Rendek és osztályok

Max Weber

In Weber, Max: Gazdaság és társadalom. A megértő szociológia alapvonalai. I. (Fordította:

Erdélyi Á gnes.) Budapest: Kö zgazdasá gi és Jogi Kö nyvkiadó , 1987. 303–308.

1. Fogalmak
1.§. „Osztályhelyzetnek” nevezzük
1. a javakkal való ellá tottsá gnak,
2. a kü lső életkö rü lményeknek és
3. a megélt életsorsnak
azt a tipikus esélyét, amely a javak vagy szakképzett tevékenységek fö lö tti
rendelkezési hatalom mértékébő l és jellegébő l (illetve hiá nyá bó l), valamint abbó l
kö vetkezik, hogy miként lehet ezt a rendelkezési hatalmat az adott gazdasá gi
rendszeren belü l bevételek vagy jö vedelmek elnyerésére fö lhaszná lni.
„Osztálynak” az emberek azonos osztá lyhelyzetben lévő csoportjait nevezzü k.
a) Birtok szerinti osztálynak hívunk egy osztá lyt, amennyiben az osztá lyhelyzetet
első dlegesen a birtokkal kapcsolatos kü lö nbségek hatá rozzá k meg.
b) Nyereség-, illetve kereset szerinti osztálynak nevezü nk egy osztá lyt, amennyiben az
osztá lyhelyzetet első dlegesen a javak vagy szolgá latok piaci értékesítésének
lehető ségei hatá rozzá k meg.
c) Társadalmi osztálynak nevezü nk minden olyan osztá lyt, amelyek közt
a az egyén életében, vagy
b az egymá st vá ltó generá ció k sorá n kö nnyen lehetséges – és elég gyakran elő is
szokott fordulni –, hogy az egyik osztá lybó l á tlépnek a má sikba.
Az azonos osztá lyérdekű ek kö zö tt mind a há rom osztá lytípusban létrejö hetnek
tá rsulá sok (osztá lyszervezetek). De nem feltétlenü l jö nnek létre: az osztá lyhelyzet és az
osztá ly ö nmagá ban véve csupá n azt a tényá llá st írja le, hogy az egyének olyan
helyzetben vannak, amelyben tipikus érdekeik azonosak sok má s egyén érdekeivel
(illetve hasonlítanak hozzá juk). Elvben persze mindenféle élvezeti cikk, termelő eszkö z,
vagyon, ü zleti eszkö z vagy szakképzett tevékenység fö lö tti rendelkezés má s-má s
osztá lyhelyzetet teremt, és csak a teljesen „tanulatlanok”, birtok nélkü liek és az – á llandó
foglalkozá s híjá n – alkalmi munká val szerzett keresetbő l élő k osztá lyhelyzete egységes.
Az osztá lyok kö zti hatá rvonalak nagyon bizonytalanok, és nagyon vá ltozó az is, hogy
mennyire kö nnyen lehet á tlépni az egyik osztá lybó l a má sikba. Ennek kö vetkeztében
nagyon vá ltozó az is, hogy a „tá rsadalmi” osztá ly mennyire egységes.
a) Birtok szerinti osztályok:
A pozitív privilégiumokkal rendelkező birtok szerinti osztá ly első dlegesen azt jelenti,
hogy
a tagjai monopolizá ljá k az ellá tá sra szá nt fogyasztá si cikkek egy részét – a nagyon
magas á rú (kö ltségekkel legjobban terhelt) cikkeket – a vá sá rlá sná l,
b tagjai monopolhelyzetben vannak – és lehető ségü k van rá , hogy kö vetkezetes
monopolpolitiká t folytassanak – az eladá sná l,
c kizá ró lag nekik nyílik lehető ségü k – felhaszná latlan feleslegeik folytá n – a
vagyonképzésre,
d kizá ró lag nekik vannak lehető ségeik – megtakarítá saik folytá n – a tő keképzésre,
vagyis arra, hogy vagyonukat kö lcsö ntő keként fektessék be, és ezzel
