A családi szocializáció és a szülők szerepe a fejlesztésben

A család szerepe, funkciói és funkciózavarai a szocializációban.

 Minden egyes család egy természetes módon fennmaradó, sajátos egyéni
tulajdonságokkal jellemezhető társadalmi rendszer, kialakítva a maga szabálykészletét,
kijelöli a szerepeket. Szervezett hierarchiával rendelkezik. Kifejleszti a kommunikáció
finom, nyílt és burkolt formáit és a tárgyalás és problémamegoldás olyan módjait
dolgozza ki, amelyek lehetővé teszik a legkülönbözőbb feladatok hatékony elvégzését.
Mély és sokrétű kapcsolatok kötik össze, amelyek alapja nagyrészt a közös előtörténet,
a világról alkotott közös elképzelések és meggyőződések, illetve a közös cél érzése.
Minden családi rendszer egy nagyobb közösségbe és társadalomba ágyazódik be, amit
nagyban meghatároz:
o Tér
o Idő
o Rassz
o Etnikum
o Társadalmi osztályba tartozás
o Aktuális családi életciklus
o Vallási meggyőződés
o Szexuális orientáció
o Fizikai- és mentális egészségi állapot
o Iskolázottság foka
o Anyagi biztonság
o Családi érték- és hiedelemrendszerek
 Funkciói:
o biológiai reprodukciós (népesség-újratermelési) funkció
 a társadalom megőrzése és továbbvitele
o gazdasági (termelő-fogyasztó) funkció
 termelő funkció ↓, családi vagyon, jövedelem szerepe, családi
szerepstruktúra -tevékenységek, hatalmi struktúra átalakulása
 otthonteremtés, jövedelemmel való tervszerű gazdálkodás fontos
o gondozó-ellátó funkció
 gyermekek, betegek, idősek ellátása
 állami intézmények veszik át
 idős és fiatal generációk között tartós érdekkapcsolat
 XX.sz. végére saját jogú (vagy özvegyi) nyugellátás 1. Sérült gyermek
a családban
o szocializációs (nevelő-társadalmasító) funkció
 a családban sajátítja el a gyermek a normákat, magatartási szabályokat,
szerepeket, a másik emberhez való viszony alakításának készségeit
 utánzás alapján - szülői viselkedési minták beépülnek
 a XX. század második felében az életformák gyorsabb változása -
családi példák kevéssé alkalmazhatók
 családi életre fordítható idő szűkülése – másodlagos szocializációs
intézmények szerepe ↑
  a generációk területileg is elszakadtak egymástól – az idősgondozás
társadalmi feladat
a fiatal generációval való rendszeres kapcsolat nélkülözhetetlen – a
fiatalok is igénylik a segítséget
o szellemi-kulturális funkció
 értékek megőrzése, továbbadása
 aktuális információk napi közvetítője
o közéleti, politikai funkció
 mikrotársadalmi egység, becsatolja az egyént a társadalomba
 információ közvetítés, feldolgozás, értelmezés
o érzelmi emocionális funkció
 a család intim közösség
 támogatás, elfogadás, szeretet
 a pszichológiai szükségletek kielégítésének színtere
 társadalom elől a menedék szerepét tölti be
 az érzelmek egyensúlyát biztosítja
 Funkciózavarai a szocializációban
o sérült gyermek a családban
 krízisek: megszületés, társadalomba integrálás, iskoláskor utáni
egyensúly, jövőtől való félelem
 anya szerepe óriási – ne sajnálkozzon, hanem az életkori sajátosságokat
figyelembe véve neveljen önállóságra
 apáknál gyakori a szégyenérzet, ezért fontos a házastársi, szülői
alrendszer megerősítése
 gyermekekre ne háruljon túl sok feladat
o házassági problémák
 nyílt vagy rejtett konfliktusok
 Feldman integratív modellje (konfliktusok célja a felek intimitásának
csökkentése)
 Feldman és Pinsoff rendszerszemléletű modellje (konfliktus
fennmaradását okozó mechanizmusok)
 házasságterápia – rendszer változását figyelembe véve, a zavar lehet
korábban keletkezett, a megoldáshoz meg kell találni a zavart
 terméketlen, merev viták – öncélú v. elködösítés v. gyermek, mint
villámhárító, játszmák
o válás – problémák megoldásának elkerülése/sikertelensége
o bántalmazás
 házastársak között, gyermek ellen, idős ellen
 fizikai, pszichológiai (sértegetés, elutasítás, fenyegetés, vádaskodás,
lekezelés, mellőzés, birtokló és büntető viselkedés), szexuális,
elhanyagolás
 közvetlen, közvetett erőszak
 inkább a vertikális családberendezkedésnél fordul elő, mint a
patriarchálisnál – nincs egyetértés abban, hogy ki a domináns személy
 hatásai: sérült személyiség, önmarcangolás, hamis énkép
A család pszichológiai elemzése.
