156 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 13. szám. 1921. 68.

évfolvam

b á v a varázsolták. M e r t valóban nagyszerűek van valamennyi díjszabás, továbbá kimerítő tájé­

voltak ezek a ködök és igazi gyönyörűség kozást nyújt a menetdíj-mérséklésekről is. A kötet
telhetett b e n n ü k , mikor k é t fiatal személy
nem tette ki magát mások gúnyos mosolyá=
ára 5 0 korona. Bélyeggyűjtőkkel
c s e r é l e k , a d o k d e b r e c e n i Z ó n a I. é s
n a k , ha kart karba öltve haladt gyors lép=
II. kibocsájtást, k ü l ö n l e g e s s é g e k e t is.
tekkel s az e g y i k ezer bizalmaskodó, sokat Hiszek egy Istenben,
jelentő dolgot merészelhetett s mindenféle=
képen c z i r ó g a t h a t t a és n y o m o g a t h a t t a a
Hiszek egy hazában. SPRINGER J „ Debrecen, Fö-u. 38. sz,
másiknak kis kezét, a mely kis kéz egyéb= Hiszek egy isteni örök igazságban,
ként alaposan megfoltozott olcsó bórkeztyübe Hiszek Magyarország feltámadásában.
volt b e b u j t a t v a . Ilyenkor közelebb érezték y Ámen.
m a g u k a t ahhoz a csalóka valamihez, a mi
özszefűzte ó'ket. Az utczák keresztezó'désének BOLDOG/4GH0Z
veszedelmei, a sötétből meglepetésszerűleg
kiemelkedő házak, a fuvaros kocsik, a lovak
HALÁLOZÁSOK. NEM KELL /OK,
fejénél lámpával, az utczai lámpások, a Elhunytak a közeli napokban: Farkasfalvi
közelben piszkos, füstös narancsfényű és Wieland Artúr báró, Szepes vármegye nyűg. fő­ KÉT PÁR
húsz lépés távolságról az á t h a t l a n homály= ispánja, 76 éves korában, Szepes megyében. —
ban eltűnő lángjukkal pedig parancsolólag Gridi-Papp Imre dr„ kir. kúriai bíró és a szaba­
szükségessé l á t s z o t t a k tenni e g y gyengéd dalmi felsőbíróság ülnöke, ötvenöt éves korában,
fiatal hölgynek a védelmét, a ki egyébiránt Budapesten. — Dingha Béla dr. főv. ügyvéd, a ki
írói munkásságával is kitűnt, ötven éves korában.
m á r három télnek a ködén vergődött át Elnöke volt a Felvidéki Ligának, egyik agilis veze­
szomorú m a g á r a h a g y a t o t t s á g b a n . Azonfelül tője a Területvédő Ligának stb. Budapesten. —
a ködben a merész vállalkozás gyönyörűsé=
gének érzetével végig lehetett menni a csen=
des utczán, a hjol a leány l a k o t t , egészen
Potkay Imre, a kunszentmiklósi ref. fó'gimn. oki.
rendes tanára és fölszentelt lelkész, ötvenöt éves
korában Kunszentmiklóson. — Herczegfy Viktor
Wet&Otf. 1 1 SZÁM. 1921. (68. ÉVFOLYAM.)
SZERKESZTŐ

HOITSY PÁL. BUDAPEST. JÚLIUS HÓ 2 1

h á z u k n a k a lépcsőjéig. kir. járásbíró Budapesten. — Gerő Antal, a M a ­ GUMMI/AROK
gyar Távirati Iroda munkatársa, hatvanhét éves
A ködöket rövidesen kemény fagy, csillag= F5ldes Szerkesztőségi iroda : IV. Vármegye-utoza 11. Előfizetési ára: a július—szeptemberi évnegyedre 60 korona. előfizetésekhez a postailag meg­
korában Budapesten. — Gruner Ede, a Hangya
Margit-créme Kiadóhivatal: IV. Egyetem-utcza 4. Megjelenik havonta kétszer. — Egyes szám ára 12 korona. állapított viteldíj is csatolandó.
fényes és holdvilágos éjszakák v á l t o t t á k fel,
mikor a lámpák kemény, sárga, drágakó'sorok
szövetkezet aligazgatója hatvanéves korában Buda­
pesten. — Fülöpp Artúr ny. altábornagy Buda­ szappan, pondéi- legjobb a világon II m-
módjára szikráztak s csillogásuk és a ki= pesten. — Szabó Lajos dr., Székelyudvarhelyről
Mindenütt kapható
r a k a t a b l a k o k fénye metsző és fagyos volt és menekült rendőrkapitány, a budai Üj-Szent János­
még a csillagok is — sugárzás helyett ezt a kórházban.
kifejezést is lehetett volna használni —
hangtalanul ropogtak. Ethelnek könnyebb
P z v - felpestesi és vízszentgyörgyi Mahray PAUNKAFOZOÜSTÖK
Lászlóné, szül. galánthai Esterházy Imre grófnő. zsírolvasztó- és mosóüstök vörösrézből.
kabátját asztrakán=utánzattal díszített téli= T ö b b jótékony intézmény elnöknője volt és főleg Ver morei -rendszerű szölö-
kabát v á l t o t t a fel, kalapját pedig kerek a ná
k ° r V a ' a t t rendkívül sokat tett Erdély szü- p érmet ez ök. Szénkénegezók.
a s z t r a k á n = s a p k a ; szeme hideg fényben ra = kölködőiért, Kolozsvárott hatvanegy éves korá­ Permetező alkatrészek
íiummiból és sárgarézből.
gyogott és fölötte haját fehéres dérvirág lepte ban. — Szántóházi és dénesfalvi Szánthó Gyuláné, Szólózúzók és prések. Ku-
született pilisi N e y Elma hatvankilencz éves korá­ koriczamorzsolók és darálók.
be. Mindez igen hangulatos volt, de az ú t Répavágok és szecskavágók.
volt hazáig nagyon rövid s a Chelsea és ban Budapesten.
Rézgálicz, raíüa, SZONTÁGH PÁL
C l a p h a m közötti távolságot meg kellett tol= kénpor, rézkénpor és .
rez e s
.
kénlap raktárról azon- " szerszámgyár
dani, először kis kitérésekkel a mellékutczákba, nal kapható: Budapest, IX., Üllöi-út 19. sz.
majd mikor az első hópihék jelezték kará= SAKKJÁTÉK.
csony közeledtét, újabb kerülőkkel a King's

M
Roadra, sőt néha a Brompton Roadra és 3180. számú feladvány dr. Kissling G.-tó'l, Bréma.
Sloane Streetre, ahol a kirakatok ünnepi
díszszel és mindenféle szórakoztató dolgokkal
voltak tele.
ÉRNÖKAKADÉMIA •
WISMAR a. d. Ostsee
Tájékoztatóval szolgál a Titka
E k k o r t á j b a n , a legteljesebb megfontoltság
körülményeinek közepette, Lewisham úr ti=
t o k b a n huszonhárom shillinget a d o t t ki száz

L
»JááiyÉt,iJáilyt.,m.,yá. kiá.,uá..Lii. UÍ. uA.m. UÍ. u*. ta. m , ,
fontjának m a r a d v á n y a i b ó l és egy kis, gyön=
gyökkel kirakott a r a n y g y ű r ű t vásárolt Ethel
s z á m á r a . Szükségét érezte, hogy az ajándé=
kozást megfelelő szertartásszerűséggel hajtsa
végre s a havas, ködbe borult C o m m o n sar=
k á n lehúzta Ethel keztyűjét és a g y ű r ű t az
ujjára c s ú s z t a t t a . U t á n a pedig lehajolt, hogy
a hidegtől kivörösödött ujjára csókot leheljen;
0 PAJTÁS
BENEDEK ELEK i
a b c d e f g h
az egyik tintafoltos köröm közelében.
— O s t o b á k v a g y u n k , — m o n d t a Ethel, - -
TÚ.ÁGOS.
GYERMEKŰ JSÁGA
Világos indul és a második lépésre mattot ad.
U g y a n mire s z á m í t h a t u n k ? a szí\et-lelket nemesítő törté­
— Várjon, — m o n d t a Lewisham és hangja netek, mesék, versek, ismeret-
3176. száma feladvány magfejtése.
tele volt h a t á r o z a t l a n ígérettel. gazdagító olvasmányok való­
Utólag gondolkozott ezen az ígéreten és ságos kincsesháza.
A 3177. számú feladvány megfejtése.
egy következő estén jobban a részletekbe
bocsájtkozott s kifejtette Ethel előtt mind=
A 3178. számú feladvány megfejtése.
azokat a fényes lehetőségeket, melyeket el
t u d o t t képzelni egy south=kensingtoni diák
számára : iskolaigazgató, t u d o m á n y o s szak= A 3179. számú feladvány megfejtése.
Vb3.
iskola, közoktatási szakfelügyelő^ magán= V 0 Antal, Vargha Gyula, Lampérth
^ • ^ Géza, Kiírlhíj Emil, Avar Gyula,
t a n á r , s ő t még egyetemi t a n á r is. E s a z u t á n , Feleki Sándor, Mihálíjffyné Fái
a z u t á n . . . Mindezeket pedig Ethel szívesen, Lenke, Berényi Lászlóné, Tábori Kornél
de hitetlenül hallgatta s az álmodozások KÉPTALANY. Kozma Imre, Csanády Sándor, Székely Nándor,
félelemmel vegyes gyönyörűséggel t ö l t ö t t é k el. Jókay Lajos stb.
A gyöngyökkel kirakott g y ű r ű n e k a fel= Állandóan közöl a régi nagy magyar és ide­
gen költőktől a gyermekifjúságnak való költe­
húzása Ethel ujjára m i n d e n e s e t r e csak üres ményeket
s z e r t a r t á s volt, mert a g y ű r ű t Ethel sem A JÓ PAJTÁS-t a Franklin-Társulat (Budapest,
Lagune h á z á b a n , sem o t t h o n nem viselhette
és így egy kis fehér selyemszalagra fűzte és
a n y a k á b a n h o r d t a , „közel a szívéhez". Le=
wisham ettől l ü k t e t ő meleget érzett, „közel
*/oLj5wyL IV., Egyetem-utca 4.) adja ki.
Előfizetési ára negyedévre 25 korona.
Egyes szám ára öt korona. Mutatványszámot
kívánatra ingyen küld a kiadóhivatal.
m •** »w »w nn'tw'ttn w w 1 * * * • w »w»''?< »m »fn un »w m
a szivéhez." fi
(Folytatása következik.)

