatkoztatás híven magyaráztasson '3070 3074 (3116).
A pápa csak akkor tévedhetetlen, amikor tekintélyét mint minden hívó tanítója gyako-
rolja, ill. a hit és ctkölcs kérdéseiben “ex cathedra” dönt 3074 4150 4535; az
egyházi tanítóhivatal tévedhetetíensége nemcsak a hit le tété mérné re terjed ki,
hanem arra is, ami nélkül ez a letétemény nem ónzhető és nem fejdietó ki
helyesen 4536 (vö. 4149).
A tévedhetetlenség a Szentírás tanításához és la már kiadott definíciókhoz kötődik 3070
3074 '3116; amikor Róma püspöke vagy a püspökök testületé vele együtt egy
tételt definiál, azt a tételt kinyilatkoztatásnak megfelelően adják elő 4150; a
tévedhetedenség kanzmájából nem származik új kinyilatkoztatás 4534; a té-
vedhetetlenség nem vonatkozik a pápa kormányzói tevékenységére 3116.
A pápa ünnepélyes meghatározásai önmagukban megmásíthatatlanok, az egyház bele-
egyezésétől függetlenek 3074 4150; ebben az esetben Róma püspöke nem
magánszemélyként hoz döntést, hanem műit az egész egyház legfőbb tanítója,
akiben az egyház tévedhetedenségének kegyelmi ajándéka él 4150; vö. H 3db
(Az egyház tévedhetedensége).
A tévedhetetlenség ajándéka a pápát nem menti fel a megfontolás és megvizsgálás
kötelezettsége alól, sem az alól, hogy mások tanácsát kikérje 182 810 844 899
904 924 930k 1848 2011 4149k 4536.

1331
 Témakörök szerinti mutató - H: Isten szolgái által kormányozza, szenteli meg az Egyházat

H 3e . A ta n beli d ö n t ése k elfo g a d á sa

3ea A tanbeli döntések elismerése megkövetelt - : általánosságban 2020 2390

2875-2880 3020 3625 3884k 4149; - : a tanítás azon tételeinek vonatkozásá-
bán is, amelyek a katolikusok általános és folytonos egyetértését élvezik mint
teológiai igazságok és biztos következtetések 2880;- : filozófiai tanítások uo-
natknzásában 2860k 2865k 2910 3018; a hívőknek hűségesnek kell maradniuk
a hagyományhoz, az egyház rendes és tendkívüli tanítóhivatalához 4823.
Példák szerzők vizsgálat alá vetésére és hatályon kívül helyezésére 807 980 990k 2351°
2751° 2811° 2828‫״‬.
Elutasított megállapítások, amelyek az egyház tanítói tekintélyét vitatják 1477—1480
3401-3408.
3eb A tévedhetetlen határozatok elfogadása. Mindennek kijár az isteni és kato-
likus hit, ami ünnepélyes döntésben vagy a megszokott és általános tanítóhiva-
tál szennt mint Istentől kinyilatkoztatott dolog, és hit tárgyaként adják elő 2879
2922 3011 (3885) 4536;a dogmák minden időben megváltoztathatatlan normái
voltak a hímek és a teológia tudományának, és ma is azok 4536; a hit vagy
erkölcs területén a pápa megállapításai a Szentlélek hatékonysága miatt sosem
nélkülözik az egyház beleegyezését 4150; tanbeli határozatoknak nem elegen-
dó engedelmes hallgatással kell eleget tenni 2390.
Amikor a püspökök Róma püspökével közösségben tanítanak, az isteni és katolikus
igazságok tanúiként mindenkinek tisztelnie kell őket 4149; az egyetemes zsina-
tón egybegyűlt püspököknek mint a hit tanítóinak és bírálnak határozatait a hit
engedelmességével kell követni 1248—1251 4149.
A hit kötelezettségeihez vö. G 4bb (A megszentelódés útjai); G 4bg (A hívók és az
egyház tekintélye); L 2c (A hit erénye); L 2f (Egyesülés Istennel).
3ec N em tévedhetetlenül előadott döntések. Vö. H 3ea (A tanbeli döntések
elismerése); a nem tévedhetetlenül előadott tanbeli dokumentumokat is, pl.
cnciklikák és tévedések elítélése (amennyiben azok nem egy más döntésekkel
kapcsolatos tévedhetetlen témával foglalkoznak), beleegyezéssel kell fogadni
2922 3407 3885; egy ilyen beleegyezés visszavonható, ha az egy azt követó
döntésnek vagy fejleménynek kedvez; ez történelmi példákból alább érthetővé
válik; vö. H 3h (Példák ellentmondásos tanbeli döntésekre); az akarat és az
értelem vallásos meghajlásával kell viseltetni Róma püspökének hiteles tanító-
hivatala fele akkor is, ha az nem “ex cathedra” beszél 4149; a hívók kötelessége
elfogadni hit és erkölcs dolgaiban az egyház legfőbb tanítóhivatalának azt a
tanítását is, amelyet nem nyilvánítottak kötelezőnek 4351.

H 3f . É rt el m e zé si sza bá ly o k

A pápai tanítóhivatal véleménye és szándéka a döntésekben elsősorban a dokumentu-

mok természetéből, ugyanazon tanítás előadásának gyakoriságából és a beszéd-
módból ismerhető fel 4149.
A kétértelmű tanbeli döntést mindig úgy kell érteni, hogy a kijelentés igaz legyen
1407.
Azok a könyvek, amelyeket az apostoli szék nem utasított el, vagy azok, amelyeket
eljárás alól felmentettek, nem feltétlenül tekintendők tévedéstől menteseknek
2047 3154k.

1332
 Témakörök szerinti mutató - H: Isten szolgái által kormányozza, szenteli meg az Egyházat

H 3 g . A KUTATÁS ÉS A TANÍTÁS SZABADSÁGA

A szabadság védelme. A földi valóságok autonómiájának és a tudomány szabadságának

alapvető elismerése: C lic; C 41c (Az emberi tevékenység rendje); C 4id (Em-
ben kutatás és tudomány); a tudományos kutatás nem ítélhető meg bizalmatlan
lelkülettel és a minden új iránti vak szembenállással, hanem csak a legnígyobb
szeretettel 3831;1ntés a tudományba \ctett hit ellen: C 41f (Pozitivizmus, tudó-
mány- és fejlődéskultusz).
A kinyilatkoztatott tanítások mint határok 3042; kötelesség a tanítóhivatal ítéleteinek
és a véleménynyilvánítási szabadságnak a tiszteletben tartása 3625 3667 (3885).
Véleménynyilvánítási szabadság - : a kegyelmi segítségek kérdésében 1997 1997a 2008
2509k 2564k (2679)·, — : a félelemből fakadó bűnbánat kérdésében 2070; —:
abban a kéidésben, hogy Knsztus vére szenvedésének három napján az isten-
ségtól elvált-e 1385; - : az erkölcsi rendszerek kérdésében 2175-2177 (2679)
2726; - : a tomista iskola felfogásairól 21671 2509 3601° 3667; - : azokról a
könyvekről, amelyeket az Index Kongregáció eljárása alól felmentettek 3154k;
- : a biblikus kutatásban 3831 4407.
A szabadon vitatott kérdéseknél nem megengedett - : éppen ezen ok miatt azzal vá-
dőlni az ellenfelet, hogy eretnekgyanús hitű, vagy hogy nem tartja meg a fe-
gyeimet 3625; - : ellenfélte teológiai cenzúrát kiróni 1426 2167 2665 2679.

H 3 h . E x k u r z u s : p é l d á k .az e g y m á s n a k e l l e n t m o n d ó t a n b e u d ö n t é s e k r e
Példák egymásnak ellentmondó tanbeli döntésekre - : Libenus pápa aktái a szemianánusok
ügyében (138-143), különösen Athanasziosz elítélése,könnyen értelmezhető a
nikai zsinat elutasításaként, és ellentétben állnak azzal a tiszteletadással, amellyel
minden hívőnek adóznia kell e hit elóharcosai számára; - : (1.) Nagy Szent Leó
pápa szavai 294: “Anyjának természetét, nem bűnét vette magára az Úr” kizár-
nák, amennyiben teljesen szó szerinti és az akkori szokásos felfogás szerinti
értelemben vesszük, a Mária szeplőtelen fogantatása tétele felé tartó fejlődést
2800-2804; —: a vélemények Theodórétosz és Ibasz ortodoxiájáról megoszla-
nak: a 2. konstantinápolyi zsinaton, Nagy Szent Gergely, valamint a Liber
diurnnsban elutasítják ezeket (kivéve a Nagy Szent Leó által “rablózs1 nat”-ként
elutasított efezusi szinódus), ortodoxnak tekinti viszont a khalkédóni zsinat és
I. Pelagius pápa: 300oo436k 444 472; —: I. Hononus pápa ortodoxiáját csak a
keletiek vitatják, Hononusnak a monotheléták vezetőivel való kapcsolatát ille-
tőén IV. János és II. Leó pápa véleménye igen távol esnek egymástól. Az előbbi
jóindulattal értelmezi és védelmezi, az utóbbi a 3. konstantinápolyi zsinat mel-
lett kötelezi el magát, és erősen támadja Honoriust, miközben I. Márton, a
laterám szmóduson a monotheléták elítélésekor nem is említi Hononus pápát:
487k 496—498 518 550 552 561° 563; - : I. Miklós a szentháromságos keieszt-
ségi formula mellett kifejezetten érvényesnek tartja a “Krisztus nevében” vég-
zett keresztséget, ami különösen a későbbi tanításoknak mond ellent: 646! (211)
a 123 176k 214 445! 478 580 589 592 644 757 802 903-mal; - : a simómás
szentelések érvényessége kérdésében néhány határozat ellentétes a szokásos
felfogással: 691-694 701k! 705 710; - : a páll privilégium hatáskörében III.
Celesztin és III. Ince nem értenek egyet: 768; —: a házasságba való beleegyezés
vonatkozásában III. Sándor néhány elődjétől eltérően vélekedik 756; - : XXII.
!ános felfogása a halál utáni tökéletlen boldogságról, amely az utolsó nap egye­

1333
 Tóinak örok szerinti mutató - H: Isten szolgái által kormányozza, szenteli meg az Egyházat

temes ítéletéig tartana, a legközismertebb esetek közé tartozik; ebben a felfo-

gásban nem osztoztak a bíborosok és a francia király, hanem nyíltan ellenálltak,
a pápát annak visszavonásán kényszerítették, és ezután az ellentétes felfogást
tették kötelezővé: 990k 1000-1002.

H 31. I s t e n n é p e é s a p ü s p ö k ö k ig e h ir d e t ó s z o l g á l a t a

Krisztus prófétai hivatalát nemcsak a hierarchián keesztül gyakorolja, hanem a világi-

akon keresztül is 4161; vö. E 3bb (Krisztus prófétasága és Krisztus mint tani-
tó); G 4bc és G óba (A hívók, 111. világiak részesedése Krisztus prófétai hivata-
Iából); G 6ca (A világiak apostolsága).
A tanítóhivatalt követve Isten népe Isten igéjét kapja meg 4130; a világiaknak ke tesz-
tény engedelmességgel kell elfogadniuk azt, amit a pásztorok mint az egyház
tanítói leszögeznek 4163 (4343); vö. G 4bb (A megszentelódés útjai); G 4bg (A
hívók és az egyház tekintélye); H 3e (A tanbeli döntések elfogadása).

H 4. A püspökök m egszen telő szolgálata

A püspököt mint nyájának főpapját kell tekintem, akitől bizonyos mértékig híveinek
élete származik és függ 4041; a püspökök a szent istentisztelet papjaiként áll-
nak nyájuk előtt Isten helyén 4144; a püspökök a hívók között Knsztusként
mint főpapként vannak jelen 4145; a felmagasztalt Krisztus a püspök szolgála-
ta által adja át a hívőknek a hit szentségeit, és tesz hivatala révén teste részévé
ú| tagokat 4145; Knsztus azt akarja, hogy a szentségek püspöki kiszolgáltatása
által növekedjék az ó népe 4187.
A püspök, az egyházi rend szentségének teljességével bit; “a legfőbb papság kegyel-
mének kezelője”, különösen az euchansztiában, amelyet ó maga mutat be, vagy
enged bemutatni, és amely által az egyház szüntelenül él és növekszik 4151; az
cucharisztia minden szabályos ünneplését a püspök irányítja 4151; vö. J ld (A
liturgia alanyai); K 5cb (A felszentelt papok és a püspökök illetékessége).
A püspökök —: Isten titkainak kiszolgáltatói 4145; - : a szentségek által megszentelik
a hívőket 4151; - : a népért végzett ima és munka által Knsztus szentségének
teljességéből ajándékoznak 4151; —: szabályozzák a szentségek kiszolgáltatását
4151 (4187); - : szabályozzák a keresztelés tendjét 4151; —: a bérmálás eredeti
!«szolgáltatói, ók szolgáltatják ki az egyházi rend szentségét, és szabályozzák a
bűnbocsánat szentségének rendjét 4151; a Péternek adott oldás és kötés hatal-
ma is a fővel összekapcsolt apostoli testületet illeti meg 4146; a püspökök dől-
ga, hogy a papság szentsége által új kiválasztottat vegyenek fel a püspökök
testületébe 4145; vö. K 3c (A keresztség kiszolgál tatói); K 4c (A bérmálás ki-
szolgáltatói); K 5cb (A felszentelt papok és a püspökök illetékessége); K 6d (A
bűnbocsánat szentségének kiszolgáltatói); K 8d (Az egyházi rend szentségének
kiszolgál tatói).
A felfogás [az euchansztia bemutatása nem kötődik szükségszerűen a papság szentsé-
géhez] sérti az egyház apostoli szeikezetét, és lerombolja a szentségi üdvrendet
4723.
Vö. E 3bc (Krisztus papsága); G 4bd (A hívók részesedése Knsztus papi hivatalából);
H la (Az egyházi rend alapja Knsztus és az apostolok küldetésében); K (Isten
a szentségek által megszentel).

1334
 Témakörök szerinti mutató - H: Isten szolgái által kormányozza, szenteli meg az Egyházat

H 5. A p apok szolgálata
Λ pap - : szüntelenül Krisztus személyében áll a közösség előtt, és az egész nép névé-
ben imádkozik (3755 3757 3850) 4033 (4153); —: saját szolgálati fokozatának
megfelelően az egyetlen közvetítőnek, Krisztusnak a hivatalában részesedik
4153; - : Isten népét összegyűjti és Istenhez vezeti azáltal, hogy Krisztus híva-
tálát tekintélye részének megfelelően gyakorolja 4153; a papokat a papság szent-
sége szerint Krisztus, az örök pap képére az evangélium hirdetéséle, a hívók
legeltetésére és az istentisztelet ünneplésére szentelik fel 4153; vö. K 8c (Az
egyházi rend szentségének lényegi mozzanatai); a közösség vezetésének hivata-
la összekapcsolódik Isten igéjének hirdetésével és a szent eucharisztia elnökié-
sével 4721.
A plébániai lelkipásztora a püspököt képviseli 4042; a papok - : bár nem rendelkeznek
püspöki méltósággal, és hatalmuk gyakorlásában a püspöktől függnek, mégis
kapcsolatban vannak vele a papi méltóságban 4153; - : mint a püspök munka-
társai vele együtt egy papi testületet alkotnak 4154; —: az egyes közösségekben
a püspököt jelenítik meg, részüknek megfelelően veszik miaukra annak felada-
tait és gondjait 4154; —: a püspök tekintélyével megszentelik és irányítják az Úr
nyájának rájuk bízott részét, helyükön láthatóvá teszik az egyetemes egyházat,
és Krisztus egész testének felépítésében segítenek 4154; - : a papságból való
részesedésük és küldetésük miatt a püspököt valóban atyjuknak kell tekintem-
ük, és neki tisztelettel engedelmeskedniük kell 4154; minden pap, az egyház-
megyés és a szerzetespap is, felszenteltsége és szolgálata alapján a püspökök
testületéhez van rendelve, és hivatásának, kegyelmének megfelelően kell az
egész egyház javát szolgálnia 4154; vö. H le (Az egyházi szolgálati hivatal tes-
tületi jellege és a hierarchikus közösség).
A pap - : szent hatalmat élvez 4126; - : a papi népet neveli és kormányozza 4126; - :
legtöbbször az eucharisztia ünneplésében gyakorolja hivatalát, amelynek során
Krisztus személyében cselekszik, a hívók imáit a fő áldozatával összekapcsolja,
és az Újszövetség áldozatát a mise áldozatában jeleníti meg és ajánlja fel Isten-
nek (4126) 4153; a pap dolga Krisztus testének felépítését az eucharisztikus
áldozat által beteljesíteni 4141; vö. K 5cb (A felszentelt papok és a püspökök
illetékessége); a papok - : fáradoznak az igehirdetésben és a tanításban 4153; —
: lelkileg nemzenck hívőket a keresztségben és a tanításban 4154; vö. K 3c (A
keresztség kiszolgáltatói); - : mindenkinek hirdetik az isteni igét 4153; - : a
bűnbánók és betegek számára a kiengesztelódés és a megerősítés szolgálatát
látják el, és a hívók szükségleteit és kéréseit Isten elé viszik 4153; vö. K 6d (A
bűnbocsánat szentségének kiszolgáltatói); K 7c (A betegek kenetének kiszol-
gáltatói); —: híveikről mint Krisztusban atyjuk kell gondoskodniuk 4154; kö-
zösségük élén eszményképként kell állniuk, és azt akként kell szolgálniuk 4154;
—: pásztori munkájuk érdekében viselt fáradozásaikat az egész egyházmegyére
és az egész egyházra kell foidítaniuk 4154; a világiak lelki erőre számíthatnak a
papok részéről 4343; a papok, szerzetesek és világiak együttműködését a Lélek
hatja át 4850; vö. G 6ce (A világiak együttműködése a hierarchikus egyházi
szolgálattal); H 2e (Isten népe és a püspökök pásztori szolgálata).
A közös felszentelés és küldetés erejéből minden pap testvérként kapcsolódik egy-
máshoz 4154; \ö. H le (Az egyházi szolgálati hivatal testületi jellege és a hie-
rarchikus közösség).

1335
 Témakörök szerinti mutató - H: Isten szolgái által kormányozza,szenteli meg az Egyházat

A felfogás [az eucharisztta bemutatása nem kötődik szükségszerűen az egyházi iend

szentségéhez] sérti az egyház apostoli szeikezetét, és lerombolja a szentségi
üdvrendet 4723.
A papok és a nlág. Mivel az emberi nem ma mindinkább összenő a testvén,gazdasági és
társadalmi egységben, a papoknak a püspökök és a pápa vezetése alatt el kell
kerülniük a szakadás minden fajtáját, hogy az egész emben nemet Isten család-
|ába vezessék 4154; a papoknak életvitelükkel a hívókért és hitetlenekért viselt
gondoskodásukkal, valódi papi és pászton szolgálatról kell tanúskodniuk, te-
gyének tanúságot az igazságról és az életről, keressék meg azokat is, akik - bár
meg vannak keresztelve - a szentségek befogadásától vagy a hittől eltávolodtak
4154; vö. G 4bf (A hívók feladatai a világban); H 2f (A püspökök és a világ).
Vö. E 3b (A közvetítés formái); G 3ad (Egyház az egyházakból és az egyházakban); H
1 (Az egyházi szolgálati hivatal eredete és sajátossága); H 2a (A püspökök pász-
tón szolgálata: általános megjegyzések); H 3a (A püspökök igehirdetó szolgála-
ta: általános megjegyzések); H 4 (A püspökök megszentelő szolgálata); J ld (A
liturgia alanyai); K 5cb (A felszentelt papok illetékessége); K 8a (Az Ujszövet-
ség papsága); K 8b (Az egyházi rend szentségének fokozatai).

H 6. A diakónusok szolgálata
A diakónusok - : a hierarchiában alacsonyabb fokon állnak a papoknál; a kézrátételt
nem “az áldozópapsághoz, hanem a szolgálathoz” kapják 4155; —: Isten népét
szolgálják a liturgia, az Ige és a szeretet diakóniájában a püspökkel és papi
testületével közösségben 4155; —: a felebaráti szeretet és az ügykezelés köte-
lességét kapják meg 4155.
A diakónus dolga, amennyiben az illetékes tekintély megbízza - : hogy ünnepélyesen
kiszolgáltassa a keresztség szentségét, az euchansztiát ónzze és kiossza, a há-
zasságkötésnél az egyház nevében segédkezzen és arra áldást mondjon, a hal-
dokióknak elvigye a szent útravalót, a hívőknek felolvassa a Szentírást, a népet
tanítsa és buzdítsa, az istentiszteleten és a hívók 1 má|án elnököljön, a szentsé-
geket kiszolgáltassa, és a temetés szertartását vezesse 4155; - : pap nélküli
helyeken az istentiszteletet vezesse 4035; vö. K 3c (A keresztség kiszolgáltató!);
K 5cd (További szolgálatok); K 10a (A szentségek).
A diakonátus a hierarchia sajátos és állandó fokozataként visszaállítandó 4155.
Az illetékes püspöki karokra tartozik, hogy a pápa jóváhagyásával eldöntsék, vajon
alkalmas-e és hol alkalmas állandó diakónusokat beállítani a lelkek gondozásá-
ba 4155.
Róma püspökének beleegyezésével diakónus lehet érettebb korú házas férfi is és rá-
termett fiatal férfi is, aki számára viszont a cölibátus törvényének érvényben
kell maradnia 4155.
Vö. H la (Az egyházi szolgálati hivatal alapja Krisztus és az apostolok küldetésében);
H lb (Az egyházi rend hierarchikus tagolódása); J ld (A liturgia alanyai); K 8
(Az egyházi rend szentsége).

J. ISTEN A LITURGIÁBAN TALÁLKOZIK N ÉPÉV EL

A kijelentések nagy száma miatt a G fejezetnek (Isten egybegyűjti népét) ezt a részét
itt tárgyaljuk: G 2bb (Az egyház szentségi jellege); G 4bd (A hívók részesedése

1336
 Témakörök szerinti mutató - J: Isten a liturgiában találkozik népével

Krisztus papi hivatalából); G óbb (A világiak részesedése Krisztus papi hivata-

Iából); G 6cd (A világiak küldetése és feladata az egyházban); H 4 (A püspökök
megszentelő szolgálata); H 5 (A papok szolgálata); H 6 (A diakónusok szolgá-
lata).

1. A liturgia lényege és jelentése

J 1a. A LITURGIA LÉNYEGE

A liturgia egyszeire isteni és emberi, látható és láthatatlan 4002; Isten beszél népéhez,
a nép imával és énekkel válaszol 4033; a misét egyedül Istennek mutatjuk be
(akkor is, ha valamely szent tiszteletét ünncpel|iik) 1744 1755; Krisztus az Atya
dicsőségére és minden nép üdvösségére ajánlotta fel magát a keieszten áldoza-
túl és ajánlja fel önmagát szüntelenül az euchansztia ünneplésében 4852; vö. K
5ea (Az eucharisztia mint Isten tisztelete).
Krisztus jelen van a lituigikus cselekményekben f a * oltárközösségben): ha rmseáldazatban,
11szentségekben, a Szentírás olxusmányaiban, az egyház *májában és énekében 3855 b4007
(4035) '4151; a liturgia Krisztus papi hivatalának gyakorlása 4007; a liturgiában
Krisztus az evangéliumot hirdeti 4033; vö. E 2ea (A felmagasztalt Úr működé-
se az egyházban); E 3bb (Jézus Krisztus prófétasága és Knsztus mint tanító); E
3bc (Krisztus papsága); K 5b b (A szentmise mint Jézus áldozatának megjeleni-
tése és közös végbevitele).
A liturgiában a Szentlélek ereje a szentségi jelek által működik 4170.
Λ liturgia (jazeuchansztikusáldozat) az egyház életének tetőpontja és forrása 4010 '4127
('3847); vö. G 2bb (Az egyház szentségi jellege: az egyház és a liturgia); szent
cselekmény, nyilvános istentisztelet 4007; Isten imádása 4033; a liturgiában,
különösen az eucharisztiában. Krisztus titka és az egyház természete fejeződik
ki 4002 4041; vö. K 5e (Az euchansztia mint az egyház életének alap!a és
tetőpontja); a liturgikus élet az áldozat és a szentségek körül mozog 4006; a
helyi közösségekbe a hívőket Knsztus evangéliumának hirdetése és a szentmi-
se titkának ünneplése gyűjti össze 4151; az euchansztia mint a testvén közös-
ség lakomája és a mennyei lakoma elóíze 4338; az eucharisztia a húsvéti lakó-
ma, amelyben Knsztusnak örvendenek, a szívet kegyelem tölti el, és az örök
dicsőség útja adatik meg 4047; a szentmisén az Úr halálát hirdetik 4006; a mise
Knsztus halálának és dicsőséges feltámadásának emlékünnepe 4573; az egyház
nem hagy fel azzal, hogy Isten igéjének és Krisztus testének asztaláról elvegye
az élet kenyerét, és hogy azt a hívőknek odaadja 4228; minden oltádcözösség-
ben jelen van annak a szeretetnek a jelképe és a misztikus testnek az az egysé-
ge, amelyek nélkül nincs üdvösség 4151; vö. K 5b (Az egyház eucharisztiája).
Elutasított nézetek: [A misének nincs evangéliumi alapja] 1155·, [A mise a keresztáldo-
zárnák pusztán az emlékezete] 1753 3316 3339 3847; [A mise ugyanolyan áldó-
zat, mint minden más, Istennek szentelt mű] 1945\ [Az euchansztia ünneplése
a helyi közösség egyszerű cselekedete] 4722; ennek során nem egyszerűen test-
vén lakomáról van szó, hanem Knsztus áldozatának szentségi megújításáról
4722; vö. K 5bb (Jézus áldozatának megjelenítése és közös végbevitele a szent-
misében).
A liturgia láthatójeleit a láthatatlan isteni dolgok kifejezésére Knsztus vagy az egyház
választotta ki 4033.

1337
 Tcmak ö ö k szerinti mutató ‫ ־‬J: Isten a liturgiában találkozik népével

A szertartások és Akarton·. A mise ünnepének jogszerűségét védelmezni kell 1746 1757

1759; a mise kánona (dogmatikai) tévedésektől mentes 1745 1756; a latin nyelv
alkalmazása, a népnyelv kodátozása 1749 1759 4036; szélesebb tér engedése az
anyanyelv számára a lituigiában 4036; vö. J 2bb (A liturgia megújulása); a mise
ünnepének elemei: K 5da-dd.
A földi liturgia a mennyei liturgiában való részvétel és Krisztus második eljövetelének
várása 4008 4171; különösen akkoi; amikor a liturgiában (az eucharisztia áldó-
zaiában) Isten dicsőségét ünnepelik, kapcsolódik össze a földi egyház a mennyei
egyházzal és annak istentiszteletével 4170; vö. G 3ab (Az egyház egysége a
sokszínűségben); K 5ed (Az eucharisztia, az élők és elhunytak közösségének
szentsége); M lb (A zarándok egyház eszkatolegikus jellege: a szentek közös-
sége).

J 1b . A liturgia mint I sten nyilvános tisztelete

A liturgikus cselekedet nem magántett, hanem az egyház ünneplése, amely az “egység

szentsége” 4026.
A liturgiában Krisztus misztikus teste viszi végbe a közös nyilvános istentiszteletet
4007.
A liturgia a nyilvános istentisztelet bemutatása, amelyet a Megváltó az Atyának ad, és
amellyel a hívók közössége általa az Atyának adózik (3840) 3841; az istentiszte-
letnek külsőleg és belsőleg is megkell mutatkoznia 3842; ezért van szükség a
hit nyilvános megvallásának jogára 3961; elutasítottak a liturgia lényegéről szó-
ló szélsőséges nézetek 3843.
A nyilvános istentisztelet az oltár áldozatából és az istentisztelet imáiból áll 3757;
elutasítottak a liturgia rendjéről szóló helytelen megállapítások 2631-2633 2664k.
A liturgikus imáknak, amelyeket az egyház nevében hivatalból ajánlanak fel Istennek,
nagyobb erejük van, mint a magánimáknak 3758 3845.
Elutasított a misehallgatás parancsának laxista értelmezése 2153; a színlelt mise a nép
becsapása 789.
Elutasított megállapítások az ünnepek megüléséról 2673k; a Szentháromság egyes sze-
mélyeinek külön ünneplése nem helyénvaló 3325.
A liturgikus év elégtelen és helyes felfogása 3855.
A liturgia nyelvéről szóló elutasított megállapítások 2486 2666.

J le . A liturgia hatása
A liturgia 1 kézzelfogható jelek segítségével jelzi és valósítja meg Isten magasztalását és az
ember megszentelését ‘4007 4010.
A liturgia, különösen az eucharisztia, a kegyelem forrása 4010; hatékonyabb, mint az
egyház más tevékenysége 4007; az egyház élete az eucharisztián való folytonos
részvétel által növekedést tapasztal 4235; a Knsztus testéből és véréből való
részesedés kieszközli, hogy a hívók azzá váljanak, amit befogadnak 4151; K
5eb és K 5ec (Az eucharisztia hatásai az egyházra és a hívőkre).
Krisztus áldozatának megjelenítése a misében az egyház által 4153 4573; az euchansz-
tikus áldozat a kereszt áldozatának vértelen megjelenítése és annak emlékezete
1740k 1743 3339 3847k 4006; valahányszor megünneplik az oltáron a kereszt
áldozatát, a megváltás művét viszik végbe 4006 4103; Knsztus önmagát mutat-
ta be a kereszten áldozatul, és az eucharisztia ünneplésében szüntelemil felál-

1338
 Témakörök szerinti mutató - J: Isten a liturgiában találkozik népével

dozza magát 4852; vö. E 2ea (A felmagasztalt Úr működése az egyházban); E

3bc (Krisztus papsága); K 5bb (A szentmise mint Jézus áldozatának megjeleni-
tése és közös végbevitele).
A mise engesztelóáldozat az élőkért és az elhunytakért 1743 1753 1866 2535; vö. K
5ed (Az eucharisztia mint az élők és elhunytak közösségének szentsége); vö. L
2e (A szeretet erénye).

J 1 d . A L IT U R G IA ALANYAI

Minden liturgikus ünnep Krisztusnak és az egyháznak, a főnek és a testnek műve

4007; az ünneplő egyház mutatja be a szentmisét 1740k; Isten Igéjének és
Krisztus testének asztaláról veszi az élet kenyerét és adja oda a hívőknek 4228;
a hívók liturgiában való tevékeny részvételében válik nyilvánvalóvá a Szentlé-
lek hatása 4850; Krisztus és a Szentlélek jelenléte és működése a lituigikus
cselekményekben: J la (A liturgia lényege); Vö. K 5ca (Az ünneplő egyház
mutatja be a szentmisét).
Akik a mennyben vannak, megnemesítik a földi istentiszteletet 4169; vö. M lb (A zárán-
dók egyház eszkatologikus jellege: a szentek közössége).
A liturgia lényege minden A/«?teljes, tudatos és tevékeny részvételét (participatio actuosa)
követeli meg; a keresztség alapján ez joguk és kötelességük 4014 (4041); a ke-
resztség által a keresztény istentiszteletre vannak rendelve 4127; a világiak lelki
istentiszteletre vannak felhatalmazva 4160; a liturgikus ünnep nemcsak a kié-
rus szent cselekedete, hanem az egész közösségé 4858; a liturgikus cselekede-
tek nem magántevékenységek, hanem az egyház ünnepe 4026; a mise és a szent-
ségek közös ünneplését a hívók tevékeny részvételével a magánünnepléssel
mintegy közösen kell végezni 4027; nem helyes a misét mint “közösségi misét"
úgy kidomborítani, hogy a magánmisék jelentőségükben csökkenjenek 4411;
elutasított megállapítások - : a hívók koncelebrálásáról 3850; - : a magánmisé-
ról a nép részvétele nélkül 3853; vö. K 5c (Az egyház mutatja be a szentmisét).
Minden hívó a saját feladatát végzi a liturgikus tevékenységben, az áldozatbemutatásá-
bán és az áldozásban is (nem azonos módon, hanem mindenki a maga módján)
4127 ; mindenkinek, akár tisztséget visel, akár hívó, csak azt és mind azt meg
kell tennie, ami a dolog természete és a lituigikus norma szerint megilleti 4028,
Krisztus minden tanítványának eleven, szent, Istennek tetsző áldozatként kell
magát áldozatul bemutatnia 4125; az eucharisztikus áldozatban az isteni áldó-
zati bárányt és ezzel együtt önmagukat mutatják be a hívők Istennek 4012
4127; a hívók Jézus Krisztus papi hivatalából való részesedéséről és minden
hívó papságáról,valamint azok feladatairól: G 4bd (A hívók részesedése Jézus
Krisztus papi hivatalából); G 6 bb (A világiak részesedése Krisztus papi hivata-
Iából); H lb (Az egyházi rend hierarchikus tagplódása); H 4 (A püspökök meg-
szentelő szolgálata); H 5 (A papok szolgálata); H 6 (A diakónusok szolgálata);
K 5cc (A világiak aktív részvétele a szentmise bemutatásában); K 8 a (Az Újszö-
vétség papsága).
A pásztoroknak (1püspököknek) figyelniük kell arra, hogy a hívók valóban felkészül-
ten hittel és tisztelettel) ünnepeljenek a liturgiában (‘a liturgiában, különösen a szent-
miseáldozatban 1aló résztéléiben) 4011 J4151.
A püspök minthogy az egyházi rend szentségének teljességével rendelkezik, a legfőbb
papság kegyelmének kezelője: különösen az euchansztiában, amelyet ó maga

1339
 Témák öink szerinti mutató - J: Isten a liturgiában találkozik népével

mutat be vagy enged bemutatni 4151; az eucharisztia minden jogszerű megün-

neplését a püspök vezeti, akinek kötelessége istentiszteletet bemutatni és ve-
zetm az isteni méltóságnak 4151; a püspök papi szolgálatához és az egyes litur-
gikus feladataihoz: H 4; 1 1 1 . K 3c K 4c K ód K 7c és K 8 d (A keresztség, a
bérmálás, a bűnbocsánat, a betegek kenete és az egyházi rend szentségének
kiszolgáltatója); K 5cb (A papok és püspökök illetékessége a szentmise bemu-
tatásában).
A papok legtöbbször az eucharisztikus ünneplésben gyakorolják szent hivatalukat,
amelynek során Krisztus személyében cselekszenek, és annak titkát hirdetik, a
hívók imáját főjük áldozatával összekapcsolják, és megjelenítik és adják Knsz-
tust mint az Újszövetség egyetlen áldozatát a mise áldozatban az Úr eljöveteléig
4153; a pap papi szolgálatához és az egyes liturgikus feladataihoz: H 5; ül. K 3c
K ód és K 7c (A keresztség a bűnbocsánat és a betegek kenete szentségének
kiszolgáltató!a); K 5cb (A papok és püspökök illetékessége a szentmise bemu-
tatásában); segédkezés a házasságkötésnél: K 9d; K 9f.
A diakónusok Isten népét a püspökkel és a papi testülettel közösségben a liturgia, az
Ige és a szeretet d1 akóntá!ában szolgálják 4155; a diakórusok szolgálatához és
az egyes liturgikus feladataikhoz: H 6 ; ill. K 3c (A keresztség kiszolgál tatája); K
5cd (További szolgálatok az euchansztia bemutatásában); K 10a (Szentelmén yek).
Elutasítottak a klenkusok istentiszteletre vonatkozó kötelességeiről szóló laxista meg-
állapítások 2041 2053-2055 2154.
A világiakat jelentős feladatok illetik meg a liturgikus összejöveteleken és azok élőké-
szítésében 4858; a világiak tevékeny részvétele a liturgiákon a Lélek műve 4850;
az euchansztia titkát a szertartások és imák által kell megérteniük és tudatosan,
hívó lélekkel és tevékenyen kell azon részt venniük 4048; Isten igéje által kell
formálódniuk,és az Úr testének asztalánál kell megerősödniük 4048; azokat a
feladatokat, amelyek nem kifejezetten az egyházi rend tagjait illetik m eg a
világiaknak mint a liturgikus cselekmény résztvevőinek kell ellátniuk 4858; ki-
rályi papságuk szerint működnek közre az euchansztia bemutatásában 4126; a
szeplőtelen áldozati ajándékot a pappal együtt kell bemutatniuk, és azáltal meg-
tanulni önmagukat odaadni áldozatul, és Krisztus által mind tökéletesebb egy‫־‬-
ségre lépni Istennel és egymással 4048; tevékenységeik lelki áldozatok, amelye-
két az eucharisztia ünneplésében az Úr testével együtt mutatnak be az Atyának;
így szentelik a világot Istennek 4160; a vüágiak részesedése Krisztus hivatalá-
ból és papságából: G 4bd; G óbb; vö. K 5cc (A világiak aktív részvétele a
szentmise bemutatásában).
A mmstránsok, a Jeloliusók, a magyarázók és a templomi énekkar x alódi liturgikus szolgála-
tót látnak el 4029.

J 1 e . l it u r g iá k é s já m b o r c s e l e k e d e t e k

lea A szentségek és szentelmények kiszolgáltatásának lituigikus rendje.

Minden szentség Isten megdicsóítésének aktusa Krisztusban és az egyházban 4715.
Az egyháznak nincs jogp megváltoztatni azt, ami a szentségek lényegéhez (ül. azok
teljességéhez és szükségességéhez) tartozik '1061 1699 1728 3556 3857; a szent-
ségek kiszolgáltatásakor az egyháznak joga a szentségek lényegét sértetlenül
rögzíteni, és azt megváltoztatni benne, ami a körülményeknek megfelelően

1340
 Témakörök szerinti mutató - J: Isten a liturgiában találkozik népével

hasznosnak tűnik 1728; a szentségek kiszolgáltatásának rendje és szertartása: K

2 (Az egyes szentségpk fogalmi kerete).
Az egyes szentségek és szentelménvek kiszolgáltatásának rendje és szertartásai: K 3 -
10.
Ki kell zárni azokat a gondolkodás- és beszédmódokat, amelyek révén az imák, a
temetési szertartások és az egyház halottak iránti tisztelete értelmetlenné vál-
nának 4654; az imák, a temetési szertartások és az egyház halottak iránti tiszte-
lete loci theologicit jelenítenek meg 4654.
leb A részegyházak liturgiája. A részegyházaknak saját liturgikus szokásuk van
4147; liturgiájuk elismert 4013; szent gyakorlataik különleges méltóságot él-
veznek 4013; minden törvényes szertartásnak ugyanazon jog, ugyanazon tisz-
telet, fennmaradásának támogatása kijár 4004; vö. G 3ad (Egyház az egyházak-
ból és egyházakban: részegyházak).
léc Liturgikus közösség a különvált keleti egyházakkal. Közösség a szent cse-
lekménvekben, dolgpkban és helyekben a katolikusok és a különvált keleti egy-
házak testvérei között messzemenően megengedett (4139) 4182; a szentségek
kölcsönös kiszolgáltatása különleges körülmények között lehetséges 4182; \ö.
G 3ag (A katolikus egyház és a különvált keleti egyházak); K 2b (A szentségek
kiszolgáltatói); K 5de (A szentáldozás befogadója és annak felkészültsége); K
6 e (A bűnbocsánat szentségének befogadója); K 7d (A betegek kenetének be-
fogadója).
led Jámbor cselekedetek. A nép jámbor cselekedetei elismertek 4013; a lelki élet
nem kodátozódik a liturgián való részvételre, hanem a magánimákat és ma-
gáncselekedeteket is magában foglalja 4012 4013 4017; vö. L 2f (Egyesülés
Istennel).
lee Imádság Istenhez Az imádság mint párbeszéd istennel4232; az imádság aján-
déka, amelyet Istennek, az Atyának adunk Krisztus által a Lélekben 4171; Krisz-
tus tanítványainak ki kell tartaniuk az imában és Isten dicséretében 4125; a
hívőknek naponta kell kérniük bűneik bocsánatát 4166; a keresztény ember
arra hivatott, hogy a tejtekben imádja az Atyát 4012.
Krisztus imádása és dicsőítése: J le£
A S^entlelket az Atyával és a Fiúval ‘ködösen kell imádni és ',dicsőíteni *b42 147 A150 *174
lb546; vö. B 4bb (Az isteni személyek egyenlősége); a Szentlélek az imák egysé-
gének alapja 4132.
A Szentháromság azonos lényegét eltérő módon kell imádni 367; nem helyénvaló a
Szentháromság minden egyes tagját külön imádni, hanem a Szentháromságot
mint közösséget kell dicsőíteni 3325; ezért nincs saját ünnepe az Atyának, a
Fiúnak és a Szendéleknek, hanem üdvtörténeti ünnepek vannak 3325; vö. B
4bd (A három személy egyetlen Isten).
Isten dicsőítése: L 2a; Isten méltó az imádásra: B le (Isten, aki mindennek felett fen-
séges); az imádsághoz vö. L 2f (Egyesülés Istennel).
A kegyelem szükségessége az imához 373 376; vö. F 5cb (A kegyelem szükségessége).
A világiak az imában és a hálaadásban gyakorolják királyi papságukat 4126; az imák
mint a világiak lelki áldozata 4160; azáltal szentelik istennek a világot, hogy
mint hívók mindenütt szentként cselekszenek 4339 4716; imáikkal Istennek
kell ajánlaniuk egyházi elöljáróikat 4163.

1341
 Témák oiök szerinti mutató - J: Isten a liturgiában találkozik népével

A liturgikus imáknak, amelyeket az egyház nevében hivatalból mutatnak be Istennek,

nagyobb ereje van, mint a magánimáknak 3758 3845; azért mégsem kell alábe-
csülru a magámmákat 3819; a támadásokkal szemben a “szubjektív” vallásos-
ság értéke hangsúlyozott 3845.
Az ima és a szentírásolvasás kapcsolata 4232; vő. J 2bb (A liturgia megú!ulása).
Ki vannak zárva azok a gondolkodás- és beszédmódok, amelyekkel az imák értelmet-
lenek volnának 4654; az ima mint locus theologicus 4654.
A szemlélődő ima jogszerűsége és kiválósága elismert 2182 2185 2188; táigya nem pusz-
tán Isten jelenléte 2185—2187; az elmélkedő ima jogszerűsége és értéke az élet
tökéletessége érdekében elismert 2181—2185; mégsem szükséges az üdvösség-
hez 2192; a lebecsüléssel szemben védelmezett a diszkurfv (eszmefuttatással
végzett) ima jogszerűsége 2218-2223 2225 2229 2232 2264 2365-2368-, a tö-
kéletes ember számára is fontos a közbenjáró ima 957-959 2214-, közbenjáró
ima a halottakért 4170; a tisztítótűzben szenvedő lelkeken ima révén lehet segí-
teni 856 1304 1405.
Elutasított megállapítások, amelyek az érzékelhető imákat elítélik (2218) 2227//2235
2263; elutasított megállapítások, amelyek ‘a szóbeli imát és a *közbenjáró imát
mint a szemlélődő, 1 1 1 . tökéletes ember számára nem elégségest eltorzítják *957—
959 2214‘ 2181*‫־‬-, az ima a bűnökért végzett elégtétel 1713; elutasított megálla-
pítások egyetlen ima támogatásáról: [Az egyes személyekért végzett ima nem
használ jobban, mint az általános ima] 1169\ [Az Isten által eleve elutasított
ember imája senki számára sem értékes] 1176.
Az imák mint az elkövetett bűnökért végzett elégtétel 1323 1543; vö. K 6 cd (Elégté-
tel).
Nyilvános imák, népmissziók, leikig)‫׳‬akorlatok: elutasított megállapítások 2664k.
lef Krisztus imádása és tisztelete. Krisztust működése alap!án mint Megváltót,
végtelen méltóság illeti meg 3909; az angyalok és az embeiek ' kél osztatlan
termésűéiben imádják '420 1823 3676; testével együtt (egyként) kell imádni {‘mi-
vei istenségével egységben van), nem pedig kettőként (vagyis egyrészt az Igét és más-
részt az embert), *sem pedig a felvett emberrel közös imddús által b259 431 '2661;
elutasított: [Knsztust az Ige személyében a császár képével azonos módon kell
tisztelni] 434.
Szabad Krisztus személyéhez imával foidulni (akkor is, ha ó közvetítő) 3820.
Jézus attól, hogy az istentiszteletben Isten Fiaként imádják, nem alakult át “mitikus”
személlyé, és tanítása ezért nem torzult el 4405.
Elutasított imádság az, amely Krisztus emberségét és testét istenségétől függetlenül
önmagáért 1 mád!a 431 2661 2663; Krisztus teste imádásának problémája halá-
Iának három napján vitatott 2663; a test kiontott vérének imádása attól a még
nem eldöntött kérdéstől függ, hogy a vér elvált-e az istenségtől vagy nem 1385.
Az olláriszentségben jelenlévő Úr dicsőítése: Az euchansztia szentségét megilleti az imádás
1643k 1656.
Jézus szilének dicsőítése jogszerű, amennyiben azt az egyház elismeri 2661; az ugyanis
Krisztusra magára vonatkozik 3353; Jézus szívét azért imádjuk, mert az az Ige
személyével elválaszthatatlanul egy 2663 3922k; Jézus szívében Krisztus szeie-
tétének jelképét és képét tiszteljük 3353 3922-3925.
Knsztus tiszteletéhez: E 5de.

