Selye János Egyetem, Tanárképző Kar, Óvó – és Tanítóképző Tanszék, Komárom  a pedagógus szerepét

 az integráló szerep betöltését: különböző tudományágak bevonásával és

a tanulságok levonásával

Az egyes tudományágak játékkal kapcsolatos vizsgálatainak eredményei

a játékpedagógia szempontjából:
Játékpedagógia
1. a szaktudományok általában a részproblémaként foglalkoznak a játékkal
2. a kutatási eredmények között nagy különbségek vannak
PGH tantárgy jegyzete 3. a hosszabb múlttal rendelkező tudományágak eredményeire építhetünk
4. az új tudományágak új megvilágosításba helyezik ismereteinket
Kidolgozta: PaedDr. Szabó Edit, PhD.
(tudományos és technikai forradalom változásai)
5. az egyes tudományágak szorosan épülnek egymásra
1 A JÁTÉKPEDAGÓGIA HELYE A TUDOMÁNYOK RENDSZERÉBEN 6. az egyes társtudományok gyakran nehéz probléma elé állítják az elméleti és
gyakorlati szakembereket
A játékkal több tudományág foglalkozik, pl.: 7. a játékpedagógián belül gondolnunk kell az integrativitásra
 a pszichológia (gyermepszichológia – a gyermek fejlődése pszichikus érése 8. az intézményes nevelésben történő játékpedagógiát nem keverhetjük össze
és a játék kapcsolata) a családi nevelésen belül zajló játékokkal, de hangsúlyozni szeretnénk,
hogy a családban történő folyamatra épül az intézményen belüli játék, az
 az etológia (az állatok játékainak sajátosságai)
egyik pillére az intôzmônyben történő játszásnak
 a pszichiátria (lelki sérültek játéka)
 a néprajz ( a játék hagyományai)
 a régészet, (ásatások – játékeszközök, művelődéstörténet mélyebben...)
 a szociológia (a játék szocializációs hatása, viselkedésmód, szokások
értékek, stb.)
 a kibernetika (az automatikus vezérlésű rendszerek – élő szervezetek és
a gépek – szerepük a játékban)
 a pedagógia (neveléstudomány - a játék és a nevelés, neveléstörténet -
a játék szerepe az egyes történelmi korokban)

Természetesen mi  pedagógiai szemszögből közelítjük meg, de az említett

tudományágak eredményei nélkül nem tudnánk e területtel mélyebben foglalkozni.

