24.

Az előcsarnoknak a Plazára néző hosszú földszinti kirakatablakait gyertyák szegélyezték. Suzy visszahátrált
egy kicsit, és megszemlélte a művét. Előző nap keresztülfurakodott egy barna lepedőn, amelyet
cafatokká tépett a szél, és rábukkant egy gyertyaüzletre. A South Streeten lopott még egy bevásárlókocsit egy
örmény fűszerüzletből, telirakta hatalmas díszgyertyákkal, aztán visszavitte a Világkereskedelmi Központba,
ahol az északi torony földszintjén letanyázott. Ennek az épületnek a tetején látta a zöld fényt.
Hátha erről a sok gyertyáról a tengeralattjárók meg a repülőgépek megtalálják. És még valami fölmerült
benne, de az akkora butaság volt, hogy csak vihogott, amikor eszébe jutott. Elhatározta, hogy vá laszol a
folyónak. Sorra az ablakpárkányra ragasztotta a gyertyákat, aztán egyenként meggyújtotta őket. Meleg fényük
elveszett a mindent elborító, hatalmas külső sötétségben.
Aztán elkezdte őket csigavonalban kirakni a padlóra. Amikor a készlet már fogyóban volt, visszament, és
nagyobb térközökbe állította őket. Meggyújtotta a gyertyákat, lángtól lángig sétált a hatalmas szőnyegen, kicsit
bűntudatosan a lecsöpögő viasz miatt.
Megevett egy zacskó rósejbnit, aztán öt egymás mellé állított gyertya fényénél olvasgatni kezdte a Ladies
Home Journalt, amelyet a sarki újságostól csórt el. Jólesően érzéstelenítette a pompás magazin a sok hirdetéssel,
a kis félhasábos rovataival öltözködésről, főzésről, családi problémákról.
Hanyatt feküdt a szőnyegen az élelmiszeres kocsija meg az üres gyertyás kocsi mellett, és azon tűnődött,
vajon férjhez fog-e valaha menni - lesz-e valaki, akihez férjhez mehet -, és lesz-e valaha háza, ahol
felhasználhatja azokat a tanácsokat, amelyeket az előbb végigböngészett. Valószínűleg nem - mondta magában. -
Most már biztosan vénkisasszony leszek. - Soha nem randevúzgatott sokat, sokakkal, soha nem jutott el a
végsőkig Caryvel; a középiskolában pedig különleges tárgyakat hallgatott, amelyeknek az volt a hírük, hogy szé-
pek... és unalmasak. Voltak hozzá hasonló lányok, akik vadul bedobták magukat az életbe, és egy csomó merész
dolgot csináltak kárpótlásul azért, amiért nem voltak túlságosan okosak.
- No de azért még mindig itt vagyok - mondta a sötét plafonnak -, és még mindig buta vagyok.
Visszavitte a magazint az újságosbódéba, kezében egy gyertyával, aztán további olvasnivalóul kiválasztott
egy Cosmopolitant. Visszament az előcsarnokba, aztán elszundikált egy kicsit. Amikor a magazin a hasára
hullott, felriadt, aztán fölkelt, és elfújdogálta a gyertyákat. Hátha holnap este is szüksége lesz rájuk. Amikor
végül oldalára dőlve lefeküdt a szőnyegre, és letette párnának Kenneth kabátját a feje alá, már csak egyetlen
gyertyát hagyott égve. A fölötte tornyosuló hatalmas épületre gondolt. Nem emlékezett rá, vajon a két ikertornya
még mindig a legmagasabb-e a világon, de úgy gondolta, már nem. Mind a kettő olyan volt, mint egy orrát az
égbe fúró, függőlegesen fölfelé meredő óceánjáró - sőt a turistáknak szóló brosúra szerint nagyobbak voltak,
mint egy-egy óceánjáró.
Jó hecc volna végigkutatni a csarnokban az összes üzletet, de Suzy félálomban is tudta, hogy végső soron mit
kell tennie. Föl kell kaptatnia a lépcsőn a tetejére, akárhol van is az a lépcső, ki kell derítenie, mi keltette azt a
fényt, és végig kell néznie New Yorkon - abból a magasságból az egész várost és az állam nagy részét is látnia
kell. Látni fogja, mi történt és mi történik. Lehet, hogy ott fönn a rádió is
több állomást tud majd fogni. Amellett a torony tetején vendéglő van, azaz további ennivaló. Meg egy bár.
