VII.

ELSŐDLEGES SZOCIALIZÁCIÓ – A CSALÁD

A CSALÁD MINT A FEJLŐDÉS KÖZEGE:

-A család: az egyén és a társadalom közti közvetítő kiscsoport.
-Robert le Vine: A szülők alapvető célja minden kultúrában:
1. Túlélési cél (A célok hierarchiájában a legfontosabb!)
2. Gazdasági cél
3. Kulturális cél
EGYÜTTÉLÉSI FORMÁK:
-Együttélési formák:
-Nukleáris család: férj, feleség, gyerek/ek
-Egyszülős család: válás/különélés gyakorisága, stabil párkapcsolat nélkül szülő nő (leányanya,
jómódú középosztály)
-Nagycsalád
-Újszerű együttélési formák (DeFrain és Olson, 1999):
-Magányos életvitel (≠magányossággal, hanem „Éppen egyedül vannak”)
-Együttélés
-Gyermektelen család
-Egyszülős család
-Nem édes gyermeküket nevelő családok • Egyneműek együttélése, stb.
A CSALÁD FUNKCIÓI:
1. GAZDASÁGI FUNKCIÓ:
-A mai családok gazdasági funkcióinak középpontjában nem a termelés, hanem az elosztás áll
-A CS határozza meg a szerzett jövedelem felhasználására vonatkozó döntéseket
-A család tagjainak az egyes döntésre nem egyforma a befolyása
2. REPRODUKCIÓS FUNKCIÓ:
-Az egyik legfontosabb funkciója az utódok létrehozása és a róluk való gondoskodás
-A reprodukciós funkció magában foglalja: fizikai, materiális gondoskodás mellett a fejlődéshez,
szocializációhoz szükséges pszichológiai feltételek biztosítását
-A fejlődést, szocializációt biztosító pszichológiai feltételek 2 fő
A. Spontán, vagyis nem tudatosan tervezett hatások:
-Család kultúrája
-Életviszonya
-Sajátos szerveződése
-Szülői szerepvállalásából eredő féltetlek
-Szülők által képviselt azonosulási minták, modellek
 VII. ELSŐDLEGES SZOCIALIZÁCIÓ – A CSALÁD

B. Tudatosan irányított, tervezett hatások:

-Fontos nevelési célok és értékek képviselete
-Viselkedési szabályok közvetítése
-Helyeslés, rosszallás, magyarázat
3. SEGÍTŐ-TÁMOGATÓ FUNKCIÓ:
-Mai társadalmunkban is kiemelkedő a lelki és materiális támaszt nyújtó szerepe
-Mentálhigiénés védőhatása igazolt (a feszültségek ellenére, DE: bizonyos kereteken belül + a negatív
hatása ugyanakkora erővel működik, mint a pozitív)
-Információgyűjtés és értelmezés:
-a családtagok folyamatosan értékelik, rendszerezik a világban zajló eseményeket  család
számára releváns következtések levonása
-családi beszélgetés, vita  nagy szerepe van az egyén véleményformálásának
-A szocializációban betöltött szerepéről már beszéltünk (a szülő kognitív szűrője)  DE: a
tompító-békítő magyarázat lehetősége beszűkült (internet: válogatás nélkül, szembesül a rémisztő,
demoralizáló felnőtt tartalmakkal
-A reklámok üzenetei: a szülők megkerülésével jutnak el a gyerekekhez
Visszajelzés-útmutatás:
-A családtagok minősítik és visszajelzik egymás számára a többiek viselkedését  biztonságos
légkörben magatartás korrekciójához vezet
-Építő bírálat jelentősége nagy a családon belül
Életfilozófia- és identitásforrás:
-A legtöbb ember gondolkodásában nyomon követhető néhány alapvető cél, amely köré az egyének
élete szerveződik
-Adler: életstílusnak nevezi: az alapjai kisgyermekkorban jönnek létre a nevelés hatására
-Az identitás másképp közelít az életstílushoz: arra a tudatos erőfeszítésre utal, ahogy az egyének
önmagukat elhelyezik a szűkebb és tágabb szociális környezet lehetőségeinek, korlátainak,
értékeinek, elvárásainak rendszerében  a család az identitás fontos tartozéka
-„A mi családunkban ez nem szokás!”
-A szülők életfilozófiája, értékválasztása életre szóló hatást gyakorol a gyermekre
Referenciacsoport:
-Több, mint a visszajelző funkció: a család mint általános referenciacsoport részt vesz az egyéni
célok, értékek, vélemények megformálásában, az illető rokonszenvi és ellenszenvi választásában,
baráti és partneri kapcsolatok megítélésében
-A többségi vélemény nagyobb hatása vs egyetlen ember (pl.: szülők nevelési céljai közös
nevezőn?)
Gyakorlati támogatás és segítségnyújtás:
 VII. ELSŐDLEGES SZOCIALIZÁCIÓ – A CSALÁD