A játékpedagógia a pedagógia egyik meghatározó ága, a játékok

sajátosságait vizsgálja és azokat a feltételeket, amelyek elősegítik a játék
fejlődését. E tantárgy keretén belül mi elsősorban az intézményes nevelés
keretein belül érvényesülő játéklehetőségekre helyezünk hangsúlyt.
A játékpedagógia három nagy kérdéskört érint:
 a játék fejlődését, fejlesztését
1
2 A JÁTÉKPEDAGÓGIA TÖRTÉNETE
2.1 A játékpedagógia létjogosultságának indoklása
A játékpedagógia fontosságát még a szekemberek is megkérdőjelezik, arra
hivatkozva, hogy akár a pszichológia, akár a pedagógia magyarázatot ad a nyitott
kérdésekre. Igen ám, de saját területükön.
A játékpedagógia egyrészt összegzi azokat a részeredményeket, amelyeket az egyes
tantárgyak felmutatnak, másrészt megfogalmazza a maga sajátos vizsgálati területeit
és eredményeit.
Az óvodapedagógián belül szükséges a játékpedagógia önálló megjelenítése, mivel
az óvodapedagógia a játékot az egyéb tevékenységi formákkal – tanulással, napi
programokkal – ezek összefüggéseiben foglalkozik a játékkal, mint integráló
szereppel.
2.2 Hogyan lett a játék a nevelés eszköze?
Az emberi társadalom fejlődésével párhuzamosan, e fejlődésnek alárendelve a játék
nevelési funkciója is változott. A gyermekek mindig az adott kor szellemének
megfelelő játékokat játszottak.
A játék a nevelés eszközévé a következő fejlődési folyamat által vált
A játék kezdete beleolvad az emberré válás folyamatába. Sok hasonlóságot találtak
az ember és az állat játéka között.
1. az ősközösségi társadalom fejlettebb fokán megjelentek a munkaeszközök
kicsinyített másai, amelyeket a gyermekek játszáshoz is használtak. A gyermekek
a felnőttek munkájában minden előkészítés nélkül vettek részt, s szabadidejükben
játékos keretek között megismételték. Ősi eredetű játéknak számítanak a babák,
a kocsik, a kockázás, karikázás, bigézés, labdajátékok
2. Ókori Egyiptomban, Kínában léteztek a mai táblás játék ősei ( az egyik
legkorábbi játéktáblát Felső – Egyiptomban egy sírkamrában találták, mely kb, i.e.
4OOO – 35OO között épült) a ,, GÓ ,, játékot (kétszemélyes harci játék) Kínában
játszották legelőször, Japánban vált népszerűvé
3. A termelés és a társadalmi fejlődés bonyolultabbá válásával egyre bonyolultabbá
vált az életre való felkészülés is. Ebben az időben már felismerték a felnőttek
a játékban rejlő nevelési lehetőségeket. A játék nevelési funkciója megváltozott,
a gyermek a felnőtt szerep vállalására több lépcsőfokon készülhetett fel.
4. Társadalmi rétegződés beálltával differenciálódott a játék beépítése is
a nevelésbe. Bizonyos társadalmi rétegek gyermekeivel felnőttek játszottak és
a játékban az adott társadalmi rétegek szokásait, viselkedeésmódjait, képviselt
értékeit érvényesítették..
5. Az első óvodák megjelenésével újszerűség jelentkezett a játék felfogásában.
A játékokat nem társadalmi rétegekhez, hanem a minden gyermek által játszható
igényeknek megfelelően állították össze, ezáltal megteremtődtek az általános
emberi értékek átadásának feltételei.
6. A XX. század második fele (s ez érvényes a XXI.században is) újabb változást
hozott a játék nevelő hatásának gyakorlatában. A játékok témaválasztása
átrendeződött, minimálisra csökkent a társadalmi értékeket termelő munka játék
megfelelője, a manualitás túlsúlyát felváltotta a szellemi aktivitást, kreativitást
igénylő játék. A változás szakmai forrásai a  pszichológia és a pedagógia vizsgálati
eredményei, amelyek az életkor jelentőségét a különböző képességek és
kompetenciák megalapozásában, a szocializációs folyamatok felerősödésében
látják.
2.3 A játékkal kapcsolatos nevelési felfogások története (informatív jellegű)
A játék a legrégibb időktől nagyon fontos szerepet játszott a nevelésben.
Ajátékról vallott felfogások:
1. Ókor: Görög filozófusok:
Platón (Állam c. mű) – a játékban mutatkozik meg előszsör a gyermek hajlama,
a játék az életre való felkészülés fontos eszköze. A játék feladata az életpályára
való felkészítés
Arisztotelész (Politika c. mű) – a játék a tunyaság és a lustaság megelőzője. A játék
azért jelentős, mert más elfoglaltságot nem kaphat a gyermek
Római bölcselkedők
Seneca – már sejti a játékban rejlő örömforrást
Quintiliánus – a játék a tanítás eszköze. Az olvasás és írás tanításában kiemelt
helyet tulajdonít a játéknak. Felismeri a játék és tanulás kapcsolatát:  játék közben
tanul a gyermek, mert a játék maga a tanulás
2. Renaisansce – visszanyúlik a görög filozófusok gondolataihoz
Vittorinó da Feltre – Platón tanítását fogadja el. Az életre készíti fel a gyermeket,
olyan játékot játsszon, amilyen élethivatást választ. A játék hasznosságával
bizonyítja a játék létjogosultságát a nevelésben
3. Újkor: változások következnek be a gyermek megítélésével kapcsolatban,
megjelenik az ÚJ EMBER fogalma.
XVII. sz. Comenius Johannes Amos (1592 – 167O) (Anyaiskola c. tanulmánya
a kisdednevelés első klasszikus műve) – egész pedagógiai rendszerében komoly
helyet kap a hat éves előtti életszakasz elemzése és értékelése. A kisgyermekkor
szerinte olyan szakasz, amely döntően kihat az egész életre. Szerinte a játék
a gyermek nevelésében központi helyet foglal el. Még nem vélekedik intézményes
nevelésről, tanácsait szülőknek fogalmazza meg. A szülő feladata a gyermeki
2
tevékenységi vágy kiélésének a biztosítása, a cselekvéshez való mintaadás, a tiltás
helyetti a személyes példaadás és a dicséret. Részletesen foglalkozik a játékszerek
összeállításával is
A felnőttek tevékenységét utánzó játékokat részesíti előnyben és az utánzó játékok
ösztönzését szorgalmazza. Jelentőséget nyilvánít a gyakorló – és szabályjátékoknak.
Comeniusnál találkozunk először a játékféleségek effajta osztályzásával, de még
nem törekszik a tudatos rendszerezésre. Az első évben a ringatást, tapsolást,
a csörgők használatát és az éneklést tartja fontosnak.A második – negyedik évben
a közös játékokat a felnőttel, a futást, kergetőzést – a testi erő és az erkölcs
nemesítése érdekében. Comenius Anyaiskola c. művében a tevékeny életre
szoktatás és az erényes, erkölcsös nevelést együttesen jeleníti meg. A gyermek
sokoldalú nevelésében fontos szerepet szán a játékos hangulatú gyakorlatoknak,
a jóhangulatú gyermeki foglalkozásoknak. A játékos tanítás elvét tartotta fontosnak.
XVIII. sz. Rousseau (1717 – 1778)– azt hirdette, hogy a gyermeket képessé kell
tenni arra, hogy ,,neveltünk érezze a szabadságot mozdulataiban,, ehhez viszont az
szükséges, hogy ne vonjuk meg tőlük a játékot és a mozgást.
XIX. sz. Friedrich Fröbel (1782 – 1852) – elsőként foglalkozott részletesen a játék
nevelő hatásával. A játékot a kisgyermekkor legtisztább szellemi alkotásának tartja.
Minden jónak a forrásaként a játékot emlegeti. A munkaszeretetre nevelést
összekapcsolja a vallásos neveléssel. A közös játék szükségességét hangsúlyozza.
Sürgeti a játszóterek klétrehozását a közösségi játék érdekében. Azt vallotta, hogy
a közös játék a kisfiúkban hamarabb felkelti a közösségi érzést.
A játék alapjának a cselekvésvágyat tekinti, amely később alkotóvággyá értékelődik
át. Ez a folyamat a játék hatásásra indul meg.
Kiemeli a nevelő irányító szerepét – a nevelési cél elérése érdekében. Felhívja
a szülők figyelmét arra, hogy a gyermeki tevékenységek irányítását már a legkisebb
korban kell kezdeni, de fontosnak tartja a gyermek önálló próbálkozásait is.
A tevékenységek egész sorozatát dolgozta ki, s ezekhez megfelelő eszközökről az
ún. ,,adományokról,, ( 1. adomány: a labda, 2. adomány: golyó, kocka, henger, 3.
adomány: nyolc egyenlő részre osztott kocka, 4. adomány:8 hasábra osztott kocka,
5. adomány: 22 egyenlő részre osztott kocka, 6. adomány: 22 hasábra osztott kocka
– ezek egyéb eszközökkel is kiegészültek) is gondoskodott. Bevezette
a papírhajtogatást is
XIX. – XX. sz.
Montessori Mária (187O – l952) – nem a játék legfőbb képviselői közé tartozik,
reformpedagógiája olyan elveket tartalmaz, amelyek nagyon fontosak a gyermeki
játékban
Elvei: - a valóság pontos megfigyelésére való törekvés - a gyermek szenzoros
gyakorlás útján ismerkedik meg a tárgyakkal, a manuális tevékenység biztosítja a
jellem fejlődését, a kéz az inteligencia hangszere, minél finomabba a kéz, annál
pontosabb képet kap a gyermek a tárgyakról. Olyan tárgyakról és tevékenységekről
gondoskodott, amelyek a kéz finom mozgását és a valóság megismerését segítik.
- A tárgyak tulajdonságai – olyanoknak kell lenni a tárgyaknak, amelyek vonzzák a
gyermekeket. A színek legyenek világosak, barátságosak – asztalterítők, lámpák stb.
A virágokat gondozzák, a háziállatokat etesséák, itassák, a lakás legyen kényelmes.
Szerinte a tárgyak fontos nevelési funkciót töltenek be, de csak azok, amelyek
működtetik a fantáziát, segítik a koncentrációt, fejlesztik a tapintást, segítik a
gyermekeket az összefüggések megértésében
- Az eszközök magválasztásának szabadsága – az eszközöket a pedagógus biztosítja
a velük való foglalkozást a gyermek. Legyenek az eszközök elérhető helyen. A
szabadság alatt a nem a tétlenség szabadságát érti, hanem a gyermeki belső
szabadság biztosítását
- Örömmel végzett tevékenység – amit szívesen végez a gyermek, azt ismétli, az
ismétlés öröme pedig a játék egyik forrása
- Didaktikai céllal összeállított játékeszközök – nem az ismeretszerzés, hanem a
kézügyesség fejlesztése volt a célja. Éppen ezért feleslegesnek tartja a játékszereket.
(kísérlet: helyes válaszért hazavihették a tárgyat, nem a tárgy miatt játszottak,
hanem a kitalálás, felismerés szórakoztatta őket, ezt a törvényszerűséget még nem
ismerte fel Montessori)
Rudolf Steiner (1861 – 1925) – Waldorf pedagógia megalapozója. Ez a felfogás
szintén a reformpedagógia szellemét tükrözi. A játékot nem önmagában,
elszigetelten érvényesíti, hanem beépítve a gyermek egésznapi programjába: a
tapasztalat és élményszerzési formákba, a természet önálló felfedezésébe, a
felnőttek tevékenységeinek megismerésébe. Ezért a gyermekek a pedagógussal és
mégis önállóan ismernek meg, fedeznek fel és elégítik ki kíváncsiságukat.
Fontosnak tartja a kérdezést, kisérletezést, a gyakorlást – amelyek játékos
tevékenységek. A felnőttek munkájába bekapcsolódhatnak a gyerekek – sütés,
főzés, varrás, a felnőttek nélkül, mint játék jelenül meg. A játékeszközök
természetes alapanyagból készülnek.A gyermekek részt vesznek az
anyaggyűjtésben és az esuközkészítésben – szülőkkel, pedagógusokkal.
Celestin Freinet (1896 – 1966) – az „új nevelés“ irányzatának volt a meghatározó
személyisége. A gyermekek adottságainak, képességeinek és szükségleteinek
kielégítéséért harcolt. Előnybe helyezi a természetben történő tevékenységeket.
Fontosnak tartja a gyermek szabad kifejezését az irányított neveléssel szemben és a
világ felfedezését segítő kisérletező, tapogatózó tanulást a verbális
információnyújtással szemben. Nem kap meghatározó szerepet az óvodás
korosztályra jellemző játék. Szerinte a gyermek igazi szükséglete a munka – játék, a
,,travail – jeu“. A játék másik csoportjába a futás, ugrálás és a bujócska tartozik.
Freinet programjából kimarad a szerepjáték.
Hazai követői közül többek vélekedése szerint bár Freinet pedagógiája
munkapedagógia, pedagógiai elveinek érvényesítése mellett biztosítani lehet a játék
3
elsődlegességét az óvodában úgy, hogy a gyermek tevékenységét maga választja
meg, mert ez számára ugynolyan élvezet, mint a játék.
2.4 A játékra vonatkozó elméletek (informatív jellegű)
A XIX. sz. végén és a XX. sz. elején a pszichológia a gyermek fejlődését és
életkori sajátosságait vizsgálta a gyermek játékát illetően, mégpedig a játék
okát és célját. Különböző ellentmondásos elméletek születtek.Nagyobb részüket az
idő túlhaladta, de a megtett folyamatnak részesei voltak.
A játékelméletek kialakulásának kezdetei
Herbert Spencer (l82O – l9O3) angol közgazdász és filozófus volt, aki a gyermek
játékát az erőfölösleg kiadásával magyarázta. Ezt az elmélete F. Von Schiller
fejlesztette tovább, aki arra épített, hogy a játék csak akkor következik be, ha a
gyermeknek felesleges energiája maradt. Azt vallotta, hogy ez a felesleges energia a
játékban szabadon jelentkezik.
Spencer állítása szerint a játék önmagáért van, nem szükséges a létfenntartáshoz. Az
állatoknál arra mutat rá, hogy összes energiájukat a táplálék megszerzéséhez
használják fel, míg a fejlettebb állatok és az ember könnyebben szerzi meg
táplálékát így a felesleges energiát a felnőttek utánzására használják, vagyis
játszanak. Szerinte a játéknak nincs célja így nevelő hatásról sem nyilatkozik.
Moritz Lazarus (l824 – l9O3) német filozófus és író az üdülési elméletet hozta
létre. Szerinte a játék üdítő tevékenység. Ha a munkában elfárad az élőlény, az
elhasznált erejét játszással szerezheti vissza. A munka kényszerűségéből a szabad
tevékenységbe való menekülés. Szerinte sincs célja a játéknak, hanem önmagáért
élvezetes. További követője ennek az elméletnek nincs, hiszen egy kis kertészkedés
is jelenthet felüdülést a fárasztó munka után, ami szintén munkajellegű.
Granville Stanley Hall (l846 – l924) amerikai professzor az átöröklődési vagy
megismétlési, ösztönös biológiai játékelméletet állította fel. (Az ontogenezisben
megismétlődik a filogenetikai fejlődés.) Szerinte a gyermek játéka megegyezik a
felnőttek múltbeli tevékenységével. A gyermek folyamatosan átveszi az előző
nemzedék játéktémáit. Így jönnek létre a hagyományos játékok.
Karl Gross (l86l – l941) német filozófus a begyakorlási elméletetet hozta létre. Ez
az egyik legnagyobb hatású elmélet. Az előző elméletek bizonyos részeit átveszi. A
játékokat kétféleképpen osztályozza: biológiai és pszichológiai szempontból.
Összehasonlítja a gyermek és állat játékát (pl. gombolyagot kergető kiscica és a
pillangót kergető gyermek)
Legnagyobb hibája az volt, hogy nem tudott elszakadni a biológiai felfogástól, s
ezért egyoldalúság fedezhető fel, viszont óriási előrelépés volt az a felfogása, hogy a
játék belső ösztönzés által jön létre, s hatással van a gyermek hajlamainak
fejlődésére.
Sigmund Freud (l856 – l94O) osztrák ideggyógyász a pszichoanalízis
megteremtője. Szerinte az ember igen sok öröm és fájdalom hordozója, keresi az
örömöt és szabadulni akar a fájdalomtól, szorongástól. Viselkedésében a vágyak
jutnak kifejezésre, amennyiben nem ütköznek tárgyi korlátokba. A játék szerinte
vágyteljesítő pótcselekvés. A gyermek különbséget tesz a valóság és a játék között,
vágyait teljesíti játékban (pl. felnőtt akar lenni).
Minden motívum forrásaként az életösztönt, libidót tartja. A nemi ösztön
felnőttkorig sok változáson megy keresztül. Számtalanszor kerül az ember
konfliktusba. A libidó fejlődése okozta feszültségekre levezetést kell találni és sok
játéknak ez a forrása. A feszültség okozóját más tárggyal helyettesíti ( féltékeny a
kistestvérre – a babát vízbe fojtja, megsüti stb.). A kellemetlen események az
ismétlődés során veszítenek erejökből, úrrá lesz a gyermek a helyzeten és ez
örömmel tölti el. Kiemelte a képzelet szerepét a játékban.
Posch Jenő (l859 – l923) magyar képviselője a játékelméletek kidolgozóinak. A
játéknak etikai értéket tulajdonít, kiemeli a játék és munka kapcsolatát.
Megkérdőjelezi a kölyökállatok játékát (egyáltalán játéknak tekinthető – e vagy
csak mozgásösztönnek?)
Nógrády László (l871 – l939) – szintén magyar, a biológiai irányzat képviselője.
Szerinte a játék ösztönös tevékenység. A játékot és a munkát összeveti – mindkettő
fizikai erő fejlesztésén alapszik, de a különbség az, hogy amíg a munkában elfárad a
gyermek a játékban nem, a munkában korlátozva érzi magát a játékban nem, a
játékban szabadságot élvez a munkában nem. Hangsúlyozza a játék jelentőségét és
nevelői hatását az óvodában és iskolában.
Henry Wallon (l879 – l962) francia pszichológus szerint a játék egy ellentét
eredménye. A felszabadított cselekvés ellentétes azzal a
tevékenységgel, amelybe integrálódott. Ennek az ellentétnmek a leküzdése az, ami
játékban nyilvánul meg. Nagy jelentőséget nyilvánít a szabálynak, amelyre azért
van szükség, hogy ne váljanak unalmassá az ismétlések. Fontosnak tartja a játék
nevelőértékét.
Várkonyi Dezső (l888 – l972) magyar képviselője a játékelméletekkel foglalkozó
szakembereknek. A gyermek játékát a képzeletből vezeti le, éppen ezért nem
tulajdonít jelentőséget a játék társadalmi és szociális jellegét. Az egyes életkorok
tipikus játékaival foglalkozik.
Szemere Samu (l88l – l978) magyar képviselője a játékelméletek kidolgozóinak.
Szerinte a játékban az akadálytalanság és a szabadság a döntő – a szabadjáték
képviselője. Szembe állítja a játékot és a munkát. Az ösztönöknek tulajdonít nagy
jelentőséget. A spontaneitást és az önkéntességet emeli ki.
Sz. L. Rubinstein (l889 – l96O) orosz pszichológus. A játékot értelmes
tevékenységnek tartja. A munkával összehasonlítva tárja fel a játék lényegét, a
4
különbséget a motivációban látta meg. Felismeri, hogy az élet tárgyait más tárggyal
is lehet helyettesíteni. Nagy jelentőséget nyilvánít a játék személyiségfejlsztő
hatásának.
Jean Piaget (l896 – l98O) svájci pszichológus a Szimbólumképzés a
gyermekkorban c. művében található meg a legrészletesebben. Elmélete szerint a
fejlődés a reflextől egyenes vonalban, ugrások nélkül a logikai műveletekig tart. A
gyermek magatartásában 2 formát állapít meg: (alkalmazkodás 2 formáját tartja
fontosnak), l. az akkomodációt (a gyermek alkalmazkodása a tárgyakhoz) és 2.
asszimilációt ( a tárgyak bevonása a cselekvésbe, két összetevője: funkcionális és
szellemi ).Egyensúlyteremtést ekvilibrációnak nevezi. E két folyamat azonban nincs
mindig egyensúlyban. A játék akkor kezdődik, amikor az asszimiláció
fölékerekedik az akkomodációnak.
A valóságot a gyermek önmagához hasonlítja (harangozás – templom). A gyermek
gyakorlójátékot, majd szimbolikus játékot játszik, 5 éves korban a konstrukciós
játékot, társas játékot helyezi előtérbe. Piagetnek legnagyobb érdeme, hogy rámutat
a játék szerepére a gondolkodás fejlődésében. A gyakorlójáték mentes a
gondolkodástól és a szociabilitástól is, a szimbolikus játékhoz már szükséges.
L. Sz. Vigotszkij (l896 – l934) – orosz pszichológus. Felfogása szerint azért
játszanak a gyermekek, mert nem mindig teljesülnek kívánságaik, de nem szűkíti le
a játék szerepét a képzelet fejlődésére, hanem kiemeli a gondolkodás jelentőségét is
a játékban. Itt a cselekvést tartja fontosnak, nem a tárgyak jelentésének
változtatását. Fontosnak tartja a motivációt is. Figyelmen kívül hagyja a játék
elsődleges formáit.
D. B. Elkonyin (l9O4 – l986) orosz pszichológus főleg a szerep – és kisebb
mértékben
a szabályjátékokkal foglalkozik. Kiemeli a játék szocializáló hatását és a játék
hatását
a gondolkodás fejlődésére.
Az orosz és a nyugati felfogások megegyeznek abban, hogy a 3 – 6 éves
gyermekek legfontosabb játéktípusai a szerep – és a szabályjáték és hogy az építő
vagy konstrukciós (alkotó) tevékenységeket nehéz besorolni akár a játék, akár más
tevékenységbe.Az oroszok a játék fejlődését elsődlegesen kognitív szempontból
vizsgálták, a gyermek és a környezet viszonyából indultak ki, a játékot a gyermek
legfontosabb tevékenységének tartották, de alárendelték az óvoda iskolai –
előkészítő funkciójának ( USA, Japánban is találhatunk efféle törekvéseket).A
nevelő tervező, irányító szerepét tartrják fontosnak, a kollektivitásra nevelést.
Fontosnak tartják a visszatükröződést és a szerepet. A játék témája a valóság
valamelyik részének visszatükröződése, a játék tartalma a témán belül érvényesül,
amely azon mozzanatok összessége, amit a gyermek kiemel.

