Lexikon

1. A kísérletező színház: egy olyan színházművészeti stílus, amely a hagyományos

színházi konvencióktól eltérő, újszerű megközelítést alkalmaz. Ez a műfaj a
kreativitásra és az innovációra helyezi a hangsúlyt, és gyakran kísérletező jellegű
előadásokat hoz létre.
2. Művészszínház: Budapesten ezen a néven először Bárdos Artúr szervezett
színházat. Két bemutatóval 1932-ben a Révay utca 18. szám alatt, társulata
megegyezett az azonos időben működő Belvárosi Színházéval; a vállalkozás teljes
csőddel végződött.
3. Performansz: A szó angolul előadást jelent, és tágabb értelemben előadó-
művészeti műfajokra (zene, tánc, színház) vonatkozik. Fő jellemzője, hogy a
művész (performer) általában saját testét, ill. személyiségét s annak közvetlen
környezetét használja témaként és kifejezési eszközként.
4. Happening: A szó szerint történést jelentő happening az 50-es évek végén
kialakuló nyitott műfaj. Olyan, időben zajló, összefüggő cselekmény nélküli
eseménysor, amely magában foglalja a véletlen és a megtervezett
mozzanatokat, a művészeti aktivitást és általában a közönség bevonását is.
5. Kegyetlen színház: Az a rendeltetése hogy egy szenvedélyes lüktető élet
szükségletét ébressze fel a színházban.
6. Szegény színház: Jerzy Grotowski A szegény színház felé című könyve
egyfajta bédekker, viszonyítási pont a XX. század második felének színházi
reformtörekvései közt.
7. Abszurd dráma: Az abszurd dráma a hagyományos drámai szerkezetet és
logikát felrúgva, a hétköznapi élet abszurditását és értelmetlenségét mutatja be
a színpadon. A darabok gyakran groteszk humorral, abszurd helyzetekkel és
szürreális elemekkel operálnak.
8. Groteszk: Összetett esztétikai minőség. A groteszk művekben ötvöződik a
félelmetes, a torz és a fenséges, és mindezek mellett megjelennek a kedves,
kicsinyes, komikus és tragikus elemek. Így a rémület és a nevetés együttes
hatását váltja ki az olvasóból.
9. Posztmodern: Az irodalomban jellegzetes megnyilvánulása, az
intertextualitás abból a felismerésből fakad, hogy már nem lehet olyat írni,
amelyet ne írtak volna meg előttünk, tehát az irodalom nem teremtés, hanem a
már létező történetek, szimbólumok, képek újrarendezése. Ezért a posztmodern
irodalom középpontjában a szövegek közötti párbeszéd áll.