-A világ minden részén elsősorban a közeli rokonokhoz fordulunk segítségért=> a kapcsolatból

következik a segítségnyújtás
-Nemzedékek egymásnak nyújtott segítsége (kisgyermekes szülők, idős szülők) • Gazdasági-
társadalmi pozíciók elnyerésében segítség
-Kétélű kard: az anyagi, egzisztenciális biztonság függetlenséghez, és az autonómia sérüléséhez is
vezethet
Pihenés-regenerálódás:
-A biztonság érzése biztosítja: társadalmi szerepektől, kötelezettségektől megszabadulhat otthon -A
normatív elvárások a családban kevésbé formálisak, inkább megegyezésen alapul
A CSALÁD, MINT RENDSZER:
-A család is rendszerként működik  rendszerszemlélet
-A rendszerszemlélet lényege: az egészleges látásmód, a család mind egész működik
-A család működése: nem lineáris, hanem körkörös oksági viszonyok jellemzőek. Pl.: bármelyik
családtagot érintő fontos változás=> egész rendszer működésére hatással lehet (végiggyűrűzik
mindenki életén, pl.: apa munkahely elvesztése)
-Alrendszerek: a családi rendszerek alrendszereket foglalnak magukban: házaspár alrendszere, szülő-
gyerek alrendszere, testvérek alrendszere
A házasság alrendszere
-Minősége alapvető fontosságú az egész család működése szempontjából
-A gyerek későbbi házastársi-partneri viselkedésében a gyermekkorban kialakult sémák és
szerepprogramok fontos szerepet játszanak
-Később a kapcsolat minőségét meghatározza, hogy a két fél előzetes sémái mennyire hasonlóak
(homogámia: hasonló társadalmi környezetben nevelkedett fiatalok szerepelvárásai hasonlóak)
-A szexuális élet: Az alkalmazkodás és együttműködés igen finom és bonyolult stratégiáit követeli
meg (Buda)  minősége jelentős szerephez jut a házasságban
-A házasság működése szerepet játszik:
-A gyerekek megküzdési képességeinek alakításában
-Az ellenséges szülői környezet=> ellenségesen tekint szociális kapcsolataira • Házastársi
konfliktusok a gyerekek érzelmi biztonságérzetét veszélyeztetik:
-A GY kevésbé tudja irányítani saját érzelmeit.
-A konfliktus azt az érzést kelti a GY-ben, hogy neki kell szabályozni a szülők viselkedését
-A konfliktusokkal terhelt családi légkör a maga mintájára alakítja a GY családról alkotott
kognitív képét

CSALÁDI ÉLETCIKLUSOK:
-A családok éppen úgy, mint az egyének, szakaszos fejlődésen mennek keresztül
 VII. ELSŐDLEGES SZOCIALIZÁCIÓ – A CSALÁD