5
3 A JÁTÉK ÉRTELMEZÉSE - FONTOS
A játék fogalma, jelentősége a gyermekkorban
Mi a játék?
A játék az óvodás gyermek alapvető, legfontosabb tevékenysége.
DEFINÍCIÓ
A játék sokrétű és összetett viselkedés, életmód, életforma, elsődleges
életkategória, szabad tevékenységek sorozata, csak szabad akaratból, külső
kényszerítő körülmények nélkül jöhet létre. Parancsra, vezérszóra nem lehet
játszani.
A játék a legbonyolultabb és legsokoldalúbb tevékenységi forma. A játék külső
céltól független, magáért a tevékenységért van, amelyet az örömszerzés kísér.
Az óvodáskorú gyermek fő tevékenységi formája, olyan sajátos öntevékenysége
a gyermeknek, ami szabad akaratra épül, benne és általa érvényesül
legtipikusabban és legsokoldalúbban az önkifejezése.
A játék és a játékosság egymást nem helyettesíthető, össze nem keverhető
fogalmak.
 A játék - sajátos emberi tevékenység
 A játékosság nevelési alapelv – aktivizáljuk a gyermek egész
személyiségét – igyekszünk felkelteni, megtartani és kielégíteni az
érdeklődést
A játék sajátosságai
1. A játék spontán, önkéntes, szabadon választott, minden külső
kényszertől mentes tevékenység
2. A játék örömforrás – A játék sajátossága mind a felnőtt, mind a
gyermek esetében, hogy erős és kellemes érzelmi állapotot hoz létre
az egyénben. Nem azért játszik a gyermek, hogy megtanuljon
valamit létrehozni (nem produktív), hanem azért, mert JÓ
JÁTSZANI, mert a felhalmozott feszültséget jó a játékkal levezetni.
Így szerez örömöt a játék, az átélt kellemes élményt jó újra
eljátszani, akár többször is, mert így válik megismételhetővé. Ha
valaminek nagyon örülünk, akkor a megszokottnál erősebb
hatású, nagyobb feszültséget élünk meg, s ezt a túlfokozott
feszültséget kell újra – és újra a játékkal csökkenteni. Ez a
feszültségcsökkentő hatás váltja ki az örömérzést. A kellemetlen,
átélt negatív élmény is felfokozott feszültséget jelent (félelem a
szülői fenyítéstől, tiltástól való félelem…), amitől csak úgy tud a
gyermek megszabadulni, ha újra és újra eljátssza, vagy elmondja
azt a kellemetlen élményt, eseményt, amit korábban átélt. A
kellemetlen érzéstől való szabadulás is öröm szerez a gyermeknek.
A gyermek nem azért fogja játékban újra és újra megverni a
babát, mert neki a verés örömet jelent, hanem a veréssel kiváltott
negatív élményt így tudja csökkenteni, és ez feszültségcsökkenés
öröm.
3. A játék valóságszerű, de nem valóságos. A valóságból származó
élménymaradványokon alapszik, tapasztaláselemeken alapszik,
valóságos tárgyak, eszközök felhasználásával folyik. A
mindennapi dolgokat azonban a gyermekek furcsán, a játék logikája
szerint kapcsolják össze. Ennek segítségével lépnek ki a
megszokott valóságból a játék illúziójába. A gyermek bár tudja,
hogy játszik, mégis összemossa a valóságot és az elképzeklést, nem
állít éles határokat közéjük, könnyedén közlekedik egyikből a
másikba (a koronával, fátyollal játszó királylányt játszó kislánmy
minden további nélkül teríti meg az asztalt, ha eljön a tízóraizás
ideje).
4. A játékra nem érvényesek a valóság idő – és térbeli korlátai –
bármi bármikor és bárhol lejátszódhat. Időtartama a valóságos
történéseknél hosszabb és rövidebb is lehet: az egyszeri bármeddig
ismétlődhet, bármi bármikor lejátszódhat. Nincsenek valóságos
térbeli határok. Sok minden megtörténhet egy helyen és a
legegyszerűbb játéktörténés is lefolyhat térben szétszórva. A játékot
többnyire ennek ellenére térbeli elhatároltság, zártság jellemzi. A
nagy végtelen térből egy kis kuckó kikerekítése. Gyakran
tapasztaljuk, hogy a gyermekek székekkel, függönyökkel,
különböző berendezési tárgyakkal körülkerítik magukat,
játszóhelyüket így is jelezve, hogy amit csinálnak, különbözik a
felnőttek ,, kintlévő,, világától.
5. A játék sajátosan céltudatos tevékenység – nem céltalan, de
céltudatossága nem azonosítható a tanulás, a munka
céltudatosságával.
6. A játék nem produktív – nem az eredmény, a teljesítmény a
végtermék a fontos, hanem maga a folyamat
7. A játék komolysága - a gyermek komolyan veszi a játékot – a
tárgyak a játékban abban a minőségben élnek, amelyet a játékban
betöltenek, azonosulnak a gyermekek a szereppel. Társas –
6
 mozgásos – népi játékoknál a szabály betartásával fejezi ki a játék
komolyságát A gyermek teljes komolysággal éli bele magát egy
bizonyos szerepbe (anyuka, apuka, orvos, kutya….) a szerep által
kívánt feladatokba.Komolyan veszi a játékot, akkor is, amikor
társasjátékot, mozgásos játékot vagy népi játékot játszik. Ezekben a
játékokban a szabály betartásában jut kifejezésre a játék
komolysága, még abban az esetben is, ha a gyermek vesztesként
kerül ki a játékból.
8. A játéktudat – bár a játékban a valóság és a képzeleti kép
keveredik, a kettő mégis külön él a gyermek tudatában A játéktudat
mint a játék következő jellegzetes sajátossága azt jelenti, hogy a
különféle játékhelyzetekben játszó, tevékenykedő egyén tudatában
van annak, hogy mi a valóság és mi a játék. A játéksüteményt a
gyermek véletlenül sem eszi meg, akár gyurmából, akár
műanyagból van. Mégsem ellentmondásos, ha olyan gyermeket
látunk, aki a játéksüteményt a szájába teszi. Ő nem azért veszi a
szájába, mert nem tudja, hogy az játéksütemény, de azért, mert
kíváncsi az ízére, s mint tudjuk, sokáig a száj funkcionál a
megismerésben. Ha már megismerte, akkor már ,,mintha“fog a
játéksüteménnyel játszani. A játék folyamán a tárgyak olyan
jelentést nyernek, amelyet a játékcselekvésben betöltött funkciója
határoz meg (gesztenye- szilvásgombóc… ).
9. A játék feszültségoldó hatású – nagyfokú mozgásigény, kereső –
kutató késztetés, próbamegoldás, én akarom....én idézem elő....stb.
A játékra a szervezet belső feszültsége készteti mind a gyermeket,
mind a felnőttet, a feszültséget kiváltó tényezők azonban eltérőek.
Az eltérés nemcsak életkor függvénye, de a korábbi élményeknek is
szerepük van. FESZÜLTSÉGET KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK: Az
általános aktivitás szükséglete – ilyen pl. a nagyfokú mozgásigény.
A kíváncsiság, a kutató késztetés – új vonások felkutatása,
problémahelyzet megoldása, ,, én akarom csinálni,, ,,én idézem
elő,, motívum – 2-3 éveseknél- saját maga akar feladatokat
végezni –visszautasítja a felnőtt segítségét akkor is, ha semmi
esélye a cél elérésére segítség nélkül (pl. főzés). Kisiskoláskorban
jelenik meg, ifjúkorban ill. felnőttkorban bontakozik ki a ,,nyerni,
győzni akarás feszültsége, mely szintén motiváló hatású.
10. A játék személyiségfejlesztő hatású – a személyiségfejlesztés a
nevelő feladata, melynek tudatosnak és célszerűnek kell lennie.
Igaz, hogy az egészséges gyermek ingergazdag környezetben nem
tud nem fejlődni, de az óvónőnek tudnia kell hol kezdte, hol tart és
hol szeretné folytatni, fontos az IQ, EQ PQ fejlesztése. A nevelés
szempontjából nagyon lényeges, hogy mit tesz az egyén a játékban
és mit tesz az egyénnel a játék. A gyermek a játékba úgy lép be,
hogy beviszi a korábban szerzett ismereteit, a már kialakult
tevékenységi szintjét. Gondolatait, tendenciáit, amelyek
befolyásolják, megszabják a játék lefolyását, majdani reakcióit egy
– egy helyzetben. A személyiségfejlesztés a nevelő feladata,
melynek tudatosnak és célszerűnek kell lennie. Igaz, hogy az
egészséges gyermek ingergazdag környezetben nem tud nem
fejlődni, de fontos, hogy a nevelő tudja hol kezdte, hogyan
folytassa és hova szeretne eljutni…Fel kell mérni a nevelőnek,
hogy abban a bizonyos játékban, amelyet a gyermek játszik
személyiségének mely területére van hatással. Szükséges tudni,
hogy a játék nemcsak egyetlen, vagy néhány személyiségi területre
gyakorol hatást, hanem általában komplex módon járul a gyermek
fejlesztéséhez (pl. mozgásos játék – térbeli tájékozódás, kéz – láb
koordináció, figyelemkoncentráció, szabálytudat….hatással van az
IQ, EQ és a PQ fejl. is). A fejlesztés intenzitása természetesen nem
egyenletes. Ismernünk kell a gyermek egyéni adottságait,
képességeit, egyéni sajátosságait, személyiségösszetevőinek
minden területét. A gyermek aktuális fejlettségi szintjét.
Tervezőmunkánkat, nevelőmunkánkat csak ezen ismeretében
végezhetjük oly módon, hogy a gyermek készségei/képességei
szintjének megfelelő hatásmechanizmusokat, játékcselekvéseket
kapcsolunk, melynek mindig tapintatosnak kell lennie és a játék
sajátosságait nem sértheti. Az örömmel végzett játékcselekvés
során fejlődik a gyermek személyisége és személyiségének
fejlődése a játékcselekvésfejlődését eredményezi. A gyermek és a
játék kölcsön kapcsolatban fejlődik.
4 A JÁTÉK KIALAKULÁSÁNAK FELTÉTELEI - FONTOS
4.1 A játék kialakulásának szubjektív feltételei
4.1.1 A pedagógus személyisége
Az óvodapedagógus/nevelő kompetenciák csoportjaival rendelkezik
(infoematív jellegű a komperenciacsoportokat nem kell megtanulni)
Kompetencia: latin eredetű szó – az idegen szavak szótára szerint
illetékességet, szakértelmet jelent, szűkebb értelemben ismeretek, képességek,
attitűdök összessége.
7
A pedagógus mentális sémáiban, konceptuális térképében meglévő ismeretek
gyakorlati alkalmazása (a pedagógus úgy tervezi, szervezi, valósítja meg és
értékeli a pedagógiai – edukációs folyamatot, ahogy az a mentális sémáiban,
konceptuális térképében jelen van).
Ismeretek: oktatáspolitikai, pedagógiai, pszichológiai, szakismeretek,
módszertani, tanulásszervezési, tanterv- tanvázlat – elméleti, stb.
Készségek, képességek: kooperatív, differenciált stb. tanulásszervezés,
megosztott figyelem, kommunikáció, együttműködés a partnerekkel,
önértékelés, értékelés, stb.
Attitűdök (szellemi beállítottság), motiváció: a mindenkori innováció sikerének
egyik kulcseleme.
Több felosztás létezik.
Az óvodapedagógus szakkompetenciái Kikušová (2010) szerint, amelyet
célirányosan a játékra szukítunk le:
1. Edukációs - profeszionális kompetenciák csoportja
Játékpedagógiai ismeretek - elméleti kiindilópontok ismerete és azok
alkalmazása a gyakorlatban. Olyan kompetenciák, amelyek segítségével az
óvodapedagógus meghatározott – az óvodapedagógus által kiválasztott
játékelmélet szerint jár el. Ebbe a csoportba tartoznak a:
 tervezési konmpetenciák (a játék tervezése)
 szervezési kompetenciák (a játék feltételeinek kialakítása és
a folyamat megszervezése)
 megvalósítási kompetenciák (a megtervezett és előkészített játék
megvalósítása)
 értékelési/diagnosztizálási kompetenciák (a játék folyamatának,
a cél és az elért eredmények értékelése)
 dokumentálás kompetenciája (csoportnaplóba való beírás, a játék
diagnosztizáló eredményeinek dokumentálása)
 menezselési kompetencia ( az óvodai csoport – szociális csoport
menezselése a játék folyamán)
2. Szubjektiv értékelési kompetenciák csoportja
Az önértékelés: a játék értékelése/kiértékelése, azt tükrözi, hogy az
óvodapedagógus hogyan képes értékelni/kiértékelni a játékot, annak
effektivitását, teljesítményének értékelése/kiértékelése, a továbbképzés alapja –
mivel fel tudja mérni mely területen kell fejlődnie.
3. Kommunikációs kompetenciák csoportja
Kommunikáció a játék (mint tevékenység) részeseivel - közvetlen és közvetett
partnerekkel: elsősorban a gyermekekkel, szülőkkel, kollégákkal,
szakemberekkel, szponzorokkal.
Megérti a gyermekek jelzéseit és a csoport visszajelzését – kapcsolatépítés.
Verbális- miközben világos fogalmakkal kell kifejeznie magát, gondolnia kell a
gyermekek által is érthető grammatikai szabályokra, fontos a beszéd erős
érzelmi színezete. Ide tartozik az óvodapedagóus szakmai kommunkációja is –
hogyan képes kifejezni magát szóban és írásban.
Nonverbális - a közléseket nem szóban továbbítja a kommunikátos- az érzelmi,
az attitűd kifejezése. Az arckifejezésre nagyon érzékenyen reagálnak a
gyermekek, a tekintettel a szimpátiát, szeretetet, bátorítást, együttérzést, örömöt,
bánatot, nem tetszést, rosszallást fejez ki. A tekintet együtt jár a mimikával.
Fontos az empátia - mások érzelmi állapotának megértése, ráhangolódás, azzal
való azonosulás, beleérzőképesség. Jelentős a gyermek megismerése
szempontjából.
4. Kooperációs kompetenciák csoportja
Együttműködésikompetenciák: együttműködés a játék (mint tevékenység)
részeseivel - közvetlen és közvetett partnerekkel: elsősorban a gyermekekkel,
szülőkkel, kollégákkal, szakemberekkel, szponzorokkal.
5. Pedagógiai kutatásmódszertani kompetenciák csoportja
Új edukációs stratégiák (eljárások, a cél eléréséhez vezető út) alkalmazása, új
technológiák, játékpedagógiai ismeretek, nemzetközi és hazai kutatási
projektekbe való aktív bekapcsolódás
A pedagógus helyét a pedagógiai folyamatában döntően meghatározza a modell
értéke.
Lehet modell
direkt formában ( nevelési vagy oktatói szándékkal lép kapcsolatba a
gyermekekkel – beszéde, éneklése, technikai fogásai, a problémahelyzetek
megoldásának módjai, példája a társas viselkedésre. Ezek a viselkedés – és
magatartásmódok forrásai lehetnek az utánzásnak). Ennek a formának a
gyermekek is aktív részesei
indirekt ( amikor az óvodapedagógus nem a „gyermekre hatás“ szándékával
cselekszik – intézkedik, konzultál munkatársaival, látogatókat fogad,
8
 akadályt kell elhárítania, veszélyhelyzetben helytállnia stb.) Az átvett
mozzanatok esetlegesek, mozaikszerűek
A két forma közös vonásai:
érvényesül és fejlődik a gyermek kompetenciája
biztosított a gyermeki önállóság
mód van a benyomások egyedi feldolgozására
érvényesül a gyermeki kreativitás
érvényesül (het) a nevelővel való kommunikáció
segíti a szocializálódás és individualizáció erősödését
4. 1. 2 A légkör
A helyes pedagóogusi magatartás megválasztásával érhetjük el azt, hogy a játék
légköre kiegyensúlyozott, biztonságot adó legyen. A jó játék kialakulásához a
félelemtől mentes, tevékenységre ösztönző légkör kialakítása szükséges, legyen
erőszakosmentes, melyben a veszekedés, a kiabálás, az értelmetlen rohangálás
nem fordul elő. A gyermek érezze magát biztonságban, legyen lehetősége
bátran kérdezni, kedvére tevékenykedni. Érezze, hogy figyelnek rá, hogy
figyelembe veszik kérdéseit, vágyait, kívánságait, ötleteit, tiszteletben tartják
elképzeléseit.
A játék légkörének kiegyensúlyozottságát meghatározza a pedagógus
személyisége, magatartása, viselkedése, hangneme.
4.1.3 Az élmény
Erős érzelmektől kísért lelki jelenség, mely különféle események, történések
hatására keletkezik. Az élmény mély érzelmi színezete miatt jelentős
pedagógiai hatást fejt ki, a nevelés hatékonyságát fokozhatja. Az igazi élmény
az, ami beilleszkedik a gyermek lelkivilágába és maradandó nyomot hagy a
gyermekben. Annak a gyermeknek, akinek nincsen, vagy kevés az
élményanyaga, a játéka is szegényes, egyhangú lesz.
Bármely életkorú gyermekkel foglalkozik a pedagóogus, tudnia kell, hogy a
gyermeknek különféle tapasztalatai vannak, élményeik igen eltérőek. Úgy kell
megszervezni a csoport életét, hogy minél színesebb, gazdagabb, sokoldalúbb
ismeretekre, közös élményekre legyen módjuk.
A gyermekek élményeik zömét az intézményen kívül spontán módon szerzik,
hatásukat tekintve lehetnek pozitívak és negatívak. A pedagógusnak arra kell
törekednie, hogy az intézmény keretei között tervezett módon, szervezett
programok minél színesebbek, sokoldalúbbak legyenek.
Élményt biztosíthatunk: játékban, tanítás – tanulás folyamatában, különféle
munkatevékenységekkel, teremdíszítéssel, film, színház, bábszínház,
hagyományokra épülő tevékenységekben, udvari élet sokszínűségeivel, kert,
baromfiudvar stb. látogatásával, kirándulások szervezésével, táborozással,
tanfolyamok megszervezésével stb.
Az élmény akkor lesz maradandó, ha azt a közösség minden tagja átélte, s ha az
élményt megelőzte egy közös tervezési, felkészülési időszak.
Az élmény maradandóságát úgy biztosíthatja a pedagóogus, hogy az élményt a
gyermekek a játékban újra élhetik.
Az élmények szervezésénél a pedagóogusnak több szempontot figyelembe kell
vennie:
 Játékra elsősorban azok az élmények sugallnak, amelyek szervezésében
