13/a Az oktatás módszerei:logikai

módszerek,szemléltetés, munkáltatás
Vázlat

1. Az oktatási módszer fogalma

2. a módszerek csoportosítása

3. a módszerek kiválasztását meghatározó tényezők

I. szóbeli ismeretközlés módszerei

- előadás
- magyarázat
- elbeszélés
- megbeszélés
- kérdezés
-
II. szemléltetés

III. munkáltatás
- értelmezése
- változatai
- különleges módszerei
 2. Az oktatási módszer fogalma, a módszerek csoportosítása, a
módszerek kiválasztását meghatározó tényezők
a/ Az oktatási módszer: a tanulók ismeretszerzését segítő, a pedagógus által
alkalmazott, ismétlődő eljárások, fogások, tevékenységelemek együttese. 1
(Eredete: methodus (latin) = célhoz vezető út; metodika = módszertan)
A módszerek tehát nem a legkisebb elemei az oktatási folyamatnak, hiszen különböző
eljárásokból, fogásokból állnak. Például:

Módszer Eljárások

Magyarázat - példák alkalmazása

- a tananyag logikus felépítése
- demonstráció
Megbeszélés - kérdezés (tanári kérdések)
- szemléltetés

A demonstráció, szemléltetés más módszer része (eljárása) is lehet, de önálló

módszerként is szerepelhet.

b/ A módszerek csoportosítása (osztályozása)

A módszerek osztályozására több kísérlet történt a pedagógiában, de egyik sem tekinthető
tökéletesnek. Egyetlen felosztási változat sem teszi lehetővé minden módszer besorolását és
ugyanazon módszer több osztályba (csoportba) is besorolható.

- Báthory Zoltán felfogása a módszerek csoportosításáról. 2

A tanulásszervezés módszerei

I. Alapmódszerek

tanári magyarázat (frontális munka) előadás

beszélgetés (kérdve-
kifejtés)

munkáltatás (egyéni, de nem önálló tanulás) variációs módszer

házi feladat (előírt)

individualizálás (egyéni, önálló tanulás) egyéni feladatok

házi feladat (választott)

1
Pedagógiai Lexikon III. kötet. Keraban Könyvkiadó, Budapest.
2
Báthory Zoltán i.m. 202. oldal.
 II. Motiváló módszerek
csoportmunka
játék
vita
kutató-felfedező módszer (laboratóriumi munkák)
projekt módszer

III. Komplex módszerek

programozott oktatás
számítógépes oktatás
oktatócsomag
mesterfokú tanítás (optimális elsajátítás)

- Falus Iván közlése a módszerek csoportosításáról. 3

a felosztás alapja módszerek

az információk forrása szerint - verbális (szóbeli vagy írásbeli),

- szemléletes,
- gyakorlati módszerek

a tanulók által végzett megismerő - receptív (érzékszervi, tapasztalati),

tevékenység szerint - reproduktív (felidézéses),
- heurisztikus (felfedező),
- kutató jellegű módszerek

az oktatás logikai iránya szerint - induktív jellegű,

- deduktív jellegű módszerek

a tanulás irányítása szerint - tanári deminonciájú,

- tanulói dominanciájú,
- közös tanári-tanulói módszerek

a szóbeli közlés aránya szerint - monologikus,

- dialogikus módszerek

3
Falus Iván i.m. 284.-285. oldal.
 didaktikai feladatok szerint - új ismeretek tanításának módszerei (közlés,
magyarázat, elbeszélés, beszélgetés, vita,
felfedezéses tanulás, szemléltetés,
munkáltatás)
- képességek tanításának módszerei
(fogalomalkotás, gondolkodásfejlesztés,
problémafel-vetés)
- az alkalmazás módszerei (gyakorlás, alkotó
alkalmazás)
- rendszerezés és rögzítés módszerei
(összefoglalás, ismétlés)
- ellenőrzés és értékelés módszerei.