A «Vasárnapi Újság* 1921. évi 10-ik számában

KÖZGAZDASÁG.
A z « Ú t m u t a t ó » új f ü z e t e . A régi jó vasúti
*Utmutató»-t, a magyar és bennünket közvetlenül
érdeklő vasúti vállalatok menetrend könyvét sikerült
ismét az utazó-közönség kezébe adni, s^ a j ú l i u s -
augusztusi füzet most jelent meg. Az «utmutató>-
ban a vasutak legújabb menetrendjén kívül benne
Hirdetések felvétetnek
megjelent képtalány megfejtése: Csak annak van
becse, a mi ritkán történik.
BLOCKNER I.
Felelős szerkesztő: H O I T S Y P Á L . hirdető-irodájában, PEDLOW KAPITÁNY, AZ AMERIKAI VÖRÖS-KERESZT-EGYESÜLET MEGBIZOTTJA, A BALATON-SZABADI GYERMEK-SZANATÓRIUMBAN ÜDÜLŐ GYERMEKEK KÖZT.
Szerkesztőségi iroda: IV., Vármegve-utcza n Budapest, IV., S e m m e l w e i s - u . 4
Lapkiadó tulajdonos: Franklin-Tá
 158
MAGYAR ILIÁSZ
R E G É N Y A V É G E K R Ő L . — IRTA R Á K O S I
— Tudod, ez az éjféli mise rendkívül han=
gulatos és festői kép lehet, már régen elha=
tároztam, hogy, ha alkalom nyílik, rnegtekin=
tem. Budapesten nincs benne semmi érde=
kes . . . aztán mi nekem az a hat=hét kilo=
méter ebben a gyönyörű holdvilágos éjsza=
kában ? .. . ne ellenkezzetek Arankám, úgyis
hiába.
Aranka odament a sógorához, megsimo=
gatta a fejét és jóságos hangon kérdezte :
— Mi bajod Barna? Talán meguntad a
mi egyszerű társaságunkat és nagyon vágyói
már Budapest után ?
Barna megcsókolta a szép. asszony kezét
és bágyadtan felelt:
— Becsületemre mondom édesem, hogy a
világon ez a legkedvesebb és legkellemesebb
hely nekem. Elannyira, hogy meg fogom
hosszabbítani az itteni tartózkodásomat. Kü=
lönben sincs Budapesten semmi keresetem
és,senkim, a ki után vágyódnám.
— Nono, — szólt az asszony és hamis=
kásán megfenyegette a sógorát, a ki azon=
ban lehajtotta a fejét és nem válaszolt a
csintalankodásra. A dolog vége az lett, hogy
András egy parasztgazdától szánt kerített,
melyen ő is elkísérte Barnát a felső=sztrego=
vai éjféli misére.
Mikor a felső=sztregovai templomban az
éjféli misére elsőt harangoztak, a kastély ha=
talmas vaskapuja csikorogva kitárult és egy
érdekes proczesszió indult meg a falu felé.
Elől mentek a belső férficselédek, Rákóczi=
korabeli csatlósgunyában, kezükben égő fák=
lyával, utánuk ment Sámson báró, a ki Sztre=
govay Tamásnét vezette karonfogva. Nyo=
mukban lépkedett Jób báró Klárikával a
karján, majd Tamás úr és két fia követke=
zett. Mögöttük Krantz úr lépkedett, az an=
gol lánynyal oldalán, de nem a karján. A csa=
ládi csoportot befejezte a rokonság, végül
pedig jött a külső cselédség nagy tömege.
Gyönyörű fehér téli éjszaka volt. A tiszta
égen a csillagok úgy sziporkáztak, mintha
ujjongó örömmel lobogtatták volna lángjai=
kat. Harangzúgás, orgonabúgás és a tömjén=
füst illata töltötte be a levegőt. Mindez
Uzonyi Barna lelkéből különös, soha nem
érzett hangulatot váltott ki. Áhítat volt ez
és meghatottság . . . úgy érezte, hogy csak
most szállt le lelkének eddig ismeretlen ré=
gióiba, a hol a hit terem. A karácsony misz=
tériumáról és jelentőségéről kezdett gondoU
kőzni és először életében élvezte ínnak szép=
ségeit és költészetét. Körüljártatta tekintetét,
megfigyelte az arczokat, melyeken szomorú=
ság, öröm, félelem, áhítat és rajongás mu=
tatkoztak. És ezeknek az embereknek a naiv,
de sziklaszilárd hite, mintha az ő lelkét is
szárnyukra emelték volna és röpítették volna
a titokteljes világ felé, mely ma legkedve=
sebb ünnepét üli. Csak mikor a nagy kapu
kitárult és a Sztregovay = család bevonult,
hajtotta le a fiú bűnbánóan a fejét és ma=
gában elismerte, hogy ezt az édes és meleg
érzést nem tisztán a karácsonyünnep kel=
tette benne. A ket Uzonyi az előkelő gaz=
dák első padsora mögött ült, s itt ők egé=
szén el voltak takarva, ellenben jól odalát=
tak arra a helyre, a hol Klárika ült. Barna
az első pillanatban csak a leányt látta.
L á t t a ? Ez a szó gyenge és erőtlen e tekin=
tet kifejezésére. Ha a szemsugarak hozzá=
értek volna Klárikához, az talán a csilla=
gokig feilobogó lánggal elégett volna ben=
nük . . . mikor azután újra odanézett, egy=
szerre vége lett ünnepi hangulatának, mert
düh fogta el. A lány úgy festett apja olda=
Ián, mint egy kis galamb, melyet a gyilkos
ölyv hurczol magával. Mikor Jób bárónak
VASÁRNAPI ÚJSÁG.
rideg, merev és gőgös arczát látta, mintha
kést döftek volna a szívébe. Ez az alak az
ő életében oly feneketlen és széles mélységet
jelent, melyet se áthidalni, se átröpülni nem
lehet. Ugy tetszett neki, hogy a lány egy=
szerre mérhetetlen távolságra lebbent el tőle
és szíve megtelt fájdalommal és rémülettel...
A harangok zúgtak, az orgona búgott . . .
megszületett a Megváltó . . . de vájjon kinek
született meg? Neki nem. Az ő Krisztusa
nem a bölcsőben szendergő gyermek, hanem
a Golgotát járó Istenember.
Az ezüstcsengetyű megadta a jelt, a pap
kivonult és a mise megkezdődött. Már az
offertóriumnál tartott, mikor a templom fő=
kapuján levő kis ajtó megnyílt és egy bocs=
koros, szélesvállú, zömök és erőteljes pa=
rasztember lépett be. A negyven=negyvenöt
év körüli férfi- a két lábra állt medve lomha
járásával lassan ment végig a templomon a
szentély felé. Rövid báránybőr= bekecs volt
rajta, derekán széles tüsző, a feje pedig tur=
bánszerűleg úgy be volt potyázva, hogy csak
borotvált arcza látszott ki belőle. A töme=
gen a meglepetés moraja futott végig, mikor
megpillantotta. Nini, Trepán Jozsó, mit ke=
res ez itt ilyen szokatlan időben, hiszen
messze lakik, és mi baj érte, hogy úgy be van
kötözve a feje? A paraszt a szentély vas=
rácsához érve, letérdelt és imádkozni kez=
dett, majd meghajolt és a mellét verte és
ebben a helyzetben maradt, majdnem a föl=
dig lehajtva fejét. Sámson úr megdöbbenve
nézett az alakra. Ez valóban Trepán Jozsó
volt, az ő pribeli fűrészmalmának a veze=
tője, melyet az öreg báró a morva határ=
szélen állított föl, hogy ott levő egyik kisebb
erdejét feldolgozza. Különben egy mindenki
által jól ismert felső=sztregovai gazda volt,
a ki egy hőstette révén lett nevezetes em=
bérré. Egy részeg napszámos ugyanis a ma=
lomban oly szerencsétlenül bukott el, hogy
a legnagyobbik fűrész kettévágassál fenye=
gette. Az ott álló Trepán Jozsó két irtóztató
markával megkapott egy kereket és meg=
állította a malmot és addig mozdulatlanul
tartotta, a mig társai a részeg embert ki
nem szedték veszedelmes helyzetéből. Ennek
az embernek minden izma pattogott és min=
den csontja ropogott az irtóztató megeről=
tetéstől, de nem engedett. Olyanféle erőkU
fejtés volt ez, mint Ursusé, mikor a czirkusz
porondján a bika nyakát kitekeri. Azóta
szerették, de rettegtek is tőle, és úgy hívták,
hogy pan direktor. Igazgató úr.
Sámson úr lelkében egyszerre vége volt a
karácsony éjszaka ünnepi hangulatának. Az
isteni tisztelet áhítata elröppent és helyét
gonosz sejtelmek foglalták el. Ez a váratlan
megjelenés csak rosszat jelenthet, még pedig
igen nagy rosszat, mert különben nem jött
volna ide személyesen. Alig várta, hogy vége
legyen a misének, s a mint a pap eltűnt a
sekrestyeajtóban, ő már ott állott Trepán
mellett, a ki még csak most kászolódott föl
a földről. A nép a helyén maradt, így várta
az uraságok kivonulását. Az öreg báró egy
pillanatig ott állt Trepán mellett, aztán,
mintha csak most eszmélt volna rá, hogy
hol van és mi a kötelessége, visszafordult és
Sztregovay Tamásnéhoz ment, a kinek kar=
ját nyújtotta. A menet, a milyen rendben
jött, kivonult a templom elé, a hol csakha=
mar a két Uzonyi is megjelenti Trepán
Jozsó hátát egy fának vetve várakozott.
Most Sámson úr megszólalt:
— Tamás, légy szíves feleséged őméltósá=
gát a kastélyba visszavezetni, nekem sürgős
beszédem van Trepán Jozsóval.
Ezzel már is ott hagyta Carmen bárónét
i 4 . szám. 1921. 68. évfolyam. 14. szám. 1921. 68. évfolyam. V A S Á R N A P I ÚJSÁG. 159
VIKTOR. (Folytatás.)
és Trepán elé lépett. De a család mozdulat=
lan maradt és várta, mi fog történni.
— Magányosan szeretnék méltóságával be=
szelni, — szólt a paraszt, miután előbb alá=
zatosan köszönt urának.
— Nem lehet Jozsó fiam, hát csak ki vele
hamar, mi a baj ?
— Nagy baj van méltósága, fűrészmalmot
elvették, munkásokat el kergették, engem meg=
Prohászka József: Politizáló magyarok. Benyovszky István: Lókötés.
vertek, mert just nem akartam hagyni.
— Mit beszélsz? Megbolondultál? Rab=
(Két kép a művésztelep növendékeinek kiállításából.)
lók cselekedték ? — kérdezgette Sámson úr
gyorsan egymásután és hangja reszketett.
—* Persze, hogy rablók voltak, de úgy Klárika puha kis szivébe egyszerre min= beteg gyorsan magához tért. Barna látván, zen tán évezredek óta sohse fordult elő: a
néztek ki, mintha katonák lettek volna. Azt den erő és bátorság visszatért. Ránézett a hogy az öreg úr túl van minden veszélyen, rianást. És akkor jön az én együgyű parasz=
mondták, hogy ők légionisták. Morvaország= fiúra és könnyein keresztül mintha egy ki= intett Andrásnak és az Uzonyiak diszkrétül tom és megmondja az igazságot. Ez a meg=
ból jöttek át a határon. Nagy pózWt ástak csit mosolygott volna. A mint ott állt és elvonultak. Az eszméletre tért öreg báró gyalázott földnek jajsikoltása v o l t . . . keljen
a földbe, fölhúzták rá zászlót. Azt mondták, messzehangzó parancsait osztogatta, úgy tet= első, egy kissé bágyadt tekintete természe= talpra mindenki és siessen segítségére. Miféle
hogy most már ez nem Magyarország, ha= szett a lánynak, mintha az egy fejjel maga= tesen Klárikának szólt és első, meglehetősen misztikus erő adja ennek az együgyű ember*
nem Csehország. Kezdtem nevetni, mondtam, sabb lett volna . . . És Istenem oly jól állt gyöngén hangzó szavait is ő hozzá intézte. nek ezt a látnoki képességet ? Érthetetlen
hogy ne ugráljatok; mert majd ád nektek neki a parancsolás és milyen szívesen enge= — Te sírtál, tubiczám ? Ejnye, ejnye, de dolgok e z e k . . . sötétbe tapogatódzunk, mit
főszolgabíró úr és a csendőrség. Ekkor egy delmeskedett neki mindenki. röstellem, hogy úgy megijesztettelek, hozzá csináljunk? Hatalmas Isten, világosíts föl
alacsony katona pofonütötte engemet . . . A templom udvarán nagy zűrzavar uraU tehetem, hogy minden komoly ok nélkül, bennünket!
engemet pofonütötte! Megfogtam nyakát és kodott. Az asszonyok kiabáltak, sírtak vagy mert már nincs semmi bajom. Összetetté a kezét, az ajka tovább moz=»
emberkét kályhához vágtam . . . úgy vágtam jajgattak. Egy részük czéltalanul ide=oda Elhallgatott és újra behunyta a szemét. gott, de már hangot nem adott: Imádkozott.
oda, hogy emberke összeeste, de kályha is futkosott, vagy a gyerekekkel a falu felé Mikor megint kinyitotta így szólt: A család megdöbbenve hallgatta a panaszos,
összeeste. Kár érte, mert nagyon szép drága futott. A férfiak komoran állottak egy cso= — Hol van Krantz ? fájdalmas, nyöszörgő hangon elmondott igé=
kályha volt . . . portban, némelyek levették süvegüket és Az ifjú tanár egy távoli sarokba valóság= ket. Klárika a kanapé mellé térdelt és gyö=
imádkoztak, mások a menetet követték, a gal elbujt és a lehető legkisebb ponttá igye= nyörű fejecskéjét nagyapja széles mellére
A bőbeszédű férfiú itt nem folytathatta, hajtotta. Az öreg úr megsimogatta, megcsó=
mert Sámson úr torkából olyan sikoltás tört mely a pap háza felé indult. Négy markos kezett összezsugorodni. Sejtette ugyanis, hogy
katonalegény vitte az öreg bárót, kinek nya= a gazdájának vele egy elintézetlen ügye van. kolta a remek hajat, aztán fölült és kije=
elő, hogy mindenkinek ereiben megdermedt lentette, hogy neki nincs semmi baja és ha
a vér. Rémülten nézett urára és sejteni kán Barna a ruhát feltépte. A jobboldalon Mikor nevét hallotta, bűnbánó arczczal já=
haladt Klárika, a ki nagyapja kezét fogta, rult a kanapéhoz. Az öreg báró most már tetszik, rögtön indulhatnak haza.
kezdte, hogy itt nagyobb baj is van, mint
az, hogy a kályha is összedőlt. Emberfölötti a baloldalon pedig Barna ballagott és néha erősebb hangon így szólt: Az istállómester ijedtében négy szánt is
kiáltás volt az, mely az aggastyán hatalmas lopva egy=egy pillantást vetett a kisleányra. — Mit vág olyan kétségbeesett képet ? küldött Sámson úr segítségére, s a vissza=
melléből utat tört magának: a kimondha= Ha akarta volna se hagyhatta volna ott ezt Én vagyok a hibás, mert gyáva és ostoba térés ezeken történt. Klárika egy szánba ült
tatlan fájda lom és a kifejezhetetlen kétség= a helyet, mert a beteg egyszerre csak gör= voltam. Gyáva, mert el akartam bújni a Sámson úrral és Krantzzal és aggódva vette
beesés jajkiáltása. Ily hangon tör ki a két= esősen belekapaszkodott Barna karjába. Egy= rossz hirek elől és ostoba, mert ilyen módon észre, hogy szegény nagyapus bizony nincs
ségbeesés a sülyedő roncsba kapaszkodó hajó= úttal az unokája kezét is átfogta hatalmas akartam elbujnj. Tudott maga ezekről a dol= egészen normális állapotban. Nem sokat tö=