 Interakcionális iskola: Ernest W. Burgess (1926): “A család, mint az interakcióban álló
személyiségek egysége”
o A család olyan interakcióban álló személyek egysége, akiket egymással való
érintkezésükben a férj, feleség, apa, anya, fiú, lány, fivér, nővér társadalmi
szerep betöltésére való törekvés irányít. A szerepek társadalmilag definiáltak,
de minden családban részben érzelmileg, részben hagyományosan kialakult
tudati tényezők lényegesen megerősíthetik őket.
o házasságkötés, vérségi kapcsolat vagy örökbefogadás fog össze
o egy fedél alatt élnek, közös háztartást tartanak fenn, a tagok közös háztartást
tartanak fenn és egy közös kultúra részesei
o Willard Waller→ a család az interakcióknak többé-kevésbé zárt rendszere
o Burgess és Cottrell: „A házasság sikerének vagy csődjének előrejelzése” –
1930-as évek vége
 Strukturális-funkcionális szociológiai iskola: Parsons→ A család társadalmi rendszer
o a családtagok interakciói nem esetlegesek, hanem összefüggnek egymással, a
családtagok egymáshoz való viszonyából vezethetőek le
o struktúrában elfoglalt helyzet várakozásokkal jár – a várakozások rendszert
alkotnak, meghatározzák a család működését
o milyen funkciókat lát el az egész társadalomban, illetve a családot alkotó
egyének életében – így válik a funkció kulcsfogalommá
o Norman W. Bell és Ezra F. Vogel: “Modern bevezető a családhoz”
 reproduktív szocializáció funkció
 gazdasági funkció
 politikai funkció
 közösségi funkciók
o William Goode: “A család”--> a szerepek betöltési módjainak folytonossága
szükséges ahhoz, hogy egy család fennmaradjon
o Robert F. Winch: “A modern család”
 reprodukciós funkció
 gazdasági funkció
 politikai funkció
 szocializáló és nevelő funkció
 vallási funkció
 Fejlődésszemléletű családszociológiai irányzat: Reuben Hill “Minden családi csoport
a társadalmi interakció többé-kevésbé zárt rendszere”
o Családi életciklus fogalma→ Evelyn Duvall: “Családi fejlődés”
o Roy H. Rodgers ( nagyság, korösszetétel, keresők)
 újonnan házaspár családja
 csecsemős család
 bölcsődés-óvodás korú gyermekes család
 iskoláskorú gyermekes család
 serdülő gyermekes család
 felnövekedett gyermekeit kibocsátó család
 magukra maradt, de még aktív szülők családja
  inaktív öreg házaspár családja
o Hill és Rodgers→ részlegesen zárt, félig autonóm rendszer a család
 2 csoport: a családi életciklus valamelyik szakaszára koncentrálódnak,
a család egész életciklusát elemzik
o Buda és Hajnal: “A család természetéről”
o A rendszer elemei struktúrák fajtái:
 osztályozási vagy taxonomikus modell – a család elemei az
alapszerepek, szervezeti feladatkörök
 statikus váz vagy felépítési modell
 dinamikus folyamat vagy működési modell – a funkcionális egység
működése irányított
 a család elemei az alapszerek, melyek kijelölésénél a családtagok
biológiai és pszichológiai sajátosságai kapnak rendező szerepet
 a szervezeti feladatkörök a család tevékenységeit rendezik a
tevékenységek céljai, eredményei szerint
 Családi alrendszerek:
o Házastársi – tagja a férj és a feleség.
o Szülői – a szülők, mint anya és apa.
o Gyermeki alrendszer – egymás között kortárs kapcsolat.
