34.

Bernard a priccsén feküdt, a fél lábát lelógatta, a másikat térdben behajlítva a gyűrött matracnak támasztotta.
Már egy hete se nem mosdott, se nem borotválkozott. Bőrén vastag fehér barázdák hú zódtak, alsó lábszárán a
sípcsontjától a lábujjai tövéig duzzanatok nőttek. Meztelenül is úgy nézett ki, mintha bő szárú matróznadrágot
viselne.
Nem törődött vele. A Paulsen-Fuchsszal folytatott órákig tartó beszélgetésein és a mindennapos tízperces
orvosi vizsgálaton kívül most már idejének legnagyobb részét a priccsen töltötte, és lehunyt szemmel a
noocitákkal kommunikált. Ami kis ideje még fennmaradt, azalatt a kémiai nyelvüket próbálta megfejteni, de a
noocitáktól ehhez kevés segítséget kapott. Utoljára három nappal ezelőtt beszélgettek erről a témáról.

AZ ELKÉPZELÉSED NEM TELJES, NEM HELYTÁLLÓ.

Még nincsen készen.

MIÉRT NEM ENGEDED, HOGY A BAJTÁRSAID FOLYTASSAK A MUNKÁT? TÖBBET

LEHETNE ELÉRNI, HA BEFELÉ FORDÍTANÁD A FIGYELMEDET.

Egyszerűbb lenne, ha megmondanátok, hogyan kommunikáltok egymással.

SZERETNÉNK, HA * TISZTÁBAN * LEHETNÉNK EGYMÁSSAL, DE A PARANCSNOKI

HALMAZOK SZERINT MOST LEGJOBB A DISZKRÉCIÓ.

Nocsak. Csakugyan?
A noociták tehát eltitkoltak dolgokat előtte - és a kamrán kívüli kutatók elől. A Pharmek viszont most már
szintéin eltitkolt egyes dolgokat Bernard elől. Bernard csak találgatni tudta, mi az okuk erre, de nem vonta
kérdőre Paulsen-Fuchsot, amiért lassanként egyre kevesebb hírrel és kutatási eredménnyel szolgált. Bizonyos
tekintetben ez alig számított; Bernardot teljesen lekötötte alkalmazkodása a noocitákkal való interakciókhoz.
A terminál be volt kapcsolva, de még mindig a számítógépnek szolgáltatott három nappal korábbi adatokat
mutatta. A zöld számsorok helyét mostanra teljesen elfoglalták a vörös vonalak. Nagy ritkán kék vonalak is
közéjük ékelődtek. A hosszukkal meghatározott görbe bitről bitre kisimult; kémiai nyelvezete lebomlott egy
köztes matematikai nyelvre, amely a következő fázisban aztán egy-égy újabb nyelvre fordítódna le, egyfajta
primitív formállogikai notáció és az angol nyelv keverékére. De ez a következő fázis még hetekkel vagy
hónapokkal odébb volt.
Amikor figyelmét a terminálra összpontosította, a noociták váratlanul, rájuk nem jellemző módon
közbeléptek.

BERNARD. TE MÉG MINDIG A MI VÉRZENÉNKEN DOLGOZOL.

Nem Ulam használta egyszer ezt a kifejezést?

ARRÓL VAN SZÓ, HOGY CSATLAKOZNI KÍVÁNSZ-E HOZZÁNK, A MI SZINTÜNKÖN. EZT A

LEHETŐSÉGET EDDIG NEM VETTÜK FIGYELEMBE.

Nem biztos, hogy értem, mire céloztok.

AZT A RÉSZEDET, AMELY MINDEN KOMMUNIKÁCIÓD MÖGÖTT ÁLL, BE

LEHET KÓDOLNI, AZTÁN AKTIVIZÁLNI ÉS VISSZAÁLLÍTANI. OLYAN LESZ, MINT EGY
ÁLOM, HA UGYAN TELJESEN ÉRTJÜK, HOGY MI AZ. * MEGJEGYZÉS: EGÉSZ IDŐ ALATT
ÁLMODSZ. TUDTAD TE EZT

Egy lehetek közületek?

ÚGY VÉLJÜK, EZ A HELYES HELYZETMEGHATÁROZÁS. MÁRIS EGY VAGY KÖZÜLÜNK.