megszerezzék a vezető (vá llalkozó i) á llá sok fö lö tti rendelkezést,
e rendi kivá ltsá gként monopolizá lnak mindent (pl. az elő kelő nevelést), ami
kö ltséges.
I. A pozitív privilégiumokat élvező birtok szerinti osztá lyok tipikus tagjai a
járadékosok.
Já radékosok lehetnek
a) az emberek birtokosai (rabszolgatartó k),
b) a fö ldjá radékosok,
c) a bá nyá juk utá n já radékot hú zó k,
d) az olyanok, akik kü lö nféle berendezések utá n kapnak já radékot (a
munká hoz szü kséges berendezések és készü lékek birtokosai),
e) a hajó tulajdonuk utá n já radékot hú zó k,
f) a hitelező k, éspedig azok, akik
a marhá t hiteleznek,
b gaboná t hiteleznek,
c pénzt hiteleznek; és végü l
g) az értékpapírjaik já radéká t élvező k.
II. A negatív privilégiumokkal, azaz terhekkel sú jtott birtok szerinti osztá lyok
tipikus tagjai
a) azok, akik maguk is valakinek a birtoká ban vannak (a nem
szabadok, lá sd a „rendnél”),
b) deklasszá lt elemek („proletariusok”, ahogyan az ó korban
haszná ltá k a szó t),
c) adó sok,
 d) „szegények”.
A kettő kö zö tt á llnak a „kö zéprendi osztá lyok”. Minden olyan réteg idetartozik, amely
szá má ra birtoka vagy neveltetése megélhetést biztosít. A kö zéprendi osztá lyok kö zü l
egyik-má sik „nyereség, illetve kereset szerinti osztá llyá ” válhat (a lényegében pozitív
privilégiumokkal rendelkező vá llalkozó k és a negatív privilégiumokkal sú jtott
proletariá tus azzá lett). De nem mindegyik kö zéprendi osztá ly vá lt azzá (a parasztok, a
kézmű vesek és a hivatalnokok nem vá ltak azzá ).
A tisztá n birtok szerinti osztá lytagoló dá s nem „dinamikus”, azaz nem vezet
szü kségképpen osztá lyharcokhoz és osztá lyforradalmakhoz. A nagyon erő sen
privilegizá lt birtok szerinti osztá lyok, példá ul a rabszolgatartó k és a sokkal kevesebb
pozitív privilégiumot élvező parasztok – vagy aká r a deklasszá lt elemek – kö zö tt
egyá ltalá n nincsenek osztá lyellentétek, ső t olykor még össze is tartanak (pl. a nem
szabadokkal szemben). A birtok szerinti osztá lyok kö zü l csak
1. a fö ldjá radékosok–deklasszá lt elemek, illetve
2. a hitelező k–adó sok kö zti ellentét (amely gyakran a vá roslakó patríciusok és a
vidéken élő parasztok, illetve a vá rosi kis kézmű vesek kö zti ellentétként
jelenik meg) esetében fordul elő, hogy az osztá lyellentétek forradalmi
harcokhoz vezetnek. Az ilyen harcok azonban nem feltétlenü l a gazdasá gi
rendszer megvá ltoztatá sá t tű zik ki célul, hanem első dlegesen csupá n a birtok
elosztá sá n kívá nnak vá ltoztatni (birtok szerinti osztá lyok forradalmai).
Az osztá lyellentétek hiá nyá ra a klasszikus példa a „poor white trash” (rabszolgá val nem
rendelkező fehér ember) és az ü ltetvényesek viszonya a déli á llamokban. A poor white
trash még sokkal négerellenesebb volt, mint az ü ltetvényes, akit ebben a helyzetben
gyakran befolyá soltak patriarchá lis érzelmei. A deklasszá lt elemeknek a birtokosok ellen
vívott harcá ra, valamint a hitelező k–adó sok, illetve a fö ldjá radékosok–deklasszá ltak
ellentétére az antikvitá s nyú jtja a legjobb példá kat.