-Az alábbi szakaszoknak a valóságban számos módozata lehet…a szakirodalomban is több felosztása
ismert
1. A család létrejötte:
• Évszázadokon át a házasságkötés jelentette • A mai együttélési formák új elnevezése Freeman
(1994): „partnerszerű házasság” fogalma:
• az egyéni szerepek, feladatok nincsenek jól definiálva, folyamatosan kell kidolgozni őket
• Korábbi kötöttségek átrendeződnek: szülők, barátok
• Új kapcsolatrendszerbe beépülnek: új rokonok, barátok
• Közös döntés: pénzről, szabadidőről, gyermekekről, vallás, értékek, barátok
2. Szülővé válás:
• Minden kultúrában befolyásolja az egyén társadalmi státusát
• Alapvetően átalakítja a szülők életét  teljes mértékben függ a szülőktől (állandó elfoglaltság
kezdetben)
• A csecsemőkori függőség alapozza meg a szülőgyermek egész életen át tartó szoros kapcsolatát
• A szülői feladatok folyamatos együttműködést és állandó közös döntéshozást követelnek meg a
pártól
3. Kisgyermekes családok:
• A fejlődéslélektani vizsgálatok további szakaszokra bontják a kisgyermekkort, de a családi
nevelés szempontjából viszonylag egységes: körülbelül az iskoláskorig tart az az időszak, amikor
a szülőknek döntő szerepük van a gyermekeik fejlődésében.
• A folyamatos kérdezősködésre válaszolva: biztosítja a szülő, hogy elsajátítsa a tájékozódás
alapjait, veszélyekre, illemszabályokra hívja fel a figyelmet
• A dackorszak alkudozása folyik közben
4. Családok iskolás gyerekekkel:
• A szülők részben terheik csökkenését érzik  6-7 évesen önellátás, helyzetek megértése, belátás
• Az iskoláskor első szakasza: gyermek fejlődése + családi kapcsolatok szempontjából
kiegyensúlyozott (anyagi helyzet, szokásrend)
• Maccoby: monitorozás mint szülői irányítási-fegyelmezési technika: a javasolt magatartás:
igyekezzenek a gyermek saját belátására alapozni ha meg akarják győzni valamilyen viselkedés
helyességéről/helytelenségéről
• Az iskolába lépés szocializációs folyamatába is belép  szorongás forrása lehet a szülő
számára a gyerek viselkedésének, teljesítményének külső értékelése (saját nevelésük minősítését
láthatják benne)  Az iskolai teljesítmény a családi élet fontos eleme lesz
4. Családok iskolás gyerekekkel:
• A házassági konfliktusok, családi nehézségek többnyire azonnal alulteljesítéshez vezetnek
• Kortársak, barátok száma + jelentősége növekszik az iskolába lépéssel=>csökkenő szülői
kontroll
• Kortárskapcsolat befolyása: társadalmi rétegenként eltérő (középosztálybeli vs marginális
helyzetű gyermek)
• Bensőséges, harmonikus kapcsolat a gyerek-szülő között=> fontos döntésekre megmarad a
szülők befolyása (iskola- és pályaválasztás)
5. Családok serdülőkorú gyerekekkel:
• A szülő-gyerek viszonyban fordulatot idéz elő: értelmi és belátóképessége közelít a felnőttéhez •
A Sz és GY közötti együttműködésnek új formái alakulnak ki
 VII. ELSŐDLEGES SZOCIALIZÁCIÓ – A CSALÁD

• Ítélőképességük, gyakorlati támasznyújtóképességük nő, technológiai tudásuk felértékelődik

(fordított szocializáció)
• Konfliktusokkal terhelt időszak: diszkrepancia a GY és SZ álláspontja között: alvás idejére,
napirend, öltözködés, iskolai munka és teljesítmény kinek a feladata erről dönteni.
• Nemi érés kérdése: felvilágosítás lányoknál gyakran gyakorlati kérdésekre korlátozódik, fiúknál
elmarad
• Korábbi konfliktusok kiéleződnek+ a fiatalok kritikusabbak a felnőttek viselkedésével
kapcsolatban (idealizált képből reálisabb megítélés)
• Csalódott is lehet: a szülők emberi gyengeségeivel való szembesüléskor  ingerültség
• A szülő szerepe a serdülő nevelésében: „monitorozás”: a figyelem és odafordulás pozitív
hatású+ rugalmasság, diplomatikusság
• Az elvárások mértékét, hangnemét a gyermek megnövekedett atonómia- és méltóságigényéhez
kell szabni!
• Nyílt, egyértelmű elvárások, ellenvélemény meghallgatása • Az anyák támogató szerepe:
kiemelkedő mindkét nem estében
6. A gyermek leválásának időszaka:
• Gyakran komoly stresszforrás a szülők életében
• Megváltozik: életritmus, gazdálkodás=> Üres fészek-szindróma
• Freeman: „A gyerekek távollétében a szülők most kettesben ülnek az asztalnál. Újra észreveszik
egymást, és nem mindig tetszik nekik, amit látnak”.
• Újra meg kell találniuk a valamikori vonzalom alapját
MACCOBY, MARTIN (1983):