Hirtelen nagyon szeretett volna jól berúgni, ezzel életében még csak kétszer próbálkozott.
Nem lesz könnyű dolog. Tudta, hogy egy teljes napig vagy még tovább fog tartani, amíg feljut a lépcsőn.
Megint fölriadt könnyű álmából. Valami zajt hallott, közvetlen közelről; csikorgós, nyikorgós zörejt. Odakinn
szürke félhomály volt, hajnalodott. A Plazán mozgást látott - guruló valamiket, olyanok voltak, mint az ágy alatt
a porcicák vagy mint az ördögszekér. Pislogva dörzsölgette a szemét, aztán feltérdelt, és hunyorogva
megpróbálta tisztábban látni, mi a csudák lehetnek.
A szél tollas karikákat fújt maga előtt. Néha pörögtek, néha felborultak, átvágtak a hatalmas, majd
kéthektárnyi Plazán, hevesen csapkodva szélfútta küllőikkel. Némelyik szürke volt, mások fehérek és barnák.
Amelyik felborult közülük, az szétesett, és ellapult a betonon, ráragadt a kövezetre, aztán jó harminccentis
magasságú pálmalevélszerű nyúlványokat növesztett. Amikor kivilágosodott, egyre sűrűbben ömlöttek végig a
Plazán, nekizúdultak a kirakatüvegeknek, és, összekenték őket.
- Kimenni se lehet többé - mondta Suzy. - Huuu!
Elmajszolt egy szelet csokoládét, közben bekapcsolta a rádiót. Remélte, hogy meg tudja fogni azt az angol
adót, amelyet tegnap hallott. Kicsit csavargatnia kellett, de aztán halkan bejött a gyönge hang, melyet letompított
az interferencia. Mintha egy férfi a kalapjába beszélt volna.
“. . . minden bizonnyal megszépítjük a tényeket, ha azt mondjuk, hogy a világgazdaság ezt meg fogja
szenvedni. Ki tudhatja, a világ erőforrásainak - nyersanyagainak, készáruinak, pénzügyi nyilvántartásainak és
tőkéjének - mekkora része hever ma hozzáférhetetlenül Észak-Amerikában? Tudom, az emberek túlnyomórészt
most egyszerűen az életükért aggódnak, és csak az foglalkoztatja őket, hogy a járvány mikor kel át az óceánon,
vagy talán már köztük is grasszál, csak még időre van szüksége..." A légköri zavarok néhány percig teljesen
elnyomták az adást. Suzy a rádió mellett ült, keresztbe tette a lábát, és türelmesen várta a fo lytatást. Nem sokat
értett belőle, de a hang megnyugtató volt. “ . . . mégis, mint közgazdász, elsősorban amiatt aggódom, hogy mi
fog történni a válság lezajlása után. Ha ugyan túljutunk rajta. Nos, én optimista vagyok. Istennek, az Ő végtelen
bölcsességében, valami okának kellett lennie erre. Igen. Nincs semmiféle kapcsolatunk egész Észak-Amerikával,
kivéve az fognak szigeteken lévő híres meteorológiai állomást. A bankárok tehát meghaltak. Az Egyesült
Államok mindig a magántőke bástyája volt. Most Oroszország a földgömb uralkodó állama, katonailag és talán
pénzügyileg is. Mire számíthatunk?"
Suzy elzárta a rádiót. Blabla. Azt szerette volna megtudni, mi történt az otthonával.
- Miért? - tette fel hangosan a kérdést. A Plazán végigszáguldó kerekeket bámulta, romjaik már kezdték
elborítani a teret. -Miért ne legyek öngyilkos, és vessek véget az egésznek? - Melodramatikusan széttárta a
karját, aztán nevetni kezdett. Nevetett, addig nevetett, míg végül már fájt, és rémülten vette észre, hogy nem bírja
abbahagyni. Szájára tapasztotta a kezét, odarohant a szökőkúthoz, és hörpölni kezdte a tiszta, csobogó vizet.
Maga is rájött: igazából az a gondolat rémítette meg, hogy föl kell másznia a toronyba. Nem lenne szüksége
kulcsokra? Lehet, hogy félig feljut, és aztán nem tud továbbmenni?
- Bátor leszek - mondta magában, és beleharapott a csokoládéba. - Más nem is lehetek.