2 §. b) Nyereség-, illetve kereset szerinti osztályok:

A pozitív privilégiumokkal rendelkező nyereség-, illetve kereset szerinti osztály
első dlegesen azt jelenti, hogy
a tagjai monopolizá ljá k a vezetést a javak elő teremtésében, mégpedig annak
érdekében, hogy ezzel az osztá lyhoz tartozó k szá má ra nyereség-, illetve
keresetszerzési lehető ségeket biztosítsanak, és
b a politikai és má sfajta szervezetek gazdasá gpolitiká já nak befolyá solá sá val is
biztosítjá k maguknak a nyereség-, illetve keresetszerzési lehető ségeket.
I. A pozitív privilégiumokat élvező nyereség, illetve kereset szerinti osztá ly
tipikus tagjai a vállalkozók
a) kereskedő k,
 b) hajó tulajdonosok,
c) ipari vá llalkozó k,
d) mező gazdasá gi vá llalkozó k,
e) banká rok és pénzemberek, tová bbá bizonyos esetekben
f) kimagasló képességű vagy kivá ló iskolá zottsá gú „szabad foglalkozá sú ak”
(ü gyvédek, orvosok, mű vészek),
g) monopolhelyzetben lévő munká sok (mindegy, hogy a sajá t képességeik,
neveltetésü k vagy iskolá zottsá guk folytá n vannak ilyen helyzetben).
II. A negatív privilégiumokkal sú jtott nyereség, illetve kereset szerinti osztá lyok
tipikus tagjai a munkások, akik kö zö tt a kö vetkező – minő ségileg kü lö nbö ző –
csoportokat kü lö nbö ztethetjü k meg:
a) szakképzettek,
b) betanítottak,
c) szakképzetlenek.
A pozitív privilégiumokat élvező és a negatív privilégiumokkal sú jtott osztá lyok kö zö tt is
vannak „középosztályok”, példá ul az ö ná lló parasztok és a kézmű vesek. Nagyon gyakran
a kö zéposztá lyokhoz sorolható k tová bbá
a) a hivatalnokok (mind a kö zhivatalnokok, mind a magá nhivatalnokok),
b) az I.f) pontban említett szabad foglalkozá sú ak és a kivételes képességeik
(sajá t képességeik, neveltetésü k vagy iskolá zottsá guk) folytá n
monopolhelyzetben lévő munká sok [I. g].