NEVELŐI ATTITŰDÖK, GYERMEKNEVELÉSI MODELLEK:

-Diana Baumrind kutatása: a szülői-nevelői stílus következményeinek vizsgálata
-A szülői viselkedés 77 százaléka megfeleltethető a következő három mintázat valamelyikének:
1. Tekintélyelvű nevelési stílus: magyarul megkövetelő szülőknek is nevezik őket:
• hagyományos normák szerint próbálják formálni, korlátozni és értékelni gyerekük viselkedését
és attitűdjeit
• a tekintélynek való engedelmességre helyezik a hangsúlyt, és nem engedik meg gyerekeiknek az
alkudozást.
 VII. ELSŐDLEGES SZOCIALIZÁCIÓ – A CSALÁD

• előszeretettel szabnak ki különböző mértékű büntetéseket gyerekük „makacsságának”

megfékezésére
2. Az irányító nevelési stílust alkalmazók számára természetes, hogy tudásuk, eszköztáruk, testi
erejük és tapasztalataik nagyobbak, mint gyerekeiké. Jellemzőik:
• Úgy gondolják, hogy a szülők és a gyerekek jogai kölcsönösek.
• Az irányító/megkívánó szülők ritkábban alkalmaznak testi fenyítést, és kevésbé hangsúlyozzák a
tekintélynek való engedelmességet mint önmagában való erényt.
• Úgy próbálják irányítani gyerekeiket, hogy elmagyarázzák a szabályokat és döntéseiket, és
azokat meg is vitatják velük. Készek arra, hogy figyelembe vegyék a gyerek nézőpontját, ha nem is
mindig fogadják el azt.
• Magas mércét állítanak gyerekük elé, és a független viselkedést ösztönzik.
3. Az engedékeny nevelési stílussal élő szülők kevesebb határozott korlátozást gyakorolnak, mint
akár a tekintélyelvű, akár az irányító szülők.
• Vagy azt gondolják, hogy a gyerekeiknek saját tapasztalataikból kell tanulniuk,
• Vagy nem akarnak a fegyelmezéssel bajlódni.
• Nagy szabadságot adnak gyerekeiknek, hogy maguk határozzák meg programjaikat,
időbeosztásukat
• Sokszor megvitatják velük a családi döntéseket.
• Nem várnak el ugyanolyan szintű teljesítményt és érett viselkedést, mint a tekintélyelvű és az
irányító szülők.
A nevelési stílushoz köthető óvodai viselkedés:
-A tekintélyelvű szülők gyerekeinél gyakran tapasztalható:
• szociális készségek hiánya más gyerekekkel szemben
• gyakran meghátrálnak a társas érintkezés elől
• ritkán kezdeményez
• erkölcsi konfliktus esetén hajlamosak külső tekintélyhez fordulni helyes döntésért
• Gyakori a spontaneitás és az intellektuális érdeklődés hiánya
-Az irányító szülők gyerekei:
• nagyobb önállóságot és önkontrollt mutatnak • bátrabban vizsgálódnak új helyzetekben
• elégedettebbek a tekintélyelvű és az engedékeny szülők által nevelt gyerekeknél.
• Baumrind szerint a különbség oka: magas mérce + a jutalmazás és büntetés magyarázata
 Ez segíti a gyerekeket a társas szabályok megértésében és elfogadásában.
Az engedékeny szülők gyerekei:
• Viszonylag éretlenek
• Nehézséget okoz nekik, hogy uralkodjanak indulataikon • Kevéssé vállalják a felelősséget a társas
viselkedésben
• Önállóság alacsony foka
• Azonban:
-Nemtől függő reakció
(tekintélyelv + fiúk komolyabb problémák a társas kapcsolatokban, harag, szembenállás a
tekintélyfigurákkal; irányító szülő + lány  önállóbb, mint a fiú, a fiúk  nagyobb felelősségérzet)
-Önmagában nem magyarázza a nevelési stílus, a gyerek jellemzői is fontosak (aktív, frusztrálódó
gyerek  könnyen tekintélyelvű reakciókhoz vezet)