töröttből, mikor észreveszi, hogy a végtelen markával. A beteg úgy látszik aléltan is, gokról ? rődött a vele együtt ülőkkel, izgatott volt
vizén föltűnt hajó,melytől szabadulását várta, ösztönszerűleg érezte, hogy itt két olyan ado­ — Nagyon keveset és semmi biztosat. A és érthetetlen szavakat mormogott maga elé,
megfordult és nem hogy közelednék, de tá= mány kínálkozik neki, a mire e pillanatban lapok alig közöltek valamit. Hát én nem néha élénken hadonázott, majd erősen dör=
volodik. így tör ki a kétségbeesés a föld= nagy szüksége lehet: egyik oldalon a sze= akartam hiába a báró urat fölriasztani és zsölni kezdte a homlokát, mintha fejéből
alatti börtönben sínylődő rabból, a ki ész= retet, másik oldalon az erő. A beteget száU bánatot okozni... kellemetlen gondolatokat és képeket akarna
reveszi, hogy az egyetlen nyílást, melyen át lító férfiak úgy látszik megmozgatták a fákat, A báró behunyta szemét és egy darabig kiradírozni. Egyszer Krantzhoz ezt a kérdést
a napsugarak látogatóba jártak hozzá, be= melyekről sűrű zuzmaraeső hullott r á j u k . . . hallgatott. Majd a nélkül, hogy a szemét intézte:
tömik. így sikolthat az anya, mikor látja, és Barnának az a kedves érzése támadt, hogy megint kinyitotta volna és a nélkül, hogy — Ugye az Uzonyi fiuk itt voltak?
hogy beteg gyermeke, a kiről azt hiszi, hogy láthatatlan kis tündérek fehér virágot szór= szavait bárkihez is intézte volna, el kezdett — Igenis itt. Uzonyi Barna volt az, a ki
jóizüen szendereg, meghalt. A báró beleka= nak kettejükre . . . maga elé suttogni: méltóságodat megkapta, mikor megtántoro=
paszkodott a mellette levő fába, s rekedt Csiborka tisztelendő úr nagy ebédlőjében — Egy vészkiáltást hallok az éjszaká= dott. Ö intézkedett és parancsolt, hogy rend
hangon így szólt: a széles, ócska bó'rdiványra helyezték el az ban . . . felriadok és el nem tudom találni, legyen és ő kezelte méltóságodat, mikor el
elájult embert. Hála Barna ügyes kezelésé= hogy mi lehet. . . odamegyek a Vághoz és tetszett ájulni.
— Mikor történt ez, fiam ? — Derék fiú, — mormogta Sámson úr, —
— Deczember tizenkettedikének éjsza= nek, eczettel, cognakkal és friss vízzel, a látok ott olyan dolgot, a milyen ezen a vi=
kaján.
— A rianás éjszakáján! A remete érezte,
tudta, megmondta, az a mi földünk, az a
mi édesanyánk jajkiáltása volt, melylyel se=
gítséget kért, — kiáltott a báró fulladozó
hangon, majd eleresztette a fát és két kar=
ját az égre emelte, mintha imádkozni vagy
átkozódni akarna. Az arcza hamvasszürke
lett és szeme üveges... és még mielőtt egy
szót is szólhatott volna, "megtántorodott és
lezuhanik a földre, ha egy férfi oda nem ug=
rik és erős karral föl nem tartóztatja.
Ez a férfi Uzonyi Barna volt.
Klárika eddig nem vette észre az Uzonyi
testvérek ottlétét. Nagyapja első sikoltása=
kor odafutott hozzá, belekapaszkodott, hoz=
zásimult és sirni kezdett. Ekkor megszólalt
mellette egy erőteljes férfihang:
— András, Krantz jertek ide segíteni. Va=
laki szaladjon a kastélyba rögtön és hozzon
egy szánt a báró úr hazaszállítására. Emberek
négyen jöjjenek ide és vigyék be a báró urat
a tisztelendő úr házába . . . Itt fogják m e g . . .
így . . . Térjen magához méltóságos kis= RÉVÉSZ IMRE TANÁR A MŰVÉSZTELEP VEZETŐJE TANÍTVÁNYAI KÖZT. AZ ISKOLA NÖVENDÉKEI MUNKÁBAN.
asszony, a báró úr elájult és mindjárt esz=
méletre tér . . . Indulhatunk emberek, lassan, A KECSKEMÉTI MŰVÉSZTELEPRŐL.
vigyázva.
 160 VASÁRNAPI ÚJSÁG. \x. szám. 1921- 68. évfolyam.
14. szám. 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 161
Tamásné és a missz hiányoztak, ellenben meg=
jelent Trepán Jozsó, a gonosz hír futárja, a
ki az ajtóhoz tett egy széket magának és
t azon szerényen meghúzódott. Az öreg báró
mögött állt Mihály huszár, ura parancsait
lesve.
A két Uzonyit nagyon meglepte a meghi=
vás, mely őket fontos tanácskozásra a kas=
télyba szólította. Hiszen ha ott arról lesz szó,
hogy az uradalom és a család védelmére a
cseh megszállással szemben minő intézkedé=
sek teendők, pedig mi egyéb lehet a tárgy,
akkor ehhez a két Uzonyinak, Szűcsnek és
Pifkó bácsinak ugyancsak édes kevés köze
van. E tekintetben az öreg báró tökéletesen
el volt látva tanácsadókkal és segítséggel.
És ha nem erről tanácskoznak, hát akkor mi
egyéb kerülhet ott szóba ? Erről maga Krantz
se tudott semmit, a ki karácsony első nap=
ján úgy uzsonna tájban a meghívást hozta.
Mikor Liborius mester betoppant, Barna egy
éppen hozzá intézendő levélen törte a fejét, -j
melyben a báró úr egészségi állapota iránt
szándékozott érdeklődni. Tudta ugyan, hogy
az öreg úr túl van a veszedelmen, s azért a A NÖVÉNYNEMESITÉS ÚTTÖRŐI : A NEMESÍTETT BUZAKALÁSZOK KÖZT.
Grabner Emil, Székács Elemér, Legány Ödön. Fleischmann Rudolf, Baross László.
részletek és azokról való gyors értesülés rá=
nézve nem fontosak és nem sürgősek, mégis...
mégis roppant vágy fogta el, hogy tőle egy AZ O.M.G.E. NÖVÉNYNEMESÍTŐ SZAKOSZTÁLYÁNAK HATVANI VÁNDORGYŰLÉSÉRŐL.
levél menjen a kastélyba . . . A kis tündér
A MAGYAR AMERIKAI TÁRSASÁG ÜNNEPÉLYE AZ AMERIKAI SZABADSÁG-NAPON WASHINGTON BUDAPESTI erről bizonyosan tudomást vesz, tehát fog= SZEPI PARIPÁJA. Hogy hasad a hajnal, már talpra szökken, oka, ha nem Lizi, hiszen olyan apró tehén,
SZOBRÁNÁL. lalkozni fog vele és még a mai napon lesz elővezeti az istállóból Lízit, a kis fekete te= hogy csupa nevetés. És a mellett milyen mak=
egy boldog pillanat, melyben az ifjú alakja Elbeszélés. — Irta Csűrös Zoltán.
Ludvig Ernő főkonzul beszédet mond. henet s beállítja a kordé rudjai közé. Lizi, ranezos és engedetlen! A fiu tekintete ráté=
átsuhan a leányka lelkén. Milyen váratlan Ki nem ismeri Muttersben Szépít? Úgy a tehénke, makranczoskodik. Rázza jobbra= ved Lizire s a haragja egyszerre fellobog.
szerencse! Ez a gondolat olyan boldoggá tette,
hozzá tartozik ő a falu életéhez, mint való= balra a buksi fejét, ám Szepi hamar meg= Ádáz dühvel vágja hozzá a husángból való
úgy látszik helyén van a szíve. No, számítok kapott ajándékba. A férfiak közt egyetlen hogy szinte jókedvűen rohant a levelet meg=
is rá. egy alak volt, a ki annyira elütött a töb= irni . . . De hirtelen megállt. Elszégyelte ma= ban a napfölkelte. Tekintve a feje vörössé* tanítja arra, hogy mi a móres. Hiszen Szepi ostorát.
De hogy mi tekintetben számít Barnára, biektől, hogy rögtön látszott, hogy ez soha gát. Hova lett a tudós komoly férfiassága? gét, na meg azt a körülményt is, hogy a maholnap tizenhat éves, tehát kész férfiú. — Ha már nem nőttél meg, majd megta=
arról már nem beszélt. Megérkeztek a kas= kardot nem forgatott, se öklével erőmutat= Ilyen érzések egy szerelmes gimnazista szivét kora reggeli órákban szokott Szepi minden A férfi pedig egy tüzes paripát is ránczba nítlak becsületre — morogja s tovább induU
télyba. , ványokat nem végezett. Ez volt a tudós dobogtathatják, a ki ideálja ablakai alatt sé= áldott nap felbukkanni, az ó' megjelenése s szed. Husángot tör magának a hosszú útra nak a hegfen felfelé.
Sztregovai Adalbertus, a ki a XVI. század= tálgat és mikor odafönn a csipkefüggöny hir=
III. ban csillagvizsgáló=tornyot-építtetett és labo= telén megmozdul, azt hiszi, hogy onnan az a napfölkelés között sok rokon vonás és ha= s rikkant egyet: Öreg este van, mire felérnek. A hegyek
ratóriumot állított magának és ott tudomá= imádott lény les le reá . . . Holott a drága nő sonlatosság állapítható meg. A két termé= — Ahó, Lizi! feketén bólogatnak a csillagok mezején. Va=
Haditanács. nyos kutatásoknak élt. Alkotásait a füleki nincs is odahaza és a függönyt a kis macs= szeti jelenség fontosságban is vetekedik egy= S megindul lefelé az apró fogat. Zúgnak lahol pásztortűz piros fénye hunyorog s lent
Harmadnapra a karácsonyéjszakai esemé= törökök elpusztították és Adalbertust Kons= kák hozzák hevesebb hullámzásba, melyek a mással. A napocska hozza a meleg, éltető, a fenyvesek, a havasi patak a rengeteg mé= a völgyben álmodozva és édesen szólnak az
nyék után, nagy társaság gyűlt össze a sztre= tantinápolyba hurczolták, a hol hosszú ra= rojtjaival játszanak... Ábrándos gyerek! De világosságot a Mutters = béli polgároknak, lyén dallamos morajlással szakad alá, az ár= esteli harangok.
govai kastély úgynevezett fegyvertermében, boskodás után meg is halt. Az asszonyok azért bizony a levelet megírja . . . Ekkor be= Szepi pedig szállítja pontosan és hűségesen vácskák, violák megrázzák kaczér fejecské=
mely egyúttal arczképcsarnokul is szolgált. közül a legszebb és legérdekesebb alak báró toppant Krantz és az álmodozó fölébredt. Szepi megtörli az üstökét. Halálosan fá=
Ennek falán függött az ősök képe, valami Sztregovay Mária volt, egy tizenhetedik szá= Mikor Krantz előadta jövetelének okát, így a jó, zsíros havasi tejet. jüket s mint nagy nesztelen szárnyú fehér radtnak érzi magát egy=egy ilyen út után.
husz=huszonöt életnagyságú festmény, legna= zadbeli delnő, a ki tőrével megölte urát, gróf szólt: A falu ott lapul meg a nagy tiroli hegyek madarak, szállanak a ködök a völgyből föl= Csak azt érzi, hogy a gyűlölete Lizi iránt
gyobbrésze férfi, egyforma modorban festett Toronyi Ábrist, a miért áruló módon a tö= — Hogy testileg semmi nyoma sincs annak árnyékában, kedves, ábrándos, virágos völgy felé. Az ég felkékellő mélységében fekete ismét növekedett. Durván löki elébe az ivó=
Bendeguz=alak, hatalmas, öklelő bajusszal és rökkel paktált. Tette elkövetése után meg= a kis gutaütési rohamnak, az bizonyos, de . szögletén, nem messze attól a nagy várostól, madár jelenik meg s óriási körben úszik a csöbröt s végleg elhatározza, hogy úgy bá=
zord tekintettel. A legrégibb alak volt köz= mérgezte magát és az utókor számára a kö= hogy jó urunknak a lelkét egy kicsit meg= j
mely az Inn partján terpeszkedik temérdek földek fölött. nik Lizivel, a hogy megérdemli.
tük Sámuel de Stregov, a nem egészen meg= vetkező írást hagyta hátra : Megöltem az ura= zavarta és fölforgatta ez a gonosz hír, ez
bizható történeti adatok szerint hadnagy mat, mert nagyon szerettem őt és nem akar= legalább is valószínűnek látszik. Maga ez a í emeletes házzal, büszke templommal és az — Sas — mondja ragyogó-szemmel Szepi. Nap=nap után mind mordabb arczczal és
Mátyás király fekete seregében, a ki a nagy tam, hogy gyalázat érje nevét. gyűlés is aggasztó tünet. Ki tudja, micsoda embereknek imponáló tömegével s a minek Az út a faluig így lemenet alig egy félóra villogóbb szemmel dobta elébe a szénaköte=
erejéről volt hires és azzal a tettével vált Ebbe a terembe, melynek minden porczi= bizarr, sőt excentrikus ötletek lappanganak a neve Innsbruck. Muttersből szabadon le= csupán. Ámde Szepi szereti a természetet. gett, lódította a vizet s mindennap friss és
nevezetessé, hogy Giskra cseh vezér egyik kaja a vasöklök, a kemény koponyák és a mögötte? Félek, hogy ez a logikusan gon= látni odáig, valamint a másik irányban fel= Nem lehet az, hogy virágból bokrétát ne vastag husángot kerített, a mit a tehénke
vele arczátlankodó kapitányát puszta ököl= bátorszívek hajh, örökre letűnt korszakárój dolkozó, nyugodt és okos elme kizökkent egy
csapással a másvilágra küldte. Az egykorú beszélt, gyűjtötte össze Sámson úr a csalá= kicsit a kerékvágásból. felé a hegyek közé, a hol a napfényes me= gyűjtsön a zsiros és szakadozott kalapja hátán szétdolgozott. És mindegyre vadabb
hegedősök dalba is foglalták e hőstettet, úgy dot, az ott időző rokonságot és a keze ügyé= nedéken, a fenyők közti tágas tisztáson, Koff= mellé, hogy űzőbe ne vegyen olykor egy=egy lett a Lizi.
-— Nem is sejted a terveit ? — kérdezte
adván elő a dolgot, hogy a cseh katonán ben levő jóbarátokat. Az uradalom személy= András. ler uram gazdasága kerekedik. Szép kövér bogarat, a mely oly tündöklő szárnyú, mint Olykor, ha idegen utasember látta az er=
vas sisak volt és Sámuel hadnagy mégis agyon zetéből ott volt a jószágigazgató és két kasz= — Az még semmi, de Klárika kisasszony* jószágok tejelnek ott, afféle izmos és tarka a harmatcsepp a fűszálakon. Aztán egy da= dei koptatón a kis fogatot, incselkedve fel=
tudta csapni az öklével. Mely jóindulatú tul= nár, a jó barátok közül a két Uzonyi, Szűcs nak sem árul el belőle serrmit, a mi hallat= svájczi fajták, számszerint összesen ép egy rabon a fák között visz az út. Mókusok és kiáltott.
zás csak azt bizonyítja, hogy a költők már tanító, Pifkó és Csiborka tisztelendő urak és lan eset. Hiszen még nyakkendőjén sem szo=
Mátyás király idejében, liczenczia poétika czí= Timár Miklós, egy alsó=sztregovai földbirto= kott változtatni az unokája tanácsa nélkül. tuczat, mind hatalmas tőgyüek s ropogtat= egyéb állatkák ugrándoznak a sűrűben. Szepi — Micsoda pompás paripád van neked,
men nagyokat szoktak füllenteni. Itt őrizték kos. A terem közepén hosszú asztal volt, szé= Számítok rá fiaim, hogy okvetetlenül el fog= ják az illatos szénát, gyenge sarjút, friss he= álmélkodva figyeli a játékukat. A perczek hallod=e?