1342
 Témakörök szerinti mutató - J: Isten a liturgiában találkozik népével

lé g A szentek tisztelete mint megengedett dolog védelmezett, és mint hasznos

a!ánlott 675 1821-1825 1867; aminek értelmében a szentek tiszteletére bemu-
tatott misék megengedettek 1744 (1755) 3363.
A liturgiában megünnepljük a szentek emlékezetét, és némi részt meg közösséget re-
mélünk velük 4008; az egyház együtt tiszteli az apostolokat és a vértanúkat
Szűz Mánával és a szent angyalokkal, és a közbenjárásukat kén 4170; azokat is
tiszteli, akik Knsztus szegénységét és szüzességét hívebben utánozták, és az
utánzást tanácsolták 4170; az angyalok és emberek minden liturgikus tisztelete
a Szentháromság dicsőítésébe torkollik és abban végződik (675 1824k) 3325
4171; a szentek iránti szeretet az égben Krisztusra irányul, és rajta keresztül
Istenre 4170; a szentek hiteles tisztelete nem annyira a külső gyakorlatok soka-
ságában rejlik, hanem sokkal inkább a tevékeny szeletet erejében 4171; a szén-
tekkcl való viszony nem kisebbítheti az Isten imádását 4171; a szentekhez és
tiszteletükhöz: M lb és M 3bd (Λ szentek közössége).
Kiírnának mint ‘Isten és a Megváltó valóságos anyjának tisztelete az egyház által 4170 4172
‘4173 (4178); Szűz Mána testi megdicsőülése elővételezi a minden kiválasztott
számára rendelt megdicsőülést 4656; elutasított: (A Mánának bemutatott di-
csérét hiábavaló] 2326.
Minden keresztény kérő imája Isten és az emberek anyjához a népek egy néppé való
egyesüléséért 4179; vö. E 6 dd (Kegyelemközvetítés Márián keresztül).
Máriát megilleti az ábrázolások általi tisztelet (elítéltek a méltánytalan kodátozások)
1823 '2187 *2236 2532 ‘2671-, elutasított ábrázolások azok, amelyek Mánát papi
öltözetben jelenítik meg 3632.
Mária tisztelete a különvált egyházakban, mindenekelőtt a keletiekben 4139 4179.
Mánához és tiszteletéhez: E 6 ec.
Az ereklyék tisztelete engedélyezett 675 (818) 1269 1821—1825 1822 1867; az ereklyék-
kel való kereskedés erkölcstelen szokása elítélt 818 1825.
A képek tisztelete megengedett 477 581 600//608 653-656 1269 1821 1823 1824k
1867; az imádságnak sosem a képekre, hanem Istenre kell irányulnia 477 601; a
képekben nincs olyan erő, amely miatt tisztelni kellene azokat; az azokra irá-
nyúló tisztelet az ábrázolt személyié vonatkozik 601 1823; elutasított a képek
imádása (adorarc); a kifejezés mégis gyakran előfordul 653-656 675; vö. 612°)
447 581.
A képek tisztelete a szemlélődő ember számára is hasznos 2187; elutasított megállapí-
tások, amelyek a képek tiszteletét méltánytalanul korlátozzák 2325 2669—2672.
Visszaélések a szentek tiszteletében 818 1825; visszaélések, túlzások, fogyatékosságok
4171; átvételük és megújításuk szükséges 4171.
leh Az áldozatok minden vallásban szükségesek 3339.
lei A szentségek és szentelmények használatát a szemlélődő embernek is szí-
vén kell viselnie 2191 ;bűn azokat figyelmen kívül hagyni vagy lebecsülni 1259
1699 1718 1775 2523; \ö. K (Isten a szentségek által megszentel).
lej A közös bűnbánat, ;!melyet az év meghatározott időszakaiban böjt és megtar-
tózta tás által végeznek: a római egyház szokását nem szabad elítélni 1080; a
parancs a szemlélődő embert is kötelezi 2191; elutasított laxista megállapítások
2043 2049-2052.

1343
 Témák örök szerinti mutató - J: Isten a liturgiában találkozik népével

A böjt elégtétel az elkövetett bűnökért 1323 1543 1713; a böjtöt a tökéletes ember
sem hanyagolhatja el 892
Elutasított megállapítások, amelyek a bűnbánatot és az önsanyargatást lebecsülik. Ezek
a tökéletes ember számára is értékhordozók 2238-2240 (3344); vö. L 2ef (Egye-
sülés Istennel); L 3c (Jogok és kötelességek a test és a testi jólét vonatkozása-
bán).
Megtérés és bűnbánat: F 2bb (A megigazulás lényege).
lek Babona. Elutasítottak a babona különféle formái 1859 2824; az asztrológia
hitelt nem érdemlő 205 283 459k.
Elutasított a spiritizmus, amely arra irányul, hogy lelkeket vagy szellemeket valamely
“médium” segítségével megkérdezzen 3642; éppígy‫ ־‬a magnetizmus, amely tér-
mészetfeletti célokra irányul 2823-2825.
Mágia, méregkeverés: e zen a területen a cselekedetek és könyvek helytelenítettek 283
1859.
Vö. A 2aa (Az emberi igazságmegismerő képessége).

2. A liturgia m egújulása és a m egújulás előm ozdítása

J 2 a. A l it u r g ia M E G Ú JU L Á S Á N A K é s m e g ú jít á s á n a k c é l ja

A liturgikus megújulás előmozdítása 4021 4858.

A liturgiareform célja‫׳‬, minden hívő tudatos és tevékeny részvétele 4014 (4041).

J 2 b. I ntézkedések ezen cél elérése érdekében

2ba Liturgikus képzés. A lelkipásztorok liturgikus képzése és a hívők liturgkus

oktatása 4014—4020.
2bb A liturgia megújítása. A liturgia megváltozta thatatlan és egyéb részekből áll,
amelyek alá vannak rendeKe a változásnak 4021.
A szövegeknek és szertartásoknak világosan kell ki fejezniük a szentet, amit jelölnek
4021 4034.
Általános szabályok a liturgia megújításához 4022-4025: a liturgiát az egyházi tekintély
szabályozza 4022 4152; a liturgia ünneplésében legnagyobb hangsúlyt a Szent-
írás kap (4006k) 4024.
Az egyház támogatja a liturgia tanulmányozását 4230.
Normák a liturgiához mint hierarchikus és közösségi cselekedethez 4026—4032; a 1 1 -
turgikus cselekedetek nem magáncselekedetek, hanem az egyház ünneplései
4026; a mise és a szentségek közös, a hívók tevékeny részvételével végzett
ünneplését előnyben kell részesíteni a szmte egyedül végzett ünneplésnél 4027;
mindenkinek, akár tisztségviselő, akár hívó, csak azt és mindazt meg kell ten-
nie, ami a dolog és a liturgikus norma sjcrint megilleti 4028; a ministránsok, a
felolvasók, a magyarázók és a templomi énekkar is valódi lituigikus szolgálatot
végeznek 4029.
A liturgia tanító és lelkipásztori jellegéből fakadó szabályok 4033 4036: a liturgiában
szorosan összekapcsolódik a szertartás és a szó 4035; - : ezért a Szentírásnak
gazdagabb és alkalomhoz illőbb az olvasása a lituigián (4006k) 4024 4035; a
klerikusoknak a liturgián meg kell osztaniuk a hívőkkel az isteni ige kincseit
4232; imának kell kísérnie a Szentírás olvasását, hogy az Isten és ember közti

1344
 Témakörök szerinti mutató - J: Isten a liturgiában találkozik népével

párbeszéddé váljék 4232; —: a keresztény tanításban a homíliának kiemelkedő

helye van a liturgiában 4231; a prédikációnak mindenekelőtt a Szentírásból és a
liturgiából kell merítenie 4035; vö. A 3bd (A Szentírás olvasása); liturgikus
katekézisck és ígcliturgiák 4035; a diakónus mint a pap nélküli istentisztelet
vezetője 4035; a latin nyelv használata a liturgiában 4036; nagyobb tér nyitása
az anyanyelv számára a liturgiában 4036.
A népek sajátosságaihoz és hagyományaihoz igazodó liturgia szabályai 4037-4040.
Alkalmazkodás a szentségek kiszolgáltatásának, a szentelményeknek, a körmenetek-
nek, a lituigikus nyelvnek, az egyházi zenének és az egyházi művészetnek a
területén 4039 4044—4046.
Kísérletek a liturgia megújítására 4040 4044.
A liturgikus élet támogatása az egyházmegyékben és plébániákon 4041—4042.
A liturgikus lelkipászton mozgalom segítése 4043—4046: liturgikus bizottságok szer-
vezése az egyházmegyékben 4044—4046.

K. IS T E N M E G S Z E N T E L A SZ E N T SÉ G E K ÁLTAL

1. Isten szentségi üdvrendje

K 1λ. I sten az Ó szövetségben kegyelmet ajándékoz a szentségi jelekben

Az Ószövetség törvényi szokásaiban is léteztek szentségek (1310) 1348 1602.

Ezek a szentségek abban különböznek az Újszövetség szentségeitől, hogy nem eszkö-
zöltek ki kegyelmet, hanem az eljövendő kegyelemre mutattak rá 1310 1602.
A körülmetélés szentsége eltörölte az eredendő bűnt 780.
Krisztus eljövetele után megszűntek az Ószövetség szentségpi, alkalmazásuk az e van-
gélium hirdetése után bűnné vált 1348.
Vö. E le (A pogányok és ószövetségi hívók megmentése a megígértekl>e vetett re-
mény által).

K 1b. A z egyház az üdvösség szentsége

lba Az egyház mint ős* és egyetemes szentség: Az egyház Krisztusban az Is-
tennel való egyesülésnek és az egész emberi nem egységének a szentsége, dl. !ele
és eszköze 4026 4101 4124 (4321) 4342 4343; az üdvösség egyetemes szentsé-
ge 4343 4345; Lelke által Knsztus az egyházat az üdvösség egyetemes szentsé-
geként alapította meg 4168; az egyház szentsége a kereszten Knsztus oldalából
fakadt 4005; vö. G lbc (Az egyházat Jézus által kaptuk); G lbe (Az egyház az
idők folyamán a Szentlélek műve marad); G 2bb (Az egyház szentségi jellege);
az egyház szükségessége az üdvösséghez: G 2bc
lbb Az Újszövetség szentségeinek alapjai a Krisztus-eseményben vannak. A
Krisztus általi alapítás. Az Újszövetség szentségeit Krisztus alapította az embe-
rek üdvösségére 1864 2536; az egyes szentségek Knsztus általi alapítása: K 3f
(A keresztség méltósága és szükségessége); K 5aa (A Krisztus által alapított
oltáriszentség); K 6 a (A bűnbocsánat szentsége és eredete); K 7a (A betegek
kenetének szentsége és eredete); K 8 a (Az Újszövetség papsága); K 9a (A há-

1345
 Témákö»k szerűit! mutató - K: Isten megszentel a szentségek által

zasság szentsége és eiedete); elutasítottak - : a szentségek eredetéről szóló

modernista megállapítások 3439k\ - : tévedések azok céljáról 1605 3441 3489.
Krisztus a szentségekben és azok által működik. Az áldozatban és a szentségekben megy
végbe Krisztus üdvözítő műve 4006 4103; minden szentség Isten megdicsóíté-
sének aktusa Knsztusban és az egyházban 4715; Krisztus az egyház által ke-
résztél, megszentel stb. 3806; Krisztus a szentségekben ereiével van jelen, úgy,
hogy amikor valaki keresztel, Krisztus maga keresztel 4007; Knsztus működé-
se az egyes szentségekben: K 3c (A keresztség kiszolgáltatója); K 3e (A ke-
resztség hatása); K 4d (A bérmálás hatása); K 5bd (Az Úr hathatós jelenléte az
euchansztiában); K 6 f (A bűnbocsánat szentségének hatása); K 7e (A betegek
kenetének hatása); K 8 a (Az Újszövetség papsága); K 9ba (A keresztény házas-
ság); K 9e (A házasság szentségének hatása); Krisztus különösen a liturgikus
cselekményekben van egyháza mellett: a miseáldozatban, a szentségekben, a
Szentírás olvasmányaiban, az imákban és az egyház énekeiben 4007 (4036); a
felmagasztalt Krisztus a hit szentségpit különösen a püspökök szolgálata által
ajándékozza 4 1 4 5 ; vö. H 4 (A püspökök megszentelő szolgálata); K 2b (A szent-
ségek kiszolgáltatója).
Vö. E 2ea (A felmagasztalt Úr működése az egyházban); E 3bc (Krisztus papsága); ]
la (A liturgia lényege).
lbc Az Újszövetség szentségeinek gyökerei az egyházban Minden szentség
Isten megdicsóítésének aktusa Knsztusban és az egyházban 4715; hit a bűnök
megbocsátásában, a feltámadásban, az örök életben az egyházon keresztül 2 1 k;
vö. G 2bb (Az egyház szentségi jellege); J lea (A szentségek kiszolgáltatásának
liturgikus rendje); K 3e (A keresztség hatása); K 4d (A bérmálás hatása); K 5c
(Az egyház mutatja be a szentmisét); K 5e (Az euchansztia, az egyházi élet
alapja és csúcspontja); K 6 d (A bűnbocsánat szentségének kiszolgáltatója); K
6 f (A bűnbocsánat szentségének hatása); K 7e (A betegek kenetének hatása);
K 8 a (Az Újszövetség papsága); K 9a (A házasság szentsége); K 9ba (A házas-
ság természete, a ke tesztén y házasság).

2. Az Újszövetség szentségeinek fogalmi kerete

K 2 a . A SZENTSÉGEK LÉNYEGE

A szentségek érzékelhető jelek, amelyek láthatatlan kegyelmeket eszközölnek ki (1310

1606) 3315 3858 (4600); szent dolgot szimbolizálnak, és a láthatatlan kegyelem
látható formái 1639; az Újszövetség szentségei új ég és új föld előképei 4161;
az üdvösség eszközei 1864 2536 4129; a Szentlélek a szentségek és szolgálatok
által szenteli meg Isten népét 4131; vö. B 3b (Isten Lelke a teremtésben és az
üdvtörténetben); G lbe (Az egyház mint a Szentlélek műve); Isten igéje és a
szentségek által szabadul meg az ember a bűn hatalmából, és kerül be Isten
szeretetközösségébe 4755; elutasított: [A szentségek csupán a befogadott ke-
gyelem szimbólumai vagy külső jelek] 1602 1606 3489.
A szentségek kiszolgáltatási cselekményében megkülönböztetjük a lényegi részt (anyag
és forma) és a szertartási részt 3315.
Három dolog hozza létre a szentséget (a dolog mint) anyag (az Ige mint) fonna, (a
kiszolgáltató személye és) szándéka, hogy azt tegye, amit az egyház tesz 1262
1312 1998 2536 3126; a szentségek lényege anyagból és fonnából áll 1671.

1346
 Témák ón k szerinti mutató - K Isten megszentel a szentségek által

Λ szentség anyaga olyan önmagában nem meghatározott rész, amelyet a forma által
meg kell határozni 3315; ezért a kézrátétel önmagában nem jelent semmi kőnk-
rétumot, és ugyanazon a módon alkalmazzák a papszentelésen, a bérmálásban
és ‘a kienges-telódésben '110 '123 '127 '183 211 316 320 3315.
A formának a szentségi hatást kell jelölnie 3315.
Az egyhá~ hatalma Az egyháznak nincs joga megváltoztatni azt, ami a szentség lényegé-
hez (ill. ‘teljességébe^ és szükségességébe^) tartozik '1061 1699 1728 3556 3857.
A szentségek kiszolgáltatásánál az egyháznak joga van a szentségek lényegét meghatá-
rozni, és azt, ami a körülményeknek megfelelően hasznosnak tűnik, megvál-
toztatni 1728.

K 2b . A sz e n t sé g e k k is z o l g Alta t ö ja

A szentségek kiszplgáltatója eszköz-ok 1314.

A felmagasztalt Krisztus különösen a püspökök szolgálata által ajándékozza a hit szent-
ségeit 4145; vö. E 3bc (Krisztus papsága); H 4 (A püspökök megszentelő szol-
gálata).
A kiszolgáltató hatalma és a szentségek hatása nem függ a kiszolgáltató (erkölcsi)
feddhetetlenségétől 580 644k 793k 912 914 1019 1154 (1208) 1211-1213 1219/
/1230 1262 1612 1684; vö. a keresztség, a bűnbocsánat és a papszentelés ki-
szolgáltatójáról szóló helyek K 3c; K 6 d; K 8 d.
Elutasított tévedések a kiszolgáltatok körét illetően: [Minden keresztény kiszolgáltat-
hatja a szentségeket) 1610; [Bármely pap bármely szentséget kiszolgáltathatja)
1136; [Az áldozópapok hatalmát a szentségek kiszolgáltatásában a püspökök
nyeieséghajhászása és becsvágya korlátozta] 1178.
Ugyanannak a kiszolgáltatónak kell használni az anyagot és kimondani a formát 2524.
A kiszolgáltató szándéka, hegy azt tegye, amit az egyház tesz, szükséges a szentség
megvalósulásához 1262 1312 1315 1611 1617 (2536) 3126; elutasított az ezzel
ellentétes megállapítás 2328; aki a megfelelő formát és anyagot használja, arról
feltételezzük, hegy szándéka azt tenni, amit az egyház tesz 3318 3874; a szent-
ség hatásáról szóló (nyíltan kifejtett) tévedés már nemcsak annak szándékát zárja
ki, hogy az történjen, amit az egyház tesz (3100—3102) '3126; ezen az elven
alapul az eretnekek keicsztségénck érvényességéről szóló tanítása: K 3c (A
keresztség kiszolgál tatója); a szertartás megváltoztatása kétségessé teszi a szán-
dék igaz voltát 3318.
A katolikusok és a különvált keleti egyházak testvérei bizonyos körülmények között köl-
csönösen kiszolgáltathatják egymás számára a szentségeket 4182; vö. G 3ag (A
katolikus egyház és a különvált keleti egyházak); ) léc (Lituigikus közösség a
különvált keleü egyházakkal); K 5de (Oltánszentség: befogadók és diszpozí-
ció); K 6 e (A bűnbocsánat szentségének befogadói); K 7d (A betegek keneté-
nek befogadói).
Elutasított laxista megállapítások a probabilizmus alkalmazásáról a szentségek kiszol-
gáltatására 2101.
Bűn az egyház rítusait és szertartásait elítélni, megverni vagy tetszés szennt megvál-
toztatni 1255 1613 1811; a pápa különféle rítusokat megengedhet, amennyiben
megmaradnak azok, amik a szentségekhez szükségesek 1061; bizonyos rítusok
törvényessége védett a támadásokkal szemben 1062 1864 2631-2633.

1347
 Témakörük szerűid mutató - K: Isten megszentel a szentségek által

K 2C . A S Z E N T S É G E K F E L V E V Ő JE

A szentség befogadójának valami módon szándéka kell, hogy legyen a szentség befő-
gadása. Aki kitartó abban, hogy a szentség befogadásának ellenálljon, az sem a
szentséget, sem annak jelét nem kapja meg 781; az alvókra és a tébolyodottakra
a szentség aszennt hat, vagy nem, hogy ezen állapotuk előtt abba beleegyeztek,
vagy annak ellenálltak 781.

K 2d . A s z e n t s é g e k h a tá sa

A szentségek kegyelmet adnak (1 1 1 . sokszoroznak meg) 1 azoknál, akik nem zárkóznak el

(ül. *akik azt méltón feladjak be) b1310 ‘ 1451 '1606 1602//1608 1864 2536 *3714
(*3845); a szentségeken keresztül - : a hívők titokzatos és valóságos módon
egyesülnek Krisztussal 4112; - : közvetítódik az Isten és az emberek iránti
szeretet, amely az egész apostolság lelke 4159.
A szentségek hatékonysága a végbevitt szentségi cselekményből (ex operc operato)
ered, vagyis a szentségeknek mint Krisztus cselekedeteinek önmagukban van
erejük 3844—3846.
Bizonyos szentségek, ‘a keresztse% a bérmálás bés a papszentelés, maradandó jegyet vésnek
be, és ezért nem lehet azokat megismételni 781 *b1313 '1609 *1767 *1864 2536; a
szentégi jegy eltörölhetctlen lelki jel a lélekben 1313 1609; de nem Isten igéje
3228-, a !egy akkor vésődik be, amikor nem ütközik ellentétes akaratba 781.
A szentségekkel felvértezve minden keresztény az életszentség tökéletességére kap
meghívást az Úrtól 4129; a szentségek táplálják a hívók életét és apostolságát
(4159) 4161; vö. G 4ba (A hívók szentségre szóló meghívása); G 6 c (A világiak
küldetése és feladatai); G 6 ca (A világiak apostolsága).

K 2e . A sz e n t s é g e k r e n d je

Hét szentség van 860 1310 1601 1603 1864 2536.

K2f. Aszen tség ek m é l t ó sá g a , sz ü k sé g e ssé g e é s a h ív ó k ig é n y e a z o k r a

A szentségek nem feleslegesek 1604 1864; szentségek nélkül az ember nem igazul
meg; elutasított megállapítás: [Az ember a szentségek nélkül, egyedül a hit által
üdvözül] 1604 1605k 1608; bizonyos körülmények között az üdvösséghez szűk-
séges hatás elérhető egyedül a szentség felvételére irányuló szándék vagy (‘akár
csak bennfoglalt) vágy révén is,bill. a szentségbe ntett hit általh\2 \ (1524 1543) 3869
'3870-3872.
Az egyes emberek számára nem minden szentség szükséges 1604 1864 2536.
A szentségek megvetése vagy alábecsülése bűn 1259 1699 1718 1775 2523.
Az Újszövetség szentségei között különbség van a méltóságban 1603; az euchansztia
kiemelkedik a többi szentség közül 1639k (3847); vö. K 3f (A keresztség mél-
tósága és szükségessége); K 5e (Az euchansztia, az egyházi élet alapja és csúcs-
pontja).
A szentségek iránti igény. Minden kereszténynek joga van az egyház lelki javaiból segítsé-
get, különösen Isten igéjének és a szentségeknek segítségét a pásztoroktól bő-
ségesen megkapni 4163; vö. G 6 cf (A világiak jogai és kötelességei); H 4 (A
püspökök megszentelő szolgálata).

1348
 Témnköiök szerinti mutató - K Isten megszentel a szentségek által

Vö. F 5cb (A kegyelem szükségessége); G 2bc (Az egyház szükségessége az üdvösség-

hez); K 2a (A szentségek lényege); K 3f (A keresztség méltósága és szüksé-
gessége).

3. A keresztség szentsége

K 3a . A k eresztség a h it v a l l á s o k b a n

Az egy keresztség megvallása 3k 6 41//48 51 60 150.

K 3 b. A k e r e s z t s é g l é n y e g i m o z z a n a t a i

A keresztség szentség 761 777 860 1310 1314 1601 1864 2536; a keresztség Isten - aki
megszabadít az eredendő bűntől és az isteni élet részesévé tesz - megelőző
szeretetének jele és eszköze, 4674; a körülmetélés helyére lépett 780.
A keresztség anyaga ‘a természetes víz 802 903 1082 '1314'1615; ebbe szabad fertődé-
nítószert keverni 3356;érvénytelen anyag - : a nyál 787; - : a sör 829; a vízzel
a keresztelendőt lemossák 229 589 757.
Elutasított: [A keresztség három anyaga a víz, a krizma és az euchansztia] 1016.
A keresztség formája könyöigés az isteni Szentháromsághoz 111 123 176k 214 445
580 582 (588) 589 592 (637) 644 646 757 802 903.
A keresztség “Krisztus nevében” ' eldöntetlen, belfogadott, celutasított '111 '211 c445 b646;
keresztség az angyalok nevében nem érvényes 176.
A szavak (amelyek a cselekményt kifejezik) “én megkeresztellek téged” szükségesek a
keresztség érvényességéhez 757; ez érvényes aktív és passzív formájára 1314; a
keresztségi foimula helytelen kimondása csupán ismerethiány miatt vagy nyel-
vi hiányosságok miatt, nem érvénytelenítik a keresztségpt 588 592; elutasított
megállapítások a keresztség formájáról 2327k 2627.

K 3c. A K E R E S Z T S É G K IS Z O L G Á L T A T Ó ! A

A püspökök szabályozzák a keresztség kiszolgáltatását 4151; vö. H 4 (A püspökök

megszentelő szolgálata).
A kiszolgáltató és a keresztség befogadója nem lehet azonos személy 788.
A keresztség (rendes) kiszolgál tatója egyedül a pap 1315; szükség esetén a keresztség-
nek kiszolgáltatója lehet - : a diakónus, minden megkeresztelt, amennyiben
figyelembe veszi az egyház formáját és szándéka azt tenni, amit az egyház tesz
1315 2536; - : világi is 120 1315 1349 (2536); - : szakadár 356; - : eretnek llOk
123 127k 183 211 214 305 315k 320 478 1315 1617 (2536) 2567-2570 3126; -
: zsidó 646; - : pogány 646 1315 (2536); a diakónus, amennyiben az illetékes
tekintély ót arra kijelölte, a keresztséget ünnepélyesen kiszolgáltathatja 4155;
minden hívó keresztelhet 4141; Krisztus erejével van jelen a szentségekben,
úgy, hogy amikor keresztelnek, maga Krisztus keresztel 4007.
A kiszolgáltató erkölcsi minősége nincs befolyással az érvényességre 580 644.
A kiszolgáltató tévedése a keresztség hatásáról nem zárja ki a szándékot, hogy azt
tegye, amit az egyház tesz 3100-3102; ahol kétséges ez a szándék, ott feltétele-
sen megkell ismételni a keresztséget 2838; az eretnekségben felvett keresztsé-
get nem mindig kell megismételni feltételesen, a körülményekről vizsgálódni
kell 3128; kétely esetén ki kell szolgáltami a keresztséget 319 582; a feltételes

1349
 Témakörök szerinti mutató - K: Isten megszentel a szentségek által

keresztség esetei 2835-2839 3128; a feltételesen kiszolgáltatott keiesztség fór-

mulája 758.
Megtűrt és elutasított keresztelési szertartások 830.

K 3 d. A k e r e s z t s é g f e l v e v ő je

Igazolt a gyermekke resztség 184 219 223 (224 247) 718 780 794 802 903 1349 1514
1625-1627 4670-4674; bizonyos körülmények között a nem katolikus szülők
akarata ellenére megengedett a gyermekek megjcetesztelése 2552-2562 3296.
Felnőtteknél az érvényes befogadáshoz a ‘szándék, a megengedett befogadáshoz (mint
diszpozíció) a hhtí és Pünbánal megkövetelt b2380k ^2835-2839 ' b3333-3335.
Az emberek az evangélium hirdetése révén készülnek fel a kercsztségrc 4141; a
katekumenek az egyházhoz kapcsolódnak azon szándékuk által, hogy vegyék
fel őket az egyházba 4138; a megkeresztelendók az egyházon ketesztül kap!ák
meg Istentől a hitet 4127; vö. A 2bb (Hit és igehirdetés); G 3cd (Az egyház és
az evangelizáció, ill. misszió); G 6 ca (A világiak apostolsága); H 3 (A püspökök
igehirdetó szolgálata).
A gyermekek megkeresztelése hitben való nevelést követel, hogy a szentség egész
‘Valóságát” elérje 4674; ezen biztosíték nélkül elhalasztandó vagy meg kell
tagadni 4674; vö. G 6 cc (A világiak küldetése és feladata a házasságban és a
családban).

K 3e . A K E R E S Z T S É G H A TÁ SA

A keresztség által * Krisztus kegyeiméi, a% erényeket f a hit alapját) fogad|uk be 111 '780
*904 b2567; elutasított: [Krisztus keresztségének ugyanaz a jelentése, mint Ke-
reszteló Jánosénak] 1614.
A keresztség kieszközöl - : lelki újjászületést ('új teremtést) 219 (239) 1311 '1672 4122
4125 4127; a hívók a ketesztségben - : Isten gyermekei lesznek 4127k 4166
4178; - : részesei az isteni természetnek 4166 467 4 ;-: megszentelódnek 4166;
a prédikáció és a keresztség által az egyház gyermekeket szül, akik a Szendétek-
tői fogannak, és Istentől születnek a halhatadan életre 4178; a hit, a ketesztség
és a parancs teljesítése által üdvösségre jutunk 4148; vö. K 3f (A ketesztség
méltósága és szükségessége); a ketesztség kieszközli - : a tagságot - : a katoli-
kus egyházban 1314 1671 2567-2570 3685 3802 4127 4136 4157 4720; - :
Krisztus misztikus testében 1314 1671 4157 4852; a keresztség által a hívók - :
Krisztus húsvéti titkába kapcsolódnak be 4006 4112; vö. E 3a (jézus Krisztus
az üdvösség közvetítője: mysterium paschale); —: Krisztushoz válnak hasonló-
vá 4112; - : beletestesülnek Krisztusba és Isten népévé válnak 4157; - : Knsz-
tusnak az egyházzal való örök, jegyesi szövetségébe kapcsolódnak be 4704; aki
Knsztusban hisz és helyes módon részesült a keresztségben, bizonyos módon,
ha nem is tökéletesen, közösségben van a katolikus egy‫׳‬házzal 4188; vö. G 3ag
(A katolikus egyház, más egyházak és egyházi közösségek); G 4a (Az egyház-
hoz tartozás).
- : részesedés Krisztus hármas hivatalából 4125 4151 4157 4720 4858; - : a hívók
felszentelése szent papságra 4125; vö. E 3b (A közvetítés formái); G 4bc-e (A
hívók részesedése Krisztus prófétai, papi és királyi hivatalából).
- : a bűnök megbocsátása (‘a^ eredendő bűné, ba^ aktuális bűné) (3k) 41//4 8 (51) 60 150
'223k '231 '239 '247 308 ‘b325 575 '637 '685 '741 777 '780 *794 *1076 *1316

1350
 Témakörök szerinti mutató - K: Isten megszentel a szentségek által

keresztség esetei 2835-2839 3128; a feltételesen kiszolgáltatott keiesztség fór-

mulája 758.
Megtűrt és elutasított keresztelési szertartások 830.

K 3 d. A k e r e s z t s é g f e l v e v ő je

Igazolt a gyermekke resztség 184 219 223 (224 247) 718 780 794 802 903 1349 1514
1625-1627 4670-4674; bizonyos körülmények között a nem katolikus szülők
akarata ellenére megengedett a gyermekek megjcetesztelése 2552-2562 3296.
Felnőtteknél az érvényes befogadáshoz a ‘szándék, a megengedett befogadáshoz (mint
diszpozíció) a hhtí és Pünbánal megkövetelt b2380k ^2835-2839 ' b3333-3335.
Az emberek az evangélium hirdetése révén készülnek fel a kercsztségrc 4141; a
katekumenek az egyházhoz kapcsolódnak azon szándékuk által, hogy vegyék
fel őket az egyházba 4138; a megkeresztelendók az egyházon ketesztül kap!ák
meg Istentől a hitet 4127; vö. A 2bb (Hit és igehirdetés); G 3cd (Az egyház és
az evangelizáció, ill. misszió); G 6 ca (A világiak apostolsága); H 3 (A püspökök
igehirdetó szolgálata).
A gyermekek megkeresztelése hitben való nevelést követel, hogy a szentség egész
‘Valóságát” elérje 4674; ezen biztosíték nélkül elhalasztandó vagy meg kell
tagadni 4674; vö. G 6 cc (A világiak küldetése és feladata a házasságban és a
családban).

K 3e . A K E R E S Z T S É G H A TÁ SA

A keresztség által * Krisztus kegyeiméi, a% erényeket f a hit alapját) fogad|uk be 111 '780
*904 b2567; elutasított: [Krisztus keresztségének ugyanaz a jelentése, mint Ke-
reszteló Jánosénak] 1614.
A keresztség kieszközöl - : lelki újjászületést ('új teremtést) 219 (239) 1311 '1672 4122
4125 4127; a hívók a ketesztségben - : Isten gyermekei lesznek 4127k 4166
4178; - : részesei az isteni természetnek 4166 467 4 ;-: megszentelódnek 4166;
a prédikáció és a keresztség által az egyház gyermekeket szül, akik a Szendétek-
tői fogannak, és Istentől születnek a halhatadan életre 4178; a hit, a ketesztség
és a parancs teljesítése által üdvösségre jutunk 4148; vö. K 3f (A ketesztség
méltósága és szükségessége); a ketesztség kieszközli - : a tagságot - : a katoli-
kus egyházban 1314 1671 2567-2570 3685 3802 4127 4136 4157 4720; - :
Krisztus misztikus testében 1314 1671 4157 4852; a keresztség által a hívók - :
Krisztus húsvéti titkába kapcsolódnak be 4006 4112; vö. E 3a (jézus Krisztus
az üdvösség közvetítője: mysterium paschale); —: Krisztushoz válnak hasonló-
vá 4112; - : beletestesülnek Krisztusba és Isten népévé válnak 4157; - : Knsz-
tusnak az egyházzal való örök, jegyesi szövetségébe kapcsolódnak be 4704; aki
Knsztusban hisz és helyes módon részesült a keresztségben, bizonyos módon,
ha nem is tökéletesen, közösségben van a katolikus egy‫׳‬házzal 4188; vö. G 3ag
(A katolikus egyház, más egyházak és egyházi közösségek); G 4a (Az egyház-
hoz tartozás).
- : részesedés Krisztus hármas hivatalából 4125 4151 4157 4720 4858; - : a hívók
felszentelése szent papságra 4125; vö. E 3b (A közvetítés formái); G 4bc-e (A
hívók részesedése Krisztus prófétai, papi és királyi hivatalából).
- : a bűnök megbocsátása (‘a^ eredendő bűné, ba^ aktuális bűné) (3k) 41//4 8 (51) 60 150
'223k '231 '239 '247 308 ‘b325 575 '637 '685 '741 777 '780 *794 *1076 *1316

1350
 TémákÖK>k szerinti mutató - K: Isten megszentel a szentségek által

1514k 1672 4674*) 2559‫ ;)־‬ez a megbocsátás tökéletes 1672; a bűnök nemcsak
nem számíttatnak be 1515; a keiesztség mindenkiről azonos módon mossa le
az eredendő bűnt 637; vö. D 7 (A bűnök megbocsátása); elutasított tévedések a
keresztség hatásáról: [Csak a bűnösség szűnik megj 1957; [Pusztán a keieszt-
ségre való emlékezés és az abba vetett hit megbocsátja a keresztség után elkö-
vetett bűnöket, vagy bocsánatossá teszi azokat] 1623; elutasított felfogás, hogy
az eredendő bűnt a keresztség után elkövetett bűn helyreállítja 3341.
- : minden büntetés elengedése i^ami miatt a megkereszteltre nem szükséges elégtételt kiróni)
‫־‬1316 1543.
—: kitörölhetetlen jegy bevésődése (,az eretnekkerességnél és a bképmutató módon felvett
keresztiégnél is) b781 1998 *2566 (4127); ezért nem megengedett a keresztség
megismétlése 183 316 319k (478) 580 (582) 644 758 810 855 1081 1624 1671;
innen ered az egy keiesztségbe vetett hit 3k 41//51 150 319 684; tévedés a
kitörölhetetlen jeggyel kapcsolatban 3228.
Következményei az élet számán: A hívók a keiesztség által megszentelódnek, hogy
minden tevékenységükben lelki áldozatot mutassanak be, és Krisztus hatalmas
cselekedeteit hirdessék 4125; a keiesztség jegyével a hívők keresztény istentisz-
tcletre vannak rendelve 4127; a keiesztség szerint a keiesztény népnek !oga és
kötelessége egészen, tudatosan és tevékenyen részt venni a lituigián 4014; vö. [
ld (A liturgia alanyai); a megkereszteltek dolga a hitet megvallani az emberek
előtt 4127; az Úr mindenkit a keresztség és a bérmálás által rendel a világiak
apostolságára 4159; a keresztség miatt a világi is felelős az egyház küldetéséért
4853; a világiak kötelességeinek és feladatainak szentségi alapja van a kereszt-
ségben és a bérmálásban 4858; vö. G 6 a (Alapvető megjegyzések a világiaktól);
G 6 c (A világiak küldetése és feladatai).
A keresztség kegyelme önmagában nem elegendő az üdvösséghez, hanem ezen tűimé-
nőén megkövetelt a segítő kegyelem és az emben együttműködés 241 397; a
keresztség nem mentesít a kötelezettségek alól, amelyeket Isten törvénye, az
egyház és az esetleges fogadalmak megszabnak 1620—1622; a keresztség nem
bontja fel a hitetlenek házasságát (hanem csak jogalapot ad a páli privilégium
alapján űj házasság kötésére) 777 2582 2585; a keresztség senkinek sem ad
jogot arra, hogy az egyházban közhivatalt gyakoroljon 4603.

K 3 f. A KERESZTSÉG MÉLTÓSÁGA ÉS SZÜKSÉGESSÉGE

A keresztség minden szentséget megelőz 1314; ajtó ,az egyházba való belépéshez} ha lelki
élethez" 1314 '1671 4136‫־‬3685 ‫־‬.
A keresztség Knsztus által előírt eszköz az üdvösséghez 219; szükséges 'azuchvsséghez
4670 '4674; Krisztus a keresztség szükségességét hangsúlyozta 4136; maga a
keresztség, vagy■ legalább a rá irányuló ,kívánság, ill. vágyakozás (*‫־‬baptismns
faminis), szükséges (121) 184 231 b741 3869' 2536 1672 1524‫ ;־‬a gyermekektől
sem szabad megtagadni 4670; az egyház nem ismer más utat, hogy bizonyos-
sággal megnyissa a kisgyermekek előtt az örök boldogság kapuját 4671; meg-
keresztelésük komoly kötelesség 4673; a gyermekkeresztség: K 3d.
Szükség esetén az ósegyházban is bármikor ki lehetett szolgáltami a keresztségpt 184;
szükség esetén a hit is megigazulást ad, a szentség nélkül 1 2 1 .
A keresztség kegyelme önmagában nem elegpndó az üdvösséghez, hanem ezen tűimé-
nőén megkövetelt a segítő kegyelem és az emben együttműködés 241 397.

1351
 Témák ör>k szerinti mutató - K: Isten megszentel a szentségek által

4. A b é r m á lá s s z e n ts é g e

K 4a. A b é r m á l á s s z e n t s é g i m iv o l t a é s e r e d e t e

A bérmálás szentség (785 794) 860 1310 1317 1601 1628 1864 2536.
Elutasított a modernizmus megállapítása a bérmálás eredetéről 3444.

K 4 b. A b ér m á l á s l é n y e g i m o z z a n a t a i

A megkereszteltnek a püspök ‘áldása, áll. *khrátiteU által kell tökéletessé válnia b120
‘121 b123; ‘a homlokon megkenés ^ki^rátétel) a bérmálás ‘785 Λ794 ‘831 b860'1990
'2522.
A bérmálás anyaga a knzma (balzsamból és olívaolajból), amelyet a püspök áldott meg
‘831 ‘1317k b1992.
A bérmálás szövegének formája 1317.

K 4c. A b é r m á l á s k is z o l g á l t a t ó ja

A bérmálás rendes kiszolgáltatója (egyedül) a püspök 120 123 183 187 215 320 785 794
831 860 4151 2588' 1777 1768 1630‫־‬1069 ' 1318 ‫ ;׳‬rendkívüli kiszolgáltató^
lehet áldozópap {'de nem diakónus),baki ας apostoli széktől hatalmat kapott '187 215
b1070k 1318b2522 1’2588; amennyiben hiányzik ez az engedély az áldozópap‫־‬
nak tilos bérmálma, bérmálása érvénytelen 1990k 2522.
Krizmát csak püspök szentelhet; a rendkívüli kis^olgáltatónak αςί a kriptát kell hasinál-
ma, amelyet {katolikus püspök áldott meg 187 215k 1068 (1071) 1317 ‘1318 (Ί992)
‘2588.
Elutasított megállapítások a kiszolgáltamról 8 6 6 1178 3556.
Szertartások megtűrése a knzma előkészítésében és a bérmálásban 831.

K 41). A BÉRMÁLÁS HATÁSA

A bérmálás révén kapjuk meg a Szendéiket 215 785 831 1318k 4125 4127; a kegyelem
gyarapodására és a hit megerősítésére kapjuk 785 13111319, (a keiesztség) és a
bérmálás által a megkereszteltek - : lelki házzá és szent papságra lesznek meg-
szentelve 4125; - : a világiak apostolságára vannak rendelve 4159 (4858); a
bérmálás szentsége által a keresztények tökéletesebben kapcsolódnak össze az
egyházzal 4127; vö. K 3e (A keiesztség hatása).
A bérmálás által eltörölhetetlen !egy vésődik be, ezért az 'nem ismételhető meg '1313 1609
1767; elutasított: [A kozmának nem tulajdonítható erő] 1629.
A bérmálás nem szükséges az üdvösséghez 2523; megvetése azonban bűn 1259; a
megbérmált keresztényeknek mint Krisztus igaz tanúinak még szigorúbban
kötelességük a hitet szóban és tettben terjeszteni és védelmezni 4127.
Vö. G 3cd (Egyház és evangelizáció); G 4bc és G 6 ba (A hívók, áll. világiak részesedé-
se Krisztus prófétai hivatalából); G 6 ca (A világiak apostolsága).

5. A z e u c h a ris z tia s z e n ts é g e

K 5 a . Jézus K r is z t u s t e t t e i a z u t o l s ó va cso rá n

5aa Az euchansztia szent-

A s z e n ts é g i v o lt é s a z a l a p í t á s J é z u s K r is z tu s á lta l.
ség 718 761 846 860 1310 1320 1601 1635-1637 1727 1864 2536.

1352
 Témakörök szerinti mutató - K. Isten megszentel a szentségek által

Krisztus az euchansztia ‘szentségét, ill. báldozatát az cutolsó vacsorán alapította meg, *hogy
ezáltal tegyejelenvalóvá a kereszt áldó zalál, második eljöveteléig ésfenntartsa halálának és
feltámadásának emlékestét “846 ‘1637 ‘1727 ^“1740-1742 Ί752 u ,4047; elutasí-
tott a modernisták felfogása 3445.
Ezzel teljesíti be Krisztus az ószövetségi áldozatot és papságot 1739; ahogyan azt a
próféták megígérték 1742; vö. E lb (Jézus Krisztus megjövendölése az Oszö-
vétségben); E le (Az ószövetségi hívók üdvözülése az ígéretekbe vetett re-
mény által); E 3bc (Krisztus papsága).
5ab Jézus Krisztus az emberekért az Atyának áldozza fel magát 1740 (4153)
4852; vö. E 3a (Jézus Krisztus, az üdvösség közvetítője); E 3bc (Krisztus pap-
sága).
5ac Jézus Krisztus a tenyér és bor színében adja testét és vérét a tanává-
nyaknak 1637 1642 1740; vö. E 2bb (Krisztus műve az emberek között).
5ad Jézus Krisztus ezzel egy szüntelenül jelenlévő áldozatot hagy az egy-
házra 1742 4047 (4153 4852).
Krisztus maga ennek az áldozatnak a papja és az adomány 802 1740-1743 (4153); a miseál-
dozatban a szolgálattevő személyében és az eucharisztikus színekben van !elen
4007; az euchansztia ünneplésében folytonosan áldozatul mutatja be magát
4852; vö. E 2ea (A felmagpsztalt Út működése az egyházban); E 3bc (Krisztus
papsága).

K 5 b . Az e g y h á z e u c h a r is z t iá ja

5ba Az Úr halálának és felmagasztalásának emlékezete. Az euchansztiában a

Megváltóra emlékezünk 846 1322 (1637) 1638 1740 4047 4548; a szentmisé-
ben az Úr halálát hirdetjük 4006; vö. E 2 (Jézus Krisztus életének, halálának és
felmagasztalásának emlékezete).
5bb Jézus áldozatának megjelenítése és közös végbevitele. Az eucharisztikus
áldozat a véres keresztáldozat vértelen megjelenítése és annak emlékezete 1740k
1743 3339 3847k 4006; amikor az oltáron a keresztáldozatot bemutatjuk, a
megváltás művét visszük végbe 4103; Knsztus áldozatának szentségi megújítá-
sa és alkalmazása az eucharisztiában 1740 3339 4153 4573 4722; Krisztus a
miscáldozatban a szolgálattevő személyéten és az euchansztikus színekben van
jelen 4007; a miseáldozat által nem szenved csorbát a keresztáldozat 1743 1754
3339; vö. E 2ea (A felmagasztalt Úr működése az egyházban); E 3bc (Knsztus
papsága); J le (A liturgia hatása).
A misében ‘valódi,btényleges, clátható áldozatot mutatnak be ‘1740-1742 ‘1751c1764 *1866 ‫יי‬
Jb2535 b3847.
Elutasított: [A misének nincs evangéliumi alapja] 1155; [A mise pusztán emlékezés a
keresztáldozatra] 1753 3316 3339 3847; [A mise ugyanazon a módon áldozat,
mint minden egyéb Istennek szentelt mű] 1945; elítélt az a felfogás, amely
szerint az euchansztia ünneplésében [inkább testvén lakomáról van szó, amely-
ben a közösség összegyűlik és önmagát kifejezi, mint Knsztus áldozatának szent-
ségi megújításáról] 4722; vö. J la (A liturgia lényege).