THOMAS ÉS CHESS (1982): Longitudinális vizsgálat a temperamentum azonosítása céljából:

9 viselkedéses jellemzőt azonosítottak:
 VII. ELSŐDLEGES SZOCIALIZÁCIÓ – A CSALÁD

1. A csecsemő aktivitásszintje
2. Ritmikussága (alapvető biológiai funkciók szabályossága)
3. Megközelítés-visszahúzódás (új ingerekre adott válasz) aránya
4. Alkalmazkodás
5. Reakcióerősség
6. Hangulat minősége (+/-)
7. Elterelhetőség
8. Figyelem tartóssága
9. Figyelem terjedelme
 Ezek a vonások együttesen határozzák meg a temperamentumot

A temperamentum három „széles” kategóriája:

1. A könnyű csecsemők játékosak, biológiai funkcióik rendszeresek, és készségesen alkalmazkodnak
az új helyzetekhez.
2. A nehéz csecsemők ingerlékenyek, biológiai ritmusukban rendszertelenek, és sokszor hevesen vagy
negatívan reagálnak az új helyzetekre, megpróbálva kibújni azokból.
3. A lassan felmelegedő csecsemők aktivitása alacsony fokú, válaszaik általában gyengék. Hajlamosak
visszahúzódni az új helyzetek elől, és a „könnyű” csecsemőknél több időt igényelnek az új
helyzetekhez történő alkalmazkodáshoz
 „Goodness of fit”

AZ APÁK SZEREPE A SZOCIALIZÁCIÓBAN:

-Perifériára szorult terület
-Tendencia: nők fokozott munkába állása, egyenlőbb családi munkamegosztás iránti igény,
hagyományos nemi szerepek fellazulása  Fokozódó involváltság
-Nehézségek:
-Megfelelő apai modell megtalálása  erőskezű, kemény, fizikai büntetést alkalmazó apa
-Speciális anyai privilégiumok megtartásának igénye

Az apai szerepkör elemzési szempontjai:

Milyen tényezők segítették elő és melyek gátolják az apákat újfajta szerepkörük betöltésében?
• A megnövekvő szabadidővel a családi aktivitások fokozódása
• A fegyelmező szerep megosztása az anyával: barátságosabb, játékosabb viszony
• Munkamegosztás kiegyenlítődésének tendenciája  gondoskodó apa
• A hagyományos szerepek fellazulása  gyengéd, gondoskodó, érzelmeit felvállaló, kimutató ffi 
kedvező apa-gyerek kapcsolat
Mennyire alkalmasak az apák –biológiai és pszichológiai adottságuknál fogva - az új szerepkör
betöltésére?
-Bowlby: a csecsemő a személyiségfejlődésében nagy szerepet játszó elsődleges kapcsolatot azzal a
személlyel építi ki, akinek a válaszkészége magas  jellemzően az anya, de az apa is esélyes tárgya
a korai kötődésnek
 VII. ELSŐDLEGES SZOCIALIZÁCIÓ – A CSALÁD

-Az anyához való kötődéssel nagyjából egy időben megjelenik az apához való ragaszkodás (sírás
szeparáció esetén) is
-18 hónapos korukra a gyerekek több, mint 71%-a mindkét szülő irányában mutatta a kötődést
Az anyához hasonló érzelmi, biztonsági bázis a fejlődés korai szakaszában
A velük töltött kevesebb IA ellenére is elérik ezt
DE: Lamb és mtsai (1982): svéd apák/anyák maradtak otthon a babával  anyák jóval több
klasszikus gondozói jelek (mosoly, érintés, hangadás)
DE: a szocializációjuk során a gyermekgondozást nem preferálják minden esetben