c) Társadalmi osztályok:
A társadalmi osztá lyok a kö vetkező k:
a a munká ssá g mint egész, méghozzá anná l inká bb, minél automatizá ltabbá vá lik a
munkafolyamat,
b a kispolgá rsá g és
c a vagyontalan értelmiség és a szakképzettek (technikusok, kereskedelmi és
má sfajta „alkalmazottak”, a hivatalnokok, á ltalá ban az iskolá ztatá si kö ltségektő l
fü ggő en egymá stó l tá rsadalmilag nagyon elkü lö nü lő csoportok),
d a vagyonuk és mű veltségü k folytá n kivá ltsá gos osztá lyok.
Karl Marx: A tőke című mű vének befejezetlen utolsó része nyilvá nvaló an a proletariá tus
osztá lyegységének – a proletá rok kö zti minő ségi kü lö nbségek dacá ra meglévő
osztá lyegységnek – a problémá já val kívá nt foglalkozni. Ebbő l a szempontbó l az a dö ntő ,
hogy a „szakképzett” munka rová sá ra – ső t, olykor még a „szakképzetlen” munka
rová sá ra is – nő a betanított munka (a nem tú lsá gosan hosszú idő alatt a gépek
haszná latá ra megtanított munká sok) szerepe. Mindazoná ltal a betanított munká sok is
gyakran szert tehetnek olyan képességekre, amelyek monopolhelyzetet biztosítanak a
szá mukra (a taká csok esetében tipikus, hogy olykor má r 5 év utá n maximá lis
teljesítményt érnek el!) Korá bban minden munká snak az volt a célja, hogy „ö ná lló ”
kispolgá r vá ljék belő le. De ennek megvaló sítá sá ra egyre kisebb a lehető ség. A kö vetkező
generá ció i szá má ra mind az a-hoz tartozó k, mind a b-hez tartozó k esetében a c
tá rsadalmi osztá lyba való „felemelkedés” (az, ha valaki technikusnak tanul vagy elmegy
kereskedő segédnek) viszonylag a legkö nnyebb. A d osztá ly esetében – legalá bbis tö bb
generá ció t tekintve – egyre inká bb igaz az, hogy pénzzel mindent el lehet érni. A c osztá ly
[kivá lt] a bankokban és a részvénytá rsasá gokná l dolgozó hivatalnokok [a magasabb
szinteken dolgozó hivatalnokok] szá má ra nyitva van a d osztá lyba való felemelkedés
lehető sége.
Egy osztá lyon belü l akkor jö n létre a legkö nnyebben tá rsulá s a kö zö s cselekvésre,
a) ha kö zvetlen érdekellentétrő l van szó (a munká sok példá ul fellépnek a
vá llalkozó kkal szemben, de nem lépnek fel a részvényesekkel [szemben], akik
pedig való ban „munka nélkü l” hú znak jö vedelmet, és a parasztok sem lépnek
fel a fö ldesurakkal szemben), tová bbá
b) csak, ha nagy tömegek vannak jellegzetesen hasonló osztá lyhelyzetben,
c) ha adva az ö sszefogá s technikai lehető sége: kü lö nö sen kö nnyen meg lehet
szervezni példá ul az egy helyen ö sszezsú foló dott munká skö zö sséget (egy
mű helybeli kö zö sséget),
d) csak, ha a vezetés vilá gos célokat tű z ki, amelyeket rendszerint a nem az
osztá lyhoz tartozó személyek (értelmiségiek) erő ltetnek az osztá lyra, vagy
legalá bbis értelmeznek az osztá ly szá má ra.

3. §. Rendi helyzetnek [Ständische Lage] nevezzük a tá rsadalmi értékelésben tipikusan

szerepet já tszó és figyelembe vett pozitív, illetve negatív privilegizá ltsá got
(kivá ltsá gokban részesítettséget), amelyek alapja
a) a jellegzetes életvitel – s ennélfogva
b) a formá lis nevelés mó dja, éspedig ennek valamilyen
a tapasztalati vagy
b racioná lis tana, illetve a megfelelő életformá knak ezek alapjá n való birtokba
vétele, valamint
c) a szá rmazá snak vagy a foglalkozá snak kijá ró presztízs.

A gyakorlatban a rendi helyzet első sorban

a az egymá s kö zti há zasodá sban: connubium,
 b esetleg a kö zö s asztalná l való étkezésben: kommenzalitá s,
c gyakran: bizonyos kivá ltsá gokhoz kö tö tt nyereség-, illetve keresetszerzési
lehető ségek monopoljellegű elsajá títá sá ban, illetve bizonyos keresetfajtá k
megvető elutasítá sá ban, vagy
d má sfajta rendi konvenció kban („tradíció ”) jut kifejezésre.
Előfordulhat, hogy a rendi helyzet meghatá rozott mó don, vagy tö bb értelemben is az
osztá lyhelyzeten alapul. De nem csak az osztá lyhelyzet hatá rozza meg: a pénz birtoklá sa
és a vá llalkozó i helyzet önmagában még senkit nem tesz alkalmassá arra, hogy egy
elő kelő rendbe tartozzék – noha elő kelő rendi helyzethez vezethet –, mint ahogy
önmagában a vagyontalansá g sem jelent még kizá ró okot, noha kizá ró ok lehet belő le.
Ugyanakkor – má s tényező kkel együ tt vagy ö nmagá ban – a rendi helyzet is
meghatá rozhatja az osztá lyhelyzetet, de mégsem azonos vele. Egy katonatisztnek,
hivatalnoknak vagy diá knak a vagyoná tó l fü ggő osztá lyhelyzete rendkívü l eltérő lehet,
rendi helyzetü k mégsem fog kü lö nbö zni, hiszen neveltetésü k folytá n – mindenben, ami
rendi szempontbó l dö ntő – egyforma az életvitelü k.