a gyermekek kellő aktivitással vesznek részt
 A benyomások halmozása, a túlzsúfolt mindennapi élet, a túl sok
egymást követő élmény épp olyan káros lehet, mint a sivár, egyhangú.
Az élmények egymást kiolthatják, így vesztve el jelentőségüket,
hatásukat.
Az élményre, a programokra készülni kell, ha ezeket halmozuk nem sok idő
marad az elmélyült beleélésre, az újraalkotásra, a feldolgozásra. A befogadás
mértéke, mélysége eltérő, így ennek megfelelően fog jelentkezni a játékukban
is.
4.2 A játék kialakulásának objektív feltételei
4.2.1 A játék helye, játéktér
Mielőbb kiválasztanánk a játékok szerintünk legmegfelelőbb helyet, néhány
fontos dolgot kell végiggondolnunk:
A terem adottságait, bútorok mozgathatóságát
A gyermekek tényleges játékigényét
A gyermekek létszámát egy adott játékszituációban
Az egészségügyi előírások betartására – fény, víz stb.
A szükséges játszóhely kialakítása minél kevesebb szervezéssel járjon
a. a hely kialakítása életkor és játékfajta szerint: a játék helyeit a gyermekek ki
tudják alakítani, de csak akkor, ha van miből. Fontosak a mozdítható bútorok,
térelválasztó elemek, válaszfalak stb.
 a 3 évesek még szívesen kúsznak – másznak, többet vannak a talaj
közelében, mint asztalnál, életkoruk fő játéka a gyakorlójáték, eszközökkel,
vagy eszköz nélkül – sok helyre van szükség, teret kell biztosítani a
9
 futkározók, tologatók, húzogatók számára, szőnyegekre, ahol többen tudnak
építeni
 Az 5 – 7 évesek: népi játékok, versenyjátékok – nagy tér, szerepjátékok
esetében egymástól jól elválasztható kuckókra – térelválasztó elemekkel,
bútorokkel (babaszoba, közért, orvosi rendelő stb. amelyek a gyermek
igényének megfelelően könnyen, gyorsan a gyermekek bevonásával
átalakíthatók, nagyíthatók, vagy egymással összenyithatók. Néha szükségük
van az elszigeteltségre, hogy így éljék meg élmémyeiket. Asztalnál viszont
szívesen rajzolnak, gyurmáznak, hajtogatnak, vágnak stb., társasjátékoznak,
könyveket nézegetnek. Kedvelt elfoglaltságuk a szőnyegen való építkezés.
 kisiskolások is még szívesen játszanak kuckókban
 1O – 14 évesek a testnevelési, sportjátékokat, társas – és számítógépes
játékokat, modellépítést kedvelik
(rejtekhelyek, főhadiszállások...)
A kis helyen játszó sok gyermek konfliktust eredményezhet.
b. a mozgás helye szerint a játék kialakítható a teremben, az udvaron, vagy
indokolt esetben a tornateremben
A játéktér – udvar, játszótér, park – a mozgásos játékok színhelye – friss levegőn
való mozgás. A játéktér talaja egyenletes felszínű, kissé bogárhátú, hogy a
felületéről a víz gyorsan lefolyhasson, pormentes, 2O – 3O cm vastagságban
finomra rostált salak, föld keverékével befedve, melyet időnként fertőtleníteni is
kell. Kavicsos, betonos balesetveszélyes. Óvodában 15 – 18 x 2O – 25 m,
iskolákban 3O – 4O x 6O – 8O m ideális. Fontos, hogy vízcsap is legyen – nyáron
locsolás, télen jégduzzasztás céljából. Ajánlatos fákkal, bokrokkal szegélyezni,
azonban az ültetéskor gondolni kell arra, hogy ha megnő a fa ne gátolja a
használatát.
Az udvar füves része alkalmas lehet a szerepjátékokra. Fontosak a mászókák, hinták
– fából készült, fontos a homokozó – fedett területe is legyen - 2 évente cserélni kell
a homokot, közben felfrissíteni és fertőtleníteni szükség szerint.
Az iskolai udvaron kézilabda – futballkapu, kosárpalánk is legyen. A nyári
örömökre gondolva a pancsolásnak is teret lehet biztosítani. Árnyékolt helyet
biztosítani kell. Téli örömökre gondolva a csúszkálásra, szánkózásra, hócsatákra,
célbadobásra is kell gondolni.
A tornaterem használata akkor indokolt, ha megköveteli a játék jellege és nincs
lehetőség a szabadban való játékra. Használat előtt nedves ruhával át kell törölni, az
ablakot nyitva kell tartani, biztosítani kell a folyamatos légcserét. A terem ablakai
és a világítótestek dróthálóval védendők a balesetek megelőzése érdekében.
Felügyelet nélkül nem mozoghat, sportolhat a gyermek.
Csoportszoba, foglalkoztató – terem: otthonos legyen. Óvakodjunk a terem és a
polcok túlzsúfoltságától. Nyitott polcok legyenek. A teremben legyenek szőnyegek
is, ahol építeni stb. tudnak. Minden játék realizálható legyen, könnyen át tudjuk
rendezni.
Osztályterem elsődlegesen a tanulás színtere, a terem átrendezésére általában nem
sok lehetőség adódik, a játékra fordított idő is kevés. A játék helyét a terem hátsó
részében ajánlatos kialakítani, ahol a játékeszközök nem vonják el a figyelmet. El
kell különíteni a tanulási és a játékeszközöket, de ugyanúgy nyitott polcrendszerben
megoldva. Iskolai osztályteremben is megoldható a szőnyeg letekerése, akár
építésre, akár konstruálásra, társasjátékra, stb.. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a 6
– 1O éves gyermek is szeret játszani, de a játék fajtája és tartalma más,
mint a 2 – 6 éveseké, így helyigényük is eltérő.
4.2.2 Az eszköz – játékszerek, játékeszközök
Értelmező szótár szerint:
eszköz: valamely művelet elvégzését lehetővé tevő, vagy megkönnyítő tárgy
szer: ritka értelmezésben eszköz, szerszám, gyakrabban használjuk a
sportnyelvben.
Szerszám. Kézi erővel végzett munka hatékonnyá tételére beszköz
Játékszernek nevezzük azokat a tárgyakat, amelyeket kifejezetten azért
gyártottak, hogy játszanak velük.
Játékeszköznek nevezünk minden olyan tárgyat, szert, dolgot, anyagot,
eszközt, szerszámot, amelyet a gyermek vagy a felnőtt játékában valamilyen
formában felhasznál. Lehetnek:
 különféle anyagok: homok, kavics, papír, fa, fém, üveg, víz, festék,
anyag, só – lisztgyurma
 szerszámok: kalapács, fűrész, csavarhúzó, olló, tű
 gépek: kicsinyített formában, elektromos meghajtású vonat, mosógép,
varrógép...
 különféle használati tárgyak, esetleg kicsinyített formában is: edények,
bútorok, ruhák...kellékes láda, kincsesláda, órák díszeslap nélkül stb.
 nagyüzemi, vagy kisüzemi keretek között előállított félkész vagy
teljesen kész eszközök, melyek a gyermekek vagy a felnőttek
közreműködésével további felhasználásra alkalmasak az összerakós
játéktól a társasjátékokig
 sportszerek: labdák (levegővel töltött, vagy tömör), karika, ugró – és
körkötél, bot, kendő, babzsák, tornazsámoly, ugrószekrény, tollaslabda,
pinpong asztal, kosár – kézi – röp és futtbal – labda, tornapad stb.
1
  ismerethordozó könyvek: leporellók, képeskönyvek, mesekönyvek,
lexikonok
 elektromos játékok – computerjátékok
A gyermek, illetve a felnőtt dönti el, hogy egy tárgy, eszköz vagy szerszám
játékeszközzé válik – e, amivel kedve szerint fog tevékenykedni, akár
eredeti funkcióját is megváltoztatva. A gyermek bármely tárggyal kedvére
játszhat. Ügyelni kell viszont a veszélyes tárgyakkal olló, kés stb. – itt
meghatározott szabályoknak kell lenni.
Milyen szabályok betartásával válasszunk eszközt?
 Ne legyen öncélú, hanem funkcióban hordozza a játék
fejlesztésének lehetőségét. A gyermek számára egy eszköznek
akkor van tevékenységre, cselekvésre ösztönző ereje, ha be tudja
építeni a játékába
Továbbá fontos, hogy az eszköz:
 Színes, felhívó erejű legyen, ösztönözzön a játékra
 Könnyen tisztítható, higiénikus legyen
 Mérete legyen megfelelő
 Tartós, jó minőségű legyen
 Igazodjon a gyermek életkorához
 balesetmentes legyen
 ne legyen torz, félrevezető, a gyerek számára legyen könnyen
felismerhető
 Egy adott létszám csoport számára megfelelő mennyiségben
biztosított legyen
 Tudja a gyermek használni, fejlődését elősegítve játszani
 Ha belép a csoportszobába kapjon kedvet a játékhoz
A JÁTÉKESZKÖZÖK CSOPORTOSÍTÁSA
Minden olyan tárgyat, szert, dolgot, anyagot, eszközt, szerszámot, amelyet
a gyermek vagy a felnőtt játéákban valamilyen formában felhasznál
játékeszköznek nevezzük.
FELOSZTÁSUK: (ezt a felosztást kell tudni a vizsgán!!!)
1. Tematikus játékszerek – azok, amelyeket a felnőttek a játék céljára
készítettek – ezek egy része – a utánzatai, a babák, a
közlekedési eszközök stb. Egy más csoportjuk a képességeket fejlesztő
játékszerek, vagy a modern technikai játékszerek – komputeres játékok,
számítógépes játékok. Egy további csoportjuk a fantázia játékszerek –
meseszereplőket, állatokat elevenítenek fel, de népi jellegűek is lehetnek,
szórakoztató, nevettető játékszerek – pl. a Kelj fel Jancsi
2. Polifunkcionális játékszerek – a játék céljára készültek, de többféleképpen
is felhasználhatók – építőkockák, konstrukciós játékok stb.
3. Anyagféleségek – fa, víz, kő, homok stb.
4. Használati tárgyak, eszközök - táska, ernyő, bot stb.
5. Népi játékeszközök – lehetnek játékszerek és természetes tárgyak
A játékeszközökkel szemben támasztott követelmények
a) Minőségi követelmények: a készen vásárolt játékszerekért a gyártók a
felelősek, a gyermekek által előállított, vagy otthonról hozott játékeszközökért
az óvodapedagógus a felelős. Mindkét esetben: balesetmentesség, esztétikum,
előírt szabványoknak való megfelelés. Az óvodapedagógus feladata a szülők
meggyőzése az értéketlen játékok kedvezőtlen hatásáról.
b) Pedagógiai követelmények: A játékszerek pedagógiai értékének
vizsgálatánál különbséget kell tenni az eszközök népszerűsége és pedagógiai
értéke között. A játékeszközök népszerűségét az adott társadalmi közeg
kultúrális, műveltségi szintje, történelmi és tásadalmi változásai és nem kevésbé
a szülők – és gyermekek között kialakult kapcsolatrendszer határozza meg.
A játékszerek használata a 3- 4 év alatt nagyon változó (pl. kisautó –
manipulációs – gyakorló játék, de lehet szerep, vagy konstrukcióüs játék
eszköze is.)
2 – 3 éves gyermekeknél – több azonos játék legyen – ebben a korban
szívesen utánnozzák egymást
3 – 3,5 éves korban a gyakorló játékokból a szerepjátékokba való átmenet
időszakában úgy a gyakorlójátékok, mint a szerepjátékok
eszköztáráról gondoskodni kell.
Mozgásos játékokhoz, alkotójátékokhoz, konstrukciós játékokhoz stb. is
eszközökre van szükség. Nagyon fontosak a bábozás kellékei és a népi
játékeszközök biztosítása. Népszerűségi mutatók:
 a homok és a víz: ösztönzi a gyermeket a gondolkodásra,
anyagismeret, ötletek keresésére, szociális értéke is van – egyaránt
csoportos és egyéni játék, gyakorló – szerep, - szabályjáték mellett
még a társas és sportjátékokhoz is igénybe vehető.
 A félkész konstrukciós vagy szerkesztő játékok –megoszlanak a
vélemények: pozitívuma a kreativitást fejleszti,
gondolkodást, finommotorikát stb., de nincs szükség társra, egyedül
is megoldható, ennek ellenére helye van az óvodában.
1
  A baba és a babaszobabútor – főleg lányoknak – szocializációs
hatása van
 A konyhai felszerelések – kisebbek számára a családi
eseményekhez kapcsolódik, nagyobbaknál társadalmi élet
(vendéglátás, ünnepek...). Lehetőség van a bővítésre. Asszociatív
(összekötő) és kooperatív (együttműködő) hatása van.
 A közlekedési eszközök – régi elemek, de az újszerűség is
jelentkezik
 Orvosi felszerelés – egyszerű elemektől egészen összetett játékig
fejlődhet
 A modern játékszerek és eszközök – egy játékszer lehet modern
műszaki szempontból, de nem biztos, hogy pedagógiai szempontból
is az. Fontos a pszichológiai és az egészségügyi szempont
figyelembevétele is a személyiségre gyakorolt hatást. Modern
játékszernek a legújabb kor technikai és műszaki
fejlettségének, a legújabb pszichológiai, pedagógiai, egészségügyi
követelményeknek megfelelő és a kor közízléséhezilletve a
gyermek tapasztalatára támaszkodó játékszereket értjük. A gyermek
ízlését, fejlődését romboló termékek pozitív értelemben nem
nevezhetők modern játékszereknek. Pl. a távirányítású autók
pedagógiai indexe nagyon alacsony. Számítógépes játékok –
előnyük – kialakulnak a komputer kezeléséhez szükséges
pszichológiai feltételek – alkalmassá válnak a játék közben
jelentkező problémák komputeres megoldására. Negatívum – káros
sugárhatás, kommunikáció gátlása, társas kapcsolatok visszafogása
stb. (elveszett mosoly)
Az új játékszerek elfogadtatása – a tárgy iránti érdeklődés tartóssá
válásának fázisai:
 Felfedezés – explorációs szakasz- észlelés, tapintás, manipuláció
 Manipuláció – a tárgy részeivel való ismerkedés
 Variáció felfedezése – több célra használható
 Játékélmények – sikerélmény, alkotás, győzelem élménye, szociális
élmény által az eszköz elfogadása
A játékeszközök preferenciája a lányoknál és fiúknál:
Ezeket a fazisokat nem minden eszközzel járja be a gyermek. Okai:
 az eszköz nem alkalmas a figyelem lekötésére
 az eszköz alkalmas, de a gyermek valami oknál fogva nem fedezi
fel a lehetőségeket
 Nincs variációs lehetőség,
 a gyermek pszichikuma nem kész a játék befogadására,
 nincs előzetes tapasztalata, amelyre építhetne,
 hiányzik a játékhoz szükséges mozgásos koordináció, mozgás és
egyéb reprezentációs szintje még nincs szinkronban a
játékeszközben rejlő tevékenységi
lehetőségekkel
 a gyermek nem kapja meg vagy önmagától nem találja meg a
feleletet a tevékenység közben felvetődött kérdésekre – bizonyos
idő után lemond a játékról
 a felnőttek túlzott buzgalma megakadályozza a gyermeket a
felfedezés örömének átélésében vagy saját problémáinak
megfogalmazásaiban
Az óvópedagógus tennivalói: a segítségadás mértékét (milyen
bonyolult), formáját (hogyan, szóban, figyelemfelhívással, műveletek
bemutatásával, működési, kezelési mechanizmus ismertetésével) és
időpontját (milor ad útmutatót) sok minden befolyásolja, s tudnia kell,
hogy milyen játékszerhez, játékeszközhöz milyen magatartást kérjen a
gyermekektől.
Az óvodapedagógus szerepe a játékszerek – eszközök
biztosításában: meghatározó tényezők: életkor, létszám,
csoportösszetétel, feltételek. Az udvari játékeszközök egyik csoportja a
rögzített (stabil) a másik csoportja az áthelyezhető (mobil) mászóka,
csúzda stb.
A JÁTÉKESZKÖZ ANNÁL ÉRTÉKESEBB:
 minél inkább kész arra, hogy örömöt szerezzen és cselekvésre
motiváljon
 segítse a képességek és az érdeklődés kibontakozását
 érthetőbbé tegye a gyermek számára a világot
 önkifejezésre és másokkal folytatandó kommunikációra
késztessen.
Különös pedagógiai értékük van az olyan játékeszközöknek,
amelyekhez a gyermek szívesen nyúl, melyek meghatározott időre
lekötik figyelmét és kielégítik cselekvési vágyait.
 a lányok és fiúk játéka közötti különbség biológiai, genetikai gyökereire
több adat utal. A fiúk jobban kedvelik a harcias, verekedős játékokat,
közlekedéssel kapcsolatosakat ( autózás, vonatozás, versengés,
barkácsolás...) a lányok a gyengédebb, finomabb játékokat (babázás,
főzés, mamázás ..). Semleges játékszerek: gyurma, képeskönyvek,
ceruzák, építőelemek, homok, azonban a játék tartalmában láthatunk
1
 különbséget. Pl. homokból a lányok süteményt készítenek, a fiúk szünetekben ( kisebb csoportokban való játszás, rövid versenyjátékok, ugróiskola
alagutat, várat stb. stb.) és az iskolai klubbokban ( időjárás függvényében határozzuk meg, szervezett
 A pszichológusok, szociológusok és pedagógusok egy része a és öntevékeny játékokra adunk lehetőséget)- magasfokú felkészültséget igényel),
preferenciákat a szülők viselkedésére vezetik vissza – mit erősítenek kirándulások (összekapcsolható páros, csoportos játékokkal, sport és szellemi
meg a szülők és a felnőttek, milyen játékokat biztosítanak. vetélkedőkkel), évközi tanítási szünetekben (a szabadidő hasznos eltöltése)
 A felnőttek befolyásolják az egyes játékszerek elfogadását, fontos a hosszabb iskolai szünetek – vakáció ( táborozás) stb.
helyes arány megőrzése a nembeli érdeklődés
figyelembevétele a nembeli identifikáció megtartása. Mellőzni kell
minden erőltetett törekvést.
 A különböző elemekkel való játékban olyan képességalakító
lehetőségek rejlenek (probléma felismerése, megoldási javaslatok,
cselekvő képességek, állhatosság, viszonyítás, térbeli tájékozódás),
amelyek más eszközökkel nehezen érhetők el. A képességeket tovább
fejleszthetjük, ha a gyermekek számára szimpatikus ötletekkel
szolgálunk, a lányok érdeklődésére épülő konstrukciós játékokról
gondoskodunk, közösen tevékenykedünk a gyermekekkel, ötletekkel
segítjük őket.