a mohácsi csatában elesett Paulus de Stregov kekkel körülrakva. A társaság ezekre tele= tok jönni és egyesült erővel Sámson úr fejé* rét. Valami fölséges zamatja van a tejüknek, peregnek egymás után s a nap már bizony Szepi nem felelt, csak magában befelé
kardját és pánczélingét. Az ezüst kupát, me= pedett le. Az asztalfőn ült Sámso-n úr, jobb= bői kiverjük a bogarat, ha ilyesmi talál benne annyi bizonyos. Talán a takarmány teszi, a jócskán felhaladt, hogy eléri a falut Szepi. mormogott. S hogy eltűnt az idegen, szila=
lyet Sztregovai Pongrácz Rákóczi Ferencztől ján Klárikával, balján Krantzzal. Sztregovay
motoszkálni. (Folytatása következik.) napfény, vagy a levegő, ez nagyfokú rej= Itt már simán megy a munka része. Mindig jan végig vágott Lizin.
tély és titok s Koffler gazduram, ha ez irány* ugyanazon házak udvarára kanyarodik a te= így éltek ők s a hónapok elrepültek.
ban megkérdezik, csak a kezét dörzsöli, de hénke s a csapon át kiméri Szepi a tejet, a Egyszer aztán egy fa estében elütötte a
nem felel, mert hiába, ha a gyárak, feltalá= mennyi kell. Az emberek, kik már várják a fiút. A gazdája a ház elé fektette. Szepi ne=
A HALÁL FÁJA. lók titoktartók, ő sem vonhatja ki magát az fiút, ezzel, azzal, aprósággal megkínálják. S hezen lélegzett.
általános szabály alól. Csak hagyja, hogy a Szepi eldiskurálgat, majd megabrakoltatja Akkor Lizit akarta látni. Elébe hozták a
Ha harsannak a fekete kürtök, én rohanok majd szédülve, szállva, Innen már nincsen ut semerre, se előre, se föl, se hátra; tejivó polgárok fantáziáját foglalkoztassa a Lízit, s a nap többi részét bevásárlásokkal kis fekete tehenet. A haldokló nézte s a
S elfogom a lágyszárnyu hangot a halál homályos erdejében, Lábaim örökre megállnak, ereimben uj nedvet érzek, Koffler=féle tejspeczialitás. tölti el. szeme könybelábadt.
Mint a pillangót gyermekségem napsütötte mezőin. Karjaim a magasba nyúlnak valami égi parancsra. Legelnek a tehenek, kérődzenek, a nap= Az ismerősök jók és kedvesek, de nem a — Ki fogja már ezután a gondodat olyan
fényben, bogárzanak, hogy ebédidőtájt elle= gyerekek, kik az utcza porában hanczuroz= jól viselni ? — kérdezte elhalón, gyenge han=
S körülnézek az ismeretlen csöndtakarós, ködágyas erdőn: Érzem, a mint gyökerek kúsznak testemből a fekete földbe, pik a rétet az óriás dongók és darazsak-s nak. Ezek az apró ördögök már léleksza* gon. Aztán elfordította a fejét s abba a tá*
Fölém lombok ketrecze zárul, előttem vad bozót sötétlik S ujjaim végén sürü füstként bodrozódnak elő a lombok mire a hegyek csipkés peremén a nap al= kadva lesik Szepit. vnli rózsás párába nézett, melybe a nappal
És mögöttem a feledésnek ágai leborulnak. Ropogva, zúgva török az égre, ágaim szerteszaladnak. konyra hajol s a közeledő este végigfúj a — Hogy vagy, Piroska? — kiáltoznak s az alkonyattal könnyedén összeolvadt... me=
gazdaság fedélzetén, a cselédség előszedi a a gúnykaczagásuk féktelen. Kavicsokat do= lyet csak a kolomp zengése rezzentett néha...
Némán állnak a terebély fák, meredek törzsük meg se reccsen, S a néma társak közt hatalmas, sötét oszlopként állok meg én is. sajtárokat. Egy egész hordó habzó zsiros tej bálnak a tehénke és Szepi után s a vidám= néha.
Egy-egy levél hull csak le néha lassan a korhadó avarra, Évezredek már nem zavarnak, az idő átlép nagy koronámon gyűl össze csakhamar, a fehérnép doIga=vé= ságuk annál nagyobb, minél hangosabban
Mint olvasón a csörrenő szem lehullik ájtatosan. S leveleim közt mozdulatlan, jeges csönd veri fészkét. geztével a konyhában trécselésre ül s Szepi fordul hátra a fiu s csámpás lépteivel a csú=
kigörgeti a hordót, mert a további munka folódókat megkergeti. Hiszek egy Istenben,
Bus fa a halál zord erdejében, de kinek legmagasabb orma vele már az ő kizárólagos feladata. Felrakja Aztán eltűnik a tehénke, a kordé és Szepi H i s z e k egy h a z á b a n .
Már a szférák zenéjét sejti s gyökeréig hatolni rejtett a kis kétkerekű kordéba, melyen leszállítja a falu elől. Elnyeli őket a rengeteg köde. H i s z e k e g y i s t e n i örök i g a z s á g b a n ,
Sugarat érez, gőgösen állok: a halál már örök élet. majd a tápláló nedűt a Mutters=beli csalá= Szepi megáll, fúj és megpihen. Az világos, H i s z e k M a g y a r o r s z á g feltámadásában.
Sárközi György. dóknak. . gúnyt űz belőle az egész világ. Ki ennek az Ámen.
 162
CSIRKEFOGÓTIPUSOK A NÖVÉNYVILÁGBAN.
A költők kedves és első tekintetre hihe=
tőnek látszó frázisa az, hogy a szabadtér-
mészetben, erdőn, völgyön, mezőségen, az
állat= és növényvilág fajai és egyedei közt
béke és egyetértés uralkodik. Az igazság
ezzel szemben az, hogy a teremtett lények
közt úgy az állat=, mint a növényvilágban
a létért való küzdelem során ugyanaz a tü-
lekedés és sokszor gyilkos harcz folyik, me=
lyet az emberek-társadalmában nemzetek
és egyedek folytatnak egymás ellen a maguk
és kizárólag a maguk boldogulásáért.
A növényekre vonatkoztatva ez kissé kü=
lönösen hangzik, de azért szinvalóság, mert
a tudomány már máig is kiderítette, hogv
a növényvilágban a fajok, sőt az egyedek
folytonos harczban állanak egymással, harcz=
ban, melynek czélja a maguk megélhetésé=
nek biztosítása még a mások rovására is.
A növény attól a percztől kezdve, mely-
ben a csira gyökér=, szár= és levélképzcdés
útján átalakul növényegyeddé, súlyos, nagy
és szakadatlan munkát végez élete fentar=
tása érdekében. E munkából minden szerv-
nek, a gyökérnek csak úgy, mint a szárnak
és levélnek, busásan kijut a maga része,
s jaj a növénynek, ha valamelyik szerve
felmondja a szolgálatot, mert akkor a nö=
vény menthetetlenül elpusztul.
A jóra való restség, a tunyaság és a mun=
kában való kifáradás tünete azonban a nö=
vényvilágban sem ismeretlen. Annyira nem,
hogy egész fajokat rabul ejtvén, azok egye-
deit többé=kevésbbé munkaképtelenné tette
s arra kényszerítette, hogy a mi felfogásunk
szerint bűnös úton szerezzék mfeg az életük
fentartásához szükséges eszközöket. Ezek=
nek a növényeknek munkaszervei, elsősor=
ban a gyökér, évezredek folyamán annyira
elkorcsosodtak, hogy e növények ma már
képtelenek is volnának munkájuk után meg-
élni s így a készhez nyúlnak, ahhoz, a mit
mások munka révén szereztek és haszná=
latra késznek feldolgoztak. Ezek tehát a
mások munkájának gyümölcséből élnek, me=
lyet többé=kevésbbé erőszakos módon ragad=
nak magukhoz. így történt, hogy a növény=
világban ma — akárcsak az emberek tár=
sadalmában, vagy az állatvilágban — szin=
tén vannak kéregetök, útonállók, tolvajok,
rablók és gyilkosok.
Ezek veszedelmes voltuk fokozata szerint
többféle kategóriába oszlanak. A legkevésbbé
veszedelmesek még azok, melyek csak nyers=
anyagot lopnak másoktól, egyébként azon-
ban nem vesztették el még munkakedvüket
és munkaképességüket annyira,'!hogy azt
táplálékká fel nem tudnák dolgozni. Ilyen
pl. a réti csikorka (Gratiola officinalis) nevű,
REDDING BIBEREGG A NEMZETKÖZI VÖRÖS KERESZT MEGBIZOTTJA, KARJÁN EGY GYERMEKKEL A BALATON­
csinos virágú kis réti növény, mely annyi-
ban élősködik" más növényeken, hogy gyö=
kereivel belefurakodik amazok gyökerébe s
abból a táplálékhoz szükséges, vizben feU
oldott sókat felszívja, de azokat maga dol=
gozza fel a növekedéséhez, az élete fentar=
tásához szükséges táplálékká. Ezek tehát
útonállók és tolvajok, mert a mások által
szerzett anyagot elcsenik tulajdonosától, azt
a maguk czéljaira fordítják. Valami tulsá=
gos nagy kárt nem okoznak, mert az anyag=
ból elég marad a károsult növénynek, mely
a hiányt fokozott munkával pótolni is tudja.
Jóval veszedelmesebbek ezeknél a rablók,
a kik nem elégszenek meg a nyers anyaggal,
hanem a növények által már feldolgozott s
a szárba, ágakba és levelekbe költözött táp-
lálékot ragadják el az áldozattól, ezt idővel
eUatnyítva és súlyos beteggé téve, ilyen pl.
a Lathraea squamaria nevű növény, mely
tölgy-, nyár- és mogyorófák alsó szárán, ille=
tőleg a törzsnek a gyökérhez közel eső ré=
szén élősködik, vagy még inkább az ismert
fagyöngy (Viscum album), mely a tölgy- és
cserfák, esetleg nyárfák legmagasabb ágain
telepszik meg, gyökereit az ágakba bocsátja
s a fa által már feldolgozott anyagból él a
nélkül, hogy maga a legcsekélyebb munkát
végezné. Ez erőszakos eljárásnak vészedéi-
mes volta nyilvánvaló : a megtámadott ág
az élete fentartásához szükséges tápláléktól
elesik s idővel elpusztul.
A KÜLFÖLDI MISSZIÓK LÁTOGATÁSA A BALATONI GYERMEK-ÜDÜLŐHELYEKEN.
V A S Á R N A P I ÚJSÁG.
PEDLOW KAPITÁNY A BALATON-ALMÁDI SZANATÓRIUMBAN.
ALMÁDI SZANATÓRIUMBAN.
A BALATON-ALMÁDI INTÉZETBEN.
14. szám. 1921. 68. évfolyam.
A KÜLFÖLDI MISSZIÓK LÁTOGATÁSA A BALATONI GYERMEK-ÜDÜLŐHELYEKEN.
IA. szám. 1921. 68. évfofyam.
ASTA NILSON, A SVÉD MISSZIÓ VEZETŐJE, A STRANDON AZ ANGOLKÓROS GYERMEKEK KÖZT.
ÜDÜLŐ GYERMEKEK CSOPORTJA A BALATON-ALMÁDI GYERMEK-SZANATÓRIUMBAN.
A BALATON-SZABADI GYERMEK-SZANATÓRIUM KÁPOLNÁJA ELŐTT.
V A S Á R N A P I ÚJSÁG. 163
De vannak a növényvilágban valóságos
gyilkosok is, a kik addig élősködnek a sze=
gény áldozaton, mig ez teljesen elpusztul és
meghal. Ilyen a mezőgazdaságban retteget
aranka (Cuscuta Trifolii) a lóherefélék ret-
tenetcs gyilkosa, melynek irtását ép vésze*
delmes volta miatt a törvény is elrendeli.
Az arankának, mivel a talajból felszívó mun»
kát nem végez, még gyökere sincs, hanem
olykép él, hogy hosszú selyemfonálhoz ha-
sonló szárával átöleli az áldozatot, a szár
tapadó mirigyeit belebocsátja az áldozat
testébe és úgy szívja ki abból azt a táp-
lálékot, melyet az nehéz munka révén szer-
zctt és feldolgozott. Ezek tehát gyilkosok,
a kik nem elégednek meg az áldozat kifősz-
tásával, hanem annak a szó szoros értelmé-
ben életét veszik.
Ugyancsak ide kell sorolnunk azokat az
alsóbbrendű növényeket, melyek az állati
vagy emberi szervezetbe behatolván, itt
élősködnek és baktérium név alatt oly mond*
hatatlan szenvedést okoznak az emberiség-
nek. Ezeknek növényi voltát és az egysejtű
oszló gombákhoz való tartozását kétségtele-
nül kimutatták. Ezek tehát nem fajtársaik,
hanem az állatok és emberek gyilkosaivá
lettek s mint ilyenek, veszedelmességüket
tekintve alig állnak mögöttük az emberi
gyilkosoknak.
Van aztán a növényvilágban még egy ka­
tegória, melynek fajai az állatok, nevezete­
sen a rovarok ellen viselnek ádáz, gyakran
az áldozat halálával végződő harezot. Ezek
a Darwin kutatásai óta ismert hüs= vágy
rovarevő növények, melyek bizonyos, rablásra
és gyilkolásra alkalmas szervek segítségével
megragadják a rájuk tévedt rovarokat, azo­
kat a szó szoros értelmében megfogják, meg=
ölik s az állati emésztéshez, hasonló funk-
czióval velük táplálkoznak,
A mások keserves munkája eredményének
elharácsolása, elrablása s az áldozat meg­
gyilkolása tehát nemcsak az emberek kivált­
sága, hanem mint a jóra való restség, tunya­
ság és könnyű élet következménye a növény­
világban is elég gyakori_ jelenség.
Zoltán Vilmos.
Csonka Magyarország—nem ország,
Kgész Magyarország— mennyország.
BALÁZS ÁRPÁD, A DALKÖLTÖ.
A magyar zenét, a jóízű nótát kedvelő
közönség már másfél évtized óta ismeri és
szereti Balázs Árpád nótáit, az utóbbi idő­
ben a budapesti hangverseny-termekből is
felzendültek és roppant nagy közönséget
hoztak lelkes elragadtatásba ezek a kedves,
elborongó, bánatos vagy friss ütemű dalok, —
de az irodalomban és a sajtóban még vajmi
kevés szó esett róluk. Pedig olyan neveze­
tességei mai zeneirodalmunknak, a melyek
mellett nem szabad szó nélkül elmenni: a
fővárosi mulatóhelyek színtelen és magyar­
talan utczai dalainak áradatában, a mely
már-már megfertőztette és elhallgattatta a
magyar nóta szívünknek ismerős és drága
dallamait, épen a legjobbkor jött Balázs
Árpád a maga Erdélyből hozott tiszta magyar­
ságával, természetes egyszerűségével, inven-
cziójának frisseségével, hogy visszafordítsa a
dalkedvelők ízlését és beledalolja szívükbe
a már-már feledésbe ment magyar ritmust.
Dalai már valóságos népdalokká váltak, ezren
és ezren éneklik, nem is tudva, ki költötte
őket és e sorok olvasói közt is sokan lesznek,
a kik csak e czikkből fogják meglepetve meg­
tudni, hogy kedvelt dalaiknak ki a szerzője.
1900-ban jelent meg Balázs Árpád első
nótája : Gyere velem akáczlombos falumba s
mindjárt ez az első műve szárnyra kelt, —
ma minden nótázó magyar ember ajkán ott
van. Az azóta letelt húsz esztendő óta nem
fogyott ki a dalforrás a költő lelkéből, min­
den év meghozta a maga szép nótáit és a
maga sikereit. Már országszerte énekelték
egész sereg dalát,, de személyéről nem sokat
tudtak. Balázs Árpád Zilahon élt, mint
Szilágy megye árvaszékének ülnöke, majd
 164 V A S Á R N A P I ÚJSÁG. 14. szám. 1921. 68. évfolyam. 14. <zám. 1921. 68. évfolyam. V A S Á R N A P I ÚJSÁG. 165