1353
 Tónink okik szerinti mutató - K: Isten megszentel a szentségek által

5bc Lakoma, amelyben Krisztus testét és vérét ontotta. Az eucharisztikus szí-

nek a test és vér véres szétválasztását jelképe zik 3848; így jelzik Knsztust az
áldozati adomány állapotában 3848 3852.
5bd Az Úr hathatós jelenléte. A valóságos jelenlét a kenyér és bor színe alatt. A
konszekráció révén megy végbe a kenyér ,egész s^ubs~tanáájának és a bor *gór~
szubsztanciájának átváltozása Krisztus testévé, ill. Krisztus vérévé 1321 1352
1642 4338 2718* 2629* 2535' 1866* 1652‫ ;׳‬ezt az átváltozást
transzszubsztanciációnak (átlényegülésnek) nevezik 782 802 860 1352 1642
1652 1866 2535 2629; a konszekráció után a kenyér és bor alakját (formáját)
látjuk, és Krisztus testének és vérének valóságát hisszük 782k, 1 1 1 .: az oltári-
szentség Krisztus testét és vérét Valóságosan,bténylegesen, cs^ubs^tanaáltsan, *lényegileg
foglalj magában a kenyér és bor színe alatt 690 700 794 *802 (846) *b<849
*1*T636 1640 1651 íbc1866 *^SSő lbc2629 4412; Krisztus jelenlétét az eucha-
risztia szentségében kiváltképpen valóságosnak nevezzük, mert szubsztanciális
4412; az átváltozás után - : a csorbítatlan Krisztus fizikai valóságában jelen van
a kenyér és bor színében 4412; —: a kenyér és bor színe ezért új jelentést és új
célt kap, mivel ténylegesen, nem csak az egyház hitében, új ontológiai valósa-
got tartalmaz 4412; - : Krisztus a misében a szolgálattevő személyében és az
eucharisztikus színekben van jelen 4007; jelen van az oltárközösségekben 4151;
vö. H 5 (A papok szolgálata); K 5cb (A felszentelt papok és a püspökök ílleté-
kessége); Knsztus jelenléte az egyházban: E 2ea (A felmagasztalt Ur működése
az egyházban); G lbe (Az egyház mint a Szentháromság műve).
Az egész Krisztus 'mindkét szín alatt jelen van (ja természetes kapcsolatnak és velejáróságnak
megfelelően) és ca két s~jn bármelyikében külön is ‘ 1199 *1257 *c1321 *b1640 '1641
*1651 *1653 (*1729 *1733) *1866 J<2535; az egész és csorbítatlan Krisztus van
jelen 4412.
Az eucharisztikus módon jelenlévő Knsztus ugana~ mint a megszületett és megfeszített
Krisztus 1083 1256; az euchansztiában Knsztus teste és vére (*a személyt egység
alapján) Knsztus leikével és istenségével együtt megmarad 1640 1651 1866
2535.
Knsztus a kenyér és bor színe alatt euchansztikus módon van jelen, helye szennt (a
természetes létmód|a szerint) a mennyben van 849 *1636.
Elutasított megállapítások, amelyek elutasítják az átlényegülést 849 1018 1151-1153
1256 (1652) 1654 3891; elutasítottak a méltatlan magyarázatok 3121—3124 3229-
3231 3891; a “transzszigmfikáció” és “tnmszfinalizáció” nem elég a valóságos
jelenlét kifejezéséhez 4411; az eucharisztiában jelenlévő szimbolizmus nem
képes Knsztus jelenlétét ebben a szentségben kimerítően kifejezésre juttatni
4411; helytelen a valóságos jelenlétet Krisztus dicsőséges testének, “pneumab-
kus” természetével vág)‫“ ־‬Krisztus szellemi jelenlétének és misztikus teste hívó
tagjainak bensőséges kapcsolatával” magyarázni 4412.
Annak fejtegetése, hogy a miseborhoz kevert víz vérré változik-e 784 798.
A jelenlévő Úr tisztelete. Knsztus euchansztikus jelenléte időben nem korlátozott 834;
amíg a színek megvannak, ó is megvan 1101-1103; elítélt nézet, amely szennt
a mise befejezte után megmaradt ostyákban többé nincs jelen Krisztus 4411;
vö. E 5de és | lef (Krisztus imádása és tisztelete).
Az euchansztia szentségét megilleti az imádó tisztelet 1643k 1656; vö. J le f (Krisztus
imádása és dicsérete).

1354
 Témák örök szerinti mutató - K: Isten megszentel a szentségek által

Krisztus jelenléte az egyház liturgikus titkaiban: | la (A liturgia lényege).

K 5c. A z EG Y HÁ Z MUTAT)A BE AZ EUCHAR1SZTIÁT

5ca Az ünneplő egyház mutatja be a szentmisét 1740k, a pap keze által 1741;
az egyház Isten igéjének és Knsztus testének asztaláról veszi az élet kenyerét,
és adja át a hívőknek 4228; vö. J ld (A lituigia alanyai).
Elítélt nézet: [Az euchansztia ünnepe “a helyi közösség egyszerű cselekedete4722 [‫״‬.
5cb A felszentelt papok és a püspökök illetékessége. A kenyér és bor
konszekrálásához megköveteltek a személyek (hivatalos kiszolgáltatok), a fór-
ma (az átváltoztatás szavai) és a szavakat kimondó szándéka 794.
A püspök “a legfőbb papság kegyelmének kezelője” különösen az eucharisztiában,
amelyet ó maga mutat be vagy enged bemutatni 4151; az euchansztia minden
jogszerű ünneplését a püspök vezeti 4151.
Az eucharisztia bemutatásához megkövetelt a ‘püspök általfelszentelt pa p (11nem diakó-
nus, csem világi),Aakinek szándéka megfelelőid ,b802 c1084 ‘*1352; a pap dolga az
eucharisztikus áldozat révén felépíteni Krisztus testét 4141 4541; csak a pap
állhat Knsztus személyében az áldozati lakoma élén 4541; Krisztusnak, a vóle-
génynek megváltó cselekedete menyasszonyáért, az egyházért szentségi mó-
dón jut kifejezése az eucharisztiában, minthogy azt férfi viszi végbe 4840; vö.
K 8 a (Az Újszövetség papsága).
A papok szent hivatalukat legtöbbször az eucharisztikus ünnepen vagy az összejövete-
leken gyakorolják, amelyeken Krisztus személyében cselekszenek és az ó titka-
ít hirdetik, a hívók imáit a fő áldozatával összekapcsolják, valamint Knsztus
áldozatát megjelenítik és alkalmazzák 4153; az átváltoztató pap - : Knsztus
személyében ‘beszél,',cselekszik ‘1321 b4153 b4599 b4840; - : Krisztus képmása
4599; több pap koncele brálásának feltételei (3928).
Ha keresztények papszentelés nélkül merészelnek euchansztiát bemutatni, meg nem
engedett és érvénytelen dolgot cselekszenek 4541; az a felfogás, hogy [az eu-
chansztia bemutatása nincs szükségszerűen szentségi papsághoz kötve], meg-
sérti az egyház apostoli szerkezetét, és lerombolja az üdvösség szentségi rend-
jét 4723; elutasított: [Az egyes helyi közösségek apostolságának megfelelően
minden helyi közösség, amennyiben hosszabb időn át nélkülözi az euchariszti-
át mint alapvető alkotórészét, teljhatalmát “igénybe veheti”,és elöljáróját, vala-
mint lelki vezetőjét kijelölheti; Isten ilyen körülmények között nem vonakod-
hat a papi szentség nélkül is teljhatalmat adni] 4722; vö. G 3dc (Az egyházi
szolgálati hivatal az apostolok utódlásában).
Az érvényes miséhez megkövetelt a kegyelmi állapot; amennyiben ez hiányzik,a pap-
nak, ha kényszerűségből misézik, “a lehető leghamarább” gyónnia kell 1647
2058k.
Nem tiltottak azok a misék, ahol a pap egyedül veszi magához az euchansztiát 1747
1758 2628 3854.
Vö. G 4bd (A hívók részesedése Knsztus papi hivatalából); H 4 (A püspökök meg-
szentelő szolgálata); H 5 (A papok szolgálata); J ld (A liturgia alanyai); K 8 a
(Az Újszövetség papsága).
5cc A világiak tevékeny részvétele. Az eucharisztikus áldozatban a hívók bemu-
tátják Istennek az isteni áldozati bárányt és vele együtt önmagukat 4012 4127;

1355
 Tóninkoiök szerűm mutntó - K: Isten megszentel n szentségek által

együttműködnek az eucharisztia bemutatásában 4126; a világiak minden tévé-

kenysége, amelyet az euchansztia ünneplésében az Úr testének bemutatásával
az Atyának felajánlanak, lelki áldozattá, Krisztus által Istennek tetsző áldozattá
válik 4012 4048 4125 4160 4851
Minden hívó saját feladatát végzi a liturgikus cselekményben, úgy a bemutatásban,
mint a szentáldozásban 4127; a hívók másképpen mutatják be az áldozatot
(*általános papságuk alapjárt), mint a pap 3850-3853 *3851; mindenkinek, akár
tisztséget viselő, akár hívó, azt és mmdazt meg kell tennie, ami a dolog termé-
szete és a liturgikus norma szerint megilleti 4028; a püspökök buzdítják népü-
két, hogy a liturgiában és elsősorban a miseáldozatban hittel és alázattal teljesít-
sék saját részüket 4151; a szentmise közös ünneplését előnyben kell részesíteni
az egyém vág)‫ ׳‬valamiképpen magánünneplésnél 4027.
Elutasított megállapítások - : a hívók koncelebrálásáról 3850; —: a nép részvétele
nélküli magánmisckról 3853; nem helyes a misét mint “közösségi misét” úgy
túlhangsúlyozni, hogy a magánmise jelentőségéből veszítsen 4411.
Vö. G 4bd és G 6 bb (A hívők, ill. világiak részesedése Krisztus papi hivatalából); J ld
(A liturgia alanyai).
5cd Egyéb szolgálatok. A diakónus feladata, amennyiben azzal ót az illetékes te-
kintély megbízta, hogy őrizze az oltánszentséget, szétossza, és a haldoklóknak
a szent útravalót elvigye 4155; vö. H 6 (A diakónusok szolgálata).
A rmnistránsok, a magyarázók és a templomi énekkar valódi liturgikus szolgálatot látnak el
4029.
5ce A miseáldozat hatékonysága - : a végbevitt szentségi cselekedetből ered (ex
opere operato) 3844; - : ugyanaz, mint a keresztáldozaté 3339; —: nem függ a
pap feddhetetlenségétől 794.

K 5d . A z ü n n e p l é s r é s z e i é s a z e u c h a r is z t ia b e f o g a d ó i

5da Igeliturgia és prédikáció. Vö. J 2bb (A liturgia megújítása).

5db Szertartások és kánon. Védett a mise szertartásainak jogszerűsége 1746 1757
1759; a mise kánonja mentes a (dogmatikai) tévedésektől 1745 1756.
A miseborhoz kevés vizet keverni kell 822 834 (784 798) 1320 1748 1759.
A latin nyelv használata, a népnyelv korlátozása 1749 1759 4036; nagyobb tér engedé-
se a liturgiában az anyanyelv használatának 4036; vö. J 2bb (A liturgia megújí-
tása).
5dc Az eucharisztikus áldozat. A felajánlása anyaga, a kenyér és a bor. Az anyag - :
búzakenyér (783) 860 1320 1352; - : szólótő bora (783) 1320; a latinoknál a
kenyér kovász tálán, a görögöknél kovászos 860 1303; elővigyázatossági intéz-
kedések a misebor megromlása ellen 3198 3264 3312k.
Az euc hanszhában a kenyér és a bor “szentségi jel és nem valóság” (sacramcntum et
non rés), Krisztus teste és vére “szentségi jel és valóság” (sacramentum et rés),
a szentségi hatás “valóság és nem szentségi jel” (rés et non sacramentum) 783.
Az eucharisztikus áldozat formája Krisztus utolsó vacsorán elhangzott szavai 1321 1352;
az epiklészisznek nincs átváltoztató ereje 1017 2718 3556; több pap
koncelebrálásakor megkövetelt a szentmise (kánon) szavainak közös kimondá-
sa 3928.

1356
 Témakörök szerinti mutató - K: Isten megszentel a szentségek által

Krisztus utolsó vacsorán elhangzott szavainak nincs átvitt értelme, hanem a maguk
saját értelmében kell azokat érteni 1637.
5dd A szentáldozás. A kiszolgáltatás módja, ‘a világiaknak a pap szolgáltatja ki az eucha-
risztiát, bapap önmagának szolgáltatja ki az euchansztiát ,h1648 b1660.
A szentmise csak a kenyér színe alatt jogszerű (nem csak két szín alatt, ‘amint azt a
reformátorok követelik, és ha trienti zpnaton fontolóra tették} 1198-1200 1258 1466
1731k 1726-1734 b1760; emiatt senkit nem zárnak ki valamely szükséges ke-
gyelemból 1729 1733; a világiak és azok a klerikusok, akik az eucharisztikus
áldozat bemutatásában nem vesznek részt, nincsenek két szín alatti áldozásra
kötelezve 1726k 1731k
Az oltánszentség megőrzése indokolt (ja görögök visszaélése azonban elutasított) *834
1645 1657; elítélt nézet, amely szerint a mise befejezése után megmaradt os-
tyákban többé nincs !elen Krisztus 4411;vö. K 5bd (Az Úr hathatós jelenléte).
Lelki szentáldozás. A szcntáldozásban megkülönböztetünk szentségi, egyszerre lelki és
szentségi, valamint lelki befogadást 1648 (1658); elutasított: [Krisztust az oltá-
riszentségben nem valóságosan, hanem csak lélekben vesszük magunkhoz] 1658.
5de Befogadó (áldozó) és a diszpozíció. A gyermekek első áldozáshoz szüksé-
ges kora 3530 (3533) 3535; miután értelmük használatára eljutottak, a gyeié-
keknek is ki kell szolgáltami a szent útravalót 3536; elutasított az elhunytak
szentáldozása 3232.
A megkövetelt diszpozíció és a szentáldozásra való felkészülés a ‘túlságosan szigorú és a
blaxista megállapítások elutasításával 1661 2090-2092 b2156 *2322k*3376—3378
3382; kiváltképpen előfeltételezi az engedélyezett befogadás {‘agyónás által, nem
csak a bánat által) a kegyelem állapotát, valamint ha szándékot, hogy ajövőben több
halálos bánt nem kötet el az illető 3379 1661‘ 1647‫ ־‬b3381; az igaz szándék is meg-
követelt 3379k.
A megkövetelt vallási ismeret a gyermekeknél és a megkcresztelendóknél: Krisztus
testét megkell tudniuk különböztetni a közönséges eledeltől 2382 3531k.
Az elszakadt keleti egyházak keresztényei,ha kénk, és kellően felkészültek,magukhoz
vehetik az oltáriszentséget 4182; szükség esetén keleti egyház kiszolgáltatok‫־‬
nál is lehet áldozni 4182.
Gyakoriság. Ajánlott a gyakori áldozás (jagyermekek számárait) 1649 1747 2090 (2093k)
3361 3375k 3379 3383 *3534 3854; elutasított: [A napi szentáldozás isteni jog]
2095 3377.
Előírás évente húsvétkor áldozni (jafelcseperedett gyermekek számára u) 812 1659 *3533;
ez a parancs bűnös áldozással nem teljesített 2155.
A kis gyermekek nincsenek szentáldozásra kötelezve 1730 1734.
A szentáldozásban mint szent útravalóban (‘értelmüket használni képes gyermekeknek is)
halálveszély esetén részesülni kell 121 212 1645 1657 *3536.

K 5 e. A z EUCHAR1SZT1A M IN T AZ EG Y HÁ ZI ÉL ET FORRÁSA ÉS CSÚCSPONTTÁ

5ea Az eucharisztia mint Isten dicsőítése. A misét egyedül Istennek ajánljuk fel
(akkor is, amikor szentek tiszteletét ünnepeljük) 1744 1755; Krisztus az Atya
dicsőségére és minden nép üdvösségére önmagát áldozta fel a kereszten, és
áldozza fel önmagát folytonosan az eucharisztia ünneplésében 4852; vö. J la
(A liturgia lényege).

1357
 1 cinnkokik szerinti uuitntó - K: Isten uiegszeutel a szentségek által

5eb Az eucharisztia hatása az egyházra. Az euchansztia a keresztény vallás lég-

főbb része és egyben középpontja 3847; egyben az egyház lelke 3364; az egy-
ház igazi természete a liturgiában, különösen az euchansztia ünneplésében |ut
kifejezésre 4002 4041; az egyházi élet csúcspontja és forrása az eucharisztikus
áldozat 3847 4127; az eucharisztiából ered az egyház minden java, ereje és
dicsősége 3364; az eucharisztia által - : él és növekszik az egyház 4151 4235; -
: mutatkozik és valósul meg Isten népének egysége 4103 4112 4127 4151; —:
fejeződik ki Krisztusnak, a vőlegénynek megváltó cselekedete menyasszonyá-
ért, az egyházért 4840; az irgalom szentsége, az egység jele és a szeretet kötélé-
ke 4047; az eucharisztia mint a testvéri közösség lakomája és a mennyei me-
nyegzó elóíze 4338.
Vö. G 2bb (Az egyház szentségi jellege: egyház és eucharisztia); G 3aa (Az egyházi
egység isteni alapja);) la (A liturgia lényege).
5ec Az eucharisztia hatása a hívőkre. Az euchansztia célja elsősorban a hívók
megerősítése 3375-3378.
Az eucharisztikus Krisztus - : a hívók élete 3360; - : lelki táplálék 847 1311 1638 3360
(4047); ezért az cuchansztiának a lelki élet számára a testi tápláléknak minden
analóg hatása megvan 1322; az eucharisztia mint szent útravaló a haldoklók
számára 4338; az euchansztikus kenyér megtörésekor az Ur testéből és a vele,
valamint az egymással való közösségből részesülnek a ke !észtén yek (4047) 4112;
az euchansztia végbeviszi - : hogy a hívók azzá váljanak, amit befogadnak
4151; - : a felmagasztalt Úr életéből való részesedést a dicsőségben (4047)
4168; \ö. M la (Isten országa Knsztusban megkezdődött).
Egyes hatásai - : bűnök megbocsátása 1020·, (pontosabban:) megszabadulás a hétköz-
napi bocsánatos bűnöktől 1638 1740 3375; - : a büntetés elengedése 1020-, - :
mcgónz a halálos bűntől (846 1322) 1638 3375; - : a rendeden vágyakozás
elnyomása 3375; - : a kegyelmek gyarapodása 846 1020 1322 4010 4047; - :
növekedés az erényekben 846; - : az Isten és az emberek iránti szeretet közve-
títése, amely az egész apostolság lelke 4159; - : egység és szeretet 783 1635
(1638 1649) 3362 (4112); - : egyesülés Krisztussal és hasonlóvá válás hozzá
802 847 1320 1322 (4112 4852); - : megszentelódés Knsztusban 4010; - : az
eljövendő dicsőség záloga 1638 4047 (4168 4338).
Elutasított - : hatásának korlátozása pusztán a bűnök megbocsátására 1655; —: egy
megállapítás a miséből származó valamely különleges gyümölcs felhasználásá-
ról 2630.
5ed Az eucharisztia mint élők és holtak közösségének szentsége. A mise en-
geszteló áldozat élőkért és holtakért 1743 1753 1866 2535; az euchansztikus
áldozatban a hívók a mennyei egyház istentiszteletéhez kapcsolódnak 4170;
Knsztus áldozatának üdvözítő hatása minden emberre, minden jelenlévőre,
élőre és holtra kiterjed 4722; alkalmazás azokra a hívőkre, akik testüket elham-
vasztatják 3277.
Vö. G 3ab (Egyházi egység mint a sokszínűség egysége); J la (A liturgia lényege); a
szentek közösségéhez vö. M lb (A zarándok egyház eszkatolcgikus jellege).

1358
 Témakörök szerinti mutató ‫ ־‬K: Isten megszentel a szentségek által
6. A bűnbocsánat szentsége

K 6 a. A b ú n b o c s An a t s z e n t s é g é n e k s z e n t s é g i m iv o l t a é s e r e d e t e

A bűnbocsánat szentség 761 (794) 860 1310 1323 1601 1667 (-1693) 1701 1864 2536;
elutasított: [A bűnök megbocsátásának hatalma csak arra hatalom, hogy‫ ׳‬elma-
gyarázzák, hogy a bűnök meg vannak bocsátva, ül. arra, hogy Isten igéjét hír-
dessék] 1670 1685 1709; [A bűnbocsánat, ami a kegyelem ajándékozását illeti, a
természet szentsége, nem pedig az Uj- vagy‫ ׳‬az Ószövetség alapítása] 1418.
Alapítása. Krisztus előtt nem létezett a bűnbocsánat szentsége 1670.
A bűnbocsánat szentségét Krisztus alapította ‘feltámadása után 308 348k Ί542 '1670
1679 (1706); sajátos szentség a keresztségtól különbözik 1668 1702.
A lelki gyógyulást szolgálja 1311; a bűnbocsánat szentsége bizonyos módon fáradsá-
gos keiesztség 1672.
Elutasítottak a bűnbocsánat szentségéről alkotott modernista megállapítások 3443
3446k.

K 6 b . A bOnbocsánAT szentségének korábbi rendje .az egyházban

Az egyház korábbi bűnbocsánati rendjét, ami szigorúbb volt, mint a mai (mindenekelőtt a
feloldozás szavainak megtagadása az elégtétel teljesítése előtt), nem kell újból
bevezetni 129 212 1415 2 3 1 6 /!2 3 2 2 2487 -2 4 8 9 2634k.

K 6c. A bűn bocsána t szen tség én ek lényegi m ozzanatai

6ca A bűnbocsánat szentségének “anyaga” a bűnbánó cselekedete, vágyás a

megbánás, a bűnmegvallás, az elégtétel (elutasított, hogy ez a tanítás nélkülözi
a bibliai alapot) 1323 1 455 1673 1704; elutasított: [A bűnbocsánat szentségének
alkotórészei a lclküsmeretet hajszoló ijedelem és a hit] 1675 1704.
6cb A bánat fájdalom az elkövetett bűn felett, kapcsolódik a szándékhoz, hogy a
jövőben többé nem vétkezik az illető (/amaddig élet utálatátólegyütl) 1323 '1676;
a személyes és a tácadalmi szinten zajló megtérés egy soha le nem záruló
folyamat 4614; vö. F 2b (Megtérés és hitből való megigazulás).
A bánat szükséges a bűnök megbocsátásához 1676k 3334; elutasított megállapítások,
amelyek a bánaton csorbát ejtenek, többek között: [A bánat még inkább bűnös-
sé tesz] 1 4 5 5 - 1 4 5 7 1461 k 1464k 1678 (1685) 1705.
A tökéletes bánat már a bűnbocsánat szentségének felvétele előtt kiengeszteli az em-
bért Istennel, a szentség felvétele iránti vágynak azonban kapcsolódnia kell
hozzá (1260) 1677 1971\ pap hiánya esetén a bűnbocsánat megbánással is elér-
hető 1260; elutasított [A megbánás feleslegessé teszi a külsődleges beismerést]
1157 1412.
Meg kell különböztetni a szerétéiből származó tökéletes bánatot és a tökéleden, ill.
félelemből eredő bánatot 1677k a félelemből eredő bánat, amennyiben kizárja
a bűnös szándékot, és összekapcsolódik a megbocsátás reményére!, Isten aján-
déka, ‘amely alkalmassá tesz a bűnbocsánat szentségére 1678 '1705; hogy a félelemből
eredő bánat az Isten szeretetét megjköreteli-c, az vitatható 2070; elutasítottak a
félelemből eredő bánatról szóló ‘laxista és *rigorózus kijelentések ‘2157 *2314 k
(,‫־‬2 4 6 2 -2 4 6 7 *2625 ) *2636 .

1359
 Témák ölök szerinti mutató - K: Isten megszentel a szentségek által

6cc A bűnök megváltása. Megkövetelt (‘Krisztusparancsolata szerint) a teljes bűn-

vallomás 1323 '1679-1681 ‘1706; nevezetesen a halálos bűnöké, 'amelyeknek a
gyónó tudatában van 1085 '1680 ‘1682 '1707; l)c kell ismerni - : a rejtett bűnöket
is 1680 1707; - : a csak gondolatban elkövetett halálos bűnöket is {‘ahol a puszta
sajnálkozás nem elegendő) ‘1413 1680 1707.
A bűnöket külön és egyenként, az adott korúimén vek megvilágításával ('amelyek megvál-
tolatják ajellegét) kell meggyónni 813 1085 1411 1679 '1681 '1707 2158.
A feledé ken ységból kimaradt bűnök a gyónás részének tekinthetők 1682; azokat azon-
bán a következő gyónásban be kell ismerni 2031 3835.
Azok az okok, amelyek felmentenek a megvallás teljessége alól, felsoroltainak 3834;
elutasított megállapítások, amelyek a megvallás teljessége ellen irányulnak 1458k
1682 2192 2247k 2259k.
A bocsánatos bűnök meggyónása ‘megengedett*hasznos, és nem szükséges ib1458k *1680 ‫־‬
1707 "2639 "3818.
A már megbocsátott bűnök ismételt meggyónása megengedett és ajánlott, de nem
szükséges 880.
A gyónás módja. A titkos gyónás jogszerű; a nyilvános gyónás ugyan nem tiltott,előírni
azonban nem szabad 323 1414 1683k 1710.
A gyónási titok szerint tilos a gyóntató atyának felhasználnia a gyónásból szerzett
ismereteit 814 1989 2195; éppen így‫ ׳‬tilos a bűntárs nevére rákérdezni 2543k.
Szükség esetén elegendők a gyónó jelzései vagy a jelenlevők tanúsága 310; nem meg-
engedett távollévő papnak gyónni, vagy a távolból feloldozni 1994k.
6cd Elégtételt kell kiszabni, és azt a gyónónak ‘magának kell kérnie 308 1689-1692
1714k ‘2035; ennek mcgokolása 1543 1692.
Az elégtételnek meg kell felelnie a bűnök jellegének és számának (itt elutasított a
“hamis”, nevezetesen részleges bűnbánat szokása) 717 1692; az elégtételként
javasolt tevékenységek (a pap véleménye szerint) imák, böjt, alamizsna és más
jámbor cselekedetek 1323 1543 (1713); az ósegyház eljárása az elégtételben
enyhült, és nem kell újból bevezetni 129 212 2316//2322; elégtételnek számi-
tanak (a szentclményeken kívül) az Isten által kirótt ideig tartó büntetések 1693;
visszaélés a bűnbánónak elégtétel helyett kenetet adni 832; az elégtétel gyengü-
lése a túlságos részletező és felesleges elégtételek kiszabása révén 819 1835;
vö. K lObd (A búcsúk szükségessége).
Elutasított megállapítások, amelyek az emberi elégtétel hatékony‫׳‬ságát megkérdójele-
zik 1959 1977, elutasított (mint elégtelen): [Új élet kezdése a legjobb elégtétel]
1457 1692 1713.
6ce A bűnbocsánat szentségének form ája a feloldó zás szavai 1323 1673; a fel-
oldozás bírói aktus 1671 1679 1685 1709; egyszerű imaformula alkalmazása
elutasított 1013; elutasított: [A feloldozás pusztán mcgvilágosítása annak, hogy
a bűnök meg vannak bocsátva] 1685 1703 1709; elutasított megállapítások csak
a gyónó hitén alapuló feloldozás hatékonyságáról 1460-1465.
Többek egyidejű feloldozása olykor megengedett 3832 -3837; ilyen esetben haszná-
landó formula 3837; elutasított szokás a gyónók nagy száma esetén a bűnök
felének meggyónásakor már feloldozást adni 2159.
Halálveszélyben nem szabad késleltetni a kiengesztelódést 129 136 212 309k (325);
vö. F 1 (Isten irgalmassága és egyetemes üdvözítő szándéka); elutasítottak a
laxista és rigorózus megállapítások 2160k 2164 2638.

1360
 Témaköaök szerinti mutató - K: Isten megszentel a szentségek által

K 6d. K js z o l g á l t a t ó ja

Λ bűnok megbocsátásának hatalma az apostolokra és utódaikra a papi hivatalban ha-

gyományozódott át 308 348 1670 1679 1764 1771; ez a hatalom minden bűnre
kiteqed: D 7aa (Bűnök megbocsátása); a Péternek adott oldás és kötés hatal-
mában is a fővel összekapcsolt apostoli testület részesült 4146; a püspökök
szabályozzák a bűnbocsánat rendjét 4151; vö. G 3da (Krisztus az egyházat az
apostolokra alapozza); H 4 (A püspökök megszentelő szolgálata).
Kiszolgáltató csak a püspök vagy az áldozópap 1260 1323 1684 1706 1710; nem a
világi 8 6 6 1260 1463 1684 1710; a gyónó vagy beteg hívók számára a papok
teljes hatalommal látják el a kiengesztelódés és a megerősítés szolgálatát 4153;
vö. K 7c (A betegek kenetének kiszolgáltatója); pap hiányában megbánás révén
is elérhető a bűnök megbocsátása 1260; vö. K 6 c (A bűnbocsánat szentségének
formája).
A kiszolgál tatónak szüksége van (a felszentelésből származó hatalmán túl) joghatósági
hatalomra 1323 1686 2637\ a joghatósági hatalomnak az eltérő hierarchikus
fokozatnak megfelelően különböző tartalma van 1261 1265.
A kiszolgáltató hatalma nem függ az ó feddhetetlenségétől 912 914 (1019 1262) 1684
1710.
A gyónást, ‘ami korábban csak saját papnál volt elvégezhető vagy másnál is csak az előbbi bele-
egyezésével, nem szükséges többé annál a papnál végezni '812 921-923 1085;
elutasított megállapítások, amelyek kétségbe vonják a koldulórendek gyónt atá-
sí jogát 921-924-, elutasítottak a gyóntató atya ítéletéről szóló laxista megállapí-
tások 2032k 2036 (2056 2064).
A püspököknek joga van bizonyos eseteket maguknak fenntartani 1687 1711; halálve-
szélyben nincsenek fenntartott esetek 1688; elutasított megállapítások esetek
fenntartásával szemben 1136 2023k 2032 2064 (2594) 2597 2644k.

K6 e . F e l v e v ő je

Az egyház hatalma a bűnök megbocsátására csak az élőkre, nem a holtakra terjed ki

348.
Már a gyerekek is gyónásra vannak kötelezve 3533; az ehhez szükséges életkor és
vallási ismeiEt 3530k 3533.
Haldokló szakadárok feloldozása olykor megengedett 3635k.
Az elszakadt keleti egyházak keresztényei, ha kérik, és megfelelően felkészültek, re-
szesülhetnck a bűnbocsánat szentségében 4182; a bűnbocsánat szentségét kér-
ni lehet keleti egyházak szolgálattevőjétől 4182.

K 6 p . H atá sa
A bűnbocsánat szentségének hatása a kiengesztelódés Istennel és az egyházzal 1674
4128; a bűnbocsánat szentsége üdvözítő eszköz a ketesztség után elkövetett
bűnökért 308 348k 802 855 1323 1542 1579 1668 1680 1701; a megbocsátás
egyedül a hit által nem érhető el 1685 1709.
A bűnnel együtt az örök büntetés is elengedést nyer 1543; az ideig tartó büntetés
azonban nem mindig teljesen engedtetik el 838 1010 1543 1580 1689 1712
1715; elutasított: [Csak a bűnösség szűnik meg] 1957k.
Vö. D 7 (A bűnök megbocsátása).

1361
 Témák ölök szerinti mutató - K: Isten megszentel a szentségek által

K 6g . S z ü k s é g e s s é g e
‘A ~ istenijog szerint a bűnbocsánat szentsége a keresztség után bűnbe esettek számára
szükséges I542k 1668k 1670 1672 '1679 '1706; a “második mentódeszka az
elvesztett kegyelem hajótörése után” 1542; szükséghelyzetben elegendő a bűn-
bocsánat szentsége utáni vág)· (121) 1543 3869.
Az évente egyszeri gyónás parancsa 812 1683 1708; ennek a parancsnak nem lehet
eleget tenni szentségtöró vagy szándékosan semmis gyónással (2033) 2034.

7. A betegek kenete

K 7a . A b e t e g e k k e n e t é n e k s z e n t s é g i m iv o l t a é s e r e d e t e

A betegek kenete, ill. az utolsó kenet szentség 794 (833) 860 1310 1324 1601 1694
1716 1864 2536; a betegek kenetét nem szabad megverni 1259 1718; elutasított
megállapítások, amelyek a szentségi jelleg ellen szólnak 1699 1716k 3448.
A betegek kenetét Krisztus alapította 1694 1695 (1699) 1716.

K 7b . A B ETEG EK K E N ETÉ N E K LÉN YEG I M O ZZAN ATAI

A betegek szentségének anyaga a megkenés olívaolajjal, amit a püspök (‘nempedig áldó-
-ópap) áldott meg 216 1324 1695 '2762k.
A betegek kenetének formája a formula szavai 1324 1695.
Szükség esetén a betegek kenetének kiszolgáltatásánál megengedett egy külön rövidí-
tett formula 3391.

K 7c. K i s z o l g á l t a t ó !a

A betegek kenetének kiszolgáltatója a pap 216 1325 1695 1697 1719 4153.
A megkenést egy vagy több kiszolgáltató is végezheti, amennyiben közülük mindenki
alkalmazza az anyagot és kimondja a formát 2524.

K 7 d . F elvevője
A betegek kenetében a halál közeli beteg ('megjelelő értelmi képességgel rendelkező) ember
részesül 1324 1698 '3536 4128.
A megkenés megismételhető, amennyiben az ember felépülése után ismét halálve-
szélybe kerül 1698.
A befogadó részéről kötelező vallási ismeret és szándék 2382; a betegek kenete előfel-
tételezi a kegyelem állapotát: ezért utasították vissza a régi egyházban a bete-
gek megkenését a kiengesztelódés előtt 620.
Az elszakadt keleti egyházak keresztényeinek kiszolgáltatható a betegek szentsége,
amennyiben azt kérik, és arra megfelelően felkészültek 4182; katolikusok kér-
hetik ezt szükség esetén keleti egyházak szolgálattevőitől 4182.
Feltételek, amelyek során haldokló szakadároknak kiszolgáltatható a betegek szentsé-
ge 3635k.

K 7 e . H atása
A betegek kenete - : a lelki, és adott esetben, a testi gyógyulást szolgálja 620 1311
1325 1696 (4128); - : megerősítésre szolgál a halálban 1694; az egyház a bete-

1362
 Tóinak ölök szerinti mutató · K Isten megszentel a szentségek által

gek szentsége és a pap imája által az Ú rnak ajánlja a beteget, hogy az m egm e-
neküljön, és bátorítja.hogyegyesüljön Krisztus szenvedésével és halálával 4128.
A betegek kenete végbeviszi ‘a bűnök bocsánatát, ba bűn maradikának eltörlését, ca béig
lelkének megerősödését '620 ,bc1696 ' b1717.

8, Az egyházi rend szentsége

K 8 a. A z Ú jsz ö v et sé g papsága

Az Újszövetségben van —: látható és külső papság 1764 1771; - : különleges papság,

amelyet meg kell különböztetni a hívók általános papságától 1767 3850-3853
4126 4857.
Az Újszövetség papsága, >11. az egyházi tend szentség 718 860 1310 1326 1601 1764
1766 1773 1864 2536 3857 4153; a keresztény papságnak szentségi jellege van
4600; a klérusba való felvétel nem a nép vagy világi hatalom részéről történő
meghívás vág)‫ ־‬beleegye zés, hanem a felszentelés révén történik 3850·, felszen-
teltséggel járó hivatalok az egyházban - : az egyházi rend szentségéből erednek
4857; - : az egyház élete és küldetése számára kegyelmet jelentenek 4857; - :
Jézus Krisztus papságából való részesedést fejeznek ki 4857.
Az egyházi rend szentsége valóban egy a hét szentségből ('éspedig egy és ugyanazon sgent-
ség a~ egés~ egybá% számáré)) 1766 '3857.
Az egyházi rend szentségének célja - : az egyház lelki vezetése és gyarapítása 1311; - :
az egyház pásztodása Isten igéje és kegyelme által 4126 4128.
A pap hivatalánál fogva nyilvánosan imádója Istennek és közbenjáró Istennél 3757
(4033 4153); a papok szent hivatalukat legtöbbször az eucharisztikus ünneplés-
ben gyakorolják 4153; a pap Krisztus szolgája, aki Krisztus személyét mint az
összes tagok fejét képviseli 3755 3850 (4033 4153 4599 4602).
Alapítás. A régi papság ú| papságba alakult át 1764; Krisztus alapította be az Újszövet-
ség különleges papságát 1740 1752 1764 1773 3857; az apostoloknak és utóda-
iknak a papságban adott hatalmat, hogy Krisztus testét és vérét átváltoztassák,
felajánlják és szétosszák (1740 1752) 1764 1771.
Krisztus papi hivatalából részesíti 'a szolgákat és a népet, ha világiakat b4160 '4177; min-
den hívó közös papsága és a hivatali papság a maga különleges módján részese-
dik Krisztus egyetlen papságából 4126; egymáshoz rendeltek 4126 4857; nem
minden hívó rendelkezik ugyanazzal a lelki hatalommal 1767; a hívók közös
papsága és a hivatali, dl. hierarchikus papság lényegüeg, nem pusztán fokoza-
tukban különböznek egymástól 4126 4857.
Nők számára nem érvényes a pap- vagy a püspökszentelés kiszolgáltatása 4590; ugyané zt
a hagyományt őrizték meg a keleti egyházak is 4591; Krisztus —: nem válasz-
tott a tizenkettő közé nőket 4592; - : nem bízta nőre az apostoli hivatalt 4593;
Máriára sem 4594; felsorakoztatott ellenérvek 4597 4603; okok annak megfe-
lelő voltára, hogy csak férfiak hivatottak a papság szentségére 4598—4602; az a
körülmény, hogy a testté lett Ige neme szennt férfi, nem választható el az üd-
vösség tervétől 4601; ha Krisztus csak férfiakat hívott az apostolságra, azt égé-
szén szabadon, saját jogán tette 4840; vö. E 2bb (Krisztus működése az embe-
rek között: az apostolok meghívása).
Elutasított a modernisták megállapítása a papság alapításáról 3449k \ a papszentelés
nem tartozik az emberi személy jogaihoz 4505; a keiesztség senkit sem részesít

1363
 Tóinak ölök szerinti mutató · K Isten megszentel a szentségek által

gek szentsége és a pap imája által az Ú rnak ajánlja a beteget, hogy az m egm e-
neküljön, és bátorítja.hogyegyesüljön Krisztus szenvedésével és halálával 4128.
A betegek kenete végbeviszi ‘a bűnök bocsánatát, ba bűn maradikának eltörlését, ca béig
lelkének megerősödését '620 ,bc1696 ' b1717.

8, Az egyházi rend szentsége

K 8 a. A z Ú jsz ö v et sé g papsága

Az Újszövetségben van —: látható és külső papság 1764 1771; - : különleges papság,

amelyet meg kell különböztetni a hívók általános papságától 1767 3850-3853
4126 4857.
Az Újszövetség papsága, >11. az egyházi tend szentség 718 860 1310 1326 1601 1764
1766 1773 1864 2536 3857 4153; a keresztény papságnak szentségi jellege van
4600; a klérusba való felvétel nem a nép vagy világi hatalom részéről történő
meghívás vág)‫ ־‬beleegye zés, hanem a felszentelés révén történik 3850·, felszen-
teltséggel járó hivatalok az egyházban - : az egyházi rend szentségéből erednek
4857; - : az egyház élete és küldetése számára kegyelmet jelentenek 4857; - :
Jézus Krisztus papságából való részesedést fejeznek ki 4857.
Az egyházi rend szentsége valóban egy a hét szentségből ('éspedig egy és ugyanazon sgent-
ség a~ egés~ egybá% számáré)) 1766 '3857.
Az egyházi rend szentségének célja - : az egyház lelki vezetése és gyarapítása 1311; - :
az egyház pásztodása Isten igéje és kegyelme által 4126 4128.
A pap hivatalánál fogva nyilvánosan imádója Istennek és közbenjáró Istennél 3757
(4033 4153); a papok szent hivatalukat legtöbbször az eucharisztikus ünneplés-
ben gyakorolják 4153; a pap Krisztus szolgája, aki Krisztus személyét mint az
összes tagok fejét képviseli 3755 3850 (4033 4153 4599 4602).
Alapítás. A régi papság ú| papságba alakult át 1764; Krisztus alapította be az Újszövet-
ség különleges papságát 1740 1752 1764 1773 3857; az apostoloknak és utóda-
iknak a papságban adott hatalmat, hogy Krisztus testét és vérét átváltoztassák,
felajánlják és szétosszák (1740 1752) 1764 1771.
Krisztus papi hivatalából részesíti 'a szolgákat és a népet, ha világiakat b4160 '4177; min-
den hívó közös papsága és a hivatali papság a maga különleges módján részese-
dik Krisztus egyetlen papságából 4126; egymáshoz rendeltek 4126 4857; nem
minden hívó rendelkezik ugyanazzal a lelki hatalommal 1767; a hívók közös
papsága és a hivatali, dl. hierarchikus papság lényegüeg, nem pusztán fokoza-
tukban különböznek egymástól 4126 4857.
Nők számára nem érvényes a pap- vagy a püspökszentelés kiszolgáltatása 4590; ugyané zt
a hagyományt őrizték meg a keleti egyházak is 4591; Krisztus —: nem válasz-
tott a tizenkettő közé nőket 4592; - : nem bízta nőre az apostoli hivatalt 4593;
Máriára sem 4594; felsorakoztatott ellenérvek 4597 4603; okok annak megfe-
lelő voltára, hogy csak férfiak hivatottak a papság szentségére 4598—4602; az a
körülmény, hogy a testté lett Ige neme szennt férfi, nem választható el az üd-
vösség tervétől 4601; ha Krisztus csak férfiakat hívott az apostolságra, azt égé-
szén szabadon, saját jogán tette 4840; vö. E 2bb (Krisztus működése az embe-
rek között: az apostolok meghívása).
Elutasított a modernisták megállapítása a papság alapításáról 3449k \ a papszentelés
nem tartozik az emberi személy jogaihoz 4505; a keiesztség senkit sem részesít

1363
 Témakörök szerinti mutató · K: Isten megszentel a szentségek által

hivatal testületi jellege és a hierarchikus közösség); H 2—4 (A püspökök pásztó-

n, igchirdetó és megszentelő szolgálata).
Λ püspökök dolga az egyházi rend szentsége által új kiválasztottakat felvenni a püspo-
kök testületébe 4145; a felszentelés előtti vizsga 325; a püspökök testületének
tagjává a szentségi szenteléssel, valamint a püspöki testület fejével és tagjaival
való hierarchikus közösségben lehet válni 4146 4354; az a szokás, hogy‫ ׳‬több
püspök jön össze egy püspökszentelés végzésére, a püspöki rend testületi tér-
mészetére utal 4146; vö. H le (A szolgálati hivatal testületi jellege és a hierar-
chikus közösség).
Paps^entelés. A papot az egyházi rend szentsége révén Krisztusnak, a legfőbb és örök
papnak a képéte szentelik fel, hogy az evangéliumot hirdesse, a hívőket pásztó-
rolja, és a liturgiát ünnepelje, mint az Újszövetség igazi pap!a 4153; vö. H 5 (A
pap szolgálata).
Diakónusszentelés'. A diakónus “nem az áldozópapsághoz, hanem a szolgálathoz” kap!a
a kézrátételt 4155; vö. H 6 (A diakóais szolgálata); K 5cd (További szolgála-
tok).

K 8 d . K iszolgAltatója
Az egyházi rend szentségének ‘rendes kiszolgáltatója a püspök 128 '1326 1768 1777
4151; kiváltságok, amelyek egyszerű áldozópap számára hatalmat adnak ahhoz,
hogy kiszolgáltathassa a ' s~ubebdkonatust,bdiakonátust,Qáldozópapságot, minden szent
szolgálatot Jhc1145k d1290 *b1435; elutasított megállapítások (bármely pap bár-
mely szentséget kiszolgáltathatja (tehát az egyházi rendet is)] 1136\ [a kleriku-
sok felszentelése a féktelen nyeteség és dicsőség utáni vágy miatt van fenntart-
va a püspök számára] 1178.
A ‘szakadárv agy hereinek kiszolgáltató által végzett felszentelés érvényessége - : elis-
mert '356 b478 '705; - : tagadott (az “újraszentelés” követelésével kapcsolat-
bán) a ‫׳‬pauliánusok és az hangf1kánok esetében '128 b3315—3319; döntések a
simómás felszentelések mindkét esetében 691-694 701k 705 707 710; azt, aki
semmit nem tud saját felszenteltségéról, el kell távolítani 592; Lefebvre érsek
szakadár püspökszentelése 4820k.
Elutasított megállapítások az egyházi rend szentségének kiszolgáltatásáról 2651—2657.

K 8 1 :. H atása
Az egyházi rend szentsége megadja azt a kegyelmet, hogy valaki Krisztus alkalmas
szolgája legyen 1326 3857; a felszentelés által megadatik a szent hivatalokban
való ontológiai részesedés 4354.
A felszenteléssel eltörölhetetlen jegy vésődik be 825 1767 1774; ezért nem tudnak a
papok ismét világivá válni 1767 (1771) 1774; elutasított; [A papi szolgálatra
szóló hivatás szoros értelemben nem ad új “papi” képességet, és nem ad eltö-
rölhetetlen jegyzet, hanem csak azt fejezi ki a közösség előtt, hogy a kezdettől
fogva meglévő képesség, amelyet a keiesztségben kaptunk, érvényre jut] 4721.

1365
 Tém ákörik szerinti mutató - K: Isten megszentel a szentségek által

9. A h á z a s s á g s z e n t s é g e

K 9 a . A házasság szentségi mivolta és eredete

A hívók közötti házasság szentség 761 794 860 916 1310 1327 1601 1800 1801 1864
2536 2598 2965 2973 2990k 3142 3145k 3700 3710 3713k 3953 (4713^1716);
a házasság szentségi voltával szembeni elutasított megállapítások 3451 3715.
A házasság szentségét Krisztus alapította (1799) 1801 2965 2990 3142 3700 3713; a
keresztény házasság, mint minden szentség, Isten megdicsóítésének aktusa
Krisztusban és az egyházban 4715.

K 9a . A házasság fogalma

9ba A házasság természete, keresztény házasság. A házasság természete sze-

rint férfi és nó közössége, amely természeténél fogva felbonthatatlan 3142; a
házasság intézménye a házastársi szeretet szövetségének belső szükséglete,
amelyet mint egyetlent erősítenek meg a nyilvánosság előtt, hogy hűségben
szeressék egymást a teremtő Isten terve szennt 4703.
A házasság alapja és jelentése tágabb értelemben a házastársak kölcsönös szeretete a
kölcsönös segítséghez és beteljesedéshez, szűkebb értelemben az utódok nem-
zése és nevelése 3707; a szentség erejével segítik egymást a házas életben és az
utódok elfogadásában és nevelésében 4128.
A házasság méltósága hangsúlyozott a bűnösség vádjával szemben 206 321 461-463
718 761 794 802 (916) 1012.
A keresztény házasság jelképezi Krisztus és az egyház titokzatos kapcsolatát 1327
3712 4128 4704k; a férfi és a nó Krisztusnak az egyházzal kötött örök, jegyesi
szövetségébe való bekapcsolódása révén a házastáisi élet- és szeretetközösség
felmagasztosul 4704.
A szüzesség kiválósága ‘nem kisebbedik a házasság szentségi jelleg miatt 802 1353 1810
'391 lk; vo. G 4bb (A megszentelódés útjai).
Minden embernek joga házasságot kötni: ezt a jogot egyetlen emben tekintély sem
szüntetheti meg 3702 3722 3771 3962 (4326 4455); az emberi méltósághoz
hozzátartozik (elengedhetedenül) a házasság és a nemzés joga 4455; vö. L 6 a
(fog a házasságra és családra).
A férfi és a nó házassági jogi azonos (778) 3144.
A nem megkereszteltek közötti érvényes házasság valós, de nem megkötött (ratum)
769; a megkereszteltek közötti érvényes házasság valós és megkötött 769.
Vö. C 4fd (Az ember szeretetre utaltsága); C 4fe (Az ember mint férfi és nő); C 4ga
(Az ember közösségi életre szóló rendeltetése); C 4jf (Az ember hivatása az
önátadásra); L 6 b (Házastársi szeretet és emberi szexualitás).
9bb A házasság értékei. Utódok, hűség, szétválaszthatatlanság 1327 3703-3714
4128.
9bc A házasság céljai: ‘az emben nem szaporodása ésfenntartása baz utódok nemese és
nevelése által, ‘a* egyház testl gyarapodása, Aa kölcsönös segítség, 'kölcsönös szeretet, 'az
érzéki vágy csillapítása '1311 "3143 *hc3705 " 3718 b3838 “ 4128‫ ;״‬a hazásságból
született gyeimekek Isten népe számára fennmaradást jelentenek az idők fb-
lyamán 4128; megkülönböztetünk elsőrendű ('utódok nemzése és nevelést) és má-
sodrendű (je~gk az elsórendüeknek alárendeltek) célokat 3718 Jb3838.