c/ A módszerek kiválasztását meghatározó tényezők: 4

- az oktatás tartalma (a tantárgy, a téma anyagának jellege);
- a tantárgy sajátosságai;
- a nevelési- oktatási- képzési cél;
- a kiemelt didaktikai feladat (az óra célja);
- a tanulók életkora;
- az osztály fejlettségi szintje és sajátosságai;
- az iskola tárgyi, oktatástechnikai lehetőségei, felszereltsége;
- a tanár személyisége, pedagógiai képzettsége, módszertani kultúráltsága.
A módszer kiválasztása a gyakorlott pedagógusok számára sem egyszerű feladat. A
választás során az előzőekben felsorolt minden tényezőt figyelembe kell venni, mert
bármelyik figyelmen kívül hagyása téves (kevésbé hatékony) módszer alkalmazásához
vezethet. Fontos, hogy a tanár ismerje az alkalmazható módszerek teljes skáláját és a
leghatékonyabbnak ígérkezőt válassza ki az adott órára.
Falus Iván és munkatársai vizsgálatai szerint5 ez az iskolai gyakorlatban nem így
történik.

1. A szóbeli ismeretközlés módszerei

a/ Az előadás (ismeretközlés) 6
Az előadás olyan monologikus, szóbeli közlési módszer, amely egy téma részletes,
logikus kifejtésére szolgál.
Előadás során csak a tanár beszél. Terjedelme 15-20 percig terjedhet, a tanulók
életkorától függően. (Hosszabb előadások a felsőoktatásra jellemzőek.) Előadáskor a tanuló
„csak” passzív befogadónak tűnik, de a figyelemkoncentráció nagyon is erős pszichikai
aktivitást igényel és fárasztó.
A felolvasás nem azonos az előadással.
Az előadás szerkezete, fő részei:
- Bevezetés (expozíció): a figyelem felkeltése, a cél közlése, előzetes ismeretek
felidézése, az előadás főbb pontjainak felvázolása.
- Kifejtés: a tényanyag közlése hierarchikus (főbb és alárendelt fogalmak, részek –
részegységek) vagy szekvenciális (időrendi vagy logikai) felépítésben
4
Veszprémi László i.m. 118. oldal.
5
Falus Iván i.m. 314. oldal.
6
Falus Iván i.m. 286.-289. oldal.
 - Összegzés (következtetés): a lényeg összefoglalása, a fontos elemek kiemelése,
utalás a következő anyagrészre, válaszadás a tanulók kérdéseire.

Az előadás lehetséges hibái: nem jól hallani, az előadó beszédstílusa unalmas és nem
érthető, a szöveg nem összefüggő, nehéz jegyzetelni, túl magas vagy túl alacsony nehézségi
fok, túlzott arányú felolvasás, túl gyors vagy túl lassú tempó, az előadó elkalandozik a
fővonaltól, nincs összefoglalás, az előadó nem jól osztja be az idejét.

A figyelem fenntartásának eszközei:

- változatosság: hangszín, hangerő, az előadó mozgása, gesztusok, gazdag szókincs,
auditív és vizuális csatorna váltogatása (szemléltetés)
- humorral átszőtt előadásmód
- az előadó élénksége, lelkesedése a téma iránt
- költői (szónoki) kérdések beiktatása az előadás menetébe
- jegyzeteltetés (ezzel a tanulók folyamatos figyelemre, a lényeg kiemelésére
„kényszerülnek”) a főbb vázlatpontok táblán (írásvetítőn) való fokozatos bemutatásával
(mindig csak azt írjuk fel, mutassuk be, amiről éppen beszélünk)
- segédanyagok kiosztása, ezekre hivatkozás
- szemléltetés alkalmazása
b/ A magyarázat
A magyarázat olyan monológikus közlési módszer, amellyel összefüggések, tételek,
fogalmak megértését segítjük elő. 7
A leggyakrabban alkalmazott szóbeli közlési módszer. Terjedelme (a tanulók
életkorától függően) 5-25 perc között váltakozik.

a magyarázat fajtái

értelmező leíró okfeltáró

(interpretatív) magyarázat magyarázat
magyarázat
fogalmak megvilágítása folyamat, struktúra jelenségek okainak
példákkal bemutatása feltárása

kérdőszavai: kérdőszava: kérdőszava:

Mi…………? Hogyan….……? Miért……?
Mit ………..?

A hatékony magyarázat jellemzői: logikus, érdekes, tömör, egyszerű, érzelmekkel

kísért.