4.2.3 A játékidő

A tartalmas, elmélyült játék kialakulásához sok időre van szükség, nem

élvezetes az a játék, amit gyakran félbe kell hagyni. Ne legyen a játéknak
behatárolt ideje...Óvodáskor elején különösen fontos a hosszú játékidő biztosítása,
mert nehezen kezdik el a játékot, nehezen találják meg azt az eszközt, amivel
szívesen játszanának, több játékba is belekezdenek, egyik sem tart sokáig. Az
óvodáskor végére már a gyermekek hamar megtalálják azt a játékeszközt, amivel
játszani kívánnak, azt a játéktémát, játékhelyzetet, amit szeretnének játszani, már
egy – egy helyzetben hosszú ideig eljátszanak. Gyakran megfigyelhető, hogy egy
játéktéma napokon keresztül kedvelt a gyermekek között.
A 6. életévtől, az iskolába kerüléssel a gyermekek életében a játék elveszti
elsődleges szerepét, és a tanulás veszi át a vezető szerepet, ezért a játékra fordított
idő jelentős mértékben csökken.
Átgondolt napirendi tervezéssel kell biztosítani a játék lehetőségét. A délutáni
játékidő megválasztásakor figyelembe kell venni, hogy melyik a tanulásra szánt
legoptimálisabb idő, amikor leghatékonyabban elsajátítható a tantervi anyag, és a
fennmaradó időt kell a játékra fordítani. A játékra szánt idő időszakonként változik,
a különféle iskolai elfoglaltságok, különórák után nem sok idő marad a játékra. A
kisiskoláskortól a délutáni elfoglaltságok köre egyre bővül pl. szakkörökkel
(színjátszás, képzőművészet, modellező stb.). Ezek a munka jellegű
szakfoglalkozások a játékból fejlődnek ki, és sokáig magán viselik a játék
sajátosságait. Tanulási időn kívül lehetőség van a játék szervezésére az óraközi
1
5 A GYERMEK TAPASZTALATA, MINT A JÁTÉK TARTALMÁNAK d. kreatív játék
DÖNTŐ FELTÉTELE AZ ÉLMÉNY JÁTÉKOT KIVÁLTÓ MOTIVÁCIÓJA LEHET:
a. személyek közti kapcsolat
A gyermek játékának tartalma valamilyen formában mindig visszavezethető a b. cselekmények
közvetlenül átélt eseményekre, a környezetből érkező benyomásokra. A c. tárgyak
gyermekek játékhoz vezető tapasztalatait többféleképpen csoportosíthatjuk: AZ ÉLMÉNYT ÁTÖLELŐK SZÁMA SZERINT:
a. egyéni
FORRÁSA SZERINT: b. közös:
a. társadalmi környezet: család, tágabb környezet PEDAGÓGIAI ÉRTÉKÉT TEKINTVE:
b. természeti környezet: állatok, növények, természeti jelenségek a. pozitív
HELYE SZERINT: b. negatív
a. család c. vegyes – a kettő kombinációja
b. óvoda/iskolai klub, vagy az intözmönyekáltal szervezett óvodán/iskolai EREDETISÉGÉT TEKINTVE:
klubon belüli vagy óvodán/iskolai klubon kívüli a. újszerű
c. tágabb környezet: óvoda/iskolai klub és család szervezésében b. meglévőhöz kapcsolódó, arra épülő (ismétlő jellegű)
GYAKORISÁGA SZERINT: c. asszociatív (összekötő) folyamatokat elindító
a. egyszeri
b. alkalomszerű
c. rendszeres, folyamatos
TÉMÁJA SZERINT:
a. mindennapi élettel kapcsolatos (táplálkozás, ház körüli teendők)
b. termelő munkával kapcsolatos
c. társadalmi életre vonatkozó, szolgáltató témájúak (utazás, vásárlás,
kirándulás)
d. társadalmi eseményekhez kötődőek: ünnepek, lakodalom
A GYERMEK RÉSZVÉTELE SZERINT:
a. aktív közreműködéssel: cselekvéses munka, játék, kirándulás
b. cselekvés nélküli: (passzív megfigyelés), vizuális – képeskönyv, TV
INTENZITÁSA SZERINT:
a. önálló és többszörös játékra ösztönző
b. meglévő játék kiegészítéseként szereplő
c. átmeneti, egyszeri játék feldolgozása
d. többféle játékba is beépülő
A TAPASZTALATI ÉLMÉNYFORRÁS MEGJELENÉSE A
JÁTÉKBAN:
a. beépülhet a tapasztalatszerzés folyamatába
b. az átélt események a játékban késlelteve jelennek meg
A FELDOLGOZÁS MÓDJA SZERINT:
a. utánzás
b. képzeletre, fantáziára épülő
c. élményt követő, fiktív helyzetet teremtő
1
6 A JÁTÉK OSZTÁLYOZÁSA Ch. Bühler – 3 játékfajtát említ: funkciós (szenzomotorikus funkciók gyakorlása l –
2 év), fikciós (,,mintha,, helyzet teremtése, 2 – 5 év), konstrukciós (anyagok
Az osztályozás indoklása feldolgozása, 2 – 6 év)

A gyermekek játékainak osztályzása elméleti síkon történik, gyakorlati A játékfelosztáson belül minden képviselő játékcsoportról nyilatkozik. A
fontossággal rendelkezik. Egy – egy játék elnevezése általában az adott játék legáltalánosabb elfogadott játéktípusok: a gyakorló – funkció játék, a szerep – vagy
leglényegesebb jegyéből származik. Egyfajta játéknak több megnevezése is ismert szimbolikus játék, a konstruálás és szabályjáték. Legnagyobb eltérések a a gyakorló
(az angolszász irodalomban két fogalmat használnak: play – szabad játékaktivitás, és funkciójáték között vannak.
fiktív tevékenység, game – versenyjáték, makeliv – mintha helyzet, tettetés - A magyar szakirodalom négyfajta gyakorlójátékot említ: mozgást gyakorló játék,
szerepjáték). játékszerek és eszközök rakosgatása, hang – és beszéd játékos gyakorlása, játék
A megnevezések problémát okozhatnak, ha nem vagyunk jártasak. Piaget különböző anyagokkal. Közös vonásuk, hogy mindegyiket a mozgás uralja, s
szimbolikus játéknak nevezi azt a szerepjátékot, amelyet a német Rollenspiel – nek mellette jelennek meg a tárgyak, eszközök.
említ, amely átfogó, gyűjtő fogalom. Magába foglalja az óvodás gyermek összes
fiktív (képzelt, kitalált) tevékenységét. A magyar szakirodalomban a szerepjáték
alkotó – fantázia és tematikus játékként vált ismertté. Legújabban problémaként
jelenik meg a szerepjáték behelyettesítése, összeolvasztása a dramatikus játékkal.
Az 5O – es években az alkotó játék a szerepjáték szinonimájaként jelent meg,
jelenleg az alkotó játék alatt a gyermek alkotását – építő – konstruáló játékokat,
barkácsolást értjük.

A játék felosztása a klasszikus pszichológiai irodalomban

F. Fröbel – két szempont szerint osztályozza:

l. a játék tartalma szerint: utánzás, a tanultak alkalmazása, valaminek az előállítása
2. a játéktevékenység oka ( miértje) szerint: a testi örömöket kifejező játékok,
érzelmi
gyönyört jelentő játékok, értelemfejlesztő játékok

K. Groos – két csoportot különböztet meg:

l. szenzorikus szervek játszó tevékenysége, a motorikus szervek játszó
begyakorlása, értelmi erők játszó begyakorlása
2. alacsonyabb rendi ösztönökre épülő játékok – harci – szerep – utánzó –
társasjátékok

J. Piaget – a játék értelemfejlesztő funkcióját emeli ki: a fejlődés 3 szakaszához

igazítja a játék felosztását: érzékszervi – mozgásos intelligenciához (gyakorló
játékok), a szituatív intelligenciához (szimbolikus játékok) és az értelmi
működéshez (konstrukciós, társas játékok)

1
7 JÁTÉKFAJTÁK (Kovács – Bakosi szerint):  párhuzamos játékot
 társas játékot
l. Gyakorló vagy funkciójátékok (O,2 – O,7 éves kortól 2 éves korig) a gyermek
az ismétlések révén képességeit gyakorolja Kezdeményezők személye szerint:
2. Szerepjátékok (2 – 2, 5 éves kortól 4 – 5 éves korig domináns tevékenység) a
 gyermek által kezdeményezett játék
gyermek fiktív vagy valóságos élményeket sajátos játékkörülmények között
szerepben elevenít fel. A szerepjátékban jelenik meg először a drámai elem –  óvodapedagógus vagy más felnőtt által kezdeményezett játék
szerepbeélés.
3. Dramatikus játékok – események, életszerű helyzetek, irodalmi alkotások (főleg A játék múltja szerint:
mesék, történetek) megjelenítése  régi időkig nyúló játék (egyik csoportjuk a népi játék)
4. Konstruáló vagy alkotójátékok (építőjáték – a gyakorlójátékból fejlődik ki,  modern idők játéka (elektronikus, modellezhető, computeres játék)
barkácsolás – kisméretű kéziszerszámok használatával különböző anyagokból új
tárgyakat, alkotást készítenek – játékukhoz, vagy csak az alkotás öröméért)
A konstruáló – alkotó játékok szűkebb csoportját a konstrukciós játékelemekre
épülő játékok alkotják (minta, rajz, ábra alapján)
5. Szabályjátékok (3 – 3,5 éves kortól iskolás – és felnőttkorban is kedvelt
játékforma) – az óvodás gyermekek legfejlettebb csoportja – előre meghatározott,
pontos szabályok szerint folynak.
6. Népi játékok – egy bizonyos nép kulturális hagyományai közé tartoznak,
kötődnek a mozgásos -, szerep -, dramatikus -, konstruáló – alkotójátékokhoz.
Lehetnek: erő és ügyességi játékok, dramatizációs játékok, szellemi képességet
fejlesztő játékok.
A népi játékok valaha a gyermekek fő tevékenységei közé tartoztak, ma inkább
a néphagyományőrzés szempontjából fontosak

Hangsúlyosságuk alapján a játékok lehetnek:

 művelethangsúlyos játékok
 szerephangsúlyos játékok
 szabályhangsúlyos játékok

Résztvevők száma és kora szerint, szociális jellegük szerint:

 magányos játék
 gyermek – gyermek játéka
 felnőtt – gyermek közös játéka
 felnőtt – gyermekcsoport közös játéka