 Modernizációs folyamatok:
o társadalmi differenciálódás
 társadalmi rendszerek fellazulás
 kulturális differenciálódás, modern társadalmak világnézeti
pluralizmusa
 nyitottság, rugalmasság, egyéni teljesítmény növekedése
 demokrácia és egyenjogúság elve
o társadalmi élet „eltudományosítása” – Max Weber racionalitás elv
o szexualitás-gyermekvállalás elkülönülése
o biológiai, normatív szülő
 fragmentálódás
 szegmentálódás
 Gors és Horner – többszörös szülői szerepkör
 A hivatalos kötésben élő heteroszexuális párokon és gyermekeiken kívül más
elköteleződésen alapuló családi együttélési formák is megjelennek. Pl. korai vagy
késői házasságkötés, nevelőszülőség, rokoni örökbefogadás, társadalmi
osztálykülönbségre épülő kapcsolat stb.
 Családtípusok: csonka, egyszülős, élettársi viszony gyermekkel, mostoha, heterológ
inszemináció, binukleáris, nukleáris, többgenerációs
 Család jellemzői: érzelmi kötődés, lojalitás, tagság folyamatossága, tagság tartóssága
Az óvodai és családi szocializáció összehangolása együttműködéssel.
 az egyenrangúság a legfontosabb követelmény
 elsősorban az óvoda/iskola legyen a kezdeményező
 szülők igénye: az óvópedagógus visszajelzést adjon, beszélgessen velük egy kicsit a
gyerekről
 gyerekek őszinte ragaszkodással reagálhatnak arra az érzelmi biztonságra, amit az
óvópedagógus nyújt - ilyenkor a pedagógus véleménye, szavai nagyon fontossá
válnak, fontosabbá, mint a szülőé
o Sok szülőben megjelenhet egyfajta féltékenység az óvópedagógusra, mert
ilyenkor érzik meg először, hogy a „mindenható” szülői szerepükről lassan le
kell mondaniuk. Ez fokozottabban igaz lehet azokra a szülőkre, akik jobban
kötik magukhoz a gyereket, nem engedik leválni, féltékenységet érezhetnek
minden olyan személy iránt, akinek a társaságában jól érzi magát a gyerek.
 A család és a pedagógusok találkozásai részben szervezettek, másrészt rugalmasan
alkalmazkodnak a felek igényeihez – a kölcsönös tájékoztatást és a felmerülő
problémák együttes megoldását szolgálják.
o szülői értekezlet
 a kapcsolat hagyományos formája, évente 2-3 alkalommal
csoportszinten, ritkábban óvodai szinten szervezik
 egyes csoportok konkrét oktatási, nevelési problémáit érintő kérdésekre
kerül sor
 olyan kérdések vetődjenek fel itt, amelyek érdeklik az összes szülőt
 átfogó életkor szerinti nevelési – oktatási kérdésekre és az éppen
aktuális, a szülőket foglalkoztató problémák megvitatására is adjon
lehetőséget a szülői értekezlet
 A szülői értekezlet hatékonyságának fő feltétele a jó felkészülés a
pedagógusok részéről.
o családlátogatás:
 főbb céljai a szülők megismerése, érzelmi megerősítése a szülői
szerepben, érdeklődésük felkeltése az óvodai ügyek iránt, használható
nevelési javaslatokkal segíteni a szülőket.
 A nyolcvanas évek végén központi rendelkezés született a
családlátogatás kötelezőségének megszüntetéséről.