1366
 Témakörök szerinti mutató - K Istcu megszentel a szentségek által

Vö. C 4fd (Szeretetre utaltság); L 6 b (Házastársi szeretet és emberi szexualitás); L 6 c

(Az emberi élet továbbadása a házasságban).
9bd Sajátossága. Λ házasság a házastásak közötti örök és kizárólagos szövetség
(3142).
Az rjyurgcsak kettő közötti köteléket enged meg 778 (1797) 1798 1802 2536; nem
megengedett, 'hegy egyférfinak több felesége legyen egyszerre, £ hacsak nem különleges
kinyilatkoztatás által kapta), sem a z ,chogy gy nőnek több férje legyen ,bc778k 'c860
(Ί497) '1802; az egység magában foglalja a házastársi szeretetet, egymás köl-
csönös belső alakítását, a nő alácndeltségét férjének 3706-3709.
A felbonthatatlanság, 1 1 1 . a sérthetetlen kötelék a keresztény házasság sajátossága (117)
794 1797 1799 2536 2705k 29673X42 3710k 3724 3953 3962 4705; vélt máso-
dik házasság esetén, az első férj visszatérése után, a korábbi házasságot helyre
kell állítani 311-314.
A felbonthatatlanság nem azonos mértékben tartozik hozzá minden házassághoz 3711;
érvényes és elhált házasság emben hatalommal nem bontható fel 754k 3712;
katolikus állami hivatalnok együttműködése polgári válásban 3190—3193; a
pusztán érvényes házasság nem bontható fel önmagában 769 3712; a házasság
az egyik házastárs szándéka miatt mégis felbontható, ha szerzetesrendbe lép
be, vagy fogadalmat tesz 754k 786 1806.
A (csak) természetes és jogszerű házasság is felbonthatatlan ('úgy, hogy azt világi törvény-
hozó a kötelék vonatkozásábanfel nem bonthatja), bí£ afelbonthatatlanság istenijog alap-
ján azonban ismer kiléteit 779 b3712 '3724; a páli privilégium szennt hitetlenek
között a házasság felbontható 768k 779 1497 1983 1988 2580-2585 2817-
2820; a két házastárs egyikének megtérése esetén mégsem bontják fel a házas-
ság hitetlenségben kötött kötelékét, hanem csak jog adódik új házasság megkö-
tésére (777) 2582 2585; a páli pnvilégium nem alkalmazható; - : arra a házas-
ságra, amely hitetlennel köttetett, miután megkapták az apostoli szék felmenté-
sét az istentiszteleti mód különbözőségének házassági akadálya alól 2584 2817
2819; - : hívók közötti házasságban a hit elleni vétség esetében 769; a hiteden
házastárs (egyházjog által számításba vett) kérésére hiányos körülmények között
felbontható 2818 2583' 1988‫׳‬.
*Eretnekség, bmegnehezült együttélés, az egyik fél házasságtörése miatt nem bontható fel há-
zasság, c756 lb1805 1807 2536; de ezekből vág)· más okokból az ágy- és asztal-
közösség felbontható 1327 1808 2536.
Több egymást követő (második, harmadik sth) házasság megengedett,'előbbre való azpn-
bán a tartózkodó élet 794 837 860 1015 '1353.
Vö. L 6 b (Házastársi szeretet és emberi szexualitás).

K 90. A H Á ZA SSÁ G SZEN TSÉG ÉN EK LÉ N Y EG I M OZZANATAI

A házasság formája (ill. ható-oka) egyedül a házaspár 'jelenre vonatkozó beleegyezése 643
'755k 766 '776 '1327 '1497 3701.
A házassági beleegyezést a szokásos szavak fejezik ki, ‘az arra uiló képtelenség esetében a
jelek ‘766 1327.
A házassági szerződés szétválaszthatatlanul össze van kötve a szentséggel 2966 (2974)
3145k; elutasított; [A házasság szentsége egyedül a házasság megáldásából áll]
2966.

1367
 Témák o o k szerinti mutató ‫ ־‬K: Isten megszentel a szentségek által

K 9 d . K iszolgáltatója és felvevője

A házasság szentsége a házasságot kötők beleegyezése által jön létre 1813 3701; a
plébános, ill. a pap tanúként van !elen 1816 3385k 3469—3474.

K 9 e . H atása
A házasság szentségének hatása az aktuális kegyelemre való jog - : a házastársi köte-
lesség teljesítésére 3911; - ; a kölcsönös szeretet erősítésére 1799 3142 3713; -
: a házasság felbonthatatlan egységének erősítésére 1327 1799 3142 3713; - : a
házastársak megszentelódésére 1799 3142 3713; a házasság szentségét azon-
bán nem azért alapította Jézus, hogy a házasság szokása a házastársak Isten
iránti szeretete számára hatékony eszköz legyen 3911; Jézus Krisztus ajándéka
semmiképpen sem áll egészen a házasság szentségének ünnepléséből, hanem
erősíti a házastársakat egész közös életük folyamán 4713.
A házasság szentsége —: az életszentség forrása 4713; —: a házastársakat az üdvösség
részeseivé és tanúivá teszi 4706;a házasság szentségéből a házastáisak számára
ajándék és feladat adódik, hogy a kapott megszentelődést életükben tettekre
váltsák 4716; a világiak kötelességeinek és feladatainak szentségi alapjai vannak
a keresztségben, bérmálásban és házasságiján 4858; vö. G 4bb (A megszentelő-
dés útja); G 6 cc (A világiak küldetése és feladata a házasságban és a családban).

K 9f. A j o g i sz a b á l y o z á s

Az egyháyog a hívők házasságában minden dologra kiterjed 1812 2598 2967-2974 2990
3144—3146.
Az egyház törvényhozása a tekintetbe veendő formáról: (Különösen *a titkos hájassá-
gok tiltottak, hapolgári házasság tiltott, ‘előirt a~ esküvő előzetes kihirdetése) "817 '1813-
1816 2515-2520 b2990-2993 *3385 b3386 3468-3473; az eljegyzésekről egy
megállapítás elutasított 2658.
Az egyháznak jogában áll megakadályozni házasság létrejöttét 817 860 1803k 1812
1814k 2659k 2968—2970 (2972 2974); joga van felbontani azt 1803; a hitetlen-
ségben kötött házasság számára az egyik fél megtérése nem képez tisztán egy-
házi akadályt 777.
A plébános segédkezése a házasságkötésnél előírt f fsak akkor nem, ha egy hónapon belül
nem elérhető) 1814-1816 '3471; az előrelátható módon vegyes házasságpk eseté-
ben 2590; vö. K 9d (A házasság szentségének kiszolgáltatója és befogadója).
A házasság lényege ellen szóló feltételek szabása semmissé teszik a házasságot, a becs-
télén és lehetetlen feltételeket úgy kell tekinteni, mintha nem is szabták volna
meg őket 827.
Tisztaság fogadalom és a házasság érvénytelensége 1809.
Azok a házasságok, amelyeket szülői beleegyezés nélkül kötöttek, önmagukban nem
érvénytelenek 1813; a titkos házasságok önmagukban valósak és érvényesek
1813; de az egyház törvénye tiltja 817 1813-1816 3385.
A vegyes házasságok érvényesek, akkor is, ha nem a tnenti forma szennt köttettek
2518k 3387; helytelenítettek, ha nem mély meggyőződésből vitték végbe 2518
3386; a hitehagyásban kötött házasságok érvényesek, amennyiben nem a szer-
ződés majdani felbonthatóság adta az okát 2340; az eretnekek közötti házasság
érvényessége 2515 2517; a nem katolikusok házassága érvényesek 3388; érvé-
nyességük nem függ az egyház által megszabott formától 3474.

1368
 Témakörök szerinti mutató - K: Isten megszentel a szentségek által

10. Szentelmények

K 10a. A s z e n t e l m é n y e k á lt a l Aban

A szentelmények érvényessége a fővel összekapcsolt egyház cselekedetéből ered 3844.

Elutasított a szentelmények megvetése a szemlélődés ürügyével 2191.
A diakónusok mint a szentelmények kiszolgál tatói: H 6 .
Vö. J leh (A szentségek és szentelmények alkalmazása); ! 2bb (A liturgia megújítása).

K 10b. A búcsúk

lOba Lényeg. A búcsú annak az időleges büntetésnek elengedése, amely kijár a bűn-
tetést érdemlő, de megbocsátott bűnökért 1448; Krisztus és a szentek érdeme-
íból kapiuk 1025-1027 1398 1406 1448 1467; vö. D 7bb (Az egyház mint a
megbocsátás közvetítője).
10bb Eredet. Az egyház, ‘apápa, hapüspökök (valamely alárendeltjükért) búcsút adhat
1266‫ ׳‬819 (8 6 8 ) ‫ ׳‬1025-1027 ‫ ׳‬1059 ( 1192) ‫ ׳‬b1268 1835 1447-1449‫ ׳‬1398 ‫ ׳‬1416 ‫׳‬
1867 2537.
lObc Hatékonyság. A búcsúkat élő és holt hívókért alkalmazzák, akik Knsztus élő
tagjai 1266k 1448; az élők a feloldozás módján alkalmazzák 1448; feltételei a
bánat és a gyónás 1266;holtaknál a közbenjáró imát alkalmazzák 1398 1405-
1407 1448; kiváltságos oltár búcsújának hatékonysága 2750; a búcsúk haté-
konyságáról szóló elutasított megállapítások 1192 1416 1468k 1960, vö. M lb
(A zarándok egyház eszkatologikus jellege: A szentek közössége).
lObd Hasznosság. A búcsúk mint hasznosak és üdvösek a!ánlottak 1835 1867 2537;
a túlságosan könnyen és feleslegesen adott búcsúk gyengítik a bűnbocsánat
szentségével összekötött elégtételt 819 1835; vö. K 6 cd (Elégtétel); elutasított
megállapítások a búcsúk alkalmazásáról és hasznáról 1470-1472 2057 2216
2640-2643.

L. IS T E N K Ö Z Ö SSÉ G BE N M EG ÉLT ERKÖLCSÖS É L E T R E

HÍVJA AZ E M B E R T

1. A szem élyes erkölcsi élet alapelem ei

L 1 a. A személy

Az antropológiai alaphoz vö. C 4fa (Az emberi személy); C 4fb (Az ember méltósága);
C 4h (Ember és teremtés).
Isten az emberét önmagáért akarata az embert az ember személy 4830; az emben
személynek kiemelkedő méltósága van, mivel minden dolgot felülmúl, vala-
mint jogai és kötelességei egyetemesek és sérthetetlenek 4326; minden, ami a
földön van, az emberre mint annak közép- és csúcspontjára irányul 4312 (4314);
minden egyes személy konstitutív elemei és lényegi kapcsolatai felülmúlják a
történelmi körűimén veket 4580k; az ember méltósága csak természete lényegi
rendjének megőrzésével támogatható 4580.

1369
 Témák okik szerinti mutató - L: Isten az embert erkölcsös életre lűvja

Minden embert megillet a személyként létezés sajátossága, vagyis természete szerint

értelemmel és szabad akarattal megáldott (3709) 3957; az ember mint személy
jogok és kötelességek hordozója 3957 (4326); vö. L lb (A kontingens, jóra
kötelezett szabadság).
Személynek lenni önátadás általi törekvést jelent az egyéni beteljesedésre 4830.
Az emben személynek teimészete szerint szüksége van a társadalmi életre; minden
társadalmi intézmény alapja, hordozója és célja ó kell, hogy legyen 4325; a
tisztán individualista etika elutasítása 4330; vö. C 4g és L 5a (Az ember társas
természete).
Emben jogok: L 5g

L 1b . A k o n t in g e n s , j ó r a k ö t e l e z e t t s z a b a d s á g

A szabadság az emberben lévő isteni kép ismertetójele 4317 4765; a szabadság mint az
emberi személy lén ),égi tulajdonsága 4765; az ember hivatása a tökéletes sza-
badságra (4752) 4815; az ember méltósága megköveteli, hogy tudatosan és sza-
bad választással cselekedjen, vagyis személyesen 4317; a szabadság tanításának
gyökere az isteni kinyilatkoztatásban van 4244.
A szabadság méltóságot ad az embernek, hogy cselekedeteinek ura legyen 3245 4752;
szívében az ember Isten színe előtt dönt egyéni sorsáról 4314; azért van, hogy
Isten parancsait szabad akarattal teljesítse 227 245; az ember csak szabadon
foidulhat a jó felé 4317; a szabadság akkor sem szűnik meg egészen, ha a
körülmények korlátozzák 4754; sorsszerű szükséghelyzet megszűnteti az em-
béri cselekedet beszámíthatóságát, a jutalmat és a büntetést 283; az ember sza-
bad a bukott természet állapotában is: D 2bc (Az eredendő bűn következmé-
nyei);a szabadság önmagában nem elég ahhoz, hogy jót tegyünk 725\ a szabad-
ság nem jogosít fel minden cselekedetre, akár a rosszra is 4317; megszűnik, ha
a személyes jogok megóvásához az isteni törvény normájától elszakad 4341.
Az erkölcsi jóság csak a jó Istenből való részesedéssel lehetséges 240; vö. B lb (Isten
az élet, az igazság és a jóság egyetlen alapja); Krisztus nélkül senki sem él
szabadságával helyesen 242; a jó szándék minden megmozdulása Istentől való
244; az ember szabadsága Istenre irányultságát csak Isten kegyelmének segítsé-
gével képes egészen valóra váltani 4317; vö. F 2ab (A megigazulás előkészítése
mint a kegyelem ajándéka); nem elég egy vélt végső célra törekedni 2290-, el-
utasított a filozófiai bűn feltételezése 2291\ a hit, remény és szeretet természet-
felettisége nem szükséges erkölcsileg jó cselekedethez 1925 1934—1938 2307-
2313 2444-2459.
Az emberi szabadság feladatai‫׳‬. Isten az ember számára meg akarta hagyni önálló elha-
tározását, hogy Teiemtójét saját döntéssel keresse, és szabadon érje el tökéle-
tességét 4317; az embernek meg kell szabadítania önmagát a szenvedélyek rab-
ságából, és célját a jó szabad választásával kell követnie 4317; a valódi szabad-
ság az igazságosság szolgálata 4753.
Az embert a Teremtő szabadként helyezte a társadalomba 4321; minden földi létezőt
megillet a szabadság 4163; az egyenlőség és az irányítás feladataiból való része-
sedés mint az emben méltóság és szabadság formái 4501.
Evangélium és emberi szabadság: C 4fc.
Egyház és emben szabadság: C 4fc.
A szabadság fen yegetettsége, visszaélés vele és erősödése: C 4fc

1370
 Téinaköük szerinti mutató - L: Isten az embert erkölcsös életre lűvja

Mindenkinek számot kell adnia Isten ítélószéke előtt életéről, hogy jót vagy rosszat
cselekedett-e 4317; \ö. M 2bb (Egyéni ítélet).
Vő. C 4fb (Az ember méltósága); C 4fc (Szabadság); C 4g (Az ember táisas természe-
te); C 4gm (Felszabadítás és struktúraváltás); F 5c (Isten irgalma és az ember
szabadsága); L lf (Erkölcsi tett); L 5 (A társadalmi etkölcst élet alapelemei); L
5g (Emben jogok).

L le . Az ÉRTELEM PARANCSA MINT TERMÉSZETTÖRVÉNY

Az erkölcsi rend elvei magának az embernek a természetéből erednek 4581; a folytono-
san azonosnak megmaradó elvekben is dönteni kell, különösen időtől függő
dolgok esetén 4763.
A természettörténj m-Agi az ember szívébe beleírt örök törvény, amely a jó megtételét és
a bűn elkövetését tiltja 3247k (3272) 3780k 3956 (4316) (4580); létét és felis-
mérhetőségét tanítja az egyház ('a birtok- és tulajdonjog, ba társadalmi tekintély szűk-
ségessége, ca megérdemelt bér vonatkozásában) 2302 b3131 3132 '3133 b3150k 3152
b3165 3170 3248 '3265 '3270.
Az isteni szándék felismerése a hitben a Szendélek ajándéka által 4315; az értelem képes-
sége a lelki valóság megismerésére: A 2 (Az emben értelem igazságmegismeró
képessége).
Az embereknek az értelem lejtésével fel kell fedezniük, ki kel bontakoztatniuk és hasz-
nálniuk kell természetes képességeiket 4580; az ember szellemi képességének
használata a fejlődésért a természettudományokban, a technikában és a humán
tudományokban az anyagi világ kutatása és uralma alá hajtása érdekében 4315.
Az értelem tökéletessé válása a bölcsesség által 4315; az ember lelkét az igazra és a jóra
vezeti, valamint a láthatón keresztül a láthatatlanhoz 4315; az isteni kinyilat-
koztatás és a természetes értelem bölcsessége megvilágítják az emben termé-
szetbe ültetett állandó törvényeket 4581; az ember bölcsességének bevetése az
emben felismerések humanizálására és az embenség problémáinak megoldásá-
ra 4315; a világiaknak a keresztény bölcsesség tekintetbe vételével kell felada-
taikat komolyan venni 4343.
Az értelem elhomályosulása a bűn révén 4315; vö. D 2bc (Az eredendő bűn követkéz-
ménye1);D 3be (A bűn következményei).
Az ember minden egyes alapjoga a természettörvényből kapja érvényességét 3970 (4551);
az élethez való jog valamint a családhoz és a házasság intézményéhez való jog
alapvető erkölcsi értékek 4807; az ember alapjogai, amelyek a természettör-
vényből etednek: L 5g (Emberi jogok); L 6 a (jog a házasságra és családra,
valamint a család jogú).
Vö. C 4ee (Az ember lelke és értelme); C 4 k1 (A keresztény humanizmus mint igazi
humanizmus).

L 1d . A t e r m é s z e t t ö r v é n y alapja Istenben

Isten örök, objektív és egyetemes történje, amely szerint az emben közösséget rendezi,
az emberi élet legfőbb normája; Isten e törvénynek részesévé teszi az embert
4242.
Az örök törvény a Teremtő örök eszméje 3247 3973; az örök törvény - : az emben
értelem törvényeinek alap!a a jó és a rossz vonatkozásában 3248 3781 3973
(4242) (4316); —: az összes jog eredete 3249; az alapvető elvek, amelyek mm-

1371
 Témák önök szeiiuti mutató - L Isten az embert erkölcsös életre liivja

den emberi személy konstitutív elemeire és lényegi kapcsolatain alapszanak, az

örök isteni törvényt tartalmazzák 4580.
Az evangélium minden igazság és eikölcsi tanítás forrása 4207; Isten igéjének letétemé-
nyéból meríttetnek a vallási és erkölcsi rend alapelvei 4333; Isten Krisztust, a
Megváltót és megszentelót, tanítása és példája által helyezte a keresztények elé
mint legfőbb és változatlan zsinórmértéket 4580; az evangélium erkölcsi rend-
!e teszi tökéletessé és magasztalja fel az erkölcsi törvényt, amely már eleve az
emben természethez tartozik 4759; a természettörvény bizonyos parancsainak
megsértése feltétlen és megváltoztathatatlan érvénnyel mond ellent az evangé-
bum tanításának és szellemének 4581; vö. L 5h (A társadalmi normák alapja
Istenben); az örök törvény felismerhetósége: A 2a (Az emben értelem igazság-
megismerő képessége).
A jog fogalmát a naturalizmus elhomályosítja, helyébe a puszta hatalom lép 2890;
elutasított me gállapítások az ateista etikáról [Az erkölcsi törvények nem igé-
nyelnek isteni alapot] 2956-2961 (2962-2964), [Az állam alkotmánya minden
jog forrása és eiedete] 2959·, [A nép akarata a legfőbb törvény] 2890; elutasított
nézet. [A természettörvény normáit, vagy a Szentlélek parancsait úgy kell te-
kinteni, mint egy meghatározott emberi kultúra klímáját, ahogyan az a törté-
nelem egy meghatározott ko!szakában kifejeződött] 4581.

L 1e . A l e l k i is m e r e t
lea Lényege. A lelknsmeiet az ember előtt az erkölcsi rendet nyitja meg és annak
megtartását parancsolja meg 3956; felszólítása által felismerhető Isten akarata
4140; a lelkúsmeret az ember legelrejtettebb magva és szentélye, amelyben egye-
dúl van Istennel 4316; a lelküsmeretben fedezi fel az ember azt a törvényt,
amely az Isten és emberek iránti szeietetben teljesedik be. Az ember nem ön-
magának írja elő ezt a törvényt, hanem csak engedelmeskednie kell ennek.
Arra szólítja fel, hogy szeresse a jót és kerülje a rosszat 4316 (4580); vö. L le
(Az értelem parancsa mint természettörvény).
Az evangélium a lelkiismeret méltóságát és szabad döntését szentnek tekinti 4341.
Vö. C 4ff (A lelknsmeret).
leb A lelkiismeret alakítása. A hívőket minden evilági dologban a keresztény
lelkiismeretnek kell vezetnie 4162; a lelkitsmerethe^ való hűséggel kapcsolódnak
össze a keresztények a többi emberrel az igazság keresésében és a társadalom
erkölcsi problémáinak megoldásában 4316; minél inkább érvényre jut a helyes
lelkúsmeret, annál inkább fodúlnak a személyek és csoportok az erkölcs ob-
jektív normái felé 4316.
Az embereket, különösen a fiatalokat a szív kultúrájára kell nevelni, hogy lelkiismereti
kötelességüknek maradéktalanul eleget tegyenek 4331; a személy és társada-
lom kölcsönös jogának és kötelességének vonatkozásában az eikölcsi oktatás
feladata megvilágítani a lelkiisme !etet 4551; az egyház nevelői tevékenysége
azt célozza meg, hogy a keresztények politikai életben való részvételüket erköl-
esi kötelességnek és a felebarát iránti szeretet gyakodásának tekintsék 4484;
szabadságra nevelés 4771; nevelés a munka civilizációjára és a szolidaritásra
4776; vö. L 13 (A kultúra rendje).

1372
 Tónink ö e k szerinti imitntó - L: Isten nz embert erkölcsös életre hívja

léc ítélet Az erkölcsi döntésben az objektív törvényt az egyedi esetre kell alkal-
mazni 3918; elutasított a szituációs etika, amely nem objektív törvények sze-
ont ítél, hanem a személyes intuíció szerint 3918-3921.
A tudatlanságból tévedő letkusmerel nem veszít méltóságából. Ez nem érvényes akkor,
amikor a lelkiismeret megszokja a rosszat, és ha az ember túlságosan kevéssé
fáradozik az igaz és a jó megtételén 4316.
led Kétely. Vö. C 4kg (Az ember keresi az értelmet); D 2bd (A meghasonlottság
tapasztalata).
lee Okossági szabályok a gyakodatiban történő eljáráshoz (erkölcsi rendszerek):
elutasított az abszolút tuciorizmus 2303.
Szabadon lehet választani a probabilizmus és a probabiliorizmus rendszere között 2175-
2177; ajánlott, az erkölcsi tekintély kérdésében Liguon Alfonzot követni, anél-
kül, hogy más tekintélyek álláspontját elutasítanánk 2725-2727.
Elutasított a laxista probabilizmus 2021-2065 2101-2165.
lef Lelkiismeret és tekintély. Tekintély csak akkor kötelezhet lelkiismeretben,
ha Isten tekintélyéből részesedik 3980; minden emben tekintélynek korlátái
vannak az örök törvényben 3248f; határozataiknak nincs érvénye, ha azok
megsértik Isten törvényeit vagy az emben jogokat 3981 3985.
A tekintély jogszerűsége védelmezett a következő megállapításokkal szemben: [A tö-
kéletes ember fel van mentve az engpdelmesség alól] 893 2265·, [Az a nép,
amely egy törvényt elutasít, nem vétkezik] 2048-, [Egy nép tetszés szennt rend-
reutasíthatja azokat az uiaságokat, akik vétkeznek] 1167-, elutasított a tekintély
matenalista felfogása 2960-, a bún révén a köztekintély nem veszíti el felhatal-
mazását az irányításra 1121 1165 1230.
A hatalom gyakodásakor tekintettel kell lenni az emben személy méltóságára 3980k.
Vö. C 4gh (Tekintély a társadalomban); G 4bg (A hívók és az egyház tekintélye); H 2a
(Általános megjegyzések a püspökök pásztori szolgálatáról); L 2c (A hit éré-
nye); L 2f (Egyesülés Istennel); L 8 (Az állam rendje).

L 1f . A z e r k ö l c si cselek edet

Az ember s~abad (jkaratualapján önálló, és szájadon cselekedhet 3245 4752; méltósá-

ga megköveteli, hogy tudatosan és szabad választással cselekedjék, vagyis sze-
mél )·esen 4317; vö. L lb (A kontingens, !óra kötelezett szabadság); L léc (A
lelkiismeret ítélete); az emberi szabadság gyengülése mint a szegénység követ-
kezménye: C 4ke (A szegények).
Egy rosszat, bármennyire valóságos is, nem szabad olyan módszerrel elhárítani, amely
még nagyobb bajhoz vezet 4453.
A tudatlanság legyőzhetetlen lehet, és ezért a bűn alól felment (1485) 1968 2865°
2866; nem minden tudatlanság ment fel a bűn alól 729k.
A tényleges bűnhöz beleegyezésre van szükség 780; ezért nem tudnak a kisgyerekek
ténylegesen bűnt elkövetni 223 780 1514; elutasított: [A szándék aktusa nem
tartozik a bűn lényegéhez] 1946-1949 (1950-1953)·, [Az ember abban is vétke-
zik, amit szükségszerűen tesz] 1967.
Az erőszak felment a bűn alól: alkalmazásai (762) 2715 2758 3634 3718.
A félelem nem szünteti meg a szabad akaratot és a beszámíthatóságof: Alkalmazásai
1678 1705 2070 2129 2151 2573 3273.

1373
 Témakörök szerinti mutató - L: Isten az embert erkölcsös életre liívja

Egy műnek smcsen kétféle jósága: jó a tárgy és a körülmények alapján, ill. a Krisztus-
hoz kapcsolódás alapján 1962.
A bűn körülményeire λ gyóntató atyának rá kell kérdeznie 813; a körülményeket, ame-
lyek megváltoztatják a bűn fajtáját, meg kell magyarázni a gyónásban 1681
1707 (1962).
A cél nem szentesíti az eszközt (,a hitjavára, ha testi védelemre) b815 *1254 '1998 13684.
Elutasítottak a külső cselekedetek cikölcsi értékével és beszámíthatóságával szembeni
megállapítások 733 739 966-969 (2234) 2240.

L 1g . AZ ERKÖLCSÖS MAGATARTÁS
Hangsúlyozott a természetes erények léte (a janzenizmussal szemben) 191619251936-
1938 1962 2307-2309 2 4 4 4 //2467\ másrészt elutasított a természetes erények
javára megvetni a természetfeletti erényeket 3343-3345; elutasított megállapí-
tások, amelyek az erények gyakorlását mint tökéletlenséget becsmérlik 8962231
2368.
Isten mindenekelőtt a hit, a remény és a szeretet cselekedetei által dicsőül meg (1923)
2188; a világiak arra vannak meghívva, hogy életük tanúsága által hitben, 1e-
ményben és szeretetben hirdessék másoknak Krisztust 4157; vö. L 2 (Szemé-
lyes kapcsolat Istennel).
A Szentlélek Isten népét erényekkel ékesíti 4131; az egyes embereknek és csoportok-
nak ápolniuk kell az edcölcsi és társadalmi erényeket, és terjeszteniük kell azo-
kát a társadalomban úgy, hogy ók a kegyelem szükséges támogatásával egy új
embenség új emberei és építői legyenek 4330; vö. B 3b (Isten Lelke a teremtés-
ben és az üdvtörténetben); F 2cc (Belénk öntött erények); F 2cd (A Szendélek
a!ándékai); G 3ac (A kanzmákból felépülő egyház).
Az emberek és népek közötti kölcsönös függőségnek az együttérzés (szolidantás) felel
meg, mint erkölcsi és társadalmi állapot és mint erény 4817; vö. L 5e (A szoli-
dantás elve).
A közös felelősségtudat elérésére az embernek embenbb életkörülményekre van szűk-
sége 4331; vö. C 4ke (A szegények: a szegénység következményei).
Elutasított megállapítás, hogy az ember erényessége minden cselekedetet jóvá tesz
1216.

2. Szem élyes kapcsolat Istennel

L 2 a. Is t e n d ic s ő ít é s e

Vö. G 4bd és G óbb (A hívók, 1 1 1 . világiak részesedése Krisztus papi hivatalából); ] ld

(A liturgia alanyai); ] le (Liturgiák és a jámborság formái).

L 2 b. A z is t e n f é l e l e m

A teremtés Isten dicsértére és dicsőségére van rendelve 3025 4162; a (szent) emberek
művei és érdemei Isten dicsőségére utalnak 243 (675 1824k) 3325 3743; az
embernek Isten dicsőségére kell uralnia és használnia a földi teremtményeket
4312 4334 (4337) 4448 4812; önmagát és a dolgok összességét Istenre kell
vonatkoztatnia 4334; a vallási értékek legfőbb rendjében minden emberi törek-
vés Isten dicsőségére irányul 4343; elutasított: [Isten dicsősége éppúgy meg-
nyilvánul a jó, mint a rossz alkotásban, még az istenkáromlásban is] 954—956.

1374
 Témák ölök szerinti mutató - L Isteu az embert erkölcsös életre hívja

Istenkísértés. Elutasítottak az istenítéletek (tüzes vassal, forró vízzel sth) 670 695 799
1114; párbaj: L 4d (A felebarát teste és testi jóléte).
A simónia fizetés és pénz elfogadás által történik 304 473 586 692 707 751 820; eluta-
sított a simónia ‘az egyház) rend kiszolgáltatásánál,\ *egyház! támogatásoknál’ ca ke-
restségnél, dbérmálásnál, ' temetésnél,, 'szentelmények kiszolgáltatásánál és *a szerzetes
kolostorba valófelvételekor *WA ‘473 '586 ‘691-694, ‘701k '705 “‘707 ‘“'708 ' b710
bdl715 *751 ' 1820; simóniás szentelések: K 8 d (Az egyházi rend szentségének
kiszolgáltatója).
Simómának tekintjük - : az eladhatatlan kegyelem árusítását 304; - : a Szentlélek
ajándékainak árusítását 473 586; elutasított megállapítások, amelyek tévednek
—: a túlzás miatt 1175 (1178);—: az alábecsülés miatt 2145k.
A szerzetesi fogadalmak bűn nélkül visszavonhatatlanok 321k; elutasított: [A fogadalom
a tökéletesség útjában áll] 2203.
Megengedett az eskü ('bíró előtti tanúskodás esetén) '648 795 1252 '1253; hamis eskü
- a hit érdekében is —mindig halálos bűn 1254; elutasított megállapítások,
amelyek vitatják az eskü megengedettségét, vagy a kelleténél jobban korlátoz-
zák 913 1193 (1252) 2675; megállapítások, amelyek a túlzás miatt tévednek:
[ártadansági esküvel szemben nem érvényes semmilyen tanúskodás] 1110-, [Es-
küszegés a haza érdekében megengedett] 2964; laxista megállapítások 2030
2124-2126 2128.
Vö. C Ige (Az emberek közreműködése Isten művében); C lh (Isten a világ célja); C
41b (Az emben tevékenység értelme és célja); C 4j (Az ember hivatása); emben
munkálkodás és Isten kegyelme: F 3d (A meglazult ember tökéletessé válik
azáltal, hegy Isten ót érdemeiért kegyelemmel jutalmazza); F 5a (A kegyelem
ingyenessége); F 5c (Isten kegyelme és az ember szabadsága).

L 2 c . A HIT ERÉNYE
A hit természetfeletti erény, amely által a kinyilatkoztató Isten tekintélye alapján a
kinyilatkoztatott dolgpkban hiszünk 3008 3542; a hit szabad beleegyezés, ame-
lyet kegyelem kísér; ‘és nem szükségszerűen bizonyítékok által ösztönzött '3010 ‘3035
4205; a hit nem vak beleegyezés 3010 3542; ki kell bontakoznia, és növekednie
kell 4823; a hit a mint a létezés eszkatologikus értelmezése 4492; vö. A 2b (A
hit, válasz Isten kinyilatkoztatására); F 2ab (A megigazulás előkészítése és a hit
kezdete mint a kegyelem ajándéka); F 2cc (Belénk öntött erények: a hit).
A hit szükségessége. A katolikus hit szükséges az üdvösséghez 75k 485; ha valamely
hitigazságról döntést hoztak, akkor az ember kötve van ahhoz (2780) 2915; az
ember a kinyilatkoztatásnak az értelem és az akarat teljes engedelmességével
tartozik 3008; az ember a kinyilatkoztató Istennek a hit engedelmességével
tartozik 4205; Krisztus a hit szükségességét hangsúlyozta 4136; az egyházban a
hit tanítja az embereket az élet értelmére 4168; a hit szükségessége a felnőtt
keiesztelendónél 2836; elutasított: [Kevésbé valószínű vélemény is felmenti a
hitetlent a hit kötelezettsége alól] 2704, elutasított a közömbösség és az a tőle-
rancia, amely tagadja a hit kötelezettségét 2720 2730k 2785 2865-2867 2915-
2918.
A katolikus egyház hívőjének soha semmi oka nem lehet arra, hogy a hitet megváltoz-
tassa vagy kétségbe vonja 3014 3036; elutasított a pozitív kétely mint teológiai
módszer 2738.

1375
 Témák oiök szerinti mutató - L Isten az embert erkölcsös életre hívja

Elutasítottak a laxista megállapítások - : a hit kötelességének és aktusának felébreszté-

sére vonatkozólag 2021 2116 2165; —: a hithez való beleegyezés szilárdságára
vonatkozóan 2119—2121.
Isten lényegének a szemlélése megszünteti a hit aktusait, amennyiben a hit teológiai
erény 1 0 0 1 .
Hitigagságok. Isteni és katolikus hittel kell hinni mindazt, amit Isten írott és áthagyo-
mányozott igéje tartalmaz, és amit az egyház —akár ünnepélyes döntés, akár
rendes és egyetemes tanítóhivatala révén - Istentől kinyilatkoztatott hitigaz-
ságként előad (1870) 30114536; vö. G 4bg (A hívók és az egyház tekintélye); H
3e (A tanítóhivatal döntéseinek elfogadása).
Az üdvösséghez szükséges hit alkotórészeihez tartoznak - : Isten léte, néhány tulaj-
donsága (Isten mint jutalmazó és büntető), Krisztus személye 2381; - : az iste-
ni Szentháromság 75 177 2164 2380; —: az Ige megtestesülése 76 2164 2380;
ezen a területen elutasítottak a laxista megállapítások 2122k 2164.
A hívók természetfeletti hitérzéke: H 3db (Az egyház tévedhetetlensége); nem meg-
engedett alapvető és nem alapvető fe!ezetek között különbséget tenni, úgy,
hogy az egyiket a hívók szabad beleegyezésére bízzuk 3683; elutasított (azonos
értelemben) a témaválogatás egyházi összejöveteleken 2676-2678.
Hitvallás. Alapvető jog egyénileg és nyilvános módon megvallam a hitet 3961; a hit
eltitkolása bűnné válhat, ha a hit burkolt ragadásához vagy a felebarát megbot-
ránkoztatásához vezet 2118\ a világiak a hit hírnökei, ha a hit megváltását össze-
kötik a hitből való élettel 4161; a hímek a hívó élete számára gyümölcsözőnek
kell lenni; tanúsága által Istent jeleníti meg 4321.
A hit megőrzése. A tisztán negatív hitetlenség esetéljen nem beszélünk bűnről 1968.
Tilos tagjának lenni - : titkos társaságoknak (szabadkőművesek) 251 lk 2783 2894
3156—3160 (3278k); —: bibliatársulatoknak 2771 2784; —: teozófikus köröknek
3648; - : a kommunista pártnak 2786 3865 3930 (3939).
Különbséget kell tenni - : a tévedés és a tévedő személy között (a személy méltósága
miatt) 3996 (4316) 4328;- : társadalmi és kulturális téren születő kezdeménye-
zések, valamint az e zek mögött lejló filozófiai tévedések között 3997.

L 2 d. A REMÉNY ERÉNYE

A remény teológiai erény, amely Isten színelátásakor megszűnik 1001; vö. F 2cc (Belénk
öntött erények).
A húsvéti titokhoz kapcsolódva és Krisztus halálához hasonulva a keresztény ember
reménnyel telve megy a feltámadás felé 4322; a világiak nem rejthetik el az
eljövendő dicsőségbe vetett reményüket szívükben, hanem ki kell fejezniük azt
a világi élet struktúrám keresztül is 4161;az eszkatologikus remény új mozza-
na tok által támogatja a földi feladatok teljesítését 4321 4334 4339 (4343); az
örök életije vetett remény nélkül sérül az ember méltósága, az élet és halál, a
bűn és fá|dalom regélve pedig megoldatlan marad 4321, vö. C 4ic (Az emberi
tevékenység rendje); C 41j (A keresztények és az emben tevékenység); G 4bf
(A hívók feladata a világban); M lb (A zarándok egyház eszkatologikus jelle-
ge)·
Elutasított laxista megállapítás, amely arra kötelességre vonatkozik, hogy a remény
aktusát fel kell indítani 2021.

1376
 Tcmaköiök szerinti mutató - L: Isten az embert erkölcsös életre hívja

L 2e . A szeretet erénye

Isten a magi legbertsóbb életében lényegi szeretet, amely a három isteni személy száma-
ra közös 4780; Krisztus országa a szeretet és béke országa 4162 (4339 4481); a
Szentlélek mint az Atya és a Fiú Lelke Isten személyes szeretete (3326 3331)
4780; vö. B lb (Isten, az élet, az igazság és a jóság alapja); B 3c (A Lélek
istenségének fogalmi kerete); E 31x1 (Krisztus királysága); M 3bf (Örök élet és
uralkodás Krisztussal).
Az Isten és a felebarát iránti szeretet - : az első és legfőbb parancs 4324;- : az egész
apostolság lelke 4159 (4328); - : annak a törvénynek a beteljesítése, amelyet az
ember a lelkiismcrctében fedez fel 4316; - : a valódi fejlődés alapja 4815; az
Isten iránti szeretet nem választható el a felebaráti szeretettől (4199) 4324.
Krisztus tanítása a szeretet parancsát minden ellenségre kiterjeszti 4328 (4773); Knsz-
tus mindenki számára elküldte a Szentlelket, hogy arra indítsa őket, hogy teljes
szívükből szeressék Istent és egymást 4166; vö. B 3bf (A Szentlélek a hívók
életében); a szeretet mint ‘a~ Újszövetségparancsa és ba törvény teljessége *4328 b4332;
az evangéliumi rend a szeretet rendje 4579; az irgalmasság mint Krisztus messi-
ásí küldetésének fő tanítása és működésének ereje 4680; természete szerint az
irgalmasság nagyra becsül, újból és újból támogat, és a rossz minden fajtájából,
ami fellép a világban és az emberben, a jót hozza ki 4680.
Minden hívó a szeretet tökéletességére van meghívva 4166; úgy’ kell szeretniük, aho-
gyan Krisztus szeret 4123 4166 4613k; a szeletet az emberi tökéletesség és a
világ megváltoztatásának alaptörvénye 4338; az emberi személy meghívása a
szeretetre a házasságban és a szüzességben teljesedik be 4700; az isteni szere-
tetre különösen a megszokott életkörülményekben kell törekedni 4338.
Elutasítottak Isten tökéletes szeretetéról és az önmegtag^dásról szóló tévedések (*ez
utóbbiakat az elkövetett bűnökre is alkalmazzák) ‘964k 975 2351-2373.
Elutasított: [Isten gyűlöletet is tud szítani Isten iránt] 1049.
Elutasított laxista megállapítások az Isten iránti szeretet kötelességével és aktusával
kapcsolatban 2021 2105-2107.
Vö. C 4fd (Az ember szeretetre utaltsága); C 4gb (Testvériség, szolidaritás és szeretet);
C 4jf (Az ember meghívása az önátadásra); F 2cc (Belénk öntött erények); G
4bb (A megszentelódés útjai); L 2f (Egyesülés Istennel); L 3a és L 4a (Az
önszeietet és a felebarát iránti szeretet mint alapvető kötelesség); L 5e (A szó-
lidaritás elve).