saját műveinek, meleg bensőséggel, hatás­

vadászat nélküli egyszerűséggel és teljes át­
érzéssel adja elo dalait, — a magyar ember
hagyományos nótázását emeli művészi szín­
vonalra. Ujabb dalai közül a Piros pettyes
ruhácskádban, Ide a kupámat, Rozmaringos
kertben járok, Csillagom, csillagom, Kicsi falu,
kicsi ház czíműek, továbbá az Altató dal, a
Vallomás, az irredenta dalok közül pedig a
keserű hangulatú Édes szülém s a remény­
től csillogó A merre a Szamos kanyarog a
legkedveltebbek és legsikerültebbek is. Köz­
ismertté vált szerzeményeinek a száma ma
már meghaladja a kétszázat s kiadatlan műve
is sok van még.
Megszállott területekre is eljutottak Balázs
Árpád dalai, — erdélyi magyarok, ha össze­
jönnek, az ő ritmusaival csillapítgatják szívük
magyar bánatát, velük fejezik be remény­
kedésüket, daezos bizalmukat a jövőben.
Ezer meg ezer magyarnak szerez mindennapi
gyönyörűséget Balázs Árpád nótaköltészete,
ezekben a keserű napokban valósággal jó­
tétemény mindenkinek, a ki szereti a szép­
séges magyar nótát.
SZÉPNÖVÉSŰ T Ö L G Y ,MELYETCSAKAZANGOLPIACZON ÓRIÁS TÖLGY, MELY VÉGTŐL VÉGIG EGÉSZSÉGES.
EGY FA ODVÁBAN HARMINCZHAT EMBER ELFÉR.
Kallót OtzkáT lénytépe. TUDNAK MEGFIZETNI.