A magyarázat eredményességének fogásai, eljárásai

7
Falus Iván i.m. 290. oldal
 Az oktatás céljának megfogalmazása, közlése

egyszerű, érthető példákkal illusztrálás

logikus felépítés, magyarázó kötőszavak

(tehát, ezért, így, ebből következik, stb.)

szemléltetés (audiovizuális eszközök) alkalmazása

részösszefoglalások, ismétlések beiktatása

a tanulók alapozó (előzetes) ismereteinek felmérése, arra

alapozott kifejtés

szabatos fogalmazás, a tanulók által ismert kifejezések

használata

rávezető kérdésekkel a tanulók bevonása az új ismeret

feldolgozásába (ez már a megbeszéléssel kombinálás)

metakommunikációval (mimika, gesztusok, mozgás)

kísért magyarázó stílus

vázlat (jegyzet) készítése és készíttetése (táblán,

írásvetítőn, esetleg diktálva)

A magyarázatot az előadástól az különbözteti meg, hogy gyakoribb a szemléltetés, a

részismétlés, a vázlatkészítés és itt már lehetőség van (célszerű is) a tanulókat időnként
bevonni az ismeretek feldolgozásába. Ennek eszköze a kérdezés, azonban nem a teljes
időtartamban, mert akkor már a megbeszélés módszerét alkalmazzuk. Az általános iskola
felső tagozatától kezdve a frontális munkán belül a magyarázat a leggyakoribb módszer.
c/ Az elbeszélés (leírás)
 Az elbeszélés olyan monológikus szóbeli közlési módszer, amely egy-egy jelenség,
esemény, folyamat, személy, tárgy érzékletes és érzelmekkel színezett bemutatására szolgál.
Az előadástól a rövid terjedelem különbözteti meg, a magyarázattól pedig az, hogy nem az
ok- okozati összefüggések megvilágítására szolgál, hanem „csak” információk átadására,
miközben mozgósítja a tanulók képzeletét, érzelmeit.
d/ A megbeszélés (beszélgetés)
A megbeszélés dialógikus szóbeli közlési módszer, amelynek során a tanulók a tanár
kérdéseire válaszolva és a pedagógus irányításával feldolgozzák a tanítási óra anyagát.
Az általános iskolákban a megbeszélés a leggyakrabban alkalmazott módszer.
Népszerűségét nagyrészt annak köszönheti, hogy a tanár és a tanulók között állandó a
visszajelzés, aktivizálja a tanulókat és alkalmazkodik igényeikhez. (De ez csak az aktívan
közreműködőkre igaz, az osztály passzívabb tanulói esetleg kimaradnak a megbeszélésből és
így nem tudják követni az ütemet!)
a megbeszélés fajtái
(a tanári irányítás mértéke
szerint)

konkretizáló kérdve-kifejtés „heurisztikus”

megbeszélés jellegű beszélgetés
a tanár által előre apró, rávezető a tanár a tanulók
megfogalmazott kérdésekkel a válaszaihoz igazodva
(kulcskérdésekkel tanulók dolgozzák tesz fel újabb
vezetett) beszélgetés fel a tananyagot kérdéseket, mintegy
felfedezteti az új
ismereteket

A megbeszélés eredményességének feltételei:

- a tanulók előzetes ismereteire épüljön;
- a téma legyen érdekes, élményszerű;
- a megbeszélést életszerű probléma felvetésével célszerű indítani;
- az irányító kérdések (előre megtervezett, átgondolt) felosztása: indító,
továbbvivő, ellenőrző;
- kötetlen, oldott légkör (a tanulók kérdezhessenek egymástól és a tanártól is, az
esetleg hibás válaszoknak ne legyen „következménye”);
- a tanár rugalmasan, de határozottan irányítson (ne engedje ki a kezéből az óra
vezetését);
- minden tanulót be kell vonni a megbeszélésbe (esetenként éppen a passzívakat
kell kérdezni);
- a hibás tanulói válaszokat a tanár tapintatosan korrigálja.
A kérdezés
A kérdezés a megbeszélés leglényegesebb eleme (más módszereknél is fontos), a
tanítási technika egyik fontos eljárása.