L 2 f . E g y esü lés I st en n el

Minden hívó - : a szentségre kapott meghívást 4122 4129 4158 4162 4165k; - a
keresztény élet teljességére és a szeretet tökéletességére kapott meghívást 4166;
a tökéletesség elérésére a hívőknek az Atya akaratának kell engedelmeskedniük
minden dologban, egész szívvel Isten dicsőségére és a felebarát szolgálatára
kötelezve el magukat 4166; a keresztségben kapott megszentelódést meg kell
őrizniük, és tökéletesíteniük kell az életben 4166; úgy kell szere miük, ahogyan
Knsztus szeret 4123 4166 4613k; Krisztus az isteni tanító és minden tökéletes-
ség ősképe 4166; vö. E 3bb (Krisztus prófétasága és Krisztus mint tanító); a
szentek mindenkinek utat mutatnak a Knsztussal való tökéletes egyesülésre,
vagyis az életszentségre 4170; vö. C 4d (Isten az ember üdvösségét akar!a, és

1377
 Témakörök szerinti mutató - L: Isten az embert erkölcsös életre lűvja

közösséget ad neki); G 4ba (A hívók szentségre szóló meghívása); M lb (A

szentek közössége).
Együttműködés a~ istent kegyelemmel. Vö. C Ige (Az ember közreműködése Isten művé-
ben); F 3d (A mcgjgazult ember beteljesedik azáltal, hogy Isten kegyelemmel
jutalmazza ót érdemeiért); F 5c (Isten kegyelme és az ember szabadsága); el-
utasított megállapítások, amelyek az ember tevékenységének értékét és szüksé-
gességét megkérdőjelezik [pl. Isten nélkülünk akar bennünk működni; az em-
bemek meg kell semmisítenie képességeit; minden erényben végbemenő fejlő-
dés egyedül Istennek tulajdonítható] 2201/12255 3817 3846; elutasított: [Az
ember annyira tökéletes lehet, hogy a kegyelemben nem lehet tovább fejlód-
me] 891.
A tökéletes élet hatása, ill. gyümölcse. Vö. F 2c (Isten bennlakása és kegyelmi működése a
megigazultban); elutasítottak a túlzó megállapítások: [El lehet jutni a szén vedé-
lyektól és az érzéki vágyaktól való szabadságba, az érzékiség kihunyásához, a
zavartalan békéhez] 892 2254-2256 2262k; [Akár a bocsánatos bűnöktől is
meg lehet szabadulni, sót ‘bűnre képtelenné is lehet válni] ‘891 2256—2261.
A kísértésekkel a szemlélődő embernek is meg kell küzdenie 2192 2217—2224 2237
2241—2253; vö. F 3b (A megigazult ember is ki van téve veszélynek); a tökéle-
tes ember számára is bűn a testi aktus 897 2248 (2241-2253).
Elutasítottak az Istennel való földi egyesülés elérésével kapcsolatos túlzó kijelentések:
[‘A z ember egészen átalakul Istenbe, bIstennel azonos lesz, ‘Istenével azonos végtelen bol-
dogságban lesz A^ten nemz} “Z ember\ b959k ‘c961k c963 bd970-972.
Keresztény engedelmesség Isten és az egyház parancsaival símben. A szemlélődő embernek is
kötelező 893 2189k; nem hanyagolhatják el az oltánszentséggel sicmbeni alá-
zatosságot 898\ vö. F 3c (A megigazult ember is ki van téve veszélynek); min-
denki arra van Endelve, hogy kitartson a kinyilatkoztatás mellett, és ahhoz
igazodjon 4150; minden keresztény hívőnek keresztény engedelmességgel, kész-
ségesen el kell fogadnia azt, amit az egyház püspökei meghatároznak 4149
4152 4163; vö. G 4bb (A megszentelódés útjai); G 4bg (A tanítóhivatal dönté-
sernek elfogadása); H 2e (Isten népe és a püspökök pásztori szolgálata).
Azerényekgyakorlása a tökéletességre törekvő ember számára is fontos 896 2188 2231
2368\ külsődleges cselekedetek is értékesek a tökéletes élethez 966—969.
Ima. Vö. ] lee (Imádság Istenhez); a lelki élet nem kodátozódik pusztán a liturgián
való részvétele, hanem magában foglalja a magánimádságokat és magángya-
kodatokát is 4012k 4017; a hívőknek naponta imádkozniuk kell bűneik bocsá-
natáért 4166; az ima elégtétel a bűnökért 1713; vö. K 6 cd (Elégtétel); a szemlé-
lódó ima jogossága és kiválósága 2182 2185 2188; tárgya azonban nemcsak
Isten !elenléte 2185-2187; az elmélkedő ima helyénvalósága és értéke a tökéle-
tes élet számára 2181-2185; mégsem szükséges az üdvösséghez 2192; védel-
mezett a diszkurzív (eszmefuttatással végzett) ima helyénvalósága a becsmér-
léssel szemben 2218-2223 2225 2229 2232 2264 2365-2368, tökéletes ember
érdekében is fontos a közbenjáró ima 957-959 2214; elutasítottak azok a meg-
állapítások, amelyek elleneznek minden érzékelhető ájtatosságot (2218) 2227/
!2235 2263.
önátadás. Az ember csak az Istennek ‘és az embereknek való önátadás által képes megta-
Iáim önmagát 4319*4324 '4331; nem az igazság szerint él, ha Isten szeretetét,
amely ót megtartja, nem ismeri el szabadon, és nem bízza magát Teremtójére

1378
 Témakörök szerinti mutató - L: Isten az embert erkölcsös életre lűvja

közösséget ad neki); G 4ba (A hívók szentségre szóló meghívása); M lb (A

szentek közössége).
Együttműködés a~ istent kegyelemmel. Vö. C Ige (Az ember közreműködése Isten művé-
ben); F 3d (A mcgjgazult ember beteljesedik azáltal, hogy Isten kegyelemmel
jutalmazza ót érdemeiért); F 5c (Isten kegyelme és az ember szabadsága); el-
utasított megállapítások, amelyek az ember tevékenységének értékét és szüksé-
gességét megkérdőjelezik [pl. Isten nélkülünk akar bennünk működni; az em-
bemek meg kell semmisítenie képességeit; minden erényben végbemenő fejlő-
dés egyedül Istennek tulajdonítható] 2201/12255 3817 3846; elutasított: [Az
ember annyira tökéletes lehet, hogy a kegyelemben nem lehet tovább fejlód-
me] 891.
A tökéletes élet hatása, ill. gyümölcse. Vö. F 2c (Isten bennlakása és kegyelmi működése a
megigazultban); elutasítottak a túlzó megállapítások: [El lehet jutni a szén vedé-
lyektól és az érzéki vágyaktól való szabadságba, az érzékiség kihunyásához, a
zavartalan békéhez] 892 2254-2256 2262k; [Akár a bocsánatos bűnöktől is
meg lehet szabadulni, sót ‘bűnre képtelenné is lehet válni] ‘891 2256—2261.
A kísértésekkel a szemlélődő embernek is meg kell küzdenie 2192 2217—2224 2237
2241—2253; vö. F 3b (A megigazult ember is ki van téve veszélynek); a tökéle-
tes ember számára is bűn a testi aktus 897 2248 (2241-2253).
Elutasítottak az Istennel való földi egyesülés elérésével kapcsolatos túlzó kijelentések:
[‘A z ember egészen átalakul Istenbe, bIstennel azonos lesz, ‘Istenével azonos végtelen bol-
dogságban lesz A^ten nemz} “Z ember\ b959k ‘c961k c963 bd970-972.
Keresztény engedelmesség Isten és az egyház parancsaival símben. A szemlélődő embernek is
kötelező 893 2189k; nem hanyagolhatják el az oltánszentséggel sicmbeni alá-
zatosságot 898\ vö. F 3c (A megigazult ember is ki van téve veszélynek); min-
denki arra van Endelve, hogy kitartson a kinyilatkoztatás mellett, és ahhoz
igazodjon 4150; minden keresztény hívőnek keresztény engedelmességgel, kész-
ségesen el kell fogadnia azt, amit az egyház püspökei meghatároznak 4149
4152 4163; vö. G 4bb (A megszentelódés útjai); G 4bg (A tanítóhivatal dönté-
sernek elfogadása); H 2e (Isten népe és a püspökök pásztori szolgálata).
Azerényekgyakorlása a tökéletességre törekvő ember számára is fontos 896 2188 2231
2368\ külsődleges cselekedetek is értékesek a tökéletes élethez 966—969.
Ima. Vö. ] lee (Imádság Istenhez); a lelki élet nem kodátozódik pusztán a liturgián
való részvétele, hanem magában foglalja a magánimádságokat és magángya-
kodatokát is 4012k 4017; a hívőknek naponta imádkozniuk kell bűneik bocsá-
natáért 4166; az ima elégtétel a bűnökért 1713; vö. K 6 cd (Elégtétel); a szemlé-
lódó ima jogossága és kiválósága 2182 2185 2188; tárgya azonban nemcsak
Isten !elenléte 2185-2187; az elmélkedő ima helyénvalósága és értéke a tökéle-
tes élet számára 2181-2185; mégsem szükséges az üdvösséghez 2192; védel-
mezett a diszkurzív (eszmefuttatással végzett) ima helyénvalósága a becsmér-
léssel szemben 2218-2223 2225 2229 2232 2264 2365-2368, tökéletes ember
érdekében is fontos a közbenjáró ima 957-959 2214; elutasítottak azok a meg-
állapítások, amelyek elleneznek minden érzékelhető ájtatosságot (2218) 2227/
!2235 2263.
önátadás. Az ember csak az Istennek ‘és az embereknek való önátadás által képes megta-
Iáim önmagát 4319*4324 '4331; nem az igazság szerint él, ha Isten szeretetét,
amely ót megtartja, nem ismeri el szabadon, és nem bízza magát Teremtójére

1378
 Témáköiok szerinti mutató - L: Isten az embert erkölcsös életre hívja

4318; személynek lenni azt !elenti, hogy az önátadás által törekszik az ember
saját tökéletességére 4830; odaadás mint Jézus követésének útja abban a szeie-
tetben, amely műiden emberre kiterjed (4338) 4613; a ke tesztén ynek mindig
testén kell hordoznia Jézus halálát 4012; önmegtartóztatás és szent élet mint
győzelem a bűn országa felett és részesedés Krisztus királyságából 4162; a
mennyoiszág és az üdvösség elnyerése az evangélium szerinti élet, az önmeg-
tartóztatás, a ke teszt, a boldegmondások szelleme és az egész ember megújulá-
sa és megtérése által 4571; vő. C 4jf (Az ember hivatása az önátadásra).
A himbánál és az ónsanyargatás müvei. A tökéletes ember számára is értéket hordoznak
2238—2240; vö. L 3c (Jogok és kötelességek a test és a testi jólét vonatkozásá-
bán).
A világiaknak világi tevékenységükön keresztül kell szentebb életre jutniuk 4162; a
kinyilatkoztatott igazság mélyebb megismerésén kell fáradozniuk, és szüntele-
nül kérniük kell Istentől a bölcsesség ajándékát 4161; vö. G 4ba (Szentségre
szóló hivatás); G 4bb (A megszentelódés útjai) G 6 b (A világiak részesedése
Krisztus prófétai, papi és királyi hivatalából).
A házasság és a család mint az élet megszentelésének formái: G 4bb (A megszentelódés
útjai); G 6 cc (A világiak küldetése és feladata a házasságban és a családban); K
9 (A házasság szentsége); L 6 (A házasság és a család rendje); az emben sze-
mély szeretette szóló hivatása a házasságban és a szüzességben teljesedik be
4700.
Evangéliumi tanácsok, ill. szerzetesi fogadalmak. Gyakodásukban az egyház szentsége !ele-
mk meg 4165; az Istennek való tökéletes odaadást jelenítik meg 4836; Jézus
Krisztus a megtestesítőjük 4836; gyakodásuk a Szendétek ösztönzéséé törté-
mk 4165; akik ezeket megtartják, az Isten oiszága utáni vágyról tesznek tanúsá-
got, és azt elevenen tartják az emberiség családjában 4338; vö. G 4bb (A meg-
szentelódés útjai: az evangéliumi tanácsok).
A szerzetest állapot. G 4bb (A megszentelódés útjai: a szerzetesi állapot lényege és cél-
ja).
Szüzesség és cölibátus. A szüzesség és a cölibátus magasabb rendűek a házasságnál 1810
391 lk; a házastársak kölcsönös segítése nem tökéletesebb eszköz az üdvösség-
hez, mint a szüzesség 3912; a házasság és a szüzesség az ember legfőbb ígizsá-
ga konkrét megvalósulásának egy-egy formája, és szeietetre szóló hivatásának
beteljesítése 4700; vö. G 4bb (A megszentelódés útjai: szüzesség és cölibátus);
K 9ba (A házasság természete, keresztény házasság).
Vö. C 4jb (Az ember hivatása az Istennel való közösségre); G 4b (A hívók közösségé-
nek hivatása és küldetése).

3. Az em ber viszonya önm agához

L 3 a. Ö nmagunk s z e r e t e t e m in t a l a p v e t ő k ö telesség

Vö. C 4j (Az ember hivatása); L 2c (A szeretet erénye); L 3c (Az önmagunkhoz való

viszony: test és testi jólét).
Az ember Istennek mint eredetének és céljának elismerésében, önmagával szembem
egész rendjét megtalálja 4313; mint személyt Isten akarta az iránta való szere-
tétből 4830.

1379
 Témakörök szerinti mutató ‫ ־‬L: Isten az embert erkölcsös életre lűvja

Elutasított túlzó megállapítások, különösen az önszeretettól, a lelki javaktól és az örök

üdvösségtől való elszakadás szükségességére vonatkozólag 957—9592201—2217
2224k 2232! !2253 2351/!2373 2433.

L 3 b. J o g o k é s k ö t e l e s s é g e k a z e m b e r l e l k é r e é s s z ív é r e v o n a t k o z ó a n

Igazság. Létezik az igazság ke esésének joga és kötelessége 3959 3970; az emberek

mint személyek arra vannak rendeld, hogy az igazságot, mindenekelőtt a hit-
belieket keressék 4241; az embernek joga van a megfelelő mformációhoz 4326.
Személyes szabadság. A magából az emberi személy méltóságából származó általános
jogok sérthetetlenek és elidegeníthetetlenek 3957 4326; fizikai kényszer, em-
bertelen életkörülmények, önkényes fogva tartás, üldöztetés,rabszolgaság, pros-
titúció, leánykereskedelem, fiatalokkal való kereskedés és méltatlan munkafel-
tételek sértik az emberi személy sérthetetlenségét 4327; vö. C 4fc és L lb (A
szabadság); L 5g (Emberi jogok).
Személyes becsület és hírnév. Az embernek joga van a jó hírnévre és megbecsülésre 4326;
elutasított a saját becsület védelme —: párbajjal; —: a rágalmazó megölésével
2037k; - : rágalmazással 2143k; - : kétértelműségekkel 2127; - : abortusszal
2134; vö. L 4d (A felebarát teste és testi jóléte).
Elutasítottak azok a megállapítások, amelyek a léleknek a lelki javaktól (vagyis az sze-
retettől, amelyhez érdek fűződik, az erényektől, a saját tökéletességtől, a saját
boldogságtól) való elszakadását a tökéletességhez nélkülözhetetlennek tartják
(896) 957-959 2207 2212 2351//2372.
A jó cselekedetek kötelessége 1538k 1545k 1548.
Kötelesség elkerülni a bűnre közvetlenül adódó alkalmat: elutasított megállapítások
2061 2162k.

L 3 c . Jo g o k és k ö telesség ek a testre és a te st jó l é t é r e v o n a tk o zó a n

Az embernek testét jónak és tiszteletre méltónak kell tartani, mivel Isten teremtette és
az utolsó napon fel akarja támasztani 4314; méltósága megköveteli, hogy meg-
dicsőítse testében Istent, és ne engedje testét fetde vonzalmakkal szolgálni 4314.
Isten az embernek jogot adott az élet és a test sérthetetlenségére (belefoglalva ‘a tisz‫׳‬
tességes életvitelhez szükséges eszközöket, hszükség idején szociális támogatásokat) 3771
b3774 ‘b3958 ‘3970k, az emben személy elsődleges jog» az élethez való jog
4552 4791; a fizikai élet alapvető érték, mivel a személy további javai erre
támaszkodnak, és ebből bontakoznak ki 4791.
Maga a természet parancsolja saját életünk védelmét 3268 3270 3970; az életet könnyel-
műén feláldozni az isteni törvény szerint tilos 3272; az önkéntes öngyilkosság
az élet ellen való 4327; párbaj: L 4d (A felebarát teste és testi !óléte).
Az ember teste tagjai feletti hatalmát korlátozzák a természetes célok 3723; az ember
számára nem megengedett elpusztítani vagy megcsonkítani testének tagjait,
kivéve, ha az egész test javát szolgálja (a teljesség elvének alkalmazása) 128a
3723 3760 3763; tilos a szándékos önkasztrálás 128a 762.
Szexuális integritás: Elutasított a maszturbáció (orvosi célokra is) 687k '3684; az egy-
házi tanítóhivatal hagyománya és a hívók erkölcsi érzéke kitart amellett, hogy a
maszturbálás belsőleg és súlyosan rendetlen cselekedet 4584; elutasított megái-
lapítások, amelyek bizonyos testi aktusok bűnösségét megkérdőjelezik 897 1367

1380
 Tém aköok szerinti mutató - L: Isten az embert erkölcsös életre liivja

2044k 2149 2241 2247; tiltottak az erkölcstelen könyvek 1857; az emben sze-
xualitáshoz vö. L 6 b.
A bűnbánat és az önsan yargatás művei: Elutasított megállapítások, amelyek ezek érté-
két becsmérlik 2238-2240(3344); a böjt elégtétel az elkövetett bűnökért 1713;
a dél-amerikai egyházak böjti szokását nem szabad elítélni 1080; a tökéletes
ember sem hanyagolhatja el a böjtöt 892.
Vö. C 4ec (Az emben test); C 4fb (Az ember méltósága); L 4d (A felebaráti viszony:
test és testi jólét); L 5g (Emben jogok).

L 3 d . J ogok és kötelességek a munka és az anyagiak vonatkozásában

Kötelesség dolgozni a létfenntartásért 3268—3271; a tétlenség bűn 4851; az embernek
joga van dolgozni, táplálkozni, ruházkodni és lakni 4326; Isten szolgálatára és
az emberek !avára kell kamatozta mia talentumait 4341; jogok, amelyek a mun-
ka és a képzés lehetőségére vonatkoznak 3942 3963; az anyák és gyermekek
munkája az apa alacsony fizetése miatt visszás állapot 3735 3960 3963.
A dolgokat megfelelő erkölcsi ítélettel kell használni 4811.
A szerzetesek nem mindenféle koldulása elítélendő 1174 (1491).
Vö. C 4h (Az ember és a teremtés); C 41 (Az emben tevékenység); L 4e (A felebaráti
viszony: munka és anyagi javak); L 4f (Felelős bánásmód a világgal); L 10 (A
munka rendje).

4. A felebaráti viszony

L4 a. A felebarát szeretete mint alapvető kötelesség

Hangsúlyozott kötelesség a felebarátot belsőleg és formális cselekedettel szeretni 2110k\
a szectet főparancsa minden egyes Isten képére teremtett ember méltóságá-
nak teljes elismeréséhez vezet 4765; a keresztények politikai életben való rész-
vétele a felebaráti szeretet gyakorlása 4484; a megbecsülésnek és szeietetnek
azokra is ki kell terjednie, akik másként gondolkodnak vágj‫ ׳‬cselekszenek a
társadalmi, politikai vagy vallási kérésekben 4328; az Isten iránti és a felebará-
ti iránti szeletet kapcsolata: L 2e (A szeretet erénye); L 2f (Egyesülés Istennel).
Szeretet elleni bűnök: elutasítottak az ‘öröm mások kára felett, ha másik baját kívánni,
cmások jólétin uiló szomorúság *bc2113 b2114 ‘2115.

L 4 b . Jo g o k és kötelességek a felebarát mint I sten által terem tett

SZEMÉLY VONATKOZÁSÁBAN
Az ember Istennek mint eredetének és céljának elismerésében önmagával szembeni
egész rendjét megtalálja 4313;a szeretet fóparancsa minden egyes Isten képére
teremtett ember méltóságának teljes elismeréséhez wzet 4765; a felebarátra
úgy kell tekintem, mint egy másik énre azáltal, hegy életére és szükséges eszkö-
zeire tekintettel vagyunk, azért, hogy méltó módon élhessen 4327.
Másoknak segíteni, tudásuk, erényük, lelki erejű és külső javak vonatkozásában hátrá-
ny aikat leküzdeni, súlyos kötelesség 3988.
Az igehirdetés hamis és egészségtelen módja a felebarát számára botránj‫׳‬t okozhat
1405 1820.
A rossz támogatása - : a fogamzásgátlásnál 2715 2758 3634 3917a;- : katolikus híva-
talnok részéről polgán váláskor 3190—3193; - : párbajban 3162; - : az uraság

1381
 Témakörök szerinti mutató - L: Isten az embert erkölcsös életre liivja

bűnében bűnrészessé válni 2151\ - : holttest elégetésekor 3278k; - : a kommu-

mstákra való szavazással 3865 3930.
Vő. C 4fa és L la (A személy); C 4fb (Az ember méltósága); C 4fc és L lb (A szabad-
ság); L 2f (Egyesülés Istennel); L 4a (Felebaráti szeretet); L 4c (A felebarát
szíve és lelke); L 4d (A felebarát teste és testi jóléte); L 5g (Emberi jogok).

L 4c. J o g o k és kötelességek a feler \ rát szívére és lelkére vonatkozóan

Igazság is őszinteség. Az eml>ert megilletik a személyes becsület, az igazság keresése, a
véleményszabadság, az alkotói szabadság és az információ szabadságának alap-
jogai 3959 4326.
Elutasítottak azok (a laxista) megállapítások, amelyek - : elnézőek a hazugsággal és a
kétértelműséggel szemben (2124) 2125—2128; —: a bírói bizonyítási eljárás le-
folytatását károsan befolyásolják 1112 2046 2102\ - : a rágalmazást és a hamis
vádat ártalmatlannak tartják 2143k.
Elutasított' a mist, ba szentségek,‘ a kereszfsig színlelése '789 b2129 c2560k.
Megbízhatóság: Elutasított az ígérettételhez szükségszerűen kapcsolódó megbízható-
ságról vallott laxista elképzelés 2030.
Személyes szabadság. C 4fc és L lb (A szabadság); L 3b (Az ember szíve és lelke); L 5g
(Emben !ogok); a megbecsülésnek és szeietetnek azokra is ki kell terjednie,
akik másként gondolkodnak vagy cselekszenek a társadalmi, politikai vagy val-
lási kérdésekben 4328;
Súlyos kötelesség másoknak segíteni, hogy hátrányaikat tudásban, erényben és tehet-
ségben leküzdhessék 3988.
Elutasított megállapítások, amelyek mások becsületét sértik 2143k.
Titkos gyónás és a gyónási titok kötelezettsége: K 6 cc (Bűnvallomás).
A vallási nevelés elvei 3685-3690; nevelés a szív kultúrájára 4331; vö. L leb (A lelkiis-
meret alakítása); L 13 (A kultúra rendje); annak kifejtése, hogy milyen értelem-
ben elutasított a szexuális nevelés 3697k.
Vö. C 4fc és L lb (A szabadság); L 3b (Az önmagunkhoz való viszony: értelem és
szív); L 5g (Emben |0 gok).

L 4n. J ogok és kötelességek a felebarát testére és testi jólétére

VONATKOZÓAN
Az élet. Az emben személy elsődleges joga az élethez való jog 4552; az élet - : a
személy sérthetetlenségének követelménye 4791;—: alapvető erkölcsi érték
4807; a fizikai élet alapvető érték, mert a személy minden további értéke erre
támaszkodik és ebből bontakozik ki 4791; a fogantatás pillanatától, ill. a zigóta
kialakulásától fogva minden emben teremtmény életét korlátlanul tisztelni kell
4792k (4807); semmilyen körülmények között nem illet meg senkit az a jog,
hogy bűntelen emberi teremtményt megöljön 4792; a társadalmat vagy a köz-
tekintélyt nem illeti meg az a jog, hogy egyeseknek megtartsa, másoktól vi-
szont megvonja az életet 4552; a gyilkosság, az öngyilkosság, az abortusz, az
eutanázia és az életellenes cselekedetek 4327; az isteni és a természeti törvény
szerint törvénykezési eljáráson kívül tilos embert ölni vagy megsebesítem, ha-
csak nem szükséges önvédelemről van szó 3272; megengedett a világi hatalom
által végrehajtott halálos ítélet, amennyiben azt nem gyűlöletből hozta, hanem
bírói ítélet alapján és körültekintő eljárással 795; a katonai szolgálat lehet fedd-

1382
 Témakörök szerinti mutató - L: Isten az embert erkölcsös életre lűvja

hctetlen 321; megengedett hitetlenekkel (törökök) szemben háborút indítani

1484-, elutasított a köztekintély parancsára ártatlan embert megölni 3790.
Emben szexualitás. L 6 b
Elutasított megállapítások, amelyek nem találják bűnnek a meggyilkolását —: rágürna-
zónák és hamis bírónak 2037k 2130-, - : zsarnoknak 1235; - : egyetlen arany-
tárgy tolvajának 2 1 3 1 ,- : egy személynek,aki jogszerű birtokigényt vitat 2 1 3 2 k\
- : tetten ért házasságtöró asszonynak 2039.
A magzat megölése (abortusz), rmntgyilkosság elutasított '670 213 4 k 3258 3298 3337
3358 3719-3721 4327 4476; akkor is, ha orvosi célokból végzik el 4476; az
eltökélt abortusz és a törvényalkotás problémájához, ami a szabadságot ezen a
téren korlátozza vö. 4550;különféle módozatokat különböztetünk meg a mag-
zat kivételére: ‘a szülés meggyorsítása, babortusz 'császárm etszés, dhas/elny1tás,
‫ ׳‬koponyalékelés 3258‫ ׳‬b3298 '3336 *3337 d3338.
Az eutanázia esetéljen isteni törvény megsértéséről van szó, az emberi személy méltó-
ságának megsértése, élet elleni bűncselekmény, az emben nem elleni támadás
4661; ellentétes vélemények 4662; rendkívüli eszközök alkalmazása vö. 4663;
ezek megszüntetése 4664; korlátozás a megszokott gyógyászati eszközökre 4665;
lemondás olyan orvosi próbálkozásokról, amelyek az élet meghosszabbítását
csak bizonytalanul és fájdalmasan tudnák kieszközölni 4666.
Elutasítottak a párbajok és az úgynevezett1Bestimmungsmensuren 799 1111 1113 k 1830
2022 2 5 7 1 -2 5 7 5 3272k '3672; a párbaj *istenkísértés, ha z egyéni élet könnyelmű ki-
szolgáltatása,' magánbosszúként a jeg perverziója '799 * 3272k; orvosnak vagy gyón-
tatóatyának nem megengedett párbajban segédkezni 3162.
A test sérthetetlensége. A köztekintélynek nincs közvetlen hatalma alárendeltjeinek testré-
szei felett (3272) 3722 3760—3765; a csonkítás és a kínvallatás sértik az emben
személy sérthetetlenségét 4327; a kasztrálás és csonkítás megengedésének prob-
lémája 128a 762; λ sterilizálás megengedésének problémája 3722 3760-3765
3788; sterilizálás orvosi célokra 3760; a férfi és a nő direkt sterilizálása elítélt
(3722k) 4476 4560; minden stenlizálást korlátlanul be kell szüntetni, akkor is,
ha nyilvános rendelkezés követeli meg 4560; vissza kell utasítani a köztekintély
által hozott fogamzásgádást, sterilizációt és abortuszt támogató intézkedéseket
4711; a fogamzásgádás, stenlizáció és abortusz programjaitól függő gazdasági
támogatás erkölcstelen 4711.
Alamizsna. L 4e (Az anyagi javakat érintő kötelességek).
Gondoskodás az elhunytak testéről. A holttest elhamvasztása tilos ('megokolással) 3188
3195k 3276-3279 '3680; bizonyos körülmények között megengedett 3680 4400;
a test elhamvasztása nem akadályozza meg Isten hatalmát, hogy helyreállítsa a
testet 4400; vö. M 3a (Holtak feltámadása); közreműködés engedélye holttest
elhamvasztásánál 3278k; az embriók és magzatok holttestét ugyanaz a tisztelet
illeti meg, mint más elhunytak holttestét 4796.
Elutasított rablás szándékával a temctórombolás és már eltemetett holtestek kiásása
773.
Vö. C 4ec (Az emberi test); C 4fb (Az ember méltósága); L 3c (Az önmagunkhoz való
viszony: test és testi jólét).

13 8 3
 Témakörök szerinti mutató - L: Isteu az embert erkölcsös életre lűvja

L 4 e . Jo g o k és kötelességek a munka és az anyagi javak vonatkozásában

A társadalmi javakat a Teremtő elrendelése szerint az emberi munka, a technika és a

kultúra által kell tökéletessé tenni és az emberek között illő módon elosztani
4162; az emben tevékenységnek az emberi nem javát kell szolgálnia, és az
embert mint egyedi létezőt és a társadalom tagját hivatása betöltésére kell alaki-
tania 4335; a teremtett dolgok és a társadalmak saját törvénnyel és értékekkel
rendelkeznek, amelyeket az embereknek fel kell ismerniük, használniuk és ren-
dczniük kell 4336; a dolgokat megfelelő erkölcsi ítélettel kell használni 4811.
A munkára, táplálkozásra ruházkodásra és lakhatásra való jog 4326.
A keresztényeknek minden tevékenységpr úgy kell gyakorolniuk, hogy otthoni, híva-
fásbeli, tudományos vág)‫ ׳‬technikai töiekvéseiket a vallási értékekkel kapcsol-
|ák össze 4343; az a ke !észtén y, aki evilági kötelességeit elhanyagolja, felebarát-
!a és Isten iránti kötelességeit hanyagolja el 4343.
Segíteni másoknak a külső javak vonatkozásában hátrányaik leküzdésében súlyos kn-
telesség 3988.
Az alamizsna mint jó cselekedet ('elégtétel elkövetett bűnökért, *közbenjárás a holtakért)
ajánlott b797 '1713 b856 b1304 b1405; vö. K 6 cd (Elégtétel); a koldulórendek
életvitele indokolt 844 1170 1174 1184 1491.
Az alamizsna kötelessége - szélsóségps helyzetek kivételével - nem az igazságosság-
bői, hanem a szerctetból fakad 3267; a gazdagoknak kötelessége alamizsnát
adni bevételeikből 2112 $129.
Vö. C 4h (Ember és teremtés); C 4i (Az emberi tevékenység); L 3d (Az önmagunkhoz
való viszony munka és anyagi javak); L 5c (A közjó); L 10 (A munka rendje); L
11 (A tulajdon rendje).

L 4 f. J ogok és kötelességek a világgal való felelősségteljes bánásmód

VONATKOZÁSÁBAN
Minden, ami földi, az emberre irányul mint a teremtés közép- és csúcspontjára 4312
(4314); a dolgok rendje a személyek rendjének van alárendelve 4326 (4694)
Az (anyagi) javakat Isten teremtette mindenkinek a javára. Használatuk mindenkit
megillet 3267 3942 3951 (4448); mindenkinek a javát kell szolgálniuk 4448;
minden embernek joga a földön a számára szükségeset megkapni 4448.
Az embernek Isten dicsőségére kell uralnia és használnia a földi teremtményeket ('és
gondoskodnia kell róluk) 4312 4334 (4337) 4448 *4812; az új javak és segédesz-
közök Isten ajándékai és azokat az emben hivatásra kapott válasznak kell te-
kinteni 4812.
A dolgokat megfelelő erkölcsi Ítélettel kell használni 4811; a dolgok birtoklását és hasz-
nálatát az ember Istennel való hasonlatossága és hivatása határozza meg 4812;
az ember Isten elismerésében mint eredetében és céljában minden teremtett
dologgal siembeni rendjét találja meg 4313; a Teremtő iránti hálában és a te-
remtctt dolgok szegénységben és szabadságban történő használatával birtokol-
ja a világot az ember igazán 4337.
Krisztus által megváltva és a Szentlélekben ú| teremtménnyé alkotva tudja és kell
szeretnie az embernek az Isten által teremtett dolgokat 4337; tisztelet a látható
természet és a kozmosz láttán 4816.

1384
 Tém áköük szerinti mutató - L: Isten az embert erkölcsös életre lűvja

A teremtett dolgoknak saját törvényük és értékük van, amelyeket az embernek fel kell
fedezni, használnia és rendeznie kell 4336; vö. C 4hb (A földi dolgok autonó-
miája).
Amit az emberek az ígtzságosság, testvériség és a társadalmi kapcsolatokban a humá-
nus rend érdekében tesznek, értékesebb, mint a technikai fejlődés 4335; \ö. C
41e (A fejlődés); L 7 (Társadalmi rend).
Az új föld varasa nem gyengítheti, hanem erősítenie kell e föld alakításáról való gon-
doskodást4339; vö. C 41c (Az emberi tevékenység rendje); M lb (Eszkatologikus
hit és földi valóságok).
Vö. C (Isten a világot megteremti és megáldja); C 3 (A látható világ); C 4h (Az ember
és a teremtés); C 41 (Az emberi tevékenység).

5. A társadalmi erkölcsi élet alapelemei

L5A . AZ EMBER TÁRSAS TERMÉSZETE
Az ember természete szerint, ‘Isién rendelése alapján, hnem csak önként u x j eemberi megegye-
‫ גזזי‬alapján közösségben él «3151 ,b3165 (3168) '3170-3173 3743 3971 '3973
' 3979k 4312 4325.
Hivatása betöltéséhez rá van utalva a többi emberrel való találkozásra, azok szolgálatá-
ra és a párbeszédre 4312 4325; a másokkal való kapcsolat nélkül sem élni, sem
pedig adottságait kibontakoztatni nem tudja 4312; Isten nem elmagányosodott
életre, hanem társadalmi egység kiépítésére teremtette az embert 4332; a Te-
remtó - : értelemmel megáldva és szabadnak helyezte ót a társadalomba 4321;
- : a táisadalmi élet törvényeit szellemi és erkölcsi természetébe írta 4323.
A külső javakat és a lélek javait az ember egyrészt saját tökéletességére, másrészt má-
sok hasznára kapta 3267 3952; súlyos kötelesség másoknak segíteni,hogy‫ ׳‬hát-
rányaikat tudásban, erényben, tehetségben és a külső !arakban leküzdhessék
3988.
A személyek tevékeny és felelős alanyai a társadalmi életnek 4765; a társadalmi köve-
telmények a ma emberének fő kötelességei közé számítanak 4330.
A tisztán individualista etika elutasítása 4330.
Vö. C 4g (Az ember társas természete); C 4ga (Az ember rendeltetése a társadalmi
életre).

L5b. A társadalom és felelőssége

A társadalmi rendnek és fejlődéseinek szüntelenül a személyek jólétére kell irányulnia;

hiszen a dolgok rendje a személyek rendjének van alárendelve, és nem fordítva
4326 (4446k 4457 4580 4812 4815); minden fejlődésnek figyelembe kell ven-
me azokat a határokat, amelyeket azok a megváltoztathatadan elvek szabnak,
amelyek minden egyes emberi személy konstitutív elemeire és lényegi kapcso-
lataira támaszkodnak 4580; a társadalmi cselekvés eszközeinek meg kell felel-
niük az ember méltóságának 4771; az ember számára mindannak elérhetőnek
kell lennie, ami szükséges az igazán emberhez méltó élethez 3165 4326.
A társadalmi rendet nap mint nap igazságban, igazságosságban és szeretetben kell
fejlesztem; a szabadságban kell napról napra emberibb egyensúlyt találnia 4326.
Mindenekelőtt az ún. emberi jogik tartoznak azokhoz a jogokhoz, amelyek az emben
társadalmat megelőzik; a társadalomnak védenie és érvényesülni engedni kell

1385
 Témakörök szerinti mutató · L: Isten az embert erkölcsös életre hívja

ezeket a !egokat 4551; vö. L le (Az értelem parancsa mint természettörvény);

a társadalmi vagy kulturális diszkrimináció minden formá|át meg kell szüntetni
4329.
Az egyház társadalmi tanítása tanbeli elvek, ítéletkntériumok, cselekvési normák és sza-
bályok összefoglalását kínálja fel 4764; vö. C 41a (Az egyház társadalmi tanítá-
sa).
Vö. C 4gd és L 5c (A közjó); C 4gb (Testvériség, szolidantás és szeletet); C 4ge (A
testvén közösség célja); C 4gf (A testvéri közösség lényege); C 4gg (Egyenlő-
ség és egyenlőtlenség a társadalomban); C 4ie (A fejlődés); C 4kc (Korunk
változásai); L la (A személy); L 5e és L 5f (A szolidantás és a szubszidiantás
elve); L 5g (Emben !ogok); L 7 (Társadalmi rend); L 9 (Az embenség családjá-
nak rendje).

L 5 c . A közjó
A kö~jó a társadalmi élet mindazon feltételeit magában foglalja, amelyek által az egyes
emberek és csoportok saját beteljesedésüket tökéletesebben és könnyebben el
tudják érni 4326; ez az emben személy jogúnak komolyan vételéből áll 3983
3985; az emberek szolgálatára van 4771.
Mindenkinek saját képességei és a mások szükségletei szennt kell hozzájátulnia a köz-
jóhoz 4330.
A növekvő, kölcsönös, világméretű függőség miatt a közjó egyre több olyan jogot és
kötelességet foglal magában, amelyek az egész emben nemet énntik 4326 4330;
a csoportoknak más csoportok szükségétéit és igényeit, valamint az egész
embenség közjavát tekintetbe kell venniük 4326; a teremtett javak mindenki-
nek |avára kell, hogy vál!anak 4448.
Gazdaság közjó; a közjóról való gondoskodás kötelessége a tulajdon társas jellegéből
adódik 3728; a társadalom minden egyes tagjáról gondoskodni kell, még ha
különböző módon is 3984;
Ennek a gondoskodásnak (a saját népet meghaladóan) az egész világra ki kell ter!ed-
me 3732 3940 3956 '3983 '3989 3992—3994 4326 4330; különleges esetek,
amikor a közjóra sürgősen tekintettel kell lenni 3737 3772 3938 3946 3951
3983 3988 3992.
Vö. C 4ge (A polgán táisadalom célja); C 4gd (A közjó); C 4gh (Tekintély a társada-
lomban); C 4gi és L 5d (Intézmények); C 4gj (A népek egyetemes közössége és
nemzetközi intézmények); L 5b (A társadalom és felelőssége); L 5e (A szolida-
ntás elve); L 7-9 (A társadalom, az állam és az embenség családjának rendje); L
11 (A tulajdon rendje).

L 5d. Az intézmények és gyökerük az ember természetében

Minden társadalmi intézmény alapja, hordozója és célja az emben személy, és annak is

kell lennie ('a társadalmi és politikai szolgaság ellem harcban és az alapjogok
betartásában) 4325 4326 '4329; intézmények és törvények, amelyek egyeznek a
természettörvénnyel és a közjóra irányulnak, garantálják a személy szabadságát
és annak támogatását 4769.
Intézmények létrehozása. Azon köz- és magánintézményeknek a támogatása, amelyek az
ember életkörülményeit akarják javítani az egyes embereken keresztül 4330;
hogy a polgárok készek legyenek a társadalom különböző csoportjaiban részt

1386
 Témák óink szerinti mutató - L Isten az embert erkölcsös életre lúvja

venni, értékekre kell találniuk ezekben a csoportokban 4331; ezekkel az érté-

kekkel másokat kell szolgálniuk 4331; csak azokat a közösségeket, amelyeket a
kultúra és vallás köteléke fog össze, illeti meg - tagjaik szabadságának megsér-
tése nélkül - azon meggyőződések táplálása, amelyek az ember és a társadalom
természetére, eredetére és céljára vonatkoznak 4503.
Vö. C 4gi (Társadalmi intézmények); G 7ab (Egyház és társadalom); L 5a (Az ember
társas természete).

L 5e . A szolidaritás elve mint a társadalom alaptörvénye

A szolidaritás elve az ember méltóságához mint alaphoz kötődik 4766; a szubszidiaritás

elvével együtt a szolidaritás elve maga az az alap amelyre egy-egy társadalmi
helyzetről, struktúráról és rendszerről alkotott ítélet knténumai támaszkodnak
4767.
A társas élet legfőbb törvénye az igazságosság és a szeretet 3941 3973 (3978) (4326); az
együttérzés (a szolidaritás) szilárd és kitartó akarat a közjó érdekében történő
gondoskodásra 4817; az igazságosság önmagában nem elég, ha a szeletet szá-
mára nem teszi lehetővé, hogy az emberi élet különböző területein érvényesül-
jön 4684.
Az emben és természetfeletti testvériség a szolidaritás kötelességében, a táisadalmi igaz-
ságosságban és az egyetemes szeleteiben mutatkozik meg 4459; a béke a szeie-
tét gyümölcse és az igazi testvériség kifejeződése 4488; az együttérzés (szolida-
ritás) egyben út a békéhez és a fejlődéshez 4818.
Az igazságosság és szeletet kötelessége egyre jobban teljesül, —: ha mindenki saját
képességei és mások szükségletei szennt járul hozzá a közjóhoz 4330 (4766)
(4818); - : ha a társadalom minden tagja kölcsönösen személynek tekinti egy-
mást 4818.
Az emberek és népek közötti kölcsönös függőségnek az együttérzés (szolidaritás) felel
meg, mint erkölcsi és társadalmi állapot és mint erény 4817; a kölcsönös össze-
kapcsolódást mint értékek uralkodó rendszerét és erkölcsi kategóriát fog^d|ák
el a mai világban (gazdaságilag a kultúrában, a tudományban, a közigazgatás-
bán, a vallásban) 4817; a szolidaritás kötelessége a népek között is érvényes
4461; a minden ember iránti szolidaritás a saját állam és saját faj dicsőítésével
ellenkezik 4466.
Az egyház tanítása a szociális és politikai “individualizmus” minden formája ellen
irányul 4766. ·
A szociális igazságossághoz mint gazdasági elv vö. L 7 (Társadalmi rend); L 11 (A
tulajdon rendje).
Vö. C 4gc (Igazságosság és béke); C 4gb (Testvériség, szolidaritás és szeretet az embe-
rek között); C 4kd (Az emberi nem fenyegetettségei és problémái); C 4kf (Tö-
rekvés az igazságosságra); C 41a (Az egyház társadalmi tanítása); L 2e (A szeiE-
tét erénye); L 5c (A közjó); L 5f (A szubszidiaritás elve); L 7 (Társadalmi rend);
L 9 (Az emberiség családjának rendje).

L 5 f. A szubszidiaritás elve mint a társadalom alaptörvénye

A szubszidiaritás elve az ember méltóságához mint alaphoz kötődik 4766; a szolidaritás

elvével együtt ez maga az az alap, amelyre egy-cgy társadalmi helyzétről, struk-
túráról és rendszerről alkotott ítélet kritériumai támaszkodnak 4767.

1387
 Témakörök szerinti mutató - L: Isten az embert erkölcsös életre lűvja

A szubszidiaritás elvének minden osztályra ki kell terjednie (*a világ társadalmának

szintjén is) 3738 3943 3951 3966 *3995; a szubszidiaritás elve magánkezdemé-
nyezéseket és egyesületeket követel meg az alsóbb szinteken is 3940 3943 3949k
3966 (4454); a közhatalom által kijelölt célok megvalósításához magánvállalkD-
zásokra és szövetségekre kell támaszkodni 4454.
Az állami tekintélynek jogjt van biztosítani a polgárok !ogait és a jogi normák szerinti
szabad tevékenységeket 4483;
Sem az állam, sem valamely közösség nem helyettesítheti soha a személyek és a kisebb
közösségek kezdeményezéseit és felelősségét azon a szinten, amelyen azok cse-
lekedm tudnak, és nem semmisíthen meg a szabadságukhoz feltétlenül szüksé-
ges mozgásteret 4766.
Az egyház táisadalmi tanítása a “kollektivizmus” minden formája ellen irányul 3726
4766.
Vö. C 4fc és L lb (A szabadság); C 41a (Az egyház társadalmi tanítása); L 5e (A szoli-
daritás elve); L 8 (Az állam rendje).

L 5 g . .AZ EMBERI JO G O K

Az emberi személy méltóságából eredő általános jogok sérthetetlenek és elidegeruthe-

tedenek 3957 4326; az állami hatalomnak biztosítania kell a szabadságpt, amely
az emben személy méltóságát óvja 3250 4342; számolni kell ‘a magántulajdonhoz
valójoggal és ha testületek középszintű beiktatásával *3949k b3966.
Az emben személy elsődleges joga az élethez való !og 4552 4791; vö. L 3c és L 4d
(Test és tesn jólét: az élet).
Az ember alapjogai közül a személyes szabadságra különösen a szabadságpt énnti - :
‘a lelkiismeret követésében·, —: a lelkiismeret mértéke szennt hmegvallan1 egyénileg és
nyilvános módon a hitet *3250 b3961 *4240 '4326;
—: a vallásszabadság 4162 4240 4243 (4321) 4326 (4712); ez a vallási közösségekben
való tevékenységre is érvényes 4243;
- : kényszermentesség a hit elfogadásában: senkit nem szabad akarata ellenére a ke-
resztségre kényszeríteni 647 698 773 781 (1998) 2552-2554 2557 3177; a szü-
lók akarata ellenére nem szabad gyermeket megkeresztelni 1998 2552-2554
2557; Knsztus senkit nem kényszerített erőszakkal, hanem mindenkit alázatos
buzdítással próbált meggyőzni 698;
- : mások vallási meggyőződésével szembeni tolerancia és *a vallás védelme azokkal
szemben, akik le akarják rombolni 480 698 772 *773 3176 (3250) 3251k 4328;
elutasított: [eretnekek elégetése a Szentlélek akarata ellen való] 1483-, a tévedés
és a tévedő személy, a társadalmi vagy kulturális kezdeményezések és az ezek-
nél fellépő tévedések között különbséget kell tenni 3996k 4328; ezen az elven
kell együtt működni a nem katolikusokkal 3996;
- : a szólásszabadság !oga az erkölcsi rend és mindenki közös hasznának védelmében
3959 (4328); nincs kodátlan gondolat-, írás- és tanszabadság 2731 2850-2859
2875 2979 3252;
- : az életállapot (házasság, papság, szerzetesség) megválasztásának joga 3962 4326
(4455);
- : a családalapítás és gyermeknevelés joga 4326 (4455) 4712; a család egyes jogai: L
6 a (A házassághoz és családhoz való jog és a családjog);
- : munkához való jog 4326;

1388
 Témák ölök szerinti mutató - L: Isten az embert erkölcsös életre liivja

- : jog felelősségteljes feladatok vállalásához 3947k 3964 3966 3972 3974;

- : a megfelelő képzettséghez és tudományos tevékenységhez való jog 3959k;elégsé-
ges információhoz való jog 3959 4326;
- : jog a lakóhely megválasztásához és megváltoztatásához (a kelló kodátozásokkal)
3967 3990;
- : táplálkozáshoz, ruházkodáshoz és lakhatáshoz való jog 4326 (4712);
- : a magánélet védelméhez való jog 4326 (4712);
- : a jó hírnévhez és megbecsüléshez való jog 4326.
A társadalmi és kulturális diszkrimináció (nem, faj, szín, társadalmi helyzet, nyelv vagy
vallás miatt) minden formáját megkell szüntetni (4198k) (4321) 4329; fa! vagy
bőrszín miatt kizárni bárkit is az alapító jogokból visszaélést jelent az emben
!ogokkal 4467; vő. C 4gg (Egyenlőség és egyenlőtlenség a tácadalomban).
A nő szabadsága a házasságban hangsúlyozott 3709; az emben személy méltósága
alapján a nőket is megilletik állami hivatalok 3975k.
Szabadság a rabszolgaság alól: Emberek adása-vétele az igazságosság és embenesség
parancsába ütközik 6 6 8 1495 2745k 4327.
Bírósági eljáráson a kínvallatás elutasított 648; vö. az istenítélet is: L 2b (Istcnfélelem).
Pszichikai kényszer, embertelen életkörülmények, önkényes fogva tartás, üldöztetés,
rabszolgaság, prostitúció, leányketeskedelem, fiatalokkal való kereskedés és
méltatlan munkafeltételek sértik az emben személy énnthetetlenségét 4327.
A hivatali papság nem számít az emben !ogok közé; a keresztség senkit nem részesít
abban a jogban, hogy az egyházban köztisztséget vállaljon 4603; vö. K 8 a (Az
!)!szövetség papsága).
A gyetmekhez való tényleges és tulajdonképpeni jog (állítása) éppen a gyermek méltó-
ságának és természetének mond ellent 4806.
Vö. C 4fb (Az emberi méltóság).

L 5h . A társadalmi normák, alapja I stenben

A Szentháromság közössége az emberi közösség oka és alapja 4324; a társadalmi rend-

ben az embernek el kell ismernie az isteni tökéletesség képmását 3772 (3978).
Az emben élet legfőbb normája, amely szerint Isten rendezi az emberi közösséget, az
örök, objektív és egyetemes törvény 4242.
A Teremtő a tácadalmi élet törvényeit az ember szellemi és erkölcsi természetébe írta
4323; az alapjogok szerzője maga a Teiemtó és Atya 4628.
Krisztus nem csak megváltó, hanem törvényhozó is 1571; tesrvénséget hozott az em-
bereknek, hogy kiengesztelje őket az Atyával 4488; az emberi szolidaritás való-
ságosan csak Krisztusban tud létrejönni 4488.
A Szentlélek segíti a társadalmi rend fejlődését igazságban, igazságosságban, szeletet-
ben és szabadságban 4326.
Az evangélium minden igazság és erkölcsi tanítás forrása 4207; Krisztus evangéliuma
Isten gyermekeinek szabadságát hirdeti és proklamálja, elutasít minden szolga-
ságot, a lelkusmeret méltóságát és szabad választását szentnek tekinti,arra bűz-
dít, hogy minden ember Isten szolgálatára és az emberek javára kamatoztassa
emberi talentumait, és mindenkit kölcsönös szcrctctic sarkall 4341; az evangé-
lium erkölcsi rendje az eikölcsi rendet, amely már az emberi természethez tar-
tozik, tökéletessé teszi és felemeli 4759.
Mind az egyházi, mind az állami tekintély közvedcnül Istentől származik 3151 3170.