KÓDOLTUK A RÉSZEIDET, FELDOLGOZÁSRA SZÁMOS CSOPORTUNK SZÁMÁRA.
KÓDOLHATJUK A SZEMÉLYISÉGEDET IS, ÉS BEZÁRHATJUK A HURKOT. EGY LESZEL
KÖZÜLÜNK, IDŐLEGESEN, HA TE IS ÚGY AKAROD. MAR MOST MEG TUDJUK CSINÁLNI.

Félek. Félek, hogy ellopjátok belülről a lelkemet...

 A LELKEDET MAR KÓDOLTUK, BERNARD. DE ADDIG NEM KEZDEMÉNYEZÜNK SEMMIT,
AMÍG ENGEDÉLYT NEM KAPUNK RÁ ÖSSZES SZELLEMI RÉSZEIDTŐL.

- Michael? - szakította ki Paulsen-Fuchs hangja a beszélgetésből. Megrázta a fejét, és a megfigyelőkamra

ablaka felé pislogott. - Michael? Ébren vagy?
- Ébren . . . voltam. Mi van?
- Pár nappal ezelőtt megengedték, hogy Sean Gogarty meglátogasson. Most itt van.
- Igen, igen - állt fel Bernard a priccsről. - Ott van veled? Kicsit homályosan látok.
- Nem. Odakinn. Gondolom, előbb rendbe akarod hozni magad, és felöltözöl.
- Minek? - felelte Bernard kissé ingerülten. - Nem leszek szebb látvány, hiába borotválkozom.
- Így akarsz vele megismerkedni, ahogy vagy?
- Igen. Hozd csak be. Félbeszakítottál valami nagyon érdekeset, Paul.
- Mi most már mind csak zavarunk téged, nem?
Bernard mosolyogni próbált, de merevnek, szokatlannak érezte az arcát.
- Hozd csak be, Paul.
Sean Gogarty, a londoni egyetem Kings College-ónak elméleti fizikai professzora belépett a
megfigyelőkamrába. Ernyőt vont a tenyeréből a szeme fölé, amikor bekukucskált az izolációs kamrába. Nyílt és
barátságos volt az arca, az orra hosszú és hegyes, a fogai előreálltak. Magas volt és jó fellépésű, karjai izmosnak
látszottak gyapjúzakója alatt. Amikor meglátta Bernardot, eltűnt a mosolya, és öszszehúzódott a szeme a divatos
repülőszemüveg alatt.
- Dr. Bernard - mondta kellemes ír hanghordozásával, amelybe leheletnyi oxfordi kiejtés is vegyült.
- Dr. Gogarty.
- Professzor, de nevezzen egyszerűen csak Seannak, kérem. Nem szeretem a titulusokat.
- Akkor én meg Michael vagyok. Az vagyok-e?
- Hát, a maga esetében . . . ööö . . . egy kicsit nehezebb lesz kitartani emellett. Én tudok magáról, de maga
biztos soha nem hallott rólam . . . ööö . . . Michael. - Megint elmosolyodott, de bizonytalanul, zavartan. Mintha
arra számított volna, gondolta Bernard, hogy egy emberrel találkozik, és ehelyett...
- Paul tájékoztatott egyes munkáiról. Amit maga csinál, az nekem magas, Sean.
- Nocsak. Ez a dolog, ez az incidens a hazájában, viszont nekem magas, annyi szent. Van néhány dolog; amit
szeretnék megbeszélni magával, Michael, és nem csak magával.
Paulsen-Fuchs kissé neheztelően nézett Gogartyra. Ezt a megbeszélést kétségkívül több kormánynak kellett
jóváhagynia, gondolta Bernard, különben soha nem kerülhetett volna rá sor, de Paul azért mégis nagyon ideges
volt.
- Hanem a kollégáimmal is? - intett Bernard Paulsen-Fuchs felé. - Nem az ember kollégáival - mondta
Gogarty.
- Szóval a noocitáimmal.
- Noociták? Igen, igen, értem. A noocitái: Azt hiszem, Teilhard de Chardin is jóváhagyta volna ezt a nevet.
- Az utóbbi időben nem sokat gondoltam Teilhard de Chardinre mondta Bernard -, pedig talán nem lett volna
rossz kalauzom.
- No jó - mondta Gogarty. - Éppen csak iderángattak, úgyszólván a nyakamnál fogva, korlátozott az időm.
Van egy elképzelésem, amit előadnék magának, és szeretném, ha maga meg a parányi kollégái véleményt
mondanának róla.
- Honnan kapott részletes információkat rólam meg a noocitákról? - kérdezte Bernard.
- Európa-szerte megkeresték a szakértőket. Valakinek sejtései támadtak, és hozzám fordult. Remélem, nem
fog ártani a karrierjének.
Nem minden kollégám becsül engem különösebben, dr. Bernard . . . Michael. Eretnekek az elképzeléseim,
nem is kicsit.
- Hadd halljam őket - mondta Bernard.
- Igen. Gondolom, nem sokat hallott még az információmechanikáról.
- Egy kukkot sem - mondta Bernard.
- Ennek a fizikai ágazatnak egy nagyon speciális területén dolgozom... még maga a szakterület sem kapta
meg a hivatalos elismerést . . . Ez az információfeldolgozás hatása a téridőre. Egyszerűen fogom megfogalmazni,
mert lehet, hogy a noociták máris többet tudnak róla, mint én, és jobban meg tudják magyarázni magának... -
Erre ne számítson. Ők élvezik a komplexitást, én nem.
Gogarty elhallgatott, és néhány másodpercig csak ült, mozdulatlanul. Paulsen-Fuchs aggódva pillantott rá.
- Michael, én egy olyan elméleti alapot dolgoztam ki, amely alátámasztja a következő állítást. -Mély
lélegzetet vett. -Az információ feldolgozásának... szigorúbban megfogalmazva, a megfigyelésnek... hatása van a
téridőn belül folyó eseményekre. A tudatos lények integráló szerepet játszanak a világegyetemben: mi rögzítjük a
határait, és jelentős mértékben mi határozzuk meg a természetét, ugyanúgy, ahogy az meghatározza a
természetünket. Okom van azt hinni . . . ez eddig csak hipotézis . . . hogy a fizikai törvényeket nem annyira
felfedezzük, mint inkább közreműködünk bennük. Elméleteinknek két próbája van: saját múltbeli
megfigyeléseink: . . és maga az univerzum. Ha az univerzum elismeri, hogy a múltbeli események nem
mondanak ellent egy elméletnek, akkor igazodik ahhoz. Minél jobban igazodik egy elmélet a tényekhez, annál
tartósabb... ha egyáltalán kitart valameddig. Mi tehát tartományokra bontjuk le az univerzumot, és a mi sajátosan
emberi tartományunk így teljesen elkülönül. Mint tudja, nincsenek extraterritoriális kapcsolataink. Ha a Földön
kívül is léteznek más intelligens lények, akkor azok az elmélet más tartományait foglalják el. A különböző
tartományok elméletei között nem számíthatunk jelentős különbségekre... az univerzum utóvégre főszerepet
játszik bennük... de kisebb különbségekre igen.
Az elméletek nem lehetnek örök érvényűek. A világegyetem folyton változik. Ezt úgy képzelhetjük el, hogy a
valóság egyes régiói evolúción mennek át, míg végül új elméletekre lesz szükség. Eddig az emberiség messze
nem hozta létre az információfeldolgozásnak... a számításoknak, a gondolkodásnak, amit csak akar. . . azt a
sűrűségét, melynek a téridőre gyakorolt hatása már nyilvánvalóan manifesztálódik. Nem hoztunk létre annyira
teljes elméleteket, amelyek rögzítették volna a valóság evolúcióját. De ez most mind megváltozott, mégpedig a
legutóbbi időben.