„Rendnek” nevezzü k az olyan emberek sokasá gá t, akik

a) kü lö n rendi megbecsü lést vívnak ki – és esetleg még
b) kü lö n rendi jellegű monopó liumokat is kapnak.

A rendek kialakulá sá ban

a) első dleges szerepe van a rendre jellemző életvitelnek, ezen belü l kü lö nö sen a
hivatásnak (sajá tos életvitelű rendek, illetve hivatá srendek),
b) má sodlagos szerepe van az ö rö kletesen karizmatikus jellegnek: a rendi
szá rmazá s folytá n kijá ró presztízsnek (szü letés szerinti rendek),
c) végü l szerepe van a politikai vagy egyhá zi ú ri hatalmi jogok monopoljellegű
rendi elsajá títá sá nak (politikai, illetve hierokratikus rendek).
A rendi szü letés megkö vetelése rendszerint a kivá ltsá gok (ö rö klő dő ) elsajá títá sá nak – a
szervezet á ltali vagy egy arra kijelö lt egyén á ltali elsajá títá sá nak – egyik formá já t
jelentette. A lehető ségek – kivá ltképpen az ú ri [hatalmi jogok és szerzési] lehető ségek –
végleges elsajá títá sa mindig kö nnyen vezet rendek kialakulá sá hoz. Ugyanakkor a rendek
létrejö tte is mindig kö nnyen vezet az ú ri hatalmi jogok és a szerzési lehető ségek
monopoljellegű elsajá títá sá hoz.
Míg a nyereség-, illetve kereset szerinti osztá lyok a piachoz igazodó gazdasá g talajá n
jö nnek létre, addig a rendek kialakulá sá nak és fennmaradá sá nak inká bb a
szü kségleteiket monopoljelleggel, kö telező munkaszolgá lat alapjá n vagy feudá lis
szolgá ltatá sok alapjá n vagy rendi, patrimoniá lis alapon fedező szervezetek kedveznek.
„Rendi” tá rsadalomró l beszélü nk, ha a tá rsadalom inká bb rendek szerint,
„osztá ly”tá rsadalomró l pedig, ha inká bb osztá lyok szerint tagoló dik. Az „osztá lyok”
kö zü l a „társadalmi” osztá ly á ll a legkö zelebb a „rendhez”, és a „nyereség-, illetve kereset
szerinti” osztá ly hasonlít rá a legkevésbé. A rendeket, vagy dö ntő részü ket gyakran
birtok szerinti osztá lyok alkotjá k.
Minden rendi tá rsadalomnak – a rendi életvitel szabá lyai á ltal kialakított –
konvencionális rendje van. Ezért az ilyen tá rsadalom gazdasá gi szempontbó l irracioná lis
feltételeket szab a fogyasztá snak, és ily mó don akadá lyozza a szabad piac kialakulá sá t.
Az akadá lyt a monopoljellegű elsajá títá s, valamint az jelenti, hogy a rendi tá rsadalomban
az egyén nem rendelkezhet szabadon a sajá t tehetségei – nyereségszerzési lehető ségei
és kereső képessége – felett. Errő l kü lö n lesz szó .