1389
 Témakörök szerinti mutató - L: Isten az embert erkölcsös életre hívja

Λ ma különösen megbecsült értékek isteni eredetűek. Nagyon jók, amennyiben azok

az ember azon képességeiből erednek, amelyeket Istentől kapott 4311; a mo-
dem civilizáció építése érdekében a szellemi elvek csak az Istenbe vetett hiten
nyugodhatnak 4424; a véleményeknek, értékeknek, gondolkodásmódoknak,
ösztönző erőknek és életmodelleknek megkell felelniük Isten szavának és üd-
vözító tervének 4575.
Az Istennel való béke a belső béke és a társadalmi béke végső alapja 4488.
Vö. C 4ga (Az ember társas természete); C 4gb (Testvénség, szolidaritás és szeretet az
emberek között); C 4gc (Igazságosság és béke); C 4gm (Felszabadítás és struk-
túraváltás); C 4gn (Krisztus és az emben társadalom); L ld (A természettör-
vény alapja Istenben).

6. A házasság és a család rendje

L 6 a. A h á z a s s á g h o z é s a c s a l á d h o z v a l ó j o g é s a c sa l á d jo g

A házasság és a családalapítás joga 3702 3771 3962 4326 4455; a család joga élni és
fejlődni 4712; a család és a házasság intézményének joga alapvető erkölcsi ér-
ték 4807.
Isten az embert kezdettől fogva férfinak és nőnek teiemtette: akiknek kapcsolata a
személyek közötti közösség első formáját eredményezte 4312; a házi közösség
korábbi, mint a polgárok társulása 3728; elutasított: [A család létalapját a polgá-
rí jogból veszi] 2891; a szeletet rendje és a családon belüli alárendeltség 3707-
3709; a házassági jog azonos a férfi és a nő esetében (778) 3144; vö. K 9ba (A
házasság természete); család alapításakor ugyanazok a férfi és a nő jogú 3962.
A család joga és kötelessége a gyermekek neveléséhez és képzéséhez 3685 3690 3962
4326 4712; ez a jog megelőzi az állam jogát 2891k 3690 3693; jog a kiskorúak
védelme zése megfelelő mtézményes támogatással 4712; a vallási nevelés elvei-
nek kifejtése 3685-3690; nevelés a szív kultúrájára 4331.
További családjogok - : a házas- és családi élet bensósége 4712; - : a házassági kötelék
stabilitása 4712; - : a hit szabadsága 4712; —: fizikai, szociális, politikai és
gazdasági biztonság 4712; - : lakhatás 4712; - : a kivándorlás jobb életkorúimé-
nyék keresése céljából 4712; - : a saját igények képviselete a gazdasági, társa-
dalim és kulturális köztekintély előtt 4712; - : szövetségek kötése más csalá-
dokkal és intézményekkel 4712; - : tisztességes szabadidő 4712; - : (az idősek
számára) méltó élet és méltóságos halál 4712.
Elutasított az anyák és gyermekek foglalkoztatása az apa alacsony fizetése miatt 3735
3737; az igazságos munkabérnél tekintetbe kell venni a család igényeit is (3266)
3271 (3726) 3735 3938.
Vö. K 9ba (A házasság természete); L 5g (Emberi jogok).

L 6 b. A h á z a s t á r s i s z e r e t e t é s a z e m b e r i s z e x u a l it á s

A házastársi szeretetheti - : mindenekelőtt a szabad akarat aktusáról van szó 4470; - :

tökéletesen emben, teljes szeretetról van szó 4471 4701 k 4709; a házastársi
szeretet teljessége megfelel a felelősségteljes termékenység követelményének,
amely emberi élet nemzésére irányultságában túllépi a biológiai rendet 4702; a
házastársi szeleteinek - : hűségesnek és kizárólagosnak kell lenni 4472 4709; -
: gyümölcsözőnek kell lenni 4473; a házasság minden beteljesülése önmagából

1390
 Tém akörök szerinti mutató - L: Isten az embert erkölcsös életre liivja

eredően emberi élet nemzésére irányul 3717 4475 4709; a házassági aktus —:
erkölcsileg jó és méltóságteljes 4475; —: előrelátható meddőség esetén is, amely
nem a házastársak akaratából ered, jogos 3718 4475; a nő anyasága a házastár-
sak közös szülői hivatásának kiváló “részét” jeleníti meg, amelyből a férfi szá-
mára különleges kötelezettség adódik a nővel szemben 4834; \ö. K 9ba (A
házasság természete); K 9bb (A házasság értékei); K 9bc (A házasság céljai).
A szexualitás valóban emberi módon csak a szeretet részeként válik tökéletessé,amely
által a férfi és a nő önmagát halálig tartóan egészen összeköti 4701; a fizikai
teljes odaadás a személyes teljes odaadás jele és gyümölcse kell, hogy legyen
4701; ennek egyetlen “helye” a házasság 4582 4703; a férfi és a nő bekapcsoló-
dása Krisztus jegyes! szövetségébe az egyházzal felmagasztalja a házastársi éle-
tét és szeietetközösséget 4704; vö. K 9ba (A házasság természete); K 9bd (A
házasság sajátossága).
Elutasítottak - : az időleges próbaházasság 3715; —: [Jogos a házasság előtt a nemi
közösülés a házasság szilárd szándéka és bízónyos mértékig már házastársi \on-
zalom esetén] 4582; - : a házasság felbontása 283; - : a vélt özvegy megmaradá-
sa második férje mellett a halottnak hitt első férj visszatérése után 314; —:
laxista felfogások bizonyos testi aktusok bűnösségét illetően 2060 2109 2148-
2150-, a szabadállapotúak közötti paráznaság ('halálos) bűn '835 2148; elutasított
laxista megállapítások a szexualitással kapcsolatos bűnök meggyónásának mód-
jairól 2044k 2150.
Klerikusok és szerzetesek nem köthetnek érvényes házasságot 1809; a nemiség területén
nem jelentéktelen az anyag a gyóntató atya részéről történő kísértésben 2013;
elutasított laxista megállapítások ezen a területen 2026k.
Elutasított a bomoszpcuális kapcsolatok elnéző megítélése és mentegetése 4583; belső
természetük szerint nem rendezettek, és semmilyen módon sem megengedhe-
tők 4583.
Maszturbáiió: L 3c (Jogok és kötelességek a test és a testi jólét vonatkozásában).
Szexuális nevelés A szexuális nevelés jogszerű módjairól 3697; elutasított a koedukáció
3698; tiltottak az erkölcstelen könyvek 1857.
Vö. C 4fd (Az ember szeretetre utaltsága); C 4fe (Az ember mint férfi és nő); C 4g (Az
ember társas természete); G 4ba (A hívók hivatása a szentségre); G 4bb (A
megszentelódés útjai); G 6cc (A világiak küldetése és feladata a házasságban és
a családban); K 9 (A házasság szentsége); L 2e (A szeretet erénye); L 2f (Egye-
sülés Istennel).

L 60. AZ EMBERI ÉLET TOVÁBBADÁSA A HÁZASSÁGΒλΝ

Az utódok értékének megvilágítása 3704k; a szülőt megilleti a döntés a gyermekek szá-

mát illetően 4455; elítéltek azok a kormányrendeletek vagy más köztekintély-
nck azok a rendelkezései, amelyek kodátozni akarják ezt a szabadságot 4711;
vö. L 8 (Az állam rendje).
Az emberi személy különleges !ellege miatt az emberi élet továbbadásának különleges
jellege van 4791; Isten gyümölcsöző szeretetével való tudatos együttműködést
követel a házastársaktól (4324) 4792.
A fogantatás, ill. a zigóta kialakulásának pillanatától kezdve minden egyes emberi te-
remtmény életét korlátlanul meg kell becsülni 4792k (4807); senkinek sincs
joga megölni ártatlan emberi teremtményt 4792.

1391
 Témakörök szerinti mutató - L: Isten az embert erkölcsös életre hívja

Az emberi élet továbbadásának a házastársak házasságban végbemenő sa!átos és kizáró-

lagos aktusa által kell történnie 4792; felelősségteljes szaporodás csak házas-
ságból származhat 4799 4802; azt a nemzést,amelyet nem szívből a házassági
aktus gyümölcsének tekintenek, megfosztják a szükséges beteljesülésétől 4802.
A gyermeknek joga van házasságban, az anya méhében foganni, joga van megszületni
és nevelésben részesülni; csak így képes identitását felismerni,és emberré válá-
sában megérni 4799; a gyermekhez való igazi és tulajdonképpeni jog állítása a
gyermek méltóságával és természetével ellenkezik 4806.
Megengedett a születés előtti diagnosztika, ha az az embnó és az emben magzat életére és
sérthetedenségére tekintettel van, és az egyes embrió védelmére és gondjára
irányul 4794; el kell ítélni a születés előtti diagnosztikát, amennyiben az az
abortusz érdekében történik, vág)‫ ־‬a kényszerítést, hogy valaki önmagát aláves-
se születés előtti diagnosztikának a magzat fejlődési rendellenessége vagy örök-
lőtt betegség elkerülése érdekében 4794.
Megengedett ngyógyászati beavatkozás embrión, ha az az embnó életét és sértheteden-
ségét szem előtt tartja, és nem hoz magával aránytalanul nagy veszélyeket 4795;
megengedhetetlen embnón nem közvetlen gyógyászati beavatkozásokat, kuta-
fásokat és kísérleteket végezni 4796.
Mesterséges szaporodás. Alapvető értékek, amelyek a mesterséges szaporodással vannak
kapcsolatban, a létre hívott emben teremtmény élete és ennek az életnek há-
zasságban történő továbbadásának sajátos jellege 4791; a megtermékenyítés
nemi közösülésen kívüli lehetősége nem !elenti automatikusan annak erkölcsi
megengedettségét 4791; a mesterséges megtermékenyítés nem megengedett
3323 3953; az emlien élet továbbadásában senki számára sem megengedett
olyan módszert alkalmazni, ami a növényeknél és az állatoknál megengedett
4791.
Az in litro nemzett embnók emberi teremtményeknek és jogképes lényeknek tekintem
dók; nem állítható elő kutatások céljából biológiai anyagnak 4797; ember és állat
1 varse!tje között megtermékenyítés kísérlete vagy terve és embnó kihordása
állat méhében ellenkezik az emben teremtmény méltóságával és minden egyes
személy jogával, hogy házasságban és házasságból foganjon és szülessen 4798;
az erkölcsi tisztességnek ellentmond az embriók nemzése ikerbasilás, klónozás
és parthenegenezis (szűznemzés) által, az embriók fagyasztásos eltartása 4798;
egyes kísérletek a kromoszomális és genetikai örökségbe beavatkozni, ellent-
mond az emben teremtmény méltóságának, sérthetetlenségének és identitásá-
nak 4798.
A heterológmesterséges megtermékenyítés ellenkezik a házasság egységével, a házastár-
sak méltóságával, a szülők sajátos hivatásával és a gyermek jogával 4800.
A pótanyaság erkölcsileg nem megengedett 4801.
A homológ mesterséges megtermékenyítés objektív módon eredményezi a házasság ja-
varnak és jelentésének szétválasztását 4802; a technikai eszközök közül csak az
engedhető meg a házasság terén, ami a házassági aktust nem helyettesíti 4803;
a homológ in vitro megtermékenyítés önmagában megengedhetetlen 4803; sem
tén )‫־‬legesen elvégé zni, sem szándékosan törekedni nem szabad anra, ami olyan
aktus kifejeződése és gyümölcse, ami a házasság egységének sajátossága. Az
emben személy nemzését objektíve fosztja meg sajátos tökéletességétől 4803;

1392
 Témakörök szerinti mutató - L: Isten az embert erkölcsös életre hívja

a homológ FIVET-módszert meg kell különböztem! a házasságon kívüli sza-

porodástól 4803.
Az orvosi mesterségnek a házasság aktusának védelmére kell irányulnia 4805.
A biomedikusfejlődés által megkövetelt állami törvényhozásnak az erkölcsi törvény alap-
vető normáira kell irányulnia 4807; ebben széles társadalmi egyetértésre kell
törekedni 4807;ha az állami törvényhozás engedélyezi a technika nem megen-
gedett eljárásmódjait, akkor sürgetni kell ezeknek a törvényeknek megváltoz-
tatását, vagy passzív ellenállási kell folytatni 4807.
Az utódokat cl lehet kerülni az önmegtar tóz tatás által, ha ebbe mindkét házastárs
beleegyezik 3716; megengedett a terméketlen időszakok figyelése, mint termé-
szettől kapott lehetőség 3148 3748 4477k; elutasított a házasságon belüli fo-
gamzásgádás (Jmesterséges es~kö~pk segítségével) 2715 2758-2760 2791-2793 *2795
3185-3187 3634 '3638-3640 3716-3718 *3917a; azok az eszközök, amelyek
közvedenül a fogamzást gátolják meg, sosem megengedettek, mert a nemzés
folyamatának természetes menetét szakítják meg 4478; vissza kell utasítani a
köztekintélyek által a fogamzásgátlás, sterilizáció és abortusz javára hozott in-
tézkedéseket 4711; vö. L 8 (Az állam rendje); az asszony erkölcsi magatartása
konfliktushelyz etben 2715 2758 3634 3718.
Megengedettség kérdése - : a 10!tus interruptus kérdésében 3660-3662; - : amplesus
reservatus kérdésében 3907; elutasított a már megkezdett nemzés szándékos
megszakítása 4476.
Elítélt a sterilizáció és az abortusz L 4d (Test és testi jólét).
Vö. K 9b (A házasság fogalma); L 3c és L 4d (Test és testi jólét).

L 7. A társadalom rendje
A polgári társadalom jog szerint is egyfajta tökéletes társadalom 3168 3170 3685; vö.
C 4gf (A polgári társadalom lényege).
A polgári társadalom célja - : megfelelő életfeltételeket teremteni, amelyet az ember
egyedül képtelen elérni 3165 (4326); - : segíteni az ember természetes betelje-
sedését ('jólétét) 3772 3782 *4326, - : gondoskodni a közjóról, (*azáltal\ hogy az
egyes emberek tevékenységének keretet ad) 3772 *3782 3936 (4342) (4483 4629); a
társadalmi rcndnek és fejlődésének a személyek jólétére kell irányulnia 4326
(4446k 4457 4580 4812 4815); vö. C 4ge (A polgári társadalom célja).
Az em bert alapvető egyenlőség illeti meg a társadalomban méltósága alapján
(‘istenképmássága, ugyanazon természete és eredete alapján) és bisteni hivatása alapján (ca
fajbeli különbségpk ellenére) b3130 '3977 3980 3988 *4329; az emberi méltó-
ság és az ebből adódó jogok*« kötelességek minden embert azonos mértékben
megilletnek *3957 4199 *4326; vö. C 4gg (Egyenlőség és egyenlőtlenség az
emberi társadalomban).
Az emberi társadalomban az egyes ember természetes jogának felel meg hogy a má-
sík embernek kötelessége ezen jog elismerése 3970k 3977.
Az ember egyenjogúsítása a jogok és a földi kultúra javai tekintetében (figyelembe
véve az emberi személy méltóságát), különösen *gy nép politikai függetlensége, ba
nemzeti kisebbségekjogai, caz államban a nők jogai és kötelességei, da tulajdon szétosztása
vonatkozásában *3255 ,13946 3974 c3975 *3976 3988 b3989, a javak gyarapítása
3255; vö. L 5g (Emberi jogok).

1393
 Témakörök szerinti mutató - L: Isten az embert erkölcsös életre hívja

a homológ FIVET-módszert meg kell különböztem! a házasságon kívüli sza-

porodástól 4803.
Az orvosi mesterségnek a házasság aktusának védelmére kell irányulnia 4805.
A biomedikusfejlődés által megkövetelt állami törvényhozásnak az erkölcsi törvény alap-
vető normáira kell irányulnia 4807; ebben széles társadalmi egyetértésre kell
törekedni 4807;ha az állami törvényhozás engedélyezi a technika nem megen-
gedett eljárásmódjait, akkor sürgetni kell ezeknek a törvényeknek megváltoz-
tatását, vagy passzív ellenállási kell folytatni 4807.
Az utódokat cl lehet kerülni az önmegtar tóz tatás által, ha ebbe mindkét házastárs
beleegyezik 3716; megengedett a terméketlen időszakok figyelése, mint termé-
szettől kapott lehetőség 3148 3748 4477k; elutasított a házasságon belüli fo-
gamzásgádás (Jmesterséges es~kö~pk segítségével) 2715 2758-2760 2791-2793 *2795
3185-3187 3634 '3638-3640 3716-3718 *3917a; azok az eszközök, amelyek
közvedenül a fogamzást gátolják meg, sosem megengedettek, mert a nemzés
folyamatának természetes menetét szakítják meg 4478; vissza kell utasítani a
köztekintélyek által a fogamzásgátlás, sterilizáció és abortusz javára hozott in-
tézkedéseket 4711; vö. L 8 (Az állam rendje); az asszony erkölcsi magatartása
konfliktushelyz etben 2715 2758 3634 3718.
Megengedettség kérdése - : a 10!tus interruptus kérdésében 3660-3662; - : amplesus
reservatus kérdésében 3907; elutasított a már megkezdett nemzés szándékos
megszakítása 4476.
Elítélt a sterilizáció és az abortusz L 4d (Test és testi jólét).
Vö. K 9b (A házasság fogalma); L 3c és L 4d (Test és testi jólét).

L 7. A társadalom rendje
A polgári társadalom jog szerint is egyfajta tökéletes társadalom 3168 3170 3685; vö.
C 4gf (A polgári társadalom lényege).
A polgári társadalom célja - : megfelelő életfeltételeket teremteni, amelyet az ember
egyedül képtelen elérni 3165 (4326); - : segíteni az ember természetes betelje-
sedését ('jólétét) 3772 3782 *4326, - : gondoskodni a közjóról, (*azáltal\ hogy az
egyes emberek tevékenységének keretet ad) 3772 *3782 3936 (4342) (4483 4629); a
társadalmi rcndnek és fejlődésének a személyek jólétére kell irányulnia 4326
(4446k 4457 4580 4812 4815); vö. C 4ge (A polgári társadalom célja).
Az em bert alapvető egyenlőség illeti meg a társadalomban méltósága alapján
(‘istenképmássága, ugyanazon természete és eredete alapján) és bisteni hivatása alapján (ca
fajbeli különbségpk ellenére) b3130 '3977 3980 3988 *4329; az emberi méltó-
ság és az ebből adódó jogok*« kötelességek minden embert azonos mértékben
megilletnek *3957 4199 *4326; vö. C 4gg (Egyenlőség és egyenlőtlenség az
emberi társadalomban).
Az emberi társadalomban az egyes ember természetes jogának felel meg hogy a má-
sík embernek kötelessége ezen jog elismerése 3970k 3977.
Az ember egyenjogúsítása a jogok és a földi kultúra javai tekintetében (figyelembe
véve az emberi személy méltóságát), különösen *gy nép politikai függetlensége, ba
nemzeti kisebbségekjogai, caz államban a nők jogai és kötelességei, da tulajdon szétosztása
vonatkozásában *3255 ,13946 3974 c3975 *3976 3988 b3989, a javak gyarapítása
3255; vö. L 5g (Emberi jogok).

1393
 Témakörök szerinti mutató - L: Isten az embert erkölcsös életre hívja

Az emberijogokat az emben társadalomnak védelmeznie kell, és hatékonnyá kell tennie

4551; a táisadalom jogrendjének el kell ismernie a lelkiismeret szabadságát a
vallás kérdésében 4240; az emberek olyan közösségét kell létrehozni, amelyben
fa!c1 , vallásra vagy nemzetiségre való különbség nélkül mindenki emben életet
élhet, szolgaságtól mentesen 4460; a nem, faj, szín, társadalmi helyzet, nyelv
vág)‫ ׳‬vallás m iatt gazdasági vagy kulturális diszkriminációt a személyek alapve-
tó jogaiban megkell szüntetni 4199 4329 4460 4467.
A társadalomban a hatalmi egyenlőtlenségek Istentől valók 3131; a társadalom rendjét úgy
kell alakítani, hogy az emberek közötti jogegyenlőség egyne inkább megváló-
süljön 3973.
Az egyenlőség és a kormányzás feladataiban részvétel mint az emben méltóság és
szabadság formái 4501.
Az egyesületek alapításának !ogát Isten adta 3739k 3771 (3937) 3966; az embernek
joga van saját felelősségére egyesületben tevékenykedni 3947k 3964 3966 3972
3974; ezt a szabadságot a szocialistáknál kodátozzák 3939.
Intézményalapítás·. L 5d (Intézmények).
Üdvözlendő a szakszervezetek létrehozása és tevékenység: 4773.
A társadalmi igazságosság gazdasági vezérelv, amely megköveteli az egyes embertől, ami
a közjó számára szükséges 3732 3737-3741 3774 3941 (4459 4776 4818); a
társadalmi igazságosság megköveteli, hogy a gazdasági növekedéshez mindig
szociális fejlődés is !áruljon 3944 (4441); társadalmi igazságosság mint életfel-
fogás és ösztönzés a (dél-amenkai) népek tökéletes fejlődéséhez 4482; vö. L 11
és L 12 (A tulajdon, ül. gazdaság rendje).
Felszabadítás és struktúraváltás. Az igazságtalanságokkal szembeni küzdelem célja olyan
új társadalmi és politikai rend kell, hogy legyen, amely az igazságosság követel-
ménjeivel egjezik 4774; a szabadság olyan gazdasági, politikai és kulturális
feltételeket követel meg, amelj-ek lehetővé teszik annak tökéletes gyakorlását
4750; a valódi emben szabadság feltételeit meg kell teremteni, és biztosítani
kell 4754; a dél-amerikai struktúraváltás feltétele a politikai reform 4483; a
személyes szabadság figyelmen kívül hagyásával csak sikertelen lehet egy fel-
szabadítási folyamat 4754 4771; vö. C 4gm (Felszabadítás és struktúraváltás).
A felszabadítás (az evangélium értelemében) összeegyeztethetetlen a felebarát iránti gyű-
lölettel, individuálisan és kollektiven is értve, az ellenségek irántival is 4773; az
igazságtalan társadalmi, politikai és gazdasági szeikezct szükséges megváltoz-
tatását kísérnie kell a személyes és kollektív gondolkodásmód megváltozásá-
nak 4633; a keresztény küldetés eredetisége nem a struktúraváltásban van, ha-
nem az ember azonnali megtérésében, amely azután struktúraváltást követel
meg 4481; vö. F 2b (Megtérés és megigazulás); G 3cd (Egyház és evangehzáció).
Fejlődés. A polgári szabadsághoz társadalmi és gazdasági fejlődésnek kell járulnia, hogy
a polgárok emberségük valódi kibontakozásához eljussanak, és a népek közös-
ségében megfelelő helyüket elfoglalhassák 4441; az, amit az emberek tesznek
az igazságosság, testvériség és emben rend eléréséért a társadalmi kapcsolatok-
bán, értékesebb a technikai fejlődésnél 4335; a szabadság a lelkiismect köte-
lességei és a lelki élet értékei az ember fejlődésének beteljesedését igénk 4505;
a világiaknak a maguk módján kell hozzájárulniuk az egyetemes fejlődéshez
4162; vö. C 4ie (Fejlődés); G 6cb (A világiak küldetése és feladata a világban).

1394
 Témakörök szerinti !untató - L Isten az embert erkölcsös életre liivja

Fejlődés és béke. Az ember átfogó fejlődése ('a haladás a kevésbé emberi körűimé-
nyéktől az emberibb komimén yek felé) a béke új neve 4485 '4486; az ember
igaz! fejlődése a békében és az igazságosságban áll 4579; a szolidaritás az út a
l>éke és a fejlődés felé 4818; vö. C 4gc (Igazságosság és béke); C 41e (Fejlődés);
L 5e (A szolidaritás elve).
A fejlődés helytelen felfogásai: az anyagi !avak szükségtelen halmozása valamely mégha-
tározóit csoport érdekében 4811; a fogyasztói kultúra mint az “eldobás” és
“szemét” kultúrája 4812; a szabad verseny nem viszi sikerre a fejlődést 4454;
vö. C 4ie (A fejlődés).
Isten országa számán nagy jelentősége van a fejlődésnek, amennyiben az az emben
társadalom !óbb rendjéhez tud hozzájárulni 4339; az evangelizálás és az emben
haladás, 111. fejlődés és felszabadítás között szoros kapcsolat van 4579; az evan-
gelizálás nem jelenti az igazságosság, felszabadítás, fejlődés és béke elhanyago-
lását, sót azokat támogatja 4579; vö. C 41e (A fejlődés); G 3cd (Egyház és
evangelizáció).
A béke - : az igazságosság múve 4486; - : szüntelen feladat 4487;—: a szeretet gyümöl-
cse, az emberek közötti igazi testvénség kifejeződése 4488; nem előre kitalált,
hanem —: el kell érni 4487; —: állandó fáradozással kell megvalósítani 4468; -
: a béke lelkületével, eszményeivel és müveivel kell építeni 4422; a béke nem
egyszerűen háborúmentesség 4468; a hiteles béke küzdelmet, leleményességet
és tartós vívmányokat foggal magában 4487; az egyház által !)éke hirdetésének
be kell lépnie a világba 4162; az egyház tisztességes harcot ajánl a társadalmi
igazságosságért és szolidaritásért 4773; a keresztény nem mindenáron pacifis-
ta, hiszen képes harcolni; de a háborúnál előbbre tartja a békét 4489; a párbe-
széd és a pártok megegyezésének útját választja 4773; vö. C 4gc (Igazságosság
és béke); G 4bf (A hívók feladata a világban).
Ahol nincs társadalmi béke az igazságtalan társadalmi,politikai, gazdasági és kulturális
egyenlőtlenségek miatt, ott az Úr békéjét utasítják vissza, sót magát az Urat
4488; a békével ütközik az emberek és nemzetek közötti igazságtalan egyenlőt-
lenség 4486; vö. C 4gc (Igazságosság és béke).
A gazdagok es^kö^ei és hatalma nem növekedhetnek, a szegények nyomora és az elnyo-
mottak szolgasága nem lehet még keményebb 4454; a szegénység gyengíti az
emben szabadságit 4331.
Az egyház elkötelezettsége a szegények mellett. C 4ke (A szegények); G 7ad (Az egyház és a
szegények).
Az erőszak sem nem keresztényi, sem nem az evangélium szerint való 4489; nem vezet
a felszabaduláshoz 4772; aki a reformok útját visszautasítja és a “forradalom
mítoszát” pártolja, az “totalitárius” rendszer létrejöttét is segíti 4774; a hatalmi
csoportok által gyakorolt elnyomás elkeriilhetedenül forradalom és háború esi-
rá!a 4486; a forradalmi mozgolódások újabb igazságtalanságokat szülnek 4453
4774; erőszakkal csak merev és látszólagos béke érhető el 4487; elutasított - :
az osztályban marxista elmélete (3170) 3937 4508 (4628) (4735k) 4773; - a
terroristák és gerillák szörnyű és megállíthatatlan erőszaka; a bűncselekmény
semmi módon nem igazolja a felszabadítás útját 4630; el kell ítélni a jómódúak
szegényekkel szembeni erőszakát, a rendőrség önkényeskedését a polgárok fe-
lett, és az erőszak alkalmazásának minden foimáját 4772; vö. C 4gc (Igazságos-
ság és Iréke); C 4gm (Felszabadítás és struktúraváltás).

1395
 Témakörök szerinti mutató - L: Isten az embert erkölcsös életre lűvja

Társadalomtanok is társadalmi rendszerek. Az egyház tácadalmi tanításának alapelveiból

mindenki világosan láthatja, hogy az adott rendszer az emben méltóság köve-
telménveivel egvezik-e vagy sem 4770; vö. C 41 (Modem társadalomtanok és az
egyház társadalmi tanítása).
Helytelenített a liberalizmus (és annak indáidualizmusa) 3772 3937 3940k 4451 (4454)
(4330) 4463 4509 4766; vö. C 41c (Liberalizmus).
Kapitalizmus C 41d.
Kollektinzmus C 41b.
Marxizmus: C 41b.
Szodalizmus·. C 41b
Kommunizmus: C 41b.
Visszautasított tanítás az, amely vallás nélküli társadalmat akar felépíteni, és a polgá-
rok vallásszabadsága ellen küzd 4162.
Vö. C 4fb (Az ember méltósága); C 4gb (Testvériség, szolidaritás és szeretet); C 4gc
(Igazságosság és béke); C 4gd és L 5c (Közjó); C 4ge és C 4gf (A polgári
társadalom célja és lényege); C 4gg (Egyenlőség és cgyenlódenség a társada-
lomban); C 4gl (Az emberi bűn miatti zavarok a társadalomban); C 4gm (Fel-
szabadítás és struktúraváltás); C 41e (Fejlődés); C 4kd (Az emben nem vészé-
lyci és problémái); C 4ke (A szegények); C 41 (Modem társadalomtanok és az
egyház társadalmi tanítása); D 4c (Bűnös struktúrák a társadalomban); G 7ab
(Egyház és táisadalom); L 5b (A társadalom és felelőssége); L 5d (Intézmé-
nyék); L 5e és L 5f (A szolidantás és a szubszidiaritás elve); L 8-13 (Az állam,
az embenség családjának, a munkának, a tulajdonnak, a gazdaságnak és a kul-
túrának a rendje).

L 8. Az állam rendje
Az ember öregebb, mint az állam, ezért nem az ember van az államért, hanem az állam
van az emberért ('/jgy elutasított ennek az elvnek túlságosan liberális magyarázata) 3265
3728 J3772 3949. *
Az emben tönény ugyanazt eiedményezi a társadalomban, amit a természettörvény az
egyes emberben 3248; az emben törvénynél az állami hatalom előírásairól van
szó, amelyek olyan dolgokat rögzítenek, amelyek nem közvetlenül a természet-
törvényből következnek 3248; vö. L le (Az ész parancsa‫ ־‬mint természettör-
vény).
Az állami tekintélye szükségessége,jogszerűsége és korlátái. C 4gh (Tekintély a társadalom-
bán).
A z állam társadalmi életbe való beavatkozásának elvet A politikai tekintély gyakorlásának
egyetlen célja a közjó lehet 3940 3983 (4342) 4483 (4629); vö. C 4gd és L 5c (A
közjó).
Az állam legfőbb feladata lehetővé termi a polgárok számára jogaik és kötelességeik
gyakorlását 3985; a polgárok lehető legnagyobb részének valódi szabadságban
részesüüiie kell a közügyekből 4331; a részesedés mechanizmusainak megte-
remtése és a lakosság jogos képviseletének támogatása 4484; egyenlőség és a
kormányzás feladataitól való részesedés mint az emberi méltóság és szabadság
formái 4501; a legfőbb emben jogoknak szerepelniük kell az államok alkotmá-
nyaiban 3986; minden koimánynak el kell ismernie a személy és a család alap-
jogait, valamint a közjó követelményeit 4342; a polgárok ehdegenítheteden jo-

1396
 Témakörök szerinti mutató ■ L Isten az embert erkölcsös életre hívja

gaités szabadságait !ogi normákkal hatékonyan és tartósan biztosítani kell 4483;

a hívók és nem hívók közötti diszkrimináció, amelyet egyes államok vezetői
bevezetnek, az emben személy alapjogainak figyelmen kívül hagyását jelenti
4321; a hívók számán cselekvési szabadságot követel meg az egyház 4321; az
államok vezetőinek bűnös tédensége 4772.
A polgári társadalomnak jqgavan a neveléshez de nem abszolút módon és nem a család
jogait megelőzve 2891k 3685 3690-3696; nincs joga felbontani a házasság kö-
telékét (‘még ajogszerű és természetes házasságot sem) 2992 (3190-3193) '3724; az
államnak a termelőeszközök birtoklásához joga van 3951;nem szüntetheti meg
a tula|don- és az öröklési jogot 3728.
Λ születések számának növekedése a polgárok felvilágosítására és az intézkedésekre
ösztönözheti a közhatalmat, de az edcölcsi törvények előírásait és a házastársak
szabadságát meg kell ónzni 4455.
A polgárokat megilleti - : az államforma megválasztása és annak szabályozása 3173
3253k; - : államuk vezetőit megválasztani 3982; - ; a közösségi lét ügyeiben
tevékenyen együttműködni (ü~ emben személy méltósági alapján a nőket is megilleti)
3174 3968 '3975k; - : szakszervezetekbe belépni 3740 3937.
A szubszidiaritás elie: L 5f, a közhatalomnak el kell kerülnie a javak korlátlan államosí-
tását és a könnyelmű gazdasági terveket 4454; a közbülső szervezeti formák
szabad tevékenységét jogi szabályok révén hatékonyan és tartósan biztosítani
kell 4483.
Elutasított megállapítások, amelyek az államhatalomnak kodátlan hatalmat engednek
át 2939 3782k 3785; a köztekintélynek alá1endelt|e1 felett nincs közvetlen ha-
talina (3272) 3722 3760-3765; sem az államnak, sem a politikai pártoknak nem
tartozik hatáskörébe, hogy valamilyen ideológiát igyekezzenek az emberekre
ráerőltetni olyan eszközök alkalmazásával, amelyek lelki terrort jelentenek 4503;
cl kell ítélni - : ártatlanok meggyilkolását a köztekintélyre hivatkozva 3790; - :
a politikailag másként gondolkodók vagy gyanúsak kínvallatását, üldözését és
ideológiai okokból a közéletből való kizárását 4629; - ; a rendőrség önkényes-
kedését 4772; - : kényszerítő intézkedéseket a fogamzásgátlás, sterilizáció és
abortusz érdekében 4711; a társadalmat vagy a köztekintélyt nem illeti meg a
jog egyesek életét megtartani, másokét pedig elvenni 4552;megengedett a vilá-
gi hatalom számára a halálos ítélet végrehajtása , amennyiben azt nem gyűlölet-
ból hozta, hanem bírói ítélet alapján és körültekintő eljárással 795; vö. L 4d (A
felebarát teste és testi jóléte); L 5g (Emberi jogok).
Az államhatalom nsszaéléseivel szembeni ellenállás elvei (‘nem tanácsolt a lázadás, belutasított
a zsarnokg)ilkosság) b1235'3132 '3170 3252k 3775k 4453; erőszak alkalmazása a
nyilvánvaló és hosszantartó erőszakhatalom ellen, amely megsérti az emben
személy alapjogait, és súlyos károkat okoz egy állam közjóléte számára 4453.
Állam és egyház G 7ba; a nemzeteknek az egyház szabadságát küldetése beteljesítésé-
hez el kell ismerniük 4342.
Vö. C 4gd és L 5c (A közjó); C 4gh (Tekintély a társadalomban); L le f (Lelkiismeret és
tekintély); L 5g (Emben jogok); L 5h (A tácadalmi normák alapja Istenben); L
7 (A társadalom rendje); L 11 (A tulajdon rendje).

1397
 Tém aköök szerinti mutató - L Isten az embert erkölcsös életre lűvja

L 9. Az em b eriség családjának rendje

Az emberi méltóság és az ebből eredő jogok minden népet azonos mértékben illetnek
meg 4199; az összes nép fty‫ ׳‬közösség, egy az eredetük és egy a végső céljuk:
Isten 4195; vö. C lh (Isten mint a világ célja).
Azt hogy az emberek és népek önmagukat egymással összekapcsoltnak tekintik, er-
kölcsi értéknek kell tartani 4817; a kölcsönös kapcsolat az értékek uralkodó
rendszereként és erkölcsi kategóriáként a mai világban (gazdaságban, kultúrá-
bán, tudományban, közigazgatásban, vallásban) elfogadott 4817.
A társadalmi !avaknak mindenki javát kell szolgálniuk 4448 4818; a személyek azonos
méltósága, a társadalmi igazságosság, valamint a társadalmi és nemzetközi béke
emberibb és igazságos életkörülményeket követel; a népek közötti túlságosan
nagy‫ ׳‬egyenlőtlenségeket le kell rombolni 4329.
A világméretű kölcsönös függőségből következik, hogy a közjó egyre több olyan jogot
és kötelességet foglal magában, amelyek az egész emberi nemet érintik 4326; a
társadalmi csoportoknak az egész embenség közérdekére tekintettel kell lenni
4326; a gazdasági támogatások nyújtása nem függhet a fogunzásgátlástól, ste-
rilizációtól és abortusztól 4711.
Az együttérzés (szolidaritás) a népek számára út a békéhez és fejlődéshez 4818; az együttmü-
ködés mint az emberek és népek közötti együttérzés (szolidaritás) aktusa 4818;
az egyes emberek fejlődésének az emberi nem fejlődéséhez kell kapcsolódnia
(‘hogy minden ember emberibb életfellételekhezjnsso/i) J4447 4458;ezért ú| humaniz-
musra kell rátalálni 4447 4457; minden embernek le kell küzdenie a nemzetek
és fajok közötti viszályokat, és belülről kell megerősítem a jogos emberi sző-
vétségeket 4342; a keresztényeknek és muszlimoknak közösen kell védelmez-
niük és támogatniuk minden ember érdekében a tácadalmi igazságosságot, az
erkölcsi értékeket, a békét és a szabadságot 4197; államközi béke a leszerelésre
való törekvés által 3991 4422.
Mindenki érdekévé vált az az igény, hogy kialakuljon egy rilágméretu közösség 3956 3992k;
az emberek olyan közösségét kell létrehozni, amelyben fajra, vallásra vagy nem-
zetiségre való különbség nélkül mindenki emberi életet élhet 4460.
Az egész embenség egyetemes közérdeke egy gér~ világra kiterjedő tekintélyt igényel
3992k 3995; az Egyesült Nemzetek Szervezete mint a modem civilizáció és
világbéke kötelező útja 4421.
Bármely nép követelhet maga számán politikai függetlenséget 3255 3976.
Vö. C 4gb (Testvériség, szolidaritás és szeretet); C 4gc (Igazságosság és béke); C 4gd
és L 5c (A közjó); C 4gj (A népek egyetemes közössége és nemzetközi intéz-
mények); C 4gk (A népek jogai); C 41c (A fejlődés); C 4kd (Az emben nem
veszélyei és problémái); C 4ki (Keresztény humanizmus mint igaz humaniz-
mus); L 5e (A szolidaritás elw).

10. A munka rendje

L 10a. A z e m b e r m in t a m u n k a alanya

A munka !elentóségének elsődleges alapja az ember mint annak alanya 4690; a munka
szolgálja az embert, nem az ember a munkát 4690k; a munka az ember számára
érték, mert az ember ezáltal nem csak a természetet alakítja át, hanem még
emberibbé válik 4335 4338 4692; szubjektív jelentősége felülmúlja objektív

1398
 Tcmaköiök szerinti mutató - L: Isten az embert erkölcsös életre hívja

értelmét 4690; minden munkát annak a személynek a méltósága alapján, aki azt
elvégzi, nagyra kell becsülni 4690; a pnmitív kapitalizmus tévedése, hogy az
emberrel eszközként és nem munkája valódi méltósága alapján bánik 4691.
Vö. C 4i (Az emben tevékenység); L 3d és L 4e (Munka és anyagi |avak).

L 10b. A t ó k e a m u n k a sz o l g á l a t á b a n

A munkának nagyobb jelentősége van, mint a tőkének 4693 4695; ez az elv közvetle-
nül a termelési folyamatot érinti: a munka a fő termelő ok, a tőke csak eszköz,
1 1 1 . eszköz-ok 4693.
A tőke nem választható cl a munkától, sem a munka nem kerülhet ellentétbe a tőkével
4695; a munka és a tőke közti ellentétet meg kell szüntetni 4695.
A birtoklási, különösen a termelőeszközökét, munkával kell megszetezni, hogy a munkát
szolgálja; a termelőeszközöket nem szabad olyan tőkének tekintem, amely a
munkával ellentétben áll 4697.
Vö. L 11 (A tulajdon rendje).

L 10c. A BÉRM U NK A

A bérmunka önmagában nem jogtalan 3733 (3938); a munkát nem szabad árunak
tekinteni 3935; a munkaszerződésnek tekintetbe kell vennie az emben személy
méltóságát 3935k; a munkavállalót nem szabad értelem és szabadság nélküli
dolognak tekinteni 3974; javasolt kollektív szerződéssel és a munkások egyet-
értésével szabályozni a munkaszerződéseket 3733 3938 3947k; a polgároknak
joga van belépni szakszervezetbe 3740 3937; üdvözlendő a szakszervezetek
létrehozása és tevékenysége 4773.
A munkabér jogos mértékének elvei (köztük ‘a család létfenntartása, ba vállalat gazdaság
helyzete, ca közérdek) (*3266) 3269k '3271 (*3726) 3733 '3735 3736 ‘3737 3773
3935 'b‘3938 3944k ‘3946 '3964.
Vö. L 10a (Az ember mint a munka alanya).

L 11. A tulajdon rendje

Igazságosság a keresetben és a birtoklásban. A birtokláshozés a tulajdon hoz való jog az isteni
és a természetes törvényen alapul 3133 3265k 3271 3726 (3728) 3771 3935
3938 3943 3949-3951 3965; a magántulajdon joga 4696; az emberi személy
méltóságát szolgálja 3950 3965; mint az ember alapjoga különösen hangsúlyo-
zott az elnyomott népek esetében 773 1495 2746; soha nem tekintette a keresz-
tény hjgyomány abszolútnak és sérthetedennek a tulajdonjogot 4696; elutasí-
tott megállapítások, amelyek vitatják a bűnös ember birtoklási és tulajdonjogát
1121-1125 1154k 1165 1230; a birtoklás nem áll az ember üdvösségének útjá-
bán 797.
A birtok|0 gnak egyéni és társadalmi jellege van (3267) 3726 3728 3773 3935 3938 3942
3952 3965 4696; a társadalmi jelleg előbbre való 3942 4449k 4696; minden
embernek joga van megjcapm a földtől azt, amire szüksége van; ehhez a sza-
bályhoz van alárendelve minden további jog a tulajdonjog is 4448; a magántu-
lajdon senkinek nem adja meg azt a jogot, hogy az lehessen számára a legfőbb,
és semmilyen körülménynek ne legyen alárendelve 4449; senkinek sem szabad
a maga kizárólagos használatára fenntartania a szükségleteit meghaladó java-
kát, miközben mások még a létfenntartáshoz szükséges javakkal sem rendel­

1399
 Tóinak ölök szerinti mutató - L: Isten az embert erkölcsös életre hívja

keznek 4449; semmilyen módon nem megengedett,hogy a polgárok túlzottan

nagy bevételeiknek, amelyeket népük eszközei és munkája állított elő, nagy
részét csak saját előnyükre külföldön fektessék be 4450; a gazdagoknak, mint a
szegények védelmezőinek, készeknek kell lenniük megosztani azokkal, amit
birtokolnak 4818; a közjó bizonyos esetekben igényli a földbirtok kisajátítását
4450; el kell kerülni mind az inát 1!dualizmust, mind a hkollekt1n^must ' b3726
'3741 '4330 Λ4766; a kommunizmus aláássa a tulajdon jogát 2786.
A birtoklástól megkell különböztetni a javak használatát 3267 3727; az (anyagi) javak
használata, a mely javakat Isten mindenki használatra teremtett, minden em-
bért megillet 3267 3942 3951 (4448); a visszaélés vagy a nem használat által
nem szűnik meg a tulajdonjog 1126k 1137k 1166 1168 3727; a köztekintélv
nem szüntetheti meg a birtokjogpt, hanem csak szabályozhatja annak használa-
tát, és a köz érdekével összhangba hozhatja 3271 3728 3935k.
A birtoklást, különösen a termelőeszközök birtoklását, munkával kell megszerezni, hogy
azok a munkát szolgálják. A termelőeszközöket nem szabad olyan tőkének
tekintem, amely szemben áll a munkával 4697; a termelőeszközök államosítása
nem zárható ki 4697; a (tóke) termelőeszközeinek egyszerű elvétele nem elég
ahhoz, hogy államosításuk megfelelő módon történjék 4698; a termelóeszkö-
zök állami tulajdonba vétele a kollektivizmus tana szennt még nem jelenti azt,
hogy a tulajdon valóban társadalmivá vált 4699; a köztulajdonba vétel feltétele,
hogy mindenki teljes joggal társtulajdonosának tekinthesse magát annak a nagy
“munkahelynek,” amelyben másokkal együtt dolgozik 4699.
A tulajdonszerzés jogcíme - : azon dolog birtokbavétele, amely senkihez sem tartozik
3730; - : megmunkálás (úgy, hogy a dolog újnak nézzen ki, vagy értékesebbé
váljon) 3730; —: személyes munka ('ami nszpnt nem az egyetlenjogaid) 3265 3268k
3731 '3732 3773 (3945); a jogos bér problémája: L 10c (A bérmunka); - : az
öröklés joga ('amit az állam nem szüntethet meg) 1122k '3728; —: az elbirtoklás,
feltéve, hogy jóhiszeműségből történik 816.
Birtoksértés. Isten a lopást és a rablást tiltja 3133; az egyház a hajótöröttek fosztogatóit
mint testvérgyilkosokat kiközösíti 706; elutasítottak a laxista megállapítások,
amelyek - : a lopásnak kedveznek 1368 2136—2138, - : az egyházi kötelezettsé-
gek teljesítésében az igazságossággal ütköznek 2028-2030 2040-2042 2053-
2055 2063 2147 (2154)·, - : a bírói megvesztegetést jogosnak tart|ák 2046\ - : a
!óvátétel kötelezettségét tagadják 1115 2040 2053 2138k.
Üzleti igazságosság. Kölcsönből nem szabad nyereségre várni, 'kivéve jegeim alapján 2546
'2548 3105; jogcímen szerzett nyereség 2743 3106k; elvek a megengedett nye-
reség mértékének meghatározásához 3108k.
A kamalszedés meghatározása: nyeieségre törekvés egy dolog használatából adódóan,
amelynek nincs hozadéka, nincs benne munka, ráfoidítás, kockáztatás 1442
(2546); elutasított - : kamatszedés ‘és hasonló szerződések 280k 716 747 ‘753 ‘764
906 2062 ‘2140 2141k 2722-2724; - : váltóügyletek 1981k; megengedett üzle-
tek (különösen a ' Montes pietatis) 828 1355-1357 ‘ 1442-1444 2548-2550.
Vö. C 4gd és L 5c (A közjó); C 41a (Az egyház társadalmi tanítása); L 4e (Jogok és
kötelességek a munka és az anyagi javak vonatkozásában); L 4f (Felelősségiéi-
jes bánásmód a világgal); L 5e (A szolidantás elve); L 10b (A tőke a munka
szolgálatában); L 12 (A gazdaság rendje).