A SZERELEM ÉS LEWISHAM ÚR. FÜLÖP, SZÁSZ KOBURG-GÓTHAI HERCZEC, A KI A

NAPOKBAN HÚNYT EL GÓTHÁBAN.
I tattal Hevdingei ki hátat fordl
BALÁZS ÁRPÁD. Regény. (Folytatás.) — Isten vele, kedves Lewisham, — mondta Láttad? - kérdezte az egyik k
Ethel. — M a nagyon boldog voltam. kissé csípi tóti mindeteknek a dol
Irta H. G. Wells. — Fordította Tonelli Sándor. — Ha jól láttam, 1 ewisham volt, ben ult . ékkel,
számlálhatatlan mennyiségű szárnyast néze­ Lewisham arczát majdnem Ethelhez érin­
helyettes elnöke, odahaza mindenki ismerte lelte Heydinger Alice, imbös unasítva, .1 tűsbe bámult.
getve. tette.
benne a kedves nótaköltőt, egy-egy új dalát M i k o r a gyűrűt megvette, az volt a szán­ hangon. Mái m volna,
— De kell, — mondta Lewisham. — Jobb, — Isten vele, — mondta Ő is, miközben
izgatott érdeklődéssel várta az egész város és déka, hogy karácsonyig vár s akkor adja mond Iban. \ icancc 61
ha maga választja, mintha én veszek vala­ megszorította a leány kezét és a szemébe
a mint kész lett, ajkára vette mindenki. A Ethelnek. A vágy azonban, hogy a leány Valami bolti leány
m i t , ami nem nyeri meg a tetszését. nézett.
főváros zenei köreivel a csendes, szerény és örömét lássa, úrrá lett fölötte. Heydinger Alice szobájában ült, KM
Lewishamnak valami bross, vagy csatt Ethel viszonozta a nézést és közelebb
visszavonult életű költő nem igen keresett Karácsony szombatját a fiatalok, meg nem húgai szentélynek neveztek. A szentélv alap­ i! Iái ni, mind iniél-
járt a fejében. húzódott hozzá.
érintkezést máskép, mint időnkint megjelenő állapítható ravaszkodás folytán, reggeltől jában véve egyéniségét visszatükröző lakó*
— Ne könnyeíműsködjék a pénzével és — Drágám, — suttogta lágyan és ismét
zeneműveivel. 1905-ben aztán rendkívülisikert estig együtt töltötték. Lagune torokfájással szoba volt, melynek olcsó, exült«fózsás fal- vissza, mint 1 no mondja lady Windermrrc
különben is, már megkaptam a gyűrűt. hozzátette : — Isten vele !
aratott Rácsos kapu, rácsos ablak kezdetű nó= feküdt odahaza és gépírónőjénck szabadságot kárpitja kaczérul kandikált ki a bútorok legyezőiében . . . Talán lsssa|ön. Ha*
Lewisham tovább nógatta Ethelt. Hirtelen Lewisham érthetetlenül követeié,
tája, színpadokról, énekesek ajkáról, czigány adott. Lehet, hogy Ethel ezt elfelejtette meg­ között. Berendezésének legtekintélyesebb da­ csak tudnám, hogy miért csali meg? Miért
— Ha már mindenáron költekezni akar, — lett és nem akarta elengedni a leány kezét.
vonójáról, mindenünnen, a hol d muzsikát mondani odahaza. A Royal Collegc-ban már rabjai voltak a szoba kör. f U l ó író­ jért el így \> lem ssembt n? *•
mondta végre a leány, éhes vagyok. — Mindig ugyanaz. Boldogok vagyunk.
szeretik, ez hangzott, azt lehet mondani, karácsonyi szünet volt s Lcwisham is szabad asztal és az ablak melletti bizonytalanul álló ..• .1 mi •
Együnk valamit. Boldog vagyok. Azután . . . azután pedig
ennek a szép, meleg, érzelmes nótának a volt. Köszönettel elhárította magától a sze­ nyolczszegletes kis asztalon elhelyezett mik* tásunk. MeUik íánl habozhat a választásé*
Túláradó és emlékezetes öröm. Lewisham maga eltűnik előlem . . .
hangja betöltötte az országot. Balázs Árpádra relő-vállalkozó meghívását, azt mondván, roszkóp. A fal mellett könnyed díszítésükkel bárt? A féiii .1 ia}ál ót|án halad,sajál
némi tájékozódás után vakmerően behatolt Olyan hallgatás következett, mintha néma
figyelni kezdtek mindenütt, de ő folytatta hogy „ d o l g a i " Londonhoz kötik, noha ez a és szerkc~cti i n e a t a e s á e u k k a l téliesen «i noi ilolaiaiban, saj.it cselekedeteiben él
egy derékszögben felállított szalvétákkal kérdések váltogatták volna egymást.
tovább életét a zilahi meghitt körben, részt kijelentés egy vagy két font többlet-kiadást
díszelgő, tiszteletet parancsoló helyiségbe. ittogta Ethel, várnunk kell.
vett a város és Szilágymegye minden kultúra* jelentett számára. I jen a karácsony szom­ , k l i | jat I
Rántott szeletet ettek, a szeleteket cson­ Ismét rövid szünet.
lis és társadalmi mozgalmában, egyik lcg= batján a beszámíthatatlan két fiatal személy Várnunk kell, ismételte Lewisham, B r o w n i n g sorozata, Ruskin l e i kötc* pdélni, eli an, azutá bban.
kedveltebb tagja volt a zilahi társaságnak, legalább tizenhat mérföldet sétált s állandó tig elfogyasztották, mellé ropogósra sült Végül meginl k> fákban tort ki.
de nem folytatta. - Isten vele ! - mondta tei, gyűrött papirfedclü szocialista kiadvá­
harmonikus, boldog munkában telt az ideje. meleg és forróság töltötte cl őket. Kemény barna burgonyát s közben megittak egy fél nyok, felettük tudományos szakko Mennyi mindent, mennyi nagy dolgot
.üveg fehér bort, vagy olyasfélét, a mit Le­ azután olyan hangon, mintha eltépte volna
Egyre-másra keltek és kerültek közszájra fagy volt és kevés hó, az ég színtelenül a fonalat, mely összefűzte őket. / jegyzet-füzetek bőséges változatosságban. A lehet várni tőle okos ál
dalai, ha egy néhánynak a czímét felsoroljuk, szürke, az utczai lámpák karjain jégcsapok wisham hirtelenében választott ki az étlapon. faiakon függő képmásolatok esztétikai törek­ Azután egy csinos arcz akad az útjába !
nem lesz olvasóink között, a ki ne akadna lógtak, a járda tele volt szórva a járókelők Egyikük sem ivott azelőtt bort az étkezés­ vésekről tettek beszédes tanúságot, de saját­ Istenem ! Miért is adtál nekem szív.
nél. A bor egy shillingbe és kilencz penczebe XVI.
közük régi kedves ismerősre: Kantinosné ángya* lábnyomaival, melyeket simára tapostak a ságos összeállításuk folytán benső jelentésüket >net? . . . •
került és Capri volt a neve ! Igazán nagyon Heydinger Alice elmélkedései. Hirtelen felugrott s összekulcsolta a kezét.
lom, Valakinek muzsikálnak, Levelet hozott a nap folyamán. A Temze, mint megállapítot­ nehéz lett volna kitalálni. Látni lehetett
posta, Két babonás szép szemednek, Nem tudok ták, csodálatosan szép volt, de csak sétájuk jó minőségű Capri volt, kétségtelenül m ű - ugyanis Burne Jones Venus tükrét, Rossetti Arcza eltorzult, de könnyek nem jöttek a
Az út Chelseától Claphamig és South Ken-
én neked csak virágot hozni, Salzburgi csap= végén pillantották meg. Először a Brompton bor, de melegítő hatású és fűszeres. Csodás Angyali üdvözletét, Lippi Angyali üdvözletét szemébe.
singtói Batterseaig, különösen ha az elsőt
székben (Szabolcska versére), Azalispánleánya, Roadon mentek végig . . . ize Ethelt egészen rabul ejtette s másfél és watts Élet szerelmét és Halál szerelmét. v pillanatra elhagyta magát. Egyik keze
némi kitéréssel meghosszabbítják, körülbelül
Levelem, levelem, Szidnak engem az emberek, — Nem látszik feleslegesnek, hogy az olvasó pohárral ivott belőle. A többi fényképek között szerepelt az előző tétlenül lógott, ,1 másikat a kandalló pár­
egyenlő távolságú. Egy este, közvetlenül
és még száz más, fel sem lehet őket sorolni. a képet teljesen maga elé idézze : Lewisham Azután egészen kimelegedve és elégedetten karácsony után ezen az úton Lewishamnak esztendei vitaegylct tagjainak csoportképe, kányán heverő ásatag csonton pihentette.
A háború kitörésekor nótái a hadba­ a készen vett, kék szövetű és bársony gal­ lementek a Towerig, a hol a Tower hídnak két női kollegája találkozott vele és Ethellel. sham kissé mosolygó arczczal a kép Merően belebámult a kandalló vörös tüzébe.
induló magyar legények vigasztalói és lelke­ léros télikabátban, piszkos vörösesbarna kez- hóval fedett váza, hatalmas, lefüggő jégcsap= Lewisham azonban nem vette észre őket, közepe táján, Heydinger kisasszony pedig a Ha elgondolom, hogy mi mindent végez-
sítői voltak : a lövészárkokban, táborokban tyüben, vörös nyakkendővel és puha kari­ jaival és az ívoszlopaihoz verődő jégtáblák­ mert épen Lthel arczát nézte. lencse sugárkévéjén kívül a jobb szárnyon nik volna együtt! Meg kell ő r ü l n ö m ! . . .
és odahaza is mindenütt zengettek a Balázs más kalappal; Ethel a kétesztendős göndör kal az évszaknak megfelelő látványosságot
Árpád nótái. Számos háborús nótája közt a asztrakán kabátban és sapkában ; arezuk k i ­ mutatott. M i u t á n megelégelték a kirakato­
Csak még egyszer tudnék hazamenni czímű csípve az éles levegőtől, karjuk időről-időre kat és a tömeget, rászánták magukat hogy
lett a legkedveltebb. Gálosén egymásba öltve ; figyelmük állandóan az elhagyatott Tcmze-parton hazafelé i n d u l ­
A háború szerencsétlen befejezésével lehullt éber, hogy semmiféle látványosságot ne m u ­ janak.
Balázs Árpád előtt is szülővárosának a lasszanak c l . M á r a Brompton Road üzletei De ebben az esztendőben még a Temze
sorompója, menekülnie kellett Z i l a h r ó l ; a változatosak és érdekesek voltak, de egyál­ is csodálatos látványul kínálkozott; mindkét
Károlyi-forradalom utolsó napjaiban Buda­ talán nem lehetett őket a Piccadillyval partját jégpánczél szegélyezte, közepén zaj^
pestre jött, itt élte át a proletárdiktatúra összehasonlítani. A Piccadilly kirakatai úgy íott a jég, bíborvörösen verte vissza a le­
sötét hónapjait. I t t találkozott újra szövegei­ tele voltak drága apróságokkal, hogy ötven menő napnak vörös fényét és szüntelenül,
nek szerzőivel, köztük különösen Antal Iván­ perczig t a r t o t t , míg végignéztek mindent, a pihenés nélkül hömpölygött a tenger felé.
nal, és új szövegeket kapott tőlük és újra papirosüzletcket és a hóbortos, vonzó érde­ Keringő sirályok raja röpködött fel s alá s
megnyílt benne a dal forrása. A proletár­ kességekkel teli divatárúüzleteket. Ethelt közéje galambok és varjuk is keveredtek. A
diktatúra után az államrendőrség újjászer­ annyira gyönyörködtették ezek a csinos surreyi oldal házai sötéten, szürkén és rejtel­
vezésénél kapott munkakört mint rendőr­ hiábavalóságok, hogy Lewisham régi ellen­ mesen emelkedtek, a lehorgonyzott uszályok
tanácsos, szervezett, agitált az ügy érdekében szenve ellenére is, megfeledkezett a boltok­ elhagyottan hallgattak s csak i t t - o t t árasz­
és pénzt is szerzett : 1920 áprilisában rendőri ban nyüzsgő közönség iránti szigorúságáról. t o t t egy-egy ablak meleg világosságot. A
jótékonyczélra hangversenyt rendezett, a Azután a Regent Streeten elhaladtak a nap egyenesen a szemük előtt merült el a
melyen maga adta elő újabb dalát. A hang­ hamis gyémántok előtt, a kirakat előtt, ahol sötétkék láthatáron s a surreyi oldal, kevés­
verseny 10,000 koronát jövedelmezett a czél- élő modellek mutogatják hosszú hajukat, számú, de hamar megszaporodó sárgás fény­
nak, a budapesti közönség pedig lelkesedve ahol kis csirkék futkároznak a kirakat üvege pontot kivéve, sötét szürkeségben olvadt össze.
ismerte meg a nótaköltőt, a ki minden ma­ mögött s így jutottak az Oxford Streetre, Hol- M i k o r a két szerelmes a Charing Cross híd
gyar ember szívéből fakasztotta dallamait. bornra, Ludegate Hillre, St. Paul's Chur- alá ért, a kékes és halvány lámpáknak a
Azóta sok hangversenyt rendezett Balázs chyardra, Leadenhallra s a piaezokra, ahol föld és ég között lebegő köríve mögött, a
KÉT TÖLGY KERESZTMETSZETBEN. LEDÖNTÖTT ÓRIÁS.
Árpád Budapesten és vidéken s minden hang­ ebben az időben pulykák, libák, kacsák és parlament emelkedett előttük. Tornyán az
versenye valóságos magyar ünnep volt. A csirkék, de főként pulykák lógtak ezrével óra olyan volt, mint a novemberi nap.
nemzetközi nótákhoz szokott főváros mohó sorjában egymás mellett. ÓRIÁSI T Ö L G Y E K A K R I Z S E V Á C Z I VAGYON-KÖZSÉG ERDEJÉBEN.
Minden tekintetben kifogástalan nap v o l t ,
szomjúsággal szívta magába a tiszta magyar — Valamit vennem kell magának, — mon­ egy szemernyi zavaró körülmény nélkül. Csak Ilyen fák voltak Nagymagyarország erdeien.
hangokat és öntudatra ébredt benne a ma­ dotta Lewisham megérlelődött elhatározással. az volt a baja, hogy ennek is véget kell ett
gyar érzés. Balázs Árpád kitűnő előadója is — Nem, nem, — tiltakozott Ethel, a meg- érni.
 166 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 14. szám. 1921. 68. évfolyam.
14. szám. 1921- 68. évfolyam. V A S Á R N A P I ÚJSÁG. 167

ezeket a sétákat hazafelé, — legalább is a valamelyik kevésbé légvonatos szögletében

SZIBÉR1AI MAGYAR HADIFOGLYOK H A J O R A S Z Á L L N A K
legközelebbi vizsgáig. Ethelnek meg kell ér=
teni ót. Mégis oka volt kételkedni, hogy
vájjon megérti=e? . . . Ez a lehetőség harag*
gal töltötte el. A helyzet szépítgetése azon*
ban nem mutatkozott czélszerűnek. Ha ki*
fejti neki . . . De miért fejtegetné ilyen for*
mán? Ethel bizonyára nem az, a ki az ész*
szerűség szavára hallgat.
Lewishamot pillanatnyilag a harag ön*
tötte el.
A séták beszüntetése azzal fenyegette, hogy
megvetésben lesz része. A leány majd meg*
vetőleg gondol reá. Ami talán még rosszabb,
valahogyan igaza is van neki. De miért
volna ő megvetendő? Miért gondolhatna reá
megvetéssel? Újra elfogta a harag.
A tekintélyes múzeumi őr, aki lopva figyelte
őt és csodálkozott, hogy egy diák miért ül
leszögezve a Lystra áldozata előtt, miközben
VLADIVOSZTOKBAN. MAGYAR HADIFOGLYOK TEMETŐJE VLAD1VOSZTOK MELLETT.
DETEKTÍVEK VIRÁGOS AUTÓN.
s halomszámra készítette a jegyzeteket. Késő
este pedig a diákklubban leveleket irogatott,
melyek egy claphami papirüzlet közvetítésé*
vei jutottak a czímzett kezébe. Ezeket a
leveleket azonban Heydinger Alice nem látta.
A levelek leginkább rövidek voltak, mert
Lewisham a South Kensington divatja szerint
azzal hivalkodott, hogy ő nem „szépirodai*
már", noha tudhatta volna, hogy a távirat*
szerű sorok esetleg néha mégsebezhettek egy
gyengéd szavakra szomjazó szivet.
Heydinger kisasszonynak az újabb közele*
dése nem találkozott a régebbi állandó
udvariassággal. A régi viszony részben helyre*
állt ugyan, időről-időre Lewisham elbeszél*
getett vele, de azután .mint az elszáradt
gally, tört meg a társalgásuk. A könyvek
kölcsönadása és a Heydinger kisasszony ál*
tal kezdeményezett esztétikai nevelés azon*

Dolgoztunk, gondolkoztunk és tanultunk A terem ajtaján ki volt függesztve azok= n

volna. Reméltünk és vártunk volna. Meg* nak a névsora, a kik letették a karácsonyi ' elvált Etheltől, baktatott haza, tele bolon=
vetettük volna a női kicsinyeskedéseket . . . vizsgálatot. Első helyen az említett béka= dos képzelődésekkel.
Rábíztam volna magamat a férfi erejére . . . képű fiú szerepelt; utána Smithers követ* Lehiggadt józansággal kezdte átgondolni
És most úgy kell felébrednem, mint a balga kezett és Heydinger Alice két barátnőjének Ethelhez való egész viszonyát. Gyengédebb
szüzek, akik látják, hogy letellett az életük az egyike. Lewisham neve dicstelenül csak érzései háttérbe szorultak, de azért nem ál*
órája. á második csoport élén díszelgett, Heydinger tattá magát hazugságokkal. Szerette a leányt,
Magatartása, arczkifejezése az önmaga kisasszony, pedig nem szerepelt a levizsgá* szívesen volt vele együtt, beszélt vele, de
iránti szánalomtól meglágyult. zottak között; neve után a megjegyzés volt nem ez volt minden vágya. Egy Hammer=
olvasható: „hiányzott." A diák így szokta
— Minden hiábavaló . . . üres semmiség . . . smithben hallott szónok keserű szavaira gon=
Soha sem leszek már boldog .. . megfizetni a gyöngédebb érzelmeket. dőlt, aki azt panaszolta, hogy a modern
A jövőnek nagyszerű látománya, melyet Lewisham ugyanekkor a múzeum Rafael= czivilizáczió még a házasság elemi szükségét
állandóari ápolt magában, egyszerre távolodni képeinek szentelt termének tágas magányos= is megtagadja. Az erény vétekre változott.
és tünedezni kezdett, viszont annál ragyp* ságában ült, komor gondolatókba merülve. „Félelem és remegés közepette kötünk há=
góbbnak tűnt fel, minél jobban elveszett a Keze öntudatlanul kétségbe' nem vonható zasságot, a házasságban a nemiség a nőnek,
messzeségben, akárcsak az álom az ébredés bajuszát húzogatta s különösen azokat a egyetlen szerepe s a férfi akkor jut el szí=
pillanatában. Helyét tisztán és élesen el= szálakat válogatta ki, melyek elég hosszúak vének vágyához, mikor a szívnek a vágya
kerülhetetlen elhagyatottságának az érzete fog=voltak, hogy rághassa őket. már kihűlt." Ez a mondás, a mi akkor merő
lalta el. Kicsinynek és magányosnak, vég= Lewisham a helyzetét igyekezett világosan szóvirágnak tetszett, most a keserű valóság*
telenül szánalmasnak látta magát nagy két* áttekinteni. Hogy veresége erősen sajgott, nak a köntösében elevenedett meg előtte.
ségbeesésében, mialatt Lewisham szívtelenül még nem nagyon bizonyította lelki higgadt= Lewisham érezte, hogy elágazó utak előtt
elhagyja őt „valami bolti leánynyal". Kicsor= ságát. A vereség árnyéka ráborult mindenre, áll. Egyik oldalon a hírnév és tekintély ra=
dúlt egy könnycsepp, utána a többi és végig= kiirtotta büszkeségének érzetét, befeketítette gyogó lépcsője, a melyről kora ifjúkorától
áztatta az arczát. Megfordult, mintha vala= dicsőségét és mindent más világításba helye= kezdve álmodott, a másik oldalon — Ethel. EGY VIDÁM FIAKKER. INDIÁN LOVASOK RENDŐRÖKKEL.