a kérdések fajtái
 a kérdezés célja szerint az elvárható válasz

jellege szerint

érdeklődés- ellen- információt vélemény- konvergens divergens

felkeltő őrző kérő kérő kérdések kérdések
(csak egy jó (több jó
válasz lehet) válasz is
lehet)
szervezési gondolkodtató
jellegű
A jó kérdezés jellemzői:
- a kérdés legyen pontos, világos, rövid;
- a kérdés feleljen meg a tanulók értelmi színvonalának (ne legyen túl nehéz,
vagy könnyű);
- gondolkodásra késztető kérdéseket alkalmazzunk;
- adjunk időt a gondolkodásra (a válaszoló kijelölése előtt néhány másodperc
szünet legyen);
- a kérdést az egész osztálynak tegyük fel (nem szabad előre megnevezni a
válaszadót);
- ne mindig ugyanazokat és ne csak a jelentkezőket szólítsuk fel;
- minél több tanuló kapjon lehetőséget szereplésre;
- a válasz minőségét lehetőleg értékeljük (szóban, vagy metakommunikációval).
Helytelen kérdezési eljárások:
- szuggesztív, sugalmazó („ugye”) kérdés;
- eldöntendő („igen-nem”) kérdés;
- kérdések ismétlődése;
- a tanár önmaga válaszolja meg a kérdését;
- „költői-szónoki” kérdések (nincs lehetőség válaszadásra).
Nagy Sándor külön módszerként sorolta be a heurisztikus beszélgetést (felfedezéses
tanulást). 8
hanem felkelti és irányítja a tanulók önálló gondolkodását az új ismeretek
„felfedezése” során. (Természetesen itt is szükség van bizonyos tanári irányításra.)
Nagy Sándor és Falus Iván egyaránt a szóbeli közlés módszereihez sorolja a
szeminárium (vita) módszerét. 9
A szeminárium (vita) lényege, hogy a kérdéseket és véleményeket az adott témáról a
tanulók egymásnak mondják el, a pedagógus a háttérből irányítja a vita menetét, a végén
összegez és értékel. A közép- és felsőfokú oktatásban alkalmazzák
. 2. A szemléltetés
a/ A szemléltetés lényege, jellemzői

9
Falus Iván i.m. 301.-303. oldal.
 A szemléltetés az oktatás folyamatában felhasznált eszközök (szemléltetőeszközök)
vagy a valóság tárgyainak, jelenségeinek megfigyelése, ami lehetővé teszi a érzéki észlelést és
ezzel elősegíti pontos képzetek kialakítását a valóságról, az összefüggések megértését, a
megalapozott általánosítást és a tartós bevésést.
A szemléltetés szinonimájaként használt kifejezések:
- bemutatás;
- demonstráció;
- illusztráció.
Bemutatás: főleg a szakképzésben alkalmazott szemléltetési eljárás, amikor valóságos
tárgyakat, jelenségeket, munkafogásokat mutatnak be a tanulóknak.
Demonstráció: elsősorban a természettudományok oktatásában használt eljárás,
például: kémiából laboratóriumi kísérlet tanári demonstrálása.
Illusztráció: kép, rajz, fénykép, ábra segítségével történő szemléltetés.
b/ A szemléltetés fajtái, szabályai és eszközei
A szemléltetés két fő fajtája: 10
- Közvetlen megfigyelés: tárgyak, jelenségek, folyamatok közvetlen megjelenítése (a
valóság bemutatása és annak megfigyelése).
- Közvetett megfigyelés: oktatási eszközök (szemléltető eszközök) felhasználása a
valóság érzékeltetésére.
A szemléltetés szabályai: 11
- a tanulók a bemutatott tárgyak, jelenségek, folyamatok leglényegesebb vonásait
figyeljék meg, a másodrendű sajátosságok ne vonják el a figyelmüket;
- a bemutatás előtt a tanulókkal pontosítani kell a megfigyelés szempontjait;
- a szemléltetés – ha lehetséges – a tárgyat fejlődésében, működésében mutassa be;
- a szemléltetés legyen többoldalú (több fajta megfigyelést lehetővé tevő) és alkalmas
általánosításra;
- szemléltetés ne legyen öncélú (a túlszemléltetés zavarja az általánosítást);
- a szemléltetés érthető és jól látható legyen.
A szemléltetés eszközei:
- rajzok, diagramok;
- képek, fényképek;
- metszetek, makettek;
- valóságos alkatrészek (szakképzésben);
- szertári anyagok (fizika, kémia, biológia);
- hangfelvételek;
- filmek;
- TV adás, videofelvételek;
- szimulátorok, trenazsőrök;
- technikai eszközök valóságos bemutatása;
- kiállítások és tájegységek látogatása.
A felsorolt eszközök az elvontabb érzékeltetéstől a valóságos megfigyelés felé haladó logikai sorrendet
tükröznek. Részletesebben az oktatási eszközökről szóló fejezetben.