1400
 Témakörök szerinti mutató - L: Isten az embert erkölcsös életre liivja

L 12. A gazd aság rendje

Minden embernek joga van megkapnia a földtől, amire szüksége van; ennek a norma-
nak van alárendelve minden további jog, a tulajdonhoz cs a szabad kereskedéshez
való jog 4448.
Λ közhatalom feladata elkerülni a javak korlátlan államosítását k.%a gazdaság könnyel-
mű tervezését 4454.
A szabad kereskedelem önmagában nem tartalmazza az igazságosság törvényét. Azoknak
az áraknak, amelyek szabad közmeggyezjs alapján jönnek létre, jogtalan követ-
kezményei lehetnek (liberalizmus) 4463; a szabad keieskedelem normája már
nem elegendő, ha azt minden nép közötti állami kapcsolatok szabályozásánál a
gazdasági helyzet különbségének mértékétől függetlenül alkalmazzák 4463;
hasznos viszont, ha a felek gazdasági helyzete nem különbözik túlságosan egy-
mástól 4463; meg kell szüntetni a népek közötti túlzott gazdasági különbség^-
két 4329; azoknak a feleknek a megállapodása, akik anyagi feltételeikben túlsá-
gosan különböznek egymástól, nem elégséges ahhoz, hogy a szerződések méltá-
nyosságát garantálja 4464; a szabad megállapodás törvényét természetjog sza-
bályozza 4464.
A szigorú kapitalizmus felfogását szüntelenül át kell dolgozni, hogy az emberi jogok
figyelembe vétele erősödjék 4698; a szabad verseny nem hoz minden további
nélkül fejlődést 4454; a versenyt olyan intézkedésekkel kell kodátozni, amelyek
által az valóban jogszerű, erkölcsös és emberhez méltóvá válik 4465; a fejlődés
nem csak a gazdaság növekedését jelenti 4447; a társadalmi igazságosság meg-
követeli, hogy a gazdasági növekedést szociális területen is fejlődés kísérje 3944
(4441); a javak és szolgáltatások egyszerű halmozása nem eredményez emberi
boldogságot 4811; a pnmitív kapitalizmus tévedése, hogy az emberrel eszköz-
ként és nem munkája valódi méltósága alapján bánik 4691.
Elutasítottak azok a felfogások, amelyek szerint a gazdasági fejlődés támogatásához
legfőbb ösztönző a nyeieség, a szabad verseny a gazdaság legfőbb normája, a
termelőeszközök tulajdonlása pedig kodádan, táisadalmi kötelezettség nélküli
abszolút jog 4451; elutasított - : féktelen liberalizmus 4451; - ; “a finánctóke
nemzetközi imperializmusa” 4451.
Vö. C 4gd és L 5c (A közjó); C 4gj (A népek egyetemes közössége és nemzetközi
intézmények); C 4ie (A fejlődés); C 4kd (Az emberi nem fenyegetettsége és
problémái); C 41 (Modern társadalomtanok és az egyház társadalmi tanítása);L
7 -1 1 (A társadalomnak, az államnak, az embenség családjának, a munkának és
a tulajdonnak a rendje).

L 13. A kultúra rendje

A modern civilizáció felépítésének szellemi elvei csak az Istenbe vetett hiten nyűgöd-
hatnak 4424; jézus olyan követésre szólít fel, amely az egész embert, minden
embert és az egész világot magába foglalja 4614; az emben kultúrát, ill. a kultú-
rákat evangclizálni kell, és ezáltal kell újjászületniük 4576 4578; az igazi fejlődés-
nek az Isten és a felebarát iránti szemtelen kell alapulnia 4815; a keresztényeknek
a szeretet azon civilizációját kell megvalósítaniuk, amely az evangélium egész éti-
kai-kulturális örökségét összefogjál ja 4776 (4815); a fogyasztói kultúra mint az
“eldobás” és a “szemét” kultúrája a fejlődést alapvetően helytelenül fogja fel
4812.

1401
 Témák ölök szerinti mutató - L Isten az embert erkölcsös életre lűvja

Keresztény humanizmus mint igazi humanizmus: C 4ki.

Az ifjúság feladata az életnek szüntelenül értelmet adni, a kultúrákat és a szellemiséget
megújítani; az élet újraaktualizálásává válni 4491.
Az embereket, különösen a fiatalokat a szív kultúrájára kell neveim 4331; nevelői mun-
ka 4776.
A módszeies kutatásban minden tudományágnak az eikölcsi normák szerint kell eljár-
ma 4336.
Vö. C lic (A földi dolgok autonómiája); C 41 (Emben tevékenység); C 41d (Emben
kutatások és tudományok); C 41e (A fejlődés); C 41 (Modern társadalomtanok),
G 3cd (Evangelizáció és kultúra); G 7ae (Egyház és kultúra); L leb (A lelkns-
meret alakítása); L 2e (A szeretet erénye); L 2f (Egyesülés Istennel); L 5b (A
társadalom és felelőssége); L 5h (A társadalmi normák alapja Istenben); L 7 (A
társadalom rendje); L 9 (Az emberiség családjának rendje).

L 14. Az egyház rendje

Az egyház rendező elveit és az ebből adódó kötelességeket az egyházról (G) és az
egyházi szolgálati hivatalról (H) szóló fejezetekben tárgyaljuk.
Vö. G 3ab (Egyházi egység mint egység a sokszínűségben); G 3ad (Egyház az egyhá-
zakból és egyházakban); G 3ae (Az egyház mint jogilag felépülő társadalom);
G 4a (Egyházhoz tartozás); G 4b (A hívók közösségének hivatása és küldeté-
se); G 4bg (A hívók és az egyház tekintélye); G 5 (A világiak az egyházban); G
7 (Az egyház viszonya az emben nemhez, a társadalomhoz, a kultúrához, az
államhoz és a nemzetközi intézményekhez); Η 1 (Az egyházi rend eredete és
sajátossága); H 2 (A püspökök pásztori szolgálata); H 2a (Az egyház joga az
engedetlenség büntetése); L 2c (A hit erénye); L 2f (Egyesülés Istennel: ke-
resztény engedelmesség Isten és az egyház parancsaival szemben).

M. ISTEN BETELJESÍTI ORSZÁGÁBAN A VILÁGOT ÉS AZ

EM BERT

1. Isten országának kezdete a történelemben

M 1a. I s t e n o r szá g a K risztusban k e z d ő d ö t t m eg

Isten országa - : Isten maga vetette meg alapjait a földön, és tovább kell terjednie, míg
Krisztus be nem teljesíti 4123; - : rejtetten már itt van a földön, és az Úr
második eljövetelekor beteljesedik 4339; a világot Krisztus megszabadította a
bűn fogságából, hogy Isten akarata szerint átalakítsa és beteljesítse 4302; a hely-
reállítás mindenekelőtt Krisztusban és a Szentlélek elküldésében kezdődött meg,
és a Lélek által folytatódik tovább az egyházban 4168; vö. B 3b (Isten Lelke a
teremtésben és az üdvtörténetben); G lbe (Az egyház, a Szentlélek műve); a
földön zarándokló keresztények közössége közelebb visz Jézushoz 4170; Knsz-
tusban van az egész emberi történelem kulcsa, középpontja és célja 4310.
A felmagasztalt Úr - : szüntelenül munkálkodik a világban, hogy az embereket az egy-
ház által dicsőséges élete részeseivé tegye, azáltal, hogy testével és vérével táp-
lálja őket 4168; vö. K 5ec (Az euchansztia hatása a hívőkre).

1402
 Tcm akónk szerinti mutató - M: Isteu a világot és az embert kiteljesíti oczágákan

Elutasított a millenarizmus, avagy kiliazmus megállapítása: [Krisztus az utolsó ítélet

előtt látható módon eljön a világba, hogy uralkodjon] 3839; elutasított: [Az
idők végén történő eljövetel az Atyának tulajdonítható] 757.
Vö. C 4fh (Krisztus, a tökéletes ember); C 5d (Isten és Krisztus oiszága mint a törté-
nelem célja); D 7ba (A bűnök megbocsátásának szerzője); E 2bb (Krisztus
működése az emberek között); E 2fc (Isten országának beteljesedése és átadá-
sa); E 3a (Krisztus, az üdvösség közvetítője); E 3bc és E 3bd (Krisztus papsága
és királysága); G 2bb (Az egyház és Isten országa).

M 1b. A z a r á n d o k e g y h á z e s z k a t o l o g ik u s je l l e g e

Az egyház a mennyei Jeruzsálem felé tart, és a földi liturgiában a mennyei liturgia

elóízéból részesül 4008 4171; a liturgiában Krisztus második eljövetelét vátja
az egyház 4008; az eudiarisztiában az örök dicsőség záloga adatik meg 1638
4047 (4168 4338); vö. G 3ab (Egyházi egység a sokszínűségben); G 3b (Az
egyház szentsége); ) l a (A liturgia lényege); K 5ec (Az euchansztia hatása a
hívőkre); a zarándok egyház —: Krisztusban növekszik, és Isten vezeti, míg el
nem jut az örök dicsőség beteljesedéséig 4190; - : csak a mennyei dicsőségben
fog beteljesedni 4168 (4179) 4190 (4332 4340); \rö. G lb f (Az egyház betelje-
sedése); - : a prófétákkal együtt várja a beteljesedés napját 4198; - : a világ
beteljesedéséig szentségeiben és intézményeiben ennek a világnak az alakját
viseli magán 4168; - : a teremtmények között él, akik a beteljesülést várják
4168; vö. G 2bb (Az egyház szentségi mivolta: egyház a világban); G 3bb (Szent-
ség és bűn zarándok egyházban); az Úr eljöveteléig egyesek zarándokolnak a
földön, míg a holtak tisztulnak, vagy' megdicsóülten Istent szemlélik 4169; \ö.
M 2bc (Az ember megtisztulása); M 3bb (Isten látása; a keiesztény ember te-
ménnyel teke tart a feltámadás felé) 4322; vö. L 2d (A remény erénye).
A világ megújulását elóvételezi az egyház szentsége 4168; Isten népe szentségének
gyümölcseit számos szent élete mutatja 4166; vö. G 3b (Az egyház szentsége).
lis~kütologtkns hit ésföldi wlóságok. Az eszkatologikus remény új mozzanatok által segíti
az evilági feladatok teljesítését 4321 4334 4339 (4343); örök életbe retett re-
mény nélkül megsérül az ember méltósága, és megoldatlan macid az élet és
halál, bűn és fájdalom 1e!tékre 4321; a lut a létezés eszkatologikus értelmezése
4492; az a keresztény, aki evilági kötelességeit eljövendő élete miatt hanyagolja,
veszélybe sodorja örök üdvösségét, és megkerüli a valóságot 4343; a világiak
feladata Isten országát keresni az evilági dolgok végzésében és Isten akarata
szerinti rendezésében 4157; Isten országa történelmi megvalósulásokon megy
keresztül, de nem merül ki bennük 4614; vö. C 4ic (Az emberi tevékenység
rendje); C 41j (A keresztények és az emberi tevékenység); G 4bf és G 6 cb (A
hívók, ill. világiak feladata a világban); L 2d (A remény erénye).
A földi fejlődésnek Isten országi számára nagy jelentősége van, amennyiben az embe-
n társadalom jobb rendjéhez képes hozzájárulni 4339;vö. C 4ie (Emberi fejlő-
dés).
A szentek közössége segítség, kiengesztelődés, közbenjárás és jótétemények kölcsönös
közlése a hívók között, akik vagy már eljutottak a mennyei hazába, vagy a
tisztítótűznek adták át ókét, vagy még a földön zarándokolnak, és akik egyetlen
polgársággá nőnek össze 3363; az élők a holtakkal közösségre tudnak lépni
Knsztusban 4318; a szentekkel való közösség Krisztussal kapcsol össze 4170;a

1403
 Témakörök szerinti mutató - M: Isten a világot és az embert kiteljesiti országában

földi és a mennyei egyház hívei —: különböző mértékben és módon vannak

közösségben ugyanazon isteni és felebaráti szeretetben, és ugyanazt a dicsőítő
éneket zengik Istennek 4169; - : Krisztus Lelkében nőnek hozzá az egyetlen
egyházhoz, és Benne vannak összekapcsolva egymással 4169; - : a lelki javak
közvetítése által erősödnek az egységben 4169; a földi és mennyei polgáiság
egymásba fonódása csak a hitben érthető meg 4340; vő. F 2cd (A Szentlélek
ajándékai); G 2bb (Egyház és Isten országa); G 3ab (Egyházi egység a sokszí-
nűségben); G 3ac (Az egyetlen egyház a kanzmák sokaságából épül fel); G 3b
(Az egyház szentsége); J la (A lituigia lényege).
A hitvallások hite a szentek közösségében 19 26-30; az elődöknek a szentek közössé-
gében való hite megerósíttetik 4171; az egyház mindig ápolta a holtak emlékét,
és közben!áró imát végzett értük 4170; az euchansztia mint az élők és holtak
közösségének szentsége: K 5ed.
A szentek - : közbenjárnak az embeiekért 1821 1867 2187 4169k; - : Krisztus által
jótéteményeket eszközölnek ki Istentől 4169k;vö. E 6 d (Az emberek részese-
dése Jézus Krisztus művében); —: a Krisztussal való tökéletes egyesülés vág)‫־‬
az életszentség útját mutatják meg 4170; a szentek oltalma 3363; a mennyor-
szág szentjei Krisztussal való egységük által megerősítik szentségében az egy-
házat, megnemesítik a földi istentiszteletet, és hozzájárulnak az egyház épülé-
séhez 4169; vö. G 3b (Az egyház szentsége); G 4ba (Meghívás a szentségre); J
ld (A liturgia alanyai); az apostolok és a vértanúk Krisztusban való tanúságuk
által szorosabban kapcsolatban vannak velünk 4170; Jézus megdicsóült anyja, a
beteljesülő egyház képe és kezdete, Isten zarándokló népének világít, mint a
remény és vigasz jele 4179; vö. E 6 f (Mária az egyház eszményképe); G 3b (Az
egyház szentsége); a szentek tisztelete: J lég; M 3bd.
A lelkek tisztulásukkor részesednek a szentek közösségéből 3363; egyedül semmit
nem tudnak önmagukért tenni, és mások közbenjárására vannak ráutalva 1398
1405; lehetőségek, miként tudnak nekik segíteni a hívók: 1 rmseálda>al, *imák,
calamizsnák., Aajámborság egyébjótéteményei és műiéi ('583) '741 *d797 ibíd856 ibcdl 304
*1405 M743 '1753 '1820 '1866k '2535 ‘3363; vö. J le (A jámborság formái); J
lee (Az ima); K 5ed (Az euchansztia mint az élők és holtak közösségének
szentsége); L 4e (Az alamizsna); M 2bc (Az ember megtisztulása).
A búcsúk felajánlhatok közbenjáró imaként a tisztítóhelyen szenvedő lelkekért 1398
1405 1448; annak fejtegetése, hogy milyen hatásuk van a felajánlott búcsúknak
1448 2750; elutasított megállapítások, amelyek vitatják a holtakért végzett bú-
csúk hasznosságát 1010 1416 1472 1490 2642k\ elutasított: [Azok a lelkek, akik
mások közbejárására szabadultak m eg kevésbé lesznek boldogok, mint ha sa-
!át elégtételt végeztek volna] 1490; vö. K 10b (A búcsúk).

2. Isten uralmának beteljesedése

M 2a. Az egyetem es szem po n t. K r isz t u s m á s o d ik e l j ö v e t e l e é s a z

EGYETEMES ÍTÉLET
2aa A második eljövetelben való hit (hitvallások). Krisztusbtestében történő' dicsőséges
második ejövetele ‘ 6 10-30 '40-42 '44 A46 'b48 50k 55 '60 61-64 76 125 '150
b167 325 414 443 485 492 681 b791 801 852 4123 'b4168 4571; Krisztus misz-
ténuma teljes fényében megnyilvánul az idők végén 4121;az egyház várja Krisz­

1404
 Témakörök szerinti mutató - M: Isten a világot és az embert kiteljesiti országában

tus megnyilvánulását, amely eltér az emberek halála után rögtön bekövetkező

állapottól, és annál későbbi 4655;egzeget1ka1 problémák 3433 3628-3630; vö.
E 2fa (Krisztus második eljövetele).
2 ab Az ítéletben való hit (hitvallások). Krisztus ítélete 10-30 40//51 55 60-64
76 125 150 325 414 443 485 492 540 574 681 791 801 852 859 1549 4168; az
embereknek számot kell majd adniuk cselekedeteikről 76 859 1002 4168;vö. E
2fb (Krisztus ítélete).
Az ítélet napja ismeretlen az angyalok és az emberek előtt, ‘Pál apostol előtt is 474k
'3629; Krisztus csak istensége miatt ismén azt a napot 474—476; vö. E 5dc
(Krisztus tudása).
A muszlimok (is) várnak egy utolsó ítéletet 4197.

M 2 b. Az e g y é n i s z e m p o n t : a h a l á l m in t k a pu a z é l e t b e é s a z e g y é n i

ÍTÉLET

2ba Az em ber halála. Az ember a bún miatt, nem a természet szükségszerűsége

miatt vonta mjgára a halált 146 222 372 1512 2617; a halál után megmarad egy
szellemi rész, “lélek” a neve, amely tudatossággal és akarattal van megáldva,
úgy, hogy az “emben én” maga, a köztes időben a testének kiegészítése nélkül
mégis megmarad 4653; a halál szellemi fotmái: az egoizmus, az élvezet, a két-
ségbeesés és a semmi filozófiái 4492; vö. C 4ef (Az emben szenvedés és halál);
D 2bc (Az eredendő bún hatása).
Ennek az életnek a vége az emberek számára a lehetőség végét is jelenti, hogy érdé-
meket szerezhessen 1488\ az az ember, aki élete végéig halogatja megtérést,
aligha fog időt találni a kiengesztelődésre 310.
Krisztus feltámadása által legyőzte a halált 72 *485 3901 4006 4318 4332; vö. E 3a
(jézus Krisztus, az üdvösség közvetítője).
2bb Az egyéni ítélet. Különleges ítélet a mennyországra, a tisztítóhelyre vagy a
pokolba rendelésről, amely rögtön (mox) a halál után bekövetkezik (857k 1002
1304—1306); ugyanez adódik XXII. János visszavont megállapításából: [Az el-
kárhozottak örök büntetésüket nem az utolsó ítélet napján fogják megkezdeni]
990a, mielőtt az emberek Krisztussal uralkodnak, számot kell adniuk testi éle-
tűkről 4168; mindenkinek számot kell adnia Isten ítélő széke előtt életéről 4317;
az ember meg fogja kapni jutalmát azért, amit életében cselekedett 443 574
1002 4168; vö. M 3b (Örök boldogság); M 3c (A boldogság: kegyelem és juta-
lom); M 3d (Az ember elvetése).
2bc Az em ber megtisztulása. A tisztítóhelyen (purgatorium) az emberek meg-
tisztulnak 838 856; amikor az egyház a tisztítótűzről beszél, az Isten látását
megelőző tisztulásra gondol, amely‫ ׳‬különbözik az elkárhozottak büntetésétől
4657.
A tisztítóhely léte elfogadott 1010 1487 1820 1867 3554.
A tisztítóhelyre azon emberek lelkei kerülnek, akik ugyan a kegyelem állapotában
haltak m eg de még nem adtak tökéletes elégtételt bűneikért és büntetéseikért
838 856 1066 1304 1398 1580 (4169 4171).
A tisztulást úgy kell felfogni, mmt átmeneti (ideig tartó) tüzet '838 *1067 1398 3363.
Elutasított megállapítások a tisztulás idején vétkező lelkekról, és akiknek üdvössége
nem biztos 1488k.

1405
 Témakörök szerinti mutató - M: Isten a világot és az embert kiteljesiti országában

Λ tisztuló lelkeknek a szentek közösségéből történő részesedéséhez vö. M lb.

3. Az eljövendő világ élete

M 3 a. A h o ltak feltám a d á sa

Hit a test feltámadásában (1 1 1 . a halottakéban) (hitvallások) 2 5 10-30 36 41//51 55 60

63 76 150 190 200 540 574 684 797 854 (4338) 4651; mindenki fel fog támadni
443 493 540 801 859 1002 4168 (4339).
A feltámadás az egész emberre vonatkozik 4652; az ember fel fog támadni - : ugyan-
abban a testben, amelyet viselt 23 72 76 325 485 684 797 801 854; —: nem
pedig másvalakinek a testében 540 574 797; - : nem 'légies árnyékban vagybelképzelt
jelenség árnyékában '540 *574; elutasított tévedések a feltámadás utáni test álla-
potáról 407 1046\ vö. M 3bc (A test megdicsőülése); összefüggés a feltámadás
tagadása és a halott elégetése között 4400.
Krisztus misztikus teste fe|ének megdicsőülése szintén utalás a tagok eljövendő dicső-
ségére (358) 414 (485); Krisztus, ('a holtak megeleveiütóje,) feltámasztja a hol-
takat 72 '369 485; elutasított viszont: [A halottak feltámadását egyedül Krisz-
tus érdemeinek kell tulajdonítani] 1910; vö. E 3a (Jézus Krisztus, az üdvösség
közvetítője).
Az ember meg fogja kapni !utalmát azért, amit testében cselekedett 443 574 1002
4168; vö. M 2bb (Egyéni ítélet); M 3bf (Örök élet és uralkodás Krisztussal); M
3c (A boldogság: kegyelem és jutalom); M 3d (Az ember elvetése).

M 3 B. .Az ÖRÖK BOLDOGSÁG

3ba A boldogság feltételei. Krisztus haláláig mindenki előtt zárva volt a boldog-
ság kapuja 780 1000; Krisztus mennybemenetele óta áll nyitva a kapu 1000;
elutasított: [A szentek már a megváltás előtt a paradicsomban voltak] 337.
Feltételek az ember oldaláról: A kegyelem, ill. a szeretet állapotában bekövetkező halál
839 1546 1582 (4168); az egyház hisz a megigazultak boldogságában 4657; a
kapu nyitva áll - : azok előtt, akik a keresztség után nem vétkeztek soha 857
925 1305; - : azok számára, akik (a földön vagy a tisztítóhelyen) 'tökéletesen
megtisztultak, vagy elégtételt végeztek 857 925 '990k 1000 1067 '1074 1305
(4169 4171); - : a gyermekek előtt, akik a keresztség után,'még szabad akaratuk
használata előtt haltak meg (794) 839 1000 1316; az egyház a keresztségen kívül
más utat nem ismer, hogy a kisgyermekek számára bizonyossággal megnyissa
az örök boldogság kapuját 4671; vö. K 3f (A keresztség szükségessége).
A megtisztult lelkek rögtön (*mox, bsatim) a halál után, még clestük újbólifeltétele és az
egyetemes ítélet előtt eljutnak a boldogságra b857 '925 *c991 iC1000 ‫ ׳‬,‫־‬T067 '1305
bl 316; - : elutasított az ellentétes megállapítás: [A testétől elvált léleknek nem
adatik meg a test feltámadása előtt a boldogító színelátás] 990° 1009.
A végső boldogság nem érhető el már ebben az életben 894.
3bb Isten látása, a boldogság alapja. A boldogok látják - : az isteni lényeget
990k 1000 1316; - : az egy és háromságos Istent és 1az isteni eredéseket 1305
'3815 4169; - : 'köztéllénül és bsínről spinre b990k ',T000 b1067; - : az isteni
lényeget leplezetlenül, világosan és nyíltan 1000 1305; - : közvetlenül, vagyis
teremtmény közvetítése nélkül, amely látható tárgyként mutatkozna meg 1 0 0 0 ;

1406
 Témakörök szerinti mutató - M: Isteu a világot és a2 embert kiteljesiti országában

a testüktől elvált lelkek is színről színre látják az isteni lényeget, amennyiben

ezt állapotuk engedi 991; vö. C 4jb (Az ember hivatása az Istennel való közös-
ségre).
Λ ς örök boldogságjellemzői. A boldogság - : ‘gyönyörködés istent lényegben, —; bIsten látása
és clslen s^eretete '1000 1*Τ067 c1316; - : az Istennel és emberekkel való tökéletes
közösség, ahol Isten minden mindenben, és nincs többé szomorúság 4627;
mennyországnak, mennyei paradicsomnak, örök hazának nevezzük 839 991
1000 4627.
A boldogok örökké, 'szüntelenüllátják Istent 1000 1001; vö. M 3bf (Örök élet és ural-
kodás Krisztussal).
Elutasított kijelentések; [A boldogság Isten azon fényességének látásából áll, ami lé-
nyéból árad) 1009\ [Lényegét Isten a korlátozott létezőknek csak a nekik meg-
felelő módon tudja közölni, vagyis annyiban, hogy ó a dolgok szerzője külsőd-
legesen] (3227) 3238-3240.
Isten látásával elmúlik a hit és a remény aktusa, amennyiben azok teológiai erények
1001; vö. L 2c; 2d (A hit és a remény erénye); nem zárja ki azonban a vallásos
félelmet 735\ elutasított megállapítások; [Az örök életben nem leszünk aláren-
delve Istennek úgy, mint ahogy a szolga van alárendelve urának] 959\ [Egészen
átalakulunk Istenbe] 960.
Isten közveden ismerete az emben lélek számára nem veleszületett vagy lényegi tula!-
donság, nem is azonos az értelem fényével 2841 2844k 3237; elutasított [Isten
nem tud értelemmel megáldott lényt teremteni anélkül, hogy azt ne az ő boldo-
gító látására rendelje] 3891.
Sem a Szentírás, sem a teológusok nem nyújtanak elég világosságot ahhoz, hogy a
halál után elkezdődő életet helyesen lehessen bemutatni 4659; a Krisztusban
való jelenlegi élet és az elkövetkező élet között alapvető összhang és jelentős
különbség van 4659.
3bc A test megdicsőülése. Az emberek testükkel fognak a bíró előtt megjelenni,
hogy testükben elkövetett cselekedeteikről számot adjanak 574 1002; Krisztus
a mi testünket saját teste tisztaságára alakítja 4168; vö. E 3a (]ézus Krisztus, az
üdvösség közvetítője); Jézus anyja már megdicsóült a mennyországban testben
és lélekben 4179; vö. E 6ea (Mária mennybevétele).
3bd Az angyalok és szentek közössége. A boldogok az angyalok társaivá válnak
443 991 1000 (4170).
A szentek tisztelete: A liturgiában a szentek emlékét tiszteljük, és a velük való közös-
ségben reménykedünk 4008; az egyház az apostolokat és a vértanúkat a boldog-
ságos Szűz Máriával és a szent angyalokkal együtt tiszteli, és közbenjárásukat
kéri 4170; Mária a mennyben minden boldog és angyal fölé felmagasztaltatott
4179; minden liturgikus tisztelet, amely angyaloknak és embereknek adózik, a
Szentháromság tiszteletébe torkollik (675 1824k) 3325 4171; a mennyoszág
szentjeinek szeretete Krisztusra és általa Istenre irányul 4170; Isten csodálatos
az ó szentjeiben, és bennük megdicsóül 4170; a szentek életében Isten megmu-
tatja jelenlétét és arcát az embereknek, megszólítja őket és jelzést ad oBzágáról
4170; a szentek valódi tisztelete a tevékeny szeletet megerősítésében áll 4171;
vö. A le (A kinyilatkoztatás szakaszai); E 6 (Mária, Jézus Krisztus anyja); ] lég
(Szentek tisztelete); M lb (A szentek közössége).

1407
 Témakörök szerinti mutató - M: Isten a világot és az embert kiteljesíti országában

A szentek tisztelete mint megengedett védelmezett, és mint hasznos ajánlott 675 1821-
1825 1867; amely értelemben a szentek tiszteletére bemutatott misék engedé-
lyezettek 1744 (1755) 3363; v a j lég.
3be A világ beteljesedése Az új emberiség növekvő teste vázlatos elképzelést nyújt
az új világról 4339; Isten országa történelmi megvalósulásokon megy keiesztül,
de nem merül ki bennük, és nem azonos velük 4614; a helyreállítás mindenek*
előtt Krisztusban és a Szentlélek elküldésében kezdődött m eg és a Lélek által az
egyházban folytatódik 4168; vö. B 3b (Isten Lelke a teremtésben és az üdvtörté-
netbcn); G lbe (Az egyház a Szentlélek műve); az ember és a világ az idők
végén egészen megújul Krisztusban 4168; Krisztus az ó szentjeiben és minden-
kiben, aki hitt, megdicsóül 4168; Isten új lakóhelyet és új földet készít, ahol
igazságosság és béke honol 4339; Isten gyermekei feltámadnak az örök életre, a
szeretet és annak tettei maradnak meg, az egész teremtés megszabadul a mulan-
dóságtól 4339.
Az emberek nem isménk a föld és az embenség beteljesülésének sem az idejét, sem a
módját 4339; elutasított a világ végének matenalista magyarázata 1361.
Vö. C 5 (A történelem célja és beteljesülése).
3bf Az örök élet és uralkodás Krisztussal Az örök élet hitvallása 3k 11° 15 19-
30 36 41//51 60 72 76 150 854.
Krisztus - : az Ári ának örök és mindent átölelő országot fog átadni 4339;- : halhatat-
lanságából részesíti az embereket 413; - : országából részesíti az embereket
540 4162 (4339); Krisztus országa a valóság, élet, szentség, kegyelem, igazság,
szeretetés béke országa, ahol a teremtés Isten gyermekeinek szabadságára sza-
badul fel 4162 (4339); a betel|esedés napján a kegyelemből megmentett embe-
rck, mint Isten által és Krisztus, az ó testvérük által szeretett család, Isten felé
tökéletes tisztelettel fordulnak 4332; vö. E 2fc (Isten országának beteljesedése
és átadása); E 3bc (Krisztus királysága).
Az egyhá^ - '· belép a mennyek országába 493;- : beteljesedik ‘az idők végén ba mennyei
dicsőségben cazeljövendő világban '4102b4168 C4179 b4190 '4332 '4340; akkor Ádám-
tói kezdve minden megigazult az egyetemes egyházban az Atyánál gyűlik össze
4102; az egyház Máriában már eljutott a beteljesedésre 4178k 4656; testi meg-
dicsóülése, minden további kiválasztott megdicsőülését megelőlegezi 4656; vö.
E 6f (Mária az egyház és a hívók eszményképe); G lb f (Az egyház beteljese-
dése); a hitvallások hite a mennyek országában 3k 44 46 48 60 63; az egyház, a
szentek és a hívók Knsztussal ‘örökre uralkodni fognak '540 2187 1821 575‫־‬
3363; Knsztus uralkodásának nem lesz vége 41k 44 46 48 60 150; Isten Igéje
örökre megmarad 4235.
A boldogok örökre, szüntelenül látni fogják Istent 1000 1001; vö. M 3bb (Isten látása,
a boldogság oka).
Az örök élet a megigazulás gyümölcse,kegyelem és a jótéteményekért kapott jutalom
72 443 485 540 (574) (801 839) 1351’ 1545-1547 (1552) 1576 1582 (3957 4168);
vö. F 3d (A megigazult ember beteljesül azáltal, hogy Isten kegyelemmel jutái-
mázzá érdemeiért); M 3c (A boldogság: kegyelem és jutalom).

1408
 Témakörök szerinti mutató - M: Isten a világot és az embert kiteljesiti országában
M 3 c . A BO LD O G SÁ G : K EG Y ELEM ÉS JUTALOM

Az ember mint Isten gyermeke az Istennel való közösségre és az ó boldogságából való

részesedésre van meghívva 4321; vö. C 4jb (Az ember meghívása az Istennel
való közösségre); M 3b (Örök boldogság).
A boldogság Isten kegyelmének köszönhető 377 443; a boldogsághoz minden ember-
nek szüksége van a dicsőség fényére, amely őt felemeli 895; elutasított: (Az
ember már ebben az életben elérheti a végső boldogságot a tökéletesség min-
den foka szerint] 894.
A szüntelen boldogság, az örök élet a jó cselekedetekért kapott jutalom 76 377 443
485 802 1545k 1638 4168; ha az emberek az emberi méltóságot, a testvén
közösséget és a szabadságot az Úr Lelkében szolgálták, akkor ezek megdicsó-
ülnek az Atya országában 4339; a jó emberek az örök dicsőségre támadnak fel
801 (4168); a végtelen boldogság országát, az örök hazát kapják meg 574 839;
az örök dicsőség örökösei 3957; vö. M 3bf (Örök élet és uralkodás Knsztus-
sál).
Az érdemek különbözősége miatt az egyik ember tökéletesebb boldogságnak örvend, mint
a másik 1305 (1582); elutasított azonban: [Azok a lelkek, akik mások közbejárá-
sára szabadultak meg, kevésbé lesznek boldogok, mint ha saját elégtételt adtak
volna] 1490.
A boldogságban nem kell attól félnie az embernek, hogy újra elbukik 443; vö. elutasí-
tott megállapítás: [Az élet előtt létező (preegzisztens) lelkek megunják Isten
látását, és ezért elbuknak] 403.
Vö. F 3d (A megigazult ember beteljesedik azáltal, hogy Isten kegyelemből megjutal-
mázzá őt érdemeiért).

M 3 d. A z e m b e r elv etése

A pokol léte. A halálos bűnben elhunyt lelkek pokolra jutnak (338 342) 839 858 926
1002 1075 1306; az egyház hiszi, hogy az Isten látásától megfosztott bűnösöket
örök büntetés sújtja, és ezt nevezi pokolnak 4657; Krisztus szenvedése által
nem pusztította cl az alsó poklot 1077; elutasított: [Egészen elpusztította a
poklot] 1011‫׳‬, vö. E 2cb (Leszállt az alvilágba).
A pokol lényege. A pokol büntetésének jellemzői ‘agyötrelem,bkínszenvedés és c/«~ (parázs)
c76 c338 c342 '443 ‘485 c575 b780 (c2626); ez a büntetés örök (1olthatadan tűz)
72 76 212 342 '443 486 574 596 630 780 801 839 4657; elutasított megállapítá-
sok: Knsztus eljövendő keresztre feszítése a démonokért, a démonok és kár-
hozottak meg] avul ása 409 411.
A z elkárhozás okai. Az embert azért, amit testében cselekedett, megjutalmazzák 443
574 1002 4168; vö. M 2bb (Egyéni ítélet); M 3bf (Örök élet és uralkodás Krisz-
tussal); M 3c (A boldogság: kegyelem és jutalom); szabad akaratából kárhozik
el az ember 443; —: súlyos vétkek miatt 342; —: bhalálos bűn (caktuális bűn)
állapotában, ‘bűnbánat nélkül bekövetkezett halál esetén c627 '780 Λ839 1002
b1075 ‘‫*־‬LJOó; nem menekül meg az, aki - : tudja, hogy a katolikus egyházat
Isten mint egyeden szükségeset alapította, és abba belépni, vagy abban megtar-
tani nem akar 4136; —: az egyház ölén ugyan testben igen, szívében azonban
nincs jelen 4137; —: gondolkodásában, beszédében és cselekedeteiben nem
felel meg Krisztus kegyelmének 4137.

1409
 Témakörök szerinti mutató - M: Isten a világot és az embert kiteljesíti országában

A limbus elmélete. Az eredendő bűnért járó büntetés az Isten látásától való megfosztott-
ság (184 219) 780; vö. D 2bc (Az eredendő bűn következményei); pelagiánus
értelemben nincs köztes hely Isten oiszága és a kárhozat között (184) 224
2626; elutasított: [A gyermekek lelke, akik keresztény szülőktől származnak, és
keresztség nélkül halnak me& földi paradicsomba jutnak, azok a gyerekek azon-
bán, akik nem keresztény szülőktől származnak, és keresztség nélkül halnak
meg, arra helyre kerülnek, ahova a szüleik lelke] 1008.
Azoknak a lelke, akik csak az eredendő bűnben halnak meg a pokolra jutnak, de nem
azonos büntetésben részesülnek, és nem ugyanazon a ' helyen 858 '926 1306, a
kárhozat büntetését kap|ák a tűz büntetése nélkül 2626\ azt a helyet, ahol ók
lesznek, általában limbusnak nevezik 2626\ elutasított: [Azt a gyermeket, aki
keresztség nélkül hal meg Isten gyűlölni fogja] 1949.

1410
 Függelék

N ÉV - ÉS TÁRGYM U TATÓ

A név vág)- tárgy után szereplő szám a kötet bekezdésetek számára utal. Betű és szám
kombinációja a tárgykörök szerinti mutatóra vonatkozik.

Jelmagyarázat:
472-480 Előzőleg már említett dokumentum szövege, ill. olyan szövegek, ame-
lyek az említett pápa hivatali idejére esnek, vág)‫ ־‬amelyeket a korábban
említett zsinaton vagy szinóduson fogadtak el.
1361-1369 A korábban említett szerző elítélt tételei.
[702] Levél (bulla stb.), amelyet egy korábban említett személyhez vagy zsi-
nathoz intéztek. Példa: Lanzo [702] = a 702-es számnál egy Lanzóhoz
írt levélről van szó.
A la ... M 7e A tárgykörök szennti mutató tagolását jelző betű- és számkombinációk.
4590° A keresett szöveg a szöveget megelőző magyarázatban található.
A szövegben űjra előforduló címszót jelöli.