(Szocializálódás szempontjából más szakirodalom szerint ismerünk – ezt a

felosztást kérem a dolgozatban):
 magányos játékot

1
JÁTÉKFAJTÁK – Részletes leírás
A. GYAKORLÓ VAGY FUNKCIÓJÁTÉKOK
A gyakorló vagy funkciójátékok olyan játékok, amelyekben a gyermek
gyakorol/funkcionáltat valamit.
A fejlődés szakaszai: l. testmozgás fejlődése, 2. tárgyakkal végzett
manipuláció, 3. a tapasztalatok szélesebb bevonása a játékba (szerep, -
konstruáló játék elemeivel bővítve).
l. 3-4 éves gyermekek gyakorlójátékainak sajátosságai:
a. a játékszerek és eszközök rakosgatásában nagy változás figyelhető meg – a
két tárggyal végzett művelet kiegészül a három ill. több elemmel folytatott
manipulációval. Külömböző alakzatok létrehozása, alkotásból fakadó
örömérzés – új létrehozása
b. a több tárgyas játékok magukban hordozzák a szerepjáték és konstruáló játék
elemeit is – a manipuláció a felnőtt tevékenységének utánzásán alapul, de még
nem szerepjáték.
c. A természetben meglévő anyagokkal végzett manipulációnak még nagyobb a
hatása – víz, homok, kavics, fa – környezet felfedezése, megmintázása-
Archimédesz törvényének alkalmazása stb.
d. a kézügyesség tovább finomodik – a mozgász az ismétlésre vonatkozó hajlam
tovább fokozza – a feladatok során végzett finommozgások eredményeit a
gyermek átéli.
e. megjelenik a tárgyak képzeletbeli használata – átmenet a gyakorlójátékból a
szerepjátékba
f. társas játékok kialakulása
g. szerszámok igénybevétele megjelenik – kombinációk, variáviók – átmenet a
szerep – alkotójátékokba
h. utánzásban is változás jelenik meg – együttjátszás nélkül is utánozzák a
felnőttet, ritmikus utánzás – kockával való kopogtatás – többen utánozzák – itt a
ritmus a mozgás az érdekes, nem a tárgy
2. a 3-4 éveseknél a játék időtartama is változik – növekedik, e növekedés
mögött az érzelmi beleélés mélysége mellett az emlékképek és a gondolatok új
minőségei húzódnak meg.
3. A felnőtt és a gyermek interakciójában is változás következik be, egyre
jobban érzi magát a hasonló korúak társaságában, de általában a felnőttet hívja
segítségül. Sajátos helyzet – egyfelől a gyermekek társaságát igényli, másfelől
mégis a felnőtt élvez megkülönböztetett stáruszt. Gyakran elég, ha mellettük
vagyunk, fogadjuk el ötleteiket, ne ajánlgassuk magunkat, tevékenységeinket –
a gyermek önálló próbálkozása érdekében ezt tegyük meg.
B. SZEREPJÁTÉKOK
A szerepjáték a gyermeknek az a tevékenysége, amelyben maga által
(választott) elképzelt mintha helyzetben az önként felvett szerepet –
szerepeket – igyekszik megeleveníteni az érzelmi szűrőjén át feldolgozott
környezeti tapasztalatokra, benyomásokra támaszkodva. A szerepjáték
mindig a gyermek által teremtett világban játszódik le.
 A ,,mintha helyzet,, a megálmodott és elővarázsolt tárgyi világ
eszközeivel és sajátos környezetével
 A szerep
 A képzelet, amely éppen úgy átfogja a mintha helyzetet, mint a
szerepeket, a szerepmegvalósítás minden feltételét
 Az érzelem a maga változatosságával, egyénre gyakorolt hatásával
 A szerephez kapcsolódó társak és résztvevők együttműködése a
játékban
A GYAKORLÓJÁTÉKBÓL A SZEREPJÁTÉKBA VALÓ ÁTMENET két, két és
fél éves korra tehető, de hároméves kor utáni időszak sem ritka, s egyénileg még
későbbre is tehető.
Jellemzői:
a. kor
b. cselekvés leválik a tárgyról
c. a tárgyak helyettesítése
d. a felnőtt utánzásának változása
e. a feltételek önálló megteremtése
f. a szociális helyzet átalakulása – felnőtt – felnőtt viszonylatban
g. a gyakorlójátékok differenciálódása – felfedező játékok
h. a drámajátékok megjelenése – amikor jelenéséhez a gyermek közönséget keres
i. az építőjátékok összekapcsolása a felnőttek alkotó tevékenységének utánzásával
( miért teszi a felnőtt azt amit tesz, ő is azért épít házat a macijának, hogy legyen hol
laknia)
A szerepjáték döntő eleme a szerep- a gyermek azonosulása, identifikálódása azon
cselekvések megtestesítőivel, akikhez hasonlóan akar cselekedni (felnőttek, állatok,
mesebeli alakok, kitalált személyek, természeti jelenségek stb.)
A szerepfelvételt megelőzi a cselekvés gondolata.
Fontos
 a szerep forrása
1
 szerepbeélés – kb. 4 éves korban alakul ki, de kezdete már 2 éves kortól
jelen van. Fejlődési fokai:
A SZERPJÁTÉK FEJLŐDÉSI FÁZISAI:
1. először a gyermek egy – egy mozzanatot ragad meg a felnőtt
cselekvéséből
2. a szerepbeélés látható jelei – egy műveletes szerepet több
mozzanatos megjelenítés veszi át, a pillanatnyi helyzet diktálja
a cselekmények sorrendjét
3. mind jobban átveszi a szereppel együttjáró kötelezettségeket,
mély érzelmi átélés – nem elég a beteg babát orvoshoz vinni,
gyengéden kell bánni vele...
4. a felvett szerepalanyok cselekedetei mellett a szabályok is
megjelennek.
 Szerepegyeztetés fejlődése:
1. mindenki számára ismertek a játékhoz kapcsolódó szerepek
2. új szerep – a játék kedvéért keresik a megoldást
az új szerep vagy egy régi, vagy egy új játékhoz kötődik – a legtöbb vita a
játék megkezdése előtt van – segíthet a pedagógus
 a játékelgondolások fejlődése, egyeztetése: a játék kialakulásának első
része. (részei: a játék elgondolása, a kivitelezés megkezdése, a cselekmény
kibontakozása, a játék befejezése, esetleg a játék folytatásának
megbeszélése)
A kisebb gyermekek szerepfelvételét a manipulációs tevékenységek
motiválják (cselekvésbe ágyazott gondolkodás, mozgásos reprezentáció), a
cselekvések összekötője a szerep. Igazi szerepjáték csak a szerepbeélés által
alakulhat ki. A játékelgondolás a kicsiknél így működik: minden gyermek
egyenként rakja le a szellemi batyuját. A 4. év után már közösen egy ötlet
alapján beszélik meg a játék menetét, közös szabályokat – a többi résztvevő
ötleteivel az eredeti elgondolást bővítheti, gazdagíthatja. Segíthet a pedagógus.
A SZEREPJÁTÉK MEGJELENÉSI FORMÁJA A ,,MINTHA
HELYZET“
A mintha tudat alkalmas arra, hogy a gyermek a már meglévő
benyomásokból bevonjon valami újat
meglévő sémáiba, s ezzel megteremtse a saját magának megfelelő rendszert. Ez
a korszak nemcsak az érzékszervi – mozgásos periódust zárja, hanem a
dackorszak kezdetét is jelenti.
A hidd el játék – annak ellenére, hogy benne a gyermeki képzelet, illetve a
benyomások feldolgozásának sajátos sémája eltér a valóságtól – mégiscsak a
megismerésnek nélkülözhetetlen útja, mert miközben a valóságból megragad
valamit, azt majd a meglévőhöz igazítja, s ahogy gazdagodik, a valósággal
kapcsolatos tapasztalata, úgy módosul a hidd el helyzet. Közelít a realitáshoz,
mígnem a műveleti gondolkodás átveszi a fantáziavilág teremtette mintha –
helyzet funkcióját, s ezzel meg is szűnik a szerepjátéknak a gyermeki korra
jellemző sajátja.
A szerepjáték nagyon fontos a képzelet fejlődése szempontjából és a szociális
kapcsolatok kialakulása és megerősítése szempontjából is. Erősödik a
kapcsolatteremtés, az együttes cselekvés és a közösségi magatartás.
C. DRAMATIKUS JÁTÉKOK
Dramatikus játékok az olyan játékok, amelyekben események,
életszerű helyzetek, mesék, dalok, novellák, regények színműszerű
megjelenítésére kerül sor. Célja a beleélés, átélés, a különböző helyzetekben
szereplő alakok egyéni megformálása. Gabnai Katalin pontosan
megfogalmazható szociális tevékenységnek tartja. Legszélesebb értelmezésben
a dramatizáció azonos az átalakítással, s ilyen megközelítésben minden szerep
dramatikus. A hazai óvodai szakirodalom nem használja valamennyi
szerepjáték megjelölésére a dramatikus játék elnevezést. Leszűkíti a
mesedramatizálásra, illetve a játék olyan megjelenési formájára, amely
kapcsolatban van a gyermek meseélményével és játékbeli megjelenésének
igényével.
A gyermeki dramatikus játék élményhátterét a valóság és a mese világa adja. A
valóság megformálásához, amit látott, átélt, megtapasztalt saját ötletekkel
társulhat a gyermek, s ezt formálja játékká. A mese hatására a gyermeknél
képzeleti kép alakul ki, ezt a belső képet le kell tapogatni, hogy birtokba
vehessék. A képzeleti képekből építkezve kell eljutni a gyermeknek a
cselekmény elgondolásáig, majd a cselekmény megalkotásáig.
Valóságtudat, mesetudat, játéktudat – a játékban a tudati szféra e három
dimenzióban mozog.
1
 A gyermek a játékot csinálja, a mesét hallgatja, mivel azonban a cselekvés
igénye elsődleges, a mese kapcsán keletkezett egyik levezetési formájaként
választja a gyermek a dramatikus játékot is.
Előzetes játékélmény – a dramatikus játék gyökereit is a gyakorlójátékban
találhatjuk, de közvetlen játékelőzménye a bábozás, valamint a szerepjáték. A
mesedramatizálás a szerepjáték egy bizonyos fokán jelentkezik, akkor, amikor a
gyermek játékának alakulására döntően hat a képi, majd a szimbolikus
reprezentációk fejlettsége. Ez a játékforma tehát a bábozás talaján indul el, s a
szerepmegformálás tapasztalatain, az együttes játéktevékenység közösségi
játékélményein át jut el a közös dramatizálásig.
A bábjáték azért olyan érdekes, mert képszerű. A gyermek vizuális
beállítottságának kiválóan megfelel. Mozgásra épülő cselekmény – az
érzelmeket hozza mozgásba. A bábu ,,mintha,, helyzeteket hoz létre.A báb
megnyugtató hatású - ,,a báb mögé bújhat,,. A dramatikus játékban ez nincs
meg s ezért későbbi a megjelenése.
Örömforrás – veszély, menekülés, elégtétel, jó győzelme, próbák kiállása,
kalandsorok, küzdelmek, szép, jó megjelenülése – ez mind örömforrás a
gyermeknek. Bizonyos cselekvések ismétlődnek ceremoniális jellegűek – e
sorrend révén tudja a gyermek mi fog következni, de ott a várakozás
feszültsége, bekövetkezik az oldódás s ez öröm. A gyermek kicsiségének
kompenzálása – aki valahol háttérbe szorul, az máshol győz.
Társas jelleg- a dramatikus játékra jellemző
A játék helye, színtere – fontos a feltételek biztosítása, megoldható egyszerű
szimbolumokkal is.
A játékesemények ,,időben“ zajló történések – a dramatizálás a ,,meseiben,,
játszódik.
Eszközök – jelmezek, díszek – a mese újraélését biztosítják.
A dramatikus játék megkedveltetése:
 Irodalmi élmény biztosítása
 A mesei tárgyi világ elővarázsolása
 Népmesék használata
 A pedagógus együttjátszása a gyermekekkel
 A gyermekek képzeletereje, önállóságuk, improvizációs képességük, az
irodalmi alkotásokhoz való kötődésük fejlesztése
D. KONSTRUÁLÓ (ALKOTÓ ) JÁTÉKOK
A konstruáló játékok olyan játékok, amelyekben alkotásra kerül sor.
Gyakran vita témájaként szerepel az, hogy a konstruáló játék milyen arányban
munka és milyen arányban játék és milyen tevékenységek tartoznak ide.
Válaszok:
A konstrukciós tevékenység olyan játék, amely több munkaelemet is hordoz
magában.
A következő tevékenységek tartoznak ide: építőjátékok (akkor is építőjátékról
beszélünk, ha alkotás jön létre), barkácsolás (az a tevékenység, amely, során az