 Jelenleg csak szükség esetén, előzetes időpont megbeszélése után
lehetséges.
 A felmérések szerint a szülők gyermekük életkorának előrehaladásával
kevésbé igénylik a családlátogatást. A családlátogatásnál hangsúlyozni
kell a nevelői diszkréció fontosságát.
o egyéni konzultáció
 akár a szülő, akár a pedagógus kezdeményezheti
 a legtöbb esetben valamilyen probléma váltja ki: vagy a szülő
elégedetlen az intézménnyel, a pedagógussal, vagy a pedagógusnak van
észrevétele a gyermekkel kapcsolatban
 negatív érzések
o tanácsadás
 interperszonális segítségnyújtási forma
 célorientált problémamegoldó tevékenység, amelyben a pedagógusok
személyközi kapcsolaton keresztül nyújtanak támogatást szülők,
 nevelők részére, az intézményes nevelés során előforduló élethelyzetek
legoptimálisabb megoldása érdekében
 az adott probléma megoldásához kapcsolódó információk feldolgozása
történik meg a tanácsadó pedagógus segítségével
 konkrét cél, a felek egyenrangúak
 egyéni tanácsadást vagy csoportos tanácsadás

Az anya-gyermek kapcsolat; kötődéselméletek; az érzelmi elhanyagolás.

Az 1950-es évekig az anyához való kötődés kialakulását az érdek-szeretet elmélettel
magyarázták: a gyerek ahhoz fog leginkább kötődni, aki kielégíti a szükségleteit. Ennek
ellentmond:
 Harlow „szőranya – drótanya” kísérlete: a megkapaszkodás, érintés fontosságát
bizonyítja. A táplálékot egyik esetben a szőranya, másik esetben a drótanya
biztosította, a majmok mindkét esetben a szőranyán töltötték idejük nagy részét, a
szőranyához bújás meg tudta nyugtatni őket. Ezzel bizonyították, hogy a kötődés
kialakulásában nem a táplálékadó szerep az elsődleges, hanem a testközelség, az
érintés lehetősége.
 Schaffer – a kisbabák éppúgy kötődnek az apjukhoz is, pedig ő szinte soha nem eteti
őket; az a fontos, hogy az illető milyen érzékenységgel fordul oda hozzá (felismeri-e a
szükségleteit), és hogy mennyi ingert nyújt számára.
 Bowlby kötődés elmélete: a csecsemő a védelem érdekében ösztönösen törekszik a
közelség és a testi kontaktus megteremtésére (pl. ujj megragadása, szociális mosoly
stb.). A ragaszkodó magatartás még általános, nem korlátozódik egyetlen személyre.
o Kötődésről akkor beszélünk, ha:
 a ragaszkodó magatartás egy (esetleg néhány) személyre irányul, azaz
felcserélhetetlen
 e személy közelségét keresi és próbálja fenntartani azért, hogy
biztonságban érezhesse magát
 a pozitív megerősítések következtében a ragaszkodás tartóssá válik.
o A kialakult kötődés jellemzői:
 elváláskor nyugtalan,
 minden eszközt felhasznál a közelség megteremtésére, örül az ismételt
találkozásnak,
 akkor is az anya felé fordul, ha a közvetlen kapcsolat nem lehetséges
(nézi, figyeli a hangját stb.)
 ha hívására egy másik személy jelenik meg, akkor csalódottsággal
válaszol.
 „könnyű” csecsemő - szülője hatékonynak, magabiztosnak érzi magát, így
türelmesebben fordul csecsemőjéhez, és így több lesz a pozitív megerősítés
 „nehéz” csecsemő - elbizonytalanítja az anyát, aki csalódott és türelmetlenebb lesz,
így pedig a ráhangolódás még nehezebben megy
 Korai kötődési mintázatok (Ainsworth „idegen helyzet” kísérlete alapján):
 o Biztonságosan kötődő (60-65%) - a szülő érzékenyen reagál a gyerek
jelzéseire Idegen helyzetben, ha az anya a közelében van, nyugodtan játszik, de
végig tartja a kapcsolatot az anyjával. Ha az anya elmegy, nyugtalan lesz.