mit nézni akart volna. A kis karosszék előtt zett. A szerelmeskedésnek kedves mozzanata És ha mindazonáltal mégis Ethelt választja,
térdre esett és összefüggéstelenül, zokogva hátraszorult lényének valamelyik rejtett szög= vájjon minők lehetnek a kilátásai? Mirel A MARGITSZIGETI DETEKTIV-NAPRÓL.
könyörületért és erőért esedezett az Istenhez. létébe. Vad ellenszenvet érzett a békaképű számíthat ez esetben? Kissé több vagy ke=
* fiú irányában. Ugy érezte, hogy Smithers is vesebb séta ! Ethel is, ő is szegény volt, az ajkát, körmét és bajuszát harapdálja s nak először el kellett menni Ghelseába és onnan ban újból megkezdődött. Egy alkalommal a
Másnap a biológiai tanfolyamon az egyik megcsalta őt. Haragudott, nagyon, haragudott reménytelenül szegény és a leánynak az a haragos pillantásokat és bősz tekinteteket visszatérni a lakására. Megszokott gyengéd* leány elhozott egy könyvet és ígéretére igye*
leány azt a megjegyzést tette, hogy megint a biflázókra és magolókra, a kik egész időn szélhámos médium volt a mostohaapja ! vet erre a remekműre, azt látta, hogy Le* ségét nagyon is szemmel látható bosszanko* kezett emlékeztetni Lewishamot.
a „lompos Heydinger" támadt fel. Barátnője át az ostoba véletlennek kitett vizsgára való A mellett a leánynak hiányos volt a mű* wisham hirtelen elhatározással felpattan, dás váltotta fel. Először Lewishamra, az* A könyv Browning költeményeinek a gyüjte*
körüljártatta tekintetét a laboratóriumban. készüléssel gyötörték magukat. Ügy vélte, veltsége, nem értette meg az ő munkáját és sarkonfordul és gyors léptekkel távozik a után, mikor Lewisham védekezett, a sorsra menye volt és Studge, a médium szerepelt
— Szomorú kis feltámadás, — állapította hogy a gyakorlati vizsga nem volt egészen törekvéseit . . . teremből. Nem tekintett se jobbra, se balra. neheztelt. benne, benne volt azonban A szobor és a melU
meg. — Csakugyan . . . nem volnék képes igazságos, az írásbeli vizsgának egyik kérdése Hirtelen a teljes meggyőződés erejével A lépcsőn lemenve eltűnt az őr szeme elől. — Ha kell, hát belenyugszom, — mondta, — szobor is, ez a különös képen a kishitűek szá*
a hajamat úgy viselni. pedig kívül esett a tananyagon. Bivérről, jött rá, hogy leghelyesebb lett volna, ha a — Elment, hogy máshol kicsit több meg* ha kell, hát nem bánom ha nem látjuk is mára rendelt olvasmány. Sludge nem nagyon
Fürkésző szemmel vizsgálta tovább Hey= Biver tanárról az volt a véleménye, hogy seance után hazamegy és elfelejti a leányt. rágni való bajuszt keressen ma_gának, — egymást olyan gyakran, — tette hozzá kissé érdekelte Lewishamot, mert ő egészen más
dinger Alicet. Megtehette, mert Heydinger rosszindulatú szamár, nemkülönben Weeks, Miért is érezte azt az ellenállhatatlan vágyat, elmélkedett a múzeumi őr. — Ugy ugrott remegő ajakkal. képet alkotott magának a médiumokról, el*
Alice, gondolatokba mélyedve, a deczemberi az adjunktus is. De mindezek a körülmé= hogy őt újra felkeresse ? Vájjon a képzelete fel, mintha valami megmarta volna. Lewisham a sétáról nyomott hangulatban olvasta és sokszor elolvasta ellenben újból a
ködöt bámulta a laboratórium ablakánál. nyék nem homályosították el ítélőképességét miért fonta körül Ethelt a lehetőségeknek olyan Néhány pillanatnyi elmélkedés után az őr tért vissza és este nekiült egy levél szerkesz* másik költeményt. Ez a lehető legnagyobb
— Nagyon halavány, — mondta a leány, annyira, hogy megfeledkezzék J
balsikerének sajátságos szövevényével? Most ő is belebogo= végig ballagott a termen és szemben a kép* tésének, hogy jobban megvilágítsa a dolgot hatással volt rá. Közvetlenül elalvás előtt, —
a ki először beszélt. — Szeretném tudni, igazi okáról, arról, hogy a rendelkezésére zódott, őrületesen belebogozódott... Az egész pel megállt. Ethel előtt. A tudományokkal való foglal* szépirodalmat ugyanis mindig ágyban szo*
hogy a sok tanulástól van=e ? álló estéknek, a huszonnégy órából a tanulásra jövőjét feláldozta az utczai szerelmeskedés — Az alakok kissé nagyok a szoba szá* hozása azonban prózai stílusát „keménynyé" kott olvasni, mert ott melegebb volt és mert
— Egyre megy, ha attól van is, — mondta legalkalmasabb időnek legalább a fele részét futó ábrándjainak. Haragosan tépegette a mára, — állapította meg elfogulatlan szak* tette és a mit suttogni tudott, azt nem tudta napjaink szépirodalmánál egy kis szundikálás
a másik. — Tegnap megkérdeztem tőle, hogy napróUnapra elpocsékolta. Ez a rendszeres bajuszát. értelemmel. — De hát ilyen a művészet. megírni. Önigazolásában nem tért el a szín* nem olyan veszedelmes, mint a tudomány*
mik a szilárd részek a metszetben és egyet időveszteség állandósulni látszott nála. Ez Egy kép kezdett lerajzolódni előtte, a mint Hazudnék, ha elhinném, hogy ez a másik tiszta igazságtól, de a hogy Ethel ezt fogadta, nál, — olvasta ezeket az érzelmeit serkentő
se tudott megmondani. Egyetlen egyet se. este megint találkozik Ethellel és az esztendő Ethel, misztikus anyja és a kétes ügyességű félig ilyen jót tudna pingálni. azt mutatta, hogy a leány nem tud észszerűen sorokat:
Másnap Heydinger kisasszony helye üres másik felére, a növénytani tanfolyamra is Chaffery őt, a ki beleakadt egy nem látható gondolkozni. Lewisham kedélyállapota heves „Hétre hó röppenve szállt felettük
maradt. Megbetegedett, bizonyára a túl= megkezdi a veszedelmek halmozását. Ilyen= hálóba, visszatartják a hírnévhez és tekin=
XVIII. hullámzásokon ment át. Néha kesergő harag Ifjú szerelmük fénye elfakult.
Almot csupán, nem éltet éltek ők".
erőltetéstől s betegsége a vizsgálatok után formán azonban, kelletlenül sorakoztatva télyhez való fényes és sikeres emelkedéstől. fogta el, hogy a leány nem volt képes a
három hétig tartott. Azután újra megjelent, egyik bizonytalan mentséget a másik után, Lyukas czipő és a fogatok felfrecscsenő sara A haladás barátai találkoznak. dolgokat úgy megítélni, mint ő. Bejárta a Ennek a magnak a gyümölcse volt az az
még halványabb arczczal és buzgó, de ered= teljes világossággal éleződött ki az ellentét lesz az osztályrésze egész életében! A Forbes*
Az ezen elmélkedésre következő estén új múzeumot és képzeletben vitákat folytatott álom, melyet azon az éjszakán álmodott. Az
ménytelen munkakedvvel. az Ethelhez való viszonya és egyéni törek* érem, az előmenetelnek első lépcsője máris Ethellel, sőt még bántó megjegyzéseket is álom tárgya Ethel volt és hosszú várakozás
vései között. majdnem biztosan elveszett . . . világrend kezdődött. Egy asztrakán=szegélyes
télikabátba öltözött és kevésbé ragyogó tett. Utána viszont keserű önfegyelmezé* után végre az esküvő előtt állottak. A karja*
XVII. Az utolsó két év folyamán minden dolga De hát miként is gondolhatott volna más sésének egész hatalmát és a leány szemre* ban tartotta őt. Hozzáhajolt, hogy megcsó*
oly könnyedén sikerült, hogy állandó felfelé tekintetű fiatal hölgy egymagában baktatott
A Rafael-teremben. egyebet? Már nevelésének körülményei tet* hányó válaszainak az emlékét kellett segít* kolja őt. Ekkor hirtelen azt látta, hogy
Ghelseaból Claphamba, Lewisham pedig az
emelkedését az életben biztosítottnak látta. ték Őt szerencsétlenné. A középosztály felső ségül hívnia, hogy visszatartsa magát attól, Ethelnek az ajka ránezos, a szeme megfakult
egyetemi könyvtár rezgő villanyfényében lázas
Majdnem három óra volt és a biológiai Sohasem jutott eszébe, mióta Ethelt feU rétegeihez tartozó fiatal embereknek ilyen hogy hanyatthomlok Chelseába rohanjon és és ránezok barázdái húzódnak végig az
munkálkodást eláruló könyvoszlopok mögött
laboratóriumban már égtek a lámpák. Az» kereste a seance után, hogy e tekintetben ügyeit a szüleik szokták intézni sőket minden merően nézegetett valamit. férfiatlanul behódoljon. arczán. Ethel megöregedett, elviselhetetlenül
#
osztály beretvával buzgón metszeteket vag* bármi veszedelemben is foroghatna. Most oltalmazza attól, hogy ilyen szerelmi hóbor* A dolgoknak ez az új állapota két hétig megöregedett! Borzongva ébredt fel és ébren,
dosott egy páfrány gyökeréből mikroszkopi= azonban erős figyelmeztetést kapott. Meg= Az új helyzet megteremtése nem ment egé*
tokba beleessenek, mielőtt függetlenek volná* szén simán és megmagyarázása nehéznek bizo* tartott. • Heydinger Alicenak azonban nem nyamasztó érzések között feküdt reggelig,
kus vizsgálat czéljaira. Egy békaképű hallga= rajzolta magának a felső középosztályhoz tar= nak. Bizonyára ez jobban is van így . . . volt erre az egész időre szüksége, hogy meg* elmélkedve a szakításon, a leányon, ki ma*
nyúlt. Ethel nyilvánvalóan nem tudta teljes
tag fiú, sajátköltséges diák, a ki egyébként tozó békaképű fiúnak a képét odahaza, kényei* Minden távolodott tőle. Nem csupán a mértékben felfogni annak jelentőségét, hogy állapíthassa azt a változást, melyet a vizs* gányosan járja a sáros utczákat az elmaradt
nem játszik szerepet ebben a történetben, mes dolgozószobában, íróasztallal, könyv= munkája, a tudományos karrier, hanem a Lewisham a névsorban csak közepes helyre gai balsiker Lewishamban előidézett. Észre* napokon, melyeket elvesztett és a körűimé*
feszült figyelemmel dolgozott s szerény, némi szekrénynyel, ernyős lámpával, — maga Le* vitaegylet, a politikai kilátás és az emberiség került. „De hát maga egészen jól átment", — vette, hogy az esti séták elmaradtak. Győr* nyéken, melyek ellene szóltak, az élet küz*
megerőltetést eláruló kifejezése még a szo= wisham fiókos szekrényének felső deszkáján, érdekében végezendő munkája is . . . De mondotta. Az esti tanulásnak a fontosságát san rájött arra is, hogy Lewisham valóság* delmében. Látta a leplezetlen valóságot, a
kottnál is hasonlatosabbá tette a békához. télikabátban, mindenféle pokróczokba csa* miért ne tudná határozott lépésre rászánni se tudta kellően értékelni. „Igaz, hogy én nem gal bőszült buzgalommal dolgozott; korán karrier valószínűtlenségét, Ethellel együtt
Heydinger kisasszony mögött, a ki megint el= vart lábát a legalsó fiókba dugva dolgozott, — magát, épen most? . . . Miért ne magyaráz* tudhattam, — mondta bíráló hangon, —de jött és későn távozott. Arczának egészséges pedig a teljes reménytelenségét. Világos volt,
hanyagolt és rendetlen volt, mint azelőtt, s mindezen hihetetlen kényelem közepette hatná meg az ügyet Ethelnek tisztán és azt hittem, hogy maga egész nap tanul." A üdesége elhalaványodott. Mindennap késő hogy e kettő között kell választani. Vagy