eszközök, szerszámok igénybevételével és különféle anyagok felhasználásával a
játék céljának alárendelve valamilyen új alkotás születik) és a konstruálás
(konstrukciós eszköz állománnyal végrehatott tevékenység).
A konstruáló játékok fejlődése:
Az építőjáték fejlődése során a gyermek egyre több kis szerszám után érdeklődik és
használ (papírt vág, ruhát varr, dobozokat készít). A felfedezés és konstruálás első
jelei abban is megmutatkoznak, hogy ekkor kezdenek házakat építeni saját maguk
részére, e tevékenység során elsajátítják az egyes kisméretű szerszámok használatát.
A konstrukciós tevékenység kezdete a ,, megpróbálásból,, az utánzásból és a
felefedezésből táplálkozik.
A gyermek képzelete sajátosan működik a sajátos alkotások megteremtésekor
(házak, város, erdő stb.) Ha túlhalmozzuk a gyermekeket kész játékszerekkel még a
mozgékony fantáziájú gyermek is elkényelmesedik. Ezért fontosak a félkész
elemekből tevődő játékok. Valamilyen alkotás létrehozása nem egyszerű manuális
tevékenység. Minden cél nélküli szögelés, papírhajtogatás, ruhaszabás a hároméves
gyereknél még ugyan nem konstruálás, alkotás, de ennek fontos előfeltétele, hiszen
ebből a mozgásos reprezentációból fejlődik ki a képi, majd szimbolikus
reprezentáció. A 3 éves gyermeknél az építőelemek még minden változtatás nélkül
szerepelnek az alkotás tárgyaként (pl. a kockákat egymás után rakják, ez elég a
kerítés, a villanyoszlop, egy utca szimbolizálásához). Itt még kevés a tervszerűség,
dominánsabb az ötletszerű megoldás. Az építőjátékok folyamatosan kiegészülnek
helyettesítő tárgyakkal – a kockakerítést más tárgyból is meg lehet oldani. Ezzel
párhazumosan megjelenik a szerszámok használata iránti igény. Pl. a kockát
helyettesítő tárgy – pálca túl vékony, nem lehet stabilan megállítani – vagy ki kell
kötni, vagy a talpazatot kell megerősíteni – így jelenik meg az elemi konstruálás
első jele. Az 5 – 6 éveseknél már több alkotást láthatunk - a csoportszobát önállóan
1
készített bútorelemek is diszíthetik – a tárgyak közös elkészítése mellett
megmarad az egyéni elképzelések önálló megvalósítása, mindez nem zárja ki a
kölcsönös segítségadást, a tapasztalatcserét, a verbális kommunikációt.
A konstrukciós játékokat a motivációjuk változása szerint is vizsgálhatjuk:
Sokszor az óvodapedagógus verbális információja és a feltételek biztosítása
ösztönzi a gyermeket e tevékenységre, sokszor a közös tevékenység az
óvodapedagógussal és nem utolsó sorban a tevékenység attól is függ, hogy milyen
mértékben azonosultak a gyermekek az alkotás tartalmával, a technikai
megoldásokkal és attól is, hogy a spontán kezdeményezésre mikor milyen
mértékben kerül sor.
A játék fejlődését a tartalmi oldalról is nézhetjük:
1. Mennyire kidolgozottak az új alkotások?
2. Mlyen mértékben van jelen az elaboráció?
3. Mlyen mértékben nyilvánul meg a kooperáció?
Az új alkotások kidolgozottságának mértéke mindig függ a gyermekek
mozgásrendszerének fejlettségétől,
a finommozgások összerendezettségétől, az adott technikával kapcsolatos
jártasságtól (tapasztalattól),
a játék – a konstrukciós alkotással szembeni igénytől.
A fejlődés nem mindenkinél azonos.
A technikai alapfogások elsajátításánál nagyobb szerepet kap az utánzás és a
készségszerzés (ami önmagában is lehet a gyermeknek kellően motivált célja), az
új motoros sémák létrejötte után viszont megindul az egyéni elképzelések
beépítése az elsajátított alkotásokba.
A társakkal együtt végzett vagy a társak közelében végzett tevékenységek
kedvezően hatnak az egyéni produkciókra is.
Óvodában annak ellenére, hogy az egyéni alkotás feltételei is biztosítottak,
mégis nagyobb teret kapnak azon konstruáló tevékenységek, amelyek kisebb
csoportokban zajlanak.
E. SZABÁLYJÁTÉKOK
A szabályjátékok olyan játékok, amelyekben a szabály dominál. Szabály
nélkül nem működnének effektíven.
Az óvodáskorú gyermekek játékpiramisának a csúcsát a szabályjáték jelenti,
ezzel fejeződik be a játékfajták kialakulása, már nem jönnek létre
újak, de természetesen ez nem a játék végét jelenti.
A szabályjáték úgy helyezkedik el a csúcson, hogy belőle mintegy fordított
háromszögként terjed szét a szabályjátékok sokfélesége.
A szabályjátékhoz egyrészt mozgások, mozgásformák, másrészt egyes
funkciókat aktivizáló játékféleségek tartoznak. Mindezekben a
szabály a domináns. Néhány játéknál annyira meghatározó a szabály, hogy
minden önkényes megváltoztatás a játék megszűnéséhez vezethet. A funkció
gyakorlásának és a szerep menetközbeni módosításának nincsenek ilyen
drasztikus következményei. A szabályok megsértésénél teljesen indifferens a
szándék.
A szabályjáték örömforrása a szabály betartásában van. A játék
komolyságát is a szabály adja – azonosulás a szabállyal. A szabály betartása a
társak közötti olyan együttműködés, amelyben egyszerre érvényesül a
társak igénylése – hiszen nélkülük nincs szabályjáték – és a játék
megkezdése pillanatától kezdve a győzelem utáni vágy, azaz a társ vagy
társak legyőzésének szándéka.
A szabályjátékok felosztása:
Tartalmi szempontból:
 ÉRTELMI KÉPESSÉGEKET FEJLESZTŐ JÁTÉKOKAT
 MOZGÁSFEJLESZTŐ JÁTÉKOKAT
A játékkezdeményezők személye szerint:
 A pedagógus által kezdeményezett játék
 A gyermek által kezdeményezett játék
A kisebb gyermekek gyakran kezdeményeznek mozgásos játékokat, a
nagyobbak egyéb szabályjátékokat is.
A szabályjátékok konfliktus forrásai és elhárításának lehetőségei:
Fontos:
A hely és az idő kiválasztása
Vegyes korcsoportú gyermekeknél kisebb csoportok kialakítása
A szereplők magatartása – szerevállalás és szereposztás
A gyermekek képességbeli külömbségeinek figyelembevétele
Értelmi képességeik fejlesztése
Több megoldási lehetőség felkínálása
2
 Az óvodapedagógus segítsége, részvétele
A szabályjáték tanítása:
A pedagógusnak kettős feladata van:
1. ismernie kell a játék kiválasztásának szempontjait
A gyermek fejlettségének figyelembevétele – kisebbeknél reprezentációjuk
mozgásos jellege dominál, a nagyobbaknál a képi reprezentáció
időszakában a mozgásos játék dominanciája csökkem és helyét fokozatosan
veszik át a tárgyakra épülő szabályjátékok, majd pedig a szimbólumokra
helyeződik a hangsúly.
A fejlődés üteme függ a szabályjátékra épülő élményektől, játékbeli
tapasztalatuktól. Az egyik fejlődési fokozatról a másikra a megkedvelt
szabályjátékokon át vezet az út. Az értelmi képességek mellett a szociális
képességek is fejlődnek. A különböző fejlettségi fokú gyermekek részére
legtöbbször szabályok módosításával tehetjük vonzóvá a játékot. A
módosított szabály ugynúgy érvényes. A játékfejlődés ütemét nem szabad
siettetni.
A játék iránti érdeklődést fel kell mérnie az óvodapedagógusnak, mert ha
nem jól méri fel, elmaradhat a várható hatás. Mint az alultervezett, mint a
felültervezett játék iránt közömbösek maradnak a gyermekek. Ne csak
időkitöltésnek használjuk a szabályjátékot. Meg kell határoznunk a játék
időtartamát (nem mereven).
2. ismernie kell a játéktanítás módját:
 ismertesse a játék tartalmát, magyarázza el a
szabályokat
 a magyarázatot összekapcsolhatja a játékkal
 a tényleges játékra a magyarázat után kerül sor
 az óvodapedagógus úgy helyezkedjen el, hogy lássa a
játékot, de ne zavarja
 a játék után adjon alkalmat az események újboli
átélésére
A verseny jellegű játékok tanításával külön kell foglalkozni- ezek
lehetnek mozgásra épülők, vagy értelmi erőkre épülők.
F. NÉPI JÁTÉKOK
A népi játékok olyan játékok, amelyek hagyományokra épülnek. A népi
játékok rangos helyet foglalnak el a játéktevékenységek rendszerében. Valamikor a
gyermekek fő játéktevékenységei közé tartoztak. Népszerűsége ma annak ellenére
növekszik, hogy a családi életben, közösségben, településeken gyökerező
élményforrások eléggé megcsappantak.
A népi játékok és a hozzájuk kapcsolódó eszközök felújításakor számolunk a
közben eltelt 5O – lOO év változásaival – jelezve ezzel a hagyománymentés és
hagyomány – felevenítés hozzáigazítását a társadalmi és a természeti változásokhoz.
A népi játékeszközhöz tartoznak a letűnt korok használati tárgyainak kicsinyített
másai, a népmesék tárgyi világa, a dalos népi játékok, az ünnepek, a jeles napok
gyermekek által is használható tárgyai, a természeti környezet kínálta azon tárgyak,
amelyek a nép hagyományaival voltak, vannak kapcsolatban. ( a népi játékok más
osztályozása: a háziállatokat ábrázoló eszközök, az emberekre emlékeztető
eszközök, munkaeszközök, használati eszközök utánzatai, ügyességet fejlesztő
eszközök, akusztikai eszközök). Egy következő felosztás szerint a népi játékokhoz
szükséges eszközöket és kellékeket (pl. fejdíszt) előállítóik szerint is
osztályozhatjuk (felnőttek és gyermekek által előállított) – e felosztás mögött
tartalmi – téma szerinti felosztás van.
Népi játékeszköznek nevezzük azon eszközöket, tárgyakat, amelyek anyagukat,
elkészítésüket, tematikájukat tekintve a nép hagyományaiból, mindennapi
életéből, ünnep – és jeles napjainak eseményeiből táplálkoznak.
A népi játékeszközök pedagógiai jelentősége:
A népi játékeszközök nagy részének anyagát a gyermek természetes környezete adja
(termések stb.) Fontos része az anyaggyűjtés – közelebb hozza a gyermekeket
egymáshoz.
A népi játékeszközök pedagógiai értékét nagyban befolyásolja a gyűjtés,
játékkészítés módja. Az ünnep és jeles napok különleges helyet foglalnak el a népi
játékok világában.
Az ünnepnapoknak megvoltak szokásai, az ünnep jellegéhez kapcsolódó tárgyai,
kellélei, s megvoltak a sajátos játékeszközei (hímes tojás, betlehemi játékok, Luca
széke stb.) Ha a tárgyak, eszközök nem is játékeszközként készültek, az ünnepeket
követően azzá váltak (újraélték az ünnep élményeit – lányok hímes tojás stb.)
A játékeszköz – készítés szempontjából jelentősek voltak a betakarítást jelző
dátumok is.
Más megközelítést igényel a régi letmódhoz kapcsolódó tárgyak, eszközök játékszer
utánzatainak népszerűsítése. A gyermekek ehhez nem rendelkeznek kellő
tapasztalattal. (parastházak stb.)
A népi játékeszközök a következő szabályok betartása mellett élhetnek tovább:
2
  A hajdani nagyszülők szerepét a népművészek veszik át továbbra is – ők
szolgálnak a gyermekeknek igazi élménnyel
 Az intézményerk önerőből is nagyon sok népi játékot elevenítenek fel. Nem
az intézmény veszi át gyermekek otthoni élményeit – sok esetben - hanem ő
ad ösztönzést az otthonra szóló népi játékokhoz.
 A sikeres alkalmazás fontos feltétele a pedagógus előzetes tájékozódása a
népi játékok – játékeszközök mibenlétéről, az adott település szokásairól, a
szülők hagyományőrző igényeiről, a faluban, a településen élő művészek,
ezermesterek tevékenységéről