NAGYON FIGYELJ GOGARTYRA.

Bernard kihúzta magát, és kezdett jobban figyelni.

- Hiszen ha lenne időm bemutatni a matematikai levezetéseimet, az információmechanika és a kvantum-
elektrodinamika korrelációit... és ha meg tudná érteni őket!
- Figyelek. Figyelünk, Sean. Gogartynak kerekre nyílt a szeme. - A... a noociták? Válaszoltak?
- Nem sokat mondott, amire válaszolhatnának. Folytassa, professzor.
- Mostanáig ezen a bolygón az emberi agy volt az információfeldolgozás legsűrűbb egyedi egysége . . . Talán
a cetféléknél is volt valami hasonló, de náluk messze nem volt annyi az ösztönzés és a feldolgozás, azt
mondanám, ők sokkal elszigeteltebbek voltak. Mi, négy- vagy ötmilliárdnyi ember, nap mint nap gondolkodtunk.
Csekély hatásokkal. Időfeszültségek, hogy úgy mondjam, apró remegések, nem is mérhetők.
Megfigyelőképességünk... az a képességünk, hogy hatékony elméleteket alkossunk... nem volt elég intenzív
ahhoz, hogy létrehozza azokat a hatásokat, amelyeket munkám során fölfedeztem. Se a Naprendszerben, de talán
még a galaxisban sem!
- Maga összevissza beszél, Gogarty professzor - mondta Paulsen-Fuchs. Gogarty ingerülten feléje bólintott,
de tekintetét könyörgően Bernardra szegezte.