egy hely üres volt s a mikroszkóp, szétszórt a békaképű fiú dolgozott, dolgozott, dolgo« világosan? Vagy miért ne írthatna neki? séták révén elveszett időt félórára, „alig fél* estig vázlatok és szakmunkák hegyei között ingadozzék és veszítse el mind a kettőt?
czeruzák és füzetek elhagyatva hevertek az zott. Azalatt pedig Lewisham a ködös utczá* Ha rögtön írna neki, még az a haszna is órára" becsülte. Elfelejtette, hogy Lewisham* lehetett látni őt az egyetemi könyvtárnak Boldogtalansága annak a haragnak adott
asztalon. kon át törtetett Chelsea felé, vagy miután volna, hogy az estéjét a könyvtárban tölt*
heti. Meg kell kérnie Ethelt, hogy felejtse el
 168
helyet, amely mindig követni szokta a meg=
hiúsult reményeket . . .
Ezt az álmot követő napon t ö r t é n t , hogy
Parksont oly gorombán megsértette. A sér=
tés a haladás barátainak egy összejövetele
u t á n t ö r t é n t , melyet Parkson lakásában
szoktak t a r t a n i .
A mai angol diákságnak egyik osztálya
sem képviseli a megfelelő életmód és az igazi
gondolkodni t u d á s nemes ideálját. A mi csodá=
latos vizsgarendszerünk véges=végig a leg=
magasabbtól a legalacsonyabbig lehetővé
teszi a minél csekélyebb gondolkodást. A
south=kensingtoni d i á k o k n a k az életmódja
azonban minden körülmények között ki nem
elégítő és csak nagyon esetlegesen m u t a t n a k
törekvést a társadalmi élet jelenségeinek
megismerése i r á n t .
E törekvésnek egyik jele volt a haladás
b a r á t a i n a k , egy egyesületnek az időszakos
összejövetele, mely Lewishamnak a szoczializ=
musról t a r t o t t előadása n y o m á n létesült.
Valamennyien egyetértettek a b b a n , hogy nagy
m u n k á t kell végezni, hogy a világot jobbá
tehessék, egyelőre azonban m é g a döntő
cselekedetek ideje n e m érkezett el.
A tagok Parkson lakásában szoktak talál=
kőzni, mert a haladás b a r á t a i között Par=
kson, aki whitworthi diák volt és száz fontja
volt évenkint, volt egyedül elég gazdag
ahhoz, hogy külön dolgozószobája legyen.
A haladás b a r á t a i különböző korúak voltak,
de legnagyobbrészt igen fiatalok. N é h á n y a n
d o h á n y o z t a k , mások füstölés nélkül t a r t o t t á k
a pipát kezükben, inni azonban kávét ki=
véve nem szoktak, mert az meghaladta az
anyagi erejüket. Dunkerley, egy külvárosi
iskolának kisegítő t a n á r a és Lewishamnak
volt kollégája W h o r t l e y b a n , Lewisham aján=
lása alapján vett részt az összejöveteleken.
Valamennyien vörös n y a k k e n d ő t viseltek,
kivéve Bletherleyt, aki narancssárgát viselt,
hogy mutassa művészi érzékét és Dunkerleyt,
akinek a nyakkendője fekete volt kék pety=
tyekkel, minthogy a kis magániskolák segéd=
t a n á r a i n a k adni kell a külső megjelenésükre.
Az ügyrendjük annyiból állott, hogy bárki
annyit beszélt, amennyit a többiek el t u d t a k
szenvedni.
Rendesen a szoczializmusn'ak saját maga
által kinevezett L u t h e r e , — nevetséges Le=
w i s h a m ! — vázolta a t á r g y a t , vagy a z t ,
amit annak lehetett nevezni, ezen az estén
azonban n y o m o t t hangulatban is figyelmetlen
volt. L á b á t a karosszék támlájára vetve ü l t ,
ezzel is jelezve a lelkiállapotát. Egy csomag
algíri czigaretta — húsz d a r a b ára ö t p e n c e —
volt a zsebében és úgy látszott, mintha az
volna a legfőbb törekvése, hogy még az est
folyamán valamennyit elszívja. Bletherley
volt soron, hogy „A nő és a szoczializmus"
czímen tartson előadást. Shelley m u n k á i n a k
egy testes amerikai kiadását és T e n n y s o n n a k
egy kötetét hozta m a g á v a l ; m i n d k e t t ő a
megjelölt helyeken hemzsegett a papirnyeU
vektől. A monopóliumok megszüntetése
mellett foglalt állást és bölcsődékkel akarta
helyettesíteni a családot. Előadása, a hol nem
volt dagályos, o t t kenetteljes volt és nézetei
szemmelláthatóan n e m találkoztak tetszéssel.
Parkson lancashirei származású és hit=
buzgó q u a k e r volt ; egyéniségét h a r m a d i k
tényező g y a n á n t Ruskin t e t t e teljessé, kinek
m u n k á i és frazeológiája teljesen b e t ö l t ö t t é k
ő t . Kifejezett rosszalással hallgatta Blether=
leyt és erélyesen .védelmére kelt a hitvesi
hűség ősi h a g y o m á n y á n a k , melyet Bletherley
a házasság monopolisztikus. intézményének
nevezett.
— A szerelem és hűség tiszta és egyszerű
régi elmélete elég nekem, — m o n d t a Par=
kson. — H a mi ennek az ellenkezőjével be=
szennyezzük a mi politikai m o z g a l m u n k a t . . .
— T e azt hiszed, hogy megvan még ? —
v e t e t t e közbe Lewisham, a ki első ízben
szólalt meg ezúttal.
— Micsoda ?
— A tiszta és egyszerű régi elmélet. Is=
merem az elméletet. Hiszek az elméletben.
Bletherley olyan szellemes, akárcsak Shelley.
D e ő is csak elméletet állít fel. T e g y ü k fel,
hogy a férfi találkozik azzal a bizonyos neki=
rendelt l e á n y n y a l . Az elmélet azt mondja,
mindegy, hogy mikor. N a g y o n fiatalon ta=
Franklin»Társulat nyomdája. (Budapest, Egyetern-utcza 4.)
VASÁRNAPI ÚJSÁG. 14. szám. 1921. 68. évfolyam.
lálkoznak. Beleszeret. Minden nehézséggel
daczolva nőül veszi. A szerelem nem törődik
az a k a d á l y o k k a l . Ez az elmélet. Nagyszerű Bélyeggyűjtőkkel
egy olyan ember számára, a ki száz fontot c s e r é l e k , a d o k d e b r e c e n i Z ó n a I. é s
k a p h a t az apjától évenkint. D e hogy lehet
II. kibocsájtást, k ü l ö n l e g e s s é g e k e t is.
ezt alkalmazni egy boltossegédre? . . . Vagy
hogy lehet alkalmazni egy kisegítő t a n á r r a ,
mint Dunkerley? . . . Vagy a k á r . . . r e á m ?
SPRINGER J., Debrecen, Fö-u. 38. sz.
— Ilyen esetekben ö n m e g t a g a d á s t kell
gyakorolni, — m o n d t a P a r k s o n . * — Hinni Földes
és bízni kell. A férfi, a ki érdemes arra, hogy
szeressék, érdemes arra is, hogy várjanak r á .
Margit-créme
szappan, pouder legjobb a világon !$T
— Érdemes arra, hogy m e g v á r j á k míg meg=
Mindenütt kapható
öregszik? — kérdezte Lewisham.
— Az ember küzdelemre v a n rendelve, —
szólt közbe D u n k e r l e y . — N e törődj a
nehézségekkel, L e w i s h a m . A létért való küz= PALINKAFOZOÜSTÖK
delem kemény és kegyetlen és mégis ezt
mondom. K e t t e n tegyék össze az erejüket,
zsírolvasztó- és mosóüstök vörösrézből.
Vermorel - rendszerű szólÖ-
és szövetkezzenek a boldogságra. H a egy permetezők. Szén kén egezők.
Perme'ező alkatrészek
leány, a kit én akarok elvenni, így gondol= aummiból és sárgarézből.
kőzik, holnap elvenném. Pedig a piaczi ér= Szőlózúzók és prések. Ku­
kon czamorzsolók és darálók.
tékem hetven font adósság. Répavágók és szecskavágók.
Lewisham mohón, hirtelen érdeklődéssel Rézgalicz, raífia,
kénpor, rézkénpor és
SZONTÁGH PÁL
nézte D u n k e r l e y t . kénlap raktárról azon­ réz- és szerszámgyár
nal kapható: Budapest, IX., Ü l l ő i - ú t 19. az.
— M e g t e n n é d ? — kérdezte. Dunkerley
arczát könnyű pirulás futotta el. Í3UDAPEST. AUGUSZTUS 7.
(Folytatása következik.) Tanítók, katholikus körök és egyletek figyelmébe.
Szerkesztőségi iroda: IV. Vármegye-nteza 11. Előfizetési ára: a július—szeptemberi évnegyedre 60 korona.
Elhalt tanító igen terjedelmes szép könyvtára Kiadóhivatal: TV. Egyetem-utcza 4. Külföldi előfizetésekhez a postailag meg­
körülbelül 1Ö00— -2000 kötet, továbbá jó karban levő Megjelenik havonta kétszer. — Egyes szám ára 12 korona. állapított viteldíj is csatolandó.
HHLALOZASOK. harmónium, használt zongora, kottákkal jutányosán
eladó. ÖZV. K a k i l j a M i h á l y n é , Nagylapos, Békés­
Elhunytak a közelebbi napokban : Haraszti megye. ^ H
Gyula dr. egyetemi tanár, a bölcsészeti kar ezidei
dékánja, a franczia irodalom Európaszerte elismert
kutatója, 63 éves korában Budapesten. — Nagy­ V E I É T ! 1 BUDAPEST, IV. kerület,
setétági Hoffmann Géza kir. konzul Budapesten. — l i L L L l l J« Koronaherczeg-ütcza 17.
Kolosvóry Sándor nagyváradi ékszerész Budapes­ Gyárt legtökéletesebb kivitelben: műlábakat, mű-
ten. — Szántba István, a Székesfó'városi Hirdető­ kezeket, sérvkötőket, haskötőket, gummigö'rcsér-
vállalat igazgatója 62 éves korában Budapesten. — harisnyákat stb. Dús választék az összes beteg­
Vági Móricz, a győri kir. tábla volt elnöke és a ápolás! gummiárukban és műszerekben.
kir. Kúria nyűg. tanácselnöke Budapesten. — Józan
István nagyszombati főszolgabíró Cséfalván. —
Feddk István, a Beregmegyei Gazdasági Egyesület
titkára, a magyar agrármozgalmak kiváló harczosa,
r ^ ^ r t r t A A f t l l i l ^ f l f $ % f j » ife *fc» f j * f ^ f $ » f $ » f \ t » f $ » f ^ » •$»•
Pestszentlőrinczen.
Ozv. Gál Istvánné, szül. Paál Katalin 72 éves Hirdessen
korában Tiszabecsen. — Alsódraskóczi Morvay lapunkban
Jánosné, szül. Dienes Ilona, a hadiékítményes I I .
és III. osztályú Vöröskereszt-díszjelvény és az és tőkéje gyarapszik
Auguszta-aranyérem tulajdonosa, a társadalmi
jótékonyság egyik érdemdús vezéralakja, Mező­
kövesden 59 éves korában. — Bartha Mihályné,
szül. Dénes Julianna, Székelymuzsnán. — Szloboda MJA.Uát,Uá^Uá.Ut>.Uá..Ult.Uá.Má,uláALjA.Ui,Ul.^vUá.Mlt^lt
Antónia Budapesten.
J
3181.
SAKKJÁTÉK.
számú feladvány Zeppler Erioh-töl., Ó PAJTÁS
BENEDEK ELEK
GYERMEKŰ JSÁGA
W\
a szivet-lelket nemesítő törté­
netek, mesék, versek, ismeret-
gazdagitó olvasmányok való­
\wm &m ságos kincsesháza.
Rendes munkatársai: Váradi
m Antal, Vargha Gyula, Lampérth
a b
!•*c d e f g b
Géza, Kürthy Emil, Avar Gyula,
Feleki Sándor, Mihálgffyné Fái
Lenke, Berényi Lászlóné, Tábori Kornél,
Kozma Imre, Csanády Sándor, Székely Nándor,
VILÁGOS.
Jókay Lajos stb.
Világos indul és a második lépésre mattot ad.
Állandóan közöl a régi nagy magyar és ide­
gen költőktől a gyermekil] óságnak való költe­
ményeket.
KÉPTRLANY.
A JÓ PAJTÁS-t a Franklin-Társulat (Budapest,
IV., Egyetem-utca 4.) adja ki.
Előfizetési ára negyedévre 25 korona.
Egyes szám ára öt korona. Mutatványszámot
kívánatra ingyen" küld a kiadóhivatal.
A (Vasárnapi Ujság» 1921. évi ll-ik számában Hirdetések felvétetnek
megjelent képtalány megfejtése: Tavasz elmúlt, a
rózsának lehullott a szép virága.
BLOCKNER I.
Felelős szerkesztő: H O I T S Y PÁL. hirdető-irodájában,
Szerkesztőségi iroda: IV., Vármegye-utcza n . B u d a p e s t , IV., S e m m e l \ v e i s - u . 4 HOGYAN NYARAL BUDAPEST ? — FÜRDŐZŐK AZ ÚJPESTI «LIDÓ»-N.
Lapkiadó tulajdonos: Franklin-Társulat IV., Egyetem-u. 4