Amikor az anya visszatér, keresi vele a fizikai közelséget, ez meg is nyugtatja,
kisvártatva visszatér a játékhoz.
o Bizonytalan-elkerülők (20%) - elutasító, szeretetlen nevelés Idegen helyzetben
nyugodtan játszik, nem keresi az anya közelségét. Nem dúlja fel, ha az anyja
elmegy, az idegen is megfelel neki. Újratalálkozáskor nem keresi az anya
közelségét.
o Bizonytalan-ambivalens (10%) - kiszámíthatatlan, a gondozó igényeiből
kiinduló gondoskodás. Amikor az anya ott van, akkor is nehezen merül bele a
játékba, nem mer eltávolodni tőle. Az anya távozása felzaklatja. Amikor
visszatér, akkor egyszerre keresi a közelségét, és fejezi ki a dühét; nehezen
nyugszik meg, utána már nem is tér vissza a játékhoz.
o Zavarodott – többnyire bántalmazó szülő. Lemerevedés, zavart viselkedés.

 Az egyéves korra kialakuló kötődési mintázat megjelenik a későbbi kapcsolatokban is,

és mintául szolgál az új helyzetekkel való megküzdésre is:
o a biztonságosan kötődő később kedves, népszerű, kooperatív gyerek lesz,
magabiztos, a sikertelenségre fokozott erőbedobással reagál.
o Az elkerülők érzelmileg elszigeteltek, ellenségeskedők lesznek, sikertelenség
esetén könnyen feladják a küzdelmet. Később a közelségtől való félelem miatt
tartós kapcsolatot se nagyon tudnak kialakítani.
o Az ambivalens gyerek túlságosan próbálja felhívni magára a figyelmet,
ugyanakkor könnyen frusztrálható, nem kezdeményező. Ő is könnyen feladja.
Később extrém érzelmi ingadozások között él, könnyen beleszeret valakibe, de
a kapcsolatot megtartani már nem tudja.
 A kötődés mintázata két okból marad fenn. Egyrészt azért, mert a szülők attitűdje a
gyermek iránt változatlan marad, másrészt azért, mert a modell a beépülő elvárások
következtében fenntartja önmagát.
Az anya hiánya (depriváció)
 Rövid idejű szeparáció (napok, hetek), a gyerek 3 fázison esik át:
o tiltakozás (első napok) – sír, dühös
o kétségbeesés – nyugodtabb, szomorú, mindenkitől elfordul
o leválás – újra közeledik másokhoz, esetleg az anyával szemben visszautasító.
 Hosszú idejű szeparáció (több hónap) – Főleg, ha a gyerek egy már kialakult kötődést
veszít el, akkor hatalmas csalódást él át, melynek következtében többé nem mer
megbízni senkiben. Inkább nem alakít ki újabb kötődést, nehogy megint át kelljen
élnie ezt a csalódást. Felszínes kapcsolatok vagy magány vár rá.
 Teljes depriváció – akkor áll fenn, ha a gyermek élete első éveiben nem alakíthatott ki
kötődést.
o Főleg intézetben nevelt gyerekeknél. Ezek a gyerekek majdnem mindig súlyos
testi, intellektuális fejlődési lemaradást mutatnak. Visszahúzódóak, a feléjük
 irányuló kapcsolatteremtési szándékot nem viszonozzák, lehangoltak,
étvágytalanok, súlyuk nem gyarapszik megfelelően.
o Ezt a jelenséget nevezte SPITZ hospitalizációnak. A tünetek hátterében
egyrészt az anya, a kötődés hiánya áll (nincs kiért fejlődni), de felelős az
ingerszegény környezet is. A további fejlődés a későbbi gondozástól és
körülményektől függ. Ha megfelelő körülmények közé kerül a gyerek (kötődés
kialakításának lehetősége, fejlesztő környezet), akkor lehetséges a gyógyulás.