ÉRDEKES DOLGOKAT MOND.

- Most tér a lényegre, Paul, ne siettesd.

- Köszönöm. Nagyon köszönöm, Michael. Azt akarom mondani, hogy most jutottunk azok közé a feltételek
közé, amelyek létrehozzák a cikkeimben leírt hatásokat. Most nemcsak négy-ötmilliárd egyedi gondolkodó van,
hanem billió . . . talán sok milliárd billió. A legtöbb Észak-Amerikában. Parányiak, nagyon sűrűek,
összpontosítják a figyelmüket környezetük valamennyi aspektusára, a nagyon kicsinytől a nagyon nagyig.
Mindent megfigyelnek a környezetükben, és amit nem figyelnek meg, arról elméleteket alkotnak. A megfigyelők
és a teoretikusok jelentős mértékben és más-más módon képesek meghatározni az események, a valóság
alakulását. Semmi más nincs, Michael, csak információ. Minden részecske, minden energia, sőt még maga a tér
és az idő is végső soron nem más, mint információ. Az univerzumnak a természete, a hangszíne változhat meg
most, Michael. A noociták révén.
- Igen - mondta Bernard. - Figyelek.
Nem esett még szó valamiről... bizonyítékokról...
- Két nappal ezelőtt - mondta Gogarty egyre lelkesebben, arca kivörösödött izgalmában - a Szovjetunió a
jelek szerint nagyarányú atomcsapást intézett Észak-Amerika ellen. Ellentétben a panamai csapással, most
egyetlen robbanófej sem robbant fel.
Bernard előbb sértődötten, aztán már inkább mulatva nézett Paulsen-Fuchsra, aki erről nem szólt neki
semmit.
- A Szovjetunióban jó atomrobbanófejeket tudnak készíteni, Michael. Holocaustnak kellett volna
bekövetkeznie. Nem következett. Összeállítottam néhány megdöbbentő grafikont a megfigyelésekből és az
információkból. Az egyik nagyon fontos forrásom egy amerikai felderítő repülőgép volt, amely tudósokkal és
riporterekkel Észak-Amerika fölé repült, és műholdas élő közvetítést sugárzott Európába. A gép az Egyesült
Államok kellős közepén repült, amikor megkísérelték az atomcsapást. A gép a jelek szerint lezuhant; de nem az
atomcsapás miatt. Senki nem tudja biztosan, miért, de ahogy a telemetriás és kommunikációs berendezései
kikapcsolódtak ... Az időzítés, a sorrend mind pontosan beleillenek az elméletembe. De nem csak ez. Egyes
helyeken világszerte nagyon sajátos hatásokat észleltek. Rádióadások estek ki, energiaszolgáltatás szűnt meg,
meteorológiai jelenségek mutatkoztak. Föl, egészen a geoszinkron műholdpályákig . . . két egymástól
tizenkétezer kilométer távolságban keringő műholdon is üzemzavar állt be. Betápláltam a hatásokat és az
események koordinátáit a számítógépünkbe, és létrejött ez a négydimenziós mezőprofil. - Kivett a táskájából egy
számítógépes ábra felnagyított fényképét, és felmutatta.
Bernard hunyorogni kezdett, hogy jobban lássa. Aztán hirtelen élesebb lett a látása. Még a fotópapír
szemcséit is látta.
Mint egy súlyemelő lidérces álma - mondta.
- Igen, egy kicsit megcsavarodik a tórusz körül - ismerte el Gogarty. - Az információk fényében ez az
egyetlen alakzat, amely értelmezhető. És senki más nem tudja értelmezni, csak én. Attól tartok, emiatt kissé
emelkedni fog a tudományos piacon az árfolyamom. Ha nem tévedek, márpedig azt hiszem, nem, akkor nagyobb
bajnak nézünk elébe, mint gondoljuk, Michael. . . vagy jóval kisebbnek, attól függően, hogy miféle bajra
számítottunk.
Bernard érezte, hogy a diagramot intenzíven tanulmányozzák. A noociták másodpercekre abbahagyták
