6.

Vergil úgy érezte, mintha heteket töltött volna el ilyesféle irodákban:, pasztellszín falak, szürke
íróasztal, a tetején szépen rendbe rakott iratcsomók, a bejövő és kimenő posta tálcái meg egy férfi vagy egy nő,
aki udvariasan pszichológiailag elemezhető kérdéseket tesz fel. Ezúttal egy nő volt: jól öltözött, barátságos,
türelmes arcú. Az íróasztalon ott feküdtek előtte Vergil munkaügyi papírjai meg a pszichológiai profiltesztjének
az eredményei. Réges-rég megtanulta, hogyan kell kitölteni ezeket a teszteket. Amikor arra kérik, hogy rajzoljon
valamit, kerülni kell a szemeket és minden éles, hegyes, ék alakú tárgyat. Kaját vagy csinos nőket kell rajzolni;
mindig határozott, gyakorlatias módon kell megfogalmazni a célkitűzéseit, ám egy icipicit eltúlozva;
képzelőtehetséget kell mutatni, de nem vad elképzeléseket. Az asszony rábólintott az irataira, aztán fölnézett rá. -
Figyelemre méltó pályája volt, Mr. Ulam.
- Kérem, szólítson Vergilnek.
- Az egyetemi teljesítményei mutatnak hiányosságokat, de a munkában szerzett tapasztalatai ezt
bőségesen pótolják. Gondolom, tudja, mi lesz a következő kérdésem.
Vergil nagy ártatlanul tágra meresztette a szemét.
- Kissé homályosan fogalmazta meg, mit tudna csinálni nálunk, Vergil. Szeretnék erről többet hallani.
Hogyan képzeli, hogyan illeszkedne be a Codon Kutató munkájába?
Vergil lopva az órájára pillantott, nem az órát nézte meg, hanem a napot. Egy hét múlva már kevés vagy
semmi reménye nem lenne rá, hogy újra megtalálja megnövelt képességű limfocitáit. Tulajdonképpen ez az
utolsó esélye.
- Képes vagyok bármiféle laboratóriumi munkára, legyen az kutatás vagy gyártás - mondta. - A Codon
Kutató nagyon jó gyógyszervonalon, és engem ez is érdekel, de igazából azt hiszem, leginkább abban a biocsip
programban tudnék dolgozni, amit most fejlesztenek ki.
A személyzeti főnökasszony szeme épp csak egy milliméterrel szűkült össze. Telibe találtam, gondolta
Vergil. A Codon Kutató csakugyan be akar szállni a biocsipüzletbe.
- Mi nem dolgozunk biocsipeken, Vergil. De a gyógyszerkutatás terén végzett eddigi munkája is
imponáló. Kiterjedt tenyészeteket dolgozott ki, úgy látom, majdnem ugyanolyan értékes munkatárs lehetne egy
sörgyárban, mint nálunk. - Ez egy baktériumkultúrákat tenyésztő biológusok közt közkeletű vicc felvizezett
változata volt. Vergil elmosolyodott.
- Van azonban egy probléma - folytatta a személyzetis. - Egyes források szerint kitűnő a
megbízhatósági besorolása, de a Genetronnál, az utolsó munkahelyén pokolian rossz besorolást kapott.
- Elmagyaráztam már magának, hogy személyi összeütközéseim voltak . . .
- Igen, és normális körülmények közt nem is szoktunk utánajárni az ilyen ügyeknek. A mi cégünk más,
mint a hasonló cégek, és ha egy potenciális alkalmazottunknak más tekintetben jó a munkája. . . mint ahogy
magánál a jelek szerint erről van szó . . . akkor elnézzük az ilyen összeütközéseket. De néha az ösztöneimre kell
hagyatkoznom, Vergil. És itt valami nincsen teljesen rendben. Maga a Genetron biocsip programján dolgozott.
- Ahhoz kapcsolódó kutatásokat végeztem.