A népi játékok rangos helyet foglalnak el a játéktevékenységek rendszerében.

Egyaránt kötődnek a mozgásos-, a szerep-, a dramatikus-, a konstruáló-,
alkotójátékokhoz.

A népi játékokat többféleképpen lehet csoportosítani, egyik csoportosítása a

következő:

1.Erő és ügyességi játékok (ugrálás, bújócska, futás, labdajátékok) Alcsoportja

a játékeszköz – készítés (dióhéjből, gombokból, fából készült játékszerek),

2.Dramatizációs játékok (utánzójátékok, népmeséhez kötődő mozgásjátékok,

körjátékok, tánc mimikával, imitációval, gesztikulációval kiegészülve)

3.Szellemi képességeket fejlesztő játékok (találós kérdések, zálogosdi)

2
A játékgyűjtemény szerkesztése, játéktervezet, előkészület írása (ezt kérem
kinyomtatni):

3. A játék lezárása:
A játék címe:

Pedagógiai cél: Módszertani ajánlások:

Fejlesztési területek:

Játékcél:

A játéktér előkészítése:

Eszközök:

Pedagógiai intervenció:

A játék megvalósítása:

l. A játék felvezetése:

2. A játék megvalósítása - leírása:

2
Kötelező irodalom:
KOLEKTÍV AUTOROV. 2011. Metodika predprimárneho vzdelávania. Bratislava :
ŠPÚ, 2011. 349 s. ISBN 978-80-968777-3-7.
KOVÁCS, Gy. - BAKOSI, É. 2005. Játék az óvodában. Debrecen : Didakt Kft,
2005. ISBN 963 212 778 1
KOVÁCS, Gy. - BAKOSI, É. 2005. Játékpedagógiai ismeretek. Debrecen : Center
– Print Kft, 2005. 258 o. ISBN 963 460 912 0

Ajánlott irodalom:
Balázsné Szűcs, J. – Szaitzné G., A. 2003. Szabadon, játékosan, örömmel. Budapest
: Szort BT, 2003. 319 o. ISBN 963 03 5582 5
Benedek, L. 2005. Játék és pszichoterápia. Budapest : KönyvFakasztó Kiadó, 2005.
348 o. ISBN 963 8666 9 0 0
B. Méhes, V. 1993. Az óvónő és az óvodai játék. Budapest : Calibra, 1993. 131 o.
ISBN 963 7740 619
Derendai, Zs.- Mester, F.-Perlai, R.-Sinkovics,K.A.1996. Az óvodáskor
fejlesztőjátékai. Budapest : Okker, 1996.
Deákné B. K.2005. Anya, taníts engem. Debrecen : Deák és Társa Kiadó, 2005. 215
o. ISBN 963 9420 16 6
Fischer, R. 2002. Tanítsuk gyermekeinket gondolkodni játékokkal. Budapest :
Műszaki KIA, 2002. 171 o. ISBN 963 16 2589 3
Kikušová, S.- Králiková, M.2004. Dieťa a hra. Bratislava : Sofa, 2004. s. 107.
ISBN 80-89033-42-3
Silberg, J. 2003. Hrajme sa s najmenšími. Praha : Cesty, 2003. s. 160. ISBN 80-
7181-886-0
Svetlíková, J. 2000. Výchova hrou. Bratislava : Humanitas, 2000. ISBN 80.968053-
2-0
Takács, B. 2001. Gyermek – játék – terápia. Budapest : OKKER, 2001. 248 o.
ISBN 963 9228 05 2