állandó barkácsolgatásukat a pszichéjén.
- Sok gondolkodnivalót adott parányi kollégáimnak, Sean.
- És mi a reakciójuk?
Bernard lehunyta a szemét, aztán néhány másodperc múlva újra kinyitotta, és megrázta a fejét.
- Egy szó se - mondta. - Sajnálom, Sean. - Hát, nem is vártam sokat. Paulsen-Fuchs megnézte az óráját.
- Ez minden, dr. Gogarty?
- Nem. Nem egészen. Michael, ez a járvány nem terjedhet túl Észak-Amerikán. Vagy inkább egy hétezer
kilométer átmérőjű körön, ha a noociták a földgolyónak ezen a részén átlagosan oszlanak meg.
- Miért nem?
- Amiatt, amit mondtam. Máris túl sokan vannak. Ha továbbterjeszkednének ezen a körön kívül, akkor
valami nagyon sajátosat hoznának létre: a téridőnek egy olyan részét, amely túlságosan alapos megfigyelés alatt
áll. Ez a térség többé nem lenne képes evolúcióra. Túl sok lenne rajta a zseniális elméletgyártó, érti? Egyfajta
befagyott állapot következne be, összeomlás a kvantumszinten. Szingularitás. Fekete lyuk a gondolkodásban. Az
idő súlyosan eltorzulna, és ennek hatása elpusztítaná a Földet. Az a gyanúm, rájöttek erre, és korlá tozták a
növekedésüket. - Gogarty felsóhajtott, és megtörölgette izzadt homlokát a zsebkendőjével.
- Hogyan akadályozták meg az atomtöltetek felrobbanását? kérdezte Bernard.
- Szerintem rájöttek, hogyan hozzanak létre igen nagy energiájú, elszigetelt megfigyelési lyukakat.
Megfigyelők billió kis, időleges lyukakat létesítenek a módosított téridőben. Ebben a lyukban a fizi kai
folyamatok eléggé módosulnak ahhoz, hogy megakadályozzák az atomtöltetek felrobbanását. A lyuk
természetesen nem tartós . . . az univerzum hevesen tiltakozna ellene . . . de ahhoz elég ideig fennáll, hogy
megakadályozza a holocaustot. Van még egy kulcsfontosságú kérdés - folytatta. - Tartanak-e fönn
kommunikációt a maga noocitái Észak-Amerikával?
Bernard befelé figyelt, de nem kapott választ. - Nem tudom - mondta.
- Lehet, hogy kommunikálnák, tudja, rádió és hasonló ismert eszközök nélkül. Ha féken tudják tartani ennek
a helyi hatásait, akkor finoman módosított időhullámokat tudnak létrehozni. Attól félek, nincsenek elég finom
műszereink az ilyen szignálok észleléséhez.
Paulsen-Fuchs fölállt, és sokatmondóan megkocogtatta az óráját. - Paul - kérdezte Bernard -, miért
cenzúráztátok a híreimet? Miért nem hallottam az orosz támadásról?
Paulsen-Fuchs nem válaszolt.
- Segíthetsz valamiben Mr. Gogartynak? - Most rögtön nem. Én...
- Akkor átengedünk az elmélkedésnek.
- Várj csak, Paul. Mi a fene folyik itt? Mr. Gogarty nyilvánvalóan sokkal több időt szeretne velem tölteni, én
meg vele. Mire jó ez a korlátozás?
Gogarty csak pislogott, nagy zavarban volt.
- Biztonsági okok, Michael. A kis fülelők, tudod. Bernard erre hirtelen, szárazon felnevetett.
- Örülök, hogy megismertem, Gogarty professzor.
- Én is - mondta Gogarty. A megfigyelőkamrában kikapcsolták a hangot, és a két férfi kiment. Bernard a vécé
függönye mögé állt, és pisilt. A vizelete vöröses-bíborszínű volt.

* NEM TE IRÁNYÍTOD ŐKET? ŐK PARANCSOLNAK NEKED?

Ha mostanáig még nem jöttetek volna rá, én is halandó vagyok. - Mi van a vizeletemmel? Bíborszínű.

FENILEK ÉS KETONOK TÁVOZNAK VELE. TÖBB IDŐT KELL FORDÍTANUNK A

HIERARCHIÁBAN BETÖLTÖTT STÁTUSOD VIZSGÁLATÁRA.

- Kis pont vagyok én - mondta hangosan. - Most már nagyon kis pont.