10
Falus Iván i.m. 305. oldal.
11
Nagy Sándor i.m. 132.-133. oldal.
 3. A munkáltatás
a/ A munkáltatás értelmezése és jellemzői
Az egyéni, de nem önálló tanulás módszere, amelynek során a tanulók a tanári
magyarázat kiegészítéseként feladatokat oldanak meg. A feladatrendszerrel segített tanulás
jelentősége elsősorban az aktivizálásban és a differenciálás lehetőségeiben van. 12
(Egyszerűsítve: munkáltatásnak nevezünk minden olyan eljárást, amelynek során a
tanulók feladatokat oldanak meg.)
A munkáltatás (feladatmegoldatás) módszerénél az aktivitás – szinte kényszerűen –
erőteljesebb. Ugyanakkor a feladatok szelektálása lehetőséget ad az egyéni képességek
figyelembe vételére is. A módszer tulajdonképpen a tanultak feladatmegoldásra való
alkalmazását is jelenti, összességében tehát a szóbeli közlés módszereinél hatékonyabb.

b/ A munkáltatás változatai (alkalmazási területei): 13

önálló tanulói munkák

tankönyvekkel, tanulói megfigyelések, programozott

munkafüzetekkel, laboratóriumi munka, anyagokkal
feladatlapokkal gyakorlati munka oktatógépekkel,
számítógéppel

A tankönyvből való tanulás is egyfajta feladat, erre időben m A munkafüzetek

(munkatankönyvek) és feladatlapok alkalmazása ma már általánosan elterjedt, használhatók
tanórán és házi feladatok megoldatására is. (A munkafüzetek természetesen ritkán
tartalmaznak egyéni képességek szerinti feladatokat, a pedagógus által összeállított, szelektált
feladatlapok erre alkalmasabbak.) Nagy tömegű alkalmazásuk viszont magában eg kell
tanítani a tanulókat .
c/ A munkáltatás különleges módszerei :
Ezek a módszerek még nem terjedtek el általánosan, igazából besorolásuk is vitatott, de várható
fejlődésük miatt célszerű röviden megismerni azokat.
- Variációs módszer: Lénárd Ferenc és munkatársai dolgozták ki, főként az általános
iskolai matematika – és történelemtanításra. (Gondolkodásfejlesztő variációs módszernek is
nevezik.) Lényege, hogy a feladatokban szereplő összefüggések felismerésén túl ezek
variálásával kívánja a rugalmas gondolkodást kifejleszteni. Cél, hogy a tanulók önállóan,
alkotó módon alakítsák ki a variációkat, megvitassák egymás eltérő gondolatmeneteit.
- Szerepjátékok: általában jellegzetes élethelyzeteket modellálnak, közvetlen
részvételre ösztönöznek, így erős a motiváló hatásuk, fejlesztik az önállóságot és a
kreativitást.
- A projekt módszer: a hagyományos (kötött tantervű) oktatás formalizmusát próbálja
meghaladni, figyelembe veszi a tanulók (és a szülők) érdeklődését, igényeit. A tanulás
tantárgyak helyett projektekbe szerveződik, amiben heterogén életkorú és fejlettségű tanulók

12
Báthory Zoltán i.m. 204.-205. oldal.
13
Nagy Sándor i.m. 137.-143. oldal.
vesznek részt. A módszer ma reneszánszát éli, általában valamilyen életszerű probléma,
feladat (projekt) megoldására készít fel.