* * * * *

A gyermekkereszfelés szertartása. 467024674' Agatho, pápa: 542-559

Aachen, szinódus (809-ben): 150°
Abaelardus, Petrus: 721-739 749°
Ábel: 396 476 4102
abortusz: Id. magzatelhajtás
Ábrahám: G 3ce
absolutio: ld. feloldozás
Acerbus, firenzei konzul [767]
Adám: eredet C 4a 4ba-c; Krisztus élőké-
pe 4322; bűn D 2; Krisztus a máso-
dik (az utolsó) Ádám E 3a
Adeodatus I., pápa: = Deusdedit, ld.: a ró-
mai pápák katalógusát
Adeodatus II., pápa, ld.: a római pápák
katalógusát
adopciánusok: 5262 595 610sk 612° E 5da
advent: igeliturgiák 4035
Aenus, Szebasztéi: 26092
Aethelstanus: Zsoltároskönyve 11
Afrika: hitvallások 21 sk
afrikai szmódus (256-ban): 110°; - (418‫־‬
bán): ld. Karthágó, szinódus 418-ban
Agapétosz I., pápa, 444, ld.: a római pá-
pák katalógusát
Agapétosz II., pápa, ld.: a római pápák
katalógusát
ágelmélet: 2885-2888
aggiomamento: 4001°°
Agnellus, püspök: [6981]
agnoétikusok: 474-476
agnoszticizmus: 3034 3475-3477 3494sk
4319; A 2ab
Ágoston (Aurelius Augustmus): hitvallások
14 21; idézve a Szentírással és a ha-
gyománnyal kapcsolatban 2711' 3280'
3284‘‫־‬23287‘‫־‬23288' 3293' 3793 4201'
4216' 4217' 42181 4223' 4232' 44072;
hit és teológia 468 2167‘ 2731' 2831!
3137 3177' 31781 3822'2‫ ;־‬Szenthá-
romság 178' 2325' 2698 3326 3328';
Szentlélek 4116'; teremtés és gondvi-
selés 360' 3251'; ósbűn, eredendő bűn
222° 222' 239' 621' 824' 1515';
krisztológia 474' 533'; kegyelem, ele-
ve elrendelés, emberi együttműködés
248' (jegyzetek:) 370-395 1529'2‫־‬
1536' 1537' 1540' 1545' 1945' 1954
2400° 26192 26222 2624225262 3‫ ;־‬az
ember titka/rendeltetése 43214; az
emben hitaktus önkéntessége 4245';
egyház 468 264624102'4143 410442‫'־‬
1411
 Függelék: Név* és tárgymutató
4121 4130' 4137' 4151' 4158' 41662
41694 (a szentek közbenjárása) 4173'
(Szűz Mária) 41884; szentségek 3562
6462 741' 787' 1639' 1649' 1744'
33Ó234047 4‫ ;'־‬keresztség 467023‫ ;־‬há-
zasság 37031-2 3706 3707' 3708 3710
3716 4128'; a kultusz 2325' 26702;
eszkatológia 990°; Ágoston kijelenté-
seinek értelmezése 1536 1954'; tekin-
tély 237 353 366 399 625 629 2330
2400° 2509°; történelmi jegyzetek
127° 691° 1194; Pszcudo-Ágoston 22
27° 30 73 26192 3686
Ágoston, Római: 3816'
Aix, szinódus: (1612-ben) 2602'
ajándékok: a Szentlélek hét ajándéka F 2ca
2cd 5a
ájtatosságok: ld. jámborsági gyakorlatok
ajtónálló (ostianus): H lb
Akakiosz, konstantinápolyi pátriárka: [343]
348° 356 364; akakioszi szakadás: 352'
356' 363°
akaratszabadság, szükséges az erkölcsi tett-
hez L lb lf, a sértetlen természet ál-
lapotában C 4fc; a bukott természet
állapotában D lb 2bc; az —együttes
működése a kegyelemmel F 2ab 5ca
akoimétoszisták: 401°
akolitus: K 8b
alamizsna: erkölcsi értéke L 4fa; érték mint
elégtétel J 6cd; mint segítség a halót-
taknak M lb; a muszlimoknál is G 3ce
alap: a vallás hihetőségének —ja A 2bc
alázat: az egyház - a G 2bd
Albertus Magnus: 866°
albigensek: 751° 800-802
Aldama, Jósé A. de, SJ: 187°
áldozás, szentáldozás: K 5dd-e; —hoz 1x1-
csátás 2091 2094; világiak két szín alat-
ti - a 1466 1725° 1760 K 5dd; a hús-
véti vigília miséjének és a hűsvétva-
sárnapi misének —utáni könyörgése :
4010'
áldozat: kultikus J leh; kereszt- E 1 b 2ea
3bc K 5bb J la; mise- E 2ea 3bc K 5
J la; lelki 4160; Jézus -ának megjele-
nítése és beteljesítése K 5bb; ld. ön­
1412
átadás
Alemannia: hitvallás 27 30
Alexandria: patriarkátus 235 351 661 811
1308; exegetikai iskola 3792
Alfonz, Liguori: 2725-2727 2759
alkalmazás, alkalmazkodás: a hittételek ~a
a korszellemhez A lbb; a liturgiában
J 2bb
alkotás, emberi: ld. emberi alkotás
állam: rend L 8; egyház és - G 7ba; alkot-
mány 2939; ~i tulajdon 4698sk L 7
11
állapot: a sértetlen, a bukott és az újrahely-
reállított emberi természet ~a C 4b
D 2bc F 3b; a saját életállapot meg-
választásának joga 3962
állhatatosság: F 2ce
Almanch, ill. Amalrich, Bénái: 803° 808
Altzelle, kolostor (Szászország): 1290
alvilág: pokol M 3d; limbus M 3d; tisztító-
hely M 2bc; Krisztus alászállása az
~ba E la 2cb
Amalfi, szinódus (1089-ben): 717' 751'
Ambrosiaster: 41456
Ambrus, milánói püspök, hitvallások 10°°
13 75°; idézve 646' 7412 824' 1529'
2781' 30573 3817' 41456 4177341774
4178'; tanítása Máriáról mint az egy-
ház mintaképéről 4177 42323 4245'
43438; tekintélye 353 625; Pszeudo-
Ambrus 1542'
amerikanizmus: 3340-3346
Amico, Francesco, SJ: 2037' 2132' 2133'
amor: ld. szeretet
amplexus reservatus (visszatartott ölelés):
3907 L 6c
Anaklétosz I., pápa, ld.: a római pápák
katalógusát
Anaklétosz II., ellenpápa: szakadás 715°
analfabetizmus: 4304
analógia: a hit -ja 3016 3283 3546 3826
3887
Anastasius Bibliothecarius: 650°
Anastasius I., pápa: 187-209; Pseudo-
Anastasius 75°
Anastasius II, pápa: 356-361
Anastasius III., pápa, ld.: a római pápák
 Függelék: Név- és tárgymutató
katalógusát
Anastasius IV, pápa, ld.: a római pápák
katalógusát
Anastasius, Thesszaloniké püspöke: [282]
Anasztasziosz I., görög császár: [347 356
362]
András, Krétai: 41753 41771
Andreas, Lund érseke: [786]
anglikán egyház: 2885
anglikán szentelések: 3315-3319 K 8c
angyal: C 2; az emberek közössége az
-okkal M 3bd; az ~ok tisztelete ] lég
M 3bd; az -ok bukása D laa; az -o k
és a szentek közössége M 3bd
anhüposztaszia: 4520°
Anikétosz, pápa, ld.: a római pápák kata-
lógusát
amma: ld. lélek
Anküra, szinódus (358-ban): 138°
Annuario ponüfiaa. (65. old.)
anomoioszisták: 151
Anterus, pápa:, ld.: a római pápák kataló-
gusát
antichresis: 747°
antifónák: 4030
Antikrisztus: érkezése 916; a pápa mint ~
1156' 1180
antimodernista eskü: 3537-3550
Antiochia: hitvallás 50; patnarkátus 235
351 661 811 1308; teológiai iskola
421°; szinódus (341-ben) 138° 4471
Anüokheia: ld. Antiochia
antiszemitizmus: C 4kd 41g G 3ce 7aa
Anzelm, Canterbury érseke 1330'
anyanyelv: - a liturgiában ] la 2bb K 5db
anyaság C 4fe 4jf L 6b; Mária - a E 6b;
Mária ~ának tisztelete ] lé g Mária
lelki - a E 6de G 3bb 4bb; az egyház
mint a hívók anyja G 2a 3bb
apácák: a nó! rendek reformja (Pistoia)
2692
apokrifek: 213 354
Apollinansz, Laodikeiai, apollinaristák:
144° 146 149 150°° 151 152° 251e
425 433 437 519 1343
apologetikus módszer: A 4bb
Apopbthegmata Patrum. hitvallás 55
apostol: E 2bb G lbc 3da
Apostoli Szentszék: Id. pápa
apostoli utódlás: mint az Egyház hihető-
ségének oka G 2bb; az egyházi híva-
tál az ~ban G 3dc
apostoliság az Egyház ~a G 3d
apostolkodás, világiak ~a G 6ca
Apostolok cselekedetei: 3581-3586 A 3bf
apostolok tisztelete: ld. szentek tisztelete
Aquileia: hitvallás 16
Aquinói Szent Tamás: ld. Tamás, Aquinói
Szent
arbitnum: ld. akaratszabadság
Areiosz, anánusok: 125°° 130 146 151
155sk 183 209 251e 343 433 470° 472
478 519 1332 1342 2526
Arisztotelész: 1028
Arles, 1. szinódus (314-ben): 123; szinó-
dús (473-ban) 330-342
Amaldo, Bresciai, Arnaldo-követók: 715°
760
Amauld, Antoine: 1999° 2010° 2316'
231712318' 2322' 23231 2400° 26131
Arnobius, az ifjabb: 152°
Ascaricus, püspök: 595
asszony/nó: az ember mint férfi és nó C
4fe; jogok L5g 6a 7 8; házastársi jo-
gok K 9ba 9bd L 6a; anyaság L 6b;
erkölcsös viselkedés konfliktushelyze-
tekben L 4d 6c; a ~k papságának kér-
dése G 3da H la K 8a; részvétel az
egyházi életben G 6cd
asztrológia: 205 283 460 A 2aa ] lek
átadás: az eszközök ~a a felszentelésnél
K 8c
ateizmus: A 2ab C 4kh; Egyház és —G 3cf
Athanasziosz, Alexandriai: Liberius pápa
kiközösítette 138 141-143; idézve 46°
75° 112° 125° 235 556 38291; tekin-
tély 353; Pszeudo-Athanasziosz: hit-
vallások 46sk 75sk 790 1327 1337
Athenagorasz I., konstantinápolyi pátnár-
ka: 4430-4435
Athenagorasz, apologéta: 4800:
attricionizmus: 2316'
attritio: ld. tökéletlen bánat
átváltoztatás, eucharisztikus: ld.
1413
 Függelék: Név- és tárgymutató
konszekráció
Atya (Isten): B 1
augusztinizmus, augusztimánusok: 625°
2564
autonómia: a földi dolgok ~ja C lic; az
ember ~ja C 4fc; az ember és a földi
dolgok ~ja C 4hb
Averroes, averroizmus: 1028 1440°
Azor, Juan, SJ: 21071 2130' 2153' 2155'
Azpilcueta, Martin de (Doctor Navarrus):
2033' 2130'
babona: J lek
Bacaudas, püspök: [6981]
Baiolardus: ld. Abaelardus
baj: lényege, eredete C l f D lad; öröm
embertársunk kárán L 4a; ld. még:
ördög, rossz
Ba!us, Michael, Bajus-követók: 3921 1901-
1980 2101° 2316' 2324' 2325' 2326'
2331' 2400° 2564° 2564 2616 2619
2623
Balthasar, Hans Urs von: 48412
Baltzer, Johann: 2833
balzsam: K 4b
bánat: K 5de 6ca-b 6d lObc; ld. még: tö-
kéletlen bánat
Bandello, Vincenzo, OP: 1400°
Báiiez, Domingo, OP: 2038' 2130' 2144'
Bangor, antifonálé: hitvallás 29
Bannwart, Clemens: (XVIII. old.)
Barcos, Martin de: 1999
Bareille, G.: 646'
Basiüus, Tarnovo érseke: [785]
Baszileiosz, Nagy: 125° 144° 353 601'
3327' 41812
Bauny, Étienne, S], jegyzet: 2024sk 2137—
2139 2160sk 2164
Bautain, Louis-Eugcne: tételei 2751-2756
2765-2769 2811°
Bayma, Joseph, SJ: 3121-3124
Bázel: Bázel-(Bologna)-Ferrara-firenze1
zsinat (mint bázeli egyetemes zsinat
1431-1437-ben; szakadár 1437-1448)
1300°° 1309 1375° 1400° 1445° 1445
3816'
bázisközösségek: 4720°
1414
be nem avatkozás elve: 2962
Bea, Augustm, bíboros: 4195°
beatitudo: ld. boldogság
Beatus, Astorgai: hitvallás 23
Becanus, Martin, SJ: 2130'
Beckx, Pierre, SJ: 3121°
becsület, megbecsülés: személyes L 3b
Beda Venerabilis: 8241
begárdok és beginák: 891-899 15731
béke: L 5e 5h 7 9; igazságosság és béke C
4gc; kelemem béke 2613sk
Belgium: házasságkötési forma 2515-2520
Bellarmino, Róbert, S|: 1901° 1935' 1940'
1994° 3102 3850' 38512 41492
Bellesheim, Alfons: (XVIII. old.)
Benedek I., pápa, ld.: a római pápák kata-
lógusát
Benedek II., pápa: 564 566° 566
Benedek III., pápa, ld.: a római pápák ka-
talógusát
Benedek IV, pápa, ld.: a római pápák ka-
talógusát
Benedek V, pápa, ld.: a római pápák kata-
lógusát
Benedek VI., pápa, ld.: a római pápák ka-
talógusát
Benedek VII., pápa, ld.: a római pápák
katalógusát
Benedek VIII., pápa, 150°, ld.: a római
pápák katalógusát
Benedek IX., pápa, ld.: a római pápák ka-
talógusát
Benedek XI., pápa: 880
Benedek XII., pápa: 1000-1020 941° 990°
Benedek XIII., ellenpápa: 1151°°
Benedek XIII., pápa, 2400° 2509 26671
3315° 3556', ld.: a római pápák kata-
lógusát
Benedek XIV, pápa: 2515-2575 1300°
1310° 1990° 2013° 21671 2400°
2511° 2605' 2609‫ נ‬26302 26692 2712
2725° 2745° 2772 2783' 28941 29931
3102 35561 3854' 4152'
Benedek XV, pápa: 3625-3654 3601°
3793^ 3889 4141141476 41704 4215'
4219' 4231' 42322
Benedek, Nursiai, apát. 1194 2684
 Függelék: Név- és tárgymutató
benefíciumok: ld. javadalmak
Benevcnto, szinódus (1091-ben): 703
bemgnisták: ld. laxizmus
bennlakás: az isteni személyek kölcsönös
egymásban lakása B 4bc; Isten ~a az
emberben F 2ca
bér: jogos munka~ L 6a 10c
Berengar, Tours-1 : 690 700
Berlage, .\nton: (XVIII. old.)
bérmálás: szentség K 4; kiszolgáltatása
egyszerű pap által K 4c; feltételes ki-
szolgáltatása 1991
Bemardino, Sienai: 33704
Bemát, Clairvaux-i, apát: 721° 745° 870°
1194 3069' 3370J; Pszeudo-Bernát
2223
Bemhard Prím: 790°
Bertolt (Bertrand), Metz püspöke: [788]
bestialitás: ld. szodómia
Bestimmungsmcnsuren: 3672
betegek kenete: K 7
beteljesedés: a világ ~e C lgl) M 3be; a tör-
ténelem ~e C 5; az emberi alkotó te-
vékenység ~e a húsvéti misztériumban
C 41g Isten országának ~e E 2fc; a
megigazult ember ~e F 3d; az egyház
~e G lbf, Isten uralmának ~e M 2
Bévcnot, Maurice, SJ: 469'
Biblia: ld. Szentírás
bibliai mozgalom, zsinat előtti: 4201°
bibliatársulatok: 2918a
Biblikus Bizottság ld. Pápai Biblikus Bi-
zottság
Bieco de Liébana: ld. Beatus, Astorgai
bigámia: 127
Billot, Louis, SJ: 3475°
bíró: erkölcsi kötelességei L 4c 11; a pápa
az egyház legfőbb ~ja H 2ba-b
birtok: ld. tulajdon
Bismarck, Ottó von, birodalmi kancellár:
3112°
bizonyosság a kegyelem birtoklásáról és
az állhatatosságról F 3b
biztosság a természetes emben megisme-
rés ~a A 2aa
blaszfémia: 956; blaszfemikus kijelentések
H 3bc
blennorrhoea: 3684
bocsánatos bűnök: D 3bc
Boff, Leonardo, OFM: 4730°
Bogoris, bolgár herceg: 643°
boldogmondások: a ~ szellemisége E óda
G 4bb L 2f
boldogság: Isten ~a B lb C lh; az ember
~a M 3b; a ~ mint kegyelem és juta-
lom M 3c
bolgárok: válaszok a ~nak (643-648)
Bologna: a bázeli zsinat folytatása 1300°°;
a trienü zsinat folytatása 1500°° 1635°
1667° 1738° 1763° 1797° 1820°
Bonaventura de la Bassé, OFMCap: 23211
Bonaventura, OFM, bíboros 1101° 2681
2814 41694
Bonifác I., pápa: 232-235 186°
Bonifác II., pápa: 3 9 8 -4 0 0
Bonifác III., pápa, ld.: a római pápák ka-
talógusát
Bonifác IV, pápa, ld.: a római pápák kata-
lógusát
Bonifác V, pápa, ld.: a római pápák kata-
lógusát
Bonifác VI., pápa, ld.: a római pápák kata-
lógusát
Bonifác VIII., pápa: 8 6 6 -8 7 5 880° 910°
1025° 1445° 2972; Regulát tuns 1443'
Bonifác IX., pápa: 1145sk
Bonifác, Mainz érseke: (580 582sk 586
588sk] 586 587°
Bonnechose, Henri Marié Gaston de:
2751°
Bonnetty, Augustin: 2751°; tételek 2811-
2814
Bonomini, Giovanni, apostoli nuncius:
1901°
Bonosus, bonosziánusok: 478 5262
bonum commune: ld. közjó
bor: az euchariszna ünneplésében K 5ac
5dc; a hozzákeverendő víz K 5bd 5db
Bossuet, Jacques-Bénigne, Meaux püspö-
ke: 2351°
Botte, Bemard, OSB: 328'
Bourges: pragmatica sanctio: 1440°° 1445
Bouvier de la Motte, Jeanne Mane: 2351°
böjt: a muszlimoknál G 3ce ) lej K. 6cd L 3c
1415
 Függelék: Név- és tárgymutató
bölcsesség: a természetes ész ~e A 2aa C
4ee L le; az ember ~e C 4id; a latin-
amerikai népi katolicizmus ~e C 4k1;
az örök ‫ ׳־־‬kmyilatkoztatása a Szent-
írásban A 3bd; Isten ~e B li C Iga
Ige; Isten Fiának megnevezése B 2b
C 4ee; a Szendélek ~e B 3bf C 4ee F
2cd; keresztény —G 6a 7ae H 2e L
2f, az Ószövetség egyik könyve 1501°
A 3bf
Brachiarius, Sevilla püspöke: 222°
Braga, 1. szinódus (561-ben): 451-464
283°; 4. szinódus (675-ben) 13202
Branchtheory: ld. ágelmélet
Braybrook, Róbert, London püspöke:
1145°
Brenanum Komanum ld. római breviánum
Brewer, Heinnch: 75°
búcsú: K 10b
buddhizmus: A 2ab C 4kg G 3ce
Bugnini, Anmbale: 4001°
bujaság: ld. kicsapongás a nemi életben
Burn, Andrew E.: 71° 75°
Buder, Cuthbert, OSB: 55°
Bühler, Curt F.: 10°°
bűn: oka és lényege D 1; az angyalok ~e
C 2b D laa; Adám ~e, az eredendő
—és az ember aktuális ~e D 2; a ~
által megrontott emben tevékenység
C 41f, az egyes ember ~e D 3; bűnök
a társadalmi viszonyokban D 4; a ‫־־‬
megbocsátása D 7; a szentségek által
K 3e 5ec 6f 7e; Jézus Krisztus bún-
telensége E 5dd; Mána bűntelensége
E 6cc-d; a zarándokúton lévő Egy-
házban G 3bb; a bűnök megvallása K
6cc; a ‫ ׳־־׳‬feltételei L lf, filozófiai ‫״־‬
2291; bocsánatos - K 6cc; bűnök a
szeretet ellen L 4a; halálos ~ D 3bb;
meghalás az eredendő - vagy az ak-
tuáhs ~ állapotában M 3d; ld. még
vétek
bűnbánat: előfeltétel a megigazuláshoz F
2ab 2bc K 3d; szentség K 6; közös ~
J lej; egyházi ~i idő K 2eb; a ~ mű-
vei L 2f 3c; hamis ~ 717
bűnös struktúrák: a bűn struktúrái 4810°;
1416
a társadalom bűnös struktúrái D 4c;
megszüntetésük és felszabadulás aló-
luk D 4d 7bd
bűnösök: a —jó tettei D 2bc; !og az ural-
kodásra és a tulajdonra L 8; teljhata-
lom a konszekráláshoz és a szentsé-
gek kiszolgáltatásához K 2b
bűnösség: az ember ~e és annak követ-
kezményei C 4% az ember ~e mint
akadály hivatása teljesítésére C 4jk; az
ember ~ének közveden hatásai C 4kb;
ld. még: bűn, vétek
bűntárs: nevének megkérdezése 2543sk
büntetés: örök ~ M 3d; elengedése K 3e
6f, időleges ~ K 6f, egyházi ~ H 2a
büszkeség: C 4gl 4if D lb 2bc 4a 4c 5
Caelestius: 221 222' 238 267sk
Caesarea: ld. Kaiszareia
Caesanus, Arles-i: 27° 3 9 6 sk [398-400]
75° 325° 370° 26192
Caietanus, Thomas (de Vio) OP: [1447-
1449] 1451° 2028' 2044' 3139:
Caius, pápa, ld.: a római pápák katalógu-
sát
Calixtus I., pápa: ld. Kallisztosz
Calixtus II., pápa: 710 -7 1 2 718' 772
Calixtus III., pápa: 1355-1357
Candido, Vincenzo, OP: 2042:
Cano, Melchior, OP: 2028: 2966'
canon: ld. kánon
Canones Apostolorunr. 127° 604 691° 712'
Canones Hippolytr. 70° 64°
Cappuyns, Maiolus, OSB: 75° 238° 370°
Caramuel de Lobkowicz, Juan, jegyzet:
2044sk 2054sk 21352141 2144 2148-
2150
Carillo, Alfonso, Toledo érseke: 1411°
caritas: ld. szeretet
Caro Rodnguez, Jósé M.: 3839°
Casanate, Girolamo, bíboros: 2181'
Casaroli, Agostino, bíboros: 4470°
Caspar, Ench: 500° 581°
Cassiodorus, Ravius M.: 403°
Castropalao, Hernando de, SJ, jegyzet:
2101 2113 2154 2163
‫״‬Casus consciendae” (janzenizmus): 2390°
 Függelék: Név- és tárgymutató
Catechismus Romanuy. ld. Római katekizmus
cathcdra: ex ~ megnyilatkozás H 3dd
causa finalis: ld. cél
cél: Isten mint a világ célja C lh; az embe-
n tevékenység ~ja C 4ib; a történe-
lem célja és beteljesedése C 5; a litur-
gia megújításának és a megújítás kö-
vetelményének ~jaJ 2a; ld. még: vég-
cél
Celesztm I., pápa: 236—268 364 444 1997a
2638 41476; Pseudo-Celestinus: Feje-
zetek: ld. \ndiculus
Celesztm II., pápa, ld.: a római pápák ka-
talógusát
Celesztin III., pápa, 768 769' 772 , ld.: a
római pápák katalógusát
Celesztin IV, pápa, ld.: a római pápák ka-
talógusát
Celesztin V, pápa, 910°, ld.: a római pá-
pák katalógusát
Celinense (Ibériai-félsziget), szinódus
(447-ben): 187°
Cerinthus: ld. Kénnthosz
certitudo: ld. bizonyosság, biztosság
character índclcbilis (eltörölheteden jegy):
a keresztség, a bérmálás és az egyházi
rend ~e K 2d; a keresztelés ~e K 3e;
a bérmálás ~e K 4d; az egyházi rend
~e K 8e
character sacramentalis: az Egyház szent-
ségi jellege G 2bb; ld. még: character
indelebilis
Chassaing, Brúnó, OFMRec: 2024' 2032'
Childebert I., király: [441—443]
Ciprus: unió a inaronitákkal 1300°°
Grill, Aleandriai: ld. Kürillosz, Alexand-
riai
Cirill, Jeruzsálemé ld. Kürillosz, Jeruzsá-
lemi
Citeaux, kolostor: 1435
civilizáció: ‫״‬a szeretet ~ja” 4776 4815 C
4gb 4gp G 4bf 7ab L 13; modern *‫־‬
4424sk C 4£h 4gh 4gj 41e 4kd 4kh G
7bb L 5h 9 13
civitas: ld. állam
Garet, Antoni Maria, a klaretiánusok ala-
pítója: 3900°
Qermont, szinódus (1095-ben): 868°
Cletus: ld. Anaklétosz I.
Codex Carotinur. 595°
Codex Laudianur. hitvallás 12
Codex Swainson■. hitvallás 12
Codex Veronensir. 10°
coetus episcopales: ld. püspöki testület
coetus fidelium: ld. hívó közösség
Coggan, Fredenck Donald, Canterbury
érseke: 4590°
cognirio humana: ld. ismeret, megismerés
Cohenel, Daim (álnév): 3792°
coitus mterruptus: 3660—3662 L 6c
Colluthus: 519
comma Johanneum: 3681 sk
comma Pianum: 1980'
communicatio idiomatum: ld. tulajdonsá-
gok felcserélése
conceptio: ld. szeplőtelen fogantatás
concupiscenha: ld. vágyakozás
Confessio Augustana. 1600° 1704' 1797°
Congar, Yves: (XXIX. old.)
conscientia: ld. lelkiismeret
consolator: ld. Mekhithar
Constans II., császár. 519'
Constantinus I., pápa , ld.: a római pápák
katalógusát
Constantius, császár: 141sk 209
Constitutiones Apostolomén: 60 10° 325°
41552
Constitutiones Eccleáae Aegypttcae. 4155*
consummatio mundi: ld. beteljesedés
contemplatio: ld. szemlélődés
contritio: ld. bánat
Convention de sauvegarder des droits de l ’homme
ld. Emberi Jogok Európa Egyezménye
cooperatio: ld. együttműködés
Cornelius, pápa: 108sk 41542
Courtenay, William, London püspöke:
1121°
cölibátus: G 4bb L 2f
Cyprianus, Karthágói: idézve 108 110° 446
469 8021 3362' 4026' 4102 41042
4124' 41441041456 414644147241473
4153J 41539 415424213' 4599' 46702;
tekintély 353 625
Cyprianus, Touloni: hitvallás 25
1417
 F ü g g e lé k ; N é v - é s tá rg y m u ta tó
csábítás: a gyóntató által 2013 2026sk
család: a világiak küldetése és feladata a
házasságban és a ~ban G 6 cc L 2f; a
házasság és a ~ rendje L 6 ; az embe-
őség ~ja 3992-3995
családegyház: a család mint —4128 G 3ad
6 cc
családtervezés: ld. fogamzásgátlás
császármetszés: 3337 L 4d
cselekmény, szent: ld. liturgikus ünnepek
csoda: a hihetőség oka A 2bc; Jézus cső-
dái A 3be E 2bb 3bb 5a
Dácia: hitvallás 19
Da1 [m]bert, diakónus: 701
Dalberg, Kari Theodor von, Mainz érse-
ke: [2705sk]
Damasus I., pápa: 144-180 701; Decretum
Damasi 178-180 350°; Fides Damast
71sk 485°
Damasus II., pápa, ld.: a római pápák ka-
talógusát
Dániel, prófétai könyv: 1501°
Davies, John Gordon: 41°
Decentius, Gubbio püspöke: [215sk]
Declaration (Universal) 0J Humán Rights (Em-
ben Jogok Egyetemes Nyilatkozata):
3955°, jegyzet: 3958-3963 3966sk
3975 3977
Decretum Damasi: 178-180 350°
Decretum Gelasianum. 350-354 180'
defensio vitae: ld. védelem
deizmus: 3028 C 5
demokrácia: C 4gh 41e
démon: befolyása a szemlélődő emberek
cselekedeteire 2243//2252; ld. még:
ördög
Dénes, pápa: 112-115
Denifle, Heinnch, OP: 950°
denuntiatio: ld. feljelentés
Denzinger, Heinrich: (XVI Ik old.)
deportálás: C 4fb L 3b 5g
ΟςΓ-Β31)‫׳‬ζε11, papirusz: hitvallás 2
determímzmus: C lgd 4gm
Deusdedit I., ld. Adeodatus I.
Devresse, Róbert: 444°
1418
diabolus: ld. ördög
diafragma: 3917a
diakonátus: az állandó ~ megújítása 4101°;
ld. még: diakónus
diakónus: szolgáló hivatal H 6 K 5cd; a
hierarchikus rendben H lb K 8 b; a ~
felszentelése K 8 c; szentségek kiszól-
gáltatója K 3c 4c 5cb; az igeliturgia
vezetője 4035; a liturgián belül J ld
Diana, Antomo, CCRRMM, jegyzet: 2038
2050sk 2053 2064 2112 2130 2136
2153sk
diaszpórahelyzet: 4035 4132
dicsőség: Isten ~e 4814 C lh L 2b; Krisz-
tus ‫־■־׳‬e E 2 dc G lbe; az örök ~ M
3bb 3bf
Didakhé: 41412 41552
Didümosz, Alexandriai: 519 4146'
Dieringer, Franz Xavér: (XVIII. old.)
Digesta, I. Iustmianus császár: 643' 3975'
Dimnet, Emest: 3401°
Diodórosz, Tarszoszi: 152° 519
Diognétosz, levél ~hoz: 41641 4204'
Dionüsziosz Areopagitész (Pszeudo-):
651'
Dionüsziosz, Alexandriai: [112] 4146'
Dionysius Exiguus: 238°
Dionysius Foullechat (Soulechat) OFM:
7 0 8 7 -1 0 9 7
Dionysius, Milánó püspöke: 209
Dioszkurosz I., Alexandnai: 343 364 472
519 661sk 2529
diszkrimináció: C 4gg 4kd 41g L 5b 5g 7 8
dogma: A 4b H 3b
doketizmus: E 2ca 5ba
donaüsták: 123 705 912
Dondaine, Antoine, OP: 790°
Donus, pápa, ld.: a római pápák katalógu-
sát
Doszitheosz, Jeruzsálemi, pátnárka: hitval-
lás 46702
Döllinger, Johann Joseph Ignaz: 2875°
Döpfner, Julius, bíboros: 4470°
Duchesne, Louis: (65. old.) 117° 444°
Duns Scotus, Johannes: 21101 2553
Durando, Oscai (Huesca): hitvallás 790-797
 F ü g g e lé k ; N é v - és tárgymutató
Eadmer: 815° 3370'
Ebión: 157 1339
Ealesiasücuy. ld. Jé^us, Sirák fia könytt
Eck, Johannes: 1451°
Eckhart mester OP: 950-980 1980'
Edward VI., angol király: Ordinale 3315°
3316
Efezus, zsinat (431-ben): 250—268 271°
343° 364 436sk 444 3056' 3905 4147
41476 41721; tekintélye 352 402 412
472 575 2528 3431; burkoltan ‫״‬a négy
zsinat” vagy ‫״‬az öt zsinat” vagy ‫״‬a
hét zsuiat” között említve 433 438 444
517sk 521 sk 554 561 6 8 6 ; - ‫״‬rabló-
zsinat” (449-ben) 300°° 444'
Egelbert, Trier érseke: 702°
Egila, Elvira püspöke (Granada): (595°]
egoizmus: C 4gl-m 4le D lb 4a 4c M 2ba
cgzisztenciafilozófia: 4410°
egzisztencializmus: 3878 3882
egyenlőség: a Szentháromságban az isteni
személyek ~e B 4bb; ~ a társadalom-
bán C 4gg L 5g 7; minden ember ~e
C 4fb L 5g 7
egyesülés Istennel: L 2f
Egyesült Nemzetek Szervezete: 3955°
' [4420-4425]
egyetemesség: az üdvösségre szóló meg-
hívás ~e 4103 4122-4124 4140; az
egyház ~e G 3cb
egyetlenség: Isten ~e B lb
Egyház: Isten műve G 1; történelmi-
eszkatologikus jellege G 2; lényegi is-
mertetójegvei G 3; a hívók közössége
G 4; szolgáló hivatalok G 5 H 1-6; vi-
lágiak G 6 ; az ~ viszony az emben
nemhez, a társadalomhoz, a kultúrá-
hoz, az államhoz és a nemzetközi szer-
vezetékhez G 7; az ~ felismerhetósé-
ge G 2bb; a hitelesség indítéka A 2bc;
a tanítóhivatal H 3; az ~ teljhatalma a
szentségek felett K 2a-b 3c 4c 5ca-b
5dd 6 d-e 7c 8 a 8 d 9f, az ~ teljhatalma
a szentelmények felett K 10; a hívók
és az —tekintélye G 4bg; ‫״‬az ~on ki-
vül nincs üdvösség” 2865° G 2 bc; té-
védés az egyház kettős fejéről 1999;
az ‫״‬alvó” ~ 1204'; a megdicsóült —M
3bf, építése a liturgia által J la; elsőd-
legesen az euchansztia ünneplésében
tárul fel K 5eb; eredete Krisztus olda-
Iából 4005; a rész~ és a helyi ~ viszo-
nya az egyetemes -hoz G 4ad; a litur-
gikus ünnep mint az ~ műve | le; az
ember és az ~ C 4fj; az ~ és az emben
tevékenység C 4ii; az ~ és az emben
hivatás C 4jm; mint a megbocsátás
közvetítője D 7bb; Mária, az ~ esz-
ményképe E 6 f; mint az üdvösség
szentsége K lb; a zarándokúton lévő
~ eszkatologikus jellege M lb
egyházi parancsok: ld. parancsok
egyházi rend: szentség K 8 ; fokozatai H
lb -c K 8 b; ld. még: szentelés
egyházi zene: J 2bb
egyházközség: ld. hívó közösség
Egyiptom: hitvallások 55 62sk
egynejűség: ld. monogámia
egység: a helyi közösségekben 4151; az
embenség ~e L 9; az egyház ~e G
3a; az isteni és emben természet ~e
Jézus Krisztusban E 5c; a püspökök
testületi ~e H le; ‫־׳‬- a házasságban K
9bd
Egységtitkárság: ld. Keresztény Egység
Elősegítésének Titkársága
együttműködés: az ember ~e Isten mű-
vében C Ige; a kegyelemmel F 5ca; L
2f, a rosszban L 4b
éhezés: C 4gl-m 411 4kd-e D 4c G 7ad
Ehrle, Franz, SJ: 900°
Eijl, Edouard van: 1901° 19801
Eiréné, bizánci császárné: 600°°
eladás: emberek ~a rabszolgának L 5g; az
~ meg nem engedett mód!a 753.
elbirtoklás (szerzési jogcím): L 11
elégtétel: Knsztus ‫׳־׳‬e E 3; mint a bűnbo-
csánat szentségének lényegi eleme K
6 cd; ima, böjt és alamizsna mint ~ az
elkövetett bűnökért 1713; a boldog-
ság előfeltétele M 2bc
elet: jog az ‫־־־‬hez, az ~ védelme L 3c 4d;
az emben ~ továbbadása a házasság-
bán L 6 c; a megigazultak ű! ~e F 2aa;
1419
 F ü g g e lé k : N é v - é s tá rg y m u ta tó
K 6 cd; erkölcsös ~ L 1-5; a tökéletes
~ L 2f, a jövendő világ ~e M 3; Isten
mint az ~ ősoka B lb; Krisztus ~e E
2 b; a Szendélek a hívók és az egyház
~ében B 3be-f
Eleuther(i)osz, pápa, ld.: a római pápák
katalógusát
eleve elrendelés (praedestinatio): Krisztus
~e 536; az ember ~e F ld; az egyházi
hatalom törvényes gyakorlásának fel-
tételezett függése az —tói H 2a; fizi-
kai ~ 1997a
elhunytak: ld. halottak
elhurcolás: ld. deportálás
Elipandus, Toledo érseke: 595 612° 615
eljegyzés: 2658 2974 3468 3472sk
ellenállás: a hatalmi visszaélésekkel szem-
bem ~ L 8 ; passzív ~ 4807
Elliot, Walter: 3340°
elmélkedés: 2181-2192 2220sk 2223 2229
2365sk
elóretudás (praescientia): az Isten által kár-
hozatában előre tudott pápa 1158
1220 1222; az Isten által kárhozatuk-
bán előre tudottak és az egyház 1203
1205; az előre tudottan elkárhozó
imádsága 1176
elszakadás a lelki !avaktól: L 3a
elűzöttek (otthonukból): C 4ke G 7ad
elvetés: az ember ~e M 3d
élvezet: 2108sk
Elvira, szinódus (300 körül): 117-121 711'
2325*
ember: C 4; világ és ~ C 3; az ~ a mégha-
sonlottságban D 2bd; az ‫ ־־‬megváltá-
sának története E 1-3; a megigazult
— F 3; egyház, világ és az ~ 1 nem G
7aa; az emberiség családjának rendje
L 9; örök boldogság M 3b—c; az ~
elvetése M 3d; Krisztus a tökéletes ~
C 4fh
emberi alkotás: C 41; az ~ hivatása C4jj;
az ~ a bűn hatalma alatt D 5
Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata: ld.
Dedaration (Universal) of Humán Rigbls
Emberi Jogok Európai Egyezménye-. 3955°
jegyzet: 3959-3962 3966 3977
1420
emberi jogok: L 5g
emberi méltóság: C 4fb
emberölés: L 3b 4d
embrió: kezelése L 6 c
énekkar, templomi: J ld 2bb
engedelmes hallgatás: 2390
engedelmesség: Krisztus ~e E 3a; vallási
~ G 4bb; ~ mint evangéliumi tanács
G 4bb; keresztény ‫ ״־׳‬Isten parancsai-
val és az egyházzal szemben G 4bb L
2f, a hit ~e L 2c
enhüposztaszia: 4520°
ENSZ: ld. Egyesült Nemzetek Szervezete
enthuziaszták: 250°°
epiklészisz: 1017 2718 3556
Epikurosz: 435 1367
Epiphaniosz, Szalamiszi (Konstantia): hit-
vallások 42-45 46° 48° 150°; törté-
nelmi jegyzet 127°
érdem: Krisztus ~e, az egyház kincstára
E 3a K lOba; a megigazult ember ~e
F 3d; az érdemszerzó cselekedet fel-
tételei L lb
érdemek kincstára: K lOba
eredendő bún: D 2b
eredet, a világ ~e C la; a rossz ~e C lfa;
az emberi nem ~e C 4a
ereklyék, a szentek ~ 1 : az ~ tisztelete J lég
erény: belénk öntött ~ F 2cc; természetes
és természetfeletti ~ek L lg; a hit,
remény, szeretet keresztény ~ek L 2c-
e; az ~ek gyakorlása L 2f, az ~ek a
tökéletes emberek számára is fonto-
sak L 2f; szentáldozás és erény K 5ec
eretnekek: fogalma L 5g; az egyházi tör-
vényeknek alávetve H 2a; az ~ elége-
tése 1483; ~ mint a keresztség kiszól-
gáltatói K 3c
Eriugena: ld. Johannes Scotus Enugena
erkölcs: a természetes ~ elvei L le; tér-
mészetes ~ elleni tételek 2956-2964
L ld; ld. még: etika
erkölcsiség: elvek és normák L la -f, az
ember erkölcsi cselekedete L lf, az
erkölcsi magatartás L lg
erkölcstani rendszerek: 2175-2177 2679'
L lee
 F ü g g e lé k : N é v -
erőszak: C 4gc 4gm L 7; az ~ befolyása az
erkölcsi cselekedetre L lf, elítélése C
4gc; ld. még kínzás
értékek: az ~ és szabályokat megalapozó
!ellegük L 5e
értelem: az egyház ítélete a szavak értei-
mérői 979sk 1980 2010-2012 3241;
ld. még ész, ismeret, Jansen, mégis-
mérés
értelmezés: az - szabályai a tanítóhivatali
megnyilatkozások esetében H 3f, ld.
még magyarázat
Ervigius, vizigót király: [561°) 564°
érzés, vallásos (modernisták szerint): 3481
3483sk
Escobar y Mendoza, Antonio de, SJ, jegy-
zec 2033 2038 2048 2102 2106 2110
2129sk 2142 2145sk 2153
eskü: erkölcsileg megengedett L 2b; a
modernisták ellen 3537-3550; ld.
még hamis ~
Estrix, Aegidius, SJ, jegyzet: 2112 2116sk
2119-2123
ész, emben: C 4ee; az ~ képes az igazsá-
got megismerni A 2a; ész és hit A 4;
az ész parancsa mint természettör-
vény L le: ld. még ismeret, mégis-
mérés
észak-amerikai püspöki konferencia:
[4560-4561]
eszkatológa: M 1-3
Etherius, Osmai: hitvallás 23
etika: szituációs ~ 3918-3921; az indivi-
dualista - elutasítása 4330; ld. még.
erkölcs
etiópok, uniós bulla [1330-1353]
Euarisztosz, pápa, ld.: a római pápák ka-
talógusát
eucharisztia: G 3aa J lb K 5; a világiak
együttműködése G 6 bb K 5cc; a piis-
pök mutatja be és vezeti H 3i
Eudoxiosz, Konstantinápolyi, eudoxiánu-
sok: 150°° 151
Eugippius, pap: 595° 596
eukhiták: 250°°
eukhologion, a görög egyház ~ja: 1990
Eulogiosz, Alexandriai pátriárka: [474—
és tárgymutató
476]
Eunomiosz, Küzikoszi, eunomiánusok:
150°° 151 155 433 472 519 1332
eunuch: Id. kasztrálás
Euódiosz: ld. Szimón
Eusebius, Vercelli: 209 525°
Euszebiosz, Dorülaióni: 50
Euszebiosz, Emesai, (Pszeudo-): 26°
Euszebiosz, Kaiszareiai: 40 109° 110°
125° 127° 41403 4146' 41462
Euszebiosz, pápa, ld.: a római pápák kata-
lógusát
eutanázia: L 4d
Eutükhész, Konstantinápolyi, eutukhiánu-
sok: 290 292 298 300°° 300 343 355
364 401 sk 425 433 4441 472 519 1345
2529
Eutukhianosz, pápa, ld.: a római pápák
katalógusát
Eutükhiosz, Konstantinápolyi pátnárka:
5741
év: liturgikus ~ 3855; szentév 8 6 8 ° 1025°
3670°
Evagnus Ponticus: 519
evangélium: mint az egyház alapja A 3ba
3bb G 2bd 3cd 7aa 7ad; hirdetése A
2bb E 2bb G 3cd 6 ca 7aa 7ad H 3a;
megőrzés és áthagyományozás A 3ab—
c 3c G 3db H 3; magyarázata A 3be;
az - és az emben szabadság C 4fc;
mint minden igazság és erkölcsi tani-
tás forrása L ld 5h; az igazságosság
keresése mint az ~ követelménye
4482 4762 C 4gc; ld. még evangéliu-
mok
evangéliumi tanácsok: G 4bb L 2f, Krisz-
tus az ~ megtestesítője 4836
evangéliumok, exegetikai kérdések: álta-
Iában 4402-4407; Mt 3561-3567; Mk
3568sk 3572sk 3575sk; Lk 3568
3570-3576; Jn 3398-3400; Evangéh-
umos könyv: tisztelete 601 654
evangelizáció: az egyház és az - G 3cd; a
világiak általi ~ G 6 c; ld. még evan-
gélium, evangelizálás
cvangelizálás: 4580° G 2 bd 3cd; ld. még
evangélium, evangelizáció
1421
 F ü g g e lé k : N é v - é s tá rg y m u ta tó
excommumcatio: ld. kiközösítés
exegézis: a Szentírás ~e A 3be
exorcista: H lb K 8 b
Exsultet: 48141
Exsuperius, Toulouse püspöke: [2122638]
exfrema unctio (utolsó kenet): ld. betegek
kenete
Eybel, Joseph Valentin: 2592-2597
Fábián, pápa, ld.: a római pápák katalógusát
Fabius, Anüochia püspöke: [109]
fagyasztásos eltartás: embrióké L 6 c
fajgyűlölet: C 4lg
fajtalankodás: 1327 2148 2150 L 6 b
Falle r, Ottó, SJ: 6461
Farvacques, Fra^ois, OESA: 2327' 23281
Fasso, Silvio: 3632°
fatalizmus: 283 1177 2812 3246 C lgd
Faustus, Reji: 26° 330° 366° 374'
Febronius, febronianizmus: 2592-2597
2592° 2600° 2602' 3113
Féder, Alfréd L , SJ: 1411
Feeney, Leonard: 3866° 3873
fegyverek, fegyverkezés csökkentése: ld.
leszerelés
fejezet: Isten kegyelméről 366° 370°;
pseudo-celesttnusi fejezetek: ld.
InduuÍus·, anatematizmusok 421-438
300°° 416° 421° 441°
fejlődés: dogma~ A 4ba; a liturgia terüle-
tén 4023 4024; ~ a bűn hatalma alatt
D5
fejlődő országok: a ~ problematikája
4440° 4440-4469
feladat: az egyház ~a G 2bd; a hívók ~a1
a világban G 4bf, az cmben szabad-
ság ~ai L lb; a lelkúsmeret ~a1 L leb
felajánlás: a szentmise ~a K 5bb 5ec-d;
az imádságok ~a M lb; a búcsúk ~a
K lObc M lb
felbonthatadanság: a házasság ~a K 9bd
felebaráti szeretet: L 4a; felebarátainkkal
szembeni erkölcsi kötelességeink L 4
félelem: az isteni igazságosságtól F 2aa;
befolyása az erkölcsi cselekvésre L lf
felelősség: az ember ~e C 4e 4gl-m D 4c
G 6 cb; a ~ akadályozása C 4ke; a ‫־־׳‬
1422
feltételei L lg; a hívók ~e az ateiz-
musért C 4kh G 3cf, a világiak ~e az
egyházban H 2e; a társadalom és an-
nak ~e L 5b
Félix I., pápa, ld.: a romai pápák katalógusát
Félix II. (III.), pápa: 345
Félix III. (IV), pápa, ld.: a romai pápák
katalógusát
Félix Urgel: 615
feljelentés: csábító ~e 2013 2026sk; eret-
nek ~e 2025
felkelés: L 8
fellebbezés: általános zsinathoz H 2bb;
királyhoz 1162; visszaélés miatt 2941
feloldozás, szentségi: K 6 cc 6 ce lObc; hal-
dokió eretnekek ~a K 6 e
felolvasók: J ld 2 bb
felszabadítás: ~ és szerkezetváltás C 4gm
D 4d 7bd L 7; ld. még: szabadság
felszabadítási teológia, latin-amerikai:
4730° G 7ad
felszentelés megismétlése: K 8 d
feltámadás: Krisztus ~a A 2ab E 2da; a
halottak ~a M 3a
feminizmus: 3975; ld. még: asszony
Fénelon, Fran9 0 is de Salagnac de la
Mothe: 2351-2374
fenntartott esetek (casus reservati): K 6 d;
2032
fenomenológia: 4410°
Fenton, John C.: (XIX. old.)
fenus: ld. kamatszedés
fenyegetettség: az embenség ~e és prob-
lémái C 4kd; az egység ~e az egyház-
bán és az egyház megújulása G 3af
Ferenc I., Franciaország királya: 1445°
Ferenc, Assisi: 908° 910°
Ferenc, Szalézi: 1997°
férfi: az ember mint nó vagy ~ C 4fd
Ferrara, zsinat (1438-1439): 1300°° 1309°
1445 41478 4180°
Fefiler, Joseph, püspök: 3050°
fiatalok: ld. ifjúság
fideizmus: 3033; ld. 2751-2756 2765-
2768
Fides Damasi (hitvallás): 71sk 485°
Fides Pelaffr. 441-444
 F ü g g e lé k : N é v - é s tá rg y m u ta tó
Figliucci, Vmcenzo, SJ, jegyzet: 2047 2102
2106 2130
Filioque: B 3c
filozófia: alapvető jelentése Λ 2aa; a ki-
nyilatkoztatás köteles tiszteletben tar-
tása A lbc 4a; az egyházi tanítóhiva-
tál illetékessége H 3bb; filozófiai bűn
2291
Firenze: misekönyv, szertartáskönyv: hit-
vallás 17; zsinat (1439-1445) 1300-
1353; idézve 1986 3059 3068 3293
3858 41422 4169' 4171 41712 4180°
4188' 4189' 45412; történelmi jegy-
zet: 150° 1300°° 3391°
Firmilianosz, Kaiszareiai (Kappadókia):
111°
Fiú, Isten Fia: B 2; a ~ nemzése B ld;
Isten a ‫־״‬val és a ~ által leheli a Lel-
két B le; a ~ küldése B lg; a Szenthá-
romságban B 4; a világ mintaoka
(causa exemplans) C le; mint a terem-
tés közvetítője B 2b C le; természe-
tes fiúság E 5da; ld. még Jézus Krisz-
tus
fizika, elméleti: 4410°
Flabianosz, Konstantinápoly püspöke:
Tomus Leonis [290-295] (ld. még Nagy
Szent Leó: Tomus)■, 300°° 300
Flavianus: ld. Flabianosz
Florus, Lyoni: 625°; jegyzet 626-628
fogadalom: ld. szerzetesi fogadalom
fogamzásgátlás: L 4d 6 c 8
fogantatás: Jézus Krisztus ~a E 2a; Mária
szeplőtelen - a 1400° 2015sk
fogyasztói kultúra: C 41e
fomes peccati: D 2bc F 3b
fordítások: a Szentírás fordításai A 3be
Formosus, pápa, ld.: a római pápák kata-
lógusát
forradalom: L 7
Foullechat: ld. Dionvsius Foullechat
főpap: Krisztus mint ~ D 7ba E 3a 3bc G
óbb; a püspök mint ~ H 4
Francisco de Zabarella: 20431
Francs Massons: ld. szabadkőművesek
Franekenberg, de, Mecheln érseke: 2590°
Frankfurt, szinódus (794-ben): 612-615
150° 566° 600°°
Franzelin, Johannes Baptist, SJ: (XVIII.
old.)
fraticelli: 910-916
Fnaul, szinódus (791-ben): 150°; (796-ban
vagy 797-ben) 616-619
Frigyes II., császár: 6481
Frigyes III., császár: [115100]
Frohschammer, Jákob: 2850-2861
Fromont (Froidmont), Libertus, !egyzet:
2302 2309 2311
Fulgentius, Ruspet: hitvallás 22 75°; idéz-
ve 370° 595° 596 1331' 1347' 1350'
13511-2 1532'
Fullo: Id. Petrus Fullo
Fülöp III., spanyol király: 1997a
Fülöp IV, francia király: 870°
Fülöp IV, spanyol király: 2015°
Fülöp VI., francia király: 990°
Fülöp, pápai legátus: 3056'
Gabrielis, Aegidius de, TOF, jegyzet:
2316-2318 2322sk
Galenus, Claudius: 815°
Gallia: hitvallás 25-28 30
gallikanizmus: a gallikán klérus cikkelyei
2281-2284; a - elvetése 2285 2699sk;
történelmi jegyzet: 2301° 2602' 3113
Galtier, Paul, SJ: 152° 250°°
Gasser, Vinzenz, püspök: 3050° 41494
41495 4150* 41502
Gaudentius, püspök: 134
Gaudentius, Volterra püspöke [445]
gazdagság: C 4kd-e 41b F-2bb G 3cd 7ad
L 4e 11; a gazdagok eszközei és ha-
talma L 7
gazdaság: L 12
Geifiel, Johannes, bíboros [2828-2831]
Gelasius I., pápa: 347—355 641' 38211
41702; Pseudo-Gelasius 357°
Gelasius II., pápa, ld.: a római pápák kata-
lógusát
generacionizmus: 360sk 1007 3220
génmanipulációk: L 6 c
Gennadius, Marseille-1 : 325°
géntechnológia: L 6 c
Gerberon, Gábriel: 2326'
1423
 F ü g g e lé k : N é v - é s tá rg y m u ta tó
Gerbert, Perpignan püspöke: 2901°
Gerdil, Hyacinthe-Sigismond, bíboros:
2600°
Gergely I., Nagy Szent, pápa: 472-480
5741 587° 698 698' 770 8242 3061‫׳‬
37072 3804' 39812 41022 414314147s
4245'; Pszeudo-Gergely 2052'
Gergely II., pápa: 580sk
Gergely III., pápa. 582sk 581°
Gergely IV, pápa, ld.: a római pápák kata-
lógusát
Gergely V, pápa, ld.: a római pápák kata-
lógusát
Gergely VI., pápa, ld.: a római pápák ka-
talógusát
Gergely VII., pápa: 700 690° 7171
Gergely VIII., pápa, ld.: a római pápák
katalógusát
Gergely IX., pápa: 824-829 772° 1830'
3144'
Gergely X., pápa: 850-861
Gergely XI., pápa: 1101-1139
Gergely XII., pápa: 1151-1200
Gergely XIII., pápa: 1985-1988 698'
1901° 2331'
Gergely XIV, pápa, ld.: a római pápák
katalógusát
Gergely XV, pápa, 2015° 2016 2026', ld.:
González de Santalla, Tirso, SJ: 2175
González Téllez, Emanuel: 2568
Gottschalk, Orbais-i: 621°
Gousset, Thomas‫־‬M.: 2715° 2725
görögök: uniós bulla [1300-1308) 1327
1351 1986 2534; más határozatok a
~ számára 810 830*839 1985-1987
1990-1992 2522-2524; a - sajátsá-
gos tanai 1807' 1986; történelmi jegy-
zet 850°° 1300°°
Gratry, Auguste )oseph Alphonse: 2751°
Gregorio de Valencia S): 2145'
Guastalla, szinódus (1106-ban): 705
Guezelo: Id. Wezelo
Guido II., Chartreuse-i: 2223'
Guilelmus de & Ámoré: 840-844
Guimemus Amadcus (álnév): Id. Moya
Guyon, jeanne Mane Bouvier de la Motte:
2351°
Günther, Anton, güntheriánusok: 2828—
2831 2833° 2914 3025
gyász: C 4ef 4fj G 7aa 7ad L, 4a
gyerekek: ~ keresztelése K 3d; a ~ része-
sedése az örök boldogságban M 3ba;
‫־־‬, akik keresztség nélkül halnak meg
M 3d; szentáldozás K 5de; ~ szentsé-
gi gyónása K 6 e