- Igen. Felajánlja nekünk azt a szakmai tapasztalatot, amelyet a
Genetronnál szerzett? - Ezzel burkoltan azt mondta: hajlandó vagy elárulni nekünk előző munkaadód
titkait?
- Igen is meg nem is - mondta Vergil. -Először is én nem voltam benne a biocsip program szívében.
Nem avattak be a kemény titkokba. A saját kutatásaim eredményeit azonban fel tudom ajánlani maguknak. Így
hát bizonyos értelemben igen, hiszen a Genetron munkaszerződésében volt egy bérmunkakikötés. Ha fölvesznek,
bizonyos titkokat el tudok árulni maguknak. De ezek az én ott végzett munkám részei lesznek. - Remélte, hogy
megint telibe talált. A dologban volt egy kis szándékos hazugság - gyakorlatilag mindent tudott, amit a Genetron
biocsipjeiről tudni lehetett -, de volt igazság is, mivel érzései szerint a biocsipek egész elképzelése elavult és
halva született.
- Hmm, hmm. - A személyzetis nő újra végiglapozta a papírjait. Őszinte leszek magához, Vergil. Lehet,
hogy őszintébb, mint maga hozzám. Maga egy kicsit bűvészkedik, ráadásul magányos ember, aki a maga útját
járja, de mégis boldogan megragadnánk a lehetőséget, hogy felvegyük... ha nem volna még valami. Jó barátja
vagyok Mr. Rothwildnak a Genetronnál. Nagyon jó barátja. Ő pedig olyan információkkal szolgált nekem,
amelyek egyébként bizalmasak volnának. Nem nevezett néven senkit, és aligha tudhatták, hogy egyszer szemtől
szembe ülök majd magával ennél az íróasztalnál. De elmondta nekem, hogy volt valaki a Genetronnál, aki az
Országos Egészségügyi Intézet egész sor szabályát megszegte, és emlős DNS-t kombinált baktériumokkal. Erős
a gyanúm, hogy maga volt az. - Kellemesen elmosolyodott. - Maga volt?
Több mint egy éve senkit nem rúgtak ki a Genetrontól, de még csak elmenni sem engedtek. Bólintott.
- Nagyon ki volt borulva. Azt mondta, maga ragyogó fej, de csak bajt hozna minden cégre, amelyik
alkalmazná. És azt is elmondta, megfenyegette magát, hogy feketelistára téteti. Mármost én is tudom, ő is tudja,
hogy az ilyen fenyegetőzés igazából nem sokat jelent a mostani laboratóriumi jogszabályok és perlési
lehetőségek között. De ezúttal a Codon Kutató többet tud magáról, mint amennyit tudnunk kellene. Egyenes
vagyok magával, mert nem akarom, hogy félreértsen. Ha erőszakoskodnának velem, mindazt letagadnám, amit
mondtam. Amiért nem veszem föl magát, annak a valódi oka a pszichológiai profilja. A rajzai túl távol vannak
egymástól, és ez egészségtelen elszigetelődési hajlamra utal. - Visszaadta az iratait. - Becsületes voltam?
Vergil bólintott. Fölemelte az iratait, és felállt.
- Maga nem is ismeri Rothwildot - mondta. - Ugyanez már hatszor megtörtént velem.
- Nos, Mr. Ulam, fiatal iparág a miénk, alig tizenöt éves. Amikor bizonyos dolgokról van szó, az egyes
cégek még mindig egymásra támaszkodnak. A színpadon átvágják egymás torkát, a színfalak mögött támogatják
egymást. Érdekes volt elbeszélgetni magával, Mr. Ulam. Jó napot.
A Codon Kutató fehér betonhomlokzata előtt Vergil hunyorogni kezdett a vakító napfényben. Ennyit a
limfociták visszanyeréséről, gondolta.
Az egész kísérlet hamarosan el fog tűnni a semmiben. Talán jobb is így.