1848-49

Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc sorsfordító pillanatok voltak a magyar történelemben. A

politikai felfordulások sorozatát jelentették Európa-szerte, amelyek Szicíliából indultak, és átterjedtek
Franciaországra, Németországra, Olaszországra és az Osztrák Birodalomra. Magyarországon a nemzeti
szuverenitásért és egy modern alkotmányos és parlamentáris rendszerért folytatott küzdelem volt. Ez az
Európában zajló szélesebb körű forradalmak eredője volt, amelyeknek számos társadalmi-gazdasági,
politikai és nacionalista oka volt.

Az 1848-as forradalmat megelőző időszakot a Habsburg-monarchiával szembeni növekvő elégedetlenség

jellemezte. Az ipari forradalom gazdasági nehézségeket és társadalmi változásokat hozott, ami a
nemesség, valamint a közép- és munkásosztályok közötti szakadékhoz vezetett. A felvilágosodás a
liberális és nacionalista eszmék magvait is elvetette.

Okok, előzmények, pesti forradalom: A magyar vezetők, akiket az Európában, különösen

Franciaországban, máshol lezajlott forradalmak inspiráltak, és akiket a liberális eszmék befolyásoltak, úgy
döntöttek, hogy cselekedni fognak. Követeléseik között szerepeltek a polgári szabadságjogok, az
alkotmány, az Ausztriától való függetlenség és a feudális kötelezettségek megszüntetése. A forradalom
1848. március 15-én kezdődött Pesten. A felkelés egyik legismertebb pillanata Petőfi Sándor költő
Nemzeti dalának felolvasása a tömeggyűlés előtt.

Az áprilisi törvények jelentősége: Az áprilisi törvényeket, más néven márciusi törvényeket a forradalom
kitörése után az újonnan alakult magyar országgyűlés (parlament) hozta meg, és I. Ferdinánd császár
hagyta jóvá. Ezek a törvények modern alkotmányos kereteket határoztak meg Magyarország számára,
amelyek kulcsfontosságú rendelkezései között szerepelt a törvény előtti egyenlőség, a képviseleti
parlamenttel rendelkező törvényhozási rendszer, a feudális kötöttségek eltörlése, valamint a gazdasági
fejlődés előmozdítását célzó intézkedések. Ez jelentős lépés volt Magyarországnak a Habsburg
Birodalmon belüli autonóm egységként való megteremtése felé.

Jellačić támadása, a nemzetiségi kérdés: Josip Jelačić, a Habsburgokhoz hű horvát bán az áprilisi
törvényeket és a magyar forradalmat a császári rendre nézve fenyegetésnek tekintette. Horvátországnak,
akárcsak a többi nem magyar etnikumnak Magyarországon belül (beleértve a szlovákokat, románokat és
szerbeket), megvoltak a saját nemzeti törekvései, és ellenálltak a magyarosítási politikának. Jelačić 1848
szeptemberében megtámadta Magyarországot, hogy leverje a forradalmat, ami kiélezte a nemzetiségi
kérdést.

A tavaszi hadjárat sikere: Az 1849-es tavaszi hadjárat, amelyet Görgey Artúr és más magyar katonai
vezetők vezettek, kezdetben sikeres volt. Több csatát is megnyertek az osztrák csapatok ellen, köztük az
isaszegi csatát, sőt 1849 áprilisában Kossuth Lajossal, mint az új köztársaság "kormányzó-elnökével"
kikiáltották a magyar függetlenséget.

Az orosz beavatkozás szerepe: A forradalom kezdeti sikerei ellenére a fordulat akkor következett be,
amikor I. Ferenc József osztrák császár kérésére Oroszország beavatkozott. I. Miklós cár az európai
monarchiákra nézve fenyegetést látott a forradalomban. A magyar erők elszánt ellenállásuk ellenére sem
tudtak ellenállni Ausztria és Oroszország egyesített katonai erejének. A közel 200 000 orosz katona
inváziója fordulópontot jelentett a konfliktusban.

A háború a magyar köztársaság bukásával ért véget az 1849. augusztus 13-i világosi (ma Şiria, Románia)
csata után, amelyet az "osztrák bosszú" néven ismert brutális megtorlások időszaka követett. A
forradalom és a szabadságharc vereséget szenvedett, de maradandó örökséget hagyott a magyar
történelemben, hozzájárulva a nemzeti mitológiához, valamint a függetlenség és a demokratikus fejlődés
iránti kitartó vágyhoz.